Schneider Géza: Agglomerációs ingázás Szt és Bp közt, Szakdolgozat by Szentendre NET

Tartalom

Bevezetés .....................................................................................................................

1. Fogalmi és elméleti áttekintés ................................................................................ 1.1. Fontosabb, használt fogalmak ............................................................................. 1.2. Elméleti háttér ....................................................................................................

7 7 10

2. Történelmi fejlődés ................................................................................................. 2.1. Budapest helyzete a XIX. századtól napjainkig .................................................. 2.2. Agglomerációs települések ................................................................................. 2.3. Szentendre speciális jellemzői ............................................................................

13 13 15 17

3. A vizsgálat ............................................................................................................... 3.1. Módszertani háttér .............................................................................................. 3.2. Eredmények ....................................................................................................... 3.2.1. Fő kérdéskör .............................................................................................. 3.2.2. Első alkérdés ............................................................................................. 3.2.3. Második alkérdés ....................................................................................... 3.2.4. Kibővített értelmezés ................................................................................. 3.3. Következtetések ................................................................................................. 3.4. Településszerkezeti konzekvenciák .....................................................................

18 18 20 23 29 34 37 38 39

Befejezés és összegzés .................................................................................................

Bibliográfia .................................................................................................................

Melléklet .....................................................................................................................

Bevezetés

Ahogyan a településhálózat változásai a gazdaság alakulásával együtt zajlanak le, úgy ennek kézzel fogható nyomai vannak a társadalom térbeli mozgásában, arculatának változásában is. Érdekes és fontos kutatási területet jelent ez, hiszen a társadalmak létezésének alapvető térbeli közegét adják meg a létező és formálódó települések, azok egymásba kapcsolódó rendszere. Ez a közeg azonban társadalmi hatásra is változhat, így az összefüggések koránt sem ismerhetőek fel egyértelműen társadalom, gazdaság, infrastruktúra és környezet között. Ez a bonyolult és elsőre nehezen áttekinthetőnek tetsző kérdéskör a szociológia tudományának szemléletével vizsgálható. A szociológia tudománya az emberi társadalmat fenntartó és azt megváltoztató folyamatokkal foglalkozik, törvényszerűségeket keres, melyek irányítják azt. Az emberek közötti viszonyok sajátosságait, értelmezését keresi, fogalmakat alkot, melyek a megértést segítik. A megértés keresése egyre szétágazóbbá és összetettebbé tette a tudományterületet magát is, így az időben formálódó szociológia maga is szakodáson esett át, részdiszciplínákká vált szét. E szakszociológiák a megértés középpontjába egy-egy területet emelnek be, melyek iránt kiemelten fogékonyak elméleteikben és vizsgálataikban, míg a társadalom megközelíthetőségének többi vetületét a fő szempont alá rendelve kezelik és értelmezik. A szakszociológiák egyike a településszociológia.1 Településszociológia a térben értelmezi a társadalmat, ennek törvényszerűségeit kutatja. Társadalomból eredeztethető térbeli szerkezetet, elrendeződést keresi, ezek között a funkcionális kapcsolatot vizsgálja. A társadalmi előnyök és hátrányok térbeli eloszlását vagy meghatározottságát kutatja, az egyenlőtlenség okában a települések közötti viszonyokat jelöli ki, melyek újratermelésében is szerepet játszanak a településekben megmutatkozó társadalmi rendszer hatásai.2 A szakdolgozat

két település közti viszonyrendszerben beálló módosulások

tekintetében ad képet olyan jelenségekről, melyeknek elsődlegesen a társadalmi konzekvenciáira helyezi majd a hangsúlyt. A fenti meghatározások tükrében Szentendre és Budapest közti kapcsolat egyfajta szociológiai egyenlőtlenségi viszonyként lesz értelmezhető a dolgozat során.

A fogalom meghatározásánál kiindulópontul a következő mű előszava szolgált: Településszociológia. Válogatta Tóth László. Bp., 2002. p5. 2 Uo. p5.

Központi kérdés tehát az, hogy a legutóbbi népszámlálás óta3 merre tart Szentendre város lakosainak kapcsolata a főváros munkahelyeivel. Növekedett vagy csökkent Szentendre függése a fővárostól? Milyen tényezőkkel függhet össze a változás? Tehát rákérdez a felfedett kapcsolat okára, miértjére is és értelmezi azt. Tovább menve: mi következik az ingázási kapcsolat változásának irányából? Milyen településszociológiai – vagy bővebben – milyen településtudományi modell segítségével értelmezhető az átalakulás? Vajon létezhet-e Szentendrén a teljes agglomerálódás jelensége?4 Ezeket tartom a szakdolgozat legfőbb kérdéseinek, ám más lényeges alkérdések is előkerülnek. Az első számú alkérdés az érintettek leírását tűzi ki célul, feltételezve egy homogén társadalmi

csoportot,

ami

többé-kevésbé

stabil

jellemzők

mentén definiálható.

Feltételezhető még egy másik csoport is, mely érintett az ingázásban. A kutatási hipotézis tehát a következőkben két ingázási csoportról beszél: a budapesti betelepültekről és helybeliekről. Létük – mint szociológiailag elkülöníthető csoport – pusztán feltételezés, mely a lekérdezett kérdőívek által igazolódik, vagy cáfolódik meg. A második alkérdés a Budapesten található szentendreiek által betöltött munkahelyekre vonatkozik. Vajon a kellő mennyiségűnél kevesebb, megfelelő minőségű munkahely hiánya okozza-e a tapasztalható ingázást, vagy a (jóval) korábban tapasztalt bérszínvonalbeli különbségek továbbélése?5 Vagy sokkal inkább az előbb feltételezett budapesti betelepülteket takarja a fővárosba kiingázók sokasága? Szakdolgozatommal tehát ezekre a kérdéskörökre igyekszem választ adni. Az ingázás fogalma gyakorlatilag a lakóhely és a munkahely közötti helyváltoztatásra korlátozódik a szakirodalomban. Azonban a dolgozat része lesz még egy kibővített leíró értelmezés is, mely a munkahely mellé bármiféle célt megenged, mely igény-kielégítésre alkalmas, így például szórakozás, oktatás vagy akár fogyasztás jelenségköréből. Ennek a kibővített fogalomnak is elsősorban a társadalmi célcsoportja a központi szerepű a dolgozat számára. A kutatás gyakorlati jelentőségű is lehet, hiszen a manapság tapasztalható városverseny során nem lehet elhanyagolható a városok számára a saját munkaerő-piaci helyzetük, munkaerővonzó képességük ismerete. Ilyen irányú tudás segítségül szolgálhat a városok 3

Az 1990-es és a 2001-es népszámlálások Budapestről kitelepült lakosok, akik „leváltva” budapesti munkahelyüket, helyben új állást keresnek maguknak. Ők nevezhetők teljesen agglomerálódott népességnek – jelen esetben – Szentendrén belül. Vélhetően magas presztízsű budapesti állásukat magas presztízsű helyi állásra cserélik. Csanádi Gábor és Csizmady Adrienne feltételezik ezt a csoportot. 5 Az egykori bérezésbeli különbségről bővebben: Kertész Péter: Ingázásra ítélve. In: Szentendre és Vidéke 2.évf. 07. .- 1988. .- 1, 2-3.p. 4

számára pozíciójuk megértésében, cselekvési terv készítéséhez. Egy város lakóinak térségi identitását, lakóhelyi kötődését is kifejezheti az ingázás mértéke6, mely a manapság elfogadott területfejlesztés és –rendezés integráns része és célja. Így ennek felmérése segíthet a település fejlesztéséhez támogatást nyújtani. Egészséges város – legalábbis felfogásomban – nem létezhet belső összetartó erő, helyi identitás nélkül. Végül Szentendre, mint a Szentendrei kistérség központja, az ország jelenleg legdinamikusabban fejlődő területeinek egyikén helyezkedik el7, ezért az itt megismerhető közlekedési- és ingázási folyamatok önmagukban is tanulságosak lehetnek. A kutatásom során kérdőíves vizsgálatot fogok lefolytatni, mintegy 100 lekérdezéssel. Ezeken felül számon fogom tartani azokat a megkeresetteket is, akik bár elérhetők lettek volna, de nem felelnek meg a fő kritériumnak, azaz nem ingáznak Budapestre. A kérdőívem alapját a népszámlálás ide vonatkozó kérdései adják majd meg, természetesen a témához módosítva és szűkítve. A KSH adatsorokat is bevonom a kutatásba, hiszen az időbeli változások megfigyelésére csak így nyílik lehetőség. A kutatott témakör véleményem szerint csak kérdőíves módszerrel vizsgálható eredményesen, ezért ez egy kifejezetten kvantitatív vizsgálat célkitűzéseit tartalmazó szakdolgozat. A kérdőívben az ingázás több dimenzióját veszem sorra, így kitérek arra, hogy kik, hogyan, mivel, mennyi ideig, mikor, milyen gyakorisággal, miért vállalkoznak ingázásra. A kérdőívben a kérdések blokkokba szedve, köztük értelmező szöveggel ellátva lesznek felsorolva. Az önkitöltős kérdőív kifejezetten félreértelmezhető, és nehezen szerkeszthető egyértelművé, nyelvezete nem térhet el a köznyelvtől a biztos megértés érdekében. Továbbá több szempontból is nehézkesen érhető el megfelelő számú és minőségű adat kinyerése belőlük,8 éppen ezért kérdezőbiztos(okk)al együtt dolgozva fogok szóban kitöltetni kérdőíveket. A kérdőív így jóval megbízhatóbb adatokat szolgáltat majd, elkerülhetők a félreértett kérdések (és emiatt a félig, vagy hiányosan kitöltött kérdőívek), de megkövetelendő a kérdezőbiztos(ok) barátságos-támogató,

nem

befolyásoló

hozzáállása.

kérdőívben

előzetes

elképzeléseim szerint a zárt kérdések fognak dominálni. A megkérdezetteket címlista alapján érem majd el.

Értem ez alatt például, ha adott személy nagy távolságot hajlandó munkahelyére megtenni, mert például szeret Szentendrén élni, és nem költözne el onnan. 7 KSH 2008, továbbá Cséfalvay Zoltán: Az elővárosi, szuburbanizációs folyamat felgyorsulása Budapesten és agglomerációjában. In.: Település- és városszociológia. Válogatta: Csizmady Adrienne, Husz Ildikó. Bp., 2004. p85. 8 Gondolok itt statisztikai relevancia megkérdőjelezhetőségére, a visszaküldés bonyolultságára és pénzbeli nehézségekre.

Szentendre város Budapesthez fűződő viszonyának ingázási oldala képezi tehát a vizsgálat tárgyát az elmúlt szűk tíz év tükrében. Innen ered a cím furcsasága is. Hiszen Szentendre város koránt sem egyszerűen agglomerációs település, Szentendre egy magasan fejlett szuburbánus középváros. De a szakdolgozat témáját az ingázás pusztán egyoldalú vizsgálata adja meg, ezért neveztem meg a címben ez agglomerációsként. Egy teljes körű ingázás-vizsgálat Szentendréről jóval túllépné egy szakdolgozat kereteit. Ezért korlátoztam a vizsgálat hatókörét egyetlen irányra és egyetlen településsel való kapcsolatra, mely a főváros, azaz Budapest lett. Gondosan szem előtt tartva az ezt megelőző (közel)múlt hatásait, hiszen az idődimenzió nélkül, mint sok minden más, ez is csak nagy nehézségek árán értelmezhető terület volna úgy a szociológia, mint az egyéb társadalom- és településtudományok számára is. Kutatási hipotéziseim a következők. Szentendre város önállósága növekszik, ami meglátszik az ingázási adatok összehasonlító elemzésében is, elvárásaim szerint csökken a fővárosba bejárók számaránya.9 Társadalmilag könnyedén elhatárolható csoport alkotja a fennmaradó ingázókat, ők leírhatók a már megemlített „budapesti betelepültek” meghatározással, képzettségük magas, munkahelyük ennek megfelelő kvalitású fővárosi munkahely. A munkahelyek minőségbeli különbségét a két város közt, vagy a bérezés szerepét nem tartom meghatározónak az ingázásban, a kiingázásban feltételezem az agglomerált budapesti lakosok döntő hányadát. Tehát összességében úgy vélem, hogy a teljesen agglomerált népesség nincs jelen lényeges számmal Szentendre városában. A nem munkavégzés érdekében történő ingázás esetében nem feltételezek egyértelmű válaszvonalat „betelepültek” és „helyiek” között, vélhetően vannak bizonyos funkciók a fővárosban, melyek Szentendre számára gyakorlati okokból nem volnának fenntarthatók.

1. Fogalmi és elméleti áttekintés

1.1. Fontosabb, használt fogalmak10

Elsőként a település fogalmát határozom meg, hiszen olyan gyakran használt szó, és olyan magától értetődőnek tűnő a jelentése, hogy valójában nem is az. A település térbeli 9

A kitöltött kérdőívek és a meglátogatott, de nem ingázó egyének arányaként fogom ezt meghatározni. A fejezetben használt fogalmak meghatározásának alapjául a „Településszociológia. Válogatta Tóth László. Bp., 2002. A szöveggyűjteményben előforduló szakkifejezések rövid magyarázata” című rész szolgált. Ahol mégsem, ott azt külön feltüntetem. 10

funkcionális egysége lakóhelynek, munkahelynek és a társadalmi újratermelés számára nélkülözhetetlen egyéb létesítményeknek és intézményeknek adott embercsoport(ok) számára. Települések két általánosan elterjedt típusa közül igazán a város meghatározása lényeges itt. Más megközelítést ad Bartke István a település meghatározására. A területi gazdasági rendszert alkotó három elemnek (természeti, művi és társadalmi) a kölcsönhatásából egy hierarchizáltan tagolt térségi rendszer jön létre, ennek legalsó fokát nevezi meg településként. Ebben a felfogásban a település természeti erők összegződésére – a település területére – koncentrálódó termelési, társadalmi szolgáltatási és munkaerő reprodukciós alrendszerek összessége, mely specializált területhasználatot alakít ki. Rendkívül erős belső kohéziós erő tartja össze.11 Enyedi György ismét másra helyezi a hangsúlyt, szerinte „a település a teljes társadalmi tevékenység szervezeti-táji-műszaki kerete; és ez a keret jelentős részben megszabja a tevékenységek körét és formáit is.”12 A város egy település-típus tehát, hiszen a fentiek érvényesek rá. Viszonylagosan magas népességszáma és népsűrűsége van, lokális funkciók mellett központi funkciókkal is bír13, magasan fejlett kommunális-, közlekedési- és egyéb rendszerekkel ellátott. Ez a megfogalmazás fennáll Szentendrére. A nagyváros fogalma annyiban tér el ettől, hogy ott igen magas a népsűrűség és a népességszám, a tevékenységek funkcionális differenciáltsága magas, nagyszámú népességre terjednek ki központi funkciói és a nagyváros magterületét agglomerációs gyűrű veszi körbe.14 Tipikusan ilyen város Budapest, ám ezeken túlmenően országos szintű központ is egyben. Agglomerációs gyűrűnek nevezzük a város központjához funkcionálisan erősen kötődő területeket, alapvetően lakóhelyi funkcióval. Települési funkciói mellett lokális jellegűek az itt található települések. Már itt azonban el kell egy kicsit gondolkodni, hiszen Budapest, mint magterület megállja a helyét, azonban Szentendre, mint a budapesti agglomerációs gyűrű tagja nem definiálható maradéktalanul. Ennek okaira a történeti áttekintésben térek ki.15 Szentendre agglomerációba tagozódásának kimagaslóan hosszú múltja van, ami a Szentendrei hév igen korai megnyitásával függ össze, ami már az 1880as évek óta kapcsolja össze a két várost. Bartke a magterületet és a vonzáskörzetet teszi 11

Bartke István: A társadalom és a gazdaság területi szerkezete rendszerszemléletű megközelítésben. In: Tóth László: Településszociológia. pp. 14-17. 12 Enyedi György: Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása. Akadémiai Székfoglaló 1982. december 6. p 13 A központi funkciókra példa, teljesség igénye nélkül: főiskolák, orvosi szakintézetek, közigazgatási hivatalok. 14 A Berg és Klaassen által kidolgozott „core” és „ring” fogalompár jelentésében. 15 2.3. Szentendre speciális jellemzői című részben.

meg

térségi

rendszerének

második

szintjének.

Hangsúlyozottan

munkaerő-

vonzáskörzetről beszél, és hozzáteszi még, hogy a települési szint belső kohéziós folyamatai közül egyesek külső folyamattá válnak, erre jelent példát számára a munkaerő napi áramlása a munka- és a lakóhely között.16 Az agglomeráció egy másik megfogalmazásban „… a települések azon övezete, amelyben hatványozottan jelennek meg az urbanizációval kapcsolatos társadalmi, gazdasági, közigazgatási problémák. (…) … az agglomeráció nem csupán gazdasági és közigazgatási kérdés, hanem szakadatlanul változó társadalmi folyamat.17 Kiemelendő fogalom még a szuburbanizáció is. A Leo van den Berg és Leo Klaassen nevéhez köthető és Enyedi György által továbbfejlesztett urbanizációs cikluselmélet második szakaszának általánosan elfogadott megnevezése, mely során a nagyvárosi magterület növekedése megáll, majd csökken, míg az agglomerációs települések népességszáma növekedni kezd.18 Mindennek oka a közlekedési viszonyok erőteljes javulása, az autók elterjedése, a nagyváros szennyezett környezetének taszító hatása, stb. A kiköltözők általában felső-középosztálybeliek, vagy a fölöttiek. Az agglomerációs népességnövekedés egyik forrása tehát a nagyvárosból kiköltözők, míg a másik a vidékről az agglomerációba beköltözők. Szentendre népessége 2007-ben elérte, majd túlhaladta a 25 ezer főt, míg Budapest népessége tovább csökkent.19 Ingázás alatt a lakosság gyakori, napi vagy heti térbeli mozgását értjük egymástól elkülönülő területi közigazgatási egységeken keresztül. Tipikus példája, mikor a munkahely és a lakóhely két különböző településen helyezkedik el. Az ingázás jelenségét az iparosítás kora, a gyáripar terjedése hozta el, az azt megelőző kisipari és mezőgazdasági korszakban még a lakó- és munkahely szoros egységet alkotott, ami az iparosítással kezdett megbomlani. Eleinte a szétválás településen belül maradt meg, majd a központi ipari települések túljutnak saját közigazgatási határaikon munkaerő-igényüket tekintve. Ez alkotta meg az inga-vándorforgalom, azaz az ingázás jelenségét.20 A közlekedési eszközök 16

Bartke István: A társadalom és a gazdaság területi szerkezete rendszerszemléletű megközelítésben. In: Tóth László: Településszociológia. p. 18. 17 Hantó Zsuzsa – Kárpáti Zoltán: Az agglomeráció-kutatás szociológia módszeréről. In: Rechnitzer János: Vonzáskörzetek – Agglomerációk I. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. pp. 139-140. 18 A városfejlődés folyamatát lényeges vonásaiban bemutatja még Cséfalvay Zoltán: Az elővárosi, szuburbanizációs folyamatok felgyorsulása Budapesten és agglomerációjában. In: Csimzady Adrienne, Husz Ildikó: Település- és városszociológia 19 Szentendre 25.427 fős település 2007-ben, dinamikusan növekszik. Forrás: Szentendre Város Önkormányzat Képviselő-testületének Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciója p. 10. Budapest ekkor 1.696.128 főnyi állandó lakossággal bír, két évtizednyi jelentős ívű csökkenés után. Forrás: http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/letoltes/lakossag_2007.xls (2010.02.02.19:04) 20 Becsei József: Népességföldrajz. Békéscsaba, 2004. p336.

fejlődésével lehetővé vált

a lakóhelyváltás nélküli ingázás települések között

(munkavégzés céljából). A települések két jól körvonalazható típusra választhatók szét: munkahely jellegű és lakóhely jellegű (alvó) településekre. A munkahely jellegű településekre igaz, hogy több munkahellyel rendelkeznek, mint helyi munkaerővel, ami az ilyen települések felé mobilizálja a munkahelyhiányos települések lakosságát. Tehát központi szerepkörre tesznek szert. Budapest is egy ilyen centrummá vált a századelőn. Ahogy közelítünk a jelen felé, az ingázók részaránya egyre nő az aktív keresők között (1960: 12,5%, majd 1990: 25,3%), míg a férfiak aránya az ingázókon belül csökkenést mutat (1960: 81,4%, 1990: 65%).21

1.2. Elméleti háttér

Elsősorban Enyedi

György városfejlődési

modelljére

támaszkodom

elméleti

háttérként.22 Véleménye szerint „… a modern urbanizáció ciklikus jellegű, ebben koncentrációs és dekoncentrációs szakaszok követik egymást.” Négy szakaszt lehet elkülöníteni a modern urbanizációban, ezek Nyugat-Európából terjedtek szét az egész világon, fokozatosan. Lefutási idejük nem azonos, és térben-időben is létezhetnek egymás mellett. Az elméleti háttér részét képezi egy szűk történeti ismertető is, mely a későbbiekben kerül részletezésre. Az első elhatárolható szakasz a rohamos városnövekedés szakasza, ezt más néven urbanizációként ismeri a szakirodalom. Ekkor centrumtelepülések, népességkoncentrálódás jelentkezik. Kezdete nyugaton az ipari forradalomhoz kapcsolódik, ez a 18-19. század fordulójára tehető. Kialakulásának helyszínén a városhálózat már igen fejlett volt, nem csak az ipar urbanizálta, hanem már meglévő kereskedelmi tőke is vonzotta az ipart a meglévő városi településekre.23 Ami kiemelendő, az az, hogy „… a magasabb gazdasági fejlettséget inkább a népesség dekoncentrációja jellemzi.”24 Térben szóródó népesség tehát a társadalom szemszögéből egy előnyösebb gazdasági keretet jelent. Így kialakultak a centrum és periféria jellegű települések, de alapjában városias jellegű településállományon. Magyarország helyzete másként alakult és késve vette kezdetét az urbanizáció. Két 21

Uo. p338. Az ingázás részben megemlített adatok táblázatba foglalva a Mellékletben találhatók meg. Enyedi György: Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása alapján fejtem ki az urbanizáció elméletét, magyar viszonylataival együtt. 23 Becsei József: Népességföldrajz. Békéscsaba, 2004. p189. 24 Enyed György: A városnövekedés szakaszai. Budapest, 1988. p11. 22

szakaszból tevődött össze, az elsőben – mely 1860-as évekkel vette kezdetét – az urbanizáció szinte kizárólag a fővárosra korlátozódott, és összefonódott az infrastrukturális fejlesztésekkel. Ugyan Budapest lényegében európai szintű várossá vált, környezete azonban messze elmaradt mellette. Ez nem más, mint alulurbanizáltság, az ország javainak döntő többsége Budapesten koncentrálódott ekkor.25 És az érintett iparágak sem voltak képesek nagymennyiségű tőkét felhalmozni, ami nem kedvezett a magyar urbanizációnak. A szűkös erőforrások koncentráltan jelentek meg és az urbanizáció is koncentráltan ment emiatt vége, így alakult ki Budapest ma ismert „vízfej” státusza az országban.26 Az ország tehát a századfordulón lépett be az urbanizáció szakaszába. A második szakasz a szocialista időszak iparosítási hullámával vette kezdetét az országban, tervszerűen kiépített városhálózatot hoztak létre a hatvanas évektől. Arányosabb urbanizációt jelentett az első szakasszal szemben. Az infrastrukturális fejlesztések viszont az iparosításnak alárendelve zajlottak, feszültségforrássá vált a településeken belül és akadályozta a városba költözés kiteljesedését. Az urbanizációs ciklus második szakasza a relatív dekoncentrálódás szakasza, ezt más néven szuburbanizációnak hívják. Megjelennek a modern iparágak, az extenzív iparosítást intenzív fejlődés váltja fel. Beindulnak a nem termelő szektorok és az infrastruktúrális fejlődés szerepe is felértékelődik. Kisvárosi és elővárosi fejlődés válik jellemzővé, település-együttesek, városi agglomerációk jönnek létre.27 Ez a központi mag növekedésének fékeződésével, megállásával, vagy akár csökkenésbe fordulásával jár, míg az elővárosok, szuburbiák népességének növekedését hozza magával. A fejlett tőkés államokban ’30-as évektől a ’60-as évek végéig tartott, míg Magyarország most lép ebbe a szakaszba.28 Összességében Budapest és térsége az 1980-as évek közepén – vagy még inkább az 1990-es évekre – lépett a szuburbanizációs szakaszba.29 Ez a nagyváros tehetősebb lakosságának kitelepülésével és az agglomerációs övezetbe költözésével járt. Mindeközben nem csak lakossági, de ipari és tercier szuburbanizáció is kezdetét vette. Itt kell kitérni azonban arra, hogy Szentendre nem illik bele ebbe a felosztásba. A fővárossal direkt összeköttetése jött létre már a magyar urbanizációs szakasz elején, gyakorlatilag 25

Konrád György – Szelényi Iván: A késleltetett városfejlődés társadalmi konfliktusai. Mivel ez is egy lényeges pontja a vizsgált területnek, ezért ennek kifejtésére még vissza fogok térni. 26 Cséfalvay Zoltán: Az elővárosi, szuburbanizációs folyamatok felgyorsulása Budapesten és agglomerációjában. Budapest, 2004. p54. 27 Enyedi György: A városfejlődés szakaszai. pp16-22. 28 Becsei József: Népességföldrajz. Békéscsaba, 2004. p190. Enyedi már a ’70-es évekre datálja a szuburbanizációs szakasz kezdetét. 29 Cséfalvay Zoltán: Az elővárosi, szuburbanizációs folyamatok felgyorsulása Budapesten és agglomerációjában. Budapest, 2004. p50.

kezdetektől fogva szuburbanizálódásra volt képes a város. Mivel a tehetősebb rétegek hajlamosak elsősorban a fővárosból kiköltözni, ezért a hatás nem csak Budapest népességszámában fedezhető fel. A hátramaradó népesség jó része idős, alsóbb társadalmi osztálybeli vagy akár még támogatandó is. Magyarország a két említett városfejlődési szakaszt élte meg eddig, a magyar urbanizáció ugyanis megkésettségével jellemezhető. Ez szintén fontos elméleti alap, amit Enyedi György, Konrád György és Szelényi Iván munkássága alapján fogok röviden tisztázni. Magyarország területe az ókorban már periférikus volt, a Római Birodalom határán terült el, így a klasszikus várostípusok nem épültek ki az ország mai területén túl nagy számban. A nyugat-európaihoz hasonló alapok már ekkor hiányoztak. A középkorban kiindulópont híján kevés korának megfelelő nagyváros alakult (pl. Buda volt ilyen). Később a török és a Habsburg uralmak sem hatottak az ország helyzetére kedvezően, a nyugati típusú tőkés fejlődés számára nem voltak előnyösek az adott feltételek. Az országban az iparosítás indította be végül az urbanizációt, azonban másként, mint nyugaton. Az ipar húzóereje mezőgazdasági alapú volt, ami nem segítette elő a tőkekoncentrációt, nem hozhatott létre központokat sem. A mozgató szerepű tőke nagyrészt külföldi volt, a betelepülő ipari nagyvállalatok – kor színvonalán értve – fejlett technológiája nem igényelte nagy mennyiségű munkaerő jelenlétét, ami ismételten a centrumok kialakulása ellen hatott. Budapest vált az ország egyetlen számottevő nagyvárosi központjává, ahol a tőke és az ipar is nagy mennyiségben voltak jelen. A nagy háború azonban a területvesztés mellett piacvesztést is jelentett az ország számára, ami az ipari és városfejlődést gyakorlatilag leállította. Ismételt urbanizáció csak a szocialista hatalomátvétellel indult be. Ekkor ideológiai alapokon támogatták az iparfejlesztést tervgazdasági rendszerben, minden áron és minden eszközzel. Az ipar központot igényelt, ez pedig az időszak elején döntő részben Budapestet jelentette, majd a szocialista iparvárosok és megyeszékhelyek következtek30. A városi infrastruktúra-fejlesztés is az ipar fejlesztésének függvényeként jelentkezett, az ipar érdekében a lehető legminimálisabb szinten (leginkább költségtakarékosság miatt). Egybefonódott az iparosítás programja a városfejlesztéssel. Lakossági igényeket nem vették figyelembe, azt fejlesztették csak, amit az ipar igényelt. A tőke hiányát a mezőgazdasági termelés és a vidék válságba juttatásával kompenzálták,

ez életformaváltást

és kényszeres térbeli

mobilitást

generált

Itt fontos megjegyezni, hogy Nagy-Budapest létrehozása művileg hosszabbította meg az urbanizálódást. Erre bővebben is kitérek a történelmi áttekintésben.

társadalomban, ami pedig munkaerővel látta el az ipart. Gyakorlatilag létrejött egy elfogadható városhálózat, aminek azonban egy szintje hiányzik a mai napig31, egyértelmű maradt Budapest fölénye. Az ingázás is kényszeres helyzetből jött létre. A nem elegendő mennyiségű, minőségű lakás és kedvezőtlen jogi szabályozás okozták a vidékről jött, budapesti munkások kiköltözését a nagyvárost környező településekre. Lényeges megemlíteni azt a szabályozást, mely ötéves munkaviszonyhoz kötötte a nagyobb városokba költözést. Budapestre is igaz volt. Következményeiben fontos ez, mert az ipari munkásság ezért az agglomerációs gyűrűben kezdett el építkezni. Az agglomerációs népességet ez duzzasztotta fel, helyben volt azonban iparlehetőség, ami visszafogta a szuburbanizációt. Az 1970-es évekig igen jelentős tényezője volt a szuburbanizálódás elmaradásának, és az urbanizálódás kitolódásának. Összességében tehát majd egy évszázados urbanizálódási szakasz jellemzi az országot, amit csak az 1990-es évek környékén kezdett a formálódó szuburbanizáció felváltani.

2. Történelmi fejlődés

2.1. Budapest helyzete a XIX. századtól napjainkig

Budapest, mint magyar főváros 1873. november 17-én jött létre három város, Buda, Óbuda és Pest egyesítésével. Az egyesítést követően a település lakossága és területe is gyors ütemű növekedésbe kezdett. Térbeli növekedése jóval nagyobb volumenű volt a pesti sík oldalon, mint a budai hegyvidéken, a természeti környezet nagy befolyással volt a város térbeli alakulására, de a társadalmi közeg nem csak követte, hanem át is formálta azt. Világvároshoz méltó sebességgel fejlődött Budapest, és a környező településekkel ekkor kezdett el kialakulni szorosabb társadalmi kapcsolata is. Ez a változatos irányú migrációs mozgásokban és elővárosi fejlődésben jelentkezett Budapest környeztében. Létrejöttét követő negyed századon belül rohamos növekedése visszaesett. Ez az agglomerációs gyűrű erősödésével is összefügg, hiszen az elszívhatta a népesség egy részét, csökkentve Budapest város növekedési ütemét. Thirring Gusztáv ezt joggal nevezi kiszivárgásnak. Rohamosan javult a tömegközlekedés, ami javította az ingázás lehetőségét.32 Bár a 31

Jól jellemzi ezt a KSH statisztika 1990-ből: Budapest ekkor 2,016 millió fős, míg a második legnagyobb város Debrecen 212 ezer fővel. Érzékelhető a hiány. 32 Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői. Budapest és környéke. Budapest, 2003. p. 73.

századelőn még nem volt igazán jelentős, később nagymértékben erősödött fel ez a fajta mozgás.33 Kiváltó oka az volt, hogy a főváros környezete jóval olcsóbb megélhetést jelentett. Az első világháborút előtt minden környező településsel volt közvetlen és állandó kapcsolata Budapestnek, leszámítva Nagykovácsit. Az ingázók ekkor mintegy 17 ezer főt tettek ki, Harrer Ferenc adatai szerint.34 Eközben lassan, de csökkent a népesség, amit az első világháború tetézett is, a budapesti nyomorból sokan kerestek kiutat a főváros környezetében. A két világháború közti időszak sem hozott lényegi változásokat. A következő jelentős esemény a kommunista hatalomátvételt követő Nagy-Budapest létrehozása 1950. január elsején, mely az addig környező településeket Budapestbe olvasztotta be. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezeket a településeket már 1938-ban is a főváros szerves részének tekintették.35 Azonban ez a lépés mégis leállította az addigi szuburbanizációt, hiszen a főváros azzal, hogy bekebelezte saját agglomerációját, megszűntette a szuburbanizálódást, és kitolta az urbanizálódás szakaszát. Budapest így munkásvárossá vált, növekedése a centralizált iparosítás befolyása alatt állt. De a főváros népességvonzó képessége még így is alig nőtt meg, bár a peremkerületek ebben jobbak voltak a belső, „Kis-Budapest” kerületeinél. A hatvanas években a budapesti telítettség és letelepedési lehetőségek romlása miatt csak ideiglenesen telepedett meg az ideáramló népesség.36 Az elengedhetetlen lakásépítések sem változtattak sokat. Ezeknek az embereknek a nagy része később az agglomerációban talált magának új lakóhelyet. Ez milliós nagyságrendű ingázást gerjesztett Budapest és környezete között. Majd ahogyan haladt az idő, az egykori munkásváros foglakozási szerkezete is változni kezdett. Budapesten koncentrálódott a magyar ipar és a fizikai dolgozók aránya is magas volt a hatvanas évekig, de fokozatosan növekedni kezdett a városban a szellemi foglalkozásúak köre is.37 A hetvenes évekre Budapesten magas arányban voltak jelen a felsővezetők és az egyéb szellemi, valamint irodai alkalmazottak az országos átlaghoz képest is. Ekkor a felsővezetők

és

értelmiségiek

főként

Buda

kertes

villanegyedében

éltek,

jó

lakáskörülmények között. Továbbá jelentős a szellemi dolgozók aránya a budai bérházas övezetben.38 Valamint

város családi házas részei jelentettek még szellemi

Dövényi Zoltán – Kovács Zoltán: A szuburbanizáció térbeni-társadalmi jellemzői Budapest környékén. In: Földrajzi Értesítő 1999. XLVIII. évfolyam 1-2. füzet p. 35. 1880-ban 3000, majd 50 évvel később már 80 ezer főt regisztráltak budapesti születésű személyként, aki a környező települések egyikén lakik. 34 Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői. Budapest és környéke. Budapest, 2003. p. 75. 35 Uo. p77. 36 Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970. In: Valuch Tibor: Magyar társadalomtörténeti olvasókönyv 1944-től napjainkig. Budapest, 2004. p219. 37 Országos átlag fölött volt majd mindegyik főcsoport. Uo. p230. 38 Uo. p238.

foglalkozásúakat nagyobb arányban. Ezekre összefoglalva is igaz, hogy Budapest jobb ökológiai adottságú kerületeit jelölik.39 A középosztály a budai oldal településeire költözött ki, majd a magas státuszú népesség is kivándorolt a kedvező jellemzőkkel bíró településekre. Itt veszi kezdetét a budapesti szuburbanizáció.

2.2. Agglomerációs települések

A főváros létrejötte után indult el a ma agglomerációnak nevezett terület fejlődése, mely elsősorban Budapestre támaszkodott. Előbb tehát a fővárosnak kellett megerősödnie, így az elővárosok 1890-es évekig nem igazán növekedtek. Ezt követően viszont a dinamizált

terület

fokozatosan

gyorsuló

ütemben

körözte

főváros

lakossággyarapodását, mindez a II. világháborúig tartott így. Vándorlási nyereség és a fővárosi népesség elszívása adta meg a környező települések növekedésének alapját. Ezt támasztja alá az, hogy az agglomerációs gyűrűben folyamatosan nőtt a Budapesten születettek aránya. Ennek eredményeként 1930-ban már minden ötödik agglomerációs lakos budapesti születésű, a helyben születettek aránya ekkor 23,2%, a fennmaradó rész pedig vegyesen az ország minden részéből származó embertömeget jelent.40 Budapest és agglomerációja közti viszonyt egyértelműen jelzi, hogy 10 agglomerációba települő fővárosira egy agglomerációból Budapestre vándorló jut. Azonban ennek a teljesen egyértelmű mozgásnak a drágaság volt a kiváltó oka és nem a fent említett szuburbanizáló okok. Az agglomerációs övezetet vonzóvá tette olcsósága, a saját lakás tulajdonlásának tudata, tisztább környezet. Az agglomeráció azonban a központtól függött, ez a függés pedig a közlekedési kapcsolatok fejlettségén. Több környező város is ezért vált igazán naggyá: direkt összeköttetés a fővárossal hév, villamos, busz és személyautó formájában. Tömeges ingázás vált lehetővé tehát a századforduló éveiben, ez már szuburbanizációs folyamatok alapját adhatta volna meg. Agglomerációs lakáslehetőségek és budapesti munkahely kettősége jelent meg. Ám a kiköltözők még ekkor is inkább a rosszabb anyagi helyzetű, alacsonyabb presztízsű rétegek közül kerültek ki nagy részben, a szuburbanizáció ezért nem helytálló még ekkor sem. A nagy háború nélkülözéssel teli időszaka a főváros nagy tömegeit indította el az agglomeráció felé, majd a békefolyamat eredményeként az 39

Uo. p240. Vezető elit leginkább: I., II., V., XI., és XII. kerületekben voltak jelen ekkor. Eddigiek kifejtése lényeges a kutatási alaptézisekhez. 40 Dövényi Zoltán – Kovács Zoltán: A szuburbanizáció térbeni-társadalmi jellemzői Budapest környékén. In: Földrajzi Értesítő 1999. XLVIII. évfolyam 1-2. füzet p. 35.

elcsatolt területek magyarjai költöztek vagy a gyűrűbe, vagy fővárosba 41. Igazán ekkor, a két világháború közötti időszakban indul meg a budai oldal lakosságának kiköltözése, ami a gazdagabb rétegek mobilizálódását jelentette. Az eddigi folyamatok a kommunista hatalomátvétellel változtak meg alapvetően. 1950. január elsején a Nagy-Budapest létrehozásával a főváros lényegében „elnyelte” agglomerációját. Az a terület, melyet ez után neveznek budapesti agglomerációnak egy külső településgyűrű, mely az előbb említettekben nem, vagy csak nagyon kevéssé vett részt.42 Ezt követően Budapest és agglomerációja között vándormozgalom nem volt jellemző, de ingázás annál inkább. Ennek oka volt többek közt, hogy a budapesti letelepedést legalább ötéves munkaviszonyhoz kötötték, e mellé ideiglenes lakcím is szükségeltetett a fővárosban. Ez rányomta a bélyegét a két területegység közti viszonyra is. ugrásszerűen nőtt meg az agglomeráció és a főváros közötti ingázás mérete. Oka a szabályozás volt, a benne résztvevők

pedig

kevésbé

tehetős

rétegek,

egészen

szakmunkásokig. A

szuburbanizációhoz hasonló folyamat volt következményeiben az üdülőtelkek építésének időszaka. Kedvező földrajzi fekvéssel rendelkező agglomerációs települések számára volt elérhető ez a folyamat a szocializmus utolsó évtizedeiben, mely során a víkendházas településrészek gyakran váltak később tényleges lakóövezetekké43. A rendszerváltás és az 1990-es évek gyökeres változásokat hoztak el Budapest és agglomerációja kapcsolatában. A Budapesten dolgozó, de a környékén élő lakosság már a kilencvenes évekre jelentős ingázást hozott létre, melyből csak két település lóg ki. 44 Ebben az évtizedben jellemzően nőtt az agglomeráció népessége, míg a főváros csökkenést mutatott. A lakásépítéseket tekintve is megállapítható az újdonsült szuburbanizációs összefonódás. Kimutatható, hogy 1996-ban az agglomerációban épült lakások negyedét budapesti lakosok építtették fel. Különösen igaz ez négy városra, ezek: Budaörs, Érd, Szentendre és Szigetszentmiklós. Ez és az eddig említett tényezők (pl. a budapesti betelepülők nagy száma) az érintett települési társadalmakat nagyban képesek átformálni, konfliktusforrássá válhatnak helyi szinten. Szegregálja a szegény és a gazdag lakosságot. A konfliktusok mellett azonban javítja a települési korfát, növeli az átlagos presztízst, bővül a helyi vásárlóerő és a helyi önkormányzat bevételi forrásai is megnőnek. 41

Uo. p. 36. Ez az állítás gyakorlatilag teljes körben igaz, leszámítva Szentendrét, melynek helyzete ebben is kivételes, a korán kiépült hév vonalnak köszönhetően. 43 Dövényi Zoltán – Kovács Zoltán: A szuburbanizáció térbeni-társadalmi jellemzői Budapest környékén. In: Földrajzi Értesítő 1999. XLVIII. évfolyam 1-2. füzet p. 39. 44 Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői. Budapest és környéke. Budapest, 2003. p. 90. Ez a két település: Szigetmonostor és Alsónémedi. 42

2.3. Szentendre speciális jellemzői

Szentendre 1872-ban kapta vissza korábban elvesztett városi rangját.45 A pár évvel később kibomló filoxera járvány összedöntötte az addigi, helyi szőlőtermelést, sokan tértek át az iparba, megváltozott a település foglalkozási szerkezete. Helyzetében különös vonás, hogy bár a századforduló környékén nem volt még az akkori Budapest közigazgatási határához kifejezetten közeli város, mégis hév vonal épült ki, ami direkt kapcsolatot adott Szentendrének Budapesthez már 1890-es években. Ezt azután 1913-ig villamosították. 1907-től rendszeres gőzhajójáratok kötötték össze Szentendrét a fővárossal. Budapest elérhetősége kedvezett a város társadalmának sok szempontból, például országos szintű intézmények bármikor gyorsan elérhetőek, de már ekkor jellegzetesen művész és értelmiségi rétegek telepedtek le a városba. 1929 óta található művésztelep a városban, ez szintén népességmozgalmat jelentett Szentendre felé Budapestről (is). Két világháború között a budai oldalról kivándorlók jellegzetes csoportja, a nyugdíjasok szép és nyugodt településként keresték Szentendrét, és telepedtek le ott. Szentendre a XX. század első felében megkétszerezte népességét: 1900 és 1954 között lakossága 5000-ről 9583 főre növekedett.46 A második világháború után létesült katonai főiskola számára külön városrész jött létre, Pannóniatelep néven, ahol a főiskola tisztjei és dolgozói laktak.47 Szentendrére érkeztek a ’70-es és ’80-as években Püspökmajorra budapestiek. A Püspökmajori lakótelepeket ’80-ban minősítették át üdülőövezetből lakóövezetté. A várost övező üdülőterületek egyidejű vegyes övezetbe, majd belterületbe vonása hirtelen és erőteljesen növelte meg a város lakosságát. 1979 előtt a város 3-4 ezer fős volt, majd a jelenlegi 25 ezer fős városnagyságot érte el, alig 30 év alatt. Szentendre népességszáma 1980-1989 között több mint 110%-ban növekedett meg. Jelentős változások, rövid idő leforgása alatt. A betelepülők nagymértékben alakították a város társadalmának összetételét is. Szentendrén ipari terület alakult ki, a szentendrei ipar jó része ott található meg jelenleg, a város függetlenségét növelte a fővárosi munkahelyekkel szemben.48 A helyi munkásság nem kényszerült tömegében ingázásra a helyi munkalehetőségeknek köszönhetően. 1965 és

1995

között

budapesti

agglomeráció

városai

között

jelentősen

javított

településhierarchiai helyzetén Szentendre: hatvanas évek egy hiányos funkciójú 45

Horler Miklós – Sallay Marianne – Kuthy Sándor: Szentendre. Budapest, 1960. p. 44. Uo. p. 48. 47 A rendszerváltozással ez is megváltozott, mára már értelmiségiek és Budapestre ingázók által lakott alvóvárosi jellegű része lett Szentendrének. 48 Nagyjából a hév állomás környezetében található meg a Pannónia telepnek nevezett városrész szélén. 46

kisvárosából középvárosok közé került be, megyei szintű intézményekkel rendelkezik.49 1995-ben a város a településhierarchia 33. helyén található. Szentendrén nem lebecsülendő mértékű az ingázás, ez a város mindennapi életére is rányomja bélyegét. Bár Szentendrén igen nagy számú értelmiségi él, mégsem gyakorolnak számukhoz mérhető hatást a város életére, hiszen ingázásra kényszerülnek munkahelyük miatt. Ez gyakran a nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű, számukra megfelelő munkalehetőség következménye is, legyen szó műszaki, vagy akár kulturális értelmiségiekről.50 A város közvetlen összeköttetésben van Budapesttel a 11-es főút által, buszpályaudvara Újpest Városkapuig szállít utasokat, míg a Szentendrei Hév Batthyány térig közlekedik. A kilencvenes évektől Szentendrére igaz az, hogy nem pusztán agglomerációs, hanem szuburbán településsé vált. A kérdés az, hogy hol tart ez a jelenség napjainkban.

3. A vizsgálat

3.1. Módszertani háttér

A mintavétel alapvető fontosságú volt a kutatás során, hiszen jól kiválasztott minta nélkül az eredmények értelmezése és relevanciája is könnyen megkérdőjelezhetővé válna.51 Tulajdonképpen csak a valószínűségi minták képesek biztosan reprezentálni a teljes alapsokaságot ilyen esetben, ezért is esett erre a választásom. Mintavételi keretként a publikus telefonkönyv címei szerepeltek. Valószínűségi mintával egy 300 fős, egyszerű véletlen minta szolgált alapul a kutatásnak. A minta összetétele lényegében hasonló, mint a szentendrei lakosság összetétele. Ám ez még nem elegendő a vizsgált témához, hiszen nem a szentendrei lakosokra, hanem a Budapestre ingázó szentendrei lakosokra kellett mintát állítanom. Ezért több lehetőséget is átgondolva a legegyszerűbbhez folyamodtam. Mivel a KSH népszámlálási adatai elég jól mutatják, hogy 2001-ben a szentendrei munkaképes korú 9782 főből 3424 dolgozott Budapesten, így egyszerűsítve úgy gondoltam, hogy az azóta eltelt változásoknak is megfelelően, ha egy körülbelül 100 fős 49

Beluszky Pál: A magyarországi városhierarchia változásai a XX. században. In: Valuch Tibor: Magyar társadalomtörténeti olvasókönyv 1944-től napjainkig. Budapest, 2004. p206. 50 Trieber Péter: Szentendre társadalma. PPKE-BTK Szakdolgozat. pp. 11-12. 51 A most következő részben Earl Babbie megfontolásaira támaszkodom. Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, 2003. 7. A mintavétel logikája és 9. Kérdőíves vizsgálatok fejezetek alapján.

mintát szeretnék összeállítani, akkor 300 fős címlistára lesz szükségem.52 Az arányok nagyvonalakban tényleg hasznosnak bizonyultak, hiszen a 300 címből 102 lekérdezett kérdőív született meg. A kutatás kvantitatív survey módszerrel zajlott le. Ezt több megfontolás is indokolta. Egyfelől a kutatott népesség mérete túl nagy ahhoz, hogy egyéb kutatási módszerrel lehessen megközelíteni. Másfelől a kérdőív kellően rendszerezett és célzatos eszköz a kiválasztott kutatási terület vizsgálatához. A kérdőív összeállításában több szempontot is figyelembe kellett vennem. A kérdőívben alapvetően dominálnak a zárt kérdések, melyekkel igyekeztem minden lehetséges válaszlehetőséget megadni, ahol ez nem volt kivitelezhető, ott egyszerűen „egyéb” válaszkategóriával éltem.53 Nyitott kérdéseket csak akkor használtam, amikor utólagos kategorizációra törekedtem.54 Ennek oka, hogy több adatból könnyedén lehet kevesebbet csinálni, míg kevesebb meglehetősen nehéz többet: azaz skaláris adatokból képezhetőek ordinális és nominális adatok is, visszafelé azonban ez nem képzelhető el (leszámítva a dummy változókat). A kérdőív kérdezőbiztossal működik és így is lett lekérdezve, mégis megfogalmazásában kerültem a túl bonyolult kérdéseket, előkutatásaim során kiderült, hogy szélsőséges esetben még kérdezőbiztos nélkül is túlnyomó részében működőképes és egyértelmű kérdéseket tartalmaz. Ez különböző korú és nemű ismerőseimet jelentett, mérsékelt számban; rajtuk ellenőriztem a kérdőív működését, válaszkategóriák teljességét, a kitöltéshez szükséges időt; tulajdonképpen egyfajta próbakérdezésnek is nevezhető. A feltett kérdésekben kellően kompetensek voltak a

kérdezettek,

pontosításhoz

lehető

legritkábban

kellett

folyamodnom.

válaszmegtagadás meglehetősen alacsony volt, minden kérdőív minden kérdését összefogva se haladja a meg a tíz megtagadott kérdést, ami véleményem szerint igen jó aránynak tudható. Kérdéseim állító formájú, rövid kérdések, melyek sugalmazást és ráhatást sem tartalmaznak. Alkalmazott kérdés-típusaim között voltak feltételes kérdések, egy- illetve több válaszlehetőséggel bíró kérdések, mátrixok. Összességében fontosnak tartom, hogy a kérdőív ilyen szempontból is változatos legyen, fenntartva a kérdezett figyelmét és válaszadási hajlandóságát is, elkerülve a monotonitást – ami saját tapasztalataim szerint – csökkenti az előbbieket. A kérdőív első része arra kereste a választ, hogy a megkérdezett mióta él Szentendrén, és ha odaköltözött, akkor miért tette ezt és hol 52

És ebbe belefér az eltelt évtizednyi változás. Ilyen kérdésre példa a „Hol élt, mielőtt Szentendrére költözött?” kérdés. Itt csak Budapestet vettem biztosan számításba, a többi esetleges települést az „egyéb” kategóriára bíztam. Mint utólag kiderült, egyáltalán nem döntöttem rosszul. 54 Pl. „Mióta ingázik rendszeresen Budapestre? 53

lakik a városon belül. Itt a Budapestről beköltözöttek voltak kiemelve a kutatás szemszögéből. a következő nagyobb egység a kérdőívben az utazási szokásokra kérdez, annak céljára, eszközeire, rendszerességére, időtartamára, arra, hogy melyik kerületbe történik és hogy a megkérdezett mivel tölti az utazási idejét. Következett egy kérdésmátrix, mely Szentendrét és Budapestet hasonlította össze különböző szempontok alapján (pl. levegő tisztasága, zajártalom, munkahelyek elérhetősége). Az utolsó blokkban pedig a demográfiai adatok lekérdezése történt meg. A legutolsó anyagi helyzetet skálán jelölő kérdés zárja a kérdőívet. Az egész kérdőív átlagosan tíz perc alatt kitölthető volt, a legtovább tartó kérdezés sem szaladta túl a 15 percet. Következő fontos részletet a kérdezőbiztosok adták. Egyedül biztosan nem sikerült volna mind a 102 lekérdezett kérdőívet kitöltetnem, így azonban tervezhető és irányítható volt a folyamat a kezdetektől a lekérdezés végéig. Továbbá a kérdezőbiztosaim kiképzése sem jelentett túl nagy kihívást, könnyedén és gyorsan sikerült egyeztetni minden lényeges kérdést és utasítást. Ez – rajtam kívül – négy kérdezőt jelentett, akikkel rendszeresen egyeztettünk a kutatás állásáról, a lekérdezett kérdőívek számáról. A kérdezőbiztosokkal lefolytatott kutatás számos előnnyel jár, ha kérdőíves vizsgálatról van szó. Egyfelől növelhető a válaszarány pl. a postai úton történő lekérdezésekkel szemben. Másfelől csökkentheti a válaszmegtagadást és az információértékét növelheti a kérdőívnek. a kérdezőbiztos továbbá egyértelműsítő szereppel is bír, azaz ha egy kérdés és/vagy válaszai nem értelmezhetőek azonnal a kérdezett számára, akkor a biztos segíthet megérteni a pontos kérdést annak eredeti értelmében. A velük folytatott kutatás március 20-tól fogva egy héten keresztül zajlott le, a kérdezőbiztosok saját képességeiknek megfelelően kérdeztek, ezt figyelembe véve a határidők nem jelentettek semmiféle problémát.

3.2. Eredmények

Először a legalapvetőbb jellemzőket mutatnám be a 2001-es népszámlálás adatainak tükrében, amivel egyfajta fejlődési utat mutathatok be. Ezt követően a népszámlálás által nem vizsgált területek elemzése fog következni, ami azonban elengedhetetlen, ha az ingázás vizsgálatáról esik szó. Négy nagyobb kérdéskört építettem bele ebbe, mint kezelendő dimenziók: foglalkozás, műveltség, anyagi helyzet és lakóhely alapján vizsgáltam az ingázást. Ezek összefüggésére is érdemes lesz figyelmet fordítani. Majd

rátérek a főbb válaszra váró kérdéskörökre is. A rendszerváltozást követő évtized a munkaerő mobilabbá válását hozta el és átszervezte a munkahelyek térbeli eloszlását is. A helyben történő munkavállalás esélye lecsökkent. A nagyvárosokból sokan költöztek ki környező településekre, ez jórészt a biztos anyagi háttérrel rendelkező családokat jelenti, a keresőik munkahelye azonban megmaradt a nagyvárosban, ingázást indukálva. Ezek a gondolatok kezdik meg a hivatalos, Központi Statisztikai Hivatal által közreadott 2001-es népszámlálási adatok közül a foglalkoztatottak napi közlekedésére vonatkozókat. Összehasonlítási alapként használtam fel az itt található adatsorokat vizsgálatom főbb, hivatalosan mért dimenziói vonatkozásában. Saját kutatásom adathalmaza több-kevesebb helyen eltér ugyan, de a különbség magyarázható és értelemmel bír. A KSH adatok szerint a Szentendrei kistérség 28 ezer foglalkoztatottjából 16 és fél ezer fő jár el más településre dolgozni. Közülük valamivel több, mint tízezer ember a fővárosba. Szentendre vonatkozásában a következőt láthatjuk: a kevesebb, mint tízezres foglalkoztatottból majdnem ötezer ingázik és valamivel kevesebb, mint három és félezer fő Budapestre jár el. Mintám 102 kérdezettel minden 33ik Budapestre eljáró személy lekérdezését jelenti tehát.

Foglalkoztatott ebből Kistérség (2001) Szentendre (2001) Minta (2010)

28 501 9782

Ingázó 16 596 4671

ebből Budapestre 10 671 3424 102

A Budapestre beingázó települések között Szentendre a hetedik helyen áll a már említett mennyiséggel.55 Kiket takar ez az adat? Beszédes, ha összevonjuk a középiskolát és egyetemet/főiskolát végzetteket, akkor a beingázó szentendreiek döntő többségéről beszélünk, majdnem 90%-ukról. Ha foglalkozási főcsoportokat tekintjük át, akkor a vezető értelmiségiek az egyéb szellemi foglalkozásúakkal együtt az ingázók ¾ részét adják ki. Ha hozzávesszük még a szolgáltatási foglalkozásúakat, akkor ismét az iskolai végzettség arányai tűnnek elő. A mintában ezek az adatok más eloszlást mutatnak. A két kiemelt iskolatípus összevonva több mint 95%-ot ad, és az említett foglalkozási kategóriák együtt valamivel több, mint 80%-ot jelentenek, ám egy más eloszlásban.

A sorrend: Érd, Dunakeszi, Budaörs, Gyál, Szigetszentmiklós, Vecsés és Szentendre.

Főiskola, vagy

középiskola

Legfeljebb

egyetem 47,4% 61,8%

érettségivel 36,7% 34,3%

érettségi nélkül 10,2% 3,9%

8 általános 5,8% -

Vezető

Egyéb

értelmiségi 45,5% 26,5%

Szolgáltatási

Egyéb

szellemi 29,8% 35,3%

10,5% 19,6%

14,8% 18,6%

Népszámlálás 2001 Saját minta 2010

Látható, hogy a vett minta ezen változók mentén elcsúszott, amit a magas képzettségű szolgáltatási és egyéb szellemi munkakört betöltő személyek okoznak. Oka vélhetően az, hogy a minta publikus telefonkönyvből származik, és a vezetékes telefon birtoklása nem fedi le a teljes népességet még (már?) ma sem. Ez azonban a kutatás főbb kérdésein nem változtat, hiszen a jelenség mai képét így is le lehet festeni azzal a feltétellel, hogy végig szem előtt tartjuk azt, hogy a minta a telefonkönyvben megtalálható szentendreiek sokaságából készült el. Ha azonban a nemi arányokat és a korcsoportokat tekintjük át, akkor a minta illeszkedése jónak mondható a népszámlálási adatokkal. Népszámlálás alapján az ingázók majdnem 80%-a sorolható 15 és 49 éves kor közé, míg a mintában ez valamivel 80% felett van. Népszámlálás 59% férfi és 41% nőt, míg az elkészült minta 55% férfit és 45% nőt tartalmaz.

Népszámlálás 2001 Saját minta 2010

15 – 29 25,8% 30,4%

30 – 39 25,6% 30,4%

Korcsoportok 40 – 49 27,9% 20,6%

50 – 59 18,5% 14,7%

60 – X 2,3% 3,9%

Most pedig érdemes szemügyre venni az ingázás célterületeit. A kérdőíven erre kerületenként kérdeztem rá, de az alacsony esetszámok miatt kategória-összevonást alkalmaztam. Így létrehozva a következő területegységeket: - Észak-Buda: I., II., III. és XII. kerületek, - Dél-Buda: XI., XXII. kerületek, - Észak-Pest: IV., XIII., XIV. és XV. kerületek, - Közép-Pest: V., VI., VII., VIII. és IX. kerületek,

- Kelet-Pest: X., XVI. és XVII. kerületek, - Dél-Pest: XVIII., XIX., XX., XXI. és XXIII. kerületek. Ez az egyszerű összevonás sokkal könnyebbé és gördülékenyebbé tette az elemzést magát a későbbiekben is, ahogyan az összehasonlíthatóság szintén kivitelezhetőbbé vált.

Egyes ingázási célterületek Budapesten ÉszakDél-Buda ÉszakKözépBuda Népszámlálás 200156 Saját minta 2010

Pest

Kelet-Pest

Dél-Pest

33,8%

5,9%

22,7%

30,9

5,1%

1,6%

33,3%

7,8%

24,5%

28,4%

4,9%

1,1%

Az ingázás Budapesten található célkerületeit tekintve a minta tehát összességében a népszámlálási adatoknak megfelelő, legnagyobb eltérés is 2,5 százalékpontos, ami elfogadható mértékű eltérés. Egyben változási irányt is mutathat: ezek szerint növekedés figyelhető meg Dél-Buda, Észak-Pest esetében a következő kerültekben: IV., XI., XII. A legnagyobb növekmény a XIII. kerületnél figyelhető meg (+1,9%). Mindezek után érdemes ismét rátérni a kutatás főbb kérdéseire és megválaszolni azokat a gyűjtött adatok tekintetében.

3.2.1. Fő kérdéskör: mivel jellemezhető a két város közti kapcsolat? Mivel magyarázható az összefüggés?

A kutatás magja az ingázók szociológiai szempontú leírása volt. A fővárostól mért munkaerő-piaci függősége Szentendrének nőtt-e tehát a legutóbbi népszámlálás óta? Erre, ha egyszerűen szeretnénk megközelíteni a kérdést, pusztán számok tükrében, azt mondhatnánk, hogy igen, nőt. Ugyanis egyszerű számítás végezhető erről: vegyük az összes munkaképes korú, dolgozó szentendreit és osszuk el a Budapestre kiingázókkal őket. Ekkor a következőket kapjuk: 56

Ismeretlen adatok kerületei: XVII., XVIII., XIX., XX., XXI., XXII és XXIII. Ezekben a kerültekben összesen 105 főt foglalkoztatnak Szentendréről, ami egyáltalán nem jelentős, ha egy népszámlálási eredményről gondolkodunk. Azt tekintve, hogy összességében a Szentendréről Budapestre ingázók kevesebb mint 4%-ról van szó, talán nem is igazán lényeges szám.

Népszámlálás 2001 Összes foglalkoztatott Budapestre ingázók

2,85

Saját minta 2010 Összes foglalkoztatott Budapestre ingázók

2,94

Erre tehát lehetne azt mondani, hogy 0,11 pontos növekedés figyelhető meg, tehát többen járnak Budapestre szentendreiek közül, mint kilenc éve ilyenkor. Azonban a minta – mint ahogyan azt már említettem – nem reprezentálja maradéktalanul a népességet, hiszen nyilvános telefonkönyv alapján készült egyszerű véletlen-mintáról beszélhetünk. Továbbá az alacsony elemszám szintén óvatosságra int a levonható konzekvenciák tekintetében. Emellett valószínűségi mintánál, ha rejt magában adott mennyiségű bizonytalanságot, akkor pár százaléknyi eltérés nem tekinthető komoly és bizonyos változási trendnek. A hozzávetőleges arány azonban hasonló a két kutatásban. Egyértelmű folyamat nem rajzolható ki. Azonban a kiingázók mintába került társadalmi csoportjának meghatározása segíthet árnyalni a képen. Mint fentebb már kiderült, a mintában felülreprezentáltak a felső- és középfokú iskolai végzettségűek, ahogyan a vezető értelmiségi- és egyéb szellemi foglalkozásúak is. A fenti, 2,94-es arány tehát csak akkor tekinthető érvényesnek, ha az alulreprezentált

csoportok kiesnek súlyukban a

népszámlálási adatokhoz viszonyítva. Így tekintve az arány akár csökkenést is jelenthet.57 Tehát a változás irányának kimutatása nem bizonyult egyértelműen teljesíthetőnek. Budapest

mint

uticél

majdnem

¾-es

részben

munkalehetőséget

nyújt

odaingázóknak. Ezt a tanulás követi tíz említéssel. Ezt követően minden egyéb lehetőség öt említés alatt marad. Tehát a szentendreiek összessége számára Budapest elsődlegesen munka- és tanulási lehetőséget jelent. A megkérdezettek legnagyobb része, mintegy harmada él Szentendre Püspökmajor lakótelep településrészén és közvetlen környezetében. Aztán Pismány, Belváros és Izbég következnek gyakoriságban. Ez megfelel a város valós népességeloszlásának is. A leggyakrabban használt jármű az autó, ezt több mint felük említette meg, ezt a hév követi a maga 44 említésével, majd a busz zárja a sort. A kérdőív tartalmazott még egy motor vagy kerékpár opciót is, ez mindössze két esetben fordult elő, ezért a továbbiakban nem teszek rá utalást. Több járművet is igénybe vesz a kérdezettek közül 47 fő, ám ez leginkább településszerkezeti okokkal magyarázható, vannak olyan részei Szentendrének, ahonnan nem lehet a hévállomáshoz eljutni csak busszal, ilyen például Pismány is. Legalább hetente ingázik a kérdezettek kevéssel több mint 90%-a, ebben a legnagyobb 57

Hiszen a kieső társadalmi rétegek adatai nem ismertek.

részt a naponta ingázók teszik ki, a kérdezettek 2/3-át. Hetente többször 12 személy, hetente 13 jár a fővárosba. Leggyakoribb úti céljuk Észak-Buda, Közép-Pest és Észak-Pest, ami érthető, tekintve, hogy a főváros térben legközelebb eső területei, ugyanakkor jellemzően itt találhatóak meg az ingázók számára szükséges magas presztízsű munkahelyek, ahogyan a felsőfokú oktatási intézmények is. A közlekedések gyakran, 65 esetben egy és két óra közé esnek, de a két-három órás utak sem ritkák, 27 fő utazik ennyit bevallása szerint egy alkalommal. A teljes sokaságban nem tapasztalható összefüggés az utazás ideje és a használt gépjármű típusa vagy száma között sem. Elsőre ez talán különösnek tűnhet, de egyáltalán nem az. Ez több dologgal magyarázható. Egyrészt a hév menetrendje kötött és viszonylag pontos, de lassú módja a fővárosba jutásnak. Ám megbízhatóan lassú, amivel számolni lehet: átlagban Szentendre és Batthyány tér közötti 21 kilométeres távolságot 40-45 perc alatt teljesíti. Gondolhatnánk, hogy autóval, vagy helyközi busszal gyorsabban juthatnánk Budapestre? Nem. Ennek oka a csúcsforgalmi időszakok túlterhelt útszakaszai a két város közt, ami általában a budakalászi Cora előtt található körforgalomnál biztosan jelentkezik (ez a személyautónál és a távolsági busznál is hat).58 A továbbiak közül Békásmegyernél (autó esetében), valamint a Fóti út és Tungsram megállóhelyek környékén lehet dugókra számítani (busznál). Ezért mindezeket összevetve az ingázás ideje majdnem minden lehetőséget figyelembe véve egy és három óra között változik oda és vissza együttesen.

Ezt az időt leggyakrabban egy tevékenységgel töltik ki az ingázók, ez 43 említést jelent, két tevékenységet 26 fő, hármat 19 folytat. Első helyen az olvasás áll, ezt a válaszadók alig fele említette, majd a zenehallgatás, a vezetésre figyelés és a rádióhallgatás következtek. Szerkesztettem még egy kérdésblokkot, mely szerepe az volt, hogy kirajzolja azokat a különbségeket, melyek Szentendre és Budapest megítélésének viszonylatában fedezhetőek fel.59 Ebben a kérdésben célszerű volt faktoranalízist készíteni az értelmezéshez, így összevonva a kérdéseket és a rá adott válaszokat. Ezzel egy gond adódott csupán: míg Szentendre esetében az adatok értelmezhető egésszé álltak össze, addig Budapestnél a faktoranalízis nem volt alkalmazható. Ennek több oka is lehet, egyfelől utalhat arra, hogy Budapest sokkal kevésbé alkot homogén egészt a kérdezettek fejében, hiszen eltérő 58

A kivételt azok képzik, akik nem csúcsforgalom idején utaznak munkahelyükre. A kérdésblokk a válaszadókat arra kérte, hogy értékeljék Szentendrét és Budapestet egy és öt között megadott szempontok szerint. 59

kerületek eltérő jellemzőkkel bírnak a fővárosban. Így nem lehetséges azok összevonása sem. Szentendre estében két faktorrá lehetett három-három változót összevonni, ezek egyike a környezetet, míg a másik az épített környezetet, infrastruktúrát jellemzi. A természeti környezetet tulajdonképpen egységesen jónak, vagy kiemelkedően jónak tekintették a kérdezettek, ez mind a természet jelenlétét, a levegő tisztaságát és a zajártalmat is jellemzi. A következő, ami Szentendrén belül az épített környezetet jellemzi, ezek a közlekedés, az élelmiszerboltok elérhetősége és a szolgáltatások elérhetősége együtt. Ez a hármas a természeti környezet faktorértékéhez nagyon hasonlót ad ki, a két faktor histogramja tulajdonképpen egyezik.60 A többi változót tekintve elmondható általánosságban, hogy Szentendre vonatkozásában a természeti környezet, mint értékelendő szempont kapta legjobb, 4,23-as átlagot, míg a leggyengébben a közlekedés terén Szentendre, amire 3,00-át kapott a város. A többi változó mind e kettő között szóródik. Budapest összességében jelentősen rosszabb megítélés alá esett. Természeti környezetét 2,28-ra értékelték, levegőjének tisztasága 1,61-es átlaggal szerepel, zajártalom sem tér el nagyban ettől. Ám Budapest érzett előnyei is jól kirajzolódnak, Budapest közlekedési viszonyaiban jobb Szentendrénél, még ha nem is sokban (főváros átlagban 0,47-el kapott magasabb értéket). Munkahelyek elérhetőbbek, ahogyan az élelmiszerboltok és szolgáltatások is, illetve az általános infrastruktúra fejlettsége is magasabbra értékelt, mint Szentendre esetében. Közbiztonságban viszont Szentendre minősült jobbnak, a főváros 2,53-as átlagához képest Szentendre 3,79-es értékkel szerepel. Összességében Szentendre jellemezhető a kérdezettek oldaláról nagyon jó természeti, zajvédelmi oldalról, levegőtisztasága is jó, de élelmiszerboltjainak elérhetősége sem marad el sokban ezektől. Közbiztonsága még mindig inkább jónak értékelt. Vezet még a főváros előtt a szomszédsági viszonyok terén is. A fővárosé az első hely Szentendrével viszonyítva a következő szempontokban: a közlekedés, a munkahelyek, az élelmiszerboltok, a szolgáltatások és az infrastruktúra szerint. Minden egyébben Szentendre kapott jobb „jegyet”. Már bemutattam a főbb demográfiai jegyeit a megkérdezetteknek, de emellett végeztem egy egyszerű számítást is, melyben a megkérdezettek státuszát vettem szemügyre. Ennek során egy változóba vontam össze a legmagasabb iskolai végzettséget, a jelenlegi foglalkozást, a birtokolt autók számát és a kérdezett által megjelölt anyagi helyzetet. Eredménye egy olyan változó lett, mely leginkább a legalacsonyabb hét és legmagasabb 24 így elért „ponttól” mérve normál eloszláshoz nagyon hasonló ábrát mutat, 60

A két histogram a többi mellett, a Mellékletben található meg.

mely gyengén, de a magasabb presztízst jelölő vége felé csúszik el. Tehát a lekérdezettek ezen változó mentén mérve viszonylag magas, 17,25 pontos átlaggal bírnak, a leggyakoribb érték a 18 pont. Összességében valamivel a középnél magasabb az átlagos presztízs a lekérdezettek körében, ha ebben az értelemben használjuk a kifejezést.61 Mivel függhet még össze ez a presztízshelyzet? Lakóhely szerint a legtöbb alacsonyabb pontszámot elérőek Pismányban, Pannónián és Püspökmajorban találhatóak. Ez sokkal inkább a lakóterületek lakosságszámával semmint a megnevezett városrészek minőségével járhat együtt. A középső helyzetűek ebben Püspökmajor, Belváros és Izbég részeken találhatóak, míg a felső presztízs-harmad Pismány, Püspökmajor és Pannóniatelep részeken a leggyakoribb a mintában. Azonban direkt összefüggés nem mutatható ki. Egy azonban biztos. Budapest városa a mai napig kifejezetten vonzza és munkalehetőséggel látja el azokat Szentendréről, akik képzettsége főiskolai vagy egyetemi és vezető értelmiségi jellemzőjű munkakört látnak el. Ami az ettől eltérő csoportokat illeti, a középfokú iskolai végzettségűek, és akik egyéb szellemi vagy szolgáltatási foglalkozásúak, náluk ilyen biztos összefüggés nem tapasztalható, de őket is kifejezetten erősen vonzza Budapest város sok viszonylatban, a leggyakrabban említett itt is a munkalehetőség.62 Mi jellemzi még a fent jelzett foglalkozású és képzettségű ingázási csoportot szociológiailag? A fentiekben vázolt emberek alkotta csoport 36 nőt és 50 férfit jelent a mintából. Több mint 80%-uk 50 év alatti, leggyakoribb a harmincas korosztály. Házasok és élettárssal élők jelentik több mint 60%-ukat. Kétharmaduk nem születése óta lakik Szentendrén, nagyrészt Budapestről költöztek be a városba a rendszerváltozás után. Ez a tényadat teljesen összhangban van a megtapasztalt szuburbanizációs trendekkel és vázolt összefüggésekkel. Szentendrére költözésük okaként legtöbb esetben családi okokat neveztek meg és a jobb lakókörnyezet iránti vágyat. Legtipikusabban személyautóval jutnak be Budapestre, de aránylag gyakori még a hév használata is. Kétharmaduk naponta jár be dolgozni a fővárosba, de ha azokat is belevesszük akik hetente többször teszik ezt, akkor már a csoport több mint 80%-áról beszélhetünk. Tehát az ő körükben nagyobb rendszerességgel történik a főváros látogatása, mint a teljes mintában. Érdekes adalék, hogy járműhasználattól gyakorlatilag függetlenül, minimum egy és maximum három óra utazási idő a legjellemzőbb.63 Gyakoribb jóval az egy és két óra közötti utazási idő, de különös módon a közlekedési eszköztől nincs 61

Lásd mellékletben. Az itt megnevezett csoportok konkrét leírása a későbbiekben fog megtörténni, a további alkérdés kifejtésekor. 63 Oda- és visszaingázás időtartama együtt. 62

függésben. Mint már említettem, Szentendréről nem érhető el gyorsabban Budapest autóval, mint hévvel vagy busszal. Kétharmaduk egy, míg negyedük két közlekedési eszköz igénybevételével teszi meg végcéljáig az utat. Szabadidejükben a három leggyakoribb időtöltés az olvasás, a társas kapcsolatok tartása és a sporttevékenység űzése. A csoport fele egy darab személyautóval, míg negyedük kettővel rendelkezik. Anyagi helyzetük jellemzésekor a skálán középre, illetve valamivel fölé jelölték magukat, tehát a teljes mintához képest az anyagi helyzet értékelésekor nem sokban érzik magukat anyagiakkal jobban ellátottnak, mint például az alacsonyabb iskolázottságú és foglalkozás tekintetében is nehezebb helyzetben lévők. Észak-Buda, Észak- és Közép-Pest a főváros általuk leginkább látogatott részei. Ezt magyarázza az elérhetőség és az, hogy a magasabb presztízsű munkahelyek is ezeken a területeken érhetőek el. Szentendréről formált véleményük nagyon hasonló az alapmintához, Szentendre város náluk is lesősorban természeti környezet szempontjából domborodik ki, négy egészes érték feletti ugyanis a természeti környezet és a levegő tisztasága is. A legalacsonyabb itt is a közlekedés értéke, ami azonban kevéssel, de jobba értéket kapott, mint a teljes mintában. E mellett a város nagy hiányának tartják még a munkahelyek és a szolgáltatások elérhetőségének hiányát is. Budapest számukra jobb munkalehetőséget kínál, de mindezt nem sokkal értékelték jobbra Szentendrénél, míg Szentendre összesen 3,28-as átlagot, addig Budapest 3,83-asat kapott. Budapest három nagy előnye Szentendrével szemben, amiben mindenféleképpen jobb mutatókat ért el, az az élelmiszerboltok elérhetősége, a szolgáltatásokkal ellátottsága és az infrastruktúra minősége és kiépítettsége terén látszik meg.

főváros

legfőbb

hátrányai

között

találjuk

meg

szemükben

levegőszennyezettséget, a zajártalmat és a környezet állapotát. Végül a már kialakított összevont presztízs alapján is érdemes meghatározni őket. Közöttük a legalacsonyabb érték már a 14-es, azaz jóval magasabban indul az iskolázottság és a munkahely típusa okán is. Ez a 14 és 24 közé eső értéksor azonban már normáleloszlást követ szemmel láthatóan. Átlagos pontszám 18,61-es, a leggyakoribb érték pedig a 18. Tehát ebből következik, hogy aki jól képzett és magas státuszú munkahellyel bír, az nem csak gazdagabb, de több autóval is bír átlagosan, mint a teljes lekérdezett minta. A magasabb presztízsű és iskolázottabb ingázók tehát ezek mentén definiálhatóak.

3.2.2. Első alkérdés: budapesti betelepültek és helybeliek?

A következő lényeges csoport a biztosan Budapestről betelepültek vizsgálata, hiszen ez jellemzi jól a szuburbanizációt és választ adhat arra, hogy végbe mehetett-e a városban a teljes agglomerálódás, vagy sem. A minta 43 megkérdezettet tartalmaz, 20 nőt és 23 férfit. Majdnem 70%-uk 50 év alatti, harmaduk negyvenes éveiben jár. Majdnem felük házas, harmaduk élettársával él együtt. A három magas presztízsű munkakört töltik be javarészt. Ők azok, akik Budapestről települtek be a városba, az ő adataik alapján fogom tehát meghatározni a főbb jellemzőit ennek a csoportnak. Megállapítható, hogy felük a jobb lakókörnyezet és családi okok miatt költözött ki Szentendrére, nem a jobb lakáskörülmények és nem is munkahelyi okok vezettek idáig. Kedvező vételi lehetőség súlya szintén kicsi maradt. Három hullám rajzolódik ki betelepülésükben, a rendszerváltás előtti évtized elején, 1982-ben kezdődött az első és véget ért a rendszerváltással. Ekkor egy nagyobb mérvű betelepülés indult meg, mely a 2000-es évekkel ért véget, ennek a csúcséve 1995 volt, ez a leggyakoribb városba költözés éve a mintában. Majd egy újabb hullám indult el a legutóbbi évtizedben. Ez összefügg és megfelel a szentendrei szuburbanizáció menetével. Az egykori Felszabadulás lakótelep, a mai Püspökmajor környezetének beépülése a 80-as évekre tehető. A mintában ez időben beköltözők valóban Püspökmajort jelölték meg lakóhelyükként. A rendszerváltást követő években először a gazdaságnak kellett stabil pályára lépnie az országban, majd a szuburbanizáció új erőre kapott Szentendrén is 1995-től, ekkor már gazdagabb családok költöztek a városba, annak is a magasabb presztízsű pismányi területeire, illetve Püspökmajor további előnyös fekvésű részeire és a Szamárhegyre, mely szintén hasonló megbecsültségű része a városnak. Anyagi helyzetük jellemzésekor is igaz, hogy akik a rendszerváltás után költöztek be, azok magasabbra helyezik saját bevallásuk alapján magukat, ugyanakkor a jelenhez közeledve egyre színesebben értékelik anyagi helyzetüket a betelepült budapestiek és annál nagyobb szóródást is tapasztalhatunk meg. Iskolai végzettségüket tekintve stabilan kétharmad, vagy háromnegyed arányban vannak jelent a főiskolát vagy egyetemet végzettek a középiskolai végzettségűekkel szemben, így e változó mentén nem látszik lényeges különbség a betelepülési hullámok között. Azonban ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen a mintára általában is igaz az, hogy magas iskolázottságúak alkotják.

Az esetek háromnegyed részében munka céljából utaznak be a fővárosba, Észak-Buda, Észak- és Közép-Pest a legjellemzőbb úti célok. Több mint felük használ autót a munkahelyre jutáshoz, a busz, illetve a hév kevésbé jellemző, leginkább azokon a városrészeken, ahonnan vagy célszerű buszt választani (Pismány), vagy a hév állomás környezetében a hév használata a legjobb megoldás (Püspökmajor lakótelep). Szentendre belvárosából mindkettő gyorsan hozzáférhető. A személyautó használata is ezeken a városrészeken jellemző nagyobb számban. Autóval azok közlekednek a legtöbbet, akik a rendszerváltás utáni években, évtizedekben költöztek a városba, míg ez a többi járműnél nem állapítható meg ennyire egyértelműen. Jelentős többségük vesz igénybe azonban több járművet is közlekedésekor, ám ez a helyi közlekedési rendszer sajátosságainak tudható be inkább, kényszerű választás. Legalább hetente többször ingázik kicsivel több mint háromnegyedük, de a napi ingázás teszi ki a nagyobb részt, ez 25 főre igaz a Budapestről betelepültek közül. A napi ingázás ideje ezen esetben sem függ a használt járműtől, minden esetben hasonló eloszlás található. Leggyakoribb az egy és két óra közötti napi utazás. A három leggyakrabban látogatott terület sem különbözik egymástól nagy mértékben, tehát a naponta megtett ingázás ideje a célállomástól sem függ lényegesen, Észak-Buda, Észak- és Dél-Pest hasonló módon egy és két óra között érhető el. Így eltűnik a különbség a három jármű képességei és lehetőségei között ebben a tekintetben. Utazás közben az autósok vezetésre figyelve, rádió, vagy zene mellett töltik az idejüket. A busszal utazók olvasással vagy tájra figyeléssel múlatják az időt, míg akik hévet

használnak

csak

olvasás

tűnt

dominánsnak.

A többi

megjelölhető

tevékenységforma nem tűnt jellemzőnek egyik esetben sem a Budapestről betelpültek csoportjában. Az ő esetükben a két város közötti viszonyítás valamivel lágyabb különbségeket mutat. Szentendre esetében itt már nem a megszokott természeti környezet és a levegőtisztaság kapta a legmagasabb pontszámot átlagban (4,19 és 3,98), a levegő tisztaságánál ugyanis magasabb értéket kapott az élelmiszerboltok elérhetősége (4,00). Szentendre legnagyobb hibájának a közlekedési viszonyokat látják, erőteljesebben, mint az eddigi csoportok (főminta és magas presztízsűek), tehát a Budapestről betelepült lakosok érzékenyebbek a forgalmi problémákra Budapest jellemzésekor minden mutató esetében alacsonyabb értéket adtak meg, mint azok, akik sosem éltek a fővárosban. Nagyobb eltérések a levegőminőség, a szomszédsági viszonyok, a közlekedés, az élelmiszerboltok elérhetősége

és a közbiztonság terén voltak tapasztalhatóak, ezekben rendre egy-egy értékkel lejjebb jelölték a leggyakoribb értékeket. Szabadidejükben társas kapcsolatok tartása, olvasás és sporttevékenység a három leggyakoribb eset, ezeket szinte csak Szentendrén végzik. Négy esetben van jelen a szabadidő eltöltésének domináns helyeként Budapest megadva, ezt leszámítva Szentendre az elsődleges helyszín. Anyagi helyzetük vizsgálatát két kérdéssel céloztam meg: egy skála, melyen önmagukat sorolhatták be egy és tíz között anyagi helyzetük önbesorolásával és rákérdeztem a háztartás birtokában lévő személyautók számára is. Az önbesorolás jellegű kérdések esetében az emberek hajlamosak „legközépre” jelölni magukat, ezért itt a skálának nem volt közepe. A válaszokban viszont kirajzolódott, hogy a hatás nem maradt el, ugyanis az ötös értékre meglehetősen sok válasz érkezett. Ezt figyelembe véve osztottam fel három részre a skálát utólag, így a következő kép rajzolódott ki. 64 Egyszerű kereszttáblázat is kirajzolja azt, hogy akik anyagilag az alsó harmadba helyezték magukat, azok kevesebb személyautóval bírnak, általában egy, vagy nulla darabbal. Akik középre sorolták magukat, azok jellemzően egy vagy két darabbal bírnak és akik a felső harmadba, azok pedig kettő, vagy három személyautóval rendelkező háztartás tagjai. A személyautók száma tehát jó jellemzését adja a háztartás anyagi helyzetének és egyenes arányú összefüggés található közöttük. Jelen esetben háromnál több autót nem jelölt senki, ahogyan egy és tíz között kilencesnél magasabb értéket sem az anyagi helyzetről szóló skálán. Az anyagi felső harmad mind a rendszerváltás után költözött a városba egy eset kivételével. A közép sokkal szórtabb, minden kategóriára esik valamennyi eset, de a leggyakoribb az előző évtized, itt az egykori budapestiek fele található meg. Az alsó harmad tagjai az elmúlt 30 évben egyenletesen települtek be a városba. E mellett rajtuk is elvégeztem a négy kérdésblokk összevonását, amivel a társadalmi presztízshelyzet egyfajta mérőszámát alkottam meg. Az így létrehozott mutató értékei jóval inkább hasonlítanak a magas iskolai végzettségű és magas foglalkozási főcsoportban dolgozóékéhoz, mint a teljes mintához. Azaz elmondható, hogy a Budapestről betelepültek inkább a szentendrei társadalom jobb módú részét alkotják, de az nem csak kizárólag belőlük áll össze. Az úgymond szentendrei jómódúak presztízsét mérő számok kisebb szórást mutatnak és az átlaguk is magasabb, mint az egykori budapestiek esetében.

Ezeket önkényesen alsó, középső és felső harmad néven nevezem meg.

Most pedig lássuk azok jellemzését, akik születésük óta laknak a városban. Ebben az almintában 19 nő és 25 férfi található. Többségük fiatal és 40 év alatti, bár 30 és 50 éves kor között kétszeres férfitöbblet adódik a mintából. Legtöbbjük Püspökmajoron, Pannóniatelepen és a Belvárosban lakik, majdnem háromnegyedük munkalehetőség miatt utazik Budapestre, ebben is a lakóhellyel egyező sorrend figyelhető meg. Mivel alapvetően fiatalabb csoport, így családi állapotban is látszódó különbségek fedezhetőek fel. Közülük 16 főhajadon, vagy nőtlen, házas 12 fő és élettárssal kilencen élnek. A soroltakban férfitöbblet mutatkozik, leszámítva a hajadon/nőtlen állapotot, ahol nyolc-nyolc fős egyezés található. Iskolai végzettségüket tekintve itt található meg a három főnyi szakiskolát végzett, továbbá 15 fő középiskolai és 26 főiskolát vagy egyetemet végzett szentendrei. A férfitöbblet az almintában egyedül a foglalkozásban nem követi az arányokat, ahol is a vezető értelmiségi foglalkozásban férfi, míg az egyéb szellemiben női többlet van, majd a szolgáltatási jellegű foglalkozások ismét férfitöbbletet hoznak, ez egyben a gyakorisági sorrend is. Az igénybe vett járművek sorában is a Budapestről betelepültekétől eltérő kép rajzolódik ki. A hév a leggyakoribb (az esetek felében ezzel közlekednek), majd a személyautó (valamivel kevesebb mint felében) és a távolsági busz következik, mely a válaszok harmadában található meg. A hévvel utazók csaknem felének Észak-Buda, majd több mint harmaduk Közép-Pestre utazik. A személyautóval történő közlekedés 40%-a Észak-Pest felé, harmada Észak-Buda felé zajlik, 15%-a irányul Közép-Pestnek. A számok azonban sok helyen itt is együtt járnak, ami azért lehet így, mert az esetek több mint felében több járművet is igénybe vesznek ilyenkor, például jellemzően együtt jár busz és hév. Ez városi adottság, akik külsőbb városrészekben laknak, de Budapest belsőbb kerületeiben van állásuk, azok hévvel járnak, de előtte busszal jutnak el a hévállomáshoz (ez Észak-Buda kerületeit és Közép-Pestet jelenti). A napi ingázás gyakorisága magasabb mint 80%. Ez az egyes kerületekben azonban eltérő súllyal van jelen. Észak-és Kelet-Pest kizárólag napi beingázókkal rendelkezik az almintában, míg a többi területen más rendszerességek is megtalálhatóak, bár mindenhol a naponta zajló utazás az elsődleges. Utazás közben azok, akik idejüket olvasással töltik több mint harmaduk Észak-Budára vagy Közép-Pestre ingáznak. Szintén ezek a célállomásokon a leggyakoribb a zenehallgatás mint tevékenység, és arányaiban is hasonló mértékű. Utazás közbeni tanulás

csak a Közép-Pestre és Észak-Budára igyekvők között fordul elő – kis számban – kettő az egyhez arányban. A társas tevékenységek folytatása közlekedés közben a Közép-Pest kerületeibe igyekvők között a legmagasabb, majdnem felük ide ingázik, míg a másik két fennmaradó cél sorrendben Észak-Buda és Észak-Pest. Mint ahogyan az egykori budapestiek körében, úgy a születésüktől fogva szentendrei lakosok esetében sem mérvadó az uticél az utazás idejét tekintve, mindenki egy és három óra közé tette a naponta utazással töltött időt. Mindenhol inkább egy és kettő közötti, mint kettő és három óra közötti ez az időmennyiség. A fele-fele aránytól (Közép-Pest) a majdnem 80-20-ig terjed a szóródás (Észak-Buda) a maximum kétórányi utazás javára. Egyedül Kelet-Pest kerületei lógnak ki a sorból, azok elérése a válaszadók kétharmada szerint kettő és három óra között lehetséges inkább. Az ingázási tevékenység kezdete fordított arányosságot mutat a foglalkozási presztízzsel. Azaz az egyszerűbb iskolai végzettségűek csak a legutóbbi idők óta járnak ki a született szentendreiek közül Budapestre dolgozni, ami több mint érdekes tény. Hasonló mintázat figyelhető meg akkor is, ha a foglalkozási főcsoportokat vetjük össze az ingázás kezdetével (tehát mióta tart az ingázás). Ennek jelentése az, hogy a helyi magasabb foglalkozás és képzettség egy része már régóta nem helyben hasznosul, de ehhez idővel kapcsolódtak a kevésbé megbecsült foglalkozási és képzettségi csoportok is. Így a született szentendreiek a jelenhez közelítve egyre nagyobb számban ingáznak ki a fővárosba, ami a szuburbanizációs kapcsolatok számának és erejének növekedését jelentik, a város nem képes megtartani munkaerejének adott részét. Azaz Szentendre városa, ahogyan közeledünk a jelenhez, úgy veszít egyre több helyben született munkaerőt, azok egyre nagyobb részben kezdenek a fővárosban munkát vállalni. Most pedig lássuk általában a véleményüket a városról és a fővárosról is. Szentendrét talán ez az alcsoport értékel a legkevésbé pozitívan. Az egykor budapesti lakosokhoz viszonyítva Szentendre városi adottságait jóval aláértékelik, négy mutató van csak melyben kevéssé, de magasabb pontszámot adtak Szentendrének, ezek a természeti környezet (+0, 08), a szomszédsági viszonyok (+0,08), a közlekedési viszonyok (+0,23) és a közbiztonság (+0,24). Ezek valóban nem nagy különbségek. Lássuk a maradék hat mutatót, melyben a helybeliek alacsonyabb értékeket adtak, mint a fővárosból betelepültek. Elsőként a levegő tisztasága (-0,05), a zajártalom (-0,15), a munkahelyek elérhetősége (0,32), az élelmiszerboltok elérhetősége (-0,27), a szolgáltatások elérhetősége (-0,2) és az infrastrukturális ellátottság (-0,05). Összességében tehát rosszabbnak ítélik meg Szentendre

helyzetét az egykori fővárosiakkal szemben. Budapest esetében pedig minden változó mentén magasabbra értékelték, némely estben jelentősen magasabbra, mint a volt fővárosiak (például közlekedési viszonyokban +0,63 a különbség, míg a munkahelyek elérhetősége esetén is +0,4 pontnyi). Még érdemes a presztízs-dimenziót is szemügyre venni. Ez már kevésbé szabályosan, de szintén normálgörbét követ, ám az értékek nem nyúlnak olyan magasra, mint a budapestiek estében, nyolc és 22 közötti pontszámokon szóródnak, a sűrűsödés alacsonyabban van, mint a budapestiek esetében, de magasabban, mint a teljes mintában. Az átlag is alacsonyabb a helyben születettek között, mint a Budapestről beköltözöttek esetében, az eltérés -0,62. Tehát mintában azok akik Szentendrén születtek, és a fővárosba járnak dolgozni a budapesti születésűekhez viszonyítva alacsonyabbra értékelik Szentendrét Budapesttel szemben, sőt, a két megnevezett csoportban is eltérés van. A szentendrei születésűek a budapesti születésűekkel szemben is alacsonyabbra értékelik a várost, míg a fővárost pedig magasabbra. Az iskolázottság, a foglalkozás, a birtokolt autók száma és a saját anyagi helyzet négy változójának összevonásával készített mutatóban is eltérés tapasztalható a Budapestről jöttek javára. Viszont míg a fővárosból betelepültek mindig is ott dolgoztak, addig a szentendrei születésűek az idő előrehaladtával egyre többen és egyre szerteágazóbb munkaköri kapcsolatban kezdtek állni a fővárossal. Ezzel párhuzamosan egyre fuatalabbak is azok a szentendrei születésűek, akik Budapesten vállalnak munkát. Ennek oka a táblázatok adatai között egyértelműen az, hogy helyben nem találnak képzettségüknek megfelelő munkakört, míg a betelepültek sosem dolgoztak helyben. A két ingázási csoport tehát ezek, és a fentiek értelmében elkülöníthetőek egymástól és külön csoportot alkotnak több változó szempontjából is.

Szentendre Budapest értékelése, átlagpontszám értékelése, átlagpontszám

Összevont presztízs átlagpontszám

Szentendrei születésű

3,60

3,24

16,89

Budapesti születésű

3,65

3,01

17,51

3.2.3. Második alkérdés: szentendreiek által betöltött munkahelyek.

A második alkérdés témája az, hogy a szentendreiek akik dolgozni járnak ki Budapestre, azok miért teszik ezt. Mivel függhet össze a jelenség és jellemezhető-e úgy a

fővárosba kiingázók sokasága, hogy az gyakorlatilag csak egykori budapesti lakosokból áll össze. Ebben a részben ezért a vizsgálat célcsoportját azok fogják alkotni, akik Budapestre elsősorban munkalehetőség okán ingáznak ki. Ebben az almintában először is a 102 megkérdezettből 75 van jelen, azaz 28 nő és 49 férfi, egy erős férfitöbblet van jelen. Valamivel több mint felük legfeljebb harmincas éveiben jár, 80%-uk pedig maximum negyvenes éveiben. Tehát alapvetően fiatal felnőttek és középkorúak alkotják. Harmaduk házas, másik harmaduk élettárssal él, harmadik leggyakoribb családi állapot a hajadon/nőtlen, ők már csak 12 főt tesznek ki. Iskolai végzettségük követi a mintasajátosságot, kétharmad feletti az egyetemi vagy főiskolai végzettség, negyedük gimnáziumot végzett. Legnagyobb részben szolgáltatásban dolgoznak, majd a vezető értelmiség és az egyéb szellemi végzettség következik. A mintába került továbbá három fő ipari, építőipari foglalkozású is. Többségük nem születése óta szentendrei, ez a 75 megkérdezettből 44 főt jelent. Azonban csak 33 fő költözött Budapestről Szentendrére. Tehát a 75 Budapesten dolgozóból mindössze 33 fő, kevesebb mint fele jött Budapestről, tehát azt a feltételezést elvethetjük, hogy a Szentendréről a fővárosba munkalehetőség miatt kiingázók csak, vagy túlnyomó többségükben egykori budapesti lakosok volnának. Püspökmajori lakótelepen és környékén lakik 28 fő, Pismányban 13, a Belvárosban 12 és Pannóniatelepen 10 fő, eloszlásuk hozzávetőleg követi a város népsűrűségi eloszlását. Észak-Buda, Észak-Pest és Közép-Pest adja meg a célállomásokat. A főváros többi kerületébe ingázás egyáltalán nem jelentős, mindössze 16%-os. Majdnem 60%-uk jár autóval, míg harmaduk hévvel, negyedük busszal jut be munkahelyére. Több járművet is igénybe vesz közülük 29 fő, ami majdnem 40%-a ennek az almintának. Leggyakoribb a napi ingázás, ami éppen 80% alatt marad, a legkevésbé rendszeres ingázás is hetente történik a munkába járók között. Ennél ritkábban járók nincsenek az almintában. Utazási idejük leggyakoribb időtöltése a vezetésre koncentrálás mellett az olvasás, majd a rádióhallgatás, és nem marad el ettől sokkal a zenehallgatás sem. Ez a két fő ingázási típust írja le, az autósokat és a tömegközlekedőket, elsősorban a hévezőket. Majdnem 80%-uk a rendszerváltás óta jár be Budapestre dolgozni. Mivel függhet ez össze? Akkor, a rendszerváltással veszített Szentendre munkahelyeket, vagy inkább az akkor betelepülők kezdtek el ingázni fővárosban „hagyott” munkahelyeikbe? A rendszerváltás után számítva a 44 nem helyben született közül 34 fő ingázik, míg a 33 itt

született közül csak 25. Arányaiban a nem helybeliek többen vannak a rendszerváltás utántól a budapesti munkahelyekre ingázásban. Azoknál pedig, akik Budapesten laktak egykor, 33 főből 25-en a rendszerváltás után kezdtek el ingázni, tehát a Budapestről érkezett lakosok biztosan a rendszerváltás után kezdik meg ingázásukat. Ez még nem magyarázza a fennmaradó személyeket, hiszen ez a kapcsolat 75 főből 33-nál érvényes csak. Foglalkozási csoportok szerint tekintve, és kizárva a további vizsgálatból a nem helyben születetteket, azt láthatjuk, hogy a rendszerváltás előtt a szocialista időkben a kiingázók között nincsenek foglalkozási csoportok számában különbségek, de utána már annál inkább differenciálódóak. A helyi születésűek esetében tehát a rendszerváltás foglalkozási struktúrában bekövetkezett változást hozott el, melyet kihasználtak iskolázottságuknak és foglalkozáskörüknek megfelelően. Betöltik azokat az állásokat Budapesten, amik Szentendrén nincsenek jelen számukra. Ide érdemes még venni, hogy mit munkahelyviszonyairól.

Először

igaz,

tartanak ők Szentendre és Budapest hogy

Szentendre

munkahelyviszonyait

heterogénebben határozzák meg, mint Budapestét, ami azonban magasabb pontszámokat kapott. A leggyakoribb érték még így is a négyes, azaz a „jó” mindkét településen. A két átlag között fél pontnyi különbség van, Szentendre munkahely elérhetőségeire 3,21-et, míg Budapestére 3,95-öt pontoztak átlagban. Továbbá azok, akik rendszerváltás előtt kezdtek kiingázni, azok jóval egyenletesebbnek érzik Szentendre munkahely-kínálatát azoknál, akik a változás után kezdték meg az ingázást. Budapest munkahely ellátottságával kapcsolatban ez nem látszik fennállni, ott a pontozás nem látszik összefüggni az ingázás kezdetével. A főváros tehát politikai változásoktól függetlenül mindig is inkább jelentett biztos munkahely elérhetőséget a kérdezettek szemében, mint Szentendre, ami viszont javuló megítélés alá esik az idő előrehaladtával. Társadalmi presztízshelyzetüket tekintve láthatóan magas értékek jellemzik őket. Minden eset 12 és 24 pont közé esik, átlagosan 18,44 pont, amiben is a leggyakoribb a 18as érték. A sokaság képe kivetítve itt is normálgörbéhez hasonló alakzatot formál. Mindez azt jelenti, hogy a Budapestre dolgozni járók túlnyomó többségben jól edukált, értelmiségi, vagy szolgáltatási foglalkozásúak, kettő vagy több saját személyautóval és saját megítélésük szerint közepesnél jobb anyagi viszonyok között élők csoportját alkotják Szentendrén.

3.2.4. Kibővített értelmezés: nem munkavégzés céljából történő ingázás.

Mint azt a bevezetésben említettem, dolgozatom tartalmazni fog egy olyan értelmezését is az ingázásnak, mely a nem munkavégzés céljából történik és mindenféle más igénykielégítést magában foglal. Itt az ingázás szó értelmezése a következő. A lakosság olyan térbeli mozgását nevezem itt ingázásnak, mely bármilyen úti célt megenged, függetlenül annak jellegétől, ha az nem munkavégzésre irányul és két település között zajlik le. A megkérdezettek közül azonban igen kevesen, mindössze 27 fő felel meg ennek a kritériumnak, így a jelenség leírásánál és értelmezésénél nem lehet statisztikailag bizonyos és megalapozott állításokra számítani, ezt előre kell bocsátani.65 Az alminta 18 nőt és 9 férfit tartalmaz, legtöbbjük a húszas éveiben jár, de a csoport átlaga mégis valamivel a harmincas korosztály fölött van. Közülük legtöbben hajadonok vagy nőtlenek, ez tíz főt tesz ki. Középiskolai végzettségű 16, míg egyetemi vagy főiskolai 11 fő. Ez az arány leginkább a korral van összefüggésben. Ha a foglalkozásukat vesszük már elég szórt a kép. Leggyakoribbak azok akik jelenleg tanulók, majd négy-négy főnyi vezető- és egyéb értelmiségi foglalkozásút találhatunk. Az almintában hat izbégi, hat pismányi és öt püspökmajori lakost találunk. Négy fő célból utaznak Budapestre, az első 11 főt tömörítő kategória a tanulás, majd három darab négy-négy fős csoport jön, a vásárlás, szórakozás és ügyintézés céljából fővárosba utazók. Ez az alminta bár alacsony esetszámú, de szignifikáns eltérés figyelhető meg abban, hogy mióta járnak be a fővárosba a szerint, hogy születésük óta laknak-e Szentendrén. Akik születésük óta élnek Szentendrén, azok Budapestre ezt jellemzően a rendszerváltás utántól teszik meg, ami pedig nagyrészt tanulást és szórakozást jelent, ez pedig a legfiatalabb munkaképesnek tekintett korcsoportot jellemzi. Tehát a minta szentendrei fiataljai tanulás mellett szórakozás okán ingáznak be Budapestre. A tanulás inkább a napi ingázástól a hetiig terjed, míg a szórakozás leginkább a hetitől a havonta történőig. Ha a közlekedési eszközöket nézzük, akkor itt már a busz és hév van a személyautóval szemben többségben, mint az előbbiek ez is vélhetően a korcsoportbeli sajátosságokkal függ össze, hiszen ez az alminta a legfiatalabb. Több járművet inkább igénybe vesznek, mint más alminták. Leggyakoribb időtöltésük az olvasás, a zenehallgatás és a táj figyelése, ami nagyon jól jár együtt a tömegközlekedéssel. 65

Ez például jelentheti azt, hogy ugyan Anova futtatása nem, de páros t-próba még futtatható az almintán.

A presztízs mutatót tekintve azonban láthatjuk, hogy virtuális csoportról beszélünk, az általam létrehozott index eddig minden alminta esetében követte a normál eloszlást, itt azonban közel sem. Virtuális abban az értelemben ez a csoport, hogy egyfelől esetszáma túl alacsony mélyebb ívű elemzésekhez, másfelől abban is, hogy belefér minden ami nem munkavégzés, ami így túl tág és nem rendelkezik összetartó specifikumokkal. De elemzést lehetne a két ismertetett részcsoporttal végezni, melyek alátámasztott alapról indulnának, ezek a tanulás és a szórakozás miatt a fővárosba bejáró szentendrei fiatalok. Így a nem munkavégzés céljából végzett ingázás léte ugyan bizonyított, de csak részhalmazaiban vizsgálható, melyek közül kettő biztosan megjelenik.

3.3. Következtetések.

Legfőbb következtetéseim a főbb kérdéskörök köré csoportosíthatóak. A kutatás egyik fő célja volt leírni Szentendre város jelen kapcsolatát az elérhető 2001-es népszámlálási adatok viszonyában és a legalapvetőbb adatok alapján változási trend megállapítására vállalkozni. Nos ez sajnos az elemszám alacsony volta miatt nem lett vállalható, a trend nem látszik kellően egyértelműen. Pontosabban ennyiből még biztosan nem. De a kutatás egyéb kérdésekre is kiterjedt, így az egyik fontos megállapítás az volt, hogy a Budapestről betelepültek alkotta alminta igen jól körvonalazható azzal, hogy többnyire magas presztízsű, jólétben élő családok költöztek Szentendrére, aminek fő okaként a jobb lakókörnyezetet és családi okokat neveztek meg. Azonban a Budapestről jöttek döntő többsége még mindig a fővárosba jár dolgozni, így a teljesen agglomerálódott budapesti népesség elméletét Szentendre várossal kapcsolatban bizonyosan el lehet vetni. Az elemzett összefüggések is alátámasztják a szuburbanizáció általánosan elfogadott arculatát. Azonban Szentendre város célja saját munkaerejének megtartása a városban, és a kistérségi központ szerepkörének erősítése. A kapott adatok szerint azonban ennek a két fő célnak a város nem tud eleget tenni. Az előbbiekben említett egykori budapestiek munkahelye a fővárosban volt és maradt is ugyan, de azok akik Szentendrén születtek, a jelenhez közeledve egyre többen és egyre differenciáltabb munkahelyeket töltenek be a fővárosban, amik ráadásul többségében a magas végzettségűeket és magas szintű foglalkozásokat folytatókkal kapcsolatban igaz a leginkább. Ez egy intő jel lehet a település munkaerő megtartás helyi problémái ellen. Ennek gyökerének a megfelelő

mennyiségű és minőségű munkahelyek hiánya tűnik a kutatás alapján. Budapest Szentendre lakosainak életében elsődlegesen tehát a munkahely szerepét tölti be. De az ingázás más vetületei is előkerülnek, igaz, jóval kisebb számban. A következő szerep, amit a főváros betölt a tanulás, ami vélhetően a főváros egyetemeit jelöli meg nagyrészt. Budapest harmadik jellemző szerepköre a kutatás szerint Szentendre számára a szórakozás funkciója. Ez a három összekötő kapocs azért lehet lényeges, mert rámutat arra, hogy mik azok, amikben a város hiányt szenved és amit a fővárosban tudnak kielégíteni az itt lakók. Elsődlegesen ilyen tehát a képzettségnek megfelelő munkahely, másodsorban a felsőoktatás és harmadlagosan a szórakoztatás, melyeket önállóan nem képes Szentendre fedezni a lakosai számára. Azonban ez sem jó, sem rossz, ez nem értékítélet. A kutatás adatainak alapján következtethető tények csupán.

3.4. Településszerkezeti konzekvenciák.

Ha Szentendre településének összetételét emeljük ki a kutatásban, akkor azt látjuk, hogy a legnépesebb városrészek népességméretüknek megfelelő arányban vettek részt a mintában. Így a következő sorrendben vannak jelen: Püspökmajori lakótelep és környezete a mintában 33 főt tesz ki, a következő Pismány a maga 19 főjével, majd Belváros 15 fő, Pannóniatelep 13. Izbég 11 fővel képviseli magát. A többi városrész ilyen méretű mintában kicsiny esetszámra korlátozódik. A városrészek és az úthálózat függvényében állnak a különböző közlekedési eszközök és elérhetőségeik, a települést természeti környezete mellett közúthálózata határozza meg. Ugyanis a hév állomás a buszállomással együtt alkot egy funkcionális egészt Szentendrén, azonban a hév így – mivel Szentendrén két megállóval bír, a Hév állomással és Pannóniateleppel – csak kevés helyről közelíthető meg direkt módon. Ezek Pannóniatelep, a Belváros és Püspökmajor városrészek közelebb eső részei. A város többi részéről Budapest átszállással érhető el, vagy az Újpestig közlekedő távolsági buszjáratokkal. Ilyen szempontból csak a személyautóval közlekedőket nem határolják annyira az adott lehetőségek és korlátok, ha a két város közötti kapcsolatról esik szó. Viszont újabb szerkezeti következmény a forgalmi nehézségek sokasága is, hiszen a 11-es főút áthaladva Szentendrén Budapesttől Tátig tart. Így jelentős forgalom zúdul át Szentendrén nap, mint nap, mindkét irányban. Ennek hátrányai már régóta ismertek a

város számára, sőt már tervek és lépések is születtek a 11-es főút szentendrei részének főutcává változtatásáról, elkerülő úttal.66 Többek között a város arculatára tett romboló hatása okán is időszerű lépés volna. Ugyanakkor jelenleg funkciója nem nélkülözhető. Szentendre a fővárostól továbbra is erőteljesen függ munkaerejében, még mindig hangsúlyos egyes területek alvóváros-jellege. Ezért a közúthálózat és a Budapesttel történő egyéb kapcsolatok is ezt kell, hogy szolgálják. A településszerkezettel kapcsolatban a fővárossal történő ingázási kapcsolat vizsgálata ezeket a konzekvenciákat állítja fel.

Befejezés és összegzés

A szakdolgozat megírásával Szentendre város különleges helyzetéből adódóan érdekes és tanulságos ingázási kapcsolatát vizsgáltam Budapesttel kapcsolatban, csak a főváros felé áramló ingázásban részt vevő helyi lakosok kérdőíves vizsgálatával. Kutatási hipotéziseim és az olvasott szakirodalom birtokában lefolytatva a kutatást, majd a kérdőíveket kiértékelve a következő fontosabb megállapításokra jutottam. 1. Szentendre szuburbanizált jellegű város, ahol azonban a teljesen agglomerálódott népesség nincs jelen, kutatásom alapján semmi nem utal rájuk a városban. 2. Szentendre város magas szinten kvalifikált munkaereje túlnyomó többségében továbbra is Budapest városban dolgozik, ez a függési rendszer a jelen felé a rendszerváltás óta erősödik. 3. Ezek mellett a két város közötti közlekedési kapcsolat összetett problémákkal terhes, forgalmi túlterheltsége a kérdőíves vizsgálat elemzett adataiban meglátszik. 4. Szentendre város a munkahely ellátottságbeli hiányok mellett a felsőoktatás és a szórakozás funkcióiban nem képes lakosságát ellátni, ezekben a főváros segítségére szorul. Végül szeretném köszönetemet kifejezni Dr. Berényi Istvánnak építő javaslataiért, érdeklődéséért és lelkiismeretes közreműködéséért. Köszönet illeti Daróczi Gergelyt a mintavételben nyújtott segítségéért, továbbá Kandikó Viktóriát az elemzésben és a kérdőívezésben nyújtott áldozatos segítségéért. Végül köszönettel tartozom Geyer Zsanettnek, Kovács Leventének és Peredi Dávidnak a kérdőívezésben nyújtott nélkülözhetetlen segítségükért. 66

Erről bővebben ír a Szentendre az ezredforduló után. A város távlati rendezési terve. Fejlesztési koncepció. Elfogadva 2001-ben. Míg a másik idevágó anyag a témában a Szentendre, Belváros Koncepció Összefoglaló tájékoztató. 2005 október

Bibliográfia:

Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó, 2003.

Balogh Károly: Az ingázás szerepe a közép-magyarországi régió lakosságának foglakoztatásában és Budapest munkaerő-ellátásában. 2001. február 1. Budapest, KSH Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága, 2004.

Bartke István: A társadalom és a gazdaság területi szerkezete rendszerszemléletű megközelítésben. In: Tóth László (szerk.): Településszociológia. Szöveggyűjtemény. Főiskolai tankönyv. Budapest, Zsigmond Király Főiskola, 2002.

Becsei József: Népességföldrajz. Békéscsaba, Ipszilon Kiadó, 2004.

Beluszky Pál: A magyarországi városhierarchia változásai a XX. században. In: Valuch Tibor: Magyar társadalomtörténeti olvasókönyv 1944-től napjainkig. Budapest, Argumentum Osiris, 2004.

Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970. In: Valuch Tibor: Magyar társadalomtörténeti olvasókönyv 1944-től napjainkig. Budapest, Argumentum Osiris, 2004.

Csanádi Gábor – Csizmady Adrienne: Szuburbanizáció és társadalom. In: Csizmady Adrienne – Husz Ildikó (szerk.): Település- és városszociológia. Szöveggyűjtemény. Budapest, Gondolat Kiadó, 2004.

Cséfalvay Zoltán: Az elővárosi, szuburbanizációs folyamatok felgyorsulása Budapesten és agglomerációjában. In: Csizmady Adrienne – Husz Ildikó (szerk.): Település- és városszociológia. Szöveggyűjtemény. Budapest, Gondolat Kiadó, 2004.

Dövényi Zoltán – Kovács Zoltán: A szuburbanizáció térbeni-társadalmi jellemzői Budapest környékén. In: Földrajzi Értesítő 1999. XLVIII. évfolyam 1-2. füzet Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Kutatóintézet

Enyedi György: Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása. Akadémiai Székfoglaló 1982. december 6. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984.

Enyedi György: A városnövekedés szakaszai. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988.

Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői. Budapest és környéke. Budapest, Napvilág Kiadó, 2003.

Horler Miklós – Sallay Marianne – Kuthy Sándor: Szentendre. Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1960.

Kertész Péter: Ingázásra ítélve. In: Szentendre és Vidéke 2.évf. 07. .- 1988. .- 1, 2-3.p.

Központi Statisztikai Hivatal: 2001. évi népszámlálás: Népszámlálás 2001. Budapest, KSH, 2001.

Napi ingázók: a fővárosi agglomeráció vezet. In: Heti Világgazdaság 31. évf. 5. szám. 2009.01.31. - 21. p.

Tóth László (szerk.): Településszociológia. Szöveggyűjtemény. Főiskolai tankönyv. Budapest, Zsigmond Király Főiskola, 2002.

Trieber Péter: Szentendre társadalma. Szakdolgozat, PPKE-BTK

Hantó Zsuzsa – Kárpáti Zoltán: Az agglomeráció-kutatás szociológia módszeréről. In: Rechnitzer János: Vonzáskörzetek – Agglomerációk I. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982.

Szentendre az ezredforduló után. A város távlati rendezési terve. Fejlesztési koncepció. Szentendre, 2001. Levétel időpontja: 2010.02.05. 15:34

Szentendre, Belváros Koncepció Összefoglaló tájékoztató. Szentedre, 2005 október. Levétel időpontja: 2010.02.05.17:52

Szentendre

Város

Önkormányzat

Képviselő-testületének

Szolgáltatástervezési Koncepciója Szentendre, 2007. Levétel időpontja: 2010.02.03. 18:01

http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/letoltes/lakossag_2007.xls Levétel időpontja: 2010.02.02.19:04

Szociális