Varga Csaba
EGYSÉGKOR VÍZIÓJA posztmodern utáni jövőkép poszt-neokonzervatív szemlélettel
Első hangütés
Íme, az egyik posztmodern logika, a tautológia: a stratégia az stratégia. Ez azonban nem holnapra szól, hanem holnapok ezreire. Ha stratégia, az nem a megszokások és nem a baljós várakozások stratégiája. Írható negatív utópia is, de minek, ha mindenki a negatív jövőképeket rekonstruálja magában. A tautológia már ismét kevés. Ha stratégia, akkor elfogadható vagy optimális jövőképet rak össze. Feltéve, ha képes rá. A baljós várakozásokhoz képest minden pozitív jövőkoncepció illúzió, elérhetetlen idea. Noha éles határvonalat húzhatunk vélt és valóságos illúzió között. Amit javaslok, az csak vélt (látszólag) illúzió, mert olyan jövőkép, amely jelenné tehető. De nincs miért vitatkozni azokkal, akik ezt valóságos illúziónak tekintik. Mosolyukra mosoly a válasz. Már csak a stílus posztmodern.
Második megjegyzés: függetlenség az aktuális esélyektől
Hatalom orientált korszakban eminensen hatalmi kérdés, hogy ki fogalmazza meg a jövőképet és ki birtokolja a jövőről folyó diskurzust. Ma az integrált hatalmi osztály egyik csoportjának sincs a jövőről víziója, sőt ideája sem, ám a jövőről folyó diskurzust hatalmi pozíciói 1
erősítésére
akarja
felhasználni.
(A
globális
-
ketté
vagy
háromfelé
szakadt
-
társadalomszerkezet szerintem az integrált hatalmi osztállyal, a civilosztállyal és a tudásosztállyal írható le.) Álláspontom kívül van ezen a politikai igyekezeten. Már nem foglalkoztat, hogy a jövőkonstruálás hatalmi kérdés, és nem nagyon érdekelhet, hogy ki és hogyan birtokolja a (korlátozott) nyilvános jövőkeresést. Ha egyszer a jövőre úgysem figyel az új integrált elit. A tudásosztálynak ez a stratégiája - kénytelen-kelletén - kilépett az integrált hatalmi osztályhoz csatlakozott értelmiségiek játszmáiból. Ha lehet, mindent megteszünk, hogy egy ország szerencsésen átlépjen a (posztmodern utáni) információs korba. Vagy még tovább. Ha nem lehet, akkor nem lehet.
Harmadik (majdnem érdektelen) kitérő
Nem felejtem el, hogy hova tartozom. Ebben nem befolyásol, hogy mások szívesen elfelejtik, hogy én oda tartozom. Nincs kizárva, hogy azok jobban követnek minket, akikhez nem tartozunk, de ettől nem változik meg az identitásom. Közép-Európában a tudásosztály egyetlen tagja sem mondhat olyan szerencsés életutat magának, hogy tudatalattiját a kor ne gyömöszölte volna dugig tele utálatokkal, előítéletekkel, szorongásokkal, fölényekkel. Nincs okom nem arra gondolni, hogy nem is olyan utálatos feladat féken tartani a múlthoz tapadó érzeteinket. Olykor ellenállhatatlan kedvet érzek kíméletlenül gúnyos pamfleteket írni, de a baromfiudvarban elég érdektelen a szemétdombon kukorékolni. Távolodjunk kicsit az elmúlt évtizedek beszédszokásaitól. Nem felejteni és hallgatni. Vagy emlékezni, de nem az emlékektől vezérelten beszélni. (A posztmodern: felejt és hallgat.) De van ennél több is: esetleg szelíden, nem harsogva (ma kevés visszataszítóbb van, mint a mocsári radikalizmus), nem a tagadásra, hanem az igenlésre koncentrálva gondolkodni. Óvatos előrehátrálás a beszédhez?
2
A koncepcionális témakijelölés
Hogy mi ért véget, arról kicsiszoltabbak az elméletek. A vég-teóriák sorolhatók: a nyugati metafizika vége, a (liberális) demokrácia vége, a történelem vége, a (klasszikus) kapitalizmus vége, a modernizmus vége (a posztmodernizmus), a (tulajdonos) burzsoázia vége, az európai kultúra vége. Végül is: minek van vége? És minek nincs vége? Átfogó, integrált posztelméletek, globalizációelméletek hiányában nincs válasz. (No persze, állítólag vége van a filozófiának is.) De van ennél kevésbé könnyű kérdés is: mi van a vég után? A teóriák nehezen húzhatók elő: posztindusztriális társadalom, poszt-posztmodern, információs társadalom, lázadás a modernizmus ellen, technológiai forradalom. De a végeket követő utánokban mi is a közös koncepció? Átfogó, integrált elmélet(ek) nélkül szintén nincs(enek) válasz(ok). Ha nincs elmélet keret, a posztmodern (a sekélyes posztmodern) virágzik. Ha újra van válaszigény, vége a posztmodern korszaknak is.
Témakijelölés elemi fogalom hálóval
Menjünk vissza ahhoz a régi
kérdésfelvetéshez, amely megkülönböztet lét- és
gondolkodásmódokat és igyekezzünk legalább az elmúlt félévszázad alapján szétválasztani, részben vagy teljesen különböző lét- és gondolkodásmódokat. Ezeken belül válasszuk szét az uralkodó és az alávetett, sőt az uralkodástól és alávetettségtől független lét- és gondolkodásmódokat. Lehetséges olyan szétválasztás (szociológiai dierézis) is, amely megkülönböztet kozmikus, planetáris, kontinentális, nemzeti globalitást és lokális (regionális) világot. (Amint van globális téridő, planetáris idő, kulturális idő, lokális idő vagy tudati téridő.) És persze jelöljük valahogy a lét-és gondolkodásformák alapvető (paradigmikus, széles körben ható) és csak másodlagos (nem példaszerű, nem elterjedt) változási folyamatait. A létmódokkal egyenrangú erőtér a kollektív értelemadó gondolkodásmódok rendszere. Elválasztandó egymástól a kozmikus tudat (létezését csak feltételezzük), a planetáris (globális) tudat, vagy szűkebb társadalmi tudatok közül a kontinentális (európai) tudat, a 3
közép-európai tudat, (magyar) nemzeti tudat és a regionális tudat(ok). Az alapfogalmak összesíthetők egy lét és gondolkodásmód típusok című táblázatban.
4
Lét és gondolkodásmód típusok Világszerkezet szintek
kozmikus
Planetáris
Lét és gondolkodásmódok
globális
kontinentális
(ma még nem (most csak
közép-
nemzeti
európai
(most csak (legfőbb
teljes globalitás) Formafeletti
a magyar) az európai)
lokális
valóság
és
tudat)
létmódok, univerzum és
valóságok
az
isteni
valóság Uralkodó
létmódok,
valóságok Alávetett
Planetáris
globális
Valóság
valóság
európai globalitás
létmódok,
valóságok
közép-
nemzeti
európai
létmód
lokális valóság
globalitás Egyenrangú,
formatartó
a jövő
létmódjai
létmódok
5
Formafeletti
Isteni
tudat, planetáris
gondolkodásmódok
univerzális
tudat
tudat Uralkodó
globális tudat
európai tudat
gondolkodásmódok Alávetett
közép-
gondolkodásmódok
európai tudat (és ország) tuda(ok)
nemzeti
lokális
tudat Egyenrangú
a jövő
gondolko-
gondolkodásmódok dásmódjai A lokális valóságot a globális valóság részének tekintem, de gyökeresen más valóság-típus, mint a globális valóság. Szerencsés a BergerLuckmann szerzőpáros kategóriája: szerintük a lokális valóság, avagy a mindennapi valóság a legfőbb val
óság, mert az egyén közvetlenül
ebben a valóságban éli meg a lét és gondolkodásformákat. Formafeletti (planetáris létforma kategóriákkal megragadhatatlan) valóságnak tartom az univerzum valóságát. Az pedig a következő század lehetősége, hogy az uralkodó és alávetett valóságok és tudatok helyett egyenrangú (és formatartó) lét- és gondolkodásformák legyenek.
6
Történeti elemzés alapfogalmai
Az uralkodó lét és gondolkodásmódokat a huszadik század második felében a társadalomelméletek és a tudásszociológiai elméletek - minden szükségképpeni fogalomvita ellenére - meglehetősen pontosan jellemezték. Az egyik kategória rendszer modermposztmodern-posztposztmodern fogalmakkal igyekezett megkülönböztetni egymástól az egyre gyorsuló ütemben változó uralkodó globális valóságokat. Az egyáltalán nem igaz, hogy ezek a létmódok tíz évenként és különösen szabályos tíz évenként átalakultak volna, de az évtizedek - mindenekelőtt jelképesen - kifejezik a közelmúlt változás típusait. Az évtizedek neveit persze akár átváltoztathatnánk konkrét vagy jelképes fogalmakra, például úgy, hogy az ötvenes évek a modernitás utolsó évtizede vagy a hetvenes évek a posztmodern kialakulása. Mindegyik évtizedet - utóbb Kiss Endre javaslatára - három fogalommal is megjelöltem. Az első fogalom a szociológia (talán leginkább elfogadott) kategóriája, a második az euroatlanti kultúra emblematikus kulcsszava, a harmadik pedig a saját fogalom meghatározásom. Tehát ez a táblázat egyetlen időszak, a globális valóság utolsó ötven évének változásait jelöli meg.
A globális valóság történeti változásai 1950 után
Évtized megnevezése
Az évtized megnevezése átfogó fogalommal Társadalomelmélet (+ tudásszociológia)
Ötvenes évek
1. évtizedek óta: a (magas) modern társadalom;
(a
fejlett
kapitalista
társadalom)
7
2. a modernitás 3. a modern társadalom rész-globális világstruktúra, de uralkodó valóság (és kánon)
Hatvanas évek
1. a modern társadalom bomlása, az ipari társadalom csődje el- kezdődik 2. késő modernitás (a modern átfogó válsága) 3.
a
modern
társadalom
központosítása
és
az
további egyének
individualizálódása
Hetvenes évek
1.
a
tömegtársadalom
(avagy
a
posztmodern társadalom) 2. posztmodernitás (mint kialakuló korszellem is) 3. a posztmodern társadalom (növekvő) uralma és elterjedése az északi féltekén
Nyolcvanas évek
1. a (részlegesen) poszt-indusztriális társadalom 2.
posztmodernitás
krízise
és
a
kommunikatív racionalitás 3. a posztmodern társadalom válsága, miközben globális uralkodó valóság és kánon lesz
Kilencvenes évek
1.
a
pénzipari
információs
társadalom
társadalom
és
az
(avagy
8
információs kor) 2.
poszt-posztmodern
(mint
korszellem is) 3.
poszt-posztmodern
társadalom
megnyitja az információs kort (a fejlett világban gyorsan globalizálódik)
Nulladik évtized
1.
poszt-információs
társadalom
tudástársadalom lehet
(2000-2010)
2.
poszt-posztmodern
válsága
és
meghaladása: az információs kor 3. az információs kor: a tradicio- nális társadalom, a modern társadalom és a tudástársa- dalom ötvözet- kísérletei
A táblázat természetesen csak homályosan érthető, ha nem definiáljuk legalább a három fogalmat, a modernt, a posztmodernt és a posztmodern utáni korszakot, az információs kort leíró kategóriát. A modern a történelmi idő koordinátái között a második évezred második fele, legtágabb értelemben a reneszánsszal kezdődik és az információs kor kezdetekor ér véget. Lehet úgy fogalmazni: a Nagy Történelem, a történelem eleje és vége közötti mintegy három-ötszáz év. A modern váltja le végleg az antik kort, a középkor csődje váltja ki a megszületését, de szűkebb értelemben csak a kapitalizmus, az ipari társadalom, a polgárosodás korszaka. Ez a néhány száz év számos kisebb korszakot ölel át; a huszadik századot vagy az utolsó másfél századot érdemes a fejlett vagy a magas modernitással jelölni. A modern bomlása már a huszadik század első felében elindul, de a modern korszak csúcsa és csődje egyszerre a második világháborút követő két évtized.
9
A modern kor a gazdaság és a társadalom hihetetlen differenciálódása, avagy a globális differenciálódás első nagy korszaka; a második korszak feltehetően az információs kor lesz. Először azt hitték, hogy a modern kor maga a szüntelen új, az állandó változás, a növekedés, a folytonos fejlődés, de csak most derül ki, hogy az információs kor is állandóan újat hoz, abban viszont gyökeresen különbözik a moderntől, hogy milyen újat készít elő. A modern az ipari társadalmat hozta, az (ipari) technológia fejlődését, az információs kor ezzel szemben az információs társadalmat és egy még gyorsabban fejlődő szupertechnológiát. Miután a modern folyton változik, ezért folytonos átmenet, kiveszik belől az örökkévaló; minden szempontból a racionalitás korszaka, s kiveszik belőle az irracionalitás is, a lelkiség, a középkori életvilág otthonossága. Az ész uralmának első korszaka, a racionális haladás időszaka, miközben a magas modern időszaka olykor az ész teljes tagadása, a haladás feladása, és kifejlett önkényuralom. A modern korszak egyik - ha nem a leglényegesebb - terméke a modern ember, a differenciálódott társadalomban megszülető és a korábbinál szélesebb körben létrejövő modern individuum, de a modern válságszakaszaiban, a fasizmusok időszakában és a tömegtársadalmak évtizedeiben a modern ember egyaránt ismét egysíkúvá válik . Eldönthetetlen kérdés, hogy a rövid posztmodern korszakot még a modernhez csatoljuk vagy már az információs kor küszöbének tekintsük. Mindenesetre a poszt-posztmodern még nem egyéb, mint az információs kor előszobája. A posztmodern szerintem a modern iróniája, a modern értelemadásának elvétele. A posztmodern nem hoz újat, csak félreáll, de hihetetlen erővel hirdeti, hogy elég volt a modernből. A posztmodern mögött ott van a globális változás: a modern ipari társadalmat felváltja a posztmodern, tehát posztindusztriális társadalom vagy legalább a domináló folyamatok erre vezetnek. A modern kor nemzetállami létmódjai végképpen elavulnak és részglobális vagy kontinentális államcsoportok szerveződnek. Ez már az információs, a tudásgazdaság korszaka, és a gazdaság, a társadalom mindenekelőtt információ és innováció. Ha a modern visszasírta a modern előtti korok otthonos életvilágát, a posztmodern is - igaz, nem sír, csak sóhajtozik - a modern korban elveszett életvilágok után. A posztmodern egyébként is konzervatív ihletű korszak, amelyben illik tagadni a modernitás ethoszát, de nem tilos visszanyúlni régi, elfelejtett világérzetekhez. A posztmodern sajátos gesztusa, hogy nem lázad a modern ellen, ökölrázás nélkül belemerül saját játékos-ironikus világába. Nem csak a hősiességgel számol le, hanem a személyiség különlegességével. Tudomásul veszi a tömegtársadalmak életélményét: nincs feladat, nincs heroizmus, csak a kedvelt káosz, a 10
szuverenitás csendes elolvadása. Nem csak a modern értelemadását veszi el, hanem olykor lemond saját értelemadásáról is. A modern korban létrejött a modern individuum, a posztmodern korban viszont az individuum - ha hinni lehet ennek - érdektelen lesz. A posztmodern ember már nem egysíkú, hanem formázatlan. Mi lehet ezután a poszt-posztmodern?
Az új (a legújabb) kor definíciója
A poszt-posztmodern tehát megtagadja a posztmodernet, de már nemcsak - játékosan, gúnyosan - tagad, hanem új (legújabb) választ is keres. A válasz pillanatnyilag sokféle néven megneveztetik: tudásalapú társadalom, innovációs társadalom vagy a leginkább elfogadott kifejezés, az információs kor. De ez már rögtön a poszt-posztmodern meghaladása. Ha visszatekintünk a lét- és gondolkodásmód táblázatra, megállapítható, hogy a modern utolsó szakasza - a magas modern - olyan lét- és gondolkodásmód volt, amely a világszerkezetnek három színterét (kozmikus, planetáris, illetve lokális szintet) meglehetősen elhanyagolta, miközben az uralkodó globális és kontinentális valóságokkal végképpen maga alá gyűrte a regionális és nemzeti létmódokat. Ezért a modern korlátozott és uralkodó típusú létmód. A posztmodern tudomásul vette ezt a létmódot és kihúzódott az alávetett valóságba, a lokalitásba, miközben az alávetett gondolkodásmódokat igyekezett kiszabadítani az uralkodó értelemadások alól. A posztmodern így maradt egy korlátozott, uralkodó létmód, viszont a globális világot szimbolikus pályán átlökte az információs korba. A poszt-posztmodern tehát részben készen kapta a szimbolikus szabadságot, miközben a posztmodern gazdaság (ahogy ma nevezik: a globális gazdaság) kimászik a korábbi globális hatalmi konstrukciók alól. Kettős értelemben: egyrészt a gazdaság régen kilépett a nemzeti keretekből, a transzkontinentális
gazdaság
pedig
kontrolálhatatlan
a
hagyományos
politikai
intézményrendszerrel, másrészt a lokális gazdaság, a nem piaci gazdasági világ megerősödik és szintén (részben) nem alávetett az uralkodó piaci struktúráknak. De ez azért nem minden. Az uralkodó-alávetett globális struktúrák szétnyomása közben a legalább ilyen erős 11
társadalmi és civilpolgári világkövetelések hatására a szimbolikus mező hagyományos ketrece kinyílik. Hol résre, hol egészen. Hol ténylegesen, hol potenciálisan. Ekkor köszönt be az információs kor. Ennek egyik lényege, hogy - a műszaki és tudományos fejlődés által támogatva - a világszerkezet minden szintjét hajlandó bevonni létmódjába, továbbá a globális struktúrákkal szemben a lokalitás felértékelődése megkezdődik és nem kizárt, hogy az új létmód az univerzális, a globális és a lokális egyensúlyára épülhet. A másik lényege, hogy a posztmodern sikeresen akciói hatására is ma már mindenki előtt világos, hogy a kialakult globális uralkodó hatalmi, gazdasági és műszaki valóságok strukturális fölénye nem tartható. Megjelenik követelésként a lét- és gondolkodásmódok új formakészletének kidolgozása. És tulajdonképpen ekkor ér igazán véget az elhúzódó XIX. század (ha tetszik: a Marx által talpára állított világszerkezet). A harmadik lényeg tehát az, hogy százötven év után nehéz tagadni: Marx fejére állította a hegeli logikát, most ezért az történik, hogy Hegel világlogikája ismét a talpára kerül. Nem a gazdaság, nem a tőke, nem a hatalom, hanem az információ, a tudás, a kultúra a döntő elem. A következő század - így - Hegel ünnepe. Vagy másképpen: az információs kor alapvetően különbözik a poszt-posztmodern korszaktól, mert most már elég tisztán sejlik, hogy a történelem nem ért véget. Kivéve az aktuális történelmi órát.
Az információs kor, majd a tudáskor körbejárása
Ha a poszt-posztmodern első lépcsőfoka az információs kornak (tudáskornak), ha az információs kor visszafordul nemcsak a modern egyes tradícióihoz, hanem az antikhoz, a premodernhez is, és ha a poszt-posztmodern már nem fogadja el se az isten, se az ember szimbolikus halálát, akkor alapvető lét-és gondolkodásmód változások mennek végbe. Ha az információs kor vissza akarja helyezni a lokalitást a középkor óta elfelejtett helyi szabadságba, ha a felsorolt globális és lokális folyamatok túllépnek az újkapitalizmus 12
korszakán, miközben a szükségképpeni új (információs kori) veszélyforrások még nem rombolnak súlyosan, akkor megfogalmazható az információskor vagy a tudáskor globális és lokális stratégiája.
13
Hasonlítsuk össze a posztmodern és az információs kort.
Posztmodern
Poszt-posztmodern után
ÚJKAPITALIZMUS
INFORMÁCIÓS KOR
Történelem vége
Történelem folytatása
Kilépés a
Közlekedés a fizikai és
(fizikai) univerzumba
Szellemi univerzumban
Részleges
gazdasági
és Információs globalitás
politikai globalitás Isten halála
Isten feltámadása
Individuum halála
Egyén újjászületése
Alávetett lokalitás
Felszabaduló lokalitás
Hatalomalapú társadalom Tudásalapú társadalom Ipari csúcstechnológia
Innovációs szupertechnológia
Pénzipari gazdaság
Tudásalapú gazdaság
Antik és modern kor
Az elutasított korokhoz
elutasítása
visszatérés
14
Az éles különbség tehát a modern vége, azaz a posztmodern és a poszt-posztmodernt is meghaladó információs kor között van. Sőt a valódi ellentétpár: a modern kor és az információs kor. A posztmodern csak a globális váltáshoz teremt téridőt, míg a posztposztmodern csak az új téridő bejelentése. Az információs kor viszont egyaránt folytatása az antik korszaknak és a magas modern korszakának. Ma elfogadott világkánon, hogy a jövő nem található ki, de ebből az nem következik, hogy a jövő alapstruktúrája már ne derengene. A globális alapstruktúra legalább olyan messze lesz a mai modern-posztmodern középeurópai valóságtól, mint az antik világ az utófeudális-utószocialista magyar ezredvégtől. Az információs kor elnevezés azonban valószínűleg nem végleges, a következő húsz év után lehet talán pontosabban definiálni a modernt-posztmodernt végleg leváltó 21. század első felét. Ma már a legfontosabb két kérdés: mi jöhet, s mi jöjjön az információs kor után?
A fontosabb posztmodern értelmezések
A teoretikus kérdés tehát az, hogy az utolsó félévszázadot milyen kategóriákkal értelmezhetjük. Egy évtizeddel ezelőtt a posztindusztriális társadalom fogalma divatba jött, de ezzel szemben két fenntartás fogalmazható meg: egyrészt a megelőző két-háromszáz évet nem lehet pusztán ipari társadalomként leírni, másrészt ez a fogalom az ipari társadalom utáni korszakot nem nevezi meg, csak annyit közöl, hogy az ipari társadalmak kora után vagyunk. Hasonló a problémám a kapitalista-posztkapitalista fogalompárral, hiszen az utolsó kétháromszáz év egymástól nagyon is eltérő kapitalistamodelleket produkált és még az sem biztos, hogy az eredeti kapitalista modellt végképpen meghaladtuk. A posztkapitalista kifejezés semmivel sem szellemesebb, mint a posztindusztriális kategória. Ezekkel szemben az elmúlt négy-ötszáz év a modernnel - mint átfogó csúcsfogalommal - végül is értelmezhető, noha a posztmodern (mint a legáltalánosabb utániság) szintén nem találó kifejezés, de - ha már nincs jobb - egyelőre tolerálhatjuk.
15
A posztmodern használhatóságát eldönti, ha áttekintjük a legfontosabb értelemadásait. Daniel Bell, Alaine Touraine, Fredric Jameson, Jürgen Habermas, John Dawey, Jean-François Lyotard, Richard Rorty, Nico Stehr, és mások (köztük magyar gondolkodók, Pethő Bertalantól Kamarás Istvánig, Kiss Endrétől Nyíri Kristófig, Csorba Józseftől Szántó Boriszig) tanulmányai alapján a következő álláspontok rajzolhatók ki: •
Antimodern 1. Ez a posztmodernizmus antimondernista álláspont; a modernizmus mint elvetélt fejlődési modell - heves elutasítása, az európai hagyományos modernizáció teljes meghaladása, ebben a logikai sorban a posztmodernizmus újfajta a késői kapitalizmuson túllépő - lét-és gondolkodásmódot hoz, lényegében a modernizmust (mint emberellenes, kapitalista - az uralkodó - világalternatívát) zsákutcának tartja; általában baloldali, sőt posztmarxista esztétikai és politikai kritikát takar;
•
Antimodern 2. Szintén dühös nem a modernizmusra, amely szerint a posztmodern viszont nem teremt új értéket; ez a posztmodern fordulat a kései kapitalizmus hatalomközpntú világrendszerének tarthatatlan őrzése; részben, a tagadásban megegyezik az előbbi forradalmi állásponttal, de olyan mértékben negatív és szkeptikus, hogy nem lát posztindusztriális vagy információs kori alternatívát;
•
Antimodern 3. Ez a posztmodernizmus (is) meghaladja a modernizmust, de ez az álláspont szintén azt mondja, hogy nem hoz új fejleményt a posztmodernizmus; lényegében nem más, mint a modernizmus értelemelvevése; nincs benne forradalmi lendület és forradalmi pátosz; nevezhetjük klasszikus tudásszociológiai ideológiának, ami nem akar mást, mint az előző korszak értelmét és legitim voltát elvenni; az eddig uralkodó gondolkodásmód felszámolása;
•
Modernpárti 1. Ez a posztmodernizmus a modern világ (mint a régi boldog világ) visszakívánása; a posztmodernizmusba bújtatja a modern világ egykori reneszánsz álmait; a polgár, a család, a vallás védelme a klasszikus modern világ huszadik század végi felbomlásakor; a régifajta - felvilágosodás korára visszamenő - lét- és gondolkodásmód helyreállításának kísérlete; újkonzervatív kulturális rekonstrukció; úgy is értelmezhető, mint a századokkal korábbi gondolkodásmódok eszményítése;
•
Modernpárti 2. Ez viszont a posztmodernizmus elutasítása téves és káros világértelmezésként; a posztmodernizmus elméletének-gyakorlatának elvetése tehát nem egyéb, mint a fejlett modernizmus visszahozása; avagy a magas modernizmus megvalósítása még csak most, az ezredfordulón kezdődhet el; ezért a modern kor 16
tulajdonképpen
nem
ért
véget
napjainkban,
hanem
utópikus
tartalmainak
megvalósítása még előttünk van; a győztes kapitalista polgárság és utódai, a mai pénzpolgárság és tudáspolgárság új értelmet akar adni az általa képviselt modern világnak; azaz a régi gondolkodásmód rehabilitálása; •
Modernpárti 3. Ez a posztmodernizmus nem más, mint a modernizmus folytatása; egyik sem jobb, mint a másik; a kulturális díszletek változnak, az életérzések visszafogottabbak; nincs lendület, nincs jövőkép, de nincs tragédia vagy fölényes gúny sem; a modernizmus látszólag új arcot vett fel, ám ez az arc csak a felszínen más, mint a 19. század képe; így még annak sincs túlzott jelentősége, hogy a globális gazdaság sok szempontból más, mint a klasszikus tőkegazdaság; a világ folyamatosan halad a modernizáció alaplogikája szerint;
•
Modernpárti 4. Ez a posztmodernizmus megelőzi és előkészíti a modernizmust, a modernizmus igazi világát; a posztmodernizmusban új életerőt nyer a klasszikus modernizmus és lehetővé teszi a modernizmus várható csúcsteljesítményét, a posztindusztriális társadalmat; szintén a győztes kapitalista polgárság és utódainak koncepciója, a mai pénzpolgárság és tudáspolgárság új értelmet akar adni az általa képviselt modern világnak; ez az értelemadás teljesen lehetetlennek véli, hogy a modernizmus valaha is véget ér vagy meghaladásra szorulna; a fennálló gondolkodásmód megújított őrzése;
•
Posztmodernpárti 1. A posztmodern lényege egy újfajta - nyelvközpontú gondolkodás, gyökeresen más kulturális magatartás, mint a korábbi; véget nem érő kísérlet arra, hogy a művészet hogyan válhat tömegessé és uralkodóvá ; ebben az álláspontban is dominál a régi nagy elbeszélések felváltása történelmi értelemadás nélküli nyelvkritikával; absztrakt - kultúrában jelentkező - szellemi anarchizmus; kimenekülés az uralkodó-alávetett globális szellemi strukturákból;
•
Posztmodernpárti 2. Tömegkultúra-párti, mert kimondatlanul úgy tartja, hogy a nemzeti magaskultúrákban nem juthat domináns helyzetbe; a posztmodernség számára a korábbi korszak kulturális hatalmi szerkezetének elvetése, sőt az értelmiség utópiaés jövőtermelésének megkérdőjelezése; nem a régi népi és osztálykultúrákban, hanem a modern utáni korszak népi (azaz posztmodern) kultúrában akar otthonra találni, tipikusan baloldali kulturális logika, ami a klasszikus (keresztény és arisztokrata) kultúrák nem szeretéséből indul ki; és ezért olyan populista posztmodernség, ami a tömegkultúra (és az ezt előkészítő hangadó értelmiség) győzelmét vetíti előre; új uralkodó gondolkodásmód bevezetésének kísérlete; 17
•
Posztmodernpárti
3.
Ez
a
posztmodernizmus
kicsit
arisztokratikus,
kicsit
tömegkultúrapárti, abban látja a jelen hasznosságát, hogy élhető, látszólag szabad, a hatalmak markából kicsúszó, önálló virtuális világokat teremt; csendesen ünnepli a mediatizált korszakot, amely megmenti az elviselhetetlen valóságos világtól; legjobb képviseleteiben tulajdonképpen a magaskultúra világainak rekonstruálása a az információs korszak virtualitásában; egy másik változata a természeti világ valóságos és virtuális megmentésének koncepciójával - magaskultúraként - újraéli a megmenthető vagy már menthetetlen természeti-környezeti világokat; •
Posztmodernpárti 4. Ez ritkán nevezi magát posztmodernek, de a posztmodern életérzés és világvezérlés magas szintű kifejeződése; vége az ipari kapitalizmusnak, mondja, vége a piszkos, környezetromboló nagyipari gazdaságnak; a globális gazdaság - informatizált - valóságos és virtuális pénzmonopoliumainak újratermelése; ez maga a posztmodern pénzgazdaság és az ehhez kötődő életformák és gondolkodásmódok világa; egyszerre magas szintű fogyasztás és a globális világ uralásának érzete, a szuperburzsoázia láthatatlan megszületése a transzkontinentális (és persze uralkodó) gazdaságban és életformákban; legegyszerűbben fogalmazva a legfejlettebb globális világ, amelyben a pénz szerepét az információ és a tudás veszi át; az információs társadalom új szerkezetet - az információ-szegények és információgazdagok, valamint az információval élni és nem élni tudók világait - honosítja meg;
•
Posztmodern utáni 1. A modern-posztmodern dualizmus elvetése; olyan harmadik álláspont, amelyet jobb elnevezés helyett realizmusnak hívnak; ez a realizmus nem utasítja el a modernizációt és nem ellenséges a posztmodernnel szemben, hanem sajátos
aszkézise
a
történelmi
szemléletnek;
kihátrál
a
modernizáció
fejlődésparadigmájának mindenhatóságából, sőt a történelmi korszakok megértését is kétségesnek tartja; kulturális mozgások, művészeti ágak, szellemi logikák leírását tartja egyedül lehetségesnek; olyan posztmodern utániság, ami a posztmodernizmus megnyújtása; aligha veszélyes komolyan az uralkodó gondolkodásokra; •
Posztmodern utáni 2. Egyaránt a múlt tárházába dobhatónak véli a modern és posztmodern világokat; a radikális szakítást főként a posztmodern után akarja végrehajtani; a fordulatot mindenekelőtt a technológiai fejlődés eredményének tartja; önálló változata ennek a posztmodernizmusnak az, amikor se a modernizmus, se a modernség utániság nem érdekli, általában a filozófiától és ideológiától távol kívánja tartani magát és az emberiség megváltó eszközrendszerének a műszaki-tudományos
18
fejlődést véli; ez a posztmodernizmus utániság szívesen azonosul az információs korral, a digitális forradalom eredményeként létrejövő informatizált társadalommal; •
Posztmodern utáni 3. Alapvetően szkeptikus a posztmodern korszakkal szemben, mert úgy gondolja, hogy az aktuális létmódok (mindannyian) változatlanul ember-és társadalomellenesek; tanácstalan abban, hogy forduljunk-e vissza a modernizmushoz vagy serkentsünk-e egy olyan totálisan új globális és regionális világokat, amelyek az alapvető politikai és társadalmi problémákat megoldják; egyfelől arra koncentrál, hogy a jóléti társadalom nemzetállami csúcsteljesítményeit hozzuk vissza és tegyük általánossá vagy/és másfelől azt tartja kulcskérdésnek, hogy a kiürült, bürokratizált, a győztes rétegeket szolgáló klasszikus képviseleti demokráciát váltsuk fel a népet döntési helyzetbe hozó, közvetlen vagy részvételi demokráciával;
•
Posztmodern utáni 4. Avagy a poszt-posztmodern kifejlődése és rögtön meghaladása: az információs társadalom. Az információs társadalom nem a tagadásra, hanem az univerzális váltásra koncentrál; az európai modern és magas modern története az információs társadalom születésével ér véget; abban az esetben csak, ha ez a váltás valóban új lét- és gondolkodásmódot jelent; az ezredvégen csak néhány vezető és uralkodó posztkapitalista társadalom lépett át az információs társadalom küszöbén; ennek
ellenére
kísérlet
a
korábbi
uralkodó
és
alávetett
létformák
és
gondolkodásmódok közelítésére. Mindegyik - a modernellenes, a modernpárti, a posztmodern és a posztmodern utáni gondolkodásmód és stratégia további variációit is rendszerbe szedhettem volna. Talán ezek az értékrendek és értékadások a legjellemzőbbek. A globális vagy az európai gondolkodásmódok viszont ezekkel még nincsenek mind leírva. Néhány olyan (gyakran megújított) hagyományos és egészen új (olykor a tradíciókhoz visszanyúló) értékvilág és gondolkodási eljárás van, amelyek közül nem egy a következő évszázad uralkodó lét- és gondolkodásformája lehet. Egyáltalán nem kizárt, hogy a formafeletti gondolkodástípus mellett - sőt szemben az uralkodó és alávetett gondolkodásmódokkal - olyan módjai erősödnek meg a vezető gondolkodásrendszereknek, amelyeket egyenrangú, formatartó lét- és gondolkodásmódoknak írhatunk le.
19
A következő század (már látható) stratégiái
A modern, a posztmodern és a poszt-posztmodern értelmezéseknek egyaránt vannak magas és alacsony szintű magyarázatai; külföldön és itthon mindegyik jelentős felfogás - a maga logikája szerint - meggyőző és értelemadó. Szinte mindegyik méltányolható és elvethető; egymással szembe fordíthatók és egymással összeköthetők. Variációik száma szükségképpen végtelen. Ma még megmondhatatlan, hogy globális vagy lokális szinten melyik alternatíva milyen hosszú idő keresztül lesz uralkodó és milyen mértékben lesz - csúcspontján - sikeres. Evidens, hogy valamilyen időn belül elavul vagy csak eltűnik, miközben nagyon valószínű, hogy a következő század - várhatóan - új anyag- és új időfelfogásai, amelyek akár a téridő fogalmán is túllépnek, alapvetően más lét-és gondolkodásmódokat teremtenek. Ezek körvonalai részben már az ezredfordulón is kitapinthatók. A lét- és gondolkodásmód típusok táblázat azt a hipotézist tartalmazza, hogy a következő század talán addig is eljuthat, hogy először párhuzamosan erősödnek meg - nagyjából egyformán - az uralkodó létmódok és gondolkodásmódok, majd pedig csökken a különbség az uralkodások és az alávetettségek között és ideális esetben egyrangú - formatartó - létezési és gondolkodási formák stabilizálódnak. Természetesen az ellentétes folyamat is lejátszódhat: a káoszból globális katasztrófák fejlődnek ki, hihetetlen távolságokra lesznek egymástól a totálisan uralkodó és a totálisan alávetett világok és nem csak gazdasági-politikai, hanem gyilkos szellemi diktatúrák bitorolják a földi civilizáció felett az uralmat. Most csak azt a néhány jövőbeli (részben már ma is létező) gondolkodási tartalmakat és gondolkodásmódokat nézzük meg, amelyek megkerülhetetlennek látszanak. •
Új tradicionális (és nemzeti) stratégia
•
Nem alapvetően nemzetközpontú, hanem inkább tradícióközpontú gondolkodás; markáns lehet benne a nemzeti értékek védelme, de ez nem valamilyen szélsőséges, más nemzettel ellenséges gondolkodásmód; a helyi-nemzeti tradíció visszavezet az univerzális tradíciókhoz és ebben az értelemben nyit az univerzális, planetáris és lokális gondolkodásmód felé; nem egyszerűen kétségbeesetten modernellenes, hanem a modern (és posztmodern) utáni korszakot úgy újítja meg, hogy integrálja a mába és a jövőbe a tradicionális gondolkodási tartalmakat és módokat; a tagadást meghaladja az ismét élhetővé tett ősi, középkori, kora újkori életértelmek szeretetével; 20
•
Új keresztény (ökumenikus) stratégia
•
Nem pusztán a kereszténység újjászületése, noha mindenképpen az is, hanem általában a vallás és transzcendens gondolkodás reneszánsza; a világvallások közös értékeinek és stratégiáinak elfogadása, valamint a világvallások és a világtudományok közeledése; a formafeletti, isteni lényegek és világok végleges csúcspontra helyezése és az emberben való konkrét létezésének - a vallásos embereken túli - boldog felismerése; ökuménia a keresztény és keresztyény, valamint a kereszténység és más világvallások között;
•
Új civilizációs stratégia
•
A program lényege, hogy civilizáció mindenkinek és olyan civilizáció, amelyben élni akar és tud; az első, a második és a harmadik világ közötti civilizációs különbség csökkentése, de nem minden áron az euroatlanti civilizáció uralkodó helyzetének megtartása; a gazdag és szegény létmódok közötti iszonyú különbség fokozatos mérséklése és ezzel párhuzamosan az emberiség számszerű növekedésének értékbarát korlátozása; a mai civilizáció természet- és környezetellenes folyamatainak fokozatos megfordítása; az univerzum lakható bolygóinak civilizált (és kulturált) életvilágként való használata;
•
Új (poszt-)posztmodern stratégia
•
A nyelvben, a nyelv által, a nyelvi (ártó) struktúrák oldása, a nyelvi (és gondolkodási) szabadság megszerzése, avagy út a primitív látszatszabadságoktól a kvalitatív szabadságokig; a nyelvben (a szavakban, a mondatokban, s ezek rendszerében) megérthető szabadsághiány felismerése és a szabadság (értsd: minden érték és mozgás) elérhetővé tétele; nyelvvel (szavakkal-mondatokkal-gondolkodásokkal) út az univerzumba, az univerzumon túlra, a globális földi világba, a gyönyörüséges lokalitásba, a másik emberhez, a belső univerzumba, a láthatatlanba-láthatóba, a kvalitatív örök szabadságba;
•
Új emberstratégia
•
Ha tömegtársadalom marad, csak tömegember lehet; személytelen tömegtársadalom helyett személyek tudástársadalma; ha az ember nem jut vissza istenig, az ember élve is halott marad; ha az ember végre nem lehet elsősorban szellemi lény, akkor fizikai lényként is elpusztul; végleges elfogadása annak, hogy az egyén a földi lét előtt és után is létezik az egységes isteni (formafeletti) világban; ha az egyes egyén mindig része a (transzcendens) egységnek, az egységélmény örök felelősségre ítéli
21
embertársai és természettársai iránt; az ember valóságos és tudati kiszabadítása az uralkodó lét- és gondolkodásmódokból; •
Új lokalitás (globlokál) stratégia
•
Egyfelől a lokalitások relatív autonómiája a globalitások uralkodó káoszában, másfelől a globális és lokális világok egyesítése, avagy a globlokál korszak, amely mindenekfelett a lokális (helyi, kistérségi, regionális) világok, kvalitatív szabadságok, nem tiltott kívülmaradások, horizontális szabadságkörök rendszere; a lokalitás belső rendszerének - a településrészek, a települések, a kistérségek, a regionalitások, a szubregionalitások
-
kiegyensúlyozása,
települési-társadalmi-kulturális
különbségeinek mérséklése; a lokalitás, mint a mikrokozmosz és a globalitás, mint földi makrokozmosz egyesítése és kinyitása az isteni-kozmikus világba; •
A tudástársadalom stratégiája
•
A tudástársadalom fogalma nem azonos az információs társadalom kategóriájával, mert a tudástársadalom gyakorlatilag az információs társadalom magasabb szintje; a tudástársadalom nem más, mint az ember (transzcendensen) kapott és a földi létben szerzett szellemének globális tudatként és globális tudástársadalomként való visszafordíthatatlan megvalósulása; a tudástársadalom tehát (a téridő koordinátái között) az emberi kultúrák múltjának-jelenének hipotetikus összegzése egy konkrétan elérhető jövőkép formájában;
•
Egységkor. Új stratégia az információs korra és utánra (az innovatívan integrált, avagy egységélményben élő, egység teremtő társadalom)
•
Elvileg könnyű meghatározni: tradíció + kereszténység (istenszeretet) + minőségi civilizáció + (posztmodern utáni) kvalitatív szabadság + szellemember-emberszellem + lokalitás (globlokál) + tudástársadalom = (mindez együtt ☺ :) sokszorosan integrált, egyszere kozmikus és lokális, innovatív információs kor; az isteni és az univerzális világ egyesítése a földi és az emberi világgal és ennek az innovatív egyesítésének működési módja és gondolkodási formája az információs-integrált globális társadalom a földön és az elérhető bolygókon; nem szívesen vezetek be új fogalmat, de ennek a megvalósulása nemcsak az információk egységes megszerzése és képességészellemmé tétele, hanem ez maga az egységkor.
22
Nem mondtam-e már túl sokat? Vagy túl keveset? Mondhatok-e még valamit? Ma fölösleges választ keresni. Nincs pátosz és nincs irónia. Majd meglátjuk.
Személyes megjegyzés: a poszt-neokonzervatívizmus
Ha már a tanulmány címében (remélem) sikerült meghökkentést kiváltanom, akkor illik szerényen
jeleznem,
ókonzervatívizmusához
hogy és
az
északatlanti
(zavart,
világ
körbenjáró)
(ma
jobbára
kisszerű,
konzervativizmusához,
elavult)
valamint
a
(hagyományos konzervativizmusokból ugyan kiszabaduló, de a kvalitatív szabadságot nem lelő) neokonzervativizmusához képest kénytelen vagyok új szellemi csapásokat keresni. Nem akarom eldönteni, hogy jó úton járok-e. De aki vízióként látja maga előtt az egységkort (meg persze látja a potenciális széthullás-kort is), sőt még azt is látni véli, hogy a következő évezredben az egységkor valóságosan-virtuálisan megszülethet, az talán megnevezheti álláspontjának gondolkodási tartalmát és gondolkodási módját. Ez kétségtelenül egy neokonzervativizmus utáni felfogás. Nincs is másra lehetőség.
1999-12-11
23
Fontosabb irodalom:
A kibertér és az amerikai álom : Magna Charta a Tudás Korához (Replika, 1997 június) A kultúra szociológiája, szerk: Wessely Anna (Osiris, 1998) A mai világ és a holnap forgatókönyvei, Nemzeti stratégia 2020-ig Könyvek 1. Szerk: Varga, Csaba-Tibori, Tímea (Magyar Kapu Alapítvány-HÉA Stratégiakutató Intézet, 1997) Árva, László - Dicuházi Bertalan: Globalizáció és külföldi tőkeberuházások Magyarországon (Kairosz Kiadó/Növekedéskutató) Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas: A valóság társadalmi felépítése (Jószöveg Műhely Kiadó, 1998) Castells, Manuel: The Information Age: economy, society and culture I-III.(Blackwell, London) Feyerabend, Paul: Három dialógus a tudásról (Osiris-Gond, 1999) Fukuyama, Francis: A történelem vége és az utolsó ember (Európa, 1994) Gáspár, László: Általános innovációelmélet (Magyar Innovációs Szövetség, 1998) Globalizáció és nemzeti érdek, szerk: Glatz Ferenc (MTA, 1997) Habermas, Jürgen - Lyotard, Jean-Francois - Rorty, Richard: A posztmodern állaport (Századvég-Gond, 1993) Habermas, Jürgen: Filozófiai diskurzus a modernségről (Helikon, 1998) INCO, első magyar internetes folyóirat az információs korról, 99/1-es, 2-es szám, főszerk: Varga Csaba (HÉA Stratégiakutató Intézet) www.inco.hu
24
Információs Világjelentés 1997-1998 (Információs Társadalom Könyvek 4, ORTT, Magyar Unesco Bizottság, HÉA Stratégiakutazó Intézet, 1998) Jameson, Fredric: A posztmodern, avagy a késői kapitalizmus kulturális logikája (Jószöveg Műhely Kiadó, 1998) Karácsony, András: Bevezetés a tudásszociológiába (Osiris-Századvég, 1995) Késő modern, tematikus összeállítás (Replika, 1998 június) Kiss, Endre: A világnézet kora (Budapest, 1982) Kommunikációs Világjelentés 1997 (ORTT, Magyar Unesco Bizottság, HÉA Stratégiakutató Intézet, 1998) Magyar és európai civil társadalom, szerk: Csefkó, Ferenc-Horváth, Csaba (Pécs, 1999) Magyar jövőképek, Nemzeti stratégia 2020-ig Könyvek, Szerk: Varga Csaba-Tibori Tímea (Magyar Kapu Alapítvány-HÉA Stratégiakutató Intézet, 1998) Mannheim, Károly: Ideológia és utópia (Atlantisz, 1996) Megérteni a Globalizációt, szerk: Molnár, János-Kiss, Endre (Friedrich Ebert Stiftung, 1999) Mi a jövő?, szerk: Bognár, Vilmos-Fehér, Zsuzsa-Varga, Csaba (ORTT, OMFB, HÉA Stratégiakutató Intézet, 1997) Nyiri, Kristóf: A hagyomány filozófiája (T-Twins, 1994) Pethő, Bertalan (Bev., vál.): A posztmodern (Gondolat, 1992) Pethő, Bertalan: Poszt-posztmodern (Platón, 1997) Pléh, Csaba: Számítógép és személyiség (Replika, 1998. Június) Spotlight: Globalization (The Vedanta Kesari, volume 86, december 1999, Chennai) Stehr, Nico: Tudástársadalmak (Sage, London, 1994)
25
Varga, Csaba: A globalizáció pozitív alternatívája: az információs társadalom (Megérteni a Globalizációt, i.m.) Varga, Csaba: Civil társadalom az információs társadalomban (Magyar és európai civil társadalom, i.m.) Varga, Csaba: Global Citizen (The Vedanta Kesari, i.m.) Varga, Csaba: Hagyomány és stratégia (Magyar Kapu Alapítvány 1997)
26