Az izlandi és dániai juhtenyésztés bemutatása by Janos Palotas

ICELAND Tények és érdekességek

Készítette: Perei Gábor

Földrajzi helyzete

Izland igen fiatal sziget, kialakulása kb. 56 millió évre tehető, de ma is formálódik, alakul. Európa második legnagyobb szigete – 102.928 km2, közvetlenül az északi sarkkörtől délre fekszik. A partvonala 4790 km hosszú, melyet sok, kedves fjord tesz változatossá. Norvég partoktól – 970 km-re, Skóciától – 800 km-re, Grönlandtól – 280 km-re található. Nagyjából a sziget felszínének 10%-át belföldi jégtakaró borítja. Itt található Európa legnagyobb összefüggő jégmezője, a „Vatnajökull”, amelynek mérete 8500 km2 és helyenként 1000 m vastag. Legmagasabb pontja a szigetnek; Hvannadalshnúkur, 2119 m. Fővárosa: Reykjavík – é. sz. 64O 08’ ny. h. 21O 56’. Reykjavík füstölgő öblöt jelent, így nevezték el a viking származású őslakók, akik először pillantották meg. A „vík” = öböl szó egyébként Izland számos településének nevében megtalálható. Reykjavíkban nem láthatunk füstöt, nincs kályha, mert természetes termálvízzel fűtik a lakásokat. A főváros előtt található – Pingvellir – Izland „kultikus köldökpontja”. Itt alapították 930-ban a világ első demokratikus parlamentjét, az „Alping-et”. Ez az izlandiak számára olyan jelentőséggel bír, mint nekünk magyaroknak – Ópusztaszer. Márciusban az egész égboltot átívelő sarki fény látható Izland déli részén fekvő jökulsárlói gleccsertónál. A sarki fény nem más, mint a Föld mágneses terébe behatoló napszél. A nitrogénatomok ibolyaszínűek, míg az oxigénatom zöld színben pompázik.

Izlandi Köztársaság

Lakossága: 320.169 fő (2008. 04.), népsűrűsége: 3,1 fő/km2 93%-a városokban él. A lakosság az ország délnyugati részén tömörül. A népesség növekedése: 0,49%. Eredetük: viking és kelta. Az egyik genetikai vizsgálat (vér, DNS) azt is kimutatta, hogy az izlandiak férfi ősei többségében viking eredetűek, míg a női ősök többségében kelták (skót, ír) Legnagyobb nemzetiségek: dán 1,3%, svéd 0,5%, amerikai 0,7%, német 0,4%, egyéb 3,2% Az első népszámlálás 1703-ban volt, 50.358 fő. A 2004. évi adatok szerint a lakosság 7%-a született Izlandon kívül, 20.699 fő. Hivatalos nyelv: izlandi, egyéb beszélt nyelvek: angol, skandináv nyelvek és a német. Közigazgatás: Az államforma köztársaság, ipari agrárország, GDP: 52.764 USD/fő (2005) 8 régióra, 23 körzetre, 104 önkormányzatra tagolódik. Pénzneme: izlandi korona (ISK)

1 EUR = 165,55 ISK 1 USD = 114.41 ISK 1 CHF = 142,76 ISK 1 DKK= 22,20 ISK

Összehasonlításként az átváltás:

1 ISK = 1,62 HUF

1HUF = 0,62 ISK.

(Ez nem jelenti azt, hogy Izlandon váltják a magyar forintot! 2011. 07. 27-ei adat.) Névadási szokások: A nyelv ősisége már a nevekben tükröződik. Nincs családnév, a vezetéknév szerepét az apa keresztneve adja nemtől függően. Egy birtokos rag és toldalék hozzáadásával. Ma már a külföldiek, ha megkapják az állampolgárságot, akkor megtarthatják eredeti nevüket. Korábban alkalmazkodniuk kellett a régi névadási szokáshoz. Az izlandi nők nem vették fel férjük nevét a házasságkötés után, napjainkban is megmaradt ez a szokás. Vallás: A lakosság 93%-a evangélikus, 2%-a római katolikus, 1%-a ateista, egyéb felekezet 5%

Nemzetközi hívószáma: 354 Oktatás: Izland régóta a legjobb írni-olvasni tudó országok között van. A tankötelezettség 10 év. Az alapoktatás részét képezi az angol és valamelyik skandináv nyelv elsajátítása. A tanterv magába foglal alapvető számítógépes ismereteket, mely vizsgával zárul. A felnőttoktatásban még egy idegen nyelvet tanulnak – németet vagy franciát. Nagyon sokan külföldön tanulnak felnőttoktatásban vagy egyetemen. Több százan diplomáztak az Izlandi Egyetemen, 1998-tól BSC-képzést folytatnak.

Történelmi áttekintés az évszámok tükrében

Először i.e. 330-325 között a görög Pütheasz említi útleírásában. VIII. században ír szerztesek érkeztek a lakatlan szigetre. 850 körül Naddoddur norvég hajós kötött ki a szigeten, ő „Hóföld”-nek = Snjorland -nak nevezte. 860 körül Flóki Vilgerdarsan norvég hajóstól kapta, a „Jégföld” = Iceland nevet. 874.: Ingólfur Arnarson hajózott ide, letelepedett, ő adta a Reykjavik = „füstös öböl” elnevezést. Következő 50 évben norvégek települtek le, párhuzamosan írek és skótok is érkeztek, közel 100 év alatt kialakult az új északi nép, az „izlandi”. 930: Megalakult a világ első parlamentje, az „Alping”. 980-1000: A kereszténység felvétele, bár eleinte a misszionáriusokat megölték. 1281: „Jónsbók” törvénykönyv, amely kimondja, hogy Izland Norvégia része. 1300, 1341, 1389: kitör a Hekla vulkán. 1397: A sziget dán fennhatóság alá kerül. 1540: Dán reformáció. 1550: Kivégezték az utolsó katolikus püspököt két fiával együtt. (Az izlandi papok nem tartották a „cölibátust”.) 16. század vége: 4 egymást követő kemény tél alatt 9000 lakos pusztult el éhínségben. 1602: Dán kereskedelmi monopólium. 1783: A Lakagígár vulkán kitörése 10 hónapig tartott, a mérgező gázok következtében meghalt a lakosság 20%-a, elhullott az állatállomány 75%-a. 17. század: Sorozatos természeti csapások. 1800: A dán uralom megszüntette az Alping hatalmát, ennek hatására kezd kialakulni a nacionalizmus. 1845: Visszaállítják az Alping hatalmát. 1855: Megszüntetik a dán kereskedelmi monopóliumot. 1874: Megalkotják a saját alkotmányt. 1911: Megalapítják az első egyetemet, természetesen Reykjavíkban. 1918: Perszonáluniót alkotnak Dániával. 1940. április 9.: Dániát elfoglalják a németek, ezt követően angol csapatok hajóztak Izlandra megelőzésképpen.

1941: Az angolokat leváltják az amerikaiak. 1944. június 17.: Kikiáltják az „Izlandi Köztársaságot”, népszavazáson 97% az elszakadásra szavazott Dániától. 1946: Az ENSZ felveszi tagjai sorába. 1949: Izland a NATO tagja lesz. 1980: A világon elsőnek választottak nőt államfőnek. 2009. február 1.: Beiktatták az első leszbikus miniszterelnöknőt. 2009. május 10.: Népszavazás az EU-csatlakozásról. 2011. június 27.: Csatlakozási tárgyalások kezdete.

Éghajlata

Időjárása szeszélyes – változékony. A déli partvidék hűvös, óceáni klímájú sávjában találhatók a legcsapadékosabb térségek. Köztudott, hogy rengeteg eső esik. Az esős időszak csak abban jelentkezik, hogy egy-egy nap néhány órát zuhog, de egész nap is eshet. A sziget belső, sziklasivatagos vidéke száraz, évi 150-250 mm-nyi esővel és hóval. A Vatnajökull déli előtere évente 7000-8000 mm csapadékot kap. Vízhálózata fiatal, a bővizű folyók esésgörbéje kiegyenlítetlen. Izland egyik legismertebb vízesése a „Gullfoss” = Aranyvízesés. A „Hvita” folyó a Langjökull gleccserből ered (Izland egyik nagy gleccsere), három lépcsős vízesésen halad át (a lépcsők 11 m, 21 m, 32 m magasak). Nyáron 140 m3, télen 80 m3 a vízhozama másodpercenként, nagy dübörgéssel zuhan alá, és hatalmas vízpára száll fel. Az állandó hóhatár 750 m, a sziget belsejében 1500 m-en van. Két évszakot és két napszakot különböztetnek meg, a januári középhőmérséklet: kb. 0 oC, a júliusi „kánikula” sem melegszik fel 10-11 oC fölé. A levegő tiszta és hűvös, a szél erős, sokat fúj északról. Ezt jól példázza egy finn közmondás „Rossz idő nincsen, csak elégtelen öltözködés.”

Természeti adottságai

Az Észak-Atlanti-óceánközépi-hátság távolodó lemezszegélyeihez kötődő vulkáni tevékenység hatására Izland a tűzhányók és a jég földje. Az észak-amerikai és eurázsiai kéreglemezek törésvonalai által néhány kilométer hosszú, háztömbnyi széles és 15-20 m mély árkok és hasadékok szabdalják a felszint. Több mint 140, jégkorszak után kialakult tűzhányója közül 30 jelenleg is, ha időszakosan is, de aktív. Az utak mellett hegyként tornyosulnak a vörösesbarna vagy szénfekete hegyhátak, kiégett lávakúpok. Ahol pedig a táj teret enged a távolba látni, ott szinte a végtelenségig ellátni a harapni valóan tiszta, friss levegőben. A lávát sok helyen moha fedi, ez az első növény amely megjelenik a kitörés után. Száraz időben szürke minden, de ha esik az eső, akkor egy nap alatt világoszölddé válik a táj. A vulkánosság kísérő jelenségeként hévforrások és gejzírek sokasága alakult ki. Ugyancsak a vulkáni tevékenység hozománya a könnyen elérhető geotermikus energia, amely nagyon olcsó fűtést és melegvíz-ellátást tesz lehetővé. A tűzhányókhoz képest az aktív gejzírek száma nagyon alacsony. A sziget fel-

színe szinte teljesen kopár, a belsejében kiterjedt jégmezők vannak. Az Izland belsejében elterülő óriási, sivár vidéket Európa egyik legnagyobb vadonjaként tartják számon. Mérhetetlen távolságait fürkészve akár Tibetbe, Mongóliába, vagy akár holdbéli tájba is képzelhetnénk magunkat. A sivatagi körülmények ellenére térdig érő, erős sodrású gleccserfolyók futnak tova. Ebből következhet, hogy a sziget 80%-a lakatlan, a lakott terület a part mentén található. Voltak a vulkánkitöréseknek súlyos kártételei is. Vulkánkitörések:

1727 – Hvannadalshnúkur 1783 – Laki-hasadék 1967 – Surtsey 1970 – Hekla

Minden idők egyik leghatalmasabb, s közvetve a Föld nagy részére hatással lévő vulkánkitörés 220 esztendővel ezelőtt, 1783. június 8-án következett be Izlandon. Ekkor a sziget déli részén húzódó Laki-hasadék teljes, mintegy 25 km-es hosszában egyszerre ömlött felszínre a bazaltos kőzetolvadék. A kitörés júniustól novemberig tartott, s ezalatt a hasadékrendszerből 11 köbkilométer láva folyt ki és terült szét közel 600 négyzetkilométernyi területen. A kiömlő láva nagy része a folyóvölgyek, elsősorban a Skaftar és a Hverfisfljot vonalát követve 56 km hosszú tűzfolyókat formált. A Skaftar völgyét a láva teljesen kitöltötte, úgyhogy végül kicsapott a környező vidékekre is. A kitörés folyamán végig nagy mennyiségű kénes gáz tört fel, amely nehezebb lévén a levegőnél, közvetlenül a talaj felett terült el. Ez a kénes gázréteg a repedés szélirányba eső oldalán több kilométer hosszan elhúzódott. Ugyanakkor a vidéken sűrű hamuhullás is volt. A kitörés eredményeképpen tízezrek haltak meg, ami a XVIII. századi Izland lakosságának kb. egyötöd része volt. Az áldozatok többsége a kitörés környezetkárosító hatásának vált áldozatává. A gomolygó, fojtogató gázok, gőzök is kellemetlenek voltak, a legkatasztrofálisabb hatása azonban a hamuhullásnak volt. Elpusztított minden terményt, betakarta a legelőket, úgyhogy a szarvasmarha vagy éhen halt, vagy kénytelen volt a vulkáni porral borított füvet legelni, és attól pusztult el. A jelentések szerint az áldozatok száma: 190.000 juh, 28.000 ló és 11.500 szarvasmarha volt. Izland a XVIII. században olyan elérhetetlen volt, hogy az állatállomány nagy arányú veszteségei komoly éhínséghez vezettek. Az áldozatok nagy része jóval a kitörés után éhhalált

halt, vagy hiánybetegségben pusztult el. 1963-ban egy halászhajó legénységének szeme láttára nőtt ki a habokból Surtsey, ami nem más, mint egy vulkán. Izland partjaitól délre található vulkanikus eredetű sziget, amely az ország legdélebbi pontja. Egy a tenger alatt 130 méter mélyen kezdődő vulkánkitörés hozta létre, amely 1963 november 14-én érte el a felszínt. A kitörés valószínűleg pár nappal korábban kezdődött és 1967 június 5-éig tartott. A sziget ekkor érte el legnagyobb területét (2,7 km²), ám azóta mérete a szél és a hullámzás eróziós tevékenysége miatt folyamatosan csökken, 2002-ben mindössze 1,4 km² volt a felszíne.

A geotermikus energia hasznosítása

Egész Európában itt van a legtöbb hőforrás, ezért gőzzel fűtenek. A 70-es évektől már áramot is termelnek, így olajból csak minimális mennyiséget importálnak. Izland az egész Földön a legnagyobb természetes gőz- és forróvíz-készletekkel rendelkezik, az ország villamosenergiaellátásában a geotermikus erőművek mindössze 7%-ot képviselnek, az elektromos áram többségét vízierőművek biztosítják.

Mezőgazdaság

A gazdálkodás természetes feltételei több szempontból is kedvezőtlenek. Az ország területének 23 százalékát fedi növénytakaró, és csak 1.3 százalék a művelt területek aránya. A műve-

lés északi határa Akureyriig terjed. 2002-ben a munkaerőpiac 3.9 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. Legfontosabb termesztett növények: burgonya, répa és takarmánynövények. Fű, széna és silózott takarmányok részére használják a megművelhető területeket. Burgonyából a hazai fogyasztás 80%-át megtermelik. Fűtött üvegházakban olyan élelmiszernövényeket termesztenek, amelyek a szabad természetben nem élnének meg. 1998-ban paradicsomból 800 tonnát termeltek, ez 80%-ban fedezte a szükségletet, míg uborkából 700 tonnát, amely 70%-ban elégítette ki a fogyasztást. Az olcsó fűtéssel szőlőt és banánt is termelnek. Elsősorban juhot tenyésztenek, de még szarvasmarha, ló, baromfi, rénszarvas és prémes állatok tenyésztésével is foglalkoznak. Az 1930-as hosszadalmas depresszió és a 2. világháborús évek utáni gazdasági fellendülés különösen formálta a takarékosságot az általános és mezőgazdasági politika keretében. A mezőgazdasági politika fő folyamatát 1943-ban megerősítette törvényhozás, és a fő céljának tekintette, hogy a farmereknek biztosítson egy biztos jövedelmet, ami hasonló a más szektorban dolgozó munkavállalók átlagbéréhez. A termelés különösen az 1950-es években növekedett, amikor a mezőgazdasági termékek áremelkedése az 50 százalékhoz közelített. Becslések szerint az 1960-as évekre a mezőgazdasági termelés piaci egyensúlyba került. A termelési feltételek 1980 óta nagyrészt változatlanok maradtak. A hagyományos mezőgazdasági termelés korlátozása miatt a farmerek kiegészítő tevékenységbe fogtak. 1980-as évek elejétől nyércet tenyésztettek a prémért. Ennek is volt hagyománya, hiszen az 1930-as években importálták az első tenyészanyagot. Az elszabadult példányok nagy pusztítást végeztek a madarak fészkében és a pisztrángok létszámában. 1951-ben betiltották a tenyésztést, majd eredménytelensége miatt 1969-ben szigorították. Ezen tiltás enyhítésével 1983-ra már 150 farmgazdaság foglalkozott nyérctenyésztéssel. A mezőgazdaság évszázadokig a fő megélhetési forrás volt a szigeten (a 19. századból való népszámlálások szerint a lakosság 70-80 %-a élt mezőgazdaságból). Ez az arány csökkent a 20. században. 1993-ban 4700 farm működött, és a foglalkoztatottak 4.9 %-a dolgozott már csak a szektorban. A családi gazdaságok a leggyakoribbak. Sok farmot birtokoltak századokon keresztül ugyanazok a családok. Az átlagos izlandi farm az elmúlt évtizedben 18 tejadó tehénnel és 152 juhval rendelkezett. A legtöbb farm juhtenyésztéssel foglalkozik. 1994-ben termelési kvótákat bocsátottak ki körülbelül 3250 farmra, szabályozási célból. Ezek közül 550 nagyrészt tejgazdaság alapú farm volt, 1830 túlnyomóan juhfarm volt és 880 kevert gazdálkodásban működött. A marhagazdálkodás a legmagasabb értéket állítja a elő a mezőgazdaságban. A termelésben 35 százalékos részesedéssel bír (a juhtenyésztés csak 28

százalékkal). A mezőgazdaság az utóbbi években visszaszorulóban van (az előállított érték és az állatállomány tekintetében is), és ez leginkább a juhtartást sújtja. Néhány adat az izlandi juhtenyésztésről: Általában elmondhatjuk, hogy a juhhús piaca és feldolgozó ipara két jellegzetes régióra osztható. Egyik a nehéz bárányos (23 kg) északnyugat-európai régió, a másik a könnyű bárányos (13 kg) dél-európai régió. E két terület adottságai és piaci körülményei nagyon eltérőek. 2009-ben a juhhúspiacon 1725 tonna kvótát kapott, ez az EI importjának 58%-a. Az előbbiekben említett meghatározás értelmében ez „HL” nehéz bárányos nyakalttörzset (17-18 kg) jelent. (A könnyű bárányos „LL” nyakalttörzs ~ 11 kg.) Izlandon a juhhúsfogyasztás: 24,9 kg/fő/év (FAO, 2005) Az „izlandi juh” vagy színes juh egyike a világ legrégebbi és legtisztább fajtájú juhainak. Az észak-európai rövid farkú juhokat 1100-1200 éve a vikingek vitték a szigetre. Jellemzői: finom csontozatú, közepes méretű, szívós, értelmes, hosszú élettartalmú, figyelmes és gyors mozgású. Az egészséges anyák 12-14 éves korukig ellenek 2-es és 3-as ikreket. A bárányok kis születési súllyal jönnek a világra, de gyors a növekedési erélyük. A kifejlett kos 90 kg-os, az anya 60 kg-os. Statisztikai adatok szerint 1994-ben kb. félmillió juh volt év elején, majd a szaporulattal együtt év végén megközelítette az 1,1 milliót. Izlandon 3 hónapig ingyen legeltetnek a tartományi felföldön. Októbertől áprilisig tél van, tehát takarmányozni kell. Az izlandi felföld az ország egyötöd részét kitevő, teljesen lakatlan terület, megközelítőleg 20.000 km2.

Halászat

Izland agrárország jellegét a halászat és a halfeldolgozás adja meg. 1988-ban már 125 regisztrált haltenyészet volt. 1930-ban a halászatban foglalkoztatottak száma tetőzött; a lakosság 23%-a dolgozott itt. Ez az érték fokozatosan csökkent, a mélypont 2000 környékén volt: 4,3%, amely napjainkra javult. A halászat az export 60%-át teszi ki, az aktív dolgozók 8%-át foglalkoztatja.

A legfontosabb halászott fajták: tőkehal, lazac, hering, pisztráng. Ezeken a fajtákon kívül számos más fajtát is halásznak. Amíg a hagyományos halászatot folytató halászok száma változatlan maradt, addig a halászhajók száma közel az ötszörösére emelkedett. Természetesen a technikai újítások (halradar, sózó kamrák, hűtőkamrák) a halászhajót szinte feldolgozó üzemmé változtatták. A bálnavadászat egy nagyon kényes téma, az érvek és érdekek ütköztetése folyamatos. 1986ban megtiltották a bálnavadászatot. Sajnos 2003-ban Izland kutatási célokra 38 bálna elejtésére engedélyt adott. A döntést azzal indokolták, hogy az izlandi vizeken több mint 4000 bálna él, amelyek 2 millió tonna halat esznek évente, konkurenciát jelentve a szigetország halászainak. 2006-ban 5 évre – kutatási célból – 250 db-os kvótát szabtak ki. 2008-ban engedélyezték a kereskedelmi célú vadászatot, melynek következményeként 9 minke és 40 barázdás bálnát ejtettek el. A Természetvédelmi Szövetség (IUCN) szerint ez is túl sok és indokolatlan, mert a barázdás bálna is veszélyeztetett faj. Az ökoturizmust fejlesztve a bálna megfigyelése nemcsak tudományos céllal történik, hanem – az állatok zavarása nélkül – turista látványosságként is.

Erdőgazdálkodás

Az északi sarkkör közvetlen szomszédságában fekvő ország erdősültsége mindössze 0,3%. A fás növényzet legnagyobb része a 2-3 méteres magasságot sem éri el. Izlandon a kormányzat eltökélt szándéka – a társadalom egyetértésével – az erdősültség – telepítések révén való – emelése, és a 2 %-os erdőborítottság elérése. Az Európai Erdők Hálózata (European Forest Network – EFN) 2009. szeptember 18-21. között, Izlandon, Reykjavíkban tartotta tanácskozását. Az ülésen, melyet a házigazda Izlandi Erdészeti Egyesület szervezett, nyolc nemzet erdészeti egyesülete képviseltette magát. Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) – Magyarország – 2008-ban csatlakozott az EFN-hez. Az EFN Európa nemzeti erdészeti egyesületeinek informális hálózata. Célja az erdőkkel, erdészettel és erdészeti politikával kapcsolatos nemzeti és nemzetek feletti információáramlás elősegítése.

Gazdaság

Az izlandi gazdaság ki van szolgáltatva a hal világpiaci árváltozásának. A hal-, a szőrme- és a farmgazdálkodás hanyatlása miatt több farmer próbálkozik a turizmusba befektetni. Az előbbiekben említett halászat mellett a következő fontos ágazatok alkotják a gazdaság részeit és az export-import összetevőit: Bányászat: diatóma-föld, tőzeg. (A kovaföld fizikai tulajdonságai a kovavázak különleges felépítésére vezethetők vissza. Ez-

zel kapcsolatos igen nagy porozitása és kis térfogatsúlya. Fajsúlya 2,1-2,2 g/cm3. Olvadáspontja 1610-1750 ºC. Savakkal szemben ellenálló, csak fluorsavban oldódik. Levegő jelenlétében való izzításakor – 600-800 ºC – a szerves anyagok elégnek.) Egyetlen hazai alapanyagra épülő iparáguk a cementgyártás. Feldolgozó iparágaik: halfeldolgozás, műtrágyagyártás, vegyipar, gépgyártás, nyomdaipar. Gyártó- és szolgáltató ipar: szoftvergyártás, biotechnológia, pénzügyi szolgáltatás (napjainkban ez nagy kockázat). Az ipari ágazatok a geotermikusan előállított elektromos áramra épülnek. Egyik legnagyobb ipara az alumíniumgyártásnak van. A gépgyártás befektetői: Volvo, Ford. A szoftvergyártás területén: IBM, HP, Microsoft stb. Export: Legfontosabb az alumínium és a vasszilikát. Emellett: hal, halliszt, bálnaolaj, halkonzerv, juhhús és a gyapjú. Mivel Izland félúton van Amerika és Európa között, így szinte 5050%-ban megoszlik a kivitel a két irányban. Import: gépek, berendezések, ásványi eredetű energiahordozók, élelmiszerek, közszükségleti cikkek, halászati felszerelések. Beszállító országok: Németország az izlandi import 12%-át, USA és Anglia 8-10%-át teszi ki, a többi ország kisebb mértékben részesül. Utóbbi években az ásványolaj fő beszállítója Norvégia lett, leváltva Oroszországot. Izland részese a modern biotechnológiai és csúcstechnológiai kutatásoknak is. A vezető országokkal versenyképes országként működik. Nemzetközi viszonylatban alacsony adópolitikájával, szakmunkások bérével, magas iskolai képzésével hozzájárul, hogy a nemzetközi elvárásoknak megfeleljen.

Közlekedés

Az elődökre visszagondolva a hajózás ősi közlekedés mód. A part menti hajózás jelentős, de egyeduralkodó a tengerhajózásuk. Legnagyobb forgalmú kikötőjük a főváros: Reykjavík. A fővárosi kikötőn kívül még 8 kikötője van, melyek szintén jelentős forgalmat bonyolítanak. Szigetország lévén, ha nem a tengeren, akkor csak légi úton lehet eljutni egyetlen nemzetközi repülőterére Keflavikba. Innen az ország északi részére tovább lehet repülni Isafjordurba. Izlandon 12 belföldi repülőtér biztosítja a gyors közlekedést. A szigetországot legkönnyebben repülővel lehet elérni dániai vagy angliai átszállással. Budapestről évente néhány alkalommal van charterjárat. Dániából még hajóval (komppal) is el lehet jutni, amely csak május végétől szeptember elejéig közlekedik a Feröer-szigetek érintésével. Vasútja nincs! A közúthálózata 12.950 km, de ebből csak 8.200 km aszfaltozott. A többi utakon csak terepjáróval lehet közlekedni. Izlandon óriási kultusza van a kerékpáros turizmusnak, ebből következik, hogy a közutakon rengeteg felmálházott kerékpárossal lehet találkozni.

A végtelen kopárság és a kies dombhátak, törpenyírek országa ez, a zabolátlan folyóké, szédítő vízeséseké. A jég, a tűz, a tengerpartok és vulkáni kúpok tobzódó birodalma.

Irodalomjegyzék

–

www.cikkpress.com

–

www.wikipédia.hu

–

www.mkk.szie.hu

–

www.internettudakozó.hu

–

www.állattenyésztés.lap.hu

–

www.mmg.online.hu

–

www.geographic.hu

–

www.origo.hu

–

www.privatbankar.hu

–

Dr. Kukovics Sándor: EU Foracasts Group on Sheep Meat and Goat Meat, Brüsszel, 2009.

–

Izland (PowerPoint bemutató): Lébar Anita, 2008.

–

Liina CAAR: Az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Izland mint tagjelölt ország. Brüsszel, 2010. 12. 09.

Információk és adatok Dánia földrajzáról és mezőgazdaságáról

Készítette: Csobán Mihály

Dánia földrajza Dánia igazán kis ország; legnagyobb része a Jütland-félszigeten helyezkedik el. Jütland (Jylland) déli határa Németországgal szomszédos, ez Dánia egyetlen szárazföldi kapcsolata az európai kontinenshez. Nyugatról az Északi-tengerrel, keletről a Balti-tengerrel határos az ország. Északon a Norvégiától és Svédországtól elválasztó Skagerrak- és Kattegat-szorosok találhatók. Koppenhága Sjalandon, a legnagyobb szigeten, a szárazföldtől keletre található. Dánia legnagyobb része alföld, termékeny földekkel, dimbes-dombos tájakkal, bükkerdőkkel, és hanga borította lápokkal. Az országban egy árva hegy sem található, a legmagasabb pontja, a jütlandi Tavas-körzetben található Yding Skovhøj csupán 173 méter, az átlagos tengerszint feletti magasság csupán 30 méter. Az ország nyugati partja alacsonyan fekszik és dűnék, illetve homokzátonyok borítják. A valamivel magasabb keleti part fjordok sorozatából áll, amelyek mélyen behatolnak a szárazföldbe. A legészakabban fekvő Limfjorden kelet-nyugati irányban húzódik végig a Jylland-félszigeten, egészen a Kattegattól az Északi tengerig.  Terület: 43 094 km² (ebből szárazföld 42 394 km², vízfelszín 700 km²)  A Jylland-félszigeten kívül 474 kisebb-nagyobb szigetből áll, amelyek közül kb. 10nak van állandó lakossága.  Legnagyobb szigetei: Sjaland (7016 km²), Fyn (2976 km²), Lolland (1241 km²), Bornholm (587 km²), Falster (514 km²).  Földrajzi koordinátái: 56.00 É, 10.00 K  Norvégiától elválasztó Skagerrak-szoros 125 km széles, a Svédországtól elválasztó Kattegat 75 km-es, illetve délebbre az Oresund-tengerszoros 4 km széles.  (Az adatok nem foglalják magukba a Feröer-szigetek és Grönland adatait) Határai:  Összhosszúság: 7.382 km  Szárazföld: 68 km  Tenger: 7.314 km  Határos országok: Németország 68 km  Tengerpart: 7.314 km Tengerre való igény:  Kontinentális zóna: 4 tengeri mérföld  Kontinentális zátony: 200 méter mélység, ill. a kihasználási mélységig  Kizárólagos gazdasági zóna: 200 tengeri mérföld  Tengerterület: 3 tengeri mérföld  Éghajlata: mérsékelt, nedves és felhős, hűvös nyár, enyhe tél  Felületi szerkezet: alacsony fekvéső és sík vidék, enyhén hullámos síkságok Legalacsonyabb és legmagasabb pont:  Legalacsonyabb pont: Lammefjord -7 m  Legmagasabb pont: Yding Skovhøj 173 m    

Leghosszabb folyója: Gudenaa (158 km) Legdélibb pontja: Falster-sziget, Gedser Odde (É.SZ. 54° 34’) Legészakibb pontja: Skagen-fok (É.SZ. 57° 45’) Természeti kincsek: földgáz, petróleum, halászat, só, mészkő, kövek, kavics, homok 2

 Természeti veszélyek: néhány területen az árvíz jelent veszélyt (tehát Jütland néhány részén, Lolland sziget déli partvidéke mentén), ezeket a területeket gátrendszerekkel védik. Dánia fővárosa Koppenhága, mely Sjællanden, a legnagyobb szigeten található. A fővárosban 1.26 millióan laknak. További nagyvárosok Aarhus (293,510 lakos), Odense (185,206 lakos), Aalborg (163,231 lakos) és Esbjerg (82,396 lakos). Az ipari fejlődéssel és a gazdasági átalakulással együtt Dánia lakosságának kor szerinti megoszlása is változott az elmúlt évtizedekben. Az utóbbi tíz év alatt a 24 év alatti korosztály részaránya 30.8 százalékról 29.8 százalékra csökkent. A 25 és 64 év közötti lakosok száma viszont 53.8 százalékról 55.2 százalékra emelkedett. A Ferröer-szigetek (területe: 1,399 km2, lakossága: 47,821 fő) és Grönland területe: 2,166,086 km2, lakossága: 56,542 fő) is része a Dán Királyságnak. Mindkettő teljes körű önkormányzati státusszal rendelkezik, és 2-2 képviselőt delegál a dán parlamentbe. 2000 júliusa óta Dániát Svédországgal már egy közúti- és vasúti híd és csatorna köti össze, így Koppenhága és - a Svédország déli részén található tengerparti város - Malmö közelebb került egymáshoz. Az összekötő híd és csatorna 16 kilométer hosszú, és a Store Bælten keresztül köti össze Svédországot, Norvégiát és Finnországot az Öreg Kontinenssel. Dánia számos repülőtere biztosítja, hogy az ország különböző pontjai légi úton is könnyen elérhetőek legyenek. A koppenhágai repülőtér Skandinávia legnagyobb nemzetközi repülőtere, ahonnan a világ 119 célállomására indulnak menetrend szerinti járatok. Ebből 10 az országon belül, illetve Grönlandra és a Ferröer–szigetekre közlekedik, 69 járat Európába, 20 pedig a tengerentúlra szállítja az utazni vágyókat. 2003-ban a nemzetközi repülőtér terminálján 17.1 millió utas fordult meg. A Jütlandi Billund repülőtér nemzetközi járathálózatával Dánia nyugati felét közvetlenül kapcsolja össze Európa jelentősebb repülőtereivel. 2003-ban a repülőtéren megforduló 1,6 millió utas 90%-a vett részt a nemzetközi utasforgalomban. A 2002 májusában átadott új terminál megnyitásával a repteret évi 3,5 millió utas kiszolgálására tették alkalmassá. Hosszú évekig kellett Koppenhága érintésével utazniuk azoknak, akik Jütlandról és Fynről indulva szerettek volna külföldre utazni. Ez ma már nem szükséges, mivel Billundról 27 nemzetközi járat indul Európa jelentősebb repülőtereire. 2001 májusában egyesült a Koppenhágai Kikötő és az Oresund tengerszoros svédországi partjainál lévő Malmői Kikötő. Az így létrejött Koppenhága-Malmö Kikötő az összes hajórakomány-típus mozgatásához szükséges felszereléssel rendelkezik, a raktározástól egészen a konténerek berakodásáig. A társaságnak nagyszámú daru és speciális felszerelés van a tulajdonában. 2008-ban a kikötőben 18 millió tonna rakományt kezeltek. Dánia közúti és vasúti rendszere az egész országot behálózza. A jó minőségű 71,951 kilométer közútból 1,009 kilométer autópálya. A vasúthálózat a nagyobb városokat és településeket köti össze egymással.

Dán társadalom és kultúra Dánia jóléti állam, egyike azon európai országoknak, ahol az egészségügyre és az oktatásra a legtöbbet költenek. A dán társadalombiztosítás, amelyre a közpénzek 24%-át fordítják, elismerten az egyik leghatékonyabban működő ilyen rendszer a világon. Európa többi országához képest a lakosság igen homogén. Azonban a külföldi nemzetiségek száma az utóbbi években emelkedett. 1849 óta vallásszabadság van. A lakosság, melynek 84.3%-a lutheránus, átlagosan a jövedelemadó 0.85 %-át fizeti a Dán Lutheránus Egyház fenntartására. Dániában 80-100 körüli az egyéb vallási felekezetek száma. Dánia régi hagyományokat ápol a zene és a színházművészet területén. A koppenhágai alapítású, nemzetközi elismertségnek örvendő Királyi Színház (Det Kongelige Teater) részeként 2005-ben megnyílt Operaház (Operaen) és a 2009-ban nyitott új színház (Skuespilhuset) egyaránt a modern építészet remekművei. Szintén 2009-ben nyitotta meg kapuit a Dán Rádió Koncertháza (DR Koncerthuset). Világhírű a Dán Rádió Szimfonikus Zenekara, az Aarhus Szimfonikus Zenekar és a Jütlandi Opera (szintén Aarhusban), csak néhány példát említve. Dánia a modern zene nemzetközi színpadán is letette a névjegyét, olyan előadókat adva a világnak mint a Safri Duo, az Infernal, az Aqua, a Raveonettes és a Kashmir. Az ország számos nyári zenei fesztivállal csalogatja egyebek mellett a rock, folk és jazz zene iránt érdeklődőket. Talán a leghíresebb ezek sorában a Roskilde Fesztivál, amely évi közel 70,000 látogatójával egyike Észak-Európa legnagyobb rockfesztiváljainak. A Koppenhágai Jazz Fesztiválra szintén érdemes ellátogatni, ahol híres amerikai és helyi jazz zenészek játszanak. A dán film büszke hagyományaira. A világ legrégibb még ma is működő filmes cége az 1906ban alapított Nordisk Film Kompagni. A közelmúltban a dán filmek és színészek számos nemzetközi díjban részesültek. A képzőművészetek területén a Dán Aranykorban (1815-1848) egyfajta újjászületés figyelhető meg a festészeten és a szobrászaton belül. A Koppenhágától északra található Louisiana Modern Művészetek Múzeumában változatos kiállításokban gyönyörködhet a nagyszámú és lelkes nemzetközi közönség. Oktatás Dánia költségvetésének körül-belül 15%-át fordítja oktatásra, amelynek közel 29%-át a felsőoktatás teszi ki. A lakosság 64%-a szakképzett, és közel 27%-ának van felsőfokú végzettsége. Ezen túlmenően az élethosszig tartó tanulás kiemelt jelentőségű. Dánia híres magasan képzett szakembereiről és mérnökeiről. Egyetemeket Koppenhágában, Aarhusban, Roskilde-ben, Aalborgban és - odense-i központtal - több dél-dániai városban találunk. Ezen kívül a koppenhágai régióban még két specializált egyetem is van, nevezetesen a Dán Műszaki Egyetem és a Királyi Állatorvosi és Agrártudományi Egyetem. Emellett üzleti főiskolákat (köztük a 15 000 hallgatót számláló Copenhagen Business School-t), valamint műszaki és egyéb szakosodott felsőoktatási intézményeket más oktatási központokban is találunk. Dánia nemzetközi kapcsolatai miatt a lakosság kitűnő nyelvismerettel rendelkezik, az angol tulajdonképpen a dánok második nyelve. Az ország déli részén majdnem mindenki legalább alapfokon beszél németül, ami az észak-németországi gyümölcsöző együttműködés eredménye. Ezen kívül a fiatalabb generáció tagjai már nem ritkán több európai nyelven is beszélnek, úgymint németül, franciául és spanyolul.

Dániában az egyik legmagasabb a világon a PC -t (személyi számítógépet) használók száma. Egy legutóbbi felmérés szerint Dániában 3,5 millió embernek van internet-hozzáférése.

A dán agrár- és földbirtok-politika A dán mezőgazdaságban egyszerű rend uralkodik. A lakosság 3-4 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági termelés egyre inkább koncentrálódik, hatékonysága pedig nő. A farmergazdaságok száma 1960-ban még 196 ezer volt, ami 1990-re 77 ezerre mérséklődött, 2010-ben csupán 57 ezer. Eközben a részfoglalkozású gazdák száma folyamatosan nő, így jelenleg az összes gazdálkodó kétharmada részfoglalkozású farmer. Ugyancsak a koncentráció jelei észlelhetőek az átlagos farmméret esetében is: 1960-ban 16 hektár, míg 2010ben 45 hektár. A dán agrárpolitika 3 alappilléren nyugszik:  földbirtok-politika  szaktanácsadó rendszer  szövetkezeti társulások A dán törvények a mai napig védelmezik a családi vállalkozások alapját jelentő paraszttanyát és a földet birtokló státust. Az 1945 után is többször módosított földtörvény szerint Dániában csak az lehet farmtulajdonos, aki a tanyáján lakik, letette a megfelelő vizsgákat, amelyek nemcsak mezőgazdasági, hanem üzemvezetési, számítógépes és egyéb ismeretekből is állnak. A tanyától legfeljebb 15 km távolságra fekvő földterületet kerülhet tulajdonba. A 30 hektár fölötti földterület birtoklásához minimálisan a kétéves, nappali képzéssel és bentlakással megszerezhető szakképesítés, az úgynevezett „zöld bizonyítvány”, vagy szakirányú egyetemifőiskolai bizonyítvány és igazolt szakmai gyakorlat megléte szükséges. A földtulajdon felső határa 125 hektár. A dán gazdálkodó, vagy – ahogy ők nevezik magukat – a dán paraszt mindig a saját érdekeit, képességeit, földjének lehetőségeit, épületeit, eszközeit szem előtt tartva hozza meg döntéseit. Dániában nincs olyan szövetkezeti gazdaság, ahol több paraszt együtt birtokolja és műveli a földet. A jelenleg érvényes földtörvény a többi között kimondja, hogy földet csak egyén birtokolhat. Jogi személyek csak különleges esetben kaphatnak földet. A bankok illetve a biztosítótársaságok nem vásárolhatják fel a földet. A fiatal gazda piaci áron veszi meg a földet a szüleitől is, és ha kevés az összegyűjtött pénze, a birtok értékének hetven százalékáig kölcsönt vehet fel a hitelintézettől. Dániában drága a föld, jól terhelhető jelzáloggal, többek között ezért is juthatnak kedvező feltételekkel fejlesztési hitelhez a gazdák. (Egy hektár dán föld ára 3,5 millió forint.) Megéri pályázni, a dán parasztok jövedelmének ugyanis több mint negyede közvetlen EU-támogatás. (Ausztriában mintegy fele.) Összegezve a földbirtok-politika „liberalizált” feltételeit:  ha valaki egy tanyát szeretne vásárolni, birtokolni, akkor állandó lakhelye a tanya, ahol él és dolgozik, vagyis helyben adózó lakosnak kell lennie;  a helyi gazdaközösségektől nyilatkozatot kell kérni arról, hogy nincs helyi igénylő az eladásra kínált földre;  ha a gazdaság 30 hektárnál nagyobb, akkor törvényi előírás a dán mezőgazdasági szakképzettség („zöld diploma”);  ha két gazdaságot egyesítenek, 125 a-nál nem lehet nagyobb az így keletkező terület; 5

 egy gazdának lehet három gazdasága is, maximum 15 km-re egymástól;  egy tanya vagy gazdaság = 1 statisztikai egység;  egy gazda annyi állatot tarthat, amennyi után keletkező szerves trágya saját birtokán elhelyezhető (szigorú környezetvédelmi előírások). Szaktanácsadás A dán gazdák munkáját rendkívül hatékony szaktanácsadó és továbbképző rendszer segíti. A szaktanácsadás országos szervezete és regionális intézményei a gazdaszervezetek (érdekképviseletek) tulajdonában vannak. A néhány évtizeddel ezelőtt kialakított mai szervezetre jellemző, hogy annak költségviselői az úgynevezett „kisgazda és nagygazda” szervezetek, akik a gazdák tagdíjai alapján járulnak hozzá az alapszolgáltatások fenntartásához. Ezek az intézmények nyújtják a legtöbb gazda számára a könyvelési, pénzügyi és hitelezési tanácsadói szolgáltatást, amelyekből képesek a legkülönbözőbb elemzéseket elkészíteni. Kezdetben az állam 100%-os, később 70%-os, jelenleg 40%-os támogatást nyújt a szaktanácsadó rendszer fenntartásához. Ma olyan felkészült intézményekkel rendelkezik a szaktanácsadó szervezet, amely az EU és az állam részére is tud megbízásokat teljesíteni. A dán szövetkezetek A dán szövetkezeti együttműködések a Grundtik püspök által életre hívott keresztyén-szociális ihletésű, népfőiskolai képzési és szövetkezetfejlesztő mozgalmakhoz kapcsolhatóak, nemcsak Dániában, de egész Skandináviában. A dán szövetkezet olyan társulás, melyben több gazdaság valamely gazdálkodási műveletet közös üzemben végez vagy végeztet el, úgy azonban, hogy a gazdaságokat egyébként független különállásukban meghagyja. A szövetkezet a tagok tevékenységét előmozdító szerveződés, valójában egy kisvállalkozói beszállító rendszer. A szövetkezés fő célkitűzése: a tagok által irányított termelői közösség létrehozása azon célból, hogy a tagok termelését optimális áron adja el, és kockázatukat mérsékelje (biológiai és kereskedelmi ciklus összehangolása). A szövetkezeti vállalkozás mindig üzemszervezési vagy piaci előnyök megszerzéséért folyik, a tagok önálló vállalkozásának, vállalkozási sikerességének előmozdítása érdekében. A szövetkezet tartalma marketing értelemben éppen ezért maga a vállalkozás. A szövetkezet azért a vállalkozásért jön létre, amely tevékenységét illetően a tagok önálló gazdálkodásától elkülönült gazdasági egység, ugyanakkor annak elválaszthatatlan részét, mintegy továbbfolytatását jelenti. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet egyben az azonos érdekű tagok csoportosulása, melynek közvetlen irányításába személy szerint az egyes tagok nem kapcsolódnak bele, ezért tulajdonosi jogaikat közvetett módon, választott testületeik által gyakorolják. A juhtenyésztés A juhtenyésztés az egyik legfontosabb területe a dán mezőgazdaságnak. A dán lapály juhok a régi lapály juhoktól származnak. A juhok közepes méretűek, hosszú lábak és hosszú test jellemzi őket. A gyapjú többnyire fehér színű (90%), egy kis része (10%) barna. A test fehér, a barna foltok az arcon és a farokrészen találhatók.

Mintegy 10%-a kosoknak szarvas. Az arc és a lábak többé-kevésbé gyapjúval borítottak. A gyapjúszálak átlagos átmérője 33,6 mikron. A zsíros gyapjú súlya kb. 3,5 kg. A gyapjút takarók és szőnyegek készítésére használják. A felnőtt kosok magassága 70 cm, az anyáké 65 cm, az átlagos élősúly 80 kg (kosok) és 50-60 kg (anyák). Az átlagos alomszám 1,5 bárány, választási átlaglétszám 1,33. Átlagos vágási súly 20kg . A legnagyobb arányban O minőségi osztályba esik az EUROP minősítési rendszerben.

Az export mutatóit a következő táblázat foglalja össze:

Vágás és tejfeldolgozás alakulása A vágás és a tejfeldolgozás 98 százaléka a szövetkezeti vállalatoké. A változást az alábbi táblázat mutatja:

Fejlődési ütem

1903

1939

1964

1992

2000

Gazdaságok száma

260000

210000

175000

75000

57000

Tejszövetkezet

1046

1399

904

Taglétszám

148000

189000

135000

17000

9500

Szövetk. vágóhíd

Taglétszám

65000

194065

133088

29939

28700

Tojástermelő Egyesület

475

800

1400

Taglétszám

33000

42600

60000

170

100

Ellátó (TEK) szövetkezet

n.a.

1505

1605

Taglétszám

30000

95306

107100

47000

45500

A dán mezőgazdaság intézményi keretei A dán agrárgazdaság középpontjában a farmer áll. A farmerek érdekképviselete, képzése, szolgáltatásokkal történő kiszolgálása és termékeik minél feldolgozottabb formában történő piacra juttatása egy jól működő rendszert képez, melyek együttesen alkotják a „dán modellt”. A Dán Mezőgazdasági Tanács az a csúcsszervezet, amely felépítményében gyakorlatilag a teljes dán mezőgazdaságot és élelmiszeripart lefedi: Dán Farmerszövetség

Dán Tejterméktanács

Dán Szövetkezeti Szövetség

Dán Baromfi-terméktanács

Dán Ifjú Farmerek Szövetsége

Dán Élőállat- és Hústanács

Biotermék-előállítók Központja

Dán Prémesállat-tenyésztők Szövetsége

Dán Cukorrépa-termesztők Szövetsége

Dán Kertészeti Termelők Egyesülete

Dán Sertés- és Hústanács

Dán Vetőmagtanács

A Dán Mezőgazdasági Tanács 49 állandó tagja a szövetkezeti nagy feldolgozó szervezetek, a farmerszövetségek, a regionális küldöttek és valamennyi fontosabb mezőgazdasági szerveződés képviselőiből tevődik össze. (Dániában nincs agrárkamara.) A Dán Farmerszövetség korábban – mintegy 100 éven keresztül – az alábbi három szervezet együttműködése volt:  Nagygazdaságok Szövetsége (100 éves múlt)  Farmerunió (200 éves múlt – különböző méretű gazdaságok)  Családi gazdálkodók szervezete (100 éves múlt, a kisebb vállalkozók) A legutóbbi fuzionálások, vagyis 2003 óta egy szervezetként működik, de több szekcióval. Munkájukra az új helyzetben jellemző, hogy együtt, de elkülönülve. Az érdekképviseletek közös regionális irodákat tartanak fenn: 8

 Nagy gazdaságok részlege  Gazdálkodók egyesülétének részlege  Családi részleg A szervezetek munkája iránti igény kétféle jellegű. A kormányzati bürokrácia komplikált, nem könnyen érthető, ezért közre kell működni a törvények, a direktívák, a pályázati kiírások és a kontroll kialakításában. Másfelől a farmerek igénylik az egyszerű és gyakorlatias segítséget, nemcsak az érthetőséget, hanem a közreműködést is. Mindezek összehangolása csak a kormány és a gazdaszervezetek folyamatos párbeszéd mellett valósulhat meg. A farmerszövetség összegyűjtött egy szakértői csoportot, amelyik segíti a gazdákat a pályázatok kitöltésében. A fokozatos fejlesztés eredménye a gazdák által működtetett számítógépes pályázatkezelő rendszer. A gazdák információval való ellátását segíti a hetente megjelenő újság, website, helyi szervezetek lapjai, szakmai találkozók, tanfolyamok, tanácsadások. Ez utóbbira szerződést kötnek a gazdákkal. A tanfolyamok mindegyikére jellemző a moderátor, aki maga is egy gazdálkodó, így saját gyakorlatát „fordítja le” társainak. A dán szövetkezet alapelvei A dán szövetkezeti alapelvek valójában megegyeznek a rochdale-i és raiffeiseni szövetkezeti elvekkel, amelyek ma is a szövetkezeti társulások alapnormáit jelentik. Tartalmuk csupán annyit változott, hogy a modern kor társadalmi és piaci gyakorlatának megfelelően alkalmazzák. Használhatóságukat semmi sem bizonyítja jobban, mint a dán farmerek eredményei, valamint az élelmiszerfeldolgozó-, értékesítő- és szolgáltató szövetkezeti vállalatok nemzetközi sikerei.       

Önkéntesség és nyitott tagság Szövetkezeti demokratizmus (1 tag – 1 szavazat) Korlátozott tőkekamat Non-profit jelleg Személyes közreműködés Arányos részesedés Demokratikus nevelés, képzés

A dán gazdálkodók és szövetkezetek kapcsolatai és piaci helyzete A dán modell sajátosságai 1. Tulajdonjog a) a farmer tulajdonosa a földnek b) a farmer tulajdonosa a feldolgozásnak 2. A szövetkezet a) érdekközösség (intézmény) b) stratégia (tag) c) vállalkozás (manager) operatív (alkalmi) 3. Minőségi termelés és ellenőrzés 4. Technikai színvonal és műszaki fejlesztés 9

5. Tevékenységi kötődés (minden társulásnak egyféle célja van) 6. Oszthatatlan közös vagyon 7. Magas piaci részesedés Az egyik szövetkezeti alapelv, hogy minden szövetkezeti szervezetnek kötelessége a tagok előnyeinek növelése érdekében együttműködésre törekednie más szövetkezetekkel helyi, országos és nemzetközi viszonylatban egyaránt. A szövetkezeti rendszerek több országban külön, egymás közötti kapcsolataikat illetően többé-kevésbé zárt szektort alkotnak. A szövetkezeti szektor hatékony működését és egybefogását a szövetkezeti banki rendszer biztosítja. Dániában a szövetkezeti társulások az elmúlt évtizedek során fuzionáltak annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a gazdák szövetkezeteinek értelmetlen versengése. Ennek eredményeként a ma működő dán szövetkezeti vállalatok nagy, a nemzetközi piacon is versenyképes alakulatok. A termelői tulajdonlás formája – jogi kerete – az egyre bővülő szövetkezeti vállalkozás. Így például egy újabb fuzionálást követően 2002-ben a Danish Crown, mint a jelenleg megmaradt két sertésfeldolgozó közül a nagyobbik, szövetkezeti vágóhídi társulás, mintegy 22 millió sertést vág (több telephelyén), és közel 22 ezer gazda tulajdona. A vágóhíd működése egy kisvállalkozói beszállítói rendszerre hasonlít, amelyben azonos minőségért azonos pénzt kapnak a gazdák, azonos fizetési feltételekkel. Így jött létre a dán és svéd tejtermelők közös tejfeldolgozó üzeme, az MD-ARLA, ahol a viszonylagos kicsinység ellenére a nagyság előnyeit élvezhetik a gazdák. Termékpálya kapcsolatok Dániában A dán szövetkezetek egyszerre hordoznak helyi jelleget és térségi jelleget is. Az egyes falvakban yíműködő gazdák egyéni termelése hordozza a helyi jelleget. Termelésük a közös tejfeldolgozóban, vágóhídon vagy raktárházakban kerül feldolgozásra, s így együttesen adják a térségi jelleget. A szövetkezetekre jellemző koncentráció következtében bármely térségben gazdálkodik is egy tejtermelő, az egyik központi tejszövetkezethez fog tartozni, és ez biztosítja a szövetkezeti társaság adott termékre való specializálódását. A dán mezőgazdasági termelők az élelmiszeralapanyag-előállítástól egészen a nagykereskedelmi áruelosztásig egy teljes rendszert alkotnak, azaz ők döntenek a feldolgozásról, meghatározott termék előállításáról, valamint a termékek üzletekbe történő szétosztásáról. Sőt, saját szervezeteik végzik a megtermelt termékek, a felhasznált műtrágyák és más kémiai anyagok hasznosulásának kontrollálását, illetve az egyes gazdák szintjéig lemenő tevékenységek hatékonyságának elemzését. Mindezek eredményeképpen tevékenyen részt vehetnek az árak alakításában, új technológiák bevezetésében. A dán gazdák jogai és kötelezettségei A hagyományosan korrekt módon együttműködő dán gazdákat céljaik megvalósításában, valamint a kötelezettségeik és jogaik közötti biztos eligazodásban a belső szabályzataik segítik. Legfontosabb ezek között is az alapszabály, amely, összefoglalva a kötelezettségeket és jogokat, belső alkotmányként írja elő az együttműködés fő szabályait. Az alapszabály rögzíti az értékesítés, az áruleadás és az átvétel, a szerződéses kötelezettségek, az eredményfelosztás és a társulás egyéb fontos feltételeit, mint például a tisztségviselők választását, a irányítás fórumait, a vitás ügyek rendezésének módját. Jogok  Biztos értékesítés (a társulás átvételi kötelezettsége)  A lehető legmagasabb ár és nyereség-visszaosztás 10

 A feldolgozó és kereskedelmi cég tulajdonjoga Kötelezettségek és hátrányok- Leadási kötelezettség a társulás felé  Nincs ártárgyalás  Közös felelősség a szövetkezeti vállalat adósságáért A tagok jogai és kötelezettségei a mérlegelv szerint igen kiegyensúlyozottak. Így például a tag köteles minden termékét a szövetkezeten keresztül értékesíteni, amely viszont köteles azt teljes egészében átvenni, és a lehető legmagasabb árat fizetni érte. A tagok egyenlősége nyílvánvaló: azonos áruért azonos pénzt fizet a szövetkezet, azonos feltételek mellett. Minden tag ugyanolyan módon juthat információkhoz, és valódiságukat ellenőrizheti. A tagok együttműködése rendkívül gyakorlatias, üzleti érdekeiken alapul. A közös feldolgozás és eladás biztonságosabb, és a hozzáadott értékkel növelten nagyobb a jövedelem. A részfoglalkozás térhódítása A részfoglalkozás a dán mezőgazdaságban kifejezetten piacnyerési céllal van jelen. Az agrárpiac nemcsak a speciális ágazatokban, hanem kivétel nélkül minden ágazatban – legalábbis jelenleg – nyitott a részfoglalkozásúak termékei iránt. A részfoglalkozás sokszínűsége kifejezetten a termelők gazdasági kényszere. Minden részfoglalkozású személy sajátos egyéni körülmények között vállalkozik mezőgazdasági termelésre. Ebben a vállalkozásában nemcsak szellemi és fizikai képességei, hanem családi körülményei, a főfoglalkozásban tőle megkövetelt időhasználat, a lakóhelyi kötöttségek és nem utolsó sorban a termőterületnek, illetve a termeléshez szükséges építményeknek térbeli elhelyezkedése gyakorolnak hatást a főmunkaidőn kívüli tevékenység tárgyának megválasztására. Ezért a feltételek alakulásához időről időre alkalmazkodnia kell, esetenként terméket kell váltania. A termékváltás mellett a birtokszerkezet, a tulajdoni, illetve használati viszonyok, a vetésváltás szükségessége és más feltételek is alakítják a részfoglalkozás tartalmát. A mezőgazdasági tevékenység jelentős része ciklikus és szezonális jellegű, ezért a főfoglalkozású gazdálkodók mellett jelentős számú részfoglalkozású kisegítőre is szükség van a hatékony termelés érdekében. Ma a részfoglalkozású gazdák aránya Dániában megközelíti, az Európai Unióban meghaladja a 70%-ot. Tevékenységük integrálása a főfoglalkozású gazdákkal azonos módon történik, termékpályánként elhatárolva, térben és időben ütemezve. Ez külön szervezést vagy munkamegosztást nem igényel. Különösen ott fontos ez, ahol a település vagy a gazdák tőkeerejének kicsinysége miatt az egyéb – nem mezőgazdasági jellegű – tevékenységek is csak részfoglalkozású személyeket igényelnek. A részfoglalkozásúak érdekérvényesítése A részfoglalkozású termelő – éppen, mert van főfoglalkozása, vagy másik részfoglalkozása – viszonylag kevés idővel rendelkezik termékeinek előnyös értékesítéséhez. Gyakran elegendő tőkéje sincs a tartósításhoz, élelmiszeripari feldolgozáshoz, ezért jobban rá van utalva az olyan, bizalomra épülő kapcsolatra, amely csak a szövetkezés útján érhető el. Különösen az állattenyésztési és kertészeti termékek részfoglalkozású termelőinek fontos a piacozási gondok átadása ellenőrizhető kezekbe. A termékpályás szövetkezés Dániában a részfoglalkozásúak számára elsődleges szervezeti megoldás. A piaci ellenérdekelt személyek, illetve szerve-

zetek kiiktatása a termelő és fogyasztó közötti kapcsolatból hagyományosan szövetkezés útján valósul meg. Irodalomjegyzék -

Agricultural co-operatives in Europe-COGECA and the agricultural co-operatives in the 12 Member States of the E.C. Brussels, 1990. Cooperatives, Farmers’ Organizations and Sustainable Development (A farmerszervezetek és a fenntartható fejlődés). Summary Report of COPAC Open Forum, Copenhagen, 1995. Ángyán József–Ónodi Gábor: Mi történik itt a vidékkel? (Agrárblöffök, elhallgatások és „lezsugázások”). A falu, XVIII évf., 3. szám. Almási Balogh Elemér: A negyvenéves „HANGYA” és a Közgazdasági Egyetem története. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938. Karalyos Zsolt: Szövetkezetek: a senki földjén. Gazdálkodás, 1994. XXXVIII/4. Laczó Ferenc: Válaszút előtt a magyar szövetkezeti modell I-II. Magyar Mezőgazdaság, 1999/3-4. Márton János–Szeremley Béla: Exportorientált értékesítési hálózat létesítése az élelmiszergazdaságban. Gróf Károlyi Sándor Szervezetfejlesztési Alapítvány, 1994. Szeremley Béla: Hiányzó nemzeti intézményünk – a termékpályás szövetkezés. A Falu 1997. XII/3. Márton János–Szeremley Béla: Termelői értékesítő szervezetek az EU-ban. Kistermelők lapja, 1999. november. Márton János–Szeremley Béla: Szövetkezetek alapításának lépései. Kertészet-szőlészet, 1997/48. Márton János–Szeremley Béla: Szövetkezés dán módra. Kistermelők lapja, 1998. március. Márton János–Szeremley Béla: Szövetkezetek alapításának lépései. Kistermelők lapja, 1999. február Márton János–Szeremley Béla: Non-profit jelleggel működő szövetkezetek. Kistermelők lapja, 1999. március. Márton János–Szeremley Béla: A részfoglalkozás térhódítása. Kistermelők lapja, 1999. április. Tanka Endre: Verseny- és méretsemlegesség a nemzeti földbirtokpolitikában. Jogtudományi Közlöny, 1993. december.

A juhtenyésztés és ‐tartás tanulmányozása Izlandon és Dániában A Leonardo da Vinci Program LdV–HU–10–VEP–3006 számú, „Juhtenyésztés Izlandon és Dániában” című szakmai csereprogram segítségével nyolc juhtartó, illetve juhtenyésztést oktató szakember uta‐ zott 1‐1 hét időtartamban Izlandra (2011. augusztus 7–14.) és Dániába (2011. augusztus 15–21.) a juhágazatok tanulmányozására. Az alábbi anyag a két országról, illetve juhágazatáról ad ismertetőt.

Izland

Izland igen fiatal sziget, kora mindössze 56 millió évre tehető, de manapság is formálódik, alakul. Eu‐ rópa második legnagyobb szigete 103 ezer km2, az északi sarkkörtől délre fekszik. Itt található Európa legnagyobb összefüggő jégmezője, a „Vatnajökull”, amelynek mérete 8500 km2 és helyenként 1000 m vastag. Izland lakossága 320 ezer fő (népsűrűsége 3,1 fő/km2), melyből 93% a városokban él, és mintegy 7% a szigetország széli részén. A „város” fogalma azt jelenti, hogy 1500‐2000 fős helység már nagyváros‐ nak tekinthető. Az ország fővárosa Reykjavík, ahol és annak vonzáskörzetében él az összlakosságból mintegy 200 ezer fő. A lakosság viking és kelta eredetű. Izland időjárása szeszélyes, változékony. A csapadék igen egyenlőtlen elosztású, pl. a sziget közepén 150‐250 mm az éves csapadék, más területeken akár 7‐8000 mm eső/hó is eshet/hullhat. A bővizű folyók esésgörbéje kiegyenlítetlen, így sok helyen igen kiszélesednek, majd vízesések jönnek létre. A 1

gleccserek olvadása folyamatos, sokszor a csapadékkal jelentős mértékben feldúsul, hatására a vízfo‐ lyás akár 1 km vagy még szélesebb árvízzé alakul, képes hidakat is elsodorni. A januári középhőmérséklet kb. 0 ○C, a júliusi sem melegszik 10‐15 ○C fölé. (Mi augusztus hónapban „kánikulát” tapasztaltunk 16‐20 ○C‐kal és napsütéssel.) Gyakori az északi szél, a levegő igen tiszta, esetenként hűvös. Egész Európában itt van a legtöbb hőforrás (vékony a földkéreg), ezért mindenütt meleg vízzel fűte‐ nek, melyet igen magas hőmérsékleten akár 60 km‐re is elvezetnek. A mezőgazdálkodás természetes feltételei változóak, helyenként kedvező, több térségben kedvezőt‐ len. Az ország területének 23%‐át fedi növénytakaró, és csak 1,3% a művelt terület aránya. A lakosság 2,5‐3%‐a dolgozik a mezőgazdaságban. Főbb növényeik a burgonya, a répa és a takarmánynövények. A szabadföldi termesztés mellett egyre nagyobb alapterületen és mennyiségben állítanak elő paradi‐ csomot, uborkát, paprikát stb. üvegházi védelemben. Az olcsó fűtéssel szőlőt és banánt is termelnek. A füvet az állatok legeltetésére hasznosítják, a gondosan vágott és fólia‐bálázott szénából szenázst készítenek a téli takarmányozáshoz.

A tenyésztett állatok fajai között a juh dominál, de nagyszámú ún. izlandi lovat, helyenként főleg teje‐ lő típusú és kevesebb hús típusú szarvasmarhát is lehet találni.

Szakosított, zárt telepeken tartanak sertést és baromfit. Kis létszámú rénszarvas‐ és prémesállat‐po‐ puláció is fellelhető. Jelentős mennyiségű lazac, bálna‐ és cápahús is bekerül a humán táplálkozásba. Az izlandi juh a világ legrégebbi és „leghomogénebb fajtájú”, hosszú gyapjas állata. A vikingek 1100‐ 1200 éve telepítették be a szigetre, azóta csak zárt állományú szelekciót alkalmaztak. A juhok jellem‐ zői: finom csontozatúak, közepes termetűek, szívósak, „értelmesek”, figyelmesek és gyors mozgású‐ ak. Az egészséges anyák 12‐14 éves korukig ellenek, mintegy 90‐95%‐ban kettes, hármas ikreket. A bárányok kis születési súllyal jönnek a világra, de gyors a növekedési erélyük. A kifejlett kos 90 kg, az anya 60 kg súlyú. Az állatok border collie fajtájú juhászkutyával jól terelhetők.

A kb. 420 juhtartó átlagos életkora 52 év, az átlagos juhlétszám 400 állat. A 2008. évi felmérés szerint 455 ezer juh legelt a szigeten, melyből 358 ezer volt az anyajuh. 1980. évben volt a legnagyobb lét‐ szám: 828 ezer, illetve 685 ezer. (Érdemes megemlíteni, hogy 2007. évben 77 ezer izlandi ló legelt a juhok mellett.) A juhágazat hústermelése a maximumot úgyszintén 1980. évben érte el 13 534 tonnával, mely 2007‐ re 8 644 tonnára csökkent. Az egy főre eső juhhúsfogyasztás 1980. évben 43,5 kg volt, 2007. évben már csak 22,3 kg [mellette a sertéshúsfogyasztás 5,4 kg‐ról 19,6 kg‐ra, a baromfihús‐fogyasztás 3,9 kg‐ról 24 kg‐ra (!) emelkedett]. Érdekes, hogy az izlandiak egyben lóhúsfogyasztók is, 1980‐ban 3,3 kg, 2007. évben 2,1 kg volt az egy főre jutó érték. Mára kb. 20 kg/fő‐re csökkent a juhhúsfogyasztás. A skandináv országok között az izlandi juhhúsfogyasztás még így is kiemelkedő (Norvégiában kb. 6 kg/fő, a dánok, finnek és svédek juhhúsfogyasztása többé‐kevésbé azonos a magyarokéval). A Bjarteyjarsandurban működő családi farm intenzív kapcsolatot tart az agrárturizmussal. A vállalko‐ zás juhot és lovat mutat be az érdeklődőknek. Saját boltjukban biokésztermékeket árusítanak, sőt igény szerint biotermékekből helybeni étkezést is tudnak biztosítani. A család kb. 640 létszámú juhállománnyal rendelkezik. Évenként egyszer, május hónapban elletnek, a bárányokat legelőn nevelik, majd szeptemberben értékesítik. Az anyajuhokat évente kétszer, októ‐ berben és márciusban nyírják. Az istállózott időszakban, decemberben végzik a mesterséges termé‐ kenyítést. A juhállomány téli takarmányszükségletét június és augusztus hónapok között takarítják be, és fóliá‐ val borított körbálában – többnyire – a szabadban tárolják. Egyéb állataik: lovak, juhászkutyák (border collie), nyúl, szabadtartásos tyúkállomány. A területükhöz tartozik még a természetes tengerpartvonal. 4

Az agrárturizmus vonatkozásában a (gyermekes) családok látogatása mellett iskolai csoportokat is fo‐ gadnak. A látogatók bepillantást nyernek az állattenyésztésbe, a farmon előállított ételféleségekbe, bemutatják az érdeklődőknek a természetes környezetmegóvás lehetőségét. A turisták egy napra vagy hosszabb időszakra érkeznek. Ekkor a család kempingjében, hegyi jellegű családi nyaralójában kapnak elhelyezést. Az ún. „gallerí”‐szolgáltatás lehetőséget biztosít a (kis)térség kézművességének megismerésére: a helyben főzött sör, a különféle hús‐ és halkészítmények ízlelé‐ sére, vásárlására. A csoportok igénye szerint élőzene hallgatására is sor kerülhet. Jelentős érdeklődés tapasztalható a karácsonyi vásárok iránt is. A környezetvédelem vonatkozásában a következők megvalósításában jeleskednek:      

fő termékük a bárányhús‐előállítás, az egészséges biohústermelés az elsődleges feladatuk, a talajerózió jellegzetes izlandi probléma, minden lehetőség szerint igyekeznek a vékony ter‐ mőréteget helyben tartani, minimalizálják a farmon keletkezett szemét mennyiségét, amit lehet, újrahasznosítanak, segítik a fenntartható környezetfejlődés gyakorlatát, előadással ismertetik annak lehetősé‐ gét, a belföldi turizmus gyorsan fejlődő „iparág”, a résztvevők figyelmét felhívják környezetük/ térségük védelmére, Izlandon nagymértékű a lakosság városokba települése, ezért fontos az urbanizálódott em‐ berekkel újra megszerettetni és észrevetetni a természeti értékeket, azok óvására tanítani a látogatókat.

Összegezve: az agrárturizmus célja az érdeklődők visszavezetése a „gyökerekhez”.

Az izlandi felföld az ország egyötödét kitevő, szinte teljesen lakatlan terület, megközelítőleg 20 ezer km2. Ezeken a területeken 3 hónapig ingyen legelhetnek a juhok. Ezek a régiók egyéb mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, legeltetésre viszont többé‐kevésbé alkal‐ mas füves területek. Az extenzív legelők mellett egyre nagyobb területen találunk elsimított táblákon vetett, intenzív legeltetésre vagy fűszenázs készítésre alkalmas kiváló minőségű gyeppopulációt. A juhok helyben tartása érdekében minden legelőt dróthuzalokkal vagy nagy lyukbőségű drótszövet‐ tel, illetve elektromos kerítéssel körbekerítenek. Az állatok őrizetlenül, szabadon legelnek, mert a szi‐ geten nincs ragadozó, aminek táplálékforrása lenne a juh. Az állattartók összefogva, együtt telepítik ki a juhokat, és kéthetente egymás között elosztva járnak ki ellenőrizni az állományt. Ősszel – a behajtáskor – népünnepélyt rendeznek, vidám mulatság közepet‐ te válogatják szét a legelőről érkező juhokat. A téli időszak októbertől áprilisig tart, amikor a betárolt takarmányt hasznosítják. A téli tartást zárt istállókban végzik. A padozat kialakításában kétféle technológiát alkalmaznak. Az egyik az ún. „mélyalmos” tartás. Ebben az esetben az istálló padozata nincs szilárd résszel fedve, hanem a lávahomok terítésre rossz minőségű szálastakarmánnyal almoznak. A szűk közlekedő út mel‐ lett „etető bokszokba” rakják le a takarmányozásra szánt szálas takarmányt. A közlekedő folyosót és az etető bokszokat időnként emelni szükséges, amit a födémhez erősített felsőpályás emelőrendszer‐ rel oldanak meg. A nyári időszakban markológépekkel végzik az istálló kitrágyázását.

A másik technológiában rácspadlóra helyezik a benn tartózkodó állatállományt. E rendszerben a bél‐ sár a rácspadló alatti (3‐5 m mély) térbe hull le, ahonnan úgyszintén gépi segítséggel szállítják az érett trágyát a művelt területek talajerőpótlására.

A juhtartás mellékjövedelem‐forrása a gyapjú. Izland téli éghajlati viszonya megkívánja a gyapjúöltö‐ zékek használatát.

A hölgyek kézzel fonnak, szőnek, készítenek kesztyűt, sálat, sapkát, pulóvert és ruhákat. A termékek jellegzetes mintázatban készülnek, és a széllel szemben védelmet nyújtanak. Sok gyermekjáték is gyapjúból készül.

Dánia

Dánia területe 43 094 km2. A felszíne annyira sík terület, hogy legmagasabb pontja 173 m, átlagos tengerszint feletti magassága 30 m. Éghajlata mérsékelt, nedves és felhős, hűvös nyár és enyhe tél jellemzi. Dániában a mezőgazdaság meghatározó szerepet tölt be. A dán mezőgazdaság alapja a tudásalapú gazdaság. Így pl. az állattenyésztésben teljesen gépesített, ember nélküli rendszerek működnek, az információtechnológia a vidéki élet szerves részévé vált. A mezőgazdasági termelés folyamatosan koncentrálódik, hatékonysága pedig nő. A farmergazdasá‐ gok száma 1960‐ban még 196 ezer volt, ami 1990‐re 70 ezerre mérséklődött, majd 2010‐ben 57 ezer‐ re csökkent. A farmtulajdonosok magasan képzett szakemberek, akik a hatékonyságot az állatjóléti intézkedések figyelembe vételével érik el. A dán gazdálkodók fokozatosan olyan tevékenységre térnek át, amelyek egyféle üzemszerkezetre, ill. munkamódszerre korlátozódnak. Az ilyen nagyfokú specializáció megnö‐ vekedett termelékenységhez vezetett. Dánia 2,7 millió hektár megművelt területtel rendelkezik, amely a művelhető terület 66%‐a. Ebből a rét, legelő 17%‐ot tesz ki. 9

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 3,1%. Folyamatosan növekszik a biogazdaságok száma és a művelt terület nagysága, valamint az állatlét‐ szám. 2002. évben az összes mezőgazdasági terület 5,5%‐a bioművelésben volt, azóta megközelíti a 8%‐ot. Ezzel Dánia az EU országaiban az első öt között szerepel. Dánia önellátási foka 300%, így jelentős mennyiségű a saját fogyasztói igényen felüli mennyiség. A mezőgazdaság és az élelmiszer‐feldolgozó ágazat a teljes dán export 21%‐át teszi ki. A dán termék és az élelmiszer‐biztonság színvonala világelső. A dán szövetkezeti társulás is igen sikeres. A dán modellre jellemző, hogy több gazdaság végez el va‐ lamilyen gazdasági műveletet, amely a tagok tevékenységét segíti, a vállalkozás gazdaságosságát ja‐ vítja, de a gazdaságok egymástól függetlenek maradnak. A tag és a szövetkezet között kettős kapcso‐ lat alakul ki: a tag a szövetkezet tulajdonostársa, ugyanakkor üzletfélként használja a szövetkezet szolgáltatásait, élvezi a vele járó előnyöket. A szövetkezet Dániában érdekközösség, ugyanakkor tevé‐ kenységi kötődést jelent, oszthatatlan közös vagyon jellemzi, a magas piaci részesedés, valamint a technikai színvonal és a műszaki fejlesztés teszi lehetővé sikeres működését. A dán típusú szövetke‐ zet az azonos érdekű tagok csoportosulása! Dániában földet csak egyén birtokolhat, és minden egyén önállóan gazdálkodik. A juhtenyésztés és ‐tartás az egyik legfontosabb területe a dán mezőgazdaságnak. A dán lapály juhok a régi lapály juhoktól származnak. A lapály juhok közepes testméretűek, hosszú lá‐ bak és hosszú test jellemzi őket. A gyapjú többnyire fehér színű (90%), mintegy 10%‐a barna. A test fehér, a barna foltok az arcon és a farok részen találhatók. A kosok 10%‐a szarvalt, az arc és a lábak többé‐kevésbé gyapjúval borítottak. A hosszú gyapjúszálak átlagos átmérője 33,6 mikron. A zsíros gyapjú súlya átlagban 3,5 kg. A gyapjút takarók és szőnyegek készítésére használják. A felnőtt kosok marmagassága 70 cm, az anyáké 65 cm, az átlagos élősúly 80 kg (kosok), illetve 50‐60 kg (anyák). Ellésenként az átlagos alomszám 1,5 bárány, majd a választási lét‐ szám 1,33. Az átlagos vágási súly 20 kg. A dán lapály juhokat több jól izmolt, külső megjelenésében tömegesebb fajtájú juhokkal keresztezik, vagy azokat saját fajtájukban tartják. Ilyenek: A suffolk jó legelő készséggel rendelkező húshasznú juh. Keresztezésének célja a vágóbárányok iz‐ moltságának javítása, illetve a végtermék‐előállításhoz a terminál kosok biztosítása. A fajtát kiváló anyai tulajdonságok, jó tejtermelés és 1,6‐1,8%‐os szaporaság jellemzi. A bárányokat 350‐400 g/nap átlagos súlygyarapodás jellemzi. Kifejlett korban az anyák 75‐90 kg, a kosok 90‐130 kg súlyúak. A texel juh fajtaátalakító keresztezéssel javítja a hazai juhok izmoltságát, hús típusúvá formálását. Te‐ nyésztésének célja a fehér színű végtermékhez apai partner biztosítása, a végtermék‐bárányok hizo‐ dalmasságának és vágóértékének javítása. A fajtiszta tenyésztés célja a hazai populáció létszámának növelése és a törzstenyészetek részére magas genetikai értékű kosok előállítása.

A fajtára jellemzően a bárányok napi súlygyarapodása 320‐380 g közé esik. Jó anyai tulajdonságához, nevelő készségéhez tartozik az 1,5‐1,7 ikerellési %. Kifejlett korban az anyák 60‐70 kg, a kosok 90‐100 kg tömegűek. A juhágazat is jelentős %‐ban hozzájárul a bio‐/ökogazdaságok egyre nagyobb számú táborához. En‐ nek egyik példája a Grantofteguard ökofarm és ‐ múzeum. A farmon 400 db anyajuh és 400 db limu‐ zin hús típusú szarvasmarha található. A napi munkát a belga (ardeni) lovak segítik. A juhok az év nagy részét a kiváló fűösszetételű és sűrűségű legelőn töltik. A legelőről nyírás után, októberben tere‐ lik a juhokat a hodályba, ahol háremeket alakítanak ki és vemhesítenek. Az anyajuhok suffolk és te‐ xel, a kosok dán lapály fajtájúak. A törzsállományban és a bárányok között megbetegedés ritkán fordul elő, amely a magas szervezeti ellenálló‐képességnek köszönhető. A bárányokat húsvét és karácsony előtt értékesítik. A gyapjút Ang‐ liába exportálják. A takarmányt helyben, biominősítésben állítják elő, és a fűszenázs körbálákat fóliába csomagolva tá‐ rolják. Az ökofarmon nagyszámú érdeklődő megfordul, az állattenyésztés és növénytermesztés tanulmányo‐ zása mellett igen sokan a termékekből készült ebédeket/vacsorákat is igénybe veszik. Az üdítőitalok mellett biosör is szerepel az itallapon. Az agrárkörnyezethez skanzen is tartozik, ahol a múlt építészeti stílusát és mesterségeit szemlélheti az érdeklődő.

Vallolamban található Dánia legnagyobb létszámú juhállománya (2400 db texel típusú juh). A farmer nemcsak a juhok iránt elkötelezett, hanem a természetvédelemben is jeleskedik. A gazdaság minden vonatkozásban mintaértékű. A legelőgazdálkodás, a takarmánynövény termesztése és az állattartás mindegyike megfelel az ökominősítés feltételének. A juhtartás technikája és technológiája magas mű‐ szaki színvonalú az állatvédelem figyelembe vételével. Adatrögzítése és állatválogatása elektronikusan történik. A vágóbárányokat a legkedvezőbb tőzsdei árakon értékesíti. 11

A juhok az év nagy részét a legelőn töltik, a vemhesítés is itt zajlik november 21. és december 19. kö‐ zött. Januárban kerül az állomány a juhistállókba, akkor történik a nyírásuk. Februárban ultrahangké‐ szülékkel végeznek vemhességvizsgálatot, és a magzatok száma szerint külön csoportokba válogatják az anyákat. A vemhes állatok a szálas‐ és erjesztett takarmányhoz abrakot (árpa, granulátum) is kap‐ nak. Az ellés előtt négy héttel az abrakhoz szóját és ásványi anyagot is kevernek. Az elletés egyedi bokszokban (évente egyszer) történik. Az újszülöttek köldökcsonkját fertőtlenítik, farkukat gumigyűrűvel csonkolják, majd krotáliával (1 euró!) azonosítják. Almozásra jó minőségű ár‐ paszalmát használnak. Az ellés után az anyák bárányaikkal legelőre kerülnek. Az egy bárányt nevelő anya gyengébb minősé‐ gű, a két vagy három ikerbáránnyal rendelkezők kiváló minőségű legelőn élnek. A bárányok a gyepen nőnek fel takarmány‐kiegészítés nélkül. A bárányok választása 15‐16 hetes korban elektronikus válo‐ gató karám segítségével történik. A farm növénytermesztése 4 éves vetésforgóban biztosítja a juhok ökotakarmányát (1. év: árpater‐ més; 2. év: fehérheretermés; 3. év: fűtermés; 4. év: ugar).

A Knuthenlundban az ökojellegű tejelő juh‐ és kecsketenyészetben korszerű fejőberendezéssel nyert tejből sajtféleségeket és egyéb tejtermékeket (pl. ízesített joghurtokat) készítenek. A gazdaság szer‐ ves része az öko‐, agroturizmus‐rendszernek, ahol a látogatók igényes színvonalú üzletben vásárolni is tudnak a farm termékeiből. A vállalkozó számos hazai és nemzetközi díjjal rendelkezik. Az állattenyésztéshez 1000 ha termőföld/legelő tartozik. A farmon 600 keletfríz fajtájú juhot és 150 szánentáli fajtájú kecskét tartanak. A juhok és a kecskék hat csoportban, különböző időben kerülnek vemhesítésre. A „folyamatos elle‐ tés” biztosítja a folyamatos tejellátást. A bárányok és gidák hat‐ hétig szopnak, ez idő alatt nem fejik az anyákat, majd a választás után a hím ivarú bárányok/gidák értékesítésre kerülnek, a nőivarúak az állományfejlesztést szolgálják. 12

Az állatokat naponta kétszer fejik. Takarmányozásukra 11 féle növényt tartalmazó kiváló minőségű szénát és ásványianyag‐kiegészítőt használnak. Tavasztól őszig a legelők biztosítják a zöldtakarmányt. A tüdő‐ és bélparaziták ellen vakcináznak, a beteg állatokat karanténban homeopátiás szerekkel ke‐ zelik. Csülökbetegség ritkán fordul elő. A keletfríz juhok 300 l/laktációs időben 5,5%‐os zsírtartalmú, a szánentáli kecskék 700 l/laktációs idő‐ ben 3,5%‐os zsírtartalmú tejet termelnek.

Gangsagerben egy rendezett, szakmai vonatkozásban példaértékű vállalkozás található. A farmer 57 ha földterületen gazdálkodik, 450 db lacaune × dorset keresztezésű anyajuhhal rendelkezik. Állomá‐ nyában – természetes fedeztetetéssel – kétévente háromszor ellet. Bárányoztatási technológiáját amerikai példa alapján alakította ki. Az elletés zárt térben, bokszokban történik. Állományában gyakori az ikerellés (kétévente 5‐6 bárány/anya). Az ellés utáni csülökápolást követően az anyák és bárányaik legelőre kerülnek. A választás 45‐66 napos korban történik, a növen‐ dékeket átlag 45 kg‐os súlyban vágatják, majd németországi hentesboltokban, éttermekben értékesí‐ tik. Az anyajuhok nyírását április hónapban végzik. Betegségek ritkán fordulnak elő (kivétel a varas szájfájás), a paraziták ellen folyamatosan védekez‐ nek. A többi juhtartóhoz hasonlóan a farmer is elektromos kerítés között tartja az állatait, melynek különlegessége, hogy egyes karóknál vízvételi lehetőséget is biztosítanak. További újdonság, hogy a juhállományban szamár is található, melynek jelenléte (hangja) megakadályozza, hogy húsevő raga‐ dozók rabolják a főként fiatal állatokat. 13

Berit Killerich juhtartó nevét érdemes megjegyezni, ugyanis 600 db‐os juhállományával az agro‐ (öko‐) turizmus egyik dániai központját üzemelteti. Farmjára naponta bejelentett látogatók érkeznek, számukra show‐jellegű bemutatót tart (terelés kutyákkal, állatrögzítés, gyapjúnyírás, csülökápolás, bárányitatás szopókás üvegből stb.), majd házában bemutatja a gyapjúból készíthető ruházati termé‐ keket, játékokat. A bemutatók ökovacsorával zárulnak. Berit Killerich nemzetközi hírnevet is szerzett, EU pályázatok résztvevője.

Összegezve: Izland      

a juhokat importfajták nélkül is lehet jól izmolt, jó fejlődési erélyű állománnyá tenyészteni, évi egyszeri elletésnél is elérhető a 180‐190%‐os ikerellés, a magas szaporulati arány csak jó minőségű és beltartalmú takarmánnyal érhető el, a juhhodályok rácsozott padozata megakadályozza a gyapjú elszíneződését és a lábvégbeteg‐ ségeket, a gyapjú kivételesen nagy szerepet kap az öltözködésben, a kb. 20 kg/fő/év juhhúsfogyasztás nagyban hozzájárul az egészséges (bio‐) táplálkozáshoz.

Dánia      

a szántóföldi vetésforgót a juhtartás szolgálatába állították, az ökojuhtartás terjed, és gazdaságos, az ökoturizmus iránti igény folyamatosan növekszik, csak legelőn nevelt, kb. 35‐40 kg súlyú bárányok kerülnek vágásra, programozott elektronikai rendszert használnak az állatok mérésére és válogatására, a biohús és ‐tejtermékek előállítása prioritást élvez.

A tapasztalatok hazai hasznosíthatósága:        

a juhlegelők szükség szerinti öntözése, a juhhúsfogyasztás jelentős mértékű emelése, a bioállattartás kialakítása és a termékek reklámozása, fogyasztása, az ikerellések növelése, a juhszálastakarmányok fóliába csomagolása, tárolása, a juhállományok bemutató jellegének terjesztése, a juhhús több csatornás értékesítése, az agroturizmus hazai reklámozása, mértékének növelése.

Köszönet illeti a Tudás Alapítványt, hogy lehetővé tette a tanulmányút létrejöttét és megvalósulá‐ sát. Prof. Dr. Mucsi Imre Csobán Mihály Perei Gábor

Az izlandi juhtenyésztés bemutatása

Leonardo da Vinci Program LdV-HU-VEP-3006 számú, „Juhtenyésztés Izlandon és Dániában” című szakmai csereprogram 2011. augusztus 7–14.

Az izlandi partner bemutatása

Sustainable sheep farming in Iceland 8. ágúst 2011

Ragnhildur Sigurðardóttir Agricultural University of Iceland

Izlandi Agrártudományi Egyetem Hvanneyri „Az élet és a föld egyeteme” 2005-ben három önálló mezőgazdasági iskola összevonásával hozták létre. Az első a mai egyetem központjának helyet adó Hvanneyri Mezőgazdasági Főiskola volt, amely 1947-ben vált felsőoktatási intézménnyé. Jogelődjét 1889-ben alapították. 2

A második egység a Kertészeti Főiskola volt, mely 1939 óta működött Reykirben. Jelenleg is kertészeti szakembereket és kertépítőket képeznek itt az egyetem keretén belül.

A harmadik rész az izlandi állam által 1965-ben több kutató állomásból létrehozott Mezőgazdasági Kutató Intézet volt. Az egyetemen folyó kutatás több helyszínen történik, ami az egyetem tevékenységének 60%-át teszi ki: ●

Mődruvellir/Ármót – a tejelő teheneken folyó kutatások,

●

Korpa – a szántóföldi növénytermesztési kísérletek helyszíne,

●

a Hestur farmon juhtartással kapcsolatban végeznek kísérleteket.

A fő hangsúly a „mezőgazdasági és természeti erőforrások” használata úgy, hogy a „kölcsönhatás az ember és a természet” között ökológiailag is egyensúlyban maradjon.

Az emberi erőforrások az egyetemen

Number of positions/ Number man ofyears individuals Professors 12.3 Associate professors 5.7 Assistant professors 15.5 Sessional teachers 4.5 Specialists 23.7 Teachers in vocational 8.8 programmes

13 6 18 51 (not AUI staff) 26 9

Operations and physical 46.9 plant

Total

122

112.9

A hallgatói létszám: 340. Ezen kívül az egyetem folyamatosan tart továbbképzéseket felnőttek részére (800-1200 hallgatónak tanévenként). Az egyetem vendégháza biztosít lehetőségeket a távolról érkező hallgatók elhelyezésére, amely több napos képzéseket tesz lehetővé.

Az egyetemen szinte minden természettudományi tantárgyat tanítanak. A teljesség igénye nélkül: kémia, biológia, matematika, geológia, ökológia, talajtan és statisztika. Az egyetem fenntartását kb. 68%-ban az állam biztosítja, a fennmaradó részt külső erőforrásokból oldják meg. Az egyetem központja egy 300 lakosú kisvárosban Hvanneyriben van.

A hallgatók és a tanárok egy része, valamint családjuk él itt. Az infrastruktúrát ehhez alakították: óvodát és iskolát létesítettek a gyerekek részére. Lehetőség van szabadidő eltöltéseként lovaglásra.

Mezőgazdaság

A gazdálkodás természetes feltételei több szempontból is kedvezőtlenek. Az ország területének 23 százalékát fedi növénytakaró, és csak 1,3 százalék a művelt területek aránya. A művelés északi határa Akureyriig terjed.

A fenti kördiagramm jól szemlélteti, hogy a mezőgazdaság csak a piros területeket tudja hasznosítani. Ez a terület a sziget összterületének megközelítőleg 27%-a. A többi területet a tavak, folyók, műveletlen, sivatagos területek, jégtakaró, moha (az első növény ami megtelepedik a kihűlt láván) és vizes élőhelyek alkotják. Külön említeném meg az 1 165 km2-es területet, amelyet fák és cserjék borítanak. Ez a terület fokozatosan növekszik, mert az állam törekvése, hogy a kopár vidéket megváltoztassa. A mezőgazdaság helyzetét nagy mértékben befolyásolja az urbanizáció. A világ modernizálódásának következtében Izlandon is megfordultak az arányok. 1901-ben a lakosság 20%-a élt városokban és 80%-a vidéken, farmokon. 100 év múlva, 2009-ben a lakosság 90% fölött városokban lakik, míg a vidéki farmokon néhány %. Ez a változás hatást gyakorolt a fogyasztásra is.

A táblázatból jól nyomon követhető, hogy 1960 és 2007 között miként változott a fogyasztás. A vaj, a burgonya, a hal és a tej fogyasztása csökkent, ami jellemző alapélelmiszer volt vidéken. A hús- és a tojásfogyasztás emelkedett, hiszen a hűtőkben jól lehet tárolni ezeket a termékeket. 40 év alatt a leglátványosabb fogyasztásnövekedés az alkoholmentes üdítőknél keletkezett. Ez a megváltozott fogyasztási szokás feleslegessé teszi a tejelőtehén-tartást, illetve jelentős keresletcsökkenést okozott ezen a területen. Legfontosabb termesztett növények: burgonya, répa és takarmánynövények.

A vékony termőrétegen fűtelepítéssel növelik a takarmánytermő területet.

Fű, széna és silózott takarmányok részére használják a megművelhető területeket.

Burgonyából a hazai fogyasztás 80%-át megtermelik. Az intenzív mezőgazdasági termelés, a hozamok fokozása mesterséges talajerőpótlással történik (a téli istállózásnál nem keletkezik sok almos trágya). Ezeknél a pótlásoknál csökkenés tapasztalható, ami a környezettudatos gazdálkodás eredménye. 1981-ben a N, K, P hatóanyagú műtrágyák össztermelése: 29 211 tonna volt. A legkevesebbet (15 852 tonnát) 2003-ban állították elő. Valószínűleg a gazdasági válság leküzdése végett a termelést növelték, így 2007-ben ismét 24 000 tonna fölé került a termelés. Fűtött üvegházakban olyan élelmiszernövényeket termesztenek, amelyek a szabad természetben nem élnének meg Izlandon. 8

Állattenyésztés: Az állattenyésztésben elsősorban juhot tenyésztenek, de még szarvasmarha, ló, baromfi, rénszarvas és prémes állatok tenyésztésével is foglalkoznak.

A juhfarmokon az átlaglétszám 300-500 anyajuh. Azokon a farmokon, ahol tejelő teheneket tartanak, és feldolgozzák a kifejt tejet, ott átlagosan 35 db-ot tartanak.

Fenti ábrán jól látható, hogy a farmok tulajdonjogilag megoszlanak. Legjelentősebbek (és a legnagyobb hányadot alkotják) azok a farmok, amelyek szövetségbe tömörültek: 3394. 112 farm önkormányzati és 302 farm állami fenntartású. Egyéb szervezeti formában 452 farm működik. Ezeken a farmokon 3247 regisztrált állattenyésztő végzi a szakmai irányítást. Meglepetéssel fogadtuk, hogy a farmerek átlagéletkora 52 év (2008).

Néhány adat az izlandi juhtenyésztésről Általában elmondhatjuk, hogy a juhhús piaca és feldolgozó ipara két jellegzetes régióra osztható. Egyik a nehéz bárányos (23 kg) északnyugat-európai régió, a másik a könnyű bárányos (13 kg) déleurópai régió. E két terület adottságai és piaci körülményei nagyon eltérőek. Izland 2009-ben a juhhúspiacon 1725 tonna kvótát kapott, ez az EU importjának 58%-a. Az előbbiekben említett meghatározás értelmében ez „HL” nehéz bárányos nyakalttörzset (17-18 kg) jelent. (A könnyű bárányos „LL” nyakalttörzs: ~ 11 kg.) Izland juhállománya kb. 470 000. Ezt úgy értelmezik, hogy (winterfed sheep) a „téli” juhlétszám ellések előtt. A farmok juhállománya változó, a rendelkezésre álló területtől függ. Egy farm 300-600 db juhot tart. A megtermelt hús adja a juhfarmok jövedelmének 90%-át. Bárányhús a hagyományos húsfogyasztás Izlandon. Izland lakossága körülbelül 22 kg bárányhúst fogyaszt 1 évente. A füstölt bárány kedvenc karácsonyi étel.

Az izlandi juh Az izlandi juh vagy színes juh egyike a világ legrégebbi és legtisztább fajtájú juhainak. Az északeurópai rövid farkú juhokat 1100-1200 éve a vikingek vitték a szigetre. Jellegzetességük volt a négyszarvúság.

A többszarvúságot az ún. „szarvfelező” allélváltozat alakítja ki, ami feltételezhetően domináns a rendes szarvaltságot meghatározó normális allélváltozat felett. A dominanciaelmélet azért fogadható el, mert négyszarvú utód kétszarvú szülőktől soha nem születik, más szóval, négyszarvú utód akkor születhet, ha legalább az egyik szülő négyszarvú. A ma élő juhoknál már nem jellemző ez a tulajdonság. 11

Jellemzői: finom csontozatú, közepes méretű, szívós, értelmes, hosszú élettartalmú, figyelmes és gyors mozgású. Egészséges anyák 12-14 éves korukig ellenek 2-es ikreket, az átlagos termékenység 1,8-1,9 bárány/ellések. A bárányok kis születési súllyal jönnek a világra, de gyors a növekedési erélyük, 70%-uk szarvas lesz. Színük 80%-ban fehér. A kifejlett kos 90 kg-os, az anya 60 kg-os, az átlagos tömeg 65 kg.

Az izlandi juhtenyésztés sajátosságai Izlandon 3 hónapig ingyen legeltetnek a tartományi felföldön. Az izlandi felföld az ország egyötöd részét kitevő, teljesen lakatlan terület, megközelítőleg 20 000 km2. Októbertől áprilisig tél van, tehát takarmányozni kell. Ennek megfelelően alakult ki a tartástechnológia. A művelésre alkalmatlan, de füves területeken legeltetnek. Elektromos kerítéssel vagy nagy lyukú drótkerítéssel akadályozzák meg a legelő juhok elkóborlását. Teljesen szabadon, őrizetlenül lehet hagyni őket, mert a szigeten nincs ragadozó, aminek táplálékforrása lenne a juh. Ilyen módszerrel kerítenek be minden legeltethető területet az utak és a lakott helyek széléig. 12

A farmerek összefogva, együtt engedik ki legelni a juhokat. Általában kéthetente, egymás közt beosztva, járnak ki ellenőrizni az állományt. Ősszel, behajtáskor valóságos népünnepélyt rendeznek, és vidám mulatság közepette válogatják szét a legelőről érkezett juhokat. Erre válogató helyeket alakítanak ki.

A téli tartást teljesen zárt istállókban végzik. Kétféle technológiát láttunk. Az egyik hasonlít a nálunk alkalmazott „mélyalmos” tartáshoz. Az istálló aljzata nincs szilárd burkolattal lefedve, hanem lávahomokot alkalmaznak, és erre rossz minőségű takarmánnyal almoznak. A szűk közlekedő út (minden talpalatnyi hely kell) mellett „etetőboxokat” raknak le a szálas takarmánynak. A takarmány és az etetőboxok mozgatását a födém szerkezethez rögzített felsőpályás emelőrendszerrel oldják meg.

A másik technológia teljesen különbözik az általunk ismertektől. A zárt istálló domboldalon és kiemelve van.

A juhok tartózkodási helye rácspadló. Itthon más állatfajoknál alkalmazzuk ezt a tartásmódot. Itt is szűk közlekedőfolyosók vannak, melyek egyben a takarmányetetők is.

Néhány rácspadló típus:

Ez azért alakult így, mert nincs szalma alomanyagnak. A juhtenyésztés másik jövedelemforrása a gyapjú. Ez szerényebb hasznot hajt, mert terjed a műszál. A juhokat kétszer nyírják: behajtás után és a kihajtás előtt, márciusban. A feldolgozó műhelyek szebbnél szebb gyapjútermékeket készítenek.

A csereprogram alatt megnéztünk olyan farmokat is, amelyek a juhtenyésztésen kívül egyéb tevékenységet is folytattak. Ilyen volt az a farm is, ahol fejősteheneket tartottak. Ez nem általános, de a több lábon álláshoz elegendő 30-35 db tehén. A farmmérettől függően ez a létszám 50-75-ig is emelkedhet. Ezen a farmon a megtermelt tejet azonnal fel is dolgozzák, és az értékesítést is a családi vállalkozáson belül végzik.

Megtekintettünk olyan farmot, ahol a juhtartás mellett turizmussal foglalkoznak. Lehetőséget adva ezzel a városi embereknek, hogy visszamenjenek a természetbe. Megmutatják nekik azt, hogy lehet a természet teljes mértékű tiszteletben tartásával úgy gazdálkodni, hogy minél kevesebb rombolást végezzünk környezetünkben, és megőrizzük az ökológiai egyensúlyt. Olyan szemléletben oktatnak, hogy neveljék az ide látogatókat a környezettudatos életmódra. Vezetett túrák alkalmával természetismeretet tartanak. Iskolás csoportoknak előadóteremben szemléltető eszközökkel (falikép, videó) oktatnak, majd utána farmlátogatás keretében élőben is megismerhetik a tanultakat. Megismertetni a vidéki életet, ezáltal visszavezetni az embereket a mezőgazdasághoz: ez cél. Lehetőséget biztosítanak arra, hogy kézműves műhelyekben egyes szakmai fogásokat kipróbáljanak a látogatók. Részt vehetnek a farmon zajló munkákban, kézi erővel és hagyományos eszközökkel végezhetnek olyan munkát, amelyet a városban még csak nem is láthatnak. Megtapasztalhatják azt az érzést, hogy milyen az, amikor a leszedett friss gyümölcsöt el is fogyaszthatják. Ameddig a szülők „dolgoznak”, addig a gyerekek állatsimogatóban barátkozhatnak a kis háziállatokkal, és akár le is rajzolhatják őket. Nagyon sok megszívlelendőt tapasztaltunk arra, hogyan kell tudatosan szervezni életünket. Miként lehet a természeti adottságokat úgy beépíteni a gazdálkodásba, hogy a környezetet legjobb állapotában megőrizzük utódaink számára. Összeállította: Közreműködtek:

Perei Gábor 2011

Csobán Mihály, Gubucz József, Király Sándor, Kiss Szabolcs, Kurilláné Frankó Anna, dr. Mucsi Imre, Perei Gábor, Sári Éva

Felhasznรกlt irodalom:

Icelandic agricultura Statisticks The icelandic sheep and sheepfarmers Bjarteyjarsandur Island Lbhi kynning Statisticks Iceland Ministry of Fisheries and Agriculture Farmers Association of Iceland

Betekintés Dánia mezőgazdaságába

Az ökológiai gazdálkodás jelentősége a világon Az ökológiai gazdálkodásban élen járó nyugat-európai országokban (Ausztria, Németország, Dánia, Franciaország) 1995 és 1998 között óriási növekedés volt megfigyelhető a biotermékek kínálatában és keresletében. E gyakran citált, „robbanásszerű” növekedés egyrészt az akkor újonnan bevezetett agrártámogatási rendszernek, másrészt a biotermékek - a hagyományos termékekhez képest - alacsony fogyasztási arányának volt köszönhető. A Közös Agrárpolitikába foglalt agrártámogatási célkitűzések ugyanis a környezeti szempontoknak is megfelelő termelési rendszereket részesítették támogatásban. A támogatások igénybevételének egyre gyakoribb feltételévé vált a fenntartható, extenzív termelési körülményeket teremtő, a környezetet minél kevésbé megterhelő, valamint az anyagok körforgását tekintve zárt termelési egységekből álló gazdálkodás garanciája. Az ökológiai gazdálkodás növekedésének szemléletes mivolta a termelés alacsony volumenének tudható be. Az ökológiai gazdálkodás szellemében megművelt területek a teljes mezőgazdaságilag hasznosított terület 0,5-10%-át te-

szik ki a fejlett iparú európai államokban. Sőt, Ausztria a maga 10%-ával kiemelkedő eredményt ért el, míg az EU többi tagállamára inkább az 1% körüli részarány a jellemző. A területében csekély részarányt képviselő biogazdálkodás országonkénti néhány száz hektáros növekedése így a terület megduplázódását jelentette, s ezzel az eredménnyel elkápráztatta a (néha kissé elfogult) kutatókat és a téma iránt fogékony közvéleményt. 2000-ben 110 000 gazdaság 3 millió hektáron folytatott ökológiai gazdálkodást az Európai Unióban. A terület, valamint a gazdaságok számának növekedése folyamatos. Olaszország rendelkezett a legnagyobb termőterülettel, majd Németország, Spanyolország, Franciaország és Ausztria követte a sorban. A gazdaságok számát tekintve Olaszország után Ausztria, Spanyolország, Németország és Franciaország vezeti a mezőnyt. A hagyományos gazdálkodás területére vetített biogazdálkodás viszont Ausztriában, Finnországban, Dániában, Svédországban és Olaszországban a legmagasabb. A következő ábra adataiból kitűnik, hogy a legnagyobb területen Olaszországban, Németországban és az Egyesült Királyságban, a legtöbb farmon pedig Olaszországban és Ausztriában foglalkoznak ökológiai gazdálkodással.

Az ökológiai gazdálkodás viharos fejlődési szakasza mindenesetre az 1990-es évek végén mértékletes növekedési pályára állt, sőt néhol a kereslet és kínálat gyenge visszaesést is mutatott. Az ágazat jövőjére vonatkozó várakozások és becslések rendkívül sokfélék, csakúgy mint a követendő irányra vonatkozó ajánlások. A kutatók egy része az ökogazdálkodás fokozott költségvetési támogatásában látja a megoldást, s e megoldás mellett környezetpolitikai szempontokat sorakoztat fel. A szakmai vita látványos gyengéje, hogy kevés gazdasági szempontot, illetve kutatási eredményt képes felmutatni: az ökogazdálkodás gazdaságtana napjainkban is gyenge lábakon áll.

A multifunkcionális mezőgazdaság és a vidékfejlesztés Az 1960-as évektől egész Európában a mezőgazdaság fejlődésére az igen intenzív iparosodás volt a jellemző, aminek hatására 25 év alatt a területegységre jutó hozamok megkétszereződtek, a termésingadozás jelentősen csökkent (Nemzeti Agrárkörnyezet-védelmi Program). Ezzel párhuzamosan káros folyamatok is lejátszódtak: megváltozott a parasztság évszázadok alatt kialakult hagyományos, természet közeli életmódja, termelési módszere, az alkalmazott fajták, a tápanyagellátás és növényvédelem egész rendszere. Olyan negatív externáliák mutatkoztak, mint pl. a termőtalaj pusztulása, a növényi és állati genetikai alapok beszűkülése, a biodiverzitás csökkenése, a gyomosodás stb. Az emberi egészségre is káros folyamatok indultak el, elszennyeződtek a talajvizeink, az ivóvízbázisok, az élelmiszerekben szermaradványok dúsultak fel, ugyanakkor a beltartalmi értékek „felhígultak”. Ezek a negatív környezeti externáliák a környezetszennyezéstől a környezetromboláson át a környezetpusztításig terjedhetnek. A vidéki társadalomban is negatív folyamatok indultak el (a munkanélküliség és az elvándorlás felgyorsulása, a lakosság egészségi állapotának romlása), melyek hatásai a mai napig érezhetőek. Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan sok vidéki településen az épített környezet is romlásnak indult. A hagyományos értelmezés szerint a mezőgazdaság elsődleges célja az élelmiszer-termelés, ehhez különféle erőforrások szükségesek, amelynek elsődleges színtere a vidéki élet. A következő ábra a mezőgazdasági vállalkozások három oldalát mutatja be:

A háromszög egyik oldala a mezőgazdaság klasszikus élelmiszer-termelő funkcióját jelöli. A másik oldalon a vidéki élet szerepel, hiszen a gazdaságok részesei a vidéki életnek, és felelősek annak fenntarthatóságáért, fejlődéséért.

A harmadik oldalon az erőforrások mozgósítása jelenik meg, hiszen mind a termeléshez, mind a vidéki élet fenntartásához állatok, növények, földterület, víz, gépek, szakmai tudás, tőke, valamint beszerzési és értékesítési csatornák, azaz erőforrások szükségesek (Ploeg, J. D. van der − Roep, D., 2003.). A hagyományos mezőgazdasági termelés negatív hatásainak kiküszöbölése érdekében az Európai Unió országaiban az utóbbi évtizedben egyre fontosabb szemponttá vált a fenntartható gazdaság, a multifunkcionális mezőgazdasági vállalkozások kialakítása. Az egyes országok, illetve maga az Unió is kiemelt szerepet szán a biztonságos termékeknek, a környezet megóvásának, a vidéki értékek megőrzésének. A speciális, tájjellegű termékek előállítása, azok helyben, illetve a régióban történő értékesítése, a helyi jellegzetességekre alapuló turizmus fejlesztése szinte minden ország kormányának támogatási céljaiban megjelenik. A multifunkcionalitás eléréséhez azonban az eredeti összefüggéseket újra kell értelmezni, kissé át kell alakítani, a hagyományos mezőgazdaság fogalmát horizontális és vertikális irányban is ki kell bővíteni:

A multifunkcionális mezőgazdaságban az eredeti termelés mellett megjelennek más tevékenységi körök, új szereplők kapcsolódnak be, melyek hatására a mezőgazdaság új, a változó társadalmi igényeket kielégítő termékeket állít elő. Ilyen „mélyítő” tevékenységek például a hatékony és mégis környezetkímélő, fenntartható mezőgazdasági termelés (pl. az ökológiai és biogazdálkodás) és piaci viszonyainak fejlesztése, a közvetlen termékértékesítés. A fogyasztói attitűd változása (a környezet- és egészségtudatos táplálkozás vagy a dúsított élelmiszerek iránti igény) és az ehhez kapcsolódó piac is összenő a természetes alapanyag iránti igénnyel. (Bálint-Juhász, 2002). A helyi innovációs képességek, az ipar, a kis- és középvállalkozások, a népi kézművesség támogatása, a népművészet, a hagyományok és a kultúra ápolá-

sa, a közösségek, a civil társadalom fejlesztése szélesíti a vidék gazdasági tevékenységét. A „mélyítés” és „szélesítés” együtt a vidéket, ezen belül a mezőgazdasági vállalkozást, egy olyan komplex gazdasággá alakítja, amely újfajta növénytermesztéssel és szolgáltatásokkal több piacot von be az értékesítésbe. A multifunkcionális mezőgazdaságban az erőforrások szintjén is „újraalapozási” folyamat megy végbe. Ez azt jelenti, hogy pl. a gazda meglevő forrásainak hatékonyabb kihasználására törekszik, vagy új, alternatív nyersanyagot, energiát használ fel, esetleg a mezőgazdasági termelés mellett a más foglalkozása is van, így a megélhetése biztosabb. Ha az „újraalapozási folyamatokat” a vidék dimenziójába helyezzük, akkor a térségi versenyképességhez szükséges hagyományos erőforrások - a természet, a tőke, a technika és az ember - már nem elegendőek (Hoványi, 1995). Véleményünk szerint napjainkban a mezőgazdasági termelésen belül is jelentős változási folyamat megindulásának lehetünk tanúi: az élelmiszer-termelés mellett egyre nagyobb szerepet kap a non-food termelési funkció: a bioalkohol, a rost- és színezékanyagok, az energiatermelő biomassza, a polimer és olajnövények (biodízel) előállítása. Ez a jelenség a mezőgazdasági termelés szélesítéseként értelmezhető, és jól illeszthető a multifunkcionális agrárgazdaságba. Ugyanakkor az eddig használatos fogalmak, az alkalmazott folyamatok, az ismert jelenségek újragondolása, más megvilágításba helyezése révén, az új összefüggések felismerésével, az „újra keretezéssel” (reframe) a komplex vidékfejlesztés eredményessége fokozható.

Az Európai Unió agrárpolitikájának reformtörekvése(i) kapcsán a mezőgazdaság szorosan vett termelő tevékenysége mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap

a vidék népességeltartó és -megtartó szerepe, az agrár-környezetvédelmi, tájképi funkciók, és ezeknek a tényezőknek csupán egyik alkotóeleme a mezőgazdasági termelés. Ezt a szemléletváltást tükrözte a Vidéki Térségek Európai Kartája, a Corki Nyilatkozat, és ez tükröződik az Unió jelenlegi regionális politikájában is. A vidéki lakosságot nem csak a mezőgazdaságból élő emberek alkotják. Többek között ezért is tolódott el a hangsúly a vidékfejlesztés javára - és a mezőgazdasági (túl)termelési támogatások rovására - az EU-n belül. A térség- és vidékfejlesztés sokkal komplexebb tevékenység a mezőgazdaságnál, logikailag is megelőzi azt. A „multifunkcionális mezőgazdaság” kifejezés az 1992. évben Rio de Janeiróban tartott Egyesült Nemzetek Környezet és Fejlődés c. konferenciájának jegyzőkönyveiben bukkant fel először. „... a mezőgazdaság többfunkciós szemlélete főként az élelmiszer-biztonsággal és a fenntartható fejlődéssel van kapcsolatban” (Agenda 21, 14. fejezet, DeVries, 2002). A multifunkcionalitás azokra az előnyökre irányítja a figyelmet, amelyek a termelők tevékenységéből a piaci értékesítésen felül keletkeznek. Ezen „termékek” széles körűen értendők, de általában tartalmaznak olyan vidéki közösségi értékeket is - mint pl. nagy számú családi gazdaságok, a foglalkoztatottság, a vidéki hagyományok és a kultúra ápolása -, amelyek túlmutatnak a mezőgazdasági termelő tevékenységen. A gazdasági előnyök közé sorolható a biodiverzitás fenntartása, a tiszta ivóvíz és levegő, illetve a bioenergia előállítása. Más vélemények szerint az élelmiszer-biztonság, a természeti értékek, az állati „jóllét” ugyancsak ezek közé az előnyök közé sorolhatók (Bálint et al., 2001a). A Vidéki Térségek Európai Kartája a vidéket hármas funkcióval jellemzi, s ezeken belül további alkotóelemeket említ: Gazdasági (termelési) funkció - mező- és erdőgazdálkodás, - halászat, - a megújuló természeti erőforrások fenntartható hasznosítása, - a falusi turizmus, üdülés, rekreáció, - vidéki térségekben működő termelő és szolgáltató szervezetek működése. Ökológiai funkció - az egészséges élet természetes alapjainak védelme (föld, víz, levegő), - a tájak sokszínűségének, a tájjellegnek a megőrzése, - a biológiai sokszínűség (biodiverzitás), - az erdő és más élőhelyek megóvása, - általában az ökológiai rendszerek védelme. Társadalmi (közösségi) és kulturális funkció - az évszázadok során a vidéki életformához szorosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megtartása, - a falusi közösségekben megtestesülő értékek megőrzése.

A multifunkcionális agrárgazdaság a fenti három funkciót komplexitásában tekinti. A komplex vidékfejlesztés alapeleme a multifunkcionális mezőgazdaság, de annál tágabb kört, az élet szinte minden területét érinti, és a fejlesztés eredményeként az alábbi területeken kell célt érnie (Bálint et al., 2000): - gazdaság: fenntarthatóság, növekedés, fejlődés, - munka: foglalkoztatás, racionalitás, hasznosság, - környezet: védelem, gazdálkodás, természet, - tudásgazdaság: holtig tartó tanulás, e-társadalom, - kultúra: életmód, hagyomány, örökség, érték, - társadalom: együttműködés, szolidaritás, közösség. Gazdaság: A sikeresen működő vidékgazdaság versenyképesség mellett ökológiai, ökonómiai és társadalmi szempontból egyaránt fenntartható, a növekedése, fejlődése folyamatos. Munka: A komplex térségfejlesztés, a multifunkcionális agrárgazdaság nem csupán munkahelyeket teremt, hanem racionális foglalkoztatást is, amelynek révén a vidéken lakók munkájuk hasznosságának tudatában vannak, és képesek tudásukat hasznosítani és gyarapítani. Környezet: A természetes környezet egészének és az összefüggések figyelembe vételével végeznek minden tevékenységet, ahol a termelési folyamat szem előtt tartja az ésszerű környezet- és tájgazdálkodást, a károkozás, károsodás megelőzését, és csak ezt követően kell foglalkozni a környezet-, táj- és természetvédelemmel. Tudásgazdaság: A vidéken élők képzettsége, korszerű ismeretanyaga a záloga a vidék valódi fejlődésének, hiszen csak megfelelő felkészültséggel képesek követni a technikai, technológiai változásokat, kiaknázni a XXI. század és az e-társadalom kínálta lehetőségeket, és csak a tudás birtokában lehetnek az európai piac versenyképes szereplői. Ehhez viszont állandó (holtig tartó) tanulás, képzés szükséges, de emellett egyre nagyobb szerephez jut a szervezett oktatásban nem elsajátítható, „hallgatólagos” tudás, tacit-knowledge. Kultúra: A vidék hanyatlásával egyidejűleg általában megindul a vidékhez kötődő kultúra pusztulása is. Feledésbe mennek a hagyományok, a verbális és írott örökség elemei, az épített környezet rommá válik. A komplex vidékfejlesztés megőrzi magát a vidéket és benne annak értékéit is. Társadalom: A jól működő vidékfejlesztési modellek az igazolják, hogy bármily elképzelés csak a helyi szereplők összefogásával vihető sikerre.

Ehhez azonban a kirekesztés helyett együttműködés kell, a közösség érdekeinek felismerése, és a közös cél érdekében történő tenni akarás. A közösségi összefogás elősegíti az esélyegyenlőség érvényesítését és a társadalmi szolidaritás kialakulását. Mindezek hatására felerősödnek a multifunkcionális agrárgazdaság pozitív externáliái, amelyek tudatos kiaknázása a komplex vidékfejlesztés feladata:

A mezőgazdaság termelő tevékenysége eredményeképp az élelmiszer-ellátás biztonsága megvalósult, a feldolgozó ipar alapanyag-szükséglete kielégíthető. A vidéki és a városi lakosság esetleges éhezése mára már nem mezőgazdasági, hanem szociális okokra vezethető vissza. A korszerű növénytermesztés (okszerű tápanyag-utánpótlás, növényvédelem) és állattenyésztés az önellátás mellett az ország exportárualapját is növeli. A mezőgazdaságra - a mennyiségi élelmiszer-termelésen túl - nagy felelősség hárul az élelmiszer-minőség és az élelmiszer-biztonság területén, ugyanakkor - közvetett módon - a lakosság egészséges táplálkozására is hatást gyakorol. A föld megművelése eredményeként kialakult rendezett környezet már önmagában is pozitív externáliaként értékelhető. További kedvező hatás, hogy a gondozottság gátat szab az invazív gyomok terjedésének, s ha azok allergizáló növények (és többnyire azok), az allergiás megbetegedések száma sem növekszik drasztikusan tovább. A rendezett tájon az arra jellemző élővilág marad meg, nem károsodnak a természetes élőhelyek, a szép kilátás vonzza a turistákat. A természeti környezet megóvása mellett az épített környezet is megmarad. A fejlesztési folyamat nyertese maga a vidék: lelassul az elvándorlás, a rohamos elöregedés, a növekvő számú munkahely eltartja - és megtartja - az ott lakókat, fokozatos bevétel-növekedést eredményez az önkormányzatnál, amely egyre nagyobb összegeket tud fejlesztési célokra fordítani, ami által beindulhat a növekedési spirál. 8

A meginduló fejlődés másokat is odavonz, növekszik a térség iránti érdeklődés, és ez nemcsak az odalátogató turisták számán mérhető, hanem idővel megindulhat a vidékre a betelepülés is. A megmaradó, sőt - reményeink szerint - fejlődésnek induló vidéki települések társadalmában is érzékelhetőek a pozitív externáliák: egészséges egyensúly alakul ki a vidék és a város között (lakóhely, üdülés, rekreáció, mezőgazdasági termelés stb.). Erősödik a vidéken élők azonosságtudata és lokálpatriotizmusa, ezért fennmaradnak a hagyományok, megőrizhető a kulturális örökség, és megmaradnak vagy újraszerveződnek a közösségek, a hagyományos együttműködési formák (pl. kaláka). A végeredmény: fizikailag és lelkileg egészséges vidéki társadalom. A komplex térség- és vidékfejlesztés legfőbb céljai (Bálint et al., 2000): - a tartalmas élet és az értelmes munka lehetőségeinek a megteremtése; - az infrastruktúra (elsősorban az úthálózat, a közlekedés és a telematika) fejlesztése; - a terület és a települések népességeltartó és -megtartó képességének növelése; - a vidéki térségek vonzóvá tétele sokféle ember és minden korosztály lakó-, munka-és üdülőhelyeként; - a táj és a természet ökológiai értékeinek felmérése, megőrzése, a biodiverzitás megtartása; - a hatékony és mégis környezetkímélő, fenntartható mezőgazdaság és piaci viszonyainak fejlesztése, ökológiai és biogazdálkodás; - a helyi innovációs képességek, az ipar, a kis- és középvállalkozások, a kézművesség támogatása; - a népművészet, a hagyományok és a kulturális örökség (újraélesztése) ápolása, - az együttműködés, a közösségek és a civil társadalom fejlesztése. Magyarországon is egyre nagyobb jelentősége van az ökológiai szemléletnek, a bioélelmiszerek fogyasztásának mértéke emelkedik. Felelevenednek a régi hagyományok, régi mesterségek, az ezekhez kapcsolódó falusi/agroturizmus jelentősége felértékelődik. A vállalkozások „több lábon állásával” a bevételek ingadozása csökken, a gazdálkodás kifizetődőbb. Fontos azonban megjegyezni, hogy a multifunkcionális mezőgazdaság egy adott helyszínen nem feltétlenül öleli fel a fent felsorolt összes előnyt, ezek nagy mértékben függnek a gazdaságok méretétől, földrajzi fekvésétől (ország, régió), a termelés jellegétől, illetve ezek kölcsönhatásától. Arra viszont törekedni kell, hogy az egy-egy funkciónak (gazdasági, társadalmi, ökológiai) való megfelelés vagy az állapot javítására való törekvés ne rontsa valamely másik funkció helyzetét.

A dán agrár- és földbirtok-politika A dán mezőgazdaságban egyszerű rend uralkodik. A lakosság 3-4 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban.

A mezőgazdasági termelés egyre inkább koncentrálódik, hatékonysága pedig nő. A farmergazdaságok száma 1960-ban még 196 ezer volt, ami 1990-re 77 ezerre mérséklődött, 2010-ben csupán 57 ezer. Eközben a részfoglalkozású gazdák száma folyamatosan nő, így jelenleg az összes gazdálkodó kétharmada részfoglalkozású farmer. Ugyancsak a koncentráció jelei észlelhetőek az átlagos farmméret esetében is: 1960-ban 16 hektár, míg 2010-ben 45 hektár. A dán agrárpolitika 3 alappilléren nyugszik: • földbirtok-politika • szaktanácsadó rendszer • szövetkezeti társulások A dán törvények a mai napig védelmezik a családi vállalkozások alapját jelentő paraszttanyát és a földet birtokló státust. Az 1945 után is többször módosított földtörvény szerint Dániában csak az lehet farmtulajdonos, aki a tanyáján lakik, letette a megfelelő vizsgákat, amelyek nemcsak mezőgazdasági, hanem üzemvezetési, számítógépes és egyéb ismeretekből is állnak. A tanyától legfeljebb 15 km távolságra fekvő földterületet kerülhet tulajdonba. A 30 hektár fölötti földterület birtoklásához minimálisan a kétéves, nappali képzéssel és bentlakással megszerezhető szakképesítés, az úgynevezett „zöld bizonyítvány” vagy szakirányú egyetemi- főiskolai bizonyítvány és igazolt szakmai gyakorlat megléte szükséges. A földtulajdon felső határa 125 hektár. A dán gazdálkodó, vagy – ahogy ők nevezik magukat – a dán paraszt mindig a saját érdekeit, képességeit, földjének lehetőségeit, épületeit, eszközeit szem előtt tartva hozza meg döntéseit.

Dániában nincs olyan szövetkezeti gazdaság, ahol több paraszt együtt birtokolja és műveli a földet. A jelenleg érvényes földtörvény a többi között kimondja, hogy földet csak egyén birtokolhat. Jogi személyek csak különleges esetben kaphatnak földet.

A bankok, illetve a biztosítótársaságok nem vásárolhatják fel a földet. A fiatal gazda piaci áron veszi meg a földet a szüleitől is, és ha kevés az összegyűjtött pénze, a birtok értékének hetven százalékáig kölcsönt vehet fel a hitelintézettől. Dániában drága a föld, jól terhelhető jelzáloggal, többek között ezért is juthatnak kedvező feltételekkel fejlesztési hitelhez a gazdák. (Egy hektár dán föld ára 3,5 millió forint.)

Megéri pályázni, a dán parasztok jövedelmének ugyanis több mint negyede közvetlen EU-támogatás. Összegezve a földbirtok-politika „liberalizált” feltételeit: • ha valaki egy tanyát szeretne vásárolni, birtokolni, akkor állandó lakhelye a tanya, ahol él és dolgozik, vagyis helyben adózó lakosnak kell lennie; • a helyi gazdaközösségektől nyilatkozatot kell kérnie arról, hogy nincs helyi igénylő az eladásra kínált földre; • ha a gazdaság 30 hektárnál nagyobb, akkor törvényi előírás a dán mezőgazdasági szakképzettség („zöld diploma”); • ha két gazdaságot egyesítenek, 125 ha-nál nem lehet nagyobb az így keletkező terület; • egy gazdának lehet három gazdasága is, maximum 15 km-re egymástól; • egy tanya vagy gazdaság = 1 statisztikai egység; • egy gazda annyi állatot tarthat, amennyi után a keletkező szerves trágya saját birtokán elhelyezhető (szigorú környezetvédelmi előírások).

Szaktanácsadás A dán gazdák munkáját rendkívül hatékony szaktanácsadó és továbbképző rendszer segíti. A szaktanácsadás országos szervezete és regionális intézményei a gazdaszervezetek (érdekképviseletek) tulajdonában vannak. A néhány évtizeddel ezelőtt kialakított mai szervezetre jellemző, hogy annak költségviselői az úgynevezett „kisgazda és nagygazda” szervezetek, amelyek a gazdák tagdíjai alapján járulnak hozzá az alapszolgáltatások fenntartásához. Ezek az intézmények nyújtják a legtöbb gazda számára a könyvelési, pénzügyi és hitelezési tanácsadói szolgáltatást, amelyekből képesek a legkülönbözőbb elemzéseket elkészíteni. Kezdetben az állam 100%-os, később 70%-os, jelenleg 40%-os támogatást nyújt a szaktanácsadó rendszer fenntartásához. Ma olyan felkészült intézményekkel rendelkezik a szaktanácsadó szervezet, amely az EU és az állam részére is tud megbízásokat teljesíteni.

A dán szövetkezetek A dán szövetkezeti együttműködések a Grundtik püspök által életre hívott keresztyén-szociális ihletésű, népfőiskolai képzési és szövetkezetfejlesztő mozgalmakhoz kapcsolhatóak, nemcsak Dániában, de egész Skandináviában. A dán szövetkezet olyan társulás, melyben több gazdaság valamely gazdálkodási műveletet közös üzemben végez vagy végeztet el, úgy azonban, hogy a gazdaságokat egyébként független különállásukban meghagyja. A szövetkezet a tagok tevékenységét előmozdító szerveződés, valójában egy kisvállalkozói beszállító rendszer. A szövetkezés fő célkitűzése: a tagok által irányított termelői közösség létrehozása azon célból, hogy a tagok termelését optimális áron adja el, és kockázatukat mérsékelje (biológiai és kereskedelmi ciklus összehangolása). A szövetkezeti vállalkozás mindig üzemszervezési vagy piaci előnyök megszerzéséért folyik, a tagok önálló vállalkozásának, vállalkozási sikerességének előmozdítása érdekében. A szövetkezet tartalma marketing értelemben éppen ezért maga a vállalkozás. A szövetkezet azért a vállalkozásért jön létre, amely tevékenységét illetően a tagok önálló gazdálkodásától elkülönült gazdasági egység, ugyanakkor annak elválaszthatatlan részét, mintegy továbbfolytatását jelenti. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet egyben az azonos érdekű tagok csoportosulása, melynek közvetlen irányításába személy szerint az egyes tagok nem kapcsolódnak bele, ezért tulajdonosi jogaikat közvetett módon, választott testületeik által gyakorolják.

A dán szövetkezet alapelvei A dán szövetkezeti alapelvek valójában megegyeznek a rochdale-i és raiffeiseni szövetkezeti elvekkel, amelyek ma is a szövetkezeti társulások alapnormáit jelentik. Tartalmuk csupán annyit változott, hogy a modern kor társadalmi és piaci gyakorlatának megfelelően alkalmazzák. Használhatóságukat semmi sem bizo12

nyítja jobban, mint a dán farmerek eredményei, valamint az élelmiszer-feldolgozó, -értékesítő és -szolgáltató szövetkezeti vállalatok nemzetközi sikerei. • • • • • • •

Önkéntesség és nyitott tagság Szövetkezeti demokratizmus (1 tag – 1 szavazat) Korlátozott tőkekamat Nonprofit jelleg Személyes közreműködés Arányos részesedés Demokratikus nevelés, képzés

A dán modell sajátosságai 1. Tulajdonjog a) a farmer tulajdonosa a földnek b) a farmer tulajdonosa a feldolgozásnak 2. A szövetkezet a) érdekközösség (intézmény) b) stratégia (tag) c) vállalkozás (menedzser) operatív (alkalmi) 3. Minőségi termelés és ellenőrzés 4. Technikai színvonal és műszaki fejlesztés 5. Tevékenységi kötődés (minden társulásnak egyféle célja van) 6. Oszthatatlan közös vagyon 7. Magas piaci részesedés Az egyik szövetkezeti alapelv, hogy minden szövetkezeti szervezetnek kötelessége a tagok előnyeinek növelése érdekében együttműködésre törekednie más szövetkezetekkel helyi, országos és nemzetközi viszonylatban egyaránt. A szövetkezeti rendszerek több országban külön, egymás közötti kapcsolataikat illetően többé-kevésbé zárt szektort alkotnak. A szövetkezeti szektor hatékony működését és egybefogását a szövetkezeti banki rendszer biztosítja. Dániában a szövetkezeti társulások az elmúlt évtizedek során fuzionáltak annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a gazdák szövetkezeteinek értelmetlen versengése. Ennek eredményeként a ma működő dán szövetkezeti vállalatok nagy, a nemzetközi piacon is versenyképes alakulatok. A termelői tulajdonlás formája – jogi kerete – az egyre bővülő szövetkezeti vállalkozás. Így például egy újabb fuzionálást követően 2002-ben a Danish

Crown, mint a jelenleg megmaradt két sertésfeldolgozó közül a nagyobbik, szövetkezeti vágóhídi társulás, mintegy 22 millió sertést vág (több telephelyén), és közel 22 ezer gazda tulajdona. A vágóhíd működése egy kisvállalkozói beszállítói rendszerre hasonlít, amelyben azonos minőségért azonos pénzt kapnak a gazdák, azonos fizetési feltételekkel. Így jött létre a dán és svéd tejtermelők közös tejfeldolgozó üzeme, az MDARLA, ahol a viszonylagos kicsinység ellenére a nagyság előnyeit élvezhetik a gazdák.

Dán Farmerszövetség

Dán Tejterméktanács

Dán Szövetkezeti Szövetség

Dán Baromfi-terméktanács

Dán Ifjú Farmerek Szövetsége

Dán Élőállat- és Hústanács

Biotermék-előállítók Központja

Dán Prémesállat-tenyésztők Szövetsége

Dán Cukorrépa-termesztők Szövetsége

Dán Kertészeti Termelők Egyesülete

Dán Sertés- és Hústanács

Dán Vetőmagtanács

A Dán Mezőgazdasági Tanács 49 állandó tagja a szövetkezeti nagy feldolgozó szervezetek, a farmerszövetségek, a regionális küldöttek és valamennyi fontosabb mezőgazdasági szerveződés képviselőiből tevődik össze (Dániában nincs agrárkamara). A Dán Farmerszövetség korábban – mintegy 100 éven keresztül – az alábbi három szervezet együttműködése volt: • Nagygazdaságok Szövetsége (100 éves múlt) • Farmerunió (200 éves múlt – különböző méretű gazdaságok) • Családi gazdálkodók szervezete (100 éves múlt, a kisebb vállalkozók) A legutóbbi fuzionálások (vagyis 2003) óta egy szervezetként működik, de több szekcióval. Munkájukra az új helyzetben jellemző, hogy együtt, de elkülönülve tevékenykednek. Az érdekképviseletek közös regionális irodákat tartanak fenn:

• Nagy gazdaságok részlege • Gazdálkodók egyesületének részlege • Családi részleg A szervezetek munkája iránti igény kétféle jellegű. A kormányzati bürokrácia komplikált, nem könnyen érthető, ezért közre kell működni a törvények, a direktívák, a pályázati kiírások és a kontroll kialakításában. Másfelől a farmerek igénylik az egyszerű és gyakorlatias segítséget, nemcsak az érthetőséget, hanem a közreműködést is. Mindezek összehangolása csak a kormány és a gazdaszervezetek folyamatos párbeszéd mellett valósulhat meg. A farmerszövetség összegyűjtött egy szakértői csoportot, amelyik segíti a gazdákat a pályázatok kitöltésében. A fokozatos fejlesztés eredménye a gazdák által működtetett számítógépes pályázatkezelő rendszer. A gazdák információval való ellátását segíti: hetente megjelenő újság, website, helyi szervezetek lapjai, szakmai találkozók, tanfolyamok, tanácsadások. Ez utóbbira szerződést kötnek a gazdákkal. A tanfolyamok mindegyikére jellemző a moderátor, aki maga is egy gazdálkodó, így saját gyakorlatát „fordítja le” társainak.

Termékpálya kapcsolatok Dániában A dán szövetkezetek egyszerre hordoznak helyi és térségi jelleget is. Az egyes falvakban élő gazdák egyéni termelése hordozza a helyi jelleget. Termelésük a közös tejfeldolgozóban, vágóhídon vagy raktárházakban kerül feldolgozásra, s így együttesen adják a térségi jelleget. A szövetkezetekre jellemző koncentráció következtében bármely térségben gazdálkodik is egy tejtermelő, az egyik központi tejszövetkezethez fog tartozni, és ez biztosítja a szövetkezeti társaság adott termékre való specializálódását. A dán mezőgazdasági termelők az élelmiszeralapanyag-előállítástól egészen a nagykereskedelmi áruelosztásig egy teljes rendszert alkotnak, azaz ők döntenek a feldolgozásról, meghatározott termék előállításáról, valamint a termékek üzletekbe történő szétosztásáról. Sőt, saját szervezeteik végzik a megtermelt termékek, a felhasznált műtrágyák és más kémiai anyagok hasznosulásának kontrollálását, illetve az egyes gazdák szintjéig lemenő tevékenységek hatékonyságának elemzését. Mindezek eredményeképpen tevékenyen részt vehetnek az árak alakításában, új technológiák bevezetésében.

A dán gazdák jogai és kötelezettségei A hagyományosan korrekt módon együttműködő dán gazdákat céljaik megvalósításában, valamint a kötelezettségeik és jogaik közötti biztos eligazodásban a belső szabályzataik segítik. Legfontosabb ezek között is az alapszabály, amely, összefoglalva a kötelezettségeket és jogokat, belső alkotmányként írja elő az együttműködés fő szabályait. Az alapszabály rögzíti az értékesítés, az áruleadás és az -átvétel, a szerződéses kötelezettségek, az eredményfelosztás és a társulás egyéb fontos feltételeit, mint például a tisztségviselők választását, az irányítás fórumait, a vitás ügyek rendezésének módját.

Jogok • Biztos értékesítés (a társulás átvételi kötelezettsége) • A lehető legmagasabb ár és nyereség-visszaosztás • A feldolgozó és kereskedelmi cég tulajdonjoga Kötelezettségek és hátrányok • Leadási kötelezettség a társulás felé • Nincs ártárgyalás • Közös felelősség a szövetkezeti vállalat adósságáért A tagok jogai és kötelezettségei a mérlegelv szerint igen kiegyensúlyozottak. Így például a tag köteles minden termékét a szövetkezeten keresztül értékesíteni, amely viszont köteles azt teljes egészében átvenni, és a lehető legmagasabb árat fizetni érte. A tagok egyenlősége nyilvánvaló: azonos áruért azonos pénzt fizet a szövetkezet, azonos feltételek mellett. Minden tag ugyanolyan módon juthat információkhoz, és valódiságukat ellenőrizheti. A tagok együttműködése rendkívül gyakorlatias, üzleti érdekeiken alapul. A közös feldolgozás és eladás biztonságosabb, és a hozzáadott értékkel növelten nagyobb a jövedelem.

A részfoglalkozás térhódítása A részfoglalkozás a dán mezőgazdaságban kifejezetten piacnyerési céllal van jelen. Az agrárpiac nemcsak a speciális ágazatokban, hanem kivétel nélkül minden ágazatban – legalábbis jelenleg – nyitott a részfoglalkozásúak termékei iránt. A részfoglalkozás sokszínűsége kifejezetten a termelők gazdasági kényszere. Minden részfoglalkozású személy sajátos egyéni körülmények között vállalkozik mezőgazdasági termelésre. Ebben a vállalkozásában nemcsak szellemi és fizikai képességei, hanem családi körülményei, a főfoglalkozásban tőle megkövetelt időhasználat, a lakóhelyi kötöttségek és nem utolsó sorban a termőterületnek, illetve a termeléshez szükséges építményeknek térbeli elhelyezkedése gyakorolnak hatást a főmunkaidőn kívüli tevékenység tárgyának megválasztására. Ezért a feltételek alakulásához időről időre alkalmazkodnia kell, esetenként terméket kell váltania. A termékváltás mellett a birtokszerkezet, a tulajdoni, illetve használati viszonyok, a vetésváltás szükségessége és más feltételek is alakítják a részfoglalkozás tartalmát. A mezőgazdasági tevékenység jelentős része ciklikus és szezonális jellegű, ezért a főfoglalkozású gazdálkodók mellett jelentős számú részfoglalkozású kisegítőre is szükség van a hatékony termelés érdekében. Ma a részfoglalkozású gazdák aránya Dániában megközelíti, az Európai Unióban meghaladja a 70%-ot. Tevékenységük integrálása a főfoglalkozású gazdákkal azonos módon történik, termékpályánként elhatárolva, térben és időben ütemezve. Ez külön szervezést vagy munkamegosztást nem igényel. Különösen ott fontos ez, ahol a település vagy a gazdák tőkeerejének kicsinysége miatt az egyéb – nem mezőgazdasági jellegű – tevékenységek is csak részfoglalkozású személyeket igényelnek. 16

A részfoglalkozásúak érdekérvényesítése A részfoglalkozású termelő – éppen, mert van főfoglalkozása, vagy másik részfoglalkozása – viszonylag kevés idővel rendelkezik termékeinek előnyös értékesítéséhez. Gyakran elegendő tőkéje sincs a tartósításhoz, élelmiszeripari feldolgozáshoz, ezért jobban rá van utalva az olyan bizalomra épülő kapcsolatra, amely csak a szövetkezés útján érhető el. Különösen az állattenyésztési és kertészeti termékek részfoglalkozású termelőinek fontos a piacozási gondok átadása ellenőrizhető kezekbe. A termékpályás szövetkezés Dániában a részfoglalkozásúak számára elsődleges szervezeti megoldás. A piaci ellenérdekelt személyek, illetve szervezetek kiiktatása a termelő és fogyasztó közötti kapcsolatból hagyományosan szövetkezés útján valósul meg.

A juhtenyésztés A juhtenyésztés az egyik legfontosabb területe a dán mezőgazdaságnak. Dániában 100 ezres a juhpopuláció, szemben az itthoni körülbelüli 900 ezerrel. A dán lapály juhok a régi lapály juhoktól származnak. A juhok közepes méretűek, hosszú lábak és a hosszú test jellemzi őket. A gyapjú többnyire fehér színű (90%), egy kis része (10%) barna. A test fehér, a barna foltok az arcon és a farokrészen található. Mintegy 10%-a kosoknak szarvas. Az arc és a lábak többé-kevésbé gyapjúval borítottak. A gyapjúszálak átlagos átmérője 33,6 mikron. A zsíros gyapjú súlya kb. 3,5 kg. A gyapjút használják takarók és szőnyegek készítésére. A felnőtt kosok magassága 70 cm, az anyáké 65 cm, az átlagos élősúly 80 kg (kosok) és 50-60 kg (anyák). Az átlagos alomszám 1,7 bárány, szemben a magyar 1-1,5-tel, a választási átlaglétszám 1,33. Az átlagos vágási súly 20 kg. Legnagyobb arányban O minőségi osztályba esik az EUROP minősítési rendszerben. A dán farmerek előszeretettel használják még a texel, suffolk és lacaune fajtákat.

Élmények, tapasztalatok Szakmai utunk során nagyrészt biogazdaságokat látogattunk meg, és megismerkedtünk az ott folyó munkával. Nagyon sok új és számunkra érdekes dolgot láttunk.

A programokat Anette Holmenlund állította össze számunkra.

Grantofteguard (ökofarm) A biogazdaság fő profilja a juh- és szarvasmarha-tenyésztés. A farmon 400 darab anyajuh és 400 darab limusin tenyészállat található. A juhok és a szarvasmarhák mellett csodálatos belga lovak (Ardeni) segítik a napi munkát.

A farm fő bevételi forrása a természet megőrzésére kapott támogatás, ugyanis a juhok szívesen elfogyasztják a „hogszveed” növényt, mely egy allergén növény, hasonló a parlagfűhöz. Ennek az irtását az állam támogatja.

A juhok az év nagy részét legelőn töltik. A legelőről, nyírás után, októberben viszik a hodályokba, ekkor háremeket alakítanak ki. A gyapjú értékesítése Angliába történik. A bárányokat húsvétkor és karácsonykor értékesítik. Az ebből származó bevétel is jól jön a gazdaságnak. A téli takarmányt maguk termelik meg (bio-fűszéna). Abraktakarmányt csak ellés előtt kapnak az anyajuhok. Állításuk szerint betegségek nagyon ritkán fordulnak elő. Fajtájukat tekintve az anyajuhok: suffolk (Angliából), texel (Hollandiából). A kosok dán lapály fajtájúak. Grantofteguardban működik egy falumúzeum és egy kiváló kisvendéglő.

A vendéglőben természetesen helyben készült specialitásokat kínálnak fel. Nagyon finom biokenyeret, biosajtokat, illetve biomarha- és bárányhúsból készült ételeket kóstolhattunk. Az ebéd végén pedig egy kellemes biosörrel koccintottunk.

Csodálatos ízekkel és élményekkel lettünk gazdagabbak.

Vallottam (Frank Hansen) Ezen a farmon kizárólag juhokat tartanak (2400 darab texel, illetve svéd fajtájú). Itt is az év nagy részét legelőn töltik a juhok, a gazda komoly összeget kap támogatás formájában az államtól a legelők rendben tartásáért.

Az állományt a hatóságok negyedévente ellenőrzik. Az állami támogatás öszszege 12-14 Euró/db. A kosokat november 21-től december 19-ig engedik az anyák közé, még kint a legelőn.

Januárban behajtják a nyájat, ekkor történik a nyírás. Februárban ultrahangos vemhességvizsgálatot végeznek, és különválogatják az anyákat a magzatok száma szerint. Egy évben egyszer elletnek. Ebben az időszakban a szálas és az erjesztett takarmány mellé abraktakarmányt is kapnak (árpa, granulátum). Ellés előtt négy héttel az abrakba szóját, valamint ásványi anyagot kevernek. Almozásra jó minőségű árpaszalmát használnak. Az elletés boxokban történik. A megszületett bárányok köldökét lefertőtlenítik, a farkukat gumigyűrűvel leszorítják, és behelyezik nekik a krotáliákat. Ennek a fülszámnak az ára: 1 Euró (Magyarországon kb. 500 forint). Ellés után az anyák bárányaikkal együtt kimennek a legelőre. A legelő minősége, melyre kihajtják őket, függ a bárányok számától. Az egy juhot nevelő anyák gyengébb minőségű, míg a kettő vagy három bárányt nevelő anyák kiváló minőségű legelőre kerülnek. A bárányok a gyepen nőnek fel, semmiféle takarmány-kiegészítést nem kapnak. Választásuk 15-16 hetes korban történik válogatókarám segítségével. .

Az anyákat átviszik egy gyengébb minőségű legelőre, a bárányok két hét után kerülnek át egy kiváló minőségű területre. A bárányokat karácsony előtt beviszik, megnyírják, majd húsvétkor értékesítik őket 50-55 kg élősúllyal. Súlykategória nincs, az ár 3 euró/kg. Betegség ritkán fordul elő. Féregtelenítést is csak bélsárvizsgálat után, indokolt esetben végeznek.

Számunkra pozitív csalódás volt, hogy legelőre alapozva ilyen jó minőségű bárányt lehet előállítani. Persze ez nem függ mástól, mint a genetikától és a legelő minőségétől. Na meg persze a szakértelemtől, amiben ennél a gazdánál nem volt hiány. Nagy odafigyeléssel és pontossággal végzi munkáját a farmon.

Knuthenlund

Az itt élő család 1913 óta él és gazdálkodik ezen a farmon. 1983-ig szarvasmarha-tenyésztéssel és tejfeldolgozással, 2006 óta pedig juh- és kecsketenyésztéssel, illetve tejfeldolgozással foglalkoznak. Dániában a legnagyobb biofarm az övéké 1000 ha termőfölddel. Az induláshoz banki hitelt vettek igénybe (banki kamat: rövid lejáratú: 1.3%, 30 évre: 4-5%). A farmon 600 birkát és 150 kecskét tartanak. A juhok keletfríz, a kecskék landras és szánentáli fajták. A juhok és a kecskék is hat-hat csoportra vannak osztva, és csoportonként, különböző időben kerülnek termékenyítésre. Ezzel biztosítják a folyamatos 22

tejellátást. A fedeztetés természetes úton történik, egy kos 3 hétig van egy csoportban. A bárányok hat hétig szopnak, ebben az időszakban nem fejik az anyákat. A kosbárányokat Németországban, illetve Koppenhágában értékesítik, a jerkéket meghagyják továbbtenyésztésre. Tejtermelés a farmon:

kecske: 700 liter/év, 3.5%-os zsírtartalom juh: 300 liter/év, 5.5%-os zsírtartalom

Kézzel gyúrt sajtjaik kiváló minőségűek, nagyon jó ízvilággal rendelkeznek, amit bizonyít a 2010-es sajtvilágbajnokságon megszerzett két aranyérem is.

Az állatokat naponta kétszer fejik, takarmányozásra 11 féle növényt tartalmazó kiváló minőségű szénát használnak, valamint ásványianyag-kiegészítőket. Az elhullás nagyon minimális, tüdő- és bélparaziták ellen vakcináznak, a beteg állatokat karanténba helyezik, és homeopátiás szerekkel kezelik. Csülökbetegségek csak ritkán fordulnak elő. A farmlátogatás különböző sajtok, illetve joghurtok kóstolásával jó hangulatban ért véget. Helyi farmerek termékeivel kibővített kínálatból lehetett vásárolni az erre a célra létrehozott gyönyörű kóstoló, kávézó helyiségben. A farmon tett látogatás mindenki számára felejthetetlen élményt nyújtott.

Ribe (Boltinggard Fyn)

Egy fiatal, kezdő farmert látogattunk meg, aki 200 anyajuhot és 200 növendéket tart. A legeltetésre használt területet és az épületeket is bérli. A gazdálkodáshoz szükséges tőkét, hitelből teremtette elő, melynek kamata 10%.

Keletfríz, illetve suffolk fajtákkal dolgozik, fő profilja a tejtermelés. A juhok átlagos napi tejtermelése 2 liter/nap.

. A tej értékesítési ára 9,5 dán korona literenként. A farmer 11 hektáron termel szálastakarmányt, az abraktakarmányt vásárolja. A fejés igen elavult technológiával és nem túl higiénikus, mondhatni katasztrofális körülmények között történik. Az állomány sem egy erőtől duzzadó, termelés csúcsán álló képet mutat. Nagyon rossz kondícióban lévő bárányokat láttunk a telepen. Azt pedig óriási baklövésnek tartjuk, hogy a beteg, elvetélt anyákat nem külön karanténban, hanem együtt, az egészségesekkel tartja.

. Véleményünk szerint ez volt az a farm, ahol a szakmai tapasztalatlanság, illetve a tőke hiánya tükröződött vissza.

Gansagger (Ase Swensen)

Gansaggerben egy csodálatosan rendezett, szakmailag példaértékű családi vállalkozást tekintetünk meg. 57 ha földterületen gazdálkodnak, anyajuh-létszámuk 450 db: lacaun × dorset. A juhok közt két szamár is helyet kap, az ő feladatuk a nyáj őrzése a külső betolakodóktól. Állítólag távol tartják a rókákat.

A juhoknál természetes fedeztetést alkalmaznak, általában augusztustól novemberig születnek a bárányok. Sűrített elletést használnak (kétévente háromszor, illetve három év alatt ötször). A házigazda állítása szerint Dániában az ő farmjuk az egyike annak a néhánynak, ahol ezt a módszert alkalmazzák. Ezt az elletési technológiát Amerikából vették át. (Zárójelben megjegyezve: Magyarországra kellet volna jönni-e tanácsért, nálunk nagyon sokan ezt a módszert alkalmazzák már régóta. Bár az is igaz, hogy mostanában többen elhagyják ezt a fajta elletést.) Az ellés elletőboxokban történik, gyakori az ikerellés (kétévente hat bárány/anya). Ellés után elvégzik az anyajuhokon a csülökápolást, majd kikerülnek - bárányaikkal együtt - a gyepre. 26

A bárányok decembertől júliusig a legelőn vannak, ezen kívül más takarmányt nem kapnak, csupán ásványianyag-kiegészítést.

A bárányokat 45 és 66 napos kor között választják le. A növendékeket 45 kgos élősúly elérésekor vágatják le Németországban, majd hentesboltoknak, éttermeknek értékesítik az árut. Az anyajuhokat áprilisban nyírják. Betegségek itt sem túl gyakoriak, ritkán előfordul bélgyulladás és kokcidiózis. Ilyen esetekben a takarmányba keverik a gyógyszert. Paraziták ellen bélsárvizsgálat után, csak indokolt esetben kezelnek. A legelőre három t/ha szervestrágyát szórnak ki évente. Nagyon szép és rendezett farmot láttunk és nem utolsó sorban nagyon kedves vendéglátókkal találkoztunk. Egy finom ebéddel zárult a látogatás. Saját készítésű kenyeret és péksüteményt, valamint helyi készítésű hidegtálat szolgált fel a vendéglátónk. Köszönet érte!

Berit Killerich juhtenyésztő

Berit Killerich 11 éve foglalkozik juhokkal, jelenleg 600 anyajuhot tart. Nagy hangsúlyt fektet a természet megőrzésére. A juhok télen-nyáron a legelőn vannak és vándorolnak. Fő profilja viszont a turizmus, illetve bemutatók tartása dán és külföldi turistáknak egyaránt! Otthonában nagy számban mutatja

be a helyi kézművesipar gyapjúból és természetes anyagokból készített remekeit, melyekből vásárolni is lehet.

A szakmai program egy színes juhászbemutatóval zárult.

A bemutatón csapatunk egyik lelkes tagja is megmutathatta, hogy milyen is a magyar virtus, és fél kézzel ültette le az állatot.

Hangos tapssal és derűs jókedvvel köszönte meg a közönség a magyaroknak a kis bemutatót. A nap egy nagyon finom, bárányból készült vacsorával zárult. Olyan jó hangulat kerekedett, hogy a vacsora végén még egy kis dalpárbaj is megrendezésre került. Jó hangulatú este volt. Köszönjük vendéglátónknak, Berit Killerichnek a fantasztikus vendéglátást.

Összegezve elmondhatjuk, hogy van mit tanulnunk a dánoktól. Nem kimondottan a juhtenyésztés szakmai színvonalára gondolok itt, hanem arra a lelkesedésre, amivel a munkájukat végzik. Hihetetlen az az elszántság és tudatosság a környezet megóvásában, ami őket jellemzi. Példaértékű gondossággal és odafigyeléssel végzik munkájukat. Persze, mint mindenhol, itt is akadnak kivételek, gondolunk arra a fiatal farmerra, akinek még sokat kell tanulnia a szakmából.

A dánok legelőre alapozott báránynevelése ellenkezője a magyarok elsősorban tápra, illetve abrakra alapozott technológiájának. Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a magyar bárányhús felvevő piaca elsősorban Olaszország. Az olaszok pedig nem szeretik a vörös húsú legelős bárányt, nekik a fiatal, friss, fehér húsú bárány kell, amit csak táp, illetve gazdasági abrak etetésével lehet garantálni. A másik dolog pedig az, hogy az itthoni gyepek minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. Magyarország nagy részén nem megfelelőek a legelők a legelős báránynevelésre. A nyári nagy szárazságoknak köszönhetően a gyepek kiégnek, tápanyagban szegénnyé válnak, az ilyen legelő pedig alkalmatlan a bárányok nevelésére. Véleményünk szerint ötvözni kéne a magyar sok éves tapasztalatot és szaktudást a dán precizitással és a dán farmerek által használt modern technológiával. E kettő ötvözése nagy mértékben segíthetné az itthoni juhtartók életszínvonalának a javulását, és talán nem lenne annyi megkeseredett, kiöregedett, kiégett termelő, akiknek helyét átvehetnék a fiatalok. Ez persze nem ennyire egyszerű feladat, mert hát tudni kell azt is, hogy egy dán farmer sokkal több támogatást kap akár az államtól, akár az Európai Uniótól, mint egy magyar gazda. Sok érdekes és hasznos információval gazdagodtunk a tanulmányút során. Úgy gondoljuk, hogy sokaknak hasznára válna ehhez hasonló utakon való részvétel, tapasztalatszerzés. Nagyon fontosnak tartjuk más nemzetek agráriumának tanulmányozását, melynek során megismerkedhetünk kultúrájukkal és gasztronómiájukkal is. Végül szeretnénk megköszönni a szervezők munkáját, egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk. Köszönjük!

A tanulmányút során többféle fajtájú juhval és kecskével találkoztunk. Ezek közül bemutatunk néhányat:

Suffolk

Tenyésztési cél: Jó legelőkészséggel rendelkező egyhasznú húsfajta tenyésztésének célja a vágóbárányok minőségének javítása, végtermék-előállításhoz terminálkosok biztosítása, a magyar merinó, illetve bármely típusú anyaállománnyal való keresztezéséből származó vágóbárányok hízodalmasságának és vágóértékének javítása. Fajtatiszta állományokban a származási hely szerinti átlagteljesítménynek megfelelő színvonalú hazai tenyésztés fenntartása. Legelőkészségének, magas húskitermelési százalékának, szaporulati arányának javítása, fenntartása. A fajta tisztavérű tenyésztésének célja a hazai, illetve a felmerülő külföldi tenyészállatigények kielégítése, a hazai törzsállományoknak kiemelkedő genetikai értékű kosok előállítása. Fajtajelleg leírása: Kiváló anyai tulajdonságok, jó tejtermelés, magas, 1,6-1,8-as szaporaság jellemzi. A magyarországi állomány egy része rendelkezik a szezonon kívüli ivarzás hajlamával. Egyik legjobb legelőkészséggel rendelkező fajta, de igen jól viseli a zárt tartást is. Jó húsformák és magas 350-400 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Kifejlett korban az anyák 75-90 kg, a kosok 90-130 kg súlyúak. Nagy növésű, erős csontozatú, kissé lekerekített koponyával. Fej kifejező, szarvtalan. Finom, fényes fekete szőr fedi a fejet és a lábakat. A kor előre haladtával az orron és a lábvégeken fehér szőrszálak előfordulhatnak. Homloka széles, az orrhát domború, fülei nagyok, hosszúak és kissé lelógóak. A lábak középhosszúak, szabályos állásúak. Törzse igen hosszú, mély és dongás, jól izmolt. A nyak közepes hosszúságú, ránc nélküli, jól illesztett. A mar széles, vállai zártak és izmoltak. A hát egyenes és széles. A combok jól fejlettek és teltek. Zárt gyapjútakaró fedi az egész testet, a gyapjú a végtagokat lábtőig, illetve csánkig, a nyakat a tarkóig növi le. A gyapjú fehér, rövid, tömött, barna vagy fehér szálak jelenléte nem kizáró ok. A gyapjú finomsága 30-42 mikron. A bőr finom és nem foltos. Törzskönyvbe kerülést kizáró okok: - törzskönyvbe kerülés paramétereinek nem teljesülése 31

- szarvaltság - általános küllemi és gyapjú hibák - fejtetőre, fejre, arcra ránövő gyapjú Törzskönyvbe kerülés feltételei: Életkor első elléskor, maximum (hó): Báránykori súlygyarapodás, minimum (g/nap): Testsúly éves korban, minimum (kg): Bírálati pont

nőivar 30 300 55 M

hímivar 360 70 93

Texel

Tenyésztési cél: Felhasználásával fajtaátalakító keresztezés útján hasznosított – a hazai viszonyoknak megfelelő közepes testméretű – húsfajta kialakítása. Tenyésztésének célja fehér színű végtermék előállításához apai partner biztosítása; a végtermék hízóbárányok hízodalmasságának és vágóértékének javítása. A fajta tisztavérű tenyésztésének célja a hazai populáció növelése, a hazai törzstenyészetek számára magas genetikai értékű kosok előállítása. A fajtajelleg leírása: Kitűnő húsformákkal rendelkezik, az eleje és a hátulja egyaránt jól izmolt „négysonkás” típus. Az S/EUROP (nagy súlyú) minősítési rendszert a texel fajtára alapozva dolgozták ki. A keresztezésekben a bárányok 95%-a legjobb minőségi osztályba esik. Átlagos napi báránykori súlygyarapodása 320-380 g közé esik. Ugyanakkor jó anyai tulajdonságokkal rendelkezik, 1,5-1,7 a szaporasága, jó tejtermelés és báránynevelés jellemzi. Közepesen korán érő, szezonálisan ivarzó fajta. Kifejlett korban az anyák 60-70 kg, a kosok 90-100 kg tömegűek. Közepes növésű, középnagy testű, erőteljes csontozatú húsfajta. A feje középhosszú, széles lapos koponyával, négyszögletes homlokkal. Mindkét nem szarvatlan. Fülei közepesen nagyok, oldalt elállók. Az orr, szem, száj és a nyálkahártya palaszürke vagy fekete színű. Nyaka izmolt és középhosszú. Mellkasa széles, dongás, a mar széles, háta, felkarja és combja igen jól iz-

molt. Gyapja fehér, kevéssé ívelt, fej és lábak fehér fedőszőrrel fedettek, gyapjúval nem benőttek. A gyapjú finomsága 36-42 mikron. Törzskönyvbe kerülést kizáró okok: - törzskönyvbe kerülés paramétereinek nem teljesülése - általános küllemi hibák - szarvaltság - színes folt a gyapjúban Törzskönyvbe kerülés feltételei: Életkor első elléskor, maximum (hó): Báránykori súlygyarapodás, minimum (g/nap): Testsúly éves korban, minimum (kg): Bírálati pont

nőivar 30 300 45 M

hímivar 340 60 93

Keletfríz juh

Tenyésztési cél: A fajta tisztavérben történő fenntartása, megközelítve a fajta származási helye szerinti tenyésztési és termelési tulajdonságait. Tisztavérben vagy keresztezési partnerként felhasználva intenzív tejtermelő állományok előállítása, szaporaság és növekedési erély egyidejű javítása mellett. A fajta fenntartásához alkalmankénti import tenyészállat vagy szaporítóanyag igénybevétele szükséges, hogy ezzel biztosítva legyen a hazai állomány szelekciója. Cél az egyedek tejtermelő képességének növelése. A fajtajelleg leírása: Robosztus, nagy testű, tipikusan tejelő fajta. Élénk tekintetű, egyenes, gyakrabban domború orrhátú, finom fejű, oldalt álló, nagy, szinte áttetszően finom fülű. Gyapjút csak a nyakon és a törzsön növeszt. Az arci részen, a lábakon és a hason ritkán nő gyapjú. A gyapjú átlagos finomsága 32-42 m. Lüszter fényű, tág ívelődésű gyapjút növeszt. A bundában felszőrök nincsenek. A lábak hosszúak és vékonyak. A végtagok szikárak, izomszegények. A törzs és a hát hosszú, a mellkas mély, általában lapos. A far aránylag rövid és széles. A farka kb. 30 cm hosszú, gyapjú helyett apró fedőszőrökkel fedett. Mind a kosok, mind az anyák szarvatlanok. A tőgy erősen fejlett és jó felfüggesztésű, arányos.

Színváltozatai: Fehér: A gyapjú és a fedőszőrrel fedett testrészek fehérek. E változatnál hibát jelentenek a testen és a gyapjúban található színes foltok. Fekete: a gyapjú és a fedőszőrrel fedett testrészek feketék. Törzskönyvbe kerülést kizáró ok: - törzskönyvbe kerülés paramétereinek nem teljesülése - általános küllemi hibák - fajtastandardtól eltérő gyapjújelleg - szarv vagy szarvkezdemény - gyapjúval fedett fej, láb, farok - rövid, kicsi fül Törzskönyvbe kerülés feltételei: Életkor első elléskor, maximum (hó): Báránykori súlygyarapodás, minimum (g/nap): Testsúly éves korban, minimum (kg): Tejtermelés 1. vagy 2. laktációban, minimum (kg)

nőivar 27 200 40 100

hímivar 250 50 -

Lacaune

Tenyésztési cél: A fajta tisztavérben való fenntartása, azonban a származási helytől eltérően hazánkban félintenzív tejtermelő, illetve kettős hasznosítású (hús-tej) fajtaként tenyésztik, ennek megfelelően a fajta termelési paraméterei eltérnek a származási országban mutatott teljesítményektől. Mivel a fajtában a tej- és hústermelő képesség ideális módon egyesül, felhasználásával félintenzív tejelő, illetve tej- és hústermelő állományok kialakítása lehetséges. A már kialakított tejelő konstrukciókon használva (a tejelőképesség csökkentése nélkül) alkalmas az utódok piacképességének javítására. Keresztező partner biztosítása a hazai árutermelő állományok számára, kiválóan alkalmas jó báránynevelő képességű anyai populációk kialakítására. Kielégíteni a hazai, illetve külföldi tenyészállat-igényeket, a hazai törzsállományok részére kiemelkedő minőségű apaállatok előállítása.

A fajtajelleg leírása: A fej finom és keskeny, profilvonala általában domború. Nagy lelógó fülei vannak, az arcot ezüstfehér szőr fedi, szeme nagy, tekintete élénk. Csontozata finom, vékony. A lábai hosszúak, szilárdak, szabályos állásúak. A bőr vékony és rugalmas. A nyak hengeres, lebeny- és ráncmentes. A far felé kissé trapézosodó, hosszú hengeres törzs, egyenes hátvonal jellemzi. A mellkas mély és lapos, a hát hosszú, felcsupaszodó. A fej fedőszőrrel borított a tarkó hátsó részéig. A lábak combközéptől lefelé szintén fedőszőrrel borítottak. A gyapjú rövid, csak a nyak háti részen, oldalközépig tart. A gyapjú finomsága 28-38 mikron. Mind az anyajuhok, mind a tenyészkosok szarvatlanok. Kiváló aszezonalitásra való hajlammal rendelkezik, az év bármely szakában termékenyíthető, különös tekintettel az április-májusi időszakra. Törzskönyvbe kerülést kizáró okok: - törzskönyvbe kerülés paramétereinek nem teljesülése - általános küllemi hibák - szarv vagy szarvkezdemény - gyapjúval fedett fej, has, láb - színes gyapjú vagy fedőszőr Törzskönyvbe kerülés feltételei: Életkor első elléskor, maximum (hó) Báránykori súlygyarapodás, minimum (g/nap) Testsúly éves korban, minimum (kg) Tejtermelés 1. vagy 2. laktációban, minimum (kg) Anyai tejtermelés 1. vagy 2. laktációban, minimum (kg) Bírálati pont

nőivar 30 250 42 75 M

hímivar 300 50 125 93

Szánentáli kecske fajta

Kifejezetten tejelő fajta, erőteljes, robosztus testalkat jellemzi. Kifejlett korban a bakok testtömege 80-90 kg, a marmagassága 80 cm feletti. Anyáknál a testtömeg 45 kg feletti, a marmagasság 60-80 cm, a törzshosszúság 65-80 cm. A szőr rövid, egyöntetűen fehér színű. A fej lehet szarvalt vagy szarvtalan, a nyakon függelékes vagy anélküli, szakállas vagy szakállatlan. A homlok

széles és lapos, az orrvonal csaknem egyenes, a fülek vízszintesnél lentebb nem lóghatnak. Jellemző a fajtára az erőteljes mar, a széles lapocka és az egyenes hátvonal. A mellkas széles és mély, a bordák jól látszanak. A tőgy mirigyes és terjedelmes, jól függesztett. Korán érő fajta, a gödölyék megfelelő nevelés mellett 7-12 hónaposan tenyésztésbe vehetők. Ellésenkénti szaporulata 1,6-2,2. Tejtermelése jó körülmények között (275-300 napos laktáció alatt) elérheti a 800-1000 litert. Összeállították:

Közreműködtek:

Csobán Mihály Kiss Szabolcs 2011

Csobán Mihály, Gubucz József, Király Sándor, Kiss Szabolcs, Kurilláné Frankó Anna, dr. Mucsi Imre, Perei Gábor, Sári Éva

Irodalomjegyzék -

Agricultural co-operatives in Europe-COGECA and the agricultural cooperatives in the 12 Member States of the E.C. Brussels, 1990. Cooperatives, Farmers’ Organizations and Sustainable Development (A farmerszervezetek és a fenntartható fejlődés). Summary Report of COPAC Open Forum, Copenhagen, 1995. Ángyán József – Ónodi Gábor: Mi történik itt a vidékkel? (Agrárblöffök, elhallgatások és „lezsugázások”). A falu. XVIII. évf. 3. szám. Almási Balogh Elemér: A negyvenéves „HANGYA” és a Közgazdasági Egyetem története. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938. Karalyos Zsolt: Szövetkezetek: a senki földjén. Gazdálkodás. 1994. XXXVIII/4. Laczó Ferenc: Válaszút előtt a magyar szövetkezeti modell, I-II. Magyar Mezőgazdaság. 1999/3-4. Márton János – Szeremley Béla: Exportorientált értékesítési hálózat létesítése az élelmiszer-gazdaságban. Gróf Károlyi Sándor Szervezetfejlesztési Alapítvány. 1994. Szeremley Béla: Hiányzó nemzeti intézményünk – a termékpályás szövetkezés. A Falu. 1997. XII/3. Márton János – Szeremley Béla: Termelői értékesítő szervezetek az EUban. Kistermelők Lapja. 1999. november. Márton János – Szeremley Béla: Szövetkezetek alapításának lépései. Kertészet-Szőlészet. 1997/48. Márton János – Szeremley Béla: Szövetkezés dán módra. Kistermelők Lapja. 1998. március. Márton János – Szeremley Béla: Szövetkezetek alapításának lépései. Kistermelők Lapja. 1999. február. Márton János – Szeremley Béla: Non-profit jelleggel működő szövetkezetek. Kistermelők Lapja. 1999. március. Márton János – Szeremley Béla: A részfoglalkozás térhódítása. Kistermelők Lapja. 1999. április. Tanka Endre: Verseny- és méretsemlegesség a nemzeti földbirtokpolitikában. Jogtudományi Közlöny. 1993. december.