Hiánypótlás
Mielőtt valaki valamilyen munkához hozzálátna, tisztában kell lennie azzal, hogy milyen feladatra vállalkozott, mi a célja, és milyen úton érheti el. Egy város közigazgatásának, képviselőtestületének, véleményem szerint ahhoz, hogy a „jó” jelzőt kiérdemelje, mindenek előtt és elsősorban pontosnak és gyorsnak, másodszor pártatlannak (igazságosnak) kell lennie. (Részlet Dr. Antonik Arnold 1921. évi polgármesteri jelentéséből)
Vizes nyolcas 1. döngölt földes padlón rálocsolt vízzel vagy homokkal írt fekvő nyolcas formájú minta neve, amellyel vagy portalanították, vagy díszítették a ház helyiségeit ( homokrózsa, takarítás). – 2. Iparos- és kereskedőlegények gúnyneve, akik az üzlet előtti járdát, ahol dolgoztak, locsolókannából vízzel fekvő nyolcas számformát írva portalanították. – 3. Családban tréfás megszólítás. – 4. (Gúnyolódva) felszínes gondolkodású, piperkőc magatartású fiatalember megnevezése. (Magyar Néprajzi Lexikon)
VIZES NYOLCAS – „NYOLCSZOR JOBB, MINT MÁSHOL!” Aligha vitatható, hogy a V8 Uszoda és Szabadidő Központ elnevezés hitelrontás a javából, miután úgymond nyolcféle szolgáltatást nyújt, és nyolcszor különb az azonos rendeltetésű létesítményeknél. Talán sose tudjuk meg, ki az az agyament, aki a Vizesnyolcas (V8) nevet kitalálta, de háromnegyed évvel a nagy csinnadrattával beharangozott avatási ceremóniát követően kijelenthetjük: az idő őt igazolta.
A régi szentendreiek a Dunára mentek úszni, ahol éppen kedvük támadt. A kevésbé régi szentendreiek nyaranta a Postás strandra jártak, amely már csak nevében az, ami ma is lehetne. Az igény, hogy legyen uszodája a városnak, a múlt század 80-as éveiben fogalmazódott meg, méghozzá egy rokkant, de kikezdhetetlenül elszánt, gyüttment öregember, tanult mesterségét illetően kertész, bizonyos Kováts Lajos részéről (a későbbiekben ötből négyszer Kovácsnak írták a nevét), aki fejébe vette, hogy a millpengős időkben különféle bartellakciókkal szerzett, majd értékes budai telkekbe fektetett vagyonát sérült gyerekek úsztatására fordítsa. Miután nem jutott dűlőre a budai kerületekkel, Dévai Ferenc, a Rákóczi iskola úszómestere, akit a csillaghegyi uszodából ismert, rábeszélte, hogy próbálkozzon Szentendrén. Az ő közreműkö-
ITT DŐLT EL A SORSUNK
désével létre is jött a csúcstalálkozó, miután Marosvölgyi Lajos tanácselnök a Szépvölgyi úton egy padlástérben lévő rezidenciáján kereste fel a potenciális mecénást. Viszonylag könnyű szerrel rábírta az öregurat, hogy költözzön ki Szentendrére. A Lola cukrászda szomszédságában rendbe hoztak egy kis udvari lakást, ahol a gondozónő naponta felkereste a bérlőként bejegyzett Kováts Lajost, aki ekkor már járókával közlekedett, s télvíz idején is szandált húzott fájós lábára. De még így is naponta többször megtette a tanácsig vezető utat, ahol bejáratos volt az illetékes elvtársakhoz. Ha olykor került egy kocsi, az óvodákat látogatta végig, a kicsik nagy gyönyörűségére. Ördöngősen bánt velük, ha tehette, kertészkedett velük, három óvodában pedig, hogy a tűző naptól és az esőtől óvja a kicsiket, egyegy hatalmas ponyvával fedett beállót építtetett.
A „KÖLCSÖN VETT” KOVÁTS-HAGYATÉK A városszerte hamar megkedvelt Lajos bácsi megváltoztatta végrendeletét, vagyona általános örököséül Szentendre Város Tanácsát tette meg. A végső formát öltött egyezség két évig elhúzódó tárgyalássorozat eredményeként 1987-ben köttetett meg. Ebben Kováts Lajos Szentendrére hagyta a takarékban őrzött hatszázezer forintját, s három budai telkét, amelyek értéke akkoriban negyven millió forint lehetett. Az örökhagyó kikötötte, hogy az ingatlanok árából létrehozandó uszodában „bronchiáléban és súlyos mozgásszervi fogyatékosságban szenvedő gyerekek rehabilitációs úszását kell biztosítani”. Nem sokkal ezután, kevéssel 83. születésnapja előtt, 1987. december 9-én az örökhagyó, mint aki jól végezte dolgát, távozott az élők sorából, s a városi köztemetőben helyezték örök nyugalomba. A rendszerváltást követő első ciklusban az önkormányzat az egyik ingatlant eladta Óbudának 3 millió 622 ezer forintért, a pénzt bankban helyezte el. Az újabb választást követően a hagyaték ügyeit intézni hivatott Társadalmi Intéző Bizottság (TIB) több alkalommal megkísérelte a Kováts Lajos Alapítvány létrehozását, de a képviselő-testület a kuratóriumi és a felügyelő bizottsági tagságra kiválasztott személyek megbízását nem hagyta jóvá. Ugyanakkor több olyan elképzelés került a helyi parlament napirendjére, amely nem felelt meg az adományozó akaratának. Végül úgy döntöttek: eladják a megmaradt két telket, s megterveztetik az uszodát. Pákay Jolán főépítész amondó volt, hogy ebből a pénzből csak egy medencére futná, s nem lehet egy rendes létesítményt tető
alá hozni. Márpedig amikor Szentendrének filléres gondjai vannak, nem valószínű, hogy az önkormányzat a hiányzó milliókat pótolni tudná. A TIB elnöke, dr. Saly Sándor, a rendelőintézet igazgató főorvosa ugyancsak elképzelhetetlennek tartotta, hogy a telkek árából, amit hetven millióra taksált, fel lehetne építeni egy fedett uszodát. Vityi Katalin jegyző azt nyilatkozta az egyik szentendrei lapnak, hogy nem lesz könnyű egyik telken sem túladni, miután a lehetséges vevők sokallják az árat. A törvényesség őre rossz jósnak bizonyult, miután az értékesebb telek még az újabb választás előtt elkelt 52 millió forintért. Miakich Gábor, az 1998. októberében újra megválasztott polgármester egyebek közt az akkor már tizenegy éve megoldatlan végakarat teljesítésének kötelezettségét is örökölte. Évekig megint nem történt semmi, s akkor a háromtagú TIB levélben szólította fel a város első emberét, hogy szíveskedjen őket a Kováts-hagyaték ügyeiről tájékoztatni. Koltay Jenő képviselő, az MTA Közgazdasági Intézet igazgatója, a 2001. év költségvetési vitájában szorgalmazta az elkülönített számláról kölcsönvett pénz visszapótlását. A 2903/IV számon nyilvántartott terebélyes Kováts-hagyaték akta első bejegyzése 1983-ban történt. A hagyaték összege akkor 590 544 forint, a kamat 38.813 forint. Az 1984-es egyenlegben további 45730 forint kamatot és 451888 forint kiadást regisztráltak. Ezt követően 1990-ig nincs kiadás, a hagyaték összege (az első telek eladása után) 3 622 000 forint. 1995-ben az elkülönített bankszámlán mindössze 124 000 forint szerepel, s két évvel később (a második telek értékesítését követően) kereken 52 millió forint. A 2002. évi egyenlegben a hagyaték összege 56 358 511 forint, a kamaté 39 421 093 forint, a kiadásoké 9 630 888 forint. A részletes felsorolás végén ez áll: Költségvetési számlára átvezetve 81 000 000 forint, rendelkezésre álló összeg 4 831 949 forint. A polgármester és a jegyző kérésére egy budapesti illetőségű könyvvizsgáló cég, a Két Calculus Kft az elvégzett vizsgálatot követően, 2001. május 25-i keltezéssel az alábbi feljegyzést postázta a szentendrei városházára. „(…) Megállapítottuk, hogy 1999. december 31-én 21 millió Ft-ot az önkormányzat a tőkeváltozásokkal szemben elszámolt a hagyatékszámla terhére. Ezt az öszszeget az önkormányzat a működési költségei között számolta el, mely előzetesen - többek között ebből adódóan – előirányzat túllépést mutat. 2000-ben további 60 millió Ft-ot vezettek át a költségvetési számlára. Ez megítélésünk szerint ellentétes a hagyatékozó akaratával. (…) A szentendrei önkormányzat rossz anyagi helyzetében hitel felvétele vagy a költségvetés csorbításának elkerülése végett idegenként kimutatott pénzeszközt, a Kováts-hagyatékot használta fel a költségvetése teljesítéséhez. Ennek mértékéről a közgazdasági iroda tételes kimutatással rendelkezik. Véleményünk szerint ez egy „guasi” (kvázi) kölcsön, melynek felvételéről vagy az átadásáról sem az önkormányzat, sem a társadalmi ellenőrző bizottság részéről semmilyen nyom nem volt a közgazdasági irodán előtalálható. Ennek eldöntése továbbiakban jogi kérdés… A kölcsönvett összeget az önkormányzat az egyenlegében kötelezettségként mutatja ki.” Még szép. Más kérdés, hogy az önkormányzat az úgymond kölcsönvett 81 millióból ez ideig egy petákot nem pótolt vissza a hagyatéki bankszámlára. Kérdés ezek után, hogy meddig húzható egy végakarat teljesítése? Dr. Molnár Bertalan közjegyző szerint, ha nincs vérszerinti örökös, és a végakarat nem valósul meg ésszerű határidőn belül, amin már régen túl vagyunk, a magyar állam a törvényes örökös. Feltéve, hogy van mit örökölni…
E NÉLKÜL MÁR NEM MEGY
2
ALAPKŐLETÉTEL. DOLGOZIK A POLGÁRMESTER
A szentendrei köztemető Halotti főkönyvének tanúsága szerint Kováts Lajos, Szentendre Dumtsa Jenő 3. sz. alatti lakost hamvasztás után kolombáriumban díszsírhelyen temették el 1988. I. 5-én. Tóth József szolgáltatási vezető elmondta, hogy ez a fajta tisztesség azokat illeti meg, akik valami kiemelkedő cselekedetet hajtottak végre a városért. A sírhely örök időkre szól, a porladási idő után sem kell megváltani. Arról, hogy a temetés óta eltelt több huszonkét év alatt a Szentendre Városi Tanács (illetve Önkormányzat) képviseletében bárki virágot vagy koszorút helyezett volna el a lebetonozott sírhelyen, a szolgáltatási vezetőnek nincs tudomása. „MINDENKI SZÁRNYALT A BOLDOGSÁGTÓL” Az uszoda továbbra is napirenden maradt. Egy időben úgy volt, a Móricz Gimnázium Pomázi út felőli részében épülne meg, de nem lett belőle semmi, jóllehet lényegesen olcsóbban megvalósulhatott volna. Az új helyszínről az előző ciklus végén a képviselők többsége úgy döntött, hogy az időközben olajtüzelésről gázra átállt Püspökmajor-lakótelepi fűtőmű területén legyen, jelesül a hat, egyenként százezer literes földalatti tartály helyén, ahol nem mellesleg egy ideig ismert helybéli vállalkozók közreműködésével tekintélyes volumenű olajszőkítés folyt. A képviselőtestület döntéséről Bindorffer Györgyi képviselő az egyik internetes portálon számolt be 2006. május 16-án. „Ha ez nem abszurd, akkor semmi: uszoda 2 milliárdért. Ma a testület 4 kivétellel (Wachsler Tamás, Simonyi György, Szegő Eta és jómagam) megszavazta, hogy legyen uszoda a lakótelepen. Az előterjesztés fontos és elengedhetetlen feltétele volt, hogy 2008-tól, amikor is 2 milliárd forintért felépül a pancsoló, az önkormányzat kézpénzfizetési garanciát vállal a bank felé a teljes összegre, ami azt jelenti, hogy 20 éven keresztül az önkormányzatnak minden évben be kell terveznie a költségvetésébe 200 millió forintot, hogy ha a jelenleg 3 millió forintos alaptőkéjű kft „bedől”, a bank hozzájuthasson a pénzéhez. Vagyis inkasszót nyújthat be, ami azt jelenti, hogy a város számláján lévő összes pénzt lehívhatja. A konstrukciót Horváth Gusztáv dolgozta ki, és az utóbbi hónapban Dietz polgármester úr finomította ki. A testület ezzel rábólintott arra, hogy 20 évig semmi más fejlesztés ne történhessen a városban… Jelenleg 1 milliárd a város hitelállománya és költségvetés szerint 560 millió a hiánya. A kistérségi pályázatokra pedig elfelejtett pályázatokat benyújtani. Hát, hiába, választások előtt fel kell valamit mutatni és mi abszurdabb, mint egy uszoda a hegy tetején a legsűrűbben lakott lakótelep közepén. Reménykedjünk, hogy a hitelt felvevő cég minimum 20 évig nem megy tönkre, nem alakul át, nem szűnik meg, és nyereségesen működteti az uszodát, hogy fizetni tudja a „lízingíjat”. Nem értem miért történtek így a dolgok, nem tudom, kit mi motivált. Egy biztos, nekünk, képviselőknek ma azt mondták, ha ma nem döntünk az uszoda mellett, megint nem lesz uszoda Szentendrén, mert a vállalkozó nem vár tovább. A PÜ ov. vez. szerint ez az évi 200 millió el fog vinni minden hitelfelvételi lehetőséget, amiből fejleszteni lehetne. És ne feledjük, már amúgy is van 1 milliárdnyi törlesztenivalónk. Én személyesen, bár nem adtam a nevem ehhez, nagyon rosszul érzem magam. Elmondtam, mindenki tudta, ott van a jegyzőkönyvben szó szerint. Név szerinti szavazást kértem, mégis. Simonyi fél éve hajtogatja, hogy ez a konstrukció nem jó, de a tárgyaló fél nem vette tudomásul. A polgármester is csak addig volt ellene, amíg képviselő volt. Egyszerűen nem értem, miért nem merték kimondani, hogy a király meztelen. Mi a bánattól féltek? Mi a bánat motiválta őket? Egy képviselőtársam szinte tébolyult te-
kintettel hajtogatta monomániásan, hogy uszoda kell, uszoda kell. Ezt még a választásokkal sem tudom magyarázni. Sokat járom a vidéket, minden önkormányzat megbánta, hogy belefogott az uszodába, mert szívnak rendesen. Valamit valamiért… mondanám, ha nem lenne a helyzet sokkal tragikusabb. Mert mindenki tudta, hogy hülyeséget csinál, néhányan vörösek voltak, mint a paprika szégyenükben, mondhatnám, égtek, mint a rongy, de a testület többsége úgy tett, mint aki a világ legjobb döntését hozta meg. Nem tudom mi járt ezeknek az embereknek a fejében, amikor minden józan érv ellenére 20 évre minden fejlődési lehetőséget leállítottak a városban. A polgármester a testülettel együtt elkötelezte magát. Ha vissza akarnák csinálni, máris ott lenne a következő per biztatási kár címén. Egy ilyen perösszeg 100 millióra is rúghat. Egyébként a vállalkozó múlt hétfőn ideküldött egy szerződéstervezetet, a jogászaink megpróbálták elfogadható formában hozni, ma pedig azt mondták a vállalkozók, hogy ennyi, kész, tovább nem várnak, és ha nem fogadjuk most el, akkor annyi. Sajnos volt zárt ülés részlet is, amiről nem beszélhetek, de ennek fényében még cifrább a dolog. Volt lakossági fórum a lakótelepen, mindenki szárnyalt a boldogságtól. A pénzügyi konstrukciót nem ismertették. Számunkra is csak most derült ki. Szerintem a képviselők a „népharagtól” féltek, hogy idézzem egyiküket: megint elüldözzük a vállalkozót, és megint nem lesz uszoda. Újra akarják magukat választatni, népszerűek akarnak lenni, és nem merik azt mondani, ezt nem, azért mert. Azt hiszik, hitelüket vesztik az által, ha azt mondják, bocs, ez a konstrukció nem jó. Mert én ma egyetlen racionális érvet nem hallottam az uszoda mellett, azon kívül, hogy: „kell”. Egyébként is a képviselőknek nem erős oldala a racionális érvelés, de a mai, az csúcs volt.”
LEHULLT A LEPEL
AJÁNDÉK USZODA-VÍZ Eljött az avatás napja, fúvós zenekar, ökumenikus felszentelés, Béres Alexandra, szabadtéri színpad, ami belefért. A tudósítók egymásra licitálva számoltak be a nem mindennapi eseményről. Találomra idézzük -kzs-t: „Négy éve megálmodták, két éve elhelyezték az alapkövet, május 1-jén átadták. Szentendre megújuló városként élen jár az egészséges életmódhoz kapcsolódó programok megvalósításában. Mindezek eléréséhez a sport infrastrukturális és szervezeti hátterének kialakítása szükséges. Az önkormányzat azon dolgozik, hogy növelje a sportolás lehetőségeinek helyszíneit és számát, biztosítsa a verseny és tömegsport térhódítását. Május 1-jén adták át a Vizes Nyolcas Uszoda- és Szabadidőközpontot. Dr. Dietz Ferenc köszöntőjében elmondta, hogy itt Szentendrén merész álmokat dédelgetünk, de azokat kemény munkával meg is valósítjuk, mint ezt az uszoda is példázza. Ez 2009-ben a harmadik fejlesztés, amely – az akadálymentesített Polgármesteri Hivatal, a felújított intermodális bejárat, a HÉV-aluljáró felújítása után – átadásra került.
Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és dr. Dietz Ferenc polgármester leplezték le a Kovács Lajos emlékére állított emléktáblát, amely a nagylelkű lokálpatriotizmust és a kor szellemiségének megfelelő gondolkodást jelképezi. – A beruházások évében különösen büszkék lehetünk a szentendrei sportolók érdemeire, különös tekintettel a kézilabdások, kosárlabdások, sakkozók, a baseball- és korfball csapat, valamint a kajakosok közelmúltban elért kimagasló eredményeire. Emellett van sportexpónk, oviolimpiánk, futóversenyünk, városi sportegyesületünk. Idén 238 millió Ft pályázati támogatásból újulnak meg óvodai tornaszobák, és az új uszodában a gyermekek úszni tanulhatnak. És hogy ne csak mi részesüljünk ebből a valóra vált álomból: az uszoda vízéből ajándékként küldünk minden, vízilabdában érdekelt nagyvárosnak egy-egy palack vizet, jelezve, hogy Szentendre is megjelent a vízi sportok térképén - fogalmazott a polgármester.” Fél évre rá jött a hidegzuhany. Megdöbbentő adatok kerültek napvilágra a szentendrei V8 Uszoda és Szabadidőközpontról – olvashattuk megannyi lapban és internetes portálon. A változatosság kedvéért idézzük a Magyar Demokratát: „Amennyire kiemelkedőek az uszoda adottságai, annyira megdöbbentő a létesítményt üzemeltető (Aquapalace Kft.) gazdálkodása. Az elmúlt félév során a menedzsment minden hónapban közel 23 millió forintnyi veszteséget termelt. Dietz Ferenc, Szentendre város polgármestere azonnal független vizsgálatot rendelt el. A havi kiadások között olyan kirívó költségek szerepeltek, mint a rendszeres növénybérlés, ami 144 ezer forintra rúgott minden hónapban, vagy a gépkocsik bérlése, ami a kiadások sorában minden hónapban 233 ezer forinttal szerepelt, de az uszoda vezetése – nyitókampány költségeit is beleértve – havonta több mint 4,5 millió forintot költött marketingre is, ami viszont nem jelentkezett a látogatók számának emelkedésében. Szentendre Város Önkormányzata – a válságos helyzet megoldására – testületi döntés alapján a komplexum feletti használati jogokat gyakorló Aquapalace Kft-ben többségi tulajdont szerzett, ezzel párhuzamosan egy gazdasági és jogi szakemberekből álló Felügyelő Bizottságot állított fel, akik a napi, operatív megújulást figyelemmel kísérik, és erről rendszeresen tájékoztatják a városvezetést. Dietz Ferenc taggyűlést hívott össze, hogy az intézmény további üzemeltetéséről és az új ügyvezetői pályázat kiírásáról döntsenek. Az Aquapalace Kft. eddigi ügyvezetője távozik posztjáról, így a teljes kivizsgálásig, és az új vezetés felállításáig a V8-ban sikeresen működő fitness terem sport-szakmai vezetője végzi az átmeneti időszak ügyvezetői teendőit. A kinevezett új ügyvezető azonnali feladata a V8 szolgáltatási struktúrájának átalakítása, a belépődíjak és bérletek rendszerének leegyszerűsítése és a működési költségek csökkentése. A polgármester rendkívüli képviselő-testületi ülést hívott össze, valamint felkérte a Felügyelő Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálják meg, hogy kiket és milyen mértékben terhel felelősség a jelenlegi helyzet kialakulásáért, és segítsék az ügyvezető munkáját. „Nem azért fejlesztjük Szentendrét, nem azért szerettünk volna egy európai színvonalú uszodát, hogy azt felelőtlenség és szakmai hozzá nem értés miatt félév után be kelljen zárni. Meg kell keresni, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzethez, kik ezért a felelősek és azonnal hozzá kell kezdeni a fenntartható működést eredményező átalakításokhoz.” – mondta dr. Dietz Ferenc polgármester.” SZEGŐ ANDRÁS INTERPELLÁCIÓJA Tisztelt Polgármester Úr! 2006-ban, még az előző képviselőtestület fogadta el a szentendrei uszoda felépítésének javaslatát. A javaslat nagy sikert aratott a lakosság körében, és ebben az eufórikus hangulatban csak kevesekhez jutott el a liberális frakció hangja: egy uszoda-beruházás és üzemeltetés nem önkormányzati feladat. Persze jó, ha a városnak van uszodája, de nem mindegy, hogy ki építi, miből, hová, és milyen üzleti kockázattal, megalapozottsággal. Akkoriban szóvá tettük: nem jó a helyszín; nincs kidolgozott üzleti terv; végül a város részéről hazárdjáték egy több, mint két milliárd forintos magánberuházásra készfizető kezességet vállalni. Mára beigazolódott, hogy az akkor felhozott ellenérvek nem politikaiak, hanem racionálisak voltak. Az uszoda elkészült, a gondok pedig az óta is csak so3
A VÁROSTÁRSAK ITT MÉG NEM SEJTIK, MIBE KERÜL EZ NEKIK
kasodnak. Sajnos, erre a ciklusra is jutottak „vizesnyolcas” döntések. A város, polgármesterének érvelése alapján egyre több kötelezettséggel, egyre jobban „bevásárolta” magát, így miközben egyre kényszerítőbb körülmények között tartjuk fent oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális-művészeti intézményeinket, aközben a korábbi rossz döntések következtében a város költségvetési mozgástere évente több százmilliós kiadásokkal szűkül majd hosszú évekre, évtizedekre. Kaptunk egy csokorra valót a gondokból Polgármester Úrtól, olvashattuk a SZEVI november 20-i számában. Örvendetes, hogy végre valami intézkedési akció látszik megvalósulni, de attól tartok, ez csak tűzoltás, nem pedig radikális megoldás lesz. Az Ön nyilatkozatából úgy tűnik, mintha az üzemeltetési problémák derült égből villámcsapásként érték volna a városvezetést. Kommunikációs szempontból ez a tűzoltó-tevékenység még jónak tűnhet, de a városra erőltetett uszoda-projekt nyomasztó költségvetési terhei bizonyos, hogy a cikluson is túlnyúlnak majd. Olyan blikkfangos tételekről olvashatunk, mint havi 144 000 Ft díszvirág- és 233 000 Ft gépkocsi-bérleti díj. Ez nyilván szemet szúr az átlagbérből vagy kisnyugdíjból élő lakótelepi lakónak, de a havi 23 millió Ft veszteséget – Ön is tudja jól! – nem ez okozza, hiszen itt nagyságrendi különbség van. Ennek oka, hogy körültekintő gazdasági számítások, üzleti terv hiányában, a kezdeményezés lobbistáira (pl. Hadházy Sándor), üzleti szereplőire (pl. Simon Péter) hallgatott a város döntéshozó testületének többsége a beruházás elindításakor. A jelen helyzetben semmiféle reményt nem látok arra, hogy az uszoda – mégoly kiváló vezetés esetén is – kitermelje két és fél milliárd forint hitel plusz kamatai, azaz durván négy milliárd forint havi törlesztő részleteit. Csak, hogy min-
Epilógus Az azonnali vizsgálat (ha volt egyáltalán) eredménye nem került nyilvánosságra. A veszteség túlnyomó része a hődij, vagyis az immár 70 százalékban városi tulajdonú uszoda tartozik a Városi Szolgáltató Zrt.-nek, amely az önkormányzat egyszemélyes részvénytársasága. Kínjában a képviselőtestület a hiányt visszapótolta, de semmi nem hangzott el felelősségre vonásról, és arra vonatkozóan, hogy mit szándékoznak tenni a hiány meg4
fékezésére. Azon túl, hogy menesztették az igazgatót és még a pénztárosokat is lecserélték. A rentábilis működéshez naponta 335 vendég szükségeltetne a valamelyest visszafogott árakon, de ennek jó, ha az ötöde látogatja az úgymond Európa színvonalú létesítményt. Eltekintve attól, hogy 33 méteres uszodát a Lajtán túl már rég nem építenek, ha valamilyen csoda folytán teljesülne az optimális látogatottság, számolni kell azzal, hogy szűknek bizonyulna az uszoda. Ráadásul a gyerek-úsztatás és a vizilabda
denki világosan értse: a huszönötezres Szentendrén ez csecsemőtől az aggokig fejenként 160 000 Ft-ot jelent; ha pedig a kb. nyolcezer szentendrei adófizetővel számolunk, akkor fejenként 500 000 Ft az adósság! Ezt az összeget a rendes üzemeltetési és karbantartási kiadások felett kell az uszodának kigazdálkodnia. A fontosabb szerződések, kötelezettségvállalások már az Ön működési ideje alatt történtek, és mára tisztán látható a rossz döntések sorozatának eredménye, ezért kérdezem Önt, Polgármester Úr, hogy 1. Van-e önnek, vagy az uszoda-projekt egykori elindítóinak, a tanácsadóknak, támogatóknak stratégiája arra, hogy miként, és milyen hamar tehető nyereségessé a V8 Uszoda és Szabadidőközpont üzemeltetése? 2. Kik és milyen érvek befolyásolták és győzték meg Önt annak idején, döntése meghozatalakor? 3. Milyen érvekkel támasztható alá a kialakult helyzetben, hogy az ötletgazdáktól, a projekt kezdeményezőitől, és a beruházásban, illetve a közbeszerzés nélküli kivitelezésben érintettektől minden felelősséget átvállalt a város az elmúlt években Ön által leegyeztetett és benyújtott szerződések, előterjesztések alapján? 4. Összesen mekkora, pénzben kifejezhető értékkel, továbbá milyen konkrét forrásokkal szállt be idáig a város a V8 Uszoda és Szabadidőközpont megépítésébe, és üzemeltetésébe? 5. A jövő évi költségvetés készítésénél milyen mértékű forrásokat kell elkülönítenie a városnak a hitelek, kamatterhek, és a működés költségeinek a finanszírozására? 6. Mi a város vezetésének a szándéka abban az esetben, ha a készfizető kezességet a hitelező bank érvényesíteni akarja? 7. Milyen fegyelmi, vagy jogi következményei lesznek ennek a két és fél milliárdos kalandnak? 8. Készül-e arra, hogy új szereplőkre bízza V8 Uszoda és Szabadidőközpont üzemeltetését, a gazdálkodás ellenőrzését, felügyeletét? 9. Mi a helyzet „a komplexum feletti használati jogokat gyakorló Aquapalace Kft.-ben”, és mi történt az elmúlt időszakban a Kft taggyűlésein? Az önkormányzati képviselők jogosultak megismerni a taggyűlések jegyzőkönyveit, hiszen többségi tulajdonossá vált az önkormányzat. Ezért kérem, hogy legkésőbb a testület ülésén bocsássa a képviselők rendelkezésére legalább a többségi tulajdonossá válásunk óta lebonyolított taggyűlések, és a 100 000 forintot meghaladó kötelezettségvállalások dokumentumait. 10. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy Szentendre közvéleménye tisztán láthasson az ügyben? Hogyan fog értesülni a város lakossága az elhibázott döntésekről, és a város likviditási helyzetével kapcsolatos újabb konkrét döntésekről? (Képviselőtestületi ülés, 2009. december) Az interpellációra Dr. Dietz Ferenc szóban válaszolt. A polgármester elmondta, hogy a beruházás megalapozott üzleti terv alapján valósult meg, nem tudhatták, hogy két év múlva gazdasági válság lesz. Kifejtette továbbá, hogy a városnak szüksége van az uszodára, de az interpellációban feltett tíz kérdésre érdemi válasz (se akkor, se az óta) nem hangzott el.
(újabban első osztályú meccsek is vannak a kora esti órákban) gyakorlatilag ellehetetlenítik a lakótelepiek munka utáni úszását. Cserébe az egyszem medence használata helyett wellneszezhetnek. Ugyanakkor a megreformált tarifarendszer velejárójaként (vetkőzéssel, öltözéssel együtt) két óra az igénybe vehető idő, és minden megkezdett félóra után a kilépésnél 250 forintot kell leszurkolni. Az igazi fekete leves 2011-ben kerül az önkormányzat asztalára, akkortól kezdődik ugyanis a csaknem négymilliárd
forint hitel törlesztése, ami (hacsak időközben nem kel el a V-8) negyedszázadon át a várost terheli, pontosabban szólva a helybéli adófizetőket. Miközben a Püspökmajor lakótelepen országos viszonylatban is az egyik legdrágább a fűtés-, melegvízszolgáltatás, és az a csoda is megesett a januári számla kézhezvételekor, hogy a fizetni való a legtöbb háztartásban ugyanannyi lett 5 százalékos áfával, mintha a fűtést terhelő általános forgalmi adókulcs változatlanul 18 százalék lenne. Szentendre, 2010. február