PIARISTÁK MA - 3/2014 (Winter) by Melinda Szathmary

piaristáK

A magyar piaristák lapja | IV. évfolyam III. szám | 2014. tél

ÉHSÉGEK és ANGYALOK

HIVATÁS SZABÓ LÁSZLÓ

a nevelés által evangelizálunk

FRIEDREICH, A KÖNYVTÁROS

„Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek!”

Wass Albert: Karácsonyi versek II. – részlet

szerzetesi advent – adventi szerzetesek „Ébresszétek fel a világot!” – ezzel az üzenettel szólította meg Ferenc pápa a szerzeteseket, amikor meghirdette a megszentelt élet évét, amely a mostani adventtel kezdődött és 2016. február 2-ig tart. Ebben az évben az egész Egyház jobban figyel a megszentelt életet élő személyekre, a szerzetesekre. Kik is ezek a szerzetesek, akik jelen vannak a mi magyar piarista világunkban is? Miért vállalják ezek az emberek, hogy nyilvánosan fogadalmakkal kötelezik el magukat a szegénység, a szüzesség és engedelmesség evangéliumi tanácsa mellett? Hogyan kapcsolódik ehhez a piaristák negyedik fogadalma a fiatalokkal való különleges törődésre? Mit jelent szerzetesként az oktatás, a nevelés, az iskola világát választani? S egyáltalán miért is vannak szerzetesek? XVI. Benedek pápa fogalmazta meg megkapóan a Deus caritas est enciklikájában: „a keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad”. A szerzetesi élet kezdetén is az irgalmas Istennel és Jézus Krisztussal való találkozás áll, ez ad értelmet ennek a létformának: ez a találkozás, és az ebben a találkozásban megtapasztalt személyes szeretet az, ami felszabadítja az embert, hogy egész életét erre a kapcsolatra tegye rá. Ilyen értelemben Isten létére kihegyezett életforma a szerzetesség, e nélkül értelmetlen. Ezért lehet igaz az, amit Ferenc pápa mondott: „Életükkel a szerzetesek azt váltják ki az emberekből: »Mi történik itt?«, ezek az emberek mondanak nekem valamit! Ezek az emberek túllépnek az e világi látásmód határain!” S ez az Istenre nyitott élet úgy hiteles, ha az emberekkel megélt szeretetkapcsolatban bontakozik ki. Ahogyan egy szerzetesi konferencia mottója fogalmazott: „Passione per Cristo, passione per l’umanità” – szenvedélyes szeretettel Krisztus iránt, szenvedélyes szeretettel az emberiség iránt. „A fazekak között is ott jár az Úr” – szoktuk idézni Avilai Szent Terézt. S Szent Teréz nagy barátja, Kalazanci Szent József azt hirdeti életével: „Az iskolapadok, vonalzók, táblák s még inkább a diákok közt is ott jár az Isten.” Amikor szerzetesek úgy döntenek, hogy egész istenkereső életüket az oktatás és nevelés világában élik, akkor ezzel azt hirdetik: őket arra hívta meg Isten, hogy ott, a gyerekek és fiatalok között találkozzanak Vele. Lehetséges ott találkozni Vele!

S talán épp ez a legnagyobb szolgálata a tanító szerzetesrendeknek, hogy rányitják figyelmünket: a gyerekek és fiatalok világa, az iskola fejlesztő közege: szent hely, a transzcendensre nyíló találkozások szent helye. A szerzetesek évének kezdetén, most adventben és Karácsony napjaiban, halljuk meg a hívó hangot: hogyan tudnánk jobban életünk központjába helyezni vagy inkább oda engedni a hozzánk közeledő, nálunk–körünkben–bennünk megszületni kívánó Isten Fiát? Áldott várakozást és örömteli karácsonyi ünnepet kívánok minden kedves Olvasónknak, s kérem, ebben az évben imádkozzanak olykor értünk, szerzetesekért, hogy életünk valóban egyre inkább az legyen, amire meghívást kaptunk!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

piaristák

piarhírvilág Kezdetét vette a megszentelt élet éve

Rómában november 30-án a délelőtt tíz órakor tartott szentmisén nyitották meg hivatalosan a megszentelt élet évét a Szent Péter-bazilikában. Mivel Ferenc pápa törökországi látogatása miatt nem lehetett jelen, a szentmise főcelebránsa João Braz de Aviz bíboros volt. Ezzel egy időben, szintén ünnepi szentmise keretében nyitotta meg Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Szent István-bazilikában a „szerzetesek évét” az esztendőt jelképező gyertya meggyújtásával, amelyet Labancz Zsolt SP, az FSZK elnöke és Deák Hedvig OP, az MRK elnöke vitt fel az oltárhoz. Az ünnepségre az ország számos pontjáról érkeztek szerzetesek, a rendek, apostoli társaságok képviselői. A misén Peter Turkson bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke koncelebrált. A megszentelt élet éve 2016. február 2-án zárul. SZATHMÁRY MELINDA

Piaristák Európai Fóruma

November 5-7-ig tartották meg a Piarista Rend Generálisi Kongregációja által szervezett harmadik Európai Piarista Fórumot az aragóniai Zaragozában. Az első két találkozó kiemelt témája az iskola (Barcelona) és az evangelizáció (Peralta) volt, ezúttal a világi munkatársak tematikája volt a középpontban. A három konferencia az európai provinciák két régiójának egyesítését készítette elő, egyben a provinciák és iskoláik együttműködésének elősegítését is célozta. A rendezvényen a három spanyolországi, az olasz, lengyel és magyar provinciák képviselői vettek részt. Az első nap a résztvevő provinciák bemutatták saját rendtartományuk társadalmi és egyházi közegét, a világi munkatársak részvételét a piarista munkában. Az előadásokban, szekciókban a kalazanciusi karizma megosztásának sokféle megvalósulása tárult fel. Több provinciában működik a Piarista Testvériség, amelyben világi munkatársak formálisan is elköteleződnek a piarista munkára. A Testvériség közösségeiben élik meg az Egyházhoz való tartozásukat és a piarista renddel való közösségüket szerzetesek részvételével. Léteznek vegyes közösségek is, ahol egy „rendházban” szerzetesek és világi munkatársak, köztük családok élnek egy nagyobb közösségben, meghagyva mind a szerzetesi közösségek, mind a családok autonómiáját. Egyes rendtartományokban határozott időre világi munkatársak képzések után piarista szolgálatokat (minisztériumokat) vállalnak, ilyen módon is elköteleződnek. Szó volt ezen felül a kalazanciusi közösséghez való tartozás egyéb, nyitottabb formáiról is, mint a Kalazancius Mozgalomról (Movimiento Calasanz) és annak különböző provinciákban való megjelenési módjáról, amelybe diákok, családok, öregdiákok is bekapcsolódnak. A találkozó eredményeképp született dokumentum szerint (ez a dokumentum a három konferencia-együttes eredménye): • A piarista küldetést szerzetesek és világiak közösen hordozzák, különböző módon, de közösen felelősek, és a különböző hozzájárulásuk együtt gazdagítja a piarista iskolákat. • Új küldetést fogalmazhatunk meg, melyet a piarista karizmából jövő új válaszokként értelmezünk: a nevelő tevékenységet tágítani kell (társadalmi megújulás, inklúzió, evangéliumi értékek képviselete, keresztény közösségben való elkötelezett élet megjelenítése, a világiak és klerikusok szervezeti együttműködésének új útjainak keresése...); a misszióban való részvételt főleg a piarista keresztény közösség fejlődése által erősíteni kell; a piarista jelenlét erősítése minden provinciában. • Új kontextusban kell magunkat látni: a piarista iskola legyen egyszerre a saját környezetének része és emellett „európaibb” és univerzálisabb. MIKULÁS DOMONKOS

piaristák

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Agócs Andrea, Borbás Péter, Kalász Ákos, Koszticsák Szilárd, Szathmáry Melinda, Piarista Archívum, piarista iskolák ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Szalézi Művek Kft. ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

Tudományos konferencia Vácon

A Váci Piarista Gimnázium és a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára 2014. november 7-én tudományos konferenciát rendezett a váci piarista gimnázium alapításának 300. évfordulóján „Vác és a piaristák 300 éve” címmel. A konferencián felszólalt Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök és Dr. Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott, országgyűlési képviselő. A három ülésszakra osztott rendezvényen előadott többek közt Dózsa Gábor, Hernády Zsolt, Forró Katalin, Juhász Gábor, Koltai András, Maczák Ibolya, Molnár Lehel SP, Szekér Barnabás és Dr. Varga Lajos. Az ülésszakok levezető elnökei voltak: Dr. Varga Lajos segédpüspök (Váci Egyházmegye), Dr. Horváth Ferenc igazgató (Vác Város Levéltára) és Forró Katalin (Tragor Ignácz Múzeum).

Pro Voluntarius-díjban részesült a gödi szakiskola mentor csoportja

Budapestért díjjal tüntették ki Kállay Emil atyát

Dr. Kállay Emil piarista szerzetes, hittanár részére Budapest lelki közösségi életének ápolásáért, az ifjúság vallásos neveléséért és a keresztény szellemiség példamutató terjesztésért Budapestért díjat adományoztak. A díjat Dr. Tarlós István adta át november 17-én emelkedett hangulatú ceremónia keretében a Váci utcai új Városháza dísztermében.

A gödi piarista szakképző iskola mentor csoportja a közjó ellátása, a fiatal generációk önkéntességre nevelésében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Pro Voluntarius díjban részesült. A díjat december 1-jén délelőtt a Pesti Vigadóban Dekiszkyné Fejér Rita igazgató, Turmezei Mónika vezető mentor és Galsa László nevelési igazgatóhelyettes vette át Balog Zoltán minisztertől. A Pro Voluntarius díjat az önkéntesség társadalmi elismertségének növelése, a közösségért, a közjó érdekében végzett önkéntes tevékenység vonzóbbá tétele céljából alapította az Emberi Erőforrások Minisztériuma. szathmáry Melinda

Napelemes rendszer telepítése a budapesti Piarista Központ épületére

A budapesti Piarista Központ 2011-re teljes körű felújításon esett át, energetikai szempontból azonban még fejleszthető. A projekt célja, hogy megújuló energiaforrásokkal csökkentsük az intézmény energiafüggőségét, ezáltal a fenntartó szervezet kiadásait. A projekt megvalósulása esetén az intézmény éves villamos energiaszükségletének közel 25%-a lenne biztosított napenergia felhasználásával. A tervezett fejlesztés keretében az épület déli és nyugati tetőszerkezetére egy háztartási méretű kiserőmű kerül telepítésére. Ez összesen 198 darab napelemet jelent, amelyek névleges teljesítménye összesen 49,5 kW. A rendszer az előzetes felmérések alapján éves szinten 59400 kWh fogyasztást fedezne. Ez a fejlesztés nem csupán költségcsökkentő hatású, kimutathatóan mérsékli a környezeti terhelést is (széndioxid-kibocsátás). A projekt finanszírozása 85%-ban a KMOP program forrásából, 15% önerőből történik. A projekt tervezése, előkészítése 2013. november óta tart, a közbeszerzést várhatóan 2015. januárjáig lebonyolítjuk. A kivitelezési munkák 2015. február és 2015. április között zajlanak majd terveink szerint. Rácz Márta

piaristák

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és

tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

koltai andrás

Nemzeti viselet A kiegyezés előtti években, amikor a politikát még az osztrák monarchista szellem uralta, a magyar nemzeti mozgalom elsősorban a ruházatban mutatkozhatott meg. „Mindenki lázas rohammal zsinóroztatta és sújtásoztatta ruháját” – írta Váry Gellért piarista. Ez látszik Chmelányi József pesti piarista és tanítványai ruházatán is. A tanár reverendája fölött zsinóros kabátot visel, a fiúkon pedig csizma, mente és dolmány van. A három fiú: Pilaszanovics Dezső, Peláthy Béla és gróf Keglevich Gyula 10-11 évesek voltak. A közös kép azért készült róluk, mert a kor szokásai szerint a piarista konviktus úgy működött, hogy egy-egy tanárral együtt, annak előszobájában néhány jobb módú diák lakott, akikkel így tulajdonképpen „magánnevelőként” foglalkozott. A felvétel a magyar fotográfia egyik úttörőjének, Simonyi Antalnak Al-Duna sori (Belgrád rakpart 3–4.) műtermében készült.

Tündérmese Debrecenben

1907

A debreceni piarista gimnázium 1907-ben új zászlót kapott, amely a Miasszonyunk iskolanővérek és növendékeik művészi kézimunkájával készült. A zászlószentelési ünnepség a debreceni katolikus társadalom nagyszabású demonstrációja volt. Május 9-én reggel díszmenet indult a megyeházáról, amely a „tündérmesék ragyogását valósította meg”. Díszegyenruhás rendőrök, katonazenekar, dalárdák, és a katolikus iskolák diáksága követte egymást. A képen a piarista gimnázium kisebb tanulói láthatók, őket követve pedig Hegyi János végzős diák díszmagyarban viszi a fölszentelendő zászló rúdját negyven szalaggal, amelyeket fehér ruhás kislányok tartanak. Ezt követték a zászlószalagok és maga a zászló, majd az előkelőségek virágokkal díszített fogatai. A menet célja a Szent Anna templom volt, ahol a szentmise után a szomszédos gimnázium udvarán történt meg maga a zászlószentelés. (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok)

piaristák

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok, XXXII/25.)

1866

t é m e k s c Ke

kban o m á évsz e t e n törté a l o ta isk s i r a i ap koltai andrás összeállítása 1715. január 10.

Koháry István Pozsonyban kiállította végleges alapítólevelét a kecskeméti piarista kollégium számára. 1715. január 27. Elindultak Nyitráról Kecskemétre az első piaristák Majthényi Domonkos vezetésével. 1715. február 21. A piaristák megkezdték a tanítást a kecskeméti katolikus elemi iskola épületében, a ferences kolostor mellett. 1716. augusztus Rosinszky Ambrus színielőadást rendezett az iskola előtti utcán, amelynek közjátéka arról szólt, hogy egy helybeli cigány kocsis mindenáron látni akarja a piaristák „komédiáját”. 1724. november 23. A piaristák használatba vették rendházuk új épületét. 1735. június 5. A piarista templom szentélyének és altemplomának fölszentelését nyilvános teológiai díszvizsgával, elsőmisével és színjátékkal ünnepelték. 1765 Elkészült a templom tornya. 1825–1832 Novák Dániel budai építész terve szerint új gimnáziumi épület készült a templomtól délre. 1849. június Haynau táborszernagy a piarista rendházat katonai kórház céljára foglalta le. 1849. október A piaristák ismét megkezdték a tanítást a négyosztályosra csökkent gimnáziumban. 1859. október 1. A piaristák visszakapták teljes rendházukat, ahol megnyílt a gimnazista korú piarista növendékek stúdiuma, és ezzel párhuzamosan a gimnázium ötödik osztálya. 1860 A gimnázium új épületrészének cserepezése közben Bonyhády István megyefőnök letartóztatta Beretvás János kőművesmestert és többször is szétkergette a segítőket, mert munka közben a Szózatot énekelték. 1893–1894 Fölépült a gimnázium Sas (később Horváth Cirill) utcai, déli épületszárnya. 1933. december 4. A gimnázium átköltözött az új, Hültl Dezső által tervezett épületébe, a régi gimnáziumot pedig a rendház számára alakították át. 1942. augusztus 1. A gimnáziumot hadikórháznak rendezték be. 1944. október Kecskemét teljes kiürítésekor a piaristáknak is el kellett hagyniuk rendházukat, amelyet 1945. október 15-ig a szovjet csapatok használtak. 1947. tavasz A szovjet hadsereg kivonult a gimnázium súlyosan megrongált és bútorzatától megfosztott épületéből. 1948 A kecskeméti gimnázium és diákotthon állami kézbe került, de csere folytán az akkor diákotthonként használt rendházi épület helyett az akkor rendháznak használt régi gimnázium került állami tulajdonba. 1948. július 29. A piarista templom plébániai rangra emelkedett. 1950. június 9. A kommunista hatóságok a kecskeméti rendházba deportálták a siklósi és máriagyűdi ferenceseket. 1950. szeptember 18. Az egyház és állam közti megegyezés értelmében ismét megnyílt a kecskeméti piarista gimnázium és diákotthon. 1956. október 28. Miközben a kommunista kormány pártján álló kalocsai magyar ezred könnyűfegyverzettel lőtte a gimnázium épületét, egy piactéren álló szovjet tank két ágyúlövéssel súlyosan megrongálta a templom tornyát. 1967. október 23. Lukács László osztálya (IV/a) hittanóra végén elénekelte a Himnuszt, és emiatt rendőrségi nyomozás után a hatóság Farkas Attilát és Sváb Gusztávot (akik sötét öltönyben voltak) kizárta az ország valamennyi középiskolájából, Kangyal Györgyöt és Bisztrai Tibort pedig eltávolította a gimnáziumból. 1970. okt. 3. Megnyílt az új diákebédlő, amely Perczel Dénes és Osztie György terve szerint épült meg. 1992 Megszűnt a piarista gimnázium épületében működő állami Jókai Mór Általános Iskola, amelynek diákjait és tanárait a piarista iskola vette át. 2012 A Congregatio Jesu (angolkisasszonyok rendje) átadta kecskeméti (Czollner téri) iskolájának tulajdoni és fenntartói jogait a piarista rendnek, és ezáltal az iskola egyesült a piarista gimnáziummal és általános iskolával.

piaristák

hivatás

SZABÓ LÁSZLÓ SP: Gyógyírt kívánunk nyújtani egy komoly társadalmi sebre szabó lászló atya szeptember óta sátoraljaújhelyen tevékenykedik; a gödi szakképző iskola egykori igazgatója és egyben korábbi szegedi házfőnök immár az elesetteknek, a perifériára szorul-

taknak épít közösséget, különös tekintettel a roma fiatalokra, családokra. új feladata, küldetése kapcsán beszélgettünk egy ködös novemberi napon.

– Mit kell nagy vonalakban „előéletedről” tudni? 1995-ben érettségiztem, majd rá egy évre beléptem a piarista rendbe, ahol 1997-ig novícius voltam. Ezt követően Budapesten teológiát tanultam, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Sapientián szereztem magyar-hittan szakos tanári diplomát. 2003-ban szenteltek pappá, előtte egy évvel korábban tettem örökfogadalmat. Egyik tavasszal Guba András, akkori gödi igazgató szólított meg, hogy egy közelgő lelki napra csoportvezetőre van szüksége. Így tartottam lelki napot egy kőműves osztálynak, ami mélyen megérintett. András hívott Gödre tanárnak is, ahol hittant oktattam heti hat órában. Az egyetem elvégzését követően magyartanár, majd osztályfőnök lettem, nem sokra rá pedig igazgatóhelyettes és végül igazgató, amely tisztséget 3,5 évig töltöttem be. – Mi az, ami igazán megfogott, inspirált a gödi iskolában? Az elesettség, az egyfajta „út szélére sodródás”, amivel egy szakmunkásképzőben jócskán lehet találkozni…ezt én őszintén tudom csodálni, mellé tudok állni, felszabadítja kreativitásomat…Az élet (fel)ébredését, a születését is nagyon tudom ünnepelni. A gödi közösségünk egyre növekedett, amelyhez egy nagyfokú természetesség is társult. A gyerekek is igaz módon, „kitették”, megmutatták magukat…Ezzel jól lehetett dolgozni s együtt élni. – A cigánysággal hogy kerültél kapcsolatba? Igazán nem tudom, mikor és hogyan is történt…nem volt velük határozott, „erős” találkozásom, inkább különféle megszólítódásaimra emlékszem…Az első markánsabb élmény a papszentelésem előtt ért, és a Miskolcon élő Hoffer József SJ által tartott lelkigyakorlathoz

piaristák

köthető, aki Körömben és Girincsen már foglalkozott cigánypasztorációval. A lelkigyakorlat utolsó napján elvitt néhány ilyen családhoz, akikkel hosszasan beszélgettünk, emellett Józsival is összebarátkoztunk. El tudtam magam képzelni akkor egy ilyen szerepkörben, de utána jött Göd, ahol az elesettséggel való találkozást meg tudtam élni. A lelkigyakorlat azért is volt fontos, mert utána elmentem Körömbe első szentmisét mondani a cigány fiatalok körében, ahová elvittem a kispapokat rekollekcióra. Mély nyomokat hagyott bennem e nap: Krisztus király ünnepe volt, s mi táncoltunk, énekeltünk ezekkel a fiatalokkal…utána átmentünk abba a közösségi házba, ahol a helyi cigányság egy külön bulit rendezett számunkra, amely elképesztő jól sikerült, mélyebb barátságok is születtek itt. A gödi igazgatóságot követően alkalmam volt egy fél évig gondolkodni az előttem álló feladatokról, lehetséges utakról. Ekkor született meg bennem az a gondolat és igény, hogy szeretnék huzamosabb ideig cigányok közt élni „életvitelszerűen”. Így találtunk rá a Molnár Gál Bélához köthető balajti misszióra Edelény mellett. Bélát a Piarista Pedagógiai Napokról ismertük már, aki nős diakónusként egyházi közösséget szervez immár hat éve. Az ő munkájába kapcsolódtam be „káplánként” kb. három évvel ezelőtt. Ott éltem Edelényben a plébánostól kapott kis lakásban, amely a cigánynegyeddel határos utcában volt található. 2012 március 25-ét írtuk, Gyümölcsoltó Boldogasszony napját, mikor ez a szakasz elkezdődött… (Itt jegyzem meg zárójelben, hogy a sátoraljaújhelyi munkát pedig 2014. augusztus 15-én, Mária mennybevételének napján kezdtük meg, így ezt a küldetést Mária oltalmába ajánlottam.)

– Hogyan telt egy napod a helyi roma közösségben? Minden reggel kimentem a faluba, ahol általában egy egész napot töltöttem. Délelőtt családokat látogattam, amely a gyakorlatban 4-5 famíliát jelentett. Idővel híre ment jelenlétemnek, s egyre többen lettek érintettek. Hívtak siratóra, családi gubancok megoldására, kórházba… Délután a gyermekeket tanítottam vagy a helyi kápolnában vagy helyben, náluk. Szerdánként volt a játékos formába „varázsolt” hittanóra napja mesékkel fűszerezve a kápolna udvarán vagy az épületben hideg esetén. Anyák napjára, elsőáldozásra készültünk együtt, házasságrendezések, oratórium is színesítette a palettát… Ez az időszak négy hónapot jelentett, amely alatt építettünk egy kápolnát is a korábbi iskolaépület átalakításával. A kétkezi munkában a helyi cigány férfiak és magam is részt vettünk. A kápolna a folyamatosan épülő közösséget szimbolizálta számunkra, amelyet elmenetelemkor egy nagyszabású ünnep alkalmával megáldott az Érsek atya. Mély hálát éreztem az Úristen iránt, hogy részesévé tett e születési folyamatnak. Életem talán legszebb szakaszaként gondolok vissza rá, amely igazából megnyitott engem, s lelkessé tett. Örömmel töltött el az a megtapasztalás is, hogy a cigánysággal kapcsolatos törekvéseimmel nem vagyok egyedül a renden belül. – Ez a törekvés miben mutatkozott meg a piaristák részéről? Évek óta kimondott vágy, hogy a romákkal és mélyszegénységben élőkkel komoly szinten szeretnénk foglalkozni. Elkezdődött egy kétéves „szülési folyamat” szegedi házfőnökségem alatt a hogyan, miként és hol kérdésében. Végül több felmerült lehetőség (Borsod, Kanizsa környéke stb.) után Sátoraljaújhely mellett döntöttünk egyfelől azért, mert komoly gyökerekkel rendelkezünk e helyen; van egy templomunk egy ragaszkodó, minket szerető közösséggel, egy működő jelenlétünk a kollégium formájában. A városban jól ismerik a piarista rendet, földekkel is rendelkezünk… Emellett Sátoraljaújhelyen nem kis létszámban élnek cigányok, akiket eddig még az egyház részéről nem szólítottak meg. Úgy érzem, bármit teszünk, azzal látható és hallható módon gyógyírt keresünk és nyújtunk a társadalom egyik sebére. – Hogyan készültél erre a munkára, milyen konkrét célokkal, „akciótervvel” érkeztél a városba?

Eddig elmondhatom, hogy a partraszállás megtörtént, a hajó kikötött… A terv készen áll, hosszas beszélgetések és konzultációk mentén született egy íróasztal mellett. Jelenleg keressük a megfelelő (munka)társakat és embereket, akik ismerik a város adottságait, problémáit, lehetőségeit. Akik nap, mint nap ebben a sűrűben élnek és tevékenykednek. Nem a megoldást visszük és kínáljuk egyelőre, hanem szövetségeseket szeretnénk találni, akikkel közösen tehetünk az elesettekért, leszakadókért. Amit fontos megemlítenem, hogy egyelőre az iskolarendszer keretein kívül szeretnénk a gyermekeket és a fiatalokat megszólítani. Erre jó szó a „tanoda”, amely délutánonként lehetőséget nyújt arra, hogy segítsük őket a tanulási folyamatban, fejlesszük őket, játsszunk velük. Egyfajta közösségi házként is üzemel, ahol megélhetik a közösségben való létet, amely a piarista küldetés egyik alapja. Egyben közösséget kínálunk munkatársainknak is (piarista egyházi közösséget), akik csatlakoznak hozzánk ezen az úton. Fókuszban főként a gyermekek és a fiatalok vannak, de tágabb körben is gondolkodunk, amely a szülőket és az egyházi közösséget is érinti, erős spirituális jelleggel, tartalommal. – Mit fogalmaznál meg közeljövőbeli vízióként? Talán azt, hogy 1-2 éven belül a helyi cigány közösségek pl. eljárnak misére, megismernek minket és rajtunk keresztül az Úristen üzenetét. És ezek a misék mind a magyarok és a romák által látogatottak legyenek, nincs „külön bejáratú” szentmise… Ismerjék meg egymást, ünnepeljenek közösen, figyeljenek kellő érzékenységgel… ezáltal gyógyul egy társadalmi seb. Alapvetően mi nem csupán a cigányokhoz, hanem az EMBEREKHEZ jöttünk el… akiknek fontos az, amit mi piaristák hozunk mind spirituális, mind gyakorlati oldalról. Szathmáry Melinda

piaristák

Piarista

Drámatagozat Kanizsán

Mihály Péter: a színház nem cél, hanem eszköz mihály péterrel a hevesi sándor színház színész-rendezőjével, a nagykanizsai piarista gimnázium

drámatagozatának egyik alapító-vezetőjével, színészmesterség tanárával beszélgettünk a taní-

tásról, a tanulásról egy kávé mellett a nemrég nyílt „kantinban.” horváth gábor interjúja.

– Számoltad, hogy épp öt éve indult el a drámatagozat a nagykanizsai Piarista Gimnáziumban? Milyen tapasztalataid, érzéseid vannak az elmúlt fél évtized kapcsán? Valóban, immár öt éve az életem egyik legfontosabb része a gyerekekkel való foglalkozás…és immár öt éve a Piarista családhoz tartozhatom…Tudod, szinte ennyi idő után sincs olyan nap, hogy amikor megérkezek az iskolához, ne pillantanék rá a domborműre: „Itt tanult Deák Ferenc”, s ne gondolnám végig, hogy a piaristák több mint 400 éve tanítanak… Mi ehhez képest az én kis öt évem? Persze közben született két gyermekem, s most várjuk a harmadikat… De visszatérve, ez az évforduló remek alkalom, hogy áttekintsük, mit sikerült elérni a kitűzött célokból, s mely területeken kell előbbre lépnünk, illetve ha szükséges, irányt váltanunk. Meggyőződésem, hogy igazi eredményt csak közösségben dolgozva és közösségben gondolkozva érhetünk el. Így az egyik legfontosabb tényező és bizony nem könnyű – valljuk meg, néha nem is zökkenőmentes – feladat volt a megfelelő tanári kar felállítása. Most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy végül sikerült egy olyan csapatot a piarista gimnázium kötelékébe csábítani, akik garanciát jelenthetnek a drámatagozatra érkezőknek, mind szakmai, s mind emberi alapon. Bali Judit igazi „anyukája” a tagozatnak, bizalommal fordulhatnak hozzá nehézségeikkel a kifejezetten érzékeny életkorban lévő hallgatók és a szervezési feladatokkal az óraadó tanárok is. Tájékozott, képzett. Szívember. Kelemen Márta, a kaposvári színművészeti egyetem beszédtanára a kezdetektől velünk van, s mára neki is sikerült úgy alakítania külső körülményeit, hogy azt a fantasztikus felkészültséget – nem sorolom fel diplomái számát, legyen elég annyi, hogy tanít vagy tanított többek között a Vígszínházban, a Nemzetiben, Marosvásárhelyen – igazán a hallgatók javára fordíthatja. Úgy 10

piaristák

tűnik, Debrei Zsuzsa személyében is megtaláltuk azt, aki a hangképzés területén nemcsak szaktanárként és művészként, hanem szinte terapeutaként is tud a gyerekekhez fordulni. Kevés olyan pedagógus van az országban, akinek lassan 20 éves kőszínházi tapasztalata mellett szakirányú, a hangképzést magába foglaló diplomája is van. Itt az a nehézség, hogy aki énekel, játszik, az általában nem „tanult tanítani”. Az énekhangot fejleszteni pedig nem illik például pontos anatómiai ismeretek nélkül, csak úgy, érzés után. Aki pedig rendelkezik ilyen végzettséggel és tudással, az nem gyakorolja napi szinten, élesben az előadó művészetet. Zsuzsában mindez együtt van, nagy nyereményünk. Az elmúlt időszakban a Hevesi Sándor Színház jóvoltából nekem is sikerült olyan konferenciákon, workshopokon részt vennem, – eleinte csak résztvevőként, majd előadóként is – melyek speciálisan a színházi és színházzal nevelés köré szerveződtek. Őszintén örülök, hogy éves szinten előadásaim harmada kifejezetten a középiskolásoknak szóló, interaktív produkció, melyek folyamatosan elősegítik, hogy minél többet tudhassak meg a „Z generáció” képviselőiről. Igyekszem ezen újdonsült tapasztalataimat napi szinten hasznosítani. A csapat tehát összeállt, mára talán minden adott ahhoz, hogy megfelelő táptalajt biztosítsunk a minket bizalmukkal kitüntető tanulók tehetségének kibontakoztatásához. – Milyen tematika szerint épül fel a négy éves képzés a drámatagozaton?

Mint a fentiekből bizonyára kiderül, a beszéd, ének, és mozgás készségszintű fejlesztése mellett az alakulóban lévő személyiségeknek a lehető legszélesebb spektrumban történő gazdagítása a fő feladatunk. Hogy megismerjük, megszeressük magunkat teljes valónkban. Ha megértjük, mi történik velünk, akkor jobban megértjük és elfogadjuk, mi történik a másikkal, a szűkebb és tágabb értelemben vett közösségünkkel. Ha látjuk, hogy milyen összetett folyamatok mennek végbe akár a legegyszerűbb emberi át- és megélt pillanatban is, akkor talán sokkal pontosabban tudjuk elhelyezni a magunk kis homokszemét az élet sivatagában. Változatos, különböző játékokon keresztül, de mégis ugyanazért az állandó célért dolgozunk: megpróbáljuk a lehető legtöbb helyzetben górcső alá venni magunkat. Maga a színház ugyanakkor már nem cél, csupán eszköz. A tanulási folyamat eszköze. Hozunk létre ugyan előadásokat és vizsgákat, de itt sosem azt tekintjük célunknak, hogy a végeredmény ezt és azt a hatást váltsa majd ki a közönségből. A fontos az, hogy közben mi történik velünk. A cél maga a játék, a szó legnemesebb értelmében, komolyan vett játék, mint a legkönnyebb, legszórakoztatóbb tanulási forma, ami csak létezik. – Milyen jellegű foglalkozások váltják egymást egyegy drámás tanuló négy éve alatt? Az első fél évben megpróbáljuk megtalálni mindenkinek a „saját hangját” és a később alapnak vett közös minimumot. A kíváncsiságot, tiszteletet, figyelmet, melyhez aztán minden körülmények között tartani fogjuk magunkat. Ez egyébként csoportonként más és más is lehet. Egyéni és csoportos improvizációs gyakorlatok segítségével kiépítjük azt a bizalmi légkört, melyre a későbbiekben építhetünk. Hiszen a drámajátékokban, a színházban épp az a lényeg, hogy a legbelsőbb valónk keressük meg, s tárjuk ki. „Tizenegynéhány” úgymond összekerült, életkorából fakadóan amúgy is kissé bizonytalan és zárt kamasz esetében ennek nem lehet nekiugrani. Ezért szükséges a – csúnya szóval élve – egyféle „szintre hozás”. Aztán az újabb félévben és másodikban már beljebb megyünk: próbálunk konkrét jeleneteket, akár egész darabokat is. Mindig a csapathoz választom a témát, soha nem fordítva. Itt még szinte mindegy is mi az, csak igazán érdekelje, szórakoztassa a csoportot. Ez általában egyébként valami könnyebb nyelvezetű, de témájában elég „erős” anyag szokott lenni. Harmadikban már rátérünk a veretesebb szövegekre, hisz eddigre megtanultuk kezelni, kimutatni az érzelmeinket, jöhet tehát a következő lépés, hogy mindezt egy archaikus,

szinte idegen nyelven is képesek legyünk megtenni. A fontos azonban itt is a bejárt, megtett út, nem elsősorban a végeredmény. Ha az eltöltött idő „igaz” volt, ha kíváncsiak voltunk egymásra, a világra, magunkra, anyanyelvünkre, az eredmény úgyis kis csodák halmaza lesz. Végül negyedikben, mikor már ismerjük egymás rezdüléseit, mikor már tudunk, merünk, s valóban szeretünk is együtt játszani, létrehozunk valami igazán belőlünk jövő, „összművészeti” előadást zenével, mozgással. Ha lehetséges, itt saját magunk írjuk a darabot is. Idén a végzősökkel minden esetre erre készülünk… - Jól érzem, hogy viszonylag sok az improvizáció a munkátokban? Az alapvető dolgokban egyáltalán nincs rögtönzés. A „MIT?” szinte teljesen kötött, felépített. A „HOGYAN?” persze változik. De ez utóbbinak egy drámaóra esetében talán muszáj is rugalmasnak lennie. Ha a gyermeket abban akarom segíteni, hogy merje igazán megélni a szorongásait, vagy ami talán még nehezebb manapság, az örömét, akkor nem lehetek érzéketlen a napi hangulatára. Mindig ott helyben kell megtalálni vagy megpróbálni megtalálni az utat az adott pillanathoz. Ez – természetesen most milyenségi és nem minőségi különbségről beszélek – nem mehet át egy olyan szigorúan vett tanórába, ahol egy bizonyos témát kell, így vagy úgy belepasszírozni a tanuló fejében lévő katalógusba, hogy aztán azt később onnan az előkereshesse, mikor szüksége van rá. Itt a lényeg kicsit fordítva van: a drámatanár inkább „output” mint „input” csatlakozóként funkcionál. – A Színművészetire felkészítitek a gyerekeket? Színészek, művészek lesznek, akik a drámatagozatra járnak? Nem feltétlenül, de lehetnek. Ha igazán színészek, művészek akarnak lenni, persze azok lesznek nélkülünk is. Természetesen vannak ilyen jellegű foglalkozások, de a „felkészítés” inkább járulékos haszon, a tanórákon ez jórészt indirekt módon történik, nem ez a főprofil. Nem mondom, büszkék vagyunk, hogy került már be színművészetire, jó nevű színiiskolába, televízióba tanulónk, de a kifejezett felkészítés nem az óra anyaga, arra külön kerítünk sort. Persze aki színész, előadóművész akar lenni, a lehető legjobb helyen jár nálunk, hisz minden, amivel foglalkozunk, elősegíti az előbbre jutását. De ugyanan�nyira fontos, hogy önmagukat kifejezni tudó, megnyerő, érthetően beszélő, magabiztos emberkéket engedjünk útra a közösen töltött négy év után, ahol mindenki pontosan annyit fejlődött, amennyit szeretett volna! Azzal bíztatjuk magunkat, hogy – sajnos, nem sajnos – a 21. századi „emberpiacra” sem árt egy kis felkészítés, akár direkt, akár indirekt módon. Mihály Péter – Horváth Gábor

piaristák

Éhségek és angyalok bolyongok kecskeméti rendházunk (volt) kertjében… viszik át az ebédet a konyháról

a menzára, vonulnak a diákok folyosónkon, most nem ordibálnak; valaki a szemetes-

konténerben keres még hasznosítható dolgokat. magyarországi esős, nyálkás adventek, erdélyi és kárpátaljai havas, hideg karácsonyok…

A láthatatlan angyal Mindenkinek van első karácsonya. Régi, egyszerű (fél)házunk, szüleim szobájának becsukott ajtaja, aztán – arcukon a meglepetéskészítő sejtelmességével – kinyitják: benn csillogás, és angyalhaj, és gyertyák, egy zöld fa, alatta pár kis fényes csomag! „De hát ez nem volt itt!” „Az angyal hozta…” „Angyal?” „Már elrepült…” Talán vacsoráztunk is, mi gyerekek meg sokáig, boldogan játszottunk… Az elmaradó angyal Később aztán felvilágosultam, elmaradt az angyal, maradtunk mi, kis erőfeszítéseinkkel. Még a fa díszítése volt a legklas�szabb… Anyám sötétedéskor énekelte a „Mennyből az angyal”-t, mi kamaszfiúk feszengtünk, apám – református lévén – komolyan-békésen hallgatott. A mindennapi életünkből is kikopott az ünnep. Szégyelltem és szégyenkeztem emiatt. Az ajándékok nem töltötték be a terpeszkedő zajt és ürességet, nem feledtedhették a mindennapi rutint és ütésváltásokat. Az éneklő angyal Csak piarista kispap koromban kezdődött számomra az advent vasárnapesti koszorúgyújtás és éneklés. Isten nem jelent meg, sem az angyal. De gondoltunk Rá. Kicsit elérzékenyülve, kicsit a pásztorok hetyke kacagásával. Ezt azóta is, minden adventben – saját család híján – diákjaimmal megtesszük. Átmelegedve. Gondolva Rá… (Emlékeztek?) Az éhező angyal Kárpátalján voltam, az Ungvár körüli falvakban miséztem, „kisegítettem” karácsony táján, az iskolai szünetekben. Egyik este egy erősen fázó, stoppos fiút vettem fel, hazafelé tartott. Kopott, vékony zakó, egész nap a határnál lézengett így, hátha akad valami. De még nem züllött le. Az alig kivilágított falukon suhantunk át, már amennyire egy Trabant suhan. Beszélgettünk. A jobbmódú házak ablakaiban itt-ott kivilágított karácsonyfa. Bámulta, szeme-lelke rájuk tapadt. „De szép!” – mondta halkan, de elementárisan. Pedig csak egy átlagos fa volt, az is a gazdagoké… Számára Csoda. A falujukba értünk, otthon már részegek voltak, ment a buli; nyomorgó, de hangos koreográfiában. Nekiadtam a kabátomat, de nem fáztam emiatt. Egyébként valószínűleg eladták. Soha nem találkoztunk azóta.

piaristák

A műangyal Újabb évtizedek, a Brave New World hömpölygésében, advent előtt már felcicomázva az üzletek, utcák, karácsonyra hergelve bennünket. A jóléti világ kelet-európai megvalósulásában. Műmikulások, műangyalok, műmosolyok, műfogsorok. Programok, forgatókönyvek számító(gépes) lefuttatásai bennünk, manipulált vásárlókban. „Oh happy Day”, oh „Silent Night”, izzadva – és eleve frusztráltan – a bevásárlóközpontokban... Rosszabb, mint Godot-ra várni Beckett tragikomédiájában. S közben egyre elégedetlenebbek vagyunk ajándékokkal, egymással, életünkkel. Teljesíthetetlen elvárások, biztos csalódások, stresszes infarktusok. Karácsonykor az ördög is vigyorog… vakító biznisszel! Milyen messze kerülünk egymástól és Istentől?!… A Látogatás Nemigen találom a helyem a „meghitt” karácsonyi ünneplésekben. Mert „akkor” hideg volt és magány és trágyaszag. Szeretek egyedül járkálni a kertben vagy a ház előtt, közben hallva (és kissé irigyelve) mások ünneplését-boldogságát. Betlehemre gondolok, annak hidegségére. Számomra a karácsony: a „kutyaólak csöndje”.

Miért akarta így (mert abban biztos vagyok, hogy nem csupán elviselte)? A kenyér csendje. A köztünk így élő Isten csendje. Mélységes, mélységeket kitöltő, vérző boldogsága. Ezen tűnődöm évek óta, csendes, kopár boldogságban… Kóbor kutyák alázatával. A testnek szüksége van a megfelelő táplálékra. Zaklatott idegrendszerünknek a nyugalomra. Lelkünknek az imára. A „meleg csendre…” (Simone Weil szavaival, aki éhenhalt London bombázásakor.) Meg is kapjuk, csak nem akkor sajnos, amikor kampányolunk rá. Esetlegesen, váratlanul. Elhagyatottságunkban és mégsem elhagyatva. „De szép!” sárközi sándor sp

Lámpás volt reszkető kezemben – És rongyolt lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjúság: Éreztem az Isten-szagot S kerestem akkor valakit. Ady Endre: A Sion- hegy alatt

Deus ipse veniet1 Alig pirkadt még. A sűrű homály rátelepedett a lelkekre. A fák görnyedten hajoltak súlyos terhüktől. A csend most nyomasztónak tűnt. Leple alatt apró feszültségszikrák nyújtóztak. Az öreg kalyiba falát kormosra festette a gyertya lángja. Elizeus testvér imára kulcsolta kezét. Két megfáradt fakéreg ölelkezése. Némán mozgott az ajka: „Lásd meg, lelkem, Krisztus kegyes és diadalmas arcát! Oly régóta várlak…” Visszafojtott lélegzettel figyelt befelé, mint ki azonnali válaszra vár. Napok óta titkok nesztelen lépteit vélte hallani. Néha lopva az ajtóra nézett. Várt. Mint egész életében mindig. Törékeny léte örökös advent volt. Ahogy a kinti világ sötétje terjeszkedett, az ő szívében egyre nőtt a fény. Sovány arcán óvatos mosoly ömlött szét. Szája lassan, nehezen formálta a szavakat: „A lélek alszik…téved… dermed. Fel kell ébresztenünk!” – Ne csüggedj! Észre sem vette, hogy ezt már kiáltotta. – Annyi a fájdalom, oly tapintható a reménytelenség! Megkínzott arcokat látott maga előtt; bűntől roskadozó emberteremtményeket, szánalmas, gyötrődő lelkeket… Még szorosabbra fonta göcsörtös ujjait. – Jöjj el, Messiás! Tisztítsd meg a világot, nyisd meg a lelkeket, s ültesd beléjük szereteted drága magját! Vágyakozunk utánad, de az ember gőgös, megvallania ezt oly nehéz! Szomjasan, tévutakon bolyongva keresi a vigaszt hozót, mindegy kit, csak hírtelen jött vágyát csillapítsa… csak a jelent, a tünékeny pillanatot élje túl. Elizeus fáradtan karjára borult. – Oktalan ember! – motyogta erőtlenül. Állj meg! Ne menj tovább! Akit igazán keresel, közel van hozzád, nálad van, benned lakozik. Hisz régtől ő a remény, a megvalósult vágy, világosságod a sötétben. Ő az Üdvözítő, a hőn áhított Messiás. „Harmatozzatok, égi magasok!” kertészné tóth éva Isten valóban el fog jönni

piaristák

egy tantárgy, és ami mögötte van

BUDAPEST

legendás latin

„…quamquam ridentem dicere verum / quid vetat? ut pueris olim dant crustula blandi / doctores, elementa velint ut discere prima…” / …ámbár tiltja-e bármi,hogy mosolyogj, / és közben mondj igazat: hisz a mester / is süteményt ad a gyermeknek, ha betűkre tanítja …;

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu

Horatius: Serm. I, 1, 24-26

Ha a latintanításról kérdeznek, akkor az egyik legnagyobb ókori költő, Horatius fenti szavai jutnak eszembe. A régi latintanárokról (különösen a kegyes atyáknál) a szigorúság, a vasfegyelem és a komorság jut egy átlagdiák eszébe. Legendák járnak körbe az öregdiákok között, hogy milyen is volt az, amikor valaki minden szabadidejét a latin nyelv tanulására fordította… Manapság a helyzet kicsit megváltozott. A latin nyelv ugyanolyan szép és komoly, mint eddig az elmúlt évezredekben, évszázadokban és évtizedekben, ám hozzáállásunk alakult vele kapcsolatban („laudamus veteres…”). Iskolánkban az elmúlt évtizedekben (második) nyelvként választható latint sokan tanulták, különböző eredményekkel: használták azok, akik orvosok lettek, akik jogásznak szegődtek, s időről-időre egy-egy versenyben is szépen helytálltak. Aztán eljött az Úr 2001. esztendeje, amikor már olyan kevesen választották a latint második nyelvként (hiszen alternatívaként az „élő” nyelvek álltak), hogy az igazgató úr gazdaságtalannak tartotta a csoport elindítását. Ekkor jött Bartalis Mónika tanárnővel az ötletünk: ha kötelező második nyelvként nem választják a latint, akkor nem kötelező harmadik nyelvként hátha többen választanák. Meg is hirdettük heti két órában: így rögtön 33-an jelentkeztek… Ez a rendszer azóta is működik. Sokan kezdik el, az évek során van, aki le is adja, de mindig marad egy csoport 12-re, aki már komolyan gondolja, s szépen tanulja is a latint. Bár az latinórák mindig a 0., 7. (esetleg 6.) órák időpontjában vannak („csak 14

piaristák

elszántaknak”), a jelentkezők imponáló eredményeket is elérhetnek: nyelvvizsgát tehetnek (középfokút, sőt akár felsőfokút is!), országos és nemzetközi versenyeken kiemelkedően szerepelhetnek. Annak ellenére, hogy nem kötelező. Persze a megkezdett éveket „végig kell csinálni” (ez néha nehéz), de aki kitart, tanul, az jó eredményeket és szép sikereket is magáénak tudhat. Iskolánkból szinte minden évben van döntősünk az országos versenyeken (Ábel Jenő Verseny és OKTV); számos diákunk tölthetett egy-egy hetet Cicero szülővárosában, Arpinóban egy nemzetközi latinverseny résztvevőiként. Aki igyekszik, tizenkettedikre nyelvvizsgázhat: a felkészülés nem kíván borsos árú plusz nyelviskolai órákat, csak egy adag személyes elszántságot és szorgalmat. „laudamus veteres, sed nostris utimur annis…” dicsérjük az ősöket, de saját korunkban élünk…

Ovidius: Fasti I. 225

Azt gondolnánk, hogy a latin „holt nyelv”, mozdulatlan, a kevés időnket sokkal jobb dolgokra is fordíthatnánk. De nézzük meg ezt alaposabban! Holt nyelvnek azért nevezik sokan, mert már

PIARISTA ISKOLA Budapest nincs olyan nép, akinek ez az anyanyelve. Ez igaz: nem születik senki sem „latin”-nak. Ugyanakkor hogy lenne „holt” az a nyelv, amely már majd’ 3000 éves, legalább 2000 éve folyamatosan írásra és beszédre használták, folyamatosan új és új művek születtek ezen a nyelven, s még ma is új szavakkal gazdagodik, s minden modern gondolatunkat ki tudjuk segítségével fejezni? S melyik az a nyelv, amelyhez annyira sok színes érdekesség, izgalom, emberi erény és gyengeség kapcsolódik? Melyik az a nyelv, amely az orvostudomány, a jog vagy a történelem vázát és gondolkodásmódját adja, amely nélkül nem lehet e tudományterületek határát átlépni? S mely nyelv az, aminek szavaival a római jog, a latin szónoklat és költészet, a történelem hősei mellett képes megszólalni a pápa, Micimackó, Asterix és a kaporszakállú professzor? Ilyen értelemben már nem világnyelv, de világok nyelve…

itt tere a szépségnek: Cicero beszédei, Ovidius versei, Catullus vígjátékai gyönyörűek, emberiek, aktuálisak. Van itt tere az izgalmaknak: a csataterek, a hálószobák, a történelem intrikái mind jelen vannak. Van itt tere a tudományterületeken átívelő kérdéseknek: nyelvészet, történelem, irodalom, filozófia, politika, biológia… Szigor, fantázia, szépség, izgalom, globális szemlélet – mindez egy tantárgyba sűrítve! És amikor már elhagyja valaki az iskolapadot, s nem tanul tovább latint, élénken emlékezhet a latin órákon átéltekre… Ez viszont már nem „bemagolt”, hanem személyessé tett tudást jelent.

„hominem pagina nostra sapit” / emberízűek a mi soraink…

Martialis: Epigr. 10, 4, 10

A latinórák is a nyelvhez alkalmazkodnak. Van itt tere kemény szigorúságnak – ezek a nyelvtani szerkezetek és a szótári alakok. Ettől sokan félnek, de aki megtanulja, az logikusnak látja. Van itt tere a fantáziának: ugyanazt a szerkezetet vagy sokféleképp is fordíthatjuk – hoc poculo epoto Caesar obdormivit ~ kiürítvén a serleget, Caesar elaludt; netán: az ital miatt, az ital ellenére aludt el… − csak ha átlátjuk az egész szöveget, megértjük a szerzőt, tudunk olvasni a sorok között, akkor értjük meg; s mindezen a képességeket fejleszti a latin. Van „homo sum: humani nil a me alienum puto.” Ember vagyok, és úgy gondolom, hogy nem idegen tőlem semmi emberi.

A latin nyelv és tanítása emberízű, humoros – és olykor ünnepi. Számos alkalom van, hogy akár teával és édességgel ünnepelünk. Mert azért a hetedik órák túlélése ezt néha meg is kívánja. Aki belevág, figyel, rendszeresen tanul, láthatja az eredményét. Aki az előbbiek valamelyiket nem teszi / nem tudja megtenni, az is profitálhat az órákból, de a lényeghez nem kerül közel. A lényeg pedig egy olyan csoporthoz tartozás, amelyben évezredek óta hirdeti: „homo sum: humani nil a me alienum puto”. Aki szeretne belevágni egy eddig ismeretlen küldetésbe, az jelentkezzen bátran a latinosok sorába! Ha komolyan gondolja, nem fog csalódni! Fortes fortuna iuvat! Bátraké a szerencse! kormos zoltán latin-történelem szakos tanár

Terentius: HEAVTON TIMORVMENOS I. 77

piaristák

közösség, feladat, hagyomány

GÖD

INTERJÚ DEKISZKYNÉ FEJÉR RITA IGAZGATÓVAL „Szeretnék világos viszonyokat, amiben beszélünk egymással és közösségben tudunk lenni.”- vallja a gödi piarista szakképző iskola új igazgatója. A közösség szerepéről, az aktuális feladatokról és a hagyományok ápolásáról beszélgettünk Dekiszkyné Fejér Ritával.

– Július 17-én nevezett ki a tartományfőnök atya az iskola élére. Nőként egy fiúiskolát vezetni, sőt a piarista rendben első női igazgatóként. Te hogy látod ezt a döntést? Izgalmas, de nem gondolok rá úgy, mint valamilyen csodaként kezelendő dologra. Azt hiszem, tartományfőnökségi szinten úgy jutottak el erre a döntésre, hogy mérlegeltek több dolgot is. Az különösen erőt ad, hogy nő létemre rám esett a választás. Úgy gondolom, azt a munkatársat láthatták bennem, aki tizennégy éve itt dolgozik, jól ismeri az iskolát, magáénak érzi, köze van a piarista karizmához. Azt hiszem, tartományfőnök atyáék is tudták, hogy nem pusztán tanárként, középvezetőként vagyok jelen, hanem közösen gondolkodom a szerzetesekkel, közös úton járunk. És az értékelésben az a szempont is erősen jelen volt, hogy rólam lehetett tudni, biztosan piarista értékek mentén fogom vezetni az intézményt világiként is. – Mennyiben változott az iskola vezetése? Egyértelmű volt számomra, mikor megkaptam a kinevezést, hogy az egyik vezetőtársam Galsa Laci lesz (Galsa László – nevelési igazgatóhelyettes), akivel több 16

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu éve együtt dolgozunk az iskolavezetésben. És fontos volt, hogy a szerzetesközösségből is legyen egy olyan ember, aki nyitott vezetői felelősség vállalására. János (Valaczka János Pál SP – általános igazgatóhelyettes) olyan, aki rendszerben gondolkodik, átlátja, és nagy gyakorlati érzéke van. A közvetlen munkatársak kiválasztásának még nincs vége, keresünk még egy embert, a szakmai igazgatóhelyettest, aki szakemberként ismeri az ipart, és ugyanazokat az értékeket vallja, amelyek alapján szervezzük az iskolát. Ezt az esztendőt arra szánom, hogy megtaláljam az igazit. Ha van erre vállalkozó belső ember, akkor az előnyt élvez, de az is lehet, hogy külsőst kell keresnünk. A gödi piar a korábbi években szervezeti szempontból nagy lépéseket tett. Világosabb struktúra szerint működünk. Az iskolában szétvált a stratégiai és operatív vezetés. Fontosnak érzem, hogy minden vezető magáénak érezze a saját területét, és a vezetőtársak felé is jól kommunikálja azt, kezdeményezzen, és a hozzá tartozó folyamatokat vigye végig. Számomra is vannak olyan területei az iskolának, amelyekről többet szeretnék tudni: nagy nyitottsággal és tervezetten szánom erre az időmet, hogy átlássam működésüket. – Milyen most a gödi piar? Nagyon hiszek az értékeiben, a pozitív dolgok megragadnak. Ismerem a nehézségeket is, de inspirál, hogy a gyerekek érdekében egyre jobb válaszokat tudjunk adni. Kettősséget élek meg az épületeink és eszközeink tekintetében: vannak korszerű területeink, meg elhanyagoltabbak. Azt gondolom, az igazgatónak egyensúlyt kell fenntartani, mert úgy van nyugalom. Nekem fontos a közös teherviselés, hogy megosszuk a feladatokat. És ebben rögtön benne van az alapértékeinkből három: az együttműködés, a tisztelet és az igazságkeresés. Azt érzékeltem, hogy az elmúlt évben egyre merevebbé vált a szervezet, és féltettem az önálló kezdeményezéseket, a pozitív impulzusokat, a spontaneitást: az életet. De szeretném megtartani a világos szervezetet, amiben beszélünk egymással, és közösségben tudunk lenni. A szakképzés komoly átalakuláson ment és megy keresztül az elmúlt években. A most megjelent és kötelezővé tett duális képzés egyszerre kihívás és lehetőség nekünk.

PIARISTA ISKOLA GÖD A diákoknak ebben a rendszerben lehetőségük van gyakorlatukat külső helyszínen egy cégnél, valós munkahelyi körülmények között tölteni. Ha nem mennek ki cégekhez, lehet, hogy hátrányba kerülnek a munkába állás kezdetén. Most közösen arról gondolkodunk, hogyan tudnánk mégis a saját javunkra fordítani ezt a helyzetet. Keressük annak formáját, hogyan tudják ezután is átadni a mestereink a szakértelmüket, akik eddig is atyai módon készítették fel a diákokat és vezették őket a szakmunkásvizsga megszerzéséig. Ugyanakkor semmiképp sem szeretnénk, hogy a gödi piaros gyerekek jövője veszélybe kerüljön. Cégekkel és szervezetekkel építünk kapcsolatot, terveket készítünk a következő évekre. – Eddig a nevelési terület volt a tiéd. Hogy látod most? Jól strukturált, gyerekekre figyelő rendszer lett belőle az elmúlt években. Hiszek benne, hogy meg tud töltődni tartalommal. Olyan értékei vannak, mint a támogató rendszerek, a kollégák kreativitása, aktivitása, amikre igazán építeni lehet. Biztonságot ad számomra, hogy korábban vezettem és jól átlátom, emellett nagy bizalmam van a nevelési igazgatóhelyettesben. – Azt mondtad, fontos a közösség. Hogyan megy ez Gödön? Teremtettünk egy olyan időkeretet, amit felnőtt közösségépítésre szánunk: „kvaterkának” neveztük el. Ez egy olyan havi alkalom, aminek az elejére mindenkitől elvárt a jelenlét, hogy közösen ünnepeljük előző havi név- és szülinaposainkat. A délután házigazdái Szilágyi Gyöngyi tanárnő és Kemény Gábor tanár úr. A köszöntések után minden alkalomnak van egy előre közösen kigondolt tematika szerinti programja. Persze spontán is vannak kapcsolódások kollégák között, a kollégiumi sport keretében, egy-egy problémásabb eset megbeszélése kapcsán. A diákokkal is próbálkozunk hasonlót kialakítani. Régi vágy volt, de most szólítottunk csak meg diákokat, és alakítottunk egy keresztény közösséget. Kéthetente kedden találkozunk velük. A meghívás személyes volt, jelenlétükről szabadon döntenek. Emellett idén már negyedik éve folytatódik a mi „szerda esti” közösségünk. Ebben kollégák, szerzetesek, és az iskolához lazábban kötődő barátainkkal találkozunk kéthetente a rendházban. Sokat jelent, hogy egy másik szinten is van együttműködés szerzetesek és világiak között.

– Melyik a legfontosabb folyamat, ami most meghatározza a napi működéseteket? A káptalani folyamat. Nagyon jól emlékszem, milyen katartikus élmény volt számomra, amikor Laci (Szabó László SP) vezetésével ezen dolgoztunk. Valahogy az elmúlt tavasszal kimaradt mégis ennek az évnek a tervezéséből, pedig tudtuk, hogy lesz. Mikor erre, mint vezetőség rájöttünk, egyértelmű volt, hogy a teljes nevelőtestületet bevonva szeretnénk értékelni, új utakat találni, célokat kitűzni. Így rövid idő alatt kijelöltünk heterogén csoportokat és hozzájuk csoportvezetőket, valamint feldolgozási szempontokat. A csoportok pedig komolyan vették a rájuk bízott feladatot. Azután volt egy délután, amikor sorra vettük ezeknek a hozadékát. Öröm nekem, hogy a vezetés ennyire dinamikus és kreatív tudott lenni, a folyamat elejétől a végéig kidolgozott és áttekinthető volt. Fontosnak tartom, hogy sikerült megadni az intézményi káptalanunk méltóságát. – Beszéltünk már közösségről, felelősségvállalásról, káptalanról. Talán az új igazgatóról a legkevesebbet. Mit kell tudni rólad? Fizika tagozatra jártam a Németh László Gimnáziumban, ami egy normál, négyosztályos gimi volt akkoriban. Nagy kihívás volt, hogy egy többségében fiúkból álló osztályban, értelmes fiúkkal tartani kellett a lépést fizikából, matekból. Ebben a reál vonalban gondolkodtam a továbbtanulásnál is, kertészmérnök vagy állatorvos akartam lenni. Nagy szerepe volt a családom hagyományainak ebben, mivel a dédapám az Andrássy uradalom főállatorvosaként külföldön is elismert szakembernek számított. Aztán volt egy magyartanárom, Rónai Béla tanár úr, akinek egész élete, tudása követendő példa volt nekem, és nagy szerepe van abban, hogy magyar-történelem szakos tanár lettem, amit a családom egyébként nehezen fogadott. A számomra két legfontosabb alapértéket otthon tanultam: ez a közösségben megélt kereszténység és a család ereje, ezt igyekszem átadni gyermekeinknek is. Megélem, hogy a teremtés az életem része: a tanításban, a találkozásokban, de fizikailag is. Ha elültetek valamit Nagyorosziban, ahol a családunknak van egy darab földje. Ez egy rövidtávú öröm, kikapcsol, feltölt. A másikkal pedig hosszútávon tudok dolgozni. besze erika

piaristák

kecskemét 300

kecskemét

a jubileum égisze alatt A kecskeméti piarista iskola megalapítása gróf Koháry István országbírónak, Kecskemét földesurának a nevéhez kötődik; 1714 januárjában alapítványt hozott létre, majd egy év múlva, 1715 januárjában, az első piarista szerzetesek megérkeztek Kecskemétre. 2014. november 28-án a Kecskeméti Városháza dísztermében nagyszabású díszközgyűlés keretében emlékeztek a piaristák 300 évére. Az eseményen felszólalt Dr. Rétvári Bence parlamenti államtitkár, Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Labancz Zsolt tartományfőnök, Szemereyné Pataki Klaudia polgármester, Laczkó János, az MPDSZ Kecskeméti Tagozatának elnöke, és Dr. Bíró Györgyi, a kecskeméti piarista iskola Szülői Közösségének elnöke. Az emelkedett hangvételű beszédek között Kozicz János történész Mozaikok a kecskeméti piaristák történetéből c. előadása és a szeptemberben nyílt kecskeméti piarista óvoda gyermekeinek énekestáncos műsora volt látható-hallható. Az esemény egyik érdekes színfoltja volt a helyi piarista diákszínpad előadása, akik korhű jelmezekben villantottak fel egy részletet Sík Sándor: A podolini diákok c. színművéből. „A piarista rend olyan dolgoknak a letéteményese, amelyek időtlenek, mert minden időszakban újra tudták értelmezni a tanítást” – mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Háromszáz éve ugyanazt tanítják, de annyira más módon, hogy mindig korszerű: „Tanulhatnának azok, akik magukat most modernnek tartják, a modernség ugyanis nem a régi tagadását jelenti, hanem a régi értékeknek újból és újból, másként történő bemutatását” – hangsúlyozta az államtitkár. Rétvári Bence szerint, aki maga is piarista diák volt, a rend tanítása ma a korábbiaknál is időszerűbb, mert nem az önzés, hanem az önzetlenség, a más emberre való figyelés kultúráját hirdeti. Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek, aki egykor a kecskeméti piaristáknál tanult, méltónak nevezte, hogy a kecskeméti városháza dísztermében emlékeznek meg az évfordulóról. A piarista rend Kecskeméten felélénkítette a katolikus életet – mondta –, erősítette a magyarságot, továbbadta a kultúrát, ápolta az értékeket, mindazt, amit az emberiség kincsként őriz. Labancz Zsolt tartományfőnök beszédében a közösség kiemelt szerepét hangsúlyozta a hagyományok és piarista szellem ápolása mellett: „Ma is úgy látjuk, hogy iskola és közösség nem szakítható el egymástól. Az iskola csak akkor tud igazán létezni, s csak akkor tudja betölteni küldetését, ha hordozó alapja egy közösség, amelyet együtt 18

piaristák

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu gondolkodó, együtt lelkesedő s együtt küzdő emberek alkotnak. E nélkül gyökértelenné válik az iskola nevelői feladata, lehetetlenné az értékek képviselete és továbbadása. Itt Kecskeméten, az alapításkor három rendtársunk érkezett, majd fokozatosan növekedett az iskolát éltető közösség létszáma. Az évek során mára nagyot változott kecskeméti iskolánk: soha ennyi tanuló nem részesült a piarista oktatásban, s ma óvodáskortól érettségiig egységes nevelési lehetőséget kínálunk fel számukra. Ez csak is úgy lehetséges, hogy ma is közösség alkotja az iskola alapját vagy mondjuk így inkább: az iskola lelkét. Közösség, amelyet együtt alkotnak szerzetesek és világiak, akik együtt gondolkodnak, együtt lelkesednek és együtt küzdenek az iskoláért, a gyerekek és fiatalok neveléséért. Úgy hiszem, a mai oktatási világban a szerzetes iskolák, s így a piarista iskola különös hivatása, hogy felhívja a figyelmet az iskolának az így értett közösségi jellegére.” A tartományfőnök szerint az iskola alapvetően két funkcióval rendelkezik: egyrészt segíti a fiatalokat, hogy kapcsolatba kerüljenek azzal a kultúrával, amely az aktuális társadalom sajátja. Segíti őket eligazodni és beilleszkedni a ma aktuális társadalmi világba, hogy ott megtalálják helyüket és értékes, építő tagjai legyenek az emberi közösségnek, társadalomnak. Másrészt – ezen túlmenően – az iskolának prófétai küldetése is van. Az iskolát éltető közösségnek előre felé kell tekintenie, meg kell sejtenie, ki kell fürkésznie a jövőt: mi szükséges ahhoz, hogy a világ, a társadalom egy igazságosabb, testvéribb és krisztusibb világ felé haladjon. Az ünnepi eseményen részt vettek azok a piarista szerzetesatyák is, akik a kecskeméti piarista iskola korábbi igazgatói voltak: Futó Béla SP, Dr. Lukács László SP, Ruppert József SP és Szabó István SP. SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTA ISKOLA kecskemét

A Piarista Öregdiák Vacsora ünnepi miséje (2014. november 8.)

Részletek Fórián-Szabó Zoltán SP jubileumi prédikációjából „A múltunkat, testvéreim, ami most szemünk előtt van, nem csak a piaristák építették. Nagyon sok segítőtársuk akadt, tanítványok, volt tanítványok és nagyon sokan mások, akik a rend mellé álltak, részt vállaltak munkájában szellemi és anyagi segítséggel egyaránt. 1714-ben vagyunk. Ekkor, három évvel a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke után érkezett az első két piarista atya Kecskemétre a helyi földesúr Koháry István megbízottjával háztűznézőben. Koháry harmincezer aranyforintot tett letétbe az alapításra, ennek kamatjai voltak az első segítség. A telket is ő adta. A törökök és rácok pusztításaitól, a német zsoldosok sarcolásától, döghaláltól megkopasztott alattvalói számára megnyitotta saját készleteit. Munkára 1715-ben érkeztek a piaristák, akkor hárman. Megkezdték a tanítást a régi elemi iskolában hatvanhárom tanulóval. Ez a tanuló-létszám aztán igen sokat változott a 300 év alatt. II.József kalapos királyunk idejében mindössze három osztály maradt huszonhat tanulóval, 1949-ben nem taníthattunk. 1950-51-ben egy érettségiző osztályunk indult újra hat tanulóval. Jelenleg (óvodával együtt) kilencszáznyolcvan tanulónk van. Az iskola és a rendház épületei folyamatosan gyarapodtak, de több olyan időszak is volt, amikor elvették őket. Haynau idejében (1849) két év és két hónapig, az első világháború és a kommün idején több mint öt évig, a második világháború idején is több mint két évig máshol kellett tanítanunk a városban. 1956 telén pedig csak a díszterem színpadának öltözőjét tudtuk fűteni, ide jártunk, kecskeméti diákok, hetenként kétszer. Jelenleg egy másik teljes iskolával is gyarapodtunk: a Czollner téren működik az óvoda, a felső tagozat 12 osztálya és a leánykollégium. Valahányszor nehéz helyzetbe került az iskola vagy akár a rend, sőt az egész ország, mindannyiszor megsokasodtak körülöttünk és bennünk az emberi erőfeszítést kísérő isteni kegyelem, és az abból fakadó külső segítség erői.

Testvéreim, ma már teljes meggyőződéssel kell vallanunk, hogy a kommunizmus idején két iskolára összesűrített piaristák állapota az isteni kegyelemnek egy olyan egyszeri és ismételhetetlen hatékonyságú idejét jelentették, ami a 300 év alatt csak egyszer fordult elő. Isten színe előtt megállva, meg kell most köszönnünk ezt az időszakot, mert az ő kegyelme segítségével remekelni tudtunk. A harminckilenc kecskeméti piarista atya mellett itt élt a Salvator rend huszonhat nővére is, akik a konyhát, mosodát, sekrestyét látták el, takarítottak és imádkoztak. A kollégiumban a betegszobás Fidesz nővér legalább annyit nevelt a diákjainkon, mint a piarista prefektusok. Ezek az évtizedek öt vértanú püspököt adtak a magyaroknak (Apor Vilmos, Meszlényi Z, Romzsa T, Scheffler J, Bogdánffy Sz.) és olyan nemzedékeket neveltek a két piarista iskolában, akik tanulmányi versenyeket nyertek, vitorlásokat, és csónakokat építettek, számítógépes területen megelőzték az állami iskolás társaikat, nyakkendő és egyenruha nélkül ápolták és továbbadták a cserkész hagyományokat. Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás is ezzel a lendülettel vette kezdetét. Újraindult az élet Nagykanizsán, Magyaróváron, Vácott, Szegeden és újonnan indult Gödön. Kecskeméten visszakaptuk az általános iskolát, tanárokkal, diákokkal együtt. Egyetlen szempillantás alatt háromszor akkora lett a piarista iskola, mint amilyen azelőtt volt. Két éve pedig az angolkisasszonyok régi iskoláját és templomát is megkaptuk. Itt indult idén a piarista óvoda. Most nekünk, még itt működő kilenc piaristának az a dolgunk, hogy ügyeljünk arra, hogy ez a csodálatos külső-belső hajtóerő – hisszük, hogy Urunk, Istenünk segítsége – el ne apadjon. Az is a dolgunk, hogy most veletek együtt megköszönjük mindezt – a jót és rosszat egyaránt – hiszen az előzőekből kitűnhetett, hogy nem is olyan kön�nyű megmondani, hogy mi a jó és mi a rossz.” FÓRIÁN-SZABÓ ZOLTÁN SP – NAGY ATTILA SP

piaristák

Mosonmagyaróvár

A JUBILEUM JEGYÉBEN

az alapítás 275. és az újra-alapítás 25. évfordulóján

PATROCÍNIUM

1739-ben Zsidanits István és felesége megalapították Moson Vármegye első középiskoláját, melyet a kegyes atyák vezetésére bíztak. Az 1948-as államosításig sok küzdelmes évet élt meg az intézmény. Az utolsó évtizedek növendékei közül a piarista nagycsalád tagjai számára legismertebbek Fazekas József és Pogány János későbbi piarista atyák. 1990-ben az iskola újraindításához mély elhivatottságra, komoly összefogásra és tettrekészségre volt szükség. Az iskola akkor Keresztény Általános Iskola néven kezdte el működését Thiesz Józsefné Angéla vezetésével. A piarista rend a kezdetekben Dr. Jelenits István és Farkas István atyák lelki irányítását és a mai épület egy részét biztosította számunkra. A többit, ami egy iskola működéséhez szükséges, magunknak kellett megteremtenünk. Az első évek nehézségeinek leküzdésében nagyon sokan voltak segítségünkre. Áldozatos munkájukért mindannyiuknak hálával mondunk köszönetet. Közülük tizennyolcnak az ünnepség keretében egy elismerő oklevéllel köszöntük meg önzetlen áldozatukat: Dr. Jelenits István, Pályi Gábor, Ruppert József, Farkas István piaristák, Németh László atya, Dr. Thiesz József és felesége Angéla, Fitus Tibor, Dr. Grüner Györgyné, Arató Zoltán pedagógusok, Láng Ágostonné „Ria néni” öregdiák, Plutzer István és Szabó Miklós polgármesterek, Dr. Cseh Sándor és felesége, Dr. Horváth Antal, Dr. Kádár Györgyi, Dobai Dezsőné, Kissné Bári Edit, Dr. Tóth Tiborné.

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu gesen segít, akár szakmai, akár személyes problémával fordulnak hozzá. Márti szakmai múltját és jelenét még hosszasan méltathatnám, de inkább egy személyes történetet mesélek el. 1990 nyarán, amikor az alakuló tantestület tagjaiként hosszasan beszélgettünk a megoldásra váró feladatokról, már a lépcsőházban jártunk, és én visszafordulva megkérdeztem: - Márti! Te nem félsz? Erre a következőt válaszolta: – Mitől félnék? Tanítani tudunk. Vannak gyerekek, akiket taníthatunk. Van helyünk, ahol taníthatunk. Ami még hiányzik, azért imádkozunk… Természetesen ettől megnyugodtam, és ha aggódni kezdek valami miatt, elmegyek Mártihoz beszélgetni. NÉMETHNÉ GYETVAI ANNA

NÉMETHNÉ GYETVAI ANNA

FAZEKAS JÓZSEF-DÍJ

Idén másodjára került átadásra a Fazekas József-díj. A tantestület szavazata alapján a díjat Borsicsné Molnár Márta vehette át. Márti a felső tagozatosok magyar tanára az iskola megalakulása, 1990. óta. Iskolán belül hagyományt teremtett az olvasóverseny megszervezésével, aminek népszerűsége évről-évre nagyobb. Diákjai minden tanévben sikereket érnek el a Simonyi Zsigmond Kárpát- medencei helyesírási versenyen és a Kazinczy Ferenc szép kiejtési versenyen. A gimnazista kollégák hálásak neki, mivel tanítványai biztos alapokkal kezdik a középiskolát. Osztályfőnökként folyamatosan olyan helyzeteket old meg, amire csak rendkívüli körültekintéssel és empátiával rendelkező pedagógus képes. A kollégák problémái iránt is nyitott, és készsé-

275 ÉV – 275 PERC FOCI

Reggel 8 órakor Ladocsi Gáspár püspök atya egy írásának felolvasását, majd egy rövid imádságot követően indult útjára a labda. A résztvevők közt jelen voltak az elmúlt tíz tanév fociban legsikeresebb öregdiákjai. Néhány aranyérmes I. helyezésük: Városi Kispályás Bajnokság (2003), Móra Kupa (2004), Pünkösd Kupa (2005, 2006), Haller Kupa (2009)… A több mint négy és fél órás játékot két permanens csapat kezdte meg: Angyalok és Démonok. Eleinte a Démonok vezettek, majd az Angyalok vették át a vezetést. A gólokban és akciókban gazdag meccs végeredménye az utolsó másodpercben hálóba találó labdával dőlt el. Bár a 82–82-es döntetlennel mindenki megbékélt, a bennünk küzdő angyalok és démonok harca a meccset követően életünk végéig folytatódik. Tóth Tibor

piaristák

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR NAGY RAJZOLÁS Idén iskolánk is csatlakozott a rajzolást világ szerte népszerűsítő rendezvénysorozatba. A 7.b osztályból Fejes Zsófia, Seres Anna, Misztl Csilla, Szabó Levente és Thurner Ákos vettek részt a Hanság Múzeum meghívására a Nagy Rajzolás című globális rendezvényen. A téma nagy kihívás volt: Fesd meg a világot! Diákjaink színes és rejtelmes, mesébe illő jeleneteket festettek üvegre, időt és fáradságot nem sajnálva. A program zárása 2014. november 11-én 17 órakor volt a Cselley Házban, ahol a Városi Televízió is jelen volt, Thurner Ákossal interjú is készült. A Hanság Múzeummal és tagintézményével, a Cselley Házzal nagyon jó kapcsolatot ápol iskolánk. Diákcsoportjaink rendszeres látogatói a múzeumi óráknak. A múzeum ad otthont a történelem szakkörünk foglalkozásainak is. Ugyancsak a Hanság Múzeum állandó kiállításában látható az államosítás előtti rendház több értékes bútora, festménye és az iskolakönyvtár egy része. Pár évvel ezelőtt a múzeum vezetése nyolc festményt „visszakölcsönzött” határozatlan időre, sőt nyitott továbbiak vis�szaszármaztatására is. Köszönet érte. BABOS LÁSZLÓNÉ ZEMPLENSZKY NÓRA

BIBLIAI RAJZPÁLYÁZAT

Intézményünk idén is sikerrel bonyolította le a Szent Jeromos Bibliatársulat Győregyházmegyei Csoportjával közösen rendezett országos rajzpályázatot. A megjelenítendő téma a „Tanítás, nevelés a Bibliában” volt. Felhívásunkra számos intézmény válaszolt, szép és gondolati, technikai szempontból is gazdag kiállítási anyag gyűlt össze. A gondos diákalkotásokat Matusz Péter festő és grafikusművész zsűrizte. A három kategória első helyezett alkotásait a fentiekben közöljük. BABOS LÁSZLÓNÉ ZEMPLENSZKY NÓRA

A PATROCÍNIUMI NAP PROGRAMJA 1. Köszöntések és oklevelek átadása. 2. Isteni provokáció Kalazanci Szent József életében – Ruppert József SP előadása 3. A krumplitároló rejtélye – jelenetek Kalazanci Szent József életéből. Írta és rendezte: Erdősné Benke Éva 4. Ünnepi koncert – Borsódy László trombitaművész 5. Ünnepi szentmise – főcelebráns és szónok: Márfi Gyula veszprémi érsek

piaristák

nagyKANizsa

KANIZSAI KAVALKÁD

ZADARI ÉLMÉNYEK Szeptemberben az iskola horvátul tudó illetve tanuló diákjai lehetőséget kaptak, hogy eltöltsenek egy hetet a zadari Szent II. János Pál Gimnáziumban. A nővérek és az iskola diákjai örömmel és szeretettel vártak minket. Mindenki kapott maga mellé egy horvát diákot, aki egész héten segítségére volt. Hétköznap iskolába jártunk, igaz, csak napi 3 órát töltöttünk „tanulással”. Szabadidőben várost néztünk, sok szép helyre eljutottunk. Az idő is nekünk kedvezett, így a tengerben is megmártózhattunk. Az egyik legemlékezetesebb dolog a boszniai kirándulás volt. Azt a feladatot kaptuk, hogy tanítsuk meg a horvát diákokat magyarul bemutatkozni, ami – valljuk be – elég nehéz (nekik) és vicces (nekünk) feladat, de sikerrel vették az akadályt. Az utolsó napot közösen töltöttük. Este kiültünk a mólóra és énekeltünk, táncoltunk, röplabdáztunk. A búcsúzás szomorkásra sikerült, a nővérek meghatódva köszöntek el tőlünk, ami nagy hatással volt ránk, így pár könnycseppet mi is hullatunk. Néhány horvát diáktársammal azóta is rendszeresen tartom a kapcsolatot. A résztvevők nevében is szeretném megköszönni a segítséget és lehetőséget, hogy egy csodálatos hetet tölthettünk Zadarban. KANIZSAI RÉKA, 11.B

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu

Lelkigyakorlat Osztályunk, a 9.a novemberben fantasztikus hétvégét töltött a homokkomáromi Nyolc Boldogság Közösséggel. Igaz, a többség némi fenntartással indult neki a lelkigyakorlatnak, de amikor megismertük táncolóéneklő, egyáltalán nem konzervatív vendéglátóinkat, igazán kellemes csalódás ért minket: a nővérek minden előítéletünket megcáfolták. A három nap programja főként csoportbeszélgetésekre, foglalkozásokra épült, tematikája pedig az identitás, a férfi-női kapcsolat volt. Sor került még szentmisére, szentségimádásra, kreatív foglalkozásra és természetesen játékra is. Hihetetlen, hogy néhány nap leforgása alatt mérföldekkel jobb közösség lettünk, hirtelen mindenki kedvesebb és figyelmesebb lett a másikkal, sőt, még a közös mosogatás, söprögetés, takarítás miatt sem tört ki lázadás! Összegzésként: volt, aki várta, és volt, aki nem, de azt biztosan állíthatom, hogy ez a két nap mindenkinek alaposan megváltoztatta a felfogását, világnézetét. Információink szerint legközelebb végzősként mehetünk újra… Türelmetlenül várjuk! MARICS BORBÁLA, 9.A

LELTÁR Október 13.: Megnyitotta kapuit új büfénk November 11.: Szent Márton nap az óvodában November 22.: Patrocinium, öregdiák találkozó November 23.: Szalagtűző szentmise November 27.: Nyílt nap a gimnáziumban November 29.: Szalagavató bál December 2.: Nyílt nap a gimnáziumban December 5.: Karácsonyi ének- és versmondóverseny Január 21.: Nyílt órák az első osztályokban Február 7.: Mesemondó találkozó Február 19.: Ökollégium projektzáró rendezvény Február. 21.: Piar Suli-Muri – alsós vendégváró

piaristák

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA Folytatódott a „Játék zöld lapokkal!” Szeptemberben a Kanizsai Bor- és Dödöllefesztiválon történő népszerűsítő bemutatkozással folytatódott a Piarista Ökollégium „Játsszunk zöld lapokkal!” projektje. Közel kétszáz látogató fordult meg standunkon, akik környezetvédelemmel kapcsolatos ismereteikről is számot adtak.

Az idei évad rendezvényeit úgy állítottuk össze, hogy valamennyi kapcsolódjon egy-egy fenntarthatósággal, környezettudatossággal összefüggő világnaphoz. Az őszi szünet előtti sorozatot egy komoly iskolai megmozdulásunk zárta a Földünkért világnap alkalmából, melyen közel száz tanulónk készített óriás társasjátékot újrahasznosított anyagokból. Ugyanezen a napon iskolánk csapata megnyerte a Földünkért világnap alkalmából rendezett városi vetélkedőt is. Közben lezárult megyei szintű vetélkedőnk, melyre 40 csapat adta le jelentkezését az 1. forduló tesztjének kitöltésével. Nem álltunk meg, november 6-án folytatódott a programsorozat. BALI JUDIT programkoordinátor

OLVASÓKÖR Idén ősztől új lehetőséggel – olvasókörrel – bővült a nagykanizsai piarista iskola szabadidős programkínálata. A gimnázium 11. és 12. évfolyamába járó diákjai vállalkozhatnak havonta egy regény elolvasására, melyet tanáraikkal közösen irányított beszélgetés formájában feldolgoznak. Az idei tematika a sajátos narratívájú alkotások mellett a társadalomkritika, az utópia és a disztópia kulcsszavak mentén szerveződik. KISS ZOLTÁN SZERVEZŐ

FELHÍVÁS 2015. február 7-én 11. alkalommal várjuk iskolánkba a mesemondást kedvelő, szereplést szívesen vállaló nagycsoportos óvodásokat. Vendégeinknek az alsó tagozat bábszakkörös tanulói kedveskednek előadásukkal. Minden mesemondó óvodás apró ajándékot és emléklapot kap jutalmul. Az agapét követően a zsűri tagjai értékelik a produkciókat, és könyvjutalomban részesítik a különdíjas gyermekeket.

MOZGALMAS HÉTKÖZNAPOK a PIARISTA óvodában A hosszú nyári pihenés után már augusztus elején lázas készülődés vette kezdetét, hiszen fájó szívvel hagytuk ott a meleg fészket és az iskola védőszárnyai alól egy évre ideiglenesen elköltözködtünk az Erdész utcába. Szorgos, segítő kezek pakolták fel a teherautókra óvodánk féltve őrzött kincseit, takarították a csoportszobákat és varázsolták széppé az óvoda udvarát, hogy szeptemberben zökkenőmentesen kezdjük el az új évet. Vidám gyermekzsivaj töltötte be az első napokat és persze a mi szíveinket is.

Hagyományainkhoz híven, szeptember végén már a Szent Mihály napi lázas készülődés töltötte be mindennapjainkat. Készültek a szebbnél szebb vásárfiák, lekvárok, mézeskalácsok, ízletes savanyúságok. Az őszi termények megáldása után az Igricek együttes vidám talpalávaló zenéjére rophattuk a táncot és népművészeti kiállítást is rendeztünk. November elején, az idősek napján kedves műsorral, köszöntéssel és meleg öleléssel vártuk óvodánkba a nagyszülőket. A gyerekek önfeledt örömmel játszottak együtt nagyszüleikkel, akik egy kicsit talán megfeledkeztek a mindennapi gondokról és átadták magukat unkáik boldog tekintetének. Szent Márton napja csodálatos őszi idővel köszöntött ránk. Nyeste Pál atya megáldotta a tüzet, a családokat, hogy mi is életünkkel és cselekedeteinkkel lámpásként világítsunk a környezetünkben. A Maci csoportos gyermekek életre keltették Toursi Szent Márton életét. Sok apró lángocska világította meg az utcát, amelyen végigsétáltunk. Ezt a lángot szeretnénk szíveinkben megőrizni és tovább vinni az előttünk álló adventi időszakra is. Add Uram, hogy lángod táplálja az irántad érzett szeretetünket! Sifter Józsefné Ági óvodavezető

ÁMONNÉ CSIZMADIA HEDVIG SZERVEZŐ

piaristák

Szegedi élmények

SZEGED

A cím ne tévesszen meg senkit, természetesen nem az „énekesről” fogok írni. A témámról az eklektika jut eszembe: a szépség a sokszínűségben, a keveredésben rejlik; és ez vonatkozik mindkét betűre külön-külön! P mint PIÁR! Sokféle ember jár az iskolánkba: különböző neműek (hajrá, lányok!), különböző nemzetiségűek, egyediek, jobbkezesek, balkezesek, hívők és hitüket keresők, és még sorolhatnám. Az iskola a diákoknak rengeteg választási lehetőséget nyújt az egyéni orientációhoz: többféle nyelv, többféle művészeti tevékenység, többféle diákprogram közül választhatunk. Egyet viszont direkt kihagytam, ez az S betű jelentése.

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu Természetesen nem csak a sportosztályos tanulók indulhatnak versenyeken, hanem az egész iskola bármelyik diákja. Már ebben a tanévben is számos megmérettetésen hirdette nevét a gimnázium: pl. az Ügyességi- és Váltófutó Csapatbajnokságon vagy a IV. Nyílt Atlétikai Versenyen, amelynek mi adtunk otthont. „Nem kell látnod az egész lépcsősort, csak lépj egyet felfelé!” (ifj. Martin Luther King) VOZÁR MERCÉDESZ 9. C

S mint SPORT! Én ezért jöttem ide, engem ez vonzott. Remélem, velem együtt mások is megtalálják itt a számításaikat. A Piár képes volt megújulni, haladni a korral: kinyitotta a kapuit a lányok előtt, és sportosztályt hirdetett. Vegyük az osztályomat, a 9. c-t! Harmincketten járunk ide, és mindenki foglalkozik valamelyik sportággal. Az egyéni sportok közül pl. az atlétika (természetesen Zsóka néni vezetésével), a ketrecharc, a taekwondo, a cselgáncs, a fitnesz, a kajak, a kenu, a tollaslabda vagy a krosszmotorozás érdemel említést, a csapatsportok közül pedig a kézilabda és a futball. Van, aki kezdő szinten áll, van, aki haladó, és persze van, aki különböző bajnoki címekkel rendelkezik. A mindennapos edzések sok lemondással járnak, ettől függetlenül mind egyet szeretnénk: a legtöbbet és legjobbat kihozni magunkból; elérni az álmainkat.

piaristák

piarista iskola szeged KÖZÖSEN ÜNNEPELVE TEMESVÁRON Egy esős csütörtöki délután, október 3-án indultunk el Temesvárra, rengeteg lelkesedéssel és örömmel a szívünkben. Előző nap tudtuk meg, hogy mi voltunk azon szerencsés emberek, akik lehetőséget kaptak arra, hogy részt vehessenek a Klapka György tiszteletére rendezett megemlékezésen. Öten az igazgató úr kocsijában utaztunk, a többiek pedig – Fábri Géza, Fábri-Ivánovics Tünde és Lipták Dániel művészeti iskolás tanáraink vezetésével – a kisbusszal keltek útra. Mikor átkeltünk a határon, az igazgató úr mesélt nekünk pár történelmi érdekességet azokról a településekről, ahol áthaladtunk (pl. Csanád mint XI. századi püspöki székhely, a nagyszentmiklósi fejedelmi kincslelet), és meglepődve tapasztaltuk, hogy sokkal jobban érdekel minket a történelem, ha a saját szemünkkel látjuk. Nem volt ritka az sem, hogy minden harmadik ház a legmodernebb funkciókkal volt felszerelve, míg a többi küzdött azért, hogy ne váljon a földdel egyenlővé… A több mint két órán át tartó folyamatos nevetés és viccelődés után végre megérkeztünk Temesvárra, ahol összeismerkedhettünk az iskola igazgatójával és pedagógusaival, akik nagyon kedvesek voltak velünk, és minden kérdésünkre szívesen válaszoltak. Felkísértek minket az egyik tanterembe, ahol frissen sütött csörögefánkot

ÚJ VILÁGOK FELFEDEZÉSE… Egy novemberi estén jártam először a kollégiumban. Hűvös volt már a levegő. Akkor még osztályfőnökömmel vetődtem ide, az esztergomi ferencesek végzős diákjaként. Ahogy sietve körbenéztünk az épületben, hamar megfogott valami, amit akkor még talán észre sem vettem. Ekkor csapott meg a szele annak az új világnak, amit addig még hallomásból is alig ismertem. Ekkor kezdtem el érezni, hogyha elhagyom a régi iskola falait, akkor valahol, valami más fog várni, minden eddigitől különböző. Persze, ahogyan egészséges, vártam ezt az újat, meg nem is. Aztán végül csak eljött, felvettek az egyetemre, és már a Sík Sándor Piarista Szakkollégium lakója vagyok, közel három hónapja. A középiskolában egy nagy, szerves közösség részese lehettem, aminek akkor még nem feltétlenül örültem mindig. De tudtam, hogy jó így együtt szembenézni a kihívásokkal, vagy együtt örülni, ünnepelni valamit. Nem én voltam egyedül, és szemben velem a nagyvilág, hanem többen voltunk együtt, meg a nagyvilág. Így már nem is volt az élet annyira ijesztő. De most, hogy itt vagyok, már e pár hónap alatt is feltűnt, hogy ebben az együtt-létben nincs törés, és nem maradtam egymagamban, hanem csatlakoztam egy új közösséghez.

és almát készítettek elő nekünk, hogy ne korgó hassal vegyünk részt az ünnepi megemlékezésen. Az épület nagy előnye – a miénkhez hasonlóan –, hogy a templomot közvetlen az iskolához építették, így nem kellett sokat sétálnunk, míg odaértünk. A templom nagyon tetszett, bár jóval kisebb a befogadóképessége, mint a szegedinek. A meghitt ünnepség után (mely a szórványban élő magyarság összetartozásáért, megmaradásáért bemutatott ökumenikus megemlékezés volt) pár perces pihenő következett, majd bekísértek bennünket egy hatalmas terembe (ők Aula Magnának hívják), ahol érdekességeket hallhattunk Klapka György, Temesvár híres szülöttjének életútjáról, és meghallgathattuk Fábri tanár úrék gyönyörű népzenei bemutatóját, ami eget rengető sikert aratott a diákok és tanárok körében egyaránt. Mindezek után vacsora következett, majd részt vettünk a táncházon, de sajnos csak rövid ideig, hiszen vissza kellett indulnunk Szegedre. Nagy bánatunkra városnézésre nem jutott időnk, ami talán az egyetlen negatívum volt utazásunk során. De így is csodásan éreztük magunkat, és nagyon hálásak vagyunk az élményekért. Reméljük, hamarosan újra ellátogathatunk majd Temesvárra! TÓTH ZSÓFIA 10. B

Olyan helyen tölthettem el ezt a három hónapot, ahol örömmel, és szívesen látnak, ahol kíváncsiak rám, a fejlődésemre, örülnek a munkámnak, vagy az ötleteimnek, és segítenek. Ez a figyelmesség a másik tudása, vagy mondjuk egyszerű jókedve iránt, és ennek a tudásnak és jókedvnek a megmutatása élettel teli hétköznapokat teremt. Természetesen ez a közeg inspirál mindenkit. Egy olyan közeg, ahova nem csak aludni jár az ember, és ahol nem csak egy szobaszám, meg egy havidíj. Ilyen helyen könnyebben kezd bele a tanulásba az ember, és a szabadidejében is jól érzi magát, töltse azt akár valahol a barátokkal, vagy a kertben, vagy éppen a könyvtárban. Új világokat ismerek meg ezekben a hónapokban. Megismerek egy várost, egy egyetemet, és persze a kollégiumot. Térképet ugyan nem kaptam ezekhez az új világokhoz, de biztosan eltalálok a célig. BALOGH BÁLINT

piaristák

VÁCI SZÍNESEK

VÁC

JUBILÁL A PAD

Idén már a negyedik életévébe lépett a felsős PiaristA Diákönkormányzat, azaz a PAD. A PAD alapítójával és segítő tanárával, Kalász Ákos tanár úrral beszélgettünk.

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu

– Három évvel ezelőtt alakult a PAD. Mi jut eszébe a hároméves szervezetről? A hároméves gyerek már szobatiszta, jár, beszél, sőt ingergazdag környezetben egyre választékosabb szókinccsel véteti magát észre környezetével. Az ügyesebbje már magától öltözködik, bár ilyenkor a normál idő többszörösébe kerülhet egy-egy ruhadarab felhúzása. S nem ritkán a sikeres manőver után derül ki, hogy a cipő „kacsaláb”, a pulcsi hátulja pedig előre került… De a szülők örülnek, hiszen a gyermek az önállósodás útján az első lépéseit teszi éppen. – Egy szervezet életében mire elég három év? Hogyan emlékszik az alapításra? Arra mindenképpen elég, hogy visszatekintésre sarkallja a tagokat, segítő tanárokat, s számba vegye azt, mit tett az elmúlt években. A PAD 2011 szeptemberében alakult. Bár minden iskola „kötelező kelléke” a diákönkormányzat (azaz a DÖK), Vácott hosszú időn keresztül egyáltalán nem volt ilyen szervezete a diákságnak. A korábbi évek decemberi Luca napi vásárát, a februári diákfarsangokat a diákok helyett lelkes tanárok szervezték – a diákok legföljebb besegítettek ebben-abban. Szervezetként nem igen működött a DÖK. S talán ezért is – vagy tán a szó kellemetlen csengése miatt is – a 2011-ben alakult DÖK megszabadult a nevétől és PAD-ként határozta meg önmagát. Ez szellemes név, hiszen padban ülünk az iskolában, szünetekben olykor a padon, vannak padtársaink… olyan iskolás bútor ez. Az alsó tagozatosokat pedig a kisPAD fogja szervezetbe. A KisPAD-ot Hortoványi Judit tanárnő vezette 2012-től két éven át. Most a vezetőjét keresi. – Mitől volt más a PAD alapítása, mint a korábbi DÖK-alapítások? 2011 szeptemberében konkrét céljaink voltak a szervezetet illetően. A főcél az volt, hogy sok év után a diákönkormányzat valódi, tartalommal töltött, öntevékeny szervezet legyen, ne csak papíron működő „valamiként” létezzen. Egyszerűen dolgozni akartunk. Leginkább is a 9-10-es diákok mindenképpen, hiszen kezdetben az akkori nagyok nem hitték el, hogy ez most más, mint a korábbi hamvába hullott kezdeményezések. Szerencsés vagyok, mert az osztályom nagy lökést adott nekem is; lelkesek, agilisak és kreatívak voltak. További céljaink közt szerepelt az, hogy a PAD a diákoknak értékes, és tartalmas programokat szervezzen. Olyanokat, amelyekre nem egy-egy 26

piaristák

osztály látogat csak el, hanem olyanokat, amelyekbe az egész iskola diákközössége bevonódhat. Az első évben az őszi szünetben (!) kifestettük a régi aulát, és teaházat, diákklubot hoztunk létre. Népszerű volt a csocsó, a pingpong, a teaház is rendre fogadta a látogatókat, de sajnos a PAD a rendszeres üzemeltetésre nem volt önmagában elég erős. A fenntartás nagy munka, sok időt igényel az üzemeltetés… Az eszközök tönkrementek, a bútorok is amortizálódtak. Nem mondom, hogy nem volt bennem csalódás emiatt. Jó lenne ebbe életet lehelni idén, és megtalálni az üzemeltetés jó formáját. – Azért sikere is volt az első évben a PAD-nak? A PAD első látványos sikerére a 2011-es karácsonyi sütiverseny szervezéséig kellett várni. A felső tagozatos fiúk, lányok elképesztő süteménykülönlegességeket készítettek a versenyre, amit a „szakma” ítészei mellett a lelkes diákközönség is pontozott. Minden gimnáziumi osztály benevezett, és mindenki megkóstolhatta a finomságokat. Idén negyedszer szervezzük meg. Aztán itt volt a februári, diákok által kitalált és megszervezett retrofarsang. Elképesztő buli volt – Persze, szórakozni a piarista diákok is szeretnek. Annak népszerűségén kell-e csodálkozni? 2012-ben egy piarbuli szerveződött még az ősszel. Sajnos ebben több volt a csalódás, mit az öröm. Egy éppen elballagott öregdiákokból álló együttes élő koncertjére nem igen jött el a „közönség”. Az időpont volt szerencsétlen vagy a hirdetés volt kevés… ki tudja? Olyan vélemények is megfogalmazódtak, hogy a piar falain belül azért vannak bizonyos dolgok, amik nem férnek bele a buli szabályaiba – ezt mindenki tudja. Magától értődő, hogy a suliban a jókedvet nem lehet például alkohollal fokozni – ezt is tudja mindenki. Persze a retrofarsang és a későbbi farsangok azért bizonyították, hogy a jókedvű bulizáshoz nem kell alkohol.

PIARISTA ISKOLA VÁC

– Ez amolyan „egyszer fent, egyszer lent” érzés lehetett. Igen. Viszont óriási érdeklődés volt a bécsi adventi kirándulás iránt 2012-ben. A kezdetben rendelt 45 fős busz helyett végül egy 67 fős emeletes busz vitt minket az osztrák fővárosba. A télen közel 30 diák síelt a PAD által szervezett mátraszentistváni sítáborban. A reneszánszfarsang a meglepetésként először feltálalt, menzán készült pizza hagyományát teremtette meg. – Úgy tűnik, hogy a PAD évről évre bővítette a programjait. Milyen volt a legutóbbi, 2013-as év? Szeptemberben száz diák vett végső búcsút a Vidámparktól, ahol egy egész napot töltöttünk el. Két zsúfolt busz ment a Fővárosi Nagycirkuszba, ahogyan az Erkel Színházban látott Carmen című operához is. A pozsonyi PAD-os kirándulás, a sütiverseny is osztatlan sikert aratott. A PAD-os sítáborban, Králikyban 50 diák érezte jól magát, akik közül majd egy tucatnyi fiatal ott húzott először lécet a lábára. – Milyen programtervei vannak az idei évben a PAD-nak? A szokásosak: adventi kirándulás (idén ismét Bécsbe), karácsonyi sütiverseny, operalátogatás (felmerült a balett is, de a musical, és az operett kedvelői sem fognak idén csalódni), farsang, sítúra. Idén még lehet, hogy megvalósul egy nagyszabású tervünk is: az utolsó tanítási napok egyikére tervezett PAD-nap. Még nem tudjuk pontosan, mit jelenthet ez, de vannak ötleteink. Egy remek hangulatú fieszta a koranyári napsütésben délelőtt. Bográcsos főzőverseny, Migazzikupa-döntők, zene… Valami vidám, sportos, bulis nap az egész iskolával. – Térjünk vissza a 2011-es évhez! Milyen további célok fogalmazódtak meg a PAD alapításakor? A második cél az volt, hogy a gimnázium diáksága megfogalmazza észrevételeit az intézménnyel kapcsolatban, hogy egyre jobb iskola legyünk. Hiszen vannak olyan jelenségek, amelyben jobban lát egy diák, mint egy tanár, igazgatóhelyettes vagy igazgató. A diákok több mint 1200 szemmel látják az iskolát folyamatosan. Így a PAD-on keresztül olyan információkhoz juthat az iskola és vezetése, amit lehet, hogy maga nem is tud, nem is tudhat meg mástól, csak a diákoktól. Azt gondolom, jó, ha az iskola vezetői, tanárai figyelik és meghallják ezeket a hangokat is. – Miben hallotta meg az iskola eddig a diákság szavát? Erre tisztán emlékszem: 2011 tavaszán a PAD jelezte, hogy nincsenek tükrök az öltözőkben, WC-kben. A nyár során mindenhová került. Legutóbb a vizesblokkok bizonyos „készlethiányairól” számoltak be a PAD képviselői. Rövid időn belül rendeződtek a problémák. Bár azt gondolom, hogy a diákság szavát nem csak a PAD-on keresztül hallhatja és hallja meg az iskola. – Vannak fajsúlyosabb problémák is a mosdókon kívül?

Igen, sőt olyanok is, amik a tanári kart is foglalkoztatták és foglalkoztatják. Ilyen volt a hosszú ebédsor. Vagy ilyen a magas óraszámok problémája, a nyolcadik órák a 10. évfolyamon, amik a délutáni TESZI-s elfoglaltságokat nehezítik. Nagyon örültem annak, hogy a PAD 2013-ban közös nyilatkozattal ítélte el a kistornaterem öltözőjének rongálását és általánosságban az iskolai rongálást. Azért ez nem semmi egy hároméves szervezettől. Ebben további előrelépést várok, amihez a szervezeti kereteket kell erősebbé tenni. – Mi volt még kiemelt cél? Ahhoz, hogy a PAD-os diákok a fenti célokat megvalósíthassák, sok munkát kell végezniük. Szervezés, ötletelés, együttgondolkodás, telefonok bonyolítása, reklám, egyeztetések… Mi kell ahhoz, hogy valaki Pozsonyba szervezzen kirándulást? Külön busz bérlése, biztosítás, a megtekintésre szánt látnivalók átgondolása, felkészülés a látnivalókból… Egy felnőtt embert is megpróbál mindez. De milyen sikerélményt jelenthet mindennek megvalósítása, ha valaki történetesen 10.-es vagy 11.-es diákként teszi mindezt. A csapatban dolgozás megosztja a terheket és a felelősséget is, de a jól végzett munka egyúttal közössé teszi a sikert is. Megfogalmazni az iskolával kapcsolatos véleményeket és kommunikálni, kapcsolatot tartani az iskola vezetésével a PAD-os diákok diplomáciai érzékét formálja. Sok komplex kompetenciát fejleszt a PAD-os létforma. Ez is cél volt, amely éppen az egyének szintjén jelent meg. Aki pedig ilyen komplex problémákkal találkozik egy szervezet tagjaként, és tevékeny a feladatokban, az valószínű, hogy a későbbiekben (felnőttként) is keresi majd ezeket a kihívásokat. – Milyennek látná szívesen a PAD-ot tíz év múlva? Három évvel ezelőtt hittel és lelkesedéssel kezdtük a munkát. Hogy ez így volt, arra bizonyíték az, hogy a PAD létezik, tudnak róla a diákok, a PAD-os programok népszerűek. Ma már nem a szervezet léte kérdés, hanem a jobb, hatékonyabb, „hivatalosabb” működésére keresünk alkalmasabb formákat. Szeretnénk a szervezet belső működését átgondolni, Szervezeti és Működési Szabályzatot (SZMSZ) fogalmazni. Ki hívja össze a PAD-gyűléseket, hogyan alakul a napirendje, ki vezeti, milyen algoritmusok mentén szerveződnek a projektjeink, hogyan juttatja el a diákok meglátásait a testület és az iskola vezetői felé, hogyan és miből gazdálkodhatunk… Ebben más iskolák hasonló dokumentumai nyújthatnak mintát, de fontosnak tartom, hogy élő dokumentumunk szülessen. Vagyis bármilyen dokumentum is lesz a PAD-alapszabályzat, ha azt a PAD-os diákok írják, jobb lesz, mintha átvennénk egy másik iskoláét. Emellett örülnék, ha minden osztályból nem egy, hanem két diák lenne a PAD testületében. Jelenleg több a lány, jó lenne, ha a fiúk is feladatuknak éreznék ezt a fajta munkát. Örülnék, ha több segítő tanár vonódna be a munkába és felajánlaná segítségét, hogy minél több diákötlet valósulhasson meg a következőkben. Annak is örülnék, ha a legtöbb diák elmondhatná és megélhetné azt, hogy ez az iskola az „ő iskolája”. Úgy látom, hogy a PAD-nak ebben van felelőssége, amit – úgy tapasztalom – meg is értett. PAD – KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓHELYETTES

piaristák

piarista iskola búzaszem

Búzaszem iskola

Búzaszem

az önkéntesség sokat jelent a jövő szempontjából A Búzaszem Iskola működésének egyik meghatározó eleme az önkéntesség gondolata köré szerveződik. A szülők szerteágazó önkéntes tevékenységeit szervezeti formában igyekszünk összefogni, melynek alapegységei a folyton formálódóban lévő kisközösségek, másként mondva önkéntes műhelyek. Az intézmény alapítása óta meghatározó közösségi szemlélet mára semmit nem vesztett erejéből, sőt, az önkéntesség egészen új formái vannak kibontakozóban. Idén februárban két külföldi önkéntes érkezett az iskolába az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) program keretében, akik a gyerekekkel rajzolnak, fociznak és sakkoznak, délutánonként angol „beszélgető” szakkört tartanak, hétvégenként kirándulnak, s ami talán az iskola szempontjából a legfontosabb: a gyerekekkel angolul beszélgetnek. A búzaszemes gyerekek mindeközben észrevétlenül vetkőzik le nyelvi gátlásaikat. – Számomra ez egy kulturális kaland – mondja Gabriel spanyolos ritmussal. – Mindig is nagyon kíváncsi voltam arra, hogy Európa keletebbi vidékein milyen az élet. Azért választottam az egyéves önkéntes szolgálatot, mert el szerettem volna kerülni, hogy turistaként kezeljenek. Most, hogy már tizedik hónapja itt vagyok, úgy érzem, hogy ez sikerült: egy Dunára néző tizedik emeleti panellakásban élek, Csepel kerékpárral járok a munkahelyemre, az iskolai menzán együtt eszem a sóskát a gyerekekkel. Az EVS önkéntesek programját a szintén Gödön működő Fiatalok a Vidékért Egyesület segíti. A civil szervezet szakmai közreműködésével újabb pályázatot nyújtottunk be idén az Erasmus+ programhoz, melynek eredményeként februártól újabb két önkéntes fiatal egyéves fogadására nyílik lehetőségünk. – Személy szerint mit kezdek majd mindezzel? – kérdez vis�sza a német EVS önkéntes, Dörte, aki egyébként gyimesi táncokat és magyar népdalokat is tanult a Búzaszemben. Gabriel az angol szavak tanulását segítő játékok kitalálásában jeleskedik.

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu – Az itt szerzett élmények megerősítettek abban, hogy Kelet-Európával foglalkozó tanulmányokra adtam be a felsőoktatási jelentkezésem. Az, hogy itt lehetek egy fogadó közösség részeként, és a hétköznapokon keresztül láthatom a valóságot, nagyon sokat segített a döntés meghozatalában. Mindeközben az önkéntesek iskolai munkáját irányító pedagógus, Győri Blanka továbbképzésére is lehetőségünk nyílt, aki novemberben egyhetes svédországi képzésen vett részt nem-formális nevelés témakörében, melyre Európa szinte valamennyi országából érkeztek résztvevők. A Búzaszemben végezhető önkéntes tevékenységek egyre népszerűbbek a fiatalok körében is. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy az őszi félévtől újabb önkéntesek érkeztek a Búzaszembe, de ezúttal nem külföldről, hanem a közeli Vácról, ahonnan négy piarista gimnazista segítőként vesz részt a délutáni programokban. A „teszis” gimnazisták (tevékeny szeretet iskolája) a külföldi önkéntesekkel együtt szervezik a gyerekprogramokat, részt vesznek az adventi vásár előkészületeiben, vagy éppen a nemrégiben alakult Barangoló csoport programjaihoz kapcsolódnak. A Búzaszemben tevékenykedő, különböző hátterű önkéntesek munkáját a szülőként önkéntes munkát végző szülőtársunk, Kulics Tünde fogja össze, aki szerint az önkéntesség hasznos elfoglaltság az érintetteknek, mert azáltal, hogy jó ügyet szolgálnak, értékes tapasztalatokhoz jutnak; jót tesz a közösségnek, mert az együtt szerzett élmények erősítik az összetartozást; javára válik az iskolának, mert az így elvégzett munka azon túl, hogy nem kerül pénzbe, megbecsültebbé válik; és előnyére válik az iskolába járó gyerekeknek is, mert olyan mintát kapnak, ami elkíséri őket egész életük során. Számunkra fontos és nélkülözhetetlen érték az önkéntesség, melynek rendszer szintű fejlesztését a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával végezzük. A 18-30 év közötti fiataloknak szóló Erasmus+ Európai Önkéntes Szolgálatról részletes tájékoztató található a www.fve.hu oldalon. m. b.

piaristák

Piarista iskola Sátoraljaújhely

Sátoraljaújhely

SÍK SÁNDOR

SZAVALÓVERSENYT TARTOTTUNK

alapítva: 1789 (1992) honlap: www.piarista-koll.sulinet.hu Az ember élete nem csupán két évszám közé szorított létezés. Így Sík Sándor születési dátuma (1889) és halálának időpontja (1963) is csupán keretet ad az egykori piarista szerzetes, tartományfőnök, költő, irodalomtudós, cserkészvezető, polihisztor tevékenységének.

Nagy örömünkre nem csak Sátoraljaújhelyről, Sárospatakról, Szerencsről, Miskolcról érkeztek versmondók, de a Felvidék is képviselte magát; királyhelmeci, nagykaposi diákok is érkeztek a „vers ünnepére”. A zsűri tagjai és a népes hallgatóság először a Ments meg uram című alkotást hallgatták meg, majd a szabadon választott versekre került a sor. A tizenhét versenyző nívós előadását követően - rövid tanácskozás után -, eredményhirdetés következett. A számos kiemelkedő előadóra való tekintettel a zsűri „megduplázta” a helyezéseket: 1. helyezett: Bari Fatima ( Királyhelmec) Mirájder Katalin (Piarista Kollégium) 2. helyezett: Józsa Judit (Miskolc) Csáki Virág (Piarista Kollégium) 3. helyezett: Kossuth Klaudia ( Trefort Ágoston, Sátoraljaújhely) Filip Kincső ( Nagykapos) Különdíj: Varga Balázs ( V.István, Sátoraljaújhely)

A Zempléni Piaristák az Ifjúságért Alapítvány és a sátoraljaújhelyi Piarista Kollégium szervezésében megrendezett megemlékezésre hívtuk a fenti szavakkal a térség középiskolásait a Sík Sándor szavalóversenyre 2014. november 19-én. A felkínált program részeként a jelentkezők megismerkedhettek a Magyar Nyelv Múzeumával és csapatokat alkotva a Nyelvlesen (Kalandozások a nyelv körül címmel) vetélkedőn összemérhették tudásukat. Ezt követően a Zempléni Levéltárat látogattuk meg, melynek „napibéresként” dolgozott 16 éven át nyelvújítónk Kazinczy Ferenc. Később büszkeségünk, a pálos-piarista templom bemutatására került sor, majd a közösen elfogyasztott ebéd után kezdődhetett a szavalóverseny. Sebes Péter igazgató úr és Gubala Róbert esperes úr (egyben zsűrielnök) nyitószavait zenés irodalmi összeállítás követte. A műsor részeként Kocska Ádám és Suszter Attila a Júdás és a Ments meg uram című alkotásoknak kölcsönöztek dallamot.

„Embernek lenni! Csak-embernek, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek!” (Sík Sándor) piaristák

piarista nővérek nagykároly

nagykárolyban jártunk… A JUBILEUMI ÉV VÉGÉN…

Az idén kettős jubileumot ünnepelő piarista nővérek hivatásukkal, életükkel arról a Jézusról tesznek tanúságot, aki befogadja, magához öleli és megáldja a gyermekeket. Tíz éve szolgálnak Nagykárolyban, ahol egy családtípusú gyermekotthont és egy napközit működtetnek. Az alábbiakban két, a nővérek szárnyai alatt nevelkedett fiatal lány vall saját életéről. Mészáros Jolánka vagyok, jelenleg a piarista nővérek legidősebb leánya. Az elsők között fogadtak be a nővérek, „jókor, jó időben”, tíz évvel ezelőtt. Akkor nyújtották felém segítő kezüket, amibe belekapaszkodhattam, amikor a legnagyobb szükségem volt segítségre, amikor a legelveszettebbnek éreztem magam. Nagyon fiatalon veszítettem el édesapámat, aztán öt éven át anyámmal éltem, aki mellett nagyon rossz volt minden, testi-lelki szempontból. Nyolc évesen az egyik nagynéném fogadott be, akit azelőtt nem ismertem. Öt évet töltöttem nála is, majd tizenhárom éves koromban a nővérekhez kerültem. Az első lépés az volt, hogy elkezdtem barátkozni a tanulással, leginkább azért, mert nyolcadik osztály végén képességvizsgát kellett tennem. Ennek alapján folytathattam az iskolát. Ez az év a jövőm szempontjából nagyon fontos volt számomra. Ha a nővérek ebben az időben nem segítenek, akkor nem lettek volna sikerélményeim, és soha nem éreztem volna azt, hogy én is képes vagyok rá. Egymást követték az évek, leérettségiztem, bejutottam az egyetemre, sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Az első lépést követte a második, majd a harmadik és minden lépés a fejlődéshez vezetett, úgy fizikai, mint lelki téren. Minden lépés erősített, bátorított és tanított. Most rajtam a sor, ezért a jövőmet csak szociális téren tudom elképzelni, mint nevelőnő vagy szociális munkás. Ma már van életcélom és látom az élet pozitív oldalát is. Tudom mit jelent a szeretet, a törődés és azt, hogy bárhol legyek, van hová hazamennem, mert vár egy közösség, akik a családot jelentik számomra. A nővéreknél töltött idő alatt az Istennel való kapcsolatom is sokat változott, megerősödött. Rájöttem, hogy sokszor volt jelen az életemben, csak nem akartam tudomást szerezni róla. Hálás vagyok mindenért, hogy a saját fejlődésemnek részese lehettem, hogy megmentettek. Mészáros Jolán

piaristák

Krisztina vagyok, 19 éves. Lassan kilenc éve élek Nagykárolyban a piarista nővéreknél, hat testvéremmel együtt. Az idén fejeztem be a tizenkettedik osztályt, leérettségiztem és tájépítésznek tanulok. Szüleimnél nagyon rossz körülmények között éltem. Ezért vagyok itt. Isten szeretete csodálatos, tervei pedig kifürkészhetetlenek. Bármelyik percben megváltoztathatja az embert, talán egy másik személy által. Az én életemet tízévesen változtatta meg, új életet és lehetőséget kaptam. Elküldte hozzám Judit nővért, aki nem csak felnevelt, hanem megtanított nekem mindent, küzdött értem, segített, hogy célom legyen. Általa jutottam közelebb Istenhez, ő vezetett el hozzá, megmutatta nekem a szeretet útját, ahol megtalálhattam azt a Valakit, aki sohasem hagyja magára teremtményeit, akinek mindig minden percben van ideje rám, rád, aki mindig velünk van, aki erőt ad, hogy mindig minden bajban erőnk legyen felállni, tovább menni és küzdeni. Azt hiszem, nincs annál nagyobb öröm, mint megtalálni Istent, aki lényegében átformálta az életem, Istent, akinek terve van velem és vigyázz rám, nevel engem a Nővéreken keresztül. Itt volt lehetőségem megtanulni azt, hogy mi a szeretet, a testvéri szeretet, a közösségben való élés és azt is, hogy hogyan fogadjam el önmagamat és a másik embert, a felebarátomat. Itt tanultam meg „igazán” élni. Úgy érzem, hogy mindezért azoknak tartozom hálával és köszönettel, akik segítettek eljutni idáig, akik megnyitották szívemet, hogy befogadjam azt a végtelen szeretetet, amely elkísér egész utamon, ha hiszek benne. Mindezt pedig a Nővéreknek és Istennek köszönhetem… Krisztina

tanulmányi ház csíkszereda

csíkszeredai sorozatok

Nyolc boldogság Márton Áron még a 30-as években, kolozsvári egyetemi lelkész korában tartott beszédsorozatot a nyolc boldogságról. Ebből állt össze egy nyolcrészes műsor (Pachelbel muzsikájával színezve), mely az erdélyi Mária Rádió adásaiban hallható hetenként. A püspök józan, mai is érvényes gondolatai újra hangzanak. Hitelesek.

alapítva: 2007 honlap: csikszereda.piarista.hu Marosfőn… De dramatizálunk komolyabb témában is (Dürrenmatt drámái, a magyar nyelvtörténet korszakai). Vallásórákon is beválnak a dramatizálások (Lőrincz Katalin hittanárnővel): Életképek...

A magyar kultúra gyöngyszemei A magyar festészet és építészet klasszikusait vesszük sorra a Krisztus világa, erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapjának hasábjain: az Országházépítő Steindl Imre, az Operaház és a Szent István Bazilika tervezője: Ybl Miklós, a Napút festője: Csontváry és a balatoni fényeket megörökítő Szőnyi István, a nagybányai festők (Ferenczy Károly) és a magyar romantikus tájképfestészet (Markó Károly, Ligeti Antal) nagyjai elevenednek fel, lenyűgöző műalkotásaikkal.

„Akarsz-e mindig, mindig játszani?” Kosztolányi szavai megfogantak nálunk is. A Szociális Testvérekkel közösen (Farkas Ibolya testvér) játékos délutánokat-napokat szervezünk. Csoportos játékok a kertben, farsangi jelmezbál itt a házban ill.

„Asztali beszélgetések” Etikai témákról, hetente, a Márton Áron Gimnázium tizenkettedikes diákjaival, küszködve álmossággal és elvontsággal, Arisztotelésszel, Erasmusszal és Heideggerrel. „Így próbálunk csalás nélkül szétnézni könnyedén”, miközben „ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén”… Ja, és vannak sorozatok a kudarcokból is. De ezt nem részletezzük. Sárközi Sándor SP

piaristák

Piarista

A könyvtáros: Friedreich Endre 20. század első felében friedreich endre, akit gyakran lehetett látni, amint cingulusba csúsztatott kézzel, esetleg cigarettázva beszélgetett. élő lexikon volt, mindenről tudott, ami a piarista rendben a múltban vagy a jelenben történt, és tudását szívesen meg is osztotta másokkal, a történeteket szokásos fanyar humorával fűszerezve. egyszer egy lelkes anyuka így kellemkedett nála: „olyan szép a tanár urak élete: állandóan a gyerekek között vannak, és megőrzik fiatalságukat.” bandi bácsi válasza ez volt: „igen, igen, lassan hozzájuk hülyülünk.” a budapesti piarista rendház egyik jellegzetes alakja volt a

Édesapja gazdatiszt volt és többször változtatta munkahelyét, így gyermekkorát különféle dunántúli birtokokon töltötte. A gimnáziumot a veszprémi és a pesti piaristáknál, illetve a budai egyetemi katolikus gimnáziumban végezte. Onnét kérte 1893-ban fölvételét a piarista rendbe. A gimnáziumot már piarista kispapként, Kecskeméten, illetve Rózsahegyen fejezte be, majd latin és görög szakos egyetemi diplomát szerzett Budapesten.

A tanár

A könyvtáros

Amikor 1916/1917-ben elkészült a rend új budapesti székháza, egyesítették a régi házban található könyvtárakat, és 1916-ben a tartományfőnök Friedreich Endrét nevezte ki könyvtárosnak. Ő intézte már a könyvtár költöztetését is, ami azt jelentette, hogy az addig különféle bolthelyiségekben, fülkékben, szekrényekben tárolt könyvek polcokra kerültek. Katalogizálásuk hosszú évekre szóló feladatot jelentett. A könyvtár dolgozószobájából gyakran hallatszott ki Friedreich Endre írógépének kattogása. Szinte fejből ismerte a könyvtár állományát. Rendkívüli bibliográfiai ismerete volt, amellyel szívesen állt könyvtárhasználó rendtársai segítségére.

A gimnáziumi tanítást 1899-ban Temesváron kezdte, majd négy évet Veszprémben (1903-1907) és egyet Vácott tanított, végül 1908-ban Budapestre került, ahol teljes további tanári és szerzetesi életét töltötte. Becske A. fényképészeti felvétele, Veszprém, Szaktárgyai, a latin és a görög mellett 1905 körül A rendtörténész az alsóbb osztályokban hittant, törKezdettől fogva érdekelte a piarista ténelmet, sőt természetrajzot is tanított. rend története. Még egyetemista korában ismerte meg Érdekes, eredeti egyéniség volt, kiváló humorral. Óráin a rend akkori történetíróját, az akkor közel nyolcvan szívesen mesélt anekdotákat, a tananyag magyarázatát éves Csaplár Benedeket, aki szinte minden tudott a szarkasztikus és önironikus megrend múltjáról, bár ebből jegyzéseivel élénkítette. „Szabó, terjengős publikációiban maga úgy ül a padban, mint egy dekeveset tudott megmukadens költő a Japán kávéházban” tatni. Friedreich Endrét – mondta egyszer például Szabó elsősorban a rend legréZoltánnak, aki később valóban gebbi, „hősi” korszaka, 17. költő és író lett, A tardi helyzet és és 18. század érdekelte. a Szerelmes földrajz szerzője. Nyári kutatótútjai során Azt sem bánta, hogy ha ugratják. születtek alapos, eredeti „Tanár Úr, sohasem gondolt arra, forrásokra épülő tanulmáhogy megnősüljön?” – kérdezte nyai. Giovanni Franco-t egyszer egy szemtelenebb diáka podolini piaristák szent ja. – „Ezzel a pofával? – válaszolta életű novíciusmesterét, – Képzelje, ha nekem ilyen lányaim Hanacius Ferencet, a lennének, hogyan tudnám azokat Felvidék fáradhatatlan férjhez adni?” Valóban nem volt misszionáriusát, Halápy testi szépség, arcbőre miatt a diáKonstantint, a rend legkok egymás között Ragyabunkónagyobb hatású latin kölnak hívták. tőjét, Kácsor Keresztélyt,

Goszleth István és fia felvétele, 1910/1910

piaristák

Agárdy Gyula karikatúrája, 1932

téki vita kezdődött a gyermektelen Elemér gróf rokonai között, az iratokat tartalmazó faláda végleg a piarista rendházban maradt, ma is a rend levéltára őrzi. (A vis�szaemlékezést végül Urbán Aladár közölte 1981-ben, a hagyaték több részletét pedig Molnár András közölte az utóbbi években.)

Friedreich Endre velencei gyerekek között, 1930 körül

a hangyaszorgalmú és vitriolos tollú rendi krónikást, a börtönszökevény Rákóczi Ferenc podolini látogatását mind Friedreich Endre tanulmányai ismertették meg a magyar történetírással és azokkal, akik olvasták azon piarista gimnáziumok értesítőit, ahol ezek a tanulmányok megjelentek. Kutatott Rómában a rend központi levéltárában, Pozsonyban, a Koháry család levéltárában, és jól ismerte az Országos Levéltár piarista vonatkozású forrásait is. Jellemző a korra, hogy például 1928-ban engedélyt kellett kérnie a tartományfőnöktől, hogy „három alkalommal civilben mehessen az országos levéltárba”. Rendtörténetírói munkásságának egyik legfontosabb része, hogy 1915-től a tartományi titkár helyett ő írta meg az elhunyt rendtagok „kegyeletes életrajzait”, egészen 1941-ig, amikor betegsége miatt több éves elmaradásba került. Általa lett az eredetileg liturgikus céllal készült följegyzésekből történetírói műfaj, bár ő is „kegyeletes kézzel”, tehát az előnyös tulajdonságokat kiemelve, a gyöngeségeket elhallgatva írt.

A Batthyány-kapcsolat Egyes tanítványai révén jó viszonyt ápolt arisztokrata családokkal is. Tanította például Károlyi Istvánt, akinek apja, László, rokonságban és barátságban állt gróf Batthyány Lajos miniszterelnök fiával, Elemérrel. Károlyi és Friedreich elhatározták, hogy kiadják azokat az 1848/1849. évi iratokat, köztük a néhai vértanú miniszterelnök özvegyének, Zichy Antóniának visszaemlékezéseit, amelyeket Elemér gróf féltve őrzött. Bár Friedreich Endre széleskörű levéltári kutatást is folytatott ebben a témában, és készült is néhány tanulmánya, például Batthyány Lajos gróf laibachi fogságáról (1927), a könyv mégsem készült el. Mielőtt Batthyány Elemér elhunyt, 1931 karácsonyán Friedreich Endre volt az, aki Cziráky Jánosné grófnő kérésére fölkereste a nem túl vallásos grófot, és rávette arra, hogy gyónjon meg. „Úr maradt és gavallér utolsó óráiban is.” – emlékezett vissza Friedreich – „A gyónás után így szólt: Köszönje meg a grófnőnek, hogy rám gondolt.” Két hét múlva Batthyány Elemér elhunyt és egyik örököse, Batthyány Gyula a néhai miniszterelnök iratait kölcsönadta a tudós piaristának. Mivel azonban hagya-

Friedreich Endre velencei présháza, 1940 körül

A szőlősgazda

Miután Friedreich Endre édesapja 1913-ban elhunyt, a kápolnásnyéki és velencei családi birtokot fölosztották, és ő maga is örökölt ott egy birtokrészt: a velencei tóra néző kicsiny szőlőt és présházat, amelyet attól fogva maga gondozott. „Már szeptember 20-án kénytelenek voltunk megszüretelni” – írta például 1935-ben barátjának, Iványi Béla történésznek – „Szeptember elején már nagyon rothadt, a szomszédok beijedtek, és elkezdték a szüretet, én sem maradhattam hátra, mert az őrizet megszűnt, a seregélyek pedig elözönlötték a lábon álló szőlőt. Így bizony csak savanyú borunk lett. Így van a barát, ha szőleje van, és nem őrizheti maga.” Szabad idejét a velencei szőlőhegyen töltötte, vagy beköltözött a Friedreich Endre (Molnár felvétele, plébániára, és kisegítette az ottani Budapest, 1930 körül) plébánost azzal, hogy a szomszédos Kápolnásnyéken vagy egyes majorságokban misézett és prédikált – mindezt természetesen ingyen, „piarista módra” (mint rendtársa, Révai József írta róla). Friedreich Endre 1952-ben hunyt el 74 éves korában. Egyik barátja, Péteri Ferenc, a rend ügyvédje akkor írta róla: „Ő még abból a boldogabb nemzedékből származott, amelynek nem számított az idő. Egyszerűsége és különös bogarászása mögött sok olyan tudomány lappangott, mely attól tartok, legalább egy részében vele sírba szállt”. Koltai András

piaristák

Piarista

Bemutatkozik a Piarista Központi Könyvtár

A szerzetesi és tanári élet egyaránt elképzelhetetlen könyvek, könyvtár nélkül. Kalazanci Szent József Konstitúciójában előírja a rendházak számára könyvtár létrehozását és őrzését. A Központi Könyvtár egyidős a pesti rendházzal. A pesti rendház atyái már 1717-es megérkezésükkor vásároltak könyveket a rendház számára. Ezzel indult meg a könyvtár élete is. Főként az elhunyt atyák könyvgyűjteményeivel gyarapodott a könyvtár. Olyan kiemelkedő személyek hagyatékait őrizzük, mint Bajtay Antal püspök, II. József nevelője, Conradi Norbert, Horányi Elek, Révai Miklós tudós piarista atyák. Időről időre nagyobb szabású tervszerű vásárlásokkal is gyarapodott a könyvtár. Kiemelkedő

piaristák

Cörver János munkássága, aki a rendi növendékképzés számára szeretett volna nagyobb könyvtárat létrehozni. Az általa vásárolt könyvek könnyen megismerhetőek a kötéstáblájukra aranyozott piarista címeres szuperexlibriszről. A 19. században a pesti rendház könyvtára mellett létrejött a Rendtartomány Könyvtára, mely az elhunyt provinciálisok könyvhagyatékaiból áll. 1870-ben a „Bibliotheca Provinciae”-ból hozták létre a rendi tanárjelöltek és a vidéki rendtagok használatára a Központi Könyvtárat, amely szintén főként hagyatékokból gyarapodott. Az 1917-re felépült új pesti székház felépülése után a rendház könyvtárát és a Központi Könyvtárat

egyesítették. 1974-ben pedig ebbe olvasztották bele a tanári könyvtárat is. A 20. század elején vidéki rendházak legrégibb, legértékesebb könyvanyagának nagy részét is a Központi Könyvtárba szállították be. Könyvtárunk ma kb. 150 ezer kötet könyvet tartalmaz. A Központi Könyvtár legrégibb, legértékesebb könyvei jóval a piarista rend megalapítása előtt készültek. Ezek adományokból, vagy néhány piarista atya bibliofil érdeklődésének köszönhetően kerültek könyvtárunkba. Két, a könyvnyomtatás feltalálása előtti időből származó kódexet is őriz a könyvtárunk. Egyikük, a Concordantiae caritatis vagy más néven Lászlóffy-kódex. Magyarország illusztrációkban leggazdagabb kódexe 1413-ban készült. A könyvnyomtatás első évszázadából, 1500 előtti időszakból több mint hatvan művet őriz könyvtárunk. Közülük kiemelkedik Vergilius összes műveinek 1476-os velencei kiadása sokszínű, aranyozott iniciáléval. A 16. századi nyomtatványok száma megközelíti az ezret. Példaként Abraham Ortelius Theatrum Orbis Terrarum címmel megjelent térképgyűjteményét szeretném kiemelni. A benne szereplő kézzel színezett, fametszetes térképek között magyar szempontból legjelentősebb Wolfgang Lazius Magyaroszágot ábrázoló térképe, mely 1552-es megjelenésével a második legrégibb nyomtatott Magyarország-térkép. Jelentős az ún. RMK-gyűjtemény is, a Magyarországon kiadott vagy külföldön magyar szerzőtől megjelent kiadványok száma is. Köztük több olyan kötetünk is van, melynek egyetlen fennmaradt példánya könyvtárunkban található. Ilyen unikális kötet az az 1674-ben, Kassán megjelent „ABCES könyvecske”, melynek különös értékét adja, hogy II. Rákóczi Ferenc tanult belőle ötéves korában. Tanúskodnak erről a kötetben nevelőjének, Bárkány Jánosnak ajánló sorai és a Nagyságos Fejedelem íráspróbái. Könyvtárunk kincseit időről időre kiállítások keretében mutatjuk be a nagyközönség számára. Legutóbb az Ars Sacra fesztiválon jelentünk meg kiállítással, előadással. A pesti gimnázium diákjait pedig könyvtári órákon és a múzeumi szakkörökön látjuk vendégül. Örülnénk, ha ezekre az alkalmakra a jövőben gyakrabban kerülne

sor, és a vidéki intézmények diákjai is többször látogatnának el hozzánk. A Központi Könyvtár kiemelt feladata a piarista szerzők művei, a rend történetére, lelkiségére, életére vonatkozó könyvek, és a rend intézményeinek kiadványai teljességre törekvő gyűjtése és szolgáltatása. A Piarisztikum Gyűjtemény az 1930-as években jött létre. Mivel ez az irodalom a legnagyobb teljességgel nálunk található meg, kutatóink is leginkább ezt a könyvtárat keresik. Elsősorban a Piarisztikum Gyűjtemény könnyebb kutathatósága érdekében indítottuk el a legfontosabb kötetek tervszerű digitalizálását. Új honlapunkon szeretnénk ezen anyagokat elérhetővé tenni. A könyvtár nemcsak a muzeális gyűjteményében él. Mind a Piarisztikum, mind az általános gyűjteményt igyekszünk tervszerűen gyarapítani, a legújabb szakés szépirodalmi művek legfontosabbjait beszerezni. A könyvek gyűjtésénél kiemelt figyelmet szentelünk az iskolai oktatásra. Szeretnénk, ha a piarista atyák, a civil tanárok és a diákok is megtalálnák könyvtárunkban a számukra fontos irodalmat. Minden könyvtárban nagy figyelmet fordítanak a könyvek mellett a folyóiratok beszerzésére is, hiszen ezek számolnak be legelőször az új kutatási eredményekről, a társadalmat érintő aktuális kérdésekről. Szeretnénk ezen a téren is előre lépni. 2015-től kb. hetvenféle folyóirat legújabb számai lesznek elérhetőek a Központi Könyvtárban. A megrendelt folyóiratok a teológiától a pedagógián és természettudományokon át a történelemig és szépirodalomig igyekeznek minden területet feltárni. A kutatóteremben szeretnénk berendezni egy barátságos olvasói teret is ezen folyóiratok kényelmes olvasására. A könyvtár hétköznapokon 9-16 óráig várja az érdeklődőket, látogatókat. A jövő évben elindul új honlapunk is, ahol az újdonságokról, hírekről és könyvtárunk érdekes köteteiről is lehet majd olvasni. Addig is ajánljuk figyelmükbe Facebook-oldalunkat, ahol elsősorban az újonnan beszerzett könyvekről igyekszünk tájékoztatást nyújtani. BARANYA PÉTER KÖNYVTÁRVEZETŐ

piaristák

Piarista

Piaristák az I. világháborúban az i. világháború kitörésének centenáriuma alkalmából a piarista múzeum nagyszabású kiállítást rendezett, amely november végéig volt megtekinthető a budapesti piarista gimnázium iii. emeleti

aulájában, és reményeink szerint tovább költözik majd más piarista intézményekbe is.

A diákok nagy örömére számos korabeli fegyver (pl. 1895M Mannlicher puska, 1904M lovastiszti kard, 8 cm átmérőjű srapnelgránát), harci felszerelés is kiállításra került, de természetesen piarista relikviákat, tábori lelkészi szolgálathoz kapcsolódó tárgyakat, illetve hadifogolytábori emlékeket (pl. lövedékek hüvelyéből készült vázák, egyéb emléktárgyak) is közszemlére tettünk. A nem csekély tárgyi anyagon túl mintegy százötven fényképet (piarista tábori lelkészek, frontra indulás, új fegyverek/fegyvernemek, nagy háború és hadifogság témakörben), száz háborús propaganda- és reklámlapot, valamint karikatúrát, illetve negyven piarista vonatkozású levélrészletet is kiállítottunk. A 100 éves évforduló kapcsán bárhová megyünk, szinte elkerülhetetlenül I. világháborús kiállításba botlunk. Kiállításunk sajátosságát, különlegességét mindenképpen a személyes, piarista vonatkozású relikviák, illetve elsősorban az eddig publikálatlan levélrészletek adják. A levelek között találkozhatunk piarista öregdiákok háborús „élményeivel”, a piarista tábori lelkészek frontvonal melletti, kórházi, lelkipásztori tapasztalataival, illetve a világháború alatt az iskolákban helytálló piaristák személyes, pedagógiai, gazdasági beszámolóival, amelyek a hátországi helyzetbe, illetve például a fiatalság lelki világába is bepillantást nyújtanak. Következzen tehát a levelek közül egy csokorra való! BORBÁS PÉTER

És még egy nagy kincset kaptam kurta katona koromból: mind a tisztekkel, mind a legénységgel való érintkezés az emberismeretnek megbecsülhetetlen forrása volt számomra. Hiszen a gyónásban is, de a szorosan vett szentségi érintkezésen túli beszélgetésekben is mindenki arról beszélt, ami a legfontosabb volt neki: az otthoniakról, szeretteiről, bajairól, problémáiról, szenvedélyeiről és szenvedéseiről, félelmeiről és reményeiről, arról, amivel tele volt a szíve és aminek úgy érezte jó meghallgatót és megértőt talált. Az emberi érzelmeknek, életkérdéseknek, bűnöknek és szerencsétlenségeknek sok örökre belém vésődő képe vonult el huszonhat éves szemeim előtt. Sík Sándor visszaemlékezése tábori lelkészi szolgálatára (Pétervárad, 1915 eleje)

L.J.Chr. Kedves jó Atya! (…) Mostanában leginkább a fűtés-mizériák foglaltak le. Ismételten nem volt fűtés, mert kifogyott a koksz, kifogyott a tartalék, rossz az időjárás, az út, nincs fuvar, stb. Nem valami kellemes dolog biz ez, pláne, ha az embernek annyi fiatal embert kell csitítani és ha látja az ember azt is, hogy szenvednek, nem tudnak tanulni, és hogy nyugtalankodnak. Ámbár azt meg kell adni, hogy aránylag nagy lélekkel viselik a kisebb-nagyobb kellemetlenségeket, pedig némelyik szoba csakugyan nagyon hideg. Most reggelire már jó idő óta csak ¼ rész kap tejet, a többi theát. (…) Zimányi Gyula kalazantínumi prefektus úr levele Révai Józsefhez (részlet – 1917. II. 8.)

Drága Atyus! Meleg szeretettel köszöntlek. A jó Isten éltessen és hozzon vissza erőben és egészségben körünkbe. (…) Szerencsésnek kell téged tartanom, hogy nem vesződöl a háborútól elrontott ifjúsággal. Csacsik voltak azelőtt is, de most botrányosan szamarak. Amellett olyan rosszak, hogy fogalmad sem lehet róla. Az osztályomból hármat ki kellett csapni, mert már negyedikes korukban kártyáztak, billiárdoztak és korcsmáztak. Igaz, hogy mind a három már kivénült a negyedik osztályból. Az utcán cigarettázó városi főgimnáziumi tanulóval találkozni nem is valami feltűnő dolog manapság. Sok türelmet, kitartást, testi és szellemi frissességet kívánok. Szeretettel ölel barátod B. Károly.

piaristák

Bujár Károly szegedi piarista levele Révai Józsefhez (részlet)

Kedves Józsi! Hálás köszönettel vettem kedves sorait és örömmel látom, hogy a háborús nehéz idők nem irtották ki belőle a vigasztaló humort. Jobb is beletörődni a változhatatlanba és jókedvvel viselni azt, amint rossz kedvvel is el kellene úgy viselni. Magam is ezt az életfilozófiát vallom és jól jövök ki vele. Rettenetes időket élünk! Napról napra 15-20 fok hideg van és a szenet csak kilónként lehet beszerezni. Szegény Salánky Pista bácsi még él ugyan, de nem nagyon! Az iskolába is csak annyi a szén, amennyit egy napra elfűtünk. Valószínű, hogy lesz néhány napi, esetleg heti szénvakáció. Pedig összevont tanmenettel dolgozunk. A VIII. és VII. osztályok tanulói majdnem mind bevonulnak március elején. A VIII.-ban marad 6-7 nyomorult. Élénk hanyagság az ifjúság körében! Türelmetlen érzékenykedés a szülők körében! Élelemhiány, rettenetes drágaság, szörnyű hideg és kevés pénz! Ezek a gondok az én szórakoztatóim! Nincs mit irigyelni rajtam! Viselem a rám rótt terhet türelmesen. Előbb-utóbb mégis csak vége lesz. De ha sokáig tart még, én is hősi halált halok itthon a nehéz gondok miatt! (…) Itthoni életünk ennél már szerényebb nem lehet. Minimális men�nyiségű húst eszünk és maximális mennyiségű vizet iszunk. Nekem nem baj, de az öregek nagyon szenvednek a borhiány miatt. És még egy. A borhiány rontja a házi életet. Nem az egyetértést, hanem a jó hangulatot. (…) Igaz szeretettel üdvözli és mielőbbi viszontlátást kíván szerető barátja: Prelogg Szeged, 1917. II.12. Prelogg József szegedi házfőnök levele Révai Józsefhez (részlet)

Kedves Kollégák, főtisztelendő Uraim! Sajnálom, hogy személyesen nem mondhattam köszönetet a szives látásért és fogadtatásért és hogy nem tudtam elbucsuzni, azonban sürgönyi parancsra 4 órai időn belül vasutra szálltam. Jelenleg már ujból itt vagyok a lövészárokban, 200 lépésre a muszkáktól és harctéri zene szórakoztat minket, az ágyu a nagybőgő szerepét játssza. Különben ha folytonossági hiányt nem szenved bőröm és ujból kedves körükbe zuhanok egykor, „népies előadásban” megtartom tapasztalatom alapján beszámolómat, melyhez hasonló jókat stb. Szives és hazafias üdvözlet Csekme főhdn. Csekme Károly tábori levelezőlapja a veszprémi piarista tanári karnak

Kedves Józsi! Szíves sorait köszönettel vettem. Úgy látom, ott is alaphanggá lett a bánat és legfőképen a sóvárgás. Természetes is. Pista bácsi szerint lakodalomból is sok volna három év, hát még ebből! Bizony itthon már csüggedt a hangulat. Lemondás és újra csak lemondás! Ez most az uralkodó planéta. Ebből kifolyólag tehát életünk a következő: Reggel árpakávé, barna kenyér hozzá és indulás munkába. Ezer diák fegyelmezése nem csekély dolog. Apjaik hadban vannak, anyjaik moziban és színházban töltik éjjeleiket, a napokat pedig divatáru üzletekben. Persze, a gyerek felügyelet nélkül kedve szerint él. Állandóan összeütközik tehát a fegyelmi szabályzatokkal. Jön a fegyelmi, eltanácsolás, mamák kétségbeesett sírása… Délig ezt csináljuk, aztán jön a ebéd: Hamis leves, kis adag húsocska óriási adag pénzért, tészta. Meglehetősen éhesen felkelve az asztaltól, megy mindenki haza és nem is mutatkozik estig, mert a ruha bizony kopott, újra meg nem telik, mert 250K egy öltözet. Jön a vacsora: üres főzelék-savanyú képpel, tésztalapos pislantással. (…) A ház feje, közfelfogás szerint a legnagyobb ura, pedig két keze közé veszi tar koponyáját és néz-néz maga elé. Képzeletében feltűnnek a jövő nagy idők, mikor majd ki kell jelentenie, hogy ebéd nincs! Vacsora: az ebéd maradéka! Gondolatai el-elkalandoznak a távol múltba, mikor a szegedi rektor tényleg úr volt. Ilyenkor gúnyos mosolyt láthatnál az arcán, kedves figyelő! Arcvonásaiból kiolvashatnád azt a meggyőződést, hogy a szegedi rektor nem úr, hanem miser servus servorum. (…) Azért hát Isten áldja meg! Érezze magát jobban, mint mi itthon! Várja türelemmel a megváltás nagy napját! Mostanában nagyon sok szó esik a békéről. Hátha csakugyan közel van? Mikor a zenekar zenészei nagyon hangolnak, biztosra vehető, hogy nemsokára rázendítenek. Úgy legyen! Legyen még egyszer ünnep a világon! Én akarom a béka Tedeumát mondani. Lehet, hogy belesülök, elcsuklik majd a hangom a sírástól. De nem baj! Nem fog senki kinevetni, aki ezt a nagy időket átélte, föltéve, hogy az illető nem hadseregszállító, vagy iparos, vagy földmíves. Sok-sok szeretettel üdvözli és mielőbbi viszontlátást kíván szerető rendtársa Prelogg. Sz. 1917. márc. 31. Prelogg József levele Révai Józsefhez (részlet)

piaristák

v é i m u e l i jub

VÁCI PIARISTA

UM GIMNÁZI

2013. október 16. A z Echo TV magazinműsorában a közelgő jubileumát ünneplő váci Piarista Gimnáziumot mutatta be 2014. február 22. Jubileumi szülői bál a díszteremben február Pályázatok kiírása (Logók, fényképek, dokumentumfilm…) febr. 28.–márc. 4. Piarista Fiatalok Nemzetközi Találkozója Vácott (PiFita) március 19. Öveges József kémiai házi verseny március 20. Az Új Ember katolikus hetilap tablója a jubiláló iskoláról április 4. Generálisi vizitáció a jubiláló iskolában április 6. A Duna TV Új Generáció című műsora bemutatta a 300 éves gimnáziumot április 11. A Kőváry Károly emléksarok átadása április 25. Városismereti verseny június 14. TE DEUM – hálaadás a 300 éves iskoláért augusztus 4–9. Kerékpáros emléktúra a Kárpát-medence piarista bölcsőhelyeihez augusztus 31. 300 éve hitre, tudásra – Piaristák Vác városában – A Tragor Ignácz múzeum kiállításának megnyitója augusztus 31. Veni Sancte – egy 800 szeletes jubileumi tortával október A váci Katolikus TV riportfilmje a jubiláló iskoláról november 5. V. Patrociniumi Est a „nagygimnazistákkal” november 7. Tudományos konferencia a váci Piarista Gimnázium 300 évéről november 13. A Magyar Kurír ünnepi interjúja Futó Béla igazgató úrral november 13. V. Patrociniumi Est a kisgimnazistákkal november 13. Piaristák 300 éve Vácott – Forte Fotóklub kiállításának megnyitója a Madách Imre Művelődési Házban november 13. A gimnázium művészeti kiállításának megnyitója a Madách Imre Művelődési Házban november 14. Zegzugos folyosóink címmel fotókiállítás nyílt a diákok nyertes pályamunkáiból november 14. Jubileumi Patrocínium november 29. Zártkörű előadás az Erkel Színházban a 300 éves váci Piarista Gimnázium tiszteletére

! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4200 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük! 38

piaristák

könnyebb

Könyvvel élni

Ölellek benneteket! – Beszédek fiatalokhoz ferenc pápa fiatalokhoz intézett összes beszéde egy kötetben

Őszinte kedvességével, hiteles gesztusaival, áldást kérő alázatával, örömet sugárzó lényével Ferenc pápa már rögtön megválasztásakor lenyűgözött sok millió embert, hívőket és nem hívőket, keresztényeket és másvallásúakat, férfiakat és nőket, fiatalokat és öregeket egyaránt. Sokan szívükbe zárták, és azóta is ott hordozzák. Megnyilatkozásaiból hamar kiderült, hogy elsősorban a szegényeket, a gyengéket, a magukra hagyottakat, a nehézségekkel küszködőket, segítségre szorulókat, a kirekesztetteket kívánja személyes gondoskodásának és az egyház törődésének középpontjába állítani. A fiatalokat és az időseket is a veszélyeztetett s ezért megkülönböztetett figyelmet érdemlő társadalmi csoportok közé sorolja, akik pótolhatatlanok is, hiszen ők jelentik a reménységet népeik, nemzeteik számára. A fiataloknak azonban nemcsak a társadalomban, hanem az egyházban is jobban előtérbe kell kerülniük és önállóbbnak kell lenniük. Ők ugyanis az evangéliumhirdetésnek nemcsak a címzettjei, hanem tevékeny, lelkes alanyai is, akiket boldogság tölt el, hogy elvihetik Jézust, a Jézussal való barátság örömét az emberekhez. Mindent meg kell tennünk a fiatalokért. Ennek első lépése, hogy „tanuljunk meg olyan nyelven beszélni velük, amelyet megértenek”. Nyugodtan kijelenthetjük, a jezsuita pápa ragyogó példáját adja annak, hogy már elég jól megtanult a fiatalok nyelvén beszélni: twitter-üzeneteket küld, engedi, hogy szelfizzenek vele, telefonon hív egy hozzá forduló fiatalembert, aláírást ad egy beteg kislány gipszére, videóüzenetben üdvözli ifjúsági találkozók résztvevőit, és még bőven sorolhatnánk. Azt is megtanulta azonban, hogy a fiataloknak leginkább arra van szükségük, hogy meghallgassák és megértsék, emberszámba vegyék és megbecsüljék őket. Ebben a kötetben Ferenc pápának azt a huszonnyolc beszédét tesszük közzé, amelyeket megválasztása óta (2013. március 13.) különböző alkalmakkor fiataloknak mondott (2014. július 5-ig). Az eredetileg olaszul, spanyolul elhangzott, vagy angolul közzétett beszédeket teljes terjedelmükben, szó szerinti magyar fordításban közöljük, keletkezésük sorrendjében. A beszédek címzettjei között találunk szentmisét együtt ünneplő fiatalokat, fiatalkorúak börtönének lakóit, bérmálkozókat, középiskolás diákokat, papnövendékeket, fiatal papokat, szerzeteséletre készülő novíciákat és novíciusokat, házasságra készülő jegyespárokat, fiatal csillagászokat stb. A beszédek műfaja is sokféle: van köztük előre megírt homília, rögtönzött beszéd, előre megadott kérdésekre adott válaszok, üzenet ifjúsági találkozóra, világnapra vagy videoüzenet. Tőzsér Endre SP

Verbum, Kolozsvár, 2014. 2400 Ft (A Szent István Társulatnál is kapható.)

Mohás Lívia: Hová, merre, lányok, fiúk? A szerző legújabb könyvében az ifjú nemzedéket szólítja meg: meggyőződése szerint értékzavaros világunkban ők azok, akik erejükkel, szépségükkel, kritikus képességükkel a társadalom erkölcsi példaképévé válhatnak. Nincs könnyű dolguk a mai tizenéveseknek: társadalmunk teljesítménycentrikus, anyagias és sikerorientált. A könyv hasznos és konkrét gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogy a mai fiatalság miként álljon ellen a külső káros hatásoknak, és hogyan mozgósítsa belső erőforrásait. A több évtizedes pszichológusi tapasztalattal rendelkező szerző az antik mitológia alakjait is segítségül hívja, akik ösztönzést adhatnak a személyiség megújulásához és megtisztulásához. Így lesz a könyv nemcsak gyakorlati kézikönyv, hasznos útmutató, hanem kultúrtörténeti ismereteket is felvonultató olvasmány. Saxum Kiadó Kft., Budapest, 2014, 336 oldal, 2980 Ft piaristák

Áldott, békés, kegyelmekkel teli karácsonyi ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!