Novella – Semmi sem jó

- Na gyerünk, mesélj már! Alig bírtam ki, hogy ne hívjalak a hétvégén. – Zorka az új olasz étteremben várta barátnője élménybeszámolóját az egri meglepetés hétvégéről. Virág és Bálint már hét éve élnek együtt, de semmi több. Nem mondják, hogy élettársak, nem jegyezték el egymást, nem gondolkodnak gyereken, mindez azért, mert Bálint még nem érezte azt, hogy ezeket meg kellene lépniük. Fürdik a megszokott vizében, míg Virág majd megőrül, hogy történjen velük valami új, valami jobb, valami váratlan. Amikor ezt megemlíti a férfinak, ő hazaállít egy csokor tulipánnal, más formára vágja a szakállát, új éttermet próbálnak ki, vagy éppen kitalálja, hogy rendezzék át a szobát, hogy felfrissüljön a látvány.

A fiatal pár galériázott lakásban él, amit már öt éve bérelnek. Hitelt nem tudnak felvenni, mert Bálint még mindig fizeti a diákhitelét. Tehát legalább két évig még albérletben kell élniük, utána tudnak továbbállni egy saját lakásba. Eddig úgy tűnt, hogy a kapcsolatukban nem két fő szerepel, hanem csak Bálint. Ezt a gondolatot viszont Virág könnyedén elhessegeti, a határtalan szerelem miatt, amit a férfi iránt érez.

- Huh. Hol is kezdjem… - fogta a fejét egy pohár Martini társaságában. – Pénteken munka után hulla fáradtan hazaértem. Ekkor Bálint vigyorogva elmesélte, hogy foglalt egy apartmant Egerbe, a borok városába. Pénteken már odautaztunk. – fújtatott hevesen – Fáradt voltam, érted? Tele volt a fejem a főnököm panaszaival, a mérések adataival és a továbbképzés anyagaival. Valahol örültem, hogy megint utazunk, de igazság szerint még a múltkorit se pihentem ki. Nézd meg, még mindig égett a vállam és az orrom a tengerparti séta után. Azt éreztem lóg rajtam egy betegség, csak be akartam kuckózni és behozni a munkát, amit nem tudtam teljesíteni a héten. Hibás vagyok ezért? – már majdnem sírt a keserűségtől. – Tehát nekiindultunk a kétórás útnak, aminek még örülnöm is kellett. A figyelmességnek örültem is, csak az időzítéssel volt baj. Amikor a szállásra értünk, kiderült, hogy Bálint nagyon melléfogott. A szoba dohos volt és még kisebb, mint a mi lakásunk. Na, most képzeld el! A fürdőszoba maga a jégverem. Akármennyire feltoltuk a fűtést, az csak nem fűtött. Így lettem beteg a hétre, így csúszik megint a munkám, a prezentációm…

- Jól van, de mesélj a lényegről. Olyan hosszan mondod a bevezetőt, az embernek az élettől elmegy a kedve. Voltatok kisvonattal Szilvásváradon? Elvitt téged borkóstolóra? Esett a hó? És milyenek a fürdők?

- Zorka, állj. Azért mesélem ezt ennyire hosszadalmasan, mert minden részlet számít. Hadd folytassam. Tehát az első este romantikamentes volt. Rendeltünk egy pizzát, mert mire megérkeztünk, az összes étterem bezárt. Az ágy szűkös volt, erre Bálint persze azt mondta, hogy így legalább közelebb kerülünk egymáshoz, de én nem így éltem meg. Szűk volt, recsegett minden fordulásnál. Mindegy, egyik nap sem szoktam többet aludni, mint öt óra, így ez legalább állandó volt a hetemben. Másnap villás reggelire mentünk volna. De mit ad isten, Bálint nem pakolta be a táskámba a sminkes táskám, így neki el kellett mennie a legközelebbi drogériába pár fontos dologért. Hogy mozdulhatnék ki smink nélkül bárhova is?

A reggelit lekéstük azon egyetlen fancy helyen, amit kinéztünk. Maradt a pékség, ahol bárszékek mellett állva ettünk és instant kávét ittunk. Tehát morgó volt a reggeli hangulatom, nem beszélve arról, hogy még akkor se olvadt ki a lábam az esti hideg szoba falai miatt. Egy hatalmas fürdőre vágytam, így elmentünk a Török Fürdőbe. Végre valami nekem való, ami miatt utazni szeretek, gondoltam. Erre bejelentik, hogy két medence nem üzemel. Itt még nem is lettem ideges, de amikor tárva nyitva voltak az ablakok a medencék fölött, onnan meg áradt a hűvös mínusz egy-két fok, akkor a guta megütött. A vizek hőmérséklete sem érte el a harmincat. Abban a nagy hidegben pedig erre vágyna az ember. Sajnáltam Bálintot, mert én csak morogtam, ő pedig annyira szerelmesen nézett rám minden pillanatban. Megoldotta a problémáimat, fel akart vidítani, ölelgetett, de én makacsul maradtam abban az állapotban, amiben jöttem. Furcsa volt, mintha mindig mondani akart volna valamit. Na de mindegy is. A nap végén elmentünk egy borkóstolóra. Zuhogott az eső, átfagytam, rossz volt a kedvem, csak arra vártam, hogy egy meleg helyen legyek, finom borok és kedves kiszolgálás társaságában. Ez végül is sikerült, csak a finom borok maradtak el. Ezen már csak nevettem, de kínomban. Végre vége a napnak, gondoltam. Szörnyű, hogy ennyire negatívan fogtam fel mindent, de mit tehettem volna, ha ellenem fordult a világ. – tárta szét a karját Virág, majd szól a pincérnek a harmadik Martiniért. – Másnap reggel ránk törte a takarítónő az ajtót és azt mondta addig nem megy el, amíg el nem hagyjuk a szobát, pedig még volt negyven percünk. Azon a ponton toporzékolva kirohantam, otthagytam Bálintot az öreglánnyal. Se smink, se fürdés, jól hallottad. Bálint megunta a nyűglődést, - szerintem – és úgy határozott, egy benzinkúton reggelizünk, útban hazafelé. A vasárnap estém tehát nem telt másképp, mint ahogy az egész hétvégét terveztem. Hálátlannak éreztem magam, mert nem ezt érdemelte a kedvességéért szegény kicsi kincsem. De megmondom őszintén, elegem van a bénázásból. Abból, hogy mindig utazunk, és annyi karácsonyt magunk mögött hagytunk már és még mindig semmi. Hát nincs neki pénze egy gyűrűre? – a nap ezzel a rejtélyes kérdéssel ért véget, na meg az 5000 forintos számlával.

A héten a pár a kötelező szabadságát töltötte, így történt, hogy reggel kilenc után egy kicsivel, nyálas szájjal, kócos, koszos hajjal és kissé elfolyt sminkkel megébredt Virág, szemei előtt pedig a jó illatú, hajzselével feltúrt hajú szerelme térdepelt, rózsával a kezében.

- Már alig vártam, hogy felébredj. Sosem alszol idáig. Egy órája csak itt őrizlek, felváltott lábbal. – a rövid mondatok az idegesség miatt csúsztak ki a száján, ő maga sem gondolta komolyan, hogy így indítja monológját. – Mostanában semmi nem volt kerek körülöttünk. Hét éve vagyunk együtt jóban-rosszban, de még sosem szántam el magam. Ne értsd félre, nem miattad, vagy nem amiatt, hogy nem veled képzelem a jövőm… - hadarta – A lényeg az, hogy a Barin töltött nyaralásunkkor akartam ezt a kérdést feltenni, csak ott szépen leégtél és gondoltam, hogy utálnál, ha a képeken ilyen vörös bőrrel festenél. Így kitaláltam ezt a romantikus egri utat, ami nem sikerült túl jól. Egyik pillanata sem volt olyan szép, hogy feltegyem a kérdést. Most viszont itthon vagyunk, miénk az egész nap, ünnepelhetünk, elmehetünk drága, puccos helyekre, ha akarod. Tehát. Vitéz Virág, édesem, hozzám jössz feleségül?

- Így? Itt, pont most, amikor így nézek ki? – a meghatódottságtól nem látott csak beleugrott a férfi nyakába és csókolta egész reggel.

Agy-A-Lap 33