István Orosz: Only Posters / Orosz István: Csak plakátok by Utisz

OROSZ IS TVÁN

OROSZ IS TVÁN C S A K P L A K ÁTOK

B u d a p e s t, 2 019

VANNAK DOLGOK, AMIKET EL TUDOK KÉPZELNI ÉS LE TUDOK R AJZOLNI. VANNAK, AMIKET EL TUDOK KÉPZELNI, DE NEM TUDOK LER AJZOLNI. VAJON LE TUDOK-E R AJZOLNI VALAMI OLYAT, AMIT NEM TUDOK ELKÉPZELNI? EZ AZ, AMI IGAZÁN ÉRDEKEL.

T H E R E A R E T H I N G S I C A N I M AG I N E A N D D R AW. T H E R E A R E OT H E R S I C A N I M AG I N E B U T C A N N OT D R AW. I WO N D E R I F I C A N D R AW S O M E T H I N G I C A N N OT I M AG I N E . T H AT'S W H AT R E A L LY B U G S M E .

A PLAKÁT SZÍNEVÁLTOZÁSA

Valamikor a múlt század hetvenes éveiben plakáttervezés szakra jártam a budapesti Iparművészeti Főiskolán. Akkoriban gyakran hallottuk a rátarti jelszót: a plakát a 20. század művészete. Ezt ma már úgy kell érteni, hogy nem a huszonegyediké. A falragaszok szerepét célratörőbb, hatékonyabb és legfőképp olcsóbb médiumok vették át. Egy jól kieszelt és megrajzolt kép egy pillanat alatt képes megvilágítani olyan tartalmat is, amit leírni, elolvasni, elmagyarázni csak hosszú idő alatt lehetne. A túl sok szöveggel operáló plakát voltaképpen annak beismerése, hogy a tervező kifogyott az ötletekből. Pedig ha végiggondoljuk a plakátművészet történetét, éppen azt látjuk, hogyan lesz a műfaj egyre biztosabban ura a képi, a csakis képpel történő kommunikációnak. Talán a hetvenes, a nyolcvanas években jut a csúcsra ez a folyamat. Aztán mintha megfordulnának a trendek. Az új keletű dizájn stúdiókban történő látszólag professzionális munkamegosztás, a plakát halála. Ha egy nyomtatványon együtt dolgozik egy art director, egy grafikus, egy író, egy tipográfus, egy fotós, meg ki tudja még, ki mindenki, akkor a brain stormingnak csak rossz vége lehet. Mindenki szeretné, ha ő is hozzátehetne valamit a kész műhöz. Pedig a plakátnak éppen úgy kellene megszületnie, hogy folyton csak elveszünk belőle. Valaha, amikor még tanítottam, azt mondtam a fiatal dizájnereknek: ha plakátot akartok készíteni, fogalmaz zátok meg az üzenetet, amit ki szeretnétek fejezni. Le is írhatjátok. Érezni fogjátok, hogy vannak fölösleges sza vak, mondatrészek. Húzzátok ki, aztán olvassátok újra. A következő olvasatban is lesz még néhány fölösleges elem. Tessék elvégezni a húzást újra meg újra. Ha már egyetlen szóra, egyetlen betűre sem lesz szükségetek, akkor vagytok készen a plakáttal. A plakát, így magyaráztam és így is hittem, a tömörítés művészete. Először kulturális plakátokat csináltam, ezek többnyire színházi, film és kiállítási plakátok voltak. 1989-90 táján, amikor a demokratikus változások zajlottak közép és kelet-Európában, rajzoltam néhány politikai plakátot is. Ki akartam próbálni, tényleg alkalmas-e a műfaj arra, ahogy tanították, hogy embereket lehet mozgósítani vele. Egy washingtoni kiállításon, amelyen az én plakátjaim is szerepeltek, azt kérték írjak előszót a katalógushoz. Inkább utószót, feleltem, hiszen a plakát korszak végén vagyunk. És valóban a 90-es évek információs forra dalmának nagy vesztese a plakát lett. A mass media száműzöttje, mondhatnánk, de azt tapasztaljuk, hogy miközben a közterekről fokozatosan tűnnek el a plakátok, a kiállítótermekben egyre gyakrabban találkozunk velük. A plakátmegbízások ritkulásával nekem is műfajt kellett váltanom, önálló grafikus lettem, plakátjaimnak és auto nóm munkáimnak azonban máig sok közük van egymáshoz. Még főiskolás voltam, amikor megfigyeltem, hogy a messziről megpillantott utcai plakátokhoz, ha elég érdekesnek tartjuk őket, közelebb megyünk. Eszembe

jutott, miért ne használjam ki e kétféle nézetből adódó lehetőséget. Jelentsen mást a plakát, ha távolról nézzük, és legyen egy másik üzenete azok számára, akik hajlandók közel menni. Elkezdtem kettős jelentésű plakátokat csinálni, s olyannyira élveztem, hogy autonóm munkáimban, rézkarcokon, anamorfózisokon, festményeken is használni kezdtem a kettős-kép effektust. Más képeimen a téri hatásokkal és a perspektívával játszom, olykor megpróbálom megfordítani a perspektívát, vagy a konvex és a konkáv ábrázolás összekapcsolásával lehetet lennek tűnő illúziót teremteni. Ezeket a megoldásokat is először plakátokon kísérleteztem ki. Természetesen őrizni szeretném, több egykori plakáttervező kollégámhoz hasonlóan, a plakát korábbi, utcai funkcióit is, de amit ennél is fontosabbnak látok, a plakátos gondolkodásmódot kellene tovább éltetni, a plakát stiláris jellemzőit, a csak rá jellemző tömörítést, a jelképekben való fogalmazást, a különleges színhasználatot, az optikai effektek bátor kiaknázását, a léptékváltás adta lehetőségeket. A plakáttal kapcsolatban gyakran említik, talán könnyelműen: hic et nunc: (itt és most). Csak az adott helyszí nen töltheti be funkcióját és hamar érvényét veszti, lejár a szavatossága, akár egy doboz kaszinótojásnak. Aki ismerős a plakáttörténelemben, tudja, hogy nem föltétlenül van így. Az igazi plakátok egy idő után függetle nítik magukat kortól és helytől, önállóvá, általános érvényűvé válnak. Már nem az a fontos milyen eseményt reklámoztak valaha, hanem a személyiség, aki mögöttük áll, a személyiség, aki hitelessé teszi őket. A jó plaká tok odahagyva eredeti funkciójukat az alkalmazott művészet területéről átkerülnek az önálló képzőművészet világába. Kivételes, kegyelmi pillanat, úgy is mondhatnám, a plakát színeváltozása. Néha én is úgy vagyok vele, régi plakátjaimat, köztük a húsz, a harminc éves munkákat nézve, hogy már nem az egykori feladatot látom, nem arra koncentrálok, mit kellett hirdetnie a plakátnak, úgy nézem inkább őket, mintha tükörbe néznék.

THE TRANSFIGURATION OF THE POSTER

Sometime in the seventies of the previous century, I attended lectures on poster design at the Budapest Col lege of Applied Arts. At that time, we often heard the uppish slogan: the poster is the art of the twentieth century. Today, this is to be understood that it is not as not the art of the twenty-first century. The role of posters attached to the wall has been taken over by more targeted, efficient and, above all, cheaper media. A properly conceived and well-drawn image can instantly illuminate content that would take a long time to describe, read, or explain. A poster with too much text is actually an admission to the fact that the designer ran out of ideas. However, if we consider the history of poster art, we can see how the genre became more and more assured of the efficiency of picture-only communication. It was perhaps in the seventies and eighties that this process culminated. Since then, the trends seem to have reversed. The seemingly professional divi sion of labour – so trendy in new design studios – has led to the poster’s demise. If an art director, a graphic artist, a writer, a typographer, a photographer, and who knows who else work together on a print-out, then brain-storming can only lead to a bad end. Everyone wants to add something to the finished work – even though the poster should be created by continually taking away from it. Back in the day, when I was a teacher, I told young designers: if you want to make a poster, first formulate the message you want to express with it. You can even write that down. You will feel that there are unnecessary words and phrases. Scrap these, then read the text again. In this second reading, there will be a few redun dant items again. Erase these all over again. When you feel you do not need to add a single word or a single letter, you are ready with the poster. This is how I have seen and have been explaining it: the poster is the art of compression. First, I made posters on topics associated with culture; mostly ones on theatre, films and exhibitions. In 1989–90, while democratic changes were taking place in central and eastern Europe, I drew some political posters too. I wanted to try if the genre was really suitable for mobilizing people – as I had been taught. At a Washington exhibition, where my posters were shown, I was asked to write a preface to the catalogue. I preferred to write an epilogue instead – I replied –, because we are at the end of the poster era. In fact, the poster became the main loser of the information revolution in the nineties. It is an exile of the mass media, we could say, yet we see that while posters are gradually disappearing from public spaces, we see them more and more in exhibition halls. As orders for posters got fewer, I had to find a different genre: I became an independent graphic artist, but my posters and my autonomous works still have much to do with each other. I was still a college student when I noticed that people get closer to street posters seen from afar, if they find them interesting. It occurred to me

that I could actually take advantage of these two different perspectives. Let the poster bear a message that is different for those who look at it from afar than for those who are willing to get closer. I started to make posters with a double meaning, and I got the taste of it to the extent that I started to use the double image effect in my autonomous works, copperplate etchings, anamorphoses, and paintings. In my other pictures, I play with space effects and perspective, sometimes trying to reverse the perspective, or combine the convex and con cave representations to create an impossible illusion. I first experimented on these solutions on my posters. Of course, I would like to preserve – like many of my former colleagues in poster design – the previous func tions of street posters, but I deem it to be more important to continue to keep alive the ‘poster mindset;’ that is, the stylistic features of the poster, the compression it is characterized by more than anything else, its way of communication by symbols, its special use of colours, its brave exploitation of optical effects, the possibilities granted by changing the scale… It is often – maybe lightly – mentioned in connection with the poster: hic et nunc (here and now). It can only fill its function at a given location and it quickly expires like a box of casino eggs. Who is familiar with poster history knows that this is not necessarily the case. After a while, the real posters get detached from age and place, b ecome independent and assume a universal meaning. The event they originally promoted is no longer important, but the personality behind them, the personality who made them credible. Good posters leave their original function behind and get transferred from the field of applied art into the world of independent fine arts. This is an exceptional moment of grace, which could be called the transfiguration of the poster. Sometimes I feel the same way when I look at my old posters, including the ones created twenty or thirty years ago: I no longer see the then-current task, I do not focus on what the poster had to advertise. Instead, I look at them as if I was looking in a mirror.

KÃ&#x2030;PEK PL ATES

B O G Á R Á B É C É | I N S E C T A L P H A B E T, 1974

P L A K ÁT E M B E R | P O S T E R M A N , 19 95

OY T I Σ | S E N K I | N O O N E , 19 9 8

E U R I P I D É S Z : M E D E I A | E U R I P I D E S : M E D E I A , 19 9 6

V I GYÁ Z AT L É P C S Ő ! | M I N D T H E S T E P S ! , 19 8 9

E LV TÁ R S A K , AGYŐ ! | C O M R A D E S G O O D BY E ! , 19 8 9

KO N C E R T A KO M M U N I Z M U S Á L D O Z ATA I É R T CONCERT FOR THE VICTIMS OF COMMUNISM 19 9 0

B E R L I N , AG I KO N G R E S S Z U S | B E L I N , AG I C O N G R E S S , 2 0 05

B R E C H T: K AU K Á Z U S I K R É TA KÖ R | T H E C AU C A S I A N C H A L K C I R C L E , 19 9 8

O R O S Z I S T VÁ N K I Á L L Í TÁ S A | E X H I B I T I O N O F I S T VÁ N O R O S Z , 19 92

D O S Z T O J E V S Z K I J : Ö R D Ö G Ö K | D O S T O E V S K Y: T H E D E V I L S , 19 9 4

W I L LY R U S S E L L : V É R T E S T V É R E K | B L O O D B R O T H E R S , 19 93

V& A ( V I C T O R I A A N D A L B E R T M U S E U M), 19 9 9

A R T H U R M I L L E R : A Z Ü GY N Ö K H A L Á L A | D E AT H O F A S A L E S M A N , 19 9 4

O R O S Z I S T VÁ N K I Á L L Í TÁ S A | E X H I B I T I O N O F I S T VÁ N O R O S Z , 19 97

O S C A R W I L D E : I D E Á L I S F É R J | A N I D E A L H U S B A N D, 19 9 9

L E O N A R D B E R N S T E I N : W E S T S I D E S T O RY, 19 9 6

A R C - M Á S | FAC E - C O P Y, 19 9 8

R I Z Ó M A F E S Z T I VÁ L | T H E R H I Z O M E F E S T I VA L , 19 9 4

G R A F I K U S Ü Z E N E T A KÖ R N Y E Z E T É R T /G R A P H I C M E S S AG E F O R E C O L O GY, 2 0 0 0

P L A K ÁT O K M AGYA R O R S Z ÁG R Ó L | P O S T E R S F R O M H U N G A RY, 2 0 01

Á LTA L Á N O S I N T E L E M : Á LTA L Á N O S F E L M E L E G E D É S | G L O B A L WA R N I N G : G L O B A L WA R M I N G, 2 0 02

H O R R O R VAC U I – M Ű V É S Z E T I K I Á L L Í TÁ S | H O R R O R VAC U I – A R T E X H I B I T I O N , 2 0 0 6

O R O S Z I S T VÁ N K I Á L L Í TÁ S A | E X H I B I T I O N O F I S T VÁ N O R O S Z , 19 97

E Z E R K I L E N C S Z Á Z Ö T V E N H AT – K E T T Ő E Z E R H AT O N E T H O U S A N D F I F T Y- S I X – T W O T H O U S A N D S I X 2006

A N É P | T H E P E O P L E , 2 0 0 9

28 . H U M Á N F E S Z T I VÁ L | 28 T H H U M A N A F E S T I VA L , 2 0 03

„ H I DA K” KO N F E R E N C I A | B R I D G E S C O N F E R E N C E , 2 0 0 8

8 0. Ü N N E P I KÖ N Y V H É T | 8 0 T H F E S T I V E B O O K W E E K , 2 0 0 9

G I OVA N N I B O C C AC C I O : D E C A M E R O N , 2 0 05

H O M M AG E Ã&#x20AC; A L F O N S M U C H A , 2 0 0 9

C H AU M O N T, 2 0. N E M Z E T KÖ Z I P L A K ÁT F E S Z T I VÁ L | 2 0 T H I N T E R N AT I O N A L P O S T E R F E S T I VA L , 2 0 0 9

Ö R K É N Y I S T VÁ N : N Á S Z U TA S O K A L É GY PA P Í R O N | H O N E Y M O O N E R S O N F LY PA P E R , 2 010

I R Á N | I R A N , 2 0 05

R E F L E X I Ó K A V Í Z E N | R E F L E C T I O N S O F WAT E R , 2 0 0 6

„Ü Z E N E T ”, K É P Z Ő - É S I PA R M Ű V É S Z E T I K I Á L L Í TÁ S | „ M E S S AG E ”, A R T S A N D C R A F T S S H O W, 2 0 0 8

P L A K ÁT O K , O R O S Z I S T VÁ N K I Á L L Í TÁ S A | P O S T E R S , E X H I B I T I O N O F I S T VÁ N O R O S Z , 2 0 0 9

W I L L I A M S H A K E S P E A R E : M AC B E T H , 2 013

A M I S Z T R Á L E GY Ü T T E S S Z Ü L E T É S N A P I KO N C E R T J E | B I R T H DAY C O N C E R T O F M I S T R A L B A N D, 2 0 07

K E R E S Z T E S D Ó R A É S O R O S Z I S T VÁ N K I Á L L Í TÁ S A | E X H I B I T I O N O F D Ó R A K E R E S Z T E S É S O R O S Z I S T VÁ N , 2 012

„ I L K A K E R T J E ”, K É P Z Ő - É S I PA R M Ű V É S Z E T I K I Á L L Í TÁ S /„ I L K A’S G A R D E N ”, A R T S A N D C R A F T S S H O W, 2 0 0 8

K I E L I R E G AT TA | K I E L R E G AT TA , 2 013

D E S I G N X TA I P E I , 2 015

O R O S Z I S T VÁ N N E W YO R K B A N | I S T VÁ N O R O S Z I N N E W YO R K , 2 012

B Á N F F Y M I K L Ó S : I S T E N O S T O R A | G O D'S S C O U R G E , 2 014

I Z R A E L 70 | I S R A E L 70, 2 018

( A Z O R O S Z F O R R A DA L O M S Z Á Z É V E) | (10 0 Y E A R S O F T H E R U S S I A N R E VO L U T I O N), 2 017

1917 – 2 017

(L E N I N F O R R A DA L M Á N A K S Z Á Z É V E) | (10 0 Y E A R S O F L E N I N ’S R E VO L U T I O N), 2 017

1917 – 2 017

T O L E R A N C I A | T O L E R A N C E , 2 017

G R E C S Ó K R I S Z T I Á N – H R U T K A R Ó B E R T: S T O P, 1917

OROSZ ISTVÁN 1951-ben született Kecskeméten. A Magyar Iparművészeti Főiskola Grafika Tanszékén szerzett diplomát 1975-ben. Önálló grafikai lapjait, gyakran archaizáló formai elemek, művészettörténeti utalások, stílusidézetek, illetve játékos önreflexiók rokonítják a posztmodern törekvésekkel. Sok munkáján jelennek meg természettudományos, főképp a geometria és az optika köréből választott témák. Szívesen kísérletezik a téri illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás túlzásaival, valamint az anamorfózis technikájának megújításával, melynek elméletét, történetét és filozófiáját is kutatja; több pub likációja is megjelent ebben a témában. Autonóm művészeti tevékenysége mellett alkalmazott grafikával – elsősorban plakáttal – pályája kezdete óta foglalkozik. Főleg kulturális plakátokat (film, színház, kiállítási) tervezett, de a nyolcvanas évek végén a kelet-európai demokratikus változások idején több politikai pla kátot is készített. Tagjai közé választotta az Alliance Graphique Internationale és mindkét magyarországi művészeti akadémia. Alapító tagja a Magyar Plakát Társaságnak. 2006-ban létrehozta a Soproni Egyetem Művészeti Intézetének Grafika Tanszakát. Animációs filmeket is készít, illetve megjelentek verses-, próza-, és esszékötetei. Képzőművészeti munkásságát Munkácsy-díjjal, filmes tevékenységét Balázs Béla-díjjal is merték el, 2011-ben Kossuth-díjat, kapott, 2018-ban a Nemzet Művésze lett.1984-től használja az Utisz művésznevet, melyet előtte ugyancsak álnévként Odüsszeusz használt a küklopsz elleni affér alkalmából, amely köztudottan a szörny szeme világába került. A jelképes, ironikus név értelmében Orosz művészete egyfajta támadás a szem ellen. ISTVÁN OROSZ was born in 1951 in Kecskemét. He graduated at the Department of Graphic Arts at the Hungarian Academy of Applied Arts in 1975. His independent graphics are related to postmodern aspirations by way of their often archaizing form elements, references to art history, style quotes, and playful self-reflections. Many of his works feature themes selected from the fields of science, geometry, and optics. He likes to experiment with the exaggerations of perspectival visualization developed to point out the illusion of space, and the renewal of the technique of anamorphosis, whose theory, history, and philosophy is also a research subject he is exploring, with several publications on this topic bearing his name. In addition to his autonomous artistic activity, he has also been engaged in graphic arts – primarily with posters – since his career began. He mainly designed posters on cultural topics (film, theatre, exhibitions), but at the end of the eighties, at the time of the democratic changes in Eastern Europe, he also created several posters on politics. He has been elected as a member to Alliance Graphique Internationale as well as both Hungarian art academies. He is a founding member of the Hungarian Poster Society. In 2006, he established the Graphics Department of the Institute of Art at the University of Sopron. He has also produced animated films and published poems, prose, and essays. His work in the realm of fine arts was awarded with the Munkácsy Prize; his film-making activities with the Béla Balázs Prize; in 2011 he received the Kossuth Prize; and in 2018 he was nominated the Artist of the Nation. Since 1984 he has been using the artist name Utisz, which was used as a pseudonym by Odysseus in the Cyclops story line, which ended up with the monster losing his eyesight. As the symbolic, ironic name also expresses, Orosz’s art is some kind of an attack against the eye.

EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK | SOLO EXHIBITIONS

1992 1994 1995 1997 1998 2000 2001 2002 2004 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Budapest, Dorottya Galéria, Mexico City, Caja del Poeta; New York, St. Johns’ University; Chicago, I Space Gallery; Thessaloniki, Aristotelian University; Koppenhaga, Mosting Hus; Silkeborg, Kunst Center; Teheran, Honarmandan Gallery; Pozsony, Slovenska Narodná Galeria; Mikkeli, Taidemuseo; Hága, M. C. Escher Museum; Budapest, Ernst Múzeum; Essen, Grillo Theater; Jorwerd, Saint Radboud’s church; Tokió, Hakozaki, Royal Park Hotel; Pécs, Dómmúzeum; Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum; Gödöllő, GIM-Ház; Budapest, Koller Galéria; Kecskemét, Cifrapalota; New York, Hungarian Cultural Center;

2012 2014 2015 2016 2017 2018 2018 2019 2019

Sopron, Festőterem; Ankara, Güler Sanat Galéria; Győr, Esterházy-palota (Keresztes Dórával); Moszkva, Sberbank Gallery; Érsekújvár, Galeria umenia Ernesta Zmetáka; Brescia, Galleria dell'Incisione; Jyväskylä, Galleria Ratamo; Nagyvárad, Püspöki palota (Keresztes Dórával); Guadalajara, Ex Convento del Carmen; Szófia, Nemzeti Galéria. Badacsony, Egry József Múzeum; Tihany, Kogart Galéria (Polgár Botonddal); Szentpétervár, Novij Muzej; Istambul, Magyar Kulturális Intézet; Jekatyerinburg, Jelcin Centrum; Antwerpen, Epreuve d’Artiste Gallery

FILMJEI | FILMS

BIBLIOGR ÁFIA | BIBLIOGR APHY

Csönd (1977) A sótartó felé (1978) Holdasfilm (társrendező Keresztes Dóra, 1979) Álomfejtő (1980) Ah, Amerika! (1984) Garabonciák (társrendező Keresztes Dóra, 1985) Aranymadár (társrendező Keresztes Dóra, 1987) Vigyázat, lépcső! (1989) A kert (1989) Sírj! (1995) Arcok (társrendező Keresztes Dóra, 1999) Fekete lyuk – fehér lyuk (2001) Az idő látképei (2004) Útvesztők (2008) Sakk! (2010) A rajzoló (2014) Dürer rinocérosza (társrendező Horkay István, 2018)

Ah, Amerika (társszerző: Dániel Ferenc); Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1986; OYTIΣ; Balassi Könyvkiadó, Budapest, 1994; Plagáty / Posters / Plakátok; Rabbit & Solution Studio, Bratislava, 2002; Deep down; Utisz, Budakeszi – Escher in Het Paleis, Den Haag, 2004; Felhők Poloniusnak / Clouds for Polonius; Ernst Múzeum, Budapest, 2006; Körzővel rajzolt víz; L'Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2008; A lerajzolt idő / The Drawn Time; Tiara Könyvkiadó, Budapest, 2008; A követ és a fáraó; Typotex Könyvkiadó, Budapest, 2011; Válogatott sejtések; Typotex Könyvkiadó, Budapest, 2013; Sakkparti a szigeten; Borda Antikvárium, Zebegény, 2015; Az idő látképei / Time Sights; Utisz, Budakeszi, 2016; Szent Rinocérosz gyermekei; Typotex Könyvkiadó, Budapest, 2017.

44.

KIADÓ:

Pauker Holding Kf t.

FELELŐS KIADÓ:

Miklós Árpád

MŰVÉSZETI VEZETŐ:

Lugosi Lugo László

SOROZ AT TERV ÉS TÖRDELÉS: DIGITÁLIS KÉPFELDOLGOZ ÁS: NYOMDAI KIVITELEZÉS: FELELŐS VEZE TŐ:

Kószó Imre Miklós Árpád

Pauker Nyomda

Vér tes Gábor

A CÍML APON:

R Ó M A | R O M E , 2 010

I S S N 20 62- 872 2 I S B N 978 - 615 -5 4 56 - 4 4 -2 Jelen kiadvány sem részben, sem egészben nem másolható sem elektronikus, sem mechanikus eszközökkel, ideér tve a fénymásolást, a számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást, a jogtulajdonos előzetes engedélye nélkül.

A K I A DVÁ N Y TÁ M O G ATÓ I :