PIARISTÁK MA - 3/2015 (Winter) by Melinda Szathmary

PIARISTÁK

A MAGYAR PIARISTÁK LAPJA | V. évfolyam III. szám | 2015. tél

HIVATÁS MÁRKUS ROLAND

SZERZETESEK KÖRÉBEN

A NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLUNK

A TERMÉSZETKUTATÓ: HANÁK JÁNOS

Kenyérnek jöttél Kenyérnek jöttél éhező világra, Világosságra, sötét éjszakába. Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak, Vak zűrzavarban, örökös tanácsnak. Jöttél útnak, igazságnak, életnek, S kicsiny gyermekként, jászolba fektettek, Jézus, Jézus!

Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen, Mért tévelyegnénk világtalan éjben? Tanácstalanul, és halálra váltan, És úttalanul, a hazug világban? Mikor Benned mindent megnyerhetünk, És jászlad elé odatérdelhetünk! Jézus! Jézus!

Túrmezei Erzsébet

BEKÖSZÖNTŐ

KARÁCSONY: SZÉP EMBERSÉGÜNK TÁVLATAI „Légy szíves, szelídíts meg!” – kérte a róka a kis hercegtől. S ő így válaszolt: „Kész örömest, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!” Mire a róka ezt mondta: „Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít. Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.” Emberi életünk nagy lehetősége, hogy barátokat találjunk, olyan kapcsolatokat alakítsunk, teremtsünk, amelyekben kölcsönös elfogadásra, szeretetre találunk. Ahol tudjuk, hogy hasonló gondolatok, távlatok lelkesítenek minket. Barátot találjunk, akivel megoszthatjuk életünket, akire rábízhatjuk személyes titkainkat, akire számíthatunk. S akinek magunk is mindezt adni tudjuk, s így kölcsönösen ajándékká lehetünk egymás számára. Barátra találni és baráttá lenni, nem készen adatik, nem is egy pillanat műve. Folyamat, amely előre nem ismert, s amely nagyon személyre szabott. Folyamat, amelyben alakulunk, méghozzá személyünk tengelyében: nem csak értelmünket, nem csak érzelmeinket, nem is pusztán akaratunkat „mozgatja meg”, hanem mindazt, amik mi vagyunk, egész személyünket. S így belülről épít, lassanként felépít: személlyé tesz. S úgy tűnik, nagyon igaza van a rókának Antoine de Saint-Exupéry kisregényében: bár a barátságra lettünk teremtve, mintha manapság az embereknek ritkán lennének barátaik. Mintha nem bocsátkoznánk bele egykönnyen a szelídítésnek és megszelídülésnek a kalandjába. Mintha távol tartanánk ettől magunkat, szívünket. S milyen szép, hogy karácsonykor azt ünnepeljük: Isten eljön, közénk jön, hogy megszelídítsen minket, vállalkozik arra a nagyon emberi útra, amelynek során egy kapcsolat, egy barátság kibontakozik: „Sok-sok türelem

kell hozzá – mondta a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolban tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…” Isten emberré lett, sajátjaként élte át emberi életünk szép lehetőségeit és ilyen-olyan korlátait. Emberré lett, hogy minket is az emberlét egyre teljesebb megélésére hívjon, s felszabadítson rá. És így önmagához is egyre közelebb szelídítsen minket. Karácsony ünnepén szívből kívánom, hogy a testvérünkké és barátunkká testesült Isten Fiával együtt új lendülettel keressük igaz emberségünk kibontakozásának útjait!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

PIARISTÁK

PIARHÍRVILÁG AFRIKAI PIARISTA ATYÁK LÁTOGATÁSA A MAGYAR RENDTARTOMÁNYBAN November 16-18. között Jean de Dieu Tagne afrikai piarista atya a budapesti Piarista Gimnáziumban tett látogatást Urbán József atya és Horváth Bálint igazgató úr kalauzolásával. A Kamerunból érkezett, szinte örökké mosolygós és felettébb lelkes és lendületes szerzetes francia, spanyol és angol nyelvórákat is tartott a diákoknak. A rá következő héten Samson Djitabo Ehemba, a Dakar külvárosához tartozó Sam-sam negyedben élő piarista közösség tagja látogatott el több iskolánkba is, hogy többek közt bemutassa a Nyugat-Afrikai Piarista Tartomány iskoláinak támogatására létrehozott szervezet (Association Education Solidaire) tevékenységét, ahol jelenleg is dolgozik. A szenegáli atya emellett az ottani tanodában (École Communautaire de Base) is oktat. November 27-én a budapesti Piár patrocínumi ünnepségének keretében elgondolkodtató előadást tartott az iskola kápolnájában.

„A Piarista Rend Nyugat-Afrikai Tartományát az az elv vezeti, hogy elérhetővé tegye mindenki számára a nevelést. Szenegálban 1963 óta van jelen az Association Education Solidaire (AES) szervezet keretei között. Legfőbb célunk az, hogy a hátrányos helyzetben levő gyermekeket és fiatalokat neveljük. Küldetésünket számos nevelési és szociális intézmény létrehozása révén fejtjük ki Szenegálban, az Elefántcsontparton és Franciaországban.” – mondta el felvezetőjében Samson Djitabo Ehemba atya. Az előadásból megtudtuk, hogy az ország többsége muszlim (95%), a keresztények aránya csupán 5%, de több muszlin szeretne áttérni a keresztény vallásra. Léteznek olyan temetők is, ahol keresztények és muszlimok közös sírkertbe temetkeznek. A katolikus iskolákban szintén a muszlimok vannak többségben, a diákoknak akár 90%-ában. A muszlim többség ellenére Szenegál alkotmánya szekuláris államot rögzít. A Karácsony ünnepét mindenki megünnepli, vallási hovatartozástól függetlenül. Samson Djitabo Ehemba atya iskolája Dakar nagy kiterjedésű külvárosában található. Az épület tágas területen helyezkedik el, ezért hívogató mindazoknak a gyerekeknek, akik játszóteret keresnek. A diákok 90%-a szegény családokból származik, ezért pszichésen sérülékenyebbek; sokan már tizenéves korukban átestek a korai terhességen és a kábítószerek kipróbálásán, fogyasztásán. Az iskolázottság a legalacsonyabb a környéken, ennek oka az alacsony életszínvonal (tandíj: 10,- Euró/hó). Az AES ösztöndíjprogrammal segíti a leginkább rászorulókat. A helyi piaristák nevelési elvei: • A gyermek áll a középpontban (Konkrétan: iskolai önkormányzat, képviselők képzése, személyes kísérésük és fejlődésük nyomon követése tutorok segítségével stb.). • Életre nevelés és beilleszkedés a munka világába. • Inkluzív nevelés : valójában ez a mindenki előtt nyitott nevelés. (Senki sincs kizárva anyagi, társadalmi, kulturális vagy tanulmányi okok miatt.) • A szerepükkel és feladatukkal tisztában levő családokkal való rendszeres kapcsolat tartása, amelyek részt vesznek gyermekeik nevelésében. Az iskolák hatékony irányításához szükséges feltételek között szerepel a különböző részlegek fenntartása (titkárság, pedagógiai, szociális, gazdasági, jogi, emberi erőforrás-fejlesztés,kommunikáció), az iskolák igazgatóinak tanácskozásai és az iskolák nagygyűlése, éves stratégiai tervezése. Emellett nélkülözhetetlen a tanárok folyamatos képzése, mint a diákok sikerének fontos kulcsa és a pedagógiai innováció a minőségi oktatás jegyében. SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK 4

PIARISTÁK

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István ∙ Szerkesztő: Szathmáry Melinda Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Besze Erika, Czeglédi Zsolt SP, Hajba András, Kalász Ákos, Katona Boldizsár, Márkus Roland SP, Nagy Attila SP, Sárközi Sándor SP, Serényi Márta, Szathmáry Melinda, Piarista Archívum, piarista iskolák, Piarista Nővérek // ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Pauker Holding ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

HÍREK A MAGYAR TARTOMÁNYBÓL 120 ÉVE SZÜLETETT ÖVEGES JÓZSEF PIARISTA TANÁR ÉS FIZIKAPROFESSZOR

1895. november 10-én a Zala megyei Pákán született Öveges József piarista tanár, Kossuth-díjas fizikus. Tudományos munkássága mellett rádiós és televíziós ismeretterjesztő sorozatai által vált országszerte ismertté. 1912-ben, tizenhét évesen felvételt nyert a piarista rendbe, a noviciátust a váci rendházban töltötte. A gimnázium 7. és 8. osztályát kitűnő eredménnyel végezte a kecskeméti piaristáknál, és 1915-ben hasonló eredménnyel érettségizett. Érettségije után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult matematika–fizika szakos tanárnak. Ezzel párhuzamosan a piarista rend pesti hittudományi főiskoláján teológiai tanulmányokat folytatott. Közben 1917. december 24-én letette az örökfogadalmat. Szaktárgyaiból az összes vizsgát kitüntetéssel végezte el, a későbbi Nobel-díjas Hevesy György professzor egyetemi tanársegédi kinevezésre terjesztette fel. 1920. július 4-én szentelték pappá. 1929-ben jelent meg első könyve Időjóslás – időmeghatározás címmel. 1946-ig folyamatosan oktatott a piarista rend különböző iskoláiban; Szegeden, Vácott, Tatán és Budapesten.

Öveges titka leginkább az egyszerűség volt. Erről azt tartotta: „A legegyszerűbb a legművészibb.” Népszerűsége abban rejlett, hogy a legbonyolultabb kísérleteket is olyan nemes egyszerűséggel tudta elmondani, hogy azt még az iskolázatlan ember is megérthette. 1946-tól 1948-ig a Közgazdasági Egyetem Tanárképző Intézetében tanított fizikát, majd 1955ig a Budapesti Pedagógiai Főiskola tanszékvezető főiskolai tanáraként dolgozott. 1948-ban Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. 1953-tól az Élet és Tudomány című hetilap szerkesztőbizottsági tagja, 1958-tól a Magyar Televízió 100 kérdés – 100 felelet című műsorának főszerkesztője volt. Több mint harminc ismeretterjesztő könyve látott napvilágot, emellett több száz cikke jelent meg szaklapokban és napilapokban. Öveges József 1962-ben Bugát-emlékérmet kapott, 1976-ban pedig első ízben neki ítélték oda az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által alapított kitüntetést, a Prometheusz-érmét a fizikai ismeretterjesztésért. A piarista fizikus 1979. szeptember 4-én hunyt el Budapesten. A zalaegerszegi temetőben nyugszik.

DIAKÓNUSSÁ SZENTELTÉK SERÉNYI TAMÁS PIARISTÁT

November 5-én 10 órakor az alsógödi Szent István Templomban diakónussá szentelte Beer Miklós váci megyéspüspök Serényi Tamás örökfogadalmas piarista szerzetest. Az eseményen a családon és barátokon kívül jelen volt a gödi Piarista Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium diákserege és tanárai, ahol a frissen szentelt Tamás atya matematikát és fizikát tanít, valamint az érettségi előtt álló 12.F osztályfőnöke.

„SZÖVETSÉGBEN AZ ERŐ”: SIKERESNEK BIZONYULT A SZERZETESI KONZORCIUM INTÉZMÉNYFEJLESZTÉSI PROJEKTJE

Az „1 ház, 7 rend, 1 küldetés” elnevezésű, hét, közoktatási intézményeket fenntartó szerzetesrend összefogásából született intézményfejlesztési projekt november 26-án lezárult a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartott szakmai rendezvény keretében. A Piarista Rend Magyar Tartománya által vezetett Szerzetesi Konzorcium tagjai a Boldogasszony Iskolanővérek, a Congregatio Jesu, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, valamint a Szalézi Intézményfenntartó voltak. A konzorciumban résztvevő szerzetesi iskolák és óvodák száma 28 volt, akik több mint 1.300 pedagógussal végzik 15.000 gyermek keresztény szellemű oktatását. A rendek a TÁMOP-3.1.17-15 pályázat keretében 180,38 millió forint európai uniós támogatást nyertek intézményeik fejlesztésére. A projekt 2015. május 13-án, az iskola-szülő kapcsolatról szóló igazgatói konferenciával indult útjára. A célok közt szerepelt az intézményfenntartói szerepkör megerősítése, az intézményfenntartók szervezeti, módszertani és humán kapacitásbeli fejlesztése, integrált irányítási rendszer kialakítása, pedagógiai módszerek felülvizsgálata, valamint a társadalmi és területi helyzetből adódó különbségek csökkentése.

BEMUTATTÁK AZ ÉV PIARISTA BORAIT

December 1-jén a Sapientia épületében bemutatták a piarista rend által meghirdetett 2015-ös borválogatás nyertes borait. Idén a mintegy hatvan pályázó közül a Molnár Pince carmenère-e (2011) és a Canter Borház cabernet sauvignona (2012) nyerte el a „Piarista bor” kitüntető címet. SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK

kisABLAK a múltra

A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába. Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. KOLTAI ANDRÁS

A SZŰZANYA VIGASZTALÁSA Kalazanci Szent József szívesen imádkozott a római Fórum fölötti Madonna dei Monti kegykép előtt, ahol sok vigasztalásban volt része. „ A Szűzanya megmondta, hogy nincs mit félnem” – árulta el egyik misztikus élményét élete végén Francesco Castelli atyának. Alessio Armini azonban 1686-ban a jelenésről már úgy írt, mintha az a római piarista iskola oratóriumában, a közös imádságot végző diákok jelenlétében történt volna, úgy, hogy „egy ragyogó felhőn, nagy fényességben, angyalok sokaságától körülvéve, karján Isteni Gyermekével megjelent a Szentséges Szűz” és „az isteni Gyermek áldását adta a jelenlevőkre”. A hitelesség hiánya ellenére a jelenet Kalazancius életének egyik szívesen ábrázolt jelenetévé vált. A podolini piarista rendház freskója a legkorábbiak közül való, a 18. század elején készülhetett. Az ábrázolt kegykép azonban nem a Madonna dei Monti, hanem az a festmény, amelyet Aurora Berti 1688-ban ajándékozott a római San Pantaleo templomnak, és amelyet Kegyes Iskolák Királynője néven tiszteltek. (Podolin, egykori piarista rendház, ma redemptorista kolostor előcsarnok, Legeza József felvétele, 2007)

1894-1897

A RÓZSAHEGYI REFEKTÓRIUM A rózsahegyi piarista rendházba 1735-ben költöztek be az akkor már hat éve a városban tanító piaristák. Az itteni gimnázium sosem volt nagy létszámú, sőt 1849-től 1862-ig szünetelt is, és csak 1894-től lett nyolcosztályos. A tágas ebédlőben ezért bőven elfért az akkori tíz piarista, akik közül heten láthatók a képen egy vendégükkel. 1: Fehérváry István, 2: Rózsahegyi János, 3: Cserhelyi Sándor, 4: Etele Károly, 6: Sárffi Ignác, (a többi ismeretlen). (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

PIARISTÁK

PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

KALOCSA 250

A PIARISTA ISKOLA TÖRTÉNETE ÉVSZÁMOKBAN

KOLTAI ANDRÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSA

1742

Patachich Gábor kalocsai érsek azt kérte Szlopnyai Elek piarista provinciálistól, hogy egy gimnáziumi tanárt, egy filozófiatanárt és hat növendéket küldjön Kalocsára, akik az egyházmegyés kispapokat tanítanák, illetve azokkal együtt tanulnának. Mivel a piaristák kifogásolták, hogy az érsek állandó lelkipásztori kisegítést is kért, és ellátásuk csak az érseksége idejére volt biztosítva, a terv nem valósult meg.

1765. JÚNIUS 12.

Batthyány József érsek Hajóson 15 000 forintos alapítványt hozott létre a piarista rend számára. Átengedte rendház céljára a régi szemináriumi épületet, iskola céljára pedig a mögötte lévő elemi iskolát, továbbá a rendnek adományozta a kollégiummal szomszédos patikát és kertet. Cserében a piaristák azt vállalták, hogy „az első elemektől” kezdve a filozófiáig tanítják az ifjúságot.

1765. JÚLIUS 27.

Zsigmondovics Illés piarista házfőnök megérkezett Kalocsára, és megkezdődött a piaristáknak adott épületek felújítása.

1765. NOVEMBER 6.

A piaristák minden osztályban megkezdték a tanítást.

1768. FEBRUÁR 10.

Batthyány József a piaristáknak adományozta a Royer-féle nyomdát, és megbízta őket a teológia tanításával, amelyet 1824-ig végeztek.

1778

A Helytartótanács megszüntette a nyilvános filozófiai tanfolyamot.

1795. JÚNIUS 28.

Perczel Imre provinciális, vizitáció közben, Kalocsán hunyt el. A székesegyházba temették el.

1804. AUGUSZTUS 27. Klobusiczky Péter olvasókanonok fölszentelte a kalocsai piarista templomot Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére, amely a korábbi (1769 óta álló) színházterem helyén épült föl. 1828

Klobusiczky Péter érsek támogatásával megnyílt a második Ratio educationis által megkövetelt első gimnáziumi (korábban legfelső elemi) osztály.

1849. JÚLIUS

A visszavonuló honvédcsapatok a piarista rendházat és iskolát kórház számára foglalták le, bútorait tönkretették.

1850. OKTÓBER 15.

A gimnázium az anyagi támogatás hiánya miatt már csak négy osztállyal, 66 diákkal kezdte meg a tanévet.

1853

A piaristák iránt bizalmatlan Kunszt József kalocsai érsek elhatározta, hogy jezsuitákat telepít Kalocsára, amint a Társaságnak elég magyarul beszélő tagja lesz.

1860. MÁJUS 14.

Kunszt József érsek felszólítására a piaristák kiköltöztek kalocsai rendházukból, és az iskolai évet egy üresen álló kanonoki házban fejezték be, majd ingatlanjaik és alapítványaik átadása után augusztusban elhagyták Kalocsát.

1860. SZEPTEMBER 30. Kunszt József érsek ünnepélyesen átadta az átépített és kibővített piarista épületeket a jezsuita rendnek, amely a gimnáziumot 1864-ig nyolc osztályossá fejlesztette. PIARISTÁK

HIVATÁS

MÁRKUS ROLAND SP:

„ENGEDED-E, HOGY MEGSZÓLÍTSON?” Márkus Roland a magyarországi piarista család legifjabb tagja. 2014-ben öltötte magára a rendi habitust, idén augusztusban költözött a Kalazantínum rendházba. Hivatásáról beszélgettünk vele egy novemberi estén. Három évvel ezelőtt a prenoviciátussal megkezdted a rendi életed. Mit szóltak a barátaid, a családod a döntéshez?

Egyszer úgy fogalmaztál, hogy azt, hogy kik vagyunk és mik akarunk lenni, inkább felfedezzük, mint kitaláljuk.

Édesanyám egy hétig sírt. A családban nem volt könnyű menet, de örömmel fogadták. Sokan „meg akartak védeni” ettől az úttól. Azt hiszem, az a szerzeteskép, amelyet saját szemüvegükön keresztül általánosítottak, lehet olyan, amelytől én is megvédeném magam. Az, hogy elfogadom a másik döntését, hivatását, őt magát, azzal szeretem igazán. Ezzel a szeretettel is sokat találkoztam. Talán azért fogadták sokan nehezen a döntésem, mert nem tudták rólam elképzelni, hogy hogyan lehetne belőlem szerzetes. Ahogy ők elgondolták a szerzetességet, az idegen volt a rólam alkotott képtől. Úgy is mondhatnám, hogy saját magam miatt fogadták értetlenkedve a döntésem.

Ez a „felfedezzük”, ami a hivatásunk, az életünk alapja. Azok a kérdések segítik számomra az elindulást, hogy „Milyennek szánt engem Isten? Engedem-e, hogy megszólítson, hogy beleszóljon Isten az életembe?” Azért tesszük föl ezt a kérdést, mert úgy gondoljuk, hogy Isten a legjobbat akarja. Mégis, milyen nehéz ehhez közelíteni! Kérdezhetnénk úgy is, hogy „Mit ajánlj arra, hogy boldog legyek”? Nem egy passzív megközelítés ez! Nagyon is aktív: tudok-e, akarok-e lépni, lépést tenni az életemért, a hivatásomért, annak felfedezéséért, a boldogságomért?

Nehezen hoztad meg az elhatározást, hogy belépsz a rendbe? Talán az eddigi legnehezebb döntés volt. Azt választottam, hogy elindulok a piaristaság útján, felfedezem, hogy összepasszolok-e a piarista szerzetességgel. Emiatt nem kezdtem el a gazdaságinformatikát. Már az érettségi évében sem voltam egészen biztos abban, hogy tényleg azt a pályát szeretném-e, amit a szemem előtt látok. Azt éreztem, hogy újra és újra felvetődik a gondolat, hogy mi lenne, ha piarista lennék; hogy van keresnivalóm a piaristák között, hogy otthon lehetek köztük. Egy ilyen „otthonlét” érzést is keresünk mindannyian. Rá akarunk erre találni, egy olyan helyre, ahol otthon vagyunk, ahol önmagunk vagyunk.

Ez az otthonlét-érzés és a személyes hivatás összekapcsolódik. Mit jelent neked a hivatás, az életcél? Az a felhívás, hogy „találd meg önmagad”, nekem leginkább arról szól, hogy van hivatásom; hogy hivatásom van, nem csak munkám – én magam a hivatásom vagyok. A reklámokban „elfelejtették mondani”, de amikor magunkra találunk, azt hiszem, olyankor Istenre is rátalálunk. Amikor az életcélomat keresem, akkor a vágyaim, a motivációim vizsgálom, azt próbálom felfedezni, hogy miben vagyok leginkább igazi önmagam, mi az, ami értelmet ad az életemnek, amiért örömmel élek.

Szokatlan lehet a hozzád hasonló fiataloknak, hogy ilyen hamar elköteleződsz. Úgy fél éve, hogy az egyik volt osztálytársam eljegyezte a barátnőjét. Ez hatalmas dolog, nagyon örülök nekik! Azért említem ezt, mert én sem vagyok kivétel. Azt tapasztalom, ha vállalom az elköteleződést, abban rengeteg szabadság is rejlik. Nem mindig egyszerű, sokszor bizonytalannak tűnik az út, de most úgy érzem, hogy erre van az előre. A lényeg talán az, hogy ha érzem, hogy mi az irány, mi a helyes, ha átgondoltam, akkor dönteni kell. Ehhez pedig tudatosan, célirányosan dolgozni kell. Nem lehet egyszerre több úton járni, mert akkor valójában sehova sem jutok el. Szerinted mi ad bátorságot ma egy fiatalnak az életét érintő döntésekhez? Fontos tudatosítani azt, hogy a saját életemre vonatkozó döntéseimet ne a környezetem és a társadalmi trendek által diktált elvárásokhoz igazítsam csupán. Ahhoz, hogy magamat ismerjem, nekem sokat segítenek még a személyes kapcsolatok, beszélgetések, ahol rá merem bízni magam valakire. Ehhez bátorság kell, de amikor feltárom előtte a gondolataim, a vágyaim, sokkal egyértelműbbé tudnak válni dolgok. Nagyon fontosnak tartom ezt. Van egy olyan gondolatom, hogy talán azért is nehéz ma döntést hozni, mert olykor le kell mondjunk arról, hogy az életünk kizárólag tőlünk függ. Függ Istentől, tőlem és attól, hogy merem-e magam rábízni másokra. Ha hiszem, hogy Isten jót akar nekem, ha merem azt mondani, hogy vállalom az újat, azt, ami sokszor bizonytalannak tűnik, azt, ami akár nehézségekkel is jár, akkor már csak egy kérdés van. Engedem-e, hogy tényleg Ő szólítson meg? Tudok-e igent mondani Isten akaratára is? Engedem-e, hogy elragadjon az, amire leginkább vágyom, de önmagamtól képtelen vagyok elérni? M.R. - SZ.M.

IN MEMORIAM

FÓRIÁN-SZABÓ ZOLTÁN Hosszan tartó betegséget követően, november 23-án, 75. életévében Fórián-Szabó Zoltán piarista szerzetes, tanár, a kecskeméti Piarista Templom plébánosa megtért Teremtőnkhöz. Fórián-Szabó Zoltán Budapesten született 1941. február 22-én, ősi kecskeméti családban. Zoltán atya tanulmányait a kecskeméti Piarista Általános Iskolában kezdte. Az államosítás után már Jókai utcai általános iskolaként ismert intézményből „átigazolt” az épület másik oldalán lévő Piarista Gimnáziumba. Nemcsak az iskolai élet, a tudományokkal való megismerkedés, hanem a kirándulások, kerékpártúrák, a tiszai evezőstúrák is nagy hatással voltak rá. Az érettségi után 1959-ben belépett a Piarista Rendbe, 1967-ben szentelték pappá. A Kalazantínum Piarista Hittudományi Főiskola elvégzése mellett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának kémia-fizika tanári szakán szerzett diplomát 1968-ban. Tanári pályáját Kecskeméten kezdte a gimnáziumban és a diákotthonban. A következő tanévre azonban már Budapestre helyezték, ahol harminc évet tanított a gimnáziumban. E tekintélyes idő alatt hat osztálynak volt osztályfőnöke. Messze nem csak a tárgyi tudásukat fejlesztette diákjainak, hanem igyekezett az életre nevelni, a férfias helytállás értékét természetesé tenni. Fontosnak tartotta, hogy diákjaival ne csak tanítási órákon találkozzon. Kovács Mihály piarista tanártól átvette a vitorlástúrák szervezését, gondosan végezte a vitorlások karbantartását. Tanári, nevelői munkája mellett rendi feladatokat is kapott: néhány évig a magyar rendtartomány vezetőségében, hosszú ideig pedig a budapesti rendház főnökeként is tevékenykedett. Gondoskodott a rendtársak életfeltételeiről, élelmezéséről, javítatta, felújítatta a rendházban lévő berendezéseket. A rendszerváltás után a rend visszakapta intézményei nagy részét. Felmerült az igény, hogy azokat fel kell újítani, sőt új épületekre is szükség lesz. Ekkor a tanítást abbahagyva a megalakult Piarista Iskolaépítő és Fenn-

tartó Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója lett. Szervezte, irányította a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium építését, a Duna-parti nagy piarista épület déli részének felújítását, melyben a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola kapott helyet. Ebben a munkakörben eltöltött hat év után nyugdíjba ment. 2003-ban Kecskemétre helyezték plébánosnak. Eddigi tevékenységéhez képest új terület nyílt ki előtte: lelki vezetőnek lenni egy igényes és nagy hívőseregnél különlegesen szép és nehéz feladat. Hitoktatás, mindenkit megérintő szentbeszédek tartása, felkészítés elsőáldozásra, bérmálásra, a szülők bekapcsolása, hogy ne „küldjék”, hanem vezessék gyermekeiket a lelki építkezés útján, személyes odafigyelés a temetést kérőkre, a házasulandókra, a keresztelendőkre és családjukra; mind nagyon fontos, felemelő feladat, hivatásszeretet nélkül elképzelhetetlen. Fórián-Szabó Zoltán mindezt példaadóan végezte fokozatosan romló egészségi állapota ellenére. 2015 januárjában a magyarságot felemelő, testet és lelket építő tanítását,az emberi szabadság tiszteletének és szeretetének példaadását, hitünk és kultúránk megtartásában végzett munkáját Fórián- Szabó Zoltánnak Varga László emlékérem formájában is megköszönte Kecskemét városa.

MINDAZOK, AKIK ISMERTÉK ÉS SZERETTÉK, 2015. DECEMBER 5-ÉN, SZOMBATON 9:30 ÓRÁTÓL RÓHATTÁK LE KEGYELETÜKET A KECSKEMÉTI PIARISTA TEMPLOMBAN KEDVES HALOTTUNK RAVATALÁNÁL. AZ UGYANITT 10:30-KOR KEZDŐDŐ SZENTMISE UTÁN A KECSKEMÉTI KÖZTEMETŐ PIARISTA SÍRBOLTJÁBAN ÖRÖK NYUGALOMRA HELYEZTÜK ŐT. NYUGODJÉK ZOLTÁN RENDTÁRSUNK BÉKÉBEN, FOGLALJUK ŐT IMÁINKBA!

PIARISTÁK

PIARISTA

„TANULÁSRA NYITOTTAN”

INTERJÚ LÁZÁR LÁSZLÓ OKTATÁSI IGAZGATÓVAL

Idén a Piarista Pedagógiai Napokat november 6-7-én Kecskeméten tartotta a rend. A rendezvény kulcstémája a „tanuló iskola”, jelmondata „Tanulásra nyitottan” volt. Az eseményt követően Lázár László oktatási igazgatóval beszélgettünk a rendezvényről, annak tanulságairól és a jövőbeli tervekről.

Hányadik „Piarista Pedagógiai Napok” volt ez a sorban, milyen konkrét igények mentén szerveződött? A Piarista Pedagógiai Napok rendezvény két évtizedes hagyományra tekint vissza. A minden második évben megtartott esemény többfajta célt szolgál életünkben. Az egyik, hogy értékes személyes találkozásokat tegyen lehetővé a piarista közösség tagjai között, hogy a munkatársak kifejezzék, érezzék, erősítsék összetartozásukat. Célkitűzés az is, hogy egy élő téma mentén, meghívott vendégekkel együtt eltöprengjünk szakemberségünkről, pedagógusi életünkről, munkánkról, inspirálódjunk, gondolatokat, érzéseket, lendületet kapjunk a folytatáshoz. A program keretében az egyéni és közösségi-szervezeti tanulás került a fókuszba; arra kerestük a választ, hogy mit jelent tanulni különböző korú gyermekként, felnőttként, pedagógusként, vezetőként, egyénileg és közösen; miként válhatnak a piarista intézmények egyre inkább „tanuló iskolákká”; milyen jó szempontok, elvek és gyakorlatok segíthetik a saját tanulási módszereinkre való rálátásunkat és az ebben való fejlődésünket; miként tudunk erről egymással jól beszélgetni. Idén hányan vettek részt a rendezvényen? Összesen 420 felnőtt és diákember volt jelen a pedagógiai napokon. Számítottunk az összes világi teljes- és részállású pedagóguskollégára és szerzetes-testvérre. A rendezvény ugyanakkor az óraadó pedagógusok, az iskolai adminisztratív-támogató munkatársak és a tartományfőnökségi munkatársak számára is nyitott volt; akik eljöttek, helyet találtak benne. Fontos megemlíteni, hogy idén, a pedagógiai napok történetében először, diákok is részt vettek az eseményen: iskoláinkból összesen huszonöt, 1012. osztályos diák is velünk volt teljes értékű résztvevőként az előadásokon, a műhelymunkákban, a kiscsoportos 10

PIARISTÁK

beszélgetésekben, közös gondolkodásokban, a szünetekben, a nappalokban és estékben. Milyen formákban „mélyültek” a jelenlévők? A műhelyekből melyeket emelnéd ki és mutatnád be? Törekedtünk rá, hogy sokféle keretben beszéljünk a tanulásról, illetve megéljük, azaz saját élményeken keresztül tanuljuk is azt. Péntekre szerveztünk négy nagyelőadást. Az előadások koncepciója a következő volt: koncentrikus körökben gondolkodva a magban kezdtünk: az első előadásban a tanár küldetése és az iskolás gyermek állt a középpontban. Megnéztük, hogy mi jellemzi a magyar köznevelés eredményességét, s kerestük, hogy pedagógusként miképpen érdemes elképzelnünk a szerepünket, helyünket a tanulás folyamatában, hisz erős változásra hív a kontextus. A második előadásban, azaz a következő (koncentrikus) körben arra az óvodára, iskolára néztünk rá, ami a pedagógust és diákot befogadja: milyen a jó „tanuló iskola”, mit jelent ez, milyen gyakorlatok jellemzik. A harmadik előadás a harmadik hagymahéj: az óvodát/iskolát és benne a diákot (és

családját) befogadó közösség tanulása – miképpen értelmezhető a Piarista Rendben a szervezeti tanulás. A Rend vezetői meséltek saját élményeikről, látásukról, ahogy ez most bennük munkál. A negyedik előadásnál a konfliktusok kerültek előtérbe: az egyéni és együttes tanuló helyzetek létrehozása, tudatos megélése, a reflexiós mechanizmusok működtetése, fenntartása természetes módon jár együtt az intézményeinkben rengeteg konfliktussal. Érdemes volt megnézni, miképpen lehet éltető módon felfogni a konfliktusokat, a tanulás eszközévé tenni őket. Az előadások mellett péntek délután egy innovatív munkaformát is választottunk: a résztvevők 8-10 fős autonóm munkacsoportokban, előre kiadott forgatókönyv mentén maguk vezette beszélgetésekben keresték a választ arra a kérdésre, hogy mi módon lehetne még jobban tanulni az intézményekben. A kiscsoportos beszélgetések után a nagyteremben a 420 résztvevő személyes találkozásokban, szabadon áramolva osztotta meg egymással élményeit…

Szombaton kétszer másfél óra idősávban huszonnyolc szakmai műhely szolgálta a további mélyülést. Célunk, szándékunk szerint a műhelyvezetők között voltak szerzetesek és világiak, a rendhez tartozó és külsős szakemberek egyaránt. A témák mind a tanulást járták körbe, miközben gyakorlati alkalmazáshoz, tapasztalati tanuláshoz is kötődtek. Voltak közöttük a kifejezetten a piaristasághoz kapcsolódó szekciók. Megjelentek a tantárgyakhoz kötődő szakmai töprengések (matematika, zene, természettudomány, hittan stb.), de átfogó fókuszok is, mint a tehetséggondozás, a kreativitás, a bizalom vagy a lány- és fiúnevelés. Emellett nem csak az osztálytermi helyzetek kerültek terítékre: szintén jelen voltak a vezetőkkel, az új tankönyvekkel, a nemzetközi hálózatokkal, az innovációval és a közösségépítéssel kapcsolatos műhelyek; minden esetben azzal is foglalkozva, hogy milyen megakadásokkal, tanulási helyzetekkel jár az adott tevékenységbe való beleállás. A műhelyek magas száma lehetővé tette, hogy a munka személyes, mindenkit megmozgató lehessen.

lasztott témájával (ötös skálán 4,4), a kiscsoportos beszélgetésekkel (4,3) és a műhelyekkel (4,5). Sokra értékelték a szabad találkozásokat és beszélgetéseket (4,5). A nagyelőadások közül volt, ami sikeres lett (4,6), s volt, amely kedvezőtlen fogadtatásra talált (2,8). A pedagógiai napok lebonyolítása magas értéket, de kritikát is kapott (4,4). A visszajelzések arra indítanak minket, hogy tanuljunk belőlük: impulzusokat adnak annak átgondolásához, hogy milyen munkaformákban, mire és hogyan hívjuk a résztvevőket a jövőben. Szerinted elérte-e a rendezvény az eredeti célját? Beszélgetésünk elején két célt említettem: a személyes találkozások és a szakmai munka célkitűzéseit. Úgy vélem, ezeket a célokat elérte a rendezvény. Mik a közeljövőbeli és a távolabbi jövőre vonatkozó célkitűzései a piarista pedagógiának? November elején négy évre pedagógiai stratégiát alkottunk. Éppen az Ideárium megfogalmazásában vagyunk, annak írásbeli rögzítésében, mit is jelent a piarista iskola. A megszülető Ideárium és a pedagógiai stratégia alapján fontos közeljövőbeli célkitűzésünk az intézmények helyi küldetéseinek, stratégiai céljainak, a célok felé mutató cselekvési tervek rendjének és tartalmának átvitatása, újbóli rögzítése, illetve az ezekre történő értékelő visszacsatolás módjainak kitisztázá-

sa, tudatosítása. Ami az alapokat illeti, természetesen nincsenek új célok: Kalazancius nyomán nevelve evangelizálni – az idők jeleit figyelve. Másfelől épp emiatt is fontos fókuszok: a pedagógiai tevékenység piarista jellegének, stílusának folyamatos tudatosítása, szem előtt tartása, „szóvá tétele”, ezeken keresztüli erősítése; növekedni a diákokra való személyes odafigyelésben; a pedagógusok életminőségének, jóllétének növelése; nevelői (azaz diák-, szülői, pedagógusi és munkatársi) közösségeink fejlesztése; intézményeink között a hálózatos összekapcsolódás és a hálózatos fejlesztés, tudás-áramoltatás támogatása; képzésfejlesztés (piarista pedagógiai alapképzés, új pedagógusok bevezető képzése, vezetőképzés); a tanári tanuló közösségek fejlesztése; szervezetfejlesztés, az iskolák vezetésének, vezetői csapatainak támogatása; a pedagógiai szolgáltatások és az informatika révén az iskolák intézményes támogatásának további erősítése; mindebben az egészben folyamatosan, egyénileg és közösségileg tanulni, a tanulás kultúrájában mélyülni. A két nap történései milyen személyes konklúziókkal szolgáltak számodra? Személyesen megéltem, milyen nagyszerű közösség a Rend. Azt is érzem-látom, hogy mennyi lehetőségünk és kedvünk van még a tanulásra... Jó volt együtt. Sajnáltam, amikor eljöttünk. SZATHMÁRY MELINDA – LÁZÁR LÁSZLÓ

Milyen volt a hangulat? Milyen visszajelzések érkeztek a résztvevők oldaláról utólag? A Czollner tér kis faluként fogadta be a többszáz embert; érezni lehetett az oldottság és az összetartozás erejét, jó volt látni a közvetlen hangulatú találkozásokat, a komoly munkát egyaránt. Az esemény megvalósulásának folyamatában, illetve a záráskor is kértünk visszajelzéseket a résztvevőktől. Rengeteg szóbeli és levélben megfogalmazott vélemény, reflexió érkezett hozzánk, amikért egytől egyig nagyon hálásak voltunk. A program végén kitöltött elégedettségi kérdőívekből az olvasható ki, hogy ami a szakmai tartalmat illeti, a jelenlévők magasan elégedettek voltak a konferencia váPIARISTÁK

PIARISTA

Advent

„…FIÚT SZÜLSZ, ÉS JÉZUSNAK FOGOD NEVEZNI.” (LK 1-31)

Mária

gondterhelten, de a lelkében megfogant érzéstől, a boldogsághoz hasonlatos állapotban üldögélt. Eszébe idéződött a majd’ fél évvel ezelőtti jelenet, amikor Erzsébettel találkozott. Volt az asszony arcán valami, amit eddig soha nem látott. Az a földöntúli mosoly! Nem értette.

Vacsorához

készülődtek a meghitt hajlékban. Mária alig várta, hogy magára maradjon. Szótlanul ették az egyszerű étket. Hirtelen szakadt le az éjszaka. A lány nyugtalanul forgolódott, szívében vihar dúlt. Újra látta a titokzatos mosolyt. Aztán jótékony álomba zuhant.

Gyengéd hang

emelte vissza a valóságba.

„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, …” Alig néhány percig tartott a látomás. Érezte, valami készülőben… S talán ő is részese ennek? Erzsébet titok- barázdált arca. Megmeg fényesedő tekintete. Az öröm, ami mozdulatait megfiatalította. S most ez a sugárzó teremtmény! Akárha angyal! Sürgető vágy lopózott lelkébe: - Látnom kell Erzsébetet!- suttogta, csak úgy magának..

Fecske Orsolya SSS: Angyali üdvözlet (2011)

Mind nehezebbé

vált a puszta megélhetés Názáretben. A várakozás feszültté tette az embereket. Szívük mélyén bizton tudták, hogy eljön, de egy apró jel, egy csöndes üzenet újraélesztette volna megfáradt hitüket. Vágytak egymás közelségére. Gazdátlan, reszkető nyáj voltak csupán. - Teremtőnk! Ígérted, hogy elküldöd Őt! Hozz szabadulást bűntől terhes világunknak! Elveszünk nélküled! Fájdalom-szabdalta imájuk hozott csak némi enyhülést.

Mária

egész testében reszketett. Féltőn-óvón bugyolálta az aprócska Életet. Igazi anya volt már. Ellenséggel szembeszálló, tigrisként harcoló, fájdalmat csitító Édesanya. Váratlanul fölsírt a Gyermek. József térdre borult, arca vonaglott a visszafojtott érzelmektől. KERTÉSZNÉ TÓTH ÉVA

„Ami velem történt, nem volt soha még, boldognak mond engem minden nemzedék, nagyot művelt rajtam hatalmas keze, jóságában százszor szent az ő neve.” (Dienes Valéria) 12

PIARISTÁK

INTERJÚ FERENC PÁPÁVAL

AZ IRGALMASSÁG ÉVÉRŐL ÉS A GYENGÉDSÉG FORRADALMÁRÓL RÉSZLETEK December 8-án megkezdődött az irgalmasság rendkívüli szentéve

Szentatya, most, hogy elérkeztünk a jubileumi év küszöbéhez, elmagyarázná nekünk, mi volt a szívében, ami arra késztette, hogy épp az irgalmasság témáját emelje ki? Mit érez sürgetőnek ebből a szempontból a világ és az egyház mostani helyzetében? Az irgalmasság témája VI. Pál pápa óta válik egyre hangsúlyosabbá az egyház életében. Szent II. János Pál pápa volt az, aki nagyon erősen aláhúzta jelentőségét a Dives in misericordia enciklikával, Szent Fausztina nővér szentté avatásával és az isteni irgalmasság ünnepének elrendelésével húsvét nyolcadában. Ezt a vonalat követve úgy éreztem, mintha az Úrnak az lenne a vágya, hogy megmutassa irgalmasságát az embereknek. Tehát nem nekem jutott eszembe, hanem egy viszonylag friss, egyébiránt mindig is létező hagyományt követek. Úgy láttam, kellene tenni valamit, és folytatni kellene ezt a hagyományt. Az első úrangyala-imádságkor, amelyet pápaként végeztem, Isten irgalmasságáról beszéltem, és akkor említettem azt az irgalmasságról szóló könyvet is, amelyet Walter Kasper bíboros ajándékozott nekem a konklávé alatt. Pápaként mondott első homíliámban is, március 17-én, vasárnap, a Szent Anna-plébánián az irgalmasságról beszéltem. Ez nem stratégia volt, hanem belülről fakadt: a Szentlélek akar valamit. Nyilvánvaló, hogy a mai világnak szüksége van irgalomra, szüksége van együttérzésre, vagyis compassio-ra, ami együttszenvedést jelent. Hozzá vagyunk szokva a rossz hírekhez, a kegyetlenségekhez és a legnagyobb atrocitásokhoz, amelyek sértik Isten nevét és életét. A világ rászorul annak felismerésére, hogy Isten atya, hogy van irgalom, hogy nem a kegyetlenség a járható út, nem az elítélés a járható út, mert maga az egyház is időnként kemény vonalat követ, enged a kísértésnek, hogy kemény vonalat kövessen, annak a kísértésnek, hogy egyedül az erkölcsi parancsokat hangsúlyozza, de így mennyi ember kívül reked! Az a kép jutott eszembe az egyházról, mintha ütközet utáni tábori kórház lenne: ez az igazság, milyen sok sérült és ös�szetört ember van! A sebeket pedig ápolni kell, segíteni kell a gyógyulásban, nem pedig a koleszterinszintet kell méregetni. Azt hiszem, eljött az irgalmasság ideje. Mindannyian bűnösök vagyok, mindannyian hordunk lelki terheket. Úgy éreztem, hogy Jézus meg akarja nyitni szívének kapuját, hogy az Atya meg akarja mutatni irgalmasságát, mely egész bensőjét átjárja, és ezért küldi el nekünk a Lelket: hogy megmozgasson és megindítson minket. Ez a megbocsátás éve, a kiengesztelődés éve. Látjuk a fegyverkereskedelmet, az ölésre alkalmas fegyverek gyártását, ártatlanok lemészárlását a lehető legkegyetlenebb módokon, az emberek, a kiskorúak, a gyermekek kizsákmányolását: az

emberiség elleni – hadd használjam ezt a szót – szentségtörés zajlik, igen, mert az ember szent, az élő Isten képmása. Az Atya pedig ebben a helyzetben azt mondja: „Álljatok le, és gyertek hozzám!” Ez az, amit én látok a világban. (…) A Szentírás szerint a hely, ahol Isten irgalmassága lakozik, az Istennek a méhe, az anyai öle, amely olyannyira elérzékenyül, hogy megbocsátja a bűnt. Vajon az irgalmasság szentéve alkalmat adhat arra, hogy újra felfedezzük Isten „anyaságát”? Van az egyháznak egy „nőiesebb” oldala is, amelyet figyelembe kell venni? Igen, maga Isten jelenti ki, amikor Izajás könyvében azt mondja, hogy megfeledkezhet-e az anya gyermekéről, de még ha az anya meg is feledkezne… „én azonban sosem feledkezem meg rólad”. Itt látjuk Isten anyai voltát. Nem mindenki érti, amikor „Isten anyaságáról” beszélünk, ez nem „népszerű” nyelvezet – a szó jó értelmében –, hanem egy kicsit választékosnak tűnik, ezért szeretek inkább gyengédségről beszélni, egy anyukáéról. Isten gyengédsége, a gyengédség az ő apai belsejéből fakad. Isten apa és anya. (…) Híres XXIII. János pápának a „holdfénynél elmondott beszéde”, amikor este így köszöntötte a híveket: „Simogassátok meg gyermekeiteket!” Ez a kép a gyengédség egyházának ikonjává vált. Az irgalmasság témája hogyan tudja segíteni keresztény közösségeinket a megtérésben és a megújulásban? Amikor látom a betegeket, az időseket, ösztönösen megsimogatom őket… A simogatás olyan gesztus, olyan mozdulat, amelyet félre is lehet érteni, de ez az első mozdulat, amellyel az anya és az apa megérintik született gyermeküket, ez a gesztus azt fejezi ki: „szeretlek”, „jó, hogy vagy”, „azt akarom, hogy fejlődj”. Elárulna esetleg egy gesztust, amelyet szeretne tenni a szentév során, hogy Isten irgalmasságát tanúsítsa? Sok gesztus lesz, de minden hónap egy-egy péntekén másmás gesztust teszek.

Fordította: Tőzsér Endre SP Forrás: Credere, 6 dicembre 2015, 7–14. A teljes interjú a Credere [Hinni] című hetilapban, az irgalmasság szentévének hivatalos folyóiratában jelent meg. PIARISTÁK

ES T P A D BU

ALAPÍTVA: „OLYAN ISKOLÁT 1717 SZERETNÉK, AHOVÁ DIÁKNAK ÉS TANÁRNAK EGYARÁNT ÖRÖM BEJÖNNI” WWW.GIMN.PAIR.HU

INTERJÚ HORVÁTH BÁLINTTAL, A BUDAPESTI PIARISTA GIMNÁZIUM ÚJ IGAZGATÓJÁVAL

Horváth Bálint tanár úr szeptember óta vezeti a nagy múltú budapesti Piárt Urbán József atya utódaként, akit a 47. Egyetemes Káptalan az ázsiai cirkumskripcióért felelős generálisi asszisztensnek választott. A fiatal tanár az iskola történetében a legelső civil igazgató. Egy borongós decemberi napon beszélgettünk szakmai előéletéről, az iskolával kapcsolatos benyomásairól, céljairól. Diákként a budapesti Piarista Gimnáziumban végeztél, majd egyetemi tanulmányaidat (ELTE BTK, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) követően két év zongoratanári tevékenység után az Alma Materban kezdtél tanítani, ahol lassan 15 éve „élsz”...Hogyan változott számodra a budapesti Piar az elmúlt két évtizedben? Az iskolával huszönöt éve kerültem kapcsolatba. A kilencvenes évek legelején a rendszerváltás lázában égett az iskola. Tanárok és diákok is élénken követték a politikai, társadalmi eseményeket; az akkori kormányban sok piarista öregdiák volt miniszter. A közélet jobban beszivárgott az órákra. A pesti iskolában szembetűnő mostanra a szerzetestanárok számának csökkenése, tizedikesként engem még mindössze két civil tanár tanított. Az osztályokban is többen voltunk: negyvenhárom osztálytársam volt, míg ma huszonkét fős osztályunk is van. Érdekes a diákok iskolai jelenlétének változása is: sokat változott a figyelmük minősége, mit tartanak érdekesnek, miből mennyit fogadnak,viselnek el. Szembetűnő változás a Mikszáth téri épület után a mostani iskola tágassága, világossága. A piarista rend mellett több szállal kötődsz a magyarországi ferences rendtartományhoz is, ahol szervezetirányítási elemzőként, szervezőként és intézményi referensként is dolgoztál. Mit jelentenek ezek a pozíciók a gyakorlat nyelvén? Az utóbbi harminc évben leginkább a plébániai közösség miatt kötődöm a ferencesekhez, hiszen a pasaréti templomba járok, itt voltam elsőáldozó, ministráns, kórustag, majd mostanában a Déri András karnagy barátomat al14

PIARISTÁK

kalmanként helyettesítő kántor. Három évig vezettem a plébánia melletti közösségi házat egy alapítvány igazgatójaként, ez idő alatt sokféle közösségi és kulturális programot szerveztem, pályázatokat írtam, a közösségi házzal kapcsolatos gazdasági és műszaki ügyekkel foglalkoztam. Ezután a ferences rendtartomány munkatársaként egy tehetséggondozó ösztöndíjrendszer kialakításában és működtetésében vettem részt, ill. a fenntartó pedagógiai szakértőjeként a hat ferences köznevelési intézmény ügyeit intéztem. Nem jelent semmifajta nehézséget egyszerre két rendben lenni? Nehéz ez, mert mind a két rendhez kapcsolódva jó emberek vesznek körül, és mind a két rendnek erős a vonzása, nem szeretek így választani. Most, hogy a közös konzorciumi pályázat lezárul, a napi munka szintjén egyre távo-

PIARISTA ISKOLA BUDAPEST labb kerülök a ferences rendtartománytól; a ferencesekkel a plébániai kapcsolat meg a személyes barátságok maradnak meg. Mi késztetett arra, hogy megpályázd a Piarista Gimnázium igazgatói posztját? Milyen szakmai és spirituális tervekkel érkeztél? Az iskolában diákként és tanárként eltöltött tizenkilenc év hosszú idő, remélem, hogy eléggé ismerem az intézményt, a tanárokat, a pedagógiai kultúrát, az utóbbi idők folyamatait. Az elmúlt években több szerzetesi iskola működését is láthattam közelről, a hasonló vonások és a különbségek összevetése is segített abban, hogy arra jussak, talán meg fogok tudni birkózni a feladattal. Korábban is szívesen jöttem ide tanítani, a tanáriban a kollégáimmal beszélgetni mindig intellektuális élmény volt, ezt is a komoly motiváló tényezők közé számíthatjuk. Évek óta figyelemmel kísérem a piarista rend alakulását, terveit, törekvéseit – ezekért az elképzelésekért, szándékokért szívesen dolgozom, hiszen egybevágnak azzal, amit tanításról, iskoláról gondolok. Azt is éreztem, hogy talán tudom valamennyire folytatni ebben az elődöm, Urbán József munkáját. Mik az esetleges félelmeid, miben látod a komolyabb kihívásokat? Nagy múltú iskola a pesti Piár, nagyon tisztelem az egykori tanáraim tudását, példamutatását, elkötelezettségét, így eleve nagyon magasan van a léc. Komoly kihívást látok abban is, hogy mennyire tudunk megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyeket a gyorsan változó környezet teremt: mások a diákok, más a bennünket körülvevő társadalmi környezet, mást gondolunk a tudásról, mint például tíz éve. Emlékszem Jelenits tanár úr szavaira: az iskola nem mondhat le arról, hogy igényességre tanítsa a diákokat. Kihívás, hogy megőrizzük az igényességet, miközben emberségesek is legyünk. Az oktatási rendszer változásait sok tanárkollégám aggódva figyeli; ezekben az években talán könnyebb elfáradni a tanításban, elveszíteni ennek a hivatásnak az örömét. Szeretnék olyan iskolát, ahová diáknak és tanárnak is jó bejönni, és ahol elfáradni lehet a munkában, és nem belefáradni abba. Mit jelent számodra tanárnak lenni? Mindig szerettem tanítani, nagyon hiányozna, ha nem tarthatnék órákat. A tanárlétem mindig alakulóban van, mást gondolok a tanításról, mint egy évtizede. A munka mellett maradó kevés időben igyekszem követni a pedagógia új fejleményeit. Miben látod a szerzetesrendi iskolák erősségeit és fejlesztendő pontjait? Nagy erősségünk, hogy együtt imádkozó, együtt ünneplő közösség tudunk lenni az iskolában. Lehet ez egy túrán a bogrács mellett, vagy egy álmos nulladik óra kezdetén,

akár egy szalagavató vagy ballagás ünnepélyes perceiben. Ez a közösségi lét, ez az összetartozás átszövi az iskolai létünk mindennapjait. A kérdés második részére válaszolva fontosnak érzem, hogy az iskoláinkban milyen képet közvetítünk a kereszténységről. A kilencvenes években és előtte sokszor éreztem, hogy saját katolikus létünket valami vagy valakik ellenében, egy másik világ tagadásából próbáljuk meghatározni: milyenek nem szeretnénk lenni, hogyan nem szeretnénk viselkedni. Most azt szeretném, ha az iskolában tudnánk sokféle hiteles példát adni arról, hogy hogyan lehet keresztényként élni. Arról, hogy hívőnek, katolikusnak lenni, önmagában élhető, vonzó és örömteli dolog. Fontos tanárként tudatosítani, hogy nemcsak a tananyagtartalmakat, képességeket tanítjuk az iskolában, hanem azt is, hogy miként beszélünk egymással, hogyan oldunk meg konfliktusokat, hogyan vigyázunk az egészségünkre. Nem vagyunk hitelesek sem tanárként, sem keresztényként, ha mi magunk fontosnak tartjuk a tanulást, de magunkat nem képezzük, ha lelkigyakorlatot szervezünk, de magunk nem megyünk ilyenre, ha fontos számunkra a tisztelet mint érték, de megalázó helyzetbe kerülhetnek diákok az óráinkon. Nem olyan rossz a helyzet ezen a téren, de van még hová fejlődnünk. Jelenleg mik életed legfontosabb pillanatai? Sajnos keveset vagyok otthon, keveset látom a családomat, pedig a két kislányom napról napra megajándékoz szép pillanatokkal. Fontos és örömteli, hogy a testvéremnél is gyarapodott a család. Mit üzensz az olvasóknak (diákok, szülők, rendtársak, munkatársak) ez év karácsonyára? Egyik osztálytársam mesélte, hogy karácsony előtt a tágabb családjával együtt nem mászkálnak ajándékok után bevásárlóközpontokba, hanem vásárlás helyett együtt töltik az időt, mert év közben kevés idő jut egymásra. Minden olvasónak kívánom, hogy a Karácsony adjon alkalmat valódi megpihenésre, találkozásokra, jó beszélgetésekre. SZATHMÁRY MELINDA – HORVÁTH BÁLINT

PIARISTÁK

GÖD

„NEM AZZAL SEGÍTEK, HOGY HALAT ADOK, HANEM HALÁSZNI TANÍTOK”

ALAPÍTVA:

1991

WWW.G-PIAR.HU

INTERJÚ SERÉNYI TAMÁS PIARISTÁVAL

Mosolyog. Ez az alapvető élményem Serényi Tamással kapcsolatban, iskolánk reál munkaközösségének vezetőjéről, a 12.F osztályfőnökéről, a mentor csoport tagjáról, a gödi rendház szerzetes-világi csoportjának („szerdaeste”) koordinálójáról. November van, és a hét közepén járunk, ülünk egy majdnem raktár-iroda közepén, a kihalt iskolában, túl néhány ünnepi (örökfogadalom, diakónusszentelés) és nehezebb napon. Mi az első, ami eszedbe jut a piarista szóról? Most, szerda délután háromnegyed négykor? Öt tanítási óra és egy másfél órás mentori megbeszélés… De ma ebédeltem! (nevet) Na jó, ha piaristaság, akkor Kalazancius, és ahogy őt bevonzotta a szegény gyerekek a világa. Lenyűgöző, hogy negyven évesen, tehát pont, mint most én vagyok, elkezdett változni az élete. Ott van Rómában, hajt a javadalomra, ugyanakkor közben sok nagyon pozitív dolgot tesz: testvérületekbe jár, szegényekkel foglalkozik. És rájön arra, hogy azzal segít a szegényeknek, ha a rendszert alakítja: csinál egy ingyenes iskolát. Tetszik az a szemlélet, hogy nem azzal segítek, hogy halat adok, hanem halászni tanítok. Számomra a tanítás valami ilyesmi. Még csak nem is azt gondolom, hogy amit tőlem tanulnak, az hasznos – mert valószínűleg a másodfokú egyenlet megoldó képletére nem lesz szüksége a többségnek –, de önmagában egy csomó dolog ennek kapcsán nagyon fontos. Mélyen hiszek abban, hogy az, amit csinálunk, minőségileg változtatja meg a ránk bízottakat, és így a jövőjüket. A piaristaság nekem ilyen: gyerekekkel, diákokkal, fiatalokkal valami olyasmit csinálunk, valami olyat adunk nekik, amitől az ő életük szebb lesz, boldogabb lesz, Istennel telibb lesz, emberibb lesz. Szerinted Kalazancius hogyan tanítana ma itt Gödön? Nem tudom, hogy Kalazancius itt tanítana-e, hiszen ő zsenge koruktól nevelte a gyermeket. Sokat kapott a kicsinyektől: a kiszolgáltatottságuktól alázatot; a nyitottságuktól gyermeki rácsodálkozást tanult. Persze fontos volt számára az is, hogy a felnőttkorig kísérje őket, hogy kulcsot adjon nekik a társadalomba belépéshez. És azt hiszem, hogy minden iskolánk megragad valamit, ami nagyon szép és kalazanciusi. Mi itt azt ragadjuk meg, hogy kamaszokkal próbálunk kezdeni valamit, sokszor nagyon sebzett kamaszokkal és mesterséget adunk nekik. És ez biztos, hogy Kalazanciusnak is tetszene, még akkor is, ha nem kisgyerekekkel foglalkozunk. Nem tudom, mit csinálna Gödön, de azt remélem, ha lenéz „a felhő szélén ücsörögve”, akkor tetszik neki, amit csinálunk. 16

PIARISTÁK

Miért lettél piarista? Nem jutott jobb az eszembe. (nevet) Én sokkal jobban szeretem mostanában a miért vagy piarista kérdést. Most azért vagyok piarista, mert egyrészt ez a küldetés nagyon közel áll hozzám. Másrészt azért, mert hiszek a piaristák közösségében, hiszek abban, hogy minden bénaságunkkal együtt valahogy mégis csak olyan társaság vagyunk, aki próbálja megélni azt, amit Kalazancius is. Hogy is van ez? Megpróbálom szétszálazni a kérdéseket. Miért lettem keresztény? Mert ugye én nem vallásos családból származom. Aztán, ha már keresztény lettem, miért lettem szerzetes? Ha már szerzetes vagyok, miért pont piarista? De meg lehetne kérdezni, miért lettem tanár? Ezek nagyon különböző kérdések. Ezek közül kiemelkedik Neked valamelyik, vagy egyenrangú kérdések? Egyenrangúak. És egyetlen mondatban is lehet válaszolni: azért vagyok piarista, mert a „Főnök” erre hívott és hív. A tanárságban vonz a lehetőség, hogy a legtöbbet adhatjuk egy diáknak, amit a családon, meg a legszorosabb baráti körön kívül adni lehet. Velem, mint tanárral egy hétköznap több időt tölt a diák, mint a szüleivel, vagy a barátaival. Ez egy nagyon fontos minőségi kapcsolat, emberileg és tudás szempontjából is meghatározó. És ez felelősség. Egyébként ahogy haladtam előre a szerzetességemben, rájöttem, hogy ami a tanárságban igazán fontos nekem, az túlmutat a tanárságon. A tanárság egy forma. Aztán hogyan lettem keresztény? Kerestem az igazságot. Elég régóta érdeklődöm a természettudományok iránt, és a matematikában meg a fizikában nagyon erősen találkoztam azzal, hogy létezik valami, ami tőlünk független, ami az anyagi világ mélyén, és attól függetlenül létezik. Ez vezetett engem egy abszolút létezőnek a szellemi elfogadásához. És ekkor találkoztam keresztényekkel, akik megmutatták, hogy kereszténynek lenni egy racionális választás. Aztán egyre inkább felismertem, hogy Isten személy, akivel kapcsolatba lehet lépni. És ez az, ami aztán föltüzesítette a szívemet. Attól vagyok az,

PIARISTA ISKOLA GÖD aki most vagyok, hogy felismertem, hogy Isten mennyire szeret, és pontosan engem akar, ahogy vagyok. És a szerzetesség egy erre adott válasz. Azt éltem meg, hogy Jézus Krisztus valahogy elhív magához, mint annak idején János és András apostolt: „gyertek, töltsétek velem az időt”. Én is erre kaptam meghívást, azt a paradox ígéretet, hogy ebben minél jobban elköteleződöm Jézus mellett, annál nagyobb szabadságban tudom megélni az életemet. És ehhez az ígérethez újra és újra vissza tudok térni, mikor nehéz időszakban vagyok, meg nagyon sötét időszakokat élek. Az én szerzetességem ezen a paradox szabadság-ígéreten nyugszik. A „nem jutott jobb eszembe” válasz azt jelenti, hogy nem ismerek olyan utat, ami nekem jobb lenne, ami jobban vonzana. Ha egy piaristának vágyó fiatalnak adhatnál három tanácsot, mi lenne az? Hát, hogy jól gondold meg! (nevet) Komolyra fordítva a szót, szerencsére addig, amíg valaki örökfogadalmas piarista lesz, nagyon hosszú út vezet. Ezen az úton lehetőségem volt találkozni önmagammal, felfedezhettem, hogy milyen háttérmotivációim vannak, mi elől menekülök, milyen félelmek hoztak ide, és így tovább, sok olyan dolog, amire nem lehet egy életet építeni. Azt gondolom, hogy bármilyen életállapotot is választ az ember, ez nagyon fontos: ne valamivel szemben válasszak, hanem valamiért. Szóval a legfőbb tanács: ismerd meg önmagad! A szerzetesség lényege a közösségi élet és a szűzi élet. Mindkettő egyszerre gyümölcsöző és sebző. Hozhat életet és hozhat halált, de előre nem tudhatjuk, hogy melyiket. A mélyre kell ásnom, hogy megalapozottan remélhessem, hogy nekem életadó lesz. De azt hiszem, erre nem csak a boldog szerzetesélethez van szükség. Ebben a tanévben mi számodra a legnagyobb kihívás? A személyes életemben komoly fordulópontok voltak: az elköteleződés: az örökfogadalom, a diakónusság. A diakónusság számomra váratlanul kemény élmény. Most jóval hangosabb lett Jézus életéből a Passió történet, az önátadásnak ez a radikalitása. A spirituális küzdelmek mellett élem a tanuló tanár életét. Képzésre járok, órákat tartok, és egyéb feladataim is vannak. Szeptemberben még úgy tűnt, hogy az erőimet jól osztottam be. De aztán olyan extra feladatok jöttek, amelyeket előre nem lehetett látni. Most éppen azt élem meg, hogy a határaimon túl működöm, ami nagyon egészségtelen. Így sajnos előfordul, hogy pont a legfontosabb dolgokat tudom nagyon nehezen adni: a figyelmet, a szeretet, az együttérzést. Hogyan tudsz pihenni ebben a rengeteg feladatban? Van egy elhatározásom, hogy egy héten legalább egy napot arra szánok, hogy ne foglalkozzam iskolai dolgokkal. A fáradtságom abból adódik, hogy az elmúlt időszakban nem mindig sikerült ezt megtennem. Fontos, hogy legyen sport a hetemben, találkozhassam időről-időre a barátaimmal. Pihentet, ha jó filmet tudok nézni, vagy jó könyvet tudok olvasni. Jólesik egy kis séta a természetben. És néha jó csak úgy lenni. BESZE ERIKA

PIARISTÁK

ÉT M E K KECS

DIÁKSZÍNJÁTSZÁS

A KECSKEMÉTI PIARISTA GIMNÁZIUMBAN

ALAPÍTVA:

1714 (1993) WWW.KECSKEMET.PIAR.HU

Idén Patrociniumkor is nagy sikerrel szerepelt kecskeméti gimnáziumunk diákszínpada. Hegedűs Judit tanárnő rendezésében Reginald Rose művét, „A tizenkét dühös ember”-t vitték színre. (A megyei Főügyész úr is kíváncsi volt az előadásra, mint ahogy néhány éve Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója is megtekintette az akkori remek előadást.) Hegedűs Judit tanárnő az elmúlt 20 évben sok-sok színdarabot tanított be a diákságnak: • Sík Sándor: A podolini diákok • R. Bolt: Kinek se nap, se szél • Emmet Lavery: Az Úr katonái • Szakonyi Károly: Adáshiba • Frank E. Peretti: Áttörés a sötétségen • Képek Kalazanci Szent József életéből • Simai Kristóf: Gyapai Márton, a feleségféltő gyáva lélek • Jelenits István: Kalazanci Szent József keresztje • Szent Erzsébet élete • Hordós Csaba: Mese a lusta fiúról, aki mégsem volt annyira lusta • Betlehemes: A negyedik király • Debreczeni Tibor: Misztérium és Passiójáték • Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok

A TIZENKÉT DÜHÖS EMBER

PIARISTÁK

A PODOLINI DIÁKOK

PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT (pl. egy felborult párbeszédsorrendet korrigálni).

A VITYILLÓ - OROSZ NÉPMESE

A fenti sorozatot gazdagítja, hogy a város részéről is érkezik olykor felkérés egy-egy állami ünnep, megemlékezés kapcsán külső fellépésre. Az sem ritka, hogy kecskeméti színjátszó csapatunk máshol vendégszerepel a megtanult darabbal: voltak már Fajszon, Mosonmagyaróváron, Szegeden, Pápakovácsiban, Zsombón. Nem a diákszínpad szorosabb működési körébe számít, de fontos megemlíteni, hogy a színpadi fellépések fontos területét jelenti gimnazistáink március 15-i, október 23-i, valamint karácsonyi szereplése, ünnepi műsora is.

Kecskeméten 1995 előtt Varga Zoltán piarista atya szervezett diákszínpadot. Köztudott, hogy a többi piarista középiskolában is kiemelkedő munka folyt/folyik a diákszínjátszás terén. Nagy híre volt annak idejében Takács Ervin piarista atya pesti munkásságának. Vendégszereplésük révén láthattunk itt, Kecskeméten az elmúlt években váci és szegedi gimnazistáktól is remek előadásokat, és tudjuk, hogy a kanizsaiaknak is komoly eredményeik vannak. Mindig örömteli látni egymás produkcióit is. Többször felmerült már korábban a gondolat, hogy a kórustalálkozókhoz és a sportbajnokságokhoz hasonlóan a működő piarista színtársulatok is megmutatkozhatnának egymás előtt egy-egy diákszínjátszó találkozó keretében. Végezetül mindenképp említést érdemel, hogy a kecskeméti Piarista Iskola más tagozatainak életében is fontos szerepe van a diákszínpadi előadásoknak, fellépéseknek. A kollégium is büszkélkedhet kisebb-nagyobb produk-

Nem mindig könnyű megnyerni, illetve megtartani a diákszínpadi próbák munkájához a gyerekeket. Sokat segítenek a kedvcsinálásban a tánc- és drámaórák. Összességében nem lehet ok panaszra, rendszerint van elég jelentkező. A legjobb reklámot mindig az előadások jelentik. A szereplők maguk is élvezik a játékot. Különösen is kedvelik ifjú színészeink azokat a „kosztümös” darabokat, melyekben korabeli stílusú, díszes ruhákat viselhetnek, PATROCÍNIUMRA KÉSZÜLÜNK ide értve a papi-szerzetesi reverendákat is. Bár sok előadással büszkélkedhetünk, „botrányosakról” nem szól a fáma. Adódik persze olykor ciókkal. Farkashalmi Erzsébet tanárnő és kollégái venehéz vagy éppen komikus helyzet, olyan pillanat, amikor zetésével az általános iskola felső tagozatos színjátszó szükséges a lelemény, hogy a súgó, vagy éppen maguk a körének pedig egészen kiváló, színvonalas előadásokat szereplők tudják megoldani a váratlanul előállt helyzetet köszönhetünk. (Híresek voltak pl. a nagyböjti passiójátékok, továbbá a Kalazanci Szent József és Pirrotti Szent Pompilius életét feldolgozó előadások.) Azt is meg kell említenünk, hogy minden karácsonykor pazar ünnepi diákfellépéseket (többek között betlehemes játékokat) láthat a publikum, mely nemcsak a felsős, de az alsós diákok ügyességét, tehetségét is dicséri. És, hogy teljes legyen a felsorolás, a tavalyi tanévtől az újonnan indított Piarista Óvodába járó kisgyermekektől is számos lélekemlő, csodás szereplést láthattunk már.

HEGEDŰS JUDIT – NAGY ATTILA SP SZENT ERZSÉBET ÉLETE

PIARISTÁK

YARG A ONM MOS ÓVÁR

ALAPÍTVA:

EPIZÓDOK

1739 (1994)

ISKOLÁNK ÉLETÉBŐL

WWW.PIARISTAMOVAR.HU

A PIARISTA JÓTÉKONYSÁGI BÁL

A Piarista Jótékonysági Bál célja minden évben a rászoruló diákok támogatása és az iskolai felszerelések gyarapítása. A jó hangulatról nem csak a tanári kar fergeteges műsora, hanem a nyolcadik osztályosok nyitótánca is gondoskodik.

Szeptember elején már tudtam, hogy csak pár hét választ el a jótékonysági báltól, ahol a szokásos nyitó táncvizsgát mi, nyolcadikosok mutatjuk be. Felmerült a kérdés, milyen legyen a lányok ruhája és milyen lesz a tánc. Léber László tanár úr, aki már első osztálytól oktat bennünket a tánc fortélyaira, nyugodt rutinnal fogta össze a két osztályt és nagy szakértelemmel alkotta meg a koreográfiát. Ilyenkor falábúnak képzeli magát az ember, de szerencsére senki sem az. Az utolsó héten alkalmunk nyílt a szüleinkkel is gyakorolni, hiszen a táncvizsga után ők voltak az elsők, akikkel a bálozást hagyományosan folytathattuk. A lányok ruhája a szín kiválasztásával kezdődött, majd következtek a ruhapróbák, végül életem első báli ruhájában állhattam a közönség elé. A felkészülés során még jobban megismertük a párhuzamos osztályt. Ez azért is fontos, mert remélhetőleg sokakkal fogjuk ebben az iskolában együtt folytatni gimnáziumi tanulmányainkat. A bál évről évre olyan sikeres, hogy egyre többen szeretnének részt venni rajta. A nagy érdeklődésre való tekintettel az idei évben az egyetem aulájában kellett tartani, mert a régi helyszínt kinőttük. HATEIER PANNA, 8. A

PIARISTÁK

KITÜNTETTÉK FITUS TIBOR IGAZGATÓHELYETTEST

A Fazekas József-díj kitüntetettje 2015. Patrocíniumán Fitus Tibor igazgatóhelyettes kollégánk. Tibor a kezdetektől, 1990 óta tagja a tantestületnek. Az iskolával együtt indult pedagógusi pályája. Tanítóként kezdett dolgozni, majd hamarosan fizikatanári diplomát szerzett a Berzsenyi Dániel Főiskolán. Közben kinevezték az iskola igazgatóhelyettesévé, ami az intézmény történetének egyik legjobb döntése volt. Néhány év múlva közoktatás vezetői szakvizsgát tett a Műszaki Egyetemen. 2014 decemberében az elsők között minősítették mesterpedagógussá. Jelenleg iskolai munkája mellett az Oktatási Hivatal megbízásából a pedagógus előmeneteli rendszerben tanfelügyelőként és szakértőként dolgozik. Pályája során szinte végig osztályfőnök is volt. Diákjai felnéznek rá magas szintű szakmai tudásáért és emberségéért. Kollégái tisztelik és bizalommal fordulnak hozzá kérdéseikkel. Tibor iskolánk életének motorja: fejében van az épület összes zegzuga, a kollégák egyéni és iskolai gondja, problémája, amiknek megoldására folyamatosan keresi a megoldást. Név- és személy szerint ismeri a több mint 500 diákot. Szervezi az iskolai élet mindennapjait. Áldozatos munkájának köszönhetően gördül előre az óvári piár szekere. A rend és az iskola szellemisége összhangra talált életében, mert a keresztény alapok neveltetésében gyökereznek. Ezeken az alapokon nyugszik szakmai tevékenysége és családi élete is. Fitus Tibor és családtagjai érthető és megfogható módon jelenítik meg a piarista nagycsaládot. NÉMETHNÉ GYETVAI ANNA

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR A gondos és tartalmas diákmunkákat idén Sárközi Anikó helyi festőművész zsűrizte. Az alsó tagozatos kategóriában Sáli Fanni, a kiskunhalasi Szent József Katolikus Általános Iskola tanulója nyerte az első helyet, a felsősök közül Simon Tímea pályaműve szintén Kiskunhalasról, a középiskolások mezőnyében pedig Regényi András Zoltán, a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium tanulójának alkotása bizonyult a legjobbnak.

BIBLIAVERSENY

BABOS-ZEMPLENSZKY NÓRA

LELKIGYAKORLAT DUNASZIGETEN PIARISTA DIÁKOKNAK Iskolánkban hosszú idő óta hagyomány, hogy a Patrocínium ünnepléséhez kapcsolódóan Bibliaversenyt rendezünk diákjaink számára. A kérdések és a feladatok mindig a következő liturgikus év evangéliumát dolgozzák fel, ezért idén Lukács evangéliumával foglalkoztunk. Az egész iskolát átölelő versenyt a korosztályok képességeihez igazítva szervezzük meg. A legkisebbek (1.-2. osztályosok) az előző napokon felolvasott és átbeszélt 4-5 evangéliumi történet közül rajzolnak le egyet, melynek kihúzása a verseny előtti percekben fokozza az ünnepi hangulatot. A 9-12 éves gyerekek (3.-6. osztály) csapatban küzdenek meg a legjobb helyekért, változatos feladatokon keresztül. A legnagyobbak egyéni tájékozottságukat bizonyítják egy komoly feladatlap kitöltésével. Ebben a tanévben is ugyanúgy, mint az előző években, több, mint 120 diák mérte össze tudását e nemes versengésben.

A 2015-16-os tanévtől iskolánkban megújult formában kerül sor a diákok lelkigyakorlatának szervezésére. Az eddigi hagyománytól eltérően nem nagyböjtben, hanem a tanév során egyenletesen elosztva, az osztályok által kiválasztott időben tartjuk a két lelki napot. Az elmélkedések helyszíne Szigetköz csodás környezetű falujában Dunaszigeten, a Farkas István atya által vezetett plébánia. Az egyes évfolyamok részére tematika készült az elmélkedésre ajánlott témákból. A lelkigyakorlatok vezetői iskolánk piarista atyái, hitoktatói, és meghívott előadók. A dunai holtágak mellett lehetőség van játékra, csendes sétákra, és keresztút imádkozásra is. Azok a diákok, akik a tanév első részében már részt vettek a lelkigyakorlaton, örömmel meséltek az itt töltött napokról. Közülük többen megfogalmazták, hogy mennyire jó volt közösségben részt venni a gondolat-és lélekébresztő foglalkozásokon. SALAMON GÉZÁNÉ

TÖRÖK RÓBERTNÉ

LELKIGYAKORLAT DIÁKSZEMMEL ORSZÁGOS BIBLIAI RAJZPÁLYÁZAT

Idén 23. alkalommal került megrendezésre iskolánkban a Szent Jeromos Bibliatársasággal közösen szervezett Országos Bibliai Rajzpályázat. Az idei téma Üldözöttek és menekültek, vándorlók és jövevények, idegenek a bibliában. A felvetett téma öt intézmény közel háromszáz diákjának fantáziáját mozgatta meg, a beérkezett pályaművek javából intézményünkben a karácsonyi szünetig izgalmas tárlat tekinthető meg.

Ha engem kérdeznek, remekül éreztem magam a lelkigyakorlaton. Egy kis kizökkenés az iskolai mindennapokból, egy kis felszabadulás mindenkinek kellett. Vereb Zsolt atya személyes hangvételű, érdekes elmélkedésekkel készült minden nap. Elgémberedett lábunknak jót tettek a kis szünetek és a vízparton tartott keresztút. Ez a két nap egyszerre volt kiruccanás és befordulás. Az biztos, hogy lélekben erősebbek lettünk, s várjuk a következő lelkigyakorlatot. SZITÁS GERGELY, 8.A

PIARISTÁK

PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 2011-20

KANIZSAI KAVALKÁD

ALAPÍTVA:

A JUBILEUMI ÉV VÉGE FELÉ…

1765 (1992) WWW.NK-PIAR.HU

HAT ÉV UTÁN ÚJRA KANIZSÁN

Ritkán történik meg egy piarista szerzetes életében, hogy hosszabb kihagyás után visszakerül egy korábbi szolgálati helyére. Mégis, miután júniusban Szegeden elbúcsúztam a leérettségizett osztályomtól, újra Nagykanizsára költöztem, ahol tíz éve elkezdtem a piarista munkát. Az iskola akkor még csak 240 éves volt, idén azonban a Nagy Jubileumot ünnepeljük, ebbe csöppentem bele. Felemelő volt, hogy a tanévet tanári lelkigyakorlattal kezdtük a Nyolc Boldogság Közösség nővéreinek vezetésével. Öröm látni azt is, hogy mennyire megszépültek az épületek, pl. a lányok után már a fiúk is felújított kollégiumban laknak. Összességében azonban azt mondhatom, hogy a lényeg, a kanizsai iskola légköre szerintem nem változott. Nagyon barátságos arca van az intézménynek, köszönhetően a sok állandóan csivitelő kisgyereknek. (Néha szoktam emlegetni, hogy minden nap nosztalgiával gondolok vissza a szegedi csendes ebédlőre…) Másrészt most is nagy nyitottságot és segítőkészséget tapasztalok a kollégák részéről, nagyon könnyű volt újra beilleszkedni. Igaz, a diákok néha kevésbé vevők az ötleteimre, különösen a dolgozatokat vagy a fegyelmi ügyeket illetően… Szerintem Magyarországon nincsenek jobb vagy ros�szabb piarista iskolák, mindenhol lehet tanulni, és mindenütt lehet javítani a dolgokon. Úgy gondolom, Szegeden nagyon sokat tanultam – igyekszem most ezeket a kanizsai iskola javára fordítani.

az énekkarok. A délelőtti koncert közös záróénekében kértük, hogy mindnyájunkra, kik eljöttünk, „Isten áldását hintse!” Szombat délután „Scholae Piae” feliratú színes pólós fiatalok lepték el a gyönyörű Erzsébet teret. Bordalok, népdalok, gitáros énekek szórakoztatták a város közönségét. A hangulatot jól mutatja, hogy a fiatal hallgatóság minden dalra táncra perdült. A közösen eltöltött esték is énekszótól és tánctól voltak mozgalmasak: pénteken zadari barátainkkal tamburazenés horvát, szombaton pedig magyar táncházat rendeztünk.

BÖSZÖRMÉNYI GÉZA SP

RÁCZ ANDRÁSNÉ

JUBILEUMI KÓRUSTALÁLKOZÓ

250 éve alapított iskolánk jubileumi kórustalálkozójára különös gonddal készültünk: szerettük volna, ha e két évtizedes múltra visszatekintő rendezvényünk ebben az ünnepi évben kiemelkedne a sorból. A pénteki ünnepi szentmise, melyen közel száz piarista diák énekelte Haydn F-dúr miséjét, mindenképpen egyik csúcspontja volt rendezvényünknek. Három piarista iskola (Mosonmagyaróvár, Budapest, Nagykanizsa) kórusát Melegh Béla tanár úr, a budapesti Piarista Gimnázium karnagya vezényelte. A szombati napon a Jézus Szíve templom ismét kórusénekléstől volt hangos: ekkor mutatkoztak be egyenként 22

PIARISTÁK

PILINSZKY-EST

Dóczy Péter színművész előadásában egy Pilinszky-esten vehettünk részt a jubileumi ünnepi hét rendezvénysorozata keretében. A verses est négy témát ölelt fel Pilinszky művészetéből. A nem egyszerű költeményeket Jelenits István atya magyarázta, úgy, hogy megnyíljanak füleink a hallásra. A nehezebb témákat könnyedén és mélyen szántóan elemezte, ahogyan ezt csak a bölcs „sztarecek” tudják, akikben lényük legmélyéig rend van. Élvezet volt hallgatni. KANIZSAINÉ REZSEK MÁRIA

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA JUBILEUMI ISKOLATÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS A KISKASTÉLYBAN

Idén 250 fennállását ünnepli a nagykanizsai Piarista Iskola. Ebből az alkalomból a Thúry György Múzeum, a Piarista Iskola és a rendtartomány központi levéltárának szervezésében új, időszaki kiállítás nyílt november 24-én a Kiskastélyban. A látványos tárlat az intézmény történetét mutatja be korabeli fotók, szöveges dokumentumok, illusztrációk s számos érdekes tárgyon át, érintve a kezdeteket, az újraindulást és napjainkat is. A tárlat megnyitóján Száraz Csilla múzeumigazgató és Nyeste Pál SP, a jubiláló iskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket. „Ma már igazán sikeres az intézmény, egyre többen iratkoznak be iskolánkba. Korábban csak elemi iskola, később nyolc osztályos iskola, majd hat és nyolc osztályos gimnázium működött. Jelenleg általános iskola, gimnázium, kollégium, sőt óvoda alkotja az intézményegyüttest.”- mondta el Nyeste Pál piarista tanár, az iskola igazgatója. Ezt követően Dénes Sándor polgármester emelkedett szólásra, aki beszédében kiemelte, hogy e kiállítás tanúbizonyságot ad arról, hogy a piaristák – jelmondatukhoz híven – mindig a kegyességre és a tudományra nevelték a jövő generációt. „Kiváló nevelő munkájáról mindig messze földön híres volt a kanizsai piarista iskola, amely mind a mai napig meghatározza a város erkölcsi életét és arculatát. Olyan kiváló hírességek is koptatták e padokat, mint pl. a haza bölcse, Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály.” – mondta el a polgármester. Dénes Sándor beszédét követően az önkormányzat nevében emléklapot adott át Nyeste Pál atyának a 250 éves évforduló alkalmából. Az új kiállítás igazodik az intézmény szellemiségének kettős arculatához: az egyik fele ugyanis a tanárok életét, tu-

dományos és lelkipásztori munkáját mutatja be, a másik pedig a diákok mindennapjait. Dr. Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője, a kiállítás egyik megálmodója és rendezője érdekes és izgalmas történetekkel is szolgált tárlatnyitó beszédében az 1765-ös alapítástól az 1948-as államosításig. Elmondta, hogy 1950-ben az ÁVO eltávolította a szerzeteseket az intézményből, s a tanítás 40 éven át szünetelt. Dr. Koltai András ellenpontként az aktív cserkészélet virágkoráról is beszélt, amikor a szerzetesek még együtt teniszeztek a diákokkal. A Kunics Zsuzsa és Dr. Koltai András által rendezett kiállítás 2016. január végéig fogadja az érdeklődőket. SZATHMÁRY MELINDA

ADVENTI-KARÁCSONYI ÉNEK ÉS VERSMONDÓ VERSENY

Több, mint két évtizedes adventi hagyomány iskolánkban az ének és versmondó verseny. Ilyenkor nemcsak Nagykanizsáról, hanem a városkörnyéki kisiskolákból, sőt a közeli zalai és somogyi falvakból is érkeznek hozzánk versmondó és éneklő gyerekek. Az idén december 11én, pénteken 14.30 órakor iskolánk rendezvénytermében Nyeste Pál Igazgató atya nyitja meg a versenyt. Szeretettel várjuk a gyerekeket és kísérőiket! RÁCZ ANDRÁSNÉ CILI SZERVEZŐ TANÁR

PIARISTÁK

ED G E Z S

SZEGEDI ÉLMÉNYEK

KÖZÖSSÉGEINK

ALAPÍTVA:

1720 (1991) WWW.SZEPI.HU

ben az irodalom, képzőművészet, film, zene segítségével, hogy a hétköznapi dolgokban is felfedezzük a szépet, jót, a lélekemelőt.

A „SZEGHEŐ” CSOPORT

A mi kis közösségünket soha nem neveztük el igazából, mi voltunk a „Szegheő atya csoportja”. Ő volt ugyanis ennek a hittanos közösségnek az életre hívója. Sokunknak (talán mindannyiunknak) az ő személye volt a meghatározó. A szegedi iskola arculatának kialakulásában/kialakításában meghatározó szerepe volt. Végig rendszeresen vetett fel pedagógiai kérdéseket, folyamatosan foglalkoztatta, hogyan lehetne jobb iskolát csinálni. Értette, hogy hogyan lehet közösségbe fogni szerzeteseket és civileket. Nagy szíve volt és mindig segített. Soha nem mondta, hogy „majd később”... Pontosan lehetett tudni, hogy mit gondol a világról. Fontosnak tartotta az elköteleződéseit: a rendet (benne az iskolát), a Bokort, a csoportjait. Tényleg ezeknek élt. Ki nem állhatta a látszattevékenységeket. Cinikusan mondogatta a kor jelmondatát: túlélésünk titka, úgy csinálni, mintha... „Szemfelnyitogató” hittanóráinkon mindig egy kiválasztott témával (könyvvel) foglalkoztunk, amit közösen dolgoztunk fel, amiről mindnyájan elmondtuk a véleményünket, gondolatainkat, kérdéseinket. A felmerült kérdésekre igyekezett árnyalt válaszokat adni. A világ dolgaira nyitott volt, több rendezvényre (Sík Sándor emlékest, Boulad atya szegedi látogatása) közösen is elmentünk. Igyekezett nyitogatni a szemünket, rész-

Kritikái időnként meghökkentőnek tűnhettek, de sosem voltak öncélúak és arra inspiráltak, hogy egyre krisztusibbak akarjunk lenni. Olyan együttlétek voltak ezek, ahol elsősorban Jézus és az apostolok cselekedeteiről, a keresztény élet múltjáról és jelenéről beszélgetünk, de szántunk időt életünk aktuális problémáinak megbeszéléseire is. Sok érdekes, különleges, néha szomorú filmélményben is volt részünk. Szeretnénk tovább folytatni. Maradnánk továbbra is a „Szegheő atya csoportja” a személye iránti tisztelet végett, a régi szellemiséggel, de immár új lelki vezetővel. Miután nagyon „elatyátlanodtunk”, megkértük Czeglédi Zsolt atyát, hogy legyen lelki vezetője közösségünknek, amit Ő el is vállalt. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy tudott időt szakítani ránk, hiszen tudjuk, hogy szerzeteseinknek, pedagógusainknak bőven akad tennivalójuk az iskolában, és azon kívül is. Közösségünk nyitott, a kéthetente szerdán tartott ös�szejöveteleinkre várjuk szeretettel a „szellemi táplálékra” kiéhezett híveket!

A MAGASSÁGOS MEGHÍVOTTJA VAGY. „FÖLFELÉ” ÉLŐ EMBER. VALAHOL HELYED VAN A VILÁGBAN. KITÁRT, ÜRES KEZEDET NYÚJTOD A MAGASBA. EMBER VAGY. ILYEN VAGY. GYÖNYÖRŰ. EMBERSÉG: EMBER S ÉG. SZÉTBOMLIK A SZÓ. ÜZEN. MERT EMBER VAGY. EMBER LEHETSZ, AKI KAPCSOLATBAN VAN AZ ÉGGEL. AZ ÉG LEHAJOL HOZZÁD, ÉS FÖLEMEL. VARGA GYÖNGYI

PIARISTÁK

PIARISTA ISKOLA SZEGED KALAZANCI KÖR: EGY HELY, AHOL EGY IRÁNYBA NÉZÜNK

Tavaly augusztusban kerültem az iskolába, és ekkor hallottam, hogy folytatódik a Kalazanci Kör. Nem tudtam, mi lehet az, de mivel Kalazancius személye és meglátásai régóta vonzanak, eldöntöttem, hogy ott a helyem. Kéthetente, kedd esténként gyűlünk össze a rendházban, ahol jórészt tanárok – piaristák (szerzetesek és világiak), ex-piaristák, valamint a piaristákhoz valamilyen módon kötődő emberek – gyűlnek össze, hogy együtt gondolkodjanak nevelésről, diákokról, szeretetről, ítéletről, illetve bármilyen olyan témáról, amelyek éppen foglalkoztatnak bennünket. A tavalyi év Kalazancius életének közelebbi megismerésére irányult: kéthetente az ő életének egy-egy fejezetét olvastuk el, és osztottuk meg egymással az olvasás, illetve a beszélgetések közben felmerülő gondolatainkat. A résztvevők száma általában tizenöt és tizennyolc között mozog, így rendszerint a közös imádság és a „bejelentkező kör” után (hogyan érzem magam, mi történt az elmúlt időszakban, ami megosztható másokkal, illetve egy-egy probléma felmerülése esetén az arra való reagálás) két csoportra oszlunk, amelyek azonban nem állandóak, hanem véletlenszerűek. Sokszor még közösen játszunk is, mielőtt szétválnánk. Ezek a játékok és az őszinte beszélgetések sokkal közelebb hozzák egymáshoz a résztvevőket, mint ha valami partit rendeznénk.

hozzá, és mindannyiunkban megvan az az egészséges nyugtalanság, amely az egész rendet annak négyszáz éves története során előrevitte. Azt remélem, hogy ebből az előttünk járó spanyol piarista világiak mintájára olyan kör alakul majd, amely felvállalja például azt a feladatot, hogy az iskolánkból kilépő öregdiákokat, a templomi közösséget, a kollégiumot, az iskolát és minden Kalazanciushoz valamelyest köthető személyt felkarol, összegyűjt és összeköt, hogy ezáltal mindegyikük egész élete során megélhesse és továbbvihesse a közösségben megélt hitet.

A beszélgetéseken és a játékokon keresztül megismertük egymást annyira, hogy az elmélkedések és beszélgetések mellett a tettek mezejére is ki tudunk állni, hogy Kalazancius és a piarista iskolák ügyét, ami mindannyiunk szívügye is, előre tudjuk lendíteni. Már alig várom!. P.i.P.

SÍK SÁNDOR EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM

A Kör nyitott, bárkit szívesen látunk, aki késztetést érez arra, hogy közénk kerüljön. Noha szinte minden második kedden azt gondolom, hogy nem a legalkalmasabb időpont a mai, eddig még csak egyszer nem tudtam részt venni rajta; és még soha nem bántam meg, hogy végül elmentem. Az alkalmakat agapéval zárjuk, amikor mindig kerül egy-egy jó falat az asztalra, amely felett tovább folytathatjuk az eszmecserét. Sokszor elgondolkodtam már, hogy miért is szeretem ezt a Kört; s jelenleg ott tartok, hogy azért, mert noha a társaim máshogyan gondolkoznak, éreznek és reagálnak dolgokra, mint én, egy dolog összeköt bennünket: ez pedig Kalazancius közelsége. Mindannyian közel érezzük, illetve közel szeretnénk érezni magunkat

„KEDDI CSALÁDOS CSOPORT” A Sík Sándor Egyetemi Szakkollégium néhány hajdani lakójából, illetve családjaikból alakult egy kisközösség 2015 elején: öt család, tizenhét gyerekkel. Kéthetente igyekszünk találkozni a piarista gimnázium közösségi termében. Nyugalomban ülünk, beszélgetünk, imádkozunk, közben gyerekeink egymással és az önkéntes gyerekvigyázókkal játszanak a lehetőségekkel teli udvaron, vagy a babamama klubként is berendezett szomszédos teremben. témáink életünkből vett aktualitásaink (pl.: rítusaink, szexualitás témája családjainkban), egészen konkrét, gyakorlati tovább -okkal. Tömören: paradicsomi létállapot kéthetente keddenként. Sajnos épp döcögős fázisában, de kitartóan próbálkozunk... mert akadnak kötődések, melyek hosszan tartanak. B.Á. PIARISTÁK

VÁC

VÁCI SZÍNESEK

PSZICHOLÓGUS AZ ISKOLÁBAN

ALAPÍTVA:

1714 (1990) WWW.VPG.SULINET.HU

Örömteli, hogy egyre több piarista iskolában dolgozik pszichológus szakember. Vácon 2014 szeptembere óta segítem iskolapszichológusként a tantestület nevelő munkáját. Mivel is foglalkozik az iskolapszichológus és milyen nehézségek esetén kereshetjük fel? Írásomban erre a kérdésre igyekszem megadni a választ. Az iskolában, de nem tanárként Iskolapszichológusként különleges helyet foglalok el az iskolai szervezetben. A nevelőtestület részeként, közvetlen munkakapcsolatban vagyok a pedagógusokkal, jövök-megyek a folyosón, részt veszek az iskolai életben, mégis bizonyos szempontból kívülálló vagyok. Nem tanítok senkit, nem adok osztályzatot, nem felügyelek folyosót. Ez teszi lehetővé, hogy olyan személy tudjak maradni, akinél nem követelmények, hanem egy olyan elfogadó, bizalmi légkör fogadja a diákot, ahol bátran meg tud nyílni, képes segítséget kérni problémái megoldásához. Az iskolapszichológusi szobába könnyebb bekopogni és kevésbé stigmatizáló, mint elmenni a gyermekpszichiátriai rendelésre vagy a nevelési tanácsadóba.

Miért van rá szükség? Az iskolánkban eltöltött négy, vagy sokaknál nyolc év alatt hatalmas változáson mennek át a diákok: a szemünk láttára cseperednek a rohangáló ötödikesek nyüzsgő csapatából a magukba forduló, sokszor lázadó serdülőkoron át komoly érettségizővé, akit vár a továbbtanulás és a felnőtt élet. A tanulók személyiségének fejlesztése, önismeretük, kommunikációs készségük fejlesztése ebben az érzékeny időszakban fontos megelőző funkciót lát el. 26

PIARISTÁK

Az ezen évek alatt végbemenő biológiai, gondolkodásbeli és szociális változások megterhelőek a diák, a pedagógusok és a szülők számára egyaránt. Teljesen érthető tehát, hogy ebben a folyamatban létrejöhetnek átmeneti elakadások, krízisek, főleg, hogy ha egyéb családi, tanulási, anyagi vagy más személyes probléma is nehezíti a diák életét. Ilyenkor kulcsszerepe van a diák és a családok mellett álló pedagógusoknak és segítő szakembereknek, hiszen ha időben észrevesszük az elakadást, és megfelelő segítséget nyújtunk megoldásukban, akkor elkerülhetőek súlyosabb pszichés és életvezetési következmények. Ki, és milyen nehézségekkel fordulhat az iskolapszichológushoz? Az iskolapszichológus felkereséséhez a sztereotípiával ellentétben nem kell „őrültnek” lenni, sőt: fő feladata a megelőzés, az egészséges személyiség fejlesztése, kibontakozásának elősegítése. Motivációs problémák, pályaválasztási kérdések, otthoni konfliktusok, szerelmi csalódások, beilleszkedési nehézség, rossz hangulat, szétszórtság, egy szeretett személy elvesztése. Ezekben a mindannyiunk számára ismerős helyzetekben nyújt segítséget az iskolapszichológus. Fiatalabb korban jellemzőbb, hogy a szülő vagy a pedagógus keresi fel az iskolapszichológust konzultáció céljából, míg a serdülők többnyire maguk kérnek segítséget. A diákokkal való személyes foglalkozás mellett az iskolapszichológus osztályokkal, csoportokkal is dolgozhat. Szervezhet például pályaválasztási tanácsadást, szűrővizsgálatokat, csapatépítést, felmérheti egy osztályközösség jellemzőit, tarthat tanulásmódszertani tréninget, önismereti foglalkozásokat, szülői előadásokat. A sor szinte végtelen, a pszichológus ezen lehetőségek közül választja ki a legmegfelelőbbet az iskola és a diákok lehetőségeitől és igényeitől függően. A pedagógusokkal való munka Iskolapszichológusként fontos feladatom a pedagógusokkal, osztályfőnökökkel történő konzultáció, hiszen ők azok, akik a tanórákon nap, mint nap találkoznak a diákokkal, végigkövetik fejlődésüket, így fontos jelzési szerepük van. Ha bármilyen nehézséget, változást észlelnek a gyermek telje-

PIARISTA ISKOLA VÁC sítményében, viselkedésében, akkor közösen tudjuk keresni a megoldási lehetőségeket, legyen ez akár személyes foglalkozás, a szülővel való egyeztetés, az egész osztállyal történő munka vagy egy olyan stratégia kidolgozása, amelynek tanórák alatti alkalmazásával csökkenthetőek a nehézségek. Az ilyen helyzetek megoldásában jelentős terhet tudok levenni a pedagóguskollégák válláról. Ezek mellett fontos szerepet kap a tantestületen belül a pszichológiai ismeretterjesztés. Igyekszem megismertetni a különböző pszichés zavarok tüneteit, biológiai és lelki hátterét, mely tudás birtokában a pedagógusok jobban értik, könnyebben tudják kezelni a felmerülő nehéz helyzeteket. Vácon én vezetem a mentortanárok csoportját is.

CSALÁDI SZENTMISÉK A PIARISTA TEMPLOMBAN: Minden vasárnap 9 órára gimnáziumunk másmás osztálya hívja a családtagokat, barátokat, ismerősöket a piarista Szent Anna templomba. Ezeken a vasárnapokon az adott osztály diákjai adják a ministránsokat, olvasókat és a liturgia zenei szolgálatát. A mise után a gimnázium ebédlőjében finom falatok mellett lehet beszélgetni. Az agapé asztalát is az adott osztály teríti meg. Várjuk szeretettel a családokat vasárnaponként!

Tévhitek, avagy mivel nem foglalkozik az iskolapszichológus?

Az iskolapszichológus munkájával kapcsolatban sok tévhit, irreális elvárás él még a közgondolkodásban. Munkája elősegíti a problémák megoldását, de egy sok év alatt kialakult helyzetet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Nem várhatjuk tehát tőle, hogy gombnyomásra „megjavítsa” a problémásnak minősített gyereket, megszelídítse a lázadó osztályt. A változás általában egy lassú, fokozatos folyamat, melyben mind a diáknak, mind a szülőnek, pedagógusnak és pszichológusnak elengedhetetlen szerepe van. Fontos szem előtt tartani, hogy az önmagunkon való belső munka egy komoly elköteleződést és belső motivációt igénylő folyamat, amit nem lehet erőltetni: hiába küldjük le a problémás gyereket a pszichológushoz, a közös munka terméketlen lesz, míg a fiatal belülről nem akarja a változást. Az iskolapszichológus a tantestület tagjaival minden esetben csak a diákok ügyében konzultál, így nem nyújthat segítséget a pedagógusok magánjellegű problémáival kapcsolatban. Bár praktikusnak tűnik a könnyen megszólítható pszichológus jelenléte, a munkatársi kapcsolatot és együttműködést megzavarja, ha az iskolapszichológus a pedagógus személyes segítőjévé válik. A diákok érdekében végzett hatékony munkához fontos, hogy a pedagógus és a pszichológus egyenrangú partnerként tevékenykedjen. Az iskolapszichológus nem végez pszichoterápiát sem. Komolyabb pszichés zavarok esetén az iskolai környezet már nem alkalmas terep a gyógyításra, szerencsésebb, ha a kezelés egy külön intézményben, arra speciálisan képzett szakember vezetésével történik. Ilyenkor az iskolapszichológus feladata ennek a külső folyamatnak az iskolán belüli támogatása. Miért érdemes felkeresni? Mindenkinek ajánlom, hogy éljen a lehetőséggel, hiszen az iskolapszichológiai ellátás egy ingyenes és könnyen igénybe vehető szolgáltatás. Pedagógusként, szülőként érdemes kérdéseinkkel is hozzá fordulni, hiszen inkább derüljön ki a beszélgetés során, hogy nincs komolyabb probléma, mint hogy tétlenül elmenjünk az intő jelek mellett. Egy kezdődő nehézségnél minél hamarabb felismerésre és kezelésre kerül a sor, annál hatékonyabban lehet módosítani rajta, és annál kisebb a valószínűsége, hogy további problémák rakódnak rá az évek során. Segítsünk gyermekünknek, diákjainknak, hogy szükség esetén megkapják azt a segítséget, ami támogatja egészséges testi-lelki fejlődésüket!. SOMOGYI KLÁRA ISKOLAPSZICHOLÓGUS

„NON SCHOLAE SED VITAE DISCIMUS”*.

Seneca mondatát a hiedelmek szerint éppen a visszájára fordította a humanista tudós társadalom. Úgy érezhették, hogy az ókori bölcs tán kedvet támaszthat a diákoknak e manipulált bölcsességgel: ha jól tanulnak, csupa hasznos és az élet szempontjából fontos ismereteket szerezhetnek az iskolában. Azonban Seneca ezt éppen fordítva mondta. Non vitae, sed scholae discimus. Némi gúnnyal éppen azt mondta: Nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk. Nos a 9. b osztályfőnöki órája vitán felül az élet-

ről szólt. Az életről, az életben tartásról, az újraélesztésről. Komjátiné Bartos Nóra védőnőnk elméleti és gyakorlati képzést tartott a diákoknak, s az iskola Ambu-babáján mindenki ki is próbálhatta a mozdulatokat. A gyakorlat folytatódik, s szeretnénk, ha minden piarista diák Vácott ismerné az újraélesztés eljárásrendjét. A védőnői szobában pedig van alkalom az ismeretek folyamatos frissen tartására is. Soha sem tudhatod, mikor mentheted meg barátod, családtagod vagy az utcán egy járókelő életét! A közelmúltban például egy dunaújvárosi diákon segítettek osztálytársai, s mentették meg az életét. KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓHELYETTES

*ford.: Nem az iskolának, az életnek tanulunk. PIARISTÁK

JAL A R SATO HELY ÚJ

KOSSUTH LAJOS KÖZÉPISKOLAI PIARISTA KOLLÉGIUM A MAGYAR KÁLVÁRIA TÖRTÉNETE

ALAPÍTVA:

1945 (1992)

WWW.PIARISTA-KOLL.SULINET.HU

Kétszáztizennégy év telt el azóta, hogy a Tokajból érkező piarista atyák megtelepedtek a Sátor-hegy, Néma-hegy, Vár-hegy, Kecskehát, Szárhegy alkotta vulkánóriás darabjainak lábánál. Ettől kezdve a pálosok helyére kerülő piarista atyák meghatározó szerepet töltöttek be Zemplén vármegye székhelyén. A város és a rend által működtetett iskola sorsa összekapcsolódott és az idők viharában együtt emelkedett vagy süllyedt. A kegyes atyák népszerűségének oka egyfelől a kor igényeihez való tudatos alkalmazkodás és korszerűségre való törekvés volt, másfelől az erős „nemzeti szellem”. E hazafias nevelés szép példája, hogy a szabadságharc bukása után a sátoraljaújhelyi gimnázium tanulói énekelték el először nyilvánosan a Himnuszt és a Szózatot, 1859-ben a Kazinczy-ünnepségen. Négy emberöltővel később hasonló nemzetmegtartó törekvések vezették Szepesi Bódog piarista atyát is. Az Országos Szepesi Szövetség sátoraljaújhelyi osztályának trianoni megemlékezésén vetődött fel a gondolat, hogy a Szárhegyen lévő 100. országzászlóhoz vezető út mentén emléket állítsanak az elszakított területek nevezetesebb városainak. Ennek a nemes kezdeményezésnek állt az élére Szepesi Bódog atya, aki a gondolatot továbbfejlesztve, azzal a tervel ált elő, hogy a bibliai Keresztény Kálvária mintájára kell a Magyar Kálváriát megépíteni. Közadakozást szerveztek, melynek eredménye 7000 pengő volt. A célt Szepesi Bódog így fogalmazta meg: „Ez a 14 emlékmű emlékeztetne minket elszakított véreinkre a nagy magyar fájdalomra és serkentene minket összefogásra, egymás megbecsülésére”. Alig négy hónappal az első kapavágás után elkészült a mű: 1936. október 4-én ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének a Magyar Kálváriát több mint 5000 vendég jelenlétében. A második világháborúban megsérült majd az azt követő évtizedekben pusztulásra ítélt művet a rendszerváltás után újították fel. 2015-ben Sátoraljaújhely Önkormányzata kormányzati támogatás segítségével valósítja meg a történelmi emlékhely rekonstrukcióját, 100 millió forint értékben. Az átadási ünnepség zarándoklattal indult a város főteréről, melyen diákjaink és tanáraink is részt vettek. Ünnepi beszédet mondott Szamosvölgyi Péter, a város polgármestere, majd „A haza minden előtt…” című ünnepi műsorban diákjaink is szerepeltek. Az átadó ünnepség meghívott szónoka Dr. Stumpf István alkotmánybíró 28

PIARISTÁK

Sátoraljaújhely díszpolgára méltatta Szepesi Bódogot, és így fogalmazott az emlékhelyről: „Egy hazafias érzés által megszentelt zarándokhely”. A Piarista Kollégium célja, hogy bekapcsolódjék a város vérkeringésébe és ápolja elődeink emlékét. Ezért immár kilenc éve, hogy október 4-én - összefogva a Városvédő és Szépítő Egyesülettel – megemlékezünk a Magyar Kálváriáról és létrehozójáról, az éppen 75 éve elhunyt Szepesi Bódogról. A megemlékezés ünnepi szónoka Dankó Dénes alpolgármester úr volt. Az ünnepségen diákjaink felelevenítették az 1920. június 4-én történteket; a fájdalomból és reményből született versek előadásával megjelenítették a 95 évvel ezelőtt élt elődeink érzéseit, a nemzeti emlékmű születésének körülményeit, Szepesi Bódog atya alakját, aki így búcsúzott elhelyezésekor szeretett városától: ”Isten áldását kérem Zemplén vármegye sokat szenvedett magyarjaira, s hőn óhajtom, hogy legyen itt belsőséges testvéri magyar ös�szefogás, egységes erő, támogassák azokat szívvel lélekkel, akik nem csak akarnak, de tudnak is cselekedni.” Továbbra is célunk e nemes hagyomány megőrzése, valamint tervezzük, hogy 2016. február 25-én „Szepesi Bódog és kora” címmel határon túlmutató történelmi vetélkedőt rendezünk. POKRÓCOS ZSUZSANNA

OLY R Á K NAGY

NAGYKÁROLYBAN JÁRTUNK... A MI OTTHONUNK - KALAZANCI SZENT JÓZSEF ÜNNEPÉTŐL PATROCÍNIUMIG

ALAPÍTVA:

1889

Halk meleg duruzsol immár a fűtőtestekből a meleg arany fényben fürdő szobák ablakai alatt. Távolabbról örömteli kacagás és játékzörgés hangjai szaladnak félig nyitott ajtók résein át, a könyvespolcon szótárt keres valaki, a nappaliban pedig az vacsorakészítés körül zajlik a megbeszélés. Lassan ocsúdunk a boldog örömre: beköltöztünk új otthonunkba, itthon vagyunk! Augusztus 30-án, ünnepélyes örvendezéssel megnyitott új otthonunkból keltünk útra, hogy a hozzánk földrajzilag és a szív terén is közel álló kis településre, Csomaközre látogassunk. Minden évben meghívást kapunk egy vidám, jó szóval és finomabbnál finomabb falatokkal teli piknikre a faluhoz közeli horgásztó mellé. A szentmise után már úgy érkeztünk meg a smaragdzöld erdei tisztásra, hogy szinte forrongott a lombok alja, két kondérban már főtt a jó gulyáslevesnek való, álltak már a sátrak, hozzáértő asszonyi kezek gyúrták a strudli tésztáját, készítették a tölteléknek valót, mosolygós férfierő igazította az asztalokat és a padokat. Két laktató fogás közben volt idő nótázva lovaskocsikázni, felfedezni a dombos lankákat, tópartot. Ezután már nem váratott sokat magára az iskolakezdés. Óvodások, iskola-előkészítősök, alsósok, felsősök, középiskolás lányaink és egy szem fiúcskánk együtt indulnak útnak reggelente a tudás várai felé. Vannak köztük, akik még csak most ismerkednek az iskolapadokkal, de van két végzős tizenkettedikes lányunk is a Kalazanci Iskolában. Fontos ez a tanulmányi év annak a három nagylányunknak is, akik most kezdték meg az egyetemet. Kalazanci Szent József lelkiségéből forrásozó szerzetesi életünk meghatározó élménye volt a megszentelt élet éve alkalmából szervezett eseményeken való részvételünk. A megszentelt élet éve egész Kongregációnk számára jelentős esztendő, mert abban az évben, amikor a megszentelt élet éve megkezdődött, ünnepeltük Kongregációnk alapításának 125. és nagykárolyi letelepedésünk 10. évfordulóját. Isten ajándékaként ebben az évben kezdte meg jelöltségét Kongregációnkban nagykárolyi közösségünk új tagja. Hivatásunkban való megerősödésünket szolgálta a megszentelt élet éve alkalmából szervezett rendezvényeken való részvétel egyházmegyénkben: a fiatalokkal való találkozásban, egy lelki napon a Hám János Iskolaközpontban, és az egyházmegyei ifjúsági találkozón Kaplonyban, vagy felnőttekkel való közös imában és párbeszédben Batizon. Örömteljes találkozásokra, építő párbeszédre adtak alkalmat itt Nagykárolyban, hogy a megszentelt élet éve alkalmából a Szentlélek Plébánián ünnepeltük Krisztus király vasárnapját, ahol a szentmise

keretei között oszthattuk meg a hozzánk közel álló plébánia híveivel hivatásunk gazdagságának felfedezett értékeit. Iskolánk, a Kalazanci Szent József Líceum is ebben az évben erre a tematikus évre figyelve szervezte meg a patrocíniumi eseményeit. Bennünket, tanúságtevőket, is megújító örömmel töltött el, hogy Kalazanci Szent József és Boldog Celestina anya élete és Istenbe vetett mély hite, tevékeny szeretete ma is megszólító erejű. Lelki elmélyüléssel, a közös gondolkodás lehetőségével ajándékoztak meg bennünket az egyházmegyénkben tevékenykedő más szerzetesközösségekkel való találkozás alkalmai: szerzetesi konzultáció az egyházmegyénkben élő szerzetesek részvételével, és közös zarándoklatunk Mátraverebély-Szentkútra. Az eltelt negyed esztendő úgy áll előttünk, mint eddigi életünk összegzése: Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza. (MTörv 32, 11). Szűz Mária szent nevének ünnepén költözött a Szentségi Jézus házunkba, s életet, mozgást, fejlődést hozott magával. Ahogy pár héttel később a frissen felszántott udvarrészen, megkerestük a gyümölcsfáink helyét, megjelöltük, elültettük, s azok kezdtek gyökeret ereszteni, így indult gyarapodásnak a mi családunk is. Négy leánygyermekkel gazdagodtunk, akiknek életét a Jóisten közvetlenül Celestina anya mennyei közbenjárására bízta. A kezdődő adventben ekkora nagylelkűség és bizalom arra biztat bennünket, hogy szeretettel fogadjuk és éljük meg hivatásunkat, engedjük szívünk figyelmét az életünkbe lépő Megváltó felé fordulni. Éljünk bátran, szeressünk nagylelkűen, mert az Isten iránti tiszta szeretetből fakadó tettek belénk lopják az Ő szívét (Boldog Celestina Donati). TÓTH BORBÁLA NŐVÉR

PIARISTÁK

EDA R E Z S CSÍK

SZERZETESEK KÖRÉBEN

(1.RÉSZ)

ALAPÍTVA:

2007

WWW.CSIKSZEREDA.PIARISTA.HU

Székelyföldön jelenleg tizenkét szerzetesrend imádkozik-dolgozik, a maguk területein, hivatásában, de nem elkülönülten. Ott vagyunk egymás ünnepein, meghallgatjuk egymás tanításait, segítünk egymásnak a lelkipásztorkodásban, járunk egymáshoz gyónni-gyóntatni. Aztán ott vannak a közös szerzetestalálkozók, amelyeket félévente, mindig más-más szerzetesrendnél ülünk, személyautókba préselődve, nevetve, rózsafüzérezve. Testvéri kapcsolatban vagyunk a csíksomlyói ferencesekkel és klarissza nővérekkel, a szovátai Boldogasszony Iskolanővérekkel, a csíkszeredai Szociális Testvérekkel, az udvarhelyi Mallersdorfi Ferences Nővérekkel, a csíkszentdomokosi és gyergyói Segítő Nővérekkel, az árkosi Ferences Betegápoló Nővérekkel, a hargitafürdői pálos atyákkal, a sepsiszentgyörgyi Szeretet Misszionáriusaival, a marosszentgyörgyi kármelitákkal, mindezt piarista identitással… Egy „nyelvet” beszélünk, hiszen közös bennünk, hogy fogadalmakkal (tisztaság, szegénység, engedelmesség) igyekszünk szeretetünket és vonzódásunkat kifejezni Isten iránt. A csillagos ég alatt, a kápolna Kenyerének meghitt közelségében, gyermekek és diákok figyelmes tekintete (vagy pimaszsága) előtt. Sárban, hóban, hegyi szélben. A kályha mellett, főzőkanállal zörögve. Tisztán tartva a házat a betérőknek, magunknak (és egy kissé Istennek). Metszegetve-oltogatva a kertben a gyümölcsfákat, a madaraktól tanulva az éneket.

A csíksomlyói ferences kegytemplom és kolostor

Gyergyószárhegy, ferences templom és kolostor

Néhány csokrot szeretnék mutatni ezekről a szerzetekről és közös munkánkról. A ferences szerzetesek a Székelyföldön Csíksomlyón, Gyergyószárhegyen (alapítva 1664-ben), Esztelneken (alapítva 1684-ben) és Székelyudvarhelyt (1706-ban alapították) élnek ősi kolostoraikban. Csíksomlyó egyébként töretlenül áll immár közel 600 éve (1442-ben alapították), a Boldogságos Szűzanya kegyhelyeként. Sokszor járunk hozzájuk lelkipásztori kisegítésre: elsőszombati gyóntatások, Szent Antal-kilenced beszédsorozata, misézés...

Klarissza nővérek

A „Csíksomlyó Ágacskája” Klarissza Monostor 2000. augusztus 11. óta működik, a somlyói ferences rendház mögötti épületükben, kontemplatív életet folytatva. Kállay Emil atya rendszeresen misézett náluk. Folytatjuk! 30

PIARISTÁK

Sárközi Sándor SP

Szerzetestalálkozón Csíksomlyón

CSÍKSZEREDAI SOROZATOK

Emil atya gyémántmiséje Somlyón

Egy csíksomlyói ferences szerzetes

A klarissza monostor

Szerzetestalálkozón az udvarhelyi ferenceseknél

A székelyudvarhelyi ferences templom és kolostor

Esztelnek, ferences templom és kolostor

Ferences és piarista szerzetesek bemutatkozása Esztelneken, egy zarándokcsoportnak

PIARISTÁK

PIARISTA

A TERMÉSZETKUTATÓ:

HANÁK JÁNOS „Estefelé, míg én a sziklacsúcs alatti völgyben, az örökös hótömeg közelében ritka havasi növényeket szedegeték, egyik kalauzom a csúcson leste a legelőre induló zergéket. Azonban csak másnap sikerült neki egyet célba venni, amelyet szerencsésen el is ejtett. … Húsa, melyből Borsabányán lakomát ütöttünk, igen ízletes volt.” A Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsa a Nagy-Pietrosz (2303 méter) alatti 1842. évi kalandot egy fiatal máramarosszigeti piarista, Hanák János jegyezte le, aki hamarosan az ország egyik legismertebb természettudósává vált. Az Abaúj megyei Kiskéren született, ahol apja nem csak csizmadia mesterségéből élt, hanem szőlőt és gyümölcsöt is termesztett. Az olvasni szerető kisfiút nehezen küldték iskolába, de végül a kisszebeni piaristáknál tanult szolgadiákként. Már húsz éves volt, amikor piaristának jelentkezett. A noviciátus után 1834-től két évig Breznóbányán tanított, utána Vácott, Nyitrán és Szentgyörgyön végezte filozófiai és teológiai tanulmányait, majd 1840ben elöljárói Máramarosszigetre küldték tanítani.

A SZAKÍRÓ

A magyarországi gimnáziumokban akkor még nem létezett szaktanítás, tehát Hanák János is minden tárgyat tanított (méghozzá latinul), de igazi szakterülete és szenvedélye a természetkutatás lett. Már gyermekkorában madarászott és gombászott, piarista növendék évei alatt pedig a nyári szünetekben Almásy Manó fiaival együtt járta be az országot. Máramarosban már szakszerűen és céltudatosan kutatott. „ A nyugnapokon csak Sziget környékén tettem kirándulásokat, de a szünnapokban az egész megye havasait is több ízben összejártam, a természet három országából mindazt, mit csak lehetett, összegyűjtöttem, s az érdekes megye nevezetességeit följegyeztem”. Máramaros vármegye természetrajzi tekintetben című könyve azonban nem készült el, mert 1844-ben elöljárói Vácra, majd a következő évben a pesti gimnáziumba küldték, hogy szélesebb közönségnek szánt természetrajzi könyveken dolgozhasson az ottani könyvtárak segítségével. A Természetrajz elemei című tankönyve 1845-ben jelent meg első ízben. Műfajában új minőséget jelentett, és a következő három évtized leghasználtabb tankönyve lett. Ezzel párhuzamosan egy bővebb, korszerű természetrajzi kézikönyvbe is belekezdett, amely a külföldi szakirodalom kritika nélküli átvétele helyett saját megfigyeléseire és tapasztalataira támaszkodott. Az emlősök és madarak osztályait bemutató kötet 1846-ban jelent meg, és Hanák nevét országosan ismertté tette. 32

PIARISTÁK

Hanák János (Barabás József rajza, 1848).

A GYŰJTŐ

A természettudományos kutatás akkori alapja a gyűjtés volt. A fiatal Hanák Jánosra sorsdöntő hatással volt, hogy megismerhette a magyar reformkor néhány kiváló természetkutatóját és gyűjteményeiket: Breznóbányán Sterba János erdőmestert, akiknek gyönyörű preparált állatai voltak, Nyitrán Láng Adolf gyógyszerészt, aki az ottani madárvilág legjobb ismerője volt, Szentgyörgyön pedig Bolla János tanítót, a virágtalan növények kutatóját. Hamarosan ő maga is olyan gyűjteményre tett szert, amilyenre a magyar piaristák közül senki sem. Amikor 1840-ben Máramarosszigetre érkezett, már 424 bogarat, 41 csigát és 222 szárított növényt vitt magával. A rohamosan gyarapodó gyűjteményt 1841-ben Grosser János tartományfőnök is megszemlélte. Egyedül a növénygyűjtemény, amely a pesti piarista gimnáziumba, majd onnét 1950-ben a Magyar Természettudományi Múzeumba került, több mint 3500 lapból áll. A korábbi zoológusoktól eltérően szívesen tartott élő állatokat is, Máramarosszigeten 1842-ben például két fiatal halászsast a rendház udvarán. Egyik befogott sündisznójáról följegyezte, hogy „a rovarokat annyira szerette, hogy a gömböstűről a már négy, öt év előtt szárított bogarakat is fölfalta.”

A TUDOMÁNYSZERVEZŐ

A mindig jókedvű, élvezetesen beszélgető, érdekesen magyarázó, szívesen daloló, könnyen és gyorsan barátkozó tanár nemcsak diákjai között lett népszerű, hanem megtalálta tudós társait is, személyesen vagy levelezés útján. Már 1837-ben nyitrai piarista növendéktársaival megalakították a zobori Magyar Egyesületet, amely a piarista növendékek magyar nyelvű önművelését szolgálta. 1841-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1846-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, és rendszeresen részt vett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésein.

Menyétfélék Hanák János természetrajz könyvében (1846)

A FORRADALMÁR

Hanák János a forradalom után, szakállasan és világi ruhában (Barabás József rajza, 1849, Piarista Múzeum)

Hazaszeretete és baráti kapcsolatai miatt az 1848. évi forradalom vihara alaposan fölforgatta életét. Azok közé tartozott, akik egyházi téren is reformokat sürgettek. 1848 júniusában Szerencspataki János álnéven megjelent röpiratában (Szózat az egyházi reform ügyében) nemcsak azt követelte, hogy a papok világi, magyaros ruhát viseljenek, és hordhassanak szakállt és bajuszt (mint ő maga is tette), hanem a papi cölibátus, a káptalanok, sőt a szerzetesrendek eltörlését követelte, mert úgy vélte, hogy „ha a szaktanítás behozatik … nem leend többé tanító rendekre, hanem szakemberekre szükség”.

Ő maga is állami szakemberként képzelte jövőjét. Június 13-án a Batthyány Lajos vezette minisztérium az egyetemi könyvtár őrévé, majd Énekesmadarak Hanák János emellett november 2-án a budai szakgimnázium természetrajz tanárává természetrajz könyvében (1846) nevezte ki. Eközben szeptemberben honvédként harcolt Jellasics ellen. Mindezért Windischgrätz pesti bevonulása után száműzték a fővárosból. 1849 májusáig, Pest visszavételéig Pólya József pesti orvos Rákos-menti kertjében húzta meg magát, majd ismét elfoglalta könyvtárőri állását. Július 4-én a honvédsereggel együtt hagyta el a várost. Egy hónapig Perczel Mór tartalék hadtestében szolgált élelmezési tisztként, majd Orbók Ernő két fia mellett vállalt nevelői állást a Lugos melletti Kricsón (Criciova). Alig két héttel élte túl a csak szabadságharcot. 1849. szeptember 2-án egy hirtelen meghűlés vitte a sírba. Egyik barátja, Frivaldszky Imre 1865-ben egy Máramarosban élő ormányosbogárfaj nevében (Omias hanakii, „Hanák sergéje”) örökítette meg emlékét. KOLTAI ANDRÁS

PIARISTÁK

PIARISTA

A KARÁCSONYRÓL

EGY ŐSNYOMTATVÁNY TÜKRÉBEN „… az érdemtelen név, melyen az előttünk fekvő könyv neveztetik, Kincsesláda avagy az örök üdvösség valódi gazdagságának szekrénye…” („der Schatzbehalter oder Schrein der waren Reichtümer der ewigen Seligkait”), írja a könyv előszavában a szerző, majd rögtön meg is magyarázza, hogy „kincsesláda … a Jézusban megtestesült örök Ige.” Az alábbiakban a Schatzbehalter-t, az ősnyomtatványok korának egyik leggazdagabban illusztrált művét mutatjuk be. Ősnyomtatványnak nevezzük a Johann Gutenberg nevéhez fűződő, mozgatható ólombetűkkel, 1450-1500 között készült a nyomtatványokat. A korai nyomdászok arra törekedtek, hogy az ősnyomtatványok külsejükben hasonlítsanak a kódexekhez. Általában nincsen címlapjuk, a nyomtatás körülményeire vonatkozó adatokat a könyv végén, a kolophonban találhatóak. Magyarországon 3579 ősnyomtatvány 7107 példánya ismert. Könyvtárunk hatvanhat példányos gyűjteményének jelentőséget a tizennyolc, hazánkban csak nálunk fellelhető ősnyomtatvány adja. A könyvek a hazai piarista rendtartomány egészének szellemi színvonaláról ta-

núskodnak; nemcsak Pestről, hanem a besztercei, a debreceni, a kecskeméti, a magyaróvári, a korponai, a sátoraljaújhelyi, a szegedi rendházból is kerültek hozzánk ősnyomtatványok. A vizsgált ősnyomtatványnak nincs címlapja, címére – ahogy a bevezetésben erre utaltunk – a mű szövegéből következtethetünk. A szerzőjét a rebdorfi kolostor kéziratos bejegyzése alapján azonosították: Stephan Fridolin (ca. 1430-1498) obszerváns ferences szerzetes munkája. Fridolin a bambergi, majd a nürnbergi ferences kolostor prédikátoraként működött, Nürnbergben a klarisszák lelki gondozója is volt. A Lelki ősz és a Lelki május című művei mellett legjelentősebb műve a Schatzbehalter, amely 1491. november 8-án jelent meg Anton Koberger nyomdájában. Koberger a 15. század legtermékenyebb német nyomdásza volt, jellemző adat, hogy könyvtárunk hatvanhat ősnyomtatványa közül tíz Koberger-kiadvány. A mű szentírási jeleneteket dolgoz fel, a 100 beszédet 96 fametszet kíséri. Fridolin mottója: megérteni, megjegyezni és használni a szent szövegeket. Hugo de Sancto Victore-ra hivatkozik, aki szerint az ismeretszerzésnek két útja van: az emberi értelem, amely a természetből nyeri tudását, de ez olykor vak. A másik út a hité, mely Krisztus megismerése által az igazi bölcsességre vezet, éppen ezért Krisztus megértése az egyetlen igazi kincs. A legtöbb beszéd két egymással szembenálló cikkelyt tartalmaz: az első Krisztus erényeiről, a második Krisztus valamely

PIARISTÁK

szenvedéséről szól. Ezen szembeállításokon való elmélkedésre szólítja fel olvasóját a szerző, mely szerinte a tényleges megértéshez, lelki épüléshez vezethet. Majd ezután forduljunk imával Istenhez, néhány fejezet végén - a korabeli passióelmélkedésekben megjelenő formula szerinti – mintaimákat is közöl. Fridolin tehát nem Krisztussal való együttszenvedésre, hanem csak az elmélkedésre, szemlélődésre (meditationes vitae Christi) hív, műve így jól illeszkedik a késő középkorban mélyebb lelki megélést kereső keresztény mozgalmakhoz. A beszédek melletti metszetek elsődlegesen nem illusztrációk, nem az írni-olvasni nem tudók számára segítik

zus Máriával és Józseffel a betlehemi városkapu előtt látható, majd a geocentrikus világképnek megfelelően a bolygók következnek hét szférában, ezt zárják le az állatövi csillagjegyek, a beszéd szerint a Krisztus születésekori állásnak megfelelően ábrázolva. A világkorongot egy kéz tartja, mely az Alkotóra, Isten fiának végtelen hatalmára emlékeztet a világ felett, miközben a fekvő gyermek a világba zárt, annak mégis origójául szolgáló Istenre utal. A sakktáblaszerű beosztás azokra az idő és természet törvényére utal, amelynek az ember fia is alávetette magát. A 31. ábra egy perspektivikus palotabelsőben, a háttérben a város látképével mutatja be Heródes a 3 királlyal való találkozását, alkalmazkodva az olvasóközönség igényeihez. elő a megértést, hanem egyfelől sok esetben tovább értelmezik, kiegészítik a szöveget, másfelől pedig emlékezetbe vésést kívánják szolgálni. Fridolin a szent szövegek megjegyzéséhez technikát is ajánl: a kezeket használja az emlékezetbe véséshez, minden beszédet egy-egy ujjperchez kapcsol, hiszen ahogy a kezünk, úgy Krisztus is mindig velünk együtt jelenvaló. A mű célközönségeként a lelki épülésre éhes, de tudományos, teológiai képzettség nélküli városi polgárokra, valamint az apácákra kell gondolnunk. A karácsonyi ünnepkörhöz három beszéd és négy metszet kapcsolódik. Ezek közül az első Krisztus földre való leküldését ábrázolja. Az Atya a felhők között trónol, Krisztus előtte térdel az angyalokkal körülvéve, és az Atya int neki kezével. A kép gesztusai egyértelműen a Fiú alárendeltségét mutatják az Atyával szemben. A szöveg is aláhúzza ezt, a végtelen hatalmú Krisztus az Atyának, az angyaloknak és az embernek is képes volt alávetni magát (23. ábra, 16. beszéd). A 19. beszéd első cikkében az örökkévalóságról prédikál, szembeállítva a betlehemi gyerekgyilkossággal, melyet az örökkévalóság az emberek által történő megrövidítéseként magyaráz. A 20. beszédben Isten végtelen nagyságáról ír, melynek ellentételezéseként a Szent család Egyiptomba való menekülését mutatja be, mint a végtelenség lehatárolását. E két beszéd első cikkéhez egy közös kép kapcsolódik Jézus születéséről: a metszet középpontjában a földre helyezett Jé-

A 32. ábra előterében a betlehemi gyermekgyilkosság látható, a fal mögött pedig az Egyiptomból való menekülést ábrázolta a metsző. A képen még feltűnik egy sikító asszony, aki egyfelől lehet a bibliai Rahel, aki a halott gyermeke miatt sír, de arra is felhívja a figyelmet, hogy mi mindannyian csak idegenként zarándokolunk a földön. A képek sok esetben önálló programmal rendelkeznek, néhol szöveg és kép között fedezhető fel ellentmondás. A metszeteket Michael von Wolgemut és Wilhelm Pleydenwurff készítették. A szakirodalom szerint az ábrázolások Wolgemut szellemi termékei: a rajzok már az 1480-as években felbukkantak Wolgemut váz-

latfüzetében, aki előképül a Kapisztrán Szent Jánosnak emléket állító ún. Capestrano-táblákat és más forrásokat is felhasznált. Wolgemut festőként és metszőként is ismert volt jó kvalitású munkáiról, műhelyének tanonca volt 1486-1489 között Albrecht Dürer is, az itt készült művek közül a Schedel-világkrónikában egyértelműen felfedezhető Dürer keze nyoma. A Schatzbehalter két ábrája kapcsán mutattak ki művészettörténészek stilisztikai egyezést Dürer korai munkáival. Jelen példányban a metszetek mellett megfigyelhető a kézi díszítés nyoma, egyszerűbb iniciálék mellett aláhúzások, szövegkiemelések láthatóak. Több fennmaradt példányban az ábrák egykorú kézi színezésűek, a mi példányunk sajnos csupasz. Reméljük, hogy a Schatzbehalter révén amellett, hogy az ősnyomtatványok egy-egy jellemzőjére rávilágíthattunk, „… egy-egy jó gondolatot az olvasásból nyertünk az örök élethez,…melyért Krisztusnak és a Szűz Máriának adjunk hálát.” HORVÁTH HAJNALKA

PIARISTÁK

PIARISTA

KALAZANCIUS-ALBUM Ha Kalazanci Szent József neve felbukkan, akkor minden bizonnyal nem csak történelmi adatok jelennek meg agyunk monitorán, hanem belső szemeink előtt egy kép is feltárul: egy jóságos, de határozott, az élet súlyát magán viselő arc vonásai, egy diákok körében megjelenő reverendás alak, aki az égiekre, a Szűzanyára és a Gyermek Jézusra tekint. Ismerjük Kalazancius képét, képeit, találkozunk vele iskoláinkban, kápolnáinkban, rendházak folyosóján. Benkő Józsefné Keresztes Margit gödi arcképétől a budapesti és a mosonmagyaróvári piarista kápolna főoltárképein, vagy a kecskeméti, nagykanizsai, sátoraljaújhelyi, váci piarista kápolnák/templomok mellékoltárképein át Csobán András modern, nagyméretű szegedi triptichonjáig igen széles a paletta. A Piarista Múzeum a 2016-os évet egy Kalazanci Szent József ikonográfiáját, azaz képi, magyarországi metszeteken és festményeken megjelenő ábrázolását bemutató kiállítással nyitja, szokásos kiállítóhelyén, a budapesti Piarista Gimnázium III. emeleti aulájában. Ahogy egy családi album lapozgatása során megismerkedünk saját múltunkkal, személyes történetünk élőbbé válik, rácsodálkozunk a változásra és sokszor meglepő, arcunkra mosolyt csaló fényképpel is találkozunk. Remélhetőleg ehhez hasonlóan láthatjuk majd egyben a piarista rend alapítójának életét, történeteit és a képi megjelenítés fejlődését, alakulását. A továbbiakban egy kis ízelítőként következzen az első Magyarországra került Kalazancius-kép bemutatása. A 30x45 cm-es rézmetszet a jelzés szerint Petrus Miotte burgundiai szobrász alkotása, de nem tudni, hogy személyében az inventort, azaz a kompozíció tervezőjét is, vagy csak a kivitelezőt, a rézmetszőt tisztelhetjük. A metszet datálásában, eredetében a kép alsó részében töredékesen megmaradt felirat siet a segítségünkre, amelyből kibogarászható Marzio Ginetti kardinális neve, illetve a római San Pietro in Vincoli mint tituláris templom, amely ezt a címet csak 1646 és 1652 között viselte. Ginetti kardinális, akinek a metszet alsó felében a címere is megjelenik, a piarista rend protektora volt 1644 és 1671 között, és ő volt az, aki a pápa római vikáriusaként Kalazancius kanonizációját, szentté avatási folyamatát elindította 1650-ben; talán éppen ez adta az apropót a kép születéséhez. A metszet keletkezési idejét tehát pár évvel Kalazanci Szent József halálát követően, 1650 és 1652 közé kell tennünk, megrendelőként pedig Marzio Ginetti kardinálist jelölhetjük meg. A keretdíszen belüli latin nyelvű körirat leírja számunkra, hogy kinek a tiszteletére készült a kép: Tiszteletreméltó, Isten Szolgája, Isten Anyjáról nevezett József atya avagy ragadványnevén a Spanyol Kalazancius, a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjainak Rendjének alapítója, kegyes római halálára a S. Pantaleonnál életének 92. évében az Úr 1648. esztendejében. A képen Kalazancius imádkozó alakját láthatjuk, aki egy kis házi oltár előtt, illetve arra könyökölve térdel, kezei imára kulcsolva. A piarista rend alapítója lábán egyszerű szandált, reverendája fölött pedig palliumot, a rend ünnepi ruháját viseli, az oltár/könyvespolc előtt a földön birétuma látható. A kis oltáron könyvek, homokóra, koponya, feszület, illetve rózsafüzér található. A könyvszekrényen kialakított kis házioltár utalhat a piarista rend mottójára, két kulcsszavára: a pietas et litterae-re, a kegyességre és a tudományra is. A rózsafüzér egyértelmű szimbóluma Kalazancius Mária-tiszteletének, a fe36

PIARISTÁK

születen látható megfeszített Krisztus pedig annyira élőként van ábrázolva, mintha éppen a szenttel társalogna. Nagyon intenzív, személyes kapcsolat jelenik meg az élete utolsó éveiben rendjének meghurcolását, vis�szafokozását megélő, keresztény Jóbként is emlegetett Kalazancius és a Keresztrefeszített között. A rendalapító szentatya későbbi ikonográfiáját vizsgálva szokatlan a homokóra és a koponya ábrázolása, amelyek memento mori-, illetve vanitas-képekről lehetnek ismerősek, és a hiábavalóság, az elmúlás szimbólumai – szintén Kalazancius veszteségére, életművének összeomlására utalhatnak. A feszület, a koponya, a homokóra és a könyvek több Szent Jeromost ábrázoló festményen, metszeten is megjelennek egymás mellett. Ha ezt az áthallást is figyelembe vesszük, akkor Kalazanci Szent József mint bölcs, tudós, aszketikus, a halálon, az elmúláson, a veszteségeken elmélkedő, mindezen tapasztalatokat imádságban megélő, a keresztre feszített Krisztussal kompassióban lévő szent jelenik meg előttünk. Ráncokkal barázdált, sokat tapasztalt, némileg meggyötört, de türelmes bölcsességet, határozott reményt, nyitottságot sugárzó arca teljesen portrészerűen, plasztikusan, minden elnagyoltság nélkül van megformázva. Nem véletlen, hiszen egyrészt a képet megrendelő Marzio Ginetti személyesen is jól ismerte Kalazanciust, másrészt az inventor, illetve a rézmetsző számára a halotti maszk is rendelkezésre állt a minél inkább valósághű arcábrázoláshoz. A metszet kompozíciója, Kalazancius testtartása, ruházata és hasonló ikonográfiai elemek szerepeltetése egyértelműen Barbarino festményével mutat rokonságot, amelyet egy utólagos vázlatból ismerhetünk, és amely kép a „Kalazanci Szent József a Madonna dei Monti előtt” képtípusok őse. Az ovális keretben megjelenő képet alulról és felülről egy-egy címer övezi: lent a már említett Ginetti kardinális címere jelenik meg, míg a kép felett a piarista rend címere található: középpontjában Szűz Mária monogramja áll (egymásba fonódó M és A betűk), fölötte kereszttel ékesített nyitott korona, alatta pedig a görög MP ΘY betűk, a Métér Theou (Isten Anyja) szavak nagybetűs rövidítése látható.

Feltűnő a metszet épen maradt felülete körüli fehér lefestés, amelynek okáról a kép keretén olvasható aranybetűs felirat ad felvilágosítást, miszerint egy csodás megmenekülés kapcsolódik a műtárgyhoz. A kép ugyanis a podolini piarista rendház falán függött, és a metszet lényegi része épen vészelte át az 1684. október 10-én a rendház és a kollégium jelentős részét elpusztító tűzvészt. Ezt követően tüntették el fehér festékkel az égési nyomokat, majd valamikor 1748 után a kereten található feliratban megörökítették a csodás eseményt. A leírás már boldogként említi Kalazanciust, azaz a feliratnak az 1748-as boldoggá avatás és az 1767-es szentté avatás között kellett keletkeznie. BORBÁS PÉTER

Öregdiák oldalak Két piarista öregdiák, két nagyon jó barát. Talán a közös piarista iskolai gyökerek is szerepet játszottak abban, hogy történelmünk két legendás alakja életében olyan jól megértette egymást. Deák Ferenc Nagykanizsán tanult 1813 és 1817 között, végig osztályelsőként. Diákotthoni nevelője, Martinus atya volt rá a legnagyobb hatással. Vörösmarty Mihály Pesten járta ki a legfelső, 2. humanista osztályt 1816-1817-ben, tanára Horváth Ignác piarista volt. Százhatvan esztendővel ezelőtt, 1855. november 19-én, ahogyan gyászjelentésében olvasható, „agyszélhüdésben” meghalt Vörösmarty Mihály. A hír nemcsak barátait, az egész nemzetet megrendítette. Két nappal később, temetésén húszezres tömeg búcsúzott a költőtől. A szabadságharc leverése óta ez volt az első tömegmegmozdulás, több volt, mint átlagos búcsúszertartás. Az osztrák önkényuralom elleni hatalmas összefogás bontakozott ki a gyászolók soraiban. Az igen szegényesen élő Vörösmarty özvegye és három gyermeke, Béla, Ilona és Erzsébet javára rövidesen gyűjtést kezdeményeztek. A közös cél, a Szózat költője családjának támogatása, az összetartozás érzésnek kinyilvánítása óriási lelkesítő erőt adott mindenkinek. Ezt érzékelték az osztrák hatóságok is, ezért mind a nyilvános, mind pedig a Tudományos Akadémia által vezetett gyűjtést megtiltották.

PIARISTÁK

Ekkor Deák Ferenc, akit Vörösmarty még halálos ágyán kért fel gyermekei támogatására, és rövidesen hivatalosan is segédgyám lett, magánakcióba kezdett. Egy hónap alatt mintegy 800 levelet írt vagy diktált, és küldött szét magánúton. Egy hatalmas országos hálózatot alakított ki, melynek ő volt a központja. Úgy vélte, hogy nem koldulásról van szó, hanem a nemzet erkölcsi kötelessége a „tartozás leróvása”, „visszapótlása annak, mit az elhunyt önmagától elvonva, Hazájának áldozott”. Minden jelentős személyiséget megkeresett levelével. Arisztokraták, püspökök, gazdag nemesek adományaira ugyanúgy számított, mint régi barátok, egyszerű polgárok néhány forintjára. 1855. december végére fáradhatatlan szervezőmunkával szétküldte leveleit és várt. Deák szavára megmozdult az egész nemzet, hatalmas gyűjtés indult a rendőri fenyegetések és besúgások ellenére. Sokan egyszeri pénzös�szeget adományoztak, közülük báró Sina Simon adta a legtöbbet, 3000 forintot. A világi főrendek mintegy 57 000, a római katolikus főpapság 3700, a megyék (a katolikus alsópapsággal és a protestáns lelkészekkel együtt) 41 500 forintot küldtek, ös�szesen 1856. december 10-ig 102 637 forint és 27 krajcár gyűlt össze. Deák minden segélyről elismervényt küldött. Az adakozók sorában élen járt az arisztokrácia, akik között ott volt a mártír miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos özvegye is, 400 forintos adományával. A készpénzt adományozók mellett voltak, akik magánkötelez-

vényt adtak, és annak éves kamatait fizették. A nemzet megértette, hogy – Deák szavaival – „ezen szent ügynek erkölcsi oldala sokkal fontosabb az anyaginál”. Mert az adományozott összeg mellett az igazán lélekemelő az volt, hogy azt „szívesen s meleg lelkesedéssel” adták. Deák 1858. január 1-től hivatalos segédgyám lett, így a kezéhez befolyt jövedelmekről rendes gyámi számadást adott minden évben a gyámhatóságnak. Rengeteg munkát jelentett az árvák pénzügyeinek kezelése. Intézte a bevételeket és a kiadásokat, aktív levelezést folytatott. Az évek alatt Deák érzelmileg is igen közel került Vörösmarty gyermekeihez. Mindennapos vendég volt Vörösmartyné Csajághy Laura lakásában, sokat játszott a gyerekekkel, tanította őket, sétált velük. 1868-ban Béla nagykorúvá vált, Ilona pedig már egy éve a későbbi miniszterelnök, Széll Kálmán felesége volt. Deák munkája eredményesen befejeződhetett. HERNÁDY ZSOLT GÉZA

Köszöntő

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.

SERÉNYI TAMÁS

1975. OKTÓBER 27.

TŐZSÉR ENDRE 1970. DECEMBER 5.

RADNICS ZOLTÁN

1970. DECEMBER 14.

CZEGLÉDI ZSOLT

1970. DECEMBER 30.

BALOGH TAMÁS

1960. NOVEMBER 29.

HAVAS ISTVÁN

1950. NOVEMBER 18.

ÁST TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT

AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL!

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4400 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

Áldott, békés, kegyelmekkel teli karácsonyi ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!

PIARISTA RAJZPÁLYÁZAT KÜLÖNDÍJ Hodován Mária végzős kecskeméti diák