COVID: ünneprontóbb, mint

COVID:

ünneprontóbb, mint a Grincs – ha hagyjuk!

Szerző: Vadas János tréner és coach

Arról akartam írni, hogyan lehetünk mesterei a karácsonyi szervezési feladatoknak, hogyan ne hajszoljuk végig magunkat a rokonság összes karácsonyfája mentén lihegve, mekkora felhajtást érdemes vállalni és melyek a tipikus karácsonyi melléfogások. Hát ez mind sztornó, mert ide tolakodott a COVID-19, ami ünneprontóbb még a Grincsnél is.

Stop! Tilos, lezárva. Az idei ünnepeket karanténban töltjük – ennek minden jó és rossz hozadékával. Nem lesz semmiféle egymás nyakát taposó, bevérzett szemű pankrációzás a Black Friday alkalmából az üzletekben, nem lesz a SALE 70% feliratok alatt elégedett turkálás a ruhaboltokban. A fagyöngy alatt nem lehet szerelmesen csókolózni. A családok nagy ünnepén nemigen tudnak majd egymást ölelgetve örülni a családtagok. Viszont az is igaz, hogy nem kell végigloholni az összes rokont és emésztéskönnyítőt bekapkodva sunnyogni a klotyóban.

Esély a csendre, kívül-belül

A kijárási tilalom bevezetésének estéjén írom ezt a cikket, és belegondolni sem merek, mi fog még következni. Ki ad igazolást például a Mikulásnak, ha rajtakapják este 8 után, de reggel 5 előtt, hogy kint grasszál. Grasszál?! Nagyképűen átszeli az eget, és még csak a 1,5 méteres távolságot sem tartja az alvó gyerekektől. Főfertőző, aki vörös posztónak minősülhet a rendőrök és a virológusok szemében. Szóval, magunkban leszünk. Otthon, csöndben. Persze ez amúgy is a befelé figyelés időszaka lenne, csak eddig jórészt „konzumkarácsonyozás” zajlott, sokan a bensőséges ünnepet is kifelé élték meg. De ahogy tavasszal esélyt kapott a bolygónk, hogy végre levegőhöz jusson, talán most mi is esélyt kapunk nagy beszélgetésekre, minőségi időtöltésre és igazi feltöltődésre.

Sok éven át úsztunk a fölöslegesen megvett kacatokban és hulladékaikban, az idén talán a boldogságban úszhatunk. Megérkezhet az a feeling, amire az Instagramot és a Pinterestet pörgetve ácsingózunk. Átélhetjük végre, milyen vastag pulcsiban forró csokit szürcsölve olvasni. Mélyen aludni a fenyőgyanta illatú szobában. Csillagszóróval betűket írni a levegőbe a sötétben. És ha a gyerekek elaludtak, még inkább elcsendesedni, befelé figyelni. Magunkkal számot vetni. Mi az, ami csak sallang, ami tévúton tart, ami elviszi az energiánkat? Mi az, ami igazán fontos, merre akarunk tartani? Hogyan képzeljük el magunkat pár év múlva? Ilyenkor kicsit meghal valami bennünk. És ez jó, mert kell a hely az újnak. Új gondolatoknak, új embereknek, új érzéseknek és terveknek. Amíg görcsösen szorítunk valamit a markunkban, az univerzum nem tud beletenni valami újat. Se a Mikulás.

Egy kis varázslat

Van otthon egy kis mákod? Maradtak apró fenyőgallyaid? Akkor következhet egy kis „varázslat”. Amikor elcsendesült a lakás, lopakodj ki a konyhába. Tisztítsd meg az asztalt. Meggyújthatsz egy füstölőt is. Markolj a mákba, és pergesd a szemeket csigaformában az asztalra. Vagy, ha fenyőgallyaid vannak, azokból rakj ki egy spirálisan csavarodó csigaformát. Terítse be az egész asztalt! A közepére tegyél egy égő gyertyát. Ez a spirál jelképezi az utat a külvilágtól a lelked közepéig. Képzeletben végigmehetsz rajta és elbúcsúzhatsz mindattól, ami már a múlthoz tartozik. Talán még könnyebben végigjárhatod ezt a belső utat, ha fogsz egy almát, kivájod a közepét és beleteszed a gyertyádat, majd meggyújtod, és az almával haladsz kívülről a csiga belseje felé. Nem csak eddigi életutadat, de az elmúlt évedet is végigkövetheted így. Kitől és mitől búcsúzol? Mi volt jó és mit lehetett volna jobban tenni? Mi az, amit magad mögött hagysz, mert már nem visz tovább? Kitől búcsúzol? Amikor az almád eléri a csiga közepét, állj meg és mondd is ki, mit teszel le. Akár felírhatod egy darab papírra és azt elégetheted.

Ami eddig történt, az elmúlt és bevégeztetett. Most már elengedheted. Lépj a jövőd felé. És várd az új évet nyitott szívvel – ami legközelebb másféle ünnepeket is hozhat.