a Légrádi családot MINDIG A hit és a szeretet segíti át a mindennapok nehézségein
T
– Az egyetemen ismerkedtünk meg 1998-ban. Mindketten Budapesten tanultunk és egy hittancsoportba jártunk. 2002-ben házasodtunk ös�sze – így kezdődött dr. Légrádi Attila és felesége, Légrádiné Varga Rita közös életének története, amit felidéztek lapunknak. Miután összeházasodtak, hamarosan megszületett első gyermekük, akit még öt követett az évek során. – Első gyermekünk, Marci 2003ban született meg. Nem sokkal később, 2005-ben világra jött Sára, egy évvel később pedig Rebeka. Egy kis szünet után megszülettek a kicsik, először Balázs, aki most nyolcéves, majd Eszter, aki hat, végül nemrég Zsuzsanna is, aki most négy hónapos – sorolja Rita. A házaspár mindkét tagja római katolikus vallású, és már megismerkedésükkor megegyezett a véleményük abban is, hogy nagy családot szeretnének. A gyermeknevelésből mindketten kiveszik a részüket, sőt, a nagyobb gyermekek is segítenek, amiben csak tudnak. – Ez csak úgy működhet, ha mindkét fél segít a másiknak, tulajdonképpen kiegészítve egymást. Amikor az első három gyermekünk kicsi volt, éppen építkeztünk, emellett Attilát nagyon lekötötte a munkája is, így többnyire én voltam a gyermekekkel. Viszont miután megszületett Balázs, sok minden megváltozott, a párom is egyre inkább a családi élet része lett.
6
Beküldött fotó
oleranciára tanít és felkészít a felelősség teljes felnőttkorra a nagycsalád – vallja a törökszentmiklósi állat orvos, dr. Légrádi Attila, aki feleségével, Ritával együtt immár hat gyermeket nevel. A házaspár fontosnak tartja, hogy azt a kevés szabad időt, ami marad a minden napok rohanása mellett, együtt, egymásra figyelve és hasznosan töltsék.
A Légrádi családban mindenki fontosnak érzi, hogy minél több időt tölthessenek egymással
Nagyon sokat segít a gyerekek ellátásában, és azért is nagyon jó, hogy több gyermekünk van, mert a sok teendőt együtt, egymással összhangban oldjuk meg. A reggeleket Attila intézi. Megreggelizteti és elviszi iskolába a gyerekeket. Délután, amikor hazajönnek a kisebbek az iskolából, általában én segítek nekik a tanulásban, de ez is változó. A nagyobbak már gimnáziumba járnak Miskolcra, velük hétvégente találkozunk. Amikor hazajönnek, még inkább felpezsdül az élet. A kulcsa mindennek leginkább az, hogy az időt és a feladatokat nagyon be kell osztani és kézben kell tartani ahhoz, hogy ne ússzon el a nap, és akkor nagyon sok mindent meg lehet oldani – mesél a hétköznapokról az édesanya. Amennyire nehéz a logisztika, olyannyira szép és boldog az élet hat gyermekkel, vallják a szülők. – Bár a feladatok megsokszorozódnak, egyúttal szét is oszlanak a családban. Vagyis, sokkal több szépséget ad a nyüzsgő nagycsaládos élet, mint amennyi feladatot. A gyerekek teljesen kiveszik belőle a részüket. Ezért működtek jól egykor a
többgenerációs családok, mert a fiatalabb eltanulta az idősebbtől a szerepeket. Most, hogy megszületett Zsuzsi, aki négy hónapos, nagyon jó látni azt, ahogy a két nagyobb lány gondozza, ezáltal az anyaszerepet is megtanulják. Amikor itthon vannak, egymás kezéből kapják ki a kishúgukat, nem teherként élik meg, hanem versenyeznek érte. Ez nagyon jó érzés. A gyerekek között egyébként nagyon erős a kapcsolat, rendkívül összeszokottak. Sokat nyernek a nagy családdal, hiszen megtanulnak alkalmazkodni, könnyebb lesz ezáltal a beilleszkedés akár a kollégiumban, akár később, az életben – mondja a jövőről az édesapa. A családnak nagyon fontos, hogy kevés szabadidejüket együtt, hasznosan töltsék el. – A nagyok Miskolcra járnak, így a teljes család csak ritkán lehet együtt, de próbálunk kirándulásokat szervezni, hasznosan eltölteni együtt az időt. Nagyon fontos, és mindig időt szakítunk arra, hogy a családi nyaralás hosszabb legyen, hogy mi is ki tudjuk pihenni a mindennapok feszültségét. Bár az idősebb gyerekek már elég nagyok,
mindig velünk jönnek. Nagyon várják és szeretik, még úgy is, hogy elég nehéz a programszervezés amiatt, hogy eléggé különbözőek a korosztályok, más-más érdeklődési körrel – mesélik a szülők. Az édesanya hozzáteszi, amíg a kicsi Zsuzsi nem született meg, és koronavírusjárvány sem volt, kéthavonta legalább egy hétvégét a férjével kettesben töltöttek. Ilyenkor a gyerekekre a nagyszülők vigyáztak. Az édesapa munkáját, úgy tűnik, hogy a harmadik lány, Rebeka viszi tovább, de a legnagyobb, Márton is érdeklődik a mezőgazdaság iránt. Hogy milyen pályát választanak a gyerekek, persze még nem lehet tudni, de egyvalamit biztosan szeretnének számukra átadni a szülők. – A hitünket, a vallásosságunkat mindenképpen a gyermekeinkre szeretnénk hagyni, hiszen ha Istennel nincsenek rendben az ügyeink, akkor megbomolhat a házastársi kapcsolat, és a család egysége is. Azt gondolom, ez a legfontosabb érték, melyet a saját életünkkel is megpróbálunk hitelesen közvetíteni feléjük – vélekednek a szülők. Molnár-Révész Erika
