egy teljes családot kapott ajándékba Mira
A
– Már az esküvő utáni évben megszületett Robi, három évre rá Krisztián, majd Petra. Sajnos egészségügyi okokból nem lehetett több saját gyermekünk. Örökbe fogadni nem szerettünk volna, hogy meghagyjuk azoknak a lehetőséget, akiknek egyáltalán nem lehet gyerekük, így maradtunk a nevelőszülőségnél. El is végeztük a tanfolyamot – kezdett bele történetükbe az édesanya, Anett. – A gyermekeinknek is meséltünk a vállalásunkról, bevontuk őket, elmondtuk, mivel jár, hogy nem tudjuk, milyen gyermek kerül hozzánk, de bárkit szeretettel fogadunk – fejtette ki. A képzést Róbert és Anett közösen végezték el, hiszen náluk az a szokás, hogy mindent együtt terveznek és valósítanak meg. Egy ilyen komoly vállalásnál nem is lehetett ez másként. Eredetileg 3-6 éves gyermek nevelését tervezték, majd az egyik nevelőszülői értekezleten megláttak egy csecsemőt, ekkor fogalmazták át terveiket. Egy hónap múlva, 2017. január 17-én meg is érkezett a családjukba Mira. – Emlékszem, fél öt volt, de már sötét, amikor megállt a kocsi a házunk előtt. Egy kis fehér, nyuszifüles kabátban volt, a fején a kapucnival, már akkor azt mondtam, hogy imádom ezt a gyereket. Mintha a gólya tíz hónapot késett volna – elevenítette fel az érzéseit Anett. – Össze kellett csiszolódnunk, ami nem ment egyik napról a má-
BEKÜLDÖTT Fotó
szolnoki Horváth Róbert és felesége húsz éve házasok, már amikor össze kötötték az életüket, nagy családról álmodtak, szüle tett is három gyermekük, majd gondoltak egyet és részt vettek a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgálta tó nevelőszülői képzésén. Jelenleg a tizenkilenc éves Róbert, a tizenhat éves Krisztián és a tizenkét éves Petra mellett a családjából kiemelt négyéves Mira útját is egyengetik.
Horváthéknál különleges szeretetteljes kapcsolat van a családtagok között
sikra. Idő volt, mire a feleségemen kívül a család többi tagját is elfogadta és kialakult a bizalmi kapcsolat – fűzte hozzá az édesapa. – Mi kaptunk egy tündéri kislányt, ő meg egy teljes családot testvérekkel, unokatestvérekkel, nagyszülőkkel, barátokkal – vette vissza a szót Anett, aki nagyon büszke gyermekeire. Kupák, érmek, emléklapok sorakoznak a falon, a fiókban, de még a szekrény tetején is. Robi már általános iskolás korában is sikerekkel szerepelt vers- és prózamondó versenyeken, számtalan alkalommal lépett fel az énekkarral, de színpadon is szívesen megmutatja magát. A diákoknak kiírt Ádámok és Évák színészi vetélkedő legjobb fiú főszereplője címet kétszer is kiérdemelte. A beszélgetés közben a konyhában sürgölődő fiú vélhetően édesapja vendéglátó vénáját örökölte, szívesen készít különleges ételeket is. A középső testvér, Krisztián a fociban tehetséges, tizenegy éve rúgja a bőrt. – Ötéves volt, amikor a játszótéren felfigyelt rá egy apuka, javasolta, hogy vigyük el focizni. Azóta
kétszer elnyerte a legtöbbet fejlődő játékos címet a MÁV-nál – mesélte Róbert. Látogatásunkkor a kosárlabdában remekelő, tizenkét éves Petra éppen csiklandozva kergette Mirát, de a szülők elmondása szerint a kamaszfiúk is rajonganak a legkisebbért. A hétköznapjaikat egy átlagos családként élik, míg reggel apa kávét főz, anya a szendvicseket gyártja, és a kakaózás után a lányokkal együtt indul az iskolába és az óvodába. Anett a társasházuk gondnoki feladatait is elvállalta, így például a takarítást is ő végzi, igazi gondoskodó típus. Majd a főzéssel folytatódik a nap, ami végül a közös vacsorával zárul. – Hihetetlen, milyen házasságban élünk, egymás gondolatait is befejezzük. A férjem feladata a bevásárlás, ha a listára elfelejtek felírni valamit, akkor is hazahozza – tette hozzá mosolyogva Anett. – Olyanok vagyunk, mint a borsó és a héja, ezért működünk ilyen jól. Persze nálunk is előfordul konfliktus, a legkisebb dolgokon kapunk ös�sze, ám igyekszünk mindent megbeszélni – mondta.
Mira a negyedik karácsonyát tölti idén a Horváth családdal, akik sosem hagyják az utolsó pillanatra az ajándékok beszerzését. – A karácsonyestének adjuk meg a módját, a férjem nagyon jól süt, a sütemények elkészítése mindig az ő feladata. Reggel elkezdünk főzni, elvisszük a gyerekeket anyukámékhoz, a helyére faragjuk a fát – részletezte Anett. – Szinte mindent előre megszervezünk, ez egyébként is jellemző ránk. Karácsony napján sem hagyunk mindent az utolsó pillanatra, szenteste a vacsorával és a fa díszítésével foglalkozunk. Az egész ünnep a gyerekek körül forog – fűzte hozzá az édesapa. – Amikor az ajtón belépve a gyerekek meglátják a karácsonyfát a nappali közepén, a csillogó szempárok látványa mindent felülmúl – idézte fel az ünnep legszebb pillanatait Anett. S bár az élet rendje, hogy a legnagyobbak lassan leválnak és kirepülnek, mégis igyekeznek minél több időt együtt tölteni, élményekben gazdag gyermekkort biztosítva a csemetéknek. P. Pusztai Nóra
5
