Savoyai kastély dolgozat

Savoyai Kastély Ráckeve Bemutató értekezés Műemlékvédelem szaktárgyból Írta: Rátkai Tamás Tárgyfelelős: Dr. Szabó László DLA Budapest-Ráckeve, 2010. december 16.

1

Tartalom.............................................................................................2.

Hely és épület – Ráckeve története a kastély építéséig..............................3. Új birtokközpont építése – A kor és szereplői ...........................................3.

Az épület ...........................................................................................5.

Az utóélet: Lezüllés… és felemelkedés ....................................................7. Összefoglaló .......................................................................................9.

Irodalom ..........................................................................................10.

Melléklet - Képek ...............................................................................11.

oldal oldal oldal oldal oldal oldal oldal oldal

2

Hely és épület Ráckeve története a kastély építéséig A Csepel-sziget déli fertálya a bronzkor óta bizonyítottan lakott rész, az ókorban a közelben húzódott a limes, a terület határ volt tehát a Római Birodalom és a Barbaricum között. A környéken gazdag leletanyag került elő a népvándorlás korából, a XIII. századtól pedig név szerint is említik Szentábrahámtelke települést, mely egy ma már ismeretlen helyen épített kisegyházra utal (valahol a mai Ráckeve és Szigetszentmárton között). Az 1440-es évek elején a Duna-mentét elárasztották a török elől menekülő szerbek, a sziget déli részén Keve város hajdani lakói telepedtek le, a helyet először Kis-kevinek, majd Rácz-kevinek nevezték. Mátyás gazdag kiváltságokat ajánl nekik, 1487-ben már a vadonatúj, pompás gótikus templomukat szentelik föl (az ország egyetlen középkori ortodox temploma). A XVI. század közepén a török megszállja Buda környékét, így ismét határvárossá lesz, dunai révtevékenységeiből viszonylagos gazdagságra tesz szert, a frissen ébredező reformációval megerősítve; Szegedi Kis István itt telepszik le és vállal lelkipásztorságot. A török kiűzése után több nagynemesi család adja-veszi a területet, míg végül Savoyai Eugén kezére jut. Új birtokközpont építése Az eredeti francia nevén Eugène-François de Savoie-Carignano-nak hívott hadvezért már életében magyarosított névalakban nevezték itthon, Savoyai Jenőként (16631736). Közkeletű tévedés, hogy hősiessége jutalmáért kapta ajándékul a Csepelszigetet, az Udvar csak csekély részét vállalta át az árnak. A Franciaországból elmenekült férfi az osztrák Habsburgoknál futott be karriert, hercegi címet kapott, nagyszerű stratégának és jó katonának ismerték. A kora-barokk időszak egyik meghatározó karaktere lett, katonaként részt vett a korszak összes nagyobb hadi konfliktusában (spanyol, majd lengyel örökösödési háború, Itáliában a franciák ellen, illetve itthon a törökök ellen), győzelmei a Habsburg Birodalmat a század egyik meghatározó államává szilárdították. Emellett ismert volt humanista műveltségéről, finom műérzékéről és a különféle művészetek pártolásáról (levelezésben állt Európa több akkori nagy gondolkodójával, köztük Albani bíborossal, Voltaire-rel és Rousseau-val).

Vezetésével a török fennhatóságot szinte a teljes Kárpát-medencében sikerült felszámolni. Még a hadjárat alatt, 1698-ban megvásárolta a Csepel-szigetet Heissler generálistól, s hozzá is fogott egy birtokközpont kiépítésének, melynek helyszínéül egy birtokot szemelt ki Ráckeve északi határában. Egyes feltételezések szerint már állhatott itt azelőtt is kastély, ezt azzal indokolják, hogy Heissler több mint dupla áron adta el a területet, mint amennyiért ő hozzájutott, erre azonban sem írott, sem tárgyi bizonyíték nem létezik, a generális (illetve már csak felesége) valószínűleg csupán jó üzletet csinált. Eugén herceg, 3

pozitív előrelátással, folytatni akarta a reformáció által már megalapozott humanista szemléletet, ezért úgy döntött, épülő kastélya az új, békés kor szellemében nem védelemre berendezkedett erődítmény, hanem alkalmi használatú, reprezentatív és összejövetelekre alkalmas vadászkastély (Lustschloss) legyen. Elképzelései megvalósításához volt katonája, Lukas Hildebrandt segítségét kérte.

Johann Lukas von Hildebrandt (1668-1745) hadimérnöki tevékenysége után Bécsben települt le, a török kiűzése után fellendülő újjáépítési hullámot meglovagolva a Birodalom egyik legtermékenyebb építőmestere lett. Az olasz származású mester számtalan templom és kastély építtetője kérte fel dolgozni, egyik legjelentősebb munkája a würzburgi Érseki Palota, ill. a Savoyainak készített épületek, ezek közül első a sorban a ráckevei volt. Levelezései a herceggel az építkezések kapcsán 1702-ben kezdődtek, több irat maradt fenn, amelyekben a különféle tervvariánsokat beszélik meg (habár ezek a tervek azóta elvesztek). A Rákóczi-szabadságharc valószínűleg akadályozta a munkálatokat, melyek csak 1722 körül fejeződtek be. Maga Hildebrandt csak alkalmilag, ellenőrzések okán látogatott a helyszínre, a kivitelezést a salzburgi Mayerhoffer András végezte. Szándékai közt állt, hogy alkalmazkodva a herceg kéréseihez, az épület tényleg a vidéki kikapcsolódást, a táj élvezetét szolgálja, szinte belesimuljon abba.

Szándékai sikeresnek mondhatók, korabeli elbeszélések szerint jó pár évig látogatott hely lett; fogadásokat, bálokat, ünnepségeket, sőt megyei közgyűléseket és úriszékeket tartottak itt. Állítólag annyira kitűnt a nagyrészt háború dúlta többi országrésztől, hogy az egyik estély során egészen Soroksártól fáklyás cselédek sora mutatta az utat az új Csepel-szigeti uradalomhoz. Ráckevén közkeletű legenda, hogy maga a herceg csak felépíttette a kastélyt, utána a lábát se tette a közelébe, ezt azonban cáfolják a fent említett estek beszámolói, illetve konkrétan egy levél, melyet Savoyai Ráckevén keltezett. A herceg szereplése teljesen új szerepet hozott a környékbeliek számára, az eddig független mezővárosi népség most egy erős földesúr befolyása alá került. Adalék, hogy a helyi Molnár Céh 1728-as szabályzata külön pontként említi, hogy „legényavatáskor koronás királyunk egészségére, Eugenius hercegért” kell koccintani.

Az első sváb telepesek is vele érkeztek, ezek legnagyobb számban a sziget északi részén, Promontorban (a későbbi Budafokon) telepedtek le.

4

Az épület Az első értekezést az épületről Bél Mátyás adja 1737ből. A kor szokásának megfelelően részletesen leírt mindent, így írása megfelelő kiindulópont volt a későbbi helyreállítások során.

A kastély előképei, akárcsak tervezőjéé, két fő irányból eredeztethetőek. Az egyik a francia korabarokk vonal, legfőképp Louise Le’vau vaux-le-vicomte-i kastélya, Hildebrandt elsősorban az alaprajz és a térszervezés kialakításánál használta példaként. A másik csapásvonal olasz eredetű, leginkább a díszítésekben lelhetők fel római, genovai és némi torinói hatások. A kastély érdekes módon felfogható egyfajta „skiccnek”, előtanulmánynak is, hiszen a befejezése után látott neki az építész bécsi fő művének, a két Belvederekastélynak az építéséhez, melyek tulajdonképp a ráckeveinek továbbdolgozott, kiforrottabb variációi.

Az épület egy központi „magból” áll, ebből indul ki két irányba (északra és délre) egy-egy behajló lakószárny, kialakítva egy pompás court-de-honourt. Ennek negyedik oldala, mely egyenesen a Kis-Dunára tekint, eleinte nyitott volt, csak egy rácsos kerítés határolta, és csak 1750-ben lett a belső udvar teljesen bekerítve, Fellner Jakab által; a negyedik szárny istállókat és egy szépen formált kapuépítményt tartalmaz.

5

A fő attrakció természetesen a főépület, melynek középpontja egy oktogonális, kupolával fedett tér, ebből 6 darab (mindkét irányban, előbb egy, majd abból nyílva még kettő), tengelyesen szimmetrikus teremrendszer indul ki.

Hildebrandt itt tudta alkalmazni a francia példákból ellesett enfiládét, vagyis a termek tengelyre fűzését az ajtók által, amely itt alávetettebb szerepet játszik, ez azonban inkább bravúr ilyen kis alapterületen, semmint gyengeség (ezt a fajta téralakítást illetik ’appartement double’, kettős teremsor kifejezéssel). Ezekbe becsatlakozik a Dunaioldalon egy, a mag nyolcszögletességére reflektáló előtér, három bejáróval, közöttük pedig hatalmas, talajig lenyúló ablakokkal – Hildebrandt ezzel a nagymértékű felületmegnyitással egy átmeneti teret alkotott, mely egyszerre van bent is kint is, s így a környezet és a kastély sokkal összeforrottabb kapcsolatot alakít ki, mely az építőnek is szándéka volt. Egy korabeli rajz a maitól lényegesen eltérő kupolát ábrázol, francia manzárdos jellegűt. Ennek magyarázata egy 1802-es tűzvész, amely után az elpusztult kupolatermet egy, már klasszicista szellemű szerkezettel fedték be.

Az épület alatt kiterjedt, bolthajtásos pincét építettek ki.

A lakószárnyak szinte tökéletesen szimmetrikusak, ami azért is meglepő, mivel az északiban a földesúr, a déliben a kiszolgálószemélyzet lakott, látszólag hasonló körülmények között, továbbá egyik szárny sem volt belső összeköttetésben a főépülettel, az kizárólag az udvarokról volt megközelíthető. Habár ez is jelzi, hogy a kastély csak átmeneti tartózkodásra szolgál, mégis ritka hogy a két társadalmi réteg, legalább téri adottságaiban ennyire hasonló elhelyezési lehetőséget kapjon. A nemesi szárny (mely egy, a felújításnál talált jelzés szerint 1714-ben készült el) kelléke volt egy száz fő férőhelyes kápolna is, melyet egyaránt látogathattak katolikusok és görögkeletiek is. A bolthajtásos, elegáns épületet 1840-ben lebontották.

Mindkét szárnyat egy-egy megemelt tetővel fedett tornyocska zár. A fedélszék a kornak megfelelően összetett, súlyos túlméretezett elemekből áll. Fedése korábban fazsindely volt, ezt mára már fémlemezre cserélték.

6

A kastély díszítményeinek döntő többsége a főtraktuson található, itt azonban nem spórolt se a megrendelő, se az építész. A stukkók Santino Bussi munkái, fellelhetők minden teremben és a homlokzatokon is. A keleti, dunai front lenyűgözően, már-már túlzottan is díszes, Hildebrandt itt sütötte el olasz tudásának javát: az előtér három bejárata egyértelmű diadalív-motívum, a homlokzaton két medalionban mellszobrok, a kupolaterem ablakai óriási lantot formáznak mesteri módon. A homlokzat felülete lágyan hullámzik, a tagozatok és pilaszterek finom plaszticitással, puhán működnek, nem tömegükkel, hanem kulisszaszerű felületekkel érik el hatásukat.

Az egyszintes épület kvázi „második szintje” egy terasz, mely szintén a Duna felé néz, ballusztrádos korlátját életnagyságú mitológiai alakok borítják, úgy mint: Flóra, Mercurius, Flercules, Anteus, Hercules, Minerva, valamint Saturnus Dionysosszal, Aeneas Anchisesszel, és Neptunus Dianával. Ezek mind felfoghatók, mint a herceg jellemének allegóriái (erő, bátorság stb.), sőt, az Anchisest menekítő Aeneas még magyar paraszti vonásokkal is bír, ezzel újabb kapocs lett ábrázolva az úr és a nép között. A kupola ezoldali részét egy tympanon tölti ki, benne a Savoyai-család címere.

A nyugati, kerti homlokzat higgadt, egyszerűbb díszítésekkel operál, főleg tagozatokkal és párkányokkal mozgat. A hajdani kertről elragadóan írnak a korabeliek, azonban nem élte túl a századok csapásait, egyedüli ábrázolása elnagyolt formában egy egyidős térképen, ahol a téglány alakú területet négyfelé oszt két, egymást metsző utacska. Ezen túl hatalmas síkság terült el, egészen a Nagy-Dunáig, mára azonban ezt a területet is benőtte a város.

Az utóélet Lezüllés…

Savoyai idejében a kastély és birtoka pompás környék lehetett, habár a későbbi lecsúszásnak már ekkor is mutatkoztak jelei. Ezek közül a legmélyrehatóbb talán az a horribilis összegű (100 000 aranyforint, majdnem ennyiből épült fel a kastély is) kölcsön volt, melyet a herceg testvérbátyja, Emmanuel Filibert esküvőjére vett fel, fedezetként pedig a Csepel-szigetet jelölte meg. Mivel a hadvezér örökös nélkül halt meg, halála után az egész sziget hitelezőjére, az Udvarra szállt, innentől királyi uradalomként nagyjából hasonló körülmények között folytathatták életüket, mint Savoyai előtt.

Az 1770-es évektől megkezdődött a birtok inkább gazdasági célú hasznosítása, a XX. század elejére pedig jelentősen leromlott az állapota. A század elejétől székel itt a helyi erdészet, működésük alatt, 1943-ban megindul egy részleges felújítás, ezt azonban a háború megakasztja.

7

A világháború után lassan de biztosan a teljes mélypontra jut az épület. A szocializmus korai évei alatt változatos módon bomladozott föl erkölcsileg; itt működött a helyi tűzoltó- és mentőállomás, a magtár, az erdészet központja és a Járási Ügyészség, azon kívül tucatnyi hajléktalan és szajha lakta a hajdani termeket. A területnek még kapuja sem volt, szabadon járhatott be bárki. A belső díszeket leverték, a központi csarnoktermeket födémmel osztották ketté.

…és felemelkedés A fekete jeget a hatvanas években törte meg dr. Kovács József gimnáziumi tanár, aki szenvedélyes amatőr régészként és műtörténészként itt rendezte be először a helytörténeti kiállítást, a későbbi Árpád Múzeumot, először egy, majd két termet is a célnak szentelve. Áldásos munkája, illetve harca a helyi agyatlan vezetőkkel meghozta gyümölcsét, a ’70-es évekre a kultúrpolitika is felfigyelt a helyre, lassan megkezdődtek a helyreállítások is. Tizenöt vállalat fogott össze, az OMF-től dr. Rados Jenő műemléki építész vezetésével. A kivitelezési munkákat Szarka Imre vállalta. Rados munkája nem volt könnyű: az eredeti tervek elvesztek, a díszítések nagy része elpusztult; végül ezek felmérése és rendszerezése segítéségével sikerült szinte az egész épületet nagyrészt eredeti állapotában helyreállítani. A lényeges változások inkább funkcionális eredetűek; ilyenek az összes szárny összekapcsolása, emellett az előtér belső helyiséggé tevése – ezt a hajdani kocsibejárók leüvegezésével érte el az építész, így az átmeneti térből a modern eszközeivel egy félátmeneti született. A kert teljesen elpusztult, de szerencsére az országban oly gyakran előforduló felparcellázás itt alig történt meg (bár területe jelentősen lecsökkent), így viszonylag nagy lehetőség maradt a hajdanit legalább hangulatában rekonstruálni, ez Örsi Károly vezetésével sikerült is.

8

A funkcióváltás jól sikerült; 1984-től építész alkotóház, majd rá nemsokára szálloda működött itt, utóbbi a mai napig üzemel, a környék kitűnő rendezvényhelyszíne. A boltozatos pincét étteremnek rendezték be.

Jelenlegi műszaki állapota kisebb hibáktól eltekintve kielégítő, kellő használata okán jól karbantartott, remélhetőleg még sokáig így is marad. Összefoglaló Magyarország első vidéki barokk kastélyának története változatos, fénypontokkal és hullámvölgyekkel teli, mindazonáltal sikerrel vészelte át az idők próbáját, és így a mai napig hűen mutatja be korát, gazdagítja környékét és ezzel a nagyobb egészt is.

Sic igitur per asperam ad astra.

9

Irodalom: Könyv: -Miksei Antal: Ráckeve története I. - A kezdetektől 1848-ig (Ráckeve Város Önkorm., 2003) -Miksei Antal tanulmányai -Dr.Czerny Károly: Ráckeve története, képes krónikája (Savoyai Universitas Alapítvány, 2009)

Internet: -http://www.kastely.specia.hu/blog/ -http://www.savoyai.hu/ -http://kertpark.blogter.hu/

10

Melléklet: Képek: A dolgozatban eddig szerepelt képek: - 3. o.: Savoyai Jenő bronz mellszobra - 4. o.: légifotó, www.civetan.hu - 5. o.: a kastély első ábrázolása 1728-ból, L. F. Rosenfeldt térképéről - 6. o.: a kastély keleti (dunai) homlokzata - 7. o.: Aneas és Anchises szobra az erkélysorról - 8. o.: archív képek a kastély XX. század eleji felhasználásáról és állapotáról - 9. o.: a kastély nyugati (kerti) homlokzata - 10. o.: a kupolaterem

11

A bécsi Felső-Belvedere-kastély…

…és a vaux-le-vicomte-i

12

13

Fedélszék és az erkély részletei

14

Az északi szárny belül….

…és kívül 15

Épületdíszítő elemek

16