Családok fókuszban by Szoljon.hu

FOTĂ&#x201C;: Simples Photo&Film

Az ingyenes mellĂŠklete 2020. 12. 01.

Bárhogy alakul az élet, tervezz bátran! Ha pénzügyi segítségre van szükséged, fordulj hozzánk. www.otpbank.hu • 06 1 366 6032 A következő lépés. OTP Bank. 2

Kedves Olvasó!

Beküldött fotó

család egy olyan közösség, mely emberemlékezet óta az alapját adta világunk és közösségeink fejlő désének. Persze a saját boldogulását kereső, alkotó egyén mindig szükséges, ám hátteret, alapot a gondola tok, tettek szárnyalásának éppen a családok adnak.

IMPRESSZUM • CSALÁDOK Fókuszban • Jász-Nagykun-Szolnok megye magazinja • Kiadja: Mediaworks Hungary Zrt., 5000 Szolnok, Ady Endre út 6–8., www.mediaworks.hu • Felelős kiadó: Dr. Szabó László • Főszerkesztő: Király Ernő • Megyei értékesítési vezető: Surányi Márta • Nyomtatás: Mediaworks Hungary Zrt., 6729 Szeged, Szabadkai út 20., Felelős vezető: A Zrt. vezérigazgatója A kiadvány fizetett hirdetéseket tartalmaz, melyek valódiságát a szerkesztőség nem vizsgálja, tartalmáért felelősséget nem vállal. A Kiadó előzetes engedélye nélkül a lapban megjelent hirdetéseket felhasználni tilos! A Kiadó az elfogadott megrendelés alapján átadott hirdetések tartalmáért, azok valódiságáért, harmadik személyeknek okozott jogsérelemért felelősséget nem vállal, nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket keresni, melyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak, az ezzel kapcsolatos jogvitákból keletkező következményeket és hátrányokat a Megrendelőre hárítja. Ezenfelül a Kiadó nem tehető felelőssé, és nem vállal felelősséget semmiféle kárért, közvetett, járulékos vagy másodlagos károkért, elmaradt nyereségből, jövedelem elmaradásából vagy használatkiesésből származó olyan károkért, amelyek a sajtótermékben megjelent hirdetésből fakadnak, illetve azzal kapcsolatosak, függetlenül attól, hogy az ilyen károk szerződéssel, hanyagsággal, polgári peres eljárással, jogszabályokkal vagy egyéb ügyekkel kapcsolatosak.

Ma újra reneszánszát éli a családalapítás, dinamikusan nő a házasságok, s legnagyobb örömünkre a gyermekvállalások száma. Kiemelkedően fontos ez, hiszen jövőnk záloga a sok gyermek. Amikor példaképeket keresünk, gyakran megfeledkezünk azokról, akik „csak” családot alapítanak és „működtetnek”. Pedig a legtöbb szeretet, a legnagyobb odaadás és a legtisztább emberi érzelmek éppen a családokban, a szülők, gyermekek s a nagyszülők, dédszülők alkotta közösségben vannak. Rajtuk keresztül ismerhetjük meg igazán a világunkat, a családi kötelék ereje és értékteremtő képessége mutatja meg igazán egy társadalom erejét. Ez a kiadvány most éppen arra készül, hogy a környezetünkben élő családokon keresztül mutassa meg a valamennyiünkben rejlő képességet, mellyel jobbá és szebbé tehetjük világunkat. Bízom benne, ezek a különleges történetek az Önök karácsonyát is megtöltik hittel és szeretettel! Szalay Ferenc polgármester

TARTALOMJEGYZÉK 4

PANNÁCSKA, AVAGY A SORS FINTORA

EGY TELJES CSALÁDOT KAPOTT AJÁNDÉKBA MIRA

A LÉGRÁDI CSALÁDOT MINDIG A HIT ÉS A SZERETET SEGÍTI ÁT A MINDENNAPOK NEHÉZSÉGEIN

KÖZÖS ÉLETÜKBEN SZÉP ÉS NEMES KÜLDETÉSNEK ÉRZIK EGYMÁST TÁMOGATNI ÉS BIZTATNI

NAGYKÖRŰBEN ÉL CSALÁDJÁVAL A VILÁGBAJNOK

SZENTESTÉN AZ ISTENTISZTELET UTÁN EGYÜTT INDULNAK HAZA, A VACSORÁNÁL HETEN ÜLIK KÖRBE AZ ASZTALT

SZERÉNYEN, DE NAGY-NAGY SZERETETBEN ÉL TISZAJENŐI OTTHONÁBAN A MÉSZÁROS CSALÁD

EGY FOLYTON NYÜZSGŐ MEZŐTÚRI TANYÁN TALÁLTÁK MEG MAGUKNAK A NYUGALOM SZIGETÉT

EGYMÁSBÓL MERÍTIK AZ ERŐT A CSALÁD TAGJAI

EGYIK LEGFŐBB ÉRTÉKÜKRE, A SOKOLDALÚSÁGRA ÉPÍTIK AZ ÉLETÜKET

14–15

MA IS SZÍVESEN VISSZAJÁRNAK AZ OTTHONBA, AHOL TÖRŐDÉST ÉS SZERETETET KAPTAK

APA-FIA ÉS ANYA-LÁNYA PROGRAMOKKAL IS SZÍNESÍTIK A KÖZÖSEN TÖLTÖTT SZABADIDŐT

SZÍNÉSZKEDÉSSEL, SZITUÁCIÓS JÁTÉKOKKAL TELNEK A TIZENHAT ÉVES DORKA MINDENNAPJAI

MINDIG A GYEREKEK MOSOLYA A LEGSZEBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK A NEVELŐSZÜLŐK SZÁMÁRA

AZ EMBERI ÖSSZEFOGÁS TETTE SZÁMUKRA IGAZÁN FELEDHETETLENNÉ AZ IDEI ESZTENDŐT

A ZENE, AZ ÉNEK SZERETETÉT ALAPVETŐ ÉRTÉKNEK TEKINTIK A KORMÁNY CSALÁD TAGJAI

MEGHITTÉ VARÁZSOLJA KAPCSOLATUKAT, HOGY ESTÉNKÉNT KÖZÖS BESZÉLGETÉSSEL ZÁRUL A NAP

ÜNNEPPÉ TESZ MINDEN NAPOT, AMIKOR EGYÜTT ÜLHETIK KÖRBE AZ ASZTALT

NAGYON MOZGALMASAN TELIK AZ ÉLETÜK, EBBEN A CSALÁDBAN MINDENKI ÁLLANDÓ EDZÉSBEN VAN

A NYOLCGYERMEKES CSALÁD TAGJAI ÚGY ÉRZIK, ISTENTŐL KAPTÁK AZ ERŐT ÉS A LEHETŐSÉGET

A magazinunk megjelenését támogatták: Béres Gyógyszergyár Zrt., Brandatti Vállalkozó- és Vezetőképző Központ, Eagle Ottawa Hungary Kft., Jászinvest Zrt., Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, OTP Bank Nyrt., Prima Gála alapítvány, Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szolnoki Tankerületi Központ, Szöllősi Zoltán e. v., TAXID taxitársAság, Várady Tüzép, VillanyszerelőSzolnok

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat

Pannácska, avagy a sors fintora

annácska harmincöt éves. Egy ritka csontfejlődési rendelle nességgel született. Nagyjából száznegyven centi, de kisebbnek látszik. Mert mindig ül. Egy kerekes székben. Van, akinek tolókocsiban. Persze ő nagy ívben tesz rá, hogy ki minek nevezi a járművét. Mint ahogy arra is, hogy sokan mondták már neki, hogy ne ugráljon. Örüljön, hogy él! De ugrál! Amúgy képletesen. Mert tényleg örül, hogy él. Jobban, mint bárki, akit ismerek. Erősebb bármelyiküknél. Sőt! Bármelyikünknél. A sors fintora.

Pannácska nem is Pannácska. Nem is így hívják. Az igazi nevére talán már ő sem emlékszik. Ezt a nevet ő adta magának még régen. Vagyis csak ahhoz ragaszkodott egy ideig, hogy szólítsák Panninak. Bármi is az eredeti neve. Mert ez tetszett neki. Aztán a termete miatt ráragadt a Pannácska. Szóval sikeresen új nevet adott magának. Mert ebben is céltudatos volt és erős. A szülei adta nevet már csak a munkaszerződése őrzi. Mert Pannácska dolgozik ám! Kerekesszékben, naponta, lelkesen, négy órában. Volt ugyan néhány félresikerült próbálkozása, de túlélte. Bár az egyiket nehezen: egy cégnél valami mondvacsinált indokkal néhány hét után eltanácsolták és ez kutyául megviselte. A rábízott munkát ugyan maradéktalanul elvégezte, de a kész kimutatásokkal nem tudott elgurulni a főnök asztaláig a másik szobába. Az ajtófélfák távolsága nem volt egy méter, így nem fért át a kerekesszékkel. Járni meg ugye még néhány métert sem tud. Csak egy-két apró lépés megy. Pedig sokáig, sokszor próbálta. Azt hitte, ezt is megoldja, mint a többi lehetetlent. Egy szó, mint száz: kirúgták. Gyanította, hogy nem is az a néhány méter, meg az ajtófélfa, meg a főnök rátartisága volt az igazi ok. Inkább az, hogy nem bírták nézni őt egész nap.

Az egészségesek. Akik ezek szerint nem is biztos, hogy teljesen egészségesek. Szóval dolgozik. Naponta jár adminisztrálni egy kiszolgáltatott sorstársait segítő alapítványhoz, ahol emellett foglalkozik a betérőkkel és az adományokkal is. Kedd a sütinapja (a szomszédos cukrászdában törzsvendég az egyik kollégájával), csütörtök meg a pizzanapja

(ketten osztoznak egy karikán, mert amúgy sok lenne). A többi nap meg alapvetően ünnepnap. A boldog hétköznapok ünnepnapjai. Valahogy úgy alakult, hogy az édesanyja egyedül nevelte fel őt és a testvérét. Felnőttként is vigyázott rá. Míg hagyta! Pannácska azonban úgy döntött: felnőtt nőnek nem kell pesztra. Majd ő megmutatja! Mindenki aggódott érte. De megmutatta: néhány éve külön lakásban él. Szerényen, de boldogan. Öntudatosan. Telve szeretettel, nyitottan a világra, az emberekre. Egy dolgot utál csak, ha sajnálják. Azért dühös is tud lenni. Apró kezeit ökölbe szorítja, és komoly arccal mondja, hogy őt ne sajnálja senki. Igen, a kezei aránytalanul aprók. És gyakran fájnak, mert gyengék is. De nem panaszkodik. Örül, hogy használni tudja őket. Még horgolni is megtanult. A lakást hozzá alakították. Alacsony a konyhapult, úgyhogy még főzni is tud egyszerűbb dolgokat. Persze, ha elgurul vagy leesik valami, van, hogy napokig nem kerül vissza a helyére. Nem tud érte lehajolni, bemászni, felvenni. De mindig segít valaki. Mert az emberek alapvetően jók. Vagy inkább: vannak még jó emberek. Amikor megrendeltem tőle az angyalkákat, határtalanul boldog volt. Persze csak az első ijedtség után. Boldog, mert mint mondta, az élteti, ha szükség van rá. Ijedt, mert két hónapja volt harminc darab horgolására és ugye munka mellett, meg a kezei, meg minden… De megígérte, hogy december 1-re kész lesz. Kész lett. És én örülök neki. De ő sokkal jobban örül. Boldog, hogy neki ez is sikerült. Karácsonykor hazamegy. Ös�szejön a család, hazajön a testvére is a világ másik végéből. Pannácska pedig mindenkinek készített ajándékot. Az apró, fájós kezeivel. Hogy még boldogabb lehessen. A sors meg csak fintorogjon, ahogy csak akar! Király Ernő

egy teljes családot kapott ajándékba Mira

– Már az esküvő utáni évben megszületett Robi, három évre rá Krisztián, majd Petra. Sajnos egészségügyi okokból nem lehetett több saját gyermekünk. Örökbe fogadni nem szerettünk volna, hogy meghagyjuk azoknak a lehetőséget, akiknek egyáltalán nem lehet gyerekük, így maradtunk a nevelőszülőségnél. El is végeztük a tanfolyamot – kezdett bele történetükbe az édesanya, Anett. – A gyermekeinknek is meséltünk a vállalásunkról, bevontuk őket, elmondtuk, mivel jár, hogy nem tudjuk, milyen gyermek kerül hozzánk, de bárkit szeretettel fogadunk – fejtette ki. A képzést Róbert és Anett közösen végezték el, hiszen náluk az a szokás, hogy mindent együtt terveznek és valósítanak meg. Egy ilyen komoly vállalásnál nem is lehetett ez másként. Eredetileg 3-6 éves gyermek nevelését tervezték, majd az egyik nevelőszülői értekezleten megláttak egy csecsemőt, ekkor fogalmazták át terveiket. Egy hónap múlva, 2017. január 17-én meg is érkezett a családjukba Mira. – Emlékszem, fél öt volt, de már sötét, amikor megállt a kocsi a házunk előtt. Egy kis fehér, nyuszifüles kabátban volt, a fején a kapucnival, már akkor azt mondtam, hogy imádom ezt a gyereket. Mintha a gólya tíz hónapot késett volna – elevenítette fel az érzéseit Anett. – Össze kellett csiszolódnunk, ami nem ment egyik napról a má-

BEKÜLDÖTT Fotó

szolnoki Horváth Róbert és felesége húsz éve házasok, már amikor össze kötötték az életüket, nagy családról álmodtak, szüle tett is három gyermekük, majd gondoltak egyet és részt vettek a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgálta tó nevelőszülői képzésén. Jelenleg a tizenkilenc éves Róbert, a tizenhat éves Krisztián és a tizenkét éves Petra mellett a családjából kiemelt négyéves Mira útját is egyengetik.

Horváthéknál különleges szeretetteljes kapcsolat van a családtagok között

sikra. Idő volt, mire a feleségemen kívül a család többi tagját is elfogadta és kialakult a bizalmi kapcsolat – fűzte hozzá az édesapa. – Mi kaptunk egy tündéri kislányt, ő meg egy teljes családot testvérekkel, unokatestvérekkel, nagyszülőkkel, barátokkal – vette vissza a szót Anett, aki nagyon büszke gyermekeire. Kupák, érmek, emléklapok sorakoznak a falon, a fiókban, de még a szekrény tetején is. Robi már általános iskolás korában is sikerekkel szerepelt vers- és prózamondó versenyeken, számtalan alkalommal lépett fel az énekkarral, de színpadon is szívesen megmutatja magát. A diákoknak kiírt Ádámok és Évák színészi vetélkedő legjobb fiú főszereplője címet kétszer is kiérdemelte. A beszélgetés közben a konyhában sürgölődő fiú vélhetően édesapja vendéglátó vénáját örökölte, szívesen készít különleges ételeket is. A középső testvér, Krisztián a fociban tehetséges, tizenegy éve rúgja a bőrt. – Ötéves volt, amikor a játszótéren felfigyelt rá egy apuka, javasolta, hogy vigyük el focizni. Azóta

kétszer elnyerte a legtöbbet fejlődő játékos címet a MÁV-nál – mesélte Róbert. Látogatásunkkor a kosárlabdában remekelő, tizenkét éves Petra éppen csiklandozva kergette Mirát, de a szülők elmondása szerint a kamaszfiúk is rajonganak a legkisebbért. A hétköznapjaikat egy átlagos családként élik, míg reggel apa kávét főz, anya a szendvicseket gyártja, és a kakaózás után a lányokkal együtt indul az iskolába és az óvodába. Anett a társasházuk gondnoki feladatait is elvállalta, így például a takarítást is ő végzi, igazi gondoskodó típus. Majd a főzéssel folytatódik a nap, ami végül a közös vacsorával zárul. – Hihetetlen, milyen házasságban élünk, egymás gondolatait is befejezzük. A férjem feladata a bevásárlás, ha a listára elfelejtek felírni valamit, akkor is hazahozza – tette hozzá mosolyogva Anett. – Olyanok vagyunk, mint a borsó és a héja, ezért működünk ilyen jól. Persze nálunk is előfordul konfliktus, a legkisebb dolgokon kapunk ös�sze, ám igyekszünk mindent megbeszélni – mondta.

Mira a negyedik karácsonyát tölti idén a Horváth családdal, akik sosem hagyják az utolsó pillanatra az ajándékok beszerzését. – A karácsonyestének adjuk meg a módját, a férjem nagyon jól süt, a sütemények elkészítése mindig az ő feladata. Reggel elkezdünk főzni, elvisszük a gyerekeket anyukámékhoz, a helyére faragjuk a fát – részletezte Anett. – Szinte mindent előre megszervezünk, ez egyébként is jellemző ránk. Karácsony napján sem hagyunk mindent az utolsó pillanatra, szenteste a vacsorával és a fa díszítésével foglalkozunk. Az egész ünnep a gyerekek körül forog – fűzte hozzá az édesapa. – Amikor az ajtón belépve a gyerekek meglátják a karácsonyfát a nappali közepén, a csillogó szempárok látványa mindent felülmúl – idézte fel az ünnep legszebb pillanatait Anett. S bár az élet rendje, hogy a legnagyobbak lassan leválnak és kirepülnek, mégis igyekeznek minél több időt együtt tölteni, élményekben gazdag gyermekkort biztosítva a csemetéknek. P. Pusztai Nóra

a Légrádi családot MINDIG A hit és a szeretet segíti át a mindennapok nehézségein

– Az egyetemen ismerkedtünk meg 1998-ban. Mindketten Budapesten tanultunk és egy hittancsoportba jártunk. 2002-ben házasodtunk ös�sze – így kezdődött dr. Légrádi Attila és felesége, Légrádiné Varga Rita közös életének története, amit felidéztek lapunknak. Miután összeházasodtak, hamarosan megszületett első gyermekük, akit még öt követett az évek során. – Első gyermekünk, Marci 2003ban született meg. Nem sokkal később, 2005-ben világra jött Sára, egy évvel később pedig Rebeka. Egy kis szünet után megszülettek a kicsik, először Balázs, aki most nyolcéves, majd Eszter, aki hat, végül nemrég Zsuzsanna is, aki most négy hónapos – sorolja Rita. A házaspár mindkét tagja római katolikus vallású, és már megismerkedésükkor megegyezett a véleményük abban is, hogy nagy családot szeretnének. A gyermeknevelésből mindketten kiveszik a részüket, sőt, a nagyobb gyermekek is segítenek, amiben csak tudnak. – Ez csak úgy működhet, ha mindkét fél segít a másiknak, tulajdonképpen kiegészítve egymást. Amikor az első három gyermekünk kicsi volt, éppen építkeztünk, emellett Attilát nagyon lekötötte a munkája is, így többnyire én voltam a gyermekekkel. Viszont miután megszületett Balázs, sok minden megváltozott, a párom is egyre inkább a családi élet része lett.

Beküldött fotó

oleranciára tanít és felkészít a felelősség teljes felnőttkorra a nagycsalád – vallja a törökszentmiklósi állat orvos, dr. Légrádi Attila, aki feleségével, Ritával együtt immár hat gyermeket nevel. A házaspár fontosnak tartja, hogy azt a kevés szabad időt, ami marad a minden napok rohanása mellett, együtt, egymásra figyelve és hasznosan töltsék.

A Légrádi családban mindenki fontosnak érzi, hogy minél több időt tölthessenek egymással

Nagyon sokat segít a gyerekek ellátásában, és azért is nagyon jó, hogy több gyermekünk van, mert a sok teendőt együtt, egymással összhangban oldjuk meg. A reggeleket Attila intézi. Megreggelizteti és elviszi iskolába a gyerekeket. Délután, amikor hazajönnek a kisebbek az iskolából, általában én segítek nekik a tanulásban, de ez is változó. A nagyobbak már gimnáziumba járnak Miskolcra, velük hétvégente találkozunk. Amikor hazajönnek, még inkább felpezsdül az élet. A kulcsa mindennek leginkább az, hogy az időt és a feladatokat nagyon be kell osztani és kézben kell tartani ahhoz, hogy ne ússzon el a nap, és akkor nagyon sok mindent meg lehet oldani – mesél a hétköznapokról az édesanya. Amennyire nehéz a logisztika, olyannyira szép és boldog az élet hat gyermekkel, vallják a szülők. – Bár a feladatok megsokszorozódnak, egyúttal szét is oszlanak a családban. Vagyis, sokkal több szépséget ad a nyüzsgő nagycsaládos élet, mint amennyi feladatot. A gyerekek teljesen kiveszik belőle a részüket. Ezért működtek jól egykor a

többgenerációs családok, mert a fiatalabb eltanulta az idősebbtől a szerepeket. Most, hogy megszületett Zsuzsi, aki négy hónapos, nagyon jó látni azt, ahogy a két nagyobb lány gondozza, ezáltal az anyaszerepet is megtanulják. Amikor itthon vannak, egymás kezéből kapják ki a kishúgukat, nem teherként élik meg, hanem versenyeznek érte. Ez nagyon jó érzés. A gyerekek között egyébként nagyon erős a kapcsolat, rendkívül összeszokottak. Sokat nyernek a nagy családdal, hiszen megtanulnak alkalmazkodni, könnyebb lesz ezáltal a beilleszkedés akár a kollégiumban, akár később, az életben – mondja a jövőről az édesapa. A családnak nagyon fontos, hogy kevés szabadidejüket együtt, hasznosan töltsék el. – A nagyok Miskolcra járnak, így a teljes család csak ritkán lehet együtt, de próbálunk kirándulásokat szervezni, hasznosan eltölteni együtt az időt. Nagyon fontos, és mindig időt szakítunk arra, hogy a családi nyaralás hosszabb legyen, hogy mi is ki tudjuk pihenni a mindennapok feszültségét. Bár az idősebb gyerekek már elég nagyok,

mindig velünk jönnek. Nagyon várják és szeretik, még úgy is, hogy elég nehéz a programszervezés amiatt, hogy eléggé különbözőek a korosztályok, más-más érdeklődési körrel – mesélik a szülők. Az édesanya hozzáteszi, amíg a kicsi Zsuzsi nem született meg, és koronavírusjárvány sem volt, kéthavonta legalább egy hétvégét a férjével kettesben töltöttek. Ilyenkor a gyerekekre a nagyszülők vigyáztak. Az édesapa munkáját, úgy tűnik, hogy a harmadik lány, Rebeka viszi tovább, de a legnagyobb, Márton is érdeklődik a mezőgazdaság iránt. Hogy milyen pályát választanak a gyerekek, persze még nem lehet tudni, de egyvalamit biztosan szeretnének számukra átadni a szülők. – A hitünket, a vallásosságunkat mindenképpen a gyermekeinkre szeretnénk hagyni, hiszen ha Istennel nincsenek rendben az ügyeink, akkor megbomolhat a házastársi kapcsolat, és a család egysége is. Azt gondolom, ez a legfontosabb érték, melyet a saját életünkkel is megpróbálunk hitelesen közvetíteni feléjük – vélekednek a szülők. Molnár-Révész Erika

Közös életükben SZÉP ÉS nemes küldetésnek érzik egymást TÁMOGATNI és BIZTATNI

vállalni. Végül leküzdöttük félelmeinket, és bővült a család. Tizennyolc éve egészségesen megszületett a lányom, Lilla. Ő szintén Jászberényben tanul, a Lehel Vezér Gimnáziumban. Fogyatékkal élő testvére Lillát az elfogadásra tanítja. Erősen empatikus személyiség, talán nem véletlen, hogy gyógypedagógiai pályára készül. Sokszor felmerül bennem, mi lesz, ha én már nem leszek, de a lányom minél érettebb lett, annál jobban meggyőzött afelől, gondoskodik Sanyika ellátásáról. A jövőkép bizonytalan, ezt nagyon nehéz lelkileg megélni – beszélt érzéseiről az anyuka.

A család az elmúlt években számos megpróbáltatáson ment keresztül, de hisznek abban, hogy a szeretet ereje átsegíti őket a nehézségeken. – Terhességem ideje alatt nem merült fel komplikáció, egészséges gyermeket vártunk – kezdte történetüket Gergely Mónika. Huszonkét éve, a várakozás örömteli hónapjai után, Sanyika születésekor azonban nem várt probléma árnyékolta be a család boldogságát. – A fiam fogyatékkal, oxigénhiányosan született. Agyvérzés érte, aminek súlyos következményeként sérült az agy beszéd- és mozgásközpontja. Nem tud beszélni, kommunikálni. A nap huszonnégy órájában a gondoskodásomra van utalva – mondta az édesanya.

Elmondta azt is, hogy családi viszonyai az elmúlt években megváltoztak, férjétől elvált, egyedül maradt gyermekeivel. Édesanyja biztos pontot jelent az életükben, valamint Mónika élettársa is segítő kezet nyújt a mindennapokban. Szülőként nemcsak a jászberényi iskola közösségi életében vesz részt aktívan, hanem Tápiószelén is. Létrehozták a Tápiószelei Kincsesláda Alapítványt, amely összefogja a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülőket. – Régi álmunk, hogy napközi ott honos ellátást hozzunk létre sérült, fogyatékkal élő fiataloknak a településen. Nehézségeinkkel nem vagyunk egyedül, a közösség erősít. Nagyon fontos, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé – magyarázta.

Egy sérült gyermek érkezése lelkileg és anyagilag is próbatételek elé állítják a családot. Hogyan élték meg és dolgozták fel ezt a nehéz élethelyzetet? – kérdeztük. – Valóban így van, nem volt kön�nyű és a mai napig sem az. Miután megszületett Sanyika, úgy éreztem, hogy megszűnt körülöttem a világ. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogyan lehetne őt különböző kezelésekkel, terápiával fejleszteni. Amikor óvodáskorú lett, speciális intézményt kerestünk számára, így jutottunk el Jászberénybe. Tápiószelén élünk, de hosszú

Beküldött fotó

fogyatékkal élő emberek másak, de ők is ugyanúgy Isten gyermekei, mint ép társaik, vallja Gergely Mónika. A tápiószelei édes anyának gyermekei a leg nagyobb tanítómesterei. Sa nyika fogyatékkal született, szavak nélkül, szeretettel és mosollyal öleli át a világot. Húga, Lilla egészséges, akit testvére nehéz sorsa elfo gadásra, kitartásra tanít, és talán nem véletlen, hogy gyógypedagógus szeretne lenni.

gyermekei minden helyzetben erőt adnak Gergely Mónikának

idő óta az óvoda és az iskola miatt erősen kötődünk a jászsági városhoz. Először a Maci Alapítványi Óvodába kerültünk, ahol speciális szakemberek foglalkoznak a sérült gyerekekkel. Hálás vagyok Dobó Katalinnak, az óvoda vezetőjének, hogy munkatársaival biztonságos, támogató környezetet biztosítanak a fogyatékkal élőknek. A jászberényi Fogódzkodó Egyesületnek is sokat köszönhetünk a szakmai segítségnyújtásért, a lelki támaszért, és a bátorításért, hogy velük megnyílhatott számunkra a világ. Természetesen folyamatosan kerestem és most is keresem a további fejlesztési lehetőségeket a fiam számára. Gyógyúszásra, masszázsra, oxigénfürdő-kezelésekre jártunk. Ezekre, valamint kitartásra mind

szükség volt ahhoz, hogy Sanyika járni tudjon. Ma már egyedül közlekedik – idézte fel emlékeit Gergely Mónika. Hozzátette, minden apró lépésért hálásak, keményen megdolgoztak a fiú mosolyáért, aki jelenleg a jászberényi Szent István Körúti Egységes Gyógypedagógiai, Módszertani Intézmény tanulója. Édesanyja tizenkilenc éve, naponta autóval viszi gyermekét Jászberénybe, ahol befogadó közösségekre találtak, példaértékű és kiváló pedagógusokra. Köszönet mindezért az iskola igazgatónőjének, Bárcziné Kulcsár Júliának. A kihívások, nehézségek megváltoztatták a család mindennapjait. – Lelkem sokáig vívódott, hogy be merjünk-e még egy gyermeket

A mindennapok küzdelmében Sanyika mosolya, Lilla életcéljai adnak erőt Gergely Mónikának. Gyermekei az ő nagy tanítómesterei. – Nem véletlen, hogy a jó Isten engem választott anyukájuknak. Nemes küldetés közös életünkben egymást szeretni és segíteni. Nincs ennél fontosabb. Szeretném, ha a társadalom is nagyobb elfogadással lenne a fogyatékkal élők felé. Igaz, hogy ők másak, de ugyanúgy Isten gyermekei, mint az egészséges emberek – véli az édesanya. Illés Anita

Nagykörűben él családjával a világbajnok

– A világjárvány okozta korlátozások közepette mit tud csinálni ebben a helyzetben egy világ- és Európabajnok evezős? – kérdeztük Adriánt. – Szerencsések vagyunk, mert bennünket nem érintenek annyira a különböző szigorítások. Mozogni, sportolni most is lehet, nekem pedig ez a hivatásom. Motivációt szerezni persze már nehezebb ebben a bizonytalan időszakban. Éppen itthon vagyok a családom körében Nagykörűben. Ergométer, súlyzók és különböző erősítő eszközeim is vannak, ha úgy adódik, tudok itthon is edzeni. Sőt van egypárevezős hajóm, azzal is tudok dolgozni a Tiszán. De az is előfordult már, hogy a bringámra pattantam, a szolnoki csónakház felé vettem az irányt, úgy 50 perc alatt értem oda, ahol aztán állandó páros partneremmel, Simon Bélával munkához láttunk. Igaz, ebben az évben kevés versenyünk volt, a hazai válogató és az országos bajnokság mellett mindössze az Európa-bajnokságon indultunk. – Azt tudjuk, hogy a szintén szolnoki kötődésű Simon Bélával sok szép sikert értek el a Tisza Evezős Egylet soraiban, de az utóbbi négy esztendőben már a Pénzügyőr SE színeit erősítik. Miért váltottak? – Jó és korrekt ajánlatot kaptunk tőlük. A klubváltás hátteréről csak an�nyit, hogy a mi sportágunk szerény támogatást élvez. Ahhoz, hogy a sportot folytatni tudjuk, váltanunk kellett. Egyébiránt ez nagy változást nem jelentett számunka, hiszen továbbra is Szolnokon edzünk, Molnár Dezső irányításával. Ő kiváló szakember, gyerekkorunk óta dolgozunk vele, sikereinket, a vb- és Eb-aranyat, az olimpiai kilencedik helyet is az ő

FOTÓ: Simples Photo&Film

egyik legis mertebb ma gyar evezős, Juhász Adrián honi és nemzetközi szinten, az olimpiai érem kivételével idáig mindent megnyert, amit csak lehetett. A 31 esztendős sportember nős, három kislány édesapja, családjával Nagykörűben él.

Adriánnak fontos a feleségével és a gyermekeivel töltött idő, sok erőt merít a közös programokból

közreműködésével értük el. Most is azért dolgozunk közös erővel, hogy jövőre is kiharcoljuk az olimpiai részvételt, és ott legyünk Tokióban. – Az előbb említette, hogy Nagykörűben él a családjával. Hogyan kerültek a Tisza-parti településre? – Bennünket megelőzve a szüleim több mint tíz esztendeje költöztek

NÉVJEGY JUHÁSZ ADRIÁN

Születési dátum: 1989. november 18. Születési hely: Szolnok Családi állapota: nős, három gyermek édesapja Sportága: evezés Klubjai: Tisza Evezős Egylet (2016.), Pénzügyőr SE (2017.) Legjobb eredményei: világbajnok (2017), Európa-bajnok (2016), U23-as vb-ezüstérmes, Universiade-győztes (2015), olimpiai 9. (2016) Díjai: Az év magyar evezőse (2011, 2015, 2016, 2017.). Az év magyar egyetemi sportolója (2015), Kővári Tamás-díj (2009)

ki Nagykörűbe, és kezdtek el állatokkal foglalkozni. Tehenet, kecskét és baromfit neveltek. Sőt, a kecske- és tehéntejből túrót, kefirt, joghurtot és sajtot készítettek, még eladásra is. Természetesen, amikor csak tudtam én is kivettem a részem a munkából. Most vannak még állataik, de ma már csak hobbiszinten foglalkoznak a gyártással, inkább az önellátás a céljuk. Mivel minket is vonzott ez az irány, feleségemmel, Dórával mi is úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk Nagykörűbe. Messze földön híres ez a település a vendégszeretetéről, a cseresznyéről, helyi termékeket árusító piacáról és a Virágzástól Befőzésig nevezetű, egész évet átfogó rendezvénysorozatáról, nagyon jó ennek a közösségnek a része lenni. – Akkor nem panaszkodhatnak a tétlenségre? – Nem unatkozunk, az biztos, de jól érezzük magunkat. És a gyerekeinknek, a négyéves Dézinek és a kétesztendős Elizának óriási élmény a falusi élet, amikor együtt szedjük

össze a tojásokat, megfejjük a teheneket vagy éppen begyújtjuk a búbos kemencét. A harmadik gyermekünk is kislány, Léda az idén született, ő majd később fog nekünk mindezekben segíteni. – Három gyerek, házfelújítás, állattartás és edzés, mindezek hogyan férnek be a mindennapjaikba? – Nem könnyű, de igyekszünk Dórival egymást támogatni, és sok segítséget kapunk a családtagjainktól: testvérektől, szülőktől, és szerencsések vagyunk, mert még a nagyszülőktől is. Mindketten tanulunk, Dóri a jogászvégzettsége mellé most gazdaságiszakjogászképzésen vesz részt. Én pedig párhuzamosan folytatom a tanulmányaimat a győri Széchenyi Egyetem építő- és környezetmérnök szakán. És még ott vannak az edzések, szerencsére a feleségem megérti, hiszen ő is evezős, magyar bajnok, válogatott versenyző volt. Szeretem, ha az élet zajlik nálunk, de olykor azért előfordul, hogy már várjuk a nap végét... VARGA CSABA

Szentestén az istentisztelet után együtt indulnak haza, A vacsorÁNÁL heten ülik körbe aZ asztalt

Kondacs Csaba és felesége a munkahelyükön ismerkedtek meg, kapcsolatuk barátsággá, majd szerelemmé alakult, mindig is nagycsaládban gondolkodtak. – Nekem az előző házasságomból született egy fiam. Roland nyolcéves volt, amikor Csabával összekötöttük az életünket, ez tizennyolc éve volt – elevenítette fel a kezdeteket Kondacsné Rigó Krisztina, az édesanya. A gólya érkezésére sem kellett sokat várni, sorban születtek a kedves, mosolygós, szőke lányok, tizenhat éve Viktória, majd alig több mint egy esztendővel később Réka és Virág. – Az elején nagyon nehéz volt, majdnem olyan, mintha hármasikreink lettek volna. Azt tanácsolták, hogy az egyidőseket szoktassam egy ütemre, hagyjam őket sírni is egy picit. De olyan helyen laktunk, ahol nem nézték ezt jó szemmel – emlékezett vis�sza Krisztina, majd hozzátette: ettől függetlenül sem csinálná ma sem másként. Roland nemrégiben kezdett önálló életet, a lányok mára a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium szorgalmas tanulói. – Mindenkire nagyon büszkék vagyunk, a beilleszkedés kapcsán felmerülő akadályokat is jól vették. Persze nincs két egyforma természetű gyermek, még az egypetéjű ikrek esetében sem, így mindenki másmás módon talált barátokra – utalt a hétköznapokra az édesanya.

Fotó: Mészáros János

ejglit sosem készí tenek, helyette a családi kedvenc, a nutellatorta ke rül az ünnepi asztalra Kondacséknál. Karácsony kor a szokásos töltött káposzta és harcsapaprikás mellett a sajtos hús is a menü része. A házat a ka maszlányok csacsogása tölti meg, szenteste az asztalt heten ülik körül.

A család erőt adó közössége és az egymásra figyelés alapérték Kondacséknál

A tavaszi kijárási korlátozások idején még inkább összecsiszolódott a család. – Nagyon jól elvoltak a lányok, tették a dolgukat. Akkor még két külön iskolába jártak, megvolt az ütem, be voltak táblázva. Viszont mivel a délutáni programok és edzések elmaradtak, az együtt töltött idő megváltoztatta őket. Egész délután csacsogtak, szinte ki sem léptek a kapun – mesélte Csaba. A kezdeti bizonytalanságokat és felmerülő problémákat egy nyugodt és összeszokott családi élet váltotta fel, melyet bár az idő folyamatosan nehézségekkel tűzdelt tele, mégis mindig erősítették egymást. Szívesen vállalnak szolgálatot embertársaikért, az évek alatt az összetartó közösségek mozgatórugói lettek. A szolnoki Nagycsaládosok Egyesületének tagjai, de az evangélikus közösség is számíthat rájuk. – Nem vagyok egy nagyon kreatív ötletember, de ha valakinek segítő kéz kell, akkor bármikor szívesen csatlakozom, meg lehet nyerni a jó ügynek, szerintem a gyülekezeti életben is ezért ragad ránk ennyi feladat – mesélte Krisztina, majd gondolataival

újra az esküvő körüli időkbe kalandozott vissza. – Csaba meg volt keresztelve, én nem, felhívtam a lelkészt, aki fogadott minket. A beszélgetésnek az lett a vége, hogy én megkeresztelkedtem és mindketten konfirmáltunk még az esküvő előtt. Az elmúlt tizennyolc évben szinte minden vasárnapot a padban töltöttünk. A gyülekezeti életben az Istennel való kapcsolat nagyon fontos, amit itt meg is élhetünk, meg az emberi kapcsolatok is olyanok, amik feltöltenek. Számíthatunk egymásra örömben és bánatban egyaránt – foglalta össze Krisztina, akinek az életében az éneklés és a gyermekeknek tartott Bibliaóra is fontos szerepet tölt be. Csaba viszont leginkább a gondnoki feladatokat vállalja. – Két lányunk most konfirmált, mindhárman járnak a saját korosztályos csoportjukba, részt vesznek a táborokban, nem mondom, hogy könnyű minden vasárnap elindulni velük, de mindig ott vagyunk. A tavaszi templombezárás idején kifejezetten hiányoztak ezek az alkalmak – fűzte hozzá. Az advent időszakában esténként meggyújtják a soron következő

gyertyát, és a vacsoraasztal mellett beszélgetnek. – Más hangulat lengi be a házat olyankor, volt, hogy a pillecukor is előkerült, és úgy sütöttük, mint nyáron a tábortűz fölött – elevenített fel egy kedves emléket az édesanya. A nem szokványos karácsonyi hagyományainkat maguk alakították. – Van töltött káposzta, amit anyukámmal készítünk el, és harcsapaprikás, de mindig készül sajtos hús is, hiszen az a lányok kedvence. Mézeskalácsot és mandulás kiflit is sütünk, meg nutellatortát – utalt a menüre. Szenteste az istentiszteleten gyűlik ös�sze a család, mely után együtt indulnak haza és heten körbeülik az asztalt, ilyenkor Roland és a nagymama is élvezi a melengető családi fészket. – A fa feldíszítve, a csomagok összekészítve, így indulunk el itthonról. A vacsora és gyertyagyújtás után kerül sor az ajándékozásra – vázolta fel Csaba. Karácsony napjain a templom után a rokonokkal is találkoznak, hiszen kiemelten fontos érték számukra a család erőt adó közössége és az egymásra figyelés. P. Pusztai Nóra

Szerényen, de nagy-NAGY szeretetben él tiszajenői otthonában a Mészáros család

férjével együtt Mé szárosné Ikladi Betti hat gyermeket nevel. A legidősebb, László, decemberben tölti tizenki lencedik életévét. Beatrix tizenhét, Tamás tizenöt, Orsolya tizenkettő, Brigit ta kilencéves. A legifjabb csemete, Zoltán pedig most töltötte a hatot. A család Tiszajenőn él, szerény kö rülmények között, de nagy szeretetben.

nek, itt is alszanak, egy-két hétre édesanyámat is elhozzuk.

Az apuka, Mészáros László a Vasfa Szolnoki Kazángyártó Kft.-nél dolgozik több mint tizenöt éve. Emellett hétvégén is szokott munkákat vállalni, hogy biztosíthassa a népes család megélhetését. Betti egykor a Tüdőkórházban dolgozott, jelenleg főállású anyukaként terelgeti a csemetéket, és igyekszik az otthon melegét biztosítani. Tiszajenőre tizenkét éve költöztek ki Szolnokról. Szeretnek itt lakni, még ha Lászlónak és a középiskolásoknak naponta kell is ingázni Szolnokra. Házuk külterületen áll, csendes, nyugodt környéken. Élvezhetik a friss levegőt, a természet közelségét. – Csak azt nem szeretjük, hogy az út igencsak rossz állapotú, kátyús, nincs leaszfaltozva. Esős időben hatalmas pocsolyákat kell kerülgetni – mutatott rá Betti. – A nagyobb gyerekeket a férjem viszi kocsival iskolába, amikor dolgozni megy, a többiek viszont kerékpárral mennek iskolába, a kicsit pedig én viszem óvodába, szintén biciklin. Sárban ez nem egyszerű! Ennyi gyerek mellett persze mindig sok a teendő, és a családi ház is folyamatosan biztosít munkát. Külö-

Fotó: Mészáros János

– Örülök, hogy ennyi gyermekünk van, minden ezzel járó nehézség ellenére. Én mindig nagy családot szerettem volna. Kezdetben a férjem is, majd elbizonytalanodott, de aztán ő is szeretett volna sok gyereket – árulta el az anyuka. Nagy az összetartás a tiszajenői Mészáros családban

nösen, ha fel kell újítani. Mészárosék háza pedig elég régi. Amikor kiköltöztek, az épület közművesítve sem volt, nekik kellett fürdőszobát kialakítani, megoldani a fűtést. Nemrég a tető adott munkát, teljesen fel kellett újítaniuk, mert beázott. Az ablakokat is ki kellett cserélni. Jelenleg a padlástéren dolgoznak, karácsonyra jó lenne befejezni, hogy a gyerekeknek legyen ott saját lakrészük. Lent csak két szoba van, bár azokra is ráférne a festés. Szerencsére a nagyobbak segítségére is számíthatnak. Egyébként is megosztják a feladatokat. Az anyuka a háztartást viszi, az apuka pedig mindig talál tennivalót a ház körül, de ha van ideje, a tanulásban is segít. Tartanak jószágokat is: egy anyadisznó és tizenegy kismalac, valamint öt birka igényli a gondoskodást, de kutya, macska is akad. Korábban tartottak csirkét is, jövőre is szeretnének nevelni. Ennyi jó étvágyú ember élelmezését nagyban megkönnyíti, ha van háztáji. Mint mondják, nagyon be kell osztani a pénzt, de ha nem is dúskál-

nak semmiben, amire szükségük van, azt elő tudják teremteni. Egy főállású anyának az idejét is jól be kell tudnia osztani. Betti hajnali négykor kel, elkészíti a reggelit, majd öttől keltegetni kezdi a nagyobb gyerekeket, akik az apjukkal együtt indulnak Szolnokra. Utána ébrednek a kisebbek is. – A kicsi fiamat elviszem az óvodába, a többiek elbicikliznek a helyi általános iskolába. Ezután következnek a jószágok, majd nekifogok a házimunkának vagy a tennivalóknak a ház körül. Fél egyre megyek a kicsiért az óvodába. Itthon játszom is vele. Az általános iskolások délután két-három óra tájban érnek haza. A legkisebb lányommal leülök tanulni, ő most harmadikos, még igényli a segítséget. Aztán hazaérnek a nagyobbak és a férjem is. Utána már nincs sok idő vacsoráig – fejtette ki az anyuka. – A fiúk kétnaponta járnak focizni is. De közös programokat inkább csak itthon tartunk, nyaralni nem tudunk eljárni, sajnos, ma már sátorozni se egyszerű. A családdal piknikezünk időnként, párom testvérei eljön-

Hamarosan itt a karácsony, Mészárosék is készülődnek már. – Nálunk szűk családi körben, de meghitten zajlik az ünnep – mesélte Betti. – Az én feladatom kipuhatolni, hogy kinek mi a szíve vágya. Arra törekszünk, hogy mindenki olyan ajándékot kapjon, ami személyre szóló, praktikus és örömöt is okoz. A párommal közösen intézzük a vásárlást, és mindig adunk valami meglepetést is. Tavaly bevezettük, hogy a nagyok az ajándék mellé pénzt is kapnak, így tudnak maguknak is vásárolni. Nálunk ugyanis nincs havi zsebpénz. A kisebb gyerekek saját készítésű rajzzal vagy egyéb alkotással készülnek. Mindig nagy karácsonyfát állítunk, a férjem ehhez ragaszkodik, és ahhoz is, hogy élő fenyőnk legyen. A gyerekek díszítik fel, és közösen sütünk-főzünk. Másnap el szoktak jönni a férjem testvérei; ők négyen vannak, a szülők sajnos már nem élnek. El szoktuk hozni édesanyámat is, aki egyedül él Nagykörűben, és már nehezen mozog. Így együtt lehetünk mindenkivel, aki fontos számunkra. De vajon mi a legmeghatározóbb élmény egy nagy család életében? – A szeretet! A szeretet és az ös�szetartás mindig megvan közöttünk, ezt megállapítják azok is, akik ellátogatnak hozzánk – vallják Mészárosék. – Persze mint mindenütt, nálunk is előfordulnak veszekedések, és a mi életünkben is vannak nehezebb időszakok. De ezeken túltesszük magunkat. Arra tanítjuk a gyerekeket is, hogy legyenek megértőek, türelmesek másokkal a családon kívül is, szeressék az embereket. Úgy érzem, jó úton haladunk! A szülők számára nagyon fontos a gyerekek továbbtanulása is, mindenben segítik őket, hogy érettségit, szakmát szerezzenek. Kovács Berta

Egy folyton nyüzsgő mezőtúri tanyán találták meg MAGUKNAK a nyugalom szigetét

mai világban sokan elképzelni sem tudják, milyen lehet a várostól nyolc, a szilárd burkolatú úttól három kilométer távolságra élni. Móga Péter és felesége, Melinda nemcsak elképzeli ezt, hanem ilyen helyen éli a mindennapokat. A fiatalok Mezőtúr melletti tanyájukon önellátó-ön fenntartó gazdaságot vezetnek, miközben három fiút nevelnek. Számukra ez az állandóan nyüzsgő miliő a nyugalom szigete.

A Móga szülők természetesen mindent megtesznek ezért. – Ha netán összecsapnak a hullámok a fejünk felett, akkor az a meggyőződés ad erőt, hogy ez jó alap a gyerekeknek. Jelen lenni a természet körforgásában, faültetés, kenyérsütés és még sorolhatnám a megannyi tapasztalást, ami számukra adott. Szerencsére minden érdekli őket, élvezettel követnek minket – meséli büszkén Péter. Az egész egy örökséggel kezdődött. Péter nagypapájától örökölt

Beküldött fotó

– A tanyát még egyetemista éveink alatt vásároltuk, akkor csak abban voltunk biztosak, hogy bárhogyan is lesz, egy tanya kell, ahol megnyugvást találhatunk – fogalmazzák meg röviden a kezdeteket. Úgy tűnik, megtalálták mindezt, igaz, a megnyugvást reggeltől estig tartó munka és három gyermek nevelése színesíti. Péter és Melinda őstermelők és kistermelők. – Fő megélhetési forrásunk a méz és mézes termékek, méhviaszos kozmetikumok készítése. Önellátó és önfenntartó, több lábon álló családi gazdaság kialakítására törekszünk, környezettudatos életmódot folytatunk, gyermekeinket is ebben a szellemben neveljük. Ez utóbbi is sok energiát igényel, hiszen a kisebbek még egészen kicsik, hogy megértsék mindennek a lényegét – mondják.

a többletet értékesítjük az energiaszolgáltatónak. Fúrt kút van, vezetékes ivóvíz nincs – sorolják a felté teleiket.

MÓGA PÉTER ÉS FELESÉGE, MELINDA környezettudatos életmódot folytatnak, ilyen szellemben nevelik a gyermekeiket is

kaptárába vásároltak egy méhcsaládot, ahogy mesélték, buliból. Aztán egyre több méh lett, s egyre több időt töltöttek a tanyán. – Élveztük a munkát a napsütésben. A hely adottsága hozta a többit, lett kert, lettek állataink, minden szépen alakult. Saját tapasztalatok révén tanultunk bele mindenbe, persze kértünk tanácsot és képeztük magunkat. A fejlődéshez szükséges nagyobb lépésekhez pályáztunk és pályázunk. Többek között így lettek napelemeink és a munkákhoz szükséges nagy eszközeink is – sorolja Melinda. Mostanra a szerepek is kialakultak. Melinda feladatai közé tartozik a kiszerelés, csomagolás, kozmetikumok készítése, Péter pedig gondozza a méheket, szállít, szervez, és ő a pályázatfigyelő is. Alkalmanként van segítségük, de ez ritka, így felváltva tudnak dolgozni, egyikük mindig a gyerekekkel van. – Talán érthető is, hogy egyelőre brandépítésre nem igazán jut időnk – teszi hozzá nevetve a családanya. Móga Melinda és Péter sokféle mézet készít. Így van náluk repce-,

akác-, napraforgó-, vegyes virág-, mustár-, propoliszos és gyümölcsös méz, illetve mézharmat. Termékeikkel jelen vannak a mezőtúri Túri Kamra nevezetű helyitermék-kisboltban, emellett időnként szerveznek ingyenes mézkóstolást a mézfogyasztás népszerűsítése érdekében. – Óvodás csoportokat is rendszeresen fogadunk tanyalátogatásra, állatsimogatásra és mézkóstolásra, illetve LEADER program keretében is több alkalommal mutattuk be a tanyagazdaságot – mesélik. Mindezek mellett gyepterületen legeltető, extenzív állattartást folytatnak, őshonos tyúkot, kacsát, libát, kecskét, birkát tartanak. A húst és a tejet önellátásra termelik, baromfit, tojást értékesítenek is. A szántó legnagyobb részén mézelő növényeket vetnek, a fennmaradó terület az állatok takarmányozásának egy részét adja. – Kertészeti munkát is folytatunk, önellátásra termelünk sokféle konyhakerti növényt, a gyümölcsfaállományt is évről évre növeljük. A tanyán napelemes rendszer működik, elektromosenergia-szükségletünket teljes mértékben biztosítja,

Őket látva, úgy tűnik, nem is ez a legfőbb cél. Szívvel-lélekkel csinálják a dolgukat, még ha az rengeteg kompromisszummal is jár. – Bárki megfordul nálunk, azt mondja, milyen nagy szabadságban élünk. Igen, így van, de azt senki nem látja, hogy ez a szabadság kézen fogva jár a felelősséggel. Minden döntést nekünk kell meghozni, nincs főnökünk, aki irányt mutat és nem tesszük le a munkát délután négykor. Ez az életmód rugalmasságot, nyitottságot és kreativitást igényel. Bőven akad lehetőség a rengeteg döntéshelyzet és kihívás során, hogy önismeretünkben fejlődjünk. Én például rájöttem, hogy korántsem vagyok olyan rugalmas és stressztűrő, ahogy gondoltam, és a magamról alkotott kép mes�sze áll attól, amilyen valójában vagyok. Egy másik nézőpontból azonban köszönhetjük a sorsnak ezeket a komfortzónán kívüli helyzeteket, mert jó gyakorlatok egy magasabb tudatosság eléréséhez – fogalmazza meg életmódjuk mentális és lelki részét Melinda. – Krízishelyzetek tehát vannak, de komolyan sosem merült fel, hogy abbahagyjuk. Kétszer omlott össze a méhállomány, talpra álltunk. Ezek a nehézségek visznek előre. Lehet furán hangzik, de nehezebb feladat a gyermeknevelés, hogy az „növelés” legyen. Nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy szabályozzuk, irányítsuk őket és aközött, hogy teret hagyjunk nekik a kibontakozásra, azt támogassuk amilyenek ők, és ne az esetleges elvárásaink alatt formálódjanak vagy éppen deformálódjanak. Kicsik még, Peti 11, Jáni négyéves, Gábor pedig januárban lesz kettő, most kell velük lennünk, játszani, kirándulni, élményt szerezni, hogy igazi kapcsolatunk legyen velük. Mert ők valóban csodák. Rimóczi Ágnes

Beküldött fotó

Egymásból merítik az erőt a család tagjai

Az Erős család minden helyzetben a lehetőségeket keresi, példájuk mutatja, milyen sokat jelent az összetartozás érzése

összefogás ereje segítette át a nehézsé geken az Erős családot, amely a megpró báltatások közepette is a lehetőségeket keresi. A fa mília nagyobbik gyermeke, Laura, a zene világában tehetséges, míg testvére Máté, a mérnöki pályán képzeli el az életét. – Én védőnő vagyok, a férjem hivatásos katona volt, Laura hétéves korában kérte előnyugdíjazását az integrált oktatás miatt. Neki az előző házasságából van egy nagyfia. Közös gyermekünk kettő született, Laura és Máté – kezdte családja bemutatását az édesanya. Erősné Szalai Gyöngyi elmondta, az elmúlt években komoly megpróbáltatásokkal néztek szembe, melyek összekovácsolták az egész családot. Laura ugyanis látássérültként született, emellett súlyos betegségek derültek ki nála.

– Mielőtt férjhez mentem, családtervezéssel foglalkoztam. Arra helyeztem a hangsúlyt, hogy egészségesen szülessenek a kicsik. Ennek ellenére éppen nálam történt meg az, hogy majdnem elveszítettem a gyermekemet – idézte fel a huszonkét évvel ezelőtti emlékeket Gyöngyi. Mint elmondta, időközben sokan álltak melléjük a bajban, ráadásul orvos kollégáitól is rengeteg segítséget kapott. – Felismertük, ha magunkat sajnáljuk, akkor nem tudunk a gyermekünkkel harcolni azért, hogy meggyógyuljon. Végül aztán olyan pozitív változások következtek be, amelyekben még az orvosok sem bíztak – tette hozzá. Gyöngyi ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy gyakran felbomlanak azok a családok, ahol hasonló problémákkal küzdenek. Náluk viszont mindez egészen másként alakult. Férje minden körülmények között támogatta őt, és éltes kora ellenére is beült az iskolapadba La-

urával, hogy segítse lánya zökkenőmentes oktatását. Miközben Laura cseperedett, komoly fejlődést tapasztaltak a szülők. Egy napon arra lettek figyelmesek, hogy lányuk rendkívül fogékony a zenére. Meglepetésükre hallás után, ötévesen, az Örömódát kezdte el játszani egy játék zongorán. Ekkor derült ki, hogy nemcsak kedveli a zenét, de tehetsége is van hozzá. – Az, hogy ő látássérült, csupán egy állapot, attól még egy egészséges lelkületű fiatal lány, aki megtalálja a helyét a világban. Nekünk, szülőknek pedig az a küldetésünk, hogy ebben támogassuk őt. Laura kántor, illetve bárzongorista szeretne lenni. Szívesen orgonálna templomban, ugyanakkor ismeri az operát, az operettet és a jazzt is – említette az édesanya. Ezután hozzáfűzte, óriási öröm számára, hogy második gyermekük sok mindenben segíti a családot. – Máté jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem elsőéves villamosmér-

nök szakos hallgatója. Bátran mondhatom róla, hogy nem riad vissza a kétkezi munkától sem. A középiskolában a szakmai gyakorlatért nemcsak az ösztöndíjat kapta meg, hanem külön jutalomban is részesült, annyira szorgalmasan dolgozott. Büszke vagyok rá, hogy egy megbízható, egészséges gondolkodású fiatal. Mátéról azt is megtudhattuk, hogy kéthetente látogat haza az egyetemről, a nővéréhez fűződő viszonya pedig mit sem változott az évek alatt. Már egészen kicsiként tisztában volt vele, hogy sérült a testvére, de ilyenkor is készen állt arra, hogy segítsen, ha kell. – Ha a Jóisten ezt a helyzetet adta, hát el kell fogadnunk. Így is lehet boldogan élni. A mi példánk jól mutatja, hogy igenis meg lehet találni a lehetőségeket ebben a helyzetben is – zárta szavait az édesanya. Hartai Gergely

Fotó: Mészáros János

EGYIK Legfőbb értékükre, a sokoldalúságra építIK AZ ÉLETÜKET

Az élet legkülönbözőbb területein állnak helyt a családtagok, a gyerekek is nap mint nap bizonyítják tehetségüket

árom tehetséges gyermekkel büszkélkedhet a szolnoki Bozsik család, melyet a sokszínűség jel lemez. Életüket ugyanis nagyban meghatározza a zene, a sport és a tánc szeretete. Az öttagú család mindennap jairól otthonukban beszélgettünk.

– Éppen harminc éve ismerkedtünk meg a férjemmel. Mindketten szolnokiak vagyunk, és három gyönyörű gyermekünkkel Szandaszőlősön élünk – kezdte az öttagú család bemutatását az édesanya, Ágnes, aki otthonukban fogadva bennünket arról is mesélt, hogy különleges család az övék. Mindenki más és más területen áll helyt a mindennapokban, s ezért leginkább a sokszínűség jellemző rájuk. Férje, László évtizedek óta a vendéglátásban dolgozik, Ágnes nyelvtanár, míg gyermekeik zenélnek, sportolnak és táncolnak. – Dávid tizennyolc éves, egy művészeti szakgimnáziumban tanul. Már tizenkét évesen kijelentette, hogy ő bizony Békéscsabán folytatja majd a tanulmányait. Neki a néptánc a nagy szerelme! – mosolyodott el Ágnes, majd hozzátette, az erős

szandaszőlősi hagyományőrzésnek is köszönhető, hogy elsőben és másodikban kötelező táncolni. A táncórákról Dávid is mindig örömmel tért haza. Idővel aztán a versenyeken aratott sikerek sem maradtak el. A tehetséges fiatal ma a szolnoki Cuháré Néptáncegyüttes tagja. – Én a legszívesebben ugrókötelezek, zongorázok, citerázok. Kötélugrásban voltam már magyar bajnok is – ragadta magához a szót a család legkisebbik tagja, a tízéves Barnabás, aki nővérétől, Hannától kapott kedvet a sporthoz. – Szabadidőmben szívesen számítógépezek és játszom Lecsóval, a macskámmal. Kedvenc tantárgyaim a tesi és az ének... – sorolta az ötödikes kisfiú. A kötélugrás ígéretes tehetsége a középső gyermek, Hanna is, aki jelenleg az Újvárosi DSE színeiben sportol. Ottjártunkkor arról mesélt, hogy az eddigi legjobb eredménye a portugáliai Bragában elért Európa-bajnoki harmadik helyezés. – Óriási élmény volt az egész verseny, melynek az esélytelenek nyugalmával vágtam neki. Még repülőn sem ültem azelőtt, édesanyám kísért el a hosszú útra. Mindenki meglepődött a jó ered-

ményen, hiszen senki sem gondolta volna, hogy ilyen helyezést sikerül elérni – idézte fel a három évvel ezelőtti próbatétel emlékeit a lány. Hannától azt is megtudhattuk, hogy legutóbb Kanadában rendezték volna a sportág világbajnokságát, ám erre a járvány miatt nem került sor, így a tervek szerint online formában bonyolítják le a versenyt. Távlati terveiről elmondta, személyi edző vagy gyógytornász, esetleg nyomozó szeretne lenni. – Tudni kell, hogy az ugrókötelesek összetartanak a városban, gyakran egymás gyerekeit segítjük, hozzuk-visszük az edzésekre – vette vissza a szót az édesanya. Ágnes és László hangsúlyozták, nagy öröm számukra, hogy kölcsönösen segítik egymást – ahogyan ők mondják – a gyereklogisztikában. Olykor ugyanis nem könnyű a családi napirendet összeegyeztetni, a különféle programokra és helyszínekre időben eljutni. A jó szervezésnek köszönhetően azonban végül mindig mindenki célba ér. Hartai Gergely

Ma is szívesen visszajárnak az otthonba,

Deák Péter (Petyus) népi iparművész, mentálhigiénés fejlesztőtanár, aki mindezek éltetője, mérhetetlen alázattal, szerénységgel és lelkiséggel végzi hivatását. Fiatal korában sok ifjúsági munkában vett részt, többek közt gyerektáborokban, itt érintette meg a gyermeki lélek varázsa. Feleségével létrehoztak egy alapítványt a 2001-ben Péter számára megítélt Szolnok Város Pedagógiai Díjáért kapott összegből, melyet arra fordítanak, hogy a gyermekotthonból kikerült fiatalokat segítsék tehetségük gondozásával. – Nagyon megtetszett az egésznek a hangulata. Az ember érzi, hogy merre felé húz a szíve és mi a dolga az életben. Ez történt velem is – emlékezett vissza Péter. – Nagyon sok nehéz sorsú gyerekkel találkoztam, akik közül mára sokan sikeres és boldog felnőtté váltak. Volt egy kisfiú, aki betoppant hat testvérével együtt hozzánk. Az volt az első benyomásom, hogy a tanyasi fiú megérkezik egy kis batyuval a hátán, tágra nyílt szemekkel és mérhetetlen kíváncsisággal. Ez a kissrác nem más volt, mint Mizsei Lajos, aki feleségét, Júliát még gyerekként az otthonban ismerte meg. Évtizedek elteltével újra találkoztak, és született egy közös, kislányuk, Csenge, aki hat hónapos. Valamint Júlia első házasságából fogant a hároméves kisfia, Ezel. Mára már így négyen boldogan élnek, és a szülők őstermelőként dolgoznak. – Igazából mi mindent Petyusnak és ennek a közösségnek köszönhetünk. Olyan otthont kaptunk akkor gyerekként, ami egész életünkre belénk ivódott. Szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre. Petyus sok olyan programot szervezett nekünk a kézművesházban, amivel leköthettünk magunkat, és kiprobálhattuk a különféle mesterségeket – mesélte Lajos. – Hosszú évekkel ezelőtt a régi tanítványaimat elkezdtem visszahívni segítőként, hogy az ottani gyerekek sorstársaikkal találkozhassanak – folytatta Péter. – Ezektől a mesterré vált fiataloktól tanulhattak a gyerekek különféle szakmákat, valamint emberséget és élettapasztalatot kaphatnak. Mindig nagyon jó hangulatban teltek ezek az alkalmak. A tevékenységek közben jókat nevettünk és beszélgettünk, mialatt a gyerekek hasznosan lefoglalták magukat. – Szakmám szerint asztalos vagyok, de valahogy úgy alakult az életem, hogy a mezőgazdaságban

Fotó: Nagy Balázs

Szolnoki Gyermekotthon Kéz műves Háza sok olyan gyermek és mára felnőtt számára adott hajlékot, akik családra és közösségre leltek itt. Egy olyan hely ez, ahol szeretetet, figyelmet és értéket kaptak, ahová ma is szívesen vissza járnak.

Mizsei Lajos örül, hogy a hároméves nevelt fiával, Ezellel nagyszerű a kapcsolatuk

találtam meg a helyemet – folytatta Lajos. – Ennek az lehet az oka, hogy míg szüleim éltek, tőlük megtanultam a gazdálkodás művészetét. Ezel kisfiam is nagyon szereti ezeket a dolgokat, imádja a traktort, és mindig szívesen eteti az állatokat. A programoknak, családi hétvégéknek és az ünnepeknek köszönhetően átvették az ottani szokásokat és értékeket, így sok család minden karácsonykor együtt van és közösen várja a szentestét. Nem kivétel ez alól a Mizsei család sem. – Karácsonykor együtt díszítjük a fát, mindig Ezel teszi fel a csúcsdíszt a helyére. Mivel nagyon leleményes egy gyerek, bárhol megtalálja az ajándékot, amit a Jézuska hoz neki. Éppen ezért nem tartjuk otthon őket, hogy még véletlenül se bukkanhasson rájuk – mesélte mosolyogva Lajos. Péter mint a Szolnoki Kézműves Körért és a Tiszamente Népművészetéért Alapítvány kuratóriumának elnöke, rendszeresen szervez az otthonból kikerült családoknak táborokat. Az ottani élményeiről mesélt nekünk Nagy János és Blaton Evelin is, akik szintén nevelőotthonban nőttek fel.

Nagy János, a Szolnoki Szakképzési Centrum egyik oktatója, sok állami gondozásban lévő gyerekkel találkozott a képzések alkalmával. János szintén gyermekotthonban nevelkedett, aki történetével szeretne segíteni a hasonló sorsú fiatalokon. Négyéves korában került állami gondozásba, a szülei addig együtt éltek, majd a meg nem értett konfliktussorozatok után édesanyja őt és a testvérét otthonba küldte. – Tulajdonképpen az első pillanattól kezdve az otthonban voltam, itt ismertem meg Pétert is – kezdte János. – Ő volt az az ember, akin mindig érződött, hogy a gyerekek voltak számára az elsők. Azt láttam odabent, hogy mindenki otthonra talált. Én nagyon sok intézményben jártam gyerekként, sokan neveltek, ezért szívesen beszélek ezekről a dolgokról, mert tudom, hogy rengeteg olyan fiatal van, aki hasonló cipőben jár, mint annak idején én. Mindezekben nem anyagi jellegű a hátrány, hanem inkább az, hogy az embernek nincsenek gyökerei, nincsenek kapaszkodói, ezért nehéz elindulni. Mindig mosolygok, mikor belegondolok, hogy az ott felnőtt emberek és a gyerekeink már összetartoznak. Egy olyan pluszt

ahol törődést és szeretetet kaptak

Fotó: Nagy Balázs

kaptunk ebben a közösségben, olyan barátokra és családtagokra találtunk, ami talán keveseknek adatik meg. Nagyon nagy közösségformáló ereje van az egésznek.

Fotó: Nagy Balázs

Nagy János maga is gyermekotthonban nőtt fel, saját történetével segíteni szeretne

Deák Péter rendszeresen szervez táborokat az otthonból kikerült családoknak

Blaton Evelin tizenhárom évesen lett a gyermekotthon lakója. Édesanyja meghalt, édesapja pedig elhagyta őt, így a nagymamához került. Mamája halála után pedig állami gondozásba. – Gyerekként bekerült az ember a kézművesházba, és azt érezte, hogy hazaérkezik. Itt találkoztam Petyussal – mondja Evelin. – Megismerkedtem a különböző foglalkozáson a régi gyermekotthonosokkal, akik visszajártak különböző foglalkozásokat tartani. Akarva-akaratlanul hozzájuk csapódtam. Amit köszönhetek mindennek, az maga a közösség, mivel ez egész életemben kimaradt. Mára már olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Az alapítványos táborokban és a foglalkozások alkalmával rengeteget játszunk együtt a gyerekekkel, és sok vetélkedőben veszünk részt. Péterék pedig mindig figyelnek arra, hogy mi, szülők is kapjunk egy kis mentális támogatást, így sok előadást hallgathatunk ilyenkor. A legjobb ebben az egészben az, hogy minden úgy alakul, mint ahogy régen csinálták az emberek, hogy ha kell, oda állunk egymás mellé és segítünk a másiknak. Én azt gondolom, hogy ez ritka manapság, emiatt nagyon szerencsésnek érzem magam. Evelin mára már két gyönyörű kislány édesanyja, aki nagy szeretetben él férjével és gyermekeikkel. A szenteste közeledtével az alapítvány által támogatott öregdiák családos csoport sem maradhat ki az ünneplésből. Ilyenkor a felnőttek a gyerekekkel együtt betlehemezéssel készülnek. Saját süteményeket hoz mindenki, és kis apróságokkal ajándékozzák meg egymást. – December 23-án mindig batyus karácsonyi vendégséget szervezünk az öregdiákokkal és családtagjaikkal – folytatta Péter. – Ez körülbelül ötven-hatvan főt jelent. Közös karácsonyunk talán legszebb pillanata a meghitt gyertyavilágos ünnepi beszélgetőkör, ahol csodálatos bensőséges gondolatokkal ajándékozzuk meg egymást. Fontos számunkra a karácsony valódi üzenete. Éppen ezért egy igazi betlehemes hangulatot kell elképzelni, ahol nagy szeretetben beszélgetünk és vendégeljük meg egymást. Természetesen odafigyelünk a rászorulókra is, lelki és egyéb megtámogatásuk nem maradhat el. Közösen díszítjük fel a karácsonyfát, ami szintén nagy értékkel bír nálunk. Sok olyan díszünk van, amit évtizedekkel ezelőtt készítettünk. Olyat is találni még, amit egy család csinált harminc évvel ezelőtt. A közös ajándékozást véget nem érő beszélgetés követi. Köllő Judit

Fotó: Daróczi Erzsébet

Apa-fia és anya-lánya programokkal IS színesítik a közösen töltött szabadidőt

Vadai György és felesége, Szilvia a gyerekeik nélkül el sem tudnák képzelni az életüket

izenöt éves háza sok a karcagi Vadai Györgyék, akik négy gyönyörű gyermeket nevelnek. A feleség, Kovács Szilvia tanítónő, a férj egy logisztikai központban dolgozik. – A szeretet, a megértés, a másik tisztelete a kezdetek óta mindkettőnknek nagyon fontos – mondja Szilvia, aki azt is elárulta, több évig jártak együtt, majd jegyesek lettek, s amikor a tanítóképzőben lediplomázott, összeházasodtak. Nyárig a Kiskulcsosi Általános Iskolában tanított, most a három hónapos Zillével van otthon. – Apukám gazdálkodik, de a munkahelyi időbeosztás miatt sajnos már nem tudok segíteni neki. A logisztikai központban kötött a munkaidő. A szabadidőmet a gyerekekkel töltöm. Roland tizennégy éves, nyolcadikos a Karcagi Nagykun Református Általános Iskolában, odajár a tizenkét éves Jázmin és a hatéves Zselyke is. Zille pedig nyáron született. – A nagyok szeretik, odaülnek mellé, beszélnek neki, játszanak vele. Érdekes, hogy Roli sokkal na-

gyobb érdeklődést mutatott a húga után, amikor hazahoztuk, mint a lányok. Azt hiszem, Zselyke kicsit féltette a pozícióját, míg terhes voltam, kicsit féltékeny volt, de amióta megszületett a húga, már nem az. Jázmin pedig kiskorában sem volt babás, ám ő tudja a legjobban megnyugtatni a picit – árulja el az édesanya, akitől azt is megtudtuk, ő a következetesebb, szigorúbb, férje engedékenyebb, sokszor meglágyul a szíve egy-egy bevásárláskor. Mind a négy gyermek más-más jellem. Jázmin hasonlít belsőleg rám, nyugodt, nem nagyon lehet felidegesíteni semmivel. Ha a kezébe adjuk a kicsit, neki nem kell vele sétálni, leül, és már alszik is nála. Roli belsőre Gyuri, hasonló az érdeklődési köre, vannak apa-fia motoros programok. Jázmin nagyon szeret sütni, aminek örülök. Az internetről kinézi a videókat, recepteket, és szól, ha valamelyiket el szeretné készíteni. Bevásárolunk hozzá, s már egyre kevesebbet kell neki segítenem. Karácsonyra azonban a mézeskalácssütés évek óta közös munka. Nálunk az ünnep egyébként mindig ugyanúgy zajlik. Mi szentdélutánt tartunk itthon, a gyerekek a férjemmel felállítják közösen a fát, addig én sütök-

főzök. Délután ajándékozzuk meg egymást, majd anyósomékhoz megyünk át, ott van a közös családi vacsora. Karácsony másnapján megyünk az én anyukámékhoz, majd a sógornőmékhez. S hogy milyen a családon belüli munkamegosztás? – Nincsenek tipikus női, férfifeladatok nálunk, ha kell, én is elindítom a mosást, takarítok vagy bevásárolok – mondja a családfő, Vadai György. – A gyerekeknek a reggelit én adom, Szilvi pedig főz, azon kívül minden munka közös. Az elmúlt tizenöt év alatt hangos szó, veszekedés nem volt, ennek az az oka, hogy előre megbeszéljük, mint szeretnénk. Náluk a szeretet szó nem csak karácsonykor, a hétköznapokban is fontos. Ez lehet egy érintés, egy bók a feleségemnek vagy egy dicséret, hogy jaj, de finomat főztél. Ezek mindennaposak. A pici is érzékeli ezt, igazi szeretetgombóc, mindig mosolyog, nyugodt baba. Maximálisan tudunk számítani a szüleinkre, segítenek, ha el kell hozni a gyerekeket az iskolából, vagy vigyázni kell a picire. Mi is óvjuk a szüleinket, a vírushelyzetben bevásárolok nekik – mondja Gyuri.

Elmondja azt is, hogy Szilvia otthon csak kicsit tanító néni. – Roli igényli a közös tanulást, őt ki szoktam kérdezni, s akár angolból vagy informatikából is tudok neki segíteni. Jázmin a napköziben elkészíti a házi feladatokat, csak hétvégén szoktunk gyakorolni. Zselykével többet ülök le, hiszen az első osztály nagyon fontos. De persze ezek a napok már náluk sem csak a tanulásról szólnak. Mi újság például a gyerekek karácsonyi kívánságlistáival? – tettük fel a kérdést a szülőknek. – A karácsonyi levél elment a listával a Jézuskának, szenteste majd kiderül, mi teljesül a kívánságokból – mondja Szilvia, aki az ünnepi menüt fejben már összeállította. – Pulykát sütünk 24-én délután az ahhoz való köretekkel, kacsát, halat a rokonoknál eszünk. Arra figyelünk, hogy mindenki kapjon valami ajándékot születésnapkor, névnapkor is, ne csak karácsonykor. Szeretjük a közös hobbikat a gyerekekkel, így vannak apa-fia és anya-lánya programok is. A gyerekek nélkül el sem tudnánk képzelni az életünket – szögezik le a szülők. Daróczi Erzsébet

Színészkedéssel, szituációs játékokkal telnek a tizenhat éves Dorka mindennapjai

atalmas mosollyal az arcán fogadott Lovas Dorottya, mint a beszélgetés során kiderült, az izgatott ság nemcsak az interjúnak szólt. A színésznek készülő tizenhat éves autista lány ugyanis a példaképével, Kálloy Molnár Péterrel való találkozására készült. Az édesanyjával, Molnár Mónika Gabriellával töltött mindennapjai a filmek, a színészet, a hang és a zene körül forognak.

mélyként is megjelenik az életünkben, ami a mindennapokban is hasznos, hiszen utalhatok rá. Mindig volt valami út Dorkához, de sosem volt ilyen a kapocs, mint most a színészkedés – emelte ki az édesanya. – Ha kívülről nézem magunkat, akkor nagyon nehéznek látszik az életünk, de a hétköznapokon nem ezen gondolkodom, hanem megyek és csinálom, mert ezt hozta a sors. Az általunk készített naplóval összekapcsoljuk a múltat a jövővel – mutatott előre.

Dorka könyvet olvas, bevásárol, kutyát sétáltat. Négylábú társát, Pindikét egy állatotthonból választotta. – Kis keverék kutyus. 2016 márciusában hoztuk el – mondta csupa mosollyal az arcán a fiatal lány. – A rendszerünk beállításában sokat segített, mióta nálunk van Dorka átalussza az éjszakát. Gondoskodni is kell róla és bár a lányom jól másol és jó mintakövető, de önmagától nehezen reagál az adott helyzetekben. A kutyus ebben is segít, hiszen ha jelez, Dorka is tudja, hogy valamit tennie kell – fűzte hozzá az édesanya. A beszélgetés során a táskából előkerültek a saját maguk által készített szövegkönyvek, rajzokkal díszített füzetek. A tizenhat éves lány minden álma ugyanis, hogy színésznő legyen, nagyon kedveli a művészeteket. Egy kék zsákocskából egy furulyát húzott elő, de két dalt is meghallgathattam az előadásában. Mónika speciálisan,

FOTÓ: Mészáros János

– A legnagyobb biztonságot az adja, hogy strukturáltak a napjaink, előre tervezünk. Dorka nagyon gondoskodó lány, amiben rutinos, azt el is tudja intézni magának. Ilyen a reggeli készülődés vagy az esti lefekvés körüli időszak – mesélte Molnár Mónika Gabriella, aki a tizenhat éves autista lányát terelgeti a mindennapokban.

Molnár Mónika Gabriella és lánya, Dorka zenehallgatással, ajándékkészítéssel hangolódik a karácsonyi ünnepekre

egyéniségre szabva állítja össze lányának a fejlesztő órákat. A nap összeolvasással kezdődik náluk, majd jelenetezéssel folytatódik. – A pandémia tavaszi időszaka alatt találtuk ki ezt az egészet, az ötletet a Beugró című műsor adta. Dorka szereti a művészeteket, az elkészült szövegkönyveket felolvassuk, majd el is játsszuk a jeleneteket. Azokat tanuljuk, ami neki speciálisan fontosak. A feladatok az írásban, olvasásban és kommunikációban segítenek, hogy megértesse magát és meg tudjon érteni másokat – mondta Mónika. A délelőtt második felében Dorka érzéseiről naplót vezet, majd az ebédfőzés után szituációs játékokban mélyülnek el. – Négykezes, stoptrükk, ki vagyok, vers- és hírzene – sorolta egy szuszra a lány.

– A szöveget a meghatározott hangulatban vagy módban kell előadni, ez segíti az önismeretet, azt tapasztalom Dorkát nagyon feltölti. Nagy öröm, hogy a diagnózisa ellenére is jó szereplő tud lenni. Megélt élmények alapján dolgozunk, a fantázia ritkán jelenik meg az állapota miatt – fűzte hozzá. A színészpalánta példaképe Kálloy Molnár Péter, akivel már több alkalommal beszélgethetett, egy közös fotó is előkerült. – Az első találkozásra úgy készültünk, hogy rózsaszirmokat számoltunk. Az utolsó napokban már nagy volt az izgatottság. Az előadás helyszínén is jártunk, hogy megfelelő helyet választhassunk, a szervezők is nagyon készségesek voltak. Így nemcsak a filmekkel és a hanggal segít a színész, hanem valós sze-

Dorka zeneiskolai oktatáson vesz részt, valamint hetente két délelőttöt a Fogyatékosok nappali ellátójának szandaszőlősi telephelyén tölt. – Ott megvan a nyitott hozzáállás, ami a beilleszkedést segíti. A nyári időszakban levendulazsákokat is készítettek, melyekből egyet Kálloy Molnár Péternek is ajándékozott – mesélte büszkén Mónika. A karácsonyi készülődés során sem áll messze tőlük a kézműveskedés. Egyebek mellett például pattogatott kukoricát szoktak egy fonalra fűzni, de sül mézeskalács is. Tavaly Dorka egyedül díszítette a fenyőfát. – Átmentem a szomszédba egy rövid időre, mikor hazaértem, nagy meglepetés fogadott. Dorka már nagyon izgatott volt, várta az ünnepet, ezért feldíszítette a fát – emlékezett vissza az édesanya, aki a szokásaikról is beszámolt. – Zenehallgatással, ajándékkészítéssel hangolódunk. Huszonnegyedikén ünneplőbe öltözünk, megterítjük az asztalt, megajándékozzuk egymást. Dorka mindig előre tudja mi az ajándék, becsomagolva rejtem el előle. Szereti a meglepetést, de túl nagy izgatottságot váltana ki belőle a várakozás. Idén könyv és valamilyen vígjáték kerül a fa alá – magyarázta Mónika. Hozzátéve, hogy a karácsony napjait a családdal együtt töltik, hiszen nekik is fontos ez a hagyomány. P. Pusztai Nóra

Fotó: Illés ANITA

MINDIG A gyerekek mosolya a legszebb KARÁCSONYI ajándék a nevelőszülők számára

A nevelőszülők a családtagok segítségével igyekeznek pozitív irányba terelni a nehéz sorsú gyermekek életútját

nevelőszülők biz tonságos otthont, szerető családi hátteret és törődést nyújtanak a családjukból kiemelt gyermekeknek. Élethivatásként tekint erre a feladatra a jászjákóhalmi Kapalyagné Tőkés Katalin, aki férjével jelenleg két óvodás fiúról gondoskodik. Vér szerinti gyermekeik már felnőttek, de ők is sokat segítenek. A család átme netileg támogató közeget, otthont biztosít a szüleiktől elszakadt fiúknak.

– Úgy érzem, hogy a gyermeknevelésben teljesedett ki az életem, nem is tudok más hivatást elképzelni – kezdte Kapalyagné Tőkés Katalin. – Férjemmel mindig is nagy családról álmodtunk, négy gyermekünk született. Sajnos egyiküket húszéves korában, betegségben elveszítettük. Miután felnőttek a gyerekeink, közösen elhatároztuk, hogy nevelőszülőként vállaljuk családokból kiemelt gyerekek nevelését, gondozását. Hiányzott a gyerekzsivaj a

házból – mesélte Katalin, aki nevelőszülőként a Szeged-Csanádi Egyházmegye Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató alkalmazottja. Hét évvel ezelőtt elvégezte a nevelőszülői képzést, mely során jogszabályi, egészségügyi, pedagógiai és pszichológiai ismereteket tanult. Családi házukban a lakhatási feltételek adottak voltak a gyerekek fogadásához. A szolgáltatótól minden szakmai segítséget megkap, sőt lehetőség van plusz szolgáltatásokat, például pszichológiai tanácsadást, élménypedagógiai programokat is igénybe venni. A Kapalyag család az elmúlt hat évben öt gyermeknek nyújtott átmeneti segítséget, jelenleg két óvodáskorú fiút nevelnek. – A férjem és a vér szerinti gyerekeink is támogatnak, amiben csak tudnak. Mindenki elkötelezett abban, hogy ezeknek a hátrányos helyzetű fiúknak jó körülményeket biztosítsunk, amíg velünk élnek. A sors nehéz életkezdetet jelölt ki számukra, mert családjaik különböző okok miatt nem tudnak gondoskodni róluk. Segítjük őket

abban a folyamatban, hogy idővel visszakerüljenek a vér szerinti szüleikhez hazagondozásra. Tudom, hogy ez nem minden esetben válhat valóra. Vannak, akik nem kerülnek vissza, hanem örökbefogadó szülőknél találnak új otthonra – beszélt hivatásáról a családanya. A gyermekszereteten túl mi szükséges még ehhez a hivatáshoz? – kérdeztük. – Elsősorban nagyon erős belső elhivatottság. Szívből érezze a nevelőszülő, hogy pozitív irányba szeretné terelni a nehéz helyzetbe született, lelkileg sérült gyerekek életútját. Nekik leginkább gondoskodó szeretetre van szükségük. Persze erő és kitartás szintén nélkülözhetetlen, hiszen számos problémával nézünk szembe. Ezt az erőt a gyerekek adják, mosolyuk és szeretetük lelkileg felemelő – vélekedett Kapalyagné Katalin. Elmondta, hogy érzelmileg az egyik legnehezebb feladat, amikor el kell engedni a gyerekeket, akik a náluk töltött idő alatt családtagokká váltak. – Ilyenkor természetesen felmerül bennünk a kérdés, vajon

mi lesz velük, hogy alakul a sorsuk, hallunk-e még róluk. Szerencsés esetben tudjuk követni életútjukat. Ilyen például az egyik nálunk nevelkedett kislány, akinek az édesapjával tartjuk a kapcsolatot, miután a gyermek hazakerült. Szívet melengető, amikor fényképeket küld a lányáról és tudjuk, hogy jól van. A gyerekeket és magunkat is mindig tudatosan felkészítjük az elválásra – osztotta meg tapasztalatait. Miközben Katalinnal beszélgettünk, a két fiú vidáman játszott a színes rajzokkal díszített szobában. Persze nem mindig „szent a béke”, időként összevesznek egyegy játékon. Napjaik változatosan telnek, a helyi óvodába járnak. Otthon pedig családi körben szeretnek játszani, imádják a háziállatokat és a meséket. A járvány miatt kialakult rendkívüli helyzetben ez a karácsony más lesz, mint az eddigiek, de a család apraja-nagyja már nagyon várja a közös készülődést, a meghitt ünnepet. Illés Anita

Az emberi összefogás tette számukra IGAZÁN feledhetetlenné az idei esztendőt

z a történet egy olyan családról szól, ahol az összetartozás és a szeretet rendhagyó módon van jelen a közös ségben. Ádám Attila 2014 tavaszán született bélel záródással. Öt hónapos korában sorozatos rosszul létek után újra kórházba került, mindezeket köve tően vérmérgezést kapott. A család arra szervezett gyűjtést, hogy Ati kijusson egy németországi klinikára, ahol modern vizsgálatokkal segíthetik a kisfiú fejlődé sét. Az idei év rengeteg új lehetőséget kínált a szolno ki Ádám család számára.

és hiszünk benne, hogy az ő képességeihez mérten egy önmagát ellátni tudó felnőtt ember lesz belőle.

Áginak nagyon sokat segít lánya, aki imádja testvérét. Egy igazi kis tyúkanyó szerepet tölt be a család életében. Mindig mondja édesanyjának, hogy csodák léteznek és jelen vannak, csak hinnünk kell bennük. Ági testvére pedig furgonnal járja az országot, így nagyon sokat tud segíteni Atiék számára például a kupakok összegyűjtésében is. Valamint ott vannak a nagyszülők,

Beküldött fotó

– Hálás vagyok minden jóakarónknak a sok segítségért, és nagyon jó látni, hogy az emberek így ös�sze tudnak fogni egy közös cél érdekében – mondja Kiss Ágnes, Ádám Attila édesanyja. – A segítőinknek köszönhetjük, hogy kijutottunk Németországba és hogy olyan fejlesztéseket tudunk biztosítani Ati számára, amit mi nem engedhetnénk meg magunknak. Mindazt a jót, amit kaptunk az emberektől, annak is köszönhetjük, hogy nem adtuk fel és mertünk segítséget kérni. Éppen ezért, amikor hasonló sorsú szülőkkel találkozom és tanácsot kérnek, mindig azt mondom, hogy igen is álljanak ki, vállalják fel a helyzetüket, és kérjenek segítséget, hiszen nagyon sok jó ember van a világban. Mi vagyunk rá a példa, hogy ha az emberek szeretnének, tudnak segíteni. Az Ádám család szívesen sétál a természetben, gyakran tesznek rövidebb túrákat a friss levegőn

akiket folyamatosan mozgósíthatnak, ha segítségre van szükségük. – A családunk nélkül nem menne ez az egész, ők adnak erőt számunkra – említette Ági. – A testvérem és Réka képviselik a legpozitívabb oldalát ennek a kis közösségnek. Édesanyám pedig szinte már minden egyes rezdülését ismeri Atinak. Így

hát mindig nagyon örül, amikor találkozhatunk és nagyokat beszélgethetünk. Szerencsénk van Attilával, hiszen imádja az embereket, és megérzi, hogy kihez mehet oda és kihez nem. Az orvosunk is mindig azt mondja, olyan jó látni, hogy ennyire boldog az ő kis világában. Mi mindig bizakodóak vagyunk a jövőt illetően

Kiss Ágnes családjában van egy hagyomány, miszerint, ha a lány gyermek megházasodik, onnantól kezdve a szentestét minden évben a szűk rokonság náluk tölti. Így volt, amikor édesanyja is megházasodott, most pedig Ági vette át ezt a szerepet. Ilyenkor összegyűlnek a dédszülők, nagymamák, a testvérek és együtt ünnepelnek, nagy lakomát csapva. – A karácsonyi készülődések közepette mindig izgatottak vagyunk – meséli Ági. – A gyerekeket igyekszünk hasznos ajándékokkal meglepni. Réka minden évben írni szokott a Jézuskának. Bár, ezt halkan jegyzem meg, tavaly észrevette a garázsban a csomagolópapírt, így elkezdett gyanakodni. Úgyhogy idén hajnalban felkelünk, hogy biztosan ne vegye észre, mire készülünk. A kislányommal ketten szoktuk díszíteni a fát december huszonharmadikán, ez amolyan közös program így kettőnknek. Másnap kora délután tartjuk a karácsonyi ebédet és utána nem sokkal bontják ki a gyerekek az ajándékokat. Ati kedvence a karácsonyfa, egyszerűen imádja a gömböket és nagyon tetszenek neki a világító díszek is, mindig nézi és csodálja őket. Éppen ezért olyan helyre szoktuk tenni, hogy el tudja érni minden darabját. Szenteste a vacsora nálunk nem feltétlenül követi a hagyományokat, mindig van finom leves és pörkölt, valamint egy harmadik-féle étel, amit az ünnepek előtt pár nappal kitalálunk. A családi összejövetelek többi napján a nagymamákhoz és a rokonokhoz járunk vendégségbe. A nagyszülőknél mindig a megszokott ételek várnak minket; halászlé, töltött káposzta és bejgli. Atinak nagyon jó étvágya van szerencsére, bár a kedvence úgy hiszem, akkor is a bundás kenyér és a virsli marad. Ezt abszolút Köllő Judit meg tudom érteni.

A zene, az ének szeretetÉT alapvető értéknek tekintik a kormány család tagjai

inte az egész éle te a zenéről szól a szolnoki Kor mány családnak, hiszen az édesapán kívül a négyből három gyermek is több hangszeren ját szik, népdalokat énekel és számtalan sikert értek már el. Ha a húrok közé csapnak, a szomszédok is csatlakoz nak, így rögtön egy kis buli kerekedik.

Roland szakmája villanyszerelő, de 38 éves kora ellenére már túl van több agyi és szívinfarktuson, így nem tud dolgozni, csak a kézügyességére támaszkodhat. Jelenleg hangszerkészítéssel foglalkozik, és mellette zenél is. – Ezt a szakmát 15 évvel ezelőtt egy bácsitól tanultam, aki most 94 éves, és vonós hangszereket készítek, például hegedűt, brácsát – fejti ki Roland. – A családomban elég nagy a zene kultusza, hiszen

Beküldött fotó

Tizennégy évvel ezelőtt, április elsején fogadott egymásnak örök hűséget Kormány Roland és felesége. Rimóczi Andrea akkor már két gyermek, a most 25 éves Dávid és a 18 éves Henrietta édesanyja volt, majd megszülettek közös fiaik: Gergő és Alex. Roland és Andrea nagyon büszkék a gyermekeikre, hiszen mindegyikük sikeres és tehetséges. – Dávid a tanulmányaiban eredményes, fel is vették a Varga Katalin Gimnázium Arany János Tehetséggondozó Programjába. Most pedig a Budapesti Gazdasági Egyetem kereskedelem és marketing szakán tanul – néz büszkén fiára Andrea. – A többiek zenében és néptáncban jeleskednek, de ezt az apjuktól örökölték. Én idegen nyelvű gyors- és gépírói végzettséget szereztem az érettségim mellé, de jelenleg egy takarítócégnél dolgozom. Csoportvezető voltam, de tavasszal, amikor elért minket a járvány, nekem is be kellett állnom takarítani – árulja el Andrea.

– Gergő énekelt a Béres Gyógyszergyár bővítésekor megrendezett ünnepségen is, ahol találkozott Orbán Viktorral. A miniszterelnök meg is dicsérte, annyira tetszett neki, és közös fotó is készült róluk – mutatja a képet az édesanya. – Gergő és Bence a Fölszállott a páva tehetségkutató versenyen is indult, de sajnos kiestek, mielőtt bekerültek volna a tévébe. Egyik szilveszterkor viszont ők énekelték a székely himnuszt a Duna tv-n – fűzi hozzá.

Karácsonykor is szívesen együtt zenél és énekel a család, ilyenkor régi, autentikus dalok csendülnek fel

a nagybátyáim a világhírű Rajkó Zenekarban is játszottak. Én édesapámtól tanultam gitározni, de a szandaszőlősi általános iskolában kezdtem el zenélni. Itt Juhászné Antal Gabriella ötlete volt, hogy kell egy ütőgardonos, aki én lettem – nevet Roland, aki 14 éves kora óta tagja a Sodrás Népzenei Kisegyüttesnek, amiben brácsán játszik. A fél világot bejárta a szandai suli jóvoltából, ugyanis a zenekaruk kísérte a néptáncosokat. Emellett a Szakajtó Szolnoki Népzenei Műhely énekes csoportját is ők kísérik. Roland, mint mondja, nagybőgőn, gitáron, ütőgardonon és brácsán akkor is játszik, ha álmából felkeltik. Cimbalmozni most tanul, hegedűn pedig kisebb bulikon eljátszik pár dalt, de van otthon egy templomi orgona is. Ezt csak kedvtelésből szokta megszólaltatni, például amikor együtt zenél a család, ugyanis nemcsak Roland a sokoldalú tehetség, de a gyerekek is. Mindhárman a szandai suliba jártak, és őket is Juhászné Antal Gabriella indította el a pályán, aki még most is segít a gyerekeknek, egyengeti az útjukat. – Már pici korukban is hordtam Henit, Gergőt és Alexet fellépésekre. Amíg zenéltem, táncoltak vagy

énekeltek, és ha elfáradtak, a nagykabátomon aludtak – emlékszik vissza Roland. – Soha nem hagytam ki őket semmiből. Volt olyan fellépésünk is, hogy nem bírták ki a gyerekek, Alex és Gergő feljöttek a színpadra a koncert közepén, és beleénekeltek. Amikor kaptak mikrofont, megfogták a két lábam, és onnan énekeltek – idézi fel a szép emlékeket az édesapa. A 14 éves Gergő népdaléneklésben jeleskedik. Első fellépése negyedikes korában a Tiszán innen Dunán túl versenyen volt, amin első helyezett lett, majd sorban jöttek a kiemelt aranyak, díszoklevelek. Farkas Bencével, akivel együtt énekelnek „Kispörgők” néven, számtalan első díjat hoztak már el országos és megyei versenyekről is, de emellett többszörös Aranypáva díjasok is. Három éve pedig az I. „Jászkunsági Gyerek Vagyok” Megyei Népművészeti Szemle döntőjén nívódíjat kaptak. Gergő ezután kezdett el csellózni még a gitározás mellett, de mivel most lett elsős a középiskolában, abbahagyta, így már csak hobbi szinten zenél. Emellett néptáncol is, ami szintén számtalan oklevéllel gazdagította a már amúgy is népes gyűjteményt.

A 13 éves Alex népdalénekléssel szintén szerzett már első helyezéseket iskolán belüli versenyeken. Ő most klasszikus hegedűt tanul, abban jeleskedik, de gitározik is. Hangszerkészítő szeretne lenni vagy asztalos, de mivel főzni is tud, a szakács szakma is esélyes. Henrietta már kicsi korától kezdve néptáncol, népdaléneklésből pedig szólóban és a Rakonca Énekegyüttessel is számtalan első helyet szerzett már, de Aranypáva díjat is kapott. Jelenleg a ceglédi Patkós Irma művészeti iskola színész tagozatán végzős. – Általában éjszaka jön ránk a zenélhetnék, de szerencsére a szomszédok szeretik. Ilyenkor jönnek, hoznak sütit, összeülünk és rögtön egy kis buli kerekedik – meséli Roland. Ezek után nem meglepő, hogy karácsonykor sem marad el a közös éneklés és zenélés a Kormány családban. – Ez az ünnep nem az ajándékozásról szól, hanem arról, hogy együtt legyünk, így mindig összegyűlik a család a szüleinkkel, testvéreinkkel egy közös ebédre – mondja Andrea. – Nyilván a gyerekeknek veszünk ajándékot a lehetőségekhez képest, főzünk is hagyományos ételeket, például töltött káposztát, sütünk sütit, és karácsonyfa is van. Emellett természetesen együtt zenél és énekel a család. Ilyenkor régi, autentikus, hagyományos dalok csendülnek fel. Czakó Nóra

Beküldött fotó

Meghitté VARÁZSOLJA kapcsolatukat, hogy esténként közös beszélgetéssel zárul a nap

A szülők szerint nagycsaládban élni ma is különleges és megbecsülendő értéknek számít

égy gyermeket nevel otthonában a Kató család, amelyben különle ges szerepet játszik a zene. A szülők szerint nagycsa ládban élni ma is érték. Mi több, az egyik legnagyobb élmény a világon. Rebeka és József életük legnagyobb ajándékaként tekintenek gyermekeikre és egymásra.

– Férjem, József, Szabolcs-SzatmárBereg megyéből származik, én pedig tiszafüredi vagyok. A Zeneművészeti Főiskolán ismerkedtünk meg, ahol harsona szakon tanultunk. A diploma megszerzése után házasodtunk össze, később a Szolnoki Szimfonikusoknál kaptunk állást – kezdte családja bemutatását Katóné Donkó Rebeka. Mint mond-

ta, a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola zenetanára lett, majd pedig református hitoktatóként kezdte meg munkáját. József a Szolnoki Szimfonikusok főállású harsonaművésze.

volt jó a napjában, miért adunk hálát aznap, vagy esetleg mi volt, ami elszomorította őket. A végén egy közös imádsággal zárjuk a beszélgetést – fűzte hozzá.

Rebeka és József négy gyermek boldog szülei. Nóra tizenöt, Tamás tizenhárom, Lilla tíz-, míg Eszter hároméves. A házaspár vallja, hogy manapság is érdemes nagycsaládban gondolkodni, a többszörös gyermekáldás ugyanis szerintük a legnagyobb öröm a világon. – Amikor összeházasodtunk, nem gondoltuk volna, hogy egyszer ilyen sokan leszünk. Úgy tekintünk a gyermekeinkre, mint Istentől kapott ajándékokra – fogalmazott az édesanya. – Minden este összejövünk a nappalinkban, és beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy kinek mi

Rebeka ezután arról számolt be, nagylányuk, Nóri az idegen nyelvek és a humán tárgyak területén jeleskedik, Tamás is jó tanuló és a labdarúgásban tehetséges, Lilla pedig a zeneiskolában szárnyal, de a tanulmányi versenyeken is szépen szerepel. A család legapróbb tagja, Eszter, szintén óriási öröm a családban. Már ügyesen beszél, mi több, szívesen énekel is. Józsefék egyúttal tágabb famíliájukat illetően is szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen szerető nagyszülők, keresztszülők veszik őket körül. – Amikor kicsik voltak a gyerekek, még csodálkozva hallgatták

az otthoni harsonázásomat. Utána viszont már hozzászoktak, hogy idehaza készülök, s hogy olykor viszontlátnak a televízióban, a koncerteken... – vette át a szót a családapa. József szerint fontos, hogy gyermekeik olyan zenei műsorokon, előadásokon vegyenek részt, melyek jellemzően az ő korosztályuknak szólnak. Katóék a megyeszékhely református gyülekezetének aktív tagjai. Ahogyan ők fogalmaznak, a szolnoki egyházközségre „második otthonukként” tekintenek. Ami pedig szabadidejük felhőtlen eltöltését illeti, nyaranta előszeretettel választják a Balatont és mártóznak meg a magyar tengerben. Szolnokon pedig mindig szívesen sétálnak a Széchenyi parkerdőben vagy a Zagyva-parton. Hartai Gergely

Ünneppé tesz minden napot, amikor együtt ülHETik körbe az asztalt

– Gyerekkoromtól kezdve ez a család volt az álmom. Mindez csodálatosan megvalósult a két gyermekemmel. Mi egy speciális helyzetben lévő család vagyunk Tomi miatt, viszont minden nehézségével együtt gazdagít minket – mondta Kata. Tomi fejlesztő iskolába jár, a szolnoki Liget úti EGYMI-be. Most otthon tanul édesanyjával a járványhelyzet miatt. Mindennap kapják a feladatokat, aminek a megvalósulását videón keresztül mutatják be a pedagógusoknak. – Szabadidőmben szoktam gyúrni, focizni, hintázni, biciklizni és sokat sétálunk a friss levegőn, ha süt a nap, amit nagyon szeretek. Sokat játszunk és beszélgetünk egymással – fejtette ki mosolyogva a fiú. Katának nagyon sokat segít lánya, Dia, aki pár éve Budapestre költözött tanulmányai miatt. A fiatal tehetség a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán végzett, és tanulmányai során egy félévet Írországban töltött. – Közöttünk nagyon kevés a korkülönbség, együtt nőttünk fel, egymást tanítva – meséli Dia. – Az elmúlt pár évben nagyon megváltozott minden, én felkerültem a fővárosba tanulni, majd ott kezdtem el dolgozni, így sajnos a legtöbb napot nem mellettük töltöm. Ritkán járok haza, különösen ebben az évben, most viszont, hogy itthon vagyok egy pár napot, tudok segíteni. Míg mi Tomival játszunk és tanulunk, addig anya tud festeni és kézműveskedni. Próbálok motiváló erőt is nyújtani, hogy ezeket ne adja fel. Szeretnénk mindketten tehermentesíteni őt, hogy többet foglalkozzon az alkotásaival is.

Beküldött fotó

eltétel nélküli szeretet, bizton ság, figyelem és törődés. Talán ezek lehetnek a kulcsszavak. Tagadhatatlan, hogy a családnak különleges szerepe van életünkben. Főleg egy olyan közösségben, ahol egy gyermek egész életében a szülei által nyújtott biztonságra szorul. Tóvizi Kata családja sem kivétel ez alól. Galambosi Tamás 1996-ban született Down-szind rómásként. Ez egy genetikai rendelle nesség, ami azt jelenti, hogy a sejtek ben negyvenhat helyett negyvenhét kromoszóma található. Kata családja a genetikai vizsgálat során azt a tájé koztatást kapta, hogy a fogantatás pillanatában egy kromoszóma-baleset történt.

A szeretet ünnepére mindig együtt készülnek a család tagjai

A fiatalok édesanyja ugyanis régóta kézműveskedik. Saját motívumú vázákat, csészéket és álarcokat fest. – Tomi megszületésével megkaptam azt a lehetőséget, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Mindezt a gyerekeimnek köszönhetem. Az én életemben a legfontosabb ez a család, ha itt nyugalom és rend van, akkor az valamilyen szinten védelmet nyújt a külvilág ellen. Nekem is nagyon sok erőt adnak a gyökereim, és úgy szerettem volna nevelni a gyerekeket is, hogy mindig tudják, ez egy stabil közösség az életükben. Amennyire én elfogadó vagyok a gyerekemmel, annyira elfogadóak a többiek is. Ha misztikum, szégyen és rossz érzés nélkül, őszintén beszél az ember, akkor mernek kérdezni. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy míg Tomi kicsi volt, az anyukák mondták, olyan jó, hogy velünk lehet közvetlenül beszélgetni ezekről a dolgokról. Szerintem a sérült gyereket nevelő szülőnél elsősorban a gondviselőt kell támogatni abban, hogy ő teljesen el tudja fogadni a helyzetet – folytatta az édesanyja. – Több gyerekkori ismerősünk, akikkel játszottunk és együtt tanultunk meg biciklizni visszajelezte, hogy Tomi a gyerekkoruknak a része volt, az ő személyiségükre is nagy hatással lett. Így ha találkoznak egy Down-szindrómás emberrel, mindig ő jut róla eszükbe. Mindez köszönhető anyának, aki élteti a családot, ő az, akitől megtanulhattuk, hogy mindez miként működik és mit is jelent. Úgy gondolom, ha az embernek van egy olyan szerető és figyelmes anyukája, mint nekünk is, annál fontosabb nem is kell. Ha gyerekkorától kezd-

ve egy ilyen példát lát valaki, akarva akaratlanul is megtanulja, hogy mennyire fontos szeretni egymást, figyelni a szeretteinkre és a másik életének a részévé válni. Megtanultunk a másik életében mindig jelen lenni, még ha több ezer kilométerre is vagyunk. Nem telik el úgy nap, hogy ne tudnánk egymásról – meséli Diána. – Egy pillanat – szólt közbe Tomi. – Kimaradt a szeretet – kacagott. – Így van! Anyukaként mindig ott kell lenni a háttérben, hogy ha szükség van rám – tette hozzá Kata. – Másrészt hagyni kell szabadon szárnyalni őket. Fontosnak tartom a családunkban azt, hogy jelen van az a kis meleg tűzhely, ahol nincsenek elvárások és bizalommal várnak. – Szerintem ez a legjobb a mi családunkban, hogy anya megtanított minket arra, miként fejezzük ki egymás felé a szeretetünket – folytatta Dia. A mindig mosolygós huszonnégy éves fiú szinte egész évben a karácsonyt várja, ez az egyik kedvenc ünnepe. Az egész család legkedvesebb programja, amikor végre egy nagy asztal köré ülve mézeskalácsot süthetnek és díszíthetnek együtt. – Nálunk az ünnepek a régi hagyományok szerint zajlottak. Mindig ki kellett készíteni a csizmákat a Mikulásnak, és a Jézuska hozta az ajándékokat karácsonykor. Volt egy szép fehér asztalterítőnk, amit a karácsonyfa alá tettünk, és a gyerekek dönthették el, hová hozza a Jézuska az ajándékokat. Amióta felnőttek, együtt szoktuk díszíteni a fát és közösen várjuk a karácsonyt – idézte fel Kata. Köllő Judit

NAGYON MozgalmasAN TELIK az életük, ebben a családban mindenki állandó edzésben van

árom sportoló kamasszal örök harc az élet. A szolnoki Sándor család folyamatosan edzés ben van. A gyerekek élete a tanulás és sporttevékenységek terén pörög turbó fokozaton, a szülők pedig a családi élet, a munka, a boldogulás körforgásában igyekeznek maximá lisan teljesíteni. Nem egyszerű, de az egymás iránt érzett szeretet és tisztelet segíti őket a mindennapokban.

Lili két és fél éve kajakozik a Szolnoki Sportiskolában. Több sportot is kipróbált, úgy néz ki, hogy ez az igazi szerelem számára. Kitartó és céltudatos, már idősebb gyerekekkel is edz. – Egész évben egyedül biciklivel járt sportolni, nyáron kétszer volt edzése naponta, így négyszer megtette a Szandaszőlős és Holt-Tisza közötti utat. Ha hozzászámoljuk az edzéseken leevezett 10–15 kilométert, jó kis erőpróba, ugye? Büszkék vagyunk rá, hiszen jól tanult, jó a kézügyessége, a konyhában is ügyeskedik, van, amikor keres egy receptet, s elkészíti – mesélte az édesanya. Máté több mint hét éve kosárlabdázik, jelenleg a Szolnoki Olaj U18-as csapatának tagja. Az edzéseket komolyan veszi, a meccseket meg főleg. Határozott, szókimondó és erős az igazságérzete. Mindez nemcsak a sportban, hanem más területen is megmutatkozik. Általános iskolában

Beküldött fotó

Csodás a közös életük! Ami tulajdonképpen egy csodával kezdődött. – Nyolc évig vártunk a gyermekáldásra. Próbálkozások, kudarcok, lombikbeültetések, nem sikerült. Húsz éve, 2000-ben hármasikreket vártam, a szülés beindult a 24. héten, mindhárom babát elveszítettük. Az óriási lelki veszteségen túl rengeteg vizsgálat várt rám, belevágtunk egy újabb lombikprogramba. Ez sem sikerült, ekkor azt mondtam, nem csinálom tovább. Majd nemsokára teherbe estem – mesélt a megpróbáltatásokkal és szomorúsággal teli, ám csodával végződő időszakról az édesanya. Erika három gyermeknek adott életet, Levente 18, Máté 17, Lili pedig 12 esztendős. – Lili hatodik osztályos a Szandaszőlősi Általános Iskolában, Máté tizenegyedikes, a Varga Katalin Gimnáziumba matematika–angol szakra jár, Levente pedig a Széchenyi István Gimnázium sporttagozatán végzős. Az iskola mellett mindhárman sportolnak, sok az elfoglaltságuk, szívvellélekkel teszik a dolgukat. Büszkék vagyunk mindhármukra – mondta az édesanya.

szorul. Ebben a tanévben érettségizik, ám még nincs konkrét elképzelése a folytatást illetően. Egy biztos, a vízilabdát szeretné folytatni a jövőben – mondja az édesanya.

A Sándor család nagyon szeret utazni. Várják, hogy a járványveszély elmúltával újra megnyíljon a világ

több tantárgyból járt versenyekre, jó eredményei is voltak, évekig sakkozott, többször is tagja volt az országos sakkolimpián részt vevő megyei csapatnak. Amióta gimnazista, nem indul versenyeken, de komolyan veszi a tanulást. Leginkább az angol nyelv érdekli, tavaly középfokú nyelvvizsgát tett, és persze szíve csücske a kosárlabda – mesélte Erika. A legnagyobb gyermek, Levente kilenc éve vízilabdázik a Szolnoki Dózsában, illetve jelenleg a Kecskeméti Sportiskola vízilabda-szakosztályában játszik. – Nála látjuk leginkább, hogy a sok kudarc ellenére sem adja fel a sportot, megy és csinálja. Ezzel együtt ő inkább humán beállítottságú, szépen ír, jól fogalmaz. Jó az alkalmazkodóképessége, de visszahúzódó, folyamatos megerősítésre

Feladatuk tehát van bőven a gyerekeknek, de a szülők sem tétlenkednek, hiszen a feltételeket meg kell teremteni. Erika és férje, Iván egy fuvarozóvállalkozást működtetnek, ami nem is annyira egyszerű, mint gondolnánk. – Műszaki áruházakból szállítunk házhoz. Ám sajnos manapság az emberek már csak megnézik a termékeket az üzletekben, aztán interneten megrendelik. A jelenlegi járványhelyzetben ez még inkább jellemző. Így sajnos a bevételünk visszaesett, a jövő kiszámíthatatlan. Gyermekeink az önállósághoz még „kicsik”, felelősséggel tartozunk értük és közvetve az alkalmazottaink családjaikért is. Tesszük a dolgunkat, keressük a lehetőségeket, kisvállalkozásként azonban nagyon nehéz – hangsúlyozták a mindennapok nehézségeiről beszélve. – És ez csak a megélhetési rész. Sok egyéb dologgal kell „megharcolni” nap mint nap. A rohanó mindennapokban a legfontosabbra, az egymásra való odafigyelésre, a hosszú beszélgetésekre nincs elég idő. A mostani helyzet pedig még inkább bonyolítja a mindennapokat. Karantén idején nehéz volt elfogadni az edzések, meccsek elmaradását, hiszen ez épp azt a pluszt vette el a gyerekektől, amiért napról napra dolgoznak. Mi, szülők pedig a szurkolás élményét veszítettük el. Most újra aggódunk a gyerekekért, magunkért és persze a nagyszülőkért. Mivel teszünk jót? Ha nem megyünk hozzájuk, s óvjuk őket, vagy ha megyünk és segítünk nekik? Nehéz időszak – mondta Erika, aki családjával együtt reméli, mielőbb véget ér ez a helyzet, s újra „pöröghetnek a napok”. Aztán pihenésképpen újra kirándulhatnak, eljuthatnak Kismarosra, a már jól ismert erdei házikóba, s annak környékén túrázhatnak, gombászhatnak, s a kert végén lévő patak partján a vadakat figyelhetik. Számukra ez a kikapcsolódás. És az, ha a családi segítséggel épített házukban társasjátékoznak, a kertet csinosítják, és jókat főznek ott. A Sándor család egyébként tagja a Nagycsaládosok Országos Egyesületének is, amely tavaly szépirodalmi pályázatot hirdetett Küzdelem a gyermekért – Élettörténetek a meddőségről címmel. – Saját történetünket megírva, ötven pályázó közül második helyezett lettem, amire azért is büszke vagyok, mert a zsűriben ott volt Schaffer Erzsébet is, aki az egyik kedvenc íróm – mesélte Erika. Rimóczi Ágnes

A nyolcgyermekes család tagjai úgy érzik, Istentől kapták az erőt és a lehetőséget

– Sorsunk útján nincsenek véletlen találkozások. Férjével egy mély krízishelyzetben találtak egymásra. Mesélne erről? – Történetünk hasonlít „A muzsika hangja”-ban szereplő Trapp családéra. A férjem ugyanis 2016-ban rákban elveszítette a feleségét, a gyermekek pedig az édesanyjukat. Péter ott maradt özvegyen nyolc gyermekkel, a legkisebb akkor tizenhat hónapos volt. Ismertem őket, jó barátságban voltunk, két lánynak a keresztanyja is vagyok, a gyász idején sok mindenben segítettem is őket. Nagyon meglepett, amikor Péter egyszer azzal állt elő, hogy nem akarok-e a felesége lenni. Így indult az udvarlás, ahonnan elég rögös út vezetett a 2018. április 14-i házasságkötésig. Én addig egyedülálló voltam, ráadásul egyke, féltem a feladattól, tartottam a rám váró nehézségektől. Bár kezdettől tudtam, hogy ez az Isten akarata, és amit Ő akar, azt nem lehet elkerülni. A gyerekek számára sem volt könnyű ez a helyzet. Az édesanya elvesztése, a gyász feldolgozása nem volt egyszerű számukra. Azok a kisfiúk és kislányok, akik addig szerettek, most nehezteltek rám. Nem akartak elköltözni, otthagyni Jászboldogházát, ahol addig éltek, nem akartak nevelőanyát, nem akarták az édesapjukat más nővel látni.

vannak, minden napra jut egy-egy ötös, jó versenyeredmény, néptáncos vagy zeneiskolás fellépés, iskolai dicséret. Jó érzés látni, ahogy fejlődnek, növekednek testben és lélekben.

Beküldött fotó

gyszerre megrázó és lelkileg felemelő Mi hályiné Birkás Terézia és férje, Mihályi Péter egymásra találása. Isten által egyengetett útjuk egy nagyon nehéz élethelyzet ben, gyászfolyamatban forrt össze. Nyolc gyerme ket nevelnek, s úgy érzik, hogy az évek során igazi családdá kovácsolódtak. Sok gyerek, sok gond, de sok öröm is. Isten nélkül semmire sem lennének ké pesek – vallják. A család tör ténetéről, mindennapjairól Teréziával beszélgettünk.

A Mihályi család tagjainak minden nap sok örömet tartogat

A férjemnek sem volt könnyű meggyászolni a feleségét, egyedül ellátni a nyolc gyereket, közben udvarolni nekem, de azt gondolom, a hite átsegítette ezen a nehéz időszakon. Úgy érzem, hogy az évek során igazi családdá kovácsolódtunk. Életem legjobb döntésének tartom ezt a házasságot, rengeteg szeretetet kapok a férjemtől és a gyerekektől, akik közül a legnagyobb tizenhét éves, a legkisebb pedig hat lesz decemberben. A két nagylány és három fiú a Jászapáti Gróf Széchenyi István Katolikus Középiskolában tanul, egy fiú negyedikes, egy kislány másodikos a Jászapáti Szent Imre Katolikus Általános Iskolában, a legkisebb fiú pedig nagycsoportos óvodás. – Mi adott és ad önöknek erőt a mindennapokban? – Minden napnak megvan a maga öröme és a maga nehézsége. Jó hallani, amikor azt mondja a kisfiú, hogy szeretlek, amikor a kislány megpuszil, amikor a fiúk nekem számolnak be egy-egy iskolai élményükről, vagy a nagylányok tőlem kérnek tanácsot. Persze ott van a másik oldal is, a testvérharcok, a lustaság, a szófogadatlanság, a csúfolódás, amit nem mindig könnyű kezelni. Az erőt a Jó Istentől kapjuk. A reggelt mindig a napi evangélium meghallgatásával indítjuk.

Van, aki még alszik, vagy ébredezik alatta, van, aki le is marad róla, de Isten igéje mégis átszövi a házat és a benne élőket. Esténként pedig közösen imádkozzuk az Irgalmasság Rózsafüzérét a nappaliban. A kicsik közül néhányan közben elalszanak, de az öt tizedet így is mindig másmás személy imádkozza elő. Hiszünk az ima erejében, és abban, hogy Isten nélkül semmire nem lennénk képesek. – Nem lehet könnyű összehangolni a gyerekek igényeit, programjait. – A legnagyobb problémát az időpontok betartása jelenti. Reggel odaérni az iskolába, vasárnap a szentmisére vagy bármelyik más programra. Ahhoz, hogy időben elkészüljünk, sok mindenre kell figyelni: legyen rendben a ruha, a cipő, a könyv, a tolltartó, a házi feladat. Szerencsére elég önállóak, a nagyobbak már maguknak intézik az ügyeiket, a programjaikat. Azért van egy határidőnaplónk is, ahová mindent írunk. – A család a boldogság, öröm forrása. Hogyan élik ezt meg? – A mondás szerint: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, a férjem ezt kiegészítette a következőképpen: sok gyerek, sok gond, de sok öröm is. Hála istennek jó képességű, szorgalmas gyermekeink

– A Jászapáti Szent Imre Katolikus Általános Iskola igazgatóhelyetteseként is helytáll. Összeegyeztethető a család és a munkahelyi vezetői szerep? – Amikor összeházasodtunk, a férjem gyermeknevelési támogatáson volt a gyerekekkel, én pedig dolgoztam a katolikus iskolában. Úgy döntöttünk jó, ha ezen nem változtatunk. A gyerekek akkor még jobban kötődtek az édesapjukhoz, mint hozzám. Ha akkor elment volna dolgozni, akkor kevés időt tudott volna velük tölteni. A mai napig ő viszi őket iskolába, bevásárol, takarít, mosogat, intézi a ház körüli teendőket, gondozza a kertet, javítgatja a házat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szívesen lennék én is otthon, de valakinek dolgozni is kell. Szeretem is az iskolát, a kollégákat, a gyerekeket, fontos számomra az intézmény katolikussá tétele. – Közeleg az advent, a várakozás időszaka. Hogyan hangolódnak majd az ünnepre? – Katolikus család révén leginkább lelkileg próbálunk készülni. Az egész család el fogja végezni a szentgyónását. A gyerekek közül a nagyobbak már a korábbi években is jártak a hajnali szentmisékre, remélem, ez az idén is így lesz. Már emlegetik, hogy mit kérnek a Jézuskától, majd kiderül, hogy ezekből mi érkezik meg. A fát együtt szoktuk feldíszíteni, mézeskalácsot is közösen sütünk, több adagot is, hiszen valahogy mindig eltűnnek az elkészült sütemények. Karácsonyi ebédre meg szoktuk hívni a mamákat is, bár az idén ezen el kell gondolkodnunk a járványügyi intézkedések miatt bevezetett családi összejövetelekre vonatkozó tízfős létszámstop miatt. Illés Anita

KereSS minKet

      

ha karriert vagy brandet építenél ha vállalkozást indítanál ha vállalkozásodban új szintre lépnél ha képzést, tréninget szeretnél a munkatársaknak ha a szervezeti változásokat sikerrel menedzselnéd ha komplex szervezetfejlesztésben gondolkodsz ha professzionális módon kívánod vezetni a csapatodat

B R A N D AT T I V Á L L A L K O Z Ó - É S V E Z E T Ő K É P Z Ő K Ö Z P O N T T: +36-20/958-3176 | E: info@brandatti.hu | H: brandatti.hu

VÁRADY TÜZÉP Mi nem csak a sódert nyomjuk! 5000 Szolnok, Thököly út 77/b | Email: info@varadytuzep.hu www.varadytuzep.hu | Tel.: 56/343-818

HIRDETÉSEK

KAPHATÓ A

CSALÁDOK SZAKÁCSKÖNYVE LEGÚJABB VÁLOGATÁS OLVASÓINK KEDVENC RECEPTJEIBŐL!

A megye kedvenc szakácskönyvét keresse a kézbesítőknél és az ügyfélszolgálati irodánkban!

Szolnok, Boldog Sándor István Krt. 10.

Előfizetőinknek most 4190 Ft helyett csak

1890 Ft 26

SZOLJON.HU Része az életünknek!

szolgáltAtásAink:  Világítási terv  LED szalagok telepítése, cseréje  Gyengeáramok javítása  Tűzhely, bojler bekötés  Elektromos hálózat bővítés  Villanyóra áthelyezés  Bojler karbantartás



 Gyorsszerviz  Hibakeresés  Lámpák felszerelése  Teljes felújítás  Biztosítéktábla csere  Teljes villamos kivitelezés  Villamos tervezés

A Villanyszerelőszolnok 2014 óta kiváló szakemberekkel dolgozik, számunkra nagyon fontos a kor rekt, precíz, pontos munkavégzés elérhető, kedvező és kiszámítható árak mellett. számunkra fontos, hogy megteremtsük ügyfeleink számára az előre tervezés lehetőségét. „Ha elektromos a gondja, a Villanyszerelő szolnok megoldja!” Cégünk lakossági és ipari villanyszerelé si munkálatokat is végez! Ha Önnek is fontos a minőség, a precíz és alapos munka, valamint a rugalmas hozzáállás, keressen bizalommal! Bízom abban, hogy megkeresését követően Önt is elégedett ügyfe leink táborában tudhatjuk!



+36 (20) 615 2577 www.villanyszereloszolnok.hu

56/788-888 56/799-999

HIRDETÉSEK

Családok fókuszban

Articles inside

nAgyOn mOzgALmASAn teLiK Az éLetüK, ebben A CSALÁDbAn minDenKi ÁLLAnDó eDzéSben vAn

ünnePPé teSz minDen nAPOt, AmiKOr együtt üLHetiK KÖrbe Az ASztALt

megHitté vArÁzSOLJA KAPCSOLAtuKAt, HOgy eSténKént KÖzÖS beSzéLgetéSSeL zÁruL A nAP

egyiK LegFőbb értéKüKre, A SOKOLDALúSÁgrA éPítiK Az éLetüKet

Az emberi ÖSSzeFOgÁS tette SzÁmuKrA igAzÁn FeLeDHetetLenné Az iDei eSztenDőt

SzínéSzKeDéSSeL, SzituÁCióS JÁtéKOKKAL teLneK A tizenHAt éveS DOrKA minDennAPJAi

APA-FiA éS AnyA-LÁnyA PrOgrAmOKKAL iS SzíneSítiK A KÖzÖSen tÖLtÖtt SzAbADiDőt

A zene, Az éneK Szeretetét ALAPvető értéKneK teKintiK A KOrmÁny CSALÁD tAgJAi

egymÁSbóL merítiK Az erőt A CSALÁD tAgJAi

minDig A gyereKeK mOSOLyA A LegSzebb KArÁCSOnyi AJÁnDéK A neveLőSzüLőK SzÁmÁrA

SzenteStén Az iStentiSzteLet utÁn együtt inDuLnAK HAzA, A vACSOrÁnÁL Heten üLiK KÖrbe Az ASztALt

KÖzÖS éLetüKben SzéP éS nemeS KüLDetéSneK érziK egymÁSt tÁmOgAtni éS biztAtni

egy FOLytOn nyüzSgő mezőtúri tAnyÁn tALÁLtÁK meg mAguKnAK A nyugALOm Szigetét

A LégrÁDi CSALÁDOt minDig A Hit éS A Szeretet Segíti Át A minDennAPOK neHézSégein

Szerényen, De nAgy nAgy Szeretetben éL tiSzAJenői OttHOnÁbAn A méSzÁrOS CSALÁD

PAnnÁCSKA, AvAgy A SOrS FintOrA

egy teLJeS CSALÁDOt KAPOtt AJÁnDéKbA mirA

nAgyKÖrŰben éL CSALÁDJÁvAL A viLÁgbAJnOK