Ki vagyok? Mi vagyok? Na, mi van?
Bevezető Szabó Tamás csíkszeredai kiállításának katalógusához Szabó Tamás több mint harminc éves szobrászati-festészeti pályáját teljesen autonóm szemlélet jellemzi, azonban művészeti hitvallásának két alapköve változatlan maradt az évtizedek során: tematikai vonatkozásban az emberi figura, mint a létezés értelmének legfőbb letéteményese, technikai szempontból pedig a matériába vetett hit, az anyag iránt érzett szeretet. Életműve korszakokra osztható, azonban e periódusok szervesen épülnek egymásra. A nyolcvanas évek útkeresésének időszaka után a korszellemet átitató posztmodern jegyében egyszerre hatottak rá Michelangelo későreneszánsz robusztus figurái és Francis Bacon nyers, gúzsba kötött és izolált alakjai. A kilencvenes évek folyamán a A Kötél és én című sorozattal saját felakasztott-kifeszített testével végzett fotó kísérleteket, amelyeket grafikai és festészeti szériákban dolgozott fel. A 2000-es évek hűvösen klasszicizáló, puha márványszobrai és ezen szobrok festészeti átértelmezéseinek sora után 2006 után újabb experimentális művek következtek, amikor is a hagyományos szobrászati anyagokat más mesterségek matériáival ötvözte, az expresszív gesztusként a szög, a cipővas, az ólom egyre nagyobb szerepet kapott munkáiban. Szabó Tamás művészetéről értekező tanulmányok, írások sokszor hangsúlyozzák a művész klasszikus, már-már tradicionális orientációját, a figurális szobrász képét erősítve. A „klasszikus” fogalma azonban túl általános, egyúttal nagyon sok jelentésréteggel bír, amely nem érzékelteti kellőképpen az életmű kísérletező jelenségeit. Amennyiben a kortárs szobrászat installáció és objekt alapú szemlélete és elvárásrendszere felől vizsgáljuk az életművet, valóban Szabó Tamás olyan szobrászati alapértékhez ragaszkodik, ahol a művészi invenció és a kivitelezés, a megvalósítás fizikai aspektusa még nem váltak el egymástól, hanem szerves egységet képeznek. Azonban anyaghasználatában, kompozíciós eljárásaiban, a műfajok közötti szabad átjárással (szobor, fotó, festmény, majd mindez újra szoborban valósul meg) éppen egy olyan szobrászati habitusnak a megtestesítője, amely bizonyos értelemben két nagy művészeti korszakhatár átmeneti időszakának válságából ered. Szabó Tamás művészete már lassan egy évtizede elbillent az aszimmetria irányába, egy olyan „szépségideál” felé, amely már nem a klasszikus európai eszményt testesíti meg, hanem formai gyökerei időben és térben is távoli kultúrák, az afrikai, dél-amerikai és a Húsvét-szigeteki törzsi művészet
ősi formavilágát idézik. Kiindulópontja, egyfajta pozitív dogmaként, vagy művészi hitvallásként, továbbra is az emberi alak, amely egyre absztraktabb és elvontabb módon emlékeztet olyan ismeretlen istenekre és idolokra, akik még tekintélyt parancsolóan, de már vakon és magányosan merednek szögekkel kivert arcukkal a mai világ felé. Láthatóan súlyosak, mind fizikai, mint tartalmi tekintetben, talán ők a mi jelenkorunk hamis idoljainak torz tükörképei. A szobrokhoz szervesen kapcsolódó vegyes technikájú festményeken felbukkanó alakok is ez a feltételezést erősítik. Szabó Tamás még a 90-es években készített egy festménysorozatot az erőtől duzzadó és izmos testű Mick Jaggerről, amely motívum újabb munkáin is tovább él. Ezeknek az arc nélküli figuráknak leghangsúlyosabb eleme a nyelvöltés, az a szarkasztikus gesztus, ami egyben a művész látens (?) kritikáját is kifejezi. Szabó Tamás művein a szobrászati elemek teljes egységet és szerves egészet képeznek a festészeti elemekkel és vice versa. Legújabb portréin ez még inkább nyilvánvaló. A művész saját szobrairól készített fotói a vászonra applikált kollázselemként élnek tovább, miközben a nemes vagy kevésbé nemes plasztikai anyagot festékréteg borítja, eltakarva magát a lényeget: a szobrászi megmunkálás sziszifuszi küzdelmét. Szabó Tamás az ösztönös szobrász zsigeri és érzelmi indíttatású késztetésével olyan kérdéseket feszeget, amelyek nagyon aktuálisak; művei –legyen szó szoborról, festményről, grafikáról, vagy ezek teljes szimbiózisáról- a transzcendenciáját elveszítő, önmaga létezésének megválaszolhatatlan okát kutató, meghasonlott emberi lény spirituális, mentális transzformációjának egyes stációit reprezentálják. Szabó Noémi művészettörténész 2013. november
Cine sunt? Ce sunt? Păi da ce e?
Introducere la catalogul expoziției din Miercurea-Ciuc al lui Tamás Szabó. De-a lungul unei cariere de mai bine de 30 de ani, Tamás Szabó a fost fidel unei viziuni absolut autonome și care s-a modificat cu timpul, dar două elemente de bază ale crezului său artistic au rămas neschimbate: din punct de vedere tematic, figura umană care este simbolul și chintesența sensului existenței, iar din punct de vedere tehnic, credința în materie, dragostea pe care artistul o simte față de ea. Opera lui Tamás Szabó poate fi împărțită în perioade care însă se suprapun în mod organic. După anii 80, odată cu brizele postmodernismului a fost influențat de figurile robuste din renașterea tîrzie ale lui Michelangelo și de făpturile dintr-o bucată, legate și izolate ale lui Francia Bacon. În anii 90 a făcut experimente cu propriul lui trup spînzurat și răstignit în seria cu titlul Sfoara și eu. Sculpturile din marmură clasicizante și moi din anii 2000 au urmat noi opere experimentale după 2006 cînd artistul a amestecat materialele tradiționale ale sculpturii cu materiile altor meserii și cuiele, blacheul, plumbul au primit un rol tot mai accentuat. Studiile care interpretează opera lui Tamás Szabó accentuează deseori orientarea clasică, aproape tradițională a artistului, spunînd de fapt că este un sculptor figurativ. Noțiunea ”clasic” este însă mult prea generală și are nenumărate sensuri, nevorbind astfel despre fenomenele experimentale ale operei. Dacă examinăm creațiile prin prisma viziunii și orizontului de așteptări de instalații și obiecte ale sculpturii contemporane, atunci într-adevăr Tamás Szabó este credincios unor valori de bază sculpturale în cazul cărora invenția artistică și opera în fizicalitatea ei nu s-au despărțit încă, creează o unitate organică. Dar în ceea ce privește utilizarea materialelor, modalitățile de compoziție, prin flexibilitatea genurilor (sculptură, fotografie, pictură, și din nou sculptură) opera lui este întruparea unui tip de sculptură care derivă din criza unei perioade de tranziție dintre două perioade artistice. Arta lui Tamás Szabó s-a înclinat aproape de un deceniu în direcția asimetriei, a unui ideal de frumos care deja nu este cel clasic-european, rădăcinile lui formale amintind de culturi îndepărtate atît din punctul de vedere al spațiului, cît și al timpului: culturi din Africa, din America de Sud, din Insula Paștelui. Punctul de pornire al artistului este în continuare dogma pozitivă sau crezul artistic al figurii umane care amintește într-un mod din ce în ce mai abstract de zei și idoli necunoscuți care se uită cu fața lor plină de cui spre lumea noastră – încă mai au autoritate, dar sunt deja singuratici și orbi. Sunt ”grei” deopotrivă fizic și spiritual, poate că
sunt imaginile pocite ale idolilor contrafăcute ale timpului nostru. Figurile ce apar pe tablourile cu tehnică mixtă care se leagă în mod organic de sculpturi subliniază această ipoteză. Încă în anii 90 Tamás Szabó a făcut o serie de pucturi despre Mick Jagger puternic, sportiv și mușchiulos, motiv pe care îl putem întîlni și pe lucrările sale mai noi. Figurile astea fără față își scot limba la privitor, fac deci un gest sarcastic care exprimă și critica peiorativă a artistului vizavi de lumea noastră. În operele lui Tamás Szabó elementele sculpturale creează unitate deplină și organică cu cele picturale și viceversa. Pe portretele cele mai noi acest lucru este absolut evident. Fotografiile pe care artistul le-a făcut despre propriile sculpturi trăiesc în continuare ca elemente de colaj aplicate pe pînză în timp ce materialul plastic nobil sau mai puțin nobil se află sub un strat de vopsele care ascunde esența însăși: lupta lui Sisif cu materia. Cu structura sculptorului intiutiv Tamás Szabó își pune probleme foarte actuale: operele lui, fie ele sculpturi, tablouri, grafici sau simbiozele acestora, prezintă stațiile transformării mentale a ființei umane care a pierdut trancendentul și își caută cauza de negăsit a existenței sale. Noémi Szabó istoric de artă noiembrie 2013 Traducere Péter Demény
Who am I? What am I? What's up?
Introduction to the catalogue of the exhibition of Tamás Szabó in Miercurea Ciuc The more than thirty-year long career of sculpting and painting of Tamás Szabó has been characterized by a completely autonomous approach, though the two pillars of his artistic creed haven't changed in decades: thematically the human figure as the basic material of existence and from technical perspective, the faith in material, the love towards matter itself. His career can be divided into different periods but these periods are organically built on each other. After finding his own path, in the spirit of postmodernism of the eighties he was influenced by both of the late-renaissance robust figures of Michelangelo and the rough, tied-up and isolated figures of Francis Bacon. During the nineties, in his series called The Rope and Me he made photographic experiments with his own hung-up and tied body and he later adopted this into graphic and painting series. After a series of cold classicist marble sculptures and some paintings that reinterpreted these sculptures in the 2000s, some new experimental works followed from 2006 when he started to mix the materials of sculpting with the tools of some other occupations and as an expressive gesture, the nail, the shod and the lead began to get bigger and bigger role in his works. Studies on the art of Tamás Szabó often emphasize the classicist and almost traditionalist orientation of the artist, strengthening the image of a figural sculptor. The term 'classicist' however is too general, and possesses several layers of meanings that can't really describe the experimental phenomenon of his life-work. Examining this artwork from the perspective of the installation and object-based approach of the contemporary sculpting, it may seem that Tamás Szabó clings to a sculpting value where artistic invention and implementation are not separated but form an organic unit. However with his use of materials, his ways of composition and with his constant passage between artistic genres (sculptures, photographs, paintings and then sculpting again), he embodies a sculpting habit that originates from the crisis of the transition period of two great artistic eras. The art of Tamás Szabó has leaned towards asymmetry almost a decade ago, towards an 'ideal' that is not the classic European ideal anymore, its formal roots evoke the ancient forms of the tribal arts of Africa, South-America and the Easter Island. Its starting point, as a positive dogma or artistic creed continues to be the human figure that reminds us in a more and more abstract way to the gods and idols which stare at the world with their studded faces, still with author-
ity but solitarily. They are massive, both physically, both content-wise, they might be the distorted reflections of the fake idols of our fake idols. This presumption is confirmed by the figures appearing on his paintings which are organically connected to the sculptures. Tamás Szabó made a series of paintings on the exuberant and muscular Mick Jagger back in the nineties and that motif continues to be present in his later works as well. The most emphatic element of these faceless figures is their sticking tongues, this sarcastic gesture that also expresses the latent (?) criticism of the artist. In the works of Tamás Szabó the sculpting and painting elements create an organic unity and vice versa. This is more obvious in his latest portraits. The photographs made by the artist himself on his own sculptures continue to live as collage elements applied to the canvas, while the noble or less noble plastic material is covered by a layer of dye covering the most essential thing: the Sisyphean struggle of the sculptor's work. Urged viscerally and emotionally by the instinctive sculptor, Tamás Szabó investigates very actual questions; his works – whether his sculptures, paintings, graphics or the symbiosis of the above – represent the stations of the spiritual and mental transformation of the human being seeking the unanswerable reason of their own existence. Translated by Előd Márton
Tanú I., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Tanú II., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Tanú III., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Tanú IV., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Harcos, 50x21x23 cm, fa, 贸lom, sz枚g, 2006
Hull谩mos fej, 80x40x27 cm, fa, 贸lom, 2008
Festett fej, 70x18x23 cm, fa, 贸lom, sz枚g, 2007
Tanú V., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Hangvilla, 100x70x60 cm, fa, 贸lom, vas, 2011
Tanú VI., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Tanú VII., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Lukas orrĂş, 60x40x27 cm, bronz, 2005
Tanú VIII., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Zsennyei fej, 60x24x35 cm, bronz, 2006
Tanú IX., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
Tanú X., 120x80 cm, akril, vászon, 2013
EmlĂŠk, 30x25 cm, vegyes technika, 2013
Hommage รก Szikora I., 30x25 cm, vegyes technika, 2013
Kettős figura, 30x25 cm, vegyes technika, 2013
Tamás Szabó
Budapest 1952 1979 Graduated in glass art at the Hungarian Academy of Applied Art, but has been dedicated to the fine arts since 1980 2007– Associate professor at the Art and Art History Department of the Gyula Juhász Faculty of Education of the University of Szeged 2000 Mihály Munkácsy prize Selected personal exhibition 2013 Új Kriterion Gallery- Miercurea Ciuc ( Romania) 2010 Léna & Roselli Gallery- Budapest 2008 Zikkurat Gallery-Budapest 2007 Gallery IX. with Károly Szikszai- Budapest, Ráday Gallery-Budapest 2004 Olof Palme House-Budapest 2002 Aulich Art Gallery- Budapest, Erlin Gallery- Budapest 2001 Gold Art Gallery- Budapest 1996 Gallery 2001, Hoppdorf- Netherlands
St煤di贸, 2013
Lista lucrărilor / List of the Artworks
Tamás Szabó Martor I.–X., 100x80cm, acrilic pe pînză/Witness I.–X., 100X80cm, acrylic on canvas, 2013 Luptător, bronz, 60x40x27cm/Warrior, bronze, 60x40x27cm, 2005 Cap pictat, lemn, plumb, cuie, 70x18x23cm/Painted Head, wood, lead,nail, 70x18x23cm, 2007 Diapazon, lemn, fier, plumb, 100x70x60cm/Tuning Fork, wood, iron lead, 100x70x60cm, 2013 Bust fără nas, bronz, 60x40x27 cm/Figure with nostrils, bronze, 60x40x27 cm, 2005 Cap din Zsennye, bronz, 60x24x35cm/Head from Zsennye, bronze, 60x24x35cm, 2006 Amintire, tehnică mixtă, lemn, 30x25cm/Remembrance, mixed technique, wood, 30x25cm, 2013 Cap ondulat, lemn, plumb, 80x40x27cm/Undulated Head, wood, lead, 80x40x27cm, 2008 Hommage á Szikora, tehnică mixtă, lemn, 30x25cm/ Hommage á Szikora, mixed technique, wood, 30x25cm, 2013 Figură dublă, tehnică mixtă, lemn, 30x25cm/Double Figures, mixed technique, 30x25cm, 2013