ELOSZÓ

A kérdésre, amit egy ifjú labdarúgónak tettem fel egy U10-es meccs után: „Miért vagy szomorú? Nyertetek, nem érezted jól magad?”, a kisfiú így válaszolt: „Nem, egyáltalán nem éreztem jól magam, mert hiába nyertünk, csak néhányszor értem labdához, és mindig az ellenfél támadott...”.

Közismert, hogy senki nem tudja úgy megragadni a dolgok lényegét, mint a gyerekek, és a mi kis focistánk tökéletesen ráérzett: a focit – életkortól függetlenül –annál jobban élvezzük, minél inkább a játék sűrűjében vagyunk, vagyis a csapatunk minél inkább kontroll alatt tartja a labdát és tudja, hogyan kezelje azt a sokféle helyzetet, ami egy mérkőzés során kialakulhat.

Jelen írás szerzője, aki elsősorban barátom és csak másodsorban kollégám, épp ezt adja át azoknak a srácoknak, akiket edz, vagy akikkel a focin keresztül kapcsolatba kerül; szerencsés volt, hogy olyan nemzet (Spanyolország) közegében nevelkedhetett, ami évek óta eme filozófiára épül: olyan labdatartással kerekedni az ellenfél fölé, ami mindenekelőtt a kezdeményezés alapelvén és az ebből születő, koordinált akción nyugszik. Ennek alapfeltétele a magas szintű technikai képzettség, ami nem csak a született tehetségek privilégiuma: bárki birtokába kerülhet folyamatos és tudatos, célzott edzésen keresztül.

Ez a munka iránymutatást és gyakorlatias példákat próbál nyújtani egy olyan futballfilozófiához, ami a labdatartáshoz és a labda feletti kontrollhoz kötődő szórakozás elvéből indul ki: akkor érzem jól magam, ha főszerepben vagyok, vagyis leginkább a labdával a lábamon!

Az U14-es válogatott edzője AS Cittadella

A felnőtt csapat edzője AC Este