Ajánló - Nem tudod, hogy mit csinálj? Menj múzeumba

Nem tudod, hogy mit csinálj? Menj múzeumba!

Ha valaki manapság valamilyen kulturális programra vágyik, előbb nézi meg a moziműsort, minthogy rákattintson bármilyen múzeum honlapjára. Egyszerűen nincs benne a fejünkben az, hogy kiállításra osztálykiránduláson kívül is el lehet menni. Vagy egyáltalán az, hogy ez is tud éppoly szórakoztató és kikapcsoló lenni, mint beülni és megnézni egy filmet.

Számomra leginkább az vált be, hogy időről időre átfutom az általam kedvelt múzeumok honlapját, programajánló oldalakat, ahol az aktuális tárlatokról lehet információkat kapni. Megéri ezt a minimális energiát belefektetni, mert valami olyat kapunk cserébe, amelyre nem is számítunk. Az utóbbi egy év alatt azt vettem észre, hogy a digitális forradalom ezen kultúraközvetítő intézményekre is komoly hatással volt. Kreatív, modern és interaktív programok és lehetőségek vannak tőlünk csupán egy karnyújtásnyira. 3 teljesen különböző ötletet adok nektek a következőkben.

ÉLET/KÉP – KELETI ÉVA RETROSPEKTÍV KIÁLLÍTÁSA Bár ezt a kiállítást ezen formájában már nem fogjátok tudni megtekinteni, ugyanis csak február 2-ig volt nyitva, mégis érdemes beszélni róla picit. Egyrészt magáról az alkotóról, másrészt a helyszínről, végül pedig magáról a tárlatról. Az egész lényegében Keleti Éva fotográfus képeit tartalmazza, némileg kiegészítve tárgyi emlékekkel. Pályája az 50-es évekről tart és még ma sem ért teljesen véget. 88 évesen ismét fotózni kezdett, így a kortárs színészvilág több tagját viszontláthatjuk alkotásain. A kiállítás

egyszerre érdekes és lenyűgöző. Hihetetlen módon hatnak az érzelmek miközben haladunk sorban. Egy-egy kép pedig annyira magával ragadó, mintha mi magunk is a részesei lennénk az adott pillanatnak. Mindennek pedig a csodás Műcsarnok adott otthont. További információ: http://mucsarnok.hu

RÁKOSPALOTAI MÚZEUM Személy szerint jobban szeretem a képzőművészettel foglalkozó kiállítások, mint a történelmi típusúakat. Ugyanakkor még sem tudok szó nélkül elmenni a Rákospalotai Múzeum helytörténeti bemutatója mellett. Már csak azért sem, mert van némi családi és személyes kötődésem is a helyhez. A szó, amely leginkább jellemzi az ottani élményemet az a: meglepő. A közeg családias, csupán négyen járjuk körbe a termeket. Ahogy a tárlatvezető elkezd mesélni, úgy elevenedik meg előttünk a múlt. Ami nekem különösen tetszett, hogy bár csak néhány helyiségből áll az egész, mégis nagyon sokszínű. Korabeli viseletektől kezdve, szerelmes történeten át, berendezett szatócsboltig rengeteg különböző területet igyekszik megjeleníteni. Mindezt pedig egyszerűen, érthetően és szórakoztatóan teszi. Akinek van bármi kötődése is Rákospalotához, vagy csak érdeklődik a régebbi korok iránt, nézze meg. Megéri rászánni egy kis időt. További információ: http://www.rakospalotaimuzeum.hu

THE ART OF BANKSY: WITHOUT LIMITS A hatalmas népszerűségnek örvendő kiállítás már több világvárost is megjárt, most pedig Budapestre érkezik, mégpedig a Tesla-ba. Jó tudni, hogy csak limitált ideig lesz megtekinthető, így akit érdekelnek Banksy graffiti alkotásai, az mindenképp váltson rá jegyet. Az alkotó személye egyébként jelenleg is anonim, művészi tevékenységének különlegessége pedig az, hogy többek között régi, romos falakat használ vászonként. Témái általában komolyak és elgondolkodtatók. Iróniával és szarkazmussal keverve érinti például az erőszak vagy a szegénység kérdéskörét. Ha valami igazán jót akarsz látni, nézd meg ezt. További információ: https://www.theartofbanksy.hu

Az ember azt hiszi, erre a kérdésre a választ már 18 évesen meg kell találnia, hiszen az érettségi és a felvételi réme egyre csak közeledik a láthatáron. Mivel e lap olvasói már mind egyetemisták, jól tudjuk, hogy a többségünk annak idején adott válasza nem feltétlen igaz a jelenre is. Hogy miért van ez (azon az egyértelmű tényen kívül, hogy mindenki változik, melyet a céljaik és vágyaik is követnek)?

Van, aki azt mondja, hogy annak idején csak kellett neki egy egyetem, bármi, ahol kitalálhatja, mire vágyik valójában. Van, aki szerint logikusan végiggondolva ez illik leginkább az érdeklődési köréhez. És vannak olyanok is, akik mérhetetlen határozottsággal állítják, hogy ebben és abban a szakmában fognak dolgozni, és a kétely érzése őket távolról elkerüli. Sokféle ok és körülmény vezetett mindannyiunk életében ahhoz, hogy eldöntsük: X egyetem Y szakára fogunk menni. Természetesen nem mindenkinél vezetett sikerre a jelentkezés, így előfordulnak olyanok is, akiknek a jelenlegi képzésük nem az első helyen szerepelt a sorban. Akárhogy is, akármilyen múltbéli érzések, célok, döntések alapján vagyunk ott, ahol éppen vagyunk (jelen esetben a Budapesti Gazdasági Egyetemen), lehetnek olyan benyomásaink, olyan suttogó hangok a fejünkben, melyek megkérdőjelezik, hogy jó helyen vagyunk-e az életben.

Nem mindig arról van szó, hogy eleve nem ezt akartuk, és csak megalkuvás az egész. Néha, sőt az életben sokszor belefutunk abba a helyzetbe, mikor kiderül: elképzeléseink és a valóság nagyon nincsenek összhangban. Lehet, hogy a mai fejünkkel már teljesen mást választanánk, vagy már most tudjuk, hogy ez nem fog menni így. Megtapasztalni és rájönni, hogy ez nem nekünk való nem szégyen, nem is vereség. Akár kisebb, akár nagy eltérés van az álmaink és a valóság között, érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen lehetőségeink vannak, mi az, ami igazán elégedetté tenne minket. Váltani, változtatni merész, bátor dolog, sokszor nagy kockázattal is jár. De ha jobban belegondolunk, nem hajt minket a tatár, húszas éveinkben vagyunk, bőven van még opciónk. No meg, ki mondta, hogy valakinek csak egy szakmája lehet egy életen át?

Sok olyan emberrel találkoztam már, aki vagy az első képzésén MÁR tudja, vagy az első képzése után mondja: más szakra/ tanfolyamra is jelentkezem, mert nem szeretnék ebben a szakmában dolgozni. Ez egy teljesen természetes dolog, gyakoribb, mint az ember gondolná. Egészen egyszerűen visszavezethető oda, hogy 18 évesen nem rendelkezünk elegendő tudással és tapasztalattal ahhoz, hogy eldöntsük, mit szeretnénk az elkövetkező 50 évben csinálni. Ezért minden kételkedőnek azt üzenem, hagyjanak maguknak időt ahhoz, hogy kitisztuljon a kép. Vessék bele magukat a kalandokba, engedjék, hogy az élmények inspiráló hatással legyenek. Legyen az lassú folyamat vagy „derült égből villámcsapás”, rövid vagy hosszú időn belül, de rálelhetünk arra az útra, ami leginkább passzol hozzánk. Az bizonyos ugyanakkor, hogy nem árt egy jó adag önismeret, sőt, néha más emberek, akik kívülről látnak minket, jó meglátással rendelkezhetnek, így nem árt őket sem megkérdezni.

Az eddig megszerzett tudás sosem felesleges, hiszen amilyen kiszámíthatatlan az élet, nem tudjuk, mikor lehet rá szükségünk, így az esetleges „kárbament” időt ne sajnáljuk.