Délkeresztben – Ausztrália stratégiai dilemmái by Antall József Tudásközpont

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

DÉLKERESZTBEN – AUSZTRÁLIA STRATÉGIAI DILEMMÁI BARANYI TAMÁS PÉTER

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

ANTALL JÓZSEF RESEARCH CENTRE

AJRC-Elemzések Az Antall József Tudásközpont időszaki kiadványa

Felelős kiadó: Antall Péter Szerkesztő: Baranyi Tamás Péter Kiadó neve: Antall József Tudásközpont Kiadó székhelye: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

A kiadó elérhetősége: 1093 Budapest, Czuczor utca 2. Tel: +36 20 310-87-76 Email: ajtk@ajtk.hu Web: ajtk.hu

1093 Budapest, Czuczor utca 2. +36 20 310 8776 ajtk@ajtk.hu | www.ajtk.hu

DÉLKERESZTBEN – AUSZTRÁLIA STRATÉGIAI DILEMMÁI BARANYI TAMÁS PÉTER

FÖLDRAJZI MEGHATÁROZOTTSÁG Magyarországon – akárcsak Európában – egyelőre keveset hallani az ötödik kontinens geopolitikai helyzetéről, pedig egyre inkább az amerikai–kínai kereskedelmi háború és politikai vetélkedés központjává válik. A jelenleg zajló védelempolitikai vita megértéséhez meg kell érteni az ország sajátos természetföldrajzi, emberföldrajzi adottságait, valamint stratégiai hagyományait. Ausztrália a legkisebb kontinens, de a világ hatodik legnagyobb országa: tengerpartjai 59 681 kilométer hosszúak, de ebben benne vannak a kisebb szigetek is ; magát a kontinenst 35 821 kilométernyi partszakasz veszi körbe.1 A kontinens éghajlata szélsőséges: a partmenti sávot leszámítva száraz és félszáraz területek váltakoznak az ország nagy részében, s ez az északi, északkeleti területeken nedves, trópusi klímával párosul. Mindez nem tesz jót a mezőgazdaságnak: a kontinens területének csak 7%-a alkalmas a földművelésre, azonban ebből is csak 0,5%-ot hasznosítanak ténylegesen.2 A földrész európai felfedezőinek számot kellett vetniük azzal, hogy a Nagy-Vízválasztó-hegység túloldalán kevés a csapadék. A frusztrációt fokozta, hogy a kontinens körbehajózásakor nem találtak nagy, tengerbe ömlő folyókat – ebből tévesen arra következtettek, hogy nagyméretű tó lehet a földrész közepén.3 Valójában azonban nemcsak az öntözés jelentett gondot, hanem a talaj viszonylagos terméketlensége is : az óceániai szigetek gyarmatosítását gyakran éppen a foszfátlelőhelyek kiaknázása hajtotta előre, mivel azt trágyázásra tudták használni.4 Az ország benépesítésében kulcsszerepet játszott az olcsó munkaerőt biztosító fegyencrendszer, a juhlegeltetés váratlan profitabilitása, valamint az 1850-es évektől kibontakozó aranylázak.5 Ausztrália ma is az akkor megismert alapvető földrajzi problémákkal küzd: hatalmas terület, hosszú partvidék, szeszélyes időjárás, nehezen művelhető terület, általános elszigeteltség. Az sem hétköznapi a földrajzi-emberföldrajzi felépítésében, hogy a mezőgazdaságilag legerősebb régiót, a Murray és Darling folyók közét, valamint a nagy bányavidékeket (Broken Hill, Kalgoorlie, Mount Isa) elvágja a „magterülettől”, vagyis a Sydney–Melbourne-tengelytől a Nagy-Vízválasztó-hegység.6 A lakosság ezért sosem 1 Border Lengths – States and Territories. Australian Government – Geoscience Australia. <https://www.ga.gov.au/ scientific-topics/national-location-information/dimensions/border-lengths > Hozzáférés: 2020. január 3.

Joseph J. Hobbs: Regional Geography. Brooks/Cole, Belmont, 2009. 442–447.

Az ausztrál beltenger nyomában. Pangea. 2019. február 17. <https://pangea.blog.hu/2019/02/17/az_ausztral_ beltenger_nyomaban > Hozzáférés: 2020. január 3. 3

Donald Denoon – Marivic Wyndham: Australia and the Western Pacific. In: Andrew Porter (szerk.): The Oxford History of the British Empire. The Nineteenth Century (3. köt.). Oxford University Press, Oxford, 1999. 553–555.

Lásd Egedy Gergely: Ausztrália története. Aula, Budapest, 2000. 1–97.

Australia – Overview. Stratfor. <https://www.stratfor.com/region/asia-pacific/australia > Hozzáférés: 2020. január 3. 6

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

tudta „kitölteni” a kontinens méretét. Ezért napjainkban is mindössze huszonöt millió fő alatt mozog az ország népessége, és több mint 80%-a él a partvidéktől számított hatvan kilométeren belül. Ebben a helyzetben Ausztrália védelméről hagyományosan valamilyen külső partner segítségével kell gondoskodni. A nagy gazdagság ellenére az emberélet a kontinensen kiszolgáltatott, ráadásul az ország sok alapvető dologban szorul behozatalra.7 Ausztrália geopolitikai prioritásai így hagyományosan a tengeri kereskedelmi útvonalak megvédésére és a külső biztonsági garanciák fenntartására, esetleg a regionális erőegyensúly fenntartására korlátozódnak.8 Ez megmagyarázza, hogy az ausztrál hadsereg miért vett részt kimondottan lelkesen a tőle igen súlyos véráldozatokat követelő világháborúkban az angolok oldalán (különösen az 1915-ös gallipoli hadjárat kötődik a diggerek nevéhez, hiszen ennek során az akkor ötmilliót sem számláló ország lakosságából 50 000-nél is többen estek el). 1942. február elején azonban a britek olyan veszteséget könyveltek el a birodalmi Japántól, hogy az az egész ázsiai térségben játszott szerepüket megkérdőjelezte: elesett Szingapúr, a legfontosabb angol erődítmény. Mindennek hatására Ausztrália „egyik napról a másikra” átpártolt a japán előrenyomulást feltartóztató legfontosabb regionális hatalomhoz: az Egyesült Államokhoz.9 Ahogy az ausztrál stratégia egyik klasszikusa, Coral Bell fogalmaz, Canberrában világossá vált, hogy a szigetszerű országot csak a légi és tengeri fölény révén lehet megvédeni, hiszen egyértelmű, emberi erőben szinte mindenkivel szemben hátrányba kerülnének. Szingapúrban kiderült, a britek többé nem tudják ezt a szerepet betölteni, az ausztrálok figyelme tehát ennek köszönhetően fordult az amerikai hadsereg felé.10 1951-ben az ANZUS-szerződésekkel (a rövidítés a részt vevő országok angol nevének –Australia, New Zealand, the United States – kezdőbetűit jelöli) hivatalossá vált az új védelmi együttműködés. A szerződések két bilaterális védelmi paktumot fednek, alapjukat pedig a kínai polgárháború és a koreai háború tapasztalatai jelentették. Az 1960-as évektől a brit dekolonizáció és az amerikai kulturális térhódítás tovább erősítette az Amerikához közeledés folyamatát. Ezt az is jól mutatta, hogy az ország csaknem 10 000 fővel támogatta az amerikai háborút Vietnamban, miközben Canberra 1966-ban átállt a decimális rendszerű valutára (decimalisation), és új fizetőeszközét dollárnak nevezte el. Az amerikai szövetség persze nem volt mindig kényelmes, így például a vietnami háború során vagy a hidegháborús feszültségek élesedésekor sem. Különösen a munkáspárti kormányok küzdöttek ezzel a problémával, hiszen saját balszárnyuk mindig is erősen Amerika-ellenes volt. A nemzetközi kapcsolatok elméletének híres ausztrál kutatója, Hedley Bull azonban éppen azért vette Kelsey Munro: Australia’s trade explained: Top imports, exports and trading partners. SBS News. 2018. január 6. <https://www.sbs.com.au/news/australia-s-trade-explained-top-imports-exports-and-trading-partners > Hozzáférés: 2020. január 3. 7

Geopolitics of Australia. Youtube, CaspianReport feltöltése. 2016. augusztus 23. <https://www.youtube.com/ watch?v=3MkZsvrxXxI > Hozzáférés: 2020. január 3. 8

Euan Graham: 75 Years After the Singapore’s Fall. Lowy Institute. 2017. február 15. <https://www.lowyinstitute. org/publications/75-years-after-singapores-fall > Hozzáférés: 2020. január 3. 9

10 Coral Bell: Strategic Thoughts and Security Preoccupations in Australia. In: Desmond Ball – Andrew Carr (szerk.): A National Asset. 50 Years of the Strategic and Defence Studies Centre. ANU Press – The Australian National University, Acton ACT, 2016. 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

bele a canberrai közpolitikába a fegyverzetkorlátozás melletti szoros elköteleződést, hogy a Munkáspárt balszárnyával elfogadtassa az amerikai szövetséget.11 Az Egyesült Államok 1967-tól működteti a kontinens egyik északnyugati csücskében a védelmi zsargonban csak északnyugati foknak (North West Cape) nevezett Harold E. Holt Haditengerészeti Kommunikációs Támaszpontot, 1970-től pedig az Alice Springs városától tizenegy kilométerre fekvő Pine Gap-i Közös Védelmi Létesítményt (Joint Defence Facility Pine Gap). A két objektum nagy szerepet kapott a hidegháborús korszak felderítési és védelmi kutatási műveleteiben, és kezdetben amerikai személyzet működtette őket. A hidegháború lezárása után sokan úgy vélték, Ausztráliának jobban kellene ázsiai irányba pozícionálnia magát, az USA-val fennálló szövetség pedig könnyen automatikus háborúba sodorhatja az államot valamelyik térségbeli országgal. Ekkor merült fel először az USA hosszú távú garanciájának, valamint az ausztrál szuverenitásnak a kérdése is a North West Cape és a Pine Gap-i létesítmény miatt. Bob Hawke munkáspárti kormánya és az akkor a védelmi minisztériumban dolgozó – jelenleg Nyugat-Ausztrália kormányzói tisztségét betöltő – Kim Beazley azonban úgy tárgyalta újra a használati feltételeket, hogy a két objektum több ausztrál személyzetet foglalkoztasson, és a canberrai kormány egyre több mindenben kapjon tájékoztatást, és egyre több dologba szólhasson bele. Mindennek eredményeként a két hadsereg között nemcsak az interoperabilitás, hanem a valódi integráció is megindult, és az ausztráloknak a katonai felderítés területén játszott szerepe Washington számára is megkerülhetetlenné vált. A létesítmények végül nem csökkentették, de még meg is erősítették Canberra szuverenitását, hiszen a kormány azok birtokában tudott nemet mondani például a csillagháborús tervben való kényesnek ítélt részvételre is .12 A nehezen védhető Ausztrália tehát a hidegháború évei alatt mind szorosabb védelmi szövetséget alakított ki az Egyesült Államokkal. Ez a szövetség ugyan 1990 után egy pillanatra megkérdőjeleződött, de revíziója komolyan mégsem vetődött fel. Évtizedeken keresztül egyértelmű volt, hogy az ország katonailag az USA-hoz, kulturálisan Nagy-Britanniához, gazdaságilag pedig Kínához gravitál. VÁLTOZÓ GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM Ausztrália európai gyarmatosítása egy fegyenctelep létesítésével kezdődött, és a kontinensen található gyarmatok az 1788-ban partot érő első flottától (First Fleet) kezdve egészen a fegyenctranszportok 1840-es leállításáig megtartották fegyencmunkaerőre épülő gazdaságukat. A felszabadulás lehetősége és a sajátos gazdasági viszonyok eredményeképpen a terület hamarosan az olcsó és jó minőségű élet egyik legfontosabb 19. századi helyszínévé vált. Az 1850-es évekre Ausztrália rendelkezett a világ egyik legmagasabb egy főre jutó jövedelmével, ráadásul ehhez jó minőségű, a kormányzat által biztosított társadalmi szolgáltatások tartoztak.13 Bár az 1890-es aszály visszavetette a fejlődést, a 20. század elejére Ausztráliát már „a munkások paradicsomának” nevezték: az urbanizáció szintje magas volt, az ipar társadalmi Bell, 7–8.

Kim Beazley: Sovereignty and the US alliance. In: Peter Dean – Stephan Frühling – Brendan Taylor (szerk.): Australia’s American Alliance. Melbourne University Publishing Ltd., Melborune, 2016. 203–224. 12

Simon Ville: The Economy. In: Alison Bashford (szerk.): The Cambridge History of Australia. 2. kötet. Cambridge University Press, Cambridge, 2013. 377–382.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

feszültségektől mentesen fejlődött, és jobb volt az életszínvonal, mint Európában.14 Az ausztrál gazdaság rendkívüli előnyei közé tartozik, hogy az állandó bevándorlás folyamatosan 60-70% körüli szinten tartja az aktív munkaerő létszámát, kiválóak a tőkeképzés feltételei, a lakossági megtakarítások mértéke magas, a globalizáció pedig csökkentette a távolságokat, könnyebbé tette a technológiatranszfert, és „internacionalizálta” a kontinens gazdaságát.15 Ráadásul a földrésznyi ország nagyon gazdag a különböző ásványkincsekben, ezeket pedig a fejlett világban tapasztalható mintázattól kissé eltérő módon nyersanyagként Kínába exportálja, ahol feldolgozott termék lesz belőlük. A termelésbe pedig újabb és újabb természeti kincseket is be tudnak vonni, így mára például már a cseppfolyósított földgáz (LNG) vált a gazdaság egyik húzóágazatává. Úgy tűnik, Ausztrália 2020-ban az LNG-szektorban lekörözi az eddig világelső Katart is .16 A magas életszínvonal, a biztonságos jogi környezet és a kellemes életmód minden más országnál több milliárdost vonz az országba, ők pedig hozzák magukkal a vagyonukat is .17 Napjaink egyik legszembetűnőbb tendenciája, hogy az ausztrál gazdasági növekedésre nem hatottak a nyugati világot megrázó gazdasági válságok. Ezt csak részben magyarázza a jó gazdaságpolitika, mivel a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az ausztrál és a kínai gazdaság nagyon szorosan összekapcsolódik. Ausztrália exportjának több mint 30%-a irányul Kínába, importjának pedig közel 20%-a érkezik onnan.18 Kína gazdasági felemelkedésének Ausztrália volt az egyik fő kedvezményezettje, és részben ez tette lehetővé az elmúlt huszonhét év recessziómentes gazdasági fejlődését.19 Ám az összekapcsolódás hátrányokkal is jár, hiszen egy esetleges kínai lassulás az ausztrál gazdaságot is magával ránthatja.20 Mindez egyre kevésbé elméleti vita a kontinensen: a hírekben mind gyakrabban van szó a gazdaság lassulásáról – ez egyesek szerint a 2019. évi választás kimeneteléhez is hozzájárult21 –, emellett Kína szerepéről is egyre több és hevesebb vita zajlik az országban. Ausztráliának sokáig kényelmes volt a helyzet, hogy legnagyobb biztonsági partnere, az Egyesült Államok nem áll konfliktusban legnagyobb kereskedelmi partnerével, Kínával. A Hawke-kormány alatt tapasztalható átmeneti megingás után a Paul Keating vezette Egedy, 164–173.

Ville, 385–400.

James Thornhill: Australia’s Battle with Qatar for LNG Crown Stretching to 2020. Bloomberg. 2019. szeptember 29. <https://www.bloomberg.com/news/articles/2019-09-29/australia-s-battle-with-qatar-for-lng-crown-stretchingto-2020 > Hozzáférés: 2020. január 3. 16

Chris Pash: More of the world’s richest people are moving to Australia than anywhere else. Business Insider. 2018. január 24. <https://www.businessinsider.com/high-net-worth-people-moving-to-australia-2018-1 > Hozzáférés: 2020. január 3.

18 David Chau: Australia’s Fortunes Are Linked to China’s Economy—For Better or Worse. ABC News. 2019. január 15. <https://www.abc.net.au/news/2019-01-15/china-economy-slowdown-will-affectaustralia/10716240 > Hozzáférés: 2020. január 3.

David Feeney: Australia’s Need for a Grand Strategy. Strategic & Defence Studies Centre, ANU College of Asia & the Pacific, Australian National University, Centre of Gravity Series. 2018/December. 5. <http://sdsc.bellschool.anu. edu.au/sites/default/files/publications/attachments/2018-12/cog_46.pdf > Hozzáférés: 2020. január 3. 19

20 Martin Farrer: If China’s economy crashes Australia will be hit hard, report says. The Guardian. 2019. augusztus 28. <https://www.theguardian.com/world/2019/aug/29/coalition-must-give-up-dream-of-budget-surplus-if-chinacrashes-report-says > Hozzáférés: 2020. január 3. 21 Rob Taylor – Rachel Pannett: Economic Fears Drove Australia’s Surprise Election Result. The Wall Street Journal. 2019. május 19. <https://www.wsj.com/articles/economic-fears-drove-australias-surprise-electionresult-11558256778 > Hozzáférés: 2020. január 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

munkáspárti kabinet alatt nagyon is virágzott ez a megközelítés. Ausztráliának sem addig, sem azóta nem volt a kínai nyelvet is merő, Kínát tanulmányozó miniszterelnöke, és közben az amerikai elkötelezettség is rendületlen maradt.22 Úgy tűnt azonban, hogy a helyzet a 2000-es évezred első évtizedének második felében megváltozik. Abe Sinzó japán miniszterelnök kezdeményezésére 2007-ben rendszeres konzultatív fórum jött létre Japán, Ausztrália, az USA és India között, ám ebből a munkáspárti Kevin Rudd miniszterelnök visszalépett, mondván, egy ilyen formációt könnyen Kínaellenesnek lehet beállítani.23 Rudd utóda, Julia Gillard alatt azonban az ország visszatért az azóta már „Quad” néven elhíresült négyoldalú – Japánt, Indiát, Ausztráliát, és az USA-t tömörítő – biztonsági fórumhoz. Mindez kiegészült az USA „Ázsia felé fordulást” (pivot to Asia) hangsúlyozó politikájával, melynek részeként amerikai tengerészgyalogosokat küldtek az Északi Területekre, hogy ott állomásozzanak. Ez azonban csak előszele volt a 2010-es évek második felében kezdődő vitáknak. A nézeteltérések az amerikai–kínai kereskedelmi háború kibontakozásával kerültek felszínre, hiszen ennek frontvonalában ott található Ausztrália is , melynek nemcsak gazdasági, hanem biztonságpolitikai partnerei felé is a megbízható szövetséges képét kell sugároznia. Malcolm Turnbull miniszterelnök többször is kemény retorikát használt Kínával szemben. Ezen utóda, a 2019 óta hivatalban lévő Scott Morrison ugyan sokat tompított, de közben a kínai Huaweit gyakorlatilag kizárta az ausztrál 5G hálózat kiépítéséből. Peking valószínűleg ezért kezdte diszkriminálni az ausztrál kőszén behozatalát.24 A kormány a legnagyobb vállalatoknak „külföldi befolyási űrlapot” küldött ki, hogy számon tartsa azok külföldi kapcsolatait – ilyen űrlapot egyébként a Külügyminisztérium felügyelete alatt álló Ausztrál Külügyi Intézet (AIIA) is kapott.25 Az Ausztráliában tanuló negyedmillió kínai diák és a számukra is hátteret biztosító tizenhárom Konfuciusz Intézet is gyanússá vált az ausztrál kormány szemében, és hivatalosan is vizsgálódni kezdett a kínai befolyás ügyében.26 Sőt, a „külföldi befolyásszerzéssel” kapcsolatos félelmek – és a pártpolitikai harcok – odáig vezettek, hogy egyes politikusok állampolgársága körül is médiabotrányok kerekedtek: kettős állampolgársága miatt mondott le az elemzésünkben is hivatkozott David Feeney, illetve a pénzügyminiszter is emiatt kényszerült arra, hogy hivatalos állásfoglalást kérjen Budapesttől, miszerint nem magyar állampolgár.27 A különböző, a bányászaton túl már a tejiparra is kiterjedő kínai Feeney, 5

Kevin Rudd: The Convenient Rewriting of the History of the ‘Quad’. Nikkei Asian Review. 2019. március 26. <https://asia.nikkei.com/Opinion/The-Convenient-Rewriting-of-the-History-of-the-Quad > Hozzáférés: 2020. január 3. 23

24 Bob Carr: Australia could be the big loser in a US–China trade deal, not that Donald Trump seems to care. South China Morning Post. 2019. április 11. <https://www.scmp.com/comment/insight-opinion/article/3005496/ why-australia-could-be-big-loser-us-china-trade-deal > Hozzáférés: 2020. január 3. 25 Tom Iggulden: Australia’s biggest companies asked to put themselves on Foreign Influence Transparency Register. ABC News. 2019. szeptember 25. <https://www.abc.net.au/news/2019-09-25/australian-companiesasked-go-on-foreign-transparency-register/11545184 > Hozzáférés: 2020. január 3. 26 Kieran Donelly – Sung-Young Kim: Taking the Confucius Institutes at face value. Lowy Institute. 2019. november 29. <https://www.lowyinstitute.org/the-interpreter/taking-confucius-institutes-face-value > Hozzáférés: 2020. január 3. 27 Josh Frydenberg: Hungarian government reportedly says he has no ‘established’ citizenship. The Guardian. 2019. november 22. <https://www.theguardian.com/australia-news/2019/nov/23/josh-frydenberg-hungariangovernment-reportedly-says-he-has-no-established-citizenship > Hozzáférés: 2020. január 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

akvizíciók28 szintén aggodalmakat keltettek az országban. Emellett 2019 novemberében a kontinens politikai életét több „kémtörténet” is megrázta. Így például nyomozás indult azzal kapcsolatban, hogy a kínaiak megpróbáltak-e „beépíteni” egy ügynököt az ausztrál parlamentbe.29 Az ausztrál stratégia kérdése azért is merül fel egyre élesebben, mert az ország gazdasági alapjai is egyre kevésbé állnak biztos lábakon. A kínai gazdaság húzóhatásán túl sokak szerint a gazdasági növekedésért felelős két másik legfontosabb tényező – az egy évtizede robbanásszerűen fejlődő bányaipar és ingatlanpiac – is kifulladóban van. Egyesek úgy vélik, Ausztráliának fel kell készülnie a „növekedésmentes” gazdaság korára.30 Scott Morrison miniszterelnök a Lowy Institute-ban tartott beszédével kívánta újrafogalmazni Ausztráliának a világban betöltött szerepét, de a gazdasági problémák nem kaptak ilyen exkluzív figyelmet. Valójában adócsökkentésen és kamatcsökkentésen kívül az ausztrál gazdaság élénkítésével kapcsolatban kevés elképzelés fogalmazódott meg.31 A gazdasági gondok azonban nem egy-egy politikai kurzushoz kötődnek, hanem strukturális problémák állnak a hátterében, a növekedés kilátásai pedig a 2019. évi előrejelzések szerint folyamatosan romlanak.32 Sokan ezzel is összefüggésbe hozzák a nemrég megerősödő bevándorlásellenes érzelmeket, ami a választásokon fontos politikai tőkét jelentett a Nemzeti Párt számára.33 Kétségtelen ugyanakkor, hogy ehhez a bevándorlás természetének átalakulása is hozzájárult, hiszen amellett, hogy 1990 óta a népesség egynegyedével nőtt meg, már nem európai bevándorlók is nagy számban érkeznek az országba, ez pedig komolyabb integrációs problémákat vetít előre.34 AUSZTRÁLIA MEGVÉDÉSE Ebben a közegben alakult ki az utóbbi évtizedek legjelentősebb ausztráliai közvitája az ország nemzetközi helyzetéről és stratégiájáról. Az ország egyik legnevesebb stratégiai Chinese company to buy Dairy Farmers and other dairy icons for $600 million. ABC News. 2019. november 25. <https://www.abc.net.au/news/2019-11-25/chinese-company-in-600-million-bid-for-aussie-dairy-icons/11735408 > Hozzáférés: 2020. január 3. 28

Sarah Martin: Claim of Chinese spy plot in Australia ‘deeply disturbing’, Scott Morrison says. The Guardian. 2019. november 25. <https://www.theguardian.com/australia-news/2019/nov/25/claim-of-chinese-spy-plot-inaustralia-deeply-disturbing-scott-morrison-says > Hozzáférés: 2020. január 3. 29

Paddy Manning: The no-growth future: has Australia’s economy finally run out of luck? The Guardian. 2019. augusztus 13. <https://www.theguardian.com/business/2019/aug/14/the-no-growth-future-has-australiaseconomy-finally-run-out-of-luck > Hozzáférés: 2020. január 3. 30

31 Katharine Murphy: Scott Morrison unleashes foreign policy fetish while staying passive on economy. The Guardian. 2019. október 5. <https://www.theguardian.com/australia-news/2019/oct/05/scott-morrisonunleashes-foreign-policy-fetish-while-staying-passive-on-economy > Hozzáférés: 2020. január 3. 32 Greg Jericho: Did you enjoy the good times? Because the economic outlook for Australia has tanked. The Guardian. 2019. október 17. <https://www.theguardian.com/business/2019/oct/17/did-you-enjoy-the-goodtimes-because-the-economic-outlook-for-australia-has-tanked > Hozzáférés: 2020. január 3. 33 Damien Cave – Isabella Kwai: Why Has Australia Fallen Out of Love With Immigration? The New York Times. 2019. április 22. <https://www.nytimes.com/2019/04/22/world/australia/immigration.html > Hozzáférés: 2020. január 3. 34 Jordan Humphreys: The political economy of immigration to Australia. Marxist Left Review. 2019/nyár. <https://marxistleftreview.org/articles/the-political-economy-of-immigration-to-australia/ > Hozzáférés: 2020. január 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

gondolkodója már a 2018-ban elmondott, a gallipoli hadjáratra emlékező beszédében elmondta, hogy „A rend, amit az elmúlt hetven évben is mertünk, 2018-ban véget ért. Nem kihívások érik. Nem változóban van. Vége van”.35 David Feeney egykori munkáspárti szenátor az Ausztrál Nemzeti Egyetem egyik sorozatában ezt a gondolatot kölcsönvéve kezdi okfejtését, miszerint Ausztráliának „új nagystratégiára” van szüksége. Feeney szerint nem kétséges, Canberra világról alkotott felfogásában valami megváltozott: egyre többen nem az USA-t tekintik elsődleges referenciapontnak, hanem Hugh White 2011-es tanulmánya nyomán az „ázsiai középhatalmak összefogásában” bíznak, és azt remélik, ez tartja majd fenn a kis országoknak kedvező, szabályokon alapuló globális rendet.36 Feeney szerint ha valóban változik a globális hatalmi struktúra, akkor új „nagystratégiát” kell alkotni, ez viszont egyelőre nem tükröződik a védelempolitikai fehér könyvekben. Egy ilyen stratégiához újra meg kell erősíteni az ANZUS-szövetséget, koncentrálni kell a Dél-Pacifikum szigeteire, diverzifikálni kell a gazdasági és politikai kapcsolatokat (többek között erősebb szálakat kell fűzni Európához), a közelben fekvő válságrégiókat „a lehetőségek régióivá” kell fejleszteni,37 valamint ki kell jelölni az ország „érdekszféráját”. Emellett modernizálni kell az ország véderejét, növelni kell a készenlét szintjét, támogatni kell tagjainak képzését, át kell gondolni az antarktiszi terület védhetőségét, és modern védelmi ipart kell fenntartani. Emellett azt is biztosítani kell, hogy Ausztrália üzemanyag-ellátása stabil legyen, hiszen az ország jelenleg csak huszonkét napra elegendő olajtartalékkal rendelkezik.38 Feeney 2018 végén megjelent írásában egyértelmű munkáspárti győzelmet valószínűsített a választáson, ezt pedig azért tartotta szerencsésnek, mert a külügyek várományosa, Richard Marles a dél-csendes-óceáni szigetekkel való szorosabb kapcsolatok régi szószólója volt. A 2019-es választások azonban rácáfoltak a szerző várakozásaira. A Morrison-kormány egyik gyenge pontja ugyanis a csendes-óceáni szigetekkel való viszony rosszabbra fordulása lett. A Csendes-óceáni Szigetek Fórumának (Pacific Islands Forum, PIF) ötvenedik, Tuvalun tartott ülését az ENSZ regionális testületének (UNESCAP) elnökhelyettese, David Morris egyenesen katasztrofálisnak minősítette. Értékelése szerint a fejlesztési segélyek visszafogása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem bagatelizálása, valamint a kínai fejlesztési pénzek elfogadásával szembeni intolerancia Canberra pozícióját hiteltelenné teszi.39 A 2019 végén, 2020 elején az Ausztrália történetének legsúlyosabb bozóttüzével farkasszemet néző Morrison-kormányt kétségkívül sokat kritizálták a klímaváltozással kapcsolatos tétlenségéért és a szénipar támogatásáért.40 Ez érzékelhetően rontja Canberra csendes-óceáni szigetekkel ápolt viszonyát, holott azok stratégiailag is Feeney, 3.

Hugh White: Power shift: rethinking Australia’s place in the Asian century. Australian Journal of International Affairs. 2011/1. 81–93. 36

37 Feeney Joanne Wallis megfogalmazását használja. Lásd Joanne Wallis: The South Pacific: ‘arc of instability’ or ‘arc of opportunity’. Global Change, Peace & Security.2015/1. 39–53.

Feeney, 3.

David Morris: Australia’s Pacific “Step Up” Stumbles. Asia Global Online. 2019. szeptember 5. <https://www. asiaglobalonline.hku.hk/australias-pacific-step-up-stumbles/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 39

Australia fires: PM rejets ‘reckless’ calls to limit coal industry. BBC News. 2019. december 23. <https://www. bbc.com/news/world-australia-50888786 > Hozzáférés: 2020. január 3.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

nagyon fontosak lennének Ausztrália számára az indopacifikus régió „nagy játszmájában”.41 Az ausztrál kormány – és a tudományos közösség – figyelme viszont megélénkült a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségén (Association of Southeast Asian Nations ASEAN) belül a legnagyobb piacnak számító térség, a politikailag és gazdaságilag kevéssé integrált Indonézia irányába. Éppen az alacsony integrációs szint , valamint a növelhető kereskedelmi forgalom és a fejleszthető politikai tőke miatt Ausztrália számára egyre fontosabb Indonézia egysége, stabilitása és prosperitása.42 Egyesek ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy az ausztrál–indonéz kapcsolatok általában a két ország vezetőinek személyes kapcsolatain nyugszanak, egy-egy hatalomváltás után pedig újra kell építeni őket.43 Kétségtelen, évtizedek óta először kerültek fel stratégiai kérdések a belpolitika napirendjére. Sőt, Canberrában a korábbi „kétpárti” konszenzus is megrendülni látszik, és egyre hevesebb viták alakulnak ki a „Kína-ellenes”, illetőleg a „Kína-barát” frakciók, valamint a különböző, összetettebb megközelítést szorgalmazók között.44 Ennek egyik legjobb példáját a korábbi munkáspárti külügyminiszter, Bob Carr esete jelenti: a visszavonulása óta a Sydney-i Műegyetemen működő Australia–China Institute-ot irányító egykori politikust a sajtó egy része túlzottan Kína-barátnak írja le.45 Mások viszont arra is rámutatnak, hogy az intézménye által szervezett konferenciára néhány szereplő nem kapott kínai vízumot, ez pedig ellentmond az előbbi feltevésnek.46 Ilyen előzmények mellett, de már a választások után jelent meg 2019 júliusában Hugh White How to Defend Australia [Hogyan védjük meg Ausztráliát?] című védelempolitikai írása.47 White kiváló stratéga, a kétezres évek kormányzati fehér könyveinek szerzője, aki később tudományos karrierbe kezdett a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetemen, és ott csatlakozott a Stratégiai és Védelmi Tanulmányok Központjához. A professzor írásait kezdettől áthatja az a tézis, hogy az Egyesült Államok szűkülő gazdasági primátusa nem teszi lehetővé kiterjedt ázsiai pozícióinak határozatlan idejű védelmét. A szigetszerű, kis népsűrűségű, hatalmas partokkal rendelkező Ausztráliának védelempolitikája megtervezése során tehát ebből kell kiindulnia. Az értékelés világos: az USA a jövőben nem lesz képes és talán hajlandó sem arra, hogy Ausztrália biztonsági garanciáit megadja, miközben az ázsiai–pacifikus régió egyre több konfliktust fog magában rejteni, Kína pedig egyre inkább a térség meghatározó katonai erejévé fog válni. A Hugh White által adott válaszok 41 Greame Dunk: The Great Game in the South Pacific. ASPI. The Strategist. 2019. november 20. <https://www. aspistrategist.org.au/the-great-game-in-the-south-pacific/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 42 Jeffrey Wilson (szerk.): Expanding Horizons: Indonesia’s Regional Engagement in the Indo-Pacific Era. Perth USAsia Centre, Perth, 2018. 44, 69. 43 Sian Troath: Bonded but not embedded: trust in Australia–Indonesia relations, Keating & Suharto to Turnbull & Jokowi. Australian International Affairs.2019/2. 126–143.

Allan Gyngell: How to Train Your Dragon? The Australian. 2019. október 11. <https://www.theaustralian.com. au/inquirer/how-to-train-your-dragon/news-story/1105dece48744d872e8d251f8ea5f202 > Hozzáférés: 2020. január 3. 44

45 John Fitzgerald: How Bob Carr Became China’s Pawn. Financial Review. 2018. november 8. <https://www.afr. com/policy/what-you-should-know-about-bob-carr-and-china-20181105-h17jic > Hozzáférés: 2020. január 3.

Fergus Hunter: Chinese government denies visas for trip organised by Bob Carr’s think tank. The Sydney Morning Herald. 2018. június 5. <https://www.smh.com.au/politics/federal/chinese-government-denies-visas-fortrip-organised-by-bob-carr-s-think-tank-20180605-p4zji8.html > Hozzáférés: 2020. január 3. 46

Hugh White: How to Defend Australia. La Trobe University Press, Carlton VIC, 2019.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

egy védelmi tervező válaszai: a GDP 3,5%-ára kell növelni a védelmi költségvetést, meg kell duplázni a vadászgépflotta erejét, négyszeresére kell növelni a tengeralattjáró-flottát, mindezt pedig a hagyományosabb flotta és szárazföldi hadsereg visszafogása mellett.48 A könyv sok pozitív és negatív kritikát kapott, de mindenképp betetőzése volt annak a hullámnak, amely először vetette fel, hogy Ausztrália régóta bebetonozottnak hitt védelmi stratégiáját újra kellene tárgyalni, és amelyet az Australian Foreign Affairs c. lap 2018-as Defending Australia [Megvédeni Ausztráliát] című lapszáma indított útjára.49 Hugh White könyve természetesen a legfontosabb kérdésekig vezeti vissza az olvasót: Vajon lehet-e 2020 után is bízni az amerikai biztonsági garanciákban? Vajon az amerikai gazdaság lassulása törvényszerűen vezet-e az USA Ázsiából való kiszorulásához? Vajon fenyegeti-e Kína felemelkedése Ausztráliát? Ugyanakkor ezek azok a kérdések is , amelyekkel kapcsolatban a legtöbb kritikát kapta a fent idézett kötet. Peter Jennings, az Australian Strategic Policy Institute igazgatója szerint a könyv öt fontosabb ponton téved. Ezek szerint (1) Kína további erősödése egyáltalán nem elkerülhetetlen, ahogy (2) az Egyesült Államok további térségbeli gyengülése sincs előre megírva. Természetesen az USA szerepe átalakul a Pacifikumban, azonban, ahogy Jennings fogalmaz, Amerika „a saját stratégiai érdekei miatt van itt jelen, és egy kicsivel sincs nagyobb mozgástere abban, hogy magára hagyja a régiót, mint Tasmániának abban, hogy magára hagyja a Bassszorost”.50 Mindezzel White maga is egyetértett a The Strategisten publikált karácsonyi cikkében, de hozzátette, az USA-nak egyre nagyobb költséget jelent ázsiai érdekeinek megvédése. Kétségtelen, az elmúlt években Washingtonban is megszólaltak harciasabb hangok, ám White szerint azok szinte kizárólag gazdasági és nem stratégiai riválisként beszélnek Kínáról. Egy szövetség fenntartásához pedig olyan stratégiai érdekek kellenek, amiért fizetni is hajlandóak vagyunk, így nem elegendő a „százévnyi bajtársiasság” (100 years of mateship) pátosza.51 Jennings ugyanakkor azzal sem ért egyet, hogy (3) White úgy véli, a méret determinálja a védelmi lehetőségeket és Ausztrália ebben az értelemben kicsi – szerinte ugyanis a második világháború példája nem ezt mutatja. Kifejti, White-nak abban sincs igaza, (4) hogy Ausztrália szövetségesek nélkül lenne, sőt, a mostani igazán megfelelő alkalom a partneri kapcsolatok szélesítésére. Peter Jennings kritikája szerint végül az is kifogásolható, hogy (5) White egy 1980-as évek végi stratégiai elképzelését elevenítette fel, ez pedig elsősorban a partraszállások ellen védene, de nem veszi figyelembe, hogy a hadszíntér és a harcászat is jelentős mértékben megváltozott azóta.52 Sam Roggeveen: Book Review: Hugh White’s How to Defend Australia. Lowy Institute. The Interpreter. 2019. július 2. <https://www.lowyinstitute.org/the-interpreter/book-review-hugh-white-s-how-defend-australia > Hozzáférés: 2020. január 3. 48

Chengxin Pan: How to Defend Australia by Hugh White. Australian Book Review. 2019. szeptember. <https:// www.australianbookreview.com.au/home-old/452-society/5778-chengxin-pan-reviews-how-to-defend-australiaby-hugh-white > Hozzáférés: 2020. január 3. 49

50 Peter Jennings: How Not to Defend Australia. ASPI. The Strategist. 2019. július 29. <https://www.aspistrategist. org.au/how-not-to-defend-australia/ > Hozzáférés: 2020. január 3.

Hugh White: Standing alone: why Australia can’t rely on America. ASPI. The Strategist. 2019. december 24. <https://www.aspistrategist.org.au/standing-alone-why-australia-cant-rely-on-america/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 51

Jennings.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Nemcsak az amerikai szövetség mellett elkötelezettek kritizálták White könyvét, hanem például több, az Ausztrál Külügyi Intézethez (Australian Institute of International Affairs, AIIA) kötődő szakértő is . Az új-dél-walesi AIIA korábbi vezetője szerint például White nem jár jó úton a nukleáris kapacitásfejlesztést felvető gondolatkísérleteivel, mivel ez fegyverkezési versenyt indíthat el a térségben, Ausztrália pedig a Pine Gap-i bázissal már így is jó célpontot nyújt egy nukleáris csapás számára. Richard Broinowsi azonban azt is hozzáteszi, hogy White könyve „fontos figyelmeztetés” azoknak, akik nem számolnak Ausztrália megvédésének költségeivel.53 Ugyanakkor nemcsak „héja”, hanem „galamb” oldalról is érték kritikák a könyvet. Egy másik AIIA-s szerző, Marianne Hanson azt veti White – és egyébként kollégái – szemére, hogy pusztán katonai dimenzióban tudnak gondolkodni a védelemről, és nem veszik figyelembe: Ausztrália biztonságpolitikájában elsősorban az éghajlatváltozás következményeire, a természeti katasztrófákra, a szomszédokkal való pozitív kapcsolatra stb. helyezett hangsúlyt kellene erősíteni.54 Bár ez a hozzászólás talán egy kicsit el is veszíti védelempolitikai fókuszát, annyiban kétségkívül jogos, hogy az ausztrál védelem kérdései nem a hadseregnél és a védelmi költségvetésnél, hanem a politikai és gazdasági döntéseknél kezdődnek – ahogy a stratégiai kép, vagyis az USA „visszább vonulása” és Kína „felemelkedése” is elsősorban gazdasági és politikai kérdés. AZ ÚJ „NAGYSTRATÉGIA” FELÉ A sokak szerint meglepetésszerű, a nemzeti–liberális koalíció győzelmét hozó választások után többen figyeltek arra, hogy Scott Morrsion milyen új elemet visz az ausztrál védelmi dilemma diskurzusába. A miniszterelnök a korábbi évek kemény Kína-ellenes retorikáját visszafogta, és már ősszel tartott egy nagy, külpolitikai témájú beszédet a Lowy Institute-ban. Ebben azt tette világossá, hogy Canberra továbbra is Washingtonnal tart, a Trump-kormányzat külpolitikájához pedig különösen jól tud adaptálódni. Nemcsak a hagyományos szövetségi rendszer fenntartását, hanem az USA által vázolt új világképet, a nagyobb szövetségesi szerepvállalást, sőt – ausztrál kontextusban meglepő módon – a multilaterális bürokrácia és a „negatív globalizáció” kritikáját is a magáévá tette.55 Morrison miniszterelnök kormánya a „diverzifikálásra” is tett utalásokat, vagyis arra, hogy Ausztráliának ki kell törnie a saját maga okozta elszigeteltségéből, és újra szövetségeseket kell keresnie a diplomácia szintjén. Mindez régen várt fordulat, hiszen a szakértők már jó ideje mondják, hogy politikailag nem célravezető az ország technokrata diplomáciai gyakorlata. A Lowy Institute kutatási vezetője, Alex Oliver régóta szószólója a nagykövetségek újranyitásának, a Foreign Affairs hasábjain pedig kifejtette, a régi „nagyhatalmi” nagykövetségek ideje lejárt: új, modernizált intézményekre van szükség, melyek tudják, „mi történik” 53 Richard Broinowksi: „How to Defend Australia” Is an Important Wake-up Call. Australian Institute of International Affairs, Australian Outlook. 2019. július 14. <http://www.internationalaffairs.org.au/australianoutlook/readingroom-how-to-defend-australia/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 54 Marianne Hanson: How to Really Talk About Defending Australia. Australian Institure of International Affairs, Australian Outlook. 2019. december 30. <https://www.internationalaffairs.org.au/australianoutlook/how-to-reallydefend-australia/ > Hozzáférés: 2020. január 3.

Scott Morrison: Lowy Lecture. Lowy Institute. 2019. október 4. <https://www.lowyinstitute.org/publications/2019lowy-lecture-prime-minister-scott-morrison > Hozzáférés: 2020. január 3. 55

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

egy-egy adott országban, térségben.56 Mások már a brexit népszavazási sikere után rámutattak, hogy ha Nagy-Britannia valóban kilép az Európai Unióból, akkor Ausztrália számára London „kapuszerepének” is vége szakad. Mindez viszont megnövekedett ausztrál érdeklődést feltételez Európa felé, és hasonlóképpen több európai figyelmet Ausztrália irányába.57 Ebből egyelőre inkább az európai oldal figyelemnövekedése érezhető, amit jól illusztrál, hogy 2017 májusában a német Kereszténydemokrata Unió pártalapítványa, a Konrad-AdenauerStiftung is irodát nyitott Ausztráliában. Nemrég egyébként magyar–ausztrál viszonyban is megélénkültek a politikai és tudományos kapcsolatok.58 Scott Morrison a Lowy Institute-ban tartott beszédében emellett azt is kijelentette, hogy „Ausztrália az Indopacifikum egyik nemzete”, ezzel pedig egyértelműen állást foglalt az Indopacifikum koncepciója mellett. Ez utóbbi egyre divatosabb kifejezéssé kezd válni nemcsak az ausztrál, hanem az amerikai közbeszédben is . Korábban a Quadcsoportosulás kapcsán bukkant fel, majd az ausztrál fehér könyvek rendszeresítettek, ma pedig már a Trump-kormányzat is előszeretettel használja. Ez arra utal, hogy a régebbi Ázsia–Pacifikum-megközelítés helyett most már egy olyan tágabban értelmezett teret vesznek alapul, amelyben India, Ausztrália, sőt, akár az Öböl arab országai is helyet kaphatnak.59 Az Indopacifikumról alkotott elképzelés Ausztráliában kapott igazán nagy szerepet, ott tudniillik két intézet is erre a régióra fókuszál: az Indiai-óceán térségét és a jövő geopolitikai kihívásait vizsgáló perth-i Future Directions International, valamint a PerthUSAsia Centre. A nyugat-ausztráliai Perth tehát központi szerepet játszik ebben a regionális megközelítésben. Ez érthető is , hiszen a város földrajzilag is sokkal közelebb van Dzsakartához, Szingapúrhoz, illetve Kuala Lumpurhoz, mint például Canberra. Perth központi szerepe az Indopacifikumban tehát vitathatatlan, a koncepció pedig a Csendes-óceán minkét partján része lett a politikai közbeszédnek. A régióban különböző fejlettségű országok terülnek el, de szinte mindegyikre jellemző a gazdasági dinamizmus – ugyanakkor a térségnek összekapcsoltságban, illetőleg a határokon átívelő infrastrukturális fejlesztésekben van lemaradása.60 Mégis, sokan pont a Morrison-kormány szemére vetik, hogy éppen ezt a térséget, nevesül a csendes-óceáni szigeteket hanyagolja el azzal, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkentette a fejlesztési segélyekre fordított források összegét.61 56 Alex Oliver: The Irrelevant Diplomat. Foreign Affairs. 2016. március 14. <https://www.foreignaffairs.com/ articles/world/2016-03-14/irrelevant-diplomat > Hozzáférés: 2020. január 3. 57 Philomena Murray – Margherita Matera: Brexit and Australia: The Way Forward. Australian Instiute of International Affairs. 2016. június 30. <http://www.internationalaffairs.org.au/brexit-and-australia-the-wayforward/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 58 Michael Koziol: Why Australia’s conservatives are finding friends in Hungary. The Sydney Morning Herald. 2019. október 6. <https://www.smh.com.au/politics/federal/why-australia-s-conservatives-are-finding-friends-inhungary-20190924-p52uim.html > Hozzáférés: 2020. január 3. 59 Udayan Das: What is the Indo-Pacific? The Diplomat. 2019. július 13. <https://thediplomat.com/2019/07/whatis-the-indo-pacific/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 60 Gordon Flake: Foreword, illetve Introduction. In: Jeffrey Wilson (szerk.): Blueprints for the Indo-Pacific. PerthUSAsia Centre. 2019/január. 5–7. <https://perthusasia.edu.au/PerthUSAsia/media/Perth_USAsia/Speakers/ Final-Blueprints-for-the-Indo-Pacific-PUASC-LOW-RES.pdf > Hozzáférés: 2020. január 3. 61 Katharine Murphy: Scott Morrison unleashes foreign policy fetish while staying passive on economy. The Guardian. 2019. október 4. <https://www.theguardian.com/australia-news/2019/oct/05/scott-morrison-unleashesforeign-policy-fetish-while-staying-passive-on-economy > Hozzáférés: 2020. január 3., illetve Feeney, 10–12.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

Október folyamán az Ausztrál Külügyi Intézet szövetségi főigazgatója, Allan Gyngell is közzétett egy, a témával foglalkozó írást a The Australian című lap hasábjain. Ebben Gyngell – aki, mint korábban láttuk, már lezártnak tekinti a „régi rendet” – is mét összefoglalta, hogy mi az ausztrál stratégia nagy problémája: Negyedszázaddal ezelőtt, amikor a jelenlegi stratégia még jól funkcionált, Ausztrália és Kína gazdasága között nem volt nagy különbség. Jelenleg viszont Kína évente egy-egy „ausztráliányi” expanzión megy keresztül. Az amerikaiak gazdasági teljesítőképességének csökkenése és ázsiai szerepvállalásuk mértéke kétségtelenül dilemmák elé állítja a helyi stratégiai gondolkodást. Az ausztrál gazdaság pedig Gyngell szerint is igen erősen integrálódott a kínaival, illetve a kettő nagyon is jól kiegészíti egymást. Adódik a kérdés: Camberrának mindezek folyományaként tehát el kellene fogadnia Pekinget a térség hegemónjaként? Az AIIA szövetségi főigazgatója szerint a válasz: nem. Bár Kína az elmúlt tíz évben sokkal erélyesebben érvényesíti politikai akaratát a térségben, az is világosan látszik, hogy a reakciókat megismerve kezdeti terveit mind az Ázsiai Infrastrukturális és Fejlesztési Bank, mind pedig az Egy övezet, egy út elnevezésű kezdeményezés megalkotása esetében gondosan átalakította. Pekingnek emellett sokasodó belpolitikai problémái miatt is inkább egy konfliktusoktól mentes, kooperatív térségre van szüksége. Még ha az Egyesült Államok többé nem is lesz az ázsiai régió domináns hatalma, Kína sem válik hegemónná, érvel Gyngell.62 Valóban: a korábban harcias, gyakran Kína-ellenes, feltartóztatási politikához hasonló felhangokkal jellemzett Indopacifikum-koncepció egyre elfogadottabb geopolitikai keretté kezd válni. Természetesen a folyamat nem mentes a „hidegháborús” zöngéktől sem. Ezek szerint a régió ténylegesen képes lehet arra, hogy tömörítse azokat, akik gyanakodva méregetik Peking képességeit és ambícióit.63 Egyesek szerint sokatmondó tény, hogy az ASEAN júniusi bangkoki csúcstalálkozója után a szervezet „ASEAN-nézőpont az Indopacifikumról” címmel adott ki közös dokumentumot. Szakértők azonban arra is rávilágítanak, hogy fokozatos interpretációs eltolódás figyelhető meg a kifejezés használatában: egyre inkább gazdasági, és nem politikai kategóriaként tekintenek rá.64 A tudományos élet is úgy reagált, hogy az ASEAN Kínával szembeni inkluzívabb felfogása és a délkelet-ázsiai országok nézőpontjának integrálása felhígíthatja az „Indopacifikum” Kínával szemben eredetileg rivalizáló jellegét.65 Allan Gyngell azonban úgy véli, ha nem is lesz „Amerika-központú” az Indopacifikum, biztosan nem válik „kínai világrenddé” sem. Ahogy cikkében fogalmaz: „A Középső Birodalom nem tér vissza. A nemzetközi kapcsolatok professzorának, Nick Bisley-nek hasznos különbségtételét alkalmazva elmondhatjuk, hogy a tágabb Indopacifikum valószínűleg Kína-központú lesz, de nem sinocentrikus. Más szóval Kína lesz a legerősebb állam a térségben, de nem marad kihívók nélkül. Nem jön létre a Csing-kori hódoltsági rendszer modern mása. Kína ázsiai szomszédai Gyngell.

Peter Jennings: Field notes from the foothills of the new cold war. ASPI. The Strategist. 2019. december 5. <https://www.aspistrategist.org.au/field-notes-from-the-foothills-of-the-new-cold-war/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 63

Melissa Conley Tyler: The Indo-Pacific is the New Asia. Lowy Institute. The Interpreter. 2019. június 28. <https:// www.lowyinstitute.org/the-interpreter/indo-pacific-new-asia > Hozzáférés: 2020. január 3. 64

William Choong: The return of the Indo-Pacific strategy: an assessment. Australian Journal of International Affairs. 2019/5. 1–16. 65

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

– Japán, India, Indonézia – mind túl erősek, és mind túl jól is merik Kínát ahhoz, hogy ez megtörténjen.”66 Vannak azért pozitív fejlemények is : a Lowy Institute rendszeres éves felmérése azt mutatja, az ország lakosságának túlnyomó többsége még mindig hisz abban, lehet egyszerre jó kapcsolatot ápolni Pekinggel és Washingtonnal. 2013-ban a megkérdezettek 87%-a gondolkodott így, de arányuk napjainkra is csupán 81%-ra csökkent. A regionális kilátásokkal szemben ugyan nagyon pozitívak a megkérdezettek, ám sem Amerika, sem Kína vezetőiben nem bíznak: 10% alatti a „nagyon” választ adók száma, és 30% alatt marad azoké, akik azt válaszolták, „egy kicsit”.67 Meglehetősen valószínű tehát, hogy az ausztrál publikum aktuálpolitikai, az ország életére nem túl nagy hatást gyakorló eseményként értékeli a különböző államközi csörtéket. Mások a nagyon erősen centralizált és hatásvadász ausztrál média szerepét emelik ki, rámutatva, az ilyen jellegű tudósítások kissé egyoldalúak, például mindig hangsúlyozzák a kontinens gazdasági függését Kínától, de alig tesznek említést arról, hogy a kínai gazdaság is épp úgy függ az ausztrál teljesítőképességtől.68 Egy szerző azt is kiemeli, a Kína–USA–Ausztrália stratégiai háromszög kérdései az ausztrál demokráciát is kikezdik, hiszen az elmélyült vita helyett elterjedt a másik „héjának” vagy „külföldi ügynöknek” bélyegzése; ennek pedig a szerző szerint nemcsak a közbeszéd állapotának, hanem a vita minőségének megtartása érdekében is gátat kellene vetni.69 ÖSSZEGZÉS Ausztrália sajátos földrajza révén nehezen védhető, kis népsűrűségű és fejlett gazdaságú, így külső védelmi garanciákra szoruló ország. A garanciát 1942 óta az Egyesült Államok nyújtja, 1951 óta szerződéses formában is . Bár voltak időszakok, amikor egy-egy kérdésben felmerült az ausztrál–amerikai szövetség felülvizsgálata, a 2010-es évekig nem vetődött fel, hogy az országnak saját „nagystratégiára” lenne szüksége. 2013 óta a kínai–amerikai viszony gyakori kiéleződésével párhuzamosan azonban, miután az Egyesült Államok regionális ambíciói egyre kevésbé tűnnek örökéletűnek, Canberrában is felértékelődött a stratégiai tervezés szerepe. Az ország belpolitikai problémái – a kínai gazdasági függés, a lassuló növekedés, a természeti katasztrófák, a bevándorlás körüli dilemmák – is hozzájárultak a kérdés sürgető jellegének köztudatba épüléséhez. Hugh White 2019-es Ausztrália megvédéséről írt könyve tovább élesítette a vitát, és az napjainkra a világ egyik legizgalmasabb stratégiai polémiájává szélesedett. Az inkább Kínához húzó, illetve a Kínát kiegyensúlyozni kívánó nézetek elsősorban Kína szerepének és dinamizmusának értékelésében térnek el. Abban azonban a két tábor legtöbb szereplője egyetért, hogy Canberrának külkapcsolatait mind politikailag, mind gazdaságilag diverzifikálnia kell. A stratégiai diskurzusnak az Indopacifikum régiójára való kibővítése éppen Gyngell.

Lowy Institute Poll 2019. Relations with the US and China. Lowy Institute. <https://lowyinstitutepoll.lowyinstitute. org/themes/us-china-relations/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 67

Yuan Jiang: What Australian Media Gets Wrong About China. The Diplomat. 2019. december 25. <https:// thediplomat.com/2019/12/what-australian-media-gets-wrong-about-china/ > Hozzáférés: 2020. január 3. 68

Yun Jiang. Reconsidering Australia’s China debate. Lowy Institute. The Interpreter. 2019. december 2. <https:// www.lowyinstitute.org/the-interpreter/reconsidering-australia-s-china-debate > Hozzáférés: 2020. január 3. 69

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány

azzal az előnnyel kecsegtetett, hogy a többszereplős, nagyobb kiterjedésű térben jobban „feloldódik” Kína túlsúlya, illetve könnyebben „eloszlanak” a kínai–amerikai kereskedelmi háború potenciális káros hatásai. A jelenlegi, a gazdaság problémáinak és a természeti csapásoknak a kezelésében nem megfelelő prioritásokat állító politikája miatt gyakran kritizált Morrisonkormány hatalomra kerülését követően kifejezetten aktív külpolitikai gondolkodással indított. Scott Morrison az Indopacifikum keretrendszere, valamint a külpolitika Európa felé való nyitottsága mellett tette le a voksát a Lowy Institute-ban elhangzott beszédében. Az indopacifikus megközelítés politikává formálása azonban az ausztrál és az ázsiai politika, gazdaság és társadalom beágyazottságát figyelembe vége nem lesz könnyen megvalósítható. A nagyrégiót kisebb térségekre lebontva úgy tűnik, Canberra számára a legnagyobb szereplők – India, Kína, az Öböl térség, Japán – egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy regionális megközelítésben kezeljék őket. A közepes méretű országokból álló ASEAN megfelelő partner lehetne, de úgy tűnik, az ebben tömörülő államok, bár átvették a terminológiát, azt most már a sajátos ASEAN-identitás keretében értelmezik, és jóval kevésbé kívánják stratégiai, mint gazdasági alapon megközelíteni. A harmadik csoport, a csendes-óceáni szigetek pedig túlzottan kicsik ahhoz, hogy felkeltsék Canberra konzisztens figyelmét. Az ausztrál kormány egyébként is visszafogta a fejlesztésükre szánt összegeket, és az éghajlatváltozás elleni küzdelmükben sem igazán áll a pártjukra, így nem lehet stratégiailag értelmezhető partnerségeket kiépíteni velük. Az Indopacifikum Ausztráliából nézve tehát egyelőre vagy túl nagy, vagy túl kicsi, vagy kulturálisan túlságosan külön világot jelent. A térség felől nézve azonban egy, a két óceánt összekötő gazdasági egységesedési tendencia valóban megfigyelhető, ahogy arra a kifejezés ASEAN-országok részéről történő átvétele és gazdasági értelmezése is utal. Egy ilyen gazdasági integráció viszont lehet, hogy elsősorban Perth-nek, nem pedig Canberrának lenne kedvező. Az utóbbi számára egyelőre világosabb útnak tűnik a Japánt, Indiát, Ausztráliát és az Egyesült Államokat magába foglaló Quad-csoporttal közösen folytatott egyensúlypolitika folytatása, valamint olyan, a kontinenshez közelebb eső országok, mint Pápua Új-Guinea vagy az egyre fontosabbá váló Indonézia erőteljesebb integrációjának elősegítése.

Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont Alapítvány