2012. október 30.
Kiegyensúlyozott tájékoztatás az EP plenáris üléséről.
Kedves Olvasó, a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg azt a rendszeres napirendi pontot az EP-ben, amikor a Tanács elnöke ismerteti a plénummal a legutóbbi európai csúcs eredményeit. A várakozás okául szolgált, hogy Európa történetének legmélyebb pénzügyigazdasági (ennek következtében szükségesen politikai) integrációjára, az EU eddigi legnagyobb reformjára készül, így minden szónak, hangsúlynak tétje van. Hangos vita kerekedett aztán abból, hogy ki-ki vérmérséklete szerint elégedett-e az ott történtekkel, gyorsítaná, mélyítené a folyamatot, vagy épp óvatosabbra fogná a galoppot. A Tanács és a Bizottság által menedzselt, az egyre elhúzódó és egyre több tagállam stabilitását fenyegető válság hatására életre hívott csomag minimumprogramja, hogy az egységes európai bankfelügyelettel és a közös bankmentő alappal létrejön az egységes európai banki szabályozás, tulajdonképpen az egységes bankrendszer. A folyamat itt azonban nem áll meg. Ezt követheti a
költségvetési politikák koordinációja és felügyelete (értsd: betartatása), a gazdaságpolitika koordinációja végül a nemzeti hatáskörök egy jókora adagjának átruházása az európai fórumoknak. (Csak mellesleg jegyzem meg: ez pontosan ugyanaz, amit kicsiben a kormány a napokban tesz az 1900 hazai önkormányzattal, amikor átvállalja a hiteleiket, cserébe meg is csonkítja jogosítványaikat!) Időzzünk el most egy pillanatra azon, hogy ennek a sztorinak milyen magyarországi következményei vannak, és hogyan is áll a magyar kormány ehhez a folyamathoz. Ismerjük Orbán Viktor álláspontját, hiszen a német kancellárral folytatott találkozó után elmondta, Magyarország nem gördít akadályt a folyamat elé, de mi, magyarok nem kívánunk csatlakozni az Unió fejlődő, stabil magját alkotó államokhoz. Folytatás a következő oldalon