Gönczi Ferenc: Muraköz és népe (reprint kiadvány)

MURAKÖZ ÉS

NÉPE IRTA

GÖNCZI FERENCZ

reprint kiadvány

IRTA

GÖNCZI FERENCZ

ÁRA 2 FORINT

–

MINDEN JOG FENNTARTVA

–

BUDAPEST BORUTH E. KÖNYVNYOMDÁJA, MOZSÁR-UTCZA 8. SZ.

1895.

G Ö N C Z I F E R E N C M U R A K Ö Z É S N É P E C Í M Ű K Ö N Y V É N E K R E P R I N T K I A D Á S A E L É A Zalai Falvakért Egyesület 1990 óta munkálkodik a Zala megyei települések, közösségek és tenni akaró emberek együttműködésében azon, hogy a vidék, a zalai falvak megteremtsék a jólét és a jövő lehetőségét, teret és közösséget adjanak az ott élőknek és hazatérőknek, az ide érkezők felfedezhessék a térség, a táj értékeit.

A 2013. évben indult „Őrállók Öröksége” horvát-magyar, határon átnyúló programunk a Göcsej, a Hetés, a Muraköz, a Mura mente településeit, lakóit ismerteti meg egymással és egymás értékeivel. Csesztregen, Becsvölgyén, Kerkaszentkirályon és Lispeszentadorjánban, a horvát oldalon Podturen, Domasinec településeken Örökség Pontok nyílnak. A falusi kultúra emlékeit, szokásait és régi mesterségeket ismerhetnek meg és próbálhatnak ki az itt élők és betérők. Filmek adnak ismereteket, új élményeket az együttműködő társfalvakról. Kiadványok, interaktív játékok és közösségi oldalak segítik ráirányítani a helyi lakosok és a leendő turisták figyelmét a tájban, népi hagyományokban, kultúrában rejlő értékekre, a történelmi és tudományos emlékekre. Programunk kistelepüléseket és az ott élő közösségeket kapcsolja össze, ebben érezzük újra aktuálisnak Gönczi Ferenc művét is.

A szerző a Mura és Dráva közötti, horvátok lakta vidéken tíz évet töltött tanítóként. Megfigyeléseiből, széleskörű adatgyűjtéséből, a történeti szakirodalom tanulmányozásából írta úttörő munkáját, bemutatva Muraköz településeit, műemlékeit, a lakosság életformáját, gazdálkodását, szokásait, hiedelmeit, antropológiai jellegzetességeit. Művét fényképekkel és saját kezű rajzokkal is gazdagította.

E nagyjelentőségű, ma már pótolhatatlan adatokat tartalmazó néprajzi munka soha többé nem jelent meg nyomtatásban – példányai könyvtárak féltve őrzött kincsei. Ezért nagyjelentőségű a mostani hasonmás kiadás – a magyar és horvát néprajz közös kincsét tesszük most az olvasók kezébe.

A könyv új kiadása minden szempontból nagy kihívást jelentett, mert a célunk az volt, hogy lehetőségeinkhez képest a legpontosabban reprodukáljuk az eredeti munkát, ami 1895-ben Budapesten, özv. Boruth Elemérné nyomdájában készült.

A korabeli könyvnyomtatás jellemző technikája a magasnyomás volt. A fotókat az autotípiának nevezett eljárással sokszorosították, ami a 19. század végén csúcstechnikának számított, de a végeredmény minősége természetesen nem hasonlítható össze a mai digitális és fényszedési módszerek produktumaival. Az autotípiára jellemző erős raszterek mellett a digitalizálást és a képfeldolgozást nehezítette, hogy az eredeti fotók és rajzok mára már nagyon megkoptak, tónusértékük beszűkült, így azokat a 21. század technikájával sem sikerült érdemben feljavítani.

A Gönczi-könyv rajzainak egy részét a fototípia eszközeivel vitték át nyomtatásba. Ilyenkor nem jelentkeztek raszterek.

A reprodukció számítógépes keresését elősegítendő – de furcsán is hangzik ez a kifejezés egy ilyen kiadványban – a szövegeket újratördeltük, amihez többek között meg kellett határoznunk a betűtípust, majd a sokszorosításhoz a felhasznált papír fajtáját is.

Igyekeztünk mindenben a lehető legpontosabban eljárni, de az első kiadástól számított bő 120 év alatt az elérhető betűformák és a nyomdai papírok is nagyon sokat változtak. Az eredetileg meglévő tördelést, szedést és a régies helyesírást – mindezek hibáival együtt – megtartottuk, de például betűtípust csak körülbelül 85%-ban egyezőt találtunk.

A borító pontos másolatának elkészítésére sajnos nem volt lehetőségünk, így az eredeti, kézműves munkával készített kötés helyett a kiadvány most egy új keménytáblás- és egy külső védőborítót kapott.

Munkánk végeztével reméljük, hogy e projektnek köszönhetően sikerül egy ritkaság számba menő, érdekes, izgalmas könyvvel gyarapítanunk a néprajz iránt érdeklődő olvasók könyvespolcait.

Gönczi Ferenc Muraköz és népe című könyvének újbóli kiadásához nyújtott önzetlen segítséget nagyon köszönjük Kiss Gábornak, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatójának, valamint a könyvtári helyismereti gyűjtemény munkatársának, Fatér Bernadettnek.

E L Ő S Z Ó.

Hazánk egy eddigelé részletesen még nem ismert területének s horvátajkú népének leirását tűzte ki feladatául e szerény munka.

Muraközről eddig csak annyit tudott az érdeklődő, a mennyit a történelem s földrajzi könyvek nagy általánosságú feljegyzései nyujtottak. Népéről megtudhatta, hogy horvátajkú, hallhatta, hogy hazafias szellemű, de, hogy milyenek testi s lelki sajátságai, élete módja, szokásai stb., arról nem szerezhetett tájékozást. Még az évtizedeken át itt tartózkodó értelmiségnek és csak a szembetünőbbekről van halvány vonásokban tudomása. Pedig Muraköz és népe méltók, minden tekintetben, a megismerésre. Muraköz már fekvésénél s félsziget alakjánál foga is egyik legérdekesebb területe hazánknak. Felülete gyönyörű változatosságú, sűrű, népes községekkel megrakva. Egyes falvaihoz, váromladékaihoz, jellemző hegysége- s annak mélyedéseihez kedves regék, mondák fűződnek.

Történelme a fényes nevű Zrinyi-család politikai szereplése s dicső hadi tettei által van bearanyozva. Népének ethnographiai sajátosságai kiválóan érdeklődést keltők. Megismerése s megismertetése tehát igen hálás feladatnak igérkezett és bizonyúlt is. Igyekeztem e feladatnak megfelelni.

A szükséges földrajzi, történelemi s néprajzi anyagot éveken át gyüjtögettem, mivégből keresztűl-kasul jártam Muraköz egész területét. Kirándultam s napokat töltöttem a Mura s Dráva folyóknál, hogy azok folyásának sajátosságait, környező területüket, a rajtok üzött foglalkozásokat (aranymosás, halászat) közvetlen szemlélhessem. Ellátogattam Muraköz majdnem minden községébe ; megfigyeltem a népélet sokoldalú nyilatkozatát, a nép életmódját s szokásait foglalkozása s kedélyhangulata körében. A néppel – mely között itt 10 évig éltem – minden alkalommal szóba eredtem, kikérdeztem minden irányban, hogy gondolkodás-módját s érzelmeit ez úton is kitudhassam. Mindenütt magától a néptől s vezetőitől, tehát a legközvetlenebb s legbiztosabb forrásokból szereztem be adataimat.

II

ELŐSZÓ

Munkám néprajzi része az antropológiai index s néhány közbeszúráson kivűl, melyek Lenhossék mérései s „Muraköz“ cz. lapból vannak kijegyezve, teljesen önálló kutatás eredménye. A földrajzi rész egy pár általános adatát Hunfalvy János nagy művéből vettem ; a történelmet pedig, a saját kutatásom mellett, a következő forrásmunkák után irtam : 1. „Natale Solum S. Hieronymi.“ (Bedekovihc, 1752.) 2. „Jogtörténelmi tanulmány.“ (Budapesti Szemle, Botka Tivadar, 1861.) 3. „Kapcsolt részek.“ (Palugyai.) 4. „Száz politikai levél Horvátországból.“ (Pesthy Fr.) 5. „Az első Zrinyiek.“ „Brebiri grófok.“ (Salamon F.) 6. „Zrinyiek a magyar történelemben.” (Csuday J.) 7. „Wesselényi nádor és társainak összeesküvése.“ (Pauler Gy.) 8. „Zrinyi Miklós, a költő, halála.“ (Dervarics K.) 9. „Magyarország története.” (Horváth M.) 10. „Osztrák-Magyar monarchia irásban és képben.“ 11. „Zrinyi Miklós, a költő.“ (Kath. Szemle, 1893 Margalits E.) 12. „Zalavármegye oklevéltára.“ (Nagy J. Véghelyi D. Nagy Gy.) 13. „Zalavármegye az 1849–49 szabadságharczban.“ (Novák M.) 14. „Muraköz.“ 15. „Poviest hrvatska.” (Smičiklas), 16. „Zivot Nikole Zrinskoga.“ (Mcsić.) 17. „Zemljopis pokrajina illirskih iliti ogledalo zemlje.“ (Selján Dr. 1843.) 18. „Opis zemalja u kojih obitavaju hrvati“ (Klaić Vj.) 19. „Katharina Zrinska.“ (Tomljenović).

E forrásmunkák közt sok a horvát. A horvát történészek kiváló előszeretettel fordulnak a Zrinyi és Frangepán (szerintök : Zrinski, Frankopan) családokhoz, hogy azok egyes tagjainak, mint „horvát“ nemzeti hősöknek múltját kapcsolatba hozva a horvát nép történelmével, nagyságukból s dicsőségükből nemzetükre is fényt juttathassanak ; munkáik tehát adatgazdagságuknál fogva jó forrásul szolgálnak.

Könyvemnek, mint néprajzi munkának történelmi fejezete kissé hosszúra terjed, mivel Muraköz közjogi hovatartozandóságát is megkivántam világítani. Ezzel a horvátok még ma is sokat foglalkoznak s okoskodásaik alapján Muraközt – ép úgy, mint Fiumet – Horvátország jogos tartozékának tekintik.

A természetrajzi s időjárási viszonyokat csupán annyiban részesítettem figyelemben, a mennyiben egyes vidékek arczulatának jellemzésére szolgálnak s a nép életmódját, foglalkozását s gondolkodását befolyásolják. Különben is ily – a néprajznál mellékes – lerirásokkal munkám megszabott terjedelmét megnyujtani nem akartam.

A foglalkozások, ipar s kereskedelem feltüntetésénél a népélet-tel szorosabb vonatkozásuak leirására voltam főtekintettel. A más vidékkel azonos ipart legfölebb érintettem.

ELŐSZÓ

III

Muraköz tanügyét csak szórványosan méltattam, mert – mint tudom – dr. Ruzsicska Kálmán kir. tan., Zalavármegye tanfelügyelője külön monographiában fogja azt megirni.

Az anyag feldolgozása körül igyekeztem lelkiismeretesen eljárni. Tiszta szándék-, buzgóságban s tárgyam iránti lelkesedésben nem szűkölködtem s ha munkám itt-ott mégis hézagos, az csak képességem elégtelenségének, fogyatékosságának lehet tanújele. Egy ily munka, tárgyának sokoldalúságánál fogva, egy ember szellemi erejét nagyon is próbára teszi, ha ugyan felül nem múlja.

A munka néprajzi adatainak összegyűjtésében részint közléseik által segédkeztek, részint kezemre jártak: Danitz Sándor (Stridó), Dobosy Elek (Csáktornya), Gudlin Károly, Horváth János, Kerman János (Batornya), Krampatich János (Stridó), Novák Ferencz (Draskovecz), Sáfranics (Perlak), Szlámek József (A.-Domború), Tóth Kálmán (Hodosán), Vargha Tivadar (Perlak) tanító urak ; Fehér J. urad. mérnök (Csáktornya), Kováts Gyula közs. jegyző (Légrád), Kornfeind Jenő papnövendék (Zágráb) s Tkalcsics Elek urak. Nélkülök legjobb szándékom mellett sem birtam volna adataimat a kivánt mértékben összeszerezni. Fogadják önzetlen, lekötelező készségük- s fáradságukért mély köszönetemet !

S a mely kedves kötelességet legelőször kellett volna tennem, hálás és legbensőbb köszönetemet fejezem ki Zalavármegye főispánjának, méltóságos Svastits Benő, alispánjának, nagys. Csertán Károly és kir. tanfelügyelőjének, nagys. dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos uraknak, kik törekvésem iránt oly kiváló jó akarattal s támogatással viseltettek.

Végűl mély hálával tartozom Zalavármyegye t. közönségének, hogy 350 frtnyi nagylelkü segélyezésével lehetővé tette a munkának jelen terjedelemben való megjelenését.

Vajha kitűzött czélomat e szerény munka megjelenésével elérhettem volna s a „Muraköz és Népe“ is egy tégladarabul szolgálhatna a magyar néprajzi irodalom épülő palotájához.

Ujpesten, 1895. évi október hó 1-én.

Szerző.

I. MURAKÖZRŐL ÁLTALÁBAN. Muraközt Zalamegye délnyugati sarkában, a Mura és Dráva folyók által befogott fekvő ék alaku félsziget képezi. Természetes határát éjszakon és keleten a Mura, délen a Dráva folyó képezi. Ez utóbbi Horvátországtól választja el. Nyugaton jelentékeny hosszúságban, az éjszak felől délnek futó határőri (sztanetineczi)

völgy és egy, Kercse nevű községtől északnak haladó s Végfalvánál (Vescsicza) a Muriczába (a Mura mellékfolyója) ömlő patak képezi határát. Tehát, mint látjuk, Muraköz majnem teljesen önálló földrajzi egységet képez.

Kiterjedése 783 km., lakósainak a száma – a drávántúli Légrádot is hozzávéve, – 78.000. E szerint egy kmre 100 lélek esik, a mely szám a megyei átlagot 20-al haladja meg. Muraköz Zalamegye egyik legsűrűbben lakott terűlete.

10

GÖNCZI FERENCZ

Lakosai nemzetiségre nézve túlnyomólag horvátok (73.000). A magyarok (3.500) és a németek, illetőleg német anyanyelvűek száma (1.200) jelentéktelen. A fennmaradó 300 lakós tót s egyéb hazai s külföldi nemzetiségü közt oszlik meg.

Vallásra nézve: római kath. 76.200, zsidó 1200, ág. ev. 550 (Légrádon), más vallásu 50.

Közigazgatásilag két járásra, a csáktornyaira és perlakira oszlik. Községeinek száma a hegykerűletekkel együtt 106.

Plebániája 22, lelkésze 31, népiskolája 35, néptanítója 87 van.

Vidéke, felűlete szerint, Alsó- és Felső-Muraköz elnevezés alatt ismeretes.

Területe három, egymástól elütő jellegű felűletet tár elénk: hegy-, domb- és síkvidéket.

II. MURAKÖZ TÁJKÉPEKBEN. a) Hegy- és dombvidéke.

Muraközt hegység és dombvidék északnyugoti részén borítja.

E hegy- és dombsorozat egyik keleti végnyúlványa az Alpesek Vend-Bühelek név alatt ismert csoportjának ; e vidéken általában Muraközi hegységnek nevezik. Éjszaki szélei a Mura mellett hanyatlanak le ; déli oldalai pedig lépcsőzetes esésben a Dráva mellett húzódó lapályban vesznek el. Keleti része hosszú, nyelvalakú halomlánczban végződik.

A tulajdonképeni hegyes rész – melynek középmagassága 300 méterre tehető – csak a Csáktornya és Szt.-Márton községek között képzelt, keletre domborodó ív vonaláig terjed. Azontúl alacsony dombok következnek, melyek a tenger színe feletti 200 méter középmagasságot sem érik el.

A muraközi-hegy- és dombvidéket neogén rétegü, egyes helyeken kőszén és kátrány telepekkel.

Hogy e hegyrajzi tekintetben változatos, noha semmi feltűnő alakzatot tájképi vagy idomzati ellentétet fel nem mutató hegységet nevezetes helyeivel együtt megismerhessük, vegyünk kezünkbe vándorbotot, barangoljuk be főbb részeit s vessük le, ha fútólag is, jellmező alakulását, külső arczulatát.

Regedétől (Radkersburg) fogva a Vend-Bühelek felső (északi) határlánczának mindvégig hű kisérője a Mura folyó. E mellett a

MURAKÖZ ÉS NÉPE

11

Stajerországból Muraközbe vivő úton lefelé haladva, Muraköz északnyugoti sarkán egy, a Mura és Muraközi hegység közt kiszélesedő sík területre érünk, melyet többé-kevésbbé vízzel telt s a partjaikon berek-, fűz- és nyárfákkal szegélyezett árkok és erek hasogatnak. E kis lapály déli határát, közvetlenül a hegy aljában a Muricza folyó szeli, mely Stajerorszgától keleti irányban haladva, Rácz-Kanizsa alatt ömlik a Murába. Rácz-Kanizsa s a vele összeépült Ligetfalva (Safarszko) a hegy tövében épültek. Az előbbi búcsuiról híres. Közelében sósforrásra is akadtak. Régente itt fiókmajd főharminczad-hivatal volt ; mint ilyennek Regede is alája tartozott. A fölötte meredeken emelkedő hegyláncz, mely nyugotról kelet felé húzódva a hegység északi, azután Véghegy (Koncsocsvák) hegykönyöktől egy darabig a tulajdonképpeni hegyes vidék keleti határát jelöli s a Réthát (Strukovecz) falu mellett folyó Brodecz patak által szakíttatik meg végleg. E hegylánc gerincze meglehetősen hullámzatos s több keresztvölgy által van áttörve ; a Muraközi hegységben aránylag a legtöbb önálló csúcsalakkal, kuppal bír.

Egyik legmagasabb csúcsa a stájerországi határszélen a Robádi, mely 340 méter magasságnyira nyúlik fel. Tetején egy pár csinos, messze fehérlő épület díszeleg. Lejebb, keletre Tkálecz s Globuko hegyek. Ez utóbbi alatt gyönyörű virányú völgy halad.

Rácz-Kanizsától a hegység a Mura folyó közt húzódó terraszon keletre a ligetszerű, kedves helyen fekvő, Mura-Füred (Gibina) községet érjük ; ettől keletre a hegyek közől kitorkolló erzsébetlaki (jalsoveczi) völgy a széles hátu Vucsivesák hegyet választja el Csalfadomb (Czigánscsák) hegyoromtól. Mindezen csúcsok és hegyhátak nagyrészt szőlővel vannak beültetve. Közöttük a Globuka s Végfalva nevű hegyeken termő borok Muraköz legnevesebb borai.

A Csalfadombhoz az a népmonda fűződik, hogy a tetején levő mély tócsában egy templom sülyedt el ; a tornyán levő keresztje jó ideig ki is látszott volna.

További haladásunkban az egymást sűrűn követő kisded helységek mellett a hegypárkány tagozódása is felkölti figyelmünket. A középen vívő, itt-ott mélyen bevágódó útat a hegy gerinczével haránt fútó, rövid völgy-barázdák, völgyzúgok s vízmosta szakadékok szeldelik, melyek ott, hol partjaikon fák tenyésznek, néhol egészen nyirkos helyeket képeznek.

A Mura mellett egy szép ponton ötlik szemünkbe Tündérlak (Lapsina) romban heverő vára, melyet a tőle délkeletre eső Várhegy (Gradiscsák) állítólag létező vára helyett Malikóczy Miklós bajcsai híres kapitány, Zrinyi György kedves embere építtetett. A következő M.-Nyírád (Brezovecz) községből mintegy észrevétlenül

12

GÖNCZI FERENCZ

jutunk Sz.-Mártonba s onnan Ormosra (Verhovlán). Szt-Márton tetszetős fekvésű hely. Már a rómaiak alatt létezett. Régi temploma, mely valaha az itt lakó templariusoké volt, keresztalakban van építve. Sz.-Márton fölött délre Margithegy (Kapelscsák), ettől keletre Véghegy (Koncsovcsák) emelkedik Az előbbi tetején messze vidékről látható kápolna van.

Tündérlak (Lapsina) várromja.

Ormos községből kiérve, előttünk Majorlak, Lapány (Hlapcsina) községeket s Ujudvar mintatisztaságu majort látjuk egy csoportban elterülni ; mellettük a délnek messze kiterjedő gróf Festetich-féle uradalmi birtokkal.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

13

A muraközi (Bühel) hegység északi oldala Közép-Bisztriczétől nézve.

Délkeletnek kanyarodó utunkon körülbelűl egy óráig haladva Szelencze (Selnicza) községet érjük, egy erdők- s szőlőhegyekkel köritett gyönyörü völgyben, hol petroleum-forrásra akadtak. Lejebb, délkeletre Réthát falu, melynek földrétege szurok által van áthatva, a mi a kutak vízein is megérezhető.

A Muraközi hegység északi határlancza mellékét a fentebbiekben röviden ismertettük ; hatoljunk most a belső hegyvidékre !

A Ráczkanizsa felett vonuló hegyre 8–10 percz alatt feljutva, fáradságunkat ha a tőlünk északra elterülő vendek-lakta síkságra tekintünk, gyönyörü tájkép jutalmazza meg. De ez leirásunk körébe nem tartozván irányozzuk figyelmünket tulajdonképeni tárgyunkra.

E hegyháton azonnal szembe ötlik az a sajátságos kép, mely Muraköz hegységében, sőt a stájeri Bühelekben is nagyrészt ugyanaz : a nagy táblákat képező szőlőhegyek megszakítva meredek hajlatu, fákkal sűrűn benőtt völgyek vagy mély szakadékok által, közben gyümölcsösökkel, s hol a hegyoldal hirtelen esésű, fenyő, bükk és elegyes fájú erdőrészletekkel. Aztán egyegy darab, néhol keskeny térségre szorított szántóföld, mely

14

MURAKÖZ ÉS NÉPE

alsó végével, legtöbb helyen, az alatta futó völgyfenék pázsitjára ereszkedik.

Nyár elején, midőn a természet pompája kifejtésében eléri tetőpontját, e hegyek fáinak különböző árnyalatú, zöld lombjai-, ültetvényei-, tarkáló veteményei- s üdezöld, illatos rétszőnyegeinek mintegy szabályszerűen megosztódó változatossága ha nem is nagyszerü, de minden bizonynyal a lehető legvonzóbb képet tárja elénk.

A hegytetőkön, lejtőkön, sőt több helyen a völgyekben is kisebb-nagyobb lakóházak fehérlenek, szétszórtan. Öt-hat ház a legtöbb, mely egy csoportban összeverődik ; különben egymástól alig kőhajításnyira feküsznek s mindegyik lakás egy-egy hozzá tartozó birtok szélén van építve.

Muraköz belső hegyvidékén kevés említésre méltó helység van s azok is nagyon kicsinyek, miután a számtalan völgy közöl – a megtelepülésre máskülönben kedvező fekvésüek – egyik sem szélesedik ki annyira, hogy a nagyobbak keletkezésére alkalmas volna. Muraköz hegyvidéki lakóinak nagyobb része tehát patriarchalis magányban éldegél. Községeik, illetőleg házcsoportjaik közigazgatás tekintetében 8 hegykerületre vannak osztva, mely hegykerületek aztán egy-egy községnek tekintetnek.

S t r i d ó nyugotról tekintve.

Az egyik község, mely a hegygerincz oldalán való leereszkedésünkkor üdvözöl: Stridó (Strigove), a hasonnevű regényes, szép hosszanti völgyben, köröskörül szőlőhegyekkel körülvetten.

Igen régi, a rómaiak alatt épült városka. Nagy Konstantin idejében püspöki székhely volt. Állítólag szt. Jeromos, a híres egyház-

GÖNCZI FERENCZ

15

tanító, „a keresztény polemika ez oroszlánja“ is itt született*), 346 körül, a mit az a körülmény is valószínűvé tesz, hogy neve az itteni nép közt általánosan ismert s róla mondák maradtak fenn.

Stridó egyik temploma s közkutja szt. Jeromos nevét viseli. A kút forrását – a népmonda szerint – Jeromos fedezte fel gyermekkorában. Vizét a nép gyógyító erejünek tartva, búcsuk alkalmával messze vidékre elhordja. E kút feletti magaslatot a szt. Jeromosról nevezett csinos két tornyu templom s vele egybe építve a pálosok volt zárdaépülete (mely jelenleg báró Knezevich Viktor tulajdona) dísziti. Említésre méltó még a négy tanerővel biró állami iskola.

Délre, közvetlen Stridó felett, minden oldalról völgy által határolt Romvár (Strigovcsák) nevü különálló hegycsúcs emelkedik, melyen régente várfészek állt. Tulajdonosai rendesen azok voltak, kik Csáktornya várát birták. Ma már romjai sem láthatók.

Erdő-foltokkal s szőlőhegyekkel borított oldalai mindössze 2 nyárfát uralnak a tetőn, honnan a felránduló látogatót elragadó tájkép jutalmazza fáradságáért.

Strigovcsák-hegy délről.

Stridótól délre húzódik a Muraközi hegység főgerincze, melytől eddigi utunkban a stridói mély völgy által választattunk el. Iránya nyugatról délkeletnek tart. Gerinczének nyugoti fele szaggatott, több különálló csúcsvagy hegyháttal. Keleti részén meglehetősen összefüggő. Oldalain s rejtett völgyeiben számos magános lak s apróbb telep fehérlik az erdők s szőlőhegyek zöldjeiből. Igy a többek között közel Stridóhoz, nyugot felé, Sántávecz, szép gyümölcsösök között, szt. Orbánról nevezett kápolnával. Odább, egészen a határszélen a magasan kiemelkedő Határőr-(Sztanetinecz-)hegy, melynek egyik legszebb pontján levő épületében áll. elemi népiskola van elhelyezve. E hegyről, különösen délfelé, a tövéből kiinduló jóval alacsonyabb nyulványai felett felséges tájkép nyílik előttünk, melyet *) Dankó József határozottan a muraközi Stridót állítja szt. Jeromos szülővárosának, míg mások, főleg a délszláv írók a dalmácziai Stridon városnak ítélik oda a dicsőséget s szt. Jeromosról, mint Dalmáczia nagy fiáról emlékeznek meg. Szt. Jeromos születési helyének homályos kérdése a keresztény világban mindez ideig eldöntetlen. G.

16

MURAKÖZ ÉS NÉPE

messze távolban a horvát- s stájerországi hegyek zárnak be. Stridótól délfelé esnek a Kis- és Nagy-Édesd (Szlatnyák) s Rimscsák hegyek is. Az előbbiekben kiváló jó bor terem.

Az ugyancsak Stridótól délkeletnek vezető megyei út a hegység főgerinczén s igy annak irányában halad. Rajta végig utazva, a Muraközi hegység előttünk eddig ismeretlen részei is sorban szemünk elé tárulnak. A menedékes lejtőn felfelé kanyargó út mellékén, alig 300 lépésnyire egymástól, szerényen meghúzódó lakóházakkal, pinczékkel találkozunk. Nem kell soká haladnunk, hogy balfelől a stridói völgy Mura felé irányuló kiszögelésétől keletre sorakozó, alacsony, de gazdag tagozatu s különböző irányu völgyelésekkel szabdalt hegycsoportot beláthassuk. Szelid alakzatu kúpjainak majdnem mindegyikén csinos, nagyrészt kőházak látszanak.

A balfelől mellettünk húzódó Gáborvölgy (Grabrovnik) elhagyása után a még mindig felfelé kanyargó uttól jobbra Vashegy (Zseleznagora) esik ; egyedül álló épületében állami népiskola van.

Mellette, az enyészettel több mint ezer éve daczoló római út nyomai még mindig felismerhetők. Innen az utunkba eső terjedelmes erdőt elhagyva, Prekopahegy tünik elénk, tövében egy nemrég épült csinos kápolnával. E tájon éri el a Muraközi hegység legjelentékenyebb kifejlődését, s a 340 méter magasságu Prekopa annak a legkiemelkedőbb pontja.

A tovább húzódó hegygerincz magassági színtája meglehetős távolságban ugyanaz marad. Róla balra és jobbra hegység belvidéke jól meglátható. Balra a mély hajlatu s bevágásaikkal egészen a gerincz színéig felnyúló völgyek, mint – hogy csak a nagyobbakat említsük – a prekopai, bukoveczi, ribnyaki, a háttérben magas hegyhátak által vannak mintegy eltorlaszolva. Jobbra, a főgerincz déli oldalától, hosszú, harántnyúló s egymással párhuzamos oldalágak futnak ki, melyek a főgerincznél sokkal alacsonyabbak lévén, felettük a Bühelek stájerországi részeit is messze belátni. Az előttünk elterülő hegyvidék felülete, mely erre is mindenütt mívelés alatt áll, miért is igen barátságosnak, sőt kedvesnek tűnik fel, kies alaku emelkedései s mosolyogó völgyeiben semmi különöst sem mutat fel. További utunk mentén mindvégig szőlőtáblák, szántóföldek s a meredek vágású völgyek oldalaiban vadon tenyésző gesztenyék váltakoznak ; köztük egymást sűrűn követő korcsmák, gyümölcsösök által környezett gunyhószerű lakások s néhol egy-egy uri tulajdonra valló csinos pincze.

Prekopától tett mintegy 5|4 órányi utazás után a muraközi hegység főgerinczének végpontján érjük Vizi-Szt.-Györgyöt, hol

MURAKÖZ ÉS NÉPE

17

Határőrhegy (Sztanetinecz).

Dráva-Vásárhely (Nedelicz).

A muraközi (Bühel) hegység déli oldala.

Szt.-Györgyi templom.

mindössze egy csinos templomot s négy házat: a plébánia-, tanitói- s jegyzői lakot s egy korcsmaépületet találunk. „Vizi“ jelzőjét a templom oltára alatt talált forrásviz után nyerte. Az innen délre eső látókép a legszebb egész Muraközben. Az alattunk menedékesen futó erdős lankák s távolabb, balra, az egyhangu dombhátak után a síkság sűrü, fehérlő templomtornyok- s falvakkal tarkázott zöld szőnyege simul a távoli, néhol csak homályos körvonalakban kivehető horvát, somogyi s nyugoton a stájeri hegyekhez.

A Vizi-Sz.-Györgynél végződő hegyláncz s Stájer-határ közt déli irányban ereszkedő hegyhátak hullámzó lánczolatának egyik legalacsonyabbján látszik ide FelsőMihályfalva (Mihálovecz), a muraközi hegyvidék szétszórt falvainak harmadik anyaközsége, melytől északkeletre a kőszéntartalmu Uj-Dragoszloveczhegy, keletre, hola hegység oldalágainak mindenütt szép erdőkkel fedett végnyulványai a síksággal érintkeznek, több kis helység terül el, mint Dr.Óhid (Pretetinecz), Édeskút (Slakovecz), Kszeippe (csinosvillával) s SzentIlona (Senkovecz), melyekben a földmivelés mellett a fazekas ipar is szép virágzásnak örvend. A lóvásárairól országszerte hires

18

GÖNCZI FERENCZ

Sz.-Ilonán (a régi, voltaképeni Szt.-Ilonán) hajdan pálosok, majd Ferenczrendi szerzetesek laktak s itt volt a Zrinyiek maig is épségben levő kápolnája, alatta sirbolttal. A szigetvári hős, Zrinyi Miklós levágott fejét legidősebb fia, György a győri főtemplomból

A szentilonai kápolna

ide szállittatta s első neje, Frangepán Katalin mellé helyeztette. Itt nyugosznak még a többek közt a két György, családjuk tagjaival s a tragikus végü költő Zrinyi is. A kápolnát később kiépítették s a képünkön látható külső alakban áll fenn, egy szép park közepén.

Szt.-Ilona (Senkovecz) s a mellette levő Nyirvölgy (Macskovecz) régi helyek, melyeket egy 1496. évben kelt oklevél szerint Christof Podan de Tweran a pálosoknak ajándékozott.

Ezzel búcsut mondunk a hegyvidék kedves tájainak s csendes magányban élő lakóinak. Nyirvölgy már Muraköz dombvidékén fekszik, mely itt a Vizi-Szt.-György felől leereszkedő hegyéggel észrevétlenűl olvad össze, mig észak felé a hegység és dombvidék közötti határvonal mindenütt szembeszökő élességű. E dombsorozat, melynek kiterjedése majdnem egyenlő a Muraközi hegységével, tagoltságban szegény. Csak a hegységgel határos területen találunk néhány mélyebb bevágásu völgyet s a közepe táján egy-egy sekélyes medenczét. Keleti végső részének felszine nagyon csekély hullámzatosságu. Lejtőt inkább a Mura felé képez. E lejtőnek szélei a Mura mellett futó völgyhöz lapulva vesznek el. Az egész dombvidék – melyet mindenütt eke hasogat – inkább fensíknak volna nevezhető.

Határát köröskörül népes falvak jelölik, mint : déli határán : D.-Szt.-Mihály (Mihovlán), Zala-Ujvár (Pribiszlavecz), Belicza (hajdan Béla) ; keleti, sikságba olvadó csücske körül : Gárdinovecz

MURAKÖZ ÉS NÉPE

19

(hajdan Gerdinovecz), Domasinecz (hajdan Domasa és Thomásovecz), Dekánovecz, Novákovecz, Bottornya (Podturen), kies fekvésü, népes helyek, földmíveléssel s a dohánytermelés szabadalma idején dohánymíveléssel is nagyban foglalkozó lakosokkal. Zala-Uj-

Gróf Festetich Jenő zalaujvári kastélya.

váron gróf Festetich Jenőnek egyemeletes, renaissance-stylban épült s gótizlésü toronynyal ellátott, szép kastélya van, egy gyönyörü beosztásu s mintaszerűleg gondozott park közepén.

Bottornyától északnyugotra, a Mura foyló mentén Ferenczfalva (Ferketinecz), Miklavecz, Mura-Szt.-Kereszt (Krizsovecz) s Bányavár (Peklenicza) apró falvak. Bányaváron kőolaj-forrásra akadtak s egy ideig itt is folyt a kutatás, mint Szelenczén, de megfelelő eredmény nélkül. A kőolaj váladékát („kolomáz“) a nép kocsikenésre használja. Bányavároson, kis mennyiségben kőszén és vas is található. Muraszerdahely másfélezer lakosu nagyközség, két hiddal a Murán (az egyik vasuti hid).

E halomláncz felső vidékeinek köségei : M.-Siklós (Vratasinecz), Felső-Királyfalva (F.-Kralovecz), Kristóffalva (Kristánovecz) és Szilvágy (Sivicza) faluk. Ez utóbbihoz közel fekszik Szt.-Rókus, a hasonnevü emelkedésen, kápolnával. Ezen emelkedés a muraközi dombok legmagasabbik pontja (197 m.). b) Síkvidéke s folyói A fentebb leirt hegy- és dombvidék Muraköznek mintegy 2 /5-részét foglalja el, a többi 3|5 résznyi terület teljesen síkság. Ez a síkvidék még a nagy magyar Alföldhöz számittatik, mely Muraközben a hegység által két ágra osztva, a Dráva és Mura mentén

20

GÖNCZI FERENCZ

messze felnyulik Stájeroszágba. Hajdan ez is tengerfenék volt, mint maga az Alföld, a geologiai harmadkor egyik szakaban s igy nyulványa a nagy magyar medenczét elborító tengernek. A csáktornyai vár körüli ásatások alkalmával egy óriási halfarkcsontvázat találtak, mely 7-8 méter hosszu halra enged következtetni s mely bizonyosan a hajdani tenger halmaradványa közül való.

A muraközi síkság mindenütt megőrzi síksági jellegét, csak A.-Domboru és A.-Vid körül akadunk két, aránylag nagyon kis terjedelmű s alig észrevehetőleg kiemelkedő halomra. Tengerszine feletti átlagos magassága 154 méterre tehető. Területét a Mura és Dráva folyók hajdan kersztül-kasul járták, minélfogva vizenyős, mocsaras helyek, nedves berkek nagy számmal találhatók rajta.

Itt egy sűrü, sással szegélyezett, vékony ér, amott hosszúra nyúló, széles mocsár ejt tévedésbe: távolról mind a kettőt folyóviznek nézzük s – közelebbről tekintve – csak sekély állóvizek s az azok tükrét helyenkint befedő békalencse-foltok győznek meg az ellenkezőről. Síkok, mélyedések, melyek messziről kaszálóknak látszanak, süppedékes ingoványok, melyek esős idő után hozzáférhetetlen helyekké válnak.

A szétszórtan vonuló sás- és náderdők zsombékos, büzhödt vizü pocsolyák takarói. Egyes, nagyobb terűletű, mélyen fekvő lapályok hepe-hupás részeiben majdnem egész éven át vizi növényekkel övedzett mocsár-foltok csillámlanak. Máskülönben Muraköz síkságának ligetszerű külsőt kölcsönöznek a jól mívelt szántóföldek s a rétek között sűrün váltakozó erdőcskék s cserjés szegélyek, melyek vidékét még télen is megóvják a rideg egyhanguságtól.

A síkság ezen külső arczulatának s barázdoltságának alakulásához a Mura és Dráva folyók és a Ternva patak is jelentékenyen hozzájárultak, azért az érthetőbb kidomboritás kedvéért azok ismertetését is hozzáfüzzük.

Muraközben a Mura (valaha Muros) 100-120 méter szélességü s szelid folyásu. Csak a felső folyásánál – Ráczkanizsa és Mura-Szerdahely között ágazik több részre, amely részen aztán számos holtággal is bir. Ágyát alsó folyásában csak itt-ott változtatja. Szigetei sűrű füzesekkel, néhol szálfákkal vannak benőve.

Bottornyán alul a jobb part mellékét (Muraköz felől) elposványosodott, mocsaras erekkel árkolt területek kisérik, bokrokkal erdőszegélyekkel s nádasokkal benőve. Régebben, mint a korosabb egyének állítják s külső bizonyítékok is látszanak rá lenni, e mocsaras vidék déli szélén közel Domasineszhez (5-6 km.-nyire a

MURAKÖZ ÉS NÉPE

21

a mai medrétől) kanyargott a Mura. Többször kitönt, főleg a Vendségben és Kotornál.

Egészen más jellegü folyó a Dráva, mely muraközi rendkivüli sebes folyásában sajátságos vad kifejezéssel bir, s vidéke – kivált míg a mellette szélesen húzódó, nagy terjedelmü, százados tölgyerdőket ki nem vagdosták, egészen ősjelleggel birt. Ha a nagymenynyiségü kavicslerakódás által előállott számtalan elágazás s az ez által képződött szigetek s határos terűletek közelebbi szemlélésébe bocsájtkozik, rombolási s szilajkodási hajlamának száz és száz nyomára akadunk. Szigetei számtalanok, melyek fűz-, fehér-nyár-,

Fénykép nyomán.

Murai rév Szt.-Mártonnál.

éger-, reketye- s berekfákkal vannak benőve ; ezek aljnövényzetét bodza, mogyoró-, kecskerágó- s fűzbokrok képezik. Nyirkos, helyenkint posványos talaját szittyós, sásos s nádas holtágak, erek szeldelik. E szigetek legtöbbje alacsony fekvésü, minélfogva megmaradt folyóvíz által őszszel s tavaszszal rendesen elöntetnek. A rajtuk levő nyár- és fűzfák által ilyenkor túlságos mennyiségben felszivott víz tavaszszal szivárog s könnyezik le.

Muraközben, számbavehető hosszúságban, csak egy helyen a varasdi hídon alúl folyik a Dráva egy ágyban. Medrei szélesek s aránylag sekélyesek; rendesen nagyobb vízállások alkalmával telnek meg. Máskor a partokon belűl elterülő s széleiken elfűzesedett

22

GÖNCZI FERENCZ

kavicsmezők közől csak mint keskeny ezüstszalag csillámlik ki a víz. Főágyát a Dráva – bizonyos határok között – a legtöbb helyen, folyton változtatja. Néhol községeket mosott alá, másutt őserdőket tarolt le vagy nagy terűletü szántóföldeket s kaszálókat tett kavicscsá. Elkalandozott Muraköz hegy- és dombvidékéig, lejebb Hodosán és Muracsányig, melyek mostani folyásától 7–8 kilóméternyire feküsznek. Ezt nemcsak a még most is kivehető régi folyóágyak s az azokban a Dráva nagyobb megdagadás alkalmával hömpölygő vízek, hanem a talajlerakódás (alúl nagy darab kövecsek, ezek felett apróbb kavicsdarabok, majd tiszta iszap, homok s

A Dráva Zrinyifalvánál.

végre – felűl – termőföld) árkok vagy kútak ásásakor lelt nagy fatörzsek, malomlánczok, régies szerkezetü csónakok, nádszálak s gyökerek is bizonyítják.

Maga a Dráva is kiássa a régente ugyan csak általa eltemetett fákat, midőn medre a régi folyási irányba tér vissza vagy azt érinti. Nem egy helyen láthatni az ujonnan mosott partok alatt lehámlott kérgü, óriási vastagságu tölgyfákat, melyek tán 400–500 évig is feküdtek a levegőtől elzártan, a kavicsrétegben eltemetve.

Fájuk gyakran meglehetősen ép és oly kemény, hogy a közelbeli falvak lakói még épületfákra is felhasználhatják.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

23

Megfigyelésre méltó a Dráva mederváltoztatásának folyása.

A mely part oldalára nehezedik a folyása, ott egyúttal rombol is ; de a mily szélességü tért foglal el itt, ugyancsak annyit átenged s rendesen fel is épít a másik partszélen. Fokozatos haladásával az egy-két év előtti meder helyét már csak puszta kavicshalmaz jelöli. Erre – nyomtatásúl – egész sereg tuskót, vastag szálfákat s ágakat hord össze, melyek a megdagadt folyó víze által hozzájuk sodort galytörmelékeket s apróbb gyökeres fácskákat s magokat felfogva, a vegetáció kezdetének főtényezőiül szolgálnak ; mert mihelyt a vízöntés a kavicsréteget bevonja iszappal, a fennakadt fűzés nyárfa ágtöredékek, szétszórt magok gyökeret vernek s annyira elterjednek, hogy egy két év mulva már sűrű majdnem áthatolhatlan füzesek támadnak ott.

De ezzel még nincs befejezve a Dráva gondoskodása. A növényi életet már magában hordó kavics- s iszapréteg gödrös s egyenetlen helyeit a megujuló áradások vagy nagyobb vízállások által hozott iszap mind jobban-jobban kitölti, egész felületét emeli s nivellálja mindaddig, míg a túloldali partmellékkel egyenlő magasságuvá teszi. Ekkor a gyökeret vert ágtörmelékek már egész fákká növekesznek.

Merészebb irányváltoztatást csak nagyobb vízáradat után tesz a Dráva. Ilyenkor elhagy egy már lefoglalt területet, hogy évtizedek vagy évszázadok múlva – periodikus vísszatéréseinek törvénye szerint – fokozatosan ismét visszaszerezze. Egész váltógazdálkodást űz.

De a Dráva különben már eddig is megnyirbált szabadosságának napjai is megvannak számlálva. A hajdani veszélyes, Muraköz síkvidékének legnagyobb részét látogató kiáradásai ellen töltések emeltettek, előbb-utóbb bekövetkező szabályozása pedig szeszélyét s szilajságát fogja megtörni s a rendes korlátok közé szorítani.

Ternava (régen Durnawa) patak a Muraközi hegységben ered.

Hajdan a csáktornyai vár körsánczainak táplálására szolgált. Keletre, majd éjszakkeletre folyva, egészen megközelíti a Murát s vele egy darabig párhuzamosan halad. Kotor és A.-Vid között 3 ágra oszlik.

Ezen ágak több malmot hajtanak. A Ternava a Mura és Dráva összefolyása között ömlik a Drávába. A Ternava hirtelen megdagadása következtében többször kiönt s ilyenkor a mellette elterűlő mezőkön jelentékeny károkat okoz.

24

GÖNCZI FERENCZ

c) A síkvidék községei A Stájerországból Muraköz drávamenti vidékére vezető országút mentén, mindjárt a határnál D.-Mogyoród (Ternovecz) Muraköz s egyúttal hazánk délnyugoti sarkának is legszélsőbb községét érjük.

Bellebb, tőlünk balra, a gótstylü templommal s hajdan templáriusokkal bíró Miksavár (Máczinecz) s Dúshely (Dunkovecz) községek látszanak. További utunkban D.-Csány (Hrástyán) és Drávavásárhely (Nedelicz) csinos, hajdan jómódu lakosokkal bíró községeket találjuk. Ez utóbbi 2000 léleknél többet számlál. Régente, mint egyes elbeszélések után feljegyeztetett, tekintélyes nagyságu község lehetett. A Zrinyiek idejében könyvnyomdája volt, melyben nagyobbrészt horvát könyvek jelentek meg. Ezek közöl legnevezetesebb a Pergosics János által fordított Verbőczy Tripártituma, 1574-ből.

A nyomda egyideig Bucsics Mihály beliczai plebános felügyelete alatt állt s a protestantizmusnak Muraközben való meghonosodása érdekében működött. Bucsics két imakönyvet is adott ki. E nyomdát később Varasdra helyezték át. Egyidőben titkos nyomdája lehetett; erre mutat az akkori korból fennmaradt plebánia lakás emeletén levő s egy vastag falban most is látható titkos helyiség. Azt az utczát, melyben a nyilvános nyomda volt, még ma is „Nyomdautczának“ („Štamparska vulica“) nevezik. D.-Vásárhely már II. Ulászló korában főharminczad hivatallal birt. Az az épület, melyet a nép „harmincza“-nak nevez, később a Muraközben termelt dohánybeváltó hivatalául, ma pedig tanítói lakúl szolgál.

A D.-Vásárhelyről Varasd felé menő pozsony-varasdi-út mentén, nevének megfelelő környékén van Pusztafa (Puscsina), melynek környéke túlnyomólag a nagy községi jövedelemmel biró D.-Vásárhelyé. Jelentékeny része egész 1893-ig legelő volt. A legelők Muraköz síkvidékén csaknem kivétel nélkül egyforma arczulatúak. Növényzetük galagonya, kökény, fagyal s nagy mennyiségű tüskés borbolya helyenkint sürűn egymásba fonódott cserjéi s csoportjukból kiágaskodó csipkebokor-ágak képezik, mikhez nedvesebb részeken egy-egy sor óriási vastagságú, csavart törzsű, fűzfa forradásos, vén jegenyefa, szétszórt helyzetben nőtt berek s cziczamaczafa (Salix Caprea) járul. E kép teljességét s egyik fő jellegzetességét a gémes kút s téglavetők adják meg.

Drávavásárhelytől délnyugotra Nagyfalu (Sztrahoninecz),keletre, mintegy 3 órányira Csáktornya, Muraköz kiváló múltu s jelenben a legnépesebb s legjelentékenyebb városa fekszik. Múltja messze időkre nyúlik vissza. Várának a rómaiak alatt Aquama volt a neve, mely elnevezése posványos, mocsaras fekvéséből eredhetett. A

MURAKÖZ ÉS NÉPE

25

hagyomány szerint a mostani vár helyén valaha nagy terjedelmü, emeletes s vizzel telített sánczu torony állt, mely háborus időben a környékbeli nép menedékeül szolgált. Jelenlegi nevét a vár egykori magyar ura, Csák Dömötör után keletkeztetik, ki a torony mellé vagy körűl állítólag várat építtetett. Hogy a vár későbbi urai egész Zrinyi Miklósig tettek-e épitkezéseket, arra nézve, megbizható adatok hiányában, csak feltevésre lehet szorítkozni. Zrinyi Miklós – a későbbi szigeti hős – Csáktornya birtokába jutván, a várat nagyrészt ujjá alakította s az akkori erődítési rendszer szerint megerősítette. A várat új toronynyal, falakkal s sánczok-

Közlegelő.

kal látta el. A sánczokat vízzel a Ternava patak táplálta. A vár belső terűletén a saját használatára palotát emeltetett s abban gazdag fegyvertárt rendezett be.

E nagyobbszerű átalakítást s építkezést, kivált belső beosztás tekintetében a Zrinyi-család többi itt lakó tagjai egészítették ki s a finom ízlésü költő Zrinyi tetőzte be, ki öcscsével, Péterrel, Szenkviczy esztergomi kanonok kiséretében a műkincsek s műízlés klasszikus hazájában Olaszországban tett 1636-1637 évi körútjában szerzett tapasztalatokat bizonyára csáktornyai palotájában is felhasználta. Ő nemcsak állandó székhelyévé, hanem egyszersmind összes birtokainak főerősségévé is emelte Csáktornyát.

Hogy mily nagy kényelemmel, fénynyel s műízléssel volt az

26

GÖNCZI FERENCZ

e tekintetben akkor hazánkban párját ritkító vár berendezve, azt a Zrinyi házánál megfordult s őt kifogyhatatlanúl dicsőítő külföldi tudósok levelei eléggé tanúsítják. Tollius Jakab, hollandi tudós, ki 1660-ban látogatta meg Zrinyit, Witzen Miklóshoz irt levelében leirja a vár fényes voltát, Zrinyi műkincseit, pénz- és éremgyűjteményét, könyvtárát, képtárát, mely utóbbiban „híres királyok és férfiak arczképei“ vannak. Magasztalja a grófi kertet is, mely akkoriban egész Szt.-Ilonáig terjedt s szobrokkal, szőlőkutakkal ékeskedett; „…ennek szépségét szóval kifejezni nem lehet…“ azt a régi Alciniak kertjéhez hasonlítja.

Ez időre esik Csáktornya fénykora; nemcsak a vár s palotájának elragadó, nagyszabású berendezése, hanem urának, Zrinyi Miklósnak szereplése- s hírénél fogva is, ki önzetlen hazafisága s dicső hadi tetteinél fogva példátlan népszerűséggel birt az országban s egész Európában. Azon időben Csáktornya a legemlegetettebb helyek egyike volt hazánkban. Híres vezérek, követek külföldi magas vendégek, tudósok fordultak meg itt Zrinyinél. 1660ban a horvát tartománygyűlés is ide hivatott egybe. Itt irta Zrinyi „Szigeti veszedelem“ cz. korszakalkotó hős költeményét; innen intézte az egész ország ügyét érintő támadásait a török ellen.

E hadi tettei nemcsak honfiainál, hanem a külföldön is bámulatot keltettek. Ezek következtében a pápa kitüntetésekkel halmozta el és egyes országokban hálaadó körmeneteket tartattak. Csáktornyáról árasztott fényt lángesze s vaskarja hőn szertett magyar nemzetére.

Az ő megdöbbentő halála után Csáktornyán összpontosúltak Zrinyi Péter, a vár következő ura kezében a Wesselényi-féle összeesküvés szálai. Zrinyi Péter kivégeztetése után a Zrinyi-család birtokainak elfoglalása alkalmával a vár műkincseitől s más drágaságaitól a Muraközt birtokukba vevő német vezérek s a kincstár által megfosztatott. A tisztek a butorokat, szőnyegeket, fegyvereket, ezüst serlegeket, ezüst tálczákat, kocsikat eltulajdonították. A császár nevében foglalásra kiküldött Wildenstein J. Ferencz báró a vár nagyobb értékű tárgyaiból már csak igen keveset talált. 72 ágyun s értéktelen fegyvereken kivűl csak az eltulajdonításra alkalmatlanabb tárgyakat hagyták meg a fosztogatók. Zrinyi Péter lesujtott özvegyének a sógornőjénél, Löbl Zsófinál (Z. Miklós özvegye) Varasdon elrejtett s egy kapucznis barát által kipuhatolt pénzét s drágaságait is lefoglalta Wildenstein.

A Zrinyiek lakóosztályát képező szép épületek, gyönyörü termek, melyeket idővel Rákóczy kuruczai is megrongáltak, a későbbi években kaszárnyául szolgáltak.

Az Althanok, a vár későbbi urai a pusztúlni kezdő várbeli

MURAKÖZ ÉS NÉPE

27

épületeket rendbe hozták, sőt építettek is hozzájuk. A várat állandó lakóhelyül választották. Az erősség régi jelentőségét ez időben már teljesen elveszette; belső épületei s azok felszerelésének fénye azonban megközelítette s részben felül is múlta a régit. PignatelliPereguardo Anna herczegnő életében III. Károly király többször jött le mulatni Csáktornyára. Kiséretében Savoyai Jenő, a híres hadvezér is megfordult itt.

Utóbb az Althánok, anyagi zavaraik következtében a várat elhanyagolták s a család műkincseinek egy része elkallódott, más részét valószínűleg az örökösök adogatták el.

Gróf Festetich-család birtoklása alatt a várfalak nagy részét lerombolták s a főépület mellé czukorgyárat építettek. Az épületek egy része a gyár czéljaira foglaltatott le, más részében uradalmi tisztek laktak s állami hivatalok és képezde helyiségeül szolgált.

Csáky-czimer.

Csáktornya vára.

A csáktornyai vár kapuja.

Jelenleg a vár az Althánok által épített kétemeletes, négyszögű főépületből – melyben a Zrinyi-Althánféle nevezetes kápolna is van – a keleti oldalon az ívalakulag húzódó s a bejáratnál toronynyal ellátott régi várfalakból, a bástyákkal egybeépített emeletes melléképületekből és egy hosszú istállóból áll.

A főépületekből a hivatalok és a képezde ujabban kiköltözködtek. A várat tulajdonosa, gróf Festetich Jenő régi elhagyatott-

28

GÖNCZI FERENCZ

ságából – úgy látszik – ki akarja emelni: renováltatni kezdte s parkiroztatja.

Csáktornya város a vártól keletre terűl el. Múltja – épúgy, mint a váré – szorosan össze van forrva Muraköz történelmével, mert urai mindig ugyanazok voltak. Keletkezése egyidejü lehet a váréval. Mezővárossá a Zrinyiek alatt lett. Régebben meglehetősen elhanyagolt város volt. Ezelőtt egy századdal még sem plébániája, sem iskolája nem volt. Mihovlán (D.-Szt.-Mihály) volt anyaközsége.

1790-ben lett a csáktornyai szt. Ferenczrendiek temploma plebániatemplommá s ugyanakkor állították fel az első népiskolát. Ujabbi átalakulása s lendületes emelkedése a Déli-Vasút megnyíltával kezdődött.

Csáktornya, nagyságához képest (negyedfélezer lakossal bir) csinos, tiszta város, aránylag szép számu emeletes házzal. Lakósai – kiknek 13%-a izraelita – jómódu iparosok s kereskedők.

Gabona-kereskedése igen élénk, főleg kukoriczával. Járási székhely.

Van járásbirósága, a hetvenes években néhány évig kir. törvényszéke is volt; továbbá két takarékpénztára s számos egyesületet és szövetkezete. Könyvnyomdájában hetilapot („Muraköz-Medjimurje“) is adnak ki. A várost 1893. év óta villanynyal világítják.

Csáktornya főleg közművelődési tekintetben haladt nagyot. Kevés község van hazánkban, mely lakósai számbeli nagyságához s anyagi erejéhez képest annyit áldozna az iskolákra, mint e városka. De meg is látszik eredménye. Jeles tanítótestülettel biró elemi népiskolája, (igazgatója Jeney G.) egész Zalában ritkitja párját. Van jeles polgári iskolája, polg. leányiskolája, igen szépen felszerelt s gyönyörü épületben elhelyezett áll. tanitóképezdéje is, és a mit ezek előtt kellet volna említenem: mintaóvója.

Csákronya társadalma, iskolájának tannyelve ezelőtt fél századdal egészen horvát volt. Ezen állapot ma egészen megváltozott. Társadalmában a magyar szó rohamosan foglal tért ; az ifju nemzedék, hazafias szellemű iskolái utján, magyarrá kezd válni gondolkozásban, nyelvben egyaránt. Csáktornya, a mostani haladás mellett, egy pár évtized mulva egészen magyar jellegü várossá lesz.

Csáktornya, már a hegyvidék ismertetése alkalmával említett falvakon kívűl, körül van véve kisebb-nagyobb községekkel, mint: Zrinyi külváros (Mártán) Százkő (Szászkavecz), Buzás (Buzovecz) Battyán (Putján), melynek tőle alig 1/4–1/2 órányira vannak s külvárosainak tekinthetők. Tovább – délkeletre – F.-Vidafalva (F.-Vidovecz) D.-Sz.-Iván (Ivánovecz), Stefánovecz, Pusztakovecz

29

MURAKÖZ ÉS NÉPE

Csáktornya foutczája (keletről tekintve).

Csáktornya város czimere.

A csáktornyai tanitóképző-intézet.

apró falvak, többnyire szegény sorsu, de czifrálkodni szerető lakósokkal.

A régi templommal biró Szoboticzán keresztül vezető, jó karban tartott megyei út mentén sűrün követik egymást : Benkovecz, Jurcsevecz, Pálovecz ; ez utóbbitól északkeletre Palinovecz, Sztrelecz, Derzsimurecz, Turcsiscse; továbbá keletre Alsó-Pusztakovecz. Egy részük jeles lótenyésztőhely. Tüske-Sz.-György régi plebániával. Ettől délre a

rátartós, vagyonos népségü Csehovecz, délkeletre Mura-Király (A.- Královecz), odább Hodosán, A.-Hrástyán, mind a kettő mocsaras vidéken. Az előbbi városiasan épült helység. A közelmultban még tisztes módu lakói a gyakori tüzvész s a dohányter-

30

GÖNCZI FERENCZ

melési jog megszüntetése következtében elszegényedtek. Hodosán mellett fekszik Mura-Csány (Goricsán), 3 ezer lelket számláló nagyközség, terjedelmes határral. M.-Csány s a tőle mintegy 10 kmnyire fekvő Kotor (Kottori) között nem találunk helységet. Ez Muraköz legnyagobb lakatlan területe, (mintegy 60 km. kiterjedésü).

A másik nagy néptelen terület a muraközi fensík keleti végnyulványa, Turcsiscse, Hodosán és a Mura között elterülő lapály.

Muraköz sikságának többi része Zalamegye s egyuttal hazánknak is a legnépesebb vidékei közé tartozik, melyet sűrü s a mellett jelentékeny számu lelket felmutató községek élénkítenek. Kotor, A.-Domboru, 3-3 ezer, A.-Vid, Szt.-Mária 2-2 ezer lakosságu helyek, pedig csak ½–¾ órányi távolságra feküsznek egymástól, Muraköz keleti csücskében. Az első közel a Murához, a többi a Dráva mellékén. Lakósaik állítólag bosnyák eredetűek. Kotor lakosai vig, könnyelmü természetükről ismeretesek. Ma is igaz az a régi dal: „Kotoriba dugo selo Svako dete je veselo“

(„A hosszu Kotor községnek minden gyermeke vig lelkű“) Emeletes népiskolája egyike Muraközben a legszebbeknek.

Alsó-Vid nevét az igen régi szt. Vitusz-templomtól nyerte.

Csinos, tiszta, A.-Muraköz egyik legrendezettebb viszonyu községe.

Alsó-Domboru főtere.

Alsó-Domboru élénk, nagyszámu intelligentiával biró nagyközség.

Olvasóköre is van. Az itt lakó Hirschler-testvéreknek – kik hazafias érzületük- s közügy iránti lelkesedésükről megyeszerte

MURAKÖZ ÉS NÉPE

31

ismeretesek – nagyszerü fakereskedésük van, mely hazánkban egyike a legnagyobbaknak. Vagyonos lakói jó magyar hazafiaságuk által is kitünnek. Alsó-Domború határában több nevezetesség van.

Ilyen a község nyugati részében levő, mintegy 10 holdra terjedő Kerbulja nevü, mélyen fekvő rét, hol soha egy vakondturást sem lehet találni. A népmonda szerint egy huszár átkozta azokat onnan ki, mert a paripája ott, a vakondtúrásban megbotolva, levetette.

A.-Domboru, Légrád s Kotor határainak összeszögelésénél a Splávánka és Okno tőzeges lápok terülnek el, melyek a Dráva folyó vizállásához képest dagadnak vagy apadnak. Dagadás alkalmával a rajtuk levő növényzet mintegy úszik (splava, azért splavanka-úszó, az egyik neve) a vizen. Sok gyanútlanul belement állatnak voltak már ezek vesztőhelyei.

Domborutól keletre, a Mura mindkét partján, a mostani Kakinja nevü révnél feküdt hajdan Zerin (Zrin-) vár, melyet Zrinyi Miklós, a költő, a törökök becsapásainak meggátlása s megtorlása végett építtetett. 1664-ben vették el s rombolták le a törökök.

A várnak jelenleg már nyomai is alig láthatók. Állítólag abból a korból maradt fenn egy közelbeli, pusztulófélben levő, jó vizű kút, melyet a nép Zrinyikutjának nevez.

Horvátország felől, a Mura és Dráva összeömlésénél fekszik Légrád*). Régi neve Carrodorum volt. Ujabbi nevét állítólag az itt letelepült stájeri szlovénektől vette, kik itt házakat építve községet (=grad, le-grad) alkottak. 1384-ben Mária királyné mint somogymegyei, Mura mellett fekvő faluról emlékszik meg. Még 1488-ban is e megyéhez tartozott. Ezelőtt másfél századdal még Muraközben feküdt. Lakosai a Dráva alámosásai következtében kényteleníttettek a folyó másik oldalára költözködni. Hajdan erős vár volt, melyet Muraköz urai birtak s mely kedvező fekvésénél fogva egyik kulcsa volt Muraköznek, Stájerország- és Horvátországnak. A török világban főkapitányság és vajdaság, később kiváltságos város volt. A Zrinyiek főkapitányai voltak a várnak. Határa többször volt török vérrel öntözve s egy, a Dráva mentén fekvő területe maig is „Tursko grobje“-nek (török-temető) neveztetik. A város lakósai a törökökkel folyton harczban állottak s vitézségükért kitüntetéseket, szabadalmakat s nemességet nyertek. Légrád község vezetősége az 50-es évekig katonai elnevezéssel bírt. A bíró kapitánybírónak („sudec *) Közigazgatási beosztás szerint ugyan Légrád már nem muraközi község (a n.-kanizsai járáshoz van csatolva) s földrajzilag is kiközösittetett a medrét változtató Dráva által; nevezetes multja azonban össze lévén forrva Muraköz történelmével s egyéb vonatkozásai mellett lakóinak nemzetisége, nyelve s szokásai is muraköziek, tehát néprajzilag ide tartozik, szükségesnek találtam Muraköz leirása körébe vonni.

32

GÖNCZI FERENCZ

kapitan“), a többi előljárók gyalogsági s lovassági vojvodáknak („pešički ikonjanički vojvode“) hivattak.

Hirneves vásárait hajdan németországbeliek, törökök s görögök is látogatták. Kései (a „légrádi kések“) egész országban ismertek s kelendők voltak.

Jelenleg mintegy 3 ezer lakóst számlál, mely közt jelentékeny számu magyar is lakik. Van kath. és ágostai hitv. temploma és iskolája. A római kath. népiskola igen szép épülettel bir. Légrádnak nagy terjedelmű községi birtokai vannak.

A Dráva melléke mindenütt lakott s felfelé, Perlakig egymáshoz közel eső falvakkal van megrakva.

Ezek (a már említetteken kívül) : A.-Mihalovecz, Csukovecz, a két tornyú templommal ékeskedő Dráskovecz, továbbá Oporovecz, D.-Egyház, mindnyája rendesen épült, A draskoveczi templom. tiszta község. D.-Egyház a horvát Cirkovljan nevet az ott lakott templáriusok után nyerte, kik horvátul „črleni fratri“ s „cirkvenici“ neveztettek.

Perlak Muraköznek Csáktornya után a legnagyobb s legtetszetősebbkülsejü mezővárosa, közel négyezernyi földmivelést és állattenyésztést üző lakossal. Van járási s szolgabirói hivatala, társasköre s 10 tanerővel biró, szép, emeletes épületű állami elemi népiskolája, mely utóbbi a város hazafias népe művelődésének s magyarosodásának egyik elsőrendű tényezője. Perlakon van felállítva a drávaegyházi születésű, hazája szabadságáért 1853-ban vértanu halált szenvedett Gáspárics Márknak kőemléke is.

A Perlaktól felebb, sorjában a Dráva mellett elterülő Podbreszt, Vullária, Tótfalva (Totovecz), Zrinyifalva (Kursanecz) községek – Orehovicza kivételével, mely mintegy 800 lelket számlál – kicsi falvak, 250–400 lakossal. E vidéken gróf Festetich Jenő birtokai a nagyobb községek keletkezését meggátolják. A fentebbi falvak csekély lakossága így is szegény. Az uradalmi birtokok „részbe“ kiadott földjeinek munkálása után biztosítja magának nagyobb része a tűrhető megélhetést.

Zrinyifalva (Kursanecz) vidékén hajdani egész Csáktornyáig terjedő szélességü, rengeteg erdő terült el. Most már csak a

MURAKÖZ ÉS NÉPE

Fénykép után.

33

Perlak főutczája, nyugotról nézve.

szántóföldek-s réteken árnyéktartónak fennhagyott egy-egy tölgy s néhány kis terjedelmű erdőfolt emlékeztetnek a letarolt, vadakban dús erdőre. Ezen erdőben, a mostani Zrinyifalva mellett, közel a Drávához öletett meg 1664. évi november hó 18-án gróf Zrinyi Miklós, a költő, némelyek szerint vadkan, másik felteveése szerint Póka István, e czélra felbérelt vadász által.

Szomorú halála helyének megjelölésére emeltette Pignatelli-Pereguárdo herczegnő, Althan gróf neje, a mai napig fennálló kőemléket, mely homlokán Germánus Péter volt Pálosrendi szerzetes, mások szerint a würzburgi egyetem által III. Károly király rendeletére készített következő értelmü szép latin feliratot viseli: „Itt halt meg legyőzhetetlen Zrinyi, megölve Gáspárics emléke. egykoron a vadkan által, pedig méltóbb áldozata lett volna ellenségeinek. Ki valaha annyi ezer, vad ellenséget győzte le fegyverrel kezében, maga, a győzedelmes, a rettentő vad által terittetett le. Ő végzett dolgával s élete fáradal-

34

GÖNCZI FERENCZ

maival, de a haza sorsa szerencsétlen fordulatot kezd venni. Ő az Égből csodálja a mi dolgainkat, de a mi nyomorúságunk siratni fogja az ő halálát. „Semmi más, mint a jó szerencse“ jelszavával fegyverek közepette tölté idejét, de a balszerencse kierőszakolá a sorstól, hogy az emberi dolgokban a kérlelhetetlen végzet legközelebb legyen. A halál e módjából bárki is okulhat.“

Zrinyi-emlék a kursaneczi (zrinyifalvai) erdőben.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

35

II. M URAKÖZ M ULTJA. Muraköz őskori története azonosnak vehető a mostani dunántuli vidék őskori multjával. Erre vonatkozó művelődéstörténeti adatokat, őstelepeket ugyan itt még nem leltek, mert rendszeres kutatás nem történt, de Muraköz földrajzi fekvése s a közeli vidékeken talált diluvialis-, bronz- és vaskorbeli különböző emlékmaradványok e feltevés helyességét bizonyítják.

A rómaiak Kr. sz. e. 34-ik évben kezdték meg a mai Dunántul meghódítását s Kr. u. 9-ik évben – Augusztus római császár alatt – a pannontörzsek leverésével fejezték be. Az elfoglalt területeken katonai gyarmatokat, várakat, városokat, hadi s közlekedési utakat építettek. A nagyszerü védelmi vonalak berendezése s a polgári foglalkozásu rómaiak letelepedése több részletben történt s csak Kr. u. 185-ik év körül fejeződött be.

A Claudius császár által Kr. u. (41–45. évben) erősített második nagy védelmi vonalba, melynek czélja az volt, hogy a Felső-Dunát Aquilejával összeköttetésbe hozza, már Muraköz is beleesett, a mennyiben e vonalak egyik fő hadiutja, mely Sabariát (Szombathely) és Poetoviot (Pettau) kötötte össze. Muraköz nyugoti, hegyes részén, Sz.-Márton és Stridó érintésével haladt Polstráu felé. Ezen út nyomai Muraközben helylyel-közzel ma is tisztán felismerhetők. Egy másik, közlekedés számára készült római út Alsó-Muraközt szelte s Aquamán (Csáktornyán) keresztül Poetoviot a Dráva torkolatától Szabariába vezető védelmi uttal kötötte össze.

A rómaiak alatt létező muraközi polgári telepek s az akkori útvonalak mellékén számos emlékre bukkantak. Csáktornyán egy római feliratu sírkövet leltek a következő felirattal: P. ANTONIUS CLA FAVORIS. L. F. AN XXV. CLAUDIA. T. F. DACUME NA AN XXXXV. FAVENCIA FRES FACICURA. 1893. évben Ternovcsákon a mezei munkások akadtak egy Kr. u. II. századból eredő temetőre. Kár, hogy e helyen a rendszeres ásatások elmaradtak.

Draskovecztől délnyugotra közvetlen az országút mellett egy kis magaslaton várrom alapot leletek, mely emberemlékezet óta vizárokkal van körülvéve. Az ott talált római feliratu kopott köveket a nép építkezéseknél használta fel. E várnyom közelében valaha római temetkezési hely is lehetett, mi onnan következtethető, hogy az ott lelt csontvázak mellett régi edények, ékszerek s hadeszközök feküdtek.

36

GÖNCZI FERENCZ

Ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy a római uralom meghonosodásával járó akkori műveltség előnyeiben a hajdani Muraköz is általában oly mértékben részesült, mint Pannonia más vidékei.

Aquama – a hagyomány szerint – a rómaiak idejében erősített hely volt s prefektusa volt. Midőn a kereszténység a IV. század folyamán Pannoniában mélyebb gyökeret vert, a keletkezett püspökii ségek, illetve egyházközségek között Muraközben is találunk egyet:: a stridonit, mely a felsőpannoniai lauriacumi érsekség alá tartozott.

Ezen időbeli jelentékenyebb néprajzi változásból a kelta törzseknek a rómaiakba való beolvadása érdemel említést.

A római birodalom összeomlása után germán törzsek, nevezetesen longobárdok, 568-ban pedig az avarok birtokává vált.

Az avarok kiséretében telepedtek le a szlovének nevén ismert szlávok is, kik itt az avarok fenhatósága alatt éltek s az avarok hatalmának Nagy Károly által történt megtörése után 838 körül Privina nyitrai fejedelem a frankok fenhatósága alatt egy szlovén fejedelemséget alapított, melynek főhelye Blatno (Urbs palodorum) a mostani Szalavár helyén feküdt. E szláv tartomány utolsó fejedelme Bratisláv volt, kit 896 táján a magyarok legyőzvén, a pannoniai szlovén fejedelemség a magyarok hatalma alá került. Muraköz tehát a 9-ik században a szlovén fejedelemséghez tartozott s lakói is bizonyára szlovének voltak. Muraköz hegylakóinak egy része a vendek és stájeri szlovénekkel együtt e szlovének maradványaiul tekinthetők.

Hogy őseink honfoglalásakor a szlovéneken kívűl vagy azok után miféle nép lakta Muraközt; vajjon ezen időtájban a Heraclius bizanzi császár által a 7-ik században Galicziából lehívott horvátok közöl telepedtek-e le ide is ; s később a magyarság foglalt-e itt állandó lakósként jelentékenyebb tért: arra nézve nem lehet határozott választ adni. Az azonban igen valószínű, hogy Muraköz már a honfoglalással vált Magyarország közvetlen részévé. Kerchelichnek Mária Terézia idejében kiadott műve a régi Pannoniának magyarok által való elfoglalt részét délen a Dráva által jelzi; „ez választja el a húnokat (magyarokat) a dráva közti szlávoktól.“ Azt határozottan tudjuk, hogy szt. István idejében magyar terület volt.

Szt. István neje, Gizella egy bizonyos Wezmech nevű földet „…mely a Dráva és Mura között, a varasdi kapun innen van..“ a veszprémi püspökségnek ajándékozta. E területet, mint egy 1232. évben kelt okiratban el van mondva, Oguz, horvát bán jogtalanul elfoglalta s e miatt Bertalan, akkori veszprémi püspök panaszt emelt ellene. A nemeseknek ezen ügyben Ketudhidán (Kehidán) tett itéleténél a tanúk vallomásából (a zágrábi káptalan és Buzád

MURAKÖZ ÉS NÉPE

37

horvát bán is mellette tanúskodtak) kitünt, hogy „az a föld mindenkor a veszprémi egyházé volt.“ Muraköz egyházilag eleinte a szt. István által alapított veszprémi püspökséghez tartózhatott. Az 1015-ben alapított tinnini horvát püspökség csak a Dráváig terjedt. E püspökség helyébe szt. László 1091-ben a zágrábít alapította s valószínűleg ezen alapításkor helyeztetett Muraköz a zágrábi püspökség alá.

II. Endre Muraközt a Hahold nemzetségből származó Buzád horvátországi bánnak ajándékozta. Utána fia, Csák Dömötör tulajdonába ment át, ki Zalamegye főispánja volt. A Csák-család később Zalamegye egyik legnevezetesebb családjává vált. Ebből ágazott ki az alsólendvai Bánfi- és a nemrég kihalt Csányi-család is.

A XIII-ik század második felében a Gissingi grófok birták Muraközt, kik azt az osztrák olygarchákkal és Albert herczeggel viselt hadban Csáktornya és Stridó várakkal együtt elvesztették.

Ezen, Gissingi grófokra nézve szerencsétlen kimenetelű hadakozás után az ellenség 50 évig birta Muraközt. I. Károly haddal indult visszafoglalásra, de, mielőtt támadásra került volna a sor, a birtoklók négyezer gira ezüst lefizetése mellett a király birtokába bocsájtották vissza. Ugyanakkor királyi adományul, Árva vára helyett, Donch zólyomi főispán nyerte. 1334-ben visszavette a király Donchtól Muraközt s helyette Komáromot adta neki. Muraközt 1350-ig a korona birta, a mikor a vitéz Laczkfy István erdélyi vajda birtokába jutott, ki azt Nagy Lajostól a nápolyi hadjáratban tett szolgálataiért kapta. Laczkfy utódai Zsigmond király ellen hűtlenségi bűne esvén, Muraköz tőlük elkoboztatott s más birtok fejében az Aba nemzetségből származó Széchenyi testvéreknek adattak. A csere 1404-ben feloldatván, Muraköz ismét a koronára szállt.

Zsigmond 1405-ben a stájerból átszármazott s a magyar történelemben oly szomorú szerepet vitt Cilleyeknek adta zálogba Csáktornya és Stridó várakkal együtt 48,000 forintért, kiktől aztán nem váltotta vissza. Az utolsó Cilley kihalta után özvegye, a korona öröklésének megsértésével Csáktornyát és Stridót olyanoknak kötötte le, kik Magyarországon birtokképtelenek voltak. Nem respektálva az 1462-ik évben ez ügyben hozott törvényt, I. Mátyás fegyveres beavatkozással szerezte vissza s mint korona-birtokot Ernuszt János („Hans Hampó“) kincstárnokának adta. Ezen időben, 1480-ban tört először a török Muraközbe, de a személyesen megjelent Mátyás király hada s a megyei felkelők elől visszahúzódott.

Az Ernuszt-család 1541-ben történt kihalta után Keglevich Péter, horvát bán, Ernuszt Gáspárnak, a család utolsó sarjának apósa, azon ürügy alatt, hogy az özvegy várandós állapotban van

38

GÖNCZI FERENCZ

s hogy veje őt végrendeletében a születendő gyermek gyámjává tette, elhalt neje birtokait magához ragadta. Noha később kitünt Keglevich anyagi haszonlesésből eredő félrevezetési szándéka, a mennyiben leányának, Ernuszt G. özvegyének – kit időközben Bánfi László adott férjhez – gyermeke nem született – az elfoglalt Ernuszt birtokokat visszaadni I. Ferdinándnak tett ebbeli határozott igérete daczára sem volt hajlandó. Ellenszegült a pozsonyi országgyülés 1542-ben tett erre vonatkozó határozatának s szigorú rendeletének is, mely kimondta, hogy: ha Keglevich 2 hét alatt a koronának a birtokot át nem adja, vagyon s fejvesztéssel fog bűnhődni.

Erre Ferdinánd elrendelte, hogy a birtok erőszakkal vétessék Keglevichtől. Végrehajtásával Zrinyi Miklóst, Keglevichnek a horvát elbáni méltóságban utódát, a későbbi szigetvári hőst bizta meg.

Zrinyi, Székely Lukács stájeri kapitánynyal fegyveres erővel indult a Csáktornyán tartózkodó Keglevich ellen, ki látva ellenei ostromló seregének nagy számát, a törökhöz akart segélyért fordulni; e végből szökésre határozta el magát. Éjjel megkisérlett szökése közben azonban csapatparancsnokának, Pozsgai Péternek árulása következtében a Csáktornya s Szt.-Ilona között elterülő erdőben Zrinyi katonái fával együtt elfogták s másnap, Zrinyi rendeletére, a vár ostromlására elhelyezett ágyuk elé állították. A várbeliek e meglepetésre feladták a várat. Ennek hirére Stridó is megadta magát. Keglevichet később szabadlábra helyezték.

Zrinyi Miklós e tettével a saját javát is nagyban előmozdította, a mennyiben Ferdinánd részben érdemeiért és török kézre került délhorvátországi birtokaiért, részben pedig a korona terhére tartott 400 tagból álló banderium eddigi költségei fejében Csáktornya és Stridó várakat, a hozzájuk tartozó birtokokkal együtt, 1546. évben neki ajándékozta. Később, midőn a kincstár tartozása már 50,000 forintra nőtt, annak fejében egész Muraköz átengedtetett Zrinyinek. Ily módon vált Muraköz a hazánk történelmében fényes szerepet vitt Zrinyi-család birtokává s jeles tagjai hazafias tetteinek, küzdelmeinek főszíntere.

Zrinyi Miklósnak Szigetvár védelmében történt hősi halála után Muraközt legidősebb fia, György, főtárnokmester örökölte.

György Nedeliczen könyvnyomdát alapított. Az ő idejében, 1586ban Hasszán szigetvári bég becsapott Muraközbe s egész Csáktornyáig pusztított. A rablótámadást Erdődy bán boszulta meg, ki Tótországban, Ivanicsinál egy török dandárt vezérestől együtt kardra hányatott.

Györgynek 1603-ban történt elhunyta után fiai : György és Miklós örökölték Muraközt, kik protestáns nőket vevén nőül, az

MURAKÖZ ÉS NÉPE

39

akkori kor áramlata szerint ők is protestáns hitre tértek. György a katholikus lelkészeket, főleg a szentilonai s stridói pálosokat üldözte s zaklatta és a protestáns vallás terjesztésének elősegítése czéljából protestáns papokat hivott be ; a nedeliczi nyomdában protestáns könyveket nyomtattatott. 1617-ben a reformátió 100 éves ünnepét is megülte. Két évre rá – 1619-ben – Pázmán Péter buzgólkodása folytán e két Zrinyi nemcsak hogy régi vallására tért át, hanem annak egyszersmind lángbúzgalmú harczosává vált. Az ő visszatérésük egyszerre végett vetett Muraközben a protestantizmus terjedésének. A protestáns papokat aztán eltávolították s 20 kath. papi állást szerveztek.

A mohácsi vészt követő években, valószinüleg e Zrinyiek alatt, egyidejüleg a Vas- és Somogy megyébe kivándorolt s ott elszóródott horvátokkal, valamint Itália s Ausztria déli tartományaiba húzódó „bieli kranjec“-ekkel telepedett le Muraközbe ős Croatiából a mostani horvátajku népség egy része, a törökök öldöklő becsapásai elől. Akkor a Dráván külön, menekülésre szolgáló hid volt, hogy a horvát nép a törökök elől gyorsabban menekülhessen, 1532-ben már annyi horvát lakott Dunántúl, hogy a dicső Jurisicss az ő segitségükkel védhette meg Kőszeget. Van nyom arra is – s ezt az illető vidék hajdani nyelvjárásának maradványai is bizonyitják – hogy Muraköz keleti csücskében bosnyákok telepedtek le, kik bizonyosan a Krajnában is megtelepedett s ott egy időben egész csapássá vált uszkokokkal azonosak.

A jeles tulajdonai s hadi érdemeinél fogva II. Ferdinánd által is kiválóan kegyelt Zrinyi György (VII-ik) általános részvét

Régi kép után.

Stridó 1600 körül.

közt 1626-ban történt halála után (állítólag Wallenstein mérgezte meg) fiai: Miklós és Péter örökölték Muraközt. Ők egy 1649 évben

40

GÖNCZI FERENCZ

kötött szerződés szerint örökségük közös birtoklását megszüntették s olykép osztoztak meg, hogy Miklós kapta Muraközt s a többi dunántuli jószágokat, Péter meg a dunántuli s tengermelléki várakat, hozzájuk tartozó birtokokkal.

Zrinyi Miklós révén, ki születésénél fogva Zala- és Somogymegye főispánja, muraközi kapitány s 1647 óta Horvátországnak bánja is volt, Muraköz a dunántuli vidék s Horvátország mozgalmainak központjává vált, mely mozgalom azon időben egyedül a török pusztító becsapásai ellen irányult. Közelebbi váraikat lerombolta, a Mura és a Dráva mentét, Stájert megtisztitotta a törököktől s pusztitó támadásaikat visszaverte.

Muraközt az akkori török becsapások s nagyobb dulásoktól megvédte kedvező földrajzi fekvése s a Zrinyiek őrködő figyelme.

Keleti részén, hol a törökök támadásaitól lehetett tartani, a Dráva és Mura folyók zárták el, Légrád, Kottori s később Uj-Zerin várral; délen a Horvátországtól 1630 körül elszakított varasdi generalátus védte ; nyugotról pedig az ellenség nem nyomulhatott volna messze be, mert Stridó Csáktornya és Lapsina várak feltartóztatták volna.

Ezen előnyös helyzethez hozzájárult az is, hogy jó ideig a Zrinyiek voltak a somogymegyei várak (Babócsa, Berzencze, Vizvár s Csurgó urai s hogy Zrinyi György (VII.) báni hadsereget szervezett, melyek által módjukban állt Muraköztől az ellenséget távol tartani. Muraközben aránylag még akkor is ritkán ütött be a török, midőn Kanizsa várát birtokába kerítette s midőn egész Zala- és Somogymegyében ugyszólván szabadon fosztogatott.

A Muraközbe tett rablókirándulásokat a Zrinyiek ritkán hagyták megtorlás nélkül. 1663 őszén, midőn Zrinyi Miklós a dunántuli felkelés szervezéséből Csáktornya felé hazatérőben volt, 16 ezer török-tatár követte nyomon, hogy őt leverve, Muraközbe s Stárjerorszgába törjön. Zrinyi a Mura mentében vett ellenük figyelő állást s midőn mintegy 2 ezren a Murán átkeltek, azokra ráütött s a Murába kergette. Ezek a fősereg átkelőfélben levő részével összezavarodva, részint a Murába fuladtak, részint Zrinyi seregének fegyverei alatt hullottak el. A Murában a halállal küzdő törökök s lovaik miatt a vízet látni sem lehetett. E véres kudarcz után a tulsó parti török sereg visszavonult.

Zrinyi Miklós 1660-ban a Mura mentén, nem messze annak Drávába ömlésétől Uj-Zerin elvevezéssel erősséget emelt, hogy a törököknek a kezükben levő Kanizsa várából Muraközbe intézni szokott betöréseit meggátolja. E várat a törököt mindenkép hatalmukba igyekeztek keríteni s lerombolni. Zrinyi két ízben verte már el az ostromló törököket Uj-Zerintől, midőn a törökök 1664-

GÖNCZI FERENCZ

41

ben – ezuttal harmad ízben – ujra megtámadták a várat.

Miután a várban ekkor német őrség volt s a seregével közelben táborozó Montecuccoli, Zrinyire való oktalan irígykedése következtében a vár védelmére segélyt nem nyujtott, a törökök azt könnyű szerrel foglalták el. Ezen esetre vonatkozólag irta Zrinyi keserü hangon levelében a stájeri rendekhez : „Mit eddig a történetekben nem olvastunk s a mi egyáltalán hallatlan dolog vala … az ellenség ma reggel, az én sem ágyukkal, sem aknákkal meg nem rongált, egészen ép, uj váramat a mi nagyobb seregeink láttára úgyszólván egyedül karddal vette be s foglalta el.“

A költő Zrinyi Miklós.

A törökök a várban 8 napig voltak, azután kivonulva, földig lerombolták. Zrinyinek többé nem szabadott Zerinvárt felépítenie. „De Zerinvár romjaiban – irja Horváth Mihály kitünő történészünk – utoljára lobogott fel a büszke félhold hadi dicsősége.“ Az egyideig még Muraközben tartózkodó német hadak, melyeknek Montecuccoli szabad fosztogatást engedett, nagy pusztítást

42

GÖNCZI FERENCZ

vittek véghez ; Alsó-Domború, Vidovecz s Kottori községeket teljesen feldulták.

Zrinyi Miklósnak még ugyanezen év novemberében a kursáneczi erdőben rendezett vadászaton történt megrendítő halála után egy ideig özvegye, az eszes és szívós természetű Löbl Zsófiának, mint Ádám fia gyámjának kezében volt Muraköz. Később az özvegyet sógora, Zrinyi Péter a szomszédos Varasdra távolította el s ő vette birtokába Muraközt.

Zrinyi Péter a báni méltóságban utódja volt bátyjának. Részt vett híres hadjárataiban s az ő neve is rettegett volt a törökök előtt. Midőn a vasvári béke által keltett elégületlenség egyes magyar főnemeseket összeesküvésbe hajtott, Zrinyi Péter is az összeesküvők közé állt s Wesselényi Ferencz nádor elhunytával annak vezetője, feje lett. Tervük kitudódván, a bécsi udvar 1670-ben Spankan vezérlete alatt sereget küldött Muraközbe Zrinyi elfogatására. Zrinyi eleinte ellentállásra készült csáktornyai várában, de később elállt e szándékától s e helyett Káldy nevű kapitányát Spankan üdvözletére küldte, maga pedig 20 embere kisérete mellett ugyanazon nap, éjjeli 11 órakor Frangepánnal lóra ült, hogy Bécsben jelenkezzék s igazolja magát. Bécsben Frangepánnal együtt börtönbe vetették s a magyar törvények ellenére 1671. évi ápril hó 30-án, ugyancsak Frangepánnal együtt, Bécs-Ujhelyen lefejezték.

Spankan könnyű szerrel vette hatalmába Csáktornyát. Felszólítására az őrség azonnal kinyitotta a vár kapuját s az itt maradt Zrinyinének egyik tisztje kihozta eleibe a vár kulcsait.

Spankan Kanitzky kapítány alatt 100 főnyi sereget hagyva a várban, maga Kottori vára ellen indult, melyet szintén ellenállás nélkül foglalt el; mig Breiner 4 ezernyi emberével Légrádot szállta meg. Légrád akkor még Muraközben feküdt. Várának parancsnoka a rút bűnökkel terhelt s a Zrinyiek jóakaratából harambasából kapitánynyá lett Czindery György volt, ki nagy ellensége lévén Zrinyi Péternek, az őrséget rábirta az ellenállás nélkül való megadásra.

Ekként egyszerre, majdnem kardcsapás nélkül került Muraköz Spankan hatalmába.

Ugyanazon időben Herberstein a szávántúli s tengermelléki várak ellen indult s vette be sorba, a többek között Brebirt és Zerinvárt is, melyektől a család magát elnevezte (Brebiri, Zrinyi.)

A német katonaság azután szabadon dult, zsákmányolt Zrinyi elfoglalt váraiban, birtokain. Ugyanekkor Muraköznek is kijutott. Pethő Ferencz, magyar születésü, de stájeri úr berontott Muraközbe, a védtelen népet kifosztotta s 10 falut felégetett.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

43

Az elhagyatott s mindenéből kifosztott Zrinyi Péternét fogságba helyezték s később, császári parancs folytán, leányával Áurorával együtt Gráczba vitték, hol e kiváló nő *) a legnagyobb megaláztatások között magányban, boldog családi életének romja feletti mély bánatában megőrülve, férje lefejeztetése után 2 évre, 1673. évben fejezte be minden érző szívet mélyen megható végű életét.

Spankan távozása után báró Zeiss ezredes lett a muraközi várak parancsnoka. Azon időben I. Lipót egyik vezérének Herbersteinnek terve volt Muraközt Stájerországhoz csatoltatni, mivel, mint állítá, a Zrinyiek ugyis sokat elvettek Stájerből és miután katonailag fontos területnek tartotta. „Ha – ugymond – 1664-ben Muraköz német kézben van, el lett volna kerülve a háború.“ Muraköz utolsó birtokosa, a Zrinyi családból, Miklós költőnek a fia, Ádám volt, ki 1691-ben Szalánkeménnél a török elleni csatában esett el.

A Zrinyiek 124 évig birták Muraközt. Alattuk a muraközi nép abban a szomorú törökvilágban házi tűzhelyénél aránylag békében élhetett. Adófizetője a töröknek sohasem volt. A Zrinyiek hadjárataiban azonban tevékeny részt vett. A jobbágyoknak tehetségükhöz képest gyalog vagy lóháton kellett fegyverkezniök. Egy részüket a Zrinyiek látták el fegyverekkel. A háborúba szállást vagy csatára kelést a lelkészek hirdették ki a templomban.

Muraköz a Zrinyieknek törzsbirtoka lévén, anyagi s szellemi felvirágoztatására nagy gondot fordítottak. Könyvnyomdát állítottak, plebániákat alapítottak. Muraköz mostani 22 plebániája közöl 20 már a Zrinyiek korában megvolt. Muraközben a vadakban dús őserdőkön kivűl szép szőlőhegyek, gyümölcsösök, jól mívelt szántóföldek váltakoztak. A kedvező fekvésü helyeken nagy (7–8 holdnyi) terjedelmű halastavakat ásattak. Azon időben e félsziget hazánk egyik legvirágzóbb területe volt.

Népessége között számos jómódú magyar köznemes lakott mint: Taliánok, Battyányiak, Hrusóczyak, Kisfaludiak stb., kikhez a Zrinyiek többször fordultak pénzkölcsönökért, elzálogosítva azok fejében egyik-másik birtokukat. Az azon időbeli okiratokban előforduló s a nép közt egész maig fennmaradt, szép hangzású, tősgyökeres magyar nevek arra vallanak, hogy a magyarság régente, kivált a törkvilág előtt nagy számmal lakott s talán községeket *) Frangepán Katalint, Zrinyi Péter nejét, ki gyenge testü, de erős lelkületü asszony volt, a horvát irók mint a női jellem kiváló, minden időkre szóló egyik mintaképét mutatják be, ki ész és szív tekintetében egyaránt a legnagyobb római nőkkel vetélkedik „Nálánál nagyobbat nem szült horvát anya“ (Veće od nje ne rodi hrvatska majka“) mondja életirója, Tomljenovič György. G.

44

MURAKÖZ ÉS NÉPE

Régi kép után.

Szent Ilona 1752-ben.

is képezett Muraközben. Idővel egy része valószínűleg kivándorolt, kipusztult, más része elhorvátosodott.

Zrinyi Ádám halála után a család összes vagyonát rövid időre a gráczi kamara vette át. 1695-től 1702-ig Marchio de Prye

birta Muraközt, kinek kezéről 1715-ig ismét a gráczi kamara gondnoksága alá került. Ez időtájban II. Rákóczy F. felkelő serege kétszer is megfordult Muraközben: 1704 és 1708-ban. Az előbbi évben elfoglalták Csáktornyát s a népre sarczot vetettek. 1715. és 1719. időközben Chikuliny János birta bérben. 1720. évben III. Károly a vele Spanyolországból átjött, őt a spanyol-háborúban Madridnál

MURAKÖZ ÉS NÉPE

45

életveszélyből kimentő Althan Mihály grófnak ajándékozta az alkalomból, hogy a szép Pignatelli-Pereguardo Ágnes herczegnőt az ő forrón szeretett barátnőjét nőül vette.

Althan gróf utódai Muraköz birtoklását egymásközt megosztották. Egyik a csáktornyai, másik a beliczai, harmadik az ujudvari s némelyik a szentkereszti urodalmat nyerte sajátjául a szerint, a hány közt s mily arányban történt az osztozkodás.

Az Althan grófok 1791. évig voltak Muraköz birtokosai. Ekkor a három testvér, Mihály, Ferencz és Miksa, mivel – mint az adásvevési szerződésben felhozzák – elődeik tetemes, többnyire ősi adósságainak kamatjait sem voltak képesek az uradalom jövedelméből fedezni, eladták tolnai gróf Festetich Györgynek. Ezen eladást az eladók örökösei később megtámadták, de végre is – a pör bizonytalan kimenetele miatt – kiegyeztek s a birtok a Festeticheké maradt. E birtok Muraköznek jelenleg több, mint ¼ részét foglalja el.

Ez időtájt kezdték magukat számosabban a muraközi jobbágyok a roboskodás terhe alól megváltani s lettek bérlők, tehát szabadabb emberek, kik, mint ilyenek, földjeiket is jobban megmivelték. A megváltást elősegítette gróf Festetich Györgynek 1795-ben tett intézkedése, melynek értelmében a jobbágyok a váltságdijat részletekben 25 év alatt törleszthették. E kedvezmény következtében majdnem valamennyi község megváltotta magát. A mezővárosok ekkor már szabadok voltak. Légrád város lakosságát a törökök elleni harczokban szerzett érdemeiért még III. Ferdinánd emelte nemességre, felmentve őket egyuttal a vám- és helypénzfizetés alól. A felettük biráskodó birájukat maguk választhatták. A többi. szabadsággal biró muraközi községek vezető-tanácsal intézték ügyeiket.

Muraköz ujabb történelmének egyik legszebb lapját az 1848-49. magyar szabadságharcz képezi. Mint tudjuk, a horvátok itt kezdték meg a magyarok elleni támadásaikat. 1848. évi szeptember hó 10-én törtek először Muraközbe. Vezérük báró Jellacsics horvát bán volt, ki Simonics Sándor, varasdmegyei alispán személyében Muraközbe léptekor azonnal báni biztost nevezett ki ide. A horvátok a népet rá akarták venni a magyaroktól való elpártolásra, de sikertelenül. A nép nyugodtan viselte magát, engedett a rátört testvérellenség hatalmának. Az ellenség kiüzésére időközben megérkezett Perczel tábornok seregét ellenben kitörő örömmel fogadta s egy része a muraközi születésü Gasparics Márk, ferenczrendi szerzetes, Perczel lánglelkü tábori lelkészének buzditása- s lelkesitésére az ellenség kiüzésében is tevékeny részt vett. Perczelt igen kellemesen

46

GÖNCZI FERENCZ

lepte meg a muraközi nép hűsége- s hazaszeretetének ezen szép tanubizonysága s ezt több ízben ki is nyilvánitotta.

Perczel a horvátokat visszaszoritva, Muraközre 400 nemzetőr kiállitását rendelte el. Innen Stájerországba is becsapott Fridauig, hogy a Stajer határszélen betöréssel fenyegető Burits tábornok seregét ártalmatlanná tegye. Midőn a Mura és Dráva folyók veszélyes megdagadása Perczelt Muraközből – nehogy itt rekedjen, mert átvezető híd a Murán nem volt – kivonulásra kikényszerítette, a Varasdon táborozó horvát csapatok ujra Muraközbe csaptak ; s miután Perczel a Mura partjának mentében tett figyelő állásából véglegesen kényszerült elvonulni, Muraköz teljesen védtelenül maradt.

A magyar szabadságharcz leveretése után Muraköz Varasdmegyéhez, tehát Horvátországhoz csatoltatott. 12 évig tartozott Muraköz Horvátország alá, mignem az 1860. évi október hó 20-án kelt diploma Magyarországhoz való visszakapcsolását elrendelte.

Ezekben Muraköznek a legujabb korig terjedő vázlatos multját ismertetve, röviden – a legfontosabb adatok felhozása mellett – az utóbbi évtizedekben oly gyakran vitatott közjogi hovatartozandóságának kérdésére is kivánatosnak tartok néhány megjegyzést tenni.

Muraköz ősidők óta közvetlen része volt Zalamegyének, Magyarországnak. A legrégibb bizonyiték sz. István korából ered.

Midőn szt. István Konrád császárt Horvátország királyának, Krezimirnek segitségével legyőzte, Szlavoniának*) azon részét, mely Magyarországhoz tartozott a Kulpa és Száva összeömlésétől a Dráváig Krezimirnek ajándékozta. Tehát a Dráván inneni Muraköz István birtokában maradt, a mit különben a már felhozott Wezmech nevü terület ügye is világosan bizonyit. A spalatói krónikában, mely a horvátoknak Kálmán királylyal kötött szövetségét (pacta-conventát) tartalmazza, egyik pont így szól: „Minden nemzetség 10 fegyveres lovast állítson a Dráva folyóig.“ II. Endre királynak a pécsi egyházmegye számára adott 1235. levele szerint szt. László volt az, ki először ment át a Dráván Szlavóniát meghódítani. IV. Béla István bánt 1256-ban a Drávántulra nevezte ki birónak. Róbert *) A régi Szlavoniát (Sclavonia) a mai Varasd, Kőrös-Belovár- és Zágrábmegyék képezték. A mostani szlavoniai megyék: Pozsega, Szerém és Verőcze magyar megyék voltak, ép oly közvetlen részei Magyarországnak, mint akár Csanád- vagy Veszprémmegye IV. Bélának 1236-ban kelt levele sok magyarajku lakós léteztét jelzi e megyékben, a mostani Szlavoniában. Később a két név felcserélődött: a mi régen Slavonia volt, az Horvátország lett, az a három vármegye pedig Slavonia nevet kapta. II. Ferdinánd a török becsapások miatt e két területet egyesítette s így lett azon zürzavaros világban, mintegy össze csempészve, a szávántuli, a jelenlegi Bosznia és Dalmáczia helyén fekvő ős Croatiából a jelenlegi Horvát-Szlavonország. Szlavoniát az 1715. évi 92. törvényczikk visszacsatolni rendelte Magyarországhoz. De tényleg a mai napig megmaradt Horvátország birtokában. G.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

47

Károlynak a báni hatóság köréből kiadott 1316-iki diplomája szerint a Drávántul mindenki a bán itélete alatt áll. E rendelet Nagy Lajos által 1359. és 1377-ben, Zsigmond által pedig 1395- és 1402-ben megerősíttetik. Ezekből kitünik, hogy a régi Szlavonia vagyis a maii Horvátország és Magyarország közti határt mindig a Dráva folyó képezte, a Mura sehol sem említtetik, ennélfogva Murköz már magyar területnek tekintetett.

A későbbi korban Muraköznek Magyarországhoz való szoros tartozása még világosabb érvekkel bizonyitható. 1399-ben Zalamegye alispánja és szolgabirája bizonyitják, hogy Chun Miklós Belch v. Béla (Belicza) nevü zalamegyei birtoka dolgában Hahóty Miklós és fiai ellen a kitüzött határnapon nem jelentek meg. Az 1462. évi országgyülésen Cilley özvegyének Csáktornya és Stridó váraknak öröklési lekötését érvénytelennek nyilvánitották. Az Ernusztoknak 1542-ik évben történ megszakadása után alkotott 43. törvényczikk Csáktornya és Stridó várakat zalamegyeieknek mondja.

Oláh Miklós 1536-ban irt „Hungáriá“-ja Stridó magyarországi városként említi. Ezenkívül még számos királyi rendelet jelzi Muraközt v. egyes muraközi községeket Zalamegyében fekvőknek.

Ilyenek: 1556 : 6, 1559 : 31, 1536 : 20, 1567 : 17, 1569 : 19, 1578 : 27, 1613 : 8, 1618 : 49, 1622 : 36, 1625 : 19, 1647, 1649, 1655, 1659, 1681 és 1715 : 16. E törvények Muraköz hadszervezetéről is intézkedtek ; a magyar és horvát hadszervezet pedig nem volt egy.

El voltak különítve a várak is, a katonaság is. Ha Muraköz és e törvények s rendeletekben érintett községek nem tartoztak volna Magyarországhoz, a magyar törvény nem terjedt volna ki rájuk s a horvátországi követek a magyar országgyülésen bizonyára hallatták volna tiltakozó szavukat.

I. Lipót 1671-ben szt. Jeromosnak „Zalavármegyében létező Muraköz szigetén lévő … egész kápolnáját“ a szt.-ilonai szerzetes testvéreknek adta. Kerchelich Mária Terézia idejében ezt irja Varasdmegyéröl: „E megye a Dráván túl kezdődik s Zalamegyétől a Dráva által választatik el.“ A társországok a magyarországi portális adónak csak a felét fizették. Ha Muraköz a társországokhoz tartozott volna, nem fizette volna – a mi a kincstári számadásokból kitünik – az anyaországi egész adót.

Mind ezen megczáfolhatlan bizonyitékok után lássuk, mily fontosabb okokra építik a horvát történészek Muraköznek Horvátország alá való jogszerü tartozását. a) Hogy I. Mátyásnak 1470. és 1478-iki levele, II. Rudolf

48

GÖNCZI FERENCZ

1603- és II. Ferdinánd 1635-ben kiadott leveleik Gárdinovecz és Thomásovecz községeket Varasdmegyében levőnek emlitik ; b) hogy Muraköz ősidőktől fogva a zágrábi egyházmegyéhez tartozik ; c) hogy 1848-tól 1860-ig Horvátország alá tartozott. A többi okok mint pl. a nedelíczi harminczadnak Varasd alá tartozása s Bedekovich Palosrendi szerzetesnek 1752 évben kiadott latin történeti munkjában említett azon meséje, hogy Muraköz a Zrinyiek révén került volna 1593-ban Zalamegyéhez, czáfolatot sem érdemelnek.

Ezek ellenében felhozzuk, hogy egy 1478. évi okirat (az Eszterházyak kismártoni levéltárából) Synkovet és Maskowt, továbbá egy 1496. oklevél Christom (a mai Senkovecz, Macskovecz és Csrecsan) helységeket zalamegyeiknek mondják. A Corvin Jánossal 1490-ben kötött békeokmány Csáktornyát Szlavonián kívülinek mondja. II. Ulászlónak 1496-ik évben Szlavonia számára küldött levelében világosan ki van tüntetve, hogy ezen ország a Dráva és Száva folyók között fekszik. Tehát I. Mátyás idejében s közvetlen azután nem tartozhatott Muraköz Horvátországhoz.

II. Rudolf 1603. évi levele ellenében elég felhoznunk az 1602 : 14, 1604 : 8. 1608. a. e. 15 törvényeket, a melyek Muraközt Zalamegyéhez tartozónak mondják. II. Ferdinánd 1635. levelét megczáfolják az 1630 : 3, 1635 : 92. törvények, továbbá egy 1638. rendelet, melyek Muraközt zalamegyei területként említik. Egyébként e különböző időkben kelt királyi levelek, melyek Gárdínoveczet és Thomásoveczet Varasdmegyében levőnek állítják ugyanegy ügyre, a Repich testvérek keresetére szólnak. S miután I. Mátyás idejében az érintett község tévesen varasdmegyeinek jeleztetik, a II. Rudolf és II. Ferdinánd ezt tárgyaló levele is oda tartozóknak mondja.

Egy tévedésből idővel három keletkezett. E tévedés pedig 1478-ban könnyen megtörténhetett, mivel Hampó, Muraköz ura egyuttal Szlavonia (Horvátország) bánja is volt.

Muraköznek a zágrábi egyházmegyéhez való tartozása s azon tény, hogy egyes zágrábi püspökök muraközi községeket kaptak a magyar királyoktól adományul, mit sem bizonyit. A zágrábi püspökök más magyar községeket is nyertek birtokul, mint: Rezit, Egyházasbillét, Keszthelyt stb., melyeket pedig a legtulzóbb horvátok sem kivánnak Horvátország részére. Az egyházi közösség politikai hovatartozandóság tekintetéből érvül nem szolgálhat, mert azon időben az egyházmegyék biztositásánál s határaiknak más országokba való átnyulásával vajmi keveset törődtek egyes püspökök érdeke s a czélszerüségi szempontok voltak az irányadók.

Mivel Muraköz lakossága horvát volt s a zágrábi püspökség volt hozzá legközelebb, tehát oda kapcsolták.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

49

Az 1848-ik évi átkapcsolás az absolutizmus alatt önkényüleg történt. Annak törvényszerűségét a magyar országgyülés soha el nem ismerte volna. Különben is, a mely hatalom Muraközt Magyarországtól elszakította, ugyanaz vissza is adta.

Mindezen futólag felhozott okok megdönthetetlenül tanúsítják, hogy Muraköz a pacta-conventák, a földrajzi feljegyzések, adózási ügyek, az ország törvényhozásai és törvénykezései s végre hadszervezeti ügyek alapján, a legutóbbi 12 év kivételével, mindig alkatrésze volt Zalamegyének, Magyarországnak, és Deák Ferencznek a Zágrábmegye által 1861. évben a magyar megyékhez küldött körlevelére adott jogphilosophiai fejtegetésének egyik pontja szerint „Semmiből sem tünik ki, hogy Horvátország Muraközt a régiebb korban valósággal birta volna, de az kétségtelen, hogy századok óta Muraköz Magyarországhoz tartozott, mint azt Horvátország is elismeri.

Ezen közelebb lefolyt századok alatt Horvátországnak elég alkalma lett volna Muraközre nézve követelését érvényesíteni vagy a gyülésen, vagy a fejedelem előtt, de azt soha nem cselekedte.“ Muraköz ügyei főleg a zágrábi egyházmegyeihez való tartozása a tanügye miatt többször tárgyaltattak, részint az illető hatóságokkal, részint az országgyülésen. Elcsatolását, melynek eszméje Mária Terézia idejében, 1776-ban pendíttetett meg először, már b. Eötvös József kultuszminiszter megigérte az 1848. évi julius hó 26-án tartott képviselőházi gyülésen, midőn Haulik zágrábi püspöknek a magyarokkal szemben tanúsított gyanús viselkedése jött szóba. Az átcsatolás ügyében tartott 1876. évi konferenczián, melyen az akkori zágrábi és Strossmayaer diakovári püspök is megjelentek, megállapodásra nem jutottak.

Trefort Á. Urvárynak, a csáktornyai vál. kerület akkori képviselőjének az 1883. évi országgyűlésen tett azon kérdésre, hogy szándékozik-e Muraközt egyházilag a szombathelyi egyházmegyéhez csatolni, nem adott biztató választ ; ellenben – miután ezen alkalommal Muraköz tanügyi állapota is tárgyaltatott – Gönczy Pál miniszteri tanácsos vezetése alatt, egy bizottságot küldött ki Muraköz tanügyének megvizsgálására, hogy az itteni állapotokat megismerve, javaslatot tegyen. E bizottság működésének eredménye az lett, hogy Muraköz fontosabb s kényesebb pontjain állami népiskolák állíttattak, melynek állítása különben már 1875-ben megkezdetett. (Kursanecz Hodosán). A kezdő lépések Nucsecz és Krób P. tanfelügyelők által tétettek.

1884-ben dr. Ruzsicska Kálmán bizatott meg Zalavármegye népoktatásának vezetésével, ki férfi kora legjobb éveiben, lelke leghőbb idealizmusával szegődött Muraköz kulturájának szolgála-

50

GÖNCZI FERENCZ

tába. A muraközi iskolázás góczpontjait (Stridó, Perlak) izmosította, fejlesztette, a „Dunántúli Közművelődési Egyesület“ figyelmét Perlakra irányozta, mely itt már két óvónőt is igénylő kisdedóvodát emelt. Csáktornyán, Perlakon iparos tanoncz-iskola nyittatott. Csáktornyán dr. Wlassich Gy. vall.- és közokt. miniszter a már megllevő polgári fiu-iskola mellé polg. leányiskolát engedélyezett. A csáktornyai áll. tanítóképezde uj, palotaszerű, két emeletes épületet

Dr. Ruzsicska Kálmán.

nyert hajlékul. Légrád huszonkétezer forintos, Kotor huszezer forintot meghaladó, emeletes iskolaépületben helyezte el tantermeit.

Alsó-Domború, M.-Csány, M.-Keresztúr, M.-Szerdahely. Nyirvölgy, Szt.-Ilona, Nagyfalu községekben állami iskolák felállítása illetve a meglevők államosítása folyamatban van.

Mindezek után a muraközi tanítóság képe is előnyös változáson ment át. A régiek, kik részint magyarul sem tudtak, nyugdijaztattak s helyüket a megfelelő erők foglalták el. A csáktornyai képezde egész raját bocsátja ki a részben Muraközben maradó ifju tanítóknak.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

51

Nagy lendületet vett az uj tanítói állások szervezése a róm. kath. iskoláknál is. A nagyobb községek iskolái két-három tanerővel is gyarapodtak, kik a magyar nyelv terjesztésében, sikeres tanításában versenyre kelnek az állami iskolák tanítóival.

A magyar-nyelv oktatásában s elsajátitásában kitünő muraközi tanítók s tanulók közt a közoktatási kormány, a vármegyei hatóság, a megyei nemesi választmány és egyes lelkes tanügybarátok pénzadományaiból több ezer forint osztatott már ki buzdításul.

Alig van vidéke az országnak, hol rövid tíz év alatt a Muraköziéhez hasonló s az itt csak nagy általánosságban vázolt adatokból is látható kulturális haladás történt volna. Muraköz büszke lehet tanügyére s hálásnak kell lennie közokt. kormánya s azon férfi iránt, ki tanügyeinek tiz évet meghaladó, egyaránt lelkes, buzgó s minden viszonyokkal legtapintatosabban leszámoló rendezésében s fejlesztésében szerzett.

Muraköz tanügye a kormány gondoskodásának s különös figyelmének a jelenben is állandó tárgyát képezvén, bizvást remélhető, hogy a hazafias szellemű iskolák megfogják szüntetni azon hátrányokat, melyeket a zágrábi egyházmegyéhez való tartozásnak visszássága, exponált fekvése s a horvát nép tulzóinak Murkaköz közjogi helyzetét bolygató s – határozottan kimondhatjuk – semmi jogalappal nem biró politikai utópiái bizonyos tekintetben támaszthatnak. E szerint biztosra vehetjük, hogy a muraközi népnek eddig általában tanúsított hazafias szelleme, hazaszeretete, mint a magyar nemzettel való közös s dicső múltnak egyik legszebb záloga fog itt nemzedékről nemzedékre szállni, terjedni s erősbülni.

IV. MURAKÖZ NÉPE . a) Természeti alkata s jelleme.

A muraközi horvát nép mostani typusát határozottan megállapítani igen nehéz feladat volna, vagy tán nem is lehetséges.

A különböző érintkezések az ő phisikai jellegének egységét is nagyon megosztották. Mielőtt a mostani lakóhelyére idők folytán mintegy előre tolatott, a Balkán félsziget különböző népeivel keveredett, itt pedig a magyarok, vendek s a stájerországi szlovének

52

GÖNCZI FERENCZ

által módosult testi tulajdona. Zoologikus jellemzés tekintetében a horvátokkal vették eddig egybe s a náluk megállapított méretek szerint jeleztetik. A fej idoma a brachykephal ortognath (rövid fej, függélyes arcz-éllel) ; az arcz, Lenhossék mérése szerint 80..7 magassági s 66..7 szélességi indekszszel bir. Átlagos magassága, kétezer, sorozáson megjelent egyén testmértéke után tett számítás szerint

Muraköz délnyugati részében lakó nép viselete.

165 cm. Tehát a muraközi nép magas termetü. A csáktornyai járásbeli nép nagysága (166 cm.) 1..5 centiméterrel haladja meg a perlaki járásbelinek 164. .5 cm. magasságát. E különbség onnan ered, hogy a perlaki járás számos községe a Dráva mentén terül el, melyekben sok a korcs idiota ; annyi, hogy mintegy 2% a katonai magasság-mérték minimumát (150 cm.) sem üti meg ; mig a csáktornyai járásnak csak 3 községe feküdvén közel a Drávához,

MURAKÖZ ÉS NÉPE

53

kevés az ily nyomorékok száma s így mértékben aluli egyének is csak elvétve akadnak. (0..001%.)

E kedvező magasság mellett a kidomborodó, erős boltozatú mell, szivós izmok, mint az életiség erélyének kifejezői, inkább a kivételek közé tartoznak.

A muraközi nép bőr- és arczszíne a szőke, világos és sötétbarna színek közt oszlik meg. A hegyvidéken a szőke van többségben s ezek között igen sok az u. n. halványszőke. A síkságon a barna színűek képezik a túlnyomó többséget. Sötétbarna arczszínük által (mely szint a muraközi már feketének – črno – mondja), a Mura-Csány községbeliek tünnek fel leginkább. A délszlávoknál uralkodó sárgás s olajbarna színnel is találkozunk.

A barna arczszínnel együtt járnak a középnagyságot általában meghaladó barna és fekete szemek, hosszú, néha egészen összenőtt szemöldökökkel ; szőke arczokat szürkéskék s kivételesebben tiszta kék szemek kísérik.

A szláv kurtafejüségtől, mit dr. Topinárd a szláv-törzs egyedüli antropologiai közös jellegének tart, itt jelentékeny eltérések észlelhetők. A fej typusában sok a tojásalakú, sőt a hosszúkás is ; természetesen számos az ezek és a kurta, gömbölyü fejalakok közti átmenet is.

Hajzata általában gyér, egyenes, szálas, ritkábban hullámzatos állásu, puha tapintatu. Göndör s bodros haj kivételesen fordul elő.

A korai megkopaszodás gyakori.

Az arcz, a fejalkat szerint, nyult vagy gömbölyded, a pofa táján keskeny. A homlok rendesen jól kifejlődött és telt, szabályos görbülettel. Tekintélyes számuak a kidomborodó, szép magas homlokuak. Az orr többnyire éles gerinczü, bemélyedt gyökkel, de a pisze orr sem ritka. Az orrlyukak nagysága általában tág. A Dráva mellékén nagyszámuak az orrhangon beszélők. A száj széles, keskenyszélü. A vastag szájszél duzzadt ajakkal jár. A husos, vastag nyelv gyakori, azért sok a pöszebeszédü (selypes).

Muraköz csinos férfiak s szép nőkben nem szűkölködik.

A nők arczbőrük üdesége s vonásaik finomsága által tűnnek fel.

Szép leányaikról közeli vidékeiken kivált Globuka, D.-Vásárhely, M.-Szilvágy, Tursiscse, M.-Király, Csehovecz és Perlak híresek.

A hegyvidékiek általában egészséges kinézésüek, bár többnyire vézna, sovány alakok, mivel rosszul táplálkoznak. A dombvidéki s a Drávától távolabb lakók egészségi viszonyai is türhetőknek mondhatók ; ellenben a Dráva melletti lakósok egy része bizonyos szellemi s testi elsatnyulásban szenved. A haloványszínű, petyhüdt izomzatú s beesett, bágyadt szemű egyének mellett számos

54

GÖNCZI FERENCZ

golyvás s hülye is található. E hülyeség rendesen törpe termet, torz fej, golyva, gyenge, sokszor béna lábak s kezek és biczegő járás testi fogyatkozással jár. Némely faluban mindegy 5–6-ik ház udvarában látunk egy-egy hülyét a napon sütkérezni. Egyes családoknál a teljesen ép, egészségeseknek látszó szülőktől sorban idioták vagy kretinek születnek.

Járványos betegség a síkvidéken gyakori. És ez nem is csoda.

A faluk környéke vízenyős, néhol a község közepén lecsapolatlan, büzhödt mocsár található. A síkvidéken a lakások nagy része is czélszerűtlen berendezésű. Az udvar közepén, sok helyen egészen a szobaajtó előtt s a kút mellett van a trágya felhalmozva. Egy szobában nem ritkán 2–3 család 10–12 tagja szorong együtt, hol az ablakoknak szellőztetés czéljából való kinyitása meg nem engedhető, mert inkább kiállják a romlott, meleg, mint a fris, hideg levegőt. A nép egészségére nem vigyáz. Gyermekeit, még csak a föld hóval nincs borítva, mezitláb járatja. Ezekből származik Muraközben, különösen az iskolás gyermekek közt a gyakran fellépő váltóláz, a vörheny s torokgyík. A trachoma is nagy arányban terjed. Mindezeknél fogva egyes vidéken a nép életkora rövid.

A muraközi általában kielégítően táplálkozik. Télen napjában háromszor eszik ; kétszer – reggel és este – főttet s egyszer, délben, szárazat. A reggelit kétféle étel képezi: leves s valami nehezebb étel: kukoriczamálé, gánicza, olajjal leöntve, kása stb.

Rendes ebéd helyett nyers káposztát, túrót, terket s ilynemű száraz ételeket eszik. Este ismét kétféle étel jön az asztalra. A melegebb s hosszabb évszakokban (Szt.-Györgytől Szt.-Ivánig) a délutáni ozsonnát is számítva, négy ízben esznek. Ilyenkor a reggelit szegényebbeknél vörös- és foghagyma, túró, a vagyonosabbaknál hús, tojás, tej vagy kávé képezi. Délre és estére két-háromféle étel járja, a vagyoni állapot szerint. Legsanyarúbban a hegyvidéki szegénysorsú nép él, melynél a leves mellett főbb ételül burgonya, káposzta, bab, főtt szilva s száraz gyümölcsök szolgálnak. Kenyerük 3 rész burgonya s csak egy rész lisztből áll, míg Muraköz más részében a kenyeret a tápláló erejű kukoriczalisztből sütik.

Muraköz nemcsak népének természeti alkata, hanem jelleme tekintetében is egy ethnographiailag meglehetősen önálló s külön számba jöhető területet képez. A mai lakóhelye körül levő, nagyrészt rokon szláv, továbbá a magyar és német nép erkölcseiből s szokásaiból sokat átvéve s megtartva, lelkülete azok átalakító hatása alatt fejlett tovább, mindinkább veszítve őseredeti horvát jellegéből s mind jobban-jobban engedve az idegen befolyás hatásának.

E hatás – természetesen – Muraköz nem minden részében

MURAKÖZ ÉS NÉPE

55

egyenlő, sőt még ugyanaz sem. Azért más jellemű a hegyvidéki, más jellemű a síkvidéki s ez utobbinál a Csáktornya körül lakó nép is külön árnyalatot képez. Alapvonásaikban azonban csak a két előbbi tér el egymástól élesebben.

A hegyvidéki lakosokon főkép a stájeri s zalai vendek befolyása látszik meg. Ezek fellépése óvatos, maguktartása tiszteletteljes, de némileg rideg ; az ismeretlennel szemben zárkózottak, a mi magányos életük kifolyása. Különben jóindulatú, jámbor nép. Munkában

Hegyvidéki nécsoport.

szorgalmas s annak gyümölcsét megbecsüli. A takarékosság némelyeknél egészen fösvénységgé fajul. Megelégedett. A világ folyása ellen semmi kifogása. Ki közelebbről nem ismeri, el sem gondolhatja, mily kevéssel megelégszik.

A vendégszeretet nem tartozik erényei közé. A korcsmát legfelebb vasárnap látogatja. Ha egyes mulatságokon összejön, kedélyes tud lenni. Ilyenkor önti humorát, élczeit. Nehezen

56

GÖNCZI FERENCZ

lelkesül. Fontolgató, számító ; tetteiben az okos, szinte rideg józanság által vezettetve magát. Családi s társadalmi életének eszményi részét egészen a vallás tölti be.

A sík- és dombvidéken lakó nép sokkal nyiltabb, barátságosabb természetű. Már külső megjelenése is észrevéteti velünk a magyar nép hatásának nyilatkozatát. Rátartós Kivált murkaözi („medjimurec“) voltával van nagyra. Dalba is foglalta, hogy „Muraköz fiai az ország czímerei“ („Medjimurski sini cimer za orsaga.“) Fajrokonaival szemben büszke, lenéző, kiknek még nemzetiségét is kigúnyolja.

A „zagorecz“ (Horvátország szomszédos hegyi lakója) előtte a bárgyuság s együgyűség megtestesülése ; a „kranyecz“ (krajnai), „stajerecz“ ( stajeri szlovén), „bochnecz“ (vend) neveket is leginkább akkor említi, mikor kifakadása- vagy élczeiben mint az esetlenség, gyengeség képviselőit illeszti. A magyar ember természetével ki van békülve, de erős, határozott fellépését hamar durvaságra magyarázza s akkor ő is „goromba“ magyar. Általában hamar készen áll a vele érintkező emberek jellemzésével s e tekintetben nagyon hajlandó a külsőség utáni birálatra.

Mig a magyar ember a „derék“ szóval jellemzi a reá jó hatást gyakorló egyént, mi alá a testi s lelki jeles tulajdonok mellett a jellemességet is oda érti, addig a muraközi az ő „nagyon jó“, „csendes“, „eszes“, „finom“ jelzőjű emberénél az utóbbit nem tartja épen elengedhetlennek. Még a gonosz embert sem ítéli el feltétlenül, mert „olyannak is kell lenni“, „az Isten arra teremtette“.

Különben becsületességét szereti hangoztatni, a mire az alsómuraközi sokat is ad s megbizható jellem ; hajló, sőt lelkesülő minden szépre s jóra, csak bánni kell vele tudni édesen, simán.

Jellemileg legnagyobb változáson a csáktornyavidéki s a Varasd (Horvátország) városához közelebb lakók mentek át. Sajnos, hogy e változás majdnem minden tekintetben visszaesést mutat. Jellemük régebbi, nemes alapvonásai : az egyszerűség, jámborság s türelem egészen elfajult. A fiatalság fellépése visszataszító, szinte bántó hetykeségű. Viselkedéséből kirí a kötekedési s verekedési hajlam.

A fiatalabb nők kaczérsága s mind a két nemnél elharapódzott fényüzés már első tekintentre feltünő. Ezen erkölcsi (s egyuttal anyagi) hanyatlás előidézésében a fentebbi két város hatásának van legnagyobb része.

A sík- és dombvidéki ember szivesen társalog. Szereti a beszédes embert s ilyennek kivánja látni papját s tanitóját is.

Maga is bőbeszédű. Közmulatságok alkalmával egymást érik a felköszöntések. De a szószátyárkodót megszólja, kivált ha beszédjének „nincs semmi értelme, módja“ („Ne ima nikšno formo“), és

MURAKÖZ ÉS NÉPE

57

ha hozzá hebehurgya viseletű is, akkor előtte „hurmák“ (eszelős, félkegyelmű). A nehézkes mozdulatu, hallgatag embernek „fásult“ („drveno“) nevezetet ad.

Az urnak – egyes községeket kivéve, hol e tekintetben el vannak rontva – kiváló tisztelője. Főként papját becsüli nagyra.

A tehetősebb embert mi vágy sem égeti inkább, mint, hogy fiát papnak tanittathassa ki. S tényleg a muraközi nép fiai közől számosan válnak papokká. A maga sorabeli értelmesebb embert is kitünteti, főleg ha egyszermind vagyonos is az illető. Községi életében megvannak a maga tekintélyei s vezérei, kikre hallgat, kiket követ.

Mezei s szőlőmunkáknál szokás egymást segiteni, a szerencsétlenség (árviz, leégés stb.) által sujtottakat támogatni. Rokonát, ha közönyös iránta azzal jellemzi, hogy „olyan rokon az, mint a vén kerités“ (Takši je to rod, kak je stari plot“), vagyis reá nézve haszontalan. Mert egy kis haszonlesés s önzés is szorult a muraközibe s jó tettei nem mindenkor számitás nélkül valók, kivált ujabban, midőn mindinkább kezd szegényedni. A régi, hires muraközi vendégszeretet, a lakodalom számba menő áldomások nagyon megritkultak.

Munkássága s takarékossága sem mindenütt a régi. Néhol valósággal renyhe s élvhajhászó, bizonyos uraskodási hajlammal.

Kötekedő, de pazarlónak azért egy vidéken sem mondható. A mi kevés vagyona van, azt megbecsüli s eladására ritkán fanyarodik, sőt számosan szivesen nélkülöznek is, csakhogy birtokukat szaporíthassák.

Egyik csapásává vált a miraközinek a perlekedés s egymás folytonos bepanaszolása, mely nála nem az igazság- s jogérzet tultengésének nyilatkozata, hanem egyszerűen viszketegség. A legkissebb magbántás után is birósághoz fut megtorlásért. De nem haragtartó. A mily gyorsan megneheztel, oly gyorsan békül is és felejt. Haragja ritkán fajul gyülöletté.

A víg életnek nagy barátja. A mulatás minden nemét – kivált ha eszem-iszommal van összekötve – nagyon kedveli. Még kártyás is. Szabad idejében – vidékenkint – akár úton-útfélen is kártyázni ül. Kedves helye a korcsma. A fiatalság is itt keresi, főleg vasárnaponkint, a társadalmi érintkezést ; ennélfogva a korcsma jellembeli vonásaik egyik legkitáróbb helye. Egyik búfelejtés, másik egy kis élv, a harmadik csak időtöltés végett jelenik meg s végre egyeseket holmi leszámolási szándék vezet ide. A fiatalság, ha zene van tánczol, az élemedettebbek között pedig a teli poharak mellett megered a beszéd saját magukról, gazdasági viszonyok, időjárási, katonai élet, utazások s politikai dolgokról. Előbb csen-

58

GÖNCZI FERENCZ

desen, tisztességes mederben, később, a bor mámorító hatása alatt, mindinkább erősebb s szenvedélyesebb alakban, közben-közben a trágár megjegyzésekkel fűszerezett tréfák, vitatkozások s a szemtől szembe való kölcsönös s tulságoson is őszinte birálatok élesedő összecsapásaiból néha erős zenebonák, sőt verekedések is keletkeznek.

Kedélyessége bárhol is nyílvánul, a hol többen összejönnek.

Minden jellegü munkáik- s foglalkozásaiknál megvannak sajátlagos

Alsómuraközi népcsoport

tréfáik, rászedéseik s gunyjaik, melyeket különösen akkor alkalmaznak, ha találnak maguk közt egy-egy gyengébb értelmü „hurmákot“ vagy „bedákot“. Ilyenkor az ingerkedésnek s az ebből kibontakozó szelid, majd maró guny lánczolatának vége-hossza

MURAKÖZ ÉS NÉPE

59

nincs. Alig van Alsó-Muraközben család, melynek jellemző csúfneve nem volna. Érzületében s politikai felfogása tekintetében, a menyiben egy köznépnél, mely a hazaszeretet magasztosságának felfogása- s átérzésének magaslatáig nem juthatott, arról szó lehet, általában hazafiasnak mondható. Vidékenkint tekintve, a hegyvidéki érez legkevésbbé melegen magyar hazája iránt ; vonzódása határszélen – noha annak nyilt kifejezését, politikailag nem mutatja – inkább a stájeri slávokhoz húz. A csáktornya vidéki is itt-ott meglehetősen közönyes e tekintetben ; mig az alsómuraközi igazi mintája a nem magyarajku hazafias népnek. Nemcsak arra büszke, hogy muraközi, hanem arra is, hogy magyar. Hazafisága kimutatásának legszebb ténye az 1848-49. évi szabadságharczban nyilvánult, a midőn vérrokonaival szemben a magyar nemzettel érzett s harczolt hazája szabadságának szent ügyében. Hogy mily szellem uralkodott ekkor köztük, azt az alábbi, abban az időben kelt s a nép közt még ma is énekelt daltöredék eléggé megérteti velünk.

1. Kossuth Lajos sloboditelj Medjimurski odkupitelj Bog ga poživi !

1. Kossuth Lajos szabadítónk Mi muraközi megváltónk.

Isten éltesse!

2. Kossuth pošle sve husare, Da illirce vse zmesare Éljen a magyar!

2. Kossuth huszárokat igért, Levágnak ők minden illért. Éljen a magyar!

3. Perczel, Perczel prvi vodja Vu orsagu Magjarskom Éljen a magyar!

3. Perczel az első tábornok Az egész Magyarországon. Éljen a magyar!

4. Pri Komaromu je Klapka Njegova je oka jaka.

Bog ga živio !

4. Komáromvárnál van Klapka, Hatalmas ám az ő karja.

Isten éltesse!

5. Je magjarska jedna ruka, Kak ilirska cela trupa. Éljen a magyar!

5. A magyarnak a félkeze, Mint illér, egész serege. Éljen a magyar!

6. Je magjarski jeden mostač, Kak ilirski celi orság. Éljen a magyar!

6. A magyarnak félbajusza, Akár illérnek országa. Éljen a magyar!

A muraközi nemzetiségi öntudattal nem bir, a szláv nemzeti eszméket egyáltalán nem ismeri. Izgatói nincsenek, ennélfogva a nemzetiségi igényeknek nyoma sincsen nála.

Családi élete patriarchalis. Mig a szülők élnek, még ha vőt vagy napat vesznek is a családba, a házastárs s a szerzés közös.

Csak kivételesen történik, hogy a szülők, mig mind a ketten élnek, visszavonulnak, maguknak tartási díjat kötve ki. Hogy a családban

60

GÖNCZI FERENCZ

levő házaspároknak az apróbb szükségletükre legyen pénzük, számukra egy-egy hold földet hasítanak ki haszonélvezetre.

A férj és feleség egymást papa- s mamának szólitja. A cselédeket családtagokul tekintik, velük közösen étkeznek, kik által a szülőket illető megszólitásban részesülnek. A muraközi feleségének a háztartás s gazdaság körüli fontosságát és értékét eléggé kifejezi e közmondásában: „Az asszony a háznak három, a férfi egy sarkát tartja.“ Néha még az az eset is előáll, hogy az ing mellett a gatyát is ő hordja. („Ona nosi robaču i gače“), vagyis felülkerekedik a férjén. Gyermekeit szereti a muraközi, de nevelésükre kevés gondot fordit. Nevelési főelve a szigor gyakorlása („Za decu mora strah dati.“), mely elv azonban, ha az Isten csak egy gyermekkel áldotta meg, rendesen hatályon kívül helyeztetik. Ily esetre vonatkozik az a közmondása: „Egy gyermek, – egy ördög“ („Jedno dete, – jeden vrag“). Jellemző a mit a mostohákról tart, a gyermekek helyzeti viszonyaira vonatkozólag: Ako dobi mačoho Onda dobi i očoha; Ako pak dobi očoha – Ima otca i mater.

(„Mostoha anyával mostoha apát is kap; ha pedig mostoha apát nyer, akkor van édes apja is, meg édesanyja is“). A gyermeket korán munkára szoktatják. Az iskolábajárás mellett könynyebb munkákra, pásztorkodásra is használják őket. A gyermekeket, ha a szülők csak tűrhető anyagi viszonyok közt élnek is, otthon, a szülői háznál tartrják. A mindennapi iskolalátogatás leteltével a fiu a gazdasági teendőket s az azzal összefüggő s minden gazdának tudni illő fúrást, faragást gyakorolja, a leány pedig a jövőbeli hivatáshoz tartozó munkakörben foglalatoskodik.

A leánynak nemcsak illik, de szükséges is, hogy a külső és belső gazdaságban 15–16 éves korig magát jól begyakorolja, mert ha szemre való s a mellett egy kis hozománynyal is kecsegtet, hamar elviszik a háztól s mily szégyen lenne a szülőkre s magára az uj menyecskére nézve is, ha e miatt a napamasszony kiméletlen nyelvére kerülne, vagy mint önálló gazdaasszony a szomszédaszszonyok kárörvendő pletykája által egész faluban kihireszteltetnék.

A nagyobb községekben, legkivált Csákornya vidékén a nép családi életében bizonyos lazultság, ernyedtség állott be. Sok a vadházasság, a törvénytelen gyermek, gyakoriak az elváltan élések.

A házasélet erkölcsi oldalának régi puritán felfogását annak mindinkább tágabb s szabadabb értelmezése kezdi kiszoritani.

Erkölcsi nézetei, – családi életénél s szokásainál a vallás

MURAKÖZ ÉS NÉPE

61

és az abba vetett hit tulsúlya sok esetben szinte egyoldalulag domborítja ki a muraközi nép jellemét. Életének minden nevezetes mozzanata Isten iránti külső tiszteletének zománczát hordja magán, mert hitfogalmainak tulvitt értelmezésénél fogva minden jó vagy rossz Isten akarata – s rendeletének kifolyása. Azért nem is fürkész vallásában, nem keresi okát az okozatnak, mert ez által „Isten akarata ellen“ (Crez Božo volo“) cselekednék. Ha embertársával szerencsétlenség történik, azt „az Isten úgy akarta;“ ha a termésre kedvezőtlen idő jár (szárazság, jégeső), felsóhajt: „Nem csoda, hogy Isten sanyargat bennünket, igen romlott már a világ!“ A gonosz ember halála meg épen nem lehet más, mint „Isten büntetése.“ Boldogulása főfeltételét egyedül vallásosságában hivén, igyekszik annak legalább külsőségeit elsajátitani s gyakorolni. Az iskola igazi s legfőbb czélját is a vallás szolgálatában képzeli. Iskolába küldi gyermekét, hogy – mint mondja – imádkozást, katekizmust s bibliát tanuljon. Még az olvasni s irni nem tudók is ismerik vallásuk főbb vonásait, a bibliai eseményeket, Jézus életét, az apostolokat s más bibliai alakokat. Az értelmesebbek az evangelium nagy részét fejből is tudják, némelyek szóról-szóra. Templomba, ha máskor nem tehetik, vasárnap még a legtávolabbi fiókközségbeliek is elmennek ; a búcsukat tömegesen látogatják.

A muraközi nép előszeretettel hódol a vallásosság összes formaságainak. Vallása jelvényét, a keresztet, mindenütt szivesen alkalmazza. Háza ormára keresztet állit, földje sarkába keresztalakban vet babot ; kenyerére megszegés előtt, leölt disznajának torkára a bonczolás megkezdése előtt keresztet vág. Gyermekeit, mihelyt beszélni kezdenek, imádkozásra tanitja ; maga pedig imádsággal nyugszik, kel és étkezik. A déli v. esteli harangszó, a vásár s mulatozások legnagyobb zaját is elnémitja egy pár perczre.

Munkáját Isten nevével kezdi s végzi. Beszéde s egymással való érintkezéseinek külsőségei is vallásos mondások s szokások által vannak mintegy átitatva.

Egyes tárgyak iránt vallásos tisztelettel adózik. A husvéti szentelt hus csontjait tűzbe veti, nehogy a kutya v. macska gyomrába kerüljenek, a mi vétek volna. Ha kenyérdarabot ejt le, megcsókolva veszi fel.

Hogy ezen alakiságok egy része náluk csak mint öröklött, puszta szokások szerepelnek s nem vehetők mindenben a lényeg iránti meggyőződésük, vallásosságuk s erkölcsi mivoltuk kifejezőjéűl, azt tetteik egymás mellé helyezett ellentéte, visszássága eléggé elénkbe tárja. Az azonban nem vitatható el, hogy önző, bűnös

62

GÖNCZI FERENCZ

vágyainak leghathatósabb fékezői vallásának magasztos parancsai, melyeket ha önfeledt állapotában könnyedén vesz s meg is szeg, az azok iránt való félelem-érzet vissza-visszatéríti a jóra. A vallás nála is oly szükséglet, melyet jelen, nyers állapotában semmi sem pótolhat. b) Az év egyes idoszakai- s napjaihoz kötött szokásai.

A fontosabb szokások a muraközi népnél is egyes napokhoz, ünnepekhez, évszakokhoz, ünnepélyekhez s családi eseményekhez füződnek. Ezek közöl számosak a babonás természetűek, a melyeknek némelyike a vallási s más nemű szokásokkal annyira összefonódott, hogy néha nagyon nehéz köztük az elválasztó határvonalat meghúzni. Némely szokások az ősvallásból maradtak fenn, miket külsőségeikben átalakítva, mysticismusukban maig is előszeretettel ápolnak. Mindezek ismertetésénél első sorban az év folyását követjük, időrendben.

Ujévi jókivánatokkal – hol szokásban van – a 10–15 éves fiuk állnak elő. Reggel, házról-házra járva, azt kivánják a ház ura- v. asszonyának, hogy adjon az Isten nekik egészséget s bő vígságot („Bog vam dej zdravje i veselje, tusti i debeli“). Ujév előtti estén énekes felköszöntőket is mondanak.

Vizkeresztkor szentelt vízet s tömjént hoznak a templomból a maguk, lakóházuk, házi állataik s földjeik megszentelésére, hogy a rossz szellemek távol tartassanak.

A Gyertyaszentelőkor megszentelt gyertyákat nagy betegek s a halállal küzködőknek gyujtják meg. Keresztelés alkalmával a keresztszülők is ily gyertyát használnak.

A farsang utolsó három napját egészen mulatozási hajlamuk kielégítésére szánják, azért e napokra mindenki pénzt takarit, hogy kedve szerint vigadozhassék. A terített asztal ételekkel s italokkal van megrakva, melyek éjjel-nappal fent diszelegnek. Eszem-iszom, dáridó van még a legszegényebbnél is. A korcsmákban szól a zene ; este felé oda szállingózik a család örege, apraja.

Húshagyókedden maskurások járnak. A kisebb gyermekek leginkább lakodalmi menetet produkálnak, hű utánzattal. Még zászlót is kerítenek. Hujjogatás közt mennek házról-házra. A szobában tánczra kerekednek, ugrálnak, zajongnak. Megtisztelő látogatásuk fejében enni s inni valót kapva, odább ballagnak. A nagyok rendesen leleményes hóbortokkal tarkitott menetet rendeznek. Egyes, jobb módu házakhoz ők is beszoktak térni s szokás szerint tánczra perdülnek, hogy kiérdemeljenek egy pár pohár bort, a mit a gazda

MURAKÖZ ÉS NÉPE

63

szívesen is szokott adni, ha amúgy ropogósan kedvére járják, mert azon esetben jogosult reménynyel nézhet az azon évi répatermés elé.

Alsó-Muraközben régente nagy lármával, kolompok s csengetyük zaja közt, lóháton tartották a maskurás meneteket. Stridó vidékén még most is szerepelnek a lovak húshagyókedden: kéthárom község határát keresztűl lovagolják velük, hogy – mint mondják – azoknak is jusson valami a farsang örömeiből.

A húshagyókeddnek babonás világukban is nagy szerepe van.

A család valamely férfitagja korán reggel háromszor pattant az ostorral, a gazdaasszony pedig ugyanazon időtájban öl le egy tyúkot, melynek letisztogatott tollát s belső részét a háztól távol valamely bozótba dobja, hogy szárnyasaitól a ragadozó madarakat, továbbá a ház körül élősködő más ragadozókat („nesnaga“) távol tartsa. E napon a szobát hajnalban kell kitakarítani s a szemetet titkon a szomszéd tyúkóljához szórni s ott – utánozva a tyúk kotkodácsolását – önmagának tojást, szomszédjának pedig egy megnevezhetlen tárgyat kivánni, hogy saját tyúkjai abban az évben jó tojók legyenek. A ki a húshagyó napokban varr, annak a tyúkjai gyenge tojók lesznek.

Hogy a tyúkok egész éven át együtt, egy csoportban tartózkodjanak, kukoriczagániczát főznek számukra s azt egy földre tett abroncs által befogott térségre hintve adják nekik eledelül.

Egyesek valamely kisebb teknőbe trágyát helyeznek s azt napfelkelte előtt kurjongatás, ostorpattogtatás s nagy lárma közt a szántóföldre húzzák, hogy jó termésük legyen s az bősége miatt oly nehezen legyen haza szállítható, mint a mily nehéznek színlelik ők a teknő kivontatását.

Ugyancsak e napon s ily időtájban viszik ki némelyek a disznó megfőzött ormányának alsó felét is a rétre, a hol az egyik vivő az ormányt rágja, a másik meg kérdést intéz hozzá, hogy mit rág ; felelet: puczokturást. Az hiszik, hogy azon a réten, hol a babonaságot végezték, az illető évben nem fog puczokturás keletkezni.

Hogy a gyümölcsfák bőtermők legyenek, ágaikra kukoriczatusákat aggatnak, melyek egész éven át fennhagyatnak. A gazda meg cserép edényt vesz s abba 3 kukoriczaszemet dug : egyet reggel, egyet délben s egyet este. Az erőteljesebb nővésü aztán majd megfogja mutatni, hogy mily időtájban vesse el a kukoriczáját : ha a reggel vetett szem a legszebb fejlődésü, korán, ha a másik kettő valamelyike mutat szebbet, középidőben, illetve későn kell a vetést intézni.

Hamvazó szerdán a húshagyókor főzött répaleves levével a ház alját köröskörül megöntözik, nehogy kigyó férközhessen a házba.

64

GÖNCZI FERENCZ

Sz. Benedekkor gyökeret, zsirt s konyhai veteményeket szenteltetnek a maguk s házi állataik gyógyítására. E napon egyes helyeken a lovakkal nem mernek kimenni, mivel féltik azokat a megboszorkányozástól.

Virágvasárnapján cziczamacza s borókaágakból „preszmeczet“ (seprü alakú csomót) kötnek s azt a templomban megszenteltetve, a háztetőre dobják fel. Ilyen preszmecz a Dráva melletti községekben minden házon látható. Mennydörgések alkalmával füstölnek vele, hogy a villám a házat elkerülje.

A húsvéti ünnepkör ülése nagycsütörtökön kezdődik. E napon már megszünik a munka s tartózkodnak minden zajosabb mulatozástól.

Nagypénteken s nagyszombaton a legények a ház kertjében vagy telkében a „vuzmenkához“ fatöredéket gyűjtenek rakásba s éjfél felé meggyujtva, tojást s szalonnát sütnek rajta. A saját vuz-

Vuzmenka.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

65

menkáját mindegyik féltékenyen őrzi, mert mi sem okoz nagyobb boszúságot s szégyent, mint ha valamelyikét későn este más gyujtja meg. Ez esetben tojását s szalonnáját nincs hol megsüsse.

Legjelentékenyebbé A.-Dumboruban fejlődött a vuzmenka szokás, hol ünnepélyén – a 60-as évekig – a városnak csaknem az összes fiatalsága részt vett. A község alsó s felső végébe az előljáróság tüzifát hordatott, melyeket a kijelölt időben csak a pásztoroknak volt szabad meggyujtaniok. Húsvétnap kora reggelén aztán a legények folytonos ostorpattogtatás közt hajtották oda ki a marhákat s disznókat, mindegyik iparkodva, hogy az elsők közt lehessen. Az elkésőket, kik virradot után találtak csak kimenni, czifra s éles gunynyal fogadták a már ott levők. E népszokást egy, a székhelyét A.-Domborura tett szolgabiró tiltotta el s azóta teljesen megszűnt.

Húsvétra tojást pirosítanak s azt a szenteléshez szánt sonka, torma s kenyér mellé helyezik. A megszentelt húst sietve, sőt némelyek futva viszik haza, kiki elsőül iparkodva haza érni. A külső falubelieket néhol kocsik várják a templomnál, melyek versenyt nyargalnak haza. A ki itt első, az a mezei munkánál is első fog lenni abban az évben. E szokásnak az a gyakorlati haszna megvan, hogy a szentelt ételből hamarabb ehetnek s valószínű, hogy keletkezésének az volt az indító oka.

A husvétkor kelt majorságot megszentelik. Kotorban a fiatalok husvéttől keresztelő Szt.-Jánosig minden vásár- s ünnepnapon összejönnek kolozni. Ez A.-Domboruban is szokásban volt, de felhagytak vele.

A pásztorok tavaszi első kihajtását régebben az asszonyok is kikisérték s ajándékokkal halmozták el az illetőket. Enni valón kívül bort is kaptak annyit, hogy, mint mondák: „Nyelvük halálukig nedves lehet.“ E szokás is csak emlékben él már.

Fehérvasárnapon A.-Muraközben a 14-20 év közötti fiatalok, nem szerint külön-külön testvéresülést ülnek. A legényekét „bratinsvo“nak, a leányokét „sestrinjé“-nek nevezik. E testvéresülés abban áll, hogy a nevezett napon valamely házban összejönnek, oda száraz ételt, tojást s bort visznek, melyek elfogyasztása után a tojásokat maguk között kölcsönösen kicserélik s fogadást tesznek, hogy ezután egymást szeretni s a megszólitásban „magázni“ („poštuvati“) fogják. E régi délszláv szokás főleg Dalmácziában van elterjedve s ott is maradt fenn legépebben. Dalmácziában az oltár előtt beszéd kiséretében adja áldását a lelkész a szövetkezőkre.

Testvérszövetkezésüknek kiváló jelentősége főleg szerencsétlenségeknél nyilvánul. A murkaközi testvérszövetségek már csak maradványai e régi délszláv szokásoknak.

66

GÖNCZI FERENCZ

Szt.-György előtti napon tehén- és disznótrágyát gyűjtenek a boszorkányozó asszonyok, melyeket ha megszárítva mások tehenének adnak, hiedelmük szerint azt lesoványítják s hasznát veszik.

Az ugyanazon napon szedett virágokat gyógyító erejüeknek tartják.

A ház kapuja- s ajtajára tüzdelt nyírfaágak a boszorkányokat tartják távol. A mely bottal Szt.-György napja előtt vernek agyon kígyót, az azon gabonát, a melybe dobják, megóvja a verebek kártételétől.

Az aratás befejezése alkalmával a gazdaasszony tiszteletére az aratók kalászból koszorút fonnak s mikor az illető a levest az asztalra teszi, nyakába illesztik.

A nagyboldogasszony és kisasszonynap között szedett s beszenteltetett virágok gyógyító erővel bírnak.

A kendertörést, tilolást s kukoriczahántást mindenütt este végzik s ha idegen segítségük van, éjfélig is fennmaradnak. Ily munkákra rendesen kölcsönkép járnak, de a fiatalok merő mulatozási s vinyározási vágyból is megjelennek. A munka bevégeztével a száraz étel mellett pálinkát vagy bort kapnak.

A szüret megynyitásainak napja az előbbi időkben igen zajos volt. Mozsár-, puska- és pisztolylövések hirdették a munka megkezdését ; a hujjogatási versenygésnek pedig vége-hossza nem volt.

Mindez ma is meg van itt-ott, de sokkal szerényebb mértékben.

Mielőtt a szőlőszedéshez fognának, tüzet raknak s körülötte a következő verset éneklik.

Odpri ljuba, Vinska rozgva Se veselje Srca mojga.

Öntsd ki édes Szőlőgerezd, Minden örömét Szívemnek.

Od moža si Blagoslovljena . . . .

Po morju si plavala, Od Jezuša blagoslovljena

A paraszttól áldattál . . . .

A tengeren úsztál, Jezustól áldattál.

A refrain mindenütt az utóbbi két sor, csak a kívánalmak változnak, melyeket a következő sorrendben énekelnek: „A paraszttól vétettél, . . . . ültettettél, . . . . mélyíttettél, . . . . karóztattál, . . . . kötöztettél; . . . . télen alszol, . . . . nyáron virágzol, . . . . öszszel a hordót töltöd meg. Szüret elvégzése után, az elmúlt „jobb világban,“ préselés közben két-három napig is folyt a zenével s tánczczal összekötött mulatozás. Az almabor készítésénél most is szól a zene.

Búcsura, ha nevezetesebb helyen van, csoportosan, zászlóval mennek, egy előénekes vezetése mellett. Kivált a híres bisztriczei búcsut látogatják nagy tömegekben. Néha több községbeliek állnak össze s lelkészt, kántort visznek magukkal. Ételneműiket 1–2 nagy

MURAKÖZ ÉS NÉPE

67

muraközi kocsi viszi utánuk. Útközben falukon keresztül egy-egy Máriáról szóló éneket énekelnek. A búcsusok jelentékeny része kocsin utazik vissza, énekszóval. Az egymásután sokszor beláthatatlan hosszúságban jövő kocsik mindegyikén mást-mást énekelnek a rajta ülők, a mi rendkívül zajos s érdekes külsőt kölcsönöz menetüknek.

Hazatérőben a házak kapuinál álló bámulókat imigyen üdvözlik: „D. a F. Krisztus! Nyerjetek részt a bisztericzei isteni anyától, részesedjetek benn (a búcsuban) mint mi, kik ott voltunk.“ (Hvalen budi Jezuš Kristuš! Dej vam Bog del od majde Bože bistričke, kaj budete tak delniki, kak mi, ki smo tam bili.“) A muraközi búcsuk, melyek vallási kifejezésüket úgyszóvlán csak a nagymise végéig tartják meg, inkább mint társadalmi szokások érdemelnek figyelmet. A templomi magasztos hangulatot minden átmenet nélkül a korcsmai dinom-dánom zaja követi. A helybeli korcsmák ilyenkor ünnepies alakot öltenek ; a tölgygalyakból összevert tágas sátorban vígan szól a zene ; a fiatalok tánczra kerekednek s buzgalmukban még ebédelni sem igen érnek rá. Kivált a serdültebb hajadonoknak van ilyenkor örömük, kiknek a búcsu az egyetlen nyilvános mulatóhelyük. Ők a lakodalmakból is ki vannak zárva, a korcsmai zenés mulatságokra való járás rossz hírbe keveri őket, a társasjátékok pedig a fiataloknál nem divatoznak, ennélfogva a búcsun nyilik legszebb alkalmuk ismeretségi körük tágítására s szivük érzelmeinek, vágyainak kimutatására. A búcsui mulatozásokon a katonaviselt legények viszik a főszerepet. Az öregebbek családjaikkal együtt csendes elbeszélgetés s szelid poharazás mellett csak szemlélői a fiatalság bőven nyilatkozó, széles jókedvének; legfőlebb csillapító szerepre vállalkoznak, ha egy-egy kis csetepáté mutatkozik, mely nélkül Muraközben is kevés búcsu szokott elmúlni.

Mindszentek napján a sírhalmokat feldíszitik s imádkoznak meghalt kedveseik lelki üdvéért.

Egyes helyeken Erzsébet-napkor a barmokat nem fogják be, nehogy abban az évben valami kár essék bennük.

Szt.-Borbálakor 10–14 éves fiuk házról-házra menve, az ablakok alatt a következő mondókában fejezik ki jókívánataikat a ház urának: „E Szt.-Borbálya napja alkalmával kívánom magának, hogy mezeje gabonával, erdeje makkal, istállója csikókkal, pajtája borjukkal, ólja malaczokkal, udvara majorsággal legyen tele ; a háza meg kincscsel s fiatal legényekkel, kik ne sajnálják a puskát s kardot felemelni s csatába menni, katolikus vallásunkért vérüket ontani ; bűne e szent napon legyen elengedve, lelke pedig a más világon üdvözítve. D. a F. Krisztus !“

68

GÖNCZI FERENCZ

Borbálya napján a molnárok nem veszik szivesen, ha fehérnép lép először malmukba, mert abban az évben a malomékek nem fognak tartani.

Miklósnapot a molnárok ünneplik meg, kiknek, – mint általában a vizen foglalkozóknak – Szt. Miklós a védőszentjük („Branitelj od vode“). A mulatság délben, közös ebéddel kezdődik, este pedig valamely közeli, élénkebb korcsmába jönnek össze családostól, hova a malomtulajdonosokat s közelebbi jó ismerőseiket is meghivják. Enni valót maguk visznek oda ; ennek elköltése után iváshoz fognak. A Dráva mellett lakó molnárok hordószámra veszik a bort s csapra ütve az asztalra helyezik, melyhez ki-ki hozzányulhat tetszése szerint. Ha zene van, a fiatalabbak tánczra perdülnek. A táncz s enyelgő tréfa mellett e mulatságokon az összetüzések sem szoktak hiányozni. Jókedvük, vitézkedési hajlamuk s mesterségük tulbecsüléséből eredő önérzetük tulcsapongása folytán ilyenkor, legalább tűzes vita alakjában, kell valami nevezetesnek történnie.

Luczanapján hajnalban kukoriczamálét („kelesica“) sütnek az asszonyok a maguk s házi állataik számára, hogy a dühös kutya harapását hatástalanná tegyék.

Hodosán vidéke, téli időben minden szombaton tollfosztás van, melyet azonban semmi említésre méltó szokás nem kisér.

A fonót meg csak kevés helyen ismerik.

A disznótor néhol még fennmaradt. Erre a közelebbi rokonokat s komákat szokták összehívni. Az ételek kiállítása a lakodalmokéhoz hasonló. A mulatság fő pontját a disznó farkának tréfás mondások kiséretében való kiosztása képezi. Végül a vándorpohár s társaspohár kézről-kézre adása mellett egy-egy ékes dikczió is emelkedik.

Karácsonyra a lakásukat zöld ágakkal, színes papirból készült csecsebecsékkel díszítik fel. Karácsony előtti estén az asztalra egy keresztalakban készített szalmafonatot helyeznek s az így származott négy tért különféle veteménymagvakkal, kenyérrel, gyümölcsös vakarcscsal, gyümölcscsel s répával rakják tele. Fölibök pénzt is helyeznek, hogy mindezekből a jövő évre bő mennyiséget várhassanak az Istentől. A répát borjúzásnál a tehénnel etetik meg, hogy fájdalma könnyebbüljön. Az asztal alá szalmát szór a gazda, melyen karácsony első éjjelén szolgájának kell aludnia, hogy jelképezze Jézusnak szalmán való születését. Ugyanezen éjjelen a marhákat megetetik.

Karácsonynap reggelén a kútba áldozatul sót hintenek.

A karácsonyi ünnepek alatt elvétve betlehemesek is járnak még

MURAKÖZ ÉS NÉPE

69

néhol. A fiuk egyike kis templomalakot hordoz magával, melyben Jézus születése van apró faalakokkal megjelenítve. Ennek mutogatásából s rá vonatkozó ének zengéséből áll e szokás.

Vízkeresztkor a három királyról énekelnek (hármasával) a fiuk.

Muraköz hegyvidékén s néhol – más-más változattal – a sík vidéken is az u. n. bilikomivás divatozik. Ezen – rendes korlátok közzött – szépnek mondható szokás abból áll, hogy a parasztgazda a háznál először megfordult idegent felköszönti. Elébe egy kulcsot tesz s a borral telített, mintegy fél liter nagyságú bilikom tartalmát először maga issza ki, azután, ujolag megtöltve, vendégével ürítteti ki, miközben kijelenti az illetőnek, hogy ezután bármikor joga- és szabadságában áll házába lépni. A társas összejövetelek s mulatságok alkalmával az értelmiség is gyakorolja e szokást. Itt is a házigazdát illeti az első köszöntő. A házigazda egy asztalrendezőt jelöl ki, ki az első ízben megjelenő vendégeket sorban felköszönti : a férfit egy hozzá illő nővel, a nőt pedig férfival. A hatalmas nagyságu bilikomot fenékig kell kihajtania az ünnepleltnek. Ennek megtörténtével bemeneteli jogot nyert a vendég az illető családhoz.

A magyar ember áldomás iránti előszeretete a muraköziekhez is átszivárgott s náluk – mondhatni – valósággal szenvedélylyé fejlődött. A jelentékenyebb munkák után még most is nagyban járja az áldomás, noha régi jelentőségéből már sokat veszített. Az előbbi időkben, midőn a gazda a télre való „nagy őrléshez“ vitt gabonát, kalácscsal, sunkával s egy csutora borral kedveskedett a molnárnak. A takács, ha a vásznat haza vitte, egy gazdag ebéd vagy vacsora várt reá áldomásul. Az aratás, cséplés bevégzése szintén áldomást kivánt. Ezek jobbára már csak – voltak. A marha, disznó eladásánál, a ház falának s tetejének elkészülte után, a kovácsok nagyobb munkája bevégzésénél azonban még mindig megvan az áldomás. A kovácsoknál, mint tréfásan mondják, talán el sem mulik, „mert különben nem fog a tapasztás.“ (Pri njih morebiti niti nezgine, Ar se drugač varnica ne prime“.)

Érdekes szokással van összekötve a háztető befejezését követő áldomás. Az egyik munkás – rendesen a parasztács – egy pintes üveg borral kezében, a ház tetejére megy s néhány, a közelbeli lakók figyelmét felkölteni czélzó, hosszú kurjongatás után elkezdi : „Iszom annak a nevében, ki valkait szeret“ („Ja pijem vu ime onoga, ki ljubi koga.“) s a papnak misézési énekét utánozva, férjhez-menésre hi : „N. N. gyere férjhez! N. N.-hez fogsz menni) N. városból (v. N. faluból“). N. N. hodi zamož ! N. N. boš zela !“,

70

GÖNCZI FERENCZ

s közben-közben derekasan hajtogat az üvegből. A férjhezadást többször s többekkel ismétli s végül – a hallgatók nagy mulatságára – egy-egy fiatal hajadon valamely agg özvegygyet, vagy fiatal legényt egy vén banyával hoz össze, mely tréfa következtében aztán van mit hallgtnia szegény leánynak v. legénynek egész nyáron át, főként a mezei munkáknál, a gunyolódni szerető fiatalságtól.

A muraközi nép, mint a fenti szokások időrendi leirata kapcsán említett némely babonái is kitüntetik, általában babonás természetű. Az öregebbek közöl még a legértelmesebbek is rabjai a babonás vélekedéseknek. Babonáinak rendes alakjai s az ezekhez kötött erő s hatalom mértékei nagyrészt ugyanazok, melyek más köznépnél is előfordulnak. Nála is meg van a boszorkány-kultusz, a haza járó lélek, a gonosz szellem, igézés, megtevés, álomfejtés stb.

A legtöbb bajt, mely éri, nem természetes okból, hanem a babona szempontjából itéli meg : igézés, megrontás s babonás szokások be nem tartásából származtatja, ennélfogva gyógyulását is első sorban a kuruzslástól várja. Szerei közt leggyakoribb a mosdóvíz, melylyel magát s állatait is orvosolja. A megigézésnek oly módon igyekszik elejét venni, hogy trágyára, ha már meg kell tekintenie, csak futó pillantást vet, vagy – a mit legbiztosabb módszernek hisz – megpillantásakor ráköpköd.

Mások házi állatainál történt egyes betegségek s szerencsétlenségek elmodásától tartózkodnak, mert ellenkzőleg náluk is bekövetkezik. A hegyvidéken egyes házaknál a talált vakondnak a szivét kimetszik s azt kenyérbe téve a tehénnek adják ; így bizton hiszik, hogy borjuja a vakondéhoz hasonló, finom szőrü lesz. Az eladásra szánt tehenet, mielőtt az udvarból kihajtanak, hátulsó részét kenyérsütő lapáttal megütik, hogy a vevőfélnek szélesebbnek látszassék. Hogy eladhatja-e a gazda, azt a tehén aznapi fekvéséből olvassa ki : ha kifelé van fordulva, – eladja, ellenkezőleg – nem.

A ki tehenet ad el, a szarva közé erösített kötelet köténynyel betakart kézzel adja át a vevőnek, ki ugyanazon módon veszi át, nehogy valami ragadós betegséget vigyen a tehén a házhoz. A vett tehén elé, otthon, midőn a ház udvarába vezetik, telt vánkost helyeznek, mely esetben az megkövéredik. A legelőre tavaszszal első izben hihajtott tehén, hogy jól legeljen s baj ne érje, füstölés és locsolás kiséretében kovászt kap enni. Ha a borju lábát ellés alkalmával ruhafélével találják megfogni, ruhaevő lesz. A ludtojást sem tanácsos szabad kézzel fogdosni, mert nehezen fog kikelni.

A ki disznót vesz, tegyen 3 darab kövecset a vályuba s akkor az mindenféle ételt meg fog enni. Azon ólba, hol a leölt disznó hizott, vastag fát szokás dobni, hogy a beletett disznó kövérre hizzék.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

71

A göbe disznó csecseit leölés után az ólba dobálják vissza, hogy annyi malacza legyen a gazda disznajának, mennyi a csecsek száma.

A tejes fazékakban csak úgy képződik sok tejfel, ha vevéskor az asszonyok szoknyájukkal betakart kézzel veszik át, lehetőleg mélyen benyulva a fazékba ; mert a mily mélyre jut kezük, oly mélyre terjedő tejfelre lehet annál a fazéknál kilátásuk. Tejesfazekat, köpülőt st. nem szivesen kölcsönöz egyik asszony a másiknak, mert azokkal a tehén haszna is elvándarolhat, mely akkor is veszélyben forog, ha a gazdaasszony napnyugta után ad valakinek tejet.

Mindennapi, apróbb babonáik közől, melyek soraiban több tréfás, ártatlan vonatkozásu is van, álljanak itt a következők: Ha az ajándékozott kutyát tüskén viszik haza, mérgesebb lesz. Az ajándékozott s kiültetésre szánt facsemetét nem szabad megköszönni, mert nem fogamzik meg. Máson vagy magán nem szabad ruhát varrni ; a ki azt teszi, belevarrja saját eszét, azaz feledékeny lesz. A ki az asztalfiókot evésközben többször nyitva felejti, az nyalánk természetüvé válik. Ha a menyecske tavaszszal az első fiatal (idei) kakaskukorikolást éhgyomorral hallja, nem fél, hogy a férje megcsalja ; s hogy szerencséje se hagya el abban az évben, néha meg is veszi az illető kakast. A tyukot, mindőn tojik, bűn nézni. Leölés alkalmával az állatot nem szabad sajnálni, mert nehezen adja ki páráját. Némely egyén keze után nehezen döglik meg az állat, még ha kifogástalanul ért is a leölés módját, mert „szerencsétlen kezü“. Pénteken semmit sem jó kérdezni.

A föld, hold, nap és más égitestek, melyek az emberi képzeletnek már ősidőktől fogva ingert adtak a képtelen hiedelmek megalkotására, az ősmythologia és vallások keletkezésére, a muraköziek bábonaiban is szerepelnek, de már csak maradványokban.

A föld az u. n. földkérgen áll, melyet ásatások által eddig még nem sikerült elérni. A föld belül tüzes. Forróságát a beszivárgó víz hűti le. Ha e hűtés 2–3 évig elmarad, vagyis kevés lévén az eső, a nedvesség nem bír leszivárogni, földrengés lesz. Mások szerint a földrengés nem más, mint a földnek lejebb szállása. A földrengés jó évnek az előjele.

Ujhold feljöttkor, este, imát mondanak némely háznál. Midőn a házbeliek közül valamelyik bejelenti a hold feljöttét, a bennlevők magukra háromszor keresztet vetve a szabadba mennek s a hold felé fordulva, térdeplés mellett a következőleg imádkoznak: Dej mi Bog zdravo Ovoga meseca živeti; Pomladi mene, Kak ti sam sebe! „Istenem, add egészséggel élnem e hónapot ; ifjits meg, mint tenmagadat!“)

72

GÖNCZI FERENCZ

Imádkozás ujhold feljötte alkalmával.

A hold változása szerint kezdenek valamely jelentősebb munkába s adás-vevésüket is jobbadán ahoz alkamazzák. Ujhold első napján vizzel telitett tálat tesznek az udvarra, abban vizsgálják a nap s hold egyes tüneményeit és olvasnak ki bizonyos jövőbeli eseményeket.

A nap elsötétedését földrengés előjelének tekintik. Az hitük, hogy minden embernek megvan a maga csillaga, mely ha leesik, az illetőnek meg kell halnia.

Ha valaki azon pillanatban olvasott egy csillagot, midőn az leesett, napjai meg vannak számlálva. A sűrü csillaghullás ; egyes szokatlan természeti tünemények (északi-fény, üstökös) háboru, halál, éhség, járvány s általában szerencsétlen évnek az előfutárjai.

A rendkívüli időjárásnak, zápornak, jégesőnek és nagy szeleknek indító okait nem a természet törvényének vagy szeszélyeinek, hanem rendes babonás alakjai tetteinek tudja be.

Tovább is folytathatnók a rendelkezésünkre álló töméntelen adatból a muraközi nép babonáinak felsorolását, ha terünk volna rá. A megtétel, megrontás s babonás gyógyitásainak, sok águ hókuszpókuszainak teljes gyüjteményei köteteket tenne ki. Ezek közöl némelyik egyéni vagy családi titkot képez s a családdal él és vesz el.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

73

c) Születés, lakodalom, halál.

Mikor a családban gyermek születik, a férj, esetleg a közelebbi nőrokon koma s komaaszony után lát, hogy az ujszülött mihamarabb keresztelőre vitessék, mert a keresztelés nélkül elhalt gyermek esetét, annak lelki üdvére nézve, nagy szerencsétlenségnek tartják.

Komákul rendesen a saját vagyoni állásukhoz hasonló egyéneket hivnak meg, néha 2–3 gyermeknél is egy és ugyanazt. A komák egymást iránt nagy tisztelettel viseltetnek, egymást magázzák („poštujeju“ a „ti“ helyett „vi“ megszólitással), bármily benső barátak voltak is azelőtt.

Nevét a ujszülött mindig a közeli napokban következő szentek nevei után nyeri. A kinek György a neve, biztosan szt. Györgynap előtt néhány nappal született, a ki Borbála nevet visel, bátran rámondhatjuk hogy deczember elején jött a világra. Ezek szerint bármelyik is tudja, hogy mely évszakban, hónapban született, csak a születési évet szokják elfelejteni.

A lebetegült asszonyt egy hétig komaasszonya látja el étellel, itallal, minden délben maga vivén a házhoz egy tele kosár, egész napra való élelmet. Ételhordását a szokottnál nagyobb mennyiségű s tartós ételekkel (pecsenye, tészta) fejezi be.

Alsómuraközben paszita is van, mely abból áll, hogy ételhordás után a családi örömet ért házhoz három egymás utáni vasárnapon az összes keresztkomákat lakomára hivják ; harmadik vasárnap a meghivottak az ujszülött számára ruhát visznek. Utóbb, midőn a gyermek már 3–4 éves, egész öltözet ruhával lepik meg a keresztszülők. A leány férjhez menetele alkalmával részesül ilynemü ajándékban. Ha a keresztgyermek meghal, a keresztatya, illetőleg keresztanya gondoskodik – nem szerint – a halottas ruháról s szemfödőről. A komai tisztség a fentebbieken kivül még a szülők elhalta után sem ró semmi jelentősebb kötelezettséget sem a keresztgyermek irányában.

A muraközi nép társadalmi szokásainak egyik legtarkább s legérdekesebb képét lakodalmi szokásaiban leljük fel, melyeknek némely töredékei századokra, sőt évezrednyire nyulnak vissza a multba. A régi pogányvilág babonáinak mindez ideig fenmaradt egyes foszlányai s a középkor merev, vallási szertartásokba burkolt hagyományai együtt, egymáshoz tapadva s részben összeszövődve

74

GÖNCZI FERENCZ

fordulnak ott elő a legujabb idők könnyebb gondolkodása, nézete által szült derült, világiasabb szokásaival.

A lakodalom főbb pontjaiban, mint más népeknél, itt is a vallási szertartások a tulnyomók ; apróbb, jelentéktelen részleteiben azonban már a tréfás jellegü szokásoké a tér, melyeknek különben az előbbiek mellé is bőven szorítanak helyet. Elmondhatjuk, hogy kedvteléseik semmi más mulatságban sem nyilatkoznak szeszélyes csapongás annyi árnyalatában, mint épen itt. A magasztos, komoly a nevetséges és hebehurgyával, az ünnepélyes az utszélivel, a szomoru a viggal, az alázatos, jámbor magatartás a kérkedő pajzánkodással váltakoznak kirivó tarkaságban. Az egész lakodalom egy mozaik-kép, melynek tág keretében a legellentétesebb anyagu s szellemü részek helyezkednek egymás mellé a nélkül, hogy kiszögelléseikkel egymásnak ártanának avagy hatásukat s értéküket lejebb szállitanák.

A muraközi nép mulatozási körének annyi s oly különböző ága találván a lakodalomban kielégítést, nem csoda, ha fölé emeli azt minden más mulatságának, s hogy ép azért a házassági frigykötéseket is nagy részben – itt-ott kivétel nélkül – a farsangi időszakra helyezi, midőn dologgal nincs tulterhelve s teljesen átadhatja magát testi s szellemi mulatozási szenvedélyének kitombolására.

A házassági frigykötések rendesen a szülők akarata szerint történnek. Ők szemelik ki a leendő párt, jól ügyelve arra, hogy jóság, s dolgosság mellett az illető vagyoni hozománya legalább is egyenlő értékü legyen az ő érdekfelükével. A csinosság és kellem a szülők előtt nagyon mellékes valami ; a fiatalok pedig, kivált a leány, ritkán követhetik vonzalmuk sugallatát. Ritka eset, hogy szegény legény, bármily jeles tulajdonokkal bir is, az ő fogalmuk szerinti „gazdag“ leányt nyerhessen nőül. Ha pedig némely vagyonosabb legény szülei akarata ellenére is szegény leányt vesz el, példák vannak rá, hogy e miatt őt a szülők házukhoz sem fogadják.

Egyes vidékeken enyhébb alakban mutatkozik ugyan ezen anyagias irány, általában azonban többé-kevésbé egész Muraközben fellelhető. Itt e régi örökölt szokásokat a lakosság szegénysége is fokozza. Házasság által a vagyont is kivánják szaporítani. Innen van a rideg felfogás, a sziv s szerelem alárendelt szerepe.

De a vagyonosabb leány sem kelendő, még ha szebb is, ha a megkivánt női s háziasszonyi munkakör betöltésére biztositékot nem nyújt, avagy házsártos, rossz természeti tulajdonokat árul el.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

75

Tartanak az ily nővel kötött házassági viszony következményeitől, melyre a gonosz nyelvek is készen állnak csipős megjegyzésükkel : Je vzel vraga Poleg blaga.

Ördögöt vett el A vagyon mellett

Vagy Sama je lepa K deli je slepa

Maga szép, De a dologra nézve vak.

A szülők a házasságra lépő fiatalok közt való bővebb ismerkedést nem tartják szükségesnek, sokszor csak egy találkozásra szoritkozik az. Szerelmi ömlengésekről meg szó sem lehet. Megteszik azt mások, a szokásos ósdi, pattogós versek s mondókák kiséretében.

A tartósabb, különösen a titokszerüen húzódó viszonyt épen nem kedveli a szülők ; azt tartják s többinyire igazuk is van, hogy az a leányra nézve szerencsétlen végü. Különben a közelebbi ismerkedést, még az egy faluban levő fiataloknál is, megnehezíti a bevett társadalmi szokás.

Sok helyen a legények is jobban vonzódnak kevésbbé ismert leányokhoz. Egyes községekben (Draskovecz, Zrinyifalva) csak elvétve nősülnek saját falujokból. De itt vigyázniok kell ám, hogy derék, csinos menyecskét hozzanak a faluba, különben bármely alkalommal is orrukra vetik, hogy : „Si išel z-čez glavje Po šaparje“ („A fejes káposztákon át fejetlenért mentél“)

Hogy a muraközi pórnép szive az anyagelviség bilincse alatt szenved, azért nem állíthatjuk, hogy a gyengéd szerelem iránt fogékonytalan. Ebbeli érzelmét számos dalai mellett több lakodalmi énekében is kifejezésre juttatja, ha tényleg ellenkező iránynak kell is magát alávetnie. Meg aztán az sincs kizárva, hogy a sivár anyagi számításnak a valódi szivvonzalom is meg ne feleljen. Ekkor igazán „szive kalitkájába“ („vu krletki suvjega srca“) zárhatja a leány a szerelmét annak, a kiért epedt : az Isten, kihez fohászkodott, teljesítette kivánságát.

1. Bog, koj svega mogoči si, Jednu ružu još stvori ti ; Koja meni najbol' deši, V-mojem vencu fali

1. Oh mindenható Istenem, Egy rózsát még teremts nekem, Melyik legjobban illatoz Koszorumban az hiányoz

2. V-vrt pak dojde mladi junak, Vtrgnc ružu i reče tak : Tebe, ljuba 'ma vrtlar 'ca Z-med vsih sem te zaželel.

2. Fiatal legény jő kertbe S igy szól a rózsát letörve : Kertésznőé vagy, édes, Legjobban óhajtalak téged.

76

GÖNCZI FERENCZ

A legény, ha sorozás alól kikerül, vagy a katonaságtól megszabadulhat, a következő farsangon rendesen megnősül. A leányok 15–20 évük között mennek férjhez. Férjhezadásnál, hol több leány van, a kellő sorrendet követik. Kellemetlenül érinti a családot, ha „Előbb kaszálják a sarjut a szénánál“, („Predi otavu kosiju, kak seno“) azaz, ha a férjhezmenésben a fiatalabb leány megelőzi az idősebbet.

Az eljegyzések a farsangi időszakra esnek. Karácsony közeledtével már kezdik találgatni a leendő párokat, vizkereszt után pedig nyilt titokként tudja az egész falu, kik a kiszemelt párok, mikor lesz az eljegyzés, a lakodalom stb., melylyel egyidejüleg aztán a pletykák özöne is rájuk árasztja kedvező vagy kedvezőtlen (de tulnyomóan ez utóbbi) birálatát, s csak a lakodalom elmulásával hallgat el.

Midőn a legény szűkebb családi körében a házastársul kiszemelt leány személyére nézve a megállapodás megtörtént, kezdődik annak kikémlélése, vajon szándékukat a leány szülei kedvezőleg fogadják-e. E végből egy alkalmas személyt keresnek valamely rokon vagy jó ismerős képében, ki okkal-móddal nemcsak az erre vonatkozó választ tudja meg, hanem még a leány leendő hozományának mennyiségéről is tájékozást szerez. Ha a suttyomban végzett „megtudás“ („pozvedung“) kedvező s a kilátásba helyezett hozomány is kielégítő, a legény pártfeleivel már csak a készre megy : a leánykérésre, melylyel egyuttal s egy időben az eljegyzés is megszokott történni.

A leánykérést Muraköz nyugoti részén a legény a násznagy s nászasszonyul kijelölt egyének kiséretében végzi. Kora reggel vagy sötétedő estén, midőn a mérvadó személyiségek otthon találását legbiztosabbra veszik. Becsülettudóan köszönve lépnek, a jövetel czéljával már teljesen tisztában levő gazda szobájába s bevezetésűl köznapi dolgokról kezdenek társalogni. Midőn már eleget társalogtak, a tisztességtudás azt kivánja, hogy megjelenésük okát végre előadják. A legénynyel ment férfi – belevágva a társalgás fonalába – megjegyzi, hogy mindenféléről beszélnek, azt azonban nem kérdik (a házbeliek), hogy miért jöttek.

– Mi azon az úton vagyunk, kezdi komolyan a legény képviselője, melyen a három királyok voltak. Hallottuk hírét, hogy kendteknél olyféle „tárgy“ („stvar“) van, mely jó volna a „mi parunknak“. Kérjük tehát a ház urát s asszonyát, valamint leányukat N.-t (megnevezi), ha jövetelünk czéljára nincsen ellenvetésük, hogy a mi ifjunkkal néhány szót váltani és az összeadásba s egyesítésbe beleegyezni sziveskednének. Ez alkalommal az eljegyzen-

MURAKÖZ ÉS NÉPE

77

dőket egy ideig beszélgetésre hagyják, a mi után a legény képviselője a következő szavakat intézi hozzájuk: – Kibeszéltétek-e magatokat, kedves gyermekeim? Ha kedvetekre van, fogjatok kezet. A kézfogás a szoba közepén történik, néhol, Bottornya vidékén, köténynyel betakart kézzel.

Alsó-Muraközben, kevés eltéréssel, ugyanily szokásokkal van összekötve a leánykérés. A legérdekesebben A.-Domboru, Kotor és A.-Vid környéki községekben megy végbe. A legényt a leendő tisztviselők egész serege kiséri a leányos házhoz. Vele mennek szülei is. Először a leendő „hadnagy“ (másodnásznagy) kopogtat be lakást kérni, kit a szobában kikérdeznek : honnan való, melyik királytól jő. Ez utóbbira a vőlegény nevét említi. Irást is kérnek tőle, mire azt feleli, hogy az utána jövőnek van. A künnlevőket behivja, kik aztán rendezett sorban lépkednek be. A „primás kapitány“ (első násznagy) megkéri a leányt, ki valahol a hátsó szobában („hižička“) lappang. Érte mennek. De azonnal nem vezethetik be, mert a bennlevők először másokat mutatnak be, mindegyikre kérdezve : az „igazi-e?“ Az „igazinál“ azt is utána kérdik, hogy „miről ismerik meg?“ „Szüzességéről“ (Pod devojačtvo) hangzik a válasz. Erre a leánynyal, ha odaadják, kezet fogatnak s utána a gyürü-váltás is megtörténik, miközben sz. Péterről, mint halászról tartanak beszédet. Kézfogásnál a vőlegény a tányérba helyezett kendőt felvéve, magasra emeli, hogy oly magasan nőjjön majd lenjük.

A kézfogást mindenütt kis vendégség követi, mihez A.-Muraköz némely vidékén a legény szülei adják az étel és italnemüt : sonkát, tyúhúst, süteményeket, bort stb. A bort a zászlótartó viszi egy tekintélyes bucskában a vállán, a többit a nyoszolyóleány, kosárral a fején. A szülők evőeszközöket s gyertyát vesznek magukhoz.

Evés alatt – sok helyütt – a násznagyok az evangéliumból kérdezik egymást. Ez alkalommal a házassági ügygyel összefüggő teendőket s a lakodalom időpontját is meghatározzák. A legény pedig a leánynak néhány hatos, vagy forintnyi „foglalót“ („kapora“) ad. Távozásuk előtt a ház népének meghagyják, hogy a menyasszonyra gondjuk legyen, nehogy e fontos időközben valami baja essék.

A hol a „pozvedung“ kellőleg nem sikerült, megtörténik, hogy a kérőknek szégyennel kell haza sompolyogniok. Ez esetben a vacsora is elmarad. De boszut is álla legény nyomban : kiérve a házból, megrázza hatalmasana ház mellett levő keritést ; ne neked szerencsétlen leány! annyi évig kell várnod a férjhezmenéssel, a hány karó abban a keritésben található.

78

GÖNCZI FERENCZ

Eljegyzés után megkezdődik az illető házban a lakodalomhoz való előkészület : kijelölik a lakodalmi „előljárókat“ („poglavari“) a megivandó családokat, zenészekről gondoskodnak stb. A férfi személyeket a vőlegény, a nőieket pedig a menyasszony s szüleik választják ki. Násznagy kettő van. Az elsőt, ki a főszerepet viszi, a lakodalomban a csend és rend feje, „sztaresinának“, „primáskapitánynak“, a másodikat „dever“ vagy „hadnagy“-nak nevezik.

Nyoszolyóasszony („podsnehalja“) kettő, nyoszolyóleány („svatevca“) egy-négy (7-13 éves leánykák) vendéghivó, vőfély vagy „káplár“ (pozovič“) egy-kettő. Ez utóbbiak a legérdekesebb alakjai a muraközi lakodalmaknak. AlsóMuraközben régebben fogadott vendéghivók voltak, kik lóháton járva végezték tisztüket. Most az atya, rokon, néhol a vőfély, egyes helyeken pedig maguk a vőlegények mennek vendégeket hivni. A régi, érdekes vendéghivók typusai ma már csak nyugoti Muraközben találhatók fel. Ilyenekül ügyes, tréfás egyéneket szemelnek ki, kiknek kötelességük a kijelölt házakban a meghivást teljesiteni, a lakodalmakban a vendégeket víg hangulatban tartani, leleményes hóbortjaikkal mulattatni, ételeket felszolgálni s a násznagyok Vendéghívók (pozoviči) utasításait híven teljesíteni. Felbokrétázott kalap-, bokréta- s pántlikával diszített hivatalos bot (a hegyvidéken a csizmaszárra vagy botjukra csengettyűt is kötnek) vállszíjra erősített csutora, tele borral (menyasszonytej = cukavica) pisztoly, melylyel hetenkint lőnek, ezek az ő ismertetőjeleik.

Hujjogatás, rikogatás, lárma s ugrándozás közt végzik a reájuk bizott tisztet, melynek hű teljesítését pityókás voltuk is elősegíti. A legszerényebb s legtisztességesebb viseletü egyén is megbokrosodik, ha vendéghivói szerepet visz ; gúnyt űz mindennel s mindenkivel.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

79

A meghivandó családhoz „D. a Jezus Kr. !“ köszöntéssel toppan be. A mi ezután következik, az „fekete a fehéren“ („črno na belom“) azaz irva vagyon. Egyikük előveszi a már tán 20 éve e czélra szolgáló kéziratos vendéghivó könyvet s felolvassa a benne foglalt elmés, könnyed és sikamlós részletekkel bővelkedő mondókákat. A gyakorlatabbak kivülről is tudják.

A hegyvidéken, hol e szokás a legépebben tartotta fenn magát, a következőleg megy végbe a lakodalomba hivás. A vendéghivók a szobába lépve, mindenek előtt azt kérdezik, hogy otthon van-e a ház ura ? A rendes felelet : „A sarokban ül, a kályha mellett… nagyon haragos.“ Vendéghivó : „Ugyan miért ? nekünk kellene boszankodnunk, hogy e házat oly soká nem találhattuk meg.“ Ezután egy csomó füllentés következik. A kiktől e ház hollétét kérdezték, mindnyájan azt a feleletet adták : „Tudom, de nem vagyok képes megmondani.“ Igazán nagy szerencse, hogy ide találhattak s elkezdi az egyik: Ki isče, On najde, Ki prosi, On dobi, Ki potrka, Njemu se odpre ; Tak i mi : Iskali smo, Najšli smo, Prosili smo, Dobili smo, Ružili smo, Odprlo se.“

Ki keres, Az talál, Ki kér, Az kap, Ki zörget, Annak megnyíttatik ; Mi is : Kerestünk, Találtunk, Kértünk, Kaptunk, Zörgettünk – S megnyíttatott.

– Most pedig hamarosan a sz. evangéliumot szeretném elmondani, hallgassanak meg ! (Itt azon evangeliumot mondja el, mely az illető meghivási hétbe esik.) Bevégeztével felsorolja, mi minden lesz a lakodalomban.

– Talán azon tünődtök magatokban, kezdi a vendéghivó, hogy „Mit ennénk mi ott mindnyájan ?“ Mit? Három hombár buzalisztből három péklegény fog czipót sütni. Ha valamikor olyféle kenyeret ettetek s héját eltettétek, hozzátok magatokkal, ahoz bár mindenkor hozzányulhatok lakodalmunkban.

– Azt mondhatnátok, hogy nem találtak ott elég marhahúst.

Az is lesz bőven ! Akkora ökröt vágtunk le, mint akár egy sajtkukacz ; bőrét czérnákon szárítottuk meg, mely czérnák közöl az egyiket az ormosi (pettaui, Stájerország), másikat a csáktornyai,

80

GÖNCZI FERENCZ

a harmadikat a varasdi paulinus templom tornyára kötöttük. Hogy disznóhúsuk is lesz elég, azt a következő versben mondja el : Mi smo zaklali takšoga prasčička Kak jenoga lepoga vtička ; Kaj smo nei zmogli tak dugoga noža, Kak je bila debela slanina, pak koža.

Slanine smo na sošilo deli Cez devet velbov, za tri zaporne lance …

Te se pak velko čudo pripetilo : Da so se vsi tri lanci pretrgnuli, I si devet velbov predrli, Neg' je dobro, da je pri hiži takša dekla bila, Koja nei pavočinu pometala ; Te se na pavočino podržala, Drugač bi tijam doli opala.

Zato vi dobro znajte, Či takšu deklu pri hiži 'mate, Ne treba nju krej goniti. Či ste gda meso jeli, Pak ste čonte krej deli, Morete sobom donesti.

Gda bodu mužikaši začeli igrati, – Vi počnete čonte gledati.

Si zemete, gda hočete, Svojom je svaki sloboden.

Olyan egy madárka nagyságú disznót öltünk, hogy nem tehettünk szert oly hosszú késre, mint a mily vastag a szalonnája s bőrkéje volt. A szalonnát kilencz emeleten keresztül 3 kötőlánczra tettük száradni… Nagy csoda történt vele : mind a 3 láncz elszakadt és a 9 emelet is leomlott. Szerencse, hogy oly szolgáló volt a háznál, ki a pókhálót nem sperte le, mert a (hús) a pókhálón fennakadt ; különben egészen leesett volna. Azért jegyezzétek meg jól : ha olyfajta szolgáló van a háznál, nem kell rajt' kiadni. Ha valaha húst ettetek s a csontfélét félre tettétek magatokkal hozhatjátok. Mikor a zenészek játszani kezdenek, kezdjétek a csontot nézegetni ; vegyetek belőle, a mikor akartok ; a sajátjával mindenki szabad.

Borukat a jeruzsálemi (Stájerorsz.) hegyről szállították, abból van a csutorájuk megtöltve, melylyel imigy kinálgatják a házbelieket: Je sladko, Pak teče po guto gladko ; Naše snehe mleko.

Ki vupa piti, Vupa i natočiti.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

81

(„Édes s torokba csúzsós ; menyasszonyunk teje. Ki mer belőle inni, megtölteni is meri.“)

A mennyit a csutorából a házbeliek kiisznak, annyit a maguk borából hozzátöltenek, hogy az mindig tele legyen.

Pénzük is lesz a lakodalomban. Három legény ver pénztkáposztatorzsákon.

Ha valamelyik czipője talpát a lakodalomban elkoptatná, sebaj, mert ott czipész is, szabó is lesz. „A czipész metszést, a szabó pedig fejtést érti“ („Sostar zna vrezati, sabol pak privezati“), ők majd megcsinálják.

– Lehetséges, azt vélitek, hogy éjjelre nem lesz hol hálnotok. Ágyat kaphattok, ha a házban nem, hát a ház mellett. Lőttünk egy czinkét, melynek fejéről a tollat 14 nap óta 14 vén banya kopasztgatja ; azzal a tollal a mi várunkat (a lakodalmas házat) körülrakosgattuk s hogy a szél el ne fuhassa, nyúlpogácsával (nyúltrágya) nyomtattuk le.

– Könnyen megtörténhetik veletek, hogy még a péntek is ott talál benneteket. (Szerdán kezdődik a lakodalom.) Mi ketten a Murát meggyujtottuk, ő fent Stájerban, én meg itt Ráczkanizsán (Muraköz) s így elég halhoz jutottunk. Három szekér van megrakva hallal ; van egy szekér ponty, egy szekér csuka és egy szekér „hiányzó“ („menkavec“). A pontyok a férfiaké, csukák az asszonyoké a „hiányzók“ pedig a leányoké. (Czélozva a felnőtt leányokra, kiknek muaközi szokás szerint lakodalomba nem szabad menniök.)

Gondoskodásuk a lakodalom alatt otthon maradókra is kiterjed. A többiek közt azt a tanácsot adják nekik, hogy Večer na rešeto podojiti, Kaj ne treba precediti.

Este a szitára kell fejni, Hogy ne kelljen szürögetni.

– Azt állíthatnátok, hogy mi ketten eddig még semmit sem mondtunk, hogy : mikép, hová? Tiszteltet s kéret benneteket a menyasszony s vőlegény, sziveskedjetek a lakodalmukra elfáradni.

Azután puskaporra kérnek pénzt : Prosimo grošek, Na storšek ; Grošek na prah, Kaj nas ne bode strah. („Garaskát kérünk költségül ; garaskát porra, hogy ne kelljen félnünk.“)

Kapnak pár krajczárt. Néhány szóváltás még s tovább mennek. Igy megy ez házról-házra.

E régies alakú meghivás már a hegyvidéken is kialvóban van. A hól a szokásból kiment, ott csak röviden, de tréfásan adják elő jövetelük czélját.

82

GÖNCZI FERENCZ

Közeledvén a lakodalmi nap, megkezdődik az illető házakban a sürgés-forgás. A jegyesek már megvették egymásnak a jegyajándéki ruhát : inget, gatyát, zsebkendőt vagy czizmát a menyasszony, len- vagy gyolcsinget, selyemkendőt a vőlegény, melyekben majd esküvőre mennek. Tisztában vannak már a meghivandó vendégek számával is, s ahoz mérten teszik meg bevásárlásaikat az ételek kiállításához. Ilyenkor a legszegényebb ember is kitesz magáért. Ha pénze nincs, kölcsön vesz ; de annak nem teszi ki magát, hogy később valaki lenézőleg emlékezhessék meg lakodalmáról.

A lakodalmat megelőző 4–5 napon a meghivott vendégek a szokásos ajándékokat kezdik hordani : mindennemő majorságot s ennek kiséretében tejet, vajat, tojást, zsirt, diót stb. Ezek fejében alig győzi a házi asszony az ajándékul sütött pogácsákat kiosztogatni. E napokra már meg van híva egy csomó asszonynépség, a rokonok, komaasszonyok s szomszédok sorából válogatva, kik ugyancsak neki esnek a sok ajándék-majorságnak : ölik, kopasztják, tisztogatják s bonczolják. A földön 3–4 teknő tele van tisztogatott, sütésre kész majorsággal. A gazdagabb házaknál 90–100 drb. majorságot is ölnek, mely számnak 4–5 akó bor szokott megfelelni.

Midőn az ennivalók nagyjában elkészülnek, a lakodalom czéljaira használandó szobát kezdik rendezni. Hosszu asztalokat, lóczákat s egyszerü deszkákat szereznek be. A szoba falait ez alkalomra vásárolt, különféle szinü kivagdalt papirokkal, fenyőágakkal, borostyánnal s szalagokkal díszítik. Esküvő előtti nap estéjén a meghivott vendégek közül többen vacsorára gyülnek össze a lakodalmi házba. Számukat az ott foglalatoskodó asszonyok s a már ilyenkor megjelenő zenészek is emelik.

Alsó-Muraközben az esküvői induláshoz kevés szertartás fűződik ; annál több a nyugoti részeken, hol a vőlegyényi házhoz már szürkületkor összeverődik a násznép. A lakodalmi zászló a kályhához támasztva, a pisztolyok megtöltve, a zenészek játszásra készen várják az indulás jelzését. Előbb az egy pár falatból álló reggelivel végeznek, azután hujjogatás, lődözés, zene és éktelen zsivaj mellett mozognak előre.

De hová? merre? mikor nincs menyasszony! Előbb őt kell megszerezni, tehát rajta ! a menyasszonyi házhoz! Őt azonban nem valami könnyü dolog ám megkeríteni, különösen az olyan helyeken nem, hol mojgát szokás állítani, mert először ennél gyül meg a bajuk. A mojgát lehetőleg magas és vastag fenyőfából válaszszák s azt a kapu mellé mélyen a földbe ássák, itt-ott

MURAKÖZ ÉS NÉPE

83

házra, vagy fára kötik. Tetejére kendőt, bort stb. aggatnak. Mídőn a vőlegény násznépe reggel a menyasszonyért jő, hogy esküvőre vigye, addig nem eresztik a házba, mig pénzbeli alku után a násznagy azt le nem vágja. Az alkuvás sokáig tart, mert a kért ár ezreken jár. Ez alatt a házbeliek, hogy a levágási munka már alkuvás közben megkezdődhessék, különféle vágó (?) eszközöket szolgáltatnak a vevő féle kezébe : seprüt, botot, lapátot, kapát, sőt utoljára egy sokkal veszélyesebb eszközt is, valami rozsdás, tompa fejszét. Ezekkel próbálják a násznép egyes tagjai a mojgát leteríteni. Hiába való erőlködés ! Mig a násznagy ki nem alkudja s az árát le nem fizeti, arra való fejszét nem nyerhetnek. Végre, ha a násznagy a mojgát levágta, bebocsáttatást nyernek az udvarba.

Hátra van még a menyasszony előkerítése. Ez sem megy kőnnyen. A vőlegény előljárói koczogtatnak az ajtón. „Ki az? mit akar? kérdik a menyasszony benn levő felei. „A három királyok – felelik rá a kivűl állók – ide jöttünk, mert ebbe a várba mutatott a csillag és mi a csillag után jöttünk.“ Az ajtó megnyilik.

–No, édeseim, ha a csillag itt van, keressétek meg !

A násznép a szobába lép s kezdenek a menyasszony után, ki a hátsó szobában van, kérdezősködni. Erre egy 10–12 éves gyermeket vagy öreg asszonyt vezetnek elő s kérdik : –Ez-e az igazi csillag?

–Nem ez az igazi, nem ez a mi vőlegényünk párja ! hangzik a válasz. Elővezetik a nyoszolyóasszonyt s nyoszolyólányt is : talán közöttük van az igazi csillag. „Mind a kettő hasonlít hozzá – jegyzik meg – de egyik sem az igazi.“ Végre az egyik násznagy indul el a menyasszonyért. Be akar lépni a „menyasszony várába“, de a szakácsnő, ki egy darab fával a kezében az ajtónál űl, nem ereszti be. A menyasszonyért fizetés jár. Kezdenek alkudni.

Az ár nagy: 4 ezer forint. 2 ezeren áll az ígéret. Elvégre 3 ezer forint (30 kr.) lefizetésével vetnek vége az alkunak. Ezzel a menyasszony szabad. Nagy dicsőséggel vezetik a másik szobába s most is megkérdezik a vőlegény feleit, hogy ez-e az igazi csillag, mire a násznagy örömrivalgással kiáltja : „Ez az igazi, ezt kerestük, ez hasonlit a mi vőlegényünkhöz!“ Ekkor az első násznagy előlépve, beszédet tart. Elmondja, hogy egy négyszegletü kertben (mely alatt a menyasszony lakóhelyét érti) több fejlő rózsát láttak, melyek közől egy a vőlegénynek nagyon megtetszett s azonnal le is akarta szakitani. Ő azonban azt tanácsolta neki, hogy azt ne tegye, hanem e helyett menjenek a „várba“, a ház urához tudassák vele óhajukat s kérjék : szolgáltassa kezükbe az illető rózsát. E rózsát

84

GÖNCZI FERENCZ

– hála Istennek – megnyerték ; neve : N. Továbbá, bibliai képeket használva, Krisztus utolsó vacsoráját, Tóbiás fiának s a kánaáni menyegzőnek történetét beszéli el s vonatkoztatja a jegyesek-, a násznép- s a lakodalomnál előforduló egyes jelenetekre. Figyelmezteti a násznépet s a vendégeket, hogy illően viseljék magukat. „Ki veszekedni akarna, vagy nem látná a széket (ezzel a boros főre czéloz), jobban teszi, ha bezárt ajtó mellett kisebb szégyennel elsompolyog, mintha később kinyitott ajtó mellett nagyobb lealázással kiutasittatik.“ E szavak után a násznép egymás kezét megfogva, körbe áll ; a zenészek ráhúznak s a násznagy elkezdi : „Megyünk az Atya . . . a Fiu . . . s a Szentlélek nevében“ mindegyik isteni személyre egyet fordulnak a körrel) s ezzel – folyton egymás kezét tartva – az asztalhoz térnek reggelizni. A reggelit általában pálinka, savanyuleves s kocsonya képezi. Evés közben az u. n. „kiticát“ (a hegyvidéken pogačica a neve) osszák ki a vendékek között. A „kitica“ (kis bokárét) kalács- vagy apró pogácsába szurva osztatik szét. A násznagy elkezdi : „Kedves Uraim ! ez azon ajándék, melyet nekünk az Uristen adott ; szívből óhajtom szétosztani.“ És mindegyik egyegy darab kiticzás kalácsot kap, melyet 10-20 kr-ért, a rátartósabbak 50 kr – 1 frtért váltanak meg.

Kiticzaosztás után – a gyerekeket s zenészeket sem véve ki – a férfiak „gospon“ (úr), a női személyek „gospa“ (asszonyság) megszólítást használnak. Mint szokás mondani : „Mindegyik úr a saját kalapja alatt s mindegyik asszonyság a saját keszkenője alatt.“ A „ví“ (kend, maga, ti) helyét az „oní“ (ön) foglalja el s megkezdődik az élet rózsaszínben látása : a „črleno jutro,- . . . den,- večerrel“ („piros jó reggel-, . . . nap-, . . . estével) való köszöntgetés.

A.-Muraközben mindjárt az összejövetelnél kezdődik az önözés..

A templomba-indulás előtt ismét az első násznagy hallatja szavát. Hosszú beszéde végén a menyasszonynak azt kivánja, hogy útja legyen oly szerencsés, mint hajdan Mózesé, midőn Izrael népét az egyptomi fogságból kiszabaditotta.

Végre sorba állnak az induláshoz. Rendesen gyalog mennek.

A menetet az egyik vendéghivő nyitja meg, kezében az elmaradhatlan zászlóval. Utána néhol 10–20 fekete ruhába öltözött legény halad. A násznép többi tagjai – vidékek szerint – különböző sorrendben mennek. A hegyvidéken az egyes vőfély leghátul ballag, nehogy valaki elveszhessen.

A.-Muraköz drávamenti részében egészen harczias kinézése van a lakodalmi menetnek. A násznép kocsin vagy gyalog megy,

MURAKÖZ ÉS NÉPE

85

körülötte a kapitány, hadnagy s káplárok lóháton, katonás ruhában, oldalukon karddal. Ha rendes kardra nem tehetnek szert, a fakard is megteszi. E szokás valószinüleg a török világból eredt ; a közeli Kanizsa várából ki-kicsapó török őrség ellen akart védelem lenni a menyasszony esetleges elrabolásának megakadályozására.

A menyasszony a legtöbb helyen fehér szoknyát, magyaros, fekete mentét vesz fel esküvője alkalmával. Homloka felett széles s magas koszoru ékeskedik. A megesett nőknek nem szabad fejükre koszorut tenni. A férfiak bokréta-, rozmaringgal diszitik kalapjaikat.

Nászmenetnél a zeneelmaradhatatlan. A sikvidéken indulókat húznak, a hegyes részeken, hol a tormbita, harmonika képezik a zenei instrumentumokat, a polka s mazurka is beválik kisérő zenének.

Hegyvidéken a menyasszony egy nagy, felbokrétázott kalácsot i visz a templomba s azt a pap számára az oltáron hagyaj. A násznép enni s inni valót visz magával, miknek egy részét a templomból kijőve mindjárt el is fogyasztják.

A vidéki falvakbeliek esküvő után rendesen korcsmába térnek egy kis időtöltés végett („za Menyasszony. zamudek“). Egyes he-iiii yeken csak estefelé térnek haza. A hazajövetel benn a községben ép oly zajjal történik, mint az elmenetel. Van is sok nézőjük, minden kapuban egy csomó, kik a násznép egyes tagjait ugyancsak kritika alá veszik. A legtöbb – természetesen – a menyasszonynak jut ki, mert nem jelentéktelen dolog ám, hogy épen ő, a menyasszony, mikép tudja magát ünnepélyes, komoly helyzetébe beletalálni.

86

GÖNCZI FERENCZ

Közel a lakodalmas házhoz a zenészek egy szomoru búcsudalt húznak, melyre a násznép is elkezdi : 1. Hodí mili, bodi Pak mi dober bodi ; Tiraj kocis konje, Svi katani svoje.

2. Da mi milo ne bo Pota spoznaval, Da mi dimo ne bo Odhajal.

(„Gyere édes, gyere s légy jó ; hajtsd kocsis a lovat, mindegyik katona a magáét ; hogy ne fogja édesem az utat ismerni, nehogy elhagyhasson.“)

A menyasszony sir, a násznép könnyezik. Ez alatt elértek a lakodalmas házhoz s itt a kapu alatt ismét egy alkalmi dalra zenditenek : 1. Odprite nam vrata, Peljamo vam svata.

vagy: Odprite nam leso Peljamo vam sneho.

(„Nyissátok ki a kaput, hozzuk a násznépet (vagy) a menyasszonyt“, a szerint, a mint menyasszonyt vagy vőlegényt visznek a házhoz.)

Bemennének a lakásba – ha lehetne. Nem lehet Előbb egy csomó fogós kérdésre kell megfelelniök: – Hol voltatok, mit hoztatok? kérdik belülről.

– Meghoztuk a házasság szentségét, felelnek vissza.

– Mit hozott a menyasszony a koszoru alatt?

– A férje nevét.

– Mikor nyerített az Isten lova (a szamár) akkorát, hogy az egész világ meghallotta?

– Mikor Noé bárkájában volt.

Egész özöne hangzik ki az ilyféle kérdéseknek, melyek miatt néha jó ideig kell a násznépnek az ajtónál várakoznia.

Benn a szobában a menyasszonyt az anyja szentelt vizzel locsolja meg, a szakácsné pedig egy kalácsot tör ketté s azt az uj pár között felosztja, a mi azt jelenti, hogy ezután maguknak kell kenyerükről gondoskodniok. Továbbá közösen isznak egy pohárból. A pohárban maradt bort a menyasszony feje fölött, hátra önti. Néhol a földre eléje helyezett vizes kancsót kell feldöntenie, hogy majd könnyebben szülhessen. A konyhába is bevezetik. Ott, mint leendő gazdaasszonyt, kötelmeire figyelmeztetik és a kemenczét nézetik meg vele. Néhol, de már csak egyes családoknál, tüzijátékot („ognjo dar“) is áldoz. Egy tizkrajczárost dob a tüzbe (mit azonban a szakácsné hirtelen kikap s magának tartja meg), hogy az Isten óvja meg őket a tüzveszélytől. Valószínű, hogy e szokás a népek vallási fogalmának fejlődésében megállapított egyik fokozatnak, a fetisizmus kultuszának maradványa. Néha mádkozni is küldik az uj párt.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

87

Nyugoti Muraközben evés előtt a násznép előljárói, köztük az uj párral, egymás kezét megfogva, a szokásos rendben gyorsan az asztalhoz telepednek le ; gyorsan azért, hogy hamarább legyen az uj párnak gyermeke.

A lakodalmi ételek, kivált a nyugoti részeken igen sok fogásból állanak. Az általánosabbak : 2–3 féle leves, hús tormával, különféle majorságpecsenyék s többféle tészta, köztük a „gibanicza“, a délszlávok nagy részének nemzeti étele. A főbb személyeknek fekete kávé is jár. Az ételek felhordását a vőfélyek (vendéghivók) s a konyhában segédkező fehérnép teljesítik. Minden uj étel felhozásánal felhangzik : Hvalen budi Jezus Kristus!

Mir vam Bod dej!

Vuni je taksi glas, Da Jezus i Mária privas. („Dics. a Jez. Krisztus ! Békesség nektek ! Az a hír járja künn, hogy Jézus s Mária van veletek.“)

A káposztánál az első násznagy, magasra emelve a tálat, beszédet mond. A káposzta magját a mustár magéhoz hasonlítja, melynek kis szeméből oly nagy növény nő, hogy minden kerti zöldséget felülhalad. Tetejére égi madarak szállnak az Istent dicsőiteni. Dicsőitsük őt mi is, az égi madarak módjára stb. Mig e beszédet el nem mondja, senkinek sem szabad a káposztához nyulnia.

Nyugoti vidékeken a káposzta után a „napitnicza“ (ivás) következik, melynél az első násznagy figyelmezteti a vendégeket, hogy Istenről az ivásnál se felejtkezzenek meg. Egy pintesüveget vesz kezébe s mielőtt innék, a következőket mondja : „Kedves Uraim !

Inni fogunk ezen üvegből az Atya-, Fiú és Szentlélekisten nevében.“ Az üveg az összes asztalokat körüljárja, kézről-kézre adatik s az első násznagy szavait ismételve, emelik szájukhoz. A napitnicza többször megy hivatalosan körül s igen sokféle felköszöntőkre ad alkalmat. A hegyvidéken a vőlegényre, menyasszonyra, s tanitóra és egyes szentekre is szoktak felköszöntőket mondani.

Csak a napitnicza után ihatik ki-ki tetszése szerint. A hivatalos ivást a hivatalos táncz követi, mely vidékenkint szintén rövidebb-hosszabb szertartással megy végbe. E tánczczal bizonyos munka teljesítésének jelképzése van összekötve. Alsómuraközben pl. tuskót hasogatnak. A hadnagy s zászlótartónak a nyoszolyóasszonyokkal háromszor csárdást kell járniok, hogy ezzel a tuskó szétdarabolva s eltisztítva legyen. Nyugoti Muraközben a földmivelés némely munkakörének letánczolása szokásos. Ez igen érde-

88

GÖNCZI FERENCZ

kesen folyik le. Az egyik vendéghivó a zeneszóra verbunkot kezd járni. Hja, de így magánosan unalmas járni s nehéz kötelességének megfelelni ; nagy a sár, nem „fuvarozhat“, azért kéri a násznagyot, adjon neki egy „kis“ segítséget. A „kis „ segítséget megkapja a kisebbik nyoszolyóleány képében, kivel elkezd tánczolni.

De a kis segítséggel kevésre mehet, azért nagyobb segítségért óhajtozik. Azt is megnyeri : a nyoszolyóasszony megy vele tánczra.

Még ez sem elég ; ennél is hathatósabb segítségül most a másodnásznagyot nyeri a másik nyoszolyóasszonnyal. Most már 2 pár „fuvaroz.“ Midőn már jó ideig tánczoltak, a vőfély elkiáltja magát : ezer ! (jezero), mi azt jelenti, hogy a fuvarozással végeztek. „Tovább !“ hangzik az első násznagy részéről a válasz s tovább kell járniok. Egy kis idő mulva a másodnásznagy kiált fel : ezernyolczszáz ! A násznagy visszafelel : „Csak tovább !“ Ezernyolczszáznyolczvan ! kiált ismét valamelyik a tánczoló férfiak közöl. Hiába ! nincs irgalom : „Csak tovább!“ hallják az uj választ s ez mindaddig ismétlődik, míg a folyó évhez nem érnek. Ekkor ujólag jelentik, hogy készen vannak. „Nem úgy kedves gyermekeim, mondja a násznagy. A mint látjátok, szép időnk van, menjűnk dologra : gyerünk szántani !“ A zenészek ráhúznak s nekik szántaniok kell. „A szántással végeztünk“, jelenti a vőfély, a zene elcsendesedése után. „Akkor menjetek boronálni !“ kiált vissza a násznagy s ők ellenmondás nélkül végzik tánczukkal a boronálást.

Ezután hanttörés, a perje kiszedése, összehordása, meggyújtása, hamújának szétszórása stb. következik a fentebbi alakban.

De a jó gazda 2–3-szor szántja ám meg földjét, azért a tánczolóknál sem érik be az egyszeri szántással s az ezzel kapcsolatos munkával. Másodszor a földet porhanyítani, harmadszor vetés alá kell szántani s mindannyiszor az első szántás alatti dolgok is velük járnak. Az utolsó szántásnál még barázdát is kell tisztogatni, vetni „szent-keresztet“ csinálni a föld végére ; haza jönni, a marhákat kifogni stb. S ez így, a násznagy kénye-kedve szerint csaknem a végelenségig folyhat s foly is elannyira, hogy a végkimerülésig tánczoló „munkásokkal“ a nézők is kifáradnak.

Ezzel sincs vége a hivatalaos táncznak. Most a vendégekre kerül a sor. A násznagy megnevezi, hogy kinek kivel kell tánczolnia, pl. : „N. N. (férfi) és N. N. (nő) na delo !“ (dologra !) Egy és ugyanazon időben a szoba térségéhez képest csak egy, vagy két pár tánczot s ha végeztek, mások által váltatnak fel. A táncz befejeztével a férfiak néhány hatost kötelesek a zenészeknek fizetni, kiknek néhol, az előleges kialkuvás szerint ez s a túshuzásért beszedett összeg képezi fizetésüket.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

89

Tust minden egyes vendégnek külön játszanak, egy pár nótával. Ha a tizkrajczáros a körüljáró pohárba a kellő időben bele nem pottyanik, a hegedük nyikorogni kezdenek, a bőgő recseg, a síp tulol s a czimbalom is megváltoztatja édes hangját ; ez által figyelmeztetik az illetőt, hogy már elég volt a jóból : fizessen !

Mivel a túshúzás 2–3 óráig is eltart, nem minden örömapa engedi meg a lakodalomban.

Pecsenyeevés után Muraköz nagy részében egy majoránnáról („bažolka“) szóló dalt énekelnek s míg az ének tart, csókolási testvéresülést ülnek. Előbb sorban, később tetszés szerinti módon s rendben csókolgatják egymást asszonyok s férfiak vegyest.

Tisztafélékért a hegyvidéken zeneszóval mennek s azokat fejükön vagy kezünkben magasra tartva hozzák a szobába s addig nem helyezik az asztalra, míg a násznagy ki nem alkudja. Az alkuvásban az az eredeti, hogy a vőfély a tésztát fokonkint kevesebbre tartja, a násznagy pedig folyton többet igér érte. Végre midőn a vőfély már az utolsó krajczárig lement s többé nincs mit engednie, a násznagy pedig ezer forint körül jár igéretével, az óriási külnbséget egy pohár borral egyenlítik ki s meg van az alku.

Ezután az első násznagy, a másodnásznagyhoz fordulva, megkérdezi, hogy hová tartozik a kincs, mire ez visszafelel : táblájára, az apostolok kőzt való kiosztásra. („Mózes táblája = asztal, apostolok = vendégek.) „Mire van szüksége a kincsnek?“ „Térségre“, felel a vőfély s a pecsenye- s tésztafélék egész éjen át az asztalon maradnak.

Most következik csak az igazi mulatság, az általános táncz közben apró, nevettető játékok, tréfálkozások, sikamlós élczek, gúnyos czélzások, apróbb berzenkedések, melyekben a zenészek is részt vesznek, sőt gyakran irányadók.

Vacsora után a szakácsné kásapénzt szed. Több helyen a szakácsnét élő kakassal is megtisztelik. A kakas nyakába szalonnát, sót, paprikát kötnek s azon megjegyzéssel adják át, hogy ha esetleg nem volna elég kövér, sós vagy paprikás, – ime hoztak szereket, mivel a hiány pótolható leend. Alsó-Muraközben a kásapénzszedés alatt a „Slaviček se ženi, z- Bukoviča grada“ („Fülemíle Bükkesvárból házasodik“) czimű humoros dalt éneklik.

A vacsora utáni időszakban néhol álarczosok is megjelennek.

A hol e szokás épségben van még, ott az álarczosok, mielőtt belépnének, maguk közöl egyet levél kiséretében küldenek a lakodalmasokhoz. Abban a levélben elmondják, hogy messze földről való utazók, hazájuk ott van, hol a nap felkel, . . . kérik a ház urat vagy a lakodalom násznagyát, hogy eressze be őket egy pár tánczra.

90

GÖNCZI FERENCZ

A vőfély behajtja őket. Egy kis tréfálódás, táncz s trakta után eltávoznak.

A kontyfeltevés csak itt-ott jár ünnepélylyel. A hegyvidék Stájerországhoz közelebb eső részein, ha az óra éjjeli tizenkettőt ver, a menyasszonyt a hátsó szobába szöktetik s ott suttyomban teszik fel a kontyát. Ezzel aztán bevégezték az első nap összes szertartásait. A vendégek rendesen hajnalig mulatoznak.

A lakodalom jelenleg a legtöbb helyen két, a vagyonosoknál három napig tart. Régente 4–5 napig is elhúzódott.

A második napi szertartások – némely kihagyással – az első napiéhoz hasonlólag folynak le, kevesebb zajjal s nem oly élénkséggel. A vendégek száma is sokkal csekélyebb. Többnyire csak a meghittebb s tekintélyesebb családokat hivják meg ujra.

Mert az általános meghivást külön meghivásnak is kell követnie, e nélkül, kivált Muraköz délnyugoti sarkán fekvő falvakban egy vendégnek sincs joga a lakodalomra megjelenni. A násznagyokért zeneszóval mennek s nagy zajjal kisérik a lakodalmas házba.

Az is szokásban van néhol, hogy a lakodalmas szobát a menyasszonynyal sepertetik ki. Ki is seperné ő gyorsan, ha a zenészek nem berzenkednének vele s nem lábatlankodnának seprüje elött. A mit tisztára sepert, azt az eklendező zenészek beszemetelik. Végre is alkura kell fanyarodnia ; 10–20 kr. fejében aztán a zenész urak seprik tisztára az illető helyet.

Legtöbb helyen a menyasszonycsók is második nap van. A menyasszony az ajtónál várja az érkező vendégeket, vagy az étkezés utáni együttlétet használják fel, hogy sorban csókolódzék.

A csókért pénz jár.

A második napi lakodalom egész napra terjedő idejét leleményes s nevettető utczai menetekkel rövidítik. Szánnal, szekérrel csónakáznak, végrehajtani mennek, házról-házra, a mojgát zeneszóval viszik a násznagyhoz stb.

A harmadik nap egész csendben folyik le. A vendégeket csak az előljárók s legközelebbi rokonok képezik.

A menyasszonyládát, a vőlegény holmiját A.-Muraközben zeneszóval szállítják a leendő közös lakáshoz. Kiváltásuk násznagyott terheli. Itt-ott a kárnézés is szokásos. Páratlan (5–7.) számban állítanak be a lakodalomban résztvevők tekintélyesebbjei az uj pár lakásába s megvizsgálják őket, vajjon nem esett-e valami bajuk : nem sánták-e, vagy vakok. A kárnézés befejeztét lakodalom követi. Egy ily lakodalom terhének legalább is ¾ részét a meghivott vendégek viselik. Majorságot küldenek, néhol a zenészeket is ők fizetik. Pénz jár a kiticzáért, a tusért stb. Az egész lako-

MURAKÖZ ÉS NÉPE

91

dalom csak fizetés és fizetés. A lakodalomra készitett ételnemüek maradékát az illető család egy hétig sem bírja elkölteni, a begyült pénz pedig jó ideig fedezi az uj pár apróbb szükségleteit.

A muraközi lakodalmi szokások egyes részletei majdnem minden 4–5-ik faluban más-más módosulással fordulnak elő ; általában pedig két vidékre oszlik, mint : keleti és nyugoti muraközi vidékre. Sajátságos, hogy az alsómuraközi lakodalmi szokások megegyezők a drávamenti magyarságéval. (Somogy, Baranya, Ormánság.)

A megholtat, mielőtt ravatalra tennék, megmosdatják, felöltöztetik, vállaira s mellére apró képeket, kezébe olvasót helyeznek. Gyász jeléül a ssoba tükrét megforditják. A halottas házban egész nap vannak látogatók. A halottas szobába először belépő egyén térdeplő helyzetben rövid imát mond s azután megtekinti a halott arczát. Este virrasztó van. Az arra összejöttek házbleiek által adott kalács s bor mellett késő éjjelig elbeszélgetnek, elmulatoznak, közben-közben imáról s egy-egy szent ének elzengéséről sem felejtkezve meg. Búcsuztatás alkalmával a halottat az udvarra terítik. A siránkozó családtagok a koporsó körűl állnak.

Ha a gyermek halva született vagy meghal, mielőtt az anya tejét szophatta volna. az anya, bármily gyenge is, kitámolyog az udvarra terített kis halotthoz s emlőiből néhány csepp tejet fej a koporsóra, hogy a kisdednek áldozatot hozzon. A tehetősebbek a kántor által bucsuztató iratnak, melyben a halott, szeretett övéin kirül, rokonai-, komái-, jó barátai s szomszédaitól bucsuzik el.

Temetéskor egész sorozat babonás szokásoknak vannak a gyászoló család tagjai alávetve ; ezek keretébe illesztik viseletük s bánatuk külső kifejezéseinek módját is. Elinduláskor a koporsót ostorral háromszor megcsapják, hogy a rajta ülő lélek arról elszáltva, könnyebben vihessék ki. A méhkasokat megmozgatják, a házi állatokat kieregetik s a kapuig a halottas menet után hajtják.

A.-Muraközben a halottat a családtagok egyike verses mondásokkal siratja ki, egészen a sirig. Ha erre alkalmas egyén a családban nem található, valamely ily, sirásban kipróbált nőt fogadnak fel e czélra. Babonás félelmük a megholttal szemben sok alakban nyilvánul. Kocsit, lovakat s egyes tárgyakat, melyek a halott eltakaritásának eszközlésére szolgálnak, nem mernek kölcsönözni. A meghalt lelke, ha érte nem imádkoznak s misét nem szolgáltatnak, hiedelmük szerint haza jár.

A halottról a muraközi mindig kegyelettel emlékezik meg.

A meghalt nevének felemlítésekor – még ha ellenségek voltak is

92

GÖNCZI FERENCZ

életükben – el nem felejti hozzá fűzni : „Isten bocsássa meg büneit !“

Aldozat a meghalt kisdednek.

A temetés bevégzése után halotti tort is ülnek néhol, hová a rokonokat s a halotti szertartásban résztvetteket hivják össze. Az Az ötvenes években Muraközben még általános volt a halotti tor, az ételek kiállitása s az italok mennyisége egy-egy lakodalméval versenyzett, mignem 1852-ben – Muraköznek Horvátország alá való tartozása idején – a horvát tisztviselők, mint kihágásra alkalmas s erköcsrontó szokást eltiltották. Azóta, a hol fennmaradt is, régi jelentőségét teljesen elvesztette. d) A muraközi népviselet.

A muraközi nép ruhaviselete alakváltoztatásaiban régi időktől fogva a magyar népviseletet követte s követi – nagyjában – jelenleg is. Most is a magyar öltözetből veszi motivumait s a nép,

MURAKÖZ ÉS NÉPE

93

a mennyiben e tekintetben sajátos izlése keretében teheti, szivesen utánozza a magyar népviseletet.

A muraközi nép viselete még nem is oly régen – 30–40 esztendeje annak – mindenütt egyforma volt. A férfiak alacsony, elvágott (vizszintesen álló) tetejü kalapot hordtak, mely az akkori hosszu hajviselethez igen alkalmatos volt. Hajukat elválasztva, a fül mögé fésülték s hátul két fonatban befonták. Ékességül fésüt is tettek a hajba. A kalap kivül, belül zsirozott volt. Ezt a hatvanas években a hosszu pántlikás, pörge magyar kalap váltotta fel.

A rövid ing s szűk gatya durva len vagy kendervászonből készült.

A mellényt kék vagy zöld posztószövet képezte, külünböző szinü czérnákkal kivarrva. Télen a bőrből készült mellbunda került elő.

A nadrágviselet csak közvetlen 1848 előtt kezdett divatossá válni, főleg Perlakon és vidékén. Szabása s egész kiállitása magyaros volt : kék szinü, piros szegélyzetü, némely zsinórzattal. Ezután szürke szinü lovagló nadrág lett divatos. Oldalt végig sárga gombok huzódtak. A kabátviseletet még későbben kapták fel. Akkoriban csuhát hordtak, mely kétféle volt : rövid és hosszu ; mind a kettő fehér daróczból készült. A rövid csuha egy mai, közönséges kabáthosszuságu öltöny volt, a szélein s hátán veres és kék posztóczifrázatokkal, mint az jelenleg a zagorjai horvát népnél is látható. A hosszu csuha bokáig ért s hű utánzata volt még most is divatozó somogyi szürnek. A kabátok divatja a menteniczával és deczemberiszszel kezdődött. Az előbbi czombig érő, sárga zsinórzatu volt, ujjain zsinór-rózsákkal, az utóbbi, melyet – mint neve is sejteti – csak télen viseltek, bokáig ért s elől végig prémes volt, melyet két oldalról zsinórzat kisért s összekapcsolására is zsinór szolgált.

A fehérnép csaknem teljesen a maga fonta s varrta ruhában járt. Inge testhez álló szűk ujju, a szoknya kevés ránczu, rövid szabásu volt. Ezek, valamint a fej-, vállkendő és a kötény vászonból voltak. A kötényt festették, mig a többit meghagyták természetes szinükben. Az ingre jött a veres alapszinü, posztószövetü mellény, rövid bunda, erre pedig az ujj és gallér nélküli hosszu darócz-zubbony (zabun) alul 2–3 keresztbe futó sávval. Zubbony ünnepnapra is volt készitve, ez azonban nem daróczból, hanem posztóból. Szine vörös volt s zsinórzattal is el volt látva. A deczembris a nők közt is elterjedt.

Most már a viseletben is más világ van Muraközben, egészen más. A régi, spartaias egyszerüségü viseletet, mint az öregek mondják, „uras viselet“ váltotta fel csaknem egész Muraközben.

Ha párhuzamot vonnak a régi s uj viselet közt, meg nem állhat-

94

GÖNCZI FERENCZ

ják, hogy az előbbit emennek rovására fel ne dicsérjék. Az ő zsiros kalapjuk nem eresztette át a vizet, a csuha mellett nem kellett esernyőt czipelni ; az akkori ruha nem kényeztette el a testet ; a férfiak a legnagyobb hidegben is pőre gatyában, a fehérnép egy szoknyában járt.

Régi muraközi népviselet: hosszu szür (alul), rövid szür (fölötte). deczembris (balról), női zabuni (zubbony) és női mellény (jobbról).

Jelenleg a muraközi népviseletnél úgy a színt, mint a szabást tekintve, két főjelleget találunk : az alsómuraközit, melynek főszíne mind a két nemnél a fehér és a fekete és a nyugotmuraközit, melynél a nők felső ruházata különböző szinárnyalatu, a férfiak viselete pedig mindinkább az urias felé hajolva, kezdi népies motivumait elhányni.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

95

Muraköz nyugoti része viseletében a stajer- s vend befolyásnak nyitott utat a magyar mellett ; ezek közől a hegyvidéki sokkal nagyobb mérvben átvéve a stájeri szlovének viseletét, mint az ugyane vonalba eső Dráva melletti lakosok, kiknél a magyar viselet utánzatának erős nyomai vannak tulsulyban. Az alsómuraköziek ruházatának átalakulásához s mostani megállapodottságához a drávamelléki magyarok viselete lehetett legnagyobb hatással.

Az alsómuraközi férfiviselet a kis gyermekségtől az öreg korig, csekély eltéréssel ugyanaz. A fiugyermekek iskolába küldésükkör (6-ik év) nyernek gatyát, addig egy szál hosszu ingben járnak. A férfiing len- vagy vászonszövetü, elől a gallérnál, valamint széles ujjai a vállnál és a kézelőnél sűrű ránczokba szedve.

Az ing rövidke. Felső nyílása hátul a kupánál van. A kézelő s gallér czérnakivarrásokkal ékeskedik. A hosszú, szűk gatya alsó részét a csizmaszárba gyűrik, az ing alját pedig a gatya felett viselik. Hétköznapi viseletükben a fekete vagy kék szinü, bokáig érő kötény elmaradhatatlan. A mellény és kabát fekete és kékes posztóból van s gyér zsinórzatu. A mellényt sűrű gombozat s színes czérnakivarrások díszitik, rajta ma már a szolgalegénynél is ezüstláncz figyeg. Ujabban a nadrág viselete egészen általánossá vált. Ünnep- s vasárnapon, mulatságok alkalmával a legények a nélkül meg sem jelennek. A muraközi ember magyaros szabásu, feszesen álló, zsinórzatos nadrága igen jól áll az általánosan felkapott, hosszu száru, rámás czizmához.

A hegyvidékieknél a férfiak könnyű, vékony felső ruhát viselnek, gyér gombokkal, minden zsinórzat nélkül. A csizma mellett a czipő is divatos. A kalap terjedelmes karimáju, lapos széllel.

Az alsómuraközi kalapja alacsony, felgyürt karimáju.

A bunda viselete mindinkább kisebb körre szorítkozik, a szűr pedig már a pásztorembereknél is ritka.

A muraközi férfi ruházatának jellemző kiegészitő része a tarisznya, esernyő s a hólyag vagy macskabőr dohányzacskó (mošnja).

A tarisznya igazi muraközi különlegesség. 2–3 féle színű posztóból van összevarrva. Utazásnál az esernyő elmaradhatatlan, melyet mint valami vadászpuskát, a hátravetett tarisznya felett szokott – keresztbe akasztva – hordani.

A nők viseletében a népiest, a jellemzetest A.-Muraközben találjuk fel. Hétköznap egyszerü, fehér vászoning- s kurta szoknyával és kék köténynyel járnak. A felső ruhát rövid, fehér vagy piros alapszínü, elől széles karélyban kivágott mellény, felette nagy keszkenő, bunda vagy bajka. Ünnep- s vasárnapi ruházatuk is ugyanilyen, csakhogy finomabb kiadásu. A szoknya hófehér, hátul

96

GÖNCZI FERENCZ

igen finomra szedett ránczokkal, a felette futó széles öv szép pirosra varrottazva, sávolyozva. Az ing is rendesen gyolcs, kidudorodó, fodros, csipkés ujjakkal. Ezek fehér szinével élénk ellentétet képez a fekete, nem ritkán selyemszövetü mellény s a prémes bajka, mentenicza s a kötény. A mellény különben vidékenkint különböző alapszinü, de mindenütt festőies, szép czifrázatokkal, kivált az elől s alsó szélein futó 3–4 ujjnyi széles szegélyek, sujtások mellett.

A jelenlegi téli népviselet Muraközben. A három alsó és legfelső Alsó-Muraközből a felső-középső Csáktornya vidékéről, a jobboldali Felső-Muraközből. (Hegyvidék.)

A selyemkendő általánossá vált, melynek megszerzéseért a leányok hiusága az önmegtagadásig megy. A közönséges fejkeszkenőknél a sárga szinü a kedvelt, mely alól a simára fésűlt s elől,

MURAKÖZ ÉS NÉPE

97

az elválasztásnál a homlok szélére fodrozott fekete haj igen tetszetősnek látszik. Az alsőmuraközi leányok leeresztett hajfonatuk közé széles, tarka szalagot fonnak.

E szép, inkább egyszerű, mint festőies viselet lassan ugyan, de folyton tért veszít. A jelenlegi (nyugoti) határa Orehovicza, Szoboticza, Kristóffalva, Réthát s Szent-Márton községeknél szakad meg.

A fennmaradó területetn a férfi s női viselet kétféle. A hegyvidéki női viselet városias : hosszu, fodros szoknya és ujjas, bársony-, atlasz- s selyemdíszitésekkel. A szabás testhez álló, a Csáktornya s Varasd környéki női viselet pedig keveréke a fentebbieknek.

Ilyen, nagyjáből elmondva, a muraközi népviselet.

e) Helységek, lakóházak.

A muraközi helységek egymáshoz közel fekűsznek s népesek.

Horvát neveik részben helyrajzi vonatkozásuak (Prilog, Podbreszt, Podturen, szószerint forditva : Erdőnél, Iharalatt, Toronyalatt), részben hajdani földesuraik nevei után keletkeztek, mint : Draskovecz, Domasinecz, Novakovecz (Draskovics, Thomás és Novák nevek után). Számos az egyes szentek után való elnevezés is (Sz.Márton, Sz.-Mária, Sz.-György, Vidovecz stb.) A községek neveiben feltünő sok az ecz, vecz végzetü (Sztrahoninecz, Szaszkavecz, Maczinecz stb) ; több cza végzetü is van. (Belicza, Szoboticza, Szivicza stb.)

A faluk általában hosszu, nyúlt s zárt házsoruak, egy – többé-kevésbbé – egyenesen haladó, széles fő, s kevés számú, rövid mellékutczákkal. Főtér rendesen hiányzik s ha van, kis területü ; azért némely helyeken templom, kápolna, paplak s iskola is a község végére kerültek; ily helyeken szokott lenni a községi pásztorlak is, Muraköz délnyugati részében pedig ezeken kivül a czigányviskók egész sora.

A házak a nagyobb községekben szorosan egymásmellé sorakoznak, homlokukkal az utcza felé nézve ; a kisebb falvakban szétszórtak, egy része háttal az utczának fordítva, azzal párhuzamban húzódik.

A régibb községek külső képe mindenütt előnyös átalakulást kezd venni. Az alacsony nedves lakóházakat helyes izlésre mutató szilárd épületek váltják fel. A Muraköznek csinos községei vannak.

A dráva- és muramelléki viskószerü, füstös házsorok között is

98

GÖNCZI FERENCZ

fel-feltünik egy-egy módosabb gazdára valló, tarka külsejü s czikornyás czirádáju téglaház (zíd).

Falú helyen minden házat kisebb-nagyobb belsőség, telek vesz körül, melynek egy részét az udvar foglalja le, más része konyhai s gyümölcsös kertre és kaszálóra van állandósítva. Míndezeket egy jól mívelt szántóföld egészíti ki. A melléképületek közvetlen a lakóházak mellett vannak. Elrendezésük, vidékek szerint többféle.

I. Ujbeosztásu kőház alaprajza.

II. Régi beosztásu faház alaprajza.

Muraközi lakóházak.

Az egyszerű, régi szerkezetű lakások falainak anyaga vályog, tégla vagy e kettő keveréke (egy sor vályog, egy sor tégla), deszkavesszőfonat és mór (polyvával kevert anyag). A faházat a muraközi maga készíti, valamely falubeli paraszt építőmester útmutatása vagy segítsége mellett. Alapul hosszú, vastag gerendákat tesz, melyekre a pillérekkel támogatott függélyes oszlopokat helyezi ; ezekre rakja a tető gerendáit s a fedélzet többi részeit. Felül a vizszintesen egymásra rakott deszkák vagy fonadék szolgálnak ; ez utóbbit a függélyesen álló karókra fonják. A mórozásnál a sárt is a karók közé rakják. A falakat agyaggal szokás bemázolni s erre jön a meszelés. A szalmazsupp vagy nádfedélnek gerin-

MURAKÖZ ÉS NÉPE

99

czére pozdorját szórnak, mit két oldalról, párosan póznák nyomnak le. A téglaházak többnyire cserép- vagy fafedélzetet nyernek.

A lakóházak felosztása többféle. Legtökéletlenebb felosztásu a hegyvidék, magányosan álló kis kunyhószerü faház, egy kis szoba, konyha, pajta, esetleg istállóval, melyek előtt szűk pitvar húzódik. A régies alkatu, nagyobb házaknál két szoba van : az egyikben lakik a család ; ez elől van ; a másik, átellenben fekvő kisebben, mely a magyar ember „kis szobájának“ felel meg, a női cseléd hálószobája van, esetleg zsellér lakik ott. A két szoba között van a konyha, előtte a pitvar. A hátsó szoba mellett a konyha nyulik.

Az ujabb szerkezetű kőházaknál a felosztás alig különbözik az előbbitől. Bejárata, mely az első szoba nagyobb térességének kedvéért a ház dereka közepénél kissé hátrább van, tornáczczal van ellátva s lépcsői zárt folyosóra vezetnek, honnan három helyre nyilik ajtó : a bejövettel szemközt a konyhába s az egymással átellenes két szobába. A hátsó szoba alatt van a pincze, melyhez diszes lejárat vezet.

De térjünk vissza a régies beosztásu s ennélfogva néprajzilag is érdekesebb házakhoz s tekintsünk be egy középmódu gazda lakásának belsejébe. A szoba alacsony, nyirkos ; belseje sötétes, mivel az ablakok kicsinyek s azok közül is az udvar felől való egymást haránt keresztező sűrű farácscsal van takarva. Ez a pálinkás, olajos s más kisebb folyadékos üvegek szertára. Az ablakok kereteit, redőit s néha az ajtót is kirívó szinekkel festetik be. Uralkodó szinül a piros, zöld s főleg a kék szerepel. Lassankint a nép művelődése s érzűlete nemesbülésével szoros kapcsolatban haladó virágkedvelés is kezd szélesebb tért hóditani s így az ablaknak is jut egy-egy fukszia, majoránna, rozmaring s hónapos rózsa. Az ablakkeret felső oldalának kiálló pereme polczul szolgál az apró csészék, poharak, mécs stb. számára. A szoba padlózata földes vagy deszkás. A mennyezet gerendáil mestergerenda keresztezi, melynek rendes czélján kivül más szerepet is juttat a muraközi.

Ez őrzi meg a ház építésének idejét a rámetszett katykaringós számjegyekkel ; rajta van a könyvtár, az evőeszközök, a mókusbőrbe takart borotva stb. Néhol még a rámás csizma s puczczos czipő is felkerűl.

A szobai butorzat egyszerű. A bemenet mellett egyik szegletben van a méternyi széles oldalakkal biró, magas tégla-alzatra helyezett, négyszögletes cserépkályha. Teteje lapos, szine kék, zöld vagy szürke. Két oldala mellett lóczák húzódnak. Ezeken időzik

100

GÖNCZI FERENCZ

télen a család a legszivesebben s a nagyok nappali heverő helyeit, a gyermekek éjjeli kemény ágyait is ezek képezik. A kályha felett van a ruhaszárító-rúd. az egyik gerendára erősítve. A kályha egyik vagy mindakét oldalától esnek az ágyak. Anyaguk fenyőfa, szépen kitulipánozva. Előttük a karos Egy jobbmódu muraközi parasztgazda szobája. lóczák.

Az udvar felől eső előcsarnokban az asztal foglal helyet, mellette (a falak felől) lóczák húzódnak, felette a sarokban feszület s a finomabb fajtáju tányérok számára 1–2 polcz. Ha ezeken kivül a sárga vagy kékes alapszínű tulipános ládát s a jobbmóduaknál található szekrényt, sublatot s a magyar népies stylü fa-székeket említjük, készen vagyunk a szoba főbb butorzatának felsorolásával.

A szoba falait üvegfestésü képek, tükrök, czifrára nyirbált szines papirok s óra tarkitanak. Az erősen előre hajló tükör – háta mögött – kisebbb imakönyvet vagy sovány kalendáriumot rejteget. A szenteltvíztartó és a forgón lóggó, piros keresztsávolyu rojtos törülköző az ajtó mellett láthatók.

Egy érdekes s ma már ritka helyen látható szobai tárgyról kell még megemlékeznűnk. A kis gyermekek járni tanulására készitett keringő (vrtulka) ez. Áll egy padlózattól a mestergerendáig érő, közönséges karó vastagságu, függélyes tengelyből, melynek alsó részéhez egy 10–15 hónapos gyermek láb- és törzshosszuságának megfelelő magasságu vizszintes melléktengely van illesztve, ellátva ívalaku befogóval. A tengely felső vége pánttal van a gerendához erősitve, alsó vége pedig egy, a padlózatba tett, kivájt fakarikában nyugszik. A gyermeket a mellék tengely és befogója A keringő (vrtulka) és gyerek-állók. közötti ürbe teszik s a

MURAKÖZ ÉS NÉPE

101

könnyen forgó készüléken a gyermek játszva gyakorolhatja járási s mozgási szenvedélyét.

Kilépve a szobából, a méternyi széles pitvarban vagyunk. A ráhajló ereszt czifrára faragott oszlopok támogatják. A hosszabb pitvart mintegy ¾ méter magasságnyi, függélyes deszkarács, karzat körit, mely szintén apró czirádákkal, régies faragványokkal ékeskedik.

Mielőtt a konyhába tekintenénk, szemünk az ajtó mellett függő tálason akad meg. Edények vannak benn. A konyha nagysága fele akkora szokott lenni a szobáénak. Padlózata mélyebb a pitvarénál. Világosságot az ajtón nyer, ha t. i. az ki van nyitva..

A tenyérnyi nagyságu ablakocska mellett sötétség honola benn.

A konyha közepén, hátával a falhoz tapadva, van a kemencze.

Tetején főznek ; fölötte póznák lógnak a faszáritás czéljára. Egyik sarokban az üstkatlan van. A szobák kályháinak a konyhában levő torkai alatt széles peremek szökelnek ki ; ezek a téli tűzhelyek.

Ujabban a takaréktűzhely is kezd használatba jönní.

A konyhából az éléstárba jutunk. Ott vannak a lisztes hombárok s a gazdaasszony sokféle, háztartási czélra szolgáló vaczakjai.

A hátsó vagy kisszoba (hižička) berendezése lényegileg megegyezik a nagyszobáéval, csakhogy kevesebb s egyszerűbb butorai vannak. A pinczékben burgonyát, répát s konyhai zöldségeket találunk.

A muraköziek házaik külső falain szeretik a czifraságokat.

A tornácz oszlopait, az ablakok mellékét a legellentétesebb színekkel mázolják, pettyezik be. A fal alsó részét 3–4 dm-re szintén szinesre meszelik.

A ház fedélzetének gerincze a homlokrésznél egy háromszögü s az oromzatra haránt ereszkedő csücsökben végződik. Az oromzat a faházaknál vesszőfonadék vagy függélyesen egymás mellé helyezett deszkákból, a téglaházaknál „tűzfal“-ból van. A deszkák köze czifra hasadékokkal ékeskedik, mely hasadékok szélei szinezve, közeik virágékítményekkel vannak kifestve. A deszkákról, – ha ugyan a szintén ékes czifrázatu kapunak vagy tornácz homlokának nem jutott már e szerencse – a gazda becsületes nevét s a ház építése, esetleg renoválásának évét is leolvashatjuk.

Két kis ablaka is van, melyekben ősz felé a füzött paprika-koszoruk s formás uritökök diszelegnek. A tűzfalas oromzat kivájt fükéjében levő szt. Flórián szobra vagy festménye a tüzvész kikerülésének valószinűsége által ad a ház urának édes megnyugvást.

Ne feledjük ki a turószárítót se. Egy négyszegletes, méhkas vagy felfordított teknő alaku, vesszőből font készitmény ez, mely-

102

GÖNCZI FERENCZ

Különféle turószárítók.

nek leggyakoribb helyét ugyancsak az oromzat e czélra megnagyobbított ablakában láthatjuk. Néhol az udvarra állítják. Ez esetben állványra helyezik s fedéllel látják el. Állványaiba a tejes fazekak számára gömbölyü fákat ékelnek. Az egész túrószárító egy galambdúczhoz hasonlít.

A sikvidék népes helységeiben a melléképületek nagy része egy sorba s részben egy fedél alá esnek a lakóházzal.

A muramelléki helységekben az egybe épitett fő- és melléképületek egymással derékszöget képeznek. A délnyugoti részekben a melléképületek külön állnak s az adott térséghez képest összevissza vannak szorítva, szétszórva, elaprózva annyira, hogy egyes részeiknek sokszor a gyümölcsösben kell helyet szorítani.

A rendes melléképületek : az istálló, pajta, pajtafia, szekérszin (ezek egyben), téglából vagy fából épülve ; a disznóól, padlásán tyúkollal, 1–2 kamra s méhes. Ezeknek rendes kiegészítői a lehetőleg egy sorba szorított kukoriczagórék is, melyek száma s nagysága udvarra léptünkkor azonnal felvilágosítást nyújt a gazda anyagi állásáról. Oldaluk vesszőből font vagy léczezett deszka-, cserép- vagy zsupptetőkkel.

Az udvar nagysága s alakja különböző. Kerítése fonott (felül borókaágakkal vagy tüskékkel koszoruzva), továbbá léczezett vagy deszkapalánku. A kút az udvar útfelőli szélén van ; rendesen hor-

MURAKÖZ ÉS NÉPE

103

gos (kampós), csigás vagy szivattyus. A hegyvidéken ritka helyütt van kút ; fákkal árnyalt, mintegy 6–8 méter nagyságu viztartógödör pótolja azt ; táplálója az esőviz. Ebből vesz a gazdaasszony a főzéshez, mosáshoz vizet. A házi állatok is innen kapnak inni.

A ház homlokrésze előtt kis virágos kertecske számára is szorítanak itt-ott, de főkép a hegyvidéken helyet. Abban a virágokon kivül egy pár tő szőlőnek, lopótökkel befuttatott gyömölcsfának is jut tér. A muraközi ember diszfáinak, a nyirfának s a gondosan nyesegetett fenyőfának szintén ott van a legméltóbb helyük. f) Nyelvjárás, költészet.

A délszlávokat, mint tudjuk, az Ádria-, Feketetenger és Duna között lakó szlávok képezik. Ezek néprajzilag s egyuttal nyelvileg is 4 főcsoportra oszlanak, melyek a szlávoknál a) bugarsko, b) štokavsko, c) čakavsko és d) kajkavsko nevezet alatti ismeretesek.*) Ez utóbbihoz tartoznak a murkaözi horvátok is. Nyelvterületet magában foglalja a Dráva- és Száva-köz egy részét, Stájerország déli részét s Krajnát. Hazánkban Muraközt s Zala-, Somogy-, Vas-, Sopron-, Mosony-, Győr- és Pozsonymegyében kisebb-nagyobb csoportokban élő horvátokat.

A nép a Dráva- és Száva-köz nyugoti részén kajkavski nyelvjárással beszél, az irodalom azonban a štokavskit fogadta el s igy ott az a különös állapot van jelenleg, hogy a nép urait, papjait kellőleg nem érti meg. De még irodlami nyelvében sincs megállapodottság. Az egyes tájnyelvek tetszés szerinti mértékben kevertetnek az irók által, minélfogva egyik másik irodalmi terméket a műveltebb horvátok sem érthetnek meg kellőleg. A muraközi nép a drávántuli horvát néppel jól el bir beszélni, az irodalmi nyelvet azonban még kevésbbé érti, mint ezek.

Magában Muraközben két említésre méltó nyelvjárás van : az alsó- és felsőmuraközi, melyek a beszédbeli kiejtés s ákczentus tekintetében ismét többféle árnyalattal birnak. *) A bugarsko nyelvterület (bolgárny.) a Duna és Feketetenger közt van. Az albánok, ruméliaiak, a Bulgáriában s hazánkban levő kevés bolgár (Módos, Vinga és Besenye községekben) tartoznak hozzá. A čakavski (tengermelléki nyelvterületekhez a Kulpa és Neretve (Herczegovinában) s Adriatenger között élő horvátok számittatnak ; a stokavski nyelvcsoportot beszélőkhöz a Dráva és Neretve köznek a Moraváig terjedő részén élő szlávok soroltatnak. Ez utóbbiak a legfejlettebbek a délszláv nyelvek között ; nevüket a ča és što (mi) kérdőnévmásoktól vették. A štokavski ismét feloszlik e-kavski és i-kavski tájszólásra. A kettő összeillesztéséből támadt a legujabbi ije-kavski nyelvjárás (pl. lepo dete vagy lipo dite helyett a lijepo dijete). G.

104

GÖNCZI FERENCZ

Az igazi muraközi népnyelv az alsómuraközi, melynek eltérése a horvát irodalmi nyelvtől, a számos tőszón kívül egyes ragok, végzetek és kiejtési módban nyilatkozik.

A legfeltünőbb eltéréseket mindjárt a magánhangzók különbözőségében találjuk. A stokavski an, as, ar, al, ac, ak és anj végzetü szóinál a muraközi az a-t e-re változtatja, mint ; tužan= tužen (szomoru), danas=denes, (ma), oštar=ošter (éles) oganj= ogenj (tüz) stb. De a más végzetü szóknál sem ritka felcserélés, még a szók közepén sem, mint : manje=menje (kevesebb), sam= sem (vagyok) stb. A štokavski u helyett a muraközi az o-t kedveli : muž=mož (férfi), zub, zob (fog). Az u-t magányosan a szó előtt sem türi, akár a tőszóban legyen az, akár mint benható rag járuljon hozzá. Az előbbi eseben az u-hoz v-t ragaszt, vagy pedig egyszerüen elhagyja, pl.: ugel=vogel (szöglet), uho=vuho (fül) uzeti=zeti (venni) ; az utóbbinál pedig vagy v-vel toldja meg áz u-t, vagy pedig azt kiugrasztva csak v-vel jelzi ragot, pl. : vu Čakovcu, e helyett u Čakovcu (Csáktornyán), vu školi e helyett u školi (iskolában). Az e végeztü szókban az e-t sok helyen i-vel cseréli fel, pl. : ovdi e helyett ovde (itten), drugdi e helyett drugde (máshol).

Szóiban általában a régi mesterkéletlen egyszerüséget őrizte meg. A hol lehet, a tőszót, ragot, határozót s névmást egyaránt rövidíti. A v-t az s, z és l betük elől kihagyják : se, zeti, ladati-t mondanak vse, vsigdi s vladati helyett. A g a d előtt rendesen kiesik : do, de gdo és gde helyett. Tako, drugamo helyett tak és drugam-ot mond a muraközi. A muraközi nyelv ezen egyszerüsége kivált akkor szembeötlő, ha egyes szóit az irodalmi horvátnyelv megfelelő szóival állitjuk szembe. Az irodalmi nyelvnél, ha a szóban több e van, az első, ha egy e van, akkor ez elé járul (szép hangzás kedvéért ) i vagy j, pl.: pjeva, (dalol), diete, (gyermek) sjedalo (ülő) stb. Ezen szók a muraközinél így mondatnak ki : popeva, dete, sedalo. Az l-nek ly-lyé lágyítása csak itt-ott szokásos, a d és g lágyítása még ritkább. Érdekes jelenség azonban A.-Domboru környékén, hogy az o-val kezdődő szók elé j-t ragsztanak, pl.: jotec, joko, jocet (otec, oko, ocet.) Ily toldás (j-vel) Boszniában és Csehország északi részeiben is szokásos.

A himnemü szók mult idejü ragozásánál az egyes szám mind a három személyében l végzettel él, pl.: ja sem, ti, si, on je pisal, az irodalmi horvátnyelv pedig o végzetet használ. A jelentőmód jelen idő többes számu 3-ik személyét a muraközi mindenkor ju raggal képezi. A muraközi nyelvnek csak egy jövője van, a biti segédigével, mig az irodalmi nyelvben két jövő van. Az első

MURAKÖZ ÉS NÉPE

105

jövő (futurum primum) ću-, ćeš-, će-,a második jövő (f. secundum) budem-, budeš-, bude-val képeztetik.

Muraközben a nép a felebbvalóit s az uri embereket az ige többes számú 3-ik személyü névmásával, az oni-val szólítja, míg az irod. horv-nyelv többes szám 2-ik személyt helyettesítő névmást („vi“) vesz. A muraközi így szólna egy uri emberhez : „Oni so dober človek“ (Ön jó ember), az irodalmi nyelvben pedig „Vi ste dobar čovjek“-kel kell élni. Egymást közt a muraköziek is a vi megszólítást alkalmazzák, ha azonban egy olyan 3-ik személyről beszélnek, kiket érintkezéseikben magáznak, az oni-t használják.

A muraközinél az úr szónak is van fokozata, oly értelemben, hogy az egyszerűbb, „kisebb“ urakat gospon, a magasabb állásúakat (esperes, főszolgabíró) gospodinnak szólítja.

Muraköz keleti s déli síkvidékein igen érdekesek a szók kiejtési módjain, rövidítésein s egyszerűsítésein alapuló tájszólások.

Az akczentust az egyes szótagokban feltünőleg kiemelik, pl.: pisati (irni), krojač, (szabó), četiri (négy) szókban az i és a, hangokat.

Néhol a ragra helyezi a hangsúlyt, pl.: na senjem (vásárra), od sebe (magától) s a ragot úgy ejti ki, mintha csak a szó gyökét képezné.

Sajátságos tájszólásuk jellemzésére álljon itt néhány példa : „Kam peš (ideš helyett).“ „Pem (bom išel h.) po kravo“. „Iš! (vidišh h.) ja sem pak pozabil po njo iti ; mam pem (mahom budem išel h.) „Glej ! (gledi h.) tam ideju.“ „Sosedov junec je več mimo išel.“ „Našega nega nigdi.“ „Istina : negaga !“ „Ivan je čelaren dečko. Na tem kraju ga (na ovo stran ga h.) dobro poznam. (Magyarul : „Hová mégy.“ „Megyek a tehénért.“ „Nézd, én meg elfelejtettem érte menni, mindjárt megyek.“ „Nézd, ott jönnek.“ „A szomszéd tinója már elment mellettünk. A mienk sehol sincs.“ „Igaz, nincs meg.“ – „Jancsi furcsa gyerek. Ez oldaláról jól ismerem őt.“) A muraközi népnyelv a magasabb fogalmak megjelőlésében szegény. Állapothatározó-, részesülő- s főnévképzővel csak némely igét használ, a többit körülirja. Nem mondja plačuč je išel (sírva ment), hanem plakal seje, da je išel, (sírt, midőn ment.) A félénkre azt jegyzi meg : rad se boji, (hajlandó a félésre, szószerint : „szeret félni“) stb. A fogalmak ilyen kezdetleges körülirása, továbbá a szók kurtitásai, párosulva az egyes hangzók s szótagok feltünő accentussal való huzásával és végén halk, sokszor hallhatlan elnyelésével, adják meg az u. n. muraközi horvátnyelvnek jellemző s nem érdekesség nélküli kinyomatát.

Muraköz hegyvidékének nyelvjárása korcsszülöttje az alsó-

106

GÖNCZI FERENCZ

muraközi horvát, továbbá a stájeri és zalai vend nyelveknek, ezek mellett német és magyar szó is sok fordul elő benne. Tehát 5 nyelv kisebb-nagyobb mértékü keveredéséből jegeczesődött össze e tájnyelv, mely a maga kis területén is számos árnyalatot mutat.

Alig van 2–3 község vagy hegykerület, melynek lakósai ugyanazon alakban beszélnének.

A Mura melletti, Vendséggel határos községekben félig vendül beszélnek a lakósok. A szók egyezők, csak az ö, ü és é helyett mondanak o, u s e-t, tehát a tüdi vör, vö, déte helyett, tudi, vur, vum, dete-t (is, óra, ki, gyermek.) A magánhangzók diphtongizálása, mely valószinűleg a középstájeri németek (hienczek) szójárásából ragadt a stájeri s magyarországi vendekre, a hegyvidék határszéli dialektusába is becsuszott. Itt is így beszélnek : „Jaz bom šou“ („Én menni fogok“) „Nej mam“ („Nincs“) „Boug ti plati !“ („Isten fizesse meg !“). Egyes szók magánhangzóit (részint a szó keményítése, részint gyorsabb kiejtés kedvéért kilöknek, pl.: hoče, denes, vuči helyett šče, dnes, vči-t mondanak.

E tájszólás a hegyvidéknek közvetelen északi és nyugoti szélein honos. Minél tovább megyünk ezen két széltől kelet vagy dél felé, annál eltérőbb tájszólási árnyalatokat érünk, mig végre a hegyek megszüntével beleolvad az a határos, voltaképeni muraközi horvátnyelvbe, rendkivül érdekes példát nyujtva annak megfigyeléséhez, hogy miként elegyül, keletkezik s foglal tért egy-egy tájnyelv. „A szók – mint Miklosich F. jeles szláv nyelvtudós mondja a dolgokkal kerülnek a nyelvbe, tehát a kölcsönadó s kölcsönvevő szoros és közvetlen érintkezésben kell, hogy legyenek“, nem lesz tehát érdektelen, ha néhány sort a muraköziek által átvett használt szók felsorolására is szentelünk, melyek ha nyelvészeti szempontból nem is, néprajzilag mindenesetre figyelmet érdemelnek, mert tanubizonyságot szolgáltatnak arra nézve, hogy az egyes foglalkozások s kedvtelésekben a muraközi nép érintkezése nemcsak gyakori, de állandó is a magyaréval. Kivált régebben, a fendális rendszer idejében volt az. Azok a jelentékeny számu közenemesek, kik a Zrinyiek alatt s előttük is Muraközben laktak, nemcsak maguk s környezetük, hanem magyar ajku cselédjeik révén is terjesztették a magyar szót s szellemet.

A Zrinyiek családi körében, ha kizárólagos társalgási nyelvet nem is képezett, de otthonos volt a magyar szó. A hajdani muraközi horvátok által irt munkákban, okiratokban, levelekben számos helyen találunk oly magyar szókat, melyekre bizonyára meg volt akkor is a megfelelő horvát kifejezés, de szebbnek tetszvén az

MURAKÖZ ÉS NÉPE

107

ajkon lopódzó magyar szó, azt szúrták be. Pl. Zrinyi Péterné (Frangepán Katalin) „Putni Tovaruš“ czimű imakönyvének előszavába irja : „. . . . ni sam hotela . . . . potrošku engeduvati“ (engedni) ; továbbá „alduvati“ (áldani) stb.

Zrinyi Péter hovátra fordított „Sziget veszedelmében“ az „Adrianskoga mora Syrena“-ban a hadi szerek, eszközök s a harczban előforduló tettek, tulajdonok elnevezéseiben egész sorát találjuk a magyar kifejezéseknek, pl. pattantija (pattantyú) buzdohan (buzogány) darda (dárda), hahar (hóhér), paloš (pallos), keča (kecse), šereg (sereg), pajdaš (pajtás) ; harcovati (harczolni), mentovati (menteni) ; batriv (bátor), čalarija (csalárd), hamulija (homály), tolvajstvo (tolvajlás) stb. Ezek közöl azok ,melyek ma is lőforduló s használt tárgyakhoz köthetők s azon tulajdonok, melyek a házi tűzhelynél is használhatók, nagyobbrészt fennmaradtak a muraközi horvátnyelvben.

Az iparos legények rendesen magyar területre tett vándorútjai az iparnál használt elnevezések közé vittek magyar szókat.

A magyar szók a muraközi szójárásai, öröme, buja, felindulása, szóval hangulata minden neme s fokozatában tért foglaltak s szerepelnek. A czigányzenészek között neki is ott van a siposa, czimbolása, húzat velük poleg tetszésa (tetszés szerint) ; issza az áldomást a csutorából, húzatja a tust, kivált ha sokot (sokaság) van együtt ; ha nincs penez (pénz), van hitel – rovásra. Mulatozásaiban persze a bolonduványet (bolondozást) is megengedi magának, ennek pedig rendesen bantuványe (bántás) a vége. A halottnál eljár a veresztuványera (virrasztásra), alkudozásoknál osztja a csattogó parulát, szerti a ráadást, munkájánál divatos a kettustvo, kettesia (kettesség). Ha neki bokrosodik, a maga nyelvén kezdet káromkodást magyarul folytatja s végzi be ; a menki teremtette, szentyik neki stb. már háborgó lelke legnyomatékosabb kifejezőinek tekinthetők. Dalaiba is beleszüvi a magyar szókat.

Erdegatta, kak sem fajna Teremtette, kak sem snažna.

Ördögadta, mily szép vagyok, Teremtett, csinos vagyok.

Sok magyar szót használnak még a következő foglalkozások s tárgyaknát : a) ruhanemüeknél : kepenka, zubbony, mentenica, čižmino-sar, bunda, bársony, cipele stb. (köpeny, zubbony, mente, csizmaszár, bunda, bársony, czipő) ; b) mesterembereknél : sabol, gombar (szabó, gombkötő) ; c) a jellemző magyar ételeknél : gulaš, paprikaš, pîrkett (gulás, paprikás, pörkölt) ; d) pásztoroknál : čikóš, bereš, oštoroš, korderoš (csikós, béres, ostoros, kordélyos) ; e) egyes gazdasági tárgyaknál : sallaš, gulašček, kočije (szállás, gulya

108

GÖNCZI FERENCZ

állás, kocsi) ; f) házi állatok elnevezéseinél : virág, surka, šarga (virág, szürke, sárga), g) Elnevezések, kedvtelések s foglalkozások körénél : parast, vadas šajkaš, kormanjoš, síget, fizeš, halasia (paraszt, vadász, sajkás, kormányos, sziget, füzes, halászat) ; h) tulajdonságoknál : hitvansko, cifrast, kurtast, lapošnato, gingav, barnasta, šargasta, nema, bena bundaš (hitvány, czifra, kurta, lapos, gyenge, barna, sárga, néma, béna, bundás) ; i) a harczi, katonai elnevezések- s eszközöknél : hadnagj, vitez stb. (Lásd fentebb!)

Igen sok magyar szót találunk más különféle fogalmak megjelölésére, melyek erős bizonyitékai annak, hogy a murközi nép nemcsak a szükségszerü érintkezése, hanem hajlama által is sarkaltatott a magyar szók átvételére s használatára.

A német eredetű szók használata Muraköz nyugoti részében gyakoribb.

A német szók a muraközi horvátnyelvben főleg a) mesterségekre : kržnar, šneider, šošter, šlosser (Kürschner, Schneider, Schuster, Schlosser); b) kedvtelésekre : špilati, špancerati, tancati (spilen, spazieren, tanzen) ; c) tulajdonságokra : fališna, grobian, špicást (falsch, grob, spizig) alkalmaztatnak. A német szók a Stájerországhoz közelebb fekvő hegyvidéken vannak legnagyobb mértékben elterjedve.

A muraközi horvátnyelv irodalmilag igen szegény. Legrégibb nyelvemlékeül Verbőczy Tripartitumának Pergossich Iván által történt kajkavi horvát dialektusu forditása tekinthető 1574-ből*).

A többi igazi muraközi tájnyelvü nyelvemlékei csak 200 év előtti való időből találhatók egyes okmányokon. Régebbi időből, jóllehet Muraközben (Nedeliczen) nyomda volt s a területén egy időre meghonosodott protestantizmus itt is a nép nyelvén irt vitáidézhetett elő, és a Zrinyi család nemcsak pártfogolta a horváth irodalmat, hanem egyes tagjai sikerrel is művelték, – nyelvemlék nem maradt. A költő Zrinyi Miklós magyarul és latinull irt ; mindössze csak egy horvát levél mutatható fel tőle. Zrinyi Péter ikavszki nyelvjárásban forditotta le „Sziget veszedelmét“ horvátnyelvre s nejének, Frangepán Katalinnak imádságos könyve is ugyanazon tájnyelv iródott.

A muraközi horvátnyelvet a legujabb időkig irodalmilag senki sem művelte. Midőn Muraköz 1848-ban Horvátországhoz csatoltatott a régi, magyar betükkel nyomtatott iskolai s másnemü könyvek helyét az illyrnyelvnek s eszmének megfelelő könyvek foglalták el. A magyar képezdékből kikerült fiatal tanitókat a *) Ebből egy jókarban levő példány a zágrábi akadémiai könyvtárban van.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

109

zágrábi szentszék csak az illyr, illetőleg horvát irodalmi nyelvből kiállott sikeres vizsga után véglegesitette s tőlük évenkint illyrnyelven irt értekezéseket követelt. Ez időben a muraközi népnek még imakönyvet, kalendáriumai s csiziói sem voltak a saját nyelvén irva. A muraközi horvátajku hazafias nép az általa csak szórványosan értett könyvekből meritette szellemi táplálékát.

Ily víszonyok közt lépett fel Margitai József (jelenleg a csáktornyai áll. tanitóképezde igazgatója), mint teljesen uttörő, a muraközi horvátnyelv jogainak az iskolában s a gyakorlati életben való érvényesitése érdekében, még mielőtt a Trefort A. kultuszminiszter által Muraköz tanügyi viszonyainak megvizsgálására 1883-ban kiküldött bizottság kimondotta volna a muraközi horvátnyelv jogosultságát az illyrnyelv ellenében. Margitai ifju erővel hazafias lelkesedéssel fogott munkához s ott, hol a bajnok legsürgősebben kivánták, t. i. a tanügy terén, muraközi horv-nyelven irt hazafias irányu s a czéloknak megfelelő tankönyvek által csakhamar segitve lőn. Az elemi iskolák számára ABC-t, három rendbeli (2 horvát és egy magyar) olvasókönyvet, énekeskönyvet irt.

Később „Gyakorlati horvát nyelvtant“, „Magyar-horvát s Horvát-magyar szótárt“ irt ; Ezeket a képezdei tanitójelöltek s a nagy közönség használatára szánva. Az 1887-ben kiadott kís-és nagykáté és kisbiblia irása, illetőleg két hazafias lelkész által illyr-nyelvről muraközi horvátnylevre való forditása is Margitai J. kezdeményezésére történt. Muraközi horvát nyelven irt kalendáriumai az illyr szellemü kalendáriumokat szoritották ki. 1884ban Margitai a „Muraköz Medjimurje“ cz. magyar-horvát hetilapot inditotta meg, mely kitüzött czéljának, t. i.

Margitai József. a horvátországi lapokat a népnél nélkülözhetővé tenni, ismeretterjesztő, hazafias közleményei által a népet a magyar haza iránti ragaszkodásban megtartani, megerősiteni, – igen szépen megfelel. Horvát része – mert itt

110

GÖNCZI FERENCZ

csak arról szólhatunk – a nép szellemi szükségletét igyekszik minden irányban kielégiteni. Benne sok értékes elbeszélés, népdal, versezet jelenik meg.

A teendő a muraközi horv.-nyelvnek az irod. horvátnyelvvel szemben való érvényesitése s a magyarnyelv terjesztése érdekében még sok Muraközben. Az eddigi munka mint alapvető, uttörő, kiegészitésekre, fejlesztésre vár. Hisszük, hogy Margitai Józsefnek Muraköz előhaladását s jövőjét más irányban is elősegiteni igyekvő hazafias munkálkodása eddigi fáradozásaival s sikereivel nem fejeződött be. ** A költészet legősibb s ép azért legelemibb része a muraközinél is a hazajáró lélek, – az ördög, – a boszorkány és a kisértetre vonatkozó hiedelmekből erednek, melyek csaknem teljesen megegyeznek más népek e nemü költészetével.

A hazajáró lélek alakja magas, karczu ; még a tű fokán is át bir bujni. Jelenlétét zörgés, pattogás jelzi. Néha látható is.

Fehérben jár. Az ördög – hiedelmük szerint – fekete alak, két szarvval, farkkal s lábain karmokkal. A vele czimborálónak tanáccsal, pénzzel szolgál, óhajait kielegiti, hatalmat kölcsönöz.

A boszorkányok rontanak. Rendesen vén asszonyok személyében szerepelnek. A kisértetek megátkozott helyeken szoktak járni, mint : régi várakban ódon korcsmai épületekben elhagyott lakásokban stb.

Esteli harangszó után indulnak utnak, fehérbe öltözve.

A muraközí nép értelmesebbjei is erősen hiszik a sárkányok (pozoji) létezését. Az ő képzeletük által teremtett sárkányok rendesen egy fejüek s nem barlangokban, hegyhasadékokban, hanem mocsaras, berkes területek alatt élnek. A sárkányok békák, kigyókból, némelyek 7 évet keresztül élt kakasból lesznek. Ezek földbe bujva, sárkányokká válnak s mint ilyenek folyton nőnek. Némelyek oly óriási nagygyá fejlődnek, hogy egyik községtől a másikig érnek. A csáktornya vidéki nép tud is egy igen szépen kifejlődött példánynak létezéséről. Ez csáktornya alatt fekszik. Feje a Ferencziek temploma alatt van, farka pedig a régi vár alatt végződik.

Ha ezt a garabomboncziás deák (črno školec) kivenné, Csáktornya egy része összeomlanák. Mert hát tudnunk kell, hogy a sárkányt csak a garaboncziás deák képes megtalálni s előhivni. Hogy?

Pálczáját a földbe szurja ; ha ott sárkány van, a pálcza ide-oda hajladozik. A hajladozás mértékéhez képest a sárkány kicsi, közép vagy nagy. Az előhivásra a sárkány először a fejét, azután a testét felemeli, a garaboncziás deák pedig gyorsan zablát vet a szájába s ráül. A sárkány megmozdulása alkalmával rögtön zivatar keletkezik. Ez a zivatar a sárkányt a magasba emeli fel s a

MURAKÖZ ÉS NÉPE

111

garaboncziás lovagol rajta. Arra megy vele a merre csak tetszik.

Rendesen azon a vidéken hajtja a sárkányt, a mely a vidéken vándorlásában az emberektől nem kapott enni. Mert a sárkány repülésének vonalán jégeső esik, tehát nagy kárt okoz. Azért az emberek kérik is a garaboncziást, hogy a víz felett vonuljon sárkányával : a vizben a jégeső nem tesz kárt. A garaboncziás a sárkánynyal oda repül „a hol a nap lemegy“, ott megöli s husát eladja az ottani embereknek, kik kész örömmel veszik meg, mivel a nap lemenésének helyén nagy forróság van s ha a sárkánynak mocsárban feküdt hideg husából a nyelvük alá tesznek egy darabot ; attól felüdülnek.

A garaboncziás deák tenyérnyi nagyságu, vastag könyvvel s pálczával jár. Aludttejjel él. Okos legény, ki szellemileg a legtudományosabb papokon is felül áll.

Kedves alakok a törpék, kik arasztnagyságuak s könyöknyi hosszu szakállal birnak (azért horvátul „pedenjčlovek, laket brada“ a nevük). Az erdő mélyén s barlangokban élnek. Ártatlanok, kik a kelepczéjükbe került egyéneket maguknál tartják s csak bizonyos feladatok megoldása vagy kérdések megfejtése után eresztik el.

A vilák, melyek a délszláv mondáknak ma is a leggyakoribb tárgyai, a muraközi népnél kiveszőben vannak. Nagy nehezen akadunk itt-ott párra. Pedig a muraközi nép képzelete hajdan vilákkal népesitette be Muraköz minden jellemző pontját. S hegyek ormain, oduiban, erdőkben, vetésekben, legelőkön s a folyók mentén gyakran hallatták hangjukat. Egyenkint vagy csapatosan jártak; fehér ruhás alakjuk karcsu volt. Az egyes emberekkel kötött viszonyból gyermekekkel, családdal is birtak. Látni sohasem láthatták őket. Nagyobb része jó természetü volt. Az igaz ügyet, a szegényeket védték ; a szülőik által, vagy azok halála következtében elhagyatott kis gyermekeket szoptatták, felnevelték; egyes baján segítettek. Pártfogoltjaiknak erőt, hatalmat tudtak kölcsönözni. Az ártalmas vilák leették a szőlőt, lelegeltették a füvet, kinyűtték a búzát stb. Ezek ellen a nép annak idején tényleg védekezett is : a hol kár mutatkozott, néhány lábos forralt tejet vittek oda a vilák számára, ostorokkal pattogtattak elüzésükre stb. A muraközi nép költészetének e mystikus, kedves alakjai már eltávoztak Méraközből, mert – a hiedelem szerint – Muraköz már nem alkalmas terület az ő számukra.

A fent érintett alakok regékben, mondákban, mesékben, elbeszélésekben s adomákban nyernek szerepet, melyek – kivált a három utóbbiban – a muraközi költészetének forrásai, elég bő bugyogásuak.

112

GÖNCZI FERENCZ

A mesék császárokról, királyokról, herczegekről, grófokról, aranyhaju szűzekről ; fekete-, üveg-, ezüst s aranyhegyekről, aranyvárosokról ; szegény emberek-, mostohák- s egyes jellemző sajátságu vadállatokról (medve, farkas, róka) és házi állataikról (macsak, kutya, galamb, pulyka stb.) szólnak.

Elbeszéléseinek- s adomáinak tárgya a mindennapi életben előforduló közönséges, mintegy kínálkozó dolgokon kívül a közte élő jelentősebb alakok : pap, francziskánus, kántor, jegyző, mesteremberek, öreg asszonyok („stare babe“), továbbá egyes szentek, kivált, Péter, Pál, Tamás s Józsefről ; részint szentesek, részint tréfásak. Ezek mellett rendesen valamely maga nembeli szegény, de furfangos egyént szerepeltet, ki ügyes számitása- s találékonyságával az illetők eszén tuljárva, egyben-másban becsapja s nevetség tárgyává teszi őket. Adomáit s nagy részben meséit is jóizü humor s elmésség hatja át.

Regéi, mondái egyes hegyekről, mocsarakról s jellemzetes helyekről, tüzes emberekről, elrejtett s lánogkban felvetődő pénzről stb. szólnak. Az egyes községekhez közel fekvő s nagyobb terjedelmü mocsár, vagy mély fekvésü, vizenyős, lápos helyekhez a nép hite valamely elsülyedt templom, kápolna, falu s vétkes ember megbűnhödésének regéjét fűzi.

E nemü költészetében az egyes alakok rendesen valamely talizmánt (kard, gyürü) nyernek, melyben testi s szellemi erejük és hatalmuk rejlik. Ezzel a világba indulnak, nagy dolgokat visznek végbe, (a mit előttük mások nem tudtak megcselekedni,) nagy kérdéseket oldanak meg s hosszú viszontagságok után hírre, vagyonra, rangra tesznek szert, nagyuri, királyi házakba nősülnek s szerencsében élnek, „míg csak meg nem halnak.“ A mondák, elbeszélések és mesék némelyike rendkivül elmés, ügyes szerkezetű, meglepő fordulatokkal bővelkedő, tele rakonczátlan képzelettel ; egyes mesék pedig túlvitt erőltetéseik- s képtelenségeikben igazán kaczagtatók.

Szinte hihetetlennek tetszik, pedig tény, hogy a muraközi népek történelmi mondaköre ma nincs. Seljan K. az 1843-ban megjelent „Zemljopis“-eben azt irja, hogy a muraközi nép leginkább a Zrinyiekről énekel. Ezen állítása puszta feltevésen alapulhatott. Valószínűtlennek tartjuk ugyanis, hogy 40–45 év alatt megsemmisűljenek egyes hősökről szóló oly dalok s mondák, melyek 200–300 évig tartották fenn magukat a nép ajkán s a midőn azon négy évtized alatt nem jöttek közbe olyan események, nem tüntek fel oly személyek a melyek s a kik az éneklett tényeket s alakokat elhomályosithatták volna. Hogy régebben – talán e

MURAKÖZ ÉS NÉPE

113

század elejéig – e nép Muraköz multjából s a Zrinyiek alakjairól s tetteiből meríthette költészetének java részét, azt egészen természetesnek találjuk. Sőt szinte hihetetlennek találjuk, hogy ez a nép, mely az elbeszélések s mondák alkotására oly nagy hajlandósággal bir s melynek költészete aránylag ma is elég gazdag az ő kedves Muraközét éneklő dalokban, a régebbi időkben, midőn területét a török- világban annyi veszély fenyegette s sujtotta is ; hol megfordult s pusztított a török, a kurucz, a labancz és földjén, várai körül, kivált a Zrinyiek alatt az egész országra kiható, jelentős események szövődtek, folytak le – ezekre vonatkozó történelmi mondákban, dalokban stb. ne bővelkedett volna ; bővelkedett, mutatják egyes csonka maradványok, csakhogy azok annak idején senki által sem jegyeztettek fel, a szájhagyomány pedig időközben megszakadt, minélfogva költészetének a multban létező e nemű becses termékei örökre elenyésztek. A szlovének, horvátok s főleg a krajnai- s karinthiaiknál szereplő „Kralj Matias“ (I. Mátyás, magyar király ki költészetükben az erkölcs, igazság, jószívűség s bölcsesség eszményéűl van felállitva,) a muraközi népnél is kedves alak lehetett valaha. Mutatványul álljon itt egy, Kukuljevics által még 1847-ben feljegyzett következő verses monda: Zrasla mi je vinska rozgva, Lepa zelena, Na njoj zraslo sladko, vince, Lepo črleno.

Njega toči krčmarica Lepa Katica.

Njega pije Tucipeter, Varadinski ban.

Njega kara kralj Matiaš, Zemle gospodar!

Ne karaj me, kralj Matiaš, Zemle gospodar.

Da bi videl krčmaricu Lepu Katicu, Ti bi zapil Peštu grada I pol Budima.

Ti bi zapil vrana konja Srebrom kovana, I to ne bi bilo dosta Se za jeden dan.

Megértek már a zöldelő, Szép fürtök, Vörös szinü, édes must vált Belőlük.

Szép asszony a kimérője Katicza, Jól tudja ezt Tuczipéter, Ki issza.

Pirongatja Mátyás király E miatt.

Mit pirongatsz Mátyás király E miatt?

Ha látnád a korcsmárosnőt, Katiczát, Meginnád te Pest várát is S fél Budát.

Túladnál az ezüst patkós Lovadon És még ez sem lenne elég Egy napon.

Hazafias dala is kevés van már. A mi van, az a multból, főleg az 1848–49-iki szabadságharczból maradt fenn. Ezekből legismertebbet a muraközi nép hazafisága jellemzése alkalmával közöltünk is. Ugyanekkor egész özöne keletkezett a hazafias

114

GÖNCZI FERENCZ

iranyu, rövid, de csípős gúnydaloknak, melyekkel a Muraközbe törő illyreket s granicsárokat ostorozták s tették szánalmassá s nevetségessé. Pl.: Bež'mo brate mi još bole, Da nas magjar ne zakole!

(Fussunk testvér mi még jobban, hogy a magyar meg nd öljön)

Vagy: Graničari cusravi, Medjimurci krplai.

(A granicsárok rongyosak ; a muraköziek foltozták őket.)

Érzésben az 1848–49-ik évi szabadságharczot követő időszakban sem szűnt meg költészetének ezen ága magyar vonatkozásu lenni, daczára annak (vagy tán épen annak következtében), hogy Muraköz Horvátországhoz csatoltatott s a horvát hivatalnokok által üldöztetett minden, a mi magyar volt. Kossuthot a haza határain tul, Törökországban is felkeresi kesergő dalában.

On se šeče v turske dvore, Sobom zeo se husare ; Sturskim carom vdvoru šeče, Za nas tožne, zabit ne če.

A török udvarban sétál, Vele van a török császár.

Huszárjai kisérgetik, Felejteni minket nem bir.

Az eltűnt koronát is Törökországban véli lenni. Horvát testvérének, ki a magyar szabadságharcz leverése után Muraköz birtokába jutott, azt kérdi s feleli: 1. Kaj išćeš, ka bi rad, Na magjarskoj ti horvat?

Ja išćem, ja bi rad To magjarsku korunu.

1. Mit akarsz, mit kutatsz, Magyar földön, te horvát?

Kutatom, keresem A magyar koronát.

2. Ne išci, ne dobiš To magjarsku korunu ; Magjarska koruna V turskoje odpeljana.

2. Ne keresd, ne keresd Ne kutasd… hiába!...

Elvitték messzire, Nagy Törökországba.

3. Za njom so jahali Tri magjarski husari.

Bog živi Kossutha, Magjarskoga orsaga!

3. Három huszár vitte, Messzire máshová Éljen Kossuth Lajos ! Éljen Magyarország !

Türről, Garibáldiról ugyanolyan szellemü dalokat énekelt, mint a magyar. Sőt, midőn az elnyomatás korszaka nálunk a betyár-romantika alakjainak még a müvelt körökben is bizonyos népszerüséget kölcsönzött, a magyar nép költészete pedig egész legenda alakokká tette őket, a muraközi nép költészete ezt az irányt is nyomon követte s tetteiket versenyt énekelte a magyarral.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

115

Katonadalai közt egyik legrégibb az alább közölt vers-töredék, mely úgy látszík a törökhódoltság idejéből maradt fenn.

1. Kad malo odrasel, Mam puškicu nosil ; K-sebi zi prépaše To svetlo sablico.

1. Mint kissé megnőttél, Puskádat hordozád ; Fényes kardocska is Illik ám te hozzád.

2. Z kojom budeš branil Malo Mcdjimurje ; Mesto si rodjeno Da bi si ga stavil.

2. Ezekkel véded meg Szép szülőföldünket Hogy fenmaradhasson, Kis Muraközünket.

Költészete ma is kedvteléssel merit anyagot a katonai életből, habár már nem oly mértékben és – mivel a katonagyerek messze földre s hosszu időre nem távozik – nem is oly érdekes s tanúlságos alakban, mint valaha. A régebbi katonadalokban el van beszélve az elfogatás, elhajtás, az anya s családtagok keserve stb. A bevonulás alkalmára szóló búcsuzók rendkivül érzékenyek voltak. Dalban búcsuzott el az illető szülei, testvéreitől, rokonaitól, barátaitól s a községbeli kedves leányoktól, továbbá szeretett hazájából s Muraközétől, fel-felsóhajtva, vajjon a 12 év letelte után láthatja-e majd ujra őket ; közben-közben azzal vigasztalódott: sebaj ! legalább világot, embereket fog látni. A látottak- s tapasztaltakról be is számolnak dalai ; szól azokban Bécsről, majd átcsap Milanóba, hol Kolko je vu godini dana,

A hány egy évnek a napja,

Tolko je cirkvi turnova.

Annyi ott a templom tornya.

Velencze, Verona, Mantua s a többi jelentékenyebb lombárdvelenczei városokról is mond egyet-mást, jellemzőt.

Katonadalaiban a személyi kultusz, tárgyait a „császár“, a nevezetesebb generálisok : Radetzky, Gyulai, Benedek s ujabban (a boszniai hadjáratból) Filipovich nevei képviselik. De muraközi mivoltáról sem felejtkezik meg, mint a boszniai hadjáratból fennmaradt következő versrészlet is mutatja : 1. Turska kugla doleti, Nemčič Steu vumori, Filipovich pak veli : Odkuda je ovaj sin ?

1. Török golyó repülget, Nemcsicset már megölte, Filipovich kérdezi Honnan való ez a fi.

2. To je Medjimurski sin, Medjimurske matere.

Filipovich pak veli : Pustite mi štuke trí !

2. Muraköz földje szülte Annak volt egy czimere.

Parancsot adott erre Három ágyu töltésre.

116

GÖNCZI FERENCZ

A vers további folyamában Nemcsics Pista halálát boszulja meg Filipovich úgy, hogy a török várát összelöveti.

Legfigyelemre méltóbbak a szerelmi dalok, melyekben ugyan sokszor nem nyilatkozik az a finom felfogás, mit a sziv érzésének nemessége megkivánna, sőt egy részéből érzékiség s nem ritkán durvaság rí ki, mindazáltal költészetének legértékesebbjeit, mind külső alak, mind belbecs tekintetében ezek közt találjuk fel. Bennük tulnyomó a panasz, busongás, az elérhetetlenek után való epedés, melyek azoknak leverő, komoly hangulatot kölcsönöznek.

Ilyféle dalt sokat találunk : 1. Pod lipu zelenu, Na zelenu tratu, Ondi zakopajte Moje belo telo.

1. Lombos hársfa alatt, A zöldelő gyepen Temessétek majd el Az én fehér testem.

2. Vuni mi stavlajte Moja desno roku Za nju mi prevež'te Moj'ga Vranca konja.

2. Hagyjátok ottan künn Az én jobb karomat, És kössétek hozzá A Vrancza lovamat.

3. Neg'me konjič javče, Da me ljuba neče.

Ljuba bi javkala, Da biz a grob znala.

3. Kedvesem elhagyott, Lovam hadd sirasson Tudná csak síromat Hej! bánkódnék, tudom.

4. Za moj tužen grobek Nigdar ne bo znala ; Da bi ona znala, Listek-hi pisala, Goluba svojega Vu'jsku poslala.

4. Szomoru siromat Nem tudja meg soha ; Hogyha megtudhatná, Hát levelet irna S galambkája hozná A siromba hozzám.

Az epedő, sóvágó szerelmi dal egyik szép képviselője az alábbi szemelvény : Da bi ja to znala, Kaj bí tvoja bila, V mleki bí se vmivala, Kaj bi lepša bila.

Sikam bi se pasala Kaj bi tenša bila, Po prsti bi stajala, Da bí vekša bila.

Ha azt remélhetném, Hogy tied lehetnék, Oh, tejben mosdanék, Hogy csak szebb lehetnék.

Szorongatnám testem, Hogy vékonyabb legyen, Lábbujhegyre állnék, Hogy nagyobbá válnék.

Bordalok a hegyvidéken vannak. Ezek a bort dicsőitik s a víz iránt iszonyatukat fejezik ki tréfásan.

Balladák a Mura és a Dráva folyók mentén teremnek, hol

MURAKÖZ ÉS NÉPE

117

gyakoribbak a szerencsétlenségek ; de Muraköz belső vidékein sem ritka. Egyet közölök itt közlünk : 1. Kata, Kata, Katica, Zdalka moža zela; Črnoga vugrina, Hudoga tolvaja.

1. Kati, Kati, Kati, Messziről van urad ; Fekete rosz magyar, Elvetemült tolvaj.

2. Sigdar vnoči odišel, Sigdar vnoči došel ; Na sabli donesel Moje majde glavo.

2. Mindig éjjel távozott S mindig éjjel érkezett ; Egyszer anyja fejét A kardján hozta meg.

3. – Kata, Kata, Katica, Poznaš ti to glavo?

– Kaj bi nej poznala! … Moje majke glavo!

3. Kati, Kati, Kati, Ismered e fejet?

Hát hogy ne ismerném, Mikor … anyám feje!

4. Či bos se plakala I tebi odsečcem!... …Vusnice smejale, Srce se plakala.

4. Tied is elvágom, Ha siratni fogod! … A szája nevetett, Szive siránkozott.

Vallásos költészete főleg Mária-, Jézus- s Józsefre vonatkozik.

Egy része köszöntő s egyházi énekül szolgál, s mindnyája kegyesen hangzik. A Jézus születéséről szóló versekből csupa figyelem s gyöngédség árad ; a benne szereplők enni, inni valókról, ruháról stb. gondoskodnak, hogy a kis Jézus szükséget ne szenvedjen.

Mutatóul közöljük az alábbi szemelvényt, mely bizonyosan valamely tudákus kántor szellemi szüleménye.

1. Za putra i meda Naj Filip skrbi, Po sira i mleka Naj Bartol drči.

Po cvrtje Barena Po platno Dorena ; To malomu, malomu Jezušo bo.

1. Fülöp iparkodják Vajért és kis mézért, Bartal meg túróért És egy fazék tejért ; Pörczért meg Borbálya Vászonért Dorottya Az a kis, az a kis Jézusé lesz.

2. Ti Jožef zbarilom Vu trsje šetuj ; Ti stari Lovrina Ovčicu daruj !

Ti Ivo purana, Jelka da lana To malomu i. t. d.

2. Sétálj el csak József Bucskával a hegyre ; A vén Lőrincz bátyánk Adjon egy báránykát.

Ivántól lesz pulyka, Lent adjon Ilonka.

Az a kis …stb.

3. Naj matek ptičicu Najlepšu vlovi, Naj Jakob pogaču

3. Mátyás szép madarat Fogjon meg azonnal ; Jó diós kalácsért

118

GÖNCZI FERENCZ

Z orehi skrbi Naj Pavel Jabuku, Jandrina da hrusku.

To malomu i. t. d.

4. Dva bela goluba Naj Rebeka da, Po ribe i rake Naj drči, ki zna.

Kaj goder imamo Vidomo i znamo.

Naj malomu, malomu Jezušo bode !

Jakab törje fejét.

András almát adjon, Pál körtét áldozzon.

Az a kis stb.

4. Két fehér galambot Rebeka had adjon, Halat, rákot fogjon Aki érti … fusson !

A mivel csak birunk, A mit látunk s tudunk : Legyen az, legyen az A kis Jézusé.

Továbbat a részeges Andrással borjut metszenek, pogácsas pálinkáról gondoskodnak, a sánta Lukácsot őrűl állítják, ágyut (!) töltetnek, hogy a kis Jézus biztonsága teljes legyen.

A panaszt s lemondást tartalmazó versek vallásos vonatkozásokkal vannak telve, mint : Ja pak pojdem zamož K otcu, Bogu v Nebu Moj bo starešina Otec Bog nebeski Moja podsnehalja Maria Magdalena ; Moji mužikaši Si nebeski zvoni ; Moji poglavari Angeli nebeski.

Én meg megyek férjhez Mennybe az Istenhez.

Násznagyomul veszem Teremtő Istenem Nyoszolyó' tisztségre Magdolnát kérem fel ; Zenét majdan nekem Harangok képeznek ; Tanuk esküvőmre Angyalok leendnek.

Régi lakodalmi dalok, – mondókákban, különösen ez utóbbiakban előforduló példázgatódások, hasonlatok – mint már a lakodalmi szokásoknál láttuk – szintén vallásos szinezetűek, sőt ittott az anyag egészen a bibliából van véve.

Végül meg kell említenünk a pusztulófélben levő gyermekjáték költészetét, találós kérdéseket és példabeszédeket. Ez utóbbiak az evés-, ivás-, munka-, időjárás-, gazdaság- s becsületre alkalmaztatnak. Pl.: A szükség ajtót tör. („Sila vrata tere“). Ki lassan eszik, lassan dolgozik. („Što po malem je, po malem dela“) stb.

A muraközi versekben, mint átalán a szláv nép költészetében a rimre nem igen vannak tekintettel s kevés helyen vannak jó, vagy csak tűrhető rimek is. A szláv verseknek közvetlen egymást követő jellemző visszálásai, ismétlései (parallelizmus) a muraközi népdalokban is gyakoriak ; pl. : Došlo na me písmo Vut gizdavi Perlog ; Vut gizdavi Perlog,

Levél jött nevemre A kevély Perlakon ; A kevély Perlakon ;

119

MURAKÖZ ÉS NÉPE

Perločkomu sudcu, Da moremo iti, Junake loviti ; Junake loviti V Cakovec dognati I. t. d.

A szolgabiróhoz, Hogy el kell indulni Legényeket fogni ; Legényeket fogni S Csáktornyára vinni Stb.

A muraközi nép verseiben igen sokszor előfordulnak a junak, devojka, vojak, majka (legény, szűz, katona, anya), továbbá zöld hegy, zöld erdő, zöld térség, zöld ág és zöld levél. Szerelmi verseikben a virágok közűl nagy előszeretettel alkalmazzák a rozmaringot, tulipánt, liliomot, rózsát, majoránnát. A madarak közűl főleg a galambnak, gerliczének és fecskének van gyakori szerepeltetése, melyek által szeretetteihez beszél, kedvesei hozzájuk hasonlítja vagy egyenesen azok egyikének szólítja.

Muraközben aránylag sok népköltő van. Majdnem minden falunak megvan a saját – a költészet geniusza által többékevésbbé homlokon csókolt – népköltője, valamely tudálékos parasztember képében, a ki a környéken történő eseményeket figyelemmel kiséri s azokról verset faragcsál. Könnyen folyó, pongyola, de azért nem épen szegény gondolatu verseikben bizonyos hibákat, ballépéseket ostoroznak gúnyos, tréfás s néha vastag humorral. g) Ének, zene, táncz.

A muraközi nép az éneket és zenét nagyon kedveli. Zeneérzéke nem oly finom ugyan, mint a zalai vendé, vagy stajeri szlovéné, de a dal iránti szeretetben s vonzódásban nem marad tőlük messze. Nyáron akárhová fordulunk, mindenütt dal csapja meg fülünket. A legelőn a pásztorfiuk, a mezőn a munkások, a hegyekben a szőlőművelők, a vizeken az aranymosók, otthon az öreg anyókák éneklik, dúdolgatják érzelgősen a nekik legjobban tetsző énekeket.

A muraközi napdalok szövegét a költészetnél láttuk s emlitettük ugyanott, hogy azok kezdetleges versezetüek s többnyire boldogtalanságot, epedést fejeznek ki. Azt mondhatjuk nagyjában dallamaikról is : egyszerüek s a maguk ősi nyereségében fejletlenek és más szláv dalokhoz hasonlólag, mélabúsan hangzanak.

Melodiájuk alaphangjának bús, szinte leverő hatásu voltát a nép vontatott. érzelmeskedő s czikornyás éneklese is fokozza. Mutatóul álljon itt néhány régi dal. Az első kettő Muraköz síkvidékéről a harmadik a hegyvidékről való.

120

GÖNCZI FERENCZ

Még a gúnydalokban is a szomoru dallamforma érzik ki, azokban is a moll-hang nem az uralkodó ; csak a lendületes éneklés kölcsönöz nekik derűltebb színt s hatást. A dalok, melyek között újabban a gúnyos szövegűek túlnyomók, rendesen korcsmákban, kukoricza-kapálásokkor, fosztásokkor keletkeznek s terjednek el. Ha egy-egy nevesebb leánynyal valami különös esemény, botrány történik, vagy egyeseket nagy szerencsétlenség, tragikus halál ér, rögtön kész a dal. Ezek a dallamok azonban sokban elütnek a régebbi keletüek sajátosságaitól ; meglátszik rajtuk a

MURAKÖZ ÉS NÉPE

121

magyar dallamok hatása, mely hatás a muraközi dalokat eredetiségükből előbb-utóbb ki fogja vetkőztetni.

Az igazi muraközi népdalok a jelen század első feléből valók. Ma már nem is terem eredeti muraközi dallam. Az ujabbak a magyar dalok elferditései, mindíg hűebbé-hűebbé való másolatai.

A horvát népdal-gyütők által már a hatvanas években gyűjtött muraközi népdalok közül is alig akadunk egy-két eredetire. Pl. Kuhács Fr. délszláv dalgyüjtőnek az „Iz južno Slovjenske Narodne Popievke“ cz. 4 kötetes nagy gyűjteményében található 12 muraközi ének fele magyar eredetre vall. És ez, a mai művelődési viszonyok között másként nem is lehet ott, hol hiányzik a nép nemzetiségének megfelelő intelligentia s a hol a zene és ének az iskolában támasztékot nem talál, a templomban rendszeres művelésben nem részesül vagy legalább nem fejlesztetik ; a fejlett közlekedési eszközök négy különböző néprajzi területtel (Horvátország, Stájer, Vendség és a magyar vidékekkel) hozták közelebbi érintkezésbe s végre hol – hála Istennek ! – a magyar kultúra oly ellenállhatlanul foglal mindinkább szélesbedő tért.

A hol a népdal terem (kukoricza-fosztás)

A magyar népdalok legfőbb terjesztői a magyar czigányzenekarok ; tőlük sajátítják el a muraközi zenekarok, kik aztán a nép közt általlánosítják. A magyar dallamok mohó felkapásának eredménye az, hogy a nép saját eredeti dalait kezdi háttérbe szoritani, elfelejteni ; s mert a magyar dalhoz s zenéhez inkább vonzódik s újabbán csaknem egészen abból táplálkozik, dal- és zenebeli

122

GÖNCZI FERENCZ

képességeét nem fejti ki, elhanyagolja, sokkal kényelmesebbnek találván egy meglevő s neki tetsző dallamot átvenni s arra ugyancsak egy, a saját nyelvén már meglévő vagy hevenyészett szöveget alkalmazni, mint mindakettőt költeni.

Az egyházi énekek nincsenek annyira kitéve a kiveszésnek, mint a népdalok, miután Muraközben az istenitisztelet alatt, Csáktornya kivételével. mindenütt horvát templomi énekek hangzanak. Továbbfejlődésről azonban itt sem lehet szó.

Egyházi énekei közűl legérdekesebb a kedves zenéjű s naiv szövegű karácsonyi énekek. A hegyvidéki nép között jelenleg s zalai vend egyházi s világi dalok otthonosak ; a régi muraközi dalok itt is csak az öregek ajkán szólalnak meg már.

A fiatalság hangszere a furulya, melynek kezelésében egyesek meglepő ügyességet tanusítanak. A népzenészek hangszerei a síkvidéken a hegedű (bőgő), síp és czimbalom. Ez utóbbi hangszer nélkül itt nincs is emlitésre méltó zenekar. A szomszéd horvátországbeli községek is átvették e magyar hangszert. A zenészek czigányok és parasztokból kerülnek ki. Majdnem minden faluban van egy-két zenész s ezek, ha helyben elegendő egyén nincs egy zenekar (banda) alakitására, a közelebbi faluk zenészeivel állnak össze. Jelesebb zenekarok a muraközi czigányokból kerülnek ki, de a parasztokból toborzott bandák is elég jól játszanak. Némelyek a népnél bizonyos hírre is tesznek szert, kivált Csáktornya környékén, hol bő alkalom kínálkozik a Csáktornyán állandóan megtelepült magyar czigányoktól tanúlniok.

A hegyvidéken aránylag kevés zenekar van. Itt a kézi harmonikálás van divatban, mit egyes legények tanulnak meg. Az ügyesebben játszók télen a lakodalmak rendes zenészei, nyáron pedig – vásár- s ünnepnaponkint egy-egy szál hegedűs mellé állva kontrásoknak – a korcsmák vendégcsalogatói. Ilyenkor, ha az ivó vendégek hiányoznak is, a tánczolni szeretők nem maradnak el ; mert, mint az éneket, úgy a zenét és tánczot is nagyon kedveli a muraközi.

A muraközinek a táncza – a hegyvidék egy kis részének kivételével, hol a polka s a Stájerból átplántálódott „landler“ forgótáncz van elfogadva – mindenütt a csárdás. A kolonak csak Kotorban maradt fenn némely foszlánya s azt is évenkint csak egyszer-kétszer, bizonyos szokások gyakorlásánál veszik elő. Hogy mikor honosodott meg Muraközben a csárdás s mely időtájban szorította ki a muraközi nép régi tanczát, arra nehéz lenne megfelelni. Elég az hozzá, hogy mostanság a muraközi ép oly kecscsel, hévvel s odaadással tánczolja a csárdást, mint akár az

MURAKÖZ ÉS NÉPE

123

alföldi magyar. Megvan a lassuja (toborzó), a frisse, minden alakjaiban. Megtaláljuk nála is a hujjogatás, rikogatás „húzd rá!“ („tiraj !“) sorozatainak másolatát, csak a lobogós ing s széles gatya hiányzik.

Magyar embernek igazi öröm s élvezet a muraközi tánczát végig nézni. Mielőtt tánczhoz fog, kabátját többnyire levet, hogy könnyebben mozoghasson. A férfi először magánosan járja a lassut s toborzót, a tőle telhető czifrábbnál czifrább alakításokkal ; majd – mikor a zene frissre fordul – egy-egy hetyke pillantással vagy kézmozdulattal magához szóllítja az előre kiszemelt nőt, derékon fogja őt, neki meg a tánczosnő vállára helyezi kezeit s elkezdődik a csárdás, istenigazban, néha a végtelenségig nyulva. A frissnél látjuk csak a hangulat, a kitörő s csapongó jókedv árnyalatai szerint változó alakításokat. Itt a párok – egymás szemmel tartásával – külön válva járják, mig végre a férfinak az oly könnyelműen eleresztett tánczosnőt kell megfognia, a mi nem kis feladat, mert a nő pajzán kecscsel, játszik enyelgéssel majdnem tetszés szerinti ideig siklik ki kezei közül. Ott – épen a szoba közepén – egy magát nagyon elemében talált legény toborzékol délczegen, duplázva lábvetéseit s élénk kurjongatás közt verdesi váltakozva felrántott czombjait vagy csizmaszárát. Mellette egy épen összeillő pár tetőzi be gyors forgásokkal s szédülő perdőlésekkel tánczkedvét, minden perdűlés után nagyot toppantva egy pillanatra megállva tánczosnőjével a férfi, hogy ismét előlről kezdje. A szoba egyik sarkában egy dühös tánczos lábdobogásaiba van elmerülve, majd – mintha bilincsekből szabadulna – erős topogással aprózza.

Másutt meg egy jó kedvü öreg hajtogatja, letyegteti fejét, lábai járásának kiséretéül ; valamikor híres tánczos lehetett, mutatja minden mozdulata ; most is szeretne magáért kitenni, de a telt szobában akadályozva van ; mert tánczos a korcsmában mindig sok, ha ünnep- vagy vasárnap van ; a zaj óriási, a vigadás nagy.

V. KÖZGAZDASÁG. a) Mezogazdaság, állattenyésztés, szolomivelés, gyümölcs-, dohánytermelés és selyemtenyésztés.

Muraköz talajának tulnyomó része, az erdős kerületeket kivéve, mivelés alatt áll. Alsómuraköz vizenyős, iszapos s kavicstörmelékes földje ép ugy kihasználtatik, mint Felsőmuraköz agyagos, homokos s itt-ott márgás s lőszös talaju, regényes hegyvidéke. Itt a sűrü erdőövek s szőlőhegyek közt fenmaradó tisztások az élelemre szolgáló termények, főleg kalászosok mívelésére, a völgyek üde pázsitjai kaszálókra s legelőkre használtatnak fel. A síkvidéken a vizenyősebb helyek rétek- s legelőkül, a szárazabb talajok leginkább kukoricza mívelésére szolgálnak.

Muraköz éghajlata aránylag hűvös. Míg a közel fekvő s csaknem egy szélességi fokba eső Keszthelynek 20 évi hőmérsékleti közepe 10..4, addig Csáktornyáé 9..6 fok, tehát közel egy fokkal hűvösebb. Éghajlata hűvösebb Pozsonyénál, Budapesténél s egyenlő a tengerszin felett 113 fokkal magasabban s jóval éjszakabbra eső Pannonhalmáéval. E 9.6 foku hőmérséklet csak Csáktornyára szól, a mely pedig északi vonalában emelkedések által van védve. A síkvidéki s általában a Drávához közelebb eső területek hőmérséklete még kedvezőtlenebb. A Csáktornyától délnyugotra, 7 kilom. távolságban fekvő Zrinyifalván a nagyobb mennyiségü hó egy héttel később olvad el, mint Csáktornyán. E tény eléggé bizonyítja a fentebbi állitást. Őszszel és tavaszszal Muraközben nagy ködök vannak. A tavasz későn kezdődik, rendkívül szeles s majdnem átmenét nélkül csap a nyárba. A nyarak tikkasztók.

Muraköz éghajlati s talajviszonyainál fogva főleg azon terményekre alkalmas, melyekre lakói jelenleg felhasználják és ez : kukoricza, burgonya, tök, bab, hajdina, köles, répa, káposzta, len és kender ; s hegyes vidéken szőlő s egyes, a folyóktól távolabb eső magasabb fekvésü területeken a kalászosok.

A síkvidék legfőbb terménye a kukoricza. Muraközbe a kukoricza Olaszországból került, 1600-ikév körül s azóta nélkülözhetlen ters

MURAKÖZ ÉS NÉPE

125

ményévé vált. Az itteni gazda jelszava : minél több kukoriczát vetni. A lapályokon az óriási területeket elfoglaló kukoricza-táblák mint valami erdők tünnek fel a szemlélő előtt. A kukoricza e nagy mennyisége ő felségének is feltünt, midőn 1887. év őszén Muraközben járt s meg is kérdezte, hogy mire használja fel azt a nép.

Ebből kerül ki kenyerük s különféle eledelük, ebből pénzelnek.

A kalászos növények a Mura és a Dráva folyók nagy ködfejlesztésénél fogva a szem minőségére nézve nem adnak kielégitő termést. A hőmérséklet kisebb csökkenése is elég, hogy az – különösen a Dráva nedves, nyirkos talaju mellékein – hűsitő hatásánál fogva, a ködképződést elősegítse. Pedig egy nyári köd ismét elég arra, hogy a szépnek igérkező gabonaszem minőségét jelentékenyen megkárositsa ; részint az által, hogy apadttá teszi („megla popije“), részint meg azért, hogy egyes gabonabetegségeknek, különösen az üszöknek, melynek állandositását az itteni legleőkön előforduló nagy mennyiségü sósdika is elősegíti, csiráját lerakja. E körülmények okozzák, hogy Muraközben a kalászosok a folyók mentén általában ritkán adnak kielégítő termést. A szalma szép növésű, de a kalász üres, fonnyadt szemű.

Eme viszonyok megértetik velünk s indokolják is a muraközi nép azon gondolkodási rendszerét, mely szerint ugyanazon darab földön 5–6, sőt néha évtizedeken át csak kukoriczát termel. Hogy mindamellett kielégítő termést nyerhet, az a föld szorgalmas trágyázásának köszönhető. Általában a föld jövedelmezésének fokozása a sűrűn lakott Muraközben jóval felette áll a magyar vidékekéinek. De ez nem a tudatos, hanem egyszerűen a kényszergazdálkodás kifolyása.

Földjét a muraközi parlagon sohasem heverteti, az ugarozást csak hírből ismeri. Kevés földje lévén, nincs módjában azt a légköri behatások semmi áldozatot nem kivánó, de aztán keveset is hajtó trágyázásával javitani. A trágya értékét, fontosságát igen jól ismeri, mutatja az a közmondása is : „A ki a trágyáját eladja, kenyerét adja el.“ A rendes növény-állati trágyán kívül egyes növényrészeket : burgonyaszárt, falevelet, fűrészport stb. is felhasználja, sőt a zöld trágyázást is gyakorolja némely gazda. A trágyát az (állati ürülékeket) az útról felszedik s a kerítés utcza felől levő oldala mellé illesztett, félköralakú, vesszőből font trágyagyűjtőbe rakosgatják.

Az itteni mezők külső meze is hamar meggyőződtet arról, hogy a föld sok tekintetben ügyesen használtatik ki. Kora tavaszszal a kalászos vetemények s gazdasági takarmányok, később a nagyterjedelmű kukoriczások varázsolják üde zölddé a mező jó részét.

126

GÖNCZI FERENCZ

A learatott kalászosok után a tarló rögtön felszántva, ismét bevetés alá kerül. Utánuk hajdina, köles s répa tarkázzák a mezőt. A hol a lakosok kellő nagyságú kerttel nem rendelkeznek, ott a konyhai vetemények is a mezőn műveltetnek. Ezek a mező könynyed diszitései. Künn nő a burgonya, burgondi répa, káposzta, czukorborsó s több helyen a sárgarépa s petrezselem is.

E két utóbbit árpa közé vetik s annak learatása után késő őszig szabadon hagyják nőni. Alsódomború hires vöröshagymái, melyeket a gazdák nagyban termelve, ezer és ezer számra menő koszorukTrágyagyüjtő. ban adnak el a közelbeni városokban s vásárokon, szintén künn diszlik. A muraközi síkság mezőinek élénk tarkaságát csak az ősz hervasztó dere szünteti meg.

Muraközben a dohánytermelés is jelentékeny volt. Szapáry Gy. gróf pénzügyminisztersége alatt a termelési jog, a nagyon elharapódzott csempészet miatt megvonatott. A termelő vidék Hodosánnál kezdődve, Muraköz dombvidékeinek szélességében nyugotra Muraszerdahely s Dráva-Sz.-Mihályig terjedt. Előbb a széles levelű, zsiros s erős, úgynevezett „muraközi cserebit“, később a gyengébb debreczenit termelték. Hosszulevelü dohányaikról híres községek voltak : Derzsimurecz, Sztrelecz, Pálovecz és Botornya.

A doháyntermelési jog megvonása óta az illető vidék lakói rohamosan szegényednek.

A muraközi hegyvidék szőlővel van beültetve ; itt a nép szőlőmiveléssel foglalkozik. A hegység talaja e czélra igen alkalmas. A A szőlőfajok vegyesek. Az itteni borok hajdan híresek voltak s a tokaji borra emlékeztető zamatjuknál fogva, a külföldön is nagy keresletnek örvendtek. Ma a kereslet igen megcsappant, a termés minősége is csökkent az ujabban fellépő szőlőpenész (peronspora viticola) következtében. Csak gondos védekezés óvhatja meg a végpusztulástól addig is, míg a már fellépő philloxera teljesen ellepi.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

127

Muraköz gyümölcstermelése csak a hegyvidéken érdemel említést. De itt aztán, mint hajdan, úgy most is hazánk egyik legjelentékenyebb gyümölcstelepét találjuk. E vidéken a nagy Mátyás király alatt tetőpontját ért gyümölcsészetet a törökök becsapásai érezhetőleg nem vetették vissza. A Zrinyi-család, a nagy számu köznemesség és a Muraközben több helyen uradalommal bíró pálosok a gyümőlcsészetben buzdító példával jártak elől. Zrinyi Miklós, a szigetvári hős, vejének, Országh Kristófnak irt levelében a többek közt megköszöni a „Zelenka-körte“ ojtóágakat s megjegyzi, hogy mihelyt visszatér Csáktornyára, minden jobbágynak juttat azokból egyet. „Vajha – úgymond – boldogan élvezhetnők gyümölcseit!“ A hegyvidéken jelenleg temérdek gyümölcsöt termelnek, a legkülönfélébb fajtákból. Innen látják el gyümölcscsel Muraköz nagy részét s a külföldre is szállítanak.

A sikvidéken kevés a gyümölcs.

Erdőség aránylag kevés van. A mi terjedelmesebb van, az gróf Festetich Jenőé. Kisebb területekben némely községek s egyes földmivesek is birnak.

Szabadon tenyésző nagyobb vadak közül csak őz van néhol ; nyul azonban igen sok.

Rét, kaszáló mindinkább gyérül. A takarmányhiány néhol nagyon is érezhetővé vált.

A fentebbi termények némelyikénél az itteni népnél megvan a sajátlagos munkálási, betakaritási s eltartási mód, melyeknek ismertetésére nem lesz fölösleges kiterjeszkednünk.

A föld szántása „bakhátu“, alig két lábnyi széles ágyakkal.

A barázdák majdnem egyenlő szélesek az ágyakkal. E szántásmód káros volta termény jövedelmezőségének csappanása mellett az egyenlőtlen növés s nehezebb munkálhatásban nyilvánul s csak a szokásban megcsontosodott tudatlanság által menthető.

Kukoricza alá rendesen egyszer, tavaszszal szántanak. Az őszi szántás bizonyos félszántásból áll néhol : minden ágynak csak a felét (két szélét) hasítják fel.

A kukoriczát a következőleg mivelik : tavaszszal az őszkor maradt kukoriczaszárak maradványait kikapálják, a földet megboronálják s rá a kukoriczát – mint a kalászosok szemeit szokás – elvetik és elvetés után nyomban alászántják, mit ismét a boronálás követ. Ezzel az elvetési munka be van végezve. Első kapáláskor a felesleges kukoriczazsengéket eltávolitják s töltögetéskor ujra ritkitják. A lezuzás géppel, muraközi találmányu kézi morzsolókkal és morzsolószékekkel történik.

128

GÖNCZI FERENCZ

Mezőgazdasági kép.

A kukoricza közé babot, borsót, tököt, burgonyát sőt káposztát is ültetnek. E három utóbbi a barázdákba, egymástól 5–6 lábnyira fekvő, feltöltött s tárgyával telitett gödröcskékben ültetik.

A szőlőmivelés módja is primitiv. Kapálást kétszer teljesitenek. A mustot présben való tiprás által nyerik. A legtöbb helyen guzsos prést használnak, mint a Bühelek stájeri részeiben.

A guzst „czuktá“-nak nevezik. A czukta a borókacserje gyökerei s vékonyabb ágainak tenyérnyi széles, 12–15 méter hosszu fonadéka. A lábbal kitaposott szőlőt mintegy 1–1..5 méternyi átmérőnek megfelelő körben összehányják s a közeli falra vagy a présre helyezett gúzsfonadék egyik végével körülveszik, hogy szét ne folyjon. A kigázolt szőlők ide halmazásához képest a körültekerés is többszörösen s mindig magasabbra történik. Négy-ötszöri körültekerés után a felhalmozott szőlő tetejébe ajtóalakra összeszegezett deszkákat helyeznek, fölébe gántárfákat tesznek, mire a prés gerendáját ráeresztve, lehetőleg leszorítják. Egyes időközökben tett, 4–5-szöri lenyomás után a nedv telejesen kiszivárog s a törköly visszamarad.

Terményük értékesitésére s gondos felhasználására megtanitotta őket a szegénység. A mód, melylyel egyiknél-másiknál eljárnak, sok tekintetben sajátságos és érdekes. Kukoriczájukat górékba vagy padlásra helyezik. Takarmányukat szérü s pajta hiányában is igen czélszerüen rakják össze a földbe leerősitett, hosszu póznák

MURAKÖZ ÉS NÉPE

129

köré, csúcsos boglyákban. A tökmagot kifőzik. E végből a „sztopában“ megtörik s nagy fazekakban kifőzik. Főzés közben a felszinre jutott olajat leszedik s ismét főzéshez teszik, hogy vizmentessé legyen.

A szilvából, borókamagból s törkölyből pálinkát főznek. A Dráva mellékén gyümölcsszárító kemenczékre is akadunk. Ezek embermagasságnyiak, köralaku vesszőfonatból verve, kivülről sárral vannak bekenve. Felül a tetejükön, szintén vesszőfonadékok vannak; ezekre rakják a szárítandó gyümölcsöt, mit az aljukon rakott s folyton égő tűz melege lassacskán megaszal. E gyümölcsszárítók valószinüleg Szlavoniából származtak át, hol ilyenek óriási nagyságban találhatók.

Muraközben a legelők kihasítása s elkülönítése óta, az állattenyésztésben visszaesés ált be. A kihasítás által a volt legelők aránytalanul nagy része a gróf Festetich-féle uradalom részére esvén, számos község hajdani nagy legelőterülete 40–50 holdnyi kiterjedésre csappant le. Ezelőtt 30–40 évvel egy közönséges gazdának is 10–15 drb marhája, 2–3 pár lova s nagyszámu disznai ékesitették istállóit. Tavaszkor a legelőre jutottak s nagy része csak őszszel került haza. A gazda egész nyáron úgyszólván nem is látta azokat. A hajdani ősjellegü, nagy legelőknek csak egy hirmondója maradt Muraközben : a Goricsántól észak-keletre fekvő, egészen a Muráig terjedő „Bánát“, hol a marhák egész nyáron át állandóan künn vannak. A hegyvidéken kevés a legelők száma.

Muraközben a tenyésztett szarvasmarhák minősége sohasem volt valami kiváló, s jelenleg sem az. A tehenek minősége ujabban szépen javul, mennyisége azonban – a megcsappant takarmánykészletekkel arányban – kevesebb. Régebbi faj a szlavoniai „kuli.“ Az ujabbi a pirostarka. A kuli kevés tejű és gyenge alkatu faj.

Nemesebb faju marhákat a vagyonosabbak tenyésztenek. Takarmányozásuk hiányos. A szegényebb gazdák közül – széna hiányában – sokan tisztán kukoriczaszárral teleltetnek ki. Szerencse, ha néha-néha répa, vagy annak szárítot levelével tehetik változatossá szarvasmarháik sovány táplálkozását. Tavasz felé, midőn egyeseknél már a kukoriczaszárból sem telik, kukoriczatusával huzzák ki az etetést a legelőre bocsátásig. A tusát összertörik meglágyitják, s kukoriczalisztet hintenek rá s úgy adják a marháknak.

Sokkal szebb virágzásban van Muraközben a lótenyésztés, noha némi viszszaesés itt sem tagadható. Tenyésztési czélra – a keleti rész csücskét kivéve, hol apró, magyar lovakat tenyésztenek – egész Muraközben az ugyn. „muraközi lovat“, a nóri vagy alpesi lovak egy

130

GÖNCZI FERENCZ

kisebb fajtáját tartják. E ló hasonlít a stájeri, vas- és sopronmegyei (hienz) lovakhoz, csakhogy nem olyan nagy és nem oly nehéz termetű. A muraközi ló testes és erős, igás lóúl kiválóan alkalmas, futásra azonban kevésbbé használható. Kifejlődéséhez 4-5 év kell.

Természete jóindulatu, mit a szép, gondos bánásmód által csak elősegitenek.

Muraközi ló.

Lovának a muraközi nagyon gondját viseli. Tisztán tartja s takarmánynyal jól ellátja. A munkában kiméli. Ütni, verni nem szokása. Szép szóval, ostora legyezgetésével nógatja. A csikókat 2–3 éves korukban fogják be. A lovakat leginkább választós, egy és négy-kilencz éves korukban adják el. A szebb csikókért választás korukban 50–80 frtot egy évesekért 100–150 frtot, négy-kilencz évesekért – minőség szerint – 200–500 frtot kapnak. Vevőik egész Magyarországról s külföldről vannak.

Legnevezetesebb lótenyésztő helyek : Perlak, Csehovecz, Draskovecz, Murakirály, M.-csány, Derzsimurecz, Turcsiscsa, Domásinecz s Novákovecz községek, hol egyes gazdák 4–5, sőt 6–8 darabot is tartanak.

A muraközi nép büszke szép lovaira s méltán. E lovak már több kiállításon nyertek díjat s egész hazánkban ismeretesek előnyös tulajdonságaiknál fogva. Sajnos, hogy az igazi muraközi ló tenyésztése a legelők kihasítása, továbbá a nép szaporodásával párhuzamban haladó birtok-elaprózások, tehát a lótenyésztés mindinkább kisebb körre szoruló feltételei következtében, lassan-lassan hanyatlani kezd.

Sertést csaknem minden gazda tart, részint a saját szükség-

MURAKÖZ ÉS NÉPE

131

letére, részint eladásra. A fajok kevertek. Tiszta faj a gicza („bagunsko“ = bakonyi), melyet rendesen a maguk részére tartanak. A mindinkább terjedő angol (sárga s fehér szőrű) disznókat eladás s nyerészkedés czéljából tartják.

A cserjés, bokros erdők, legelők a kecsketenyésztésre is alkalmasak. Régebben a hegyvidéken egyes gazdáknak egész kecskenyájuk volt ; most épen ott van a legkevesebb. Legtöbbet Csáktornya vidékén tenyésztenek. A kecske-tartás községenkint el van tiltva.

Házi szárnyasokat mindenütt nagy számmal tartanak. A hegyvidéken sok pulykát, a sík részeken nagyszámu ludat s kacsát. A gazdaasszonyok a majorság hasznából fedezik apróbb konyhai szükségleteiket.

Egyes gazdák méhészettel is foglalkoznak, de inkább kedvtelésből, mint jövedelmi szempontból. A rendszer a régi.

Muraközben a még nemrégiben oly szépen virágzott selyemtenyésztés a népnél teljesen megszünt. Akkoriban minden községnek volt szedres kertje ; az utak mellett szederfák díszlettek. Perlakon, a vármegye által építtetett „Filanda“ épületben volt a beváltó-hivatal s a fonógyár, 24 szövőszékkel. 1849. év után a beváltásnál követett helytelenségek miatt a selyemtenyésztés szünni kezdett, a Bach-korszak alatt pedig midőn a szederfák -– azon téves feltevésnél fogva, hogy az utakat rontják – kivágatni rendeltettek, megszünt. A régi, híres, beláthatatlan hosszuságu szederfasoroknak már csak nyomait láthatjuk egyes félreesőbb legelőkön vagy erdőszéleken fenmaradt s korhadásnak indult eperfapéldányokban. * Muraközben nagybirtok csak egy van : Festetics Jenő grófé, mely a muraközi birtokoknak mintegy 1 részét képezi ; a többi rész földmivelő parasztság kezében van. A hajdani számos középbirtok megszünt, alig van 2–3. A nép nagy része szegény. Igen alantas mértéket kell vennünk, hogy 1|5 részét is középmódunak állíthassuk.

A gazdaságnál a már érintett mívelési mód mellett vannak a muraközieknek vezérelveik, melyeket termesztményeik fokozódottabb jövedelmezőségére s állattenyésztésük hasznosabbá tételére előnyösnek hisznek s ez okból szemelőtt tartanak. Öltőről-öltőre, apáról-fiura szállnak azok örökségképen. Azok gyakorlásától most még nehezen volnának eltéríthetők.

Munkálásukat a gazdaságnál időhöz kötik. Rosz gazda az előttük, ki nem tudja, hogy a magnak való kukoriczafejeket hus-

132

GÖNCZI FERENCZ

hagyó-kedden kell lemorzsolni, hogy a kukoriczavetés kezdete a sz. György-nap előtt való hétre esik a főideje Katalin-, Fülöp- és Flórián-napok közt van ; a vetést meg Ilona-nap zárja be.

A burgonyát fekete-vasárnap hetében, a hajdinát, kölest Jakab-nap körül szokás vetni. De az sem jó gazdaasszony ám, ki még azzal sincs tisztában, hogy a kendert Ilona-hetében, a káposztát pünösd- s urnap táján kell vetni, ültetni. Minden konyhai veteménynek megvan a maga hétje, mind az ültetés, vetés, mind a betakarításnál.

A gazdaságban a termés a föld rendes megmunkálásán felül az időjárástól is függvén, természetes, hogy az iránt az egyszerü földmives sem lehet közönyös, sőt kénytelen figyelemmel kisérni, azért annak titkai, mint minden népet, a muraközit is foglalkoztatják. E tekintetben való reményét, vágyait, aggodalmait jóslatok által igyekszik előre meghatározni. A mai napi időből következtet a holnapira, a jövő hetiről néha az egész esztendeire is. Az őseitől örökölt s tapasztalatai által igazoltnak hitt jóslásai, különösen a közvetlenül bekövetkező időváltozásra nézve a muraközinél sem minden alap nélkül való feltevések. Némelyek – egyes esetekben – majdnem oly biztossággal mondják meg a másnapi időváltozást, ha érdemleges okával adósok maradnak is, mint az a meteorologus, ki egy földrész minden nevezetesebb pontja időjárásának egybevetéséből számítja ki a legközelebbi idő milyenségét. Erre nézve megvannak jósló tárgyaik s jelenségeik. Ott vannak mindenek előtt a nap s hold tünetei, a háziállatok szokatlan magatartása, a levegő hőmérséke, nedvessége, a szél iránya, a felhők alakja, az önmagán érzett változás stb. A sibilla, csizió s a száz esztendős jövendőmondó is csak tudnak valamit.

Ha alkonyatkor az Ég vörös, tartós idő lesz s néha eső, hó ; ez utóbbiak akkor, midőn a lemenő napot a felhő eltakarja. A hold udvara szeles időre mutat. A rosz időt a kakas is megjósolja kukorikolásával. A távoli harangszó hallása, a békák feltünő kurutytyolása, a füst alant való járása, a tyúkok késői künn maradása, a legyek furakodása, az Iváncziczahegy (Horvátország) füstölgése, az ember és állat petyhüdtsége, a déli és nyugoti szél („jug“), a hirtelen nagy forróság stb. mind, mind esőt hoznak. Önmagáról is következtet : láb-, kar- s fogfájás és egyes rheumatikus betegségeinek fellépése előtte az időváltozás jelei. Ezek mibenléte légköri s természeti okokból magyarázható meg.

Az évszakot jellemző időjárások egymásba átmenő forduló pontjaira is kiterjeszti figyelmét.

133

MURAKÖZ ÉS NÉPE

„Sveti Mati Ledi mlati.“ „Či pak ne mlati Onda dela“.

„Mátyás nap Jeget csépel.“ „Ha pedig nem csépel, Akkor hoz.“

Ismeri jól a szelek s esők hatását is az egyes évszakokban.

Igaza van, midőn azt mondja : „Tavaszszal 3 mázsa eső, egy font sár, őszszel egy font eső, három mázsa sár.

Vannak hiedelmének oly időjárásai is, melyek semminemü józan alappal nem birnak, a mennyiben azok egyes napok időjárásaiból távol eső időre, évekre szólnak. Ezek némelyikében aztán maga is tamáskodik. „Azt mondják – szokta megjegyezni – de az Isten tudja, igaz-e?“ E kritikus napok nagyobb része télre és tavaszra esik. „Na Andraševo jug, Mura, Drava skup“

„A Mura és Dráva be fognak fagyni.

Ha András napján déli szél fú.“

Ha a februári fű kiszárad, egész éven át hűvös idő lesz.

A milyen idő van 40 vértanu napján, olyan lesz a rákövetkező 30 nap stb.

Egyes, jelentősebb napokon tapasztalt időjárás után, terményei minősége s mennyiségét is iparkodik kiokoskodni. A nagypénteki eső száraz évre, férges máktermésre mutat. A fűlöpnapi esős idő esetén sem kukoricza, sem bab nem fog teremni stb.

A számtalan babonáskodást nem is említve, a hiedelmek, nézletek s szokások ily, részben naiv s helytelen szabványainak korlátai között üzi a muraközi nép gazdálkodását. b) Házi-ipar s mellékfoglalkozások. „A jó gazdának mindenhez kell értenie,“ szokta mondani a muraközi. Ez a „minden“ azonban tévutra ne vezessen bennünket.

Ez alatt csak a gazdaságban előforduló s azzal összefüggésben levő munkakört érti. Igaz, hogy ez aztán meglehetős tágkörü, sokféle ; mindegyiket jól s egyenlő arányban nehéz elsajátítani, mert ezermesterséghez nem mindenkinek ad a jó Isten talentumot, de nagy részét, a legszükségesebbeket, minden egyes iparkodik megtanulni s ezzel tényleg többféle mesterség elemeit űzi.

A házi-ipar valamely nemét többé-kevésbbé egész Muraközben űzik. A hegyvidéki az ő 3-kros nyirseprüeivel, olcsó szakasztói- s vékáival egész nyugoti Muraközt ellátja. A férfi hátára, az asszony fejére helyez 15–20 drb seprüt s lerándulva a sikvidékre, házrólházra menve, kinálgatják megvételre. Másutt gereblyék, túrószárítók,

134

GÖNCZI FERENCZ

kalitkák, szalmaszékek, pamlagok készitésére s kefekötésre használják fel szabad idejüket. Főzőkanál, sőt teknőkészitők is akadnak itt-ott ; ezek tárgyaikat a vásárra állítják vagy a közeli falvakban adogatják el. A stridóvidékiek fapipákat s egyszerübb szobrocskákat faragnak, melyek kereskedők utján, a közeli Osztrák tartományokba vándorolnak. A Dráva és Mura melléki községekben a kosárfonás űzése kezd nagyobb mérvet ölteni ; különösen a légrádi kosárfonók tünnek ki, kik e czélra még a vidékbeli fűzágat is összevásárolják.

Hegyvidéki seprü-árulók.

Fehér s részben más ruhanemüiket is, asszonyaik fonják s varrják. A nőknél a fonás egyik legfontosabb házi-iparág ; régi jelentőségéből azonban – mint másutt is – sokat veszített.

Régebben a hegyvidéki szegényebb sorsú asszonyok s leányok fonóba álltak Alsó-Muraköz községeibe. Őszszel, Katalin-vásár alkalmával, rokkáikkal kezükben, a csáktornyai főtérre álltak s a kik fonóba hivták őket, ott mindjárt megalkudtak velük. Dijazásuk a koszton kívül, minden tele fonott orsó után 2 kr. volt. Biz' sovány kereset volt, mert a legkitartóbb munka mellett sem birtak naponkint 2 orsónál többet fonni s igy 4 krnál többet keresni ; de legalább nem kellett saját kenyerüket fogyasztaniok.

Az alsómuraközi asszonyok sok és kitünő vásznat készítenek, melyből eladásra is bőven jut. A környékbeli vidéket és városokat

MURAKÖZ ÉS NÉPE

135

(Varasdot, Csáktornyát, Ludbreget, Nagy-Kanizsái stb.) ők látják el jóformán vászonnal. Árulnak gombolyagokat, kész ingeket, gatyákat, vánkoshéjjakat, dunnákat ; ez utóbbiakat tollal is megtöltve.

Fonó asszony.

A hegyvidéki nők igen ügyes varrók. Sok nő varrásból tartja fenn családját. Kézzel hajtható, olcsó (20–25 frtos) varrógéppel dolgoznak. A hiresebbeket messze vidékről is felkeresik.

A házi-ipar körébe tartozó egyes foglalkozásnemeken kívül azon mesterségeket, melyekre a gazdaság, élelem s némely ruházat tekintetében nagy szüksége van a köznépnek, a muraközi parasztság is elsajátítja ; neki ez csak mellékfoglalkozása ; nyáron a mezőn dolgozik, télen meg iparágát űzi.

A hegyvidéki parasztcsizmadiák, kiknek jó hirük hegykerületük szűk határain is keresztül csap, még más falvak vagy hegykerületekbe is elhivatnak egyes családos gazdákhoz s ott teljes ellátás s némi díjzás mellett addig dolgoznak, míg csak munkájuk akad.

Némelyek pedig, még a közelmultban, faluról-falura jártak s a hol munkát kaptak, ott megtelepedtek. E szokás már teljesen kialudt.

A mesterséget jól értő takácsnak egész éven át van munkája.

Dijazása nagyon csekély. Teljes napi munkával alig viheti fel

136

GÖNCZI FERENCZ

45–50 krra. Némely paraszt-takács csak saját szükségletére dolgozik.

A hegyvidéken található a legtöbb paraszt mesterember. Van köztük a fentebb felhozott iparágak művelőin kívül, kőmíves, szabó, czipész, esztergályos s számos ügyes fazekas. Ez utóbbiak látják el Muraköz nyugati felét edényekkel.

A gazdálkodással s a saját házi szükségletével szorosabban össze nem függő foglalkozás-nemekre rendesen a vagyontalanok adják fejüket. Pásztor, napszámos, cséplő, vályogvető, vinczellér, tojásszedő, kereskedő s végre a halász és aranymosó csak a szegényebbek sorából telnek ki.

Legősibb kenyérkereseti foglalkozás kétségen kívül a pásztorkodás. Fizetésük, ősi szokás szerint, néhány forint készpénz s termény; az őrzés ideje alatt hazánkint kenyér, zsir, szalonna, tojás stb.

Napszámos munkára, a mezei munkákon kivül a vasutak, egyes kereskedések, kivált az alsó-domborui nagy fakereskedés adnak alkalmat. Csépelni a felsőmuraköziek járnak el messze.

A vinczellérkedés is egy megélhetési mód a hegyvidéken.

Vinczellért nagyobb szőlőbirtokosok tartanak, a szőlő s gyümölcsösök felügyelése s a kialkudás szerint való apró munkák végzése végett. Fizetése : lakás, marhatartás, egy kis darabka föld, rét s hozzá – mint a gazdák megjegyzik – szabad lopás.

A muraközi nép foglakozásának egyik ágául tekinthető a sok vásározás és az ezzel kapcsolatos csere-bere. Egész nyavalyája ez az itteni lakosoknak, mely igen sokakat elvon a rendes munkától a legnagyobb dologidőben is. Vásározni messze vidékekre eljárnak. Mi sem kedveltebb, kivált az alsó murközinek, mint befogni csinos „koleszli“-jába (kocsi) ahhoz – kinek van 2–3 lovat kötni s vásárra kocsizni ; ha lova nincs, hátára vetett tarisznyával elballagni. Az ügyesebb s vállalkozási szellem által sarkalt egyének nagy kedvüket lelik a ló-, tehén- s disznókereskedésben.

A lókupeczkedéssel az alantasabb minőségű lovaknál a nép űzérkedik. De sokkal nagyobb a népnél a tehén s disznókkal való kereskedés. Teheneket Zágorjában s a magyar vidékeken szoktak venni, Muraközben meg eladni. A disznókereskedőket a délnyugati vidék adja, kiket magyarosan palóczoknak („poloveczek“-fogdosók) hívnak. Foglalkozásuk főintézői a rendes sertéskereskedők , ők az illető kereskedők részére a tőlük kapott pénzből csak összeveszik az alkalmas disznókat. Dijazásuk a vett disznók után járó bizonyos százalék.

A vásárok s a fentebbi kereskedésnemek tipikus alakjai az u. n. : „maseterek“, kik az őket felfogadó ismerősöknek segítenek

MURAKÖZ ÉS NÉPE

137

előnyösen alkudni úgy, hogy megbizójuk körül őgyelegve a szerint, a mint az illető eladó vagy vevő, színlelt vevési szándékukkal az állat árának felverésén vagy lenyomásán működnek. Idegeneknél czélt is érnek, de a muraközieket, kik már jól ismerik őket, nehezen vehetik lépre.

A vásárra menés.

Mint túlnyomóan kukoriczatermelő vidéknek, kukoricza-kereskedői is meg vannak a saját néposztályából, kik itthon összevesznek egy pár kocsira való kukoriczát s eladásra felviszik Stájerba vagy Zágorjába. De ez is csak mellékfoglalkozás.

Régebben, midőn Muraköznek még nem volt vasútja, innen kerültek ki Zalamegye leghíresebb fuvarozói. Bort, kukoriczát, kereskedelmi (bolti) árukat éjszak felé. Grácz-, Sopron-, s Bécsig, délfelé Zágráb-, Fiume- s Triesztig is továbbítottak. Jelenleg Alsó-

138

GÖNCZI FERENCZ

Domboru, Vidovecz, Kotor s Csáktornya és Varasd közti útvonalba eső községek lakóiból telnek ki fuvarosok. Amazok leginkább fakereskedési tárgyak, ezek egyes kereskedők portékáinak hazavitelére s továbbítására szorítkoznak.

A megtelepedett czigányok nagyobb része zenész, asszonyaik meg kuruzslással, kártyavetéssel, lopással és zsebmetszéssel foglalkoznak. Ez utóbbiban rendkivül jártasak. Eljárnak messze Krajna-, Karinthiába, Horvát- és Stájerországba, sőt Tirolba is. Hogy felismerésüket megnehezítsék, olya ruhákat öltenek magukra, mint a milyet az illető tartomány köznépe visel. Muraközben a csendőrség életbeléptetése előtt majdnem zavartalanul folytatták űzelmeiket, némelyek szinte fényűzően éltek : a vásárokra saját fogataikon jártak – lopni, a korcsmák rendes, bőven költekező dőzsölői voltak, uras ruhában jártak. Ma már meg van nehezítve bűnös foglalkozásuk s oly nagy mértékben nem is űzik azt. c) Halászat, aranymosás.

A halászatnak jelentékeny s virágzó telepe volt hajdan Muraköz. Az ősi szabadságukban szilajkodó Mura és Dráva folyók igen sok holt ágat, kisebb-nagyobb, a hal tenyósztésére kedvező mocsárt képeztek mellékükön, melyek kiapadhatlan forrásai voltak a halbőségnek, állandó s jövedelmező foglalkozást nyujtva a halászatot űzőknek. A Dráva folyó halbőségéről Herrman Ottó „Magyar halászat könyve“ is megemlékezik, Oláh Miklós után, ki azt írta, hogy áradás idején Dráva mellékén, a levegő a künn rekedt s pusztuló halaktól megbűzhödött.

De e félszigetnek nemcsak két folyója s mocsarai mentén, hanem belső területén, a patakok s lapályos helyeken is virágzott a halászat, mert majdnem minden alkalmas területen mesterséges halastó. a malmok mellett halfogásra alkalmas rekesztékek állottak a síkvidéken ép úgy, mint a hegyvidék völgyeiben. E halastavak nyomai máig is láthatók egyes kelyeken, sőt nevük is fennmaradt a nép ajkán. A „Ribnjak (halas, halastó) nevű alacsony, lapályos dűlők, melyek nagy számban vannak Muraközben, határozottan a hajdan ott állott havastavakból nyerték elnevezésüket.

A Zrinyiek egyes elzálogosított, nagyobb birtokaikról adott okmányaikban a legtöbb helyen ott szerepel a halastó. Zrinyi Miklós 1622. évben utasitást ád főtisztjének, hogy egy birtoktest „H.- J.-nak minden szántó és szántatlan előföldekkel . . . halastavakkal, álló, folyó halászó vizekkel és halrekesztékeikkel zálogul átadandó.“

GÖNCZI FERENCZ

139

A Zrinyi-család vagyoni értékének egy 17-ik századbeli felvétele, a muraközi halastavak és rekesztékek értékét 1033 frtra becsülte, a mi akkoriban nagy összeg volt. Ugyancsak az ekkor tett felvételből tűnik ki az is, hogy – a többek közt – Murscsák mellett 8, Pekleniczán 7, Zebaneczen 4, Felsőkralyevezen 1 hold területű, Vidoveczen, Gárdinoveczen, Jalsoveczen, Stridón stb. ismeretlen nagyságú halastavak voltak.

Muraköz későbbi urai, az Althanok egy ideig gondozták a halastavakat, de utóbb pusztulásnak engedték. Egy, 1723. évben kelt levélben, Althan grófné (Pignatelli hgnő) utasítja a csáktornyai várnagyot, hogy „Ha a jelenlegi kiszáradt s elhanyagolt tavak ismét helyre állíttatnak, a várnagy minden áron igyekezzék azokat alkalmas halakkal ellátni, . . . halászni sem a várnagynak, sem pedig a prefektusnak nem szabad külön, hanem csak mindakettő jelenlétében, nemkülönben a halászmester és halászok együttes ottlétében.“ Ezen adatok világosan feltüntetik, hogy ezelőtt 200 évvel Muraköz hazánk egyik legkiválóbb, rendszeres és az akkori kor halászatának szinvonalán álló mesterséges haltenyésztő területe volt.

A halászat ma már csak a Mura és Dráva mellékére szorítkozik. De ezen folyók mellett lakó halászok közül is általán csak a földhöz tapadt szegények azok, kiknek egyedüli foglalkozásuk s kenyérkeresetük. A legtöbb halászó ember csak akkor halászik, ha ideje telik rá : vasárnap, szombat délutánonkint s télen, a mezei munka szüneteltetése alkalmával. A jogot valamely tehetős polgár, halászmester, esetleg társaság veszi fel, kik, ha maguk nem gyakorolják a halászatot, vagy a halászoknak adják ki bérbe (rendesen a fogott hal 1/3 részét kötve ki maguknak), vagy a népnek albérletbe (kis hálótól 50 krajczár, nagy hálótól 3–4 frtot szedve évenkint).

Sok hal sem a Drávában, sem a Murában ezen a vidéken nincs, miután mind a két folyó rendkivül sebesen folyik ; de ha a víz kicsi, mellékfoglalkozásul behozza a halászat. A régi hal-bőség ideje Muraközbe már többé nem fog visszatérni. Muraközben jelenleg kevés is az oly mocsarak száma, melyeken rendes halászatot lehetne űzni, mert a Dráva – hol előbb ki szokott önteni – töltésekkel van ellátva s igy a holtágak, mocsarak, táplálkozási erüket elvesztvén, a hal tenyésztésére elegendő vizük nincs.

Az itteni halászati mód, főbb vonásaiban – azonos a magyar halászatéval, mely körülmény arra enged következtetni, hogy e vidéken hajdan – legalább részben – magyar kezekben volt a

140

GÖNCZI FERENCZ

halászat. Arra mutat már maga e foglalkozás elnevezése is : „halasia“ (halászat), és a halászati szerszámok, melyek – mint látni fogjuk – egytől-egyig az őrségi magyar szerszámok utánzatai.

Kitünő tudósunk, Hermann Ottó azon állítása, hogy „a halászat (hazánkban) a magyarsággal együtt jár“, s hogy : „. . . a (magyar) halászat a Drávánál találta határát“ szintén a fentebbieket bizonyítja.

De térjünk át a halászszerszámok s a halászati mód vázlatos ismertetésére.

A legprimitivebb halászatiszerszámok : a fenékhorog (horvátul vodice) és a szigony (brdun). A fenékhorog áll egy hosszu, vastag s erre kapcsolt 6–7 rövid s vékony madzagból. Ez utóbbiak mindegyikének végére egy-egy szigony van erősítve. Használat alkalmával a halászó a szigonyok mindegyikére egy-egy eleven békát szúr, a vastag (derék) madzag végére pedig nagy kövecset köt s a sekélyes vizbe, a mily távolságra csak érhet, bedobja. A part felől A muraközi halászok eszközei. maradt részét valami1. szigony, 2. fenékhorog, 3. szák, 4. varsa, 5. dobvarsa, hez hozzá erősíti s 6. podjemač. azzal ott hagyja. A felállítás estelenkint történik. Ha ügyesen s jó helyen állította fel a szerszámot, reggelre, midőn érte megy, a szigony csaknem mindegyikén talál egy-egy halat.

Alsó-Domboru körül a harcsafogás is horoggal történik. A hajlós nyelü horogra csíkot vagy halat tesznek s oly helyre állítják, hol örvény van. Este állítják fel, s reggel érte mennek. Ha észreveszik, hogy harcsa van rajta, csónakkal közelednek oda és a horog nyelét megfogva, lassan maguk felé huzzák. Ha a harcsa ellenkezik, engedik eviczkélni, mig jól kifárad ; azután szigony segélyével a csónakhoz vonva, fejét akként nyomják a csónak

MURAKÖZ ÉS NÉPE

141

oldalához, hogy a harcsa önként vágja magát a csónakba. A nagyobb (50-60 kilós) harcsa csapása néha olyan erős, hogy a csónakot is feldönti.

A szigonyt a nagyobb halak megkerítésére egyszerüen úgy használja a halász, hogy az észrevett hal testébe ügyesen belevágja. A szigony 2- vagy 3-águ.

A dobvarsa (vechtar) három, egymástól egyenlő távolságra álló fakarikákra font háló, belül két vöcsökkel, oldalt 4 feszítő bottal. A halász ezt is este állítja a csendes folyásu, sekély vizbe s reggel látogat el érte.

A podjemacs a halaknak a hálókból való kimeritésére s az apróbb halak igazságos elosztására szolgál, mint mérő. Némely halász, hátára vetve, a piaczra is ebben viszi el a halat árusítani.

Szerkezete egy hosszu nyél s annak a végére erősített zacskó alaku hálóból áll. A háló a szájánál köralaku fa- vagy sodronyabroncsra van erősítve.

A varsa (vrša) itt többnyire szárnyatlan s két vöcsökkel bir.

A folyik partjai mellé helyezik akként, hogy mind a két végét csövekhez erősítik s nincs eset rá, hogy a beletévedt hal kivergődhetnék.

A varsának egy neme Muraközben az u. n. szák, mely kétféle : egyszerű s szárnyas. Az egyszerűt egy halász kezeli oly módon, hogy azt mintegy térdig érő, egészen szűk vízbe téve (két oldalt nem szabad a szák mellett résnek lenni, mert ott a halak tova siklanának), a halakat beletereli.

A szárnyas szák külsőleg hasonlít a magyar szárnyas varsához, a különbség köztük csak az, hogy az itteninek nincs vöcsökje s hogy a felső oldalán (hátán) feszítő rúdja van. A szárnyak a szák szájától indulnak ki (de nincsenek ahoz kötve) s a vízbe czövekkel vannak leerősítve. Ennek kezeléséhez 2–3 ember szükséges : az egyiknek a parton kell állnia s a szákhoz erősített rudat fogni, a másiknak (vagy másikaknak meg a halakat hajtani a szák felé. Midőn a beterelés megtörtént, a parton levő egyén a szákot gyorsan kirántja s a benne talált halakat hirtelen kiönti.

A halászati eszközök legközönségesebbjei Muraközben is a különböző hálók. Szerkezetük, alakjuk s részben a használati módjuk is megegyezik a magyar hálókéival.

Húzóhálóval leginkább a holt ágakban halásznak. A holt ág végén egy alkalmas helyet szemelnek ki s oda (20–30 méter terjedelemben) a vizbe galyakat dobálnak, a mi után a torkolatnál elkezdik a hálóhuzást. A halak mindig felebb-felebb szorulva, végre a holt ág végéhez érnek s menedéket a galyak alatt levő árnyékos

142

GÖNCZI FERENCZ

helyen vélvén találni, oda húzódnak. Ekkor a halászok a vizet kétszeres hálóval elzárják, az ágakat kiszórják s egy harmadik hálóval a halakat a partra vetik.

A kavicsos halászat oly helyen történik, hol a folyó kavicsos, tiszta altalaja menedékesen fut a folyó mélye felé. A háló egyik végét egy halász tartja a parton, a másik végével a többiek félhold alakban tett gyors evezéssel háló hosszuságnyira a csónakon lefelé haladnak s azután rögtön a parthoz evezve a háló alsó részét, a végére erősített kötél segélyével kihúzzák. Ennek végeztével a hálót, tartalmával együtt, a partra vonszolják.

Drávamenti halászkunyhó.

Télen a jeges halászat, a befagyott folyó erre czélra kivágott részein, csaknem egyedül hálókkal történik.

A holt ágaknál a jeget a torkolatnál kezdve végig feltörik s a folyóvízbe továbbítják. A végsőpontnál a halaknak 20–30 m. jégtakarót hagynak búvóhelyül, a hová azok beszorulnak. E helyet aztán duplahálóval elzárják, a jégtáblát eltávolítják s a halakat hálóval kiszedik. * A Dráva melletti községek némelyikének lakói igen régóta űzik az aranymosást. Erre vonatkozó „szabadalmi okiratot“ már Mária Terézia királynőtől nyertek, melyet ma is féltékenyen őriznek s alkalomadtán büszkén hivatkoznak rá. A Mura- és Drávában mosott aranyat az akkori időben a kincstár aránylag a legdrágábban váltotta be. Mig a dunai mosott arany az azon időbeli egy arany sulyának megfelelő értékben 13 frt 30 krért, a többi folyók

MURAKÖZ ÉS NÉPE

143

és patakokéit 11 frtért fizette, addig a Mura és Dráva folyókéi 14 frt 45 krért vétettek át a nagykanizsai sóhivatal által.

Kétségtelen, hogy már Mária Terezia kora előtt is nagyban folyt Muraközben az aranymosás s azóta nem is történhetett visszaesés, miután a mindinkább fokozódó megélhetési nehézség folyton több és több egyént fanyarított rá.

Az igazi aranymosók teljesen szegény emberek, kiknek házukon kívül alig van valamijük. Ezek az időjárás kedvező volta mellett – a téli évszak kivételével – egész éven át mosnak. A A fekvőségekkel birók, kiknek az aranymosás mellékes foglalkozásuk, csak akkor mennek aranyat keresni, midőn már saját mezei munkáikat elvégezték.

Tavasz kezdetével, mihelyt a hó elolvad s a föld felenged, azonnal megkezdik munkájukat. Fuvarosokat fogadnak, kik a csónakokat, mosó eszközöket s élelmi szereket felviszik. Maguk gyalog ballagnak utánuk. Az aranymosók régebben a Mura mellett Gráczig, Regodéig (Radkesburg), a Dráva mellett Marburgig, Pettáuig is felmentek s ezen helyektől ereszkedtek a folyókon lefelé. Most oly messze nem nyomulnak fel, de azért Stájerbe gyakran ellátogatnak. A legtávolabbi pont, a meddig lemennek, Barcs. Azontul már nem található aranymosáshoz alkalmas hely s az aranyport tartalmazó kövecses föveny is ritkább, – nem hozza be a munkát.

Dolgukhoz látva kutatják, hol lesz érdemes mosni. Az öregebb aranymosók a kavícsos iszapnak már felületéről megismerik : rejt-e magában aranyszemcséket vagy nem. A tisztán iszappal bevont folyószéleken nem is keresnek : ott nincs ; ellenben az uj mosásu, kavicscsal kevert partszélek több-kevesebb aranyat mindig tartalmaznak. Hogy mily mennyiségben, azzal az aranymosó hamar tisztába jő : lapátjára vesz az illető talajból s azt vízbe merítve, nagyjában lemossa. A visszamaradt föveny közt s a lapát tisztás szélein ott csillognak az apró aranypor-szemek. 8–10 szemnél már érdemes a mosás. Az ilyen ponton aztán elkezdődik a munka.

Mosódeszkáikat felállítják a folyó partjára s elhelyezik a többi eszközöket is, csónakaikat meg a szárazra húzzák ki.

A mosó-deszka mintegy másfélméter hosszu s fél méter széles, egy darabból álló, vastag jegenyefadeszka. Négy lábra van helyezve ; ezek közül a két első egészen rövid, a másik kettő pedig hosszú s így a deszka lapja haránt fút le. A deszka felső és két oldalszélein kis peremek vannak hagyva, hogy a ráöntött víz oldalt ne folyhasson. A felső fele szálkázott, az alsó felébe meg40–50 keresztbefutó rovátka van bevágva.

A mosódeszka mellé áll a két mosó. Az egyik egy fűzfából

144

GÖNCZI FERENCZ

Aranymosók muraközben

készített széles lapátú, rövid nyelű s az orra szélein – mintegy féléig – vassal, bádoggal ellátott otromba kinézésü ásóval a kavicsos fövenyt ássa s rakja a deszka felső végére ; a másik pedig egy hosszú nyelű füzfából vájt 2–3 liternyi térségeknek megfelelő nagyságu merítővel (šajtár), melynek lyuk van az oldalán, (hogy vele mosni és csurgatni is lehessen), öntözgetve mossa folyton le. A kavicsok a deszkáról legurulnak, a homokot pedig lemossa a víz. Az aranyszemek nehezebb, értékesebb része a deszka felső felén a szálkák közt marad, a könnyebbek a deszka alsó részén fútó keresztrovátkákban fogatnak fel. Ez így, egyfolytában, mintegy 10–15 perczig tart ; azután a deszkát leöntözés által a kavics- és homoktól megtísztítván,kiváncsian lesik az eredményt. A felfogott aranyport egy kis, e czélra szolgáló teknőbe mossák le oly módon, hogy egyik a mosódeszkát oldalával a teknő fölé tartja, a másik meg a jobb kezében tartott s vizzel telemerített sajár oldallyukán át öntözi, a bal kezével a vékony fűzfavesszőkből kötött csutakkal az aranyport a deszkán maradt fővénynyel együtt belesperi. Ezt végezve, ismét elülről kezdik e munkát s egy helyen maradnak mindaddig, míg az ásójuk által időnként meg-megtekintett aranyporból kielégítő mennyiséget találnak.

MURAKÖZ ÉS NÉPE

145

A munkában (ásás és öntözés) felváltják egymást.

A teknőből a homokkal kevert aranyport rendesen otthon mossák ki. A kimosás egy hosszúkás, négyszögletü s középen kissé mélyített, sima felületű, vékony deszkával, az u. n. descsiczával történik. Erre meritenek a teknyőben összegyűjtött, aranyport tartalmazó fövenyből s azt két kezükkel a vízbe mártogatva, ide-oda való ügyes billentgetések által a fövenyt lemossák. Az aranytörmelék nehézségénél fogva visszamarad. Az aranyszemek közt levő ezüstporokat eltávolítják.

Az aranyport kis gömbölyü, legtöbbször mogyoró nagyságu golyócskákba olvasztják össze. E végből a kimosott aranyport egy tálba helyezik és közéje higanyt kevernek ; e keveréket aztán ruhadarabba teszik s abból a higanyt kicsavarják. A bennmaradt aranypor összeálló gömbalakot képez, melyet a ruhából kivéve, kezükkel szilárdabbá gömbölyítenek.

Hátra van még az összeforrasztás. Ez úgy megy végbe, hogy a gömbbé alakitott aranyat tiszta téglára helyezik, s parázszsal körülrakják. A parástól az arany átmelegszik meglágyul s ekkor tömör golyócskává gyúrják. Az aranygömböcskéket a nagykanizsai kir. adóhivatalban váltják be.

Minél gyakoriabbak az esőzések s minél többször változik a vízállás, annál több aranypor található ; mert ezek beálltával uj, meg uj aranyport tartalmazó föveny rakódik le.

E foglalkozásnál naponkint átlag 50–60 krt, kedvező esetekben 70 krt–1 frt 20 krt keresnek meg az aranymosók. Régebben, mint az öregebb aranymosók állitják, 2–4 frt is esett egy napra.

Az aranymosók élete szabad és független, azért előszeretettel viseltetnek foglalkozásuk iránt. apáról fiura száll az. Nagy szélben, esőben nem dolgozhatnak. Munkájuk közben meglehetős sanyaru életük van. Heteken át kell a szadadban dolgozniok. Maguk főznek.

Az éjjeket künn töltik. Ha eső esik, csónakjaik alá bujnak.

A Dráva Horvátország felől eső partjain gyakran háborgatják őket, de azrét – ősi jogaikra hivatkozva – azon a részen sem hagynak fel aranykeresésükkel. Jól tudják ők, hogy benn van a Mária Terézia adta szabadalmi levélben (melyet még mindig jogérvényesnek tartanak), hogy „. . . . kik az aranymosókat eljárásukban bármi módon akadályozni elég vakmerőek lennének, mint a királyi jövedetmek háborítói . . . . szigoruan megbüntetendők.“ Jelenleg a Dráva mentében fekvő Szent-Mária, Alsó-Mihálovecz, Alsó-Domboru és A.-Vid községekből telnek ki az aranymosók, mintegy 200–250 párban (400–500 egyén).

146

GÖNCZI FERENCZ

d) Ipar- és kereskedés.

Muraköz városaiban és nagyobb községeiben űzött ipar helyzete hasonló a más vidékbeli ipar helyzetéhez, azért az azzal való bővebb foglalkozást e helyen szükségesnek nem tartjuk. Csak általánosan s igen röviden fogjuk jellemezni. Mielőtt ezt tennők, meg kell emlékeznünk Muraköz egy különlegességéről, a légrádi késről.

Légrádi kések.

Hogy honnan származott ide ezen késipar, arra biztos feleletet nem adhatunk. A valószinüség a mellett szól, hogy bosnyákok honositották meg, kik régente e vidéken, Légrád vásárain sokszor megfordultak s néhol le is telepedtek.

A légrádi kések kiállítása, némi eltérésekkel, a Boszniából ma is nagy mennyiségben kikerülő ilyfajta bosnyák-késekhez hasonlít. Háromféle légrádi kés van : konyhai, asztali evő- és zsebkés. (Az evőkés villával.) A villák, evő és zsebkések nyelei lókörömböl készűlnek. Alapszínük fekete, ólom és sárgaréz betétü czifrázatokkal (pontok, csillagok és félhold alakok), két végükön s oldalt sárgaréz burkolattal. Pilingáik (késeik) rendesen aczélból vagy kovácsolt vasból vannak. A konyhakések egyszerűek, pilingáik közönséges vasból, nyeleik ökör-, kecske- vagy juhszarvból vannak készítve. Az evőeszközök párja 1 frt 60 kr.–1 frt 80 kr., a zsebkéseké 50–60 kr. A konyhai s zsebkések vásáron kelnek el, az evőeszközökkel házalnak. Rendes vevők az utóbbinál egyes

MURAKÖZ ÉS NÉPE

147

iparos családok s rátartósabb parasztok ; de a vendéglőkben s uri családoknál is elkelnek.

Az előbbi időkben egész Zala- és Somogymegyében el voltak e kések terjedve s Bécsből s Budapestről is rendeltek belőlük. A török-világ alatt a légrádi kések híre egész Magyarországot bejárta, a mit a város akkori híres, más országokból is nagyban látogatott vásárai segítették elő. Elterjedt hírét eléggé mutatja Nagy-Kőrös városának egy 1660-ik évben kelt regestruma, melyben a török tisztviselők számára szánt többféle ajándékok között 4 drb légrádi kés is szerepel.

Jelenleg csak 2 ily késcsináló iparos van Légrádon. Mind a kettő teljesen szegény ember. Iparuk értékét leszállították a gyárak, melyeknek termékeit tartósság tekintetében az ő készítményeik ugyan messze fölülmulják, olcsóság tekintetében azonban nem képesek velük a versenyt kiállni. Innen van ezen, mindenesetre érdekes és értékes iparág pangása, mely pangásra idővel a teljes kiveszés fog következni.

Muraköz többi iparágainak jellege, mint a jelenben, úgy a multban is megegyezett a magyarság megfelelő iparágaival. Ezek közül mindazáltal, megemlítjük a malomipart és a fazekasságot.

Muraközi edények.

Az előbbit a Dráva, Mura folyókon és a Ternava patakon űzik s nemcsak Muraköz, hanem a szomszédos vidék is itt végezteti őrlési szükségletét. A malmok nagy része a muraközi parasztság tulajdonát képezik. A fazekas ipart a hegység déli lankáin fekvő községekben űzik, hol ahhoz alkalmas agyagföld található. A készített edények érdekesebb alakjait képünk mutatja.

Muraköz köznemesei- s birtokosainak jelentékeny része mindig magyar volt, minélfogva a magyar iparágaknak sem volt itt nehéz meghonosulniok. 1848 előtt a muraközi s a Magyarországgal határos horvát terület iparos legényei, felszabadulásuk után rendesen hazánkba vették vándorutjokat. Bebarangolták fél Magyarországot, magyar iparosokhoz álltak munkába, náluk képezték

148

GÖNCZI FERENCZ

magukat tovább s a magyar ipar sajátos bélyegét áthozták, terjesztették Muraközben, sőt Horvátországban is. A közelbeli horvátországi községek iparosai közül számosan vannak olyanok, kik valaha bejárták Magyarországot s ma is jól beszélnek magyarul.

A muraközi parasztság viselete, mint a ruházatnál láttuk, a a magyar nép viseletét utánozta s utánozza ma is. Szűrt, bundát, kalapot stb. olyat hordott, mint a magyar. Volt szűcse, szűrszabója, gombkötője. A muraközi, sőt a varasdi s más, közelbeli horvátországi szűcsök, szűrszabók Zala- s Somogymegye messze eső vásáraira is eljártak. A szűrszabás s gombkötés mestersége Muraközben már egészen megszünt. A szűcsöknek sem megy oly jól, mint régen, mert a nép mind jobban-jobban a posztó- s szövetruhaviselet felé hajlik.

Muraköz a kereskedésre nézve kedvező fekvéssel bir. Két jelentékeny nagyságu folyója, síksága s az ezek fölé emelkedő dombok és hegyek mind kedvező tényezők e tekintetben, melyek ipari , de főleg kereskedelmi viszonyainak emelkedéséhez járulnak előnyösen. Muraközben a törökvilág idejében sem pangott annyira a kereskedelem, mint hazánk más részeiben, mert szabad közlekedése csak Kanizsa vára felől volt a törökök által megbénítva.

A többi részeken a Csáktornyán székelő hatalmas Zrinyiek által biztosíttatott. Sőt azon korban egyes helyek, mint Légrád és Csáktornya, híres kereskedelmi góczpontokká váltak.

III. Ferdinánd a Berkesovina-vár (Horvát orsz.) megerősítésére a nedeliczi harminczadhivatalból 27,000 tallért rendelt kifizetni, a mely – akkoriban nagy – összeg eléggé bizonyítja az itteni kereskedelmi forgalom Stajer- s Horvátországgal való élénkségét.

Muraköz a mostani közlekedési eszközeiben kiváló kereskedelmi tényezőket bir. Közepét a nyilegyenesen fútó Déli-Vasut szeli át, melynek Csáktornyán levő állomásából ujabban két viczinális vasút : a Zágorjai és Csáktornya-Ukki-Vasut ágazik ki.

Vasúti hid a Dráván. (Csáktornya és Varasd között.)

Utakkal Muraköz jól el van látva. Csáktornyától minden irányban kellőleg gondozott megyei s országutak futnak. Folyóin

MURAKÖZ ÉS NÉPE

149

3 állandó híd s számos komp segíti elő a szomszédos vidékkel való érintkezést.

Kedvező fekvésén kívül e körülmény magyarázza meg azt, hogy lakói közül annyi a kereskedést, csereberét üző egyén s hogy az állat- és termény (kukoricza-) kereskedés oly jelentékeny nagyságu s végre, hogy az olasz, horvát stájer s más külföldi kereskedők, lovai s szarvasmarhái utján, vásárainak rendes látogatói.

A muraközi lovak Ausztria tartományaiban : Stájer, Krajna-, Karinthia-, Alsó- és Felső-Ausztria-, Cseh- és Gácsországban, Olaszhonban és Szászországban örvendenek keresletnek. Hazánkban – Horvátországon kívül – a zalai, somogyi, soproni és budapesti kereskedők s gazdák veszik. Budapstre főleg a Lóvasuti Társaság részére vásárolnak jelentékeny mennyiségü muraközi lovat.

Az eladott disznók Ausztria közelebbi tartományaiba, Horvátországba, továbbá, Bécs, Grácz, Marburg és Sopron városokba hajtatnak.

A házi szárnyasokat a sopron- és vasmegyei tyukászok és a helybeli kereskedők veszik össze s küldik Bécsbe. Tavaszszal úgyszólván ostrom alatt állanak a csáktornyavidéki községek a tojásvevéssel megbízott s házról házra járogató serdülő leánykák s siheder legénykék által, kik száz és száz kosárszámra hordják össze a tojásokat. A Tannenbaum-féle hamburgi czég által 1894-ik évben Csáktornyán állított tojásbevásárlási telep az eddigelé is nagy tojáseladásoknak még nagyobb lendületet adott.

A terménykereskedés legvirágzóbbika a kukoriczával való kereskedés. A viczinális vasutak megnyilta előtt a nép az eladásra szánt kukoriczáját Muraközön kívül egész zalai Vendségből s Vasmegye déli csücskéből Csáktornyára szállította. Az itteni terménykereskedőknek a közeli Osztrák tartományokban s Olaszországban van piaczuk.

A bort az előző évtizedekben a stájerországi borkereskedők vették meg. A kereslet most onnan is gyenge s a termett borok nagy része Muraközben fogy el.

Míg Muraköz gazdag volt erdőségekben, hogy szálfáinak fölöslegéből más, távolabbi vidékeknek is juttathatott, a szállitást a Mura és Dráva folyókon maguk a muraköziek eszközölték. Vízi útjuk végpontja rendesen Eszék volt. A sajkások és hajósok egy czéhmester és több szolgálómester vezetése alatt czéheket is alkottak. A légrádi sajkásokról olvassuk, hogy szabályaikat III. Károly 1717-ben megerősítette. Muraköz ma már nem szállíthat fafölösleget más vidék számára, minek következtében a fakereskedés e módja is megszünt az itteni lakosoknál.

150

GÖNCZI FERENCZ

A Stajerországból s Karinthiából jelenleg Muraközbe szállított fának csak egy kirakodó s vevő helye van : Alsó-Domboru, hol a Hirschler-testvéreknek van nagy fakereskedése. Innen nemcsak hazánk majdnem minden részébe, hanem külső országokba is szállitanak nagy mennyiségü faárut. * * * Ezzel Muraköz szándékolt leirásának végéhez érve, talán nem lesz fölösleges ha – befejezésűl – rámutatok azon kivánalmak, szükségletek s teendők főbbjeire, melyek e kiválóan kedvező fekvésü félsziget anyagi s szellemi felvirágzásához s lakói hazafias érzésének megőrizése- s megerősödéséhez tényezőkül járulnak Muraköz közgazdasága az utolsó két évtizedben nemcsak hogy nem emelkedett, hanem határozottan visszaesést mutat. S ha e visszafejlődés a mai állásában végpontjához ért volna ! . . .

Dohánytermelési jogát elvonták ; az egész országban legvirágzóbb selyemhernyó-termesztése, a beváltók kapzsisága következtében megszünt ; a legelők egészben vagy részben való felosztása folytán lóés marha-állománya megcsökkent ; szőlőjére rájött a fillokszéra s peronoszpora ; hegyvidéke gyönyörű szőlőinek helyét néhány év mulva nagyobb részt parlagok fogják jelölni. A nép eladósodott, szegény ; kezd Szlavoniába költözködni. A közgazdaság terén Muraközben mindenütt leverő kép ! . . . .

Ezen sajnos állapotokon első sorban a magas kormány, másodsorban Muraköz értelmiségének együttes, erős elhatározáson alapuló buzgalma segíthet csak. Égető szükség van Muraközben a községi hitelszövetkezetek megalakítására, melyeknél a főszempont arra esnék, hogy a lehető legkisebbre szabott betétek által minden szegény ember tagja lehetne s egy kis tőkére tehetne szert, valamint, olcsó kamatláb mellett innen kaphatna kölcsönöket.

Czéljuk, minden nyerészkedés kizárásával, egyedül a közhaszon előmozdítása lenne. Ezzel a népnél nemcsak a takarékossági hajlam fejlesztetnék, hanem egyuttal anyagi jólétéhez is alap nyujtatnék.

A dohánytermelés megengedése ujra kérelmezendő volna a m. kormánytól.

A selyemhernyó-tenyésztés mielőbbi meghonosodása s fellendülése érdekében Muraközben a főszolgabirák-, tanítók- s jegyzőknek kétszeres buzgalommal kellene eljárniok annyival is inkább, mivel a nép jó része még érti a tenyésztés módját.

A hegyvidéken mielőbb egy nagyobb szabásu amerikai szőlővesszőket nevelő szőlőtelep volna felállítandó, hogy a fillokszéra

MURAKÖZ ÉS NÉPE

151

által tönkre tett területek, a pusztitás mérvéhez képest, fokozatosan ezen szőlőtőkből pótoltassanak. Ez a szőlőbirtokos értelmiség közös teendője volna.

A községi legelők felosztásának tervéről e népet el kell terelni, mert azok felosztása a házi állatok tenyésztésének nagymértékü visszaesését vonja maga után. Az istálózás a népnél hiába való kisérletezés. A mostani hitvány szarvasmarha faj helyett a piros tarka faj hozandó be, melynek tenyésztése az 1894. évi XII. törvényczikk („A Mezőgazdaság és Mezőrendőrségről“ szóló törvény) szerint – miután Muraköz e faj tenyésztési kerületébe van kijelölve – kormányzati támogatásban is részesülhet.

Az egyes házi-iparágak tavább fejlesztésére Muraköz több vidéke kinalkozik hálás talajul. A stridóvidéki nép a faragászatot kedveli s abban bizonyos tökélyre is tett szert ; Stridón tehát czélszerű volna – az ottani állami népiskolához kapcsolva – egy faragászati tanműhelyt állítani.

A finomabb szövőipar meghonosodását Alsó-Muraközben lehetne reményleni, ha e czélra Perlakon egy szövőgyár, illetőleg len- és kender-kikészítő és beváltó ipartelep létesittetnék.

A Dráva és Mura partjain s szigetein növő rengeteg fűzvessző megérdemelné, hogy okszerü felhasználása s értékesítése czéljából Légrádon, a hol a kosárfonás szépen virágzik, vagy Kotorban, mely e czélra kedvezőbb fekvésü Légrádnál, a népiskolával kapcsolatban kosárfonó-tanműhely állittatnék a magyar kormány, esetleg a községek által.

A Dráva folyó előbb utóbb bekövetkező szabályozása esetén a gőzhajók egész Varasdig járhatnának fel. E gőzhajójáratból Muraköz ipara s kereskedelmére nagy haszon járulna. Muraköz mind a két folyójának : a Dráva- és Murának szabályozása következtében nemcsak a vizi közlekedés segittetnék elő, hanem, tekintve azt, hogy a Dráva igen sok szigetet a néhol a szétágazó mellék- és holt ágaival 1–3 kmnyi szélességben is folyik, egyuttal jelentékeny terület is szabadulna fel a földmivelés czéljaira.

Muraköz aránylag jó s elég nagy számu körutainak teljességéhez még 2 rövidebb tőrvényhatósági út volna szükséges : Szt.Kereszt pusztától a Dráva mentén Varasdig és Kotortól Muracsány, illetve Murakirályig. Az elsőn egész Alsó-Muraköz nyerne járható, jó utat Varasdig, melyen most csak szebb időkben járhatnak kocsikkal, a másikkal Kotor köttetnék össze egyenes irányban AlsóMuraköz nagyobb községeivel s a Kanizsával való közlekedés segittetnék elő.

Muraköz kulturális szükségleteinek kielégítése egyik első

152

GÖNCZI FERENCZ

rendü feladat. A szegényebb községekben, melyek iskoláztatás tekintetében más községekhez nem csatolhatók állami népiskolák, a nagyobb majorokban uradalmi iskolák állitandók. A már meglevő községek iskoláinak tanerői több helyen szaporrtandók. Kisdedóvó intézeteket egyelőre Stridón, D.-Vásárhelyen, Muracsányban, Kotorban, Alsó-Domborun és Légrádon kellene állitani.

A népnek a népiskolák által történő általános műveltsége emelkedésénél fogva szellemi táplálékra van szüksége. Vigyázni kell, hogy az lelkületét, érzelmét hazafias irányba terelje. E végből egyszerü irálylyal irt magyar és muraközi tájnyleven alkalmas népkönyvek volnának szerkesztendők, ez utóbbiak a jelesebb magyar iróktól forditva.

Minden kőzségben népkönyvtárt kellene állitani.

Muraköz a délszláv-nyelvben (a hegyvidék egy kis részét kivéve) tájszólásig egységes területet képez, mely a dráván tuli horvátnyelvtől is sokban eltér, a normális megállapodás fokát még el nem ért irodalmi nyelvvel szemben pedig eddig is nagy a különbség, a mely idők folytán még nagyobbá válik. A muraközi nyelvjárást meg kell tartani a régi tájszólásban s a szükséghez képest ezen az alapon fejleszteni. A szókincsében levő magyar eredetü szókat és sajátságos tájkifejezéseit kimélni kell s azok a tankönyvekben is felhasználandók. Az irodalmi nyelv szóit csak azon művelődési viszonyokat feltüntető magasabb fogalmaknál volna megengedhető használni, melyeknél a muraközinek nincs kifejezése. De e kifejezések szói is a muraközi nyelv szellemében ültettessenek át.

A muraközi nyelvvel nem szükséges s minden tekintetben czélszerütlen és káros lenne a stokavski nyelvjárásba kevert délszláv nyelvárnyalatok keverékét követni, mert – itt csak az egyik főokra mutatok – a délszláv állameszme apostolainak alkalmuk nyilnék néplapjaik által a muraközi népet a magyar hazától elidegeníteni.

Muraköz eseménydús multjából eredő emlékek, néprajzi s történelmi vonatkozásu tárgyaik megérdemelnének egy muraközi muzeumot. Római régiségek folyton kerülnek napvilágra ; úgy hiszszük, rendszeres ásatások szép eredménynyel járnának. Történelmi tárgyak főleg gróf Festetich Jenő birtokában vannak nagy számmal. Az 1848–49. évi eseményekből eredő kiáltványok, egyes reliquiák szétszórva a nép kezei között kallódnak el. Az érdekes néprajzi tárgyak gyűjtésével is sietni kellene, mert néhány évtized mulva nagyon hiányosan szerezhetők majd be.

Muraköz politikai viszonyainak közjogi oldala a birtoklást

MURAKÖZ ÉS NÉPE

153

illetőleg a történelem s a mostani tényleges állapot által van tisztázva s végleg megoldva. A horvát ellenzékeknek Muraközre is kiterjesztett vágyai – mint láttuk – jogi alappal nem birván, azok, mint e terület lakóinak egyedül nemzetiségére való üres hivatkozhatásuk, csak politikai fellengzésekűl tekinthetők.

Megoldatlan azonban Muraköz hovatartozandósága egyházi szempontból.

Muraköznek a zágrábi érsekség alá való tartozása a régi egyházi közösség maradványa, mely mögött 800 éves mult áll.

E szép mult azonban, a viszony megváltoztatásánál, magában véve, mint akadály, számba alig jöhet. Muraköznek régi egyházi beosztása valaha bizonyára czélszerüségi szempontból tétetett (lakosai horvátajkusága s a zágrábi püspökséghez való legközelebb esése következtében.) Ma a czélszerüség más, mint régen s mások az érdekek is, melyek hozzátapadnak.

A 800 év utolsó évtizedeiben a magyar és horvát hierarchia egymásközt való viszonyaiban lényeges változás állt be. A zágrábi püspökség az esztergomi, illetve a kalocsai érsek suffraganeusa alól kiszakíttatott s a hajdani magyar püspökség a délszláv tartományok érseki székhelyévé emeltetett. Horvátországnak az 1868-ik évi magyar-horvát kiegyezéssel biztosított vallási önkormányzata a kath. egyháznál nemzeti irányt vett fel s még a szertartásban is szláv kezd lenni, az eddigi latin helyet.

E körülmények Muraközre nézve igen visszás helyzetet teremtettek. Szinte tűrhetetlennek látszik, hogy Muraköz hazafias népe egyes kétes vagy hazafiasság tekintetében közönyös érzelmű lelkészek s Stárcsevics ideái által telített káplánok vezetése s befolyása alatt álljon. Többször fordult már elő az az eset, hogy egyes káplánok a népet hazafias érzelmében megtártorítani kiséreltek.

Ilyen lelkészek mellett a felekezeti iskolákban a magyar nyelv sikeres tanítása is koczkára van téve, a tanitók alárendelt viszonyából eredő feszélyezettség folytán.

Különös állapot az is, hogy a magyar iskolai törvény végrehajtása Muraközre nézve a horvát érsek s itteni plebánosai kezében van s ők Magyarországon oly jogokat élveznek (tisztelet e szép jogokkal hazafias irányban élő lelkészeknek !), a minőből Horvátországban, hol az iskolák állami jellegűek, ki vannak zárva.

Az a tény, hogy Horvátországból vallási és tanügyi tekintetben rendelkezhetnek Muraközben, a nép egy részét könnyen megtévesztheti.

Mindezeknél fogva nagyon kivánatos Muraköznek a zágrábi érsekségtől való elcsatolása egy magyar püspökséghez, mely püs-

154

GÖNCZI FERENCZ

pökség csakis a szombathelyi lehet. Az átcsatolás kérdése nagyon kényes ügy ; ez, a jogi s politikai szempontokon kívül, más kérdések megoldását is maga után vonná. Egyelőre tehát alig fog Muraköz egyházilag elcsatoltatni. Addig is a muraközi plebániák betöltésénél (a plebániák pátronusai : a vallásalap és gróf Festetich Jenő) arra kellene nagy sulyt fektetni, a mi eddig nem mindenkor történt, hogy azokat magyar érzelmű, magyarul jól tudó lelkészek nyerjék el s káplánokul is lehetőleg ilyenek alkalmaztassanak.

Muraköz tanitósága – kivált az ifjabb nemzedék – buzgóság, lelkesültség s hazafias érzelem tekintetében kifogás alá nem eshetik. Hogy szép misszióját továbbra is kellőleg betölthesse, a mostaninál tisztességesebb fizetésre van szüksége, főleg az állami tanítóknak, kiknek nagyobb része elzárt, magános állásán, sulyos anyagi viszonyainál fogva meg van fosztva a társadalmi érintkezések jótékony befolyásától s többé-kevésbé az erkölcsi s szellemi elparlagosodás veszélyének van kitéve.

Hivatalnokokul lehetőleg horvátul is tudó egyének alkalmazassanak, kik mint a magyarság képviselői a nép szemében, állásuk mellett nemzeti missziót is teljesíthessenek ; nyájas, leereszkedő modoruk által a nép érzületének irányítását, vezetését képesek legyenek maguknak biztositani, hogy azon nemes érzelmi kapcsok, melyek a muraközi népet mindenha szorosan magyar hazájához füzték, ne csak hogy meg ne lazuljanak, hanem még szilárdabbá legyenek.

Adja Isten!

T A R T A L O M.

Lap.

ELŐSZÓ I. MURAKÖZRŐL ÁLTALÁBAN

I. 9

II. MURAKÖZ TÁJKÉPEKBEN. a) Hegy és dombvidéke

10

b) Sikvidéke s folyói

19

c) A sikvidék községei

24

III. MURAKÖZ MULTJA

35

IV. MURAKÖZ NÉPE. a) Természeti alkata s jelleme

51

b) Az év egyes időszakai-s napjaihoz kötött szokásai

62

c) Születés, lakodalom, halál

73

d) A muraközi népviselet

92

e) Helységek, lakóházak

97

f) Nyelvjárás, költészet

103

g) Ének, zene, táncz

119

V. KÖZGAZDASÁG. a) Mezőgazdaság, állattenyésztés, szőlőmívellés, gyümölcstermelés és selyemhernyó-tenyésztés b)Házi-ipar s mellékfoglalkozások

123 133

c) Halászat, aranymosás

138

d)Ipar és kereskedés

146

* * *

150

ISBN 978-963-87960-4-2 Gönczi Ferenc: Muraköz és népe (reprint kiadvány) Kiadja a Zalai Falvakért Egyesület Egyesület székhelye: 8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi út 10.

Felelős kiadó: Guitprechtné Molnár Erzsébet elnök Telefon: +36/92/511-260 E-mail: zalafalu@t-online.hu www.zalaifalvak.hu A kiadvány a HUHR/1101, Hungary-Croatia IPA CBC Co-operation Programme, 3rd Call for Proposals pályázati felhívás keretében a "Heritage of the Guardians" című, HUHR/1101/1.2.3/0028 számon nyilvántartott projekt részeként készült 400 példányban. © Zalai Falvakért Egyesület, 2014 A kiadvány elkészítésében közreműködtek: Gerencsér Beáta, Szeder-Kummer Mária és Tóth Norbert Zalaegerszeg, 2014

Zalaegerszeg, 2014

Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttmûködési Program