Varga Csaba
Teremtés, szünet nélkül Noha minden ember teremtőnek született, a legtöbb ember annak sincs tudatában, hogy teremtett lény és még kevésbé annak, hogy létének lényege a teremtés. A teremtett ember normális esetben folytatja és továbbviszi a teremtést. Ha valaki úgy éli életét, hogy teremtés helyett csak alávetettséget tapasztal, és kimondatlanul is beletörődik abba, hogy szereptelen és reménytelen a sorsa, képtelen felismerni a teremtés lehetőségét is. A sorsrontás nem a külvilág agressziójából vagy manipulálásából következik, hanem a belső isteni én vagy a személyes tudat elfedettségéből és élete megváltoztatásának folyamatos elnapolásából. Nem az a krízis, hogy így vagy úgy foglyai vagyunk helyzetünknek és a körülmények okozta megkötözöttségünknek, hanem az, hogy hiányzik az a belső erő és tisztultsági állapot, ami azonnali döntést hozatna velünk, és akár az egész világgal szemben visszaszereznénk a teremtésképességünket. Barátom, nézzünk szembe mindazzal, amit a teremtés képessége és lehetősége számodra felkínál. Ha eddig nem merted vállalni a teremtő magatartást, most legalább nyisd ki elméd ajtait és ismerkedj meg a teremtés szabadságával. Anélkül hogy a lelkedbe pillantanék, látom, hogy a félelem körbeölel, mint valami két fojtogató kéz, s a külső negatív erőterek még sugallják is beléd a semlegesnek látszó, pusztító nihilérzést. Ezek az érzések és szorongások azonban félrevezetnek, s legfeljebb csak csendes sírásra biztatnak. Ne higgy nekik, ne fogadd el őket, ne menekülj, ne csapd be magad! Se a belülről, se a kívülről érkező félelmek, reménytelenségek nem Téged mutatnak. Te nem az ijedelem, nem a kétségbeesés, nem a reménytelenség vagy. Mosd le magadról a külső-belső világ szennyét, lépj be a csendbe és – ha most nincs többre lehetőséged - a szeretet reményébe. A teremtő állapot visszaszerzésének víziójába. Teremtsd saját Teremtődet, ami önmagad vagy: a felismert vagy soha nem felfedezett saját Önvalód, ami lényed és léted központja – s ezzel tedd lehetővé, hogy életed a teremtéssel elérhesse az isteni, jézusi minőséget. Teremtsd újra kapcsolatodat Teremtődön keresztül a Végső Teremtővel, mindegy, hogy melyik és milyen Istennek képzeled, engedd, hogy az isteni teremtés minden pillanatban teremtsen Téged, és hálás szívvel fogadd a folyamatos szeretetet. Teremtsd folyamatosan – szinkronban a Végső Teremtővel – a valódi teremtő szereped, és érezd magadat mindenre képesnek, s minden jónak a valóra váltására, hiszen most már mindenki megtapasztalhatja, hogy nem a rontásra és nem a sokféle rabszolgaságra született. Teremtsd magadban és magad által a végtelen számú és dimenziójú kozmoszt, amelynek része vagy, amelyben folyamatosan dolgod van, és ne gondold, hogy a kozmosztól bármilyen értelemben el vagy zárva, hiszen ismeretlen rokonaid várnak rád. 1