Patrick Wilding kalandjai
3. rész – Zagor, avagy Darkwood szekercés szelleme – Egy részeg mitológiai hős kálváriája, egy regényíró partizán és néhány legendás képregénykiadvány történetének találkozási pontjai „Nem tudjuk, hogy e történetek mikor hangzottak el először jelenlegi formájukban; de bármikor is, az bizonyos, hogy a primitív életforma addigra már a távoli múltba merült. A mítoszok, ahogy ma ismerjük őket, nagy költők alkotásai. […] A görög mitológia meséi nem derítenek fényt arra, hogy milyen is volt az ősi emberiség – de bőségesen rávilágítanak arra, hogy milyenek voltak a régi görögök. Ez pedig számunkra, akik intellektuális, művészi és politikai szempontból is az örököseiknek tartjuk magunkat, jóval fontosabb. Nekünk semmi sem idegen, amit tőlük tanulunk.” (Edith Hamilton) A szalamisziek tizenkét hajóval érkeztek a trójai háborúba, hogy csatlakozzanak a hellén hadakhoz. Élükön a „nagy” előnévvel megkülönböztetett Aiasszal, Telamón király fiával, aki megérkezésük után a görög sereg második legerősebb harcosa lett – Akhilleusz árnyékában. Ha ismerjük és használjuk az Achilles-sarok, illetve az Achilles-ín fogalmakat, akkor lassan, de biztosan be kellene majd vezetnünk az Aiasz-váll, Aiasz-csípő és Aiasz-hónalj változatokat is. Kettejük között ugyanis csak ennyi volt a különbség: míg Akhilleusz csak a sarkán, addig a „nagy” Aiasz három helyen, a vállán, a csípőjén és a hónaljában volt sebezhető. Úgy tartják róla a mítoszok, hogy szálfatermetű ember volt, s ezért is érdemelte ki névrokonával testalkata alapján párba állítva a „nagy” előnevet. Rézborítású pajzsát hét bőrréteg védte, legveszedelmesebb fegyvere pedig a hosszú dárdája volt. A 2004-ben készült Trója című amerikai filmben – amelyben Tyler Mane alakította szerepét – mégis egy hosszú nyelű csatabárddal küzdött, ami mellesleg ugyancsak jellemző rá, és jól illik az alkatához is. Szóval akkora volt, mint egy dzsinn, és úgy küzdött, mint egy vadember, nem kellett ahhoz szakavatott jóslatra várni, hogy nyilvánvaló legyen: rossz előjel vele találkozni a csatamezőn. Olyan látványt keltett, mintha személyesen Arész hadisten termett volna ott hirtelen. Névrokona állítólagos vakmerőségével és féktelenségével ellentétében mégis úgy tudjuk róla, hogy inkább nyugodt és megfontolt természetű volt. Persze, küzdött, ha kellett… A trójaiak pedig, amikor szembetalálták vele magukat, szétugrottak, ő meg ádázul, vad dühvel kergette őket, kaszabolta az ellenséget. Amikor a csatában az Akhilleusznak öltözött Patroklosz elesett, pajzsával védte tetemét, és névrokonával, a „kis” Aiasszal ketten verték vissza a trójaiakat, így mentették ki a holttestet a csatamezőről. A MITOLÓGIAI HŐSÖK IS LEHETNEK RÉSZEGEK Amikor Hektór trójai herceg párviadalra hívta ki, úgymond a „legbátrabb görögöt”, többen is jelentkeztek, a hadvezetés mégis a „nagy” Aiaszt választotta erre a feladatra. A hosszú küzdelemben azonban nem bírtak egymással… Később Akhilleusz sértődötten elvonult, s ekkor Aiaszra maradt a harc java része. Amikor pedig a Trójaiak fel akarták gyújtani a görögök hajóit, tizenkét harcosukat terítette le. Szóval a „nagy” Aiasz éppen elégszer felhívta magára a figyelmet ezekben a küzdelmekben. Az igazán komoly bajok akkor kezdődtek a „nagy” Aiasszal, amikor Akhilleusz elesett. Ekkor ugyanis Odüsszeusszal együtt szerezték vissza a trójaiaktól a hős holttestét, akinek a fegyvereit az édesanyja, Thetisz még korábban annak a görög harcosnak ígérte, aki fia földi maradványait megmenti. A versenybírák végül úgy döntöttek, hogy a fegyvereket Odüsszeusz kapja meg, és ezért Aiasz vad dühre gerjedt, ezúttal azonban a sajátjai ellen. Le akarta mészárolni a görögök tanácsát, de részegségében, vagy – a finomított változat szerint –
tébolyában, amit Athéné küldött rá, iszonyatos haragját végül mégis egy tehéncsordán élte ki, vezette le. Már elnézést, de hajlok arra, hogy inkább higgyek az alkohollal, a borral összefüggő változatban, hiszen egy mitológiai hős is lehet néha részeg… Elvégre ő is „csak” ember! Aiasz azonban nem bírta el a szégyent, amit a tehéncsorda lemészárlása hozott a fejére, ha részeg volt, ha nem, a téboly tehát végül mégis elérte. S amikor kicsit kitisztult az elméje, és belátta, hogy mit követett el, öngyilkos lett. Odüsszeusznak még az Alvilágban, a holtak birodalmában sem tudott megbocsátani, de az már egy másik történet, tény azonban, hogy Aiasz alakja az Odüsszeiában is megjelenik, s ott is konok és hajthatatlan hallgatással válaszol Odüsszeusz baráti, békülékeny szavaira. A Mitológiai enciklopédia diszkérten hozzáteszi még, hogy a két Aiasz igen régi eredetű mitológiai alak, mindkettő büszke és rendíthetetlen hős, aki nemcsak az emberek, de az istenek akaratával is szembeszáll. Gyakorlatilag a testalkatukon kívül alig van különbség köztük. Ebből következik, hogy a két Aiasz „az ősidőkben valószínűleg egyetlen mitológiai alak volt, mely bizonyos módosításokon átesve, később alakult át egymáshoz nagyon hasonló jellemű” két hőssé. Erre utal mellesleg az is, hogy Homérosz is igen gyakran szerepelteti őket együtt az Iliászban. De akárhogy legyen is, akárhányan voltak is az Aiaszok, kicsik és nagyok, végül mégsem ők lettek az olasz Sergio Bonelli (1932–2011) képregényhősének névadói. TISZTELGÉS A KIHALT INDIÁNNYELVEK ELŐTT Alig, hogy elvégezte az egyetemet, Sergio Bonelli már 1957-ben átvette édesanyjától a kis családi kiadóvállalt vezetését, amelynek akkor Redazione Audace volt a neve, s lényegében ez volt a mai, milánói Sergio Bonelli Editore elődje. Bedolgozott persze már gimnáziumi évei alatt is, de csak ekkor mutatkozott be forgatókönyvíróként: Franco Bignotti (1930–1991) képregényrajzolóval a Verdugo Ranch című sorozat tizedik részét készítette el. Meséltünk már sorozatunk (meg persze korábban is…) arról, hogy az ifjabb Bonelli kedvvel vágott bele különféle vállalkozásokba, amelyekbe menet közben mintha beleunt volna, néhány munkáját át is engedte édesapjának, Giovanni Luigi Bonellinek (1908–2001), kereste a saját hangját, az egyéni megszólás és stílus kialakításának lehetőségét. Ezt pedig több próbálkozás után végül a Zagor sorozattal találta meg igazán. Ha az Ajax, vagyis Aiasz név nem is jött be igazán – sem a kicsi, sem a nagy –, főhősének az algonkin nyelvcsalád egyik kitalált dialektusából választott nevet: Za-gor Te-nay. Ami csak annyit tesz: a szekercés szellem. Ha tesz egyáltalán bármit is. Mert ilyen megközelítésben ez már nem is fontos igazán… Olyan szempontból viszont nagyon is érdekes, hogy az észak-amerikai indiánok egyik, az európai fehér hódítók megérkezése előtt még jelentős területeket lefedő nyelvcsaládjának több nyelvét is beszélték a Nagy-tavak környékén, ahol Zagor máig is él. Mert immár mindörökre ott lesz az otthona. Mindezek ősét, a proto-algonkin nyelvet, amelyből a nyelvcsalád összes többi tagja kifejlődött, valamikor nagyjából háromezer évvel ezelőtt, talán épp akkoriban beszélték, amikor a régi görög mítoszok alapjául szolgáló történetek a valóságban is megtörténtek. Azóta meg… Ma már, sajnos, az algonkin nyelvek többsége a különösen veszélyeztetettek közé tartozik, néhány ki is halt. Így legfeljebb azzal tiszteleghetünk most a magunk módján előttük, hogy legalább ily módon megidézzük az emléküket. Za-gor Ta-nay. LUN, VAGY LOON A FEDÉLEZETEN
Jugoszláviában, abban a régiben, két újvidéki kiadvány, a Strip Zlatna serija és a Lunov Magnus strip közölte folytatásokban, hétről hétre Zagor kalandjait. Mindkét sorozat 1968-ban indult, az előbbi januárban, az utóbbi májusban. A Zlatna serijának összesen ezerszázhárom száma jelent meg az 1992-es megszűnéséig, huszonnégy év alatt. A Lunov Magnus strip egy évvel tovább húzta, 1993-ig jelent meg, ami azt jelenti, hogy összesen kilencszázkilencvenhét száma került a trafikokba. A kilencvenes évek vérbő délszláv polgárháborúinak kitörésével azonban a piaca jelentősen beszűkült, papírhoz sem lehetett mindig rendszeresen hozzájutni, főleg nem szórakoztató kiadványokra, a hiperinfláció idején pedig lehetetlen is lett volna reális árat nyomtatni a címlapra, tehát harmadnapra már csak veszteséges lehetett, és persze még számtalan egyéb gond akadályozta a képregények további rendszeres megjelenését. Hihetetlennek tűnt akkoriban, hogy ilyen legendás lapok megszűnjenek, de hát legalább ilyen hihetetlen volt az is, ami az országban történt. Elképesztő. És érthetetlen. Mi ehhez képest egy-két képregényújság megszűnése? Valóban bagatell. Mindkét lap az újvidéki Dnevnik kiadóház gondozásában jelent meg. A Lunov Magnus strip kezdetben a Zlatna serija egyfajta különkiadványaként működött, rendszertelenül került az üzletekbe (ebből is ered a megjelent lapszámok összesítése közötti jelentős eltérés…), nagyobb mértben, s erre utal a címébe kombinált latin magnus kifejezés is, ami egyszerűen csak annyit jelent, hogy nagy. Mint a második Aiaszunk. Nagyobb és testesebb volt ez is: a Zlatna serija a később is ismert A5-ös formátumában jelent meg, a Lunov Magnus strip pedig A4-esben. No, de nem tartott ez sem sokáig, a negyedik szám után az utóbbi méretét is levették A5-ösre, s ettől kezdve szinte teljesen egyformák voltak, a korabeli olvasók gyakran össze is tévesztették a kettőt. A Lunov Magnus strip első száma azonban még nemcsak képregényeket, hanem írott történeteket, hosszabb szövegeket is közölt. Köztük egy teljes regényt is Lunról (vagy talán inkább Loonról…), akit az éjszaka (az éjfél…) királyának neveztek. Lun, kralj ponoći. Ennek a szerzője egy bizonyos Frederik Ešton volt, akinek a nevét ezúttal nem kell igyekeznünk visszafejteni a szerb fonetikus átírás alapján angolra, ugyanis ez egy álnév, ez a Frederik Ešton tehát valóban Frederik Ešton, és nem Frederick Ashton. Nagy szerencse, mert ellenkező esetben könnyűszerrel összetéveszthetnénk őt a nagyszerű brit balett-táncossal és koreográfussal, Sir Frederick William Mallandaine Ashtonnal (1904–1988), ami azért csakugyan kínos lehetne. A Frederik Ešton álnév mögött egy volt montenegrói partizán, egy többszörösen kitüntetett háborús hős, a népfelszabadító harc kiválósága, a második világháború után pedig katonatiszt, egy bizony Mitar Milošević (1924–1995) rejtőzködött jó sokáig sikeresen. Valamikor a hetvenes évek közepén a belgrádi Zum reporter című magazin leplezte le az inkognitóját, majd a nyolcvanas években közöltek vele készült interjút más lapok is (így a Stav 1982-ben, a Strip zabavnik 1985-ben…). Az ő alakja és főhőse pedig most elsősorban azért fontos a számunkra, mert úgy tűnik, a kiadónál azt tervezték, hogy a Lunov Magnus strip minden számában lesz majd egy-egy ilyen regény, s ezért is nevezték el erről a hősről ezt a kiadványt. Aztán nem lett, mégsem, s Lun írott kalandjai a Roto biblioteka X-100-ba kerültek át, a hetvenes-nyolcvanas években már ott olvashattuk ezeket. Egészen addig, amíg a nyolcvanas évek második felében el nem indult a Lunov Magnus strip rendszeresen megjelenő különkiadványainak sorozata (Specijalno izdanje), amelyhez az akkor ismert legnevesebb jugoszláv képregényrajzolók közreműködésével készültek el ezeknek a kalandoknak a rajzos változatai. Ennek a sorozatnak összesen harminc száma jelent meg. (Képes Ifjúság, 2015. február 18.)
KÉPEK:
0001 – Kié lesznek Akhilleusz fegyverei: Odüsszeusz és Aiasz vitájának ábrázolása egy görög edényen 0002 – Aiasz csatabárdja a Trója című filmből 0003 – Ez a szálfatermetű ember akkora volt, mint egy dzsinn – A „nagy” Aiasz szerepét a Trója című filmben Tyler Mane alakította 0004 – A Sergio Bonelli Editore kiadóház milánói székházának főbejárata – Via Buonarroti 38. 0005 – Zagor a Strip Zlatna serija négyszázkilencvennyolcadik számának címlapján 0006 – Zagor a Strip Zlatna serija kétszáznyolcvanadik számának címlapján 0007 – Zagor a Lunov Magnus strip huszonkettedik számának címlapján 0008 – Zagor a Lunov Magnus strip hetedik számának címlapján 0009 – A két legendás kiadvány megszűnése után több rövid életű próbálkozás is megpróbálta továbbvinni a népszerű képregénysorozatokat – Zagor a Strip razonoda nyolcadik számának címlapján (1994. november 25.) 0010 – Kit Teller a Strip razonoda tizenötödik számának címlapján (1995. január 27.) 0011 – Zagor a Strip razonoda tizenkettedik számának címlapján (1994. december 23.) – Ennek a kiadványnak a kiadója a belgrádi BPA, vagyis a Beogradska Pres Agencija volt 0012 – Zagor a Strip razonoda tizennegyedik számának címlapján (1995. január 20.) 0013 – Zagor: Indijanski cirkus – A Stripotekaforum.com a régi, különleges kiadványok egyik legfontosabb tárhelye 0014 – Zagor a Strip razonoda tizenkilencedik számának címlapján (1995. február 25.) 0015 – Zagor a Strip razonoda huszonegyedik számának címlapján (1995. március 10.) 0016 – A kilencvenes években az újvidéki Horus kiadóház próbálkozott azzal, hogy a régi, népszerű sorozatokat felélessze Szerbiában, de nem jutott vele sokra, néhány szám után minden kiadványa megszűnt – A Zagor Specijal című szériának például csak ez az egyetlen száma jelent meg 0017 – Ez pedig már a legújabb idők „zenéje”: Zagor a Zlatna web serija harmadik számának címlapján 0018 – Zagor a Zlatna web serija első számának címlapján 0019 – Zagor a Zlatna web serija második számának címlapján 0020 – Zagor a Zlatna web serija ötödik számának címlapján