Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga Csaba

Varga Csaba Mikor és hogyan lesz e-közigazgatás Magyarországon? (néhány kérdés a kormányzathoz)

1. Nem akarok mást, mint logikusan gondolkodtatni.

2. Nem Európával akarom kezdeni. Ha nem jönne az integráció, akkor még inkább azon kellene gondolkodni, hogy a magyar államot hogyan tegyük magas szinten működőképessé.

3. Nem a magyar állam tehet arról, hogy az információs társadalom korszakába léptünk, ám az már a magyar állam feladata s felelőssége, hogy az információs kori államot megtervezze és létrehozza.

4. Nincs semmi baj: most sincs átfogó elképzelés, hiszen a politikai elit eddig nem dolgozta ki az állam modernizációjának stratégiáját1. Európából azonban kölcsönvehetünk egy víziót, amelyben az új állammodellt digitális államnak hívják.

Azért ne legyen illúziónk: a digitális állam elképzelése Európának nem egy országában is csak félig végiggondolt modernizációs program. Európa sem tart még ott, s talán nem is tarthat, hogy az egységes Európára komplex államkoncepciója legyen.

5. Ez a feladat egyébként egy tartalomipari rést mutat az európai stratégiai piacon.

6. Tegyük lejjebb tehát a mércét. Egyelőre ne digitális államról és e-demokráciáról gondolkodjunk, hanem egy szűkebb feladatmezőről: e-kormányzásról, az eönkormányzásról, és e-közigazgatásról. A három folyamat és fogalom között is hallatlan nagy a kompetenciabeli és feladatköri eltérés. Az e-kormányzás elsősorban a főhatalom, a központi kormány (a döntéshozó testület) és a kormányzati végrehajtó intézményrendszer (a miniszterelnöki hivatal, a minisztériumok, főhatóságok, stb.) közigazgatása. Ettől részben független az e-önkormányzás, amely a térségi (jelenleg a megyei közgyűlések) és települési önkormányzatok (megyei jogú városoktól a községi önkormányzatokig) választott képviselőtestületeit és hivatalait jelenti. A harmadik modernizációs terület az e-közigazgatás: mindenekelőtt a közép és alsó szintű közigazgatás, ide tartoznak a polgármesteri hivatalok és intézményhálózataik (a földhivataloktól a kórházakig). A három terület szétválasztása stratégiai szempontból sem végleges, és az a kérdés sincs napirenden, hogy az információs korban a különböző szinteken hogyan is nézzen ki a kormányzás és a közigazgatás.

7. Ma a részben elfojtott politikai vita arról folyik, hogy legyen-e regionális önkormányzati szint, megszüntessék-e a megyei önkormányzatokat, és létrehozzák-e a kistérségi önkormányzatokat és közigazgatási hivatalokat. Miután belátható időn belül nem várható olyan parlamenti ciklus, ahol nagykoalició lesz, vagy valamelyik oldal kétharmados többségbe kerül, így rövidtávon átfogó stratégiái döntések sem várhatók.

A részreformok labilis korszaka folytatódik. Ez talán nem olyan nagy baj, mert se a társadalomnak, se a politikai elitnek nincs egy vagy több kikristályosodott programja arra, hogy az információs társadalom korszakának új kihívásai és követelményei

1

szerint a kormányzás és közigazgatás gyökeres modernizációjának hogyan kellene kinéznie.

8. Tegyük hát lejjebb ismét a mércét. Az Európai Unió lisszaboni paradigmaváltása nyomán Európában az évtized közepéig vagy legkésőbb az évtized végéig végigviszik az e-kormányzás és az e-közigazgatás (e-adminisztráció) reformját. Emiatt a magyar politikai és kormányzási elit nem tehet úgy, mintha semmi dolga sem lenne, és minden maradhatna úgy, mint tíz, harminc vagy százötven éve. Egy 1997-ben írt tanulmányban részletesen elemeztük, hogy a magyar reformkor, avagy a Batthyányikormány óta a kormányzás szerkezetében, döntési mechanizmusában - szervezeti modell és szervezetfejlesztési értelemben - lényeges változás nem történt.

9. Hazai akaratból most sem nagyon indulna el államreform. Miután azonban az eEurope programban az egyes számú prioritás az e-kormányzás, az e-közigazgatás, a kormány nem térhetett ki az elől, hogy elkészíttesse a hazai stratégiai víziót és operatív programot. Óvatosan még az is megfogalmazható, hogy nemcsak az európai programkényszer, hanem már részben a felismert kormányzati-önkormányzati érdek, és a szakértői csoportok tudatosulása is támogatta a politikai döntést. Ennek annyi előzménye van, hogy az elmúlt tíz évben a közigazgatási műhelyekben kiérlelődött a szolgáltató kormányzás-önkormányzás gondolata, s a már megemésztett programgondolatot most érvényesíteni kívánják az e-közigazgatás stratégiai lobogója alatt. Ezért most tegyük zárójelbe azt a kérdést, hogy a szolgáltató közigazgatás elégségesen lefedi-e az e-közigazgatás stratégiai követelményeit.

10. Az elmúlt hetekben a kormányzati szerkezet három pontján (a Miniszterelnöki Hivatalban, a Belügyminisztériumban és az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban) elkészült egy-egy komplexebb, teljesebb változata a hazai eközigazgatási stratégiáknak2. A tervezési nehézséget ugye az okozza, hogy az ekormányzás-önkormányzás és az e-közigazgatás a jelenlegi kormányszerkezetben egyaránt jelent önkormányzási, közigazgatási, területfejlesztési, információs/kommunikációs és informatikai reformot. A három szakterület feladatainak és az ebből fakadó akciótervének valamilyen stratégiai egyeztetésére csak a részstratégiák szintjén került sor. Sajnos még tovább kell mennünk: a magyar kormányzatban nem volt és nincs társadalommal foglalkozó minisztérium3, és ezért abban senki sem igazán kompetens, hogy a közigazgatás és a helyi társadalom közötti együttműködéssel foglalkozzon. Holott semmilyen igazgatási rendszer eközigazgatássá nem alakulhat át anélkül, hogy minden településen és térségben ne jöjjön létre az információs kori helyi társadalom, avagy az un. intelligens civiltársadalom és intézményrendszere.

11. A felsorolt és fel nem sorolt okok miatt a három, egymást viszonylag kiegészítő eközigazgatási elképzelés jelentősen leszűkül nem kizárólag, de elsődlegesen informatikai modernizációvá. Szerencsére a közigazgatási tartalomfejlesztés már szerepel a programokban. Nem tehetünk mást, minthogy most kényszerből tesszük lejjebb a mércét.

12. Aktuálisan nincs más lehetőségünk, mint a részleges e-közigazgatási stratégia komolyan vétele. Ennek egyes számú prioritása az, hogy az állampolgár elektronikusan intézhesse el ügyeit a kormányzás/önkormányzás szintjein, hivatalaiban és intézményeiben. Ez a jelenlegi csúcscél valóban fontos és helyes. Most tegyük zárójelbe azt a kérdést, hogy ez a részleges állam- és közigazgatási-reform főként technológiai reformként valóban sikeresen végigvihető-e.

13. Európában már nincs homályban az a gazdaságpolitikai felismerés, hogy az eközigazgatás bevezetése egyúttal kiemelten javítja a gazdaságfejlesztés esélyeit, a versenyképességet. Most ne elemezzük azt sem, hogy nemcsak az állami működés 2

válik iparszerű, gazdaságszerű folyamattá, bár igaz még az ellenkezője is, az állami tevékenység jelentős mértékben visszahat a piac/posztpiac működésére és fejlesztésére.

14. Komoly haladásnak számit, hogy az informatikai minisztérium jóvoltából újraindul a közháló fejlesztése, de ennek rizikótényezője nemcsak az, hogy a meglévő hálózatok összekapcsolásával létrejöhet-e egy valóban gyors és szélessávú hálózat, hanem többek között az is, hogy a közháló egy-egy térségben vagy településen mikor és milyen minőségben jut el minden önkormányzati intézményhez. És akkor még hol vagyunk attól, hogy legalább minden második választópolgár rácsatlakozhasson a közhálóra? A közháló bővítése, fejlesztése, működtetése elképzelhetetlen az eközigazgatás elterjedése nélkül. A külföldi tapasztalatok szerint a közháló finanszírozását ugyanakkor jelentősen megkönnyítené az e-gazdaság, az ekereskedelem tömegessé válása, de ennek fejlesztésére mintha most nem lenne állami akarat.

15. A magyar kormányzás szereplői tudják, hogy mintegy öt-hét éven belül (lehetőleg 2010-ig!) a magyar közigazgatást teljesen át kell alakítania e-közigazgatássá. Az időtáv tehát nagyon rövid, még akkor is, ha a jelenlegi európai tagállamok nem járnak sok évvel előttünk, viszont az nagy hátrány lenne, ha sok évvel előttünk fejeznék be.

16. A nemrég elfogadott információs társadalom kormányzati program egyértelműen rögzíti azt a felismerést, hogy az információs társadalom korszakában Magyarország előtt három alternatíva áll. Azt első egy negatív lehetőség, ami úgy foglalható össze, hogy Európa gyorsabban halad előre 2010 vagy 2015-ig is, mint mi, ezért a lemaradásunk, nem csökken, hanem nő. A második mozgáspálya az, hogy Magyarország legalább olyan ütemben és mértékben fejlődik, mint Európa átlaga, ezért lemaradásunk ugyan nem csökken, de nem is nő. Végül a harmadik alternatíva az, amikor Magyarország számos területen gyorsabban fejlődik, mint Európa átlaga, ezért reálissá válik, hogy a következő tíz-tizenöt évben lemaradásunkból keveset vagy sokat, de behozunk. Elvileg nyilván senki nem vitatja, hogy ez a harmadik alternatíva lenne az optimális megoldás. Ha ezt választanánk, az egyik gyorsító tényező az lehetne, ha Magyarország Európával azonos időben és mértékben, vagy esetleg kicsit magasabb szinten fejezné be a kormányzás/közigazgatás átalakítását.

17. Ehhez az kellene, hogy Magyarország a hét régióban, a 19 megyében és a fővárosban, valamint a 168 kistérségben és persze az összes településen öt éven belül fejezze be az e-közigazgatás bevezetését. Ehhez a kihíváshoz képest egyelőre egyetlen igen szerény lépés látszik: a Nemzeti Fejlesztési Terv gazdasági versenyképességi operatív programja e-közigazgatási pályázatainak segítségével legfeljebb a kistérségek és települések egyötödében-egyhatodában indítható el az e-közigazgatás adaptálása 2007-ig. (Ebben a pályázati ablakban a tervek szerint olyan kevés pénz lesz, hogy ebből három év alatt maximum huszonöt-harminc kistérség kaphat egyenként százszázötven millió forintot. És akkor hol vannak még a városok?)

18. Arra egyelőre nem született komplex terv, s különösen nem pénzügyi program, hogy a megvalósulás folyamata a 2005-ös költségvetési évtől kezdődően hogyan és milyen forrásokból4 gyorsítható fel. Noha többszörösen lejjebb tettük a mércét, s elfogadtuk a minimális programot, de így sem látszik, hogy 2007-2010-ig, vagy akár 2012-ig Magyarországon hogyan fejezhető be az e-közigazgatás bevezetése. Ennek az informatikai és tartalomipari költségigénye – mai árakon számítva - minimálisan 300350 milliárd forint, ami öt évre elosztva is legalább évente hatvan-hetven milliárd forint. Ez az éves költségvetésekben egyébként nem lenne elérhetetlen cél, ha erős kormányzati stratégiai szándék lenne. Ha volna egyáltalán hosszú távú, komoly kormányzati program. Ha a miniszterelnök hivatal és a két érdekelt minisztérium az e3

közigazgatást egyes számú prioritásként kezelné. Ha lenne például egy olyan oktatási tárca, amely legalább három egyetemnek az állami- és az önkormányzati apparátus eközigazgatási képzésének-átképzésének megszervezéséhez azonnal száz-száz millió forint támogatást nyújtana. Mindehhez lendületet adhat majd, hogy 2007 után (egy második NFT keretében) a megpályázható új európai források összege jelentősen nő.

19. De mit teszünk 2007-ig?

20. A magyar parlamenti és önkormányzati képviselők és a velük azonos érdekű gazdasági vállalkozások képesek lesznek-e a döntések és a fejlesztések gyorsításának kikényszerítésére?

21. Az államreformban vagy csak az e-közigazgatásban Magyarország felzárkózása egyelőre kevés reménnyel kecsegtet.

Jegyzetek 1

Talán Magyarországon is elindul az új – nemcsak jogközpontú - államelmélet kidolgozását szorgalmazó disputa. Ennek jele például a Világosság egyik friss - 2003/7-8-as - számában két publikáció. (Pokol Béla: A politika logikája Niklas Luhmann és Carl Schmitt megközelítésében; Tallár Ferenc: Sacrum és politicum...)

2

Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központ: e-Kormányzat stratégia és programterv; IHM MITS: e-Önkormányzat Ágazati Informatikai részstratégia; Belügyminisztérium ágazati szintű középtávú informatikai stratégiája (2003-2006).

3

Ezt a feladatot nem oldhatják meg az esélyegyenlőséggel és a civil szervezettel foglalkozó államtitkárságok.

4

Az e-Önkormányzat ágazati részstratégiában szerepel egy fontos ígéret: „2006. végéig a kormányzat mintegy 15.000 millió forinttal támogatja az e-Önkormányzat megvalósítását.”

4