Képek füzére – Szabó Dorottya festészetéről
„… azt lehet mondani, hogy nincs más valóság, mint a részlet.”1 Ha most azt játszanánk, hogy Szabó Dorottya festményeit röviden, tömören mutassam be – és tényleg! – akkor az emlék, mint az emlékezés áradását beindító souvenir fogalmát hívnám segítségül és a távolodó élmények és benyomások fátyolos derengéséből kirajzolódó töredékek, a visszatérő képként létező részletek jelenségének leírását. Érzelmeink és indulataink óhatatlanul apró részleteknél horgonyoznak le, majd üdítően (vagy lehangolóan) e töredékek emlékezetünkbe idézésével (vagy azok kéretlen feltolulásával) elevenednek meg. Szabó Dorottya ezt a szavakkal nehezen megragadható, leginkább a szépirodalom cizellált szöveghagyományában fellelhető lélek- és tudatállapotot jeleníti meg festményeivel. Megjeleníti, vagyis láthatóságában elénk helyezi. Hiszen a nemcsak személyességében, hanem különlegességében is sajátos, kiérlelt festészeti eljárásában e tudatállapot egyre gazdagodó újrajátszását, láthatóvá tételét vélem felfedezni. Szabó Dorottya festészetében a különféle tárgyakkal és tüneményekkel benépesített világunk esendően törékeny részletei – egy a mennyezetről függő régi csillár, egy porladó épületrelief, egy elhasznált ruhadarab, egy sokat szolgált gyümölcskosár, egy szobortöredék, egy elmosódó arc, lombok sziluettje, vagy egy könnyen szétguruló láncsor – kerülnek kitüntetett szerepbe. A festő e töredékességükben megjelenő jelenségek képét munkálja meg igazán, ahogy a vászon szövésmintáját is érvényesülni hagyó, az alapozással gyengéden bevont képsíkra, vagy egy a vászon teljes felületét beborító festett raszter hálójába helyezi őket. A festmények e figurális motívumai azonban egy közbeiktatott felületen keresztül nyerik el formájukat. Az emlékezés vizuálisan kiragadható, vagy azt képként segítő „figuráit” alkotójuk (felidézőjük? teremtőjük?) nedvdúsan, élénk és erőteljes színekkel festi meg egy a vízszintesen fekvő vászonra simított pauszpapíron. E tűvel sűrűn átszúrt pauszpapír filterként működik; a sokszoros átfestéssel megdolgozott pauszról a vászonra szivárgó mintázat egy olyan nyom, amely – e többlépcsős, többrétegű munkafolyamat analógiájára – az emlékezés időélményét, a felderengő emlékkép körüli érzelmek és indulatok elcsendesedésének tapasztalatát is magába sűríti. Persze az emlékek mielőtt elhomályosodnának és elhalkulnának, intenzíven és vibrálóan kísérthetnek is minket. Ha Szabó Dorottya festményeit egy a sajátos festői látásmóddal
és processzussal összefűzött sorozatként, mintegy gyöngysorként képzeljük el, akkor utóbbi, Lánc képek cím alatt bemutatott munkái e gyöngyfüzér legszínesebb darabjai. 1
Déry Tibor: Befejezetlen mondat, Ciceró Könyvstúdió, Budapest, 2006. p 113.
Perenyei Mónika
Monika Perenyei: Șiragul tablourilor Despre pictura lui Dorottya Szabó?
acum sub titlul de Tablouri înlănţuite sunt cele mai colorate bucăți ale acesteia. Noémi Szabó istoric de artă Traducere Péter Demény
”…se poate spune că nu e altă realitate în afara fragmentului.” (Tibor Déry: Fraza neterminată) Dacă acum ne-am juca de a prezenta picturile lui Dorottya Szabó scurt și concis - și într-adevăr asta ne jucăm! – atunci aș chema în ajutor noțiunea amintirii ca suvenirul care pornește mecanismul memoriei și descrierea fenomenelor apărute din suita fragmentelor care se întorc mereu din ceața experiențelor îndepărtate. Sentimentele și pornirile noastre se opresc inevitabil la niște fragmente minuscule și după aceea se învie în mod înviorător sau, dimpotrivă, întristător din rememorarea (dorită sau nu) a acestor fragmente. Dorottya Szabó ne prezintă această stare sufletească care poate fi greu exprimat în cuvinte, sau poate fi exprimat cel mai curînd în tradiția textuală cizelată a beletristicii. Ne prezintă, adică ne arată în vizibilitatea ei. Deoarece în această modalitate picturală caracteristică și matură eu descopăr reluarea și încercarea de a face vizibilă această stare a conștiinței. În pictura lui Dorottya Szabó, fragmentele delicate ale lumii noastre pline cu obiecte și fenomene apar în centrul tablourilor – un policandru care atîrnă de plafon, un relief al unei clădiri prăfuite, o haină uzată, un coș cu fructe folosit de multă vreme, un mozaic al unei statui, o față care abia se vede, conturul frunzișului, un șirag de mărgăritare care se desprind ușor. Pictorul lucrează cu migală pe fenomenele acestea ce apar fragmentar cînd le așază în planul tabloului în care textura pînzei e lăsată să se impună sau în plasa unui raster pictat pe toată suprafața pînzei. Dar motivele acestea figurative își cîștigă forma printr-o suprafață intercalată. ”Personajele” memoriei ce pot fi ”subliniate” vizual sau cele care ajută memoria prin imagini sunt pictate de creatorul (evocatorul?) lor în culori puternice, vii, suculente pe o hîrtie de calc netezită pe pînza așezată orizontal. Hîrtia de calc împînzită de găuri de ace funcționează ca un filtru; modelul care se scurge pe pînză datorită pictatului repetat este o urmă care – fiind analogia acestui proces de lucru cu mai multe etape – însumează și experiența de timp a rememorării, cea a potolirii sentimentelor și pornirilor stîrnite de imaginea amintirii apărute. Desigur, înainte de a se liniști și a se stinge, amintirile pot să și ne obsedeze în mod intensiv și vibrînd într-una. Dacă tablourile lui Dorottya Szabó le imaginăm ca pe o serie, o șalbă legată de viziunea și munca pictorului, atunci cele prezentate
String of paintings On the works of Dorottya Szabó
presented with the title Chain are the most colorful pieces of this chain of pearls. Translated by Előd Márton
'' ... we can say that there is no other reality but the detail.'' If we played that I should present the paintings of Dorottya Szabó – and for real! - then I would invoke the concept of souvenir starting the memory and a flow of remembrance and the description of fragments emerging from the veiled glow of receding memories and impressions and of the phenomenon of details as returning images. Our emotions and passions will inevitably halt at the small details and then refreshingly (or depressingly) and they come back with evoking these fragments intentionally or unintenionally. Dorottya Szabó visualizes with her paintings this state of mind that is extremely hard to express with words and that can be found mostly in the textual tradition of literature. She visualizes this, meaning that she makes it visible for us. I keep discovering the constant and more and more rich replaying of this state of mind in her particularly personal and specific work process. In the works of Dorottya Szabó, the central role is given to the fragile details of the different objects and phenomena of our world – a chandelier hanging from the ceiling, a crumbling relief of a building, a worn dress piece, an old fruit basket, a fragment of a statue, a blurred face, the silhouette of a greenery or a neck lance falling apart softly. What the painter really shapes is the image of these fragmentarily appearing phenomena, as she places them on a slightly coated picture plane that leaves enough space for the pattern of the canvas or on the net of a painted screen overlaying the whole surface of the canvas. The figural motifs of the paintings acquire their final form on an inserted layer though. These ‚figures' of remembrance which can be seized visually and which help the image itself are painted by their creator (evoker? maker?) succulently, with vivid and dynamic colors on a horizontal tracing paper laying on a canvas. This tracing paper that is densely pierced with a needle works as a filter; the pattern that is repainted many times and that percolates to the canvas is a trace that is – as an analogy for a multi-step and multi-layered work process – contains the timely experience of remembrance and the experience of the quiescing of the emotions and passions around the looming memory. Of course, before they fade away, memories can haunt us intensively and vibrantly. If we think of the paintings of Dorottya Szabó as a series bound with an individual pictorial vision and process, as a chain, then her latest works,
Medรกl, 2013, olaj/vรกszon, 40x35 cm
Nagyforgó, 2009, olaj/vászon, 110x130 cm Nagyforgó, 2009, olaj/vászon, 110x130 cm (részlet)
Füst, 2012, olaj/vászon, 140x170 cm Füst, 2012, olaj/vászon, 140x170 cm (részlet)
Hajas, 2010, olaj/vászon, 35x40 cm Hajas, 2010, olaj/vászon, 35x40 cm (részlet)
Festett fej, 70x18x23 cm, fa, 贸lom, sz枚g, 2007
Koszorús, 2011, olaj/vászon, 35x40 cm Koszorús, 2011, olaj/vászon, 35x40 cm (részlet)
Koszorús, 2010, olaj/vászon, 35x40 cm
Lukas orrĂş, 60x40x27 cm, bronz, 2005
Kalitka, 2010, olaj/vászon, 100x100 cm Kalitka, 2010, olaj/vászon, 100x100 cm (részlet)
Sรกl, 2011, olaj/vรกszon, 100x100 cm
Pitypang, 2011, olaj/vรกszon, 100x100 cm
Nyaklรกnc, 2013, olaj/vรกszon, 90x120 cm
Kinövés, 2013, olaj/vászon, 30x30 cm
Fekvo, 2013, olaj/vászon, 30x40 cm Fekvo, 2013, olaj/vászon, 30x40 cm (részlet)
Gyümölcsfa, 2012, olaj/vászon, 140x170 cm
Hรกrom fej, 2011, olaj/vรกszon, 35x40 cm
Dorottya Szabó
dorottyaszabo.blogspot.com 19. 12. 1975. Born in Budapest Education: 1995–1996 ELTE Science University, Faculty of Philosophy 1996–2001 Hungarian Academy of Fine Arts, Faculty of Painting 2001–2002 Academy of Fine Arts Munich, Germany 2003–2006 Hungarian Academy of Fine Arts, DLA (Doctor of Liberal Arts) Programme 2009 DLA Degree Awards and Scholarships (selection): 2012 Scholarship of Budapest Gallery, Künstlerhaus Salzburg, Austria 2006 Scholarship for Vienna, STRABAG SE. 2005 STRABAG Painting Prize, Main Prize 2003 Scholarship of the Hungarian Academy in Rome 2001/2002 DAAD Scholarship Academy of Fine Arts Munich, Germany 2001–2003 Derkovits Scholarship Solo Exhibitions (selection): 2012 Crisis Fruits, VILTIN Gallery, Budapest 2010 Common Denominator, (with Laura Somogyi) Budapest Gallery Exhibition Hall, Budapest 2010 Rufbilder, die Bank, der Fuchs, und das Gesicht, GEDOK Künstlerinnenforum, Karlsruhe, Germany 2010 Callpictures, MONO Gallery, Budapest 2007 Tree, Vase, Chandelier, Head, MONO Gallery, Budapest 2007 Cliché tracing papers, Fészek Artist Club, Budapest 2006 Flecksicher, STRABAG Kunstforum-Art Lounge, Wienna, Austria 2006 The Chandelier, City Gallery-Deák Collection, Székesfehérvár 2005 Parthenon-Frieze Hall, Budapest