Varga Csaba
“Isten adjon a filozófusnak betekintést abba, ami ott hever mindannyiunk szeme előtt.” L. Wittgenstein
A lokalitás esélyei
1.
Az ezredforduló nekünk most jelképes, mert azt feltételezzük, hogy véletlen – vagy nem véletlen – egybeesésként az ezredforduló valóságosan is korszakforduló, vagy ennél is több, de utódainknak már egy-két évtized múlva is a túlhaladott múlt egy érdektelen – vagy esetleg valamiért érdekes – darabja lesz. Érdekes talán akkor lehet, ha igazolódik az a feltételezésünk, hogy a globális világ most nem egyszerűen megfejthetetlen káoszként fortyog, hanem villámcsapásként mutatja a korszakforduló irányát. Nem várjunk többet: csak az irányát. A jövő arcvonásai, szemvillanásai csak utólag, már múltként fényképezhetők le. Nincs senki, aki tudatában lenne azoknak az ismereteknek, amelyek a láthatatlan jövőt majd jelenként megragadják. De talán annyi sejtésünk nekünk is lehet, mint az egykori vagy későbbi Kolumbuszoknak, hogy az új kontinens – a mindenkori Spanyolországból nézve – nyugatra van. Jelképesen Nyugatra. Földrajzilag a jövő akár ellentétes irányban is lehet. Hajózzunk hát Nyugatra! Ezzel nem azt mondom, hogy az új Amerika most is, mint a 17. században valami elképzelhetetlen, fantasztikus kánaánnal fogad minket. Csak az irányt sejthetjük, ha jól sejtjük, de arra nincs garancia, hogy partot érünk vagy a Part, ahol először kikötünk és megtelepszünk, angyali, tündöklő és békés tájjal fogad minket, ám azt a reményt sem adom fel, hogy a jövő felé hajózás a világtörténelem egyik újabb révébe vezet minket. Lesz part és lesz kikötés. A kronologikus idő mostani fordulója nekem azt mondja, hogy a jövő villámcsapásként már közénk vágott és ezért nincs miért meglepődni azon, hogy a villámcsapás miatt legjobb barátaink is kétségbeesve kiáltoznak. Hiszen “csak” ezért félnek: nincs part és nem lesz kikötés. A félelem akkor lesz könnyen úrrá rajtunk, ha a félelem okát nem vagy rosszul nevezzük meg; de végül is nézzünk csak körbe, az ezredfordulón átléptünk és minden riadalom ellenére a világvége mégsem következett be. A félelem egyik oka, hogy a magyar értelmiség nem definiálja a globális világot és nem méri fel, hogy a globális világban mi lehet a lokális világok szerepe, továbbá a magyar társadalmi tudat - belső szorongásoktól űzötten - a mai szegényes tömegtudatnak nem kínál fel szellemi kapaszkodókat a világmagyarázathoz. Ez a jövőtlen köztudat. 1