Hírmozaik Strasbourgból

Kedves Barátom, Vérre menő versenyt rendezett nemrég egy amerikai tv-csatorna: a kérdés az volt, melyik a hűségesebb, alkalmazkodóbb, hízelkedőbb, szeretetteljesebb, kedvesebb háziállat: a kutya vagy a macska. Annyi kiderült, hogy a kutyák jobban hazavárják a gazdájukat, de legalábbis látványosabban örülnek. Úgy is fogalmazhatnánk, első osztályú a kommunikációjuk. A cicák ellenben egykedvű nyugalommal fogadják a hazatérő gazdit, s azzal sem törődnek, ha ez neki rosszul esik. Ha nem tetszik, hát legfeljebb majd kicsit többet dorombolunk neki, s hagyjuk, hogy többet simogasson. Ugyanakkor, ha egy kutyának vagy egy macskának kellett választani a gazdájuk és egy ínycsiklandozó falatokat kínáló idegen között, akkor az ebek egy pillanat alatt váltak hűtlen kutyává, míg a cicákat nem lehetett holmi jutalomfalattal levenni egyetlen lábukról sem. Hosszan folyt a párharc, a végeredmény – talán mondanom sem kell – döntetlen lett. Mind a kettő rengeteg örömöt szerez gazdáinak, s mind a kettő sok szeretetet, figyelmet igényel.

Van, aki a cicákra esküszik, van, aki a kutyákra. Mintha csak politikusokról beszélnénk: van, aki alkalmazkodóbb, jobb a PR-ja, nagyobbakat sétál az érvrendszerek között, s vigyázni kell, mert képes az ellenfél szókészletét és szavazóit is megkívánni. Mások pedig szebben dorombolnak, mindig tudják, mitől gyengül el a választó, s hol adják a legjobb falatokat, s nincs az a képtelenség, amihez ne alkalmazkodnának.

Az élet persze zordabb, mint az amerikai kisállat-műsor: a politika világában ritka a döntetlen. Vagy az egyik, vagy a másik győz. Ilyenkor itt is van némi ugatás és esetenként doromb-szünet. Ideális eset a kompromisszum, de ehhez az kell, hogy a kutyák cica- a cicák pedig kutyanyelvet is beszéljenek. Az amerikai kísérletből egyébként kiderült: ez abszolút lehetséges, amennyiben ugyanaz a gazda. A gazda pedig a politikában is ugyanaz: a választó. S ha nem tévesztjük szem előtt a célt, hogy nekünk az ő boldogsága és komfortérzése a fontos, akkor lehetünk „cicák vagy kutyák” a választó kedvencei között, egyformán jár majd a jutalom, ami nem csak egy falat, hanem a lehetőség, hogy szolgálhatunk. Ez jutott eszembe július 5-én, a Macskák világnapján.

Az Unió és a tagállami költségvetések pénzügyi stabilitásának megteremtése mellett a növekedés beindítására is komoly források jutnak a friss európai paktum nyomán. Az európai állam- és kormányfők részvételével megrendezett, maratoni csúcson eldöntött 130 milliárdos gazdaságélénkítő csomag bizonyítja, hogy a tagállamok észbe kaptak, és letérnek végre a kizárólag a megszorításokra alapozott gazdaságpolitika útjáról.

Az uniós csúcson elhatározott bankunió, az európai pénzintézetek közös felügyelete, illetve a tagállami költségvetési politika szorosabb európai ellenőrzése egyaránt fontos lépések az integráció elmélyítése, egyúttal az európai szolidaritás kiteljesítése felé. Ügy tűnik a tagállamok végre felismerték, hogy Európában mind egy hajóban evezünk, így jelentős jogosultságokról mondtak le.

A csúcstalálkozó igazi eredményének azonban annak a kb. 130 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagról szóló ígéret megszavazását tekintem, amelytől a munkaerőpiac bővülését várja Európa. Ez az első komoly lépés azóta, hogy a Tanács több hónappal ezelőtt a zászlajára tűzte a növekedéspárti politikát.

A szellemi tulajdon védelméért elkötelezettként számomra külön öröm, hogy döntés született végül az egységes európai szabadalom kérdésében is. Ez olcsóbb, egyszerűbb és biztonságosabb szabadalmi eljárást jelent majd a cégeknek, több szabadalmat, nagyobb globális versenyképességet, ezáltal több minőségi munkahelyet hozhat Európának. Egyelőre azonban megakaszthatja a folyamatot, hogy három székhelyet szeretnének létesíteni a majdani hivatalnak, amely a Parlament szerint nem a leginkább költséghatékony megoldás.

Miután napvilágot láttak a Tanácsülés eredményei, arra figyelmeztettem a kormányt, hogy bár a tagállami költségvetéseket a jövőben szigorúbban ellenőrzi majd az Unió, a célok és eszközök meghatározása továbbra is a kormányok feladata marad. Ezért a kabinetnek olyan intézkedéseket kell kidolgoznia a jövőben, amelyek megfelelnek az uniós szinten elfogadottá vált növekedés és munkahelyteremtés politikájának, és segítenek abban, hogy a most eldöntött forrásokból hazánkba is jusson, hiszen nagyon messze járunk még a választási kampányban ígért – és égetően szükséges – egymillió új munkahely megteremtésétől.

Két szempontból is történelminek neveztem keddi hozzászólásomban az európai állam- és kormányfők múlt heti csúcstalálkozóját, hiszen a Tanács ülésén elfogadott javaslatok egyszerre építik és megosztják Európát!

A Tanácsülés politikai sikereként értékelhetjük, hogy az alapítók szellemében az Unió történelmének eddigi legradikálisabb integrációs, a tagállamok szolidaritására alapozott döntéseit sikerült meghozni, ezzel Európa továbbépítésének irányába haladnak az államok. Ugyanakkor történelmi a csúcs abból a szempontból is, hogy az alapítók szellemével ellentétben egy új, gazdasági vasfüggöny kialakítására kínál lehetőséget az a javaslatcsomag, amely kizárólag az eurózóna tagállamainak és bankjainak megmentésére koncentrál. Fájdalmas, hogy az egykor álmodott egységes Európa helyén két világ épül, ennek következmények tragikusak lehetnek.

Mindennél kritikusabbá vált tehát, hogy minden tagállam egyaránt törekedjen az eurózónába, és ne pedig eltávolodjon onnan. Az EP és a Bizottság mindenesetre elkötelezett a közösségi alapokon folyó politizálás mellett.

Felhívtam a plénum figyelmét arra, hogy a héten 80. születésnapját ünneplő Horn Gyula két hatalmas világrend árnyékában képes volt átvágni a vasfüggönyt, míg Orbán Viktor az EU vezetőinek szemet hunyásával építheti a falat Magyarország és az Unió közé. Ebben ráadásul a Tanács legfrissebb döntései még asszisztálnak is, hiszen a kormányfő értékelése szerint Magyarország győzött, az EU behódolt a magyar gazdaságpolitikának.

„Súlyos hiba lenne, ha a takarékoskodás arra sarkallná a tagállamokat, hogy a hétéves pénzügyi keretprogram utolsó, 2013-as évében spóroljanak a növekedést, a versenyképesség javítását szolgáló programokon” – érveltem az EP strasbourgi plenáris ülésén.

Az EU 2007-2013-as pénzügyi kerete utolsó éveként, a 2013. évi költségvetésnek kiemelt figyelmet kell fordítania a Parlament előző években meghatározott költségvetési prioritásainak végrehajtására. Az EP Ipari, kutatási és energiaügyi bizottságának témafelelőseként úgy vélem. meg kell akadályozni, hogy a kkv-k csökkentsék beruházásaikat, különös tekintettel a kutatás-fejlesztés területére. Emiatt elő kell segíteni a kkv-k közbeszerzésben való részvételét, valamint kiemelten kell kezelni az Európai Beruházási Bank kkv-k számára biztosított támogatásának megerősítését többek között a kockázati tőkéhez való hozzáférésük előmozdítása és egyszerűsítése révén. Maximálisan segíteni kell a projektkötvény kísérleti kezdeményezés megvalósulását, amelynek célja a magán-megtakarítások mozgósítása, és így az energia, a közlekedés és az infokommunikáció területén megvalósuló infrastrukturális projektek pénzügyi eszközeinek bővítése.

Az európai fúziós reaktor, az ITER többletköltségeinek finanszírozását úgy kell megoldani, hogy a jövő évi költségvetésből folyósított 360 millió euró ne hátráltathassa más uniós politikák sikeres megvalósítását, különös tekintettel azon politikákra, amelyek hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek, a versenyképes európai gazdaság megvalósításához.

Végül pedig meg kell találni a költségvetés azon forrásait, amelyek maximálisan finanszírozzák az EU energiával kapcsolatos kiemelt céljait. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy az Európai stratégiai energiatechnológiai terv (a SET-terv) a Parlament erre irányuló folyamatos kérése ellenére még nem kapott elegendő támogatást.

Egy percig sem szabad elfelejtenünk, hogy az uniós költségvetésben lehetőségek rejlenek olyan politikák és projektek végrehajtására, amelyeket a tagállamok önmaguk nem lennének képesek megvalósítani. Az uniós költségvetésnek ezért legfőképp olyan uniós politikákra és programokra kellene összpontosulnia, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a fenntartható növekedés újbóli beindításhoz és a jelentős társadalmi kihívásokkal foglalkoznak. Ezért kiemelten fontosnak tartom a kutatás-fejlesztésbe és az innovációba való hosszú távú befektetés jelentőségét.

Elsősorban az EU 2014-2021 közötti költségvetésének mielőbbi tető alá hozását, másodsorban a schengeni egyezmény egyes pontjainak a tagállamok által a közelmúltban történt, a polgárokat kedvezőtlenül érintő módosításainak helyreállítását várjuk a most kezdődött ciprusi uniós elnökségtől.

Az EP plenáris ülésén az elnökségi programot ismertető Dimítrisz Hrisztófiasz, Ciprus elnöke szerint mindent meg fognak tenni azért, hogy Európa szolidárisabb és hatékonyabb legyen. Az államfő szerint az utóbbi évek politizálása elhanyagolta a szociális modell megőrzését, ez pedig nagy hiba volt. Meg kell őrizni az értékeket, meg kell védeni a polgárokat, a szociális kirekesztettségnek pedig megálljt kell parancsolni – fogalmazott a politikus.

A szocialista (S&D) frakció nevében felszólaló Hannes Swoboda frakcióvezető arra figyelmeztetett, ne számítsanak könnyű elnökségre a bankválság és a gazdasági válság együttes hatásai mellett.

Különleges szabályokra, hatékony bankfelügyeletre van szükség az eurózonában.

A pénzügyi ágazatnak is hozzá kell járulnia a válság megoldásához. A költségvetés kapcsán elmondta, a kohéziós területeken valóban szükség van arra, hogy elinduljon a fejlődés. Beruházásokra és foglalkoztatásra van szükség, nem lehet csökkenteni a forrásokat – érvelt a szocialista politikus.

Az S&D frakció delegációjával nemrég Cipruson járva ismerhettem meg a hangzatos szlogenek mögötti elnökségi elképzeléseket, és üdvözlendőnek tartom, hogy Ciprus hatalmas potenciált lát a belső piacban, a gazdaság élénkítését, többek között a kkv-k helyzetének javítását is az 500 milliós európai piac előnyeinek mind teljesebb kiaknázásával képzeli el. Ugyanígy bízom abban, hogy a ciprusi elnökség sikerrel valósítja meg a hatékonyabb és fenntarthatóbb Európára, a hatékony és igazságos költségvetésre, az innovációs és energiapolitika forrásainak előteremtésére vonatkozó terveit a következő fél évben. Annál is inkább, mert az a legfontosabb, hogy a 2014-ben induló többéves pénzügyi keret fő számairól minél előbb, akár az év második felében megállapodjanak a tagállamok.

A baloldali frakció nevében arra is számítok, hogy a következő fél évben megnyugtató megoldás születik az elmúlt hetekben nagy nemzetközi vihart kavart – hírlevelem előző számában is tárgyalt – ún. schengeni-ügyben. Az ugyanis tarthatatlan, hogy a tagállamok egyhangú döntésével, a többi uniós intézmény megkerülésével átlépik az uniós jogot, és korlátozzák polgárok az Unió alapító okirataiban szabályozott alapszabadságait.

Sem a magyar olajtársaság, sem a hazai energiafogyasztók érdekeit nem szolgálja, hogy a miniszterelnök átgondolatlan bejelentései nyomán a MOL gázüzletága oda-vissza táncol a Nabucco-szerződésből. A hétvégén az ügy újabb fordulataként bejelentették, hogy a társaságnak a konzorciumban érintett leányvállalata, az FGSZ mégis részt vesz a Nabucco West elnevezésű, az eredetinél 2000 km-rel rövidebb vezetékben.

Vagy a fogyasztókat és a MOL-t is hátrányosan érintő kormányzati háttérstratégiáról, vagy – ahogy erre az elmúlt két évben már bőséggel volt példa – ötletszerű döntésekről, kapkodásról van szó Nabucco-ügyben. Bármelyik is legyen, ettől biztosan nem lesz olcsóbb a gáz a háziasszonyok számára, hiszen a fogyasztói energiaárak tartós letörése kizárólag az európai stratégiába illeszkedő, következetesen megvalósított nemzeti energiastratégia mentén lehetséges.

Mindazonáltal örvendetes, hogy a kormányzati szándék megvan a projektben való részvételre, hiszen a források évek óta hangoztatott és szükségszerű diverzifikálása, illetve az egységes európai fellépés hosszútávon kedvező alkupozícióhoz vezethet. Ugyanakkor sajnálatos, hogy ehhez az a többhónapos vesszőfutás kellett, amely a MOL pozícióit nemcsak a konzorciumban, de a tőkepiacokon is rontotta, és ártott az ország megítélésének is.

A héten tölti be nyolcvanadik születésnapját Horn Gyula, korábbi miniszterelnök, az MSZP egykori elnöke, akit ezúton köszöntök ezzel a világsajtót bejárt – és a világot megváltoztató – képpel. Azt a pillanatot láthatjuk, amikor 1989. június 27-én külügyminiszterként osztrák kollégájával, Alois Mockkal átvágják a Vasfüggönyt, ezzel megadva kezdőlökést a kétpólusú világrend felszámolásának.

MTI Fotó

50 méteres kék szövetet feszítettek ki a fehérvári fiatalok a Diáktanács sportnapján, hogy felhívják a figyelmet, arra, a tavaly elfogadott Duna Stratégia megvalósításához pénzt is kell biztosítania Európának. Európában 500 millió ember él egymás mellett. Arról már kevesebb szó esik, hogy folyónk, a Németországban a Fekete-erdőben eredő, és Bulgáriában a Fekete-tengerbe ömlő Duna mentén közel 120 millió európai polgár él. A folyó közel 3.000 kilométeres hosszából, több mint 400 kilométer Magyarország területén folyik, ebből került 50 méter Fehérvárra.

Azt mondják, hogy a Rajna folyó az EU alapításának, a Duna az Unió bővítésének a szimbóluma.

Nekünk, magyaroknak tehát duplán fontos. Ne hagyjuk, hogy az értékei veszendőbe menjenek. A hamarosan induló kampányról ezeken a hasábokon is hírt adunk majd!