Varga Csaba
Teremtés, szünet nélkül Noha minden ember teremtőnek született, a legtöbb ember annak sincs tudatában, hogy teremtett lény és még kevésbé annak, hogy létének lényege a teremtés. A teremtett ember normális esetben folytatja és továbbviszi a teremtést. Ha valaki úgy éli életét, hogy teremtés helyett csak alávetettséget tapasztal, és kimondatlanul is beletörődik abba, hogy szereptelen és reménytelen a sorsa, képtelen felismerni a teremtés lehetőségét is. A sorsrontás nem a külvilág agressziójából vagy manipulálásából következik, hanem a belső isteni én vagy a személyes tudat elfedettségéből és élete megváltoztatásának folyamatos elnapolásából. Nem az a krízis, hogy így vagy úgy foglyai vagyunk helyzetünknek és a körülmények okozta megkötözöttségünknek, hanem az, hogy hiányzik az a belső erő és tisztultsági állapot, ami azonnali döntést hozatna velünk, és akár az egész világgal szemben visszaszereznénk a teremtésképességünket. Barátom, nézzünk szembe mindazzal, amit a teremtés képessége és lehetősége számodra felkínál. Ha eddig nem merted vállalni a teremtő magatartást, most legalább nyisd ki elméd ajtait és ismerkedj meg a teremtés szabadságával. Anélkül hogy a lelkedbe pillantanék, látom, hogy a félelem körbeölel, mint valami két fojtogató kéz, s a külső negatív erőterek még sugallják is beléd a semlegesnek látszó, pusztító nihilérzést. Ezek az érzések és szorongások azonban félrevezetnek, s legfeljebb csak csendes sírásra biztatnak. Ne higgy nekik, ne fogadd el őket, ne menekülj, ne csapd be magad! Se a belülről, se a kívülről érkező félelmek, reménytelenségek nem Téged mutatnak. Te nem az ijedelem, nem a kétségbeesés, nem a reménytelenség vagy. Mosd le magadról a külső-belső világ szennyét, lépj be a csendbe és – ha most nincs többre lehetőséged - a szeretet reményébe. A teremtő állapot visszaszerzésének víziójába. Teremtsd saját Teremtődet, ami önmagad vagy: a felismert vagy soha nem felfedezett saját Önvalód, ami lényed és léted központja – s ezzel tedd lehetővé, hogy életed a teremtéssel elérhesse az isteni, jézusi minőséget. Teremtsd újra kapcsolatodat Teremtődön keresztül a Végső Teremtővel, mindegy, hogy melyik és milyen Istennek képzeled, engedd, hogy az isteni teremtés minden pillanatban teremtsen Téged, és hálás szívvel fogadd a folyamatos szeretetet. Teremtsd folyamatosan – szinkronban a Végső Teremtővel – a valódi teremtő szereped, és érezd magadat mindenre képesnek, s minden jónak a valóra váltására, hiszen most már mindenki megtapasztalhatja, hogy nem a rontásra és nem a sokféle rabszolgaságra született. Teremtsd magadban és magad által a végtelen számú és dimenziójú kozmoszt, amelynek része vagy, amelyben folyamatosan dolgod van, és ne gondold, hogy a kozmosztól bármilyen értelemben el vagy zárva, hiszen ismeretlen rokonaid várnak rád. 1
Teremtsd állandóan azt az erőt, bátorságot és szabadságot, hogy teremtő szerepedért minden órában mindenre képes legyél. Ne feledd, hogy halhatatlan vagy és azért születtél a földre, hogy megtanuld az isteni minőségű teremtés elveit és gyakorold a teremtést. Teremtsd azt a könnyű mozgásképességet, amely révén – jelképesen mondva – akár a következő galaxisig is elgyalogolsz vagy legalább valamelyik nem szomszédos városig. Teremtsd tehát minden percben, minden hónapban, minden évben, minden életben Magad, ami azonban nem elsősorban érted van, hanem a Szerelmedért, Barátaidért, mindazokért, akiket a teremtés melléd és hozzád rendelt. Teremtsd újra és újra a teremtő állapotért a belső jó erőidet, tiszta energiáidat, mindazt a forrást, amit a teremtéshez eleve elrendelve kaptál, és ezekből szüntelenül adjál, ingyen és ellenszolgáltatás nélkül társaidnak és főként az energiahiányos rászorulóknak. Teremtsd a gondolati nyitottságot és szellemi szabadságot, s minden energiát láss információként, minden információt tudatként, és ezért fogadj be minden ismeretlen, szokatlan, felfoghatatlan információt, amelyek tudatod teljességét is felmutatják neked. Teremtsd az új tudást és az új paradigmákat, mert önmagad, az emberiség és a bolygód is elpusztul, ha csak a régi tudás áll rendelkezésre az állapotok megértéséhez és a mai tudással megoldatlan világkrízisek kezeléséhez. Teremtsd állandóan újra saját feladataidat, amelyeket a kor és saját világod látszólag korlátoz és leértékel, ám Neked ismerned és értened kell, hogy a feladat teremti a világot és nem a korlátozott világ teremti a kordába szorított feladatot. Teremtsd önmagad és világod álmait, szabadulj meg az álomtalan tervezés béklyóitól, s ne tégy korlátokat az álmok megvalósítása elé, hiszen az új kor alapvetően új álom, Te pedig ezeknek az új álmoknak szabad megfogalmazója és megvalósítója vagy. Teremtsd azt a figyelmet és felismerő készséget, amellyel észreveszed félelmeidet, fájdalmaidat, ürességed, s mindegyiket egyenként és együtt is öleld körbe őket szeretettel; mutasd meg nekik azt az utat, amelyen keresztül belőled eltávozhatnak. Teremtsd újra a múltad, jelened és jövőd, mert egyik sem lezárt, egyik sem végleges, mindegyik nyitott; az időtapasztalatokból tedd le mindazt, amin túlléptél, és ami még korlátoz, az időben haladj azon az úton, amelyen az Önvaló vezet. Teremtsd a tested, noha Te sokkal több vagy, mint a test, ami folyamatosan újra teremthető, ismerd fel, hogy gondolattal és tudattal a test alakítható és gyógyítható, sőt, magasabb tudatállapotokhoz új testet kaphatsz. 2
Teremtsd az agyad, ami önmaga újrateremtésére is képes, egyaránt használd és szinkronizáld a két féltekét, teremtsd az elmét, amely a gondolatokat szüli benned, és ugyanakkor kontrolláld, mert folyamatosan félre is vezethet. Teremtsd a szíved, ami egyaránt ellát fizikai és lelki szerepeket, engedd, hogy a szívből jövő szeretet szétáradjon benned, s minden konfliktus esetén kérdezd meg a szíved, hogy milyen m egoldást sugall neked. Teremtsd a jó gondolatokat! Figyelj arra, hogy szinte csak jó gondolatok teremtődjenek benned, s igyekezz minden rossz gondolatot kiengedni magadból, és ennek révén végleg megszüntetni. Teremtsd kitüntetett módon a tudatod, hogy az éber tudatállapotokból gyorsan vagy fokozatosan eljussál a magas tudatállapotokig, a valódi szuverenitáshoz. Teremtsd magadban azt a felismerést, hogy elsősorban tudat vagy és minden magas tudatállapotba eljuthatsz. Teremtsd szerelmedben, s magadban a legcsodálatosabb és legteljesebb minőséget, a szerelmet, amelyet egyszerre élj meg az összetett valóság és a tudat minden szintjén, s ami egyszerre szeretet, szerelem, egyesülés, üdvözülés. Teremtsd magadban az önzetlenséget, hogy minden emberi kapcsolatban önmagad helyett a szeretett társadat szolgáld, úgy légy önzetlen, hogy ez ne kivagyiság legyen, de ne is túlzott ragaszkodás. Teljesen add át magad, mert ettől leszel az, aki vagy. Teremtsd újra gyermekeid, teremts új gyermekeket, mert a gondos Teremtő erre kötelez, és a teremtés az új lelkek születésének lehetővé tétele. Tekints állandóan a szívedbe, hogy ösztönzést kapj gyermekeid lelki, szellemi, tudati és spirituális nevelésére is. Teremtsd magadban a teljes elkötelezettséget a másik emberért, függetlenül attól, hogy magadon gyakran tapasztaltad, milyen sok embernek és milyen változatosan ártottál. Lassan vagy hirtelen juss el abba az állapotba, hogy az emberek szolgálatára adod magad. Teremtsd újra folyamatosan a magyarságot, érzelmi identitásként, szellemi állapotként és kollektív tudatállapotként. Tégy meg mindent azért, hogy ez az univerzális minőség szétáradhasson a világban és szolgálja az emberiség most következő tudatemelését is. Teremtsd szüntelenül bolygónk világtársadalmát, amely nem ismeretlen és nem ellenséges lények tarka sokasága, hiszen minden ember Te vagy és minden ember ugyanúgy szeretetre, megbecsülésre és megmentésre vár, mint tenmagad.
3
Teremtsd újra a gazdaságot, amely a világ életben tartásáért felel, de ez a gazdaság nem a rablópiac és nem önző tőkecsoportjainak gazdasága, hanem a világtársadalom természetet védő, társadalmat ellátó, spirituális alapú gazdálkodása. Teremtsd újra az embert szolgáló közpolitikát és a közösségi döntések szakrális demokráciáját, amely nem az uralkodó csoportok rideg, önző, kíméletlen hatalomgyakorlása, és vedd tudomásul, hogy gyökeresen új megoldásokkal a mai világ vitathatatlan és elkerülhetetlen válsága megoldható. Teremtsd újra a világ kollektív tudatát, tudatosságát, és részben teremts új tudatosságot, hogy bolygónk szeretetre és együttműködésre képes és alkalmas globális és lokális társadalma megmentse önmagát és veszélyeztetett világát, egyúttal megvédje élő bolygóját is. Teremtsd meg magadban és a vajúdó világban az Egység álmát, de az álma mellett az egység tényleges lehetőségét, és sorsod tudatosan úgy kormányozd, hogy már kibírod a megpróbáltatásokat, elfogadod gyengeségedet és tévedéseidet, s ezzel utat nyithatsz és nyissál is az Egységállapotban való létezéshez. Teremtsd közben magadban a szeretetet, amivel ölelni tudsz. És ölelj!
4