2012/February by Új Művészet folyóirat

Tátrai Vilmos

Emlékezés Boskovits Miklósra Budapest, 1935. július 26. – Firenze, 2011.december 19.

A munka? De hát az kábítószer! – így biztatott Boskovits

Emlékszem csodál-

Miklós, amikor egyszer a tanulmányírás és általában a fo-

kozásomra, amikor

galmazás gyötrelmeire panaszkodtam. Ő ugyanis a munká-

Hauser Arnold ma-

ban, a legalább napi tízórás munkában csak örömét lelte.

nierizmus-könyvéről

Kíváncsiság és ambíció, kutatás és közzététel az ő gyakorla-

lelkendeztem neki,

tában nem vált ketté. Hogy melyik találkozásunkkor mond-

és ő csak annyit jegy-

ta ezt, nem emlékszem, és arról sincs feljegyzésem, össze-

zett meg: igen, jó

sen hányszor találkoztam és beszéltem vele. Túl sokszor

könyv, de nem mű-

biztosan nem, Boskovits Miklós mégis azok közé tartozik,

vészettörténet. Ma-

akik folyamatosan jelen voltak és vannak mindennapjaim-

gam elé idézem,

ban. Amit tettem a szakmában, azt nem csekély részben az

amint megpillantom

ő ítéletére, kritikájára gondolva tettem.

őt feleségével, Serena Padovanival az oldalán a berlini kép-

gánsan, a megközelíthetetlenség aurájától körülvéve az

tárban. A kölcsönös,

egyetemre sietni. Látom egy koncert szünetében Tóth Me-

örömteli üdvözlés

lindával a Zeneakadémia előcsarnokában beszélgetni. Lá-

után, immár engem

tom a Szépművészeti Múzeum régi könyvtárában, amint trecento-képek reprodukcióit másolja – mint képzőművészeti gimnáziumot végzettnek megadatott neki a me-

Fotó: Jékely Zsombor

Elég gyatrán működő emlékezetem néhány képet mégis élesen vetít elém. Látom őt a Pesti Barnabás utcában ele-

is győzködve, folytatják méltatlankodásukat az egyik festmény

morizálás e leghatásosabb módjának kiváltsága. Látom,

tisztítása miatt. Tudtam, hogy Végh Jánossal együtt gyakor-

Institut utcájában öltönyben és kicsit ügyetlenkedve (de vé-

nokoskodva a Szépművészeti Múzeumban akart állást kap-

gül eredményesen) autója motorját javítja, hogy el tudjon

ni, de – klerikálisnak bélyegezve – nem vették föl. Egyszer

vinni Pontormo freskóihoz a galluzzói Certosába. Hallom,

megkérdeztem tőle: ha bekerülsz a múzeumba, akkoris el-

amint mondja: „ez nálam már capitolo chiuso”, lezárt fe-

mész? Válasza váratlanul ért: nem, akkor maradok. Már

jezet, amikor vendégeként a 70-es években néhány magyar

csak azért is meglepődtem, mert máskor meg elmesélte:

irodalmi folyóirattal akartam neki kedveskedni. Emlékszem

visszatérő rémálma, hogy otthon van, és nem engedik töb-

a szégyenemre, amikor a Bargellóban zavaromban nem is-

bé vissza Olaszországba. 1967-es quattrocento-szemináriu-

mertem fel, hogy Giotto freskója előtt állok, pedig felvilá-

mának hangulata csak halványan él bennem, de annál erő-

gosításában nem volt semmi kioktató, semmi megbotrán-

sebben, hogy olyan dolgozattémát és hozzá annyi inspiráci-

kozó. Emlékszem, amikor gimnazista fiamat, aki akkor egy-

ót adott – a thébai remeték életét ábrázoló képről van szó a

szerre készült zeneszerzőnek és biológusnak, intette: nem

Szépművészeti Múzeumban, amelyet később, meggyőző ér-

lehet egy fenékkel két lovon ülni (és ezt biztosan magya-

vekkel a fiatal Fra Angelicónak tulajdonított –, hogy kivéte-

rul mondta, mert egyébként sűrűn váltott át olaszra). Em-

les élmény volt rajta dolgozni.

lékszem a büszkeségre, amikor levelet kaptam tőle a Ke-

túl radikálisnak ítélt

amint a Via Giuseppe Giustin, a firenzei Kunsthistorisches

A megszállottságig szenvedélyesen szerette kutatása tár-

resztény Múzeumról szóló könyvhöz írt címszavaim elis-

gyát, a gótikus és reneszánsz olasz festészetet, pedig ha-

merő kommentárjával; máig őrzöm levelét mint préselt vi-

bitusában nem volt semmi olaszos. Soha egy hangos szó,

rágot a kamaszlányok, a borító belső oldalára ragasztva.

erős gesztikulálás, semmi, ami teátrális, magamutogató

újművészet 2012 02

Emlékezés

vagy bizalmaskodó. Halk szavú, finom mosolyú, zárkózott,

ge, Kovács Éva, régi barátját azonnal meghívta antellai ott-

de nem elzárkózó, tapintatos modorú embernek ismertem

honába. Az már Mojzer Miklós sorsa és jelleme, hogy mú-

meg, aki tartózkodott minden heves érzelmi megnyilvánu-

zeumigazgatói őrhelyét még a legmélyebb gyász idején és

lástól. Egyszerre volt magabiztos és együttérző, a legtöbb,

néhány napra sem hagyta el.

amit malíciából megengedett magának, néhány csípős

Tudományos munkássága, értékét és mennyiségét tekint-

megjegyzés volt az ő mércéje szerint gyengén teljesítő kol-

ve egyaránt, óriási jelentőségű. Amikor harminchárom esz-

légái rovására. Hívő volt, de nem szenteskedő. Távolságtar-

tendősen végleg Itáliában telepedett le (akkori szóhasználat-

tása mentes maradt minden arisztokratikus vagy tudósi al-

tal: disszidált), már igen tekintélyes kutatói, tanári és publi-

lűrtől. Szívósan harcolt érte, hogy beilleszkedjen az olasz

kációs tevékenység állt mögötte, a perspektíváról írt, Vayer

környezetbe, de otthoni kollégáit kérés nélkül is segítette.

tanár úrnak hála, azonnal megjelent szakdolgozatától és az

Minden szakmai tárgyú levélre postafordultával válaszolt,

esztergomi Keresztény Múzem trecento-anyagának feldolgo-

minden arra érdemesnek tartott tanulmányt jó szívvel fo-

zásától kezdve Botticelli és Giovanni da Milano monográfi-

gadott az általa szerkesztett Arte Cristianában, és nem én

áján át a Korai olasz táblaképek és a Toszkán kora-reneszánsz

voltam az egyetlen, aki neki köszönhetően, ösztöndíjjal

táblaképek című kötetekig, hazai és olasz folyóiratokban

tölthetett hosszabb-rövidebb időt a Villa I Tattiban, a Har-

publikált tanulmányokig. Új hazájában az azonnali befoga-

Filippino Lippi: Szent Jeromos a pusztában 1475–1480 körül, tempera, fa, 6,5×34,2×1,5 cm

vard Egyetem olasz reneszánsz

dást, Carlo Volpe áldozatkész segítségét és a háromévnyi Vil-

kutatóközpontjában. Amikor

la I Tatti ösztöndíjat azzal hálálta meg, hogy az asztalra tet-

meghalt Mojzer Miklós felesé-

te az 1370–1400 közötti firenzei festészet minden addiginál átfogóbb, inkább számtalan, mint számos újdonságot tartalmazó történetét (Pittura fiorentina alla vigilia del Rinascimento, Firenze, 1975). Ettől kezdve a művészettörténészek nemzetközi közössége a téma első számú szakértőjeként tartotta számon, idézettsége, ha volna róla statisztika, rekordokat döntene. Előbb a calabriai Cosenza egyetemén, aztán a milánói katolikus egyetemen tanított, hogy végül a firenzei egyetem tanára legyen. Sorra kapta a megbízásokat kritikai katalógusok írására, közülük csak a legfontosabbak a berlini képtár, a madridi Thyssen-Bornemisza-gyűjtemény és a washingtoni National Gallery korai olasz festészeti anyagának feldolgozásai. Mindezt és a szakfolyóirati tanulmányok hosszú sorát úgy írta, hogy közben egy olyan gigászi vállalkozásnak irányítója és nagyrészben kivitelezője volt, amilyen a firenzei festészet Richard Offner által még 1930-ban megkezdett corpusa. Hatalmas életművének megteremtésében felbecsülhetetlen segítséget kapott feleségétől, Serena Padovanitól, társától és munkatársától, éveken át a Galleria Palatina cinquecento-gyűjteményének igazgatójától, aki maga is élvonalbeli kutató. Művészettörténészi ars poeticáját az 1975-ös „Pittura fiorentina” bevezetőjében eképp fogalmazta meg: „Aki manapság vállalja, hogy egészében vizsgálja egy újművészet 2012 02

Fra Angelico: Jelenetek szent remeték életéből 1420–1430, tempera, nyárfa, 73,5×105 cm

korszak festői kultúráját, természetesen

miája, és szeretném leszögezni, hogy e tekintetben Sirén,

ismernie kell azt a különféle tudomány-

Berenson és Longhi alapvető tanulmányaiban találtam meg

ágakat bevonó kutatási módszert, ame-

a kiindulópontot. Mint széles látókörű és rendkívüli intuitív

lyet példaértékűen Panofsky munkáiban

képességgel rendelkező kutatók, ők teremtették meg a szi-

találunk meg, és nem hagyhatja figyelmen kívül a stílus-ge-

lárd alapot a Giotto utáni firenzei festészet rekonstrukció-

nezisnek azokat az aspektusait, amelyeket Gombrich tett

jához azzal, hogy olyan feltételezésekkel is megmutatták a

vizsgálata tárgyává. Gombrich következtetései az észlelés

pontosabb eredményekhez vezető utat, amelyek önmaguk-

mechanizmusát és a művészi látás lélektanát illetően ki-

ban ma már elfogadhatatlanok. Módszerük egyik lényegi

váltképp segítségemre voltak, hogy tisztázzam a saját meg-

kritériumát, tudniillik a főművek iránti kizárólagos érdek-

figyeléseim és a kortársi tanúságtételek közötti eltérése-

lődést azonban nem követem ebben a könyvben, amely az

ket bizonyos jelenségeknél (például a kora-trecento néhány

összképen belül helyet igyekszik biztosítani a kis- és legki-

mesterére gondolok, akiket a maguk korában a festői illu-

sebb mestereknek is. Könnyű lett volna megszabadulnom

zionizmus felülmúlhatatlan képviselőinek tartottak), vagy

a szerény képességű festők seregétől, munkáikat, mint má-

hogy megmagyarázzak bizonyos fejleményeket, amelyek el-

sok tették, „népművészetnek” minősítve és így művészet-

lentmondani látszanak a stílusfejlődés logikájának. Emlé-

történészi illetékességen kívül helyezve. Ám az anyagnak

keztetek Pinder egy tanulmányára is, amely legalábbis az

ez a része, legyen bár művészetileg mégoly kevéssé jelen-

olasz festészet kutatóinak körében gyakorlatilag feledésbe

tős, esetenként láncszemként szolgálhat bizonyos törté-

merült. Ez a nemzedékváltás problémáját vizsgálja a mű-

neti helyzetek lehető legteljesebb rekonstrukciójához. Va-

vészet történetében. Noha ma már sok tekintetben túlha-

jon nem tartoznak-e ezek a kritikusok által lenézett festmé-

ladottnak és rendkívül sematikusnak tűnik elmélete alkal-

nyek is ugyanahhoz a környezethez, mint a főművek? Nem

mazásában, olyan megfigyeléseket tesz, amelyek legalább

sarjadnak-e a hagyományok ugyanazon talajából? Nem

részben egybevágnak az én, más utakon tett megfigyelé-

arra szánták-e őket, hogy azonos, vagy legalábbis nagyon

seimmel arról, hogy a gótikus és a klasszicizáló irányza-

hasonló igényeket elégítsenek ki? Az én szándékom az,

tok ismételten abban a ritmusban térnek vissza, amely épp

hogy a trecento utolsó három évtizedének viszonylag tel-

a generációváltásoknak felel meg. Természetesen, ami en-

jes képét rekonstruáljam. Ha tehát nem veszek tudomást

gem mindenek fölött érdekel, az a korszak stílus-fiziognó-

az esztétikailag alacsonyabb szintű művekről, akkor, gon-

újművészet 2012 02

Emlékezés

dolom, úgy teszek, mint az a térképész, aki lehagyja térké-

alapos oltárkép-rekonstrukciókat készített, ikonográfiát,

péről a dombokat és a völgyeket, mert mindenképpen csak

provenienciát, eredeti rendeltetést, megrendelői szándékot

a legmagasabb hegyek adataival akarja jellemezni egy vidék

egyformán tüzetesen tanulmányozott. A töméntelen meg-

földrajzi helyzetét. Offner aprólékos, hosszú évtizedeken át

figyelés, olvasás, pontos leírás után – vagy inkább közben –

tartó türelmes kutatásai értették meg velem ezt a kutatók

pedig az egyik kérdést fogalmazta meg a másik után. Mint-

által nem ritkán elfeledett egyszerű igazságot. Úgy döntöt-

ha szinte az egész szorgoskodás végső értelme az lett vol-

tem tehát, hogy vizsgálatomat kiterjesztem a szóban forgó

na, hogy szilárd alapra építse hipotéziseit: egy mester mű-

korszak teljes termésére, hogy aztán viszonylagos bizton-

vészetének első, legnehezebben megismerhető szakaszáról,

sággal állíthassam össze az egyes művészek katalógusát, és

egy csak kevés munkáról ismert festő életművének kibővíté-

világosabb képet alkothassak a mesterek működését meg-

séről, a kutatás előtt korábban homályban maradt stílusös�-

alapozó különféle stílusirányzatok továbbéléséről, átalaku-

szetevők mibenlétéről, eladdig ismeretlen művészarcok ka-

lásáról vagy kiteljesedéséről.”

rakteréről. Oltárképek hiányzó darabjait kutatta fel, művek

A berlini képtár korai olasz festményeinek 1987-ben meg-

egész csoportjait állította össze, stílushomogeneitásukat

jelent kritikai katalógusának előszavában perfekcionista hit-

szükségnévvel jelezve. Nem tudott beletörődni például,

vallást tesz: „Egy tudományos képtár-katalógus feladatá-

hogy Mantegna mesterétől, Francesco Squarcionétól, vagy

nak azt tartom, hogy lehetőleg a mindenkori művet érin-

a magyar származású Michele Pannoniótól csak két-két

tő valamennyi kérdést tárgyalja, és amennyire csak lehetsé-

művet ismer a szakirodalom: mindkettőjük oeuvre-jét új

ges, megválaszolja.” A washingtoni National Gallery of Art

attribúciókkal bővítette. A Szépművészeti Múzeum és a Ke-

15. századi itáliai festményeinek katalógusát (2004) pedig

resztény Múzeum régi olasz anyaga folyamatosan figyel-

többek közt ezekkel a szavakkal vezeti be: „Megfogadtam

me homlokterében állt. Mindkét múzeum létező és még el-

az olasz művészet egyik nagy tudósának, Pietro Toescának

készítendő katalógusaiban sűrűn szerepel, illetve szerepelni

a tanácsát: »Előbb légy connaisseur, és csak aztán törté-

fog a reá való hivatkozás.

nész!« Ennek szellemében csupán azután tértem rá más

Halálának hírét az elfogadhatatlannak kijáró hárítással,

kérdésekre, amikor már megkíséreltem tisztázni a szerző-

ösztönös hitetlenkedéssel fogadtam. Az „ezentúl csak az

ségre és a kronológiára vonatkozó kérdéseket. Manapság az

emlékekben, mostantól csak a képzeletben” torokszorító

ilyen megközelítést gyakran gúnyolják elavultnak, vagy akár

fájdalma néhány héttel később Arezzóban, az ő mesterei-

haszontalan »attribúciós játéknak« azok a kutatók, akik a

nek műveitől körülvéve ért utol. A Santa Maria della Pieve

festmények kulturális, társadalmi vagy technikai aspektusa-

templomban, Pietro Lorenzetti fenséges oltárképe előtt

it helyezik előtérbe. Én azonban meg vagyok győződve róla,

búcsúztam el Tőle.

hogy ha első lépésként nem határozzuk meg egy festmény helyzetének koordinátáit kora művészeti földrajzában, lehetetlen helyesen értékelni egy mű jelentését vagy tanulmányozni a hátterét.” Nem kevesebbet követelt tehát magától, mint egy korszak és régió valamennyi fennmaradt festményének ismeretét, valamennyi ott és akkor fellelhető stílus karakterének megismerését, és minden létező minőségi árnyalat megkülönböztetését. Maximalizmus ez a javából, ám a stíluskritikai módszert gyanakvással szemlélők számára egyben hosszútávfutás is veszélyesen ingoványos talajon. Mindazoknak, akiknek nem adatott meg a művek látásának az a képessége, amelyet Boskovits magáénak tudhatott és módszeresen finomított, csakugyan ingoványos ez a talaj. Ő azonban életében egyetlen jelzőt nem írt le, amit a látvány ne igazolt volna. A pontos megfigyelés és a pontos fogalmazás nagymestere volt. Mindemellett, a stílus milliónyi tényének számbavételétől nem érezte magát feljogosítva arra, hogy a filológiai szigor enyhítésével könnyítse meg feladatát. Szent volt számára a leírt szó is. Elolvasott és felhasznált minden forrást, minden szakirodalmi véleményt, a legnagyobb figyelemmel kísérte a technikai vizsgálatokat, újművészet 2012 02

Gellér Katalin

Az esztétizmus mozgalma és kisugárzása Musée d'Orsay, Párizs, 2011. IX. 13–2012. I. 15.

A Victoria and Albert Múzeum, az Orsay Múzeum és a San

a berendezési tárgyak

Franciscói Szépművészeti Múzeum Szépség, erkölcs, gyönyör

is az angol társada-

Oscar Wilde Angliájában című kiállítása reprezentatív tárlattal

lom felső rétegének

állít emléket a szépség megszállottainak. Az esztétizmusnak

életmódjába engednek

nevezett mozgalom gazdagon berendezett paloták elit vilá-

bepillantani, melynek

gából, luxustárgyakkal berendezett művészotthonokból in-

„hőse” a dandy, a fel-

dult ki, s az élet minden területét megreformálni vágyó sze-

ső tízezer életvitelé-

cesszióban érte el végpontját. A kiállítás válogatott anyagot

nek extravagáns kép-

mutat be a romantikus historizmus kiemelkedő mestereitől,

viselője volt. A dan-

festményeket és szobrokat, bútorokat, míves aprólékosság-

dy lázadását Philippe

gal kivitelezett kárpitokat, ékszereket.

Jullian a kapitalizmus, a gyáripar, a

Oscar Wilde kora a preraffaelita festők és az Arts and Crafts

materialista szemlélet előretörésé-

Napoleon Sarony fotója Oscar Wilde-ról 1882

mozgalom kibontakozásának időszaka is, amely több nemze-

vel magyarázza, mely a tradicionális értékeket, viselkedés-

dék művészetén nyomot hagyott, s amelynek csúcs- és vég-

formákat, a régi hiteket lerombolással fenyegette.1 Lázadá-

pontja Aubrey Beardsley meghökkentő, ironikus, fantaszti-

sa az elit lázadása volt, melyet Willam Morris szélesített ki a

kus művészete. Egy látásmód győzelme volt ez, amely a ter-

társadalom megjavítását is magában foglaló, a művészeten

mészetet kiszorító, csúf ipari városképekre válaszul a művé-

keresztül a társadalom megreformálását célzó eszmékkel.

szet, a mesterkélt szépségek világába, egy sosem volt ideá-

A szépség fanatikusainak dekadens pózát Angliában el-

lis középkorba, a távoli Keletre, a környezet megszépítésé-

sők közt Oscar Wilde képviselte. Franciaországban Théophile

nek esztétikájába menekült. Szimbolikus helyének tekinthető

Gautier számára a dekadens művészet az „érettség végső fo-

Frederic Leighton szobrász, festő és dandy Holland Park-i pa-

kára” jutott, a késő-római császárság, a bizánci iskola és a

lotája. Arab halljának kerámia falképeit Walter Crane tervezte.

hanyatló görög művészet kifinomult alkotásaihoz hasonlót

Egy másik londoni ház, Frederick Leyland háza, melyet James

jelentett, a klasszikus stílussal szemben a homály kedvelé-

McNaill Whistler Pávás szobája (1876-77) díszített, a szeces�-

sét.2 Legkiemelkedőbb mesterének a Romlás virágai költőjét,

szió egyik inspiráló forrása lett. Edward Burne-Jones: Festett tálaló emberi figurákkal és állatokkal 1860

A gondosan válogatott festmények, szobrok, ahogy a ruhák és

Charles Baudelaire-t tartotta. „...a vénülő civilizációk napsugarai már ferdülten ragyognak: rafinált, bonyolult, tudós stílus ez, árnyalatokkal és keresett fordulatokkal teljes, egyre tágítva a nyelv korlátait, ... ott ragadva meg a gondolatokat, ahol a legmegfoghatatlanabbak s a formákat, ahol körvonalaik legelfolyóbbak és legbizonytalanabbak, ellesve és lejegyezve az idegválságok legtitokzatosabb rezdüléseit, a bomló és vénülő szenvedély vallomásait s az őrületbe hajló, rögeszmés és bizarr révületeket”.3 A „rögeszmés és bizarr révületek” első képzőművészeti megfogalmazója Gustave Moreau volt. Salome-sorozata után a legnagyobb hatást Oscar Wilde Salome című drámája (1891) és a hozzá készült Aubrey Beardsley-illusztrációk gyakorolták. A preraffaeliták festményeinek lenyűgöző hatása és újdonsága a bibliai témák és középkori történetek egyéni, pszichológiai feszültségű, sőt imaginárius interpretációjában kereshető. Mind a festményeken, mind a reneszánsz cassonékat idéző ládákon ábrázolt történetekből nem a mítosz vagy a

újművészet 2012 02

A hattyú és a rút kiskacsa

magában is hangsúlyos szimbolikus tárgy. Edward BurneJones Laus Veneris (A szerelem dicsérete) című (1873-78), Swinburne költeménye nyomán készült festményén a kárpiton ábrázolt antik istenek, a keskeny ablaknyílásban látható páncélos lovagok és az előtérbe tömörített női figurák szoros tartalmi-formai egységet alkotnak. A festő az elomló nőalakokból, a különböző térrészletekből a megállított idő képét alkotta meg – szinkretikus felfogásához szintetikus-dekoratív kifejezésmódot talált. A középkor és a reneszánsz mellett a keleti művészet is jelentős forrása volt képzelet- és formaviláguknak. Ezt mutatják James Tissot és Whistler festményei. Az utóbbi kínai és japán művészet iránti vonzalmának két útját képviseli egy kékfehér kínai porcelánokkal körülvett nőalakot ábrázoló festménye és a japanizmus egyik csúcspontjának tekinthető Esti hangulat – kék és arany, más néven Battersea öreg hídja című (1872–75) munkája. A magyar kortársak is felfigyeltek a nyugati művészet e jelenségére. Lázár Béla, aki 1900-ban, a páriEdward William Godwin: Festett tapéta terve 1872, akvarell, papír, 88×69 cm

zsi világkiállítás idején egy kávéházban találkozott az abszintörténelem, hanem a belső élet te-

tot ivó, cigarettázó íróval, a Japánról álmodozó Oscar Wilde-

reit bontották ki, vágyképeiket rep-

ot idézi fel: Japán, melyet „talán sohasem látott”, alkalmat

rezentálták. Fiktív történelmi időt teremtettek, melyet ap-

adott neki, hogy „exotikus víziók támadjanak fel a lelkében,

rólékos realizmussal, minden részlet aprólékos megfestésé-

lásson selymet, színeset, halljon gésakacajt, édeset … ” 4

vel tettek kézzelfoghatóvá. A középkori hősök, szentek me-

Egy késői, a széles körben divatossá vált preraffaelita mo-

zébe öltöztetett, vagy reneszánsz festményeket idéző hőse-

dort követő festmény, John William Waterhouse Szent Cecí-

ik ékszeresen csillogó ruházata, félálomba merült vagy álmo-

liája (1895), a kiállítás poszterképe. A festő a zenélő angya-

dozó arckifejezése ellenére a súlyos melankólia, a „decadent

lok és egy illuminált kódex, vagyis zene, szó és kép együt-

anxiety”, a szorongással vegyes elvágyódás érzését sugallják.

tes hatására csendes extázishoz hasonló álmodozásba me-

A befelé forduló, melankolikus lélekállapotot szűk, ala-

rülő, előkelő nőalakként festette meg a szentet. Középkori-

csony horizontú terekkel érzékeltették, melyekben minJohn William Waterhouse: Szent Cecília 1895, olaj, vászon, 123,2×200,7 cm

as ruhát hord, lila ujjast, s gazdagon díszített karosszékben

den tárgy az ábrázolt lelki életé-

ül. Mögötte tengeri táj és a preraffaelita festmények szinte

re utal, attribútum jellegű, ön-

elmaradhatatlan motívumai, dús vegetációjú kert és kút látható. A címében kedvelt, középkori témára visszautaló festmény a kora reneszánsz mesterek additív szerkezetű, attribútumokat halmozó kompozícióira emlékeztet.5 A varázslatos táj, a míves tárgyak az álmodozásba, révületbe merülő, csukott szemű nőalak álmaként is felfogható. A csukott szem motívuma, Dante Gabriel Rosetti Beata Beatrix című festményétől Odilon Redon Csukott szemek című sorozatáig a szimbolikus művészet pátoszformulájaként ismert. A nőalak feje a háttér fáinak sötét tömbje elé került, a mellette látható pipacsok, az álom és a halál dekadens vonzásának a szimbólumai. A szelíd arc nézővel való szembefordulása provokatív, a valósággal való újművészet 2012 02

preraffaeliták, a William Morris által elindított Arts and Crafts mozgalom ugyanebbe az irányba hatott, a középkori kézművesség és a természetes anyagok használata, a mívesség és funkcionalitás kettős követelménye a századfordulós iparművészet reneszánszát eredményezte. Törekvéseik nem csak jelezték egy új szemlélet beköszöntét, hanem egy-egy műben be is teljesítették. A kiállításon a historikus, gazdagon díszített tárgyak mellett geometrikus felépítésű, japanizáló bútorokat és Christopher Dresser néhány munkáját is láthattuk. Edward Burne-Jones: Laus Veneris 1873-78, olaj, vászon, 154×216 cm

Bár Oscar Wilde börtönre ítélése szembenállást, a belső sugallatra fi-

(1895) véget vetett az esztétizmus a szimbolizmussal szoro-

gyelést hangsúlyozza. Az álomba me-

san összekapcsolódó mozgalmának, ahogy a művész társa-

rülés, a benső világ felé fordulás az

dalomfelettiségéről vallott nézeteknek is, de a szépségnek

esztétizmusban világszemléletként, vállalt életmódként jele-

szentelt élet, a dekadensek újításának tekinthető kifino-

nik meg. A „belső szem” szimbolikája Körösfői-Kriesch Ala-

mult, gyakran az affektáltságig menő érzékenység és alko-

dár egyik finom vonalú krétarajz-portréját is inspirálta (1914).

tói tudatosság szimbiózisa jelentős hatást gyakorolt a kö-

A vonaljáték érzékenysége, a drágakövek ragyogását idéző színvilág, általában a festJames McNeill Whistler: Bíbor és rózsaszín: Lange Leizenek hat jeggyel 1864, olaj, vászon, 117×86 cm

újművészet 2012 02

vetkező nemzedékekre.6 Az esztétizmus visszhangja az Osztrák-Magyar Monarchiá-

mények dekoratív jellege a sze-

ban Fogarasig, ahol Babits Mi-

cessziós stílus előhangja. A

hály a tanári pályáját kezdte, és

John Everett Millais: Eszter 1865, olaj, vászon, 132×103 cm

A hattyú és a rút kiskacsa

a könyvet, olvasott – aztán én olvastam, mialatt sok-sok édes, illatos cigaretteket szívtunk, … hangulatainkon az a szegény, az a pompás életművész, a hatalmas fantáziával megátkozott dandy uralkodott.”12 Jegyzet 1

Philippe Jullian: Prince of Aesthetes. Count de Robert de Monstesquiou.

The Viking Press, New York, 1968; Esthètes et magiciens: l'art fin de siècle. Librairie académique. Paris, 1969 2

Théophile Gautier: Charles Baudelaire. Fordította: Tóth Árpád. In: Charles

Baudelaire válogatott művei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964, 494-5, 525 3

Théophile Gautier: Charles Baudelaire ... i. m. 525

Lázár Béla: Írók és művészek között. Száz vidám história képekkel. Pallas, Bu-

dapest, 1918, 72-73 5

lásd pl. Francesco del Cossának a ferrarai Palazzo Schifanoiát díszítő freskó-

it. A Vénusz diadalát mint a preraffaelita szimbolizmus egyik előképét elemzi Edward Lucie-Smith. (Symbolist Art. Thames and Hudson, London, 1972, 8)

Philip Webb: Ebédlőszekrény 1880 körül

Az angol irodalmi esztétizmusról lásd Ajtay-Horváth Magda: A szecesszió

a Gozsdu Elek késői szerelme, Weisz Anna rózsáiról híres temesvári kertjéig is elért.

stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában. Erdélyi Tudományos Füzetek 232. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2001

Magyarországon először Szini Gyula fordításában jelent meg

Oscar Wilde Salome című, eredetileg franciául írt tragédiá-

Budapest, 1907; Oscar Wilde: Eszmék. /Párbeszédek, esszék/ Fordította:

Wilde, Oscar: Salome. Szomorújáték egy felvonásban. Ford.: Battlay Geyza,

ja, melyet 1903-ban a Magyar Géniusz közölt folytatásokban,

Kerner László, Heltai Béla kiadása, Budapest, 1908

majd Szini fordításában játszotta a darabot a Vígszínház is

1907-ben. Aubrey Beardsley nagy hatású budapesti kiállításán

a magyar közönség is láthatta Beardsley Wilde Saloméjához

készült illusztrációit. Sarkadi Emilnek a darab magyar kiadá-

In: Kertünk Istennel határos. Gozsdu Elek és Weisz Anna levelezése. 1905-1915.

sához készült illusztrációi, ahogy az Oscar Wilde esszéit tar-

Szöveggondozás, jegyzetek, névmutató: Pongrácz P. Mária és Alexa Károly.

talmazó kötet Sassy Attila által készített címlapja is a boszor-

Kortárs Kiadó, Budapest, 2001, 21, 637

kányos rajztudású angol mester hatását mutatják.

A dekadens, szépségnek szentelt élet, a szép-lét vágyából született szerepjátékok, a mindennapiságból való kilépés

Lehel Ferenc: Gulácsy Lajos dekadens festő. Amicus, Budapest, 1922, 6 Szini Gyula: Három ibolyacsokor. Nyugat, 1931, 1. sz. Figyelő, 60-61 Gozsdu Elek levele Weisz Annának. Temesvár, 1915. III. 20.; 1907. VI. 15.

A vers eredeti angol címe In the Gold Room – A Harmony, melyben a köl-

tő elefántcsontra, drágakőre, aranyra utaló jelzőket alkalmaz, természeti hasonlatait a preraffaelita festőket idéző színeség jellemzi.

a magyar mesterek közül a legkövetkezetesebben Gulácsy Lajos esztétikai nézeteiben és életmódjában jelentkezett. „Pohár állott vízben fonnyadó, fehér rózsaszál Edgar Poe szürke versesfüzetére téve: ez szimbóluma az ő életének ...”

Gozsdu Elek levele Weisz Annának. Temesvár,

Christopher Dresser: Gyémánt teáskanna

1907. VI. 15. és 1911. VI. 27. In: Kertünk Istennel határos … i. m. 21, 157

1879 körül

– írta első monográfusa, Lehel Ferenc.8 Szini Gyula, a dekadens és szimbolista irodalom (éh)halálig hű rajongója és képviselője később is felszínen tartotta az Oscar Wilde iránti érdeklődést. A Nyugatban egy ismeretlen rajongó által a költő sírjára helyezett, titokzatos ibolyacsokrokról írt, melyek „ultraviolett titkában” az elítélt költő iránti rajongás „dekadens szimbólumát” látta.9 A már említett Gozsdu Elek Weisz Annának írt leveleiben lelkesedéssel beszélt a Salome szépségéről és az Insel Verlag míves Oscar Wilde-kötetéről.10 Német nyelven olvasták Aranyszobában című költeményét is.11 Egyik levelében felidézte a vers olvasása közben együtt töltött boldog óráikat: „Zöld bársony takarta az asztalt, és maga eleinte a Henri II székben ült, aztán odaült mellém, kivette a kezemből újművészet 2012 02

Sinkovits Péter

Új tárgyiasság Drezdában Kunsthalle im Lipsiusbau, Drezda, 2012. I. 8-ig

Drezdában a Kunsthalle im Lipsiusbauban rendezték meg

mestereknek köszönhetően is, mint például Rudolf Müller,

2011 októberétől ez év januárjáig az Új tárgyiasság Drezdá-

aki harminc évig volt professzor. De említhetnénk Max

ban – A húszas évek festészete Dixtől Quernerig című temati-

Ackermannt, Otto Dixet, Georg Groszt vagy Rudolf Bergandert

kus tárlatot. A kiállítás rendezőinek választása érthető, hi-

is, akik maguk is az Neue Sachlichkeit szellemiségét képvi-

szen Drezda a dadaizmusból kiváló mozgalom működésének

selték. A tárlat értékét az is növeli, hogy a 20-as évek német

egyik fontos színtere volt, nemcsak a Drezdai Művészeti Aka-

művészetéről szóló feldolgozások elsősorban az expresszio-

Otto Dix: Három asszony 1926, olaj, tempera, fa, 181×100,5 cm Kunstmuseum StuttgartVon der Heydt-Museum Wuppertal

démiáról kirajzó, új szemlé-

nizmussal és a dadaizmussal foglalkoztak, mely irányzatok

lettel rendelkező fiatal művé-

az NDK-időkben kerültek az érdeklődés középpontjába, mi-

szek fellépése révén, hanem

vel a 20-as évek figurális festészetét az 50-es évek szocialista

az akadémián oktató olyan

realizmusának elődjeként lehetett feltüntetni. A szemlélet kialakulásának természetesen megvannak az előzményei, például Rudolf Müller első olajképe az Irgalmas nővér 1898-1899-ből, amely a régi mesterek realisztikus festőtechnikájával készült, de kritikusai szerint az alkotó egzakt, száraz és kérlelhetetlen naturalizmusának formajegyeit viseli. Ugyanez a rajzi pontosság jelenik meg Otto Dix korai önarcképeiben, ahol a precizitás, a kemény formák megjelenése torkollik élesen karakterizáló hűvös realizmusba, amely a szecesszió kísérletező művészeit is jellemezte. Hasonlóan érdekes Müllernek a drezdai akadémia egyik műterméről készített 1907-es festménye, amely bemutatja az egykori környezetet; az antik gipszmásolatokkal, a festőállvánnyal, a csendéleti elemekkel, az éppen öltözködő akt modellel és mindazokkal a tárgyakkal, amelyek alkotómunkájukban inspirálták a művészeket. A tárgyiasság (Sachlichkeit) fogalmát az iparművészet területén már 1900 körül használták a formaszigor és funkcionalitás jelzésére. 1923-ban a mannheimi Kunsthalle igazgatója, Gustav F. Hartlaub tervezett egy kiállítást, amely az új figuratív festészet seregszemléje lett volna. Két év múlva, 1925-ben sikerült a rendezvényt létrehoznia, melyet Mannheim után Drezdában és Chemnitzben is bemutatott. Ezeken a kiállításokon vezette be a Neue

Fotó: Uwe H. Seyl © VG Bild-Kunst, Bonn 2011

Sachlichkeit (új tárgyiasság) fogalmát.

Az első világháború szenvedéseinek lezártával 1919-től Európa politikai, gazdasági és művészeti élete alapvetően megváltozott. Az avantgardista kifejezési eszközök, az expresszionizmus képi formái már nem voltak alkalmasak az új életszemlélet, életérzés kifejezésére. Németországban a realizmus az új tárgyiassággal jelent meg, de Amerikában is hasonló folyamatok játszódtak le, és nem csupán a képzőművészet, hanem az irodalom területén újművészet 2012 02

A hattyú és a rút kiskacsa

A Neue Sachlichkeit markáns, verista vonulatát képezte a Drezdához köthető Georg Grosz, Otto Dix és Max Beckmann munkássága. A verismo szemlélete az olasz kultúrából származik, a 19. század utolsó harmadában és a 20. század első évtizedeiben a naturalizmus sajátos olasz változataként jelent meg. A fogalom eredete az olasz „vero” szó, amely igazat, valódit jelent. A verista művészek minden kompromisszumot elutasítanak, munkáikat a tények, a valóság kíméletlen, tárgyszerű, objektív ábrázolása jellemzi. Otto Dix már 14 évesen Gerában megkezdi festő dekoratőri tanulmányait, majd 1914-ben önkéntesként bevonul katonának, Fotó: Antja Zeis-Loi © VG Bild-Kunst, Bonn 2011

s négy éven keresztül különböző frontokon harcol. 1915-ben a nyugati hadszíntéren, a franciaországi Champagne-ban vetették be először, ott élte át az őszi hadjárat borzalmait. 1918-ban a nyakán súlyosan megsebesült, majd nemsokára leszerelték. Azt írta, hogy „A háború mocskos dolog volt, de mégis valami félelmetesen hatalmas. Semmiképpen nem lett volna szabad elszalasztanom. Otto Dix: A szépséghez 1922, olaj, vászon, 139,5×120,5 cm Von der Heydt-Museum Wuppertal

Látnom kellett az embert ebben a bilincseiis. A fiatal német festőnemze-

től megfosztott állapotában, hogy megtudjak valamit az

dék az objektív világ iránt ér-

emberről.” Az Önarckép katonaként című festménye feje-

deklődik, benne talál inspi-

zi ki legjobban a háborúban részt vevő ember brutalitását.

ráló forrásra. A háborús katasztrófák tükrében a fiatal alkotók elvetik az expresszionisták lírai és irracionális festészetét, hogy a művész belső világának rezdülései helyett, a külvilág realisztikus, sokszor naturalisztikus vagy drasztikusan szókimondó ábrázolása felé forduljanak. A mozgalmat egyik kri-

Az erőszakosan előnyomuló, vörös színekkel festett fejből George Grosz: Az író Max Herrmann-Neiße portréja 1925, olaj, textil, 100 x 101 cm Kunsthalle Mannheim

kivilágló szemfehérje tovább növeli az arc agres�szivitását.

tikusa az új tárgyiasság egyik 1925-ös írásában a mágikus realizmus jelzővel illette, a fogalom a magyar művészettörténet-írásban is megjelent a 60-as évek szürnaturalista mozgalmának jellemzésére Szabadi Judit szóhasználatában. Ám a kiállítások szereplői nem tekintették együttesüket mozgalomnak, nem volt saját programjuk, kiáltványuk, a hasonló szemléletmód, a valóságábrázoláshoz való ragaszkodás kapcsolta össze őket. Több városban működtek, Fotó: Cem Yücetas © VG Bild-Kunst, Bonn 2011

egyesek Berlinben, mások Hannoverben, Kölnben, Münchenben, Drezdában vagy Karlsruhéban. Két jól elkülöníthető irányzat jelent meg a kiállításokon, a neoklasszicista konzervatívok, akik közvetlen előzményükként a nazarénus festészetet, illetve 19. századi életképfestészetet tekintették. Főként tájképeket, csendéleteket és portrékat készítettek. Semmiféle érzelem nem tükröződik ezeken a műveken, szinte a 70-es évek hiperrealista irányzatának elődeiként is tekinthetjük őket. újművészet 2012 02

Dix 1919-ben leszerelt, majd visszament Drezdába, mes-

A katalógus szövegírója szerint George Grosz a leghíre-

ternövendék lett a Művészeti Akadémián. A háború lövész-

sebb és legprovokatívabb művésze a Német Császárság

árkaiból érkezett művész szarkasztikus-sokkoló módszert

és a Weimári Köztársaság utolsó éveinek. Műveinek nagy

választott fájdalmas tapasztalatainak kifejezésére. Extrém

része a korszakban kialakuló nagyváros színtereit, szerep-

formák, az élet kisemmizettjei; prostituáltak, nyomorékok,

lőit ironikus szemlélettel ábrázolja. Grosz nem jó tanu-

testi fogyatékosok jelennek meg képein torz formákban. A

ló, de a művészetért rajong. Első rajzóráit 12 évesen ve-

korszak főműve a Prága utca című festménye, ahol, mint

szi, majd 16 évesen beiratkozik a drezdai Művészeti Aka-

egy mintakönyvben összegyűjtötte az eltorzított figurák,

démiára. 1912-ben Berlinbe költözik, itt az Iparművészeti

testek, tárgyak együttesét, középpontba állítva a két kol-

Főiskolára jár. Pályakezdőként szatirikus újságokban, fo-

duló nyomorék hadirokkant figuráját.

lyóiratokban publikálja rajzait. 1914-ben ugyanúgy, mint

Nem kívánja idealizálni a múzsával készült önarcképét

Otto Dix, önkéntesként beáll a hadseregbe, de később sú-

sem, ahol a fedetlen keblű hölgy hasát festegeti a kedélybe-

lyos depressziós betegsége miatt felmentik. 1918-ban be-

teg, komor tekintetű művész. Dix nagyon leleményes alko-

lép a kommunista pártba, miközben a háborúról és a há-

tó volt, mert ennyi ronda embert találni, hogy életképeit,

ború utáni időszakról dadaista műveket alkot. Grosz el-

kettős portréit, hármas női aktjait megfesse, nem lehetett

lentmondásos, provokatív személyiség, már a líceumból

könnyű. A szépséghez című képen szintén nehezen találunk

is kizárták, mert arcul ütötte egyik tanárát. Az Isten ve-

szép, szemrevaló hölgyeket. Nem kímélte szüleit sem, a két

lünk háborús rajzsorozatának megjelentetése után a had-

idős gondterhelt öregembert ugyanazzal a kíméletlen tár-

sereg vezetői pert indítanak ellene.

gyilagossággal ábrázolta, mint a korszak más portréit. 1933-

A kiállításon is szereplő Ecce homo sorozat akvarell-

ban Drezdából menekülnie kellett, majd a Bódeni-tónál ta-

jei vázlatszerű, karikatúrára emlékeztető stílusukkal nem

lált végleges menedéket. Hitler degenerált művésznek ne-

arattak nagy sikert, kritikusai pornográfiának minősítik,

vezi, 200 képét elkobozzák. A Führer azon sajnálkozik, hogy Hans Grundig: Munkanélküli cigarettagyári munkásnő

börtönözni, mert elmenekültek Németországból.

a művészt szentségtörésErich Ockert: Leányarckép 1927, olaj, lenvászon, 47×40 cm Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Galerie Neue Meister

Fotó: Foto Dieck, Magdeburg © VG Bild-Kunst, Bonn 2011

1925, olaj, karton, 91×62 cm

az ilyen embereket nem tudja be-

Fotó: Elke Estel/Hans-Peter Klut2011

újművészet 2012 02

sel vádolják, hatalmas ös�szegű büntetést kell fizetnie. Nyugalmat keresve

A hattyú és a rút kiskacsa

reiben kiemelkedő szerepet kapnak az önarcképek, portrék, akttanulmányok, de természetesen a nagyvárosok jellegzetes színtereinek bemutatása is. Hessisches Landesmuseum Darmstadt © VG Bild-Kunst, Bonn 2011

A 20. század 20-as éveinek elején a nagy avantgárd mozgalmakkal, melyek a valóság, a természet ábrázolását elutasították, az új tárgyiasság fordul először szembe a múlt század művészettörténetében, ők azok, akik visszatérnek az ábrázolt világhoz. Ez a szemléletváltás ötven évvel később a hiperrealizmus megjelenésével ismétlődik meg. Neiße Otto Dix művei kapcsán írja: „Oly módon látja a dolgokat, ahogy azt a polgári Németországban tilos látni: olyanoknak, amilyenek azok valójában, és nem olyanoknak, amilyeneknek be szeretnék mutatni azokat.” A háborúból kiábrándult nemzedéknek feltett szándéka, hogy megfogalmazza a kíméletFranz Radziwill: Drezdai háztömbök 1931, olaj, fa, 98×112 cm Hessisches Landesmuseum Darmstadt

Franciaországba költözik, de az 1925-ös mannheimi új tárgyiasság-kiállításon

Wilhelm Lachnit: Lány nercben 1925-26, olaj, lenvászon, 120×67,5 cm Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Galerie Neue Meister

len, néha drasztikus, néha fájó véleményét a körötte lévő valóságról.

több mint tíz művel szerepel. Ezek közül a festmények közül a Szürke nap (A háborús veteránokért felelős magisztrátusi hivatalnok) 1921 című képe a mostani rendezvényen is részt vett. A hivatalnok figuráját nevetséges bohócnak ábrázolja, a kompozíció középpontjába állítva, aktatáskával, vonalzóval felszerelve, míg mögötte botorkál botjára támaszkodva a háborús veterán. Ugyanitt volt kiállítva Az író Max Herrman-Neiße, a művész barátjának kegyetlen őszinteséggel megfestett portréja is. Grosz nem törekszik a valóság idealizálására, sőt a legvisszataszítóbb motívumokat is felhasználja mikor az írót deformált, aránytalan testalkatú, összetöpörödött, nagy majomfejű emberként ábrázolja. Ennek ellenére Neißének tetszett a portré, mert precíz, gondos munkának tekintette. Grosz képein a karikaturisztikus megfogalmazás elegyedik a realisztikus előadásmóddal. 1927-ben a nyári szemeszterre Otto Dix Drezdába a MűFotó: Hans-Peter Klut © Erbengemeinschaft von Wilhelm und Max Lachnit

vészeti Akadémiára érkezett. Hat éven keresztül 51 tanítványa volt, akik sokan egy-két művel gazdagították a Neue Sachlichkeit művészi palettáját, de a korai művek közül sok értékes alkotás is ekkor született. Ezek közül nagyon sok megsemmisült, amikor az angol és amerikai bombázok bosszúvágytól fűtve, földdel tették egyenlővé a gyönyörű, ámde stratégiailag jelentéktelen várost. Így a diákok, Gerhard Böhme, Ernst Bursche, Olga Hayduk, Curt Querner, Hans Theo Richter vagy Willy Wolf művei is odavesztek az akadémia műtermeiben. A Dix-iskola sajátos rajzi, festői stílust alakított ki, a precíz formaképzés, a tárgyak, figurák éles kontúrozása, az impresszionisztikus atmoszférafestészet elutasítása folytán a formák plasztikus hatást keltenek. A képek témaköújművészet 2012 02

Körkérdés 2011-ről

Az Új Művészet idén ismét körkérdést intéz a képzőművé-

Fodor János, Horváth Tibor, Uglár Csaba – Kalifornia, Tra-

szeti szakma résztvevőihez. Intézményvezetőket, művésze-

fó; Gerber Pál – Ami lehúz és ami felemel, Viltin Galéria;

ti szervezetek, folyóiratok képviselőit s független kritikuso-

Omara – Csak nagyítóval lehet megnézni az egyszemlátó

kat kértünk fel arra, hogy értékeljék a 2011-es év művészeti

Omara ékszereit, Liget Galéria; Chilf Mária – Vakfolt,

eseményeit az alábbi kérdések megválaszolásával.

Raiffeisen Galéria; Kis Varsó – Lélekben tomboló háború,

2011 kiállításai, művészeti eseményei közül melyiket (melyeket) tartja a legfontosabb(ak)nak, és miért? 2011 kiállításai, művészeti eseményei közül melyik okozott az Ön számára csalódást, és miért? Van-e olyan művész vagy esetleg mű, akit/amit az év fel-

Trafó Galéria; Farkas Roland – Draw Your Money, Stúdió Galéria; Csontó Lajos, Koronczi Endre, Faa Balázs – három/ négy, Óbudai Társaskör Galéria; Németh Ilona – Dilemma, Ernst Múzeum. A második kérdésre a válaszom: az új Alaptörvényt díszítő

fedezésének tart?

festmények (Kortárs festők a magyar történelemről, Nemze-

Baglyas Erika képzőművész

tatást az a tény, hogy ezek a képek állami megrendelésre ma

ti Galéria). A csalódást a festmények okozták, a megrázkódTömérdek kiállítás nyílik évente csak Magyarországon, mindent lehetetlen megnézni, de azok közül, amit 2011ben láttam, ezeket szerettem a legjobban (vagy legalábbis

Magyarországon létrejöhettek. A Nemmivoltunk! Crew-művészcsoport az én tavalyi felfedezettem.

ezekre emlékszem). Időrendi sorrendben: Várnai Gyula – Systema Naturae, acb Galéria; Hecker Péter – A festészet jövője, Deák Erika Galéria; Duliskovich

Bordács Andrea esztéta, független kurátor, a NyME docense, az Új Művészet szerkesztője

Bazil – Egy lélegzetre, Faur Zsófi Galéria; Mladen Stilinovic

A 2011-es év legnagyobb eredményei közé sorolnám szá-

retrospektív kiállítása – Húzd rá!, Ludwig Múzeum Buda-

mos hazai művész nemzetközi kiállításokon való szereplé-

pest; Nemmivoltunk! Crew – Szülői ér-

sét (például: Czene Márta Strabag-fődíja, Kim Corbisier kü-

tekezlet, Stúdió Galéria; Csontó Lajos

löndíja, Maurer Dóra és Kaszás Tamás–Lóránt Anikó szerep-

– God Bless, Paksi Képtár; Bodó Sándor,

lése az Isztambuli Biennálén). Ehhez kapcsolódóan a ki-

Gerber Pál: Önhitt és Pökhendi 2011, toll, textil, 2×60×70×20cm

állítások tekintetében kiemelném a Stenczer Sári kurátor által szervezett Fiatal Európai Művészek Biennáléjának pécsi, Fiatal Kortárs Állásfoglalások című előkiállítását, mely nemcsak szűk politikai, hanem tágabb értelemben vett állásfoglalást jelentett, majd a továbbjutó nyolc művésszel a montrouge-i biennálén való részvételt, ahol 2009 után ismét magyar művész, Dezső Tamás nyerte el a fődíjat. Az egyéni kiállítások közül jelentősnek tartom Hecker Péter A festészet jövője című kiállítását a Deák Erika Galériában, mely ironikusan tekint a művészet lehetőségeire és szerepére. Kifejezetten emlékezetes volt Németh Ilona Dilemma című projektje, mely a művészi felelősségvállalásról való dilemmáját

újművészet 2012 02

Körkérdés

Németh Ilona: Dilemma 2011, részlet a videófelvételhez készített installációból, Ernst Múzeum

tette meg alkotása témájának. Győrffy László és Tomasz Mróz

Fenyvesi Áron művészettörténész, a Trafó Galéria vezetője

a Platán Galéria helyszínét bi-

2011-ben számomra az tűnt a legfontosabbnak és egyben

zarr térré alakították, melyet a

a legüdítőbbnek, hogy az Isztambuli Biennálén több magyar

transzgresszió és groteszk testszemlélet határozott meg.

képzőművész is szerepelt. Maurer Dóra talán ennek a szerep-

A 2011-es év legnagyobb csalódását a kulturális és művé-

lésének köszönhetően foglalhatja el végre az őt megillető ki-

szeti intézmények strukturális, szellemi és főleg anyagi el-

emelt pozíciót a globális kánonban is. Kaszás Tamás, aki

lehetetlenítése jelentette. Különös tekintettel a MNG telje-

Lóránt Anikóval együtt szintén az Isztambuli Biennále részt-

sen szakmaiatlan és ésszerűtlen beolvasztására a Szépmű-

vevője volt, nagyon aktív évet tudhat maga mögött: minden-

vészeti Múzeumba. Azt már csalódásnak sem lehet nevezni,

képpen szeretném kiemelni a Kisterem Galériában és a szé-

ahogy esztétikailag és intellektuálisan értékelhetetlen mű-

kesfehérvári Szent István Király Múzeumban megvalósult ki-

vek és kiállítások művészeti eseményként lettek kommuni-

állításait, mert szerintem azok meghatározó minőséget kép-

kálva. Minthogy ezek meg sem közelítik a művészet kritéri-

viseltek a magyar képzőművészeti mezőnyben 2011-ben. A

umait, így nem is nevesíteném őket. Szintén nagy csalódás a

legzsigeribb örömöt ugyanakkor Péli Barna a Dovin Galériá-

Videospace Galéria megszűnése, különösen hogy ilyen profil-

ban megrendezett önálló kiállításán szereplő új szobrai vál-

lal – videóművek hazai és nemzetközi bemutatása – más ga-

tották ki bennem tavaly.

léria nem is rendelkezik nálunk. Ezek az események annyira más fajsúlyúak, mint adott

(2009

Nagyon nagy kultúrpolitikai csalódások értek 2011-ben. Félreértés ne essék, korábban sem számítottam soha igazán

esetben egy kiállítás várakozáson aluli teljesítménye, hogy

jóra – a képzőművészet területén főleg – a mindenkori magyar

ez utóbbiakat nem lehet együtt említeni az előbbiekkel, így

kormányoktól, de a 2011-ben sokat emlegetett pekingi magyar

most azok említését mellőzném.

kiállítást és a Nemzeti Galériában látható „új alkotmány” ki-

Az év felfedezése számomra Szemző Zsófia fanyar hu-

állítási szekcióját csak nehezen fogom kiheverni. Ami ezek-

morú munkássága, melyekkel 2011-ben az Inda és a Liget

ben a példákban a legkétségbeejtőbb számomra, az a kifeje-

Galériában találkozhattunk. Szintén kellemes, bár a diplo-

zetten anti-professzionális hangnemük és az arrogáns repre-

mamunkája nyomán nem váratlan meglepetés Nagy Karo-

zentációs igényük – tehát mégcsak nem is az, hogy más kor-

lina kiállítása a Dovin Galériában.

társ képzőművészet-definícióval operálnak, mint adott esetújművészet 2012 02

szionális alkotók munkáival… A múzeum felelőtlenségéhez jól illeszkedett a „mértékadó, független” magyar műkritika is: a máskor oly aktív folyóiratok ez esetben egész egyszerűen nem vettek tudomást a kiállításról. 2011-ben a legjobb tárlat szerintem a Szépművészeti Múzeum Művészet a tavon című projektje volt a Városligeti tóban. Nagyszerű, átgondolt kurátori munka, fantasztikus alkotások, a látogatók példaszerű elcsábítása – minden szempontból nagy élmény volt! Günther Uecker vitorlás-projektje, Mimo Roselli kötelei, melyekkel lehorgonyozta a Vajdahunyad várát a tóba vagy a finn művésznő, Tea Mäkipää Halldór Úlfarsson megborult, süllyedő háza mind-mind felejthetetlen munka! De emlékezetes Kicsiny Balázs látványos és átgondolt műve is. Ez a mesterséges tó nagyszerű helyszín egy kortárs művészeti projekt számára – nagyon remélem, hogy a következő ilyenre nem kell újabb tíz évet várni. Az év „felfedezettje” számomra az erdélyi Betüker István, akinek 2011-es olaszországi és franciaországi kiállításain megrendítően mély, egyszerre elégikus és drámai festményeket láthattunk. A még mindig csak a húszas éveit taposó művész festészete némiképp talán Marlene Dumas nyomdokaKaliczka Patrícia: Európai kolera 2011, olaj, vászon, 50×40 cm

in halad, de több személyességgel és a kolozsvári iskolára oly ben én. 2011-ben szerencsére nagyon sok vészektől. Az egyik legérdekesebb és legfi-

atalosabb kiállítás például a Stúdió Galériában megrendezett Nemmivoltunk! Crew-jé volt, mégha nem is volt teljesen kiegyensúlyozott az ott megjelenő kiállítási anyag. De ha csak egy szóló művészt kellene kiemelnem, akkor Kaliczka Patrícia kifejezetten érett és hatalmas festményei nyűgöztek le leginkább a nagyon fiatalok mezőnyében, főleg azután, hogy megpillantottam az alkotó születési dátumát. De úgy tűnik nekem, hogy Fridvalszki Márk munkáira is érdemes lesz figyelni a jövőben.

Gulyás Gábor művészettörténész, a Műcsarnok igazgatója A tavalyi évre vonatkozóan jelentősen leszűkíti a választási lehetőségemet a MODEM és a Műcsarnok miatti kettős összeférhetetlenségem. Persze máshol is láttam jó tárlatokat, s akadt néhány kínos kiállításélményem is. Ez utóbbiak közül valósággal sokkolt a Doyenek és fiatalok című ünnepi bemutató, amellyel a Magyar Festészet Napja alkalmából lepett meg bennünket a Magyar Nemzeti Galéria. Kitűnő alkotók mellett nyilvánvaló dilettánsok festményei sorakoztak itt sűrű rendben, mintha önképzőköri tanulmányok keveredtek volna össze profes�-

jellemző borús nehézkességgel. Érdemes megnézni!

jó munkát láttam fiatal magyar képzőmű-

újművészet 2012 02

Lajta Gábor festőművész, művészeti író Bár egy Peter Doig-, David Hockney- vagy Eric Fischl-

Josef Bernhardt: Madarakra várva 2011, Art on Lake, Városligeti tó

kiállítást szívesebben látnék a Műcsarnokban, ez most itt nem kívánságlista, és Michaël Borremans attól függetlenül, hogy ő is celeb, kedvelhető festő, szá-

Körkérdés

momra sokkal inkább, mint a korábban ugyanitt fellépő Luc Tuymans. Borremans egyrészről kapcsolódik a festészeti tradícióhoz, más oldalról pedig nagyon is jelenkori irracionális szorongó tudata van, s ez így együtt hitelessé teszi. Ha magyar klasszikus kívánságlistán kellene szavazni, akkor valószínűleg Ferenczy Károlyt tenném az első helyre, s így a Nemzeti Galéria életműkiállításával az álom és a realitás egybe esik. A kortárs magyar képzőművészek közül kiemelném a kevéssé szem előtt alkotó Molnár László nagyszabású festői munkásságának retrospektív bemutatóját – az elmúlt 45 év terméséből! – az azóta sajnálatosan megszűnt Csepel Galéria hét termében. (A megszűnés más hasonló bezárások mellett az év csalódásai között is szerepelhetne.) Más szempontból, de szerintem hasonló súllyal esik latba Jovián György életmű-válogatása a Kiscelli Múzeumban. A templomtéri kiállítás az utóbbi évek állhatatos festői eredményeire helyezte a hangsúlyt, s meggyőzően érzékeltette a művekre jellemző rendkívüli formai szigorhoz társuló tragikus hangütést. A Derkovits-ösztöndíjasok tárlata az Ernst Múzeumban nem is azért volt nagy csalódás, mert nem láttunk még hasonlót, s persze abszolút általánosí-

Michaël Borremans: Cím nélkül

tani sem lehet a kiállítókat tekintve, de ezen a tárlaton számomra valahogy kulminálódtak az elmúlt

2008, olaj, vászon, 42×36 cm

kai eljárás alkalmazásával fejezett ki – a művek egyedisége, piaci értéke, eladhatósága és maradandósága iránti kételyben fogalmazha-

években a kortárs művészetben halmozódó negatívumok.

tó meg. A másik komoly tartalmi, világnézeti kérdés, ne-

Ilyenek: az ötlet személytelen kivitelezése; a kínkeserves

vezetesen a szakralitás, a transzcendencia, a hit és annak

„bad painting”; a képzőművészetnek álcázott amatőrfilm,

mai kifejezhetősége a kortárs képzőművészetben. A meg-

s tetejébe a minden sarokba lerakott vetítők kaotikus lát-

semmisülő „műtárgyak” tapéta formájában kerültek a fa-

ványa. Akárhogy is (tisztelet a kivételnek): hiányzott „a

lakra, amelyek azonban egyetlen enter gomb megnyomá-

kéz, a szem és a szív” (miként Hockney idézte a napokban

sával újra reprodukálhatók, előállíthatók minden men�-

a régi kínai mondást) együttes munkája.

nyiségben. Gerber Pál a tőle megszokott száraz iróniával a

Valódi friss felfedezésem sajnos nem volt 2011-ben. Ma-

mai élethelyzetek végletes abszurditását foglalta művekbe,

radt egy újrafelfedezés: Hollán Sándor a Szépművészeti Mú-

s ami új elemként jelent meg, az az egyedi plasztika, ame-

zeumban. Sarkantyu Illésnek a kiállítás előterében vetített

lyet a legegyszerűbb faanyagok felhasználásával készített

pompás kisfilmjében pedig nyomon követhettük „a kéz, a

el. Mindketten a művész és a művészet helyzetének idő-

szem és a szív” együttes munkáját.

szerű kérdéseit osztják meg, súlyos problémákat közölnek a látogatóval és teszik ezt keresetlen, egyszerű, közérthető

Muladi Brigitta művészettörténész, az Inda Galéria művészeti vezetője, az Új Művészet szerkesztője Az elmúlt év eseményei közül a nagy intézmények-

stílusban, a humort és az iróniát igen magas szintre emelve a művekben, ezzel emelkedve felül a gondokon. Csalódásaink legfőképpen a kultúrára fordított kevés fi-

ben megvalósult fantasztikus sikerkiállításokon túl (pl.

gyelem és az egyre csökkenő támogatottság kapcsán len-

Borremans, Yona Friedman) két, talán kevesebb figyelmet

ne megfogalmazható, amely a képzőművészet minden te-

kapó egyéni kiállítást emelnék ki, az egyik egy kereskedel-

rületén jelentkezik.

mi galériában, a Viltinben, a másik a Budapest Galéria Ki-

Az év felfedezettje számomra Csákány István, aki az

állítóházában valósult meg. Az utóbbi Gábor Imre 7 és ½

„erőforráshiányos” magyar művészetben egy munkával el-

című tárlata volt, a másik Gerber Pál: Ami lehúz, és ami fel-

érhető alternatívát kínál, és optimista kiutat mutat törek-

emel. Gábor Imre tárlata két nagyon aktuális kérdéscso-

véseivel, egy olyan tágabb kulturális környezetben, ahol a

portot vetett fel. Az egyik, amelyet a sokszorosított grafi-

szkepszis, valamint a jövőkép hiánya jellemző. újművészet 2012 02

Paksi Endre Lehel művészettörténész A legfontosabb Szolnoki József Homeopatikus valósága az

gyanús – népléleknek. Ugyanerről beszél, mivel az igazság célelvű kisa-

Gábor Imre kiállítása a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében

Ernst Múzeumban. Ez egy mindenkit érintő (a külföldi lá-

játítását látva viszolyog, és hirtelen

togatónak is kedvesen, szeretettel, humorosan tette érzé-

honfosztottként azonosítja magát Horváth Roland is, ami-

kelhetővé a magyarikumot), identitást az identitásváltoga-

kor megfesti Két ország című olajképét – egy csendéletet,

tás történelmi hagyományára (a kompország-mitológiára)

rajta a két legnagyobb példányszámú országos napilappal.

alapozó, de emellett a kocsmaezoterizmus szintjére sül�-

A legfontosabb esemény természetesen az Alaptörvény-

lyedt – ezért tömegagitációra alkalmas –, fölhígított iden-

képsorozat, lévén hosszú ideje nem volt ennyire a közbeszéd

Horváth Roland: Két ország 2011, olaj, vászon, 40×90 cm

titás-szurrogátumokat leleplező revelatív

középpontjában a képzőművészet s szerepe. Drasztikus vá-

tárlat volt. Gyógyír egy kibékíthetetlen-

laszt kaptunk jó néhány szakmai kérdésre, amely a további-

né hasított tudatú – ezért mindkét végen

akban nem fog különösebb fejfájást okozni.

20 újművészet 2012 02

Körkérdés

Petrányi Zsolt művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének főosztályvezetője A Műcsarnokban megrendezett Egyszerű többség című

Sinkó István képzőművész, művészeti író Kettőezer karakterben kell/ene megfogalmaznom a 2011-es kiállítási évről kialakult véleményemet, hát nem igazán fog

kiállítás vetette fel számomra 2011-ben a legérdekesebb

sikerülni. A kis terjedelem és a kevés impulzus egyaránt ne-

szakmai kérdéseket. A Döme Gábor és Csizek Petra jegyez-

hezíti egy koherens vélemény kialakítását. Ezért nem is kívá-

te tárlat a művészeti produkciót állította a figyelem kö-

nom hát ketté bontani (mi tetszett és mi nem?) a feltett kér-

zéppontjába az alkotó személye helyett: az együttműkö-

déseket, és igyekszem röviden válaszolni.

dések révén létrejött projektek olyan installációkat ered-

2011 kiállításai számomra a túlélésért való harc jeleit mu-

ményeztek, amelyek így az intézményi reprezentáció

tatták. Monumentálisnak ígérkező, s kissé fáradtan abszol-

módját, értékét és a közönséggel való kommunikációjá-

vált vállalkozások (Moholy-Nagy a Ludwigban, André Kertész

nak kérdését is feszegették. Az a művész, aki csoportban

a Magyar Nemzeti Múzeumban, Múmiák és Nemes-gyűjte-

alkot, szabad, hiszen nem ragaszkodik feltétlenül ahhoz

mény a Szépművészetiben, München, illetve Markó a Ma-

az alkotói koncepcióhoz, ami őt magát jellemzi. Újszerű,

gyar Nemzeti Galériában) egy kiállítási intézményhálózat

a művészet keretein túlmutató kérdéseket fogalmazhat

igyekvő közönségkiszolgálását mutatja, némi külföldi támo-

meg, amely termékenyen hathat vissza a művészet alaku-

gatás igénybevételével.

lására és megjelenésére. A kiállítás folyamatosan változó

A másik oldalon a kisgalériák élet-halál harca figyelhető

műhellyé változtatta a Műcsarnok tereit, amit az alkotók

meg, melyben az előremenekülés nyomait a tavaly év végi

jelenléte, a „változás” jellemzett a programok, a prezen-

– amúgy sikeres és igényes – Artmarketen lehetett tetten

tációk és az előadások révén. A csoportmunkák közül so-

érni. Túlkínálat az eladható művekből és művészekből, kí-

kat ki lehet emelni értékei szerint. Mégis, ha választanom

sérlet a fiatalok – elsősorban az intermediális műfajban al-

kellene, akkor a Tehnica Schweiz & Katarina Ševic, valamint

kotók – hitelesítésére.

a Randomroutinest emelném ki alkotó metódusa alapján.

Miközben galériák mennek tönkre, vagy válnak látha-

Mindkét formáció munkásságát ismerem, követem, és e

tatlanná, kísérlet történik újabbak beemelésére a köztu-

kiállításon nyújtott teljesítményük számomra külön emlí-

datba, régi arcokkal, régi-új alkotók reaktiválásával. Az

tést érdemel. Az első szerzőcsoport megvalósított színhá-

Artmarketen kívül ilyesmi tapasztalható a Falkart-soroza-

zi előadásai, jelmezei és díszletei a képzőművészet hatá-

tokon is. Egyes kisgalériák, vagy képtárak szisztematikusan

rait feszegetik, a másodiknak a konvencionális művésze-

építik nemzetközi kapcsolataikat, s például a Vintage és az

ti munkát idéző fémrajzkészítő-műhelye viszont a mun-

Inda ilyen értelemben valóban példaértékű „mutatványok-

kafolyamatokat tette láthatóvá refeLaci és Balázs: Tárgyaló 2011, Egyszerű többség, Műcsarnok

renciarajzokkal és az azokban foglalt szimbólumrendszerekkel.

ra” volt képes az elmúlt évben is. A budapesti Moholy-Nagy-kiállítás népszerű, de szakmailag nem sok újdonságot hordozó megjelenése mellett (katalógus sem készült, a baráti kör adott ki anyagot) a Paksi Képtár szerény, de fontos fragmentumát mutatta be ennek a világhírű életműnek – igényes katalógussorozatának új darabjával is kibővítve. Paks bizonyítja, hogy egy képtári koncepció, egy mozgalmas és izgalmas vállalkozássorozat népművelői (19. sz.-i tájképek a Magyar Képzőművésze-

Fotó: Rákossi Péter

ti Egyetem gyűjteményéből) koncepciója milyen kiválóan fér meg két nemzetközileg is jegyzett művész, Haász István és újművészet 2012 02

Csontó Lajos: God Bless 2011, Paksi Képtár

Helmuth Böhm társaságában. És életmű

vész látványos, új festményei, melyek hazai bemutatkozását

építésére is alkalmas lehet egy vidéki kép-

szándékának megfelelően dominálták, elmaradnak korábbi

tár, hisz Csontó Lajos sorozatának fontos darabja volt lát-

finoman rétegzett alkotásaitól. Sajnálom, hogy az egyik leg-

ható az év végén ugyancsak a Paksi Képtárban.

jobb magyar kurátor, Páldi Lívia külföldre távozott, és nagy csalódás, hogy a magyar bíróság Sugár Jánost első fokon el-

Spengler Katalin műgyűjtő, szerkesztő A tavalyi év számomra legérdekesebb kiállításai külföld-

ítélte a Wash your dirty money című alkotása miatti perben. Az év felfedezése a remek művész, tanár, kurátor,

ön valósultak meg. A Société Réaliste Empire, State, Building

Maurer Dóra, aki 2011-ben az őt méltán megillető nemzet-

című nagyszabású tárlata a Jeu de Paume-ban Párizsban, va-

közi figyelem középpontjába került mind a szakma, mind

lamint Kaszás Tamás és Loránt Anikó installációja az Isztam-

a műkereskedelem részéről.

buli Biennálén. Mindkét kiállítás kitűnő, az alkotók eddigi szegző bemutatkozása volt, melyet a nemzetközi közeg is

Tatai Erzsébet művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa

nagy érdeklődéssel, elismeréssel fogadott. A múlt év hazai

Az elmúlt évben a Ludwig Múzeum kiállításai között talál-

kiállításai alapján az intézmények közül a Trafó Galéria sze-

tam szinte minden műfajban a legjobbakat. Egy unalmas-

rény költségvetésből létrehozott, egyenletesen magas szín-

nak ígérkező kiállítás meglepően izgalmasra sikeredett: a

vonalú programja volt a legkiemelkedőbb. A műkereskede-

2009–2011 közötti új szerzeményeket bemutató, Valami vál-

lem 2011. évi legjeként a Vintage részvételét és remek stand-

tozás című. Bár fontos tudni, mivel gyarapodott a gyűjte-

ját tartom számon az Art Baselen. A legemlékezetesebb mű-

mény, izgalmassá mégis amiatt vált a kiállítás, hogy a ren-

vészeti eseményként Daniel Spoerri budapesti látogatására,

dezők rendkívül koncepciózusan gyűjtött anyagból dolgoz-

pontosabban a tiszteletére rendezett Eat Art Bankettre fogok

hattak – persze kitűnően. Témája okán a Helyszíni szem-

visszaemlékezni, melyet a Chili & Vanilia és a Kisterem köz-

le – A múzeum a múzeumról a kedvencem, melyben a fel-

reműködésével a Laci!Konyha prezentált.

vetett problémát jól megválogatott művek, sokféle aspek-

legkomplexebb, legátfogóbb, a korábbi munkájukat is ös�-

„A Nemzeti Galéria elesett, de hősök nincsenek sehol.” –

tusok együttes játéka artikulálta differenciált összképpé.

összegezte Kürti Emese az év legfájóbb csalódását. Csalódás

Az egyéni életművek bemutatása közül a Húzd rá! – Mladen

volt számomra továbbá, hogy a francia képzőművész, Xavier

Stilinovic retrospektív kiállítása a régióba való kitekintés mi-

Veilhan kiállítása nem valósult meg a Műcsarnokban, az év

att fontos különösképp, persze nem volna így, ha az nem a

során több kitűnő művével találkoztam külföldön. Mást, job-

kreativitás sokféle megnyilvánulását tárta volna elénk. Leg-

bat vártam Rita Ackermann kiállításától a Ludwigban. A mű-

kitűnőbb mégis Yona Friedman – A nemépítés művészete

22 újművészet 2012 02

Körkérdés Fotó: Kaszás Tamás

című kiállítás (kurátor: Erőss Nikolett, Somogyi Hajnalka)

felvetett kérdésekre pedig ötle-

volt. A Franciaországban élő magyar építész az építészet

teket. Emellett az egész kiállí-

és a képzőművészet határán tevékenykedik, a kiállításon a

tás-installáció olyan gazdag és

Yona Friedman: Kép arról, hogy semmi sem lehetetlen 1956

Kaszás Tamás–Loránt Anikó: PANGEA Szemléltetőeszköz történelmi tudatossághoz, 2011, Isztambuli Biennále

kreatív gondolkodás példáit láttuk

profi, amilyen a világ bármely

rajzban, szövegben, makettben és

pontján megállná helyét. A legfontosabb esemény mind-

1:1-ben megépítve; a korunk által

azonáltal Németh Ilona Ernst Múzeum-beli Dilemma című projektje volt. A művész egyéni dilemmáját tematizáló videók persze nem az ő személyéről szóltak, hanem nyíltan, elkenés nélkül, konfrontatív módon intézményrendszerünk anomáliáit tárták fel, és közvetve képzőművészeti életünk apátiájáról is tanúskodtak. Sajnálom ugyan, hogy nem valósult meg a tervezett installáció, nem a mű miatt (azért is), hanem azért, hogy a videókon taglaltaknak így kellett történniük. Lényegesebb viszont az, hogy Németh megvilágította a művészet és politikum elszakíthatatlanságát. Végül „felfedezésként” Szemző Zsófia Valami hányzik című Liget Galéria-beli kiállítását említem frissesége, humora és átgondoltsága miatt. újművészet 2012 02

Horváth Miklós

Picasso-fotóportrék Ludwig Múzeum, Köln, 2011. IX. 24–2012. I. 15.

A kölni Ludwig Múzeum Ichundichundich (Énésénésén) című kiállítása Picassóról mutat be fotóportrékat. A fotók egytől egyig olyan neves művészek alkotásai, mint Brassaï, Bresson,

Dora Maar: Portré Picassóról Rue d’Astorg 29., Párizs, 1935-36 tele, 11×8,5 cm

Cocteau, Man Ray vagy Madame d’Ora. A kiállítás célja, hogy felsorakoztassa azokat a portrékat, amelyek a legmarkánsabban ragadják meg Picasso sokszínű, ellentmondásos személyiségét. Értékelendő a több mint kétszázötven, a festő életútjának különböző állomásairól bemutatott fotó, ugyanakkor sajnálatos, hogy a tárlat Picassót úgy jeleníti meg, mint aki önző módon kizsákmányolta volna a diumon keresztül öregbítse. A tárlathoz készült katalógus szerint1 a Picassót megörökítő fotósorozatok mind a festő, mind pedig a fotóművészek számára nagy üzletet jelentettek. Míg az alkotók közül sokan ezeknek a portréknak a segítségével futottak be nagy karriert, addig Picasso e pillanatfelvételeknek köszönhetően vált egyre rejtélyesebbé a nagyközönség számára. A fotókon a festő kézmozdulatai és arcrezzenései olyan kompozíciókban jelennek meg, amelyek egy megközelíthetetlen, misztikus személyiséget sejtetnek.

Centre national d’art et de culture Georges Pompidou, Paris © VG Bild-Kunst, Bonn 2011

fotóművészetet annak érdekében, hogy hírnevét ezen a mé-

A kiállítás címe (amely véleményem szerint minden ötletességet és képzelőerőt nélkülöz) a katalógusban foglalt gondolatokhoz hasonlóan egy olyan festőt tár a nyilvánosság elé, aki kifinomult taktikával képes volt profitálni a fotóművészetből. A kölni múzeum által „önzőnek és számítónak” titulált Picasso azonban nem a fényképek által varázsolt imázst magának, hanem tökélyre vitt festészete révén aratta le a megérdemelt babérokat. Nem Picasso használta ki tehát a fotóművészetet, hanem a kurátorok kényszerítették őt bele egy „hangzatos”, ugyanakkor kényelmetlen narratívába. gukért beszélnek.2 Azzal, hogy azt állítja, az alkotások nem szorulnak értelmezésre, kritikusok hadától vonja meg az interpretáció örömét. Ha Picasso ilyen hévvel kergeti el maga mellől az őt népszerűsíteni kívánó kritikusok „tömegét”, nehéz megérteni, hogy mi oka lett volna fotográfusokat alkalmazni arra, hogy személyének mítikus karaktert kölcsönözzenek. Tucker szerint a festő a fotográfiát elsősorban műveinek dokumentálására használta.3 Picasso olykor elővett néhány fényképet, hogy

24 újművészet 2012 02

Man Ray: Pablo Picasso 1933, ezüstzselatin, 8,1×5,4 cm

Museum Ludwig, Köln/Sammlung Gruber © Man Ray Trust Paris / VG Bild-Kunst, Bonn 2011

Egy helyütt Picasso azt mondja, hogy a festmények önma-

Picasso kalandjai

lyek azzal foglalkoznak, hogy miben rejlik a

Mme d’Ora: Pablo Picasso,

kiállított fotók művészi értéke, s hogy miként

1955, ezüstzselatin, 34,9×27,5 cm

bontakozik ki belőlük Picasso személyiségének egy-egy vonása. Valószínűleg többet ért

volna megvizsgálni azt is, hogy milyen módon igézi meg Haus der Photographie/Sammlung F. C. Gundlach, Hamburg © Museum für Kunst und Gewerbe Hamburg

a látogatót Dora Maar komor és rideg tekintetű Picassója, illetve hogy hogyan babonázza meg a kíváncsi szemeket a Man Ray és Madame d’Ora képein megjelenő életvidám és gondolataiban mélyen elmerült festő. Hiszen a fotókompozíciók nem egy rejtélyes művészt, ravasz karrierépítőt prezentálnak, hanem az élelmes fotográfus Picassóról alkotott elképzelését tükrözik. Éppen ezért érdemesebb úgy tekinteni a tárlat anyagára, mint amely a fotográfusok sajátos Picasso-interpretációit nyújtja, sem mint Picasso üzleti érzékének bizonyítékára. azokról rajzokat készítsen, de a fotóművészetet semmi-

Jegyzet:

képpen sem abból a célból használta, hogy magának jó

hírnevet szerezzen.

Ostfildern, 2011, 15

Ahelyett, hogy a kurátorok Picassót leleményes karrierépí-

Stremmel, Kerstin: MemyselfandI: Photographic Portraits of Picasso.

Green, Jon D.: Picasso’s Visual Metaphors. Journal of Aesthetic Education,

tőnek, a fotográfusok munkáját propagandának, a fotókat

1985, 19 (4), 61–76

pedig ügyes reklámfogásnak tüntetnék fel, érdemesebb lett

volna olyan kérdéseket a tárlat tematikájába illeszteni, ame-

Cubism. The Art Bulletin, 1982, 64 (2), 288–299

Tucker, Paul Hayes: Picasso, Photography, and the Development of

Verba Andrea

Françoise Gilot kiállítása Várfok Galéria, 2011. XI. 26–2012. I. 14.

A gazdag kínálatot felvonultató téli kiállítási szezon egyik izgalmas eseménye volt a Várfok Galéria megújult terében bemutatott kiállítás, amely a kilencvenedik születésnapját ünneplő Françoise Gilot papírmunkáiból adott reprezentatív válogatást. A jubileumi tárlat a több mint hetven esztendőt felölelő életmű számos alkotói periódusából merítve adott átfogó képet a 20. századi művészet „élő tanújaként” tisztelt Gilot munkásságának Magyarországon Françoise Gilot: A kertben 1976, 4/100, színes litográfia, papír, 55×75,5 cm

eddig kevéssé ismert világáról. Bár ez a kiállítás 2000 óta a művésznőnek immár a hatodik

Fotók: Sulyok Miklós © Françoise Gilot

újművészet 2012 02

harmonikus egységet teremtve tárja az anyagot a néző elé. A kiállítás metszéspontján, kiemelt helyen kapott teret két 1940-ből származó gouache-munka, a Pandora és A Titánok című alkotás. A második világháború borzalmait megidéző, tüzes színekben villódzó festményeken extatikusan nyújtózó, lángnyelvszerűen egymásba olvadó, arctalan alakok jelennek meg, olyan hatást keltve, mintha a föld gyomrába vagy egy fortyogó olvasztótégely belsejébe nyernénk bepillantást. Ezek a korai művek azért is tarthatnak külön érdeklődésre számot, mert az útkeresésnek abból a rejtettebb időszakából valók, amelynek során Gilot a művészi pályát választotta élethivatásul. Ezidőtájt, 1939 szeptemberében Bretagne-ban ismerkedett meg Rozsda Endrével, akitől aztán 1941 és 1942 között Párizsban festeni tanult. Eltérő szemléletük ellenére egyre mélyülő, intenzív barátságuk meghatározó szerepet játszott nemcsak a pályakezdés, de a művészi kibontakozás éveiben is, és nem utolsó sorban ez a személyes kapcsolat keltette fel Gilot érdeklődését a későbbiekben Budapest és Magyarország iránt. Françoise Gilot korai festményeinek tüzes szín- és hajlékony vonalvezetésű formavilága elsősorban Matisse hatását tükrözi. A vonal, a szín, és a forma kapcsolatának jelentőségét szem előtt tartva Gilot ma is szívesen idézi fel és fűzi tovább Matisse erre vonatkozó gondolatmenetét. Françoise Gilot: Istennő a barlangban 1987, monotípia, kollázs, papír, 104×75 cm

Véleménye szerint „a vonalnak három dolgot kell egyszeregyéni bemutatkozása a Várfok Ga-

re kifejeznie: saját magát, azt, ami a belsejében van, és azt,

lériában, az életművet végigkísérő

ami rajta kívül esik.” Ezek a korai impulzusok, úgy tűnik,

papírmunkák most kerültek először

elegendő belső tartást és erőt adtak a fiatal Gilot számára

a figyelem fókuszába. Mondhatjuk, nem véletlenül. Gilot

akkor is, amikor 1943-ban történő megismerkedésük után

és a rendezés kifejezett szándéka szerint a csaknem öt-

néhány évvel Pablo Picasso társaként kereste művészi ki-

ven művet bemutató kiállítás és a tárlatot kísérő Közele-

bontakozásának lehetőségeit. Bár tagja volt az új generá-

dés a monotípiához címet viselő film segítségével olyan

ciót képviselő „Réalités Nouvelles” (Új Valóságok) csoport-

hosszmetszeti képet kapunk az alkotói pálya alakulásá-

nak, egy időre mégis tudatosan felhagyott a festészettel.

ról, amely a festmények mögött meghúzódó, folyamatos

Picasso mellett az 1940-es évek közepétől három-négy

és tudatosan vállalt rajzi útkeresésen keresztül nemcsak

éven át csak rajzokat és gouache-okat készített. Alkotói

egy kevéssé ismert képi világba, hanem az alkotói folya-

szabadságát és művészi autonómiáját megőrizve világos

mat részleteibe is bepillantást ad. Amíg a gouache-, akva-

határokat húzott, és egyúttal kitűzte a célt: „laboratóri-

rell-, tusművek alkotója klasszikus értelemben az alkotói

umi munkát kell végeznem (…) ha a rajzolást folytatom,

folyamat belső rezdüléseit követve enged teret munká-

olyanná válik a dolog, mintha egy laboratóriumban dol-

ja során a művészi spontaneitásnak, addig a „litográfus

goznék, ahol az ember formákat és gondolatokat kutat...”1

és monotípiakészítő Gilot” kísérletező kedve nyomán a

A Picassóval töltött évek mindezzel együtt meghatározóak

szikár fegyelmet követelő technika és a műhelymunka

maradtak, és a művészi hatás sem múlt el nyomtalanul.

együttműködési szabályait tiszteletben tartva, de azokat

Gilot döntése, céltudatos önállóságra való törekvése és al-

mégis minduntalan fölülírva keres mind a mai napig új

kotómunkája azonban hamarosan meghozta gyümölcsét,

képi kifejezési formákat.

hiszen 1949-ben a korszak neves galériása, Daniel-Henry

Az œuvre-ön belül „retrospektív” jelleggel végigtekintő

Kahnweiler kötött vele exkluzív szerződést. Újra elkez-

tárlat anyaga korántsem egynemű. A rendezés a különböző

dett olajjal festeni, és az 1952-es Galerie Louise Leiris-ben

korszakból származó és különböző technikával készült mű-

megrendezett első kiállítása méltán hozott sikert. A festés

tárgycsoportokat elkülönítve, ugyanakkor a kronológiát és

mellett Gilot ekkor Kahnweiler javaslatára litográfiai so-

a képi analógiák egybevetésének lehetőségét is megtartva,

rozatok készítéséhez is hozzáfogott. Párizsban a nagy ha-

26 újművészet 2012 02

Picasso kalandjai

Françoise Gilot: A piros tulipánok 49/50, 1952, színes lito gráfia, papír, 50×65 cm

gyományokkal rendelkező Mourlot Műhelyben kezdett dolgozni, ahol ő lett az első és valószínűleg egyetlen

nőművész a litográfia sokszorosító grafikai eljárását művészi rangra emelő, legendás hírű és egyben szigorú alkotói szabályokkal rendelkező műhely történetében.2 A budapesti kiállítás törzsanyagát Gilot az 50-es, 70-es években készített litográfiái teszik ki. A művésznő már 2022 évesen megismerkedett a litográfiakészítés technikájával, de a jelen kiállítás anyagában a bemutatott legkoráb-

Françoise Gilot: Tengeri szellő 1985, monotípia, papír, 106×75 cm

bi darabok 1952-ből származnak. Az ekkor készült, tiszta

kor különös módon úgy jön létre, hogy a művész maga szinte hozzá sem ér a felülethez. A mű mint médium bonyolult kap-

rajzú és egyben játékos vonalvezetésű, dekoratív virág-

csolati és technikai áttételeken, az „itt és most”, a művészi

kompozícióit (Margaréták, 1952; Piros tulipánok, 1952) már

jelenlét membránján és a nyomdászmesterrel folytatott

Gilot maga is „valódi művekként” tartotta számon. Hosszú

érzékeny (meta)kommunikáció összjátékán keresztül egy

éveken keresztül kísérletezett, hogy a nyomdászmesterrel

elvontabb köztes térben születik meg. Gilot számára mind

együttműködve mindinkább kiérlelje a munkafolyama-

a mai napig különösen inspiráló ez a munkamód, a képal-

tokat, és felfedezze a technika adta rejtett lehetőségeket.

kotás idejét, a benne rejlő küzdelemmel együtt „egyfajta

Egyre több színnel dolgozó litográfiái nemcsak vérbeli fes-

misztériumnak” tekinti. A művészi önkifelezés terén éppoly

tői látásmódról, hanem kísérletező kedve mellett a pon-

fontos számára az alkotói folyamatot a maga bakugrásaival

tosságot és átfordító képességet igénylő technika szabá-

együtt vállaló és végigkísérő, értő és tudatos jelenlét, mint

lyait alaposan ismerő, de játékos szabadságát sem feladó

a természetes spontaneitás, a minden új helyzetre nyitott,

művészről tanúskodnak. Formavilágukat tekintve Gilot

szabad képzetáramlás. A kiállítást kísérő filmet nézve van

most bemutatott litográfiái az elvontabb képalkotás és a

abban valami lenyűgöző, ahogy ez a kilencven éves asszony

figurativitás határán mozognak. Témakörük szerint a hét-

ma is teljes vitalitással és odaadással dolgozik, ahogy éber

köznapi élet apró benyomásait, utazások vagy éppen egy

tekintettel és derűvel fogadja a prés alól előbukkanó kom-

álom emlékét jelenítik meg emblematikus egyszerűséggel.

pozíció soha ki nem számítható változásait.

A litográfiák mellett Gilot az 1980-as években Judith Solodkinnal való találkozása után kezdett el monotípiákat

Jegyzet:

készíteni. Ez az egyedi papírmunka és a sokszorosító grafika

határmezsgyéjén egyensúlyozó technika Gilot számára ide-

tást kísérő Közeledés a monotípiához címet viselő filmben hangzottak

ális kísérletező terepnek bizonyult. A műalkotás a litográfiá-

el. A fordítás Kálmán Borbála művészettörténész munkája.

hoz hasonlóan itt is összehangolt műhelymunka és szakmai

együttműködés révén születik meg. A kompozíció ugyanak-

sok. Kat. Várfok Galéria, 2011, 5

Françoise Gilot-nak a tanulmányban idézett mondatai a jelen kiállí-

Vö. Kálmán Borbála: Színvallomások. In: Françoise Gilot. Színvallomá-

újművészet 2012 02

Csatlós Judit – Nagy Szilvia

Szemző Zsófia újabb művei

Richard Feynman fizikus vélhetően nem viccelt, amikor

Feynman professzor azonban az áltudomány szinonimá-

1974-ben először használta a rakománykultusz-tudomány

jaként használja a kifejezést, amikor a tudósok a valós tu-

(cargo cult science) kifejezést. Értelmezésében ez egy olyan

dományhoz hasonló eredményeket produkálnak nem kel-

(ál)tudományos tevékenység, amely külsőségeiben hasonló-

lően megalapozott tudományos tevékenység alapján. Ami

ságot mutat a tudományos munkával, de módszereiben erő-

számunkra érdekes ebből az elméletből, az nem kizárólag a

sen eltér annak eszközhasználatától. Maga a kifejezés a „ra-

kritikai él, sokkal inkább az a szimbolikus cselekvés, amel�-

kománykultusz” jelenségéből ered, ami azokra a vallási moz-

lyel Szemző Zsófia Vanuatu lakosainak lesz a rokona. Ve-

galmakra vonatkozik, melyek a fehér kultúrára jellemző

gyük például a Liget Galériában a Valami hiányzik címmel

anyagi javak megszerzését vallási rituálék segítségével igye-

bemutatott hiánymérési-kísérletet, melyben Szemző a tu-

keznek elérni. Az egyik legjobban dokumentált esettanul-

domány módszereit alkalmazva áltudománnyá változtat-

mány szerint Vanuatun az 1940-es években a helyi törzsek el-

ja pozitivista felfogásunk alapjait. A tudományos munkák a

kezdték utánozni az ott állomásozó amerikai katonáknál lá-

vizsgált jelenségek lehatárolására, mérhetővé tételére való

tott utánpótlásszállításhoz, ellátmányozáshoz kapcsolódó

törekvésével szemben Szemző egy sajátos szubjektív ténye-

cselekedeteket: szimbolikus leszállópályákat és irányítótor-

ző közbeiktatásával szétfeszíti a tudomány kereteit, és eb-

Szemző Zsófia: Mézesmadzag Ingatlaniroda 2011, faház, 150×150 cm (Inda Galéria)

28 újművészet 2012 02

nyokat építettek, ahova csalét-

ben a parttalanságban tárja fel a kortárs életvilágot. A mód-

kekkel próbálták vonzani a rako-

szer különössége, hogy egyetlen kérdésre épül. Mi hiányzik

mányt szállító repülőgépeket.

neked? – kérdezi meg a művész a barátait, ismerőseit, majd

Antinosztalgiák

lógiai szükségleteket, a biztonságigényt, de akár a szociális szükségleteket is, egyszerűen elcsúsztatta egymásra épülő szinteket, és a párhuzamosan le és felfelé tartó nyilazással flexibilisé tette a zárt rendszert. Szemző rajzaival nemcsak ezeket a konkrét modelleket kérdőjelezi meg, hanem a megidézett tudományos szemléletet és módszereket is. A fekete-fehér, sematikus rajzok nem magyarázatai a tényeknek, hanem a feliratok, szövegtöredékek és képi elemek egymásnak feszülése a nézőben is megidézi a hiány szorongató érzését. Egy igazi rakománykultusz-esemény résztvevői lehettünk a Mézesmadzag IngatlaniroSzemző Zsófia: Valami hiányzik 2011, grafit, papír, 49×63 cm (Liget Galéria)

da című kiállításon is az Inda Galériában. Itt a pillanatnyi kívánságok, hétköz-

Szemző érzékeny, néhol abszurdba, néhol szürrelizmusba

napi vágyak és életre szóló álmok

hajló rajzai és festményei mintha vallási-szimbolikus

lajstromát készíti el. Ezt követő-

ráolvasásként szeretnének hatni a felvetett társadal-

en leválasztja a válaszokról az élettörténeteket, a kulturális

mi problémákra, ilyen módon a művészi cselekvés mint

és szociális tényezőket, hogy puszta tényként összehason-

megoldási lehetőség lép elő. A Külvárosi koktél sorozat

líthatóvá, mérhetővé tegye a kapott adatokat, és egy fiktív

a szociológiai-antropológiai esettanulmányok résztvevő

rendszerbe helyezze azokat. Ez a hiánytipológia megismét-

megfigyeléseinek leírásait idézi, ahol a könyv fölött kissé

li a 19. század végi tudományos kutatás módszereit, és a le-

elkalandozott olvasónak nem szociofotós ábrázolásmód-

csupaszított tényeket, azaz hiányokat, szervezi rendszerré.

ban, hanem kiszínezett mesekönyvek lapjaiként jelentek

A kiállításon megidézett mengyelejevi periódusos rend-

meg a társadalmi problémák, a szubkultúrák, az asszimi-

szer és a Maslow-piramis feleleveníti a tudományos gon-

láció, a társadalmi rétegződés, az ingázás kérdéskörei. Az

dolkodás azon álmát, hogy a világ jelenségeit, ide értve az

egyik központi kép előterében egy családi fénykép elmo-

emberi lelket is, analizálja, kategorizálja, közös rendszer-

sódó, múltba merülő szereplői tűnnek fel egy vélhetően

be kényszerítse. Mengyelejev a részek megismerésén ke-

sportboltként funkcionáló kioszk előtt. Felettük lebeg egy

resztül próbált meg eljutni az egészhez, ugyanakkor az

rakéta, a képek egymásra vetülésében orra tollheggyé,

elemek feltérképezése annyira lefoglalta az ő és kortársai

hajtóműve pedig festékes tubussá alakul.

érdeklődését, hogy észre sem vették: az általuk elkülönített egységek olyan komplex és sokszor kiszámíthatatlan módon kapcsolódnak egymáshoz, hogy így sohasem fognak eljutni az egészhez. Ahogy a „fajsúly” alapján elren-

A képsorozatot követve alig Szemző Zsófia: Megdöntött csúcson álló ház 2011, tus, filc, akvarell, 49×63 cm (Inda Galéria)

észrevehető „nemhelyek” (non-lieu) – vasutak, hidak,

dezett hiányok is oly mértékig relativizálódnak, hogy már csak a hiányérzet tényét rögzítik. A kémia talán még egy viszonylag egyszerű feladatra vállalkozik, legalábbis a pszichológiához viszonyítva. Maslow szükségletpiramisa mintha a Szemző Zsófia által felsorolt hiányokat próbálná egy koherens, hierarchizált rendszerbe foglalni. A szükséglet Maslownál egyfajta hiányérzet, amely önmaga megszüntetésére irányuló cselekvésre készteti az embert. A logikusan felépített piramis érvényességét korlátok közé szorítja, hogy a saját kultúrájában elsajátított értékrend és elvárások legalább oly mértékig szervezik a szükségleteket, mint az objektív tények. Szemző azon mindennapi tapasztalata alapján, hogy a csúcson lévő önmegvalósítás szükséglete lépten-nyomon felülírja a fizioújművészet 2012 02

Szemző Zsófia: Mobil 3 2011, tus, filc, akvarell, 49×63 cm (Inda Galéria)

közlekedési csomópontok, repülőte-

gát reprezentálják, s általában a valódi helyek ellenpólu-

rek, ipari övezetek – zónáin haladunk

saiként manifesztálódnak. A Külvárosi koktél sorozatban

keresztül. Ezek a főként építészeti és

az álom-valóság kettőssége a nemhelyek és képzetek kö-

technológiai sajátosságok alapján leírható tranzit terüle-

zötti távolságként, külső és belső képek egymásra vetíté-

tek a valódi helyeket – a fogyasztási, a közlekedési és a kommunikációs tereket – belakók és használók névtelenségét, magányát, láthatatlansá-

Szemző Zsófia: A ház, amelyet mindenki a magáénak mond 2011, tus, filc, akvarell, 49×63 cm (Inda Galéria)

seként fogalmazódik egységgé. Vagy ha úgy nézzük, a nemhelyeket „nemdolgok” népesítik be. A külvárosi helyszínek és szupermodern terek a valóság szürke rétegeiként adják a képek alapját: határozott filc- és tusvonalak, amitől karakteresen eltérnek az álmok, ábrándok, emlékek képei. Puha, elmosódó körvonalakból kirajzolódó különös tárgykombinációkkal találkozunk: a valós, hétköznapi tapasztalataink alapján megismerhető világból kiemelt motívumok a mindennapitól eltérő kapcsolatokat alkotnak. Emlékképek, kiszínezett fényképfoszlányok folynak össze tárgyakkal, szürreális valóságot alkotva, ahol minden rész hiteles, felismerhető, megfogható, együttesen azonban kiszakadnak az idő-tér alkotta hálózatból, gravitációt, fizikai határokat hátrahagyva lebegnek a szemünk előtt. A város tervrajzként, saját tömegének fekete-fehér körvonalaként adja a hátteret a benne élő, utazó, tevékenykedő emberek álmaihoz, gondolataihoz. Elhelyez, de nem határol. Ösztönöz, de nem korlátoz. A társadalomtudományi, társadalompolitikai kérdésfelvetés következő rakománya a túlnépesedés, a

30 újművészet 2012 02

Antinosztalgiák

rossz szociális körülmények, az elszegényedés kérdéskö-

Szemző rakománya a társadalomtudomány, a tudo-

re. A Top on Top - Favela Rising sorozat épülettömbökön tor-

mánykritika és a fikció különös egyvelege, ami a tudo-

nyosuló nagyvárosi favellái kíméletlenül szembesítenek a

mányt is mágiává változtatja. Talán azzal a különbség-

szlömösödés, az elszegényedés félresöpört, külvárosokhoz

gel, hogy amíg a rakománykultusz szimbolikus cselek-

társított problémáival, egyfajta társadalomföldrajzi föld-

vési teret és ezzel együtt valós problémákra virtuális

csuszamlás segítségével. Mi történik vajon, ha az ignorált

megoldásokat kínál, addig a tudomány sokszor hajlo-

és láthatatlan szegénynegyedek a város közepén kezdenek

mos saját igézetébe zuhanva megfeledkezni a visszacsa-

el burjánzani? Vajon a településrehabilitáció így a „problé-

tolás szükségletéről. A nem éppen pozitív csengésű ra-

más” területek eltüntetését, lebontását jelentené-e, vagy

kománykultusz-tudománynak ugyanakkor teljes létjogo-

egy aktívabb, cselekvő jelenlétet? Végső elkeseredésünkben

sultsága van társadalmunkban a személyes tudás és eh-

felkereshetjük a Mézesmadzag Ingatlanirodát, ahol hitel nél-

hez kapcsolódóan a cselekvési mező kitágítása miatt.

kül elérhetjük álmaink otthonát. A Mézesmadzag Ingatlan-

Arjun Appadurai indiai antropológus a tudás demokra-

iroda házai épp annyira reálisak és lakhatóak, mint amen�-

tizálásának szükségessége kapcsán írta, hogy az egyént

nyire szürreálisak és megvalósíthatatlanok. Hol tájképként

közvetlenül érintő társadalmi jelenségek feltérképezése–

jelennek meg, hol objektumként, hol pedig organikus élő-

még ha módszerünk nem is minden részletében profes�-

lényként. Épített környezet és természet összefonódik, he-

szionális vagy szakszerű a tudományos követelmények

gyek, tengerek, dombok, fák, szigetek, erdők keverednek

tekintetében – lehetővé teszi a problémák felismerését,

a mindennapi városi lét eszközkészletével: toronyházzal,

és hozzájárul a társadalmi változásokhoz. Tehát a vallás-

földgömbbel, üvegházzal, körhintával, gyárral, híddal, ha-

hoz való jog mellett Appaduraival együtt felvehetjük a

jóval. Az akvarelleken vattacukor könnyedséggel bontakoz-

listánkra a kutatáshoz való jogot is. Látjuk, hogy Szem-

nak ki a különböző privát terek, dobozba rejtve, fa tetejére

ző Zsófia saját maga által felállított szabályokat követő

tűzve, nem kevésbé elérhetetlen módon, mint az ingatlan-

kutatása eredményeként amellett, hogy művészeti min-

Szemző Zsófia: Top-on-top, A favellák felemelkedése 2009, 5/1, fotómontázs, 72×52 cm

irodák ajánlataiban. Az ingatlanügy-

tákat mutat fel társadalmi jelenségek megoldására, ösz-

nökségek játszanak álmainkkal, mi

tönzi a személyes vonatkozások feltérképezését és élén-

pedig boldogan álmodozunk.

kíti az ezekről való gondolkodást.

újművészet 2012 02

Bordács Andrea

Erdei Krisztina: Antiglamour Godot Galéria, 2012. I. 12–II. 11.

Hibátlan női testek, arcok, sejtelmes tekintetek, csábító aj-

állítja, megvan benne, mindenki erről

kak a tökéletes minőségű fotókon frusztrálják a nők ezreit,

beszél, s mindenféle ízlést és véleményt

akik hiába igyekeznek, mégsem sikerül ilyen glamourosra

ennek mércéje elé állít.”1

formálni magukat. Az 1920-as évek óta új, a szépség igéze-

Erdei Krisztina: Antiglamour 10, 2011, lambdaprint, 50×75 cm

Ám néhány évtized múlva úgy tűnik, a szépség kritériu-

tében fogant valóság szövi át – elsősorban a női – vágyakat.

ma sokkal konkrétabb formát ölt, s noha a 19. század ele-

Ugyanakkor ma már nemcsak a modell szépségét kihang-

jén sem használták még a glamour fogalmát, ennek elle-

súlyozó, enyhén – vagy épp kevésbé enyhén – erotikus fo-

nére valamiféle új ideál megfogalmazására törekedett lord

tókat értünk alatta, mint eredendően, hanem elsősorban e

Byron is, amikor kijelentette, „mely szerint egy nőt soha-

fotók keltette életvitelt és annak az illúzióját. Pontosabban

sem szabadna nyilvánosan enni vagy inni látni, hacsak

a luxust, a kifinomult jó ízlést, ami persze gyakran kapcso-

nem homársalátáról és pezsgőről van szó: az egyetlen női-

latban van a legújabb divattal és trendekkel. Már amennyi-

es és illendő fogásról.”2

ben a luxus, a jó ízlés valóban ezt jelenti. Hisz a jó ízlés David

Az idők változását jól szemlélteti, hogy korunk jelensé-

Hume-nál még nem divathoz vagy változékony szépséghez

geit bizarr módon leíró regényében Pelevin a modern kul-

kötődik, hanem egy általánosabb értelemben vett szépérzék-

túra két tartópillérének a glamourt és a diskurzust nevezi.

hez. „Sokan nyilvánvalóan azért nem érzik a szépség megfe-

Ráadásul e két fogalom segít egymás meghatározásában,

lelő érzetét, mert híján vannak a kifinomult képzelőerőnek,

ugyanis az ő megfogalmazásában a „glamour a test diskur-

mely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember e nemesb érzé-

zusa…”, míg a diskurzus „a szellem glamourja”3. Bár valljuk

kek iránt fogékonnyá váljon. E finom érzékről mindenki azt

be, az, hogy mit és hogyan mondunk, mégiscsak jobban de-

32 újművészet 2012 02

Antinosztalgiák

pózolni, rózsaszín műszőrme kabátra pink selyemblúzt húzni, a szőrös hónaljjal villogni, karácsonyfát társasjátékkal díszíteni stb.). Ugyanakkor a látványhoz való viszony eléggé összetett, hisz a képein az ízléstelenség megmutatása éppúgy szerepet kap, mint az átlag ember lehetőségeinek, valós életformáinak (pl. hajcsavaróban nyilvános térben mutatkozni) bemutatása, de nem szociografikus szempontból. Gyakorlatilag tág értelmű vizuális kultúránk katasztrofális állapotának egyszerre kritikusan és empátiával való kezelése ez, hisz a glamour-életformát igen kevesen engedhetik meg maguknak. Ráadásul mivel ez sokkal inkább a divathoz, mint a jó ízléshez köthető, valójában azt is legalább annyi iróniával illeti. Erdei Krisztina: Antiglamour 63, 2011, lambdaprint, 50×75 cm

Erdei képeinek témája maga a tökéletlenfiniál minket, személyes brandünk része,

ség, mégpedig több síkon is, mind az ábrázolt életvitel-

mint a divat változó szeszélyének sikeres

ben, mind a képalakításban. A látszólag véletlenszerűen

vagy sikertelen követése. Ugyanakkor

készült képek akaratlanul is szemléltetik e luxus nélküli

nemcsak a dizájn, hanem valamelyest a beszédmód is divat-,

életsorsokat, sőt olykor kifejezetten a nyomor terepeit,

vagy talán inkább korfüggő. A glamour: a luxus, a menő, a

melyek nem szociológiai, hanem vizuális szempontból

divat, a trendi, pontosabban nem is divatkövető, hanem di-

kerülnek most a fotós kamerája elé. Így a stílustalanság,

vatalakító. És ami nem ilyen, az ciki, égő, azaz antigalmour.

az ápolatlanság, a rossz ízlés, a szűkös lehetőségek tabló-

A nemzetközi terepen is nevet szerzett fiatal fotósunk,

jának lehetünk tanúi. (Mellesleg az Erdei fotóján látható,

Erdei Krisztina legújabb sorozatában ezeket a trendiségnek

megnyitón táplálkozó nőtől Byron biztos rémülten mene-

ellentmondó vagy épp azt olcsón majmoló jelenségeket ve-

külne.) A képek legfőbb erénye épp az ezekből adódó ken-

szi kamerája céltáblájául. Mintha a privátfotó hagyományát

dőzetlenség, természetesség.

követné dokumentarista gyökerekkel keverve, de mégis el-

Pelevin is utal rá, hogy a glamour szó jelentése varázs-

vetve a szokásos fotográfiai látás- és képkezelési módot.

lat, s maga az átöltözés és az álcázás nem puszta tech-

Erdei azon generáció alkotója, akik „radikálisan szakítottak a

nikai kérdés, hanem a kifejezés egyetlen valós tartal-

magyar dokumentarista fotográfia már vagy másfél évtizede

ma. Így már messze nem a jó ízlést jelenti, hanem egy

tartó, fekete keretben szenvelgő helyben járásával, és újraér-

valóságimplantátumot. Erdei viszont az ettől megfosztott

telmezték a saját élettér és identitás megjelenítését.”5

világot tárja elénk humorral és empátiával.

Erdei fotóiból teljesen hiányoznak a szociofotók vizuá-

Úgy tűnik, mintha egy új trendet hozna létre, ahol a

lis és tematikai közhelyei, képei azon privátfotókat idézik,

glamour az antiglamour. Erdeinél ez a tökéletlenség a

melyek az emlékezésnek a kukában landoló változataihoz

maga kisszerűségével egyszerre válik nevetségessé és –

hasonlatosak, az elcsúszott kompozícióknak, a levágott

valljuk be! – némileg vonzóvá, legalábbis bájossá, de min-

fejeknek, az előnytelen beállításoknak spontán és véletlen-

denképp tolerálhatóvá.

szerű rögzítései. Ezen látszólagos véletlenek révén születő látványok, a kiállított fotók mégis új valóságot teremte-

Jegyzet:

nek. Erdei korábbi képeire az ellenkező irányú folyamat,

David Hume: A jó ízlésről. Fordította Takács Péter, in: David Hume ös�-

mégpedig a képpé konstruált vágyak látványa volt a jel-

szes esszéi I., Bp., Atlantisz, 1992

lemző, ám ezeknek a valóságkreaciónak a glamouros ma-

gazinok a nagymesterei, amelyeket képileg szinte lehetet-

len túlszárnyalni. Mostanra viszont az ideálvilág helyett a

Európa Kiadó, Bp., 2008, 70-71

make-up nélküli valósággal szembesülhetünk.

2010-ben jelölt volt a Paris Photo fődíjára is.

Jokesz Antal: A második nem beelőz. Erdei Krisztina fotói. Új Művészet,

Így vált az új sorozatának fő témájává az antiglamur: a kisszerűség, az olcsóság (mint Dollyval susogós joggingban

Így fogytak a hírességek. Múlt-kor. Történelmi hírportál. 2012. január 24. Viktor Pelevin: Empire ’V’. Elbeszélés a valódi felsőbbrendűemberről.

2008/2, 41

újművészet 2012 02

Lóska Lajos

Őry Annamária Szív-mag vetemény sorozatáról Symbol Art Galéria, 2012. I. 24–31.

Őry Annamária Szív-mag vetemény sorozatát tekinthet-

ka vagy Czene Márta munkásságára, akik nagyjából Őry

ték meg az érdeklődők a tél derekán a Symbol Art Galéri-

Annamáriával egy időben koptatták a patinás Andrássy

ában. Fiatal művészről lévén szó, mielőtt a kiállításról tu-

úti épület lépcsőit. A figurális ábrázolásmód megemlíté-

dósítanék, ha csak jelzés eréig is, de szükséges megemlé-

se azért fontos, mert a művész pályájának első néhány

kezni eddigi életútjáról.

éve szintén ehhez a neoavantgárdot követő stílushoz köt-

Őry 2001 és 2006 között folytatott tanulmányokat a

hető. Különösen jellemző a tárgyszerűség, a figuralitás a

Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol Kovács Atti-

2005-2006-ban készült halas képeire (Hal-könyv, 2006). Be-

la és Gaál József voltak a tanárai. Első egyéni kiállítása

vallom, én ezekre a műfajukat tekintve csendéletekre fi-

2007-ben a KAS Galériában volt, azóta évente, kétévente

gyeltem fel először, sőt még azzal a gondolattal is elját-

jelentkezik egy-egy újabbal, legutóbb (2010-ben) például a

szottam, hogy milyen jó lenne egy tematikus, csak halas

brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben rendezettel.

csendéleteket felsorakoztató tárlatot rendezni, kiállítani

Körültekintve az elmúlt évtized képzőművészeti életé-

például Derkovits Gyula, Kassák Lajos, Futásfalvi Márton

ben, mindenekelőtt az új figurális festészet másodvirág-

Piroska, Bernáth Aurél és nem utolsó sorban Czimra Gyu-

zásának lehetünk szemtanúi. Emlékezzünk csak vissza a

la munkáit, melyek között mintegy záróakkordként ter-

Senesaria művészcsoport tagjainak tevékenységére, illet-

mészetesen ott szerepelnének Őry Annamária képei is.

Őry Annamária: Szív-mag vetemény II. 2011, olaj, fa, 100×100 cm

ve a néhány esztendővel később pályára kerülő Jakatics-Szabó Veroni-

A festő vonzódik a sorozatokhoz, hiszen a jelenleg kiállított szívképek előtt már alkotott más szériákat (Tűz, 2007; Mandala, 2009) is. A Szív-mag vetemény sorozat (2010-2011) készítése idején viszont már szakított a direkt figurális irányzattal, és egy jelképekre, asszociációkra épülő ábrázolásmódot alakított ki magának. Gondolom, azért választotta a szív szimbólumot, mivel az szinte minden kultúrában megtalálható, egyetemes kultúrtörténeti jelentősége igen sokrétű. Már több évezreddel ezelőtt az egyiptomi fáraók korában úgy hitték, hogy a szív az akaratnak, az érzelemnek és az értelemnek a székhelye. Parancsának engedelmeskedve munkálkodik a kar, jár a láb. Sőt a holtak cselekedeteinek az elbírálásánál is fontos szerepet játszott. Az azték birodalomban az élet és a lélek székhelyének tekintették. A hindu mitológiában az átmannak, a legbelsőbb énnek a lakhelye, ami az abszolútum (Brahma) ellenképe az emberben. A kínai művészetben, mint

34 újművészet 2012 02

Antinosztalgiák

A gazdag előzmények ellenére a szívet viszonylag kevesen ábrázolták a modern magyar művészetben. Szerepel például a Méhes–Vető-festőpáros graffiti ihlette képein, az egyiknek még a címére is emlékszem (Két szív egy pár), illetve valamivel később született ef Zámbó István, alias Öcsike műanyagból készült kozmikus szív objektje, de más szívábrázolásokat hamarjában nem nagyon tudok felsorolni. Nagy fába vágta tehát a fejszéjét Őry Annamária, amikor elkezdte legújabb sorozatát készíteni, hiszen az egyik legösszetettebb jelkép értelmezésére vállalkozott. Ahogy a naplóbejegyzésében olvashatjuk, ő először csupán a szívet mint szervet, mint anatómiai kelléket akarta megjeleníteni, majd ettől a direkt ábrázolástól jutott el a jelképesig. Őry privát értelmezései így nem kifejezetten kultúrtörténetiek, de nem is szigorúan anatómiaiak. Szívei minŐry Annamária: Szív-mag vetemény III. 2011, olaj, fa, 100×100 cm

denekelőtt a fejlődés, a kibontakozás jelképei, magok, sőt Hua-jü-lu leszögezi, „A képet a tus,

vetemények, melyekből kicsírázik valami élet, valami elő-

a tust az ecset, az ecsetet a csukló,

remutató. Máskor nem csíra, levélke sarjad belőlük, ha-

a csuklót pedig a szív irányítja”. A keresztény kultúrkör-

nem sárga fény, villamos kisülés tör ki belőlük, de van kö-

ben a belső ént jelképezi. A késő középkortól a földi és az

zöttük mozdulatlan kőszív, vörösen izzó féldrágakő, sőt

égi szerelemre utal, mely jelentése ma is él. A barokktól

átlátszó üvegszív is.

a nyíllal átlőtt szív az emberért szenvedő Krisztus, míg a karddal átszúrt Mária szenvedésének szimbóluma.

Őry Annamária tehetséges festő, amit a most kiállított 13 műve is bizonyít.

újművészet 2012 02

Uszkay Tekla

Mayer Éva kiállításai Óbudai Társaskör Galéria, 2011. IX. 6–X. 2.; Molnár Ani Galéria, 2011. IX. 29–XI. 16.

Mayer Évának a rövid időn belül megrendezett két kiállí-

utal tetején tükörrel, amely a fölötte és körülötte lévő te-

tásán a bemutatott anyag részben fedte egymást, de a te-

ret tükrözi vissza a reflexió fontosságát hangsúlyozva. Az

rek adottságai, installálási lehetőségei révén mégis két

eredetileg hat darabból álló installáció a közép-európai

teljesen különböző tárlat született.

régió egységességének igényére, ugyanakkor bizonyos ezt

Mayer munkásságában a hagyományos technikák alkal-

korlátozó tényezők létezésére irányítja a figyelmet.

mazása, majd azokon túllépve a műfaji kísérletezések jól

2011-es sorozata a Szakítópróba címet viseli, ahogyan az

követhető folyamatot írnak le. Az egyetemi tanulmányok

Óbudai Társaskör Galéria dongaboltozatos, fehérre meszelt

során grafikusként többféle technikát is alkalmazott, li-

zárt pinceterében megrendezett kiállítás is. Maga az ins-

tográfiái és szerigráfiái is figyelemre méltók ebből az idő-

talláció hely- és térspecifikusnak mondható: a katakombák

szakból. Művészetének több értelemben is fontos állomá-

világát idéző elsötétített teremben zseblámpa segítségével

sa volt a 2007-es írországi tanulmányi ösztöndíj. A tanul-

lehetett közlekedni, a felülről belógatott közlekedési jelző-

mányút alatt vált világossá számára, hogy az egyes műfa-

táblák formáját öltő reflexfóliára nyomtatott képek között.

ji keretek nem olyan szigorúak, felborulhatnak, és ebben

A kresztáblák eredeti tiltó vagy megengedő jelentésére utal

a tekintetben is további lehetőségek rejlenek számára. Így

a háromszög-, négyzet-, kör-, illetve nyolcszögforma.

kísérletezések útján a grafika határait ténylegesen is átlép-

A terem közepére állított feliratos tábla egyben egy szim-

te, videókat készített és képeit installációvá rendezte, majd

metrikus elrendezés középpontját adta, a képek elhelyezé-

használati tárgyakat bevonva új jelentésréteggel bővítette

se pedig egy narratív folyamatot rajzolt ki, melynek fősze-

a műveket. Az utóbbi években elsősorban fotogramokat helyezett különböző tárgyi kontextusba. Az elmúlt időszak munkásságának jól követhető építkező folyamata van, melyben az identitás mint társadalmi, közösségi erő és szükségszerű önmeghatározás fő motívumként kap helyet. Így jutunk el a legutóbbi két kiállítás tematikájáig, amely az egyén és környezet kölcsönhatásban lévő, dinamikus kapcsolatát járja körbe. Mayer interaktív műveket készít, kísérletezik is rajtunk, és figyeli reakcióinkat. 2009 óta egyre nagyobb figyelmet kap nála a közép-európaiság mint identifikáció, mely nem újkeletű felvetés az elmúlt évtizedek szociokulturális értekezéseiben sem. Mayer fontosnak vallja a közösen vállalt kulturális értékek felmutatását, vagyis régiónkat szellemi értékek által meghatározni a tágabb európai egységben. Életmérleg című kiállításán a molnár Ani Galériában legutóbbi, Szakítópróba című sorozatát és a 2009-es Réteghiány avagy Korlátok a fejedben vannak című fotogram alapú giclée nyomattal készült munka első darabjait állította ki. Utóbbin a képeket ház formává rendezi, az egyes képeken saját érzékszervei visszafojtott állapotban szimbolizálják azt a megrekedt szellemi létet, melyért mi magunk felelünk. Ezzel a személyes hangú munkával átfogó társadalmi kérdéseket boncolgat: a ház az otthonra, a földhöz kötöttségre, a tradíciókhoz való ragaszkodásra

36 újművészet 2012 02

replője a „vándor”. Az Mayer Éva: Minemű sorsban voltál annak előtte, vagy hogyan kerested életed? 2011, vegyes technika, reflexfólia, 50×50 cm

installáció egy személyes tragédia révén kez-

Antinosztalgiák

fotogram alapon, bennük a manuális módszert ötvözi a digitális szerkesztéssel. A visszatérő motívumok, tárgyak újakkal párosulva, fekete-fehérben, fény-árny játékkal a matéria egyfajta lenyomataként értelmezhetők. A fotogramok készítésekor a megvilágítást mint szimbolikus folyamatot így értelmezi a művésznő: „Transzparencia, átláthatóság, áttetszőség és átvilágítás.” A Szakítópróba kulcsfigurája útvesztőben bolyong, vándorol, találkozik másokkal, töpreng, küzd, játszik, kísérletezik, mint mindenki más. A Szakítópróba című tábla ennek az életútnak talán a végét jelenti, amikor a személyi és tárgyi környezetünkkel való kapcsolatainkat felszámoljuk, vagy elszámolunk. A képek hátterét időnként jelzésszerű elemekkel, vagy homogén felüleRészlet az installációból, vegyes technika, print, reflexfólia, jelzőtábla

tekkel sematizálja, egyes részletek pedig élethűen dődő lelki út bejárásának eredménye,

részletgazdagok, illetve variálja a figurát, bábot az emberi

amely a vándorlás témakörével való

alakkal. Az említett technikai megoldások által egyedi össz-

foglalkozást és annak egyre szimbolikusabb értelmezését

képet kapunk. Mivel kiindulópontul a vándor egyszerű hét-

növelte esszenciálissá. (A tárlat emlékkiállítás volt Selyem

köznapi pillanatai szolgáltak, a megállított idő, a vászonra

András, a vándor tiszteletére, aki közel egy éve hunyt el.)

feszített emlékkép kerül mesés, szimbolikus összefüggés-

A térbeli, körbejárható grafikák és a kiállítótér összehan-

be. A főszereplő az őt körülvevő világ változásait minden

golását mint alapvető alkotó elvet Mayer már diplomamun-

esetben természetességgel veszi tudomásul. Megnyugvást

káján is egyértelművé tette (Diagnosis, 2008), majd további

sugall, ahogyan vándorútja egyes állomásain békés fenn-

Mayer Éva: Találd meg az otthonod! 2011, vegyes technika, reflexfólia, 50×70 cm

kiállításainak koncepciójában eleve

költség és bölcsesség bújik meg tekintetében. Mayer pedig

kiindulópontként kezelte. A táblák

a hétköznapi nyers, egyszerű és fájdalmas tapasztalatokat

vegyes technikával készültek fotó és

igyekszik szebbé varázsolni szürrealisztikusnak tűnő világában, valami emelkedettebb művészi valóságban keresve a megnyugvást. A Társaskörben Mayer kifejezetten jól kihasználta a tér adottságait, olyannyira, hogy a munkák és a tér együtt, egymást erősítve alkották a koncepciót. A 2011-es kiállításokat követően idén a fiatal művésznő a Berlini Magyar Intézetben mutatja be a Szakítópróba és a Réteghiány, avagy Korlátok a fejedben vannak… című installációit. újművészet 2012 02

Szeifert Judit

A Magyar Elektrográfiai Társaság 10 éves jubileumi kiállítása FUGA, 2011. XII. 15–2012. I. 15.

A Magyar Elektrográfiai Társaság

A digitális nyomatok vannak több-

Fénymásolással készült Wrobel Pé-

(MET) fiatalnak számít a művészeti

ségben a kiállított művek között, itt

ter Úszóversenye (1996–2000), de talál-

társulások között, de az új médiumok

az ábrázolt tartalmakon kívül megha-

hatunk fotóalapú műveket is. A fotó

megjelenése a képzőművészetben

tározó a nyomtatás fajtája. Így van-

jelenthet manipulált fényképet (mint

szintén nem datálódik negyed század-

nak tintasugaras vagy lézeres nyoma-

Szombathy Bálint műve esetében), de

nál régebbre, így a MET 10 éves szüle-

tok, de zömében csak c-print megje-

lehet digitálisan rögzített kép is (példá-

tésnapja egyben a műfaj ünnepe is.

lölés áll a képek technikájánál (példá-

ul Czeizel Balázs: Valós idő 1., 2008).

Az elektrografika vizuális világa ti-

ul Beaty Czető, Kántor József, Repászki

A videó mint eszköz és hordozó szin-

tokzatos, izgalmas és gazdag, műfajilag

Ferenc, Stark István, Tellér Mária).

is sokrétű. A médium lehet számító-

Döntő különbséget jelent azonban,

ti. A jelenlegi kiállításon HAász Ágnes:

gép, fénymásoló vagy fax is. A jelenle-

hogy milyen anyag a hordozófelület.

A vízben van…; Gyenes Zsolt: Szinkrónia

gi tárlatnak is, mint a MET valamennyi

Ez lehet hagyományosan papír (ezek

12.; Kecskés Péter: Hermetic Almanach;

eddigi kiállításának, alapvető célkitűzé-

vannak többségben a kiállításon is)

Koroknai Zsolt: Graphic Art; Lux Antal:

se az, hogy az elektrográfia sokszínűsé-

vagy habkarton, de vászon (Detvay

Liszt (Megannyi szívben/Im Herzen Aller,

géről az ismert, illetve a kevéssé elter-

Jenő: Cím nélkül; Gábos József: Ritmus

2011; Stroke, 2010; „Zongoraróra”) című

jedt művészi és technikai lehetőségek-

132a, 2006), akár alumínium (Dara-

videóit láthatjuk.

Daradics Árpád: Európai esküvő 2007, lambdaprint, 60×90 cm

tén az elektrográfia műfajait színesí-

ről, megoldásokról,

dics Árpád: Európai esküvő, 2007), il-

valamint tendenciák-

letve plexi is (Lux Antal: Tektonisch so-

tása szintén az egyik jellemzője az

ról adjon áttekintést.

rozat 1-12., 2011).

elektrografikus műveknek. Például,

38 újművészet 2012 02

A műfajok áthatása, kölcsönha-

Kiállítások

akik belekóstoltak az elektrográfiai műfajokba, de mellette festenek is, akár akarják, akár nem, de festészetükben valamiképp megjelenik az elektrográfiai módszerek hatása. Mindez fordítva is igaz – festészetük is hatással van elektrográfiai megoldásaikra, ami elsősorban műveik felületi hatásaiban érhető tetten. Természetesen más-más módon érik el ezt a hatást. A modern technika gyakran az archaizálás eszközévé válik az elektrográfiák egy csoportján. Így az archaizáló felületképzés és a rétegzettség párosul Bátai Sándor Földírás (2010) című sorozatán, illetve Nagy Stoica Georgeta tartalmában a konceptualitás irányába mutató digitális nyomatán (Bizalmas, 2011). Kopottas felületi hatásokat mutatnak Kováts Borbála (Falak, rétegek II/2., 2009) és Füleky Adrienn (Helyrehozatal, 2011) elektrográfiái, roncsolt felületekkel archaizál és archivál Szombathy Bálint fotósorozata (Arcok a 80-as évekből 1–4., 1984), illetve maga a megjelenített mumifikált arc hordozza ugyanezt Herendi Péter (Maszk 2-21., 2003) képein. Zenei asszociációkat idéznek HAász Ágnes Transzcendens etűdjei (2011), Hernádi Paula A zene szárnyán (2011) című lírai képe, Kecskés Péter vonalhálóból szőtt Uranographiája (2009), közvetlenül címével is utal erre ifj. Koffán Károly munkája (Bartók: Szólószonáta). A táj ihlette Péter Ágnes Arany és kék, valamint Lebegés (2011) című víz- és

HAász Ágnes: Transzcendens etűdök 1-3 2011, tintasugaras nyomat, 100×50 cm

felhőképeit; Ország László printjét

dület, a rit-

áramkört ábrázoló plasztikája (Di-

mus jelenik

namikus találkozás, 2011), Vass Ti-

meg – hol vo-

bor objektjei (R@ngversenykörút /

(Györök 2., 2010); Nagy Géza digitális

nalas struktúrák, hol ismétlődő for-

színfónikus költemények; lisztkukac a

nyomatát (Kisoroszi látomás, 2011); de

mák, hol pedig egy-egy elkapott moz-

Lenin összesben/ I–IV., VI., 2011), Örké-

ide sorolható Papp Pala László dombor-

dulat által – Láng Eszter (Morovici ol-

nyi Antal multimédia-installációja (Lé-

zati felvételekből kirajzolódó portréja

tár I., 2006), Drozsnyik Dávid (Az ég felé,

lekkép, 2010), valamint Dávid Vera di-

(GoogleEarthFace, 2008) is.

2004), Enyedi Zsuzsanna (Felhalmozás

gitális kollázsai (Töredékek 1-2., 2011),

I.), Gábos József (Ritmus 132a, 2006)

Pál Csaba falapon megjelenő fest-

ókkal is találkozhatunk, így Krnács Ágo-

és Detvay Jenő (Cím nélkül) művein, il-

mény-grafikái (Körforgás 01, 02, 2011),

ta (Kassák útvesztőjében IV. 2007), ifj.

letve Kapitány András (Non Standard

Kelecsényi Csilla ledes lámpákkal meg-

Koffán Károly („Cserez”: át, keresztül,

Architecture II., 2002) az építészet stati-

világított printje (Oxigént!, 2004), il-

2006), Sós Evelin (Cím nélkül) munkáival.

kusságával polemizáló filmkockaszerű-

letve Bohár András Reduktív költészet

Konstruktív szerkezetes kompozíci-

Csernák Máté Vonaton című sorozatának képei (2003) a mozgás kimerevített pillanatfelvételei. Ugyancsak a len-

en egybefűzött képsorán. A műfaji határok kitágításával kísérleteznek Ézsiás István virtuális

című konceptuális sorozatának darabjai (1989–1998). A fotómontázs szerkesztési elveit alkalmazza Paul TER újművészet 2012 02 39

WAL krízis-sorozatánál (Crisis, 2011),

Sándor Edit munkáján a kiragadott

mekből álló műszaki rendszer, mely

illetve Bózsa Evelin elektrográfiáin

részlet (Cím nélkül 1., 2011), egyaránt

alkalmas elektromos áram felhasz-

(Laudamus; Miserere, 2009).

lehet egy könyv lapjának éle vagy egy

nálására. Zárt elektromos áramkör-

drapéria redővetése.

ben az áramforrás pólusai között töl-

A grafikai elemek emblematikus jelekké válnak Harangozó Ferenc

A MET jubileumi tárlatának címe:

téselmozdulás jön létre. Nyílt áram-

(Terra 1., 2004), illetve Szlaukó László

Áramkör, de amint láthatjuk, konk-

körről beszélünk, ha valamilyen mó-

elektrografikáján. Szendrődi Judit

rétan alig utal egy-egy mű erre a te-

don megszakad a két pólus közöt-

(Megtisztulva, 2011)

matikára. Az áramkör egy vagy több

ti útvonal, akár valamely vezeték el-

képe egy ready-made

áramforrásból, egy vagy több fo-

távolításával, akár egy kapcsoló nyi-

digitális átirata, míg

gyasztóból és további áramköri ele-

tásával. Az áramkör elemei tehát az

Bátai Sándor: Földírás 2 2010, digitális nyomat, 50×70 cm

áramforrás – jelen esetben a MET, a fogyasztó – ezek mi vagyunk nézők, a kapcsoló – szimbolikusan a művészek, akik a MET tagjai, a szabályozó elem – ezek pedig a pályázati lehetőségek és a működéshez szükséges feltételek bázisai. Jelképes rendszerünkben csak a „sza- bályozó elemektől” függ, hogy men�nyire képes hatékonyan működni az áramkör. Azonban az mindenképpen elmondható, hogy a MET működésének eddigi 10 éves fennállása alatt, alkotó művészeinek segítségével zárta az áramkört, és biztosította a pólusok közötti töltéselmozdulást. A rendszer, azaz az „áramkör” működik, és reméljük, hogy hosszú évekig működni fog.

Lóska Lajos

Baranyay András nyomatai és színezett fotói Fészek Galéria, Herman Terem, 2012. I. 11–II. 3.

A Fészek Galéria tevékenységét bemu-

Baranyay a kevés témával dolgo-

megfelelő keretnek bizonyult az élet-

tató jubileumi kiállítást követően janu-

zó művészek sorába tartozik – keze-

mű szinte teljes keresztmetszetének a

ár elején a művészklub Herman Termé-

ket, hátakat örökít meg, alvóképe-

bemutatására. Mindezt tíz műalkotás

ben nyílt meg Baranyay András tárlata,

ket, csendéleteket hoz létre – akár-

felvonultatásával éri el a rendezés.

mely tulajdonképpen kapcsolódik az

csak a fotográfus-grafikus Baráta-

előtte megrendezett bemutatóhoz, de

im című, 1962-ben készült fényképén

ti Főiskolát 1965-ben befejezte be, és

mivel nem csoportos, hanem egyéni ki-

Altorjaival együtt szereplő Deim Pál.

már az évtized második felében szá-

állítás, el is tér tőle.

A kamarakiállítás ebből következően

mos figyelemreméltó figurális, eny-

40 újművészet 2012 02

Baranyay András a Képzőművésze-

Kiállítások

hén expresszív tusrajzot (Országház, 1956) és litográfiát (Mészáros, 1965) készített. Művészetének méltatását mégis szinte mindig az 1969-ben született, pop arttól megihletett kézrészleteivel szokták kezdeni, ugyanis ezek új szemléletet képviselnek a munkásságán belül. A mára már emblematikussá vált motívummal indít a jelenlegi kiállítás is, szerencsére egy kevésbé ismert, de kifejező darabbal (Kéz, 1969). Sőt erre a témára Fotók: Berényi Zsuzsa

épül az anyag jelentős része is. Szinte a szemünk előtt változnak, alakulnak újjá, lesznek egyszer festőibbek, érzékletesebbek, máskor elvontabbak, csak körvonallal jelöltek az elmúlt bő harmincöt évben különböző technikával – kőnyomással, színezett fotó, valamint ofszet eljárással – készült

Baranyay András: Alvó kép II. 1986, fotó, színes ceruza, 26×38,5 cm

ti kézfogás (1986) két

Álomfejtésben, hogy „A felébredő em-

nyomata az elvon-

ber naiv megítélése szerint az álom,

kézábrázolások. Az érzékletes festői

tabb munkák közül

ha nem is származik a másvilágból,

periódus szép darabja az egymáson

való. Sajnos a kollekcióban nem sze-

az alvót mégis csak más világba vará-

pihenő kézfejeket bemutató, 1989-ben

repelnek sem a hátképek, sem az el-

zsolta.” A kezét a fejére hajtó, szunyó-

Baranyay András: Kéz 1969, litográfia, 96×59 cm

készült Kéz című li-

mosdódó arcú önportrék, a Baranyay

káló figurát nézve érdekes eljátszani

tográfia, míg az öt

művészetére annyira jellemző „rejtőz-

azzal a gondolattal, hogy álmodik-e a

darabból álló Bará-

ködő” képek tehát hiányoznak a fa-

fejét az asztalra hajtó művész. A való-

lakról. Jelen van viszont néhány kü-

ságban természetesen nem, hiszen a

lönleges szép alvókép és csendélet.

felvétel készítése közben figyelnie kell

A grafikus első alvóképei 1968-ban

az expozícióra, az illúzió ennek elle-

és 1969-ben születtek (Alvókép, 1968),

nére tökéletes.

majd hosszú szünet után közel két év-

Baranyay alkotómunkája köz-

tized elteltével tért vissza a témához

ben mindig is a saját külön útját jár-

ismét. Ezek az új lapok viszont már

ta, csak annyit vett át a kor jellem-

nem kőnyomatok voltak, hanem szí-

ző irányzataiból, amennyi még nem

nezett fotók, illetve ofszetnyomat-

változtatta meg egyéni kifejezésmód-

ok, melyek egyik csoportján a kom-

ját. A testrész- és kéz-képein a me-

pozíció háttere üres, másik részükön

rész kivágásokat a pop arttól kölcsö-

viszont az alvó figura mögött feltű-

nözte, manipulált fényképeit a 70-es

nik a lakásában, az asztal fölött elhe-

évek művészetének fotómániája ins-

lyezett néhány tárgy, könyvgerincek,

pirálta, csendéleteinek születését pe-

csuporba rakott ecsetek. Ez utóbbi tí-

dig a 80-as évek múltat is megidé-

pusú művek közül való az Alvókép II

ző újfestészete ösztönözte. 1982-ben,

(1986) is, mely valójában egy bújtatott

neoavantgárd művészbarátainak nem

önarckép. Tematikájukat és mondan-

kis meglepetésre, klasszikus témával,

dójukat tekintve mindenképpen ezek

színezett fotócsendéletekkel jelentke-

az álomba szenderedő figurát meg-

zett a Helikon Galériában. E csendéle-

örökítő lapok a legtalányosabbak, hi-

tek megfogalmazásmódjukban Giorgio

szen a lét és a nemlét határán egyen-

Morandi festményeire is utalnak, de

súlyozó állapotot, a tudatot kikapcso-

még azoknál is metafizikusabbak. El-

ló alvást idézik meg. Freud azt írja az

tárgyiasított gyümölcsei inkább elvonújművészet 2012 02

tak, mint érzékletesek, mivel fénnyel

lett más tárgyak, drapériák, festéktu-

A kamarakiállítás arról győzhette

formázottak, de abban is eltérnek a

busok is megjelennek a színezett fotó-

meg a látogatót, hogy Baranyay halk,

klasszikus csendéletektől, hogy mindig

kon. Ezek közül asztallapon heverő fes-

csendességükben is mély mondaniva-

megjelenik rajtuk a művész emblémá-

téktubusokat, összegyűrt textíliát és az

lót hordozó művei gondolatébresztőb-

ja, a kéz, mely vagy tartja, vagy óvó-

elmaradhatatlan kézrészletet ábrázoló

bek, mint jelenünk számos magabiz-

an betakarja a gyümölcsöket (Csend-

kompozíciót láthattuk a Fészek Galéri-

tosnak tűnő, tolakodóan hangos, ám

élet almával, 1980). A gyümölcsök mel-

ában (Csendélet, 1980).

sekélyes képzőművészeti alkotása.

P. Szabó Ernő

Az 50 éves Baji Miklós Zoltán öt kiállítása A Békéscsabai Kulturális Központ szervezésében öt helyszínen, 2011. XII. 3–2012. I. 18.

Vándorlás – ezt a címet adta 2000-

a természeti világgal való szoros kap-

ben megjelent művészkönyvének

csolatra vagy éppen a sámánisztikus

mára az általa a vallások ősmagjá-

Baji Miklós Zoltán. A könyv szövege

performanszok során használt eszkö-

nak nevezett sámánizmus felé ve-

egyetlen prózavers, amelynek első

zök felépítésére enged asszociálni.

zetett. Ahogyan a Bárka folyóirat

sora mindjárt ki is tágítja a cím ér-

pek, grafikák jelentették, BMZ szá-

A könyv címe alatti szöveg tipog-

2011/6-os számában Szombathy Bá-

telmezési körét, hiszen így szól: Ván-

ráfiája pedig akár azt a rovásírást is

lintnak adott interjújában fogalma-

dorlás a mindenségben. A kötetben

előlegezheti, amellyel a művész a

zott, „már jó ideje, lassan tizenhá-

minden szöveges oldalra egy-egy ké-

majd egy évtizeddel később a békés-

rom éve egyetlen művön dolgozom…

pes oldal felel, a verssorok némelyi-

csabai Jankay Galériában rendezett

amelynek részei vagyunk magunk

ke – Állattá, szarvassá váltam – mint-

kiállításának a címét – Kapcsolat a

is. A létezés a mű. Részei vagyunk a

ha a magyar népköltészetre, azon

múlttal – fölírta a bejáratnál a szö-

Nagy Műnek, s hogy ezt ismét meg-

túl pedig a magyar eredetmondára,

veg szlovák nyelvű variációja mellé.

tapasztalhassuk, bebocsátást kell

az egyre többet emlegetett, bár való-

A szlovák nyelv használata egyrészt

nyernünk a misztériumba, amelyet

jában tökéletesen ismeretlen ősval-

udvariassági gesztusnak volt tekint-

szertartások útján lehet elérni.”

lásra, a sámánok tudományára utal-

hető, hiszen a város ma is őrzi két és

na, mások – Hidd el, volt néhány ál-

fél évszázados szlovák múltját, más-

vább az út? Baji Miklós Zoltán,

lomásom – mintha csak a jelen és a

részt egyféle fricska volt a furcsa,

aki egyszerre nevezi magát fes-

félmúlt lázadó fiataljainak identitás-

nemzetiségellenes nyelvtörvényt be-

tőnek, intermediális művésznek,

keresésére, a Keruac Útonjában meg-

vezető aktuális szlovák kormányzat-

performernek, költőnek, valamint

fogalmazott örök útkeresésre vonat-

nak. A rovásírás használatát azok-

angyalnak, neosámánnak, ötvenedik

kozna. Magának a kötetnek a külső

nak, akik Baji Miklós Zoltán művé-

születésnapja alkalmából paradox

megjelenése is a különböző világok

szi pályafutását figyelemmel kísé-

módon nem performansszal, „gyó-

közötti kapcsolatkeresésre reflektál,

rik, aligha kell magyarázni. Ami már

gyító szertartással” adott választ e

rusztikus csavaranyája mintha csak

2000-ben is nyilvánvaló volt, a kö-

kérdésre, hanem öt olyan, Csillagpor

azt a posztszocialista világot idézné,

vetkező évtizedben újabb megerősí-

a folyosóról közös címmel megren-

amely ma is körülveszi a Békéscsabán

tést nyert: a Vándorlás a mindenség-

dezett kiállítással, amelyeken fest-

élő művészt. A könyv gerincét erősí-

ben, amelynek egyes állomásait in-

mények, grafikák szerepeltek. A mű-

tő ágdarab, a szorosan megkötött szíj

kább performanszok, mint táblaké-

vek nagyobb része szorosan kötő-

42 újművészet 2012 02

Honnan indult, merre vezet to-

Kiállítások

A Lencsési Közösségi Házban Tekercs-

ményen is megjelenik, hasonlóan

képek címmel rendezett tárlat 6-8-10

Gönüzhöz, az apaistenséghez, vagy a

méter hosszú, keskeny papírszalag-

Medvetalpúak családjához tartozó lé-

jai BMZ nyomdász múltját idézik, a

nyekhez. A mű eredetileg a gyógyí-

tekercseket ugyanis a nyomdai hul-

tás helyéül szolgáló teret, a szakrá-

ladék közül mentette ki, hogy több

lis és a profán szférát jelölte ki, aho-

mint másfél-két évtizeddel később

gyan a Réteg jegyzetek motívumai

használja fel őket. Organikus és geo-

is a gyógyítás mozzanataira, helyé-

metrikus motívumok, művésztelepi

re vagy éppen a női termékenység-

motívumvázlatok mellett, ahogyan a

re, a fogantatásra, a születésre utal-

legújabb művek esetében is, sajátos

nak. A kiállítás műveinek ez a része

„négykezesek” szerepelnek a művek

a Jankay Galériában három évvel ez-

között, amelyeket a művész gyerme-

előtt rendezett Kapcsolat a múlttal

kei bevonásával készített. A Békés-

című tárlatig-installációig, az ottani

csabai Kulturális Központ kiállítóter-

művek próbanyomataiig vezethető

mének közepén belógatott átlátszó

vissza, azokat a nyomatokat formál-

tekercskép, ahogyan a címe mond-

ta tovább BMZ, a sámánizmushoz

ja, az Egekben lakozóhoz vezet, a ki-

kötődő jelrendszer mellé a legbanáli-

állítás anyagának egy részével, illet-

sabb hétköznapokra, a privát szférá-

ve azok korábbi változataival együtt

ra utaló motívumokat társítva. Vagy

„szellemsegítőként” szolgált a városi

éppen olyanokat, amelyeket gyerme-

Ifjúsági Házban tartott szertartások-

kei rajzoltak, festettek, például a Lá-

hoz. Néhány évvel ezelőtt BMZ több

togatás Tündér Ilona kertjében című

murális művet is készített spaknival, nemesvakolattal az Ifjúsági Ház falára, az épület mostani átalakítói azonban ezeket a műveket nem tekin-

BMZ: Ukkó (Anya istenség) 2011, akril, nemes vakolat, vászon, 190×90 cm

kompozíción, amely akár annak a mikrovi-

tik műalkotásnak, lerombolták őket, így a falképek legfeljebb reprodukcióként, illetve a mostani kiállításon

2011, akril, nemes vakolat, vászon, 190×90 cm

bemutatott változatokban élnek todik a legutóbbi

vább. A rombolásból születtek újjá,

évek perfor

mintha csak jelenkori kulturális álla-

manszaihoz,

potainkat példáznák. Erre utal az is,

installációi

hogy amíg egyik, az

hoz, tehát egyrészt a folyamatos-

Ifjúsági Ház liftbejárata elé készített

ság, másrészt a művészi sokoldalú-

alkotásának BMZ az Út a csillagfolyo-

ság dokumentumaiként is felfogha-

sóhoz címet adta, mostani kiállítása-

tóak, más részük a pálya legkorábbi

inak összefoglaló címe a Csillagpor a

időszakait idézi.

folyosóról lett, a meghívón a szöveg

A Békési Úti Közösségi Házakban

mögött a szétrombolt épület képe

például az 1980-as évek legvégén, A

s egy nemesvakolattal megformált,

rendszerváltás hajnalán készült rajzok

megcsonkított emberi alak látható.

szerepeltek, amelyeket a groteszk,

Vászonba ragadt csillagpor, ahogyan a

abszurd képi elemek jellemeznek, az

születésnapi kiállítássorozat közpon-

erőteljes társadalomkritikai hang,

ti tárlatának a címe mondja.

a vonal folyamatossága, amely-

Ukkót, az ősvallás nőistenségét áb-

nek köszönhetően a művek együt-

rázolja talán a meghívón szereplő fi-

tese egyetlen folytatólagosan veze-

gura is, mint a liftbejárathoz készült

tett vizuális naplóhoz hasonlítható.

kép, amelynek egy változata fest-

Fotók: Sallai Zoltán

BMZ; B-T ÁZ; B-T SR; B-T BS (Apa és gyermekei): Gönüz (Apa istenség)

újművészet 2012 02 43

dött, egy Trabanttal járt így, amelyet legjobb barátjától, Gubis Mihálytól kapott kölcsön, hogy odaérjen egy fontos fellépésre. Várakozás közben sorsdöntő dolog történt vele, hiszen akkor ismerte meg a feleségét, négy gyermekük anyját, akivel kapcsolatban így fogalmaz: „a család, a gyermekek és a feleségem az én ’egyházam’, s az otthonunk a templomom.” AkkoriB-T S R+BMZ: Látogatás Tündérszép Ilona kertjében 2011, olaj, akril, nemes vakolat, vászon, 148×250 cm

ban egyébként még nem lágnak a mo-

nek Baji Miklós Zoltán világában a

sámánként, hanem földönkívüli ide-

dellje is le-

művészet, a magánélet, az ősvallás, a

genként azonosította magát, s ebben

hetne, amely

sámánizálás elemei. Gönüz és Ukkó

a jelmezben tűnt föl a jármű mel-

a művészt és

jól megférnek a Privát Ufóval, de hát

lett. Igen, igen, az autók bármikor le-

családját a Békéscsabától néhány ki-

mit is tehetnének? Utóbbi ugyanis

robbanhatnak, de az út folytatódik

lométerre lévő tanyán, amelyen él-

arra a meglehetősen banális, de vala-

tovább, sugallja az extraterritoriális

nek, körülveszi.

mi miatt mégis nagyon fontossá váló

lény stilizált alakja, amely újra fel-

történetre emlékeztet, amikor vala-

bukkan a Privát Ufó című festmé-

A művek és a környezet, amelyben megszülettek, pedig együttesen azt

kinek lerobban az autója, s ott ma-

nyen, a papírtigris társaságában, va-

sugallja, hogy sajátos módon, egy-

rad az út szélén. BMZ, aki akkoriban

lahol a mindenség felé való vándorlás

mástól elválaszthatatlanul ötvöződ-

nagysikerű helyi rádiósként is műkö-

pillanatnyi szünetében.

Mészáros Flóra

Nádas Alexandra önálló és Nagy Gáborral közös kiállítása Art9 Galéria, 2012. I. 13-ig; Ari Kupsus Galéria, 2012. I. 24–II. 17.

„Különös táj a lelked” – így indul

kimeríthetetlen forrása. Ez a kettős

mutatóként a művészek is e táj-lé-

Paul Verlaine Holdfény című köl-

eszme a mozgatója Nádas Alexandra

lek kapcsolat duális természetét je-

teménye, míg Babits Mihály versé-

legújabb budapesti tárlatainak,

gyezték fel: „a megjelölt és kiválasz-

ben, a Haláltáncban önnön lelkének

így az Art9 Galériában bemutatott

tott táj, alig hallható lélegzetvételét

puszta tájjal való azonosítása kö-

Grafit tájak című grafikai anyagá-

megragadni és élettel formává ne-

szön vissza ismétlésszerűen. Nem-

nak, illetve Nagy Gáborral közösen

mesíteni… sajátos képi rendszerek

csak a lélek mint táj, de a „táj lelke”

megrendezett kiállításának az Ari

megfogalmazására adnak inspiráci-

gondolattársítás is a művészet örök,

Kupsus Galériában. Utóbbihoz út-

ót, lehetőséget azok a különös kisu-

44 újművészet 2012 02

Kiállítások

gárzású helyek, amelyek titokzatos,

a mediterrán fénnyel átitatott, me-

spirituális tartalmak hordozói.”

leg árnyalatú színkezelés és a lazú-

Nádas Alexandra az utóbbi évti-

rozás technikája oldja fel. „Elmen-

zedben (2000-ben diplomázott a Ma-

tett emlék, útvarratok” – írja Nagy

gyar Képzőművészeti Egyetemen

Gábor műveiről egyik versében, ez a

képgrafikusként) tudatosan vált

gondolat azonban igaz saját, az Ari

ezen lélekhordozó festészet mar-

Kupsus Galériában kiállított alko-

káns közvetítőjévé. Előre megterve-

tásaira is, ahol friss, tájjal, sétával,

zett, precíz képalkotása, szerkezeti

épületekkel kapcsolatos emlékei kö-

gondolkodása, így a teljes képmező

zött kalauzol el bennünket.

arányos kitöltése, vagy a perspekti-

Az első terem sokkal inkább egy

vikus térrel való játék (annak alkal-

otthonra emlékeztet, mint kiállító-

mazása vagy direkt elhagyása) páro-

térre, lehetne akár a művészházas-

sul munkáin a költői megfogalma-

pár vidéki házának idilli, intim, sze-

Nádas Alexandra: Este úszó fürdőházakkal 2011, litográfia, 50×25 cm

zással. Racio-

met kápráztató, szakrális jellegű

nális, konstruá-

tere, imaszobája is. Utóbbi jelzőre a

ló megoldásait

kiegészítő bútorok, a kiállított kompozíciók képi megfogalmazása, színvilága, motívumai (például kehely, angyal) mellett az alkotók háromdimenziós műalkotásai, így a Létoszlop és Nádas oltár alakú képei is ráerősítenek. Öröm itt látni Nádas reliefjeit, amelyek arról tanúskodnak, hogy az alkotó az érett-

Nagy Gábor: Megjelölt hely 2011, színes fametszet, Darmstadt, 50×25 cm

lett a formálás révén nemcsak az egyes motívumok,

ségét és a karakteres-

hanem maga a relief is miniépület-

ségét reprezentáló je-

konstrukcióként (makett módjára)

gyeket s a formai, te-

jelenik meg, vagyis önálló térformá-

matikai keretrendsze-

vá, szobrászati alkotássá válik.

rét megtartva képes új

A galéria második terébe Nádas

megoldásokkal kísérle-

legfrissebb kétdimenziós olajképei

tezni. A plasztikus ki-

kerülnek, amelyek továbbra is fürdő-

alakítás a metafizikus

és úszóházak a főszereplői. Fatábláin

épületkonstrukciók al-

most is az egyszerű formákat keresi,

kotta képei számára

a vonal révén általános, könnyen be-

változatos alternatívák-

azonosítható, egyszerű konstrukció-

kal szolgál. A háromdi-

jú, statikus, vízzel kapcsolatos épüle-

menziós, bronzból ké-

teket ábrázol. Ezen műveit a megszo-

szült applikátumok di-

kott barnás-okkeres koloritvilág mel-

namikus, mozgal-

lett az élettelibb, légiesebb, a „víz”

masabb kompozíció-

tematikára utaló zöldes-kék árnyala-

kat eredményeznek,

tok uralják. Korábbi műveivel szem-

és több térértelmezé-

ben a tárgyalt olajképek mellett a vá-

si lehetőséget kínálnak,

rosi sétáit rögzítő új sorozatai (pél-

mint korábbi azonos té-

dául Toszkán séták) is légiesebb, po-

májú művei. Mindemel-

étikusabb, mozgalmasabb kompoújművészet 2012 02

Nádas Alexandra: Úszóházak betűkkel I.

vumok, az épülettömbök sta-

kusművészként végzett, de izgalma-

tikus, feszes jellegén is lazít.

sabb úgy tekinteni, mint az Ari Kupus

A szín és a folt – amelyek a

anyagának tökéletes kiegészítője. A

vonal mellett azonos rangot

grafittal való munkának köszönhető-

kapnak – által az úszó- és für-

en mind a meghitt, mediterrán színvi-

dőházak, vagy a séták épüle-

lág, mind a festett rétegelés elmarad.

tei áhítatot követelő elemek-

A grafit satírozása révén Nádas mű-

ké, meghitt „elmentett emlé-

vei megőrzik a dinamikát és a végte-

kek, útvarratok” s a tájakba

lenített háttér érzetét, ugyanakkor az

lehelt lélek és a művész lelkét

egyes építészeti elemek szerepére és

tükröző táj lenyomataivá vál-

kapcsolatára, a vonalra s főleg a szer-

nak. A korábbi benyomások-

kezetre esik a hangsúly. Végeredmény-

kal szemben a provance-i fes-

ben a művek építészeti tervekre emlé-

tészet és világ helyett alko-

keztetnek, amelyek a másik tárlat fes-

tásai inkább a sienai quatt-

tett, háromdimenziós műveinek terve-

rocento táblaképfestészetét,

iként, vagy a fürdőházfestmények váz-

így Sassetta munkásságát

lataiként is értelmezhetők.

(épületelemek, téralkalmazá-

Nádas Alexandra tehát egy tuda-

sok, színvilág, táj) juttathat-

tos, egységes, különböző technikák-

ják eszünkbe.

ban és formákban érvényesített, de

Az Art9 Grafit tájak című ki-

tematikában, tartalomban folytató-

állítása mennyiségi szempont-

lagos elvek mentén alkotja legújabb

zíciók. Ez a le-

ból szerényebb képet nyújt az alko-

műveit. Januárban Nagy Gáborral és

íróbb módszer-

tó friss munkásságáról, ugyanakkor

az Ari Kupsus Galérával közösen új

nek, az egymás-

egységesebb, tartalmilag szűkebb, fe-

galériát és grafikai műhelyt nyitnak,

ba csúszó rétegelésnek és a változa-

szesebb összefoglalónak tekinthető.

amely Nádas távlatait is kiszélesít-

tos színű felületek alkalmazásának

A gyökerekhez való visszatérésként is

heti, új perspektíváinak színhelye és

köszönhető, amely a központi motí-

felfogható lenne, hiszen Nádas grafi-

mozgatórugója lehet.

Mintha csak a lélek, az érzelmek, a

sik alkotáson is felbukkan, s mintha

Valójában Szilágyi János műveinek

tudatalatti, s a bennük sűrűsödő kö-

még egyértelműbb lenne az utalás, a

egésze erről a meghatározhatatlan,

zös múlt felé vezető kaput mutat-

szeglete fölött pedig félig embert, fé-

pontosan körülírhatatlan világról be-

ná meg, olyan sűrű, olyan áthatol-

lig állatot formázó alak vigyázza az

szél. Miközben egyáltalán nem mellé-

hatatlan a sötét Szilágyi János egyik

utat azok felé a rétegek felé, ahol a

kesen mindegyik művével arra kérdez

munkájának kapu-, vagy éppen egy

szavak, a ráció helyett jelek, sejtések,

rá és persze próbál meggyőző felele-

szinte láthatatlan kapuformát rej-

érzelmek, asszociációk vezetik to-

tet adni a kérdésre, hogy lehet-e sej-

tő falmotívumán. Ez a kapu egy má-

vább az utazót.

tetni a kapun túli világ gazdagságát,

2011, színes litográfia, Darmstadt, 50×25 cm

P. Szabó Ernő

Szilágyi János kiállítása Boltíves Galéria, 2012. I. 9–II. 8.

46 újművészet 2012 02

Kiállítások

összetettségét, elemeinek rokonságát

A magyar akvarell- és rajzművészet

már el is végezte a főiskolát, és ő ak-

és ellentétességét a festészet, a rajz

legszebb hagyományainak a folytató-

kor került ki a Magyar Képzőművésze-

tiszta eszközeivel, lemondva az iro-

iként foghatjuk fel a lapokat. S aho-

ti Főiskola grafika szakáról, amikor a

dalmiasság minden eszközéről, s az

gyan valamikor a rajz és (a szakembe-

többiek már másfél évtizede a pályán

emberi alakot is mintegy csak jelzés-

rek egy része szerint valójában a rajz-

voltak. Mindenestre – ha művészet-

ként, az elvont elemek együttesének

művészet részét képező) akvarell tulaj-

ben ilyenről egyáltalán beszélhetünk

mintegy ellenpontjaként, esetleg a

donképpen a festészet előszobájának

– gyorsan behozta a lemaradást. Nem

mű által elindított asszociációsor to-

számított, úgy ezek a munkák egy új

maradt inkognitóban, ahogyan a To-

vábbi gazdagítójaként jelenítve meg.

jelenségre hívják föl a figyelmet. Neve-

rony Galériában rendezett kiállításá-

Ősi jelekre, archetípusokra utalnak

zetesen arra, hogy napjaink művésze-

nak a címe mondta, s itthoni kiállítá-

ezek a figurák: egy lovas, egy ember-

sai mellett a többi között Olaszország-

pár, egy magányosan fölsejlő alak, le-

tét nemcsak a műfaji határok átlépése, a sorompók lebontása jellemzi, hanem

begő fej, vagy egy sajátos, a groteszk

az az alapoktól elinduló építkezés is,

zott. Újabb jele ez egyébként annak,

iránti érzékről is beszélő magánmi-

amelynek során az újra felfedezett, ér-

hogy az a bizonyos sokat emlegetett

tológia alkotóelemeiként foghatjuk

telmezett alapelemek, eszközök egy új

Viharsarok az ország dél-keleti részén

fel őket, a madártestű emberalako-

művészi minőség létrehozásában kap-

tehetségekben sosem szenvedett hi-

kat, a szfinxet, az antik oszlop mel-

nak meghatározó szerepet.

ányt, csak föl kellett fedezni őket.

lett lebegő figurát. A képi utazás leg-

Miközben azonban a kortárs magyar

Szilágyi János művei érdemesek a föl-

fontosabb elemei azonban nem ábrá-

és egyetemes művészetben széles kör-

fedezésre, vagy azok esetében, akik

zolnak semmit, hanem megtestesíte-

ben érvényesülő tendenciaként van je-

már ismerik őket, az elmélyült tanul-

nek. Az esztétikai és a bennük megje-

len ez a folyamat, az építkezés módja

mányozásra, akár képeinek sajátos

lenő morális, emberi minőségek hor-

nagyon is egyedi, másokéval összeté-

kompozíciós világát, a festői és a gra-

dozói az akvarellel megfestett izgal-

veszthetetlen lehet. Szilágyi János ese-

fikai elemek találkozását, egymásra

mas felületek, a vonalhálók, a finom Szilágyi János: Groteszk 2011, tus, akvarell, papír, 30×42 cm

ban és Hollandiában is bemutatko-

tében legalábbis az. Ismert, hogy a ké-

hatását, a meghatározó nonfiguratív

grafikai-festői meg-

sőn induló művészek közé tartozik,

együttes és az abban megjelenő em-

oldások és a lendüle-

akkor fedezték föl egy alkotótábor-

beri figurák viszonyát figyeljük. Vagy

tes gesztusok.

ban, amikor kortársainak a többsége

éppen a rajzi, festői elemek szépségének, fontosságának a hangsúlyozását, ami műveinek sajátos bensőségességet, személyességet ad, olyan élménnyel ajándékozza meg alkotásainak a nézőit, amely a számítógépes grafika korában egyre ritkább, éppen ezért egyre fontosabb. Ez az élmény azonban nem választható el attól az összhatástól, amelyet a mű egésze ad, miközben látszólag a múlt és a lélek mélységes mélye felé indulva valójában folytonosan a jelenről, a befelé figyelés, az önvizsgálat, a megtisztulás szükségességéről beszél. újművészet 2012 02

Pataki Gábor

Szirányi István kiállítása Art9 Galéria, 2012. I. 16–II. 10.

1922 januárjának első napjaiban készült el Mongólia első titkos, katonai célú telefonközpontja. A kínai tábornokok és a fehérorosz Roman Ungern-Sternberg báró ellen harcoló Damdin Szühbataar (népszerűen Szuhe-Bátor) vörös főparancsnok kapta ajándékba Jemeljan Mihajlovics Jaroszlavszkijtól, az akkor független Távol-Keleti Szovjetköztársaság megbízottjától. A bátor katona (akiről később a fővárost, Urgát is elnevezik) Fotó: Szirányi László

idegenkedett a különös szerkezettől, s ahelyett, hogy harcostársával, Csojbalszan marsallal tartotta volna az összeköttetést, inkább az általa is Buddha megtestesüléseként tisztelt Bogd Khánnal, alias Zsuvzamdomba Konakttal, a kommunistákkal szimpatizáló miniszterelnök-lámával beszélgetett a különleges vonalon. Mint

Szirányi István: Érintés 1977/2012, xerox, grafit, 28×38 cm

ciációs hálózatot raj-

mára már groteszk felhangokkal telí-

zol, historizál, ironi-

tett provincializmusát finom szálakkal

zál, de mindenekelőtt

összekapcsoló téma lesz Szirányi egyik

azt teszi, ami már annak előtte s az-

mondottuk, irracionálisnak vélte az

óta is művészi tevékenységének közép-

egész technikát, de azon mégis meg-

pontjában áll: kommunikál.

lepődött, hogy egyik délután Buda-

„nagy narratívája”. Hiszen a kétségtelenül markánsan korjelző hangulati elemeken túl ko-

Hiszen alapvetően visszahúzódó,

moly metaforikus háttérrel bír ez a

pesten, egy kopott Ó utcai bérház

kontemplatív alkata ellenére művé-

történet. Az ismeretlen, rejtőzködő

egyik lakásában vették fel a kagylót.

szete az állandó, szenvedélyes közlés-

művész, aki különös módon közvetít

Budapesten ekkor ráadásul 1981-et ír-

re, a dialógusra, a mindenkit megszó-

különös információkat, az otromba,

tak. Bár egyikük sem beszélt túl jól

lítani szándékozó kommunikációra

bömhec készülékkel s vastag zsinór-

oroszul, azért megértették egymást.

épül. Minden médiummal, eszközzel,

ral kapcsolatot teremtő, térben és idő-

A beszélgetés tartalmából sajnos

lefegyverző őszinteséggel. Újabban ké-

ben groteszk kontaktusokat létreho-

semmi sem szivárgott ki. A mongol

szült, szenvedélyes, elementáris gesz-

zó mediátor, az összefüggéseket a hát-

hadfi hamarosan, 1923 februárjában

tusokat alkalmazó nyomatai is ezt tük-

térből finoman szövő-igazító kreátor,

meghalt, állítólag megmérgezték. A

rözik. Ezek a szabadon cikázó, erup-

s folytathatnánk tovább. Nem véletlen

másik résztvevő, Szirányi István

tív, a kifejezőerő spontaneitásáról, az

hát, hogy bár az utolsó két évtizedben

sem beszélt erről. Mindenesetre kü-

iskolás kötöttségektől, a béklyózó fe-

a klasszikus önkifejező művész mimik-

lönös, hogy ezután nem sokkal fur-

gyelemtől való megszabadulásról ta-

rijét magára öltő alkotó geszturális

csa szamizdatok, individuális mitológi-

núskodó lapok ugyanazt az olthatatlan

megnyilvánulásait is át-átszövik e tit-

ájának részét képező művész-telefon-

közlésvágyat manifesztálják, ráadásul,

kos telefonközpont huzaljai.

könyvek megalkotásába kezd. Az ak-

az átírt vagy beragasztott fotók révén

kor még szinte kizárólagos vezetékes

jól felismerhetően az „induló” témá-

részletei továbbra is ismeretlenek. De

telefon s az éppen kihalni készülő kézi

ra, a telefonkönyvre reflektálnak. Így

valami fontos, titkos üzenet azért el-

kapcsolású központok kapcsán asszo-

ez a Belső-Ázsiát és a kései Kádár-kor

hangozhatott…

48 újművészet 2012 02

A Szühbataar–Szirányi-dialógus

Kiállítások

Novotny Tihamér

Erdős János kiállítása Boscolo New York Palace Art Gallery, 2012. I. 6–II. 16.

A műveiben megtestesülő, opusai-

és kitalált tárgynélküli konkrétumok-

süketnéma emberi árnyfigurák is egy

ban megfogalmazódó Erdős János-i

kal behelyettesíthető az ábrázolás.

idő- és térszelvényekre parcellázott

világ maga a könnyed és mélységes,

Húzz ceruzával vagy tollal egy vé-

a szembeszökően üde és mellbevá-

kony vonalat, azután nagyítsd fel azt

góan drámai, az életigenlően derűs

a többszörösére, s meglátod annak a

és létbeveszően megrázó mediter-

líneának a titokzatos életrezdülése-

teatrum sacrum két dimenzióban,

rán csoda. Tudniillik a hallatlanul ér-

it. Nézd olyan hosszasan a tájat, míg-

egy-egy atmoszférikus ellenfényben

zékeny és titokzatos, vizuális eszköz-

nem a benned éledő belső tűz kon-

eljátszott átszemélyesített élettörté-

készletében egyszerre sfumatósan

centrációja egy közös elemmé nem

net feketén kikristályosodó kalligrafi-

lírai és csontozatosan szerkezetes,

olvasztja össze a földet, a vizet és a le-

kus staffázs figurákkal, amelyek egy-

fluid beágyazottságában füstösen,

vegőt, és ki nem égeti annak artéri-

idősek önmaguk lassú-folyóírásos

fátyolosan, felhőszerűn atmoszféri-

ás szerkezetét. Mintha valamiféle es�-

szenvedéstörténetével. Világi miszti-

kus és írásjelszerűségében kalligra-

szenciális és artisztikus japáni vagy

ka valószerűtlenül beszűrődő külső

fikusan tiszta és markánsan egysze-

kínai világ kelne itt életre a munká-

fénnyel. Szent tér profán kálváriákkal,

rű, haikuszerűen tömör és cirkalma-

kon. De a dolog fordítva is igaz! Mint-

amelyekben mint fekete villámok ott

san kecses tusrajzait, valamint ve-

ha a pannon Zók keltette környezeti

rángatóznak a tájdomborzatok és a

gyes technikás festményeit nézve

élmények oltódnának bele a Távol-Ke-

földparcellák grafikonjai is.

határozottan érezzük azok tárgyi vi-

let messzi jelenéseinek asszociációs

A földből ég lesz, a levegőégben

lágból, közvetlen földrajzi környeze-

rezdüléseibe az igen finoman kezelt

pára- és ködfoltok képződnek és fel-

téből, pannon miliőből származtat-

papírlapokon és vásznakon.

hők gomolyognak, s a felhőkből ned-

Itt minden olyan, mintha megrog�-

ható eredetét.

hagyományos filmszalagon. Vagy egy képmutogatós színpadi műben. Minden virtuális képdoboz egy-egy

ves esők szivárognak, ázatnak vász-

gyant kerítésdarabok, hajdani eszköz

nat és feleselnek a hétszínárnyalatú fe-

csak találgathatjuk a kiindulási ponto-

voltukat elrejteni igyekvő ósdi szer-

hér fénnyel, ahol soha sincs este, mert

kat, olyannyira elvont és átköltött, em-

Az alkotó segítsége nélkül azonban

Erdős János: Kép 29 2011, vegyes technika, vászon, 110×130 cm

számok, öreg és kajla gémeskutak,

minden csak napközben van. Örök reg-

beri érzésekkel és

rozsdásodó kovácsoltvas alkatrészek,

gelben, délben és alkonyatban zajlik,

hangulat-érzetek-

égre meredező kiszáradt fák, domb-

telik az idő, és lassú feloldódásra ítélt

kel, redukált tárgyi

ívekre rakódott várfalmeszesedések,

sötét életgyökerekké, fekete verőerek-

völgyekbe csúszó

ké, szurkos telérekké formálódik min-

roskatag házfalak,

den életjelenség ebben az Erdős-féle

ütött-kopott ajtók

antropológiai és topográfiai térben.

és ablakok, nyikor-

Az ég örökébe íródó vonalszerű kor-

gó kilincsek, deszkái-

mos martok, partok és meredélyek,

kat lengető düledező

sziklák, földhátak és völgységek, bü-

ólak és kukoricagó-

rük, pallók és kötelékek mintha az át-

rék megszenesedett

élt és átszemélyesített kalligrafikus

sziluettjei írnának

árnyékfoltjai és átiratai lennének a

egy vég nélküli mint-

Lao-ce-féle Tao Te Kingnek, Az Út és az

ha-történtet, amely-

Erény könyvének. Tudniillik: „az em-

nek rezgő életfunk-

ber a földet követi, a föld az eget kö-

ciókat imitáló meg-

veti, az ég az utat követi, az út önnön

dermedt fekete betű-

rendjét követi”. – Erdős János jó úton

jelei akár lehetnénk

jár… a maga útját követi. újművészet 2012 02

Kiállítások

50 újművészet 2012 02

Kiállítások

AZ ERGY LANDAU- ÉS NORA DUMAS-FOTÓKIÁLLÍTÁS III. 3-IG LÁTOGATHATÓ

újművészet 2012 02