A LégrÁDi CSALÁDOt minDig A Hit éS A Szeretet Segíti Át A minDennAPOK neHézSégein

Toleranciára tanít és

felkészít a felelősségteljes felnőttkorra a nagycsalád – vallja a törökszentmiklósi állatorvos, dr. légrádi Attila, aki feleségével, Ritával együtt immár hat gyermeket nevel. A házaspár fontosnak tartja, hogy azt a kevés szabadidőt, ami marad a mindennapok rohanása mellett, együtt, egymásra figyelve és hasznosan töltsék.

– Az egyetemen ismerkedtünk meg 1998-ban. mindketten budapesten tanultunk és egy hittancsoportba jártunk. 2002-ben házasodtunk öszsze – így kezdődött dr. légrádi Attila és felesége, Légrádiné varga rita közös életének története, amit felidéztek lapunknak. miután összeházasodtak, hamarosan megszületett első gyermekük, akit még öt követett az évek során. – első gyermekünk, marci 2003ban született meg. nem sokkal később, 2005-ben világra jött Sára, egy évvel később pedig Rebeka. egy kis szünet után megszülettek a kicsik, először balázs, aki most nyolcéves, majd eszter, aki hat, végül nemrég zsuzsanna is, aki most négy hónapos – sorolja Rita.

A házaspár mindkét tagja római katolikus vallású, és már megismerkedésükkor megegyezett a véleményük abban is, hogy nagy családot szeretnének. A gyermeknevelésből mindketten kiveszik a részüket, sőt, a nagyobb gyermekek is segítenek, amiben csak tudnak. – ez csak úgy működhet, ha mindkét fél segít a másiknak, tulajdonképpen kiegészítve egymást. Amikor az első három gyermekünk kicsi volt, éppen építkeztünk, emellett Attilát nagyon lekötötte a munkája is, így többnyire én voltam a gyermekekkel. viszont miután megszületett balázs, sok minden megváltozott, a párom is egyre inkább a családi élet része lett.

A LégrÁDi CSALÁDbAn minDenKi FOntOSnAK érzi, HOgy minéL tÖbb iDőt tÖLtHeSSeneK egymÁSSAL

nagyon sokat segít a gyerekek ellátásában, és azért is nagyon jó, hogy több gyermekünk van, mert a sok teendőt együtt, egymással összhangban oldjuk meg. A reggeleket Attila intézi. megreggelizteti és elviszi iskolába a gyerekeket. Délután, amikor hazajönnek a kisebbek az iskolából, általában én segítek nekik a tanulásban, de ez is változó. A nagyobbak már gimnáziumba járnak miskolcra, velük hétvégente találkozunk. Amikor hazajönnek, még inkább felpezsdül az élet. A kulcsa mindennek leginkább az, hogy az időt és a feladatokat nagyon be kell osztani és kézben kell tartani ahhoz, hogy ne ússzon el a nap, és akkor nagyon sok mindent meg lehet oldani – mesél a hétköznapokról az édesanya.

Amennyire nehéz a logisztika, olyannyira szép és boldog az élet hat gyermekkel, vallják a szülők. – bár a feladatok megsokszorozódnak, egyúttal szét is oszlanak a családban. vagyis, sokkal több szépséget ad a nyüzsgő nagycsaládos élet, mint amennyi feladatot. A gyerekek teljesen kiveszik belőle a részüket. ezért működtek jól egykor a többgenerációs családok, mert a fiatalabb eltanulta az idősebbtől a szerepeket. most, hogy megszületett zsuzsi, aki négy hónapos, nagyon jó látni azt, ahogy a két nagyobb lány gondozza, ezáltal az anyaszerepet is megtanulják. Amikor itthon vannak, egymás kezéből kapják ki a kishúgukat, nem teherként élik meg, hanem versenyeznek érte. ez nagyon jó érzés. A gyerekek között egyébként nagyon erős a kapcsolat, rendkívül összeszokottak. Sokat nyernek a nagy családdal, hiszen megtanulnak alkalmazkodni, könnyebb lesz ezáltal a beilleszkedés akár a kollégiumban, akár később, az életben – mondja a jövőről az édesapa.

A családnak nagyon fontos, hogy kevés szabadidejüket együtt, hasznosan töltsék el. – A nagyok miskolcra járnak, így a teljes család csak ritkán lehet együtt, de próbálunk kirándulásokat szervezni, hasznosan eltölteni együtt az időt. nagyon fontos, és mindig időt szakítunk arra, hogy a családi nyaralás hosszabb legyen, hogy mi is ki tudjuk pihenni a mindennapok feszültségét. bár az idősebb gyerekek már elég nagyok, mindig velünk jönnek. nagyon várják és szeretik, még úgy is, hogy elég nehéz a programszervezés amiatt, hogy eléggé különbözőek a korosztályok, más-más érdeklődési körrel – mesélik a szülők. Az édesanya hozzáteszi, amíg a kicsi zsuzsi nem született meg, és koronavírusjárvány sem volt, kéthavonta legalább egy hétvégét a férjével kettesben töltöttek. ilyenkor a gyerekekre a nagyszülők vigyáztak.

Az édesapa munkáját, úgy tűnik, hogy a harmadik lány, Rebeka viszi tovább, de a legnagyobb, Márton is érdeklődik a mezőgazdaság iránt. Hogy milyen pályát választanak a gyerekek, persze még nem lehet tudni, de egyvalamit biztosan szeretnének számukra átadni a szülők. – A hitünket, a vallásosságunkat mindenképpen a gyermekeinkre szeretnénk hagyni, hiszen ha istennel nincsenek rendben az ügyeink, akkor megbomolhat a házastársi kapcsolat, és a család egysége is. Azt gondolom, ez a legfontosabb érték, melyet a saját életünkkel is megpróbálunk hitelesen közvetíteni feléjük – vélekednek a szülők. Molnár-Révész Erika