A szórakoztatás, nem pedig az ismertté válás motiválta

Dombóvári István az elmúlt két évtizedben mindent elért, amit a szórakoztatóiparban el lehet érni: poénjai számtalan ember arcára csalnak mosolyt, mert szórakoztatnak a könyvei, a közösségi felületeken és a tévés showműsorokban való jelenléte, önálló estjei. A jászkarajenői Petőfi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója 2020 óta a gyakorlatban kamatoztatja az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar egykori hallgatójaként szerzett, művelődésszervezésre irányult tudását.

– Ma a magyar emberek életében sokkal inkább jelen van a humor, mint korábban bármikor. A ’80-as években leginkább a nagyszülők és a szülők hallgatták a rádiókabarét és nézték meg év végén a szilveszteri műsort, napjainkban viszont a fiatalok körében elfogadott és népszerű lett, pont úgy, mint a zene, a színház vagy a filmművészet. Ez annak is köszönhető, hogy a szórakozás és a kikapcsolódás az elmúlt húsz évben a nagy többség számára elérhetővé vált –elemezte a humor mai helyzetét Dombóvári István. A szórakoztatás, nem pedig az ismertté válás motiválta a humoristát. Célja az emberek megnevettetése.

– Két éve a délelőttjeimet a művelődésszervezés teszi ki Jászkarajenőn, délutánonként fellépni járok. A kettő között az ötleteimet igyekszem megvalósítani. Aktívan tartom a közönséggel a kapcsolatot a közösségi felületeken, emellett az ötödik könyvemen dolgozom –avatott be mindennapjai rendjébe.

Hivatása minden területét fontosnak tartja: a nagy dolgokra ugyanannyi energiát fordít, mint a kicsikre.

– Mi a sikerem titka? Az, hogy képes vagyok valami egyedi színt vinni a produkcióimba. Szerencsére húsz évvel ezelőtt sikerült rátalálnom arra a közös hangra, melynek köszönhetően a közönség tudja, hogy mire számíthat, ha velem találkozik – hangsúlyozta. Igazságtalannak tartotta egy ideig, hogy az interneten ma már bárkiből lehet „humorista”.

– Látva, hogy az ország 90 százaléka fellépett az X-Faktorban, 95 százaléka pedig nap mint nap vicceskedik a TikTokon, és mégsem lett belőlük énekes vagy humorista, rájöttem, hogy az eszköz csak egy lehetőség. Hogy ki hogyan él vele, az a fontos. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy mindig a közönség dönt – összegzett Dombóvári István. – Ne a sikert akarjuk, hanem élvezzük ki inkább az oda vezető utat!