Büszkeségeink - Tortacsodák a KVIK 50. születésnapja alkalmából

Tortacsodák a KVIK 50. születésnapja alkalmából

Számomra ahhoz, hogy méltón megünnepelhessünk egy születésnapot, elengedhetetlen kellék egy díszes és ízletes torta. Ezt egyetemünk is így gondolta, amikor versenyt hirdetett a hallgatók körében, hogy készítsék el a kar hivatalos születésnapi süteményét. A hagyományos édességek mellett gluténmentes remekművek is készültek. Az interjút ezúttal a három dobogóssal készítettem: Keresztes Vanesszával, aki mindkét kategóriában I. helyezést ért el: ”Trópusi” nevű hagyományos és „Madártej” elnevezésű gluténmentes alkotásával. Kiss Brigittával, akit a „Triumvirátus” remekműve repített a pódium II. fokára. És Erdei Blankával, aki „Aranyló 50 év” művével örülhetett a III. helyezésnek. H. A.: Milyen érzés volt, hogy mindkét kategóriában a te tortád bizonyult a legremekebbnek?

K. V.: Hihetetlen érzés volt. Hirtelen el se hittem, de nagyon örültem, hogy mindkét tortát a saját elképzeléseim alapján készíthetem el.

Hanák Aliz: Miért választottad tanulmányaid céljául a BGEt?

Keresztes Vanessza: Voltam több nyílt napon is, viszont a BGE volt az egyetlen gyakorlat orientált egyetem. Gimnázium után nem akartam egyetemen továbbtanulni, mivel 12 évig utáltam iskolába járni. Így hát otthon le lettem „fizetve”, hogy ha jelentkezek egyemre elmehetek egy több napos tortadekorációs tanfolyamra, így belementem. De nagyon jó döntés volt, sose hittem, hogy én egy iskolát valaha szeretni fogok. Agy-A-Lap

Keresztes Vanessza - Trópusi - I. helyezett

H. A.: Mikor kezdtél el tortasütéssel foglalkozni, minek vagy kinek a hatására?

K. V.: Már kiskorom óta szerettem a konyhában lenni és mindig nagyon szerettem alkotni is. Emlékszem, hogy 14 évesen sütöttem meg először magamnak az első születésnapi tortámat. Onnantól benne ragadtam a cukrászatban. Minden alkalmat megragadtam, hogy süthessek, reggel, este, éjjel, iskola előtt, után esetleg helyett is.

H. A.: Mi volt anno az első gondolatod, amikor először beléptél az egyetem kapuin?

Kiss Brigitta: Az, hogy magamat ismerve tuti el fogok tévedni ebben az épületben. Na meg, hogy itt végre többnyire olyanokat fogok tanulni, ami érdekel és a későbbiekben kamatoztathatom.

H. A.: Mikor kezdődött a cukrászat iránti szereteted, illetve mi vagy ki motivált erre?

K. B.: A gimnázium alatt kezdtem el sütni. Néztem akkoriban egy sorozatot, ahol az egyik főszereplő cupcake-eket sütött, és nagyon megtetszettek. Kerestem a neten egy szimpatikus receptet, vettem az IKEA-ban egy habzsák készletet, és megpróbáltam én is hasonló végeredményt elérni, mint amit láttam. Élveztem csinálni, és amikor kész lettem az elsővel ugráltam örömömben, hogy ez milyen szuper (bár közel sem volt tökéletes). Elkezdtem kísérletezni a piskótákkal és krémekkel, majd, amikor már volt pár jó receptem megpróbálkoztam a tortákkal is. Aztán a rövid szakmai gyakorlatom alatt (és utána is) egy budaörsi cukrászdában dolgoztam, ahol rengeteget tudtam tanulni.

Erdei Blanka: A képzés profilja alapvetően gazdasági, tetszik vagy sem, ez a vonal dominál a tantárgyak összetételében is. Mégis jó látni, hogy mennyire elhivatott, mind szakmailag, mind emberileg példás tanárok tanítják a gasztronómiai tárgyakat, felkarolva az érdeklődő hallgatókat. Sokat köszönhetek Hidvégi Hedvig tanárnőnek és Tóth Gábor tanár úrnak.

H.A.: Mit tartasz az eddigi legfontosabb tapasztalatodnak, amit az egyetemi éveid alatt szereztél?

E. B.: Talán azt, hogy ha az ember jól hasznosítja az idejét, mennyi mindennel gazdagodhat. Az egyetemi évek alatt többek közt elvégeztem egy gasztronómiai újságíró képzést Szikora Katalin Gasztroiskolájában, büszke vagyok rá, hogy tőle tanulhattam.

H.A.: Milyen volt maga a verseny? Az egyetemen sütöttétek meg a tortákat és ott is dőlt el a verseny? Hogy zajlott?

E. B.: A verseny kétfordulós volt. Májusban kellett beküldenünk a fantázianévvel ellátott tortánk leírását, pontos receptjét, valamint egy árkalkulációt és fotókat róla. A továbbjutók között aztán szeptember közepén dőlt el a végső sorrend, szakmai zsűri értékelése alapján. A tortákat otthon sütöttük meg, majd a tanétteremben megrendezett döntőn mutattuk be, először egyben, aztán szeletelve. Míg a zsűri kóstolt, mi tíz percben meséltünk az eddigi szakmai utunkról és a versenyre szánt kreációnkról, igény szerint fázisfotókkal tarkítva a bemutatót. Az ünnepélyes eredményhirdetésre pedig az októberi, jubileumi ünnepségsorozat megnyitóján került sor.

K. V.: Mikor megláttam a plakátot a falon, tudtam, hogy mindenképpen én szeretném elkészíteni az egyetem születésnapi tortáját. Ezért is indultam mindkét kategóriában.

K. B.: Egyrészt, mert imádok sütni és a verseny arra sarkalt, hogy találjak ki valami újdonságot, melyet előtte még nem csináltam. Másrészt, a verseny lehetőség volt arra, hogy szakemberekkel is megkóstoltassam a tortámat és a kritikájuk által fejlődhessek.

Kiss Brigitta - Triumvirátus - II. helyezett

E. B.: Nagyon szeretek különböző alkalmak és témák kapcsán tortákat tervezni. Álmodtam már meg, és készítettem többek közt olasz karnevál, velencei lagúna, színes őszi erdő inspirálta tortát. Fontosnak tartom, hogy bár ezeknél a tortáknál a dekoráció különösen hangsúlyos, ízeiben is a témához illő, egyedi és megkomponált legyen. Imádom a szakma kreativitását. Amint megláttam a versenyfelhívást a folyosón, rögtön tudtam, hogy belevágok.

K. V.: Körülbelül 20 óra alatt készültek el. A torták ízvilága a verseny után adott volt, a külseje pedig hamar összeállt a fejemben. Tudtam, hogy valami nagyot és látványosat szeretnék, mert egy hagyományos 140 szeletes egy szintes süteményre senki se kapja fel a fejét. És én a tortával élményt szerettem volna nyújtani. Egészen elképesztő volt látni, ahogy mindenki sorba áll, hogy lefotózhassa és megkeresse magát a képeken.

K. B.: Körülbelül 1-2 hétig ötleteltem, mire kitaláltam szinte minden részletet. Elkészíteni kb. 5-6 órába telik, mivel két különböző piskóta van benne, valamint mousse rétegek. Díszítésnél a fehércsokival való munka az, ami időigényes. A torta tetejét teljesen be kell vele borítani és megvárni amíg megdermed, valamint a kék díszítőelemek is fehércsokoládéból vannak.

H. A.: Adnátok nekünk egy részletesebb leírást a művek felépítéséről és ízvilágáról?

K. V.: A fő torta ízvilága trópusi volt. A vaníliás egyensúly piskótákra belga ropogós feuilletine réteg került. Erre tettem egy fehércsokoládés kókusz ganache réteget, végül pedig egy fehércsokoládé alapú mango-passio mousse került rá. A kísérő torta pedig egy glutén-és laktózmentes madártej torta volt.

K. B.: Bár a színek eléggé lekorlátozták a lehetőségeimet az ízek terén, de mivel az egyik kedvenc párosításom a pisztácia fehércsokoládéval, így két szín már meg is volt. A málnát azért választottam harmadiknak, mert savanykás íze jól passzol a másik kettő alapanyaghoz és a színe is viszonylag erős.

E. B.: A tortában a zamatos vilmoskörte, a nemes Tokaji aszú, a pirított dió, az illatos gesztenye és a keserédes belga csokoládé alkotnak egy igazi őszi ízkavalkádot. A torta felépítése felfelé haladva a következő: alul egy pirított diós piskótatekercs réteg van vilmoskörte pálinkás csokoládé ganache krémmel tekerve. Ezt követi egy pirított mandulapálcikákkal, pirított dióval és kakaóbabtörettel dúsított vékony marcipánlap, a ropogós réteg. Felette selymes gesztenye mousse található, melyet középen egy aranyló, tokajis vilmoskörte betét tesz különlegessé. Az egész torta vékonyan csokoládé glazúrral van áthúzva. A tetején fűszeres (csillagánizs, fahéj, szegfűszeg, vanília) Tokaji aszúban posírozott vilmoskörte gömbök sorakoznak. Szeletenként pedig egy-egy, tokajis marcipánkrémmel töltött, csokoládéban félig kimártott aranymazsola díszíti. Oldalát arany mintás, transzferfóliázott, BGE KVIK 50 feliratú csokoládélapok veszik körbe, melyek szintén házi készítésűek.

E. B.: Az 50 éves jubileum ünnepi jellegéből merítettem ihletet, számomra a Tokaji aszú szimbolizálta legjobban a karunk fél évszázados múltját, máig el nem évülő értékeit. Az októberre időzített ünnepségsorozat kapcsán a tortám karakteres, letisztult őszi ízeket idéz. Színeiben pedig a természetes arany és a lágy bézs dominálnak, így kapta az Aranyló 50 év nevet. Belül változatos textúrákat és játékos formavilágot rejt, mely a szeletelés után adódik ki igazán.

H. A.: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve az egyetem után, illetve a cukrászat terén?

K. V.: Az alapképzés után szeretném megcsinálni a mestert is. Utána szeretném megnyitni a saját tortaműhelyemet, ahol rendelésre készítenék süteményeket. Később pedig szeretnék egy saját cukrászdát nyitni.

K. B.: Egyelőre, csak szeretnék még több technikát megtanulni és tovább fejlődni. Ugyanakkor a későbbiekben célom, hogy megnyissam és sikeresen vezessem a saját budapesti cukrászdám.

Erdei Blanka - Aranyló 50 év - III. helyezett

H. A.: Honnan jött az ötlet a tortához?

K. B.: A jubileumi logón szerepel a „hazai” szó, innen jött az ötlet, hogy legyen a torta piros fehér zöld. A díszítésnél szintén a színekkel akartam játszani, így került rá a tipikus KVIK-es kék.

E. B.: Van néhány nagyon fontos vezérszál az életemben, ilyen az olasz nyelv, a lovaglás, a rock & roll zene és a gasztronómia szeretete. Az egyetem és egy esetleges mesterszak után szeretnék Olaszországban dolgozni, magamba szívni az olaszok életszemléletét és kulináris hagyományait. Talán elvégzek egy kisebb képzést a francia Le Cordon Bleu-n is, amely az egyik legnívósabb intézmény a szakmában. Szeretnék minél több külföldi tapasztalatot gyűjteni, a legjobbaktól tanulni, hogy aztán valami egyedit alkotva később saját vállalkozást alapítsak.

Ady Endre szerelmei

Ady Endrébe sokan szerelmesek lehettünk a gimnáziumi évek alatt. Aki nem volt az, nem kedvelte a műveit, bizonyára azért nem, mert egész egyszerűen fájt a női büszkeségnek az, ahogy elbocsájtotta Lédát az imádott párját.

A gimnazista évei: Zsókát, vagyis Ady első múzsáját a gimnáziumi évek alatt ismerte meg. Ahogy azt a legtöbb fiatalnak, úgy Adynak is ezek az évek az italozásról, bandázásról és a szerelemről szóltak. Ebben az időszakban írt verseit Zsóka-versek címen ismerhetjük.

“Akihez szólott a legelső nóta: Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka. …bevégzett regény, be nem végzett álom: Zsóka volt az én első ideálom.”

A tragikus szerelem: Ha valamit tudunk Ady Endréről, az nem más, mint: szerette az alkoholt, sőt…, imádta a nőket és ezekből rengeteget tudhatott magáénak, illetve, hogy egész életében beteg volt. Nemi úton ugyanis Mihályi Rozália fertőzte meg a századforduló előtt. Ady élete végéig szifiliszben szenvedett. Rozália 26 éves korában elhunyt, melyről Ady a „Rozália csókja” című novellájában emlékezett meg.

„Nem lehet tovább keresni azt, aki nekem egy rossz csókkal üzent. Mihályi Rozáliával nem beszélhetek, Mihályi Rozáliát nem vallathatom ki. Csak egyet tehetek, Mihályi Rozáliából megcsinálom az élet és csók múzsáját. Eléggé nem ismertem s eléggé belerondított az életembe.”

A nagy Ő: Léda. Ha valaki azt mondja Ady, te azt feleled Léda. Nem Csinszka, hanem Léda. Ő volt a nagy szerelem, az örök szerelem, az elhunyt gyermek édesanyja. Ő volt magának a szerelemnek a múzsája, de maga a csalódása is. A kapcsolatuk volt a dráma megtestesítője és a borzasztó-csodálatos kilenc évé is. Ő volt Párizs, a nagy Ő.

Félig csókolt csók „Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk. Égünk és fázunk. Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, Ajkad csupa vér. Ma sem lesz nászunk.

Ki látott engem? „Volt nálamnál már haragosabb Élet? S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt?

Szivem vajon nem szent harang verője? Vagyok csakugyan dühök keverője?

Kit mutatok s mit kutató szemeknek? Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?

Szeretem-e azokat, kiknek mondom? Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?

Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tűz S mondjuk szomorún: Holnap. Majd holnap.”

Az újságíró: „Zsuka”, avagy Dénes Zsófi a Lédával való kapcsolatuk után, - miután Ady „Az elbocsájtó szép üzenetet” publikálta – érkezett Ady életébe. A „Ki látott engem?” című kötet ennek a bimbódzó románcnak köszönhetjük. Zsukával a szerelem jóval többet jelentett Adynak, mint az ezelőtti ágyasaié. Ez a kapcsolat jegyességig jutott, de végül szakításba torkollott. Azonban ezt követően is barátok maradtak egészen Ady haláláig.

Ennen dühöm nem csak piros káprázat? S azok forrók, kik közelemben fáznak?

Bolond tüzem alágyujt-e sziveknek? Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?

Csókos szám miért tör szitokba rögtön? Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?

Pótolnak-e életet élet-morzsák? Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?

Szabad-e engem hidegen megértni? Szabad közönnyel előlem kitérni?

Gerjedt lelkemnek ki látta valóját? Ki lát, szivem, sebes és örök jóság?

Istenülő vágyaimba ki látott? Óh, vak szivű, hideg szemű barátok.”

Az utolsó: A húsz éves Boncza Berta, vagyis ahogy mi ismerjük Csinszka, rajongott Adyért. Hosszú sorokon át leveleztek, mígnem elérkezettnek látták az időt a találkozásra. Egy évvel később a lánynál jóval idősebb férfi feleségül vette, majd verseket írt róla. A házasok csak négy évig élvezhették egymás társaságát, mert Ady a betegeskedése miatt gondozásra szorult, majd elhunyt.

Nézz, Drágám, kincseimre „Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre.

Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra. Nézz, Drágám, rám szeretve, Téged találtalak menekedve S ha van még kedv az aljas világban: Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre S legyenek neked sötétek, ifjak: Őszülő tincseimre.”

Ady Endrének számtalan alkalmi kapcsolata volt. Nem szégyellte elkerülni a kuplerájokat, de nem futamodott meg az okos, értelmiségi nőktől sem. Ő volt az a férfi, aki állandóan szerelmes volt. Hagyta, hadd fussanak, rajongjanak érte a nők. Ezt pedig gyönyörű versekkel hálálta meg.

Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna, Ma már tán panaszló szám se szólna S gúnyolói hivő életeknek Raknak a koporsóba.