N. Tóth Ágnes
A sajátos nevelési igényű tanulók (In: Némethné Tóth Ágnes (szerk.): Változó professzió, változó tanárképzés. Savaria University Press, Szombathely. 2011. pp. 221-251. )
A SNI tanulók különleges bánásmód iránti igénye pedagógiailag értelmezve a tanuló tanulási teljesítményéből (átlagostól eltérő alul – vagy felülteljesítésből) ill. viselkedési jellemzőiből válik nyilvánvalóvá. Ám a hazai jogi értelmezés ma még csupán az alulteljesítőkre koncentrál. Jelen fejezetben azonban az iskolai alulteljesítőkön kívül a kivételes képességű tanulókról is szót ejtünk. A sajátos nevelési igényű tanulói rétegnek jelentős hányada nemrég még - a gyógypedagógia tevékenységi területéhez tartozva - speciális oktatási intézményekben, tagozatokon, osztályokban részesült szükségleteinek megfelelő nevelésben – oktatásban annak ellenére, hogy az ENSZ 1993-as állásfoglalása „...az egyenlőségi elv szellemében felszólítja a kormányokat, hogy a fogyatékosok oktatása a többségi iskolázáson belül valósuljon meg.” (Csányi és Zsoldos, 1995, 75.o.) Petriné (1998) felosztása szerint a különleges bánásmódot igénylő tanulók fogalomkörébe a speciális pedagógiai bánásmódot igénylők (gyógypedagógiai kompetencia), a tanulási nehézséggel küzdők, a magatartási problémások továbbá a kivételes képességűek tartoznak. A speciális pedagógiai bánásmódot igénylők között tanulásban és/vagy értelmileg akadályozottakat, testi, érzékszervi, viselkedési és teljesítményzavarral küzdőket különít el. Megállapítja, hogy pedagógiai szempontból különbséget szükséges tennünk sérülés, képességhiány és fogyatékosság között. Sérülésnek tekintjük az örökletes vagy környezeti károsulást, amely kihatva az egyéni tapasztalatszerzésre, képességhiányt okozhat. Amikor azonban e képességhiány „hátrányokat okoz a szociális szerepben”, akkor már fogyatékosságról beszélünk. (Petriné, 1998. 439.o.)
224
PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com