Ésszerű takarmányozás és állattartás by Janos Palotas

Wrocław University of Environmental and Life Sciences (PL)

Az „Ésszerű takarmányozás és állatartás” cı́mű kézikönyv a gazdaságokban élő állatok takarmányozásának ‒ beleértve az egészségre vonatkozó szempontokat, az állati eredetű termékek minőségét, a mezőgazdaság környezetvédelmi vonatkozásait és az állattartást ‒ tömör összefoglalása, miközben figyelembe veszi az Európai Unió mezőgazdaságra vonatkozó jogi szabályozásait is.

SZAKKÉPZÉSI PROJEKTEK A pályázattípus célja jó gyakorlatok megosztásának, fejlesztésének, átvételének vagy alkalmazásának támogatása intézményi, helyi, regionális, nemzeti vagy európai szinten a szakképzés területén (tágabb értelemben pl. a munka világát érintő képzések terén is).

A fejezetek nagy része a széles körben alkalmazott takarmányozás jelenlegi tudásszintjével foglalkozik, annak legfontosabb területeit érinti, emellett figyelmet szentel az állattartás fenntartható mezőgazdasági környezetben való megvalósı́tásának. Mindez a projekt célkitűzéseiből következik: az egyéni gazdálkodás, nem pedig az ipari méretű állattartás és élelmiszeripar áll a figyelem középpontjában. Az egyes fejezetek némileg különböznek egymástól a bennük feldolgozott anyag tudásszintjét illetően, de teljes körű közép-, sőt felső szintű alapismeretet nyújtanak az olvasó számára. A kézikönyv tartalmát nagyon közvetlen és kommunikatı́v módon közvetı́ti. Maja Słupczyńska és Barbara Król ‒ a kézikönyv szerkesztői, valamint a második fejezet szerzői ‒ rengeteg munkát fektettek a külföldi szerzők által ́ırt fejezetek egy-ségessé tételébe úgy, hogy emellett megmaradjon azok eredeti karaktere, stı́lusa és a szerzői jogok tiszteletben tartása is. A kézikönyvekben nem gyakori grafikai ábrázolások, színes ábrák, kulcsfontosságú információk (ahol az lehetséges) sora nagyban segíti a tanulási folyamatot, a megértést és az olvashatóságot, még a kevésbé felkészült olvasó számára is.

Canakkale Onsekiz Mart University (TR)

ÉSSZERŰ TAKARMÁNYOZÁS ÉS ÁLLATTARTÁS Barbara Król Maja Słupczyńska

Összefoglalásként elmondható, hogy az „Ésszerű takarmányozás és állatartás” cı́mű, terjedelmileg több mint 300 oldalas könyvben alkalmazott modern, szintetizáló és szerves megközelı́tés értékes összefoglalóként szolgál a vidéki gazdaságokban dolgozó állattartók számára. Elismerésem azoknak a fiatal koordinátoroknak, akik komoly szerzői, szerkesztői munkájuk révén mindezt létrehozták. Különösen fontos kiemelni azt a tényt, hogy a kézikönyvet angol nyelven készı́tették el, ́ıgy terjesztése ‒ fordı́tást követően ‒ a stratégiai partnerségben részt vevő országokban (Lengyelországban, Törökországban, Romániában, Olaszországban és Magyarországon) is megvalósul. Egy ilyen terjedelmű és változatosságú szöveg angol szókincstárának mesterfokon történő létrehozása hatalmas kihı́vást jelentett a fiatal szerkesztők, Barbara Król és Maja Słupczyńska, számára.

Prof. zw. dr. hab. Dorota Jamroz, dr. h.c., dr. h.c.

University of Balıkesir (TR)

National Research Development Institute for Animal Biology and Nutrition (RO)

Confederazione Italiana Agricoltori dellʼUmbria (IT)

ERASMUS+ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS INNOVÁCIÓ A BEVÁLT GYAKORLATOK TERÉN;

Association of the Regional Initiatived Development „Lacjum” (PL)

KA202 - STRATÉGIAI PARTNERSÉGEK - SZAKKÉPZÉSI PROJEKTEK

www.livenutrition.eu Projektszám: 2014-1-PL-KA202-003496

LiveNUTRITION book OKL v4 do druku.indd 1

Tudás Alapítvány (HU)

ÉSSZERŰ TAKARMÁNYOZÁS A VIDÉKI TERÜLETEKEN Az állatok ésszerű és szükséglet szerinti takarmányozása meghatározó tényező az állattenyésztési ágazat jövedelmezőségében. Ennek ellenére sok állattenyésztő még mindig nem rendelkezik azokkal a szükséges ismeretekkel az innováció, a takarmányozás diverzifikálása és a helyi szolgáltatások szükségszerű fejlesztése területén, ami csökkenti az ilyen gazdaságok életképességét. Ha az állattenyésztést, -tartást folytató gazdák ismeretei, készségei, kompetenciái nem elegendőek, a kor színvonalának nem megfelelőek, akkor viselniük kell a gazdaságtalan állatitermék-előállítási költségeket. Mindezek miatt nagy szükség van az érintett szakemberek részére az ésszerű takarmányozás területén olyan innovatív és közérthető tananyagra, amely a kor követelményeinek megfelelő.

CÉLCSOPORTOK: állattenyésztők és takarmányozással foglalkozó szakemberek: szaktanácsadók, állatorvosok, takarmányt előállító cégek munkatársai stb.; a közép- és felsőfokú mezőgazdasági szakképzésben résztvevő tanárok, oktatók, diákok, egyetemi hallgatók.

LiveNUTRITION book OKL v4 do druku.indd 2

ODUCTS tanfolyamok innovatív tanterv kézikönyv interaktív e-learning platform A tanterv és a tananyag tartalmazni fogja a speciális regionális és nemzeti elvárásokat, felöleli a szakterület összes fontos kérdését: az ésszerű takarmányozást, az állategészségügyi kérdéseket, a gyepgazdálkodás fontosságát, a legelők minőségi fejlesztését és védelmét, az egészséges állatitermék-előállítást, a tej- és hústermelés minőségi előírásait, a tudományos módszerek ismeretét a betegségmegelőző egészséges táplálkozás vonatkozásában, a megújuló energiaforrások hasznosítását, a fenntartható, egészségre ártalmatlan ivóvízforrások megőrzését, a hagyományos és újabb takarmánynövények hasznosítását és a vidéki területek speciális igényeinek figyelembe vételét.

ÉSSZERŰ TAKARMÁNYOZÁS ÉS ÁLLATTARTÁS

Wrocław University of Environmental and Life Sciences (PL)

Canakkale Onsekiz Mart University (TR)

ÉSSZERŰ TAKARMÁNYOZÁS ÉS ÁLLATTARTÁS Barbara Król Maja Słupczyńska

Prof. zw. dr. hab. Dorota Jamroz, dr. h.c., dr. h.c.

University of Balıkesir (TR)

National Research Development Institute for Animal Biology and Nutrition (RO)

Confederazione Italiana Agricoltori dellʼUmbria (IT)

ERASMUS+ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS INNOVÁCIÓ A BEVÁLT GYAKORLATOK TERÉN;

Association of the Regional Initiatived Development „Lacjum” (PL)

KA202 - STRATÉGIAI PARTNERSÉGEK - SZAKKÉPZÉSI PROJEKTEK

www.livenutrition.eu Projektszám: 2014-1-PL-KA202-003496

LiveNUTRITION book OKL v4 do druku.indd 1

Tudás Alapítvány (HU)

Szerzők: 1. fejezet: A takarmányozás élettana Prof. Dr. Mucsi Imre Palotás János (Tudás Alapítvány, Magyarország)

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok Dr. Eng. Barbara Król Dr. Maja Słupczyńska Dr. Eng. Rafał Bodarski (Wrocław University of Environmental and Life Sciences, Lengyelország) Wioletta Czernatowicz Maciej Dymacz (ARID Lacjum, Lengyelország) 3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában Dr. Eng. Catalin Dragomir Dr. Eng. Mihaela Habeanu Dr. Eng. Anca Gheorghe (National Institute for Research Development in Animal Biology and Nutrition, Románia) 4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása Prof. Dr. Ergün Demir (Balıkesir University, Törökország) Prof. Dr. Kemal Çelik (Çanakkale Onsekiz Mart University, Törökország)

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet Dr. Massimo Canalicchio Dr. Eng. Andrea Palomba (Confederazione Italiana Agricoltori dell’ Umbria in Italy, Olaszország) Lektorálta: Prof. dr. hab. dr. h.c., dr. h.c. Dorota Jamroz

Szerkesztők: Dr. Maja Słupczyńska Dr. Eng. Barbara Król Borítóterv: Dr. Eng. Joanna Kubizna DTP: Paweł Wójcik, Dr. Eng. Joanna Kubizna

A kiadvány a „Rational Livestock Nutrition in Rural Areas” cı́mű, 2014-1-PL-KA202003496 számú Erasmus- KA2-projekt támogatásával jelent meg. Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány a szerzők nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásáért.

Előszó A haszonállatok takarmányozása az állattartás egyik legfontosabb témaköre mind fiziológiai-gazdasági, mind a környezetre gyakorolt hatás tekintetében. Az „E� sszerű takarmányozás és állattartás” c. kézikönyv az Európai Bizottság Erasmus+ KA2 „Együttműködés és innováció a bevált gyakorlatok terén” c. programjának keretén belül, annak anyagi támogatásával valósult meg. A könyvet a mezőgazdaság különböző területein – takarmányozástan, állattenyésztés, agronómia és állatorvos-tudomány – dolgozó szakemberek hozták létre. Szerzői öt különböző országból – Lengyelország, Törökország, Románia, Olaszország és Magyarország –, a létrehozott stratégiai partnerség keretein belül dolgoztak együtt. A projekt – célkitűzése szerint – szakmai képzést, tudásátadást, bevált gyakorlatokat és innovációt közvetı́tett a mezőgazdaság területén, különös tekintettel a haszonállatok ésszerű takarmányozására. A könyv a takarmányozás öt nagy területét érinti. Az 1. fejezet (A takarmányozás élettana) az állatartó telepeken élő állatok emésztőrendszerét alkotó szervek anatómiájával és funkciójával, az állatok étrendjében található tápanyagok tı́pusaival, valamint ezeknek az összetevőknek az emésztésével, felszı́vódásával és anyagcseréjével foglalkozik. A leggyakrabban használt takarmányok, adalékok és ezek hatásmechanizma a 2. fejezetben (Takarmányok és takarmányadalékok) találhatók. A 3. fejezet (Takarmányozási redszerek Európában) bemutatja a leggyakrabban alkalmazott takarmányozási rendszerek alapelveit kérődzők, sertések, baromfik, lovak és nyulak esetében. Ez a fejezet számos példát közöl a különböző fajtájú állatoknak adandó napi takarmány- és koncentrátumkeverékre vonatkozóan. A terjedelmes 4. fejezet azokkal az állati jóléttel, etiológiával, anyagcserezavarokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, amikkel a tenyésztőknek nap mint nap szembe kell nézniük. Végül, de nem utolsó sorban, az 5. fejezet olyan témákat mutat be, melyek az állatok teljesı́tményét környezeti szempontból érintik, illetve azokkal a jogi szabályozásokkal, melyek a tagországok mezőgazdaságát jellemzik. Ez a fejezet foglalkozik az állattartás negatív környezeti hatásainak csökkentésére irányuló javaslatokkal, az úgynevezett „jó gyakorlatokal” is.

Az „E� sszerű takarmányozás és állattartás” cı́mű könyv azoknak ı́ródott, akik állattartással foglalkoznak (főleg gazdáknak), de használni tudják a mezőgazdasági, takarmányozási szaktanácsadók és egyéb állatgondozással foglalkozó szakemberek is. A mezőgazdasági szakiskolák diákjai és – bizonyos mértékig – a természettudományi és mezőgazdasági tanulmányokat folytató egyetemisták is profitálhatnak belőle.

TARTALOMJEGYZÉK 1. fejezet: A takarmányozás élettana 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Az emésztőrendszer anatómiája………………………………………………………………………………... Takarmányfehérje-minőség……………………………………………………………………………...…......... Fehérjék, szénhidrátok, lipidek………………………...………………………………………………..……... Vitaminok és ásványi anyagok…………………………………………………………………………...……... Emésztés és felszívódás………………………………………………………...…………………........................ Energia-anyagcsere………………………………………………………………………………………………......

8 30 36 54 74 86

1. 2. 3. 4. 5.

A takarmányok jellemzői…...…………………………………….….……………………………………………. Takarmány-feldolgozás…………………………………………………….………………………………………. A takarmány minősége………………………….………………………...……………………………………….. Takarmányadalékok……...……………………………………………………………………………………….... Legelő- és rétgazdálkodás………………………………….…………………………………….........................

92 119 128 137 166

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában 1. 2. 3. 4. 5.

Kérődzők takarmányozása…....………………………….….………………………………………………........ Sertések takarmányozása…………………………………………….………………………………………....... Baromfik takarmányozása……………….......……………...………………………………………………..….. Lovak takarmányozása……...…………………………………………………………………………...……....... Nyulak takarmányozása………………..……………………………………………………...…………………...

176 194 200 205 210

1. 2. 3. 4. 5.

Állati jólét…………………..…....………………………….….………………………………………………............... Állat-egészségügyi menedzsment és járványvédelem…………………………………...…............... Állatbetegségek és zoonózisok……………….........……………………………………………………..……... Anyagcsere-betegségek……..……...…………………………………………………………………………...….. A�llati eredetű termékek minősége………………..………………………………………...………………….

214 222 234 242 274

1. 2. 3.

Nitrátok és elfolyó szennyvizek…………………..…....………...……………………………………….......... Európai irányelvek, környezetvédelmi cselekvési terv………………………………………...…....... Jó gyakorlatok a környezetszennyezés megelőzése érdekében………….....................................

279 290 309

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

Irodalomjegyzék………………...……………………………............................................................ 324

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A takarmányozás élettana

1. Az emésztőrendszer anatómiája 2. Takarmányfehérje-minőség 3. Fehérjék, szénhidrátotok, lipidek 4. Vitaminok és ásványi anyagok 5. Emésztés és felszívódás 6. Energia-anyagcsere

JÁRULÉKOS EMÉSZTŐMIRIGYEK

1.Az emésztőrendszer anatómiája Az emésztőrendszer szervei ELŐBÉL

UTÓBÉL

EGYÜREGŰ GYOMRÚAK AJKAK (SZÁJ)

SZÁJÜREG •NYELV •FOGAK

GARAT

NYELO� CSO�

•MADARAK ESETÉN BEGGYEL

VÉKONYVASTAGBÉL BÉL •RECÉS GY. •EPÉSBÉL •VAKBÉL •BENDO� •CSÍPÖBÉL •REMESEBÉL •LEVELES GY.•ÉHBÉL •VÉGBÉL •OLTÓGYOMOR GYOMOR

VÉGBÉLNYÍLÁS

KÉRŐDZŐK Az emésztőkészülék a szájnyı́lással kezdődő, végbélnyı́lással végződő, mirigyekkel ellátott cső. Az ajkak vagy csőr nyitja meg a szájüreget, ami a garatnál ér véget. A következő szegmens az emésztőrendszerben a nyelőcső – ez egy cső, ami a garattól a gyomorig tart. Az étel a perisztaltika által jut át a nyelőcsövön, ami hosszanti és körkörös izmok összehúzódását és elernyedését jelenti, és a takarmány perisztaltikus mozgásban nyomódik le a gyomorba. A gyomornak több szerepe van az emésztésben, és a szerkezete nagy mértékben attól függ, hogy az állat milyen tı́pusú táplálékot fogyaszt. A kérődzők komplex, négy rekeszes gyomra tartalmazza a

bendőt, a recést, a százrétűt vagy levelest és az oltógyomrot, amit a valódi gyomornak kell tekinteni. Az egyterű gyomor funkciója csak a takarmány kémiai és enzimatikus emésztése a gyomornedvek által. Az emésztőrendszer következő szegmense a vékonybél, ami egy hosszú és keskeny „cső”, aminek szerkezete és hámszövete maximalizálja felületét. Ez azért fontos, mert a vékonybél az enzimekkel való emésztés és a tápanyagok felszı́vódásának elsődleges helyszı́ne. A vékonybelet fel lehet osztani három szakaszra: epésbél, éhbél, csı́pőbél. A hasnyálmirigy-vezeték köti össze a hasnyálmirigyet az epésbéllel (az emésztőenzimek többsége a vé-

LiveNutrition

konybél e szakaszán jut a bélbe). Az epe a májban választódik ki, ez segı́ti a lipidek emésztését. A vékonybélhez a vastagbél csatlakozik, ami a vakbélből, a remesebélből és a végbélből áll. A salakanyag a végbélen és az anális gyűrűs izmokon keresztül választódik ki. A növényevők kétféleképpen emésztik a táplálékot, az egyik fajta az előbélben, a másik az utóbélben. A különbség a kettő között az emésztés helyszínében és az emésztésre használt szervben van. Az előbél a szájtól a gyomor végéig tart. Az előbél részei: a szájüreg, a garat, a nyelőcső és a gyomor. A gyomor gyűjti és tárolja a lenyelt ta-

karmányt, ahol azt a gyomor falán lévő mirigyek által termelt gyomornedvek tovább bontják. Végül a gyomor a takarmányt a vékonybélbe továbbı́tja. Az utóbélben emésztőknek, mint például a lovaknak vagy a nyulaknak, a húsevőkéhez nagyon hasonló emésztőrendszerük van, kivéve azt, hogy a takarmányban lévő nagy mennyiségű rost és egyéb nehezen emészthető összetevő miatt a teljes emésztőrendszerük sokkal hoszszabb. A három fő emésztési mirigy működését – ezek a máj, a hasnyálmirigy és a nyálmirigyek – a következő részben mutatjuk be.

Az emésztőrendszer szerveinek felépı́tése, alakja és mérete leginkább az állatok által felvett táplálék tı́pusától függ. A növényevő állatok, amelyek magas rosttartalmú táplálékot fogyasztanak, hosszú vékonybéllel és összetett vastagbéllel rendelkeznek, ahol az emésztést segı́tő erjedési folyamatok történnek. Növényevők esetében fordul elő az összetett négyüregű gyomor is, amely ugyancsak lehetővé teszi az ilyen jellegű táplálék megfelelő hasznosı́tását.

A három legfontosabb emésztőmirigy, ami enzimeket választ ki az emésztőrendszerben: a máj, a hasnyálmirigy és a nyálmirigyek. A máj a legnagyobb epiteliális eredetű mirigy. Epét választ ki, ami egy fontos emésztőnedv. A máj közvetlenül a nyombélbe vagy az epehólyagba választja ki az epét, ahol az tárolódik, aztán emulziót képez a lipidekkel (zsírokkal), ezzel segítve emésztésüket. Továbbá a máj különféle metabolitokat méregtelenít, mint például az ammóniát, fehér-

JÁRULÉKOS EMÉSZTŐMIRIGYEK

jét szintetizál, és tárolja a zsírban oldódó vitaminokat. A hasnyálmirigy az emésztőenzimeket tartalmazó hasnyálmirigynedvet választja ki a nyombélbe, részt vesz a szénhidrátok, zsı́rok és fehérjék emésztésében, továbbá inzulint és glukagont választ ki, ami a cukor anyagcseréjét ellenőrzi. E� s végül a nyálmirigyek fő funkciója a nyálelválasztás a szájüregben, ami nedvesı́ti a takarmányt, és megkönnyı́ti a nyelést.

A MÁJ a legnagyobb hám (epithelium) eredetű mirigy. Epét választ ki közvetlenül az epésbélbe vagy az epehólyagba (ahol az epe tárolódik). Az epe emulgeálja a zsı́rokat, és ezzel segı́ti az emésztésüket. Méregtelenı́ti az anyagcserében keletkező különböző anyagokat, mint pl. az ammóniát. Fehérjét termel. Zsírban oldódó vitaminokat raktároz.

LiveNutrition

A HASNYÁLMIRIGY hasnyálat választ ki az epésbélbe, ami emésztőenzimeket tartalmaz. Részt vesz a szénhidrátok, zsírok és fehérjék emésztésében. Inzulint és glukagont termel, melyek a cukor-anyagcserét szabályozzák.

A NYÁLMIRIGYEK nyálat választanak ki a szájüregbe, ami nedvesı́ti a táplálékot, elősegı́tve ezzel a falat lenyelését.

1. fejezet: A takarmányozás élettana

AZ EMÉSZTŐRENDSZER FUNKCIÓI TÁPLÁLÉKFELVÉTEL Száj: megragadja a táplálékot. Fogak: megőrlik a táplálékot. Nyelv: felszı́nén szemölcsök találhatók, melyek ı́zlelőbimbókat tartalmaznak.

RÁGÁS (PÉPESÍTÉS) Nyálmirigyek: nyálat termelnek, ami benedvesíti a falatot, segítve ezzel a nyelést.

Garat: a nyelőcsőbe juttatja a táplálékot, és megakadályozza a táplálék tüdőbe jutását.

EMÉSZTÉS Gyomor és epésbél: a tápanyagok kémiai lebontása kisebb mulekulákra, melyek felszívódhatnak a véráramba.

AZ EMÉSZTETT TÁPLÁLÉK NYELÉS FELSZÍVÓDÁSA Nyelőcső: egy cső, ami a szájüregből a Vékonybél: Belső felülete apró, ujjszerű nyúlványokkal borı́tott, melyeket gyomorba vezet. bélbolyhoknak hı́vunk. A bélbolyhok növelik a belek felszı́vásra alkalmas felületetét. A táplálék véráramba történő felszı́vódásának legnagyobb része a vékonybélben történik.

Az emésztőrendszernek azonban több funkciója is van. A legfontosabb a takarmány kisebb molekulákra való lebontása, hogy azok bejuthassanak a véráramba, és az állat felhasználhassa azokat életfenntartásra és szaporodásra. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a tápcsatorna több szervből áll, mindegyikük más-más funkcióért felelős. A szájüreg felelős a takarmány elfogyasztásáért. A száj megragadja a takarmányt, a fogak megő rlik, az ı́zlelő bimbókat tartalmazó papillákkal borı́tott nyelv felelő s az ı́zlelésért. A nyálmirigyek nyálat választanak ki a szájü regbe, ami elő segı́ti a takarmány rágását, és segı́t a nyelésben is. A garat bejuttatja a takarmányt a nyelő cső be, és nem engedi a takarmány tü dő be jutását.

AZ EMÉSZTETLEN TÁPLÁLÉKMARADVÁNYOK KIÜRÍTÉSE Vastagbél: emésztetlen táplálékmaradványok fermentációja, víz és illó zsírsavak felszívódása. Végbél: bélsár továbbítása. Végbélnyílás: a bélsár ezen keresztül távozik a testből.

A nyelőcső – egy cső, ami a szájüregtől a gyomorig vezet – a nyelésért felelős. A gyomor és a nyombél emésztőszervek, ott kerül sor a tápanyagok kisebb molekulákra való kémiai lebontására, hogy azok bejuthassanak a véráramba. A vékonybél ezen kı́vül apró ujjszerű nyúlványokkal van borı́tva, amiket bélbolyhoknak hı́vnak, és amik növelik a felszı́vódás felületét a bélben. A tápanyagok többsége a vékonybélben szı́vódik fel a véráramba. A vastagbél az emésztetlen takarmány-összetevők mikrobiális fermentációjának a helyszı́ne, e fermentáció végtermékei az illó zsı́rsavak, amelyek a vastagbélben szı́vódnak fel. A vastagbél terminális részén az ürülék alakul ki, és az a végbélnyı́láson keresztül távozik a szervezetből.

A haszonállatok gasztrointesztinális (gyomor és béltraktus) rendszere egy olyan szervrendszer, amely a táplálék továbbításáért és emésztéséért, a tápanyag-felszívódásért, valamint a káros anyagok kiürítéséért felel. LiveNutrition

AZ EMÉSZTŐRENDSZEREK TÍPUSAI Mindenfajta haszonállat emésztőrendszere négy csoportba sorolható: ezek a kérődzők, amiket előbél-fermentálónak is neveznek, az utóbél-fermentálók, az egyszerű gyomrúak és a madarak. A kérődzők olyan növényevők, melyek összetett gyomorral rendelkeznek, nagy bendővel, hosszú vékony- és vastagbéllel. A kérődzőknek nincs felső metszőfoguk. Az utóbél-emésztők nem kérődző növényevők. Ezeknek egyszerű gyomruk van, de nagy és összetett vastagbelük, ahol intenzı́v bakteriális emésztés zajlik. Az állatte-

nyésztésben a legfontosabb utóbél-emésztők a lovak és a nyulak. Az egyszerű gyomrú állatoknak, mint a sertésnek, szintén egyszerű gyomruk van, mint az utóbél-emésztőknek, de vastagbelük kisebb és kevésbé bonyolult, mint az utóbél-emésztőké. E�s az utolsó tı́pus a madarak emésztőrendszere. A madaraknak csőrük van, nincs foguk, van begyük, és kétrekeszes gyomruk van: a proventriculus vagy begy és a zúza. A vizelet- és az emésztőrendszernek közös végük van, a kloáka.

Kérődző növényevők: Nincs felső metsző fog. Többüregű gyomor nagy bendővel. Hosszú vékony- és vastagbél. KÉRŐDZŐK

Nem kérődző növényevők: egyszerű gyomor, de nagy és összetett vastagbél. UTÓBÉLBEN FERMENTÁLÓK

Egyszerű gyomor, kisebb és kevésbé összetett vakbél, mint az utóbélben fermentálók esetében. EGYÜREGŰ GYOMRÚAK

MADARAK

Cső r. Nincsenek fogak. Begy. Ké tré szes gyomor: elő gyomor é s zú za. Kloáka.

A tevefélék családjába tartózók, mint a tevék, a láma, a guanakó, az alpaka az úgynevezett álkérődzők közé sorolandók. Az ő emésztési rendszerük eltér a kérődzőkétől, mivel ezeknek az állatoknak inkább háromüregű gyomruk van, mı́g a kérődzőknek négyüregű. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A KÉRŐDZŐK EMÉSZTŐRENDSZERE

LEVELES GYOMOR (SZÁZRÉTŰ)

SZÁJÜREG – nyelv, fogak, szájnyílás 32 fog – nincs felső metszőfog. Átlagos nyáltermelés: 75-150 l/ nap (szarvasmarha) és 10 l/ nap (juh, kecske).

Kapacitás: szarvasmarha – 15 l. Víz, illó zsírsavak, ásványi anyagok felszívódása. Részecskeméret-csökkentés. Nincs enzimkiválasztás.

NYELŐCSŐ A bendőbe és a recésgyomorba nyı́lik. Összeköti a szájüreget a gyomorral mindkét irányba (kétirányú izomösszehúzódások). Nyelőcsővályú – lehetővé teszi, hogy a táplálék közvetlenül az oltógyomorba kerüljön a választás előtti borjaknál.

RECÉSGYOMOR (MÉHSEJTES) Kapacitás: szarvasmarha – 9 l. A szív mellett található. A kisebb kérődzőknek nagyobb recésgyomruk van, mint a szarvasmarháknak. A bendő tartalmának disztribúciója a leveles gyomorba. Elfogja a fémdarabokat. Böfögés.

OLTÓGYOMOR (MIRIGYES GYOMOR) Emősztőenzimek kiválasztása: HCl, mucin, pepszinogén, rennin és lipáz. Szerepe a korral változik: születéskor az emésztés 60%-a itt történik, felnőtt kérődzőkben ez csak 20-23%.

KÉRŐDZŐK A kérő dző k – elnevezésü khö z hı́ven – „kérő dző rágást” folytatnak. A kérő dzés a lenyelt takarmány visszaö klendezése a bendő bő l (retikulumból), majd annak újbóli megrágása és lenyelése. Ez biztosı́tja a szálastakarmány hatékony mechanikai lebontását, és ezáltal nö veli a hordozó felü letet az emésztő baktériumok számára. A kérő dzés három fázisa: a visszaö klendezés, a nyáladzás és rágás, majd a nyelés. Mindezeket a nyomásváltozások teszik lehető vé. Mély levegő vétel után a nyomás csö kken, és lefelé húzó hatás alakul ki a nyelő cső ben. Ahhoz, hogy megértsü k a kérő dzés folyamatát, kö vessü k nyomon a bemutatott diagramon. A kérődzők a takarmányt válogatás nélkül, rövid rágás után, amikor az nyállal is keveredik, lenyelik, és az bekerül a bendőbe és a retikulumba, ahol a mikroorganizmusok elkezdik lebontani a cellulózban gazdag takarmányt. Lásd a lila és a piros nyíl út-

ját. A tehén időnként visszaöklendezi, és újra megrágja a táplálékot, és ez alatt történik meg főleg a takarmány részecskékre bontása. A tehén legfeljebb 8 órát kérődzik, körülbelül 30szor naponta, legeli a takarmányt körülbelül 8 órán át, és a nap egyharmadában pihen. Az újbóli rágás után a tehén lenyeli a táplálékot, és az a százrétűbe kerül, ahol a vı́z felszı́vódik. Lásd a kék nyı́l útját. Ezután a táplálék sok mikroorganizmussal együtt belép az oltógyomorba, ahol enzimek bontják a táplálékot. Lásd a fekete nyı́l útját. Az emésztés további útja hasonló az egyszerű gyomrú állatokéhoz. A nyál döntő szerepet játszik a kérődzésben. A kérődzők nyála nem tartalmaz enzimeket, magas, (8,2) pH-ja van a nagy koncentrációjú nátrium-bikarbonát miatt, ı́gy pufferhatással bı́r. Habzásgátló szerepe is van, és ellensúlyozza a savtermelő takarmányok, pl. a gabonák hatását a bendő pH-jára.

LiveNutrition

VÉKONYBÉL Kapacitás: szarvasmarha – 60 l, hossza 45 m. Enzimatikus emésztés. Tápanyagfelszívódás.

VASTAGBÉL Kapacitás: szarvasmarha – 28 l, hossza 10 m. Sértetlen táplálékrostok erjedése. Illó zsírsav- és vízfelszívódás. VÉGBÉLNYÍLÁS A trágyatermelés függ az állat testsúlyától (egy normál tehénre vonatkozóan): 70 kg (8-9% szárazanyag. BENDŐ Kapacitás: szarvasmarha – 180-200 l, pH: 6,0-7,0. A has bal oldalán. Szemölcsös belső. Izmos támaszok. Emészést segı́tő keverő mozgás. Fermentációs kamra, elsődlegesen anaerob.

1. KÉRŐDZÉS A kérődzők csaknem válogatás nélkül rágják meg a táplálékot. Nyál keveredésével – rövid pépesı́tés 2. KÉRŐDZÉS után – a táplálékot lenyelik, ami a bendőbe jut. A táplálék egy része a recésgyomorba kerül. A bendőben és a recésgyomorban mikroorganizmusok kezdik meg a cellulózban gazdag táplálék lebontását. Ennek a folyamatnak a végtermékei zsı́rsavak. A tehén időszakosan felkérődzi a takarmányt, és újra megrágja azt (leginkább ı́gy csökken a takarmányrészecskék mérete) – időtartama elérheti a 8 órát, gyakorisága: kb. 30-szor ismétlődik. 3. KÉRŐDZÉS 4. KÉRŐDZÉS A tehén lenyeli a takarmányt, ami a A táplálék rengeteg mikroorganizmussal százrétű gyomorba kerül, ahol a keveredve az oltógyomorba kerül, ahol a vı́ztartalom eltávolı́tásra kerül. tehén enzimjei megemésztik azt. A NYÁL SZEREPE A KÉRŐDZÉSBEN • Nem tartalmaz enzimeket. • Magas pH: 8,2. Magas nátrium-hidrogénkarbonát koncentráció. • Pufferelő hatás. • Habzásgátló. • Ellensúlyozza a savası́tó táplálékok (mint a gabonafélék) hatását a bendő pH-jára. LiveNutrition

1. fejezet:A takarmányozás élettana

A LÓ EMÉSZTŐRENDSZERE

SZÁJÜREG – nyelv, fogak, orrlyuk Fogak száma: 36 (kanca), 44 (mén, farkasfoggal). Átlagos nyáltermelés: 20-80 l/nap. Az alsónál szélesebb felső állkapocs lehető vé teszi az ö sszetett rágást.

NYELŐCSŐ A gyomorba nyílik. Hossza: 1,2-1,5 m. E� les szö gben torkollik a nyelő cső a gyomorba, ezért a lovak nem képesek hányni. Nagyon csekély reflux-képesség. Az eltö mő dés kockázata jelentő s, ı́gy nagyon fontos a lovak fogainak karbantartása. A takarmányhoz szecska keverése és/vagy néhány kavics hozzáadása lelassítja a takarmányfelvételt.

NAGY VASTAGBÉL Kapacitás: 86 l (38%-a a teljes emésztőrendszernek), hossza: 3,0-3,5 m. A zsákszerű felépı́tése elősegı́ti a rostos anyagok emésztését, de csavarodásra és a gázok felhalmozódására is hajlamossá teszi – a bélgörcs kockázata nagy. Intenzív mikrobiális tevékenység helyszíne. Leginkább itt történik az illó zsírsavak és vitaminok felszívódása. A mikrobiális fehérje hasznosítása nem hatékony, így a fiatal, növendék állatok számára szükséges a magas BVP-fehérjetartalom a vékonybélben. A� thaladási idő: 48-65 óra.

A lovak emésztésének fő jellemzője, hogy aktı́v mikrobiális tevékenység zajlik a nagyon fejlett vastagbélben és vakbélben, ami lehetővé teszi a magas rosttartalmú takarmány emésztését. A lovak erőteljesen rágják a takarmányt, miközben a takarmány összekeveredik a nagy menynyiségű nyállal, hogy a falat nedves és könnyen lenyelhető legyen. A lovak naponta 20-80 liter nyálat termelnek a takarmány minőségétől és vı́ztartalmától függően. Ha száraz takarmányt kapnak, a termelt nyál mennyisége megtöbbszöröződhet, a bevitt takarmány mennyiségéhez viszonyı́tva. A ló gyomrának a kapacitása viszonylag alacsony (8-15 l); intenzı́ven csavart tasak alakú, a nyelő cső hegyesszö gben nyı́lik, ı́gy a lovak nem

G YOMOR Kapacitás: 8-15 l (8%-a a teljes emésztőrendszernek). A�thaladási idő: 3-4 óra.

tudnak hányni; emiatt a gyomor repedésének veszélye jelentős. A semleges vagy enyhén alkáli nyál csak elhanyagolható részben tartalmaz emésztő enzimeket, bár a nátrium-bikarbonát tartalma jelentős. A ló gyomra kicsi az állat méretéhez képest. Az emésztés a gyomorban azzal kezdődik, hogy a keményı́tőt lebontja a diasztáz, mely növényi sejtekből származik, valamint a szénhidrátot lebontó enzimek, melyeket olyan baktériumok termelnek, mint például a Lactobacillus, Streptococcus, valamint a gombák, melyek a gyomor enyhén savas (5) pH-jában tenyésznek. Az erjedés során az alacsony molekulasúlyú illó zsírsavak, tejsav és gázok keletkeznek. A tejsav a vékonybélben szívódik fel, az illó zsírsavak a vastagbélben.

LiveNutrition

VÉKONYBÉL Kapacitás: 40-60 l (30%-a a teljes emésztőrendszernek), hossza 22 m. A tápanyagok enzimatikus emésztése és felszı́vódása (az enzimaktivitás alacsonyabb, mint más egy üregű gyomorral rendelkező fajoknál, különösen az amiláz enzim esetében). A táplálékkal felvett szénhidrátok 30-60%-ának, a fehérjék csaknem 100%-ának emésztése és felszívódása történik. Az epe (6-8 l) folyamatosan áramlik a vékonybélbe, mivel a lovaknak NINCS EPEHÓLYAGJUK. A� thaladási idő: 3-4 óra. VAKBÉL Zsákszerű szerv 28-35 l kapacitással (15%-a a teljes emésztőrendszernek), hossza: 1,2 m. Megkezdősik a mikrobiális emésztés.

A be- és kijárta is a szerv tetején található – száraz takarmány etetése esetén, vagy gyors étrend-változtatáskor a bélgörcs kialakulásának kockázata nagy. A� thaladási idő: 7 óra.

VÉGBÉL Hossza: 30 m. 36-72 óra után az ürülék távozik a végbélnyíláson kesresztül. KIS VASTAGBÉL Kapacitás: 16 l (9%-a a teljes emésztőrendszernek), hossza: 3 m (csak 10 cm-es átmérő). Többlet vízfelszívódás. Ürülék formálása (golyóforma).

A ló nem rendelkezik epehólyaggal, ezért a naponta termelt 4-6 liter epe folyamatosan jut a nyombélbe. Ennek ellenére, a lovak zsı́remésztése megfelelő. A fehérjeemésztés a vékonybélben folytatódik. Körülbelül a fehérje kétharmada a vékonybélben bomlik le. A vastagbélben emésztett fehérje nem hasznosul az állat számára. A legfontosabb makro- (Ca, Na, Mg, K) és a mikroelemek a vékonybélben szı́vódnak fel, hasonlóan a karotin egy részéhez, ami bejut a májba a felszı́vódás után. A vastagbélben felszı́vódott foszfátok a vékonybélbe jutnak. Attól függően, hogy milyen a takarmány minősége és mennyisége, a nagy molekulasúlyú szénhidrátok (főleg cellulóz) emésztése a vakbélben és a vastagbélben zajlik. Az emésztőrendszer mindkét

része képes erősen összehúzódni. A vakbélben az emésztést a vakbél flórája és faunája által termelt enzimek végzik. A szénhidrátok további lebontása történik itt, és a vakbélben élő baktériumok által termelt celluláz és hemicelluláz hatása miatt elkezdődik a cellulóz és hemicellulóz lebontása illó zsı́rsavakká: ecetsavvá, propionsavvá, vajsavvá és tejsavvá. A fermentáció során széndioxid, metán és hidrogén szabadul fel. A rövid szénláncú zsı́rsavak jelentős része a vastagbélben szı́vódik fel, ami energiát biztosı́t. A lovak metántermelése sokkal kisebb, mint a kérődzőké, és az energia csak 3-4%a vész el metán formájában. Ugyanakkor a táplálék viszonylag gyorsabb áthaladása miatt a salakanyag több rostot tartalmaz, és az emésztésük 25-30%kal kevésbé hatékony, mint a kérődzőké.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A SERTÉS EMÉSZTŐRENDSZERE

SZÁJÜREG Orr és izmos, hosszú, keskeny nyelv. 32 fog (a maradandó fogak mindegyike kinő 18 hónapos korra). Ízlelő bimbók találhatók a szájüreg minden részén, legnagyobb koncentrációban a nyelv felületén. Nyálmirigyek – a nyálat 3 pár nagy mirigy termeli: fültőmirigy, áll alatti nyálmirigy és nyelv alatti nyálmirigy. A nyelv alatti nyálmirigy által termelt nyál amiláz enzimet tartalmaz, ami megkezdi a keményı́tő emésztését.

VÉKONYBÉL Kapacitás: 20 l, hossza: 18 m. Fő helyszı́ne az enzimatikus emésztésnek és a tápanyagok felszı́vódásának.

VASTAGBÉL Kapacitás: 25 l, hossza: 7,5 m. Nincsenek bélbolyhok.

GYOMOR Kapacitás: 3,5 l (vágáskor), 5 l (felnőtt korban), kényszerűségből akár 8-12 l.

VAKBÉL Kapacitás: 2 l, hossza: 25 cm. Az emésztetlen növényi anyagok viszonylag rövid bakteriális lebomlása.

A MADARAK EMÉSZTŐRENDSZERE SZÁJÜREG – nyelv Csőr. Nincsenek ajkak. Nincsenek fogak. Nincs rágás.

BEGY A táplálék a begybe kerül, ahol tárolódik, meglágyul, és megkezdődik a bakteriális erjedés – leginkább LAB (tejsavbaktériumok). A�thaladási idő a begytől a zúzáig: 14 mp. A kacsának és a libának nincs begye.

ZÚZA – izmos gyomor A táplálék mechanikai örlése (sok apró kavics a fogakhoz hasonlóan őröl). Az összehúzódás gyakorisága: 2-5/perc. Szabályozza a táplálék továbbhaladását – nagyobb táplálékrészek esetében lassabb a továbbítás.

KLOÁKA A vastagbelet elhagyva az ürülékgolyócskák a kloákába jutnak, ahol húgysavval keverednek, majd a környezetbe kerülnek.

ELŐGYOMOR – enzimes gyomor Savtermelés – alacsony pH.

VAKBÉL Az emésztetlen növényi maradványok bakteriális lebontása. LiveNutrition

A NYÚL EMÉSZTŐRENDSZERE SZÁJÜREG – nyelv, fogak 28 maradandó fog – a metsző és zápfogak folyamatosan nőnek. A nyulaknak nincs szemfoguk.

BÉ

GYOMOR Kapacitás: 90-100 g, pH: 1,5-2,0.

ÁR

ÉS

VÉKONYBÉL Kapacitás: 20-40 g, hossza: 330 cm, pH: 7,2. Az enzimatikus emésztés és a tápanyagfelszı́vódás legfőbb helye.

VASTAGBÉL Hossza: 140 cm, pH: 6,5. Az emésztetlen tápanyagok mikrobiális fermentációja (főként durva rostok).

VÉGBÉL Az emésztetlen rostok bogyók formájában kiürítésre kerülnek. Az erjedést követően a vakbélből érkező rostok nyálkás bevonatot kapnak, és a nyúl bogyók formájában kiüríti azokat. A bogyókat a nyúl újra elfogyasztja, ezért a tápanyagok újra végigmennek a vékonybélen, hogy felszívódjanak.

VAKBÉL Kapacitás: 100-2000 g, hossza: 40 cm, pH: 6,0. Az emészthető rostok apró részecskéit a baktériumok enzimjei bontják le emészthető tápanyagokká.

Ami elég szokatlan a haszonállatok között, a nyulak koprofágok. Megeszik a saját, sajátosan képzett ürüléküket (az elfogyasztott székletet a mikroflóra segítségével újra emésztik és hasznosítják). A vakbélben fermentált rost nyálkával

van bevonva, és ürülékként választódik ki, amit újra elfogyaszt a nyúl, ı́gy a tápanyagok újra átjutnak a vékonybélen, hogy felszı́vódjanak. A széklet elfogyasztása lehetővé teszi a mikroflóra-populáció helyreállı́tását.

AZ EMÉSZTŐRENDSZER EMÉSZTŐNEDVEI GYOMORNEDV

BÉLNEDVEK

MIKROBIÁLIS KIVÁLASZTÁS

NYÁL HASNYÁL

EPE LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

Az emésztőnedveket különböző szervek választják ki, kémiai felépı́tésük erősen eltérő, és az emésztésben különböző szerepet játszanak. Mindegyikük folyamatosan termelődik a testben kis mennyiségben, de az emésztőrendszeren végighaladó táplálék jelenlétében a kiválasztás mennyisége megnő. A táplálék kémiai emésztése és mikrobiológiai bontása az emésztőrendszerben található emésztőnedveknek köszönhető.

A NYÁLMIRIGYEK ÉS A NYÁL

Három fő nyálmirigypár van a haszonállatoknál: a fültőmirigy, az állkapocsi és a nyelv alatti. Ezek nyálat választanak ki a szájüregbe. A kiválasztott nyál nedvesen tartja a szájüreget, és megkönnyíti rágást azzal, hogy a falatot nedvesíti. A nyálmirigyek savós, nyákos váladékot Fültőmirigy

Dorzális szájüregi Ventrális szájüregi

vagy mindkettőt termelnek. A nyál elsősorban vı́z, de tartalmaz amilázt a szénhidrát emésztésére, sót, főleg nátrium-hidrogénkarbonátot, mucint, elektrolitokat és antimikrobiális anyagokat.

NYÁLMIRIGYEK • 3 pár fő nyálmirigy Nyálkás acinus

Nyelv alatti

Állkapocs alatti

Savós acinus

Nyálvezeték

Szekréciós sejt

NYÁL

FUNKCIÓK

Nedvesítés: a falat formálását segíti a nyeléshez (víz, mucinok). Emésztés: a nyálamiláz lebontja a keményı́tőt maltózra (sertések NYÁLVEZETÉKesetében). RENDSZER Pufferelés: a nátriumhidrogénkarbonát pufferel, és ACINISOK szabályozza a pH-t a gyomorban, illetve a bendőben. Bakteriális fertőzések megelőzése: lizozim.

Nyálamiláz Mucinok Víz NYÁL Nátriumhidrogénkarbonát Lizozim

LiveNutrition

ÖSSZETÉTEL ÉS KIVÁLASZTÁS 99% víz. pH: 6,5-8,2. Mucin. Nátrium-hidrogénkarbonát. Lizozim. Nyálamiláz (sertések esetében korlátozott aktivitással). Más haszonállatok esetében nincsenek emésztőenzimek. A nyálat a nyálmirgyek választják ki a szájüregbe.

A GYOMOR ÉS A GYOMORNEDVEK A gyomorban három fő mirigytı́pus található: nyelőcsövi, fundus és pylorus (gyomorkapu). A nyelőcsövi mirigyek nyálkát választanak ki, a fundus pepszint, rennint és sósavat, mı́ g a pylorus mirigyek nyálkát, gasztrint, ami a sósavkiválasztást szabályozza, és stimulálja a fundus mirigyek működését, valamint olyan elektrolitokat választ ki, amelyek megkezdik a pufferemésztést a duodenumba érkezés előtt, ı́ gy védve azt. Nyelő cső

Nyálkahártya

Cardia-mirigyek – nyák

Nyombél

Gyomorvég mirigyei – nyák, gasztrin

Epithelium gyomorredő kkel

Nyálkahártya

Ennek a területnek a nyálkahártyáját mirigy nélküli hám (ephitelium) borı́tja. Ennek a területnek az apró részecskék, stressz vagy egyéb környezeti tényezők által történő irritációja a sertéseknél fekély kialakulásához vezethet. A gyomornyálkahártya két fő hámszövetsejttı́pusa a parietális (fali) és a fősejtek. A parietális sejtek sósavat válsztanak ki, és belső (inherens) tényezők.

FUNKCIÓK pH-szabályozás: HCl, ami GYOMORNEDVEK véd a mikroorganizmusok elburjánzásától. Fehérje-denaturálás: HCl. GYOMOR Fehérje- és lipidemésztés: Fundus-mirigyek – HCl, pepszin pepszin-A és -B, gasztrin, kimozin, lipáz. Gyomorredők Nedvesítés és a nyálkahártya felületének védelme: mucin GYOMORFAL (nyálka). Tejalvasztás: pepszin-B. Gyomormirigyek GYOMORREDŐK

Nyálkahártya alatti kö tő szö vet

Fedősejtek

A gyomornedv fő funkciója: a pH szabályozása a sósav kiválasztása révén, ami gátolja a mikroorganizmusok elszaporodását, és felelős a fehérje denaturációért. Kimozin, lipáz Víz, HCl

Mucin (nyák) GYOMORNEDV Pepszin-A és -B Gasztrin

Fősejtek

A legfontosabbak a fundális mirigyek által kiválasztott pepszinogén-A és -D, melyekből – a szintén gyomorban előállı́tott sósav által – pepszin-A és -D lesz. A pepszin-D, a katepszin és a kitináz által történő fehérjehidrolı́zis erősen savas környezetben történik, a pH körülbelül 2. A gyomornedvek kiválasztása hasonló minden emlősnél, de a sertésben a nyálkahártya által termelt gasztrin jelentős szerepet játszik a hormonális szabályozásban is azáltal, hogy serkenti a sósav szekrécióját, melyet a fundális mirigyek fő sejtjei termelnek. A nyálka nedvesı́ti és védi a nyálkahártya felszı́nét, mı́g a pepszin-B felelős a tej alvadásáért. ÖSSZETÉTEL ÉS KIVÁLASZTÁS HCl – fedősejtek. Mucin (nyálka) – nyálkahártya sejtjei. Pepszin-A és -B, gasztrin, kimozin, lipáz – fősejtek.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A KÉRŐDZŐK GYOMRÁNAK SZERKEZETE

NYOMBÉL

BENDO�

NYELO� CSO�

NYELŐCSŐVÁLYÚ

RECÉSGYOMOR

OLTÓGYOMOR (VALÓDI GYOMOR)

SZA� ZRE� TU� GYOMOR

A tejet a nyelőcsőből közvetlenül az oltógyomorba juttatja.

Alakját akkor nyeri el, amikor az újszülött borjú felemeli a fejét a szopáshoz.

Az újszülött álatokat csecs alakú eszközzel kell etetni, hogy segítsük a kialakulását.

A vályú záródásának ideje: borjúnál 20 hetes korban, gidáknál és bárányoknál 12 hetesen.

Felnőtt korban is megnyı́lhat – gyógyszerek beadásakor használják.

Bendő Bendőhám Bendőpapillák  Kapacitás: 200 l-ig.  A zsák alakú bendő a hasüreg bal oldalán helyezkedik el.  Izmos zsákok, melyeket pillérek (hosszú, izmos hajlatok a bendő falában, amelyek el tudják zárni a táplálékot a további keveredéstől) választanak el egymástól.  A bendőtartalom hőmérséklete: 38-40 °C.  Anaerob körülmények.  pH: 6,7 (tejelő teheneknél – a takarmány magas koncentrátumtartalma miatt – a pH rendszerint 5,5).  A kisebb kérődzőknél, mint a juhok és a kecskék, nagyobb a ventrális bendőzsák, mint a dorzális.  A bendő fala két különálló rétegből épül fel: az izomzat és az epitélium – nyálkahártya.  Az izomzat fejlődése a takarmánytól függ a bendőben, különösen a szálastakarmány mennyiségétől az étrendben.  A nyálkahártya fejlődése befolyásolja az illó zsı́rsavak termelődését, és nem függ a szálastakarmány mennyiségétől az étrendben.  A nyálkahártyát szemölcsök bélelik: 10 mm × 2 mm ujjszerű képződmények, melyek növelik a felszı́vódási felületet az illó zsı́rsavak számára.  A legtöbb szemö lcs szálastakarmány-szelektı́v fajta (a pilléreken lévő kevés szemölcs szálastakarmány-szelektı́v).  A retikuloruminális izom-összehúzódások lehetővé teszik a táplálék felöklendezését és a böfögést (az összehúzódások gyakorisága: 1-3 összehúzódás/perc).  Születés után az emésztés 20%-áért felel, felnőtt állatok esetében az emésztés 80%-a a bendőben történik.

LiveNutrition

Recésgyomor  A kérődzők gyomrának második ürege. Méhsejt Kapacitás: 16 l. Recésgyomor szerkezet  pH-ja hasonló a bendőéhez.  A legkisebb és a leginkább kraniális elhelyezkedésű üreg.  A bendőtől a ruminoretikuláris hajlat választja el.  Szögek és más éles tárgyak a recésgyomorba kerülve megsérthetik a szı́vburkot. Eltávolı́tásuk bendőmágnes vagy műtét segı́tségével történhet.  Mechanikai emésztés és mikróbás erjedés is történik benne (a takarmányrészek lebontásának elősegı́tésére a felszı́vódáshoz).  A szarvasmarhához képest a kis testű kérődzők nagyobb recésgyomorral rendelkeznek.

Leveles (százrétű) gyomor Sok rétegű  A kérődzők gyomrának harmadik ürege. Leveles gyomor struktúra  Kapacitás: 8 l.  A has mellkason belüli részén található.  A canalis omasi (omasi csatorna) a recésgyomor és a százrétű gyomor között fut.  Nyálkahártyája sima, kivéve a recésgyomor felüli nyílás körüli nagy szemölcsöket tartalmazó részt.  Nem tartalmaz mirigyeket.  A százrétű gyomrot kétfázisú összehúzódások jellemzik. Az első fázisban a vı́z kipréselődik a levelek között (az omasi csatornából érkező táplálék összenyomásával). A második fázisban a százrétű gyomor erőteljes összehúzódása a szilárd részeket préseli.  Az illó zsı́rsavak és a vı́z a százrétű gyomorból szı́vódnak fel.  A bikarbonátionok eltávolításra kerülnek azért, hogy az oltógyomor pH-ja megváltozzon.  A kis testű kérődzőknek kisebb, bab alakú a százrétű gyomra.  Szarvasmarhák esetében a százrétű gyomor alsó vége hozzáér a hasüreg alsó részéhez a bordaı́v alatt. Oltógyomor (a valódi gyomor)  A negyedik üreg.  Kapacitás: 27 l. OltógyomorOltógyomor  pH: 2-3. hám  Egy elnyúlt, körte alakú valódi gyomor mirigyes belső szerkezettel.  Gyomormirigyek találhatóak a nyálkahártya rétegben a pilorikus részén.  A táplálék kémiai lebontásáért felel (hasonlóan az együregű gyomorhoz).  Sósavat és pepszinogént választ ki.  Mozgásai lassúak – az összehúzódások először a proximális részen jelentkeznek, és erősebbé válnak a pilorikus részen.  A hasüregen belüli elhelyezkedése sok tényezőtől függ. Ilyenek a gyomor más üregeinek teltsége, a bendő és a recésgyomor összehúzódásai, mivel ezekhez kapcsolódik, és az állat kora, valamint a vemhesség előrehaladottsága.  Az oltógyomornak a koncentrált takarmányozás következtében fellépő elmozdulása balra vagy jobbra egy gyakori rendellenesség a tejelő tehenek esetében.  Kis testű kérődzők esetében az oltógyomor hozzáérhet a májhoz, és arányait tekintve nagyobb, mint a szarvasmarha esetében.  U� jszülött állatok esetében az emésztési tevékenység 60%-a történik az oltógyomorban, ugyanakkor a kifejlett kérődzők emésztésének mindössze 8%-a történik itt. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A VÉKONYBÉL ÉS A BÉLNEDVEK Nyálka Víz

VÉKONYBÉL LUMENE

BÉLNEDV

VÉKONYBÉL Enzimek

Szervetlen sók

NYÁLKAHÁRTYA BÉLBOLYHOK

HÁMSZÖVET BÉLBOLYHOKKAL

SEJTMAG

NYÁLKAHÁRTYA ALATTI KO� TO� SZO� VET IZOMRÉTEG

HÁMSEJTEK MIKROBOLYHOK

SEJTMEMBRÁN

A vékonybél első része a duodenum, ami a gyomorkapuból indul ki. A hasnyálmirigy-vezetékek és a máj a duodendumba csatlakozik. Az éhbél, ami halál után általában üres, a maga kanyarulataival a vékonybél leghosszabb szakasza. Belső felszı́nét ujjszerű nyálkavetület borı́tja, amit bélbolyhnak nevezü nk. A csı́pő bél (ileum) a vékonybél viszonylag rö vid, kanyarulatok nélkü li szakasza. Ennek is bolyhos a belseje. A csı́pő bél a cecumban, a vastagbél első szakaszában folytatódik.

A bélbolyhok növelik a nyálkahártya belső felszı́nét, lehetővé téve azt, hogy nagyobb felületen történhessen a felszı́vódás. Az ujjszerű bélbolyhok hossza 0,5-1,5 mm, és szélességük 0,2-0,8 mm. A bolyhok száma 20-40/mm2. A bélbolyhok felszínét hám borítja, melyek zsigerizmot, hajszálereket és idegszálakat tartalmaznak. A bolyhok tetején található egy vagy több központi bélnyirokedény/ér is. ÖSSZETÉTEL ÉS KIVÁLASZTÁS A vékonybélben lévő nedvek eltérő mennyiségben és összetételben termelődnek, ami az egyidőben történő kiválasztódásnak és felszı́vódásnak tudható be (pH-ja lúgos, 7,8-8,0 között van). A vékonybélnedv vı́zből, nyálkából, szervetlen sókból, enzimekből (proteáz, szénhidrát, lipáz,

enterokináz) áll, melyek lebontják a cukrot és a fehérjéket. A Brunner-mirigyek, melyek a bél nyálkahártya alatti szövetében találhatók, bikarbonátot termelnek, melyek a bél lúgos állapotáért felelősek. Minél magasabb a takarmányozási szint, annál magasabb szintű a Brunner-mirigyek kiválasztása. A bélfalon lévő serleg alakú sejtek választják ki a nyálkát. A Lieberkühn-mirigy egy kesztyűszerű mirigy, ami a vékonybél hámjában található, enzimeket és antibakteriális anyagokat választ ki. A bélnedv bevonja a bélfalakat, és – lúgos feltételeket teremtve – megvédi a duodendumot a gyomorpép savas tartalmától.

FUNKCIÓK

A vékonybél falának kenése.

Lúgosı́tó hatású (bikarbonát), ezáltal védi a nyombelet a savas, gyomorból érkező béltartalomtól.

Folyékony közeget biztosít, segítve ezzel a tápanyagok felszívódását.

Diffúziós akadályt formál, amin a tápanyagoknak át kell jutniuk, mielőtt belépnek az enterocyták rétegébe (nyákos réteg).

A bélhám védelmi membránját formálja, ami megvédi a hámot az ártalmas anyagoktól (nyákos réteg).

LiveNutrition

A VASTAGBÉL ÉS A BÉLNEDVEK Nyák Víz VASTAGBÉLNEDV VASTAGBÉL KRIPTÁK BEJÁRATA HÁMSZÖVET BÉLBOLYHOKKAL

NYA� LKAHA� RTYA ALATTI KO� TO� SZO� VET NYIROKCSOMÓ

KÖRKÖRÖS SIMAIZOM

KRIPTA

GOBLET-SEJTEK

A vastagbél első szakasza a vakbél (cecum), ami a féreg alakú toldalék (appendix) és a csı́pőbél folytatása. A cecum a ló esetében nagy méretű szerv. A kérő dző ek cecumja henger alakú, keskeny, kö r alakban végző dő . A sertéscecum méretesebb, és a hasüreg baloldalán helyezkedik el. A vastagbél leghosszabb része az U-alakú kanyarulatot formáló colon (szintén vastagbél). A colon részei: a felmenő colon, a haránt irányú colon és a lemenő colon, ami a végbélbe vezet. A

VASTAGBÉLNEDV

Nincsenek állati enzimek

A bél mikroorganizmusainak enzimjei

HÁMSEJTEK

ló colonja méretes, és kettős U-alakú bélkacsot formál. A colon jobboldala a cecumhoz rögzül, mı́g a baloldala labilis (a bélcsavarodás eshetősége fennáll). A rectum a keresztcsont alatt halad a végbélnyı́lás felé. Ezt két izomgyűrű zárja. A vastagbél nyálkahártyája redős. A vastagbélben nincsenek bolyhok, de vannak nyálkát kiválasztó Goblet-sejtek, Lieberkühn-mirigyek és tüszők.

ÖSSZETÉTEL Víz. pH: 4,0-7,0. Goblet-sejtek által termelt nyálka. Nincsenek állati enzimek. A bél mikroorganizmusainak enzimjei.

FUNKCIÓK Nedvesítés, védelem: víz, nyákanyagok (mucin).

Erjedés: A bélben található mikroorganizmusok lebontják, és illó zsı́rsavakká alakı́tják az emésztetlen takarmánymaradványokat, leginkább a durva rostok összetevőit. Az illó zsı́rsavak energiaforrásként szolgálnak az állatok számára.

A vastagbél hámsejtjeiből eltávolı́tja a savakat: a bikarbonát-ionokat kloridionokra, a nátriumionokat hidrogénionokra cseréli.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A MÁJ ÉS AZ EPE

Nyálka Víz EPE HASNYÁLMIRIGY

Nincsenek emzimek

MÁJ

Koleszterin

NYOMBÉL MÁJLEBENY MÁJ

EPEHÓLYAG

MÁJSEJTEK

MÁJSEJTEK MÁJVENULA

EPECSATORNA

SINUSOID-TÉR

A máj a legnagyobb hám (ephitel) eredetű mirigy. Epét termel, ami fontos emésztőnedv. Vörösesbarna, sűrű keringésű, tömör, enyhén rugalmas, ékalakú szerv. Kötőszöveti vázzal rendelkezik. A hasüreg jobb felső negyedében helyezkedik el, közvetlenül a rekeszizom alatt. A kor előrehaladtával mérete csökken, gyengül. Multifunkcionális szerv: epét termel, ami fontos emésztőnedv. A máj glikogén formájában dextrózt tárol, amit szükség esetén kibocsájt. Nagy szerepe van a lipid-anyagcserében (lipidszintézis és -átalakı́tás). Fontos a felszı́vódott aminosavak lebontásában és átalakı́tásában, valamint a különböző fehérjeszintézisben. Szűrő és méregtelenı́tő szerv, ami a vérkeringésbe van beiktatva. A bélrendszerből felszı́vódott mérgező anyagok eltávolı́tásával méregtelenı́t. Vitaminokat és hormonokat is tárol, aktiválja a szteroid hormonokat. Elősegı́ti a hemoglobin-anyagcserét. Embrionális állapotban hematikus szerv. A hashártyából eredő savós réteg borı́tja, van egy belső rostos rétege (Glisson-kapszula), amihez erőtel-

jesen tapad. A máj összeköttetésben áll két nagy vérérrel, a májartériával (a májat táplálja) és a májkapu-vérérrel (funkcionális vérérrel). A májkapuér emésztett tápanyagokban gazdag vért szállı́t a gyomorból, a bélrendszerből és a lépből is. Ezek a vérerek kis hajszálerekre oszlanak, melyeket májüregekként (sinusoid) ismerünk, és amelyek a lebenybe vezetnek. Itt a központi vérér összegyűjti a vért, és az a máj vérerébe kerül. Az üregek biztosı́tják az összeköttetést a májkapuér és a máj vérerei között. A májsejtek a májüregek falán helyezkednek el. Epét termelnek. Az epe az epehajszálerekbe kerül, majd a májcsatornába/-vezetékbe. Az epehólyag egy üreges, körte alakú tömlő/tasak, ami közvetlenül a jobboldali lebeny alatt található. Szerepe az epe tárolása. A májcsatorna kilép a májból, és csatlakozik az epehólyag-vezetékhez (ductus cysticushoz) az epehólyagban, ami csatlakozik a hasnyálmirigy-vezetékhez, majd belép a duodenumba. A lovaknak nincs epehólyagjuk.

LiveNutrition

ÖSSZETÉTEL ÉS KIVÁLASZTÁS Az epesavak legnagyobb része nátriumsó. pH: 7,4-7,9. A teljes lipidtartalom 0,6-0,7%, beleértve az epesókat, foszfolipideket, koleszterint, nátriumot, káliumot, klórt, bikarbonátot és a nyálkát. Az epét a máj újonnan állı́tja elő a koleszterin átalakı́tásával elsődleges epesavakká természetes úton vagy savasodás által.

EPE

A koleszterin átalakul kólsavvá és kenodezoxikólsavvá (a legtöbb állatfajban). A sertésekben nem termelődik kólsav, de hasonló mennyiségben van jelen hiokólsav (HCA).

Az epe szintézise akkor fejeződik be, amikor az epesavak a glicinnel vagy taurinnal kapcsolódnak össze. AZ EPE NEM TARTALMAZ ENZIMEKET!

Az epét a máj termeli, és közvetlenül vagy az epehólyagon keresztül kerül be a doudenumba. Az epe bizonyos mértékig a felszı́nen hat, segı́ti a takarmányban lévő, vı́zben nem oldódó lipidek emulzióját. I�gy a takarmányban lévő zsı́r micellába történő diszperziója jelentősen megnövelt területet hoz létre a hasnyálmirigy-lipáz enzim tevékenységére. A zsı́rsavakat, monoglycerideket (a zsı́remésztés termékei) és a zsı́rban oldódó vitaminokat megkötik az epében található sók, ezáltal segı́tve a vékonybélből történő felszı́vódásukat. Az epe szı́nét az epében lévő pigmentek határozzák meg. Az epe az állat fajtájától fü ggő , sö tétzö ld-sárgásbarna folyadék. Az epepigmentek az epében kiválasztott hemoglobin bomlási terméke. A hemoglobin a lépben, a májban és a csontvelő ben termelő dik. Ha a májsejt sérü l vagy elzáródnak az epevezetékek, a pigmentek visszajuthatnak a vérkeringésbe, és sárgás pigmentációt eredményezhetnek a bőr alatti kötőszövetekben (icterus). A gasztrin, secretin és az inzulin stimulálja a májban az epekiválasztást. Az epe hatékonysága (folyamatos termelődés és a duodenumba történő periodikus kiválasztódás) az epesav-tartalomtól függ.

FUNKCIÓK Az epében található sók megnövelik a zsírok felületét a lipázenzim számára, ezzel segítik a zsírok emulgeálását és emésztését. Az epesav emulgálja a zsı́rsavakat és aktiválja a zsı́rlebontó enzimeket. Az epe napi termelődése 7-8 hónapos korban elérheti a 6-8 litert. A tápanyagok nagy része, az ásványi sók és a vı́z a nagy nyálkahártya-felületről szı́vódik fel, ami elérheti a 10-15 m2-t, és amit a vékonybél jellegzetes bolyhai hoznak létre diffúzió és aktı́v mozgás révén. Az epesavak nagy része nátriumsó 7,4-7,9 közötti pH-val. Az epe teljes lipidtartalma 0,6-0,7%, beleértve az epesókat, foszfolipideket, koleszterint, nátriumot, káliumot, klórt, bikarbonátot és nyálkát. Az epe úgy szintetizálódik a májban, hogy a koleszterint elsődlegesen epesavvá alakı́tja természetes vagy savas módon. A legtöbb haszonállatfajta esetében a koleszterin kólsavvá és chenodeoxycholsavvá alakul. A sertéseknél nem kólsav termelődik, hanem hasonló mennyiségű hiokólsav. Az epeszintézis akkor fejeződik be, amikor az epesavak vagy glicinenel, vagy taurinnal egyesülnek. A sertéseknél az epesavaknak kb. 93%-a glikoegyesült, a csirkéknél és a juhoknál tauroegyesült és a marháknál a tauro-, illetve glikoegyesülési arány 49-50. Ne felejtsük, hogy az epe nem tartalmaz enzimeket.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A HASNYÁLMIRIGY ÉS SZEREPE EXOKRIN (EMÉSZTŐ) KIVÁLASZTÁS

HASNYÁLMIRIGY

Az acinaris sejtek emésztőenzimeket választanak ki.

HASNYÁLMIRIGY

ENDOKRIN (HORMONÁLIS) KIVÁLASZTÁS A hasnyálmirigy-szigetek (Langerhans) cukoranyagcserét szabályozó hormonokat választanak ki.

NYOMBÉL

HASNYÉLMIRIGY-LEBENY ACINARIS SEJTEK

HASNYÁLMIRIGY-SEJTEK

BÉTA-SEJTEK ALFA-SEJTEK A hasnyálmirigy a vékonybélen elhelyezkedő halványvörös, hosszúkás, lágy mirigyszerv, ami a májnál kisebb. A gyomor és a máj mögött található. Alakja a különböző állatfajtáknál változó. A kérődzőknél és a húsevőknél keskeny, negyed körı́ves szervkanyarulat, a lovaknál négyzet alakú, a sertéseknél villaszerű szerv több vetülettel. Két fő vezetéke/csatornája van: a fő hasnyálmirigy-vezeték és a kiegészı́tő hasnyálmirigyvezeték. Ezek enzimeket juttatnak a Vater-ampullán keresztül a duodenumba. A hasnyálmirigy kiválasztómirigy, endokrin nevű belső hormonális szereppel és exokrin nevű külső emésztő szereppel. Az egész mirigy fő összetevője a hasnyálmirigy exokrin komponense, amit gyakran egyszerűen hasnyálmirigy-exokrinnek neveznek, és ami a hasnyálmirigynek azon része, amely exokrin funkciót lát el. Vannak vezetékei, melyek az acini nevű csomókban/fürtökben helyezkednek el. Ezek között található a hasnyálmirigynek az a része, ami endokrin funk26

HASNYÁLMIRIGYSZIGETEK (LANGERHANS)

ciót tölt be, és ami megközelı́tőleg egymillió sejtcsomóból áll, melyet Langerhans-szigeteknek neveznek. Ezek a sejtek poligonálisak, és két tı́pusuk van, a nagyobb alfa-sejtek, melyek citoplazmája sötétebb, és amelyek glukagont választanak ki (növelik a vérben a glukóz szintjét), illetve a kisebb béta-sejtek, melyek citoplazmája világosabb, és melyek hasnyálmirigy-folyadékot választanak ki és raktároznak. Ez a folyadék szı́ntelen, szagtalan, nyúlós folyadék, melynek pH-ja 7,1-8,4. Fő szerepe a gyomorból kikerülő savas anyag semlegesı́tésében van. A hasnyálmirigy-folyadék mennyisége a lovak esetében napi 50-60 liter, a marháknál napi 15-35 liter. A hasnyálmirigy funkciója – enzimtermelés – a takarmányozási gyakorlattól függ. A magas keményı́tőtartalom stimulálja az alfaamilaz-aktivitást: a magas fehérjetartalom pedig a kimotripszin-aktivitást. A lipázaktivitás a takarmány zsírtartalmával párhuzamosan változik.

LiveNutrition

HASNYÁL

A hasnyálmirigynedv tartalmazza az emésztőenzimek többségét, pl. szénhidrátokat, fehérjelebontó és lipolitikus enzimeket, valamint egy fehérjefaktort, a colipaset, ami megváltoztatja a szubsztrátumok étrendi tartalmának az arányát. Az összes fehérjebontó enzim inaktı́ v előenzimként választódik ki, hogy megvédje a mirigyet az önemésztéstől. A működés a tripszin bélmozgás általi stimulálásával kezdődik. Ezután a tripszin aktiválja a többi előenzimet és a A HASNYÁLMIRIGY HORMONJAI

A hasnyálmirigy-hormonokat a hasnyálmirigyszigetek választják ki, melyek két különböző tı́pusú kiválasztó sejtből állnak, és a glükóz szabályozásáért, valamint az anyagcseréért felelős hormonokat választják ki. Az alfa-sejtek a glukagont, a beta-sejtek az inzulint választják ki. Az inzulin egy olyan hormon, amely a testsejtek glükóz-felszı́vódást stimuláló működtetésével csökkenti a vércukor szintjét. Aktiválja a májat, hogy a glükózt glikogénként tárolja, és a zsírsejteket arra, hogy a glükózt zsírsavakká alakítsák. Másrészt a glukagon a májban és az izomsejtekben elraktározott glikogén lebontásával emeli a vércukorszintet.

ÖSSZETÉTEL ÉS KIVÁLASZTÁS Az emésztőenzimek többségének – szénhidrát-, fehérje-, zsı́rbontó enzimek és egy fehérje-kofaktor (lipáz koenzimje) – mennyisége az étrend szubsztráttartalmától függ. Minden fehérjebontó enzim inaktı́v előenzim formájában termelődik, hogy megvédje a mirigyet az önemésztéstől. Az előenzimek aktiválása a tripszin enterokináz által történő stimulálásával kezdődik. Ezt követően a tripszin minden más előenzimet (és a tripszinogént is) aktivál. pH: 8,2-8,6. A kiválasztás folyamatos. A takarmányban található fehérjék és/vagy zsírok szintje és forrása befolyásolja a fehérje- és zsírbontó enzimek kiválasztását. Aktivitásuk a fehérje- és/vagy zsírtartalom növekedésével arányosan növekszik. FUNKCIÓK Szénhidrátok, zsírok és fehérjék emésztése. Pufferelés: puffereli és szabályozza a vékonybél-tartalom pH-ját. tripszinogént. A hasnyálmirigynedv pH-ja 8,28,6 kö zö tt változik, és folyamatosan választódik ki. Az étrendi fehérje szintje és eredete és/vagy lipidek befolyásolják a fehérjelebontó és a zsı́roldó enzimek szintézisét, és mű kö désü k az étrend fehérje- és zsı́rtartalmának nö vekedésével egyenes arányban nő . A hasnyálmirigynedv fő funkciója a szénhidrátok, lipidek és fehérjék emésztése, valamint a pH szabályozása a vékonybél tartalmában.

ÖSSZETÉTEL ÉS KIVÁLASZTÁS A hasnyálmirigy szigetei (Langerhans) választják ki, amelyek két különböző tı́pusú, a cukoranyagcserét szabályozó, hormonokat termelő sejtet tartalmaznak: alfa-sejtek: glukagontermelés, béta-sejtek: inzulintermelés. INZULIN Csökkenti a vér glükózszintjét azáltal, hogy stimulálja a testi sejteket a glükóz-felvételre, valamint a májat a glükóz glikogén formájában történő raktározására. Emellett ugyancsak stimulálja a zsírsejteket arra, hogy a glükózt zsírsavakká alakítsák.

ÓZ

GLÜK

GLUKAGON Emeli a vércukorszintet azáltal, hogy stumulálja a májban és az izomsejtekben raktározott glikogén lebontását.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A TÁPLÁLÉK FELVÉTELÉNEK SZABÁLYOZÁSA Az evés abbahagyását fizikai inger (az állat nem képes többet enni) okozza, függetlenül attól, hogy az állat felvette-e az energiaigényének megfelelő táplálékmennyiséget. Azt követően, hogy a jóllakottság-központot kémiai tényezők serkentik, az állat még hajlandó enni abból a tí-

pusú takarmányból, amelyiket ízletesnek tart. A gyomor és a belek teltsége telítettségérzetet eredményez, és az állat befejezi az evést. A telítettségérzetet – ideiglenesen – emészthetetlen anyagokkal is el lehet érni.

Az evés kezdetén az idegi szabályozás jellege szimpatikusról paraszimpatikusra változik, és ez serkenti a nyál és a gyomornedv kiválasztását.

Az éhség és jóllakottság idegrendszeri központja a hipotalamuszban található. Az együregű gyomorral rendelkező állatok esetében a szabad zsı́rsavak és az aktivált esetsav növekvő koncentrációja a vérben serkenti az éhségközpon-

tot. Kérődzők esetében a hatás ellentétes. A táplálék fehérjetartalmának lebontását követően szabad aminosavak kerülnek a vérbe, ami hozzájárul a telı́tettségérzéshez.

A haszonállatok energiaigényének kielégı́tése a takarmányozás szabályozásának alapkövetelménye. Magas zsı́rtartalmú (magasabb energiatartalom) takarmányokból az állatok kevesebbet fogyasztanak, de a takarmányfelvétel csökkenése nincs arányban az energiatartalommal, ezért az energiafelvétel nő.

A kérődzők anyagcseréjében az illó zsı́rsavak szerepe elsődleges fontosságú. Amikor a bendőben az esetsav- és a propionsav-tartalom eléri a megfelelő szintet, akkor az állat abbahagyja az evést. A vajsav nincs hatással az étvágyra. A bendőben történő mikróbás emésztés, hasonlóan a takarmány-felkérődzés folyamatához, hőt termel, ezért 30 °C külső levegőhőmérséklet felett a takarmányfogyasztás csökken; következésképpen a termelés szintén csökken. Szoros összefüggés van a takarmányfogyasztás és a teljesı́tmény között. A szükségesnél több takarmánnyal növelhető a termelés. Ezáltal nyereségessé tehető az állattartás. Az ad libitum etetés olyan lényeges körülmény, mellyel kiaknáz28

ható az állomány termelékenysége. Az ad libitum etetés mellett meg kell ismernünk a takarmányozási viselkedést érintő tényezőket, ı́gy a takarmánybevitel szintje a termelés fő tényezője lehet.

LiveNutrition

A táplálkozás az állat rendszeres tevékenysége. Fő célja az életben maradáshoz és a tartalékoláshoz szükséges energia megteremtése. Ha elvonjuk az állattól a takarmányt, vagy valamiért nem tud nyelni, állandóan növekvő éhségérzete lesz, ami legyengüléshez vagy elhulláshoz vezethet. Az éhség egy figyelmeztető jel, ami arra motiválja az állatot, hogy élelmet keressen. Az éhség ellenpontja a jóllakottság, ami egy fizikai és kémiai stimulus eredménye, és az állatot visszatartja az evéstől. Az éhség egy megszerzésre serkentő, mı́g a jóllakottság inkább élvezetes érzés. Az evés elején az idegi szabályozás szimpatikus tulajdonsága paraszimpatikussá válik, ez stimulálja a nyál és az gyomornedvek kiválasztását. A jóllakotsági szintnél az állat abbahagyja az evést. Ezt előidézheti fizikai stimulus (nem képes többet enni), annak ellenére is, hogy nem vitt be az energiaszükségletének megfelelő mennyiségű takarmányt. A kémiai tényezők okozta jóllakottság után az állat még hajlandó enni abból a takarmánytípusból, amely ízletesebb. A gyomor és a bél telítettsége a jóllakottság érzetét kelti, és az állat abbahagyja az evést. Ezt az érzetet ideiglenesen emészthetetlen anyagokkal is el lehet érni. Étvágytalanság, lázas betegség, hiánybetegségek velejárója az étel elutasítása még akkor is, ha az állat energiaszükségletét tekintve éhezik, és a tartalékait használja fel. Ez súlyvesztést eredményez. Az éhség- és jóllakottság-érzetért felelős idegi

központ a hipotalamuszban van. Az egyszerű gyomrú állatoknál a szabad zsı́rsavak növekvő koncentrációja és az aktivált ecetsav a vérben stimulálja az éhségközpontot. A kérődzők esetében ez fordı́tva van. A takarmányfehérje lebomlása után szabad zsı́rsavak jutnak a vérbe, ami jóllakottság érzetét kelti. Az élelemszükséglet hideg időben nő, és melegben csökken. Minél több a testzsı́r, annál nagyobb az étvágyat befolyásoló, környezeti hőmérsékletre való érzékenység. A takarmányfogyasztás szabályozására vonatozóan alapvető követelmény az állatok energiaszükségletének kielégı́tése. A fennmaradás igénye mellett egy másik faktor is létezik, az állatoktól származó termékek iránti igény. Az állatok kevesebbet esznek a zsı́rban gazdag ételekből (magasabb energiatartalom), de a bevitel mennyiségi csökkenése nincs arányban az energiatartalommal, ezért az energiabevitel csökken. Az extra vagy luxusfogyasztást az állatoknál a zsı́rképződés intenzı́vebbé válásával lehet mérni. A kérődzők anyagcseréjében elsődleges a zsı́rsavak szerepe. A megfelelő mennyiségű ecet- és propionsav bendőbe juttatásának eredményeként az állatok hirtelen abbahagyják az evést. A bendőben végbemenő mikrobás erjedés éppúgy hőt termel, mint a kérődzés, ezért 30 °C felett (környezeti hőmérséklet) csökken a takarmányfogyasztás: következésképpen a termelés is csökken.

A megfelelő izotóniás körülmények nélkülözhetetlenek a normális életfunkciók számára. A szomjas állat még akkor sem érez éhséget, ha fizikai értelemben éhezik. Egyszerűen csak vı́zre van szüksége.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

2. Tápanyagok

A takarmány-összetétel elemzése A takarmány kémiai összetétele az első tényező, ami meghatározza a takarmány tápértékét. A takarmány-összetétel elemzése (weendei analı́zis) rutineljárás, aminek során a takarmány tápanyag-összetételét mennyiségi módszerrel határozzák meg. A takarmány-összetevőket kémiai tulajdonságaik alapján hat csoportba sorolják. Szárazanyag (DM): a takarmányminta azon tömege, mely teljes szárı́tás után (vı́zelvonás) megmarad. A nedvességtartalom a 12-24 órán át tartó 100 °C-on történő szárı́tás során létrejövő, tovább már nem fokozódó súlyveszteség. Ha a szárazanyag-tartalom meg lett határozva, akkor a nedvességtartalmat a szárazanyag kivonásával lehet meghatározni: 100 (%) − DM (%) = nedvesség (%)

Szerves anyag (OM): A szárazanyag és a nyers hamu (ásványok) közti különbség. Olyan vegyületek szerepelnek itt, melyek szenet tartalmaznak. A weende-i elemzés szerint a szervesanyag négy tápanyagot tartalmaz: nyers fehérjét, éteres kivonatot, nyersrostot és nitrogénmentes kivonatokat.

Nyersfehérje (CP): A teljes nitrogéntartalom (%) a Kjeldahl- (vagy hasonló) módszer szerint meghatározva, megszorozva 6,25-tel, feltételezve, hogy a fehérje 16% N-t tartalmaz. A nyersfehérje valódi fehérjéből és nem-fehérje nitrogén anyagokból áll. Valódi fehérje: egyszerű vagy konjugált fehérjék. Nem-fehérje nitrogén anyagok: olyan vegyületek, melyek kémiailag nem fehérjék. Ilyenek a peptidek, a szabad aminosavak, az amidok, a purinok és más anyagok. Nyerszsír (éteres kivonat): A takarmány azon része, mely nem-poláros oldószerekben oldódik. Az éteres kivonatot (EE) úgy határozzák meg, hogy a takarmányt folyamatos petroléter extrakciónak vetik alá (Soxhlet-módszer). Az éteres kivonat minden olyan anyagot tartalmaz, mely oldható nem-poláros oldószerekben: ilyenek a zsírok, olajok, viasz, szerves savak, pigmentek.

Szerves anyag

OM (%) = szárzanyag (%) − nyers hamu (%)

Nyersfehérje

Valódi fehérje

Nyerszsír (éteres kivonat)

Nem-protein nitrogén (NPN)

A takarmányok nedvességtartalma igen változatos lehet. A takarmány összetételének változatossága leginkább a DM-tartalomtól (szárazanyag-tartalom) függ, és ez határozza meg az „etetésre kerülés” alapját is. Éppen ezért a takarmányok kémiai alkotórészeit gyakran a szárazanyag alapján határozzák meg. 30

LiveNutrition

Nyersrost (CF): Szerves maradvány, miután a takarmánymintát egymás után kezelték meghatározott koncentrációjú forró savban és lúgban. A nyersrostfrakcióban található cellulóz, lignin és hemicellulózok, de ezek nem feltétlenül jelennek meg teljesen a táplálékban: változó mennyiségű sejtfalanyag feloldódik a nyersrost-extrakció során, ı́gy a nitrogénmentes kivonatokban lesz jelen. A nyersrost reprezentálja a növény strukturális szénhidrátjait, melyeket az állati enzimek nem bontanak le.

Nitrogénmentes kivonatok (NFE): A többi frakcióban nem meghatározott összetevők heterogén keveréke. Az NFE-frakció keményı́tőt, cukrot, fruktánokat, pektineket, szerves savakat, pigmenteket, bizonyos mennyiségű cellulózt, lignint és hemicellulózokat tartalmaz. A nitrogénmentes kivonatot úgy számoljuk ki, hogy kivonjuk a nyers hamut, a nyersfehérjét és az éteres kivonatot a meghatározott szárazanyag-tartalomból a következő képlet szerint: NFE (%) = DM (%) – CA (%) – CP (%) – EE (%) – CF (%)

Takarmány

Víz (nedvesség)

Szárazanyag

Szervetlen anyag (nyers hamu)

Nyersrost

Nyers hamu (CA): a takarmány egyik szervetlen frakciója, mely égetés után keletkezik, amikor már nem található benne szén.

A nyers hamu képviseli a takarmány szervetlen részét (ásványok). Fő összetevői: a hamu és a kovasav.

Az állatoknak nincs szükségük hamura magára, de az egyes ásványi elemekre igen.

N-mentes kivonatok

A tápanyagtartalmat %-ban vagy g/kg-ban fejezik ki, valamint friss vagy szárazanyag alapon.

...a %-ban kifejezett összetevő tartalmát g/kg-ban ...a friss anyag alapú tápanyagtartalmat szárazanyagalapúra

Hogyan számoljuk ki...?

Ha a nyersfehérje-tartalom 12,6%, ez azt jelenti, hogy 12,6 g fehérje van 100 g takarmányban. Tehát 1000 g-ban (1 kg) 10-szer annyi van: 126 g nyersfehérje. 12,6% nyersfehérje = 126 g nyersfehérje/kg

Ha a friss anyagban a nyersfehérje-tartalom 12,6% és a szárazanyag-tartalom 36%, a szárazanyag alapú nyersfehérje-tartalmat a következő képlettel lehet kiszámolni: : 12,6% nyersfehérje – 36% szárazanyag x% nyersfehérje 100 % szárazanyag – x% =

12,6% × 100% = 35% 36%

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

Víz A vı́z a bázisa minden folyadéknak a testben. A legtöbb kémiai reakciónak a vı́z a közvetı́tője, mind szubsztrátként, mind a biokémiai folyamatok termékeként szerepe van az állati testben. A vı́z teremti meg a nyomást a sejtekben, és azok ettől tudják megtartani az alakjukat (fenntartja az ozmotikus nyomást), segı́t abban, hogy a test állandó hőmérsékletet tartson fenn, kiöblı́ti a salakanyagokat és a mérgeket az állati testből, az emésztésben nedvesség kell a tápanyagok lebontásához és a béltartalom továbbı́tásához (oldott tápanyagokat szállı́t). A vı́zszükségletet gyakran nem emlı́tik, de az optimális teljesı́tményhez az állatoknak szabadon hozzá kell férniük a jó minőségű vı́zhez. A vı́zigény függ: az állati fajtól és olyan tényezőktől, mint a kor, aktivitás, fiziológiai állapot, egészség, környezeti hőmérséklet, étkezési fehérje, só- és szárazanyagbevitel.

MÉRGEZŐ ANYAGOK

VÍZ

FEHÉRJÉK

FEHÉRJÉK A fehérjék aminosav-szekvenciák, melyek egyfajta aminocsoport és egy más fajta karboxilcsoport összekapcsolódásával jönnek létre, és az ilyen tı́pusú kapcsolódást nevezik peptidkötésnek. 20 aminosav épı́ti fel a fehérjéket. Mindegyik fajnak saját specifikus fehérjéi vannak, az egyes organizmus sejtjeiben és szöveteiben számos különböző fehérje található. Ezért sok fajta fehérje fordul elő a természetben.

LIPIDEK

tes are neutral chemical compounds containing: SZÉNHIDRÁTOK

A szénhidrátok semleges kémiai vegyületek, amelyek szenet, hidrogént és oxigént tartalmaznak. Tapasztalati képletük: (CH2O)n, ahol az n értéke 3 vagy annál több. A Weende-elemzés szerint két frakciójuk határozható meg: a nyersrost és a nitrogénmentes extraktum. A szénhidrátokat kémiai szerkezetük szerint két fő csoportra lehet osztani: cukrokra és nem cukrokra. A szénhidrát-vegyületek szerkezetük szerint lehetnek nagyon egyszerűek mint a glükóz, vagy nagyon bonyolultak mint a hemicellulóz.

LIPIDEK A lipidek olyan anyagcsoport, mely jelen van a növényi és az állati szövetekben, nem oldódik a vízben, de a szerves oldószerekben oldható (ilyen a benzol, az éter vagy a kloroform). Az élelmiszerek megközelı́tő elemzésében a lipidek az éteres extraktum frakcióban szerepelnek. Mivel több szén- és a hidrogénatom van a molekulában és kevesebb oxigén, a lipidek megközelı́tőleg 2,25-szor annyi energiát nyújtanak, mint egy azonos tömegű szénhidrát. 32

LiveNutrition

ÁSVÁNYI ANYAGOK

TÁPANYAGOK BIOLÓGIAI HATÓANYAGOK

SZÉNHIDRÁTOK ÁSVÁNYI ANYAGOK

Minden állati szövet és az összes takarmány nagyban változó mennyiségben és arányban tartalmaz szervetlen vagy ásványi elemeket. Ezek a szervetlen elemek alkotják a hamut, ami az égés után marad. 22 ásványt a magasabb rendű állati élet számára „nélkülözhetetlennek” tartanak. Az állati szükségletek szerint az ásványi anyagokat két csoportra lehet osztani: makroelemekre (a szükségletet grammban fejezzük ki) és mikroelemekre (a szükségletet mg-ban fejezzük ki). A makroelemek fajtái: kalcium, foszfor, kálium, nátrium, klór, magnézium és kén.

A mikroelemeké: vas, jód, cink, réz, mangán, kobalt, molibdén, szelén, króm, ón, vanádium, fluor, szilícium, nikkel és arzén.

VITAMINOK ANTINUTRITÍV ANYAGOK

VITAMINOK A vitaminokat olyan szerves vegyülteknek határozzák meg, melyekre kis mennyiségben van szükség az állatok normális fejlődése és élete érdekében. A vitaminoknak két csoportja van: Vízben oldódó: B-komplex vitaminok B1, B2, B3, B4, B5, B6, B7, B9, B12, C. Zsı́rban oldódó: A, D2, D3, E, K. Bizonyos vegyületek vitaminként funkcionálnak, miután kémiai változáson mentek át, ezeket a vegyületeket provitaminoknak vagy vitaminprekurzoroknak hı́vjuk (pl. β-karotin → A-vitamin)

A tápanyagok kémiai összetétele hatással van a felhasználásra is. Ezenkı́vül, különösen az ásványi anyagok esetében, az összetevők közötti kölcsönhatás csökkentheti vagy növelheti a többi felszı́vódását, pl. kalcium hatása a foszforra. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

VAN SOEST-MÓDSZER A Van Soest-módszer lehetővé teszi, hogy meghatározzuk a takarmányban lévő szénhidrátok két csoportját: a szerkezeti és a nem szerkezeti szénhidrátokat. Az első csoport olyan szénhidrátokra utal, melyek a növények sejtfalában vannak, a második olyan szénhidrátokra, melyek kapcsolódnak a sejtfalhoz vagy a sejt belsejében vannak oldott állapotban. A Van Soest-módszer szerint, a takarmányminta a semleges detergensben való forralás után két részre oszlik: semleges detergensben oldhatóakra (NDS) és semleges detergens rostra (NDF). Az NDF-et a növényi sejtfalanyag mértékének lehet tekinteni. A következő lépésben – a Van Soest-elemzés során – az NDF-frakció t savas detergenssel forraljuk, é s ami megmarad, azt nevezzük savdetergens

frakciónak (ADF). A savdetergens lignin (ADL) meghatározása úgy történik, hogy az ADF-et 72%-os kénsavval kezeljük, ami feloldja a cellulózt A meghatározott NDF-, ADF- és ADL-frakciók alapján, a képen bemutatott képlettel, meg lehet határozni a hemicellulóz- és a cellulóztartalmat a takarmányokban. A nem strukturális szénhidrátok (NSC), melyek a nitrogénmentes kivonatoknak felelnek meg, a semleges detergensben oldható frakcióban vannak. A nem strukturális szénhidrátok mennyiségét úgy lehet kiszámolni, hogy 100-ból kivonjuk a százalékban kifejezett nyersfehérje, éteres kivonat, hamu és semleges detergens rost összegét.

Semleges detergens frakció – rost (NDF)

Semleges detergensben oldható anyagok (NDS)

A forrásban lévő semleges oldatban végrehajtott extrakció után maradt üledék sejtfalanyagot tartalmaz: lignint, cellulózt és szilíciumdioxidhoz kötött nitrogént is. Ez a frakció tartalmaz nitrogénnel határolt lignint, kitineket, tanninok, keratint, szilícium-dioxidot is.

Olyan oldható frakció, ami endogén enzimek által emészthető anyagokat tartalmaz: oldható fehérje, nem-fehérje nitrogén, lipidek, cukrok, keményı́tő, szerves savak, pektin, néhány oldható ásványi anyag.

Savdetergens frakció (ADF)

A forrásban lévő savas oldatban végrehajtott extrakció után maradt üledék, ami lignint, cellulózt, ligninszerkezetű nitrogént és szilı́cium-dioxidot tartalmaz. Savdetergens lignin (ADL)

NDF – ADF = hemicellulóz ADF – ADL = cellulóz

72%-os kénsavval történő kezelés után maradt üledék, ami lignint és szilı́cium-dioxidot tartalmaz.

ÉTKEZÉSI ROST Az étkezési rost definı́ciójának közös jellemzői a szénhidrátok: a poliszacharidok, az oligoszacharidok és a lignin, melyek ellenállnak az emésztésnek a vékonybélben, de a vastagbélben megemésztődhetnek, és kedvező élettani hatásokat váltanak ki. Az étkezési rost tartalmaz: nem keményı́tő poliszacharidokat, például cellulózokat, néhány hemicellulózt, gumit és pektineket, vaA közönséges étkezési rostok olyan szénhidrátok, melyek nem emésztődnek meg a vékonybélben, de a vastagbélben felszı́vódhatnak.

lamint a lignint, rezisztens dextrineket és rezisztens keményı́tőket. A vı́zben való oldhatóságot véve figyelembe az étkezési rostot két formába lehet osztani, amint alább látható. Különböző az élettani szerepe az állatok táplálkozásában az oldható és az oldhatatlan élelmi rostnak.

E� tkezési rostok: nem keményı́tő poliszacharidok (NSP), pl. cellulózok, némely hemicellulóz, gumi és pektin, valamint lignin, rezisztens dextrinek és rezisztens keményı́tők.

LiveNutrition

Az étkezési rostot (vízben oldhatóság alapján) két csoportba lehet osztani:

Oldhatatlan étkezési rost (IDF): cellulózok, némely hemicellulóz és lignin.

Oldható étkezési rost (SDF): β-glükánok, pektinek, gumi, nyálkák, arabinoxilánok és némely hemicellulóz.

Az állatok modern táplálásában specifikusabb elemzéseket kell végrehajtani azért, hogy pontosítani lehessen azt az étrendet, ami az állatok szükségleteinek leginkább megfelel.

TÁPANYAGOK: VÍZ FEHÉRJÉK SZÉNHIDRÁTOK LIPIDEK ÁSVÁNYI ANYAGOK VITAMINOK

A takarmányban jelen lehetnek antinutritı́v (felszı́vódást gátló) anyagoknak minősülő és mérgező anyagok is. Az antinutriensek olyan anyagok, amelyek akár maguk vagy metabolikus termékeik által csökkenthetik a tápanyagok hasznosítását, és károsan befolyásolják az állatok egészségét, szaporodását. Az antinutriens anyagok hatását csökkenteni lehet megfelelő takarmány-előkészı́téssel. Antinutriensek

Fitinsav

Szemes búza, zab, kukorica, árpa

Lóhere, lucerna, káposztafélék, lenmag, kasszava, szemes cirok, szójababliszt, földimogyoróliszt, csillagfürtmag

Antivitaminok vagy enzimgátlók

Borsómag, szójabab, lucerna

Glükozinolátok

Lenmag, kelkáposzta, repcemag, szójababmag

Alkaloidok (szolanin)

NSP (nem keményı́tő poliszacharidok)

ANTINUTRITÍV ANYAGOK

Antinutrienst tartalmazó növények

Glikozidok (goitrogének, cyjanogenek, szaponinok, fitoösztrogének, kumarin)

Fenolok (gossypol, tanninok)

BIOLÓGIAI HATÓANYAGOK

MÉRGEZŐ ANYAGOK

Szemes cirok, bab, borsó, repce, gyapotmag, szezámmagliszt, hüvelyesek

Bakteriális vagy gombás szennyeződések, valamint mikotoxinok lehetnek bizonyos takarmány-adalékanyagokban lekötve. Ha az állatok belélegzik vagy elfogyasztják a penészes szénából, szilázsból, sörfőző gabonából és cukorrépapépből származó spórákat, akkor az káros hatással, úgynevezett mikózissal járhat.

Burgonya

Búza, árpa, rozs

A nemkívánatos anyagokat tartalmazó takarmányokat nem szabad nyersanyagként felhasználni az állati élelmezésben.

TAKARMÁNYSZENNYEZŐDÉSEK Környezeti

Növényvédő szerek, ipari szennyező radionuklidok és nehézfémek.

Mikotoxinok

Aflatoxinok, ochratoxin-A, zearalenon, anyarozs és mások.

Baktérium és gomba Nitrát és nitrit

Trágya által szennyezett takarmányok: Escherichia coli; Listeria monocytogenes előfordul rossz minőségű szilázsban és nagy bálás szilázsban; Aspergillus, Penicillium, Fusarium és Alternaria: gabonamag-szennyezők. Hüvelyesek, túltrágyázott növények. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

3. Fehérjék, szénhidrátok és lipidek

FEHÉRJÉK – SZERKEZETÜK, FELOSZTÁSUK ÉS SZEREPÜK A fehérjék az állati szervek és lágy szövetek fő alkotói. Fehérje nélkül nincs élet. Fehérjéknek alapvető élettani funkciójuk van. A fehérjék elsősorban a test szöveteit építik, fenntartják és javítják. A fehérjék kulcsszerepe a többszörös funkciFehérjék

Aminosavak

ójukból ered. Továbbá a felesleges fehérje átalakulhat energiává, de a fehérjeenergia csak azután kerül felhasználásra, hogy más energiaforrások nem állnak rendelkezésre vagy kimerültek.

A fehérjék az aminosavak összetett szerves polimerei, nitrogént, szenet, hidrogént, oxigént és ként tartalmaznak, melyek peptidkötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. Néhány fehérje szerkezete szelént tartalmaz. A természetben nagyon sok fehérje található. Minden fajnak megvannak a maga specifikus fehérjéi, mint ahogy egyetlen organizmusnak is számos különböző fehérje lehet a sejtjeiben és szöveteiben. Az aminosavak olyan „épı́tőkövek”, amelyek peptidkötésekkel összekapcsolódva épı́tik fel a peptideket és a fehérjéket. Mindössze csak 20 fehérjeépı́tő (proteinogén) aminosav létezik, amiket a genetikai kód tartalmaz. A természetben nagyon sokféle változata található meg ugyanannak az aminosavtı́pusnak. A biológiai anyagokból napjainkig már több mint 200 aminosavat izoláltak. Az olyan nem fehérjeépı́tő aminosavak, mint a taurin, ornitin vagy citrullin, a különböző anyagcsere-folyamatok köztes vagy végtermékei.

AZ AMINOSAVAK FELÉPÍTÉSE ÉS A PEPTIDKÖTÉS KIALAKULÁSA

Aminocsoport

Oldallánc

Karboxilcsoport

Az aminosavakra jellemző, hogy tartalmaznak egy nitrogéncsoportot, általában egy aminocsoportot (–NH2), és egy savas karboxilcsoportot (-COOH). Az ábrán „R”rel jelölt csoport (oldallánc) jellege a különböző aminosavak esetében változó. A peptidkötés egy aminosav karboxilcsoportja, illetve egy másik aminosav aminocsoportja között létrejövő kondenzációs reakció eredményeképpen jön létre. A reakció során vı́zmolekula szabadul fel.

Peptidkötés

Dipeptid

Víz

A peptideket a bennük lévő aminosavak száma alapján nevezzük el. Például: dipeptid (2), tripeptid (3), dekapeptid (10). Azokat a peptideket, amelyekben 10-15 aminosavnál kevesebb van, oligopeptideknek nevezzük. A 15-50 aminosavat tartalmazó peptideket polipeptideknek nevezzük. A fehérjék több mint 50 aminosavat tartalmaznak.

LiveNutrition

ESSZENCIÁLIS ÉS NEM ESSZENCIÁLIS AMINOSAVAK

A növények, csakúgy mint sok mikroorganizmus, egyszerű nitrogéntartalmú vegyületekből (pl. nitrátok) képesek fehérjét előállı́tani (szintetizálni). Az állatok nem képesek az aminocsoport szintézisére, és ezért a fehérjeszintéshez a takarmánnyal felvett aminosavakra van szükségük. Ennek megfelelően a fehérjeigény valójában aminosavigény. A transzaminációs folyamat – az aminocsoport átvitele egyik anyagról a másikra – során bizonyos aminosavak előállı́thatóak más aminosavakból. Az állati test azonban számos aminosav szénvázát nem képes előállı́tani – ezeket az aminosavakat nevezzük esszenciális vagy nélkülözhetetlen aminosavaknak.

Az aminosavak csoportosítása Nem esszenciális Alanine Aszparagin Aszpartát Glutamát Szerin

Esszenciális Arginin Hisztidin Izoleucin Leucin Lisin Metionin Fenilalanin Treonin Triptofán Valin

Feltételesen esszenciális Cisztein Glutamin Glicin Prolin Tirozin

Nem esszenciális aminosavak: azok az aminosavak, melyeket az állat képes előállı́tani annak érdekében, hogy fedezze ez irányú szükségleteit.

Esszenciális aminosavak: azok az aminosavak, melyeket a takarmánnyal kell az állatnak adni, mert nem tudja előállı́tani abban a mennyiségben, ami fedezné a szükségleteket (jelenleg 10 aminosav tartozik ebbe a csoportba).

Feltételesen esszenciális aminosavak: azok az aminosavak, amelyek bizonyos körülmények fennállása esetén válnak esszenciálisakká.

A kérődzők esetében minden esszenciális aminosavat elő tudnak állı́tani a bendőben található mikroorganizmusok. Azonban a mikróbák által termelt fehérje (lizin és metionin) mind mennyiségi, mind minőségi szempontból elégtelen a növendék vagy jól tejelő állatok számára. A termelés maximális szintjéhez a mikróbák által termelt fehérjét ki kell egészı́teni takarmányfehérjével (lassan lebomló fehérjével) vagy szintetikus aminosavakkal, amelyek nem bomlanak le a bendőben (védett aminosavak).

Az elsődleges különbség az állati és növényi eredetű fehérjék között az aminosavprofiljukban van. A növényi fehérjék aminosavprofiljából gyakran hiányzik egy vagy több, az állatok számára alapvetően szükséges aminosav. Annak érdekében, hogy az állatoknak a hiányzó aminosavakra vonatkozó igényét kielégı́tsük különböző növényi eredetű fehérjék keverékét kell használnunk a takarmányban. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A FEHÉRJÉK SZERKEZETE

A fehérjeszerkezet kulcsszerepet tölt be a fehérje funkciójában. Ha egy fehérje bármely szerkezeti szintjén elveszı́ti az alakját, már nem tudja betölteni a funkcióját. A fehérjék denaturálása egy olyan folyamat, melyben a fehérje elveszı́ti negyedleges, harmadlagos és másodlagos szerkezetét, melyek eredeti állapotban jelen vannak. A denaturációt különböző tényezők okozhatják.

Következményei a fehérjeszerkezetben bekövetkezett változások vagy oldódás, és ennek következtében a fehérje enzimaktivitásának elvesztése. Néhány esetben a fehérje denaturálása javı́thatja az emészthetőséget. Elpusztı́thatja azokat a toxinokat, melyek fehérjék. A fehérjeszerkezetnek négy szintje van: elsődleges, másodlagos, harmadlagos és negyedleges.

A magas hőmérséklet és a vegyi anyagok képződése a gabonaszemek tárolása során a fehérjéket denaturálhatja, és növelheti a szabad aminosav-tartalmat. Egyes kéntartalmú aminosavak képződése rossz szagot áraszthat. A szabad aminosavak Maillard-reakción is átmehetnek, és ez – a cukrok redukciójával együtt – az állatok számára ehetetlenné teszi a takarmányt. +H N 3

Gly

Pro

Gly

Aminovég

A FEHÉRJÉK ELSŐDLEGES SZERKEZETE

A fehérjék elsődleges szerkezete az egyedi aminosav sorrendje (a DNS-ben kódolt). Ez egy olyan aminosavlista, amely a megjelenés sorrendjét mutatja a polipeptid láncban. Ez nem igazán szerkezet, de ez a sorrend befolyásolja a fehérje szerkezetét.

Thr

Thr Glu

Gly

Aminosavalegységek

Gly

A FEHÉRJÉK MÁSODLAGOS SZERKEZETE

A fehérjék másodlagos szerkezete a polipeptid lánc egy régiójában az aminosavak helyi csoportjai közötti hidrogén kötésekből adódik. Ezen a szomszédos vagy egymáshoz közeli aminosavak közötti kölcsönhatások hatására kezdi el felvenni a polipeptid lánc a működéséhez szükséges háromdimenziós formát. A másodlagos szerkezet leggyakoribb formái az α-hélix és a β-redő szerkezetek. Ezek fontos szerkezeti szerepet játszanak a legtöbb globuláris és szálas szerkezetű fehérjében.

A FEHÉRJÉK HARMADLAGOS SZERKEZETE

β-redő

α-hélix

A harmadlagos szerkezet azt mutatja, hogy a másodlagos szerkezet lánc(olat)ai hogyan működnek tovább az aminosav-maradványok R-csoportjai révén. Ez a működés a polipeptid lánc(olat) bezáródását és elhajlását okozza, a bezáródás speciális módja adja meg minden fehérjének a rá jellemző biológiai aktivitását.

LiveNutrition

A FEHÉRJÉK NEGYEDLEGES SZERKEZETE Azoknak a fehérjéknek van negyedleges szerkezetük, melyek egynél több polipeptid-láncalegységgel rendelkeznek (többszörös polipeptid-láncpolimer fehérjék).

Globuláris fehérjék: kompakt, gömb alakú fehérjék, a vízben kolloidot formálva könnyedén eloszlanak; funkcionális fehérjék, kémiailag aktívak; szerepük az anyagcserében: enzimek (pl. amiláz), szállítófehérjék (hemoglobin), antitestek – immunoglobulinok és hormonok (inzulin).

Az alegységeket a polipeptid lánc felszínén található maradványok között kialakuló hidrogénkötések és elektrosztatikus vagy sókötések tartják össze.

Fibrilláris fehérjék: szerkezeti fehérjék, kinyújtott és szálszerű, vı́zben nem oldódó, nagyon stabil (pl. elasztin, keratin, kollagén) és összehúzódásra képes szálak (aktin és miozin), nagyon ellenálló az állati emésztőenzimekkel szemben.

EGYSZERŰ ÉS ÖSSZETETT FEHÉRJÉK A fehérjéket két fő csoportba lehet osztani: egyszerű fehérjék és összetett fehérjék. Az egyszerű fehérjék szerkezetében csak aminosavak találhatók. Ezek tovább oszthatók két csoportra, a rostos és a gömbszerű fehérjékre. Ez a felosztás a formán, oldódóságon és az adott fehérje kémiai összetételén alapul.

Az összetett fehérjék az aminosavak mellett felerészben tartalmaznak nem fehérjét, amit protetikus csoportnak neveznek. Az összetett fehérje elnevezés a protetikus csoportból ered. Néhány fontos példa az összetett fehérjékre: glikoproteinek, lipoproteinek, foszfoproteinek és kromoproteinek.

Az összetett fehérjék aminosav alkotta részét apoproteinnek nevezzük, míg a nem aminosav alkotta rész a prosztetikus csoport.

ROSTOS FEHÉRJÉK Ezek a fehérjék vı́zben nem oldódóak, és nagyon ellenállóak az állati emésztőenzimekkel szemben. Legtöbb esetben szerkezeti szerepet töltenek be az állati sejtekben és szövetekben. A rostos fehérjék hosszúkás, szálas/rostos lánKOLLAGÉNEK

cokból állnak, melyek keresztkötésekkel kapcsolódnak össze. A rostos polipeptid láncok hosszú láncolatban és lapokban rendeződnek el. A� ltalában a másodlagos szerkezet egyetlen tı́pusából áll.

•A kollagénmolekula egy hosszú, merev szerkezet, melyben három polipeptid (α-lánc) tekeredik egymásra egy kötélszerű, hármas hélixben. •A kollagén gélként szétszóródhat, ami azután támogatást ad a szerkezetnek, vagy szoros, párhuzamos szálakban/rostokban kötődhet össze, ezáltal nagy erőt biztosı́t a kötésnek. •A kollagén hidroxiprolint és hidroxilizint tartalmaz; triptofán nem található ezekben a fehérjékben. A kollagének glicinben és prolinben gazdagok.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

ELASZTIN

•Rugalmas szövetekben (pl. inakban és artériákban) található; polipeptid lánca nagyon rugalmas. •Az elesztin alaninben és glicinben gazdag.

KERATIN •A keratinnek két tı́pusa van. Az α-keratin a gyapjú és a haj fő fehérjéje, mı́g a β-keratin fő leg a tollban, bő rben, cső rben és a legtö bb madár és hü llő pikkelyében található. •Nagyon gazdagok ciszteinben, a kéntartalmú aminosavban. •Tulajdonságai erősen függnek a diszulfid keresztkötésektől, ı́gy rugalmas a hajban és a bőrön, mı́g a járulékos keresztkötések miatt nagyon keménnyé is válhat (karmokban és szarvakban).

GÖMBSZERŰ FEHÉRJÉK A gömbszerű fehérjék (az aminosavak szétáramlásának belül hidrofób, kı́vül hidrofil tulajdonsága szerint) vı́zben könnyen oldódnak. A gömbszerű fehérjék polipeptid lánca kerek vagy

gömbszerű alakba záródik. Ebbe a csoportba tartozik az összes enzim, antigén és azok a hormonok, melyek fehérjék.

ALBUMINOK •Vı́zben oldódók és hőre alvadók. •A legkiadósabb plazmaproteinek; megjelennek a vérben, tejben, tojásban és sok növényben is. •A plazmaalbumin fontos szerepet játszik az ozmózisos nyomás szabályozásában.

GLOBULINOK

•Nagyobb molekulasúllyal rendelkeznek, mint az albuminok. •Csupán vízben nem oldódnak, viszont semleges és sós oldatban igen. GLUTELINEK

•Hígított savakban, lúgokban oldódnak. •Főleg növényekben találhatók, pl. a glutelin búzában, az oryzenin rizsben.

HISTONOK

•Alapvető fehérjék, melyek a sejtmagban találhatóak, és a DNS-sel hozhatók kapcsolatba. •Sós oldatban oldódnak, hőhatásra nem alvadnak. •Nagy mennyiségben tartalmaznak argenint és lizint.

PROTAMINEK

•Alapvető fehérjék viszonylag alacsony molekulasúllyal, melyek a nukleinsavval hozhatók kapcsolatba, és nagy mennyiségben találhatók a gerincesek ivarérett hı́mjeinek csı́rasejtjeiben. •Gazdagok argininben, de nem tartalmaznak tirozint, triptofánt vagy kéntartalmú aminosavakat.

LiveNutrition

ÖSSZETETT FEHÉRJÉK Az összetett fehérjék nevüket a nem fehérje természetű prosztetikus csoportjaikról kapták.

GLIKOPROTEINEK • Oligoszacharid láncokkal összekapcsolt fehérjék egy vagy több heteroglikán kovalens kötéssel kapcsolódik a polipeptid oldalláncokhoz; a heteroglikánok egy hexózamint (glükózamin, vagy galaktózamin) tartalmaznak (galaktóz és mannóz). • A nyálka-elválasztás komponensei (sı́ kosı́ tók), raktározó fehérje a tojásfehérjében – ovalbumin, nélkülözhetetlen membránfehérjék (sejt-sejt interakciók), immunglobulinok, szállı́ tó molekulák (transzferin, celuroplazmin), fagyálló (a hidegvı́ zben élő halak plazmafehérjéje).

LIPOPROTEINEK •Lipidekkel kapcsolódó fehérjék, mint pl. a triacilgricelorok és a koleszterin; az apoprotein részek felelősek, hogy jelezzék a lipoproteinek anyagcseréjét, szállı́tását és sejtszintű felvételét. • A sejtmembránok legfőbb komponense; a lipidek szállı́tása lipoproteidek formájában történik. •Csoportosı́tásuk: nagyon alacsony sűrűségű, alacsony sűrűségű, közepes sűrűségű és magas sűrűségű lipoproteinek (VLDL, LDL, IDL és HDL). FOSZFOPROTEINEK •Foszforsav prosztetikus csoportot tartalmaz. •Ilyen a tej kazeinje vagy a foszvitin a tojás sárgájában.

KROMOPROTEINEK •Pigment-prosztetikus csoportot tartalmaz. •Hemoglobin és citokrómok (hem – a vastartalmú összetevő), flavoproteinek (flavinok).

A FEHÉRJÉK FUNKCIÓI

A fehérjéknek számos különböző funkciója van: Legismertebb a katalizáló funkció. Az enzimek olyan fehérjék, melyek katalizátorként hatnak az anyagcsere-reakciók fokozatának megváltoztatásában. Szelektíven egyesülnek szubsztrátummolekulákkal, hogy szétszakítsák azokat. Azok közé a fiziológiai folyamatok közé, melyeknek enzimekre van szüksége, tartozik a takarmány megemésztése, a szövetek általi energiatermelés, az idegrendszeri impulzusok létrehozása és közvetítése, a véralvadás és az izomöszszehúzódások. A fehérjék felelnek sok anyag szállításáért és tárolásáért is. A vérben, sejtekben vagy sejteken keresztül történő szállı́tást igénylő anyagokkal egyesü ő fehérjék közé tartozik az albumin, a transthyretin és a hematin-fehérjék (a hemoglobin, mioglobin, transferrin és ceruloplazmin). A fehérjeraktározás példái az ovalbumin, a kazein és a gliadin. Némely fehérje membrán/hártyahordozó fehérje. A fehérjék részt vesznek a mozgáskoordinációban, valamint a sejtek és szövetek szerkezeti és mechanikus megsegítésében/támogatásában. Ezek a fehérjék kontraktilis (összehúzódásra képes) és rostos fehérjékre oszlanak.

Elsődleges kontraktilis fehérjék az aktin és a miozin, melyek az izomban találhatók, ahol – aktiválásuk esetén – a testrészek mozgását segı́tik. A rostos fehérjék a kötőszövetekre jellemzők, és kollagént, elastint, valamint keratint tartalmaznak. Az immunoglobulinoknak nevezett fehérjék vagy antitestek fontos szerepet játszanak a védekező rendszerben. Működésük révén megkötik és inaktiválják az idegen tárgyakat (antigéneket, pl. a testbe betegség okozása céljából bekerülő baktériumokat vagy vı́rusokat). A fehérjék következő szerepe az idegi impulzusok létrehozása és közvetítése: idegi közvetı́tőként működnek (mint pl. az acetilkolin). A fehérjék felelnek a növekedés és változás szabályozásáért is. Némely fehérjehormon kémiai közvetı́tő, ami szabályozni képes az anyagcserefolyamatokat azáltal, hogy elősegı́ti az enzimszintézist, vagy szabályozza az enzimaktivitást. Némely hormon szteroid, mely koleszterinből származik, mások aminosavakból, melyeke öszsze lehet kapcsolni vagy metabolikusan meg lehet változtatni. Ezek közé tartozik a thyroid és a parathyroid hormon, az inzulin, a növekedési hormon vagy glukagon.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

SZÉNHIDRÁTOK – SZERKEZETÜK, FELOSZTÁSUK ÉS SZEREPÜK A szénhidrátok semleges kémiai összetevők, melyek szénelemeket, hidrogént és oxigént tartalmaznak. Osztályozásuk szerint lehetnek: cukrok és nem cukrok. A cukrok közé a monoCukrok

szacharidok és az oligoszacharidok tartoznak, a nem cukrok közé a poliszacharidok és a komplex szénhidrátok. Nem cukrok

monoszacharidok

poliszacharidok

oligoszacharidok

komplex szénhidrátok

A növények szénhidrát-szerkezetét tekintve szerkezeti és nem szerkezeti szénhidrátokat lehet megkülönböztetni. A két csoportba különféle szénhidrát-osztályok tartoznak. Ezek emészthetőségük és állatok számára való hozzáférhetőségük tekintetében különböznek. Az élelemben megjelenő legfontosabb szénhidrátok monoszacharidokat tartalmaznak: glükózt, fruktózt, arabinózt, xilózt és ribózt, a diszacharidok pedig: szukrózt és maltózt, vala-

mint a poliszacharidok keményı́tőt, hemikulózt és cellulózt. A diszacharid laktóz a tejben van jelen. A növények saját szükségleteik számára fotoszintézissel állı́tanak elő szénhidrátokat, ezzel egyidőben glükóz formájában elraktározott napenergia keletkezik. Az állatok és mikroorganizmusok a szénhidrátokat energiaforrásként használják, valamint a komplexebb összetevők előfutáraként.

A magasabb rendű állatok a növényi szénhidrátokat energiaforrásként, valamint összetettebb vegyületek prekurzoraiként használják. A növényekkel ellentétben az állatok az energiát a zsírokban raktározzák.

A SZÉNHIDRÁTOK OSZTÁLYOZÁSA A szénhidrátok cukor és nem cukorként csoportosíthatók. A cukrok magukba foglalják a monoszacharidokat és az oligoszacharidokat, a nem cukrok pedig a poliszacharidokat és az összetett szénhidrátokat. A cukor elnevezés általában azokra a szénhidrátokra korlátozódik, melyek kevesebb mint tı́z monoszacharid-maradványt tartalmaznak, mı́g az oligiszacharid elnevezést az összes, monoszacharidtól különböző cukorra használják.

A monoszacharid-egységek kapcsolattı́pusa úgy ı́rható le, ha megadják az α- és β-orientációjú karbonok számát. A polimerek különböző kötései hatással vannak a szénhidrátok emészthetőségére, pl. az α-kötésűek (1→4) emészthetők, mı́g a β-kötésűek (1→4) nem emészthetők az állatok enzimjei által.

LiveNutrition

CUKROK MONOSZACHARIDOK A legegyszerűbb cukrok, melyeknek két alcsoportját különböztetjük meg attól függően, hogy hány szénatom van a molekulában: triózok (C3H6O3), tetrózok (C4H8O4), pentózok (C5H10O5), hexózok (C6H12O6) és heptózok (C7H14O7).

A monoszacharidok glikozidos kötéssel, egy oxigénhídon keresztül, minden egyes kötés esetében egy molekula víz felszabadulásával egymáshoz kapcsolódhatnak, és di-, tri-, tetra- vagy poliszacharidokat alkothatnak attól függően, hogy két, három, négy vagy több monoszacharid egységet tartalmaznak – ezeket a cukrokat OLIGISZACHARIDOKNAK nevezzük.

Monoszacharidok

Triózok (glicerinaldehid, dihidroxi-aceton) ) Tetrózok (eritróz)

Pentózok (arabinóz, xilóz, xilulóz, ribóz, ribulóz)

Hexózok (glükóz, galaktóz, mannóz, fruktóz) Heptózok (szedoheptulóz)

CUKROK

Oligoszacharidok

Diszacharidok (szukróz, laktóz, maltóz, cellobióz) Triszacharidok (raffinóz, ketóz)

Tetraszacharidok (sztachióz)

McDonald et al., 2011

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

NEM CUKROK

tók: a homoglikánok (azonos monoszachari-

–

POLISZACHARIDOK: glikánok; a monoszacharid egységek polimerjei két csoportra oszthatók: a homoglikánok (azonos monoszacharidokból épülnek fel) és a heteroglikánok (monoszacharidokból és származtatott termékekből épülnek fel). ÖSSZETETT SZÉNHIDRÁTOK: olyan vegyületek, melyekben a szénhidrátok nem szénhidrát-molekulákkal kapcsolódnak (glikolipidek, glikoproteinek). Poliszacharidok

Homoglikánok Arabiánok, Xilánok Glükánok (keményı́tő, dextrinek, glikogén, cellulóz, kéreg) Fruktánok Galaktánok Mannánok, Glükózaminok Heteroglikánok Pektinek Hemicellulóz Exudált gumik Savas nyálka Hialuronsav Kondroitin

NEM CUKROK

Glikoproteinek Összetett szénhidrátok Glikolipidek McDonald et al., 2011

A szénhidrátokban többféle kémiai kötés fordul elő, emiatt egy részüket az állatok enzimjei könnyen megemésztik, mı́g más szénhidrátok emészthetetlenek, ı́gy ezeket csak a mikroorganizmusok enzimjei képesek lebontani, mint például ahogy ez az együregű gyomorral rendelkező állatok belében történik.

LiveNutrition

A LEGFONTOSABB TERMÉSZETES MONOSZACHARIDOK HEXÓZOK A D-glükóz szabad és kombinált formában egyaránt előfordulhat. Ez a cukor szabadon a növényekben, a gyümölcsökben, a mézben, a vérben és a nyirokban fordul elő. Ez az egyetlen vagy legfőbb komponense sok oligoszacharidnak, poliszacharidnak és glikozidnak.

A D-fruktóz szabadon a zöld levelekben, a gyümölcsökben és a mézben fordul elő. Ugyancsak előfordul a szukrózban (diszacharid) és a fruktánokban. A zöld levelű haszonnövények jelentős mennyiséget tartalmaznak ebből a cukorból mind a szabad, mind a polimerizált formájában.

A D-mannóz szabad formában nem fordul elő a természetben, de mint mannán vagy mint a polimerizált glikoproteinek egyik összetevője már igen. Mannánok találhatóak az élesztőkben, a penészekben és a baktériumokban.

A D-galaktóz szabadon nem fordul elő a természetben. Ez alól kivétel, amikor az erjedéses lebomlás során keletkezik. A tejben lévő laktóz (diszacharid) egyik alkotórésze.

A LEGFONTOSABB TERMÉSZETES OLIGOSZACHARIDOK DISZACHARIDOK A szukróz egy molekula α-D-glü kózból és egy molekula α-D-fruktózból épü l fel. A nö vényekben ez a legelterjedtebb, nagy mennyiségben elő forduló diszacharid. A szukróz nagy koncentrációban van jelen a cukornádban, a cukorrépában és a cirokban. Ugyancsak megtalálható a takarmányrépában és a répában, valamint sok gyümölcsben A laktózt (tejcukor) a tejmirigyek termelik. Egy molekula β-D-glükóz kapcsolódik egy β-D-galaktózzal, β 1→4 kötéssel. A laktózt könyedén fermentálódik, ahol számos organizmus képes tejsavvá alakı́tani. A maltóz (malátacukor) két α-D-glükóz maradványt tartalmaz, a keményı́tő és a glikogén hidrolı́zise során keletkezik. Az árpa csı́rázásakor ugyancsak ez a cukor keletkezik. Az árpát szabályozott csı́ráztatás és szárı́tás után malátának hı́vjuk, amit a sör és a skót malátawhisky előállı́tásakor használnak fel. A cellobiózban két β-D-glü kóz maradvány kapcsolódik β (1→4) kö téssel. A természetben nem fordul elő szabad cukor formájában, de a cellulóz ismétlődő alapegysége. Ezt a kötést az emésztőenzimek nem, mı́g a mikróbás enzimek képesek felbontani. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A LEGFONTOSABB TERMÉSZETES POLISZACHARIDOK HOMOGLIKÁNOK

Abban különböznek a cukroktól, hogy molekuláik nagy számú pentóz- vagy hexóz-maradványból állnak, és nagy a molekulasúlyuk. Sokuk jeARABINÁNOK ÉS XILÁNOK • Az arabinóz és a xilóz polimerei

len van a növényekben úgymint tápanyagraktározó anyag (keményı́tő) vagy mint szerkezetetmeghatározó anyag (cellulóz).

GLÜKÁNOK • A glükóz polimerei: keményı́tő, dextrinek, glikogén, cellulóz, kallóz.

FRUKTÁNOK • Tároló anyagok számos növényfaj gyökerében, szárában, levelében és a magokban.

GALAKTÁNOK ÉS MANNÁNOK • A galaktóz és mannóz polimerei. • A növényi sejtfalban találhatók. • A galaktánok sok pillangós (herefélék és lucerna) magjában találhatók.

GLÜKÓZAMINÁNOK • Az egyetlen ismert homoglikán, ami glükózamint tartalmaz, a kitin (rákok, gombák, zöld algák). • A cellulóz után valószı́nűleg a legnagyobb mennyiségben van jelen a természetben. • „Állati rostnak” nevezik. A legfontosabb glükánok, melyeknek óriási jelentősége van az állatok takarmányozásában, a keményı́tő és a cellulóz. Az állati szövetekben némi mennyiségben jelenlévő glikogént állati keményı́tőnek nevezik.

KEMÉNYÍTŐ A keményı́tő egy glükán, sok növényben mint

tartalék szénhidrát található. Legkiadósabb mennyiségben magvakban, gyümölcsökben, gumókban és gyökerekben található. A keményı́tő két szerkezetileg különböző poliszacharidnak, az amilóznak és az amilopektinnek a keveréke. Amilóz: az első és a negyedik szénatomnál α 1,4 kötésekkel kapcsolódó, hosszú glükózláncokat tartalmazó elágazásmentes struktúra. Amilopektin: elágazásokat tartalmazó struktúra, az első és a negyedik szénatomnál kapcsolódó rövid glükózláncok, amelyek α 1,6 kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz.

A legtöbb keményı́tőben az amilopektin a fő összetevő, a teljes mennyiségnek kb. a 70-80%át adva, mı́g a kukoricakeményı́tő kb. 98% amilopektint tartalmaz. A keményı́tő mikroszkópikus szemcsékben jelenik meg, aminek mérete és megjelenése az adott növényfajtától függ. Ezek a szemcsék hideg vízben nem oldódnak, de vizes oldat hevítése esetén megduzzadnak, és elveszítik szerkezetüket. A keményı́tő emészthetősége növényenként változó. A gabonamagvakból, tápiókából és rizsből származó keményı́tő megközelı́tőleg 90%-ban emészthető. A más növényfajtákból származó keményı́tő alacsony emészthetősége a keményı́tőszemcsék legkülső rétege kristályosodási fokának tudható be. A keményı́tő zselatinizálódása (pl. gőzpelyhesı́téssel) emészthetőbbé teszi azt.

Amilopektin

Amilóz 46

LiveNutrition

GLIKOGÉN A glikogén terminust a poliszacharidok sokféle csoportjának a leírására használják, melyeket állatokból vagy mikroorganizmusokból izoláltak. α-1,6 kötés

α-1,4 kötés

CELLULÓZ A cellulóz a legbőségesebb egyedüli polimer a növényeknél, a növények sejtfalának alapvető szerkezetét alkotja. A tiszta cellulóz a cellobióz [két β-D-glükózmaradvány két β (1-4) kötéssel összekötött, ismétlődő láncaiból áll]. Ez a lineáris polimer 100010 000 glükózegységből áll, β-(1,4) kötéssel, el-

Az állatokban a glikogé n az amilopektin alakmása, aminek azonos az ö sszetétele és a szerkezete, de kiterjedtebb az elágazása, ami megjelenı́t minden 8. vagy 12. glükózegységet, ezért ezeket mint állati keményı́tőket szokták emlegetni. Az állati testben a glikogén a legfontosabb szénhidráttároló egység, és fontos szerepet játszik az energia-anyagcserében. A glikogének jelen vannak a májban, izomban és egyéb állati szövetekben. ágazás nélkül. A szomszédos cellulózláncolatok hidrogénkötéseket hozhatnak létre, ami mikrofibrilek kialakulásához vezethet, és erre a mikroszálak cellulózszálak létrehozásával reagálnak. A növény sejtfalában a cellulóz fizikailag és kémiailag is egyesül más komponensekkel, különösen hemicellulózokkal és ligninnel.

HETEROGLIKÁNOK Nagy molekulasúlyú szénhidrát-polimerek, melyek egynél több féle monoszacharidot tartalmaznak. PEKTINES ANYAGOK:

•az elsődleges sejtfalak alkotóelemei; •szerkezeti komponense egy D-galakturonsav-maradvány (1→6) kötésű láncának; •megtalálhatók lágy szövetekben, pl. a citrusfélék héjában és a cukorrépa pépjében; •zselésedő tulajdonságokkal rendelkeznek; •pektin és pektinsav. HEMICELLULÓZOK:

•xilánok, glükomannoglikánok, arabinogalaktanok, arabinanok és arabinoxilánok keverékei; •elsődleges szerkezeti poliszacharidok a növények másodlagos sejtfalaiban. GUMISZERŰ VÁLADÉK ÉS SAVAS MÉZGA:

•a gumiváladék a növények sebeiből származik; eredhet természetes szivárgásból is a kéregből vagy a levelekből, pl. a gumiarabikum; •a savas mézga/gyanta növények kérgéből, gyökereiből, leveleiből és magjaiból nyerhető ki; •arabinózból, galaktózból, ramnózból és galakturonsavból tevődnek össze. HYALURONSAV ÉS KONDROITIN:

•egy aminocukorból és D-glükuronsavból álló ismétlődő egységük van; •a hyaluronsav acetil-D-glükozamint tartalmaz, és jelen van a bőrben, az izületi nedvben és a köldökzsinórban, valamint fontos az izületek „olajozásában” is; •a kondroitin kémiailag hasonló a hyaluronsavhoz, de glükozamin helyett galaktozamint tartalmaz; •a kondroitin-szulfát észterei a porcok, ı́nek és csontok fő szerkezeti komponensei. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

LIGNIN

A lignin nem egyetlen szénhidrát, ez a terminus nem egy egyedülálló, jól meghatározott összetevőt jelöl, hanem egy kollektı́v meghatározás, ami átfog egy sor, egymáshoz kapcsolódó összetevőt. A lignin hármas eredetű – coumaryl alkohol, coniferyl alkohol és sinapyl alkohol – phenylpropan polimer. A lignin molekula sok phenylpropanoid egységből tevődik össze, ami egy komplex keresztkötésű szerkezetből áll. A növényi rostok ligninnel történő egyesülésekor nem tudnak olyan enzimekhez hozzájutni, melyek általában megemésztenék azokat.

Cumaryl alkohol

Coniferyl alkohol

Sinapyl alkohol

Erős kémiai kötések léteznek a lignin és sok növényi poliszacharid között, a sejtfalak fehérjéje elérhetetlenné teszi ezeket az összetevőket az emésztés folyamán, és mechanikus erőt biztosı́tanak a növénynek. A fásodott termékek, ı́gy a leöregedett fűszéna és szalma, ligninben gazdagok, következésképpen gyengén emészthetők, hacsak nem vetik azokat vegyi kezelés alá azzal a céllal, hogy megtörjék a lignin és az egyéb szénhidrátok közötti kötéseket.

A lignin szerkezete

A NÖVÉNYI SZÉNHIDRÁTOK OSZTÁLYOZÁSA Különféle kémiai módszerek léteznek a növények szénhidrátjainak meghatározására. Takarmányozási szemszögből azok a legfontosabb módszerek, melyek lehetővé teszik a szénhidrátok feltárását az állatok általi emészthetőségük és hozzáférhetőségük szempontjából. Az emlı́tett tényezőket figyelembe véve, a növényi szénhidrátokat az itt felvázolt módon lehet osztályozni. Két (a táblázatban emlı́tett) összetevő – a szerves savak és a lignin nem szénhidrát-összetevők –, de megtalálhatóak a táblázatban, mert speciális analitikai töredékek összetevői. A nem keményı́tő poliszacharidok az élelmi rostok polimer töredékéből állnak, melyek – a lignin és a keményı́tő kivételével – az összes poliszacharidot tartalmazzák. Ez jellemzően egy cellulózból, hemicellulózokból, pektinekből és gumiból álló keverék. Vı́zben való oldódásának tekintetében a csoport felosztható: vı́zben oldódó NSP (ide tartozik: pektinek, gumik, mézga, gyanta, ragasztóanyag, hemicellulózok), mı́g a nem oldódó NSP-k közé: a cellulóz és ennek megfelelően néhány féle lignin. E�lelmi rostoknak nevezik a növények azon poliszacharidjait, melyeket az emlős állatok emésztő enzimjei nem tudnak hidrolizálni. Ide tartozik a cellulóz, hemicellulózok, pektines anyagok, fruk-

tanok és β-glükánok, általában a lignin is ide tartozik. A növényi takarmányokban jelenlévő szénhidrátokat is fel lehet osztani enzimes hidrolı́zis (hidrolizálható szénhidrátok) és erjedésifok-képességüknek megfelelően (gyors és lassú erjedésre képes szénhidrátokra). A Van Soest-féle szénhidrát-felosztás szerint semleges detergensben oldódó szénhidrátok, semleges rostok, savas detergens rostok és savas detergens lignin szerepelnek az első modulban. A leggyakoribb növényi szénhidrát-felosztásnak megfelelően két csoportot lehet megemlı́teni: szerkezeti poliszacharidok – cellulóz, pektines anyagok, β-D-glükánok, hemicellulázok. Ezentúl az egyéb különféle cukor-összetételű hetero-poliszacharidok. Ez a csoport szorosan összefüggésbe hozható a ligninnel, valamint a raktározó poliszacharidokkal, melyeket az élő organizmusok energiatartalékként használnak (a legmagasabb növényekben a keményı́tő, fruktánok bizonyos növényekben). A keményı́tő jelen van minden zöld növényben, szöveteik nagy részében, elraktározva a magszövetekben, ahol a csı́rázás alatt kerül felhasználásra.

LiveNutrition

Növényi szénhidrátok

Sejtartalom Szerves savak

Keményı́tő

Cukrok

Oligoszacharidok

Fruktánok

Sejtfal Pektinek, gumik

β-glükánok

Hemicellulóz

Cellulolóz

Lignin

Poliszacharidok a keményı́tő kivételével

Hidrolizálható szénhidrátok

Teljes takarmánnyal felvehető rost

Gyorsan fermentálódó szénhidrátok

Semleges detergens oldható szénhidrátok / Nem rostos szénhidrátok Nem strukturális szénhidrátok

Lassan fermentálódó szénhidrátok Semleges detergens rost

Savas detergens rost

(NRC, Nutrient Requirements of Horses, 2007)

A SZÉNHIDRÁTOK FUNKCIÓI

Savas detergens belső

A takarmányozásban a növényi szénhidrátok elsődleges funkciója az, hogy a normál életfolyamatok fenntartásához energiaforrásként szolgáljanak. A gabonában a szénhidrátok keményı́tő formájában raktározódnak. A növényi szénhidrátok viszonylagosan oldhatatlan részei (cellulóz, hemicellulóz) fontosak az élő növények szerkezeti támogatásában (támasztó szerep). A� llatokban az emésztőrendszer megfelelő működésének fenntartásáért felelnek. A szénhidrátok és a zsı́rok a két legfőbb energiaforrás az állati test számára.

A szénhidrát-származékok fontos köztes termékek a szervezet sok anyagcsere-folyamatában.

Az oligoszacharidok a sejtek felszínén zajló folyamatban vesznek részt – sejtek közötti kölcsönhatások és az immunitással kapcsolatos felismerés. A szénhidrátok segı́tik a kalcium és foszfor felszı́vódását a fiatal állatokban, az emésztőenzimek kiválasztását a gyomor- és bélrendszerben, megfelelő környezeti feltételeket teremtenek a bendőbaktériumok és protozoák növekedéséhez.

A szénhidrátok ugyancsak összetevői számos fontos biokémiai vegyületnek, mint pl. a nukleinsavak, koenzimek és a vércsoportot meghatározó anyagok. Kulcsszerepet játszanak az aminosavak és a zsírsavak anyagcseréjében. A lignin nem szénhidrát, de szorosan kapcsolódik a növényi sejtfal szénhidrátjaihoz. Az érés során a növények lignintartalma növekszik, és jelentősen csökken a tápanyagok emészthetősége. Ezért különösen fontos a növények megfelelő betakarı́tási idejének betartása. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

LIPIDEK – SZERKEZETÜK, FELOSZTÁSUK ÉS SZEREPÜK A lipidek vízben nem oldódó anyagok. Az olyan gyakori szerves oldószerekben oldódnak, mint a benzol, az éter és a kloroform. A lipidek közé tartoznak a zsírok, olajok, viaszok, zsírsavak, koleszterin és a kapcsolódó vegyületek. Szerkezeti lipidek

A lipidekre jellemző a nagyobb szén- és hidrogén-, valamint kisebb oxigéntartalom, ezért körülbelül 2,25-ször több energiát adnak, mint a velük megegyező súlyú szénhidrátok.

Különböző membránok és védelmi funkciójú felületi rétegek összetevői (viaszok, zsı́rsavak és kutin).

A növényi lipideknek két fő tı́pusuk van: szerkezeti és raktározó.

Raktározó lipidek

A lipidek kémiailag a zsírsavak alkohollal, glicerinnel vagy más anyagokkal alkotott észterei. Ezen az alapon a lipideket két csoportba oszthatjuk: glicerinalapú lipidek és nem glicerinalapú lipidek.

A gyümölcsökben és a magvakban fordulnak elő, és túlnyomórészt triacil-glicerinek.

A növények esetében a fő raktározó vegyületek a szénhidrátok – keményı́tő, de néhány mag esetében az energia a lipidekben raktározódik.

A LIPIDEK CSOPORTOSÍTÁSA A lipideket szerkezeti glicerinjükban való jelenlétük szerint is lehet osztályozni. A glicerinalapú egyszerű lipidek zsı́rokat és olajokat tartalmaznak. Az összetett glicerinalapú lipidek közé tartoznak a glikolipidek (pl. glükolipidek és a galaktolipidek), valamint a foszfoglicerinek, pl. a

Egyszerű

Zsírok és olajok

Glicerinalapú

Glikolipidek

Glükolipidek

a lecitinek és a cefalinok). A nem glicerinalapú lipidek közé tartoznak: a szfingomielinek, cerebrozidek, viaszok, szteroidok, terpének és az eikozanoidok. LIPIDEK

Összetett

Galaktolipidek

Nem glicerinalapú Foszfogliceridek

Lecitinek

Cefalin

Szfingomielinek Monoglikozilceramidok Viaszok Szteroidok Terpének Eikozanoidok

A növények számos a lipidekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező vegyületet tartalmaznak. Ilyenek például a karotinoidok – a zsírban oldódó A-vitamin prekurzorai. LiveNutrition

GLICERINALAPÚ LIPIDEK ZSÍROK ÉS OLAJOK A zsírok a zsírsavak glicerinészterei (három bázisú alkohol). Nevezik még őket glicerideknek, vagy acilgliceroloknak. •észterkötés

•glicerin

•Zsírsavak: karbonsavak, gyakran egy hosszú, elágazásmentes alifás lánccal, ami lehet telített vagy telítetlen.

A „zsı́rok” kifejezést általános értelemben gyakran használják azokra a zsı́rokra és olajokra, melyek ugyanolyan általános szerkezettel rendelkeznek, de különbözők a fizikai és kémiai tulajdonságaik. Az olajok szobahőmérsékleten folyékonyak, és kémiailag reaktı́vabbak, mint a szilárdabb zsı́rok. A triacil-glicerinek különböző tı́pusúak (zsı́rmaradványaik természetétől és pozı́ciójától függően). Azokat a zsı́rokat, amelyek ugyanazon

zsı́rsavak három maradványát tartalmazzák, egyszerűen triacil-glicerineknek nevezzük. Amikor a zsı́rokban többféle zsı́rsav található az észteresı́tésben, akkor ez kevert triacil-glicerineket eredményez. A természetben előforduló zsı́rok és olajok kevert triacil-glicerinek keverékei.

A természetes formában megjelenő zsı́rsavaknak is van számos szénatomja. Ezek egy egyedülálló karboxilcsoportot tartalmaznak, valamint egy nem elágazó karbonláncot, ami lehet telített vagy telítetlen. A telítetlen savak tartalmazhatnak egy, két, három vagy sok dupla kötést. A karbonláncban lévő több mint egy dupla kötéssel rendelkező zsı́rsavakat politelı́tetlen zsı́rsavakként szokták emlı́teni (PUFA). Egy kettős kötés jelenléte egy zsı́rsav molekulában azt jelenti, hogy a sav két formában létezhet: cisz és transz. A legtöbb természetes zsírsavnak cisz konfigurációja van. A zsírnak, az állati testben biztosított speciális táplálkozási szerepe révén, lényeges szerepe van az egyedi zsírsavak biztosításában.

A leggyakoribb telített és telítetlen zsírsavak nevei a táblázatban olvashatók (köv. oldal). Két alacsony molekulasúlyú telı́tett zsı́rsav – a vajsav és a kapronsav – megtalálható a kérődzők tejzsı́rjában (a kapronsav a kaprilsavval együtt a pálma magjában és a kókuszolajban). A legtöbb növényi olajban a domináns zsı́rsavak az olaj-, linol- és linolénsavak. A kókuszolaj kivétel, mivel a telı́tett laurinsav benne a legjelentősebb sav. Néhány zsı́rsav nem szintetizálható állatokban, ezért az étrendben kell biztosı́tani azokat – ezeket a zsı́rsavakat nélkülözhetetlen zsı́rsavakként szokták emlı́teni.

ZSÍRSAVAK

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmĂĄnyozĂĄs ĂŠlettana

A A

â&#x20AC;˘Vajsav â&#x20AC;˘Kapronsav â&#x20AC;˘Kaprilsav â&#x20AC;˘Kaprinsav â&#x20AC;˘Laurinsav â&#x20AC;˘Mirisztinsav â&#x20AC;˘Palmitinsav â&#x20AC;˘Sztearinsav

â&#x20AC;˘Palmitolajsav â&#x20AC;˘Olajsav â&#x20AC;˘Linolsav â&#x20AC;˘Îą-linolĂŠnsav â&#x20AC;˘Arachidonsav

ESSZENCIĂ LIS ZSĂ?RSAVAK Az esszenciĂĄlis zsĂrsavak 18-20 szĂŠnatommal rendelkezĹ&#x2018; telĂtetlen zsĂrsavak, amelyek legalĂĄbb kettĹ&#x2018; darab kettĹ&#x2018;s kĂśtĂŠst tartalmaznak. Az ĂĄllatokban nincs olyan enzim, amely kĂŠpes lenne kettĹ&#x2018;s kĂśtĂŠst beilleszteni a zsĂrsavak disztĂĄlis n-9 szĂŠnatomjĂĄhoz, ezĂŠrt az esszenciĂĄlis zsĂrsavakat a takarmĂĄnnyal kell az ĂĄllatoknak adni. Az esszenciĂĄlis zsĂrsavakat kĂŠt tĂśbbszĂśrĂśsen telĂtetlen zsĂrsavval azonosĂtjĂĄk az omega 6-os ĂŠs omega 3-as csoportokbĂłl, ezek a linolsav ĂŠs a li-

nolĂŠnsav. TovĂĄbbĂĄ ez a csoport ugyancsak tartalmazza az arachidonsavat, az eikozapentaĂŠnsavat ĂŠs a dokozahexaĂŠnsavat. JĂł linolĂŠnsavforrĂĄs az olajos magvak, mÄąĚ g a lenmag kĂźlĂśnĂśsen jĂł Îą-linolĂŠnsav-forrĂĄs.

linolsav

linolĂŠnsav

NEM GLICERINALAPĂ&#x161; LIPIDEK

Viaszok. EgyszerĹą lipidek, melyek nagy molekulasĂşlyĂş monohidroxi alkohollal kevert hoszszĂş lĂĄncĂş zsÄąĚ rsavakbĂłl ĂĄllnak. A viaszokban leggyakrabban elĹ&#x2018;fordulĂł alkoholok a karnauba- ĂŠs a cetil-alkohol. A viaszok nagyon elterjedtek a nĂśvĂŠnyekben ĂŠs az ĂĄllatokban. JellemzĹ&#x2018;en vĂŠdelmi funkciĂłt lĂĄtnak el (csĂśkkentik a pĂĄrolgĂĄs okozta vÄąĚ zvesztesĂŠget a nĂśvĂŠnyekben, ĂŠs vÄąĚ zhatlannĂĄ teszik a gyapjĂşt ĂŠs a tollakat az ĂĄllatvilĂĄgban). Egy ismertebb ĂĄllati eredetĹą viasz a lanolin, amit a gyapjĂşbĂłl nyernek. A viaszok ellenĂĄllnak a lebontĂł folyamatoknak, ĂŠs csak nagyon kis mĂŠrtĂŠkben hasznosĂthatĂłk az ĂĄllatok szĂĄmĂĄra.

Szteroidok. FenantrĂŠn kĂśzponti egysĂŠghez kapcsolĂłdĂł ciklopentĂĄn gyĹąrĹą felĂŠpÄąĚ tĂŠsĹą vegyĂźletek kĂŠpezik az alapjĂĄt. HĂĄrom csoportba oszthatĂłk: nĂśvĂŠnyi szteroidok, gombĂĄk szteroidjai ĂŠs ĂĄllati szteroidok.

Koleszterin. A legfĹ&#x2018;bb ĂĄllati szteroid, ami fontos alkotĂłeleme a kĂźlĂśnbĂśzĹ&#x2018; biolĂłgiai membrĂĄnoknak; a szteroid hormonok ĂŠs az epesavak prekurzora.

7-dehidrokoleszterin: koleszterinszĂĄrmazĂŠk; a D3-vitamin prekurzora, ami akkor kĂŠpzĹ&#x2018;dik, amikor a szterint ultraibolya-sugĂĄrzĂĄs ĂŠri. Szteroid hormonok: ĂśsztrogĂŠnek, androgĂŠnek ĂŠs progeszteron csakĂşgy, mint a kortizol, aldoszteron ĂŠs kortikoszteron. TerpĂŠnek. SzĂĄmos izoprĂŠn egysĂŠgbĹ&#x2018;l ĂŠpĂźlnek fel, amelyek egymĂĄshoz kapcsolĂłdva lĂĄncokat vagy gyĹąrĹąs struktĂşrĂĄt alkotnak. A nĂśvĂŠnyekben elĹ&#x2018;fordulĂł sok terpĂŠnnek erĹ&#x2018;s, jellemzĹ&#x2018; illata vagy ÄąĚ ze van. A fontosabb nĂśvĂŠnyi terpĂŠnek kĂśzĂźl megemlÄąĚ thetĹ&#x2018;k a fitolok (a klorofillban), a karotinoid pigmentek, nĂśvĂŠnyi hormonok ĂŠs az A-, E-, valamint K-vitaminok.

LiveNutrition

A LIPIDEK FUNKCIÓI

ENERGIATARTALÉK: Az állatokban a lipidek a legfőbb energiatárolók, leginkább zsı́rok formájában. A zsı́rok teljes oxidációjából nyerhető energiamennyiség kb. 39 MJ/ kg szárazanyag, mı́g ugyanez az érték glikogén esetében kb. 17 MJ/kg szárazanyag. Továbbá a raktározott zsı́r csaknem teljes mértékben vı́zmentes, mı́g a raktározott glikogén erősen hidratált. Ennek megfelelően a tömegre vonatkoztatva a zsı́r a glikogénnál körülbelül 6-szor hatékonyabb raktározott energiaforrás. TERMOGENEZIS: A testzsı́r raktározására specializálódott szövet az ún. barna zsı́rszövet. Erre a zsı́rszövetre jellemző az a képesség, hogy táplálékfelvételt követően vagy hosszan tartó hideg hatására hőt termel. Ezt a folyamatot nevezzük termogenezisnek (nem ugyanaz, mint az izmok hőtermelése – didergés). Ez a folyamat különösen fontos a kopaszon születő, az áttelelő és a hidegtűrő állatok esetében.

SZIGETELÉS: A lipidek kiváló szigetelők. Magasabb rendű állatokban a bőr alatti kötőszövetben lévő, valamint a különböző szervek körüli természetes zsı́roknak mechanikai és hőszigetelő szerepük van. Mint a sejtmembránok elsődleges összetevői, a lipidek mechanikusan és elektromosan is elszigetelik a sejteket a környezetüktől.

SEJTMEMBRÁN-SZERKEZET ÉS -FUNKCIÓ: A foszfolipidekben találhatók bizonyos zsı́rsavak, amelyek kritikus jelentőséggel bı́rnak a sejtmembrán szerkezetét és funkcióját illetően. Fizikai támaszt biztosı́tanak a membránoknak, fiziológiailag aktı́v vegyületek forrásaként szolgálnak, és szabályozzák a anyagcsere-folyamatok aktı́v anyagainak membránon történő áthaladását.

TÁPANYAG-SZÁLLÍTÁS: A lipidek amellett, hogy az esszenciális zsírsavak forrásaiként szolgálnak, részt vesznek a zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E-, és K-vitamin) és a provitamin-A karotinoidok szállításában. SPECIÁLIS FELADATOK: A szteroidoknak, az eikozanoidoknak és foszfolipidek néhány metabolitjának jelző funkciójuk van, mint hormonok, közvetı́tők vagy másodlagos hı́rvivő anyagok. A lipidek enzimatikus reakciók kofaktorai is. A retinális karotinoid egy fényérzékeny lipid, ami a látásban játszik központi fontosságú szerepet.

A lipidek a kérődzők számára jó energiaforrások, de a bendő mikroorganizmusainak lipidlebontó kapacitása erősen korlátolt. Amennyiben a kérődzők takarmányában a lipidtartalom 100 g/kg fölé emelkedik, a bendőmikróbák aktivitása lecsökken. Ezért a kérődzők esetében az úgynevezett „védett zsírokat”, melyek tulajdonképpen a zsírsavak kalciumsói, használják zsíradalékanyagként. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

4. Ásványi anyagok és vitaminok

A tápanyagok közül némelyekre csak kis menynyiségben van szüksége a szervezetnek, de az egész élet során lényegesek. Ezzek közé az öszszetevők közé tartoznak a vitaminok, azok, melyek szervesek és az úgynevezett életfontosságú tápanyagok és ásványi anyagok. Az étrendi ásványi anyagok azok a kémiai elemek, melyekre

a szervezetnek szintén mint fontos tápanyagokra van szüksége. Ezek a tápanyagok a szokásos szerves molekuláktól, a karbontól, hidrogéntől, nitrogéntől és oxigéntől eltérő elemek forrásai. Makroelemekre és mikroelemekre oszthatjuk őket.

A gyakorlatban az állatok takarmányozása során, a takarmányok ásványianyag- és vitamintartalmának változékonysága, illetve ezen komponenseknek a tárolás során megváltozó aktivitása miatt, rutinszerűen használnak ásványianyag- és vitamin-kiegészı́tőket annak érdekében, hogy megelőzzék a hiánytünetek kialakulását.

ÁSVÁNYI ANYAGOK

Minden állati szövet és minden takarmány tartalmaz változó mennyiségű és arányú szervetlen és ásványi elemeket. Ezek a szervetlen elemek hozzák létre a hamut, ami az égés után megmarad. A hamuban főleg mint oxidok, karbonátok és szulfátok léteznek úgy, hogy az összes hamu százaléka magasabb, mint az egyedileg meghatározott szervetlen elemek összege, bár néhány párolgó formából veszteségek jelentkezhetnek a hamuvá válás során. Az ásványi elemek az állatok testének sejtjeiben és szöveteiben találhatók a legkülön-

félébb funkcióval, kémiai kombinációkkal és jellemző koncentrációban, melyek az elemekben és szövetekben változóak. Az ásványi anyagok funkciói közé tartozik: szerkezeti, katalitikus és szabályozó tevékenység. 22 ásványi anyagot tartanak „nélkülözhetetlennek” az állati élet magasabb formájához. Ezek között van 7 fő vagy makro tápláló ásvány, pl. kalcium, nátrium, és 15 mikro- vagy nyomelem, mint a vas, jód vagy a cink.

Makroelemekre a szervezetnek viszonylag nagy mennyiségben van szüksége, g/kg-ban megadva. Mint korábban már emlı́tésre került, 7 jelentősebb makro tápanyagásványról beszélhetünk: nátrium, klór, kálium, kalcium, magnézium, foszfor és kén. A legtöbb esetben azonban a farmon élő állatok nagy arányban jutnak hozzá ásványi anyagokhoz az elfogyasztott takarmányból és abrakból. Ezért azok a tényezők, melyek meghatározzák a növények vegetatív részeinek és magvainak ásványianyag-tartalmát, ugyanazok, melyek a haszonállatok ásványianyag-bevitelét meghatározzák.

A mikro- és nyomelemek közé tartoznak: vas, réz, cink, mangán, szelén, kobalt, fluor, jód és molibdén, valamint króm, ón/cin, vanádium, szilikon, nikkel és arzén. A mikroelemekre a szervezetnek kis mennyiségben van szüksége, mennyiségét mg/kg-ban, vagy akár μg/kg-ban határozzuk meg. Az ásványi anyagok különböző eredetűek lehetnek az állati takarmányozásban, lehetnek az étrend részei vagy eredhetnek adalékanyagokból. Azonban a hasznosodásukhoz először fel kell szı́vódniuk. Ezért az ásványi anyagok forrásainak hasznosulása nagyban változik (5 és 70% vagy még több között).

MAKROELEMEK – MIKRO- ÉS NYOMELEMEK

Az ásványi anyagok a takarmányokban összeköttetésben lehetnek más anyagokkal, és ezáltal használhatatlanná válhatnak az állatok számára. Például az állati eredetű takarmányok, a gabonák, a repce és a szója foszfortartalma magas. AZONBAN a növényi eredetű foszfor egy jelentős része fitátok formájában van jelen (átlagosan a teljes foszfortartalom 55-75%-a). A foszfor fitátok formájában az állatok számára gyakorlatilag használhatatlan. LiveNutrition

MAKROELEMEK Előfordulás

KALCIUM Tények dióhéjban •A legnagyobb mennyiségben előforduló ásványi anyag a testben (99%-a csontokban). •Alapvető funkciója, hogy egy erős vázat és védelmet biztosı́tson az érzékeny szerveknek és az ı́zületeknek, hogy lehetővé tegye a mozgást és alakı́thatóságot, valamint a növekedést. •Aktivizálni vagy stabilizálni képes néhány enzimet, hozzájárul a sejt életciklus-szabályozásához, és szükséges a normális véralvadáshoz is. •A baromfi esetében a kalciumnak van egy sajátos funkciója, ez a tojás védelme, ami a tojáshéj létrehozásával történik, amikor az végighalad a petevezetékben. •A héj sejtközi állománya kalciumkarbonáttal erőteljesen impregnált. Kb. 2 g kalcium szükséges egy tojáshéj képződéshez.

Hibás tojáshéjképződés

•A takarmányok változó mennyiségű Ca-t tartalmaznak. Azonban az állatállomány, különösen a növekedésben lévő állatok és a fejős tehenek, étrendjének kiegészı́tése Ca-val szokásos eljárás. •A leggyakrabban takarmányozási célra használt kalcium-kiegészı́tők: takarmánymész, dolomit, foszfátok. Hiánytünetek

•Ha kevés a kalcium a takarmányban, nem lesz megfelelő a csontképződés, és angolkóros állapot alakul ki. •A felnőtt állatoknál a kalciumhiány csontlágyulást idéz elő, ekkor a csontban lévő kalcium kivonódik és nem pótlódik, a csontok meggyengülnek és könnyen törnek. Túladagolás hatása

•Levertség, gyengeség, kiszáradás, székrekedés, hasmenés.

A baromfiféléknél a hiány tünetei a lágy csőr és csontok, visszafogott növekedés, „donga” lábak, a tojások héja vékony, és a tojástermelés is csökkenhet. Ezeket a tüneteket a foszforhiány, a helytelen kalcium-foszfor arány és D-vitamin hiánya is okozhatja. Fontos figyelni a kalcium-foszfor arányra, mivel ha ez nem megfelelő, épp olyan káros lehet, mint bármely elem hiánya az étrendben. A haszonállatok esetében megfelelő Ca : P arány eltér a baromfira jellemzőtől. Ennek az aránynak általánosságban 1 : 1 és 1 : 2 között kell lennie, amı́g a tojótyúkok esetében ez az arány sokkal nagyobb (12 : 1), mivel a tojáshéj előállı́tásához sokkal nagyobb mennyiségben van szükségük kalciumra.

Az ellési bénulás a teheneknél az az állapot, ami a leggyakrabban fordul elő, röviddel a borjazás után. Ezt a szérumkalcium szintjének a csökkenése, izomgörcs és szélsőséges esetekben bénulás, eszméletvesztés, esetleg halál jellemzi. Az ellési bénulással kapcsolatba hozott alacsony vérkalciumszint pontos oka homályos, de általánosan elfogadott, hogy a laktáció kezdetével a mellékpajzsmirigyek nem tudnak elég gyorsan reagálni és biztosı́tani a bélből a megnövekedett kalcium-felszívódási szükségletet, hogy kielégítsék ezt az extra igényt. Az angolkór tünetei: a torz csontozat, az izületek megnagyobbodása, sántaság és merevség. A mikroelemek között számos kölcsönhatás létezik – legyen az szinergikus vagy antagonisztikus. Egy példa erre a molibdén és a cink közötti kapcsolat. A takarmány molibdéntartalma befolyásolja a rézszükségletet. Mindez annak köszönhető, hogy a molibdén a rézzel egy oldhatatlan komplexet képez, és megakadályozza a réz felszı́vódását. A juhok hajlamosabbak a rézmérgezésre, amennyiben a molibdénszint alacsonyabb mint 1 ppm. Azonban, amikor a molibdén felvétele meghaladja a 10 ppm-et, rézhiány jelentkezhet olyan étrend mellett is, amely egyébként elegendő rezet tartalmaz. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

Hiánytünetek

FOSZFOR

•Hasonlóak a kalciumhiányéhoz. • Hiánya angolkórt vagy csontlágyulást okozhat. Tények dióhéjban •A szarvasmarháknál fonák étvágyat figyeltek •A foszfor a csontokban szorosan kapcsolatban meg: az érintett állatoknak abnormális étvágya áll a kalciummal, foszfoproteinek, nukleinsavak alakult ki, fát, csontokat, rongyokat és egyéb és foszfolipidek formájában fordul elő. idegen anyagokat rágnak. A tehenek esetében •Létfontosságú szerepe van az energia-anyagennek az elemnek a hiánya szintén csökkenthecserében. A test foszfortartalma egy picit keveti a tejtermelést, tyúkok esetében csökkenhet a sebb, mint kalciumtartalma: a foszfor 85-90%tojástermelés, a kelési képesség és a héjvastaga a csontokban és a fogakban található, a maraság. dék a lágy szövetekben és a testnedvekben van. •A takarmánnyal felvett kevés foszfor összefüggésbe hozható a gyenge termékenységgel, a peElőfordulás tefészek nyilvánvaló működési zavara gátlást, levertséget vagy szabálytalan ivarzást okoz. •A legtöbb takarmány elég gazdag foszforban. Azonban leginkább fitinsav formájában fordul •A fiatal állatok normálisnál csekélyebb növekedése és a felnőtt állatok alacsony súlygyarapodáelő, amit az állatok nem tudnak hasznosı́tani. sa a jellemző tünetei a foszforhiánynak minden •Ezért javasolt a további foszfát- vagy fitáz-taállatfaj esetében. karmányenzim adása. Túladagolás hatása

Szarvasmarha hipofoszfatémia-betegsége

•Negatív hatás a kalciumfelvételre. •Kalciumhiány. •A magas foszforfelvétel – a magnéziummal együtt – ásványi lerakódásokhoz vezethet a húgyhólyagban és a húgycsőben (urothiliasis), ami elzárhatja a vizelet áramlását a hím juhok és szarvasmarhák esetében.

(www.kutubpdf.net)

KÁLIUM

Tények dióhéjban

Előfordulás •Káliumhiány csak szélsőséges esetekben lép fel, pl. hányás vagy hasmenés alkalmával, ami a termelés mérsékelt vagy súlyosabb csökkenéséhez vezet.

•A káliumbevitel zavarai csak extrém esetekben fordulnak elő, mivel a növényi eredetű takarmányok több káliumot tartalmaznak, mint amennyire az állatoknak szüksége van. Hiánytünetek •Káliumhiány csak szélsőséges esetekben lép fel, pl. hányás vagy hasmenés alkalmával, ami a •Csökkent étvágy, visszafogott növekedés, izomtermelés mérsékelt vagy súlyosabb csökkenésorvadás. séhez vezet. •Gyengeség, letargia, csökkenő takarmány- és •Túladagolás esetén csökken a magnézium-felvı́zbevitel. szívódás, ami tetaniát okozhat. A kálium-túla- •Súlyveszteség. dagolásnak betudható nátrium- és káliumegyensúly-zavarok a reprodukciós folyamatokTúladagolás hatása ban okozhatnak zavart. •Fenntartja a vízháztartást, az ozmotikus •A kálium túladagolása a gyakorlatban nagyon ritka, többnyire technológiai hiba idézi elő. nyomást és a savbázisegyensúlyt. •Aktiválja az enzimeket. Segít a szénhidrátok és •Kálium indukálta időszakos paralı́zis. fehérjék metabolizálásában. •Szabályozza az izomműködést (a kalciummal együtt). Szabályozza a szı́vverést.

LiveNutrition

NÁTRIUM Előfordulás Tények dióhéjban • A sejtben lévő nátrium mennyiségét egy ener- •A legtöbb növényi takarmányban túlságosan alacsony szinten található ez a makroelem az állat giaigényes folyamat szabályozza, ami ATP-t szükségleteihez viszonyı́tva. Ezért elterjedt a só használ fel (Na-K pumpa). Erre azért van szükkiegészı́tő adagolása. ség, mert a nátriumtöbblet gátolja számos intracelluláris enzim működését. Túladagolás hatása • Az idegi impulzusok továbbítása. • Az ozmózis fenntartása mellett a Na jelentős • Bélgö rcs, hasmenés, bő vizeletü rı́tés, gyengeség, mennyiségben nátrium-hidrogénkarbonát for- bénulás. májában kerül kiválasztásra a nyállal, és a Na ezzel stimulálja a bendő pufferkapacitását a kérődzők esetében. Hiánytünetek •Csökkentett takarmányfelvétel. •Étvágytalanság, evés szüneteltetése. •Csökkenő fehérjehasznosı́tás. •Súlyvesztés/növekedésgátlás. •Csökkenő tojástermelés. •Csökkenő izzadás és teljesı́tmény. •Gyakori nyaló viselkedés és székrekedés. •Az izomzat és az idegrendszer működészavarai. KLÓR

Sóhiányban szenvedő (jobb oldalon) és normális módon táplált csirke (Forrás: www.xtension.umaine.edu) Előfordulás

• Az állatok nátrium- és klórszü kségletét nem lehet pusztán nö vényi eredetű takarmányokkal • A klór legfontosabb funkciója – a nátriummal megoldani. együtt – az izotonicitás fenntartása. • Az adalékok alkalmazásánál figyelembe kell • Emellett a vérplazma kloridiontartalma egyivenni, hogy a nátrium kiválasztása 2-3-szor gyorsabb a klórénál. ke a HCl-szintézis alapanyagainak, továbbá a • Következésképpen a takarmányt a nátriumkloridion az alfaamiláz-enzim aktivátora. szükségletnek megfelelően ki kell egészı́teni só• A klór kötésben található a gyomorban HClval, ami 0,15-0,2%-a a napi szárazanyag-fotartalmában, hatékonyan szı́vódik fel a bélből, gyasztásnak. ezért a veszteség csekély mértékű. Hiánytünetek • A Na és a Cl kiválasztása nagyrészt a vesékben történik. • A klórhiány esetében csökken a termelés, ami • Azonban a különböző termékek és váladékok túlzott vízfogyasztással járhat együtt. (izzadság) általi Na- és Cl-veszteségeket a ho• Anorexia, súlyveszteség, polyuria (gyakori meosztatikus folyamatok nem tudják enyhítevizeletürítés), látásromlás, véralkalózis. ni. Tények dióhéjban

Túladagolás hatása

•A klór túladagolása nem megfelelő vı́zellátás vagy magas nátriumklorid-tartalmú takarmányok adásánál fordulhat elő . A kö zponti idegrendszer is sérü lhet. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

KÉN

Tények dióhéjban

Hiánytünetek

•A kén fontos szerepet játszik sok biokémiai vegyület esetében, mint például az aminosavak, vitaminok (biotin és tiamin), hemoglobin, heparin, inzulin, epesók és heteropoliszacharidok, mint a kondroitin-szulfát (a porc, a csont és az erek falának alkotóeleme). •Szükséges a keratinképződéshez, és korlátozza különböző elemek felvételét (Cu, Co, Se, Mn).

•A kérődzők esetében a kénhiány tünetei nem specifikusak, ugyanazon tünetek jellemzőek, mint bármely más, a bendő mikróbás aktivitását csökkentő tápanyag vagy egyéb tényező hiánya esetében. • Rostos étrend esetében gyakori a korai csökkenő étvágy és emészthetőség, a kénhiányos juh tovább kérődzik, növekedése korlátozott, gyapjúja vagy szőre hullik, bőségesen nyáladzik, könnyezik és a tekintete zavarossá válik.

Előfordulás

Túladagolás hatása

•A kén a takarmányban szervetlen formában (kén, szulfát és hozzájuk kapcsolódó kémiai anyagok), valamint kéntartalmú aminosav vagy egyéb szerves vegyület formájában van jelen. • Egyedül a kérődzőkben igazolták eddig, hogy a ként szervetlen formában is felhasználják. Ezért ajánlatos a takarmányozás során az NPNanyagok használata, amikor is az NPN-anyagok N : P arányát 12 : 1-re kell beállítani.

•Polioencephalomalacia (PEM): az agykéreg elhalása. •Vakság. •Gyenge koordináció. •Letargia. •Görcsrohamok.

Előfordulás

MAGNZÉIUM

Tények dióhéjban •A magnézium a sejtanyagcsere esszenciális ásványi anyaga. A Mg szükséges a következő funkciókhoz: idegrendszer, sejtek jelzőrendszere, izmok energiahasznosítása, több mint 300 enzim aktiválása és olyan makromolekulák stabilizálása, mint a DNS és a fehérjék. •A test magnéziumtartalma hozzávetőlegesen a testtömeg 0,05%-a, aminek 70%-a a csontvázban található. •A magnézuim kb. 35 %-a található a szívben, a vázizmokban és a májban. További 1-5% a testnedvekben, mint a vér, gyomornedv, epe, nyirok és vizelet.

• A legtöbb takarmány nem tartalmaz elégséges magnéziumot • A magnéziumhiány pótlására bevett gyakorlat a takarmányozásban az állatállomány étrendjének kiegészítése Mg-vel. Hiánytünetek

•Étvágytalanság, idegesség, izzadás. • Izomremegés, ataxia, gyors légzés, görcsök. • A szív és a csontozat degenerációi. • Krónikus esetekben a tüdőartéria elmeszesedését a foszfát- és kalciumsók lerakódása okozza. • A kérődzők legeltetési tetániája – lsd. 4. fejezet – anyagcsere-betegség.

Túladagolás hatása

•Nem ismert.

Legeltetési tetánia – juh (www.teara.govt.nz)

LiveNutrition

MIKRO- ÉS NYOMELEMEK VAS Tények dióhéjban

Hiánytünetek

•A testben a vas több mint 90%-a fehérjékhez •Leggyakrabban a fiatal, növekedésben lévő álkapcsolódik. A legfontosabb a hemoglobin, latoknál jelentkezik, az elválasztás előtt. E� trendi aminek a vastartalma kb. 3,4 g/kg. kiegészı́tés szükséges (vas hozzáadásával)! • A vas a vérszérumban is megtalálható egy •Vérszegénység. transzferin nevű fehérjében, ami a testben a •A test nyálkahártyáinak sápadt színe. vas szállı́tását végzi. • Ferritin – 200 g/kg vasat tartalmaz, jelen van a lépben, a májban, a vesében és a csontvelőben, a vas egyik raktározási formája. • A hemosziderin egy hasonló raktározó vegyület, ami akár 350 g/kg vasat is tartalmazhat. A vasnak főszerepe van számos biokémiai reakcióban, különösen az elektronszállı́tó lánc enzimjeivel kapcsolatban. Túladagolás hatása •Egyetlen nagy dózisú vas-fumarát bevitele az újszülött csikóknál halált okoz. • A többlet vas bevitele lecsökkenti a szérum- és májcink-szintet • A krónikus vastúladagolás visszafogott növekedést, a nyomelemek anyagcserezavarát és májelhalást eredményez. CINK

Tények dióhéjban •A cink szabályozza számos – több mint 200 – enzim működését, és szerepe van az immunrendszer működésében. •Megakadályozza a hasmenés előfordulását. •A cink felszı́vódását homeosztatikus folyamatok határozzák meg, melyeket – a cink vékonybélből való felszı́vódásához szükséges – nagy molekulasúlyú fehérje szabályoz, valamint az ATP-szintézis, ami stimulálja az aktív szállítást/közvetítést. •A cink leginkább az izomban raktározódik, de ugyancsak magas koncentrációban van jelen az agyban, a szem érhártyájában és az ı́riszben, a hasnyálmirigyben, a mellékvesében és a prosztatában. A keringésben résztvevő cink nagyrészt (kb. 80%) a vö rö svérsejtekben található.

Előfordulás •A legtöbb növényi takarmány az állati szükségletekhez képest túl kis mennyiségű cinket tartalmaz. • Ezért gyakran alkalmaznak cinkadalékokat.

Hiánytünetek • Ortopédiai betegségek kialakulása. •Csökkenő tápanyagfelvétel és növekedés. •Parakeratózis, szőrhullás. •Megzavart reprodukció. A sertések esetében a cink hiánya normális alatti növekedést, étvágytalanságot, gyenge takarmányhasznosítást és parakeratózist okoz. •A későbbiekben a bőr kipirul, amit bőrkiütések követnek, amelyek elvarasodott sebekké alakulnak. Túladagolás hatása

•Étvágytalanság, hányás, hasmenés, hemoglobinuria, görcsök. •A nagy testű állatok súlygyarapodásának és tejhozamának csökkenése, csikóknál sántaság is jelentkezhet epifı́zisduzzanat következtében.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

Réz

Tények dióhéjban

Hiánytünetek

•A réz nem összetevője a hemoglobinnak, a ceruloplazminban található meg, ami a vasnak a sejtekből a plazmába juttatásában vesz részt. A rézhiány csökkenti az állatok azon képességét, hogy a vasat felszı́vja, mobilizálja a szövetekből, és felhasználja a hemoglobin-szintézishez. • A réz az eritrokupreinnek is komponense, ami a vörösvérsejtekben található, és az oxigénanyagcserében játszik szerepet; a réz ugyancsak komponense a citokróm-oxidáznak, ami fontos az oxidatív foszforiláció folyamatában. • A réz előfordul néhány pigmentben, nevezetesen a turacinban, a toll egy pigmentjében. Erre a pigmentre szükség van a szőr, a szőrme és a gyapjú normál pigmentációjához.

•Vérszegénység. •Gyenge növekedés. •Csontrendellenességek. •Terméketlenség. •A sző r é s a gyapjú depigmentá ció ja, gasztrointesztiná lis zavarok é s ká rosodá sok az agytö rzsben é s a gerincvelő ben. •A sebek az izmok koordinációs zavaraival hozhatók ö sszefü ggésbe, és leginkább fiatal bárányokon tapasztalható. Az egyik tı́pusú rézhiány az „enzootiás ataxia”, és kialakulását az alacsony réztartalmú legelő k okozhatják. Túladagolás hatása

•A réztöbblet (amikor a Cu koncentrációja a takarmányban túl magas) a fém felhalmozódását eredményezi a szervezetben, leginkább a májban. Azonban a haszonállatok közül a kérődzők és különösen a juhok a legérzékenyebbek a rézmérgezésre. •A juhok esetében a többlet Cu felhalmozódása a májban réztoxicitást eredményez, aminek néhány hétig vagy akár egy évig sem mutatkoznak a klinikai tünetei. A rezet a sertések takarmányozásában növekedésserkentőnek is használják. Azok a sertések, melyek nagyobb mennyiségű rezet (250 mg/kg-ig) kapnak, a gyorsabb növekedést és jobb takarmányhasznosı́tást produkálnak, mint a kiegészı́tést nem kapó társaik. Ennek a réznek a nagyobb része nem szı́vódik fel, hanem áthalad az emésztőrendszeren, és úgy éri el a hatást, hogy megváltoztatja a mikróbák populációját, nagyon hasonlóan a növekedést serkentő antibiotikumokhoz. A réz fontos szerepet játszik a gyapjú „hullámainak” kialakı́tásában. Az elem egy enzimben van jelen, ami felelős két határos ciszteinmolekula közötti diszulfid hı́d kialakı́tásáért. Ennek az enzimnek a hiányában a gyapjú fehérjemolekulái nem alakítják ki a hidakat, és a hullámok nélküli gyapjú „szálkás” vagy „acélos” lesz.

A juh nagyon érzékeny a réz túladagolására. A réznek a májból történő hirtelen felszabadulását követően jelentkezik a rézmérgezés (a vörösvérsejtek gyors lebomlása), aminek a következő tünetei érzékelhetők: fekete vizelet (a vörösvérsejtek lebomlása miatt), az ı́ny sárgasága, a kötőhártya és a harmadik szemhéj, valamint a szemı́nhártya sárgasága, az állatok elhullása (sárgás bőr, bronzszı́nű máj, kékesszürke vesék).

Általánosságban a juh rézigénye kb. 5 ppm a teljes étrendben. Mérgezés 25 ppm felett fordulhat elő.

Fekete vizelet

Az íny sárgasága

A kötőhártya, a harmadik szemhéj és a szemínhártya sárgasága

Az állat elhullása (jellemző a sárgás bőrszı́n)

LiveNutrition

MOLIBDÉN

Túladagolás hatása

Tények dióhéjban •A szövetekben általában a molibdénkoncentráció nagyon alacsony, de legmagasabb a májban, a vesében, a mellékvesében és a csontban. •A molibdén a réz, a kén és a foszfor antagonistája. Előfordulás

•Bányászatból vagy fémelőállı́tásból származó ipari szennyezés vagy a molibdénnel szennyezett trágyák használata következtében a növények több molibdént szı́vnak fel, és ezek a növények takarmány-alapanyagokként hasznosulhatnak.

Hiánytünetek

SZELÉN

Tények dióhéjban •A szelén egy antioxidáns anyag. A szelén két enzim aktív oldalán van jelen, ezek: a glutation peroxidáz és a foszfolipid-hidroperoxid glutation peroxidáz, melyek külön részben találhatók az intracelluláris és extracelluláris térben. • Az enzimek katalizálják a hidrogén-peroxidáz és a szerves hidroperoxidok destrukcióját. • A szelén az E-vitaminnal és a szuperoxid dizmutázzal fontos szerepet játszik a sejteket az oxidatı́v stressztől védő mechanizmusban.

Előfordulás

•A többlet másodlagos rézhiányt okozhat (Cu : Mo = 1 : 8). •A szarvasmarha és a juh tízszer hajlamosabb a molibdénmérgezésre, mint más fajok. •A csontok csökkent mineralizációja. • Enyhe termékenység, gyenge fogamzási arány. •Juhoknál – különösen bárányoknál – hát- és lábmerevség, nehezen állnak fel, enzootikus ataxia, vagy visszaesnek. •A kötőszövetek abnormális fejlődése, növekedési lemezek jelennek meg az érintett állatokban. •Gyakori nyáladzás és híg, nyálkás széklet. •A mérgezési tünetek 1-2 hét alatt megjelennek, ha a molibdénszint túl magas

• Csökkent immunitás, csökkent növekedés, merev lábak, kedvetlenség, nehéz szopás csikók esetében, légzési zavarok, tüdőödéma, bő nyáladzás, fehérizom-betegség. • Kombinált szelén- és E-vitamin-hiány: progresszı́v soványság, fájdalmas bőr alatti duzzanatok, durva szőrzet, hasi bőr alatti ödéma, sárga, kavicsos zsı́r, „Wobbler-szindróma”, merev járás.

Fehérizom-betegség

(https://commons.wikimedia.org/w/index.php? curid=10322810)

•A növényi eredetű takarmányok szeléntartalTúladagolás la hatása ma nagyon eltérő lehet. •A legelő n a normális szintje ennek az elemnek • „Vak dűlöngélés”-szindróma, súlyveszteség, kedvetlenség, vérszegénység. 100 és 300 g/kg szárazanyag kö zö tt van. •A sörény és a farok szőre durva és lebegő, fo• A szelén egy erősen mérgező elem, száraz étlyékony széklet, merevség. rendben mért 5 mg/kg-os koncentrációja, vagy •Fájdalmas lábak, abnormális patanövekedés. a tejben, illetve vízben mért 500 g/kg-os kon•Légzési problémák, hasmenés, levertség, elhulcentrációja potenciálisan veszélyes lehet a halás. szonállatok számára. •3,3 g szelén testtömeg kg-onként már halálos). LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

JÓD

Hiánytünetek

Tények dióhéjban •Az állati testben a jód koncentrációja nagyon alacsony, felnőtt állatok esetében kevesebb mint 600 μg/kg. •A jód a pajzsmirigyhormonok egyik fontos komponense. A jód a tironinnal egyesülve monojód-thyrozint, dijód-thyrozint hoz létre, ami része a trijód-thyroninnak (T3), thyroxinnak (T4) és a thyreoglobulinnak (a pajzsmirigyhormonok raktározási formája). • A T3 és T4 szerepe a sejtekben az energiaszubsztrátumok oxidációs szintjének belyásolása.

•Ha az étrend nem tartalmaz elegendő jódot, a thiroxin-termelés csökken. Ennek a hiánynak a legfőbb jele a pajzsmirigy megnagyobbodása, időszakos endémiás golyva alakul ki. •A pajzsmirigy a nyakban helyezkedik el, haszonállatok esetében jódhiány a nyak megdagadásában nyilvánul meg. •Halvaszületés, golyva, szőrhullás. •Gyenge szaporodási képesség. •Gyenge fejlődés. •Visszamaradt magzatburok

Előfordulás

•Az elsődleges ok a talaj alacsony jódtartalma. •Goitrogén-tiocianát fogyasztása eredményeképpen, ami a káposztafélékben és hüvelyesekben található. • Szelénhiány (a Se szükséges a T4 aktív T3-má alakításában). MANGÁN

Juh golyvával

Túladagolás hatása •Makacs köhögés. •Étvágytalanság. •Depresszió. •Szapora szívverés. •Láz.

Hiánytünetek

Tények dióhéjban • Az állati testben kis mennyiségben van jelen. • A legtöbb szövet nyomokban tartalmazza ezt az elemet, a legnagyobb koncentrációban a csontokban, a májban, a vesében, a hasnyálmirigyben és az agyalapi mirigyben található meg. A mangán az állati testben fontos mint sok enzim aktivátora, ilyen enzimek a hidrolázok és a kinázok.

•A mangánhiány előfordul a kérődzők, sertések és a baromfi esetében is. •Az akut hiány hatásai minden fajban hasonlóak (úgymint csökkent növekedés, a csontozat elváltozásai, ataxia az újszülöttek esetében és reprodukciós zavarok). •Az alacsony mangántartalmú étrend a tehenek és a kecskék esetében elnyomja vagy késlelteti az ivarzást és a fogantatást, valamint nöElőfordulás veli az abortusz esélyét. •A magvak mérsékelten tartalmaznak mangánt, • A fiatal csirkék esetében a Mn-hiány peróziskivéve a kukoricát, amiben nagyon kevés találhoz vezet, ami a láb csontjainak deformációja. ható. Az élesztő és a legtö bb állati eredetű ta- •A Mn-hiány a tenyészmadarak esetében csökkarmány ugyancsak keveset tartalmaz. kenti a kelési képességet és a tojás héjvastag•Mangánban gazdag a rizs- és a búzakorpa. ságát, ill. a csirkék esetében fejbehúzást okoz. •A legtöbb zöld takarmány megfelelő mennyisé- •Sertések esetében a sántaság egy tünet. gű mangánt tartalmaz. Túladagolás hatása

•A mangán felszaporodása az agyban. •A szövettani elemzés degenerált neuronokat talált az agy feketeállományában és gyér neuromelanin szemcséket a pigmentált sejtekben. •Hemoglobin csökkenése (a vas antagonistái). 62

LiveNutrition

Perózisban szenvedő csirke

KOBALT

Hiánytünetek

•Étvágytalanság. •Depresszió. •Fejnyomás. •A kobalt életfontosságú mikroelem. Bár a bendő •Anémia. és a vékonybél mikróbái képesek a B12-vitamin •Pikkelyes fül. előállı́tására, kobalt hiányában a szintézis nem •Könnyes szem, nedves gyapjú a szem alatt, bimegfelelő. zonyos esetben gyapjúhullás. • Az egyszerű gyomrú állatoknál a B12-vitamin • Az érintett anyajuhoknak kicsi bárányuk lehet. előállı́tásához elengedhetetlen a bélbaktériu- •Durva, sápadt szı́nű bunda, kis tejtermelés. mok számára. •A borjak dörzsölődnek, étvágytalanság. • Fontos a hematológiai folyamatokban. •Az érintett állatok kérget, falevelet, földet ehetnek. Előfordulás Tények dióhéjban

Túladagolás hatása • A kobalthiány tünetei gyakorlatilag csak a kérődzőkben jelentkeznek. •A kobalttöbbletet a juhok jól tolerálják, és • A kobalt és a B12-vitamin hiánya akkor figyel- egyedül a tehenek mutatnak némi érzékenyséhető meg, amikor a kobalt koncentrációja a get rá. bendőfolyadékban kevesebb mint 20 ppb. •Juhok esetében a toxicitási határ 150 ppm. • Normál esetben a növényi takarmányok Co- Ezen érték feletti Co-szint már toxikus. tartalma 100 ppb alatti.

FLUOR Tények dióhéjban •A fluór a fogakban és a csontokban egyesül fluórapatit formájában, növelve ezzel a kristályosodást és a keménységet. •Gyakran a foszfát-, magnézium-, jód- és kalciumtartalmú P-kiegészı́tők melléktermékeként keletkezik. Előfordulás

•Legtöbb növényi takarmány eleget tartalmaz ebből a nyomelemből (az állati szükségletekhez viszonyı́tva). •Ezért a F-adalék hozzáadása nem szükséges.

Túladagolás hatása

Kérődzők fluorózisa

•Lassú fognövekedés, foltos, lyukacsos fogak, csökkenő takarmány- és vı́zfelvétel. •Krónikus elgyengülés, merevség, sántaság. •Abnormálisan megemelkedett csontsűrűség. •A szarvasmarha fluorózisa: krónikus fluormérgezés, rendszerint alumı́niumkohók, üveggyárak környékén fordul elő. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

VITAMINOK

A vitaminok olyan szerves vegyületek, amelyek kis mennyiségben szükségesek a normál növekedéshez és az életfunkciók fenntartásához mind az állatok, mind a növények esetében.

A vitaminok nem energiaforrások, és nem részei a szövetek szerkezetének. Néhány vegyület csak egy kémiai átalakulást követően funkcionál vitaminként; ilyen vegyületek a β-karotin tartalmú vegyületek és bizonyos szterolok. Ezeket a vegyületeket provitaminoknak vagy vitamin-prekurzoroknak nevezzük. Amennyiben a táplálékban nincs vitamin, vagy a mennyisége nem megfelelő az állat számára, ak-

kor vitaminhiány tünetei fordulhatnak elő. A vitaminhiány mérsékelt formája a hipovitaminózis. A hipovitaminózis egy viszonylagos betegség, amit több tényező együttes jelenléte okoz, mint a növekedési, vemhességi, tejelési rendellenességek, stresszorok stb. A hosszú távon fennálló vitaminhiányt avitaminózisnak nevezzük.

A vitaminoknak két nagy csoporja van: a vízben oldódó vitaminok, illetve a zsírban oldódó vitaminok.

ZSÍRBAN OLDÓDÓ VITAMINOK

VÍZBEN OLDÓDÓ VITAMINOK Tiamin

Retinol, retinal, retinolsav

Riboflavin

Kolekalciferol (D3), ergokalciferol (D2)

Niacin Kolin

Tokoferolok, tokotrienolok

Pantoténsav

Menadion (K3), fitomenadion (K1)

Piridoxin

Biotin Folsav Kobalamin Aszkorbinsav Taurinaminosav

ZSÍRBAN OLDÓDÓ VITAMINOK A zsı́rban oldódó vitaminok hagyományosan az A-, D-, E- és K-vitamin. Ezek különböző aktivitású összetevőknek a kombinációi. Az A-vitaminnal, β-karotinnal és más karotinoidokkal való funkcionális kapcsolatuk említésre érdemes. A zsírban oldódó vitaminok felszívódása ugyanolyan, mint a lipideké, nevezetesen a nyirok-, és vérkeringésben, a bélüregben zajlik, valamint a bélhámok citoplazmájában.

A zsı́rban oldódó vitaminok esetében a túlzott bevitel enyhébb vagy komolyabb tünetekkel járó hipervitaminosist okozhat, mivel ezek a vitaminok elraktározódnak a testzsı́rokban, főleg pedig a májban

LiveNutrition

RETINOL Tények dióhéjban

• A karotinszükséglet optimális adagolását magas karotintartalmú takarmányokkal lehet megoldani úgy, hogy a takarmányba A-vitamint keverünk, és olyan termékeket etetünk az állatokkal, melyek mesterséges β-karotint tartalmaznak • A karotin legfontosabb forrásai a sárga és sárgászöld növényi részek és termékek.

•Az A-vitamin provitaminjaiból származó retinol az A-vitamin az összes ismert élettani funkcióival rendelkezik, ilyen a látás, a növekedés, a hám és a csı́rahám normális működése, a csontszövetek épı́tése, a nemi szervek normális működése és a magzatburok fejlődése. Hiánytünetek • A karotin nélkülözhetetlen a petefészek normá• Az A-vitamin hiányának leggyakoribb tünete az lis működésében. • A karotinoidok fontos szerepet játszanak az im- úgynevezett farkasvakság. A félhomályban való munglobulinok, a szteroidok és C-vitamin szin- látás a rodopszin reszintetizáció arányától függ, és ha nincs elég A-vitamin, akkor a rodoptézisében • Az A-vitamin és a karotin is hajlamos az oxidá- szin nem tud kialakulni, és ezt a betegséget úgy nevezzük, hogy farkasvakság. cióra – a felesleg a májban tárolódik. • Nincs A-vitamin a növényi eredetű takarmá- • Az immunitás csökkenése . nyokban, azonban az állatok képesek átalakı́ta- • A hámsejtek károsodása, ı́gy a fertőzésnek szani a β-karotint A-vitaminná. A konverziós arány bad útja van. más-más az egyes fajoknál: 1 mg β-karotin: a kéTúladagolás hatása rődzőknél 400 nemzetközi egység, a baromfiknál 1667, és a sertésekben a konverziós arány • Túladagolás esetén a legmérgező bb vitamin: 200-400 nemzetközi egység A-vitamin közt in- egyszerű gyomrúaknál a szü kséglethez képest 4-10-szeres túladagolás, a kérődzőknél 30gadozik 1 mg β-karotinból. szoros túladagolás mérgező. Előfordulás • Hiperkalcémia. • Karotin- és A-vitamin-hiány minden állatfajnál • Csontváz-deformálódás. előfordul. • Bőr és szőrzet elváltozás. KÉRŐDZŐK • A tenyészállatoknál terméketlenséghez vezethet az A-vitamin hiánya, vemhes állatoknál vetéléshez vagy halott, gyenge, vagy vak borjakhoz. • Hímeknél: abnormális spermium csökkent mobilitással, nyálkahártya-degeneráció a szaporodó szövetekben. • Vizenyős szem és duzzadt láb gyakran megfigyelhető. • A legelő állatok általában a szükségesnél több provitamint vesznek fel a fűből, és a májukban felhalmozzák a tartalékot. SERTÉSEK • Szemproblémák, például xerophtalmia és vakság fordulhat elő . • Vemhes állatoknál a hiány vak és deformált malacokat eredményezhet. • Kevésbé súlyos esetekben étvágytalanság és lassú gyarapodás. • Koordináció hiánya és hátsó bénulás növendékeknél. • Ha a sertéseket szabadban nevelik vagy zö ldtakarmányhoz jutnak, nem valószı́nű a hiány kialakulása, esetleg csak télen.

BAROMFIK •Az A-vitamin hiánya esetén az elhullás aránya magas. •Korai tünetek: lassú növekedés, gyengeség, hullámos tollazat és tántorgó járás. •Felnőtt madaraknál a tojástermelés és a keltethetőség csökken. •A legtöbb baromfikoncentrátumból hiányzik vagy kevés az A-vitamin és a provitaminjai. Az étrendet ki lehet egészı́teni sárga kukoricával, száraz fűvel, vagy más zöldtakarmánnyal, vagy ezek mellett tőkehal- vagy halmájolajokkal, vagy A-vitamin koncentrátummal. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

KOLEKALCIFEROL (D3), ERGOKALCIFEROL (D2)

Előfordulás

Tények dióhéjban •A D-vitamin az egyik legkorábban felfedezett vitamin volt. A D-vitamin a számos alkalommal átalakul a metabolizmus alatt. A fő élettani funkciója az, hogy a Ca, a P és (kisebb mértékben) a Mg bélbő l való felszı́vódását elő segı́ti és szabályozza. •Alapvető fontosságú a növekedésben lévő állatok számára, segı́ti a csontképződést. •A D-vitamin részt vesz a szénhidrát-metabolizmusban. •A petefészek helytelen működése következtében, D-vitamin-hiány esetében, zavar áll be sárláskor, a megtermékenyülésben és nő a halvaszületés és a veleszületett betegségek száma. • A T3 és a T4 szerepe az, hogy a sejtekben az energiaszubsztrátok oxidációs arányát befolyásolja.

•Mivel a takarmányokban különböző mennyiségben fordul elő a D-vitamin, és az állatok jólléte sem megfelelő, ezért ajánlatos ezzel a vitaminnal kiegészı́teni a takarmányt. Hiánytünetek

•A Ca- és P-metabolizmus helytelen működése. •Angolkór. •Osteomalicia (csontlágyulás és az ízületek elfajulása). •Gyenge csontok (könnyen törnek). • Lassú fejlődés. •Zavar a tojáshéj kialakulásában (puha tojás és héj). Túladagolás hatása

•Törékenycsont-betegség. •Bizonyos szervek – vese, tüdő, ı́zületek – kalcifikációja. Előfordulás •Friss fűfélék, olajos magvak gazdagok E-vitaminban. •A szárítás, hevítés és pelletálás csökkenti a takarmányok E-vitamin-tartalmát. Hiánytünetek

Angolkóros borjú (www.vetbook.org) TOKOFEROLOK, TOKOTRIENOLOK

•Táplálkozási zavar. •A szaporodóképesség csökkenése. •Exsudatív diatézis baromfiknál. •Májkárosodás. •Tőgygyulladás. Túladagolás hatása

Tények dióhéjban

•Az E-vitamin aránylag nem toxikus. Azonban túladagolás esetén a fő tünet a csont kalcifiká•Az E-vitamin a tokoferolok legfontosabb tagja. ciójának csökkenése, ez legtöbb haszonállatnál Az E-vitamin neve is az alfa-tokoferolra utal. előfordulhat. • Az E-vitaminnak többféle fiziológiai hatása van. Lévén, hogy egy biológiai antioxidáns, fontos szerepe van a sejthártya és a plazmasejtek fiziológiai funkcióinak fenntartásában. Ez a sejtzsı́ rok védelme miatt fontos, melyek komoly szerepet játszanak a sejt működésében, nevezetesen az E-vitamin gátolja a sejtzsı́ rok lebomlását erősen oxidatı́ v anyagcseretermékekké. •A sejthártya és a máj védelme. •Az immunrendszer erősı́tése. •Pozitív hatás a szaporodásra . E-vitamin-hiány (encephalomalacia)

LiveNutrition

MENADION (K3), FITOMENADION (K1) Előfordulás

Tények dióhéjban • A K-vitamin fő fiziológiai hatása a véralvadással kapcsolatos, annak az enzimnek a része, mely aktiválja a prothrombint (protein), hogy kalciumkötő helyek jöjjenek létre. •K-vitaminhiány esetében a véralvadási folyamat lassabb; következésképpen a vérzési zavarok léphetnek fel • Emellett a K-vitamin számos elem szállításában részt vesz, és a csöves csontok hosszanti növekedését szabályozza. • Az epesavak hiányában a K-vitamin felszívódása rosszabb, ezért a májbetegségek gyakran együtt járnak a K-vitamin-hipervitaminózissal és vérzési hajlammal. • A K-vitamin a bendőben termelődik. • A kokcidiózis növeli a K-vitaminszükségletet. • A csontok mineralizációs folyamataiban részt vesz.

•A K-vitamin főleg friss takarmányban fordul elő. A gabonában és az olajos magvakban a Kvitamin tartalom nagyon korlátozott. •A K-vitamin hiánya leggyakoribb a somkóróval takarmányozott marhák esetében. Hiánytünetek

•Véralvadási zavarok. •Vérzések. •A zsír csökkent felszívódása. •Gyenge növekedés.

Túladagolás hatása

•Szájon át nem toxikus.

K-vitaminhiány – vérzések (www.ncs.edu)

Az A-vitamin kizárólag állati eredetű takarmányokban található meg (mint pl. a halolaj, a teljes tej vagy a halliszt). A növényi eredetű takarmányok csak karotinoidokat tartalmaznak, amik az A-vitamin-előállı́tás kiinduló termékei (prekurzorok). Legalább 600-féle természetes karotinoid ismert, de ezek közül csak néhány prekurzora az A-vitaminnak.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

VÍZBEN OLDÓDÓ VITAMINOK

A vı́zben oldódó vitaminok nagy része katabolikus enzimek terméke. A vı́zben oldódó vitaminok széthasadnak a testben lévő vı́zben, és a folyadékok gyorsabb cserélődésének betudhatóan nem raktározódnak el. Ezért a túlzott vitaminbevitel a vízben oldódó vitaminok esetében nem okoz semmi problémát, mivel a többletmennyiség a vizelettel távozik. Azonban éppen azért, mert a gyorsabb folyadékcsere következtében nem tárolhatók,

TIAMIN

gondoskodni kell folyamatos pótlásukról. A vízben oldódó vitaminok közé tartoznak: B1vitamin (tiamin), B2-vitamin (riboflavin), B3-vitamin (niacin), B4-vitamin (kolin), B5-vitamin (pantoténsav), B6-vitamin (piridoxin), B7 (biotin), B9 (folsav), B12 (kobalamin) és C-vitamin (aszkorbinsav).

A zsı́rban oldódó vitaminoktól eltérően a B-vitamin komplex tagjai (a cianokobalamin kivételével) nem raktározódnak a szövetekben elegendő mennyiségben, és ezért a környezetből történő rendszeres pótlásuk szükségszerű. A kérődzők testében a mikróbák minden ebbe a csoportba tartózó vitamint képesek előállı́tani, és ezzel biztosı́tani tudják a gazdaszervezet normál anyagcseréjéhez szükséges mennyiséget, valamint azt a mennyiséget is, ami a megtermelt tejhez szükséges. Előfordulás

•A tiamin sokféle táplálékban előfordul. A magvak külső héjában, a csı́rában, a gyökerek, leve•Fontos szerepet játszik a szénhidrát metaboliz- lek, hajtások növekvő részében koncentrálódik. musában, a táplálékot (szénhidrátot) üzema- • Az erjesztés melléktermékei (a sörélesztő nagy nyaggá (glükózzá) alakítja át. mennyiségű tiamint tartalmaz). •Segít a zsírok és a fehérjék metabolizmusában. • Tiaminban gazdag állati termékek: tojássárgá•A piruvátot acetáttá alakítja át. ja, máj, vese és sertésizom. •Szükséges a máj, bőr, haj és szem egészségének fenntartásához Hiánytünetek •Biztosı́tja az idegrendszer megfelelő működését. •Erősı́theti az immunrendszert, és javı́thatja az •Legtöbb faj esetében a korai tiamin-hiánytünetek: étvágytalanság, soványság, izomgyengeállat jóllétét. ség és az idegrendszer fokozódó diszfunkciója. •A� ltalában a kérődzők nagyon ellenállóak a tiamin hiányára, mivel a bendő mikrobái ellátják • Opisthotonos: a fej hátrahajtása („a csillagok bámulása”). az állatot a megfelelő mennyiségű tiaminnal. Azonban a tiaminázok, az enzimek, melyek le- • A tiaminhiányos étrenddel nevelt csirkék étvágya csökken, és ezért kórosan soványak. Kb. 10 bontják a bendőben lévő tiamint, polioencenap után polineuritis alakul ki, aminek a tünete phalomalaciát okozhatnak. A nagy gabonatara fej behúzása, az idegi degradáció és a bénulás. tamú étrendek elősegı́tik a tiamináz-előállı́tó baktériumok szaporodását (ilyen például a • Bizonyos körülmények között a kérődzőknél Clostridium sporogenes). bakteriális tiaminázok termelődnek, ami el• A haraszt-, páfránymérgezés tiaminhiányt pusztı́ tja a vitamint – ezt a hiánybetegséget okozhat lovaknál és juhoknál . agykérgi nekrózisnak (CCN) hı́ vják. A CCN tünetei: köröző mozgás, fejnyomás, vakság, Túladagolás hatása izomrángás és időnként elkószálás. •Szájon át bevéve tiaminmérgezést nem jegyeztek fel még (vizelettel és izzadsággal kiválasztódik). Tények dióhéjban

Opisthotonos juhnál és csirkénél (www.dsm.com) LiveNutrition

Hiánytünetek

RIBOFLAVIN Tények dióhéjban •A riboflavin, amit B2-vitaminként ismernek, fontos szerepet játszik az állatok szénhidrát-, zsír-, és protein-metabolizmusában. •A B2-vitaminnak a szövetek javı́tásában kulcsszerepe van, különösen a szemben, a szájban és az idegrendszerben. Nagyon fontos a növekedésben és az embrió fejlődésében. •A riboflavin a bendőben szintetizálódik. Előfordulás

•A riboflavin minden biológiai anyagban előfordul. A vitamint minden zöld növény, élesztő, gomba és a legtöbb baktérium elő tudja állı́tani. •Gazdag forrás az élesztő, máj, tej és a zöld leveles növények. A szemes takarmányokban kevés van belőle.

•Gyengeség. •Repedések a száj körül. Fényes bı́bor szı́nű száj belülről. • A szemek túlérzékenysége a fényre. •Havi vakság lovaknál. •A riboflavinhiányos étrenden nevelt csirkék lassan fejlődnek, és a karmuk felkunkorodik. • A sertések esetében a hiánytünet a rossz étvágy, és azt ez követő visszamaradt fejlődés, hányás, durva szőrzet, bőrgyulladás, bőrkinövések és szemrendellenességek. • A riboflavin elengedhetetlen a kocák étrendjében, hogy normális ivarzási tevékenységük legyen, és korai fialás ne forduljon elő. Túladagolás hatása

• Nincs esetleı́rás a riboflavinmérgezésről a kérődzők és az egyszerű gyomrú állatok esetében. A szájon át bevitt nagy mennyiségű riboflavinnak csak kis része szívódik fel, a többi a széklettel kiválasztódik. Előfordulás

B2-vitamin-hiány csirkénél: felkunkorodókarom-szindróma (www.thepoultrysite.com) NIACIN, NIKOTINSAV, PP-VITAMIN

Tények dióhéjban

•Gazdag niacinforrás a máj, az élesztő, a földimogyoró, és a napraforgómag-liszt. •Bár a szemes gabona tartalmaz vitamint, ez kötött formában van jelen, ı́gy nem érhető el közvetlenül a sertéseknek és a baromfiknak. •A tej és a tojás majdnem mentes a vitamintól, bár tartalmaz triptofánt. Hiánytünetek

•Sertések esetén a tünetek: gyenge növekedés, anorexia, bélgyulladás, hányás és bőrgyulladás. • Szárnyasoknál a vitamin hiánya lábcsontzavarokat okoz, tollrendellenességeket, a száj és a nyelőcső felső részének gyulladását. A kacsák és a libák különösen érzékenyek a B3-vitamin hiányára.

•A nikotinsavat triptofanból lehet szintetizálni a testszövetekben, és ezért az állatok a savat át tudják alakítani koenzimet tartalmazó amiddá. Azonban a tripofán átalakításának hatékonysága nikotinamiddá gyenge. • A niacin részt vesz a szénhidrát, protein és lipid metabolizmusában, és sok enzim összeteTúladagolás hatása vője. • Javítja a fehérjeszintézist. •Aránylag nem mérgező a haszonállatoknak, mi• Felelős a hámszövet védelméért és a hidrogén vel a niacin vı́zben oldódik. szállı́tásért. •Extrém túladagolás esetén a B3-vitamin májká• A sertéseknek nem elérhető gabonából. A test- rosodást, fekélyt és bőrkiütést okozhat. szövetekben kell szintetizálni a többlettriptofánból (a nyers szójabab triptofángátlókat tartalmaz). • A kérődzőknél az átállási időszakban megelőzheti a ketózist, ezért javallott, hogy a tejelő tehenek étrendjét egészítsék ki napi 12 g niacinnal tehenenként. B3-vitaminhiány csirkéknél: görbe lábállás (www.dsm.com)

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

KOLIN

Tények dióhéjban

Hiánytünetek

•A kolin a testszövetek alapvető szerkezeti komponense, a többi B-vitamintól eltérően nem a metabolizmus katalizátora. •A lecitinek egyik összetevője, fontos szerepet játszik a sejt szerkezetében és működésében. •Fontos szerepet játszik még a lipidmetabolizmusban a májban (megakadályozza a zsı́r felgyülemlését ebben a szervben). A kolin a májban szintetizálódhat metioninből. •A kolin még szerepet játszik csirkéknél a perózis, vagyis az elcsúszott ı́n megelőzésében. Előfordulás

•A kolin gazdag forrásai: zöld leveles anyagok, élesztő, tojássárgája és gabonák.

•Lassú növekedés. •Zsı́ros beszűrődések a májban. •Koordináció hiánya. •A vállak abnormális kialakulása sertéseknél. •Csökkent alomméret. •Szétálló lábú malacok. Túladagolás hatása

• Izzadás. • Halszagú test. • Hányás. • Nyáladzás.

PANTOTÉNSAV Tények dióhéjban •A B5-vitamin a pantoinsav és a béta-alanin Szétálló lábú malacok: a kolinhiány jele (www.the pigsite.com) amidja. •A szabad sav instabil, és a kereskedelemben kapható leggyakoribb termék a szintetikusan előállı́tott kalcium-pantotenát. A pantoténsav az A-koenzim összetevője, ami az acil-transzfer fontos koenzimje. Előfordulás •Ez az acilt hordozó protein szerkezeti összetevője, amely részt vesz a zsı́rsavak citoplazma•Gazdag forrásai: máj, tojássárgája, földimogyotikus szintézisében. ró, borsó, élesztő és melasz. A szemes gabona •A B5-vitamin a bendőben szintetizálódik. és a burgonya is jó vitaminforrás. Hiánytünetek

•Lassú fejlődés. •Hasmenés. •Szőrhullás. •A bőr pikkelyesedése. •Lábgyengeség. • „Libajárás” sertéseknél. •Bőrgyulladás. •Csökkent keltethetőség madaraknál. Túladagolás hatása

Libajárás (www.dsm.com)

•Aránylag nem toxikus haszonállatoknál. Túlzott adása hasmenéshez és lassúb fejlődéshez vezethet.

LiveNutrition

PIRIDOXIN Tények dióhéjban

Hiánytünetek

•A vitamin úgy van jelen a növényekben, mint piridoxin, míg az állati termékek tartalmazhatnak piridoxált és piridoxamint. •A három vegyület közül a legaktívabb a pridoxál foszfát formában • A piridoxál-foszfát központi szerepet játszik koenzimként az olyan reakciókban, melyek segítségével a sejt a tápanyagok aminosavjait olyan aminosav keverékké és más nitrogén vegyületekké alakítja, melyek a saját metabolizmusához kellenek. •U� gy vélik, hogy a vitamin szerepet játszik az aminosavak bélből való felszı́vódásában és a vörösvérsejtek kialakulásában. •A piridoxin hiány ritkán lép fel, kivéve, ha lenmagliszttel etetünk.

•Elsősorban az aminosav metabolizmusához kapcsolódik. •Gyenge fejlődési ütem. •Görcsök. •Étvágytalanság. •Anémia. •A szemhéj ödémája csirkéknél. •Rángásos mozgás csirkéknél. •Kisebb keltethetőség és tojástermelés.

Előfordulás

Túladagolás hatása

•Aránylag nem mérgező (a szükséglet ötvenszerese még biztonságos). •Ataxia, izomgyengeség, rossz koordináció, ha a szükséglet 1000-szerese a túladagolás mértéke.

•A piridoxin (a legstabilabb forma) és a származékai sokfelé előfordulnak: legtöbb az élesztőben, a gabonaszemekben, a májban és a tejben. BIOTIN

Tények dióhéjban • A biotin számos olyan enzim prosztetikus csoportjaként szolgál, melyek a széndioxid átvitelét katalizálják az egyik szubsztrátumból a másikba. • Fontos szerepe van a zsı́r és szénhidrát metabolizmusában, lipotróp tényező, májvédő.

• A csibékrő l és sertésekrő l kimutatták, hogy az árpában és a búzában a biotin biológiai hozzáférhető sége nagyon alacsony, mı́g a biotin a kukoricában és olajos magvak lisztjében teljesen elérhető az állatok számára. • A nyers tojásfehérje avidint tartalmaz, ami biotin antagonista.

B6-vitaminhiány baromfiknál: gyengeség, rossz koordináció, ödémás szemhéj (www.slideplayer.com)

Előfordulás • A biotin sokféle élelemben előfordul: sok van belőle a májban, a tejben, az élesztőben, az olajos magvakban és a zöldségekben. • Kevés van belőle a gabonákban, pl. a búzában, az árpában, a cirokban és a zabokban. Hiánytünetek

•Sertéseknél a biotinhiány lábsebeket, szőrhullást és száraz, pikkelyes bőrt okoz. •A kocáknál csökken a reprodukciós teljesítmény. • A szárnyasoknál a biotin hiánya csökkent növekedést, bőrgyulladást, lábcsont-rendellenességet, töredezett lábfejet, gyenge tollazatot, zsíros májat és veseszindrómát (FLKS) okoz. Túladagolás hatása

12 havi biotinadagolás előtt (balra) és után (www.dsm.com)

•Ismeretlen. A szükségletek legalább tízszerese még biztonságos.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

Előfordulás

FOLSAV

Tények dióhéjban •A folsav számos, fontos metabolikus szerepet játszik. Ez egy metildonor, részt vesz a metioninkolin és a B12-vitamin metabolizmusában, a hemoglobin és a nukleinsavak szintézisében, segíti az immunválaszt. •A sejtben való felszívódása után a folsav átalakul tetrahidrofolsavvá, ami koenzimként funkcionál az egyszeres széncsoportok mobilizációjában és hasznosításában. •A folsav felelős a sertések szaporodási képességért és az alom méretéért. •Kis folsavtartalmú takarmány etetése helytelen felszívódást eredményez. •Olyan gyógyszerek (antibiotikumok) alkalmazása, melyek megzavarják a bélbaktériumok működését, szintén helytelen felszı́vódást eredményeznek. • A legtöbb természetben előforduló folát aránylag instabil. Jelentős hatásveszteség történik a betakarításkor, a raktározáskor és a feldolgozáskor. A szintetikus folsav ellenállóbb az oxidációval szemben. KOBALAMIN Tények dióhéjban •A B12-vitamin a legkomplexebb és legnagyobb vitamin, amelyről úgy tartják, hogy csak mikroorganizmusok szintetizálhatják. •Más vízben oldódó vitaminokkal ellentétben, a cianokobalamin a májban és más szövetekben raktározódik, és kobalt hiány esetén hasznosul. •A B12-vitamin legfontosabb fiziológiai hatásai a következő folyamatokban ismeretesek: a vér és a hámszövet szintézise, a nukleinsav és a folsav szintézise, a szénhidrátok és a zsı́ rok metabolizmusa, az idegrostok működése és a kollagénszintézis. • A B12-vitamin koenzim formái sok fontos enzimrendszerben működnek. • A bendőben kobaltból szintetizálódik. A borjaknak 45-60 napra van szükségük a bendőjük fejlődésében, mı́g cianokobalamint tudnak termelni. Azelőtt szükségük lehet B12-vitamin pótlására. • A cianokobalamin alapvető fontosságú a sertéseknek és a baromfiknak. 72

•A folsav a természetben sok helyütt előfordul. Jó vitaminforrások: a zöld leveles növények, gabonák és az extrahált olajos lisztek. Hiánytünetek

Nem fordul elő a haszonállatoknál. Mesterségesen előidézve az állatok a következő jeleket mutatják: •satnya növekedés, •vérszegénység, •leukopénia, •gyenge tollazat. Túladagolás hatása

•U� gy tartják, hogy a folsav nem mérgező a haszonállatok körében (a felesleg gyorsan kikerül a vizelettel). • Baromfiknál a szükséges mennyiség ötezerszerese szükségszerűen toxicitást okoz (vesetúltengés).

B9-vitaminhiány csirkénél (jobb oldalon) és normális madár (www.ncsu.edu) Előfordulás •Gyakorlatilag nincs B12-vitamin a növényi termékekben. •Az állati eredetű szervek jó forrásai a B12-vitaminnak, különösen a máj és a vese. • A fermentációs termékek, pl. a sörélesztő, DDGS néha tartalmaznak B12-vitamint. Hiánytünetek

•Étvágytalanság. •Satnya növekedés. •Könnyezés. •Demielinizáció. •Kóros soványság.

Túladagolás hatása

•A haszonállatok nagy mennyiségű B12-vitamint tudnak elviselni. •A juhok a normális szint ezerszeresét több héten át el tudják viselni látható toxikus jelek nélkül.

LiveNutrition

ASZKORBINSAV Tények dióhéjban

Hiánytünetek

•Az aszkorbinsav fontos szerepet játszik különféle oxidációs-redukciós mechanizmusokban az élő sejtekben. A vitamin szükséges a normális kollagénmetabolizmus fenntartásához. •A C-vitamin szerepet játszik a folsav metabolizmusában, a vas felszívódásában és a D-vitamin aktiválásában is. • A C-vitamin csak az emberszabásúak, a tengeri malacok és bizonyos halak számára alapvető fontosságú. A többi faj glükózból szintetizálja a májban glükoronsav és glükonsav segítségével.

Mivel a haszonállatok szintetizálni tudják ezt a vitamint, általában nem állnak elő hiánytünetek. Azonban bizonyos körülmények között, pl. ilyen a szárnyasoknál a klimatikus stressz, a vitaminigény nagyobb lehet, mint amennyit a normális szöveti szintézissel elő tudnak állı́tani. A leggyakoribb hiánytünetek: •skorbut, •a nyálkahártya integritásának és a betegségekkel szembeni ellenállásnak a csökkenése.

•A haszonállatok takarmányozása szempontjából a fő C-vitaminforrások a zöld növények. Azonban az aszkorbinsav-tartalom nagyon alacsony a gabonában és növényifehérje-kivonatokban.

•Úgy tartják, hogy a C-vitamin nem toxikus.

Előfordulás

Túladagolás hatása

TAURIN Tények dióhéjban

Előfordulás

•Az emlősökben a taurinnak többféle funkcióban van szerepe: ilyen a sejthártya-stabilizáció, az antioxidáció, az epe és az ozmoreguláció részese. • A haszonállatok általában képesek szintetizálni megfelelő mennyiségű taurint. A kivétel a macska, melyben a karnitin endogén szintézise a szükségletnek csak 12%-át elégíti ki. Ezért az esszenciális taurint teljes mértékben az étrendnek kell nyújtania a macskák esetében. • A szintetikus taurint hatásosnak tartják macskák, kutyák és ragadozó halak étrendjében. Szárnyasok, sertések és kérődzők esetében a taurinnal való étrend-kiegészı́tés jótékony hatását a teljesı́tményre, az állati egészségre és a termék minőségére egyetlen tanulmány sem bizonyította. Azonban bizonyos jelentések arról szólnak, hogy a taurin kivételes adagolása (a takarmány 0,1-0,2%-ában) igazolt lehet szárnyasok esetében. • Tojótyúkok esetében az étrend kiegészı́tése 0,25-0,5% taurinnal apróbb méretű tojást eredményezett.

•A taurin csak az állati termékben fordul elő (tej, hús), és nincs jelen a növényi takarmányban. Hiánytünetek

• Szárnyasoknál (broiler) előfordul az SDS (hirtelenhalál-szindróma) • Kiscicáknál, kutyakölyköknél, ragadozó halaknál a taurinhiány tünete lehet: a növekedés megállása, az idegrendszer abnormális fejlődése, a kisagy lassúbb fejlődése (ataxia mozgások). Túladagolás hatása

• Nincs elérhető adat a taurin toxicitásáról a haszonállatok körében.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

5. Tápanyagok emésztése és felszívódása Emésztés

Az emésztés a takarmány összetevőinek lebontási folyamata, ami alkalmassá teszi a táplálékot az emésztőrendszerből történő felszı́vódásra. A takarmányok tápanyagait – a fehérjéket, a keményı́tőt és a zsı́rokat a felszı́vódást megelőzően, annak elősegı́tésére, alacsony molekulasúlyú összetevőkre kell bontani. I�gy a fehérjék aminosavakra, a lipidek glicerinre és szabad zsı́rsavakra, a szénhidrátok pedig monoszacharidokra vagy (a mikróbás fermentáció eredményeként) illó zsı́rsavakra bomlanak. A tápanyagok emésztése az emésztőrendszerben különböző részeiben található számos specifikus enzim segı́tségével történik.

A takarmányok emészthetősége a takarmányok összetevőinek (tápanyagok) azon arányára utal, amelyiket az állat nem ürı́t ki a széklettel, és ı́gy feltételezzük, hogy felszı́vódik az emésztőrendszerből. A tápanyagok emészthetőségét az emésztési együtthatóval jellemezzük – a felszı́vódott tápanyagtartalom (felvett Emészthetőség bélsárral kiürı́tett) a takarmánnyal felvett tápanyagtartalomhoz viszonyı́tva. A takarmányozási szabványok a különböző takarmányok tápanyagainak emésztési együtthatóit adják meg. Ezen együtthatókat számos különböző állatfajon, különböző takarmányok etetésével elvégzett kı́sérletek eredményei alapján határozták meg.

AZ EMÉSZTHETŐSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

Takarmány-összetétel: a rostos rész (mennyiség és minőség), a lignintartalom és a hamuhányad – szilı́cium, talaj; a takarmányzsı́rok többlete a kérődzők esetében elnyomja a bendő-mikroorganizmusainak aktivitását; tápértékkel nem rendelkező összetevők.

Takarmányadag-összeállítás: A rendelkezésre álló energiaadaghoz igazı́tott nyersfehérje-adag befolyásolhatja a tápanyagok emészthetőségét. Egy másik jól ismert összefüggés a különböző takarmányok közötti úgynevezett kapcsolt hatás, ami pozitı́v és negatı́v is lehet. Pozitı́v kapcsolt hatás mutatkozik, amikor egy összetevő emészthetőségét javı́tja egy másik összetevővel történő kombinált etetése. Negatı́v kapcsolt hatás mutatkozik, amikor egy összetevő emészthetőségét csökkenti egy másik összetevővel történő kombinált etetése.

Előkészítés / takarmánykezelés: a takarmányokat etetés előtt gyakran kezelik annak érdekében, hogy növeljék és optimalizálják emészthetőségüket; a leggyakoribb ilyen eljárások az aprı́tás, a szecskázás, a morzsolás és a darálás.

Takarmány-kiegészı́ tők: enzimek hozzáadásával a tápanyagok felhasználhatósága növekedhet, pl. a β-glükanáz használata az árpát tartalmazó baromfitakarmányokban.

A takarmányozás mennyisége: az állat által elfogyasztott takarmány mennyiségének növelése általánosságban növeli a táplálék áthaladási sebességét, ami azt jelenti, hogy az enzimeknek kevesebb ideje marad az emésztésre, vagyis az emészthetőség csökken.

Állatfajoktól függő tényező: a rostban szegény táplálékot mind a kérődzők, mind a nem kérődző állatok jól emésztik, mı́g a rostban gazdag táplálékot a kérődzők jobban emésztik.

Ugyanazon takarmány tápanyagainak emészthetőségi koefficiense eltér a különböző állatfajok esetében. 74

LiveNutrition

A FEHÉRJÉK EMÉSZTÉSE ÉS FELSZÍVÓDÁSA A fehérjék emésztése a gyomorban kezdődik: a gyomorsósav denaturálja a fehérje szerkezetét (másodlagos, harmadlagos és negyedleges), és a HCl pepszinek felbontják a peptidkötések egy részét. A pepszinek inaktı́v előfutárként választódnak ki – proenzim – pepszinogénként, amit a gyomor-HCl-peptinek aktivizálnak. A pepszinek Pepszin 1,5-3 pH érték esetén a legaktívabbak. A rennin (kimozin) egy enzim, ami a borjú és a kismalac gyomornedvében van jelen, és műköRennin dése hasonlı́t a pepszinekéhez. A gyomrot elhagyó fehérje oldhatatlan és oldható fehérjék, peptidek és aminosavak keveréke. A gyomorban történő emésztés során keletkező polipeptideket a hasnyálmirigy és a bélnyálkahártya proteolikus enzimjei tovább bontják.

A madarakban a HCl és a pepszin a proventriculusban termelődik; az emésztés (hidrolı́zis) a zúzában történik.

A fehérjeemésztés termékei a vékonybélben az oligo- és dipeptidek, amiket a hámszövet enzimjei tovább bontanak aminosavakra. Az aminosavak az éhbél végső és a csı́pőbél elülső szakaszából szı́vódnak fel. A felszı́vódás aktı́v transzporttal történik a nyálkahártya sejtjeinek membránján keresztül (a különböző aminosavak felszı́vódási sebessége eltérő). A felszívódott aminosavak nagy része a májba kerül, ahol fehérjeszintézishez használódnak fel vagy lebomlanak (dezamináció, transzamináció,

•A gyomorban a sósav denaturálja a fehérjeszerkezetet (másodlagos, harmadlagos és negyedleges). • Pepszinogén – a gyomorban a sósav aktiválja: HCl → pepszin (pH 1,5-3) – hası́t néhány peptidkötést .

• A borjak és fiatal malacok gyomornedvében található, tevékenysége a pepszinéhez hasonlít. A születést követően 2 hétig a fiatal állatokban a pepszin aktivitása nagyon alacsony vagy hiányzik, de ezt követően az aktivitás a HCl-termeléssel együtt gyorsan növekszik. Kérődzők esetében a legtöbb takarmánnyal felvett fehérjét a bendő mikroflórája hasznosítja.

dekarboxilezés). Az emlősökben az aminosavak anyagcseréjének végterméke a karbamid. A többlet karbamid a vizelettel távozik a szervezetből. A teljes fehérjék nem tudnak felszı́vódni, mivel túl nagyok ahhoz, hogy sértetlenül átjussanak a sejtmembránokon. Emésztésük egy öszszetett folyamat. A 20-féle aminosav több mint 400 különböző peptidkötést alkothat, és ezért nagy számú különböző specifikus hatású, fehérjebontó enzim szükséges a fehérjék hidrolíziséhez, aminek termékei az aminosavak.

A fehérje felszı́vódásának egyszerű formája csak az ellést követő 24-48 órában lehetséges. Ennek jelentősége az állatok passzı́v immunitását okozó, a kolosztrumban található immunglobulin felszívódásában van. Ez idő alatt a bélhámsejtek még „nyitva vannak”. A fehérje felszı́vódása a hámsejtek „bezáródását” követően már nem lehetséges. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A FEHÉRJE MIKROBIÁLIS LEBONTÁSA KÉRŐDZŐKBEN A kérődzőkben a takarmánnyal felvett fehérjék legnagyobb részét a bendőmikróbák hasznosı́tják, és következésképpen a bendő mikroflórájának fehérjéi a legfőbb fehérjeforrás a kérődzők számára. A kérődzőkben a nyál nem tartalmaz proteázokat, ahogyan nincs bendőkiválasztás sem. A bendőben történő fehérje emésztésért felelős mikroorganizusok: baktériumok és protozoák.

A fehérje eredetű nitrogének az alábbiak szerint csoportosı́thatók: bendőben lebomló fehérjék (a bendőmikróbák számára felhasználható) és a bendőben nem lebomló fehérjék (a bendőfermentációt elkerüli, és változatlanul a vékonybélbe jut: „by-pass fehérje”). A nem fehérje eredetű nitrogén a mikróbás fehérjeszintézis számára biztosı́t nitrogénforrást. A bendő mikroorgnizmusai hidrolizálják a takarmányfehérjéket: peptidek → aminosavak → szerves savak → ammónia → széndioxid. Ammónia, kis peptidek és szabad aminosavak → mikróbás aminosav-szintézis (esszenciális és nem esszenciális egyaránt) és fehérjék. A bendő utáni emésztés és felszı́vódás csaknem megegyezik az együregű gyomorral rendelkező

állatoknál tapasztalhatóval. A mikróbás fehérjeszintézis miatt a vékonybélbe kerülő fehérjék aminosavprofilja eltér a takarmányfehérjék aminosavprofiljától. A bendőmikróbáknak ún. szintbeállı́tó hatása van a kérődzők fehérje-ellátására: Alacsony fehérjeminőség a takarmányban → jó minőségű mikróbás fehérje. Nagyon jó fehérjeminőség a takarmányban → jó minőségű mikróbás fehérje. A jó minőségű fehérjét tartalmazó takarmányok feldolgozása bizonyos fehérjéket emészthetetlenné változtathat a bendőmikróbák számára, ugyanakkor emészthetősége jobb lesz a bendőt követően.

A vékonybélben a táplálék egy lúgos folyadékkal keveredik (pH 6,5), ami semlegesı́ti a gyomorból érkező savas kémhatást, és a gyomorban az emésztés során keletkező polipeptidek a hasnyálmirigy és a bélnyálkahártya proteolitikus enzimjei által tovább bomlanak. Ez a folyamat hasonlóan zajlik le mind a kérődzők, mind a nem kérődzők esetében. A gyomorban az emésztés során keletkező polipeptidek a hasnyálmirigy és a bélnyálkahártya proteolitikus enzimjei által a vékonybélben tovább bomlanak. A fehérjék befejező emésztése, amikor a vékonybélben aminosavakra bomlanak, három helyen játszódik: a bél lumenében a hasnyálmirigy-enzimek által; a kefeszegélyben a kefeszegély-enzimek által (mikrobolyhokban); és végül a nyálkahártya-sejtek citoplazmájában. A bél lumenébe kiválasztott hasnyálmirigy-enzimek: tripszin, kimotripszin, karboxipeptidáz, elasztáz, ami a polipeptidek peptidkötéseit bontja. A gyomor- és hasnyálmirigy-enzimek proteolitikus tevékenységének eredménye egy aminosav(40%) – peptid- (60%) keverék. Néhány di- és tripeptid felszívódhat sértetlenül az aktív transzporttal, de a peptidfrakció emésztésének befejezéséhez további nagy számú specifikus peptidáz enzim tevékenysége szükséges.

Kefeszegély-peptidázok: endopeptidázok, aminopeptidázok, karboxipeptidázok és dipeptidázok bontják a specifikus aminosavak között megmaradt peptidkötéseket. Néhány aminosav felszabadul a béllumenben; mások a nyálkahártya-sejtek kefeszegélyének felületén szabadulnak fel az aminopeptidázok és dipeptidázok segítségével.

Néhány, a kefeszegély-peptidázok által előállı́tott di- és tripeptid az aktı́v transzport útján a bélsejtekbe jut, és ott az inracelluláris peptidázok hidrolizálják, majd az aminosavakkal a véráramba kerülnek. 76

LiveNutrition

A fehérje emésztése és az aminosavak felszı́vása a vékonybél első részében történik. A távolabbi részekben lévő fehérje nagyrészt endogén eredetű. A legtöbb állatfaj esetében az aminosavak nem tudnak felszı́vódni a vastagbélben. A mikróbák által előállı́tott ammónia felszı́vódása valószı́nűleg a nem esszenciális aminosavak szintézisét szolgálja. A táplálék vastagbélből vékonybélbe történő visszaáramlása mikróbás fehérjével láthatja el a nem kérődző állatokat.

A vastagbélben fermentálók esetében a gyomorban vagy a vékonybélben meg nem emésztett fehérje a vakbél és vastagbél mikróbái által tovább bomlik aminosavakra, széndioxidra és ammóniára. A mikróbás emésztés termékeit – az ammóniát, a szabad aminosavakat – a baktériumok biológiailag értékes fehérjék felépítésére használják, amiket a gazdaszervezet nem tud hasznosítani.

A nyulak mint bélsárevő állatok képesek a bakteriális fehérje hasznosı́tására, mivel a széklettel távozó fehérjét újra elfogyasztják. A nyulak két tı́pusú székletet produkálnak: normális, kemény, bogyós székletet, amit nem esznek meg, és lágy bélsarat, ami jól fermentált anyagot tartalmaz a vakbélből, és amit a nyúl újra elfogyaszt

A vastagbél-fermentáció kevésbé hatékony, mint a bendőemésztés, mert a táplálék nem tölt elegendő időt a vastagbélban, és mert az emésztés sok terméke (különösen a mikróbás fehérje és a vitaminok) nem tekinthető abszorbernek.

A fehérje emésztésében részt vevő számos enzim különbözik abban a képességben, ahogyan felbontja a specifikus aminosavak közötti peptidkötéseket. Univerzális peptidázok nem léteznek. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A TAKARMÁNYFEHÉRJÉK BIOLÓGIAI ÉRTÉKE A nyersfehérjék két alcsoportra oszthatóak: igazi fehérjék és nem-fehérje nitrogének. Valójában a nem-fehérje nitrogének adnak információt a nitrogéntartalmú összetevők tartalmáról. Nem elegendő előre látni a fehérje hozzáférhetőségét és minőségét. A takarmányfehérje tápértéke függ a fehérje emészthetőségétől és nélkülözhetetlen aminosav-tartalmától. A fehérjeminőség mérése az egyszerű gyomrú állatoknál hasznos. A kérődzők esetében bonyolultabb a takarmánynitrogén-felhasználás, és a bendőben lévő mikroorganizmusok fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. A takarmányfehérje értéke függ a takarmány fehérjetartalmától, emészthetőségétől és a benne lévő nélkölözhetetlen aminosavak tartalmától. A fehérje-anyagcserét figyelembe véve az egyszerű gyomrú állatok esetében a fehérjeszükséglet a nélkülözhetetlen aminosav-szükségletre koncentrál, ami nem ke-

Emészthető fehérje

letkezhet az állat testében, vagy csak olyan mértékben, ami nem felel meg az állat szükségleteinek. Különösen igaz ez a magas produktivitású állatokra. A fehérjeszükséglet kifejezésére különböző egységek vannak az állat fajtájától és az alkalmazott táplálási standardtól függően. Más egységek vannak az egyszerű gyomrúak és más a kérődzők fehérjeigényének kifejezésére aszerint, hogy a tápanyag-anyagcserét illetően melyik a legalkalmasabb az adott állatfajta esetében.

A nyersfehérje azon része, ami megemésztődik és valószínűleg felszívódik az állatok emésztőrendszeréből.

Fehérjeigény

Nyersfehérje

Valódi fehérje

Nem-fehérje nitrogén

Aminosavigény

•Különböző kifejezések és egységek használatosak a különböző állatokra – együregű gyomrúak vagy kérődzők – a tápanyagsztenderdektől függően.

•Esszenciális aminosav-tartalom.

A kérődzők esetében a bendő mikroorganizmusai minden esszenciális aminosavat képesek előállı́tani. Azonban a mikróbás fehérje mennyisége és minősége (lizin és metionin) nem elegendő a fiatal növendékek vagy a jól tejelő állatok számára. A maximális termelékenység eléréséhez a mikróbás fehérjét ki kell egészı́teni lassan bomló takarmányfehérjével vagy szintetikus aminosavakkal, amelyek nem bomlanak le a bendőben (védett aminosavak).

A� ltalánosságban elmondható, hogy az állati fehérjék biológiai értéke magasabb, mint a növényi fehérjéké. A zselatin egy kivétel ez alól, mivel hiányzik belőle számos esszenciális aminosav. A takarmányfehérje-aminosav összetétele viszonylag állandó, de ugyanez nem mondható el a biológiai értékre, mivel a különböző állatfajok szükségletei eltérnek a fiziológiai állapot és a test tápanyagszintje függvényében. 78

LiveNutrition

Először a fehérjeminőség, másodszor a fehérje biológiai értéke. A fehérje biológiai értéke a fehérje aminosavaival hozható kapcsolatba. A� ltalában: minél jobban közelít a takarmányfehérje

Ez a fogalom a takarmányfehérjék relatív értékét írja le, hogy a takarmányfehérjék aminosavmintája vagy a takarmányfehérjék kombinációja milyen jól illeszkedik az állatok igényének aminosavmintájához.

Biológiai érték Fehérjék biológiai értéke

Fehérje 1: lizinhiány és metionintöbblet. Fehérje 2: lizinben gazdag és metioninban szegény.

Fehérje 1 és fehérje 2 keveréke.

Biológiai érték

Fehérjeminőség

aminosav-összetétele a testfehérjééhez, annál magasabb a biológiai értéke. Ezért takarmányfehérje-hiány vagy -többlet esetén az alacsony biológiai érték a jellemző.

Közvetlenül méri az állat által a szövetek és egyéb összetevők szintéziséhez szükséges takarmányfehérje arányát.

Például (lsd. fenti ábra) két fehérje aminosavakban mutatkozó egyensúlyzavara esetén – az első lizinhiánnyal és metionintöbblettel, a második épp ellenkezőleg, lizinben gazdag és metioninhiányos –, ha ezeket elkülönı́tve adjuk, ezen savak egyensúlyzavara miatt alacsony biológiai ér-

tékük lesz. Ha ezt a két fehérjét együtt adjuk, a keverék-aminosavakban kiegyensúlyozottabb lesz, magasabb lesz az értéke, mint egyedüli alkalmazásakor. Az ilyen fehérjék kiegyenlítik egymást.

A FEHÉRJEMINŐSÉG ÉS A BIOLÓGIAI ÉRTÉK MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZEREI Különféle módszerek vannak a takarmányfehérje biológiai értékének meghatározására: biológiai és kémiai módszerek. A biológiai módszerekhez állati kı́sérletek lefolytatása szükséges. Ezek a módszerek a kı́sérletbe bevont állatok fehérjére történő növekedési/fejlődési reakcióján alapulnak, mert az a hatékonyság, amivel a felszı́vódótt fehérje felhasználásra kerül, nagy mértékben eltér különböző források esetén. Annak érdekében, hogy ilyen különbségek lehessenek, a fehérjéket értékelő módszereket felosztották. A legnépszerűbb módszer: a fehérje-

hatékonysági arány (PER) és a nettó fehérjevisszamaradás (NPR) vizsgálata. Mivel a biológiai érték elsősorban a nélkülözhetetlen aminosavak összetételétől függ, logikusnak tűnne a fehérje tápértékét annak nélkülözhetetlen aminosav-tartalma alapján megı́télni, majd összehasonlı́tani azt egy adott állatfajta ismert aminosav-szükségletével, vagy azokkal a sztenderd fehérjékkel összehasonlı́tani, melyeknek biológiai értéke nagyon magasnak feltételezhető. Az erre a feltételezésre épülő, legnépszerűbb módszer a kémiai pontozás és a nélkülözhetetlen aminosavindex.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

BIOLÓGIAI MÓDSZEREK

FEHÉRJEHATÉKONYSÁGI RÁTA (PER): a legegyszerűbb módszer, ami a fehérjebevitelhez viszonyı́tott testtömeg-növekedést méri. A 2,5 feletti magas PER-érték azokra a fehérjékre jellemző, amelyek hatékony növekedésserkentők. Ebben a módszerben a legnagyobb hibaforrás az, hogy a fehérjeérték egyetlen kritériuma a tömeggyarapodás, továbbá ez a módszer nem tartalmazza a létfenntartáshoz szükséges fehérjeigényt.

NETTÓ FEHÉRJE-VISSZATARTÁS (NPR): Ebben a módszerben a nö vendék állat egy tesztfehérjét tartalmazó takarmányt kap egy meghatározott ideig, mı́g az állatok másik csoportja fehérjementes takarmányt kap. Az NPR-t a tesztcsoport testtö meg-nö vekedésébő l, a fehérjementes takarmánnyal etetett csoport testtö meg-csö kkenésébő l és a teszt állatok által fogyasztott nyersfehérje-fogyasztásból számı́tják. Ezt a módszert azért fejlesztették ki, hogy a PER-módszer hátrányait kikü szö bö ljék, és ez az elemzés az állatok létfenntartásához szü kséges fehérje-felhasználást is figyelembe veszi. BIOLÓGIAI ÉRTÉK (BV) NITROGÉN-EGYENSÚLY: ez a módszer közvetlenül méri az állat által a szövetek és egyéb összetevők szintéziséhez szükséges takarmányfehérje arányát. Ez a nitrogénegyensúlyon alapul, és úgy definiálható, mint a test által visszatartott abszorber nitrogén aránya. Az egyensúlyban mérik a próba nitrogénfelvételt, valamint a vizelettel és a bélsárral távozó nitrogént, ezen két anyag endogén frakcióival együtt, ami a metabolikus (endogén) bélsárnitrogén és az endogén vizeletnitrogén. KÉMIAI MÓDSZEREK KÉMIAI ÉRTÉK: Ez a koncepció összhangban van a fehérjék biológiai értékét meghatározó azon aminosavval, ami a leginkább hiányzik a fehérjéből a sztenderddel összehasonlı́tva. Az általánosan használt sztenderd fehérje a tojásfehérje vagy a manapság meghatározott aminosav-keverék, a FAO Ajánlott Referencia Aminosav Mintája. Az értéket úgy számoljuk, hogy a takarmányban található minden nélkülözhetetlen aminosav mennyiségét elosztjuk a referenciamintában található ugyanazon aminosav-mennyiséggel: az értéket az ezen arányok közüli legkisebb érték adja. Ez a módszer hasznos a fehérjék csoportosı́tása szempontjából, de komoly hátránya, hogy csak a legnagyobb deficittel rendelkező aminosavat veszi számı́tásba, a többit nem. A lizin az első limitáló aminosav az együregű gyomorral rendelkező fajok esetében. AZ ESSZENCIÁLIS AMINOSAVINDEX (EAAI): A definı́ció szerint ez a tojás geometriai átlaga vagy sztenderd minta, az esszenciális aminosavak aránya. A módszer előnye, hogy segı́tségével előre lehet jelezni a fehérjekeverékek alkalmazásának hatását. Másrészt hátránya az, hogy a nagyon különböző aminosav-összetételű fehérjéknek is lehet azonos vagy nagyon hasonló indexe.

A fehérjék biológiai értékének értékelésére használt mindkét módszernek vannak hátrányai, mégis megfelelőek a takarmányfehérjék hasznosı́tásának előrejelzésére. LiveNutrition

Két meghatározás hozható szoros kapcsolatba a fehérjeminőséggel: az ideális fehérjekoncepció az egyszerű gyomrú állatoknál és a védett fehérje,

valamint a védett aminosav-meghatározás a kérődzőknél.

IDEÁLIS FEHÉRJE. Ez egy olyan aminosav-összetétel a takarmányban, ami a legkevesebb nitrogén felvételével képes kielégı́teni az állat igényeit. Ez egy olyan fehérje, ami pontosan azt az aminosav-egyensúlyt biztosı́tja, ami az optimális teljesı́tményhez és a maximális növekedéshez szükséges. Az emészthető aminosavak alapján számı́tják a lizinnel kapcsolatosan, ami 100%-nak tekinthető. Az ideális fehérje egy modell, nem egy állandó érték, mert az „ideális fehérje” a termelés különböző szakaszaiban változik. A baromfi esetében a fehérjeforrások értékelése a három fő korlátozó aminosav mennyiségén alapul, ezek a lizin, metionin és triptofán. A� ltalánosságban elfogadott, hogy amennyiben a takarmányok ezekből az aminosavakból megfelelő mennyiséget tartalmaznak, akkor a többi aminosavból automatikusan elegendő mennyiség van bennük. A gyors növekedés és a kiemelkedő tejtermelés időszakában a mikróbás fehérjeszintézis nem elegendő mértékű. Ezeknek az állatoknak a mikróbás fehérje mellett áthidaló fehérje-kiegészı́tésre van szükségük, hogy fedezzék metabolizálható fehérjeigényüket. A kérődzők fehérje lebontása romlik, amennyiben a csökken a táplálék visszatartási ideje a bendőben (táplálékfelvétel, specifikus gravitáció, a takarmány szemcsemérete, koncentrátum/szálastakarmány arány és a bendőemésztés aránya). A TAKARMÁNYFEHÉRJÉK VÉDELMÉNEK oka az, hogy elkerüljük a kiváló minőségű fehérjék lebomlását, és tovább csökkentsük a bendőben a pazarló ammónia termelését. Számos módszerrel lehet a fehérjéket megvédeni. Ilyen a hőkezelés, kémiai kezelés/módosı́tás és a proteolitikus tevékenyég gátlása, valamint a természetben előforduló védett fehérjék beazonosı́tása.

A patkóbélben történő emésztésben az aminosavak mennyisége és aránya különböző lehet a különböző takarmányok etetésével. Nagyon nehéz meghatározni, hogy melyik aminosav a korlátozó. A tej- és tejfehérje-előállı́tás tekintetében a leginkább korlátozó aminosav a metionin és a lizin. Ahhoz, hogy ezeket az aminosavakat takarmány-kiegészı́tőkben tudjuk biztosı́tani, különböző módszereket dolgoztak ki ezen aminosavaknak a bendőben zajló mikróbás emésztés elleni védelmére. A védett aminosavak bekerülnek az oltógyomorba és a vékonybélbe, ahol felszabadulnak és felszívódnak.

Annak érdekében, hogy megfelelő aminosavprofilja legyen az étrendi fehérjének sertések és baromfik esetén, gyakran szintetikus aminosavakat használnak, hogy elérjék azt az aminosavprofilt, ami a legközelebb van az „ideális fehérjéhez”.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A SZÉNHIDÁTOK EMÉSZTÉSE ÉS FELSZÍVÓDÁSA Mint azt már a tápanyagokkal kapcsolatos részben emlı́tettük, a növényi takarmányokban jelenlévő szénhidrátokat osztályozni lehet enzimes hidralizációs képességük szerint: hidrolizálható szénhidrátok gyors erjedési fokozattal és lassan erjedő szénhidrátok. A hidrolizációra képes szénhidrátokat – keményı́tő és cukrok – állati enzimek hidralizálják, mı́g az erjedő szénhidrátokat mikrobás enzimek. A hidrolizálható szénhidrátok emésztése az egyszerű gyomrú állatoknál a nyálhoz tartozó αamiláz tevékenységével kezdődik, de aktivitása nagyon alacsony. Az enzim működik a keményı́tőn, glikogénen és a vele kapcsolatos poliszacharidokon és oligoszacharidokon. Az alfa-amiláz hidrolizálja az α(1→4)-glukonkötést azoknál a poliszacharidoknál, melyek három vagy annál több α-(1→4)-kötésű D-glukózegységet tartalmaznak. Baromfiknál a nyálban található amiláz tevékenységével mikrobás erjedés kezdődik a terményben.

α-nyálamiláz

Vékonybél

A nem hidrolizálható szénhidrátokat a mikróbás enzimek tovább fermentálják. A poliszacharidok mikróbás lebontásának termékei nem cukrok, hanem leginkább illó zsı́rsavak: ecetsav, propionsav és vajsav. Bizonyos körülmények fennállása esetén teasav képződhet. Az illó zsı́rsavak felszı́vódnak, és hozzájárulnak az energiapótláshoz. Ezek a mikrobás folyamatok az állat fajtájától függően az emésztőrendszer különböző részein zajlanak: ősbélerjesztés – sertések és szárnyasok. A kérődzők étrendjének szénhidrátjai a bendőben bomlanak le a bendő-mikroorganizmusok segı́tségével

A szénhidrátokat monoszacharidokra bontják le a bél lumenének és a vékonybél nyálkahártyasejtek külső felszı́nének enzimjei. A különböző monoszacharidok vékonybélből történő felszı́vódása eltérő. A különböző cukrok (egyenlő koncentrációban) felszı́vódási sebessége a következő: galaktóz > glükóz > fruktóz > mannóz > xilóz > arabinóz. A glükóz felszívódása sejteken keresztül aktív transzporttal történik, miután a glükóz – energiát felhasználva – a specifikus szállítóhoz kapcsolódik, és a vérárammal a májba kerül.

•Az α-nyálamiláz-aktivitás nagyon alacsony. •A keményı́tőt, a glikogént és a kapcsolódó poli- és oligoszacharidokat bontja; hidrolizálja az α(1→4)-glükánkötéseket a három vagy több α-(1→4)-kötésű Dglükózegységet tartalmazó poliszacharidokban. •A baromfi esetében – a mikróbás fermentáció együtt történhet a nyálamiláz tevékenységgel a begyben.

•Az α-hasnyálamiláz és a bélbolyhok által termelt enzimek: szukráz, maltáz, laktáz és oligo-1,6glükozidáz. • Az α-hasnyálamiláz funkcióját tekintve hasonló a nyálamilázhoz, vagyis az α-(1→4)-glükánkötéseket támadja. • A szukráz a szukrózt glükózzá és fruktózzá alakı́tja; a maltáz a maltózt bontja le két molekula glükózra; a laktáz a laktózt hidrolizálja egy molekula glükózra és egy galaktózra; az oligo-1,6-glükozidáz a dextrinek α-(1→6)-kötéseit támadja.

A felszı́vódott monoszacharidok nagy része a bél nyálkahártyájában glükózzá alakul, és a májkapuéren keresztül a májba kerül, ahol glikogén képződik. A kérődzőkben a takarmánnyal bevitt szénhidrátok a fermentáció útján rövid szénláncú zsı́rsavakká alakulnak (nem glükózzá). Fontos megjegyezni, hogy a rostot nem tartalmazó szénhidrátok (keményı́tők és egyszerű cukrok) gyorsan fermentálódnak, csaknem teljes egészében a bendőben. Az állatok ezen csoportjánál fontos a takarmányban a rostos és a rostot nem tartalmazó szénhidrátok arányának egyensúlya.

A rostot nem tartalmazó szénhidrátok nem serkentik a kérődzést, illetve a nyáltermelést. Ha a magas termelékenységű állatok étrendjében a gyorsan fermentálódó szénhidrátok tartalma magas (sok koncentrátumot tartalmaz), akkor ez acidózishoz vezethet. LiveNutrition

A SZÉNHIDRÁTOK MIKROBIÁLIS FERMENTÁCIÓJA KÉRŐDZŐKBEN A kérődzők takarmánya jelentős mennyiségű cellulózt, hemicellulózokat, keményı́tőt és vı́zben oldódó szénhidrátokat tartalmaz, melyek többnyire fruktán formájában fordulnak elő. A bendő mikroorganizmusai egyetlen szénhidrátot – a lignin kivételével – sem „támadnak meg”. A szénhidrátok lebomlásának a bendőben két stációja van.

1. fázis

2. fázis

Hasonlóan a nem kérődző állatok szénhidrát-emésztéséhez, a szénhidrátok emésztése során az összetett szénhidrátokból egyszerű cukrok keletkeznek (extracelluláris mikróbás enzimek segı́tségével). A cellulózt egy vagy tö bb β-1,4-glü kozidáz bontja le cellobiózzá, ami ezután átalakul glü kózzá vagy glü kóz-1-foszfáttá. A keményı́tőt és a dextrineket az amilázok elő szö r maltózzá, majd izomaltózzá alakı́tják. Ezt kö vető en a maltázok vagy 1,6-glü kozidázok glükózzá, vagy glükóz-1-foszfáttá. A fruktánokat enzimek hidrolizálják a 2,1 és 2,6 kötéseket támadva, hogy fruktóz keletkezzen, ami – a glükózzal együtt – ugyancsak keletkezhet a szukróz emésztése során. A hemicellulóz, a pektinek és a pentozánok pentózokká bomlanak le. Az első fázisban keletkező egyszerű cukrok: glükóz, glükóz-1-foszfát, fruktóz és pentózok. Ezek a cukrok ritkán mutathatóak ki a bendőfolyadékban, mert a mikroorganizmusok azonnal felveszik őket, és az intracelluláris anyagcserében piruváttá alakulnak. A második fázisban a piruvát illó zsírsavakká alakul – ecetsav, propionsav és vajsav –, amelyek a fő végtermékei a kérődzők szénhidrát-emésztésének. Ebben a folyamatban metán és széndioxid ugyancsak képződik. Az illó zsı́rsavak a bendőből passzı́v módon szı́vódnak fel a májkapu-keringésbe, a kérődzők energiaigényének mintegy 70-80%-át adva ezzel. A felszı́vódás sebessége függ a láncok hosszúságától, és a következőképpen alakul: butirát > propionát > acetát. A kérődzőkben a propionát a glükózszintézis első számú prekurzora.

A bendőben keletkező VFA-k jellemzője a mikróbás enzimképességek funkciója, a növekedésé, valamint bizonyos, a mikróbás erjedéshez szükséges szénhidrátfajták hozzáférhetősége. Pl. a gyorsan erjedő szénhidrátok elősegı́tik a

propionsav-termelést, mı́g a lassan lebomló szénhidrátok az ecetsavtermelést serkentik. Koncentrátumok etetésével felhalmozódhat a bendőben a laktát, ami acidózissal fenyegeti az állatot.

A nyulak és szárnyasok estében a szénhidrátok mikróbás fermentációja a vakbélben történik. A nyulak esetében a főbb illó zsı́rsavak, amelyek a vakbélben történő fermentációban keletkeznek, az ecetsav és vajsav.

bélsárral. A keletkező illó zsı́rsavak aránya a szubsztrátumoktól függ, alapvetően a szálastakarmány és a koncentrátumok arányától. A szemes takarmányok növekvő aránya a propionsav, valamint a tejsavtermelésnek kedvez az esetsav rovására. Nagyobb mennyiségű szemestakarmány etetése csökkenti a rostok hasznosítását, azáltal, hogy befolyásolja a mikrobiológiai ökoszisztémát a lovak vakbelében és vastagbelében. A haszonállatok emésztőrendszere alkalmazkodott ahhoz a takarmányfajtához, amit az állat emészt. A takarmányfajta adagja – a koncentrátumoktól az emészthetetlen anyagokig – a kérődzőknél és lovaknál jelentős mértékben megváltoztathatja az erjedési folyamat irányát és anyagcserezavarokat okozhat.

A MIKROBIÁLIS FERMENTÁCIÓ ALTERNATÍV HELYSZÍNEI

A lovakban a szénhidrátokat a bél mikroflórája fermentálja a vakbélben és a vastagbélben. A fermentáció során illó zsírsavak, leginkább ecetsav, propionsav, vajsav és kisebb mértékben tejsav és valeriánsav keletkezik. A mikroorganizmusok cellulázt állı́tanak elő, ami a β-1,4-glükózkötéseket hidrolizálja a hemicellulózban és a cellulózban. A lignocellulóz a vastagbélben jelen lévő gombák segı́tségével bomlik le cellulózra, mı́g a lignin emésztetlen marad, és kiürül a

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A LIPIDEK EMÉSZTÉSE ÉS FELSZÍVÓDÁSA

Hasnyállipáz

Más enzimek

•Az emulgeálás a patkóbélben fejeződik be az epesók segı́tségével, melyek a lipidek emulgeálószereiként tevékenykednek. •A hasnyállipáz kiválasztása a patkóbélbe torkollik. Mivel az epe körülveszi a zsı́rcseppeket (főleg trigliceridek), ezért a lipáz nem tud áthatolni ezen a védőrétegen. • Kolipáz – segı́ti a lipáz áthaladását az epés rétegen, ı́gy a lipáz hozzáfér a cseppek belsejében lévő trigliceridekhez. • A lipáz a triglicerid molekula minden végéről hası́tja a zsı́rsavakat, és egy triglicerid molekula hidrolízisének eredményeképpen keletkezik két zsírsav és egy monoglicerid. • A koleszterin észteráz és a foszfolipáz; ezen két enzim hidrolízis termékei nem észterezett zsírsavak, koleszterin és lizofoszfolipidek.

A lipáz hidrolı́zis termékeit felszı́vódás előtt micellákká kell alakı́tani, amik átdiffundálnak a mozdulatlan vı́zrétegen a kefeszegélyig (bélhám felülete). Az enterocitákban a trigliceridek átalakulnak és kilomikronokba (ö sszetett vı́zoldható aggregátumok) csomagolódnak. Azok a zsı́rsavak, amelyek kevesebb mint 10-12 szénatomot tartalmaznak, nem csomagolódnak kilomikronokba, de a nyálkahártyasejtekből közvetlenül a májkapukeringésbe kerülnek, ahol szabad (nem észterezett) zsı́rsavakként szállı́tódnak tovább (NEFA). A kilomikronok túl nagyok ahhoz, hogy áthaladjanak a bél hajszálereinek alaphártyáján, és nem tudnak felszívódni a bél vérrendszerén keresztül. A kilomikronok a bél nyirokedényein, a mellkasi vezetéken és a vena caván keresztül érik el a vér vasculáris rendszerét. A hidrolı́zis során a zsı́rok monoacilglicerolra és szabad zsı́rsavakra bomlanak. A lipidek hidrofób tulajdonságúak, ı́gy az emésztést megelőzően emulgeálni kell őket (a zsı́rcseppeket kisebb cseppekké kell alakı́tani). Miután micellákat formáltak, a lipidek a belek lumenében passzı́v transzport útján szı́vódnak fel. A legalább 10-12 szénatomot tartalmazó zsı́rsavak a hámsejtekből közvetlenül a májkapu-keringésbe kerülnek. A bendőben a zsı́rokat mikroorganizmusok enzimjei emésztik, de a kérődzők takarmányában lévő zsı́r csökkentheti a rostok emésztését, mivel a zsı́rsavak beborı́tják a rostok felszı́nét, megvédve ezzel azt a baktériumok rátelepedésétő l. A zsı́rok ezen kedvező tlen hatása kikü szö -

bölhető vagy mérsékelhető „védett zsı́rok” etetésével. A lipidek vı́zben nem oldódnak, amely tulajdonságuk nehézséget jelent a zsı́rok emésztésében. Ezért a lipidrészecskék hajlamosak az összetapadásra, és ı́gy, ahogy áthaladnak az emésztőrendszeren, nagyobb zsı́rcseppeket formálnak. Ahhoz, hogy a lipidek a hidrolı́zisüket végző lipázenzim számára hozzáférhetőek legyenek emulgeálni kell őket. Az emulgeálás a gyomorban kezdődik a magasabb hőmérséklet és az intenzı́v keverő mozgás hatására, ami csökkenti a zsı́rcseppek méretét, mielőtt a vékonybélbe kerülnének. Az emulgeálás kifejezés a nagyobb cseppek kisebb cseppekre bontását jelenti.

A 2-3%-os zsı́rtartalmú takarmány-kiegészı́tők ı́zletesebbé teszik a takarmányt, ami fontos ahhoz, hogy az állat megfelelő mennyiségű szárazanyagot fogyasszon. Az ilyen takarmány nemcsak jobb ı́zű az állatok számára, hanem kı́vánatosabb is, mivel a zsı́rtartalmú takarmánykiegészı́tők nem porszerűek.

LiveNutrition

A LIPIDEK EMÉSZTÉSE A KÉRŐDZŐKBEN

A kérődzők takarmányában gyakran vannak lipidek az energiaellátás fokozásának céljából.

A kérődzők által elfogyasztott takarmányban jelen lévő triacilglicerolok nagy arányban tartalmaznak többszörösen telı́tetlen (C18) zsı́rsav-, linolsav- és linolénsav-származékokat. Ezen triacilglicerolokat a bakteriális lipáz a bendőben nagy mértékben hidrolizálja, és mint foszfolipidek szabadulnak fel az észtervegyületből. Ezt követően a telı́tetlen zsı́rsavakat a baktériumok hidrogénezik, és először monoénsavak, majd sztearinsav keletkezik. A hosszú láncú zsı́rsavak a bendőből közvetlenül nem szı́vódnak fel. A zsı́rsavak kalciumsóinak csekély hatása van a bendőfermentációra, és kérődzők esetében a zsı́rokat kiegészı́tő anyagként mint „védett zsírok” használatosak. Védettek a bendőben zajló emésztési folyamatokkal szemben, de érzékenyek maradnak a vékonybélben zajló enzimatikus hidrolízisre és felszívódásra.

A bendő mikroorganizmusai is jelentős mennyiségű lipidet szintetizálnak, amik tartalmaznak néhány szokatlan zsı́rsavat (például olyanokat, amelyek elágazó láncokat tartalmaznak); ezek a zsı́rsavak végül beépülnek a kérődzők esetében a tejbe, illetve a testzsı́rba. Az egyik kérődzők által előállı́tott speciális zsı́rsav a CLA – konjugált linolsav –, ami a linolsav biológiai hidrogénezésének köztes terméke. A táplálékban található zsír csökkentheti a rostok emésztését, mivel a zsírsavak beborítják a rostok felszínét, és ezzel megakadályozzák a

baktériumok letelepedését. A bendő mikroorganizmusainak lipidemésztő képessége erősen behatárolt. A kérődzők esetében a takarmány lipidtartalma rendszerint alacsony (< 50 g/kg), és amennyiben ez 100 g/kg fölé növekszik, akkor a bendőmikróbák aktivitása csökken. A telı́tett zsı́rsavak kevésbé befolyásolják a bendőfermentációt, mint a telı́tetlenek.

A lipáz jelen van a borjúk nyálában olyankor, amikor tejétrenden vannak, de érett korukban eltűnik.

LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

6. ENERGIA-ANYAGCSERE

AZ ENERGIA ÉS FORRÁSA Az energia meghatározása: a fizikai rendszer képessége munkavégzésre. Különböző tı́pusai vannak: kémiai, hő, elektromos, mozgási vagy sugárzási. A takarmányok energiaforrásai a tápanyagok, energiaértékük főleg kémiai összetételüktől függ. Az állatok megemésztik a takarmányt, összetevői lebomlanak, és energia szabadul fel. Ez kémiai energia, melyet úgy lehet meghatározni, hogy energiakibocsátással, kémiai reakció során megvalósuló kémiai anyagátalakı́tásnak a potenciálja. Minden energiaforrás mennyiségileg hőenergiává alakı́tható, ami a hőmérséklet-különbség eredményeként az egyik testből a másikba jut. A fentiek figyelembe vételével a fő energiaegységek, melyeket arra használunk, hogy kifejezzük egy étrend vagy állatok energiaszükségletét, a joule és a kalória. Egy joule az az energia, ami ENERGIA

A fizikai rendszer kapacitása a munkavégzéshez.

KÉMIAI ENERGIA: a kémiai anyagok azon lehetősége, hogy energiafelszabadulással járó kémiai reakciókban alakuljanak át.

1 kg 1 m-re történő elmozdı́tásához szükséges 1 Newton-nyi erővel, mı́g egy kalória az a hőenergia-szükséglet, ami 1 g vı́z 1 °C-kal történő megemeléséhez kell. Mivel a szakemberek nagy energiamennyiséggel dolgoznak, rendszerint kilo- vagy megaegységeket alkalmaznak. A kiló egy tizedes egység a méterrendszerben, mely ezres szorzással vagy – egymillióval szorozva – megaként használható. A takarmányok energiaértéke vagy az állatok energiaszükséglete joule-ból kalóriába és kalóriából joule-ba váltható. A joule kalóriába történő átváltásához a joule-t 0,239-cel kell megszorozni, mı́g a kalóriából joule-ba történő átváltási arány 4,184. ENERGIAEGYSÉGEK

JOULE [J]

•Az az energiamennyiség, ami 1 kg tömeg 1 Newton erővel 1 méterre történő elmozdításához szükséges.

KALÓRIA (cal)

•Az a hőenergia-mennyiség, ami 1 g víz 1 Celsius fokkal történő melegítéséhez szükséges.

Mivel a takarmányozási szakemberek nagy mennyiségekkel dolgoznak, ezért általában kiló- vagy mega-energiaegységeket használnak:

HŐENERGIA: a hőmérséklet-különbség eredményeképpen az egyik testről egy másikra átvitt energia.

1000 000 J/cal = 1000 kJ/kcal = 1 MJ/Mcal J vs. cal cal vs. J

Átváltás J-ról cal-ra • 1 J = 0,239 cal

Átváltás cal-ról J-ra

• 1 cal = 4,184 J

A legtöbb modern takarmányozási rendszerben a takarmányok energiatartalmát vagy az állatok energiaigényét megajoule-ban (MJ) fejezik ki. Létezik azonban néhány meglehetősen szokatlan energiaegység is, mint például a francia kérődző takarmányozási rendszerben az UFL (egység a laktációra) vagy UFV (egység a hústermelésre). 86

LiveNutrition

A takarmány energiájának egyetlen forrását az étrendben lévő kémiai anyagok jelentik. Legfontosabbak a szénhidrátok, zsı́rok és fehérjék. Különböző kémiai szerkezetükből következően ezek energiaértéke eltérő. A szénhidrátokat elsődleges energiaforrásként használják. A�tlagos energiaértékük 17,5 megajoule/kg szárazanyag. A zsı́rok a legnagyobb energiasűrűséggel rendel-

ZSÍROK

FEHÉRJÉK

kező tápanyagok. A�tlagos energiaértékük 39,0 megajoule/kg szárazanyag, ami azt jelenti, hogy 2,5-tel több energiát tartalmaznak, mint a szénhidrátok. A fehérjék is biztosı́thatnak némi energiát, de az állati testben ez a legutolsóként számı́tásba vehető energiaforrás. Energiaértéke kb. 24 megajoule/kg szárazanyag. Az állatok elfogyasztják a növényeket, és lebontják összetevőiket, a felszabaduló energiát a következőkre használják: Mechanikus munkavégzés.

CUKROK

Szállítás.

A TAKARMÁNYOK ENERGIAFORRÁSAI

SZÉNHIDRÁTOK ZSÍROK FEHÉRJÉK

A sejtmembránok sértetlenségének fenntartása.

•A haszonállatok fő energiaforrása. •Energiaérték: 17,5 MJ/kg szárazanyag.

Az elhasznált testalkotók szintézise.

•A legnagyobb energiasűrűségű tápanyag. •Energiaérték: 39,0 MJ/kg szárazanyag.

Hőtermelés hidegben.

A fenntartához szükséges energiamennyiség feletti többletet TERMELÉSRE.

•A legvégső energiaforrásként használatos. •Energiaérték: 24,0 MJ/kg szárazanyag.

Egy fiatal növekedésben lévő állat az új szöveteiben található fehérjében tárolja az energiát.

Egy felnőtt állat több energiát tárol a zsı́rban és az állati termékekben (mint a tej, gyapjú, tojás, hús). Fontos tudni, hogy az állatok csak akkor képesek a táplálékból felvett energiát termelésre fordítani, ha már fedezték a létfenntartáshoz szükséges energiaigényüket. LiveNutrition

1. fejezet: A takarmányozás élettana

A TÁPLÁLÉKKAL BEVITT ENERGIAVESZTESÉGEK HŐ Hőszabályozás Bendőfermentáció

FOLYADÉKOK Vizelet

A táplálékkal bevitt energia nem 100%-ban használható fel az állatok számára.

GÁZOK Széndioxid, metán

SZILÁRD HULLADÉK

Tekintettel arra a tényre, hogy az állatok nem képesek a takarmány teljes energiatartalmának felhasználására a létfenntartáshoz és a termeléshez, ezért a haszonállat-takarmányozási rendszerek egyike sem a takarmányok teljes energiatartalmát veszi alapul az állatok energiaigényének kifejezéséhez.

Emésztetlen takarmánymaradványok

A takarmánynak négy fő energiaértéke van: BRUTTÓ ENERGIA

•Mínusz bélsár energiája

EMÉSZTHETŐ ENERGIA

•Mínusz vizelet energiája •Mínusz gázok energiája METABOLIZÁLHATÓ •Mínusz hőnövekedés ENERGIA NETTÓ ENERGIA

•Fenntartásra és termelésre

Az életfenntartáshoz és termeléshez való felhasználást megelőzően a sertéseknél a bruttó energiavesztés eléri az 50%-ot, a kérődzőknél a 70%-ot. Ez annak az eredménye, hogy a kérődzők magas rosttartalmú étrenden vannak, intenzı́v bendőjükben az erejedési folyamat és a gázok – különösen a metán – termelődése. LiveNutrition

BÉLSÁR ENERGIÁJA (FE)

• Az a hőmennyiség, ami egységnyi tömegű takarmány teljes oxidációja során felszabadul. • A takarmány egyes tápanyagainak elégetéséből származó hő összege.

• Az emésztetlen takarmányrészek és egyes anyagcseretermékek (nyálkahártya, baktériumok, enzimek) energiáját tartalmazza. • A bélsár energiája kérődzők esetében magasabb érték, mint az együregű gyomorral rendelkező állatok esetében. • Ké rő dző k: FE ≈ 30%-a a GE -nek. • Együ regű gyomrú ak: FE ≈ 22%-a a GE nek.

EMÉSZTHETŐ ENERGIA (DE)

A VIZELET ÉS A GÁZOK ENERGIÁJA

• A takarmány nyersrosttartalmától függ, ami befolyásolja az emészthetőséget. • Ké rő dző k: DE ≈ 70%-a a GE -nek. • Együ regű gyomrú ak: DE ≈ 78%-a a GE-nek. METABOLIZÁLHATÓ ENERGIA (ME)

• Az az energia, ami veszteségként távozik az állatból a gázok és a vizelet által, a sejtfunkciók számára nem elérhető. • Kérődzők: a DE ≈ 5%-a a vizelettel, ≈ 8-9%-a gázokkal (főként metán) távozik. • Együregű gyomrúak: a DE ≈ 4%-a a vizelettel távozik.

• Kérődzők: ME ≈ 58-59%-a a GE -nek. • Együregű gyomrúak: ME ≈ 74%-a a GE -nek.

• Az emésztéses fermentációhője. • Az anyagcsere hője. • A GE ≈ 25-40%-át is kiteheti.

HŐSZAPORULAT (HI)

TERMELÉS

GÁZOK ENERGIÁJA (GAS E)

BÉLSÁR VIZELET ENERGIÁJA (FE) ENERGIÁJA (UE)

HŐSZAPORULAT (HI)

DE LÉTFENNTARTÁS

LiveNutrition

Termékekben tárolva Munkavégzés

CH4, CO2

BRUTTÓ ENERGIA (GE)

Szövetek növekedése

EMÉSZTHETŐ ENERGIA (DE) METABOLIZÁLHATÓ ENERGIA (ME) NETTÓ ENERGIA (NE)

BRUTTÓ ENERGIA (GE)

Alapvető anyagcsere Létfenntartás tevékenységei Testhőmérséklet fenntartása

1. fejezet: A takarmányozás élettana

GYAKORLATI FELADATOK

Hány kg silózott kukoricatakarmányt kell adni a tejelő tehénnek, hogy az megfelelő legyen a napi szintetikus nitrogénkénti fehérjeszükségletének (nemfehérjenitrogén-összetevők)?

FELTÉTELEZÉSEK A silózás alkalmával a következő nemfehérjenitrogénösszetevőket adagolták a silózott takarmányhoz tonnánként:  karbamid – CO(NH2)2: 5,0 kg;  savas ammónium-karbonát – NH4HCO3: 1,8 kg;  a tehén súlya: 600 kg – fenntartáshoz szükséges teljes fehérjeszükséglet 720 g;  tejtermelés: 25 kg/nap – a tehén kg-onkénti teljes fehérjeszükséglete 75 g.

CÉLOK

 Felbecsülni, hogy hány kg silózott kukoricatakarmányra

van szükség ahhoz, hogy az megfeleljen a tehén teljes fehérjeszükséglete 10%-ának, szintetikus nitrogénként, nemfehérjenitrogén-összetevőkből (NPN).

A SILÓZOTT TAKARMÁNY KISZÁMOLÁSA KG-BAN  1 kg silózott kukoricatakarmány szintetikus N-tartalma: 2,652 g.  A tehén teljes fehérjeszükséglete 10%-ának biztosı́tásához

41,52 teljes N-re van szükség, nemfehérjenitrogén-összetevőkkel: 1 kg silózott kukoricatakarmány – 2,652 g N, NPN -ből; X kg silózott kukoricatakarmány – 41,52 g N, NPN -ből; X = 15,66 kg silózott kukoricatakarmány. A tehén teljes fehérjeszükséglete 10%-ának biztosításához kb. 16 kg silózott kukoricatakarmányra van szükség.

A SILÓZOTT KUKORICATAKARMÁNYHOZ BIZTOSÍTOTT NPN-ÖSSZETEVŐKKEL RENDELKEZŐ NITROGÉN FELBECSÜLÉSE SZINTETTIKUS NITROGÉNTARTALOM  A silózás során karbamidot és savas ammó1 KG KUKORICASZILÁZSBAN nium-karbonátot adagoltak a következők  2652 g szintetikus N 1 t kukoricaszilázsban; szerint:  2,652 g szintetikus N 1 kg kukoricaszilázsban. karbamid: 5,0 kg; savas ammónium-karbonát: 1,8 kg.  Figyelembe véve a felhasznált NPN-összetevők nitrogéntartalmát... karbamid – 5 × 466,7 g = 2333 g; savas ammónium-karbonát – 1,8 × 177,2 = 319 g. A silózáskor felhasznált NPN-összetevők 2652 g (2333 + 319) nitrogént jelentettek egy tonna silózott kukoricatakarmánynál. 90

LiveNutrition

A TEHÉN FEHÉRJESZÜKSÉGLETÉNEK FELBECSÜLÉSE  Teljes szükséglet = önfenntartás + termelés – 720 g + (25 × 75g) = 2595 g.  Teljes fehérjeszükséglet 10%-a = 2595 g × 10% = 259,5 g.  A teljes fehérjeszükséglet 10%-a nitrogénszükségletként kifejezve = 2595 g / 6,25 = 41,52 g.  41,52 g nitrogént kell biztosítani a tehén étrendjében silótakarmányként, hogy az biztosítsa a teljes fehérjeszükséglet 10%-át. A teljes fehérjetartalom-szükséglet átváltása nitrogéntartalommá / -szükségletté:

•teljes fehérje / 6,25 = nitrogén; •nitrogén × 6,25 = teljes fehérje.

NITROGÉNTARTALOM FELBECSÜLÉSE A NEMFEHÉRJENITROGÉN-ÖSSZETEVŐKBEN  Az összetevők molekuláris tömegén alapuló számı́tás: N – 14, C – 12, O – 16.  Karbamid – CO(NH2)2 = 12 + 16 = 2 (14 + 1 × 2) = 60. Minden 60 g-nyi karbamidban 28 g N van.  Savas ammónium-karbonát – NH4HCO3 = 14 + (1 × 4) + 1 + 12 + (3 × 16) = 79. Minden 79 g-nyi savas ammónium-karbonátban 14 g N van.

NITROGÉNTARTALOM AZ NPN-ÖSSZETEVŐKBEN (g/kg)  Karbamid – N-tartalom: 46,67% = 466,7 g/kg.

 Savas ammónium-karbonát: 17,72% = 172,2 g/kg.

NITROGÉNTARTALOM NPN-ÖSSZETEVŐKBEN (%)  Karbamid: 28 g N 60 g karbamidban.

60 – 100% 28 – X% X = 46,67%  Savas ammónium-karbonát: 14 g N 79 g NPN-ben. 79 – 100% 14 – X% X = 17,72% LiveNutrition

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

1. Takarmányok 2. és takarmány- 3. adalékok 4. 5.

A takarmányok jellemzői Takarmány-feldolgozás A takarmány minősége Takarmányadalékok Legelő- és rétgazdálkodás

1. A TAKARMÁNYOK JELLEMZŐI ABRAK/ SZÁLASTAKARMÁNY ≥ 18% nyersrost/DM ≤ 4,1 MJ NEL/1 kg FM ≤ 70% TDN

Takarmányok: növényi, állati, ásványi eredetű termékek, és olyan anyagok, melyek kémiai vagy biológiai eljárások eredményeképpen válnak tápanyaggá az állatállomány számára. Energia, nyersfehérje- és rosttartalom – ezek a legfontosabb tényezők, melyeket figyelembe kell venni a takarmányok osztályozásakor.

NEDVES

SZÁRAZ

TAKARMÁNYOK

KONCENTRÁTUM ≤ 18% nyersrost/DM ≥ 4,1. MJ/1 kg FM ≥ 70% TDN

LEGELŐ, FRISS ABRAK, SZILÁZS, GYÖKEREK

MAGAS FEHÉRJETARTALOM >10% – FŰ-, HÜVELYES-, LUCERNASZÉNA ALACSONY FEHÉRJETARTALOM >10% - GABONASZALMA, -HÉJ, -PELYVA

ENERGIA

KUKORICAMAG, GABONASZEMEK, DDGS

FEHÉRJE

SZÓJALISZT, REPCEDARA, SÖRTÖRKÖLY, KUKORICAGLUTÉN

FOSZFÁTOK, TAKARMÁNYVITAMIN, MÉSZ, SÓ, ÁSVÁNYI ELŐÁSVÁNYI KEVERÉKEK ANYAGOK A másik ismert takarmányosztályozási rendszer szerint a takarmányok nyolc csoportba oszthatók az alábbiak szerint: ZÖLD ABRAK, ENERGIASZÁRAZ ABRAK/ SZILÁZS LEGELŐ, GYÖKEREK, SZÁLASTAKARMÁNY TAKARMÁNYOK GUMÓK

FEHÉRJEÖSSZETEVŐK

VITAMINÖSSZETEVŐK

ÁSVÁNYIANYAGÖSSZETEVŐK

NEM TÁPLÁLÓÖSSZETEVŐK

Az első három csoportba az abrakok/szálasta- az egyszerű gyomrú állatok etetéséhez az abrakarmányok tartoznak. Nagy rosttartalmuk mi- kot, különösen azoknak, melyeket hizlalnak. Biatt kérődzőket és utóbélben emésztőket etetnek zonyos abrakokat azért adnak vemhes kocáknak ezekkel. Az emészthetőséget hátrányosan befo- és libáknak. lyásoló nagy rosttartalom miatt nem javasolják A takarmányban lévő tápanyagok koncentrációján múlik a takarmányok besorolása. A kérődzők táplálásában a legnagyobb szerepet az abrak játszik, némi koncentrátummal való kiegészı́téssel, hogy az megfeleljen a kérődzők tápanyagszükségleteinek. Ezzel szemben az egyszerű gyomrú állatokat, különösen a hizlalásra tartottakat, koncentrátumkeverékekkel etetik, például a kereskedelemben kapható komplett takarmánnyal.

LiveNutrition

ABRAK/SZÁLASTAKARMÁNY •A� ltalában az abrakok jobb minőségűek, mint a szálastakarmányok.

•A kérődzők számára ezek rostforrások, valamint vakbélfermentorok; a rostot nem az állatok enzimjei emésztik meg, hanem a tápcsatorna mikroorganizmusai!

•A szálastakarmányok tápértéke attól függ, hogy mikor takarı́tották be őket. A zöld és leveles állapotban betakarı́tott növények több nyersfehérjét és cukrot tartalmaznak, mint az érettebbek. •A szálastakarmányok emészthetősége és élvezhetősége csökken az érettség előrehaladtával és a növekvő rosttartalommal. Az önkéntes szárazanyagfelvétel és a takarmány emészthetősége nagy mértékben függ az érettségtől.

Az érettség hatása az első vágású takarmánynövény szárazanyag-emészthetőségére (Wagner, 1988)

Az érettség hatása – a juhokat nem kényszerı́tették első vágású takarmánynövény elfogyasztására (Wagner, 1988)

•Az abrak takarmány tápértéke nagyon különböző lehet. Függ az érettségtől és a növényfajtól is. Az abraktakarmányokat a növényi fajok alapján két csoportba lehet osztani: füvek és hüvelyesek. HÜVELYESEK

FÜVEK

A hüvelyesekkel összehasonlı́tva sokkal inkább függ a tápértékük az érettségtől és a trágyázástól (a talaj nitrogéntartalmát használják). NDF-tartalom: 50%, ebben benne van a növényszár is, ami 70% NDF is lehet; CP-tartalom: 13% DM, ebben benne van a 30-65% NPN, ha sokat trágyázták.

A füveknél nagyobb a tápértékük, mivel a növény egészéhez képest nagy a levelek aránya. A baktériumokkal való szimbiózis segı́tségével a levegő nitrogénjét asszimilálni tudják. NDF-tartalom: 25%, ebben benne van a növényszár is, ami 40-45% NDF is lehet; CP-tartalom: 25% DM, ebben benne van a 10-15% NPN. Energiaértéke hasonló füvekéhez, de nagyobb a Ca-tartalom.

A fűből előállı́tott zöldtakarmány tápértéke általában alacsonyabb, mint a hüvelyesekből előállı́totté. Azonban a fenntartható farmgazdálkodás tápanyag-kezelésének problémaköre, mint például a hosszabb elállási időtartam, a nitrogén-műtrágyára vonatkozó követelmények és a trágyázás magasabb toleranciája a fenntartható gazdálkodásban, a füves zöldtakarmányok használatát sokkal kı́vánatosabbá teszi. Az élelmiszer- és a bioetanol-ipar nyersfehérjében gazdag melléktermékeivel együtt a füves zöldtakarmányokat kiegészı́tő takarmányként is lehet használni az étrendben, mivel a hüvelyesekkel összehasonlítva közepes vagy alacsony nyersfehérje-tartalommal rendelkeznek. LiveNutrition

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

Minden abrak/szálastakarmány a három csoport valamelyikébe kerülhet: száraz abrak/szálastakarmány, zöld abrak és szilázs.

SZÁRAZ ABRAK/SZÁLASTAKARMÁNY

Az ebbe a csoportba tartozó takarmányok 1015% vizet és 18-50% nyersrostot tartalmaznak. Sok bennük a cellulóz és a hemicellulóz, de kevés a keményı́tő és más könnyen emészthető szénhidrát.

A takarmányozásban a legfontosabb két csoport a szénák és a szalmák, illetve a más gabonamelléktermékek.

SZÉNAFÉLÉK

Széna – Tények dióhéjban •Széna (vágott és szárı́tott): Hosszú szárú növények együttese. Minőségét tekintve a széna változatos képet mutat, különösen a fűszéna, tı́pusától, termőterületétől, a betakarı́táskor mutatott érettségétől (a hüvelyeseknél a virágzás, a füveknél pedig a felmagzás előtt) függően.

•A fűszéna két alapcsoportra osztható: hideg évszaki és meleg évszaki. A� ltalában a hideg évszaki füvek ı́zletesebbek. A legismertebb hideg évszaki fűfajták a mezei komócsin, a csomós ebı́r, a perje, a csesznek és a mezei fűfélék. A meleg évszaki füvek közül főleg a rozsnok az ismertebb. •A szénák speciális kategóriája a gabonaszéna, ami a zab, árpa és búza leveléből, szárából és szemeibő l készü l. A jó minő ségű gabonaszénát akkor takarı́tják be, amikor a szem még éretlen, a levelek és a szár még zö ld, ezért magasabb az emészthető tápanyagtartalma. A gabonaszemek eltávolı́tása után betakarı́tott gabonaszénát már nem szénának, hanem szalmának nevezik. A jó minőségű széna eléréséhez...

• A széna minősége a betakarı́tás, a kezelés és a tárolás módszereitől függ. A tápanyagok megőrzése érdekében a betakarı́tást száraz, meleg időben kell elvégezni, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Amikor a szárazanyag-tartalom kb. 85-88%-os, a szénát be kell vinni a mezőről, és száraz, levegős helyen kell tárolni. Még akkor is, ha a betakarı́tás és a tárolás feltételei jók voltak, a szárazanyag teljes vesztesége 20% is lehet. • A nem megfelelően betakarı́tott és tárolt széna elveszı́theti tápanyagait vagy megpenészedhet, ami kedvezőtlenül befolyásolja minőségét. • A jó minőségű szénát egészséges zöldtakarmányból állı́tják elő, és mentes a gyomoktól, amik tápértéke alacsony, vagy akár mérgezőek is lehetnek a jószág számára. • A hüvelyeseket általában nehezebb szárı́tani, mint a füveket, mert kemény, vastag száruk van. Ha a mezőn túl sokáig szárad a hüvelyes széna, a szára ugyan kiszárad, de a tápanyagban gazdag levelek túlszáradnak, és letörnek a szárról. Takarmányozási ötletek

•A jó minőségű széna nagyon értékes takarmány a lovak és a nyulak számára, és az egyik legfontosabb összetevője lehet a kérődzők étrendjének is. •A fűszénának közepes vagy alacsony a fehérjetartalma (7-11% DM), és alacsony az esszenciális aminosav-tartalma is (különösen a lizin); mı́g a hüvelyes széna 18-25% nyersfehérjét tartalmaz a DM-ben. A legtöbb fűszéna rosttartalma viszonylag magas: 28 és 35% közötti. •A fű- és a hüvelyes széna energiaértéke hasonló. •A hüvelyes széna gyakran tápanyagban túl gazdag, különösen nyersfehérjében – ha a szarvasmarha nyersfehérje-szükségletét vesszük figyelembe -, ı́gy nem lehet használni a szabad választásos takarmányozási rendszerben. Leginkább a vakbélben fermentálók és a kérődzők étrendjében alkalmazzák a fűtakarmány alapú étrend olcsó fehérje-kiegészı́tőjeként, amihez még esszenciális zsı́rsavakat és kalciumot is nyújtanak.

Szénának való zöld tömegtakarmány vásárlásakor vagy betakarı́tásakor vegye figyelembe a minőséget befolyásoló tényezőket! A jó minőségű széna nagy mennyiségű levelet tartalmaz, és kevés vagy semmi durva szárat vagy magvas fejet. Arra is figyelni kell, hogy ne legyen benne túl sok por vagy föld. A jó minőségű széna kis mennyiségű port vagy földet tartalmaz. A jó minőségű széna élénk szı́nű; édes és friss illatú, mı́g a barna szı́n és a dohos szag rossz minőségű szénára utal. LiveNutrition

SZALMAFÉLÉK Szalma − Tények dióhéjban •A szalma vagy szalmatakarmány (kukorica, cirok) olyan takarmányalapanyag-maradvány, ami a gabonafélék, hüvelyesek és egyéb termések aratás után megmaradt szárait és leveleit tartalmazza. •A pelyva a cséplés során eltávolított maghéj és burok. A pelyva általában gazdagabb takarmány, mint a szalma, de nehezebb felhasználni (pl. a toklászok miatt). •Szárazság idején vésztakarmány is lehet.

•A levél-szár arány meghatározza a szalma tápértékét, különösen a hüvelyesek esetében; a levélveszteség elkerülhető, ha a szalmát állati takarmányként használják.

• A szalmát jól kiszárítva kell betakarítani, és száraz helyen kell tárolni. Feldolgozása állati takarmánnyá

•Kémiai eljárások: A tápérték javı́tása érdekében a szalmát különböző kémiai anyagokkal kezelik. Ezeknek a módszereknek nagyon nagy a vı́zigénye. A szalma kezelésénél leggyakrabban használt vegyi anyagok a következők: karbamid, ammónia, nátrium-hidroxid. A kérődzők mikroorganizmusai számára hasznosíthatóbbá teszik a lignintartalmat, karbamid és ammónia esetében pedig növelik a nyersfehérje-tartalmat. •Fizikai eljárások: O� rlés, fermentálás és áztatás. A szalma darabolása csökkenti a takarmányveszteséget – nehezebb elválasztani a leveles részeket a szártól. Takarmányozási ötletek

•A szalma magas rost-, de alacsony fehérjetartalmú, rosszul emészthető durva takarmány, ami behatárolja felhasználását az állatok, különösen a kérődzők, táplálásában. • A szalma a telítettség elérésében játszik szerepet.

•Megfelelő módon, kiegészı́tőként adagolva, bizonyos mértékben energiaforrásként is szolgálnak a kérődzők és sertések etetésében. •A szalma cukrokban és keményı́tőben szegény (2% DM), illetve ásványi anyagokban (4% DM) is.

•Alacsony tápérték, ami függ a fajoktól és a változatoktól. A hüvelyesek szalmája általában magasabb tápértékű, mint a gabonaszalma, magasabb fehérjetartalmának köszönhetően: 10% DM a fűfélék kb. 4%-ával szemben. A nyersrost- és ADF-tartalom mindkét tı́pusnál kb. 35-40%, mı́g a fűszalma több NDF-et tartalmaz: 74% DM a hüvelyesekhez (54% DM) képest. A lignintartalom a gabonaszalmában 6,5% DM, a hüvelyesekében kb. 10%. • A zab és az árpa szalmájának íze kellemesebb, mint a többi gabonaféléé.

Ne felejtse, hogy a szalma mezőn történő égetését a környezetvédelmi törvény tiltja! Vegye számba farmgazdasági hasznosı́tásának lehetőségeit! A mezőgazdaságban több módon is felhasználható: például takarmányként adható a jószágnak a betakarı́tás után, vagy le is legeltethető. Az almozáshoz is használható, vagy akár trágyaként talajjavı́tásra. A nem betakarı́tott szalma biomasszát képez (a talajba beszántva). A szalmát nem csak a mezőgazdaságban lehet hasznosı́tani, pl. bioüzemanyag, épı́tkezés, kézművesség, öltözködés és egyebek.

LiveNutrition

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A legfontosabb zöld abrakok a fűfélék, a hüvelyesek, a teljes termésű gabonák, a gyökerek és gumók, a legelő.

ZÖLD ABRAKOK

FŰFÉLÉK Fűfélék – Tények dióhéjban

•Hideg és mérsékelt éghajlaton a fű növekedése főként a hőmérséklettől függ. Amikor a talaj hőmérséklete eléri a 4-6 °C-ot, a fű elkezd növekedni, mı́g forró éghajlaton a növekedést elsősorban a vı́z határozza meg. •A növekedés mintázata a zöld, leveles anyagtól az érett szárig és a virágzó fejekig a fű kémiai összetételét tükrözi. •A jellemző növekedési ráta a mérsékelt legelőkön tavasszal naponta 40-100 kg DM hektáranként. •A betakarı́tás után kezdődik az újranövekedés szakasza, aminek üteme a betakarı́táskor mutatott érettségtől függ. A fiatal és zsenge fű hamarabb és gyorsabban kezd újranőni az éretthez képest. •Hat fő fűfélét termesztenek az állatok takarmányozása céljából: réti komócsin, perje, csomós ebı́r, csenkesz, réti perje és rozsnok.

RÉTI KOMÓCSIN

PERJE

Feldolgozása állati takarmánnyá

•Szárítás: a szárı́tási folyamat végterméke a fűszéna. •Silózás: a végtermék a fűszilázs (ld. a Takarmány-feldolgozás cı́mű fejezetet). Takarmányozási ötletek

•Az előrehaladottabb érettségi szakasszal együtt csökkennek a vı́zben oldható szénhidrátok (kb. 25% DM-ről 2,5% DM-re) és a nyersfehérje (akár 30%-ról 3% DM-re). Ugyanakkor a friss zöldtakarmányban a szárazanyag 15-25%-ról 30-35%-ra nő, elsősorban amiatt, hogy a nyersrosttartalom 20%-ról 60% DMre nő. •A valódi fehérje hozzájárulása a nyersfehérjéhez a fűfélék esetében 80%. Az aminosavak profilja inkább stabil, és nem függ oly mértékben az érettség fokától, mint a nyersfehérje-tartalom esetében. •A fű fehérjéi magas biológiai értéket mutatnak. Az első nö vekedésre ható, korlátozó aminosav a metionin, a második pedig az izoleucin. A zsenge fű félék fehérjéi hatékonyan bomlanak le a bendő ben, és a teljes emészthető ségü k is igen magas (70 és 80% kö zö tt van). •A fűfélék emészthetősége az érettséggel csökken amiatt, hogy a sejtfalak viszonylag magas arányt képviselnek a sejttartalomhoz képest. Ennek következtében a fűfélék metabolizálható energiaértéke az érettséggel csökken. • A fűfélék cellulóztartalma 20 és 30% DM között mozog, mı́g az átlagos hemicellulóz-tartalom 10-30% DM. • A fűfélék lipidtartalma alacsony: 6% DM. • A nagyon éretlen és rossz minőségű fűfélék olyan betegségeket okozhatnak, mint pl. a nitrátmérgezés, fűtetania, különböző mikotoxikózisok és fűbetegség.

CSOMÓS EBÍR

CSENKESZ

RÉTI PERJE

ROZSNOK

A fűfélék tápértéke a tápanyagok három nagy csoportjától függ: fehérje, rost és oldható szénhidrátok. A betakarı́tás ideje kompromisszum kell, hogy legyen a fű terméshozama és tápértéke közt. Ne feledje, hogy a magas rostszint, ami az érettséggel nő, csökkenti az emészthetőséget és a füvek energiaértékét. A nagy vı́zben oldható szénhidráttartalom növeli a füvek energiaértékét, de gyorsan erjeszthetővé teszi őket a bendőben, és az alacsonyabb bendő-pH a nyersrost alacsonyabb emészthetőségét okozza. Másrészt az alacsony WSC-tartalom a mikrobiális fehérjeszintézist érinti a bendőben negatı́van, ami energiaveszteséget okoz az ammónia karbamiddá alakı́tásával. A tápanyag-egyensúlyhiányt adalékokkal kell korrigálni, például magas keményı́tőtartalmú takarmánnyal, a gabonamagvak kiegyenlı́tik a WSC-hiányt. LiveNutrition

TELJES TERMÉSŰ GABONÁK Teljes termésű gabonatakarmány (WCCF) – Tények dióhéjban •A WCCF olyan takarmányanyag, amely a gabonanövények minden részét tartalmazza: a szárat, a leveleket és a kalászt a gabonaszemekkel.

• A WCCF-t lehet egyedül vagy a pillangósokkal (pl. bükköny, borsó, alexandriai here és egyebek) keverve termeszteni, illetve az állatoknak adni.

•A WCCF a legelőknél nagyobb volumenű minőségi takarmány előállı́tását teszi lehetővé, valamint extra legelőt is biztosı́t télen. A vágást vagy a legeltetést a vetés után 6-8 héttel lehet elkezdeni.

•A WCCF hozama kb. 28 t DM/ha/év, mı́g a legelők átlagos hozama kb. 15 t DM/ ha/év.

•A legnagyobb előnyei közé tartozik az, hogy egész évben terem, termesztése nem kerül sokba, és a kukoricához hasonló tápértékének minősége.

KUKORICA

CIROK

•A takarmány a legelőnél hektáronként kétszer-háromszor több legeltetést biztosı́t télen.

•A WCCF leggyakoribb felhasználása az, hogy a kukorica betakarı́tása után vetik, és a kukorica vetése (május) előtt zöld darabolt takarmányként adják tavasszal. •Teljes termésű gabonatakarmányként az alábbi növények sorolhatók fel: a kukorica, a búza, az árpa, a zab, a rozs és a cirok.

BÚZA

Feldolgozása állati takarmánnyá

•Szárítás: a folyamat eredményeként létrejövő termék a teljes termésű gabonaszéna, ill. a gabonaszemek eltávolı́tása után a szalma (szárı́tott takarmányok). •Silózás: a feldolgozás legjobban alkalmazható módszere.

Takarmányozási ötletek

ÁRPA

•A WCCF a magas fehérjetartalmú fűfélékből és az alacsony rosttartalmú kukoricából álló étrendet egészı́ti ki.

•A WCCF hasonló tápértékkel rendelkezik, amikor ugyanabban az érettségi szakaszban takarítják be, ami a kémiai összetételt befolyásolja.

•A fejképződéssel a nyersfehérje-tartalom csökken, a keményı́tőtartalom pedig megnövekszik.

ZAB

•A WCCF-t még a kalászok megjelenése előtt takarı́tják be. Ekkor magasabb a fehérjetartalma, és a kukoricaszilázshoz hasonló az energiaszintje.

•A legjobb minőség akkor kapható, ha a kalászok megjelenése előtti szakaszban takarı́tják be.

ROZS

A kettős termelésű rendszerek a takarmánygabonák esetében lehetővé teszik a maximális mennyiségű takarmány előállı́tását egy adott blokkon belül. Ebben a rendszerben a WCCF-et általában növényi anyagként használják a tavaszi betakarı́tású szilázs előállı́tásához és/vagy a téli legeltetéshez. A maximális hozam eléréséhez az alábbi terményrotációs rendszer javasolt: 1. Az őszi vetésű gabonát (pl. árpa, búza) télen lelelegtetik. 2. A következő legelőt télen vagy kora tavasszal a silózáshoz tritikáléval vetik be: teljes termésű gabonaszilázs (januárban betakarı́tják). 3. Ezután a legelőt ismét bevetik a téli legeltetésre alkalmas gabonával – takarmány DMelőállı́tás a termésrotáció felhasználásával (akár 26 t évente, mı́g az egyedüli káposztatermés kb. 8-12 tonnát hoz). Másik általános termésrotáció: 1. Augusztusban vetett tritikálé a teljes termésű gabonaszilázshoz. 2. Téli káposzta (nyár végén vetve). A takarmány DM-termelése: akár 28 t DM 13 hónap alatt. LiveNutrition 97

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

PILLANGÓS NÖVÉNYEK

Pillangós növények – Tények dióhéjban •Számos, magas tápértékű fajta, ami köszönhető a magas fehérjetartalomnak és az aszállyal szembeni ellenállóságnak. •Mindegyik pillangós növény képes a levegőből nitrogént kivonni, és beépı́teni a növénybe. A gyökércsomókban található baktériumok végzik ezt a nitrogénmegkötő folyamatot. •A pillangós takarmány szárazanyag-bevitele és táplálási minősége az érettségi állapottól függ, de mégsem olyan mértékben, mint a fűféléknél. •A legelőkön a legelterjedtebb pillangós a lóhere, amit a vörös és a fehér lóhere képvisel. •A legtöbb pillangós előfordul a legelőkön, de leggyakrabban magukban nőnek. • Az alexandriai here a mediterrán térségben termesztett legfontosabb pillangós (magas tápértékének köszönhetően). A lucernához hasonlóan gyorsan nő, és a kaszálás, legelés után gyorsan újranő. • Takarmányként az állattenyésztésben négy pillangós növényt termesztenek: a lucernát, a vörös lóherét, a fehér lóherét, a szarvaskerepet és a takarmánybükkönyt. Takarmányozási tanácsok

•A pillangósok több fehérjét és valamennyi ásványi anyagot tartalmaznak. Az átlagos nyershamu-tartalom 11% DM (jellemzően kalcium, foszfor, magnézium, réz és kobalt), mint a fűféléknél. •Az átlagos fehérjetartalom: 25% DM, oldhatósága: kb. 32%. •Az ADF- és NDF-tartalom: 31 és 40% (DM), a ligninszint: kb. 7% DM. • A WSC-tartalom megközelı́tőleg: 9% DM, a pillangósokban található legfontosabb cukor a szacharóz. • A pillangósok gyorsabban bomlanak a bendőben, mint a fűfélék, ezért a fehér lóherével – mint friss takarmánnyal – etetett kérődzők 20%-kal több DM-et fogyasztanak, mint az ugyanolyan metabolizálható energiatartalmú fűfélék esetében. • Sok pillangós kondenzált tanninokat tartalmaz. Az alacsony vagy mérsékelt koncentrátumok megvédik a gyorsan oldódó növényi fehérjéket a bendőben történő lebomlástól, de a vékonybélben nem emésztődnek meg, ha túl sok kötődik a tanninokhoz. • A kondenzált tanninok magas koncentrációja (55 g/kg DM) csökkenti a takarmány emészthetőségét, különösen a fehérjékét, mı́g mérsékelt mennyiségben (20-45 g/kg DM), mint pl. a baltacimben és a szarvaskerepben, megvédik a fehérjéket a bendőben történő lebomlástól, és növelik az aminosavfelszı́vódást a vékonybélben. • A tanninok megváltoztatják a gázképződést a bendőben, csökkentve a metánszintézist és a bruttó energiaveszteséget (a felfúvódással együtt).

LUCERNA

LÓHERÉK

SZARVASKEREP

TAKARMÁNYBÜKKÖNY

•Feldolgozási módszerek • Szárítás: a szárı́tási folyamat eredményeként előállı́tott végtermék a pillangós takarmány. • Silózás: a végtermék a pillangós szilázs

A szarvaskerep kivételével a pillangósok élettartama a legelőkön és a kaszálókon nem olyan hosszú, mint a fűféléké. Sok esetben nehéz és drága létrehozni ilyen legelőket és kaszálókat. Mindezt figyelembe véve érdemes minden szempontot számba venni mielőtt eldönti, hogy melyik pillangós növény felel meg leginkább az állattartási és a növénytermesztési potenciál igényeinek. LiveNutrition

LEGELŐ Legelő − Tények dióhéjban •A legelőknek a talajtı́pussal, az éghajlattal és az állatállománnyal is összhangban kell lenniük. •A jól kezelt legelő elegendő potenciállal rendelkezik a fenntartható és hatékony állattartás működtetéséhez.

•A jól kezelt évelő legelők megfelelő fedő és takaró védelmet nyújtanak a talajromlás különböző formái ellen, mint pl. az elsavasodás, szikesedés vagy kiszáradás, illetve korlátozzák a gyomnövények elterjedését is. •A legelő létrehozása előtt minden szempontot figyelembe kell venni, ami magába foglalja a táj meghatározását és az állatállomány szükségleteinek mélyreható átgondolását is.

•A fenntartható felhasználás érdekében produktı́v és ellenálló fűféléken alapuló legelőt érdemes létrehozni. •A tehenek által legelt fűféléknek vegetatı́v állapotban kell lenniük, és megközelı́tőleg 15-20 cm magasnak (a fűfajtától függően).

Levél (%) Fehérjetartalom Energiatartalom Takarmánybevitel

Szár (%) Nyersfehérje-tartalom

Amikor a növények érettebbek lesznek...

Takarmányozási tanácsok

•A szénának vagy szilázsnak betakarı́tott fű általában érettebb, mint a legelőn legelt. Ezért a legelt takarmány magasabb tápértékű, mint a tárolt formák (a feldolgozás és a tárolás közben a tápanyag bizonyos mennyiségben elveszik).

•A legelő takarmányának tápértéke függ a földrajzi elhelyezkedéstől, a környezeti feltételektől (hőmérséklet, páratartalom, csapadék mennyisége), a fű és/vagy pillangós növény fajtájától és érettségi állapotától. • Legelőgazdálkodás: alapvető fontosságú, hogy tudja, a legelő mikor áll készen a legelésre, menynyinek kell maradnia, mielőtt másik legelőre hajt, mennyi időbe telik a legelő használata, mekkora legyen a telepı́tési sűrűség. • A jól kezelt legelő takarmánya magas energia- és tápértékű. • A legelő fehérjéje könnyen bomlik a bendőben: RDP 70-80% (a tejelő tehenek étrendjében az ajánlott RDP: 62-68%). A • hasznosulás fokozása érdekében a legelő magas RDP-szintjét ki kell egészı́teni energiatakarmányokkal, melyek elegendő energiát adnak a bendő mikroorganizmusainak fehérjeszintéziséhez. • Ha az étrend nem kı́nál elegendő mennyiségű energiát a bendőnek, a magas RDP elvesztése további energiaveszteséget eredményez, ami negatı́van befolyásolja a tehenek egészségét és teljesı́tményét.

A legelőgazdálkodás lehetővé teszi, hogy a legtöbbet hozza ki a legelőből. A megfelelő legelőgazdálkodással szabályozhatja a takarmány tápértékét, felhasználását és összetételét. Ne feledje, hogy a többlettakarmány termelése csak akkor jövedelmező, ha több állatot tart vagy hizlal.

LiveNutrition

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

Kérődzők

Legelő

•A jó minőségű legelő lehetővé teszi a tehén életfunkcióinak fenntartását és 20 kg tej termelését. •Egy ha jó minőségű legelő a 160-170 napos legeltetési időszakban 3-5 tehénnek elégséges. •A teheneknek legértékesebb és leginkább igényelt fűfélék a következők: az angolperje, a perje, az ebír, a réti csenkesz és a komócsin. A hüvelyesek közül a legfontosabb a fehér lóhere. • A folyamatos legeltetési rendszerek egyre népszerűbbek a juh legeltetésére, ilyenkor az egész legeltetési időszakban egyetlen legelőn vannak a juhok. •A� llománysűrűség: legfeljebb 40 juh/ha, vı́zhez és sóhoz hozzáférés ad libitum. •A juhok válogatósan legelnek, és a talajig rágnak, ı́gy emlékezni kell arra, hogy a növény újrahajtása hosszabb időt vesz igénybe. Leginkább a következő növényeket szeretik: réti csenkesz, ebı́r, komócsin, angolperje, tippan és perje. A legjobb hüvelyes a fehér lóhere, mert az inkább elviseli a túllegeltetést. •A kecske inkább a lucernát és a lóherét szereti, de legeli az angolperjét, az ebírt és a csenkeszt is.

Lovak és szamarak

Legelő

• A fő legeltetési rendszert a negyedmérföldes versenyre tenyészett amerikai lovak (quarter horse) legeltetésére fejlesztették ki. •Az állománysűrűség ne legyen nagyobb, mint 5-6 ló/ha. • Egy felnőtt nőstény kecske a gidával kb. 0,15 ha-t igényel. •Az állománysűrűség az igények kielégı́tése szempontjából a következő legyen. Csikó: 0,2-0,5 ha, felnőtt ló: 0,4-0,6 ha, csődör csikóval 0,5-0,7 ha. • A lovak válogatósak és nagyon rövidre rágják a növényt. A legfontosabb lovak által kedvelt növények: vörös csenkesz, réti csenkesz, perje, komócsin, rozsnok. A hüvelyesek közül a legjelentősebb a fehér lóhere, de a lucernát és a vörös lóherét is szı́vesen eszik a lovak.

100

LiveNutrition

GYÖKÉR- ÉS GUMÓS NÖVÉNYEK Gyökér- és gumós növények – Tények dióhéjban •A háziállatok számára a legfontosabb gyökérnövények: a takarmányrépa, a sárgarépa és a cukorrépából keletkező melléktermékek.

•A legfontosabb gumósok: a burgonyafélék és a manióka.

•A gyökerek magas szénhidrát-tartalmú energiatakarmányok, amelyek ı́zletesek és könnyen emészthetőek az állatok számára. •A magas vı́ztartalom a takarmánytárolásánál gondot okozhat, és korlátozza annak idejét. A csı́rázási folyamat miatt a gumókat a betakarı́tástól – télen át – csak a következő nyárig szabad tárolni.

TAKARMÁNYRÉPA

•A gyökerek silózással vagy szárı́tással történő tartósı́tása a takarmányozás költségeit növeli, és tápanyagveszteséghez vezethet.

•Ezért a gyökerek felhasználása az állatok etetésében a dietetikus takarmányokra korlátozódik, mı́g a burgonyaféléket főleg a háztáji sertéstartásban használják. Takarmányozási tanácsok

SÁRGARÉPA

•Gyökerek (főleg a takarmányrépa, a fehér répa, a karórépa, a mángold): magas vı́ztartalom (75-95%), alacsony nyersfehérje-tartalom (4-13% DM), lizin (a fehérje 2,3-4,3%-a) az első limitáló aminosav a takarmányrépában. •A takarmányrépa vízben oldható szénhidrátokban gazdag (50-75% DM.

•A gyökerek jól emészthetőek és ME-értékük (metabolizálható energia) magas: 11-13 MJ/kg DM. A gyökereket elsősorban a kérődzőknek adják.

•A cukorrépát általában nem használják az állatok takarmányozásában, de a cukor kivonásának melléktermékei, mint pl. a répaszelet és a melasz, általános és értékes takarmányok.

BURGONYA

•A gumósok különböznek a gyökerektől, mivel a legfontosabb raktározott szénhidrátjuk a keményı́tő és a fruktán (a szukróz és a glükóz helyett).

•A takarmányozásában leggyakrabban használt gumósok a burgonyafélék és a manióka. Vı́ztartalom: 60-80%; nyersfehérje-tartalom: 4% (manióka), 11% (burgonya); nyersrost: 4%, keményı́tőben gazdag: 40-70% DM. Emészthetőségük magas, ME-értékük nagyjából 14-15 MJ/kg DM.

MANIÓKA

•A gumósokat elsősorban az egygyomrú állatoknak adják.

Feldolgozási módszerek •Szárítás. •Silózás. •Főzés.

CUKORRÉPAMELLÉKTERMÉKEK

A gyökereket és gumósokat is takarmányként osztályozzák nagyon magas vı́ztartalmuk miatt (akár 95%). Azonban szárazanyaguk nagy része – akár 70% – WSC-ből (vı́zben oldható szénhidrátok) vagy keményı́tőből (gumósok) áll, ami az állatállomány minden fajtájának nagyon jól emészthető energiaforrást jelent. Magas cukor- és alacsony rosttartalmuknak köszönhetően a szárı́tás után a gyökerek és gumósok energiakoncentrátumnak tekinthetők. LiveNutrition

101

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

SZILÁZSOK

FŰSZILÁZSOK Fűszilázsok – Tények dióhéjban •A fűszilázs olcsó, télen adható takarmány.

•A betakarı́ tására legjobb idő, amikor 30-50% között van a DM-tartalma. Ha a silózás akkor történik, amikor a nedvességtartalma több mint 70%, a Clostridia-fertőzés kockázata nagyobb, és nagyobb az elfolyó tápanyagveszteség is. A javasoltnál több DM-tartalom a takarmány értékét negatívan befolyásolja, és a magasabb rosttartalom a préselésnél gondot okozhat.

•A fűfélék optimális részecskenagysága silózás esetében 4 cm. Minél magasabb a fű DM-tartalma, annál kisebbnek kell a részecskéknek lennie. Takarmányozási tanácsok

• Az alacsony termelékenységű, a tejelés kései szakaszában, illetve a szárazon álló tehenek számára egyedüli takarmányként adható (nyersfehérje: < 17%, nyersrost: 22-25%, ásványi anyag: 10%). •A kukoricaszilázshoz hasonlı́tva, alacsony a cukortartalma és magas a fehérjetartalma, ı́gy magasabb a pufferkapacitása, ami a fermentálhatóságot csökkenti. Alacsonyabb energiaértékének köszönhetően a fűszilázs egyedüli takarmányként nem javasolt a tejelés kezdeti szakaszában lévő nagy termelékenységű tehenek számára. • A fűszilázs általában nagy mennyiségű káliumot (30-40 g/kg DM) tartalmaz, ezért a lúgos kezelés és a melaszozás elkerülendő (káliumban szintén gazdag). • Minél magasabb a kálium- és a nátriumtartalom az étrendben, annál magasabb az étrendi kationanion egyensúly. E� ppen ezért a fűszilázst nem szabad a szárazon állás végéhez közel járó teheneknek adni, mivel növeli a hypocalcemia kockázatát a tejelés korai szakaszában. Mielőtt a lovaknak szenázst adna, győződjön meg arról, hogy a bála burkolása nem sérülte meg! Amennyiben igen, a lovaknak ne adjon belőle! Ha a bála megbontása után azt tapasztalja, hogy a szenázs nedves, akkor az azt mutatja, hogy másodlagos fermentáció történt. Látható fehér penésszel bevont takarmánnyal és szenázzsal tilos a lovakat etetni!

Silózott széna (szenázs) – Tények dióhéjban

•A szenázst jó minőségű, vágott takarmányból készı́tik, aminek hervasztáskor mért nedvességtartalma kb. 50-60%, majd bebálázzák. •A hervasztás kb. 24 óráig tart, míg a szénakészítésre szánt takarmány szárítása 4-5 napig.

•A szenázst a bála megnyitása után gyorsan fel kell használni, mivel levegővel érintkezve beindul a penészedés folyamata. • Zárt állapotban a szenázs akár 18 hónapig is eltartható a tápérték elvesztése nélkül. Takarmányozási tanácsok

•A szenázs a szénát kitűnően helyettesı́ti, különösen a lovak táplálásában. Porallergiában és egyéb légzési problémákban szenvedő lovak számára kiváló takarmány, mivel nem tartalmaz légzési problémákat okozó spórákat.

•A cirok szilázsának alacsonyabb a tápértéke, mint a kukoricáé, de a kérődzők étrendjében a kukoricaszilázs jó alternatı́vája vagy kiegészı́tő takarmánya lehet. •A gabonaszilázsok a fűszilázsokhoz hasonló értékekkel rendelkeznek, de nagyobb mennyiségben takarı́thatók be. A teljes termésű gabonaszilázsokat egyedüli takarmányként lehet adni a tejelés kései szakaszában lévő, alacsony termelékenységű vagy szárazon álló teheneknek, ill. hı́zómarháknak. •Az állatok szükségletei szabják meg a betakarı́tás időpontját.

•Amennyiben a szilázst a magképződés szakaszában készı́tik, tanácsos a gabonatakarmányt 10-20 mm-es hosszúságúra darabolni, és a silózáshoz adalékokat (karbamid, enzimek és oltóanyagok) használni, amivel a folyamat fokozható, és a szilázs minősége is javı́ tható.

102

LiveNutrition

A teljes nö vé nybő l ké szü lt takarmá nyt é s keveré keket kö rü ltekintő en, a farmgazdasá g cé ljainak (pl. védőnö vé nyek, hozam, minőség, szükségletek) figyelembe vételével kell kiválasztani.

SILÓZOTT PILLANGÓSOK Silózott pillangósok – Tények dióhéjban •A pillangósokból készült teljesnövény-szilázsok a teljesnövény-gabonához hasonló metabolizálható energiaértékkel, ugyanakkor jelentősen magasabb nyersfehérje-tartalommal rendelkeznek. •Ezért a napi adag értékes összetevői, amivel a teljesnövény-gabonaszilázst lehet kiegyensúlyozni.

•A tápanyagtartalmat figyelembe véve, nem könnyű sikeres silózást végrehajtani az alacsony WSCtartalomnak köszönhetően, és ı́gy a savképződést korlátozni kell, valamint a fehérjék is hajlamosabbak az extenzı́v bomlásra.

•A fermentálás elkezdéséhez a pillangósokat energiatakarmányokkal kell kiegészı́teni (pl. búza- vagy árpaőrleménnyel), és be kell oltani. •Ha a szilázs túl nedves, anaerób, mint pl. a Clostridia, fehérjelebontó baktériumok jelenhetnek meg, ami a tápanyag kilúgozódásához vezethet. Ezért sok esetben érdemes a szilázst előfonyasztott anyagból, aminek a nedvességtartalma 50-70%, készı́teni.

•Olyan adalékanyagok, mint pl. a szerves savak (hangyasav, hangyasav + formaldehid, propionsav) vagy kalciumsók segı́tenek a pH-érték csökkentésében és a tartósı́tás javı́tásában (az alacsony pH a Clostridia-képződésre ártalmas). Másik lehetőség az, hogy a pillangósokat energiatakarmányokkal, pl. fűtakarmánnyal, teljes termésű gabonatakarmánnyal vagy őrölt gabonával keverve silózzák (a szárazanyag-tartalom ugyanúgy emelkedik).

•Három fontos teljes növény pillangós szilázs van: lucerna, vörös here és fehér here egyedüli növényként vagy energiatakarmányokkal, koncentrátumokkal keverten silózva. Takarmányozási tanácsok

•A fűszilázs silózott vörös herével részlegesen (40%) helyettesı́tve emeli a tej hozamát, fehérje- és laktóztartalmát, mivel a mikrobás és étrendi N nagyobb mennyiségben éri el a vékonybelet. •A kiegészı́tés nélkül adott, egyedüli fehérhere-szilázs kielégı́ti a tejelő tehenek szükségleteit, ı́gy a napi tejhozamuk 20-31 kg. Ugyanakkor gabonával vagy koncentrátumkeverékkel kiegészı́ tve a tejhozam jelentősen megnőtt: koncentrátum kg-onként kb. 0,6 kg tej/nap mennyiségben.

•A fűszilázshoz hasonlı́tva a zsı́r- és a tejfehérje-tartalom nem változott, de a silózott fehér és vörös here megemelte a PUFA-tartalmat. •Húsmarhák (bruttó súly kb. 350 kg) csak silózott perjével vagy csak fehérhere-szilázzsal, illetve a perjével keverten etetve magasabb DM-bevitelt (8,4 kg, ill. 4,2 kg DM) mutattak a fehérhereszilázs esetében (egyedül vagy keverve), mint a csak perjeszilázs esetében.

•A silózott vörös herével etetett tejelő tehenek ugyanazon DM-bevitel mellett kicsit kevesebb tejet adtak, mint a silózott fehér herével táplált tehenek. Ezenkı́vül a silózott vörös herével etetett tehenek tejének tejzsı́rtartalma kb. 0,2%-kal alacsonyabb volt, mint a fűszilázzsal etetett teheneké (a tej fehérjetartalma is alacsonyabbnak bizonyult). A pillangósokon alapuló étrendből eredő alacsonyabb tejzsı́ rtartalom valószı́ nű annak köszönhető, hogy a hosszú szénláncú zsı́ rsavak menynyisége megnövekszik a tőgymirigyben, ami elnyomja az új zsı́ rsavakat.

LiveNutrition

103

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

TELJESNÖVÉNY-GABONASZILÁZS Teljesnövény-gabonaszilázs – Tények dióhéjban • A teljesnövény-gabonaszilázs két csoportra osztható: WCCS – a növényt akkor takarı́tják be, amikor a gabonaszemek már elérték a végleges méretüket, de még puhák (38% DM); vagy GCCS, azaz zölden vágott gabonaszilázs, amikor a növényeket még a kalász megjelenése előtt vágják le és fonnyasztják. A GCCS tápértéke a legelőszilázshoz hasonló. • A teljesnövény-gabonaszilázs (WCCS) olyan silózott takarmányanyag, amely a gabonanövény egészét – szár, levelek és a gabonakalászok – magába foglalja. • A WCCS egyedüli növényként is termeszthető és adható az állatoknak, de pillangósokkal (pl. bükköny, borsó, alexandriai here, egyebek) keverve is. • A kukoricaszilázs nagyon fontos szerepet játszik a tejelő marhák etetésében, különösen a nagy termelékenységű tejelő teheneknél. • A silózásra használt takarmánynövények legalkalmasabb szárazanyag-tartalma 35 és 45% között mozog (ugyan a gabonaszemek már tartalmaznak keményı́tőt, de az anyag a könnyű feldolgozáshoz még elég nedves). • A WCCF-et a kukorica betakarı́tása után vetik el, majd tavasszal, mielőtt a kukoricát újravetnék (május), készı́tenek a zölden vágott anyagból szilázst. • A teljesnövény-szilázsnak felhasznált hat legfontosabb gabonafajta: kukorica, árpa, zab, tritikálé és nem olyan régóta, a klı́maváltozásnak köszönhetően, a cirok.

A gazdaságokban az állatállomány etetéséhez használt teljesnövény-gabonatakarmány jelentősen növeli az egy egységnyi területre jutó takarmány mennyiségét. A jól művelt és kezelt legelő kb. 18 tonna szárazanyagot kı́nál hektáronként, mı́g a kettős termesztés a teljesnövény-gabonaszilázzsal együtt hektáronként akár 28 tonna szárazanyag előállı́tását is lehetővé teszi. Takarmányozási tanácsok •A szilázsok királynője a silózott kukorica, ami nagyon jó ı́zű, magas energiatartalmú, a többi takarmánynál magasabb hozamú (12-18 t DM/ha) takarmány. Magas a keményı́tőtartalma (170-310 g/ kg DM), magas a fehérje hatékonysági aránya, viszonylag magas az emészthető energiatartalma (64-71%) és az összes emészthető tápanyagtartalma is. Ugyanakkor, a silózott kukorica alacsony nyersfehérje-tartalommal rendelkezik, ami az növény érettségével tovább csökken. Egyedüli takarmányként adva az étrendet fehérjével kell kiegészíteni, leggyakrabban a fehérjében gazdag lucerna- vagy egyéb pillangós szilázzsal együtt használják. • A silózott cirok tápértéke alacsonyabb, mint a kukoricáé, de a kérődzők étrendjében a kukoricaszilázs jó alternatı́vája vagy kiegészı́tő takarmánya lehet. • Egyéb gabonaszilázsok, mint pl. az árpa, a rozs, a búza vagy a cirok, a fűszilázshoz hasonló értékkel rendelkeznek, de az előnyük az, hogy nagyobb mennyiségben lehet őket betakarı́tani. A teljes növényi gabonaszilázst egyedüli takarmányként lehet adni a tejelés kései szakaszában lévő, alacsony termelékenységű, szárazon álló tejelő teheneknek vagy hı́zómarháknak. • A betakarítás idejét az állatok szükségletei határozzák meg. • Ha a szilázst a kalász érésének szakaszában állı́tják elő, tanácsos a gabonanövényt 10-20 mm-es hosszúságú darabokra vágni, és a silózás folyamatának elősegı́tése, valamint a szilázs minőségének javı́tása érdekében adalékanyagokat – pl. karbamid, enzimek és oltóanyagok – használni. 104

LiveNutrition

ENERGIATAKARMÁNYOK GABONAFÉLÉK Az ebbe a kategóriába tartozó takarmányok főleg a gabonamagvak és azok melléktermékei, mint a korpa vagy a kukoricadara. Ezek az energiatakarmányok kevesebb mint 18% nyersrostot tartalmaznak, nyersrosttartalmuk általában alacsony, 2 és 10 százalék között mozog. Ezek a takarmányok jól emészthetőek, és magas az energiatartalmuk. A teljes emészthető tápanyagtartalmuk magas, körülbelül 90% szárazanyagalapon. A gabonamagvakban sok keményı́tő van, ezek jó energiaforrások, és bennük kevesebb mint 20% a nyersfehérje. A fehérje emészthetősége 50-80% között mozog, de a fehérje minősége igen gyenge, mivel sok esszenciális aminosav alacsony mennyiségben fordul elő benne. A kal-

SZEMES KUKORICA

cium- és a legtöbb nyomelem-tartalom alacsony. Az energiatakarmányokat egyszerű gyomrú állatoknak adják, ilyen a sertés és a baromfi, fő energiaforrásként. A kérődzők és a vakbélfermentálók esetében, mint a nyulak és lovak, arra használják, hogy növeljék a takarmány energiaszintjét. A szemes kukorica az egyik legfontosabb takarmánynövény, sztenderd összetevője az állatállomány étrendjének mint energiaforrás. Egyéb gabonafélék tápértékének becslésekor a kukorica az összehasonlítás alapja.

Szemes kukorica – Takarmányozási ötletek •Ízletes, és alkalmas minden állatfaj számára.

•A legértékesebb energiaforrás a gabonafélék között.

•Magas keményı́ tőtartalom (kb. 65%), mintegy 4% olaj- és alacsony rosttartalom (10% NDF), magas linolsavtartalom (fontos tényező a tojótyúkok étrendjében a tojás mérete miatt).

•A kukoricakeményı́tő kevésbé könnyen erjeszthető, mint a többi gabonakeményı́tő.

•Fehérjék a kukoricában: zein és glutelin. Zein: kevés a lizin és triptofán. •Alacsony kalcium-, foszforfitát-tartalom.

• A sárga kukoricának magas az A-vitamintartalma (legjobb az egyszerű gyomrúaknak). • Az elérhető niacinben szegény. Feldolgozási módszerek

•Etetés: száraz kukoricaszemek (kevesebb mint 15% nedvesség) vagy nagy nedvességtartalmú kukoricaszemek (22-28% nedvesség). •A túlmelegedés csökkenti a tápértéket (a sertések így kevésbé kedvelik). •A száraz vagy magas nedvességtartalmú kukorica kapható mint: teljes kiőrlésű, különböző szemcseméretű őrlemény, gőzzel hengerelt, gőzzel pelyhesı́tett.

Néhány változatot az ipari felhasználásért vagy a tápérték növeléséért alkottak meg: magas lizin-, triptofán-, olaj-, amilóz-, illetve alacsony fitáttartalom. A génmódosított (GM) kukoricaváltozatokat a gabonamagvak tökéletesítése érdekében hozták létre.

LiveNutrition

105

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

ÁRPA

Árpa – Takarmányozási tanácsok •Az árpa értékes befejező gabona a húsmarháknak; a legáltalánosabban használt gabonaféle a baromfi és a sertés takarmányozásában. •Sok keményı́tőt tartalmaz (körülbelül 60% DM), átlagos fehérjetartalma 11-12%; az árpának magasabb a rosttartalma, mint a kukoricának és búzának (nyersrost 4-6%, 18-24% NDF, ADF 5-7%).

• Állati takarmányozásra használt árpafajták: héj nélküli fajták csökkent rost- vagy alacsony fitáttartalommal. • Fogékony a varasodásra, a Fusarium spp. által okozott betegségre, és ez a mikotoxintermelést eredményezi. •Az árpa tartalmaz pentozánokat (β-glükán), melyek negatı́van befolyásolják a takarmányok emészthetőségét, növelik az emésztőtartalom viszkozitását, valamint táplálkozási zavarokat okozhatnak; β-glükanázpótlás szükséges.

Feldolgozási módszerek

•Az árpa kemény szemű, ezért meg kell őrölni vagy zúzni.

•A takarmány hatékonysága javul, ha eltávolı́tjuk a héjat őrléssel, illetve töréssel. •Gyakori eljárás a hengerelés (száraz és gőz), hántás, őrlés vagy pelletálás; finomra őrlés után alkalmas sertésnek és baromfinak. •A szárazan hengerelt és őrölt árpa jelentős pormenynyiséget tartalmaz, ami negatívan befolyásolja a szarvasmarha teljesítményét és egészségét.

Az árpa toklászát el kell távolı́tani az etetés előtt, mert irritációt okozhat, és gyomorgyulladást eredményezhet lovaknál, szarvasmarhánál és baromfinál.

ZAB

Zab – Takarmányozási tanácsok •Tápértékét nagyban meghatározza a héj aránya a gabonában, ami a mag súlyának 20-30%-a között ingadozik, a héjlignifikáció mértéke a fajták között változik.

•Gazdagabb bruttó energiaforrás, mint más gabonaféléké, viszonylag magas olajtartalma (3,5-7,5% DM) miatt több fehérjét tartalmaz, mint a kukorica (8-15% DM), de kevesebbet, mint a búza és az árpa, a gyenge minőségűből hiányzik a metionin, hisztidin és triptofán, a glutaminsav a leggyakoribb aminosav a zabfehérjében, tartalmazhat akár 20%-ot is. •Kevesebb benne a keményı́tő (körülbelül 40% DM) összevetve a kukoricával, a búzával és az árpával; a csupasz és hántolt zab keményı́tőtartalma közel van az árpáéhoz (60% DM), a fehérjetartalom hasonló a búzához (több mint 12% DM).

•Az olaj nagy mennyiségű telı́tetlen zsı́rsavakat tartalmaz: linolsav (18 : 2), olajsav (18 : 1), palmitinsav (16 : 0). • Nagyon magas a rosttartalma a héj megléte miatt (ADF körülbelül 16% DM).

• Gazdag pentozánokban (pl. β-glükán), ami emésztési problémákat okoz az egyszerű gyomrúaknál. Feldolgozási módszerek

•Hideg kezelések (héjtalanı́tás, őrlés, hengerezés és zúzás). •A zab préselése különösen népszerű lovak etetésében. •Extrudálás, mikronizálás, pörkölés és pattogtatás. •Gőzhengerelés, gőzhántás, nyomás alatt történő főzés és robbantás. •Az egész zab alkalmasabb baromfinak, sertésnek és fiatal szarvasmarhának; az enyhén zúzott zab alkalmas teheneknek, lovaknak. •A túl finomra őrlés emésztési zavarokat okozhat.

106

LiveNutrition

BÚZA Búza – Takarmányozási tanácsok •Gazdag keményı́tőben (kb. 70% DM), a fehérjetartalom kb. 11-13% DM, a nyersrost kevesebb mint 3%. •A glutén egy gliadin és gluteninből álló fehérje. A búza albuminnak van antiamiláz, antitripszin és antilipáz hatása. A fő aminosavak a búzafehérjében a következők: glutaminsav, prolin; limitáló aminosav: lizin és metionin.

•Az arabinoxilán növelheti az étrend viszkozitását, és felszívódást gátló hatása van baromfiknál.

•A keményı́tő gyorsan erjed, ami nagyobb esélyt ad az emésztési zavaroknak, beleértve az acidózist, a puffadást, a laminitist és a csökkent vagy kiszámı́thatatlan beviteli mintákat.

•Az állatoknak fokozatosan vezetik be a búzát (szénával kombinálva). Feldolgozási módszerek

•Hűvös, száraz, jól szellőző helyen tárolandó (megelőzendő a melegedést és a gázok felgyülemlését).

•Száraz hengerlést, gőzhengerlést, hántást és őrlést lehet alkalmazni, utána pelletálást; az egész búzaszem alkalmasabb a bárányoknak, a pellet a teheneknek.

ROZS

A glutén viszkózussá válik vı́z jelenlétében, ezért veszélyes lehet, ha az állatoknak nagy mennyiségű búzalisztet vagy finomra őrölt búzát adunk. A glutén tésztagolyókat alkothat a sertések gyomrában, blokkolhatja az emésztést, és az állatok halálra éhezhetnek. A szarvasmarhák és lovak esetében a finomra őrölt búza pasztaszerű tömeget alkot a szájban, és az emésztőrendszerben, ami emésztési zavarokhoz vezethet.

Rozs – Takarmányozási tanácsok •A rozs körülbelül 10% fehérje-DM-et tartalmaz, alacsony a rosttartalma: mintegy 2% nyersrost, magas a keményı́tőtartalma: mintegy 62% DM. •Nem általánosan használt gabona a sertéseknél és a baromfiknál, és csak egy kicsit nagyobb mértékben a juh- és szarvasmarha-tenyésztésben.

•Nagy mennyiségű oldható arabinoxilánok és β-glükánok, amelyek növelik viszkozitását a béltartalomban egyszerű gyomrú állatoknál (β-glükanáz, xilanáz, pentozán enzimek), valamint magas koncentrációjú alkil- és alkenilrezorcinek vannak jelen.

•Esetleges szennyeződés a mérgező ergotalkaloidok által. •Általában kevésbé ízletes, mint más gabonafélék.

• Okozhat emésztési zavarokat, mindig óvatosan kell adni, és korlátozott mennyiségben. Feldolgozási módszerek

•Hideg feldolgozás (őrlés, hengerelés, roppantás). •Extrudálás vagy fermentáció (az arabinoxilánok és β-glükánok csökkentése).

A rozs hajlamos az anyarozs- (Claviceps purpurea) szennyeződésre, ami alkaloidokat termel és érszűkı́tő, valamint neurotoxikus hatású. LiveNutrition

107

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

CIROK

Cirok – Takarmányozási tanácsok •Energiaforrásként lehet használni, jó takarmány a baromfiknak, sertéseknek és kérődzőknek.

•Gazdag keményı́tőben (több mint 70% DM), nyersfehérje-tartalma 9-13% DM, alacsony a lizintartalom (igényelhet aminosav-kiegészı́tést), a kafirin egy cirokban lévő fehérje.

•A xantofilltől mentes, és a foszfora 70%-a fitáthoz kötődik.

•A cirokergotizmust a Claviceps sorghi okozza, ami alkaloidokat termel, ezért az állatok etetésére korlátozottan lehet alkalmazni.

•Hajlamos a különböző Fusarium spp.-kre. Ezért mikotoxinok előfordulhatnak benne, pl. aflatoxin, ochratoxin, zearalenon, deoxinivalenol vagy fumonisinek. Feldolgozási módszerek

•Az őrlés a legegyszerűbb, legolcsóbb előkészı́tő módszer. •A száraz hengerelés, a gőzhengerelés, a hántás és a pattogtatás is népszerű.

A cirok az egyetlen gabona, ami tanninokat tartalmaz. A tanninok emésztést gátló anyagok, mert megkötik a fehérjéket, kicsapják és emészthetetlenné teszik azokat. Ezért a tannint tartalmazó takarmányok tápértéke korlátozott.

BÚZAKORPA Búzakorpa - Takarmányozási tanácsok •A búzakorpa nagy mennyiségben kapható takarmány, és könnyen lehet péppé alakítani.

•A búzakorpa tartalmaz kb. 14-19% DM-fehérjét (néha többet), 4-7% DM ásványi anyagokat, különösen kalciumot és foszfort, az olajtartalom körülbelül 3-5% DM, a nyersrost 7-14% DM, az NDF 35-54% DM, az ADF 9-16% DM, és kis mennyiségű ADL-t, 2-4% DM-et és 15-30% DM keményı́tőt.

•A rost a fő akadálya a búzakorpa hasznosı́tásának az egyszerű gyomrú állatok takarmányozásában.

•A búzakorpa pentozánokat tartalmaz, nagy a fitázaktivitása, ami jótékony hatással van a foszforbevitelre a sertés- és baromfiétrendben (a pelletált korpában a fitáz tönkremehet). •Hőstabil lipázt tartalmaz, ami hidrolitikus avasodást okoz. Feldolgozási módszerek

•A búzakorpát nyersen vagy pellet formájában árulják.

Legyen óvatos a búzakorpa használatával lovak esetén, mert nagy mennyiségben kalciumhiányt okozhat, amit úgy ismernek, mint táplálkozási másodlagos mellékpajzsmirı́gy-túlmű kö dés, és úgy is, mint „nagyfejbetegség”, „korpabetegség” vagy „Millers-kór”.

108

LiveNutrition

ÉLELMISZER-IPARI MELLÉKTERMÉKEK DDGS (Dried Distilles Grains with Solubes) Szárított gabonatörköly (DDGS) – Takarmányozási ötletek •A kukorica- és a búza-DDGS is gazdag fehérjében, a koncentrációtartomány 30-35% DM a kukorica-DDGS esetén és 30-40% DM a búza-DDGS-ben. • A kukorica-DDGS változó mennyiségű olajat tartalmaz: 2-15%. A kukorica-DDGS, amiből az olajat kivonták, 3-5% DM-zsírtartalommal rendelkezik, míg a többi kukorica-DDGS több mint 10% zsírt tartalmaz. A búza-DDGS zsírtartalma alacsony, kb. 5%-a a szárazanyagnak, és kevesebb mint fele a kukorica DDGS-ének.

•A kukorica-DDGS-ben a nyersrost-tartalom kb. 7,5% DM, az ADF-tartalom körülbelül 13,4 DM és az NDF-tartalom 35,2% DM. Lignintartalma meglehetősen alacsony, kb. 3,9% DM. A teljes kiőrlésű gabonából származó búza-DDGS valamivel magasabb NDF-tartalmú, mint az őröltbúza-DDGS, és mintegy 32, illetve 27% DM.

•A maradék keményı́tő a kukorica-DDGS-ben alacsony (kevesebb mint 8% DM), mı́g a búza-DDGSben alacsonyabb a keményı́tő- és az oldható cukortartalom. • Az etanol-melléktermék magas szulfáttartalmú lehet, ami növeli a kénmérgezés kockázatát az állatállományban. • A DDGS hajlamos a mikotoxin szennyeződésre.

± × ± •A szárított gabonatörköly (DDGS) domináns lepárlási melléktermék, amit takarmányozási célra használnak. •A szeszfőzés melléktermékeinek különböző angol rövidı́tései ismertek. Szeszipari moslék: kb. 70% nedvességtartalom (WDGS, WDG); sű rı́tett szeszmoslék: kb. 55% nedvességtartalom (CDS); szárı́tott gabonatö rkö ny: kb. 10-12% nedvességtartalom (DDGS, DDG, DDS). •A DDGS tápértéke függ a gabonafajtától, amit az etanol előállı́ tásához használtak (a legnépszerűbb a kukorica és a búza), illetve az etanol gyártási folyamatától.

A DDGS hőkárosodása a fehérje elérhetőségének csökkenéséhez vezethet. A károsodás mértékét a savdetergens oldhatatlan nitrogénmennyiségéből lehet megállapı́tani. A szı́n egy praktikusabb mutató: a megfelelő hőmérsékleten előállı́tott DDGS mézes aranysárga vagy karamellizált aranyszı́nű; a sötétebb, kávéhoz hasonló szı́n a túlzott felmelegedést jelzi (és a potenciális fehérjeveszteséget).

LiveNutrition

109

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

FEHÉRJETAKARMÁNYOK

A fehérjetakarmányokat eredetük szerint lehet csoportosı́tani: növényi eredetű, például: a szójaliszt, a repceliszt; állati eredetű, például: a halliszt, a szárított tej/tejsavófehérje; szintetikus, például a karbamid, az aminosavak, az ammóniasók. A növényi eredetű fehérje-kiegészı́tők általában legalább 30%-nyi könnyen emészthető és jó minőségű fehérjét tartalmaznak. Az európai uniós jog betiltotta a legtöbb állati eredetű fehérje-kiegészı́tőnek (húsliszt, vérliszt, toll-liszt) az állatállomány táplálására való használatát, de ezeket fel lehet használni a ragadozó állatok és a húsevő állatok etetésére. Kivétel a

tej- és a tojásfehérje-kiegészı́tők, amiket szabad használni az összes állat takarmányozására. A halliszt alkalmazható minden állat takarmányozására, kivéve a kérődzőket. Azonban fiatal kérődzők esetében az elválasztás előtt a halliszt használható tejpótlókban. A szintetikus fehérje-kiegészı́tők – karbamid, szintetikus aminosavak – tekintetében lásd a Takarmány-adalékanyagok c. fejezetet.

A hallisztről azt ı́rták, hogy hipoallergén malacokra, és úgy találták, hogy csökkenti a hasmenést az elválasztás után.

HÜVELYES NÖVÉNYEK LÓBAB Lóbab – Takarmányozási tanácsok •A lóbab gazdag fehérjében (25-33% DM) és keményı́tőben (40-48% DM), mérsékelt a rosttartalma (nyersrost 7-11% DM). Az aminosavprofilban magas a lizintartalom (5,4-6,8%), és viszonylag kevés benne a kéntartalmú aminosav (0,6-1,0% metionin). A bab körülbelül 1% lipidet (DM) tartalmaz.

•A lóbab viszonylag gyenge kalcium-, vas- és mangánforrás; kevesebb biotint, kolint, niacint, pantoténsavat és riboflavint tartalmaz, de több tiamint, mint a szójaliszt vagy repceliszt. • A bab magja 12% héjat tartalmaz, mely rostokban gazdag (nyersrost 54% DM) és alacsony a fehérjetartalma (6% DM). • A bab tartalmaz: tanninokat, vicint és convicint, proteáz inhibitorokat, lektineket, fitinsavat. Feldolgozási módszerek •Extrudálás, infravörös fűtés (mikronizálás), gőzölés, autoklávban kezelés és más főzési módszerek; héjeltávolı́tás, hántás, áztatás, formaldehiddel kezelés vagy csı́rázásstimuláció.

U� gy tűnik a lóbab magjának technológiai kezelése hatásosabb a fehérje emészthetőségének javı́tásában a baromfiknál, mint a sertéseknél. 110

LiveNutrition

MEZEI BORSÓ Mezei borsó – Takarmányozási tanácsok •A borsó jó fehérje- és energiaforrás, de a takarmány értéke változó, és számos tényezőtől függ, különösen az emésztést gátló tényezőktől (tripszin inhibitorok, lektinek), a fehérjék szerkezetétől és a rosttartalomtól. •A borsó fehérjetartalma körülbelül 22-24% DM, de 16-32% DM között mozoghat (jól kiegyensúlyozott lizin; hiányos triptofán és kéntartalmú aminosavak, különösen a metionin); magas a keményı́tőtartalma: 48-54% DM; viszonylag alacsony a rost (NDF 10-18% DM; ADF 6-8% DM; ADL kevesebb mint 0,5% DM) és az olaj (kevesebb mint 1,5%, DM). •Az emésztést gátló tényezők a borsóban: a tripszin inhibitorok, a tanninok és a lektinek. Feldolgozási módszerek

•A mezei borsót állati takarmányozásra lehet felhasználni (takarmányborsó), adható nyersen vagy feldolgozott formában (a tápérték javítása céljából). •A legnépszerűbb feldolgozási módszerek közé tartoznak a mechanikus kezelések (őrlés és hántolás), száraz vagy nedves hőkezelések (főzés és autoklávozás) és ezek kombinációi (pelyhesı́tés, extrudálás, drazsı́rozás stb.). •A folyamatokat a táplálkozási igényekhez kell szabni az egyes állatfajnál.

A borsó különösen hasznos fehérjeforrás lehet a bio-állattenyésztésben, ahol a szokásos termékek, a szójaliszt és az ipari aminosavak tiltottak.

SZÓJABAB Szójabab – Takarmányozási ötletekek •Kiváló energiaforrás (GE =23,6 MJ/kg) és a fehérjetartalom 34,5-44,6% DM.

•Nagy mennyiségben tartalmaz felszı́vódást gátló anyagokat: tripszin inhibitorok, lektinek (megkötnek a bél nyálkahártyáján, és akadályozzák az aminosavak, a B12-vitamin és a poliszacharidok felszı́vódását), ureáz (egy enzim, ami felszabadı́tja az ammóniát a karbamidból), oligoszacharidok (elsősorban raffinóz és sztachilóz), fitoösztrogének és golyvaképzők. Feldolgozási módszerek

•Elvileg nem több mint 20% a nedvességtartalma a betakarı́táskor, nem több mint 14% a tároláskor; a kereskedelmi szójababot 55 °C és 60 °C-on szárı́tjuk, a szárı́tó levegő nedvességtartalmának 40% felett kell lennie annak érdekében, hogy megakadályozzuk a szójabab héjának repedését. •Roppantani vagy őrölni kell. A földi szójabab nem tárolható hosszan.

•A felszı́vódást gátló tényezőket különböző hőkezelésekkel (pirı́tás, pörkölés, mikronizálás, hántás, extrudálás, expanzió vagy pelletálás) lehet eltávolı́tani, a hőkezelések még csökkentik a fehérje lebomlási sebességét a bendőben. Etetés előtt a szójababmagot gyakran feldolgozzák, egyszerű gyomrú állatoknál a cél az, hogy ezzel eliminálják a felszı́vódás gátló tényezőket. Kérődzőknél a cél az, hogy elő segı́tsék az elkerü lő protein áthaladását (bendő ben lebonthatatlan fehérje). LiveNutrition

111

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

ÉLELMISZER-IPARI MELLÉKTERMÉKEK SZÓJABABLISZT Szójababliszt – Tények dióhéjban

•A legfontosabb proteinforrás a mezőgazdasági állatok számára, ez a sztenderd, ehhez viszonyı́tják a többi fehérjeforrást. •A szójaolaj kivonásának a mellékterméke.

•Piaci céllal, nyersprotein-tartalma alapján osztályozzák, vagy a protein és az olaj összegével: „nagy proteintartalmú” szójaliszt: 49-50% + olaj és 3% nyersrost (héjatlanított magokból); „alacsony proteintartalmú” liszt: 44-46% protein + olaj és 6-7% nyersrost, ami tartalmaz héjat. Takarmányozási ötletek

•Nagyon jó az aminosavak egyensúlya, és nagy mennyiségű lizint, triptofánt, treonint és izoleucint tartalmaz.

•Cisztin- és metionin-koncentrációja szuboptimális egyszerű gyomrú állatok számára, és metioninkiegészı́tés szükséges. •Jó aminosav-emészthetőség.

•Tartalmaz oligoszacharidokat, mint például raffinózt és sztachiózt (ez okozhat puffadást, hasmenést, amik növelhetik az béltartalom áthaladási sebességét, gátolhatják az emésztést és a felszívódást).

•A foszfor 60-70%-a fitinsavhoz kötődik.

•Gyenge forrása a B-vitaminoknak (szaporodási és teljesı́tménybeli problémák a kocáknál, idősebb sertéseknél és tyúkoknál). • Genisteint tartalmaz (ösztrogén tulajdonságokkal). • Hőkezelést alkalmaznak, ami elpusztı́tja a hőérzékeny felszı́vódást gátló tényezőket (különösen a tripszin inhibitorokat, a lektineket).

REPCEMAGLISZT

Repcemagliszt – Tények dióhéjban •A repcemagból kivont olaj után maradt termék.

•Három fő osztálya van az olajkivonástól függően és attól, hogy az hogyan érinti a kinyert termék tápértékét: 1) pogácsa (mechanikai extrakció, a magvak korábban hőkezelésen estek át); körülbelül 10-12 tömeg-% olajat tartalmaz; 2) sajtolt pogácsa (hideg eljárás, aminek során a magot alacsony hőmérsékleten sajtolják – 60 °C); 3) oldószerrel extrahált kanolaliszt – az olajkivonás után oldószerrel (hexán) kivonják a maradék olajat a pogácsából; nem tartalmaz több mint 2-3% olajat. Takarmányozási ötletek

•Minden fajta repcemagliszt nyersfehérje-tartalma 34-39% között mozog a DM alapján; jó az aminosavprofilja más növényi forrásokhoz képest (kevesebb lizin, mint a szójában, de több a metionin).

•Magas a rosttartalma (12,1-14,1% DM), a héj eltávolı́ tása csökkenti a rosttartalmat, és fokozza az aminosav és a tápanyag emészthetőségét. •Nagy mennyiségű Ca és P, magas szintű S, amelyek káros hatással lehetnek a kationos anionos egyensúlyra. •Emésztést gátló anyagok: glükozinolátok, amik goitrogenikus hatást gyakorolnak az állatra; erukasav, ami egy nagyon rossz ı́zű toxikus zsı́rsav; tanninok, amik különböző vegyületekhez kötődnek, így azokat az állat kevésbé tudja felhasználni; szinapin, ami csökkenti az ízletességet és a takarmány az állatok általi fogyasztását.

112

LiveNutrition

GYAPOTMAGLISZT Gyapotmagliszt – Tények dióhéjban •A gyapotmag olajkivonásának a mellékterméke.

•Sokféle gyapotmagliszt van, eltérő a fehérje-, rost- és olajtartalmuk: oldószerrel extrahált gyapotmagliszt, mechanikusan extrahált gyapotmagliszt, elősajtolt oldószerrel extrahált gyapotmagliszt. • Hajlamos a penészedésre, ha túl nedves, és a porrobbanásra, ha túl száraz (nedvességtartalmat 5 és 11% között kell tartani). • Fehérjetakarmányként értékes, de a fehérjetartalma igen változó, mert attól függ, hogy a hántás milyen mértékű és az olajkivonás milyen hatékony. Takarmányozási ötletek •Többnyire felnőtt kérődzők számára adják.

•Jó fehérjeforrás egyszerű gyomrúaknak, de rosttartalma korlátozott és gosszipol van benne. • Fehérjetartalom 30% DM nem hántolt gyapotmagliszt esetében, és akár 50% DM a teljesen hántolatlannál. • Rosttartalma is ennek megfelelően változik: 25% (nem hántolt), 5% (teljesen hántolt) nyersrost. • Az oldószerrel extrahált liszt kevesebb mint 2 tömeg-% olajat tartalmaz, de sok gyapotmagliszt nagyobb olajmennyiségű, gyakran 5-10%, vagy több mint 20%. • A gyapotmagliszt-fehérje kevésbé gazdag lizinben, mint a szójababliszt (4% vs. 6% fehérje). • A gyapotmagliszt fő problémája a gosszipol jelenléte, ami korlátozza használatát a nem kérődző állatoknál és a tenyésztésre szánt kérődzőknél.

KUKORICAGLUTÉN-LISZT Kukoricaglutén-liszt – Tények dióhéjban •A kukoricakeményı́tő (és néha az etanol) gyártásának egy mellékterméke a nedves őrlési folyamat során.

•Fehérjében gazdag takarmány, ami kb. 65% nyersfehérjét (DM) tartalmaz.

•Fehérje-, energia- és pigmentforrás az állatok számára.

Fontos tudni, hogy a kukoricagluténlisztet nem szabad összekeverni a kukoricagluténtakarmánnyal, ami 22% nyersfehérjét tartalmaz (nem 65%ot), és táplálkozástanilag is teljesen különböző.

Takarmányozási ötletek

•Fehérjében gazdag takarmány, ami 60-75% nyersfehérjét (DM) tartalmaz.

•Körülbelül 15-20% maradék keményı́tőt (DM) tartalmaz.

•Kevés rostot tartalmaz (nyersrost 1% DM), zsírt (3% DM) és ásványi anyagokat (2%).

•Alacsony a lizin- (1,7%-a a fehérjének) és triptofántartalma (0,5%-a a fehérjének), de több a metionin (2,4%-a a fehérjének). •Energiaforrás, mivel magas a bruttó energiatartalma (23,1 MJ/kg DM) és az energiaemészthetősége (több mint 90% a kérődzők és sertések esetén).

•Különösen gazdag sárga xantofilekben (200 és 500 mg/kg DM). •A kukoricaglutén-liszt szennyezett lehet mikotoxinokkal. LiveNutrition

113

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

SÖRTÖRKÖLY

Sörtörköly – Tények dióhéjban • A sörfőzés utáni szilárd maradvány (fehérje- és rostkoncentrátum).

• Sörfőzésre használt gabonák: árpa, búza, kukorica, rizs, cirok.

•A nedves sörtörköly gyorsan romlik, a szárítás viszont nagyon energiaigényes és drága folyamat. Takarmányozási ötletek

•A sörélesztő összetétele és tápértéke nagyon változó, és a felhasznált gabonától, az ipari folyamattól függ (hőmérséklet, fermentáció stb.) valamint a konzerválás módszerétől. • Aránylag gazdag proteinben (27-33% DM), de a protein minőségét befolyásolhatja a főzési hőmérséklet. • Aránylag gazdag rostban (ADF 17-26% DM). • A nedves sörtönköly terjedelmes termék, és alacsony az energiatartalma. • Csak romlatlan sörtönkölyt szabad felhasználni. Feldolgozási módszerek •A sörtörkölyt nedvesen és szárazon árulják, és silózni lehet. A nedves sörtörköly kb. 80% vizet tartalmaz.

•Az ı́ze romlik a tárolás során (maximális tárolási idő: 2-5 nap meleg időben; 5-7 nap hidegben). • A silózás jó módszer a tartósı́tásra, silózás előtt az anyagot le kell hűteni, és össze kell préselni, a szilázs 3 hét alatt van kész, és 6 hónapig felhasználható, a szilázs keverhető korpával, héjjal, melasszal vagy gabonával. • A 10% vı́ztartalomra szárı́tás hosszú raktározást tesz lehetővé, a szárı́tott sörtörköly minősége javı́tható etetés előtt komlóhulladékkal és szárı́tott sörélesztővel.

SZÁRÍTOTT TEJFEHÉRJE Szárított tejfehérje − Tények dióhéjban •Sovány tejpor: a zsı́r és a vı́z tejből való eltávolı́tása után keletkező termék; ugyanolyan arányban tartalmaz laktózt, tejfehérjét és ásványi anyagokat, mint az a friss tej, amiből készült. •E� des savópor: friss savó szárı́tásával nyerik, ami pasztőrözött és nem tartalmaz tartósı́tószert. Az édes tı́pusú savópor ugyanazokat az összetevőket tartalmazza, mint a friss savó (és ugyanabban a relatı́v arányban); a különbség a nedvesség hiánya.

• A legfontosabb fehérjeforrás fiatal állatoknak: borjaknak, malacoknak tej helyett adják. Tejpótlók

•A modern tejpótlókat a fehérjeforrás, a fehérje/zsír szintje, a gyógyszer vagy adalékanyagok hozzáadása alapján lehet besorolni.

•A fehérjeszint a borjútejpótlókban: 18-30%, a zsírtartalom: 10%-28%, de a 18%-22% a leggyakoribb zsírszint. • A tejpótló fehérjeforrások a következők: szárı́tott tejsavófehérje-koncentrátum, szárı́tott savófehérje, szárı́tott sovány tej vagy kazein, elfogadhatóak még a nem tej eredetű fehérjék: szójafehérje-izolátum, módosı́tott szójaliszt vagy búzasikér vagy -izolátum, tojás, vérplazma és burgonya.

•A nem tejfehérjék kevésbé költségesek, de nem azonosak a tejfehérjével.

•A nem tej eredetű fehérjék nem elfogadhatók a borjak etetéséhez 3 hetes kor előtt. 114

LiveNutrition

VITAMINKIEGÉSZÍTŐK A vitaminkiegészı́tőket azért használják, hogy az állatok vitaminigényét kielégítsék, mivel a takarmányok vitamintartalma nagyon változó. A vitaminkiegészı́tőket viszonylag kis mennyiségben adjuk a takarmányhoz.

Még kis mennyiségben is a vitaminigényt biztosı́tani kell, hogy elérjük a megfelelő állati teljesı́tményt, a jó egészséget és a termelés jövedelmezőségét.

HALOLAJ Halolaj – Tények dióhéjban •A halolaj kiváló energiaforrás, az A-, D-vitamin és az omega-3 zsírsavak forrása. Az A- és D-vitamin koncentrációja nagyobb a májból kivont olaj esetén (csukamájolaj, tonhalmájolaj). •De gazdaságosabb az A- és D-vitamin pótlása szintetikus forrásokból.

•A halolajlipidek többszörösen telı́tetlenek, és könnyen oxidálódnak (szükséges a megfelelő stabilizáció és kezelés).

•Az oxidált halolajok nagyon élvezhetetlenek és mérgezőek lehetnek az állatoknak.

•A halolaj etetése az állatoknak, különösen egyszerű gyomrúaknak, mellékı́zeket és lágy zsı́rlerakódást okozhat az ehető húsban.

A halolaj oxidációs potenciálja magas a benne lévő nagy mennyiségű többszörösen telı́tetlen zsı́rsavak miatt. Az olajat megfelelően stabilizálni kell, hogy megelőzzük az oxidációs termékek kialakulását, melyek mérgezőek lehetnek az állatra. Ezek az oxidációs folyamatok felgyorsulnak, ha az olaj fénynek és levegőnek van kitéve. FISH OIL

A halolaj etetése a tejelő teheneknek csökkentheti a bevitt szárazanyagot, alacsonyabb tejzsírtartalmú tejet okozhat, azonban magasabb lehet a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya, különösen az omega-3. A tehenek táplálásában védett halolajat kell használni.

A halolaj etetése a sertéseknek növelheti a telı́tetlen zsı́rt a szövetekben, ami okozhatja a hátszalonna lágyulását és mellékı́zeket. A telı́tetlen zsı́rok jelenléte az ehető húsokban akkor vezethet problémához, amikor azokat a részeket feldolgozzák, például amikor sertéssonkákat füstölik, ezért halolaj nem alkalmazható nagyobb mennyiségben mint 3%. Vemhes és szoptató sertésnél a halolaj a malacok születési súlyának növekedését okozza, valamint nő a malacok súlya a 21. napon, és csökken malacmortalitás.

A halolajat lehet használni a broilercsirkék etetésére is az indító fázisban 0,83%-ban, a növendék fázisban 1,14%-ban anélkül, hogy ez negatív hatást gyakorolna a hús ízére. Tojótyúkok esetén megnöveli a telítetlen zsírsavak szintjét a tojásban, csökkenti a koleszterint és lipoproteint a tojássárgájában, és csak egy kis változást okoz az ízben. LiveNutrition

115

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

ÁSVÁNYI ADALÉKOK

Az ásványianyag-tartalom és azok biológiai hozzáférhetősége nagyon változó a takarmányokban. Az ásványi adalékokat azért használják, hogy az állatok igényeit kielégítsék velük. A vitaminokhoz hasonlóan az ásványianyag-pótlást is viszonylag kis mennyiségben adjuk. Az étrend-

kiegészı́tés a nagy teljesı́tményű, produktı́v állatok számára a modern állattartás szokásos gyakorlata. Az ásványi anyagok még kis hiánya is negatı́v hatással lehet az állatok teljesı́tményére, egészségükre és a termelés jövedelmezőségére.

Só •A közönséges só (NaCl) nátrium- és klórforrás. Nyalósó

•Az állatok kaphatják a takarmányba keverve vagy nyalósóként. • Manapság a nyalósót gazdagı́tják nyomelemekkel, vitaminokkal, és különböző szı́nűek.

Mészkő és dolomit

• Az őrölt mészkő a leggyakoribb kalciumforrás a takarmányozásban. Majdnem teljesen kalciumkarbonát (CaCO3), körülbelül 36-38% kalciumot tartalmaz.

CaCO3

CaHPO4

•A dolomitmészkő legalább 5% magnézium-karbonátot tartalmaz, és nem szabad a szárnyasoknak adni.

•A kalcium és magnézium elérhetősége a dolomitban aránylag alacsony. Foszfátok

•A monokalcium-foszfát (CaH4P2O8) mintegy 23% foszfort és 16% Ca-t tartalmaz; a dikalcium-foszfát (CaHPO4) 18% P-t és 21% Ca-t tartalmaz, a foszfor a DCP-ben rendkı́vül elérhető az emésztés során; a kalcium-foszfát [Ca(H2PO4)2] és a magnézium-foszfát [Mg(H2PO4)2] mintegy 18% P-t, 15% Ca-t, 9% Mg-t tartalmaz.

•Az ásványi foszfát mintegy 75% trikalcium-foszfátot tartalmaz, a fluortartalomnak kisebbnek kell lennie mint 0,5%.

Ha foszfátot használunk foszforforrásként, ne feledjük, hogy az kalciumforrás is. Kagylóhéjak

Tojáshéj

116

•A tengeri kagylók, beleértve mindenféle kagylóhéjat, majdnem tiszta kalcium-karbonátból állnak (95-99%), és jó a kalciumforrások minden állatfajnak. • A tengeri kagylók és a korallok körülbelül 37% kalciumot és foszfort tartalmaznak.

•A durvára őrölt kagyló úgy tűnik, hogy ı́zletesebb a tojótyúkoknak; más állatoknak finomra őrölten kell adni. •A tojáshéj is kalciumkarbonát-forrás kalcit formájában.

LiveNutrition

NEM TÁPLÁLÓ ADALÉKANYAGOK Természetes vagy mesterséges termékek hozzáadása a takarmányhoz nem a tápértékük miatt történik. Ezek támogathatják az állatok növekedését, javı́thatják a táplálék élvezeti értékét és a takarmány hatékonyságát, egészségesebbé tehetik az állatokat, megváltoztathatják az anyagcserét vagy befolyásolhatják az állati eredetű termékek minőséget.

ÍZANYAGOK

NEM TÁPLÁLÓ ADALÉKANYAGOK

SZÍNEZŐ ANYAGOK

Ízfokozók •Természetes (1) vagy szintetikus (2) fokozók: (1) a legtöbb fűszer, gyógynövény, gyökerek, olajok és növényi kivonatok; (2) észterek, aldehidek, ketonok, alkoholok.

TAKARMÁNYENZIMEK

•Az illat és az ı́z a legerősebb inger az állat számára, hogy beinduljon a reflex-szekréciós jelenség, ami növeli a takarmányozási hatékonyságot.

•Szacharin és aszpartám; szacharóz, talin (sertéstáplálás – előnyben az édes ı́z). Színező anyagok

•Az étel szı́ne segı́t megállapı́tani a minőségét, a szı́nező anyagok vonzóbbá teszik az ételt (pl. tojássárgája, halhús). •A karotinoidokat és a xantofilokat szı́nezőanyagokként használják a baromfiknál és a tojótyúkoknál: kapszantin, lutein, kriptoxantin, zeaxantin, asztaxantin, valamint a lazac- és a pisztrángtáp asztaxantin. Lutein – E161b és zeaxantin – a termékeket oldószeres extrakcióval állı́tják elő a természetes, ehető gyümölcsökből és növényekből. A lutein és a zeaxantin a kukoricában, lucernában, zöldségekben és gyümölcsökben fordul elő. Rendszeresen jelen vannak a baromfik kereskedelmi étrendjében, ahol arra szolgálnak, hogy intenzı́vebb árnyalatúvá tegyék a tojást és a bőrt.

Az asztaxantin egy piros pigmentáló karotinoid, ami természetesen előforduló a planktonokban, rákfélékben és halakban. Az asztaxantin hatékony szı́nező a lazacfélék húsában és a rákok epidermiszében. Ez adja a lazac, a garnélarák és a flamingók rózsaszín-piros színét.

A farmokon is el lehet érni, hogy szı́nezőkkel és ı́zfokozókkal javı́tsunk a termék minőségén azzal, hogy bizonyos takarmányanyagokat adunk az állatoknak, pl. kukorica-gluténlisztet adhatunk a tojótyúkoknak, hogy a tojássárgája sárgább legyen. LiveNutrition

117

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A GMO ÉS A TAKARMÁNYOZÁSBAN BETILTOTT ANYAGOK A genetikailag módosított szervezetek (GMO) olyan organizmusok, pl. növények, állatok vagy mikroorganizmusok, baktériumok, paraziták, gombák, melyekben a genetikai anyag meg lett változtatva.

A genetikai anyagot azért változtatták meg, hogy a szervezetnek új, kı́vánatos tulajdonsága legyen – pl. egy növény esetében –, a betegségekkel, rovarokkal, szárazsággal szemben ellenálló legyen, vagy hogy jobban elviselje a gyomirtó szereket, hogy jobb legyen az étel minősége vagy tápértéke, vagy nagyobb a hozama. Azonban a GMO-nak vannak kockázatai, pl. az hogy allergének és mérgek kerülhetnek az ételbe, antibiotikum-rezisztencia léphet fel, a nem GMO szennyeződhet GMO-val, létrejöhetnek mutációk és „szuper gyomok”. A legfontosabb tény az, hogy nem ismerjük azt, a GMO-nak milyen hatá-

sa van az emberi egészségre, szaporodásra és ökoszisztémára. Az Európai Unió egy olyan jogi keretet alkotott, mely garantálja azt, hogy a modern biotechnológia, és különösen a GMO-k, fejlesztése biztonságos körülmények között zajlik. A célja az, hogy megvédje az emberi és állati egészséget és a környezetet, hogy egységes eljárásokat vezessen be a kockázatfelmérés és a GMO-k engedélyezésének tekintetében, és biztosı́tsa, hogy a piacra kerülő termékek cı́mkéin egyértelműen megjelölésre kerüljön a GMO-eredet, ı́gy mind a fogyasztók, mind a szakemberek, pl. a gazdálkodók, az élelmiszerláncokat működtetők, informált döntést hozhassanak. EURÓPA NEMET MOND! 47 európai országból 40-ben és 23 északamerikai országból 1ben kötelező a cı́mkén feltűntetni a GMOeredetet.

Tiltva van a GMO-növények termesztése.

Nincs tiltva a GMO-növények termesztése. Nem EU-országok.

A TAKARMÁNYOZÁSBAN NEM ENGEDÉLYEZETTT ANYAGOK Az európai jogi keretek szerint vannak olyan anyagok, melyekkel potenciálisan lehet etetni az állatokat, de nincsenek erre engedélyezve. A be-

tiltott anyagok listáját az alábbiakban felsoroljuk.

Széklet, vizelet, elválasztott emésztőrendszer-tartalom, mely az emésztőrendszer eltávolı́tása és ürı́tése után keletkezik, függetlenül a kezeléstől és bekeveréstől. Cserzéssel kezelt bőr (beleértve a melléktermékeit is).

Olyan magok és más növényi szaporı́tóanyagok, melyek a betakarı́tás után speciális növényvédő kezelést kaptak a szaporı́tás céljából, és ezek minden mellékterméke. Fa, beleértve a fűrészport és más fa eredetű anyagot, melyet tartósı́tószerrel kezeltek.

Minden olyan hulladék, melyet a városi háztartási vagy ipari szennyvı́zből vontak ki a feldolgozás bármely szakaszában. Szilárd városi hulladék, pl. a háztartási szemét.

118

A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban használt termékek csomagolóanyagai és ezek részei. LiveNutrition

2. Takarmány-feldolgozás A takarmány-feldolgozási technikákhoz sorolható minden olyan folyamat, melyet azért alkalmazunk, hogy javítsuk a takarmány biztonságát, tápértékét, valamint érzékszervi és funkcionális tulajdonságait.

WHY?

• • • • •

A takarmány-feldolgozási módszerek között van sok olyan, mely lehetővé teszi, hogy bizonyos növényrészt eltávolı́tsanak (pl. a héjat) vagy csökkentsék a mérgezőanyag-tartalmat, vagy javı́tsák az emészthetőséget és az élvezhetőséget. Továbbá megvédik a takarmányokat a romlástól a tárolás során, ami szintén nagyon fontos.

A mag bizonyos részeinek elválasztása: a héj eltávolítása. Az emészthetőség javı́tása. Az íz javítása. Mérgező anyagok ártalmatlanı́tása a takarmányban. A raktározás alatti romlás megelőzése.

• Az emésztetlen részek eltávolítása. • A takarmányanyag hasznosításának növelése. • A takarmánybevitel növelése, az elutasítás és a pazarlás csökkentése. • A takarmány biztonság javítása.

A legtöbb takarmányt elő kell készı́teni etetés előtt, figyelembe véve azt is, hogy milyen állat fogja azt elfogyasztani.

A takarmány-feldolgozási módszereknek négy csoportja ismert: fizikai, kémiai, enzimes és biológiai. Némely eljárást a gazdaságokban is lehet alkalmazni, de másokat csak a takarmányiparban (a bonyolult berendezések szükségessége miatt).

Az emészthetetlen növényi anyagok eltávolı́tása növeli a takarmányok emészthetőségét, és ennek következtében a tápanyagok hasznosı́tását. A megfelelő takarmány-előkészı́tés növeli a takarmányfelvételt, csökkenti a táplálék elutası́tását és a pazarlást, ami fontos, ha figyelembe vesszük, hogy a takarmányozás költsége a legnagyobb termelési költség. Továbbá, mint tudjuk, bizonyos takarmányok tartalmazhatnak antinutritı́v vagy akár a mérgező anyagokat is, és a takarmány-feldolgozás lehetővé teszi, hogy csökkentsük az ilyen tartalmakat. Így a takarmányokat biztonságosan lehet felhasználni az állatok takarmányozásában.

•Hőkezelés •Mechanikus kezelés FIZIKAI FOLYAMATOK •Vízaktivitás csökkentése •Besugárzás

•Savak, lúgok, oxidáló vagy KÉMIAI FOLYAMATOK redukáló szerek hozzáadása •Fehérjék és poliszacharidok ENZMATIKUS hidrolízise vagy toxikus anyagok FOLYAMATOK inaktiválása •Erjesztés BIOLÓGIAI FOLYAMATOK •Csíráztatás

A takarmány-feldolgozásban fontos figyelembe venni a gazdasági szempontokat: a feldolgozásból származó előnyt annak költségeivel kell összevetni. Továbbá egyes eljárások ezek közül magas vízfogyasztással járnak. LiveNutrition

119

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A legnépszerűbb takarmány-feldolgozási módszerek, melyeket közvetlenül lehet alkalmazni a gazdaságokban: aprı́tás, zúzás, őrlés, nedvesı́tés, áztatás, főzés és gőzölés; ammónia- vagy karbamidkezelés, átmosás, szárı́tás, silózás. A takarmányok morzsásítása •Szalma, széna, zöld tápok: az aprı́tott formában az egyszerű gyomrú állatoknak (javul a takarmánybevitel); a kérődzőknél az abrak vagy a takarmány szemcsemérete összefügg a fizikailag hatékony NDF-fel – peNDF –, a rostfrakcióval, ami serkenti a rágást

•Gyökerek és gumók: a szarvasmarhának lehetne adni aprı́tás nélkül, de jobb, ha felvágjuk őket, hogy elkerüljük a fulladást; a juhoknak és sertéseknek mindig aprított formában adjuk, hogy minimálisra csökkentsük a takarmány pazarlását. •Gabona, vetőmag: aprı́tani kell etetés előtt (hengerlés, őrlés, roppantás, sajtolás); ez a folyamat azért szükséges, mert a teljes kiőrlésű gabonák rosszul emészthetők, és a táplálék nagy arányban halad át a bélrendszeren emésztés nélkül. A takarmány nedvesítése

•Ez a módszer megelőzi a porosodást az őrleményeknél.

•A nedves takarmányt könnyebb keverni, és az állatok könnyebben fogyasztják (pl. sertések).

•A finomra őrölt gabona fekélyesedést okozhat a gyomor nyelőcsői részén. A finom részecskék nagyon nedves gyomortartalmat okozhatnak. A pepszin, valaRészecske- mint a sav könnyen túljut a gyomron, és eléri a védtelen nyelőcsői régiót. A nedvesség a nyombél tartalmát is felöklendeztetheti. A búzával még külön méret probléma, hogy a finomra őrlés rossz ı́zű masszát okoz a szájban.

Az őrlés foka nem lehet túlzott, a finom részecskék porzó anyagot alkothatnak, amit be lehet lélegezni: irritációt okozhat a szemben, a légzőszervekben, és hányást okozhat. Gőzölés és főzés

Szárítás és silózás

•A burgonyát a sertéseknek és a baromfiknak mindig gőzölik, ez a folyamat elpusztı́tja a proteáz-gátlót, a solanint, de legfőbbképpen növeli a keményı́tő emészthetőségét (a keményı́tő struktúrája megváltozik, és az állat enzimjei jobban hozzáférnek).

•A legnépszerűbb növényi takarmány-feldolgozás a gazdaságban. • Hosszú távú tárolást tesz lehetővé romlás és tápanyagvesztés nélkül.

Ammónia- vagy karbamidkezelés • A szalmakezelés legnépszerűbb módja: a szalmát puhı́tja, javı́tja az ı́zét, emészthetőségét (lebontja a lignocellulóz-komplexet). • Nitrogént ad a takarmányhoz, így növeli a fehérje értékét.

A főzés nem gyakori takarmány-előkészı́tés. A� ltalában dietetikus takarmánynál alkalmazzák, ha gyenge vagy beteg az állat, ilyenkor a takarmányt folyadékként vagy pépesen adják. 120

LiveNutrition

IPARI TAKARMÁNY-FELDOLGOZÁSI MÓDSZEREK Mechanikai módszerek (tisztítás, hántás, roppantás) • Szennyeződések eltávolı́tása (mérgező növények magjai, üveg, szögek stb.). Csökkenteni a rosttartal• mat. • A nyersfehérje és a zsír koncentrációját növelni. • Csökkenteni vagy eliminálni a felszívódást gátló anyagokat.

Mechanikai, hőkezelési módszerek (granuláció, mikronizáció, expanzió, extrudálás) •A kémiai összetétel megváltoztatása.

•A szerkezet megváltoztatása.

• A mikrobiológiai szennyezés csökkentése.

Folyamat Tisztítás Hántás Expanzió

Extrudálás Granulálás Mikronizáció Pelletálás Pörkölés

Hőkezelések (szárítás, pörkölés) •Csökkenteni a nedvtartalmat. •Szerkezetváltoztatás.

•A felszívódást gátló anyagok inaktiválása.

•Csökkenteni a mikrobiológiai szennyeződést. •Kártevők eliminálása.

Definíció

Tárgyak (szennyezőanyagok, pl. kövek) vagy növényi részek eltávolı́tása (pl. a szalma leváló részei, héj, gaz).

A héj eltávolítása a babról, magokról (általában fizikai úton).

Termális folyamat, amikor a termék belső vı́ztartalmát hı́rtelen gőzzé alakı́tják, ı́gy a termék felbomlik.

Termális folyamat, amikor a termék belső vı́ztartalmát hı́rtelen gőzzé alakítják, így a termék felbomlik, és utána a terméket speciálisan formálják egy nyíláson átjuttatva. Takarmányanyagok kezelése, hogy speciális szemcseméretet és konzisztenciát kapjunk. Folyamat, aminek során a szilárd anyag szemcsemérete mikrométer nagyságúra csökken. Kompresszióval formálás sajtolón keresztül.

Száraz hővel kezelés általában az olajos magvak esetében (pl. hogy eltávolı́tsuk a természetesen előforduló felszı́vódást gátló tényezőket).

Az extrudálás egy olyan folyamat, aminek során a kondicionált lisztet átnyomjuk egy állı́tható gyűrű alakú résen nagy nyomás alatt. A nagy nyı́ró erők a sejt szerkezetét széttörik, növekszik a hőmérséklet (több mint 100 °C), és gélesedik a keményı́tő. Az extrudálás egy kompreszsziós kamrában történik, ami változó hosszúságú, általában legalább 2 m. A nyomást (akár 20 MPa) úgy érik el, hogy a lisztkamra egyik végén betáplálják, ahonnan végighalad a kamrában egy forgó csiga által, aztán egy sajtoló szerszámon keresztül, melyen sok lyuk van, kijut a másik végén. A liszt áramlását úgy állítjuk be, hogy a szállító teljesen tele van továbbhaladás köz-

ben, és maximális nyomást gyakorol a sajtoló szerszámra. A�ltalában gőzt juttatnak be a hordó teljes hosszában, hogy az segı́tse az extrudálási folyamatot. Az extrudálást kondicionálásra lehet használni a pelletálás előtt. A mikronizálás egy speciális hőkezelés, aminek során egy réteg gabonaszem a szállı́tószalagon folyamatosan halad olyan kerámiaradiátorok alatt, melyek 1,8-3,4 MCM közti infravörös közeli tartományban sugárzást bocsátanak ki. A mikronizálás a gabona nedvességtartalmát 30-40%kal csökkenti. Az infravörös sugarak hővé alakulásának intenzitása attól függ, hogy milyen tı́pusú a kezelendő anyag.

LiveNutrition

121

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A TAKARMÁNY-FELDOLGOZÁS MELLÉKHATÁSAI A gyomortartalom folyékonyságának növekedése

A takarmány-feldolgozás, túl a tápanyag-hasznosı́tásban és állatok biztonságában mutatkozó vitathatatlan pozitı́v hatásain, nemkı́vánatos változásokhoz is vezethet a tápanyag-tartalom és a biológiai érték terén, vagy az emészthetetlen anyagok aktivitása szempontjából. A nem megfelelően feldolgozott takarmány bizonyos zavarokhoz vagy akár betegségekhez is vezethet az állatokban. A takarmány-feldolgozás egy úgynevezett Maillard-reakciót eredményezhet. A Maillard-reakció a magas hőmérsékleten és alacsony nedvességtartalom mellett végzett termomechanikai kezelés során jö n létre. Vı́z és hő jelenlétében a redukáló cukrok aldehidcsoportja: glükóz, fruktóz, maltóz és a szabad aminosavcsoportok együttesen melanoideket képeznek. Ez a reakció úgy is ismert, mint nem enzimatikus barnulás.

A Maillard-termékek ronthatják a takarmány tápértékét a fehérjék, különösen a lizin redukciója miatt, és talán a szénhidrátok hasznosítása miatt is.

DNS

Maillardreakció

Ribóz Glükóz  

Aminosav

Maillardreakció (nagy hő)

Új ízek Barna szín

KONZERVÁLÁSI MÓDSZEREK SILÓZÁS

A silózás egy nagy nedvességtartalmú növény kontrollált fermentációja. Bármilyen növény tartósı́tható silózással, de a leggyakoribbak a fűfélék, hüvelyesek, gabonák, különösen a búza és a kukorica. A fermentáció utáni termék neve a szilázs. A gyenge fermentáció nagy elfolyáshoz, tápanyag-veszteséghez, és romlott szilázshoz vezethet. Az segı́thet a fermentációs veszteségek csökkentésében, ha megértjük a fermentációs folyamatot és azt, hogy az hogyan kapcsolódik a kezelési tényezőkhöz, például a behordás sebes•Sejtlégzés

• CO2- és H2O-termelés

•Hő

I. fázis

II. fázis • Tej- és esetsavtermelés •Etanol

Lezárás előtti fázis

122

ségéhez, a szilázs tömörségéhez, a hozzáadott anyagok fajtájához, a szecskahosszhoz, a raktározás és a kiürítés alatt a siló kezeléséhez. A silózásnak négy fázisa van: a lezárás előtti fázis, az aktı́v fermentációs fázis, a stabil fázis és a kiszállı́tási fázis. Ahogy az alábbi ábrán látszik, minden fázisban más-más kémiai és biológiai változások mennek végbe, és ezeknek a folyamatoknak különféle termékei jönnek létre.

IV. fázis •Tejsavtermelődés III. fázis

•Tejsavtermelődés

Aktív fermentáció

LiveNutrition

VI. fázis •Anyagraktározás V. fázis

Stabil

•Újra oxigénnek van kitéve

Kiszállítás

Ha a növényeket tartósı́tani szeretnénk természetes fermentáció útján, akkor az elsődleges célunk az anaerob viszonyok elérése. Gyakorlatban ezt úgy lehet megvalósı́tani, hogy a betakarı́táskor felaprı́tjuk a termést, gyorsan megtöltjük a silót, megfelelő mértékben tömörı́tjük és lezárjuk. A másik alapvető cél, hogy a káros baktériumok, pl. Clostridium, Enterobacterium elszaporodását meggátoljuk, melyek kellemetlen fermentációs anyagokat termelnek. Ezek olyan mikroorganizLezárás előtti fázis

 A betakarı́táskor kezdődik, amikor a nedvesség, a szecskahossz és a tömörítés ideális.

 Addig tart, amíg az oxigénellátás vagy a vízben oldódó szénhidrátok el nem fogynak.  A hőmérséklet emelkedik (sejtlégzés, ahol széndioxid, vı́z és hő termelődik).

musok, melyek természetesen jelen vannak a friss anyagon, de a silóban a szilázs elromolhat tőlük. E mikroorganizmusok szaporodását úgy gátolhatjuk, hogy vagy a kedvező tejsavbaktériumok szaporodását támogatjuk, vagy kémiai adalékanyagokat alkalmazunk. A tejsavbaktériumok elszaporodnak és tejsavat termelnek, ami csökkenti a silózott anyag pH-ját. A 4 körüli pH elégséges a növényi anyag tartósı́tásához.

Légzés és proteolízis

 A légzés, a szerves anyagok oxidatı́ v lebontása felhasználható energia nyerése érdekében. Az oxidáció fő szubsztrátja, a szénhidrátok glikolı́zisen és az ezt követő oxidáción mennek át, aminek eredménye a CO2 és a H2O. A termelt hő benne reked a fűövezetben, ı́gy a hőmérséklet emelkedik.  A légzés során vesztett oldható szénhidrát a fermentáció szubsztrátjának elvékonyodásához vezet.  A növényi légzés folytatódik a silóban, amı́g elérhető oxigén és szubsztrát van, ezért szükséges az anaerob feltételeket megteremteni a légzés korlátozásához.  Gyors proteolı́zis (a peptidkötések hidrolı́zise) következik be az aratás után és a hervadás során, a mezőn, a proteintartalom akár 50%-kal is csökkenhet. A proteindegradáció függ a növényfajtól, a szárazanyag-tartalomtól és a hőmérséklettől.

A jó silókezelési gyakorlatok közé tartozik:  a növények betakarı́tása a megfelelő érettségi szinten és nedvességtartalommal;  szecskázás;  a szilázs tömör csomagolása. Eredmények

Aktív fermentációs szakasz  Indul, ahogy az oxigénszint csökken.  Anaerob acetáttermelő baktériumok és más heterofermentatı́v, tejsavtermelő baktériumok (LAB) szaporodnak.  Termelődik az etanol, az ecetsav, a tejsav és a CO2, szénhidrátok, például glükóz, fruktóz, xilóz és ribóz szubsztrátként hasznosulva.  Hatékonyabb, mint a heterofermenterek, a homofermentatív baktériumok gyorsan csökkentik a takarmány pH-ját (hatékonyan termelve a tejsavat).

Ezen az alacsony pH-értéken, ha az oxigénkizárás tovább tart, a mikroorganizmusok fejlődése (beleértve a LAB-ot is) gátolva van, és a szilázs stabil állapotba kerül. Ebben a fázisban a szilázs minősége szinte örökre fenntartható. LiveNutrition

 Acetát- és tejsavtermelés; heterofermentatív enterobaktériumok dominációja.  pH-csökkentés 5,0 alá.  5,0 pH alatt a heterofermentatív baktériumok hanyatlanak, és a homofermentatív baktériumok (csak tejsavat termelnek) kezdik dominálni az erjedési folyamatot.  A tejsavtermelés addig folytatódik, amíg a szilázs pH-ja le nem csökken 4,5-3,8-ra.  A szilázs hőmérséklete csökken és stabilizálódik. 123

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

Stabil fázis

Kiszállítás fázisa

 Ez a fázis a tárolás alatt tart (a fermentációs folyamat stabil, amíg nem kerül be oxigén a szilázsba).  Kevés biológiai aktivitás.  A tárolási idő megváltoztathatja a tápanyagok emészthetőségét. Hosszabb tárolási idő: a keményı́tő gyorsabban bomlik a bendőben; növekszik a NDF-emészthetőség.  A bekerülő oxigén az élesztő, penész, aerob baktériumok fejlődéséhez vezet.  Oxigén hatására lisztéria-baktérium fejlődhet a szilázsban (a lisztéria idegrendszeri betegséget okozhat, vetélést és elhullást idézhet elő).

 A nemkı́vánatos mikroorganizmusok száma kevés a szilázsban, de nem mind pusztult el, ha oxigénhez jutnak (kinyitják a silót), az élesztő, penész és aerob baktériumok újra ronthatják a szilázst (aerob romlás).  Ezek a mikroorganizmusok metabolizálják a megmaradt cukrot, tejsavat vagy más energiaforrásokat széndioxiddá, vı́zzé és hővé.

A melegedés és az élesztőszag a leggyakoribb tünete a szilázs aerob romlásának.

A szilázs romlott részét nem szabad az állatoknak adni!

A legnépszerűbb silótípusok:  zsáksiló (összenyomott zsák),  körbálasiló,  toronysiló (oxigénkorlátozó siló),  bunkersiló.

Toronysiló

Bunkersiló Körbálasiló

Zsáksiló 124

LiveNutrition

A SZILÁZSFERMENTÁCIÓ EREDMÉNYÉNEK MEGFIGYELÉSE – A SZILÁZS MINŐSÉGE A szilázs minőségének emberi érzékszervekkel történő értékelése. Ezzel a módszerrel a szilázst a szaga, a szı́ne és a struktúrája szerint osztályozzuk. Ez egy gyakorlatias rendszer, mert egyszerűen elvégezhető, és nincs szükség semmilyen berendezésre. A szilázs kémia elemzése során vizsgálják a szilázs pH-ját, az ammónianitrogén és a teljes nitrogéntartalom arányát (ez Érzékszervi értékelés – emberi érzékelés alapján

 A szilázst szaga, színe és struktúrája alapján értékelik.  Pontozás alapú rendszer.  A pontokat az érzékszervi értékelés alapján adják.  Gyakorlatias, mert könnyen elvégezhető, és nincs szükség felszerelésre hozzá.

a proteolı́zisre utal), valamint az illó zsı́rsav- (tejsav-, ecetsav-, vajsav-) tartalmat: ez a fermentáció irányát mutatja. A meghatározott savak mennyiségéből kiszámolják, hogy az egyes savak hány százalékban vannak jelen az összes illó zsírsav arányában, és a Flieg-Zimmer-skála segítségével az egyes savak mennyisége bizonyos pontértéket kap. Kémiai értékelés  pH .  N-ammónia a teljes nitrogén-arányhoz (NH3-N/TN %).  Illózsírsav-tartalom – VFA (Flieg-Zimmer szerint meghatározva).

A szilázs minősége lehet: nagyon rossz, rossz, átlagos, kielégı́tő, jó és nagyon jó. Az alábbi táblázat bemutatja a nagyon jó és a rossz minő-

ségű szilázs jellegzetes tulajdonságait (érzékszervi és kémiai vizsgálatok alapján).

 Szag: enyhe, kissé savas, gyümölcsös.  Szín: a silózott anyag eredeti színe, világos, sárga, zöld.  Struktúra: teljesen felismerhető.  NH3-N/TN: alacsonyabb mint 8-10%.  Flieg-Zimmer: 81-100 pont.

    

Nagyon jó szilázs

Rossz minőségű szilázs Szag: szúrós, hánytató, fekália. Szín: barna, sötét. Struktúra: elpusztult, viszkózus, nyúlós. NH3-N/TN: magasabb mint 20%. Flieg-Zimmer: 0-20 pont.

KÖNNYEN, KICSIT NEHEZEN, NEHEZEN SILÓZHATÓ NÖVÉNYEK KÖNYEN SILÓZHATÓ Kukorica, cirok, kukoricaszár, -levél, zab és árpa zöld anyag, gyökér, gumósok, gőzölt krumpli, szemes takarmányok.

KICSIT NEHEZEN SILÓZHATÓ Fűfélék, madáreledel, csillagfürt, lóhere-fűfélék keveréke.

Pufferkapacitás

 A pH-változásnak ellenálló képesség a silózás során.  A magas pufferkapacitás meghosszabbítja a fermentációs folyamatot, több WSC használatát teszi szükségessé, gátolja a pH-redukciót, növeli a veszteséget.  A nagy pufferkapacitású növényeket nehéz silózni.

NEHEZEN SILÓZHATÓ Lucerna, lóhere, rozs.

Cukorminimum – vízben oldódó szénhidráttartalom  A fermentációs folyamat szubsztrátja. A silózásért felelős mikroorganizmusok elszaporodása szükséges a silózási folyamathoz.  Vı́zben oldódó szénhidráttartalom (%ban), a silózott anyag pH-ját 4,2-re kell levinni .  Amiben a WSC alacsonyabb mint 5–8% DM, lehet hogy nem éri el azt a pH-értéket, amin stabil szilázst lehet elő állı́tani.

LiveNutrition

125

nyersrost (%) szárazanyag-alapon

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

Szilázsadalékok szárazanyag- és nyersrosttartalom alapján a takarmányokban

Hangyasav vagy Melasz vagy enzimek + LAB homolaktikus LAB, melaszami megfelelő tempót szal, vagy nyújt a besilózáshoz a LABbilincsszilázsból enzimekkel

33 31 29

Hangyasav

27 25

Szilázsadalékok nem szükségesek, ha megfelelő a szilázsbevitel tempója a szilázsból Tél: 1,0-1,5 m Nyár: 2,0-2,5 m

23 21

Szilázsadalékok nem szükségesek

19 17 15

Propionsav, nátrium-benzoát

Heterolaktikus LAB, propionsav, nátrium-benzoát

SZÁRÍTÁS – SZÉNAKÉSZÍTÉS A szénakészítés a leggyakoribb zöldtakarmánykonzerváló eljárás. Célja az, hogy a zöld takarmány nedvességtartalmát olyan szintre csökJó szénakezelési gyakorlatok

A tápanyagvesztesség minimalizálása.

A növények aratása a megfelelő érettségi és nedvességi szinten. A mezőn hagyva szárı́tani.

Rendforgató használata a levegőn szárı́táshoz. A száraz szénát rendekbe forgatni.

50 55 szárazanyag (%)

kentse, hogy a növényi és mikromikrobiális enzimek működése gátolódjon (15-20% nedvességtartalom). Problémák

Sok napsütés kell: három egymás utáni nap eső nélkül.

Könnyen penészedik, ha nem gyorsan szárad. Gépesítésbe kell invesztálni.

Nagy raktározási hely kell.

Szénabálázóval tömöríteni a száraz szénát (kocka alakú vagy nagy kerek bálák).

KÉMIAI VÁLTOZÁSOK ÉS VESZTESÉGEK A SZÁRÍTÁS SORÁN

A szárı́tás során bekövetkező kémiai változások értékes tápanyag-veszteségeket okoznak a zöld takarmányban.  Növényi enzimek hatása: fruktánok hidrolízise fruktózzá, légzés; hexóz-veszteségek: NDF-frakció növekedése; a proteinek hidrolizálása peptidekké és aminosavakká, specifikus aminosavak degradációja.  A mikroorganizmusok hatása: baktériumos erjedés (ecetsav- és a propionsav-termelés); penészek (mikotoxinok); aktinomicéták.

126

 Oxidáció, depigmentáció, karotinveszteségek, de a D-vitamin nő.

 Mechanikai károk: leveles anyagvesztés (tápanyagban gazdag).

A veszteség a szárı́tás sebességén múlik (a levél és a rend ellenállása a vı́zvesztésnek, időjárás – meleg száraz idő az optimális).  Növényi és mikrobiális enzimek hatása.  Kémiai oxidáció.  Kimosódás.

 Mechanikai károk.

LiveNutrition

A hüvelyesek hajlamosabbak a levélveszteségre, mint a fűfélék. Ez nagyobb szárazanyag- és minőségveszteséghez vezethet, amikor hüvelyes szénát készı́tünk a fűszénához viszonyı́tva.

A SZÉNA TÁPÉRTÉKÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Annak érdekében, hogy jó minőségű szénát kapjunk, szem előtt kell tartanunk olyan tényezőket, melyek befolyásolhatják annak minőségét. Kiválaszthatjuk a növényfajtát – fű, hüvelyes növény vagy ezek keveréke –, melyekkel különbö-

ző tápértékű szénát nyerhetünk. A hüvelyesekből, pl. a lucerna korai virágzásakor levágott széna, általában gazdagabb fehérjében (kb. 20% szárazanyag- és ásványianyag-tartalommal), mint a fűből származó.

Növényfajta és érettségi fok aratáskor

• Hüvelyesek (lóhere, lucerna) fehérjében gazdagabbak, mint a fűfélék, zölden kaszált gabonák. • Optimális érettség (minden fajnál más).

Változások a raktározás alatt

• Növényi enzimek és mikroorganizmusok hatása (ha a DM alacsony). •Melegı́tés: termofil baktériumok, a proteinek oldhatóságának és emészthetőségének csökkenése (Maillard-reakció), karotinveszteség.

A széna konzerválása

A szárı́tás időhossza és a szárazanyagtartalom

•Kémiai konzerválók: propionsav vagy ammónium-propionát (megelőzik a penészedést); száraz ammónia és karbamid (javítják a széna tápértékét). •Biológiai adalékok (tejsav).

Jó minőségű széna

•Mezőn történő vagy mesterséges szárı́tás. •A magas nedvességtartalom tápanyagveszteséget okoz, a légzés, a növényi és mikrobiális enzimek aktivitása miatt.

A rossz kezelés okozta hő felgyülemlik a szénában és végül karamellizálódás, gyulladás történhet! LiveNutrition

127

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

3. Takarmányminőség

A takarmány minőség-ellenőrzése és az adagok összetétele közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik a megfelelő tápláláshoz és az állatok teljesı́tményéhez. A kapcsolat a takarmány minősége és az állatok teljesítménye között fontos, és ma-

A takarmányminőséget ı́gy definiálják: „bármely jellemző vonás, ami azzá tesz valamit, ami a dolog maga”, és „a kiválósági fok, amivel egy dolog rendelkezik”. A takarmányminőség és -biztonság a befolyásoló tényezők olyan komplexuma, mely a nyersanyagok felhasználására, valamint a kereskedelmi takarmányokra is hatással van. A minőségi takarmány minden tápanyagot megfelelő mennyiségben, könnyen emészthetően és fogyaszthatóan tartalmaz.

gában foglalja nemcsak minden takarmány-öszszetevő mennyiségi összességét, hanem ezen összetevők emészthetőségét és metabolizmusát is. Végül ezek a tényezők befolyásolják az embereknek szánt állati eredetű termékek minőségét.

Termékminőség

Az alábbi minőségi megjelölések léteznek a takarmányokra:

Állatok teljesítménye

1. osztály – jó 2. osztály – elég jó 3. osztály – gyenge 4. osztály – rossz

Takarmányminőség

A bejövő összetevők minőség-ellenőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy előre megjósoljuk a végtermék minőségét. Kémiai összetételük és jelenlegi áruk miatt számos nyersanyagot tarthatnak megfelelőnek állati takarmány előállı́tására. A feldolgozási technikák (mint például az olajkivonás stb.) azok a tényezők, melyek befolyásolják a nyersanyagok összetételét.

A nyersanyagok hamisítása is elég gyakori. Ezért tehát kívánatos a szabványos nyersanyagok beszerzéséhez megállapítani a specifikációkat, és az árakról intenzíven tárgyalni. A takarmány minőségi elemzése lehet fizikai vagy kémiai módszerű, amint látható az alábbi táblázatban.

Összetevők minősége (kvalitatív) Fizikai értékelés

128

•szín •állomány •szag vagy íz •szemcseméret •forma •hamisítás •nedvesedés •sérülés és értékcsökkenés •ömlesztett anyag sűrűsége •kártevők •ürülék, szőr stb.

Összetevők minősége (kvantitatív) Fizikai értékelés •kémiai analízis •tápanyag-felszívódást gátló faktorok: külső szennyezőanyagok •bomlás- és avasságteszt •fehérjeminőség •energia

LiveNutrition

A takarmányminőség bármely elfogadható meghatározása nem más, mint ismerni a takarmány összes komponensének kvantitatı́v mennyiségét, legyen az jó vagy rossz. A� ltalában a minőséget egy ismert szabvánnyal összehasonlı́tva állapı́tják meg. Ezek a relatı́v minőségi értékek idővel rendkı́vül értékesek és hasznosak lesznek sok helyzetben.

Különböző módszerek és komplex tényezők vannak, melyeket figyelembe kell venni a takarmány minőségének megbecsülésekor. Először is fontos lépés a takarmányok megfelelő minőség-meghatározásához a mintavétel helyes módszerének kiválasztása. Csak reprezentatı́v minta alapján tudjuk meghatározni a tápanyag-tartalmat, a szennyeződést és a toxinokat vagy a lebomlási és az avasodási termékeket. A takarmányok minőségének becslésére a legegyszerűbb módszer az érzékszervi értékelés, ami figyelembe veszi a szı́nt, az állagot, az ı́zt és a szagot a takarmány-alapanyagban. Fizikai veszélyek is kimutathatóak a takarmány vizuális értékelése során.

Bonyolultabbak a takarmányminőség értékelésének kvantitatı́v módszerei, mert az már bonyolult kémiai elemzést igényel, ami lehetővé teszi a takarmány kémiai összetételének meghatározását, beleértve a tápanyagtartalmat, valamint takarmány bomlásából és avasodásából keletkező szennyező anyagokat és toxinokat. A kvantitatı́v módszerek gyakran együtt járnak állati kı́sérletekkel is, hogy jobban előre jelezzék a takarmánykomponensek hasznosulását az állatokban. A takarmányok minőségének következő fontos befolyásoló tényezője az alapanyagok további tárolása a későbbi etetéshez.

MINTAVÉTEL

Olyan mintákat kell kinyerni, melyek az anyagnak azt a részét jellemzik, amit a lenti táblázat mutat a helyes mintavátel figyelembe vételével. Mintavétel szénából Egyedi minta

Összetett minta

Az egyedi minta számos összegyűjtött mintából áll, melyet a mintavételi tervvel összhangban kell végrehajtani. A minták gyűjtésének száma és módja rendelet szerint végzendő eljárások.

Az összetett minta számos egyedi minta kombinálásával jön létre, és arra való, hogy meghatározzuk a takarmányanyag átlagos összetételét. Győződjön meg arról, hogy az összetett mintát jól elkeverték. Az összetett mintának reprezentatívnak kell lennie.

A mintavételi eljárás során speciális mintavételi eszközöket kell használni, és a mintavételt a konkrét, az egyes takarmány-alapanyagokra vonatkozó utasítások és a mintavételezési terv alapján kell elvégezni.

Ezt az összetett mintát kell három egyenlő részre osztani. Az egyik ilyen minta lesz a referencia. LiveNutrition

Referenciaminta

A referencia- (ellenőrző) minta: Az a minta, amit gondosan adagokra osztanak az összetett mintából, és elküldik számos laboratóriumba elemzésre, aztán ellenőrzésre használják a laboratóriumi vizsgálati eljárásokban. A mintákat megfelelően kell kezelni.

A referenciaminta az a minta, aminek ismert jellemzői vannak, és arra használják, hogy a bejövő összetevőket és a késztermékeket ezekhez hasonlítsák. A referenciamintát vizuális összehasonlításra is használhatják.

129

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

Az a cél, hogy olyan mintát vegyünk, amely reprezentatı́v. A helytelen mintavétel, mintakezelés, analitikai hiba stb. miatt született nem megfelelő eredmény annál is rosszabb, mintha nem születik eredmény. Ezért rendkı́vül fontos a megfelelő eljárás és technika ismerete.

MINŐSÉGI ÉRTÉKELÉS A minőségi és fizikai értékelés magában foglal több egyszerű módszert a vizuális és más érzékszervek bevonásával (szaglás, ı́zlelés, tapintás).

Szín, szag, íz, érintés

Összetevők minősége (kvalitatív) Fizikai értékelés

Fizikai veszélyek

Szín: a takarmány-összetevők megjelenése felfedheti azok minőségét, a szı́nek változása jelzést nyújthat a növények vagy magvak érettségéről, a tárolási körülményekről, a toxinok jelenlétéről, homokszennyezésről, pl. a narancssárga-vörös szı́nű cirok magas tannintartalomra utal, DDGS esetében az anyagfeldolgozás során történt túlmelegedésről tanúskodik. Textura: fontos minőségi mutatója a szilázsnak és a szénának, pl. a jó minőségű szilázs legyen leveles és lágy tapintású. Szag: A gazdának ismernie kell a takarmány-összetevők normális szagát. Bármilyen változást a normális szaghoz képest gyanakvással kell fogadni. A dohos szag gombás szennyeződés kezdetét jelezheti vagy azt, hogy rovarok furakodtak a szemek közé. A kőolajtermékek szaga arra utalhat, hogy túlzott peszticid- vagy fungicidhasználat történt. A széna és szilázs megfelelő illata azok minőségéről tanúskodik.

Íz: Minden összetevőnek más az ı́ze, bármilyen változás az ı́zben, mint pl. a keserűség a magvak, a szója, a napraforgóolaj-liszt és a földimogyoró-pogácsa esetében a mikotoxinok jelenlétére utal. A só szintjét ki lehet mutatni az alkotórész vagy a takarmány megı́zlelésével. A fényezett rizs keserű ı́ze a zsı́rsavak avasodását jelzi.

Tapintás és hang: Az alapanyag tapintása a szárazságot jelezheti. A száraz szemcsék zuhogása vagy rágása úgy hallatszik, mint a kiömlő érmék hangja. Fizikai kockázatok: U� veg, műanyag, csonttöredékek, fémdarabok és egyéb fémtárgyak, rovarok vagy rovarmaradványok, rágcsálók vagy rágcsálódarabok, kövek. A hardverbetegség szarvasmarháknál fordul elő, amikor egy éles tárgy behatol a bélfalba, és más szervet is károsı́t, illetve hashártyagyulladást okoz.

130

LiveNutrition

MENNYISÉGI ÉRTÉKELÉS KÉMIAI ANALÍZIS A takarmányok laboratóriumi vizsgálatát kémiai analı́zissel lehet végrehajtani vagy infravörös közeli reflexiós spektroszkópiával (NIRS). Ez az értékelés ad tájékoztatást a tápanyagok koncentrációjáról a vizsgált takarmányban, és elengedhetetlen a különböző állatcsoportok napi adagjának beállı́tásához.

Az oldhatatlan nyersfehérje (ICP) vagy a savas detergens oldhatatlan nitrogén (ADIN) meghatározása az olyan nyersfehérje-arányra utal, amely nem áll az állat rendelkezésre, egyben a fűtés indikátora is. A szilázs esetében a rutin pH, az illó zsírsavak (VFA), valamint az ammónianitrogén-tartalom lesz meghatározva.

A takarmány kémiai összetétele az első tényező, ami meghatározza a takarmány tápértékét. A közelı́tő elemzésben meghatározzák vagy kiszámı́tják: a szárazanyagot (DM), a nyers hamut (CA), a nyersfehérjét (CP), az éteres kivonatot (EE), a nyersrostot (CF) és a N-mentes kivonatokat. Továbbá a bruttó energiát (GE), a rost frakcióit: a semleges detergens rostot (NDF), a savas detergens rostot (ADF), a savas detergens lignint (ADL) is meg kell határozni, valamint az élelmi rosttartalmat. A kémiai analı́zis adhat továbbá információkat az egyes ásványi tartalmakról, a vitamintartalomról, az aminosavprofilról vagy a zsı́rsav-összetételről. Endogén növényi mérgek

SZENNYEZŐDÉSEK ÉS TOXINOK

A takarmányok szennyeződésének különböző forrásai vannak, többek között: a környezetszennyezés, a rovarok és a mikrobák aktivitása, valamint az endogén növényi mérgek.

KO� RNYEZETSZENNYEZE� S szerves és szervetlen vegyületek által, amelyek előfordulhatnak a takarmányokban, ideértve: növényvédő szerek, ipari szennyező anyagok, nehézfémek.

MIKROBIOLÓGIAI SZENNYEZŐDÉS • Escherichia coli: takarmányok fekáliás szenynyeződése; hőkezelés minimalizálja, megszünteti az E. coli-, a Salmonella spp.- és a Campylobacter spp.-szennyeződés kockázatát. • Gyenge minőségű szilázsban és nagy bálás szilázsban a Listeria monocytogenes hajlamos megjelenni. A Listeria okozhat abortuszt, meningitist, encephalitist és vérmérgezést állatokban és emberekben is. A listeriosis különböző formáinak előfordulása folyamatosan nőtt az elmúlt években.

BAKTERIÁLIS SZENNYEZŐANYAGOK

Mikrobák és metabolitjaik

Szennyeződések és toxinok

A GYOMMAGVAK hatása a bennük lévő méreganyagokból fakad (alkaloidok, szaponinok, aminosavak, proteinázinhibitorok) és a takarmány tápanyag-sűrűségére gyakorolt hı́gı́tó hatásukból.

•A gombával szennyezett takarmányok szenynyezettek lehetnek a gombá któ l é s spó rá któ l is. A leggyakoribb nemzetsé g: az Aspergillus, Penicillium, Fusarium, Alternaria (a gabonamagvak fontos szennyező i). •A gombás szennyeződés nem kı́vánatos, mert megjelenhet a mikotoxintermelés. • Ha a penészes széna, szilázs, sörfőző gabona és cukorrépapép spóráit az állatok belélegzik, elfogyasztják, akkor az káros hatással, ún. „mikózissal” jár (ótvar és gombás abortusz). • A toxikus gombáknak két csoportja van: a „termőföldi” és a „raktári” organizmusok. A termőföldi gombák: Claviceps, Neotyphodium, Fusarium és Alternaria, míg az Aspergillus és a Penicillium példázzák a raktári organizmusokat.

GOMBÁS SZENNYEZŐANYAGOK

LiveNutrition

131

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A mikotoxinok mérgező kémiai vegyületek, melyeket bizonyos gombák állı́tanak elő. Néhány közülük rendszeresen előfordul állati takarmányokban (a gabonaszemekben és a magvakban). A mikotoxinok képesek lerontani az állatok egészségét és termelékenységét. Ezen vegyületek által okozott különféle hatásokat a „mikotoxikózisok” kifejezéssel illetik, és ezek sok egyedi szindrómából, valamint nem specifikus tünetek-

ből állnak. A takarmányok és a gabonafélék mikotoxin-szennyezettsége előfordulhat a mezőn, illetve a betakarı́tott termények és takarmányok feldolgozása és tárolása során. A nedvességtartalom és a környezeti hőmérséklet meghatározó tényezői a gombás kolonizációnak és a mikotoxin-termelésnek. A szennyeződés helyszı́nétől függően a mikotoxinok két csoportba sorolhatók.

Trichotecének Termőföldi mikotoxinok (Fusarium)

Raktári mikotoxinok (Aspergillus, Penicillium)

Deoxinivelenol (DON) T2 toxin Zearalenone (ZON)

Fumonizinek

Fumonizin B1 (FB1)

Aflatoxinok

Aflatoxin B1 (AFB1)

Ochratoxinok

Ochratoxin A (OTA)

ENDOGÉN NÖVÉNYI TOXINOK • Növényi részek, melyek káros hatást gyakorolnak a mezőgazdasági haszonállatok termelékenységére. • Ezek a vegyületek jelen vannak gyakorlatilag minden olyan növény levelében/magjában, melyeket az állatok etetésére használnak.

• A növényi toxinokat fel lehet osztani egy nem hőálló csoportra (lektinek, proteináz inhibitorok, cianogének), valamint egy hőálló csoportra (antigenikus fehérjék, kondenzált tanninok, kinolizidin alkaloidok, glükozinolátok, gosszipol, szaponinok, a nem-fehérje aminosavak, valamint a fitoösztrogén).

LEKTINEK: fehérjék, melyek károsı́tani képesek a bél nyálkahártyáját; ellenállnak az emésztésnek; példa a lektinre: Concanavalin A (kardbab); lektinek jelen vannak más hüvelyesek magjaiban is (szárnyas babban, szójában); lektinek összhatása a tápanyagok felszı́vódásának redukciója, de az immunrendszer működését is befolyásolhatják.

PROTEINÁZ-INHIBITOROK: fehérjék, melyek nagyon specifikus módon képesek reagálni számos proteolitikus enzimmel; tripszin-inhibitorok a táplálék tápértékének fontos meghatározói; proteináz inhibitorok jelen vannak a hüvelyes magvakban (szójabab, lóbab); állatokra gyakorolt hatása: csökkentik a fehérje emésztését és endogén aminosav-veszteséget okoznak, ami végül az állati teljesítmény csökkenésével jár. 132

LiveNutrition

ANTIGENIKUS FEHÉRJÉK: Tároló fehérjék a hüvelyes magvakban, melyek képesek átjutni a bélnyálkahártya epithelialis gátján, és ott nemkı́vánatos hatásokat gyakorolnak az állatállomány immunfunkciójára. Szójabab esetében az antigenikus fehérjéket glicininként és konglicininként azonosı́tották. Az antigén fehérjék legszembetűnőbb hatása az „immuntúlérzékenység-szindróma". Ez az állapot akkor jön létre, ha hevı́tett szóját etetnek erre érzékeny borjakkal, malacokkal. Az antigén összetevők széles körű helyi és szisztémás immunológiai reakciókat váltanak ki (súlyos bélrendszeri károsodással együtt). Az ebből eredő hatások közé tartozik a béltartalom kóros mozgása, a tápanyagok rossz felszı́vódása és hajlam a hasmenésre.

CIANOGÉNEK: glikozidok, melyek könnyen termelnek hidrogén-cianidot, ami légzési elégtelenséggel és szı́vmegállással járó diszfunkciót okoz a központi idegrendszerben; változatos formákban fordul elő a növényekben (cirokban és maniókában – dhurrin és linamarin).

KONDENZÁLT TANNINOK (CT-k): A tanninok csoportjának egy részhalmaza, és széles körben elterjedtek a hüvelyes takarmányokban, magvakban, cirokban. A szarvasmarha és a juh érzékeny a CT-re. A kedvezőtlen hatások akkor észlelhetők a juhoknál, amikor a CT-k, (a lótuszban vagy a hüvelyesekben is) a takarmányuk jelentős részét károsı́tják. Az elsődleges hatások közé tartozik a károsodott bendőfunkció és a csökkenő táplálékfogyasztás, gyapjúnövekedés és élősúlygyarapodás. Azonban a mérsékelt szintű CT-k táplálkozási előnyökhöz vezethetnek, a fokozott bypass (védett) fehérje elérhetőségében és a felfújódás csökkenésében a szarvasmarhák esetén. Magasabb szinten a CT-k csökkentik a bárányok gyomorbél parazitáltságát.

A GLÜKOZINOLÁTOK, glikozidok. A glükóz eltávolı́tása a glükozinolátokból számos toxikus metabolit keletkezésével jár. A leggyakoribb bomlástermékek az izotiocianátok és a nitrilek. Ezek a termékek aztán szervi károsodást okozhatnak, goitrogenikus hatást válthatnak ki vagy csökkenthetik a takarmányfelvételt, különösen a nem kérődző állatok esetében.

A GOSSZIPOL egy pigment, ami a gyapotmagban fordul elő. A szabad gosszipol mérgező, okozhat szervi károsodást, szı́velégtelenséget és halált. A bikáknak adott gyapotmagliszt jelentős spermium-rendellenességeket indukálhat, és csökkenhet a spermiumok termelése.

A SZAPONINOK két csoportra oszthatók: szteroid szaponinok, amelyek glikozidokként fordulnak elő, és a triterpenoid szaponinok (szójabab, lucerna). Sok hepatogén fényérzékenységi állapot a juhfélékben a szteroid szaponinokat tartalmazó bevitt takarmánynövényeknek tulajdonı́tható. Ezzel szemben a lucernában lévő triterpenoid szaponinok csökkentik a takarmány lebomlását a bendőben.

A NEM-FEHÉRJE AMINOSAVAK vegyületek, melyek növények lombozatában és magokban fordulnak elő. Az abrak és a káposztafélék S-metil-cisztein szulfoxidot (SMCO) tartalmaznak, mı́g a Leucaena leucocephala lombozata és magja aromás aminosav-mimosinét. A káposztafélék ellenőrizetlen etetése a kérődzőknek szervi károsodást okoz a hemolitikus anémiával, ami a bevitt SMCOnak köszönhető. A Leucaena hirtelen etetése a juhoknál vedlést, csökkent étvágyat, szervi károsodást, halált okoz, mı́g a szarvasmarháknál: szőrhullást, súlyos nyáladzást, levertséget, fogyást és megnagyobbodott pajzsmirigyet.

BOMLÁS ÉS AVASODÁS A TÁROLÁS SORÁN A nyersanyag tárolása, állagának megőrzése nyokat miként kell tárolni. AƵ ltalában az alábbi fontos tényező, ami befolyásolja a kész feltételeknek kell teljesülniük, hogy a tárolás takarmány minőségét. Speciális szabályai van- után jó minőségű takarmányt kapjunk. nak annak, hogy a különböző tı́pusú takarmáLiveNutrition

133

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

Hogyan tároljuk megfelelően további használatra a takarmányt anélkül, hogy csökkenne a tápanyagtartalma vagy megromlana?

Megfelelő nedvességtartalom: A tárolt gabonának körülbelül 12-15% nedvességet kell tartalmaznia a biztonságos tárolás érdekében, hogy elkerüljük a gombák kifejlődését és a mikotoxintermelést. Ezért a megfelelő szárı́tási módszerek: a nap vagy a mechanikus szárı́tás kulcsfontosságúak az optimális nedvességtartalom elérése érdekében, de a túlzott hőkezelést a mesterséges szárı́tás alatt el kell kerülni a túlmelegedés miatt.

Fontos, hogy elkerüljünk bármilyen károsodást a szárı́tás és a tárolás alatt. A károsodott szemek, magok vagy gumók hajlamosabbak gombás fertőződésre, ı́gy a mikotoxin-szennyezésre és romlásra. Mielőtt a burgonyát betároljuk, a földrögöket és a piszkot el kell távolı́tani róla.

Lényeges, hogy a rovarok vagy más kártevők számát a tárolt takarmányban a minimálisra kell leszorı́tani, hogy ne sérüljön a takarmány, és ne induljon meg a gombák szaporodása.

Kémiai tartósítószereket vagy természetes inhibitorokat is használhatunk, ha kontrolálni akarjuk a gomba elszaporodását.

A megfelelő tárolási feltételek elsősorban a páratartalom szabályozásához kapcsolódnak, a megfelelő szellőztetéshez, a légmozgáshoz és a megfelelő hőmérséklethez. A jó tárolási programnak tartalmaznia kell a napi ellenőrzéseket a tárolóban.

A nyersanyag tárolása során bizonyos kémiai változások is előfordulnak, ilyen lehet a takarmány bomlása és avasodása. Vannak speciális

kémiai módszerek, melyek lehetővé teszik ezeknek a folyamatoknak a megállı́tását.

Szénhidrátok kémiai változásai

A szénhidrátok kémiai változásai közé tartozik a repedés és a keményı́tő kocsonyásodása. Az amilázok a keményı́tőt dextrózzá és maltózzá hidrolizálják, és jelentősen növelik a redukálócukor-tartalmat a tárolás során. A gabonafélék magas nedvességtartalmú helyen való tárolása savanyú szagot okoz az alkoholok és az ecetsav termelődése miatt Fehérjék bomlása

A fehérjék bomlása magában foglalja a fehérjék denaturálását és a szabad aminosav-tartalom növekedését; bizonyos kéntartalmú aminosavak kialakulása rossz szagot kölcsönöz. A szabad aminosavak Maillard-reakción mehetnek át.

Lipidek bomlása

A lipidek bomlása magában foglalja a lipidek oxidációját, különösen a telítetlen zsírsavakét, mely tipikus avas illatot és ízt okoz. A lipidek hidrolízise növeli a zsírsavtartalmat, ami az anyag romlásának egy mutatója.

BIOLÓGIAI VIZSGÁLATOK

A takarmányok biológiai vizsgálataival együtt járnak az állatok, a kı́sérleteket végző speciális személy, valamint a bonyolult berendezések bevonása. Ezek a módszerek drágák és időigényesek. Az állatkı́sérletek azért szükségesek, hogy információt kapjunk az egyes tápanyagok hasznosulásáról a különböző állatfajok esetében. A széles körű állatkı́sérletek közül a legfontosabbak a következők: emészthetőségi kı́sérletek; egyensúly-vizsgálatok, a takarmányban lévő fe134

hérje biológiai értékének a meghatározása; energiametabolizmus-vizsgálatok stb. Számos állatkı́sérlet alapján megbecsülték a tápanyagok emészthetőségi együtthatóját, amit az adott táplálkozási szabványokban vagy speciális energetikai egységekben adtak meg. Különböző matematikai egyenletek, melyeket általánosan használnak az állatok etetésére, korábban elvégzett állatkı́sérleteken alapulnak.

LiveNutrition

A RELATÍV TAKARMÁNYÉRTÉK (RFV) és a RELATÍV TAKARMÁNYMINŐSÉG (RFQ) A RELATI�V TAKARMA�NYE�RTE� K (RFV) és a RELATI�V TAKARMA�NYMINO�SE�G (RFQ) olyan takarmányminőséget jelző kifejezések, melyek azt ı́rják le, hogy az állatok hogyan viszonyulnak a takarmány minőségéhez. A RELATÍV TAKARMÁNYÉRTÉK (RFV) azt ı́rja le, hogy mennyi az állat várható fogyasztása egy takarmányból, és mennyi az energiaértéke. Ez a mutató kombinálja az ADF (DDM) és a NDF (DMI) táplálkozási tényezőket, és megad egy számot, ami méri és összehasonlı́tja a takarmányok minőségét. Arra használják, hogy összehasonlı́tsák a különböző emészthetőségű takarmányokat és ezek fogyasztását különböző állatcsoportoknál. Ez az index sorba állítja a takarmányokat az ADF- és az NDF-tartalom szerint, és a teljesen érett lucernához viszonyítja, aminek az RFV-értéke 100-nak lett meghatározva. A relatı́v takarmányérték-számı́tásba betartozik az emészthető szárazanyag (DDM) és a szárazanyag-bevitel (DMI): RFV = DDM × DMI/1,29 Az 1,29 konstans úgy lett kiválasztva, hogy az RFV = 100 legyen az érett lucerna esetében. A RELATÍV TAKARMÁNYMINŐSÉG (RFQ) jobb mutató, és jobban becsüli meg a valós takarmányminőséget, mint az RFV, és jobban jósolja

Szín

Szag és állapot Idegen anyagok és gyomok

Lehetséges pont

Hüvelyesek Rügyáll. vagy előbb Korai virágzás Késői virágzás Magáll. vagy később

26-30 20-25 10-19 00-09

Fűfélék Indı́tó szakasz előtt Indító szakasz Korai kalász Teljes vagy később

Levelesség kapcsolódó levelekkel Levelesség leváló levelekkel Közepes levelesség Száras széna és/vagy törött levelek

Fényes zöld szı́nű széna Kifehéredett a felszínen vagy egyes részeken Aranysárga, sárga mindenütt Sötétbarna vagy fekete (eső áztatta) Barna (hőség miatt) Frissen kaszált szénaillat Penész vagy más mellékszag Penészes vagy nagyon poros

Nincs benne idegen anyag Némi gyom van benne Rossz ı́zű vagy érett gyomok Más idegen anyag

LiveNutrition

26-30 20-25 10-19 00-09

18-20 13-17 6-12 0-5

18-20 11-17 6-10 0-5* 0-5*

15-20 0-10 0-5* 10 5-9 0-4 0-5*

20 10

* Annyira gyenge vagy szennyezett, hogy nem alkalmas állati táplálásra.

Levelesség (levél-szár arány)

A széna minőségének értékelésére a legmegbı́zhatóbb módszer a fizikai/érzékszervi vizsgálat kombinációja. Öt fő tényezőt értékelnek a széna minőségének érzékszervi meghatározásakor.

Leírás

Tényező

A takarmány érettségi foka

meg, hogy az állatok hogyan teljesı́tenek egy adott takarmánnyal. A TDN-ből számı́tják, és az emészthető rost megbecslésén alapuló bevitelen (az ADF helyett). RFQ = (DMI, testsúly-%) * (TDN, DM%) / 1,23 Az emészthető száraz anyag (DDM) egy számı́tott érték, mellyel megbecsüljük a takarmány ADF-ből meghatározott emészthető százalékát. Az emészthető szárazanyag a takarmány energiaértékének meghatározására használatos, de minél alacsonyabb az ADF, annál magasabb a DDM. Az alábbi képlettel számoljuk a DDM-et: DDM (%) = 88,9 – [0,779 * ADF (DM %)] Az összes emészthető tápanyag (TDN) a takarmányban lévő összes olyan tápanyag becsült értéke, ami az állat által emészthető – bizonyos képletek (pl. NRC-ajánlások) és a szárazanyag-bevitel alapján. DMIHüvelyes = 120/NDF + (NDFD – 45) × 0,374 / 1350 × 100

135

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A SZILÁZS MINŐSÉGÉRTÉKELÉSE

A szilázs minőségértékelésének mezei módszere nagyon egyszerű, és hasznos a gazdálkodók számára. Ez a módszer tartalmazza a szilázs textúrájának, színének és illatának meghatározását.

Az értékelések alapján a gazdálkodók megbecsülhetik a szilázs minőségét, és meghatározhatják a felhasználási folyamatokat. A szilázs textúráját a következőképpen lehet megbecsülni.

•Leveles lágy textúra. Magas metabolizálható energia és fehérje. •Leveles, de a levelek rostosabbak. Alacsonyabb emészthetőség (magas nyersrosttartalom). • Szálas, rostos; a mag feje jelen van. Alacsony metabolizálható energia, nyersfehérje-tartalom (túl későn takarı́tották be, magas fejlődési szakaszban). • A szilázsban jelen vannak a hüvelyesek. Nyersfehérje-tartalom, a metabolizálható energiatartalom is nagyobb. • Penész jelenléte vagy rothadt a szilázs. A szilázs megromlott, a szárazanyag tönkrement, minősége csökkent a tárolás során. • Nagyon nedves, nedv szivárog a kazalból vagy tócsa van a bálák alján. A szilázs nedvessége kipréselődött, a takarmányt túl alacsony szárazanyag-tartalommal silózták, gyenge minőségű, mert nagy a kockázata a gyenge erjedésnek, a tápanyag veszteségnek. • Nagyon száraz, törékeny. Túl magas szárazanyag-tartalommal silózták, rosszul lett tömörítve, a túlmelegedés veszélye magas. Tápanyag-vesztesége magas.

•Enyhe, kellemesen savas, savanyútej- vagy joghurtillat. Normális tejsav-fermentáció • Nagyon kevés, de enyhén édeskés. Erősen fonnyadt, kevéssé erjedt szilázs, különösen alacsony cukortartalmú növények esetében. Ha az aroma erősebb, a szárazanyag-tartalom kisebb. • Édes, gyümölcsös alkoholos íz. Az élesztő gombák aktı́v szerepet játszottak a fermentációban; magas etanolszint; instabil etetés kö zben. • Savanyú ecet. A gyenge fermentációt ecetsavtermelő baktériumok uralják; gyakori a kevés szárazanyag- és cukortartalmú takarmányoknál. •Avas vaj, bűzös szag. A gyenge fermentációt a Clostridium baktériumok dominálták: nagy mennyiségű vajsav, a szilázs nedves és nyálkás (ha a szilázst ujjak között dörzsöljük, melegítsük a kezünket néhány másodpercig, majd szagoljuk meg, a vajsav jelenléte könnyen kimutatható). • Erős dohány- vagy karamellillat, égetettcukor-ízzel. A hő által sérült; kellemes ı́zű az állatoknak, de a tápértéke nagyon alacsony. • Dohos vagy penészes aroma, enyhe fermentációs illattal. Rossz tömörítés és lezárás miatti penészes szilázs; az aerob módon romlott szilázs, ami meleg és komposztszagú is lehet.

Fizikai megjelenés és textúra

Aroma

Szín

•Nagyon sötét olajzöld. Időjárás miatt sérült és/vagy nagyon nedves a szilázs, rossz az erjedés. E� retlen füvet gyűjtöttek be, amit nagy nitrogéntartalommal trágyáztak. •Sötét olajzöld/-barna. Normális szı́ne a száradt hüvelyeseknek, melyek általában sötétebb szı́nűek, mint a fűszilázs. •Világoszöld, -barna. Normális szı́nskála a fű-, gabona- és a kukoricaszilázs esetén. •Halványzöld/szalmasárga. Normális szı́nskála a száraz füves szilázs esetén; a nagyon száradt, kevéssé erjedő szilázs általában zöldebb. •Világos borostyán. Jellemző a későn vágott fű- és gabonaszilázsra. Ez előfordulhat alacsony szárazanyagú szilázsnál és az időjárás miatt károsodott fűszilázsnál. •Barna. Túlmelegedés történt a tárolás folyamán vagy aerob romlás kibontás során; fehérje-hőkárosodott, kevéssé emészthető; jellemzőbb a száradt szilázsra. •Sötétbarna. A túlmelegedési folyamat hosszabb volt; esetleg fekete foltok is lehetnek a szilázs felszı́nén; jelentősen csökkent az emészthetőség, magas arányú a hő által sérült fehérje, amit az állat nem tud hasznosı́tani; nem megfelelő tömörı́tés, késleltetett lezárás vagy elégtelen levegőkizárás; általában együtt jár a jelentős hányadú penészes szilázzsal. 136

LiveNutrition

4. Takarmány-adalékanyagok A takarmány-adalékanyagok olyan a takarmányon és előkeveréken kı́vüli anyagok, mikroorganizmusok és készítmények, melyeket szándé-

kosan adnak a takarmányhoz vagy vı́zhez azzal a céllal, hogy a következő funkciókat kielégı́tsék.

A takarmányadalékok:

kedvezőbbé teszik a takarmányok tulajdonságait;

jó hatással vannak az állati eredetű termékek karakterisztikájára; kedvezőbbé teszik a dı́szhalak és madarak szı́nét; javítják az állat teljesítményét, jólétét;

jótékony hatással van az állati eredetű termékekre;

jó hatással vannak az állattenyésztés környezeti hatásaira.

A leggyakrabban használt takarmányadalékok listája az alábbiakban olvasható. Az antibiotikumok régebben nagyon népszerűek voltak, de 2006 januárja óta nem szabad takarmány-adalékként használni ezeket. Hasonlóképpen 2013 januárja óta nem engedélyezik a kokcidiosztatikumok és a hisztomonosztatikumok használatát takarmány-kiegészı́tőként. Leggyakrabban használt takarmány-adalékok az állatok takarmányozásakor:

• ásványi anyagok; • vitaminok; • enzimek; • probiotikumok, prebiotiotikumok; • aminosavak; • takarmányadalékok.

• Antibiotikumok, • kokcidiosztatikum, • hisztomonosztatikum.

A takarmányadalékok a következő formákban használhatók: ásványi keverékek;

vitaminkészı́tmények és -keverékek terápiás célra és megelőzésképpen;

ásványi anyag és vitamin keveréke;

ásványi anyag és vitamin keveréke egyéb takarmány-adalékanyagokkal.

Ne feledjük el, hogy a takarmány-adalékok nem lehetnek káros hatásúak az állat egészségére, az emberi egészségre és a környezetre. Jegyezzük meg azt is, hogy a takarmányokban és az előkeverékekben található számos takarmány-adalék kockázatot jelent abban a tekintetben, hogy ezek a takarmányban levő aktı́v anyagok egymással különféle kölcsönhatásba léphetnek. Csak néhányat közülük, pl. a probiotikumokat vagy a prebiotikumokat adhatjuk közvetlenül az állatoknak, de a legtöbb esetben, figyelembe véve a takarmányozás gyakorlati szempontjait, a takarmány-adalékanyagokat előkeverékben adjuk az állatoknak. Ezeket az jellemzi, hogy magas koncentrációjú biológiailag aktı́v anyagok, erősen koncentráltak vagy kémiailag tiszták, és ún. hordozókon vannak. Ilyen a takarmánymész, a korpa, a vı́z vagy más takarmány-alapanyag. Az előkeveréket nem közvetlenül adjuk az állatoknak, hanem 0,5-5%-ban a takarmányhoz keverjük. Az igényektől függően az előkeveréket különböző formákban lehet használni, pl. mint a bendőbólusz, a vizes oldatok ivásra vagy a nyalósók.

ELŐKEVERÉKEK: •magas koncentrációjú biológiailag aktív anyagok, ún. hordozókon (leggyakrabban takarmánykréta, korpa, víz); •nem közvetlenül adjuk az állatoknak; •0,5-5%-ban a takarmányhoz keverjük.

LiveNutrition

137

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A gyakorlatban az intenzı́v termelési feltételek közt tartott állatok takarmányozásában szükséges, hogy kiegészı́tsük az állatok étrendjét ásványi anyagokkal és vitaminokkal a következők miatt: * Az állati eredetű termékekben jelentős mennyiségben vannak lerakódva e vegyületek. * A stressz, amit az intenzív állattartás feltételei váltanak ki. * Ezen vegyületeket változó mennyiségben tartalmazzák a takarmányok, és veszteségek történnek a takarmány feldolgozása, bekeverése és tárolása során.

TAKARMÁNYADALÉKOK CSOPORTJAI

A takarmány-adalékanyagokat – szerepük szerint – négy csoportba sorolhatjuk: technológiai, érzékszervi, takarmányozási, zootechnikai adalékok. Anyagok, melyeket technológiai okokból adnak a takarmányhoz (pl. konzerváló anyagok, megkötők, sűrı́tők).

Technológiai adalékok

Érzékszervi adalékok

Olyan anyagok, melyek tápanyagot szolgáltatnak az állatoknak (pl. vitaminok, aminosavak, karbamid).

Olyan adalékok, melyek javítják az állati teljesítményt, az egészséget vagy a környezetet (pl. probiotikumok).

Takarmányozási adalékok

Olyan anyagok, melyeket azért adnak a takarmányhoz, hogy az állati termék érzékszervi tulajdonságai, kinézete javuljon.

Zootechnikai adalékok

TECHNOLÓGIAI ADALÉKOK Tartósítószerek

Anyagok vagy mikroorganizmusok, melyek megvédik a takarmányt a romlástól a mikroorganizmusok vagy a metabolitjaik által.

Emulgeáló szerek

Létrehoznak és fenntartanak olyan keveréket, melynek alkotóelemei nem keverednének egymással homogén takarmányként.

Antioxidánsok Sűrı́tő szerek

Gélesı́tő szerek

Ragasztószerek

A rádionuklidokkal való szennyezést kontrolláló szerek

Olyan anyagok, melyek meghosszabbı́tják a takarmányok és takarmányanyagok tárolási idejét, megvédve őket az oxidációs folyamatoktól. Olyan anyagok, melyek a takarmánytapadását segı́tik elő.

Olyan szerek, melyek gélstruktúrát adnak a takarmánynak.

Olyan anyagok, melyek a takarmány mikrorészecskéit összetapasztják.

Olyan anyagok, melyek megállítják a rádionuklidok felszívódását, és segítik a kiürülésüket.

Csomósodásgátló szerek

Olyan anyagok, melyek csökkentik a részecskék összetapadásának tendenciáját.

Szilázsadalékok

Olyan enzimeket vagy mikroorganizmusokat tartalmaznak, melyek a takarmányba keverve elősegı́tik a szilázs kialakulását.

Savasságot szabályozó szerek Denaturáló szerek

138

Olyan anyagok, melyek beállítják a takarmány pH-ját.

Olyan anyagok, melyeket a takarmányozásban használva, lehetővé teszik a takarmány vagy egyes alkotórészei eredetének azonosı́tását. LiveNutrition

ÉRZÉKSZERVI ADALÉKOK

TAKARMÁNYOZÁSI ADALÉKOK

 Színt adnak vagy helyreállítanak a takarmányban.  Az állatoknak adva, az állati eredetű termékeknek színt adnak.  Jó hatással vannak a halakra vagy a díszmadarak színére.  A takarmány színéhez vagy színt adnak, vagy színt hoznak vissza.

ÍzSzı́nező anyagok komponensek

Vitaminok, provitaminok, valamint hasonló hatásokkal rendelkező kémiailag jól definiált anyagok. Nyomelemek vegyületei.

Aminosavak, azok sói és analógjaik.

Olyan anyagok, amelyek hozzáadásával javul a takarmány illata és ízvilága.

Karbamid és származékai.

ZOOTECHNIKAI ADALÉKOK Emésztést fokozók

Olyan anyagok, melyeket ha az állatoknak adnak, akkor azok azzal javítják a takarmány emésztését, hogy hatnak a takarmányanyagokra.

Olyan anyagok, melyek kedvező hatással vannak a környezetre

Olyan anyagok, melyeket az állatok takarmányozásában használnak, és korlátozzák az állati termékek káros hatását a környezetre.

Bélflórastabilizátorok

Más takarmányadalékok

Mikroorganizmusok vagy más kémiailag meghatározott anyagok, melyek ha az állatok megeszik őket, jótékony hatással vannak a bélflórára.

Az adalékanyagok használatakor ne feledje, figyeljen a lejárati időkre vagy a megengedett tárolási időre, ami a gyártástól kezdődik, a használati utası́tásra és a hatóanyagokra.

Ha az állatoknak túl keveset adunk az adalékokból vagy túl sokat, vagy a lejárati idő után adjuk, akkor nem érjük el a kívánt eredményt, pedig a beszerzési ár ugyanaz volt.

Ne feledje, hogy a takarmány-adalékanyagok használata növeli az etetés költségeit, ami már maga az állattenyésztés összes költségeinek körülbelül 70%-át teszi ki. Mielőtt úgy dönt, hogy takarmányadalékot kezd el használni, gondolja végig a takarmány-adalékanyagok költségeit és a lehetséges hasznot, amit az hozhat. Ne feledje továbbá, hogy a legjobb hatást a takarmány-adalékanyagok „rotációs” alkalmazása adja (2-3 havonta változtatva). ÁSVÁNYI ANYAGOK VITAMINOK AZ ÁLLATOK TAKARMÁNYOZÁSÁBAN GYAKRAN HASZNÁLT ADALÉKOK

PROBIOTIKUMOK, PREBIOTIKUMOK AMINOSAVAK KARBAMID ÉS SZÁRMAZÉKAI TAKARMÁNYENZIMEK BENDŐFERMENTÁCIÓ-MÓDOSÍTÓK SZILÁZSADALÉKOK LiveNutrition

139

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

ÁSVÁNYI ANYAGOK

KÉMIAI VEGYÜLETEK, MELYEKET A TAKARMÁNYOZÁSBAN ÁSVÁNYIANYAG-FORRÁSKÉNT HASZNÁLNAK SZERVES

SZERVETLEN

Oxidok

Szulfátok

Fémspecifikus aminosav-komplex

Fémes aminosavkomplex

Kloridok, klorátok

Jodidok

Fémes aminosavkelát

Fém-proteinát

Karbonátok

Fém poliszacharidkomplex

Fém-propionát

Szelenitek, szelenátok

A SZERVES ÉS SZERVETLEN ÁSVÁNYI ANYAGOK ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI SZERVES

SZERVETLEN  Gyenge felszı́vódás az emésztőtraktusban: 5-30%, mivel más tápanyagokhoz kötődik (pl. rosthoz, fitáthoz, tanninhoz).  Gyenge oldhatóság.  Az ásványok nagy része emésztetlenül, felhasználás nélkül távozik az állat szervezetéből, és a környezetet terheli.  Vonzó ár.

140

 Jobb felszívódás.  A� ványianyag-koncentráció csökkentésének lehetősége az állati étrendben.  Kisebb ásványi kibocsátás a környezetbe.  Nem annyira mérgező túladagolás esetén.  A szerves ásványok fémionjai nem okoznak szabadgyök-keletkezést az előkeverékben, és ez elősegı́ti a vitaminstabilitást.  Magas ár!

LiveNutrition

MAKROELEMFORRÁSKÉNT GYAKRAN HASZNÁLT VEGYÜLETEK • Kalcium-karbonát • Takarmánymész • Foszfátok • Dolomitok

KALCIUM

•Nátrium-klorát • Kalcium, nátrium-foszfát • Ammónia-foszfát (marháknak) •Nátriumkarbonát tejelő tehe• Oxidok nek > 20 kg tej FOSZFOR

NÁTRIUM

•Kálium-karbonát, azonban Khiány ritkán fordul elő, mert a növényi takarmányokban sok kálium van KÁLIUM

•Magnézium-szulfát •Magnézium-karbonát •Magnézium-oxid •Magnézium-kelát MAGNÉZIUM

•Nátrium-klorid KLÓR

• Nátrium-szulfát • Metionin • Elemi kén

KÉN

MIKROELEMFORRÁSKÉNT GYAKRAN HASZNÁLT VEGYÜLETEK • Klorid, oxid, szulfát • Vasfumarát, citrát, laktát, karbonát • Vaskelát

• Kálium-jodid • Nátrium-jodid • Kalcium-jodid

JÓD

• Cink-klorid, -oxid, -szulfát • Cink-laktát, -acelát, -karbonát • Cink-kelát

• Réz-acetát • Réz-oxid, -szulfát • Réz-kelát

• Kobald-nitrát • Kobald-klorid • Kobald-acetát • Kobald-szulfát

• Mangán-oxid • Mangán-klorid • Mangán-szulfát • Mangán-kelát

VAS

RÉZ

KOBALD

CINK

MANGÁN

• Nátrium-szelenit • Szelenometionin • Szeléniummal gazdagı́tott élesztő

SZELÉNIUM

Figyelembe véve azon szerves vegyületek számos előnyét, melyek sok ásványi anyagot tartalmaznak, használatuk teljesen igazolt. Az egyetlen tényező, ami korlátozza felhasználásukat, a magas áruk. Javasolt, hogy az ásványi anyagokra vonatkozó előı́rásokban adott beviteli értékek 20-30%-át szerves vegyületekkel oldjuk meg. LiveNutrition

141

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

VITAMINOK

A takarmányok tartalmaznak vitaminokat. Mivel a takarmányokban a vitamintartalom és annak elérhetősége igen változékony, valamint számos

tényező negatı́van befolyásolja a vitaminok hatását, indokolt az állati étrend kiegészítése vitaminokkal.

JAVASLAT! MINDEN ÁLLATI VITAMINIGÉNYT KIELÉGÍTENI SZINTETIKUS ALAKOK HASZNÁLATÁVAL

Szintetikus vitaminok

• •

Mikroorganizmusokból állı́tják elő fermentációval (nagy költség) vagy többlépcsős kémiai folyamatokkal. Szabadon folyónak kell lennie, nem lehet poros, és homogén keveréket kell alkotnia más étrendi összetevőkkel. Stabilnak és biológiailag aktívnak kell lennie, amikor az állat elfogyasztja. Egyes vitaminkészítmények viaszban vagy zselatinban vannak eloszlatva, ez megóvja a vitamint az oxidációtól.

A gyakorlatban a takarmányok vitamintartalmát és az állatok vitaminigényét nemzetközi egységben (IU) vagy mikrogramm / AKTÍV HATÓANYAGBAN fejezik ki.

Vitamin A D E K B1 B2 B3 (PP) B4 B5 B6 B8 (H) B12 C

Kémiai név Zsírban oldódó Retinol Kole- (D3) és ergokalciferol (D2) Tokoferolok Menadion Vízben oldódó Tiamin Riboflavin Niacin Kolin Pantoténsav Piridoxin Biotin Kobalamin, cianokobalamin Aszkorbinsav

TÉNYEZŐ

Az ajánlott dózist egyszerű gyomrú állatok esetén a koncentrátumkeverékek alapján adják meg, mı́g a kérő dző k és lovak esetében az állatonkénti napi adagot határozzák meg.

Számos olyan tényező miatt, melyek negatı́van befolyásolják a vitaminok aktivitását, a vitaminokat általában nagyobb adagban adják, mint amit a kı́sérletek során hivatalosan meghatároztak. A fiziológiai igény és a még elviselt dózis közti különbség nagy (100-szor, 1000-szer több lehet, mint a napi előı́rt adag, kivéve az A- és a D3-vitaminokat). Ne feledje, hogy ez a biztonságos különbség ne legyen túl nagy, két fő okból: az első a vitaminkészı́tmények ára, a második az, hogy az egyik vitamin túladagolása igényelheti a másikét is, pl. a túl sok A-vitamin megnöveli az E-, D- és K-vitaminok napi igényét.

NAGYON ÉRZÉKENY

pH 7 (semleges) pH < 7 (sav)

D3, folsav, Ca-pantoténsav, amidnikotinsav D3, K, B1, B2, C, Ca pantoténsav, kolin-klorid

pH > 7 (lúg)

A, C

Ultraibolya fény

A, D3 B2, C, folsav

Oxigén

Hőmérséklet Nehézfémek

142

Párásság

INSTABIL B1, C, folsav

D3, E, B6, B12, folsav K, B6, B12

B1, folsav

A, D3, B2, B6, H, Ca-pantoténsav, amid nikotinsav

Ca-pantoténsav, nikotinsav, kolin-klorid

A, D3, K, B1, C

A, D3, B1, B6, C

LiveNutrition

E, K, B1, B12, folsav

PROBIOTIKUMOK, PREBIOTIKUMOK, SZINBIOTIKUMOK SZINBIOTIKUMOK

PROBIOTIKUMOK: olyan készı́tmények, melyek mono- és kevert kultúrájú élő mikroorganizmusokat és metabolitjaikat, bélbaktériumokat, tejsav-baktériumokat (LAB) vagy ezek keverékét tartalmazzák.

PREBIOTIKUMOK: olyan anyagok, melyek szelektı́ven stimulálják az emésztőrendszer baktériumait.

A probiotikumok és prebiotikumok szerepe a takarmányozásban  probiotikumok;  prebiotikumok  Csökkenti a béltartalom pH-ját, és gátolja a patogének szaporodását, így csökken a hasmenéssel járó baktériumok száma.  A bélnyálka immunostimulációja.  A� sványianyag-szabályozás a Ca-, Mg- és Fe-ionok felszı́vódásának elősegı́tésével a vastagbélben.  Patogén baktériumok (pl. Salmonella sp. vagy E. coli sp.), melyeknél megakadályozza a bélnyálkához való megtapadását, véd a patogén kolonizációtól.  Szubsztrát a vastagbélben lévő probiotikus baktériumoknak.

PROBIOTIKUMOK: Liofilizált, megfelelően kiválasztott baktériumtörzsek egy közeggel, amiben szaporodtak. A hordozó lehet kalciumkarbonát, szárított desztilláló folyadék, szárított tejsavó és más is. A legtöbb készítmény tartalmaz – a baktériumok mellett – vitaminokat, ásványi anyagokat, antioxidánsokat és más anyagokat olyan mennyiségben, hogy ösztönözzék a baktériumok szaporodását a gyomor-bél traktusban. Az állatok gyakorlati táplálásában a következő baktériumnemzetségeket használják prebiotikumokként: Lactobacillus

 Az emésztés javı́tása a perisztaltika és az étkezési rost fermentációjának támogatásával a bélben, aminek a végterméke (főleg VFA) stimulálja bélnyálka fejlődését.  Az állati produktivitás javítása (nagyobb súlygyarapodás, kisebb az elhullási arány).  Aminszintézis megelőzése.  Bakteriostatikus anyagok termelése antibiotikus hatással (acidofilin, laktobacilin, bakteriocin és rusin).  B-vitamin komplex és K-vitamin szintetizálása.  A bélbolyhok növekedésének stimulálása. A PREBIOTIKUMOK olyan tápanyagokat tartalmaznak, amelyek serkentik a természetes, hasznos bélflóra fejlődését és növekedését, ami az állatok gyomor-bél traktusában él. Ezeket az anyagokat nem lehet hidrolizálni, és nem szı́vódnak fel a vékonybél végéig. Ezek a fermentáció szelektı́v reagensei a vastagbélben jelen lévő potenciálisan hasznos baktériumoknak. Az állatok táplálkozásának gyakorlatában főként emészthetetlen oligoszacharidokat használnak probiotikumokként: Mannán-oligoszacharidok (MOS) Fruktooligosacharidok (FOS)

Bifidobacterium Streptococcus

Trans-galaktooligosacharidok (TOS)

Enterococcus

Galaktooligosacharidok (GOS)

Bacillus

Inulin Laktulóz

Élesztő – Saccharomyces cerevisiae

Béta-glukánok

Aspergillus oryzae – micélium penész LiveNutrition

143

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A kérődzők esetében a bendőfermentáció kedvezően módosul az élő élesztő hatására. Az élő élesztő megerjeszti a nagy koncentrációjú étrendben nagy mennyiségben előforduló keményı́tő lebontásából származó cukrokat. Annak a ténynek köszönhetően, hogy az élesztők versenyeznek a tejsavbaktériumokkal a keményı́tőért és a cukrokért, ezért ezek stabilizálják a bendő pH-ját, és csökkentik az acidózis kockázatát. Mi több, az élő élesztők lekötik az oxigént a bendőben, és segı́tik fenntartani az anaerob körülményeket, melyet a celluláz baktériumok kedvelnek, ezek pedig pozitív hatással vannak az élel-

mi rost emészthetőségére, ı́gy emelkedik a szárazanyagtakarmány-bevitel. Ennek eredménye, hogy jobb lesz az élőtömeg-nyereség, a tejhozam, és magasabb lesz a tej zsı́rtartalma. A kérődzők étrendjének élő élesztővel való kiegészı́tésekor tudni kell, hogy az élő élesztő nem képes megtelepedni a bendő környezetében, és ez amiatt van, mert nem képes túlélni a bendőben kb. 12 óránál többet. Ezért az élő élesztőt kétszer kell adni egy nap az állatnak. Ha a gyártó ajánlásait betartjuk, akkor az élő élesztő a tejtermelést kb. 1,5 l-rel növeli naponta, és javı́tja az állomány egészségi állapotát is.

VÁZLAT AZ AKTÍV ÉLESZTŐ MŰKÖDÉSÉRŐL A BENDŐBEN

KEME� NYI�TO� /CUKROK ELTA� VOLI�TA� SA

Az aktı́v élesztő cukrot fermentál keményı́tőből (LAB szubsztráton), ı́gy stabilizálja a bendő pH-ját és csökkenti az acidózis kockázatát.

Az aktı́v élesztő összegyűjti az oxigént a bendőben, segı́t fenntartani az anaerob állapotot, ami elősegíti a cellulolitikus baktériumok szaporodását.

A ROSTEMÉSZTÉS RÁTÁJA

DMI

ÉTRENDI AJÁNLÁSOK

Minél jobb a rost emészthetősége, annál több szárazanyagot tud a tehén elfogyasztani, ami javítja a gyarapodást, a tejhozamot és a tej zsírtartalmát.

TÁPANYAGFELSZÍVÓDÁS

Jobb takarmánykonverzió arány.

ÁLLATI TELJESÍTMÉNY

AKTÍV ÉLESZTŐ

TEJELŐ TEHÉN 1,0 × 1010 CFU

HÚSMARHA 0,8 × 1010 CFU

BORJÚ 0,4 × 1010 CFU

Kolóniaképző egység (CFU = Colony Forming Unit)

144

Nem tudja kolonizálni a bendőkörnyezetet.

Mivel 12 óráig él a bendőben, naponta kétszer kell adni.

Nagyobb tejhozam (kb. 1,5 l) naponta és a csorda jobb egészségi állapota.

A probiotikumok különösen az újszülött állatoknak ajánlott (éretlen bélmikroflóra), olyan állatoknak, melyek épp felépültek betegségéből, különösen, ha az antibiotikumokat használtak a gyógyı́tásban, valamint olyan időszakban, amikor a stressz szintje magasabb (változás az étrendben, az elhelyezésben, nem megfelelő hőmérséklet, túl nagy az állatok sűrűsége). A probiotikumok, prebiotikumok és a szinbiotikumok adagolása az állatoknak: „per os”, mint por, emulzió, tabletta, granulátum, paszta vagy premixek. A jó minőségű kereskedelmi tejpótlók is probiotikumokkal vannak kiegészı́tve. LiveNutrition

SZINTETIKUS AMINOSAVAK A fehérjék az emésztés és felszı́vódás után az aminosavak forrásai lesznek, és az állati szervezet ezekből épı́t specifikus fehérjéket. I�gy az állatok által elfogyasztott fehérjetartalmú takarmányok aminosavprofilja nagyon fontos, különösen az egyszerű gyomrú állatoknál. Bizonyos aminosavakat lehet szintetizálni olyan mennyiségben az állati szervezetben de novo, mely elégséges igényeik kielégítésére, de másokat be kell vinni a táplálékkal, mert azokat nem lehet szintetizálni. Ezek az aminosavak a nélkülözhetetlen vagy esszenciális aminosavak. Ahhoz, hogy a fiziológiai szükségletek kielégüljenek, ezeket az aminosavak biztosítani kell az étrendben. A gyakorlatban a különböző fehérjetakarmányokat azért adják, hogy a sertések és baromfik esszenciális aminosavigényét kielégítsék, egyaránt lehet szójadarát vagy hallisztet alkalmazni étrendjükben. Azonban a halliszt meglehetősen •Nem kérődző állatok nem szintetizálnak esszenciális aminosavat (EAA). •Az összes EAA-t a táplálék adja.

ESSZENCIÁLIS AMINOSAVIGÉNY

drága, és a szójababfehérje nem olyan jól kiegyensúlyozott esszenciális aminosavforrás. Ilyen helyzetben a szójadara- vagy hallisztétrend odavezet, hogy az aminosav beviteli követelménye teljesül, de a takarmány tartalmaz más aminosavakat is, méghozzá többet, mint amenynyit az állatok igényelnek. Ez a fehérjemennyiség-bevitel pazarlás, mert az állatok nem tudják hasznosítani. A fel nem használt aminosavak hasznosítás nélkül kiválasztódnak. Mi több a folyamat többletenergiát igényel, így mind nitrogén-, mind pedig energiaveszteség adódik. Továbbá a kiválasztódott nitrogén a környezetszennyezés egyik forrása. Egy alternatív módszer az esszenciális aminosavak pontos egyensúlyának elérésére a szintetikus aminosavak alkalmazása lehet. Különböző fehérjetartalmú takarmányokat alkalmaznak a sertések és baromfik létfontosságú aminosav-szükségletének biztosítására.

GYAKORLATBAN AZ AMINOSAVIGÉNY KIELÉGÍTÉSÉHEZ A BEVITT FEHÉRJÉT KI KELL EGÉSZÍTENI

•Vagy nagy mennyiségű nem kiegyensúlyozott fehérje, pl. szójaliszt. •Drága fehérjeforrást kell alkalmazni, pl. hallisztet.

• A túlzott mértékben bevitt fehérjét nem lehet hasznosítani, és hatástalanítani kell, amihez energia kell. • A felhasználatlan fehérje kikerül a természetbe, és környezetszennyezést okoz.

A FEHÉRJE- ÉS ENERGIA-METABOLIZMUS HULLADÉKAI

A NEM KIEGYENSÚLYOZOTT FEHÉRJÉK NAGY MENNYISÉGŰ HASZNÁLATÁNAK ALTERNATÍVÁJA



SZINTETIKUS AMINOSAVAK Liebig törvénye szerint a fehérje aktuális biológiai értékének a minimumát az az esszenciális aminosav határozza meg, amelyik a legnagyobb hiányban van jelen a követelményhez képest, ami pedig az állat fajától, korától, fiziológiai állapotától és produkciós szintjétől függ. Az állatok táplálásánál az első és egyben legfontosabb korlátozott aminosav a lizin. Ilyennek számı́t a metionin, tirozin és triptofan is, ezért az egyszer� gyomrú állatoknak szánt koncentrátumoknak ezeket megfelelő arányban kell tartalmazniuk. A koncentrátumkeverékbe kerülő aminosavprofilok jelentős különbségei miatt a hozzáadott EEA mennyisége nagyban különbözhet.

LIMITÁLÓ AMINOSAVAK A TAKARMÁNYBAN

Met

LiveNutrition

LIZIN Leggyakoribb, az első korlátozó aminosav a takarmányozásban.

Thr

Try

145

A leggyakoribb ilyen módszerekkel előállı́tott aminosavak: L-lizin, DL-metionin, L-treonint, Ltriptofán és a glicin. A kereskedelmi termékekben az aminosav-tartalom nagyon változó (6,0-98,0% között) lehet. Az egyszerű gyomrú állatok étrendjében gyakran alkalmaznak szintetikus aminosavakat kiegészı́tésként. NEM KÉRŐDZŐ ÁLLATOKNÁL A SZINTETIKUS AMINOSAVAK ADÁSA LEHETŐVÉ TESZI:

Nagy tejhozamú teheneknél (az intenzı́v tejtermelés miatt) két aminosavat, metionint és lizint kell kiegészı́tőként adagolni. Ezeket az aminosavakat a bendőben lévő mikroorganizmusok aktivitása miatt az egyszerű gyomrúaknál nem lehet ugyanabban a formában kiegészı́tőként adagolni. NAGYON NAGY HOZAMÚ TEJELŐ TEHENEK:

hogy kevesebb kiegyensúlyozott étrendi fehérjét használjunk, de fontos hogy a szintetikus aminosavak adását ne vigyük túlzásba;

Aminosavak korlátozva (Met és Liz), különösen, ha az étrend kukoricaszilázson vagy szemes takarmányon alapul. Az aminosavat védeni kell a bendőben a lebontás ellen, és a vékonybélben kell hatnia.

hogy növeljük a fehérje- és energiahasznosítás mértékét;

Az aminosavak zsírsavakkal, Phszenzitív polimerrel, ásványi keverékkel vagy kémiailag módosított molekulákkal van vannak bevonva (problémák a pelletálással). Hiány, ha az étrendben ennél kevesebb van: LysDI DPI 6,8%-a, MetDI DPI 2,0 %-a.

hogy csökkentsük a környezetbe kikerülő nitrogén mennyiségét.

Valójában az egyszerű gyomrúak étrendjébe az L-lizin hidroklorid, DL-metionin és L-treonin kerül.

HÍZÓSETÉSEK ÉTRENDJE – Lizintartalom 10 g/kg keverék SZTENDERD ÉTREND

A jobb oldali ábrán bemutatunk egy kis esettanulmányt, ami a hízósertések étrendjét vizsgálja szintetikus lizin hozzáadásával vagy anélkül. A hízósertések lizinigénye: 1 kg koncentrátumkeveréknek 10 gramm lizint kell tartalmaznia. Ezt a tartalmat el lehet érni 750 gramm szemes árpával és 250 gramm szójadarával. A nyers proteinkoncentráció ebben a keverékben 185 gramm kilogrammonként. Ha 2 g szintetikus lizint adnánk a keverékhez, hogy ugyanazt a lizintartalmat érjük el (10 g kgonként), akkor csak 190 g szójadarát és 808 g árpát kell használni. A nyersfehérje ebben a keverékben csökkenést mutat az előző keverékhez képest: 165 g kg-onként.

750 g szemes árpa 250 szójaliszt Teljes fehérjetartalom 185 g/kg

ÉTREND LIZINNEL

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

2 g L-Lizin 808 g szemes árpa 190 g szójaliszt Teljes fehérjetartalom 165 g/kg

Fontos, hogy a kiegészı́tő esszenciális aminosavakat ne használják túlzott mértékben, hogy kielégı́tsük az állati igényt, mivel ez hiányt okozhat a többi esszenciális aminosavakban. A jól kiegyensúlyozott étrendi fehérje lehetővé teszi az étrend teljes fehérjetartalmának csökkentését. I�gy az alacsonyabb teljes fehérjetartalmú takarmányoknak alacsonyabb a pufferhatása, ami azzal jár, hogy csökken bakteriális hasmenés előfordulása. Nagyon fontos kérdés a szintetikus aminosavak jótékony hatása az állattechnológiai állapotokra a sertésólakban és a tyúkólakban, mivel a nagyobb biológiai értékű étrendi fehérje jobb nitrogénhasznosulást eredményez. 146

LiveNutrition

A KARBAMID ÉS SZÁRMAZÉKAI A karbamid és származékai, melyeket nem fehérjetartalmú nitrogén-összetevőknek (NPN) is neveznek, a takarmányadalék csoportba sorolhatók. Az NPN révén a karbamid lehetővé teszi a kérődzők fehérjeszükségletének részbeni pótlását, és tekintetbe véve azt, hogy az energia és a fehérje az étrend legköltségesebb részét teszi ki, gazdaságilag megalapozott ez a pótlás. De van egy bizonyos kockázat, mivel a karbamid

nagyon mérgező lehet az állatnak, ı́gy az alkalmazásakor nagyon óvatosnak kell lenni. Az NPN fehérjehelyet-tesı́tőként való alkalmazására a kérődzők étrendjében a bendőben lévő mikroorganizmusok aktivitása miatt van lehetőség, mivel képesek felhasználni az ammóniát, és átalakı́ tani azt saját anyagcsere-fehérjévé. A kérődzők nyersfehérje-anyagcseréjének vázlatát a lenti ábra mutatja be.

A nyersfehérje anyagcseréje a kérődzőkben (MacDonald et al., 2006) ÉTRENDI NYERSFEHÉRJE (AZ ÖSSZES NITROGÉNVEGYÜLET)

NYÁL

A BENDŐBEN LEBONTOTT FEHÉRJE (RDP)

GYORSAN LEBOMLIK A BENDŐBEN

KARBAMID VIZELET

AMMÓNIA

A BENDŐBEN LE NEM BONTOTT FEHÉRJE (RUP)

BENDŐ LASSAN BOMLIK LE A BENDŐBEN

PEPTIDEK AMINOSAVAK

A BENDŐ MIKROORGANIZMUSAINAK FEHÉRJÉJE

EMÉSZTHETŐ MIKROBIÁLIS FEHÉRJE

AMINOSAVAK

EMÉSZTHETŐ LE NEM BONTOTT ÉTRENDI FEHÉRJE

ÜRÜLÉK

OLTÓGYOMOR és VÉKONYBÉL

ÜRÜLÉK

A BENDŐBEN LE NEM BONTOTT ÉTRENDI NYERSFEHÉRJE

A SZÖVETEK FEHÉRJÉI

Az étrendben szereplő minden nitrogénvegyületet nyersfehérjének hı́ vtunk. A nyersfehérjét az állatok elfogyasztják, és – az alkotó nitrogénvegyületek szerkezetétől, tulajdonságaitól függően – gyorsan vagy lassan lebomlik nitrogénvegyületekre a bendő mikroorganizmusai és en-

zimek segı́tségével (ezek a proteázok és peptidázok, melyek a peptidkötéseket hası́tják, aminosavakat hoznak létre, és aztán deaminálják őket, ammóniát és szénmolekulákat felszabadı́tva).

LiveNutrition

147

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

Három nitrogénforrás van a bendőben. Az első a takarmány nitrogénje (például a fehérjetakarmányok), a friss tápok, a szilázs. A második a nem-fehérje nitrogénvegyületek, amik a karbamid és származékai. Emlékezzünk arra is, hogy a takarmányok nem-fehérje nitrogénvegyülettartalma 5%-tól (étrendi nyersfehérje a gabonaszemekben) 50%-ig terjed (friss éretlen abrak). E� s a harmadik forrás az endogén nitrogén a nyálban. Két fehérjeforrás van a kérődzők vékonybelében: étrendi fehérje (ami megszökött a bendőbeli lebomlástól) és a bendőbeli mikroorganizmusok fehérjéje. A fehérje biológiai értéke nem olyan fontos ezeknek az állatoknak a bendőbeli mikroorganizmusok miatt. A� ltalában a

kérődzők táplálásakor nem számı́t az étrendi fehérje aminosav-összetétele, mert a takarmány tı́pusa nem befolyásolja a bendőből távozó baktériumok és protozoonok aminosavprofilját és a kérődzők fehérjeforrását. A bendő mikroorganizmusai vannak alapvető hatással a vékonybélbe érkező fehérje-aminosavak profiljára, ami eltér az étrendi fehérje aminosavprofiljától. A mikrobiális fehérje feljavı́tja az alacsony minőségű étrendi fehérjét, vagy lerontja a kiváló minőségű étrendi fehérjét. NITROGÉNFORRÁSOK A BENDŐBEN: a takarmány nitrogénje (fehérjetakarmányok, friss abrak, szilázs); nem-fehérje nitrogénvegyületek: karbamid és származékai, a takarmány NPNtartalma az étrendi nyersprotein 5%-ától (szemes takarmány) 50%-ig (friss éretlen abrak) terjed; endogén nitrogén a nyálban.

FEHÉRJEFORRÁSOK A KÉRŐDZŐ VÉKONYBELÉBEN: takarmányfehérje, ami nem bomlott le a bendőben; a bendő mikroorganizmusainak fehérjéi.

A KÉRŐDZŐ ÉTRENDJE NEM BEFOLYÁSOLJA A MIKROBIÁLIS PROTEIN-AMINOSAVAK PROFILJÁT! A bendő mikroorganizmusai az ammónia-szénvázat és az energiát szénhidrátokból, pl. keményı́tőből és cellulózból szerzik, melyek a bendő mikrobiális fehérjeszintézisének fő szubsztrátjai, és melyek egyúttal nagy biológiai értékű fehérjeforrások is. Minél több nem-fehérje nitrogénvegyület van a teljes étrendi fehérjében, az annál könnyebben és gyorsabban bomlik le a bendőben ammóniává, és a bendő mikroorganizmusait nem érdekli, hogy az ammónia honnan származik. Ebben a helyzetben, a bendőben lévő mikroorganizmusok lehet, hogy nem elég hatékonyan használják az összes ammóniát a bendőben, hogy a saját mikrobiális fehérjéjüket épı́tsék belőle. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy túl magas lesz az ammónia felhalmozódása a bendőben, és az átfolyik a bendőfalon a véráramba. Az ammónia egy része a véráramból a májba kerül, ott át-

148

alakul karbamiddá, és vagy visszakerül a bendőbe a nyállal, vagy ürül a vizelettel. A bendőből a véráramba kerülő ammónia 80%-a elveszik, ez megnöveli az étrendi fehérje költségét, és a környezetet is terheli a felhasználatlan nitrogénvegyületekkel. De a máj is képes átalakı́tani ammóniát karbamiddá, viszont abban az esetben, ha túl nagy koncentrációjú az ammónia a véráramban, és az ammónia koncentrációja tovább növekszik, az az állat pusztulásához vezethet. Szöveti szinten a fehérje-anyagcsere hasonló módon zajlik. A kérődzők képesek szintetizálni a nélkülözhető aminosavakat, de a nélkülözhetetleneket az emésztési traktusból kell biztosı́tani, és az emésztőtraktusból való felszı́vódás után a testszövetekben zajló fehérjeszintézisben hasznosı́tják azokat.

LiveNutrition

A karbamid és származékai – helytelenül használva – mérgezhetik a kérődző állatot. Ha a karbamidkoncentráció az étrendben túl magas, az ammónia elkezd felhalmozódni a bendőben. Minél magasabb a bendő ammóniakoncentrációja, annál magasabb a bendő pH-ja. Ebben az állapotban az ammónia aktı́vabb formájává alakul, és gyorsabban szı́vódik fel (ez az ammónium) a véráramba. A máj kapacitása nem elégséges ahhoz, hogy átalakı́tsa az ammóniát karbamiddá, és az ammónia a vérbe jut. A kérődzők esetében 2 mg ammónia 100 ml plazmában már mérgező. Az első mérgezési tünetek 20-30 perccel a karbamid lenyelése után jelentkeznek. Ekkor megjelenik a gyors és nehéz légzés, remegés, nyálzás, görcs, koordinációs zavar, az állat képtelen állni és tetánia jelei mutatkoznak. Vannak olyan módszerek, amelyeket a gazda maga is alkal-

mazhat (állatorvos nélkül). Az első az, hogy vegyületekkel vagy oldattal csökkentsük a bendő pH-ját, például 5%-os ecetsavval, melyet szájon át adjunk a tehénnek, mennyisége: 1 l minden 100 kg testsúlyra. A bendőben az alacsonyabb pH miatt az ammónium eltolódik a kevésbé aktı́v és lassabban felszı́vódó ammónia formájába. Javasoljuk, hogy adjunk 0,3-0,5 l 20%-os glükózt a kiskérődzőknek és 2-3 l-t a teheneknek. A glükózt lehet adni injekció formájában is. Az egyik módszer a karbamidmérgezés esetén, de ez nem praktikus, ha több tehén is megbetegedett, az, amikor felhı́gı́tják a bendő tartalmát 30-50 l hideg vı́zzel. A hideg vı́z miatt a bendő hőmérséklete csökken, és hasonló arányban a karbamid hidrolı́zise is alacsonyabb. Ráadásul a vı́z felhı́gı́tja az ammónia koncentrációját a bendőben.

A KARBAMIDMÉRGEZÉS MECHANIZMUSA ÉS TÜNETEI

A mérgezés tünetei (20-30 perccel a bevitel után)

A mérgezés mechanizmusa

A bőr és az izmok remegése Szorongás

Felfúvódás

NH3 a vérben 2 mg NH3/100 ml – toxikus szint

NH3 pH

NH4+ NH3-forma, gyorsabban felszívódik a vérben

Bő nyáladzás Túl nagy NPNkoncentráció az étrendben

Koordináció hiánya, remegés

DM-bevitel

KEZELÉS Bendő-pH-t csökkentő vegyületek beadása – pl. 2% ecetsav, savanyú tej (a karbamid inaktiválása). 20% glükózoldat (0,3-0,5 l juh, 2-3 l nagy kérődzők) vagy glükóz-injekció. 30-50 l hidegvı́z-infúzió a bendőbe (csökkenti a hőmérsékletet, a karbamid-hidrolı́zis sebességét, és az ammóniakoncentrációt hı́gı́tja a bendőben).

A karbamid alkalmazása a kérődzők takarmányozásában helyettesı́theti a fehérjebevitel egy részét, másrészt azonban ez egy olyan takarmány-adalékanyag, amely helytelenül használva

nagyon mérgező lehet, ami még az állat halálához is vezethet. I�gy bizonyos szabályokat be kell tartani a karbamid vagy származékai pontos alkalmazását illetően.

LiveNutrition

149

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A KARBAMID ÉS SZÁRMAZÉKAI BIZTONSÁGOS HASZNÁLATÁNAK ALAPJAI A KÉRŐDZŐK TAKARMÁNYOZÁSÁBAN •A karbamid mennyisége ne legyen több, mint a teljes proteinigény 25-30%-a, azaz a karbamid mennyisége ne haladja meg a 30 g/100 kg testsúly.

•Ne feledje, hogy a mikroorganizmusoknak nem csak nitrogénre, hanem energiára, vitaminokra, ásványi anyagokra is szükségük van saját proteinjük előállı́tásához; győződjön meg arról, hogy legyen elég jól elérhető szénhidrát (lehetőleg keményı́tő) a bendőben, egészı́tse ki az étrendet vitaminokkal és ásványi anyagokkal, különösen a kén alapvető fontosságú a kéntartalmú aminosavak szintéziséhez, a mikrobiális protein optimális szintéziséhez a bendőben minden NPN-ként bevitt 12 g nitrogénhez adjon 1 g-ot, pl. nátrumszulfát formájában.

•Korlátozza a karbamid-kiegészítést, ha a teljes protein koncentrációja 1 kg étrendi szárazanyagban több mint 13%. • Ha tiszta karbamidot ad a kérődzők étrendjéhez, ne feledje figyelembe venni annak mennyiségét a takarmánykeverékben vagy a szilázsban. • A karbamidot fokozatosan vezesse be a kérődzők étrendjébe. • A karbamidot jól össze kell keverni a takarmánnyal. • Ne használjon folyékony karbamidot. • Korlátozza a karbamid és más NPN-adalék használatát, ha szójával vagy más hüvelyessel eteti a az állatokat, mert azokban nagy koncentrációban van karbamid. KÉRŐDZŐK TÁPLÁLÁSÁRA HASZNÁLT NEM-FEHÉRJE NITROGÉNVEGYÜLETEK

Nitrogéntartalom (%) Tiszta karbamid

46,7

Takarmányminőségű karbamid

Lassan felszabaduló karbamid [felülete bevonva valamilyen anyaggal (pl. kalcium-klorid, lenmagolaj stb.)], fokozatosan bomlik le a bendőben, és kevésbé toxikus, mint a sztenderd karbamid Ammónium-karbonát

Biuret (drágább, de kevésbé mérgező, mint a karbamid)

UMMB (karbamid-melasz ásványi blokk)

42-45

42-45 19 35

Ammóniával kezelt szalma

150

A protein és az energia a legfőbb és a legdrágább összetevő az állati takarmányban, ami behatárolja a produktivitást. A takarmányozásban a nem protein nitrogén-összetevők alkalmazása (karbamid és származékai) lehetővé teszik, hogy csökkentsük a költségeket. Azonban ne feledjük, hogy ha ezeket a vegyületeket nem helyesen használjuk, akkor csökkenhet az állat teljesítménye, mérgezést kaphatnak, és el is pusztulhatnak. Ne feledjük, hogy az étrendben 0,75% DM karbamidtartalom rontja az ízt, és az önkéntes szárazanyag-felvételt, ami negatívan hathat a produktivitás szintjére, mert a mondás szerint „a tehenet a száján keresztül fejik”. Nem szabad a karbamidból a szárazanyag 1%-ánál többet adni a takarmányban – egy normál 600 kg testsúlyú tehén esetén legfeljebb 200 g-ot. LiveNutrition

TAKARMÁNYENZIMEK A takarmányenzimek egy olyan takarmány-adalékcsoport, mely támogatja vagy lehetővé teszi a tápanyagok lebontását. Ezek az adalékok általában baktérium vagy gombatörzsek termékei, pl. Aspergillus sp.-, Penicillinum sp.-, Humicola sp.-, Bacillus sp.-erjedés. Manapság ezek alapvető tartozékai az egyszerű gyomrú állatok (baromfi, sertés) keveréktakarmányainak. TAKARMÁNYENZIMEK

ENDOGÉN ENZIMEK: fiatal vagy beteg állatok táplálására használják, amikor saját enzimjeik kevéssé hatásosak (pl. lipáz, proteáz, amiláz).

EXOGÉN ENZIMEK: lebontják főleg ez étrendi rostot, pl. β-glükonáz, xinaláz, celluláz stb. (és a fitáz, ami a fitátokat bontja le).

AZ ENZIMEK HASZNÁLATÁNAK ELŐNYEI AZ ÁLLATOK TÁPLÁLÁSÁBAN •A takarmányenergia nő, mivel a tápanyagok emészthetősége jobb. •Javul az állati teljesítmény.

•Ritkább a hasmenés előfordulása.

•Jobb állattechnológiai feltételek a tápanyagok jobb hasznosítása miatt.

KERESKEDELMI FORGALOMBAN KAPHATÓ ENZIMEK Egy vagy több takarmányenzim keveréke megfelelő hordozón (liszt, korpa, szemes takarmány), mely megvéd a káros külső hatásoktól. Az enzimkészítményeket por vagy folyékony formában lehet alkalmazni. Biztonságosak az álENZIM

PROTEÁZ LIPÁZ FITÁZ AMILÁZ CELLULÁZ BÉTA-GLÜKONÁZ XILANÁZ

SZEREP

lati vagy emberi egészség szempontjából. A� ltalában a takarmányenzimeket 0,15-1,50 kg/tonna mennyiségben adják az állatfajtól és a keverék összetételétől függően. ALKALMAZÁS

A protein lebontása aminosavakká.

Gabona-melléktermékek, glutén, szója.

A fitinsav lebontása inozitolra és foszforra.

Gabonák és kivont lisztek.

Lipidek hidrolizálása trigliceridekre és zsírsavakra.

Az amilóz hidrolizációja dextrinekre és a maltózé glükózra.

TAKARMÁNY

Szójaproteint tartalmazó tejpótlék.

Állati és növényi lipidek.

Kutya-, macskaeledel.

Keményı́tőtermékek.

Malac- és borjútáp.

Baromfi- és sertéstáp.

Celluláz hidrolizációja beta-1-4 poliszacharidokra.

Rostban gazdag étrendek.

Szalma-, szénaszilázs.

Pentózok lebontása xilózra és xilulózra.

Szemes árpán, rozson, és búzán alapuló étrendek.

Baromfi- és sertéstáp.

Béta-glükán lebontása oligoszacharidokra és glükózra.

Szemes árpán és zabon alapuló étrendek.

Baromfi- és sertéstáp.

A takarmányenzimeket tartalmazó takarmányokat nem szabad 70-90 °C-nál tovább hevı́teni (hidegen lehet pelletálni). A takarmányenzimeket vı́zi permetként lehet alkalmazni a granuláció utolsó fázisában. Bár ezeket az adalékokat közvetlenül is hozzá lehet adni a takarmányokhoz, olcsóbb ha az előkeverékbe keverik be. Az enzimmel kezelt takarmányokat és előkeverékeket nem szabad hosszú ideig tárolni (az enzimek hatása 6-9 hónapig tart) szobahőmérsékleten. A takarmányenzimek alkalmazásakor el kell kerülni azok porosodását, mert allergiát okozhatnak. LiveNutrition

151

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

BENDŐFERMENTÁCIÓ-MÓDOSÍTÓK

A bendőben zajló folyamatok közvetve nagy mértékben hatással vannak az állatok egészségére és termelékenységre. Ezért sok esetben a bendőfermentáció-módosı́tók hozzáadása a kérődzők takarmányához bevett gyakorlat.

A bendőfermentáció-módosı́tók a takarmányadalékanyagok olyan csoportját képezik, melyek arra valók, hogy specifikus hatások elérése érdekében változást érjenek el a bendőfermentációban.

PROBIOTIKUMOK (élő élesztők)

PUFFADA� ST MEGELO� ZO� SZEREK PUFFEROLDATOK METÁNGÁTLÓK

A bendőfermentáció-módosı́tók alkalmazása a kérődzők étrendjéban elsősorban az étrend összetételétől és az állati teljesı́tménytől függ. Nincs értelme mindet alkalmazni állandó adalékként minden nap minden állatnak. Ezért, ha a kérődzők étrendjébe beillesztjük a bendőfermentáció-módosı́tókat, gondolkozzunk, mielőtt cselekszünk, hogy ez tényleg szükséges-e az állatnak, és megelőzi-e ez a takarmányozás nem kı́vánt hatásait. ÁLTALÁNOS TÉNYEK

A kérődzők kb. 1000 liter gázt bocsátanak ki naponta a bendőfermentáció idején.

A gázok leginkább böfögéssel távoznak.

FELFÚVÓDÁS akkor történik, ha a gáz nem tud távozni az állat szervezetéből.

Felfúvódástól szenvedő tehén

A kérődző állat normál körülmények között mintegy 1000 liter gázt termel naponta a bendő fermentációs folyamatai által. Ezek a gázok felhalmozódnak a cardia néven ismert területen, és böfögéssel a nyelőcsőn keresztül távoznak. Bizonyos körülmények között a gáz nem tud kijutni, és az állatok nem képesek megszabadulni tőle, ez a helyzet a felfúvódás. Kétféle, különböző etiológiájú felfúvódás van. Az első akkor jelentkezik, amikor a bendő-öszszehúzódások nem működnek acidózis miatt, ez a szabadgáz-felfújódás vagy legelői felfúvódás. A másik típusú felfúvódás akkor jelentkezik, ha

152

a gázok folyadékbuborékokban alakulnak ki, és a gázt nem tudja az állat normális módon felböfögni. Ilyenkor nyomás keletkezik a bendőben, ezt az állapotot nevezik habos felfúvódásnak. A legelői felfúvódás nagy koncentrációjú étrend esetében jelentkezik, amikor a bendő normális működését megzavarja az erjesztő savak gyors felhalmozódása a gyorsan erjedő szénhidrátokból, ebben az állapotban a bendő pH-ja jelentősen csökken. Baktériumok mukopoliszacharidokat termelnek a sejtek lı́zise alatt, ezek az anyagok növelik a bendőfolyadék viszkozitását, és a stabil hab kialakulásának kedveznek.

LiveNutrition

A KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ PUFFADÁSOK KÓROKTANA Gyors fermentáció = sok sav a bendőben = túl alacsony bendő-pH.

Nagy koncentrációjú étrend

Baktérium-sejtlízis – mucopolisacharidok felszabadulása, és stabil hab képződése.

LEGELŐI FELFÚVÓDÁS A gázokat nem lehet felböfögni. HABOS FELFÚVÓDÁS

A legelő gazdag hüvelyesekben.

Habképző anyagok a növénykben, pl. saponin, tannin.

Stabil hab képződése.

PUFFADÁST MEGELŐZŐ SZEREK

HABZÁSGÁTLÓ SZEREK

Növényi olajok (főleg lenmagolaj). Lecitin.

Ásványi olajok.

Detergensek (pluronics).

Szintetikus polimer poloxalene. Alkil-aril-szulfonát.

Nátrium-klorid (só – NaCl): növeli a bendőfolyadék áthaladási sebességét, de csökkenti a táplálékbevitelt. Dózis: 40 g/kg étrendi DM.

A legelői felfúvódás kockázatát csökkentő takarmányozási gyakorlat lehet: széna vagy szalma etetése azelőtt, hogy a teheneket kihajtják a füves/herefüves, illetve lucernás legelőre (minél kevésbé éhesek, annál kevesebb friss takarmányt legelnek), vagy az, ha nem hajtják a szarvasmarhát fiatal nedves legelőre, és ha elkerülik a szakaszos legeltetést. TAKARMÁNYOZÁSI GYAKORLATOK, MELYEK CSÖKKENTIK A LEGELŐI PUFFADÁS ELŐFORDULÁSÁT

A puffadást megelőző módszerek közé tartozik a habzásgátló szerek alkalmazása vagy valamilyen takarmányozási gyakorlatot. A habzásgátló szerek olyan anyagok, amelyek csökkentik a bendőfolyadékon a felületi feszültséget, és védenek a képződő stabil hab ellen a bendőben. A fő probléma az ilyen adalékokkal a megfelelő koncentráció fenntartása a bendőben, mivel a folyadékok gyorsan áthaladnak.

LiveNutrition

Széna vagy szalma adása, mielőtt a tehenek a füves/hüvelyes legelőre mennének (minél kevésbé éhesek, annál kevesebb friss takarmányt fogyasztanak). Nem szabad a szarvasmarhákat a fiatal/zsenge nedves legelőre hajtani.

Kerülni kell a szakaszos legeltetést. 153

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

PUFFEROLDATOK

AZ ACIDÓZIS KÓROKTANA Az intenzı́v szarvasmarha-tenyésztésben nagy mennyiségű koncentrátumokat használnak az el- Könnyen lebomló várt produktivitás érdekében. A nagy koncentrá- szénhidrátokban tumú étrend gazdag könnyen lebontható szénhid- gazdag étrend – magas koncentrárátokban, amiket gyorsan lebontanak a bendő ciójú étrend. mikroorganizmusai úgy, hogy közben nagy menynyiségű illékony zsı́rsav, különösen tejsav keletkezik. Ebben a helyzetben a bendő pH-ja drasztikusan csökken, ami acidózishoz vezet. Az acidózis körülményei között, alacsony bendő-pH mellett, a cellulózbontó baktériumok aktivitása leáll. Ez A táplálékbevitel csökkenése. odavezet, hogy csökken a takarmányfelvétel, ennek következtében csökken a tej zsı́rtartalma, és a további lépésekben rumenitis, ketózis, laminitis és májtályog alakulhat ki. Ezért nagy mennyiségű koncentrátum felhasználása mellett elengedhetetlen a pufferek alkalmazása az étrendben. Ezen Csökkentett anyagok hozzáadása a kérődzők étrendjéhez zsíros tejtermelés, rumenitis, hatékonyabb mikrobiális fehérjeszintézist eredményez. A keményı́tő és a mikrobiális fehérje re- ketózis, laminitis, májtályogok. tenciós ideje a bendőben rövidebb, ami növeli cellulózbontó baktériumok aktivitását. A cellulázbaktériumok aktivitása miatt nagyobb mennyiségű acetátsav keletkezik. Az acetátsav a tejzsı́rszintézis előfeltétele, ezért a tej zsı́rtartalma nő.

Csökkentett bendő-pH és a tejsavképződés növekedése.

Az acidózis kockázata a cellulázbaktériumok hátrányára.

PUFFEROLDATOK: a kérődzők étrendjéhez adott takarmánykiegészı́tők, amik a bendő pH-értékét olyan szintre szabályozzák, ami előnyösen hat a cellulázorganizmusok aktivitására (6-7 pH): Nátrium-bikarbonát Nátrium-karbonát Kalcium-karbonát Magnézium-oxid Agyagok Bentonitek

ÁLTALÁNOS GYAKORLAT •A korai laktációs tejelő teheneknek 200 g nátriumkarbonát (NaHCO3) és magnéziumoxid (MgO) adása. •Bizonyos nem oldódó agyagok és bentonitok használata javallott, amik lehetővé teszik, hogy a pufferfolyamat az emésztőrendszer további részeiben is végbemenjen. •Ne feledje, hogy a bendő pH-értékét a megfelelő takarmányozással stabilizálni lehet!

154

LiveNutrition

A PUFFEROLDATOK MUNKÁJA A BENDŐBEN

A hidrogénionok PUFFEROLDATAI és a bendőben lévő folyadék hı́gı́tási aránya megnő.

Hatékonyabb mikrobiális fehérjeszintézis.

A keményı́tő és a mikrobiális fehérje rövidebb retenciós ideje a bendőben.

A bendő VFAbázisában (illó zsı́rsavak) az acetáttartalom növekszik.

A cellulázbaktériumok aktivitása megnő.

PUFFEROLDATOK

Magasabb zsíros tejtartalom.

40 l Jelentős mennnyiségű abraktakarmánynak a tehén étrendjében való alkalmazásával ellenőrizhető az állat által termelt nyál mennyisége. Mint az jól látható, az abraktakarmánnyal etetett tehén 150 l nyálat is termelhet, mı́g a koncentrátumokkal csupán 40 l-t. A nyál, összetételétől függően, képes optimalizálni a bendő pH-ját, és megelőzheti a felfúvódást. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy nagy mennyiségű abraktakarmányt tartalmazó étrend esetén nem érhető el a kı́vánt termelés/hozam. Ezért nagyon fontos az érvek és ellenérvek figyelembe vétele.

150 l

A NYÁL

ZÖLD, LEVELES TAKARMÁNY

KONCENTRÁTUM/ GABONAFÉLÉK

PUFFEROLDAT. A nyál pH-értéke kb. 8,2, és sok nátrium-bikarbonátot tartalmaz, ami pufferolja a bendő környezetét. I�gy a nyál segı́t ellensúlyozni a savtermelő takarmányfélék (pl. gabonafélék, melasz, burgonya és takarmányrépa) hatását a bendő pH-értékére. HABKÉPZŐDÉST GÁTLÓ. A nyál csökkentheti a felfúvódás kockázatát, hiszen habképződést gátló hatása is van a bendőben.

NAGY MENNYISÉGŰ ZÖLD, LEVELES TAKARMÁNY használatával az étrendben NEM FOGJA ELÉRNI A TERMELÉS KÍVÁNT SZINTJÉT. Tehát mindig vegye számba az összes előnyt és hátrányt! LiveNutrition

155

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

METÁNGÁTLÓK

A bendőben a metánt a metanogén baktériumok termelik, hidrogén és széndioxid segı́tségével. A bendőben a metántermelés pazarló folyamat, mivel a kérődző tápláléka bruttó energiájának akár 10%-a is elveszhet a metánnal. Emellett a metán az üvegházhatást okozó gázok közé tartozik. Becslések szerint a globális metántermelés 33,6%-a származik emésztésből.

A GLOBÁLIS METÁNTERMELÉS FORRÁSAI

70,0% – emberi tevékenység 42,0% – mezőgazdaság 33,6% – ENTERIKUS FERMENTÁCIÓ! 8,4% – állati salakanyagok

A metánt a bendőben metanogén baktériumok állítják elő a következő képlet alapján: A metán a bendőt böfögéssel hagyja el, és az ÉTRENDI BRUTTÓ ENERGIA 6-10%-OS VESZTESÉGÉVEL JÁR.

hidrogen + széndioxid = metán + víz.

Az összes tényező, ami a szenet és a hidrogént a proprionáttermelésbe vonja be, csökkenti a metántermelést a bendőfermentáció alatt.

•Gyorsabb gyomorpép-folyás és az emésztés.

•Nagyobb szintű takarmányozás. •Csökkent bendő-pH.

•Nagy mennyiségű keményı́tős takarmány alkalmazása (pl. szemes gabona).

gyobb állati teljesı́tménnyel is el lehetne még érni, ha a teljes állati eredetű produktum azonos mennyiségét el tudnánk érni kevesebb állattal. Az állatonkénti metánkibocsátás magasabb lenne, de összességében a metánszintézis csökkenne, mivel kevesebb állat állı́tana elő azonos mennyiségű állati eredetű terméket. A keményı́tőben gazdag szemes takarmány csökkenti a metánképződését a bendőben, mivel megváltozik a fermentációs irány, több propionát és kevesebb acetátsav keletkezik. Továbbá a bendő környezetének nagyobb savassága gátolja a metanogén baktériumok szaporodását. Sajnos ebben az esetben felmerül az acidózis kockázata. Probitikumok (Saccharomyces cerevisiae: aktı́v élesztő).

Propionát prekurzorok: fumársav és almasav.

METÁNGÁTLÓK

Minden olyan tényező, ami a bendőbeli fermentáció megváltoztatásával kedvező feltételeket teremt a teljesı́tmény növeléséhez, arányosan csökkenti a metánszintézist annak a ténynek köszönhetően, hogy az optimális teljesı́tmény csökkenti a metántermeléshez szükséges hidrogén mennyiségét. Ezt a módosı́tást el lehetne érni a béltartalom-áramlás és az emésztés ütemének növelésével, a takarmányozási szint megnövelésével, a bendő pH-jának csökkentésével, vagy jelentős mennyiségű keményı́tőtartalmú takarmány adásával. A probiotikumokat, propionát savakat, prekurzorokat vagy defaunating szereket hatékonyan használják a metántermelés csökkentésére. A mezőgazdasági metántermelés csökkentését na-

Defaunaciós szerek: szaponinok, tanninok.

Javuló állati teljesı́tmény: kevesebb állat állı́t elő ugyanannyi terméket

Ne feledje!

Nagy mennyiségű koncentrátum- (keményı́tős) takarmány, kevés rosttartalmú takarmány: Legyen óvatos! Acidózis kockázata; a gabonák használata az emberi táplálással versenyez.

A metángátló takarmányadalékok hatása idővel hajlamos a csökkenésre, mert a bendő mikroflórája alkalmazkodik hozzájuk. Az ilyen tendenciák elkerülése érdekében rotációs alapon használja a gátlókat.

156

LiveNutrition

SZILÁZSADALÉKOK Természetes vagy ipari termékek, amit a takarmányhoz vagy gabonához adnak, hogy gyorsan csökkenjen az oxigén, nőjön a savasság, ı́gy a tejsavbaktériumok (LAB) elszaporodjanak, és konzerválják a takarmányt. A szilázsadalékok használatának célja:  Javítani a szilázs tápanyag-összetételét.

 Csökkenteni a tárolási veszteséget a gyors fermentáció elősegı́tésével.  Csökkenteni a fermentációs veszteséget korlátozott mértékű fermentációval  Növelni az aerob stabilitást.

A SZILÁZSADALÉKOK FAJTÁI

NE FELEDJE

 FERMENTÁCIÓ-STIMULÁNSOK

•A szilázs minősége nem csak az adalékoktól függ, hanem sok más tényezőtől is, melyeket a silózás legjobb gyakorlatai ı́rnak le.

 FERMENTÁCIÓGÁTLÓK  AEROB ROMLÁSGÁTLÓK

•A szilázsadalékoktól nem lesz a gyenge takarmányból kiváló minőségű szilázs, de a minőségét javı́thatja.

 TÁPANYAGOK  ABSZORBENSEK A szilázsadalékok segı́thetik a takarmány értékét és az állati teljesı́tményt, ami kedvezően befolyásolja az állattenyésztés gazdaságosságát. Azonban túlzottan használva csak a takarmányozás költségeit növeljük. Ne feledje, hogy a silózást javı́tó szilázsadalékok fajtája a céltakarmánytól (főleg a kémiai összetételtől) függ, és

azoktól a céloktól, amit el akar érni. Az jó tanács, hogy a legjobb minőségű szilázs elkészı́téséhez mindig használjon adalékot, és az adalékot mindig úgy tárolja és használja, ahogy a termék gyártója javasolja. A legfontosabb szilázsadalékokat az alábbiakban ismertetjük. Melasz

FERMENTÁCIÓ-STIMULÁNSOK A silóanyaghoz adott anyagok az erjedési folyamatot a következők által segı́tik elő:

Fermentálható szénhidrátok

 Növelik a gyorsan fermentálható szénhidrátokat, amiket a tejsavbaktériumok könnyen felhasználhatnak. Ilyen például a melasz, a szacharóz vagy a glükóz, a citrus- vagy a cukorrépaszelet.  Nö velik a silóanyagban lévő strukturális szénhidrátok felhasználhatóságát specifikus enzimek hozzáadásával. Ilyenek a cellulázok, a hemicellulázok, a béta-xilanázok vagy az amilázok.  Növelik a kı́vánatos baktérium-oltóanyagok számát. Ilyenek például a különböző tejsavbaktériumok törzsei.

LiveNutrition

Szacharóz vagy glükóz Citrus vagy cukorrépaszelet Cellulázok

Enzimek

Hemicellulázok Beta-xilanázok Amilázok

Oltóanyagok

Tejsav-baktériumok - LAB 157

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok ATÓ ÁLH MEN RÁTOK R E F HID SZÉN

ENZIMEK (PL. BETA-XILANÁZ)

OLTÓA

NYAGO

FERMENTÁLHATÓ CUKROT SZABADÍTANAK FEL A ROSTBÓL

TÖBB SZUBSZTRÁT A LAB-NAK

LAB-SZAPORODÁS NÖVEKEDÉSE

TÖBB TEJSAV = ALACSONYABB pH RÖVIDEBB IDŐ ALATT

A SILÓZÁSI FOLYAMAT STIMULÁCIÓJA

AZONNAL FERMENTÁLHATÓ SZÉNHIDRÁTOK Ezeket kis szárazanyag- és cukortartalmú takarmányokhoz adják. Azt várják tőlük, hogy fermentálható szubsztrátot biztosítsanak, és hogy írányítsák a fermentációs folyamatot a felesleges víz elszívásával. Aránylag nagy mennyiségben használják ezeket (hogy elérjék a szárazanyag legalább 25%-át) , és jól össze kell keverni az aprı́tott takarmánnyal.

Az azonnal erjedni képes szénhidrátok az alacsony szárazanyag-tartalommal és korlátozott cukortartalommal rendelkező abraktakarmányokhoz adagolandók. Feladatuk fermentálható anyagok termelése, valamint a fermentációs folyamat irányı́tása a felesleges mennyiségű vı́z elnyelése révén. A magvak, nádmelasz, cukorrépa- és citruspép nagyon jó forrása az azonnal fermentálható szénhidrátoknak, melyek segítik a silózás folyamatát. A gabonát roppantani és hengerelni kell a felhasználás előtt. Ajánlott arány a szénatakarmányhoz: 50-100 kg/tonna (kb. 5 DM-tartalomnövekedés a szilázsban). Fontos tudni: nem hasznosul, ha kukoricaszilázshoz adják. Ha a szénaszilázshoz adják, az energia- és a szárazanyag-tartalom nő. Előnyei: nem kell az étrendet gabonával kiegészı́teni, illetve a takarmányt szárı́tani. A gabona hozzáadásának következtében a nedves szilázst könnyebb kitárazni a silóból. A�ltalában nincs hatással a fermentációra (a keményı́tőt nem könnyű lebontani a silózási folyamat alatt), de megakadályozza az elfolyó veszteségeket, ha nagy nedvességtartalmú szilázshoz adják.

158

A nádmelasz ajánlott aránya a takarmányban legfeljebb 10%, mert nehéz keverni (nagy viszkozitása miatt). Meleg vı́zzel javasolt hı́gı́tani (a szivárgási veszteség elkerülése végett a lehető legkevesebb vizet használjuk). A melasz alkalmazásának fő hátránya, hogy nagy mennyiségű melasz veszı́thető az elfolyó folyadékok révén olyankor, amikor a nagyon alacsony szintű szárazanyag-tartalommal rendelkező takarmányhoz melaszt adunk. Ebben az esetben nem megfelelő mennyiségű lehet a melasz a tejsav baktériumok számára. Ilyenkor, különösen ha a silózott anyag talajjal szennyezett, nő a föcstej romlásának kockázata.

A cukorépa- és citruszelet használata nem ajánlott alacsony DM-takarmányal, mert nagy a szivárgási veszteség, ami súlyos környezetszennyezést okoz. A száraz formájú adalékok jó forrásai a könnyen lebontható szénhidrátoknak (a nagy WSC-tartalom miatt), és növelik a DM-tartalmat a takarmányban. Mind a cukorrépából, mind a citrusból készített szárított pépek jó adalékanyagok, tápanyagokban gazdagok, és abszorensként használatosak a szilázsban.

LiveNutrition

ENZIMEK A bakteriális fermentáció termékeit a silózás során a takarmányhoz vagy a gabonához keverik, hogy cukrokat nyerjenek poliszacharidokból, amik a LAB szubsztrátjai lesznek, és ennek eredményeképpen a LAB elszaporodik. A rostbontó enzimek (celluláz, xilanáz) növelik a takarmány emészthetőségét.

A silóanyaghoz hozzáadott enzimek bakteriális fermentáció termékei, melyeket azzal a céllal alkalmaznak, hogy a poliszacharidokból cukor váljon ki, amiket azután fel tudnak használni a tejsav-baktériumok, és amik ennek eredményeként elősegı́tik a tejsav-baktériumok növekedését. Az amiláz, a celluláz és a xilanáz a legnépszerűbb enzimek, melyeket az abraktakarmány előállı́tásakor használnak, és a leghatékonyabbak az alacsony lignintartalmú takarmányokban, pl. a gabonaféléknél és az éretlen füveknél. Ezeknek az enzimeknek az abraktakarmány előállı́tásakor történő alkalmazása pozitı́v hatással A LEGNÉPSZERŰBB SZILÁZSENZIMEK

•Amilázok  keményı́tő

• Cellulázok  hemicellulóz, cellulóz stb.

•Xilanázok  xilózok

van az állatok szárazanyag-bevitelére és a tejtermelés növekedéséhez vezet. Ezek az enzimek növelik a fermentációs folyamatban használt szénhidrátokhoz való hozzáférhetőséget, baktériumokkal stimulálják a tejsavtermelést. Következésképpen csökken a silózott anyag pH-ja, a fehérjelebontás, az ammónia és nitrogén koncentrációja. Az abraktakarmány enzimjei erős negatı́v hatással vannak az állat szárazanyag-bevitelére és rostosanyag-emésztésére, aminek valószı́nűleg az az oka, hogy a könnyen emészthető rostok előemésztődnek, a lassabban lebomló vagy le nem bomló részek pedig visszamaradnak

HATÉKONYSÁG

•Leghatásosabb az alacsony lignintartalmú takarmányoknál (pl. gabonaszilázsok és éretlen fűfélék). •10% növekedés a szárazanyag-fogyasztásban. • 10-14 % növekedés a tejtermelésben.

AZ ALKALMAZÁS HATÁSAI

•A savtermelés stimulálása. •A szilázs-pH csökkenése. •Ammónia-N csökkenése.

•Negatı́v hatás a DM- és rostemészthetőségre valószı́nűleg amiatt, hogy a szilázsenzimek előre megemésztették a könnyen emészthető rostot, és megmaradt a lassúbb frakció.

ALKALMAZÁS Az enzimet a friss takarmányra kell permetezni. Az enzimet a szilázsra permetezik közvetlenül etetés előtt.

LiveNutrition

159

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

OLTÓANYAGOK

A leginkább ajánlott silóadalékok. Azért adják a takarmányhoz, hogy domináljon az epfita populáció az olyan növényi baktériumok közt, melyek nem annyira hatásosak a cukorfermentációban, és szilázsveszteséget okozhatnak. A legtöbb oltóanyag por vagy granulátum formájában kapható. Gyakran takarmánymésszel, tejporral, szacharózzal vagy más hordozóval keverik. Három fő baktériumtörzs használatos oltóanyagként silózáskor: HOMOFERMENTATÍV

HOMOLAKTIKUS (hoLAB)

•Lactobacillus plantarum, Pediococcus, Lactococcus sp.

•Lactobacillus plantarum, Enterococcus faecium, Pediococcus acidilactici

•Gyors fermentációt okoz, főleg tejsav keletkezik, és a pH-t rövid idő alatt leviszi 4-re.

•Gyorsan szaporodó homofermentatı́v tejsavbaktériumot adnak, hogy dominálják a fermentációt, hogy jobb minőségű szilázst nyerjenek.

HETEROFERMENTATÍV •Lactobacillus buchneri, Lactobacillus brevis •Tejsav és ecetsav keveréke keletkezik, lassabb a fermentáció a homofermentatı́vhoz viszonyı́tva, gátolja az élesztő és a penész terjedését, elősegı́ti az aerob stabilitást.

ALKALMAZÁS •A legjobb módszer, ha aprı́tóval adjuk a takarmányhoz (a mikroorganizmusok a lehető legtöbb ideig kerülnek kapcsolatba a szubsztráttal). •Nem elfogadható gyakorlat az, ha egy doboznyi száraz oltóanyagot rádobnak egy adag takarmányra és aprítanak. •Az oltóanyagot folyékony vagy szilárd halmazállapotban is lehet adni (ha a takarmány DMtartalma nagyobb mint 45%, a folyékony forma előnyösebb.

MEGFELELŐ OLTÓANYAGGAL KEZELT SZILÁZSOK

Alacsony pH. Alacsonyabb ecetsavtartalom. Alacsonyabb vajsavtartalom. Alacsonyabb ammónia-N-tartalom. Magasabb tejsavtartalom. Jobb tejsav–ecetsav arány. Jobb szárazanyag-visszanyerés. Aerob stabilitás romlásának kockázata. Jobb takarmány-felvétel és állati teljesítmény. 160

LiveNutrition

FERMENTÁCIÓGÁTLÓK A savak, szerves savak sói és egyéb kémiai öszszetevők fermentációgátló anyagoknak minősülnek. A táblázatban megtalálhatók a fermentációgátlásra leggyakrabban használt összetevők. Az összes itt található összetevőnek a közös tulajdonsága, hogy alkalmazásuk után azonnal képesek csökkenteni a az abrak pH értékét, ami azzal jár, hogy korlátozza a növény légzését és

Hangyasav Savak

csökkenti a hőtermelést. Ennek köszönhetően a fermentációgátlók csökkentik a fehérje és a szénhidrátok fermentációs veszteségét. Sőt a gyors savasodás megakadályozza a kolosztriális burjánzást. Ezeknek az adalékoknak a hatásaként nem kerül sor nemkívánatos fermentációra és abraklebomlásra.

SAVAK, SZERVES SAVAK SÓI, MÁS KÉMIAI GÁTLÓK

Ecetsav Tejsav Kalciumformiát

Szerves savsók

Propionátok Sósav

AZONNAL CSÖKKNTIK A PH-T

A SAVASSÁG CSÖKKENTI A NÖVÉNYI LÉGZÉST ÉS A HŐTERMELÉST

NAGYBAN CSÖKKEN A FERMENTÁCIÓS FEHÉRJE- ÉS SZÉNHIDRÁT-VESZTESÉG

Formaldehid Más kémiai gátlók

Nátrium-nitrit Nátriummetabiszulfit

A GYORS SAVASODÁS KORLÁTOZZA A CLOSTRIDIA SZAPORODÁSÁT

A NEM KÍVÁNATOS ERJEDÉS GÁTLÁSA ÉS AZ ELTARTHATÓSÁGI IDŐ NÖVEKEDÉSE

SAVAK A takarmányoz adjuk a silózási folyamatban, hogy azonnal csökkentsük a pH-t vagy, hogy növeljük az eltarthatósági időt. A fő hátránya a savak hozzáadásának a szilázshoz a nagyobb mennyiségű elfolyás, az esetleges mérgező hatás az állatok számára és az a tény, hogy a gépek korrózióját okozza. Némely közülük növeli a szilázs aerob stabilitását.

LiveNutrition

161

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

SAV

KÉN- ÉS SÓSAV

DÓZIS

HATÁS

 5-15 kg/tonna friss takarmány.

Korlátozza a tápanyag-veszteséget a fermentáció alatt (fehérjék és szénhidrátok).

HANGYASAV

 kb. 3 kg/tonna.

ECETSAV

 5-20 kg/tonna.

PROPIONSAV

NÁTRIUM DIACETÁT (ecetsav és nátriumsó keveréke)

 15-20 kg/ tonna száraz szénatakarmány.  50 kg/tonna 30%-os DM-takarmány.  0,1% - 0,5% kukoricamag (20% DM).  1-2 kg/tonna friss takarmány.

Korlátozza a tápanyag-veszteséget, különösen a fehérjéét. Növeli a bendő által lebonthatatlan fehérjét.

Csökkenti az élesztő és penész kialakulását. Gátolja az aerob romlást. A legnagyobb antimiotikus hatása van. Csökkenti az élesztőt és a penészt, megelőzi az aerob stabilitást. Etetés előtt adva megelőzi a melegedést és a romlást a raktárban. Ugyanaz, mint a propionsav.

TÁPANYAGOK A legfontosabb abraktakarmány-adalékokat tápanyagoknak nevezzük, mert olyan komponenseket juttatnak a takarmányba – energia, fehérje vagy ásványi anyagok –, melyek növelik

annak tápértékét. Legtöbbjük több célt szolgál a silótakarmányban, ahogy ezt már részletesen emlı́tettük a takarmány-kiegészı́tők teı́rásakor.

Tápanyagadalékok MELASZ, CUKORRÉPASZELET NEM-FEHÉRJE NITROGÉNVEGYÜLETEK GABONA

ÁSVÁNYI ANYAGOK

162

Energiát ad (a szilázs energiaértékét növeli).

Fermentáció-stimulátor (szubsztrátumot ad a LAB-nak).

Energiát ad (a szilázs energiaértékét növeli).

Abszorbens (csökkenti a szilázs elfolyási veszteségét az alacsony DM-szilázsban).

Nitrogént nyújt (növeli a szilázs fehérjetartalmát).

Növeli az ásványianyag- tartalmat a szilázsban.

LiveNutrition

Aerob romlásgátló.

Pufferként működhet, növeli a szilázs pH-ját.

NEM-FEHÉRJE NITROGÉNVEGYÜLETEK Sok olyan nem-fehérje nitrogén-összetevő van, melyek felhasználhatóak silózáskor. Legnépszerűbbek: a száraz ammónia, a karbamid és az egyéb összetevőket – vı́z vagy melasz – tartalmazó ammóniakeverék. Erőteljesen javasolt az ammóniakeverék és a melaszkeverék alkalmazása, mivel a melasz egyben azonnal fermentálható szénhidrát is. Az abraktakarmányban alkalmazott NPN gazdaságos nyersfehérjeforrás, jobb az aerob-stabilitása, csökkenti silózáskor a penészedést, a hő keletkezését és a fehérje lebomlását a silóban. NPN használata javasolt olyan alacsony fehérje-tartalmú silótakarmányok esetében, mint a kukorica, cirok, gabonafélék és nagy nedvességtartalmú magvak. Ugyanakkor nem szabad NPN-t használni olyan abraktakarmányoknál, melyek szénhidráttartalma vízben kevébé oldódó és/vagy magas pufferkapacitása van

VEGYÜLETEK

AZ ALKALMAZÁS HATÁSA

CÉLTAKARMÁNYOK / GABONÁK

NEM AJÁNLOTT

FIGYELJEN ERRE

(pl. lucerna, mert ezáltal nehezebben véghezvihető a silózási folyamat). Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy az NPN mérgező összetevőket tartalmaz, és hogy csak a kérődzőknél alkalmazható. Amennyiben karbamidot, ammóniát vagy ezek keverékeit adagoltuk a silótakarmányhoz, nagy figyelemmel kell lenni az étrendre, a lebomló és le nem bomló fehérjék megfelelő arányára, hogy mely esetben nincs mérgező hatással a kérődzőkre.

•Vízmentes ammónia. •Víz-ammónia keverék. •Melasz-ammónia keverék. •Karbamid.

•Gazdaságos nyers proteinforrás. •Hosszabb eltarthatóság (aerob stabilitás). •Kevesebb penészedés és melegedés a silózás során. •Csökkent proteinromlás a silóban.

• Alacsony proteintartalmú takarmányok: kukorica, cirok, egész növény. • Nagy nedvességtartalmú gabona. •Alacsony WSC-tartalmú és/vagy nagy pufferkapacitású takarmányok (pl. lucerna). •Az NPN-silóhoz való hozzáadása után figyeljen és ellenőrizze az étrend-kialakı́tás alatt, hogy a bendő által lebontható és nem lebontható protein kiegyensúlyozott-e, és nem lesz-e mérgező a kérődzőnek.

LiveNutrition

163

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

AMMÓNIA

Az ammónia veszélyes vegyület, nagyon óvatosan kell bánni vele. Az alábbi táblázat tartalmaz néhány jó tanácsot, hogy silózáskor miként ügyeljünk biztonságos használatára. AZ AMMÓNIA ALKALMAZÁSÁNAK MÓDSZEREI

Aprítással, fúvással, zsákoláskor vagy egyben lehet keverni. Az ammóniával kezelt szilázs acél silóban való tárolása nem ajánlott a rozsdásodás miatt. Leggyakrabban ammóniakeveréket használnak (pl. melasszal).

Az aprı́tóban a vágóélhez legközelebbi végen kell hozzáadni csigás rendszerrel. Ha nem használnak csigát, akkor az ammóniát a vágó mögött lehet hozzáadni a fúvóba belépés előtt.

Be lehet oltani a tárolókba is a betöltések között, és szétoszlik a takarmányban.

A Coldflow-módszer a legegyszerűbb módja az ammónia szilázshoz adásának. A gáznemű ammóniát túlhűtik egy konverter dobozban, és kb. 80-85%-a folyadék lesz. Az ammónia veszélyes gáz. Legyen óvatos, ne lélegezze be, ne érjen a bőréhezt és a szeméhez!

Alkalmazási arány: 3-3,5 kg/t DM kukoricatakarmány a proteintartalmat kb. 8%-ról 12,5%-ra emeli. Ha a takarmány DM-tartalma nagyobb mint 40-42%, a vízmentes ammónia helyett használjon vízammónia vagy melasz-ammónia keveréket, használja úgy, AHOGY A GYÁRTÓ JAVASOLJA.

A szilázsadalékok segı́thetik a takarmány értékét és az állati teljesı́tményt, ami kedvezően befolyásolja az állattenyésztés gazdaságosságát. Azonban túlzottan használva csak a takarmányozás költségeit növeljük. Ne feledje, hogy a silózást javı́tó szilázsadalékok fajtája a céltakarmánytól (főleg a kémiai összetételtől) függ, és azoktól a céloktól, amit el akarunk érni. Az jó tanács, hogy a legjobb minőségű szilázs elkészı́téséhez mindig használjunk adalékot, és az adalékot mindig úgy tároljuk és használjuk, ahogy a termék gyártója javasolja.

164

LiveNutrition

ABSZORBENSEK Az abszorbensek szilázsadalékok, melyeket azért adnak a takarmányhoz a silózáskor, hogy korlátozzák az elfolyó veszteséget. Az abszorbensek használatát meg kell fontolni, ha a takarmányban a DM-tartalom kevesebb mint 20-25%.

SZÁRÍTOTT CUKORRÉPASZELET

Mint látható az abszorbensek között láthatunk olyan adalékokat, melyeket korábban egyéb szilázs-adalékanyagok csoportjaiba soroltunk, elsősorban a tápanyagok közé. A gyakorlatban a leggyakrabban használt szilázsabszorbensek a következők:

SZEMES TAKARMÁNY APRÍTOTT SZALMA (nem javasolt, mert csökkenti a szilázs energiaértékét) SZÁRÍTOTT GABONATÖRKÖNY

A SZEMES ÁRPA FŰSZILÁZSHOZ (KG/T FRISS TAKARMÁNY) VALÓ ADÁSÁNAK HATÁSA AZ ELFOLYÁSI VESZTESÉGRE 0

150

225

93,9

42,3

7,0

0,0

0,6

ELFOLYÁSI VESZTESÉG ÉS ÖSSZETÉTEL Elfolyási veszteség (l/t friss növény) DM-tartalom (g/l) Nitrogén (g/l) WCS (g/l) Tejsav (g/l)

59,9

66,9

32,6

7,1

7,8

4,8

0,8

1,5

LiveNutrition

1,1

1,9

1,1

165

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

5. Legelő- és gyepgazdálkodás

Gyepek alkotják a globális ökoszisztéma nagy részét, a Föld szárazföldi területének 37%-át fedik le. Az állandó gyepterületek és állandó legelők a definı́ció szerint „olyan földterületek, melyeket arra használnak, hogy fűféléket vagy egyéb egynyári takarmánynövényeket természetes úton (magát veti el a növény) vagy művelés útján (vetéssel) termesszenek, és nem kerültek bele a vetésforgóba öt vagy több éve”.

 Olcsó és fontos takarmányforrás a kérődzők (szarvasmarha, juh, kecske), liba vagy strucc számára.  Oxigén- és vı́zpára-előállı́tás, víztárolás.

 Talajerózió elleni védelem és a talaj ásványi anyagokkal történő ellátása. A füves területek  Rekreációs terület. szerepe  Különböző organizmusok (növények és állatok) természetes környezete.

Legelő

Legelőkezelési ciklus

A gyepek általában vagy legelőként vannak hasznosı́tva, ahol állatok legelnek, vagy rétként, amit lekaszálnak a szénáért vagy a szilázsért (silóban tárolás), illetve szenázsért. A gyep a kérődzők (szarvasmarha, juh, kecske), liba vagy strucc számára a legolcsóbb jelentős takarmányforrás. A gyepterület hasznosítható még árutermelésre és a talaj termékenységének

LEVÉLVESZTÉS

Rét

A megfelelően kezelt legelő biztosı́tja az egészséges, folyamatosan növő legelőfű állandóságát. A jól végrehajtott rétgazdálkodási program a talaj termékenységét javı́tja, a legeltetési szezon időtartamát megnyújtja, valamint a legelő ökológiáját javı́tja (válozatosabb, sűrűbb, tartósabb). Az ábrán bemutatott kezelési gyakorlat az állatállomány egészséges fűellátásához, kisebb etetési költségekhez, kevesebb talajerózióhoz, és a talajban több szerves anyaghoz vezet.

fenntartására, valamint – mezőgazdasági értékén kı́vül – vannak környezeti, gazdasági és társadalmi funkciói is. Ezek közé tartozik a biológiai sokféleség, a táj, a talaj, a levegő és a vı́z minősége, a kikapcsolódás, a vidéki foglalkoztatás és a szociális juttatások. A legjobb legelőállapot és termelékenység elérése érdekében megfelelő legelőkezelési technikákat kell alkalmazni.

•Befolyásolja a legeltetés intenzitása, gyakorisága, időtartama, és a pihenőidő hossza. •Szükséges, hogy új szénhidrátok jöjjenek létre a területen, újra sarjadjanak a növények, tehát nagyon fontos, hogy kontrollálják a legeltetést. •A takarmányfajokat nem szabad 5 cm-esnél kisebbre legeltetni. •A súlyos levélveszteség a késő tenyészidőszakban károsabb, mint a szezon elején. •Kerülendő a takarmányfajok legeltetése a tenyészidőszak vége előtt 4 héttel. •Egy pár gumicsizma egyik szárán egy jellel lehet jelezni a bejáratot és a kijáratot – ez a gumicsizma-technika.

166

LiveNutrition

LÉTREHOZÁS ÉS FELÚJÍTÁS •A vetésre kiválasztott fűféléknek vagy hüvelyeseknek az éghajlatnak megfelelőnek kell lenniük, és magas csı́rázási arányt kell produkálniuk. •Helyes vetési mód és idő, valamint vetési mélység és sűrűség. •Alacsony termőképességű füves legelőkön az egyik legjobb módja a takarmányhozam és az állatok teljesı́tménye javı́tásának az, hogy rendszeresen felújı́tjuk azokat.

LEGELTETÉSI RENDSZEREK •A specifikus legeltetési rendszerek (extenzív vagy intenzív legeltetés) és módszerek használata növeli a takarmányhasznosítást és a nyereséget. •Folyamatos legeltetés esetén az állatok szabadon fogyaszthatják a takarmányt, egyre válogatósabbak lesznek, csupasz foltokat hoznak létre, amik gyomosodáshoz és erózióhoz vezethet. •A rotációs legeltetési módszer két vagy több legeltetési egységet vagy legelőt használ, melyeken felváltva legeltetnek és pihentetnek (az állatok minden két órában vagy kéthetente egyszer váltanak helyet). •Ezek a rotációs rendszerek a következőkön alapulnak: a rendelkezésre álló takarmány mennyisége, a takarmány növekedési üteme, a legelő mérete, valamint a készlet aránya. A rotációskészlet-rendszerben az állatok hajlamosak több takarmányt enni, mert nem lehetnek olyan válogatósak, mint a folyamatos legeltetési rendszerben.

NÖVÉNYFAJOK ÉS -FAJTAVÁLASZTÉK

•Különböző fűfajok és hüvelyesek állnak rendelkezésre (hideg vagy meleg évszakra). •A fajokat monokultúrában hasznosíthatjuk (önmagukban vagy keverékben). •A környezeti feltételek (mint a csapadék, a talaj vı́zelvezető képessége, tápanyag-utánpótlása, pH-ja vagy a tervezett felhasználás) a szénának vagy legelőnek olyan tényezők, melyeket figyelembe kell venni a növényfajok kiválasztásánál. • Eltervezett használat alapján, valamint az állatok szükségleteinek figyelembe vételével, a fűfélék és a hüvelyesek keverékei nagyobb hozammal és kisebb fenntartási költségekkel járnak. • A keveréktakarmányok különböző érettségi szinten garantálják a kiváló minőséget, a hosszabb legeltetési időszakot és a hosszú elállási időt. • A keverékben használt növényfajoknak hasonló fejlődési mintával és jó ı́zzel kell rendelkezniük. • A fűfélék és hüvelyesek keverékeinek használata csökkentheti a N-trágyázás szükségességét a nitrogénasszimiláció miatt.

TALAJVIZSGÁLAT ÉS -MESZEZÉS

•A legelők kezelésében elengedhetetlen a talaj megfelelő termékenységének fenntartása. •A legeltetésre használt takarmánynövények általában kevesebb műtrágyát igényelnek, mint a szénának használtak, mert a legtöbb tápanyag visszakerül az állatok trágyájával; a foszfor kiválasztódik a trágyával, a nitrogén és a kálium a vizelettel és a trágyával. •A hüvelyesek nagyon érzékenyek az alacsony pH-ra. Ezek leginkább a 6 és 7 pH-t kedvelik. Ha a pHérték kevesebb mint 5,5, mész alkalmazása ajánlott.

SZTENDERD ÉRTÉKELÉS •A legelő jó állapota kulcsfontosságú az eredményes legeltetési rendszerhez. •A legelő állapotát befolyásoló tényezők: növényfaj (hüvelyesek vagy fűfélék), biomassza-takaró (gyomok hatása), talajviszonyok (tápanyagok, pH, nedvesség), a hozam állandósága és a takarmány minősége (ı́ z, emészthetőség, toxicitás). LiveNutrition

167

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

GYOMIRTÁS

•Az egészséges, jól kezelt takarmánynövények jobban képesek ellenállni a gyomosodásnak. •A gyomok versenyeznek a takarmányfajokkal a térért, a tápanyagokért és a vízért, csökkentve a takarmány hozamát és fennmaradását. • Az agresszív gyomok megfékezésére szükség lehet gyomirtó szerek használatára vagy szántásra. •Ezt csak akkor kell tenni, ha szükséges. •A gyomnövények elleni küzdelem ökológiai módszerei: a legeltetési módszerek megváltoztatása, a trágyázás, a takarmányfajok és a vízgazdálkodás; ezek segíthetnek, hogy elmozduljon a versenyegyensúly a gyomok helyett a takarmányok javára. •A rotációs legeltetési rendszerek segı́thetnek a gyomirtásban, mert az állatállomány kevésbé válogatós kis területen, és korábban megeszi a gyomokat, mielőtt azok felmagvaznának. •A különböző állatfajok (juh, kecske és ló) legeltetése ugyanazon a területen segı́thet a gyomirtásban. Ezek az állatok, mint a juh és kecske is, szı́vesebben fogyasztják a széles levelű növényfajokat, a lágy szárúakat és a cserjéket. A legelőn lévő állatoknak hozzá kell férniük jó minőségű vı́zhez és nyalósóhoz.

LEGELTETÉSI MÓDSZER Az állatok, növények, talaj és más környezeti elemek meghatározott, integrált elrendezése és a legeltetési módszerek, amelyekkel a rendszert irányítják a konkrét eredmények elérése érdekében. A legeltetési módszerek lehetnek extenzívek és intenzívek.

EXTENZÍV LEGELTETÉSI RENDSZEREK Folyamatos legeltetés: állatok legeltetési módszere egy adott területen, ahol az állatok korlátozás nélkül folyamatosan hozzáférnek a takarmányhoz, amíg a legeltetés tart. •Előnyök: kevés irányı́tásra van szükség, a tőkebefektetés minimális. •Hátrányok: gyengébb minőségű és hozamú takarmány, kisebb állománysűrűség és kevesebb takarmánytermés egységnyi területen, egyenetlen legelőhasználat, nagyobb takarmányveszteség a taposás miatt, a trágyaeloszlás egyenetlen, probléma lehet a gyomosodás és más nemkívánatos növényzet. • A tehenek szelektı́ven legelnek, nehéz egyensúlyba hozni a táplálást, tavasszal van elég táplálék, de nyáron a mező növényei elfogynak vagy túlérnek, és nem jó a minőségük a tejelő teheneknek; a legelő minősége és mennyisége jelentősen csökken a szezon alatt; a mező minősége évről évre csöken a túllegeletetéstől, a gyomoktól és az elutası́tott növényektől. Rövidre nyı́rásra és újravetésre lehet szükség. 168

LiveNutrition

Egyszerű váltó legeltetés: a rendszerben több mint egy legelő van, az állományt áthajtják, hogy a legelő pihenjen. • Előnyök: a takarmány mennyisége nő, jobb a mező minősége a folyamatos legeltetéshez viszonyı́tva, pihenhet a legelő, és újranőhet a takarmány, hosszabb legeltetési időszak lehet, csökkenhet az igény a termesztett takarmány iránt, jobb a trágya eloszlása az egész mezőn. Hátrányok: a kerı́tés és a vı́zvezeték ára, a takarmányhozam és a lege• lőhasználat nem olyan magas, mint az intenzı́v váltó legeltetési rendszer esetén. • Ha a tehenek visszatérnek az olyan legelőkre, ahol nem nőtt teljesen újra a növényzet, a takarmány mennyisége és minősége csökkenni fog. • A legelő minősége évről évre csökkenni fog a túllegeltetés, a gyomok terjedése és az elutasított takarmány miatt. Rövidre nyírásra és újravetésre lehet szükség.

INTENZÍV LEGELTETÉSI RENDSZEREK Intenzív váltó legeltetés: olyan rendszer, ahol sok legelő van, vagy a legelőt részekre osztják, ezek a kifutók. •Az állatokat gyakran az egyik legelőről a másikra hajtják, a növények állapotától függően; az állatokat csak akkor hajtják át, ha a növényzet újra megnőtt; a rotációs idő a csorda méretétől, a legelő méretétől, a legelők számától függ. Javasolt, hogy az állatokat 3-7 naponta hajtsák át új legelőre.

•Előnyök: A legnagyobb növényhasznosı́tás egységnyi területen, az állománysűrűség növelhető, jobb eloszlása a trágyának a legelőkön, a gyomok nem szaporodnak el, a szárazanyag-tartalom mennyisége nő, közben a takarmány minősége javul. Több legeltetési lehetőség van, kevesebb termesztett takarmányra van szükség, a tehenek csak akkor térnek vissza a legelőre, ha ott a növényzet teljesen megújult. • Hátrányok: Figyelni szükséges a takarmány állapotát. A kerítések és a vízellátás miatt a kezdeti költségek magasabbak lehetnek, több irányítást igényel.

Parcellás legeltetés •Az állatok csak egy szűk területet legelhetnek le aránylag rövid idő alatt. •Egy adott területhez férhetnek hozzá. •Az ideiglenes kerı́tést folyamatosan tovább tolják a mezőn. •Amikor csökken a takarmány mennyisége, és elég a trágya mennyisége, az ideiglenes kerítést egy másik parcellára tolják át, ahol az állatok újra legelhetnek. •Az állatoknak vagy hagyják, hogy a lelegelt területen is legeljenek még, vagy kizárják őket onnan.

LiveNutrition

169

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

Hirtelen legeltetés: Nagy számú állatot legeltetnek aránylag kis területen, hogy gyorsan lelegeljék a növényzetet. Ez akkor hasznos, ha a növényzetet el kell távolı́tani egy újabb gyepfaj vetése előtt azon a legelőn.

Váltott legelés •A váltott legeltetés az elválasztás előtti borjak kiegészı́tő táplálásának egy formája. Ez azt jelenti, hogy a szopós borjak olyan területen legelhetnek, ahova a felnőtt állatok nem tudnak bejutni ugyanabban az időben. Ezt egy tolókapuval lehet elérni, amin a borjak szabadon áthaladhatnak. Ezért a fiatal szoptatós állatok előre kapnak hozzáférést a friss, nem legelt legelőhöz a kerı́tésen lévő nyı́láson keresztül.

Követő váltott legeltetés •A követő váltott legeltetés a követő legeltetés egy sajátos formája. Ebben az eljárásban a tehenek és a borjak egy sor legelőn váltják egymást, úgy, hogy a felnőtt állatok jutnak legutoljára a legelőkre. Ezért borjaknak több lehetőségük van a válogatásra. •Követő legeltetés (első-utolsó legeltetés, vezető-követő legeltetés, felső és alsó legelők) egy olyan eljárás, amely lehetővé teszi azt, hogy két vagy több állatcsoport, melyeknek általában különböző táplálkozási igényeik vannak, egymás után legeljenek ugyanazon a terület.

Korlátozó legeltetés •A korlátozó legeltetés az a módszer, amikor az állatokat rosszabb minőségű legelőn tartjuk, de naponta pár órára vagy pár naponként áthajtjuk őket jobb legelőre. Ezzel a módszerrel csökkentjük a taposási kárt, aránylag kis költséggel jó táplálékhoz juttatjuk az állatokat, mivel a jó minőségű legelő aránylag kicsi lehet.

170

A�llandó vagy ideiglenes kerı́téssel lehet a legelőket lezárni. Használjunk ideiglenes kerı́téseket, kis legelőket és ösvényeket alakı́tsunk ki, és ı́gy könnyen változtathatjuk az elrendezést, könnyebb az állatok mozgatása, és az irányı́tott legeltetés. A használt kerı́tés fajtája a következőktől függ: a kerı́tés céljától, az állatok fajától és fajtájától, a működtető igényeitől, a ragadozók visszaszorı́tásának lehetőségeitől és az ártól. LiveNutrition

A JÓ LEGELŐGAZDÁLKODÁS magában foglalja az állatállomány szervezését is, hogy a legelőt a legjobban használják ki. A farmer azzal a kihı́vással néz szembe, hogy egyensúlyban legyen a legelő mennyisége (biomassza) és az állatállomány, hogy a föld állapota javuljon, ne romoljon.

Ezért a legelőgazdálkodás a legeltetési tényezők aktı́v manipulációja azért, hogy optimalizáljuk a területegységre eső gazdasági megtérülést és egyéb célokat, miközben megtartjuk vagy javı́tjuk a hosszú távú természetes erőforrások termelékenységét a változó körülmények között.

A BEVETT LEGELTETÉSI MÓDSZEREK SEGÍTENEK A TERVEZÉSBEN. A LEGELTETÉS GYAKORISÁGA

•Egy adott idő alatt hányszor legelik le a növényeket?

A LEGELTETÉS INTENZITÁSA

•Milyen arányban legelték le vagy taposták össze az adott évszak növényzetét?

ÁLLATI SZELEKTIVITÁS (LEGELÉSI VISELKEDÉS) LEGELTETÉSI KAPACITÁS LEGELTETÉSI NYOMÁS (ÁLLATSŰRŰSÉG) ÁLLATÁLLOMÁNYARÁNY

• Az állati szelektivitás azt jelenti, hogy az állatok milyen mértékben legelték le a növenyzetet az egész növényzet viszonylatában.

• Egyetlen állat több éven át tartó legeltetéséhez szükséges földterület anélkül, hogy az tönkremenne hektár/állat egységben kifejezve.

•Az állatok száma per az elérhető növényzet, vagy a növényigény aránya az elérhető növényzethez képest bármely időben. •Az állatok száma egy földterület-egységen, lehet egy legelőn vagy egy egész gazdaságban.

Állománysűrűség: Az állatok száma egységnyi területre, ez utalhat az állatállomány számára a kifutón vagy az egész gazdaságban. A szokásos számı́tás: a legeltetett állatállomány egységnyi területre (vagy állattömegre), pl. a tenyészállatok (szarvasmarha) hektáronként vagy négyzetkilométerenként. Az optimális állománysűrűség függ a szarvasmarha fogyasztásától és a legelő termelékenységétől és minőségétől. Praktikus tanács szokott lenni az állománysűrűségre az, hogy terelje a jószágokat egy új kifutóba miután elfogyasztották a rendelkezésre álló takarmány 50%-át. A túlzott állománysűrűség akkor jelentkezik, amikor az állomány sűrűsége túl magas. Ez az állati teljesítmény csökkenéséhez vezet – a rendelkezésre álló takarmány korlátozza a takarmánybevitelt, csökkenti a takarmány megújulásának lehetőségét, csökkenti a növényzet perzisztenciá-

ját, és növelheti az opportunista növények (gyomok) invázióját. Gyenge növényeket, gyökérrendszereket eredményez, alacsonyabb takarmányhozamot, nagyobb talajeróziót és vı́zlefolyást, valamint elvékonyodott talajréteget. Ebben a helyzetben a legelő takarmánya nem felel meg az állatok igényeinek (megoldás: az állomány sűrűségének csökkentése vagy tárolt takarmányok használata.) Alacsony állománysűrűség: növeli a takarmány érettségét, csökkenti a takarmány minőségét és az állatok termelékenységét. Ha a takarmánykı́nálat meghaladja az állatok igényeit, gépi aratás lehetséges a széna esetében. A zöld takarmány vagy a szilázs is potenciális takarmány-felhasználás, vagy növelni lehet az állománysűrűséget (az alullegeltetés pazarolja a takarmányt, és csökkenti általános tápértékének minőségét).

LiveNutrition

171

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

A SZÜKSÉGES KIFUTÓK SZÁMA

A pihenő napok szá ma osztva a legelé si napok szá má val plusz 1.

Kifutók száma = (pihenő napok) / (legelő napok) + 1

Pihenő napok: 10-től lefelé gyorsan növő fűfélék esetén, 30ig hüvelyesek, több mint 30 lassan növő időszakokban. Legelő napok – 1-től 7-ig és tovább.

A kifutónkénti hektárszámot a következő képlet adja meg: Szorozzuk a következőket össze: átlagos állatsúly, az állatonként elfogyasztott szárazanyag-tartalom a testsúly százalékában kifejezve, az állatok száma és a legelőn töltött napok száma. Az eredményt osszuk el a következővel: a legelőn elérhető szárazanyag-tartalom megszorozva a legeléskor hasznosı́tott szárazanyag százalékával. A kifutónként szükséges hektárszám = (állat legeltetési súlya × DMI × állatok száma × napok a legelőn) / (elérhető szárazanyag a legelőn × legeltetéskor hasznosított DM)

Legeltetési állatsúly: tömeg fejenként. Szárazanyag-felvétel állatonként a testsúly százalékában: 2-4% között. Állatok száma: hány állat legel. Napok a legelőn (kifutón) értékei: 1-7 között. Rendelkezésre álló szárazanyag a legelőn: becslés a teljes elérhető takarmány szárazanyag-tartalmáról, mikor az állatok a legelőn megjelennek (kifutón).

Legeléssel hasznosított szárazanyag-tartalom: egységnyi legelőterületen elérhető takarmány része, amit az állatok elfogyasztanak a legeltetési időszakban. A hasznosulás a takarmány azon része, melyet az állatokat elfogyasztottak vagy elpusztítottak. A modern legeltetési rendszerekben a hasznosulás 60% a füvek és 75% a hüvelyesek esetében.

Az összes szükséges hektár = kifutók száma × kifutónkénti hektárigény

172

LiveNutrition

ÁLLATI SZELEKTIVITÁS Az állatok legelési viselkedése határozza meg, hogy milyen növényeket és milyen arányban fogyasztanak a rendelkezésükre álló takarmányból. Ez sok, korábban már emlı́tett tényezővel, valamint az állat legelési viselkedésével is öszszefügg.

Ha az állat számos, különböző fajtájú vagy érettségű növényhez férhet hozzá a legelőn, egyértelműen megfigyelhető a választásuk: először a legjobb minőségűt fogyasztják el. Különböző állatok különböző módon választanak.

•A legeltetés a vegetáció milyen időszakában történik.

Állati szelektivitás (legelési viselkedés)

•Ha az állatok többféle növényhez férnek hozzá, válogatnak közülük (először a jobb minőségűt fogyasztják el). • A durva gyomok, füvek és hüvelyesek táplálóbb részeit eszi. • Többféle növényt fogyaszt, mint a marha. • Megeszi a keserű növényt is, ami nagy mennyiségű csersavat tartalmaz.

• Jobban szereti a füvet a hüvelyeseknél. • U� rülék körül szeret legelni, csökkentve ezzel a legelhető területet a legelőn. Szarvasmarha

Kecske

• Válogatósabb, mint a marha. • Szeret egy helyben legelni. • A növényt kicsire leharapdálja. Ló A juhok és kecskék kisebb szája és harapása válogatósabb és alaposabb legelést tesz lehetővé. A harapási méret a szár-levél aránytól függhet, mert az állat jobban szereti a levelet. A nagyobb arányú szár csökkenti a harapás méretét.

Optimális rendszer tervezésével a gazdaság termelékenyebb és nyereséges lehet, ı́gy a legeltetési rendszer legjobb választása függ a termőföldtől, az állatállománytól, a rendelkezésre álló időtől és pénztől is. Az állatok számbavétele, a legelő megmérése és megfigyelése értékes információkkal szolgálhat, amikor értékeli a jelenlegi legeltetési rendszerét, vagy ha változtatásokat tervez LiveNutrition

173

2. fejezet: Takarmányok és takarmányadalékok

GYAKORLATI FELADATOK

A szükséges silózott kukoricatakarmány menynyiségének, a szükséges termésterületnek és a silózáshoz szükséges épület méretének felbecsülése a farmon tartott szarvasmarhák esetében. FELTÉTELEZÉSEK

 Tehenek száma: 100; átlagos testsúlyuk: 600 kg

(átlagos tejhozam: 30 kg).

 Takarmányozási rendszer: TMR (egész éven át).  Az étrend 50%-a silózott kukoricatakarmány.

 VDMI: a tehén testsúlyának kb. 3,5%-a, azaz

naponta 21 kg DM.

CÉLOK  Felbecsülni, hogy hány tonna silózott takarmányra

van szükség. Felbecsülni a kukoricatakarmányhoz szükséges terménymennyiséget.  Megtervezni a silózott kukoricatakarmány előNYÁRI TAKARMÁNYOZÁS CÉLJÁBÓL állításához szükséges silóépület méretét. LÉTREHOZOTT SILÓÉPÜLET MÉRETE NYÁRI TAKARMÁNYOZÁSRA TERVEZETT SILÓ  A téli takarmányozáshoz szükséges kukoricaszilázs mennyisége:  1096 (összes tehén/év)/2 (két évszak: tél és nyár) = 548 tonna 1 m3: 0,7 tonna szilázs Xm3: 548 tonna; X = 783 m3 5m  Téli takarmányozás céljából kialakított siló mérete: g: 6 á s szú 2 m (mag.) × 6 m (szél.) × X m (hossz.) = 783 m3 hos szélesség: 6 m X = 783/2/6 = 65 m (a siló hosszúsága) A silózott kukoricatakarmány részére kialakított hetente 2,5 m szilázs nyerhető ki zöldszálas silóépületnek 2 m magasnak, 6 m szélesnek és 65 m hosszúnak kell lennie. magasság: 2 m



TÉLI TAKARMÁNYOZÁSI CÉLOKRA NYÁRI TAKARMÁNYOZÁSI CÉLOKRA KÉSZÜLT ZÖLDSZÁLAS-SILÓ MÉRETE KÉSZÜLT ZÖLDSZÁLAS-SILÓ MÉRETE  A téli takarmányozáshoz szükséges kukorica Zöldszálas-siló kb. 2,5 m silózott kukoricata szilázs mennyisége karmány kinyerésére (30 m3-ben 21 tonna). 1096 (összes tehén/év)/2 (két évszak: tél és  A silóépület feltételezett magassága: 2 m. nyár = 548 tonna.  2,5 m (kukoricaszilázs nyerhető ki belőle he1 m3: 0,7 tonna szilázs tente) × 2 m (a siló magassága) × X m (a siló X m3: 548 tonna; X = 783 m3 szélessége) = 30 m3.  Téli takarmányozási célokra készült siló mérete: 2 m (mag.) × 10 m (szél.) × X m (hossz.) = 783 m3 X m = 30 m3 / 2,5 m / 2 m X = 783/2/10 = 39 m (a siló hosszúsága) x = 6 m: a zöldszálas-siló A kukoricaszilázs kinyerésére létrehozott szélessége zöldszálas-silónak 2m magasnak, 10m szélesnek és 39m hosszúnak kell lennie. LiveNutrition 174

      

A SZÜKSÉGES KUKORICASZILÁZS MENNYISÉGÉNEK FELBECSÜLÉSE TONNÁBAN VDMI: 21 kg. A kukorica és szilázs aránya a TMR-ben [DM]: 50%. Kukoricaszilázs-bevitel (DM): 21 × 0,5 = 10,5 kg. 10,5 kg × 100 tehén = 1050 kg DM/állomány. Kukoricatakarmány: 45-55%; kukoricacső: 35% DM. 1050/0,35 = 3000 kg friss kukoricaszilázs naponta. 3 tonna kukoricaszilázs × 365 nap = 1095 tonna évente.

1095 TONNA ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES HEKTÁRMENNYISÉG FELBECSÜLÉSE  Várható átlagos kukoricatermés: 500 dt/ha.  Veszteség (kb 12%): 60 dt/ha.  Netto kukoricatakarmány-termés: 440 dt/ha.  A kukoricatermesztéshez szükséges terület: 1 ha: 44 tonna; X ha: 1095 tonna. X = 1095/44 = 24,89 ha = 25 ha. TÉLI TAKARMÁNYOZÁSI CÉLOKRA KÉSZÜLT ZÖLDSZÁLAS-SILÓ MÉRETE  Zöldszálas-siló 1,5 m kukoricaszilázs kinyerésére tervezve (21 tonna 30 m3-ben.)  A siló feltételezett magassága: 2 m.  1,5 m (egy hét alatt kinyert kukoricaszilázs mben megadva) × 2 m (a siló magassága) × X m (a siló szélessége) = 30 m3. X m = 30 m3 / 1,5 m / 2 m x = 10 m: a siló szélessége

Megfelelő mennyiségű szilázs kinyerése a silóból hatással van annak minőségére, megakadályozza annak romlását. A javasolt szilázskinyerés a silóból: •télen: 1,5 m/hét; •nyáron: 2,5 m/hét.

magaság: 2 m

A KUKORICASZILÁZS KINYERÉSÉRE SZOLGÁLÓ ZÖLDSZÁLAS-SILÓ MEGTERVEZÉSE  Zöldszálas-siló arra tervezve, hogy a tél során hetente kb. 1,5 m, nyáron pedig 2,5 m szilázst lehessen kinyerni belőle:  1 m3 jól tömörített kukoricaszilázs súlya: kb. 700 kg. TÉLI TAKARMÁNYOZÁSRA TERVEZETT SILÓ  Kukoricaszilázs-bevitel / állomány / hét: 21 tonna. 1 m3 = 0,7 tonna 1 m3= 21 tonna X = 21/0,7 = 30 m3 3 Hetente 30 m kukoricaszilázsra van szükség. 9m g: 3  Két zöldszálas-silót kell tervezni: á s szú  A: téli takarmányozásra (szilázskinyerés: 1,5 m hetente); hos szélesség: 10 m  B: nyári takarmányozásra (szilázskinyerés: 2,5 m hetente). 1,5 m szilázskinyerés hetente LiveNutrition

175

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

Takarmányozási rendszerek Európában

1. Kérődzők takarmányozása 2. Sertések takarmányozása 3. Baromfik takarmányozása 4. Lovak takarmányozása 5. Nyulak takarmányozása

1. Kérődzők takarmányozása A ké rő dző k takarmá nyozá sá ná l nem csupá n a hú smarhá t vagy a tehenet tá plá ljuk! Tá plá ljuk a bendő ben lé vő mikroorganizmusokat is. Mindkettő t, annak igé nyei szerint, tá plá lni kell. Van né há ny alapvető lé pé s, amivel kialakı́thatjuk az adagokat (ez szarvasmarhá ná l, serté sné l, baromfiná l é s ló ná l is ugyanaz). 1. lé pé ské nt meg kell hatá rozni az á llat szü ksé gleteit (ezek specifikusak a kü lö nbö ző haszoná llatok eseté ben, é s tá panyag-szabvá nyok hatá rozzá k meg). A szükségletek beazonosı́tásánál két tényezőt kell figyelembe venni: a fenntartási igényeket és a termelői igényeket. 2. lépésben meghatározzuk a rendelkezésre álló FENNTARTÓ ADAG

Az a minimális takarmánymennyiség, amire az állatnak szüksége van ahhoz, hogy optimális szinten fenntartsa alapvető életfolyamatait anélkül, hogy hı́zna vagy fogyna, vagy változna testösszetétele.

Az állati szükségletek megnevezése – minden haszonállat-kategóriában más (a teljes tápértékszükséglet kiszámítása)

Az elérhető összetevők (takarmányok) és tápanyag-tartalmuk (takarmányérték) meghatározása (a helyi körülményeken és az évszakon múlik, szükséges az egyensúly az energiát tartalmazó takarmányok és a magas proteintartalmú termékek között).

összetevőket (takarmányokat), azok tápanyagtartalmát (a takarmány tápértékét). 3. lépésben ki kell alakı́tani egy – termeléstől függő – darált gabonakeveréket, és az ahhoz keverendő szükséges mennyiségű koncentrátumot, mely megfelel a létfenntartás, ill. a termelés céljának. 4. lépésben győződjünk meg, hogy ez megfelel-e az energia- és fehérjeigényeknek. E� rtékeljük a takarmányt: a koncentráció fokát, a fehérjeforrásokat és az aminosavszintet. A kiegyensúlyozott adagok megfelelnek az állat szükségleteinek mind a létfenntartás, mind pedig a termelés céljára (tej, hús, embrió, munka). TERMELÉSI ADAG Az az adag takarmány, amit a bizonyos termék előállı́tása miatt adunk az állatnak, pl. tej, munka, hús, tojás. Ezt a kiegyensúlyozott adagon felül adjuk.

Az adag meghatározásának a célja az, hogy ellássuk az állatot tápanyagokkal a létfenntartás és a (kı́vánt) termelés céljából. A kiegyensúlyozott adagban meg van határozva, hogy milyen arányban és mennyiségben szerepeljenek a tápanyagok ahhoz, hogy az állatot megfelelően tápláljunk 24 órán át.

A durva takarmány adagjainak és esetleg néhány koncentrátumnak kifejlesztése, hogy a létfenntartás és a termelés szükségletei ki legyenek elégı́tve. Először a durvatakarmány-fogyasztási kapacitást kell kielégı́teni.

Az adag kiegyensúlyozása. Győződjék meg arról, hogy a protein- és energiaszükségletek ki legyenek elégı́tve; takarmány: koncentrátumarány, proteinforrások és aminosavszintek. Megfelelő ásvány- és vitamin-kiegészı́tés.

176

LiveNutrition

ÁLLATI SZÜKSÉGLET

ELLÁTMÁNY

Az állat által elfogyasztott táplálékadag először az állat létfenntartó igényét elégı́ti ki. Európában a legnépszerűbb kérődzőkre vonatkozó takarmányozási rendszer a francia INRA és a német DLG. Néhány országban az NRC-rendszer népszerű. Ezek a rendszerek alapvető élettani feltevéseikben hasonlók egymáshoz, de az állati szükségletek és a kiegyensúlyozott takarmányozáshoz szükséges tápérték meghatározására használt egységek kissé eltérőek.

Manapság speciális számı́tógépes szoftvereket használnak – a különféle takarmányozási rendszerekkel történő – kiegyensúlyozott takarmányozási arányok kiszámításához. Ezek a szoftverek alkalmasak arra, hogy megadjuk az állat tulajdonságait, kiválasszuk a kívánt takarmányt, és megtervezzük az alkalmazni kívánt mennyiséget. Azonban érdemes tudatában lenni annak is, hogy mit jelent az, amit kalkulálunk, és miért azt akarjuk meghatározni.

INRA-RENDSZER A nettó energián alapuló INRA-energiarendszer szerint a takarmány NE-értékét úgy kalkulálták ki, hogy kivonták a takarmány anyagcsereenergiatartalmából az energiaveszteséget, és összevetették a tápanyagbevitellel, az emésztéssel és az anyagcserével. Egy táp vagy takarmány energiaértékét egy egyszerű értékkel is kifejezhetjük. Másrészt az energiaérték-egység eltér a fő termelési tı́pusoknál aszerint, hogy az tej- vagy súlygyarapodást szolgál. Minden takarmánynak két NE-értéke van: egy a tejtermelésre (fenntartás és laktáció), amit az UFL fejez ki, és egy pedig a hústermelésre (fenntartás és testsúlygyarapodás), amit az UFV fejez ki. Ezeket az egységeket összevetik a szabvány árpa nettó energiájával, és ezért az UFL úgy határozható meg, mint 1 kg tejtermeléshez szükséges szabvány árpa NE-tartalma és 1700 kcal NEF-mennyiség. Az UFV pedig, mint 1 kg

hústermeléshez szükséges szabvány árpa NEtartalma és 1820 kcal NEF-mennyiség. A különbség a kérődzők szervezetében felszı́vódó (emészthető) energia valorizálási (egyenértékelési) szintjében jelenik meg – a felszı́vódó energia hatékonysága eltérő a két esetben – a tej- és a hústermelésnél. Az UFL-t a tejelő állatok (tehenek, kecskék és anyajuhok) laktációs időszakában, vemhességük idején és szárazon állásukkor, valamint növendék üszőknél, választási bárányoknál és kecskegidáknál, az állatok teleltetésekor, valamint a lassan növekedő/fejlődő állatoknál (szarvasmarhánál 0 és 1,0 kg/nap élősúlygyarapodásnál), illetve hı́m tenyészállatoknál használják. Az UFV-t a gyorsan növekvő és hı́zóállatoknál (melyeket levágásra szánnak): ökröknél, bikáknál, üszőknél és pecsenyebárányoknál alkalmazzák.

ENERGIARENDSZER

•

• • •

•

Két energiaérték: egy a tejtermelésért (létfenntartás és laktáció), ami UFL-ben van kifejezve, egy hústermelésre (létfenntartás és testsúlygyarapodás), ami UFV-ben van kifejezve. UFL = 1700 kcal NEL UVF = 1820 kcal NEF UFL: tejelő teheneknek laktáció, vemhesség vagy száraz időszakok alatt, tejelő üszőknek, anyajuhoknak, birkáknak, és lassan növő állatoknak, tenyészhı́meknek. UFV: gyorsan növekvő és (vágásra szánt) hı́zóállatok számára (tinó, bika, üsző és hı́zóbárány).

LiveNutrition

177

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

A fehérjerendszer komplikáltabb, és megértéséhez szükség van a bendőben végbemenő nitrogén-anyagcsere ismeretére. Az INRA-rendszerben a táp vagy az étrend fehérjeértékét a vékonybélben felszı́vódó aminosav mennyiségével mérik, mégpedig abból a fehérjéből, ami nem bomlott le a bendőben és az ott, a meglévő nitrogénből és energiából szintetizált mikróbás fehérjéből. A takarmányok fehérjeértéke és az állat szükségletei kifejezésre jutnak a vékonybélben ténylegesen megemészthető valós fehérje meghatározásában: PDI. Egy étrendnek a PDI-tartalma két részből áll: PDIA – a bendőben le nem bomló étrendi fehérje (ami a vékonybélben ténylegesen emészthető) és PDIM – a mikróbás valódi fehérje, ami ténylegesen a vékonybélben emészthető. Mindegyik takarmány hozzájárul a mikróbás fehérjeszintézishez mind a lebomló N, mind pedig a meglévő energia révén, amit a bendőben lévő mikroorganizmusok számára biztosı́t. I�gy minden takarmány két PDIM-értékkel jellemezhető: PDIMN – mikróbás fehérje, amit lebomló N felhasználásával szintetizálni lehet a bendőben olyankor, amikor más tápanyagok azt nem korlátozzák, és PDIME – mikróbás fehérje, ami a bendőben rendelkezésre álló energia segı́tségével szintetizálható, amennyiben azt más tápanyagok nem korlátozzák. Minden táp mindkét értékét közvetlenül a PDIA és a PDIM összegeként adják meg, külön-külön figyelembe véve a két lehetséges szituációt. A

NYERSFEHÉRJE Bendőben lebontatlan fehérje (RUP)

PDIN egy PDIA- és PDIMN-összeg, mı́g a PDIE egy PDIA- és PDIME-összeg, és a két érték közül az alacsonyabb a takarmány igazi értéke, amikor azt egyedüliként adják meg (ami nem mindig lehetséges). A takarmánytáblázatban ezek minden táp esetében megtalálhatók. Ez utóbbi erősen függ a bendőben rendelkezésre álló nitrogén- és energiaszinttől. Némely takarmányok nitrogénben gazdagok, mások energiában gazdagok, ezért a tápok eltérő IDPN-nel és IDPE-vel rendelkeznek (rendszerint IDPN > IDPE). Az étrend PDI-értékének kiszámolásánál a különböző öszszetevők értékét külön-külön összegzik (a PDINés PDIE-értékek nem adhatóak össze). Az étrend aktuális PDI-értéke így a két összeg alacsonyabbikára, a PDIN-re vagy a PDIE-re vonatkozik [R. Jarigge (ed.), 1988]. FEHÉRJERENDSZER

•

A takarmányok fehérjeértékét és az állati szükségleteket a vékonybélben valóban emészthető valódi fehérjében fejezik ki (PDI). • PDI = PDIA [étkezési fehérje, ami a bendőben nem bomlik le, de emészthető a vékonybélben („elkerülő” protein) + PDIM (a mikrobiális valódi fehérje, ami valóban emészthető a vékonybélben]. • A takarmányok két PDIM-értéke: PDIMN és PDIME • Minden takarmánynak az értékét közvetlenül a PDIA és a PDIM összegeként adják meg; PDIN = PDIA + PDIMN és PDIE = PDIA + PDIME; e két értéknél alacsonyabb a takarmány valódi értéke, amikor csak azt adják meg. • Amikor kiszámı́tják az étrend PDI-értékét – a különböző összetevők PDIN- és PDIE-értékeit külön összeadják, és akkor az étrend valóságos PDI-értéke megfelel a két összeg közül az alacsonyabbnak. ENERGIA (DOFM)

Bendőben lebontott fehérje (RDP) Bendőmikrobiálisfehérje

TAKARMÁNYFEHÉRJE„ELKERÜLŐ” PDIA

Bendőmikrobiálisfehérje

BENDŐMIKROBIÁLIS-FEHÉRJE (PDIM) PDIMN PDIN

178

Fermentáció

LiveNutrition

PDIME PDIE

TELIEGYSÉG-RENDSZER •

•

• •

•

A takarmány-felvételi kapacitás az a takarmánymennyiség, amit az állat önként meg tud enni, VDMI-ként kifejezve: az önkéntes szárazanyag-felvétel. A takarmány maximális mennyisége, amit az állat meg tud enni, amikor azt ad libitum kapja egyetlen takarmányként, „elfogyaszthatóságnak” nevezik. Bármely kiegészı́tő koncentrátum hatása a takarmány önként való elfogyasztására. Három teli egység van: juhoknak – SFU (juh-teliegység), marha – CFU (marha-teliegység), tejelő tehenek – LFU (tejelőtehén-teliegység). A takarmánytáblázat minden takarmányához hozzárendeltek három teli egységet (FV) per DM kg, kifejezve az SFU, a CFU és a LFU által, a koncentrátumoknak nincs fixált teli egységük. Ha koncentrátumot adunk az ad libitum kı́nált takarmányhoz, akkor általában nő a teljes VDMI, de csökken a takarmány-VDMI. Ez a helyettesı́tő hatás a koncentrátum FV-jének tudható be.

Az INRA takarmányozási rendszernél a következőkre kell figyelni: a takarmányozás optimalizálásának a fehérje és az energia fő tényezői (a költségminimalizálással együtt). A fehérje- vagy energiaszükséglet kiszámı́tható minden takarmány-összetevőből (a takarmányozási táblázatokból, a kémiai összetételből való kalkulációval, predikciós egyenlettel), majd a szükséges összetevők összegét összehasonlı́tják az állati szükséglettel (táblázat alapján vagy számı́tással). A kalcium, foszfor stb. is fontos, de ezeket könnyebb optimalizálni (a takarmánykeverékhez való hozzáadással). A kérődzők táplálásánál az a cél, hogy maximális takarmánybevitel történjen maximális mennyiségű koncentrátummal azért, hogy az étrend egészében megfeleljen az állat szükségleteinek. Annak érdekében, hogy az INRA takarmányozási rendszert meg lehessen határozni, a gazdáknak) legalább a következőket kell tudniuk:  Mindegyik kérődző fajtát (borjak, tejelő tehenek, húsmarhák) az előı́rt program szerint kell takarmányozni annak érdekében, hogy elérhető legyen az elvárt termelési szint.  A takarmányozási program a következőkön alapul: az állat takarmányszükséglete, ami minden haszonállatnál más (pld. tejelő tehenek, hı́zóbikák stb.), majd a rendelkezésre álló takarmányok tápértéke (ugyanabban az egységben kifejezve, mint az állat szükséglete), valamint egy sor takarmányozási lehetőTakarmányozási igények

•Pl. egy 600 kg-os, többször ellett tejelő tehénnek (20 l/nap tej, 4% tej zsír) kapnia kell: 13,8 tejtápegység (FU), 1355 g IDP, 33,6 g Ca, 24 g P. A tehén maximum napi 16,7 kg DM-et tud elfogyasztani (ezért az étrendi összetevők szárazanyag-tartalma nem írhatja felül ezt az értéket).

ség, melyről a gazda dönthet úgy, hogy valavalamely takarmányt/tápot több vagy kevesebb mennyiségben ad az állatoknak. Van egy táblázat az állatok tápanyag-szükségletére vonatkozóan. Pld. 6oo kg élősúlyú tejelő tehén esetében elsődleges az életfenntartó szükséglet, majd a termelés; a tejhozam 20 liter, 4% zsírtartalmú tej naponta. Ezek az adatok szükségesek ahhoz, hogy kikeresse a táblázatban a termeléshez szükséges megfelelő értékeket. Ezután ki kell választani azokat a takarmányokat, melyek elérhetők a gazdaságban, vagy megvásárolhatók, és amelyeknek tisztában van beltartalmi értékével (az egységek az állati szükségletnek megfelelőek, illetve ezek az értékek megtalálhatók a speciális takarmányozási ajánlásokat tartalmazó táblázatokban). Azután ki kell kalkulálni, hogy egyedenként hány kg takarmányt fog használni, mennyi tápanyag fog bekerülni azzal a mennyiséggel (a szükséges beltartalmi értéket hány kg takarmány biztosı́tja), majd ellenőrizze le, megfelel-e az állat szükségleteinek az, ahogy azt a mellékelt táblázat mutatja.

A takarmánytápanyag értékei

Táplálási korlátozások

•Pl. 1 kg DM szemes kukorica = 1,27 tej FU, 82 g IDPN, 120 g IDPE. •1 kg DM napraforgóliszt = 0,81, 245 és 128 (ilyen sorrendben).

•Pl. a takarmány nem lehet több mint X kg / állat / nap.

LiveNutrition

179

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

Állati szükséglet

DM (kg)

ULF

PDI (g)

stb.

16,7

13,8

1 355 g

...

DM (kg)

UFL

PDIN (g/diet)

PDIE (g/diet)

9,6

8,64

499,2

633,6

Összetevők – a felhasznált takarmányok fajtái és mennyisége (kg-ban) Kukoricaszilázs Lucernaszéna

Szemes zab

...

stb.

...

Étrendi ellátmány Szükséglet %-a

(427)

(555)

(610)

2,5

1,581

267,75

...

0,585

0,6

...

16,539

14,63

99,0

106,0

...

43,33

49,19

...

224,4

...

1409,9 104,1

...

1351,1

...

99,7

Az ilyen étrendek végső felhasználóinak (ide tartoznak a technikusok és a munkások) nagyon óvatosan kell eljárniuk. I�gy a dietetikussal kell konzultálni, vagy a vezetőt kell figyelmeztetni: • • • •

az előı́rt étrend jelentős megváltoztatásával kapcsolatban; ha úgy tűnik, az étrendi összetevőknek nincs meg a várt minősége; ha egy takarmány-összetevőnek nem állandó a minősége vagy a kinézete; ha egy állat nem eszi meg teljesen az előı́rt adagot.

Egy állatfajta tápanyag-szükséglete (energia, fehérje és mások) megtalálható táblázatokban minden fontosabb állati kategória esetében. A táblázatokban található értékek egyenleteken alapulnak. Ezeket az egyenleteket alkalmazni lehet a nagyobb pontosság kedvéért (pl. pontos élősúlyra vagy termelési szintre alkalmazva). A fehérjeértéket rendszerint a kémiai összetételből + a táblázatokban lévő paraméterekből kalkulálják. A nagyobb pontosság kedvéért néhány paramétert (pl. DT, emészthetőség) meg lehet becsülni (in situ, in vitro, egyenletekkel).

Egy táp fehérjeértékét a következő táblázatban található egyenlettel lehet meghatározni [R. Jarrige (ed.), 1988]. A FOM tartalma (az „erjedő szerves anyag”) a teljes emészthető szervesanyag-tartalomból (DOM) számı́tható ki az étertartalom és a tápban, valamint a szilázsban lévő erjedő termékekben található, nem lebomló étrendi fehérje kivonása után. Egy táp energiatartalma a következő táblázatban található egyenlettel határozható meg [R. Jarrige (ed.), 1988].

A TAKARMÁNY FEHÉRJEÉRTÉKE

PDIA = CP × 1,11 × (1 – DT) × 1,0 × dsi PDIMN = CP × [1 -1,11 × (1 - DT)] × 0,9 × 0,8 × 0,8 PDIME = FOM × 0,145 × 0,8 × 0,8 CP: nyers fehérje; DT: elméleti lebonthatóság in sacco; ; dsi: lebonthatatlan étrendi fehérje valós emészthetősége a vékonybélben; FOM: fermentálható szerves anyag FOM = OM × dOM - (r-1) CP - CF - Fpszilázsok 180

LiveNutrition

A TAKARMÁNY ENERGIAÉRTÉKE DE = GE × digE ME = DE × (ME/DE) ME/DE = 0,8417 - 0,000099 × %CFO - 0,000196 × %CPO + 0,221 FL kl = 0,60 + 0,24 × (q - 0,57); q = ME / GE km = 0,287 × q + 0,554; q = ME / GE kf = 0,78 * q + 0,006, kmf = (km × kf × 5)/(kf + 0,5 × km) NElaktáció = EM × kl NEhús = EM × kmf UFL = NElaktáció / 1700 UFV = NEhús / 1820 DE: emészthető energia; ME: metabolizálható energia; CFO: nyersrost az OM-ben; CPO: nyers fehérjetartalom az OM-ben; FL: takarmányozási szint; kl: a laktációra használt ME részleges hatékonysága; q: energia-metabolizálhatóság; km: az ME-létfenntartás hasznosításának részleges hatékonysága; kf: a hizlalási ME részleges hatékonysága kmf: az ME teljes hatékonysága létfenntartásra és hizlalásra; NEL: nettó energia a laktációhoz; NEhús: nettó energia a hústermeléshez

Figyelembe véve a fent megadott információkat, már tudja, hogy a tejtermeléshez és hizlaláshoz felhasznált metabolikus energia két mértékegységgel fejezhető ki, úgymint a laktációhoz szükséges nettó energia (NEL) és a hústermeléshez szükséges nettó energia (NE-hús). Mint már korábban említettük, a tejtermeléshez használt takarmányok nettó energiaértéke az ár-

páéhoz viszonyítható, ami 1700 kcal NEL/kg, és a hústermeléshez használt takarmányok nettó energiaértéke is az árpáéhoz viszonyított, ami 1820 kcal NE/kg a létfenntartáshoz és növekedéshez. Végül pedig – figyelembe véve a fenti egyenletet – az INRA-rendszernek két energiaegységét tudjuk kiszámítani: az UFL-t és az UFV-t.

Az INRA takarmányozási rendszer alapvető és kiegészı́tő ismeretei mellett a fiziológiai ismeretanyag jelenthet gazdasági előnyöket a táplálkozási szakemberek által leı́rt étrendek jobb megértése, az etetési stratégiák különböző helyzetekben történő adaptálása, a rendelkezésre álló takarmány jobb valorizációja révén. Számos olyan szempont létezik, melyet, ha egyszer megértünk és számításba veszünk az etetési stratégia kialakításakor, jobb táplálási hatékonyságot érünk el.

Fehérje- és energiadinamika. A bendő ökoszisztémája a benne lévő mikroorganizmusok számára elérhető tápanyagokra épül. Leginkább a mikrobás fehérjeszintézis befolyásolható. Ha nem megfelelő a takarmányfehérjék lebomlási aránya és a takarmány-szénhidrátok erjedése (túl magas vagy túl alacsony), a mikrobás fehérje sérül/károsodik.

AZ INRA-RENDSZER FINOM IGAZÍTÁSAI

A takarmányfehérjék bendő beli lebonthatóságát (DT) három paraméterrel lehet jellemezni: a, b és c. Tehát a lebontási gö rbét a bendő ben a kö vetkező egyenlet ı́rja le: D(t) = a + b × (1 - e-c×t), ahol t = az eltö ltö tt idő a bendő ben (óra); e = EXP. A bendőbeli lebonthatóságot (ezt a paramétert lehet a táblázatokban megtalálni) a kö vetkező képlet ı́rja le: DT = a + (b × c) / (c + r), ahol r = bendő n áthaladási ráta (amit ki lehet számítani vagy extrapolálni lehet).

A PDI-rendszerben az állatok létfenntartó szintje = 4,5%/h, tejelő teheneknek szerény tejtermeléssel, r = 6%/h. LiveNutrition

181

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

Az optimális mikrobás fehérjeszintézishez számos feltételnek kell teljesülnie: elegendő napi bevitel szénhidrátokból, nitrogénből stb. a bendőbe, a bendő beltartalmának összhagban kell lennie a benne található baktériumok növekedési/fejlődési görbéjével (pl. a túl gyorsan lebomló fehérjék vagy a túl gyorsan erjedő szénhidrátok

megelőzik a mikrobás növekedés csúcspontját, és ebben az esetben a többlet nitrogén vagy energia elvész), a hozzáférhetőségnek szimultánnak kell lennie = szinkronizáltnak; a legfontosabb a nitrogén és az energia szinkronizálása mind a napi bevitel, mind a dinamika szempontjából.

Fontos maximalizálni a mikrobiális fehérjetermelést.

Fontos csökkenteni a különbséget az IDPN és az IDPE között

A legtöbb takarmányozási helyzetben az IDPE kisebb, mint az IDPN.

A fehérjerendszert ki kell terjeszteni az egyes esszenciális aminosavakra (kivéve LysineID).

Azt is fontos emlékezetünkben tartani, hogy az aktı́v anyagok / bendőmanipuláció, egyedi takarmányozási helyzetek stb. az adott étrend fehérje- és energiaértéket módosı́tják, eltérnek az elméleti értékektől, és ezeket is figyelembe kell venni, ha pontos jóslatokat akarunk tenni.

Fontos a takarmány-összetevők lassú és harmonikus emésztése.

A finomra őrölt búzaszemek csak az etetés után néhány óráig biztosı́tanak bendőből elérhető energiát, utána gyorsan esik a görbe, ami az elérhetőséget ábrázolja. A szójaliszt lebonthatósági dinamikája inkább megfelelő, mint a repcemagolajé. Amikor egy jól lebontható fehérjés lisztet más órában etetnek, mint egy olyan gabonát, melyben gyorsan fermentálható keményı́tő van, komoly nitrogén- és energiaveszteség következik be (pedig elméletileg az étrend minden energia- és fehérjepotenciált tartalmaz.

DLG-RENDSZER A takarmány energiaértékét egy egyszerű paraméterrel lehet kifejezni. Nincs hagyományos egység, mint egyéb takarmányozási rendszerek esetén, az energiát MJ-vel mérik.

182

Nincsenek különbségek a különböző termelési módok (hús vagy tej) és állatfajták (tejelő vagy húsmarha) szerint, MJ/kg metabolikus súllyal (metabolikus energia vagy nettó energia) határozható meg.

LiveNutrition

ENERGIARENDSZER •

•

• •

Egy takarmány vagy étrend energiaértékét egyetlen paraméterrel fejezik ki. Nem használnak konvencionális egységet, mint más takarmányozási rendszerekben, az energiát MJ-ban mérik. Különböző szükségletek vannak különböző termékek esetén és különböző állatkategóriák (tejelő, hús), melyet MJ/kg metabolikus súllyal fejeznek ki (metabolikus energia vagy nettó energia). Az energia kifejezhető vagy mint ME (metabolizálható energia), vagy mint dOM (emészthető szerves anyag) nem tejelő állatoknál. Fenntartási energiaszükséglet: NEL (MJ) /nap = 0,239 MJ × BW0,75 (tejelő) ME (MJ) /nap = 0,530 MJ × BW0,75 (tenyészállatok) Tejtermelési energiaszükséglet: NEL (MJ)/1 kg = 1,50 + 0,4 × EE% + 0,07

A DLG takarmányozási rendszerben a takarmány fehérjeértéke dCP-vel határozható meg (nyombélben lévő nyersfehérje). Ez a paraméter függ a takarmány nyersfehérje-tartalmától, a bendőben történő bomlást a RUP fejezi ki (bendőben le nem bomló fehérje), az energiatartalmat pedig a diagram ábrázolja. A fehérjeérték közös mindegyik kérődző kategóriánál/termelésnél. Ez a paraméter az emészthető fehérjére vonatkozik (nem metabolikus és nem nettó fehérjeértékre).

Más rendszerektől eltérően a DLG-ben a kérődzők számára a fehérjeértéket egyetlen érték fejezi ki, tekintet nélkül az energiamennyiségre vagy a bendőben rendelkezésre álló, mikróbás fehérjeszintézishez szükséges fehérjére. Az a fontos, hogy minden étrendi összetevőt összegezve, a fehérjepótlás magasabb, mint a fehérjetáplálás igényei. Ez egy leegyszerűsı́tett megközelı́tés, a részletekért kérjük, konzultáljon a DLG takarmányozási rendszer képviselőivel.

FEHÉRJERENDSZER

•

A DLG-rendszerben egy takarmány/étrend fehérjeértékét dCP-ben (nyombél-nyersfehérje) fejezik ki. Ez a paraméter a takarmányok nyersfehérje-tartalmától függ. A bendőbeli lebonthatóságukat RUP-ban (bendőben lebonthatatlan fehérje) és az energiatartalommal fejezik ki. Más rendszerektől eltérően a proteinértéket egyetlen értékkel fejezik ki, függetlenül az energiamennyiségektől vagy a bendőben lévő proteintől, mely a mikrobiális proteinszintézisre szolgál. A tejtermelés fehérjeszükséglete: 86 g dCP/kg tej (ha a tejben a fehérjetartalom 3,4%).

RUP

Takarmányfehérje-„melléktermék”

Emészthetőfehérje„melléktermék” (a vékonybélben)

ÉTRENDI NYERSFEHÉRJE dTP

RDP Bendőmikróbiális fehérje

ÉTRENDI ENERGIA

Emészthető mikrobiális fehérje (a vékonybélben)

dOM LiveNutrition

183

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

A takarmány optimalizálásának fő tárgyát a fehérje- és energiaértékek képezik. Minden takarmány-összetevő esetén ki lehet kalkulálni a fehérje- vagy energia-ellátást (a takarmányozási táblázatból vagy a kémiai összetételből való számı́ tásokkal, illetve a predikciós egyenlet alkalmazásával). Az összetevők pótlásának összegét össze kell hasonlı́ tani az állati szükségletekkel (a táblázat segı́ tségével vagy számı́ tásokkal). A kalcium, foszfor stb. is fontos, de ezek szintjét könnyebb optimalizálni ásványi adalékok alkalmazásával. A hasznosı́ tási takarmányszükséglet – táblázatok segı́ tségével – hozzáférhető minden állatkategória esetében. Vannak táblázatok tejelő állatokra, tenyészállatokra, húsmarhára stb. vonatkozóan. A táblázatokban található értékek egyenleteken alapulnak, és szakemberek felhasználhatják ezeket az egyenleteket a nagyobb pontosság ér-

dekében (pl. a pontos élősúly vagy az állat termelési szintje vonatkozásában). Néhány példa az ilyen igényekre a DLG-rendszeren belül: Az életfenntartó energiaszükségletek kiszámítását az állat metabolikus testtömegével összefüggésben (lásd a lentebb megadott egyenletek szerint). A legelőn, valamint a karámban, szabad tartásban tartott állatok életfenntartó szükségletét kb. 10%-kal növelni kell, figyelembe véve a mozgáshoz felhasznált energiát. A tejtermelési energiaszükségletek a táblázatban találhatóak, és a tej zsírtartalmától függenek. Ezt is ki lehet számítani a megadott egyenlettel. A tejtermelési fehérjeszükségletek is megtalálhatók a táblázatban, és a tej fehérjetartalmától függenek (itt az 1 kg, 3,4% fehérjetartalmú tejhez a szükséglet: 86g dCP).

Egy takarmány fehérjeértéke a CP-ből (karbamid nélkül), RUP-ből és a takarmány energiatartalmából regressziós egyenlettel számolható ki. Az energia kifejezhető ME-vel (metabolikus energia) vagy dOM-mel (emészthető szervesanyag-tartalom). Az éterkivonásnál (gyakorlatilag

zsı́r) a 7% fölött levő tartalom energiáját (akár ME, akár dEE) kell kivonni az étrendi energiamennyiségből. Két egyenlet található itt lejjebb, ezek alkalmasak olyan takarmányok esetében is, melyek kevesebb mint 7% éterkivonatot és amelyek 7%-nál magasabb arányút tartalmaznak.

A DLG-RENDSZER FŐBB PARAMÉTEREINEK BECSLÉSE

A FEHÉRJEÉRTÉK KISZÁMOLÁSA

≤ 7% EE/DM: dCP = [11,93 - (6,82 × (RUP/CPwu))] × ME + 1,03 × RUP vagy = [187,7 - (115,4 × (RUP/CPwu))] × dOM + 1,03 × RUP > 7% EE/DM: dCP = [13,06 - (8,41 × (RUP/CP wu))] × (ME - MEEE) + 1,03 × RUP vagy = [196,1 - (127,5 × (RUP/ CPwu))] × (dOM - dEE) + 1,03 × RUP Ahol – dCP: emészthető nyers fehérje; CPwu: nyers fehérje karbamid nélkül; ME: metabolizálható energia; dMO: emészthető szerves anyag; MEEE: éterkivonat metabolizálható energiája; dEE: éterkivonat emészthetősége.

Annak érdekében, hogy felbecsülhessük egy takarmány energiaértékét, az első lépés az, hogy ki kell számı́tani a bruttó energiát a táp megközelı́tőleges kémiai összetételéből, mı́g a metabolikus energiát az emészthető tápanyagok (szervesanyag, nyersfehérje, éterkivonat, és nyersrost)

tartalmából kell számolni. A metabolikus energia és a bruttó energia (q) közötti arány tovább alkalmazható a nettó energia metabolikus energiából történő megállapı́tására (pl. a tejtermeléshez) a következő egyenlettel.

AZ ENERGIAÉRTÉK KISZÁMOLÁSA

NEL (MJ) = 0,6 × (1 + 0,004 × [q - 57]) × ME (MJ) ME (MJ) = 0,0312 × dEE (g) + 0,0136 × dCF (g) + 0,0147 × (dOM - dEE - dCF) (g) + 0.00234 × CP (g) GE (MJ) = 0,0239 × CP (g) + 0,0398 × EE (g) + 0,0201 × CF (g) + 0,0175 × NFE (g) q = ME/GE × 100 Ahol – ME: metebolizálható energia; q: metabolizálható energia és bruttó energia arány; dEE: emészthető éterkivonat; dCF: emészthető nyersrost; dMO: emészthető szerves anyag CP: nyersfehérje; EE: éterkivonat; CF: nyersrost; NFE: nitrogén mentes extraktumok.

184

LiveNutrition

Az energia- és fehérjeértékeket gyakran egyszerű en a tápérték-táblázatokból veszik. A nagyobb pontosság érdekében az energia- és fehérjeértékeket a kémiai ö sszetételbő l, a tápértékeket tartalmazó táblázatok néhány paraméterének kiválasztásával vagy a tudományos irodalom segı́tségével számı́tják ki. A még nagyobb pontosság érdekében néhány paramétert (pl. DT, emészthető ség) meg lehet becsü lni (in situ, in vitro, predikciós egyenletek használata).

Hasonló módon a DLG takarmányozási rendszerrel kapcsolatban is van néhány minimális dolog, amit meg kell érteni annak érdekében, hogy megfelelő legyen a kérődzők táplálása. Ez hasonló az INRA-rendszerhez, de – mint látható – a rendszerben eltérő egységeket alkalmaznak.

Az alábbi táblázatban láthatjuk egy állat tápanyag-szükségletét. Egy 600 kg élősúlyú tejelő tehénnél ki kell számolni a szükségletet az életfenntartáshoz, a tejtermeléshez, ami 30 kg (liter) tej naponta, a zsírtartalom 4%, a tej fehérjetartalma pedig 3,4%. Ezek az adatok kellenek ahhoz, hogy a táblázatból a termeléshez szükséges értékeket kiszámoljuk. A fent jellemzett tehén teljes szükséglete a laktáció idején 130,6 MJ energia (NEL), 1355 g dCP, 33,6 g Ca és 24 g P. A tehén 20 kg DM-et képes

elfogyasztani (ezért a tápanyag-összetevők szárazanyaga nem haladhatja meg ezt az értéket). Ezután ki kell választani azokat a takarmányokat, melyek elérhetők a gazdaságban, vagy amelyek beszerezhetőek, és fel kell mérni takarmányértéküket (az állati szükségletre vonatkozó egységekben). Ezeket az értékeket – speciális takarmányozási ajánlásokként – a táblázatok is tartalmazzák (pld. 1 kg gabonaszilázs, érett szilázs 1,99 MJ NEL-t, 41,3 g dCP-t; 1 kg vöröslóhere-széna a virágzás kezdetén 4,52 MJ NEL-t, 115 g dCP-t; 1 kg gabonaőrlemény 7,38 MJ NEL-t és 144 g dCP-t tartalmaz. Ezután ki kell számolni, hány kiló egyedi takarmányt fogunk felhasználni, azzal mennyi tápanyagot fogunk bejuttatni (szorozzuk fel az 1 kg takarmányban lévő tápanyagot a takarmánymennyiséggel), és ellenőrizzük – a táblázatban található adatokkal –, hogy ez megfelel-e az állat szükségleteinek.

A tá pé rté kek ö sszegé nek – az é trendi ö sszetevő k energia- é s fehé rjetartalmá nak – kissé magasabbnak kell lennie az adott szü ksé gletekné l, valamint figyelembe kell venni az eteté sre vonatkozó korlá tozá sokat, é s a takarmá nyozá si kö ltsé get a lehető legalacsonyabban kell tartani.

Takarmányozási igények

A takarmány tápanyagértékei

Táplálási korlátozások

• Pl. egy 600 kg-os többször ellett tejelő tehénnek (30 l/ nap tej, 4% tejzsír, 3,4% tejfehérje) kell kapnia: 130,6 MJ nettó energiát a laktációhoz (NEL), 1355 g dCP-t, 33,6 g Ca-t, 24 g P-t. Ezen kívül a tehén el tud fogyasztani kb. 20 kg DMet (ezért az étrendi összetevők szárazanyag-tartalma nem írhatja felül ezt az értéket).

•Pl. 1 kg kukoricaszilázs a szilázs érettségének a végén (32% DM) = 1,99 MJ NEL, 41,3 g dCP, ... •Pl. 1 kg vöröslóhere-széna a virágzás elején (88% DM) = 4,52 MJ NEL, 115 g dCP, ... •Pl. 1 kg szemes kukorica (88% DM) = 7,38 MJ NEL, 144 g dCP, ...

•Pl. a takarmány nem lehet több, mint X kg / állat / nap.

A táblázat elemzésénél láthatjuk, többlettakarmányt kell még hozzáadni, hogy biztosítani tudjuk az energia-és fejérjeszükségletet. Van még néhány más paraméter is, amit optimalizálni lehet (ásványi anyagok, az étrend költsége stb.).

LiveNutrition

185

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

Állati igény – létfenntartás – tejtermelés Összesen Kukoricaszilázs

DM (kg)

NEL (MJ)

dCP (g)

stb.

19,95

35,5 95,1 130,6

420 2 580 3 000

... ... ...

9,6

59,7

1 239

...

Alapétrend (takarmányok)

Vöröslóhere-széna

3,44

Szemes kukorica

1,76

14,76

...

14,8

92,54

stb.

...

Étrendi ellátmány %-a az igénynek

18,08

Koncentrátumok

...

74,2

70,9

460

...

288

...

... 1 987 66,2

Az energia- és a proteinértékek egyszerűen a tápanyag-táblázatokból származnak. A pontosabb energia- és proteinértékeket általában a kémiai összetevőkből, bizonyos paramétereket a takarmányérték-táblázatokból vagy a tudományos irodalomból lehet megkapni.

A DLG-RENDSZER FINOMÍTÁSA  A bendőben lévő nitrogén-egyensúly (NBR) kiszámítása az alábbi táblázatban bemutatott egyenlet szerint történik.  A bendő ökoszisztémájának dinamikája.  Az energia- és fehérjeellátás szinkronizálása. Az optimális mikrobás fehérjeszintézishez számos feltételnek kell teljesülnie: – Elegendő napi szénhidrát, nitrogén stb. bevitele. – A bendő hozzáférhetőségének összhangban 186

–

kell lennie a bendőbaktériumok növekedési görbéjével: ha pl. a túl gyorsan lebomló nitrogének vagy a túl gyorsan erjedő szénhidrátok megelőzik a mikrobás növekedés csúcsát, a többlet nitrogén vagy energia elvész. A nitrogén- és energia-hozzáférhetőségnek szimultánnak – szinkronizáltnak – kell lennie mind a napi bevitel, mind a dinamika szempontjából.

LiveNutrition

Nitrogénegyensúly a bendőben (NBR) NBR = (CP - dCP)/6,25 Ez az étrendben a megfelelő energia- és fehérjefelvétel mutatója; a jól kiegyensúlyozott étrendben a NBR a lehető legközelebb legyen a zéróhoz. A bendő-ökoszisztéma a bendő mikroorganizmusai számára rendelkezésre álló tápanyagokra támaszkodik. A legbefolyásolhatóbb a mikrobiális protein szintézise. A mikrobiális fehérjét hátrányosan érinti, ha nem megfelelő az étrendi fehérje lebontási aránya és az étrendi szénhidrátok fermentációs aránya. Az energia- és a proteinellátás szinkronizálása: az elégséges napi ellátmány elérhető szénhidrátból, nitrogénből a bendő szintjén; a bendőbeni elérhetőségnek illeszkednie kell a bendőbaktériumok növekedési görbéjéhez; a legfontosabb a nitrogén és az energia szinkronizálása.

NRC-RENDSZER A tejelő tehenek életfenntartó és termelő energiaszükségletét a laktációs egységekhez (NEL) szükséges nettó energia fejezi ki. A takar-

mányok/tápok energiaértékét ugyanez az egység fejezi ki (NRC, 2001).

ENERGIARENDSZER

•

A tejelő teheneknél az energiaszükségletet a létfenntartáshoz és a tejtermeléshez laktációs nettó energiaegységben (NEL) fejezik ki. A takarmányok energiaértékét ugyanezzel az egységgel fejezik ki. A módszer, amit a takarmány energiaegységének megadására és kifejezésére használnak a teljes emészthető tápanyagértéken (TDN) alapul. Az első lépés a TDN1x kiszámı́tása (1x = létfenntartási szinten), ami a tápanyagok emészthetőségén alapul: valóban emészthető nem rost szénhidrátok (tdNFC); valóban emészthető nyersfehérje (tdCP) vagy takarmánynak (tdCPf), vagy koncentrátumnak (tdCPc), teljesen emészthető éterkivonat (tdFA) és teljesen emészthető NDF (tdNDF). Korrekciók: PAF – feldolgozási igazı́tó tényező a tdNFC-nek. A laktációhoz szükséges nettó energia könnyen deriválható a metabolikus energiából úgy hogy korrigáljuk a zsír jobb metabolikus hatékonyságával. A létfenntartás és a gyarapodás nettó energiája is a metabolikus energiából számítható, nem lineáris egyenletekkel.

A takarmánnyal történő fehérjebevitel és a tejelő tehenek szükségleteinek leı́rására két módszer van használatban: a nyersfehérje-módszer (CP) és a metabolikusfehérje-módszer (MP). A nyersfehérje-módszer viszonylag egyszerűen használható, hagyományos eszköznek tekinthető a tejelő tehenek adagjának kialakı́tásához. A rendszer általános vezérelvekkel szolgál az étrendekben szükséges nyersfehérje-koncentrátumra vonatkozólag a termelés minden szintjén

úgy a nagy, mint a kis tejtermelő gazdaságokban. A metabolikus fehérjerendszer (MP) összetettebb, mint a nyersfehérje-rendszer és azért fejlesztették ki, mert felismerték azt a tényt, hogy nem minden tehénnek adott nyersfehérje alkalmas az aminosavkénti felszı́vódásra. A fehérje takarmányban történő felmérése a nyersfehérjével kezdődik, mely két metabolikus utat járhat be a bendőben: egy része nem szı́vódik fel (RUP), egy része pedig felszı́vódik RDP.

LiveNutrition

187

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

FEHÉRJERENDSZER

A nyersfehérje-rendszer (CP) csak az étrendi fehérje teljes mennyiségét veszi figyelembe vagy a nem-fehérje nitrogénforrások fehérjeekvivalensét. A CP két metabolikus útja a bendőben: a lebontatlan (RUP) és a lebontott (RDP). A metabolizálható fehérjerendszer (MP) az aminosavakra utal, melyek felszı́vódnak a vékonybélben és az anyagcsere számára elérhetők. Ez két forrásból ered: mikrobiális fehérje, ami a bendőben szintetizálódik (RDP-ből) és az étrendi protein, ami kikerüli a bendőbeli lebomlást (RUP). A RUP módosulás nélkül halad át a bendőn, közvetlen fehérjeforrása lesz a bélben az emésztésnek és az aminosav-felszı́vódásnak. A nitrogén az RDP-ből → az újonnan szintetizált mikrobiális fehérjébe kerül → aminosavakat nyújt a felszı́vódáshoz a bélben. Az étrendi összetevőben változik a RUP és a RDP aránya. Az étrendi RUP és RDP aránya nem kötött, hanem a fogyasztási aránytól függ. Ugyanolyan étrendnél a RUP aránya magasabb a nagyobb arányban fogyasztó állatoknál, mint a kisebb arányban fogyasztóknál.

•

• • •

•

• • •

Az RDP mikrobás fehérjekénti hatékonysága függ a bendőben lévő mikróbák növekedésétől/ fejlődésétől, ami viszont a bendőben történő erjedési energiaforrások függvénye. I�gy azok az étrendek, melyek elegendő RDP-tartalmúak, és viszonylag magas energiakoncentrációval rendelkeznek, magas szintű mikrobás energiát eredményeznek, ami azután a bélben történő emésztésre alkalmassá válik, és MP-két szívódik fel. A kiegyensúlyozott MP-tartalmú tejelő étrendre vonatkozó kalkulációknál figyelembe kell venni az erjedő energiaforrások, a RUP és az RDP kö-

zötti komplex kölcsönhatást. Továbbá az RDP és a TDN alapján a mikrobás fehérjeszintézis (mikrobás nyersfehérje) felbecsülhető (kiszámolható), és a tényleges emészthető tényezők RUP-re és mikrobás fehérjére történő alkalmazásával a metabolikus fehérje is kiszámı́tható. Az állatok, melyek a legnagyobb valószı́nűséggel profitálnak a magas RUP-aránya miatt kiválasztott kiegészı́tőkből, azok, amelyeknek viszonylag magas a fehérjeigénye, és viszonylag alacsony a tápbevitel.

NYERSFEHÉRJE (NRC, 2001)

Bendőben nem lebontott fehérje (RUP)

Bendőben lebontott fehérje (RDP) N Energia

MCP

Emésztésre és felszívódásra rendelkezésre álló protein

188

LiveNutrition

AZ NRC-RENDSZER FŐ PARAMÉTEREINEK BECSLÉSE Kérődzőknél fontos tényező a lebontásban a CP, ami befolyással van a bendőben történő erjedésre és a tejelő marhák aminosav-ellátására. A fe-

hérjeérték a kiszámolására használatos egyenleteket az alábbi táblázatban mutatjuk be (NRC, 2001).

NRC – FEHÉRJEÉRTÉK KISZÁMOLÁSA A takarmányproteinek bendőben történő lebomlása kinetikájának ismerete alapvető fontosságú abban, hogy kialakítsuk az étrendet a bendőben lebontott fehérje megfelelő mennyiségére – RDP – a bendő mikroorganizmusok számára és a bendőben nem lebontott fehérje megfelelő mennyiségére – RUP – a gazdaállat számára. RDP (g) = CP (g) × RDP (%); RUP (g) = CP (g) × RUP (%) A CP-frakció többféle frakciót tartalmaz, melyek nagyban különböznek a lebomlás arányát tekintve (a fehérje bendőben történő eltűnése két egyidejű hatás eredménye, lebomlás és átjutás). A takarmány-CP-t öt frakcióra osztják: A, B1, B2, B3, és C, a bendőben történő lebomlás különböző arányában (kd). RUP (CP %) = B1 [kp/(kdB1 + kp)] + B2 [kp/(kdB2 + kp)] + B3 [kp/(kdB3 + kp)] + C RDP (CP %) = A + B1 [kdB1/(kdB1 + kp)] + B2[kdB2/(kdB2 + kp)] + B3 [kdB3/(kdB3 + kp)] Az A,- B1-, B2-, B3-, C- és kd-frakciók értékeit táblázatokból lehet megszerezni, vagy úgy, hogy az adatokat bendő-lebonthatósági tesztekhez illesztjük, a kp-t az irodalom alapján lehet megbecsülni, vagy speciális egyenletekkel. A mikrobiális haszon (MCPösszes) és az RDP-szükséglet az alábbiak szerint számolható ki: MCPösszes = 0,13 × összes TDN (a termelési szinthez igazítva) RDPreq = 0,15294 × total TDN (a termelési szinthez igazítva) Az RDP-hatékonyság nem lehet magasabb, mint a 85%; ha magasabb: MCPösszes = (0,85 × (RDPösszes × 1000))

MPBact = 0,64 × MCPösszes MPTakarmány = O� sszes emésztett RUP = RUP (g) × RUP emészhetőség (%) MPEndo = 0,4 × EndCP MP = MPBact + MPTakarmány + MPEndo Az A-frakció (NPN) a CP azon százaléka, ami 0 idő alatt, azaz azonnal oldódik, aminek a lebomlási fokát végtelennek feltételezik. A C-frakció olyan fehérjéket tartalmaz, melyek ligninnel, tanninnal és hősérült fehérjékkel hozhatóak kapcsolatba, mint pl. a Maillard-reakciós termékek. A fennmaradó B-frakció a potenciálisan lebomló, valódi fehérjéket jelenti, és három részből áll (B1, B2, B3), melyeknek különböző a lebomlási foka (kd) és az áthaladása (kp); egyetlen kp-érték használatos minden részre. A RUP emészthetősége állandó érték (80%) az NRC korábbi kiadványában (1989), míg a legújabb kiadásban egyenletek találhatóak a RUP

emészthetőségének előrejelzésére. A fent felsorolt paraméterek használatával egy takarmány MP-értéke (vagy az étrend) kiszámítható a táblázatban található egyenlettel.

A nagyobb pontosság érdekében az MP-eredetű endogén – újra körforgó – nitrogént a következő egyenlet alkalmazásával hozzá lehet adni a kalkulációs láncolathoz, mint endogén, metabolikus fehérjét, így a teljes metabolikus fehérje kiszámítható.

LiveNutrition

189

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

NRC – ENERGIAÉRTÉK KISZÁMÍTÁSA

A takarmányok NEL-értékét közvetlenül a tápanyag összetevőiből számítjuk. A takarmány- vagy az étrendi TDN kiszámításának egyenletei létfenntartási bevitel esetén (TDN1X): TDN1X (%) = tdNFC + tdCP + (tdFA × 2,25) + tdNDF - 7 tdNFC: valós emészthető nem rost szénhidrátok; tdCP: valós emészthető nyersprotein; tdFA: valós emészthető zsı́rsavak; tdNDF: valós emészthető semleges detergens rost ; 7: metabolikus fekális TDN tdNFC = 0,98 × (100 - [(NDF - NDICP) + CP + EE + Hamu]) × PAF. A PAF-kiigazı́tást csak az NFCegyenlet ténylegesen emészthető nem rostos szénhidrát részére alkalmazzák. tdCPf = CP × exp [-1,2 × (ADICP/CP)] (takarmányokra) tdCPc = [1 - (0,4 × (ADICP/CP))] × CP (koncentrátumokra) tdFA = FA ha EE < 1, akkor FA = 0 tdNDF = 0,75 × (NDFn - L) × [1 - (L/NDFn)0,667] Ahol – NDF: semleges detergens rost; NDICP semleges detergens oldhatalan nyersfehérje; CP: nyersfehérje; EE: éterkivonat ; PAF: feldolgozási korrigáló faktor; tdCPf: a takarmány valós emészthető nyersproteinje és index c esetén koncentrátumokra; ADICP: savdetergens oldhatatlan nyersprotein; NDFn = (NDF - NDICP)

DE1X (Mcal/kg) = (tdNFC/100) × 4,2 + (tdNDF/100) × 4,2+(tdCP/100) × 5,6 + (FA/100) × 9,4 - 0,3; bizonyos takarmányosztályokra (pl. állatifehérje-takarmányok) vannak egyedi egyenletek Diszkont faktor = (TDN1X - [((0,18 × TDN1X) - 10,3) × Bevitel]/ TDN1X DEp (Mcal/kg) = DE × diszkont faktor MEp (Mcal/kg) = [1,01 × DEp - 0,45] + 0,0046 × (EE - 3) NELp (Mcal/kg) = [0,703 × MEp (Mcal/kg)] - 0,19, korrekció, amikor EE is > 3%; vannak hasonló egyenletek a létfenntartásra és a növekedésre NELp (Mcal/kg) = (0,703 × MEp - 0,19) + {[(0,097 × MEp + 0,19)/0,97] × (EE -3)}

Miután meghatározták egy tápnak vagy takarmánynak a TDN-értékét, a következő lépés a TDN1X emészthető energiává történő konvertálása a nettó energiarendszerben történő használat céljából. A megközelı́tés a következő: meg kell szorozni a TDN-számı́tásban található minden egyes emészthető tápanyag-komponenst a megfelelő égési hővel, hogy ı́gy meghatározzuk a ténylegesen emészthető komponenst. Azután össze kell adni, majd a metabolikus, széklethez tartozó részt (0,3) ki kell vonni, hogy megkapjuk a létfenntartó szinthez szükséges emésztési energiát, amint az fent látható (néhány táptípus esetében, pl. az állatifehérje-tápoknál, külön egyenletek léteznek). Mivel létfenntartó táplálásnál a DE nem repre-

zentatı́v a táp vagy étrend energiaértékére vonatkozóan, a termelői bevitelnél egy DMI-n és TDN1X-en alapuló „levonási” faktort (diszkont faktort) fejlesztettek ki a lecsökkent emészthetőség korrigálására, mivel nőtt a szárazanyagbevitel. A bevitellel korrigált emésztési energiát („levont” emésztési energia) ezután arra használják, hogy kiszámolják a metabolikus energiát, majd végül a NEL-t. Ez a megközelı́tés azt jelenti, hogy a tápok és a takarmányok energiaértéke a növekvő szárazanyag-bevitellel csökken. A fenti táblázat egyenleteit arra használják, hogy DEp, metabolikus (MEp) és NELp termelési szintekre váltsák át az emésztési energiát a létfenntartó takarmányozásnál.

Mivel egy takarmány keményı́tő-elérhetőségét a fizikai vagy a kémiai feldolgozás befolyásolhatja, egy PAF-tényezőt fejlesztettek ki, ami figyelembe veszi a keményı́tő emészthetőségének eltéréseit, és ı́gy a takarmány energiaértékét. 190

LiveNutrition

Például az egyik táblázatban találjuk az állat takarmányszü kségletét. Egy 65 hónapos holsteinfrı́z tehén, 680 kg BW, 3,0 BCS (szü kség van az állat létfenntartó szü kségletének a kiszámı́tására is); tejelő : 35 kg (liter) naponta, a tej zsı́rtartalma 3,5%, a tej fehérjetartalma 3,0% és laktóztartalma 4,8% (ezek az adatok szü kségesek ahhoz, hogy a táblázat segı́tségével meg lehessen határozni a termeléshez szükséges értékeket). A fent leı́rt tehén teljes szükséglete 34,8 Mcal NEL, 1291 g RUP, 2298 g RDP, 1862 g MP stb. A tehén 23,6 kg DM elfogyasztására képes, ezért az étrendi ö sszetevő k szárazanyagaránya nem haladhatja meg ezt az értéket. Ezután ki kell választani azokat a takarmányo-

A takarmánytápanyag értékei

Táplálási korlátozások

•Pl. 1 kg DM lucernaszéna, 17% CP, kód: 1-00-023 = 1,19 Mcal NEL, 192 g CP, 60,67 g RUP, 131,33 g RDP stb. • Pl. 1 kg DM szójaliszt, olajpogácsa, 45%, kód: 5-20-637 = 2,38 Mcal NEL, 463 g CP, 268,54 g RUP, 194,46 g RDP stb.

•Pl. a takarmány nem lehet több, mint X kg / állat / nap.

Takarmányozási igények

•Egy holstein tehénnek, 680 kg BW, 3,0 BCS, 65 hónapos, 35 kg tej/nap (3,5% tejzsír, 3,0% protein, 4,8% laktóz) szüksége van ezekre: 34,8 Mcal NEL, 1291 g RUP, 2298 g RDP, 1862 g MP stb. Ezen kívül a tehén el tud fogyasztani 23,6 kg DM-et (ezért az étrendi összetevők szárazanyagtartalma nem írhatja felül ezt az értéket).

Állati szükséglet

kat, melyek a gazdaságban elérhetők vagy megvásárolhatók, és meg kell tudni, milyen beltartalmi értékűek – az állat szükségletével való egységenkénti összevetéssel (ezeket az értékeket is megadja a táblázat (pl. 1 kg DM lucernaszéna 1,19 Mcal NEL-t, 192 g CP-t, 60,67 g RUPt, 131,33 g RDP-t; 1 kg DM szójabab 2,38 Mcal NEL-t, 463 g CP-t, 268,54 g RUP-t 194,46 g RDP-t stb. tartalmaz). Azután ki kell számolni, hogy egyedenként mennyi takarmány kerül felhasználásra, azzal a mennyiséggel mennyi tápanyag jut be (az 1 kg takarmányban található takarmány-beltartalmat szorozzuk meg a takarmánymennyiséggel), majd ellenőrizzük, megfelel-e az állat igényeinek.

DM (kg)

NEL (Mcal)

RUP (g)

RDP (g)

MP (g)

23,6

34,8

1 291

2 298

1 862

4,52

5,37

273,9

592,9 ...

...

Alapétrend (takarmány)

Lucernaszéna

...

Szójaliszt (olajpogácsa) stb. ...

Étrendi ellátmány Szükséglet %-a

...

Koncentrátumok

...

3,58

8,53

962,4

696,9

...

8,1

34,3

13,9

Meg lehet figyelni, hogy bizonyos takarmányt még adni kellene, hogy az energia- és fehérjeszükséglet ki legyen elégítve, különösen abban a

39,9

...

1 236,3 95,8

...

1 289,8 56,1

...

helyzetben, hogy a RUP-szükségletek majdnem teljesen ki lettek elégítve, mivel RUP-gazdag takarmány áll rendelkezésre.

LiveNutrition

191

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

GYAKORLATI FELADAT

Hogyan kell kiszámolni a holstein-frı́z tenyészüsző napi adagját az INRA-rendszer alapján?

1. Az állat tulajdonságai:

 tejelő vagy hústı́pusú állat, ebben az eset-

ben tejelő holstein-frı́z;  élősúly: jelen esetben 350 kg;  napi súlygyarapodás: jelen esetben 600 g/ nap.

3. Az abraktakarmány 1 kg szárazanyagá-

nak (DM) tápértéke (jelen esetben száraz időjárási körülmények között betakarı́tott kukoricatakarmány): PDIN (g)

UFL

0,84

PDIE (g)

FV CFU

1,16

2. Az állat szükséglete (az INRA-szabványok alapján):

 energiaszükséglet UFL-ben: itt 4,9;

 fehérjeszükséglet PDI-ben: itt 441 g;

 beviteli kapacitás (IC) CFU-ban: itt 7,6;

 RED – az adag energiasűrűsége (UFL/CFU):

itt 0,64.

4. Milyen napi súlygyarapodás érhető el az

energia (UFL) figyelembe vételével ad libitum takarmányozás mellett?

 Számolja ki a FED-et (abraktakarmány ener-  Számolja ki a kukoricatakarmány VDMI-jét

giasűrűsége) = UFL/CFU itt: 0,84 / 1,16 = 0,72.

(IC / FV) = 7,6 / 1,16 = 6,55 kg DM.

 Hasonlítsa össze a RED-t FED-vel, itt: FED >  Számolja ki az ezzel a szárazanyag-mennyi-

RED.

séggel bevitt energiát: 6,55 × 0,84 (UFL/kg DM) = 5,5 UFL. Ha a FED magasabb mint a RED, akkor az abraktakarmány egyedül is képes kielégíteni az állat  Az INRA-szükségletre vonatkozó táblázatban energiaszükségletét. Ezzel ellentétben, ha a FED megtalálja, hogy ez az energiamennyiség alacsonyabb a RED-nél, a takarmány magában hány g gyarapodáshoz elegendő, itt: 800 g/ nem elegendő erre, így a napi adaghoz koncentnap (a tervezett: 600g/nap). rátumot kell adagolni.  Ezért az állat energiaszükségletének megfe Itt: elegendő pusztán a takarmány az üsző lelő takarmánymennyiség kiszámı́tása: szükenergiaszükségletének kielégı́tésére. séglet / takarmány energiaértéke = 4,9 / 0,84 = 5,83 kg DM.

Számolja ki 5,83 kg takarmány DM fehérjetartalmát, hasonlítsa azt össze az állat szükségleteivel!  5,83 takarmány DM-jében található PDIN és PDIE (g): PDIN (g)

PDIE (g)

Szükséglet (g) (PDI)

5,83 × 47 = 274

5,83 × 64 = 373

441

- 167

- 68

Hiány

 Az adott mennyiségű takarmányban találha-

tó fehérje nem elegendő az állat számára, ezért az fehérjekoncentrátummal (pl. szójababkivonattal) kell kiegészíteni.

A PDIN-hiány magasabb mint a PDIE-hiány. Mivel mind a PDIE, mind pedig a PDIN korlátozó faktorok, a magasabb hiányút kell figyelembe venni.

192

LiveNutrition

6. Az alkalmazott mennyiség tápértéke (kg-ban): UFL

PDIN (g) 303

0,99

PDIE (g) 210

 Hány kg szójabab-kivonatot tartalmazó táp 

szükséges a PDIN-hiány pótlásához? 167 / 303 = 0,55 kg szójabab-kivonatot tartalmazó táp képes pótolni a PDIN-hiányt.

7. A takarmánymennyiség korrekciója:  0,55 kg szó jabab-kivonatot tartalmazó táp nö veli az abraktakarmány alapú adag energiatartal-

mát (a takarmány mennyiségét az állat szükségleteinek megfelelően számolták ki).

 A szójabab-kivonattal bevitt energia: 0,55 kg × 0,99 (UFL/kg) = 0,54 UFL.

 Ez az energiamennyiség az állat szükségletét meghaladja, ezért ezt az adagolt takarmánymeny-

nyiség csökkentésével redukálni kell.  0,54 / 0,84 = 0,64 kg takarmány DM-et kell elvonni.  Az adagban lévő végső kukoricatakarmány-mennyiség: 5,83 - 0,64 = 5,19 kg DM.

8. Végleges adag: Kukoricaszilázs (5,19 kg DM)

Szójababkivonat (0,55 kg)

Total

Szükséglet

UFL

5,19 × 0,84 = 4,36

0,55 × 0,99 = 0,54 4,90

4,90

LiveNutrition

PDIN (g)

PDIE (g)

5,19 × 47 = 244

0,55 × 303 = 167 411

5,19 × 64 = 332

0,55 × 210 = 115 447

441

193

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

2. Sertések takarmányozása

Mindenekelőtt tudatában kell lenni annak, hogy a megfelelő takarmányozási rendszer kiválasztása rendkı́vül fontos, mert a sertéstakarmányozás teszi ki a termelési költségek nagy részét. Az Európai Unión belül nem beszélhetünk harmonizált takarmányozási rendszerekről. Kettő ezek közül – az NRC és az INRA – inkább a sertéságazatban ismert. Az állat biológiai folyamatai meglehetősen komplexek, ezért szükséges az alapvető elvek, észrevételek és koncepciók ismerete. I�gy lehetségessé válik, hogy a hatékony gazdálkodás megteremtésére megfelelő

takarmányozási rendszert válasszunk ki. Az első lépés az alapvető dolgok megismerése, mint pl. a táp, tápösszetétel, takarmányozási szükségletek stb. A tápösszetevők és a takarmányozási szükséglet energia- és fehérjetartalmának megfelelő felmérése gazdaságos sertéstartást eredményez.

A főbb sertéstakarmányozási rendszerek bemutatása előtt meg kell ismerkednie a sertések számára kialakı́tandó étrend alapvető elveivel, koncepcióival és meghatározásaival.

A helyes takarmányozás nem más, mint optimális szinten történő energia- és tápanyagfogyasztás, ami lehetővé teszi a genetikai potenciál maximális kihasználását, a fiziológiai kiegyensúlyozatlanságok csökkentését, az immunrendszer védelmi mechanizmusának optimalizálását stb.

A tápanyag az étrendi összetevők komponense, amihez a szervezet a takarmányból jut hozzá, és fenntartásra, illetve termelésre hasznosít. Létezhet magában is, de leggyakrabban az emésztési folyamat eredménye.

Az összetett táp növényi, állati, mikroorganikus és ásványi táp, speciális célú járulékos anyagokkal kiegészı́tve, és olyan szinten alkalmazva, amely megfelel a takarmányozási szükségleteknek. Az összetett tápok révén lehetséges a különböző korú, súlyú állatok speciális szükségleteit kielégı́teni.

A takarmányozási szükséglet (takarmányozási norma) azon tápanyagoknak az elfogyasztása, melyek az emésztési és anyagcsere-folyamatok alatt nem szintetizálhatók az állat szervezetében, és amely biztosı́tja a kı́vánt teljesı́tményt. Ez változó az állat fajtája, kora, súlya szerint. Ezeket tökéletesen ismerni kell, és ennek megfelelő étrendet kell összeállı́tani.

A takarmányozási norma információval szolgál a szükséges tápanyag-mennyiségről, aminek révén a szervezet biztosı́tani tudja a fenntartáshoz, növekedéshez, fejlődéshez és termeléshez kötődő kı́vánalmakat. A takarmányozási szükségletek eltérőek, függenek a kortól, súlytól és az állat fiziológiai állapotától. A takarmányozási érték a takarmányra vonatkozik, és ez egyben a takarmány-összetevők tápanyagtartalma, az állati szervezet általi biológiai hozzáférhetőségnek és hasznosı́thatóságának a hatékonyságát jelenti.

A takarmány a termelési potenciál teljesı́tésének meghatározó tényezője, és a költségeknek kb. a 60-70%-át teszi ki. AZ ÁLLATOK TÁPANYAGSZÜKSÉGLETÉNEK PONTOS ISMERETE + A TAKARMÁNY TÁPÉRTÉKE = PONTOS ÉTREND = PROFIT

A megfelelő étrend a következő célok elérését célozza: gazdaságosság, az állati termék biztosı́tása a genetikai potenciál szerint, az állati egészség biztosı́tása a jelenlegi sztenderdek szerint, jó minőségű termék biztosı́tása az állati teljesı́tmény káros befolyásolása nélkül. 194

LiveNutrition

A sertésétrend pontos kiszámı́tásának első lépése a sertések takarmányozásának, fiziológiai igényeinek megbecsülése, és aztán az étrendbe kell

kell adagolni a szükséges tápanyagokat, hogy a létfenntartási és a termelési szükségletek ki legyenek elégítve. Ásványi anyagok és vitaminok

Energia

Fehérje

Az aminosav-szükséglet a valós és látszólagos vékonybél emészthetőségen múlik. Az étrendi fehérje hatékony felhasználása a fehérje emészthetőségétől függ, azaz a fő összetevője, az aminosavak emészthetőségétől, de függ még az aminosavegyensúlytól is, és azok takarmányozási szükségletekhez kapcsolódó koncentrációjától (Milgen & Dourmad, 2015).

A sertések táplálásában használt klasszikus energiarendszer az emészthető (DE) vagy a metabolizálható energia (ME) rendszere. Az NRC- és a INRA-rendszer a nettó energiarendszert alkalmazza. Ez sokkal pontosabb a sertésben felhasznált és megtartott energia megbecsülésében rostos takarmány esetén, az ME-rendszerrel összehasonlítva (Payne & Zijlstra, 2007).

Az egygyomrú állatok fehérjeszükségletét aminosavak útján elégítjük ki. Az aminosavak egyensúlyára külön figyelmet kell fordítani. Az egygyomrú állatok takarmányozásákor a szükségletet kielégı́tő foszformennyiséget pontosan kiszámítják. A sertéstakarmányozásban

Az ásványianyag- és vitaminszükségletekbe tartoznak azon tápanyag-mennyiségek, melyeket a étrendi összetevőkből kapnak, és amikhez a vitamin-ásványi anyag elő keveré kek ú tjá n jutnak az állatok.

használt koncentrátumokban lévő foszfor 60%a fitin-foszfor, ami az állat számára nem hasznosı́tható. A kérődző állatok esetében a bendő mikroorganizmusai a fitin-foszfort hasznosíthatóvá alakítják.

A sertések takarmányozásának három legnépszerűbb hizlalási rendszere:

HIZLALÁS GABONÁVAL • •

•

A leggyakoribb hizlalási módszer. A gabonamagvak energiakoncentrátumok (11-14 MJ EM/kg), és a hı́zóállatok étrendjében lévő energiának kb. 85%-át biztosı́thatják.

A hı́zósertéseket ad libitum etetik olyan koncentrátum-keverékkel, mely főleg őrölt gabonamagvakból áll, fehérjekoncentrátummal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal (premixek) kiegészítve. Árpa, rozs, zab és kukorica.

HIZLALÁS BURGONYÁVAL • A gumós növények közül leggyakrabban ezt alkalmazzák a hízósertések takarmányozásában. •

•

A burgonya keményı́tőben gazdag szénhidráttakarmány, mely túlzott mennyiségben alkalmazva súlyos elhízáshoz vezethet a hízósertéseknél.

A burgonyát meg kell főzni vagy főzni és lesilózni, vagy alkalmazható burgonyapehelyként, illetve szárítva.

A nyers burgonyával történő etetés a növekedés visszaesését eredményezi. LiveNutrition

HÍZLALÁS CCMABRAKTAKARMÁNNYAL (KUKORICACSUTKA) •

• •

•

Ezekben a takarmányokban a nyersrosttartalom csak 4-7% (magas emészthetőségi fok).

1 kg CCM energiaértéke 6,42-7,49 MJ.

Hízósertések esetében 4,0 kg/nap/állat menynyiségig alkalmazható. A CCM- vagy kukoricamag-alapú takarmányt fehérjekoncentrátummal kell kiegészíteni.

195

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

GYAKORLATI FELADAT Hogy számoljuk ki a hízósertés napi adagját?

Az állat tulajdonságai:   

Hı́zósertés (BW): 65 kg élősúly Napi gyarapodás: 700 g/nap Az átlagos takarmánybevitel (kg-ban) a takarmányban lévő energiakoncentrációtól függ (lsd. táblázat). Hizlalás időtartama (hónap)

BW kg

11,8

60-70

2,55

50-60

ME, MJ/kg 12,3

2,35

2,25

12,8

2,15

2,45

2,35

Napi energiaszükséglet: ME (MJ) = 2,45 × 12,3 = 30,135 MJ

A napi lizin- és fehérjeszükséglet kiszámítása:  A szükséges lizin- és fehérjemennyiség (ME, g) MJ-onként:

BW (kg) 30-70

Lizin (g) Összes fehérje (g) 0,72 13,3 1/ Met : Cys : Thr : Try aránya: 100 : 60 : 62 : 18

CP (g) = 30,135 × 13,3 = 400,9 g Lys (g)= 30.135 × 0,72 = 21,7 g

 Napi tápanyagszükséglet: ME - 30,135 MJ

CP - 400,9 g; Lizin - 21,7

A keményı́tőtartalomnak legalább 38%-nak kell lennie (szárazanyagalapon)  A nyersrost-tartalom 6-7%-ig terjedhet (szárazanyagalapon).



Az alkalmazott takarmány tápértéke:

Főtt burgonya

196

DM (g)

ME (MJ)

CP (g/kg)

CF (g/kg)

230

3,50

7,13

Keményı́tő Lizin (g/kg) (g/kg) 173,19

1,17

Figyelem!  Abraktakarmánnyal az állat energiaszükségleteinek csupán egy része biztosítható.  Burgonya - CCM - tejsavó aránya: max. 30%.  Cukorrépa: max. 20%.  Zöld takarmány: max. 5%. LiveNutrition

Számolja ki a főtt burgonya megfelelő napi adagját: 30,135 MJ 30%-a = 9,04 MJ A főtt burgonya által biztosı́tott max. ME 9,04 MJ / 3,5 MJ = 2,58 kg főtt burgony (max.) Napi adag: DM (g)

kg Szükséglet

Főtt burgonya Egyenleg

2.5

ME (MJ)

CP g/kg

30,135

400,9

8,75

- 21,385

- 345,9

575

Enargia-fehérje arány: Szükséges = 345,9 / 21,385 = 16,175 g CP/1 MJ ME

Az energia- és fehérjehiány pótlására használt koncentrációk tápértéke: Takarmány

O� rölt árpa Szójabab-kivonatos takarmány

DM (g)

880 880

ME (MJ)

CP (g)

12,49

111

12,60

388

CF (g)

Keményı́tő (g)

Lizin (g)

78,32

63,36

24,10

49,00

528,00

3,88

Egyenletek két ismeretlen értékkel:  ME (MJ) = A × MEA + B × MEB

 21,38 = A × 12,49 + B × 12,60

A = 1,14 kg B = 0,56 kg

 CP (g) = A × CPA + B × CPB

 345,9 = A × 111 + B × 388

Teljes adagérték és az állati szükséglet:

Takarmány Főtt burgonya

Árpa Szójabab-kivonatos takarmány Összes Szükséglet Egyenleg

kg 2,5

1,14

0,56 4,2

DM (g)

ME (MJ)

CP (g)

1005,5

14,27

126,8

2077

30,13 30,13

575

496,87

8,75

7,11

LiveNutrition

CF (g)

Keményı́tő (g)

Lizin (g)

603

4,4

117,8

1072

17,8

219,1

400,9 400,9

433 36

2,9

13,6

20,9 21,7 - 0,8 197

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

AZ INRA-RENDSZER JELLEMZŐI

•

Adatbázis. A fő étrend információt ad a következőkről: a takarmány-összetevők összetétele és tápértéke, takarmányozási szükségletek kategóriánként (vemhes és szoptató kocák, minden korosztályú sertések). A takarmány-összetevők aránya: alapvető (szárazanyag, éterkivonatok, hamu, nyers fehérje, cukor, keményı́tő, maradványok ); energia (bruttó, emészthető, metabolizálható, nettó); aminosavak: összetétel, sztenderdizált és látszólagos emészthetőségi koefficiensek, ideális fehérje; zsı́rsavak; ásványi anyagok; rost. Az INRA-rendszer újdonságai: a tartalomba bevonva a nettó energia, emészthető aminosavak, elérhető és emészthető foszfor, elekrotolit-egyensúly. Étrendkészítés: 1) a célok meghatározása; 2) az elérhető összetevők tápértéke alapján a felhasznált mennyiségek eldöntése azzal a céllal, hogy 3) a takarmányozási szükségletek ki legyenek elégítve. AZ NRC-RENDSZER JELLEMZŐI

•

• •

•

Adatbázis. A fő étrend: lehetővé teszi a tápanyagrendszer kiválasztását (pl. emészthető, metabolizálható, vagy nettó energia, a vékonybélben emészthető aminosavak sztenderdizált szintje, összes emészthető foszfor a tápcsatornában). Az összetevők kiválasztása: a kiválasztott összetevők tápértékét a rendszer új indikátoraival mutatják be (pl. nettó energia). Étrendkészítmény: az étrend tápanyagtartalmát tartalmazza, az összetevők kiválasztásából eredően. Az elkészített étrend adatbázisa (takarmányozási tulajdonságaik). Az NRC lehetővé teszi a takarmányozási rendszer fejlesztését. Az NRC rendszer újdonságai: alternatı́v energiarendszerek, az étrendi összetevők nettó energiatartalmának bevezetése és a takarmányozási szükségletek nettó energiában való kifejezése, alternatı́v rendszerek az emészthető aminosavak számára, alternatı́v rendszerek a foszfor számára.

Az összetett takarmányformula kiszámításának minden lépését tartalmazza a diagram. Mindenekelőtt ki kell választani az összetevőket (pl. gabona, szójabab, olaj, gabona-glutén, vitamin-ásványi anyag premix és só. A tápanyagok kiszámı́tásához (pl. a fehérje kiszámı́tásához) minden egyes összetevő fehérjearányából kell kiindulni (az értékek vehetők táblázatból vagy elemzések eredményeiből). Sikeres próbálkozások állnak rendelkezésre minden összetevő takarmányozási szintjének meghatározására. A fehérjekoncentráció eredmé-

nyét meg kell szorozni az adott összetevő mennyiségével, hogy ezáltal meghatározhassuk mindegyiknek a fehérjeigényét, majd végül öszsze kell adni ezeket. A kapott számot össze kell vetni a szabvánnyal. Az attól való eltérés nem lehet sem több, sem kevesebb 1%-nál. A többi alapvető tápanyag (energia, aminosav, kalcium, foszfor, rostok) kiszámítása ugyanígy történik. Az utolsó lépés a formula gyakorlatban történő érvényesı́tése.

Összetevők

Érvényesíteni a kialakítást a valóságos gyakorlatban

Kiszámolni a tápanyagokat

Összehasonlítás a normákkal 198

Tápanyagkoncentráció kiszámítása

LiveNutrition

Az állatok számára előállı́tott koncentrátumkeverék napi adagjának előkészı́tésekor használható kereskedelmi forgalomban lévő fehérjekoncentrátum, mely alkalmazható a gazdaságban rendelkezésre álló gabonával, vagy lehet különböző állatok számára tervezett, komplett takarmánykeverékeket vásárolni. A komplett takarmánykeverékek tápértéküket tekintve megfelelőek az állatok számára, és speciális formula alkalmazásával készülnek arra a célra, hogy egyedüli adagként használják azokat, képesek az élet fenntartására és a termelés elősegı́tésére anélkül, hogy vı́ztől eltekintve egyéb járulékos anyagot kellene hozzájuk adagolni. A nettó rendszer bírálata szerint az értékeket sztenderdizált feltételek közt határozták meg, és így alkalmazásuk a gyakorlati feltételek mellett inkonzisztens termelési reakciót válthat ki (Boisen & Werstegen, 1998). A jelenlegi nettó rend-

szerek előnyben vannak a DE- és ME-rendszerekkel szemben, azonban még mindig sok pontatlan elemet tartalmaznak. (Szabό , 2013). U� j koncepciókra, kihı́vásokra érvényesı́tési lehetőségekre van szükség.

Új koncepciók, kihívások, érvényesítési lehetőségek

• Nagyobb számú összetevő lesz elérhető, és takarmányozási potenciáljuk ismeretlen.

•Új megoldások bizonyos melléktermékek takarmányozási potenciáljának hatékony alkalmazására, ahol nincs fajok közti verseny. •A tápértéktáblázatokat folyamatosan frissíteni kell.

•A takarmány összetételének fontos hatása van az állati teljesı́tményre (mennyiségi és minőségi) és az állat egészségi állapotának alakulására. •A takarmányérték felbecsülésének nettó energiarendszere sokkal pontosabb, de több kísérletre van szükség a becsléseket tartalmazó egyenletek érvényesítésére.

•A regressziós egyenletekben használt koefficiens nem ugyanaz a két rendszerben. •Új kihívások és korlátozások jelennek meg (állati jólét, környezetszennyezés).

LiveNutrition

199

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

3. Baromfik takarmányozása

A takarmányozás tudománya megköveteli a kiegyensúlyozott tápanyagellátás biztosítását az étrendben azért, hogy a létfenntartásra, növekedésre, szaporodásra és termelésre vonatkozó

optimális szükségletek ki legyenek elégı́tve, és a madaraknak megfelelő egészségi állapotuk legyen.

Étrend: takarmányok keveréke, pl. szemes gabonák, szójaliszt, mellékterméklisztek, zsı́rok, vitamin- és ásványianyag-előkeverékek. Ezek a takarmányok a vı́zzel együtt nyújtják azt az energiát és tápanyagokat, melyek alapvetően szükségesek a madarak növekedéséhez, szaporodásához és egészségéhez. Energia: ez nem tápanyag, hanem az energiahordozó tápanyagok tulajdonsága, amikor azok oxidálódnak a metabolizmus során. A baromfi energiát kap az egyszerű szénhidrátokból, a zsı́rból és a proteinből. Bizonyos összetett szénhidrátokat nem tudnak megemészteni és hasznosı́tani, pl. a rostot. I�gy a takarmány elkészı́tésekor olyan rendszert kell használni, mely az elérhető energián alapul. A metabolizálható energia (ME) a takarmány-összetevők elérhető energiatartalmának és a baromfi igények hagyományos mértékegysége. Ez figyelembe veszi a széklettel és vizelettel járó energiaveszteséget.

Tápanyagok: a takarmány olyan része, mely arra használható, hogy energiát biztosítson, és szerepe van a metabolizmushoz, a növekedéshez és minden fiziológiai funkcióhoz szükséges anyagok szintézisében. Hat osztálya van a tápanyagoknak, melyek szükségesek a baromfiétrend kialakításához.

Tápanyagigények: „a minimális mennyiségű tápanyag, ami ahhoz kell, hogy a legjobb gyarapodás, takarmányhatékonyság stb. megteremtődjön a tápanyaghiány egyetlen jele nélkül” (Leeson & Summers, 2001). A baromfi tápanyagigényét befolyásoló tényezők: genetika (faj, nemzetség, vérvonal), nem, kor, reproduktı́v állapot, termelési cél, környezeti hőmérséklet, elhelyezési rendszer, stressz, egészségi állapot (Ravindran, 2012).

Az alábbi ábrán megtalálható a baromfiétrendben használatos gyakori összetevők listája: Energiaforrások Gabonák: kukorica, búza Melléktermékek feldolgozása: DDG vagy DDGS, rizskorpa, búzakorpa

Proteinforrások Ipari melléktermékek: Szójaliszt, teljes zsírtartalmú szójabab, repcedara, napraforgó, lenmagliszt, kukoricaglutén-liszt

Ásványi kiegészítők: - Kalcium-kiegészítők: pl. takarmánymész - Kalcium- és foszforkiegészítők: dikalcium-foszfát, fluortalanított foszfát - Nyomelemek: nyomelempremixek - Nátriumsók: só, nátriumbikarbonát

200

Vitamin-kiegészítők: vitaminpremixek TAKARMÁNYÖSSZETEVŐK

LiveNutrition

Kristályos aminosavak: metionin, lizin, treonin Takarmányadalékok: enzimek stb.

A baromfiétrend kialakításához szükséges tápanyagosztályok: Szénhidrátok

Fehérjék

Zsírok

Ásványi anyagok

Tápanyagosztályok

Vitaminok Víz

FEHÉRJÉK Az étrendi fehérje funkciója az, hogy aminosavakat nyújtson a létfenntartáshoz, az izmok növekedéséhez és a tojás fehérjéjének előállı́tásához. Az izom- és tojásfehérje előállı́tásához 20 aminosav szükséges, ezek mindegyike fiziológiai szükséglet. Az esszenciális aminosavakra azért van szükség az étrendben, mert vagy nem állı́thatók elő, vagy túl lassan lehet szintetizálni őket ahhoz, hogy a metabolikus igényeket kielégı́tsék, és ezért alapvető fontosságúaknak tekintendők az étrendben. Amikor az összes limitáló aminosavat összeadtuk, a madarak maximális potenciáljukat fogják produkálni, kivéve, ha más korlátozó tényezők lépnek életbe (betegség, irányı́tás, hő mérséklet).

SZÉNHIDRÁTOK Szerves vegyü letek, ide tartoznak a cukrok, a keményı́tő k, a cellulóz és a gumi; ezek képviselik a baromfiknak a fő energiaforrást. A baromfik nem tudnak megemészteni és hasznosı́tani bizonyos ö sszetett szénhidrátokat, pl. a rostot. A baromfik étrendjében a legtö bb szénhidrátot a szemes gabonák nyújtják. ZSÍROK (ZSÍRSAVAK) A zsı́rok és az olajok az energia sűrű formái, a szénhidrátokkal és fehérjékkel összehasonlı́tva. A�ltalában a baromfik étrendjében legfeljebb 5% zsı́r van, hogy elérjék a szükséges étrendi energiakoncentrációt. A baromfiknak nincs különösebb zsı́rigényük az energiaszerzés céljából. Egyedüli esszenciális zsı́rsavigényük a linolsav, mert ennek nagy hatása van a tojás méretére a A lizint, a metionint és a treonint tekintik tojómadaraknál. a leginkább limitáló aminosavnak a A zsírok alkalmazásának előnyei: gyakorlati szárnyasétrendben. • Elérni az étrendi energiakoncentrációt. • Javítani az étrendek ízességét. ÁSVÁNYI ANYAGOK • A por mennyiségének csökkentése a takarBiztosı́tják az élethez szükséges szervetlen elemányokban és a baromfiólakban. meket; szükségesek a csontváz kialakı́tásához, az általános egészséghez, az általános metaboliVÍZ kus tevékenység összetevői, és a test sav-lúg egyensúlyának fenntartásához is szükségesek. A legfontosabb tápanyag a baromfitáplálásban, hatással van a madár minden fiziológiai funkciójára. A vı́z szükséges az emésztéshez és a tápanyagok felVITAMINOK szı́vódásához, a salakanyagok kiválasztásához, és a Alapvető szerves vegyületek (szénalapúak), me- testhőmérséklet szabályozásához. A vı́zszükségletet lyeket kis mennyiségben igényel a szervezet. A nehéz meghatározni, mert ezt számos tényező befovitaminoknak bonyolult metabolikus szerepük lyásolja (környezeti feltételek, a madarak kora és fivan, nem egyszerűen testépı́tő egységek vagy ziológiai státusza). A� ltalában úgy számı́tják, hogy a energiaforrások, hanem biokémiai ösvények köz- vı́zbevétel duplája a takarmánybevételnek. A vizet vetı́tői és résztvevői a testben. mindig biztosı́tani kell (10-25 °C hőmérsékleten). A víz minősége nagyon fontos: • A rossz vı́zminőség csökkentheti a produktivitást, és növeli a gazdasági veszteséget. • A vı́z a szennyező források (kemikáliák és ásványi anyagok) elterjesztésének és a káros mikroorganizmusok elszaporodásának ideális közvetı́tő eleme. • A vı́z bakteriológiai és fizikai minőségét rendszeresen figyelni kell, és ahol szükséges, változtatásokat kell eszközölni, hogy biztosı́tsuk, a madarak teljesı́tménye ne legyen veszélyeztetett. LiveNutrition

201

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

A baromfiétrend kialakításának lépései: 1. Meghatározni a tápanyagigényeket (pl. tojók, húscsirke vagy tenyészcsirke). 2. Válassza ki és jellemezze (kémiai összetétel) az elérhető takarmány-összetevőket. 3. Határozza meg az összetevők korlátait (elérhető mennyiség, fizikai és felszı́vódást gátló tényezők). 4. Alakı́tsa ki az étrendet az összetevők összekeverésével, a korlátok figyelembe vételével, hogy a szükséges tápanyagok meglegyenek az optimális gazdasági teljesı́tményhez. 5. Értékelje az étrendet a takarmányminták elemzésével (kémiai összetétel) és a várt értékeknek az eredményekkel való összehasonlításával. Példa egy összetett takarmány kialakításának kiszámítására: 1.lépés. O� sszetevők: kukorica, szójaliszt, olaj, kukoricaglutén, vitamin, ásványianyag-premix, só. 2. lépés. A fehérje kiszámolását minden összetevő fehérjetartalmának számbavételével kezdjük (az értékeket táblázatokból vagy elemzésből vesszük). Az egyes összetevők bekeverési szintjét többszörös próbával határozzuk meg. A fehérjetartalmat megszorozzuk a mennyiséggel, hogy meghatározzuk, az egyes összetevők mennyi fehérjét szolgáltatnak, és az egyes összetevők eredményeit összeadjuk. A kapott eredményt összevetjük a normák specifikációival. A megengedett legmagasabb és legalacsonyabb eltérés a normától 1%. 3. lépés. Ugyanezt a mintát kell követni a többi alapvető tápanyag esetén is (energia, aminosavak, kalcium, foszfor, rost). 4. lépés. A kialakítás érvényesítése a gyakorlatban. Étrend-kialakítás: az összetevők vagy tápanyagok különböző tı́pusainak kombinálása azzal a céllal, hogy egészséges, kiegyensúlyozott étrendet alakı́tsunk ki az állatok számára; kereskedelmi baromfitenyésztésben a takarmány a legfontosabb változó költségkomponens (65-70%). A magas produktivitás és hatékonyság a kiegyensúlyozott tápanyagokból álló étrendtől függ, amit azért állı́tunk elő, hogy kielégı́tsük a baromfitápanyag szükségleteit (tojás- vagy hústermelés). A takarmány-összetevők minőség-ellenőrzése nagyon fontos, hogy lehetővé váljék a hatékonyabb és gazdaságosabb étrendek kialakı́tása.

AZ ÉTREND KIALAKÍTÁSÁRA HASZNÁLT MÓDSZEREK Takarmányszoftver: lineáris egyenleteken alapul, az összetett takarmányok kialakításához. Szükségletek = aX1 + bX2 + cX3 + dX4 ... ahol: a, b, c, d ... = az egyes összetevők mennyisége X1, X2, X3, X4 ... = tápanyag-mennyiség minden összetevőben Algebrai képletek. Ha nincs számı́tógép egyszerű algebrai képleteket lehet használni. Az elérhető összetevőktől, tápanyag-tartalmuktól és a normák által meghatározott tápanyagszinttől függően az egyszerű algebrai képleteket arra használjuk, hogy kiszámı́tsuk az egyes összetevők szükséges bekeverési arányát az összetett takarmányban.

Kérjük, ne feledjék el, hogy bizonyos takarmányokat csak korlátozott mennyiségben szabad alkalmazni a baromfik étrendjében (a felszívódást gátló hatások miatt). Ezért gondosan nézzék meg a megadott adatokat az ajánlásokban. Ha azokat a szinteket túlhaladják, az a termelés csökkenéséhez vagy akár metabolikus zavarokhoz is vezethet. 202

LiveNutrition

Az Európai Unióban a baromfifélék takarmányozásával kapcsolatos legfontosabb kutatási publikációk a National Research Council-hez (NRC) és az Institut de la Recherché Agronomique – Association Française de Zootechnie-hez (INRAAFZ) köthetők. Ezek a tanulmányok a baromfifélék minden fajtájának táplálására vonatkoznak

(csirke, pulyka, kacsa, liba stb.). Ebben a modulban a csirkék igényére fókuszálunk, mivel azok képviselik a baromfipiac több mint 90%-át. Kétféle baromfitakarmányozásról beszélhetünk, melyek az állatok energia- vagy fehérjeszükségletei szerintiek.

Az NRC-rendszerben az energia emészthető energiaként (ME) jut kifejezésre, és a takarmányozási szükségletet regressziós egyenlettel vagy szakirodalomra hagyatkozva számı́tják ki. Az emészthető energiát (ME) megajoule (MJ)/ kg-ban vagy kilokalóriában (kcal/kg) fejezik ki, és ı́gy határozzák meg a baromfi energiaszükségletét, valamint az összetevők energiatartalmát. Amint azt lentebb láthatjuk, az ME figyelembe veszi az ürülékkel és vizelettel együttjáró energiaveszteséget. A táp energiaértékét az ösz-

szetevő k kémiai ö sszetételébő l számolják ki egyenletek alkalmazásával, ahogy az a táblázatban látható. Látható, hogy az ME kiszámolásához használt egyenletek a specifikus tápok fü ggvényében eltérő ek. A szárazanyag százalékos aminosav-ö sszetételét ebben a rendszerben – minden egyes ö sszetevő t illető en – regressziós egyenletekkel számolják ki, ahogy azt a képlet mutatja. A képletben szereplő tényező k a táblázatban találhatók.

BAROMFITAKARMÁNYOZÁSI RENDSZEREK – NRC

Az „NRC – tápanyag-szükségletek baromfiknak” frissı́tésre szorul, mert különleges haladást értek el a baromfitakarmányozásban az utolsó kiadás óta. A baromfitörzsekben elért genetikai haladás miatt (a tojás- és hústermelés tekintetében) minden egyes genotı́pusnak saját szükséglete van. Jelenleg a legtöbb kereskedelmi takarmánykészı́tmény a minimum szükségletet alkalmazza, amit a tenyésztő cégek ajánlanak, akik a csibéket szállítják (Applegate & Angel, 2014). NRC – ENERGIA

Metabolizálható energia (ME): a takarmányozási szükségletek értékelése regressziós egyenlete-ken és irodalmi adatokon nyugszik. A metabolizálható energiát (ME) megajoule (MJ)/kg-ban vagy kilokalóriában (kcal)/kg fejezik ki, és arra használják, hogy meghatározzák a baromfik energiaszükségletét és az összetevők energiatartalmát. A ME figyelembe veszi a vizelet és széklet útján való energiaveszteséget. ME (kcal/kg) = (Ei – Ee)/i Ahol: Ei – bevitt bruttó energia; Ee – kiválasztott energia (széklet és vizelet); i – bevitt takarmánymennyiség.

A metabolizálható energia számı́tása (MJ/kg DM): a takarmány energiaértékét az összetevők kémiai összetevőiből számı́tják regressziós egyenletekkel. Összetevők Kukorica Búza

Szójaliszt, oldószer

Napraforgómag-liszt, oldószer Repcemag, oldószer

Regressziós egyenlet (Janssen, 1989) ME = 36,21 × CP + 85,44 × EE + 37,26 × NFE

ME = 34,92 × CP + 63,10 × EE + 36,42 × NFE

ME = 37,50 × CP + 46,39 × EE + 14,90 × NFE

ME = 6,28 × DM - 6,28 × Hamu + 25,38 × CP - 62,62 × EE ME = 32,76 × CP + 64,96 × EE + 13,24 × NFE

LiveNutrition

Forrás: NRC, 1994

203

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

NRC – FEHÉRJE

Aminosav-összetétel becslése (% DM): regressziós egyenletek használata minden összetevőre: Y = a + bx; ahol: x = CP-szint, a = visszatartott, b = regressziós koefficiens. Összetevők

Kukorica Búza

Szójaliszt, oldószer

% % Regressz. száraz nyers tényező anyag fehérje

Napraforgóliszt, 88 oldószer Repcemag, 88 oldószer

8,5

12,9

45,8 33

34,8

a b a b

Met .

Met. + Cisztin

Lizin

Treonin

Tript.

Arginin

0,015 0,0192 -0,009 0,0163

0,073 0,0345 0,042 0,0343

0,057 0,0224 0,094 0,0194

0,014 0,0336 0,025 0,0264

0,041 0,0026 0,307 0,0087

0,091 0,0353 0,022 0,0445

a b

0,127 0,0111

0,157 0,0255

-0,252 0,0665

0,203 0,0344

-0,041 0,0144

-0,543 0,0844

a b

0,177 0,0157

0,140 0,0419

1,133 0,0231

0,250 0,0377

0,081 0,0105

0,510 0,0499

a b

-0,107 0,0255

-0,048 0,0419

0,259 0,0265

-0,051 0,0380

BAROMFITAKARMÁNYOZÁSI RENDSZEREK – INRA-AFZ

-0,055 0,0134

-0,559 0,0965

Forrás: NRC, 1994

INRA-AFZ – ENERGIA Az INRA-AFZ a metabolizálható energiarendszert (ME) használja a takarmányozási követelmények értékeléséhez; a takarmány-ö sszetevő k energiatartalma kiszámı́tására a korrigált látszólagos metabolizálható energiarendszert (EMAn) használják minden ö sszetevő re, ı́gy két EMAn-érték van a takarmányozási táblázatokban: a felnő tt és a fiatal madarakra. Korrigált látszólagos metabolizálható energia (EMAn): korrekció után – nulla nitrogénegyensúlyra vonatkozóan – az alábbi képlet szerint számítható: EMAn (kcal/kg) = ME - 8,22 × (ΔN/i) Ahol: ΔN = nitrogén-egyensúly; g (pozitı́ v vagy negatı́ v); i = a lenyelt takarmány mennyisége (kg).

A takarmányenergia értékét az összetevők kémiai összetevőiből számı́tják, regressziós egyenleteket használva a felnőtt madaraknál és az összetett takarmányoknál (amint az az alábbi táblázatban látszik). Az EMAn kiszámı́tásakor növendék tyúkoknál a zsı́r- és keményı́tőemészthetőség is figyelembe van véve: lipidek: 3,9-11%; keményı́tő: 1,3-1,8%. ÖSSZETEVŐK Búza, kukorica, árpa, tritikálé, cirok, rozs, kukoricaglutén, csillagfürt, bab

Szójapogácsa, lucernaliszt, gabonatermékek

REGRESSZIÓS KÉPLET EMAn (felnőtt) = 37,05 × CP + 81,96 × EE + 39,87 A + 31,08 Z (CEE-egyenlet) EMAn (felnőtt) = 31,3 × CP + 66,3 × EE + 39,1 ENApar

Ahol: CP = nyers fehérje (%); ENApar = nitrogénmentes kivonatok oldhatatlan sejtfalból számı́tva (%); EE = éterkivonatok (%); A = keményı́tő (%); Z = szabad cukrok (%).

204

LiveNutrition

Forrás: INRA-AFZ, 2002

A szárazanyag aminosav-összetételét regressziós egyenlettel határozzák meg minden összete-

vő esetében, a nyersfehérje-tartalomtól és aminosav-tartalomtól függően.

INRA-AFZ – FEHÉRJEÉRTÉK KISZÁMOLÁSA

Az aminosav-összetevők becslése (DM %): regressziós egyenletek használata minden összetevőre a nyersfehérje- és az aminosav-tartalomtól függően (DM %) = K1 + K2 × PB. Össze- Nyers fehérje Regressziós Metionin (DM %) tényezők tevők Kukorica Búza

8.5

12.0

K1 K2 K1 K2

Metionin + Cisztin

Lizin

Treonin

Triptofan

Arginin

0,110 0,0349

0,131 0,0157

0,025 0,0347

0,024 0,0040

0,144 0,0317

0,048 0,0158 0,026 0,0141

0,093 0,0334

0,145 0,0173

4. Lovak takarmányozása A ló egygyomrú, nem kérődző, növényevő állat. Hatféle alapvető tápanyag szükséges a ló speciális tápanyag-szükségletének a biztosı́tásához: fehérje, zsı́r, szénhidrát, vitaminok, ásványi anyagok és vı́z. Ezek a szükségletek egyedenként változnak, és függenek a ló testtömegétől, korától, teherhúzásától és anyagcsere-haté-

0,052 0,0264

0,053 0,0080

0,114 0,0413

Forrás: Larbier & Leclercq, 1994

konyságától. A tápanyagokat olyan mennyiségben, formában és módszerrel kell adni, ami biztonságosan és hatékonyan biztosítja a ló szükségleteit (Freeman, 2014). Az alábbi táblázatban adottak a lovak emésztési sajátosságai, melyekkel tisztában kell lennünk.

A fermentáció fő területe a lovakban a vakbél és a vastagbél. Mikrobiális fermentáció is történhet a gyomorban és a vékonybélben kisebb mértékben (a takarmány tı́pusától függően).

A fehérje szükséges a növekedéshez és a test több szervének fenntartásához. A lovak elviselik az aránylag nagy zsírszintet az étrendjükben (Johnson & Duberstein, 2013).

A szénhidrátok, a fehérje és a zsı́rok enzimes emésztése csak a patkóbélben és az éhbélben történik. Ha ezek a tápanyagok kikerülnek a vékonybél-emésztésből, -felszı́vódásból, akkor a vastagbélben kerülnek mikrobiális lebomlásra, ahol a fermentációjuk megváltoztatja a pH-t és a mikrobiális tevékenységet mind akut formában, mind hosszú távon.

A lignin teljesen emészthetetlen a ló számára és a bélflóramikróbák számára. A rostemésztés 50% alatti.

A lovak jóval hatékonyabban hasznosı́tják a rostban gazdag tápanyagforrásokat, mint a baromfik vagy a sertések, de a hasznosı́tásuk kevésbé hatékony, mint a kérődzőké (The Merk Dictionary). LiveNutrition

205

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

A megfelelő takarmányozási rend kialakı́tása érdekében tudni kell a következőket:  a lovak energia-, fehérje-, zsír-, vitamin-, ásványianyag-, szénhidrát- és vízigénye szükséges a növekedéshez és a fenntartáshoz;

 a takarmányok beltartalmi értékét a tápanyagtáblázat tartalmazza;  takarmánybevitel;  az alkalmazott takarmány ára.

 A takarmányok beltartalmi értéke megtalálható minden tápanyag esetében.  A takarmány minőségét minden egyes állat esetében állandóan ellenőrizni kell.  A munkához szükséges energiaszükségletet sok tényező befolyásolja, beleértve a munka tı́pusát, körülményeit, a ló kiképzését, fáradtságát, a környezeti hőmérsékletet és a lovas vagy hajtó ügyességét.  A lovak emésztési kapacitása kisebb mint a kérődzőké, de ezt gyorsabb emésztéssel kompenzálni tudják.

OPTIMÁLIS LÓTAKARMÁNYOZÁS ALAPSZABÁLYOK        

A takarmányozásnak az állat szükségletein kell alapulnia (létfenntartás, termelés). E� trend: keményı́tőben szegény és nyers rostokban gazdag. Jó minőségű abrak a lovak étrendjének alapja: min. 0,5-0,8 kg/100 kg testsúly naponta. Koncentrátumok hozzáadása, amennyiben szükséges. A napi adagot 3-4 kis mennyiségű, gyakori etetéssel kell biztosı́tani (ugyanabban az időben). A lovaknak a következő sorrendben kell adni a takarmányt: először abraktakarmány, majd 10-15 perc elteltével a koncentrátumok. Szabad vízfogyasztás. Az étrenden ne változtassuk hirtelen. Vitaminok, ásványi anyagok, elektrolitek.

Soha ne adjunk a testtömeg 0,75%-ánál több koncentrátumot egy-egy etetéskor. A bevitt abraktakarmány szárazanyag-tartalma: • Minimum = a testsúly 1%-a • Leggyakoribb = a testúly 1,5-2,0% -a • Maximum = a testsúly 2,5-3%-a A leginkább javasolt takarmányozási rendszer a napi háromszori étkezés: • Reggel: takarmány: 1/4 (1/3) koncentrátum: 1/3 •Délután: takarmány: 1/4 koncentrátum: 1/3 •Este: takarmány: 1/2 (2/3) koncentrátum: 1/3 206

LiveNutrition

INRA-RENDSZER ENERGIA Az INRA-rendszer a nettó energián (UFC) alapul. • A ló nettóenergia-rendszerét Franciaországban alkották meg és vezették be (INRA, 1984) azzal a céllal, hogy a takarmányok energiaértékét értékeljék és kifejezzék, és hogy ajánlásokat tegyenek a lovak energia-bevitelére. • Az UFC-rendszer tudományos fogalmait, alapjait és rendszerét számos lovakról szóló vizsgálatban pontosan kidolgozták és érvényesítették (indirekt kalorimetria és etetési próba). • A takarmányok NE-értékét a következőkből számı́tják:  Bruttó energiatartalom.  Emészthető energia (DE).  A metabolizálható energia (ME) és a DE aránya.  A különböző tápanyagokból származó felszı́vódott energia feltételezett aránya.  A fő tápanyagok ME-hasznosı́tásának hatékonysága a létfenntartáshoz. FEHÉRJE A lovak emészthető nyersprotein-rendszere (MADC) két koncepción alapul (Jarrige & Tisserand, 1984; Tisserand & Martin-Rosset, 1996): • A takarmányanyagok nitrogénértéke az olyan aminosavaktól (AA) függ, melyeket valóságosan át tudna adni a takarmányanyagok. • A takarmányanyagok által átadott AA mennyisége az emésztés helyétől függ az emésztőrendszerben (vékonybél vs. vastagbél). Egy felnőtt 500 kg-os lónak 660 g/CP/d-re van szüksége, melyet 8 kg széna tud nyújtani, ami 8,25% CP-t tartalmaz. A fiatal lovaknak, a szoptató kancáknak, a vemhes kancáknak olyan étrendre van szükségük, mely több és jobb minőségű proteint tartalmaz. NRC-RENDSZER A konceptuális energiarendszert azért dolgozták ki, hogy felosszák és számszerűsı́tsék az állatok által használt energiát és a takarmányok energiatartalmát. Az Egyesült A� llamokban jelenleg az NE-rendszert a tejelő teheneknél alkalmazzák, de a DE-rendszert használják a lovakra. 1980-ban kezdeményezték Franciaországban lovakra a NE-rendszert. Bár a két rendszernek vannak közös vonásai, különböző feltételezéseket tesznek a különböző fűtőanyagok ME-használatának hatékonyságáról a fizikai erőfeszı́tés alatt. A nettó energiarendszer alkalmazásának vannak előnyei és hátrányai (Cuddeford, 2004):

 A nettó energiarendszer jobb elméleti alapot nyújt a takarmányok energiatartalma és az egyes állatok energiaszükséglete összepárosı́tásához. Az emészthető energia túlbecsülheti a takarmány értékét a szemes takarmányhoz és a zsı́rhoz viszonyı́tva (Harris, 1997).  Az NE-rendszer komplexebb, a DE-rendszer praktikusabb.

A táblázat a kifejlett lovak létfenntartásához szükséges emészthető energiabevitel javasolt szintjét ábrázolja. Tanulmányozza figyelmesen (NRC, 1989)! Testsúly (kg)

Minimum (30,3 kcal/kg BW)

Átlag (33,3 kcal/kg BW)

Emelt (36,3 kcal/kg BW)

NRC (1989)

200

6,1

6,7

7,3

7,4

400

12,1

13,3

14,5

13,3

800

24,2

26,6

29,0

22,9

500

600

15,2

18,2

16,7

20,0

LiveNutrition

18,2

21,8

16,4

19,4

207

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

GYAKORLATI FELADATOK

A LÓ ÉTRENDJÉNEK ÖSSZEÁLLÍTÁSA

A takarmányozás célja az, hogy tápanyagokat nyújtsunk a létfenntartáshoz, a növekedéshez, a termeléshez és a munkához. Az összetett takarmány kialakítási folyamatának lépései: A takarmány megnevezése és kiválasztása. A tápanyagérték meghatározása. A sikeres étrend kialakítása figyelembe kell hogy vegye a takarmány ízességét, a takarmányozási viselkedést, a lovak lélektanát és a takarmányozási gyakorlatokat.

1. Kezdéskor:  Határozza meg a bevitt takarmány szárazanyag-tartalmát.  Határozza meg a takarmány tápértékét (DE, CP, Ca és P).

 Határozza meg a DE-hiányt, és ha beigazolódik, határozza

meg az étrenddel adandó koncentrátumok mennyiségét, ami kielégíti a lovak energiaszükségletét. Beviteli korlátok (DM) és a becsült tápanyag-szükséglet: Felső beviteli korlát (kg/nap)

DE (Mcal)

CP (g)

Ca (g)

P (g)

16,7

630

Az abraktakarmány és koncentrátumok összetétele: Takarmány

DM %

DE (Mcal/kg)

CP (%)

Ca (%)

P (%)

Abraktakarmány

1.7

0,3

0,2

Koncentrátum

3.3

0,6

2. A munkalónak az előbbi takarmány- és koncentrátumtartalmon alapuló étrendi

0,4

összeállítása:

 Feltételezés – étrend: 90% takarmány és 10% koncentrátum; 90 : 10 (az adag mennyiségét a

DE-szükségletnek való megfelelés határozza meg).

 Szá molja ki 1 kg tá p DE-sű rű sé gé t = (a takarmá ny DE-tartalma × a tá p abratartalmá nak %-a)

+ (a koncentrá tum DE-tartalma × a tá p koncentrá tumtartalma) = 1 kg tá p DE-sű rű sé ge. Számolja ki az állatnak adandó táp kg-ját úgy, hogy az megfeleljen DE-szükségletének ⇒ itt: 1,7 × 0,9 + 3,3 × 0,1 = 1,86 Mcal/kg (táp).  Napi adag kg-ban = a ló energiaszükséglete/ 1 kg táp DE-sűrűsége; itt: 16,7 / 1,86 = 8,98 kg.  Az abraktakarmány mennyisége = 8,98 × 0,9 = 8,08 kg; a koncentrátum mennyisége = 8,98 × 0,1 = 0,90 kg. 

3. A kiszámított étrend elemzése:

 A kiszámı́tott étrend mennyisége ((8,98) alacsonyabb mint a felső beviteli korlát (12 kg).  Tápanyagbevitel vs. tápanyagszükséglet.

Bevitel (kg/d)

DE (Mcal)

CP (g)

Ca (g)

P (g)

Abraktakarmány

8,08

13,7

889

24,2

16,2

Összes

8,98

16,7

997

29,6

19,8

Koncentrátum

Szükséglet

0,90

3,0

16,7

108 630

5,4

20,0

3,6

14,0

 A CP, Ca és P mennyisége magasabb a szükségesnél, ha a DE-

208

szükségletnek megfelelő az összetételek aránya.  Ha a szintek nem elfogadhatók, a takarmány arányait meg kell változtatni úgy, hogy a koncentrátumok vagy az alkalmazott takarmányok alacsonyabb CP-, Ca- és P-sűrűségűek legyenek a DEsűrűséghez viszonyı́tva. Az NRC 6. kiadása alapján LiveNutrition

At the beginning:  Feltevés – a koncentrátum kémiai tartalma: DE: 3,5

Koncentrátum összeállítása: a kereskedelemben kapható koncentrátumok összállításának módszere

Mcal/kg; CP: 14%; Ca: 0,5% és P: 0,4%

 A koncentrátumkeverék elkészítéséhez használt ta-

karmányanyagok kémiai összetétele (DM)

Az NRC 6. kiadása alapján Összetevők

DM (%)

Gabona 1

DE (Mcal/kg)

Gabona 2

Ásványi adalék 1

Ásványi adalék 2

Ca (%)

P (%)

0,05

0,20

3,7

Fehérjetakarmány

CP (%)

3,2

3.5

0,09

0,38

0,40

0,70

16,00

21,00

39,00

A koncentrátumkeverék feltételezett DE-sűrűségének eléréséhez: 3,5 Mcal/kg.  Feltevé s: x + y = x - gabona 1; y = 1 - x gabona 2 (energiasűrűség – 3,6 Mcal/kg-ra beállı́tva – szükséges más összetevők hozzáadásának az ellenúlyozására).  3,7 x + 3,2 (1 - x) = 3,6 → 3,7 x + 3,2 - 3,2 x = 3,6 → 0,5 x = 0,4 → x = 0,8; y = 0,2  Ahhoz, hogy a koncentrátumkeverékben elérjük a DE-sűrűséget (3,6 Mcal/kg), a keveréknek 80% gabona 1-et és 20% gabona 2-őt kell tartalmaznia.

A kéféle gabonából álló keverék kémiai összetétele (80 : 20).

Keverék kétféle gabonából

Gabona

Arány (%)

DE (Mcal/kg)

CP (%)

Ca (%)

P (%)

100

3,6

10,4

0,06

0,24

Kétféle gabonából álló koncentrátumkeverék és 10%-os fehérjekoncentrátum kémiai összetétele: Takarmány

Arány (%)

DE (Mcal/kg)

CP (%)

Ca (%)

P (%)

Gabonamagvak

3,24

9,36

0,05

0,22

Összes

100

3,59

14,36

0,09

0,29

Fehérjekoncentrátum

0,35

0,04

0,07

Ásványi anyag (P) hozzáadása a megfelelő P-érték eléréséhez (0,4%):  Feltételezés: x + y = 1; x - kétféle gabonából és fehérjekoncentrátumból álló koncentrátumkeverék; y = (1 - x) - ásványi adalék (P) → 0,29 x + 21 (1 - x) = 0,4 → x = 0,995  Ahhoz, hogy a P-tartalom elérje a 0,4%-os szintet, a keveréknek 99,4% gabonakeveréket és fehérjekoncentrátumot és 0,6% ásványi adalékot (P) kell tartalmaznia. Arány (%)

DE (Mcal/kg)

CP (%)

Ca (%)

Gabonamagvak

Takarmány

89,5

3,22

9,31

0,05

Összes

100

Fehérjekoncentrátum

Ásványi adalék (P) 1

9,9

0,35

0,6

4,95

0,00

3,57

14,26

0,04

0,10

0,19

P (%) 0,22

0,07

0,13

0,42

Ásványi adalék (Ca) a 0,5% Ca eléréséhez:  Felté telezé s: x + y = 1; x - gabonakeveré k, fehé rjekoncentrá tum é s á svá nyi adalé k (P) 1; y = 1 - x ásványi adalék (Ca) 2 → 0,19 x + 39 (1 - x) = 0,5 → x = 0,992  Ahhoz, hogy a koncentrátumban 0,5%-os Ca-tartalmat érjünk el, a keveréknek 99,2% gabonát, fehérjekoncentrátumot és ásványi adalék (P) 1-et, valamint 0,8% ásványi adalék (Ca) 2-t kell tartalmaznia. Takarmány

Gabonamagvak 1és 2 (80 : 20)

Fehérjekoncentrátum

Ásványi adalék (P) 1

Ásványi adalék (Ca) 2

Összes

Arány (%) 88,78 9,82 0,6

0,8

100

DE (Mcal/kg) 3,20

0,34

0,00

3,54 LiveNutrition

CP (%) 9,23

4,91

0,00

14,14

Ca (%) 0,05

P (%) 0,21

0,04

0,069

0,5

0,41

0,10

0,31

0,13

0,00

209

3. fejezet: Takarmányozási rendszerek Európában

5. Nyulak takarmányozása

A NYULAK ÉTRENDJÉNEK ALAPJAI A takarmányozás tudománya azt feltételezi, hogy az étrenddel kiegyensúlyozott tápanyagbevitelt biztosı́tunk, ami megfelel a létfenntartáshoz, növekedéshez, szaporodáshoz, termeléshez és a nyulak megfelelő egészségi állapotához szükséges optimális igényeknek. A nyulak elsősorban növényevők éppúgy, mint a lovak, a mikrobás emésztés a vastagbélben és a cecumban történik. A takarmány a vékonybélben aprózódik fel, ahol aztán felszívódik a fehérje, a zsír, a szénhidrátok, az energia, az ásványi anyagok és a vitaminok.

Mielőtt a nyulak takarmányozására vonatkozó témát kifejtenénk, meg kell ismerkednünk néhány alapvető ténnyel.

A nyulak koprofágok (székletevők, lsd. lentebb).

Ugyanaz a hat tápanyag szükséges a nyulak étrendjének kialakításához, mint a korábban már tárgyalt haszonállatok esetében.

Az étrendkészítés fázisai: 1. A takarmányozási szükségletek meghatározása, amiket ki kell elégíteni. 2. Az elérhető összetevők meghatározása, amiket fel fognak használni. 3. Az összetevők hasznosı́tási korlátainak meghatározása (elérhető mennyiség, fizikai tényezők, felszı́vódást gátló tényezők). 4. Az összetevők összekeverése a meghatározott korlátokkal azzal a céllal, hogy az optimális gazdasági teljesítmény eléréséhez a szükséges tápanyagok rendelkezésre álljanak.

Koprofágia: A székletevés egy speciális ürüléktípus (cekotróf = lágy bélsár) fogyasztását jelenti a tápanyaghoz való hozzájutás céljából. Cekotrófia: olyan, nyulak á ltal produká lt, „é jjeli ü rü lé knek” is nevezett, emé szté s sorá n keletkező termé k, mely á thalad a beleken, é s tá panyagainak kinyeré se é rdeké ben ú jraemé sztő dik.

Fehérjék: a limitáló aminosavak a nyulak étrendjében a metionin, a lizin és az arginin. Szénhidrátok: az étrendi rost fontos a bél egészségéhez és mobilitásához, a cekotrófiához és az étvágygerjesztéshez. Zsírok: Növelik az ízletességet, csökkentik a porzást, segítik a zsírban oldódó vitaminok felszívódását; 2-5% zsír fényes bundát eredményez. A cekotróf fogyasztása az illó zsírsavakat biztosítja az étrendben, melyek fontos energiaforrások a nyulaknak. Vitaminok: az étrendből és a vakbél-baktériumokból származnak, a nyulaknak minden vitaminra szükségük van (a C-vitamin kivételével).

Ásványi anyagok: a kalcium-foszfor ajánlott étrendi aránya 1,5 : 1 – 2 : 1; kalciumtöbblet: > 15 g/kg; étrendi foszfortöbblet: > 9 g/kg. Víz: a nyulak szabadon férjenek hozzá a friss és tiszta vízhez. 210

LiveNutrition

NRC ÉS INRA TAKARMÁNYOZÁSI RENDSZEREK NYULAKNAK A nyulak takarmányozási rendszere négy stádiumra adja meg a takarmányozási szükségleteket: Növendék: 0,5-4 kg Fenntartás (nőstény és hı́m átlagban): 4,5 kg Vemhesség (nőstény átlagban): 4,5 kg Szoptatás (nőstény átlagban): 4,5 kg

NRC

INRA

Emészthető energia (DE, kcal/kg): a takarmány / étrend energiaértéke. A nyulak összetett takarmánya, a DE általában a GE 0,500,80-a közt mozog, és kielégı́tően pontos becslését adja a takarmányok energiaértékének. A gyors növekedéshez az energiaszint a DE 2500 kcal/étrend kg.

Az INRA az emészthetőségi rendszert a tápanyag-szükséglet megbecsülésére használja. A DE a legmegbı́zhatóbb referenciabázisa az adagok kiegyensúlyozásának. A hátrány az, hogy a fehérje mennyiséget túlbecsülik, különösen azt a részt, ami nem bomlik le. Ezért a metabolizálható energia (ME) pontosabb becslést ad a fehérjében gazdag nyersanyagok energiaértékéről.

Nyersfehérje (%): a takarmány / étrend fehérjeértéke. Az ajánlott nyers fehérjeszint a növekedéshez 16%, a fenntartáshoz 12%, vemhességhez 15% és szoptatáshoz 17%. Ezek az értékek feltételezik a jó minőségű fehérje használatát, hogy az esszenciális aminosavigény ki legyen elégítve. Az energia- és a fehérjeérték a legfontosabb eszköz az étrend optimalizálásában a termelési költségek minimalizálása szempontjából (NRC, 1997).

A metabolizálható energiát a kémiai összetételen alapuló regressziós képletekkel lehet kiszámítani. A nettó energia függ az állattól, a táplálási állapottól, a ló előnyös és hátrányos tulajdonságaitól.

Ha túl sok cekotrófiát látsz, akkor lehet, hogy a nyulad étrendje túl gazdag. Több széna segı́teni fog, és csökkennek a bogyók. Ha az étrendjük nem megfelelően kiegyensúlyozott, akkor a cekotrófia konzisztenciája a fogkrémére hasonlı́t, nem pedig csomókban álló, vizenyős bogyók lesznek, ami az ideális forma. A nem jól formált bogyók a hiányzó tápanyagok jele lehet. Négy pontot szükséges tisztelni (Gidenne T., INRA, 2000): 1. A lignocellulóz minimális mennyisége (ADF). 2. A lignocellulóz minősége (a ligninek aránya / cellulóz). 3. Az emészthető rostok (DF) mennyisége összehasonlı́tva a lignocellulózzal (DF/ADF-arány). 4. A keményı́tő mennyisége és természete (különösen az elválasztás idején).

A rost botanikai eredete befolyásolhatja az emésztést és a vakbél mikrobiális aktivitását, függetlenül a rost mennyiségétől és természetétől. LiveNutrition

211

3. fejezet Takarmányozási rendszerek Európában

EGY PÉLDA AZ ÉTREND KIALAKÍTÁSÁNAK KISZÁMÍTÁSÁRA

1. lépés. O� sszetevők: lucernaszéna, szemes kukorica, szemes árpa, búzakorpa, szójaliszt, só. 2. lépés. A fehérje kiszámı́táshoz az egyes öszszetevők fehérjetartalmából indulunk ki (az értékeket táblázatokból vagy elemzésekből veszszük). Az egyes összetevők bekeverési arányát többszörös próbával határozzuk meg. A fehérjetartalmat megszorozzuk a mennyiséggel, hogy meghatározzuk minden egyes összetevő fehérjemennyiségét, és minden egyes összetevő ered-

ményét összeadjuk. A kapott számot összehasonlı́tjuk a normák előı́rásaival. A normától való legnagyobb megengedett eltérés felfelé és lefelé 1%. 3. lépés. Ugyanezt a mintát követjük a többi alaptápanyag esetében is (energia, aminosavak, kalcium, foszfor, rost). 4. lépés. Az étrend-kialakítás érvényesítése a gyakorlatban.

Takarmányozási szoftver – Lineáris egyenleten alapuló étrend kialakítása: Szükségletek = aX1 + bX2 + CX3 + dX4 ... Ahol: a, b, c, d ... = minden egyes összetevő mennyisége; X1, X2, X3, X4 ... = tápanyag-mennyiség minden összetevőben. – A� ltalában kémiai elemzés alapján számı́tják vagy az összetevő értékek táblázatából.

tartalmuktól, a norma által meghatározott tápanyagszinttől függően, az egyszerű algebrai képletet lehet használni arra, hogy kiszámoljuk azt, mennyi egyedi összetevőket tegyünk az összetett takarmányba.

AZ ÉTREND KIALAKÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI

Algebrai képletek. Ha nincs hozzáférés számı́tógéphez, akkor egyszerű algebrai képlet használható. Az elérhető összetevőktől, tápanyag-

Az összetett takarmány kialakításának minősége. Kémiai elemzések: összetevők és öszszetett takarmányok. Pearson-négyzet. Kifejezetten a nagyon egyszerű összetett takarmánykészı́tményekhez.

PAERSON-NÉGYZET Az adagok kiegyensúlyozásának egyik leggyakoribb módszere a Pearson-négyzet használata. A Pearson-négyzet módszere arra használható, hogy meghatározzuk két takarmányanyag Pearson-négyzet (lépések)

mennyiségét, hogy elérjük egy etetési adag kı́vánt tápanyag-összetételét. Csak két összetevőt lehet a Pearson-négyzetben használni, de az összetevők lehetnek keverékek.

1. lépés – Írja azt a számot a négyzet közepére, ami az állat táplálékszükségletét reprezentálja. Az állat táplálékszükséglete lehet nyersfehérje vagy TDN, aminosavak, vitaminok vagy ásványi anyagok. Ebben a példában a nyersfehérje (CP) van kiszámolva.

2. lépés – I�rja a bal oldalra azt a két számot, amik azokat a takarmányanyagokat (összetevőket) reprezentálják, melyeket felhasználnak a takarmányadagban. A négyzet közepén álló számnak a két baloldali szám közé kell esni.

212

LiveNutrition

Példa

45% CP (szójaliszt) 16%

10% CP (kukorica)

3. lépés – Vonja ki a bal oldali tápértéket a középen levő tápanyag-szükségletből, ne vegye figyelembe a negatı́v számokat.

6,0 rész szójaliszt

45% CP (szójaliszt) 16% 10% CP (kukorica)

29,0 rész kukorica

6,0 rész szójaliszt + 29,0 rész kukorica

4. lépés – Adja össze a takarmányanyag-részeket.

5. lépés – Ossza el azt az összetevőt, amiről tudni szeretné az arányt az összes résszel. Szorozza meg 100-zal, hogy megkapja a százalékot. Kerekítsen, ha szükséges.

35,0 az összes rész

6,0 / 35,0 = 0,17 × 100 = 17% szójaliszt 29.0 / 35.0 = 0,83 × 100 = 83% kukorica

6. lépés – Ahhoz, hogy meghatározza az összes takarmány-összetevő mennyiségét, szorozza meg az egyes összetevők százalékát a kı́vánt takarmány összes mennyiségével. Ebben a példában 1 tonna (2000 font) takarmányra van szükség.

LiveNutrition

100 %

1000 kg × 0,17 = 170 kg szójaliszt 1000 kg × 0,83 = 830 kg kukorica Forrás: www.prairieswine.com

213

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

1. × ±

2. Menedzsment és járványvédelem

Az állatok egészsége és gondozása

3. Állatbetegségek és zoonózisok 4. Anyagcsere-betegségek 5. Állati eredetű termékek minősége

1. Állati jólét AZ ÁLLATOK SZABADSÁGA 1976. március 10-én Strasbourgban ı́rták alá a Gazdálkodási Célokból Történő Európai A� llatvédelmi Megállapodást, ami előı́rja az állattartás körülményeit. A megállapodást 2009. december 1-jén léptették életbe az egész Európai Unió területén. Az állatokhoz köthető jólétkoncepció nemzetközi jelentősége az elmúlt években alakult ki. Az állatok jólétét – legyen az a gazdaságban, szállítás közben, piacon vagy vá-

Az állatok egészségével kapcsolatos koncepció nem csupán azt jelenti, hogy az állatban nincs jelen betegség, hanem azt a lényeges kapcsolatot is, ami az állatok egészsége és jóléte között fennáll. Ez egy jelentős pillére a közegészségüggyel és élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos rendelkezéseknek is. Az élőállat-gazdálkodás fenntartásában fontos szerepet tölt be az egészségügy.

góhı́don – az „öt szabadság” figyelembe vételével kell megı́télni. Ezek logikus és összefüggő keretet alkotnak a jólét vizsgálatakor – bármelyik rendszer keretén belül – azokkal a lépésekkel és kompromisszumokkal egyetemben, melyek a jólét megőrzéséhez és javı́tásához szükségesek a hatékony élőállat-ipar megfelelő keretein belül.

AZ ÁLLATOK „ÖT SZABADSÁGA”

NORMÁLIS VISELKEDÉS MEGNYILVÁNULÁSA

KÉNYELMETLENSÉG

FÁJDALOM, SÉRÜLÉS, BETEGSÉG

FÉLELEM ÉS LEVERTSÉG

ÉHSÉG ÉS SZOMJÚSÁG

Az állatok jólétének biztosı́tása nem csupán törvény által előı́rt kötelesség, hanem egyben a közvetlen gazdasági hozzájárulás egyik módja a vállakozás sikerességéhez.

214

LiveNutrition

Az állatok jóléte létfontosságú az állatok minőségi életének és normális élettartamuk biztosı́tásának. Az állatok nem beszélnek, nem tudják jelezni fájdalmaikat.

Az állatok ki vannak téve fájdalmas betegségeknek, sérüléseknek, és a termelési folyamatokban alkalmazott módszerek is negatı́van érinthetik őket.

Ne felejtse el a következőket… Az állatok életminőségének biztosı́tása olyan kritérium, melyet manapság teljesı́teni kı́vánnak az állattartók.

A magas szintű jólét biztosı́tásának elsődleges tényezője az állatok szükségleteinek biztosı́tása, hozzáférés a következőkhöz: Lehetőség természetes viselkedésformáiknak kifejezésére, pl. turkálás, legelés.

Stresszmentes környezet.

Megfelelő takarmány.

Tiszta víz.

A fájdalom fenyegeti leginkább az állatok jólétét.

Friss tevegő.

ÁLLATI FÁJDALOM Nem könnyű feladat annak a felismerése, hogy az állatnak fájdalmai vannak. Az állatok fájdalmának felmérésére szóló alapvető paraméterek: a szı́vverés ütemének megváltozása, a testhőmérséklet változása, vérnyomás-változás, a magatartás megváltozása, a hormonszint és egyéb vérben lévő anyagok szintjének megváltozása. Mint már korábban emlı́tettük, a fájdalom felismerése az állatok esetében meglehetősen nehéz, mert a fájdalomérzet lehet túl csekély, vagy rutinszerű klinikai helyzetekben túl sok időbe telAZ ÁLLATI FÁJDALOM JELEI A szívverés ütemének megváltozása.

het felismerése mind a nagyobb testű, mind pedig a kisebb állatok esetében. Az állatok viselkedésének alkalmankénti megfigyelése nem ad lehetőséget a fájdalom jeleinek felismerésére. A legkomolyabb esetektől eltekintve, a fájdalom jeleit gyakran leplezi a viselkedés, ami a megfigyelt fajtáknál sztereotip lehet. Mi több, a nyájban élő állatok, pl. a juhok, megriadhatnak, amikor megfigyelés céljából közelı́tenek hozzájuk, és úgy próbálják leplezni a fájdalom jeleit, hogy elvegyülnek a nyájjal, így sok esetben a fájdalomra utaló viselkedési változás nem az, amit várunk. Vérnyomásváltozás.

A szem változása.

A hormonszint és egyéb vérben lévő anyagok szintjének megváltozása.

A magatartás megváltozása.

A FÁJDALOM FELISMERÉSÉNEK GÁTJAI Az állatok viselkedésének alkalmankénti megfigyelése nem ad lehetőséget a fájdalom jeleinek felismerésére.

A fájdalom jeleit gyakran leplezi a viselkedés, ami a megfigyelt fajtáknál sztereotip lehet. LiveNutrition

A fájdalomra utaló viselkedési változás nem az, amit várunk. 215

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

SZABADSÁG AZ ÁLLATÁLLOMÁNYNAK... AZ ÁLLATI JÓLÉT BIZTOSÍTÁSÁNAK MINIMÁLIS FELTÉTELEI Megfelelő szintű, az állatok egészségét és jólétét biztosı́tó takarmányozás. Igényük szerinti mennyiségű és minőségű vı́z.

Megfelelő környezet biztosı́tása, ahol az állatok kényelmesen élhetnek, kinyújthatják a lábukat. Védelem a ragadozóktól.

Védelem a fájdalom, betegség, sérülés ellen. Védelem az extrém klíma ellen.

O� vintézkedések, hogy megelőzzük a természeti csapásokat, pl. tűz, árvı́z… Olyan bánásmód, mely nem okoz nehéz helyzetet vagy fájdalmat.

Az állatállománynak az emlı́tett szabadságokhoz való alapvető igénye megfelelő szintet biztosı́t az állatok egészségének és jólétének fenntartásához a táplálás, igényük szerinti mennyiségű és minőségű vı́z, megfelelő környezet biztosı́tásával, ahol az állatok kényelmesen élhetnek. A ragadozóktól, fájdalomtól, sérülésektől, betegségektől, szélsőséges időjárástól, természeti katasztrófáktól (mint pl. tűz, árvı́z) való védelmük mellett fontos, hogy olyan bánásmódban részesüljenek, mely nem okoz számukra nehéz helyzetet vagy fájdalmat. A magas szintű jóléti rendszerben a gazdának elsősorban az egészségmegőrzésre kell törekednie, nem pedig a betegségek kezelésére. Azon kell fáradoznia, hogy erősı́tse az állat természetes immunerejét, hogy az ellenállhasson a szokványos betegségeknek, és nem az állatorvosi be-

avatkozásokra kell hagyatkoznia. Ebben a rendszerben a gazda esetenként, beteg állatok kezelésére használ antibiotikumot, nem pedig roszszul megtervezett, megbetegı́tésre hajlamos rendszerek megerősı́tésére vagy természetellenes növekedés elérésére.

A gazdaságokban tartott állatok nagy többségét hagyományos, iparszerű mezőgazdasági rendszerben nevelik fel, melyet korlátozott állattakarmányozási üzemként ismerünk, és gyakran mint „nagyüzemet” emlegetünk. Ezeket a rendszereket azzal a céllal hozták létre, hogy a termelő számára maximális produktivitást és profitot biztosı́tsanak, azonban ezek komoly jóléti problémákat teremtenek az állatok számára. Az extenzı́v rendszerek biztosı́tják a legoptimálisabb jóléti körülményeket. Az extenzı́v termelés speciális tı́pusa a szerves gazdálkodás, amit a legmagasabb szintű jólétet biztosı́tóként tartanak számon. A „szerves” jelző elnyeréséhez számos feltételt kell teljesı́teni. Azonban a szerves termékek költségesebbek, mint a hagyományos úton előállı́tottak. 216

LiveNutrition

AZ ÁLLATI JÓLÉTET BIZTOSÍTÓ TÉNYEZŐK

Étel, ital

ÉTEL, ITAL

Fedél és védelem az időjárás viszontagságai ellen

Az állatok jólétéhez szükséges minimális etetési szabvány szerint az állatnak az összes ellátási rendszerben olyan étrendet kell biztosı́tani, amely tápértékét tekintve megfelel az egészség fenntartásának és a növekedéshez, vemhességhez, laktációs időszakhoz szükséges fiziológiai szükségleteknek, valamint ellenállást biztosı́t a hideggel szemben. A vı́z vonatkozásában a minimális jóléti szint az, hogy jó minőségű és megfelelő mennyiségű vizet tudjon inni kı́vánsága szer-

Egészség

int az állat. A takarmányszükségletet mind mennyiségileg, mind minőségileg ki kell elégı́teni. A takarmány nem tartalmazhat mérgező növényeket és egyéb mérgező anyagokat, melyek veszélyt jelentenek az állat egészségére. A takarmány nem tartalmazhat olyan anyagokat, melyek fájdalmat vagy sérülést okozhatnak. Naponta legalább egyszer kapniuk kell fiziológiai szükségleteiknek megfelelő takarmányt.

TAKARMÁNY

A takarmány legyen friss, ı́zletes és jó minőségű.

A takarmányszükségletet mind mennyiségileg, mind minőségileg ki kell elégı́teni.

A takarmány tı́pusában és mennyiségében bekövetkező hirtelen változtatást kerülni kell.

A takarmány nem tartalmazhat mérgező növényeket és egyéb mérgező anyagokat, melyek veszélyt jelentenek az állat egészségére. A takarmány nem tartalmazhat olyan anyagokat, melyek fájdalmat vagy sérülést okozhatnak. Naponta legalább egyszer kapniuk kell fiziológiai szükségleteiknek megfelelő takarmányt. A takarmány semmilyen más kémiai anyagot nem tartalmazhat, kivéve a terápiás céllal adottakat.

VÍZ

Az állatokat is el kell látni napi szükségleteiknek megfelelő mennyiségű friss vı́zzel. Az állatnak szabad hozzáférése kell, hogy legyen a vízhez. A vı́z minőségének alkalmasnak kell lennie az állomány egészségének megőrzésére. 36 óránál hosszabb ideig nem lehet visszatartani a vizet az állatoktól, de ez az időtartam meleg idő esetén rövidebb. A vı́znyerő pontoknak – a legelő állatok esetében – normális, bejárható távolságra kell lenniük egymástól.

FELSZERELÉS

Az etető és itató berendezéseket úgy kell megtervezni, hogy a takarmány és a vı́z ne szennyeződhessen, és ne kerüljön sor harcra az állatok között. LiveNutrition

217

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

PIHENŐHELY

Minden erőfeszı́tést meg kell tennünk annak érdekében, hogy minimalizáljuk az időjárás állatokra gyakorolt kellemetlen hatását (túlzott meA beteg és sérült állatokat szakszerű kezelésben kell részesíteni. Az állatoknak jó állapotban tartott épületre van szükségük; száraz fekhelyre és pihenőhelyén megfelelő vı́zelvezetésre.

leg vagy hideg). A fő jóléti problémák az istállókkal kapcsolatban négy csoportba sorolhatók: Az állatok szabad mozgását illetően figyelembe kell venni a legújabb kı́sérleteket és tudományos megfigyeléseket.

A fő jóléti problémák az istállókkal kapcsolatban

Az állatok fiziológiai és etiológiai szükségleteinek kielégítése.

Az állatok jólétét befolyásoló lényeges tényezők az elhelyezésre vonatkozólag: Szellőzés: Légmozgás, porszint, hőmérséklet, relatı́v páratartalom, gázkoncentráció. Ezeket megfelelő határok között kell tartani úgy, hogy az ne lehessen káros az állatok számára.

Épületek és berendezések: olyan anyagokat kell felhasználni a szálláshely megépı́téséhez, melyek nem károsak, alaposan tisztı́thatók és fertőtlenı́thetők.

Kerítés: karban kell tartani, hogy ne okozhasson sérülést az állatoknak.

A hely megvilágítása legyen megfelelő akár rögzı́tett, akár hordozható világítással, hogy állandó felügyeletet lehessen gyakorolni.

Zárt épületben való tartásnál az egy állatra jutó terület nagyságát és a csoportméretet az állatok kora, mérete és osztálya szerint kell kialakítani.

Műszaki berendezések: Az automata vagy mechanikus berendezéseket, melyek az egészséghez és jóléthez szükségesek, naponta legalább egyszer ellenőrizni kell. Meghibásodás esetén sürgősen javı́tani szükséges.

Tűz és egyéb vészhelyzet: előre elkészı́tett tervekre van szükség tűz, árvı́z vagy egyéb esetekre, és gondoskodni kell arról, hogy a személyzet minden tagja megismerje a vészhelyzet esetén szükséges teendőket. 218

LiveNutrition

Kockázati tényezők: meg kell előzni azt, hogy az állatoknak a kerı́tés vagy az éles szélek sérülést okozzanak.

EGÉSZSÉGÜGY Az egészségügyi programok magukba foglalják azokat a feljegyzéseket, melyek tartalmazzák a nyáj/csorda alapvetően fontos fontos adatait. Beletartoznak ebbe az oltá-

sok és azok ideje, a külső, belső paraziták ellenőrzése, kezelése és a csülkök, paták gondozása. Az egészségügyi ellátásnál a következőkre kell figyelni:

A gondozóknak rendszeresen felügyelni kell az állatokat, hogy mindenféle szenvedést elkerüljünk.

Haladék nélkül kezelni kell azokat az állatokat, melyek betegnek vagy sérültnek tűnnek. A gazdáknak képzetteknek kell lenniük ezen a területen. Az oltásokat el kell végezni, kezelést és megelőzést kell folytatni a külső/ belső paraziták ellen. Ha a régióban vagy a gazdaságban betegség fordul elő, megfelelő védekező intézkedéseket kell tenni. Minden nyáj számára írásos jóléti programot kell készíteni.

Ne felejtsük el, hogy az állatok takarmányozásával, tartásával és egészségével kapcsolatos jólét az állatok fajtájától függ. A konvencionális termelésnél az állatokkal való foglalkozás megkönnyı́tése érdekében gyakran élnek olyan gyakorlattal, mint a csonkı́tás (pl. a szarvasmarha szarvainak levágása, a csirkék csőrének a levágása, a juhok farkának kurtı́tása). A sertéseket és a tejelő marhákat inkább stressz- és zsúfoltságminimalizáló módon kezelik.

LiveNutrition

219

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

SZÁLLÍTÁS

A szállı́tás jelentős stresszforrás az állatok számára. Nő a pulzusszám és a vér cortison-szintje. Egyforma stresszt okoz a rámpa és az emelő. Az egymástól való nagy távolság (a csúszkálás és egyensúlyozás miatt) a szállítás során növeli a Minden 15-24 órás szállı́tást követően – minden körülmények között – meg kell állni etetés-itatás céljából.

24 órás szállı́tás 8 órás etetés-itatással kezelendő.

stresszt, a zsúfoltság pedig csökkenti. Fékezéskor és sebességváltáskor szintén nő a stressz. A stressz és a dehidráció csökkenthető, ha szállı́tás közben takarmányt és vizet kapnak az állatok. Amennyiben az állatokat még várakoztatni kell a szállı́tás után, levágás előtt, etetni-itatni kell őket, és megfelelő helyen, karámban, pihenniük kell.

Az állatok szállítása során a legfontosabb jóléti előírások a következők:

Ha saját megszokott társaságuk körében vannak, pihenés alatt csökken a stressz.

Az EU élőállat-szállításra vonatkozó szabályozásai a következők:

Az állatok nem sérülhetnek meg, ok nélkül nem kerülhetnek levágásra. Szállításra alkalmas állapotban kell lenniük. Arra alkalmas személyeknek kell végezniük a szállítást. Az állatokat pihentetni, etetni, itatni kell a szállítás során.

Még a legnagyobb fokú ellenőrzés mellett is a haszonállatok ipari körülmények között történő szállı́tása megkérdőjelezhetetlenül a legnagyobb stresszel és sérülési kockázattal járó szakasza az állattartásnak, ami jelentős mértékben hozzájárul az állatok szenvedéséhez és termelékenységi veszteségeikhez. 220

LiveNutrition

AZ ÁLLATOK JÓLÉTE KÜLÖNLEGES HELYEKEN JÓLÉT AZ ÁLLATVÁSÁRBAN A következő dolgok szükségesek ahhoz, hogy magas szı́nvonalat érjünk el az állatok jóléte szempontjából a vásárokon:  barátságos eszközöket kell biztosítani a piacon;  az állatokat barátságos, nyugodt, vigyázó módon kell kezelni, a ketreceknek rendezettnek kell lenniük. JÓLÉT A BEAVATKOZÁSOKNÁL ÉS A KISEBB OPERÁCIÓK SORÁN A krotáliák fülön való elhelyezése, a farokkurtítás, a kasztrálás, a patkolás, a szarv kurtítása, a lábak összekötözése, a vetélés és a levágás stresszt és fájdalmat okoz, ezért ezek negatívan befolyásolják az állatok jólétét. Nagy figyelmet kell fordítani jólétükre az állatok befogásától kezdve a kezelési folyamat legvégéig. Nagyon fontosak a következők: Az operáció helyének alkalmasnak kell lennie, és a környezetből vagy ürülék révén betegséggel vagy parazitákkal történő fertőződés lehetőségét minimalizálni kell. Fontos a bezártság tı́pusa és foka a jólét szempontjából. A berendezéseket használat előtt sterilizálni kell, bármilyen műtét előtt tetanusz elleni védelemre van szükség. A gazdáknak ismerniük kell néhány kisebb sebészeti beavatkozás végrehajtási módját, és állatorvosokat kell alkalmazni.

JÓLÉT A VÁGÓHÍDON Levágáskor a legfontosabb jóléti szabály az, hogy annak hatékonynak és humánusnak kell lennie, hirtelen bekövetkező, fájdalommentes halállal. Az állattal nyugodtan kell bánni, hogy megelőzzük a szükségtelen stresszt és riadalmat. El kell kábı́tani lőfegyverrel vagy sokkolóval, majd ezután kivéreztetni. Az állat vágása előtt és közben elszenvedett stressz befolyásolja a hús minőségét. A vágásnak a lehető leggyorsabbnak kell lennie, és bizonyos értelemben véve nem okozhat folyamatos fájdalmat az állatnak.

Fontos stresszfaktornak számı́t a választott állatok szállı́tása, mivel a szállı́tással járó körülmények befolyással vannak egészségükre és jólétükre. A fő stresszforrás, illetve azok a tényezők, melyeket a választott állatok megtapasztalnak a szállı́tás során: ismeretlen állatokkal való keveredés, túlzsúfoltság, hőség, hideg, hőmérséklet-ingadozás, rázkódás és zaj. Közismert, hogy ezek a tények mind hozzájárulnak a választással járó stressz növekedéséhez. LiveNutrition

221

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

2. Állat-egészségügyi menedzsment és járványvédelem

ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI MENEDZSMENT

A nyáj kezelése

A gazdaság egészégügyi biztosítása

elkü lö nı́tik ő ket. Fontos, hogy a gazdaságokban az állatorvos tanácsa alapján készı́tsenek az állományra vonatkozó egészségügyi és jóléti tervet, azt évente felülvizsgálják és megújı́tsák. Előre kell programokat készı́teni minden rutinszerű kezelésre, oltásra, parazita-ellenőrzési, -kezelési módszerre, állománymenedzselésre.

Parazitakezelés

Oltások

A jó egészség fenntartásának három fő alapja van: A nyáj/csorda egészségére és jólétére vonatkozó tervek és biobiztonsági programok, melyek révén a haszonállatokat ellátják a szükséges alapvető és tápanyag-szükségletekkel. Azok az állatok, amelyeknek egészségügyi problémái vannak, megfelelő kezelésben részesülnek, vagy

Az egészségügyi és jóléti tervek olyan akciótervek, melyeknek célja a gazdaságban lévő állatok egészségének és jólétének javı́tása, amelyeket a gazda és az állatorvos dolgoz ki. Ezek a hatékony munkára vonatkozó tervek, melyeknek rugalmasoknak kell lenniük. A dokumentumokat gyakran át kell lapozni, frissı́teni és fejleszteni az állatorvos tanácsai alapján. Ezáltal biztosı́tható, hogy az állatok egészsége és jóléte a lehető legjobb maradjon.

Egy gazdaság egészségügyi programjának fő szempontjai: ellenő rzés, az állatok kondı́ciójának pontozása, a sántaság és a paraziták ellen-

őrzése, betegségek és balesetek kezelése, oltások, gyógyszerek, fertőtlenı́tőszerek használata.

ELLENŐRZÉS

Az állatok egészsége és jóléte a rendszeres felügyelettől függ. A gazdáknak időközönként ellenőrizniük kell az állatokat, hogy felismerhető legyen a levertség, a betegségek vagy az élősdiek okozta fertőzés.

222

LiveNutrition

A KONDÍCIÓ PONTOZÁSA 1-5 skála, ahol 1 - nagyon vékony (sovány) 5 - kövér

A gazdáknak és juhászoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a kondı́ció pontozásának használata jelentős mértékben hozzájárulhat a jó állattartáshoz. Az állatok megfelelő körülmények között történő tartása csökkenti a metabolikus rendellenességek előfordulási arányát.

A SÁNTASÁG MEGELŐZÉSE ÉS KEZELÉSE A sántaság komoly egészségügyi probléma az állattartó gazdaságokban. A sánta állatok nem tudnak elegendő élelemhez jutni, csökken a termelésük, és reproduktív problémák jelentkez-

nek. Csökken az állatok teljesı́tménye, nőnek a kezelési költségek. Ráadásul rosszabbodik az állatok jóléte is az állandó fájdalom miatt.

A sántaság csökkenti az állat teljesítményét.

A gazdaságból kikerülő állatokat karanténban kell elhelyezni.

Rendszeresen meg kell vizsgálni, illetve kezelni kell az állatokat.

A lábfürdő megelőzi a lesántulást.

Ha szükséges, a csülökszarut le kell vágni, és antibiotikus kezelést kell alkalmazni az állatorvos tanácsára.

A fertőzött állatokat el kell különı́teni a többiektől, és a krónikus betegeket el kell távolı́tani.

Fertőtlenı́ tőszerek alkalmazása.

PATAÁPOLÁS

LiveNutrition

A gazdaság egészségügyi programjába bele kell foglalni a végtagápolási programot, és azt évente át kell vizsgálni.

223

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

PARAZITÁK ELLENŐRZÉSE

A belső és külső paraziták gazdasági veszteséget okoznak a tenyésztőknek, elsősorban a csökkenő produktivitás miatt. Egyes esetekben elhullás is előfordulhat. Ezek figyelembe vételével nagyon KÜLSŐ PARAZITÁK •Fürdetés fertőtlenı́tőszerrel • Porozás

fontos a paraziták ellenőrzése a gazdaságban. A haszonállatokban az ORSÓFÉRGEK a leginkább pusztító paraziták. BELSŐ PARAZITÁK • Injekció a bőr alá • Gyógyszerek szájon át

KÜLSŐ PARAZITÁK A BAROMFIKNÁL

A külső paraziták komoly problémát tudnak okozni a baromfitartók kisebb állományaiban, és alkalmanként a nagy állományokban is. A parazitákat behozhatják a baromfiházba a vadmadarak vagy az állományba újonnan bekerülő állatok.

BETEGSÉGEK ÉS BALESETEK

A sérült, gyengélkedő vagy levert (bódult) állapotban lévő állatokat fel kell ismerni, és haladéktalanul kezelni kell őket.

224

LiveNutrition

Az olyan paraziták, mint a tetű és az atka gazdaspecifikusak, és nem találhatóak más állatokban, mint a madarakban Minden új állatot meg kell vizsgálni, mielőtt beengedjük az eredeti állományba.

OLTÁSOK Az oltásokra azért van szükség, hogy stimuláljuk az immunrendszert, ami betegségekkel szemben megnöveli a haszonállatok védekezési szintjét. Az oltást igénylő betegségek négy csoportba oszthatók. Clostridiumok okozta betegségek, melyeket főleg a clostridium perfringes és a clostridium tetania okoz. Szaporodást érintő betegségek, melyek hatással vannak a szaporodási teljesı́tményre, és gazdasági veszteséget okoznak. Leggyakoribb az enzootikus vetélés, amit a Chlaydia psittici serotype-1 okoz, és a vibriosis, amit a Camphylobacter jejuni fetus és a Camphylobacter jejuni okoz. Vírusos betegségek, melyek gazdasági veszteségekkel jár-

hatnak. Vannak betegségek, melyek egyes állatfajtákat érintik, mások (pl. a veszettség) sok állatfaj kö rében gyakoriak. Egyéb oltások: juhokat oltanak bü dö s sántaság, caseus lymphadenitis, fertőző ecthyma és veszettség ellen. Ha egy gazdaságban fennáll ezeknek a betegségeknek a kockázata, oltással lehet élni. Ezeknek az oltásoknak a szükségességét az állatorvossal együtt kell eldönteni. Nem szabad elfelejteni, hogy az első oltás alkalmával nem alakul ki 100%-os védettség. Fontos a hatóanyagok megfelelő tárolása és alkalmazása, mert csak ı́gy hatékonyak. Ha egy állatot először oltunk be, az első dózis alkalmazása után mérhető le a hatás.

Szaporodást érintő betegségek: hatással vannak a szaporodási teljesítményre, és gazdasági veszteséget okoznak, pl. enzootikus vetélés, vibriosis. Clostridiumok okozta betegségek: főleg a C. perfringes és a C. tetani baktériumok okozzák.

Vírusos betegségek: súlyos gazdasági veszteségeket okozhatnak.

OLTÁSRA VAN SZÜKSÉG A BETEGSÉGEK ELLEN

Más oltások: pl. büdös sántaság, caseus lymphadenitis, fertőző ecthyma és veszettség ellen.

AZ ELSŐ OLTÁS NEM NYÚJT 100%-OS VÉDELMET

AZ OLTÓANYAG HELYES TÁROLÁSA ÉS ALKALMAZÁSA ALAPVETŐ FONTOSSÁGÚ A HATÉKONYSÁG TEKINTETÉBEN LiveNutrition

225

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

GYÓGYSZEREK

A gyógyszerek olyan anyagok, melyeket betegségek kezelésére használunk. Alkalmazásuk a betegség jellegétől függően történhet bőr alatt, intramusculárisan, intravénásan, bendőn keresztül, szájon vagy a testen keresztül.

A gyógyszerek használata fontos a betegségek megelőzésében és kezelésében. Ha betegség jelenik meg a gazdaságban, az állatorvossal el kell dönteni, mely gyógyszerek használandók (az egészségügyi terv figyelembe vételével).

A gyógyszeren lévő jelzéseket és utası́tásokat minden egyes alkalommal el kell olvasni, akkor is, ha előzőleg már elolvasták azokat, és fontolóra kell venni használatát, mivel változások lehetségesek.

A gyógyszereket elzárt helyen kell tartani, gyerekektől távol, és a gyógyszergyártó cég javaslatainak figyelembe vétele mellett.

Minden egyes állat gyógyszereit nyilván kell tartani a naplóban.

FERTŐTLENÍTÉS A biobiztonsági programmal összhangban minden eszközt és berendezést periodikusan fertőtlenı́teni kell. A fertőtlenı́tőszer használatánál a következőket kell figyelembe venni:

Megfelelő fertőtlenı́tő anyagokat kell használni, és azoknak hatékonyaknak kell lenniük baktériumokkal, gombákkal és vírusokkal szemben.

Mivel az ürülék és más szerves anyagok rontják a fertőtlenı́tőszer hatásfokát, fontos az eszközök és berendezések kefével, fertőtlenı́tőszerek nélkül történő tisztı́tása.

A fertőtlenı́tőnek egy bizonyos ideig aktı́vnak kell maradnia a kemény vízben, vizeletben/ ürülékben és az alomban.

A fertőtlenı́tőszer nem lehet káros az emberre és a berendezésekre.

226

LiveNutrition

BIOBIZTONSÁGI PROGRAM A biobiztonsági program egy olyan program, amely magába foglalja a fertőző betegségek ellenőrzését. A jó program nemcsak az állatot védi, hanem az állomány tulajdonosát, annak családját és a gazdaság dolgozóit is. Ennek a programnak három szintje van: az elsőbe tartoznak a megelőzés minimális eszközei, a másodikba az épületben lévő állatok menedzsmentje és végül, de nem utolsósorban, speciális patogénmentes állatarttó telepek létrehozása. Mindegyik programnak négy fő komponensre kell 1. Minimális megelőző intézkedések

épülnie. Emlékezzen csak az új állatok vásárlására, melyek olyan gazdaságokból jönnek, ahol közismerten jó az egészségi állapotuk, és a cél a fertőzés kockázatának csökkentése. Mielőtt bevezetjük őket saját állományunkba, el kell különı́teni őket, hogy meggyőződjünk arról, nem jelentenek-e potenciális patogénforrást állataink számára. Mindig ellenőrizzük az állatok mozgását, és ne feledkezzünk meg az egészségügyi vonatkozásokról.

BIOBIZTONSÁG A KEZÜNKBEN

BIOBIZTONSÁGI PROGRAM (3 FÁZIS)

2. Az állatok tartása az istállókban

3. Kórokozómentes gazdaságok kialakítása

A BIOBIZTONSÁGI PROGRAM NÉGY KOMPONENSE Olyan állatok vásárlása, melyekről tudható, hogy egészségesek.

A mozgás ellenőrzése.

Izoláció.

Egészségügy.

Az alkalmazott biobiztonsági eszközöknek arányosaknak kell lenniük a velük járó kockázattal. A betegség nem mindig egyértelmű, különösen korai stádiumban. Továbbá a betegséghordozó tényezők még akkor is fennállhatnak, amikor az állatot eltávolították, így még ekkor is indokolt a biobiztonsági eszközök alkalmazása. A két biobiztonsági eszköz: 1) emberek, járművek, berendezések minimális moz(gat)ása ott, ahol az állatok vannak; 2) a legjobb gyakorlatok (higiénia, védőruha) alkalmazása az állatokkal való közvetlen kapcsolat során. LiveNutrition

227

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

A HASZONÁLLATOK MENEDZSELÉSÉNEK FŐ SZEMPONTJAI Itt láthatók a haszonállatok menedzselésének fő szempontjai. Hat fő szempont van, melyet a legfontosabbaknak tartanak. Az első a gazda és a felügyelet. A nőstény és hı́m állat fedeztetés

előtti kondı́ciójának jelentős hatása van az ovulációs arányra és a születendő alom méretére. A gazdáknak és a juhászoknak megfelelő ismeretekkel kell rendelkezniük ezzel kapcsolatban.

A nőivarú és hı́m állat fedeztetés előtti kondı́ciójának jelentős hatása van az ovulációs arányra és a születendő alom méretére. A gazdáknak és a juhászoknak megfelelő ismeretekkel kell rendelkezniük ezzel kapcsolatban.

Ez megfelelő felügyeletet és jó állattenyésztőt kı́ván. Az azonban lényeges, hogy minden újszülött hozzájusson megfelelő mennyiségű föcstejhez.

MESTERSÉGES FELNEVELÉS

28 napos kor előtti korai elválasztás negatı́van befolyásolja az immunrendszer működését és a teljesı́tményt. Az ajánlott elválasztási kor: 3 hónap, ami már nem jelent stresszt az állat számára.

ELVÁLASZTÁS

Minden legelőt és épületet szeméttől (mint pl. vezetékek vagy műanyag) mentesen kell tartani, mert ezek veszélyesek lehetnek az állatokra.

A LEGJOBB GYAKORLATOK A megfelelő gyakorlat a gazdaságban a gondozás és menedzsment terén csökkentheti az állat által érzékelt stresszt, fájdalmat vagy kényelmetlenséget. A fájdalmat okozó gyakorlatot úgy kell végezni, hogy minimalizáljuk a fájdalmat, és a gyakorlatra vonatkozóan alternatívákat kell létrehozni.

228

TENYÉSZTÉSI MENEDZSMENT

Mikor télen kint tartózkodnak az állatok, és nincs természetes védelmet nyújtó hely, fedél alá kell engedni őket.

LiveNutrition

Hozzáférés száraz fekvőhelyhez. Kompetens személyek végezzék a tevékenységeket.

A tenyésztés során az állomány tulajdonosai, a felelős állattenyésztők, az állatorvosok, az állomány körüli alkalmazottak és a juhászok felelősek az állatok jólétéért. Az állatok ellátásához megfelelő számú személyzetre van szükség.

TELEPVEZETŐ

Minden gazdának szüksége van könnyen működtethető és hatékonyan kezelhető karámra, hogy el tudja végezni a rutinműveleteket és kezeléseket. Különösen a padozatot fontos jó állapotban tartani, hogy az ne okozzon sérülést az állatnak.

BÁNÁSMÓD

NYÍRÁS

Bevett gyakorlat, hogy a juhokat évente nyı́rják. Erre az év más időszakaiban is, illetve a légypopuláció csökkentése végett is szükség lehet.

A haszonállatok menedzselése erős üzleti érzéket feltételez, valamint annak a tisztánlátását, hogy hogyan is működik egy gazdaság. O� sszeköti a tudást és a gazdasági ügyekben szükséges jártasságot, az emberi forrásokat, a megfelelő gondozást és az állatok takarmányozását. LiveNutrition

229

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

A BETEGSÉGEK NYÁJBA VAGY ÁLLATTARTÓ TELEPRE VALÓ BEKERÜLÉSÉNEK MEGELŐZÉSE A betegségek nyájba vagy állattartó telepre történő bekerülésének védelme és megelőzése a következőket kı́vánja meg: az állományba újonnan érkezett állatok kezelése, menedzselése (beleértve a karanténban történő elhelyezést), a

szállítás, az épületekben való elhelyezés intézése, az elhullott állatok eltávolítása, az állattartó telep menedzselése, az ürülék és paraziták ellenőrzése; oltások.

Az állományba újonnan érkezett állatok kezelése, beleértve a karanténban történő elhelyezést. A gazdaság forgalmának/közlekedésének menedzselése.

A csoportok menedzselése és épületekben való elhelyezése. Az elhullott állatok eltávolítása.

Az állattartó telep, a rekeszek és az ürülék kezelése.

ÚJ ÁLLATOK A GAZDASÁGBAN Az újonnan vásárolt állatokat és azokat, ame- más állományokba tartó állatokat nem szabad lyek kiállı́tásokról és vásárokról térnek vissza, együtt szállı́tani. Más országokból történő vákaranténban kell elhelyezni. Ez idő alatt meg sárlásoknál és a könyvelés során az üzleti tevékell ismerni az állat eredetét, egészségi állapotát kenység során elvárt biobiztonsági programomeg kell vizsgálni, át kell nézni egyéni oltási kat szigorúan be kell tartani az ország törvéprogramjukat, és egészségüket felül kell vizsgál- nyeivel összhangban. ni. A vásárolt állatokat kockázathordozónak kell tekinteni, ezért a beérkezett állatokat 3 hétig kell karanténban tartani, belső paraziták ellen kezelni, ötnaponta lábfürdőt kell biztosı́tani számukra. Ideális esetben a karanténnek elkülönı́tett helyen kell lennie, elkülönı́tett takarmányozási és ellésre alkalmas hely legyen, kerülendő az ürülék átjutása a karanténból egyéb terüle- Meg kell ismerni az állat Át kell nézni egyéni oltási tekre. Feltétlen szükséges az állatok 3 hetes ka- eredetét, egészségi állapo- programjukat és egészségi tát meg kell vizsgálni. állapotukat. ranténban tartása. Az újonnan érkezett állatok ellátásához hozzátartozik egészségi állapotuknak meghatározása, és össze kell hasonlı́tani a vásárokból vagy magángazdaságokból érkezett állatokat az aktuális állománnyal. Informálódni kell az állomány egészségi állapotáról, ahonnan az állatot vásároltuk, és rá kell kérdezni, hogy az Megfelelő Parazitamentesı́tő állományban jelentkezett-e probléma enzootikaranténidő (3 hét). kezelés. kus vetélés vonatkozásában. Az élősködőkkel szembeni megelőző módszerek iránt is érdeklődni kell. Mivel a vásárokban igen nehéz az állomány egészségi állapotának a felmérését megejteni, ezeket az információkat az eladótól kell megkérdezni. Az ideális helyzet az, amikor minden állatot személyesen ismert állományból Kerülendő az ürülék Lábfürdő minden öt szerzünk be. A más állományokból érkező és a átjutása a karanténból 230

LiveNutrition

napban.

egyéb területekre.

.....

A K A

A piacokon vagy magánvállalkozótól vásárolt állat egészségi állapota.

A más állományokból érkező és a más állományokba tartó állatokat nem szabad együtt szállı́tani.

ÉN

IDE

ÚJ

ÁL

Az eladónak információt kell nyújtania az állomány egészségi állapotáról.

TO KN AK MIT KELL TENNI? :

Más országokból történő vásárlásoknál a biobiztonsági programokat szigorúan be kell tartani az ország törvényeivel összhangban.

3 H ÉT !

Regisztrálni kell az egészségi állapotát annak a nyájnak, ahonnan az állatot vásárolták.

AZ ÉLŐ FORGALOM KEZELÉSE A GAZDASÁGBAN Néhány figyelmeztetés arra vonatkozólag, hogyan kezeljük a gazdaságban zajló „forgalmat”. Emlékezzünk csak a madarak ellenőrzésére! Fertőzést juttathatnak a gazdaságba lábukkal, csőrükkel, tollukkal (különösen a takarmányra és a vı́zre veszélyesek). Nem javasoljuk, hogy érintkezhessenek a takarmánnyal és a berendezésekkel. Egerek, patkányok ellenőrzése. Egy patkány képes 25 000-szer, egy egér pedig 17 000-szer székletet ürı́teni. Ennek egy kicsi része is elég a takarmány szennyezéséhez. Ráadásul a rágcsálók fertőznek a lábaikkal is. Jól megtervezett módon pusztítani kell ezeket, mé-

reggel, füstöléssel és csapdákkal. Emberek és kedvencek ellenőrzése. Cipők, kéz és állatok öltözete is fertőzés forrása. A kedvencek lába, testváladéka és ürüléke potenciális fertőzésveszélyt jelent. A gazdaságban megforduló járművek ellenőrzése. A járművek gumiabroncsaikkal és pótkocsikkal szennyeznek. Takarmányozó és itatóberendezések ellenőrzése. A biobiztonság megteremtésénél a takarmányt és a takarmányozáshoz használt berendezésekre is gondolni kell. Berendezések tisztı́tása. A gazdaságban található bármely berendezéssel gazdaságról gazdaságra hurcolható a fertőzés.

A madarak megfertőzhetik a takarmányt és a vizet lábukkal, csőrükkel és tollukkal

Az etető és itató berendezések megfelelő kezelése.

MIT KELL TENNI?

A rágcsálók ürülékkel szennyezhetik a takarmányt, irtani kell őket csapdával és méreggel

Az emberek a cipőjükön, ruhájukon, bőrükön betegséget hurcolhatnak be.

A felszerelés ellenőrzése és takarı́tása.

A járművek beszennyezhetik a vizet és a takarmányt az abroncsukkal és platójukkal.

LiveNutrition

231

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

ÁLLATCSOPORTOK KEZELÉSE ÉS ISTÁLLÓZTATÁSA A csoportok menedzselése és istállókban történő elhelyezése nagyon fontos, mert amikor fiatal állatokat öregekkel tartanak egy helyen, gyorsabban terjednek a fertőző betegségek, mivel a fiatal állatok immunrendszere nem olyan fejlett, mint a kifejlett állatoké. A kis testű kérődzőknél és a szarvasmarháknál a kritikus nap a A fiatal állatok immunrendszere nem fejlett, ezért könnyebben kapják el a betegségeket.

28. napig tart. Ezért az elválasztott állatokat elkülönı́tve kell tartani, azokat is külön kell elhelyezni, amelyek hamarosan ellenek. Megfelelő csoportokat kell kialakı́tani, megfelelő hosszúságú legyen az 1-1 állatra jutó etetési távolság, és vı́zről kell gondoskodni.

Az elválasztott állatokat külön lehet tartani.

Fialás előtt az állatokat külön kell tartani a többitől.

Megfelelő választókat kell kialakı́tani az istállókban.

Megfelelő távolság legyen az állatok közt az etetés és itatás szempontjából is.

A kis kérődzőknél és a szarvasmarháknál a 28. a kritikus nap az immunrendszer fejlődése szempontjából.

AZ ELHULLOTT ÁLLATOK ELTÁVOLÍTÁSA Az elhullott állatok eltávolı́tása rendkı́vül fontos a betegségek megelőzése szempontjából. Az elhullott állatok, valamint az egyéb, elléskor és hasonló helyzetekben keletkezett hulladékok veszélyesek mind az állatokra, mind az emberre. Ráadásul szennyezik a talajt, levegőt és vizet. Hogy minimálisra csökkentsük a szennyeződést, és csökkentsük a fertőzés kockázatát, az elhullott állatokat legkésőbb 48 órán belül el kell tá-

volı́tani. Történhet ez hamvasztással, elföldeléssel, járművel történő elszállı́tással vagy anaerob emésztéssel. Gondoskodni kell róla, hogy kutyák, macskák vagy más vadon élő állatok ne áshassák ki őket. Az ilyen tetemek elhelyezésére elkülönı́tett területeket kell kialakı́tani, ahova állatok nem mehetnek be. Minden itt elhelyezett elhullott állat után az almot fertőtlenı́teni kell.

Az elhullott állatokat 48 órán belül el kell távolítani.

Az elhullott állatokat el kell távolítani.

232

MIT KELL TENNI?

A hulladékzónát fertőtlenı́teni kell minden folyamat után.

LiveNutrition

A kutyák, macskák és vadállatok nem ehetnek az elhullott állatokból.

A tetemet elzárt területen kell lerakni.

A TELEP, A REKESZEK ÉS AZ ÜRÜLÉK KEZELÉSE

HOGYAN CSÖKKENTSÜK A SZENNYEZÉS KOCKÁZATÁT AZ ÜRÜLÉK ÉS AZ ALOM SZEMPONTJÁBÓL?

A telep, részlegek, ürülék és használt alom kezelésére a szennyeződés kockázatának csökkentése miatt van szükség a következőképpen: az ürülék a gazdaságban újrahasznosítható (pl. biogázként), a betegséget okozó mikroorganizmu-

sokat az ürülék komposztálásával el lehet pusztı́tani. Hogy elkerüljük a paraziták és legyek elszaporodását, a trágyát a legelőtől és a gazdasági udvartól távol kell tartani. A legyeket rovarölő szerekkel vagy biológiai módszerekkel el kell pusztı́tani. Az almot, különösen a fiatal állatokét, tisztán és ürüléktől mentesen kell tartani. Az ürülék eltakarı́tása után a részlegeket és a kifutókat kitakarı́tani és fertőtlenı́teni kell.

Az ürülék újrahasznosítása.

Kóros mikroorganizmusok eltávolı́tása az ürülékből komposztálással.

Az ürüléket távol kell tartani az állatoktól és a takarmánytól.

A legyek irtása rovarirtóval vagy biológiai módszerekkel.

Megfelelő alom biztosı́tása, különösen a fiatal állatoknak.

A rekeszeket, kifutókat takarı́tás után fertőtlenı́teni kell.

LiveNutrition

233

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

3. Állatbetegségek és zoonózisok

A HASZONÁLLATOK BETEGSÉGEINEK TÍPUSAI Az állatállomány egészsége, a jóléti tervek és a biobiztonsági programok fontos szerepet játszanak a betegségek megelőzésében. Ezeket © State of New South Wales through NSW Department of Industry on all uses

NEM FERTŐZŐ • TAKARMÁNYOZÁSSAL KAPCSOLATOS METABOLIKUS • STRESSZ • VELESZÜLETETT

A betegségek az emberről is átterjedhetnek a gazdaságban lévő állatokra, az állatokról az emberekre, és az állatok között is történhet átvitel. VIGYÁZAT

Ember ZOONÓZISVESZÉLY!

HASZONÁLLATOK

Állat

FERTŐZŐ BETEGSÉGEK

két csoportba lehet osztani: nem fertőzőek és fertőzőek.

FERTŐZŐ •BAKTÉRIUM •VÍRUS •PARAZITA •GOMBA

A zoonózis olyan fertőző betegség, amely az emberre nem emberről, hanem állatról terjed. Számos útja van a fertőződésnek, beleértve az ételt, italt, közvetlen kontaktust és a rovarokat. Ne felejtsük el, hogy bizonyos betegségeknek az étellel történő átadása fontos megbetegedési lehetőség mind a fejlődő, mind a fejlett országokban. Kissé becsapós az a tény, hogy némely zoonózisos betegség csak enyhe vagy semmilyen betegséget nem okoz az állatban, és sajnos ezeket a nem nyilvánvaló fertőzéseket az úgynevezett „hordozó állapotban” sokkal nehezebb kimutatni akár a gazdaságban, akár a vágóhı́don. Ezek közül a betegséget okozó kórokozó közül sok az egészséges állat béltraktusában telepszik meg, és a környezetnek (az olyan termékeknek, mint pl. hús, tej vagy tojás) ürülékkel történő szenynyeződése révén terjed. Ezért ennek a szennyeződésnek a kockázatát úgy lehet minimalizálni, ha megfelelő élelmiszer-higiéniát biztosı́tunk az egész élelmiszerlánc során, a termeléstől – a feldolgozáson át – az asztalra kerülésig.

VÍZ A FERTŐZÉSEK ÚTJAI

TAKARMÁNY

ROVAROK ÉRINTKEZÉS ÁLLATOKKAL 234

LiveNutrition

NEM ÉSZLELHETŐ FERTŐZÉSEK (HORDOZÓ ÁLLAPOT): egyes zoonótikus kórokozók alig okoznak betegséget a gazdaállatban, és ı́gy nehéz felderı́teni őket. Sok ilyen kórokozó egészséges állatok bélcsatornájában van, és fekális szennyezéssel, valamint olyan termékekkel, mint a hús, tej, tojás terjed. – a megfelelő ételhigéniáról az egész étellánc során.

ZOONÓZISOK – A FERTŐZÉSEK FŐ IRÁNYAI

MACSKA

KUTYA

PATKÁNY

Toxoplazmózis Veszettség Bartonella henselae

KÉRŐDZŐK

Toxocariasis Veszettség Leptospirosis Leptospirosis Patkányharapás-láz Pestis Vérzéses láz

TYÚK ÉS TOJÁS

Q-láz Brucellózis E. Coli Lépfene Ótvar Erythrasma Hydatid-betegség

Szalmonella Campylobacter Papagájkór Cryptococcus M. aviumintracellulare

A legtöbb élelmiszerrel bevitt humán fertőzésért, ami végzetes lehet, a Salmonella, a Camylobacter vagy az E. Coli felel, amik jelen vannak az állati eredetű termékekben. A gyenge jóléti szint, különösen a zsúfoltság és a hosszú ideig tartó szállítás, növeli a kockázatot és ezeknek a baktériumoknak a terjedését.

LiveNutrition

235

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

A FERTŐZŐ BETEGSÉGEK TERJEDÉSI MÓDJAI AZ ÁLLATOKNÁL

A fertőző betegségek legfontosabb terjedési módjai az állatokban a következők: Az első az, amikor kı́vülről beteg állatot hoznak az állományba (a fertőzés akkor jelenik meg, amikor az állat hordozó státuszban van). A második a szennyezett por és levegő, takarmányban lévő anyagok vagy vı́z által történik, különösen ha azok ürülékkel szennyezettek. A fertőző betegségek terjedhetnek a gazdaságban használt

Kı́vülről odacsapódott beteg állatok Szennyezett por és levegő

Ürülékkel szennyezett takarmányok és víz

szerszámok és berendezések körbehordásával, állományok közötti humán közlekedéssel, kedvencekkel és vadon élő állatokkal, rágcsálókkal, madarakkal, ruhával, cipővel, utánfutóval/pótkocsival és állományok közötti kereskedésekkel. Ne felejtse el, hogy ezek közé a fertőzési tényezők közé tartoznak azok az állatok is, amelyek épp felépültek egy betegségből, de még hordozzák a betegség okozóit.

Eszközök, berendezések a gazdaságban

Házi kedvencek, vadállatok, rágcsálók

Olyan gyógyult állatok, melyek még hordozzák a kórokozókat

MIÉRT KELL A RÁGCSÁLÓKAT IRTANI? Károkozás az épületekben A szigetelés tönkretétele Elfogyasztott takarmány Takarmányszennyezés

Biobiztonság

236

•Az egerek és patkányok kárt okoznak a fában és az elektromos vezetékekben, és ez tűzveszélyt jelent.

• Sok állattartó telep öt év alatt súlyosan lepusztul. Ez a kár a következő költségekkel jár: újraszigetelés, nagyobb energiafogyasztás, az állatok rosszabb takarmányhasznosı́tása.

• Egy száz patkányból álló állomány több mint egy tonna takarmányt eszik meg egy évben. •Egy patkány tı́zszer annyi takarmányt szennyez be ürülékével, vizeletével, szőrével, mint amennyit megeszik. Egy patkány egy évben 25 000 bogyóürüléket termel, egy egér 17 000-et. •A rágcsálók körülbelül 45 betegség hordozói (pld. salmonellosis, pasteurellosis, leptospirosis, sertésdizentéria, trichinosis, toxoplazmózis és veszettség stb.). LiveNutrition

FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A fertőző betegségeket patogén mikroorganizmusok, pl. baktériumok, vírusok, protozonok (véglények), paraziták és gombák okozzák. Ezek

VÍRUS

BAKTÉRIUM

közvetlenül vagy közvetve terjedhetnek az egyik állatról a másikra. A fertőzés forrása szerint ezeket a betegségeket négy csoportba oszthatjuk:

PARAZITA

A patogén mikroorganizmusok különböző módon juthatnak be az állat testébe, pl. szennyezett vı́z vagy takarmány bevitelével, a szájban lévő nyálkahártyáról, szem vagy orr segı́tségével. Be-

GOMBA

lélegezhetőek, és végigmehetnek a légzőrendszeren. A fertőzés forrása lehet csı́pés vagy sérülés, ami megtöri a bőr természetes védő felületét.

A KÓROKOZÓK HOGYAN JUTNAK A SZERVEZETBE? Légutakon: a belélegzett levegővel Nyálkahártya: orr, szem, száj

Lenyelés: szennyezett víz vagy takarmány

Rovarcsípés

Sérülés: sérült bőrfelület

A betegség lefolyása öt fázisból áll. Az első során az állat megfertőződik a patogén által, de még nincs rá válasz a szervezet részéről. A másodikban a betelepedett patogén szintje nő az állat valamelyik szervében, és megjelennek az első tünetek, pl. láz, izomfájás, első stádiumos

állapotban. A rosszabbodás stádiuma a kezelésnek vagy az immunrendszernek a patogének elburjánzására történő reagálásának a hatása. Kezelés nélkül a betegség krónikussá válik. A betegség legyőzése után a lábadozás következik, majd a felépülés.

A FERTŐZŐ BETEGSÉGEK LEFOLYÁSA LAPPANGÁS

• Még nincs

fizikai reakció

ÉRINTKEZÉS

• A kórokozó

elszaporodása

• Az első jelek

megjelennek

ELŐJELEK

HANYATLÁS

• A kezelés vagy az immunválasz hatása

• Az állat

gyógyulása

FELÉPÜLÉS

A fertőző betegségek nagyon változatosak okaik, tüneteik, súlyosságuk és kezelésük tekintetében. Van azonban egy dolog, ami öszszeköti ezeket, a megelőzés. A beteg állatok elkülönı́tésének lényeges szerepe van a betegség megelőzésében, abban, hogy elterjedjen az állományban. I�gy minimalizálható a gazdasági veszteség. LiveNutrition

237

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

BAKTERIÁLIS FERTŐZÉSEK Formájuk alapján a baktériumokat négy csoportba lehet osztani:

ÁLTALÁNOS TÉNYEK A legtöbb baktérium ártalmatlan az állat számára, és egyes törzsek (pl. a Lactobacillus és a Bifidobacterium) hasznosak is. Segı́tik a takarmány emésztését, és vitaminokat állítanak elő, főleg B-vitaminokat. Az immunrendszert is segítik, megakadályozzák, hogy a kórokozók elárasszák az emésztőcsatornát. Minden baktériumtörzset figyelembe véve, aránylag kevés képes betegséget okozni a haszonállatokban.

Staphylococcus

Streptococcus

Bacilus

Spirocheták

EXOTOXINOK A sejt bocsátja ki magából.

A BETEGSÉGET OKOZÓ BAKTÉRIUMOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT TOXINOK HATÁSA

ENDOTOXINOK A sejt része, a sejt pusztulásakor szabadul ki.

KEZELÉS

• Antibiotikumok • Az immunrendszer fagociták segítségével küzd, ezek körbeveszik, és elpusztítják a kórokozókat.

GOMBÁS FERTŐZÉSEK ÁLTALÁNOS TÉNYEK Gomba van a levegőben, talajban, növényeken, állatokon és a vı́zben. Két különböző formában fejlődhetnek ki: élesztőgombaként, ami egy egyszerű, kerek sejt, és penészgombaként, amelynél sok sejt hoz létre egy hosszú vékony fonalat, amit gombafonálnak hı́vunk. A gomba spórákkal szaporodik, melyek hőre, nedvességre vagy szárazságra nagyon ellenállóak. Közvetlen kapcsolattal is terjed. Sokféle gomba létezik a környezetben, de csak néhányuk okoz fertőzést. A legtöbb fertőzés forrása a talaj és a levegő.

KEZELÉS A GOMBAÖLŐ GYÓGYSZEREKET közvetlenül a fertőzés helyén lehet alkalmazni; ha súlyos a fertőzés, szájon át vagy injekció formájában is. 238

Némely gombás fertőzés csak a LEGYENGÜLT vagy a stressz (pl. hiányos tápláltság vagy vı́rusfertőzés) miatt LEGYENGÜLT IMMUNRENDSZERŰ ÁLLATOKAT támadja meg. A fertőzés helyi lehet, vagy megtámadhatja az egész testet. Sok gombafertőzés csak a BŐR KÜLSŐ RÉTEGÉT támadja meg és, bár néha nehéz gyógyı́tani, nem tekinthető veszélyesnek.

Az a gombafertőzés, amelyik a bőr MÉLYEBB RÉTEGEIT és a belső szerveket támadja meg, komoly, néha végzetes betegségeket tud okozni. A SPOROTRICHOSIS a farmerek, kertészek betegsége, akik növényekkel és sárral érintkeznek. Megtámadja a bőrt és a nyirokrendszert, néhány esetben a tüdőt, az ı́zületeket, a csontozatot vagy akár az agyat is.

LiveNutrition

VÍRUSOS FERTŐZÉSEK Alakjuk alapján a vírusokat négy csoportba oszthatjuk:

ÁLTALÁNOS TÉNYEK A vírusok sokkal kisebbek, mint a gombák és a baktériumok. A vírusnak nincs sejtfala és csillója. U� gy tartják, hogy az élő és élettelen organizmusok határán van. Az érdekesség az, hogy a vı́rusnak a szaporodáshoz el kell foglalnia egy élő sejtet. Az esetek legnagyobb részében a megfertőzőtt sejtek elhalnak, miközben új vı́rusokat bocsátanak ki, amelyek azután újabb sejteket támadnak meg. Néhány vı́rus azonban nem öli meg a gazdasejteket, hanem ott hagyja genetikai anyagait, ahol azután az anyag hosszú időn keresztül inaktı́v marad (látens fertőzés). Genetikai anyaguktól függően vannak DNS- és RNS-vírusok. A VÍRUSOS FERTŐZÉS SÉMÁJA

Gömbszerű

Sokszögű

Komplex

1. A vírus hozzákapcsolódik a sejthez.

4. Az új genetikai anyag fehérjébe van csomagolva, és a sejtből való kiszabadulása gyakran a sejt pusztulását okozza.

KEZELÉS

Spirális

2. A vírus elpusztítja a sejtfalat, és befecskendezi genetikai anyagát (DNS vagy RNS) a sejtbe.

3. A vírus genetikai anyagának másolása.

• NE HASZNÁLJON ANTIBIOTIKUMOT, kivéve a tüneti kezelést. • Az immunrendszer limfocitákkal és moncitákkal harcol, ezek megtámadják és elpuszítják a kórokozókat. • Egyes vírusokat sejtenzimek pusztítanak el. • A fehérvérsejtek közül néhány emlékszik a „támadóra”, ı́gy gyorsabban és hatékonyabban képesek reagálni az ugyanazon vı́rustól várható következő fertőzésre. Ez a válasz az IMMUNITÁS, ami OLTÁSSAL is elérhető. LiveNutrition

239

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

PARAZITAFERTŐZÉSEK

A PARAZITÁK OKOZTA MEGBETEGEDÉSEKET parazitózisnak is nevezik. Vannak olyan paraziták, melyek közvetlenül tudnak betegséÁLTALÁNOS TÉNYEK Háromféle parazita okozhat fertőzést: véglények, bélférgek és élősködők. Az endoparaziták redszerint véglények és bélférgek. A hordozó szervezetén belül élnek, míg az ectoparaziták általában a hordozó testfelszínén. A véglények egysejtű szervezetek, melyek képesek élni és szaporodni az állatokon belül. A bélférgek soksejtes szervezetek, melyek képesek egyedül vagy állatokban élni. Ilyen a laposféreg, fonalféreg, gyűrűsféreg és orsógiliszta. Az ectoparaziták soksejtű szervezetek, melyek az állatok bőrén élnek, vagy abból táplálkoznak. Ilyen a szúnyog, bolha, kullancs és rühatka.

get okozni, mások az általuk termelt méreggel okoznak betegséget. PARAZITÁK Gazdasági veszteséget okoznak az állattartásban, különösen azáltal, hogy csökkentik a termelékenységet.

Miattuk romlik a tápanyag-felhasználás, gyógyszert kell használni, valamint csökken a munkatevékenység. Versengenek a gazdával a tápanyagért.

Vért használnak fel, ami vérszegénységet okoz a gazdaállatban. Károsítják a gazdaállat szöveteit.

Mérgeket fecskendeznek be a gazdaállatba.

A PARAZITABETEGSÉGEK TÍPUSAI

Véglények okozta betegségek

Sok parazitának komplett életciklusa van, melyek segı́tik őket a túlélésben és a terjedésben.

Bélférgek okozta betegségek

Pete Kifejlett egyed

Pete Lárva

Báb Azt az állatot, amelyik szaporodóképes érett parazitát hordoz, PARAZITAGAZDÁNAK, míg az KEZELÉS

Ectoparasitosis

vagy

Kifejlett egyed

Lárva

éretlen stádiumban lévő parazitát (pete, lárva, báb) hordozót KÖZTI GAZDÁNAK nevezik.

Belső paraziták: konzultáljon az állatorvosával és minden szükséges oltást végezzen el. Külső paraziták: a leggyakoribb kezelés az állatok fürdetése fertőtlenı́tő vı́zben, valamint a gyógyszerek. 240

LiveNutrition

NEM FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A nem fertőző betegségeknek hárok fő tı́pusa van. Az első a táplálással kapcsolatos és egy, a táplálkozási rendellenességekkel foglalkozó, külön fejezetben kerül megvitatásra. A stressz okozta betegségek az állati jólét nem megfelelő voltából következnek. A leggyakoribb stresszVELESZÜLETETT

A NEM FERTŐZŐ BETEGSÉGEK TÍPUSAI

TÁPLÁLKOZÁSSAL KAPCSOLATOS

betegségek közé sorolhatjuk azokat, melyeket a túl magas, illetve túl alacsony hőmérséklet, valamint a sérü lések okoznak. A nem fertőző betegségek utolsó csoportja azok a veleszületett betegségek, melyek okuktól független, születéskori rendellenességek vagy anomáliák. VELESZÜLETETT BETEGSÉG: születési rendellenesség, függetlenül az okától. Sok tünete és oka lehet. A veleszületett betegségeket okozó tényezőket úgy hı́vják, hogy TERATOGÉN tényezők. Genetikai vagy környezeti okok vezethetnek a veleszületett betegségekhez. Az ilyen betegségek gyakoriak az állatállományban, különösen a szarvasmarháknál.

STRESSZ

STRESSZ OKOZTA BETEGSÉGEK

Hideg/meleg stressz

Félelem

Sérülés, törött csont stb.

Kiszáradás

A NEM FERTŐZŐ BETEGSÉGEKET sok tényező okozza, pl. nem megfelelő takarmányozás, hátrányos környezeti, genetikai feltételek. A nem fertőző betegségek nem ragályosak, de sok állatot érinthetnek a nyájban/állatcsoportban.

A veleszületett betegségek vetélést okozhatnak, vagy az elléskor megjelenhetnek. Ez nem túl gyakori, de a legtöbb állományban jelen van. A rendellenességek genetikai és/vagy környezeti tényezőknek tulajdonı́thatók. LiveNutrition

241

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

4. Anyagcsere-betegségek

Takarmányozási betegség bármilyen takarmánnyal kapcsolatos betegség és körülmény, ami a haszonállatok megbetegedését okozza. Ezek közé tartozik az, amikor túl kevés vagy túl sok a takarmány, vagy valamilyen káros anyag

van az étrendben. Ide tartozik az elhı́zás és a táplálkozási zavarok is. A takarmányozás nagy hatással van az állatok egészségére a következő módok valamelyikén.

Túl kevés vagy túl sok takarmány.

Olyan összeállítás, mely nem felel meg az adott állomány szükségleteinek.

Fehérjében, fontosabb ásványi anyagokban, nyomelemekben, vitaminokban vagy akár vı́zben szegény táplálás: sok különböző hiánybetegséghez vezethet.

Olyan összeállı́tás, mely tartalmaz valamilyen anyagot, ami mérgező az állat számára. Baktériummal vagy parazitákkal (pl. féreg) szennyezett takarmány vagy víz.

Az állat egészségére pozitı́v hatással lehet az olyan étrend, mely növeli ellenállását a baktériumos fertőzésekkel szemben.

A leggyakoribb takarmányozási hibák közé tartoznak: hiányos táplálás, alultáplálás és túltáplá-

lás, amelyek sok metabolikus rendellenességnek okozói.

Alultáplálás

Túltáplálás

• Az a helyzet, amikor a takarmány mennyisége vagy minősége nem megfelelő az állat egészsége és növekedése szempontjából. A termelés változása (a végtermék tápanyag-összetétele alacsony, negatívan változik).

• Az a helyzet, amikor az állatok étrendje több tápanyagot tartalmaz, mint amennyire az állatnak szüksége van.

Testsúlyváltozás (alacsony, vékony megjelenés).

Termelékenységüket negatívan befolyásolja, és növeli az egészségi problémák kockázatát.

A viselkedés változása (gyengeség vagy depresszió).

Az állatok túlsúlyosak vagy elhízottak lesznek.

A szőrzet változása (matt, durva). 242

A túletetés káros mind az állatok, mind a környezet szempontjából.

LiveNutrition

A szükségtelen takarmánymennyiség gyakran trágya vagy kárba veszett takarmány lesz.

Az ANYAGCSERE-BETEGSÉGEK nem egyszerű, hanem nagyon is összetett rendellenességek, mivel nagyon sokféle formában jelenhetnek meg akár egymagukban, akár másokkal egyszerre. A metabolikus rendellenességek reakciók a takarmányozási problémákra. Az anyagcsere olyan zavara, amit egy szokásostól eltérő változás vált ki, és egy vagy több kritikus metabolikus folyamatot idéz elő.

A LEGGYAKORIBB METABOLIKUS ZAVAROK AZ ÁLLATÁLLOMÁNYBAN

Felfúvódás

Legelői tetánia

Acidózis

Lesántulás

Májtályog

Kövértehén-szindróma

Hipokalcémia

Elmozdult oltógyomor

Ketózis

Tőgygyulladás

Magzatburok-visszamaradás

Fehérizom- betegség

Lovak anyagcsere-betegsége

Lovak kólikája

Zsírmáj vérzéses betegsége

Hasvízkór (ascitis)

A metabolikus zavarok szubklinikális formájukban nem mutatnak betegségtüneteket. Azonban, ha nem kezelik, az állati teljesítményt ezek negatívan befolyásolják. LiveNutrition

243

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

FELFÚVÓDÁS

A felfúvódás úgy keletkezik, hogy állandó habképződés alakul ki a bendőben, ami korlátozza a böfögést és az általában mikróbás erjedéssel keletkező gázok eltávozását. A gáztermelés ekkor

meghaladhatja a gázkibocsátást. Felhalmozódik a gáz, ami a bendő kitágulását és puffadását okozza. Az állat baloldalán a horpasz az utolsó borda mögött láthatóan megnagyobbodhat.

www.vet.unicen.edu.ar

HABOS FELFÚVÓDÁS A gáz a bendőben rekedt hab formájában.

SZABADGÁZ-FELFÚVÓDÁS Gyakori a hizlaló telepen lévő szarvasmarháknál. FELFÚVÓDÁS – MIÉRT?

A nyelőcsövet valamilyen idegen tárgy elzárja (pl. burgonya).

A bendőben lévő folyadék tetején stabil hab képződik, ami nem engedi a gázok távozását.

Az állat nem tud böfögni, pl. ellési bénulás vagy tetanusz esetén.

Leginkább ősszel és tavasszal fordul elő, mivel a hab a gyorsan érő növények lebomlásával képződik, ilyenek különösen a hüvelyesek, a lóhere és a lucerna.

Kevésbé gyakori, mint a habos felfúvódás.

Ezek növelik a bendőben lévő folyadék sűrűségét, és nem engedik, hogy az erjedés során létrejövő kis gázbuborékok összeálljanak, szabad gázt alkossanak, amit ki tud böfögni az állat.

A legtöbb hüvelyes növényt tartalmazó abrak jelentős mennyiségű olyan anyagot tartalmaz, amely – vı́zzel összerázva – SZAPONINNAK nevezett szappanszerű habot alkot.

244

LiveNutrition

FELFÚVÓDÁS – TÜNETEK A has bal oldali horpasz tájékának kidomborodása.

Bizonyos esetekben a hirtelen halál lehet az első jel, és ilyen esetekben valószı́nűleg van még több felfúvódott, még élő szarvasmarha.

Fájdalom, rossz érzés, bőgés.

A pusztulás 15 perc alatt bekövetkezhet.

Gázos felfúvódás egy-két állatnál fordul elő.

Habos felfúvódás az állatok 25%-át érintheti. FELFÚVÓDÁS – KEZELÉS Habképződést gátló szerek adása szájon át, beleértve olajokat és zsírokat, valamint szintetikus nem ion felületaktív anyagokat, ilyen pl. a prolaxene.

Durvára aprított takarmányt adunk az állatnak a takarmányadag 10-15%-ában.

Extrém esetekben a bendő átszúrása is lehetséges trokárral vagy punkciós kanüllel.

Gyomorszonda alklamazása.

POLOXALENE, ami egy szintetikus polimer, nagyon hatékony nem ionos szer, amiből naponta 10-20 gramm adható, nagyon súlyos esetekben 40 gramm. Használata biztonságos és gazdaságos, naponta adagolható a betegség ideje alatt, vı́zhez, magvas takarmánykeverékhez vagy melaszhoz történő hozzáadással. Az OLAJOK és ZSÍROK naponta 60-120 milliliteres mennyiségben adhatók: a dózis 240 milliliterig növelhető súlyos esetben.

FELFÚVÓDÁS – MEGELŐZÉS Sokkal hatékonyabb megelőzni a felfúvódást, mint kezelni a megbetegedett állatot. A legelői felfúvódást azonban nehéz megelőzni. A felfúvódás kockázatának csökkentésére használt módszerek: • Szalma vagy széna etetése, különösen ebı́r, mielőtt a marha kimegy a legelőre.

• Ha lehetséges, kerülni kell a nagy kockázatú legelők használatát nagy kockázatú időszakokban. Azokat a legelőket, melyekhez megtörtént fúvódásos esetek kapcsolódnak, vagy sok rajtuk a lóhere, nem szabad használni. • Ha mégis ilyen legelőt kell használni, lassan szoktassuk hozzá az állatokat. Néha szükséges lehet, hogy napi tíz perccel kezdjük a hozzászoktatást. • Kerüljük az ilyen legelők használatát, amikor az nedves, vizes, harmatos.

• Az érett legelőkön kisebb a kockázata a fúvódásnak, mint a fiatal füves vagy gyorsan növő legelőkön.

• Amennyiben a fúvódás gyakori és súlyos, habzás elleni szerek használata ajánlott. Ebben az esetben lehet alkalmazni a sávlegeltetést, majd habzásgátló olajokat permetezni a fűre, ı́gy csökkenthető a gyógyszerköltség. • Az egyetlen kielégı́tő módszer a legelőn szerzett fúvódás megelőzésére a habzásgátló szer folyamatos használata a kritikus időszakban. A szernek a legelőre történő permetezése éppen elég hatékony, feltéve hogy az állatnak csak a kezelt legelőhöz van hozzáférése. • A habzásgátlót hozzá lehet adagolni a takarmányhoz vagy a vízhez is.

LiveNutrition

245

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

ELLÉSI BÉNULÁS (HIPOKALCÉMIA)

Az ellési bénulás (hipokalcémia) a magas tejhozammal rendelkező teheneknél, a borjazás utáni átmeneti időszakban, 24 órán belül jelenik meg általában a 3. vagy későbbi laktációnál. A tehén vérében levő túl alacsony kalciumkoncentráció okozza. ELO� FORDUL a tejelő teheneknél, juhoknál, kecskéknél és (ritkán) a húsmarháknál.

AZ A� LLAT KORA: Előfordulása a korral egyenes arányban nő. Szinte soha nem fordul elő az üszők első vemhességénél, ritka a másodiknál is. ARA� NY: Az esetek 20%-a a hatodik vagy későbbi laktációknál fordul elő. A klinikai tüneteket nem mutató hipokalcémia a tejelő tehenek 50%-át érintheti. TEHÉNFAJTA: a jersey tehenek különösen hajlamosak.

SZEZONA� LIS ELO� FORDULA� S: az esetek előfordulási aránya nő a legeltetési szezon végén, amikor korlátozottabb a takarmány tápértéke, és magnéziumhiány lép fel.

HIPOKALCÉMIA – MIÉRT?

Előrehaladott vemhesség, aránylag alacsony kalciumszükséglet, kb. 30 g Ca naponta.

Túl alacsony

Borjazás után a kalciumszükséglet hirtelen megugrik (a laktáció kezdete), és több mint 50 g lehet. A legtöbb tehén különböző fokú hipokalcémiától szenved. Van amelyiknek klinikai tünetei is vannak.

Az elégtelen kalciumkoncentráció a vérben a borjazás után a kolosztrumban és tejben kiválasztott nagy mennyiségű kalcium eredménye.

HIPOKALCÉMIA – TÜNETEK Száraz orr.

A testhőmérséklet 38,5 °C alatt (hideg láb és fül). Fogcsikorgatás és étvágytalanság.

By Lucyin - Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=26970055

Izomremegés. Ülés.

„S”-alakban görbült nyak. Oldalt fekvés. Kóma, halál.

246

LiveNutrition

HIPOKALCÉMIA – KEZELÉS A kezelési módszerek a betegség súlyosságától függnek (lásd az alábbi táblázatot). Jellemzően 300 vagy akár 600 milliliter kalcium-boroglukonát oldat. Klinikai esetekben ezt az oldatot intravénásan és bőr alatt alkalmazzák. A reakció drámai lehet. A� ltalában remegéssel kezdődik, majd ez teljesen eltűnik a kezelés befejeződését követően. Ha nem, akkor vagy nem helyes a diagnózis, vagy egy másik betegséggel párosul. Fontos, hogy intravénás kezelésre csak a betegség meggyőző jelenléte mellett kerüljön sor. Ne

1. •6,5-8,0 mg vér Ca/dl, stá- koordinációhiány és rángás dium

2. •4,5-6,0 mg vér Ca/dl, száraz stá- orr, depresszió, ülés dium

3. • 4,5 mg vér Ca/dl, puffadás, gyenge pulzus, fekvés, halál stádium eshetősége

Ca szájon át vagy intravénásan

felejtsük, hogy az intravénásan beadott kalcium könnyen halált okozhat egy normális kalciumszinttel rendelkező állatnál. A tejláz első stádiumában szájon át vagy intravénásan kell kalciumsót adni, de a második vagy harmadik során kötelezően intravénásan. Az állatnak 30 percen belül reagálnia kell a kezelésre, és fel kell állnia. Ne felejtsük el, hogy a felépült teheneket nem szabad fejni 24 óráig: azt követően, az elkövetkező 2-3 napban, fokozatosan kell növelni a kifejt tej mennyiségét. 300 vagy akár 600 milliliter 40%-os kalcium-boroglukonát oldat.

Klinikai esetekben ezt az oldatot intravénásan és bőr alatt alkalmazzák (20 mg Ca2+/ml).

Ca csak intravénásan

Súlyos klinikai esetben intravénásan kalcium-glükonátot kell alkalmazni.

HIPOKALCÉMIA – MEGELŐZÉS • • • • •

Szárazon állás utáni teheneknek: CaSO4 vagy CaCl2 (150-180 g Ca/tehén/nap).

Ca-gazdag takarmány az étrendben, pl. lucernaszéna.

Az alacsony Ca-tartalmú takarmányok kerülése, pl. szemesgabona-abrak.

A vemhesség végén a túl sok kalcium anionos sók nélkül hipokalcémiát okoz.

A szárazon álló teheneket alacsony kalciumtartalmú étrenden kell tartani, ez stimulációt jelent a szabályozó rendszer számára, hogy normális szinten tartsa a vérszinteket azáltal, Megfelelő táplálás az ellés előtti időszakban Az étrend savasítása

•

hogy mobilizálja a csontokból a kalciumot. A szárazon állás utáni teheneknél a DCAD-értéket az ajánlott szintre kell csökkenteni, 0-100 milliekvivalens/kg-ra az étrend 1 kgnyi szárazanyagára vonatkoztatva – anionos sók hozzáadásával. Vigyázat: az íz romlik!

A vemhesség kései szakaszában aniontakarmánnyal is javı́tható a bélből és a csontokból történő kalcium-feldolgozás.

A laktáció korai és késői szakaszában a takarmány kalcium-foszfor arányának is szűkebbnek kell lennie, mint 1,5 : 1.

DCADétrend kialakítása A vemhességi toxémia megelőzése

LiveNutrition

247

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

LESÁNTULÁS – LAMINITIS

A LAMINITIS az epidermális réteg elkülönülése a csülök/pata dermális rétegétől. Az esetek nagy többségében a laminitis a laktációs teheneknél és lovaknál jelenik meg. Ha a tehénnél hirtelen váltanak magas energiatartalmú laktációs étrendre, a bendőben keletkező acidózis kockázata megnő, mert a laktáttermelők gyorsan reagál-

LAMINITIS – MIÉRT?

nak a magasabb keményı́tőtartalmú étrendre, és nagy mennyiségű laktátot állı́tanak elő, ami a bendő pH-értékének jelentős csökkenését eredményezi. Ennek eredményeként a bendőben lévő mikroorganizmusok elpusztulnak, és endotoxinokat, illetve hisztamint szabadı́tanak fel.

Laminitisről szenvedő ló

A laminitisnek számos oka van. A legfontosabbak között emlı́thetjük a legelőt és a nem megfelelő takarmányozást. A nagy mennyiségű gabonamagvas takarmány, mely keményı́tőben gazdag, emésztési zavarokat okozhat. A laminitis másik okát azok a baktériumok jelentik, melyek megtámadják a csülökszarut. Néhány metabolikus rendellenesség (pl. a metritis, ketózis, mastitis) is előidézheti a laminitis kialakulását. A csülökrothadás vagy a csülöksérülés és másodlagos fertőzés (Bacteroides nodosus, Fusobacterium necrophorum) szintén okozhat a a marhánál la-

laminitist, és ezek is okozói a metabolikus rendellenességeknek. Szénhidrátokkal történő túletetés megnövekedett laktátkoncentrációt eredményez a bendőben vagy a vékonybélben. A laktátfeldolgozó baktériumpopuláció lassan reagál az étrendi változásokra, 3-4 hét szükséges ahhoz, hogy elérje azt a szintet, ami ténylegesen megelőzi a laktátnak a bendőben történő felgyülemlését. A laktózsav szisztematikusan felszı́vódik, endotoxinok és hisztamin szabadul ki, amint a bendőflóra elpusztul, megtámadja a fejlődő csülökszarufal mikrovaszkulaturáját, ami azután klinikai laminitist eredményez.

LEGELŐ ÉS NEM MEGFELELŐ TAKARMÁNYOZÁS •Szénhidrátokban gazdag nagy mennyiségű gabonamagvas takarmány. BAKTERIÁLIS TOXINOK •A csülökszarut támadja meg. METABOLIKUS ZAVAROK •Méhgyulladás, ketózis, tőgygyulladás. CSÜLÖKROTHADÁS VAGY CSÜLÖKSÉRÜLÉS •A másodlagos fertőzés lesántuláshoz vezethet a szarvasmarháknál (Bacteroides nodosus, Fusobacterium necrophorum).

248

LiveNutrition

LAMINITIS – TÜNETEK Nagy fájdalom, nem hajlandó mozogni.

Túlzott csülökszaru-növekedés, abnormális állás. Lüktető pulzus a csülökben.

A csülök falának magasabb hőmérséklete. Duzzanat a pártaszélen.

Körkörös gyűrűk a patán.

Laminitistől szenvedő tehén

Lapos talp.

Benyomódott pártaszél. LAMINITIS – KEZELÉS • Elsőként meg kell szüntetni a lesántulás okát.

• Az első tünetek után azonnal meg kell kezdeni a kezelést, hogy megelőzzük a lábnak bármilyen elhúzódó károsodását, és megszüntessük a fájdalom forrását.

• Költöztessük az állatot egy kisebb állásba, és almozzuk be a padozatot mély forgáccsal vagy homokkal.

• Fontos a cukorban és keményı́tőben gazdag takarmány korlátozása az étrendben, beleértve a melaszt, és biztosítani kell a friss, tiszta vízhez való állandó hozzáférést. • A lesántulás kezelése a marha esetében elsődlegesen a csülökkezelés és a fájdalom csillapı́tása, valamint a bendő mikroflórájának a stabilizálása.

LAMINITIS – MEGELŐZÉS LOVAK esetében használjunk magas rost- és alacsony szénhidrát-, valamint cukortartalmú takarmányt, kerüljük a gabonakeverékeket és a melaszt. Korlátozzuk a takarmányt a legelőről (a fű könnyen emészthető szénhidrátokban nagyon gazdag, különösen tavasszal és ősszel). Kerüljük a legelőn a cukorban gazdag rozsfüvet és a fehérjében gazdag lóherét. Kis mennyiséget adjunk a lónak, ne feledjük, hogy rágnia kell, és nem szeret unatkozni.

Minimalizáljuk a stresszt úgy, hogy állandóan lekötjük a figyelmét, engedjük a normális viselkedést, és ne engedjük, hogy elhízzon.

Megfelelő takarmányozás

Stresszminimalizáció

Elhízás megelőzése

A csülökkárosodás megelőzése

LiveNutrition

A SZARVASMARHÁKNÁL a legfontosabb eszköz a laminitis megelőzésére: Ne hirtelen váltsunk a szárazon állás étrendjéről a laktációs étrendre, és a laktáció első fázisában bendőpuffer beiktatása az acidózis megelőzése érdekében.

249

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

BENDŐACIDÓZIS

A BENDŐACIDOSIS – laktációs acidózisnak is hı́vják – a leggyakoribb anyagcsere-probléma a magas energiakoncentrátumokat tartalmazó étrend esetén. Erőteljesen erjedő takarmányok (pl. gabonamagvak, melasz és keményı́tőben gazdag takarmányok) rövid idő alatt nagy Normális pH a bendőben: 5,8-6,2

Tályog a májon, rumentis, felfúvódás vagy laminitis

mennyiségben történő fogyasztása növeli az illó zsı́rsavak, főleg a tejsav termelődését. A bendőben keletkező acidózis gyakran a korai laktációnál jelenik meg, mert ebben az időszakban jellemző a magas energiatartalmú takarmányok fogyasztása.

pH: 5,2

pH 4: bendőacidózis = megváltozik a bendőfermentáció mintája

A SZEMES GABONÁK NAGY ARÁNYA AZ ÉTRENDBEN A cellulázbaktériumok elpusztulnak, toxinok és hisztamin szabadul fel

A SARA (szubakut bendőacidózis) félheveny bendőacidózis, a bendőben történő erjedési rendellenesség, ami hosszabb időn át jellemzően 5,5 alatti pH-értékkel jár együtt.

A LAB száma nő = a tejsav magasabb koncentrációja

A lovaknál az acidózis a vékony- és a vastagbélben alakul ki, és – fekélyt okozva – megtámadja a bélfalat.

ACIDÓZIS – MIÉRT?

TÚL SOK SZEMES GABONA AZ ÉTRENDBEN • Túletetés szemes gabonával (szénhidrát), emésztési zavarok. • Az étrend gyors változása – pl. amikor a szárazon álló tehenek hirtelen váltanak a nagy rosttartalmú étrendről a tejelő tehenek nagy energiakoncentrátumú étrendjére (a bendőbaktériumoknak és -papilláknak nincs idejük alkalmazkodni). RÖVID IDEJŰ ETETÉS •Kis részecskéjű takarmány – a kérődzés megnehezedése –, kevesebb nyál, ami tompı́tja a bendő pH-ját. TEJSAV FELGYÜLEMLÉSE A BENDŐBEN •Alacsonyabb pH – a cellulázbaktériumok elpusztulnak. A BENDŐ FERMENTÁCIÓS PROFILJA MEGVÁLTOZIK •Illó zsírsavaktól a tejsavig.

250

LiveNutrition

ACIDÓZIS – TÜNETEK

Csökkent táplálékbevitel

Csökkent tejtermelés

Letargia

Rossz testkondíció

Csökkent tejzsírtartalom

Hasmenés

Bő nyáladzás

ACIDÓZIS – KEZELÉS A bendőacidózis kezelése hasonlı́t a megelőző intézkedésekhez. Ha a tehén sok koncentrátumot fogyaszt, adjunk neki vizet 24 órán keresztül. Gyakori kezelési módok a szájon át adása a

következőknek: ásványi olaj és/vagy nátriumbikarbonát aktı́v faszénnel, antiendotoxin-terápia és a bendő sebészeti ürı́tése bizonyos esetekben. Enyhe esetekben: bendőöblítés. Nátriumbikarbonát

ACIDÓZIS – MEGELŐZÉS A legjobb megelőzési módszer a jó takarmánykezelés. A magvak étrendi bevezetésének fokozatosnak kell lennie az első 14 napban.

Ha megtartunk legalább 10% rostos táplálékot az étrendben, az mérsékeli a bendő pH-ját. A rostoknak elég hosszúaknak kell lenniük, hogy „kaparástényezőként” stimulálják a böfögést. Általános javaslat a részecskék méretére vonatkozóan az, hogy egy adagban azoknak 15%-a 3,8 cm-nél hosszabb legyen.

A kérődzés stimulálja a nyálképződést, és jó bö fö gés-elő idéző . Az abrak és gyapotmaghéj hatékony rostforrás. Lehet alkalmazni árpaszalmát vagy cirokszénát kezdő durva takarmányként. Mindenféle – egyik magról a másikra vagy

egészrő l tö rt magra tö rténő – váltás csak fokozatosan, 4-7 nap alatt történhet, mert magmérgezés léphet fel.

Kerülni kell a lucernaszénát a jászolban. Ha lucernaszénát vagy ahhoz hasonlót adunk, a marha csak áll, és várja a következő adag friss takarmányt. A bendőacidózis megelőzhető néhány takarmányadalék (pl. bendőpuffer nátrium-bikarbonát és bentonit) szájon át történő adagolásával, ami ellensúlyozza a savanyú pH-t. Ezek adhatók a kezdeti időszakban. Az étrend kiegészı́thető közvetlenül etetett baktériummal, pl. élő élesztővel, ami fokozza a bendőben a laktát hasznosı́tását, és csökkentheti a félheveny bendőacidózis kockázatát.

LiveNutrition

251

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

MÁJTÁLYOG

A MÁJTÁLYOG gyakran az acidózis következtében alakul ki, a bendőből a baktériumok a vérárammal a májba jutnak, és májtályogot okoznak.

Az acidózisból következő alacsony pH-érték a bendő falának elhalásos sérüléséhez vezet. A baktériumok a vérárammal a májba kerülnek, és ott megtelepednek. A súlyos májtályog csökkentheti az étvágyat, a súlygyarapodást, a takarmány hatékonyságát, és elhulláshoz vezethet.

Májtályog MÁJTÁLYOG – MIÉRT? A májtályog elsődleges oka a Fusobacterium necrophorum nevű baktérium, ami a bendő mikroflórájának szokványos komponense. Néhány takarmányozási hiba azonban lehetővé teszi, hogy ez a baktérium elérje a májat, és tályogot okozzon. Ezt okozhatják a magas energiatartalmú takarmányok (pl. gabonamagvak), és azok gyors erjedése a bendőben. Ennek eredménye a megnövekedett illó zsı́rsavak aránya, elsősorban tejsav a bendőben, és csökken a pH-érték, ami révén felületi nekrózis alakul ki a bendő falában. RUMENITIS Felületi elhalás a bendőfalon az alacsony pH miatt

BENDŐSEBEK Fusobacterium necrophorumkolonizáció az elhalt bendőfal körül

252

A bendő falában kialakult nekrózis körül Fusobacterium necrophorum és más baktériumok telepednek meg, és a bendő falának sérülésein keresztül bekerülnek a májkapu vénás rendszerébe, majd onnan a májba kerülnek. Ott a Fusobacterium necrophorum fertőző necrobacillosis-gócot hoz létre, ami azután májtályoggá alakulhat. A májtályog egyéb okai nem tápanyag-vonatkozásúak. Ide tartozik az idegen test behatolása a reticulumból és a baktérium okozta betegségek.

CSÖKKENT BENDŐ-Ph VFA-növekedés, különösen a tejsav

FERTŐZŐ GÓCOK A MÁJBAN A seben át a baktérium bekerül a májkapu vénás rendszerébe és a májba

MÁJTÁLYOG A májban a baktériumok necrobacillosist alkotnak, ami tályoggá fajul

LiveNutrition

GYORS BENDŐFERMENTÁCIÓ

Nagy adag ENERGIAKONCENTRÁTUMOK (szemes gabona) az étrendben

MÁJTÁLYOG – TÜNETEK www.therasc.com

Periodikus láz

Étvágytalanság

Fogyás

www.tagris.org

A fájdalom jele, amikor az állat lefekszik MÁJTÁLYOG – KEZELÉS

Epizodikus csökkenés a tejtermelésben

AZ ÁLLATOK RITKÁN MUTATNAK KLINIKAI JELEKET

Egy, a Fusobacterium necrophorum leukotoxoidjából álló, gennykeltő A-bacterinnel kombinált vakcina csökkenti a májtályog előfordulásának kockázatát és a bőrön keresztüli váladékozás hevességét. A takarmány-antibiotikumokat, melyeket gyakran alkalmaztak májtályog megelőzésre, nem lehet használni 2006 óta: •tylosin phosphate, •virginiamycin, •chlortetracycline, •procaine penicillin G. MÁJTÁLYOG – MEGELŐZÉS A májtályog elsődleges megelőzési módja az, ha elkerüljük a bendőacidózist, amit a takarmányozási módszer, a takarmány-összetétel és az étrendben „pufferek” révén lehet kontrollálni.

Többszörös napi etetés növeli a böfögés időtartamát, a nyálképződést, és folyamatosan növeli a pH-értéket. Alacsonyabb étrendi koncentráció és legalább 15% 3,8 cm vagy annál hosszabb részecske stimulálja a böfögést és a nyálképződést, ami

kevesebb bendősérülést okoz, és csökkenti a májtályog előfordulásának kockázatát.

Vannak olyan pufferként ismert adalékok is, melyek megelőzik a normál pH csökkenését a bendőben. A leggyakoribb a nátriumkarbonát és a magnéziumoxid.

LiveNutrition

253

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

KÖVÉRTEHÉN-SZINDRÓMA

A KÖVÉRTEHÉN-SZINDRÓMA egy komplex betegség, ami metabolikus, fertőzéses és szaporodási problémákra vezethető vissza. Kapcsolódik

az ellési bénuláshoz, a ketózishoz és a magzatburok-visszamaradáshoz. Az oka a zsír felgyülemlése a májban, ami a májfunkciót korlátozza.

Takarmányozási hibák a laktáció végén és a szárazon állás idején.

Zsírsavak lerakódása a perifériás szövetekben.

A máj-trigliceridek nem megfelelő kiválasztása

KÖVÉRTEHÉNSZINDRÓMA

Kövér máj / Forrás: www.centralwest.lls.nsw.gv.au KÖVÉRTEHÉN-SZINDRÓMA – MIÉRT?

A máj triglicerid-szintjében a legnagyobb növekedés általában a borjazáskor jelenik meg. A takarmánybevitel-csökkenés elnyújtása ellés előtt és után vagy betegség alatt a rendelkezésre álló zsı́rsav mennyiségével együtt szabályozza a triglicerid felhalmozódásának mértékét. A trigliceridnek a májsejtekben történő túlzott felgyülemlése zavart májműködést és sejtsérülést eredményez. A fenntartáshoz és termeléshez szükségesnél magasabb energiafogyasztás nem közvetlenül eredményezi a triglicerid lerakódását a májszövetekben. KÖVÉRTEHÉN-SZINDRÓMA – TÜNETEK Nincsennek kórjelző klinikai jelei a marha zsı́ros májelfajulásos betegségének. Gyenge kondı́ciójuk gyakran étvágytalansággal, csökkent tejtermeléssel és ketózissal jár együtt. Megnövekedik a NEFA-koncentráció a vérben, ami gyengı́ti az immunfunkciót, ı́gy növeli a gyulladást a klinikai mastitis, metritis és egyéb fertőző betegségeknél, illetve előfordulásuk gyakoriságát. A triglicerid felhalmozódása a májban csökkenti a glü-

Nincsenek kórjelző klinikai tünetei a zsírosmáj-betegségnek

254

Csökkent takarmányfogyasztás és tejhozam

koneogenezist és ureagenezist. Ennek következtében vérkalciumhiány, hyperammonemia és egyéb endokrin jelek kísérhetik a zsírmáj-betegséget. Bár a kövérség fogékonnyá teszi a szarvasmarhát a zsı́rosmáj-betegségre, az nem csak a kövér teheneknél fordul elő. Hasonlóképpen, a kövér teheneknek nincs szükségszerűen zsı́rosmáj-szindrómájuk.

Kapcsolódik más metabolikus és fertőző betegséghez, pl. a ketózishoz.

LiveNutrition

A vér NEFAkoncentrációja megnő

KÖVÉRTEHÉN-SZINDRÓMA – KEZELÉS Az ellést megelőző hétben PROPILÉN-GLIKOL adható napi 300-600 ml mennyiségben szájon át, ami hatékonyan csökkenti a plazma nem létfontosságú zsírsavait és a májelzsírosodás súlyosságát borjazáskor.

A propilén-glikol helyettesı́thető GLICERINNEL, ami olcsóbb.

A GLUKAGON stimulálja a glikogenolízis-, glükoneogenezis- és inzulintermelést. 14 napon keresztül, naponta intravénásan beadott 10 mg glukagon hatékonyan csökkenti a máj trigliceridjét.

Propilén-glikol adható, de lehet, hogy kevésbé hatékony lesz a takarmányozás, ha a teljes dózist nem fogyasztja el rövid idő alatt.

KÖVÉRTEHÉN-SZINDRÓMA – MEGELŐZÉS • Az elzsı́rosodott máj megelőzésének fontos időszaka az ellés előtti egy héttől az ellés utáni egy hétig tartó időszak, mert ilyenkor a legfogékonyabbak a tehenek.

• Nem szabad elfelejteni, hogy a megelőzést úgy kell végrehajtani, hogy el kell kerülni a tehenek túlkondicionálását, a gyors étrendi változtatásokat, az ı́zetlen takarmányokat, a járulékos betegségeket és a környezeti stresszt. • Alkalmazható egyszeri, 100 nemzetközi egységnyi dózis, 24 órán át lassan beadott inzulin, közvetlenül ellés után, megelőzés céljából. A magasabb dózis súlyosan alacsony vércukorszintet eredményezhet, és nem alkalmazható egyidejű glukózadagolás nélkül.

• A niacin is antipoliteás szer, ami képes az elzsı́rosodott máj kialakulásának megelőzésére, de nem áll rendelkezésre egyértelmű bizonyı́ték a niacin alkalmazása mellett. A teheneknek 3-3,5 pontos átlagos testkondı́cióban kell belépniük a szárazon álló periódusba, amely skálán az 1 soványt az 5 elhízottat jelenti. • A 2,5 vagy annál alacsonyabb testkondı́ciójú tehenek kaphatnak plusz energiát a szárazon álló időszakban. • A 4-es vagy annál magasabb ponttal értékelt marhákat sem szabad korlátozott mennyiséggel etetni, mert ez azt eredményezné, hogy a zsı́r a faggyús szövetekből mobilizálódna, növelné a vérben lévő nem létfontosságú zsı́ rsavak és a máj trigliceridszintjét. Ezért nagyon fontos a testkondı́ció és a takarmánybevitel monitorozása. LiveNutrition

255

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

KETÓZIS

A KETÓZIS egy olyan anyagcsereállapot, melynek során a test energiaszükségletének legnagyobb része a vérben lévő ketontestekből származik, ellentétben a glikolı́zises állapottal, mikor – a kérődzők vemhességének kései szakaszában vagy a korai laktációs időszakban – az energia nagy részét a vérben lévő glukóz biztosı́tja. Hasonlı́t az anyajuhoknál előforduló vem-

hesség alatti betegséghez. A kecskéknél és a juhoknál a ketózisnál gyakrabban előforduló betegség a vemhességi toxémia. Azonban a kezdeti jelek és tünetek felismerésével, a hajlamosı́tó tényezők elkerülésével csökkenthető az előfordulása.

Elsődleges, spontán ketózis

•Negatív energiaegyensúly-feltételek. •Nagy vajsavtartalmú szilázzsal történő túladagolás.

Másodlagos ketózis •A korai laktációs időszakban étvágycsökkenést okoz.

Ketózistól szenvedő tehén Forrás: www.nadis.org.uk

KETÓZIS – MIÉRT? Az elégtelen energia biztosı́tása okán a bendőben a proprionát-szintézis, amit a glukóz előz meg, csökken. Ennek eredményeként a tehénnél alacsony vércukorszint alakul ki az alacsony vérglukózszint miatt. A tehén elkezdi saját zsírtartalékait, pl. zsírsavakat, glicerint, felhasznál-

A tehén elkezdi a zsírtartalékait felhasználni: zsírsavakat és glicerint

A zsírsavak és a glicerin acetilkoenzim A-vá oxidálódik

Alacsony vércukortartalom – hipoglikémiás tehén

ni, ami azután Acetil-koenzim A-vá oxidálódik. Az energia hiánya miatt a túlzott mennyiségű acetil-koenzim A ketontestekké, pl. acetoacetáttá és β-hidroxi-vajsavvá alakul, ami felgyülemlik a tejben és a vizeletben.

A nagy mennyiségű acetil-koenzim A (az energiahiány miatt) ketontestekké alakul: acetoacetát és β-hidroxi-vajsav

Elégtelen propionát-szintézis – a glükóz prekurzora

KETÓZIS Ketontestek halmozódnak fel a tejben és a vizeletben

256

LiveNutrition

Az étrend NEM ELÉGÍTI KI a tehén energiaszükségletét

KETÓZIS – TÜNETEK A ketózis klinikai tünetei az ellés utáni korai laktációs időszakban, 3-6 héten belül jelennek meg. www.therasc.com

Fogyás

Csökkenő tejhozam

Étvágytalanság

www.4archive.org

Acetonszagú lehellet, tej és vizelet

Bőgés

KETÓZIS – KEZELÉS A ketózis kezelésének a célja, hogy a vérben megfelelő glükózkoncentráció alakuljon ki, és a szérumban a ketontestek mennyisége csökkenjen.

GLÜKÓZ. A tablettás glükózkezelés gyors felépülést eredményez, de rendszerint csak ideiglenes a hatás, és a ketózis visszatér. A glükóz adagolható folyamatos intravénás vagy szondás kezeléssel is, különösen a makacs ketózis elleni terápia esetén.

PROPILÉN-GLIKOL. Szájon át adható. A javasolt dózis 250-400 gramm naponta egyszer, ami hatékony ketózis elleni terápia. Túladagolása a központi idegrendszer tompulásához vezet. KETÓZIS – MEGELŐZÉS

Gyakori terápia 500 milliliter 50%-os DEXTRÓZOLDAT intravénás alkalmazása. Vigyázni kell, mert az oldat hiperozmózisú, az állatnak az ér körüli területre történő beadása irritálja a szöveteket, és annak duzzadását okozza.

A GLÜKOKORTIKOIDOK (pl. az isoflupredoneacetát vagy a dexametazon) 5-20 mg-nyi mennyiségben – intramusculárisan alkalmazva – stabilabb reakciót eredményezhet a glükóz egyedül történő alkalmazásához képest. Szükség esetén a glükóz- és a glükokortikoid-terápia naponta ismételhető.

• A ketózis főleg takarmányozási programmal előzhető meg.

• A kései laktációs időszakban fontos a megfelelő testkondı́ció megtartása; nem szabad megengedni, hogy a tehén elhı́zzon.

• Ebben az időszakban az energia a fontos, megnövelt emészthető rostanyag és keményı́tő bevitelével.

• A korai laktációs étrend viszonylag magas nem rostos szénhidrátot igényel, olyan mennyiségű rostanyaggal, amely biztosı́tja a bendő egészségét és a takarmány-bevitelt (NDF: 28-30% és nem rostos szénhidrátok: 38-41%). Néhány takarmány-kiegészı́tő, például propilén-glikol, niacin, kalcium-propionát, nátrium-propionát és bendővédő kolin. Ezeket az adalékokat a száraz periódushoz közeli időszakban, 2-3 héttel az ellés előtt kell adni. LiveNutrition

257

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

LEGELTETÉSI TETÁNIA (HIPOMAGNEZÉMIA) LEGELTETÉSI TETÁNIA: a friss növényzetben gazdag, de magnéziumban szegény legelőn táplálkozó szarvasmarhák és juhok gyakori betegsége. A laktáció csúcsidőszakában lévő állatok esetében a legnagyobb a kockázata a hipomag-

nezémiának. A tehenek korai laktációs időszakában is előfordul a legeltetési tetánia. A hipomagnezémia súlyossága a hipokalcémiához is köthető, ugyanis a hipomagnezéniás állatoknál jelenik meg ugyanabban az időszakban.

LEGELTETÉSI TETÁNIA – MIÉRT?

A legelő erőteljes, elsősorban N- és K-val történő trágyázása magas N- és K-tartalomhoz vezet, ami ellentétes a magnéziummal, és csökkenti a Mg bendőből történő felszı́vódását.

A foszfor túladagolása negatívan befolyásolja a kalcium felszívódását, és alacsonyabb szérumkalcium-koncentrációt eredményez. Az éretlen füves legelők és a zöld gabonamagvak hajlamosı́ thatják a tehenet a metabolikus alkalózisra, amikor az ionizált Ca és Mg csökken a bendőben, és ı́gy kevesebb épül be ezekből az elemekből, ami megnöveli a alacsony vérmagnézium-, és vérkalciumszint kockázatát.

Alacsony plazmamagnézium-koncentráció az éretlen fű alacsony magnéziumtartalmának hatása, különösen ha az hűvös hőmérséklet alatt, felhős időszakban nőtt, mert ez az, ami a növények gyors növekedésének kedvez.

A legeltetési (vagy fű-) tetánia rendszerint a buja, éretlen fűvel borı́tott legelőn legelő marháknál és juhoknál jelenik meg. A legeltetési tetánia klinikai jelei általában akkor mutatkoznak, amikor a plazmamagnézium-koncentráció a marha esetében 1,2 mg/dlnél, a juhnál pedig 0,5 mg/dl-nél alacsonyabb. Az ennyire alacsony plazmamagnézium-koncentráció az éretlen fű alacsony magnéziumtartalmának hatása, különösen ha az hűvös hőmérséklet alatt, felhős időszakban nőtt, mert ez az, ami a növények gyors növekedésének kedvez. A legelő erőteljes, elsősorban nitrogénnel és káliummal történő trágyázása magas nitrogén- és káliumtartalomhoz vezet, ami ellentétes a mag258

néziummal, és csökkenti a magnézium bendőből történő felszı́vódását. A foszfor túladagolása negatı́van befolyásolja a kalcium felszı́vódását, és alacsonyabb szérumkalcium-koncentrációt eredményez. Az éretlen füves legelők és a zöld gabonamagvak hajlamosı́thatják a tehenet a metabolikus alkalózisra, amikor az ionizált kalcium- és magnéziummassza csökken a bendőben, és ı́gy kevesebb épül be ezekből az elemekből, ami megnöveli a hipomagnezémia és hipokalcémia kockázatát.

LiveNutrition

LEGELTETÉSI TETÁNIA – TÜNETEK Izgatottság.

Rendezetlenség.

Izomgörcsök és nyálfolyás. Oldalra fekvés. Halál.

LEGELTETÉSI TETÁNIA – TÜNETEK

By L. Mahin - Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6035848

A klinikai tüneteket produkáló tehenet azonnal kezelni kell. A legeltetési tetania kombinált borogluconate- és magnéziumoldattal történő intravénás kezelése gyakori terápia. Az állatot a kezelés során egyedül kell hagyni, és nem szabad stimulálni. Javasolt tehenenként 200 ml 50%-os magnézium-szulfát (MgSO4) bőr alat-

ti adagolása. A kezelt teheneket be kell vinni a legelőről, és naponta 60 g magnézium-oxiddal (MgO) kezelt szénával kell etetni, ami megelőzi a legeltetési tetania kiújulását. A kezelés után zselés tartalmú kalciumot és magnéziumot lehet adni szájon át. 60 g MgO/tehén/nap

LEGELTETÉSI TETÁNIA – MEGELŐZÉS • A nyájat a legelőn kell monitorozni.

• A legelőre történő kiterelést megelőzően az állatokat szénával kell etetni, hogy megelőzzük a legelőn a túlzott zöldbevitelt.

• A magnéziumhiányos legelőt magnéziumtartalmú szerrel kell kezelni.

• A hüvelyes növények magnéziumban gazdagok. Vethetők a legelőre azzal a céllal, hogy csökkentsék a hipomagnezémia kockázatát.

• A legelő magnéziummal történő gazdagı́tására tehenenként 500 g magnéziumoxid-port lehet kiszórni, vagy 2%-os magnéziumszulfát-oldattal 1-2 hetes intervallumokban permetezni. • A legeltetési tetania ideje alatt az étrend Mg-al és Ca-al történő kiegészı́tése (a napi szájon át történő MgO-bevitel 60 g tehenek és 10 g juhok esetében).

• Plusz 10-15 g MgO adható minden vemhes állat számára, és 30 g a laktációs tehenek étrendjéhez.

• Nyalósó, melasztömbök és magnéziumdús kockák.

• A magnéziumsó fő problémája az ı́ze. A magnéziumsót más ı́zletes étrendi összetevőkkel (pl. melasz, koncentrátum vagy széna) kombinálva kell adni az állatoknak. LiveNutrition

259

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

ELMOZDULT RECÉSGYOMOR

Az ELMOZDULT RECÉSGYOMOR (DA) a recésgyomor áthelyeződése (a tehén jobb, ventrális hasfala felé mozdul el). Az ilyen recésgyomorÁLTALÁNOS TÉNYEK

ban lelassul az emésztett táplálék áthaladási ideje, és meg is áll. Gázképződéshez és felfúvódáshoz vezet.

A DA 85-90%-a bal oldali. Ritka az üszőknél. Az előfordulás 75%-a: az ellés utáni 14 napban.

NORMÁLIS A: recésgyomor B: bendő

ELMOZDULT RECÉSGYOMOR – MIÉRT? A recésgyomor elmozdulásának sok tényezős oka van, ami a takarmánykezeléstől, egyéb metabolikus rendellenességek megjelenésétől és genetikai hajlamtól függ. Másodlagos fő oka a recésgyomornak a vérkalciumhiánnyal összefüggésbe hozható csökkent mozgékonyság, valamint az ezzel együttjáró betegségek (pl. a mastitis és a metritis), melyek az endotoxémiával és a csökkent bendőfeltöltődéssel függenek össze. A ma-

Vérkalciumhiány – a Ca egyik fő funkciója, hogy biztosı́tsa a megfelelő izomaktivitást.

Mastitis és metritis –az endotoxémiával és a csökkent bendőfeltöltődéssel függenek össze.

RECÉSGYOMORMOZGÉKONYSÁG TY

ELMOZDULT RECÉSGYOMOR

gas koncentrátumú és alacsony durva tápláléktartalmú étrendek negatı́v befolyással vannak a recésgyomor mozgékonyságára, és megnövekedett gáztermelést (pl. metán és széndioxid) eredményeznek. A 4,0 fölötti testkondı́cióponttal rendelkező teheneknél nagyobb a kimozdult recésgyomor kockázata, mivel kevesebb a szárazanyag-bevitel az ellés körüli időszakban.

Koncentrátum-takarmány arány – a magas koncentrátumú és alacsony durva tápláléktartalmú étrendek negatív befolyással vannak a recésgyomor mozgékonyságára, és ez megnövekedett gáztermelést (CO2 és CH4) eredményez. A 4,0 fölötti testkondícióponttal rendelkező teheneknél (kevés a szárazanyag-bevitel az ellés idején.

A RECÉSGYOMOR ELMOZDULÁSÁNAK MEGNÖVEKSZIK A KOCKÁZATA

260

LiveNutrition

Genetikai hajlam

ELMOZDULT RECÉSGYOMOR – TÜNETEK

A tejtermelés csökkenése

Étvágytalanság

A bal paralumbáris üreg fölötti kidagadás, sípolás

Ketózis (enyhe vagy közepes stádiumú)

A bendő összehúzódásának csökken a gyakorisága, ereje

ELMOZDULT RECÉSGYOMOR – KEZELÉS A recésgyomor-elmozdulás korrigálására léteznek sebészi és bőrön keresztüli technikák. Mindkét sebészeti beavatkozást állatorvosnak kell végeznie. Egyszerűbb elmozdulás esetén folyadékokkal és elekrolittel korrigálható az elmozdulás. Általános gyakorlat, hogy 19 l vízben feloldott 60 g nátrium-kloridos és 30 g kálium-kloridos elektrolitvizet adnak gyomorszonda segítségével. ELMOZDULT RECÉSGYOMOR – MEGELŐZÉS

A fektetett tehén 180°-os ívben történő meggörgetése a jobb oldalára általában korrigálja az elmozdult recésgyomrot, de gyakori a probléma kiújulása.

Az elmozdult recésgyomorral kezelt állatok terápiája magába foglalja más konkurrens betegségek, pl. ketózis, kezelését is. Javasolt kalcium-boroglukonát vagy kalcium-glukonát bőrön keresztüli vagy kalciumgél szájon át történő adagolása a normális recésgyomor-mozgékonyság elérése érdekében.

Biztosı́tsuk a bendőtartalom gyors növekedését ellés után.

Lassan kell növelni az energiakoncentrátumok bevitelét, amennyiben nem adunk teljesen kevert takarmányt. Naponta legalább háromszor kell etetni, és egyszerre kevesebb mint 3 kg gabona adható tehenenként.

Ellenőrizni kell a kalciumbevitelt az ellés körüli időszakban.

Meg kell előzni az egyéb metabolikus betegségeket valamint a vérkalciumhiányt. Az ellés idején a testkondició-pontnak 4,0 alatt kell lennie.

Javasolt annak az elősegı́tése, hogy a tehenek a bal oldalukon feküdjenek. LiveNutrition

261

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

TŐGYGYULLADÁS (MASTITIS)

TŐGYGYULLADÁS (A TEJMIRIGYEK KÜLÖNFÉLE BETEGSÉGEI). Anyagcsere-rendellenességek és a tejmirigyekben történő mikrobiás növekedés okozza. Patogének telepedhetnek meg KLINIKAI TÜNETEKET NEM MUTATÓ MASTITIS

a tejmirigyekben, és tőgyödémát okozhatnak. A teheneket megfertőzheti a fejőgép, a fejést végzők, de terjedhet tehénről tehénre is. TÜNETEKKEL JÁRÓ MASTITIS

Tőgyfertőzés, de a fertőzésnek nem láthatók egyértelmű jelei.

Fertőzés által okozott gyulladásos folyamat, a tejben szemmel látható változásokat okozva.

TŐGYGYULLADÁS – MIÉRT? A mastitis nagyobb kockázatát jelentő tényezők három csoportba oszthatóak. Az első a tehénnel kapcsolatos. Az elhı́zott teheneknek nagyobb hajlama van a tőgygyulladásra. Vemhes tehenek esetén a magzat által okozott megnövekedett belső hasi nyomás és az ellés utáni első hónap jelenti a kockázatos időszakot. Gyenge immunrendszer vagy fehérjehiány esetén nagyobb az előfordulás valószı́nűsége. A második csoport a tehenek környezetével függ össze, beleértve a takarmányozást. A koncentrátumok nagy aránya az étrendben, nagy mennyiségű nátrium- és káliumbevitel, nem elegendő mennyiségű kalcium tőgygyulladást okoz. A mastitis előfordulásának a valószı́nűsége nagyobb a más metaboliTEHÉN

Elhízás. Ellés utáni első hónap. Vemhes tehenek esetén a magzat által okozott megnövekedett belső hasi nyomás. Immungyengeség. Fehérjehiány. 262

likus betegségekben, elsősorban acidózisban és ketózisban szenvedő teheneknél. A tőgyszövetek stressze fontos szerepet játszhat a tőgygyulladás kialakulásában. A fejés gyakoriságával, nem megfelelő első fejéssel és rossz egészségügyi körülményekkel növekedhet a mastitis előfordulási aránya. Minden tőgybimbó-sérülés nagy mértékben növeli a gyulladás kockázatát. A harmadik csoport a mikroorganizmusok. Becslések szerint a mastitis 70%-a bakteriális eredetű, 2%-át élesztő és penész okozza és kb. 28%-a ismeretlen eredetű. A tőgyödémát okozó fontos mikroorganizmusok: Staphylococcus aureus, Streptococcus agalactiae, Streptococcus dysgalactiae és Mycoplasma bovis.

KÖRNYEZET

Koncentrátumok nagy aránya az étrendben. Magas Na- és K-bevitel (magas P-tartalom a lucernában). Alacsony Ca-bevitel. Acidózis. Ketózis. Tőgyszövet-stressz. Fejés gyakorisága és helytelen első fejés. Rossz egészségügyi körülmények. Tőgybimbő-sérülés. LiveNutrition

MIKROORGAMIZMUSOK

70% – baktérium. 2% – élesztő, penész. 28% – ismeretlen.

Gyakori mikroorganizmusok: Staphylococcus aureus, Streptococcus agalactiae, Streptococcus dysgalactiae és Mycoplasma bovis.

TŐGYGYULLADÁS – TÜNETEK

Kemény, forró és érzékeny tőgy

A tej tulajdonságai megváltoznak (pl. szín, csomók)

Étvágytalanság

Tompa tekintet

Nő a vérfehérjeszint

Testsejt növekszik a tejben

TŐGYGYULLADÁS – KEZELÉS A FERTŐZÖTT TŐGY MIND A NÉGY NEGYEDÉT KEZELNI KELL, hogy csökkentsük a patogének számát, és megelőzzük a lehetséges keresztbe fertőzést egy nem fertőzött negyeddel.

ANTIBIOTIKUMOS KEZELÉS: kifejik a tejet, és antibiotikumot adnak közvetlenül a fertőzött tőgybe. A tőgybe történő befecskendezést megelőzően a bimbót meg kell tisztı́ tani, és alkohollal kell fertőtlenı́ teni. Az antibiotikumot műanyag csőből adják, aminek a végén egy műanyag TŐGYGYULLADÁS – MEGELŐZÉS

Jó egészségügyi tervre, tiszta környezetre, a korai betegség és forrásának felismerésére van szükség a mastitis megelőzéséhez.

A mastitis megelőzéséhez szükséges takarmányozási stratégia a szárazon álló időszakhoz közeledő tehenek kiegyensúlyozott étrendjén és korlátozott káliumtartalmú abrak bevitelén alapul. A takarmánynak azonban fontos a megfelelő anion-, E-vitamin-, réz-, magnézium-, cink- és szeléntartalma.

• Tartsuk tisztán a tehénalmot, a környezetét és a fejőhelyet.

infúziós kanül van. A tejben lévő antibiotikum miatt nem lehet azt a tejtartályba ürı́teni.

NEM REAGÁLÓ ESET. Némely tehén normális ellenálló képessége révén nem tudja leküzdeni a fertőzést, és nem reagál a kezelésekre. Ezeket krónikusan fertőzött teheneknek tekintik. Az ilyen tehenek tőgye általában Staphylococcus aureus-szal fertőzött. Ezek tehenek fertőzési veszélyt jelentenek más tehenekre. Néha a krónikusan fertőzött tehenek kiemelése az egyetlen mód az állományban lévő tehenek közötti mastitis terjedésének kontrollálására. ket használjunk (és steril infúziós technikákat, pl. alkoholos törlőt). Fejés után mártsa a bimbókat germicidbe (a betegség ritkább előfordulása érdekében).

• A szárazon álló tehenek tőgyét kezelje antibiotikummal a laktációs időszak végén.

• A mastitisban szenvedő teheneket fejje utoljára, vagy használjon külön csipeszt a fertőzőtt teheneknél.

• A fejőcsipeszeket gondosan tisztı́tsa meg, miután megfejte a fertőzött teheneket.

• Csak tiszta, száraz bimbóból fejjünk.

• Használjon külön ruhát vagy anyagot a bimbók mosásához és szárításához.

• Csak steril, egyszer adagoló infúziós terméke-

• Távolı́tsa el a krónikus fertőzésben szenvedő teheneket az állományból. • Minimalizálja a bimbók szakított seb, gép, kicserepedés, fagyás által okozott sérülését.

• Fejés előtt germiciddel tisztı́tsuk le a bimbókat.

• Fejés után tartsuk a tehenet álló pozı́cióban (a bimbók még nyitva vannak, ezért nagy a fertőzés kockázata). Hogy a tehenek állva maradjanak, adjunk nekik takarmányt.

• A fejők keze tiszta legyen, és viseljenek latex kesztyűt.

LiveNutrition

263

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

VISSZAMARADT MAGZATBUROK ÉS MÉHGYULLADÁS A VISSZAMARADT MAGZATBUROK a tehenek metabolikus rendellenessége, az ellés után következik be a magzatburok hibás működése következtében. A magzatburoknak el kell távoznia az ellést követő 12-24 órán belül, ez általában a 3-8. órában történik.

A MÉHGYULLADÁS az uterus fertőzése vagy gyulladása által okozott probléma. A méhgyulladás többnyire a visszamaradt placentával hozható összefüggésbe. Gyakran jár együtt petefészekcisztával, alacsonyabb tejhozamot és elhullást okoz.

ELŐFORDULÁS EGÉSZSÉGES TEJELŐ TEHENEKNÉL:  VISSZAMARADT MAGZATBUROK: 5-15%  MÉHGYULLADÁS: 10-30%

VISSZAMARADT MAGZATBUROK ÉS MÉHGYULLADÁS – MIÉRT? KOCKÁZATI TÉNYEZŐK

Tehén visszamaradt magzatburokkal Forrás: www.theorganicfarmer.org

Egyéb

Takarmányozási Kiegyensúlyozatlan takarmányozás: kevés energia és/vagy protein.

Rendellenes ellés.

Energiában, fehérjében vagy mindkettőben szegény étrend magzatburok-visszamaradást eredményezhet.

Magzatburok-visszamaradás: 6-szor nagyobb a metritis kockázata.

Kiegyensúlyozatlan kalcium és foszfor a takarmányozásban.

Halvaszületés.

Kövértehén-szindróma.

Néhány anyagcsere-betegség, mint pl. az ellés utáni megfekvés, elmozdult recésgyomor. E- és A-vitamin-, valamint szelénhiány.

Ikerellés.

45 napnál rövidebb szárazon álló időszak. Stressz, főleg túlzsúfoltság.

VISSZAMARADT MAGZATBUROK ÉS MÉHGYULLADÁS – TÜNETEK Degeneratív, színtelen, rothadó magzatburok, ami kilóg a vulvából.

Folyadékkal teli méh, elfekvő tehén.

Láz.

Klinikai méhgyulladás

Étvágytalanság. Depresszió. 264

Visszamaradt magzatburok

LiveNutrition

VISSZAMARADT MAGZATBUROK ÉS MÉHGYULLADÁS – KEZELÉS VISSZAMARADT MAGZATBUROK A visszamaradt burkok kézzel történő eltávolítása nem ajánlott, és káros lehet. Körülvágása megengedett a túllógó szöveteknek, melyek szennyezhetik a nemi traktust. A kezeletlen tehenek 2-11 napon belül kilökik a

burkokat, az esetek 40%-ában kezelést nem igényelnek.

MÉHGYULLADÁS A klinikai méhgyulladás antibiotikumos kezelést igényel.

VISSZAMARADT MAGZATBUROK ÉS MÉHGYULLADÁS – MEGELŐZÉS • A szárazon álló tehenek megfelelő kezelése, különösen megfelelő takarmányozása.

• Megfelelő mennyiségű Ca és Mg, valamint zsı́rban oldódó vitaminok biztosı́tása.

• Megfelelő Ca-szinttel és negatı́v étrendi kationkülönbséggel megelőzhető a magzatburokvisszamaradás. • Az átmeneti időszakban a negatı́v energiaegyensúly minimalizálása.

• A szárazanyag-bevitel maximalizálása. • Túlzsúfoltság elkerülése.

• Karámban való mozgatás.

• Helyes testkondíciós értékpont fenntartása. • Tiszta, száraz környezet biztosítása.

LiveNutrition

265

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

FEHÉRIZOM-BETEGSÉG

A fehérizom-betegség (WMD) a leggyakoribb anyagcsere-betegség, ami borjaknál és bárányoknál jelenik meg, bár előfordul csikóknál és lovaknál is. Ennek a fő oka az étrendben lévő,

nem megfelelő mennyiségű szelén és/vagy E-vitamin. Megtámadja a fiatal állatok szı́vizmát vagy vázizmát.

A fehérizom-betegség egy izombetegség, ami annak az eredménye, hogy az étrendben nem elegendő a szelén és az E-vitamin. Az olyan területen, mely szelénben szegény, a növénybe nem jut elegendő, ı́gy lesz szelénszegény a takarmány. Az E-vitaminhiány oka lehet nagy

mennyiségű telı́tetlen zsı́rsav vagy más peroxidanyag az étrendben. A marha szelénhiányának okozója is lehet bizonyos fajta fém (pl. ezüst, réz, kobalt, higany és ón), melyek antagonisták a szelénnel.

FEHÉRIZOM-BETEGSÉG – MIÉRT?

Az E-vitaminhiány oka lehet nagy mennyiségű telı́tetlen zsı́rsav vagy más peroxidanyag az étrendben.

Nem elegendő a szelén és az Evitamin.

Csökkent felszívódás – bizonyos fémek (Co, Cu, Me és Al) antagonisták a szelénnel.

Az olyan területen, mely szelénben szegény, a növénybe nem jut elegendő, ı́gy lesz szelénszegény a takarmány.

FEHÉRIZOM-BETEGSÉG – TÜNETEK Szívizom-degeneráció és hirtelen halál. Domború hát.

A legtöbb időt fekvéssel töltik. Gyengeség.

By Lucien Mahin (http://creativecommons.org/licenses/by/3.0)], via Wikimedia Commons

Fehér csíkoltság az izmon. 266

LiveNutrition

FEHÉRIZOM-BETEGSÉG – KEZELÉS A szívvel kapcsolatos megbetegedési forma kezelése általában sikertelen. 1 mg Na2SeO3 / 18 kg testsúlyra 50 mg E-vitamin / 18 kg testsúlyra NÁTRIUM-SZELENIT ÉS E-VITAMIN. A csontrendszeri megbetegedések nátrium-szelenit és E-vitamin intramuszkuláris injekcióval kezelhetők. Az állat testsúlyának minden 18 kg-jaként javasolt 1 mg szelén és 50 mg E-vitamin intramuszkuláris vagy bőr alatti beadása. A terápia két héttel később megismételhető, de négy alkalomnál nem többször. FEHÉRIZOM-BETEGSÉG – MEGELŐZÉS Hogy ne fordulhasson elő szelénhiány a takarmányozásban, biztosítani kell benne ezt az elemet.

Az ismerten szelénhiányos területen termesztett takarmányt ki kell egészíteni plusz szelénnel, pl. nátrium-szelenittel, ami 45,65% tiszta szelént tartalmaz.

A szelén létfontosságú, de egyben nagyon mérgező is lehet túladagolás esetén, ezért alaposan össze kell keverni premixekkel, hogy elkerüljük a mérgező hatást. Az ajánlott alkalmazási mód 0,3 ppm szelén a szárazanyagalapon.

Plusz szelént is lehet adagolni közvetlenül a tehénnek bőr alatti vagy intravénás injekció formájában vagy a bendőbe juttatott szeléngranulátum, szelénben gazdag só- vagy ásványianyagkeverék formájában.

15 mg szelén adható a teheneknek szájon át vagy bőr alatt, rendszerint nátrium-szelenit formájában 4 héttel az ellés várható ideje előtt, így megelőzve az újszülött állatok fehérizom-betegségét.

By L. Mahin (http://creativecommons.org/licenses/by/3.0)], via Wikimedia Commons

LiveNutrition

267

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

A LOVAK ANYAGCSERE-BETEGSÉGE

A LOVAK ANYAGCSERE-BETEGSÉGE (EMS) lovaknál, póniknál és szamaraknál figyelhető meg. Az EMS főként 5-16 éves állatokban alakul ki. A leginkább érintett pónifajták a saddlebred, tennessee walking, paso fino, morgan, mustang és a quarter lovak. Nem figyelhető meg érintettségi eltérés a nemek között. Az érintett állatok általában elhı́zottak, mindenhol túlkondicionáltak, a nyakuknál és a sörény mentén abnormális zsı́rlerakódás figyelhető meg. Gyakori a krónikus és az akut laminitis megjelenése.

kóros zsírlerakódás

A lovak anyagcsere-betegsége (Forrás: www.cailsilorin.com )

LOVAK ANYAGCSERE-BETEGSÉGE – MIÉRT? Ennek elsődleges oka nem ismert. Mind a fajtákon belül, mind pedig azok között a genetikai hajlam tűnik meghatározónak. Az érintett állatok gyakran rendelkeznek egy „hasznos” génnel, mely nehéz körülmények között is képessé tette elődjeiket a túlélésre. Ez a genetikai veleszületettség hatékonyabb energia-anyagcserét tesz lehetővé, de gyakran a lótenyésztés modern körülményeihez – bőséges, magas tápanyag- és energiatartalom – való rossz alkalmazkodási képességet jelenti. Az EMS gyakori tünetei a kövérség, inzulinrezisztancia és hiperinzulinémia. A májban lévő megnövekedett zsı́rtartalék is hajlamosíthat az inzulinrezisztenciára. Ennek eredményeként a vér magas inzulinszintje laminitishez

vezethet a lovak és pónik esetében. A megváltozott glükóz- és inzulinszint megváltozott epidermális sejtfunkciókhoz és az epidermális lamináris sejtek megváltozott glükózfelvételéhez is vezethet. Ennek következtében pedig hajlamosak lesznek az anyagcsere-betegség laminitisszé alakulására. Erre a magas szénhidrát-tartalmú étrendet fogyasztó lovak a várt glükózszintnél magasabb, túlzott inzulin-kiválasztással reagálnak. Ez inzulinrezisztenciára és az étrendi szénhidrát feldolgozására való képtelenségre utal. Az EMS a lovak Cushing-betegségére hajlamosı́tó tényező lehet. Mindkét endokrin rendellenesség egyidejűleg is megjelenhet középkorú és idősebb lovaknál.

LOVAK ANYAGCSERE-BETEGSÉGE – TÜNETEK Magas BCS: 6-9.

Kövérség a nyak, sörény, bordák, gerinc táján. Laminitis.

Hiperinzulinémia normális glükózszint mellett. Meddőség.

268

zsírlerakódás

LiveNutrition

LOVAK ANYAGCSERE-BETEGSÉGE – KEZELÉS

A FŐ CÉL: A TESTSÚLY CSÖKKENTÉSE! ÉTRENDI KEZELÉS • Az emészthető energia értékének csökkentése. • Az NSC-tartalom csökkentése (keményı́tők, fruktánok, monosacharidek); javasolt NSCtartalom: < 10% DM. • Legelés megvonása vagy korlátozása: a ló kora reggeli kiterelése a legelőre, amikor a fű WSC-tartalma alacsonyabb. • Súlyos esetekben a legelő helyett alacsony NCS-tartalmú széna ajánlott (az NSC-tartalom csökkentése érdekében legalább egy órára hideg vízbe kell beáztatni a szénát mielőtt az állat megkapja). • Az étrendből ki kell vonni a koncentrátumokat. • Az étrendbe ásványi anyagokat és vitaminokat kell adagolni.

MOZGÁS • Megnövelt mozgásmennyiség javasolt a betegség esetén, amennyiben nem korlátozza ezt a tevékenységet laminitis. GYÓGYSZERES KEZELÉS • Csak abban az esetben, ha a ló nem reagál csupán az étrendre és a mozgásra. • Az EMS-re két leggyakrabban alkalmazott gyógyszer a metformin és a levothyroxine sodium, melyek javítják az inzulinérzékenységet, és csökkentik a testsúlyt. NSC = nem-strukturált szénhidrátok WSC = vízben oldható szénhidrátok

LOVAK ANYAGCSERE-BETEGSÉGE – MEGELŐZÉS • Megfelelő testsúly fenntartása, különösen a magas kockázati szintű fajtáknál

• Sok esetben ezeknél a lovaknál a normálisnál magasabb az energiahasznosítás, ezért lénye-

ges megfigyelni és fenntartani a megfelelő kondíciót még akkor is, ha a takarmányozásra vonatkozó javaslatok mást tartalmaznak.

LiveNutrition

269

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

LOVAK KÓLIKÁJA

LOVAK KÓLIKÁJA: a kólika szó a hasfájás tünetének leı́rására használt elnevezés. Betudható lehet ez gázok vagy takarmány által kitágı́tott belekben keletkező bélgörcsnek, amikor a vérellátás megszűnik a bél adott részében, vagy a bél elzáródik. A lovaknál a kólika a leggyakoribb halálokok egyike.

HAMIS KÓLIKA: nem bélben keletkező okok (pl. laminitis, epekő- vagy petefészek-problémák) miatti hasfájás. Ritkán fordul elő, azonban nagyon súlyos is lehet.

LOVAK KÓLIKÁJA – MIÉRT?

Kockázati tényezők: magas mag- és alacsony abraktartalmú étrend; penészes vagy romlott takarmány;

hirtelen étrendváltoztatás, parazitatelítettség;

NSAID = nem szteroid gyulladáscsökkentők

vízbevitel hiánya, ami kólikához vezethet;

homok nyelése;

NSAID-k hosszú távon történő használata;

stressz.

LOVAK KÓLIKÁJA – TÜNETEK Fodros felső szájszél. Oldalról való nézés. Talajkapálás.

Oldalfekvés hosszú időn át. Hasrugdosás.

Heves hempergés.

270

A kólika súlyos esete (Forrás: www.princetown.net)

Kólika (Forrás: www.extension.umn.edu)

LiveNutrition

LOVAK KÓLIKÁJA – KEZELÉS ERŐS HASHAJTÓK • Erős, bélösszehúzódást stimuláló hashajtókat nem gyakran alkalmaznak mint kezelési módot, mert súlyosbı́thatja a helyzetet. Esetenként magnézium-szulfáttal kezelik a rendkı́vül erős tüneteket produkáló lovakat, melynek alkalmazásakor az a testfolyadékokat az emésztőrendszerbe tereli.

FOLYADÉKTERÁPIA

• Folyadékterápia: folyadékokat alkalmaznak etető orrszonda segı́ tségével, vagy intravénásan, ami fontos és hatékony része a vastagbél- és vakbél-rendellenességben szenvedő lovak kezelésének. Ha a betegség nem kezd rendeződni 3-5 na• pon belül, sebészeti beavatkozásra lehet szükség a bél kiürítéséhez és a normális bélmozgás visszaállításához. KENŐCSÖK VAGY SZÉKLETLAZÍTÓ SZEREK • Etető orrszondán keresztül adagolva lazítja a

ékelődött táplálékot, ı́gy az továbbhaladhat. Hatékony eljárás abban az esetben, ha egy egyszerű vastagbél-elzáródásról van szó, néha homokkal keverten. Ezt a terápiát meg lehet támogatni intravénás folyadékok egyidejűleg történő adagolásával.

SEBÉSZETI BEAVATKOZÁS

• Sebészeti beavatkozásra akkor van szükség, ha a táplálék normális mozgását olyan mechanikus akadály gátolja, melyet gyógyszeres kezeléssel nem lehet megszüntetni, vagy ha az akadály a bélrendszer vérellátását is veszélyezteti. ÁSVÁNYOLAJ

• A leggyakrabban alkalmazott gyógykezelés. • Etető orrszondán keresztül alkalmazandó. • Dózis: 4l naponta egyszer vagy kétszer egészen addig, amı́g a kólika tünetei meg nem szűnnek. • Súlyos, vagy homok elleni kezelés esetében nem annyira hatékony.

LOVAK KÓLIKÁJA – MEGELŐZÉS • Vízhez való szabad hozzáférés. • Koncentrátumok kis adagokban és gyakran történő adagolása. • Legelés mellett kizárólag kemény takarmány alkalmazása. • Magas rosttartalmú étrend, általában széna, vagy egyéb rostos takarmány. • Gyenge minőségű, penészes takarmányok kerülése. • Nem szabad megfeledkezni a mozgást követő lehűlési időszakról.

• Fokozatosság az étrend változtatásakor. • Rendszeres fogellenőrzés, mivel a gyengén megrágott táplálék növeli a bélelzáródás kockázatát. • Erősen homokos legelőn történő legeltetés kerülése. • Féreg-ellenőrzés alkalmazása.

LiveNutrition

271

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

ASCITIS (HASVÍZKÓR)

Az ASCITIS a madarak anyagcsere-betegsége, melynek jellemzője a fokozott kisvérköri nyomás, a szı́v jobboldalának nem megfelelő működése és nagy mennyiségű folyadék felgyülemlése a hasban. Megjelenését előidéző táplálási tényezők: gyors növekedés, étrendsűrűség, étrendtı́pus, túlASCITIS (HASVÍZKÓR) – MIÉRT?

zott mennyiségű só a takarmányban és/vagy a vı́zben. Más, nem táplálással összefüggő, ascitist előidéző tényezők: fertőzés, környezeti tényezők (hőmérséklet, nagy magasság, állománysűrűség), levegőminőség, környezeti higiénia, valamint genetika.

Tápanyagsűrűség (tápanyagok koncentrációja).

A madár gyors növekedése és magas takarmányértékesı́tési aránya (nagyobb oxigénszükséglet, erőteljesebb szı́v- és tüdőműködés).

Takarmánytípus. Túlzott sómennyiség a tápban vagy a vízben.

ASCITIS (HASVÍZKÓR) – TÜNETEK • Elpusztulást megelőzően: hirtelen halál, gyenge fejlődés, nehézkes légzés, a madár gyakran csak ül és zihál, gurgulázó hang, a taréj és a bőrlebernyeg cianózisa, tompultság vagy depreszszió, abnormálisan lassú szı́vritmus, vörös hasi bőrfelület elzáródott vérerekkel. • Elpusztulást követően: folyadékfelhalmozódás a szı́vburokban, általános ödéma, szı́vburki folyadékgyülem, májelváltozások, a tüdők nagyfokú tömődöttsége és vizenyőssége. ASCITIS (HASVÍZKÓR) – KEZELÉS

Sajnos kialakulását követően nincs kezelés az ascitisre! ASCITIS (HASVÍZKÓR) – MEGELŐZÉS • Az oxigénszükséglet csökkentésével és a madarak növekedésének lelassı́tásával kontrollálni lehet az ascitist (a lassabban növekvő madaraknak kvesebb oxigénre van szükségük).

• A levegő szennyezettségének ellenőrzése az épületben (a káros gázok koncentrációját, különösen a levegő ammónia- és portartalmát kell a minimálisra csökkenteni), optimális ventilláció.

• A környezeti hőmérséklet, alomnedvesség, páratartalom és levegőminőség ellenőrzése a túlzott testhőmérséklet-veszteség megelőzése és a madár egészségének fenntartása érdekében. 272

• Kevésbé sűrű (energiában és fehérjében szegényebb) étrend alkalmazása.

• A takarmányadag korlátozása, pépes/nedves takarmány etetése (bár ez csökkenti a növekedést).

• Mikroorganizmusok által okozott ascitis esetén a savanyúsítók ígéretes eredményeket mutattak. Minimálisra kell csökkenteni a takarmány toxinokkal való szennyezettségét.

• Antioxidánsok: a takarmány E- és C-vitamin-, valamint szervesszelén-tartalmának növelése.

• A takarmány nátriumszintjének és a vı́znek a monitorizálása a sómérgezés megelőzése érdekében (a takarmány nátriumszintjének 0,19%ra való csökkentése).

LiveNutrition

ZSÍRMÁJ VÉRZÉSES BETEGSÉGE (FLHS) Az FLHS olyan rendellenesség, melynek során a termékeny tojók esetében túlzott zsı́rmennyiség halmozódik fel a májban és az különböző fokú vérzéssel párosul. Ez leggyakrabban a magas energiatartalmú táppal etetett, ketrecben

tartott állatoknál fordul elő, leginkább a fehér tojást tojóknál a meleg, nyári hónapokban jellemző extenzı́v tojási időszakban. Energiadús kukorica- vagy búzaétrend esetén gyakoribb az FLHS előfordulása.

ZSÍRMÁJ VÉRZÉSES BETEGSÉGE (FLHS) – MIÉRT?

Inkább energia-túladagolás mintsem egy bizonyos tápanyag, pl. zsı́r, vagy szénhidrát túlzott mennyisége okozza (a májban felhalmozódó zsı́r a megnövekedett zsı́rképződésből ered). A hidegnek vagy melegnek való kitettség stresszt idéz elő, és ez befolyásolja a madár zsı́ranyagcseréjét.

ZSÍRMÁJ VÉRZÉSES BETEGSÉGE (FLHS) – TÜNETEK • A tyúkok túlsúlyossága (átlagosan 20%-kal vagy fölötte). • A tojástermelés hirtelen bekövetkező csökkenése. • Hirtelen madárpusztulás, sápadt/fakó fejbőrrel. ZSÍRMÁJ VÉRZÉSES BETEGSÉGE (FLHS) – KEZELÉS Sajnos nem létezik gyógymód a kialakult FHLS-re. Jobb megelőzni. Zsı́ rszövetképző szerek, pl. A-, B6-, B12-vitamin, kolin-klorid,

szelén alkalmazása erősítheti a májműködést és májregenerációt.

ZSÍRMÁJ VÉRZÉSES BETEGSÉGE (FLHS) – MEGELŐZÉS energiabevitel korlátozása érdekében és/vagy takarmányozásban bevezetett módosítás. • Kukorica más magvakkal (pl. búza, árpa) történő helyettesı́tése. • Egymástól távol eső energia-fehérje arány az étrendben csökkenti az FHLS kockázatát. • Az FHLS kialakulásának esélye csökkenthető különféle melléktakarmányok, pl. főtt mag- • Az étrendnek legalább 0,3 ppm szelént kellett vak, halliszt, lucernaliszt alkalmazásával. A tartalmaznia, amennyiben volt példa az FHLS legjobb megelőzési módszer, ha nem engedéelőfordulására. Legjobb választás a szerves lyezzük a túlzottan pozitı́v energia-egyensúly szelén, ami egészen 100 IU E-vitamin/kg tákialakulását az idősebb madaraknál. pig terjedhet, valamint megfelelő szintű antioxidáns, pl. etoxikvin. • A testsúly ellenőrzése, potenciális problémák esetén gyógyszeres kezelés alkalmazása az • Takarmányadag csökkentése.

LiveNutrition

273

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

5. Állati termékek minősége

A növekvő népesség, a fejlett társadalmak megnövekedett húsfogyasztása megkı́vánja a magasabb minőségű összetevőket az egészséges étkezés iránti igény kielégı́téséhez. Ez csupán néhány tényező, ami a haszonállatok takarmányozását átalakı́tja. Ezért nagyon fontos a jó minőségű takarmány, ami segı́tséget jelent a gazdák-

nak, a mezőgazdaságnak és a végfogyasztónak is. A tájkép megváltozása, az állatok jóléte, a fogyasztói igény az ı́zletes és egészséges termékek iránt olyan rendszert kı́ván, mely fejlett, fenntartható termelési folyamat mellett képes előállı́tani a kı́vánt termékeket.

A� llati eredetű termékek

Baromfi

Marha, bárány

Tojás

Közismert, hogy szoros kapcsolat van az elfogyasztott étel és az egészség között. A humán táplálkozásban a legelterjedtebb állati eredetű termék a tojás, tej, az ezekből készült termékek és a hús. Az élelmiszer minőségét sok tényező befolyásolja. Olyanok, mint a takarmányozás, a fajták, a tenyészet, a kor és nem, klı́mafeltételek, menedzsment és állattartási rendszerek, hatékony tényezők az állati eredetű élelmiszerek minőségét illetően. Az elmúlt években az állati

Tenyészet

Kor

Sertés

eredetű termékek megtervezése táplálási moduláción keresztül történt, és a fogyasztók egészsége került fókuszba. A táplálási modulációk, melyek célja egészséges és minőségi élelmiszerek előállı́tása, új trend az állatokhoz köthető termelésben. A funkcionális élelmiszer az az élelmiszer, melyhez – új összetevők vagy több, már létező összetevő hozzáadása révén – járulékos egészségmegőrző funkció kapcsolódik. Nem

Fajták Takarmányozás

Tej

Klímafeltételek Menedzsment

ÉLELMISZERMINŐSÉG

Állatartási rendszerek

Az állatok termékeinek minőségét sok tényező befolyásolja, beleértve az állat fajtáját, tenyésztését, korát, nemét, valamint azt a rendszert, melyek között felnőtt, az állat étrendjének az összetevőit, a földrajzi elhelyezkedést, az éghajlatot és az évszakot. 274

LiveNutrition

AZ ÁLLATI TERMÉKEK TÁPÉRTÉKE ÉS BIZTONSÁGA SZEMPONTOK AZ ÁLLATOK TAKARMÁNYOZÁSÁNAK TÁPÉRTÉKÉRE ÉS AZ ÁLLATI EREDETŰ TERMÉKEK BIZTONSÁGOSSÁGÁRA VONATKOZÓAN: A legnagyobb kockázatot a mikrobás szenynyeződés jelenti.

Világszerte a legfontosabb betegség- és halálok az élelmiszerek által okozott fertőzés.

Az állatok takarmányozása hatással van az élelmiszerek minőségére és biztonságára. Az állatok étrendi energiájának szénhidrátokkal vagy zsı́rral történő biztosı́tása is előidézi a levágott állat zsı́rosságát.

Az alacsony zsírtartalom, a szénhidrátban gazdag étrend nem befolyásolja az érzékszervi tulajdonságokat, de csökkentik a levágott állat húsának zsírtartalmát. A magas tápanyagtartalommal alkalmazott étrend, a magas energia- és fehérjetartalom csökkenti a zsír mennyiségét.

Az étrendi zsı́r csökkentése és a nyersfehérje vagy egyszerű aminosavak növelése emeli a hús fehérje- és aminósavtartalmát.

A lizin járulékos alkalmazása javítja a takarmány-felhasználást, a vágás utáni hús menynyiségét és a mellhúshozamot a baromfifélék esetében.

Ismeretes, hogy az étrendben lévő zsı́rsavprofilok visszatükröződnek a zsı́rsavas szövetprofilokban.

Számos különböző nemkı́vánatos komponensnek az emberi egészségre gyakorolt hatása vita tárgyát képezi, egyes esetekben bizonyı́tékokkal alátámasztva, máskor anélkül. Ilyenek a gyógyszermaradványok, rovarölő szerek, antibiotikumok, szennyező-

dések és xenobiotikumok (antigének és mérgek).

Az EU-szabályozásnak megfelelően szigorú ellenőrzési rendszert vezettek be mindenféle maradványok és szennyeződések vonatkozásában. Sok maradvány és szennyeződésre vonatkozólag rögzı́tették a tolerálható napi bevitelt. A dioxin esetében pl. a maximális mennyiség 3 par/milliárd.

Egy másik érdekes maradvány a polybrominált difenil éterekre vonatkozik, amit a elektronikus és elektromos eszközök esetében a kigyulladás megelőzésére alkalmaznak.

Jelenleg nagyobb figyelem fordul a xenobiotikumokra, mivel a mai társadalmakban súlyos betegséggé vált az allergia. De, a tojással ellentétben, keveset tudunk a húsban lévő fehérjéről mint potenciális allergiaokozókról.

Másrészt viszont Európában az emberek elővigyázatosak a GMO-val kapcsolatban. Nem lehet teljesen figyelmen kı́vül hagyni a GMO potenciálisan veszélyes hatását az állatok étrendjében és az emberi egészségre gyakorolt hatását.

Szintén korlátozott ismeretekkel rendelkezünk más xenobiotikumok, a mikotoxinok szövetekben történő lerakódásával kapcsolatban.

Az organikus takarmányt fogyasztó, legelőn nevelkedett állat sokkal egészségesebb, és a környezetre is jobb hatással van, mint a zárt helyen, ipari körülmények között nevelkedett.

LiveNutrition

275

4. fejezet: Az állatok egészsége és gondozása

ÉLETMINŐSÉGET ÉS EMBERI EGÉSZSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Két fő tényező befolyásolja az állati eredetű termékek minőségét és biztonságát. Az állatok jóléte

Takarmányozás

ÉLELMISZERMINO� SE� G ÁLLATI JÓLÉT ÉS AZ ÁLLATI TERMÉKEK MINŐSÉGE A hagyományos állatitermék-előállı́tás általában épületben történik, magas produktivitást biztosı́tó haszonállatfajták kiválasztásával. Ez a rendszer korlátozza a viselkedés által kifejezett tapasztalatszerzést, pedig számos termelékenységgel összefüggő körülmény van, ami komoly állat-egészségügyi és jóléti problémát eredményezhet. A� ltalában véve az extenzı́v gazdálkodásról azt tartják, hogy az állatok jólétére nézve nagyobb potenciállal rendelkezik, mint az intenzı́v rendszerek. Extenzı́v körülmények között – ami legelő alapú, szabad tartású és bio – a kevésbé produktı́v fajtáktól előállı́tott állati termékek táplálási előnyökkel rendelkezhetnek a környezet miatt és azért, mert az állatok a legelőről jutnak a takarmányhoz. Lehetőség van az állati eredetű élelmiszerek minőségének megváltoztatására és megtervezésére azáltal, hogy a tartás egész kö rnyezetét és az étrendet ellenő rzik. A fogyasztók úgy gondolják, az extenzı́v gazdálko-

276

dástól elvárt, hogy magasabb jólétet biztosı́tson az állatoknak, mint az intenzı́v rendszer. A magasabb jóléti faktorokkal előállı́tott terméket választó fogyasztók elvárják, hogy ezek a termékek megfeleljenek az omega-3 zsı́rsavak és a kiegyensúlyozott omega-3, omega-6 iránti elvárásaiknak. Megemlı́thetjük, hogy az intenzı́v körülmények között előállı́tott állati termékekkel összehasonlı́tva, a magas jóléti elvárásoknak megfelelő körülmények között tartott állatok magasabb szinten tartalmaznak antioxidánsokat (E-vitamin és béta-karotin) és vasat. A fogyasztók azt is hiszik, hogy több E-vitamint és vasat tudnak bevinni a magas jóléti szinttel rendelkező helyen tartott állatok termékeiből. Amennyiben ez a koncepció igaz, a fogyasztóknak lehetősége van kiválasztani a magasabb jóléti faktorral előállı́tott termékeket, hogy annak az egészségükre gyakorolt kedvező hatását élvezhessék.

LiveNutrition

TAKARMÁNYOZÁS ÉS AZ ÁLLATI TERMÉKEK MINŐSÉGE Tápanyagok, adalékok, táplálás és étrendi tápanyagok, az étrend higiéniai jellemzői a termékek révén közvetlenül hatnak az állatok egészségére és az emberek egészségére is. Hatással vannak a környezetre is a megemésztett és meg nem emésztett takarmányaik ürítése révén. Az állatok takarmányozásának így nem csupán az állatok egészségére van közvetlen hatása, de közvetett módon (az állati termékeken keresztül) az emberek egészségére is, és az ürülék révén a környezetre is. Az elmúlt években a megnövekedett tudatosság következtében, a krónikus és nem kommunikálható betegségek miatti aggo-

dalom az állat egészsége és az élelmiszer minősége felé fordult. A klı́maváltozás miatti aggodalom érinti az állatok takarmányozását és a termék minőségét. A takarmányozásnak fontos hatása van az érzékszervi, higiéniás minőségre, és az állati termékek biztonsága hatással van az emberi egészségre és a környezetre. A takarmányozási szakemberek figyelmet fordı́tottak az állati eredetű termékek minőségének növelésére, ezért szabályozták az étrendet és, az állatok jólétének védelme mellett, a takarmányozási stratégiát.

Az alacsony zsı́r-, koleszterin- és a magas CLA-tartalmú élelmiszerek fogyasztása javallott. Ismereteink szerint az állati zsı́rok kockázati tényezőt jelentenek az ember cardiovasculáris rendszerére. A fogyasztók legfőbb igénye a sovány hús. Javasolt eltávolı́tani a bőr alatti és a hasi zsírt/faggyút. Azonban a hús, tej, tojás és vaj nem mentes a zsíroktól.

Az elmúlt években megnőtt a figyelem az állati termékek létfontosságú zsı́rsavai iránt is. Ezeket az emberi szervezet nem tudja szintetizálni, ezért ezeket ki kell iktatnunk az étrendünkből. Különösen a juhfaggyú gazdag linolsavban. Kutatók az állatokban és emberben is kimutatták, hogy a CLA-nak anticarcinogén, antiaterogén és immunmodulációs hatása van.

Az emberi egészség védelmében az Európai Unió betiltotta a hormontartalmú növekedési faktorokat, az antibiotikumok adását annak ellenére, hogy ezeknek fontos szerepe van az állatok teljesı́tményében. Korlátozták néhány más takarmány-kiegészı́tő használatát is, mint pl. nehézfémek (cink, réz), és behatárolták mások alkalmazását is (pl. szelén). Ezeknek a korlátozásoknak az a célja, hogy csökkentsék a humán táplálkozási stratégiákkal járó kockázatot.

Néhány takarmányozási stratégiával van lehetőség a teljes zsı́rtartalom és a zsı́r összetevőinek optimalizálására. A zsı́rlerakódást csökkentő étrendi formulák csökkentik az állati termékek költségét is, mert a zsírlerakódás az állatok testsúlygyarapodásának a költséges módja.

A CLA-t a bendőben lévő mikroorganizmusok termelik az állati takarmányban lévő zsı́rsavak módosı́tásával.

Lehetőség van az állati termékekben található CLA-szint növelésére politelítetlen zsírsavak használatával és linolsavban gazdag olajok (például, ami a napraforgóban található) hozzáadásával.

Az EU létrehozott egy az állati eredetű termékek javı́tását célzó komplex rendszert. Ebbe beletartozik az élelmiszer-biztonság és -higiénia garantálása, az egyértelmű cimkézés, az állat egészségére és jólétére vonatkozó szabályok, az adalékok ellenőrzése a megfelelő táplálkozási információ céljából.

LiveNutrition

277

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

A haszonállatok tartása és a környezet

1. Nitrátok és az elfolyó szennyvizek 2. Európai irányelvek, környezetvédelmi cselekvési terv 3. Jó gyakorlatok a környezetszennyezés megelőzése érdekében

Ebben a fejezetben megtalálja a szükséges információkat az állattartás káros környezeti hatásairól, illetve az ezen hatások elleni védekezés módjairól, különös tekintettel a takarmányozás szerepére ebben a folyamatban. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet fordı́tanak a környezet állapotára, és ennek következtében előtérbe került az antropogén eredetű szennyeződés csökkentése. Az egyik igen szembetűnő környezetvédelmi szempont, ami jelentős mezőgazdasági tevékenységet érint, a vı́z minősége, az egészségre kockázatos összetevők, pl. a nitrát, valamint az egyes esetekben gazdag tápanyagtartalom, ı́gy a nitrogén és a foszfor jelenléte, melyek elősegı́tik a kedvezőtlen fejlődés lehetőségét. Ez az algák és vı́zinövények túlzott fejlődésére, elterjedésére vonatkozik. Hatásukra a vı́zi ökoszisztéma egyensúlyának a felborulása jön létre, eredménye a vizek minőségének a romlása. Ebben a vonatkozásban a mezőgazdaság és az állattenyésztés szerepe sem elhanyagolható. Bár nem ez az egyedüli felelős szektor, de ez az, aminek a legnagyobb mennyiségű nitrogén-kibocsátást tulajdonı́tják mind a vı́zfelszı́nre, mind a talajvı́zbe. Ebben az összefüggésben a mezőgazdaságnak és az állattenyésztésnek szerepe nagyon fontos. Bár nem ez az egyetlen érintett szektor, a vı́zfelszı́nre és a talajvı́zbe történő nitrogénkibocsátás főként ezeknek tulajdonı́tható. Az állattartásra vonatkozó európai szabályozá-

278

sokkal összhangban a haszonállat-állomány tartásában egyre fontosabb szerepe van a környezeti tényezőknek. A legfontosabb problémák, melyekkel szembe kell nézni, valamint az ebben az oktatási modulban található fő szempontok az állattartási technika során keletkező folyadékok megfelelő kezelése és felhasználása, a nitrát csökkentése, a vizek környezetvédelme és az üvegházhatású gázok kibocsátásának Kiotói Egyezményen alapuló csökkentése. Az is fontos, hogy az ivóvı́zben található nitrátkoncentráció ne haladja meg az 50 mg/l határértéket, ahogy azt a 31/2001 sz. jogi szabályozás előı́rja. Az Európai Környezetvédelmi Bizottság (EEA) becslése szerint Olaszországban a vı́zfelszı́nt érintő nitrogén-kibocsátás több mint 60%-áért az állattartás felelős. Szoros az összefüggés a térségben a vı́zben levő nitrátkoncentráció és a gazdálkodás intenzitása között. Nemzetközi öszszefüggésben Olaszország összehasonlı́tható azokkal az országokkal, melyek intenzı́v mezőgazdasági módszereket alkalmaznak. A nagyobb mennyiségű nitrogénműtrágya használata aggodalmat vált ki azokon a területeken, ahol az intenzı́v állattartás és a nitrogénműtrágyák alkalmazása egyaránt jellemző.

LiveNutrition

1. Nitrátok és elfolyó szennyvizek Szabályozási szinten a trágya a következők keveréke: trágya- és takarmánymaradékok, cellulóz anyagok, amelyeket alomként használnak. Fontos ismerni a hulladék jellemzőit, mert ı́gy lehetséges a szennyvı́z, a trágya és az egyéb folyékony anyagok helyes felhasználása a termények trágyázására úgy, hogy felbecsüljük a benne lévő tápanyagokat és azok tápértékét, a beviteli értékeket és a szennyezés fokát, beazonosı́tjuk a kezelési technikákat és a berendezést (az előállı́tott mennyiség felbecsülésével). Az állatartás során keletkezett folyadékok tartalmaznak trágyát, takarmánymaradványokat,

ZOOTECHNIKAI ELFOLYÓ ANYAGOK: Miért fontos jellemzőik ismerete?

elszivárgott vizet, ürülékes vizet és alomként használt fás cellulóz anyagokat. Annak érdekében, hogy kezelni, illetve használni tudjuk ezt a szennyvizet, a trágyát és egyéb hasonló maradványokat, mint pl. a műveléskor használt műtrágyák, nagyon fontosak a következők: a tápanyagok hozzáférhetőségének és mennyiségének, az alkalmazott műtrágya mennyiségnek felbecsülése és a keletkező szennyező terhelés felbecsülése. A kezelési technikák és a növény méretének kiválasztása érdekében fel kell becsülni a várhatóan megtermelt mennyiséget. A zootechnikai elfolyó anyagok a trágya és/vagy takarmánymaradványok és/vagy szivárgó vizek és/vagy a széklet víztartalma és/vagy az alomhoz használt lignocellulóz típusú anyagok keverékeként határozhatók meg.

Annak érdekében, hogy a szennyvizeket, a szerves trágyát és más hasonló maradványokat kezelni tudjuk (és fel tudjuk használni talajaink tápanyag-gazdálkodásában) fontos tudnunk: • A tápanyagok becsült hozzáférhetőségét és mennyiségét. • A szükséges tápanyag-utánpótlás volumenének értékét. • A szennyezőanyag-tartalmat.

Annak érdekében, hogy a növények méretének megfelelő kezelési módokat meghatározzuk, fontos tudnunk: •A termelődő mennyiség becsült értékét.

A ZOOTECHNIKAI ELFOLYÓ ANYAGOK KÉMIAI ÖSSZETÉTELE FÜGG: • • • • • • • •

AZ ÁLLATFAJTÓL AZ ÁLLAT MÉRETÉTŐL A TAKARMÁNYOZÁSTÓL A TERMELÉKENYSÉGTŐL A FIZIOLÓGIAI ÁLLAPOTTÓL A TARTÁSI MÓDSZEREKTŐL A MOSÓVÍZZEL TÖRTÉNŐ HÍGÍTÁSTÓL AZ ALOM TÍPUSÁTÓL, MENNYISÉGÉTŐL LiveNutrition

279

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

A SZENNYVÍZ KÉMIAI ÖSSZETÉTELE A szennyvı́z jellemzői több tényező következtében változhatnak (faj, mosóvı́zzel vagy esővı́zzel való hı́gulás, gazdálkodási módszerek, az alom, szalma, trágya tı́pusa és mennyisége, fiziológiai helyzet, az állat mérete, erő és produktivitás). A trágya fő jellemzői:

• Szárazanyag, ami meghatározza az anyag fizikai formáját, mely a hı́g sertéstrágyában 0,51,5%-80% között található. A szilárd rész is különböző lehet: ülepedett, sűrű és vı́zoldékony.

• Szerves anyag, ami kb. 75-85% szárazanyagot tartalmaz, és lényegében szilárd anyagokból áll. Ennek az aránya magasabb alom/szalma hozzáadása esetén, és alacsonyabb olyan eljárások esetén, melyek a szén lebomlásához vezetnek (pl. oxigénmentesítés, bioemésztés stb.) Jelenléte pozitívan befolyásolja a talaj termékenységét. • Foszfor (0,1-25 kg/t) és kálium (0,4-25 kg/t), melyek megfelelő mennyiségben pozitı́van befolyásolják a talaj termékenységét. Ezek találhatók a trágyában a legnagyobb mennyiségben. SZÁRAZANYAG Az elfolyó anyag fizikai állapotát határozza meg (lapátolható vagy nem).

0,5-1,5% szárazanyag (sertéshígtrágya)

< 80% száraz anyag (csirketrágya)

A szilárd rész lehet: ÜLEPEDŐ, KOLLOID és OLDOTT

• Mikrotápanyagok. A trágya tartalmaz nehézfémeket, rezet és cinket. Ezeket az elemeket a takarmányban alkalmazzák növekedés-, fejlődésserkentőként, valamint gyógyhatásukért (különösen sertéseknél). Hasznosulási fokuk nagyon alacsony (a teljes mennyiségnek maximum a 30%-a épül be), és nagyobb részükből salakanyag keletkezik. Felhalmozódnak a talajban (megkötik a kolloidális összetevőket), és semmilyen módon sem lehet onnan eltávolı́ tani őket. • Nitrogén (szerves és szervetlen). Ennek nagy része ammóniaként jelenik meg, aminek hatása a műtrágyákéhoz hasonló. Veszteség adódik abból, hogy párolog. A gazdaságokban rendszerint alkalmazott folyékony kezelés (meghosszabbı́tott raktározás anaerob feltételek melletti stabilizációval) magába foglalja a szerves nitrogén részleges mineralizációját, következésképpen az ammóniás résznek a friss maradványokhoz képest megfigyelhető növekedését.

SZERVES ANYAG A szárazanyag kb. 75-85%-t alapvetően illó szilárd anyagok alkotják. Ez az arány magasabb, ha alommal keveredik, és alacsonyabb, ha a trágyakezelési eljárás a szén bomlását okozza (pl. oxidáció, emésztés stb.). FOSZFOR ÉS KÁLIUM

0,1 > 25 kg/t főként szervetlen anyagok formájában (a szerves trágyában nagyobb mennyiségben)

0,4 > 25 kg/t (a szerves trágyában nagyobb mennyiségben)

Különböző tı́pusú zootechnikai elfolyó anyagok ismertek, amelyek összetétele függ az állatfajtól, a tartási rendszertől, a vı́zmennyiségtől stb. A trágyázásban betöltött szerepüket tekintve a zootechnikai elfolyó anyagok értéke függ a kémiai összetételüktől, leginkább a szárazanyag-tartalomtól. 280

LiveNutrition

A KÜLÖNBÖZŐ ÁLLATFAJOK ÁLTAL TERMELT SZERVESTRÁGYA KÉMIAI JELLEMZŐI

DM (%)

Illó szilárd anyag (DM %)

N (kg/t)

P (kg/t)

K (kg/t)

Tejelő tehén

10-16

75-85

3,9-6,3

1,0-1,6

Húsmarha

7-10

75-85

3,2-4,5

Tejes borjú

0,6-2,9

60-75

Sertés

1,5-6,0

Tojótyúk

19-25

Állatfajok

3,2-5,2

40-70

150-750

1,0-1,5

2,4-3,9

40-70

150-750

1,3-3,1

0,1-1,8

0,4-1,7

30-60

600-1100

65-80

1,5-5,0

0,5-2,0

1,0-3,1

250-800

600-1000

70-75

10-15

4,0-5,0

3,0-7,5

40-130

390-490

(mg/kg DM) (mg/kg DM)

CHEMICAL CHARACTERISTICS OF MANURES AND OTHER SHOVELABLE MATERIALS PRODUCED BY DIFFERENT ANIMAL SPECIES DM (%)

Illó szilárd anyag

N (kg/t)

P (kg/t)

K (kg/t)

20-30

75-85

3-7

0,4-1,7

3,3-8,3

Sertéstrágya

4,7

1,8

4,5

Sertéstrágya (mélyalmos)

8,2

9,5

Broileralom (kiürített) Gyöngytyúkalom (kiürített)

60-80

75-85

30-47

13-25

14-17

Juhtrágya

22-40

70-85

6-11

0,7-1,3

12-18

Komposzt szarvasmarhaalomból

35-60

40-50

9-13

3-5

14-23

Komposzt (sertéstrágya szilárd frakció)

40-80

40-70

14-23

22-25

4-7

Komposzt csirketrágyából (szalmával)

50-70

55-60

10-20

10-16

–

Előszárított csirketrágya

50-85

60-75

23-43

9-15

14-25

Állatfajok Szarvasmarhatrágya

(DM %)

LiveNutrition

281

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

NITRÁTOK

Vannak régiók, melyeket érint a nitrát okozta talajvı́z-szennyeződés. A mezőgazdasági területre kijuttatott trágya, ami az eső vagy öntözési tevékenység révén bekerül a felszíni vízbe, magas koncentrációjú szervesanyag-terhet jelent. A levegőszennyezés vonatkozásában az intenzı́v tenyésztési módszert tekintik az ammónia-kibocsátás fő tényezőjének. Ezek olyan gázok, melyek számos dolog – savas eső, tápanyagban gazdag vı́z, az atmoszférában történő nitrogénionnal való reakcióba lépés miatti üvegházhatás-növekedés – előidézői. Az Európai Környezetvédelmi Bizottság (EEA) 2002-ben a légkörbe kibocsátott ammónia 94%át a mezőgazdaságnak tulajdonı́totta. Ennek 80%-a az intenzı́v gazdálkodást folytató gazdaságokban keletkező állati trágyából származott. Ke-

vésbé fontos, de azért említésre méltó az a tény, hogy metánkibocsátás révén az állattartás hozzájárul az üvegházhatás kialakulásához. A nitrát vonatkozásában a mezőgazdaságot tekintik a vı́zfelszı́nre és a talajvı́zbe kibocsátott nitrogénért felelősnek (a teljes mennyiség 60%a). Ugyanakkor meg kell emlı́tenünk azt is, hogy a mezőgazdaság az egyetlen olyan szektor, mely – a szántófőldeken való termesztés révén – a szennyező anyagok ártalmatlanná tételével büszkélkedhet, mivel a növények fotoszintézise megköti és átalakı́tja a légkörben található széndioxidot. Az állattartás nagyobb fenntarthatósága érdekében fontos megtalálni és alkalmazni azokat a megoldásokat, melyek segı́tenek a környezeti hatások megelőzésében.

A mezőgazdaság felelős: a légkörbe kibocsátott ammónia 94%-áért, aminek 80%-a az intenzív gazdálkodást folytató gazdaságokban keletkező állati trágyából származik; továbbá a vízfelszínre és a talajvízbe kibocsátott nitrogén 60%-ért (EEA, 2002).

A vidéki területeken a nitrát az egyik leggyakoribb szennyezőanyag a talajvı́zben. A nitrátszabályozás elsősorban az ivóvı́zre vonatkozik, mivel a magas nitráttartalom methemoglobinémiát vagy – más néven – kékcsecsemő-szindrómát okozhat. Bár az a nitrátszint, ami a csecsemőkre káros, nem jelent közvetlen veszélyt az idősebb gyermekekre vagy a felnőttekre, a nitrát az ivóvı́zben más súlyos problémákat okozó, lakossági vagy mezőgazdasági eredetű szennyezőanyagok jelenlétét jelezheti (baktériumok vagy növényvédő szerek). 282

LiveNutrition

NITROGÉN A trágyában a nitrogén szerves, illetve szervetlen formában fordul elő. A nitrogén nagy része ammónia formájában van jelen, ami trágyázásra – a műtrágyákhoz hasonlóan – alkalmazható. Az állattartó gazdaságokban gyakran alkalmazott folyadékkezelő eljárások a szerves nitrogént részben mineralizálják, következésképpen a friss trágyához képest nő az ammónia aránya. Az elfolyó anyagok környezeti szempontból pozitı́v értékűek, mivel szerves anyagként és mik-

A nitrogén nagy részben ammónia formájában van jelen, ami a talajművelés számára hasonlóan alkalmas, mint a műtrágyák. A trágya elosztása és a felhasználás közötti időszakban a párolgás következtében veszteségek keletkeznek. A gazdaságokban rendszerint alkalmazott elfolyóanyag-kezelési eljárások (hosszú tárolás anaerob stabilizációval) ugyancsak a szerves nitrogén egy részének mineralizációját jelentik, és ennek következtében – a friss trágyához képest – egy megnövekedett ammónia-tartalmat eredményeznek.

NITROGÉN

SZERVETLEN

SZERVES

NITROGÉN ÉS FOSZFOR

roelemeik révén alkalmasak a talaj termékenységének helyreállı́tására. Azonban ha túl nagy mennyiségben keletkeznek, nőhet a vı́zbe kibocsátott nitrogénmennyiség is. A túlzott menynyiségű nitrogén és foszfor a vizek túlzott tápanyag-gazdagságát okozhatja, és rendkívüli algásodáshoz, a vízinövények elszaporodásához vezethet, ami felborítja a víz ökoszisztémájának egyensúlyát.

A vízinövények és algák extrém növekedése, aminek következtében a vízi ökoszisztéma egyensúlya felbomlik, és a vizek hanyatlásnak indulnak.

EUTROFIZÁCIÓ

HÍGTRÁGYAKISZÓRÁS A szén, a hidrogén és az oxigén kivételével a felszı́vódás elsősorban a gyökereken keresztül megy végbe. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a talajt kell trágyázni, ami a terményekbe juttatja a tápanyagot. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne szembesülnénk nehézségekkel, melyek a növény-talaj relációban lezajló sokszoros kölcsönhatások eredményei. Az egyes elemeknek az ökoszisztémában jelentkező dinamikája a nö-

vény tápanyaggal való ellátásával kapcsolatos tanulmányok fontos fejezete. A tápanyagok ritkán maradnak hosszú ideig változatlan állapotban, gyakran képezik változás tárgyát a hosszú folyamatban. A talaj szintjén vannak egyensúlyban lévő pillanatok a bevitel és a kimenet (input, output) között, de egyenlőtlenség is (pl. trágyázás és kilúgozódási veszteség) előfordul.

LiveNutrition

283

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

Egyszerűen szólva a hı́gtrágyázás olyan technika, mely öntözőrendszer segı́tségével történik: a gazdálkodó öntözőrendszer használatával juttatja el a trágyát a növényekhez. Az elnevezés a „trágyázás” és az „öntözés” szó kombinációjából keletkezett. A hígtrágyázásnak két típusa van: a kvantitatív (mennyiségi) és a viszonylagos. A mennyiségi hı́gtrágyázás néhány változó (pl. a növények száma, kora, felszı́ne, a talaj tı́pusa, a beültetett terület és egyebek) tanulmányozásával történik. Ezen adatok elemzését követően ismertté válik a termény tápanyagigénye, és ennek megfelelően adagolják a trágyát az öntöző berendezésbe. Ez a hagyományosabb módszer. A viszonylagos hı́gtrágyázás olyan technika, melyet inkább a talaj nélküli, ún. hidrokultúrásnak nevezett rendszerekben alkalmaznak. Ebben az esetben meghatározott mennyiségű trágyát adagolnak meghatározott mennyiségű vı́zhez, a nö vény helyes trágyázásához szükséges megfelelő koncentráció biztosı́tásával. A számolás g/l, vagy l/m3-ben történik. Mivel napjainkban igen fontos a racionális vı́zfelhasználás, a hı́gtrágyás öntözés nagyon komplett megoldásnak tűnik, mivel elővigyázatosan bánik ezzel a forrással, és optima-

lizálja/maximalizálja mezőgazdaságban történő felhasználását. Ezzel a trágyázási technikával a felhasználók nem csupán vizet, hanem pénzt is megtakarı́thatnak, mert a trágyával is takarékoskodhatnak. A kiszórásra leginkább megfelelő időszak egybeesik a szántás előtti idővel, vagy – amenynyiben a tartálykocsik képesek mozogni a megművelt földön – a boronálás idején. A talajba történt elhelyezésre a nitrogénveszteség korlátozása miatt, valamint azért van szükség, hogy az egyéb tápanyagok és szerves anyagok bizonyos mélységbe bejussanak. Az istállótrágya közvetlen kihelyezése helyett számos eltérő megoldás javasolható. Ezekre elsősorban akkor van szükség, ha a felszı́ni egységenkénti állatlétszám túl magas, és ezért szükség van a trágya mesterséges eltávolı́tására. A legfontosabbak: az elkülönítés, a szárítás, az égetés, a biológiai kezelés és a komposztálás. Az elkülönı́tés és szárı́tás révén egy gazdagabb anyag keletkezik, ami koncentráltabb, biológiai tisztı́tás révén biogáz nyerhető belőle, komposztálással (szalmával, zöldhulladékkal stb. fokozott erjesztéssel) pedig egyfajta trágya, amit komposztnak nevezünk.

FIGYELMEZTETÉS A HÍGTRÁGYA-ÖNTÖZÉSSEL KAPCSOLATOSAN Különösen fontos a haszonállatok tartásából eredő hígtrágya nitrogénkoncentrációjának pontos kiszámítása, mivel az ebből eredő nitrogén, amit a talajra jutattunk, a hatályos jogszabályok értemében közvetlenül beleszámít a mezőgazdasági növények számára kijuttatható maximális nitrogéndózisba. Mialatt a szennyvizet nyitott medencékben vagy tartályokban tárolják, a kiszórás és a termesztésben tö rténő felhasználás kö zö tt az ammónia nagy része elpárolog. A talajba juttatott szennyvı́z szerves részével és az ammónia el nem párolgott részével a kö vetkező k tö rténnek: erő teljes eső zés után a szennyvı́z felszı́nére kerü l (elfolyás); szű rés révén eléri a talajvizet, ami a durva szemcsés talajoknál (nagyon kö ves) fordul elő ; az „ásványiasodás” folyamata elő mozdı́tja a nitrátképző dést. Az utóbbi folyamat „normális”, mert a nitrogén nitrát (oldható/oldódó) formájában könnyen a talajba jut, és az lúgossá válik (lúgosodási folyamat).

284

A trágyakiszórásánál fontos az olyan tiszta technológiák kiválasztása, melyek biztosı́tják az atmoszférába kibocsátott ammónia és a vele járó szag csö kkentését, melyek a trágya nitrogéntartalmának a levegő ben való szétterjedését nem idézik elő . Annak érdekében, hogy elérjük az ammónia-kibocsátás (egyben a szag) csökkenését, az egyik leggyakrabban használt technika az, amikor a hígtrágyát közvetlenül a talajba injektáljuk. Továbbá az is nagyon fontos, hogy pontosan felbecsü ljü k az állatok ivóvizében lévő nitrogén koncentrációját, ami befolyásolja – törvényi szabályozás szerint – a talajra kijuttatható menynyiséget.

LiveNutrition

Különösen fontos a haszonállatok tartásából eredő hı́gtrágya nitrogénkoncentrációjának pontos kiszámı́tása, mivel az ebből eredő nitrogén, amit a talajra juttatunk, a hatályos jogszabályok értemében közvetlenül beleszámı́t a mezőgazdasági növények számára kijuttatható maximális nitrogéndózisba. Ne felejtsük el, hogy a jó agronómiai minőségű szerves trágyát főként a talajok trágyázására használják, mı́g a nagyobb tápértékkel bı́ró és nagyobb mennyiségben keletkező hígtrágya – folyékony állaga folytán – gyakran nem szolgál tápanyagforrásként. A hígtrágya így, ellentmondásosan, inkább egy olyan hulladék, aminek az elhelyezése nehézkes.

ALACSONY HATÁSFOKÚ HÍGTRÁGYASZÓRÓ TÍPUSOK Felszíni szórás elárasztással Ezzel a technikával a hı́gtrágyát egy sor flexibilis cső segı́tségével, melyek egy hosszú, akár 12 mes, kb. 30 cm térközű rúdra vannak felszerelve, sávokban vagy csı́kokban juttatják a talajra (ezt a technikát szokták sávos felületi szórásnak is nevezni). Ez a technika, amely mintegy 30%-kal csökkenti a káros kibocsátást, tiszta technológiának minősül, amennyiben a kijuttatás helye:

Ebben az esetben a káros kibocsátás 60%-kal csökkenthető.

b) Nagyobb talajmélységbe történő szórás

Ez abban különbözik az előző technikától, hogy a tárcsák vagy görgős tömörı́tők bezárják a barázdákat. A káros kibocsátás 80%-kal csökkenthető ezzel a technikával. A barázdákon, melyek 5-20 cm mélyek, és általában 25-30 cm-re vannak egymástól, egy oldalszárnyakkal rendelke• gyep és művelt földterület, ahol 30 cm-nél ző, fogakkal ellátott, „kacsalábszerű” eszköz, nem magasabbak a termények; amely oldalirányú szórásra is alkalmas, halad • bemunkálás előtti terület, és négy órán belül keresztül, és ı́gy megnövekedett mennyiségű a szórást szántás vagy egyéb talajművelet kö- trágya szórható ki. Egyéb népszerű módszerek veti. még azok, melyek szilárd horgonyokkal vagy ruFelületi szórás a vegetációban lévő növé- galmas, esetleg szilárd fogakkal rendelkező nyéllel (karral) dolgoznak. nyek sekély aládolgozásával Ennél a technikánál egymástól 20-30 cm-re lévő csı́kokban juttatják ki a folyadékot. 8 cm-es vegetációval rendelkező mezőn alkalmazható. A szórás során egy bizonyos tı́pusú csoroszlya réseket alakı́t ki a tövek között, és ezzel egyidőben bejuttatja a hı́gtrágyát, aminek – amint a növény visszatér normális pozı́ciójába – azonnali védelmet nyújt a vegetációs felszı́n. Ennek a védelemnek köszönhetően a kibocsátás kb. 40%-kal csökken.

a) Sekély talajmélységbe történő szórás

Ez a technika füves területen alkalmazható, és a folyadék 5-15 cm vagy ezt meghaladó mélységbe juttatható be. A tárcsákkal vagy késekkel kialakı́tott barázdákat azonnal megtölti a mögöttük lévő, trágya kijuttatására alkalmas cső. A maximális munkaszélesség 6 m, a barázdák közötti távolság 20-40 cm (és nincsenek befedve).

c) A szilárd trágya kiszórási technikái

A lapáttal történő trágyakiszórás (pl. marha-, baromfitrágya, alom vagy sertéstelepek trágyái) környezetbarát technológia minden megoldásában, beleértve a szántás során történő betemetést a kiszórást követő 12 órán belül. Néhány szakértő szerint ez egy kı́vánatos megoldás még abban az esetben is, ha az 24 órán belül történik, és ı́gy az ammónia-kibocsátás potenciálisan 50%-kal csökkenthető. A következő táblázat különböző fajtájú állatok trágyájának jellemző adatait tartalmazza a keletkezett nitrogén, valamint az ammóniaveszteség és a káros kibocsátás vonatkozásában.

LiveNutrition

285

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

A HASZONÁLLATOK ÁLTAL ELŐÁLLÍTOTT NITROGÉN: AZ ÉVES SZÁNTÓFÖLDI ÉRTÉKEK (AMMÓNIA – NETTÓ EMMISSZIÓS VESZTESÉGEK); A NITROGÉN HÍG- ÉS SZERVES TRÁGYA KÖZÖTTI MEGOSZLÁSA

Állatkategória és tartástípus Sertések: anyakoca malacokkal 30 kg-ig (élősúly) • Alom nélküli tartás

• Almos tartás

Sertések: növendék/hízó

• Alom nélküli tartás

• Almos tartás

Tejelő tehenek (élősúly: 600 kg)

• Kötött vagy szabad alom nélküli

Szántóföldi nitrogén (nettó veszteségek)

Összes

kg/állat/év

26,4 9,8 83

kg/t élősúly/év 101

110 138

• Szabad állandó alommal

• Kötött almos; szabad lejtős alommal

Tejelő tehenek (élősúly: 300 kg)

• Lécezett padozatú bokszban szabadon

• Szabadon szalmás vagy szalma nélküli fekhelyen

110

138

120

• Szabadon, csak a pihenőhelyen állandó alommal

• Tejes borjak lécezett padlón (élősúly: 130 kg)

99 85

120 26

103

LiveNutrition

110

120

• Tejes borjak alommal

101

• Szabadon a pihenő és táplálkozó helyen állandó alommal; szabadon lejtős alommal

Szerves trágya kg/t élősúly/év

120

• Kötött almos

286

101

• Szabad, szalmás fekvőhellyel (farfar) • Szabad, szalmás fekvőhellyel (fej-fej)

Hígtrágya kg/t élősúly/év

100

A HASZONÁLLATOK ÁLTAL ELŐÁLLÍTOTT NITROGÉN: AZ ÉVES SZÁNTÓFÖLDI ÉRTÉKEK (AMMÓNIA – NETTÓ EMMISSZIÓS VESZTESÉGEK); A NITROGÉN HÍG- ÉS SZERVES TRÁGYA KÖZÖTTI MEGOSZLÁSA

Állatkategória és tartástípus Hízómarha (élősúly: 400 kg) • Lécezett padozatú bokszban szabadon

Szántóföldi nitrogén (nettó veszteségek)

Összes

kg/állat/év

33,6

kg/t élősúly/év 84

• Szabadon szalmás vagy szalma nélküli fekhelyen

• Tejes borjak alommal (élősúly:130 kg) Juh/kecske

• Szabadon, csak a pihenőhelyen állandó alommal

• Tejes borjak lécezett padlón (élősúly: 130 kg)

Szerves trágya kg/t élősúly/év

• Kötött almos

• Szabadon a pihenő és etetési helyen állandó alommal; szabadon lejtős alommal

Hígtrágya kg/t élősúly/év

8,6

• Egyéni vagy csoportos kerítéses tartás

• Rácsos vagy lécezett padozatú tartás

Lovak

67 99

• Egyéni vagy csoportos kerítéses tartás

LiveNutrition

287

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

A HASZONÁLLATOK ÁLTAL ELŐÁLLÍTOTT NITROGÉN: AZ ÉVES SZÁNTÓFÖLDI ÉRTÉKEK (AMMÓNIA – NETTÓ EMMISSZIÓS VESZTESÉGEK); A NITROGÉN HÍG- ÉS SZERVES TRÁGYA KÖZÖTTI MEGOSZLÁSA

Állatkategória és tartástípus Tojótyúkok (élősúly: 2 kg) • Tojótyúkok ketrecben trágyaszárítás nélkül

Szántóföldi nitrogén (nettó veszteségek)

Összes

kg/állat/év

0,46

kg/t élősúly/év 230

• Tojótyúkok ketrecben öves vagy levegő-alagutas trágyaszárı́tással

Hígtrágya kg/t élősúly/év 230

• Tojótyúkok és kakasok almos tartása trágyalevegőztetéssel a bokszokban a lécezett padló alatt

• Csirkék ketrecben öves vagy levegő-alagutas trágyaszárı́tással • Almos tartás

Broilercsirke (élősúly: 1 kg) • Szabad, almos tartás

0,23

328

• Szabad, almos tartás – tojók (élúsúly: 4,5 kg)

Nyulak

328

250

1,49

165

143

0,76

• Nőstények ketrecben, kézi vagy gépi trágyaeltávolı́tás (élősúly: 3,5 kg) • A� llathizlalás, kézi vagy gépi trágyaeltávolı́tás (élősúly: 1,7 kg)

288

328

0,25

Pulyka

• Szabad, almos tartás – kakasok (élősúly: 9 kg)

230 230

Jércék (élúsúly: 0,7 kg)

• Ketreces tartás trágyaszárítás nélkül

Szerves trágya kg/t élősúly/év

LiveNutrition

169

250

169

NEHÉZFÉMEK A zootechnikai elfolyó anyagok nehézfémeket tartalmaznak, különösen rezet és cinket. Nyilvánvalóan ezek a mikroelemek alapvetőek az állatállomány teljesı́tménye szempontjából, és az állatoknak rendszeresen adagolják mindkettőt, de mivel nagy mennyiségben keverik őket a takarmányba, és felszı́vódási arányuk alacsony, nagy terhet jelentenek a természeti környezetre. A trágya nehézfémeket tartalmaz, főként rezet és

cinket. Ezeket az elemeket az állatok a takarmánnyal veszik fel, mivel növekedésserkentő és gyógyszertani hatásokkal is rendelkeznek, különösen a sertésekben. Felszı́vódásuk nagyon lassú (a teljes bevitt mennyiségnek csak maximum 30%-a szı́vódik fel), és emiatt találhatók meg a trágyában. A nehézfémek – a kolloid-összetevőkhöz ragadva – felhalmozódnak a talajban, és semmilyen módon nem távolíthatók el onnan. A talajból pedig bekerülhetnek a táplálékláncba.

Állatok megemésztik Növények megemésztve Emberek és állatok közvetlenül emésztik a talajt

A növények felszívják az oldható és átalakítható fémet Iszapos talaj

Nagy fémkoncentráció

A felszíni vizek elhordják a talajt A fém kimosódik a beszűrődő víztől

Talaj

A talajvíz ivóvízként

Talajvíz

A talajvíz a felszíni vizekbe jut

A haszonállatok trágyája jelentős mennyiségű nehézfémet tartalmaz, ilyenek a cink, réz, kadmium, higany, nikkel és ólom. A nyomelemek közé tartozó fémek a talajokban és a biológiai melléktermékekben különböző formában vannak jelen, amelyek lehetnek vı́zben oldhatóak, kicserélhetőek, szerves vegyületekhez kapcsolódóak, abszorbeáltak vagy az oxidokkal együtt kicsapódottak, karbonátok, foszfátok vagy más másodlagos ásványok és végül ionok az elsődleges ásványok kristályrácsaiban. Az első három kémiai forma egymás között kiegyensúlyozottnak tekinthető. Ezt az egyensúlyt a pH és a fémek, valamint a kötött atomok koncentrációja befolyásolja. Ezen formákban jelenlévő fémek tekinthetők a leginkább hozzáférhető növényi tápanyagoknak. LiveNutrition

289

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

2. Európai irányelvek, környezetvédelmi cselekvési terv

A jelenlegi környezetvédelmi szabályozásban jelentős szerepet tölt be a gazdaságoktól kikerülő folyadékok kérdése. Részben azért, mert megvan az a sajátos tulajdonsága, hogy jogi megítélése mindig is konfliktusos helyzeteket teremtett, mert helyzete révén gyakorlati hatással van mind a nagyipari, mind a kisipari tevékenységgel foglalkozó településekre. A hígtrágyázás törvé-

nyi szabályozása szoros összefüggésben áll a trágyázáséval, mivel lényegében ugyanaz látható, két különböző, de teljesen egy irányba vezető szemszögből. Az alábbi ábrán bemutatott irányelvek a legfontosabbak mezőgazdasági szempontból. Ezek azok az európai hivatkozási alapok, melyeket minden tagállamnak be kell tartania.

JOGSZABÁLYI KERETEK

TAGÁLLAMI ALKALMAZÁS RENDELET AZ ALKALMAZÁSRÓL

91/676/EEC DIREKTÍVA: NITRÁT IRÁNYELV 86/278/CEE DIREKTÍVA: SZENNYVÍZISZAP IRÁNYELV IPPC 96/61/CE DIREKTÍVA: INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELŐZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC) IRÁNYELV 2000/60/EC DIREKTÍVA: VÍZ KERETIRÁNYELV 2006/118/CE DIREKTÍVA: TALAJVÍZ IRÁNYELV

Ne feledjük, hogy az EU-direktı́vák minden EU-tagállamra vonatkoznak, és betartásuk – a tagállami jogi szabályozásokon keresztül – kötelező érvényű. Néhány szomszédos ország választhatja azt a gyakorlatot, hogy közös jogszabályokat alkalmaz. A tagállami jogi szabályozás ugyancsak kötelező érvényű, és rendszerint speciális, helyi környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik. A tagállami jogi szabályozás és az EU jogi szabályozása nem lehet ellentmondásos. Van néhány olyan tagállami irányelv, ami nem kötelező, de éppen ezek miatt van néhány különbség a tagállamok saját jogi szabályozásában.

290

LiveNutrition

NITRÁT IRÁNYELV – 91/676/EEC < 25 25-40 40-50 > 50 Nitrát irányelv, EU-27 (jelentési időszak: 2008-2011 )

A 91/676/EEC EU-direktı́va megfogalmazza azokat az alapvető elveket, melyeknek célja a talajvı́z és felszı́ni vı́z szennyezésének a megelőzése, amit elsősorban a trágyában lévő nitrát okoz. A mezőgazdasági használat engedélyezett, amennyiben garantálható: 1. A felszı́n alatti vı́zkészletek védelme. 2. A termelés, amennyiben az elfolyó anyagokkal és/vagy műtrágyával a talajba juttatott nitrogén mennyisége megfelel a növények igényének, valamint kijuttatása hatékonyan és megfelelő időben történik. 3. A közegészségügyi előı́rásoknak való megfelelés, a környezetvédelem és a városfejlesztés. Az EU-direktı́va a következőkről gondoskodik: • A mezőgazdasági nitráttal szennyezett zónák kijelölése, melyekben tilos az állati trágya elhelyezése (valamint a kis élelmiszer-ipari üzemekben keletkezett szennyvı́z talajra történő kijuttatása). Az éves maximális limit 170 kg szerves nitrogén/hektár. • A mezőgazdaságban és a haszonállat-vállalkozásokban keletkezett szennyvíz felhasználásának szabályozása cselekvési programok segítségével. A direktı́va bekerül a nemzeti törvények közé. Az utóbbi években folyamatosan csökken a trágyázási tevékenység, ami mind a nitrogénnel, mind pedig a foszfor-pentoxiddal való terhelés 30%-os csökkenését eredményezte. Az még nyitott kérdés, hogy kivételt tesznek-e a mezőgazdasági trágyával. Következésképpen a nemzeti rendeleteket eltérő időkben vezették be, a cse-

A talajvíz éves átlagos nitrátkoncentrációja: NO3 [mg/l]

lekvési programokat, beleértve a problémás területek kijelölését, regionális döntésekkel fogadták el. Nemzeti szinten különösen a télen történő kiszórás megtiltásával, a tárolási előı́rásokkal és a trágyázásra vonatkozó ellenőrzési tervekkel foglalkoztak. Nitrogénmennyiség Nem érzékeny területek: 340 kg N/ha/év

Érzékeny területek: 170 kg N/ha/év

Az illetékes hatóság TÁJÉKOZTATÁSA

TILOS A TRÁGYA HASZNÁLATA:

Mezőgazdasági tevékenységet nem folytató területeken, kivéve a köz és magán zöldterületeket és a környezeti helyreállı́tásra, visszanyerésre szánt területeket; Erdőkben, kivétel a vadon élő állatok tenyésztése során keletkezett folyadék.

Folyópartoktól 5 m-nél kevesebb távolságra, kivéve, ha a hatóság helyi okok miatt feloldja a tilalmat. Tengerparton és tavaknál lévő üdülőhelyeken a homokos part kezdetétől számı́tott 5 m-en belül.

Fagyott talajon, hó által borı́tott, vı́zinövénnyel benőtt, helyenként megcsuszamlott területen és vı́zzel áztatott talajon, kivéve azokat a területeket, ahol vı́zárasztást igénylő terményt termesztenek. Minden olyan esetben, amikor az illetékes hatóság tiltást/korlátozást vezet be a fertőző betegségek, az állatokra és emberre veszélyes paraziták és járványok megelőzésére és a talajvı́z védelmére. LiveNutrition

291

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

TILOS A HÍGTRÁGYA HASZNÁLATA:

Olyan területen, ahol az átlagos lejtés több mint 10%, kivéve, ha – a helyi körülményeket figyelembe véve – megfelelő technikák állnak rendelkezésre a szennyezés elkerülésére.

Folyópartok 10 m-es sávján belül, eltekintve egyes helyi körülményektől, és szem előtt tartva a hı́gtrágya által okozott vízszennyezés kockázatának a csökkentését. Tengerparton és tavaknál lévő üdülőhelyeken a homokos part kezdetétől számı́tott 10 m-en belül. Utak és városok mellett a regionális jogi szabályozás által meghatározott távolságon belül, kivéve ha olyan technikát alkalmaznak, mellyel megakadályozható a nemkívánatos szagok kibocsátása, vagy pedig azonnal betemetik a kihelyezett hígtrágyát. Olyan esetekben, amikor a hı́gtrágya közvetlen kapcsolatba kerülhet emberi fogyasztásra szánt termékekkel: kertművelésben, gyümölcsökön, kivéve, ha a terı́tési/szórási rendszer tökéletesen biztonságos a növények levegőben lévő részeire nézve.

Növények (termények) beültetése után parkokban, közkertekben, játszótereken, rekreációs terü-leten, illetve azokon a helyeken, amelyeket a nyilvánosság használatára szánnak. Takarmánynövényeken a levágást vagy legeltetést megelőző három héten belül. A szennyvı́z mezőgazdaságban történő felhasználásakor minden esetben az illetékes hatóság dönt a kihelyezhető mennyiségről. Abban az

esetben, ha nitráttal szennyezett területről van szó, Mezőgazdasági Hasznosı́tási Tervet kell készı́teni.

MEZŐGAZDASÁGI HASZNOSÍTÁSI TERV Annak érdekében hozták létre, hogy minimalizálják a környezetben a nitrogénvesztést, tiszteletben tartsák a termények előrelátható nitrogénszükségleteinek, illetve a talajból, az atmoszférából és a trágyázás révén a terményekbe jutó nitrogén közötti egyensúlyt a következők figyelembe vételével: • A talajban jelenlévő nitrogénmennyiség abban a pillanatban, amikor a termény jelentős mértékben kezdi felhasználni azt (tél végén megmaradó mennyiség).

• Nitrogén-összetevők hozzáadása a haszonállatok trágyájából és a hígtrágyából.

• Nitrogén-összetevők hozzáadása az öntözésre használt, kezelt szennyvı́zből az adott ország törvényei szerint engedélyezett mennyiségben.

• Nitrogén-felszı́vódás a talajban lévő szerves nitrogéntartalék nettó mineralizációja révén.

292

LiveNutrition

SZENNYVÍZ IRÁNYELV – 86/278 / EEC Közösségi szinten a mezőgazdaságban keletkezett szennyvíz felhasználását a 86/278/EEC irányelv szabályozza, és a teljes szennyvízmenynyiség 40%-át érinti. Nemzeti szinten ennek a szennyvíznek a felhasználásával kapcsolatos adatok a minisztériumok hatáskörébe tartoznak, és azok továbbítják ezeket az Európai Bizottságnak, miután eleget tettek a direktívában foglalt kötelezettségeiknek. A tagállamok úgy hajtják végre a direktı́vát, hogy meghatározzák a mezőgazdaságban keletkezett szennyvíz felhasználására vonatkozó feltételeket, melyeknek teljesítését igazolni is tudják. A rendelet konkréten meghatározza:  Néhány a talajban, szennyvízben található nehézfém koncentrációjának küszöbértékét.  A szennyvı́z agronómiai és mikrobiológiai jellemzőit (a szerves szén, a foszfor és a teljes nitrogén koncentrációjának alacsonyabb

küszöbértékét és a szalmonella maximális értékét).  A talajba bejuttatható maximális szennyvízmennyiséget. Némely régióban speciális szabályokat iktattak törvénybe az ügy további kezelése érdekében. A szennyvı́z közvetlen vagy komposztálást követő agronómiai újrafelhasználása indokolt megoldás a szennyvı́z elhelyezésére, mivel részben vagy egészében helyettesı́ti a műtrágyázást és más szerves tı́pusú trágyázást. Annak érdekében, hogy elkerüljünk bármilyen kockázatos helyzetet akár a környezetre, akár az emberek egészségére nézve, megfelelően, a törvényi szabályozás tiszteletben tartásával kell végrehajtani, szem előtt tartva a talajkezelést és a szennyvı́z ellenőrzését.

A szennyvíz felhasználásának tilalmai

Tengerparti és tavak környéki üdülőterületeken a homokos part kezdetétől mért 10 m-es távolságon belül. Folyópartoktól mért 10 m-es távolságon belül, kivételt képeznek azok a területek, ahol a helyi hatóságok intézkedéseket vagy technológiai követelményeket vezettek be a szennyvíz okozta vízszennyezés megakadályozása érdekében. Olyan területen, amelynek az átlagos lejtése meghaladja a 10%-ot, kivéve, ahol a helyi körülményeket figyelembe vevő eltérő regionális rendelkezés van életben, és a talajba juttatáshoz a legjobb technológia áll rendelkezésre. Növények telepı́tését követően parkokban, közkertekben, játszótereken, pihenő övezetekben vagy közterületeken. Azokban az esetekben, amikor a szennyvı́ziszap közvetlen kapcsolatba kerülhet emberi fogyasztásra szánt termékekkel; kertészetekben, gyümölcsösökben, kivéve, ha a kijuttatás rendszere nem garantálja a növények levegővel érintkező részének teljes védelmét. Utak és városok közelében (a távolságot a helyi jogszabályok határozzák meg), kivéve, ha a szennyvíziszapot kijuttató technológia korlátozza a kellemetlen szagot, vagy azt közvetlenül a talajba juttatja. Szálastakarmánynak szánt növények esetében 3 héttel a kaszálást vagy legeltetést megelőzően.

LiveNutrition

293

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

MEZŐGAZDASÁGI HASZNÁLAT

Egy kultúrnövény reagálása egy adott trágya és sok más termelési faktor alkalmazására mindig mennyiségi és minőségi természetű. A trágya dózisának a variációjára történő mennyiségi következmény gyakran nagyon eltérő a minőségitől: lehet, hogy a maximális produktivitási eredmény nem esik egybe a termék legjobb minőségével. Különféle termények reagálása egy bizonyos trágyára, ugyanazon körülmények (fény, hőmérséklet, egyéb elemek jelenléte stb.) mellett, a következő tényezőktől függ: a) A komplexumban kı́vánatos elemek menynyisége. Ez függ a hozamtól és a termék kémiai összetételétől. Elvileg elmondható, hogy a kultúra a trágyázásra egy adott elem-

mel válaszol, mert ugyanabból egy bizonyos mennyiséget szív fel a talajból. b) Abszorpciós ritmus a növekedési ciklus során. Bizonyos időszakokban a kultúra erőteljesen szı́vja fel a számára szükséges fő elemeket, így ezt pozitívan befolyásolja a trágyázás. c) A növény fajtájának megfelelően változhat a talajban lévő elemek felszı́vódása. Vannak olyanok, melyek esetében nehezebben szı́vódnak fel bizonyos elemek, vannak, melyek számára nagyobb előnyt jelent a trágyázás.

Ami az optimális trágyamennyiséget illeti, először is különbséget kell tenni a „technikailag optimális mennyiség” és a „gazdaságilag optimális mennyiség” között. Az előbbi (TD) az, aminek révén a termelés pusztán a trágya mennyisége okán már nem nő tovább, a második (ED) pedig az, aminek révén a bevétel nem nő csupán a trágya mennyiségéből adódóan. A mennyiségi szempontot figyelembe véve (és lényeges minőséget befolyásoló hatások hiányában) TD > ED, a két mennyiség (elméletileg) megegyezik, mivel a trágyázás költsége nulla, a megművelési és betakarı́tási költségek nem változnak a termelés növekedésével. A TD értéke, a termény fent emlı́tett befolyásoló tényezőkön túl, a következőktől is függ: 1) a trágyázás hatását érintő veszteségek és maradványok; 2) művelési technika. A veszteségek (kilúgozódás, párolgás stb.) elsődlegesen a nitrogéntartalmú trágyákat érinti, akár 20-50%-ban is. Az értékek magasabbak laza talajok esetében, esős éghajlat vagy nagy mennyiségű vı́z használatakor. A foszfor és a kálium esetében a kötött talaj az, ami közvetlenül befolyásolja az ún. maradványértéket, vagy azt a részleges trágyázási hatást, ami a kiszórást követő betakarı́táskor érvényesül. 294

A MŰTRÁGYA ADAGJA

Egy kultúrnövény reagálása egy adott trágya és sok más termelési faktor alkalmazására mindig mennyiségi és minőségi természetű.

A minőségi nem jelenti a maximális termelékenységet.

Optimális technikai mennyiség (TD): aminek révén a termelékenység pusztán a trágya mennyisége okán nem nő. Optimális gazdasági mennyiség (ED): aminek révén a bevétel pusztán a trágyamennyiség miatt nem nő.

Ebből az következik – legalábbis elvben –, megközelı́tőleg el kell érünk egy dinamikus egyensúlyi helyzetet oly módon, hogy fix elemekkel egészı́tjük ki az előző betakarı́tás utáni maradványokat, így a kálium- és foszfortartalmú trágyák (különösen ez utóbbi) 50-100%-kal megnövelt mennyiségére lehet szükségünk a tervezett termésmennyiség eléréséhez.

LiveNutrition

Tápanyagokban nagyon szegény talajoknál jelentősebb a trágyázás hatása. I�gy azzal szemben, amit általában állı́tanak, a trágyázás hatása nem csupán a növények fejlődéséhez és a kı́vánt terméshez szükséges elemek teljes menynyiségétől függ. A PARADICSOM kevés nitrogént von ki a talajból, de – meglepő módon – nem származik a nitrogéntrágyázásból jelentős előnye.

A CUKORRÉPA például csak kevésbé reagál a káliumra.

- a komplexumban kívánatos elemek mennyisége; - abszorpciós ritmus a növekedési ciklus során; - növény fajtájának megfelelően változhat.

Különféle termények reagálása egy bizonyos trágyára, ugyanazon körülmények (fény, hőmérséklet, egyéb elemek jelenléte stb.) mellett, a következő tényezőktől függ:

A TD értéke, a termény reagálását befolyásoló fenti tényezőkön túl, a következőktől is függ:

a trágyázás hatását érintő veszteségek és maradványok

• az N-veszteség eléri a 20-50%-ot; • magasabb a laza talajok, az esős éghajlat és nagy mennyiségű víz használatakor; • az előző évi betakarı́tás után is vannak maradványok, a kálium- és foszfortrágyázás (főleg az utóbbi) 50-100%-kal megnövelt mennyiségére van szükség a tervezett terménymennyiséghez.

Ami a művelési technikát illeti, a szántás és egyéb földmunkák mélysége, ideje és tı́pusa, a szervesanyag-bevitel, a vetés ideje és módja, az öntözés, a vetésforgó, a gyomirtás és gyomfésülés, a gyom- és rovarirtó szerekkel történő kezelés mind olyan agronómiai műveletek, melyek többé-kevésbé hatással vannak a trágyázásra, meghatározzák a termény reagálását, a veszteségeket, a maradványhatást és végül az optimális dózis technikát. Ne felejtsük pl., hogy a nagyobb vetéssűrűség nagyobb trágyaszükséglettel jár.

művelési technika • a szántás és egyéb földmunkák mélysége, ideje és típusa, szervesanyag-bevitel; • a vetés ideje és módja; • öntözés és vetésforgó; • gyomirtás, gyomfésülés, gyom- és rovarirtó szerekkel való kezelés; • módja, alkalmazása és időzı́tése. Ha egy adott termény trágyaigényét szeretnénk meghatározni, fontos az alkalmazás módjának és időzı́tésének az eldöntése. Ezért érdekes a TD jellemzőinek meghatározása, és annak alapos tanulmányozása. Ez széles körű problémákat foglal magába, melyek érintik a kiszórás mechanikáját, a helyszı́nt, a felhasznált mennyiség bevagy nem betemetését, és a trágya alkotóelemeitől, tı́pusától, a terménytől függő különféle megoldásokat kı́ván.

LiveNutrition

295

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

VÍZ KERETIRÁNYELV – 2000/60/EC

A 2000/60/EC (WFD) megteremti a közösségi cselekvés kereteit a vı́zzel kapcsolatos kérdésekben. A direktı́va az európai törvényi szabályozás innovatı́v megközelı́tését teremtette meg mind a vı́zzel kapcsolatos kérdések, mind pedig a környezetvédelem tekintetében, de ezek mellett adminisztratı́v és menedzselési szempontokból is. A direktı́va céltudatos törekvéseket fogalmaz meg: a mennyiségi és minőségi romlás megelőzését, a vizek állapotának a javı́tását és – a rendelkezésre álló vı́zforrások hosszú távú védelme révén – a fenntartható használat biztosı́tását. A 2000/60/EC direktı́va a következő általános célokat fogalmazza meg:  mind a felszíni, mind pedig a talajvíz védelmének a fokozása;  2015. december 31-éig minden vı́z állapota érdemelje ki a „jó” minősı́tést;  folyóvölgyekre alapuló vízkezelés az adminisztrációs szerkezetre való tekintet nélkül;  továbblépés olyan tevékenység révén, mely összekapcsolja a károsanyag-kibocsátási küszöbértékeket és a minőségi szabványokat;  figyelembe venni azt a vı́zi szolgáltatások révén felmerülő helyes költséget, ami a valós gazdasági költségen alapul;  állampolgárok tetszés szerinti területen való részvétele. A direktíva kijelenti, hogy a tagállamok „a folyó

Az irányelv nagyratörő céljai:

völgyének szintjén” gondoskodnak a vizek védelméről, és a kezeléssel megbı́zott területi szerv is „a folyó medrének/völgyének a körzetében” vagy a szárazföld és tenger területén helyezkedik el. Egy vagy több szomszédos folyóvölgy kapcsolódik össze a hozzájuk tartozó talajvízzel és part menti vizekkel. A vízben gazdag területeken a tagállamoknak biztosítaniuk kell:  a terület jellemző tulajdonságainak elemzését;  összefoglalót az emberi tevékenység által a felszíni és a talajvízre gyakorolt hatásról;  a vízfelhasználás gazdasági elemzését. Minden egyes körzet vonatkozásában – az elvégzett elemzések alapján, a direktı́va környezetvédelmi előı́rásai szerint – intézkedési programot kell készı́teni, szem előtt tartva a fő célkitűzést, miszerint 2015. december 31-éig minden vı́zterület vonatkozásában el kell érni a „jó” minősı́tést (eltekintve néhány speciális esettől, melyeket a direktíva hangsúlyozottan megemlít). Az intézkedési programot, melyekkel kapcsolatos javaslatokat a kezelési tervek tartalmaznak, a tagállamoknak el kell készíteniük minden folyóvölgyre vonatkozóan, és meg kell fogalmazni azokat az eszközöket és eljárásokat, melyekkel el kívánják érni a direktívában megfogalmazottakat.

•a mennyiségi és minőségi romlás megakadályozása; •a vizek állapotának javítása; •a rendelkezésre álló vízkészletek hosszú távú és fenntartható használatának biztosítása.

Tervezés az alábbi szinteken:

296

VÍZGYŰJTŐ TERÜLET: a vízgyűjtő terület vízgazdálkodási terve KÖZIGAZGATÁSI: területi vízvédelmi terv

LiveNutrition

TALAJVÍZ IRÁNYELV – 2014/80/EU A 2014/80/EU irányelv magában foglalja az azt megelőző 2006/118/EC direktı́vát, azoknak az információknak a listájával, melyek a talajvı́z szenynyeződésének és minősége romlásának a céljával készültek. A tagállamoknak 2016. július 11-ig volt idejük ezeknek az újı́tásoknak a beépı́tésére. A 2006/118/EC direktı́vának a talajvı́z védelmére vonatkozó „revı́ziójának” első intézkedésében az az újdonság, hogy azt a tagállamoktól várt információ hiánya hozta létre. Emellett a megbízottak információinak a kiterjesztésével a 2014/80/EU direktíva belevette a

2006/118/EC direktı́va II. függelékét azzal a céllal, hogy új „közös elveket” vezessen be a háttérszintek meghatározására vonatkozóan, és beveszi a nitritet is azon szennyező anyagok közé, melyek miatt fontolóra veszik a küszöbértékek bevezetését. Másrész semmi új nem született a 2006/118/EC direktı́va I. függelékében megadott talajvı́z-minőségi sztenderdekhez képest (a Bizottság rendelkezésére álló információk nem voltak elegendők új sztenderdek bevezetésére).

A Talajvı́z irányelv magába foglalja az azt megelőző 2006/118/EC direktı́vát, azoknak az információknak a listájával, melyek a talajvı́z szennyeződésének és minősége romlásának a céljával készültek.

Az irányelvek újdonsága:

a tagállamoktól várt információk hiánya hozta létre;

új „közös elveket” vezetett be a háttérszintek meghatározására vonatkozóan;

beveszi a nitritet is azon szennyező anyagok közé, melyek miatt fontolóra veszik a küszöbértékek bevezetését.

Csapadék Párolgás

A tagállamoknak 2016. július 11-éig volt idejük ezeknek az újításoknak a beépítésére. Szivattyú (kút)

Folyam A talajvíz áramlási iránya LiveNutrition

A talajvíz áramlása 297

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

IPPC-IRÁNYELV – 96/61/EC

A 96/61/EC irányelv, ami IPPC-direktı́vaként is ismert (Integrált Környezetszennyezés-megelőzés és -ellenőrzés), az az eszköz, amit az Európai Unió magának alkotott meg azzal a céllal, hogy végrehajtsa az ipari szennyeződés megelőzésének és ellenőrzésének az elveit, és elősegı́tse a tiszta termelést. Az IPPC-direktı́va új hozzáállást kı́ván meg az EU-tagoktól a környezetvédelemre és az állampolgárok egészségére vonatkozóan. Célja a szennyezés megelőzése, csökkentése, és – ha lehetséges – már a szennyező tevékenység forrásánál/gyökerénél: bizonyos alkalmazási kategóriáknál, melyeket a függelék tartalmaz, és az arra kompetens hatóság ad ki egyedi felhatal-

mazást az adott levegő, vı́z vagy talaj vonatkozásában (integrált környezeti engedély). Ez az engedélytı́pus a „legjobb rendelkezésre álló technikák” (BAT) előı́rásával a konkrét szennyezésmegelőzésre és -ellenőrzésre vonatkozóan tartalmaz tevékenységi szempontokat. A „legjobb technikák” azt jelenti, hogy a gyártási technológia, tervezés, menedzsment és karbantartás mellett rendelkezésre álló technikák azok, amelyek a különböző ipari területeken történő alkalmazásuk során a – költségek figyelembe vétele mellett – technológiai és gazdasági szempontból előnyhöz juthatnak ezek alkalmazása révén.

A környezetszennyezés megelőzésének komplett eljárása az IPPC szerint: A KO� RNYEZETSZENNYEZE� S MEGELO� ZE� SE� NEK KOMPLETT SÉMÁJA (IPPC)

ÚJRAHASZNOSÍTÁS A FORRÁSNÁL

CSÖKKENTÉS A FORRÁSNÁL

A TERMÉK ÚJRATERVEZÉSE

BEFOGADÓ MAGATARTÁS

298

KU� LSO� ÚJRAFELDOLGOZÁS

ENERGETIKAI HASZNOSÍTÁS

ÚJRATERVEZÉSI ELJÁRÁS

AZ ANYAGOK HELYETTESÍTÉSE

LiveNutrition

A TECHNOLÓGIA VÁLTOZTATÁSA

AZ AGROENERGIA FELHASZNÁLÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ELŐNYÖK A BIOMASSZA ANAEROB LEBONTÁSA A szennyvı́zből, valamint más szerves összetevőkből (pl. növényi maradványok, tejsavó stb.) anaerob lebontás révén (oxigén nélkül) lehetőség van arra, hogy olyan gázkeveréket nyerjünk, melyet metán (50-80%), széndioxid és egyéb gázok alkotnak. A folyamat elindı́tásához szükség van arra, hogy különböző mikroorganizmuscsoportok a szerves anyagból közvetı́tő anyagokat, főleg ecetsavat, széndioxidot és hidrogént tudjanak létrehozni, melyekre a metán-mikroorganizmusoknak szüksége van a metán-előállı́tó folyamat befejezéséhez. Az anaerob emésztés történhet mezofil (kb. 35 °C) vagy termofil (kb. 55 °C) körülmények között: a két folyamat közötti választás általában meghatározza az idő-

tartamát: átlagosan 14-30 nap a mezofil, és 14-16 nap a termofil esetében. Az anaerob lebontási folyamat lehet egyfokozatú (amikor a hidrolı́zis lépés, a savas és metanogén erjedés egy időben történik, egyetlen reaktorban), vagy kétfokozatú, (amikor a metanogén fázis később, egy másik reaktorban történik). Az anaerob formában a lebontást bizonyos anyagokkal elő lehet segı́teni: száraz (pl. trágya, mezőgazdasági élelmiszer-maradvány, növényi hulladék), 20%-nál nagyobb vagy akkora szárazanyag-tartalommal; nedves (pl. hı́gtrágya, tejsavó, vér stb.), közepes szárazanyag-tartalommal.

GÁZKEVERÉKEK •Szerves trágya •Más szerves anyagok SZUBSZTRÁTUM

MEZOFIL (35 °C) 14-30 nap

SZUBSZTRÁTOK ANAEROB EMÉSZTÉSHEZ SZÁRAZ: DM ≥ 20% (trágya, mezőgazdasági, étel és növényi hulladék)

•CH4 (50-80%) •CO2 •más gáz nyomokban

ANAEROB EMÉSZTÉS (NINCS OXIGÉN) TERMOFIL (55 °C) 14-16 days

NEDVES: DM ≤ 10% (iszap, savó, vér) KÖZTES

ANAEROB EMÉSZTÉSI FOLYAMAT PSZICHROFIL (10-20 °C) 30-90 nap

EGYETLEN FÁZIS (egyetlen fázis)

KÉT FÁZIS (a metanogén fázis a második reaktorban zajlik)

A biogáz-előállı́tásra jó lehetőség mutatkozik azokon a meghatározott területeken, ahol meglehetősen sok intenzı́v állattartó telep található, amik esetében az ott keletkező elfolyó anyagok anaerob emésztése során keletkező gázok egy lehetséges forrást biztosı́thatnak a biogázból történő energia-előállı́tásnak. LiveNutrition

299

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

AZ AGROENERGIA FELHASZNÁLÁSÁNAK ELŐNYEI A megújuló energiákból nyert energia pozitı́v gazdasági és környezeti hatásán túl a trágyából nyert biogáznak is vannak egyéb gazdasági és környezeti előnyei:

 a szagok csökkentése;  a metánkibocsátás csökkentése;  az anyag megérése, az anaerob emésztés eredményeként, kiszórásra és komposztálásra.

A különböző anyagok létrejötte a metán kapcsán:

 0,10 m3/nap hı́zókként, 85 kg-os átlagos élősúlynál;  0,75 m3/nap tejelő tehén esetén, 500 kg-os élősúly esetén.

A metán hasznosı́tása a következőképpen történhet:  broilereknél hővel történő közvetlen égetés;  elektromosság előállı́tása generátorokhoz kapcsolt gépek segı́tségével;  kombinált előállı́tás elektromossággal és hővel.

A szerves trágyából előállı́tott biogáz előnyei: • a szagok csökkentése; • a metánkibocsátás csökkentése; • az anyag megérése, az anaerob emésztés eredményeként, kiszórásra és komposztálásra. A KÜLÖNBÖZŐ ANYAGOK LÉTREJÖTTE A METÁN KAPCSÁN: 0,10 m3/nap hı́zókként, 85 kg-os átlagos élősúlynál.

0,75 m3/nap tejelő tehén esetén, 500 kgos élősúly esetén.

A metán hasznosı́tása a következőképpen történhet:

broilereknél hővel történő közvetlen égetés; elektromosság előállítása generátorokhoz kapcsolt gépek segı́tségével; kombinált előállítás elektromossággal és hővel.

• A zootechnikai elfolyó anyagok szabályozott fermentációjának következtében csökken az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. • A műtrágya helyettesítése lebontás utáni állati melléktermékekkel. •Jobb ökológiai egyensúly. GAZDASÁGI EGYENSÚLY

300

LiveNutrition

EGY BIOGÁZÜZEM SZERKEZETI ELEMEI A biogáz-előállı́tó üzemek elterjedése az utóbbi években ennek a technikának a hatékonysága mellett szól. Lássuk egy leegyszerűsı́tett rendszer (olyan rendszer, melyet széles körben alkalmaznak biogáz szennyvı́zből/hı́gtrágyából történő előállı́tására) szerkezeti részleteit, amikor egy műanyagtetőt helyeztek az egyik tárolótartály tetejére. A következő leı́rás egy pármai üzemben épült berendezést mutat be, egy olyan gazdaságban, mely 330 kocának és 3500 hı́zósertésnek (teljes átlag élősúlyuk 330 t) ad otthont. Az üzem nedves anyagot (szennyvı́z) használ, és a folyamat egyfázisú. A hasznosı́tás kogenerációs tı́pusú, a keletkező forró vı́zzel fűtik fel a szennyvizet/hı́gtrágyát az emésztőben, ı́gy csökken az idő, és javul a folyamat hatékonysága. A létrehozott elektromosságot teljes egészében a rácsozat fűtésére használják. A biogázüzemet úgy alakı́tották ki, hogy azt megfelelően adaptálták a szennyvı́z tárolására használt tartályokhoz. Konkréten: SERTÉSTELEP (Parma, Olaszország): 330 koca, 3500 hı́zósertés, 330 000 kg élősúly

• A hígtrágyát szivattyú emeli föl, majd egy kerek rostába továbbítja, ahol kiválasztódik a durva szilárd anyag. • A szilárd anyagot egy erre a célra speciálisan kialakított részben tárolják. • A folyékony rész két egyforma áramlatra osztja egy hidraulikus osztó, majd két azonos méretű párhuzamos emésztőtartályba juttatja. • Az emésztőtartály oldalfalai egymástól szigeteltek, és mindegyik tartályt tekercs fűti, ami az aljánál helyezkedik el, és amiben forró víz cirkulál. • A kinyert biogáz egy olyan helyiségbe kerül, ahol egy CHP-egység (kogenerátor) helyezkedik el, ami kb. 50 kW elektromosságot és 120 kW termálenergiát tud előállı́tani. A biogáztermelés lehetővé teszi a kellemetlen szagokért felelős, illékony összetevők, valamint a szerves nitrogén (mely ammóniává alakul) kiküszöbölését. A fermentált anyag, a folyékony részből való megfelelő eltávolı́tás után, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek kiváló műtrágyává teszik.

SZUBSZTRÁT: szennyvíz, egyfázisú anaerob lebontás

AZ ENERGIA HASZNOSÍTÁSA: meleg víz: a hígtrágya melegítése; elektromosság: a rácsozat fűtése A BIOGÁZÜZEM KONSTRUKCIÓJA: átalakított tartályok a hígtrágya tárolására

LiveNutrition

301

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

INTÉZKEDÉSEK A NITROGÉNMENNYISÉG CSÖKKENTÉSÉRE INTÉZKEDÉSEK A NITROGÉNMENNYISÉG CSÖKKENTÉSÉRE

A takarmányok szintjén fontos, hogy megpróbáljuk csökkenteni a keletkező nitrátok mennyiségét az alábbiakkal: •A fehérjebevitel csökkentése a takarmányadagokban. •A takarmányadagok hatékonyságnövelése. •A szükségletek pontos felmérése. •Homogén takarmányadagok a homogén állatcsoportoknak.

A szennyvíztisztítás szintjén:

- Elsődleges kezelés: ülepı́ tés, sűrı́ tés (párolgás), szilárd/folyadék-szeparáció. - Másodlagos kezelés (biológiai aerob vagy anaerob). - Kémiai kezelés kémiai adalékokkal. - Dehidratálás és szárítás.

A SZENNYVÍZ MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSA A tápanyagok (különösen a foszfor és a nitrogén) kiürı́tésének a csökkentése a károsanyagkibocsátás csökkenéséhez vezet, ami által az állati hulladékkal történő vı́zszennyezés mérséklődik, ezért szükséges a tenyésztési ciklus során az állatok szakszerű takarmányozása. A takarmányozási technikák révén érthető meg, hogy melyek az állat valós szükségletei: a táplálékok hozzáférhetőségének és emészthetőségének javı́tásával érhető el az, hogy javul az állat

emésztése, és kevesebb tápanyag távozik az ürülékkel. Ha az állat szükségleteit tartjuk szem előtt, korlátozhatjuk a vizeletbe kerülő nitrogénmennyiséget. E� trendi beavatkozással a nehézfémek (réz és cink) trágyában megtalálható koncentrációja is csökkenthető. Számos technika létezik, melyeket akár egyedileg, akár egymással párhuzamosan is alkalmazhatunk a tenyésztés során.

A tápanyagok kiürítésének csökkentése (különösen a P és a N)

TAKARMÁNYOZÁS TECHNIKÁK

a károsanyag-kibocsátás csökkenéséhez vezet, ami által az állati hulladékkal történő vı́zszennyezés mérséklődik,

302

ezért szükséges a tenyésztési ciklus során az állatok szakszerű takarmányozása. Az állat valós igényeinek megértése – TAKARMÁNYOZÁSI FÁZISOK

A FEHÉRJEBEVITEL CSÖKKENTÉSE FITÁZ HOZZÁADÁSA

A táplálékok hozzáférhetőségének és az emészthetőségének javı́tása A jobb emésztés elősegı́tése – kevesebb tápanyag távozik az ürülékkel

SZERVETLEN P HOZZÁADÁSA A NEHÉZFÉMEK MENNYISÉGÉNEK CSÖKKENÉSE A TRÁGYÁBAN

LiveNutrition

TAKARMÁNYADALÉKOK

TAKARMÁNYOZÁSI FÁZIS A TAKARMÁNYOZÁSI FÁZIS alkalmazása az a technika, ami magában foglalja az állatnak az étrend és annak ásványianyag- és aminósavtartalma iránti szükségleteit a fejlődés különböző szakaszaiban. Tojók esetében ez azt jelenti, hogy hozzá kell igazı́tani a kalcium- és foszforszintet a különböző termelési időszakokhoz, de szükséges, hogy legyen egy homogén csoport, és az egyik étrendi fokozatból átmenet vezessen a következőbe.

Broilereknél a technika három fázisra osztja a növekedési és a befejező időszakot, melyeknek mindegyikében a követendő cél a takarmánybeépülés optimális indexének az elérése. Az első fázisban a fehérjék és az aminosavak egyensúlya a fontos, illetve nagy mennyiségben történő alkalmazásuk. A második szakaszban növelni kell az állat emésztési kapacitását annak érdekében, hogy több, magasabb energiatartalmú táp legyen adható. A harmadik szakaszban tovább csökkenthető a fehérje- és aminósav-tartalom, de az energiatartalomnak megegyezőnek kell maradnia az előző szakaszéval. A kalcium-foszfor egyensúly mindegyik szakaszban ugyanaz marad, de a takarmányban csökken a két elem teljes koncentrációja. Broilerek esetében a lépésenként alkalmazott módszer a kiválasztott nitrogénmennyiséget 15-35%-kal csökkentheti.

Pulykák esetében a technika megegyezik a broilereknél alkalmazott technikával, a szakaszok száma azonban lehet négy, vagy akár öt is. A sok fázisú módszer alkalmazásával további 5-6%-os nitrogén- és 7-8%-os foszforcsökkenés érhető el.

Sertések esetében a fokozatokban történő etetési technika olyan takarmányozás alkalmazását jelenti, mely megfelel az aminosav, ásványi anyagok és energia adott szakaszban jellemző szükségleteinek. A takarmányozási programok országonként, valamint az adott sertés tı́pusától függően is eltérőek. A könnyű (25-110 kg-os élősúlyú) sertéseknél léteznek két szakaszra épülő, jól kifejlesztett technikák. Még mindig elfogadottak a sok szakaszos technikák, melyek hetente vagy akár naponta változnak. A hízósertéseknél a három fokozatú etetés a nitrogén 3%-os és a foszfor 5%-os csökkenését eredményezi. A 25-110 kg súlyú sertések esetén minden % fehérjetartalom-csökkentés kb. 10% kiválasztott nitrogéncsökkenést eredményez.

LiveNutrition

303

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

A TAKARMÁNYADAGOK FEHÉRJETARTALMÁNAK CSÖKKENTÉSE

Ez a technika a megemésztett fehérje túlzott mennyisége csökkentésének elvén alapul, miközben megfelelő szintű aminosavat biztosı́t annak érdekében, hogy biztosı́tsa a korlátozott aminosav-szükségletet. Ezek között az első a lizin. Meg kell találni az optimális egyensúlyt a nélkülözhetetlen aminosavak és a nélkülözhető (ideális fehérje) között annak érdekében, hogy optimális teljesítményt érhessünk el. A takarmány fehérjetartalmának 1%-os csökkentése a tojók esetéA TÚLZOTT MÉRTÉKBEN FOGYASZTOTT FEHÉRJE CSÖKKENTÉSE

ben 10%-kal, a broilerek, a pulyka és egyéb baromfik esetében pedig 5-10%-kal csökkentheti a kiválasztott nitrogént. Számos tanulmány igazolja, hogy a takarmányadagok fehérjetartalmának csökkentése, pld. húsmarhák esetében a hizlalási/befejező szakaszban, nincs negatı́v hatással az állatok teljesı́tményére, és egyebek mellett a nitrogén-kiválasztás csökkenését is biztosı́tja. A takarmány fehérjetartalmának 1%-os csökkentése:

MEGFELELŐ SZINTŰ AMINOSAV BIZTOSÍTÁSA, ELSŐSORBAN LIZIN ÉS METIONIN

MEG KELL TALÁLNI AZ OPTIMÁLIS EGYENSÚLYT A NÉLKÜLÖZHETETLEN ÉS NÉLKÜLÖZHETŐ (IDEÁLIS FEHÉRJE) KÖZÖTT

10%-kal csökkenti a N-t a tojóknál

5-10%-kal a broilerek, pulykák, és egyéb baromfik esetében

Súlygyarapodás holstein-fríz bikák esetében különböző fehérjeforrású takarmányok esetében (Iacurto M., Palomba A., Ballico S., Vincenti F., 2010) 304

LiveNutrition

CSÖKKENTETT FOSZFORSZINTŰ TAKARMÁNYOZÁS FITÁZ HOZZÁADÁSÁVAL A baromfiféléknek és a sertéseknek adott növényi eredetű élelmiszerekben általában nincs meg a megfelelő teljesı́tményhez szükséges mennyiségű foszforszint. A foszfor szerves formában is megtalálható a növényekben, pl. fitinsav (megközelı́tőleg 65-50%), amit ritkán használnak, mert az állat szervezetében nem található (vagy csak nagyon korlátozott mennyiségben) meg a bélrendszerben az a speciális enzim, a fitáz, ami képes arra, hogy megsemmisı́tse a fitázfoszfor-molekulákat. A fitinsav – amellett, hogy tápláláskor alig hozzáférhető vé teszi az egyszerű gyomorral rendelkező állatok számára a foszfort – negatı́v hatással van a kalcium, a vas és a réz felszı́vódására annak rendelkezésre állása esetén is, valamint az aminosavak kibocsátására, de még további negatı́v hatásai is vannak. A fitáz adagolása elő segı́ti a foszfora-

nyagcserét a növénnyel történő táplálás során. A fitáz figyelemre méltó hatása származhat gabonafélék melléktermékeinek (különösen búzakorpa és rozs) őrlése révén. A fitáz étrendi adagolása kismalacoknál 20-30%kal, a hı́zósertéseknél és anyakocáknál pedig 1520%-kal növeli a foszfortartalmú növények emészthetőségét. A baromfiféléknél a fitáz étrendbe történő beiktatása a broilereknél, tojóknál és pulykáknál 2030%-kal javı́tja a foszfortartalmú növények emészthetőségét. Ne felejtsük el, hogy a fitázzal kiegészı́tett étrendnek nincs negatı́v hatása a növekedésre, a felhasználási indexre és a tojáshozamra. Működési szinten nem kı́ván speciális jártasságot a fitáz használata, mivel az már jelen van a takarmányformulában.

A fitinsav hozzájárulása a teljes P-hez a gabonamagvak és melléktermékeik esetében különösen magas, ilyen főleg a búza- és a rozskorpa. Növényi eredetű takarmányok P-tartalma nem elég a sertések és a baromfik szükségleteinek kielégítésére.

A növényekben a P 65-50%-a fitinsav formájában jelenik meg; az állatok nem tudják felhasználni vagy csak kis mennyiségben szı́vódik fel a vastagbél mikroorganizmusai által kiválasztott enzimeknek köszönhetően. A fitinsavat gyengén hasznosı́tják az egyszerű gyomrú állatok, ez károsan befolyásolja a Ca, Fe és Cu elérhetőségét.

A fitáz adása elősegíti a P felszívódását a növényi takarmányokból.

Ha fitázt állítunk be az étrendbe, a növényi P felszívódása ennyivel javul: 20-30% malacoknál

15-20% hízóknál és kocáknál

20-30% baromfiknál

ÉTRENDI INTEGRÁCIÓ MAGAS EMÉSZTÉSI FOKÚ SZERVETLEN P-VEL A szervetlen foszfor magas emésztési fokú takarmányhoz való adagolása alacsonyabb foszforszinttel jár együtt az étrendben, és ezért csökken a kiválasztott mennyiség is. A szervetlen foszfort vagy por, vagy granulátum formájában foglalja magába az étrend, használatához nem szükséges speciális jártasság. A szervetlen foszfor integrációja lehetővé teszi az előrelátást a foszfor funkcionális alkalmazását illetően, ami – akárcsak a nitrogén esetében – csökken a kor előrehaladtával. LiveNutrition

305

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

TAKARMÁNYOZÁS CSÖKKENTETT RÉZ- ÉS CINKTARTALOMMAL A réz és a cink két alapvető fém, ami az állatok fiziológiai folyamatait fenntartja, és pozitı́van befolyásolhatja a produktivitást, amennyiben azt az állatok alapvető szükségleteinek megfelelő, kompatibilis koncentrációban alkalmazzák. Ezért az állati takarmányhoz rezet és cinket adagolnak, de gyakran túlzott mennyiségben, ami az állati termékekben, illetve az ürülékben való megnövekedett koncentrációjukhoz és a trágyával kezelt talajban való túlzott felhalmoCu

zódásukhoz vezet. A két fémnek a takarmányban lévő csökkentett tartalmával, pl. szerves formában való hozzáadás esetén (aminosavakkal vagy peptidekkel) vagy fitáz használatával kombinálva, jelentős mértékben csökkenteni lehet a székletben felhalmozódó mennyiséget (és ezáltal a talajra és a terményre történő hatását a kiszórás alkalmával). Az állati teljesítményre pozitív hatással van. Az állati takarmányhoz rezet és cinket adagolnak, de gyakran túlzott mennyiségben.

Két alapvető fém, ami az állatok fiziológiai folyamatait fenntartja.

Az állati termékekben és az ürülékben magas Cu- és Zn-tartalomhoz, a trágyával kezelt talajban túlzott felhalmozódáshoz vezet.

EGYÉB ADALÉKOK ÉTRENDI INTEGRÁCIÓJA Azok között az adalékok között, melyek kis mennyiségben hozzáadhatók a baromfi- és sertésétrendhez, vannak probiotikumok (mikroorganizmusok) vagy probiotikumként viselkedő anyagok (enzimek, bélben erjedő szabályozók). Ezeket a termékeket arra használják, hogy csökkentsék a megemésztendő takarmány mennyiségét anélkül, hogy lelassulna a

súlygyarapodás. Ennek eredményeként elérhető, hogy a teljes kiválasztott tápanyagmennyiség a sertések esetében akár 3%-kal, a baromfiknál pedig 5%-kal csökkenhet. A probiotikumok használata segı́thet az általános egészségi állapot javı́tásában, aminek révén csökkenthető a gyógyszeres takarmány használata.

A NITROGÉN MENNYISÉGÉNEK CSÖKKENTÉSE A mezőgazdasági felhasználást tekintve olyan módon szükséges cselekedni, hogy nagy hatékonyságú eszközök kerüljenek alkalmazásra, a nitrát direktı́va előı́rásai be legyenek tartva, a növények igényeire tekintettel legyünk, és az elérhető földek területét növeljük.

Szennyvízkezelés szintjén:  elsődleges kezelés, pl. ülepı́tés, sűrı́tés (párologtatás), szilárd/folyékony elkülönı́tése;  másodlagos kezelés (biológiai aerob vagy anaerob);  kémiai kezelés vegyi adalékokkal;  dehidráció és szárítás.

Mezőgazdasági használat esetén az alábbiaknak szerint cselekedjünk: – Magas hatékonyságú eszközök használata. – A nitrát irányelv által előírt határértékek betartása. – A növény igényeinek megfelelő mennyiségek. – A rendelkezésre álló fölterületek méretének növelése.

306

LiveNutrition

A LÉGKÖR SZENNYEZÉSE IPCC-IRÁNYELV Az IPCC-direktı́váknak megfelelően a fizikai jellemzők funkciója szerint megkülönböztethetünk port (belélegezhető rész) és egyszerű gázokat mint a metán, ammónia és hidrogén-szulfid, valamint egyéb párolgó összetevőket.

A kémiai összetétel funkcióját tekintve megkülönböztethetünk nitrogént, szenet, ként és egyéb összetevőket. Mindegyikük esőzést és a talaj savasodását, üvegházhatást és szagproblémákat eredményez.

A fizikai jellemzőket tekintve, megkülönböztetünk: • Por (belélegezhető frakció – inhalálható frakció). • Egyszerű gázok (CH4, NH3, H2S). • Más illékony vegyületek.

A kémiai összetételt tekintve megkülönböztetünk: •nitrogén – N, •szén – C, •kén – S, •más összetevők.

A csapadék és a talaj savasodása. Üvegházhatás. Kellemetlen illatok.

NITROGÉN-PROTOXID – N2O

Ennek az állattartási szektorból származó károsanyag-kibocsátása három fő okra vezethető vissza. Az első az ürülék: mind a szilárd, mind pedig a folyékony tárolása. A második forrás az állattartás során keletkező hı́gtrágya megművelt földre való kijuttatásából és a legelő állatoktól származó közvetlen károsanyag-kibocsá-

tás. Az utolsó pedig az az indirekt kibocsátás, ami az ammóniának és a mono-nitrogénoxidoknak tudható be. A nitrogénprotoxid-kibocsátás is a denitrifikációnak nevezett, nitrogénformákhoz köthető jelenségnek tudható be, és szintén az állattartásból ered, megtalálható a felszı́ni vizekben és a felsőbb talajrétegekben.

A zootechnikai ágazat N2O-kibocsátásának jellemzően három fő forrása van:  A trágyatárolás (mind a szerves, mind a hígtrágya esetében).  A mezőgazdasági területekről származó közvetlen kibocsátás (zootechnikai elfolyó anyagok, legelő állatok kibocsátása).  Az NH3 és a NOX alkalmazása, valamint a nitrogénformákra jellemző jelenség a DENITRIFIKA� CIO� miatti közvetett kibocsátások ugyancsak zootechnikai eredetűek, a felszı́ni vizekben és a talaj felső rétegeiben jellemzőek.

AMMÓNIA – NH3   

Az állattenyésztés a felelős a mezőgazdasági eredetű ammónia-kibocsátás 80%-áért (CORINAIR, 1998). A mezőgazdasági ágazat ammónia-kibocsátása a légkörbe történő öszszes ammónia-kibocsátás 80-90%-a. A szennyvı́zben található ammónia az állati hulladékok mikróbás lebontásának és a karbamidenzim tevékenységének eredményeképpen keletkezik (pH és hőmérséklet függvényében).

A kibocsátást sok környezeti tényező befolyásolja:

légsebesség – a tartás típusa – a hígtrágya fizikai jellemzői – a tározó típusa és a talaj jellemzői. LiveNutrition

307

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

METÁN – CH4

Még a 36%-os metánkibocsátás és a teljes állattartásból fakadó kibocsátás kb. 30%-a is a mezőgazdaságnak tudható be. A metán emésztési folyamatok során keletkezik (kb. 95%-a a kérődzők emésztése során létrejövő, bélből való kibocsátás során, az ürülék anaerob lebontása miatt). A kibocsátás az ürülékkezelésből ered. Hogy milyen nagy mértékben járul hozzá az ál-

lattartási szektor a globális metánkeletezéshez, álljon itt néhány adat a legnépszerűbb fajtákról mint metán-előállı́tókról. Látható, hogy egy anyakoca évente 20,7 kg, egy sertés csak 8,4, de egy tehén több mint 190 kg-ot produkál évente. E� rdemes megfigyelni, hogy 10 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletnél a metántermelés nulla.

A metán az alábbi tevékenységekből ered:



 

Emésztési folyamatok (bélben történő kibocsátás).

A trágya anaerob lebontása (trágyakezelésből eredő kibocsátás).

A metánkibocsátás 36%-a mezőgazdasági eredetű (a teljes zootechnikai eredetű kibocsátás 30%-a). CH4-TERMELŐ ÁLLATOK

Koca: 20,7 kg/év

Sertés: 8,4 kg/év

Tehén: 191 kg/év

A LÉGKÖRI KIBOCSÁTÁSOK CSÖKKENTÉSE

Csökkentsd a szénlábnyomodat!

308

A légköri kibocsátások csökkentésének módjai: • Menedzsment. • Istállók és elfolyóanyag-tárolók építési tipológiáinak kialakítása. • Elfolyó anyagok kezelése. • Az elfolyó anyagok megfelelő drénezése (anaerob kezelés releváns energiatermeléssel). • Az energiaforrások hatékony felhasználása • Új technológiák és okos hálózatok (intelligens energiahálózatok).

A globális élelmezési rendszer, a műtrágyagyáraktól az élelmiszer-tárolókon át a csomagolókig, a teljes emberi tevékenység eredetű üvegházhatást okozó gázkibocsátás egyharmadáért felelős. Azonban a legtöbb üvegházhatást okozó gáz természetes úton képződik, és fontos szerepet játszik abban, hogy a Föld kb. 15 °C-os átlagos középhőmérséklete fennmaradjon. Ha az atmoszférában nem lennének üvegházhatást okozó gázok, akkor az átlagos középhőmérséklet - 6 °C körül lenne. LiveNutrition

3. Jó gyakorlatok a környezetszennyezés megelőzése érdekében A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS • A klı́maváltozás átalakı́tja a bolygónk ökoszisztémáinak rendszerét, fe nyegetve ezzel a jelenlegi és jövőbeli generációk jólétét. • Ahhoz, hogy „a földi átlaghőmérséklet emelkedését 2 celsius fok alatt tart suk”, amint azt a párizsi COP21 klı́macsúcson meghatározták (2015. december, www.cop21paris.org), és elkerüljük a veszélyes klı́maváltozást, sürgősen és jelentősen mérsékelni kell a globális kibocsátásokat. • A globális állattenyésztési ágazat jelentős mértékben hozzájárul az embe ri tevékenységgel összefüggő üvegházhatású gázok (U� HG) kibocsátásához, de ugyanakkor jelentős szerepe lehet a szükséges mérséklésre irányuló erőfeszı́tésekben is.  • Minden érintett ágazati szereplő összehangolt, közös intézkedésére van szükség sürgősen annak érdekében, hogy a már meglévő és a jövőre vonatkozó mérséklést eredményező stratégiák megvalósı́tásra kerüljenek.  • Az ágazat kibocsátásának és környezetvédelmi lábnyomának csökkentésére vonatkozó szükség minden eddiginél nagyobb mértékben sürgető, figyelembe véve azt a folyamatosan bővülő igényt, hogy a világ növekvő, gazdagodó és egyre inkább urbanizálódó lakosságát biztonságos élelmiszerrel lássuk el.

A HASZONÁLLATOK HOZZÁJÁRULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ A haszonállat-szektor a maga 7,1 gigatonnára becsült évenkénti széndioxid-kibocsátásával, ami az ember okozta üvegházi gázok kibocsátásának 14,5%-a, fontos szerepet játszik a klı́maváltozásban. A marhahús- és a tejtermelés okozza a károsanyag-kibocsátás nagy részét, az előbbi 41%-kal, az utóbbi 20%-kal felel a szektor károsanyag-kibocsátásáért. A sertés- és baromfihús, illetve a tojás 9 és 8%-ban felel ugyanezért.

A takarmánygyártás és -feldolgozás, a kérődzők beleiben végbemenő erjedés a kibocsátás két fő forrása, az általuk okozott 45, illetve 39%-os kibocsátással a szektoron belül. A trágya tárolása és az azzal kapcsolatos folyamatok 10%-ot jelentenek. A fennmaradó rész az állati eredetű termékek feldolgozásának és szállı́tásának tudható be.

Az állattenyésztési ágazat hozzájárulása az ember okozta globális ÜHG-kibocsátáshoz: 7,1 Gigatonna CO2-egyenérték évente (14,5%) beleértve: 10

kérődzők fermentációja,

trágyatárolás és -feldolgozás

Tejelő tehén: 41%

élelmiszer-előállı́tás és -feldolgozás,

állati termékek feldolgozása és szállítása.

Húsmarha: 20%

Sertés: 9% LiveNutrition

Baromfi: 8% 309

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

HUMÁN EGÉSZSÉGÜGY ÉS A MEZŐGAZDASÁGI KIBOCSÁTÁSOK Az ammónia és a metán az emberi egészségre nézve is ártalmasak, az anyagrészecskék és az ózon több mint 400 000 korai halálért felelősek az Európai Unióban. Károsı́tják az agy fejlődését, az idegrendszert, cukorbetegséget, légzési problémákat – beleértve az asztmát és a krónikus tüdőbetegséget – okoznak, és károsı́tják a szaporodási képességet, ami koraszüléseket okoz. ÁLLATTENYÉSZTÉS: • a takarmány emésztése; A legtöbb • a hígtrágya tárolása és kiszórása; U� HG a mezőgazdaságból • a teljes művelhető származik földterület 33%-át állati termelésre használják.

A mezőgazdaság a fő ammóniaforrás (az Európai Unióban körülbelül 90%-a, valamint a metánnak 40%-a a mezőgazdaságból származik). A haszonállatok emésztése, a hı́gtrágyakiszórás és -tárolás metánforrások. A műtrágyák, a hı́gtrágyakiszórás és -tárolás ammóniaforrások. A mezőgazdaságból származó károsanyag-kibocsátás

átalakı́tja a légkört, és negatı́van befolyásolja lakóhelyeink levegőjét. 470 millió ha-t (a teljes művelhető földterület 33%-át) állati termelésre használnak. Rengeteg bizonyı́ték van a levegőszennyeződés egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban, és az ezzel kapcsolatos ismeretek jelentős mértékben nőttek az elmúlt évtizedek során. Az Egészségügyi Világszervezet legutóbbi ezzel kapcsolatos áttekintése (WHO, 2013) arra a következtetésre jutott, hogy különösen a részecskékből álló anyag, az ózon (O3) és a nitrogén-dioxid (NO2) bizonyos szinten általánosan jelen van Európában. Ez az új bizonyı́ték alátámasztja a WHO levegőminőségi vezérelveire vonatkozó tudományos következtetést, melyet utoljára 2005-ben fogalmaztak újra, és megmutatja azokat az egészségi hatásokat, melyek a 2005-ös irányelveknél alacsonyabb szennyezéskoncentráció esetén jelenhetnek meg. Tudományos érveket fogalmaz meg egy olyan cselekvési tervre vonatkozóan, melynek célja a levegő minőségének javı́tása, és azoknak a betegségeknek a csökkentése, melyeket Európában a levegőszennyeződéssel kapcsolnak össze.

2013-ban a WHO áttekintette a légszennyezés egészségügyi hatásait, és megállapı́totta: az egészségre ártalmas tényleges levegőszennyezés mértéke alacsonyabb, mint a 2005ös jelentésben foglaltak.

A legtöbb – WHO által áttekintett – egészségügyi tanulmány a légzőszervi és cardiovasculáris következményeket a levegőszennyeződésnek tulajdonı́tja. De gyarapodnak a bizonyı́tékok egy csomó más hatásra vonatkozóan is, melyek szintén a levegő szennyezettségének tudhatóak be az élet különböző szakaszaiban, kezdve a születés előtti időszakkal, végig a gyermek- és felnőttkoron keresztül. Például a terhesség alatti levegőszennyeződés csökkenti a magzati növekedést, növeli a koraszülés és a spontán vetélés kockázatát. Az anyát érintő levegőszennyeződés a terhesség alatt növeli a gyermekben kialakuló allergiás megbetegedések és az asztma későbbi koc-

kázatát. Továbbá azt a mechanizmust, melyet a levegőszennyeződés az idegrendszerre gyakorolhat, a közelmúltban dokumentálták, és néhány epidemiológiai tanulmány összefüggést lát a levegőszennyeződés és a csökkent kognitı́v funkció között, de még több tanulmányra van szükség ahhoz, hogy jobban megérthessük ezeket az összefüggéseket. A levegőszennyezésnek való kitétel (legyen az rövid vagy hosszú távú) hatással van az egészségre. Rövid távon (ha csak néhány óráról vagy napról van szó) akut egészségügyi hatásokkal, hosszú távon (hónapok, évek) krónikus hatásokkal kell számolni.

Légszennyezettségnek való kitettség: Rövid távon (néhány óra vagy nap): akut egészségügyi hatásokkal jár. 310

LiveNutrition

Hosszú távon (hónapok, évek): krónikus hatásokkal kell számolni.

Az egészségügyi hatást számszerűsı́teni lehet, (kifejezhető a bekövetkezett halálesetek és megbetegedések számával). A halálozási arányszám tükröződik a várható életkor csökkenésében, a megbetegedési arány pedig a betegségek megjelenésében, ami a jelentéktelenebb következményektől (köhögés) olyan súlyosabb esetekig terjednek, melyek már kórházi ellátást igényelnek. A légszennyezés egészségügyi hatásai:

MORBIDITÁS: betegségek előfordulása.

HALÁLOZÁS: csökkenti a várható élettartamot.

Járványtani tanulmányok szerint a legsúlyosabb egészségi következmények a PM-nek (anyagi részecskék) tudhatók be. Ezek, valamint a rövid távú (egyben a hosszú távú is) egészségi hatások közötti bizonyı́tékok egyértelműek. A közelmúltban végzett hosszú távú kitettséggel kapcsolatos tanulmányok a PM és a halálozás között jóval alacsonyabb szintű összefüggést igazolnak, mint PM 2,5 (10 ug/m3), amit a jelenlegi WHO levegőminőséget meghatározó irányelvek tartalmaznak. Ez a korábbi tudományos álláspontot erősı́ti, és ezért a WHO azt mondja, hogy az akár csekély mennyiségű PM-nek való kitettség is káros egészségi hatásokat eredményez. A WHO legutóbbi tanulmánya szerint kapcsolat van az anyagi részecskéknek hosszú távon való kitettség (PM 2,5) és a cardiovasculáris, valamint a légzőszervi megbetegedés okozta halálokok között, illetve a betegség előfordulási arányának növekedése, pl. a gyerekkori légzőszervi megbetegedések között. Az ózonnak szintén jelentős hatása van az emberi egészségre, a jelenlegi epidemiológiai tanulmányok szerint sokkal nagyobb mértékben lehet halálok, mint azt korábban gondolták. Az ózon nagy koncentrációja légzési problémákat okoz, csökkenti a tüdő működését, EGÉSZSÉGÜGYI HATÁS: Fejfájás és szorongás

és olyan tüdőbetegségekhez vezet, mint pl. az asztma. A mostani nyarakon jellemző ózonkoncentrációnak való rövid távú kitettség Európában káros egészségi hatásokat eredményez a tüdőfunkcióra, ami tüdőgyulladáshoz és légzőszervi tünetekhez vezet. Ezek a tünetek több gyógyszer fogyasztásához, megbetegedésekhez, halálhoz vezetnek. Az ózonnak hosszú távon való kitettséget illetően is új bizonyı́tékok merültek fel, bizonyı́tva annak negatı́v hatását a halál és a szaporodás vonatkozásában. Sok tanulmány, melyet a WHO korábban figyelmen kívül hagyott vagy 2004 óta nem publikált, de most áttekintett, kapcsolatot dokumentált a rövid és hosszú távú NO2-nek való kitettség és a halálokok, illetve megbetegedések között. Mind a rövid, mind pedig a hosszú távra vonatkozó tanulmányok káros hatásokat fedeztek fel azokban az esetekben, melyek olyan koncentrációnál jelentkeztek, amik a jelenlegi EU-s értékeknek megfeleltek, vagy annak alatta voltak. Néhány több gyűrűs aromás szénhidrogén (PAH) hatékony rákokozó, és gyakran kapcsolódik a levegőben lévő részecskékhez. A WHO új bizonyı́tékokat talált a PAH-nek való kitettség és a cardiovasculáris megbetegedések, illetve elhalálozások között, de jelenleg ezt a PAH-nak való kitettséget nem lehet elválasztani a részecskék hatásaitól. Az alacsonyabb levegőszennyezettségi szintnek kitett népesség sokkal kisebb, mint a komolyabb egészségügyi hatásnak kitett. De ennek a kevésbé komoly hatásnak is lehetnek erős közegészségügyi vonzatai. Ennek az az oka, hogy a levegőszennyeződés az egész lakosságot érinti, különösen a nagyobb városokban, ahol a nagyobb népesség folyamatos kitettsége valósul meg. A kevésbé komoly egészségi hatásoknak az összköltsége ezért magasabb is lehet a komolyabb hatással járó összegnél. Ennek ellenére a komoly következmények (pl. az elhalálozás kockázatának növekedése és az alacsonyabb várható életkor) azok, amelyeket az epidemiológiai tanulmányokban és elemzésekben vizsgálnak.

Központi idegrendszeri betegségek

LÉGSZENNYEZŐK: SO2 PM

A szem, orr, torok irritációja, légzési problémák

O3, PM, NO2, SO2

Májra, lépre és vérre gyakorolt hatás

NO2

Szív- és érrendszeri betegségek

Légúti megbetegedések: ittitáció, gyulladás, asztma Szaporodási szervekre gyakorolt hatás

LiveNutrition

PM, O3, SO2

PM, O3, PAH PM

311

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM

Hogyan lehet meghatározni az ökológiai lábnyomot? •Az ökológiai lábnyom egy olyan forrás, amely azt vizsgálja, hogy mennyi biológiailag produktív földterületet és tengert használ egy adott népesség vagy tevékenység, és ezt összehasonlítja a rendelkezésre álló földterülettel vagy tengerrel. • Az ökológiai lábnyom azt a „darab földet” (legyen az szárazföld vagy vı́z) méri, melyre egy egyénnek, családnak, közösségnek, városnak, népességnek szüksége van ahhoz, hogy – fenntarthatósági szempontokat figyelembe véve – meg tudja termelni az általa elfogyasztott forrásokat illetve kezelni tudja a keletkező hulladékot.

Az ökológiai lábnyom egy olyan forrás, amely azt vizsgálja, hogy mennyi biológiailag produktív földterületet és tengert használ egy adott népesség vagy tevékenység, és ezt összehasonlítja a rendelkezésre álló földterülettel vagy tengerrel. Ez a terület, összehasonlı́tva az összes ott lakó népességgel, az adott terület fenntarthatóságának mutatója. Pontosabban, a párhuzamot nem a teljes területtel, hanem a területnek kb. 12%ával becsülik meg, mivel nem áll az összes terület az ember rendelkezésére, és van egyéb biológiai megosztottság is. Az ember által a Föld ökoszisztémájára gyakorolt hatás közismert és széles körben alkalmazott elemző módszere az

az ökológiai lábnyom. A túl általános megfogalmazások helyett, még ha helytállóak is, hasznosabb, ha konkrétabb és tudományosabb módon közelítjük meg az ember és a környezet kölcsönhatását, mert ez hasznos eszköz lehet a jelenlegi valós helyzet kommunikálására. Az ökológiai lábnyom fogalmát 1990-ben a British Columbia Egyetemen fogalmazta meg Mathis Wackernagel és William Rees. Manapság tudósok, vállalatok, kormányok, ügynökségek, egyének és intézmények használják széles körben az ökológiai források felhasználásának és a fenntartható fejlődésnek monitorizálására.

FOGYASZTÁSI KATEGÓRIÁK

ÉLELMISZER

LAKHATÁS Az épület közvetlenül elfoglal egy területet, energiára és anyagokra van szükség megépítéséhez és fenntartásához.

1 kg kenyér: 29,7 m2 1 kg marhahús: 300 m2 1 kg növény: 7 m2 1 tojás: 2,53 m2 1 pohár tej: 4 m2 150 m2-es ház: 1,5 ha  minél többen laknak a házban, annál kisebb az egy főre jutó rész

 1 személy 10 km KÖZLEKEDÉS utazása egy nap alatt: • kerékpár: 120 m2 O� kológiai lábnyoma a jármű gyártá• busz: 500 m2 sához felhasznált üzemanyag és • autó: 2500 m2 energia miatt van. SZOLGÁLTATÁSOK Azokra a forrásmennyiségekre vonatkozik, melyek a szolgáltatás létrehozásához és az ahhoz való hozzáféréshez szükségesek. 312

telefonszolgáltatásra elköltött 50 € (15 000 Ft): 200 m2

LiveNutrition

FOGYASZTÁSI CIKKEK A bútor, a technikai berendezések, a ruhanemű, a lábbeli és egyebek jelentős mértékben hozzájárulnak az ökológiai lábnyomhoz. 1 pár bőrcipő: 300 m2 1 mosógép: 2500 m2

Y V

ÇŤ OSSZUK A FOGYASZTĂ ST kategĂłriĂĄkba, hogy felmĂŠrjĂźk, mekkora fĂśldterĂźletre van igĂŠny a kĂŠrdĂŠses javak beszerzĂŠsĂŠhez, fenntartĂĄsĂĄhoz ĂŠs hozzĂĄfĂŠrhetĹ&#x2018;vĂŠ tĂŠtelĂŠhez.

Ahhoz, hogy felmĂŠrjĂźk, mekkora terĂźlet szĂźksĂŠges egy termĂŠk elĹ&#x2018;ĂĄllÄąĚ tĂĄsĂĄhoz, FIGYELEMBE KELL VENNI MINDEN ENERGIACSERĂ&#x2030;T Ă&#x2030;S ANYAGOT, AMI AZ ELĹ?Ă LLĂ?TĂ SHOZ HOZZĂ JĂ RUL.

Annak felmĂŠrĂŠsĂŠhez, hogy mekkora terĂźlet szĂźksĂŠges egy termĂŠk elĹ&#x2018;ĂĄllÄąĚ tĂĄsĂĄhoz, meg kell becsĂźlni az Ăśsszes energia- ĂŠs anyagszĂźksĂŠgletet, ami az elĹ&#x2018;ĂĄllÄąĚ tĂĄsĂĄhoz szĂźksĂŠges. Ahhoz, hogy ezt megtegyĂźk, mĂŠrlegelni kell azt a produktÄąĚ v ĂśkolĂłgiai rendszert, amelybĹ&#x2018;l a kĂźlĂśnfĂŠle fogyasztĂĄshoz szĂźksĂŠges forrĂĄsok szĂĄrmaznak. Ezeket a kĂśvetkezĹ&#x2018; kategĂłriĂĄkba oszthatjuk: ď&#x201A;§ energiĂĄhoz szĂźksĂŠges terĂźlet, ď&#x201A;§ mĹąvelt fĂśldterĂźlet, ď&#x201A;§ legelĹ&#x2018;, ď&#x201A;§ erdĹ&#x2018;, ď&#x201A;§ beĂŠpĂtett terĂźlet, ď&#x201A;§ tenger. MindenfĂŠle fogyasztĂĄsnak szĂźksĂŠge van bizonyos mennyisĂŠgĹą energiĂĄra, de ennek az adott energiĂĄnak nem egyszerĹą a â&#x20AC;&#x17E;termelĂŠshez szĂźksĂŠges felszÄąĚ ni energiakĂŠntiâ&#x20AC;? meghatĂĄrozĂĄsa. A mĂłdszer felszÄąĚ ni energiakĂŠnt hatĂĄrozza meg az energiĂĄt, melynek hĂĄrom alapvetĹ&#x2018; oka van: â&#x20AC;˘ a fenntarthatĂł energia nem zsĂĄkmĂĄnyolhatja ki a fosszilis energiĂĄt, hanem olyan megĂşjulĂł formĂĄkra van szĂźksĂŠg, amelyeket a biomasszĂĄhoz szĂźksĂŠges erdĹ&#x2018;terĂźletben, a szĂŠlerĹ&#x2018;mĹąvekhez szĂźksĂŠges megmĹąvelt fĂśldterĂźletben stb. lehet kifejezni; â&#x20AC;˘ a fosszilis energiĂĄt termĂŠszetes felszĂni enerAz ĂśkolĂłgiai lĂĄbnyom kiszĂĄmolĂĄsa:

Ahhoz hogy ezt megtegyĂźk, figyelembe kell venni azokat a produktÄąĚ v ĂśkolĂłgiai rendszereket, amelyekbĹ&#x2018;l az ERĹ?FORRĂ SOK SZĂ RMAZNAK, hogy a kĂźlĂśnbĂśzĹ&#x2018; fogyasztĂĄsokat kielĂŠgÄąĚ tsĂźk; a kĂśvetkezĹ&#x2018; kategĂłriĂĄkba lehet osztani Ĺ&#x2018;ket:

â&#x20AC;˘ az energiĂĄhoz hasznĂĄlt fĂśldterĂźlet,

â&#x20AC;˘mezĹ&#x2018;gazdasĂĄgi terĂźlet, â&#x20AC;˘legelĹ&#x2018;, â&#x20AC;˘erdĹ&#x2018;, â&#x20AC;˘beĂŠpĂtett terĂźlet, â&#x20AC;˘tenger.

giĂĄvĂĄ alakĂtjĂĄk, mely ahhoz szĂźksĂŠges, hogy elnyelje a kibocsĂĄjtott CO2-t; â&#x20AC;˘ Sokak meggyĹ&#x2018;zĹ&#x2018;dĂŠse szerint egy fenntarthatĂł tĂĄrsadalomban a nem megĂşjulĂł fosszilis energiaforrĂĄsok olyan mĂŠrtĂŠkben hasznĂĄlhatĂłk fel, hogy azokat â&#x20AC;&#x201C; azzal megegyezĹ&#x2018; mĂŠrtĂŠkĹą â&#x20AC;&#x201C; megĂşjulĂł energiaforrĂĄsokkal pĂłtolni lehessen. EgyĂŠrtelmĹą, hogy az ĂśkolĂłgiai lĂĄbnyom-szĂĄmÄąĚ tĂĄsok ĂŠrintik a fenntarthatĂł fejlĹ&#x2018;dĂŠs koncepciĂłjĂĄt, melyekkel biztosÄąĚ thatĂł a kĂśvetkezĹ&#x2018; generĂĄciĂłk jĂśvĹ&#x2018;je. Az a lĂŠnyeg, hogy egy adott fosszilis energia elfogyasztĂĄsĂĄhoz megfelelĹ&#x2018; mennyisĂŠgĹą terĂźletre van szĂźksĂŠg, ahol erdĹ&#x2018; talĂĄlhatĂł, valamint olyan eszkĂśzĂśkre, melyekkel megĹ&#x2018;rizhetĹ&#x2018; a lĂŠgkĂśrben a CO2 egyensĂşlya, kĂŠpessĂŠgre arra vonatkozĂłlag, hogy olyan erdĹ&#x2018;ket lĂŠtesÄąĚ tenek, melyekkel energiĂĄt lehet nyerni biomasszĂĄbĂłl. Az ĂśkolĂłgiai lĂĄbnyom elmĂŠlete szerint 1 ha fĂśld 80-100 GJ energiĂĄnak felel meg, ami kb. 278 kWh. Az ĂśkolĂłgiai lĂĄbnyom kiszĂĄmÄąĚ tĂĄsĂĄnak javasolt formĂĄja a komplexebb mĂłdszer leegyszerĹąsÄąĚ tĂŠse, mely nĂŠhĂĄny kulcsparamĂŠteren alapszik, ĂŠs megbecsĂźli egy szemĂŠly ĂśkolĂłgiai lĂĄbnyomĂĄt. Van egy egyenlet, mellyel bĂĄrmely embercsoport kĂśrnyezetre gyakorolt hatĂĄsa kiszĂĄmĂthatĂł. Ez hĂĄrom faktor termĂŠke.

HATĂ S = NĂ&#x2030;PESSĂ&#x2030;G Ă&#x2014; TERMELĂ&#x2030;SI MENNYISĂ&#x2030;G Ă&#x2014; TECHNOLĂ&#x201C;GIA HatĂĄs = bĂĄrmely embercsoport sĂşlya a FĂśldĂśn (az eredmĂŠnyt hektĂĄrban mĂŠrik, azaz egyenkĂŠnt mennyit fogyasztunk el a FĂśld forrĂĄsaibĂłl). NĂŠpessĂŠg = azon egyĂŠnek szĂĄma, akikkel kapcsolatban ĂĄllunk. TermelĂŠsi mennyisĂŠg = ez jelzi a szemĂŠlyenkĂŠnti ĂĄtlagos forrĂĄsfogyasztĂĄst.

TechnolĂłgia = a kĂśrnyezetkĂĄrosÄąĚ tĂĄsnak a fogyasztandĂł javak lĂŠtrehozĂĄsĂĄra alkalmazott technolĂłgiĂĄval ĂśsszefĂźggĹ&#x2018; mutatĂłja. LiveNutrition

313

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

SZÉNLÁBNYOM

A szénlábnyom az ökológiai lábnyom elnevezésből származik, és abból az 1990-es években Rees és Wackernagel által folytatott eszmecseréből, mely megbecsüli azon „földek” számát, melyekre elméletileg szükség lenne, ha a bolygónkon élő minden lakos ugyanolyan szinten fogyasztana, mint az a személy, aki az ökológiai lábnyomukat számı́tgatja. Azonban az ökológiai lábnyom számı́tása lehetőség a hibázásra, ezért Anindita Mitra (CREA, Seattle) a könnyebben kalkulálható „szénlábnyomot” választotta, amivel könnyen mérhető a szénfelhasználás a nem megújuló energiaforrások mutatójaként. 2007ben a szénlábnyomot használták a Lynnwood és Washington városok energiatervének kidolgozásánál a szénkibocsátás mérőjeként. A szénlábnyom az összes üvegházhatású gáz együttesen, melyet egyének, események, szervezetek, termékek hoznak létre, értékét CO2-egyenértékkel fejezzük ki.

A szénlábnyom sokkal speciálisabb, mint az ökológiai lábnyom, mivel ez direkt gázkibocsátást mér, ami azután a légkörben a klímaválto-

zást okozza. A szénlábnyom a lábnyom-jelzők családjának egyike, melybe beletartozik a vízlábnyom és a földlábnyom is. A teljes szénlábnyomot nem lehet kiszámı́tani, mert ehhez rendkı́vül nagy mennyiségű adatra van szükség, illetve amiatt sem, hogy széndioxid természetes módon is keletkezik. Ezért Wright, Kemp és Williams a „Carbon Management” (A szén kezelése) c. folyóiratban egy a gyakorlatban jobban alkalmazható meghatározást fogalmaztak meg. A teljes széndioxid- (CO2) és metánkibocsátás (CH4) egy meghatározott népesség, rendszer vagy tevékenység esetén, az ö sszes releváns forrás, a népesség térbeli és idő beli határain belü l tö rténő tárolás, az érdeklő dési rendszer és tevékenység figyelembe vételével tö rténő mérés. A száz évre vonatkozó egyértelmű globális felmelegedési potenciál (global warming potenciál = GWP100) kiszámı́tott széndioxid-egyenérték (CO2-ekvivalens). Az ü vegházhatású gázok (U� HG-k) kibocsátása tö rténhet szállı́tás, szántófö ldi munkálatok, élelmiszer, ü zemanyagok, gyári termékek, anyagok, fa, utak, épü letek gyártása és fogyasztása, valamint szolgáltatások során. Az egyszerű ség kedvéért gyakran fejezik ki a széndioxid mennyiségével vagy más kibocsátott ÜHG-k ekvivalensével.

A kibocsátásokat a CO2-egyenértékkel egységesítjük (Éghajlat-változási Kormányközi Testület – IPCC):

1 kg CO2 = 1 kg CO2

1 kg CH4 = 25 kg CO2

1 kg N20 = 298 kg CO2

AZ ÁLLATTARTÁS ÜHG-KIBOCSÁTÁSA Mint már emlı́tettük, az intenzı́v állattartás fontos lábnyomot jelent a levegőszennyezést okozó kibocsátások révén (CO2, CH4, NH3, savasító és szagos anyagok), a vizet (közvetlenül és/vagy

közvetve) és a talajt (nitrogén, foszfor és nehézfémek) szennyező tulajdonságai révén. A haszonállat-szektoron belül a szén legnagyobb hatása a hús- és tejelőmarha ágazaton belül figyelhető meg.

A GHG-kibocsátáshoz az állattartó szektor (FAO, 2010) a következőképpen járul hozzá:

314

marha – 5,5%

tej – 2,8%

LiveNutrition

sertés – 1,9%

Tenyésztésnél a hivatkozási adatok:  kg CO2-ekv./kg tej vagy előállı́tott hús  kg CO2 ekv./kg lenyelt szárazanyag Az állattenyésztés ÜHG-kibocsátásának forrásai BÉLFERMENTÁCIÓ:

LEGELTETÉS ÉS TELJESÍTMÉNYSZINT: - állatfaj-/fajtaválasztás, - genetikai szelekció, - legelő szerkezet, - az egészségügy és a termékenység menedzsmentje.

- a takarmány összetevőinek megválasztása, - javuló emészthetőség, - fokozott takarmányfelvevő-kapacitás, - bendőmódosı́tók.

TAKARMÁNYTERMELÉS ÉS -RAKTÁROZÁS: - takarmánytípus-választás, - növénynemesítés, - fejlett betakarítási módok, - optimális műtrágyahasználat, - takarmánykonzerválási technológiák, - takarmányhulladék-gazdálkodás.

TRÁGYATÁROLÁS ÉS -HASZNÁLAT: - megfelelő fehérjebevitel, - csökkent fehérjebonthatóság, - javuló takarmányemészthetőség, - rostos takarmányok használata, - optimalizált trágyakezelés, - trágya-újrahasználat.

Talajba juttatott trágya Műtrágya

Rizsművelés

Növényi maradványok A tenyésztés mindig hatással van a környezetre gázok, szervesanyagok, pl. a trágya keletkezése révén, és közvetve a legelők trágyázása, a takarmány és az állatok takarmányozására használt gabonatermények eredményeként. A takarmánytermények hatása függ az átalakı́tásuktól is (pl. szójabab-élelem) és az előállı́tás és felhasználás (1080 g CO2-ekv./t km-ig, amennyiben repülőgép a szállı́tóeszköz) helye között lévő távolságtól. Ha az állati takarmányozásban használt árpát veszszük példaként, a szénlábnyom 400 g CO2-egyenérték/kg, ami főleg a művelésnek tudható be (melynél 181 az NO2-nek, 132 a trágyák alkal-

Bivaly Juh

Kecske

Bélfermentáció

Legelőn hagyott trágya

Dickhoefer et al. 2014

Egyéb

Tejelő tehén

Nem tejelő tehén mazásának, 87 az energiának, 14 a magoknak és 9 a művelési technikáknak tulajdonı́tható). Ha a lucernagranulátumot nézzük, ennek a lábnyoma közel 1200 g CO2-egyenérték/kg, ami főleg az átalakı́tási folyamatnak a következménye. A szójabab-termelés esetében (kb. 2100 g CO2-ekv./ kg) a nagy lisztlábnyom a földhasználat megváltozásának tulajdonı́tható, mivel az erdőirtás következményeként a CO2-egyenérték/kg a szójahéj vagy szójaliszt esetében nagy mértékben nő. A szám kb. 3200 g CO2-egyenérték/kg, amenynyiben a talajba kibocsátott szénkibocsátást is figyelembe vesszük.

LiveNutrition

315

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

Az ÜHG-kibocsátás megoszlása a termelési folyamatban: 77 80 70

Tej

Marha

Sertés

5 1 7

Eladás

0,9

1,1

lencse

paradicsom

1,9 tej (2%)

2,9

burgonya

4,8

tojás

6,9 csirke

pulyka

tenyészett lazac

13,5 12,1 11,9 10,9 sertés

27,0

sajt

39,2

Feldolgozás

AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS ZÖLDSÉGTERMESZTÉS SZÉNLÁBNYOMA

marha

40 35 30 25 20 15 10 5 0

bárány

kg CO2e

0 Takarmányozás Termelés és legelők

5 1

Elfogyasztott étel (kg) Előállı́tás utáni kibocsátás (feldolgozás, szállı́tás, kereskedelem, főzés, hulladék elhelyezés)

ÜHG-kibocsátás (Mton CO2e)

Előállı́tás kibocsátása 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

TELJES ZOOTECHNIKAI SZÉNLÁBNYOM EURÓPÁBAN

Tejelő tehén

Bélfermentáció

316

Húsmarha

Szerves talajok és meszezés

Sertés

N2O-talajkibocsátás

Üzemanyag és áram LiveNutrition

Baromfi

Trágyakezelés

Tojótyúk

NÉHÁNY TAKARMÁNY SZÉNLÁBNYOMA

2000

g CO2 ea./kg

1600 1200 800 400

Melasz

Szójahüvely

Búza

Szójaliszt

Gazdálkodás Feldolgozás

Zab

Árpa

Lurenapellet

Mángoldrostpellet

NÉHÁNY TAKARMÁNY SZÉNLÁBNYOMA

2400

Figyelembe véve a földhasználat-változást (FHV) mint az erdőirtás következményét, a szójahüvely vagy a szójaliszt CO2-ekv./kg-értéke sokkal magasabb.

2000

g CO2 ea./kg

1600 1200 800 400

Melasz Szójahüvely

Gazdálkodás Szállítás Feldolgozás 3200

Búza

Szójaliszt

FHV

2800

Árpa

Mángoldrostpellet

Lucernapellett

NÉHÁNY TAKARMÁNY SZÉNLÁBNYOMA Az abraktakarmányok szenet zárnak magukba, ezért hozzájárulnak az ÜHGkibocsátás csökkentéséhez.

2400 2000

g CO2 ea./kg

Zab

1600 1200 800 400

-400

Melasz Szójahüvely

Gazdálkodás Szállítás

Feldolgozás

Búza

Szójaliszt

FHV C a talajban LiveNutrition

Zab

Árpa

Mángoldrostpellet Lucernapellett 317

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

ÁRPA: EGY PÉLDA AZ ÜHG-KIBOCSÁTÁS MEGÉRTÉSÉHEZ

Az árpa egy példa az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának megértéséhez. Az árpa termelésekor az input a természetes trágya, az energia, az üzemanyag, a műtrágyák, a rovarirtók stb. Az

eredmény a termék, a melléktermék, a maradvány és a hulladék a gázkibocsátással együtt, ilyen az ammónia, a nitrogén-monoxid, a széndioxid és mások. OUTPUT

INPUT

SZERVES TRÁGYÁK ENERGIA ÜZEMANYAGOK MŰTRÁGYÁK NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK EGYÉB

Gázkibocsátások (NH3, NO2, CO2 stb.)

TERMÉKEK MELLÉKTERMÉKEK MARADVÁNYOK HULLADÉK

Talaj- és vízkibocsátások NO3, kémiailag aktív összetevők

•INPUTELŐÁLLÍTÁS

SZÁLLÍTÁS

SZÁLLÍTÁS •MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS

•FELDOLGOZÁS

SZÁLLÍTÁS

•TENYÉSZTÉS

AZ ÁRPALISZT-ELŐÁLLÍTÁS CO2-KIBOCSÁTÁSA 200

181

180 160

132

140 120

g CO2/kg

100 80 60 40 20 0

318

N20

Trágyák

Energia

LiveNutrition

Mag

Feldolgozás

VÍZLÁBNYOM A vı́zlábnyom azt a vı́zmennyiséget méri, amire egy termék vagy szolgáltatás előállı́tásához szükség van. Mérhető egyetlen folyamatra (pl. rizstermelés), egy termékre (pl. egy farmernadrág), az üzemanyagra, amit tankolunk vagy egy egész multinacionális vállalatra. A vízlábnyom elárulhatja azt is, hogy mennyi vizet fogyaszt egy adott ország vagy – globálisan – egy egész folyómedence.

A vı́zlábnyomnak három összetevője van: zöld, kék és szürke. Ezek együttvéve átfogó képet adnak a vı́zhasználatról úgy, hogy felvázolják az elfogyasztott vı́z forrását, ami lehet akár csapadék/talajnedvesség vagy felszı́ni/talajvı́z és azt a szükséges friss vizet is, ami a szennyeződések eltüntetéséhez szükséges.

ZÖLD VÍZLÁBNYOM

KÉK VÍZLÁBNYOM A kék lábnyom az a vı́z, ami felszı́ni vagy talajvı́zforrásokból származik, és vagy elpárolog, vagy beépül egy termékbe, esetleg egy vı́zterületről egy másikba kerül, vagy más időpontban kerül oda. Az öntözéses gazdálkodásnak, iparnak és háztartási vízhasználatnak kék vízlábnyoma van.

A zöld lábnyom az a csapadék, ami a talaj gyökérzónájában tárolódik, és onnan párolog, szivárog vagy felszı́vják a növények. Különösen a mezőgazdasági, kertészeti és erdészeti termékekre jellemző.

A vízlábnyom egy folyamatnak, terméknek, vállalatnak vagy szektornak mind a közvetlen, mind pedig a közvetett vízfelhasználását figyelembe veszi, és magában foglalja a vízfogyasztást és szennyezést végig, az egész termelési cikluson keresztül, a bekerülési lánctól egészen a végfelhasználóig. Lehetséges a vízlábnyom használata azzal a céllal is, hogy felmérjék az összes, az egyén vagy közösség, egy nemzet vagy az egész emberiség által igénybe vett termékhez és szolgáltatáshoz

SZÜRKE VÍZLÁBNYOM A szürke lábnyom az a friss vı́zmennyiség, ami a szennyező anyagok elnyeléséhez szükséges, hogy a vı́z megfeleljen a specifikus vı́zminőségi szabványoknak. Ez figyelembe veszi azt a forrásponti szennyeződést, ami csövön keresztül közvetlenül bekerül a vı́zforrásba, vagy esetleg közvetve, a talajból, áthatolhatatlan felszı́nekről, más kiöntött forrásokból elfolyik vagy kilúgozódik.

szükséges vízmennyiséget. Ez magába foglalja a közvetlen vízlábnyomot is, ami nem más, mint az egyén(ek) által közvetlenül felhasznált víz, és a közvetett lábnyomot is (az összes termék által felhasznált víz lábnyomának az összegzését). Ami a mezőgazdasági vagy az állattartási szektort illeti, az egy kg termék előállı́tásához szükséges vı́zmennyiség: 70 liter az almához, 4500 egy marhahússzelethez, 1440 egy sertéshússzelethez, 1170 egy csirkemellfiléhez, 10 000 liter egy liter tejhez.

Előreláthatólag 2025-ben a világ népességének mintegy 64%-a már nem tud teljes mértékben hozzájutni vı́zhez (az emberi fogyasztásra alkalmas ivóvı́znek a 8%-át állattenyésztésre és öntözésre használják). A tenyésztési rendszerek még mindig tápanyag-túladagolók lesznek, és a vı́zforrások szennyeződését okozzák. LiveNutrition

319

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

JÓ GYAKORLATOK AZ ÜHG-KIBOCSÁTÁS CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN Az állattartási szektor legnagyobb kihı́vása az, hogy a növekvő népességet – a nagyobb fenntarthatóság biztosítása mellett – el tudja látni állati termékekkel. Ennek érdekében nagyobb hatékonyságra van szükség ebben a szektorban a vı́zmegtakarı́tás, a racionális takarmányozási technológiák, valamint a jobb környezeti fenntarthatóság területén, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi szükségleteket úgy kell kielégı́teni, hogy az ne veszélyeztesse a jövőbeni generációk életfeltételeit. Ma a legnagyobb kihı́vás az, hogy hogyan lehet az állati termékek mennyiségét növelni, különösen a fejlődő piacok igényeit követve, és ezzel egy időben a U� HG-kibocsátást csökkenteni.

Közvetlen összefüggés van a U� HG-kibocsátás intenzitása és a természetes források gyártók általi felhasználása között. Az állattartási rendszerekben a Dinitrogén-oxid- (N2O), a metán- (CH4) és a széndioxid- (CO2) kibocsátás azok, melyek a szektor három fő U� HG-kibocsátását jelentik. Nitrogén- (N), energia- és szervesanyag-vesztéssel járnak, aláássák a hatékonyságot és a termelékenységet. A lehetséges beavatkozások ennek csökkentésére nagy mértékben olyan technológián és gyakorlatokon alapulnak, melyek javı́thatják a termelési hatékonyságot. Ide tartozik a jobb minőségű takarmány, az állatok egészsége és jóléte, a takarékoskodás a vízzel, a kevesebb környezetszennyezés, a kiegyensúlyozott takarmányozás alacsony trágyahozammal.

Némely esetben a haszonállat-szektor vezető szerepre jutott a termelés környezeti hatásainak és a potenciális problémát enyhı́tő lehetőségek jobb felismerésében, ı́gy csökkentve a környezeti hatást. A Nemzetközi Tejtermék Szövetség (International Dairy Federation = IDF) „Közös szénlábnyom-megközelítés a tejtermékeknél” (IDF, 2010) c. tanulmánya az egyik példa erre. A tanulmány az életciklus-elemzésen (LCA = Life Cycle Assement) alapul. A kifejlesztett módszer egy intenzı́v folyamat eredménye, melyben nemzetközi szakértők és tejterméket előállı́tó cégek vettek részt azzal a céllal, hogy

közös irányelveket alakítsanak ki a tejtermékszektor szénlábnyomának a kiszámítására. A húsipar is egyre elkötelezettebb ebben. Az ilyen kezdeményezések nem csupán kimutatják az U� HG-kibocsátás kritikus pontjait (és csökkentési lehetőségeit), de egyben növelik is a hatékonyságot végig az ellátási lánc során. A nemzeti tejtermék szövetségek is egyre nagyobb számban kötelezik el magukat önkéntes problémaenyhı́tő programokban. Az EU a direktı́vák és a „Közös Agrárpolitika, 2014-2020" (erőteljesen rávilágı́tott az U� HG-vel kapcsolatos enyhı́tő praktikák fontosságára.

A PROBLÉMÁT ENYHÍTŐ PRAKTIKÁK

LEGELŐK SZÉNMEGKÖTÉSE ÉS AZ EXTENZÍV TARTÁS

Az extenzı́v tenyésztés, amely a szén lekötésére az állattenyésztés hatékonyságát. alkalmas legelőkön alapul, az egyik legelőremu- A környezeti hatások problémáját enyhı́tő praktatóbb tényező az új KAP 2014-2020-ban. A „zöl- tikákban a főszerep a legelőknek jut. Az intenzı́v dı́tő” koncepciónak, mely az európai mezőgazda- tenyésztési technikák tulajdonképpen lehetővé ságnak abból a víziójából ered, hogy az verseny- teszik a károsanyag-kibocsátás csökkentését és képesebb és fenntarthatóbb (éppúgy, mint az a rögzített szénmennyiség melletti növekedést állatok jóléte és a fenntartható gazdálkodás, az a (kb. 1910 CO2-ekv./kg/ha/év). célja, hogy megvédje a környezetet és javítsa az A legelő k szerepe a nitrogén-felhasználás hatékonyságában E� velő perjefélék és fehér here termesztése a A nitrogén-felhasználás hatékonysága nitrogén-felhasználás hatékonyságának növelésére kérődzőknél Test (N) 35-40%

Széklet (N) (nitrátok) 2540% Vizelet (N) (karbamid) 35-40%

Tej (N) 15-40%

Átlagosan az elfogyasztott N 75%-a „elvész” (ammónia, nitrogén-oxidok, karbamid és nitrátok). 320

Cél: magas minőségű és magas hozamú legelők előállı́tása kevesebb trágyahasználattal.

Cél: a vörös here termesztése magas hozamokkal és a nitrogén-elfolyás csökkentése.

LiveNutrition

ÉLETCIKLUS-ELEMZÉS (LCA) Az életciklus-elemzés (Life Cycle Assemnent = LCA) egy olyan módszer, ami mérlegel egy egész sor hatást, melyet egy termék vagy szolgáltatás gyakorol a környezetre. Olyan módon, hogy figyelembe veszi annak egész életciklusát, beleértve a gyártás előtti stádiumot (ı́ gy az anyagok eredetét és előállı́ tását), a gyártást, terjesztést, használatot (az újrahasznosı́ tást és karbantartást), újrafeldolgozást és a végső elhelyezést. Az LCA-folyamatot az ISO 14 040- és a 14 044-szabványok nemzetközileg sztenderdizálják. Az LCA (ahogy azt az ISO 14 040-ben meghatározzák) figyelembe veszi a környezeti, valamint az emberi egészségre gyakorolt hatásokat, az ökoszisztéma minőségét és a források kimerülését, továbbá mérlegeli a gazdasági és társadalmi hatásokat. Az a célja, hogy komplett képet alkosson egy termék vagy szolgáltatás környezeti hatásairól, segı́tse megérteni a közvetlenül vagy közvetve okozott környezeti következményeket, és azt követően juttassa el a döntéshozó

hatóságokhoz azokat az információkat, melyek a tennivalók és a tevékenységek környezeti hatásainak meghatározásához szükségesek, továbbá azonosı́tsa be azokat a lehetőségeket, melyekkel jobbítani lehet annak érdekében, hogy a legjobb megoldásokat valósíthassák meg. Az ISO 14 040 és 14 044-gyel összhangban az életciklus-elemzés öt értékelési szintre osztható: célok és eszközök,

életcikluselemzés-leltár, az életciklus-elemzés hatásterve, magyarázat,

az LCA használata és az eszközök.

A KIBOCSÁTÁS CSÖKKENTÉSE AZ ÁLLATARTÁSBAN TAKARMÁNYADAGOK

MEZŐGAZDASÁGI HASZNÁLAT

TÁROLÁS/KEZELÉS

•Fehérjecsökkentés a takarmányadagokban. •Hatékonyságnövelés az adagokban (pl. melléktermék-fehérje növelése, megfelelő szálastakarmány-koncentrátum arány stb.). • A fiziológia állapotnak megfelelő óvatos szükségletfelmérés. •Homogén állatcsoportok kialakítása. •A művelési szükségletek értékelése. •A környezeti tényezők figyelembe vétele (vı́zzel telı́tett talajon nem hı́gtrágyázunk). • Magas hatékonyságú hígtrágyát kijuttató rendszerek. •A szilárd és folyékony fázis elkülönítése. •Az elfolyó anyagok stabilizálása (oxidáció, anaerob kezelések). •Biológiai nitrogén-eltávolítás (nitro-denitro). •Növényi tisztítási eljárások stb.

Az állattartás károsanyag-kibocsátásának csökkentése érdekében a kö vetkező ket lehet tenni. TAKARMÁNYADAGOK

• A fehérjetartalom csökkentése [a túlzott mennyiségben bevitt fehérjeadag csökkentése, ezzel egyidőben megfelelő szintű aminosav(ak) bejuttatása annak érdekében, hogy biztosı́tva legyen mindenekelőtt a lizinszükséglet, egyben legyen optimális egyensúly a létfontosságú és a nem létfontosságú „ideális fehérjék” között az optimális teljesítmény elérése érdekében].

• Az adag hatékonyságának javı́tása (takarmányozási technikák révén, azaz túlzott mértékű fehérjeadag-növelés nélkül, megfelelő takarmány-, koncentrátumadag: tisztában kell lenni az állat valós szükségleteivel, növelni kell a tápanyagokhoz való hozzájutás és az emészthetőség szintjét, javı́tani az étrend emészthetőségét, és ezáltal csökkenteni a széklettel ürülő tápanyagok arányát, jobban figyelembe venni az állatok szükségleteit, korlátozni a vizelettel ürülő nitrogén mennyiségét).

LiveNutrition

321

5. fejezet: A haszonállatok tartása és a környezet

• Homogén csoportok kialakítása (szükség van homogén állatcsoportok létrehozására, és az egyik étrendi szakaszból a másikba való fokozatos átmenetre).

MEZŐGAZDASÁGI HASZNÁLAT

• A műveléshez értékelésre van szükség (fontos az Agronómiai Hasznosı́tási Terv alkalmazása, ami figyelembe veszi az aktuális terményszükségletet, a talajtı́pust, a kiszórás idejét és az elő ző leg ott termesztett nö vényt). • A klı́ma-környezeti feltételek tiszteletben tartása (szükség van a helyi szabályozások betartására, el kell kerülni az olyan helyzeteket, melyek révén csökkenne a hatékonyság; pl. a talajvı́zbe szivárgó tápanyagok okozta szennyeződés elkerülése érdekében nem lehet vetni olyan területen, mely vízzel telített/áztatott). • Nagy hatékonyságú hı́gtrágyázási módszerek (hatékony hı́gtrágyázási rendszerek alkalmazása, pl. a szennyvı́z azonnali befecskendezése, vagy a hulladék időben történő betemetése olyan szükséges lépések, melyekkel elkerülhető a párolgás során bekövetkező tápanyagveszteség, valamint csökkenthető a szagkibocsátás).

TÁROLÁS/KEZELÉS • A szilárd és folyékony halmazállapotúak elkülönı́tése. Ennek a technikának az alkalmazása lehetővé teszi, hogy a szennyvı́zből/hı́gtrágyából két rész különüljön el, az egyik rész derı́tett, a másik sűrű, benne különféle tápanyagtartalommal. Kezelése könnyebb és hatékonyabb, mint a kezeletlen szennyvízé/hígtrágyáé. A mechanikus elkülönítést lehet alkalmazni a marhatenyésztés során keletkezett szennyvíznél is, ha alom nélküli az istálló. • Folyadékok stabilizációja. A hı́gtrágya tárolási fázisa alatt előfordul, hogy súlyuknak megfelelően további szétválás történik, aminek eredményeképpen az alján keletkezik egy sűrű, középen egy tisztább és a tetején egy úszó rész. A szilárd rész, valamint a tápanyagok – az ammóniás nitrogén és a kálium kivételével, melyek feloldott állapotban vannak – nem egyenletesen oszlanak el, és ez problémákat okoz a hı́gtrágyázáskor úgy a tápanyag felszı́nen való eloszlásában, mint a mintavevő műveletekben, valamint a kezelést végrehajtó gép működésében. Ahhoz, hogy felülkerekedjünk ezeken a problémákon, egy berendezés használata szükséges a hı́gtrágya keveréséhez és homogenizáláshoz, amit levegőbefúvással kell végezni azzal a céllal, hogy visszafogja a szagok keletkezését.

Annak érdekében, hogy csökkentsük az állattartás környezetre gyakorolt negatív hatást, a következőket kell tennünk: • Menedzsment (kiegyensúlyozott adagok, igények figyelembe vétele stb.). • Építési típustervek kialakítása az istállókra és az elfolyóanyag-tárolókra (pl. vákuumrendszer, kémiai vagy biológiai gáztisztítás stb.). •Tárolók arculata (pl. tartályfedők, tárolózsákok stb.). • Elfolyó anyagok kezelése (pl. anaerob emésztés, szárítás, megújuló energia stb.). • Mezőgazdasági használat (pl. az elfolyó anyagok komposztálása).

322

Az ENSZ E� lelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) számı́tásai szerint a kiváló minőségű fehérjék (mint a tej, hús és tojás) iránti kereslet 60%-os növekedése várható. Az állattenyésztési ágazat jelenleg a világ legnagyobb felhasználója a természetes erőforrásoknak, és a legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó, ami negatı́van befolyásolja a klı́maváltozást. Ennek megfelelően az állattenyésztési ágazat kettős kihı́vás elé néz: a növekvő világpiaci igényeknek megfelelően nagyobb mennyiségben kell előállı́tson csúcsminőségű, megfizethető árú húst, tejet és tojást, ugyanakkor jelentős mértékben csökkenteni szükséges az állattenyésztés környezetre gyakorolt negatı́v hatásait. LiveNutrition

A hı́gtrágyákból, valamint egyéb szerves összetevőkből (pl. zöldségmaradványok, tejsavó stb.) anaerob lebontással (oxigén jelenléte nélkül) lehetőség van egy metánból (50-80%), széndioxidból és más maradványgázokból álló gázkeverék kinyerésére. Ennek a folyamatnak a végbemenetele érdekében szükség van különböző mikroorganizmus-csoportok közreműködésére, melyek képesek átalakı́tani a szervesanyagot közvetı́tő anyagokká, főleg ecetsavvá, széndioxiddá és hidrogénné, melyet a metán-mikroorganizmusok arra használnak fel, hogy a folyamat végén metán jöjjön létre. A biogáz termelése ráadásul lehetővé teszi a párolgó összetevők csökkentését, ami a rossz szagokért felelős, valamint a szerves nitrogén egy kisebb részét is, amiből ammónia keletkezik. Az anyag, amit megfelelően elkülönı́tettek a folyékony résztől, tulajdonságai révén kitűnő trágya.

A nitrogén biológiai eltávolı́tása – a levegőbefúvásos technika – a hı́gtrágyában vizes oldat formájában jelenlevő ammóniának a levegőbe gáz formájában történő kivezetésén alapul. Az ı́gy létrejövő gázt egy eszközbe, rendszerint egy gáztisztı́tóba vezetik, ami egy savas oldattal leköti a jelenlévő ammóniát, aminek révén stabil ammóniumsó keletkezik. Ez egy olyan folyamat, mely jelentős mennyiségű hőenergiát igényel, ezért alkalmazása nagyban függ egy alacsony

költségű energiaforrás jelenlététől, lehet ez pl. egy anaerob „emésztésű” üzem, ahol a biogázt elektromosság és hő előállı́tására használják.

Növényi tisztı́tás – ez egy olyan természetes folyamat, amikor a hulladékot növényekkel (pl. széles levelű Typha, Phragmites australis, Eichhornia crassipes, Lemna spp., Miriophyllum spp. Potamogeton spp., Ceratophyllum spp.) mint aktı́v biológiai filterrel tisztı́tják, melyek alkalmasak a benne lévő szennyeződések csökkentésére. A növénnyel történő kezelési módszerek másodlagos biológiai kezelések, melyeknél szükség van egy elsődleges ülepı́téses kezelésre, pl. egy biológiai szeptikus/rothasztó tartályra és/vagy harmadlagosan egy finomı́tóra, mely öntisztı́tó folyamatra alkalmas. A tápanyagok és baktériumok eltávolı́tása ugyanolyan fizikai, kémiai és biológiai módon történik, szűréssel, adszorpcióval, aszszimilációval, melyet a növény organizmusai végeznek, valamint baktériumos ülepı́téssel. Ezért a növényi tisztı́tás a hagyományos tisztı-́ táshoz képest alternatı́vát jelent, tiszteletben tartja a környezetet, és gazdasági (elektromosenergia-megtakarı́tás, a fenntartható fejlődés figyelembe vétele, korlátozott munkaköltségek), illetve környezeti (kedvezőbb tájképi hatás, fertőtlenı́tési kezelések csökkentése) szempontból előnyös.

LiveNutrition

323

Irodalomjegyzék 1.

5. 6. 7.

10.

11.

12.

13.

14. 15.

324

Anderson, Neil Gerard. 2001. Biosecurity: Health Protection and Sanitation Strategies for Cattle and General Guidelines for Other Livestock. Factsheet. USA. Ontario. Ministry of Agriculture, Food and Rural Affairs. Altınçekiç, Ö. and Koyuncu, M. 2010. Effects of Transport Conditions on Animal Welfare. Hayvansal Üretim, 51 (1): 48-56. Bačić, G., Karadjole, T., Mačešić, N. and Karadjole, M., 2007. A brief review of etiology and nutritional prevention of metabolic disorders in dairy cattle. Veterinarski Arhiv. 77 (6), 567-577. Blanchet, K., Moening, H., Dejong-Hughes, J. 2003. Grazing System Planning Guide. University of Minnesota. Clemens, B., Ayres, L., Langford, C., McGarva, L., Simpson, P., Hennessy, G., Keys, M., Upjohn, B., Leech, F. 2003. The grazier’s guide to Pastures. NSW Agriculture. De Blas, C., Wiseman, J. (ed.) 2010. Nutrition of the Rabbit. 2nd edition. CABI Publishing, Wallingford, UK. DLG-Futterwerttabellen Wiederkäuer. 1991, 1997. DLG-Verlag Frankfurt. [Tables of Feed-Values for Ruminants]. Doreau, M., Chilliard, Y. 1997. Digestion and metabolism of dietary fat in farm animals. British Journal of Nutrition, 78, Suppl. 1, S15-S35. D’Mello, J. P. F. (ed.) 2000. Farm Animal Metabolism and Nutrition. CABI Publishing Wallingford, UK. D’Mello, J. P. F. (ed.) 2003. Amino Acids in Animal Nutrition. CABI Publishing Wallingford, UK. Faithfull, N. T. 2002. Methods in agricultural chemical analysis. A practical handbook. CABI Publishing, Wallingford, UK. Galyean, M. L. 2010. Laboratory procedures in animal nutrition research. Texas Tech. University, Lubbock. Accessed Nov. 10, 2013. (http://www.depts.ttu.edu/afs/home/mga lyean/lab_man.pdf) Gidenne, T., Combes, S., Fortun-Lamothe, L. 2012. Feed intake limitation strategies for the growing rabbit: effect on feeding behaviour, welfare, performance, digestive physiology and health: a review. Animal. 2012. Sep; 6 (9): 1407-19. 10.1017 / doi: S1751731112000389 McDonald, P., Edwards, R. A., Greenhalgh, J. F. D., Morgan, C. A., Sinclair, L. A., Wilkinson, R. G. 2011. Animal Nutrition. 7th ed. Pearson, Harlow, England. Nutritional Disorders in Beef Cattle. Shane Gadberry, Jeremy Powell. University of Arkansas, United States Department of

16.

17.

18. 19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26. 27.

28.

29.

Agriculture, and County Governments Cooperating. (https://www.uaex.edu/publicationsPDF/ FSA-3071.pd) Jarrige, R. (ed.) 1998 . Ruminant Nutrition: Recommended Allowances and Feed Tables. John Libbey Eurotext, 1989. Jamroz, D (ed.) 2013. Animal Nutrition and Feed Science (lengyelül). Part 1. Wydawnictwo Naukowe PWN. Jamroz, D. and Potkański, A. (ed.) 2015. Animal Nutrition and Feed Science (lengyelül). Part 2. Wydawnictwo Naukowe PWN. Jamroz, D. (ed.) 2013. Animal Nutrition and Feed Science (lengyelül). Part 3. Wydawnictwo Naukowe PWN. Undrestanding and Improving Forage Quality. 2014. UGA Extension Bulletin, 1425. Patyra, E., Kwiatek, K. 2015. Glukozynolany – składniki antyżywieniowe pasz. Życie Weterynaryjne, 90 (10), 674-677. Rood, K. A. and Chapman, C. K. 2009. Minimizing Disease in Your Sheep Flock. A Guide to Preventative Flock Health. Agriculture, Animal Health, September, Utah State University Cooperative Extension, U.S. Rucker, R. B., Suttie, J. W., McCormick, D. B., Machlin, L. J., Marcel Dekker. 2001. Handbook of vitamins. Inc. New York. Sinha, K. K. and Bhatnagar, D. 1998. Mycotoxins in agriculture and food safety. New York, M. Dekker. Sundstøl, F. 1993. Energy systems for ruminants. Icel. Agr. Sci. 7, 1993: 11–19. Suttle, N. F. 2010. The mineral nutrition of livestock. 4th ed. CABI Publishing Cambridge, USA. Van Saun, R. and Heinrichs, A. J. Troubleshooting Silage Problems: How to Identify Potential Problems. (http:// extension.psu.edu/animals/dairy/ nutrition/forages/silage/troubleshootingsilage-problems-how-to-identify-potentialproblems). Rotz, C. A. 1995. Maintaining and Enhancing Forage Quality during Harvest and Storage, In: Proceedings of the Western Canada Dairy Seminar Proceedings (J. J. Kenelly, ed.) (www.afns.ualberta.ca/wcds/ wcd95147.htm). Nutrient Requirements of Beef Cattle. Eighth Revised Edition. 2000. Subcommittee on Beef Cattle Nutrition. Committee on Animal Nutrition; Board on Agriculture; National Research Council.

29.

30.

31. 32. 33. 34.

35. 36.

37. 38.

39. 40.

41. 42.

Nutrient Requirement of Dairy Cattle. Seventh Revised Edition. 2001. Subcommittee on Dairy Cattle Nutrition. Committee on Animal Nutrition. Board on Agriculture and Natural Resources. National Research Council. Nutrient Requirements of Horses. Sixth Revised Edition. 2007. Committee on Nutrient Requirements of Horses. Board on Agriculture and Natural Resources. Division on Earth and Life Studies. National Research Council. Nutrient Requirements of Poultry. Ninth Revised Edition. 1994. Subcommittee on Poultry Nutrition. Board on Agriculture; National Research Council. Nutrient Requirements of Swine. 10th Revised Edition. 1998. Subcommittee on Swine Nutrition. Committee on Animal Nutrition. Board on Agriculture; National Research Council. Applegate and Angel. 2014. Nutrient requirements of poultry publication: History and need for an update. J. Appl. Poult. Res. 23: 567–575. Boisen, S. and M. W. A. Verstegen. 1998. Evaluation of feedstuffs and pig diets. Energy or nutrient-based evaluation systems? I. Limitations of present energy evaluation systems. Acta Agric. Scand. Sect. A Anim. Sci. 48: 86-94. Cuddeford, D. 1997. Feeding systems for horses. Chap. 11. In: Feeding systems and feed evaluation models. Theodorou, M. K., France, J. (ed.) Cabi Publishing, Oxon, U.K., NY, USA, p. 239-274. Freeman, D. W. 2014. Nutrient Needs of Horses. Gidenne, T. 2000. Recent advances and perspectives in rabbit nutrition: Emphasis on fibre requirements. W. Rabbit Sci. 8, 2332. Harris, P. 1997. Energy sources and requirements of the exercising horse. Ann. Rev. Nutr. 17, 185-210. Jarrige, R. (ed.) 1988. Alimentation des bovins, ovins et caprins. INRA, Paris, ISBN 2-7389-0021. Jarrige, R., Tisserand, J. L. 1984. Métabolisme, besoins et alimentation azotée du cheval.Chapter 18. In : R. Jarrige, W. Martin-Rosset (ed.) « Le Cheval » INRA Publications, Route de St Cyr, 78000 Versailles, p. 277-302. Johnson, E. L. and Duberstein, K. J. 2013. How to Feed a Horse: Understanding Basic Principles of Horse Nutrition. IFAS Extension. Oklahoma Cooperative Extension Service. ANSI -3997. Larbier, M., Leclercq, B. 1994. Nutriţia şi alimentaţia păsărilor. Ed. Alutus, D. Bucureşti.

43. Leeson, S. & Summers, J. D. 2001. Scott’s nutrition of the chicken, 4th edition. Nottingham, UK, Nottingham University Press. 44. National Research Council (NRC). 1977. Nutrient Requirements of Rabbits. Second Revised Edition. The National Academies Press, Washington D.C. USA. 45. National Research Council (NRC). 1994. Nutrient Requirements of Poultry. 9th revised edition. The National Academies Press, Washington D.C. USA. 46. National Research Council (NRC). 2001. Nutrient requirements of dairy cattle / Subcommittee on Dairy Cattle Nutrition, Committee on Animal Nutrition, Board on Agriculture, National Research Council, 7th rev. ed., National Academy Press, Washington, D.C., ISBN 0-309-06997-1. 47. National Research Council (NRC). 1998. Nutrient Requirements of Swine. 10th ed. Natl. Acad. Press, Washington, D.C. USA. 48. Orskov, E. R., McDonald, I. 1979. The estimation of protein degradability in the rumen from incubation measurements weighted according to rate of passage. Journal of Agricultural Science Cambridge, 92, 499-503. 49. Payne, R. L. and R. T. Zijlstra. 2007. A guide to application of net energy in swine feed formulation. Advances in Pork Production 18:159-165. 50. Ravindran, V. 2012. Advances and Future Directions in Poultry Nutrition: An Overview. 51. Korean Journal of Poultry Science. Volume 39, Issue 1, pp. 53-62. 52. Sauvant, D., Perez, J.-M., Tran, G. 2002. INRA-AFZ Tables de composition et de valeur nutritive des matières premières destinées aux animaux d’élevage. ISBN 27380-1046-6 2002, INRA Editions Versailles. 53. Szabo, C. and Halas, V. 2013. Shortcomings of the Energy Evaluation Systems in Pigs: a Review. 54. Tisserand, J. L., Martin-Rosset, W., 1996. Evaluation of the protein value of feedstuffs in horses in the MADC system. In: Proceeding of 47th Annual Meeting of European Association for Animal Production. Lillehammer. August 25-29 Norway. Aleshat H.4.3. p. 293. Wageningen Pers. Ed. Wageningen The Netherlands. 55. Vermorel, M., Martin-Rosset, W., 1997. Concepts, scientific bases, structure and validation of the French horse net energy system (UFC). Livest. Prod. Sci., 47: 261-275. 56. Vermorel, M., Martin-Rosset, W., Vernet, J., 1997. Energy utilization of twelve forages or mixed diets for maintenance by sport horses. Livest. Prod. 57, 157-167. 325 57. www.prairieswine.com

PROJEKTCÉLOK: egy innovatív, a kor követelményeinek teljes mértékben megfelelő, naprakész oktatási anyag előállítása az állati takarmányozás és a táplálkozásmenedzsment területén: e-learning platform, kézikönyv; az állattenyésztés jövedelmezőségének előmozdítása, a vidéken élő emberek életminőségének javítása, a fiatalok elvándorlásának (vidékről városokba) lassítása, megállítása.

LiveNUTRITION book OKL v4 do druku.indd 2

Wrocław University of Environmental and Life Sciences (PL)

Az „Ésszerű takarmányozás és állattartás” cı́mű kézikönyv a gazdaságokban élő állatok takarmányozásának ‒ beleértve az egészségre vonatkozó szempontokat, az állati eredetű termékek minőségét, a mezőgazdaság környezetvédelmi vonatkozásait és az állattartást ‒ tömör összefoglalása, miközben figyelembe veszi az Európai Unió mezőgazdaságra vonatkozó jogi szabályozásait is.

A fejezetek nagy része a széles körben alkalmazott takarmányozás jelenlegi tudásszintjével foglalkozik, annak legfontosabb területeit érinti, emellett figyelmet szentel az állattartás fenntartható mezőgazdasági környezetben való megvalósı́tásának. Mindez a projekt célkitűzéseiből következik: az egyéni gazdálkodás, nem pedig az ipari méretű állattartás és élelmiszeripar áll a figyelem középpontjában. Az egyes fejezetek némileg különböznek egymástól a bennük feldolgozott anyag tudásszintjét illetően, de teljes körű közép-, sőt felső szintű alapismeretet nyújtanak az olvasó számára. A kézikönyv tartalmát nagyon közvetlen és kommunikatı́v módon közvetı́ti. Maja Słupczyńska és Barbara Król ‒ a kézikönyv szerkesztői, valamint a második fejezet szerzői ‒ rengeteg munkát fektettek a külföldi szerzők által írt fejezetek egységessé tételébe úgy, hogy emellett megmaradjon azok eredeti karaktere, stı́lusa és a szerzői jogok tiszteletben tartása is. A kézikönyvekben nem gyakori grafikai ábrázolások, színes ábrák, kulcsfontosságú információk (ahol az lehetséges) sora nagyban segíti a tanulási folyamatot, a megértést és az olvashatóságot, még a kevésbé felkészült olvasó számára is.

Canakkale Onsekiz Mart University (TR)

ÉSSZERŰ TAKARMÁNYOZÁS ÉS ÁLLATTARTÁS Barbara Król Maja Słupczyńska

Összefoglalásként elmondható, hogy az „Ésszerű takarmányozás és állattartás” cı́mű, terjedelmileg több mint 300 oldalas könyvben alkalmazott modern, szintetizáló és szerves megközelı́tés értékes összefoglalóként szolgál a vidéki gazdaságokban dolgozó állattartók számára. Elismerésem azoknak a fiatal koordinátoroknak, akik komoly szerzői, szerkesztői munkájuk révén mindezt létrehozták. Különösen fontos kiemelni azt a tényt, hogy a kézikönyvet angol nyelven készı́tették el, így terjesztése ‒ fordı́tást követően ‒ a stratégiai partnerségben részt vevő országokban (Lengyelországban, Törökországban, Romániában, Olaszországban és Magyarországon) is megvalósul. Egy ilyen terjedelmű és változatosságú szöveg angol szókincstárának mesterfokon történő létrehozása hatalmas kihı́vást jelentett a fiatal szerkesztők, Barbara Król és Maja Słupczyńska, számára.

Prof. zw. dr. hab. Dorota Jamroz, dr. h.c., dr. h.c.

University of Balıkesir (TR)

National Research Development Institute for Animal Biology and Nutrition (RO)

Confederazione Italiana Agricoltori dellʼUmbria (IT)

ERASMUS+ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS INNOVÁCIÓ A BEVÁLT GYAKORLATOK TERÉN;

Association of the Regional Initiatived Development „Lacjum” (PL)

KA202 - STRATÉGIAI PARTNERSÉGEK - SZAKKÉPZÉSI PROJEKTEK

www.livenutrition.eu Projektszám: 2014-1-PL-KA202-003496

LiveNUTRITION book OKL v4 do druku.indd 1

Tudás Alapítvány (HU)