2012/January by Új Művészet folyóirat

Szabó Klára Petra: Gyónási titok, 2011 Chilf Mária: Próbaidős felnőttek, 2011

Ferenczy Károly: A vörös fal, 1910 Rippl-Rónai József: Nemes Marcellné ravatalképe, 1911

G. Heller Zsuzsa: Fakturális élvezetek I., 2008-9 Losonczy István: Színmezők aranyló környezetben, 2011

Lapalapító főszerkesztő: Sinkovits Péter

32 9 34 12 37

A borító Baranyai Levente Seurat szabadkikötő (2011, olaj, vászon, 166×261 cm) című munkájának felhasználásával készült. A festmény 2012. II. 8-ig volt látható a Dovin Galériában. (Fotó: Haris László)

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei

újművészet 2012 01

Szabadi Judit

Firenze portréfestészete a quattrocento korában – II. rész Bode Múzeum, Berlin, 2011. XI. 20-ig

A már második nemzedékhez tartozó Botticelli, aki a Me-

hírű festmény. Ezen a genovai származású nemes asszony,

diciek egyik legfoglalkoztatottabb festője volt, Simonetta

leánynevén Simonetta Cattaneo de Candida, aki Firenzé-

Vespucciról készített portréin folytatta a profilba állí-

ben tizenhat évesen Marco Vespuccihoz ment férjhez, gaz-

tott mellkép hagyományát (1475–1480). A kiállításon a kor híres szépségéről festett mindkét arcmás látható volt; egyikük a frankfurti Städel Museumban őrzött emblematikus rangú világ-

dagon leomló szőke hajfürtjeivel jelenik meg. Sandro Botticelli: Hölgy arcképe (Simonetta Vespucci) 1475–1480 körül, tempera, fa, 81,8×54 cm

Az erotikusan buja hajzat gyöngyfonatokkal és tollas hajcsattal ékesen öleli körül a sápadt arcot. (Ugyancsak őróla festette meg Botticelli gyönyörű leányalakját a Vénusz születése című allegorikus festményen.) Nyakában vékony arany pántokon egy kámea lóg, melyen antik jelenet van Apolló és az Olympos domborművű képével. A medaillon fekete alapján rajzolódik ki a mitológiai jelenet, ez a fekete azután beborítja a kép teljes hátterét. Ezáltal az egész portré antikizáló jelleget nyer, és különösen a berlini elevenebb és közvetlenebb képmáshoz képest tökéletes szépségében elszemélytelenített ideálportrénak tűnik. Simonetta személyét, akit 1476-ban egészen fiatalon, huszonkét éves korában ragadott el a halál, mind egyedülálló szépsége, mind korai halála miatt legenda övezte. Giuliano de' Medici, aki platói szerelemre gyulladt iránta, poétikus sorokban magasztalta az arca körül játszó, szélfútta arany fürtöket1, és halála után, Petrarca Laurája és Dante Beatricéje mellett, ő volt az a velük egyenrangú harmadik nőalak, aki az erényes (szemérmes) szépség ideális megszemélyesítője lett. A fentebb említett regényes mozzanat ös�szefüggésében különösen érdekes, hogy Giuliano de' Medici portréja (1478 körül) is ott függött a falon ugyancsak Botticelli kezétől megörökítve. Bíborvörös tógaszerű ruhája a puha redőkkel meleg festői hatást keltve vonzotta oda a szemet, és az elgondolkodó arc töprengővé tette a szemlélőt is. Giulianót 1478. április 26-án, huszonnégy éves korában gyilkolták meg a

újművészet 2012 01

Reneszánsz facebook

A három portrévaráció közül a berlini a legmegkapóbb a zamatos lágy ecsetkezelés és az ábrázolt személy átszellemítettsége miatt, ahogyan az egyöntetű kékeszöld háttérre kirajzolódik nemes egyszerűséggel megformált feje. Noha a kiállítás nem tesz különbséget a három változat mestere és esztétikai minősége között, a másik kettő, különösen a szimbólumokkal is feldúsított washingtoni a szinte karikatúraszerűen eltúlzott fiziognómiai vonások és a száraz megjelenítés miatt inkább műhelymunkának látszik. Bár Simonetta szépsége maga a tökély, és ezt az arcképe is kétségbevonhatatlanul elárulja, Botticellinek a tárlaton látható legvarázslatosabb női portréja a Nő az ablaknál (Smeralda). Az 1470–75-ben készült mű mind a mellkép, mind a profilban ábrázolás hagyományával szakítva a dokumentumok tanúsága szerint egy harmincéves hölgyet állít elénk csípőmagasságban és háromnegyed profilban, amely arc csupán egy apró mozdulat híján nem teljesen frontális. Az előkelő hölgy, akinek rangját a kezében tartott kendő és a pompás épületre valló háttéri architektúra is meghatározza, olyan eleven és közvetlen, hogy szinte rajta van az élet hímpora. Nagy barna szeme összekapcsolódik a szemlélővel, aszimmetrikus ajka van, az arcán enyhe pír, és ahogy jobb kezét laza mozdulattal az ablakfélfára helyezi, abban az időbeliség is Sandro Botticelli: Giuliano de’ Medici arcképe

megmutatkozik. Egy finomművű nyakláncon Pazzi-összeesküvés áldozata-

kívül ékszert nem visel, ruhája viszont értékes az oszcil-

ként a húsvéti szentmisén, az

láló vöröses öltözékkel, melyre finom pamutból szőtt át-

oltár előtt. Posztumusz port-

tetsző, fátyolszerű felsőruha omlik. Ennek a fátyolnak a

réról beszélnek, azt föltételezve, hogy a bátyja, Lorenzo

fénytörésében lesz olyan rezgő, fehér és zöldes foltokkal

rendelte meg a képet megemlékezésül és a várost is em-

telehintett a ruha vöröse. A kép alsó szegélyén sérült írás

lékeztetve a véres merényletre. Mindenesetre Botticel-

szól arról, hogy az ábrázolt személy Smeralda Bandinelli,

li és a műhelye három változatban készítette el az arc-

született Donati, aki Bacca Bandinelli firenzei szobrász-

képet a szép megjelenésű férfiról, aki egy firenzei költő

nak a nagyanyja volt. Az azonosítást szolgáló felirat csak

szerint erős testalkatú, izmos, éber szemű, büszke arcú,

később került a képre.2

1478 körül, tempera, fa, 56,8×38,5 cm

sötét bőrű ember volt a vállára omló sűrű fekete haj-

Az eddigiekben megpróbáltam szemléltetni a kora re-

jal. (Verrochio nagyszerű büsztöt mintázott róla.) A ké-

neszánsz portréfestészetében a tipikusnak mondha-

pen ez a fiatal férfi jelenik meg lefelé tekintő, csaknem

tó jellegzetességek mellett a hagyományos trendtől el-

csukott szemmel. A szem szokatlan megoldása lehet az

térő megoldásokat és egyúttal egy időben lezajló fejlő-

elmúlására utaló jegy is, vagy Simonetta halála fölöt-

dést is, ami a korábbi etalonhoz képest a személyiség

ti gyászának a kifejezése. A markáns arc a hosszú orral,

megragadásának újszerű módjában jelentkezett. Ez az

az előreugró alsó ajakkal és azzal a különös, lefelé vagy

egyedi ötletgazdagságon túl főleg a németalföldi festé-

befelé irányuló tekintettel talán egyszerűen csak a kon-

szet hatásában csapódott le. Már Botticelli Nő az ablak-

templáció, a befelé fordulás kifejeződése.

nál című arcmása esetében is a térbeli ábrázolás az oszújművészet 2012 01

ja: a Fiatal férfi arcképe, (1474-75) állította meg az embert. A női portréknál jóval korábban, már 1440-ben Andrea del Castagno háromnegyed profilban ábrázolta a megörökített férfiút, tehát a Memling-arckép újdonsága nem merül ki ebben. Az ábrázolt ifjú prémszegélyes bíborruhában jelenik meg egy márványoszlopokkal díszített loggia előtt, egymáson nyugtatott kezét a kép keretére, ami egy ablak mellvédjének illúzióját kelti, helyezi. A loggián keresztül egy tájképre nyílik kilátás. Az ábrázolt személy zárkózott, öntudatos, hideg tekintettel néz velünk szembe. Nemcsak ez a közvetlen megjelenítés új sajátosság, hanem az a finomság is, amely a háttéri tájképből előkúszó fény által az arc egyenletes megvilágításában gyöngéd érzékletességgel modellálja a vonásokat. Az a művésziesség, amely Memling egyéni stílusából következik, minden konvencióval szembeszegül. Az ábrázolt személy az arcát a szemlélő felé fordította, ami az egyénítést sokkal jobban szolgálta, mint a profilkép, és a nagyobb képkivágásban a kezek is megjelenhettek. A kép elkészülte után Memling minden bizonnyal rögtön Firenzébe küldte a festményt, ahol az itáliai művészek csodálattal tanulmányozhatták. Verrocchióra, Ghirlandaióra, Raffaellóra egyaránt hatott.3 Memling műve valósággal megtermékenyítette a firenzei festészetet a portréművészet poétikus felSandro Botticelli: Hölgy arcképe az ablaknál (Smeralda) 1470–1475 körül, tempera, fa, 65,7×41 cm

fogása által, és főleg azáltal, hogy az lopos architektúrával német-

ábrázolt lény élethű fiziognómiai megjelenítésében sze-

alföldi mintára volt visszave-

mélyiségének individuális jegyeit is kifejezésre juttatta.

zethető. Ami a portréfestészetben az eddigiekhez képest me-

Függetlenül a három központtól és a quattrocento korszakától, a kiállítás záróképe egy szinte szentélyszerű el-

rőben más volt, az a Brugge-ben élő német származású

helyezésben Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című

Hans Memling munkásságában jelentkezett átütő mó-

arcmása volt. A mű szerepelt Budapesten a Szépművésze-

don. Ha tudjuk, hogy Brugge-ben nagy firenzei kolónia

ti Múzeumban a Botticellitől Tizianóig címmel megrende-

élt – Memling portrémegbízásainak több mint húsz szá-

zett reneszánsz festészeti kiállításon, de mégis nagysze-

zalékát itáliai megrendelésre készítette –, nem lepődünk

rű és elgondolkoztató volt ebben az összefüggésben is-

meg azon, hogy a kiállításon Memling egy férfiportré-

mét találkozni vele. A rendezés látszólagos koncepcióbe-

újművészet 2012 01

Reneszánsz facebook

li következetlenségén4 – a kép ugyanis nem került bele

nyen nem látható, de a tekintet irányával érzékeltetett

a tematikai egységek rendjébe, se a katalógusban egy-

személyre néz, teljesen kifelé a képből, ami után megté-

más után fűzött arcképek közé – jólesően lepődött meg

vesztő módon fölmerülhet, mintha mégsem lenne ez a

az ember, annál is inkább, mert annyi remekművű arckép

tisztán és szabatosan megjelenített arc olyan rejtélyes.

után lefegyverző volt a mindenek fölé emelkedő hermeli-

Csakhogy a titokzatosság éppen abból is fakad, hogy az

nes hölgyet ábrázoló mű zsenialitása.

igen plasztikusan és élethűen ábrázolt részek: az arc, a

A festmény misztikus ereje, mely a szépség megfogha-

kéz, az állat teste és élénk feje, valamint a ruhára tenye-

tatlanságát sugallja, a fény-árnyék sejtelmes, légies re-

relő és a fölemelt másik mancsa és az árnyékban szétol-

gisztereiből, a leonardói sfumatóból lágyan és egyúttal

vadó részek egyszerre éles és finoman elpengetett kont-

nagy intenzitással sugárzik ki. A kép legvilágosabb folt-

rasztba kerülnek.

ja a hermelin bundája, de a hozzá simuló kéz, az arc és

Ezek a fogalmak: teljes profilkép, háromnegyed profil

a dekoltázs is fénybe van mártva, és fény hull a bal váll-

nem mondanak semmit. Ahogyan a félalakos portrén a

ra is, miközben a fej hátsó része és a jobb váll belesüp-

felsőtest balra és a fej jobbra fordul, abban a kontraposz-

ped az árnyékba, akárcsak az elmosódó bal kéz. A misz-

tos mozdulatban benne van a mozgás rebbenékenysége

tikumot fokozza az az ellentmondás, hogy az arc nyílt

is, miközben – ismét egy rejtett ellentmondás és izgalmas

és a nő pillantása félreért-

feszültség! – az elevenséget és az időbeliséget is keltő arc-

hetetlen, amint a festmé-

kép egyidejűleg az időtlenség örökkévalóságát sugallja.

Hans Memling: Fiatal férfi arcképe 1472-1475 körül, olaj, fa, 40×29 cm

A Hölgy hermelinnel Cecilia Galleranit ábrázolja, a sötét bőréről Morónak nevezett milánói herceg, Ludovico Sforza kedvesét 1489–1492-ben. Leonardo, aki a kitűnő humanista uralkodó festőjeként és mérnökeként 1482 és 1499 között dolgozott a milánói udvarban, Ludovico Sforza megbízásából festette meg a szerelmesét. A tizenhét éves leány, aki ugyan nem kiemelkedően előkelő családból származott, de igényes neveltetése folytán tudott latinul és maga is verselt, a források szerint 1489-től 1492-ig lehetett a fejedelem szeretője, és egy fiút is szült neki. A képen a legfrissebb divat szerint van öltözve: felhasított ujjú, mélyen kivágott hímzett ruhában, a nyaka körül és a dekoltázsra hullva egyszerű fekete gyöngysorral. Bal vállára sárga selyemmel bélelt kék köpeny borul. Fekete hajpánt szorítja le középen elválasztott haját, mely az álla alatt van áthúzva és hátul lófarokban végződik. A hajpánt a fejre borított, fátyolszerűen áttetsző kendőt is rögzíti. A kép különlegességéhez tartozik, hogy a leány a karján egy hermelint tart, melyet az arányaiban túl nagy keze a finoman tagolt hosszú ujjakkal se nem fog, se nem simogat. Az ajkán egy alig megrebbenő mosoly játszik, ami a szép metszésű vonásokat, a sfumatóval gyöngéden modellált arcot roppant kedvessé és megnyerővé teszi. A kép közepén elhelyezett hermelin kulcsfontosságú attribútum, ami felveti jelentésének a kérdését. A legkézenfekvőbb összefüggés, hogy Ludovico Sforza címerállata volt, miután 1488ban a herceg megkapta a „Hermelin” rendet. Fölvetődött az is, hogy Cecilia vezetéknevével – újművészet 2012 01

Galleria, a galé, ami a hermelin görög neve – szójátékot

egy hermelinvadászról készült rajza. Ebben az összefüg-

alkotva került a prémes állat a képre. A dolog azonban

gésben lehetne a szüzesség szimbóluma, ami azonban

bonyolultabb, a jelentés több forrásból is táplálkozhat.

az uralkodó szeretőjére nem illik. Mégis lehet erényszim-

Ugyanis számos asszociatív jelentés és szimbólum hal-

bólum, a belső tisztaság értelmében, amit az állat fehér

mozódott föl a hermelinben. Az állatról ismeretes, hogy-

szőrével is asszociálhatunk. Másfelől Leonardo a Kodex

ha sárral bekenték odújának a száját, inkább kint maradt

H-ban a szerénység erkölcsi tulajdonságával is felruház-

a szabadban, és hagyta magát elfogni a vadásztól, azaz

ta. Föltételezhető, hogy a hermelin magára Ludovico

inkább elpusztult, semmint bepiszkolódott volna, olyan�-

Sforzára értendő, akire a szerénység, a tisztaság és a tisz-

Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel olaj és tempera, fa, 54,7×40,5 cm

nyira irtózott a mocsoktól.

tesség egyaránt vonatkoztatható5. Tovább gyarapítja a

Leonardónak fenn is maradt

művészettörténeti spekulációk, illetve konnotációk számát az az értelmezés is, hogy miként a makulátlan fehér prém a vadász számára olyan, mint egy ékszer, „Cecilia tiszta szerelme Ludovico ékszere, akinek a szépség iránti vadászatát siker koronázta”.6 Végezetül én inkább arra hajlok, hogy a hermelin a szép nő attribútuma, és így Cecilia Galleria belső tűztől, a lélek fehér izzású tüzétől áthevített képmását saját nemessége révén a hermelin tisztaságával hozzam kapcsolatba. Jegyzet: 1

Stefan Wappelmann: Botticel-

li: Női arckép (Simonetta Vespucci). In: Gesichter der Renaissance Meisterwerke italienische Portraitkunst című katalógus, 2011, Hirmer Verlag, München, 121 2

Stefan Wappelmann: Botticelli: Nő

az ablaknál. In: i.m. 114 3

Keit Cristiansen: Memling: Fiatal

férfi arcképe. In: i.m. 134 4

Hogy a festmény a kiállítás utolsó

és ily módon kiemelt darabja volt, valójában gyakorlati okból történt. A Hölgy hermelinnel ugyanis arra „várt”, hogy már a tárlat bezárása előtt a Londonban november 8-án nyíló nagyszabású Leonardo-kiállításra szállítsák. 5

Stefan Wappelmann: Zum Schulter-

blick des Hermelins – Änlichkeit im Portrait der italienischen Frührenessaince. In: i.m. 74 6

lásd 5. jegyzet

újművészet 2012 01

Nagybányától a szenespincéig

Murádin Jenő

Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítása Magyar Nemzeti Galéria, 2011. XI. 30–2012. V. 27.

A kérdés, hogy miért időszerű Ferenczy Károly mostani

csoport végezte el az újraértékelés feladatát a Magyar

gyűjteményes kiállítása és még néhány ilyen alkalom az

Nemzeti Galériában Plesznivy Edit, Boros Judit és mun-

elmúlt száz évben, azt hiszem, könnyen megválaszolha-

katársai összmunkájával. S ez helyén is van így, hiszen

tó. Mert Ferenczy Károly olyan emblematikus alakja volt

minden korszak más és más nézetben értékeli újra az

a magyar művészetnek, aki kiteljesedett életművével kö-

alkotást és magát az alkotót is.

zelebb hozta a Nyugatot a Kelethez, s a modernizmus

Ferenczyben, ebben a művészpályára későn lépett, a jo-

kezdeteinek alapköveit rakta le. Másrészt a vegyes ös�-

gászkodás és a bánsági birtokon a gazdálkodás cseppet

szetételű nagybányai táborverők között az ő nagyszerű

sem vonzó kilátásai között unatkozó fiatalemberben egy-

festészete a minőség magasra állított mércéjét mutat-

szerre csak szunnyadó energiák szabadultak föl, egyértel-

ta és állandósította. Mert nagy igazság van abban, hogy

műen a művészi alkotás irányába mutatva. Pályáján azu-

csak a minőséget fölmutató alkotóknak adatik meg,

tán többször is voltak olyan mozzanatok, amelyek alap-

hogy nemzedékenként legalább egyszer találtassék va-

vetően fontosak lettek a századforduló magyar művésze-

laki, aki újra és újra elmélyedjék a hagyaték értékelésé-

tének alakulásában. Talán az első ezek között a nagybá-

ben. Malonyay Dezsőnek még csak felületen mozgó pá-

nyaiakhoz való váratlan csatlakozása volt. Hollósy Simon

lyarajza után Petrovics Elek idézte elénk, avatott tollal

és zajos müncheni társasága a bajor főváros kávéházai-

Ferenczy Károly: Hazatérő favágók I. 1899, olaj, vászon, 60,2×95,5 cm

Ferenczy alakját, majd Genthon Ist-

ban tervezgette a nagybányai expedíciót 1896-ban, a mil-

ván hozott új szempontokat a fel-

lennium évében. A disztingvált, arisztokratikus alkatú

tárásban, most pedig egész munka-

Ferenczy soha nem keveredett közéjük.

(2009

újművészet 2012 01

lebecsülendő festészeti kvalitásai vannak – ezt a kísérletet abba is hagyta. Nagybányai tájmotívumait úgy fedezte föl és festette végig, hogy alakos ábrázolásai nagyszerűen beleilleszkedjenek ebbe a panteisztikusnak érzett térbe. A neósok, a magyar Vadak társaságához tartozó Czigány Dezső lényegre tapintóan mondotta egyszer: „Nem azt irigylem én, hogy Ferenczy úr hogyan fest, hanem azt, hogy mit fest!” Ki is merítette hamar közeli tájképtémáit, hogy azután más helyszínek, más témák felé forduljon. Egy másik sarkalatos pont a pályáján 1903-as gyűjteményes kiállítása a budapesti Nemzeti Szalonban. Ez alapvetően a nagybányaiak diadalát hozta meg. Mert Ferenczy mutatott Ferenczy Károly: Tavaszi táj a Virágheggyel 1898, olaj, vászon, 63×65 cm

meggyőző példát arra, hogyan Csendesen meghúzódva a Caffe

kell átlényegíteni a témát, miként kell elszakadni min-

Lohengrin sarokasztalánál, egy-

denféle elbeszélő tartalomtól, a látvány alapú tiszta fes-

szer csak kijelentette, hogy ő is velük megy. Ez döntő lé-

tészet irányába. Művei előtt elcsitult

pés volt, mert Ferenczy és családja sok évre állandó la-

a korabeli gúnyos kritikák tonnaszám

kosként telepedett meg a bányavárosban. És még valami.

fölgyűjthető ellenvetése: hogy a mai

Az ő Münchenben festett képei, az 1893ban készült Madárdal és az erdős hátterű, pompás Önarcképe, valami megmagyarázhatatlan csoda folytán megelőlegezték a nagybányai festészet lényegét és varázsát. Ezt elsőként monográfusa, Genthon István vette észre. A művésztársak és növendékek azonban már az első nagybányai években láthatták, hogy ő az, aki leghamarabb és minden zökkenő nélkül magáévá tudta tenni a műtermekből kilépő természetelvű festészet minden előnyét. A többiek, beleértve Hollósyt, az első nyáron szinte alig festettek valamit, mert, ahogyan Réti István írta „a nap fényessége elvette a szem látását”. Ferenczy azzal sem küszködött sokáig, hogy bonyolult kompozíciós témákat emeljen be a természeti környezetbe. Nevezetes Hegyi beszéde után – melynek egyébként nem

újművészet 2012 01

Ferenczy Károly: A tékozló fiú I. 1907, olaj, vászon, 116×156 cm

Nagybányától a szenespincéig

festők nem tudnak rajzolni, elmosódott foltokból áll ös�-

hogy együtt láttuk föllelhető és hozzáférhető képeinek

sze a kép, ki látott még lila árnyékot stb. Ferenczy egyik

sokaságát, ezek stílusfejlődésének olyan elmozdulása-

fő műve a most is látható Három királyok, mely korábban

it mutatják, melyek festészete megítélésének újragondo-

éppen ezekre a vehemenciákra adott alkalmat, most föl-

lását igénylik. Utalnék itt biblikus témáira és aktos kom-

magasztosult a magyar festészet kiváló művei közé. És

pozícióira, melyek e kiállításon egymást fölerősítve kel-

sorra születtek azután nagyszerű alkotásai, a Márciusi est,

tenek valami meglepő interferenciát az új idők törekvé-

líraiságának legszebb darabja, a Festőnő, a Levétel a

seivel. Ám mindez változatlanul az ő evolutív továbblé-

keresztről, az Október, gyermekeinek portréi és portré-

péseit mutató alkatából adódott. Tanítványai ezt nem

kompozíciói, a Józsefet eladják testvérei, a Nyilazók. Té-

tudták és nem is akarták követni.

mái mindig túlmutattak az ábrázolt jeleneten. És éppúgy,

Ott, ahol „az utak elváltak”, hogy Lukács György nyo-

mint Édouard Manet esetében, valami meghatározhatat-

mán Tímár Árpád nagyszerű forráskiadvány-sorozatának

lan időtlenséget vagy nosztalgiát sugalltak.

címét idézzem, Ferenczynek kevés szava lehetett. A fia-

Stílusa törésmentesen építkezett, impresszionisztikus,

talok a párizsi impulzusok, mindenekelőtt Matisse nyo-

szimbolikus, olykor szecessziós elemeket egyesítve, vé-

mán, egészen más irányban indultak el. Mint ahogy Ver-

gül a posztimpresszionista képal-

di dallamosságát az új idők szellemében a wagneri ak-

kotás felé haladva. Azon alkatok

Ferenczy Károly: Est II.

között volt, akik minden élethely-

1912, olaj, vászon, 115,5×84 cm

kordok váltották föl.

zetben megtalálták festészetük témáit. Néha úgy érezzük, mintha a témák találtak volna rá, mint Babits Mihály írta klasszikus verssorában: „Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét”. Budapesten, ahol 1906-tól mint főiskolai tanár működött, enteriőrök, finom porcelánvázákba helyezett artisztikus csendéletek és aktok váltották föl korábbi témáit. Itt került ismét kapcsolatba ifjúkori bánsági ismerőseivel, akik birtokukat eladva a pesti dzsentri típusú polgári réteget alkották, a színházi-kávéházi élet pesti miliőjét fönntartva, és akiknek igen jellegzetes

alakja éppen a festő testvérbátyja, a színházrajongó Ferenczy Ferenc

(2009

volt. Mintha újra összejött volna az a társaság, melyből valamikor ő maga is kinőtt. Az Andeevits, Bukovinszky, Joannovits, Manno famíliák tagjai. Ferenczy tanítványai a későbbi neósok, Vadak közül is sokan voltak. A kezdetekkor közéjük számított például Perlrott Csaba Vilmos, Czigány Dezső és Uitz Béla is. Becsülték mesterüket, mert az ő mértékadó szigorúsága és minőségében példaadó festészete meg is követelte ezt a tiszteletet. Most, újművészet 2012 01

P. Szabó Ernő

Kiállítás Nemes Marcellről, a gyűjtőről és a mecénásról Szépművészeti Múzeum, 2011. X. 26–2012. II. 19.

Oskar Kokoschka állítólag nem különösebben kedvel-

dami aukción értékesítette, miután eladásáról korábban

te Nemes Marcellt, s az is lehet, hogy a gyűjtő sem iga-

sikertelen tárgyalásokat folytatott amerikai múzeumok-

zán érezte a magáéhoz közelállónak a nála éppen húsz

kal. Ahogyan az 1913-as nagy árverésen a modern francia

évvel fiatalabb festő egyéniségét. Vagy éppenséggel na-

festészet remekeitől nyilván kényszerűségből vált meg,

gyon is hasonlítottak egymásra néhány dologban, olyan�-

úgy most régi mesterek műveit kellett eladnia, hogy az

nyira, hogy épp a tulajdonságok hasonlósága keltett kö-

összeomlástól, az anyagi és erkölcsi csődtől megmene-

zöttük feszültséget. Tény, hogy a korabeli levelezés sze-

küljön. Két évvel később, a kölni Lemperznél újabb száz

rint szinte egy percig sem volt nyugalom abban a terem-

képet bocsátott árverésre, de a romlás folyamatát ez sem

ben, ahol Kokoschka Nemes Marcell portréját elkészítet-

állíthatta meg. Néhány hónappal későbbi halála után ki-

te, állítólag éppen ezért van, hogy a képen a gyűjtő-mecé-

derült, hogy adósságai messze fölülmúlták azt az értéket,

nás jobb karjának körvonalai olyan elmosódottak, s hogy

amelyet a gyűjteményének megmaradt művek napi áron

az egész festményből árad a dinamika, az erő, egyféle ag-

képviseltek, így a várt gazdag hagyaték helyett adóssá-

resszivitás, amelyet az visel el általában a legnehezebben, akit hasonló tulajdonságok jellemeznek. A mű 1928-ban készült. Akkoriban tehát, amikor Nemes Marcell immár nyolc éve Münchenben élt, olyan

gok maradtak utána. Klebelsberg Oskar Kokoschka: Nemes Marcell portréja 1928-29, olaj, vászon, 135×96 cm

Kuno kultuszminiszternek talán még sejtelme sem volt erről, ami-

fényűző körülmények között, amilyenek csak a leghatalmasabbaknak, leggazdagabbaknak adatnak meg. Gyűjteményének legjelentősebb darabjai Münchenben, a Leopoldstrasse 10. szám alatti városi palotájának a falán függtek, de övé volt a tutzingi pompás kastély is a Starnbergi tó mellett, s néhány évvel korábban megvásárolta a velencei Canale Grandén fekvő Palazzo dei Leonit, a hófehér falú, befejezetlen palotát is. Elismertségét magyarországi művészeti körökben korábban olyan adományokkal alapozta meg, mint El Greco Bűnbánó Magdolnája (1921) vagy Mányoki Ádám II. Rákóczi Ferencet ábrázoló arcképe (1925), a kortárs művészeti életben elfoglalt pozícióját jól jellemzi, hogy 1920-ban nemcsak alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak, de később a Szinyei Társaság Barátainak Köre elnökségébe is bekerült. Ami pedig a nemzetközi hírnevet illeti, arról leghíresebb portréjának alkotója, Oskar Kokoschka sorai is tudósítanak egy El Greco-festmény kapcsán, amelyet Maier-Graefe fedezett föl valahol egy spanyolországi templomban a végső romlás előtti állapotban: „Ezt a képet aztán, úgy vélem, Nemes Marcell vette meg: neki nevezetes gyűjteménye volt Münchenben, jórészt spanyol mesterekből, s maga is restaurált képeket, köztük, emlékezetem szerint, ezt az elpiszkolódott és sérült Grecót is.” Akkoriban Kokoschkától is vásárolt vagy tíz képet, de 1928 volt annak az árverésnek az éve is, amelyen gyűjteménye egy részét amszter-

újművészet 2012 01

Nagybányától a szenespincéig

kor Nemes Marcellt a nemzet halottjának nyilvánította. S

szerint valójában nem gyűjtő és mecénás volt, hanem

ha lett volna? Alighanem akkor is kijárt volna jánoshalmi

műkereskedő, aki ráadásul eltitkolja mesterségét.

Nemes Marcellnek a díszsírhely a Kerepesi temetőben, s

Hogy jó üzletember volt, aligha vitatható, hiszen a sem-

előtte a Szépművészeti Múzeum márványcsarnokában, a

miből küzdötte föl magát a legmagasabbra a jankováczi

Kisszebeni szárnyasoltár előtt fölállított ravatal.

sokgyermekes szegény zsidó család sarjaként született

A fentiek mindenestre jól érzékeltetik, hogy igazuk le-

Klein Mózes, aki gyerekkora nagy részét Hódmezővásár-

het azoknak, akik a 20. század első felének legjelentő-

helyen töltötte, bolti segédként, s aki Budapesten fa- és

sebb magyar műgyűjtőjének tartják Nemes Marcellt. S

szánkereskedőként kezdte karrierjét. Gyűjtőként is legalul-

igazuk lehet azoknak is, akik szerint a gyűjtőtársada-

ról kezdte „kicsiben”, s ízlése folyamatos csiszolódásán ke-

lom legellentmondásosabb személyiségei közé tartozott.

resztül jutott el odáig, hogy így fogalmazhatott: „rende-

Ilyennek látták őt kortársai is. Rippl-Rónai József a lehe-

sen sok évvel megelőztem vásárlásaimmal a kor ízlését.

tő legmagasabb elismerés hangján nyilatkozott róla, s

Mikor én vettem, a képek festői még ismeretlenek voltak,

kora múzeumi szakemberi, gyűjtői is nagyra becsülték.

mire ugyanezeket a festményeket továbbadtam, már di-

Gyűjteményének jeles darabjai, főként az El Greco-képek

vatba jöttek az alkotóik.” Ahogyan nekrológjában Petrovics

miatt utazott Budapestre Le Corbusier, képeinek mün-

Elek, a Szépművészeti Múzeum akkori főigazgatója fogal-

cheni kiállítása nagy hatást gyakorolt Paul Kleere, de

mazott, „Valóságos furor dolgozott benne, élete végéig nö-

(a katalógusban Tímár Árpád által összegyűjtött) korabeli újságcikkek között van olyan is, amely

Rippl-Rónai József: Nemes Marcell képmása 1912, olaj, lemezpapír, 63,5×44 cm

vekvő lázassággal vásárolt, gyűjtött, cserélt, eladott, – nyugtalan munka, állandó tervezés és izgalom volt az élete… gyűjteményének becses töredékeit örökre meg fogják őrizni múzeumaink. A Szépművészeti Múzeumot egymagát mintegy 40 darabbal gyarapította, amelyek mindenkorra őrt fognak állani emléke felett…” Egy új gyűjtőtípus alakja rajzolódik ki a nekrológ soraiban. A marchand amateuré, a gyűjteményét nem örökölt vagyonból, főúri hitbizományok jövedelméből létrehozó és gyarapító, hanem a saját erejére és a kortárs művészet világával kialakított kapcsolataira támaszkodó, a gyűjteményt annak darabjaival való kereskedéssel gyarapító gyűjtőé, akinek ízlése folyamatosan fejlődik, palléro-

zódik, s akinek tevékenysége hasonló hatást gyakorol kortársaira is.

(2009

Ennek a gyűjtőtípusnak az alakját körvonalazza a Szépművészeti Múzeum kiállítása, amely az igen jól hangzó El Grecótól Rippl-Rónaiig címet kapta, s amelynek anyaga azonban a nevekkel jelöltnél jóval tágasabb intervallumot fog át, hiszen az ókori görög vázáktól, római üvegektől 16-17. századi iparművészeti tárgyakon át az egyetemes művészet nagy mestereinek a műveiig, illetve Nemes Marcell kortársainak az alkotásaiig terjed. Nemes volt az, aki felfedezte a fiatal Uitz Béla tehetségét (egy tételben vásárolta meg egy kiállításnyi anyagát), © Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

újművészet 2012 01

Paul Cézanne: Tálaló 1874–1877, olaj, vászon, 65,5×81 cm

halála előtt nem sokkal vette meg Far-

umnak. Innen vezet tovább az út az egykori Nemes-gyűjte-

kas István egyik friss művét.

mény régi olasz, német, illetve németalföldi festményanya-

Nemes Marcell alakját Kokoschka

gának válogatott darabjaihoz, illetve El Greco műveihez,

festményén kívül Pólya Tibor és Herman Lipót rajza is meg-

amelyek gyűjteményét a kortárs francia művészek alkotása-

örökíti, hízelgőnek egyik sem nevezhető (Wilhelm Uhde,

ival együtt híressé tették. Valójában ezek együttese (a kiállí-

akitől a gyűjtő Picasso Ülő nő zöldben című képét akar-

táson a többi között Courbet, Cezanne, Maillol műveivel) és

ta megvenni, azt írta róla: „…nagy magyar műértő és gyűj-

a magyar művészet klasszikus modern mestereinek (Mun-

tő, akinek – bár úgy nézett ki, mint egy lókupec – a képek-

kácsy, Paál László, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Fényes

hez csodálatos érzéke volt”). Rippl-Rónai József 1912-es port-

Adolf) műegyüttese rajzolja meg elsősorban az ő szellemi

réja ezt az ellentmondást oldja föl, egy évvel korábbi pasz-

portréját és érzékelteti, miben is állt az a vonzerő, amelyet

tellje pedig Nemes feleségének ravataláról azt a drámát is

gyűjteménye a kortársakra gyakorolt. Egyben érzékelteti

megidézi, amelynek átélésében a művészet nyilván nagy se-

azt a szoros kapcsolatot is, amelyet a kortárs magyar mű-

gítséget adott a gyűjtőnek, aki a felesége elvesztése utáni

vészet több jeles képviselőjével kialakított, s amely gyűj-

években (mint Lázár Béláról készített rajza mutatja), autodi-

teménye gyarapításánál is meghatározó jelentőségű volt.

daktaként maga is rajzolt, festegetett. Jelzi egyben a mű azt

Hiszen, mint Meller Simon fölidézte, a gyűjtő, aki gyak-

is, milyen fényűző környezetben, komoly műtárgyakkal kö-

ran utazott Párizsba, szívesen vásárolt úgy, hogy onnan

rülvéve élt a gyűjtő már első műtárgyvásárlásai után keve-

budapesti lakására küldetett műveket – például Manet,

sebb mint egy évtizeddel. Ezt a környezetet rekonstruálja a

Renoir, Cezanne vagy éppen El Greco képeit –, „s a Japán-

kiállítás első egysége, enteriőrszerű elrendezésben mutat-

ból azokat, akiknek ítéletét fontosnak tarzotta, Szinyeit,

va be régi bútorokat és olyan műtárgyakat, amelyek több-

Ferenczyt, Fényest, Hatvanyt, Petrovicsot stb. felvitte ma-

ségét Nemes Marcell adományozta az Iparművészeti Múze-

gához, megmutatta nekik a képeket, végighallgatta véle-

újművészet 2012 01

Nagybányától a szenespincéig

ményüket, vitatkozásukat, s egy óra múlva tisztában volt azzal, hogy mit kell megtartania és mit visszaküldenie.” Amennyire pótolhatatlan veszteségnek tartjuk ma, hogy

Nem mondható el ugyanez Budapest Székesfővárosról, amelynek egy évvel később több száz darabos kortárs magyar művészeti gyűjteményét ajánlotta föl azzal a feltétel-

az így a gyűjteménybe került remekek (például Courbet A

lel, hogy az így létrejövő Modern Magyar Képtár anyagá-

világ közepe című műve, ami valahogy teljesen kifelejtődött

nak gyarapításához a főváros a maga részéről évi százezer

a katalógusból is) az 1913-as párizsi árverésen vagy más al-

koronával járuljon hozzá. Amennyire sajnálatos, hogy az

kalmakkor szétszóródtak a világ minden részébe (igaz, egy

adományozói szándék itt hamvába holt, annyira jellemző,

részüket sikerült magyar gyűjtőknek megvásárolniuk), an�-

hogy Nemes Marcell nem adta föl, hazai és külföldi múze-

nyira nagy nyeresége a magyar múzeumügynek, vizuá-

umoknak újabb és újabb műveket adományozott, díjakat,

lis kultúrának, hogy Nemes Marcell 1911-ben nem keve-

alapítványokat hozott létre. Nyilván erre utal, hogy a kata-

sebb, mint hetvenkilenc képet (közöttük, ahogyan a kiál-

lógusba kissé rejtélyes okokból még egy olyan Derkovits-

lítás második részében látható összeállítás jelzi, Gulácsy

kép is bekerült, amely két évvel Nemes halála után szüle-

Lajos, Székely Bertalan, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos,

tett – azt jelzi ez, hogy a Szinyei Társaságon belül tett ala-

Vaszary János festményeit) ajánlott fel Kecskemét váro-

pítványainak a jótékony hatását egészen 1940-ig élvezhet-

sának, egy helyi képtár létesítése céljából, azzal a felté-

ték a kortárs alkotók. Azután évtizedekig csönd volt, Ne-

tellel, hogy a város évente háromezer koronával járuljon

mes Marcellről kevés szó esett, egészen 1971-ig, amikor Sü-

hozzá a gyűjtemény további fejlesztéséhez. Az adomán�-

megi György művészettörténész megrendezte a kiváló gyűj-

nyal Kada Elek polgármester és a városi képviselőtestület

tő-mecénás munkásságát megidéző első jelentősebb tár-

művészettámogató teljesítményét, elsősorban a művész-

latot (majd néhány év múlva megírta róla máig alapvető-

telep létrehozását kívánta honorálni, és egyben nyilván

nek számító tanulmányát). Reméljük, nem kell újabb har-

Derkovits Gyula: Vasút mentén 1932, tempera, ezüst porfesték, karton, 62×102 cm

újabb mecénási gesztusok megté-

minc-negyven évet várni, amikor a Szépművészeti Múzeum

telére kívánt ösztönözni. A kecske-

újabb tárlatot szentelhet neki, immár gyűjteményének a vi-

métiekben jó partnerre talált.

lág nagy múzeumaiba került remekeit is bemutatva.

(2009

újművészet 2012 01

Lóska Lajos

Jovián György-retrospektív a templomtérben Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum, 2011. XII. 15–2012. II. 15.

Jovián György LX című gyűjteményes kiállítását tekinthet-

kifejező, ráncoktól barázdált arcmásra és kézfejre – mint-

jük meg a tél derekán a Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum

egy stigmaként – ráfesti a hatvanas évszámot.

templomterében. A festő hatvanadik születésnapját, ahogy ez egy alkotóhoz illik, gondolatébresztő bemutatóval ün-

mindössze egy tucat mű szerepel rajta: nem kerültek az ér-

nepli, de a tárlatnak címet adó, kezét és arcmását ábrázoló

deklődők elé sem a korai pop art ihlette, sem a 1990-es évek

portréját, mely a hiperrealista és a fekete-fehér fotótech-

visszafogott írásos, falfelületet idéző, majdhogynem monok-

nikát egyaránt megidézi, szerényen elrejti a templomrom

róm munkái. Valószínűleg úgy gondolta (a szerénységből

egyik eldugott zugában. A viszonylag kisméretű kép tárgy-

erényt kovácsolva), hogy a kevesebb mindig több, és hogy az

szerű és dokumentatív. A művész tudja azt, hogy a kéz és

egységes anyag jobban kifejezi művészetét, mint egy min-

a fej jellemzi legjobban a személyiséget, ezért minden más

den korszakát alaposan lajstromozó, ebből következően ki-

Jovián György: A rozsda dicsérete

Fotók: Berényi Zsuzsa

2008, olaj, vászon, 170×200 cm

Jovián retrospektívnek hirdeti tárlatát, ennek ellenére

újművészet 2012 01

részletet elhagyva csak erre a két

csit eklektikusabb válogatás. A régebben készült vásznak kö-

testrészre koncentrál, s a nagyon

zül egyedül a fekvő, színes vezetékek – talán infúziók – behá-

Érett művek

lózta meztelen figurás Aquariusát (1984–1987) állította ki, ami azonban korántsem tekinthető korai alkotásnak, különösen, ha ismerjük életrajzát, és tudjuk, hogy a szilágysomlyói születésű művész 1975-ben, Bukarestben fejezte be tanulmányait a képzőművészeti főiskolán, s 1982-ben, tehát még bőven a rendszerváltozás előtt költözött Budapestre. A felvonultatott anyag tömörsége azt bizonyította, hogy érdemes volt erősen szelektálni, mert a válogatásnak köszönhetően stilárisan egységes, fő mondanivalóját, az elmúlást megrázóan kifejező tárlatot tekinthet meg a látogató a kiscelli templomtérben. Az oldalajtón belépve az apszisban három kép fogad. A már említett, hatalmas méretű Aquarius és a szeméthegyek összegabalyodó, már-már szerves struktúráját bemutató, címével Huxley utópisztikus regényére utaló Szép új világ I-II (2009). Tovább sétálva a hatalmas terével, rusztikus téglafalaival mindenkit lenyűgöző templomtérben, egy nagyon világos felépítésű műegyüttessel találkozunk: az egyik oldalon a látszólag az abszrakcióhoz közeli, ám nagyon is tárgyias, mikrostruktúrákat bemutató festmények láthatók, míg velük átellenben a figurális munkák függenek.

Jovián György: Abitura 2001, vegyes technika, 200×200 cm

azt is megállapíthatjuk a tekergő drótok, csatlakozók, dugaszok és összetört hangszórók törmelékéről, hogy híradás-

technikai hulladékok, amiket egy németországi kikötőben

Talán kicsit direktnek tűnik, de mindenképpen jó entrée

kapott lencsevégre a művész. Tematikáját, struktúráját te-

a Szép új világ című képpárral kezdeni. A nem éppen derűs

kintve nekem a két vászon Bajkó Anikónak a 70-es évek vé-

és nem éppen optimista kompozíció ugyanis nagyon aktu-

gén készült textilhulladékot megörökítő fotóit (Textilteme-

ális tényt illusztrál. Arra figyelmeztet, hogy ha nem vigyáz a

tő Mohács, 1978) juttatták eszembe, bár azokat a mindig kí-

mohón fogyasztó emberiség, ha nem mérsékli éhségét, bele

sérletező neoavantgárd, míg a Kiscelli Múzeumban látható

fog fulladni saját szemetébe. A megfogalmazott komor ví-

képeket az újfiguráció és a posztmodern inspirálta. A társa-

zió ellenére a kép előadásmódja derűs, hiszen a kis, tarka

dalomkritikát megfogalmazó Jovián Györgyöt a hulladékok-

műanyagdarabkák, papírfecnik puha, dekoratív, rongysző-

hoz és a kacatokhoz való vonzalma még az arte povera kép-

Jovián György: Önarckép

nyeget idéző faktúrává állnak ös�-

viselőivel is rokoníthatja azzal a nem kis különbséggel, hogy

sze. Sőt ha tovább szemlélődünk,

ő minden hulladékrészletet igen igényesen, aprólékosan,

2011, olaj, vászon, 2×40×40 cm

újművészet 2012 01

szerkezetét elénk táró A rozsda dicsérete (2008) viszont erősebb koloritú, festőibb, színesebb. Részleteinek, hajlított, rozsdás vasdarabjainak, csöveinek, huzaljainak megfestését szemlélve – akár csak a hiperrelisták képeinél – a türelem, az igényesség, az aprólékosság nyűgözi le a látogatót. Rokon szemlélet, a törmelékvilág ábrázolása hívta életre a Cserepek (2008) című alkotást is. Ennek vázlatát, a törött cserepeket Párizsban fotózta le a művész, és témáját tekintve a tárlaton nem szereplő Bontás (2010) sorozat előzménye. A témakör kibontásának mintegy betetőzése a mohó profitéhség szülte tragikus vörösiszap-szerencsétlenséggel foglalkozó Tájkép vörös sárral (2011). Az apszissal szemben, a két torony lábazatát ös�szekötő boltív alatt látható a figurális és a tárgyi világot összekötő, különböző finomságú faktúrákra festett, a képtér szélére komponált, lépő női hátaktot ábrázoló Abitura (Eltávozó, 2001). A hátterét jelöJovián György: Tájkép vörös sárral 2011, olaj, vászon, 170×200 cm

lő majdnem monokróm, szinte durva salétromos falnagy tudással és türelemmel, már-

felület érzékletesen emeli ki, ellenpontozza a képtérben lépe-

már artisztikusan fest meg. E vász-

gető szép fiatal női testet, mely a bemutató talán egyetlen,

nak ugyan fotó alapján készülnek, ám a fénykép csak vázlat,

az életnek és a szerelemnek emléket állító motívuma. Szól-

amit átír, átalakít. Ugyancsak fotó felhasználásával készült

nunk kell még a képtér felületén ritmikusan ismétlődő, szá-

a szinte monokróm, szürke színű göröngyöket ábrázoló dip-

mos más művén is megjelenő sárga kockákról is. E kockács-

tichon (Út I-II, 2006). A vashulladékok, a roncsok bonyolult

káknak nem csupán dekoraEnteriőr: Jovián György kiállítása

újművészet 2012 01

Érett művek

Jovián György: Lépcsők 2009, olaj, vászon, 170×200 cm

tív funkciójuk van, hanem minde-

az istenanyára, gesztus, ami által a művész magát, a lelkét

nekelőtt a nagyításhoz alkalmazott

Mária kegyelmébe ajánlja. A mű egyszerre megrázó és fel-

négyzetháló sarkait jelölik. Jovián ugyanis a klasszikus, már

emelő. A vég tragikumát érzékelteti, éppen ezért fölkavaró,

az egyiptomiaknál is meglévő, négyzethálós rendszert alkal-

idegen, sőt provokatív az örök jelenben élő, permanensen

mazva nagyítja fel a vázlatait.

fogyasztó ma embere számára. Az élet végességét felvillan-

A tárlat figurális festményei, akárcsak a kacatképek, első-

tó festmény tragikumát érdemes Epiktétosznak, a nagy szto-

sorban az elmúlásról szólnak. A Lépcsőkön (2009) egy össze-

ikusnak a kézikönyvecskéjéből vett idézettel oldani: „A halál,

kuporodó, karját a mellén összefonó férfi (talán csavargó?)

a száműzetés és minden a világon, ami irtózatosnak látszik,

alszik az erősen megvilágított, töredezett élű római lépcső-

mindennap a szemeid előtt lebegjen! Leginkább azonban a

kön. A fekete bőrkanapén ülő és a kanapén égő gyufakupa-

halál. Sohasem fogsz akkor közönséges dolgokra gondolni és

cot néző sovány, mezítelen, kopasz férfit ábrázoló kép pedig

nem fogsz túlságosan vágyakozni valamire.”

azt sugallja, hogy az élet ellobban, mint a gyufa lángja.

Jovián György felvonultatott munkái nem egyszerűen a

A közeledő halál képzetét legdirektebben az idei esztendőben

megtett életút dokumentumai, ahogy arra a meghívón ol-

festett Pallium Marie (2011) jeleníti meg, mely a perspektí-

vasható retrospektív jelző utal, mert aktuálisak, napjaink

vát mesterien alkalmazó reneszánsz festő, Andrea Mantegna

művészeti és morális problémáira is keresik a választ. Meg-

merész rövidülésben megfestett Halott Krisztusának a para-

mutatkozik ez a naprakészség kifejezésmódjában is: festé-

frázisa. Az ágyon fekvő, kék lepellel borított, a művész önarc-

szete stilárisan egyértelműen az 1990-es évek vége óta meg-

képét viselő figura kórházi szobában pihen. Erre utal a kép-

határozó újfigurális irányzatokhoz kapcsolható, így szinte rí-

tér jobb oldalán látható fehér fémkorlát, illetve a háttérben

mel a jelenleg a LUMÚ-ban látható nemzetközi közép-euró-

felvillanó kábelköteg. A kórházi szoba és a Szűz Mária óvó,

pai hiperrealista kiállításra. Jovián a jövőbe tekintve készítet-

befedő köpenyét is megidéző kék színű tarkaró direkt utalás

te el számvetését – ezért is figyelemreméltó a számvetése. újművészet 2012 01

Popovich Viktória

Chilf Mária kiállítása Raiffeisen Galéria, 2012. I. 8-ig

Hatalmas emelvény tetején ketrecszerű rácsok mögött

nomult, gyöngéd, filozofikus ábrázolásmóddal. A felszín-

játékmackó integet, vakuk villanása, felfokozott érdeklődés,

re kerülő rétegek azonban cseppet sem meseregénybe illő-

egyvalaki mégis négykézláb keresgél. Pár hónapja Arizoná-

ek. A Próbaidős felnőttek – a gyerekkor attribútumait magu-

ban egy macska napokig gubbasztott egy hat méter magas

kon viselve – a Chilfre jellemző organikus háttér előtt jelen-

kaktusz tetején. A különös jelenség a média szenzációéhsé-

nek meg, mely a tárlat több képéről visszaköszön. A gyerek-

gének köszönhetően bejárta a világot, mígnem a közben vi-

hátizsákkal az élet sötét erdeje előtt álló alakok egy generáci-

lághírűvé vált négylábú megelégelte a kamerák kereszttüzét,

ót, vagy akár egész társadalmunkat képviselik. „Az emberélet

lemászott és hazament. Hogy Chilf Máriát az arizonai macs-

útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz

ka története ihlette-e, nem lényeges; a szabad asszociációk

útat nem lelém.” – hangozhatna a próbaidős felnőttek Dante

tág terében a Túlélő maci és az óriáskaktusz tetején rekedt

Pokoljából ismerős, egyöntetű kinyilatkozása. Tematikában

állat esete nem is olyan távoli.

hasonló a Realisták: hosszú sorban kígyózó embertömeg,

A Raiffeisen Galéria-béli tárlat képei, Chilf zömében új

egytől-egyik gondosan megfestett individuum, mégis egy kö-

munkái, meseszerű és egyszerre valóságos hangulatukkal a

zös szociális probléma sugárzik a képről. A szatyrot, táskát,

fajsúlyos témákat feszegető művészi önkifejezés dokumen-

hátizsákot, terheket cipelők egy irányba tekintenek – kivétel

Chilf Mária: Berendezők

tumai. Chilf boncol, elemez, mély-

néhány hátranéző –, sejtjük merre tartanak, holott a képen

re ás, teszi ezt a rá jellemző kifi-

csak a várakozás van jelen. Ők lennének a realisták? Akkor

2011, pác papíron, 100×70 cm

Fotók: Chilf Mária

20 újművészet 2012 01

Érett művek

Chilf Mária: Realisták 2011, pác papíron, 105×375 cm

mik vagyunk mi? – kérdezhetnénk. Furcsa érzésünk támad a Berendezők láttán, akik kivágott kopár fákat cipelnek, ettől pedig sem

az erdőt, sem saját (élet-) céljukat nem látják. Különös érzékenység érződik az Égtisztítók című munkán, melynek témája a levegőben lógó ipari alkimisták sziszifuszi munkája, akik a jobb kilátás reményében az eget mossák. Láthatunk öltönyös Nagyfiúkat szobapapucsban és pár számmal nagyobb női cipőben, talán csoportképre összeállt politikusok vagy cégvezetők ők. A tekintélyt sugárzó öltözetük azonnal semmisé válik, amikor tekintetünk a lábbelikre ér. A családi kapcsolatok és az otthon is boncasztalra ke-

Realisták (részlet)

rül. Az Apa megöregedett, összezsugorodott apóka, egyik ke-

Cím nélkül sorozat, a papír mint hordozó-

zében plüssállat, másik kezét a Fiú fogja. Ajtó, ablak befalaz-

felület textúrájába és narratívájába egyaránt beolvadó, Lucio

va, így lesz az otthonból Menedék – a Realisták lehet, hogy

Fontana felhasított vásznaira emlékeztető, szakítás vagy sza-

épp az ide való bejutás reményében állnak (hiába) sorba? A

kadás árnyalt összegzése a tárlat egészének.

magányos Hősök a felejtés leplével betakarva fekszenek egy Chilf Mária: Anya 2011, pác papíron, 55×75 cm

Az újra és újra visszatérő vizuális keret, a jégvirágokra és

posztamensszerű, kivágott fa tetején, a Szak-

növények gyökérzetére egyaránt emlékeztető motívum bel-

emberek meredten bámulnak saját tudomá-

ső tájkép jelleget kölcsönöz a képeknek. Ez az ismétlődő elem

nyukba. A figurális munkák mellett látható a

szövi a képek pszichológiai fonalát, az eredmény pedig egy (vak)foltokkal teli, reflektált chilfi világ. A vakfolt mint a percepció összetettségét szimbolizáló fogalom a művészetben gyakran használatos. Észlelésünk részlegessége, esetlegessége, nem érzékelésünk „természetünkből” adódó. Ha egy fénycsóva érkezik a szemünknek erre a bizonyos területére, az agyunk nem dolgoz fel semmilyen információt, mivel nem érzékeltük ezt a fényjelenséget. Látásunk komplexitásának alapvető vonása tehát a rendszerben lévő hiba, a retinán lévő vakfolt megléte. A kiállítás észlelésünknek erre a tökéletlenségre, részlegességére hívja fel a figyelmet, olyan dolgokra világít rá, melyek hajlamosak vakfoltok lenni a társadalmunk retináján. újművészet 2012 01

Kozák Csaba

Baranyai Levente kiállítása Dovin Galéria, 2011. XII. 10–2012. II. 8.

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Radnóti Miklós: Nem tudhatom

ai látványt sajátságosan értelmezi. A sík felületet plasztikussá, háromdimenzióssá teszi. A térbe lépteti a tér-képet. Teszi ezt pasztózusan, mi több olyan vastagon viszi fel festőkésé-

Nem tudhatom, hogy Baranyai Levente hányszor szállt a

vel – vagy akár közvetlenül a tubusból – a festéket, ami ritka

táj fölé, azt viszont bizonyosan, hogy festészetének egyik

művészkollegái között. (A kortárs magyar festészetben talán

ihlető forrása a táj, amit repülőgépről szemlélhetünk

csak Baksai József festészeti technikája hasonlítható ehhez.)

meg. Madártávlatból.

A festékpatakok áradása már jelen volt a 90-es évek köze-

A Galamb utcai galéria átlátszó üvegportálján keresz-

pén jegyzett glóbuszábrázolásaiban is, most egy folyamat

tül is „megszólal” a kiállítás, hiszen mind a hat, nagymére-

utolsó állomását láthatjuk. A festő a képtér egészét belakja,

tű festmény „a kirakatban van”, kívülről is élvezhető a lát-

síkban csak az öblöket, folyókat, mezőket és parkokat hagyja

vány. Az olaj-vászon képek – ahogy azt a művésztől megszok-

meg, és ezen részleteket leheletfinoman festi meg, így is ér-

hattuk – színvilága megkapó, felülnézeti kompozíciós rend-

zékeltetve a térhatást. A különböző városokban (Tokió, Mani-

jük dinamikus, festői kivitelezésük pedig egyedi. Baranyai kö-

la, Ulánbátor stb.) végbemenő folyamatokat (közlekedés a ví-

zel két évtizede „felülről” tekint a világra, távolról nézi-festi

zen és az autóutakon, építkezés, a vegetáció burjánzása stb.)

a glóbusz természetes és ember alakította, mesterséges fel-

felülről, távolból ábrázolja, de sohasem kezeli témáját távol-

színét. A művész fotó után dolgozik, de szó sincs papírképek

ságtartással. Művei nem dokumentumok, hanem önállóan

festői átiratáról. Baranyai a Google Earth programját hasz-

lélegző műalkotások. A képeken – a madártávlatból adódó-

Baranyai Levente: Tokio III.

nálja alapanyagként, azt manipu-

an – nem láthatunk emberalakokat, ám tudjuk, hogy ott lak-

lálja, tehát az eredeti, kartográfi-

nak a torony- és kertes házakban, ott ülnek a csak egy-egy

2011, olaj, vászon, 140×230 cm

Fotók: Eln Ferenc

22 újművészet 2012 01

Érett művek

ecsetvonással jelzett gépkocsikban, ők irányítják a csónako-

hez. Henry Matisse térhatást érzékeltető színei és kollázsolt, da-

kat és uszályokat. Közelebb lépve a festményekhez a techni-

rabokból összeállított műveinek szellemiségét is megidézheti a

kát tanulmányozhatjuk, ám az ábrázoló motívumok szétes-

Matisse csatorna című mű. A divizionista-pointillista Seurat fes-

nek, csupán a matéria gazdagsága és szépsége érvényesül,

tészetére, a színek szimultán kontrasztjára egyértelműen utal

de hátrálva a szem megtalálja az összhatáshoz szükséges tá-

Baranyai Suerat szabadkikőtője. Az élénk, szinte vibráló színekkel

volságot. A 140x200 cm-es vásznakból kettőn furcsa jelensé-

festett képen a házikók piciny kockái mozaikszerűen állnak ös�-

get figyelhetünk meg. A Tokio II-III. főleg barnában, fehérben,

sze, az apró elemek sokasága varázslatos szövetté, mintává lé-

kékben és zöldben tartott vásznain mintha különböző idősí-

nyegül. Baranyai úgy jeleníti meg a földi táj vagy város részletét,

kok keverednének, miközben felrúgja a perspektíva szabálya-

úgy ábrázol, hogy sokszor a geometrikus elemek (utak és házak

it. Két, egymáshoz közeli toronyháznak más-más a nézete,

vonalhálózata) az absztrakció jegyében eluralkodnak a műalko-

az egyiknek a bal oldali homlokzatát látjuk, míg a másiknak

táson. A kiállítás nyitó-záró darabja pedig egy vers, a festő költe-

a jobb oldalit. Olyan, mintha az épületek mozgásba lendül-

ménye, ami akár interpretációként is felfogható:

nének, vagy ledőlni készülnének. Valószínű, hogy ez egyfajta

Indusztriális majális, színes minden kanális.

utalás a 2011-es földrengésre (de gazdasági összeomlásként is

Kék, vörös, sárga izzik az örök nyárban.

értelmezhető), tehát nem öncélú a megjelenítés mikéntje.

Síkkonstruktivista keretek zárnak rabszolgatelepet.

Az Ulánbátori álom című festmény sötét felszínét csak itt-ott

Neoplaszcitista nyugalomban élnek nyomorgó emberek.

ellenpontozza egy-egy kivillanó vörös kocka, háztető. A tér-

Színes mozaikok közt játszó ártatlan gyerekek.

hatást érzékeltetően egy koszos felhő is elúszik a város fe-

Hízik a tahó az emberek vérén, békésen füstölög millió

lett, kitakarva a szegénység nyomait. Három képének címadá-

gyárkémény.

sával nagymesterek előtt tiszteleg, olyan módon, hogy utal

Ulánbátori álom a városhatáron, gomolygó felhőket von

azok festészetére. A Mondrian-rakpart kirakós játékhoz hason-

a láthatáron.

latos festményén katonás rendben sorakoznak a kékes-zöl-

Lendül a gazdaság, fejlődik az ország, több sör folyhat le

des objektumok (talán konténerek) és a narancs-vörös tető-

a munkások torkán.

zettel borított házak. A geometrikus absztrakció jegyében (is)

Tokió alatt földkéreg mozog, a felhőkarcoló nem ettől

alkotó Piet Mondrian képeinek strukturáltsága, vonalhálóza-

imbolyog.

Baranyai Levente: Ulánbátori álom

ta, kubusainak elrendezése hason-

Műhold szállt a város felett, hol az idő térbe veszett.

ló Baranyai képének építkezésé-

Hol az idő térbe veszett, festőkésem utat keres.

2011, olaj, vászon, 140×232 cm

újművészet 2012 01

Máthé Andrea

Nyolc pécsi festő kiállítása Neon Galéria, Budapest, 2011. XI. 10–XII. 2.

Általában a visszaemlékezés talál rá és mutatja meg azo-

tásait egybenézve talán éppen ebben az értelmezési me-

kat a helyeket és időpontokat, amelyek beíródnak az élet-

zőben indítható el a közelítés kiállított képeikhez. Hiszen

események fontossági listájába, a megjegyzendő dolgok

festészeti nyelvük, színhasználatuk nagyon is különböző,

közé. Bár a res memoranda tételei folyamatosan változnak

ábrázolás- és gondolkodásmódjuk eltérő, így a festészet-

az idővel, de maradnak konstans elemei is. Szubjektív em-

technika területén és festészeti szemléletmódjukban is in-

lékezetünk és az objektivitásra törekvő tényleírások néha

kább az eltérések észlelhetőek. Képeik találkozási pontja-

párhuzamosak, néha szétcsúsznak, anélkül azonban, hogy

it azonban a res memoranda síkján sajátos módon lehet-

összefüggéseik felfüggesztődnének, vagy eldönthető len-

séges kijelölni. Valkó László Nature Morte című nyomata,

ne a kettejük közti elsőbbség. A megörökítésre méltó dol-

Nyilas Márta Pécs-Balokányi esemény című festménye és

gok, események, személyek hol tudatosan, hol tudattala-

Nemes Csaba Gyöngyöspata című grafikasorozata a törté-

nul jelennek meg, törnek elő, szakítják át a tudatban a fe-

nelembe és az emberi történésekbe vetett egyéni viszony-

lejtés és az emlékezet közötti képzeletbeli vásznat. A mű-

latok drámaiságát, az egymásnak való kiszolgáltatottsá-

vésznek és a művészetnek nagy szabadság adatott abban,

got és a tragikussá vált emlékeket örökítik meg – a befo-

hogy – azáltal, hogy tárgyiasít, formát ad – döntsön a meg-

gadó számára is erősen érzékelhető tudatossággal – na-

jegyzendő dolgokról, anélkül akár, hogy apriori a szubjek-

gyon személyes megközelítéssel. Olyan konkrét helyeket

tivitás vádjával kellene szembesülnie. Hogy ezzel a szabad-

és időpontokat jelölnek ki a képmezőn, amelyek az éppen

ságával jól éljen, szükséges a feltétlen figyelem és a tökéle-

ott, akkor megtörtén(hetet)t események emberi tragédi-

tes összpontosítás mércéjéhez mérnie önmagát.

ájával feltépik az objektivitás távolságtartását, és az érin-

A festészet a megjegyzendő dolgokat a locusok, a helyek kifejezési síkján-síkjára jelöli ki: művészeti ágként ilyen Ádam Zoltán: Izzás 2011, pasztell, bársony, 70×100 cm

tettség terébe vonnak be. Ernszt András Elhagyott terület I. és III. című sötét tónusú festményei mintha egy homály-

módon illeszthető be leginkább a mne-

ban maradóként sugallt éjszakai esemény nyomait tün-

motechnikai rendszerek közé. A pécsi

tetnék fel apró, rezzenéseket imitáló, fényeket nyomok-

Művészeti Karon tanító nyolc festő alko-

ban áteresztő avarra, lehullott levelekre emlékeztető jel-

Fotó: Sulyok Miklós

24 újművészet 2012 01

Érett művek Fotó: Valkó László

dukció, a képstruktúra egyszerűsítése vagy éppen bonyolítása, vagy akár a felületkezelések, faktúrák különbözősége – is szembetűnőbbekké lehettek. Azonban a képek hátteréből elősejlő, rajtuk áttetsző gondolkodásmód belső fegyelmét, a képek témájával egyszerre azonosuló és távolságtartó alkotói dinamikát mindegyik alkotás jelenlévővé tette. Az emlékezetre és említésre méltó – eseményes külső vagy emocionálisan emfatikus belső – életesemények festői megosztásának intenzitása meggyőzően teremtett meg egy olyan pulzáló kiállítási légkört, amelynek alapjaira a 8ból8 című kiállítás megValkó László: Nature Morte 2010-11, akril, vászon, vegyes technika, 80×90 cm

nyitóján néhány közvetlen, zésekkel; Ádám Zoltán – egy soro-

ám lényegre törő mondattal Ilona Keserü Ilona is utalt:

zatához tartozó – Izzás című „bár-

festeni és egyáltalán alkotni, művet létrehozni csak tel-

sonyképének” egymáshoz arányt és

jes odaadással, elszántsággal, felfüggeszthetetlen eltökélt-

utat kereső élénk zöldjei és vörösei az égető belső történésekre, modulációkra, kérdésekre helyeznek utalásszerűen hangsúlyt. Losonczy István egymásba árnyalódó, színtanulmányként is felfogható kisebb, a vászon nyomvona-

séggel lehetséges. És ez sem más, mint a res memoranda Nyilas Márta: Pécs-Balokányi esemény

része, az alapvetően bevésendő, megjegyzendő dolgok egyike.

2011, olaj, vászon, 200×165 cm

lával játszó festménye (Színmezők aranyló környezetben) a locus absztrakt és távolított, a Balatoni platánsor című tájképe pedig a konkrét és személyes emlékezet bevésődéseit mutatják; egymás mellé helyezésük pedig nemcsak két festészeti mód párhuzamára, hanem különbözőségeik szinkronikus egybeesésére is rávilágítanak. A helyet játékként, meseként és háttérként is a gyermeki emlékezet kifejezésmódjára utalóan teszi fel a vászonra Hegyi Csaba Ornamens adott pillanatban című munkája, amelyet a viaszos-beégetéses technika (enkausztika) archaizáló hatásával még hangsúlyosabbá tesz. Somody Péter Vadász anzix című festménye a szarvasforma egyszerre jelzőtáblára és történelmi tradícióra utalásával – feltehetően – ironikussá szándékozik tenni ennek a formának a jelenig sokféleképpen megterhelődött szimbolikáját.

kelhette a látogató a pécsi művészek kiállításán, hanem a vásznakon a személyesen sajátos festői nyelvképződések lenyomatai – például a szín- és formagazdagság vagy re-

Fotó: Horváth Gábor

Nemcsak nyolc különböző festői nyelv vibrációit és egymás közötti képi párbeszédét és többszólamúságát érzé-

újművészet 2012 01

Nemes Z. Márió

Győrffy László és Tomasz Mróz kiállítása Platán Galéria, 2011. XI. 24–2012. I. 20.

Gottfried Benn szerint az emberi törzsfejlődés fő jelleg-

A nihilizmust saját eszközeivel kell legyőzni, vagyis egy

zetessége a progresszív cerebráció, vagyis az agy intel-

olyan végletesen artisztikus dekadenciát kell létrehozni,

lektuális funkcióinak fokozatos túlsúlyba kerülése. A

ami radikalizálja és így belülről haladja meg a nihilizmust.

költő-esszéista szerint a 20. századra ez a folyamat an�-

Az európai kultúra megingott bálványait tehát nem építe-

nyira felerősödött, hogy az emberi állapotot az értelem

ni kell, hanem még erőteljesebben rombolni, de a legjobb

diktatúrája jellemzi, ami a nihilizmus általános tenden-

megoldás, ha belülről férgesítjük el őket. Ez lenne a mű-

ciájába illeszkedik bele. Mindez a szubsztanciális érté-

vész dolga is, aki az új stílus megszállottjaként nemcsak

kek megingásához vezet, a tragikus embertől így érke-

művészetének, hanem ember voltának is új formát igé-

zünk el a banális emberig, aki agyi „túlsúlya” miatt csak

nyel, hiszen agya, vagyis saját törzsfejlődése ellen kell cse-

fogalmak segítségével érintkezik a világgal, ugyanis az

lekednie. Benn ennek az újraformálásnak a módját az (ön)

érzések-affektusok vad nyelve immár elzáródott elő-

tenyésztésben látja, mely a mutációk szabadságát helye-

le. Benn szerint erre a szituációra radikális választ kell

zi szembe az európai agy fennhatóságával. Ez nem fajne-

Győrffy László: Vegyes hulladék (enteriőr) 2011, 24 akvarell, papír

adni, mégpedig egyszerre eszté-

mesítést jelent, hanem a szellem tenyésztését. A művész

tikai és antropológiai síkon.

agyának ugyanis szemfogakra van szüksége, olyan szellemre, ami önmagát zabálja fel. Győrffy László művészete már a kezdetektől fogva a privát biológia iránt kötelezte el magát, miszerint az anatómiát nem a természet és/vagy a ráció „írja”, hanem egy távollévő szubjektum, ami nem tud testet ölteni, de állandóan megpróbálja. Az eredmény folyamatos öntenyésztés, olyan fejlődésregény, ami fejlődés helyett vizuális mutációk sorozatát kínálja fel. A kiállításon látható Facefuck-sorozat fejmunkái a kézműves szakkörök és a művészeti terápia világára utalnak, vagyis a művészet határterületére vezetnek el, a nem hivatalosba, ahol a kreativitás még élénk kapcsolatban van/lehet a személyességgel. A terápiás foglalkozás motívuma ebben a kontextusban az önmegismerés lehetőségének metaforája, mely a művészet mint gyógyítás kulturális toposzát is megidézi. Győrffy azonban a Benn által javasolt taktikával él, és belülről „nihilizálja” ezeket a kontextusokat. Nála a terápia nem segít az értelem bármiféle helyreállításában, helyette csupán formát és nyelvet szolgáltat a nem-értelem kiáradásának. Azonban még a DADÁ-t vagy a totális trash-artot is félreértjük, ha megállunk a jelentéskioltás gesztusainál. A Facefuck fejei pusztulásba koitálják önmagukat, ugyanakkor ez egyfajta születés is, hiszen ha a művész agya meg-

26 újművészet 2012 01

Multiplex Fotók: Sulyok Miklós

és sokszor tragikus formaalkotása érdekli, addig Mróznál már csak agy „utáni” állapotok vannak. Ezeknek a helyzeteknek sokszor nincs is alanya, a szemantikai hiányokat bemutató installációk egyfajta lélekcsapdaként működnek, a befogadói szubjektum szétzilálására, illetve darabjainak-részeinek foglyul ejtésére törekednek. Az örvénylő terekben megjelenő, Paul McCarthy munkáit idéző lények ennek a csapdahelyzetnek a totemei, melyek a blurpból, ebből az amorf, szerves-szervetlen életből válnak ki, nem szuverén létezőként, hanem egyfajta nyúlványként, félig megemésztett csomóként. Az elvarázsolt bokor bolhája vagy – a sajnos itt és most nem látható – mocsárzöld daganat-paripa Tomasz Mróz: Elvarázsolt bokor (részlet) 2010, installáció, vegyes technika, változó méretek

(Cancer, 2010) a hányadék esztétikáját üneszi önmagát, az sem csak az út vé-

neplik, hiszen az agy kihányásából jönnek létre, vagyis

gét jelenti, hanem egy újfajta élet

értelem és nem-értelem szétválaszthatatlan fúziói.

kezdetét. Az Én távozásával a pszi-

„Szerinted ez a művésznek belülről jön?” – teszi fel a kér-

chózis betegségből képi energiává minősül át, vagyis – a

dést a Facefuck-fejeket tanulmányozó képzeletbeli látoga-

szerző fejét tojásként feltörve – maga lesz a stílus.

tó Győrffy egyik képén. Természetesen, válaszolhatnánk,

Győrffy egyik – erre a konkrét kiállításra reflektáló – ké-

csak hát a művész „belseje” nem lírai bensőségességet rejt

pén önmaga mutánsvariánsát láthatjuk, amint kézen fog-

Győrffy és Mróz esetében, hanem blurpot, vagyis olyan

va áll az ugyancsak eltorzított művészkollégával, Tomasz

szellemet, mely nem választható el saját bomlásanyagától.

Mrózzal, aki élénk „Blurp!” felkiáltással köszönti a nézőt.

Ez a radikális stratégia a nézői falánkságot – a reflektálat-

De mi az a blurp? Szó által szült szó, félrehallások és -írások

lan képéhséget – próbálja akadályozni, hiszen a blurp bár-

által kreált neologizmus. Jelentése szerint olyan toxikus

mikor bejuthat egy szervezetbe, hogy a saját képére for-

sav, amely az emberi agyban termelődik, és a negatív érzések felülkerekedése során, különböző extrém helyzetekben tör a felszínre. Vagyis az agy termeli, de mégis az agy ellen hat,

málja azt, de ez nem okozhat gondot ebben az esztétiGyőrffy László: Facefuck I. 2011, kerámia, olaj, 35×24,5×19 cm

kában, mert a blurp befogadása maga is blurp, és ez így folytatódik a végtelenségig.

hiszen egyfajta önmérgezésként is felfoghatjuk a dolgot. Mintha gyomorsavról lenne szó, de ez az emésztés a fejben megy végbe, ugyanakkor nem szül gondolatokat, csak mérget, bár Mróznál lehet, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Természetesen a blurp (ön)kifejezés is, pontosabban az emberi létezés igazságának a kifejeződése, ami Mróz világában egy emésztő sav felöklendezéseként nyilvánul meg. Az előbbiekből világosan következik, hogy a művészet maga is blurp. A kultúrában létrejövő, ugyanakkor a kultúrát állandóan veszélyeztető – annak terébe hiányokat („sérüléseket”) beleíró – jelenség. (Nem antiművészet, hiszen a művészet eszerint a felfogás szerint már eleve antitest a kultúra közegében.) Míg Győrffyt a művészagy önmagát szétmarcangoló paradox újművészet 2012 01

Pelesek Dóra

Szabó Klára Petra kiállítása Viltin Galéria, 2011. XII. 2–2012. II. 21.

Édes melankólia címmel nyílt kiállítás Szabó Klára Petra

egyedüllét, illetve a videón megjelenő bensőségesség képe-

munkáiból a Viltin Galériában. Az emblematikus Olvasha-

inek ambivalenciáját – vagyis a kiszolgáltatottság riasztó

tó ruhák-sorozat mellett ezúttal a művész legújabb digitá-

állapotát enyhíteni képes meghittség felszabadító erejét.

lis animációi is helyet kaptak. A tárlat egyik különlegessé-

A kiállítás címe remekül példázza és egyúttal le is leple-

ge az egésztermes installáció, amelyet Linus Riepler oszt-

zi azt az izgalmas kettősséget, amely kezdettől fogva saját-

rák képzőművész Szabó Klára Petrával együttgondolkod-

ja Szabó Klára Petra művészetének. A rendkívül változatos, kí-

va és -dolgozva, kifejezetten erre a kiállításra hozott létre.

sérletező jellegű, műfajilag csakúgy, mint tematikailag állan-

A művésznő „We only have what we remember” című, a fé-

dóan megújulni képes eddigi életmű mégis folytonos. Foly-

lelemnek és a szorongásnak az intimitásban való feloldó-

tonossága és jellegzetessége pedig nem más, mint éppen a

dását tematizáló videójával való találkozás előtt a speciális

szüntelen egyensúlyozás közösségi tér és magánszféra, álta-

téren áthaladó néző maga is egy pszichológiai kísérlet ré-

lános társadalmi jelenségek, tendenciák megfigyelése és azok

Szabó Klára Petra: "The only thing standing in between you and me is reality" 2010, akvarell, fa, papír, digitális keret, animáció, 27,5×32,5×10 cm

szese lehet, s interaktív módon

egyéni megélésének bemutatása – voltaképpen tehát az el-

tapasztalhatja meg a nyomasz-

sődleges, személyes tapasztalatokat mindenki számára hoz-

tó sötétség és a megnyugvást

záférhetővé, értelmezhetővé tevő vizuális elbeszélés – között.

hozó fény; a bezártság és az

Az említett kettősség több ponton is tetten érhető: noha a művésznő legtöbbször saját környezetéből merít inspirációt a munkáihoz, nála az önreflexivitás szinte mindig szociális érzékenységgel párosul. Bár kiindulópontja gyakran egyéni élmény, érzelmi állapot, hangulat, és bár utcai divat ihlette akvarelljein szívesen ábrázolja közeli hozzátartozóit és barátait, animációinak főszereplője pedig szinte kivétel nélkül saját maga, mégis képes arra, hogy tágabb kontextusból szemlélje és szemléltesse a személyest. Hogy a magánszférán túllépve és túllátva általános tartalmakat csempésszen az egyéni tapasztalatba. Hogy a közösön keresztül hozzáférhetővé tegye mindazt, ami összetéveszthetetlenül a sajátja, és kisajátítsa a világból mindazt, amihez köze van – és amihez művein keresztül kapcsolódni képes. A tárgyválasztás és az inspirációs források szintjén is tagadhatatlanul személyes művészete mégsem enigma tikusan egyéni. Szabó Klára Petra ugyanis szüntelenül szemlélődik: nyitott elmével figyeli az őt körülvevő világ jelenségeit. Reflektál az ember mentális folyamataira, visszanyúlik az egyén életében időről-időre felbukkanó vallási, kulturális hagyományokhoz (Gyónási titok; Ophelia), vagy éppen felidézi egyes országok, kultúrák sajátos hangulatát és karakterét (Dánia). Máskor az utcai divat felé fordul: a bőr sajátos kiterjesztéseként funkcionáló és az identitás kifejezésére szolgáló öltözékre fókuszál. A ruhákon olvasható feliratokat mint a legbanálisabb közegben megjelenő vizuális metaforákat vizsgálja, tudatosítva az öltözék üzenet- és maszkjellegét (Olvasható ruhák). Ka-

28 újművészet 2012 01

Multiplex

raktereket keres a tömegben (Daniel), miközben észrevétlenül felépíti saját karakterét is. Nem zárkózik el a kortárs populáris média aktuális jelenségeitől. Ellenkezőleg: új médiaműfajok használatával kísérletezik. A népszerű öltöztetőbaba weboldalak mintájára maga is papírbaba-animációkat készít, saját, rendhagyó, festett street fashion blogot hoz létre. Sőt, a manapság népszerű valóságshow-k mintájára és egyúttal azok ironikus ellenpontjaként megalkotja saját reality show-ját – arra kényszerítve a művész hétköznapi életének történéseit a kulcslyukon keresztül megleső nézőt, hogy a leskelődés aktusa révén szembesüljön saját „kukkoló” mivoltával. Miközben installációja segítségével trükkösen tőrbe csalja és a voyeurizmus működésével ismerteti meg a szemlélőt, olyan jelenségekre, problémakörökre is ráirányítja a figyelmet, mint például a társadalmi nemi szerepek identitáskonstruáló ereje, vagy a hagyományos női szerepelvárásoknak és a modern

hetséges módjai és az identitás rög-

nőideálnak való szimultán megfelelés lehetetlensége.

zítésének voltaképpeni lehetetlen-

Szabó Klára Petra: Ophelia 2011- akvarell, fa, papír, digitális keret, animáció 61×43×16 cm

A személyes és általános tartalom egymásba játszásán, il-

sége. A személyiség képlékenységé-

letve a hagyományos festészeti műfajoknak az új médiamű-

nek egyszerre riasztó és inspiráló ta-

fajokkal való együttes használatán túl a művész munkáit

pasztalata, az identitás változékonyságának tragikuma és

még egy fontos kettősség működteti. Örök témája ugyanis

gyönyörűsége. Önmaga szüntelen keresésének lenyomata.

nem más, mint az identitáskereSzabó Klára Petra: Érinthetetlen 2011- akvarell, fa, digitális keret, animáció, 27,5×32,5×5 cm

Édes melankólia. […]

sés és -találás aktusa, vagyis az egyén önmeghatározásának le-

Részlet a megnyitón elhangzott szövegből.

újművészet 2012 01

Csizmadia Alexa

Martin Henrik kiállítása Inda Galéria, 2011. XI. 23–2012. I. 20.

Martin Henrik kiállításán az aszteroidáké a főszerep, ezeké a

gasabb rendű dolgot tapasztalunk meg, amely meghalad-

bolygóknál kisebb, orbitális pályán mozgó égtesteké. Az asz-

ja a hétköznapi érzékelés szintjét. A gondolatsor, amely elin-

teroidákról leváló meteoritok a föld légkörébe belépve fel-

dul a szemlélőben, nem a művek tárgyáról, hanem sokkal in-

izzanak, s egy-egy ilyen meteoreső látványáért sokan képe-

kább magáról a szemlélőről szól, aki fennségesként tekint a

sek hosszabb zarándoklatra indulni, vagy legalábbis a leg-

csillagközi térre, bár figyelmesebben szemlélve mintha egy

közelebbi fényszennyezéstől mentes zónába eljutni. Mert a

megakatasztrófa nyomait találná ott.

„fennséges“ megtapasztalásának éppen olyan élményét ke-

Meglehet, fényévnyi távolságra lévő világokat szemlélünk

resik, mint a 19. századi romantika jól ismert természetjáró

az Inda Galéria termeiben Martin képein, illetve installáció-

festői és költői. Amikor Martin Henrik az aszteroidák meg-

in, mégis rá kell döbbennünk, hogy egyazon univerzum ré-

festésével vagy az általuk inspirált szobrok és installációk el-

szei vagyunk, csak éppen egy olyan univerzum ez, ahol a

készítésével foglalatoskodik, a romantika festőinek nyom-

Hold még a holdraszállás után 42 évvel is egy költői égitest,

dokaiba lép. Hiszen Caspar David Friedrich sziklacsúcsról

vagy inkább valami melankolikus metafora.

alátekintő magányos vándora ugyanazt az érzést válthatja ki a nézőből, mint egy meteoriteső látványa vagy éppen Martin Henrik: Aszteroida 03. 2011, bazalt, hangszóró, mp3-lejátszó, vaslemezen

30 újművészet 2012 01

Martin Henrik a végtelen világegyetemből, egy asztronauta szemszögéből láttatja aszteroidáit. Nemcsak az ábrá-

Martin bolygóbecsapódást ábrázo-

zolt témával, hanem magával a kiválasztott nézőponttal is

ló festménye: létünk kozmikus pers-

arra törekszik, hogy elemeljen minket a földtől. Mert mű-

pektívába helyeződik, s olyan ma-

vész – ha már definiálni kellene, miben is áll művésznek

Multiplex

lenni; az egyik lehetséges definíció így hangzana: művész az, aki időben és térben messzebre lát a megszokott horizontnál, és amit ott talál, azt egyfajta keretbe tudja foglalni. Nézzük, mi van a Martin-féle keretben. A grandiózus témához minimális eszközök járulnak és meglepően kevés szín. A szürke számtalan árnyalata, itt-ott egy kis pasztell. Tulajdonéppen egy hamvasztást követően mi is pont ugyanilyen színekből állnánk. Vagyis azon állapotunkban, melyben visszatérünk abba a bolygóközi körforgásba, ahol Martin Henrik látszólag sokat időzik. A világűr azonban nemcsak a spirituális gondolatokhoz biztosít táptalajt, hanem földi konfliktusaink is kivetülnek ide, gondoljunk csak a csillagháborús tervekre, vagy arra a világnézeti vitára, melyet Gagarin űrutazása után lezártnak tekintett, amikor mintegy elsőkézből, koronatanúként beszámolt arról, hogy Isten nem létezik. A kolonizáció évszázadainak lezárultával ma az űr-kolonizáció korszakának vagyunk szemtanúi, Martin Henrik munkái ennek élményét, a felfedezés mámorát is közvetítik, meteoritelkapó exo növényeit például, bevett szokás szerint, akár Marinoidáknak is nevezhetnénk „felfedezőjük“ után. A bolygókkal és becsapódásokkal kapcsolatban nem kerülMartin Henrik: Exonövény 2011, márvány, bazalt, gránit, vas állványon, üvegbúrával

gától értetődő lenne, hogy a pusztu-

Martin Henrik: Bódhidharma 2011, tardosi vörös mészkő, 19×19×13,5 cm

hetem meg a katasztrófafilmeket

lás törvényszerűen nem a Földről, ha-

sem, melyeknek ez kedvelt ván-

nem valahonnét távolról, kívülről ér-

dormotívuma. Mintha csak ma-

kezik. Pedig nemrégiben Kínában már megtapasztalható volt az első emberi tevékenység által előidézett földrengés is, a folyamszabályozás és a törésvonalakra épített víztározók miatt. Az aggasztó tényekkel szemben azonban bizonyára valami humán lelki szükséglet, hogy az egyetemes pusztulás fenyegetettsége egy külső tartományból érkezzen. Umberto Eco Az új középkor című eszéjében beszámol az első ezredforduló legendás rettegéseiről, a teljes 10. század világvége-hangulatáról, ami később alábbhagyott, hogy a következő millenium idején ismét felerősödjön, s számtalan példát hoz arra, hogy mintha ezt tapasztalnánk meg most is. A középkor köszöntött be ismét, amikor sok szempontból korszakhatárhoz érkeztünk. Az írás a 70-es években jelent meg, mégis, mintha ma még aktuálisabb lenne mint a publikálás idején. A művészdefinícióhoz visszatérve, egy másik meghatározás szerint a művész az, aki megörökíti a mulandót. Ez azonban annyira meghaladott elképzelés, hogy nem is citáltam volna ide, ha nem találnám figyelemre méltónak azt, ami jelen esetben szinte harsog a művekről; hogy itt nem a mulandó ragadja torkon a mulandóságot és teszi reménye szerint örökkévalóvá, hanem mintha éppen az örökévalló ejtené túszul a mulandót. A meditáló Buddhák és a körpályára helyezett, alien-szerű önarcképekből készített installáció is jelzi, hogy a meditatív befelé fordulás lehet az egyik adekvát megközelítési forma. újművészet 2012 01

Mecsi Beatrix

Hur Kyung-Ae kiállítása Makláry Kálmán Galéria, 2011. XII. 15–2012. I. 12.

A budapesti Makláry Kálmán Galéria

ban, harmonikus egyensúlyt teremtve

sett csíkok és foltok szélességüktől

rendhagyó, de mégis a galéria profil-

a képek nagyobb részét meghatározó

és mélységüktől függően az egymás

jába illeszkedő tárlattal lepte meg a

alapszínnel, amely az itt kiállított mű-

mellé került színekből különböző

közönséget. Az elsősorban Francia-

vek esetében a legtöbbször a fehér.

kontrasztokat és színkombinációkat

országban élő magyar művészeket

Érdekes játékosság, vitalitás jellemzi

mutatnak, mozgalmassá, élettelivé

bemutató galériában a Párizsban élő

a képeket, a repetitívnek tűnő szí-

téve a kép felületét.

dél-koreai Hur Kyung-Ae (1977) fest-

nes foltok organikusan, természetes

ményei láthatók – azé a kelet-ázsiai

spontaneitással jelennek meg.

fiatal művészé, akire már számos párizsi gyűjtő és galériás is felfigyelt.

Ha közelebb lépünk a festmények-

Hur Kyung-Ae tehát mindazt, amit hosszas munkával, gondosan felépített – a színeket, a rétegeket –, el-

hez, a felületek nagyon izgalmas

kezdi lebontani, lehántani. Munka-

munkamódszerről árulkodnak: ki-

módszere hasonlít a régész, illetve a

lönleges élményben lehet részünk a

derül, hogy az alapszín nem is alap,

szobrász módszereihez, de itt az ala-

művésznő festményei láttán: az egy-

hanem a képek legfelső felületének

pot nem a természetben talált vagy

színűnek tűnő képek felületein apró,

Belépve a kiállítótérbe, egészen kü-

Hur Kyung-Ae: No 8 2011, akril, vászon, 120×130 cm

színe, a tarka színek pedig nem egy

a történelem folyamán felépített em-

dinamikus, színes

síkban, hanem több rétegben, kü-

lékek képezik, hanem a saját maga

csíkok tűnnek elő a

lönböző mélységekből tűnnek elő az

munkája: a vászonra alapos átgondo-

képek felső régiói-

egyszínű felső felületek alól. A bevé-

lás után felépített színek megszilárdult festékrétegei. Ezek a lehántott festékrétegek a földre lehullva, felhalmozódva újabb gondolatokra és további művek létrehozására inspirálják a művészt, aki e festékhulladékokat mint plasztikus formákat újra felragasztja képeire, illetve azokból újabb formákat alkot, amelyeket önálló művekként vagy installációk formájában újra felhasznál. Utalva egy koreai vidékeken elterjedt mondásra, miszerint ha tetszik a kép, akkor azt az evéssel is kapcsolatba lehet hozni, a művésznő koreai rizssüteményekre és más édességekre utaló, azokra emlékeztető formákat készít a képekről lehántott színekből, illetve a lehántott festékrétegeket kötegekbe kötve mint „szivárványt” fo-

32 újművészet 2012 01

Kiállítások

tózza sötét tájképi hátterek előtt. Van, amikor a szín mintha letekeredne a képeiről, gombolyag formájában ereszkedve le a kiüresedő keretből. Konstrukció-dekonstrukció, egyszínűség és élénk színek: röviden így lehetne jellemezni ezeket a különleges, a festmény és a szobor műfaji határait súroló műveket. Azok számára, akik valamelyest ismerik a koreai kultúrát, akik láttak hagyományos koreai épületeket, textileket, hagyományos öltözeteket (pl. ismereteket szerezhettek a történelmi témákat feldolgozó, Magyarországon is egyre népszerűbb koreai tévésorozatokból, vagy az elektronikai termékeket hirdető reklámanyagokból), azok rögtön megérezhetik, hogy az itt kiállított festményeknek közük lehet Koreához, a koreai hagyományos kultúrához, még akkor is, ha abszolút kortárs művekről van szó. Miből érezhetők a koreai sajátosságok? Mi jellemzi a koreai művészetet? Hogyan ragadható meg a koreai művészet lényege? Ezekre a kérdésekre különösen a 20. század közepétől kezdve nagyon sokan – művészek, művészettörténészek, gondolkodók – próbáltak választ találni. A nyugatról érkezett festészeti technikák és

Hur Kyung-Ae: No 53 2011, akril, vászon, 46×38 cm

lönösen kedvelték a

tein, a népi festményeken (minhwa),

fehér színt, és ebben

de a mindennapi életben is gyakran

vélték felfedezni a ko-

láthatók, élesen megkülönböztetve a

anyagok felhasználásával is dolgozó

reai hagyományos kultúra bizonyos

koreai kultúrát a szomszédos kínai,

művészek több generációja kereste

jellemzőit: felidéződtek a Joseon kor

illetve japán kultúrák jellemzőitől.

koreai identitását, hogy a képzőmű-

(15-19. század) kedvelt fehér kerámi-

Hur Kyung-Ae művészete nagyon

vészet eszközeivel közvetíthesse a

ái (baekja), de a keleti gondolkodás-

szépen feloldja a 80-as évek éles vitá-

koreai hagyományos gondolkodást,

módra is utalást találtak benne.

it a koreai identitás festészeti kifeje-

érzéseket, de egyúttal kapcsolódhas-

Lee Il műkritikus az alábbi módon

zésében: a fehér monokróm felületek

son is a globális művészeti élethez.

ír erről: „…Számunkra a fehér szín

mellett felvillanja a koreai kultúra szí-

A 70-80-as években Park Seo-bo

több, mint puszta szín, ez egyfajta

nes elemeit, és egy igen különleges

(1931) vezetésével a Monochróm-

mentalitás. Fehér az univerzum szí-

dekonstrukciós technikával felépíti,

irányzat (Dansaek-hwa) esetében

ne, minden alkotás alapja.”*

majd lebontja műveit, aztán újra fel-

érezhették igazán azt, hogy saját ko-

Később viszont többen vitatkoz-

építi azokat, állandó mozgásban tartva

reai identitásukat megőrizve mégis

tak ezzel a gondolattal, azzal érvel-

az alkotást, miközben értékes esztéti-

kortárs, modern, nemzetközi szinten

ve, hogy a koreaiság lényegét sokkal

kai élményben részesíti a szemlélőt.

is értelmezhető és kurrens művé-

jobban kifejezik az egymás mellé he-

szetet tudnak létrehozni. Az ehhez

lyezett élénk színek, a hagyományos

az irányzathoz csatlakozó művészek

öt alapszín („obang”, az öt irány szí-

*Kim Youngna: Modern and Contemporary Art in

(Ha Chong-hyun, Kim Ki-rin, Choi

ne), amelyek az épületek festésén

Korea. Hollym Publishers, Elisabeth NJ. Seoul,

Myoung-yong, Kwon Young-woo) kü-

(dancheong), a jelesebb napok öltöze-

2005, p.50.

Jegyzet:

újművészet 2012 01 33

Hudra Klára

A Fészek Galéria jubileumi kiállításai Fészek Galéria, 2011. X. 26–2012. I. 13.

A Fészek Galéria a hazai művészeti élet

történész a létrehozója, lelke, motorja

selői voltak: Benczúr Gyula, Fadrusz

exkluzív helyszíne, mely patináját tör-

a legendás Fészek Művészklubban mű-

János, Fényes Adolf, Kernstok Károly,

téneti falaiban, progresszivitását füg-

ködő kiállítótermeknek és nem utolsó

Lechner Ödön, Rippl-Rónai József,

getlenségében deklarálja. A Fészek az

sorban a maga nemében művészettör-

Stróbl Alajos, Szinyei Merse Pál, Új-

egyik első „egyszemélyes” galéria volt

téneti jelentőségű könyvtárnak.

házi Ede, Vaszary János. A Fészek-beli

tulajdonképpen már a 60-as évek ele-

A Fészek Művészklubról, azaz a

társaságok, a Kertész utca sarkán,

jétől kezdve. Szellemét, elhivatottsá-

festők építészek, szobrászok zené-

aztán egyre csak bővültek, s a Japán,

gát és persze működtetését tekintve is

szek, énekesek, komédiások 1901-ben

az Abbázia, a New York

független: Molnár Éva, a napjainkban

alapított egyesületéről talán kevéssé

kávéházakkal karöltve

85. évében járó, páratlan aktivitással,

köztudott, hogy az alapítók többsé-

a Fészek a művészek

frissességgel tevékenykedő művészet-

ge a magyar képzőművészet képvi-

bohém életterévé vált,

34 újművészet 2012 01

Lakner László: Befejezetlen kép (Film) 1963-64, olaj, vászon, 119×140 cm

Kiállítások

s mint ilyen, alkotóhellyé is, szeren-

lektikus magyar képzőművészeti élet

(Többféle realizmus, A művészet ter-

csére a kávéházakkal ellentétben lé-

hiteles fóruma a Fészek.

mészete), a Sinkovits Péter animálta

nyegében épségben átvészelve a 20. század történelmi traumáit.

„Nyitás – ezzel a címmel nemcsak

Iparterv-kiállítások up to date be-

első kiállításunk jellegét, hanem a

mutatása (Hommage à Iparterv I–IV.,

Fészek Művészklub kiállítótermének

1988-1989), mely nemcsak az említett

letes újrakezdést, a legmerészebb

szellemét kívántuk meghatározni.

nagy generáció megidézése kívánt

döntést hozta el 1957 tele, amikor

Nyitottnak lenni, képesnek lenni to-

lenni, hanem a 80-as évek festészeti

is a klub könyvtárosaként rögtön 48

vábblépni új kifejezési területek felé,

prosperitásának előzményeire vilá-

nyugati (!) folyóirat megrendelésével

képesnek lenni befogadni új jelensé-

gított rá. Molnár Éva koncepciójá-

indított. Aztán egy kis szünet követ-

geket, anélkül, hogy pusztán divatot,

nak további építőkövei a Jelek a 60-as

kezett, és az újranyitáskor, a 60-as

ízlésbeli újhullámokat követnénk,

évekből című sorozat, melynek kü-

évek elején, a könyvtár következete-

nyitottnak lenni a valóság új moz-

lönleges fejezete volt Konkoly Gyuláé,

sen bővült a nyugati „fertővel”. Így

zanatai iránt – ez minden valóban

aki több évtizednyi emigráció után a

történhetett, hogy a Fészek Művész-

jelentős művész tulajdonsága. (…)

Fészekben többek között rekonstru-

klub kínálta testi-lelki táplálék a mű-

Galériánk megnyitását éppen ezért

álta a Vérző emlékmű című, 1969. ok-

vészek számára, az Európai Iskola

érdemes ezzel a szellemi, szakmai

tóber 23-án kiállított inkriminált „jég-

mestereitől kezdve a nagy generá-

programmal, az új művészet megér-

objektjét”. 1985-ben Újraértelmezett

ció tagjaiig napi szükségletté vált, s

tését vállaló művészetszemlélettel

hagyomány címmel Lossonczy Tamás,

a szinkronitás revelatív élményével

összekapcsolni. (…) Minden törekvés

Korniss Dezső oeuvre-jét felidéző

ajándékozta meg a művészeket; napi

és minden hiteles egyéni út felé a

tárlatok megrendezésére került sor.

rutinná válhatott a nemzetközi mű-

teljes nyitottság, bizalom, megértés

Korniss folklór ihlette motívumai, a

vészeti lapok, könyvek forgatása. A

és érdeklődés álláspontját szeret-

fejsorozat darabjai, az Illuminációk

kortárs művészettel foglalkozni szán-

nénk képviselni – egyetlen kritérium

és más enigmatikus képek kerültek a

dékozók, a korszerű kifejezésmódo-

a művek színvonala.”

falakra. (Korniss katalógusában hívta

Molnár Évának azonban a töké-

kat keresők nemzedékei nőttek fel a

Az 1981-es krédó ma sem lehetne

fel a figyelmet Molnár Éva arra, hogy

könyvtár könyvein és lapjain, hogy

korszerűbb. A nyitás deklarációja fel-

az akkor kiosztott posztumusz Kos-

aztán a mai napig kamatoztathassák

tételezi az előzményeket, elsőként az

suth-díjat egyedül Korniss nem kapta

az ott látottakat.

Európai Iskola szellemiségét, a még

meg – máig sem – tehetjük hozzá).

Az „uralkodó osztály” a képzőmű-

élő, aktív művészegyéniségeket, majd

A Fészek-kiállítások, az azokhoz

vészet terén akkoriban a Kilencek

a 60-as évek végétől, az ún. nagy ge-

kapcsolódó szakmai eszmecserék ki-

csoport volt. Molnár Éva lényegében

nerációt: Bak Imre, Hencze Tamás,

vételes erénye az újabb és újabb ös�-

velük szemben, a kiállítási lehető-

Lakner László, Konkoly Gyula, Nádler

szefüggések, a relációk felvetése, ke-

ség közelébe se jutó modern, avant-

István, Jovánovics György, Frey Krisz-

resése, melynek egyik logikus követ-

gárd szellemiséget képviselő alkotók

tián stb. személyét s a tűrt, leginkább

kezményeként értelmezhetjük többek

„kedvéért” (kezdetben a klub külön-

tiltott művészetét. A Fészek későbbi

között Hegyi Lóránd kedvezménye-

böző, megürült helyiségeiben) hozta

„remake” kiállításai művészettörté-

zéseit, lényegében a magyarországi

létre a napjainkban 30. évfordulóját

neti jelentőségűek, visszapillantó-

transzavantgárd kibontakoztatását.

ünneplő galériáját. A Fészek egy sa-

tükörből mutatják meg a 20. század

Az ún. hommàge-kiállítások után az

játos, valamennyi művészeti ágra

avantgárd, européer szellemiségű

Új szenzibilitás, a Kép ’84 című tárla-

vonatkozó – az aczéli kultúrpolitiká-

magyar művészet tendenciáit, isme-

tok felvezetéseivé váltak az új szen-

nak megfelelő – zárvány volt, ennek

retlen értékeit. Ez a körülmény és

zibilitás prezentálásának. Ugyancsak

minden előnyével és hátrányával.

egyáltalán, a honi avantgárdot meg-

Hegyi szervezésében jöttek létre a

A korszellemhez illően Molnár Évá-

testesítő klasszikusok mellőzöttsége

galériában azok a bilaterális bemuta-

nak is retorziók lehetőségével kellett

inspirálta a Fészek, azaz Molnár Éva

tók is, melyek a 80-as évek közepétől

szembenéznie. Az elmúlt három év-

koncepcionális bemutatóit. Ezekhez

osztrák-magyar cserekapcsolatokat,

tizedben a klasszikus magyar avant-

a bemutatókhoz ugyanakkor nélkü-

mai kifejezéssel élve rezidens kapcso-

gárd tradícióit csatlakoztatva az ép-

lözhetetlenek voltak a „vendégek” is,

latokat eredményeztek.

pen itt és most progresszív törekvé-

a helyzetbe hozó, hozott művészet-

seihez – ekként lett a modern, poszt-

történészek: Keserü Katalin új tema-

mindhárom részében az egyes mű-

modern és a jelenlegi, nevezzük ek-

tikus összefüggéseket feltáró tárlatai

vek újrafelfedezése mellett a pár-

A jubileumi csoportos kiállítások

újművészet 2012 01 35

beszéd, sőt a nemzedéki párbeszéd dominált. Az első részben válogatott műveket, Hencze Tamás, Kovács Lola, Lakner László, Fehér László, Bak Imre Szász Sándor, Szilágyi Teréz, Haász Katalin festményeit láthattuk. A mesterek „hozadéka” a formabontó attitűd, míg a fiataloké a konszolidált festőiség; több mint négy évtizedet átfogó összetett képlet. A legrégebbi művet, Lakner Befejezetlen kép című, 1964-es festményét emelem ki: ez a kép az alkotó szemében e kiállítás kapcsán revelatív módon aktualizálódott, mégpedig azért, mert egy, a nemzetközi sajtóban Lakner által talált Kadhafi holtestéről és kivégzőiről készült fotó kísértetiesen modellálja Lakner pop artos, szürrealisztikus montázs-kompozícióját, s nem utolsó sorban felveti a halál leképezésének-megjelenítésének ös�szes dilemmáját. Ha úgy tetszik, a helyzet éppen fordított, mint a Varrólányok című nevezetes műve esetében; ezúttal az élet az, ami leképezi a művészetet. Az évfordulós kiállítássorozat második részében Gajzágó Donáta, Ha lász Károly, Jovánovics György, Kele men Zénó, Konkoly Gyula, Nádler István, Nemere Réka, Ötvös Zoltán művei szerepeltek. Két művészgeneráció munkái felelgetnek egymásnak. Így például Halász Károly

Jovánovics György: Színes relief 1988, gipsz, 115×90 cm

absztrakció „elviselhető

konkrétum ambivalenciája tartja fog-

könnyűségében”. A har-

va – tartósan – a szemlélőt.

madik válogatás-tárlat

„Reméljük, hogy programunk mind-

Baranyay András, Frey

végig eleven és nyitott szellemi maga-

síkgeometriát fotórealizmussal ele-

Krisztián, Kelemen Károly, Köves Éva,

tartást fog tükrözni: de tudjuk, hogy

gyítő, szenzibilis eklektikája Nemere

Maurer Dóra, Pinczehelyi Sándor,

szándékunk és munkánk eredményes-

Réka minimalista ábrázolást festői-

Szabó Ábel, Szirtes János, Mulasics

sége bizonyára csak több év távlatából

ségben feloldó képével, míg Nádler fe-

László műveinek ad teret. Itt ismét

ragadható meg.”2 És így is lett. A re-

szességet és a gesztus spontenaitását

a galéria kiállításaira oly jellemző

mény 30 évnyi távlatot nyert, a kortárs

drámai energiákká szublimáló fest-

minőségkeresést érhettük tetten, az

magyar művészet hiteles helyet – egy

ményével Kelemen Zénó egyenértékű

egyes életműveket, műveket tekintve

pesti kis magyar művészettörténet a

térplasztikája alkot egy-egy látvány-

szinte rejtett tartományokra nyílt be-

folyamatos jelenben ragozódik. Mond-

egységet. A tárlat amolyan uniszó-

tekintés, mint például Frey esetében,

hatjuk: csendes sikertörténetté.

nó darabja Jovánovics György színes

ahol egy olyan gazdag festőiség tá-

gipsz-reliefje, munkásságának egyik

rult fel, mely látnivalóan a szürke he-

Jegyzet:

legszebb táblaképnyi képviselője. A

gemóniájáról szól. Mulasics esetében

tiszta plasztikai kifejezés, a percep-

(mint az előzőleg idézett Jovánovics

felavató két részes kiállítás bevezetőjéből

ció esztétikája ez, ahol az expresszivi-

műnél) valami időtlen frissesség,

(1981. X. 6–XI. 22.)

tás eliminálódik, majd felerősödik az

a testet öltött, konkretizálhatatlan

36 újművészet 2012 01

Részlet a Nyitás I-II. című, a Fészek Galériát

Uo.

Kiállítások

Szeifert Judit

Kádár György centenáriumi kiállítása Galéria Lénia, 2012. I. 14–IV. 14.

Kádár György (1912–2002) élete utolsó

rakattervekkel, híresek 1946-1947-ben

tól az alkalmazott grafika területén

kiállítását én rendeztem, de sajnos

tervezett plakátjai (például Romok,

dolgozott, könyveket illusztrált, szín-

a megnyitón sem tudott jelen len-

1946; Warrenné mestersége, 1947), és

házi plakátokat készített. 1939-től

ni, és a tárlat nyitva tartása idején

az 50-es, 60-as évek fordulóján raj-

foglalkozott festészettel. 1939-ben

hunyt el, pár héttel 91. születésnapja

zolt irodalmi illusztrációi (Katona Jó-

hazatért Párizsból. 1944 júniusában

előtt. Az akkori tárlat anyaga is mu-

zsef: Bánk Bán, 1959; Babits Mihály:

deportálták, hat lágerben, többek

tatta, amit a jelenlegi még inkább

Jónás könyve, 1961).

között Auschwitzban is volt, és vé-

megerősít, hogy sokféle műfajjal,

Stilárisan és tematikailag is igen

gül Buchenwaldba került, ahonnan

technikával, művészeti ággal foglal-

gazdag az életmű. Pályája a törté-

sikerült élve hazakerülnie és felgyó

kozott hosszú pályája során, hiszen

nelmi változásokkal párhuzamosan

gyulnia. Megrázó erejű, expresszív

életművében találhatunk murális

alakult. Tanulmányait a Budapes-

hatású rajzsorozatot készített az itte-

munkákat: sgraffitókat, mozaikokat,

ti szabadiskolában végezte, ahol

ni élmények hatására.

faintarziát, gobelint, éppúgy, mint

Bortnyik Sándor, Gallé Tibor festők

1947-től az Iparművészeti Főis-

olaj- és akvarellfestményeket vagy

és Örkényi-Strasser István szobrász

kolán tanított, ahol tanítványa volt

egyedi és sokszorosított grafikákat,

voltak a mesterei. Fiatalon bekap-

Kass János, Gross Arnold, Kajári Gyu-

illetve az alkalmazott műfajokban is Kádár György: Dorogi szénbánya 1947, papír, pasztell, 51×66 cm

csolódott a munkásmozgalomba

la, Raszler Károly vagy Szilvássy Nán-

otthonosan moz-

és Párizsba emigrált, ahol az École

dor. 1949-ben lett a Képzőművészeti

gott. Foglalkozott

Technique Supérieur Art et Publicité

Főiskola tanára, ahol nyugdíjba vo-

textiltervezéssel, ki-

növendékeként képezte magát. 1938-

nulásáig, 1974-ig oktatott. A munkásmozgalmi múlt, a főiskolai tanári állás és a 30-as évek végétől, a 40-es évek elejétől megjelenő, szociológiai érzékenységről valló, munkásokat (Három munkás, 1930as évek vége; Munka közben, 1947), majd 1947 körül főként bányászokat ábrázoló képtémái (Dorogi szénbányászok, 1947; Bányász, 1947) meghatározták számára a következő évtizedben a szocreálhoz való csatlakozást. Az 50-es években így a hivatalos művészet egyik prominens képviselőjévé vált, a Képzőművészek Szövetségében vezető tisztséget töltött be, és az évenként megrendezett Magyar Képzőművészeti Kiállítások rendszeres szereplője volt. Szocreál festészetének csúcspontját az 1951-ben, a korszak új történelmi festészetének követelményrendszerébe illeszkedő, Konecsni Györggyel közösen festett Vihar előtt című Dózsaújművészet 2012 01

üveg, 1970-es évek). Egyes kompozíciókon a kontúrok vékony segédvonalakká halványodnak, másutt teljesen elmaradnak (Gyümölcsös tál fehér tálcán, 1960-as évek). Majd Kádár György „csendéletei” a fakturális megoldások és a szerkezeti metamorfózisok által egy organikus világba vezetnek (Narancs-asztal, 1960-as évek), szinte közvetlen kapcsolatot alkotva a három évtized múltán festett lírai absztrakt festményeivel. A 40-es évek expresszív felfogású figurális festményein a portrék (Leányfej, 1948), aktok (Ülő akt, 1947) és a csendéletek mellett egy másik klasszikus képtéma, a táj (Hajnali táj, 1940es évek) is megjelenik (Hidas táj, 1956; Kádár György: Kitörés

Táj, 1970-es évek, Tátra, 1990-es évek). kompozíció jelentette,

évek), illetve finom pasztellkréta felü-

amelyet a II. Magyar

letek (Parasztasszony, 1947), valamint

Képzőművészeti Kiál-

a képek kompozíciós rendjét meghatá-

tájábrázolásból kiinduló, a természeti

lításon mutattak be.

rozó fekete kontúrvonalak alkalmazá-

formákat egyre inkább átíró, organi-

Ennek a festménynek köszönhetően

sa jellemzi. Az 50-es években, a hivata-

kus absztraktművészete. Lírai abszt-

1952-ben Kossuth-díjat kapott. A je-

los kiállításokon bemutatott szocreál

rakciója a 90-es években teljesedett ki,

lenlegi kiállításon a képnek egy ki-

képekkel párhuzamosan is készített

amelyen belül egymással rokonítható,

sebb méretű reprodukciója szerepel.

konstruktív kompozíciókat, ezek közül

mégis eltérő műcsoportok figyelhetők

A kultúrpolitikai nyomás enyhülése-

láthatunk néhányat a jelenlegi tárlaton

meg. A struktúrákat felépítő formák

kor, 1957-ben a Tavaszi Tárlaton már

(Zöld akt, 1950; Lovas, 1950).

hol hegyeket, vizeket idéznek (Hasadó

1972, gobelinkarton, szén, tempera, 158×250 cm

A következő évtizedekben bontakozott ki Kádár György alapvetően a

A 60-as években újra főszerepet kap

formák, Szimbolika), hol növényi rész-

képtémával, egy Csendélettel lépett a

a kontúr, amely a csendéletátiratokon

letekre – fákra, indákra, fa- vagy levél-

közönség elé. Ugyanebben az évben

hol dekoratív határoló vonallá (Tár-

erezetre emlékeztetnek (Innovation,

a Magyar Forradalmi Művészet című

gyak, 1960-as évek), hol szerkezeti váz-

Viszonylatok, No. 21), máshol textilszá-

hivatalos tematikus kiállításon az

zá (Fiókos asztal, 1960-as évek) alakul.

lak fonadékához hasonlóan szövik be

előbb említett Dózsa-képpel szerepel-

A csendéleti elemek – vázák, korsók,

a képfelületet (No. 22), vagy üvegab-

tették a tárlat rendezői, Oelmacher

üvegek, gyümölcsök, hol szerkeze-

lak- illetve mozaikkonstrukciók felépí-

Anna és Pogány Ö. Gábor. Szintén

ti elemekké válnak (Edények, 1970-es

tését követik (Viktória).

1957-ben került megrendezésre A XX.

évek), hol síkdekoratív kompozíciókat

század magyar művészetét bemutató

alkotnak (Vörös-kék csendélet, 1960-

tan szerkesztett, dekoratív és festői

kiállítássorozat első tárlata, amely a

as évek). Némely képen a konstruk-

felületekből létrehozott kompozí

Konstruktív törekvésekből adott válo-

tív vonalak szigorú geometriáját a

ciók. Ahogy születésének századik

gatást. Itt Kádár György egyik 40-es

színek ritmikája és az oldott felület-

évfordulója alkalmából rendezett át-

évekbeli olajfestménye is szerepelt,

képzés zenei összhangzattá lágyítja

fogó kiállítása is mutatja, valamen-

jelezve művészetének alapvető voná-

(Csendélet két dióval és almával, 1960-

nyi korszakában alapvetően két dolog

sát, azaz a konstruktív hagyományok-

as évek). Máshol a tárgyak szinte el-

határozta meg alkotásait: a természet

hoz való kötődését.

tűnnek, feloldódni látszanak a formai

megfigyelésén alapuló ábrázolás és a

változatok bőséges tárházában (Falusi

tudatosan felépített feszes konstruk-

megfigyelhető, a 40-es években fes

csendélet, 1960-as évek), illetve a fes-

ció. Így született képei egyenként is,

tett képeit oldott, ugyanakkor pasz

tői színfoltok harmonikus rendsze-

de összességében egész életműve

tózus festékrétegek (Siratók, 1940-es

rében (Tárgyak, 1960-as évek; Három

egyetlen organikus struktúra.

az általa régóta kedvelt „semleges”

Ahogy az a mostani tárlaton is

38 újművészet 2012 01

Kádár György művei átgondol

Kiállítások

Pataki Gábor

Gábor Áron és G. Heller Zsuzsa kiállításaa Faur Zsófi – Ráday Galéria, 2011. XI. 8-ig

Gábor Áron: Mélység 1997,olaj, vászon, 200×250cm

hogy az első látásra könnyednek, tünékenyfinomnak tetsző felszín kissé elfedje, becsoma-

golja a képeken zajló küzdelmeket, tompítsa a szobrok, installációk mélyén rejlő fájdalmas szigorúságot. Tán ebből adódik az is, hogy a globális trendekre figyelő kritikusok helyett a cizellált struktúrákra érzékenyebb írók, esztéták lesznek legjobb interpretátoraik – Kertész Imrétől Földényi F. Lászlóig. Kertész Gábor Áron műveinek lényegét abban a feszültségben látja, ami nem egyéb, mint „a pillanat inspirációjának és a példaszerűségnek… gyötrelmes viszonya”. S valóban, a művész legtöbb képe ezzel küzd: kimerevíteni, a szó szoros értelmében megörökíteni egy-egy pillanatot a természet örökös metamorFotók: Berényi Zsuzsa

fózisából, a psziché hullámzó sokrétű-

Ritkán írja le egy elemző, kritikus az

végigpróbáló keramikus-szobrász.

ségéből. Ezért sem lehetnek művei so-

„érett” jelzőt egy kiállítás, vagy egy

Két, többé-kevésbé beérkezettnek

hasem zártak; minden mozog, folyik,

kortárs művészpálya bemutatása

számító, de a trendektől el-, leszaka-

tűnik, alakul bennük, születnek és

kapcsán. Ritkán, óvatosan, tán kicsit

dó művész, mindketten a 70-es évek

halnak a formák, elő-, majd eltűnnek

hezitálva is, hiszen ez a normatív

közepén, a 80-asok elején pályára lé-

a színek. A megformálás lendületes

esztétikai konnotációkkal megter-

pett „elveszett”, a neoavantgárd és a

eleganciája okán első (s felületes) be-

helt jelző mostanság kevéssé alkal-

posztmodern fordulat közé szoruló,

nyomásra röpke impressziónak tűnő

mas a klasszikus fejlődés-metafora

ezért emblematikus szerepet játszani

látvány mögött, hosszú, kínokban s

(bimbózás-virágzás-érés-hervadás)

nem tudó nemzedék tagjai.

derűben gazdag folyamatok rejtőz-

érvényességének aligha engedelmes-

S nem csekély konokság van abban

kedő pályaívek értékelésére. G. Heller

is, hogy immár évtizedek óta hűek az

rakódna egymásra, ne sejlene fel, tűn-

Zsuzsa és Gábor Áron kiállítási anya-

alkatukhoz közel álló, lírai-hangula-

ne át 5-6 – igaz, leheletfinom – festék-

ga most mégis ennek kimondására

ti elemekkel, táji reminiszcenciákkal

réteg. A képeken ezért – a figyelme-

késztet. Egy, a fölényes technikai tu-

dúsított absztrakcióhoz. Sőt, gyak-

sebb szemlélő számára – megjelenik

dásnak már szinte a kezdettől fogva

ran vállalják a technikai perfekcióval

az idő, a processzus is. Minden lebeg

birtokában lévő, az egymáson áttet-

párosuló finom látványosság, egy

és minden mozog, folyamatos a tör-

sző színrétegek titkait álmából fel-

manapság a fősodorhoz aligha illő

ténet, ám, ahogy beérik a gyümölcs,

verve is alkalmazni tudó festő s egy,

arbiter elegantiarum-attitűd ódiu-

úgy megérik a kép is, példaszerűvé

a kaspóktól az installációig mindent

mát is. Vállalják azt a kockázatot,

lesz a pillanat.

nek, alig van olyan képe, melyen ne

újművészet 2012 01

ismerés. Így van ez Gábor Áron képein is: az első pillantásra parancsolóan egyneműnek látszó felületek közelebb lépve ugyanúgy magukon viselik a létrehozásukért folytatott festői küzdelem nyomait, sfumatos színrétegek sejlenek át rajtuk. Panta rhei… Majdnem ugyanezeket lehetne elmondani G. Heller Zsuzsa Fakturális élvezetek című installációsorozatáról is. Az alap és a háttér fényesre csiszolt, sokszorozott tükröződést biztosító acéllemez, melyre fémes hatást keltő porcelán alakzatok, gúlák, hasábok kerülnek. A tükröződés teremtette mozgalmasságot tovább fokozza a rávetített végtelenített film, ütköző fémgolyókról, sivár partvonalat mosó G. Heller Zsuzsa: Fakturális élvezetek III.

tengerről. A képek megtörnek, majd Ez történik a Mély-

mára ott van mellettük a képesség a

imígyen szertesokasodnak a felülete-

ség című képen is. A

(rá)látásra is. A (Molnár Sándorhoz

ken, minden mozogni, reprodukálód-

nyilvánvalóan tájké-

hasonlóan) az őselemeket megidéző

ni látszik, s látszólag nincs nyugalom,

pi, Balaton-felvidéki

képein folytatódik a festői eszközök

nincs kegyelem. Ám mindeközben

inspirációkat hordozó művön a kép

lecsupaszítása. A 2000-es évek közepé-

mintha egy idegen bolygó felszínén

alján sötéten, sűrűn gomolygó töme-

től új elemek is megjelennek. Széles

járnánk, ahol – tovább folytatva a Téli

gekre a felső részen úszó világos felüle-

fekete és vörös csíkok vágnak bele az

éjszaka parafrazeálását – nem repül át

tek válaszolnak, a két alapelemet elvá-

illékony, törékeny felületekbe. Gábor

holló a hideg űrön, s a szerves moleku-

lasztó kékség felett füst lebeg – s egy-

Áron ennek kapcsán „rendteremtő ér-

lák helyett csak a fémgolyók koccan-

szerre csak átélhetővé lesz e lebegés-

zékenységről” beszél. Ez esetben nem

nak össze. Ember s élet nélküli világ ez,

gomolygás, a művész mérni, lakni tud-

egyszerűen az ellentétek puszta talál-

ahol eldönthetetlen: a kerámiaszilán-

ja a tájat, akár a költő a téli éjszakát.

kozásáról, hanem a Cusanus ihlette

kok közömbös fizikai erők nyomai-e,

2008-2009, installáció

E pillanat s a mögötte rejlő folya-

coincidentia oppositorumról, az ellen-

vagy egy elmúlt, elpusztult kultúra

matok birtoklásához, számba venni

tétek kereszteződéséről, kibogozhatat-

utolsó rekvizitumai.

tudásához tapasztalatok kellenek. Az Gábor Áron: Törékeny egyensúly IV. 2009, olaj, vászon, 90×320 cm

lan áthatásáról van szó. Arról, hogy a

A látvány tehát egyszerre mozgal-

eszközök, a techni-

világ, a természet egyszerre egységes

mas, változékony, szinte megnyerő s

ka virtuóz használata

egész és stabil vagy tünékeny dolgok

közömbös dehumanizáltságában bor-

már 20-25 évvel ez-

megszámlálhatatlan sokasága, arról,

zongatóan rideg. A lehetőség mindkét

előtt is adott volt, ám

hogy nincs, nem lehet tökéletes meg-

interpretáció felé nyitott…

40 újművészet 2012 01

Kiállítások

Doboviczki Attila

Ficzek Ferenc kiállítása Kiscelli Múzeum, Oratórium, 2011. XI. 11–2012. I. 15.

Ficzek Ferenc: Fák 2006, 150×107,5 bútorlap, digitális print

telen termé-

bárki is, hogy Ficzek ezáltal a bölcsek

szeti formák

kövének lenne őrzője, haszonélvezője:

és alakzatok

nehéz, terhes örökség ez. A 60-as, 70-

látványvilá

es évek látványközpontú vezérelvei –

gában.

gondoljunk csak Guy Debord 1960-ban

Ficzek ugyanakkor nem

című kiáltványszerű alapművére – ép-

igyekszik elhitetni velünk,

pen a bevált stratégiák és apparátu-

hogy a fotográfiai látvány

sok hatalmi/uralmi kötöttségeit hang-

dokumentatív, ám már

súlyozzák. Azét a függőségét, mely

munkáinak fotóelemei is

abban érhető tetten, ahogyan a kor

árulkodóak. E fotográfi-

képalkotó eljárásai, mindent elborító

ák – melyeket akár önál-

iparszerű technológiái telepednek rá a

ló értékű alkotásoknak is

társadalomra. E kötöttségből csakis az

tekinthetnénk – a maguk

autonóm cselekvésformák, szubjektív

sajátos, szubjektív, lírai

látásmódok jelenthetnek kitörést.

dokumentarizmusukkal

Fotók: Ficzek Ferenc

megjelent, A spektákulum társadalma

bízik a véletlenben: bár

A strukturalista látvány teorémája

beszédes lenyomatai a fo-

paradigmaszerűen a megvalósult

tográfus alkotói rezdülé-

és a szándékolt – a valós és az ide-

seinek, habitusának. Egy

ális – állapot közti különbséget fo-

olyan szenzualitásról ad-

galmazza meg. A valós állapot

nak képet, mely a valóság,

mára a hiperrealitásba csapott át, a

a létezés elemi formáit,

mediatizált valóság legkülönfélébb te-

elemi struktúráit kutatja

rületeit érthetjük ezalatt. Ficzek ezt

– ahol a pillanatnyi való-

használja ki, ahogyan az új mediális

ságszeletek megragadásá-

technológiák által a valóságról is új tí-

nak eszközeként a „bevált”

pusú ismereteket, tapasztalatokat sze-

technológiát, a bevált ap-

rezhet. Ficzek ugyanis már régen nem

Ficzek Ferenc két valóság határán

parátust hívja segítségül. Ez a struk-

a közvetlen valóságot, a természeti

egyensúlyoz, amikor a fotográfia és a

turalista-analitikus hagyomány nem

környezetet vizslatja, hanem annak

festészet eltérő képességeit használja

idegen a pécsi közegtől; Ficzek háti-

mediatizált lenyomatait, modellsze-

a jelen kiállítás képein. E két fajsúlyos

zsákja ebben a vonatkozásban alapo-

rűvé formált állapotait. Ezeket teszi

képalkotói eljárás során megfigyelései a

san ki van tömve. Azok a jelelméleti

megfigyelésének tárgyává, s ezeket a

látvány, a természeti környezet efemer

és struktúranalitikai kérdéskörök,

fotográfiai transzformációkat helyezi

jelenségeire koncentrálnak, amikor is a

melyek a 60-as, 70-es években a sze-

további vizsgálódásainak festői tere-

fotográfia dokumentatív képességeit és

miotikai diskurzusban, vagy éppen

pére. Ficzek festői eljárásmódja kímé-

saját festői megfigyeléseit vonatkoztat-

a geometrikus-absztrakt és a harde

letlenül hatol be a dokumentatív ré-

ja egymásra. Nyilvánvalóan az érdekli,

edge festészeti törekvésekben jutottak

teg mögé; e festői praxis lényegében a

hogy a fotográfiai látvány miképpen

felszínre, nála kézzelfogható örökség-

dekonstrukció és a reduktivizmus sajá-

írható át, egészíthető ki festői eszkö-

ként és iskolaként jelölték ki alkotói

tos elegye. A festő tovább építi a fotó-

zökkel, milyen festői rend teremthető

létezésének kereteit, határozták meg

szüzsében meglévő lírai vonalat, ami-

meg a – látszatra – kaotikus, rendszer-

látásmódját. De nehogy azt higgye

kor is kiválogatja, megtisztítja azokat újművészet 2012 01

az alkotórészeire szedett valóság. Az ő számára nincsenek meghatározó alapegységek, nincsenek meghatározó „nagy” összefüggések. Alkotói habitusa azt közvetíti, ahogyan a két valóság közti átmenetek, a valóság létmódjainak átmenetei transzcendenssé tehetőek. S nemkülönben azt is, hogy milyen felkészültség, milyen morális tapasztalat és fegyelem szükséges a valóság-látványba történő elemi szintű beavatkozáshoz, új valóság-helyzetek kialakításához. Ficzek felkészültsége ugyanis nem a racionalista látványhagyományban, a descartes-i, antropocentrikus viFiczek Ferenc: Űrnaszád 2011, 50×70,bútorlap, digitális print

lágszemléletben érthető meg; ő egy a képi elemeket, me-

Ficzek ugyanakkor már rég megha-

más kor gyermeke, s bár zsigerileg

lyek számára a szán-

ladta azt a számára eleminek tekint-

van belékódolva, nem az atyai örök-

dékolt valóság része-

hető útmutatást, melyet a természet

séget vallja. Az ő szemléletmódja,

seivé válhatnak. Ezzel együtt olyan új

jelenségeinek moduláris egységekre

szellemi érzékenysége sokkal inkább

összefüggéseket is igyekszik definiál-

és struktúrákra történő felbontásá-

egyfajta „keleti” spirituális valóság-

ni, melyek ennek a szándékolt valóság-

ban és újrarendezésében fogalmaz-

megtapasztaláson alapul, s jól érti

nak a strukturáltságát erősítik. A mo-

hatunk meg. Számára már nem kér-

azt a nyelvet, mely e két világ, e két

dellét, mely a valóság e két típusának

dés, hogy mik alkotják meg a valóság

világszemlélet megértésére jött lét-

a lehetséges kauzalitását mutatja; a

ábrázolásának formai és stiláris alap-

re: egy elveszettnek hitt, talán sosem

modellét, mely a valós és az elképzelt

egységeit, összefüggéseit, nem az ér-

volt lingua francát. A nyelvet, két vi-

állapot közötti átmenetet tárja elénk.

dekli, hogy miképpen építhető újjá

lág határán.

Rudolf Anica

Tolnay Imre naplófestményei Újlipótvárosi Klubgaléria, 2011. XII. 16–2012. I. 19.

Tolnay Imre internetes naplót vezet.

helyenként líraian festik le az adott év-

Tolnay esetében különösen, hiszen in-

Megörökíti a benyomásokat, amelyek

szak szépségét, amint haladunk előre a

ternetes naplójában időről időre közli a

nap nap után érik, a műterembe vagy

tavaszból a nyárba és tovább, máskor

fotóit is, melyek nem az adott bejegy-

a városba menet látottakat, és persze

tömören, szikáran foglalják össze az

zés illusztrációi, sokkal inkább alkotó-

megemlékezik a családi eseményekről

aktuális mondandót.

elemei. A fotók a rövid bevezető szöve-

is. Lenyomatokat közöl, a mindennapok

A napló mint irodalmi műfaj határte-

gekkel együtt jelenítik meg a tartalmat,

lenyomatait. A szövegek személyesek,

rület. A blog pedig még inkább, miután

beszélnek a tájról vagy a városról, az

ahogy az egy naplóban megszokott,

szöveges és vizuális műfaj is egyben.

aznapi különös együttállásokról, az ép-

42 újművészet 2012 01

Kiállítások

pen havas/vizes/száraz/poros utakról

színeket a színtelen, de sokféle maté-

tokat. Tolnay vizuális naplójában azon-

vagy azok egy-egy kinagyított részleté-

ria helyettesíti. S mivel a széndarab

ban többről van szó. Amellett, hogy az

ről, egy kerék- vagy más nyomról, amit

adott esetben nem is szenet, a gyap-

útra konkrét jelek is utalnak – pl. a felü-

a fotós a lába előtt megpillantott. Kö-

jú, a vakolat nem gyapjút és vakolatot

leten végiggörgetett kerék nyoma (Fent-

zel-távol. Mikro-makro. Előtt-mögött.

jelent, hanem, felülírva saját magát,

ről I.; Kék féknyomok-sorozat, 2011) vagy

Felszín-mélység. Szöveg-kép. (Sőt,

absztrahálódik, ezáltal a szokatlan

a kifutópálya (Annuele-sorozat, 2011) –,

néha zenei aláfestés is, Bach-fúgák,

anyagokkal megjelenített üres helyek

a hideg fénypászták átjárta szürke-feke-

Beethoven-szimfóniák belinkelve.)

eszkatologikus töltetet kapnak.

te tájdarabok továbblépnek eggyel: ese-

A blogolással párhuzamosan – s

Úton lenni, tartani valahová, halad-

mények és történések helyett az átme-

attól el nem választhatóan – Tolnay

ni az időben a születéstől a halálig: a

net mozzanatát kapják el. A Hóhorizont

Imre naplót fest. Úgy tűnik, a blog

napló megörökíti ennek állomásait, a

(2011) című képen az ember nélküli út

fontosnak megélt

(?) pereme sötétben dereng, mégsem

eseményeket, he-

találjuk reménytelen vállalkozásnak,

lyeket, mozzana-

hogy elinduljunk rajta. Inkább megil-

bejegyzések az idők során „naplófestmények”-ké lényegülnek át. A mostani kiállításon látható néhány a római falakat megörökítő sorozatból (2009), illet-

Tolnay Imre: Kék árny 2011, homok, akril, fenyőtű, vászon, 90×60 cm

ve egy-egy a legutóbbi nagyobb méretű képei közül (Előtt; Mögött; Hóhorizont, 2011), s ezek a kisebb méretű festményekkel (pl. Engramok, 2011), valamint az Annuele-sorozattal (2011) együtt alkotják a Napló című tárlat anyagát. Persze, a kiállítótérben nincs előttünk a blog, legfeljebb okostelefonunkon követhetjük a legújabb bejegyzéseket, ezért a művek ideválogatott csoportját önmagában kell az elmúlt három év naplójaként, vagyis a lenyomat lenyomataként értelmeznünk. Tolnay festett naplójában sokszor felülről láttat (pl. Fentről III., 2011; Napló III., 2010), ilyenkor mintha kietlen, szürke, ember nélküli tájat szemlélnénk, amely szikár, csupasz ugyan, ám nem teljesen elidegenített. Máskor távolodik (Távol, 2008), közelebb megy (Közel, 2008), majd viszonyít (Előtt; Mögött, 2011). Megint máskor úgy látszik, mintha egészen rázoomolna a tárgyra, vagyis a valóság egy kiválasztott darabkájára – ilyenkor szinte az anyag belsejébe látunk, tapinthatóan foszlik, mélyed, türemkedik, domborodik a felfestettfelragasztott, különféle technikákkal az olajrétegre felvitt segédanyag: vakolat, homok, föld, gyapjú, széndarabok, növényi morzsalék. Organikusak, rusztikusak ezek a felületek, és nem hagyományosan festői az eljárás. A klasszikus festőiséget, a újművészet 2012 01

Tolnay Imre: Napló 10/4 2010, vakolat, gyapjú, akril, vászon, 60×80 cm

letődöttséget érzünk. És vonzást. Nem számítottunk rá, hogy ilyen lesz... Hideg van, de nem fázunk. A fény mintha tej-

üvegen szűrődne át, mégis látjuk, amit kell. Más képeken a szürkék és feketék mellé olykor egy-egy élénk szín is kerül, csak egy folt vagy egy keskeny kontúr erejéig. Bátorításképpen. „Talán eltűnök hirtelen, / akár az erdőben a vadnyom” – írja József Attila. Talán ilyen lesz az „eltűnés” előtti utolsó pillanat, a határterület az ideát és az odaát között – festi Tolnay lírája. Szellemi és anyagi ünnepélyes együttese.

Marczinka Csaba

Horváth Roland kiállítása Neon Galéria, 2011. XII. 8–2012. I. 6-ig

A Neon Galériában december 8-án

tesebb ez az irányultság a Két or-

című alkotáson például az egymás

nyílt meg Horváth Roland második

szág, a Házasok és az Ifjú házasok

mellé helyezett (egymással rivali-

egyéni, Klórterem című tárlata. A ki-

című képeken (2011). A Két ország

záló) Magyar Nemzet és Népsza-

állítás a tőle már jól ismert, sajátos hangulatú csendéletek újabb darabjait tartalmazza. A csendéletek mellett újságokban talált fényképek egy-egy képelemre redukált átdolgozásai is találhatók. A mindennapi tárgyakat sajátos, expresszív ecsetvonásokkal festi meg a derengő fényű üres térben. A különböző tárgyak – üvegek, kávétartók, fűszertárolók, újságlapok stb. – sokszor szimbólummá válnak vagy szimbólumszerűen jelennek meg a semleges háttér előtt. Ez a törekvés gyakran tudatos művészi koncepció. A legjellegze-

44 újművészet 2012 01

Horváth Roland: Western 2011, 40×65 cm, olaj, vászon

Kiállítások

ábrázolást szolgálja. Embert nemigen láthatunk a képeken (az egyiken pl. egy fej másolatát), a tárgyak utalnak az emberi viszonyokra. A képkivágásos ábrázolást hatásosan ötvözi a lendületes, expresszív ecsetkezeléssel. Horváth Roland alkotói világa már eddig is több elismerésben részesült: 2002-ben Barcsay-díjat, 2009-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. Emellett alapító tagja a Sensaria művészcsoportnak. Új kiállítása már – az ifjúkori kísérletezések lezárultával – kiérlelt alkotói világot tükröz. A gyakran teljesen hétköznapi tárgyak újszerű ábrázolása tudatos művészi koncepció. Horváth Roland: Harisnya 2011 65×85 cm, olaj, vászon

Az ábrázolás lendületes expres�badság fejezi ki a

magánéletben. A játékos irónia sok-

szivitása és a néhol groteszkbe át-

megosztottságot,

helyütt jelen van a képeken.

csapó irónia hatásosan egészítik ki

kettősséget. Több

A fiatal festő máris egyéni mon-

egymást (például Partfis; Új fej, 2011).

képen is a tárgyak kiválasztása vagy

danivalóval és érett stílussal jelenik

Még a látszólag teljesen hétköznapi

elhelyezése utal ironikusan a külön-

meg alkotásain. A gyakran töredékes,

csendéletekben is van valami „csava-

böző ellentétekre közéletben vagy

képkivágásos kompozíció is az egyéni

rás”, kacsintó irónia.

újművészet 2012 01

Szeifert Judit

A HUNGART-könyvsorozat legújabb öt kötete

A HUNGART kortárs vizuális művészetet támogató sok-

dása és átjárhatósága. Formai kísérleteit a kezdetektől a

rétű tevékenysége 2009 során egy újabb mozzanattal bő-

térhez való ambivalens viszonyulás határozza meg – festő-

vült, akkor látott napvilágot a HUNGART-könyvek első

ként szobrászi módon, szobraihoz pedig sok esetben festői

öt kötete, amelyet 2010-ben újabb öt könyv követett.

látásmóddal viszonyul. Munkássága nem ábrázoló művé-

Nagy öröm, hogy a tervekből tavaly is valóság lett, és

szet, nélkülöz mindenfajta narratívát, azonban valamiféle

2011 decemberében megjelent a sorozat újabb öt kiad-

filozofikus miszticizmus jellemzi. Művészetének origójában

ványa, amelyek ismét magyar kortárs vizuális művészek

a kulturális emlékezet számára emblematikus, azonban az

munkásságát dolgozzák fel.

egyéni lét oldaláról vizsgálva elhasználódott és használha-

A mostani öt kötetben bemutatott alkotók kiválasztá-

tatlanná vált tárgyak (zongora, kiselejtezett könyvek) felda-

sában most is a sorozatszerkesztői javaslatok figyelem-

rabolása áll. Barabás a kultúra bizonyos fokú újrahasznosí-

bevételével döntött a kiadó. Az elmúlt évekhez hasonló-

tását tűzte ki céljául, a feltáruló töredékekből új jelentést és

an az a szerkesztői és kiadói szándék is alapvető szere-

új esztétikai értékeket hoz létre.

pet játszott, hogy lehetőség szerint minden díjazott mű-

Péter Ágnes szobrászművész 2008-ban lett HUNGART-

vészeti ág képviselve legyen. Ugyanakkor, amint azt az

ösztöndíjas. A róla szóló kismonográfia szerzője szintén

idei öt alkotó közül többük esetében látni lehet, ezek a

az ifjabb művészettörténész nemzedékhez tartozó Paksi

műfaji határok nem merev kategóriák, egy-egy művész

Endre Lehel. Péter Ágnes (1949) művészetét a világmegis-

párhuzamosan több művészeti ágban is alkot, illetve

merés szolgálatába állítja. Munk módszere, hogy vissza-

műveik sokszor nem sorolhatók be egyértelműen egy-

fejti a világ jelenségeit, egyéni tapasztalatait az alapele-

egy műfaj keretei közé.

mekig, egészen a számokig. Legkedveltebb anyagai a ha-

A kötetek szerzői az alkotók életművét behatóan ismerő

gyományos (viaszveszejtéses) bronz, a vas és az acél. Még

szakemberek, művészettörténészek, művészeti szakírók, akik-

sómázas kerámiát, viaszt, ólmot, kőzetet, követ, szalmát,

nek a könyvekben publikált értő, elemző tanulmányai bizto-

üveget és ultraviola fénytől gerjesztett fényport alkal-

sítják e sorozat szakmai hitelét. A szerzők kiválasztásánál arra is törekedtünk, hogy a tekintélyes szakembrek mel lett helyet kapjanak a fiatalabb generációt képviselő művészettörténészek, akik friss szemmel, új szemlélettel közelítenek a bemutatni kívánt alkotók életművéhez. A Barabás Márton (1952) művészetét bemutató tanulmány szerzője Szabó Noémi művészettörténész, a Kogart munkatársa. Barabás 2007ben kapott HUNGART-ösz töndíjat. Közel négy évtizedes művészi pályájának állandó alapkérdése a műfajok közötti határvonalak felol-

46 újművészet 2012 01

Könyvek

között csapongó művészi attitűdöt is magában foglalja. Nem álszerénység ez, hanem a művészethez a kívülálló szabadságával (is) közelítő ember önreflexiója. Konok Tamás (1930) Kossuth-díjas festőművész 2010-ben kapta a HUNGART életműdíját. A róla szóló könyv szerzője N. Mészáros Júlia művészettörténész. Konok 1953-ban Bernáth Aurélnál végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsban telepedett maz, installációiba irányított, olykor programozott fény-

le. Hosszú, következetes munkával geometrikus abszt-

forrásokat is beépít. Technikái döntően építő, és kevésbé

rakt festővé érett, mely területen rangos helyet vívott ki

mintázó vagy faragó szobrászi eljárások. Plasztikai meg-

magának az egyetemes és a magyar képzőművészetben.

oldásait gyakran sík felületek csiszolásával, illetve egyedi

1980-ban rendezte első önálló kiállítását Magyarországon,

rajzokon vagy sokszorosított és számítógépes grafikákon,

azóta folyamatosan jelen van a hazai művészeti életben.

fotográfiákon valósítja meg.

Festészetét a tiszta geometrikus nyelv, az anyag, forma

Balla András (1945) fotóművész 2000-ben kapott HUNG

és vonal feszültséggel teli kapcsolata, a mozgás, ritmus,

ART-ösztöndíjat. Kismonográfiáját Hemrik László művé-

arány és mérték finom egyensúlya, a zenei hangzás ér-

szeti író, a Ludwig Múzeum munkatársa írta. Balla művé-

zetét keltő, gazdag színhasználat és a harmónia iránti

szetének egyszerre sajátja a konceptualizmus és az érzéki

nagyfokú érzékenység jellemzi. Képeinek témái a valóság

szemlélet, függetlenül attól, hogy elvont struktúrákat,

és a világ, a személyes és az univerzális, a tér és az idő fi-

tájat vagy éppen em-

lozófiai és művészeti problémái.

beri alakot ábrázo-

Pataki Gábor művészettörténész, a MTA Művészettörté

ló fényképet készít.

neti Kutatóintézetének igazgató-helyettese írta a Stefanovits

Teljes jogú tagja a

Péterről (1947) szóló tanulmányt. Stefanovits Péter, aki 2001-

klasszikus, miként

ben nyerte el a HUNGART-ösztöndíjat, számos lényeges, újí-

a progresszív fotog-

tó kezdeményezés részese, nem kötődik csoportokhoz vagy

ráfusok képzeletbeli

trendekhez. Ab ovo kutató-kereső, innovatív alkat, a grafi-

társaságának. Szin-

kán túl fest, fotóz, installációkat készít és díszleteket ter-

tetizáló művészi al-

vez, költőkkel, színházi emberekkel áll szoros kapcsolatban.

kat, ahogy szervezői

Művészete, az abszurd és groteszk vonulatok mellett kez-

tevékenységét is a

detektől fogva őrzi társadalmi dimenzióit, a nemzeti-népi

jó értelemben vett

hagyományok tiszteletét, cselekvő újraformálását. Legalább

szintetizálási tö-

ilyen lényeges vonása emellett a világban, a létezésben rejlő

rekvések jellemzik.

transzcendens lehetőségek felmutatása.

Ugyanakkor szívesen

Úgy gondolom, ma, a gazdaság és a kultúra területén

tekinti magát naiv

tapasztalható és egyre mélyülő válsághelyzetben külö-

művésznek. Ez rész-

nösen fontos vállalkozás a HUNGART kortárs művészeti

ben autodidaktát

könyvsorozatának megjelenése. Az eddigi 3 év alatt ki-

jelent, de a „fegyel-

adott 15 kismonográfia hiánypótló a vizuális művészeti

mezetlen”, a témák

szakmában és a hazai művészeti könyvpiacon. újművészet 2012 01

Kiállítások

50 újművészet 2012 01

Kiállítások

újművészet 2012 01