MU színház márciusi ajánló

Március 4. (szerda) 19:00

k2 Színház: Petőfi Sándor: Az apostol

„Az apostol számomra a világjobbítás problematikájának nagy műve. A romantikus elbeszélő költemény a főhős, Szilveszter életén keresztül mutatja be, milyen végzet vár azokra, akik életüket annak áldozzák, hogy a világ, ez a hatalmas „szőlőszem” egy szép napon majd megérjen. A mából visszatekintve Petőfi Apostolára a legizgalmasabb momentum a két történelmi pillanat - a XIX. század közepe, a magyar romantika virágkora, valamint a XXI. század értékválsággal küzdő jelenkora - egymással való ütköztetése. Mennyiben módosulna Szilveszter sorsa, ha az általa képviselt értékrendszerrel mai világunkban kellene boldogulnia? Őrültnek néznék a szőlőszem-hasonlatát hallva? Netán sztár lenne? Vagy politikai pályára léphetne? Esetleg a világ teljesen közömbösen kezelné világjobbító szándékait? Egyáltalán: hogyan ítélünk meg ma egy világjobbítót: félünk tőle, vagy istenítjük? Ennek az igencsak aktuális kérdésnek a körbejárására kínál lehetőséget Az apostol színrevitele.” – Benkó Bence, az előadás rendezője

Személyesen miért ajánlom? Az előadás számomra több okból is különleges. Egyrészt mert tantermi előadásról van szó: miután összegyűlünk a színház aulájában, együtt megyünk át a szomszédos iskolába, és ebben a viszonylag kicsi, intim térben (egy tanterem) közelről figyelhetjük a színészek lebilincselő játékát. Másrészt döbbenetes, hogy mennyire modern a feldolgozás és mennyire aktuális a téma napjainkban is.

Az előadásról kritika részlet: „Hárman, nemzeti színben – piros, fehér, zöld melegítőfelsőkbe bújva, csak úgy edzőcipősen – egy osztályterem falhoz tolt padjai között, megpróbálkoznak a lehetetlennel. És mit ad isten, sikerül.”

Forrás: Gabnai Katalin kritikája, Revizoronline

Bővebb információ: https://www.mu.hu/aktualis-musor/2020-marcius/item/871-k2-szinhazpetofi-sandor-az-apostol

Március 29. (vasárnap) 19:00

MU Színház - FÜGE: karamazov

Utazol egy körülbelül negyvenötezer pudos villamoson. Futnak alattad a verszták. Csak bámulsz ki bután a fejedből, nézed a nyírfák táncát a végtelen sztyeppén. A Blahán fölszáll az ördög. Olyan másfél rőf. Jön és néz. És tudod, hogy megfog. Mert nincs jegyed. Egy pópával is megtörtént ez. Aztán elment, és nem találták. De végül megtalálták. Így jár az, aki nem halt meg, de még él.

Személyesen miért ajánlom? A darab több mint nyolc éve töretlen lendülettel fut, már ez a tény is magáért beszél. Improvizatív és intim hangulatú produkció a stúdiószínpadon. Érdekessége még, hogy a színészek néha hirtelen kilépnek a szerepeikből és így szólnak egymáshoz, vagy a nézőkhöz, illetve dalra is fakadnak, amely szintén különlegessé teszi az előadást.

be és vetítenek egymásra, amíg a határvonalak elmosódnak. A Queendom a kortárs színház, a fizikai színház és a dragshowk metszéspontján egyensúlyoz. Női és férfi ábrázolásokat vonultat fel a reneszánsztól a mai popkultúráig. Az előadás improvizációkra épül előre lefektetett játékszabályok mentén, melyet az előadók és nézők tekintete működtet.

Az előadásról kritika részlet: “Sok energia van ebben az előadásban: értve ezen a belé fektetett munkát és a nézőkre kisugárzó energiát egyaránt. Meg jó kis dalok. (…) A színészek érezhetően személyes ügyként élik meg az előadást, hozzátéve a magukét a dalokon kívül a szöveghez is. Ez a kisbetűs karamazov elsősorban az ő generációjuk apadilemmájáról, leválásáról, útkereséséről szól. És az előadás, hogy viszonyul ehhez az apához? Indulattal.”

Forrás: Turbuly Lilla kritikája, 7óra7

Bővebb információ: https://www.mu.hu/aktualis-musor/2020-marcius/item/883-mu-szinhaz-fuge-karamazov

Március 31. (kedd) 20:00

Szabó Veronika: Queendom Szüzek, királynők, bölcsek, csábítók, anyák, harcosok… Megjelennek neked és általad. Megelevenednek fantáziáidból és visszaveszik, ami az övék. Szerepeket mutatnak Személyesen miért ajánlom? A Queendom alkotócsapata megmutatja, hogy milyen érzés nőként létezni egy szexuálisan túlfűtött világban. Éles humor, fájdalmas valóság, szabad szexualitás…nincs menekvés, végül megjelennek a férfiak is… Nem létezett belőle olyan előadás, melynek során az abszolút vegyes közönségen ne futott volna át járványszerűen a hangos nevetés. Nem lehet csendben kibírni, pedig a téma erős, a szemszög pedig feminista. A visszajelzések alapján a férfi nézők is abszolút élvezik, mi nők pedig egy adott ponton biztosan magunkra fogunk ismerni.

Az előadásról kritika részlet: „Az előadás mégsem teoretikus, hanem nagyon is megélt-megszenvedett, belülről és alulról építkező munka. Nem alakul ki igazi íve, a jelenetek sorrendje olykor esetlegesnek hat, de ez alig zavaró, mert a színpadi tér sem drámai tér, inkább egy csoportterápia kezdőkörére hasonlít. Beváltott ígéret: úgy álltam fel, hogy a Queendomot jókor, jó helyen játszották.”

Forrás: Kránicz Bence kritikája, Magyar Narancs