Pánczél Petra Szennycímlap vagy címlap
Impresszum, receptek, tippmix eredmények
Bevezető és/vagy tartalomjegyzék
... Lehet a vonal mellett visszatérő dizájnelem a pont is.
Első cikk
11
16
2014. március 19.
„Anti-képes album” használaton kívüli házakkal – Fókuszáljunk üres helyekre! Sosem rajongtam túlságosan azokért a képeskönyvekért, amelyek idillikus módon, néha már álomszerűen ábrázolnak egy-egy várost; illetve annak néhány kiragadott épületét, terét. Persze tisztában vagyok vele, hogy turisztikai és marketing szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül egy ilyen albumba és hogy reprezentációs ajándékként sem lehet akármit becsomagolni. Mégis, kicsit idegenkedve lapozgatom az általam ismert (vagy csak kicsit ismert) városokról készült kiadványokat. Túlnyomott színek, tökéletes kék ég bárányfelhőkkel, ablakokon megcsillanó napfény, portalan, szemétmentes utcák, naplementében felröppenő madarak... és a közhelyeket még hosszan lehetne sorolni. Giccs? Talán. Kirakat-érzés? Az. Olyannyira, hogy ilyen képek alapján biztos nem választanék úti célt. Elgondolkodtató viszont,
hogy vajon mi lehet ennek a jelenségnek a fonákja. Mi kerülhetne egy úgynevezett „Antiképes albumba”?
17
18
Csak úgy, a játék kedvéért például gyűjtsük össze az egykor szép, de ma üresen álló és használaton kívüli, vagy éppen felújításra váró épületeket, területeket. Azokat a helyeket, ahol a már nem/még nem érzés az uralkodó; vagyis melyekről tudjuk, hogy eredeti formájukban már nem funkcionálhatnak, de még nem kezdődött el/vagy nem ért véget a rekonstrukció sem. Szokás a kihasználatlan, funkcióját vesztett épületeket csúnyának, a város szégyenfoltjának titulálni, pedig számos izgalmat rejthetnek magukban. Különleges látványt nyújthat egy-egy ház szerkezete, vagy akár kitárulkozó építőkövei. Más perspektívában láthatjuk az egész utcát, és a környező épületeket általa. Arról nem is beszélve, hogy a fantáziánk is beindul, hiszen mindenki más-más képet vizionál a üres, elaggott terület helyére. Még akkor is, ha már készen vannak a revitalizációs tervek. Talán furcsának tűnik a megállapítás, de épp ezek a kihasználatlan épületek adják meg a városok dinamikáját, a fejlődés ritmusát. Hiszen a város(kép) nem egy statikus, állandósult dolog, hanem egy örökké változó, leromló és épülő organizmus. Az éppen kihasználatlan helyek pedig - jó esetben - azt jelzik, hogy itt hamarosan valami más lesz: a korszellemnek megfelelőbb, modernebb dolog épül. Vagyis véget ér egy korszak, az üres épület pedig egy átmeneti, köztes létet szimbolizál. A letűnő kor mementóit és az átalakulás momentumait ezért mindenképpen érdemes megörökíteni, már csak azért is, mert normális esetben nincs különösebb okunk rá, hogy szégyenkezzünk az ilyen ingatlanok miatt. Baj akkor van, ha egy időben több hasznavehetetlen "folt" is van a város szövetén, és ha az a bizonyos változás túl sokáig várat magára. A reurbanizációs folyamatok késlekedésének több oka is lehet. A legnagyobb gond nyilván az elhúzódó gazdasági recesszió, de kisebb
városok esetében a társadalmi összetétel is problémát jelenthet. Ha hiányzik egy erős, fiatal értelmiségből, vállalkozókból, művészekből álló középréteg, akkor nem csak anyagi, hanem szellemi forrás sem lesz a modern városszociológiában dzsentrifikációnak nevezett jelenség kialakulásához. Vagyis, amikor az említett csoport tagjai ismét birtokba veszik a belvárost, melynek lakóházai, üzletei átalakulnak, felértékelődnek, új funkciókat kapnak. Persze ez egy ördögi kör, mert a fiatalok nyilván olyan lakóhelyet keresnek, ahol munkát is találnak. Ettől függetlenül a mindenkori politika és városvezetés érdeke kell hogy legyen, hogy növelje a település fiatalokat megtartó erejét, vagy hogy olyan közép- és hosszútávú stratégiát dolgozzon ki, amivel szakembereket tud a városba vonzani. Ha szűkebb lakóhelyemen, Zalaegerszegen nézünk körül, azt látjuk, hogy évek óta zajlik a belváros-rehabilitáció, aminek eredményeképpen történt némi pozitív változás, a városképet illetően (megújuló Kossuth utca, Mindszenty tér). A régi városmag, vagyis a mai piac környéke is alakulóban van, igaz a tervezettnél lassabban halad a folyamat. Biztató, hogy az elmúlt hetekben végre újra megkezdődtek a Sütő utcai építkezések, és a közeli Mun-
19
20
kácsy utcában is zajlanak a felújítások. Az most még nem egészen világos, hogy a megújult környezetet kik veszik hosszú távon birtokukba. Az eredeti elképzelés szerint egyfajta hivatalnoki, ügyintézői negyeddé vált volna a terület, kávézókkal, éttermekkel koncertek és kulturális rendezvények lebonyolítására alkalmas színpaddal. Egyelőre azonban az látszik, hogy marad a hagyományos piaci funkció, és az ott megrendezésre kerülő programok is elsősorban a piac közönségének szólnak; arról nem is beszélve, hogy a helyszín továbbra is csak a délelőtti órákban mutat aktivitást. A délutáni, esti időszakban funkciótlan a terület. A város többi használaton kívüli épületei főleg az egykori gyárak környékére koncentrálódnak, de régi művelődési házak, éttermek, és egy volt kollégium is évek óta vár már gazdára. Reméljük, hogy hamarosan történik valamilyen előrelépés, mert nem lenne jó, ha a 20-30 év múlva megjelenő marketingkiadványokban még mindig csak a 19. században, vagy a 20. század első felében létesült szép épületeink ablakán látnánk megcsillanni a napfényt. Viszont addig is ott a lehetőség, hogy megörökítsünk valamit az éppen üresen álló házak, területek vonalaiból, hangulatából.
2013. október 25.
Panel-sors, panel-lehetőség. Mi van a szigorú funkció mögött?
21
Nem szép, nem egyedi, nem intim, és a belső terek szűkössége miatt általában nem is kényelmes. A házgyári, vagy panellakások - és az ezzel a technológiával létrehozott lakótelepi épületek, irodaházak - nem nagyon illenek egy adott térség természetes környezetébe, és többnyire a városok szövetétől is idegenek voltak építésük (1960-1980-as évek) idején. Valószínűleg sosem jutna eszembe panel (vagy Zalában inkább alagútzsalus) házban lakást vásárolni, főleg nem tízemeletesben. Ezen a ponton
valamilyen oknál fogva mégis
ellentmon-
vonzódom hozzájuk.
dásba is
Nem az ott élés, ha-
kerülök
nem a hangulat, a tör-
magam-
ténetiség és a bennük
mal,
rejlő lehetőség érdekel.
mert
Ha ez a megoldás lesz, akkor a nyitóképeket jól át kell gondolnunk. Ehelyett, itt pl. egy másikat kellene keresni, ahol van dőlés, és izgi a kép széle. (Itt nem jó pl.)
22
Egy letűnt (ma már előszeretettel retrónak nevezett) korszak nagyon is élő elemeiről van szó. Részben itt felejtődtek a múltból és ma is hirdetik a korszak eszméit: gyors iparosítás, urbanizáció, olcsó (modern) lakás, könnyen megközelíthető szolgáltatások és szociális ellátórendszer (bolt, oktatási intézmények, orvosi rendelő, posta). Ha pedig lakótelepeken járunk, azt sem árt tudni, hogy a társadalom különféle csoportjai számára kialakított, egységes stílusú lakónegyedekről van, illetve volt szó (munkásnegyed, tisztviselőtelep, rendőrtelep, bányászoknak épült városrészek, stb.). Ezek az épületek ugyanakkor ma is szerves részei életünknek. A városképhez tartoznak, és a városfejlesztési stratégiákkal együtt változik környezetük is. Sok helyen bölcsődéből nyugdíjas otthon, kocsmából szerszámbolt lett. Másutt pedig volt cukrászdák és játszóterek helyén bevásárlóközpontok épültek fel. A házak viszont maradtak. De mi van az épületek szigorú funkcionalizmusa mögött? Vajon hányszor cserélt egy-egy lakás gazdát, hány helyen találunk még 60-as, 70-es évekből származó bútorokat/dekorációkat, s mennyit újítottak fel közülük a mai kor kívánalmai, divatja szerint? Sorsok, történetek. Az első éjszaka öröme a kihúzható rekamién, szóváltás, ajtócsapkodás, alkohol, válás, szipó. Vagy éppen kitörés; kiköltözés, feljebbjutás. A szocializmus által kínált életforma biztonságát és kiszámíthatóságát, sok családnál a rendszerváltozást követő bizonytalanság, presztízsvesztés váltotta fel. Ők itt maradtak, megrekedtek. Hosszú távon mi lehet a sorsa az épületeknek: enyészet, gettósodás (ha egyre szegényebb társadalmi rétegek tudnak csak beköltözni), vagy megújulás (ha a dzsentrifikáció - felértékelődés, fellendülés - jelensége lesz erősebb az adott térségben). A fővárosban - a házak felújításával, "kiszínezésével", fiatal, középosztálybeli családok beköltözésével - már erre is van példa.
Bár a paneleket, lakótelepi házakat nem látjuk szépnek (ebben az esetben úgy látszik a szabályos külső nem előny, a monotónia, a "szürkeség", valamint az elszigetelődés érzése felülírja ezt), felületük, formájuk mégis egyfajta lehetőség. Némi ötlettel és kreativitással egész lakónegyedek hangulatát lehet megváltoztatni, például színekkel, ötletes homlokzati mintákkal, igényes street art festményekkel, és igen graffitikkel is. Az utóbbi évek, évtizedek technológiai fejlődése pedig a nyílászáróktól kezdve, a belső tereken át, a fűtés és világítás korszerűsítéséig sok mindenre lehetőséget ad. A FŐTÁV például I love Panel címmel szépségversenyt hirdetett a fővárosban, a panellakások átalakításának népszerűsítésére. Jó volna, ha vidéki cégek, vagy önkormányzatok is támogatnának hasonló elképzeléseket. Szűkebb hazámban, Zalaegerszegen sajnos leginkább a bátortalanság a jellemző, már ami a homlokzati felújításokat illeti. Ötlet volt, kezdeményezés is indult: egy Madách utcai tízemeletes új külsőt (ötletes pixel-mintákat) kapott Bálizs Andrej építész tervei alapján. A közízlés a zalai dombok között azonban még kevéssé tolerálja a hasonló elképzeléseket; úgy látszik sokaknak jobban tetszik a szürkeség és kopottság... végül is abba évtizedekig nem kötött bele senki.
23