Pengeélen / On The Razor's Edge by Vica Juhász

„Nekem egy világos szabálytalan folt van a bal felkaromon. Igazából nem tudom, hogy mikor, és hogyan került oda. Eddig azt hittem napozási baleset okozta, később lehámlott foltra barnultam, vagy ilyesmi. Viszont évek óta ugyanolyan árnyalatú, szóval inkább pigmenthibának tűnik. Vannak még apróbb hegeim. Pl.: hozzáért a csuklóm a sütőhöz, a kézfejembe nyomtam a cigit, stb... csak azok kevésbé látszódnak.” Barbi

Szerkesztette és fotózta: Juhász Éva Lektorálta: Kard Eszter Készült: Digitalpress Digitális Nyomda Kft. 2015 www.vicajuhasz.com

JUHÁSZ ÉVA

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberre, mint test és lélek kettősére. Valójában a test az egyetlen kézzelfogható, persze mi tekintene az emberre, ha nem lenne lélek? A testben lakik a lélek, így a test öröm és gyötrelem. A test politikai, etikai és esztétikai viták tárgya. Esik, kel – elszenvedi az élet brutalitását. Nyomot hagyunk rajta, akarattal vagy véletlenül. Ezek a nyomok a lélek jelei. Döntésekből, elkövetett vagy elszenvedett hibákból származó nyomok. Megélt történetek eredményei. Emlékek, amiket megosztunk vagy megtartunk magunknak. Izgatott ez a sebezhetőség és a test emlékezete. Ezért testükön heget viselő embereket kértem meg, hogy osszák meg velem a történetüket és a testükön viselt jeleket. Pengeélen táncolunk mindannyian.

„A hátamról fotózott heg egy anyajegy leszedése után maradt meg, és a benne levő kis zöld terület, a benne maradt damilnak köszönhető. Így jó!?” Tekla

„A szemöldököm egy vasrúd megfejelése volt. Az ujjamon levő heget meg egy bicóverseny edzésnapján sikerült összeszednem. Átestem a bringán és az fogta fel a testem.” Dani

„A lábamon lévő seb még kiskoromban keletkezett, egy anyajegyet távolítottak el, és ahogy nőttem, a seb is úgy nőtt.” Péter

„Mint minden gyereket, engem is érdekelt, hogy mi van körülöttem és ezen ismeretek bővítésére a tapintásérzékelést is segítségül hívtam. Történt egyszer 31 évvel ezelőtt, hogy a konyhában kotorásztam, ahol üres üvegek voltak. Megemeltem az egyiket, kicsúszott a kezemből, és elvágta az ujjam. Az üveg ínhüvelyig jutott, én meg a kórházba. Ebből lett ez a szép háromágú stigma.” Tomi

„A képen látható seb egy tipikus sportbaleset eredménye. 2014. augusztus 4-én, a feleségem születésnapján, szikrázó napsütésben, jó időben elindultunk kerékpártúrára. A gépek vadonatújan voltak szervizelve, minden adott volt az örömre, amit még fokozott, hogy új fogaskereket kapott a biciklim, szóval tekertünk jó gyorsan. Amíg Tahi határában, – körülbelül 30-as tempónál –, máig érthetetlenül azt gondoltam, hogy a teljesen sima és üres útról fel kell mennem a járdára. Csakhogy elvétettem és a kiszemelt rézsű helyett egy kiálló kősarokba ütköztem, aminek az lett az eredménye, hogy repülni kezdtem egy kb. 2 méter mély árok felé. Arra tértem magamhoz, hogy egy jószándékú autós szedi össze a cuccaimat és engem is próbál életre kelteni, amire szükség is volt, mert hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. „Megpúposodtam”: kulcscsonttörés és két borda törése miatt, amit megspékelt még egy kis koponyarepedés. Aztán jött a mentő, meg az azonnali műtét, amit követett három hónap múlva még egy. És mindeközben betöltöttem az ötvenediket a második műtét előtt pár héttel. Nem vagyok vészesen fatalista, de akkor úgy éreztem, hogy az az év nem csak emiatt lett fordulópont.” Lajos

„Elég egyszerű a történet. 4-5 éves koromban volt egy kiskutyánk, aki a garázsban volt elkerítve, amíg kicsi volt. A garázs bejárata pedig néhány pallóval volt elbarikádozva. Nekem egyszerűbbnek tűnt ezeken átmászni, mint szétbontogatni a halmot. Egy ilyen mászás eredményeképpen leborultam a deszkák tetejéről és fejjel a betonjárdába csapódtam.” Sanyi

„Az én sebem története igen egyszerű. Egy átlagos vakbél műtétre volt szükség, mert a vakbelem úgy gondolta, hogy felmondja a szolgálatot. Az átlagtól „csak” annyi volt az eltérés, hogy az ügyeletes orvos először egyszerű hasi görcsöt állapított meg. Csak egy héttel később vittek be kórházba, amikor felvetődött a gondolat a háziorvosban, hogy talán mégiscsak vakbélgyulladásról van szó. Sajnos a műtét után se múlt el minden problémám vele, mert egy-két héttel rá elkezdett gennyesedni a sebem, ezért fel kellett nyitni újra, érzéstelenítés nélkül. Sok fájdalmat okozott rövid időre, de szerencsére megszabadultam tőle egy heg árán.” Dávid

„Az én történetem egy gonosz kis vakbélről szól, ami hirtelen gondolt egyet és átállt a sötét oldalra, mondván pukk... és kész is a perforált vakbélgyulladás. Ehhez társult még egy nagyon kedves háziorvos, aki már rég a sötét oldalon állt és diagnosztizált egy gyomorrontást, melynek „hála” hamarosan sorra került legelső, kétórás műtétem. Ennek köszönhető, hogy még itt vagyok, s ekkor született az én kis 5 cm-es hegecském. Majd eltelt fél év, és megint vittek a műtőbe, mert egy kis darabka bent maradt és nem bírt magával, begyulladt. 10 cm-esre nőtt a sebem. Aztán eltelt megint fél év és biztos, ami biztos alapon megtörtént a harmadik műtétem is és hát ígyen díszeleg a hasam jobb felén egy 15 cm-es szépséges heg. Hát ez volt az én bjútiful 2006-os évem.” Dóri

„Édesapa története: A hátán keletkezett egy tályog, mely egyre duzzadt, majd a sebész felnyitotta és több héten át tartott a tisztogatás. Nekem egy szemölcsöt távolított el a bőrgyógyász.” Szüleim

„A haverokkal elmentünk bringázni a hegyre ahol is egy útátugró rosszul sült el, melynek következtében volt barátnőmmel a kórházban találkoztunk az esti bálozás helyett. Törött singcsont, 8 cm-es titán lappal és 6 csavarral.” Gergő

„Egy kör alakú tűzfolt (ártalmatlan értágulat, gólyacsípésnek is nevezik) a hátamon. Így születtem, de 2 éve bővítettem a kompozíciót egy varrattal mert pont ott volt egy ateróma, amit kiszedettem sebésszel.” Anikó

„Ki kellett műtetni a bal alsó bölcsességfogam, mert bénán benőtt a többi alá és nyomta az egész fogsorom, ami nem volt túl kellemes. A doki büszke volt magára, hogy milyen szépen kiműtötte. Még az anyukámnak is ecsetelte, hogy micsoda szerencse, hogy ő műtötte, és hogy a fogam kis kunkorsága ellenére se törte bele.” Niki

„A striák egyszerűen jöttek, ahogy egyre nagyobbodtam. Elég kellemetlenek, de már megszoktam.” Márkó

„A karomon 12-13 éves korom körül jelent meg napallergia, ami azóta ilyen: van hogy csúnyább, van hogy gyógyulófélben van. Pár hete a bőrgyógyász megállapította, hogy atópiás ekcémám van, ami velem született genetikai baki. A bőröm túlérzékeny, és mindenféle felületi betegséget össze tud szedni: leégés, túlhámlás, napallergia. A hasamon meg: tavaly nyáron egy közel egyhetes hányós, hasi görcsölős időszak után bekerültem kórházba májgyulladás gyanúval, és ott ultrahangon kiszűrték, hogy epeköveim vannak, amiknek ilyen idős korban még nem szabadna lenniük. Kegyetlen fájdalmakkal eltöltött 3 hónap után laparoszkópiával megműtöttek, ezért van 4 kis vágás a hasamon: nem kellett széltében átvágni a hasfalamat. A kis köveket meg megtarthattam. Ennyi.” Dóri

„Legyen hát... Az történt, hogy általános iskola vége felé mindenki emós volt, nyilván én is, mert az milyen menő. Az egyik nap valahol rábukkantam egy képre, amin egy lány volt néhány hegtetoválással. Gondoltam, ez mennyire király, nekem is kell, így hát nekiláttam karcolgatni a jobboldali csípőlapátom felett egy csillagformát. Sikerült a művelet. Rettentő büszke voltam magamra, míg egy napon picit ki nem látszott a seb egy része és édesanyám megkérdezte: – Az ott mi?! – Kitaláltam nagy okosan, hogy elestem bringával és beütöttem... nem jött be. Tanulva az esetből: egy hónap múlva társult a csillaghoz egy gyémántforma is. Ahhoz képest, hogy 13-14 éves voltam, nem is csufik.” Fruzsi

„Az ujjam hegyét egy gyárban egy hibás, sorjás U idom vágta le. A térdemben egy daganat volt, amit kiműtöttek.” Roli

„Kislánykoromban a dédimnél csöngettek: hozták a házi tejet. Rollerrel mentem ki érte, de az aszfaltból kiállt egy kődarab, megbotlottam benne, és egy másik kavics széthasította csontig a térdem alatt a húsom.” Bia

„Elmentünk haverokkal vadászni. Mondták, ha látom a vadat, akkor lőjem le. Én meg gondoltam, vicces leszek és bevetődök, gondoltam, úgysem talál el senki. Hát de. Eltalált egy gumilövedék a lapockámon… Igazából amúgy eltávolítottak itt egy anyajegyet, de ez nem annyira menő.” Petra

„Nekem van egy a gyomrom környékén, egy anyajegyet távolíttattam el önkényesen. Túl csúnyának gondoltam és zavart. Már alig látszik a helye. Ezen sikeren felbuzdulva a jobb vállamról is levetettem egyet. A műtét előtt figyelmeztettek, hogy ki fog szélesedni a heg, de nem érdekelt, valahogy abban bíztam, ha eléggé vigyázok, szűk marad a metszés helye. Tévedtem. Csupán hiúságból jártam műtétekre, varratszedésekre. Jó nagy baromság az egész. Lehet, hogy onnantól kezdve kezdtem szívből utálni az anyajegyeimet – a mai napig sok van a hátamon – , amikor az egyik nyáron bátyám megjegyezte, hogy olyan a hátam, mint egy mazsolás palacsinta. A mazsolát különben is utálom. Egyszer majdnem hánytam tőle. Aztán az egyik orvos azt mondta, jobban teszem, ha nem bolygatom ezeket a bőrhibákat, örüljek, hogy egészséges vagyok. Azóta ezzel a nézettel próbálok azonosulni.” Lilla

„Két ember: egy férfi, egy nő. Hét év együtt szerelemben, szeretetben. Majd egy kisangyal úgy dönt, minket szeretne, mi vagyunk számára a megfelelők. A bőrömön látható striák számomra életem legszebb élményének emlékei. A várandósság gyönyörű kilenc hónapja, és amit maga után hagy. Nyomok, amik egyben örök emlékek minden nő számára, ahogy nekem is.” —

„Részeg voltam és beletáncoltam a könyököm egy borospohár szájába, ami persze eltört és szétvágta a könyököm.” Dani

„Az óvodában, ahol dolgozom, egy képviselő kb. 10 évvel ezelőtt kitalálta, hogy akadálymentesíteni kell. Erre szerinte azért volt szükség, mert az óvoda régi épületéhez hozzáépítettek. Ezáltal szinteltolásos lett a terület. A megépítés előtt láttuk, hogy ez nem lesz jó megoldás. Megépült. Többszöri jelzés ellenére sem szüntették meg. A HATALOM az HATALOM. Tudod, hogy van ez! Miután többen elcsúsztak rajta, minden baj nélkül, én bebizonyítottam, hogy valóban veszélyes. A felmosott „dombocskán” megcsúsztam és a jobb kezemmel nyilván kitámasztottam. Nos, ez tört el, valamint a tartószalagok elszakadtak, az idegpálya megsérült. A következő héten megszüntették az akadálymentesítőt. Ennyi.” Judit

„Nekem van egy sebhely, vagyis inkább „nyom” az oldalamon: nekimentem az ablak sarkának, elég durván beütöttem. Aztán tavaly a forró tepsi sarkához hozzáértem, és innen van az égési csík a kezemen. Gyerekkoromban becsaptam fogócska közben egy üvegajtót, ami kitört és a jobb kezemből kinyisszantott egy 2x2 cm-es darabot, vagyis egy kis részen még tartotta a bőröm, de le kellett vágni. Illetve még a bal hüvelykujjamon is bevágta csontig, ott is van egy heg. Aztán van olyanom is, hogy tesi órán nem figyeltem, tiszta erőből nekiszaladtam egy padnak. Sebhely nincs, de oldalról látni, hogy kicsit be van horpadva a csontom. Illetve van egy születési nyomom, igazából nem tudom mi az, mert egyszer megkérdeztem egy orvost, annyit mondott, az semmi. Hát köszi... Azt hiszem ennyi látható van, a többi törés vagy repedés volt, az egyikhez tudok hozni röntgenképet is.” Anna

„Jujj, teljesen elfelejtettem! A csuklómon lévőt nem szikével vágtam el (összekevertem mással), hanem egy csavar kihajtása közben kiugrott a lapos csavarhúzó és végigszaladt a kezemen. Ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből.” Zadi

„Az arcomon lévő hegek, a vonal és a kör alakú folt két külön történet. Az egyik kevésbé izgalmas, a kör alakú folt csak egy bárányhimlő emléke, de mellette a vékony vonal, az már egy jobb sztori. Még kicsi voltam, talán 3 éves, vagy még annál is kisebb. Szüleim rábíztak az akkor még tini unokatesómra akit, mint bármelyik fiatalt, kevéssé érdekelte, mit csinál a kicsi, úgysem lehet baj, hisz még gyerek, úgyhogy nem is figyelt rám igazán. Ezalatt én felfedeztem nagyszüleim házát, és nagyapám borotválkozó kellékeit tesztelgettem, „eredményesen”. Sikerült egy vágást ejtenem az arcomon, ami évek alatt sem rejtőzött el. Én pedig a történettel csak akkor szembesültem, amikor unokatesóm nevetve mesélte, hogy milyen ’felelősségteljesen’ vigyázott rám és végre megértettem, hogy ez a vágás nem velem született rendellenesség, mint ahogy azt addig hittem. A köldököm fölött elhelyezkedő íves heg egy köldöksérvműtét nyoma, amit még másfél éves koromban szereztem, köszönhetően annak, hogy folyton emelgettem mindent és mindenkit. Szüleim elmesélése szerint legalább tízen fogtak le aznap, hogy meg tudjanak műteni, és másnap már újra a vasszéket emelgettem. Azóta sem érzek ekkora energiát magamban.” Johanna

„A vállamon lévő heg története egy himlőseb kivájása volt. A homlokomon lévő seb pedig úgy keletkezett, hogy az óvodában játszottunk, kergettük egymást és anno lecsiszolatlan peremű fafotelek voltak ott és amikor megbotlottam, a homlokom és a fotel sarka egy röpke pillanatra eggyé váltak. Ennek köszönhetően szétcsattant a fejemen a bőr, így össze kellett varrni, és hát ez maradt hátra.” Katalin

„Napközis úszótáborba jártam tizenévesen, ahova korán reggel kellett beérni. Már indultunk volna, de vissza kellett rohannom a fürdőszobába, megbotlottam és ráestem térddel a küszöbre. Elég nagy seb lett, de azért végigcsináltam a tábort bekötött, gennyező térddel. Nyár végére nagyjából meggyógyult, majd a strandon felakadtam egy tömör fa napágyba, és persze felszakadt megint a seb. Azóta már rendben vagyunk, én és a hegem.” Vica

„Tini korom hisztis korszakát éltem, utáltam a világot,

voltak és széjjel is nyíltak. Amikor felfogtam, hogy

Egyszer csak észreveszem hogy karmolásnyomok

mert meg voltam győződve arról, hogy a világ utál

mit tettem, azonnal rohantam a fürdőszobába, le-

vannak a karfában. Basszus, mi a fenét keresek itt?!

engem. Valamiért úgy gondoltam, hogyha bántom

mosni és valamivel bekötni. Olyan volt, mint amikor

Amint vége volt a kiszabott időnek, mentem haza,

magam, az jobb, de nem tudom, miért. Hülye voltam

a vörös festéket mossuk a palettáról, nem akart

mondtam anyának, hogy többet én nem megyek,

tininek. Apummal sem a legjobb a viszonyom, két

elállni. Itt van vége a szánalmas emó korszaknak,

nem vagyok beteg. Kidobtam a pengét a kukába.

elég makacs, olykor agresszív személyiség vagyunk.

ez betegség, vagy egy nagy hülyeség volt. Azonnal

Rendet raktam magam körül. Elmentem új ruhákat

szóltam anyának, ki volt akadva. Ez este történt,

venni. Máshogy hordtam a hajam. Letisztáztam

Történt egyszer, hogy a macska az előszobában

így annyit tettünk, hogy bekötöztük és lefeküdtem

magamban mindent. Jött a vizsgamunka ötödik

levert valamit, ez apukám nagymamájának egy

aludni. Lenyugodtam. Reggel, mint valami rossz

éve, arra koncentráltam, a felvételire, magamra,

ajándéka vagy öröksége volt, egy kép giccses antik

álomból kelve nyugodtan kimentem készülődni a

amit szeretek csinálni. Nyitottabb lettem az embe-

kerettel. Ahogy leesett, letört az egyik sarka. Tudni

suliba. Azonban amikor az arcmosásból felemel-

rek felé is. Érzem és tudom, hogy megváltoztam,

kell rólunk, hogy imádjuk a macskákat. Apum vi-

tem a fejem, képszakadás, arra eszméltem, hogy

sokkal erősebb, határozottabb vagyok. Ha ideges

szont bekattant és megfogta a macskát, a fejéhez

anya pofozgat, le vagyok öntve vízzel és tiszta sár

vagyok, akkor valami másba kezdek vagy ilyesmi.

verte a keretet, ordított, hogy miért verte le! Miután

a hajam, mert esés közben a virágcserepet találtam

Kibékültem egy 3 éves acsarkodásból. Siker siker

ledobta a macskát, bele is rúgott. Ugye mindezt a

meg a fejemmel. Vérszegény vagyok, szóval ez nem

hátán. Közhelyesen fogalmazva: a kezembe vettem

szemem láttára, mert én is kimentem az előszobá-

volt éppen a legjobb párosítás. Azonnal orvoshoz

a sorsom.

ba. A macska sokkot kapott, be is pisilt. Elkezdtem

mentünk, ők közölték, hogy hamarabb kellett volna

bőgni, hogy hogy tehet valaki ilyet? Apám fejéhez

menni, hogy összevarrják, annyira mély a seb. Plusz

Most már csak halvány fehér heg, alig veszik észre,

vágtam mindenfélét, hogy undorító, és veszeke-

nem hülyék, azonnal rájöttek, hogy mitől van.

de ha valaki rá is kérdez, azt mondom: lezárása egy

dés következett. Ajtócsapkodós, szobábazárkózás,

rossz fejezetnek, vagy elviccelem, és azt mondom:

majd úgy gondoltam, ahhoz, hogy lenyugodjak, és

Kaptam beutalót a pszichiátriára. Elmentem szé-

mert milyen szörnyű vagyok, hogy ilyen az apám,

pen, hogy biztos, ami biztos, ha kattant vagyok,

plusz amit mondtam neki, elő kell venni rég nem

akkor tényleg segítsenek. Ülök a váróban csupa

látott „barátomat”, a pengét. Persze nem öngyil-

görnyedt hátú összetört emberrel. Az egyikőjük

kos szándékkal, csak hogy a fizikai fájdalom majd

fél percenként felsóhajtott és azt motyogta: - Is-

kiváltsa a lelkit. Azonban, mivel bennem volt a düh,

tenem... Istenem... Megfordult a fejemben hogy

a vágások kicsit mélyebbek lettek a „szokásosnál”,

mit keresek itt... Mi volt ez a hülyeség, amit csi-

elkezdtek folyamatosan folyni, nemcsak pettyezve

náltam? Bemegyek az orvoshoz, karosszékben

szivárogni, mint a kis karcolások. A sebek mélyek

ülök, félhomályban beszélgetünk mindenféléről.

kijelöltem egy tetoválás helyét. OMG, jó bőre fogtam.” Fruzsi

„Gyerekkoromban olyan helyekre másztam fel, ahova nem lett volna szabad. „Jó” gyerek voltam. Egyik alkalommal egy kiálló rozsdás csavar felvágta a lábam. Pár száz méter véres gyaloglás után és nyolc öltéssel rendbe raktak. Röviden ennyi” Attila

„Az én sebhelyeim a jobb kezemen találhatóak. Az egyik egy autóbalesetben keletkezett a könyökömnél: az autó erősebb volt, mint a bringám. A másik élesebb vágás, ezt munka közben szereztem: egy éles fém állt bele. Található még egy bőröm alá benőtt kis kavics, kiskoromban szereztem, ő úgy döntött, eggyé válik a testemmel: azóta is velem van.” Andi

A könyv nem jöhetett volna létre a hegek viselői nélkül, ezúton is köszönöm az önzetlen segítségüket! Külön köszönet: Csontó Lajosnak, Faa Balázsnak és Zeman Zoltánnak.