52 Kicsikkel az élet
Babaúszás: jó vagy nem jó a kicsiknek? Az első dolgok egyike, ami eszünkbe juthat a babák és a víz kapcsán, az a babaúszás. A legtöbb szülőnek van róla véleménye, de korántsem mindig megalapozott – mint utóbb kiderült, az én korábbi álláspontom sem volt az. Cikkemben három szakember válaszát foglaltam ös�sze a témáról.
Szabad-e a babákat víz alá vinni? Idrisz-Majbó Adrienn gyógypedagógus, HRG-terapeuta maga is vízben dolgozik a babákkal, ám amit ők csinálnak, az nem babaúszás, hanem Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika, fejlesztés. Szerinte: „Vízben lenni, mozogni, játszani mindenkinek egészséges és jó. Önmagában is fejlesztő. Ami vitás kérdés: szabad-e a babákat víz alá vinni? Szakmai berkekben ugyanis épp emiatt van ellenérzés a babaúszással szemben.” A Lakatos Katalin által létrehozott TSMT- és HRG-terápiákban a csecsemőkori reflexek integrálása a cél. Ha a kóros reflexprofil kérgi gátlás alá kerül, az idegrendszer képes a magasabb szintű működésre. A túl korai víz alá merítésben azonban bekapcsolhat a búvárreflex, és megmaradása gátolhatja az idegrendszer fejlődését – ezért nem viszik víz alá babákat. Adrienn álláspontja annyiban megengedőbb, hogy azok az
egészséges babák, kisgyermekek, akik jól érzik magukat a vízben, élvezik (nem sírnak), menjenek csak nyugodtan. Azoknak a babáknak/kisgyermekeknek azonban, akik koraszülöttek, hipotónok (csökkent izomtónusúak), vagy akiknél az élet bármely területén elakadás van (beszéd-, mozgásfejlődés, stb.), tehát akiknél feltételezhetően idegrendszeri éretlenség áll a háttérben, a klasszikus babaúszás nem javallott.
Egy jól bevált módszer Monok Sára háromgyermekes édesanya, aki a két nagyobbacska fiát egészen pici kora óta viszi babaúszásra (hamarosan a legkisebb is csatlakozik hozzájuk). Sőt, időközben a Stoller Babaúszó Akadémia oktatója lett, és saját iskolát is alapított, a szegedi Tengericsillagokat. „Nekem csak jó tapasztalataim vannak. Sokféle oktató és módszer közül lehet választani, én a
Stoller-módszert tartom a legjobbnak, legalaposabbnak. Ezt évek alatt fejlesztették ki gyógytornászok közreműködésével, csiszolgatták konduktorok bevonásával. Az oktatóképzés is magas szintű és folyamatos” – mondja.
Ez nem úszásoktatás! A babaúszást nagyjából 3 hónapos korban kezdhetik a kicsik, míg úszásoktatásuk leghamarabb 3-4 éves korban indulhat. A foglalkozások neve tehát ne tévesszen meg senkit: a babák a babaúszáson nem tanulnak meg úszni. „Nagyon nem mindegy, hogyan merítjük víz alá a kicsiket. Általános tévhit, hogy a babaúszáson fenntartjuk a búvárreflexet. Nem! A búvárreflexet csak kezdetben használjuk segítségként, de azt azután nagyon gyorsan át lehet alakítani tudatos légzésszabályozássá.” Sára mindkét nagyobb fiával megélte a nagy ijedelmet, minden szülő egyik rémálmát, amikor a kisgyerek véletlenül vízbe esik. Egyik kisfia egy csónakázótó szélén ácsorogva csúszott vízbe – meg is ijedt, de már fordult is vissza, és kereste a kezével a kapaszkodási lehetőséget. A másik pici fiú egy horgásztónál játszott egy teli vödörrel, ami megbillent, és a fiúcska már pottyant is a vízbe. Persze volt ijedelem, de a kisfiú öt perc múlva már önfeledten ugrált a vízbe, apukája karjaiba. A vízben szerzett sok korábbi tapasztalatnak köszönhetően egyik gyermek sem esett pánikba, egyikük sem nyelt vizet, és egyik esetből sem lett rémtörténet, sem víziszony.
