PIARISTÁK MA - 2014/1 (Spring)

piaristáK

A magyar piaristák lapja | IV. évfolyam I. szám | 2014. tavasz

Hivatás örökfogadalmasaink

elmélkedés nagyböjt–húsvét

a nevelés által evangelizálunk

Agárdy, a karikaturista

Már kék selyembe pompázik az égbolt, Tócsákba fürdenek alant a fák, A földön itt-ott van csak még fehér folt, A légen édes szellő szárnyal át.

Pöttöm fiúcskák nagy hasú üvegbe Viszik a zavaros szagos vizet, A lány piros tojást tesz el merengve, A boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör, Megrészegül az illaton a föld, S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt – Kelet felől egy sírnak mélyiből, Elrúgva a követ, fényes sebekkel Száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Kosztolányi Dezső: Fasti

2014 húsvétjára Olyan szép, ahogyan évről évre ös�szekapcsolódik a természet tavaszi sarjadó megújulása és a nagyböjti időszak, Jézus húsvéti feltámadására való készületünk. Az egyre többször s egyre melegebben ragyogó napsütésből, a zöldülő-virágzó növényekből árad felénk a megújulás hívása. Húsvét ünnepe újra és újra arra szólít, hogy keressük életünk igaz forrását, s keressük életünk megújulását. Ferenc pápa nemrégiben magyar nyelven is megjelent Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítása igen sok értékes és provokáló, kihívást adó szempontot kínál e húsvéti megújulási úthoz.

Bizalom a szentségekben

A nagyböjti időszak hagyományosan a bűnbánat, a megtérés, a megújult Krisztushoz térés időszaka.

Ezen az úton különös jelentősége van Egyházunkban a szentségeknek: elsősorban az Eucharisztiának és a bűnbocsánat szentségének. Ferenc pápa a papokhoz fordulva így ír: „a gyóntatószék nem lehet kínzókamra, csakis az Úr irgalmasságának a helye”. Hiszen, ahogyan folytatja: „Mindenkihez el kell hogy jusson Isten üdvözítő szeretetének vigasztalása és ösztönzése, amely – túl a hibáin és elesésein – mindenkiben titokzatosan munkál.” (EG 44.) Az Oltáriszentséggel kapcsolatban pedig így tanít és buzdít: „Az Eucharisztia, jóllehet a szentségi élet teljességét jelenti, nem jutalom a tökéletesek számára, hanem bőkezű gyógyszer és táplálék a gyöngéknek.” (EG 47.) Sokszor gondolkodunk úgy Istenünkről, hogy először meg kell változnunk, előbb jóvá kell lennünk, s majd utána állhatunk „Isten színe elé”. Ferenc pápa szavai ahhoz az evangéliumi igazsághoz vezetnek minket vissza – vagy inkább haza –, hogy higgyük el: Isten életünk minden szakaszában velünk van, szerető jelenlétével már most kísér minket, szomjazza a velünk való találkozást, s épp innen fakadhat életünk alakulása, változása is.

Öröm

Húsvét a bőséges alleluja időszaka. A feltámadt Krisztussal való találkozásból mély benső öröm fakad: visszakapjuk „lelkünk fiatalságát”, kitisztul életünk értelme, újra bekapcsolódunk a megváltás

világába. Ahogyan Ferenc pápa írja: „Akik engedik, hogy [Jézus] üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm.” (EG 1. ) Keresztény létünk nem csak az egyházi év ezen szakaszában kell, hogy feltámadástól „megjellegzett” legyen, egész életünkben arra kapunk meghívást és egyben küldetést, hogy a feltámadás és a Feltámadott örömének tanúi legyünk. Sokféle formájú „elsivatagosodás” játszódik le körülöttünk. E sivatagos, a teljes életre szomjazó világban arra hív Ferenc pápa, hogy „amfora-emberek legyünk: adjunk inni másoknak” (EG 86.) – elsősorban örömünkkel szólítva meg azokat, akik örömüket és életük értelmét keresik.

Új kapcsolatok építői

A feltámadott Úrral való találkozás arra hív, hogy „győzzük le a mai világ sugallta gyanakvást, az állandó bizalmatlanságot, a megtámadástól való félelmet, a védekező magatartást.” (EG 88.) És bár sokszor magunk is hajlunk a bezárkózásra, a feltámadás öröme arra késztet, hogy „vállaljuk a másik arcával, minket megszólító fizikai jelenlétével, fájdalmával és kéréseivel, ragadós örömével való találkozás kockázatát”.

Az új, megváltott világ csírái indulnak el ezekkel a találkozásokkal, az így alakuló kapcsolatokkal, ahol számot vetünk „az evangélium társas természetének realizmusával”.

E gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasónknak, a tágas piarista közösség tagjainak áldott, a feltámadás örömét hozó szent Húsvétot:

Labancz Zsolt SP tartományfőnök piaristák

3

piarhírvilág Pedro Aguado generális atya látogatása a magyar tartományban

A generális atya április 2-től 16-ig a magyar tartományba látogat, ahol megtekinti összes rendházunkat, intézményünket, templomainkat működésünk, rendtársaink és világi kollegáink mélyebb szintű megismerése céljából. Megválasztása óta Pedro Aguado generális atya folyamatosan látogatja az összes rendtartományt, ezek úgynevezett lelkipásztori célú látogatások. Ugyanakkor a rendi szabályzat szerint hivatalos, úgynevezett kánoni vizitációt is kell végeznie, hatéves megbízatása során legalább mindenhol egyszer, amikor ellenőriznie kell, hogy a rendházak, az oktatási intézmények és a plébániák működése a rendi és az egyházi előírásoknak megfelelően történik-e. E célú világkörüli útját 2012 októberében kezdte meg, melynek során négy kontinensen 34 országban 1300 szerzetest látogat meg.

Európai piaristák fóruma Barcelonában

2014. február 12-14-ig rendezték meg az európai piaristák fórumának találkozóját a spanyolországi, a lengyel, az olasz és a magyar rendtartományok képviselőinek jelenlétével Barcelonában. A megbeszélést abból az alkalomból hívták össze, hogy várhatóan a Közép-európai, olasz és a spanyol provinciák ezentúl kettő helyett egy rendi területbe tartoznak majd. A három nap alatt a résztvevők megismerték a katalán provincia iskolahálózatát, annak működési sajátosságait, és egyben megosztották saját tapasztalataikat. Az összejövetel célja az volt, hogy a különböző rendtartományok jobban megismerjék egymást, és keressék annak lehetőségét, miként tudják egymást segíteni, milyen közös kezdeményezésekben, projektekben tudnának együttműködni. A magyar provinciát Horváth Bálint, Mikulás Domonkos, Nagy Attila SP és Urbán József SP képviselte. A fórum résztvevői közös elképzeléseket, célkitűzéseket is megfogalmaztak, két témakörben: Együttműködési lehetőségek, csereprogramok • Meg kell találni a módját, hogy az egymás közötti kommunikációt minél könnyebbé tegyük.

• Tanárok hálózatban történő együttműködése: idegen nyelvek, projektek. Internetes kommunikációs lehetőségek kihasználása.

• Testvériskolai kapcsolatok keretében rendszeres programok szervezése (kihasználva pl. a Comenius adta lehetőségeket).

• Európai ösztöndíjak alapítása tehetséges diákok számára külföldi tapasztalatszerzés céljából.

• Csereprogramok megvalósítása mind a tanárok, mind a diákok között, de nyelvi és kulturális tematika alapján is.

• Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a diákok gyakorlati tapasztalatot szerezhessenek a provinciák más országokban elkezdett vállalkozásaiban. Ehhez keresni kell európai finanszírozási forrásokat.

Európai szervezeti feltételek • Közös gazdasági tervre van szükség. Célszerű lenne a hollandiai székhelyű Porticus-tervhez csatlakozni, hiszen néhány provincia korábban már kapcsolódott ehhez. Hasonló projekteket eltérő pénzügyi források köré is lehetne szervezni.

• Egy „európai titkárság” létrehozása, amely koordinálná a közös európai projekteket és segítené az egyes iskolákat az anyagi fedezet megteremtésében. E titkárság kiépítését lehetne azzal kezdeni, hogy a már meglévő alapítványok (ITAKA, FES) alkalmas munkatársai közül egy vagy több személy koncentrál erre a munkára.

• A neveléssel kapcsolatos dokumentumaink, segédanyagaink kölcsönös megismerésére létrehoznánk egy internetes felületet. (pl. a Google Drive segítségével is megoszthatunk egymás között dokumentumokat.)

• Adatbázis építési tevékenység a provinciák nevelési, oktatási szempontból innovatív kezdeményezéseiből és projektjeiből.

Tőzsér Endre–Szathmáry Melinda

piaristák

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Szathmáry Alinka, Szathmáry Melinda, Turcsik István, Schmutzer Áron, Nagy Attila, Mikulás Domonkos, Borbás Péter, Piarista Archívum, bacsmegye.hu ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Szalézi Művek Kft. ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

Szabó István piarista házfőnök Varga László-emlékéremben részesült Varga Lászlóra, a Demokrata Néppárt egyik alapítójára, hazájából elüldözött képviselőjére, a Kereszténydemokrata Néppárt egykori elnökére emlékeztek január 17-én a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben. Az ünnepségen Szabó István piarista házfőnök atya munkájának elismeréseképp emlékérmet vehetett át.

Pro Urbe díjjal tüntették ki Kállay Emil atyát PRO URBE díjat kapott Kállay Emil március 14-én. A 85 éves piarista szerzetes és egykori tartományfőnök Szentimreváros fejlődéséért, az ott élők életkörülményeinek javításáért és maradandó értékek teremtéséért, a szentimrevárosi közösségért végzett több évtizedes munkája elismeréseként vehette át a díjat Hoffmann Tamás XI. kerületi polgármestertől és Simicskó István államtitkártól.

Vízhányó Zsolt SP „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjban részesült Vízhányó Zsolt piarista szerzetes és tanár, a Budapesti Piarista Gimnázium korábbi igazgatója „kiváló tehetséggondozó” kategóriában „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjat kapott március 25-én az elmúlt évtizedekben végzett pedagógiai munkájának elismeréseképp.

A díjat Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adta át.

Sík Sándornapok a veszprémi Szaléziánumban Piarista Fiatalok Találkozója Vácon A nyári kecskeméti és az őszi krakkói találkozó után 2014. február 28 – március 2. között megrendezték a Piarista Fiatalok Találkozóját ("PiFiTa"), az idén 300 éves fennállását ünneplő váci Piarista Gimnáziumban, ahová 10-12. évfolyamos piarista diákokat vártak. Minden magyar piarista iskola képviseltette magát, emellett Lengyelországból és Szlovákiából is számos piarista diák, szerzetes és világi tanár érkezett. A találkozón közel kétszázan vettek részt.

Február 7-én, pénteken délután nyílt meg Veszprémben, a Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központban a „Hallják meg hívők és hitetlenek” című kiállítás, amely Sík Sándort, valamint a piaristák veszprémi tevékenységét mutatja be. A megnyitó ünnepség a ferences templomban zajlott, ahol beszédet mondott Labancz Zsolt tartományfőnök és Koltai András levéltárvezető is. Előző nap az érdeklődők Sík Sándor emlékesten vehettek részt, amelyen többek közt Borián Tibor atya is előadást tartott. szathmáry Melinda

piaristák

5

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és

tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

Hamvazás

Szentsír Trencsénből

Két tanárát örökítette meg Agárdy Gyula piarista növendék 1918 hamvazószerdáján, a budapesti Kalazantinum IV. emeleti kápolnájában történt hamvazkodás után. A szertartást a magas termetű Titz Antal (1867–1926) viceprefektus végezte, többek között Sebes Ferenc (1883–1941) spirituális számára is. A magasságkülönbség adott ötletet a rajzon látható képzelt eseményhez, hogy a viceprefektus – amint a kép fölirata mondja – „eltéveszti a házszámot”.

A jeruzsálemi zarándoklatok hatására a korai középkortól kezdve szerte Európában elterjedt az a szokás, hogy nagyszombaton a templomokban szentsírt állítanak. Bár ezek sokszor művészi alkotások voltak, általában nem tartós anyagból készültek, így kevés igazán régi maradt belőlük.

Ezért is értékesek azok a halott Jézust és a sírját őrző katonákat ábrázoló vízfestmények, amelyek Aygl Glicér piarista novícius jegyzetei között maradtak fenn, aki 1778 és 1780 között élt a trencséni noviciátusban. A képek kivágott formája arra utal, hogy a novíciusok saját áhítatukra is készítettek valamiféle „szentsír-modellt”.

(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Manuscripta, Agárdy Gyula karikatúrái, n° 295)

1780

1918

6

piaristák

koltai andrás

(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Manuscripta,.

For. 5/92a.)

t n é t r ö t 100 éve  márciusában tették le. az első világhíború kitörése akadályozta az építkezési folyamatokat, így az épület több éves késéssel,  tavaszára készült el. az új budapesti piarista székház alapkövét

koltai andrás

Száz esztendeje, 1914. március elején volt az új budapesti piarista székház alapkőletétele. Az építkezés hivatalosan már 1913. december 2-án megkezdődött, azon a napon, amikor a főváros átadta az addigi Városház tér építkezésre kijelölt részét a rend számára. A Kondor és Feledi cég még aznap megkezdte az alapárkok kiásását, és március elejére jutottak odáig, hogy megkezdjék a falak emelését. Az alapkőletételhez nem kapcsolódott ünnepség, hanem azt az építkezés műszaki vezetőjének kisfia, Sürü János tette le reggel 7 órakor az építők jelenlétében. Az alapkövet az alapnak arra a részére tették le, amelyik az új rendház (ma a Sapientia főiskola) kapujának a Váci utca felé eső ajtófélfája alatt van.

Az építkezés befejezését akkor 1915 nyarára tervezték, ám a világháború kitörése 1914 júliusában megváltoztatta a terveket. A munkásoknak hadba kellett vonulniuk, a kormány pedig a mozgósítási költségek miatt zárolta a bankbetéteket. Hénap Tamás rendfőnök le akarta állítani a munkát, de végül sikerült megegyeznie az építkezést végző cégekkel, akik hajlandók voltak hitelbe dolgozni, és a bankokkal, akik szintén hajlandók voltak rendelkezésre bocsátani a szükséges heti összegeket. Az épület végül közel két éves késéssel, 1917 tavaszára lett kész.

A budapesti piarista székház korabeli képe; Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltár

t n é t r ö t 50 éve 1964. január 10-án hunyt el Józef Górszczyk lengyel piarista. 1931-ben született, 1951-ben lépett a piarista rendbe, és 1963-tól volt plébános-helyettes a sziléziai Maciejowa helységben (Hirschberg/Jelenia Gora mellett). Mise közben, közvetlenül úrfelmutatás után támadta meg fejszével egy zavart helyi lakos, akit ő nem is ismert.

Több csapást mért rá, majd káromkodva elhagyta a templomot, és később nem tudta tettének okát adni. Józef atyát a mentők a cieplice-i kórházba szállították, ahol elhunyt. Éppen 32 éves múlt. Cieplicében temették el, de 1993-ban földi maradványait szülőfaluja, Pisarzowa (Krakkótól délre) temetőjébe szállították, ahol az iskolát is róla nevezték el.

piaristák

7

hivatás

Fókuszban: örökfogadalmasaink „fogadok

tisztaságot, szegénységet és engedelmességet, valamint a rend konstitúcióinak értelmében különleges törődést a gyerekek és a fiatalok nevelésével.” molnár lehel és radnics zoltán szeptember -én tett örökfogadalmat a budapesti piarista kápolnában. ezen alkalomból beszélgettünk a két atyával.

Molnár Lehel SP – Mikor és hol születtél?

Hamarosan 30 éve annak, hogy Segesváron megláttam a napvilágot.

– Mit hozol a családodból magaddal?

Józan paraszti észt – bár időnként hajlamos vagyok túlbonyolítani a dolgokat. Az egyszerűség, szegénység elfogadását – bár meglehetős kényelemben élek. Folytathatnám a sort…

– Mikor találtál rá Istenre? Milyen vele kapcsolatos meghatározó élményed van, amit megosztanál?

Nem kerestem különösebben Őt, mégis rám talált. Vasárnapi ministrálások alkalmával biztos megragadott a papi „hókuszpókolás” varázsa. A hittanórákon mindig nagy élvezettel vettem részt. Nagy élmény (volt), amikor egy ismert egyházi zsargont sikerül(t) mai nyelven megfogalmazni. Aztán bekapcsolódtam a cserkészetbe, és felfedeztem a természet kettős arcát; nemcsak verejtéket facsaró legyőzendő terület, hanem megrendítő változatosság és rendezettség. A lelki napok, elmélkedések mindig tartogattak valami újat.

– Miért a piaristákat választottad? Mikor léptél be a rendbe?

Vonzott a tanárság, a papság, a cölibátus felé is éreztem lendületet. Láttam, hogy a közösségi élet kulcsfontosságú számomra. Keresgéléseim során korán rátaláltam a piaristákra, de szükségem volt két-három év ismerkedésre (könyvek, internetes felület és személyek segítségével), mire 2005-ben úgy döntöttem, hogy szorosabbra fűzném az ismerkedés kereteit.

– Mit jelent számodra a szerzetesi és tanári hivatás?

Mi olyan helyzetbe hozzuk magunkat, hogy rajtunk már csak Isten segíthet. Tulajdonképpen ezt a segítséget fürkészem minden emberi – szellemi, fizikai, lelki – erőfeszítésemmel. Abból a gazdagságból, amelyben nekem részem lehet, szívesen megosztok másokkal is valamit, és szívesen veszem mások gazdagságát is. Szeretek együtt gazdagodni. A tanári munkámban leglátványosabban

8

piaristák

az értelmi kincsekből adok tovább ezt-azt, és remélem, hogy ezzel segíthetem mások boldogulását. Talán időnként más „tartalmakat” is felfedezünk – ez az időigényesebb, de felszabadítóbb hozadéka tanárságomnak; hogy alakulunk, nevelődünk.

– Mely könyvek hagytak mély nyomot benned, és mit tanultál belőlük?

Szeretek olvasni. Az utóbbi időből „Az alkimista”, „A lélek ötven angyala” jut eszembe. Most „A viskót” olvasom.

Istenkereső emberek, emberkereső Isten; szembesülés gazdagságunkkal és nyomorunkkal, kiszolgáltságunkkal és kiszolgáltatottságunkkal. Bennem ezt filmek is tudják produkálni. Tehát az újabb műfajokat is szívesen „böngészem”.

– Melyek a kedvenc szabadidős tevékenységeid?

Nagyon szeretek mozogni. A kirándulások inkább csak vágyak, ugyanis ritkán járok ki a természetbe. Viszont heti rendszerességgel focizok, futok. Vác különösen jó hely a futáshoz, hiszen a Duna part, a liget ideális terepet biztosít.

– Mely országokban jártál? Hová mennél vissza szívesen?

Hosszabb-rövidebb ideig sok helyen megfordultam.

Például Magyarországon élek több mint nyolc éve…

Komolyabbra fordítva a szót, meghatározó élmény volt számomra a tavalyelőtti nyáron, hogy másfél hónapot a Dominikai Köztársaságban töltöttem és, amennyire a nyelvi korlátok engedték bekapcsolódtam az ottani piaristák munkájába. Sok nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, és több kiváló ötletet láttam. Ennek az útnak köszönhetően magyar piaristaságunk gazdagsága is jobban feltárult előttem.

– Melyek a rövid és hosszú távú céljaid az életben?

Szeretnék minél jobb tanár lenni és minél bensőségesebben megélni szerzetesi életemet. Örülnék, ha némelyek boldogságának eszköze lehetnék.

Radnics Zoltán SP – Mikor és hol születtél?

1970. december 14-én születtem Budapesten. Ahogy a gödi diákjaink mondják: „vidéki suttyó" vagyok, aminek nagyon örülök. A falu, Tököl, ahol nevelkedtem, katolikus rác falu. Sokan azt gondolják a nevem alapján, hogy szerb vagyok. Bevallom, olykor szerb vér folyik bennem, főként, amikor konfliktusos helyzetbe kerülök.

– Mit hozol a családodból magaddal? Édesapám asztalos volt. Sose tudom elfelejteni, hogy 13 éves koromban behívott az asztalos műhelyébe és egy aprónyit bevezetett a szakma rejtelmeibe. Édesanyám könyvelő – ma boldog nyugdíjas –, aki a mi nevelésünk mellett is sokat tanult és dolgozott. Bátyám szakács, akivel testvéri kapcsolatunk ma is nagyon jó. Ő megtanított arra, hogy milyenek a finom ételek. Családomból szeretetet, hitet, munkát, egyszerűséget és vidámságot hoztam magammal.

– Mikor találtál rá Istenre?

Ma is hálát adok az Istennek, hogy vallásos családban nevelkedtem. Családomban fontos volt a hit: a mindennapos ima, a szentmisék, a paraliturgiák (rózsafüzér, litániák), ministrálások.

– Miért a piaristákat választottad? Mikor léptél be a rendbe? Életemben meghatározó személy volt a plébánosom, akinek invitálására 1985-ben jelentkeztem a kecskeméti Piarista Gimnáziumba. Emlékszem, hogy a központi felvételiről lecsúsztam és nyár végén Ruppert József piarista atya, aki a gimnázium igazgatója volt, édesanyámmal és Szakál Antal atyával végig vezetett a gimnáziumban és elmondta, hogy felvételt nyertem. Ma is hálás vagyok József atyának nemcsak azért, hogy felvett, hanem a négy évért, amelyet Kecskeméten az ő igazgatósága alatt töltöttem. Az 1985–89-es kecskeméti éveim örömteliek voltak. Megvallom, az első félév nehéz volt, nehezen ment a tanulás és nehezen illeszkedtem be a kollégiumba. Az első év elmúltával már otthon éreztem magam. Ezt az is mutatja, hogy a kollégiumtársaimtól egy becenevet is kaptam, „Dino”; rendtársaim és barátaim ma is így szólítanak. Ezért sosem haragudtam, mert nekem ez a név ma is hazaérkezést, testvéri szeretetet jelent. A gimnáziumban két piarista atya volt fontos a

számomra, akiknek piarista hivatásomat köszönhetem: Szabó István atya, aki osztályfőnököm volt, és Földes Ferenc atya, aki történelmet tanított nekem. Számomra nem is az ő tanítási óráik voltak fontosak, hanem az órákon kívüli találkozások, a rengeteg kirándulás. Akkor szembesültem azzal, hogy a piarista atyák az órákon szigorúak, de az iskolán kívül nagyon barátságosak és közvetlenek. Papi életemet 2000-ben kezdtem meg székesfehérvári egyházmegyés papként. Hét év után 2007-ben úgy döntöttem, hogy fiatalokkal szeretnék foglalkozni. Ezért kértem püspökömet, hogy engedjen el, és beszéltem az akkori tartományfőnökkel, Urbán Józseffel, aki nagyon kedvesen fogadott. A Gödi Szakképző Iskolába 2009-ben kerültem, ahol az iskola lelki életének szervezője vagyok. A hittanórákon, a lelkinapokon és az iskolán kívüli találkozásokban próbálom beavatni a diákokat az élet örömeibe és nehézségeibe az életemben megélt tapasztalatok alapján. Örökfogadalmat 2013. szeptember 14-én tettem, Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén.

– Mit jelent számodra ez a hivatás?

Szerzetesi hivatásomban küzdelemmel törekszem a radikális Krisztus-követésre. Életemben nélkülözhetetlen a mindennapi imádság, a képzések, hiszen mindenki tudja: „A jó pap holtig tanul, mégis bután hal meg".

– Melyek a kedvenc szabadidős tevékenységeid?

Hobbim a sport, melynek rejtelmeibe Guba András – rendtársam és sporttársam az Úrban – és Garamvölgyi Mihály harcművész mester, gödi iskolánk tanára vezetett be. A sport kapcsán örömmel tapasztalom, hogy közelebb kerülök diákjaimhoz. Az, hogy az iskolában otthon érzem magam, mutatja, hogy itt, Gödön is kaptam diákjaimtól becenevet 2010-ben: „Atyabá”. Ez a név nemcsak becenév számomra, hanem naponta arra tanít, hogy méltó és hűséges legyek szerzetesi hivatásomhoz és küldetésemhez.

– Melyek a rövid és hosszú távú céljaid az életben?

Ameddig lelki erőmből telik, a gödi iskolánkban szeretnék maradni, majd visszatérni az általános iskolás korosztályhoz, amely lelkipásztori múltamból közel áll hozzám.

Amikor már nehezen bírok a fiatalsággal, lelkipásztorként szeretném tovább élni piarista hivatásomat bármilyen korosztály között.

Szathmáry Melinda

Befejezésül két idézettel köszönök el az

olvasóktól:

z szívedet „ Semmit sem adtál Krisztusnak, ha egés t József nem adtad az Úrnak.” Kala zan ci Szen „Az erő végtelen.” Pavel Tsat souline spo

rto ló

Arra kérném az olvasókat, hogy néh ány fohásszal gondoljanak piarista rendünkre, hogy nekünk piar ista szerzeteseknek legyen lelki, szellemi és fizikai erőnk teljesen oda adni magunkat a ránk bízott ifjúságnak, és legyenek olyan bátor fiatalok, akik követnek bennünket, vállalják ezt a hivatást és küld etést. piaristák

9

Piarista

Informatika az iskolában „az iskola nevelő hatásában a legfontosabb tényező a pedagógus és a diák személyes kapcsolata. az informatika, az internet nélkülözi ezt a személyességet, tehát nem kerülhet az előző érték helyére.” – ez az egy mondat szerepelt régen, mintegy húsz éve iskolánk pedagógiai rogramjában az informatikáról. akkor, amikor arról gondolkodunk, hogy mi a szerepe, helye az informatikának az iskolában, a nevelésben, nem árt, ha figyelembe vesszük, hogy sokunk fejében ilyen félelmek is dolgoznak.

Amikor diákjainknál szorgalmazzuk az informatikai eszközök használatát, arra is figyelnünk kell, hogy ezzel milyen fogyasztói magatartást generálhatunk, és hogy a családoknak segítségre lehet szükségük ezzel kapcsolatban. Azt tapasztaljuk, hogy diákjaink ezeket a nem ritkán igen drága eszközöket kevéssé használják olyan feladatok megoldására, amelyek elméjük vagy lelkük fejlődését eredményezheti – legalábbis tanári szemmel.

Játszanak, csetelnek, facebook-oznak.

Megpróbálhatjuk elérni, hogy ne használják erre az informatikát (tiltás, meggyőzés…). A másik lehetőség, hogy megtapasztaltatjuk, milyen – szerintünk is – értelmes dolgokra használhatják ezeket az eszközöket. Megnézhetjük, hogy melyek azok az élmények, struktúrák, amelyek odakötik a gyerekeket például a számítógépes játékokhoz, és ezeket a tanulás szolgálatába is állíthatjuk.

A tudományban ezt gamification-nek hívják, és eredménnyel alkalmazzák az oktatásban, gazdaságban is.

Példa: a játékban az a jó, hogy csak jutalmaz: ha egy pályán végigmegyek, kapok pontokat, mehetek a következőre. Nem büntet soha. Addig próbálhatom, amíg nem sikerül. Mindig egy kicsit nehezebb, de azért mindig teljesíthető. Nem tudunk felállni, amíg végre nem sikerült, és utána vágyunk a következő szint teljesítésére. Miért ne alkalmazhatnánk ezt a tanulásban is… A következő rövidebb írásokban azt tekintjük át, hogy iskolánkban mit teszünk ezen a téren, milyen dilemmáink vannak.

Informatika az alsóban?

Iskolánkban komoly kérdés volt, hogy az alsó tagozat számára szerezzünk-e be netbookokat.

Ellene szólt, hogy az alsó tagozaton olyan készségeket kell a diákoknak elsajátítani, amelyekhez nincsen szükség számítógépre. Sőt, rossz lenne belegondolni is abba, hogy – mondjuk – ne füzetbe, hanem egy tablet képernyőjére írják a betűket az alsósok, vagy akár meg se tanuljanak kézzel írni. Az értelmi és lelki fejlődésükhöz egyáltalán nem szükséges a számítógépek jelenléte. Az az informatikai műveltség, készség, amelyre a későbbiekben szükségük lesz, könnyedén 10

piaristák

elsajátítható a felső tagozaton is. Mégis a beszerzés mellett döntöttünk, mert az alsós gyerekeink között is sokan találkoznak otthon számítógéppel, és sokan használják is, például játékra. Ezért tartjuk feladatunknak, hogy már alsóban megmutassuk, hogy az informatika, olyan eszköz, amely a munkában és a tanulásban is hatékony lehet.

Okostelefonok az oktatásban?

Egyre több diákunknak van okostelefonja is. A zsebükben hordozzák, mindig náluk van, a telefonáláson kívül főleg játékra, facebook-ra használják. Ha eredményesen a tanulás szolgálatába lehet állítani, érdemes megpróbálnunk: ahelyett, hogy kikapcsoltatjuk és elrakatjuk, lehetnek olyan pillanatok, amikor akár órán is azt kérjük, hogy vegyék elő, kapcsolják be és használják. Vannak kollégák, akik például teszt íratásánál megengedik, hogy a diákok saját telefonjukkal írják meg. Vagy vannak olyan programok, például az Anki, amellyel okostelefon segítségével is lehet idegen nyelvi szókincset vagy bármilyen lexikális tudást fejleszteni, karban tartani.

Szabad internetet az iskolaépületbe?

Nehéz kérdés az is, hogy legyen-e szabadon hozzáférhető internet az iskolában. Lassan értelmetlenné válik a kérdés, mert egyre több diák használ saját mobil internet–előfizetést. Az órán meg sokszor az a jó, ha az internetre feljutás egyszerű.

A kecskeméti iskolában az elmúlt években jelentős informatikai fejlesztések történtek. Az informatikai hálózat kiépült, és valamennyi osztályteremben rendelkezésre áll vezetékes internet, projektor fehér táblával, sok interaktív tábla is. Most a TÁMOP 3.1.4 pályázat segítségével jó minőségű vezeték nélküli internet hálózatot is sikerült kiépíteni. Lényegében szabadon csatlakozhatnak a diákok mobil eszközökkel az internetre, csak a sávszélesség menedzselésén dolgozunk még.

Netbookok és tabletek az órán? Vihessék is haza a diákok?

Már több éve rendelkezünk több száz tanulói laptoppal, amelyeket igyekszünk órákon használni. Nem egyszerű azonban. Nem magától értetődő például a használat pedagógiai haszna, főképp, ha a netbookok lassúságát, körülményességét tekintjük. Komoly tanári elszántságot igényel, ha valaki rendszeresen akarja használni.

Piarista „app”?

Idén pályázati forrásból tableteket szereztünk be.

Egy teljes kilencedikes évfolyamnak osztottuk ki. Mivel a tabletek személyes használatot igényelnek, haza is vihetik. Azok a tanáraik is kaptak egy-egy gépet, akik vállalták, hogy használják az oktatásban óráikon. Előnyük a netbookokkal szemben, hogy egy tanítási napot egy töltéssel kibírnak. Nem kell várni, míg bekapcsolnak, ezzel se vesznek el időt az órából. A „felhőalapú” szolgáltatások segítségével (ez azt jelenti, hogy a dokumentumok, adatok nem a tableten, hanem a világhálón tárolódnak valahol) könnyű elérni bárhol előállított dokumentumokat, tananyagokat, és könnyű azokat egymással megosztani is.

Legközvetlenebb alkalmazása, ha a tananyagot nem papíron, könyvben adjuk a diákoknak, hanem elektronikusan. A tableten lehet jegyzetelni akár kézírással, akár a hozzá járó vezeték nélküli billentyűzeten. Lehet rajta teszteket megoldatni, akár dolgozatot is íratni. Ezen felül számtalan az oktatásban is hasznos alkalmazás is letölthető rá.

Nyelvtanulás online?

A felső tagozaton és a gimnázium nagy részén a diákok olyan internetes programot kaptak, amellyel online tanulhatnak nyelveket. A Tellmemore programmal akár tanár segítsége nélkül is lehet tanulni, még a kiejtést is értékeli. Nem kell semmit telepíteni, csak egy böngésző programból be kell jelentkezni, és máris lehet kezdeni a tanulást, vagy folytatni onnan, ahol legutóbb akármelyik gépen abbahagytuk. A tanár követni tudja, hogy ki mit és mennyit gyakorolt, ki tud osztani feladatokat is. Azért e program használata is jócskán vet fel módszertani kérdéseket: hogyan illeszkedik ez a tananyag az egyébként használt tankönyvekhez például. Valamint nem helyettesíti a tanítási órákat, bár akár önállóan is sok mindent meg lehet tanulni vele.

Iskolánk honlapja már jó pár éve hatékonyan működik, legalábbis a visszajelzések ezt mutatják. Azok a részek, amelyeket a felhasználók igényelnek, naprakészen és jól elérhetően működnek. Megérett azonban a megújításra, már csak azért is, mert ősszel óvodát indítunk, aminek nincsen rajta hely, és a tavalyi iskola összevonásból adódó változások sem jelennek meg rajta kellőképpen. És ha már újítunk, szeretnénk követni a technikai fejlődést is.

Ma már a felhasználók nagy része használ okostelefont.

Honlapokat viszont kényelmetlen telefonon nézni, így a hírek eljutását a jelenlegi honlap nem szolgálja kellőképpen. Azokat az online tartalmakat nézik gyakrabban, amelyeknek saját alkalmazásuk van. Ezért szeretnénk mi is egy saját alkalmazást, amely a honlapról a szükséges tartalmakat betölti könnyen olvashatóan azoknak, akik ezt az „appot” telepítik telefonjukra.

E-könyv vagy papír alapú olvasmányok?

Ha valakinek az e-könyveket említjük, az elutasítás legvalószínűbb indoka az, hogy az e-könyvnek nincs olyan jó illata, mint egy friss könyvnek. És ez igaz is. De például egy regénynél tapasztalataink szerint az olvasásélmény egyáltalán nem rosszabb, mintha papírkönyvet olvasnánk. Tavaly nyolcadikosokkal próbáltuk ki, és pozitív visszajelzéseket kaptunk. Idén 60 új olvasót helyezünk majd üzembe. Az e-könyv olvasókon való olvasást nem úgy kell elképzelni, mintha képernyőn olvasnánk, mert az valóban nem nagy élmény. Az olvasónak a képe statikus, nem vibrál, mint a képernyő: csak a lapozásnál frissül a képe. Háttérvilágítása sincs, és nem tükröződik, ezért a szemnek pont olyan, mintha papírról olvasnánk. És egy kis készüléken egy egész könyvtár fér el. Lehet könyvjelzőt is rakni bele, persze virtuálisan, de magától megjegyzi, hogy hol tartottunk. Sőt akár több készüléket is szinkronizál egymással: ha egy e-könyven kezdtem az olvasást, de a telefonomon folytatnám, tudni fogja, hol tartottam.

Mindezek a tartalmi és technikai fejlesztések elég nagy feladatot rónak a diákokra, szülőkre és főképp a pedagógusokra. Belső és külső képzéseket szervezünk, és szakmai együttműködési lehetőségeket is keresünk más iskolákkal, mert nem biztos, hogy magunknak kell mindent kitalálni. (A Tellmemore programmal kapcsolatban például egy váci és két nagykárolyi kollégával is együtt dolgozunk.) Tervezünk szülők számára is bemutatókat, fórumokat azzal kapcsolatban, hogy miként tudunk együttműködni abban, hogy ezen eszközök és módszerek minél inkább a diákok tényleges javát szolgálják. Ugyanis nemcsak sok tanárnak, de sok szülőnek is nehézséget okoz a technikai újítások követése, a diákok megfelelő kísérése e téren.

A fejlesztések nagy része a TÁMOP 3.1.4-12/2-20120223 pályázat támogatásából valósult meg.

Mikulás Domonkos igazgatóhelyettes

piaristák

11

Nagyböjt

Húsvét

Nincs olyan helyzet, amelyet Isten ne tudna megváltoztatni! „…Húsvét vigíliáján, ezen a fényben fürdő éjszakán elsőként azokkal az asszonyokkal találkozunk az evangéliumban, akik illatos olajokkal Jézus sírjához sietnek, hogy megkenjék a testét (vö. Lk 24,1–3). Azért mennek, hogy egy szeretetet, együttérzést kifejező cselekedetet hajtsanak végre, egy olyan hagyományos gesztust az elhunyt szeretett személy iránt, amelyet mi magunk is szoktunk. Ezek az asszonyok követték Jézust, hallgatták szavait, úgy érezték, hogy méltóságukban megértette őket. Mindvégig követték, egészen a Kálváriáig és a keresztről való levételéig. Elképzelhetjük, mit érezhettek, miközben a sírhoz igyekeztek: szomorúságot, fájdalmat, hiszen Jézus elhagyta őket, halott volt, története véget ért. Nem maradt más lehetőségük, mint visszatérni a vele való találkozást megelőző életükhöz. Az asszonyokban mégis éber maradt a szeretet, és a Jézus iránti szeretet késztette őket arra, hogy a sírhoz menjenek. Ám ezen a ponton valami teljesen váratlan, új dolog történik, ami megrendíti szívüket, felborítja terveiket, felforgatja életüket: látják, hogy a követ elhengerítették, közelebb mennek, és nem találják az Úr testét. Tanácstalanul, kételkedve állnak a helyzet előtt, és tele vannak kérdésekkel: „Mi történik itt?”, „Mit jelentsen mindez?” (vö. Lk 24,4). Nem így vagyunk-e mi is, amikor a dolgok mindennapi megszokott menetében valami valóban új dolog történik?

Értetlenül állunk, és nem tudjuk, miként is fogadjuk. Az újdonság gyakran félelmet kelt bennünk, az az újdonság is, amelyet Isten hoz számunkra, az az újdonság is, amelyet Isten kér tőlünk.

Olyanok vagyunk, mint az apostolok az evangéliumban: gyakran fontosabbnak tartjuk, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy megálljunk a sírnál, és úgy gondoljunk az elhunytra, mint aki végeredményben már csak a történelem emlékezetében él, a múlt nagy személyiségeihez hasonlóan. Félünk Isten meglepetéseitől. Kedves testvéreim, életünkben félünk Isten meglepetéseitől! Ő viszont mindig meglep minket! Az Úr már csak ilyen!

Testvéreim, ne zárkózzunk el az újdonság elől, amelyet Isten az életünkbe akar hozni! Gyakran fáradtak, kiábrándultak, szomorúak vagyunk, érezzük bűneink súlyát, és úgy véljük, nem bírjuk tovább. Sose zárkózzunk magunkba, ne veszítsük el bizalmunkat, ne essünk kétségbe: nincs olyan helyzet, amelyet Isten ne tudna megváltoztatni, nincs olyan bűn, amelyet ne tudna megbocsátani, ha megnyílunk feléje.”

Részlet Ferenc pápa 2013-as szentbeszédéből húsvét vigíliáján (Fordította: Tőzsér Endre SP)

„Úgy gondolom, a csendesség nagyon fontos nagyböjtben. Elcsendesedünk. Nem rohanunk, hanem többet imádkozunk. Végigjárjuk a keresztutat, amely megmutatja nekünk Jézus szeretetét, és hogy mennyit szenvedett értünk.”

Anna, 3. osztályos tanuló, Nagykanizsa

12

piaristák

Nagyböjt: életünk újratájolásának lehetősége A nagyböjttel összekapcsolódik a bűnbánat, az önvizsgálat és a böjt fogalma. Ám ezek nem célok, hanem eszközök ahhoz, hogy Húsvét ünnepén méltó módon tudjunk részt venni, az valóban ünnep lehessen számunkra: az Istennel való találkozás ünnepe.

A negyven nap alatt erre a találkozásra kell készülnünk. Meg kell állnunk, önvizsgálatot kell tartanunk, hogy milyen értékrend szerint, milyen irányban halad az életünk. Ismét lehetőséget kapunk arra, hogy változtassunk értékrendünkön, Istent tegyük az első helyre, újra megtaláljuk az ima helyét életünkben, és teljes szívünkkel Istenre hagyatkozzunk. Ha erre törekszünk, e szerint választjuk meg életünk irányát, és e szerint hozzuk meg mindennapi döntéseinket, akkor kegyelmet kapunk ahhoz, hogy helyes elhatározásainkat meg is tudjuk valósítani, és pozitív módon változni tudjunk az Istennel, másokkal és nem utolsó sorban, a magunkkal való kapcsolatunkban. Akkor felszínre kerülhet az az Istenarc, amely el van temetve bennünk.

Gondoljunk Húsvétra úgy, mint egy nagyon szeretett személlyel való találkozásra! Vágyjunk arra, hogy Istennel lehessünk, készüljünk erre az eseményre, és készítsünk szívünkben olyan ajándékot, amellyel örömet szerezhetünk Neki.

Adja Isten, hogy az idei nagyböjt folyamán el tudjuk engedni azokat a dolgokat, amelyekhez feleslegesen ragaszkodunk, és Neki ajándékozván ezeket, üressé tegyük kezeinket, hogy hely legyen az Ő ajándékainak elfogadására. Húsvét is Isten végtelen nagy ajándéka: kereszthalálával és feltámadásával Jézus megváltott minket, és ez által értelmet adott minden szenvedésnek és áldozathozatalnak!

Tudatos és értékes készülődést és áldott, szent Húsvétot mindenkinek!

Molnár Zsuzsa, Mosonmagyaróvár

Mea maxima culpa Görnyedt testtartással idős asszony igyekszik Isten háza felé.

Szinte ráborul botjára, utóbbi évei egyetlen hű társára. Pillantásra sem méltatja az őt követő gőgös fejtartású hölgy. Arcán megvető mosoly, s a biztos tudat: vele ez nem történhet meg. Ő mindig tudott vigyázni magára, s lám, az Úr megjutalmazta.

A határozottra igazított ütemes kopogás robajként hat a csendes templomban. Apró, tétova mosoly suhan át tökéletesre sminkelt arcán. Most először látszik elbizonytalanodni. Megáll a gyóntatófülke előtt – Jeanne d’Arc a máglyán –, zavartan köszörül torkán. Belép.

Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelki atyám, hogy vétkeztem, hogy naponta bűnöket követek el, hogy észrevétlen tocsogok a fertőben. Lelkem szennyét kegyetlenül zúdítom az arra érdemtelenekre, a derűs tekintetek láttán torz vigyorra húzódik keserű ajkam. „Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint…”, de nyíllal szaggattam rongyosra hűséges társam lelkét. Nem volt elég ez sem, Uram, véresre marcangoltam szívemet, majd álságos mozdulattal hamuval hintettem meg fejemet. „Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat!”

Szenvedő arccal böjtöltem, megvető tekintetre sem méltatva a mellettem nagykanállal habzsolókat. Ó, milyen büszke voltam magamra! Okos, bölcs tanácsokkal láttam el szerencsétlen, nyomorult, tévelygő „testvéreimet”. Mert ugye azok, Uram? Minden kimondott és „leírt” szavadat többször elolvastam, s úgy is éltem.

De mi ez a nyomás a szívem tájékán? Mintha abroncs venné körül, s mindig szorítana egyet a fogáson. És nem feledem az éjszakai álmot sem, amely után verejtékben úszva ébredtem. Valami távoli táj lehetett, nem jártam még arra…

Magas domb, rajta három kereszt. Ahogy közeledtem, egyre nehezebb lett a levegő, vihar szele érzett. A súlyos fekete felhők szorosan tapadtak a szikkadt földhöz. És Uram… az a középső kereszt… jaj, úgy vonzott! Félelmetes erővel húzott magához. Kínlódva tettem meg az utolsó lépéseket. Egy láthatatlan kéz térdre kényszerített, majd felszakadt belőlem a vonyításszerű zokogás. Feltekintettem. Hihetetlen látvány tárult elém. A kereszt, az a kereszt, amely örökre szívembe égett… az a kereszt vérben úszott.

Kertészné Tóth Éva, Nagykanizsa

piaristák

13

Egy tantárgy, és ami mögötte van

BUDAPEST

szépséges kémia A kémia az egyik legfontosabb tudomány – mondta évekkel ezelőtt egy versenyre készülő tanítványom. A tárgyam iránti elfogódottságból adódóan persze maximálisan igazat adtam neki. Most, ahogy felelevenedett bennem ez az emlék, úgy gondolom, ezzel az állítással egyébként sokan mások is egyetértenének.

A kémia tárgykörei átfonják a mindennapjainkat.

Mindenki érzi, hogy fontos lenne tudni, milyen alkotóelemei vannak az általunk használt fogkrémnek, arckrémnek, a betegség esetén felírt gyógyszernek. Lassan már szakértőnek kellene lennünk, hogy értsük a reklámok nyelvezetét (pH 5.5). Az sem árt, ha tudjuk, milyen anyagokat vegyíthetünk, ha tisztítani (s nem robbantani) akarjuk a lefolyót.

Egyszóval a kémiai ismeretek szükségességét mindenki elismeri. Ám amikor a megismeréshez szükséges utat kellene megtenni, akkor ez a felismerés már nem működik. Sem a tantárgy alapkövetelményeit és óraszámát megszabó szakemberek, sem a tárgyat tanulni kényszerülő diákok szintjén. A Nemzeti Alaptanterv előírásai szerint a tanítandó anyag túlzsúfolt, a heti két óraszámhoz rendelten rendkívül nehéz. Harmincegynehány fős osztályokban heti két órában nagy kihívás vonzónak, érdekesnek mutatni a kémia világát, a mindennapi élethez igazodó ismereteket készségszintűvé, az alapintelligencia részévé tenni pedig szinte képtelenség.

Egy tanár azonban nem gondolkodhat így, számára a lehetetlen szó nem létezik. Megküzd az anyagmen�nyiséggel, a diákok érdektelenségével, a kémiát nagyon gyakran elutasító magatartásukkal. Megpróbál egyensúlyozni: tanítani az előírt tananyagot, s eközben különböző módszerekkel „lépre csalni” a diákokat, felébreszteni, s aztán szinten tartani vagy fokozni a lelkesedésüket.

S mindehhez nagyon sok segítséget nyújt maga a kémia világa. Nézzük, hogyan sikerül megbirkózni a feladatokkal a budapesti Piarista Gimnáziumban!

Ebben a tanévben lehetőség nyílt arra, hogy a kémiára még épp csak rácsodálkozó 7. évfolyamosok a heti két tanórából az egyikben csoportbontásban ismerkedhessenek a tantárgy szépségeivel: a laboratóriumi alapműveletekkel, az anyagok tulajdonságaival, változásaival. Mennyire más az például, ha nemcsak a boltok polcain vagy grillezés közben találkozik valaki a faszénnel, hanem személyes élmény alapján ismeri meg a fa száraz lepárlásának folyamatát.

14

piaristák

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu

Ki ne kísérletezne szívesen, főleg ha a feladatok látványosak, lenyűgözőek vagy éppen megdöbbentőek? A tananyaghoz kapcsolódó kísérletek elvégzése éppen ezért mindig nagy népszerűségnek örvend a diákok körében. Ezt az érdeklődést használjuk ki a tanóráinkon, mikor mi magunk mutatunk be minden lehetséges alkalommal kísérleteket, s vonunk be minél több diákot akár egyénileg, akár csoportmunkában a feladatok végrehajtásába.

Még inkább vonzó a kísérletezés, ha nemcsak megtapasztalhatjuk az eredményeit, hanem másoknak be is mutathatjuk, milyen következtetésekre jutottunk. Erre az érdeklődésre, vonzódásra alapozva készülnek a 11. évfolyamos diákjaink évente a Nyílt Nap kémiai kísérleteket bemutató programjára. Lelkesen keresgélnek a leírások között, heteken keresztül gyakorolnak, megtervezik az előadás programját. A szereplési rutintalanság miatt izgulva, ugyanakkor nagy várakozással néznek a bemutató elé, s aztán a sikeren felbuzdulva újabb hévvel vetik magukat a munkába. És eközben elvetették a kémia iránti érdeklődés magvait a gimnáziumba még csak készülő diákok körében.

Akiket már sikerült megnyerni a kémiának, a versenyekre való felkészüléssel/felkészítéssel lehet arra késztetni, hogy a tananyag mélyére ássanak. Ezek a diákok tanáraikkal együtt szabadidejükben, különböző napi

PIARISTA ISKOLA Budapest

programok átszervezésével, egyeztetésével tudják az Irinyi-verseny vagy az OKTV követelményeit teljesíteni, s aztán tudásuktól, egyéniségüktől függően mindezt alkalmazni, versenykörülmények között több-kevesebb sikerrel vis�szaadni. Minden elismerésem azok előtt a diákok előtt, akik a 0. vagy 8. órában, ill. adott esetben a vasárnapi misét követően beülnek a kémiai előadóba, s próbálják ismereteiket bővíteni, elmélyíteni. (Jelenleg a gimnáziumunkban a különböző évfolyamokon öt kémia szakkör működik kb. negyven diák részvételével, érdeklődő tehát akad.)

A kémia iránt vonzódók, valamint a tárgyat továbbtanulási szándékaik miatt választók (11. évfolyamon 15, a 12.en 13 fő: a két évfolyam létszámának negyede) fakultációs foglakozásokon juthatnak el magasabb szintre. A nehézségekkel persze itt is meg kell küzdeni. Úgy kell majd felvenniük a versenyt az ugyanolyan egyetemi szakokra jelentkező kémia tagozatos vagy a tárgyat lényegesen nagyobb óraszámban tanuló társaikkal, hogy 11-12. évfolyamon mindössze heti három, ill. két órában kell az emelt szintű tananyagot elsajátítaniuk, s megfelelő létszámra kialakított laboratórium hiányában az előadóteremben kell a kísérleteket elvégezniük.

A kémia iránti érdeklődés kialakítását, ill. fenntartását segíthetik a különböző pályázati lehetőségek. 2013ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt Út a tudományhoz pályázatra benyújtott sikeres pályamunkánknak köszönhetően három 11. évfolyamos diákunk 4 hónapon keresztül kutatott a BME Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén „Ismerkedés a számításos kémiával” témával kapcsolatban. Beláthattak a modern kémiatudomány világába, rácsodálkozhattak a tudós élet szépségeire; megtanulhatták a tapasztalataikat megfogalmazni, összegezni, megfelelő formában előadhatóvá alakítani; ízelítőt kaphattak, milyen világ várja őket az egyetemeken a középiskolai tanulmányaik befejezését követően. A pályázat lezárásaként kutatási eredményeiket dolgozatban összegezték, ill. beszámolót tartottak 2013. június elején tanáraiknak és érdeklődő diákoknak.

Egy másik pályázatnak köszönhetően 2013 nyarán érdeklődő diákok számára szerveztünk egyhetes intenzív „tábort” a gimnázium falai között, ahol a fémek kémiájában mélyedhettek el a 11. évfolyamos diákjaink.

Az, hogy az elméleti ismeretek elsajátítására, a számítási feladatok begyakorlására, a kísérletek elvégzésére koncentráltan nyílt lehetőség, nagyban elősegítette a tanult anyag alapos feldolgozását és megértését.

A kémia iránt elkötelezettek figyelmét ébren tartani sem kis kihívás. De egy a Magyar Tudományos Akadémián meghallgatott előadás, egy gyógyszergyári látogatás (Richter) élménye segít a továbblépésre ösztönzésben.

A korábban említett nehézségek ellenére el kell ismerni, hogy a gimnáziumunkban tanuló fiúkat kémiára tanítani szép feladat. Sokan választják érettségi tárgyként, a tanórákon érdeklődőek, motiváltak, a kémiatudomány problémái iránt nyitottak. Az interneten, folyóiratokban olvasott, a tantárgyhoz kapcsolódó aktuális problémákra keresnek kielégítő választ a tanórákon. A felvetett kérdések megválaszolásához az önálló anyaggyűjtéstől sem idegenkednek.

1997-ben egy amerikai középiskolai tudományos konferencián egy diák azzal a dolgozatával nyert első díjat, amelyben felhívást készített a dihidrogén-monoxid nevű vegyület betiltására. Célja eléréséhez a vegyület káros hatásait sorolta fel. Kiemelte például, hogy gáznemű állapotban égési sérülést okozhat, a savas esők egyik fő komponense, nagy mennyiségű belégzése fulladáshoz vezet, kimutatták rákos daganatokban… A felhívás aláírására ötven embert kért meg. 86%-uk a tudományos magyarázat hatására, valamint a környezetvédelem által vezérelve azonnal aláírta a betiltást követelő iratot, 12%-uk gondolkodott az állásfoglaláson, csupán egyetlen személy (2%) tudta, hogy a dihidrogénmonoxid a víz kémiai elnevezése.

Nagyon remélem, hogy tanítványaink abba a két százalékba tartoznak majd, akik a későbbiekben használni is tudják ismereteiket, kémiai tudásukat is felhasználva eligazodnak a világ dolgaiban.

Gelencsér László szaktanár

piaristák

15

Páros portré

GÖD

szerepváltás – közelítések a kalazanciusi munkához Ketten… Lédermajer János a szerszámkészítő tanulók mestere, Tatai János nevelőtanár. Mindketten másik munkakörben kezdtek el dolgozni Gödön, messzebb a gyerekek világától. Mindketten Jánosok, egyikük szűkszavúbb, másikuk beszédesebb. Mindketten bátran bevallják, hogy nemcsak tanítanak, hanem tanulnak is. Mindketten kiváló példák arra, hogy a változásban is van állandóság.

Mindketten…

Lédermajer János az iskola talán legrendezettebb, de mindenképpen legújabb, szerszámkészítő tanműhelyében található meg általában. Rutinja túlnyomórészt akkor jön jól, ha többedszer is el kell mondania valamit. Büszke rá, ha diákjai önállóak, sikeresen levizsgáznak, és arra is, hogy autójának rendszámtábláján még ott van a „Merkúr” felirat.

– Mióta dolgozol Gödön?

– Nyolc éve, talán 2006-ban jöttem ide, bár ezt Heni (az iskolatitkár) tudná igazán megmondani, mert majdnem ugyanakkor érkeztünk. (Nevet, majd kantáros nadrágjának felső zsebéből elővéve a telefonját, már tisztázza is gyorsan.) Szóval 2006-ban jöttem.

– Ismerted előtte a piaristákat?

– Igen, hiszen a fiam is ide járt ebbe az iskolába. Igaz, akkor még más volt az igazgató. Nekem már a harmadik igazgató-főnököm van, sőt, a negyedik gazdasági vezető, mióta itt vagyok. Mikor gondnok voltam, akkor még ők voltak a főnökeim.

– Adódik is a kérdés: szerszámkészítő mesterként, vagy gondnokként könnyebb neked?

16

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu – A gondokságot kötetlenebbnek éreztem, ott sokat kellett utazni, mégis kevesebb felelősségem volt. Akkor még szinte minden nap be kellett menni Budapestre valamiért. Aztán kialakult ez, hogy szerszámkészítők is lesznek, először még gépműhely nélkül, a mostani konditerem helyén tanítottunk. Mindenki, kivétel nélkül megszerezte a szakmunkásvizsgát, pedig nagyon nehéz helyzetben voltunk.

– Hogyan jelenik meg a munkádban a piarista karizma?

– Én mindig is vallásos, templomba járó ember voltam. Nemes Gyuri atya miséire szoktam ma is járni Vácon. Szóval a hit nem jelentett újdonságot. Na meg az is előny, hogy harmincnégy éve emberekkel foglalkozom.

1966-ban kezdtem el dolgozni, hosszú időn át voltam csoportvezető, mielőtt itt kezdtem.

– Mit tartasz örömtelinek abban, amit csinálsz?

– Azt, hogy amikor bejön ide egy gyerek, azt sem tudja, mi az a fűrész vagy a kalapács. Fél év múlva pedig a nyersvasban meglátja a kész munkadarabot. Fontos, hogy itt mindenki magának csinál szerszámot. Úgy jobban érti, jobban is becsüli, mint ha kap egy készet. Először szemmel leolvasható tolómérőt kap, és csak azután a digitálisat. Mindig mondom nekik, hogy a gyárban is fejben kell majd számolni… Ha elront valamit, neki kell helyrehoznia is, tudja, hogy nem „majd az öreg megcsinálja”. Lehet, hogy másfél napja arra megy rá, hogy kijavítja, de akkor is megtanulja, hogy következményei vannak annak, ha hibázik. Szeretném, ha jó értelemben véve versenyeznének egymással, hogy többet tanuljanak egymástól. De nem hagyom, hogy ebből konfliktus legyen, hanem inkább szólok, hogy segítsék egymást, hogy ne maradjon le senki.

– Mit tartasz nehéznek?

– Nézz ki oda! (A mesteri szoba ablakán a dolgozó gyerekekre mutat.) Hat gépen dolgoznak szinte nem is hozzáértő gyerekek. Mert azok. Együtt stresszelünk naponta azon, hogy megfogta-e rendesen az anyagot, százszor elmondom, hogy csinálja, aztán van, hogy mégsem úgy teszi. Egyik gyerek mar, a másik esztergál, és itt vannak a legveszélyesebb gépei az iskolának. Az a legfontosabb, hogy adódhat, hogy fölrobban a kő és a falat kiüti, de gyerek ne sérüljön!

PIARISTA ISKOLA GÖD Tatai János derűjét nehéz elrontani. Nap közben ritkán látni, de gyorsan megtalálják gyerekek és felnőttek egyaránt, ha már a villa épület mögött parkol a kocsija. Felügyel az ebédlőben, délutáni foglalkozást vezet, mentorkodik és közben folyamatosan szépíti az iskola udvarát. Persze nem egyedül.

– Mióta dolgozol Gödön?

– 1993 óta. Gimnázium után nem sikerült a gépészeti főiskola. Hivatásos jogosítványt szereztem. Az autó fülke bezárt világot, egyedüllétet jelent, szerettem volna nyüzsisebb hétköznapokat, több emberi szót. Ezt elmondtam egy barátunknak, Burger Ferencnek, aki akkor alsógödi plébános volt, itt hittant tanított. Tudta, hogy az iskola sofőrt, gondnokot keres. Hamarosan találkoztam az akkori igazgatóval, Golda Gáborral, ő vett fel.

– Ismerted előtte a piaristákat?

– Nem, de aki felvett, minden főnökömtől különbözött, barátságos, megértő volt. Számomra ő volt a piarista, tőle kaptam az első könyvet Kalazanciusról. A másik piarista Jelenits atya volt. Egyszer koszos munkát végeztem, arra lettem figyelmes, ott áll mellettem. Tiszta, vasalt ruhájában átverekedte magát egy kupac sitten, hogy velem leparolázhasson. Nem utasított, nem számon kért, hanem sokszor családom felől érdeklődött, és tényleg érdekelte, mi van velem. Egy biciklitúrán láttam, ahogy az általa főzött ételt osztotta. Miközben nekem is szedett, arra gondoltam, hogy Kalazancius is így csinálhatta.

– Azóta a kollégium nevelőtanára vagy, ez hogy történt?

– A kezdeti idő, amelybe csöppentem, érdekes volt. Ha érkezett egy teherautó, akkor azt kezdtük lepakolni. Közben jött a mester, kaptam tőle egy listát, hogy mire van szüksége a műhelyben egy órán belül. Akkor pénzért mentem az irodára, amely egyben a tanári, a titkárság, a gazdasági, de az igazgatói is volt. Egy nap sok ember talált meg, jó volt megtapasztalni azt, hogy kellek.

Ezt azóta is érzem. A mesterek adtak segítségképp tanulót, a gyerekek szívesen jöttek. Akkoriban úgy működött a kollégium, hogy egy-egy tanár maradt bent a kollégistákkal. Az iskola mintegy családként működött. Egyszer az igazgató behívott és elmondta, hogy ő el tudna engem képzelni nevelőtanárnak. Ma már több mint tíz éve vagyok a kollégiumban, még mindig nem csinálom jól, de akarom jobban, és azt érzem, hogy itt a helyem.

– Hogyan jelenik meg a munkádban a piarista karizma?

– Sokat gondolkoztam Kalazanciuson. Ő egy gazdag, nagy karrier előtt álló fiatalember volt. Ezt feladta, hogy reménytelen kilátásokkal bíró, csóró csibészek számára reményteljesebb jövőt teremtsen. Nem lehetett könnyű.

Az evangéliumban olvashatjuk, hogy egy ember szívének állapotát elárulja, hogy mire költi a pénzét, mire van ideje. Ma a világ azt sugallja, hogy valósítsd meg önmagad. Van, aki viszont bátor, és azt mondja, hogy én adni fogok! Szerintem Kalazancius, és a piarista rend tagjai is egy ilyen kalandba vágtak bele. És azért tudják

csinálni, mert megtapasztalták, ha valamit Istennek adok, százszorosan visszakapom. Hogy ez működjön, ahhoz át kell nyomni egy kapcsolót, igénybe kell venni egy láthatatlan energiaforrást, melyet szerintem Kalazancius ismert. Hálás a szívem, mert látom, hogy sok kollégám ezért nem ég ki.

– Mit tartasz örömtelinek abban, amit csinálsz?

– Olyan fiatalembereket kísérhetek életük egy szakaszán, akik nemzetünk gerincének részei lesznek. Nagy öröm, mikor évek múlva visszajönnek, külföldről is felhívnak.

Vannak olyan kollégáim, akik még a kollégistáim voltak.

Nagy boldogsággal tölt el, mikor a fiúktól tanulhatok.

– Mit tartasz nehéznek?

– Nagyon nehéz egyformán kezelni őket. Van, akivel szívesebben beszélgetek, pedig tudom, hogy másnak inkább szüksége lenne a meghallgatásra. Nehéz ahhoz odafordulnom, aki nem tisztel. Duzzogok, hogy: „Mit képzel magáról?!” Pedig abban a pillanatban tán jobban el vagyok telve magammal. Az is nehéz, amikor valakitől meg kell válnunk, és nem tettem meg mindent. Aztán néha nagy önsajnálatba zuhanok, hogy : „Ó, szegény én, már pedig én többet érdemelnék.” Ilyenkor jó ha eszembe jut Kalazancius, valamint egy másik ember, akit Müller Györgynek hívtak. Életét szintén a szegény gyermekek megmentésére szentelte, tőle függ ez az idézet a szobám falán: „Nem illik, hogy a szolga nagyságra, gazdagságra, tisztességre törekedjen ebben a világban, ahol mestere szegény, kicsiny és megvetett volt.”

Besze Erika

piaristák

17

Az Öveges-labor megvalósulása

kecskemét

a kecskeméti iskolában „ Legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok.” öveges József A TÁMOP-3.1.3 (A természettudományos oktatás módszertanának és eszközrendszerének megújítása a közoktatásban) program keretében a kecskeméti piaristák hamarosan egy modern, a kor minden igényét kielégítő természettudományos laborral gazdagodnak. A projekt névadója az az Öveges József piarista szerzetes, aki a XX. század egyik legnépszerűbb természettudósa, és egyben előadója volt, televíziós és rádiós műsorai hatására generációk szerették és értették meg a fizikát.

Magyarországon sajnos általánossá vált az a felfogás, hogy a természettudományok (különösen a matematika és a fizika) művelése olyasmi, ami komoly nehézséget jelent az átlagember számára. Közhelyszámba megy manapság e tantárgyakról dicsekedve állítani, hogy nem értünk hozzá. Ezen az állapoton jelentős változást lehet elérni olyan projektek segítségével, amelyek bemutatják, hogy e tantárgyakhoz érteni nem valami különleges és misztikus jelenség, hanem alapvetően örömteli játék. A projekt megvalósítása során így a marketing tevékenység és a kommunikáció is rendkívüli jelentőséggel bír majd.

A két labort a kapcsolódó helyiségekkel az iskola második emeletén, a Gyenes tér felőli szárnyban alakítjuk ki.

Mindkét labor interaktív táblával, vegyi fülkével, tanulókísérletek végzéséhez szükséges eszközökkel, berendezéssel lesz felszerelve. A labor fizika, biológia, kémia és földrajz tárgyak kísérleteihez nyújt majd korszerű környezetet, és lehetőséget ad kísérletezős órák tartására.

A 342 millió forintos támogatás számos célt szolgál.

Kialakításra kerül két, egyenként legalább 18 fős, ugyanúgy felszerelt, összenyitható természettudományos labor a kapcsolódó szertárakkal, vegyszerraktárral és 18

piaristák

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu tanári szobával, valamint egy diák öltözővel. A laboratórium korszerű eszközökkel lesz felszerelve, a kísérletek elvégzéséhez szükséges anyagok, fogyóeszközöket is beszerezzük. A labor számára a pályázat 17 hónapjára megfelelő személyzetet biztosítunk, így laborvezetőt, laboratóriumi tanárokat, és laboránsokat is. A labor működéséhez tananyagok gyártását is vállaltuk. Német tananyagokat fordítunk és adaptálunk, amelyek az 5–12. évfolyamok számára komoly segítséget jelentenek majd mind a tananyaghoz kapcsolódó kísérletekhez, mind a közép és emelt szintű érettségihez.

Emellett az elvégzett kísérleteket elektronikusan rögzítjük és hozzáférhetővé tesszük az interneten.

Az Öveges-labor nem csak a piarista iskola diákjai számára nyújt lehetőséget a természettudományok megismerésére. Az együttműködő iskolák főképp környékbeli intézmények, részben egyházi, részben állami általános iskolák, de köztük van a budapesti Ward Mária iskola is. Az együttműködésben résztvevő iskolák diákjai és a saját gimnazistáink számára a jövő tanév folyamán összesen 370 laboratóriumi óra megtartását vállaltuk, elsősorban tömbösített órák keretében. A diákok számára a projekt évében iskolánként 30, az azt követő öt évben 15–15 laboratóriumi órát biztosítunk térítésmentesen, a projekt évében beleértve a kapcsolódó utazási és étkezési költségeket is. Az együttműködő általános iskolák és az ország többi piarista iskolája számára szakmai napokat tartunk, valamint két disszeminációs műhelykonferenciát is szervezünk. A partner iskolák és a piarista iskolák tantestületei számára szintén teljes költségátvállalással egy-egy szakmai napot tartunk annak érdekében, hogy a teljes tantestületeket közelebb hozzuk a természettudományos oktatás népszerűsítéséhez.

A projekt célja láthatóan túlmutat azon, hogy saját is-

PIARISTA ISKOLA kecskemét

Hangverseny a felső tagozaton és a „Tavaszi zsongás” címmel a Szegedi gimnáziumban – Szim koncertet a felső tagozatosok és a gimn fonikus Zenekar adott azisták számára

kolánk felszereltségét javítsuk. A nagyarányú tananyagfejlesztés és a szakmai együttműködések kialakítása, a partner iskolák bevonása elősegíti és erősíti azt a célunkat, hogy a kecskeméti iskola részt vállaljon mind regionálisan, mind országosan a piarista iskolák természettudományos képzésének megújításában. Mindezt azáltal, hogy helyet adunk a szakmai együttműködésnek, a modern oktatási formák megvalósításának. Mindebben együttműködésre törekszünk a város és a régió hasonló laborjaival (például a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziummal és a Református Gimnáziummal, vagy a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziummal), valamint a piarista iskolák természettudományos tanáraival.

jt Hamvazószerda – ünnepi diákmisénkkel elkezdődött számunkra a Nagybö

Mikulás Domonkos – Bodor Mihály

Óvodanyitogató a kecskeméti Piárban Óvodanyitogatóra várták a leendő ovisokat és szüleiket a kecskeméti Piarista Óvoda pedagógusai márciusban. A piarista rendnek szeptemberben nyílik meg az óvodája a Czollner tér 3-5 szám alatt. A korábbi Congregatio Jesu Ward Mária Leánygimnáziuma és Kollégiuma épületének felújítását és kibővítését május 31-ével fejezik be. Az óvoda három csoporttal indul szeptemberben.

Magyar kultúra napja – a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium diákszínpadának előadását láthattuk

Népdaléneklési verseny – s diákjaink előadásában Csodaszép népdalok csendültek fel alsó

piaristák

19

Jubileumi évtized

275 év óta Mosonmagyaróváron

„mosonmagyaróvár főterén, egy ódon, bolthajtásos, alig néhány szobás nemesi házban telepedett meg három piarista szerzetes, hogy a helyi polgárok torzonborz üstökű fiait a

jámborság és a tudományok ismeretére pró-

Mosonmagyaróvár

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu

bálja meg okítani. a gondolat és az anyagi

fedezet zsidanits istván moson vármegyei fő-

adószedőtől származott, aki végrendeletébe

foglalta, hogy a kegyes tanító rend papjainak

adassék az óvári saját tulajdonú polgárház.

1739

őszén a három piarista szerzetes

száz kisdiákkal, két osztályban megkezdte a

tanítást.”

Az eltelt, viszontagságoktól sem mentes 275 évre emlékezünk a következő tanévben.

A jubileumi év bevezető ünnepi programja a 2014. április 16-i Haydn-mise, amelyen kihirdetjük a „logópályázat” győztesét. A meghirdetett pályázat keretében olyan pályamunkákat várunk, amelyek tükrözik a piarista szellemiséget és Óvár városának természeti és történelmi jellegzetességeit. A győztes logó díszíti majd új pólóinkat.

Terveink között szerepel: • Egy kiállítás megrendezése, amely bemutatja az óvári piarista iskola történetét. Ehhez kapcsolódna az összes piarista iskolában bemutatandó vándorkiállítás.

• Szeptemberben jubileumi évköny v kiadása. álaest, amelyen iskolánk tehetséges diákjai és tanárai mutatkozhat•G nak be.

• K isfilm összeállítása az iskola életéről, mely a tanév alatt mindig bővül. Gyereknapon egy nagy, közös vetítés keretében megnézheti mindenki.

• A Piarista Társalgókon piarista öregdiákokkal beszélgetés. Olyan öregdiákokat is meghívunk, akik még az államosítás előtt jártak e falak között.

• É letnagyságú Kalazancius szobor felállítása az udvaron.

• A júniusi gyereknap szenzációja a több tortából összeállított óriástor ta lesz!

Minden jubiláló iskolának jó munkát kívánunk!

20

piaristák

A tervezett album

2009-ben elindultam a térségben egy missziós kiállítási sorozattal, amelyet Farkas István (Lupus) atya megnyitói tettek igazán teljessé és lelkigyakorlat-értékűvé.

A kiállítás címe minden esetben „Az Út” volt.

Az öt év alatt tizenegy településen (Máriakálnok, Dunasziget, Rajka, Mosonszentjános, Halászi, Kimle, Lébény, Hegyeshalom, Dunakiliti, Levél, Lipót) mutathattam be a bibliai inspirációra készült képeimet.

Ezt a kiállítás sorozatot ez idáig több száz ember látta.

A vendégkönyvi bejegyzések tanúsága szerint sokakat szólított meg és ez további „úton járásra” késztet minket.

Ebben az évben Ásványráró és Öttevény településekre tervezzük a kiállítást.

Többször előkerült az a gondolat, amely szerint jó lenne ezt a képi anyagot nyomtatásban megjelentetni. Az album képeimmel „Meditációk” címmel jelenik meg, negyvenhat képmeditációval, melyeket a térségben élő, véleményt formáló közéleti személyek készítettek, közöttük tizenhat egykori és jelenlegi piarista tanár. Az ökumené, szellemiségét képviselik, amivel a képmeditációkat készítők megjelenítik az egyetemes értékeket.

Matusz Péter Pál képzőművész

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR

A diáklelkigyakorlatok Iskolánkban minden tanévben havonként veszünk részt rekollekción (elmélkedés és gyónási lehetőség), és egy alkalommal egy háromnapos lelkigyakorlaton a nagyböjt folyamán. A lelkigyakorlatok mindig izgalmas témákat dolgoznak fel számunkra érdekes módon. Többnyire vendég atyák érkeznek ilyenkor hozzánk. Minden atya más szemszögből világítja meg azokat a dolgokat, amelyeket a világban mi is megtapasztaltunk. A lelkigyakorlatok fontos része a kiengesztelődés Istennel. Mindegyikünk lehetőséget kap arra, hogy áttekintse életét és rendet rakjon a lelkében. A húsvéti lelkigyakorlatok megrendítő eleme a keresztút. Sok osztály szakít a megszokott környezettel, és elvonul a lelkigyakorlat idejére. Ezek a lelki együttlétek az osztályokat is nagyon ös�szekovácsolják. Egymást közelebbről is megismerjük, és nemcsak az osztálytársakat, hanem tanárainkat is. Úgy érzem, hogy minden ilyen alkalommal közelebb kerülök Istenhez.

Koncertmisék iskolánk életében Már hagyománnyá vált ifjúsági vegyeskarunk tavaszi Mozart-koncertmise éneklése, melyet három alkalommal rendeztünk meg a 2009, 2010, 2011. évek tavaszán.

Kétszer énekeltük a C-dúr misét (KV 220.) (Spatzenmesse), egyszer pedig a G-dúr misét. Mozart tizennyolc-húsz évesen írt „vidám” miséi fergeteges tempójukkal igazán magával ragadták a fiatal énekeseket és zenészeket. A pesti piarista fiúkórus, a győri Kazinczy lánykara, az óvári Kossuth gimnázium kórusa és mi, óvári piarista vegyeskarosok énekeltünk négy ifjú szólista társaságában ezeket, győri főiskolai zenekar által kísérve. Az ünnepség apropóját első alkalommal iskolánk 270. születésnapja szolgáltatta.

Ezek a koncertmisék nemcsak a város zenei életét élénkítették, de jó alkalmak az éneklő fiatalság találkozására is, mivel minden alkalommal vendégszereplőink voltak a fent említett iskolák kórusai.

Jelenleg nagy eseményre készülődik iskolánk vegyeskara. 2014. április 26-án Mosonmagyaróváron, majd másnap a bécsi Piaristen Kirchében a rendes vasárnapi mise keretében készülünk előadni Joseph Haydn F-dúrban írt Jugendmesséjét.

A jelenleg harminc főt számláló kórusunk fiataljai számára már a közel negyed órás mű négy szólamának betanulása is nagy kihívás – szerencsére ebből jó pár perc a két szólistáé –, a vállalkozást még izgalmasabbá teszi a lehetőség, hogy találkozhatnak két piarista testvérkórus ifjaival, sőt városunk másik gimnáziumából és a szlovákiai Szenc városának egyházi kórusából is lesznek énekes vendégeink.

A nagykanizsaiakkal már három alkalommal énekeltünk közösen, hol Kanizsán, hol nálunk különböző egyházzenei rendezvényeken. A résztvevőknek óriási élményt jelentett az együtténeklésben rejlő erő megtapasztalása, nem is szólva a közös próbák, étkezések, számukra rendezett zenés-táncos alkalom során született barátságokról.

A közel százhúsz diák találkozóját bizonyára tovább színesíti majd a focibajnokság, és a közös városnézés is.

Keresztényné Barth Judit kórusvezető tanár

piaristák

21

Kanizsai kavalkád

nagyKANizsa

Nagyböjt

Harmadik osztályosaink nagyböjti gondolataiból… „A nagyböjt egy olyan időszak, amikor Krisztus feltámadását várjuk, és húsvétra kitisztítjuk a lelkünket.”

Nóri

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu

„A nagyböjt negyven napos várakozás. Az óvodások nem nagyon értik még, miért fontos ez nekünk, harmadikosoknak. A szentgyónás vajon elűzi-e a lelkiismeretfurdalást? A szentgyónás csak a bűnt küldi el.”

Misi

„Úgy gondolom, a csendesség nagyon fontos nagyböjtben. Elcsendesedünk. Nem rohanunk, hanem többet imádkozunk. Végigjárjuk a keresztutat, ami megmutatja nekünk Jézus szeretetét, és hogy mennyit szenvedett értünk.”

Anna

„Mi ilyenkor, húsvéthoz közeledve a lelkigyakorlaton elimádkozzuk a keresztutat, és minden állomás után ezt mondjuk: Vezess, Uram, vezess engem.

Veled éljek földön, mennyben… Én azért szeretem ezt az időszakot, mert ilyenkor elmélyülünk a hitben.”

Vica

„Légy csendben, menj el a keresztútra, és a lelkigyakorlatokon hajts végre jócselekedeteket! Ne veszekedj senkivel! Legyél még jobb annál, mint eddig voltál!”

Eszter

Nagyböjti gondolatok a Katica csoportos szülők tollából…

Nagyböjt időszaka mindig magában rejti az újrakezdést.

Rügyet fakaszt a természet, virágot bont lassanként a hóvirág, kinyitják szemeiket az ősszel téli álomra térők, s a fagy is feloldódik, ha szerencse övezi a téli feltöltődést.

Advent csendjében a lelkünk időt kap, hogy meglelje önmagát, farsangidőben egy kicsit huncutkodhat, pihenhet is, hogy eljöjjön az elmélyülés ideje. Majd jön a lelki fagyot is tovaűző nagyböjt, ha elmerülve hibáinkban megbánjuk tökéletlenségünket. Ilyenkor irigylem a gyermekeket, akik játszi könnyedséggel lendülnek túl bűneiken, mintha tudnák, hogy a bölcsességhez így vezet a legrövidebb út. Felakasztják a már megüresedett madzagokra botlásaik láncát, elhagyják a hússal együtt az alakoskodást, s őszintén tudnak hamvasztani lelkük sötétebb zugaiban – minden megerőltetés nélkül.

Nekem, felnőttnek ez már nem ilyen magától értetődő folyamat. Lehet, hogy túl sokat bolyongtam lelkem sivatagjain, s belül olyan szürkeséget érzek, mint a hamu három árnyalata. Elégek lassan a magam tüzében. Vagy csak belefáradtam már a sok nyújtózkodásba, olyan magasra tette Valaki a bűnöket tartó kampókat. Bele is nyugodnék a változtathatatlanba, ha nem néznék sosem körbe: nem látnám gyermekeim naponta frissülő tisztaságát, s nem látnám a virágok évről évre egyre szebb pompázását, kibontakozását. De látom. S boldog vagyok, hogy imádságaim révén minden évben újra s újra láthatom.

Mihácziné Kis Lilla

22

piaristák

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA Tavasz felé a természet is újjáéled. Testünk, lelkünk átváltozik a böjt idején. Azzal, hogy megtisztulunk általa, magunk is megújulunk kicsit. Így befelé figyelve hitünkben erősödünk.

Bordáné Éva

A nagyböjt ideje családunkban elsősorban lelki megtisztulást és a családtagok, ismerősök, barátok vagy épp idegenek iránt tanúsított még nagyobb figyelmet, áldozatvállalást jelent. Ebben az időszakban egyre inkább előtérbe kerül az imádság, a befelé fordulás, az Istennel való elmélyült beszélgetés. Lehetőség szerint naponta legalább egyszer tudatosan végzünk valamilyen „jó cselekedetet”, vagy „áldozatot” hozunk a családban valakiért, valamiért; segítünk valakinek valamit a környezetünkben. Gyermekeinket is erre neveljük.

Simon Edit

Nagyböjt az imádság, bűnbánat és önmegtagadás ideje. Bűnbánó lélekkel megyünk hamvazkodni.

Bocsásd meg, Jézusom, hogy olyan keveset tudok Érted elviselni! Add Jézusom, hogy lemondóbb legyek az élet minden területén!

Anyagi dolgok ne tudjanak Tőled eltávolítani sohasem! Segíts, hogy bátor legyek! Hisz bármit kellene elszenvednem, az nem hasonlítható a Te szenvedésedhez.

Nagyböjtben lemondunk a vigalmakról, táncos összejövetelekről és más egyéb számunkra kedvező élvezeti dolgokról. Így akaratunkat illetve hitünket erősítjük, majd könnyebben viseljük az életünk során ért fájdalmakat, szenvedéseket. Érezni fogjuk, hogy nem vagyunk egyedül, mert Jézus Krisztus akkor is velünk lesz. dr. Szeghyné Ács Piroska

Farsangi rögtönzések – Impro fesztivál 2014. február 1.

– Vasvár Ködös-borús téli reggel volt még, de a két csapaton ez nem látszott meg, bolondoztunk a kisbuszban, ezzel is készülve a versenyre – már ha lehet egyáltalán készülni az improvizációra. A verseny konkrét helyszíne a vasvári Nagy Gáspár Művelődési Központ aulája volt, s a két oldalt emeletre vezető lépcsősor a karzattal, amely a csapatok felkészülési terét is szolgáltatta. A karzatról lelátás nyílt az aulára, vagyis a játéktérre, ahol a játékmester – Nagy András László, a Magyar Színjátékos Szövetség elnöke – kihirdette a feladatokat, s ahonnét jól láthattuk egymás produkcióit is. A feladványok a játszók kreativitását, ötletességét, s nem utolsó sorban humorát voltak hivatottak megmozgatni. Az egyes produkciók előkészítésére mindössze tíz perc állt rendelkezésre, így aztán néha magunknak is meglepetés volt, ami végül a „színpadon” történt. Az előadásokat háromtagú zsűri értékelte, a játékmester pedig azt figyelte, mennyire tartják a csapatok magukat a megadott szabályokhoz, keretekhez.

Voltak ugyan igen kezdetleges, gyenge próbálkozások is, de többnyire tényleg vicces, kreatív megoldások születtek, és ugyanarra a vázlatra soha nem született két hasonló vagy egyforma megoldás. A csapatok sokszínűek voltak, jöttek Pécsről, Körmendről, Vasvárról, voltak – mint mi is – kezdő gimnazisták, és profi improvizációs színházak felnőtt tagjai is. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbiak nyertek a versengésben. Talán ez volt az egyedüli furcsa a fesztiválban, hogy bár külön kategóriát hirdettek, végül mégis egyben ítélkeztek a teljesítményekről. Ennek ellenére nem volt szégyenkezésre okunk, mert a profik után mi következtünk a sorban, pedig 3–4 improvizációs próbát tartottunk csak a verseny előtt. Amellett, hogy egy nagyon jó hangulatú napot éltünk meg, a műfajt illetően rengeteg hasznos tapasztalatra is szert tettünk.

Ha módunk lesz rá, tuti, hogy jövőre is részt veszünk, mert „kegyetlen jó” volt az egész!

A Pi-Art és a Valláskárosultak csapata

Leltár április 11–12.: diákok lelkigyakorlata április 30.: ballagás május 5–6–7.: „simaliba” (idézet meg nem nevezett végzőstől) május 11.: elsőáldozás június 5–11.: osztálykirándulások június 13.: sportnap június 15: Te Deum

piaristák

23

szegedi élmények

SZEGED

Kreatív Sikereink

,,Filmezz szívvel!”

A Bayer Hungária Kft. MSMS (Making Science Make Sense) néven hívott életre egy programot, melynek fő célja, hogy népszerűsítse és fejlessze a természettudományos ismereteket a közoktatásban.

A tanév elején a szervezet ,,Filmezz szívvel” címmel írt ki tudományos videópályázatot, amelynek témaköre a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése, az egészség megőrzése volt. A pályázaton első helyezést ért el Kuna Áron, Teslér Ákos, 8.a és Körmendi Zoltán, 9.a alkotása. Második helyezett lett Kolárszki Dóra, Aleksza János és Nagy Fanni Vivien, 9.b pályamunkája.

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu

A videókat az alábbi kategóriákban lehetett elkészíteni:

mit eszel, azzá leszel! – avagy milyen hatással van az étke•A zés a szív- és érrendszerre? Milyen szívegészségügyi problémák jelentkezhetnek a nem megfelelő táplálkozás következtében? A zöldségek, gyümölcsök tápanyagtartalmának fontossága. ozogj magadért! – avagy a mozgásszegény életmód káros •M hatása a szívre. A mozgás jótékony hatása a szervezet működésére. Miért fontos a rendszeres sportolás?

• A cigi ciki! – Hogyan hat a dohányzás a szív működésére? Milyen szervezetre káros anyagok vannak egy szál cigarettában?

Hogyan károsítja a dohányzás az érrendszert? sír, cukor, só – a szívednek ez jó? – avagy mennyire lehet •Z ártalmas a túlzott zsír-, cukor- és só fogyasz tás? Mekkora men�nyiségre van szüksége a szervezetnek? Mit tesznek a szívvel és az érrendszerrel?

Körülbelül négy hónappal ezelőtt kezdtünk neki a munkának. Minden úgy indult, mint egy normál pályamunka elkészítése során: ötletelés, előkészülés, megvalósítás.

A beadási határidőre végül mindegyik reklámfilmünk elkészült, amelyekkel három kategóriát céloztunk meg: „A cigi ciki”, ,,Amit eszel, azzá leszel” és a ,,Mozogj magadért!”.

A huszonhét ökoiskolából mind a hat alkotásunk értékelésre kerülhetett. Először nem gondoltuk, hogy ekkora jelentősége lesz munkánknak a későbbiekben, sőt, ahogy teltek a hetek, egyre távolibbnak tűnt a forgatás és a pályázat.

De egy bizonyos hétfői napon úszásra menet megállított engem Károlyi Attila tanár úr, és érdeklődni kezdett, hogy hallott valami MSMS pályázatról, ahol nem 24

piaristák

is egy, hanem mindjárt két filmünk is nyert. Remegő lábbal és meglepetten láttam az értesítést az irodában, amelyben valóban szerepeltek a fenti eredmények. Jó pár napig el sem hittem, hogy ez tényleg lehetséges, de mikor már több tanár is gratulált nekünk, valamint már felkészítő tanárunk is megerősítette a hírt, „kénytelen voltam” tudomásul venni a hírt.

Ezek után megérkezett a hivatalos meghívó is, amelyben arról értesítettek minket, hogy szeretettel várják az alkotókat február 20-án Budapestre a Szerecsen Dió étterembe.

Ismét teltek a napok (már sokkal hosszabban, mint a meghívás előtt…), de végül eljött a várva várt csütörtök.

Mi érkeztünk elsőként, így még volt időnk a zsűri megérkezése előtt belekóstolni a lakásétterem finomságaiba.

Ahogy megérkezett mindenki, már indult is a díjátadás.

A zsűriben helyet foglalt Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívó, Dr. Nagy András a Nemzeti Szívalapítvány elnöke, Marsi Zoltán egészségfejlesztési szakértő, Sváby András szerkesztő-műsorvezető és Nógrádi Tóth Erzsébet MÚOSZ szakosztály vezető. A díjakat Dr. Gerhard Waltl, a Bayer Hungária Kft. ügyvezető igazgatója adta át, aki kiemelte, hogy a magyar gyerekekben nagy a „creativity”.

piarista iskola szeged ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ A váci piarista ifjúsági találkozó A tavalyi PYM osztatlan sikerére való tekintettel, február 28. és március 2. között rendezték meg a szlovák és lengyel diákokat , rendtársakat is szép számmal felvonultató PiFiTát (Piarista Fiatalok Találkozója) az idén 300 éves váci Piárban. Szegedről is indult küldöttség, amelynek tagjai voltak: Böszörményi Géza és Keserű György tanár urak, Gábor Bence öregdiák, Kőröshegyi István és Bacsa Ákos a 11. a-ból, valamint Both Szilveszter, Fouraev Ádám, Kovács Tamás és jómagam a 10. a-ból.

Pénteken indultunk az iskolától kisbusszal Vácra. Az út csendesen telt, mert mindenki – kivéve a sofőrt – aludt út közben. Odaérkezésünk körülményeiről elég an�nyi, hogy a rég nem látott ismerősök őszinte örömmel fogadtak minket. Ezt és a lengyelek érkezését követően egy bemutatkozó szertartáson vettünk részt, amelynek során változó színpadi aláfestéssel (volt, hogy zongora vagy akár színházi jelenet) a lengyelek és a magyarok maguk között és egymással beszélgettek. Izgalmasabb produkciónak számított a váci lányok és előttük lengyel vendégeink tánca. A bemutatkozást vacsora és esti ima követte, amely után szinte mindenki nyugovóra tért.

A második helyezést elért alkotást a 9.b osztály három tanulója – Aleksza János, Kolárszki Dóra, Nagy Fanni Vivien – készítette. Szilágyi Áron elis­ merően nyilatkozott filmjükről, amely vidám han­ gulatú képekkel mutatja be a közösség felelőssé­ gét az egészséges életmód gyakorlásában. Héjja tanár úr átvehette az 500.000 forintot érő kártya tablót ennek örömére… …Majd mi következtünk, első helyezettek. Hoz­ zánk Sváby András fűzött kritikát, szerinte a film nagyon ,,ütős”, akár némafilmként is megállná a helyét, úgy is érthető lenne mindenki számára. Így ismét egy tabló került a gyűjteményünkbe, ezút­ tal 800.000 forint értékben…

A nagy nap zárásaként állófogadáson beszélgethettünk a filmek készületeiről, szakmai helytállásukról, valamint ismét jóllakhattunk természetesen teljesen egészséges étkekből. A visszaúton volt időnk bőven megbeszélni a történteket, és mindannyian kipróbálhattuk személyes nyereményeinket, a táblagépeket.

Külön köszönettel tartozunk Héjja János tanár úrnak, aki felkészített minket, és aki a technikai munkában is rengeteget segített nekünk.

A szombati napon kiscsoportos beszélgetésekre került sor, mindenki saját hazájának szülötteivel alkotott egy kompániát. A beszélgetések után „krimijáték” következett, ami abból állt, hogy különböző embereket kellett városszerte megkeresnünk. A megtalált személyek elmondták saját történetüket, és azt, hogy szerintük ki a gyilkos.

Mindezt természetesen angolul, hiszen itt már vegyes nemzetiségű csoportok voltak, ami szerintem jó dolog volt, mert így megismerhettük a lengyelek mindennapjainak és kultúrájának (főként popkultúra) számunkra érdekes morzsáit. Ennek befejeztével a szegediek számára kötelezően az épületben eltöltendő szabadidő következett, ami alatt az iskola sportolási lehetőségeit használtuk ki (billiárd, pingpong, foci és kosárlabda). A napot szentségimádás és egy érdekes, többnyire kétnyelvű (három angol énekkel fűszerezett) mise, valamint az est fénypontja, a farsangi buli zárta.

Vasárnapunk a késői (szerintem túl korai) takarodó ellenére is a vártnál korábban indult: reggel misére mentünk, utána közös reggeli, majd búcsúzás hivatalosan és búcsúzás személyesen. A szomorkás, de remélhetőleg időleges elköszönések után autóba ültünk, és elindultunk haza. Megérkezésünk körülményein sokat javított az itthoni táj látványának öröme, azonban mindannyian visszavágytunk még Vácra.

Az ilyen események lényege megfoghatatlan, öröme feledhetetlen. Mindenekelőtt egy olyan közösségnek lehettünk részei, amely mindig változik, mégis állandó. Egy hétvége erejéig igazán megtapasztaltuk, mi az a plusz, amitől a piarista diák nem átlagos diák. Az ilyen találkozókon való részvételt bárkinek csak ajánlani tudom, rosszat mondani nem tudok róluk.

Dóczi Balázs 10. a

Körmendi Zoltán 9.a

piaristák

25

VÁC

JUBILEUM

Háromszáz éve VÁCON Piarista bál

Különleges hangulatú bállal emlékeztünk 300 évvel ezelőtti iskolaalapításunkra február utolsó szombatján.

1714 szeptemberében Kollonich Zsigmond váci püspök kérésére érkeztek a felvidéki piaristák Vácra, hogy a városban és a környéken lakó fiatalokat hitre, tudásra tanítsák, és szép életre neveljék. A zsúfolásig telt díszteremben a közel 250 vendég szórakoztatásáról a gimnázium énekkara, valamint a végzős (12.A-s) diákok színpadi produkcióján túl Berecz András és fia, Berecz István gondoskodott. Az esten jelen volt dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, Labancz Zsolt piarista tartományfőnök és dr. Harrach Péter országgyűlési képviselő is. Az ünnepi vacsora az iskola – diákok körében nagyon népszerű – konyháján készült. Köszönjük a szervező szülők-

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu nek, Sándorné Debreczeni Katalinnak és Hegedűs Szilviának, valamint a többi segítő családnak az áldozatos és önzetlen munkájukat, amellyel emlékezetessé tették az este minden pillanatát. Köszönjük a felajánlásokat, s minden támogatást, amellyel az este fényét emelték és az iskola javát szolgálták.

Futó Béla sp igazgató

VÁCI PIARIS TA GIM N

1714–2014

Á ZIUM Hitre, tudá sra – 300

éve

Alapította gróf Kollonitz Zsigmond váci püsp ök 1714-ben

vac.piarista.hu

Váci piarista jubileumi csokoládé és jubileumi bor

A csokoládék a nagymarosi Flamich-Galli Csokoládé manufaktúra kézműves termékei, 70%-ot meghaladó kakaótartalommal igényes és szép kivitelben. A fehérbor egy illatos, gyümölcsös frissességet mutató Irsai Olivér; a vörös egy testes Merlot.

A 300-as logópályázat eredménye Lezárult a legjobb diákok által készített logók felhasználásáról szóló online szavazás. Póló, kitűző, toll, bögre, kulcstartó készül hamarosan a győztes logók felhasználásával.

Diákolimpia A diákolimpia amatőr kategóriás alpesi sí versenyszámban három váci diák állt rajthoz a döntőben: Holman Nóra 4., Durugy Anna 5., Durugy Lilla 11. lett a felsőausztriai Hinterstoderban rendezett megmérettetésen.

Szeri Eleonóra testnevelő tanár

26

piaristák

PIARISTA ISKOLA VÁC A 300 éves jubileum további ünnepi megemlékezései:

• PIFITA – Piarista Fiatalok Találkozója: 2014. február 28-március 2.

• Dugonics matematika verseny – 2014. március 29.

• Városismereti vetélkedő – 2014. április 25.

• Színes témák – pályázatok váci diákoknak (Pályázati felhívás és kiírás: www.vac.piarista.hu) Leadási határidő: május 15.

• Cserkész nagytábor – 2014. július 6-14.

• Jubileumi emléktúra kerékpárral a Felvidékre

Az első piaristák Nyitráról, Privigyéről, Pozsonyszent­ györgyről érkeztek Vácra. E városokon kívül érin­ teni kívánjuk még Lévát, Selmecbányát, Trencsént, Nagyszombatot, Pöstyént. A túra 2014. augusztus 4-9. között lesz. „Külsősöknek” a részletekről és az esetleges részvétel lehetőségről a szervező tanárnál lehet érdeklődni: juhasz.gabor@vpg.sulinet.hu • Piarista kiállítás megnyitása – 2014. augusztus 31.

• Veni Sancte – 2014. augusztus 31.

• Patrociniumi esték - 2014. november. 6. és 13.

• Konferencia a váci iskola múltjáról – 2014. november 7.

• Patrocinium – 2014. november 14.

Síelés – Králiky Az iskolai „nagy” sítúrát sok éve óta megszervezzük Ausztriába. Az idei „kis” túránk a szlovákiai Králikyba indult. Az Alacsony-Tátrában gyönyörű hófödte csúcsok, zöld fenyőerdők és remekül karban tartott, ratrakolt, ülő liftes pályák fogadták a piarista diákokat – közöttük több mint egy tucatnyi olyan diákot is, akik még nem húztak korábban lécet a lábukra. Az időjárással nem volt szerencsénk; eső, hó, köd, havas eső, dara felváltva próbáltak elriasztani bennünket – sikertelenül. Sőt, azt kívántuk, bár maradhatnánk még! Végül csak búcsút intettünk Králikynak, és abban reménykedve, hogy jövőre ismét eljöhetünk, elindultunk haza.

Kas Lívia, Murányi Zsófia, Zsiros Janka 7. B

Vívás

Mozaikok Az egyhetes síszünetben a 10.A osztály tizenkét tagja téli túrán vett részt a Bakonyban, s útközben a felcsúti Akadémiára is ellátogattak.

Szöllősi György, az Akadémia kommunikációs igazgatója bemutatta a diákoknak az intézményt, akik nemcsak az épületeket, hanem a Makovecz Imre tervei alapján épülő ministadiont is megnézték.

Hegedüs Roland 10.A

Tavaly novemberben Szilágyi Áron londoni kardvívó olimpiai bajnokunk látogatott el iskolánkba a Patrociniumon. Alig egy évre rá, beindult a vívásoktatás iskolánkban. A foglalkozásokat Szlávy Géza mesteredző és Fiedler Ferenc szakedző tartja. Érdekességképpen: nem először találkozhatnak diákjaink e sporttal. 1921ben első ízben indult vívás szakkör iskolánkban. Majd száz évvel később ismét vívhatnak a VPG falain belül az érdeklődő diákok.

PiarBlog

10 éves a menza

Szeptember óta már több mint 12.000 látogatás a PiarBlogon. Látogassátok rendszeresen!

Tíz éve már, hogy iskolánk menzá­ ja odaadó munkával szolgálja az iskolai fiatalságát és a dolgozóit.

Hétről hétre friss, minőségi alap­ anyagból szerető gondoskodás­ sal készülnek a konyhai finomsá­ gok. Szeretjük a menzai ebédet, nem is csoda tehát, hogy a kezdetben 250 főt kiszol­ gáló menza ma már (bővítése után) majdnem 500 főt fogad naponta. Köszönjük! piaristák

27

piarista iskola Búzaszem

Húsvét

Búzaszem

a néphagyományban és a Búzaszemben A húsvéti ünnep a Búzaszemben a hamvazószerdával kezdődik. Előtte, a farsangi bálon a gyerekek, a szülők és a tanárok-tanítók is maskarába öltöznek. Idén az osztályok kis történeteket meséltek el jelmezeikkel. Volt olyan osztály, amely kis vándorcirkuszt elevenített meg, mások éttermi konyhát működtettek, számos szakáccsal, míg a hetedikesek a nyílt színen változtatták angyallá az ördögöt, ily módon megragadva a farsang átváltoztató lényegét. Fontos, hogy a szülők is együtt mulatnak a gyerekekkel, ők is beöltöznek, hiszen így a farsang nem gyerekvigasság, hanem az élet része, amely után indokolt megélni a böjt napjait. A farsangi bál mindig Cibere vajda és Konc király versengésével telik el, küzd egymással a jó és a rossz, a tél és a tavasz.

Hamvazószerdán reggel iskolai misével kezdjük a napot, amelyre a szülőket is várjuk, hogy a hamvazkodás élménye és gondolatai kísérjék el őket erre a napra.

A böjt ideje a Búzaszemben a lelkigyakorlatok ideje is. Közös szülői és tanári lelkigyakorlatot tartunk, s a gyerekek is lelki napon készülnek a feltámadás ünnepére.

A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik, s majdan hamuja visszaköszön a hamvazószerdai homlokokon.

De a készület nem ér itt véget. Nagypénteken az osztályok bejárják saját keresztútjukat az iskola környékén.

A nagyhét előtt érkező gyimesi tojásíró nénik is átadják tudásukat a lányoknak, akik közül a nagyobbak az édesanyákkal együtt, imádkozva írhatják a tojásokat nagypénteken egyfajta sajátos meditációként.

A nagyszombati körmenet nem iskolai rendezvény, mindenki saját közösségében élheti meg a nagy eseményt. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe, azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel van.

Este „visszajönnek” a harangok is Rómából.

A búzaszemes fiúk húsvét hétfőn locsolkodni mennek, s a lányok java elvárja, hogy ne kölnivízzel locsolkodjanak. Ilyenkor előkerülnek az iskolában írt tojások, s bizony a legszebben kifényesített, legszebben megírt tojás szinte észrevétlen pirulások között kerül a legrokonszenvesebb fiatalember tarisznyájába. Régen a lányokat egy vödör vízzel öntötték le, vagy a patakban fürdették meg, s így a locsolás az ősi megtisztító rítusban gyökeredzik.

A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik – hát csoda-e, hogy a búzaszemes lányoknak nem elég a kölnivíz?

28

piaristák

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu Az esti locsolóbál megkoronázza a napot, itt remek táncos muzsikát húz – többnyire – egykori hegedűtanárunk együttese, a Mészáros zenekar, s aligha esik bárkinek nehezére, hogy másnap még nem kell iskolába jönni.

A húsvét utáni fehér vasárnap ma a komatálak ideje is – ekkor fogadnak újra barátságot egymásnak a komák és komaasszonyok. Főként a lányok komatálat készítenek, majd elküldik egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács, ital kerül. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettől kezdve komának szólítják, bár a régiekkel ellentétben nem magázzák egymást egész életükben.

Keszey Tivadar

ékenységnek legA tojás az élet újjászületésének, a term es a világegyetem ősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, kép e való átmenet rejténagyságát s az élettelenből az élőb lyét jelképezni. en. A tojások színezéFontos szerepe van a húsvéti étrendb a. A leggyakrabban se, díszítése is régi korokra nyúlik vissz erőt tulajdonítottak. használt szín a piros, amelynek védő n Krisztus vérét jelkéA tojások piros színe egyes vidékeke díszítése az egész pezi. A tojásfestés szokása, s a tojások or növényi fesmik világon elterjedt. Pirosas színüket vala ymahéj, a shag vörö tőanyagoktól kapták. Erre szolgált a atos tojáfelir a ltak börzsöny, a bíbortetű. Később kialaku s után festé yet mel a, sok. A díszítést viasszal „írták” a héjr eg szöv a tett Lehe k. lekapartak, melegítéssel eltávolította .A yike mel vala pek név, üzenet, esetleg a keresztény jelké alás, rózs as, őág díszítmények lehetnek: tulipános, feny eljá az át mag s s, tojá más stb. A díszített tojás neve hímes rást tojáshímzésnek nevezik.

Tanulmányi ház Csíkszereda

Egy meleg, egy hideg

– egy csíkszeredai/kárpát-medencei (vallás)tanár feljegyzéseiből – Szeptember: Van-e nagyszerűbb hivatás annál, mint a világ Teremtőjéről, Megváltójáról tanítani? Illetve Róla tanúságot tenni! No akkor hajrá, Prométheusz, csapjunk a lecsóba!

Október: Mit takargat ez a pad alatt? Azt hiszi, nem látom, hogy a mobiljával piszmog? Az meg eszik és valamit olvas! És hátul vihognak... Hát minek néznek ezek engem?

November: Vigyázat, (vallás)tanárhoz nem illik a durva hang, ezért csak türelmesen: Drága gyermekeim, arra szeretnélek kérni benneteket... Persze már huszadszor! (De jó dolguk van ezeknek, a mindenit!!)

alapítva: 2007 honlap: csikszereda.piarista.hu Április: Nahát, itt élik a szerelmi életüket a folyosón! És még van képe visszaszólni, amikor rászólok! És különben is, csak az én kötelességem a tanárok közül, hogy szóvá tegyem ezt?

December: Kedves Tanár Úr/Tanárnő, ne tüzeskedjen! Ne a vallásórán alkalmazzon felemelt hangot és leszállított jegyeket! Épp a hittannal rontsuk le a gyermek átlagát? (Elhangzott a tanáriban. Illetve a szülői fogadóórán. Illetve a dirinél.)

Ez még októberben volt, csak kimaradt: A mai óra jól sikerült! Mintha megértették volna, hogy Valaki Ott Fent fontos az életünkben! No persze a tananyagban nem sokat haladtunk...

Meg ez is: Csak jártatom a számat, hányom a borsót a falra! Pedig a múlt órán bekapcsolódtak, jót beszélgettünk... Mégiscsak benzinkutasnak kellene menni... De oda is ezek fognak jönni!

Január: Énekeket hoztam... És dramatizálunk a tananyagból bibliai jelenetet!... A lányok szeretik, a fiúk nem. Illetve a lányok sem annyira. Érdemes volt számukra ellopni a tüzet?

Február: Beviszek egy filmrészletet! Vagy nézzünk filmet inkább egész órán?... De a Vízözön nem nagyon érdekli őket...

Sem Jézus csodái... Mel Gibson Passióját pedig már néztük. Ott is csak én lettem rosszul.

Március: A „Ne ölj” parancsot még szívesen hallgatták. No de a „Ne paráználkodjál”-t!...

Ezt véletlenül épp meghallottam: Végre, hogy valaki megvédi a hitünket, meg jól el is magyarázza! És tanár létére még jó fej is! (Váooooó! Most gyere Prométheuszhoz, saskeselyű!)

Május: Még mindig 20 perc van hátra a kicsengetésig... És 3 év a nyugdíjig! Máj meg már alig...

Június: Köszönjük, kedves Tanárnéni/Tanárno”/ Tanárúr/ Papbácsi egész éves fáradozását, az érdekes vallásórákat, meggyo”zo”déses hitét, türelmét amikor ros�szak voltunk! Isten áldja meg mindenért!...

(Egy majdnem elmaradt köszöntő.)

Sárközi Sándor SP piaristák

29

piarista nővérek Nagykároly

Nagykárolyban jártunk Húsvétkor...

Úgy, ahogy a természetben átélhetem az újjászületés csodáját, a hosszú borongós hideg napok utáni napsugár jóleső melegét, Húsvétkor a lelkem is átalakul. Az isteni kegyelem által nagyböjti idő alatt közelebb kerülhetek az értünk szenvedő Jézushoz, aki emlékeztet az igazi szeretet mértékére: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.”

A feltámadás mindig az igazság, jóság, szeretet győzelme számomra. Tombolhat a világ minden gonoszsága, a végső győzelem és a hatalom Jézusé. Ez a szilárd hit ad erőt arra a mindennapi munkára, amelyet nap mint nap megélünk gyermekeink között. Mindent megJelentős nap Nagykárolyban Boldog Celestina Donati ünnepe. Ilyenkor nem csak a városban élő piarista nővérek ünnepelnek, hanem az egész közösség, mely nap mint nap érzi áldásos tevé­ kenységüket, velük együtt él, örül. A ju­ bileumi évben még fontosabb a március 18-i alkalom, tíz éve már, hogy a nővérek letelepedtek, vigyázzák, nevelik a gyerekeket, teszik szebbé a közös jövőt. Aktív munkájuk számsze­ rűsíthető eredménye mellett teszik ezt. Első sorban kiállásukkal, példájukkal, szeretetükkel, mely alter­ natívát mutat a modern világban is élhető Krisztuskövetésre. Erre is felhívás a tíz éves jubileum.

teszünk, hogy az igazi értékeket átadjuk számukra, hogy a szépre és jóra neveljük őket. Ha néha halottnak tünik is az a sok jó szó vagy tett, tudom, hogy ez csak a látszat, semmi sem hiábavaló. A küzdelem végén mindig ott a ragyogó fény, a feltámadás. „Csak a szeretet érti meg a Szeretetet.” – írta Boldog Celestina Donati anya, aki Jézus iránti szeretettől átitatott lélekkel sokat elmélkedett a húsvéti misztériumokon. Ebben az évben, ami az Ő tiszteletére van szentelve Kongregációnk alapításának 125. évfordulójának alkalmából, méginkább átérezzük és közelebb hozzuk életét, gondolatait, vágyait. Ahogy Boldog Celestina Donati anya életének középpontjában mindig Jézus állt, a mi számunkra is a feltámadt Krisztus az igazi öröm forrása.

Ezt próbáljuk átadni mi is gyermekeinknek, akikkel közösen ünneplünk.

Ilyenkor Húsvétkor kicsi és nagy együtt örvend.

Mindennek megvan a maga varázsa. A közös éneklésnek és imának épp úgy, mint a hagyományos tojásfestésnek és locsolkodásnak. Hiszen „Benne az élet öröm; minden ami örömteli és boldogító az Tőle származik, és ha nem Érte lenne, nem lenne boldogság sem a földön, sem az égen” (Celestina anya).

Jézus Szent Véréről nevezett Tünde nővér

Megújították fogadalmukat a nagykárolyi piarista nővérek Boldog Celestina Donati ünnepén tisztelők, barátok, a jó ügy megvalósulásának örvendők csatlakoztak a piarista nővérekhez, rendalapítójuk ünnepén, Nagykárolyban, a Kalazanci Szent József templomban tartott szentmisén.

A főcelebráns Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a szentmise elején Boldog Celestina Donati-ról elmondta, a világ sok kegyelmet kapott az ő közvetítésé30

piaristák

vel, majd szólt a jubileumi évről is, melyben a hit, valamint az Isten iránti szeretet megerősödését reméli.

Az evangélium után Kanti Ágnes, a Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér újította meg egy évre szóló fogadalmát – és lépett ezzel a rend kötelékében a második évébe – ezt követően a nővérek közösen is megújították Istennek tett fogadalmukat.

Sz.m.

Piarista

Monsieur Lazhar, a sebzett gyógyító

A Lazhar tanár úr visszafogott alkotás, majdnem annyira, mint főhőse: Monsieur Lazhar. Eszméletlen tragédiák lengik át az egész filmet, melyek nagyon finom köntösbe, a hétköznapiság ruhájába burkolóznak – a drámák életünk részei, nem áll meg az idő, ha megtörténnek.

Az élet megy tovább, általában nincs külön, steril idő a problémák feldolgozására, az csak a szokásos mindennapok megélésével párhuzamosan történhet.

Philippe Falardeau filmjében adott egy osztály, amelynek szeretett osztályfőnöknője öngyilkos lett, ráadásul saját termükben akasztotta fel magát… Majd megjelenik Lazhar tanár úr, aki a messzi és titokzatos Algériából érkezett Kanadába, és önként vállalja a traumán átesett gyerekek tanítását. Szép lassan azonban kiderül, hogy a mindig mosolygós, bűbájos, csupaszív tanár még súlyosabb és személyesebb tragédián van túl – ugyanis miután elhagyta hazáját, hogy a családját ért fenyegetések miatt új otthont keressen maguknak, felesége és két gyermeke merénylet áldozatai lettek… Monsieur Lazhar teljes hallgatásba burkolózik, csak menekültjogi státuszának tárgyalásán ismerjük meg történetét, és értjük meg azt, hogy miért is csörömpöl néha a csendje. Monsieur Lazhar néma a saját történetével kapcsolatban, talán úgy van vele, mint a Szavak titkos életében Hanna: fél, hogy túl mélyek ezek a sebek – ha felszakítaná, felszínre hozná őket, mindent elárasztanának a könnyei.

Ez az ember szegődik a szintén nagyon kemény tragédiát átélt, szintén hallgatásba burkolózó, vagy abba „belekényszerített” gyerekek mellé, és egyértelműen gyógyító szándékkal áll melléjük, közéjük. Érti a problémájukat, együtt érez velük, közel van hozzájuk. Ha kell, az igazgatónővel, a tantestülettel szembeszállva kiáll amellett, hogy a helyzet igenis kezelhető, javítható, gyógyítható. És a gyógymóddal is tisztában van: nyílt kommunikáció – éppen azoknak a bizonyos sebeknek a megnyitása,

hadd tisztuljanak, hadd kerüljenek felszínre a bujkáló sötét érzelmek, hogy világosságot, friss levegőt kapjanak, és rendeződjenek. Nem a film pikantériájának, hanem inkább nagyon mély tanulságnak és mondanivalónak nevezném azt, hogy Lazhar tanár úr úgy gyógyít másokat, hogy önmagán nem nagyon tud segíteni, nemigen tudja saját magára alkalmazni a gyógymódot – senkinek sem tud megnyílni, nem tudja kezelni saját sebeit.

A film igen elgondolkodtatóan tárja elénk a hiteles nevelői attitűd kérdését. Lazhar tanár úr ugyanis saját életében, saját problémái megoldásában elakadt. A gyerekek segítésében olyan elveket vall, olyan eszközöket használ, amelyeket saját magára nem alkalmaz. Általában hiteltelennek minősítjük ezt a magatartásformát.

Hogy taníthat, nevelhet valaki olyan értékekre másokat, amelyek nem jelennek meg a saját életében? Valószínűleg úgy, hogy Monsieur Lazhar életében nagyon is megjelennek ezek az értékek, csak éppen hiányok, illetve

vágyak formájában. Osztozik a gyerekek fájdalmában és sebzettségében. Tudja, milyen elveszíteni valakit, milyen önmagunkat hibáztatni a szeretett személy elvesztéséért, tudja, milyen egyedül, némaságba burkolózva maradni terheinkkel. Ebből a nyomasztó csendből, bűntudatból és magányból szeretne ő is kiszabadulni, és szeretné a gyerekeket is kiszabadítani. Nem guruként van velük, hanem együtt, közösen járják a szabadság felé vezető utat. Sebzettsége még jobb segítővé teszi, és miközben gyógyít, ő maga is gyógyul.

Borbás Péter

piaristák

31

Piarista

A karikaturista: Agárdy Gyula közel egy éve, a mikszáth kálmán téri rendházból a piarista múzeum raktárá-

ba beszállított dobozok egyikéből előkerült egy iratcsomó, amely több mint

 karikatúrát tartalmaz az  és  közötti évekből. elsősorban piaristák szerepelnek rajtuk, de előfordulnak más papokról és egyetemi tanárokról készült portrék és jelenetek is. a kissé gúnyos, de sohasem bántó, és sokszor igen találó rajzok agárdy gyula (–) piarista tanár művei, akinek személyisége és életútja is figyelemre méltó.

Sok más piaristához hasonlóan Agárdy Gyula édesapja is kántortanító volt. A Nyitra melletti Nemespannban laktak, így természetes volt, hogy a nyitrai piaristáknál végezte a gimnáziumot. Már a 6. (mai számozás szerint 10.) osztály elvégzése után jelentkezett a piarista rendbe, de „gyöngébb testalkata” miatt kétszer is elutasították.

Csak érettségi után léphetett be a rendbe, 1913 nyarán.

Már diákkorában kitűnt jó rajzkészségével és gyakorlati ügyességével. Testvéreinek játékokat készített, zongorázott, hegedült, és kiváló céllövész volt, aki nemcsak az iskolai lövészversenyeken ért el eredményeket, hanem faluja madárállományának ritkításában is. Gyakorlati érzéke miatt a rendi elöljárók úgy döntöttek, hogy mennyiség- és természettan (tehát matematika és fizika) szakos tanár legyen. Az egyetemet Kolozsváron kezdte – majd mivel a kolozsvári Kalazantinumot 1916 őszén egyesítették a budapestivel – ő is Budapestre került. Itt fejezte be egyetemi és teológiai tanulmányait, majd 1918-ban pappá szentelték.

A tanár

A tanári munkát Vácott kezdte meg, ahol azonnal megpróbáltatás várt rá. Az 1918. évi októberi „őszirózsás” forradalom, majd az 1919. március 21-én hatalomra jutó kommunista diktatúra alaposan fölforgatta a váci piaris-

32

piaristák

ta rendház életét. Heteken belül mind a gimnáziumot, mind a rendházat államosították, és a piarista tanároknak Vácott is szembe kellett nézniük azzal, hogy vagy aláírják a kommunisták által követelt nyilatkozatot („az egyházi pályát elhagyom, és a Tanácsköztársaság szolgálatába lépek”), vagy távozniuk kell, méghozzá nemcsak az iskolából, hanem a rendházból is. Ez a fenyegetés azonban egyedül Vácott vált valóra. 1919. május 9-én azt az öt fiatal piaristát, aki nem adta aláírását, kiköltöztették a rendházból. Köztük volt Agárdy Gyula is, pedig számára ez a bátor kiállás különös nehézséget okozott, mert neki nem volt módja arra, hogy rokonaihoz utazzon. Nyitra megyét már 1918 végén megszállta a csehszlovák hadsereg, így a határ átjárhatatlanná vált. Agárdy három hónapig, augusztus elejéig, a kommunista Tanácsköztársaság bukásáig váci ismerőseinél éldegélt, majd diákjai segítségével költözött vissza a rendházba.

Agárdy Gyula pályáján ezentúl már csak az egymást követő diáknemzedékek csintalansága okozhatott izgalmat. A rend öt gimnáziumában is működött: 1924-ig Vácott, majd Tatán, 1926-tól Szegeden, 1929-től Veszprémben és 1931-től Budapesten.

Szaktárgyain, a matematikán és a fizikán kívül gyorsírást, éneket, zenét is tanított. Szépen hegedült, orgonált és tárogatózott. Több helyen, így Tatán és Veszprémben is zenekart szervezett. Veszprémben három zenekara volt: egy fúvós, egy vonós és vegyes zenekar, amely később szalonzenekarrá alakult. Ő volt

az egyik szervezője annak az emlékezetes hangversenysorozatnak, amelyet a tatai, veszprémi és kecskeméti piarista gimnáziumok zenekarai és kórusai tartottak 1931 májusában. Az együttesek mindhárom városban fölléptek (Tatán a rendház udvarán, Veszprémben és Kecskeméten a színházban), indulókat és operarészleteket (pl. Erkel Ferenc: Bánk bán, Adolphe Adam: Ha én király volnék) adtak elő.

Gyakorlati ügyességét elsősorban a fizikai szertárak fejlesztésében kamatoztatta. A budapesti gimnázium kiváló fizikai szertára részben az ő munkájának köszönhető. A jobb tanulókat mindenhol igyekezett bevezetni a fizikai műszerek szakszerű kezelésébe, és ők szívesen segítettek neki a szertár gondozásában és rendezésében. Budapesten külön fizikai gyakorlatokat tartott azoknak, akik ez iránt érdeklődtek. Sokat tanultak tőle a fizikaszakos piarista tanárjelöltek is, mert éve-

A karikaturista Agárdy Gyula diákkorától kezdve szívesen készített gúnyrajzokat. A kolozsvári Kalazantinumban növendéktársaival együtt Kalóz Anti címmel élclapot készítettek, amelynek ő volt a rajzolója. Később is szívesen megörökítette rendtársait vagy ismerőseit, papokat, szerzeteseket, tanfelügyelőket vagy egyetemi tanárokat, kiemelve jellemző vonásaikat és mozdulataikat. „Mikor társaságban csendesen, keveset beszélve, figyelő szemmel ült, az ember önkéntelenül is azt érezte, hogy modell egy közeljövőben készülő karikatúrához” – írta Biró Imre. Legtöbb rajzát még Vácott készítette 1918 és 1924 között, és ugyan később egyre kevesebb ideje maradt, képei idővel egész gyűjteménnyé nőttek, amely később a tartományfőnöki iroda féltett kincsei közé tartozott, és sok derűs percet szerzett azoknak, akik személyesen is ismerték az ábrázoltakat.

A házfőnök

ken át ő volt a tanítási gyakorlatot végzők vezető tanára a budapesti gimnáziumban. Tatán az iskolában rádiót szerelt fel hangszóró készülékkel, amely akkor hallatlan újdonság volt, majd Szegeden is épített rádiót a maga és a rendház használatára. Szabad idejében szívesen foglalkozott órák és rádiókészülékek javításával.

Kevés beszédű, szigorú, pedáns megjelenésű, de jóindulatú tanár volt, aki iróniával fűszerezett rendreutasításaival a nagyobb fiúk közt is jól tudott fegyelmet tartani.

Egészen egyéni módszere volt tanítványai ellenőrzésében. Távcső és vetítő tükör segítségével készített „térfigyelő rendszert”, amelynek segítségével saját szobájából is figyelni tudta osztályát, elsősorban akkor, amikor azok az udvaron vagy az iskola előtt tartózkodtak. Mikor azután valakivel tudatta, amit észrevett, a tettes megdöbbenve álmélkodott rajta, hogy osztályfőnöke honnan tudhatja ezt.

Az 1940. év komoly változást jelentett Agárdy Gyula életében, mert a magyaróvári rendház rektora és a gimnázium igazgatója lett. Megállta helyét a gazdálkodásban és az adminisztrációban is, de ekkor már komolyan betegeskedett. 1943 nyarán Zimányi Gyula tartományfőnök a váci rendház és gimnázium élére helyezte, de hamarosan májzsugort állapítottak meg nála. 1944 májusában a budai Manrézában működő belklinikára kellett költöznie, ahol május 23-án halt meg 49 évesen.

Testét szüleinek lakóhelyére, a Bars megyei Verebélyre szállították, és ott temették el 1944. május 28-án.

Koltai András

piaristák

33

Piarista

Piarista Múzeum

a régészeti gyűjtemény mesélő leletek – pannonia területének története a középső bronzkortól a rómaiakig, a kr. e. . századtól

a kr. u. . századig címmel eddig két alkalommal rendeztünk kiállítást –.-os diákok részére, ahol

a piarista múzeum ókori kincseit eléjük tárva esett szó anyaghasználat szempontjából megkülönböztetett korszakokról (kőkor, bronzkor és vaskor), különböző kultúrákról (halomsíros, urnasíros kultúra, hallstatti és la téne-civilizáció

– a kelták története, illetve hellenisztikus- és római kultúra) és pannonia provincia kialakulásáról. a diákok feladatlapok segítségével, csoportmunkában dolgozták fel a kiállítás leletanyagát és a kísérőszövegeket, majd a csapatok bemutatták, hogy mire jutottak.

A több vitrint megtöltő régészeti kincsek kapcsán egy kérdés rögtön mindenkiben felmerül: Hogy kerültek ezek a műtárgyak a piaristákhoz? Nos, a Piarista Múzeum őskori, ókori leletanyaga Bertalan Alajos (1843– 1900) piarista atya lelkes és gondos gyűjtőmunkájának köszönhető. Következzék most egy részlet kegyeletes életrajzából (írta Vámos Károly tartományfőnöki titkár 1902-ben): „Az 1884/5. iskolai évre Budapestre helyeztetett, ahol mint rendes tanár három évet töltött el. Mint természetrajztanár itt is a természetrajzi múzeum rendezésére és fejlesztésére nagy gondot fordított; az 1885-iki országos kiállításból üveges szekrényeket szereztetett be, telerakva és kellően rendezve csontvázakkal, kitömött állatokkal, papirmachékból készített alakok-és virágokkal.

Igaz lelki öröme volt, ha valakinek valami szolgálatot tehetett, s ilyenkor sem időt sem fáradtságot nem kiméit. A mily hatalmas volt termete, oly nagy volt a szeretet lelkében, a mely egyrészt forrása volt megelégedettségének, másrészt kifelé törő sugarait reávetette a gondjaira bizott ifjúságra.

Az anyagi érdekű mozgalmakban való tevékeny részvétét s a gyakorlati irányra való hajlamát ismerve, a rendkormány az 1887/8. évben Budapestről custodiatusi pénztárnokká nevezte ki Mernyére, hol egy év múlva, Domanek Alajos jószágkormányzó nyugalomba vonulása után, 13 évig a jószágkormányzói díszes, de felette nehéz tisztet is viselte egész haláláig.

34

piaristák

Éleslátásával és gyakorlati érzékével hamar otthonos lett a gazdaság egész körében, s amit a gazdaság intensiv fejlesztése érdekében czélszerűnek, szükségesnek ismert, azt kitartó erélylyel végre is hajtotta. Azon időben vette át az uradalom kormányzását, midőn a válságos gazdasági viszonyok nyomasztó hatása az ország minden részében érezhető volt; s az ő fokozott ügybuzgalmának sikerült ily nehéz viszonyok között is minden egyes gazdasági ág szakszerű, belterjesebb művelésével az uradalom jövedelmezőségét emelni. A gabonatermelés mellett felkarolta az eddiginél nagyobb mérvben a czukorrépa-termelést, a szőlőművelés, bortermelés és az állattenyésztés fejlesztését, az erdők, legelők, rétek javítását. (…)

Fáradhatatlan volt a kiállítások rendezésében; tanui ennek az 1885. évi országos, az 1890. évi bécsi, az 1896. évi milleniumi s az 1899. évi szegedi I. mezőgazdasági orsz. kiállítások. Mint a régiségtudományok kedvelője, több régiséget szedett össze Somogyban, bronzkori leleteket, melyeket ki is állított a milleniumi kiállításon.”

Arról, hogy Bertalan Alajos hogyan gyűjtötte össze ezt az érdekes régészeti kollekciót, már kevesebb információnk van, bár a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai két nagyobb leletegyüttes történetét megörökítették:

„(…) A másik bronzkincs Somogy megyének ú.n. PusztaSárkánytó nevű helyén, Melegárok nevű dűlőben, az ú.n. nyári hegyoldalban, két évvel ezelőtt, másfél lábnyi mélységben találtatott. Ennyi az egész, mit Schóber József gödrei tanító úr leveléből megtudhattam; a puszta jelenleg a baranya megyei gödriek tulajdona, kik a pusztát 20 évvel ezelőtt megvették, mikor azt még sűrű erdő borította.” (Hampel József [szerk.]w: Archaeologiai Értesítő, Uj folyam, XV. kötet, Magyar Tudományos Akadémia, 1895, 247–248; 442–443.)

Még nem esett szó arról, hogy konkrétan miféle kincseket is rejt magában a régészeti gyűjtemény, következzen hát a teljesség igénye nélkül egy kis ízelítő.

Legősibb tárgyaink a paleolit kővésők, ezeket követik a csiszolt, neolit baltafejek, illetve nyílhegyek. A bronzkori leletanyag ennél nagyságrendekkel bővebb: különböző karperecek, sodronyhengertekercsek, csüngők különféle változatai, nyakláncok, ruhafogó tűk, sarlók, tokos vésők, lándzsa- és nyílhegyek és tőrpengék alkotják a gyűjteményt. A vaskori, keltákhoz kötődő kollekció hasonlóan gazdag; ide sarlók, korsók, fibulák, karperecek, gyűrűk, gyűrűpénzek, késpengék, lándzsa- és nyílhegyek tartoznak. A diákok körében a legnagyobb sláger a Kr. e. III. századból származó kelta bokaperec, amely a harcban egyrészt védelemre szolgált, másrészt közelharcnál kiválóan lehetett vele rugdosódni is. Gyűjteményünk tartalmaz még gyönyörű hellenisztikus vázákat, a római korból pedig házi istenek (penates) szobrocskáival, fibulákkal, mécsesekkel, korongolt korsókkal és edényekkel és üvegcsékkel büszkélkedhetünk.

Borbás Péter

piaristák

35

A piarista kishajós vitorlázás elmúlt hat éve – I. rész

a piarista kishajók nem csak látványelemek az újság címlapján A piarista vitorlázás kezdete és hagyománya

A piarista vitorlázás gyökerei Kovács Mihály tanár úr személyéhez erős szállal kötődnek. A tanár úr életében a cserkészet nagyon meghatározó nevelési eszköz volt.

Szegeden már rendszeresen kirándult diákjaival, síelni és evezni tanította őket. Budapesten a háború után csónakokat épített velük. Az 1960-as évek elején eredeti tervrajzok alapján építettek kalóz típusú vitorlást: az első lett a Vándordiák, a következő éven elkészült a Jóbarát, 1963-ban készült el a Beluga típusú nagy hajó, melynek neve Fiastyúk lett.

A saját építésű hajókból álló flottával a 60-as évek elején kezdődött el – a vízi cserkészet hagyományaira építve – a piarista vitorlázás. Az egyhetes balatoni túrákon a kapitányok és a legénység is a hajókon éltek, éjszakákat általában a kikötőkben töltötték, a Fiastyúkon főztek és a hajókon aludtak. A túra egy hetére a hajók váltak a túrázók otthonává.

A hagyományos piarista túrák jellegzetes forgatókönyve volt a Balaton körbevitorlázása, az akkor még kizárólagosan MAHART által üzemeltetett kikötők érintésével vagy védett nádasokban, öblökben töltött éjszakákkal.

(A jelenlegi Balatont kerülő túrák azonban a kikötői használat fizetőssé válása óta igen költségesek, mert hajónként és létszám alapján kell megfizetni a kikötői díjat. A mai viszonyok között a jól felszerelt, nagyobb biztonságot nyújtó tőkesúlyos hajók terjedtek el a Balatonon, amelyek nem tudnak sekély vízben kikötni, ugyanakkor nem kezdőknek való tanulóhajók.)

A 2008-as év, új út keresése A piarista flotta kiöregedése után már nem volt lendület ennek újraépítésére, de időről időre felmerült a balato36

piaristák

ni vitorlázás valamilyen új formában való felélesztése.

Egyik ilyen kezdeményezés volt a pesti iskola részéről a modern építésű Sudár Sport típusú, a hagyomány folytatására utalóan „Fiastyúk” névre keresztelt vezérhajó építtetése, amely tőkesúlyos hajóként mintegy húsz éve áll szolgálatban. A táborokba további két-három tőkesúlyos hajó csatlakozásával kibővülő alkalmi flotta már közel húsz felsőbb éves diák számára ad lehetőséget a nagyhajós vitorlázás megismerésére.

A fiatalabbaknak – a 14 éves korosztály számára – inkább a kishajós vitorlázás lehetőségének újragondolása látszott előremutató iránynak.

Az ifjúsági korosztály egyesületi formában történő tanítása, képzése – gyakorlott oktatók és szigorú biztonsági előírások megtartása mellett – a legtöbb, utánpótlást is nevelő klubban bevált forma. A könnyű siklótestű, uszonyos hajók (jollék) használata széleskörű gyakorlattá vált, de az egyesületi működés szükségessé teszi a szülők komoly anyagi hozzájárulását a vitorlák, kötélzet, felszerelés, de gyakran még a hajók beszerzéséhez is.

A rendelkezésünkre álló lehetőségek és a megszerzett saját tapasztalataim alapján a tömegsport jellegű vitorlázás lehetőségének megteremtését tűztem ki célul.

Ehhez a diákok számára vonzó, megfizethető, biztonságos, az egészséges szabadidő eltöltéséhez igyekeztünk felmérni a lehetőségeinket. A mintát a kishajós egyesületi formából vettem, ahol a klubház, a vízparti kikötő és sólya jelentheti a legalapvetőbb feltételeket. Az induláshoz a legalább tizenkét diák egyidejű sportolására lehetőséget adó, egyforma kishajókból álló flotta felállítását tűztük ki célul. Ennek a programnak az elindítását 2008 tavaszán támogatta a rendi vezetés, és a szükséges anyagi forrást is biztosította hozzá.

Az első két év Balatonakaliban Balatonakaliban a „szentimrések” munkájának eredményeként már három éve formálódott egy diák-ifjúsági tábor, ahol a meglévő szállás és étkezési lehetőségek mellett új sportpályák kialakításával színesítették a tábor életét. A Balaton közelsége ellenére a strandoláson kívül azonban más vízhez kapcsolódó tevékenység még ekkor nem jutott szerephez.

szükség volt a saját szabadidőt és munkát igénylő kétkezi munkára is. Ennek eredményeként jött létre a hajók fedett tárolója, vízparton sólya és a kikötő.

A kishajós flottát angol vízi cserkészek két szezonban használt Laser Pico típusú hajóikkal alapoztuk meg. A hajók saját szervezésű kamionszállítmánnyal érkeztek Chichester mellől a Balatonhoz.

A vitorlásoktatás biztonságát és a segítségnyújtáshoz nélkülözhetetlen motoros kishajó megvásárlásával és üzembe helyezésével állt össze a vízi rendészet által hivatalosan is engedélyezett vitorlás oktató tábor.

A kishajós táborba első csoportként pesti diákok érkeztek meg 2008. június 30-án. Akaliban 2009. július végéig még összesen hat csoport vitorlázott, összesen közel nyolcvan diák.

Ezek a táborok megmutatták az elgondolás életképességét, a pozitív visszajelzések alapján biztatást kaptunk az út folytatására. Sajnos már a második szezon elején látszott, hogy a tábor működési feltételeiben történt változások olyan mértékben rontották a feltételeket, hogy alternatív helyszínben is kellett gondolkodnunk. Ez annak ellenére elkerülhetetlennek látszott, hogy a még csak kialakulóban levő vitorlástáborok esetlegesen új helyszínre költöztetése és a táborhely újbóli kialakítása – az elmúlt két év alatt szerzett rengeteg tapasztalat és elvégzett munka után – ismét számos feladatot és előre nem látható nehézségek sorát tartogathatta számunkra.

A piarista kishajós vitorlázás indulásához kedvező megoldásnak látszott helyszínül Balatonakalit választani, ami összhangban volt a tábort működtetők elképzelésével is. Ez annál is inkább fontos volt, mert a vitorlás oktatótábor további feltételeinek megteremtéséhez a „saját” erőn kívül szükség volt további segítségre is, amelyet a Szent Imre Gimnázium tanáraitól, alkalmazottaitól és diákjaitól kaptunk meg. Ezen kívül a hajók, engedélyek, eszközök beszerzésében piarista öregdiákok személyes segítség és áldozatvállalás formájában nyújtottak támogatást, amelyhez természetesen a szervezés mellett

(Folytatása következik) Turóczi Gábor

piaristák

37

Köszöntő

70 90 50

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.

Diószegi Lajos

1944. február 25.

etele györgy

1924 . június 9.

urbán józsef

1964. július 12.

AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL! TÁMOGASSA A PIARISTA OKTATÁST

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 3800 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és postaköltséget.

Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

38

piaristák

könnyebb

Könyvvel élni Anselm Grün: Akarsz szabad lenni?

Manapság az önazonosság megtalálása és felépítése a fiatal tízes éveitől eltarthat egészen húszas évei közepéig. Hosszú és válságos időszak ez, amikor az örömök és kudarcok hatványozottan épülnek be a személyiségbe. Ezért is jól jöhet egy olyan segítség, mely a fiatalban felmerülő kérdéseket közvetlen hangon és a keresztény hit alapján tárgyalja. Anselm Grünnek, az ismert bencés lelki vezetőnek e műve ilyen könyv. Önbizalom, a hit szerepe, szabadság és barátság. Többek között ezeket a témákra tér ki a szerző a fiatalokhoz közelálló nyelvezettel. Az önbizalommal összefüggésben azt is kiemeli, hogy milyen fontos a szó második fele, vagyis a bizalom. A hit egyszerre lehet támasz és vezethet el a közösségbe.

Hogyan lehet Jézus személyét közel vinni egy fiatalhoz? Anselm Grün itt is az alapoktól indul el, ugyanakkor nem kínál kész recepteket. Inkább helyes megközelítési módok felé igyekszik terelni az olvasót; éppen ezért például nem arról beszél, hogy mi az élet értelme, inkább arra mutat rá, hogy miért érdemes élni. A szerző szerint a hit a szabadsághoz vezető út. Ezért is találunk a könyvben egyrészt rövidebb imákat, melyek a különböző élethelyzetekben, lelkiállapotokban segíthetnek. E mellett minden fejezet végén olyan meditatív gyakorlatot is ajánl a szerző, amely valóban segíthet abban, hogy önmagára lelhessen akár a fiatal, akár a már idősebb olvasó.

(Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2013, 132 oldal, 2500 Ft)

Henry Cloud – John Townsend: Párhatárok – Határvonalak a házasságban A pszichológus-terapeuta keresztény szerzőpáros nagy sikerű Határaink – Mire mondjunk igent, és mire nemet című művének folytatásaként, kiegészítéseként írta meg ezt a könyvet. A terapeuta szerzők a praxisukból vett példákon keresztül mutatják be, hogyan segít a határok tisztázása számos olyan kérdés megoldásában, melyek óhatatlanul felmerülnek a házasságban: hogyan valósítható meg a házasságban két különálló fél egysége, miként oldható fel a kötődés és az autonómia igényének feszültsége, hogyan egyeztethető össze a szabadság és a felelősségvállalás, miben különbözik társunk támogatása attól, hogy megmentjük őt viselkedésének következményeitől, hol a határ az egymással való törődés és egymás irányítása között.

(Harmat Kiadó, Budapest, 2013, 254 oldal, 2500 Ft)

A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság A Tanácsköztársaság rövid időszaka a magyar történelem azon epizódjai közé tartozik, amelynek elfogultságoktól mentes történeti földolgozása még mindig nem nevezhető befejezettnek. A piarista rendtörténetírásnak sem tartozott kedvelt témái közé a proletárdiktatúra időszaka, amely a rendet rövid idő alatt igen súlyos válságba taszította, és komoly kérdéseket vetett föl a piarista szerzetesi élettel kapcsolatban is. Ennek a bonyolult kornak a megértésére és bemutatásra vállalkozott ez a kötet, amely három részből áll.

Szakál Ádám bevezető tanulmánya fölvázolja az 1918/1919-es esztendő legfontosabb egyház- és oktatáspolitikai eseményeit, majd a proletárdiktatúra egyházellenes intézkedéseit. A második részben az első kommunista diktatúrát átélt tizennégy piarista rendház akkori krónikái, valamint Tomek Vince és Révai (Rothsching) József piaristák visszaemlékezései olvashatók. A harmadik rész a Tanácsköztársaság idején keletkezett, válogatott iratokat közöl, majd végül a magyar piaristák 1918/1919. év több forrásból rekonstruált névtára következik. A kötetet jónéhány, eddig publikálatlan egykorú rajz és fénykép illusztrálja, amelyek közül különösen értékesek Agárdy Gyula karikatúrái „a váci szovjet-piaristákról”.

A bevezetést írta: Szakál Ádám SchP A forrásokat sajtó alá rendezte: Koltai András (Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2013., 2100 Ft) piaristák

MAGYARORS Z ÁG P I ARI STA MÚLTJ ÁBÓL

7

A MAGYAR PIARISTÁK ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

39

Áldott, a feltámadt Krisztus örömében gazdag húsvéti ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!