egy teLJeS CSALÁDOt KAPOtt AJÁnDéKbA mirA

Aszolnoki Horváth

Róbert és felesége húsz éve házasok, már amikor összekötötték az életüket, nagy családról álmodtak, született is három gyermekük, majd gondoltak egyet és részt vettek a szent ágota gyermekvédelmi szolgáltató nevelőszülői képzésén. jelenleg a tizenkilenc éves Róbert, a tizenhat éves krisztián és a tizenkét éves Petra mellett a családjából kiemelt négyéves mira útját is egyengetik.

– már az esküvő utáni évben megszületett robi, három évre rá Krisztián, majd Petra. Sajnos egészségügyi okokból nem lehetett több saját gyermekünk. Örökbe fogadni nem szerettünk volna, hogy meghagyjuk azoknak a lehetőséget, akiknek egyáltalán nem lehet gyerekük, így maradtunk a nevelőszülőségnél. el is végeztük a tanfolyamot – kezdett bele történetükbe az édesanya, Anett. – A gyermekeinknek is meséltünk a vállalásunkról, bevontuk őket, elmondtuk, mivel jár, hogy nem tudjuk, milyen gyermek kerül hozzánk, de bárkit szeretettel fogadunk – fejtette ki.

A képzést Róbert és Anett közösen végezték el, hiszen náluk az a szokás, hogy mindent együtt terveznek és valósítanak meg. Egy ilyen komoly vállalásnál nem is lehetett ez másként. Eredetileg 3-6 éves gyermek nevelését tervezték, majd az egyik nevelőszülői értekezleten megláttak egy csecsemőt, ekkor fogalmazták át terveiket. Egy hónap múlva, 2017. január 17-én meg is érkezett a családjukba Mira. – emlékszem, fél öt volt, de már sötét, amikor megállt a kocsi a házunk előtt. egy kis fehér, nyuszifüles kabátban volt, a fején a kapucnival, már akkor azt mondtam, hogy imádom ezt a gyereket. mintha a gólya tíz hónapot késett volna – elevenítette fel az érzéseit Anett. – Össze kellett csiszolódnunk, ami nem ment egyik napról a má-

HOrvÁtHéKnÁL KüLÖnLegeS SzeretetteLJeS KAPCSOLAt vAn A CSALÁDtAgOK KÖzÖtt

sikra. idő volt, mire a feleségemen kívül a család többi tagját is elfogadta és kialakult a bizalmi kapcsolat – fűzte hozzá az édesapa. – mi kaptunk egy tündéri kislányt, ő meg egy teljes családot testvérekkel, unokatestvérekkel, nagyszülőkkel, barátokkal – vette vissza a szót Anett, aki nagyon büszke gyermekeire.

Kupák, érmek, emléklapok sorakoznak a falon, a fiókban, de még a szekrény tetején is. Robi már általános iskolás korában is sikerekkel szerepelt vers- és prózamondó versenyeken, számtalan alkalommal lépett fel az énekkarral, de színpadon is szívesen megmutatja magát. A diákoknak kiírt Ádámok és Évák színészi vetélkedő legjobb fiú főszereplője címet kétszer is kiérdemelte. A beszélgetés közben a konyhában sürgölődő fiú vélhetően édesapja vendéglátó vénáját örökölte, szívesen készít különleges ételeket is. A középső testvér, Krisztián a fociban tehetséges, tizenegy éve rúgja a bőrt. – Ötéves volt, amikor a játszótéren felfigyelt rá egy apuka, javasolta, hogy vigyük el focizni. Azóta kétszer elnyerte a legtöbbet fejlődő játékos címet a mÁv-nál – mesélte Róbert.

Látogatásunkkor a kosárlabdában remekelő, tizenkét éves Petra éppen csiklandozva kergette Mirát, de a szülők elmondása szerint a kamaszfiúk is rajonganak a legkisebbért. A hétköznapjaikat egy átlagos családként élik, míg reggel apa kávét főz, anya a szendvicseket gyártja, és a kakaózás után a lányokkal együtt indul az iskolába és az óvodába. Anett a társasházuk gondnoki feladatait is elvállalta, így például a takarítást is ő végzi, igazi gondoskodó típus. Majd a főzéssel folytatódik a nap, ami végül a közös vacsorával zárul. – Hihetetlen, milyen házasságban élünk, egymás gondolatait is befejezzük. A férjem feladata a bevásárlás, ha a listára elfelejtek felírni valamit, akkor is hazahozza – tette hozzá mosolyogva Anett. – Olyanok vagyunk, mint a borsó és a héja, ezért működünk ilyen jól. Persze nálunk is előfordul konfliktus, a legkisebb dolgokon kapunk öszsze, ám igyekszünk mindent megbeszélni – mondta. Mira a negyedik karácsonyát tölti idén a Horváth családdal, akik sosem hagyják az utolsó pillanatra az ajándékok beszerzését. – A karácsonyestének adjuk meg a módját, a férjem nagyon jól süt, a sütemények elkészítése mindig az ő feladata. reggel elkezdünk főzni, elvisszük a gyerekeket anyukámékhoz, a helyére faragjuk a fát – részletezte Anett. – Szinte mindent előre megszervezünk, ez egyébként is jellemző ránk. Karácsony napján sem hagyunk mindent az utolsó pillanatra, szenteste a vacsorával és a fa díszítésével foglalkozunk. Az egész ünnep a gyerekek körül forog – fűzte hozzá az édesapa. – Amikor az ajtón belépve a gyerekek meglátják a karácsonyfát a nappali közepén, a csillogó szempárok látványa mindent felülmúl – idézte fel az ünnep legszebb pillanatait Anett.

S bár az élet rendje, hogy a legnagyobbak lassan leválnak és kirepülnek, mégis igyekeznek minél több időt együtt tölteni, élményekben gazdag gyermekkort biztosítva a csemetéknek. P. Pusztai Nóra