Fókuszban India 2018/4.

India – Az ébredő nagyhatalom FÓKUSZBAN ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

FÓ KUSZ BAN India – Az ébredő nagyhatalom

2018. 4. szám ingyenes kiadvány

FÓ KUSZ BA N India – Az ébredő nagyhatalom

2018. 4. szám ingyenes kiadvány

Minden jog fenntartva. A kiadványban található cikkek az Antall József Tudásközpont tulajdonában állnak. Jelen ki­ advány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem rész­ ben, sem egészben nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számí­ tógépes rögzítést és adatbankban való felhasználást!

TARTALOMJEGYZÉK

Magyarázni a megmagyarázhatatlant: Köszöntők

5

A nők elleni erőszak társadalmi-gazdasági

Vendégszerzőink

7

vonatkozásai Indiában

147

A jog a modern indiai társadalomban

154

Fókuszban Alapadatok

12

Kultúra

India természetföldrajza

14

Hagyomány és modernitás az indiai

Indiai mozaik

20

kultúrában

160

A Módí-kormány négy éve

25

Az indiai soft power

169

Interjú őexcellenciája Ráhul Cshábrá volt budapesti nagykövettel

32

Interjú őexcellenciája Pethő Gyula

7

újdelhi nagykövettel

46

Magyarország és India

Interjú Balogh András professzorral

53

Magyar–indiai politikai kapcsolatok

180

Magyar–indiai gazdasági kapcsolatok

184

Az indiai tudományos fejlődés és tudománypolitika, valamint a magyar– Körkép

indiai tudományos és technológiai

Rövid áttekintés India külpolitikájáról

64

kapcsolatok

188

India és az új selyemút

72

Magyar–indiai kulturális kapcsolatok

193

Az India–Pakisztán–Afganisztán háromszög:

India felsőoktatási rendszere, magyar–

altruizmus és hegemonisztikus törekvések egy törékeny államban

indiai felsőoktatási kapcsolatok

200

78

A BRICS-együttműködés perspektívái

83

Az izraeli tényező India külkapcsolataiban

92

Brit–indiai kapcsolatok a brexit után

97

8 Az Antall József Tudásközpont Bemutatása

206

kereskedelmi kapcsolatai a brexit fényében

101

Jövőbeli eseményeink

208

A terrorizmus Indiában

105

Új köteteink

210

Az indiai diaszpóra szerepe és jelentősége

112

Az indiai harci elefánt ereje

116

Szerzőink

212

Képek és ábrák jegyzéke

213

(Együtt)működés: India és az Európai Unió

9

Gazdaság India gazdasági helyzete – rövid áttekintés

124

Következő szám

A „hindú növekedési ütem”

131

Fókuszban: Smart Home|Cities|Nations

Társadalom A hindú hit világa, hindúk a világban

136

Az indiai piac és üzletkötés sajátosságai

142

218

KÖSZÖNTŐK

Kedves Olvasó!

A Világbank 2017-es adatai szerint India, Franciaországot megelőzve, átvette az ötödik helyet a legnagyobb gazdaságok világranglistáján. Emellett India a világ hetedik legnagyobb területű és második legnépesebb országa.

A dél-ázsiai ország már eddig is kiemelkedő helyet foglalt el a globális politikában, de szerepe a jövőben minden bizonnyal erősödni fog.

Indiával nehezebb dolgunk van, mint Kínával, mert az ország berendezkedése föderatív, felekezeti, nyelvi és etnikai szempontból megosztott, de mégis egységet képvisel. A borítónkon szereplő portálok India rétegeit szimbolizálják: a szövetségi, állami, közösségi szinteket, valamint a világban jelenlévő népes és megbecsült diaszpórát. India nemcsak ébredő nagyhatalom, hanem – amíg meg nem próbáljuk jobban megérteni –, rejtőzködő is, amelynek működését és politikai céljait nem lehet első ránézésre felmérni, hanem komolyan tanulmányozni kell.

A sokféleségből kibontakozó egységben azonban nehezebb eligazodni, főleg úgy, hogy még a világpolitika iránt érdeklődő közönség számára sem könnyen elérhető az Indiával és Dél-Ázsiával foglalkozó szakirodalom. India, Dél-Ázsia és az Indiai-óceán tágabb térsége egyelőre szinte alig képzi a magyar biztonságpolitikai és külpolitikai diskurzus részét. Ezen a problémán kíván segíteni a Fókuszban magazin 2018. téli kiadása. Munkatársaink és külső szakértők segítségével olyan témákat igyekeztünk körbejárni, amelyek alapvetőek e távoli ország jobb megértéséhez, nagyon különböznek az európai kontextustól, és nagy közfigyelemnek örvendenek.

Hogy túllépjünk az Indiával kapcsolatos, gyakran a gyarmati időkből itt ragadt, de mindenképpen nyugat-európai importnak számító képzeteken és kliséken, szakszerű, korszerű és elfogulatlan tudást kell elérhetővé tennünk. Az Antall József Tudásközpont szilárd elhatározása, hogy a tágabb értelemben vett Ázsiát, és különösen Indiát érdeklődési területévé tegye – ahogy korábban Kínát. A Fókuszban: India – Az ébredő nagyhatalom tehát szándékaink szerint egy sorozat első eleme. Ezen a ponton kell köszönetet mondanunk partnereinknek, akiknek a segítsége nélkül aligha készülhetett volna el ez a szám: elsősorban az Indiai Köz­t ár­ saság budapesti nagykövetségének, valamint Ma­g yarország újdelhi nagykövetségének, különösen Pethő Gyula nagykövet úrnak. Felbe­c sül­ hetetlen segítséget nyújtott a szám elkészítésében Lázár Imre szerkesztő, India-szakértő, a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Köz­ pont volt igazgatója.

Nagy és nehéz munka eredményét tartja kezében az olvasó, akit ezúttal arra kérünk, csatlakozzon hozzánk az indiai mikrokozmoszok feltérképezésében és az egységes India megismerésére tett kísérletben. Lépjünk be együtt a megnyíló ajtókon!

Dr. Baranyi Tamás Péter – főszerkesztő Kutatásvezető Antall József Tudásközpont KÖSZÖNTŐK

5

Köszöntöm az Olvasót!

Azt mondják, hogy aki eltölt Indiában néhány hónapot, ír róla egy könyvet. Aki eltölt ott néhány évet, ír róla egy cikket. Aki azonban egész életét ott tölti, inkább nem ír róla semmit. Ez a humoros paradoxon jól rávilágít arra a problémára, hogy minél többet tudunk Indiáról, annál nehezebb érvényes megállapításokat tenni róla.

India annyira nagy, összetett és bonyolult, hogy minden megállapításunk szinte azonnal cáfol­ ható egy ellentétes példával. India maga a titok, nem engedi meg, hogy a külső szemlélő kön�nyen belelásson.

Kiadványunk célja, hogy friss, naprakész információkkal és elemzésekkel lássuk el azokat, akik munkájuk vagy tanulmányaik során mé­ lyebben is szeretnének megismerkedni ezzel

a feltörekvő, gyorsan fejlődő országgal. Szer­ zőink valamennyien alapos ismerői a szubkontinensnek, diplomaták, Indiával foglalkozó kutatók. Megszólal a budapesti indiai és az újdelhi magyar nagykövet, olvashatunk India földraj­záról és éghajlatáról, betekinthetünk ebbe a színes kulturális és nyelvi mozaikba. 2019-ben India népe újra a választófülkékhez járul. Kiemelt cikkünkben elemezzük a Módí-kormány négy évét, a választások esélyeit. Áttekintjük India külpolitikáját, érintünk olyan fontos kérdéseket is, mint a terrorizmus és az indiai diaszpórák szerepe.

Több írás is foglalkozik az indiai gazdasággal, kitérünk az indiai társadalom, a jogrendszer, a vallás, a kultúra, az oktatás kérdéseire. Meg­ vizsgáljuk, hogy mennyire tud élni India a soft power kínálta lehetőségekkel, és végül áttekintjük a magyar–indiai kapcsolatok leglényegesebb jellemzőit is.

Bízom benne, hogy a Fókuszban: India hasznos kalauz lesz mindazok számára, akik vállalkoznak arra a lehetetlennek tűnő feladatra, hogy megfejtsék India titkait.

Dr. Lázár Imre – szerkesztő India-szakértő

AZ INDIAI NEVEK ÉS KIFEJEZÉSEK

amelyek nem tesznek különbséget a rövid és hosszú

ÁTÍRÁSÁNAK ELVEI

magánhangzók között, ezáltal nem adják vissza pontosan az eredeti kiejtést.

Kiadványunkban számos indiai név és kifejezés

Kiadványunkban az indiai szavak kiejtésének

fordul elő. Ezek latin betűs átírásánál az alábbi

a magyar ábécé betűivel történő lehető legpon­to­sabb

elveket alkalmaztuk:

visszaadására törekedtünk. Ehhez az elvhez igyekez-

Nem követtük a Nemzetközi Szanszkrit

tünk következetesen ragaszkodni, és javítottuk a pon-

Transzliterációs Ábécé (International Alphabet of

tatlanul meghonosodott alakokat is (pl. hindu helyett

Sanskrit Transliteration, IAST) rendszerét, amely

hindú, hindi helyett hindí, Ma­h atma Gandhi helyett

a latin betűkkel együtt használt kiegészítő írás­

Mahátmá Gándhí, Rabind­ranath Tagore helyett Rabind­

jelekkel jelzi a magyar nyelvben nem létező különle-

ranáth Tagór). Ugyan­akkor az olyan indiai írók nevét,

ges hangokat is. Ezek használata nyelvészeti

akik nem indiai nyelveken alkotnak, abban az alakban

ismereteket igényel, és nagyon nehézkessé tenné

vettük át, amelyet az adott nyelven ők maguk használ-

a szöveg olvasását.

nak (pl. V. S. Naipaul, Amartya Sen, Vikram Seth).

Nem követtük az indiai nevek és kifejezések olyan idegen nyelvű szövegekben található átírását sem,

6

KÖSZÖNTŐK

A szerkesztő

Dr. Farkas Hilda Tanulmányait környezet­ vé d e l m i m é r n ö k ké nt vé­g ezte el a Budapesti Műszaki Egyetem Ve­ gyész­m érnöki Karán.

1994-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett, majd 2002-ben megvédte PhD-értekezését. Azóta a Szent István Egyetem címzetes egyetemi do­ cen­s e, illetve a Deb­re­ ceni Egyetem címzetes egyetemi tanára is lett.

Korábbi munkája során az Or­ s zágos Köz­ egész­­s ég­ü gyi Intézet környe­z et ­v édelmi ana­ litikai labora­t óriumát ve­zette, majd a Környe­­ zet­v é­d elmi és Vízügyi Mi­n isz­té­r iumban a Hul­la­d ék­­­g az­­d ál­k odási Fő­ osztály munka­társa lett.

2005–2008 között az Euró­p ai Bizottság Kör­ nye­z et ­v édelmi Főigaz­-­ g a­t ó­s á­g á n nemzeti szak­é rtő­k ént dolgozott Brüsszelben. Haza­­té­­r é­ sét követően a Kör­n ye­ zet­ v édelmi és Vízügyi Minisz­t érium Hulladék­ gaz­d álkodási Főosztá­ lyának vezetőjévé nevezték ki. Többek között fele­lős volt az új hulladék-keretirányelv har­ monizálásáért, valamint a hulladékgaz­d ál­k o­d ás tervezéséért.

2010 szeptemberétől ügyvezető igazgató volt a Kör­nyezetvédelmi Szol­ gáltatók és Gyártók Szö­

AZ INDIAI TUDOMÁNYOS FEJLŐDÉS ÉS TUDOMÁNY­­­POLI­T IKA, VALAMINT A MAGYAR– INDIAI TUDOMÁNYOS ÉS TECHNO­LÓGIAI KAPCSO­LATOK – 188. oldal

Háda Béla Történész, politológus, a történelemtudományok dok ­tora, a Nem­zeti Köz­­ szolgálati Egyetem Stra­ tégiai Védelmi Kutató­köz­­ pontjának tudományos munkatársa. Szak ­t e­r ü­ lete Dél- és Dél­ k eletÁzsia államainak kül- és biztonságpolitikája, valamint az ázsiai-csendesóceáni térség hatalmi viszonyainak átalakulása.

Kutatói tevékenysége mellett rendszeres oktatója több felsőoktatási intézménynek is.

A TERRORIZMUS INDIÁBAN – 105. oldal

Nem­zetközi és Politika­ tudományi Inté­z etének alapító vezetője. Kutatási területe a tradicionális ázsiai jogi és politikai gondolkodás összehasonlító vizsgálata. A témában öt könyve és ötvennél több szakcikke je­lent meg hazai és nemzetközi tudományos kiadók gon­­­­­­­d o­z ásában.

A JOG A MODERN INDIAI TÁRSADALOMBAN – 154. oldal

Jári Ferenc Diplomata, tanulmányait a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyete­m é­ nek diplomácia szakán végezte. Különböző beosztásokban teljesített külszolgálatot Indiában és Ausztráliában. 2007 és 2011 között Ma­g yar­ ország Írországban akk­ reditált nagykö­vete volt, majd 2012-től 2015-ig a Nem­zetközi Visegrádi Alap keleti partnerségi p r o g r a m j á t v e ze t te.

Jelenleg Magyar­o r­s zág mumbaí főkonzuljaként dolgozik.

A MÓDÍ-KORMÁNY NÉGY ÉVE – 25. oldal MAGYAR–INDIAI POLITIKAI KAPCSO­ LATOK – 180. oldal

Jany János Jogtörténész és orien­ talista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem

VENDÉGSZERZŐINK

vet­s é­g ében. 2017 már­ ciusától Ma­g yar­o rszág Ú­j delhi Nagykövet­s égén dolgozik mint tudo­ m á­ nyos és technológiai szak­­­­­­d iplomata.

VENDÉGSZERZŐINK

MAGYAR–INDIAI KULTURÁLIS KAPCSOLATOK – 193. oldal

Dr. Lázár Imre nyugalmazott diplomata, a nemzetközi kulturális kapcsolatok szakértője A Budapesti Közgaz­d a­ ság­t udomá­n yi Egyete­ men végzett nem­zetközi kapc solatok szakon, ugyanitt szerzett dr. oec. címet A kultúra szerepe a nemzetközi kapcso­la­ tok rendszerében c. dis�szertációjával. Ké­s őbb az újdelhi Dzsa­v áharlál Néhrú Egye­tem Nem­zet­ közi Tanulmá­n yok Inté­ zetében folytatta tanulmányait, ott védte meg a magyar–indiai kulturális diplomáciáról szóló PhDértekezését. Két alkalommal Indiában, valamint Egyip­tomban teljesített külszolgálatot az ottani magyar kulturális intézetek igazgatójaként és a magyar nagykövetség kulturális tanácsosaként.

A kultúráért és okta­tá­sért felelős minisztériumokban több vezető posztot töltött be. Ku­ta­tási területe a kulturális diplomácia elméleti és gyakorlati kérdései, ebben a témában számos könyvet és tanulmányt publikált.

HAGYOMÁNY ÉS MODERNITÁS AZ INDIAI KULTÚ­ RÁBAN – 160. oldal AZ INDIAI SOFT POWER – 169. oldal

INDIA FELSŐOKTA­ TÁSI RENDSZERE, MAGYAR–INDIAI FELSŐOKTATÁSI KAPCSOLATOK – 200. oldal

jekt 2012-ben elnyerte a legjobb magyar, illetve a legjobb európai középületnek járó díját is.

INDIA GAZDASÁGI HELYZETE – RÖVID ÁTTEKINTÉS – 124. oldal A „HINDÚ NÖVEKE­ DÉSI ÜTEM” – 131. oldal AZ INDIAI PIAC ÉS ÜZLETKÖTÉS SAJÁTOSSÁGAI – 142. oldal

Pákozdy Zsolt Az Újdelhi Nagykövetség vezető közga zdasági attaséja 1966-ban szü­ letett Buda­p esten. Több mint negyedszázada nős, három felnőtt gyermek édesapja. Köz­g az­d asági diplomáját a Bu­d a­p esti Közgazdaság­­t u­d o­­m á­n yi Egyete me n, műszak i diplomáját a Budapesti M ű s z a k i Eg ye te m e n védte meg. A Nottingham Trent Egyetemen nemzetközi ingatlanszakértői diplomát szerzett. Nem karrierdiplomata, korábban a magánszektorban d o l g ozot t. K a r­r i e r j ét a Time Magazin és más Time-termékek érté­ke­s í­ tő­jeként kezdte, később a Pannon GSM értéke­sí­tési vezetőjeként, majd az EasyCall vezérigaz­ gatójaként a mobilkommunikációban dolgo­zott.

Felelős volt a Rover és Land Rover márkák magyarországi hálózatának kiépítéséért. Újdelhi kiküldetése előtt a WING Zrt. munkatársaként az i n g a t­l a n f e j l e s z té s b e n dolgozott. Az utoljára általa vezetett ingatlanpro-

MAGYAR–INDIAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK – 184. oldal

Pethő Gyula 2015 óta Magyarország újdelhi nagykövetségének vezetője, aki nagy­ követként Magyarország Nepáli Szövet­­s égi De­ mokratikus Köz­tár­s a­s ág­ ban, a Maldív Köz­t ár­­sa­s ágban, a Srí Lan­k a-i Demokratikus Szo­c ia­lista Köztársa­s ágban és a Bang­ládési Népi Köz­ tár­s aságban való képviseletéért is felel. Ko­ rábban, 2011 és 2015 között nagykövetként Tehe­rán­ban, előtte pedig osz­tály ­vezetőként a Kül­ ügy­­m i­n isz­térium Ázsiai– Csen­des-óceáni kapcsolatok osztályán, illetve első beosztottként In­ diában teljesített szol­g álatot.

RÖVID ÁTTEKINTÉS INDIA KÜLPOLITIKÁJÁRÓL – 64. oldal

Róma Ádám junior kutató Egyetemi tanulmányait a budape sti Eöt vös Loránd Tudo­m ány­e gye­ tem Böl­c sé­s zet tu­d o­ mányi Karán kezdte történelem szakon, keletázsiai kultúrák minorral k i e g é s z í t v e. M i u t á n 2016-ban diplomát szerzett, egy évet töltött a kínai Csingtao Egye­temen az Európai Unió és a kínai állam közös ösz­ tön­d íjának keretében.

Jelenleg mesterszakos tanulmányait foly tatja ugyanitt, a 19–20. szá­ zadi nemzetközi kap­ csolatokra és a globalizációra specializálódva.

Fő kutatási és érdek­ lődési területe Kína külkapcsolatai a Kelet- és D é l-Á zs i a i ré gióba n, ezen belül is a kínai– indiai kapcsolatok története, amelyről hazai és nemzet­közi konferenciákon, valamint az ELTE-n vendég­e lőadóként is tartott már előadásokat.

INDIA ÉS AZ ÚJ SELYEMÚT – 72. oldal

Dr. Wilhelm Zoltán 1969-ben született Mo­ há­c son. 1994-ben szer-

zet t biológia-földrajz szakos tanári diplomát, továbbá idegenforgalmi menedzseri képe­s ítést.

2001-től a Pécsi Tudo­ mányegyetem Ázsia Köz­ pontjának iga zgatója, 2002-től egyetemi docens, 2004-től tanszékvezető. 1999-ben szerezte meg PhD-fokozatát „summa cum laude” minősítéssel. 2010-ben közel 100%-os teljesítménnyel habilitált a Pécsi Tu d o m á n y e g y e te m e n Regio­n ális különbségek Indiában c. tudományos pályázatával. 2015 szeptemberében a Ba­ l assi Intézet Delhi Magyar Tájékoztatási és Kul­tu­ rális Központjának igazgatójává nevezték ki.

Oktatási-kuta­t ási ösztöndíjak és kiküldetései révén több mint öt évet töltött Indiában. A Ma­ gyar Tudományos Művek Tárában 164 publikációját tartják nyilván.

INDIA TERMÉSZETFÖLDRAJZA – 14. oldal INDIAI MOZAIK – 20. oldal A HINDÚ HIT VILÁGA, HINDÚK A VILÁGBAN – 136. oldal MAGYARÁZNI A MEGMAGYARÁZ­ HATATLANT: A NŐK ELLENI ERŐSZAK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI VONATKOZÁSAI INDIÁBAN – 147. oldal

Somogyi Cs. Annamária Az Újdelhi Nagykövetség regionális tanácsosa.

Ko­ r ábban az Újdelhi, valamint a Teheráni Nagy­követség konzuljaként, továbbá a Kis­a lföld c í mű l a p s ze r ke s z­ tőjeként dolgozott.

AZ INDIAI DIASZPÓRA SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE – 112. oldal

2

FÓKUSZBAN

Iszlámábád

Diu

Mumbaí

Silvassa

Daman

Gándhínagar

Gudzsarát

Máhárástra

Amarávatí

Haidarábád

Orissza

Jánam

Rájpur

Bihár

Agartalá

Bangládés

Méghálaja

Áidzsól

Manipur

Imphál

Diszpur Guváhátí Silaung Kóhimá

Nágaföld

Itánagar

Bhubanésvar

Kolkata

Mianmar

Dzshárkhand Tripurá Mizóram Nyugat- Dakka Ráncsí Bengál

Patná

Dádrá és Nagar Havélí

Daman és Diu

Puduccsérí

Arunácsal Pradés Asszam

Tibeti Autonóm Terület Katmandu Szikkim Bhután Gangtok Timpu

Cshattíszgarh

Telangáná

Bhópál

Lakhnaú

Nepál

Kínai Népköztársaság

Uttar Pradés

Madhja Pradés

Dzsaipur

Déhradún

Uttarákhand Újdelhi

Delhi

Harijáná

Csandígarh

Himácsal Pradés Pandzsáb Simlá

Srínagar

Dzsammú és Kasmír

Rádzsaszthán

Pakisztán

Kabul

Afganisztán

Jelmagyarázat:

Kerala

Himnusza: Dzsana-Gana-Mana

Államfője: Rám Náth Kóvind

Miniszterelnöke: Naréndra Módí

Fővárosa: Újdelhi

Függetlenségének kikiáltása: 1947. augusztus 15.

Alkotmánya életbe lépése: 1950. január 26.

Kormányzati formája: szövetségi köztársaság

Indiai-óceán

Srí Lanka

Káraikkal

Puduccsérí

Csennai

Tamil Nádu

Tiruvanantapuram

Máhé

Bengalúru

Karnátaka

Ándhra Pradés

Hivatalos elnevezése: Indiai Köztársaság

Kavaratti

Laksadvíp

Arab-tenger

Goa

Panadzsi

Területe: 3 287 000 km2

Közigazgatása: 29 tagállam és 7 szövetségi terület (utóbbiak nevét dőlt betűvel szedtük a térképen)

Legnépesebb városa: Mumbaí (2011-ben 12,4 millió fő)

Port Blair

GDP-je: 2,264 billió dollár névértéken 10,385 billió dollár vásárlóerőparitáson

Népessége: 1,339 milliárd fő (2017)

INDIA ALAPADATAI

Andamánés Nikóbár-szigetek

Bengáli-öböl

INDIA TERMÉSZETFÖLDRAJZA Wilhelm Zoltán

India Dél-Ázsia legnagyobb, Ázsia harmadik leg­n agyobb és a világ hetedik legnagyobb or­ szága (3 287 590 km2).1 A mind nyugat-keleti, mind észak-déli irányban csaknem 30° kiterjedésű állam kontinentális területe legészakabbi pontjától a legdélebbiig a Hold 3214 km-es átmérőjét megközelítő kiterjedéssel rendelkezik, míg India legnyugatibb és legkeletibb pontja között sem sokkal kisebb a távolság: valamivel több, mint a Duna teljes hossza (2 933 km). Ugyanakkor a hozzátartozó szigetvilágot is figyelembe véve, ezek a distanciák tovább nőnek.

E jelentős kiterjedés számos természetföldrajzi különbség okozója. Azontúl, hogy az ország felszíne is rendkívül változatos (a tenger szintjéről a világ legmagasabb hegységének csúcsaiig juthatunk el), éghajlatában is hihetetlen differenciák alakultak ki: egy országon belül megtalálható a rendkívül száraz, a trópusi éghajlat, illetve a magashegységi sivatag és Földünk legcsapadékosabb vidéke is. Ennek köszönhető például, hogy 1860. augusztus 1. és 1861. július 31. között Indiában a legcsapadékosabb pont (Csérá­ púndzsi a mai Méghálaja tagállamban) és a legszárazabb vidék (Thár-sivatag) csapadéka között egy év leforgása alatt 26 461 mm-es különbség volt. Ez Budapest 56 évnyi teljes csapadéka!

Az eltérések csillagászati földrajzi értelemben is szembetűnőek. Amikor az ország legkeletebbi pontján felkel a Nap, a legnyugatabbi részen lakóknak még két órát kell várniuk, hogy meglássák az első sugarakat. India legdélebbi területén pedig a legrövidebb és a leghosszabb nappal között 45 perc a különbség, míg a legészakabbi részeken már négy óra.

Az ország nemzetközi megnevezése is természetföldrajzi eredetű. Az India szó az ókori görögöktől származik, az Indus folyóra használt szanszkrit elnevezésből, a Szindhu kifejezésből. Állítólag a görögök és a perzsák terjesztették ki ezt a nevet Nagy Sándor indiai hadjárata idején 14

FÓKUSZBAN

az Induson túli vidékre is. Más források is hasonlóan vélekednek, az ókori görög irodalomban megjelenő Indoi elnevezés azokra vonatkozott, akik az Indosz környékén éltek, a szanszkrit Szindhu (folyó) névből származtatva. A területre később a Hindusztán megjelölést is alkalmazták, ez pedig perzsa hatást feltételez, mivel a Szindhu névből „sz” betűjét a perzsák nyelvük szabályai szerint „h”-nak ejtették. Azok tehát, akik az Industól keletre élnek, Hinduországban (a sztán szó jelentése ország, terület) laknak.

A korai indiai irodalomban azonban a szubkontinenst a máig használatos Bhárat elnevezéssel illették, esetleg a Bháratavarsa kifejezéssel. Ez a legendákban élő Bhárata király földjét jelenti.

Mások szerint az árja bhárata törzs neve öröklődött át India helyi nevébe. Hasonló tőről fakad az Árjávarta országnév, amely az árják földjét jelöli.

Dél-Ázsia a Föld egyik legjobban elhatárolható nagytája, amelyet északról a sokáig szinte áthatolhatatlan falként magasodó Himalája és az Eurázsiai-hegységrendszer más tagjai, délről pedig az Indiai-óceán foglal keretbe. 1947-et, a függetlenség britektől való kivívását követően a térségben több állam is alakult.2 Így jöttek létre a nagytáj új, belső politikai határai, India pedig természetes határainak jó részét elveszítette. Ma az országnak 15 200 km-es szárazföldi határa van.3 Ugyanakkor az Indiai-óceán, illetve annak melléktengerei kb. 6100 km hosszan mossák az óceánba 800 km mélyen benyúló Hindusz­­táni-félsziget indiai partjait. Ha a Laksadvíp(Laksadíva-)szigeteket, továbbá az Andamán- és Nikóbár-szigeteket is figyelembe vesszük, akkor az indiai partok hossza eléri a 7517 km-t, amely társadalmi-gazdasági előnyei mellett komoly nemzetbiztonsági kihívásokat is jelent.

A felszíndomborzati adottságokhoz hason­lóan, geológiai szempontból is három nagy egységet különíthetünk el: a félszigeti (ideértve a Még­há­ laja-Mikir-vidéket és a Kaccsh-Káthijávár-vidéket)

platót, amelyet gyakran emlegetnek Dekkánként, a máig is emelkedő Himaláját (és indiai geológiai folytatását, amely az Andamán- és Nikóbárszigeteken végződik), illetve közöttük a fiatal, feltöltött és ma is feltöltődő Indus-Gangeszsíkságot. A félszigeti magasföldeken több helyen felszínre bukkannak azok a kőzetek, amelyek a földtörténet legrégebbi koraiban keletkeztek.

Ezek a formációk voltak azok, amelyek az első szárazulatokat alkották a Földön, vagyis a mai kontinensek magját képezik.

India klímájának jellegét a trópusi monszun határozza meg. Maga a szó arab eredetű: a mau­ szim évszakot jelent. Kezdetben arab tengerészek használták annak a természeti jelenségnek a leírására, amely nagymértékben megkönnyítette munkájukat, hiszen már az ókorban kihasználták a télen északkelet, nyáron délnyugat felől fújó szeleket az India és Kelet-Afrika közötti tengeri kereskedelem kiépítésekor. Az évszakos irányváltást mutató szeleket nevezzük tehát monszunnak, de csak azokat, amelyek esetében a lég­ áramlás tekintetében legjobban különböző két hónap eredő szélirányai között legalább 120° különbség van.

A nyári monszun beköszönte, elmaradása vagy éppen „túlműködése” alapvetően befolyásolja Dél-Ázsia természeti-társadalmi viszonyait az adott évben. Kialakulását a nagy földi légkörzés zónáinak periodikus elmozdulása okozza. Az északi félteken nyáron – a Nap évi látszólagos pályájának megfelelően – a legmagasabb napdelelések a Ráktérítőn vagy attól délre, de annak közelében vannak. Ebből következően a legnagyobb besugárzás a Földnek erre a részére érkezik, itt melegszik fel leginkább a felszín, következésképpen itt húzódik az a vonal, amelyet termikus egyenlítőnek nevezünk. A felszín felmelegíti a közvetlenül fölötte elhelyezkedő levegőt, az felszáll, ekképpen ott alacsony légnyomású terület jön létre. A trópusi passzátszelek a felszín közelében – természetes módon – a legalacsonyabb nyomású hely felé mozognak. Ekkor a déli félteke délkeleti passzátszelei átlépik az Egyenlítőt, de a Föld forgásából adódóan jobbra térülnek el, ezért az északi félgömbön már délnyugati szélként folytatják útjukat, miközben az Indiai-óceán felett haladnak. E hatalmas, meleg

Az Indiát körülölelő hatalmas hegységek

vízfelület felett óriási tömegű vízpárát vesznek fel, amely Dél-Ázsia szárazföldi vidékein – legnagyobb mennyiségben a magasabb és a tengermelléki térszíneken – csapadék formájában hullik le. Ez a trópusi nyári monszun.

Amikor viszont a mi hemiszféránkon tél van, értelemszerűen a termikus egyenlítő a déli félgömbön húzódik. Ilyenkor Eurázsia lehűlt belső területein hatalmas anticiklon (magas légnyomású terület) jön létre, ahonnan a levegő az alacsonyabb légnyomású terrénumok irányába mozog.

Ilyenkor Dél-Ázsiába – átjutva a Himaláján – jobbára száraz, viszonylag hűvös, északkeleti szélként érkezik: ez a trópusi téli monszun.

Azonban India délkeleti területeire és szigetvilágára a Bengáli-öböl, valamint az Arab-tenger felett áthaladó szelek ekkor is szállítanak csapadékot. Ez utóbbiak a Laksadvíp-szigetekre.

Június első hetében, a délnyugati monszun „kitörésekor” 9–15 km magas cumulusfelhő-tornyok alakulnak ki a Malabár-partvidéken, és szélviharral, zivatarokkal megkezdődik a csapadékos időszak. Ezt megelőzően – áprilisban és májusban – Északkelet-Indiában és Nyugat-Bengálban pusztító zivatarok keletkeznek. Ezeket a kál baiszákhí elnevezéssel illetik, ami azt jelenti: FÓKUSZBAN

15

1. ábra: A nyári monszun érkezésének várható időpontja Indiában az 1901–1984 között mért adatok alapján

„a baiszákh csapása” (a hindú naptár baiszákh hónapja április-májusra esik). Ezek a 16 és 18 óra között sorra kerülő események kitűnő példái a kisebb kiterjedésű légörvények keletkezésének, kiváltó okuk pedig az intenzív légköri feláramlás.

Egyértelműen az átmeneti időszakhoz kapcsolódnak, de ha sűrűn fordulnak elő, nehéz elkülöníteni őket a nyári monszuntól. Ez idő alatt északnyugaton a hőmérő higanyszála a 40 °C feletti értékeket ostromolja, sőt, nem ritkán 50 °C közelébe kerül. A globális éghajlatváltozás követ­ keztében már az Északnyugat-Indiában élők is megtapasztalhatják ezeket a nem kívánt extremitásokat. 2018 tavaszán Delhiben és környékén több halálos áldozattal járó por- és homokviharokkal érkezett a premonszun csapás.

A monszun előrejelzése, érkezési idejének pontos meghatározása az egész társadalom hangsúlyozott igénye, és egyben égető gazdasági érdek is, hiszen például a földművesek esetében az adott évben ültetendő növény megfelelő kiválasztása múlik rajta. Főként ezért hozták létre 1878-ban az Indiai Meteorológiai Szolgálatot (Indian Meteorological Department, IMD). A nyári monszun kezdetének idejét, vagyis annak való16

FÓKUSZBAN

színűségét egy bizonyos területre vonatkozóan egyszerűen, statisztikai alapon meg lehet határozni. Az Indiához tartozó szigeteken már május közepétől megkezdődik a csapadékos periódus, míg a kontinentális India területét kb. egy héttel később, május végén, június elején érik el az intenzív esőzések (1. ábra). Kezdetét veszi a fülledt, meleg, esős időszak, és ilyenkor hullik le – októberig, ám jelentős területi különbségeket mutatva – a csapadék majdhogynem egésze.

India éves csapadékátlaga 1050 mm, amelyből 920 mm (87,6%) a négy nyári hónapban – június, július, augusztus és szeptember – érkezik (2. ábra). Az eltéréseket döntően az Egyenlítőtől és a tengerektől – jelen esetben az Arab-tenger­ től és a Bengáli-öböltől – való távolság, illetve a domborzat okozza.

Szeptember közepétől decemberig tart a monszun visszavonulása (3. ábra); ezt az átmeneti évszakot akár ősznek is nevezhetjük. A viszonylag hűvösebb, a szubkontinens zömén tapasztalható száraz téli időszak általában december közepétől februárig terjed. Ilyenkor Belső-Ázsia felől fúj az északkeleti szél. Azonban a Bengáli-öböl felett visszavonuló szelek – ahogyan ősszel is – még ekkor is szállítanak csapadékot India délkeleti vidékeire. Emellett az India északnyugati

2. ábra: A június–szeptemberi csapadék Indiában (mm)

országrészét elérő egy-egy erősebb mediterrán ciklon is hordozhat némi csapadékot.

A forró száraz évszak, a tavasz – ahogyan már fentebb szóltunk róla – márciustól a mon­ szun­e sőzések kezdetéig (vagyis délen májusig, északon pedig június végéig) tart. A nyári mon­ szun­e sők megérkezése előtti hetekben mérik a legmagasabb hőmérsékleteket.

Annak ellenére, hogy a terület éghajlatát egységesen a forró égövi monszun határozza meg, jelentős különbségeket tapasztalhatunk az éghajlati elemek lokális alakulását tekintve.

A hőmérséklet egészében véve magas. A leghidegebb téli hónapban, januárban a 10 °C-os izoterma (vagyis az állandó hőmérsékletű pontokat összekötő képzeletbeli vonal) az Indus alföldjének északnyugati, illetve északi peremvidékén húzódik; fagyok csak itt fordulhatnak néha elő.

(Természetszerűleg nem számítva a hegyvidékeket, mivel ott a magasság függvényében egyre jobban csökken a januári középhőmérséklet: pl. a nepáli Kathmanduban 1300 méteren csak 4 °C, Léhben, 3500 méteren pedig –7,6 °C, és ott mértek már –28 °C hideget is.) A 20 °C-os januári izoterma a Dekkán északi peremén fut, délen pedig a tél igazán meleg: a Malabár-partot és Srí Lankát 25 °C feletti januári középhőmérsékletek jellemzik. A forró, száraz időszakban, áprilisban az északnyugati és északkeleti hegységelőtéri vidékek kivételével már mindenütt 25 °C feletti a hőmérséklet. A legforróbb területek a Dekkán belsejében vannak, ahol a 35 °C-ot is meghaladják a május havi középértékek. A nyári, júliusi viszonyokat már a monszunesőzések befolyásolják. Viszonylag alacsonyabb középhőmérsékletű (25 °C) a Dekkán délnyugati része, ugyanakkor az Indus alföldjén ez meghaladja a 35 °C-ot. A pa­ kisztáni Móhendzsódaróban már 53,5 °C-ot is mértek, ami Dél-Ázsia hőségrekordja. Csak ősszel, októberben, a monszun végén válnak kiegyenlítettebbé a hőmérsékleti viszonyok: DélÁzsia túlnyomó részét ebben az időszakban a 25–30 °C-os havi középhőmérséklet jellemzi.

Az éves csapadék területi megoszlása igen széles skálán mozog, de általánosságban elmondható, hogy nyugat-keleti irányban növekszik. Legszárazabb az Indus-alföld középső része, itt a csapadék a 100 mm-t sem éri el, és

3. ábra: A nyári monszun távozásának várható időpontja Indiában az 1901–1984 között mért adatok alapján

a Thár-sivatag területén is csak 150–200 mm.

A Dekkánnak a Nyugati-Ghátok szélárnyékában lévő belső része is száraz, 600 mm alatti csapadékkal, de kelet felé ez az érték 1000–1500 mm-re emelkedik. Ugyanakkor Dél-Ázsia egyik legcsapadékosabb része a Nyugati-Ghátok tenger felé néző peremvidéke, ahol a 4000 mm-t is meghaladhatja az évi csapadék. A Gangesz síkságán is növekszik a csapadék kelet felé, és a Bengálöböl partvidékén már eléri az 1500–2000 mm-t.

India északkeleti szegletében domborzati okok is közrejátszottak abban, hogy Földünk egyik legcsapa­dékosabb vidéke itt alakult ki: a Khászihegység déli lejtőjén 1313 méteres magasságban fekvő Csé­rápúndzsi éves átlaga 10 902 mm, azaz majdnem 11 m, de mértek itt már 26 461 mm évi csapa­dékot is! Asszam egésze is nagyon csapadékos, mert a Himalája és a Nyugat-burmaihegység közti alföldön szinte összetorlódnak az esőt szállító felhőtömegek.

Ahogyan a monszun megérkezésének időpontja meghatározható, ugyanúgy a visszahúzó­ dásáé, távozásáé is (3. ábra). Ennek ismerete ugyanolyan fontos társadalmi-gazdasági szempontból, mint a csapadékos periódus beköszönFÓKUSZBAN

17

téséé, hiszen Indiában, egy éven belül egyszerre jellemző a kínzó vízhiány és a pusztító vízbőség.

Mind­ezért az itt élőknek a rendelkezésre álló vizet évezredek óta ajánlatos volt gyűjteniük és tárol­ niuk, majd ezt követően a felhasználás helyére kellett juttatniuk – miközben gyakran pont a jelentős víztöbblet elvezetése vált szükségszerűvé.

A fentebb közölt adatokból is kitűnik, hogy az ország legnagyobb részén hőmérsékleti szempontból a mezőgazdasági termelés egész évben lehetséges, vagyis a termesztett növényeket és azok hozamát az öntözés kilátásai határozzák meg. Általában az indiai klíma ötéves csapadék­ ciklu­sain belül egy év jónak, egy rossznak, három pedig közepesnek mondható.

Ebből következően Indiában az öntözésnek óriási a jelentősége, szükségessége pedig több szempontból is indokolt: helyenként kevés a csapadék – a művelt terület 30%-ára érkezik csak elegendő mennyiségű eső –, vagy egyes növények (pl. a rizs) eleve több vizet kívánnak, bizonytalan a monszun idejének beköszönte, stb.

A monszunt megelőző száraz időszakban viszont öntözni kell a kettős termés érdekében is.

Az öntözés nélküli száraz művelés évente csak egy termés betakarítását teszi lehetővé (búza, kölesfélék, árpa, hüvelyesek stb.). Az öntözéses művelés két termést ad: egyet a monszun időszakában, amikor az öntözés kiegészítő szerepet játszik; ez a kharíf, amelynek terményeit (rizs, cukornád, gyapot, juta, olajnövények stb.) október–novemberben takarítják be. Egyet pedig a monszunt megelőző két fázisra, a hűvös száraz rabíra és a forró száraz garamra (zaid) bontható szakaszban, amikor a növénytermesztés szinte kizárólag az öntözésre van utalva (búza, kölesfélék, hüvelyesek, rizs stb., amelyek aratási ideje március–áprilisra esik). Egy öntözést hasznosító gazda átlagosan háromszoros jövedelemre tehet szert, így nem véletlen, hogy az öntözött területek nagyságát tekintve (66 millió hektár) India napjainkra már felzárkózott az évszázadok óta világelső Kínához.

A monszun megérkezésének ideje, kimaradása vagy „túlműködése” – természetes módon – a mezőgazdasági termelés évi lehetőségein túl közvetve vagy közvetlenül, de alapvetően befolyásolja a társadalom életét. Indiában az aktív 18

FÓKUSZBAN

korú lakosság csaknem fele még mindig a mezőgazdaságban talál munkát, jelentős részük napszámos. Ha az esőzések elmaradnak, emberek tízmillióinak kerül veszélybe a megélhetése.

A termelői árak növekednek, így a városi lakosság is saját pénztárcáján érzi a csapadék elmaradásának hatását – persze a hőérzete már ezelőtt is nyilvánvalóvá teszi a problémát, merthogy a napi hőmérsék­letek jóval magasabban tetőznek. A csapból is bizonytalanabbul folyik a víz, hiszen a vízadó rétegek nem tudnak visszatöltődni, az áramszolgáltatás akadozik, ugyanis a vízerőművekben megtermelt áram mennyisége elmarad a meg­kívánttól, ráadásul a hűtési igény miatt az átlagosnál nagyobb mennyiségre is van szükség. Olyan öngerjesztő folyamatok indulnak tehát be, amelyek rendkívüli módon megnehezítik az indiaiak életét. A gondokat a monszun túlműködése is megsokszorozza, ilyenkor ugyanis a me­zőgaz­dasági károkon kívül az emberéletben és az infra­s truktúrában bekövetkező – pl. az áradások, csuszamlások okozta – veszteségek tehetik tragikussá az adott évet.

HIVATKOZÁSOK 1 Indiai hivatalos adat.

2 A megosztás (1947. augusztus 15.) előtt India terü­lete 4 227 378 km 2 volt. Nyugat-Pakisztán (ma Pakisztán) 79 6 0 95

k m 2 -e s,

Kelet-Pak isz tán

(ma

Bangládé s)

144 020 km2-es ter ülettel alakult, akkor még egy államként.

3 Itt nem vesszük figyelembe India szomszédos országokkal fennálló határvitáit, a hivatalos indiai adatokat közöljük.

Monszun utรกni รกradรกs 2018 augusztusรกban Fร KUSZBAN

19

INDIAI MOZAIK Wilhelm Zoltán

Az indiai szubkontinens legnagyobb és legnépesebb állama a területének majdnem háromnegyedét elfoglaló Indiai Köztársaság. A szárazulatok 2,2%-ára terjedő országban él Földünk népességének közel 18%-a: területe alapján a Föld hetedik, népességszáma szerint viszont második, egyben a Föld egyik legváltozatosabb országóriása.

A szubkontinens – tehát a több államot magában foglaló Elő-India – természetföldrajzi egység. Mindemellett egészen az európai hódításig nem létezett (de jure akkor sem) olyan politikai hatalom, amely teljes területét integrálta volna. Ugyanakkor a sok évezredes történelmi gyökerei, valamint a hinduizmus és a kasztrendszer (helyesebben: varnarendszer) voltak azok a kohéziós erők, amelyek Indiát Indiává tették. Természetesen ez nem ilyen egyszerű és egyértelmű, hiszen India lakos­ sága – akár a származást, akár a nyelvet, akár a vallást vesszük alapul – rendkívül sokrétűen tagozott. Ezt fejezi ki az a szlogen, amely a hivatalos köröknek és az utca emberének is hitvallása: unity in diversity, vagyis egység a különbözőségben. Őslakói a veddo-ausztralid népek, amelyek ma már csak az Andamán- és Nikóbár-szige­ teken, illetve a Dekkán legeldugottabb részein élnek kisebb-nagyobb csoportokban. Közéjük tartoznak a Srí Lanka-i veddák is. Ezeket az őslakókat asszimilálták, kiirtották vagy dél felé szorították a későbbi hódítók.

Az első nagy bevándorlási hullám során – a Kr. e. 4. évezredben – a dravidák özönlötték el a szubkontinenst. Ők az északi síkságo­kon már a Kr. e. 3. évezredben fejlett civilizációt hoztak létre, amelynek jelentősége hasonló az egyiptomi, a mezopotámiai vagy a kínai ősi civilizációkéhoz. A feltárt romvárosok (Harappa, Móhendzsódaró, Csanhudaró, Lóthal stb.) tanúsága szerint a dravidák társadalma csaknem 20

FÓKUSZBAN

A harappai romváros egyik ásatási területe

egy évezreden át élt itt jól szervezett körülmények között.1 Indiában az évezredek viharában lezajlott népvándorlások során az északnyugatról beözönlő újabb és újabb hódítók hulláma behódolásra vagy déli irányú migrációra kényszerítette a régebben érkezetteket. India elnyelte valamennyi hódítóját, illetve azok civilizációját. Ezért van az, hogy a ma Indiájában a régi és az új, a modern és az elavult, a józanság és a misztikum, valamint a sokféle etnikai közösség mozaikszerűen keveredik egymással. Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint 845 nyelvet és dialektust beszélnek Indiában. Ezek közül ma 42 tudhat maga mögött legalább egymillió anyanyelvi szintű ismerőt. Sok olyan nyelv és nyelvjárás van, amelyet csak néhány tíz- vagy százezer ember használ. E sokféle nyelv öt nagy nyelvcsalád – az indoeurópai, a dravida, a sino-tibeti, az altáji és

az ausztroázsiai – között oszlik meg. Az alkotmány – helyi használatban – 22 nyelvet ismer el hivatalosnak. A központi nyelv a hindí; emellett összességében sok százmillió ember nyelve az asszami, bengáli, bodó, dogri, gudzsaráti, kannada, kasmíri, konkani, maithili, malajálam, manipuri, maráthi, nepáli, orijá (odiá), pandzsábi, szanszkrit, szantáli, szindhi, tamil, telugu és az urdú. Ugyanakkor az egyes államok szintjén további hivatalos nyelveket is használnak (2. ábra).

A hivatalos adatok szerint a lakosság töredéke (alig 3%-a) beszéli magas szinten a volt gyarmatosítók nyelvét, az angolt, és közülük is csak kétszázezren vallják anyanyelvüknek azt. Ennek ellenére hosszú időn keresztül a közép- és felsőfokú iskolák tanítási nyelve és a tudományos irodalom teljes egészében angol volt – illetve többnyire ma is az. Az Egyesült Államok után India rendelkezik a világ második legnagyobb

angolul beszélő tudományos közösségével.

Mindemellett az ország legeldugottabb részein is találunk angolul kommunikálni kész embereket.

Indiai nyelv tehát nincs, de az ország lakói – hacsak nem európaival vagy más, idegen földről érkezővel beszélnek – sem indiainak, hanem bengálinak, pandzsábinak, assza­ minak stb. nevezik magukat. Az indiai államok ugyanis alapjában véve nagyrészt nyelvi államok. Két nyelv azonban ilyen szempontból elüt az előzőektől. Az egyik a hindítől jobbára csak a z írásmódjában különböző urdú, amely a szétszórtan élő muszlimok vezető nyelve, a másik az „indiai latin”, az ősi szansz­ krit, amelyet mindössze kb. hatezer ember ismer. 2 A vallás az indiaiak életében igen jelentős szereppel bír, így a vallási tagolódás talán még jelentősebb, mint a nyelvi. A legelterjedtebb a lélekvándorlást, az élet tiszteletét és a toleranciát hirdető hinduizmus, amelyet a lakosság 80%-a vall hitéül. Társadalmi szempontból legjelentősebb vonása a hívek szigorú, kasztokra való tagolódása. Az Indiában varnarendszernek (a varna szó jelentése szín) nevezett struktúrának a portugál „casta” (jelentése: „származás, népcsoport”) szóból eredően adtak nevet a kortárs Európában, így született a kaszt kifejezés.

Indiai jelentése összetett: a társadalom több ezer önálló, a többitől kisebb-nagyobb mértékben különböző egységre – kasztra – van fel­ osztva. Szigorú vallási rend szabja meg ezek egymás közötti kapcsolatát, fölé-, illetve alá­ rendeltségi viszonyait (dzsadzsmánrendszer).

Minden kaszt maga határozza meg, hogy milyen szabályokat, tabukat ró ki tagjaira; ezek az előírások arra szolgálnak, hogy egy-egy kaszt tagjait a többi kaszt tagjaitól megkülönböztessék (általában minél magasabb rangú egy kaszt, annál több a tilalom). Indiában a magasabb kasztba tartozás többnyire nagyobb földtulajdont, vagyont, magasabb életszínvonalat és a kétkezi munka végzésének lenézését, sőt tilalmát is jelenti. Ha egy magasabb kasztbeli egy alacsonyabb kasztbelivel érintkezik (pl. az étkezési, házasodási stb. tilalmak megszegésével), akkor tisztátalanná válik.

FÓKUSZBAN

21

1. ábra: A vallási többség aránya körzetenként Indiában az ezredfordulót követően

Jelentős tömeg kirekedt e rendszerből: ők az érinthetetlenek, a páriák vagy – ahogy Mahátmá Gándhí elnevezte őket – a haridzsanok, azaz „isten gyermekei”. Mai hivatalos nevük bejegyzett kasztok vagy dalitok, azaz elnyomottak.

Tagjai valószínűleg azokból a sötétebb bőrű dravida törzsek­b ől kerültek ki, amelyeket az indo­árják leigáztak. A kasztrendszer alatt álló, a vallásgyakorlat és a társadalmi szokások rendszeréből kirekesztett érinthetetlenekre hárította a hindú társadalmi berendezkedés a legalantasabb, legnehezebb munkákat. Tehát az érinthetetlenség meghatározott munkafajták elvégzéséhez, foglalkozá­sokhoz kapcsolódik: vadászatból, halászatból élők, hentesek, bőrfeldolgozók, szennyesmosók, hulladékeltakarítók stb. tartoznak közéjük. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a kétszázmilliót is meghaladja a bejegyzett kaszthoz tartozók (érinthetetlenek) száma 22

FÓKUSZBAN

Indiában, jóllehet 1955-től az alkotmány a megkülönböztetést törvényellenesnek tekinti. Az érinthetetlenség mint intézmény tehát megszűnt, de mint gyakorlat sajnos élő valóság.

A varnarendszer következtében elnyomottak a történelem során több kísérletet tettek nehéz földi sorsuktól való szabadulásukra. A korai védikus időkben (Kr. e. 1. évezred) a papoknak (bráhminoknak), akik a tömegek feletti befolyásukat hatalmuk misztikus-vallási eredetének köszönhették, kiemelkedő szerepük volt. A gazdasági változásokkal azonban a ksatriják, a harcosok szekuláris hatalma erősödött meg.

Ez a társadalmi küzdelem eredményezte azt a ksatrija vallási mozgalmat, amely a buddhizmus és a dzsainizmus létrejöttében csúcsosodott ki. Ezek az új vallási irányzatok – a vallási szövegeik alapján – kifejezetten városcentrikusak voltak: szemben az árja tradíciókkal nem-

csak elfogadták az urbánus életformát, hanem egyenesen dicsőítették azt. Ezzel ellentétben a késő védikus irodalom elutasító a városokkal és lakóikkal szemben, mi több, a városi kereskedelem kulcsfiguráinak, a vaisjáknak alacsonyabb státuszt szánt. Így a városok felemel­ kedésével a bráhminok spirituális hatalmával szembekerült a ksatriják katonai és a vaisják gazdasági ereje. Ebben a harcban a bráhminok maradtak alul, olyannyira, hogy az általuk kép­ viselt vallás kis híján feledésbe merült! Hogy ez nem következett be, és később a buddhizmus szinte teljesen kiszorult Indiából, a történelmi körülményekkel magyarázható, mivel a bráhmi­ nok elfogadták a ksatriják fensőbbségét minden

szekuláris kérdésben, sőt utóbbiak a nagy hindú eposzokban mint Isten inkarnációi jelennek meg.

A 8. században érte el Indiát az iszlám, amely a 12–13. századtól mind jobban teret hódított.

2011-ben a lakosság 14%-a muszlimnak vallotta magát, így India a világ harmadik legnagyobb iszlámhitű közösségével rendelkezik. Az indiai muszlimok nem alkotnak homogén csoportot, hiszen háromnegyedük a szunnita, egynegyedük pedig a síita irányzat követője, emellett – főleg származási alapon – nagyjából további száznyolcvan kasztszerű rétegre oszthatók. A hindú és a muszlim vallás szerinti tagolódás volt az alapja Brit India második világháború utáni

PANDZSÁBI

BHÓDZSPURI

RÁDZSASZTHÁNI

ASSZAMI

MAITHILI

HINDÍ

BENGÁLI MAGAHI

GUDZSARÁTI

CSHATTÍSZGARHI

EGYÉB NYELVEK

URDÚ

ORÍJÁ (ODIÁ)

MARÁTHI

TELUGU KANNADA

TAMIL MALAJÁLAM

2. ábra: Indiában több mint százötven olyan nyelv van, amelyet legalább tízezer ember beszél FÓKUSZBAN

23

politikai felosztásának. A muszlimoknak ma Indiában méltányos képviseletük van az állami és a társadalmi élet különböző területein, ennek ellenére még ma is előfordulnak vallási indítta­tású hindú–muszlim ellenségeskedések.

Dzsammú és Kasmír tagállam több körzetében a muszlimok többségben vannak, míg az ország más területein jobbára elszórtan élnek. Ezzel együtt van muszlim többségű körzete Keralának, Nyugat-Bengálnak és Asszamnak is (1. ábra).

Az évszázados missziós tevékenység ellenére a keresztények száma, illetve aránya viszonylag kicsi (2,3%), viszonyuk a két nagy vallásközösséghez ellentmondásos. Az indiai keresztény egyházak közül a protestánsok vannak többségben, ugyanakkor a római katolikusok aránya is jelentős, számuk meghaladja Magyarország teljes népességét (12 millió). India északkeleti tagállamai közül négyben (Nágaföld, Mizóram, Méghálaja, Arunácsal Pradés) keresztény többség alakult ki.

A szikh vallás (1,7%) a hinduizmus és az iszlám 15. századi egyesítési kísérletéből jött létre.

A főként az indiai Pandzsábban és környékén élő szikhek szakítottak a legmerevebb hindú vallási előírásokkal, nem ismerték el a kasztrendszert és a húsevés teljes tilalmát. Közülük kerül ki az indiai hadsereg tisztikarának, az üzletembereknek és az értelmiség tagjainak jelentős hányada. A szikhek Indiában mindenütt megtalálhatóak, de többségben csak a vallásuk születésének földjén, Pandzsábban vannak.

A buddhizmus Indiából (pontosabban a mai Nepálban található Lumbiníből) indult hódító útjára, de szülőhazájában az évszázadok előrehaladtával fokozatosan visszaszorult – bár a függetlenné válás óta egyre terjeszkedik, első­ sorban a dalitok áttérése miatt. A leghíresebb vallásváltó az érinthetetlen Dr. Bhímráo Ám­ bédkar, a független India első igazságügyi minisztere, az ország alkotmányának kidolgozója, aki a hátrányos társadalmi megkülönböztetés elleni tiltakozásul vált Buddha követőjévé. Az ő példáját pedig azóta is sokan követik. Ugyan­ akkor így is csak a lakosság 0,7%-a vallja magát buddhistának. A totális pacifizmust hirdető dzsa­ inák (0,4%) közül sokan – persze nem a minden magántulajdonról lemondó aszkéták – még ma 24

FÓKUSZBAN

is jelentős gazdasági befolyással bírnak, főleg Északnyugat-Indiában.

A 2,2 millió bahá’í hitet követő hívő, a job­bára Mumbaí (1995 előtt Bombay) környékén élő, perzsiai eredetű párszí (120 ezer fő) vagy a keralai zsidók (6 ezer fő), illetve a sok, főleg Északkelet-Indiában élő törzsi vallású csoport tovább színesíti az amúgy is tarka vallási összképet.

HIVATKOZÁSOK 1 Wilhelm Zoltán: India regionális földrajza. Publikon Kiadó, Pécs, 2015. 343.

2 Szegedi Nándor – Wilhelm Zoltán: Dél-Ázsia földrajza. In: Ázsia regionális földrajza. Szerk. Horváth Gergely – Probáld Ferenc – Szabó Pál. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008.

403–562.

A MÓDÍ-KORMÁNY NÉGY ÉVE Jári Ferenc

India a földkerekség legnagyobb demokráciája.

A 800 millióhoz közelítő regisztrált szavazói létszámnál sehol a világon nem vesz részt több ember az országos és tagállami szintű, a többpárti demokrácia valamennyi formális követelmé­ nyének eleget tevő választási folya­m atokban.

A függetlenség elnyerését követő négy évtizeden át az ország politikai intézményrendszerét a Néhrú–Gándhí-dinasztia különböző generá­ciói által meghatározott Indiai Nemzeti Kong­resszus (Indian National Congress, INC) párt uralta. Az 1990-es évektől azonban az indiai demokráciában az egypárti dominanciát egyre inkább felváltotta a többpárti váltógazdaság. A Kong­ resszus párt mellett meghatározó országos szintű pólussá vált a többségi hindú nacionalista

szempontrendszerrel azonosított Bháratíja Dzsanatá Párt (Bharatiya Janata Party, BJP), és mellettük a számtalan vallási, etnikai és nyelvi közösséget magába olvasztó országon belül megkerülhetetlen szereplőkké nőtték ki magukat a társadalmi (kaszt), etnikai és vallási részérdekeket erőteljesen megjelenítő regionális pártok.

Ezzel a politikai érdekegyeztetési folyamat a korábbiaknál sokkal összetettebbé vált ugyan, de a koalíciós hatalomgyakorlás kényszere egyúttal erősítette a sokszínű, kontinensnyi ország nemritkán széttartó helyi törekvéseit végeredményben mégis csak összefogó demokratikus és alkotmányos keretet.

A Kongresszus párt egyeduralmának megszűnése egybeesett az óvatos és a fokozatosság

Az Indiai Nemzeti Kongresszus párt szimbóluma egy ház falán FÓKUSZBAN

25

PAKISZTÁN Rádzsaszthán

BANÁSZKÁNTHÁ

ÉSZAK SZÁBARMÉHSZÁNÁ KÁNTHÁ ARÁVALLÍ

PÁTAN

KACCSH

MAHISZÁGAR

GÁNDHÍNAGAR AHMEDÁBÁD KHÉDÁ

MÓRBÍ

PANCSMAHAL

SZURÉNDRANAGAR ÁNAND DÉVBHÚMÍ DVÁRKÁ

DZSÁMNAGAR

PÓRBANDAR

KÖZPONTI CSHÓTÁ UDAJPUR

VADÓDARÁ

BÓTÁD RÁDZSKÓT

SZAURÁSTRA

DÁHÓD

Madhja Pradés

NARMADÁ

BHARUCS BHÁVNAGAR

DZSUNÁGADH

Arab-tenger

AMRÉLÍ SZÚRAT

TÁPÍ

DÉL

GÍR SZÓMNÁTH

NAVSZÁRI (Daman és Diu)

(Daman és Diu)

DÁNG

VALSZÁD

Máhárástra Dádrá és Nagar Havélí

Gudzsarát szövetségi állam, ahol Módí első komoly sikereit elérte

elvét mindvégig szem előtt tartó gazdasági reformfolyamat útnak indításával. Ennek eredményeként az ország sikeresen maga mögött hagyta a korábbi időszak tervgazdálkodása által bebetonozott, 3% körüli, közkeletű nevén „hindú növekedési ütemet”, és a korábbi stagnálást felváltva a globális felzárkózás lehetőségét megteremtő, dinamikusabb gazdasági növekedési pályára állt.

Az azóta eltelt alig több mint negyedszázad folyamán India figyelemre méltó eredményeket ért el. A GDP az elmúlt két évtized során kétszer is megduplázódott, és a gazdasági növekedés ütemét tekintve India a világ leggyor­ sabban fejlődő országainak sorába lépett (egyes idő­s zakokban – Kínát is megelőzve – a leggyorsabban növekvő gazdaság volt a világon). Eközben az indiai gazdaság moderni26

FÓKUSZBAN

zálódott, és egyre inkább integrálódott a világgazdaságba, a makrogazdasági stabilitás erősödött, az üzleti környe­z et és a kormányzás minősége javult, a kormány­z ati váltógazdaság és a koalíciós kormányzás ellenére a politikai stabilitás erősödött. A rohamosan növekvő népesség dacára több szociális mutatót illetően is figyelemre méltó előrelépés történt: az átlag indiai iskolázottsága és várható élettartama megnövekedett.

A jelenlegi tendenciák alapján aligha kétséges, hogy a ma 1,3 milliárdos lakosságú, és 2,3 billió dollár értékű nemzeti jövedelmet előállító India egy generáción belül a világ legnépesebb és harmadik legnagyobb gazdaságával rendelkező országává válik, nemzetközi befolyása és felelőssége pedig ezzel arányosan tovább fog erő­södni.

A látványos eredményeket ugyanakkor súlyos megoldatlan problémák is kísérik. Változatlanul Indiában él a világ nincstelenjeinek mintegy harmada. A lakosságszám gyors emelkedése miatt abszolút értelemben folyamatosan nő, és immár a félmilliárd főt is meghaladja azoknak a száma, akik napi szinten 1,25 dollárnál alacsonyabb jövedelemből kénytelenek megélni. A gazdasági növekedés nem képes felszívni a munkaerő­ piacra kilépő havi egymillió új munkavállalót, és a digitalizáció terjedésével a helyzet kifejezetten súlyossá válhat. Erősödik a vallási és etnikai alapú intolerancia, továbbá állandósult a terrorveszély. Az oktatás és az egészségügy krónikus alulfinanszírozottságtól szenved. A gazdasági reformok felemásak és nemritkán ellentmondásosak, a gazdaság forráshiányos, a bankok hitelezési tevékenységét bénítják a hitelportfóliójuk mintegy 20%-át kitevő rossz kihelyezések, a külföldi tőke bevonása előtt a továbbra is erősen protekcionista belső piacon komoly akadályok tornyosulnak.

A gazdasági növekedéssel, a világgazdasági integráció fokozatos mélyülésével és az ezeket kísérő társadalmi változásokkal párhuzamosan átalakulóban vannak az indiai közvélemény politikai elvárásai. Az urbanizálódó indiai választó immár konkrét elvárásokat fogalmaz meg a politikai osztály felé – az identitásalapú választói magatartás mellett egyre erősödik a közélet szereplői irányába támasztott igény az életkörülmények és életlehetőségek javítása és az anyagi gyarapodás feltételeinek megteremtése iránt.

A tudatos indiai választó szemmel látható javulást akar a közegészségügyben, az oktatásban, rendkívül aggasztja az egészségét immár súlyosan fenyegető környezetszennyezés, felháborítja a korrupció, megbízható áramellátást, jobb utakat, vasúti közlekedést, a gazdaság formális szektoraiban több munkalehetőséget szeretne, és elvárja, hogy a kormány védje meg fizikai biztonságát az elharapózó erőszakkal szemben.

A 2004 után egy évtizeden keresztül tartó, a Kongresszus párt által vezetett koalíciós kormányzás utolsó éveinek jellemzői (határozatlan vezetés, erősödő infláció, csökkenő tendenciát mutató növekedés, a gazdasági reformfolyamat megtorpanása, korrupció, belső harcok, terror-

India miniszterelnöke, Naréndra Módí

veszély stb.) már jóval a 2014-es választások előtt egyértelművé tették, hogy erős az igény egy határozott vezetőre és a szilárd központi hatalomgyakorlásra. A Kongresszus párt működési mechanizmusaival szemben felgyülemlett széles­ körű ellenszenv mellett ez a társadalmi elvárás eredményezte a Gudzsarát szövetségi állam sike­ res, karizmatikus főminisztere, Naréndra Módí által vezetett BJP elsöprő győzelmét a 2014. májusi parlamenti választásokon.

Módí és a BJP óriási sikere teljes joggal tekinthető történelmi győzelemnek. 1984 óta első alkalommal szerzett egy párt saját jogán abszolút többséget az indiai törvényhozás alsó házában. Ilyen eredményt a Kongresszus párton kívül egyetlen más politikai erő sem volt képes elérni Indiában. Módí iránt feltétlen bizalom nyilvánult meg, amit nem tépázott meg a gudzsa­ráti főminiszteri pályafutásának első éveiben a helyi muszlim kisebbség elleni pogromok kezelésében játszott, máig tisztázatlan szerepe sem. Prosperitást, stabilitást és biztonságot vártak tőle, és ezeknek az elvárásoknak éppen a gudzsaráti főminiszterként elért eredményei jelentették az alapját.

A többségi hindú nacionalizmus politikai ideológiáján szocializálódott, de a szingapúri gazdasági csoda megteremtőjét, Li Kuan Jut példaképének tekintő Módí a „minimális kormány, maximális kormányzás” jelszavával deregulációt, vállalkozásbarát környezetet, az ország növekedési potenciáljának maximalizáFÓKUSZBAN

27

lását, biztonságot, stabilitást, modernizációt, a korrupció visszaszorítását, ütemes társadalmi felzárkózást és India nemzetközi tekintélyének megerősítését ígérte. Gazdaságpolitikai célkitűzései esetenként ellentétben álltak ugyan a politikai hátországát jelentő hindú nacionalista szervezetek ideológiai alapvetéseivel, de a főminiszterként elért eredményei (10%-os gazdasági növekedés, vállalkozásbarát gazdaságirányítás, sikeres korrupcióellenes harc) – különösen az üzleti körökben és a véleményformáló közép­ osztályban – erős támogatottságot biztosítottak számára.

A hivatalba lépését követő első időszakban Módí sokkal inkább egy aktivista adminisztrátor, mintsem egy átgondolt átalakulást megvalósí­ tani igyekvő reformer benyomását keltette.

Szinte nem telt el úgy hét, hogy a kormány ne hirdetett volna meg valamilyen konkrét határidőhöz kötött programot, kezdve a modern gyorsvasúti összeköttetések létrehozásától a világ ötven leginkább üzletbarát országa közé kerülésen át egészen a százmillió nyilvános illemhely megépítéséig. A kormány kritikusai kedvükre csemegézhettek a mintegy három tucat program között, rámutatva a határidők tarthatatlanságára, vagy kétségbe vonva a kitűzött célok tényleges fontosságát, esetleg vitatva a meghirdetett projektek racionalitását.

Azt azonban nehéz volt elvitatni, hogy a miniszterelnök a látszólagos enerváltság évei után a tenni akarás üzenetét közvetítette az országnak, és rég látott dinamizmust vitt a kormányzati munkába. Számos megfigyelő rámutatott arra, hogy a miniszterelnök– egy vállalati vezérigazgatóhoz hasonlóan – határidőkhöz kötött, ennélfogva könnyen számon kérhető feladatokkal akar cselekvési irányokat kijelölni és az apparátust ezek megvalósítására mozgósítani.

A meghirdetett programok többsége még a végrehajtás fázisában van. Ugyanakkor néhány közülük nyilvánvalóan nem valósult meg a kitűzött határidőre – így például Indiának nem sikerült 2017-re a világ leginkább üzletbarát orszá­ gainak ötvenes toplistájára kerülnie (jelenleg az ország e felmérésben a 100. helyet foglalja el, ami azonban a program meghirdetésének időpontjához viszonyítva már így is komoly előre­ 28

FÓKUSZBAN

lépést jelent). Más programok – mint például a szupergyors vasúti pályák megépítése – pedig egyelőre lekerültek a napirendről.

Ezzel együtt több területen látványos eredmények is születtek. Indiában jelenleg naponta negyven kilométernyi közút épül, és ez mintegy két és félszerese a megelőző időszak teljesít­ ményének. A villamos áram eljuttatása a vidéki településekre soha nem látott ütemben zajlik, a Pradhán Mantrí Mudrá Jódzsaná-program (PMMY) keretében pedig a kormány sikeresen támogatja kisvállalkozók elindulását, és ennek nyomán figyelemre méltó eredmények születtek az önfoglalkoztatás kultúrájának és lehetősé­ gének tömeges elterjesztésében. Az ugyan nyilvánvaló, hogy a több tucat program önmagában nem fog gyökeres változásokat hozni, az erő­ feszítések hangulatjavító hatása is komoly eredménynek tekinthető.

A kormány gazdaságélénkítő törekvései a Make in India-kampányra vannak felépítve: ennek keretében a hazai gyártókapacitásokat próbálják erősíteni, és ezzel Indiát a világ egyik megkerülhetetlen ipari gyártóközpontjává tenni.

A hazai gyártás ösztönzése érdekében a Módíkormány a vámtételek drasztikus emelésétől sem riad vissza, ez pedig kétségtelenül ellentmondásban áll a gazdasági liberalizációval és a szabadkereskedelemmel kapcsolatos hivatalos nyilatkozatokkal. A Make in India-program sikere érdekében egyes szektorokban külföldi befektetésekre is számítanak, más területeken viszont változatlanul áthághatatlan akadályok gördülnek a külföldi vállalatok indiai tevékeny­ sége elé. A Make in India kiegészítő elemeiként egyebek mellett meghirdették a Digital India-, a Startup India-, a Skill India- és a Smart Citiesprogramokat is.

A számtalan program elindítása ellenére a Módí-kormány első éveiben joggal merült fel a kérdés, miért váratnak magukra az átfogó reformok, és valójában mi a miniszterelnök stratégiai víziója az ország átalakítását illetően.

A kormányzati periódus második felében meghozott látványos és kétségtelenül nagy hord­ erejű intézkedések nyilvánvalóvá tették, hogy a minden jel szerint több ciklusra készülő kormányfő a hagyományosan túlsúlyban lévő infor-

Lobogó a Bháratíja Dzsanatá Párt (BJP) szimbólumával

mális gazdasági tevékenységnek a formális gazdaság csatornáiba terelésével, az átláthatóság és ennek egyenes következményeként az adóbevételek növelésével kívánja kezdeni a gazdaság átalakítását.

A nem formalizált és szürkegazdaság Indiában hagyományosan túlsúlyban van a formális gazdasági tevékenységgel szemben. Ennek egyenes következménye, hogy az adóbevételek GDP arányosan alig érik el a 15%-ot. Ezen belül a személyi jövedelemadóból származó bevételek a GDP 2%-a körüli szinten állnak. A hatalmas országban kevesebb mint 400 ezer olyan ember él, aki 1500 dollárnál több személyi jövedelemadót fizet. Az óriási méreteket öltő adóelkerülés, illetve az adózáson kívül eső, kiterjedt gazdasági tevékenység következtében az állam krónikusan forráshiányos, és képtelen finanszírozni az or-

szág érdemi átalakításához szükséges oktatási, egészségügyi és társadalmi programokat. Az adóelkerülés egyik jól ismert módszere a készpénzhasználat meghatározó szerepe az üzleti tranzakciókban. Ezt vette célba a kormány váratlan intézkedése a forgalomban lévő készpénzmennyiség közel 85%-ának szinte egyik pillanatról a másikra történő bevonásával. A lépés óriási káoszt idézett elő, és mintegy 6-8 hónapba telt, mire hatásait kiheverte az ország.

Gazdaságfehérítő hatása erősen megkérdő­ jelezhető (a forgalomba került új bankjegyek mennyisége már közelíti a forgalomból kivontakét), továbbá bizonyos, hogy az intézkedést követő negyedévben a GDP növekedési üteme közel 1%-kal visszaesett.

A készpénzbevonásnál sokkal sikeresebb intézkedésnek bizonyult a már hosszú ideje terFÓKUSZBAN

29

vezett, egész Indiára egységesen érvényes Áruk és szolgáltatások adó (Goods and Services Tax, GST) bevezetése. A 2017. július 1-től érvényes adónem – a bevezetését kísérő zökkenők és a meglehetősen bonyolult, többkulcsos adótételek ellenére – rendkívül fontos lépés az egy­ séges belső piac megteremtésében.

A gazdasági tevékenység és a fizetések formalizálása szempontjából ugyancsak fontos eredmény, hogy a korábbi kormány által kezdeményezett Ádhár-program felkarolásával százmilliók kaptak egyedi azonosítót, ez pedig számos állami és banki digitális szolgáltatás bevezetésének előfeltétele és egyben a korrupció visszaszorításának is egyik fontos eszköze.

Az egyedi azonosítókra épülve rendkívül sikeres volt a Módí-kormány Pradhán Mantrí Dzsan Dhan Jódzsaná-programja (PMJDY), ennek eredményeként ugyanis 312 millió új bankszámla nyílt meg az országban. Ez szintén a gazdaság formalizálása irányába tett jelentős lépésnek számít.

Az indiai gazdaság rendkívül súlyos problémája a nem teljesítő banki hitelek magas, a banki kihelyezések 20%-át kitevő aránya, mivel ez erősen visszafogja a hitelezési tevékenységet az országban. A kormány a helyzet rendezése érdekében radikális lépésre szánta el magát, és kidolgozott egy új csődtörvényt. A 2018 májusában elfogadott törvény lehetővé teszi a pénzügyi kötelezettségeiket nem teljesítő vállalatok kilenc hónapon belüli felszámolását. A törvény végrehajtásához mind a kormány, mind a szakértők nagy reményeket fűznek, egyesek szerint pedig az új törvény egyenesen újradefiniálja a piac­ gazdaságot Indiában, mivel a gyakorlatban is érvényesíti a tulajdonosi felelősség elvét, és hozzájárul ahhoz, hogy a fontos vagyontárgyak, termelőüzemek valóban kompetens vezetők kezébe kerüljenek. A várakozások szerint a csődtörvény jelentősen megkönnyíti majd a bankok nem teljesítő hitelállományának leépítését.

A miniszterelnök számtalan programban és kezdeményezésben megjelenő hazai aktivitása élénk külpolitikai tevékenységgel is párosul.

Módí alkatilag is szívesen jelenik meg a nemzetközi porondon, és láthatóan otthonosan mozog a nagyhatalmak vezetőinek körében. Kor­m ány­ 30

FÓKUSZBAN

zásának első esztendejében több mint ötven napot töltött külföldi utakon, ami példa nélkül áll a korábbi indiai kormányfők gyakorlatában.

Miközben Módí az indiai külpolitikát igyekezett az ország gazdasági modernizációjának szolgálatába állítani, a fő külpolitikai célok lényegében nem változtak: domináns szerep a régióban; az ország globális hatalmi tényezőként történő, formális elismertetése; Kína stratégiai térnyerésének ellensúlyozása. Eközben Módí – elődeihez hasonlóan – következetesen ragaszkodik az el nem kötelezettség hagyományaira támaszkodó külpolitikai függetlenség elvéhez és gyakor­latához.

Az eredmények meglehetősen vegyesek.

Módít mindenütt a világ egyik gazdasági nagyhatalmának vezetőjét megillető tisztelettel és érdeklődéssel fogadják, és ezt az elbánást személyes politikusi tekintélye és karizmája tovább erősíti. A szubkontinensen ugyanakkor az In­ diával szembeni hagyományos bizalmatlanság nem oldódott, sőt, Kína befolyásának folyamatos erősödésével és a hindú nacionalizmus miatti aggodalmakkal a háttérben tartós áttö­ résre kevés a remény. Az indiai–pakisztáni kapcsolatok Módí kormányzása alatt kifejezetten mélypontra jutottak.

A kínai befolyás dél-ázsiai erősödése örök fejfájása az indiai külpolitikának. A kínai GDP alig 20%-ával, és GDP-arányosan 2% alatt maradó védelmi kiadásokkal India önmaga nem képes Kína feltartóztatására, ezért Módí nyitott a stratégiai együttműködésre az Amerikai Egyesült Államokkal, sőt egyre fokozódó mértékben az Európai Unióval is, miközben Oroszország a stratégiai partnerek sorában érezhetően hátrébb sorolódott. Ugyanakkor némileg érthetetlen, hogy a gazdasági célok elérése érdekében külső források bevonására szoruló India miért zárkózik el a lejáró beruházásvédelmi megállapodásainak meghosszabbításától.

Külföldi útjain Módí nagy hangsúlyt fektet a külföldön élő mintegy 27 millió indiai megszólítására, mivel bennük a gazdasági átalakulás fontos támaszát látja. E körben Módí népszerűsége átütő. A külföldön élő indiaiak gazdasági jelentőségét mutatja, hogy évente 70 milliárd dollárt utalnak haza (ez hozzávetőlegesen

a GDP 3,5%-át teszi ki), ez az összeg pedig számottevően meghaladja a közvetlen külföldi tőkebefektetések nagyságrendjét.

A Módí által képviselt átalakítás programja az indiai társadalomban minden jel szerint komoly visszhangra talált. Az energikus és karizmatikus miniszterelnök – nem kis részben a személyét előtérbe helyező folyamatos kommunikációs kampánynak és többségi médiatámogatásnak köszönhetően – jelentős közbizalomnak és népszerűségnek örvend. A pártja által képviselt többségi nacionalista ideológia ugyanakkor megosztó jellegű, és ez gyakran vezet vallási és etnikai jellegű összetűzésekhez. Kasmírban a helyzet rendkívül feszült, a szövetségi állam muszlim lakosságának elidegenedése visszafordíthatatlannak tűnik.

Módí ugyan a vallási megosztottságra utalva szívesen hangsúlyozza, hogy ő a maga részéről egyetlen szent könyvben hisz, és az India alkotmánya, de éles helyzetekben gyakorta tartózkodik az egyértelmű állásfoglalástól. Népszerű­sé­ gét még a nagy vihart kavart bankjegykivonás és a mélyen húzódó vallási és kasztellentétekre rávilágító zavargások sem rendítették meg érdemben. Pártja többnyire jól szerepelt az egyes tagállamokban tartott törvényhozási választásokon, és ennek köszönhetően a központi parlament felső házában is közel került a BJP a többség megszerzéséhez. Amennyiben ez megtörténik (sokak szerint ez már csak idő kérdése), Naréndra Módí kezébe gyakorlatilag korlátlan törvényhozási hatalom kerül. Ezt természetesen felülírhatják a 2019-ben esedékes általános választások, de a jelenlegi állás szerint a személyében messze a legnagyobb támogatottsággal rendelkező Módí vezette BJP joggal bízhat egy újabb elsöprő választási sikerben.

Aligha kétséges, hogy Naréndra Módí sze­ mélyében évtizedek óta a legkarizmatikusabb politikus tölti be a miniszterelnöki tisztséget In­diá­ban. Céljai meggyőzőek, kezdeményezései reményt keltenek, határozottsága bizalmat ébreszt a közvéleményben. Igazi erős vezető, aki nem a csapatjátékra, hanem a miniszterelnök személyes víziójának megvalósítására építi a kormányzati munkát. Ez a stílus a hatalmi pozíciók szilárd kézben tartását igényli. Uralja

a médiát, és rövidesen a kétkamarás parlament felső háza sem állhatja útját elképzeléseinek.

Ilyen, a független India történetében szinte példátlannak tekinthető hatalomkoncentráció mellett képes és kész is arra, hogy akár megcsontosodott intézményekkel és felfogásokkal is szembeszálljon. Céljai elérése érdekében adott esetben attól sem riad vissza, hogy ellenségeket szerezzen. India modernizálását viszont még éppen csak elkezdte, a szükséges reformoknak nagyon az elején tart. Sikere esetén az erőskezű vezető iránt világszerte mutatkozó igény megvalósulásának egyik leglátványosabb példáját mutathatja fel, és ezzel akár a világ legtekintélyesebb és egyben legbefolyásosabb politikusai sorába emelkedhet.

FÓKUSZBAN

31

INTERJÚ ŐEXCELLENCIÁJA RÁHUL CSHÁBRÁ VOLT BUDAPESTI NAGYKÖVETTEL Baranyi Tamás Péter – Budapest, 2018. augusztus 22.

Ráhul Cshábrá nagykövet

Felesketésekor a Módí-kormány ígéretet tett arra, hogy az indiai gazdaság fogja számukra a prio­ritást jelenteni. Az indiai gazdaság már most a világ hatodik legnagyobb gazdasága. Hogy ítéli meg az ország jövőbeli gazdasági kilátásait, illetve azokat a komoly kihívásokat, amelyekkel Indiának szembe kell néznie? Ho­gyan lehet képes egy ilyen nagy ország a demokratikus kormányzás régi mechanizmu­sainak eszköztárát felhasználva megbirkózni a problémákkal, egyszersmind fenntartani a gazdasági növekedést?

Az utóbbi időben felemelkedő India a lehető­ ségek új globális határvidéke. A gazdaságunk a korábbinál stabilabbá vált. Az ország pénzügyi deficitje és inflációs rátája alacsony, folyó fizetési mérleg hiánya megfelelő, valutája aránylag stabil, devizatartalékai pedig rekordmagasak. Még azokban az években is a világ leggyorsabban növekvő vezető gazdasága tudunk maradni, amikor mélyreható strukturális reformokat vezetünk be, ahogy az például az Áruk és szolgálta32

FÓKUSZBAN

tások adójának (Goods and Services Tax, GST) bevezetésekor történt. A célunk pedig az, hogy ez így is maradjon. Az ország folyamatos változáson megy keresztül: jelenleg egy új India körvonalait látjuk kibontakozni. A mostani gyors változásokat számos tényező magyarázza.

Először is a gazdasági reformjainkat minden korábbinál nagyobb sebességgel és léptékben vezetjük be. A tízezret is meghaladó számú, a központi és szövetségi államok kormányzatai által foganatosított intézkedésnek köszönhetően negyvenkét helyet jöttünk fel az Ease of Doing Business rangsorában. Több mint ezernégyszáz idejétmúlt törvényt visszavontunk. India jelenleg a világ legnyitottabb gazdaságai közé tartozik.

A külföldi befektetők szinte minden szektorhoz hozzáférhetnek, gyakran 100%-os saját tulajdonrésszel. Az Indiába érkező befektetések több mint 90%-a ilyen úton történik.

A második tényező az, hogy az ország adórendszere megváltozott: az adók alacsonyabbak lettek, a stabilitás megnövekedett, az adózást érintő vitás kérdéseket pedig el lehet rendezni, és az ügyek elektronikusan is elintézhetővé váltak. Az Áruk és szolgáltatások adójának beveze­ tése a legnagyobb adóreform az ország függetlenségének kivívása óta. Az intézkedés egyetlen belső piacba forrasztotta a nemzetet, és megnövelte az adóalapot. Ez nem volt egyszerű feladat, de végrehajtását siker koronázta. Az intézkedés új gazdasági lehetőségeket teremtett.

A személyi jövedelemadó alapja ugyancsak mintegy húszmillióval emelkedett.

A harmadik tényezőt az infrastrukturális szektor rekordsebességű növekedése jelenti. A tavalyi évben mintegy tízezer kilométernyi nemzeti autópályát építettünk – ez napi 72 km-t, a korábbi ütem csaknem dupláját jelenti. A vasútépítés üteme megduplázódott. Számos város metró-

hálózatának kiépítése, hét gyorsvasútprojekt, külön árufuvarozási folyosók kiépítése és négy­ száz vasútállomás modernizálása segíti a vasúti szektor átalakítását. További projekt­jeink között szerepel tíz zöldmezős beruházásként létre­ hozandó repülőtér és öt jelentősebb új kikötő megépítése, valamint 111 folyó nemzeti vízi úttá minősítése, illetve harminc logisztikai park felépítése. Mind­ö ssze három év leforgása alatt energiatermelésünket mintegy 80 000 mega­ wattal növeltük meg. A megújuló energiát tekintve a világ hatodik legnagyobb termelői vagyunk; ez a zöld és fenntartható jövő melletti elköteleződésünk jele.

A negyedik tényezőt a feldolgozóipar magára találása adja. Az elmúlt három évben meredek emelkedés figyelhető meg a köz­vetlen külföldi tőkebefektetések tekintetében – a 2013–2014 közötti 36 milliárd dollárról a 2016–2017-es periódusra elérte a 60 milliárd dolláros szintet.

A mikro-, kis- és középvállal­kozásokra ugyancsak különleges figyelmet fordí­tunk. Szektor­ specifikus modernizációs és termelékenységi programokat indítottunk be, lecsökkentettük a társasági adót, az adókedvezményeket pedig vonzóbbá és egyszerűbbé tettük. Az indiai startup-szektor virágzik: ma már ez a harmadik legnagyobb startup-szektor a világon. Ötödik tényezőként a pénzügyi integrációra való kiemelt figyelmet említeném. Az elmúlt három év során 316 millió bankszámlát nyitottak azok a honfitársaink, akinek korábban egyáltalán nem volt bankszámlájuk. Ezekre az új bankszámlákra mintegy 12 milliárd dollár megtakarítás került. Eközben csaknem 50 milliárd dollár értékben adtunk közvetlen állami támogatást a kedvezményezetteknek.

Hatodik tényezőként az Indián jelenleg végigsöprő digitális forradalmat hoznám fel. A mindenkire kiterjedő biometrikus azonosítóknak, a mindenki zsebében ott lapuló mobiltelefonoknak és a mindenki számára elérhető bankszámláknak köszönhetően az indiai emberek élete változóban van. 2017-ben csak az UPI-alapú – valós idejű, mobilok között lezajló – tranzak­ ciók száma hétezer százalékkal növekedett meg. Kétszázötvenezer falu önkormányzatába vezetjük be a szélessávú internetet, és ezeknek

AZ ORSZÁG FOLYAMATOS VÁLTOZÁSON MEGY KERESZTÜL: JELENLEG EGY ÚJ INDIA KÖRVONALAIT LÁTJUK KIBONTAKOZNI. a települési önkormányzatoknak mindegyikében közös ügyfélszolgálati központokat is felállítunk.

Ezek számos digitális szolgáltatást kínálnak majd, és sokezernyi vidéki munkahelyet hoznak létre. Az Atal innovációs misszió (Atal Innovation Mission, AIM) keretében száz inkubátorházat és kétezernégyszáz kísérletezést lehetővé tevő laboratóriumot hoztunk létre India-szerte, hogy a gyermekeink innovátorokká és munkahelyteremtőkké cseperedjenek.

A hetedik tényező ahhoz kapcsolódik, hogy az elkövetkező két évtizedben Indián a világ legnagyobb urbanizációs hulláma fog végigsöpörni.

Ezért azon dolgozunk, hogy száz városból intelligens várost, száztizenöt motivált kerületből pedig fejlesztési központot alakítsunk ki. A tömegközlekedés, a hulladékgazdálkodás, a környezetszennyezés kézbentartása, a fenntartható lakókörnyezet és a megfizethető lakhatás megteremtése programjaink között kiemelt helyet élveznek.

A nyolcadik tényezőt az jelenti, hogy pénzt fektetünk a képességfejlesztésbe, és növeljük a felsőoktatás színvonalát, ezáltal esélyt adva az országban élő 800 millió fiatalnak a méltó és lehetőségekben gazdag életre.

Az utolsó előtti, kilencedik komponenst az jelenti, hogy a mezőgazdasági szektor az évtiFÓKUSZBAN

33

Metróalagút-fúrógép az indiai Bengalúruban

zedekkel ezelőtt bekövetkezett zöld forradalom óta nem részesült annyi figyelemben, mint most. A célunk, hogy megduplázzuk a farmerek bevételét 2022-ig, amikor a független India hetvenöt éves lesz, illetve amikorra egy új India meg­s zületik. En­n ek érdekében élünk a technológia, a távérzékelés, az internet, a digitális pénzügyi rendszer, a kedvezményes hitelek, a biztosítás, a talajminőség-fejlesztés, az öntözés, az árazás és az összekapcsoltság adta lehetőségekkel.

Az utolsó, tizedik tényezőt pedig az jelenti, hogy szeretnénk ha 2022-ig minden polgárunkhoz eljutnának az indiai mindennapok megkön�nyítését célzó intézkedéseink előnyei. Azon is dolgozunk, hogy az elektromos áram minden háztartás számára elérhető legyen. Ezenkívül idén beindítottuk a Nemzeti egészségvédelmi programot, az Ájusmán Bhárat Jódzsanát.

A program évi 8000 dollárral 10 millió család, vagyis 500 millió indiai biztosítását fogja fedezni, így ez lesz a legnagyobb egészségbiztosítási rendszer a világon.

34

FÓKUSZBAN

A gazdasági növekedés egyik legnagyobb áldozatává a környezet válhat. A dél-ázsiai országokban már most is komoly környezeti problémák tapasztalhatóak a folyók szen�nyezettségétől egészen az emelkedő tengerszintig. Mi az indiai álláspont ezeknek a prob­­ lémáknak a kezeléséről?

Az életminőség a tiszta és fenntartható környezettől is függ, ezért ennek megteremtése a legfontosabb feladataink közé tartozik. Hozzá­á l­ lásunk gyökerei egyébként az indiai kulturális örökségben és a bolygónk jövője iránti elköteleződésben vannak, manapság pedig ez az attitűd minden szempontból áthatja az általunk meghozott politikai és gazdasági döntéseket. Ennek a jegyében született a „Tiszta India”-program is, illetve a tiszta folyók, a tiszta levegő és a tiszta városok megteremtése. Manapság az egész 1,3 milliárd fős nemzet – amelynek 65%-a 35 év alatti fiatal – mozgásban van, szomjazza a változást, és bízik az új India megszületésében.

A megújuló energia több szempontból is kiemelkedően fontos szerepet játszik a környezet

pusztulásának megállításában. Ezt felismerve India Franciaországgal karöltve 2015 novemberében egy nagyléptékű nemzetközi kezdeménye­ zés keretében létrehozta a Nemzetközi Nap­­ energia Szövetséget (International Solar Alliance, ISA). Ez egy 121 országból álló szövetség, amely­ nek tagjai kölcsönös előnyökhöz jutnak a nap­ energia intenzívebb felhasználásán keresztül.

A megújuló energiaforrások kiemelten fontos területet jelentenek számunkra. A kormány 2022-re 100 milliárd dollár értékű befektetést és 100 gigawatt napenergiából származó kapa­ci­tás megteremtését irányozza elő. 2018. június 30-án az ország napenergiából származó kapacitása elérte a 23 gigawattot. A napener­giából származó kapacitás pár év alatt a nyolcszorosára nőtt: a 2014. május 26-a és 2018. január 31-e között 2650 megawattról több mint 20 gigawattra.

Az indiai kormányzást és politikát ez ugyancsak a változások felé hajtja. Az indiai gazdasági reformok üteme és iránya teljességgel világos és kiszámítható.

Az elmúlt néhány évtizedben sok minden megváltozott Indiában és a világban is. Ho­ gyan látja India mai helyzetét a nemzetközi porondon?

A mai világrend 1944–1945 során, a második világháborút követően alakult ki, és az volt a feladata, hogy rendezze az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei számára fontos problémákat. Ez a régi rendszer megteremtette a saját politikai és gazdasági intézményeit is. Az Egye­ sült Nemzetek Szervezete 1944-ben azért jött létre, hogy rendezze a politikai és biztonsági kérdéseket. Biztonsági Tanácsának öt vétójoggal felruházott tagállama volt. Nem sokkal ez­ után, 1945-ben az Egyesült Államokban tartottak egy konferenciát, amely létrehozta a Bretton Woods-i intézményeket – az IMF-et és a Vi­lág­ bankot. Ezt követte az Általános Vám- és Ke­ reskedelmi Egyezmény (General Agreement on Trade and Tariffs, GATT), amelyet 1995-ben Világkereskedelmi Szervezetre (World Trade Organisation, WTO) neveztek át.

Ekkoriban India éppen a britektől való függetlenség kivívásáért küzdő gyarmat volt, gazdasága pedig mindösszesen 30 millió dollárt tett ki

AZ ELKÖVETKEZŐ KÉT ÉVTIZEDBEN INDIÁN A VILÁG LEGNAGYOBB URBANIZÁCIÓS HULLÁMA FOG VÉGIGSÖPÖRNI. EZÉRT AZON DOLGOZUNK, HOGY SZÁZ VÁROSBÓL INTELLIGENS VÁROST, SZÁZTIZENÖT MOTIVÁLT KERÜLETBŐL PEDIG FEJLESZTÉSI KÖZPONTOT ALAKÍTSUNK KI. (összehasonlításként: ekkoriban az Egyesült Államok gazdasága a maga 300 milliárd dollárjával tízszer, míg az Egyesült Királyság gazdasága 60 milliárd dollárral kétszer nagyobb volt az indiainál). Az ország tehát a fenti döntések megszületésekor nemcsak, hogy a tárgyalóasztalhoz nem volt hivatalos, de helyzeténél fogva még saját aggályait sem tudta kifejezni ezekkel kap­csolatban.

Ezzel párhuzamosan kialakult a hidegháborús versengés az Egyesült Államok vezette Nyugat FÓKUSZBAN

35

MANAPSÁG AZ EGÉSZ 1,3 MILLIÁRD FŐS NEMZET MOZGÁSBAN VAN, SZOMJAZZA A VÁLTOZÁST, ÉS BÍZIK AZ ÚJ INDIA MEGSZÜLETÉSÉBEN. Dzsammú és Kasmír állam egyik falujában egy technikus a helyieket képzi a napelemek használatára

és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­ sége között. A fejlődő országok rá voltak kényszerítve, hogy vagy az egyik, vagy a másik szekértáborhoz csatlakozzanak. A hidegháború Németország 1989-es újraegyesítésével, illetve a Szovjetunió következő évben lezajlott felbomlásával véget ért. India azon igyekezett, hogy minél előbb helyreállítsa kapcsolatait az Egyesült Államokkal; ennek volt része a piacok megnyitását célzó 1992-es reform is.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának növekvő irrelevanciája a jelenleg formálódó világrendben nyilvánvaló; irányítói mégis vonakodnak, hogy az olyan országokat, mint India, Brazília, Né­met­ ország vagy Japán, a tagjaik közé vegyék.

Ugyanilyen igazságtalan a helyzet a WTO-ban is, mivel itt az amerikai és európai mezőgazdasági támogatások „sárga dobozos”, azaz kereskedelemtorzító hatású intézkedései például nem képezhetik vita tárgyát. Eközben India a szegények érdekében kialakított lakossági elosztórendszere folyamatos nyomás alatt van, mivel piactorzító rendszerként hivatkoznak rá. Míg a Nyugat a tőkemozgásra vonatkozó korlátozások eltörléséért harcol, hallani sem akar a természetes személyek (a munkaerő és a szakemberek) szabad mozgásáról, mert azt a fejlett országok egyenlőnek tekintik a bevándorlással.

Pedig a munkaerő szabad mozgása India és a többi munkaerőexportra képes állam legfőbb 36

FÓKUSZBAN

érdeke lenne. A szolgál­tatások kereskedelmének szabályozása sem megfelelő, ráadásul elfogult az olyan Indiához hasonló országokkal szemben, amelyekben a szektor nagy és egyre növekvő arányban járul hozzá az ország GDPjéhez. Az ENSZ által kiala­k ított rendszer és a multilaterális kereske­delmi egyezmények fontossága világszerte egyre csökken, a helyükbe pedig a bilaterális egyezmények lépnek. Az Egyesült Államok az Észak-amerikai Szabad­ kereskedelmi Egyezmény (North American Free Trade Agreement, NAFTA) és a Transz-csendesóceáni Partnerség (Trans-Pacific Partnership, TPP) újratárgyalását követelte, a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségből (Transatlantic Trade and Invest­ment Partnersip, TTIP) pedig ki is lépett. India nem volt a TPP-t tárgyaló államok között, mert nem vagyunk az Ázsiai és Csendes-óceáni Gaz­d asági Együtt­ működés (Asia-Pacific Economic Cooperation, APEC) fórum tagjai. A kereske­delmi viták rendezési mechanizmusát – amely a multinacionális vállalatoknak lehetővé tenné a szuverenitási feltételek felülírását – szintén nem tudtuk volna elfogadni. Eközben pedig a vámháborúk lerombolták a globális ellátólánco­k at, és felforgatták a kereskedelmi forgalmat.

Természetesen ezek a turbulenciák számos módon érintik Indiát. Országunk több kezdeményezést tett annak érdekében, hogy tompítsa a változások káros hatásait. Biztonságpolitikai téren közeli kapcsolatokat építettünk ki a Nyu­

gattal (fenntartva Oroszországhoz fűződő hagyományosan szoros barátságunkat), védelmi együttműködési és fegyvervásárlási kapcsolatot alakítottunk ki Izraellel és Franciaországgal, vala­­ mint közös hadgyakorlatokat tartottunk a Dél­ kelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (Association of Southeast Asian Nations, ASEAN) országaival.

Módí miniszterelnök úr kormány­zása alatt a nyugat-ázsiai országokhoz fűződő kapcsolataink stratégiai fontosságúvá váltak – figyeljük csak meg, hogyan alakultak a kap­c so­lataink akár Izraellel, Szaúd-Arábiával, az Egye­sült Arab Emírségekkel vagy Iránnal. India a ter­rorizmus leküzdése érdekében szoros együttműködésbe kezdett Közép-Ázsia országaival, és olyan ázsiai biztonsági szervezeteknek is tagja lett mint a Sanghaji Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organisation, SCO).

Jelentősebb globális jelenlétünk segítséget fog jelenteni a küszöbön álló alapvető változások magabiztos kezelésében. Habár megtanultuk a Nyugat által dominált globális rendszer játékszabályait, azokat mégsem mindig tudtuk a saját hasznunkra fordítani. Kedvezőbb pozícióban vagyunk, ha a most alakuló intézményeket akarjuk

a számunkra ideális irányba mozdítani, mert közülük többnek, például a G20-nak, a BRICS-nek vagy az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank­ nak, illetőleg az Új Fejlesztési Bank­n ak a tagjai is vagyunk. További előnyt jelent 2,85 billió dollá­ ros gazdaságunk mérete, a hatalmas indiai piac jelentette vonzerő, pl. az energiaforrások felvásár­ lásának területén, illetve professzionális szolgáltatásaink és a szakképzett munkaerőnk magas színvonala. Ezek a tényezők legalábbis biztosítják a helyünket a döntéshozók asztalánál, még ha egyelőre nem is vagyunk olyan pozícióban, hogy az összes döntést befolyásolhassuk.

Egy ideig nagy volt a lelkesedés a BRICSegyüttműködés körül. A „globális Dél” országainak szövetsége még mindig napirenden van Indiában? Törekszik-e az Indiai Köz­tár­ saság vezető szerepre a felemelkedő országok között? Hol látja India helyét a változó világrendben?

A BRICS-államok szövetsége a globális né­pes­ség mintegy 42%-át teszi ki, olyan országokét, amelyek impresszív szeletet hasítanak ki a globális növekedésből, befektetésekből és kereskedelmi

A BRICS-országok vezetőinek találkozója 2016-ban Hangcsouban (balról jobbra): Michel Temer (Brazília), Naréndra Módí (India), Hszi Csin-ping (Kína), Vlagyimir Putyin (Oroszország) és Jacob Zuma (Dél-Afrika) FÓKUSZBAN

37

forgalomból. A BRICS találko­zóit feszült figyelem kíséri világszerte, a döntéseinknek pedig globálisan is mélyreható következményei vannak.

A BRICS vezetői az egész világ számára jelentőséggel bíró politikai, biztonságpolitikai és gazdasági kérdéseket vitatnak meg.

India nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a BRICS-folyamat középpontjában az emberek álljanak. A hsziameni BRICS-csúcson határozott üzenetet fogalmaztunk meg a terrorizmus elleni küzdelem terén. Több mint egy évtizeddel a fenn­ állását követően a BRICS erős együttműködési keretté nőtte ki magát. Bizonytalanság felé sodródó világunkban erősíti a stabilitást és az együttműködést. Míg az együttműködés alapját a kereskedelem és a gazdaság jelentették, ma már a technológia, a hagyomány, a kultúra, a me­ zőgazdaság, a környezet, az energia, a sport, illetve az információ- és kommunikációtechnológia legkülönfélébb területein van kooperáció közöttünk. Az Új Fejlesztési Bank már folyósítja a kölcsönöket annak érdekében, hogy feladatának megfelelően mobilizálni tudja az erőforrásokat a BRICS-országok infrastrukturális és fenntarthatóságot elősegítő fejlesztéseire. A központi bankok eközben azon dolgoznak, hogy tökéletesítsék a BRICS stabilizációs alapját. Ezek olyan fejlődési mérföldkövek, amelyekre a későbbiekben is építhetünk.

Az országban zajló mélyreható változás büszke­séggel tölti el az indiaiak szívét. Eltökélten zaj­lik a szegénység felszámolása, az emberek egész­ségének, egészségügyi ellátásának, képzettségének, élelmiszerbiztonságának javítása, a nemek közötti egyenlőség, az energiabiztonság, az oktatás és az innováció elősegítése.

Nem­zeti szintű programok fektetik le a tiszta, környezetbarát és inkluzív fejlődés alapját, különös figyelmet fordítva a Gangesz vizének tisztaságára, a megújuló energiaforrásokra, a digitális gazdaság támogatására, az intelligens városok fejlesztésére, illetve a lakhatáshoz és az oktatás­ hoz való széleskörű hozzáférésre. A programok ugyancsak támaszkodnak az Indiában élő 800 millió fiatal kreatív energiáira. A nőket támogató programjaink, amelyek a nőket is becsatornázzák az ország építésébe, megsokszorozzák a termelékenységet. A BRICS-országok ugyan38

FÓKUSZBAN

TÖBB MINT EGY ÉVTIZEDDEL A FENNÁLLÁSÁT KÖVETŐEN A BRICS ERŐS EGYÜTTMŰ­ KÖDÉSI KERETTÉ NŐTTE KI MAGÁT. BIZONYTALANSÁG FELÉ SODRÓDÓ VILÁGUNKBAN ERŐSÍTI A STABILI­ TÁST ÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST. csak felveszik a kesztyűt a feketepiacok és a kor­ rupció ellen. Az együttműködés útján előre­­­h a­ladva, saját nemzeti tapasztalataikat ugródeszkául használva, és partneri kapcsolataikat elmélyítve a BRICS-országok mindegyike nyerni fog. Az innováció és a digitális gazdaság terén kialakított erős BRICS-partnerség ösztönzi a növekedést, növeli az átláthatóságot, és hozzájárul az ENSZ által kitűzött fenntartható fejlődési célok eléréséhez.

Mi a különbség az indiai és a más ázsiai államok által bejárt gazdasági növekedéshez vezető út között? Miben más India fejlődése, mint, mondjuk, Kínáé vagy a négy ázsiai tigrisé?

A hivatalosan hozzáférhető adatok szerint Kína GDP-je 12,3 billió dollár, míg az indiai 2,65 billió; ha azonban a vásárlóerő-paritást vesszük alapul,

akkor India GDP-je 10,3 billiót, míg Kínáé 21 billiót tesz ki. Ha tehát csak a puszta számokat tekintjük, a kínai gazdaság az indiai ötszöröse, a vásárlóerőparitás alapján viszont már csak alig kétszerese.

Az, hogy a kínai gazdaság dollárban denominált abszolút értéke az indiai ötszöröse, arra vezethető vissza, hogy a kínai renminbi 1990 óta folyamato­ san felértékelődik. Kínának hatalmas kereskedelmi többlete van, és ez valutájának árfolyamában is visszaköszön – ez az oka annak, hogy a renminbi sokkal erősebb, mint az indiai rúpia, ennek eredményeként pedig a kínai GDP nominálértéken az indiainál sokkalta nagyobbnak tűnik.

A kínai és az indiai gazdaság további különbségét a gazdasági növekedéshez való hozzáállá­ suk jelenti. Elemzők szerint Kína olyan termelési modellt követ, amelyben a GDP nagy része az exportból származik, így a kínai gazdaság sokkal erősebben függ a globális növekedéstől, mivel a GDP-növekedés nagy része befektetésekből származik, nem pedig költésekből. In­diá­ban azonban a növekedés a fogyasztói kiadások­ra támaszkodik: a GDP mintegy 60%-a ezekből származik. Indiának van folyó fizetési mérleg hiá­ nya, de a hiány nagy részét ellensúlyozza a tőke­ mérleg többlete. India egyetlen jelentős deficitje az energiaimport miatt alakul ki. A fenti modellnek köszönhetően India gazdasági növekedése nem a globális növekedésből táplálkozik. A közgazdászok véleménye szerint a megtakarítások mértéke Indiában egészséges, 30% körüli szinten van, míg Kínában több mint 50%.

India nem szenvedte meg nagyon a pénzügyi világválságot: a kereslet és a termelés is jó erőben van. Az IT-szektor, az autóipar és a gyógyszeripar komoly export- és bevételi lehetősé­ geket rejt magában, a hazai piac fogyasztói kiadásai pedig egyre növekednek. India makrogazdasági mutatói 1991 óta stabilan javulnak, a gazdaság mérete pedig várhatóan megháromszorozódik a következő évtized folyamán.

Az ázsiai tigrisek gyors növekedése egy egészen más történelmi korszakban és nemzetközi helyzetben indult be. India viszont most úgy is tud növekedni, hogy a világgazdaság nehézségekkel küszködik.

A világ gazdasági központja egyre jobban Ázsia felé tolódik el.

Módí és Hszi Csin-ping a 2016-os SCO-csúcstalálkozón

Milyen a kapcsolat Kína és India között?

Kí­ n a nemcsak gazdasági tekintetben mondható sikeresnek, de úgy tűnik, átfogó stratégiát sikerült kidolgoznia a globális politikában való részvételére is, gondoljunk csak az „Egy övezet, egy út”-kezdemé­ nyezésre. Hogy látja India ezt a kezde­m é­nyezést?

Az indiai és a kínai a világ legősibb civilizációi közé tartoznak. Évezredeken keresztül tartottunk fenn virágzó kapcsolatot emberek, eszmék, gondolatok kölcsönhatásán keresztül. Emellett folyt a javak, áruk és szolgáltatások cseréje is.

Az elmúlt években India és Kína modern államokként ápolták kapcsolataikat az áruk, szolgáltatások, a technológia és a befektetések cse­ réjével. India mobiltelefon-piaca tele van olyan kínai cégekkel mint a Vivo, az Oppo, a Xiaomi vagy a Huawei. Termékeiket szívesen látjuk hazánkban. Ugyanígy az indiai bollywoodi filmek, például a Dangal, a Secret Superstar vagy a Hindi Medium, nagyon sikeres alkotásnak számítanak Kínában; ez azt mutatja, hogy egy jól elkészített, komoly témát feldolgozó film fel tudja FÓKUSZBAN

39

A 2016-ban Magyarországra is ellátogató indiai alelnök, Hámid Anszárí

kelteni a kínai közönség érdeklődsét. Nagyon sok indiai vállalat fektetett be Kínában, köztük a Tata és a Birla is. Az indiai–kínai bilaterális kereskedelem 2017-ben 84,4 milliárd dollárra rúgott, és ezzel új csúcsot döntött. Arra szá­ mítunk, hogy a következő két évben átlépjük a 100 milliárd dolláros küszöböt.

A politikai színtéren ugyanez tapasztalható: a két ország vezetői között gyakoriak a talál­ kozók és egyeztetések. Módí miniszterelnök úr idén kétszer járt Kínában, először a vuhani informális csúcson, legutóbb pedig a SCOcsú­ c son Csingtaóban. Az egyeztetés Hszi Csin-ping elnök úrral kiválóan sikerült, és megalapozta a stratégiai párbeszédet, illetve a két ország közötti kölcsönös jóindulatot. India és Kína kormánya tökéletesen tisztában van azzal, hogy támogatniuk kell az emberek közötti cserék kiépülését a két ország vonat­kozásában.

Az „Egy övezet, egy út”-kezdeményezést illetően meggyőződésünk, hogy az országok ös�szekapcsolását célzó kezdeményezéseknek nemzetközileg elismert normákon, a jó kormányzáson, jogállamiságon, nyitottságon, átláthatóságon és egyenlőségen kell alapulniuk. Az ilyen kezdeményezéseknek a közösségek számára vállalhatatlan adósságterhek elkerülése érdekében a pénzügyi felelősség jegyében, a kiegyen40

FÓKUSZBAN

súlyozott ökológiai és környezetvédelmi normákat követve, az egyes vállalkozások várható költségeit transzparens módon felmérve, illetve a tudás- és technológiatranszfert elősegítve kell történnie, hogy hozzájáruljon a helyi közösségek által létrehozott javak megőrzéséhez. Az összekapcsolódást elősegítő projekteknek tiszteletben kell tartaniuk a szuverenitást és a területi integritást.

India osztozik a nemzetközi közösség fizikai összekapcsolódás iránti vágyában, és hisz abban, hogy ha ezt kiegyensúlyozottan, egyenlő felekként érjük el, akkor az mindannyiunk számára nagyobb gazdasági előnyt fog jelenteni.

Számos országgal és nemzetközi szervezettel dolgozunk azon, hogy közvetlen, illetve közeli szomszédaink között elősegítsük a fizikai és a digitális összekapcsolódást.

Az összekapcsolódás kiterjesztése és erősítése India gazdasági és diplomáciai törekvéseinek szerves részét képezi. A kormány által meghirdetett Act East-politika jegyében dolgozunk egy Indiát, Mianmart és Thaiföldet összekötő infra­ strukturális projekten. A szomszédos államok­ nak kiemelt figyelmet szentelő Neighbourhood First-politikánk jegyében multimodális össze­ köttetést alakítunk ki Mianmarral és Bangládés­ sel; Go West-stratégiánk jegyében a csabahári kikötő kérdésében együttműködünk Iránnal, a nemzetközi észak–dél kereskedelmi folyosó keretében pedig Irán mellett más közép-ázsiai partnerekkel is. A Bangládést, Bhutánt, Indiát és Nepált összefogó BBIN-kezdeményezés pedig a dél-ázsiai régió logisztikai hatékonyságának növelését célozza.

Elvi alapú álláspontunktól vezérelve sürgetjük Kínát, hogy tegye lehetővé a valódi párbeszéd kialakulását az „Övezet és út”-kezdeménye­ zéssé (Belt and Road Initiative, BRI) átkeresztelt „Egy övezet, egy út” (One Belt, One Road, OBOR)-kezdeményezés ügyében. Reméljük, hogy Kína pozitívan reagál majd erre. Úgy gondoljuk azonban, a kezdeményezés sérti India szuverenitását és területi integritását.

Egyetlen ország sem fogadhat el egy olyan projektet, amely figyelmen kívül hagyja a szuverenitással és a területi integritással kapcsolatban felmerülő aggályait.

Konkrétabban mit gondol Pakisztánról, amelynek hagyományosan ambivalens az In­d iához fűződő viszonya, most pedig az „Egy övezet, egy út” keretében egyre közelebb kerül Kínához?

India békés, barátságos és együttműködő, terrorizmustól és erőszaktól mentes körülmények között működő kapcsolatokat szeretne kialakítani Pakisztánnal. A Pakisztánból és pakisztáni ellenőrzés alatt álló területekről kiáradó terrorizmus azonban nagyban korlátozza és rombolja a stabil kapcsolatok kiépítésére irányuló kezdeményezéseket. India Pakisztán-politikája a következő három elvre épül: A felmerülő kérdéseket tárgyalásos úton kell megoldani. Ezeket a tárgyalásokat csak két fél jogosult folytatni: India és Pakisztán. Ugyanakkor a terrorcselekmények és a tárgyalások nem folyhatnak pár­huzamosan.

Mennyire fontos az indiaiak számára az Európával mint egésszel ápolt kapcsolat?

Hogy látja ennek a kapcsolatnak a problémáit, lehetőségeit és politikai fejleményeit?

Melyek India Európa-politikájának legfontosabb pontjai?

India és az EU, a világ két legnagyobb demokráciája, természetes partnerek. India 2004 óta egyike az EU tíz stratégiai partnerének. Az EU India egyik legnagyobb kereskedelmi partnere és az indiai export legnagyobb célpiaca. Az EU az Indiába beérkező közvetlen külföldi tőkebefektetések és a csúcstechnológia legnagyobb forrása. Az EU és India közötti éves találkozó tavaly októberben Újdelhiben tizennegyedszerre került megrendezésre. A csúcs keretében mind Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, mind pedig Jean-Claude Juncker, az Európai Bizott­ ság elnöke ellátogatott Indiába. A csúcson három közös állásfoglalást bocsátottunk ki a tiszta ener­ giáról és a klímaváltozásról, a terrorizmus elleni harc­ban való együttműködésről, valamint a városfejlesztésről, illetve született egy közös nyilatkozat az Európai Befektetési Bank (European Investment Bank, EIB) és a Nemzetközi Nap­ energia Szövet­ség (International Solar Alliance, ISA) Átmeneti Főtitkársága között is. Az EU-val fennálló gazdasági partnerségünket igen nagyra

KÍNA OLYAN TERMELÉSI MODELLT KÖVET, AMELYBEN A GDP NAGY RÉSZE AZ EXPORTBÓL SZÁRMAZIK, INDIÁBAN AZONBAN A NÖVEKEDÉS A FOGYASZTÓI KIADÁSOKRA TÁMASZKODIK. becsüljük. Az EU India legnagyobb regionális kereske­d el­m i partnere, a bilaterális árukereskedelem mintegy 88 milliárd dollárt tett ki 2016-ban.

Emellett az indiai exportcikkek legfontosabb célterülete, illet­v e fontos forrása a befekte­ téseknek és a csúcstech­n ológiának is. India 2000 és 2017 között mintegy 83 milliárd dollár értékű, Európából származó köz­vetlen külföldi tőkebefektetésben részesült, ez pedig az In­d iá­ ba irányuló összes közvetlen tőke­b efektetésnek megközelítőleg 24%-át jelenti.

A tárgyalások újrafelvételének lehetőségét mind­két oldal vizsgálja, mivel India szeretné mielőbb folytatni és lezárni az India és az EU közötti kétoldalú kereskedelmi megállapodást.

Ez utóbbi­ n ak a befektetések fontos részét képezik. A méltányos és kiegyensúlyozott megegyezés kialakítása mind az EU, mind India számára előnyös lenne. Remélem, hogy az India és az EU között létrejövő kétoldalú kereskedelmi megállapodás felvirágoztatja majd a kétol­­ dalú kereskedelmet, és az erőteljesebb indiai– magyar együttműködés előtt is megnyitja majd az utat.

FÓKUSZBAN

41

A világ legnagyobb demokráciáiként természetes partnerek vagyunk, szoros kapcsolataink pedig a közös értékeinken: a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető szabadságok és a multikulturalizmus tiszteletben tartásán alapulnak.

Ugyancsak osztozunk a multipoláris, szabályokon alapuló világrendről szóló elképzeléseinkben. Az India–EU-együttműködést nagyon sok új területre terjesztettük ki, és egyetértés van közöttünk abban, hogy törekvéseinket folytatnunk kell a kölcsönös bizalom és megértésen alapuló kapcsolataink még átfogóbbá és még jövedelmezőbbé tétele érdekében. A tiszta energiaforrások és a klímaváltozás kérdésében mindkét fél elkötelezett a 2015-ös párizsi éghajlatvédelmi egyezmény mellett. A klímaváltozás ügyének kezelése, továbbá a biztonságos, megfizethető és fenntartható energiaforrások támogatása ugyancsak közös prioritásaink.

Térjünk most rá a bilaterális kapcsolatokra.

Milyennek látja a magyar–indiai kapcsolatok fejlődését? Mely területek számítanak sikeresnek, és hol lehetne még javítani rajtuk?

Van komoly potenciál a két ország közötti gazdasági kapcsolatok további erősítésében? Mit gondol, hogyan lehetne még több indiai befektetést csábítani Magyarországra?

A két ország közötti bilaterális kapcsolatok szorosak és barátságosak, sokrétűek és tartalmasak, kölcsönös bizalomra, megértésre, valamint egymás érdekeinek kulcsfontosságú ügyekben történő támogatására épülnek. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy ezek a kapcsolatok minden tekintetben gyarapodnak. A Magyar­ ország és India közötti kapcsolatot magas szintű, rendszeres interakció jellemzi. 2016 októberében Orbán Viktor miniszterelnök meghívására Magyarországra látogatott India alelnöke, Hámid Anszárí. A látogatás az 1956. október 23-i forradalom 60. évfordulójára szervezett ünnepségsorozat keretében valósult meg, emlékeztetve arra, milyen szerepet játszott Göncz Árpád későbbi köztársasági elnök életének megmentésében az indiai nagykövetség akkori ügyvivője, M. A. Rahmán. Orbán Viktor miniszterelnök 2013 októberében egy nyolcvanfős üzleti delegáció kíséretében ellátogatott Delhibe és Mumbaíba.

42

FÓKUSZBAN

INDIA AZ ÖT LEGNAGYOBB MAGYARORSZÁGON BEFEKTETŐ ÁLLAM KÖZÉ TARTOZIK, AZ INDIAIAK TEVÉKENYSÉGÉNEK KÖSZÖNHETŐEN PEDIG TÍZEZER HELYI MUNKAHELY JÖTT LÉTRE. A szokásos találkozók mellett mindkét város üzleti fórumain felszólalt, a Mumbaí Tőzsdén pedig indiai befektetőkkel találkozott. A két demokratikus ország partnersége átível többek között a védelem, a tudomány és technológia, az űr­ kutatás, a mezőgazdaság és az egészségügy területén is. A széleskörű együttműködés kereteit számos bilaterális megállapodás és egyet­ értési megállapodás biztosítja. Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügy­ minisztérium akkori kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára 2018 márciusában ellátogatott Indiába, hogy társelnökként részt vegyen az Magyar–indiai Gazdasági Együtt­m űködési Vegyes Bizottság (GVB) ötödik ülésén, és ott volt a negyedik India–Európa 29 Üzleti Fórumon is. A GVB kiváló keretet biztosít gazdasági kapcsolataink átfogó áttekintésére, illetve az áru­ f orgalmunk lehetőségeinknek megfelelő diverzifikálására. Örömmel teszem hozzá: az indiai befektetések Magyarországon egyre növekednek, és jelenleg 2 milliárd dol­ lárra tehetőek. Ezzel India az öt legnagyobb Magyar­o rszágon befektető állam közé tartozik,

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) vezetőinek 2017-es találkozója Asztanában (balról jobbra): Naréndra Módí (India), Savkat Mirzijojev (Üzbegisztán), Hszi Csin-ping (Kína), Nurszultan Abisuli Nazarbajev (Kazahsztán), Vlagyimir Putyin (Oroszország), Emomali Rahmon (Tádzsikisztán), Almazbek Atambajev (Kirgizisztán), Navaz Sarif (Pakisztán)

az indiaiak tevékenységének köszönhetően pedig tízezer helyi munkahely jött létre. Magyar­ or­s zá­g on az autóipar és autóipari kiegészítők területén rejlő hatalmas lehetőségeket felfe­ dezve az Apollo Tyres 475 millió eurót fektetett egy magyarországi zöldmezős beruházásba, az ennek nyomán elkészült gyárat pedig 2017 áprilisában fel is avatták. Az SRF Ltd. Szijjártó Péter külügyminiszter úr jelenlétében nem is olyan régen jelentett be egy 60 millió eurós csomagolóüzemi beruházást Budapest köze­l ében.

Most ejtsünk néhány szót az oktatási és kulturális kapcsolatainkról is. Az emberek közötti kapcsolat minden bilaterális kapcsolat legerősebb tartóoszlopa. A kiváló magyar indológusok generációi lefektették az indiai kultúra, filozófia, művészet és spirituális gondolkodás iránti tiszteletet és szeretet alapjait. E kiválóságok között ott találjuk Kőrösi Csoma Sándort, Stein Aurélt, Sass Brunner Erzsébetet és Brunner Erzsébetet.

Indiai oldalról Rabindranáth Tagór és Amritá Sér-Gíl járultak jelentősen hozzá e kapcsolatok épüléséhez. Az olyan népszerű ünnepélyek,

mint a Jóga Nemzetközi Napja vagy a Buda­ pesten és Magyarország huszonegy más városában megrendezett Gangesz–Duna Fesztivál mind arra emlékeztetnek minket, hogy szükség van a két ország közötti aktívabb és rendszeresebb kulturális kapcsolatokra. A Stipendium Hungaricum Ösztöndíjprogram nagyon népszerű az indiai hallgatók körében. Az indiai Műszaki és Gazdasági Együttműködés (Technical and Economic Cooperation, ITEC), amely 1964. szep­ tember 15-én bilaterális kapcsolatokon alapuló programként jött létre az indiai kormány támoga­ tásával, ma már 161 országra terjed ki Ázsiá­ban, Afrikában, Kelet-Európában, Latin-Amerikában, a karibi térségben, valamint a csendes-óceáni szigetvilág országaiban. A résztvevő országok részesülhetnek mindabban a fejlődés terén szerzett tapasztalatban, amelyet India független államiságának hét évtizede alatt felhalmozott.

Az ITEC teljes mértékben az indiai kormány finanszírozásából valósul meg, és egyebek mellett állja a hallgatók repülőjegyeit, vízumát, lakhatási támogatását, tankönyvtámogatását is.

Ezek a programok nagy rokonszenvet keltettek FÓKUSZBAN

43

és komoly együttműködést eredményeztek a part­n erállamok között. Remélem, a magyar diákok is élni fognak a felkínált ösztöndíj nyúj­ totta lehetőséggel.

Mit gondol az ön országában létesített magyar befektetésekről és a kereske­d elmi kapcsolatokról? Ezek nem igazán tekinthetőek kiemelkedőnek manapság. Mit tanácsolna az említett területeket illetően?

India liberalizálta a külföldi tőkebefektetés szabályait a védelmi szektorban, sőt, a Make in India-program keretében is bátorítja a területre érkező befektetéseket. Ebben a szellemben országunk megnyitja kapuit a magyar védelmi vállalatok előtt, hogy azok át tudják adni a technológiáikat, vagy meg tudják nyitni termelőegységeiket hazánkban. A modell akkor lesz sikeres, ha a vállatok közötti, businessto-business kapcsolatokra összpontosít.

Védelmi beszerzési politikánk igen transzparens; szeretnénk, ha a cégek ezt is ki tudnák használni. Bilaterális kereskedelmünk továbbra is a szerénynek mond­h ató 660 millió eurós érték körül mozog. Ha meg­g ondoljuk, hogy India a világ egyik leg­­gyorsabban növekvő gazdasága, a bilaterális kereskedelem kiterjesztésének igenis van perspektívája, és arra kell törekednünk, hogy a kereskedelem területén is növekedést érjünk el. Ajánlatos volna az üzleti delegációk látogatását és az egymás kereskedelmi eseményein, kiállításain való részvételt elősegíteni. A friss trendek elmozdulást mutatnak az indiai export összetételében: a hagyományos cikkek, mint a gyapotfonál és a textil helyett az organikus vegyszerek, a gépgyártás, az autóalkatrészek és a gyógyszerek kerülnek elő­ térbe. A Magyarországról érkező import elektromos gépekből és eszközökből, elektronikai és fénytechnikai cikkekből tevődik össze. Az Indiából Magyarországra történő exportlehetőségek között szerepelnek az autóipari kiegészítők, a generikus gyógyszerek és az IT-szolgál­tatások.

A befektetések két irányban működnek.

India az utóbbi időben rengeteg kiemelt projektet indított be, köztük a Make in Indiát: ez 25 kiemelt szektorban kínál széleskörű 44

FÓKUSZBAN

INDIA OSZTOZIK A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG FIZIKAI ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS IRÁNTI VÁGYÁBAN, ÉS HISZ ABBAN, HOGY HA EZT KIEGYENSÚ­ LYOZOTTAN, EGYENLŐ FELEKKÉNT ÉRJÜK EL, AKKOR AZ MINDANNYIUNK SZÁMÁRA NAGYOBB GAZDASÁGI ELŐNYT FOG JELENTENI. üzleti lehetőségeket. Szeretnénk, ha a magyar vál­lalatok is élnének a kezdeményezés adta lehetőségekkel, és részt vennének ezekben a programokban. Ön immár sok éve tölti be a posztját hazánkban. Mik a tapasztalatai? Ismerik a magyarok Indiát? Mennyi köze van a valósághoz az önök hatalmas országáról a magyarokban élő képnek?

Három éve vagyok Magyarországon. Hivatali időm alatt széltében-hosszában bejártam az országot, és sokféle életpályát befutott emberrel találkoztam. Találkoztam politikusokkal, bürokratákkal, diplomatákkal, művészekkel, tudósokkal és diákokkal is, és igencsak lenyűgözött az emberek India és az indiaiak iránti pozitív hozzá­

állása. A magyar emberek Indiát a lelki és kulturális bölcsesség országának tartják. Több mint két évszázaddal ezelőtt Kőrösi Csoma azért látogatott Indiába, hogy filozófiát tanuljon, és az általa kijelölt utat azóta is sokan folytatják.

Minden évben számos emb er kel útra, hogy jobban megismerje az indiai táncokat, zenét, jógát, filozófiát vagy az ájurvédát. Sokukat az Indiai Kulturális Kapcsolatok Tanácsa (Indian Council for Cultural Relations, ICCR) támogatja.

A három itt töltött évem alatt alkalmam nyílt arra, hogy több ezer egyetemi hallgatóval találkozzak, és örömmel mondhatom, ezek a diákok nagyon komoly ismeretekkel rendelkeznek az Indiában a tudomány, a technológia, az iparosodás vagy az urbanizáció terén zajló folyamatokról, továbbá arról, miként vált India a bollywoodi filmek által a filmipar egyik fellegvárává.

Próbálom érzékeltetni a magyar emberekkel, hogy India hatalmas ország, egy egész szubkontinenst betölt, így minden embernek más és más lehetőségeket, tapasztalatokat kínál. Nem elég egyszer elutazni Indiába – egyetlen utazás az csak az út kezdete!

a Jó­g a Nemzetközi Napjával együtt, huszonkét városban.

Indiában szolgálva persze az ember közelebb van a családjához és a barátaihoz, de mint említettem, én karrierdiplomataként különféle pozíciókban, külföldről szolgálom az országot. Az élet Budapesten egy kicsit hektikusabb, mint Delhiben, mert itt mindenkire nagyobb felelősség hárul, és kevesebb ember között oszlanak meg a feladatok. Számomra azonban nagy megtiszteltetés, hogy külföldön szolgálhatom a hazámat, és hogy olyan diplomáciai testület tagja lehetek, amely elismeri a kemény munkát.

A magyarországi tartózkodásom az eddigi leg­ emlékezetesebb kiküldetésem, örökre a szívembe zárom. Pozíciómból elégedetten távozom.

Két fiam már többször ellátogatott Magyar­o r­ szágra, és remélem, az unokáimat is elhozhatom majd, hogy megmutassam nekik ezt a gyönyörű országot!

Milyen személyes benyomásai vannak hazánkkal kapcsolatban? Milyen volt önnek, egy indiainak itt, Magyarországon szolgálatot teljesíteni? Melyek a legfontosabb kü­lönb­­ ségek a budapesti és a delhi élet között?

Három évtizeden átívelő karrierem során számos országban szolgáltam, és sok emléket hoztam magammal, ilyet is, olyat is. Mielőtt nagykövetként Budapestre jöttem, az indiai külügyminisztériumban a Közép-Európáért Felelős Főosztály vezetőjeként szolgáltam: ennek köszönhetően ugyan voltak ismereteim a régióval kapcsolatban, némi vonakodást is éreztem magam­ban a kinevezésemkor, mert sem a magyar nyelvet, sem a magyar kultúrát nem ismertem igazán. Amikor azonban megérkeztünk ide, engem, és a feleségemet is teljesen elbűvölt a magyar emberek meleg szeretete. Lenyűgözött bennünket, hogy micsoda népszerűséget élvez Magyar­o rszágon az indiai kultúra. A kulturális kapcsolatok további erősítésének céljával indítottuk el a Gangesz– Duna Kulturális Fesztivált, amelyet idén júniusban harmadik alkalommal rendeztünk meg FÓKUSZBAN

45

INTERJÚ ŐEXCELLENCIÁJA PETHŐ GYULA ÚJDELHI NAGYKÖVETTEL Baranyi Tamás Péter – Újdelhi, 2018. augusztus 13.

Pethő Gyula nagykövet

India jelenleg a világ hatodik legnagyobb gazdasága, és talán hamarosan az ötödik helyet is átveszi. Ugyanakkor sokan felhívják a figyelmet a permanens strukturális problémákra és a jelenlegi növekedés korlátaira.

Nagykövet úr hogy látja India gazdasági fejlődését és a benne rejlő lehetőségeket?

India a világgazdaság egyre fajsúlyosabb szerep­lője. Idén harminc helyet lépett előre a Világbank Ease of Doing Business rangsorában, és ezzel pont a 100. lett az országok között, a legnagyobb javulást érve el világszerte.

A rangsor készítői szerint kezdenek beérni a Módí-kormány által négy éve elkezdett gazdasági reformok. A kiemelkedően nagy javulás mindenképpen nagy elismerés az indiai kormánynak, és a lehető legjobbkor érkezett, mivel korábban még a kormányzó párton belül is felerősödtek azok a hangok, amelyek megkérdőjelezték az adminisztráció gazdaságpolitiká­ jának hatékonyságát. A nagy ugrás – ebben a tekintetben legalábbis – visszaigazolta a kormány erőfeszítéseit. Ahhoz azonban, hogy 46

FÓKUSZBAN

a Módí-kormány megfeleljen a választói és üzleti várakozásoknak, és tartós sikereket érjen el, a külföldi és a hazai befektetések számára előnyös feltételeket kínálva kiemelkedő gazdasági fejlődést kell generálnia. India 2025-re a világ legnagyobb számú és legfiatalabb munkaerő­ tömegével fog rendelkezni, és ez növekedési potenciáljának egyik kulcsa lehet. A globális hatalmi tényezőként való hiteles megjelenéshez, illetve a fenntartható fejlődéshez azonban elengedhetetlen az olyan belső problémák mielőbbi megoldása (vagy legalábbis a megoldási kísérletek beindítása), mint amilyen például a társadalom szélsőséges vagyoni differenciálódása, a közbiztonság, a korrupció, a hivatalosan ugyan nem, de a gyakorlatban létező kasztrendszer, a vallási közösségek közötti feszültségek, a szociális és egészségügyi helyzet, az ellenőrizetlen urbanizáció vagy a vízellátás gondjai.

A közelmúltban nagy nemzetközi figyelem irányult néhány fontos indiai gazdasági lépésre, például a Make in India-kampányra.

Miképp illeszkedik bele ez a gazdaságpolitikai elképzelés az indiai fejlődés általános keretébe?

A Naréndra Módí által vezetett kormányzat vezérelve a fejlődés. Erre a narratívára fűzik fel szinte teljes politikai programjukat. Módí már Gudzsarát állam főminisztereként is a kiemelkedő gazdasági növekedéssel futott be, az állam rendre a többi előtt teljesített a gazdasági mutatókat tekintve Indiában. Az országos politikában sincs ez másképp – a miniszterelnök egy közelmúltban adott interjúban pártja 2019-es választási kampányának fő témájára vonatkozóan azt válaszolta: „Az én platformom a fejlődés, a gyors fejlődés és fejlődés mindenkinek lesz.” Terveinek alappillére a „Make in India”-program, amely az

indiai ipar gyors fejlesztését tűzte ki célul. Az iparfejlesztés prioritás a kormány számára, és fontos szerepet játszik az ország kedvező növekedésében is. A hazai ipar felfuttatása azért is elengedhetetlen, mert India rendkívül fiatal ország, és a fiatalok százmillióinak kell munkahelyet biztosítania.

Az indiai gazdasági és politikai sikerek Kína világpolitikai és regionális túlsúlya mellett születtek. Ön szerint hosszú távon hogyan lehet összeegyeztetni e két ország érdekeit?

India számára Kína a hivatalosan megfogalmazott álláspont szerint nem csupán a legnagyobb szomszéd, hanem a világ olyan meghatározó erőközpontja, amelynek befolyása és hatása úgy geopolitikai, geostratégiai, mint hagyományos értelemben vett gazdasági és katonai szempontból is meghatározó. India ezért egyrészt – hivatalosan – „stratégiai partnernek” tekinti Kínát, másrészt viszont igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy a Kínai Nép­köz­ társaságot, amelyet (egyidejűleg) „stratégiai riválisának” is vél, semlegesítse.

E politika során egyaránt felhasználja az utóbbi években konszolidálódott és – minden esetleges újabb probléma, politikai és gazda­ sági vita ellenére is – alapvetően jól fejlődő amerikai–indiai kapcsolatokat, de ugyanígy épít az amerikai–japán–ausztrál, illetve a BRICS- és az SCO-együttműködésre. Az indiai politikai vezetés – legalábbis az utóbbi két-három évben – egyformán és egyidejűleg kívánja hasznosítani a rendelkezésére álló eszközöket, és próbál élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket kínai viszonylatban számára az együttműködés és a versengés helyzete kínál.

A hivatalosan mindkét fél által stratégiai partneri viszonynak minősített kétoldalú kap­cso­latrendszernek tényleges tartalma is van.

Rend­s ze­resek és folyamatosak a magas szintű politikai érintkezések, tárgyalásos úton, külön képviselőkön keresztül zajlik az indiai–kínai határ problematikájának rendezése, az utóbbi egy évtől eltekintve pedig folyamatosnak volt tekinthető a két ország között a katonai jellegű koordináció. Érdemi a nemzetközi terrorizmus minden fajtája és formája elleni egyeztetett fellépést

INDIA NEM TUD VONZÓ ALTERNATÍVÁT KÍNÁLNI A KÍNAI OBOR/BRI INFRASTRUKTÚRAFEJLESZTÉSI CONNECTIVITYPROJEKTTEL SZEMBEN SEM PÉNZÜGYILEG, SEM A MEGVALÓSÍTÁS SEBESSÉGÉT ILLETŐEN. lehetővé tevő együttműködés. A Kína javára mutatkozó igen jelentős kereskedelmi többlet miatt érzett indiai frusztráció ellenére is érzé­ kelhetően növekszik a kétoldalú kereskedelmi forgalom.

A két ország között mindazonáltal számos olyan, igen jelentős ellentét, probléma feszül, amelyeknek léte konstans veszélyhelyzeteket kreálhat, és amelyek megoldatlansága befolyással lehet a hivatalosan kívánatosnak tartott kapcsolatfejlesztésre, az együttműködés elmélyí­tésére.

Komolyan terheli a két ország viszonyát Kína befolyásának növekedése és haditengerészetének növekvő aktivitása a tágabb indiai–nyugatcsendes-óceáni térség mellett az India „saját befolyási övezetének” tekintett dél-ázsiai régióban is. Az elmúlt időszakban a többi szomszédos országban India a Kínával zajló geopolitikai FÓKUSZBAN

47

verseny során számos kudarcot volt kénytelen elkönyvelni: a nepáli országos és tartományi választásokat elvesztette az India-barát kormány, Srí Lanka hosszú távú bérleti szerződést kötött Kínával a stratégiai fontosságú Hambantotakikötőről, a Maldív-szigetek pedig szabadkereskedelmi megállapodást kötött Kínával. A múlt­ beli, a szomszédos országok belügyeibe való beavatkozáshoz gyakran folyamodó elhibázott politikán kívül a kudarc legfontosabb oka, hogy India nem tud vonzó alternatívát kínálni a kínai OBOR/BRI infrastruktúrafejlesztési connectivityprojekttel szemben sem pénzügyileg, sem a meg­ valósítás sebességét illetően.

A 2017 szeptemberében Kínában megtartott BRICS-csúcs margóján a két ország vezetője megállapodott a megelőző másfél évben jelentősen megromlott kapcsolatok normalizálásáról.

Az idén áprilisban a kínai Wuhanban tartott, látványos gesztusokban bővelkedő informális csúcstalálkozó pedig gyakorlatilag az indiai– kínai „reset” első lépésének tekinthető. India bízik abban, hogy kínai kapcsolatrendszerének pozitív változásai jótékony hatást gyakorolnak majd mind a regionális, mind a globális folya­matokra.

India világpolitikai szerepe felértékelődött az elmúlt években: nemcsak Nagy-Britannia tekint rá a brexit utáni potenciális kereskedelmi partnerként, de az amerikaiak is benne látják Kína potenciális ellensúlyát. Ki tudja használni India ezt a felértékelődést?

A történelmi múltból fakadóan India és az Egyesült Királyság speciális kapcsolatban van mind a mai napig, és az EU-n belül is értelemszerűen a legfontosabb gazdasági partner mindig a szigetország volt. A legtöbb elemző szerint a brexit ezt a szoros kapcsolatot tovább fogja majd erősíteni. Az EU-ból kilépve az Egyesült Királyság szabadon tárgyalhat majd Indiával a két ország közötti kereskedelmi egyezményről.

Ezt mindkét oldal nagy reményekkel várja, mivel mind a britek, mind az indiaiak úgy gondolják, kedvezőbb feltételekkel lehet majd kereskedni a két ország között. Valóban, az EU–India szabadkereskedelmi tárgyalásokat hátráltató kér­ dések közül több olyan van, amely In­dia és az 48

FÓKUSZBAN

AZ INDIA ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK A 2008-AS KÉTOLDALÚ POLGÁRI NUKLEÁRIS MEGÁLLAPODÁS MEGKÖTÉSE ÓTA NAGY ÜTEMBEN ERŐSÖDNEK ÉS EGYÉRTELMŰEN STRATÉGIAI JELLEGET ÖLTENEK. Egyesült Királyság viszonylatában viszont nem fog olyan komoly nehézségeket okozni. A mezőgazdasági termékek kétol­dalú kereskedelmében nincsenek annyira eltérő érdekek, és az Egyesült Királyság minden bizonnyal kevésbé fog ragaszkodni az indiai munkavállalók körülményeinek EU-konformabbá tételéhez.

A brexitnek már most is vannak kézzelfogható előnyei. Az angol font értékvesztése miatt az indiaiak számára sokkal olcsóbbá vált, hogy a brit egyetemeken tanuljanak. Ők már eddig is jelentős számban választották a patinás angol intézményeket, az EU-ból érkező diákok kiesésével azonban minden bizonnyal tovább erősödik majd az indiai diákok pozíciója. Vannak ugyanakkor negatív hatások is. A font mélyrepülése miatt például némileg drágábbak lettek

az indiai termékek a brit piacon, így az ő exportpozíciójuk romlott. Nagy vesztesei lehetnek a brexitnek azok az indiai cégek is, amelyek az Egyesült Királyságból szolgálták ki az európai piacot. Az indiai cégek több mint százezer alkalmazottat foglalkoztatnak, és most legfőképpen az IT-szektorban tevékenykedő vállalatok (például a Tata Consultancy Services) vannak veszélyben. A brexit miatt megnövekedett általános bizonytalanság sem hat pozitívan Indiára, mivel ilyen helyzetben a tőke ösztönszerűen a kevésbé kockázatos befektetések felé törekszik. Mivel a brexit feltételei egyelőre nem világosak, nagyon nehéz előre látni, hogy az milyen hatással lesz Indiára. Mindenesetre Indiában nagy várakozással tekintenek rá, olyan lehetőséget látva benne, amelyet az indiai cégek ki tudnak majd használni.

Az India és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok a 2008-as kétoldalú polgári nukleáris megállapodás megkötése óta nagy ütemben erősödnek és egyértelműen stratégiai jelleget öltenek. 2016-ban India megkapta a „kiemelt védelmi partner”-státuszt, és ennek révén a NATO-tagállamokhoz és egyéb kiemelt szövetségesekhez hasonlóan könnyített feltételekkel juthat hozzá az amerikai haditechnikához és technológiához. A katonai logisztikai megállapodás pedig lehetővé teszi katonai támaszpontjaik kölcsönös használatát. Trump elnök hivatalba lépése még közelebb hozta egymáshoz a két országot. A 2017 végi East Asia Summit margóján japán kezdeményezésre, amerikai, indiai, ausztrál és japán részvétellel újra létrejött a QUAD stratégiai egyeztető fórum. A 2018 elején nyilvánosságra hozott új amerikai Dél-Ázsia-politika, illetve nemzetbiztonsági stratégia (Oroszország mellett) Kínára – az indiai érté­­ke­l é­s ekkel megegyező módon – stratégiai fenye­g etésként tekint, a fenyegetés ellen pedig határozottan fel kíván lépni. Indiát az indiai– nyugat-csendes-óceáni térség vezető hatalmának (leading power) minősíti, és támogatásáról biztosítja ilyen típusú szerepvállalását. A korábbi óvatosságra intés helyett immár bíztatja Indiát, hogy játsszon nagyobb szerepet az afgán kormány megsegítésében is. India azt is nagyra értékeli, hogy az Egyesült Államok jelentősen

fokozta a nyomást Pakisztánra, hogy az hagyjon fel a terrorcsoportok támogatásával. Gazdasági téren ugyan vannak viták a két ország között (pl. indiai munkavállalói vízumok korlátozása, amerikai kereskedelmi deficit Indiával, indiai vámszint), de ezek nem akadályozzák a két ország szoros politikai, katonai és biztonsági együttműködését.

Hogyan értékeli India a közép-európai régiót?

A verseny közép-európai körben is nagy az indiai erőforrásokért és piacért. Indiának nincs rendszerbe foglalt közép-európai geopolitikai stratégiája, az üzleti szereplők pedig önállóan döntenek. Ebben a közegben kell úgy pozícionálnunk magunkat, hogy hazánk és régiónk növekedési potenciáljára, fejlődési perspektíváira, saját jó hírnevünkre és vonzó adottságainkra építve tartósan India egyik kiemelt regionális partnerévé váljunk. Indiai részről Magyarországot egyfajta hídfőállásként tekintik a közép-európai régióban, mert úgy látják, hazánk fejlett infrastruktúrájával, kiváló közlekedési kapcsolataival, logisztikai központ jellegével és képzett, versenyképes munkaerejével további lehetőségeket tartogat a indiai vállalatok számára.

Melyek azok a legfontosabb politikai, gazdasági vagy társadalmi folyamatok Indiában, amelyeket Magyarországról érdemes figyelemmel kísérni annak érdekében, hogy megérthessük, merre halad az ország, és milyen együttműködési lehetőségeket tartogat?

Folyamatosan meg kell küzdenünk a gyorsan fejlődő India figyelméért. A relációval kapcso­ latos érdekeink definiálása, valamint az azok érvényesítését célzó eszközök kiválasztása során lépést kell tartanunk India belső állapotainak változásával, gazdasági fejlődésének ütemével, nemzetközi tekintélyének és súlyának trendszerű növekedésével. A hazánkban hagyományosan élő India-kép adaptálásával figyelmünket és törekvéseinket a 21. század Indiájával kialakítandó szoros, differenciált együtt­m űködés megteremtése felé kell irá­nyítanunk.

A brit mintára kiépült demokratikus intézményrendszer 1947 óta több-kevesebb sikerrel FÓKUSZBAN

49

Módí bejelenti a Make in India-programot 2014-ben

meg tudta oldani a társadalmi és politikai folyamatok kezelésének és ellenőrzött mederben tartásának óriási feladatát, biztosítva a rendkívül heterogén ország egységét, integritását. Az indiai pártpolitikai paletta többrétegű. Az összindiai, szekuláris platformon álló Indiai Nemzeti Kongresszus párt 1947 óta jellemző dominanciája az 1990-es években a hindú nacionalista Bháratíja Dzsanatá Párt (BJP) országos erővé válása folytán parlamenti váltógazdálkodássá alakult át. E tendencia kiegészült a regionális, nyelvi és kasztalapokon szerveződő helyi pártok szerepének az országos politika szintjén történő megerősödésével.

A 3,2 millió négyzetkilométer kiterjedésű, 1,3 milliárd lakosú India társadalma, állami szerveződése és politikai életének mechanizmusai a kulturális, vallási, etnikai, nyelvi, vagyoni és kasztrétegződések pluralizmusára épülnek.

Az ország egységének záloga a mindenkori különbségek tolerálása, valamint laza, rugalmas, az egyes alkotóelemeknek tág mozgásteret biz­tosító, többrétegű entitásként való működte­ tése. India a világ második-harmadik legnagyobb muszlim országa, a 180-200 milliós muszlim „kisebbség” területileg nem egységesen, egyes helyeken azonban koncentráltan él. Ez a sajátos problémák mellett ugyanakkor lehetőségeket is kínál az ország gazdasági, kulturális és politikai életében. Mind több kérdőjelet vetnek fel ugyanakkor a hindú nacionalista BJP és a holdudvarához tartozó szervezetek kisebbségeket érintő megnyilvánulásai (keresztények elleni szórványos támadások, tömeges hindú hittérítés stb.).

50

FÓKUSZBAN

India terrorfenyegetettsége folyamatos: ennek forrása a kasmíri problémában, az indiai–pakisztáni szembenállásban, az ország lakosságának számához képest ritkán, de azért látható módon jelen lévő vallási ellentétekben keresendő.

A 2014 májusában tartott parlamenti választások eredményeként a hindú nacionalizmus eszmei alapján álló BJP vezette Nemzeti De­ mokratikus Szövetség (National Democratic Alliance, NDA) pártkoalíció került hatalomra.

A BJP – India történetében első alkalommal – egyedül is abszolút többséget szerzett a törvényhozásban. A kormány egyértelmű „hajtóereje” az egyszerű sorból származó, karizmatikus és népszerű Naréndra Módí kormányfő. Sze­ mélyét a szélesebb társadalmi rétegek előtt is hitelessé teszi élettörténete, a hagyományos indiai elit örökölt kiváltságokon nyugvó, annak dinasztikus jellegétől eltérő karrierútja. India modernizációját vizionáló gazdaságpolitikája pedig a közép- és felsőközéposztály elsősorban nagyvárosi környezetben élő tagjai számára hat vonzóan. Ehhez Módí 2001 és 2014 közötti, Gudzsarát szövetségi állami főminisztersége alatt elért gazdasági eredményei jelentenek pozitív hivatkozási alapot.

A jelszavak és szlogenek szintjén kétségkívül ambiciózus miniszterelnök látványosan és jó érzékkel tapintott rá a problémákra és társadalmi igényekre, azok tartós kezelése ugyanakkor mindeddig csupán korlátozott eredményeket mutat. Alapvető kérdés, hogy – a 2019-es parlamenti választások toronymagas esélyeseként – az ebben a folyamatban a magát pragmatikus

reformerként megjelenítő Módí mennyiben lesz képes függetleníteni magát a személyes politikai karrierjének hátterét és 2014-es, illetve várhatóan 2019-es választási győzelmének fő támaszát adó, szélsőségesen hindú nacionalista bázistól.

Hogyan alakult a két állam viszonya az elmúlt években? Hogyan értékeli Magyarország és India kapcsolatát 2018-ban?

India jelenléte folyamatos a magyar külpolitika térképén, kapcsolataink az ország függetlenségének 1947-es elnyerése óta sokrétűek és magas szintűek. A magyar diplomácia fontos partnerként, feltörekvő ázsiai hatalomként tekint a jelentős gazdasági potenciállal rendelkező Indiára, amely megkerülhetetlen szereplője a globális politikai, gazdasági és biztonságpolitikai folyamatoknak. Politikai kapcsolatainkat kölcsönösen előnyös, széleskörű, kiegyensúlyozott együttműködés, intézményesített kapcsolatrendszer és rendszeres kontaktusok jellemzik.

India plurális, demokratikus berendezkedése következtében a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését politikai ellentétek, problémák nem kísérik.

A kialakított kapcsolatrendszer kölcsönös bővítése tekintetében nincs véleménykülönbség sem a fontosabb indiai, sem a magyar politikai erők között.

Magyarország számára India a fentiekben megfogalmazott okok és körülmények miatt stratégiai partner, külkapcsolat-fejlesztési törekvéseink egyik kiemelt célországa. Dimenzióit és perspektíváit tekintve – Kína mellett – az egyik legfontosabb ázsiai partner. Jó okkal feltételezhető, hogy az elkövetkezendő években India emelkedése – változó dinamika mellett – folyamatos lesz, beágyazottsága és jelenléte a nemzetközi gazdasági-kereskedelmi együttműkö­ dési hálózatban tovább erősödik, tőkeerőssége nő, és a már ma is 250 milliósra tehető közép­ osztály folyamatos szélesedése miatt is piac­ként még számottevőbb lesz. Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy India – nemzetközi „keresettségének” tudatában – az államközi kontaktusok és a gazdasági együttműködés konkrét területein egyre igényesebb partnerként, illetőleg versenypiacként jelenik meg. E közegben kell aktivitásunk és figyelmünk maximalizá-

A HAZÁNKBAN HAGYOMÁNYOSAN ÉLŐ INDIA-KÉP ADAPTÁLÁSÁVAL FIGYELMÜNKET ÉS TÖREKVÉSEINKET A 21. SZÁZAD INDIÁJÁVAL KIALAKÍTANDÓ SZOROS, DIFFERENCIÁLT EGYÜTTMŰKÖDÉS MEGTEREMTÉSE FELÉ KELL IRÁNYÍTANUNK. lásával részt vennünk korszerű, innovatív javaslatokkal és eszközökkel. Ön szerint milyen területeken érdemes együtt­működési lehetőségeket keresni a jövőben Magyar­or­szág és India között?

A magyar–indiai kapcsolatok tervezésében, érdekeink bemérésében és konkrét kezdeményezéseink kalibrálásában két szempont egyidejű figyelembevétele szükséges. Egyrészt élnünk kell az India gazdasági és geopolitikai felérté­ kelődéséből fakadó lehetőségekkel, másrészt a realitások talaján maradva kapacitásainkkal és lehetőségeinkkel arányos célokat kell magunk elé állítanunk, és azt is szem előtt kell tartanunk, FÓKUSZBAN

51

hogy a bilaterális kapcsolatokban a politikai kontaktusok, a gazdaságdiplomáciai fókusz és a kulturális-tudományos együttműködés egymást kölcsönösen feltételezik, illetve erősítik.

A magyar–indiai viszony kiemelt komponense az üzleti-gazdasági együttműködés, ennek további erősítése abszolút prioritás. A két ország közötti óriási gazdasági méretkülönbség ugyanakkor azt sugallja, hogy olyan területeken lehet elsősorban kiemelkedő eredményeket elérni, amelyek ettől függetlenül is jól működhetnek. Az egyik ilyen terület a tudásmegosztás, különös tekintettel arra, hogy mind India, mind Magyar­ or­s zág rendkívül tudásorientált, a kutatás-fejlesztésben nagy hagyományokkal rendelkező ország. Nagy erősségünknek számít a folyamatosan szélesedő egyetemközi és kutatóintézeti kapcsolatrendszer. Ez már ma is sok szálon köti össze a két országot, és a jövőben is bátran alapozhatunk rá.

Az alkalmazott kutatások területén ezt kihasználva lehet majd még szorosabbra fűzni a kutatási együttműködést, de fokozatosan át kell tenni a hangsúlyt a piacorientált termékek és szolgáltatások fejlesztésére. Ez szükségessé teszi a gazdasági és ipari szereplők nagyobb arányú bevonását is, ezért mindkét országban fel kell kutatni, és aktivizálni kell azokat a vállalkozásokat, amelyek kutatás-fejlesztési és innovációs potenciállal rendelkeznek, és érdekeltek lehetnek a közös fejlesztésekben. Kiváló lehetőséget teremt erre a mindkét országban gyorsan fejlődő tudományos és innovációs parkok, technológia­ transzfer-központok összekapcsolása.

A magyar–indiai kapcsolatoknak mindig a legfontosabb elemei közé tartozott a kulturális diplomácia. Újdelhiben 1978 óta működik magyar kulturális központ. Milyen ünnepséggel készülnek az intézmény létrejöttének 40. évfordulójára, és milyen elképzeléseik vannak annak jövőbeli működését illetően?

Kapcsolataink humán vetületei közvetlen kölcsönhatásban állnak mind a politikai kontaktusok, mind a gazdasági együttműködés kiemelt irányaival. Az együttműködésben folyamatosan növekvő szerephez jutnak a kulturális és okta­ 52

FÓKUSZBAN

tási kapcsolatok (például az ösztöndíjas cserediákok és az önköltséges hallgatók), a szakmai továbbképzések, valamint a multinacionális cégek magyarországi és indiai vállalatai közötti szakemberáramlás. A Stipendium Hungaricum Ösztöndíjprogram keretében évi kétszáz ösztöndíjat biztosítunk indiai hallgatók és kutatók számára.

A kulturális együttműködés a magyar–indiai kétoldalú kapcsolatok hagyományosan fontos részét képezi, kultúrán keresztüli jelenlétünk Indiában meghatározó a bilaterális kapcsolatok további működése és fenntartása szempontjából. A negyven éve folyamatosan – és Ázsiában évtizedekig egyedüli magyar intézetként – működő Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ (DMTKK) profilja a kulturális programok, a magyar nyelvoktatás, Magyarország és a magyar kulturális értékek népszerűsítése a fővárosban és vidéken egyaránt. Az intézet igazgatója tölti be a nagykövetség kulturális tanácsosi feladatait is. Sajnálatos, hogy éppen fennállásának negyvenedik évfordulóján a Központ eddigi épületének bérlését a bérbeadó egyéb elképzelései miatt fel kellett mondanunk, de – reményeink szerint – rövidesen megkezdődik egy, a 21. század igényeinek is mindenben megfelelő új kulturális intézet felépítése a nagykövetségi épületkomplexum területén.

Kiemelendő ugyanakkor, hogy az épület bérletének felmondását követően a nagyköveti rezidencián, illetve több, szinte minden esetben ingyen rendelkezésünkre bocsátott külső elő­ adó­teremben – a hagyományokat folytatva – továbbra is rendszeresek a zenei, irodalmi és képzőművészeti programok.

Idén nemcsak az intézet fennállásának negyvenedik, hanem a magyar–indiai diplomáciai kapcsolatok felvételének hetvenedik évfordulóját is ünnepeljük. E két évforduló kapcsán terveink között szerepel, hogy kiadunk egy jubileumi kötetet, amelyben megemlékezünk indiai politikai, gazdasági és kulturális jelenlétünk fontosabb fejezeteiről.

INTERJÚ BALOGH ANDRÁS PROFESSZORRAL Baranyi Tamás Péter – Budapest, 2018. november 7.

Balogh András professzor

1988 és 1992 között Magyarország indiai nagykövete voltál, de kapcsolatod a szubkontinenssel korábban kezdődött. Mikor jártál először Indiában?

Indiához nagyon régi, és mondhatom, örök szerelem köt. Nagyköveti kinevezésem előtt már ösztöndíjasként és vendégprofesszorként is éveket töltöttem az országban. Fiatal ösztöndíjasként, huszonévesen jártam először Indiában, amikor még kevés ösztöndíjas hallgató járt arra.

Később a Dzsaváharlál Néhrú Egyetem vendégprofesszora voltam, ami nagyon kellemes helyzet volt, hiszen ott a legképzettebb, legjelentősebb, legtermékenyebb indusok társaságát vezettem. Életem meghatározó része volt ez a korszak.

Indiába nem a hagyományos indológia tudományterülete vonzott. Nagyon nagyra becsültem, foglalkoztam vele, és elvarázsolt a közege, de igazán nem mélyedtem el benne. Sok­kal jobban foglalkoztatott a modern India, a 19–20. századi fejlemények. Azok a dolgok, amelyek meghatározták az akkori Indiát. Nagyon izgalmas időszak volt ez. A modern India akkor nőtt fel! Akkor lett nagykorú. Egyszer vendégprofes�-

szorként megkérdezték tőlem, hogy melyik korszakot tartom India legnagyszerűbb korszakának. A külföldi tanárok és egyéb látogatók rendszeresen olyasmit válaszoltak, hogy a Gup­ ták kora vagy a Maurja-korszak. Én viszont azt válaszoltam, hogy a mostanit tartom annak.

Felálltak és megtapsoltak, úgyhogy teljesen máshogy viselkedtek, mint ahogy várni lehetett volna. Nem a múltban, hanem elsősorban a jelenben látták a nemzeti nagyságot. Pedig nagyon nehéz volt ez a korszak, tele volt feszültség­g el és erőszakkal. Az én jó ismerőseim és barátaim is végigszenvedték a partitiont, úgy nevezték India és Pakisztán szétválását. A partition felszínre hozta a mindig is meglévő etnikai és vallási feszültségeket, magát a folyamatot az indiaiak cson­k ításként élték meg. Ez számomra magyar emberként egyértelmű volt. A magyaroknak tudniillik súlyos történelmi tapasztala­taik vannak a felosztásról és a nemzeti ellentétekről is.

A génjeinkben hordozzuk, szóval jól értettem, hogy mi történt, és figyeltem a következ­ ményeit.

Milyen volt az az India, amit fiatalon láttál, és ami éppen akkor nőtt fel? Említetted, hogy a partition emléke meghatározó volt. Mik jellemezték még a korabeli Indiát, mik tették rád a legmélyebb benyomást?

Különösen érdekelt a kasztizmus jelensége.

Fiatal koromtól kezdve a demokratikus, egalitárius társadalmi berendezkedés mellett köteleződtem el, amelynek kiáltó ellentéte, Euró­pában soha nem tapasztalt antitézise volt a kasztizmus. Ugyanakkor közelebbről megnézve nyilvánvalóvá és könnyen érthetővé vált a jelenség.

Hiszen Európában is vannak kasztok, csak nem ennyire látványosak, és nem nevezzük őket annak. De tulajdonképpen azonos tőről fa­ kadnak, a vagyon, a hatalom és a tekintély átörökítésének szabályozásából. De Európában FÓKUSZBAN

53

Indiaiak menekülnek Pakisztánból az 1947-es partition során

is sok helyen lehetett látni, hogy ugyanazok a családok ugyanazokat a birtokrészeket, ugyan­a zokat a vállalkozásokat örökítik tovább.

Ha kevésbé dinamikus a fejlődés egy-egy régió­ ban, akkor jobban öröklődik nemzedékről nemzedékre a vagyon. És Indiában kevésbé volt dinamikus a fejlődés, mint Európában történelme utolsó kétszáz évében. A kasztrendszer viszont ekkor már önmagában is akadályozta a társadalmi mobilitást. A kasztrendszer tehát meghatározó volt, de az ottani baráti körömhöz tartozók, kapcsolódva a Néhrú-kormány céljaihoz, tiszta szívvel elvetették, és harcoltak ellene.

Az ország hivatalosan is meg akarta szüntetni a legdurvább kasztmegkülönböztetést, különösen a kaszton kívüliek szörnyű kirekesztettségét. Mahátmá Gándhí haridzsannak nevezte az érinthetetleneket, vagyis Isten gyermekeinek. Az indiai alkotmány nem ismeri el a kasztizmust.

Egyéb­ként az indiai alkotmányt, amely a világ leghosszabb alkotmánya, egy érinthetetlen szárma­zású indiai, B. R. Ámbédkar fogalmazta.

54

FÓKUSZBAN

Milyenek voltak a tudományos kutatás körül­ményei?

A legjobb munkáimat az indiai nemzeti mozgalomról írtam, és ezekhez főleg Indiában végeztem a kutatást. Sőt, igazából ott tapasztaltam meg, milyen az, ha az államhatalom liberális és tisztességes politikát folytat az értelmiséggel szemben, ha megfelelő eszközöket bocsát a rendelkezésére. 1974 és 1976 között írtam meg a Társadalom és politika a gyarmati Indiában című könyvemet (Kossuth Könyvkiadó, Buda­ pest, 1979). Ekkor harminckét éves voltam, ez volt az első könyvem, és elsősorban indiai forrásokat használtam hozzá. A Nehru Memorial Museum & Library, vagyis a Néhrú Emlék­m ú­ zeum és Könyvtár épületeibe jártam kutatni, a Tín Múrti Bhavanba, ami Újdelhiben található.

Borzalmas meleg volt, úgyhogy rajtam kívül azt hiszem, ha egy ember lehetett még ott. Ráa­ dásul gyalog jártam, mert nem voltam jól el­ eresztve anyagilag. Légkondi sem volt, de ez számomra nem volt olyan furcsa, hiszen Ma­

gyarországon akkoriban még egyáltalán nem használtunk légkondicionálót. Mondtam a könyv­ tárban a szolgáltatásokat szervező hölgynek, hogy mi járatban vagyok, és ő azonnal be is vezetett egy hatalmas szobába, ami tele volt cukorspárgával átkötött papírokkal, kéziratokkal.

Néhrú saját kéziratai voltak, ezeket a rendelkezésemre bocsátotta, s kedvemre kutathattam őket. Magyarországon a rendszerváltás után sem lett volna lehetőség ilyen kutatásra, Indiá­ ban azonban minden további nélkül odaadták az egész anyagot. Fénymásolni viszont nem tudtam, úgyhogy több ezer oldalt kijegyzeteltem. Néhrún kívül a Muszlim Liga vezetőjének, Pakisztán megalapítójának, Dzsinnának a dokumentumait is átnéztem később. Nagyon érdekelt ugyanis a hindú–muszlim ellentét is, ami nem sokkal korábban felrobbantotta egész Indiát. És mindenről korlátozás nélkül kutathattam; hát ilyen nyílt és tisztességes volt az indiai légkör.

Az indiai műveltség önmagában lenyűgöző volt, rengeteg könyv jelent meg, hatalmas volt az angol nyelvű irodalom volumene is. Több száz könyvvel tértem végül haza. Közben jól meg­ ismer­tem az országot, és rengeteg emberrel ismerkedtem össze. Mivel nem volt sok külföldi, pláne nem kelet-európai, sokan szerettek volna találkozni velem, és én is velük. Kezdtem kiismerni magamat Delhiben. Akkor kerül közel az ember egy országhoz, ha tudja, hogy az utcák kiről vannak elnevezve. Az indusok sokáig megtartották a régi delhi utcaneveket, amelyeket még a britek adtak a mogul korszak nagy uralkodói után: Akbar, Sáh Dzsahán, Dzsahángír.

Pedig a mogul uralkodók egy része, például Aurangzéb, sok nagyon nagy gazemberséget követett el a hindúk ellen. A muszlim mauzóleumok is megmaradtak, így Humájún síremléke, ami a Tádzs Mahal építészeti előképe. Ennek a kertjébe jártam olvasgatni meg írni.

Milyen volt vendégprofesszornak lenni? Így nyilván több esély nyílhatott utazni, embereket megismerni. Milyen élményeket szereztél? Milyen volt a tudományos közeg?

Tanítottam a Dzsaváharlál Néhrú Egyetemen, a Nemzetközi Tanulmányok Karán (School of International Studies), főleg PhD-seket. Hatalmas

A PARTITION FELSZÍNRE HOZTA A MINDIG IS MEGLÉVŐ ETNIKAI ÉS VALLÁSI FESZÜLTSÉGEKET, MAGÁT A FOLYAMATOT AZ INDIAIAK CSONKÍTÁSKÉNT ÉLTÉK MEG. EZ SZÁMOMRA MAGYAR EMBERKÉNT EGYÉRTELMŰ VOLT. szobám volt vendégprofesszorként, mondjuk úgy ötször akkora, mint amiben most ülünk. Itt aztán állandóan fogadtam a vendégeket, kiváló indiai tanárokat, közéleti embereket. A szobám mindig tele volt velük, és amikor nem tanítottam, ott beszélgettünk, teáztunk, lényegében eltöltöttük az egész napot. Aztán este valakihez partira mentünk, ahol nem vetettük meg az alkoholt sem. Lehetőségem nyílt keresztül-kasul beu­ tazni az országot.

Simlá a Himalája lábainál helyezkedik el, ott volt régen az alkirály nyári rezidenciája. Az alkirály volt a legfőbb gyarmati tisztviselő, azért al-, mert király csak egy volt, az angol uralkodó. Az alkirály palotáját a függetlenség kivívása után tudósoknak adták oda. Összegyűjtöttek egy csomó tudóst a legkülönbözőbb tudományte­ rületekről, és két évig ott kutathattak a Simlá Intézetben. Nem kellett fizetni ezért semmit, az étkezések közösek voltak, egy nagy központi ebédlőben zajlottak. Két évig voltak ott, a két év FÓKUSZBAN

55

Humájún síremléke Delhiben

elteltével pedig a Simla Institute of Advanced Studies kiadásában jelent meg a kutatásuk.

Pezsgő és inspiráló közeg volt ez, nemcsak bölcsészek, közgazdászok, szociológusok, de ve­ gyészek és matematikusok is voltak ott, és rend­ szeresen előadtak a saját kutatási terü­letükről.

Kolkatában is jártam, amit akkoriban Kal­ kuttának hívtak. Rengeteg koldus volt, akik az utcán éltek, az épületek állaga leromlott. Az életet nehezítette még több millió menekült is, akiknek a harmadik indiai–pakisztáni háború következtében kellett elhagyniuk Kelet-Bengált.

Ennek ellenére Bengál és Kolkata egy kulturális csoda volt. A bengáliak elképesztően tehetséges, széles látókörű és művelt emberek voltak.

Bengál tulajdonképpen India szíve. A bengáli tudósok, akikkel megismerkedtem, egyszerű dhótíban jártak, nem látszott rajtuk, hogy a szellemi elit tagjai lettek volna, pedig azok voltak.

Kolkatában felkeresett egy professzor, hozott nekem egy cetlit, amin volt egy név. Azt mondta, most végre megtudhatja tőlem, hogyan kell rendesen kiejteni ezt a nevet. Az volt ráírva: „Deák Ferenc”. Hogy jutott el ez a kiváló indiai tudós 56

FÓKUSZBAN

Deák Ferenchez? Hát úgy, hogy az indiai nemzeti mozgalom eszmetörténetét kutatta. Szkep­ tikus vagyok azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek különböző ősi indiai filozófiákból akarták levezetni a nemzeti mozgalom gyökereit.

Ezek különösen fontosnak tartják az ahimszá, vagyis a „nem ártás” filozófiai koncepcióját. De valójában ezek modern dolgok. Az indiaiak arra jöttek rá, hogy erővel nem tudják felszámolni a brit uralmat Indiában, ezért az együtt nem működés irányába fordultak. Rend­k ívül élénk eszük volt, példájuk pedig az ír Sinn Féin mozgalom volt, amely sajátos önkormányzatiságra, a home rule-ra törekedett. Bár az írek mozgalma hasonló volt, ők nem mindig ragaszkodtak mereven az erőszakmentességhez. Az indiaiak is afféle home rule-t akartak elérni a Brit Birodalmon belül, a home rule mozgalomhoz vezető szellemi áramlat előképe pedig Deák Ferenc volt. Én, aki részben kuruc és ’48-as hagyományokon nőttem fel, gyorsan rájöttem, hogy nyelvi és vallási, öltözködési és étkezési különbségek nem sokat számítanak. Közös emberi értékekről van szó, a nemzeti függetlenség előtérbe helyezéséről.

Ebből az egy, Kolkatában feltett kérdésből rengeteg dolgot megértettem. Meg kell érteni, hogy ezek nem egzotikus dolgok, nem kell ősi szövegeket feltárni hozzá – ezek konkrét szituációkra adott általános emberi válaszok.

Kíváncsi voltam egy olyan helyre is, ahol nem nagyon járnak külföldiek, nincs olyan sajátossága, amely kimondottan vonzaná a külföldi látogatókat. Bhópálra esett a választásom, Madhja Pradés fővárosára. A provinciális Indiát akartam látni. Ott valóban nagy feltűnést keltettem, mert nemhogy kelet-európaiak, de más európaiak is ritkán jártak arra. A helyi iparosok és kereskedők meghívtak egy fogadásra. A látogatásomat szervező professzor azt mondta nekem: „Ked­ ves tanár úr, önt most a nagyburzsoázia fogja vendégül látni.” Amikor megkérdezték, hogy a szocialista Magyarországon van-e lehetőség arra, hogy a munkaadó egyszerűen csak kirúgja a munkavállalót, és én mondtam, hogy nincs, kifejezték csodálkozásukat és nemtetszésüket.

Itt nem voltam túl népszerű. Elvittek viszont Bhópálban egy walled citybe, vagyis egy fallal körülvett városba, ahol bemutattak egy, a környéken jól ismert kommunista lázadónak.

Eredetileg muszlim, egykori mudzsáhir volt, ők az 1920-as években indultak el a kalifa meg­ segítésére. Az első világháború végén ugyanis felröppent a hír, hogy a kalifa bajban van, a háborúban vesztes török szultán nemcsak az országot, hanem a kalifai címét is elveszítheti.

Az indiai kalifátusi mozgalom tagjai tehát elindultak, de csak Taskentig jutottak. Itt találkoztak a bolsevikokkal, akik elmondták nekik, hogy a kalifán segíteni már késő, viszont elkezdtek nekik a kom­­munizmusról beszélni. Több év után, már kommunista eszméket vallva tértek vissza Indiába. Hát, így születtek a kommunisták Brit Indiában. És ez a lázadó ott mesélt egy nagy kör közepén turbánban, hallgatta a város aprajanagyja, hogy mit mondott az orosz forradalomról, a több ezer muszlim indus szerepéről.

Előadása után, mint a régi pesti viccben, megkérdezte valaki: „És aztán mondja, barátom, lett az egészből valami?”

Ilyen típusú élmények értek tehát a hetvenes évek közepén. India ekkoriban teljesen globális érdeklődésű, nyitott, abszolút felvilágosult és szabadelvű ország volt. Sokkal inkább benne volt a globális vérkeringésben, mint Magyar­o r­

A Simlá Intézet, azaz az egykori alkirályi nyári rezidencia épülete FÓKUSZBAN

57

szág. Szolzsenyicin, aki akkor robbant be a nyugat-európai köztudatba, rögtön megjelent In­diá­ ban is. Az újonnan megjelent könyvét valami amerikai szervezet osztogatta bagóért. De ott volt, és én is megvettem. És itt, a Kelet közepén olvastam Szolzsenyicint, meg az akkori világ­ irodalom és világpolitika legmodernebb, leg­ izgalmasabb műveit. Ezeket Magyarországon nem tudtam volna megismerni. Tehát a globális, abszolút szabad szellemi életet Indiában ismertem meg.

1988-ban kineveztek Indiába nagykö­ vet­­­ nek. Milyen volt visszatérni hivatalos minőségben?

Vendégtanárként sok diákot, doktorjelöltet oktattam Indiában. Tizenhárom év után visszatértem, és ezek a fiatalemberek már pozícióban voltak mindenfelé, minisztériumokban, az államigazgatásban, a szellemi életben. Már a korábbi kutatói-oktatói időszakban sokakat megismertem, úgyhogy gyakorlatilag hazamentem In­diá­ ba. A diplomáciai poszt vagy tevékenység különösképp nem érdekelt, India viszont annál inkább. Egy nagykövetnek, főleg, ha kis országból jön, fontos, hogy értsen valamihez, legyen valami olyan jellegzetessége, ami miatt elfo­ gadható a személye. Az én esetemben ez a tudományos tevékenységem volt. Magyarország akkor középhatalom volt Delhi szemében – ezt azóta sem értük el soha. Hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonítottak az indiai kapcsolatoknak Pesten is. Ennek az volt az egyik oka, hogy nem volt olyan indiai kül- és belpolitikai tevékenység, tudományos vagy kulturális politika, amelyet a magyar kormány ne tudott volna teljes szívvel támogatni. Ez kevés ország esetében állt fenn.

Kereskedelmi kapcsolataink nem voltak jelentéktelenek, bizonyos területeken pedig kimondottan jól teljesítettünk, és jelentős forgalmat bonyolítottunk le abban az időben. A kereskedelem általában barterben zajlott: mivel egyik valuta sem volt konvertibilis, ez egyszerűbb volt mindenki számára. Rengeteg mezőgazdasági gépet exportáltunk, de kohókat és elektronikai termékeket is szállítottunk Indiába; ez utóbbi esetében főleg a Transelektro vállalat számított a nagy magyar exportőrnek. De olyan is akadt, 58

FÓKUSZBAN

BENGÁL ÉS KOLKATA EGY KULTURÁLIS CSODA VOLT. A BENGÁLIAK ELKÉPESZTŐEN TEHETSÉGES, SZÉLES LÁTÓKÖRŰ ÉS MŰVELT EMBEREK VOLTAK. BENGÁL TULAJDONKÉPPEN INDIA SZÍVE. hogy egy évnyi rossz indiai csicseriborsótermés után be tudtunk szállni a borsókereskedelembe, mert hirtelen nagy szükség lett rá, és utána már „bent is maradtunk”. De persze ez nem volt nagy tétel. Mi magyar részről a Suzuki Maruti modelljét akartuk Magyarországra hozni, amit Indiában gyártottak, az indiai gyáripar egyik csúcsterméke volt. Egészen jól sikerült, egy rövid átmeneti időszakban sok Maruti talált Magyarországon gazdára, de természetesen később ez okafogyottá vált azzal, hogy a japán Suzuki éppen Esztergomban hozott létre üzemet, és itt 1992ben megindult a termelés.

Volt egy olyan elképzelés is, hogy a magyarországi vas- és acélipart indiai vasércpellet behozatalával fogjuk életben tartani. Ezt Indián kívül még Ausztráliából lehetett volna besze­ rezni, de az sokkal drágább lett volna, és ott a verseny is nagyobb volt. A szállítási útvonalak Indiában ki voltak építve egészen a tengerpartig, és ott olcsón hozzá lehetett jutni a pellethez – eredetileg az irániak akarták felvásárolni, de az iraki–iráni háború miatt erre nem jutott idejük, úgyhogy be tudtunk volna lépni.

Bhópál, a tavak városa

Kitűnőek és folyamatosak voltak a katonai kapcsolataink. Természetesen sok hivatalos tárgyalás, reprezentáció és előadások tartása is részét képezték a nagyköveti tevékenységnek.

Külön figyelmet fordítottam arra, hogy a sport világával is kapcsolatot tartsak. Mivel kenus voltam, meg általában mindenféle vízi sportokat űztem, ezért kenuversenyen is részt vettem.

Valamelyik nagy déli folyón eveztünk. Hát, olyat se sokat láttak, egy nagykövetet fürdőnadrágban evezni. Ez egyébként azért is volt fontos, mert sok kadétot küldtek az ilyen versenyekre, és úgy általában jól vette ki magát a dolog a hadseregnél, ez pedig nagyon fontos és komoly intézmény Indiában. Elengedhetetlen része volt a kapcsolatrendszeremnek a Delhi Magyar Kulturális Intézet támogatása és a tudományos körökkel kialakított széleskörű kapcsolatok.

Beszéljünk röviden a modern Indiáról. Mit gondolsz India jelenlegi gazdasági teljesítményéről? Hol gyökerezik, és merre futhat ki ez a mostani gazdasági boom?

India nagy növekedése körülbelül tíz éve kezdődött, de mindig is hatalmas potenciál rejlett az országban. Azonkívül az 1990-es évek időszakában is tudták, hogy nem éri meg leépíteni az

ipart, mert arra mindig szükség lesz, még akkor is, ha más szektorok is megerősödnek. A hatalmas piac, a nemzeti ipar megléte ad erős bázist a gazdaságnak, de emellett van egy sor olyan indiai sajátosság is, amely szintén nagyon fontos szerepet játszik annak létrejöttében. Ilyen pél­ dául a kisközösségek szerepe. Külön is érdemes kiemelni a párszikat, akik főleg Mumbaíban (korábban Bombay) laknak, és az ősi iráni vallást, a zoroasztrianizmust követik. Még a középkor elején menekültek el Iránból, amikor ott a muszlimok elkezdték üldözni a régi vallást.

Ma már csak körülbelül százezren élhetnek, de a világ legsikeresebb közösségét alkotják.

Nagyon sok kiemelkedő párszival jó kapcsolatot ápoltam indiai éveim alatt, és mondhatom, hogy lenyűgözően tehetséges intelligens emberek, akik nagyon értenek a számok világához. A brit parlament első indiai képviselője, Dadábháj Naoródzsí is párszi volt. Ahogy a Gódrédzsvagy a Tátá-dinasz­tiák is. A Tatát 1868-ban alapító Dzsam­széddzsí Tátá is párszi volt, ahogy az egész családja. Amúgy az a tény, hogy egy máig ilyen sikeres vállalatot létrehozhattak ebben az időben, arról árulkodik, hogy létezhetett az angoloktól független iparosodás, tehát nem igaz, hogy nem volt rá lehetőség. A Tata adja ma FÓKUSZBAN

59

Bihár és Uttar Pradés államok teljesítenek ros�szul. A „hindú növekedés” átkán azonban már túl vannak – igaz, ez már az Indiai Nemzeti Kong­resszus párt kormányzásának utolsó 5-10 évében elkezdődött, és ma a váltópárt, a Bháratíja Dzsanatá Párt idején is folytatódik.

Az egyik lehíresebb párszi család, a Tátá-dinasztia megalapítója, az indiai ipar atyja, Dzsamszéddzsí Tátá és családja 1897-ben

az egész indiai gazdaság 2%-át, és egy másik indiai céggel együtt felvásárolták az egész euró­ pai acélipart. A másik cég, a Mittal inkább bengáli gyökerekkel rendelkezik. A bengáli értelmiség is az egyik legjobb a világon, nagyon művelt és tehetséges emberek. Ma már a Szilíciumvölgy munkavállalóinak 40%-a vagy indiai, vagy kínai. Dél-Indiában a számítástechnika jelentette a húzóágazatot. A legkiválóbb, világszerte elismert indus matematikusok közül kiemelkednek a tamil nők. Tehát azt látjuk, hogy az általános feltételek mellett is az indiai sokszínűség pozitívan járult hozzá az indiai gazdaság fejlődéséhez.

Az ország sokáig nem tudott kitörni egy olyan állapotból, ami visszafogta gazdasági fejlődését.

Ezt nevezték Hindu rate of growthnak, vagyis „hindú növekedési ütemnek”. De ezeken a problémákon most már valószínűleg teljesen túlléptek. Ugyanakkor globálisan nem fogják tudni tartani a lépést Kínával, mivel az tervezőmechanizmusával és fegyelmezettségével még erőteljesebb gazdasági fejlődést produkál. India demokratikusabb és sok tekintetben decentralizáltabb, mint Kína. Három éve jártam Delhiben, és magam is meglepődtem, hogy egyszerre nyolc metrót építenek, felhőkarcolókat és emeletes utakat húztak fel szinte pillanatok alatt.

Ugyanakkor ez a hatalmas gazdasági fejlődés egyenetlenül jelenik meg, az ország egyes részein tulajdonképpen alig érezhető. Különösen 60

FÓKUSZBAN

Hogyan értékelnéd a jelenkori politikai folyamatokat, a Bháratíja Dzsanatá Párt kormányzását?

Ezt még nagyon korai megítélni. Elsősorban azért, mert még nincs vége, szóval történetileg nehezen megközelíthető. De néhány tendencia azért világosan megfigyelhető. A Bháratíja Dzsa­ natá Párt, vagyis Indiai Néppárt, angol rövidí­ téssel BJP tulajdonképpen nagyon sikeres, minden választást megnyer. Emellett a BJP szakít a Kongresszus párt hagyományaival, pedig az sok tekintetben konszenzust jelentett a korábbi évti­zedekben. A BJP kormányzása teljesen illeszkedik a globális trendekhez: konzervatív, nemzeti irányú fejlődést helyeznek előtérbe, és elsősorban a középosztály szavazataira számítanak. Ko­ráb­ban a Kongresszus mindig szivár­ vány­koalí­c ió­b an, rainbow coalitionben, vagyis a kisebb­ségek és kisközösségek támogatásával tudott nyerni, most azonban a hindú többség szavazatai váltak fontosabbá. Na, de hát ez sem indiai sajátosság! Ez is globális tendencia.

A kongresszusi kormányok korábban mindig prioritásként kezelték a hosszú ideje diszkrimináció alá eső csopor­tok, úgynevezett jegyzékbe vett kasztok (scheduled castes) felemelését, ugyanakkor ez nagyon megtérült számukra a szavazóurnáknál. Ezért is nevezték ezeket a csoportokat Indiában a Kongresszus párt könnyen megszerezhető szavazóinak (vote bank). Ennek köszönhetően a Kongresszus gazdaságilag és politikailag is nagyon sokat fektetett a pozitív diszkriminációba, ami nagy szerepet játszott és játszik Indiá­ban. Azonban mára már megerősödött a hindú középosztály, nekik pedig nem tetszett az állandó kivételezés.

Lehetséges, hogy a kaszthindúk egy részének nem tetszik Módí sok lépése, de a szabad verseny nekik kedvez, úgyhogy nagy többségben a BJP-re szavaznak. A kaszthindúk pedig abszolút többséget alkotnak Indiában. Ezek olyan

globális tendenciák, amelyek Indiá­ban is érvényesülnek: a nemzeti, konzervatív, ka­p i­ta­lista fejlődés van előtérben, de az nem igaz, hogy Módí teljesen leépíti a demokráciát. Vélemény­ szabadság van, szabad a sajtó, rendszeresen tartanak szabad és fair választásokat, és gyakran az európainál is élénkebb szellemi viták folynak. A volt érinthetetlenek és muszlimok helyzete viszont romlott. Nekem a legtöbb barátom Kongresszus-párti, de próbálok objektív maradni ebben a kérdésben. És mit gondolsz India világpolitikai pozícióiról? A megnövekedett gazdasági potenciál elkerülhetetlenül megnövekedett politikai befolyáshoz fog vezetni?

India világpolitikai befolyása mindig is nagy volt, a függetlenség óta pedig különösen. Teljesen természetes, hogy a környezetében, amely kulturális-civilizációs értelemben is nagyon erős szálakkal kötődik hozzá, modellként jelenjen meg. Indiával mindig számolni kell, a megerősödött gazdaság és a megnövekedett középosztály pedig ma már meghatározó szerepet játszanak. Az ország egyrészt katonai nagyhatalom is, nukleáris hatalom, erős hadiiparral. A fejlődő országok egy jó része körében meghatározó az az erkölcsi tőke, amelyet az indiai nemzeti felszabadító mozgalom halmozott fel. A gazdaságnak is vannak olyan tartalékai, melyeket még nem aknázott ki teljesen. Ennek legfontosabb eleme az emberi erőforrás. India „a világ legnagyobb demokráciája”, és a világ legtöbb értelmiségijével is India rendelkezik. Az indiai diaszpóra Angliában, az Egyesült Államokban egyre befolyásosabb, nemcsak a gazdaság és a tudomány területén, de a politikában is.

KÖZÖS EMBERI ÉRTÉKEKRŐL VAN SZÓ, A NEMZETI FÜGGETLENSÉG ELŐTÉRBE HELYEZÉSÉRŐL. el. Az egyik szélsőséges nézet szerint muszáj a keleti kereskedelmet bővíteni, különben a maradék függetlenségünket is elveszítjük, és teljesen ki leszünk szolgáltatva Nyugat-Euró­pának.

A másik szélsőséges nézet szerint, ha bővítjük a kereskedelmet távoli és néha még nem is a mi elvárásaink szerint működő országokkal, akkor feladjuk európai értékrendünket és az identitásunkat. Számomra ennek a vitának a képviselői olyanok, mintha bolondok lennének, akik nem létező dolgokról vitatkoznak. Hogy lehet ilyen elkötelezetten képviselni egyik vagy másik álláspontot akkor, amikor a kereskedelmi forgalmunk 80%-a kizárólag az Európai Unió országaival zajlik? Még az Európában valóban központi helyet betöltő Németországban is csak 60% körül mozog ez az arány! Minőségi és számszerű növekedés a magyar külkereske­d elemben Kína vonatkozásában jelenik meg. És bár a magyar törekvések dicséretesek, ez az eredmény inkább az elmúlt két és fél évtizedben végbement fantasztikus kínai gazdasági növekedésnek és stabilitásnak köszönhető.

Még egy utolsó kérdést szeretnék feltenni.

Említettük, hogy a rendszerváltoztatás idején bizonyos területeken jelentős magyar– indiai gazdasági együttműködés volt. Az átmeneti időszakot azonban nagyon megsínylette a kétoldalú kereskedelem. Mit gondolsz a „déli nyitás” politikájáról indiai kontextusban?

A „déli nyitással”, csakúgy, mint a „keleti nyitással” kapcsolatban két szélsőséges nézet terjedt FÓKUSZBAN

61

3

KÖRKÉP

RÖVID ÁTTEKINTÉS INDIA KÜLPOLITIKÁJÁRÓL Pethő Gyula

India Ázsia egyik legdinamikusabban fejlődő országa, a geopolitika és a világgazdaság síkján jelenleg zajló átrendeződések egyik markáns tényezője. Felemelkedése – bár súlyos belső ellentmondások kísérik – az utóbbi két évtized egyik meghatározó nemzetközi fejleménye, amelynek hatásával növekvő mértékben kell számolnunk saját regionális környezetén, illetve az ázsiai térségen túlmutató körben is. Indiára olyan feltörekvő hatalomként tekintünk, amely az egyik meghatározó szereplője Ázsia és az indiai–nyugat-csendes-óceáni térség politikai, gazdasági és biztonsági folyamatainak. Érdemi befolyással bír nemcsak a kontinens stabilitására és fejlődésére, hanem hatást gyakorol a geopolitikai és világgazdasági trendek alakulására, a nagyhatalmak közötti viszonyra és a folyamatosan formálódó „interpoláris” világrendre is.

A Módí-kormány fő külpolitikai célja az ország gazdasági modernizációjának elősegítése, nagyhatalmi pozíciójának kiépítése és biztonsági helyzetének ezekhez szükséges javítása. Ennek megfelelően igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait azon országokkal, amelyek tőkét, technológiát és nyersanyagot kínálnak (a nyugati világ, a Perzsa-öböl államai), illetve amelyektől támogatást várhat nemzetközi szerepvállalásának erősítéséhez (a nyugati világ, Délkelet-Ázsia, Afrika, Csendes-óceáni-szigetek), és számíthat a kínai (valamint a pakisztáni) katonai fenyegetés­ sel szemben (Egyesült Államok, Japán, Auszt­ rália, Vietnám). Oroszország esetében a fegyver­ importra és energetikai együttműködésre épülő hagyományos kapcsolatok minél teljesebb megóvása a cél. Kiemelt figyelmet fordít Pakisztán nemzetközi elszigetelésére és Kína regionális hegemóniát célzó törekvéseinek ellensú­lyozására.

India ma a világ második legnépesebb álla­ma, lakosságának száma 2025-re elérheti az 1,5 milliárd főt, meghaladva Kína lakóinak szá64

KÖRKÉP

mát. A világ egyik legdiverzifikáltabb országában ugyanakkor jelen van egy olyan belső problé­ma- és konfliktushalmaz (a társadalom szélsőséges vagyoni differenciálódása, a társadalmi mobilitás problémái, a vallási közösségek közötti feszültségek, a muszlim kisebbség frusztrá­ciója és az ebből fakadó radikalizmus veszélye, a népegészségügy fejletlensége, az ellenőriz­ hetetlen és tervezhetetlen urbanizáció, a víz­ megosztás gondjai, a mezőgazdasági hozam időjárás-függősége), amelynek határozott, jövőorientált kezelése nélkülözhetetlen a globális hatalmi tényezőként történő hiteles megjelenéshez és a fenntartható fejlődés biztosításához.

India a nemzetközi együttműködési rend­ szerbe jól integrálódott ország. Saját fenntart­ ható fejlődése szempontjából is elengedhetetlen, hogy előnyös kapcsolatok fűzzék a világ nagy politikai és gazdasági erőközpontjaihoz, és viszonylag rendezett módon kapcsolódjon saját térsége országaihoz is. A jelenlegi hatalmi tényezőkkel alapvetően kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápol. A globális kérdésekben aktív, a regionális ügyek­b en meghatározó szerepet játszik.

Az 1990-es évektől tartó, modern kori fel­ emel­kedés mára globális hatalmi ambíciókkal és perspektívákkal vértezte fel az országot.

India a világ legnépesebb demokráciája, és érték­a lapú együtt­m űködést alakított ki a világ többi demokráciájával. Pozíciója alakulásában jelentős tényező nukleáris kapacitása, kulturális befo­lyása és általános fejlődési potenciálja.

Annak ellenére, hogy India diplomáciájában a függetlenség elnyerése óta az alapelvek és módszerek gyakorlatilag változatlanok, a geopolitikai változások új kontextusba helyezték a külpolitika hagyományos törekvéseit.

Ezek a hagyo­m ányos célok ma már keverednek a globális gazdasági és politikai tényezővé válás útján haladó India pragmatikus érdek­ érvé­n yesítési törekvéseivel, tudatosítva és az

68 º

36 º

72 º

Aszad Kasmír / Kasmír Pakisztán által elfoglalt része

76 º

80 º

84 º

88 º

92 º

96 º

Sziacsen-gleccser

Pakisztán–India

India–Pakisztán

India vitatott területei

Akszaj Csin Kína–India

mérföld km

32 º

100

100

200

200

300

400

300

Dzsammú és Kasmír India–Pakisztán

Kálápání

Arunácsal Pradés

India–Nepál

India–Kína 28 º

24 º

23.5 º

20 º

16 º

Vizek Partvonal Külföldi területek India által követelt területek határai India Kínával szembeni területi követelései India Pakisztánnal szembeni területi követelései Nem vitatott nemzetközi határok

12 º

Nem meghatározott terület Ellenőrzött határvonal Kína Indiával szembeni területi követelései Pakisztán Indiával szembeni területi követelései A külföldi államok területi követeléseinek határa A tagállamok, illetve az állam területi határai India területe 8º

India területi vitái szomszédos államaival

ország külkapcsolati szemléletbe beépítve a kibővült gaz­d asági kapcsolataiból és felértékelődött nemzetközi státuszából fakadó lehetőségeket és elvárásokat. Mindez a 2014 májusában hivatalba lépett kormány külpolitikai cselekvésében és üzeneteiben is alapvető motiváló tényezőként jelentkezik. A külpolitika a kormány gazdasági és fejlesztésközpontú programját hivatott szolgálni, és határozottan

élni kíván India nagyha­talmi potenciáljával, a regionális és a nemzetközi erőviszonyok formálásában való részvétel lehetőségeivel.

A z ország külpolitikai akciórádiusza tehát mára egyértelműen meghaladta a szubkon­ tinens közvetlen földrajzi környezetét képező dél-ázsiai térséget, s szerepe ázsiai, illetve egyre inkább globális összefüggésekben értel­mezendő.

KÖRKÉP

65

KÍNA AFGANISZTÁN

Gilgit-Baltisztán

Az 1963-ban Pakisztán által Kínának átadott és India által követelt területek

(korábbi Északi Területek)

Sziacsengleccser 1984 óta India által elfoglalva

Hajber-Pahtunhva (2010-ig Északnyugati Határtartomány)

India által követelt terület

Akszaj Csin

t löl ije nal k cs rvo ninhatá

nincs kijelölt határvonal

Az India és Kína Srínagar által ellenőrzött Aszad területek vonala Kasmír Kasmír- Dzsammú völgy

Iszlámábád

és Kasmír

Iszlámábád Iszlámábad Fővárosi Terület

PAKISZTÁN

Pandzsáb

Himácsal Pradés Prades

működő határszakasz

KÍNA

INDIA

Uttarákhand Pakisztán

A nagy térképen ábrázolt terület

Pandzsáb

Nemzetközi határok Dzsammú Dzsammu és Kasmír hagyományos határai Az ellenőrzés alatt tartott területek határa

India

Országon belüli adminisztratív határok

Harijáná

Dzsammú Dzsammu és Kasmír (India tagállama) Kasmír Pakisztán által ellenőrzött területei

Rádzsaszthán

kilométer mérföld

A határok jelölése nem szükségszerűen megbízható.

A vitatott kasmíri területek és az azokat ellenőrző országok

India potenciáljának bővülése, világgazdasági tényezővé válása és a globális kérdések növekvő körére kiterjedő ambíciói ellenére Újdelhi külpolitikai érdeklődése területi és funkcionális értelemben egyaránt szelektív, és ez a 2014-es kormányváltást követően sem változott. Dip­lo­ máciája a nemzetközi gazdasági és politikai rend átalakítására összpontosít. Ez a törekvése 66

KÖRKÉP

végigvonul az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagságának elnyerését és a nemzetközi pénzügyi szervezetek reformját célzó igényeken, a G20 szerepének hangsúlyozásán és a BRICS, illetve az Sanghaji Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organiation, SCO) kereteiben kifejtett tevékenységén. Globális síkon „stratégiai autonómiája” védelmében India min-

den irányban őrizni igyekszik külpolitikai mozgásszabadságát. Ez a gyakorlatban az aktuális – különösen a konfliktusos – külpolitikai kérdésekben jelentkező rendkívül óvatos, az érdemi állásfoglalástól tartózkodó magatartásban ölt testet.

A korábbi Look East-, illetve az azt tovább­ finomító Act East-politika a gazdasági motiváció mellett fokozatosan stratégiai elemekkel bővült.

A szomszédos országokban (Nepál, Bhu­tán, Bangládés, Srí Lanka és a Maldív-szigetek) és a dél-ázsiai régióban domináns hatalmi pozíciók kiépítését célozza, abból kiindulva, hogy a szubkontinens egyetlen olyan geopolitikai egységet képez, amelyben India meghatározó szerepre hivatott. Továbbra is lényeges a Pa­k isz­ tánnal való szembenállás. Újdelhi és Iszlámábád viszonyát változatlanul a kasmíri kérdés megoldatlanságából fakadó pszichózis terheli, és ezt tovább súlyosbítja a határon átnyúló terrorizmus, valamint a nukleáris elrettentő kapacitások paritása. A kormány regionális politikáját a pakisztánival sok ponton összefonódó kínai optika is

torzítja, és ezzel mind látványosabban települ rá Újdelhi és Peking regionális befolyásnövelést célzó rivalizálása (amelynek új eleme az „Egy övezet, egy út”-kezdeményezés (BRI/OBOR) indiai elutasítása).

Az indiai külpolitika kiemelt fontosságú eleme az Egyesült Államokkal való viszony alakulása.

A 2004-ben stratégiai szintre emelt kapcsolatok a gyakorlatilag India de facto nukleáris hatalmi státuszának elismerését jelentő 2008. évi civil nukleáris megállapodással érték el csúcspontjukat. A kapcsolatok ezt követően ugyan megtorpantak, de a jelenlegi kormány hivatalba lépését követően ismét fejlődésnek indultak.

Trump elnök hivatalba lépése, politikai és gazdasági jellegű, Indiát az esetek többségében negatívan érintő intézkedései miatt ugyanakkor jelenleg a „bizonytalanság” a kétoldalú viszony jellemzője. Oroszország máig Újdelhi fontos stratégiai partnere, egyben az indiai külpolitikai stratégia autonómiájának fenntartásában is megkülönböztetett jelentőségű az országgal fenntartott viszonyrendszere. Az Európai Unió

Az egyik hagyományos stratégiai partnert a hidegháború óta Oroszország jelenti KÖRKÉP

67

Az indiai Act East-politika részét képező East Coast Economic Corridor (ECEC)

68

KÖRKÉP

Bengalúru–Mumbaí gazdasági folyosó

Mumbaí

PAKISZTÁN

Iszlámábád

Tútíkórin

Bengalúru

INDIA

Csennai

Kathmandu

NEPÁL

Csennai–Bengalúru ipari folyosó

Delhi–Mumbaí ipari folyosó

Delhi

Dakka

informatikai textil klaszter és ruha klaszter

javasolt keleti parti gazdasági folyosó

Kolkata

gépjármű klaszter

BANGLÁDÉS

Timpu

BHUTÁN

Davei

Nepjida

MIANMAR

Bangládés–Kína– India-Mianmar gazdasági folyosó

0

100 km

200

300

400

Hanoi

észak–déli folyosó a Nagy Mekong Szubrégióban

VIETNÁM

Ezt a térképet az Ázsiai Fejlesztési Bank kartográfiai csoportja készítette. A rajta szereplő határok, színek, elnevezések és egyéb információk az Ázsiai Fejlesztési Bank részéről nem tükröznek semmilyen, a területek jogi helyzetével kapcsolatos véleményt, illetve a határok, színek, elnevezések és információk helybenhagyását.

Ho Si Minh-város

KAMBODZSA Phnompen

Bangkok

a Nagy Mekong Szubrégió déli gazdasági folyosója

Vientián

LAOSZ

Kunming

főváros tagállam/tartomány fővárosa város/település

THAIFÖLD

KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG

ECEC – India első tengerparti folyosója

Egyesült Királyság

Amerikai Egyesült Államok

Oroszország

Hollandia

Németország

Franciaország

Pakisztán

Olaszország Törökország Izrael

Kína

Irán Szíria

Észak-Korea

India

Államok, amelyek részt vesznek a nonproliferációban Államok, amelyek nem vesznek részt a nonproliferációban A NATO nukleáris fegyvermegosztási programjában részt vevő államok Államok, amelyek vélhetően nukleáris fegyverekkel rendelkeznek

India és a vele szomszédos Pakisztán sem vesz részt a nonproliferációs folyamatokban

és India ugyan 2004 óta egymás stratégiai partnerei, azonban köztük lévő politikai és gazda­ sági kapcsolatok nem eléggé fejlettek. A 2017. októberi EU–India-csúcstalálkozó azonban azt jelezte, a globális szereplővé válni kívánó India kezdi felfedezni, hogy ebbéli törekvéseiben támogatóra találhat a szintén demokratikus elveket valló és a multilaterális szabályrend­ szerek mellett elkötelezett, a 2016. évi Global Strategy nyomán az eddiginél nagyobb nemzetközi szerepre törekvő EU-ban. A két fél „természetes partnerként” tekint egymásra. A kétoldalú kapcsolatok legfontosabb nyitott kérdésében, a 2013-ban elakadt szabadkereskedelmi tárgyalások újrakezdésében azonban nincs előrelépés.

Ennek magyarázata a Módí-kormány protek­ cionista kereskedelempolitikájában rejlik. Ezzel függhet össze az is, hogy India elutasította az EU magas szintű gazdasági dialógus létrehozására irányuló javaslatát. Fontos és előremutató fejlemény ugyanakkor, hogy Közép-Európa immár bekerült az indiai üzleti körök látókörébe, és ezt a tendenciát az indiai diplomácia is érzékeli, sőt, támogatja.

Nemzetközi befolyásának javítása céljából India folyamatosan aktív a különböző nem­zet­közi szervezetekben (pl. Nemzetközösség, BRICS), illetve tárgyalásokon (pl. World Trade Organisation, WTO), és igyekszik minél több nemzetközi szervezethez csatlakozni. Az elmúlt egy évben ilyen irányú erőfeszítéseit siker koronázta két nonproliferációs rezsim (Ausztrália Csoport, Wassenaari Megállapodás) esetében.

2017 novemberében Indiának egy brit jelölt ellenében sikerült újraválasztatnia Dalvír Bhandárí bírót a Nemzetközi Bíróságba (International Court of Justice, ICJ), ez pedig jól mutatja növekvő befolyását. Nem volt viszont előrehaladás a Nukleáris Szállítók Csoportja (NSG) és a legfontosabb cél, az ENSZ BT állandó tagságának elnyerése ügyében. Egy helyben topognak az ENSZ keretében indiai javaslatra még 1996ban megkezdett tárgyalások egy terrorelle­n es nemzetközi megállapodásról (Comprehensive Convention on International Terrorism, CCIT), amit India folyamatosan szorgalmaz.

Az indiai külpolitikai stratégia egyik mozgatórugója az ország energiabiztonságának szavaKÖRKÉP

69

A VILÁG ORSZÁGAI A 2016-OS GLOBÁLIS TERRORIZMUS INDEXEN ELÉRT PONTSZÁMAIK SZERINT A VILÁG ORSZÁGAI A 2016-OS GLOBÁLIS TERRORIZMUS INDEXEN 8001–10000 ELÉRT PONTSZÁMAIK SZERINT 6001–8000

4001–6000 8001–10000 2001–4000 6001–8000 0,001–2000 4001–6000 0 2001–4000 nincs0,001–2000 adat 0 nincs adat

A térkép rávilágít, miért fontos téma India számára a terrorizmus elleni fellépés az ENSZ-en belül

70

KÖRKÉP

tolása, rohamosan növekvő energiaigényének kielégítése, energiaellátásának diverzifikálása.

A klímaváltozás kezeléséről folyó nemzetközi tárgyalásokon az ország a korábbinál nyitottabbnak mutatkozik egy széles körben elfogadható, ám a feltörekvő gazdaságok sajátos szempont-

jait is figyelembe vevő konszenzus kialakítására.

Ugyanakkor mindaddig ellenez minden olyan megállapodást, amely kötelezné szénalapú energiarendszere gyökeres és gyors ütemű átalakítására, amíg az veszélyeztetné az ország kitűzött fejlesztési céljait.

KÖRKÉP

71

INDIA ÉS AZ ÚJ SELYEMÚT Róma Ádám

2013-ban Hszi Csin-ping kínai elnök meghir­ dette az „Egy övezet, egy út”-kezdeményezést, amely a kontinensen és a tengereken keresztül kötné össze Kínát és Európát a régi selyemút, valamint Cseng Ho 15. századi kínai admirális által érintett dél- és délkelet-ázsiai kikötők nyomán.1 A nagyszabású kezdeményezés méreteit jól szemléltette az a 2017-es pekingi Belt and Road Forum, amelyen 130 országból 1500 küldött vett részt. A rendezvényen azonban egy ország hiánya szembetűnő volt. India, a kínai várakozások ellenére, semmilyen hivatalos küldöttséggel nem képviseltette magát, elzárkózva Hszi Csin-ping kezdeményezésétől.2 A bilaterális kapcsolatok javulását a két ország között máig fennálló határvita és az ennek okán kirobbanó 1962-es határháború emléke eddig is akadályozta, de Kína számára érzékeny pontnak számít még a dalai láma és az emigráns kormány indiai jelenléte, míg India a deficites külkereskedelmi mérlegét kifogásolja, és aggódva tekint a kínai befolyás növekedésére a dél-ázsiai régió­ ban is. India fenntartásai ellenére azonban mind a szárazföldi gazdasági folyosók, mind az Indiaióceánon futó útvonalak révén érintetté vált a projektben, és ezzel kész helyzet előtt találta magát a hagyományosan saját érdekszférájának tekintett indiai-óceáni régióban.

KÍNAI–PAKISZTÁNI GAZDASÁGI FOLYOSÓ Li Ko-csiang miniszterelnök 2013-as pakisztáni látogatása során javasolta először az új selyemút kezdeményezés mára zászlóshajójává váló kínai–pakisztáni gazdasági folyosó megépítését, amelynek célja a hszincsiangi Kasgar ös�szekötése a Pakisztán délnyugati részén fekvő Gvádar kikötőjével, főleg köz- és vasúti útvonalak, logisztikai és ipari központok, valamint erőművek építése révén.3 A gazdasági folyosó szorosan összefügg Kína nyugati fejlesztési programjával is, amelyben Peking a kevésbé 72

KÖRKÉP

fejlett, a tengerparti központoktól távol eső tartományok fejlesztését tűzte ki célul. A rendszeresen hangoztatott gazdasági előnyök mellett4 azonban számos megoldásra váró probléma lassítja a folyosó épülését. Ilyen kihívás a Pa­ kisztánban élő és dolgozó kínaiak biztonsága, Pakisztán regionális megosztottsága és az időnként fellépő politikai instabilitása, valamint a balúcshisztáni szeparatisták Kína-ellenessége, miközben kínai szempontból mára a befektetések gazdasági megtérülése is kérdésessé vált.5

A kínai–pakisztáni gazdasági folyosó fő iránya (KPGF/CP-EC)

Míg Pakisztán nyugati szomszédjai, Irán és Afganisztán támogatják a gazdasági folyosó kiépítését, addig India kategorikusan elutasítja azt. India aggódva figyeli két szomszédja biztonságpolitikai együttműködésének elmélyülését a gazdasági folyosó mentén, különösen annak fényében, hogy mind Pakisztánnal, mind Kínával szemben máig fennálló területi követelései van­n ak, és ezek már eddig is számos fegyve­-

Kína „Egy övezet, egy út”-kezdeményezése (OBORI/BRI) KÖRKÉP

73

res konfliktust és háborút okoztak. Az épülő kínai–pakisztáni gazdasági folyosó alapvető, India szuverenitásával kapcsolatos problémákat is fel­vet, mivel keresztülhalad a kasmíri GilgitBaltisztánon, ezt pedig mind India, mind Pa­ kisztán a saját területének tartja.6 A Kasmírkérdésben India határozott álláspontot képvisel, a területért már háromszor háborúba bocsátkozott Pakisztánnal. Bár Peking részéről érkeztek javaslatok a probléma megoldására, ezek az útvonal megváltoztatásának hiányában egyelőre nem vezettek eredményre.7 BANGLÁDÉS–KÍNA–INDIA–MIANMAR GAZDASÁGI FOLYOSÓ A több ezer éves múltra visszatekintő 8 Asszam–Burma–Jünnan útvonalat újjáélesztő gazdasági folyosó terve még az 1990-es években regionális kezdeményezésként merült fel, a 2000-es évektől kezdve pedig magas szintű állami hátszelet is kapott. 9 Ez a gazdasági folyosó mind a négy résztvevő számára előnyökkel kecsegtet, mivel a regionális integráció elmélyülése és az infrastrukturális fejlesztések csökkentenék az utazási, illetve szállítási időt, valamint a tranzakciós költségeket is, de a turisztikában rejlő lehetőségeket is jobban kiaknázhatóvá tennék. Ezek a szempontok azért sem hagyhatók figyelmen kívül, mert Jünnan délnyugati, India északkeleti és Mianmar északi része is egyaránt súlyos infrastrukturális problémákkal és szegénységgel küzd. A gazdasági kapcsolatok mélyítésével Bangládés és Mianmar könnyebben elérheti a kínai és indiai piacot termékeivel, valamint a külföldi befektetésekkel járó technológiai transz­fer is tovább növelheti a gazdasági fejlődést. Egy másik terület, ahol a gazdasági folyosó létrejötte jelentős eredményeket hozhat, az az energetikai együttműködés, miután a tervezett folyosó területe ásványi és természeti kincsekben, valamint energiahordozókban is gazdag.

A jelentős előnyökkel járó kezdeményezést azonban az utóbbi években tapasztalt regionális képviselet hiánya, biztonságpolitikai kihívások és ellentétek, továbbá Kína közelségéből adódóan a Kína és India között fennálló határvita együttesen hátráltatja. Ezeken kívül Bangládés és 74

KÖRKÉP

Bangládés–Kína–India–Mianmar gazdasági folyosó fő iránya (BKIMGF/BCIM-EC)

Mianmar között a rohingja menekültek helyzete is feszültségeket okoz.10 A legsúlyosabb aka­ dályozó tényező ezen szempontok mellett Pe­ king 2015-ös döntéséhez kapcsolható, amellyel a BKIM gazdasági folyosót egyoldalúan az „Egy övezet, egy út” részévé nyilvánította. Ebből adó­ dóan India a már korábban tárgyalt kínai– pakisztáni gazdasági folyosó elutasításából kifolyólag ettől a gazdasági folyosótól is elzár­ kózik, kétségessé téve a projekt megvalósít­ hatóságát és sikerét.11 A 21. SZÁZADI TENGERI SELYEMÚT ÉS INDIA Az új selyemút tengeri útvonalának célja Kína partjainak összekötése Délkelet- és Dél-Ázsiá­

A „gyöngysor” (String of Pearls)

Az észak–déli közlekedési folyosó fő iránya (NSTC)

val, majd tovább haladva Nyugat-Ázsia felé a Perzsa-öblön és a Földközi-tengeren keresztül Európával. A várakozások szerint így hatékony szállítási útvonalak alakulnak ki, összekötve a fejlett kikötőket a tengeri és szárazföldi út­v onalakkal.12 Azonban Kína indiai-óceáni ter­veinek megítélése nem egységes: az egyik oldalon Kína új selyemút projektjének kölcsönös előnyö­ket jelentő és „win-win-szituációt” teremtő vonásait hangsúlyozzák, a másikon viszont tervpolitikai-stratégiai jelentőségét és Indiára nézve hát­rányos hatásait emelik ki. Ez utóbbi elmélet „gyöngysor” (String of Pearls) néven vált ismertté.

A „gyöngysor-elmélet” szerint Kína a kikötők építésével egy olyan tervet valósít meg, amely-

Az Ázsia-Afrika növekedési folyosó (AAGC)

nek keretén belül tengerészeti bázisok kiépí­ tésével egyrészről biztosítaná a kínai tengeri útvonalakat, másrészről képessé válna más kereskedelmi útvonalak akadályozására. Ezáltal pedig az Egyesült Államok, illetve Anglia korábbi példáját követve domináns tengeri hatalommá válhat, miközben új bázisaival Indiát is körbekeríti.13 Ennek az Indiában is elterjedt értelmezésnek alapot nyújt a kínai tengeralattjárók egyre gyakoribb megjelenése a térségben, valamint a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészetének jelenléte Dzsibutiban.14 Az Alfred T. Mahan-féle összefüggés a haditengerészeti képesség és a nagyhatalmi státusz között máig meghatározó a modern kínai és indai stratégiai gondolkodásban, és ez előrevetíti egy újabb, az Indiai-óceánért folytatott „nagy játszma” vízióját a két ország között. Mindazonáltal a szóban forgó kikötők fejlesztési költségei, nyílt elhelyez­ kedésük, továbbá India szembeötlő földrajzi előnye a régióban megkérdőjelezi ennek az elképzelésnek a realitását.15 ALTERNATÍVÁK KÍNA ÚJ SELYEMÚT KEZDEMÉNYEZÉSÉRE A Peking által népszerűsített és jelentős politikai-gazdasági hátszelet élvező kezdeményezés mellett azonban több olyan infrastrukturális és regionális összeköttetést elősegítő tervezet merült fel, amelyek mindegyikében jelentős szerep jut Indiának. Az egyik ilyen tervezet Hillary Clinton külügyminiszteri tevékenységéhez köthető. Ez eredetileg Afganisztán stabilizálását célozta volna az amerikai csapatok kivonulása után,16 de egy hosszabb szünetet követően Donald Trump elnöksége alatt az utóbbi idő­ben újra előkerült.17 Egy másik ilyen folyosó az észak–déli közlekedési folyosó (North–South Transport Corridor, NSTC), amely Indiát, Orosz­ országot és Iránt kötné össze. A tervek szerint ez az útvonal 30%-kal csökkentené a szállítási költségeket, míg a szükséges időt közel felére redukálná, növelve a résztvevők közötti kereskedelmet is.18 A legfrissebb terv, amely részben a kínai tervek ellensúlyozására szolgálna, az India és Japán közötti 2016-os Ázsia–Afrika növekedési folyosó ( Asia– Africa Grow th Corridor, AAGC).19 A 21. századi tengeri seKÖRKÉP

75

lyemúttal jelentős átfedést mutató, Afrikát és Ázsiát összekötő és az emberek közötti kap­ csolatokat kiemelten kezelő terv még csak gyerekcipőben jár, de az elmélyülő India–Japán együttműködés egyik meghatározó elemévé vált, mindkét ország érdekeit egyaránt szol­­gálva.20

HIVATKOZÁSOK 1 Dipankar Banerjee: China’s One Belt One Road Initiative – An Indian Perspective. ISEAS – Yusuf Ishak Institute, Perspective. 2016. március 31.

2 Sutirtho Patranobis: India absent at Belt and Road Forum

INDIA ÉS AZ ÚJ SELYEMÚT JÖVŐJE A kínai álláspont szerint az új selyemút a globalizáció és saját gazdasági szükségleteinek eredménye, és egy nyílt, befogadó és kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködésként valósul meg, összhangban az ENSZ Alap­ okmánya céljaival és értékeivel. Indiai vonat­ kozásban a kezdeményezés elősegítené a kétoldali kereskedelmet, befektetéseket és az emberek közti kapcsolatok erősítését, hozzájárulna az indiai közlekedési és kommunikációs infrastruktúra fejlődéséhez, valamint új momentumot adhatna a két ország stratégiai együttműködésének és a vitás kérdések megoldásának. 21 Eddig azonban a kezdeményezés fentebb ismertetett biztonságpolitikai olvasatai óvatossá és elzárkó­z óvá tették Indiát, így az inkább megpróbál alternatívákat és más együttműködési lehető­s égeket keresni, hogy ellensúly t teremtsen Pekinggel szemben.

Az utóbbi hónapokban viszont, hogy India immár nemcsak az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Banknak (Asian Infrastructure Investment Bank, AIIB), hanem a Sanghaji Együttműködési Szer vezetnek (Shanghai Cooperation Organiation, SCO) is tagja, úgy tűnik, hogy a 2018-as vuhani Hszi–Módícsúcstalálkozót követően fordulat következett be Módí miniszterelnök politikájában. Ugyan Újdelhi még mindig következetesen elhatáro­ lódik a hivatalos részvételtől, mivel a kínai– pakisztáni gazdasági folyosóval szuverenitási problémája van, és ez alapvetően akadályoz minden ilyen irányú törekvést, de már született egy megegyezés a kínai–indiai együttműkö­ désekről Afga­n isztánban az új selyemúthoz köthető projektekben. 22 Ez pedig bizonyos fokú normalizálódást vetít előre a két ország kap­c solataiban.

76

KÖRKÉP

but its presence felt at China’s mega show. Hindustan Times.

2017. május 17. <https://www.hindustantimes.com/world-news/india-the-elephant-at-china-s-grand-belt-and-roadforum/story-LED5b2tXRFBF6XpVSiG5gL.html > Hozzáférés: 2018. augusztus. 9.

3 Alok Ranjan: The China–Pakistan Economic Corridor: India’s Options. Institute of Chinese Studies, Occasional Paper, Delhi, 2014/május. 4.

4 Ahmad Rashid Malik: The China–Pakistan Economic Corridor (CPEC): A Game Changer for Paksitan’s Economy, 69–83. In: China’s Global Rebalancing and the New Silk Road. Szerk.: B. R. Deepak. Springer, Szingapúr, 2018. 71–77.

5 Jabin T. Jacob: The China–Pakistan Economic Corridor and the China–India–Pakistan Triangle. In: China’s Maritime Silk Road and South Asia. A political Analysis of its Purposes, Perils, and Promise, 105–136. Szerk: Jean-Marc F. Blanchard.

Palgrave Studies in Asia-Pacific Political Economy, Szingapúr, 2018. 112–116.

6 Siegfried O. Wolf: China–Pakistan Economic Corridor (CPEC): Regional Cooperation in the Wider South Asian Region. In: China’s Global Rebalancing and the New Silk Road, 85–100. Szerk.: B. R. Deepak. Springer, Szingapúr, 2018. 91.

7 S. Rajasimman: Disambiguation of OBOR in Sino-Indian Relations: Is It a Strategic Checkmate – Part 1. Indian Defence Review. 2017. május 14. <http://www.indiandefencereview.com/spotlights/disambiguation-of-obor-in-sino-indian-relations-is-it-a-strategiccheckmate-part-1/ > Hozzáférés: 2018. augusztus. 9.

8 B. R. Deepak: Bangladesh, China, India, Myanmar Economic Corridor (BCIM-EC): Security Dilemma Rider to Regional Economic Integration. In: China’s Global

Rebalancing and the New Silk Road, 51–68. Szerk.: B. R.

road-of-its-own/#4964705ea90e > Hoz záférés: 2018.

Deepak. Springer, Szingapúr, 2018. 51–52.

augusztus. 10.

9 Uo. 54–56.

19 Sanjeev Miglani: India’s ‘new Silk Road’ snub highlights gulf with China. Reuters. 2017. május 21. <https://www.reu-

10 Uo. 61–65.

ters.com/article/us-china-silkroad-india/indias-new-silk-road-snub-highlights-gulf-with-china-idUSKCN18H01L >

11 Rodion Ebbighausen: China’s New Silk Road faces resis-

Hozzáférés: 2018. augusztus. 10.

tance from India, partners. Deutsche Welle. 2018. június 2. <https://www.dw.com/en/chinas-new-silk-road-faces-resis-

20 Lou Chunhao: The challenge to China’s New Silk Road.

tance-from-india-partners/a-44056399 > Hozzáférés: 2018.

World Economic Forum. 2018. április 19. <https://www.wefo-

augusztus 10.

rum.org/agenda/2018/04/the-challenge-to-chinas-new-silkroad > Hozzáférés: 2018. augusztus. 10.

12 Amitendu Palit: The MSRI, China, and India: Economic Perspectives and Political Impressions. In: China’s Maritime

21 Lan Jianxue: The ‘Belt and Road’ Initiative: Fundamental

Silk Road and South Asia. A political Analysis of its Purposes,

Principles Content, and Significance for Sino-Indian

Perils, and Promise, 203–228. Szerk: Jean-Marc F Blanchard.

Relations. In: China’s Global Rebalancing and the New Silk

Palgrave Studies in Asia-Pacific Political Economy, Szingapúr,

Road, 35–42. Szerk.: B. R. Deepak. Springer, Szingapúr,

2018. 203.

2018. 35–38.

13 David Brewster: The MSRI and the Evolving Naval

22 India and China advancing together on new Silk Roads.

Balance in the Indian Ocean. In: China’s Maritime Silk Road

OBOReurope. 2018. május 8. <http://www.oboreurope.com/

and South Asia. A political Analysis of its Purposes,

en/towards-balanced-exchanges/ > Hozzáférés: 2018.

Perils, and Promise, 55–79. Szerk: Jean-Marc F. Blanchard.

augusztus 10.

Palgrave Studies in Asia-Pacific Political Economy, Szingapúr, 2018. 62.

14 David Tweed – Adrian Leung: China Is Making a Bold Military Power Play. Bloomberg. 2018. március 6. <https:// www.bloomberg.com/graphics/2018-china-navy-bases/ > Hozzáférés: 2018. augusztus 10.

15 Brewster, 62–64.

16 Tridivesh Singh Maini: The ‘New Silk Road’: India’s Pivotal Role. Strategic Analysis. 2012/július–augusztus. 652–653.

17 US, India To Revive ‘New Silk Road’ Seen As Counter To China’s Belt And Road Project. NDTV. 2017. május 24. <https://www.ndtv.com/india-news/us-india-to-revive-news i l k-ro ad-to - c o u nte r- c h i n a s-b e l t-a n d-ro ad- o b o r-p ro ject-1697632> Hozzáférés: 2018. augusztus. 10.

18 Wade Shepard: Watch Out, China: India Is Building A ‘New Silk Road’ Of Its Own. Forbes. 2017. június 28. <h t t p s: // w w w.f o r b e s .c o m /s i te s / w a d e s h e p a r d /2017/ 0 6 /28 / wa tc h - o u t- c h i n a- i n d i a- i s - b u i l d i n g - a- n e w-s i l k-

KÖRKÉP

77

AZ INDIA–PAKISZTÁN–AFGANISZTÁN HÁROMSZÖG: ALTRUIZMUS ÉS HEGEMONISZTIKUS TÖREKVÉSEK EGY TÖRÉKENY ÁLLAMBAN Éva Ádám

Az India, Pakisztán és Afganisztán között fennálló hármas kapcsolatrendszer, a stratégiai érde­ kek és altruisztikus törekvések közötti összefonódás egy olyan bonyolult viszonyrendszert hozott létre Közép- és Kelet-Ázsia határán, amelynek megoldása nélkül sem Afganisztán sorsa, sem India és Pakisztán viszálya nem fog pozitív irányba haladni. A három eltérő társadalmi és gazdasági fejlettségi szinten álló ország között jóval erősebb a történelmi kötelék, mint bármelyik szomszédjukkal, politikai kapcsolatrendszerük mégis bonyolultabb, mint a gordiuszi csomó.

A hinduizmus legősibb szent írásai, így például a Rigvéda, illetve számos irodalmi és tárgyi emlék bizonyítja, hogy ha nem is egy mai értelemben vett politikai egység, de egy erős kulturális kötelék több ezer évvel ezelőtt is létezett a mai India, Pakisztán és Afganisztán között.

A ma Afganisztán és Pakisztán határvidékén lévő terület, amelyet a védikus korban Gand­h á­ rának neveztek, a hindú és buddhista kultúra egyik központjává vált.1 Az ó- és középkorban a kereskedelem mellett a vallás volt a legfontosabb összekötő kapocs a számos királyság által uralt közép- és kelet-ázsiai területek között.

Ugyan­a kkor a vallás lett az egyik legfontosabb oka annak is, hogy hozzájárulva a nemzeti identitások kialakulásához, az egykor egymáshoz erősen kötődő területek között folyamatosan megbomlott a kötelék. Az iszlám megjelenése magával hozta a buddhizmus és hinduizmus leáldozását, és bár a mai Afganisztán és Pa­ kisztán területén a hindú és buddhista közösségek sokáig harmonikusan éltek a domináns iszlám közösségek között, a szélsőséges iszlamizmus és nacionalizmus azonban nem kívánt elemmé minősítette őket.

78

KÖRKÉP

Dzsaváharlál Néhrú, India első miniszterelnöke

A modern indiai nacionalizmus egyik legnagyobb alakja, Dzsaváharlál Néhrú az indiai egység híve volt, és a tolerancia megtestesítőjéhez, Mahátmá Gándhíhoz hasonlóan tragédiaként élte meg India szétszakadását és az azt követő erőszakot. Ugyanakkor az először 1942-ben kiadott, börtönévei alatt írt történelmi értekezéseiben Néhrú arra a következtetésre jutott, hogy ugyan az iszlám adott esetben akár szerves részévé is válhatott volna a Hindusztáni-félsziget kultúrájának, és azt akár gazdagíthatta is volna, a val­ l ás azonban sajnos túl későn és nem a megfelelő módon érkezett meg a térségbe, ennek pedig hosszú távon destruktív hatása lett.

Szindhbe, a mai Pa­k isztán területére az eredeti, toleráns iszlám érkezett, a mai India területére érkező későbbi betolakodók viszont harcias muszlimok voltak, akik erőszakos eszközeikkel gyógyíthatatlan sebeket ejtettek a több ezer éve jelen lévő hindú közösségeken.2 Bár Néhrú előbbi véleménye ellenére is a nagy India felosztása

ellen kardoskodott, a szétszabdalás részben az ő tézisét igazolja. A hindú és muszlim közösségek kép­telenek voltak a nagy India működési elveiről megegyezni, ami mindkét fél részéről a kulturális érzékenység hiányával volt magyarázható. Ezt visszamenőlegesen is alátámasztja az erőszakos és felgyorsított népességcsere, illetve napjaink vallási radikalizmusa és az ahhoz köthető atrocitások.

India kapcsolatrendszere Pakisztánnal és Afga­n isztánnal azért érdekes, mert megfigyel­ hető benne India részéről egy bizonyos szintű felelősségtudat és az India felosztását eredményező kulturális megfontolások cáfolata is.

Különösen az utóbbi szempontjából – jelentősen leegyszerűsítve persze – azt is mondhatjuk, hogy India attitűdjében megfigyelhető a hinduizmus, de különösen a buddhizmus sajátosságának tekinthető altruizmus. Ennek megjelenését India külpo­litikájában a kritikusok gyakran megkérdőjelezik, és India hegemonisztikus törekvéseivel azonosítják. Kétségtelen azonban, hogy a demok­rá­cia­é pítés az indiai külpolitika szerves része állami, és intézményi szinten is. Ez a kettősség, az altruizmus szándéka és a hegemóniatörekvés vádja azonosítható az India–Pakisztán– Afganisztán relációban, attól függően, hogy melyik fél mond ítéletet a másik törekvéseiről. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a modern India külpolitikájában megfigyelhető az a törekvés, hogy a több ezer éves kulturális kapcsolatokat és ókori kereskedelmi hálózatokat a geopolitikai viszonyok korlátai között felélessze. Ezt akár olyan módon is hajlandó megtenni, hogy a Pa­ kisztán által elzárt Afganisztánt hosszú tengeri és szárazföldi úton, az Indiai-óceánon majd Iránon keresztül közelíti meg. Noha ennek az erőfeszítésnek van az indiai energiapolitikához köthető oka, mégis világos, ez túl költséges, fáradságos és veszélyes vállalkozás ahhoz, hogy India ne találhatna egyszerűbb megoldást.

A vallási és kulturális konfliktusok ellenére az iszlám tagadhatatlanul része az indiai civilizáció­ nak, hiszen nagy muszlim birodalmak sora jellemzi India történelmét. Már a Mogul Birodalom uralkodói is egyfajta geopolitikai megközelítéssel tekintettek Kabulra és Kandahárra, hiszen ez a két nagyváros az India és Közép-Ázsia közötti

A Mogul Birodalom határai a mai Afganisztán, Pakisztán és India területén

szárazföldi útvonalakon fekszik. Ezt a szem­léletet örökölte a Brit Birodalom a moguloktól, mivel számukra Afganisztán jelentette az ütköző­zónát India és az Orosz Birodalom között. Afga­nisztán jelentősége egyben komoly kötelezettséget és kihívást jelentett a területet uralni akaró birodalmak számára. Az itt élő főként pastu törzsek kliensviszonyának fenntartása nem volt olcsó és egyszerű feladat a Mogul Birodalom számára.

A pastu területről a perzsa uralkodó, Nádir sah hódításai szorították ki a mogulokat, majd a pastu Durráni Birodalom a 18–19. században ellenséges viszonyban állt Indiával.3 Az Af­g a­ nisztán és India között több ezer éve fennálló szoros kapcsolat ebben az időszakban kezdett erodálódni. Ezt követően az afgán területek szomszédjaival való viszonyát folyamatos viszályok és háborúk jellemezték. Ezek során Afga­ nisz­tán ugyan csak rövidebb időszakokban veszítette el átmenetileg politikai függetlenségét, de elszigeteltsége révén mindig függött szomszédjaitól az életben maradás érdekében. A Brit Birodalom végül a Durand-vonal formájában fizi­ kailag is kijelölte India és Afganisztán határát, nyelvileg pedig elangolosította Indiát, így a perKÖRKÉP

79

Nemzetközi határ Egyéb nemzetközi határ Vasút Közút Földút 0 0

100

200 100

300 kilométer 200

300 mérföld

Az Afganisztán és Brit India határát kijelölő úgynevezett Durand-vonal

zsa-pastu Afganisztán és a hindusztáni-angol (a muszlim birodalmak alatt perzsa) India kulturálisan is eltávolodott egymástól. India függetlenedése és Pakisztán létrejötte után végleg megszakadt a közvetlen fizikai kapcsolat Afganisztán és India között. Ezt tovább növelte a Pakisztán és India közötti fizikai és diplomáciai elzárkózás, mivel így az ország gyakorlatilag egy áthatolhatatlan falat képezett India és Afganisztán között.

Pakisztán és Afganisztán között viszont a Du­ rand-vonal képezte az új határt; ez azonban a földrajzi és etnikai logika hiánya miatt, illetve hosszúsága és ellenőrizhetetlenségéből adódó porózussága révén sokkal inkább összeköti, mint amennyire elválasztja a két országot, melyek ilyen értelemben organikusan kapcsolódnak egymáshoz. Ugyanakkor Afganisztán nem ismerte el a britek által kijelölt határt, ezért politikai értelemben a két ország közötti diplomáciai vita tárgyát képezi mind a mai napig.

Mivel az indiai–pakisztáni függetlenség után India számára megszűnt Afganisztán ütközőzóna szerepe, India politikáját Afganisztán irányába új szempontok szerint kellett meghatározni.

Ennek sarokkövéül a két ország közötti több 80

KÖRKÉP

ezer éves kulturális kapcsolatot lehetett kijelölni.

Pakisztán számára viszont – kedvezőtlen földrajzi dimenziói, észak-déli irányban megnyúlt és keskeny „folyosójellege” révén – felértékelődött Af­g a­nisztán hinterland szerepe. Mivel Pakisz­tán és India 1947 után ellenséges viszonyt alakított ki egymással, és ennek javarészt területi viták képezték az alapját, természetes módon adódott Pakisztán számára a lehetőség, hogy Afga­nisz­tán vezetőivel a diplomáciai és katonai kapcsolatok fejlesztésére törekedjen, így egy Indiával folytatott jelentősebb háború esetén erős hátországot tudhatna maga mögött. Másrészt Afga­n isztán területe tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy Pakisztán ott képezze ki a kasmíri konflik­ tus­b an pakisztáni oldalon harcoló katonákat.

Ezekre az alapvető feltevésekre alapozta Pa­k isz­ tán a „stratégiai mélység” diplomáciai és katonai doktrínáját Afganisztánban, arra törekedve, hogy Indiát afgán baráti kormányokkal ellensúlyozva kiszorítsa a térségből.4 Ez a haszonelvűség vezérelte a pakisztáni–afgán kapcsolatokat az 1980-as években az afgán–szovjet háború idején és az 1990-es évek hadúri és tálib rezsimei alatt is. Ennek a pakisztáni politikának fontos esz­köze volt az afganisztáni törzsek fegyveres kiképzése és felfegyverzése, valamint a térség militáns iszlamizmussal való indoktrinálása.

A 20. század utolsó két évtizedében Indiának nem volt lehetősége baráti kapcsolatokat kialakítani a Pakisztánnal hűbéres viszonyban álló afgán vezetőkkel. Az afgánok sikeres pakisztáni indoktrinációjának eredményeképpen nemcsak az Afganisztán és India közötti kapcsolatok romlottak meg, hanem a magukat hindúnak vagy szikhnek valló afganisztáni közösségek is veszélybe kerültek – ennek tulajdonítható, hogy számuk az 1980-as évek végétől az 1990-es évek elejéig félmillióról néhány tízezerre csökkent.

A helyzeten a tálib rezsim felszámolása sem segített, így a 2010-es évekre csupán pár ezer fős, Indiához köthető közösség maradt Afganisztán­ ban, mivel a militáns szervezetek továbbra is fenyegetést jelentenek rájuk nézve.5 Ugyan 2001-et követően új korszak kezdődött az afgán–indiai kapcsolatokban, hiszen Afga­ nisz­tánban egy nemzetközileg is elismert demok­ ratikus kormány került hatalomra, a 21. század-

Módí indiai miniszterelnök és Gáni Afganisztán államfője az Afgán–Indiai Barátság Gát 2016-os felavatásakor

ban India már képtelen egymagában befolyásolni a térség politikai folyamatait, és nemcsak Pa­ kisz­tán ellenirányú tevékenysége miatt. Indiához hasonlóan Afganisztán is egy soknemzetiségű és -nyelvű, nagy kiterjedésű állam, ám fontos különbség, hogy Indiától eltérően ebben az országban hiányzik a nemzeti egység és öntudat, illetve a demokrácia stabilitása külső támogatóktól függ. Hiába kötött Afganisztán és India 2011-ben sokoldalú stratégiai együttműködést gazdasági, kulturális és fejlesztési területeken, Afganisztán stabilitását egyedül egy globális nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok képes fenntartani a NATO segítségével. Miután az USA jelentősen csökkentette katonai jelenlétét, és megújult a pakisztáni támogatást maguk mögött tudó tálib erők területi terjeszkedése, veszélybe kerültek az ország indiai kapcsolatai és az Afganisztánban tevékenykedő több ezer indiai vendégmunkás, illetve a diplomáciai testület tagjai. India katonai jelenlétét Afganisztánban – ami hozzájárulhatna az ország stabilitásához – Pakisztán egyértelműen India hegemonisztikus

szándékaként értelmezné. Hiába kezdeményezett a 2013-ban Indiába látogató afgán elnök védelmi és biztonsági együttműködést az indiai vezetésnél,6 ez az elképzelés nem megvalósít­ ható Pakisztán jóváhagyása nélkül. Az utóbbi ország mozgásterét és befolyását viszont még az USA sem tudja jelentősen befolyásolni, mivel a muszlim állam stabilitása és együttműködése stratégiai jelentőséggel bír az Egyesült Államok regionális terrorizmusellenes harca szempontjából. Ilyen módon viszont Afganisztán Pakisztán és India regionális hatalmi versengésének játszóterévé válhat.

India afganisztáni tevékenységének altruista jellege melletti érv lehet, hogy a tálib rezsim 2001-es eltávolítását követően jelenléte nagyon korlátozott az országban, és kizárólag fejlesz­tési projektekre korlátozza tevékenységét In­diá­ban, annak ellenére, hogy az afgán kormányokban megvan a szándék arra, hogy az afgán–pakisztáni kapcsolatok rovására erősítsék az ország indiai kapcsolatait. India 2001 óta az öt legnagyobb donorország egyike, több milKÖRKÉP

81

liárd dollárt adományozott az afganisztáni infrastruktúra, kommunikációs hálózatok, oktatás és egészségügy fejlesztésére, és részt vett olyan konkrét fejlesztési projektek kivitelezésében, mint az Afgán–Indiai Barátság Gát (Afghan-India Friendship Dam, AIFD) vagy az afgán parlament felépítése. Mindez India elköteleződését mutatja a demokrácia fejlesztésének irányába, és nehezen tekinthető Pakisztán afganisztáni szerepének marginalizálására szolgáló eszközként, holott erre bőségesen lenne rendelkezésre álló tér.7 Noha az afgán kormányok folyamatosan jelezték igényüket a biztonsági együttműködésre, és szakértők szerint is minden amellett szól, hogy Indiának nagyobb elkötelezettséget kellene vállalnia az afgán fegyveres erők és különösen az Afganisztáni Nemzet­vé­ delmi és Biztonsági Erők (Afghanistan National Defense and Security Forces, ANDSF) fejlesz­ tésében, mivel eddig egyetlen nagy- és regio­ nális hatalom sem járult hozzá elégségesen ehhez, az indiai kormányok mostanáig tartózkodtak az ilyen jellegű kooperációtól,8 igyekezve elkerülni az indiai–pakisztáni kapcsolatok további romlását.

Felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e az indiai– pakisztáni viszony Afganisztán fejlődése szempontjából sorsfordító enyhülése. A sok évtizede megoldatlan indiai–pakisztáni területi viták és Pakisztán Afganisztán-politikájának agresszióként való értelmezése, illetve Pakisztán tapasztalata a helyi fegyveres mozgalmak kezelésében mind arra mutató tények, hogy Pakisztánban nem lesz hajlandóság a kétoldalú frusztráció személyeskedését félretenni a tágabb regionális biztonság és fejlődés érdekében. Pakisztán már az afgán–szovjet háború idején is irányítása alatt tartotta a helyi militarista szervezeteket, a közelmúltban pedig átfogó és sikeres katonai akcióval felszámolta az iszlamista és szeparatista szervezetek emberállományának és kapacitásának jelentős részét. Mivel Pakisztán gyakorlatilag már India korlátozott afganisztáni jelenlétét is szuverenitása megsértéseként és proxy konfliktusként értelmezi, kérdéses, hogy milyen reakciót fog kiváltani belőle az afgán–indiai kap­ csolatok elmélyítése – erre ugyanis mindkét fél által igény mutatkozik, ráadásul indokolttá is 82

KÖRKÉP

válhat a NATO-jelenlét esetleges csökkenését köve­tően. Minden jel arra mutat, hogy az India– Pa­ k isztán–Afganisztán hármas közötti kap­ csolatrendszer csupán az indiai–pakisztáni és a hindú–muszlim viszonyok elmérgesedéséhez fog vezetni, miközben a rendkívül törékeny afgán állam lesz az áldozata ennek a feloldhatatlan­nak tűnő viszálynak.

HIVATKOZÁSOK 1 Saroj Kumar Rath: Asia’s Changing History: India’s Relations with Afghanistan and Pakistan. Asian and African Studies. 2013/2. 303–304.

2 Jawaharlal Nehru: Glimpses of World History. The John Day Company, New York, 1960. 47–48.

3 Rath, 313.

4 Uo. 321.

5 Uo. 323.

6 Eva Gross: Afghanistan: the view from India. European Union Institute for Security Studies, AlertIssue. 2014/25.

7 Shanthie Mariet D’Souza: India’s Aid to Afghanistan: Challenges and Prospects. Strategic Analysis. 2007/szeptember. 833–834.

8 Ghulam Farooq Mujaddidi: India’s Cautious Engagement Is Costly for Afghanistan and the Region. The Diplomat.

2017. március 18. <https://thediplomat.com/2017/03/ indias-cautious-engagement-is-costly-for-afghanistanand-the-region/ > Hozzáférés: 2018. október 12.

A BRICS-EGYÜTTMŰKÖDÉS PERSPEKTÍVÁI Pál Zsombor Szabolcs

Közel húsz éve a világgazdaság magabiztos optimizmussal indult neki az új évezrednek, hiszen a kihívások ellenére úgy tűnt, hogy a 2000-es évek elejének vezető trendjét alapvetően a növekedés fogja jelenteni.1 Ez az optimizmus azonban nem bizonyult teljesen helytállónak, hiszen a következő egy-két évet a gazdasági visszaesés jellemezte, 2 így a befektetésre váró tőke előtt új perspektívákat kellett felvillantani. Jim O’Neill, az ekkoriban a befektetésekkel foglal­ kozó Goldman Sachsnál dolgozó angol közgazdász ebben a világgazdasági környezetben állt elő 2001 őszén azzal az írásával, amelyben a következő következtetéseket vonta le: „2001– 2002-ben a reál-GDP növekedése a nagy fejlődő piacok esetében meg fogja haladni a G7 GDP-jének növekedését. […] 2000 végén a vá­ sárló­e rő-paritáson amerikai dollárban denominált GDP Brazíliában, Oroszországban, Indiában és Kí­n á­ban (BRIC) körülbelül a világ GDP-jének 23%-át adta ki. […] A következő tíz évben a BRIC-országok, és különösen Kína jelentő­ sége növekedni fog, ez pedig fontos kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen globális gazdasági hatásai lesznek a BRIC-országokban folytatott fiskális és monetáris politikának. […]

A fenti kilátásokkal összhangban a világ döntéshozó fórumait újra kellene szervezni, különösképpen pedig a G7-csoportot kellene úgy átalakítani, hogy annak a BRIC képviselői is tagjai lehessenek.”3 Írásával tehát – miután egy kalap alá vett négy olyan országot, amelyeknek addig nem sok köze volt egymáshoz – létrehozott egy országcsoportot (ezt rövidítette a kérdéses országok angol neveinek kezdőbetűje nyomán BRIC-nek), és azt állította, a jövőben ezek az államok fogják jelenteni a világgazdaság motorját. Az máig vita tárgyát képezi,4 hogy a felvetés csak egy ügyes „saleses trükk”5, vagy a befektetők számára tényleges relevanciával bíró előrejelzés volt-e

– mindenesetre Jim O’Neill továbbra sem tekinti helytelennek akkori helyzetértékelését,6 sőt azt is cáfolja, hogy a négy országot csupán befektetési szempontok szerint rakta volna egy csoportba.7 Az ugyanakkor tény, hogy sok más, a 2000-es évek első évtizedében született hasonló jellegű, különböző feltörekvő piaci országokat összefogó és a jövő letéteményeseiként megjelölő rövidítéssel (pl. MINT, CIVETS, MIST, Big Ten, Next 11 stb.) ellentétben a BRICS a némi malíciával acronym investingnek (azaz mo­ zaikszó-befektetésnek) nevezett divat lefutása után8 sem tűnt el a hírekből és a szakértői elemzésekből. Sőt, gólemként önálló életre kelt, és sokak szemében egy, az eredeti jelentésén túlmutató szimbólummá vált.

2001 után ugyanis a négy ország – amelyek közé 2011-ben Dél-Afrikát is bevették, noha ennek jogosságát maga az eredeti betűszó kiötlője is kétségbe vonta 9 – fokozatos együttműködésbe kezdett, saját intézményrendszert épített ki, és így politikai értelemben is fogalommá vált. Ezt előmozdította a fejlett országoknak és a világ vezető hatalmainak viselkedése is, mivel ezek O’Neill intelmei ellenére csupán bizonytalan kísérleteket tettek arra, hogy az általuk irányított szervezeteket az erős feltörekvő országok be­v onásával átalakítsák vagy kibővítsék.10 Így aztán a BRIC-országok egy idő után a maguk útjára léptek, ezzel pedig a már említett módon egy sajátos jelképpé váltak, mivel megtestesítették a fejlődő országok – vagy a manapság divatos, a földrajzot némileg sajátságosan értelmező szóhasználattal élve a „globális Dél” – régi vágyát arra, hogy a kiszolgáltatott szerepből végre kikerülve és a második világháború után kialakult világrendet megreformálva végre ők is beleszólhassanak a világ eseményeibe, és az Észak–Dél korábbi hegemonikus viszonytól terhelt kapcsolatában ellenpólust képezzenek az addigi KÖRKÉP

83

A reál-GDP növekedése 1980–2022 között (százalékos változás) 20

15

10

százalék

5

0

-5

-10

-15

-20 1980

1985

BRICS

1990

Brazília

1995

2000

IDB magas jövedelmű országok

2005

India

Oroszország

2010

2015

Kína

2022

Dél-Afrika

1. ábra: A BRICS-országok és a magas jövedelmű országok elmúlt évtizedekben mutatott és várható gazdasági teljesítménye

„elnyomóknak”, sőt, esetleg valami új formátummal váltsák fel azt.11 Az egységesülésnek, illetve az ehhez tár­suló pozitív narratíváknak további lökést adott a 2008-as világgazdasági válság. Ezt ugyanis a BRIC-országoknak a „nyugati világnál” ke­vesebb sérüléssel sikerült átvészelniük, így a „Nyugat” (vagyis a „globális Észak”) hanyatlásáról szóló narratívákkal párhuzamosan megjelentek a feltörekvő országok saját pályára állásáról (angol szóval delinking) szóló elképzelések is. Eszerint mind a fejlődő, mind a fejlett országok gazdaságilag a saját útjukon fejlődnek tovább, kevés hatást gyakorolva a másik csoportra.12 A számára kedvező szelektől hajtva pedig a korábban inkább csak virtuális országcsoportként létező BRIC tagjai közötti kapcsolatok a határozottabb intézményesülés útjára léptek. 2009. június 16-án akkori vezetőik – Luiz Inácio Lula de Silva, Dmitrij Medvegyev, Man­mó­ 84

KÖRKÉP

han Szingh és Hu Csin-tao – Jekatyerinburgban megtartották első hivatalos találkozójukat, majd két évvel később, 2014-ben saját intézményrendszerük felállításának fontos lépéseként megkezdte működését a Világbankhoz hasonló céllal létrehozott Új Fejlesztési Bank (New Develpement Bank, NDB) is. Eközben pedig az öt ország vezetői között megrendezett találkozók is rendszeressé váltak.

Persze a 2008-as válság óta már számos dolog történt, és az országok szárnyalása sem bizonyult annyira töretlennek, ahogy azt sokan várták. Ez jól látszik akkor is, ha megnézzük, milyen reál-GDP-növekedést produkáltak a kérdéses országok az elmúlt években (1. ábra, illetve az ennek metszetét jelentő 1.1. ábra).

Látható, hogy 2008–2009 tájékán Dél-Afrika GDP-növekedésének üteme a magas jövedelmű országokéhoz hasonló, Brazíliáé pedig ezt megközelítő mértékben esett vissza, míg Orosz­o r­

szágé még ennél is jobban. Az, hogy a BRICSországok végeredményben a magas jövedelmű országokénál jobb mutatókkal rendelkeztek a válság sújtotta években leginkább India és Kína többi országénál kedvezőbb teljesítményének volt köszönhető. Az ezt követő években az orosz gazdaság az olajárak hirtelen csökkenésének és az ukrajnai konfliktust követő nyugati szankcióknak köszönhetően továbbra is betegeskedett, Brazíliát eluralták a belpolitikai konf­ liktusok, így ez a két ország, illetve Dél-Afrika a magas jövedelmű országok növekedésének szintje alatt maradt. A BRICS-országok magas jövedelmű országokét meghaladó növekedési üteme ebben az időszakban tehát újfent Kína enyhén csökkenő, de még mindig magas, illetve India magas és emelkedő pályát mutató növekedésének volt köszönhető.

A statisztikák kedvelői ugyan továbbra is tudnak lehengerlően látványos adatokat össze-

szedni az országcsoporttal kapcsolatban (2. ábra), több kutató viszont arra az 1. ábrán is látható tényre hívja fel a figyelmet, hogy Brazília, India és Oroszország igazából soha sem tudtak a világátlagtól elszakadni, és ez a jövőben sem várható, mivel a „hét bő esztendő” alatt nem voltak képesek a gazdasági szerkezetváltásra.

A csoport gazdasági eredményeit eddig is leginkább felhúzó Kína esetében erre ugyan történtek kísérletek, de ennek gyümölcsei egyelőre még nem igazán értek be, a felhasználható munkaerő csökkenése miatt pedig az országot az idő is szorítja. Ezért igazából csak India az egyetlen olyan ország, ahol a hosszú távú szerkezetváltással kapcsolatos kilátások pozitívnak tekinthetőek.13 A széttartó gazdasági eredményeken túl is elmondható azonban, hogy csoportként a BRICS-országok további sikerét az egyes országok közötti különbségek éppen annyira megkérdőjelezik, mint a hasonlóságok.

A reál-GDP növekedése 2007–2022 között (százalékos változás) 17,5 15 12,5 10

százalék

7,5 5 2,5 0 -2,5 -5 -7,5 -10 2007

2009 BRICS

2011 Brazília

2013

IDB magas jövedelmű országok

2015 India

2017 Oroszország

2019 Kína

2022

Dél-Afrika

1.1 ábra: A BRICS-országok és a magas jövedelmű országok elmúlt években mutatott és várható gazdasági teljesítménye KÖRKÉP

85

2. ábra: A 2015-ös orosz elnökség idejére készült, a BRICS-országokat számokban bemutató infografika

Az országcsoport tagjai közötti első különbségre már az eddigiekben is utaltunk: lakosságuk mérete és gazdaságuk szerkezete, illetve pályája is jelentős eltérést mutat. Ahogyan az öt ország néhány makrogazdasági adatát egy­m ással összevető 3. ábrán is látszik, a BRIC szó 2001-es megalkotása óta négy ország esetében a reál-GDP növekedése egy hasonló, 30 –50%-os sávban mozgott, míg Kína ennek dupláját – 100%-ot meghaladó – növekedést produkált. Az export-import mutatók esetében is hasonló a helyzet: míg Brazília, Dél-Afrika és Oroszország nagyjából azonos tartományban fejlődött, Kína az ő kereskedelmi forgalmuk növekedésének közel dupláját produkálta. Ebben az esetben, illetve a GDP-ada­ tok esetében is jól látható az a koráb­b iakban is hivatkozott tény, hogy Kína mellett eddig csak Indiának sikerült az országcsoport többi tagjától eltérő mértékű pozitív eredményeket elérnie.

A BRICS-csoporton belül a fejlődés tehát meglehetősen egyenetlenül oszlik el: az ExportImport Bank of India számításai szerint 2015-ben 86

KÖRKÉP

a kumulált GDP-jük 66,6%-át Kína adta, míg India csak 12,7%-os, Brazília 10,8%-os, Orosz­ ország 8%-os, Dél-Afrika pedig 1,9%-os teljesítménnyel járult hozzá a közös eredményhez.14 Egyes elemzők szerint ennek oka, hogy az utóbbi három ország valójában már az 1990-es évek óta a közepes jövedelmű országok csapdájába esett,15 vagyis az olcsó munkaerő és az olcsó nyersanyagok bevonására alapozó extenzív növekedési szakaszt követően nem tudott új, intenzívebb szintre lépni (4. ábra). Ebből következik, hogy esetükben a 2000-es évek elejének növekedése is inkább csak annak volt köszönhető, hogy a világpiacon jelentős kereslet mutatkozott az általuk megtermelt nyersanyagok iránt.

Az öt ország demográfiai szempontból is hasonló egyenetlenségeket mutat, mivel igaz ugyan, hogy a világ népességének nagyjából 42%-a az ő határaik között lakik, ebből azonban nagyjából 19%-ot Kína, 18%-ot pedig India lakossága tesz ki.16 Kína lakosságának növekedését azonban már most is erőteljes csökkenés jellemzi, míg Oroszországot leszámítva a maradék országokban további növekedés várható.17

A BRICS-országok makrogazdasági mutatói Brazília

Oroszország

India

Kína

Dél-Afrika

GDP (mai áron, milliárd dollár)

Oroszország India

5,1 493,93

2850

Kína

1340

7,4 6,6

8,3 2,7 1,5

370,89

Népesség (millió fő) 2001

1,7

4,9

14 090

121,6

Dél-Afrika

1,4 2,3

329,41

1720

2018

Reál-GDP növekedési üteme (%)

559,96

2140

Brazília

2001

Infláció (átlagos fogyasztói árak) 2018

0,7

5,6

4,3

6,8

21,5

2001

2001

2016

340

77

181

140

25,2

203 47

49,7

56,9

104

262

270

2270 33,4

191

378 44,5

94,2

61,2

Import (milliárd dollár) 2016

1230

Export (milliárd dollár) 2001

5,3

2,5

209,21 143,97 1040 1330 57,42

3,5 2,8

175,90 145,82 1280 1050 45,58

5

2018

3. ábra KÖRKÉP

87

10000

a közepes jövedelmű országok csapdája 1000

Brazília Oroszország India Kína Dél-Afrika magas jövedelmű országok 1988 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 2000 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 2018

100

4. ábra: Egyesek szerint a BRICS-csoport nagy része már az 1990-es években a közepes jövedelműek csapdájába esett

A gazdasági mutatókon és a különböző fejlődési pályákon kívül politikai szinten is jelentős különbségek mutatkoznak a BRICS tagjai között. Az öt ország legerősebb gazdaságában államszocialista berendezkedés van, Orosz­o r­ szágot pedig az erőskezű, voluntarista jelzőkkel lehet jellemezni – ezzel szemben India a világ legnagyobb demokráciája, és Brazília, illetve Dél-Afrika is a demokratikus berendezkedés elkötelezettje. Ez az elegy pedig idővel érték­ válsághoz vezethet a szervezeten belül.

A nemzetközi kapcsolatok területén a BRICS kimondott célja, hogy – ahogy azt vezetői a legutóbbi találkozójukon megfogalmazták – a világot multipolárissá tegye: „A közös erőfe­ szítéseket igénylő nemzetközi kihívásokkal szembesülve újfent hangot adunk elkötelezettségünknek, hogy egy méltányosabb, igazságosabb és képviseleti alapú nemzetközi rendet alakítsunk ki az emberiség közös javára.”18 Ugyanakkor a célrendszerek és elképzelések 88

KÖRKÉP

ezzel kapcsolatban különbözőek lehetnek annak megfelelően, hogy milyen kép él az egyes országokban a nagyhatalmi státusszal kapcsolatban. Oroszország a 20. század jelentős részében nagyhatalom volt, és csak annak utolsó évti­zedében vesztette el ezt a rangját, most pedig – részben talán belpolitikai indíttatásból – mindent megtesz annak érdekében, hogy régi pozícióját valamilyen mértékben visszaszerezze, bár nyilvánvalóan egyéb mutatói alapján erre mérsékelt esélye nyílik. Kína ellenben úgy gondolja, hogy mindig is nagyhatalom volt, és az ország 19–20. században bekövetkező hanyatlása inkább csak egy rövid intermezzónak tekinthető; most viszont minden adott a dolgok természetes rendjének, az új középső birodalomnak a megteremtéséhez.19 Ezzel szemben Brazília és Dél-Afrika például két viszonylag fiatal állam, és legfeljebb regionális vezető szerepre aspirálhatnak – ez DélAfrika számára térségbeli gazdasági befolyása

következtében talán némileg több sikerrel kecsegtet, 20 Brazíliának viszont egyelőre nem sok esélye van ilyesmire. 21 Bár az orosz közgazdász, Jaroszlav Lisszo­ volik által felvetett elképzelés a BRICS saját hatalmi rendjének megteremtéséről – először az egyes tagok saját regionális együttműködésrendszereinek (BRICS+, 5. ábra), majd az ezeken a bilaterális kapcsolatokon nyugvó szövetségeinek kiépítésével és egymásba kapcsolásával – tetszetősen hangzik, 22 elgondolása legalább két körülményt nem vesz figyelembe: Egyrészt, ahogy már előbb utaltunk rá, egyes BRICSországok egyelőre még a regionális hatalom megszerzésétől is igencsak messze vannak.

Másrészt – realista szemszögből vizsgálva – a regionális vezető szerepre való törekvés a Kína–Oroszország–India viszonylatban egymással szembemenő törek­véseket eredményez-

het, ahogy azt pl. India és Kína esetében Róma Ádám jelen számban megjelent cikkében értően elemzi is.23 Bár egyelőre a nézet­e ltérések kezelésében a párbeszéd és a közös megoldások megtalálásának fontos­ s ágát hangsúlyozzák a szereplők, nincs rá garancia, hogy a konfliktusok következtében a jövőben nem fognak megnövekedni az együttműködés tagjai közötti feszítőerők. Ha ehhez hozzávesszük még azt a komponenst is, hogy Kína valószínűleg leginkább a saját világrendjének kialakításán mun­ kálkodik, akkor van okunk kétkedni a BRICS jelenlegi elkép­zelések mentén történő további építésének sikeres­ségében.24 Ahogy utaltunk rá, az öt országot nemcsak a különbségek, hanem a hasonlóságok is elválasztják egymástól. Gazdasági pályájuk különböző ívei ellenére ugyanis mindegyikük fő célja az, hogy felzárkózzon a fejlett világ

A BRICS-országok és regionális szervezeteik Brazília

Brazília

Dél-Afrika

Dél-amerikai Közös Piac

Dél-amerikai Közös Piac

Dél-Afrika

India India

Dél-afrikai Vámunió

Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség Együttműködési Szövetség

Dél-afrikai Vámunió

Dél-ázsiai Regionális

Kína

Kína

Kínai és a Délkelet-ázsiai Kínai és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége szabadkereskedelmi Nemzetek Szövetsége övezete

Oroszország

Oroszország

Eurázsiai Gazdasági Unió

szabadkereskedelmi övezete

Eurázsiai Gazdasági Unió

5. ábra: A BRICS+-elképzelés körébe tartozó országok KÖRKÉP

89

országaihoz. Az ehhez szükséges gyártási technológiákat, innovációt és többük esetében a tőkét is viszont jelenleg elsősorban a fejlett világból, nem pedig egymástól tudják beszerezni. Így aztán ezek a kapcsolatok egyelőre valószínűleg mindannyiuk számára fontosabbak, mint a BRICS-en belüli relációk. 25 Bár a tagországok között lévő kereskedelmi kapcsolat tagadhatatlanul fejlődik (Putyin leg­ utóbbi találkozójukon elmondott beszéde szerint mintegy 30%-ot nőtt) 26 azt is fontos tekintetbe venni, hogy ezek az országok mit szállítanak egymás számára, és hogy a gyengébb, javarészt nyersanyagokat exportáló rész nem alakul-e át idővel Kína beszállítójává. Ez ugyanis ezeknek az országoknak a számára csak egy új – bár kétségkívül az eddigi fejlett világtól való függést lecserélő – függő viszonyt eredményezne.

A BRICS-országok jövőbeli fejlődése és jelentőségének növekedése a legtöbb prognózis szerint a jelen problémái ellenére sem lehet kérdés. Az is valószínű, hogy a második világháború óta tartó világrend a 21. zázad következő évtizedei során változásokkal nézhet szembe, és Trump elnök nemzetközi kereskedelmet érintő reformjai ennek a folyamatnak további lökést adhatnak. Ezekhez a változásokhoz jelenleg elvben a BRICS-országok vezetői is jelentős reményeket fűznek – sőt, most épp pont az egykor az Egyesült Államok által kiépített szabad kereskedelmen és multilateralizmuson alapuló világrend őreinek szerepében tetszeleghetnek.27 Az viszont kétséges, hogy a BRICS-országok gazdasági fejlődése hosszú távon kiegyensú­ lyozottabbá válik-e, és ettől nem függetlenül az is nagy kérdés, hogy a világrend változásai közepette a BRICS ténylegesen egy közös döntéseket hozó, valós, egyenlő felek közötti együttműködésen alapuló és az eseményeket irányító országcsoporttá vagy csupán Kína politikai eszközévé alakul-e át – miközben az is könnyen előfordulhat, hogy tagjainak széttartó érdekei következtében idővel kiüresedik és értelmét veszti.

A fenti kérdések megválaszolásához viszont a jövőben az India és Kína közötti dinamikákra különösen érdemes lesz odafigyelni, hiszen 90

KÖRKÉP

ahogy láttuk, ez a két állam adja az ország­ csoport két legnépesebb tagját, alapvetően az ő gazdasági teljesítményük alapozza meg a BRICS sikereit, miközben közös határuk, egymással átfedést mutató érdekszférájuk és a köztük időről időre kialakuló feszültségek miatt jövőbeli jó viszo­nyukat semmi sem szavatolja.

HIVATKOZÁSOK 1 International Monetary Fund: World Economic Outlook, October 2000. Focus on Transition Economies. International Monetary Fund, Washington, 2000. 175.

2 GDP growth (annual %). The World Bank. <https://data. worldbank.org/indicator/ny.gdp.mktp.kd.zg > Hozzáférés: 2018. szeptember 6.

3 Jim O’Neill: Building Better Global Economic BRICs. Goldman Sachs, Global Economics Papaer No: 66. 2001. november 30. 1.

4 Ellie Duncan: Are the BRICs still an investment opportunity?

FT Adviser. 2017. szeptember 7. <https://www.ftadviser.com/ investments/2017/09/07/are-the-brics-still-an-investmentopportunity/ > Hozzáférés: 2018. szeptember 5.

5 Jan Dehn: China’s MSCI index inclusion: the sound of inevitability. Ashmore Group, Market Commentary. 2017/ június. 1.

6 Jim O’Neill: 15 years of the BRICS: which countries have fulfilled expectations? World Economics Forum, Agenda blog.

2016. október 5. <https://www.weforum.org/agenda/2016/ 10/15-years-of-the-brics-which-countries-have-fulfilledexpectations > Hozzáférés: 2018. szeptember 5.

7 Carolyn Cohn: BRIC or MINT? Investors suffer acronym anxiety. Reuters. 2014. január. 20. <https://in.reuters.com/ article/emerging-investment-acronyms/bric-or-mint-investors-suffer-acronym-anxiety-idINDEEA0J0DD20140120 > Hozzáférés: 2018. szeptember 5.

8 Parag Khanna: BRICS, VISTA, BROOMS – Just because it’s an acronym doesn’t mean it’s an investment opportunity.

Quartz. 2013. június 23. <https://qz.com/97085/> Hozzá­

20 Tichapondwa Modesto – Manish N. Sajeev: An

férés: 2018. szeptember 5.

Assessment of South African Economic Dominance and Its Influence on Regional Integration. European Journal of

9 Jim O’Neill: South Africa as a BRIC? Investment Week.

Business, Economics and Accountancy. 2016/4. 55–69.

2011. január 6. <https://w w w.investmentweek.co.uk / i nve s t m e n t-we e k /o p i n i o n /19 3 5 3 6 2 / j i m - o n e i l l - s o u t h -

21 Andrés Malamud: A Leader Without Followers? The

africa-bric > Hozzáférés: 2018. szeptember 5.

Growing Divergence Between the Regional and Global Performance of Brazilian Foreign Policy. Latin American

10 Andrew F. Cooper: The BRICS. A Very Short Introduction.

Politics and Society. 2011/ősz. 1–24.

Oxford University Press, Oxford, 2016. E-könyv. 1. Fejezet: Framing the BRICS – Idea to Institution.

22 Jaroszlav Lisszovolik: Re-thinking the BRICS: On the Concepts Of BRiCS+ and BRICS++. Valdai Discussion Club.

11 Karen Smith: La alternativa de los BRICS: implicancias

2017. február 7. <http://valdaiclub.com/a/highlights/re-thin-

para la gobernanza global. In: Los BRICS en la construcción

king-the-brics/ > Hozzáférés: 2018. szeptember 7.

de la multipolaridad. ¿Reforma o adaptación?, 19–34. Szerk.: Alejandro Pelfini – Gastón Fulquet. Consejo Latinoamericano

23 Ezzel kapcsolatban lásd még Stephen Blank: Russian

de Ciencias Sociales, Buenos Aires, 2015. 20–21., ill. Roberto

Military Policy in Asia: A Study in Paradox. Swedish Defence

Antonio Morán – Rolando Balmore Pacheco: Los BRICS

Research Agency (FOI), RUFS Briefing No. 20. 2013/szep­

en el entorno geoeconómico. Realidad y Reflexión.

tember. Illetve Sarang Shidore: India Struggles With Its

2017/július–december. 14–15.

Strategy for Becoming a Great Power. Stratfor. 2018. március 23. <https://worldview.stratfor.com/article/india-strugg-

12 Yang Li – Xiaojing Zhang: Imbalance and Rebalance. To

l e - g ra n d-strate g y- g re at-p owe r- c h i n a-pa k i sta n-u s

Create a New Framework of Global Governance. Springer

Hozzáférés: 2018. szeptember 10.

>

Nature, Szingapúr, 2017. 242–243.

24 Susane Gratius: Los BRICS: menos crecimiento, 13 Akio Egawa: Decoded: BRICS. Bruegel blog. 2014. február

más poder internacional. Centro de Estudios y Docu­

17. <http://bruegel.org/2014/02/decoded-brics/> Hozzáférés:

mentación Internacionales de Barcelona, Opinión 437.

2018. szeptember 6.

2016/október. 1.

14 Export-Import Bank of India: Intra-BRICS Trade: An

25 A. V. Vinogradov: Gyialogovj format BRIKSZ i jevo rol v

Indian Perspective. Export-Import Bank of India, Working

sztanovlenyi mogopoljarnovo mira. Comparative Politics.

Paper No. 56. 2016/október. 14.

2014/1. 49. Tomas Krieger – Alexendar Rost: The Key to BRICS is Trade. BRICS Business Magazine. <https://bricsma-

15 Anders Åslund: Why Growth in Emerging Economies Is

gazine.com/en/articles/34_kriegerrost_en> Hozzáférés:

Likely to Fall. Peterson Institute for International Economics,

2018. szeptember 10.

WorkingPaper 13-10. 2013/november.

26 Caiphus Kgosana: BRICS countries vow to work even 16 Uo.

closer together to increase already lucrative $102 bn trade relations. TimesLIVE. 2018. július 27. <https://www.timeslive.

17 Export-Import Bank of India, 15.

co.za/politics/2018-07-26-brics-countries-vow-to-work-evenc l o s e r-to g eth e r-to -in c re a s e -a lre ad y-lu c rati ve -102b n-

18 BRICS in Africa: Collaboration for Inclusive Growth and

trade-relations/ > Hozzáférés: 2018. szeptember 10.

Shared Prosperity in the 4th Industrial Revolution. 10 th BRICS Summit Johannesburg Declaration. 16. pont.

27 Joe Bavier: Threat from Trump trade wars gives fresh purpose to BRICS bloc. Reuters. 2018. július 24. <https://www.

19 Matura Tamás: A kínai külpolitika irányvonalai a Xi-

reuters.com/article/us-brics-summit/threat-from-trump-

korszakban. Fókuszban. Kína az új korszak hajnalán. 2018/2.

trade-wars-gives-fresh-purpose-to-brics-bloc-idUSKBN-

30–33.

1KE1ZU > Hozzáférés: 2018. szeptember 12.

KÖRKÉP

91

AZ IZRAELI TÉNYEZŐ INDIA KÜLKAPCSOLATAIBAN Csepregi Zsolt

Az Indiai Köztársaság nemzetközi kapcsolataiban a hidegháború lezárása és a szovjet blokkal való szoros kapcsolat vége egy sor állammal nyitotta meg a jobb reláció kiépítésének és elmé­ lyítésének lehetőségét. Az egyik ilyen ország, amellyel korábban a bipoláris világrend logikája megakadályozta, hogy bármiféle jelentős együttműködés kialakuljon, Izrael volt. Bár India 1950ben hivatalosan elismerte Izraelt, csupán az 1990-es évek elején, az izraeli–palesztin béke­ folyamat megindulását követően normalizálták diplomáciai kapcsolatukat. Ezt követően a koo­ peráció lassan, de biztosan fejlődött a két állam között. A két ország kapcsolatának vizsgálata során három tényezőt kell részletesen elemezni: a két állam egymáshoz viszonyított geostratégiai helyzetét, a gazdasági együttműködést (ezen belül kiemelten a katonai és technológiaexportot), végezetül pedig a többrétegű társadalmi kapcsolatokat.

Míg India esetében a térképre ránézve is egyértelmű, hogy az ország biztonsága, katonai és gazdasági értelemben is szorosan kötődik az Indiai-óceánhoz, addig Izrael esetében ez bővebb magyarázatra szorul.

India számára egyedül az Indiai-óceán biztosít szabad kijutást a világpiacra, hiszen északnyugatról a rivális Pakisztán, északról és északkeletről pedig a vele ambivalens viszonyt ápoló vetélytársa, a Kínai Népköztársaság, valamint Mianmar fogja körül (körbekerítve egyúttal India további három térségbeli határállamát, Nepált, Bhutánt és Bangládést is). A világtengeren való közlekedés és áruszállítás szabadságát jelenleg az amerikai haditengerészet jelenléte garantálja, azonban egy ilyen külső faktort egyetlen ország sem tekinthet megváltoztathatatlan körülménynek a 21. század következő évtizedeinek stratégiai tervezése során. Ebből az okból kifolyólag India számára fontos, hogy az Amerikai Egyesült Államok mellett együttműködést alakítson ki az 92

KÖRKÉP

Indiai-óceánon aktív szerepet játszó többi tengeri hatalommal, illetve a számára fontos szorosok és kijáratok potenciális ellenőrzőivel is. Ilyen partner Japán, Ausztrália és a délkelet-ázsiai országok, vagyis azok az államok, amelyek fokozatosan ellensúlyozni tudják és akarják Kína tengeri felemelkedését.

Bár az indoatlanti térségben nagynak tűnhet az Izrael és India közötti távolság, valójában az hasonló a Spanyolország–Izrael távhoz (lásd az ábrán). Az izraeli haditengerészet gyors fejlődése, különösen pedig az a tény, hogy Izrael német gyártású, modern tengeralattjáróival az Indiaióceán medencéjében is jelen van, az országot megkerülhetetlen játékossá teszik a térségben.

Izraelt elsősorban az iráni fenyegetés tereli India ten­g eri befolyási övezetébe, ugyanakkor az állam Dél- és Kelet-Ázsiával való egyre növekvő kereskedelmi kapcsolatai is szükségessé teszik a térség vizein való jelenlétet.

Ahogy európai szemszögből, a Földközitenger felől nézve Ázsia Izraellel kezdődik, úgy az indiai szakértők és külpolitikai nyelvezet számára ezzel az állammal végződik NyugatÁzsia – a „Közel-Kelet” kifejezés Indiában természetesen félrevezető lenne. India északnyugati határától Izrael felé haladva az indiai érdekek között első helyen szerepel Pakisztán elszigetelése szomszédjaitól és a tágabb muszlim világtól. Ennek érdekében India aktív Afganisztánban, jó kapcsolatot ápol Iránnal, és az arab államokkal is igyekszik már a hidegháború óta kedvező viszonyt fenntartani. Ez a tényező és India korábbi szovjetbarátsága volt az akadálya annak, hogy az ország, miután 1950-ben brit domíniumból köztársasággá alakult, együtt­ működésre lépjen Izraellel.

A 21. század második évtizedében, ha India érdekei nem is változtak meg gyökeresen, külpolitikájának prioritásai és hangsúlyai annál inkább. India Pakisztánnal együtt nukleáris ha-

Spanyolország

Izrael

India

Az Izrael és India közötti távolság hasonló a Spanyolország és Izrael közötti távhoz

talommá és a felemelkedő Kína egyetlen számottevő regionális vetélytársává vált. Pakisztán önmagában is jelenthetne aszimmetrikus és egyben nukleáris fenyegetést India számára, konvencionális hadseregét azonban leköti az ország belső instabilitásának kezelése. A Kína jelentette hosszú távú kihívást ellensúlyozandó, India gyümölcsöző együttműködést alakított ki az Amerikai Egyesült Államokkal, de más, speciálisabb szerepre szánt partnerekre is szük­ sége van. Ilyen szerep jut például Izraelnek is; ez az állam ugyanis katonai és technológiai képességei, valamint a terrorellenes harcban felhalmozódott tapasztalatai révén méretében kicsiny, de fontos eleme az indiai geostratégiai térképnek.

Az arab államokban végbement politikai változások, az izraeli–palesztin konfliktus kérdésének háttérbe szorulása, a közel-keleti és dél-ázsiai muszlim államok közötti törésvonalak pedig hozzájárultak ahhoz, hogy Indiának ne kelljen egy olyan percepció kialakulásától tartania, hogy egy izraeli–indiai tengely áll szemben egy muszlim blokkal.

Ami Izraelt India számára – ahogyan a kelet-közép-európai országok számára is – keres-

kedelmi szempontból, ezen belül is a katonai beszerzések szempontjából vonzó partnerré teszi, az a kis állam gazdasági struktúrája. Izrael tőkében és technológiában gazdag ország, ám jelenleg a lakosságában rejlő ipari potenciál teljes kihasználásának határán van. Az izraeli gazdasági szereplők nemcsak tőkeerősek, de kön�nyedén elérik a globális pénzpiacokat: ezt jól jelzi, hogy 2017-ben az izraeli high-tech startup cégek önmagukban 5 milliárd dollárt vonzottak be a nemzetközi kockázati tőkealapokból.

A telített izraeli piacon azonban a megtérülési ráta alacsonyabb, így a tőke kihelyezése az olyan sikeres, gyorsan növekvő piacokra is, mint amilyen India, prioritássá vált az izraeli gazda­ sági szereplők számára. Az izraeli munkanél­ küliség 3% körül mozog, szakképzett munkaerőből viszont erőteljes hiány tapasztalható, ezért az országban megvalósított további ipari beruházások felfalnák a többi piaci szereplőt.

A cégek pedig már most is egymás elől halászszák el a megfelelő tudással rendelkező dolgozó­ kat, különösen a high-tech iparágak területén.

India számára a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolat azon múlik, hogy egy-egy megKÖRKÉP

93

Reuvén Rivlin izraeli államfő bemutatja Gadi Eizenkot izraeli vezérkari főnököt Naréndra Módí indiai miniszterelnöknek

kötött üzlet milyen mértékben tud hozzájárulni India technológiai fejlődéséhez, illetve milyen mértékben tud nagy hozzáadott értéket képviselő munkahelyeket teremteni Indiában. Az izraeli cégek számára – a zsidó állam korábban említett gazdasági szerkezete miatt – ezek az India által szabott feltételek megfelelőek. A kis államban való működés jelentette méretgazdaságossági nehézségekkel mindig is küzdő izraeli védelmi ipari cégek például különösen üdvözlik, ha az általuk kifejlesztett technológia darabszámban mérve több fegyverbe épülhet be, és így a fejlesztés megtérülése is magasabb. Az ugyanis nem sorsdöntő kérdés számukra, hogy valójában hol gyártják le a végső soron általuk közvetve exportált haditermékeket.

A diplomáciai kapcsolatok normalizálását követően, azaz az elmúlt huszonöt évben a kereskedelmi forgalom évi 200 millió dollárról több mint 4 milliárd dollárra emelkedett, vagyis két­ ezer százalékkal nőtt úgy, hogy ebbe nem számítjuk bele a fegyverkereskedelmet. Ez utóbbit példázza az a megkötött egyezség, amelyet India 2017-ben felmondott, jelenleg 2019-re ha94

KÖRKÉP

lasztott, félmilliárd dollár értékű Spike harckocsielhárító-rakéták gyártásának a korábban ismertetett modellt követő kiszervezése, hasznot hozva mindkét ország számára. A Spike rakéták indiai beszerzése körüli vita gyökere abban keresendő, hogy az érdekcsoportok még a technológia­ importra szoruló államokban is inkább választanák a hosszadalmasabb, rövid távon azonban a hazai szereplők számára jövedelmezőbb, színtisztán nemzeti beszerzést, még ha az kevésbé hatékony is. A fegyverkereskedelem Indiával azért is vonzó az izraeli cégek számára, mivel az nem váltja ki az Amerikai Egyesült Államok ros�szallását. Washingtonnak ugyanis érdeke, hogy az Izraellel megkötött partnerségeken keresztül is fejlődjön az indiai védelmi ipar, illetve a hadseregének technológiai képességei, és így India ne maradjon alul a Kínával folytatott csendes versengésben. Az Amerikai Egyesült Államok és Izrael így sorrendben India második és harmadik legnagyobb fegyverbeszállítója Oroszországot követően. Mindemellett Izrael önmérsékletet gyakorol, amikor az Amerikai Egyesült Államok vetélytársa, Kína akar veszélyes katonai techno-

lógiákhoz jutni, ezzel is elősegítve a Washing­ tonnak kedvező hatalmi egyensúly megmaradását Kelet-Ázsiában.

A kereskedelmi kapcsolatokhoz képest ös�szességében az Indiába irányuló közvetlen tőkebefektetés mértéke eltörpülni látszik, ugyanis izraeli cégek papíron mindössze 100 millió dolláros értékben fektetnek be. Ez azonban nem reális szám, mivel az izraeliek – akárcsak az izraeliek által Magyarországon eszközölt befektetések esetében – többnyire európai, szingapúri és amerikai közvetítőkön keresztül helyezik ki pénzüket a jobb megtérülést és magasabb hasznot biztosító indiai piacra. Emiatt viszont a kihelyezett tőke valódi értéke nehezen meg­becsülhető.

Végezetül a diplomáciai és gazdasági együttműködést a társadalmi kapcsolatok is kiegészítik. A kulturális affinitást három tényező segíti elő: a hindú–zsidó kapcsolódás, az indiai szár-

mazású zsidó és nem zsidó közösség léte Izraelben, valamint a turizmus. A muszlim világba beékelődő két nem muszlim ország többségi társadalmai bizonyos szempontból hasonló helyzetben érzik magukat. A radikális iszlamista terrorizmus ugyancsak kapcsolódási pontot teremt a két ország között. Ezenfelül fontos érintkezési pontot jelent a hindú, illetve a zsidó vallás is. Ezek esetében ugyanis – bár egymástól nagyban eltérnek – a vallási identitás összekapcsolódik az etnikai identitással, ez pedig a két országnak egyedülálló jelleget kölcsönöz.

Izraelben jelentős számú indiai diaszpóra él.

India méretéből adódóan azonban ez a közösség igen heterogén. Alapvetően három fő csoportra lehet osztani: az északnyugati, bagdadi– perzsa zsidó kereskedők leszármazottaira; az asszimilálódott, hagyományosan a judeomalajálam nyelvet beszélő zsidóságra India déli részéről, Kocsí (korábbi nevén: Kocsín) városá-

Izraeli katona a Spike (Tüske) tankelhárító-rakétarendszerrel, amelyből India több ezer egységet rendelt KÖRKÉP

95

Kocsíni zsidó család a 20. század elején

ból; végül az északkeleti Bné Menásse elnevezésű tibeti–burmai csoportra, akiket Izrael az „elveszett zsidó törzsnek” fogadott el, és akik közül háromezren telepedtek le Izraelben. A hidegháború során a kivándorlási képviselet jelentette szinte az egyedüli hivatalos izraeli jelenlétet Indiában.

Az indiai közösség a zsidó alcsoportok közötti vegyes házasságoknak köszönhetően mára teljesen betagozódott az izraeli többségi társadalomba, és a másod- és harmadgenerációs indiai eredetű zsidóknak erősen megkopott az indiai identitásuk. Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy az indiai zsidók és az Izraelben élő indiai vendégmunkások több ezer fős tömege rocksztárnak kijáró ovációval üdvözölje a TelAvivba látogató indiai miniszterelnököt, Naréndra Módít 2017 júliusában. A látogatás során elhangzott beszédében mind a két ország miniszterelnöke hangsúlyozta a fentebb már taglalt párhuzamokat a hindúk és a zsidók között, és kitért a két ősi nép egymásra találásának jelentősé­g ére. Módí bejelentette, hogy a hindú nacionalista kormány globális diaszpórapolitikájának részeként könnyítik az Izraelben élő közösség tengerentúli indiai állampolgársághoz (Overseas Citizenship of India, OCI) jutását.

Mára az Indiában élő zsidók száma legfeljebb néhány ezerre tehető. A közülük Izraelbe bevándorló fiatalokat – nyelvtudásuk és kulturális affinitásuk miatt – azonban azonnal jól fizető munkahelyekkel várják az indiai gazdasági tevékenységgel rendelkező vagy azt tervező cégek.

96

KÖRKÉP

A társadalmi kapcsolatok másik pillérét az Indiába látogató izraeli turisták számának radikális növekedése adja. Egyrészt, ahogy korábban már utaltunk is rá, a két ország közötti földrajzi távolság nem jelentős, másrészt 2018-tól kezdve az Air India légitársaság Izraelbe tartó gépei szabadon átrepülhetnek Szaúd-Arábia fölött, ez pedig még könnyebbé teszi a kapcsolatok szorosabbá válását. A katonai szolgálatot befejező izraeli fiatalok körében India számít az egyik legkedveltebb turisztikai célpontnak: néhány fős baráti társaságok akár hosszú hetekre vagy hónapokra elutaznak ide, hogy felfedezzék az egzotikus országot. Eközben az Izraelbe utazó indiai turisták száma 2015 és 2017 között ugyancsak másfélszeresére nőtt, és a turisztikai szakemberek további dinamikus gyarapodásra számítanak 2018-ban. Idén év végéig ugyanis az előrejelzések szerint számuk újabb 33%-os növekedést mutatva meghaladja majd a nyolcvanezer főt.

A z indiai–izraeli kapcsolatok várhatóan a jövőben is tovább fognak fejlődni a közös gazdasági, katonai, diplomáciai és társadalmi érdekekből következően. Ami pedig talán ugyanennyire fontos: a két ország közötti súrlódásoknak – az ellentétek hiánya miatt – kicsi a valószínűsége. A kapcsolatok épülésének leglátványosabb eleme az izraeli cégek fokozatos indiai piacnyerése, illetve a technológia és fegyverrendszerek Izraelből India felé való áramlása lesz. Ezeket pedig kiegészítheti a terrorelhárítás területén megvalósuló – kevésbé látványos – együttműködés. A bilaterális viszony­ rendszer az átalakuló világrend szempontjából azért is érdekes, mert miközben Kína felemelkedése és az „Egy övezet, egy út”-kezdeményezés megvalósítása átrajzolja az Indiaióceán kereskedelmi és diplomáciai térképét, egy pragmatikus és a kínai verziónál decentralizáltabb hálózat is formálódik. Ez az „együttműködések együttműködése” amerikai háttértámogatással párhuzamos kapcsolati hálót alakít ki a Földközi-tenger keleti partvidéke, Izrael és az Indopacifikum két középhatalma, Japán és Ausztrália között. Ebben pedig India centrális pozíciója miatt megkerülhetetlen és kulcsfontosságú szerepet játszhat a jövőben.

BRIT–INDIAI KAPCSOLATOK A BREXIT UTÁN Baranyi Tamás Péter – Benkovics Petra

Az elmúlt két és fél év angol politikáját dominálta az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unió­ ból: sokan tragikus lépésnek, mások beláthatatlannak, s így veszélyesnek ítélik a brexitet, a brit kormány azonban arra mutat rá, hogy a változások politikailag szükségesek, Európa egyik legerősebb gazdasága számára pedig új lehető­ ségeket teremthet a helyzet. Valójában a brexit egyik alapmotívuma a kontinenstől való távolodás és „visszatérés” a globális ügyekhez, a gyarmatbirodalmi örökség miatt is világméretű pénzügyi és gazdasági szerepvállaláshoz. Míg egyesek az

Egyesült Királyság csökkenő szerepére mutatnak rá Európában, a brit kormány Nagy-Britannia globális nyitásában gondolkodik (Global Britain).

Theresa May miniszterelnök a Global Britainstratégiához kötődő elképzeléseit először 2016. október 2-án, a Konzervatív Párt konferenciáján vázolta fel. Hangsúlyozta, a brexit értelmében nemcsak az Európai Unión belüli kereskedelem, hanem az azon túlnyúló gazdasági és diplomáciai kapcsolatok lehetőségeiben is gondolkodni kell. A referendummal ugyanis nem az volt a cél, hogy Nagy-Britannia befelé forduljon és elvágja

Theresa May és Naréndra Módí 2016-os találkozójuk során KÖRKÉP

97

százalékos arány

milliárd euró

Nagy-Britannia exportja Indiába a többi 27 EU-tagország exportja Indiába Nagy-Britannia részesedése az EU-tagországok indiai exportjából

milliárd euró

Import

százalékos arány

Export

Nagy-Britannia importja Indiából a többi 27 EU-tagország importja Indiából Nagy-Britannia részesedése az EU-tagországok indiai importjából

India kereskedelme az EU-val, illetve Nagy-Britanniával

magát a világtól, hanem éppen ellenkezőleg, törekednie kell a még nagyobb nyitásra a világ felé és még több lehetőség és kapcsolat kialakítására elsősorban gazdasági téren.1 A Global Britain-stratégia lényege, hogy az Egyesült Ki­rály­ ság azokkal az egykor a Brit Birodalom részét képező országokkal bővítené kapcsolatait, amelyek mára magasan fejlett gazdaságokká váltak, és az EU keretein kívül, bilaterális alapon kötne velük szabadkereskedelmi egyezményeket.2 Eb­ ben kiemelten fontos szerepet szánnak Indiának.

Az európai sztenderdektől, piacoktól és kapcsolatoktól való távolodás nemcsak veszteséget jelenthet, hanem azt is, hogy Nagy-Britannia átállhat egy szabadabb, kevésbé szabályozott vállalati kultúrára, afféle „ázsiai kapitalizmusra”, ázsiai partnerekkel. Mindehhez az szükséges, hogy ezek a partnerek bízzanak a brexit politikai sikerében: abban, hogy az EU végül nem tud olyan feltételeket szabni, amelyek elfogadhatatlanná növelik a kockázatokat, a piacok továbbra is igénybe veszik a brit pénzügyi szolgáltatásokat, a font pedig erős valuta marad. Két ázsiai hatalom – India és Japán – is szabadkereske­ delmi tárgyalásokat folytatott az EU-val a brexitnépszavazás idején, Kína pedig már régebben 98

KÖRKÉP

kifejezte ilyen irányú szándékát. A brit kormánynak ebben az irányban is bizalomépítéssel kellett kezdenie, hiszen ezeket a kormányokat is meglepte és hátrányosan érintette a brexit, mivel az EU-n belüli legnagyobb kereskedelmi partnerük éppen Nagy-Britannia. Ezen kívül az angol kormány volt az első, amely renminbialapú tartozást bocsátott ki, ez pedig nagy lépés volt a jüan nemzetköziesítésének útján. 3 A Global Britain-koncepció a nyitást irányozza elő, ami egyenesen kényszer is, hiszen az EU brexit után „megemelkedő” vámjai mellett egy sor másik országé is meg fog jelenni, akikkel korábban London – az EU részeként – preferenciálisan kereskedett. A britek számára tehát egyértelmű: a nagy kiterjedésű, jelentős országokkal gyorsan kétoldalú megállapodásra kell jutniuk.

Az ázsiai gazdaságok – mint láttuk – hasznát láthatnák a britekkel való szabadkereskedelmi szerződések megkötésének. A korábban egységes EU-blokk ugyanis kettévált: az Egyesült Királyságra és az EU többi tagállamára. Azok az országok, amelyek számára korábban évekig tartott, hogy megfelelő üzletet hozhassanak tető alá, most jelentős előrelépést jelenthet, hogy Brüsszel és London „versenybe” kezdett a meg-

kötésükért. Kína számára például mindez lehetőség a renminbi nemzetközivé tételéhez és a „piacgazdasági státusz” elnyeréséhez.4 India, amely európai kereskedelme 22%-át NagyBritanniával folytatja, kétségkívül érdekelt a kereskedelmi megállapodásban, ugyanakkor nyilván figyelnie kell arra is, hogy se politikailag, se gazdaságilag ne kerüljön emiatt hátrányos helyzetbe az EU-ban, amellyel szintén folytat ilyen tárgyalásokat.5 A politikai tétek csak növekedtek, amikor Japán – szintén lépéskényszerben lévén – 2018. július közepén szabadkereskedelmi megállapodást kötött az EU-val.

Azonban sok a kérdőjel az új gazdasági kapcsolatok körül. A Financial Times által készített felmérés szerint például éppen nem az erősebb gazdaságú ázsiai országokkal kellene megállapodni, hanem fontosabb lenne azokkal a kevésbé fejlett gazdaságokkal, amelyek azonnal megnövekedett forgalmat tudnának produkálni – így ellensúlyozva az EU irányában jelentkező várható csökkenést. Bangládés, Malajzia, Egyiptom így akár vonzóbb lehetőség is lehetne a londoni City számára. Ugyanakkor az elemzés is elis­ meri, hogy a közös történelmi múlt és a távolság is fontos szerepet játszik a gazdasági kapcsolatokban, így elképzelhető, hogy Kanada vagy az USA lenne az igazán „nagy dobás” a brexit utáni Nagy-Britannia számára.6 Történelmi kapcsolatokban, növekvő lakosságszámban és gazdaság­ ban viszont India is kiemelkedik a többi szóba jöhető állam közül. Ahogy néhány más gazdasági központ, úgy Újdelhi is jelezte érdeklődését a Londonnal megkötendő egyezmény iránt,7 annak ellenére, hogy korábban nem volt sikeres a közeledés, és May kormányfőnek dolgavégezetlenül kellett távoznia az indiai fővárosból.8 Nehezíti az álláspontok közelítését, hogy a két állam addig hivatalosan nem is tárgyalhat kétoldalúan, amíg Nagy-Britannia az EU tagja, vagyis 2019 áprilisa előtt nem várható, hogy komolyra forduljanak a tárgyalások. További probléma, hogy London a szolgáltatások és tőke mozgását szeretné fokozni, de a munkaerőét nem, amit nyilván nehezményeznek az indiaiak.9 Az Indiával való kapcsolatok fejlesztésének fő szószólója Liam Fox nemzetközi kereskedelemért felelős miniszter. Jellemző, hogy magát a miniszteri

tisztséget is a brexitnépszavazás után hozta létre a May-kormány. Fox szerint az EU-ból való kilépés legnagyobb előnye épp az ilyen gazdasági együttműködések fellendítése lehet. Jas­ var­­dhan Kumár Szinhá londoni indiai főképviselő áprilisi nyilatkozatában megerősítette ezt a nézőpontot, és közölte: a britekkel való szabadkereskedelmi szerződés prioritás Újdelhi számára.

Azonban azt is hozzáfűzte, hogy az EU egységes piacához való hozzáférés szintén ugyan­ olyan fontos, Indiának pedig nem kell sietnie a megállapodásokkal, mert a lehető legjobb feltételekkel kívánja megkötni őket, akárcsak a brit kormány.10 Hozzá kell azonban tennünk, hogy bár India nem siet – a brit kormány azonban igen.

A Global Britain-stratégia céljait megnehe­ zíti, hogy az EU-val folytatott tárgyalások nehezen alakulnak, sőt, a brit kormány megállapodástervezete, a Chequersben felvázolt kilépési terv is alapvetően kudarcba fulladt a 2018 szeptemberi salzburgi informális EU-csúcs­ találkozón. Az Egyesült Királyság elfogadhatatlannak tartja az EU javaslatait – elsősorban Észak-Írországra vonatkozóan –, míg az uniós tagállamok az EU elveivel, a négy alapsza­ badsággal összeegyeztethetetlennek tartják a chequersi megállapodástervezetet.11 A brit kilépés körüli bizonytalanság tehát nem segíti a Global Britain-koncepciót sem, hiszen azok a célországok, amelyekkel Nagy-Britannia elmélyítené a gazdasági-kereskedelmi kap­c so­ la­tokat, nem érzik stabilnak a brit gazdasági helyzetet. Míg Londonban úgy vélik, a brexit lehetőségeket nyitott meg az Indiával való szabadkereskedelmi megállapodás szabad megkötéséhez, Delhiben úgy érzik, a brexit sok szempontból csak hátráltatja akár a brit–indiai, akár az EU–indiai kapcsolatok fejlődését.

Mint a brexittel kapcsolatban szinte minden, az Indiával való kapcsolatok rendezése is csak a tényleges kilépés után fog igazán irányt venni.

Továbbra sem egyértelmű, hogyan fog működni a Global Britain-elképzelés, de kétségtelen, az EU-ból való kilépés után a City ázsiai kapcsolatai fel fognak értékelődni, az Indiához fűződő viszony pedig ezen belül is kiemelt helyen fog szerepelni.

KÖRKÉP

99

HIVATKOZÁSOK

10 Annabelle Dickson: India in no rush to do a trade deal with post-Brexit Britain. Politico. 2018. április 4. <https:// www.politico.eu/article/india-no-rush-to-do-bilateral-trade-

1 Global Britain. House of Commons Foreign Arrairs

deal-with-post-brexit-britain-commonwealth-eu-customs-

Committe. Sixth Report of Session 2017-2019. 2018. március

union-external-tariffs/ > Hozzáférés: 2018. október 3.

12. <https://publications.parliament.uk/pa/cm201719/cmselect/cmfaff/780/780.pdf > Hozzáférés: 2018. október 8.

11 Andrew Sparrow: Brexit – May says Chequers ‘only plan’ on table after EU calls it unacceptable. The Guardian. 2018.

2 Building a Global Britain (speech). 2018. április 10. Egyesült

szeptember 21. <https://www.theguardian.com/politics/blog/

Királyság kormányának weboldala. <https://www.gov.uk/

li ve/2018/se p/20/s a lzburg- e u-summit-brex it-the re s a-

government/speeches/building-a-global-britain > Hozzáférés:

m a y- p o l i te - d o i n g - h e r- j o b - e u - c h i e f s - n o n - c o m m i t t a l -

2018. október 20.

verdict-on-mays-brexit-appeal-at-salzburg-politics-live > Hozzáférés: 2018. október 3.

3 Ankit Panda: Post-Brexit, What Are the Geopolitical and Economic Consequences for Asia? The Diplomat.

2016. június 25. <https://thediplomat.com/2016/06/ post-brex it-what-are -the -ge opolitic al-and-e conomicconsequences-for-asia/ > Hozzáférés: 2018. október 3.

4 Vincent Cable: India isn’t buying Britain’s trade charm offensive. We should take the hint. The Guardian. 2017. április 4. <https://www.theguardian.com/commentisfree/2017/ apr/04/ india-br itain-trade -char m-of fe nsive -busine ssneighbours > Hozzáférés: 2018. október 3.

5 Amrita Roy – Somesh K. Mathur: Brexit and India-EU Free Trade Agreement. Jorunal of Economic Integration. 2016/december. 740–773.

6 Gemma Tetlow: The post-Brexit trade deals that Britain needs to prioritise. Financial Times. 2018. január 3. <https:// w w w. f t . c o m /c o n t e n t /c 0 4 e b d b 6 - e e 0 9 -11e7- b 2 2 0 857e26d1aca4 > Hozzáférés: 2018. október 3.

7 Vickie Oliphant: India wants more UK trade BEFORE Brexit as world leaders queue up for Theresa May. Express. 2017. július 9. <https://www.express.co.uk/news/world/826343/ Theresa-May-g20-summit-trade-deal-european-unionjapan-china-india-donald-trump > Hozzáférés: 2018. október. 3.

8 Cable: i. m.

9 ScottLavery – LuciaQuaglia – CharlieDannreuther (szerk.): The Political Economy of Brexit and the UK’s National Business Model. Sheffield Political Economy Research Institute Paper No. 41. 2017/május. 16.

100

KÖRKÉP

(EGYÜTT)MŰKÖDÉS: INDIA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KERESKEDELMI KAPCSOLATAI A BREXIT FÉNYÉBEN Herédi Elina

Ma már az úgynevezett „hindú növekedési ütem” a múlté, és az indiai gazdaság 1991-es liberalizációja óta az ország világkereskedelembe való integrációja, illetve nagyarányú növekedése megállíthatatlannak látszik. Az indiai gazdaság éves 7,4% körüli növekedési ütemével a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága, és úgy tűnik, hamarosan már Kínát is lehagyhatja. Ez a növekedés azonban részben az ország demográfiai tulajdonságainak tudható be: India több mint

1,3 milliárdos népessége az Európai Unió lakos­ ságá­n ak két és félszerese. Míg azonban Euró­ pában a lakosság elöregedése jelent egyre komolyabb problémát, addig Indiában a demográfiai robbanás következtében az átlagéletkor 28 év – az ország tehát bőségesen el van látva fiatal munkaerővel. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint India a világ hatodik legnagyobb gazdasága, ám ha a népességét is figyelembe vesszük, az egy főre jutó bruttó nemzeti össz-

Az indiai kormányfő, Naréndra Módí, az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk és az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker 2016-os brüsszeli találkozójukon KÖRKÉP

101

terméke még mindig csak egynegyede a nagyjából hasonló demográfiai mutatókkal rendelkező Kínáénak.

India Európával mint gazdasági egységgel való együttműködése még az Európai Gaz­d a­s ági Közösség idejébe, az 1960-as évekbe nyúlik vissza. Az 1994-ben aláírt kooperációs egyezmény már túlmutatott a pusztán gazda­s ági együttműködés gondolatán, és megteremtette a politikai dialógus feltételeit is. Nap­jaink­ban az EU külkereskedelmének mindössze 3%-át teszi ki az Indiával való árucsere, azonban India legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Unió: az ország külkereskedelmének majd egyötöde az Unió országaival történik. A kettejük közötti árucsere legfontosabb elemeit a féldrágakövek, a vegyipar, az autóipar, a repülőgépgyártás és az acélipar termékei jelentik.

Az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásai 2007-ben kezdődtek, de 2009-ben a világgazdaság lassulása miatt háttérbe szorult a kezdeményezés, és 2013 óta semmilyen érdemi előrelépés nem történt ezen a területen. A 2017. október folyamán Újdelhiben megtartott 14. India–EU-csúcstól a ve­zetők a szabadkereskedelmi tárgyalások felélesztését remélték. A találkozón kijelölték az India–EU-együttműködés három alappillérét, ezek: a klímaváltozás elleni harc és energiapolitika, a biztonságpolitika, valamint az urbanizáció jelentette kihívások. Míg azonban a biztonságpolitika területén és a terrorizmus elleni küzdelemben való kooperáció a jelek szerint megbukik, az indiai megavárosok, illetve az itt összpontosuló népesség magas száma miatt az okosvárosok létrejöttéért történő tudás- és technológiatranszfer kérdése aktuálisabb, mint valaha.

Az évenkénti, szép szavakban bővelkedő, de kézzelfogható eredményeket nemigen hozó csúcstalálkozóik mindkét fél számára csalódással szoktak járni.

A bilaterális kereskedelmi és befektetési egyezmény évek óta húzódó tárgyalása ugyanis több sebből is vérzik. Az Európai Unió egyik fő feltétele az indiai piachoz való könnyebb hozzáférés lenne, ám ezt meggátolja India protekcionista gazdaságpolitikája. Az ország ugyanis aránytalanul magas vámokat szab ki az Euró­ 102

KÖRKÉP

pából érkező autókra, alkoholra és tejtermé­ kekre. Az európai országok exporttermékeinek különbözősége viszont nagymértékben befolyásolja az Európai Unió preferenciáit a vámok kérdésében. Míg az alkohol exportja Franciaország és az Egyesült Királyság számára lenne fontos, addig a német prioritást egyértelműen a gépjárművek vámjának csökkentése jelenti.

A fentieken túl azonban az indiai jogi rendszer átláthatatlansága is elbátortalaníthatja az ország gazdasági partnereit. Ez ugyanis számos olyan kérdést vet fel, amely a befektetések biztonságát is nagyban befolyásolhatja. A külföldi befektetési hajlandóság elősegítésére 2017 júliusában az indiai kormány bevezette az indiai piac egységesítését szolgáló Áruk és szolgáltatások adóját (Goods and Services Tax, GST). Részben ennek, illetve a 2016-ban Módí miniszterelnök által véghezvitt, a gazdaság kifehérítését szolgáló demonetizációnak köszönhető az, hogy a Moody’s tizenhárom év után felminősítette az indiai gazdaságot, ezzel is ösztönözve az ott megvalósítani szándékozott befektetéseket.

A legutóbbi csúcstalálkozó ezen pozitív folyamatok ellenére sem hozott számottevő eredményt, mivel az egyeztetésekkor egyik fél sem mutatott túl sok hajlandóságot a változtatásra. Az Unió által szabott jogi feltételek közé tartozik az európai termékek származási szabályainak adaptálása is. Ugyancsak fontos tényező, hogy India még nem nyerte el az Euró­pai Unió által a harmadik országoknak odaítélt, az internetes adatcsere biztonságát garantáló minősítést. Az adatbiztonsági minősítés kulcsfontosságú kérdés India számára, mivel külkeres­kedelme nagymértékben függ az információ- és kommunikációtechnológiai áruk és szolgáltatások exportjától.

Míg India Európával mindenekelőtt gazdasági kapcsolatokat ápol, addig az ország – gyarmati múltjának köszönhetően – az Egyesült Király­ ság­ h oz sokkal többrétűen kapcsolódik. Az Egye­sült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló döntése számos kérdést vetett fel.

Indiai szemszögből nézve az Unió egy átmeneti időszakon megy keresztül: a brexit szerintük az Európai Unió jelentős, többek között a nemzeti szuverenitásról szóló belpolitikai küzdel­ meinek egyik tünete, és akár az Unió egységét

KÖRKÉP

103

Preferenciális kereskedelmi egyezményekről szóló, függőben lévő tárgyalások Lehetséges preferenciális kereskedelmi partnerek Önálló befektetési megállapodásokról szóló, függőben lévő tárgyalások Modernizáció alatt álló preferenciális megállapodások

Az EU és a vámunió területe (Andorra, Monaco, San Marino, Törökország)

Európai Gazdasági Térség (Norvégia, Izland, Lichtenstein)

Érvényben lévő preferenciális kereskedelmi egyezmények (FTA, EPA, DCFTA)

Elfogadásra váró preferenciális kereskedelmi egyezmények

AZ EU-S KERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSOK VILÁGSZERTE

is megkérdőjelezheti. A tény, hogy az Unión belül számos politikai és gazdasági témában nincs egységes érdek – és ezáltal egységes álláspont –, kérdésessé teszi az indiaiak szá­ mára, hogy országuk tényleg érdekelt-e egy, az EU-val mint egésszel kötendő megállapodásban, és nem jobb választás-e számára a tagállamokkal való bilaterális kereskedelmi egyezmények megkötése. Emmanuel Macron és Angela Merkel 2017-es választási győzelme reményeket ébresztett az indiai vezetésben a szabadkereskedelmi egyezmény újratárgyalásával és egy, a két európai nagyhatalom által vezetett egységes Unióval való együttműködéssel kapcsolatban.

2017-ben az Egyesült Királyság volt az Európai Unió tagállamai közül az indiai áruk legnagyobb importőre, és ezzel kicsivel megelőzte Német­ országot (az Egyesült Királyság ugyanis 8, míg Németország 6,8 milliárd euró értékben hozott be árukat Indiából). Az uniós országok közül Németország és Belgium hasítják ki a legnagyobb részt az Indiába irányuló áruforgalomból (a két ország 10,7, illetőleg 8 milliárd euró értékben szállít árukat Indiába), míg az Egyesült Királyság exportja nem annyira számottevő, csupán 4,6 milliárd eurót tesz ki. Indiával szemben tehát Németországnak kereskedelmi többlete van, míg az Egyesült Királyság esetében jelentős a kereskedelmi deficit. Így a brit gazdaság Unióból való kilépésétől az európai kereskedelmi mérleg javulása várható.

Eddig számos indiai cég az Egyesült Király­ ságot használta az európai piacra történő belépési pontként. A Tata Group például Európaszerte számos információ- és kommunikációtechnológiában, illetve autógyártásban érdekelt leányvállalattal rendelkezik. Az Egyesült Király­ ság Unióból való kilépése több kérdést is felvet az indiai beruházók számára az európai értéklánc szabályozásának és a piacok elérhetőségének szempontjából. Ennek ellenére a szabadkereskedelmi egyezmény fő tárgyalóinak 2018. áprilisi brüsszeli találkozója után mind az európai, mind az indiai fél pozitívan nyilatkozott.

A tárgyalások megakadásának két sarkalatos pontját korábban ugyanis a britek fenntartásai jelentették az India által alkoholra kiszabott magas vámok, illetve az indiai munkavállalók 104

KÖRKÉP

európai vízumhoz jutása miatt. Az utóbbi kérdésben London azért élt fenntartásokkal, mert attól félt, hogy az Egyesült Királyság válna az elsődleges célpontjává azoknak a döntő többségben angolul is kiválóan beszélő fiataloknak, akiket a küszködő indiai munkaerőpiac nem képes felszívni. A brexit megvalósulásával ez az akadály elgördülhet a szabadkereskedelmi egyezmény útjából.

A fentiek következtében a brexittárgyalások alakulása nagyban befolyásolja India stratégiáját az Európai Unióval megkötendő szabadkeres­ kedelmi egyezmény kapcsán. Indiából nézve ugyanis a brexit mindenekelőtt az Európai Unió egységként való működését és a multilaterális gazdasági együttműködés stabilitását vonja kétségbe – valójában azonban az Egyesült Király­ ság kilépése az Unióból a jövőbeni tárgyalásokat technikailag nagymértékben megkönnyítheti.

Azonban a gyarmati múlttal rendelkező India ezúttal egyenrangú partnerként szeretne a tárgyalóasztalhoz ülni: az Európai Unióval kötendő szabadkereskedelmi tárgyalások lassúsága talán annak is a jele, hogy a fiatal India szeretné kijelölni a maga helyét a változó világrendben.

A TERRORIZMUS INDIÁBAN Háda Béla

Amikor a 2001. szeptember 11-i támadásokat követően az Amerikai Egyesült Államok kormánya meghirdette a terrorizmus elleni háborút, az indiai kormány reakciója egyebek mellett az volt, hogy számukra ez nem újdonság, mivel India már évtizedek óta vívja harcát a terroristák ellen.

Ha úgy is könyveljük el, hogy ez a megállapítás egy saját hatalmi identitását elfogadtatni kívánó állam politikai üzeneteként fogalmazódott meg a világ legerősebb hatalma felé, némi igazságot akkor is felfedezhetünk mögötte. Amióta bármiféle rendszerezett információ áll rendelkezésünkre erről a kérdésről, Dél-Ázsia térsége a terrorizmus jelenségétől legerősebben sújtott világrészek között szerepel. India pedig demográfiai súlya, Pakisztánnal fennálló szuverenitási és ideológiai vitái és társadalmának szerteágazó belső törésvonalai miatt különösképpen érintettnek számít.

A terrorizmus mint a politikai erőszak napjainkra igen ismertté vált és elterjedt formája, Indiában hagyományosan két dologra támaszkodva vált tartós problémává: egyrészt a modern indiai állam születését megelőző gyarmati területfelosztásra, másrészt pedig a lassan a Föld legnépesebbé váló társadalmának párját ritkítóan szerteágazó szociológiai törésvonalrendszerére, egészen pontosan az ebből fakadó erős belső etnikai/kulturális/vallási feszültségekre.

A történelmi értelemben vett India területén ma három állam, Pakisztán, az Indiai Köztár­s a­ ság és Bangládés osztozik, amelyek egymással közös határai a Brit Birodalom által meghatá­ rozott gyarmati területfelosztás termékei, és semmilyen történelmi legitimációval nem rendelkeznek. Létrejöttük folyamata témánk szempontjából annyiban bír jelentőséggel, amennyiben India és Pakisztán permanens területi vitája Kasmír birtoklása felett olyan tartós, az új államhatárokon átívelő válságot alapozott meg, amely

Muhammad Ziaul Hakk tábornok

természetes módon kapcsolódott össze a terrorizmussal és militantizmussal.

A kasmíri szembenállás pakisztáni részről kezdettől fogva rendelkezett egy iszlám bázisú, mozgalmi megközelítéssel is. E mozgalmi fellépés azonban sem 1947-ben, sem 1965-ben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és elégtelen volt ahhoz, hogy kikényszerítse a terület státuszának végleges, Pakisztánnak megfelelő rendezését. A nem konvencionális küzdelem eszközrendszerébe az 1980-as évek hoztak új ötleteket és tapasztalatokat. Ennek feltételeit a Szovjetunió afganisztáni háborúja és az azzal szemben alkalmazott washingtoni taktika teremtette meg. Az afgán térségben tevékenykedő mudzsáhidok („szent célért küzdők”) speciális kiképzésére jórészt Pakisztánban került sor, a kor legnagyobb szárazföldi hadigépezetével rendelkező ellenségeikkel vívott sikeres harcuk pedig annak a lehetőségét is felvetette a pakiszKÖRKÉP

105

táni hadvezetés körében, hogy módszereik akár India ellen is alkalmazhatóak lennének.1 Némi leegyszerűsítéssel az 1980-as évekre a pakisztáni stratégia az Indiával szembeni erőfeszítések terén távolodni kezdett a már több kínos vereségbe torkolló hagyományos katonai fellépéstől és (a nukleáris fegyverkutatások mellett) egyre inkább az iszlám bázisú mozgalmi ideológiától, valamint az ennek szellemében fellépő militáns és terrorszervezetektől remélte az erőviszonyok számára kedvező elmozdulását. Az ideológiai „útravalóért” ráadásul még csak el sem kellett hagyniuk a szubkontinenst: legnagyobbrészt az indiai ún. déóbandi iskola tanai alkották a délázsiai szélsőséges iszlám harci csoportok eszmei hátterét.

Az Uttar Pradés-i Déóbandban 1867-ban hozta létre Muhammad Kászim Nánótví és Rasíd Ahmad Gangóhí az iszlám vallási tudományok magasiskoláját, a kisebbségben élő helyi muszlimok kulturális megerősítése érdekében. Intéz­ ményük lényegében megalakulása óta – noha a viszonylag mérsékelt hanafita vallásjogi ha­ gyományt őrizte – az idegen megszállókkal való küzdelem ideológiai bástyája volt. Ez akkor a brit gyarmatosítókkal szembeni függetlenségi törekvések harcos támogatását jelentette, akár India más kultúrájú lakóival (így a hindúkkal) szövetségben is. A déóbandi iskola eszmei hatását tekintve – nem utolsó sorban az iszlám tanok idegen elemektől való megtisztítását és megújítását célzó törekvései miatt – hamarosan a legnagyobb muszlim szellemi központok sorába emelkedett, és e pozícióját lényegében máig őrzi. Dél-Ázsia dekolonizációját követően azonban az elsődleges stratégiai cél, a hódítók távozásra bírása megvalósult. A fokozatosan, több ezer „leányintézmény” megalakulásával hálózattá bővülő iskola mégsem vesztette el politikaformáló befolyását, az iszlámmal és annak helyi jövőjével kapcsolatos álláspontja azonban megmerevedett és radikalizálódott. Az egykori brit­ ellenességet egyre inkább felváltotta az iszlám térnyerését gátló minden más kultúrával (így a hinduizmussal vagy a nyugati polgári szekularizmussal) szembeni oppozíció. A napjainkban leginkább ismertté vált dél-ázsiai szélsőséges irányzat, a tálib mozgalom ideológiájára is e 106

KÖRKÉP

fun­ d amentalista tanok tették a legnagyobb hatást.2 Pakisztánban a déóbandi gondolatok expanziója a vidéken már a 19. század óta jelen lévő, arábiai eredetű vahábita tanokkal társult. Mind­ kettő Muhammad Ziaul Hakk tábornok elnöksége (1978–1988) alatt kapott kiemelt támogatást az iszlámábádi kormánytól. Az Egyesült Államok szövetsége és támogatása mellett a leendő afganisztáni mudzsáhidok szellemi-ideológiai felkészítése szintén Pakisztánban, főként a déóbandi hálózathoz tartozó oktatási intézményekben, vagyis medreszekben zajlott. A militánsok tömegeinek kinevelése a szovjet és amerikai kivonulást követően, az 1990-es évek legelejétől azonban olyan állandó biztonsági problémát képezett a térségben, amely napjainkig jelentősen befolyásolja Afganisztán, Pakisztán és India biztonságpolitikai helyzetét.3 A pakisztáni fél számára a terrorista módszerekkel operáló dzsihádista szervezetek a vitathatatlan belbiztonsági kockázatok mellett sajátos lehetőséget is jelentettek a hagyományosan erősebb Indiára való nyomásgyakorláshoz. Fellé­ pésük ürügye Kasmír „indiai megszállása” és az indiai muszlimok állítólagos elnyomása volt. Még 1985-ben a vezető pakisztáni titkosszolgálat (ISI) támogatásával létrejött a déóbandi eszmeiséget valló Harakát-ul-Mudzsáhidín-al-Iszlámí (HUM) militáns szervezet,4 amely a szovjetellenes afganisztáni dzsihádista mozgalomból kiválva Kasmír „felszabadítását” tűzte zászlajára. Ám ez a szerveződés csak egy volt a sorban. A hasonló szervezetek közül a leghírhedtebb, a Markazud-Dává-vál-Irsád (MDI) katonai szárnyaként 1987-ben alapított Tiszták Serege (Laskar-eTaibá) is főként a kasmír kétharmada feletti indiai uralom felszámolására építette fel helyi tevékenységét,5 különleges stratégiai mélységhez juttatva a vidéken a hagyományos eszközökben jóval gyengébbnek bizonyuló pakisztáni felet.

A Laskar-e-Taibá hajtotta végre az elmúlt két évtized legtöbbet elemzett indiai terrortámadását, a 2008. novemberi mumbaí összehangolt rajtaütéseket is, több mint 160 áldozatot szedve.6 A 2000-es évektől aktív Mohamed Hadserege (Dzsais-é-Mohammed, JeM) szervezettel közösen 2001-ben az indiai parlament épülete ellen

A Harakát-ul-Mudzsáhidín-al-Iszlámí militáns szervezet zászlója

is támadást hajtottak végre, amely tizennégy halálos áldozatot követelt.7 De a JeM-et tették felelőssé Indiában a 2016. januári rajtaütésért is, amely a Pathánkót légibázis ellen zajlott le.8 Az 1990-es évektől napjainkig a hasonló, jól szerve­ zett, jelentős anyagi és technikai háttérrel végrehajtott terrortámadások rombolták India tár­ sadalmának biztonságát, ráadásul külpolitikai dilemmákat is rendre felvetettek, így az ellenük való harc különösen nehéznek bizonyult.

Tévedésbe esnénk ugyanakkor, ha azt gondolnánk, hogy az iszlám bázisú terrorizmus Indiában kizárólag külső erők mesterkedésének terméke. Még 1977-ben alakult meg a déóbandi eszmeiséget ápoló Students’ Islamic Movement of India (SIMI), mely az ország nyugati eszmei mé­telytől való megtisztítását és az igaz muszlim élet indiai megteremtését tűzte ki célul. Az 1980-as, 1990-es években erősen radikalizáló-

A Tiszták Seregének (Laskar-e-Taibá) zászlója

dó szervezetet ma az Indiai Mudzsáhidok terrorszervezetének anyaintézményeként azono­s ít­ják. Még az 1980-as években, 1985-ben alakult meg Nágpur Móminpurá negyedében a Tanzim Iszláh-ul Muszlimín (TIuM) is, amelyet az első, valóban indiai gyökerekkel bíró jelentős muszlim terrorszervezetnek tekintenek.9 A hasonló csoportosulások jelentős tömegből igyekezhetnek támogatókat szerezni maguknak.

Dacára annak, hogy az iszlám hívei nagy számban vándoroltak el az országból a függetlenné válást követően, India lakosságának több mint 10%-a továbbra is muszlim vallású maradt.

A muszlimok jelenléte lényegében mindenhol megfigyelhető, jóllehet többségi felekezetnek máig csak Kasmírban és a Laksadvíp szövetségi területen számítanak. Arányuk ugyanakkor lassan, de fokozatosan növekedett az ország társadalmán belül, és ennek eredményeképpen a 2011. évi népszámlálás adatai szerint India lakosságának már több mint 14%-a volt muszlim, ez pedig akkoriban visszafogott számítások szerint is legalább 172 millió embert jelentett.10 Ma már Dél-Ázsia az iszlám híveinek demográ­ fiai súlypontja, nem a Közel-Kelet. Látni kell ugyanakkor, hogy ez egy rivális civilizációs tradíció erősödését is jelenti a másik domináns vallásrendszer, a hinduizmus mellett. India ennél fogva nem kizárólag a kasmíri politikája miatt került a dzsihádot hirdető erők célkeresztjébe – az iszlám világ érdeklődésének a történelem sajátos interpretációja is ideológiai alapot szolgáltat. India területének meghatározó része felett történelmének több évszázados periódusában ugyanis muszlim dinasztiák uralkodtak, fontos anyagi és politikai természetű örökséget hagyva hátra. Erre, valamint a jelentékeny musz­ lim népességre hivatkozva a fundamentalista ideológusok gyakran azt a nézetet hirdetik, hogy egykor a szubkontinens egésze az iszlám világ része volt, és újra azzá kell válnia. Ez persze a gyakorlatban sohasem volt igaz, ahhoz viszont elég, hogy a dél-ázsiai állam szélsőséges szervezetek egymással való vetélkedésének tere­ pévé (dár al-harbbá, a „harc földjévé”) váljék.

A nagy nemzetközi dzsihádista szervezetek rivalizálása az indiai lehetőségekért érezhetően felerősödött a 21. század második évtizedében.

KÖRKÉP

107

Oszáma bin Láden és Ajmán az-Zavahiri

Megfi­g yel­hető például, hogy az Iszlám Állam (angolul: Islamic State of Iraq and Syria, ISIS, arabul: ad-Daula al-Iszlámijja fí al-Irák va as-Sám, DAIISH) közel- keleti felemelkedése a 2010-es években komoly konkurenciát támasztott az addig a közép- és dél-ázsiai iszlám terrorizmus egyik legkeményvonalasabb tényezőjének tekintett al-Káidával szemben. A konkurenciaharc elsősorban az anyagi támogatást nyújtó körökért és a poten­ciális önkéntesekért való versenybe szállást takarja egy olyan térségben, amelyik e szem­ pontból jelentékeny tartalékokat rejthet. Nem véletlen, hogy Ajmán az-Zavahiri 2014. szeptember elején nagy visszhangot kiváltó videóüzenetben szólította fel a szubkontinens muszlimjait, hogy csatlakozzanak az al-Káida helyben létrehozott szervezetéhez.11 Deklarált célként nevezte meg a dzsihád kiterjesztését a térségben, egészen Mianmarig. Napjainkban a szélsőséges szervezetek propagandaanyagai már indiai nyelveken is rendszeresen megjelennek.12 Az eddigiek alapján az olvasónak az az érzése támadhatott, hogy a terrorizmus problémája Indiában lényegében az iszlám és azon belül az iszlám fundamentalizmus jelenlétéhez kötődik.

108

KÖRKÉP

Nem lennénk azonban igazságosak, ha meghagynánk ebben a hitében. Valójában az indiai társadalom a terrorizmus mint politikai erőszak számos egyéb eszmei motivációját is jól ismeri.

A hindú bázisú terrorizmus „bajnokai” évtizedeken keresztül a Dél-Indiában és Észak-Srí Lankán élő tamilok voltak. A tamil nemzeti szeparatista törekvések, különösen a Srí Lanka-i tamil szakadár fegyveres mozgalommal összekapcsolódva, okoztak különös dilemmát az indiai kormányzat számára. A szigetországban az 1970-es évek végétől működő Tamil Tigrisek egy terroristamódszerekben jártas hadsereget építettek fel, és gyilkos terrortámadások sorával igyekeztek megtörni vélt vagy valós ellenségeiket. Öngyilkos merényleteik a Közel-Keleten és Afganisztánban ismert, hasonló cselekményekkel voltak párba állíthatóak. Miután az indiai állam végül bekapcsolódott a tamil fegyveres csoportok leszerelésébe, a Tigrisek 1991 májusában sikeres öngyilkos merényletet hajtottak végre Rádzsív Gándhí miniszterelnök ellen az „árulás” megtorlásaként.13 Bár a tamil szeparatiz­ mus csillaga mára leáldozott, és a Tamil Tigrisek Srí Lanka-i szakadár mozgalmát 2009-ben ka-

tonai erővel megsemmisítették,14 a hindú szélsőségesség továbbra is ismert jelenség maradt az indiaiak számára. A hindú nacionalizmus szélsőséges irányzatai egyidősek az indiai nemzet kulturális jellegéről szóló vitákkal. Főként a muszlimokat tekintették és tekintik ellenséges, idegen elemnek az ország társadalmán belül, aktivistáik pedig az erőszaktól sem riadtak vissza muszlim illetőségű személyekkel és intézményekkel szem­ ben. Legismertebb szervezetük az 1925-ben alapított és máig aktív Rástríja Svajamszévak Szangh (RSS), amely a hindú szélsőségesek egész generációinak kinevelője és számos muszlimellenes akció értelmi szerzője volt.

Emellett kapcsolatokat ápolt a később mérsékeltebb szerepbe helyezkedő hindú nacionalista politikusokkal is. Emlékezetes, hogy a már említett, muszlim gyökerű TIuM is az RSS tevékenysége elleni védekezés jelszavával alakult meg.

A 2010-es években a hindú nacionalizmus belpolitikai erősödése tovább fokozta a nyomást a muszlim társadalomrészen, még láthatóbbá téve azokat a törésvonalakat, amelyekre a terror­ szervezetek a tevékenységüket alapozhatják.

Szólnunk kell még a vallási-civilizációs megfontolásoktól jórészt mentes szociális-világnézeti alapokra támaszkodó terrorizmusról is. A súlyos szegénységgel küzdő indiai társadalom különö-

sen deprivált rétegeit alkotják azok a törzsi népcsoportok, amelyek speciális életfeltételeihez kapcsolódó közösségi jogait az indiai kormányzat máig nem tudja kielégítően biztosítani. Ezek és a társadalom egyéb leszakadó, kiszolgáltatott csoportjainak védelme került a maoista beállított­ ságú India Kommunista Pártjához (Communist Paty of India (Maoist), CPI-Maoist) kötődő fegyveres csoportok, az ún. naxaliták zászlajára.

Nevüket a nyugat-bengáli Nakszalbárí (Naxal­ bari) településről kapták egy 1967-ben ott lezajlott felkelés emlékét őrizve. Különös jellegzetességük, a vidéki térségekben való beágyazottság egyfajta védjegyükké vált. A 2000-es évek folyamán a naxaliták terrortámadásai a kelet-indiai államokban és csoportjaik összetűzései a kormányerőkkel több ezer halálos áldozatot szedtek. A 2010-es évekre tevékenységüket belbiztonsági akciókkal és a vidéki lakosság helyzetét javító szociális intézkedésekkel sikerült jelentősen visszaszorítani, és csoportjaik egy része ma már a legális politikai arénában igyekszik érvényesülni. A fegyveres harcot továbbra is vállaló naxalita csoportok ugyanakkor folytatják rajtaütéseiket az indiai rendőri szervek, illetve az elit „elnyomást” képviselő intézményei ellen.

Aligha meglepő a fent leírtak nyomán, hogy az indiai biztonságpolitika formálói a terrorizmust

A Tamil Tigrisek demonstrációja KÖRKÉP

109

Az indiai terrorizmus (a biztonsági erők és a civilek áldozatainak száma)

A terrorizmus áldozatainak száma 1994 és 2014 között Indiában

Terrortámadások száma 2000 és 2014 között 1. Irak

6. Thaiföld

11. Kolumbia

2. Pakisztán

7. Szomália

12. Algéria

3. Afganisztán

8. Nigéria

13. Líbia

4. India

9. Jemen

14. Izrael

5. Fülöp-szigetek

10. Oroszország

Egyéb országok

India a terrortámadásoktól leginkább sújtott államok közé tartozik 110

KÖRKÉP

a társadalmat leginkább fenyegető veszélyforrások között azonosítják, és annak jelentősége jóval meghaladja a rendészeti/belbiztonsági dimenziókat, sőt, nem ritkán komoly külpolitikai vonatkozásokkal is bír. Emiatt az ország nemzetközi együttműködéseiben is kiemelt szerepet kap a terrorszervezetekkel szembeni fellépés.

Ez részben hatásos, hiszen az ezredfordulótól a terrorcselekmények áldozatainak száma általában csökkenő tendenciát mutat. Ám 2016-ban India a terrortámadások számát tekintve 927 támadással még mindig a harmadik volt a globális „ranglistán”.15 Noha az ezek következtében elhunyt 337 áldozat már közel sem számít magasnak, az indiaiak még mindig a terrorizmus által leginkább fenyegetett nép­-nek számítanak, és ezt az ország társadalmát feszítő számtalan belső konfliktus kiéleződése a jövőben bármikor tovább erősítheti.

7 13 th December Parliament attack: How an assault on India’s temple of democracy unfolded. Moneycontrol. 2017. december 13. <https://www.moneycontrol.com/news/ india/13th-december-parliament-attack-how-an-assaulton-indias-temple-of-democracy-unfolded-2460723.html > Hozzáférés: 2018. május. 12.

8 Bővebben lásd Pathankot, India, Airbase Attack. TRADOC Threat Action Report. 2016/május.

9 Zachary S. Davis (szerk.): The India–Pakistan Military Standoff – Crisis and Escalation in South Asia. Palgrave Macmillan, New York, 2011. 37.

10 Population Census 2011. Census 2011 India. <https:// www.census2011.co.in/ > Hozzáférés: 2018. augusztus. 15. és Rukmini S. – Vijaita Singh: Muslim population growth slows. The Hindu. 2015. augusztus 27. <http://www.thehindu. com /news/national /ce nsus-2011-data-on-populationby-religious-communities/article7579161.ece> Hozzáférés: 2016. május. 11.

HIVATKOZÁSOK

11 Praveen Swami: Ayman Al-Zawahiri’s Indian war: For flagging al-Qaeda, a last throw of jihadi dice. The Indian Express.

2014. szeptember. 5. <https://indianexpress.com/article/ india/india-others/govt-puts-states-on-alert-as-al-qaeda-

1 S. Paul Kapur: Ten Years of Instability in a Nuclear South

declares-wing-to-wage-war-on-india/ > Hozzáférés: 2014.

Asia. International Security, 2008/ősz. 74.

szeptember. 10.

2 Bővebben lásd Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a Nyu­

12 Kabir Taneja: India’s Blind Spot on ISIS. The Diplomat.

gat. Corvina Kiadó, Budapest, 2004. 142–143.

2014. szeptember. 21. <https://thediplomat.com/2014/09/ indias-blind-spot-on-isis/ > Hozzáférés: 2014. szeptember. 25.

3 Bővebben lásd Háda Béla: A pakisztáni iszlám militantizmus a szvát-völgyi incidens tükrében. Nemzet és Biztonság.

13 Asoka Bandarage: The Separatist Conflict in Sri

2009/szeptember. 26–34.

Lanka – Terrorism, ethnicity, politicaleconomy. Routledge, London – New York, 2009. 154.

4 Surinder K. Sharma – Anshuman Behera: Militant Groups in South Asia. IDSA-Pentagon Press, Újdelhi, 2014. 180–186.

14 Bővebben lásd Háda Béla: Törpe a gigászok bálján – Ázsiai hatalmi érdekek a posztpolgárháborús Srí Lankán.

5 Bruce Riedel: Deadly Embrace. Pakistan, America and

Nemzet és Biztonság. 2013/1–2. 3–20.

the Future of the Global Jihad. Brookings Institution Press, Washington, 2011. 32.

15 Annex of Statistical Information. Country Reports on Terrorism 2016. National Consortium for the Study of

6 Samarjit Ghosh: Mumbai Terror Attacks. An Analysis. IPCS

Terrorism and Responses to Terrorism (START). 2017/július.

Special Report 66. 2009/február. Ill.: Angel Rabasa [et al.]: The Lessons of Mumbai. RAND Coporation, Occasional Paper. 2009.

KÖRKÉP

111

AZ INDIAI DIASZPÓRA SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE Somogyi Cs. Annamária

Az indiai a világ egyik legnagyobb létszámú diaszpórája. Indiai adatok szerint 136 országban 25 millió indiai él, és ebből 11 országban 1 millió fölötti a számuk. Az indiai diaszpórának két kategóriáját különböztetik meg. Az egyik a határozatlan időre külföldön tartózkodó indiai állampolgárokat foglalja magába (Non-Resident Indian, NRI), míg a másik azokat a külföldön élő indiai származásúakat, akik felvették a befogadó ország állampolgárságát (Person of Indian Origin, PIO).

Az indiai vezetés egyre inkább felismeri azt, hogy a diaszpóra szoros köteléket képez két ország között, és ha okosan és megfelelően használják, fontos emberi erőforrást jelent. A diasz­ pórát az ún. soft power részének tekintik, amely – a soft power más elemei, pl. a kultúra, a sport, a tudomány, az oktatás, vagy akár a gazdaság mellett – segít abban, hogy kényszerítő eszközök nélkül érvényre juttassák az ország érdekeit, befolyásolják az indiai kül- és gazdaságpolitika befogadó országban történő megítélését. A diaszpóra ugyanakkor azzal is kiemelkedik a soft power többi eleme közül, hogy egyszerre tekinthető gazdasági, kulturális, politikai, érzelmi és társadalmi befektetésnek. (Az indiai soft power­ ről részletesebben lásd kiadványunk Lázár Imre által írt cikkét a 169. oldalon – a szerk.) India azért sem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja diaszpórájának érdekeit, mert az pénzküldeményeivel jelentősen hozzájárul az ország gazdaságához. India világviszonylatban az egyik legnagyobb kedvezményezettje a dia­sz­ póra tagjai általi hazautalásoknak. 2016-ban és 2017-ben is több mint 60 milliárd dollár érkezett így a diaszpórából az anyaországba. A fentieket figyelembe véve feltételezhető, hogy az indiai diaszpóra jelentősége globális viszonylatban továbbra is növekedni fog.

A Módí-kormány erősen támaszkodik az indiai diaszpórára, és arra ösztönzi annak tagjait, hogy 112

KÖRKÉP

befektetéseikkel részt vállaljanak az indiai növekedésben (ez az ún. Indian Diaspora Investment Initiative-program). A diaszpóra tagjait gazdasági szerepükön túlmenően egyúttal nem hivatalos indiai nagyköveteknek is tekintik, akik úgy képviselhetik az indiai érdekeket külföldön, hogy egyúttal lojális állampolgárai maradnak a be­ fogadó országnak is. A diaszpóra bevonása a kapcsolatépítésbe ezért a kormány külpoliti­ kájának fontos része. A diaszpórával való hivatalos kapcsolattartás az indiai Külügyminisz­ térium feladata, bár korábban egy ideig külön minisztérium is foglalkozott a külföldön élő indiaiak ügyeivel (Ministry of Overseas Indian Affairs). A kapcsolattartást, a diaszpórának az indiai mindennapokba való bevonását segítő nem hivatalos, de egyre nagyobb jelentőségű új eszköz, amelyet a Módí miniszterelnök is előszeretettel alkalmaz, a közösségi média.

Az indiai közjogi méltóságok külföldi hivatalos látogatásainak programjában szinte minden alka­ lommal szerepel az adott országban élő indiai diaszpóra vezetőivel való találkozó. Ezek az utak megerősítik a diaszpóra közösségek szerepét és jelentőségét India fejlődésében. Módí több ízben is hangsúlyozta, hogy India számára a di­ a­s z­p óra nem „braindrain”, hanem „braingain”.

Mindemellett Módí a diaszpórának nemcsak a képzett, nagy jövedelmű rétegeire koncentrál, hanem Abu-Dzabiban például felkeresett egy indiai munkásszállást, létrehozta az Indian Community Welfare Fundot, 2015-ben pedig kimenekítette állampolgárait a háborús Jemenből.

India azonban korábban nem mindig tartotta jelentősnek a diaszpóra szerepét, hatását.

A füg­g etlenné válás utáni első években az indiai kormány nem tett sokat idegenbe szakadt állam­p ol­g áraiért. Rádzsív Gándhí volt az első indiai mi­­niszterelnök, aki felismerte a diaszpóra jelentő­s égét, és felszólította őket, vegyenek részt a nemzet építésében, modernizációjában,

KÖRKÉP

113

6,2%

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

4,9%

KANADA

1990 0,5 2017 2,3

1990 0,2 2017 0,6

SZAÚD-ARÁBIA

KUVAIT

4,3%

1990 0,0 2017 0,7

2,8% 3,5%

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

1990 0,9 2017 2,3

1990 0,4 2017 0,8

22,5%

KATAR

7,6%

EGYESÜLT ARAB EMÍRSÉGEK

OMÁN

PAKISZTÁN

NEPÁL

1990 0,4 2017 0,4

7,9% -1,6% 0,7%

1990 0,2 2017 1,2

1990 2,9 2017 1,9

1990 0,5 2017 3,3

1990 0,4 2017 1,2

A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ INDIAIAK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA NÉHÁNY JELENTŐSEBB CÉLORSZÁGBAN (millió fő) ÉS AZ ÉVES NÖVEKEDÉS (%)

Szusmá Szvarádzs indiai külügyminiszter asszony egy londoni diaszpóraeseményen, 2014-ben

cserébe pedig indiai munkalehetőséget ígért az NRI-státuszúaknak. Az indiai vezetés és az indiai diszpóra viszonya az 1990-es években, a gazdasági reformok bevezetésével változott meg radikálisan, ekkor ugyanis a politikai elit is fel- és elismerte, mekkora segítséget jelentett, illetve jelent az ország számára a külföldön élő indiaiak által rendszeresen hazautalt pénzküldemény.

Az indiai diaszpóra jelentős szerepet játszott abban is, hogy 2008-ban létrejött az India– Egyesült Államok nukleáris megállapodás. Ma­ napság már egyre több indiai származású vállal politikai szerepet a lakóhelye szerinti országban.

Indiai származású például a goai felmenőkkel rendelkező Antonio Costa portugál és a mumbaí édesapától származó Leo Varadkar ír miniszterelnök is, így nem meglepő, hogy hivatalba lépésüket követően látványosan felgyorsultak az addig húzódó, a kétoldalú gazdasági együttműködést érintő tárgyalások. Az Egyesült Király­ ságban és a Kanadában élő diaszpóra politikailag kifejezetten aktív. Azok az országok, ahol jelentős számú indiai él, mint például Hollandia, 114

KÖRKÉP

nagyobb valószínűséggel támogatják India erőfeszítéseit, hogy az ENSZ BT állandó tagjává, illetve Nukleáris Szállítók Csoportjának (Nuclear Suppliers Group, NSG) tagjává váljék – már csak a diaszpórából érkező nyomás miatt is. Az Észak-Amerikában élő diaszpóra különböző lobbicsoportokat hozott létre a fogadó országban, mint pl. a United States India Political Action Committee (USINPAC), a Friends of India, a Ca­ na­da India Foundation (CIF) vagy a Canada-India Business Council (C-IBC), amelyek mind aktívan közreműködnek az indiai érdekek érvényesítésében. Az indiai kormány jelentősen profitálhat a Közel-Keleten élő dia­s zpórából is, különösen biztonsági és védelmi kérdések terén. Igaz, itt okosan kell egyensúlyoznia Szaúd-Arábia, Izrael és Katar között, ám ebben eddig sikerrel járt.

A Szaúd-Arábiában élő indiai diaszpóra segített meggyőzni a szaúdi vezetést, hogy India hosszú távú kereskedelmi partnere marad Rijádnak még akkor is, ha Izraellel szintén szorosabb kapcsolatokra törekszik. Az indiai diaszpóra több alkalommal sikeresen lobbizott a külföldre csempé-

szett indiai műkincsek visszaszolgáltatása érdekében is, amint pl. azt az Ausztráliából és az Egyesült Államokból magas szintű látogatások alkalmával ünnepélyesen visszaadott műtárgyak esetében is láthattuk.

India történelmi, civilizációs hatása DélkeletÁzsiában igen erős. Ugyanakkor a történelmi, kulturális kapcsolódás ellenére ebben a régióban nem meghatározó a diaszpóra létszáma, illetve befolyása. A különböző délkelet-ázsiai országokban élő indiai diaszpóra társadalmigazdasági státusza eltérő. Mivel túlnyomó részt segédmunkások vagy betanított munkások, a hazautalásaik sem olyan mértékűek, mint például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban vagy Kanadában élő indiaiaké.

Indonéziában a szikh és tamil kivándorlók telepedtek le, főként kisvállalkozókként. Az itteni diaszpórák tagjainak nagy része mára kivívta a helyi lakosok elismerését. Mianmarban sincs nagy társadalmi, gazdasági befolyása a diasz­ pórának, a mianmari vezetés erőszakos honosítási politikája miatt pedig többségük elhagyta az országot. Szingapúrban ugyan magas szinten is képviseltetik magukat a politikai és gazdasági életben, de az anyaországért végezhető lobbitevékenységük lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Ennek ellenére a Délkelet-Ázsiában élő diaszpórával kapcsolatban India számára előnyös, hogy ebben a régióban az indiai diaszpóra tagjainak megítélése rendkívül pozitív, ez pedig visszahat az anyaország megítélésre is. A segítségükkel meg lehet őrizni a befogadó ország és India közötti hagyományos kulturális és történelmi kötődést, ami hozzájárulhat a kínai befolyás ellensúlyozásához.

Bár a diaszpórában élő indiaiak igyekeznek megőrizni identitásukat, nem függetleníthetik magukat a befogadó ország és kultúra hatásaitól. Az Európában és Észak-Amerikában élők között jelentős a – már a brit gyarmati időkben is megindult – nyugatiasodás. Ennek mélysége természetesen függ környezetüktől. A fejlett nyugati társadalmi-gazdasági miliőben (pl. USA, Egyesült Királyság, Hollandia stb.) élők mutatják leginkább az eredeti társadalmi szokásrend­ szerek felbomlásának jegyeit. Ugyanakkor az Afrikában élő indiai csoportok eltérő rassz­

megjelenésük, kulturális különbségeik, gazdasági szerepköreik miatt meglehetősen nagyfokú szegregációt tanúsítanak, közösségeik erősebben őrzik eredeti struktúrájukat. Sokszor mosto­ ha körülmények között is meg tudták őrizni identitásukat, hagyományaik évezredes örökségét.

A különböző országokban élő indiai diaszpó­ ráknak az anyaország kormányával szemben támasztott elvárásai eltérnek egymástól. Az Ausztráliában, az Egyesült Államokban, illetve a Kanadában élők kettős állampolgárságot és könnyített indiai befektetési lehetőségeket várnak el, az Öböl-országok indiai munkásai a mindennapi túléléshez kérnek több támogatást, a Fidzsi-szigeteken, Kenyában vagy Trinidad és Tobagóban élő indiai származású diaszpóra tagjai pedig a kulturális kötődésük életben tartásához várnak segítséget.

Az indiai kormánynak ugyanakkor vigyáznia kell arra, hogy ne vigye túlzásba a diaszpóra támogatását, hiszen az egyrészt provokálná a hazai lakosságot, másrészt a diaszpórának tett túlzott és aztán be nem váltott ígérgetés bizalmatlansághoz vezet annak tagjaiban.

A földrajzi széttagoltság és a státuszbéli különbözőség miatt a diaszpóra-politikának rugalmasnak kell lennie.

Rendkívüli jelentőségű ugyanakkor, hogy a kormánynak a közelmúltban meghozott döntése alapján NRI-státuszúak meghatalmazott útján leadhatják voksukat az indiai választásokon. Ez vélhetően jelentős szavazóbázist jelent a jelenlegi kormánykoalíciónak.

KÖRKÉP

115

AZ INDIAI HARCI ELEFÁNT EREJE Voller-Szenci Ildikó

Az 1,3 milliárd lakosú India, a világ legnagyobb demokratikus országa az elmúlt években folyama­ tos gazdasági növekedést mutatott, és a Vi­lág­ bank szerint 2018-ban is kb. 7%-os GDP-növe­ke­ dést fog elérni. Az országot 2014 óta Na­réndra Módí nemzeti vagy mások szerint nacionalista Bháratíja Dzsanatá Pártja (BJP) vezeti a Nemzeti Demokratikus Szövetség élén. A lakosság 68%-a támogatja Módít, aki egyedi stílusával és erőskezű kormányzásával nemzedékek óta az ország legerősebb vezetője, így az sem árt a megítélésének, hogy a „túl sok demokráciát”, vagyis a föderális szétaprózottságot is vissza kívánja szorítani.1 Az indiai kormányzat 2018. februárban 63,9 milliárd dollárt szavazott meg katonai beruházásokra, ezzel pedig Nagy-Britannia 47,2 milliárd dollárra rúgó védelmi kiadásokra fordított költségvetését is túlszárnyalta. Így jelenleg csak az Egyesült Államok, Kína, SzaúdArábia és Orosz­ország költ többet a hadászatra, ám elemzők szerint ez az összeg még így is rend­k ívül kevés az ország gazdasági növekedéséhez és költ­s égvetési stabilitásához képest.

A Stockholmi Nem­zetközi Békekutató Intézet (Stockholm Inter­ n ational Peace Research Institute, SIPRI) májusi adatai2 szerint ez a költségvetés 45%-kal volt több az előző évinél, és ezzel elérte az indiai GDP 2,5%-át. Ez a növekedés világviszonylatban átlagos védelmi költségvetést jelent, hiszen 2017-ben a világ összes államában átlagosan a GDP 2,2%-át költötték védelemre. India legnagyobb régiós vetélytársával, Kínával összehasonlítva viszont megle­ hetősen szerény ez az összeg. Kína ugyanis 2017-ben 228 milliárd dollárt költött hadászatra, és ezzel a második helyen áll az éves szinten 610 milliárd dollárt (vagyis GDP-jének 3,1%-át) védelemre költő Egyesült Államok mögött.

India – Nicholas John Spykman terminológiáját használva – peremterületi (Rimland) hatalom, 116

KÖRKÉP

azaz geopolitika helyzetét tekintve a „magte­ rület” (Heartland) országainak szélén helyezkedik el, miközben másik oldalról a tenger veszi körül, így az országnak mind a kontinens belsejéből érkező támadásokra, mind a tenger felől érkező lehetséges offenzívára fel kell készülnie.

Spykman szerint „az az ország, amelyik a peremterületeket ellenőrzése alatt tartja, uralja Eurázsiát, aki pedig Eurázsiát uralja, a világ sorsát is irányítja”.3 Indiát tehát fekvése stratégiailag igen fontos országgá avatja, amely az Indiai-óceán központi helyét elfoglalva tanúja minden stratégiai mozgásnak, ami Közel-Kelet és Kína között történik. A hét országgal szomszédos India határai nem stabilak: a mai napig vita tárgyát képezi több határszakasz. Az ország nyugaton történelmi nagy riválisával, Pa­k isz­ tánnal határos, amely mellett, a kasmíri területek peremén már Afganisztán kezdődik. Nyugati partját az Arab-tenger mossa, keleten a Ben­ gáli-öböl található, északkeleten pedig a muszlim lakosságú Bangládéssel és a buddhista Mianmarral érintkezik az indiai szárazföld. Észak­ keleti csücskében pedig már ott húzódik a Hi­ malája, amelynek másik oldalán fekszik a baráti Bhutáni Királyság, a fiatal hindú Nepáli Köz­ társaság és a nagyhatalmi babérokra törő Kína tibeti oldala.

Robert D. Kaplan The Revenge of Geography [A földrajz bosszúja] című könyvében azt írja,4 hogy bár India egy varázslatosan gazdag, lassan a világ legtöbb lakosát magáénak tudó, több mint tizenhat nyelvű multikulturális ország, amely bővelkedik etnikai, vallási és természeti kincsekben, illetve luxuscikkekben (pl. fűszerek, mint a bors), gyengítik a vallási–etnikai csoportok közötti ellentétek. India mind a mai napig nem volt képes természeti erőforrásait megfelelően kiaknázni, hogy annak segítségével politikai rendszerét megerősítse. Szerinte India olyan regionális hatalom, amely földrajzi fekvésének

a foglya, ugyanakkor potenciális nagyhatalommá is válhat, amennyiben képes e regionális helyzetből kitörni, és egységes országként fellépni a világpolitikában. George Friedman A következő 100 év című könyvében5 a fenti állítást némileg árnyalva azt is hozzáteszi, hogy bár India mindig is aggódott a biztonságáért, fekvése és politikai szervezettsége miatt soha nem lesz képes nagyhatalommá válni. Az indiai vezetést már az is kellemetlenül érinti, hogy a fejlett nyugati világ Indiát feltörekvő hatalomnak látja és láttatja. Az indiai miniszterelnökség egyik hi­ v atalnoka szerint kifejezetten ellenzik ezt a „megbélyegzést”, mivel India nem akar glo­bá­ lis szerepkörben fellépni, sőt, egyes értelmezések szerint a jövőben sem kíván majd így tenni.6 Az indiai külpolitikai, illetve védelmi vezetés nagyon szűk kör kezében összpontosul: a minisz­ terelnök, a nemzetbiztonsági tanács vezetője, a védelmi miniszter, valamint a külügyminiszter hozza meg az ezzel kapcsolatos döntéseket.

Ennek a vezetési struktúrának az érdekessége, hogy a döntési hierarchia csúcsát elfoglaló négy ember szinte teljesen egyedül és sokszor önállóan, titokban, senkivel sem konzultálva hoz stratégiai döntéseket. Ez a szűk elit India globális szerepvállalását az ország függetlensége óta mindig is a minimálisra korlátozta, vagyis India soha nem kívánt ellenpólust alkotni Kínával szemben. Az ország nemzetközi szerepvállalását mindössze a régióban betöltött szerepére korlátozza.

A hidegháború alatt India a pozitív semlegesség külpolitikáját folytatta. 1961-ben alapító tagja volt az el nem kötelezettek mozgalmának (Non-Aligned Movement, NAM), ám ennek ellenére ekkoriban szoros kapcsolatot ápolt a Szov­ jetunióval, hogy az Egyesült Államok által támogatott erős pakisztáni nyomásnak ellen tudjon állni. Másik oldalról az USA is támogatta Indiát, hogy az országot a szovjetekhez fűző együttműködés ne váljék még szorosabbá. 1989 után mindez megváltozott: a Szovjetunió nem volt képes, az USA pedig nem akarta fenntartani ezeket a kapcsolatokat. Idővel Washington mégis keresni kezdte a pozitívabb viszonyt Indiával, ám az indiaiak a mai napig igen óvatosan kezelik washingtoni kapcsolataikat. Ennek elsődleges

Az indiai határőrség tagjai készülnek a köztársaság napján rendezett éves felvonulásukra

oka nem is igazán a hidegháború alatti tapasztalatoknak köszönhető, hanem inkább annak, hogy India nem kíván az Egyesült Államok nyomásának eleget téve komolyabb globális szerepet felvállalni a mai világrendben.

India a történelme során mindig is egyfajta kettőségben élt, ez pedig kihatott az ország vezetésére is. Az 1947-ben elnyert független­ ségét követően azonban ez a kettőség még erőteljesebb lett, és rányomta bélyegét az ország külpolitikájára, valamint védelmi és biztonság­ politikájára is. India geopolitikai fekvése, illetve óriási mérete miatt mindig felkerült a történelem lapjaira, akaratán kívül is. Történelmüket átszövi a hindú szellemiség, amelynek lényege, hogy az indiai ember elsősorban a békességre törekszik, KÖRKÉP

117

A 20 legnagyobb fegyverimportáló ország, 2012–2016 India Szaúd-Arábia Egyesült Arab Emírségek Kína Algéria Törökország Egyesült Államok Ausztrália Irak Pakisztán Vietnám Egyiptom Egyesült Államok Dél-Korea Indonézia Tajvan Szingapúr Venezuela Bangládés Izrael Egyesült Királyság

0

5

10

15

Egyesült Királyság Törökország Algéria

Kína

Dél-Korea

Irak Pakisztán Tajvan EAE

Vietnám India

Venezuela

Szaúd-Arábia

Szingapúr Indonézia

Ausztrália

20

és a mindennapos lét során a transzcendens, e világon túli élettel való kapcsolattartást tartja legfőbb céljának. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy a múlandósággal való foglalatossága közben az indiai ember a mindennapok megpróbáltatásai során, a bármi áron való túlélésre törekszik. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a világ keresztény és muszlim része, vagy a kom­ munista Kína Indiát gyakran áttekinthetetlen, kaotikusan idealista országnak tartja, de eközben a kényszer szülte „brutális” realizmus – amit egyszerűen túlélési ösztönnek is nevezhetünk – is átszövi az ország életét.

Henry Kissinger így írt erről a helyzetről Vi­lág­­ rend című könyvében.7 Indiának a világrendben játszott szerepét bonyolulttá teszik az alapítá­ sakor létrejött strukturális tényezők. „A legtöbb bonyodalmat manapság a szomszédjaival, főleg Pakisztánnal, Afganisztánnal, Bangládéssel és Kínával való viszonya okozza. Ambivalens kapcso­lataik és ellenségeskedéseik annak az évezrednek az örökségét hordozzák, amikor egymást érték a szubkontinensen az inváziók és ki-be vándorlások, a brit hódítások és fosztogatások […], majd a brit gyarmati uralom gyors megszűnése nem sokkal a II. világháború után.

A régió felosztásakor kijelölt államhatárokat KÖRKÉP

Izrael Egyiptom

A fegyverkereskedelem volumene (trendmutató értékek milliárdban kifejezve)

118

Bangládés

www.sipri.org Forrás: SIPRI Arms Transfers Database (2017. febr. 20.) © 2017 SIPRI

egyetlen utódállam sem fogadta el fenntartások nélkül. A vitatott határokat valamelyik fél mindig ideiglenesnek tartotta, s e határok mentén gyakran fordulnak elő spon­tán »népi« összecsapások vagy éppen katonai ütközetek, s itt szivárognak be a terroristák is. […] Különösen sok bonyodalmat okozó tényező India viszonya a szélesebb muszlim világgal, amelynek maga is integráns része. […] [A] 21. századi India kötelességének érzi, hogy egyre nagyobb stratégai szerepet játsszon Ázsiában és a muszlim világban, hogy megakadályozza az általa ellenségnek tekintett országok vagy ideológiák dominanciáját.”

India 1974 óta nukleáris nagyhatalom. Az adatok pontos ismeretének hiányában a szakértők 110-re teszik nukleáris fegyvereinek számát. Bár India soha nem írta alá az 1970-ben hatályba lépett nukleáris fegyverek elterje­d ésének megakadályozásáról szóló ENSZ-szerződést (atomsorompó egyezmény), a The National Interest cikke 8 szerint India megbízható atomnagyha­ talom, mivel deklaráltan nem vet be konfliktus során elsőként atomfegyvert (vagyis az ún. „no first use”-elvet követi). Az állandó készültségben lévő indai hadsereg legerősebb fegyvernemét a légiereje jelenti; ez ugyanis 2100 repülőgépével és 60 légi­támaszpontjával a világ negyedik

legnagyobb légiereje. Bevetéseiket saját műholdjaik segít­ségével koordinálják. A NASA és az Indiai Űrkutatási Szervezet (Indian Space Research Organisation, ISRO) szerint India 1975 óta 106 műholdat állított pályára. Az ország szárazföldi ereje szintén jelentős, haditengerészeti kapacitásai azonban még további fejlesztést igényelnek, annál is inkább, mivel a tengeren elsősorban Kína tengeri hatalmának terjeszkedésével szembesül. Bár a kínai vezetés folyamatosan hangoztatja békés, kereskedelemi szándékait egy-egy újabb kikötő megvásárlásakor, illetve megszerzésekor, közismert tény, hogy katonai aktivitást is kifejtenek a térségben. Pél­ dául az egyik legújabb pakisztáni–kínai meg­ egye­zésnek köszönhetően a pakisztáni Gvádar kínai hadihajókat fogadott be, amivel Kína már az Arab-tengeren is jelen lehet.9 To­vábbá Kína kihasználja az Indiával nem jó viszonyban lévő országok helyzetét, és komoly összeget fektet be a mianmari, bangládési, Srí Lanka-i és pakisz­táni gazdasági és politikai szférába.10 India a világ legnagyobb fegyverimportőre.

A SIPRI 2017-es tanulmánya szerint 2012 és 2016 között a világon India importálta a legtöbb fegyvert (a globális piacból egy 12,8%-os részt hasítva ki maga számára). Legfontosabb fegyver­ kereskedelmi partnere Oroszország. Érde­kes­ ség, hogy India az oroszokkal szoros hadiipari

kutatás-fejlesztési kapcsolatot is fenntart. Jó példa erre, hogy az indiai Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet (Defence Research & Development Organisation, DRDO) az oroszokkal közösen kifejlesztett rakétát is tesztelt.11 Oroszország után India második legnagyobb beszállítójának jelenleg az Egyesült Államok számít, annak ellenére, hogy 2012 előtt minimális értékben adott csak el fegyvert Indiának.

A 2010-es elnöki látogatás alkalmával Obama elnök új fejezetet nyitott az amerikai–indiai kapcsolatokban, bár már elődje, az ifjabb Bush is próbálkozott a kétoldalú kapcsolatok javításával.

Amerika 2005-ben egy rend­k ívülinek mondható nukleáris egyezséget kötött Indiával: az Egyesült Államok részt vehetett India polgári nukleáris programjának a fejlesztésében. Sőt, az amerikai diplomácia titokban Pakisztánt is meg akarta arról győzni, hogy kössön végleges megállapodást Kasmír helyzetének a ren­d ezé­s é­ről. Az egyezmény sajnos nem jött létre a 2008-as mumbaí terroristatámadás miatt. Oba­m a 2010-es látogatásának meghökkentő mozzanata volt, amikor az amerikai elnök bejelentette, hogy támogatja India felvételét az ENSZ Biztonsági Tanácsába. Az már részletkérdés, hogy a látogatás során kötöttek egy 100 milliárd dollár értékű fegyvervásárlási szerződést is, amelyet egy további 5 milliárd dollár értékű vásárlás

Kína, India és Pakisztán fegyverimportja PAKISZTÁN 1997–2001 2002–06

2007–11

KÍNA

2012–16

1997–2001

2002–06

2007–11

2012–16

Fegyverszállító országok Oroszország Franciaország

INDIA 1997–2001

2002–06

2007–11

2012–16

Ukrajna Egyesült Államok Kína Izrael Egyéb

Forrás: SIPRI Arms Transfers Database (2017. febr. 20.)

www.sipri.org © 2017 SIPRI

KÖRKÉP

119

egészített ki, amelynek keretében India tíz Boeing C–17 Globemaster III katonai teherszállító repülőgépet és száz GE F–414-es vadászgépet vett meg. Ez azért volt rendkívüli, mert bár korábban is vett India vadászgépeket, azok mind egy-két milliárd dollár összeg körüli ügyletek voltak. India harmadik meghatározó katonai importőrének már az 1990-es évektől Izrael számít. India a közel-keleti államtól évente pár milliárd dollár értékben vásárol elektronikus katonai technológiát és precíziós lő­ szert.12 (Az izraeli–indiai hadiipari eladásokkal kapcsolatban részlete­ s ebben lásd kiadványunk Csepregi Zsolt által írt cikkét a 92. oldalon – a szerk.)

Visszatérve az amerikai–indiai katonai együttműködésekhez: ezek az elmúlt években Pakisz­ tán bosszúságára olyannyira elmélyültek, hogy 2016-ban Trump elnök indiai látogatása során továbbra is Indiát nevezte az Amerikai Egyesült Államok „fő védelmi partne­rének”.13 Kína térségbeli jelenlétének erősödésével az Egyesült Államok egyre jobban értékeli India DélÁzsiában betöltött stratégiai szerepét. Ennek ellenére a már több amerikai elnök által felajánlott szövetségi partneri kapcso­latokkal India egyelőre nem kívánt élni. A legújabb hírek ugyanis azt támasztják alá, hogy ez a „fő védelmi együttműködés” egyáltalán nem tekinthető felhőtlennek. India például legutóbb olyan közbeszerzést írt ki többfunkciós vadászgépek vásárlásáról (mintegy 10-12 milliárd dollár értékben), amely már a 2014-ben útjára indított Make in India-kezdeményezés alá tartozik.

E program célja, hogy egyre több innovatív, technológiai fejlesztés az országon belül valósuljon meg, fejlesztve ezzel a helyi technológiai képzettségi szintet. 2018. szeptemberi hír,14 hogy az amerikai Lockheed Martin a Tata Advanced Tech­nologyval közösen egy 15 milliárd dollár értékű közbeszerzésre pályázik. Ameny­ nyiben ezt megnyeri, akkor az amerikai vállalat 114 vadászgépet fog legyártani Indiában e program keretében. Eközben viszont India épp az ame­r i­k ai szankciók miatt aggódik, mert Orosz­ or­s zág­tól 6 milliárd dollár értékben vásárol S-400-as légvédelmi rakétarendszert, továbbá az Egyesült Államok által szankcionált Irántól 120

KÖRKÉP

vásárolt kőolajat. Ez utóbbi lépését azzal indokolta, hogy szüksége van rá, hiszen az ország jelentős (83%-os) mértékben importból kénytelen fedezni energiaszükségletét. A Lockheed Martin mellett különben a Boeing továbbra is ad el F/A–18-as Super Hor­n eteket Indiának. Érdekesség, hogy az euró­pai országok koprodukciójában készült Eurofighter Typhoon sajnos nem került fel a bevásárlólistára, mert túl drágának találták, ehelyett India 36 darab többfunk­ ciós francia Rafale Dassault gépet vásárolt.15 Nagy értékű védelmi beszerzései ellenére India Achilles-sarkát katonai állománya jelenti.

Ugyan katonáinak száma elegendő, azok képzettségén és felszerelésén is van még mit fejleszteni. A Global Firepower elnevezésű szakportál szerint 2017-ben az indiai katonaságban 4,1 millió ember szolgált. Ebből 1,3 millió fő volt bevethető és 2,8 millió tartalékos. Évente 22,9 millió férfi éri el a katonai szolgálatra való kort. Sokat lehet arról olvasni, hogy az indiai hadseregnek hatvan éve nincs új felszerelése, pl. nincs golyóálló sisakjuk vagy mellényük.

A tüzérség lőfegyverei, gránátjai és egyéb fegyverei szintén siralmasan idejétmúlt állapotban vannak. A 2018 márciusában megjelent katonai jelentés szerint, amely a beszerzési és katonai tervezési helyzetről szól, a katonai beszerzések 10-12%-a megy csak új felszerelésre. A jelentés szerint India egy háromnapos háborúban már vesztésre állna, hiszen annyira elavult a bevethető katonák felszerelése.16 Sokan kritizálják a katonai hierarchiát is, mivel nagyon kevés fiatalt tud megszólítani,17 hogy azok elkötelezzék magukat a haza védelmére, illetve olyan emberek ülnek magas katonai pozíciókban, akik nem a képességeik alapján kerültek a beosztásba, hanem pénzért megvásárolták. Így akármilyen nagy is a katonaság létszáma, és bármennyire is jelentősek az ország katonai képességei, az indiai hadsereg nem a magas hatékonyságáról híres.18 Az indiai hadsereg komoly nyomásnak van tehát kitéve mind az ország belbiztonsági helyzete, mind az ország földrajzi elhelyezkedése miatt. Bár eddig sem Pakisztán, sem Kína nem kezdett valóban fenyegető lépésekbe India ellen, a két vadmacska körme igencsak éles.

HIVATKOZÁSOK

11 Sunil Dasgupta – Stephen P. Cohen: Arms Sales for India.

Foreign Affairs. 2011/március–április. 22–26.

1 Barkha Dutt: Narendra Modi is pulling India back to

12 Kate Blanchfield – Pieter D. Wezeman – Siemon T.

the 1970s. Washington Post. 2017. január 23. <https://www.

Wezeman: The state of major arms transfers in 8 graphics.

washingtonpost.com/news/global-opinions/wp/2017/01/23/

SIPRI, Commentary. 2017. február 22. <https://sipri.org/

n a r e n d r a - m o d i - i s - p u l l i n g - i n d i a - b a c k- t o - t h e -1970 s /

commentar y/blog /2017/state-major-arms-transfers-8-

?noredirect=on&utm_term=.413f08f1e70a > Hozzáférés:

graphics > Hozzáférés: 2018. szeptember 18.

2018. szeptember 18.

13 Vivek Raghuvanshi: Trump administration reaffirms India 2 SIPRI: Trends in World Military Expenditure, 2017. SIPRI

as major defence partner. Defence News. 2017. április 19.

Fact Sheet.

<w w w.defensenews.com/pentagon/2017/04/19/trumpadministration-reaffirms-india-as-major-defense-partner >

3 „Who controls the Rimland rules Eurasia, who rules Eurasia

Hozzáférés: 2018. szeptember 19.

controls the destinies of the world.” Nicolas John Spykman: The Geography of the Peace. Harcourt, Brace and Company,

14 PTI: Lockheed Martin to start producing made in India

New York, 1944. 35.

F-16 wings. The Times of India. 2018. október 12. <https:// timesofindia.indiatimes.com/india/lockheed-martin-to-start-

4 Robert D. Kaplan: The Revenge of Geography. What the

producing-made-in-india-f-16-wings-in-next-2-3-years/

Map Tells Us About Coming Conflicts and the Battle Against

articleshow/66183884.cms > Hozzáférés: 2018. október 18.

Fate. Random House, New York, 2013. 228–229.

15 Rakesh Sood: Decoding the Rafale controversy. The 5 George Friedman: The Next 100 Years. A Forecast for the

Hindu. 2018. október 16. <https://www.thehindu.com/

21st Century. New York, Anchor Books, 2009. 254, 348–349.

o p i n i o n / l e a d /d e c o d i n g -t h e - r a f a l e - c o n t rove r s y/a r t i c -

(Magyar kiadás: George Friedman: A következő száz év,

le25230283.ece > Hozzáférés: 2018. október 18.

DryCom Kft., Budapest, 2015.)

16 Standing Committee on Defence, Ministry of Defence: 6 Manjari Miller Chatterjee: India’s Feeble Foreign Policy.

Capital outlay on defence services, procurement policy and

Foreign Affairs. 2013/május–június. 14–19.

defence planning. Újdelhi, Lok Sabha Secretariat, 2018.

7 Henry Kissinger: Világrend, Antall József Tudásközpont,

17 Prakash Katoch: Faced by rank disparity, Indian Army

Budapest, 2015. 212–214.

plans to remove brigadiers. Asia Times. 2018. augusztus 1. <http://www.atimes.com/faced-by-rank-disparity-indian-

8 Kyle Mizokami: India Could Have 120 Nuclear Weapons.

army-plans-to-remove-brigadiers/ > Hozzáférés: 2018.

The National Interest. 2018. május 1. <https://nationalinterest.

október 18.

o r g / b l o g / t h e - b u z z / i n d i a - c o u l d - h a v e -12 0 - n u c l e a rweapons-25644> Hozzáférés: 2018. szeptember 8.

18 Rajat Pandit: Budget dashes hopes of modernisation, says Army vice-chief. The Times of India. 2018. március 14.

9 Parmeet Kajal: China–Pakistan Economic Corridor

<https://timesofindia.indiatimes.com/india/mps-panel-slams-

and Security Threat to India. Indian Defence Review. 2018.

g o v t- f o r- s t a r v i n g - a r m e d - f o r c e s - o f - f u n d s /a r t i c l e s -

május 8. <http://www.indiandefencereview.com/news/

how/63288851.cms > Hozzáférés: 2018. szeptember 18.

china-pakistan-economic-corridor-and-security-threat-toindia/ > Hozzáférés: 2018. október 2.

10 Kaplan, 250., illetve Jonathan Holslag: The Persistent Military Security Dilemma between China and India. Journal of Strategic Studies, 2009/december. 811–840

KÖRKÉP

121

4

GAZDASÁG

INDIA GAZDASÁGI HELYZETE – RÖVID ÁTTEKINTÉS Pákozdy Zsolt

Az utóbbi években óriási figyelem irányult nemzetközi szinten Indiára, mivel az ország egyre fajsúlyosabb szereplőnek tűnik a világgazdaságban. Érdemes megvizsgálni, hogyan is áll jelenleg az indiai gazdaság.

5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

1960 1962 1964 1966 1968 1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016

BRUTTÓ HAZAI TERMÉK ADATOK India, 2597 milliárd dollárt kitevő GDP-jével 2017-ben a világ hatodik legnagyobb gazdasága volt, idén pedig vélhetően már az ötödik legnagyobb lesz, mivel 2017-ben csak 25 milliárd dollárral volt lemaradva az Egyesült Királyság mögött, miközben a két ország növekedési üteme – India javára – jelentősen eltérő képet mutat (az külön pikáns, hogy az egykori gyarmat le fogja hagyni volt urait). Ha csak Ázsián belül vizsgáljuk, akkor India Kína és Japán után már a harmadik helyen áll. Mivel a világ második legné­ pesebb országa (egyelőre, ám az előrejelzések szerint öt éven belül már az első lesz), az egy főre

India GDP szerinti helye a világ országainak rangsorában 124

eső GDP alapján már csak a 138-139. helyen áll.

Ha viszont a vásárlóerő-paritáson mért bruttó hazai termék számait nézzük, már jobb a helyzet, mivel ennek alapján India a világ harmadik legnagyobb gazdaságával rendelkezik. Az egy főre eső vásárlóerő-paritáson mért GDP szerint is javul az ország helyezése, így már „csak” 119-122. a világranglistán.

Tagadhatatlan tehát, hogy India megkerülhetetlen szereplővé vált, bár pusztán az adatokat nézve korábban is az volt. Már 1960-ban is ő rendelkezett a világ nyolcadik legnagyobb GDPjével, vagyis az azóta eltelt több mint fél évszázadban nem olyan látványos az előrelépés, mint azt gondolnánk.1 Az 1960-as, 1970-es és 1980as évek „hindú növekedési ütemének” köszönhetően ugyanakkor 1991-re India a 17. helyre esett vissza (mivel az összehasonlíthatóság miatt az adatok dollárban vannak megadva, a kiugróan alacsony szám elsősorban a rúpia

GAZDASÁG

A 2017/18-ban Indiába érkezett FDI annak eredete szerint

2% 1%

3% 3%

4%

6%

41%

7%

32% Mauritius Szingapúr Hollandia USA Japán Németország Egyesült Arab Emirségek Nagy-Britannia Franciaország Ciprus

GAZDASÁG

125

A 2000 óta Indiába érkezett FDI szektoronként (milliárd amerikai dollár) Szolgáltatások Számítástechnika Telekommunikáció Ingatlan Autóipar Kereskedelem Gyógyszeripar Vegyipar Energiaipar Építőipar

0

100

200

kényszerű drasztikus leértékelése miatt van).

Sőt, még 2006-ban is csak a 14. legnagyobb gazdaság volt a világon. Az évtizedek alatt felhalmozott hátrányt azonban az elmúlt tíz évben „ledolgozta”, és India ismét a világ legnagyobb gazdaságai között van.

Gazdasági szerkezetét tekintve az ország felemás helyzetben van. A bruttó hozzáadott érték (gross value added, GVA) több mint fele a szolgáltatóiparban (53,66%) keletkezik, a mezőgazdaság pedig a GVA 17,32%-áért felelős, míg az ipar teljesítménye 29,02%.2 A lakosság fele azonban még mindig az agrárszektorban dolgozik, a nincstelen vidéki népesség ezért megkerülhetetlen tényező az ország gazdaságipolitikai életében.

Fontos megjegyezni, hogy a munkavállalók 90%-a az úgynevezett „informális szektorban” dolgozik. Legnagyobb részük természetesen mezőgazdasági munkás, de a jelenség a szolgáltató szektorban is teljesen elterjedt, sőt, a kisebb ipari üzemek szintjén is általános.

Az „informális szektor” elnevezést az indiaiak elő­s zeretettel használják a fekete és szürke­ gazdaságra, 3 ezek a munkavállalók sehova nincsenek bejelentve, semmilyen adót nem 126

GAZDASÁG

300

400

500

600

700

fizetnek, tevékenységük „papíron” sehol nem jelenik meg. Jellemző adat, hogy személyi jövedelemadót az 1,3 milliárd lakosú országban kevesebb, mint 40 millió ember fizet! Tekintve, hogy a GDP több mint felét kitevő szolgáltatási szektor is nagyobb részben a nem mérhető informális gazdaság része, a bruttó hazai termék jelentős része csak becslésen alapul. Bár ez szakmailag megalapozott számítás, de továbbra is csak egy becslés eredménye, nem valós adat (a mezőgazdaság és az ipar kibocsátása ennél jóval konkrétabban mérhető). Ebből (is) következően nehéz teljesen megbízható adatokat találni az indiai gazdaságot illetően, és az indiai statisztikai hivatal nem ritkán akár 70-80 bázisponttal is korrigálja előzetesen kibocsátott adatait.

EXPORT, IMPORT ÉS FDI India nem kiemelkedően nyitott vagy zárt gazdaságú ország. Éves importja a GDP 21,8%-a, exportja pedig 18,9%. Ez természetesen korábban nem így volt, az 1991-es gazdasági fordulat előtt rendkívül el volt szigetelve a világtól, így 1990-ben a vonatkozó két adat mindössze 8,55% és 7,13% volt. A jelenlegi adatok nem ki-

ugróan alacsonyak, az alacsony–közepes jövedelmű országok (ahová a Világbank besorolása szerint India is tartozik) átlagos importja 28,73%, átlagos exportja pedig 24,57%. Ez viszont nem számottevően nagy különbség és majdnem megegyezik a kínai mutatókkal.

Volumenét tekintve az indiai import 2017-ben a Világbank adatai szerint 565,6 milliárd ame­ rikai dollár volt. Ebből áruimport az indiai Kereskedelmi és Ipari Minisztérium adatbázisa szerint a 2017/18-as pénzügyi évben 465,6 milliárd amerikai dollárt tett ki. A legnagyobb importtétel a kőolaj és kőolajszármazékok behozatala, ez ugyanis önmagában 28,4%-ra rúg. Ezt az import 16%-át jelentő nemesfémek és drágakövek behozatala követi. E két tétel együtt felelős az indiai import 44,4%-áért. Jól látható, hogy India ugyan import szempontjából a világon a kilencedik helyen áll, ám behozatalának szerkezete meglehetősen egyedi. Relációkat tekintve a legtöbb áru Kínából érkezik, azt pedig az USA, illetve Szaúd-Arábia követi. Az első tíz partner között némi meglepetést jelent Svájc: az ország előkelő helye India kiugró aranyimportjának köszönhető.4

India teljes exportja 2017-ben 490,1 mil­liárd amerikai dollár volt. Ebből az áruexport 303,4 milliárd amerikai dollár, ezen belül a legnagyobb tételt a drágakövek, nemesfémek és ékszerek árucsoportja jelenti. Ez az export 13,8%-a, ami a rendkívül erős gyémántfeldolgozó szek­tornak köszönhető, a világon eladott gyémántok 92%-át ugyanis Indiában csiszolják. Hasonló nagyságrendű (12,7%) a kőolaj és kőolaj­s zármazékok exportja. A többi árucsoportban kiegyensúlyozott a kivitel, mind 6% alatt marad. A legfőbb expor tpar tner t az Egyesült Államok jelenti (ide tart az export 15,8%-a), de utána, némileg meglepően, az Egyesült Arab Emírségek következik. Ennek az a magyarázata, hogy adóoptimalizálási okokból számos indiai cég a kedvező adózású Öböl menti országon keresztül folytatja exportját. Ez jellemzően saját ottani leányvállalataikon keresztül bonyolódik. Az egyesült arab emírségekbeli leányvállalat nyomott áron megkapja az indiai anyacégtől az árut, és a nyereség már ott csapódik le, ahol nincs vállalati nyereségadó. Hasonló megfontolások lehetnek amögött is, hogy a harmadik célállomás Hong Kong, az

USA Kína India

Az USA, Kína és India várható GDP-növekedése 2009 és 2050 között GAZDASÁG

127

Az egyes szektorokban foglalkoztatottak százalékos aránya 2009/10-ben

11% 11%

53%

9% 4% 3%

5%

128

2% 2%

Mezőgazdaság

Kereskedelem

Oktatás

Ipar

Szállítmányozás

Közigazgatás

Építőipar

Vendéglátás és ingatlan

Egyéb

GAZDASÁG

ötödik pedig Szin­g a­p úr (a negyedik helyen Kína áll).

India – mint az egyik legdinamikusabban növekvő „nagy” gazdaság, valamint a „jövő piaca’ – a közvetlen külföldi tőkebefektetések egyik kedvelt célpontja. 2000 óta kumuláltan 376,85 milliárd amerikai dollár értékben érkezett közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI) az országba (ez az adat nem tartalmazza az újra befektetett nyereségeket). 2017/18-ban 44,9 milliárd amerikai dollárnyi tőkét fektettek be külföldről a termelésbe vagy szolgáltatásokba. Ahhoz képest, milyen sikertörténetnek állítja be az indiai kormány a külföldi befektetéseket, azok mindössze a GDP 1,5%-át tették ki 2017-ben. Ezzel India a BRICS-országok között középen helyezkedik el (az elmúlt négy évben pont India a mediánja az öt országnak).

Még árnyaltabb a helyzet, amennyiben a befektetések eredetét vizsgáljuk. A z összes eddigi befektetés 34%-a Mauritiusról, 18%-a pedig Szingapúrból érkezett, ez a két ország a forrása az indiai FDI több mint felének. Ez szintén adóoptimalizálási okokból van így.

Számos indiai cég az indiai- óceáni szigetálla-

mot használja befektetései kiindulópontjaként, és vélhetően ez áll a szin­g apúri befektetések mögött is. Azaz az Indiába érkező FDI jelentős része (2017/18-ban 62,7%-a!) valójában indiai befektetés, csak adózási okokból a két miniállamon keresztül jut vissza Indiába. Érdemes megvizsgálni a közvetlen külföldi tőkebefektetések szektorális eloszlását is (lásd A 2000 óta Indiába… c. ábra). A szolgáltatási szektorba érkezett magasan a legtöbb működőtőke (pénzügyi szolgáltatások, outsourcing, bankszektor, biztosítások), ez pedig ugyan örvendetes, ám ezekben a cégekben valós termelés nincs. Valójában csak az FDI szempontjából ötödik helyre rangsorolt szektor, vagyis az autóipar az első olyan, amelyben az országba áramlott tőke konkrét, megfogható termékek gyártását szolgálja. Szolgálta­-tás­alapú társadalmakban ez természetes is (Indiában a szolgáltatások adják a GDP több mint felét, így értelemszerű, hogy a legtöbb befektetés ide irányul), azonban rávilágít arra a tényre is, hogy az Indiába érkező FDI alap­vetően nem a kormánynak oly fontos Make in India-kampány eredményeképpen érkezett az országba.

Szolgáltatások

Ipar

Mezőgazdaság

Az egyes szektorok hozzájárulása a GDP-hez 1951 és 2013 között (%) GAZDASÁG

129

PROTEKCIONIZMUS India a nemzetközi porondon a szabadkeres­ kedelem és a multilateralizmus rendíthetetlen védelmezőjeként szeret megjelenni. Legalábbis azon nyilatkozatok, interjúk és beszédek szintjén, amelyek a nemzetközi közönség előtt zajlanak. A valóságban azonban komoly jelek utalnak arra, hogy az ország egyre jobban védi belső piacait. A legjobb példája a szavak és a tettek között feszülő ellentmondásnak az volt, mikor Naréndra Módí miniszterelnök 2018. január 23-án a davosi Világgazdasági Fórum vezérszónokaként tartott vitaindító előadá­ sában kifejtette, a világot jelenleg legjobban fenyegető három veszély a klímaváltozás, a terrorizmus és a protekcionizmus. Majd alig több mint egy héttel ezt követően az indiai pénzügyminiszter által beterjesztett költségvetésben India megduplázta 150 alapvető termék vámtételét. A közelmúltban pedig államtitkári szintű munkacsoportot hoztak létre, hogy megvizsgálják, milyen eszközökkel lehet a legjobban korlátozni az importot, és hogyan lehet azt hazai termeléssel kiváltani.

A Módí-kormány egyik alapvető programja, a Make in India is a protekcionizmust erősíti. Az indiai kormány minden eszközt felhasznál arra, hogy növelje az ipar termelését. Mindez annak fényében érthető is, hogy Indiában havonta egymillió új munkavállaló lép a munkaerőpiacra. Ennek az óriási tömegnek pedig valamilyen módon munkát kell adni. India rendkívül fiatal társadalom, az átlagéletkor jelenleg 27,9 év. 5 A lakosság 27,34%-a 15 év alatti, ez pedig 370 millió gyermeket jelent! Alapvető fontosságú lesz, hogy Indiában fenntartható munkahelyek milliói jöjjenek létre a jövőben. Az indiai kormány pedig éppen ezt próbálja elérni az iparosítás mindenáron való támogatásával.

Ennek egyik eleme a külföldi termékek minél hatékonyabb kizárása az indiai piacról. Így aztán noha a Make in India kezdetben inkább export­ orientált volt, és Módí miniszterelnök a világ újabb gyártóbázisává kívánta tenni Indiát, az utóbbi időben mintha eltolódott volna a hangsúly a Make in India for India felé. Ez akár reakciónak is tekinthető a megváltozott nemzetközi hely­zetre, amely jelenleg nem a pia­c i integrá130

GAZDASÁG

ció, hanem inkább az országok és kereskedelmi blokkok bezárkózása felé halad. A protek­ cionizmus fő mozgatórugóját azonban ezzel együtt is valószínűleg a belföldi munkahelyteremtés égető szükséglete jelenti.

HIVATKOZÁSOK 1 GDP (current US$). The World Bank. <https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD?year_high_desc=true> Hozzárférés: 2018. szeptember 11.

2 Government of India, Ministry of Commerce & Industry, Department of Industrial Policy & Promotion, Office of Economic Adviser: Key Economic Indicators. 2018/augusztus. <http://eaindustr y.nic.in/key_economic_indicators/ Key_Economic_Indicators.pdf> Hozzáférés: 2018. szeptember 12.

3 A korrektség jegyében le kell szögezni, a világ országainak jelentős részében ez a helyzet, különösen Ázsiában.

4 Government of India, Ministry of Commerce and Industry, Department of Commerce: Total Trade. Country-wise, Top n countries. <http://commerce-app.gov.in/eidb/Default.asp> Hozzáférés: 2018. szeptember 12.

5 India Demographics Profile 2018. Indexmundi. 2018. január 20. <https://www.indexmundi.com/india/demographics_ profile.html > Hozzáférés: 2018. szeptember 12.

A „HINDÚ NÖVEKEDÉSI ÜTEM” Pákozdy Zsolt

Indiában – és közvetve az angolszász világban – általánosan elterjedt az indiai gazdaság 1950 és 1980 közötti lassú növekedését jelölő „hindú növekedési ütem” (Hindu rate of growth) kifejezés. A kifejezést Rádzs Krisna, a Delhi School of Economics professzora használta először a 1970-es évek végén egy egyetemi előadásában, mikor kijelentette: „mindegy mi történik az indiai gazdaságban, a növekedés hosszú távú átlaga 3,5% lesz”. És valóban, az indiai gazdaság nagyon hosszú ideig a közelébe sem ért a többi fejlődő ország – például Dél-Korea vagy Kína – által produkált növekedés ütemének. Fontos megjegyezni, hogy a professzor a növekedés trendvonaláról beszélt: az indiai gazdaság ebben az időszakban nagyon változó mértékben növekedett, de ös�szességében az átlagos növekedés mindig 3,5% volt. Ezért mondta – pusztán szellemes megjegyzésként –, úgy látszik, valamilyen karma lehet, hogy Indiában nem lehet meghaladni a „hindú növekedési ütemet”, mintha az valami „isteni” szám lenne a hindú mitológiából. A bonmot aztán elkezdett saját életet élni, és mind a mai napig idézik, ha az ország növekedési üteme nem éri el a kívánt mértéket.

A „HINDÚ NÖVEKEDÉSI ÜTEM” KIFEJEZÉS EREDETE Számos értelemzés jelent már meg a kifejezés eredetéről többek között azért, mert sokan pejoratívnak tartják, hogy a tudós a lassú növekedést a „hindú” jelzővel illette. A kritikusok nem győzik hangsúlyozni, hogy a hindú vallás nem ítéli el a profitszerzést, valamint a jó értelemben vett gazdagodást. Ezért szerintük a jelenséget találóbb lett volna „szocialista növekedési

Szakmai közgazdasági körökben általános az a nézet, hogy az igencsak lagymatag növekedésért Néhrú szocialista elemeket bőven felhasználó gazdaságpolitikája volt a felelős (Indiában egészen 2016-ig létezett tervbizottság, illetve ötéves tervciklus), azon belül is elsősorban az alacsony megtakarítási ráta. Mivel Néhrúnak nagyon határozottan szocialista elkép­ zelései voltak a társadalom felépítéséről, évtizedekig nem volt cél a magántőke-felhalmozás támogatása, így az 1960-as évek közepéig Indiá­b an a megtakarítási ráta mindössze 12% volt, ez pedig egy fejlődő ország esetében kiábrándí­tóan alacsony. 1964-ben megalakult a Unit Trust of India (UTI), a független India első befektetési alapja, amely egyszerű és biztos befektetési lehetőséget kínált mindenkinek. Ez azonban önmagában nem hozott alapvető változást: a következő években egyenesen csökkent a megtakarításai ráta, így 1967-ben pl. mind­össze 5,522% (!) volt.

Sokat javított a helyzeten, hogy 1969-ben Indirá Gándhí államosította a bankokat, majd arra kötelezte azokat, hogy országszerte számtalan új fiókot nyissanak. A két intézkedés együtt már látványosabban segítette a megtakarításo-

ütemnek” hívni. Egy másik elemző, Nair professzor viszont például arra mutatott rá, hogy angolul a secular growth kifejezést a hosszabb időtávra vonatkozó növekedési mérőszámra használják (a secular szót „évszázados” értelmében értve). Ugyanakkor a secular az indiai angolban (is) elsősorban „világi”/„nem vallásos” kontextusban használatos, így Krisna profes�szor talán ezzel szembeállítva találta ki a Hindu growth jelzős szerkezetet, szembeállítva ezzel a két szó vallásos, illetve nem vallásos töltetét.

GAZDASÁG

131

GDP-növekedési ütem Indiában 11% 10% 9% 8% 7% 6% 5% 4% 3% 2% 1%

Bangládés India Pakisztán Srí Lanka Dél-Korea

A dél-ázsiai államok, illetve Dél-Korea egy főre jutó GDP-jének növekedése 1950 és 1995 között 132

GAZDASÁG

kat, és a megtakarítási ráta lassú, de biztos növekedésnek indult. Ráadásul a felhalmozott összegeknek több mint fele lakossági megtakarítás volt, így ezeket azonnal be lehetett fektetni és a gazdaság apránként maga mögött hagyta a „hindú” növekedést.

A 2000-es évektől azonban nemcsak, hogy nem „hindú” ütemben növekedett India gazdasága, hanem azóta a világ legdinamikusabban növekvő gazdaságai közé került, a „nagy” gazdaságokat tekintve pedig több esetben a legjobb növekedési adatokat érte el. Az 1998 és 2017 közötti évek éves GDP-növekedését átlagolva évente 7,15%-kal gyarapodott az indiai gazdaság az elmúlt két évtizedben (az 1. ábrán piros vonallal jelölve). Még a 2008-ban kirobbant válság évében is 3,9%-kal nőtt India teljesítménye, és az akkori kormány gazdaságélénkítő intézkedéseinek köszönhetően 2009-ben már 8,48%-os volt a növekedés, 2010-ben pedig a 10%-ot is meghaladta. A fiskális és monetáris intézkedések kifutásával ismét mérséklődött a fejlődés, de 2011 és 2017 között még így is átlagosan 6,86% volt. Fontos megjegyezni, hogy nem lehet az idősorban található adatokat fenntartások nélkül összehasonlítani, mert 2015-ben az indiai statisztikai hivatal megváltoztatta a GDP számításának metodológiáját, ezért az utolsó három év adatait más – nem meglepő módon kedvezőbb adatokat eredményező – módszertan alapján állapították meg. A 2014/15ös pénzügyi évben – az indiai kormány április 1-től március 31-ig számolja a pénzügyi évet – például a régi módszertan szerint 4,7% lett volna a növekedés, az új szerint viszont 6,9%.

Az azonban vitathatatlan, hogy India gazdasága az elmúlt húsz évben látványos fejlődésen ment keresztül.

Természetesen ezeket a növekedési adatokat a helyükön kell kezelni, mivel nagyon alacsony bázisról kiindulva érték el őket. India egy főre eső GDP-je mindössze 1940 dollár évente, vagyis világátlag mindössze 18%-a. A legtöbb szakértő szerint (beleértve a kormányzati elemzőket is) Indiának évente 7-8%-kal vagy afölött kell növekednie, hogy érdemben tudja segíteni a nincstelen tömegek felemelkedését (még mindig több százmillió ember él a nemzetközi sze-

génységi küszöb alatt). Emiatt, politikai elkötelezettségtől függetlenül, minden kormány arra törekszik, hogy ezen a szinten tartsa a GDP növekedését. Már csak ezért is valószerűtlennek tűnik, hogy India valaha is visszatérjen a „hindú növekedési ütemhez”, mert a politikai ígéretek minden oldalról a kétszámjegyű növekedés elérését célozzák meg.

A magasabb növekedési potenciált az is elősegíti, hogy az indiai megtakarítási ráta lényegesen megemelkedett, és 2003 óta tartósan 30% fölött van. Némi aggodalomra ad ugyan okot, hogy 2010-ben megfordult a növekvő trend, és azóta folyamatos csökkenés figyelhető meg, olyannyira, hogy közel tizenöt év után először, 2017-ben ismét csak 29,77%-ot tett ki. Ez ugyan még mindig tekintélyes megtakarítási szintet jelent, a legtöbb elemzés szerint viszont nem elegendő a kívánt kétszámjegyű vagy ahhoz közelítő növekedés eléréséhez.

Minden jel arra mutat, India rövid és közép­ távon minden bizonnyal a „hindú növekedési ütemet” jelentősen meghaladó tempóban fog fejlődni. A kontinensnyi országnak elemi érdeke, hogy a magas növekedési ütemet fenntartsa, mivel csakis így tud érdemi jövőképet felmutatni a még mindig erőteljesen növekvő – és előrejelzések szerint pár éven belül minden más országét meghaladó – népességnek. Erre pedig meg is van minden esélye, hiszen például az Ázsiai Fejlesztési Bank adatai szerint India növekedési üteme tovább fog emelkedni, így a 2017-es 6,6% után 2018-ban újra elérheti a 7,3%-ot, 2019-ben pedig a 7,6%-ot.

GAZDASÁG

133

5

TÁRSADALOM

A HINDÚ HIT VILÁGA, HINDÚK A VILÁGBAN Wilhelm Zoltán

A hinduizmus nyugati eredetű műszó, az általa leírt vallási rendszert eredetileg szanátana dharmának, vagyis az örök világtörvénynek nevezték, mára viszont maguk az indiaiak is „hindúnak” vallják magukat, ha ezt a hitet követik. A nyugati tudósok többnyire egyenlőségjelet tesznek a hinduizmus és a politeizmus között: „valamennyi hindú több istenben hisz”;1 „A hinduizmus olyan tömérdek istent ismer, hogy abban nem marad hely Istennek, az egyet­lennek.”2 A szanátana dharma filozófiája azonban nem ilyen egyszerű. A fenti véleményekkel szemben más szerzők helyesen mutatnak rá, hogy ez a tan távolról sem csak „sokistenhit” és egyáltalán nem „bálványimádat”.3 A hinduizmus egészében megtalálhatók mind a monoteista, mind

a politeista tendenciák, de van monista (advaita) és sok más irányzata is. A hindú istenfogalom Ísvarát (Istent) az Önvaló (Brahman), a Valóság, az Öröktől fogva létező megnyilvánulásának ismeri el. Ez a megnyilvánuló Egy, az Isten.

A megnyilvánulás formája pedig a teremtés, a fenntartás és a pusztítás, amely utóbbi egyben az újjáteremtés is. E három „funkció” megszemélyesített jelképe a Trimúrti, vagyis Brahmá, a teremtő, Visnu, a fenntartó és Siva, a pusztítva megújító. Ugyanakkor Isten számtalan formában képes – mindig konkrét céllal – megnyilvánulni, inkarnációk alakjában megjelenni. Egyúttal Isten különleges hatalommal felruházott megnyilvánulásai, a létezés hierarchiájában Istennél alacsonyabb, de az embereknél magasabb szinten álló félistenek (dévák) a teremtés, az élet, az irányítás

A Trimúrti három isteni alakja a Mumbaí közelében található Elephanta-sziget barlangjában lévő ábrázoláson 136

TÁRSADALOM

Dévák ábrázolása az indiai Karnátaka állam Halébíd településén a Hójszálésvara nevű, Sivának szentelt templomból

meghatározott területeiért felelősek. Ezekből Indiában – általános vélekedés és a különböző médiumokban is rendszeresen megjelenő szám szerint – nagyjából 33 milliót ismernek el. Ez azonban nyilvánvaló túlzás, ezt a listát még senki sem látta.

A hindúk azért imádják a félisteneket, hogy bizonyos kívánságaik teljesüljenek. Az adott félistenekhez szóló hosszú imák és a nekik szóló felajánlások után a hívő megkaphatja az áldást, amellyel elérheti célját. E gyakorlatot értékeli a nyugati vallástudomány rendszerint politeizmusnak.

A bálványimádatra való asszociációt pedig a hindú templomokban felállított múrtik, isten­ alakok szerepének félreértése hordozza. Az istenszobor nem bálvány, hanem jelkép. A hindú vallásfilozófia szent könyveiben, a Védákban leírtak szerint elkészített szobrok felállítását követően egy, a lelki tökéletesedés magas szintjén álló személy megfelelő szertartással meg­

hívja e formába Istent. Ettől kezdve ezek a múrtik (arcsa-vígrahák, vagyis az Örökkévaló imádandó alakjai) a hindúk felfogása szerint már nem különböznek Isten eredeti formájától, ő pedig e formákon keresztül képes elfogadni híveinek imádatát, felajánlásait.4 A hinduizmus több filozófiai iskolára, illetve további „szektákra” tagolódik. A hinduizmus „reformszárnyaiként” jelent meg a mára sokmillió ember vallásaként ismert buddhizmus és dzsainizmus is. Ez a heterogenitás garancia a részvétlen hitelvek, dogmák visszautasítására, ugyanakkor szavatolja a nagyfokú toleranciát.5 A nyugati világ számára „sokistenhite” és „bálványimádása” mellett a hinduizmus a legszembetűnőbb jegye a „kasztrendszer” merevsége.

A portugál eredetű kaszt (eredetileg casta) szó azonban nem adja vissza hűen az indiai társadalmi tagozódás valódi tartalmát, ami ennél sokkal bonyolultabb. Egykori, indiai elnevezéssel varnarendszerről beszélhetünk (a varna szó TÁRSADALOM

137

A diválí fesztivál

jelentése: szín), más néven varnásramarend­ szerről.6 E ma már mereven hierarchikus struktúra társadalmi mobilitást, emberi jogokat súlyosan sértő mivolta vitathatatlan, azonban nem szabad megfeledkeznünk eredeti céljáról és előnyeiről sem. Valódi szerepe szerint a védikus társadalomban az embereket képességeik, céljaik, vallási érdeklődésük alapján sorolta négy foglalkozási kategóriába (ezek: a bráhminok, vagyis a papok, értelmiségiek; a ksatriják, vagyis a katonák, harcosok, nemesemberek, uralkodók; a vaisják, vagyis az üzletemberek, vállalkozók; illetve a súdrák, vagyis az alantasnak tartott fizikai munkát végzők). Hosszú évszázadok alatt azonban a ma már sok ezer csoportot felvonultató, immobil rendszer eltorzult. A csúcsán lévőknek számtalan szabálynak, előírásnak kell megfelelniük, felelősségük sokszorosa a hierarchia alján helyet foglalókénak. Az elkövetett vétségekért az elit sokkal súlyosabb büntetésekre számíthat. Mindemellett a csoporton belüli összetartozás, egységes szociokulturális és gazdasági környezet az egyén létbiztonságát élethosszig garantálta. Ugyanakkor a lélekván138

TÁRSADALOM

dorlásba vetett hit szerint az erkölcsös evilági lét szavatolja a következő újjászületés utáni jobb életet.

A delhi Nemzeti Múzeum hajózási tárlatának egyik része a Hindú imperializmus címet viseli.

Az indiaiak délkelet-ázsiai expanziójának bemutatásán túl képet alkothatunk az Indiából induló, illetve a területét érintő kereskedelmi utak hálózatáról. Mindebből világosan látszik, hogy a szubkontinensről származók interkontinentális migrációja nem új keletű jelenség. Már Kr. e. 500 körül léteztek kolóniáik – az ázsiai, ma is jól ismert, főként Délkelet-Ázsiában található beván­ dorlási központjaikon kívül is – pl. az egyiptomi Memphisben.7 A külföldön élő mai hindú közösségek – annak ellenére, hogy a tengerentúlon élők között jelentős a „veszternizálódás”8 – igyekeznek megőrizni identitásukkal együtt járó eredeti belső társa­ dalmi felépítményeiket és hagyományaikat, amelyeknek legősibb kifejezési módja az ünneplés. Az őket a valóságból egy napra vagy egy hétre kiszakító eseményre készülődvén a sze­ gények inkább adósságokba keverednek, vagy

lemondanak ételről-italról, csak hogy meg­ve­ hessék az istenek tiszteletére szánt új ruhákat.

Ezek a fesztiválok többet tanítanak a vallásról, mint megannyi hitoktatás, pompázatos szertartásaikkal pedig meghódították a szíveket és az érzékeket.9 Nemcsak az indiai gyökerekkel rendelkezők között népszerűek, de a többségi társadalom is örömmel veszi át több komponen­ süket, elég csak a „színek ünnepének” nevezett hólíra gondolni. Ez a február–márciusi időszak teliholdas napjához kötődik, egyfajta tavasz-, illetve termékenységünnep, amelynek során féktelen jókedvvel színes vizet locsolnak, vagy porfestéket szórnak egymásra az emberek, míg végül mindenki a szivárvány minden színében pompázik.

A sok vallási eredetű ünnep közül kiemelkedik még a diválí, a gonosz ráksaszák felett győzedelmeskedő, száműzött Ráma királyságába, Ajódh­ jába való visszatérésének ünnepe. A fények fesztiváljának is nevezik, mert ilyenkor nemcsak a templomokban világítanak ezer és ezer fényforrással, hanem otthon is. Úgy tartják, Laksmí, a vagyon istennője nem látogatja meg azt a há-

zat, amely ilyenkor sötét. A világosságról rendkívül látványos tűzijátékokkal is gondoskodnak.

A Ganésa csatúrthí ünnepségsorozaton a legnépszerűbb indiai istenség, a szerencsehozó, akadályelhárító, elefántfejű Ganésa születésére emlékeznek. Ilyenkor hatalmas, az istenség képére mintázott szobrokat készítenek, majd az ünnep végén vízbe merítve eltüntetik azokat.

A Durgá púdzsá szintén rendkívül népszerű ünnep, a harcos istennő imádatától anyagi helyzetük javulását várják hívei. A makara szankránti, az észak-indiai aratási szezon kezdetét jelző ünnep, szintén nagyon népszerű. Sárkány­fesz­ tiválnak is hívják, mivel ilyenkor papírsárkányok garmadája illeg az égen, és mind az idősebb, mind a fiatalabb generáció tagjai kipróbálhatják ügyességüket. A fentebb felsoroltakon kívül még számos hindú ünnepet tartanak meg világszerte, de a vallási türelméről híres hindú közösség szívesen megüli más felekezetek nagy napjait is.

A sokszor liberális, toleráns hinduizmus kül­ földön is jó alapot teremtett híveinek a bol­do­g uláshoz. Paul Johnson brit történész írja a Forbes magazin 2004. június 21-i számában:

A Ganésa csatúrthí ünnepség istenszobra TÁRSADALOM

139

A Durgá púdzsá ünnepen imádott istennő kegyszobra 140

TÁRSADALOM

„India is jó példa. A hindú vallás természetéből adódóan toleráns, a maga furcsa módján megen­g edő. […] Magukra hagyatva az indiaiak (ahogy a kínaiak is) mindig prosperáló közösségeket alkotnak. Vegyük például az Ugandában élő indiai közösséget: ennek tagjait a diktátor, Idi Amin száműzte, ám a sokkal toleránsabb brit közösség befogadta őket. Most több milliomos van köztük, mint bármely más, Nagy-Britanniába újonnan bevándorolt csoport tagjai közt. Ez is jól példázza, hogy a kemény munka, az erős családi kötelékek, és az odaadó tanulás milyen messzire juttatja azokat, akiket minden földi vagyonuktól megfosztottak.”10 Fentiek fényében nem véletlen, hogy a Forbes dollármilliárdosainak listáján szereplő 2124 névből 120 mellett szerepel indiai állampolgársága, és ezek mellett számos indiai származású, de már nem indiai állampolgárságú milliárdos is feltűnik.

Az indiai gyökerekkel rendelkezők felépítették kulturális intézményrendszerüket, saját médiumok­ kal rendelkeznek. Annak ellenére, hogy közös­sé­ gük legalább annyira színes, mint az anyaországé, tagjait bizonyos fokú uniformitás jellemzi. Mind­ emellett rendszeresek a kasztok közötti és a több­ ségi társadalomból származókkal kötött házasságok is. (Az indiai diaszpórákkal kapcsolatban lásd még kiadványunk Somogyi Cs. Annamária által írt cikkét a 112. oldalon – a szerk.)

4 Tóth-Soma, 2000 5 Pete József – Bálint Ágnes – Wilhelm Zoltán: Indian Religions in Hungary. Journal of Gandhian Studies. 2008/I–II. 284–293.

6 Szegedi Nándor – Wilhelm Zoltán: Dél-Ázsia földrajza. In: Ázsia regionális földrajza. Szerk. Horváth Gergely – Probáld Ferenc – Szabó Pál, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008.

403–562.

7 William H. McNeill: The Rise of the West. A History of the Human Community. The University of Chicago Press, Chicago, 1963. 210.

8 Wilhelm Zoltán: Adatok az indiai urbanizáció folyamatának vizsgálatához. Modern Geográfia. 2008/2. 40.

9 Dominique Lapierre: Az öröm városa. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1988. 123.

10 Paul Johnson: Want to Prosper? Then Be Tolerant.

Forbes. 2004. június 21. <http://www.forbes.com/forbes/2004/0621/ 041.html > Hozzáférés: 2018. szeptember 1.

HIVATKOZÁSOK 1 Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás. Talentum Kiadó, Budapest, 1998. 64.

2 Bárdi László: A keleti világvallások története és eszmevilága.

Keleti Kiskönyvtár 1. JPTE TTK FI Ázsia Központ, Pécs, 1999. 48.

3 Baktay Ervin: India bölcsessége. A hindu világszemlélet ismertetése (reprint). Könyvfakasztó – Kairosz Kiadó, Buda­pest, 2000. 14., valamint Tóth-Soma László: Egyszerűen és érthetően a hinduizmusról. Egyházfórum, Budapest, 1998. 13–14.

TÁRSADALOM

141

AZ INDIAI PIAC ÉS ÜZLETKÖTÉS SAJÁTOSSÁGAI Pákozdy Zsolt

India a világ egyik legígéretesebb, egyben az egyik legnehezebben „bevehető” piaca. Az 1,3 milliárd fogyasztó óriási lehetőséget kínál mindenkinek, ugyanakkor máshol nem tapasztalt nehézségekkel is meg kell birkózniuk a piacra betörni szándékozó vállalatoknak. Érdemes számba venni azokat a tényezőket, amelyek a sajátságos indiai piacot jellemzik.

DIVERZITÁS India huszonkilenc tagállamból és hét szövetségi területből áll, amelyeknek saját kormányuk, saját parlamentjük, saját törvényeik, saját adóik, sőt esetenként még saját vámkivetési joguk is van.

Ezek teljes rendszerét áttekinteni szinte lehetetlen, az egyik államban megszerzett tapasztalat és tudás akár már egy szomszédos államban sem használható maradéktalanul. Minden állam esetében komoly előzetes piaci munkát igényel, ha egy cég gazdasági tevékenységet kíván végezni.

ELTÉRŐ ÜZLETI KULTÚRA Az indiai üzleti kultúra és üzleti etika gyöke­ resen különbözik attól, amit Európában megszokhattunk. Ez sokakat elijeszt az indiai piacon való megjelenéstől. Való igaz, hogy az eltérő szocializáltságból fakadó nézeteltérések kockázatot jelentenek, bármilyen üzleti tranzakcióról is van szó. Az indiai gondolkodásmód másfajta üzleti modellt kíván, az Európában bevett sémák sokszor nem működnek ezen a piacon. Csak egy példa: a termék- vagy szoft­v erfejlesztésre költött összegeket Indiá­ ban senki nem téríti meg egy üzlet elején, azt csak az eladott termékek/szolgáltatások árában lehet realizálni. Amennyiben egy cég ragaszkodik ahhoz, hogy rögtön az ügylet elején érvényesítse a fejlesztési költségeket, komoly nehézségekbe ütközhet az üzletkötés (hacsak nem valamilyen kiemelkedően egyedi 142

TÁRSADALOM

és nagyon keresett termékről/szolgáltatásról van szó). Ezen sok európai cég elvérzik.

Egy másik lényeges különbség a cégek és a gazdasági tevékenység szerkezete. India a gazdaság szinte minden területén rendkívül kiterjedt és szerteágazó közvetítői réteget tart fenn. Számos esetben igény az európai cégek részéről, hogy a „valós” vevővel találkozzanak, vagyis azzal, amelyik az eladni kívánt terméket valóban fel fogja használni. Ez Indiában szinte lehetetlen, a legtöbb indiai termelő cég nem is tart fent nemzetközi beszerzésért felelős embert/osztályt, ezt a feladatot a gazdasági élet minden részét átszövő ügynöki rendszer látja el. Így az indiai exportra törekvő cégeknek szinte kivétel nélkül ügynökökön keresztül lehet csak kapcsolatba lépniük a végfelhasz­n álóval.

HOSSZÚ IDŐTÁV India egy szélsőségesen, „kapcsolatok” által vezérelt társadalom, ezért itt – kevés kivétellel – csak hosszas munkával felépített, stabil személyes kapcsolatokon keresztül lehet üzleteket kötni. Ebből következően tapasztalataink szerint az első kapcsolatfelvételtől az első üzletkötésig általában 3-4 év is eltelik, és ebben az időszakban a cégeknek rendszeresen és személyesen meg kell jelenniük Indiában a kapcsolat ápolása céljából. Ez rendkívül hosszú periódus; nagyon kevés olyan kis- és középvállalkozás van, amelynek megvan a türelme, kitartása és nem elhanyagolható módon az anyagi eszközrendszere a több éves kapcsolatépítésre.

A hosszas előkészítő fázis ugyanis komoly erőforrásokat igényel. Már eleve az országba eljutni (és ott több napot tölteni) a kkv-k szintjén jelentős anyagi terhet jelent. Ráadásul ezt egyegy potenciális üzlet reményében a legtöbb cégnek évente többször is mindenképpen fel kell vállalnia még az esetleges üzlet létrejötte előtt.

Doing Business 2018

India

Mennyire kedvező az üzleti környezet

Indiában?

2018-as DB helyezés

Régió: Dél-Ázsia

190

1

Jövedelmi besorolás: alsó középszintű jövedelmű ország

100 A legjobban teljesítő országokhoz viszonyított DTF-mutató

Népesség: 1 324 171 354

0

100 60,76

Vizsgált város: Mumbaí

A legjobban teljesítő országokhoz mért 2018-as DTF-mutató

0

100 72,27: Mexikó (helyezés: 49) 65,29: Kína (helyezés: 78) 60,76: India (helyezés: 100) 53,64: Régiós átlag (Dél-Ázsia) 40,99: Bangládés (helyezés: 177)

Megjegyzés: A legjobban teljesítő országok adataihoz mért DTF-mutató (distance to frontier) azt mutatja, hogy mi volt az egyes indikátorokban megfigyelt legmagasabb teljesítmény az 2005 óta készülő Doing Business mintavételezésben részt vevő országok között. Egy adott ország DTF-mutatója egy 1 és 100 közötti skálán helyezkedik el, ahol a 0 jelenti a legalacsonyabb teljesítményt, a 100 pedig a legmagasabbat. Az üzleti környezet kedvezőségének mértékét egy 1-től 190-ig terjedő skálán mérjük.

Az üzletkötéshez szükséges termékminták, mintadarabok eljuttatása nehézkes és drága. Ehhez olyan felhalmozott tőkével kell rendelkezni, amelyből finanszírozni lehet az indiai piacon történő megjelenést.

AZ ÜZLETI KÖRNYEZET MINŐSÉGE A Világbank által minden évben kiadott Ease of Doing Business listáján India 2017-ben a 100. helyet foglalta el, éppen csak megelőzve olyan országokat, mint Fidzsi vagy Lesotho.

A helyzet ugyan jelentősen javult – India 33 helyezést javított –, de számos olyan terület van, ahol továbbra is komoly kihívások elé néznek a gazdaság szereplői. Az üzleti tranzakciókban kiemelten fontos „vállalat regisztrálása”-kategóriában India csak a 156., a „szerződések betar tatása” kategóriában pedig a 189 országból a 164.

PERES ELJÁRÁSOK Egy esetleges üzleti vita során, amennyiben azt nem lehet megegyezéssel rendezni (és erre a korábban említett eltérő üzleti kultúra és etika miatt komoly esély van), bírósági úton érvényt szerezni az igazunknak beláthatatlan időbe, akár tíz-tizenöt évbe is kerülhet. Jelenleg a tag-

állami legfelsőbb bíróságok előtt fekvő 4,3 millió peres ügy több, mint 50%-a öt évnél régebbi!

Ezért aztán annak ellenére, hogy az ország fejlett, angol típusú jogrendszerrel rendelkezik, egy-egy szerződéses kötelezettség behajtása rendkívüli nehézségekbe ütközhet.

BÜROKRÁCIA A legrosszabb angol és indiai hagyományokat ötvöző bürokratikus útvesztő rendkívül meg­ nehezíti egy-egy üzlet létrejöttét. Jellemző az is, hogy a szabályok számonkérése, értelme­ zése és betartása esetleges, a gazdasági élet szereplői soha nem lehetnek biztosak abban, hogy ami az előző tíz alkalommal működött, azt a tizenegyedik esetben is elfogadják majd a bürokraták.

KORRUPCIÓ A korrupció Indiában rendszerszintű, gyakor­la­ tilag minden gazdasági/társadalmi tran­­z­­a k­­­­cióba „be van építve”. Azon felül, hogy meg­d rágítja az üzletmenetet, rendkívül kiszá­m íthatatlanná is teszi azt, hiszen a csúszópénzeket elfogadó bürokraták akár pozitív hozzáállásukat, akár a „tarifát” bármelyik pillanatban megváltoztathatják.

TÁRSADALOM

143

Korrupcióérzékelési index (2005) 68 º

72 º

76 º

80 º

84 º

88 º

92 º

96 º

36 º

Korrupciós index

6,0-7,0 5,5-6,0 5,0-5,5 4,5-5,0 4,0-4,5 3,0-4,0

DZSAMMÚ ÉS Srínagar

KASMÍR 32 º

HIMÁCSAL PRADÉS PANDZSÁB Simlá Csandígarh

Nincs adat

Déhradún

HARIJÁNÁ UTTARÁKHAND

28 º

DELHI

ÚJDELHI

RÁDZSASZTHÁN

UTTAR

Gangtok

Lakhnaú

Dzsaipur

ARUNÁCSAL PRADÉS

SZIKKIM

PRADÉS

Itánagar

Guváhátí

BIHÁR

23.5 º

Bhópál

GUDZSARÁT

PRADÉS

NYUGATBENGÁL

Ráncsí

CSHATTÍSZGARH

Diu 20 º

DZSHÁRKHAND

MADHJA

Gándhínagar

Daman és Diu Dádrá és Nagar Havélí

Daman Silvassa

Agartalá

Imphál

MANIPUR Áidzsól

TRIPURÁ MIZÓRAM

KOLKATA (Kalkutta)

ORISSZA (ODISÁ)

Rájpur

Bhubanésvar

MÁHÁRÁSTRA

MUMBAÍ

Diszpur Kóhimá

Silaung MÉGHÁLAJA

Patná

24 º

ASSZAM NÁGAFÖLD

TELANGÁNÁ Haidarábád

16 º

Arab-

Jánam (Puduccsérí)

Panadzsi

tenger

ÁNDHRA

GOA

KARNÁTAKA PRADÉS Bengalúru

12 º

(Puduccsérí) Máhé

LaksadvípKavaratti

szigetek 8º

Amarávatí

KERALA

Bengáli-

CSENNAI

TAMIL NÁDU

Andamán

öböl

Puduccsérí (Puduccsérí)

Port Blair

és

Káraikkal (Puduccsérí)

Nikóbárszigetek

Tiruvanantapuram

India-óceán Km Mérföld

144

TÁRSADALOM

100

200 100

300 200

400 300

ESETLEGES SZABÁLYKÖVETÉS Elmondhatjuk, hogy Indiában a több ezer éves hagyományokat maradéktalanul, az azóta hozott törvényeket és szabályokat csak eset­ legesen tartják be. Az egész társadalomra szinte kivétel nélkül jellemző a szabályok rendkívül laza követése. Amennyiben a hagyományok ellentmondanak a szabályoknak, minden esetben a hagyományok az erősebbek. Elviek­ ben például a faluszékeknek nincs jogosítványuk komoly ügyekben ítélkezni, a gyakorlatban azonban nem egy esetben hoznak halálbüntetéssel járó ítéletet, és azt azonnal végre is hajtják. Egy másik tipikus példa a kasztok esete.

Ezeket ugyan elviekben már 1947-ben eltörölték, sőt, eltörlésüket még az alkotmány is rögzíti.

Ennek ellenére bármelyik napilap házasság­ kötési apróhirdetéseit felütve láthatjuk, hogy azokat alkaszt szerint rendszerezve olvashatjuk, és a hirdetésekben pontosan megjelölik a keresett ara/vőlegény pontos kasztbéli hovatar-­ tozását.

A szabályoktól való ilyen leplezetlen eltérés sok esetben elengedhetetlen az üzlethez: számos ügylet kivitelezése lehetetlen lenne a fennálló szabályok szerint, így ezek csak azért jöhetnek létre, mert a bürokraták – természetesen megfelelő „motiválás” fejében – hajlandók szemet hunyni felettük. Ez azonban a gazdaság szereplőit rendkívül kiszolgáltatottá, az üzletmenetet pedig tervezhetetlenné teszi.

INFRASTRUKTÚRA Az indiai infrastruktúra minden szempontból évtizedekkel le van maradva a nálunk meg­ szokottól. Nincsen megfelelő úthálózat, nincs megfelelő áramellátás, csatornázás, vezetékes víz stb. Egy példa: az indiai repülőterek és kikötők adminisztratív áteresztőképessége még optimális esetben sem felel meg az általuk kezelt árumennyiségnek, ugyanakkor a jelenlegi állat- és növény-egészségügyi szabályok megkövetelik, hogy minden egyes szállítmánynál (!) kötelező mintavétel történjen (értelemszerűen ezt a szabályt csak kivételes esetekben tartják be a vámosok). Ezért a vám- és az egészségügyi eljárás nagyon hosszan elhúzódhat.

Eközben sem a kikötők, sem a repülőterek nem rendelkezek megfelelő hűtőkapacitással, ezért a vámolásra a 36 fokos melegben és 90%-os páratartalomban esetenként több hetet is várakozó romlandó áruk számos esetben még azelőtt tönkremennek, hogy az országba belép­n ének.

HATALMAS PIAC Sajátos indiai probléma, hogy esetenként egyegy termékre olyan óriási piaci igény van, hogy az meghaladhatja egy adott kis- és középvállalkozás kapacitását. Ezért hiába megfelelő a termék és az ár, mivel a cég nem tudja az indiai importőr által kívánt mennyiséget szállítani, az üzlet nem jön létre.

Üzleti környezet Indiában 4

1 29

28

29

Rangsorok

55 82 103

109

119

136

146

154

156

164

163 181

190 vállalkozás építési indítása engedélyek beszerzése

villamosítás

ingatlanregisztráció

hitelfelvételi lehetőség

kisbefektetők védelme

adófizetés

határokon túli kereskedelem

szerződések érvényesítése

fizetésképtelenség feloldása

TÁRSADALOM

145

DZSAMMÚ ÉS KASMÍR

Srínagar

Dzsammú

HIMÁCSAL Amritszar PRADÉS Dzsálandhar

Simlá

Ludhiáná

Déhradún

PANDZSÁB

UTTARÁKHAND HARIJÁNÁ

ARUNÁCSAL PRADÉS

Mérat

ÚJDELHI

Gáziábád

Itánagar

SZIKKIM

Barélí

Alígarh Bíkánér

Lakhnaú

Ágrá

Kánpur

Dzsaipur

RÁDZSASZTHÁN

Gválijar

Váránászí Kótá

Imphál

TRIPURÁ

Agartalá Áidzsól

DZSHÁRKHAND Dhanbád

Bhópál

Ahmedábád

MIZÓRAM

Ászanszól Ráncsí Dzsabalpur

Indaur

GUDZSARÁT

NÁGAFÖLD

Kóhimá

MÉGHÁLAJA

Patná

MADHJA PRADÉS Gándhínagar

Diszpur

Silaung

BIHÁR

Alláhábád

Dzsámnagar

Guváhátí

Górakhpur

UTTAR PRADÉS

Dzsódhpur

ASSZAM

Dzsamsédpur

NYUGATBENGÁL

CSHATTÍSZGARH

Rádzskót

(Kalkutta)

Bhiláí-Durg

Bhávnagar

Amrávatí

Szúrat Násik Bhivandí

Mumbaí

Rájpur

Nágpur

Katak Bhubanésvar

Aurangábád

ORISSZA (ODISÁ)

MÁHÁRÁSTRA TELANGÁNÁ

Puné

Varangal

Haidarábád

Visákhápatnam

Vidzsajavádá

Guntúr Bélgám Panadzsí

HublíDhárvád

ÁNDHRA PRADÉS

KARNÁTAKA

Csennai

Bengalúru

Puduccsérí

Maiszúr

Szélam

Kódzsíkóde

Tirucsirápalli

TAMIL NÁDU Kocsi

Tiruvanantapuram

India főbb autóútjai – a helyi piacon való terjeszkedés egyik gátja a rossz infrastruktúra

KONKURENCIA A hatalmas piac azt is jelenti, hogy azon mindenki jelen akar lenni. Ebből következően minden tekintetben óriási verseny van az indiai fogyasztókért. Nemcsak a helyi cégek, hanem minden nagy és számos kisebb nemzetközi cég is jelentős erőforrásokat fordít arra, hogy jelen legyen az indiai piacon. A nemzetközi óriáscégek számos esetben tekintélyes veszteségeket is hajlandók finanszírozni a jövőbeli nyereség reményében. A tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy egyelőre keveseknek sikerült a jövő ígéreteit valós profittá konvertálni. Ez azonban 146

TÁRSADALOM

a legtöbb multinacionális vállalatot nem rettenti el: a közelmúltban például az amerikai Walmart kiskereskedelmi vállalat költött el 16 milliárd dollárt egy olyan cég felvásárlására, amely még soha nem termelt profitot, és még a középtávú terveiben sem szerepel, hogy nyereségessé váljék.

MAGYARÁZNI A MEGMAGYARÁZHATATLANT: A NŐK ELLENI ERŐSZAK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI VONATKOZÁSAI INDIÁBAN Wilhelm Zoltán

Az India lakosságának 80%-os többségét adó hindúk hitvilágában az istennők egyenrangú – vagy időnként dominánsabb – partnerei férjüknek, így számos követőt, hódolót vonzanak a férfitársadalom köreiből is. A hindúk szent könyveiben sem bukkantak fel a nőkkel szemben diszkriminatív tanítások, ez az ideális védi­ kus univerzum azonban napjainkra átalakulni látszik. Úgy tűnik, hogy a szakrális terekből kilépő férfiak egy része megfeledkezik a nőkkel szembeni személyes és társadalmi kapcsolatok etikus kialakításáról. A világ közvéleménye az elmúlt időszakban értesült azokról a borzalmas erőszakcselekményekről, amelyeknek nők, esetenként kislányok voltak az áldozatai Indiában.

Milyen magyarázatokat adhatunk a megmagyarázhatatlanra, és melyek a diszkrimináció társadalmi-gazdasági okai?

Néhány évtizeddel ezelőtt keltette fel néhány kutató figyelmét, hogy a gazdasági tekintetben fejlődő ázsiai államok egy részében, köztük Indiában, esetenként kiugró mértékű férfitöbblet jelentkezik. Az érintett térségekben a női népesség megfogyatkozása miatt jelentkező szociális következmények – a házasulandó nők számában mutatkozó hiány hatására előretörő társadalmi erőszak – különböző formái egyre inkább éreztetik hatásukat, az elkövetkező évtizedekben pedig még inkább felerősödnek majd a házasságot és családalapítást a társadalmi lét alapjának tekintő közösségekben.1 A férfiak arányszámának a demográfiai törvényszerűségek által meghatározott mértéket jóval meghaladó szintje és az erőszakos bűncselekmények megszaporodása közötti összefüggést több empirikus vizsgálat is igazolta.

Különösen igaz ez a fiatalok, egyedülállók és alacsonyabb társadalmi státuszúak vonatkozá-

sában.2 A társadalmi hierarchia alsóbb rétegeihez való tartozásnak e tekintetben kiemelt jelentősége van, hiszen a férjhez adható lányok számának csökkenésével egyre jellemzőbbé válik az, hogy a nők „felfelé” házasodnak, a feleséget nem találó kevésbé tehetős, illetve kifejezetten szegény férfiak száma pedig egyre emelkedik.

A jelentős mértékű férfitöbblet és az ember­ ölések arányának növekedése közötti szoros kapcsolatot az 1980-as és 1990-es években Indiá­b an végzett, tagállami szintű felmérések eredményei is bizonyították. 3 Ráadásul azok a régiók, amelyekben viszonylag nagy, egy tömbben élő férfinépességet érint e probléma, a szervezett bűnözés megerősödése vagy illegális fegyveres csoportok megjelenése révén nemcsak a belső társadalmi békét, de akár a nemzetközi biztonságot is veszélyeztethetik.4 Ugyanennyire aggasztóak a kifejezetten nőkkel szembeni erőszakos cselekmények is, amelyek nemcsak a nemi arányok eltolódásának következtében szaporodtak meg, hanem a népesség mobilitásának növekedéséhez, a társadalmigazdasági egyenlőtlenségek kiéleződé­s éhez, a szexualitással szemben érvényesülő konvenciók felbomlásához is köthetők.5 Az ezzel összefüggő emberkereskedelem megjelenésének azonban napjainkra már nem csupán a kriminológiai vonatkozásai szembetűnőek, hanem a vi­s zonylagos jómódban élő családok körében egyre inkább terjedő feleségvásárlás szokása is megfigyelhető. Indiában például a tehetősebb harijánái és pandzsábi férfiak akár több ezer dol­ lárt is kifizethetnek jövendő házastársaikért, akik – kaszthovatartozástól és bőrszíntől függően – gyakran az ország legtávolabbi pontjairól kerülnek új családjukhoz, az ügyletek lebonyolítására pedig kiterjedt üzleti hálózat szer­v eződött. 6 TÁRSADALOM

147

100 000 nőből

DZSAMMÚ ÉS

70–90 55–70 45–55 35–45 25–35 15–25 4–15

Srínagar

KASMÍR

HIMÁCSAL PRADÉS PANDZSÁB Simlá Csandígarh

Déhradún

HARIJÁNÁ UTTARÁKHAND DELHI

Erőszakos cselekedetek átlagosan:

Indiában a nők ellen: 41,7 Indiában összesen: 196,7

ÚJDELHI

RÁDZSASZTHÁN

UTTAR

Gangtok

Lakhnaú

Dzsaipur

PRADÉS

Itánagar

ASSZAM NÁGAFÖLD Guváhátí Diszpur Kóhimá

BIHÁR

Silaung MÉGHÁLAJA

Patná

DZSHÁRKHAND

MADHJA

Gándhínagar

Bhópál

GUDZSARÁT

PRADÉS

NYUGATBENGÁL

Ráncsí

CSHATTÍSZGARH

Diu Daman és Diu Dádrá és Nagar Havélí

Daman Silvassa

Agartalá

Imphál

MANIPUR Áidzsól

TRIPURÁ MIZÓRAM

KOLKATA (Kalkutta)

ORISSZA (ODISÁ)

Rájpur

Bhubanésvar

MÁHÁRÁSTRA

MUMBAÍ

ARUNÁCSAL PRADÉS

SZIKKIM

TELANGÁNÁ Haidarábád

Arab-

Jánam (Puduccsérí)

Panadzsi

tenger

ÁNDHRA

GOA

Amarávatí

KARNÁTAKA PRADÉS Bengalúru

(Puduccsérí) Máhé

LaksadvípKavaratti

szigetek

KERALA

Bengáli-

CSENNAI

TAMIL NÁDU

Andamán

öböl

Puduccsérí (Puduccsérí)

Port Blair

és

Káraikkal (Puduccsérí)

NikóbárKm

Tiruvanantapuram

Mérföld

100

200 100

300 200

400 300

szigetek

India-óceán 1. ábra: A nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetek Indiában 2012-ben

De mely faktorok eredője az ezeket a társadalmi folyamatokat gerjesztő problémahalmaz?

Induljunk ki abból, hogy a biológiai tényezők összessége által meghatározott fogantatáskori (elsődleges) nemi arányok és a hímnemű magzatokra jellemző magasabb halandósági értékek eredményeként természetes körülmények között minden 1000 megszületett fiúra átlagosan csak 952 lány jut. A normálisnak tekintett születéskori (másodlagos) nemi arányok megfelelően nagy 148

TÁRSADALOM

népességet figyelembe véve többnyire 943 és 961 lány/1000 fiú értékek között váltakoznak.7 (Indiában az ezres egységű feminitási index – az ezer férfira eső nők száma – használata terjedt el, ezért a továbbiakban is minden esetben ez utóbbi mutatót alkalmazzuk.)

Kína mellett – a saját lakosságszámukhoz viszonyítva kiemelkedően nagy létszámú vendégmunkástömeget vonzó Öböl menti államokat nem számítva – ma India az egyetlen ország,

amelyikben nem csak a születéskori, de a teljes népességre értelmezett nemi arány is kiugró férfitöbbletet mutat. Noha ez utóbbi mutató (a feminitási index) az 1991-ben regisztrált mélypontról – az indiai nők születéskor várható élettartamának kitolódása következtében – már növekedésnek indult, és 2011-ben megközelítette a fél évszázaddal ezelőttit, a 0–6 év közötti korosztály feminitási arányszámai az 1980-as évektől – a szelektív abortuszt lehetővé tevő diagnosztikai eljárások fejlődésnek megindulása óta – meredeken zuhannak (2. ábra).

Bár örvendetes jelenség, hogy a nők születéskor várható élettartama jelentősen, a férfiakét meghaladó intenzitással – az 1971-es 47,87 évről 2016-ig 70,17-re – nőtt, 8 a gyermekkori feminitási index folyamatosan intenzív csökkenését ez már nem ellensúlyozza. Indiai kormányzati előrejelzések szerint a teljes népesség feminitási indexe 2021-re 904-re, 2031-re pedig 898-ra csökken,9 rendkívüli kihívások elé állítva a jövő indiai társadalmát.

A női népesség hiánya Indiában a teljes lakos­ ságra vonatkoztatott ezres feminitási indexhez – tehát a nők 50%-os létszámarányához – viszonyítva az utóbbi fél évszázadban a nemi arányok adott értékétől függően 3,1 és 3,8% között változott. A 2011. évi cenzus során rögzített népes-

ségszámot (1210,2 millió fő) alapul véve a veszteség abszolút értékben 18,7 millió főt tesz ki (3,1%). Az 1981-ben regiszt­rált – a 0–6 év közötti korcsoportban normálisnak tekinthető – 962-es feminitási bázisértékhez, illetve az ennek megfelelő létszámhoz képest a fiú-lány különbség dekádonként átlagosan 0,9%-kal növekedett, és 2011-ben elérte a 2,7%-ot. Ez pedig hozzáve­ tőleg 2,1 milliós hiányzó kisgyermekkori leány­ népes­ségnek felelt meg.10 A problémára negyedszázaddal ezelőtt, az ázsiai teljes népességre vonatkoztatott férfitöbblet kapcsán, Amartya Sen Nobel-díjas indiai közgazdász hívta fel a figyelmet. Jelezte, hogy miközben Európában és Észak-Ame­ri­ kában a feminitási index 1050-1060 körüli, vagy akár ennél is magasabb, Kínában, valamint Dél- és Nyugat-Ázsiában esetenként a 940-et sem éri el.11 A szerző az ázsiai női népességben mutatkozó hiányt („missing women of Asia”) az 1990-es évek elején több mint 100 millió főre becsülte. A jelenség legvalószínűbb okaként a nők nagy tömegeinek a hátrányos társadalmi megkülönböztetés következtében csökkenő életkilátásait nevezte meg, ez ugyanis törvényszerűen együtt jár a lánygyermekeknek az elhanyagoltság és mellőzöttség miatti magasabb halandóságával is.

2. ábra: A nemi arányok változása Indiában (1961–2015) TÁRSADALOM

149

A lányokkal szembeni diszkrimináció fenti szomorú változatának alapvető okaként az erős fiúpreferenciát lehet megjelölni. Ez viszont minden esetben szociokulturális, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó gazdasági és demográfiai szükségszerűségek következménye. A fiúkat előnyben részesítő társadalmakban az utódok nemek szerinti mesterséges kiválogatásának gyakorlatát két tényezőcsoport, a lehetőségek és a kényszerek összefüggésrendszerében értelmezhetjük. A lehetőségek mértékét a szelektív abortusz végrehajtásához rendelkezésre álló módszerek, pontosabban azok „hatékonysága” és az ellenük irányuló korlátok ereje hatá­ rozza meg. Például a magzatok nemének megállapítására is használható modern vizsgálati eljárások bevezetése – az 1960-as évek előtt a lánymagzati terhességek megszakításának még az elvi lehetősége sem volt adott. Ekkor a kívánatos nemű utód születése érdekében csupán különféle szakrális cselekmények végrehajtására (zarándoklatok, rituálék, például a hindúk körében elterjedt pumszavana szertartás, imák stb.) és a népi megfigyeléseken alapuló módszerek alkal­mazására (speciális étrend követése, a fogan­­tatásnak a fiúszületést kedvezően befolyásoló meteorológiai, csillagászati vonatkozásokat figye­lembe vevő időzítése) hagyatkozhattak a gyermeket váró szülők. A hagyományos módszerek közé tartozik a már megszületett lánygyermekek kevésbé gondos egészségügyi ellátása, táplá­lása, felügyelete, ennek pedig az ebből következő magasabb lányhalandóság miatt már érzékelhető hatása lehet a nemi arányok alakulására. A lányokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés szélsőséges, és bár nem minden valóságalapot nélkülöző, de szórványos előfordulása miatt az indiai nemi összetételt valójában nem befolyásoló12 formájaként gyakran hivatkoznak a csecsemő-, illetve kisgyermekkorban elkövetett gyilkosságokra.

A nemek meghatározásán és kiválogatásán alapuló terhességmegszakítás megjelenése az ultrahang-diagnosztika bevezetésével kezdődött el. E módszer vizsgálati eredményei nem teljesen megbízhatóak, de mérsékelt anyagi ráfordítással ma már viszonylag sok szülő számára elérhetők. Az 1980-as években kezdődött 150

TÁRSADALOM

a már sokkal biztosabb előrejelzést adó módszerek elterjedése (pl. amniocentézis, a méhlepény (chorion)-biopszia stb.). Az 1990-es években a szubkontinensen is a szelektív abortuszok számának szaporodása kényszerítette ki a prenatális diagnosztikai eljárásokról szóló törvény (Pre-Natal Diagnostic Techniques Act) 1994-es életbe léptetését, majd annak 2003-as, a mester­ séges megtermékenyítés során végzett, a leendő magzat nemét befolyásoló beavatkozást tiltó kiegészítését (Pre-Conception & Pre-Natal Diagnostic Techniques Act). A szelektív abortus�szal összefüggő bármely törvénybeütköző cselekedet, például ha az orvos elárulja a szülőknek a születendő gyerek nemét, akár öt éves szabadságvesztés és százezer rúpiás pénzbüntetés kiszabását is lehetővé teszi. Ezek a jogszabályok egyelőre kevéssé váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az esetleges korrupció, illetve a részben külföldön elvégzett vizsgálatok és terhességmegszakítások miatt a lányszületések csökkenésének aránya csak alig érzékelhetően mérséklődött.

Az India bizonyos területeire jellemző fiúpre­ ferencia végső okának és a lányszületésekkel szembeni minden további kényszer motivációs tényezőjének az itt élő közösségek patriarchális családmodelljét tekinthetjük. E társadalomszerveződési mintának két, a lányok elleni diszkriminációval szükségképpen együtt járó vonatko­ zását, a patrilinearitást és a patrilokalitást kell kiemelni. Az előbbi a család továbbélését biztosító javak (a termelési eszközök és tényezők) férfiágon való átörökítését, az utóbbi pedig a megházasodó férfiak szülői házhoz való kötött­ ségét jelenti.

A lányok és nők ebben a rendszerben betöltött szerepe a nyugati, de akár a matriarchális hagyományú déli dravida vagy törzsi mintával szemben is sokkal korlátozottabb és ellentmondásokkal terhelt. Minthogy a nők éppen a patri­ lineáris öröklési szokások következtében önálló egzisztencia megteremtésére nem képesek, fennmaradásukat csakis házasság útján biztosíthatják, a patrilokalitás érvényesülése miatt azonban életük hátralévő részét a férj családjában kell eltölteniük. A fenti kötöttségekből való kitörés lehetősége – például a férj elhagyása és

a szülői házba való visszatérés – erősen korlátozott, erre csak egészen kivételes élethelyzetekben van mód. A témával foglalkozó közbeszédben és szakirodalomban gyakran előkerülő, a lányos szülőket a szomszéd kertjéhez hasonlító példázat, meglehetősen találó, hiszen a patriarchális társadalmi berendezkedésnek a lányos családokat hátrányosan, a fiús családokat pedig előnyösen érintő anyagi vonatkozásai teljesen nyilvánvalóak. Míg a lányokat nevelő szülők gyermekükre fordított kiadásai törvényszerűen elvesznek, és idősebb korukban sem számíthatnak rájuk támaszként (pedig erre átfogó nyugdíjrendszer hiányában nagy szükségük lenne), addig a férj családja a feleség révén gyakorlatilag olyan ingyen szerzett további munkaerőhöz jut, aki ráadásul a mindenki által remélt és várt fiú utóddal gyarapíthatja a közösséget. A fentiek fényében nem meglepő az, hogy a saját (szülői) családban a lányok mortalitási mutatói a fiúkéihoz viszonyítva és azt meghaladva emelkednek, majd a 20–24 éves korcsoporttól kezdődően fokozatosan – egy idő után a férfiakénál alacsonyabb értékeket elérve – csökkennek.13 A lányok szüleit nem is elsősorban a gyermeknevelés, hanem a kiházasítás – a hozomány és az esküvői ceremónia – költségei érinthetik érzé­ kenyen. A házasság létrejöttének előfeltételéül szabott hozomány megkövetelését, kifizetését és elfogadását a nők védelme érdekében az 1960-as évek eleje óta törvény tiltja, a rendelkezéseit megszegőket pedig a magzatok nemének megállapítását tiltó jogszabályban foglaltakhoz hasonló mértékű szankciókkal fenyegeti. Ennek ellenére a törvény hatása elhanyagolható, mert a hagyományok ereje minden más korlátozást felülíró módon érvényesül. A leendő férjüket emiatt feljelentő menyasszonyok esete kirívónak számít az indiai társadalomban.14 A hozomány­ adás gyakorlatának a lányos családokat terhelő anyagi kiadások mellett sokkal tragikusabb következményei is vannak; a férfiak nem ritkán kizárólag a pénz miatt házasodnak, és hogy ezt többször megtehessék, feleségüktől általában balesetnek álcázott gyilkosságok (például konyhatüzek) útján próbálnak megszabadulni. Az esküvői szertartásra fordított kiadások főként a nagyobb városokban az indiai családok anyagi

lehetőségeihez képest szintén kiugróan magasak: Mumbaíban vagy Delhiben legalább (átlagosan) 12 000 amerikai dollárba kerülnek.15 Mindezek következtében egy több lányt felnevelő és kiházasító család – újabb és újabb hitelek felvételébe kényszerülve – könnyen koldusbotra juthat.

A fiúpreferenciát erősítő kulturális kényszert jelentő vallási vonatkozások szerepe ugyancsak meghatározó. A fiú, illetve férfiutód számos vallási szertartásban fontos szerepet játszik. Az apa halálakor bemutatandó rítust és a halotti máglya meggyújtását a hagyományos hindú gyakorlat szerint például csak az elhunyt fia, több fiú esetén pedig a legidősebb fiú végezheti el. Ennek hiányában a halott mindörökre préta (azaz nyughatatlan démon) marad.16 A fiúkat előnyben része­s ítő társadalmi-foglalkozási hagyományok továbbélésének, például a katonai vagy egyéb fegyveres szolgálat és a műszaki-technikai foglalkozások szikhekre jellemző túlsúlyának ereje szintén domináns szerepet játszhat a szelektív születésszabályozásban.

A lányok születésének elkerülésére törekvő attitűd demográfiai aspektusai szintén könnyen felismerhetőek. E tekintetben a társadalmak természetes népszaporodásának csökkenése és a feminitási arányszám romlása közötti összefüggésre érdemes felfigyelni. Az egyébként is fiúcentrikus (patriarchális) közösségekben a demográfiai átmenet törvényszerűségei révén természetes módon csökkenő népszaporulat még inkább arra kényszeríti a családokat, hogy az egyre kevesebb gyermek közül legalább az egyik vagy az egyetlenegy mindenképpen fiú legyen.17 A fent részletezetteken túl a gazdasági növekedés vezérelte erősödő urbanizáció negatív társadalmi hatásai között emelhetjük ki a médiá­ ban is egyre gyakrabban publikált, csoportosan elkövetett nemierőszak-eseteket. A mélyszegénységben élő, hátrányos helyzetű, képzetlen, fiatal vidéki férfiak a belső migráció révén egyre inkább a megavárosokban próbálnak saját maguk és családtagjaik sokszor kilátástalan élethely­ zetén javítani. A nagyvárosokba érkezvén, anyagiak híján jobbára a nyomornegyedekbe kerülnek, és nem találnak megfelelően jövedelmező munTÁRSADALOM

151

3. ábra: A gyermekkori (0–6 év) feminitási index India körzeteiben a 2011-es népszámlálás adatai alapján

kát. A falujukban jellemző, kaszthovatartozásuktól függő „szociális háló” és társadalmi kontroll felbomlik, egyre frusztráltabbakká válnak, a létszámarányuktól messze elmaradó, azonos korú lányokkal kialakítható normális partnerkapcsolatok hiányában pedig csoportokba verődve és minden észszerű társadalmi korlátot áthágva sodródnak bele az erőszakos, szemérem elleni bűncselekmények elkövetésébe.

Sajnos a jelenlegi társadalmi-gazdasági folyamatok és a sajátságos indiai szociokulturális környezet tragikus „melléktermékeként” ezeknek a világsajtót is bejáró eseteknek a száma – várhatóan – nem mutat majd csökkenést. Vizs­g álataink szerint a fiúpreferencia 152

TÁRSADALOM

erősödése az északnyugati, „jómódú” tagállamok felől délkeleti irányba „vándorol”, egyre nagyobb tömegeket és területeket kapcsolva be a jelentős férfitöbblettel rendelkező térségek közé (3. ábra).

HIVATKOZÁSOK 1 Wilhelm Zoltán – Zagyi Nándor: Mit ér a lány, ha indiai?

– Nemi arányok alakulásának vizsgálata Indiában. In: Kockázat – konfliktus – kihívás. Szerk. Nyári Diána, Szegedi

Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai

www.nybooks.com/articles/1990/12/20/more-than-100-

Tanszék, Szeged, 2012. 1037–1053.

million-women-are-missing/ > Hozzáférés: 2018. szep­ tember 1.

2 Steven F. Messner – Robert J. Sampson: The Sex Ratio, Family Disruption and Rates of Violent Crime: The Paradox of

12 Jean Drèze – Amartya Sen: India. Development and

Demographic Structure. Social Forces. 1991/március.

Participation. Oxford University Press, Oxford, 2002. 1–512.

693–713.

13 Drèze–Sen, 1–512.

3 Jean Drèze – Reetika Khera: Crime, Gender, and Society in India. Insights from Homicide Data. Population and

14 LucyAsh: India’s dowry deaths. BBC News. 2003. július

Development Review. 2000/június 335–352. és Valerie M.

16.<http://news.bbc.co.uk /2/hi/programmes/crossing_

Hudson – Andrea den Boer: A Surplus of Men, a Deficit of

continents/3071963.stm > Hozzáférés: 2018. szeptember 1.

Peace. Security and Sex Ratios in Asia’s Largest States.

International Security. 2002/tavasz. 5–38.

15 Sarina Singh [et al.]: India. Lonely Planet Publications, London, 2007. 57.

4 Valerie M. Hudson – Andrea den Boer: Bare Branches.

Security Implications of Asia’s Surplus Male Population. The

16 Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba. Akkord,

MIT Press, Cambridge, MA – London, 2004.

Budapest, 2001. 43–58.

5 Rakhi Dandona [et al.]: Demography and Sex Work

17 Wilhelm–Zagyi, 1042.

Characteristics of Female Sex Workers in India. BMC International Health and Human Rights. 2006/április. <https:// bmcinthealthhumrights.biomedcentral.com /track /pdf/ 10.1186/1472-698X-6-5 > Hozzáférés: 2018. szeptember 1.

6 Mara Hvistendahl: Unnatural Selection. Choosing Boys over Girls, and the Consequences of a World Full of Men. Public Affairs, New York, 2011.

7 John I. Clarke: Sex Ratio. In: Encyclopedia of Population.

Szerk: Paul Demeny – Geoffrey McNicoll. McMillan Reference USA, New York, 2003. 875–878.

8 Érdekes, hogy amíg 1971-ben a férfiak egy évvel hosszabb életre számíthattak (48,9), mint a nők, addig 2016-ra – tük­ rözve a világon általános tendenciát – az indiai nők már három évvel tovább élnek. E negyvenötéves periódus alatt a nők életkilátásai 22,3 évvel, míg a férfiaké csak 18,2 évvel javultak Indiában.

9 Government of India, Ministry of Statistics and Programme Implementation, Central Statistics Office, Social Statistics Division: Youth in India, 2017.

10 Wilhelm–Zagyi, 1039.

11 Amartya Sen: More Than 100 Million Women Are Missing.

The New York Review of Books. 1990. december 20. <https:// TÁRSADALOM

153

A JOG A MODERN INDIAI TÁRSADALOMBAN Jany János

A jog világa Indiában hatalmas változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadok során, és nincs ez másképp manapság sem. A történeti események mellett a változások legfőbb mozgatórugója az, hogy különböző alapelveken, világnézeten és emberképen nyugvó jogi gondolkodások érvényesülnek Indiában, és ezek kölcsönhatása nem mindig súrlódásmentes.

A jog alapszövetét a védikus hagyományok adják, amelyek a nomadizáló ind törzsek szokásait, rituális gyakorlatát (fehérló-áldozat), társadalmi tagozódását (kasztrendszer) mutatják.

A doktrína szerint végső soron minden jog a Védákra megy vissza annak ellenére, hogy a szent szövegek valójában himnuszok, versek, rítusokat kísérő szövegek, de semmiképpen sem törvények összessége. Az általunk hindú jognak nevezett jogi kultúra mégis ebből fejlődött ki hosszú évszázadok során. A rendszer alapgondolata a dharma (ami a szankszrit „megőrzés” szóból ered), vagyis az univerzum fennmaradását szolgáló princípium, amely vala­ mennyi élő és élettelen létező természetét és viselkedését meghatározza. Az emberi viselkedés is része ezen egyetemes összefüggéseknek, amelyek közül helyes az, amelyik hozzájárul a világegyetem fennmaradásához, és elősegíti annak működését, helytelen pedig az, amelyik mindezek ellen hat (adharma). A dharma azonban tovább specifikálható, mivel értelemszerűen más elvárhatósági szintje és létfeladata van egy huszonéves fiatalembernek, mint egy idős férfinak. Ebből adódóan a dharmát életkorok szerint is meghatározták, ami egyben illeszkedett a hindú életszakasz-elmélethez (tanuló, családfő, remete, aszkéta). Az életszakaszon túlmenően a társadalmi hovatartozás is meghatározó az egyén dharmájára nézve, így a kasztrendszert is rávetítették a dharma-koncepcióra.

Ezek mentén születik meg minden egyes egyén saját, önálló dharmája (szvadharma), amelyek 154

TÁRSADALOM

közül a legfontosabbnak a király dharmáját tartották (rádzsadharma). A dharma szabályai ezáltal elkezdtek rögzülni: ezeket először rövidebb, prózai szövegekben foglaltak össze (dhar­ maszútra). A későbbiekben az e szövegek bővítése és kommentálása révén keletkezett szövegeket ismét írásba foglalták, ám immáron verses formában. Az így létrejött hosszabb szövegek a dharmasásztrák, amelyek közül a leghíresebb, Európában is ismert szöveg (helytelen fordításban) Manu törvénykönyve.

A kanonikus szövegek körének rögzítése egyben azt is jelentette, hogy többé ilyen tartalmú szövegeket már nem lehetett készíteni, ezért ezt

Manu törvényeinek magyar fordítása

követően már csak olyan kommentárokat írtak, amelyek nemcsak a kanonikus szövegek magyarázatai voltak, hanem a jogot a változó valósághoz igazították, mivel az öröklött szövegeket úgy értelmezték és magyarázták, ahogy az adott kornak az éppen megfelelt. Ezzel párhuza­ mosan a politikai változások következtében India megtapasztalta egy új jog, az iszlám jog felbukkanását, amely bizonyos alapokat tekintve hasonlít ugyan a hindú joghoz, ám szabályai, emberképe, a mögöttes világképe és filozófiája meglehetősen eltérő. Mivel a két vallási csoport, a hindúk és a muszlimok megőrizték saját vallásukat és így saját jogrendszerüket is, olyan jogi pluralizmus alakult ki, amelyet mindkét fél elismert. Ebben a korban a vallási elkülönülésen alapuló jogi pluralizmus nem volt új keletű In­diá­ ban, mivel már korábban is éltek itt olyan csoportok, amelyek saját normativitásukat követték (buddhisták, párszik, dzsainák), ám ezek létszáma össze sem volt hasonlítható az egyre növekvő muszlim lakosságéval. India számára tehát az egyik legalapvetőbb tapasztalat a jog személy­ elvűsége, ami tehát azt jelenti, hogy a jog nem territoriális alapon, hanem követői mentén realizálódik, vagyis az indiai muszlimok ugyanazt a hanafita olvasatú iszlám jogot követték, mint amit Közép-Ázsiában vagy az Oszmán Biro­d a­ lom­ban, függetlenül attól, hogy Indiában éltek.

Ezt a kettősséget az angolok színre lépése tovább színesítette. Az angol kormányzatnak kezdetben nem állt szándékában a közigazgatás kiterjesztése Indiára, a közhatalom egy részét a sok tekintetben monopóliumhoz jutó KeletIndiai Társaságra ruházták át, miközben a formálisan fennálló Mogul Birodalom uralkodóinak legitimitását nem vitatták. A britek által helyszínre küldött bírák dolga az volt, hogy fenntartsák a rendet és a jogbiztonságot, ami végső soron azt jelentette, hogy nekik kellett érvényt szerezniük azoknak a hindú és helyi szokásjogi szabályoknak, amelyekről alig rendelkeztek ismeretekkel. A helyzet tarthatatlansága vezetett el aztán a 18. században a hindú (jog)irodalom ma is ismert gyöngyszemeinek első angol fordításához (például Manu törvénykönyve), majd egyéb olyan jogkönyvek összeállításához, amelyek célja az angol bírák ismereteinek bővítése volt.

Sir Henry James Sumner Maine

A szipoj­l ázadás leverését követően azonban a brit politika iránya alapvetően megváltozott, és a 19. század második felétől egyre közvetlenebb irányítás valósult meg Indiában az oda küldött angol tisztviselők révén (közülük híresebb Sir Henry Maine, a korabeli jogtudomány egyik vezető alakja).

A britek befolyása ebben a korban nemcsak a tisztviselők számának emelkedésében mutatkozott meg, hanem az Indiára vonatkozó jogalkotás formájában is. Ez már sokkal komolyabb beavatkozás volt a saját filozófiája szerint az örök dharmán nyugvó hindú jogrendbe, ám az angol politikai elit úgy ítélte meg, hogy a jogi autonómia határait tiszteletben tartva, mégis be kell avatkozniuk ott, ahol a hindú jog egyes intézményei – véleményük szerint – az alapvető elvek és erkölcsök, a józan ész és általában a civilizált viselkedés szabályait sértik. Így került sor a gyermekházasságok betiltására, az özvegyekre vonatkozó újraházasodási tilalom feloldá­ sára és a szatí (az özvegy önként vállalt tűzhalála, amely során fellép a férje holttestét elégető máglyára) törvényen kívül helyezésére. A jogalkotás mellett egyre fontosabbá váltak a korábbi bírói döntések a jogalkalmazásban, hiszen az TÁRSADALOM

155

Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar 1950-ben

angol bírák nem tudtak kiszakadni saját kulturális mintázataikból, és továbbra is precedensekben gondolkodtak egy olyan jogi világban, amely nem erre a logikára épült. A szimbiózis végül egy nagyon sajátos jogtest, az Anglo–Hindu Law alakjában jelentkezett, ami egészen India függetlenné válásáig fennmaradt. Az angolok az iszlám jog tekintetében hasonlóan jártak el, így létrejött az Anglo–Muhammedan Law is. Az angol uralom az alkotmányos struktúrát is befolyásolta, a Goverment of India Act (1935) foglalta keretbe a hatalommegosztás módját a brit kormányzat és a helyi politikai elit között.

A 20. század elején kibontakozó függetlenségi mozgalom számára nem a joghoz, hanem az öröklött hagyományokhoz és az angol mintához való viszonyulás merült fel elsődleges problémaként. Mivel a jog integráns része volt ezeknek a kérdéseknek, végső soron a joghoz való viszonyulás kérdésében is dönteni kellett. Ez a döntés nem volt egyszerű, és a törésvonalak hamar megmutatkoztak: a tradíciókat jobban hangsúlyozó Mahátmá Gándhí mellett a függetlenségi mozgalom többi vezetője (Dzsaváharlál Néhrú, Vallabhai Patél) inkább a modernizáció és a jog veszternizációja mellett foglalt állást, míg az indiai muszlimok egy része kimaradt a vitából, mivel egyre inkább egy független állam (Pakisz­ tán) gondolata mentén képzelte el a jövőjét.

A vita a modernizációt képviselők javára dőlt el, különösen Gándhí halála után.

156

TÁRSADALOM

Ennek fényében az ország újdonsült vezetői az öröklött brit mintát vették alapul, és az egész jogrendszert erre kívánták felépíteni. Első lépésként Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar megfogalmazta az ország új alkotmányát, amely számtalan módosítás és kiegészítés ellenére mai napig hatályban maradt (a szöveg nagyban támaszkodott a Goverment of India Actre). Az új alkotmány az angolszász mintán nyugszik, azaz a brit mellett az amerikai alkotmányos gondolatokat is beépítette. Ez különösen az állam föderális jellegében mutatkozik meg, mivel a kontinensnyi ország vezetésének ez felelt meg a legjobban.

Minthogy Indiában soha nem volt egy, a mai állam területének megfelelő kiterjedt birodalom, hanem több kisebb királyság osztozott India földjén, a jogi pluralizmus és a hatalommegosztás területi elosztásban is része volt az indiai gondolkodásnak. A helyi hagyományokat figyelembe vevő, a központi és a helyi elit közti hatalommegosztást fontosnak ítélő indiai politikai felfogáshoz és évszázados gyakorlathoz tehát leginkább a föderális rendszer illett. Ebből következően az alkotmány egyik leghosszabb és legtöbb politikai vitát generáló fejezete éppen a központi és a helyi államok és kormányok közti hatalom megosztására vonatkozik. A liberális angolszász hagyományoknak megfelelően az alkotmány megadja a szabadságjogok kataló­ gusát és védelmét is. Ezek közül témánk szempontjából első helyen a vallásszabadság emelendő ki, mivel ez egy szekuláris állam tézise, ez pedig mérföldkő egy hindú–muszlim ellentétben fogant állam számára. A vallásszabadság és a szekuláris állam koncepciója a szomszédos Pakisztán számára is fontos volt az első években, ám ezt követően fokozatosan letért erről az útról, hogy átadja helyét az egyre befolyásosabb iszlamizmusnak. Ezzel szemben India évtize­ dekig ragaszkodott ehhez az alapvetéshez, és ez nagyon fontos tényezője maradt annak, hogy Pakisztánnal szemben India még a krízisek (bangládési háború, tamil lázadások, Indirá Gándhí meggyilkolása stb.) idején is stabil állam maradt.

A szekuláris állam modelljét azonban nem sikerült maradéktalanul érvényesíteni. Ennek elsősorban a versengő jogtestek pluralizmusa

és személyelvűsége az oka. Hiába írta elő az alkotmány az egységes polgári törvénykönyv megfogalmazását, és hiába futott neki időről időre több, jeles jogtudósokból álló bizottság a kodifikációnak, a kísérletek zátonyra futottak.

Ennek elsődleges magyarázata, hogy egy egységes polgári törvénykönyv India valamennyi állampolgárára vonatkozna, ez azonban nem fogadható el senki számára, mivel a házassági és az öröklési jogot minden vallási közösség saját évezredes hagyománya szerint kívánja rendezni és nem mond le mások kedvéért arról, ami hagyományának integráns része. Mivel a hindú és az iszlám jog teljesen eltérő alapvetésen nyugszik a családi viszonyok tekintetében, arra semmi esély nincs, hogy ez a két jogtest har­ monizálható legyen, mint ahogy arra se, hogy a többségi hindúk a muszlimok kedvéért lemond­ janak saját hagyományukról, miközben a jelentős muszlim kisebbség sem kezdi el a hindú jogot követni az országos jogegység érdekében.

Nem maradt más megoldás tehát, mint folytatni az évszázados elkülönülést, és a jogi pluralizmust fenntartva megőrizni az egyes vallási közösségek saját alapvető jogviszonyait.

A mai India másik komoly társadalmi-jogi anomáliája összefügg a családi jog kérdésével.

A probléma nem új keletű, mostanság azért vált ismertebbé, mert a korábbi elhallgatást feladva a téma a közbeszéd tárgya lett. Az eltűnt nők problémája összefügg azokkal a hagyományos (jogi) értékekkel és emberképpel, amely már olyan évezredes szövegekben is megjelenik, mint a Manuszmriti vagy a Jádzsnavalkjaszmriti.

E gondolkodás lényege, hogy örökösként csak a fiúgyermek vehető számításba, mivel ő mutathatja be az elhunyt ős lelkéért a kötelező áldozatot. Ez a ritualisztikus gondolkodás (is) vezetett a fiúgyermekek preferálásához és a lányok elutasításához, amely a mai napig érezteti hatását: az indiai hatóságok friss közlése szerint több mint 60 millió nő hiányzik jelenleg az indiai társadalomból, ami igen komoly demográfiai problémát is okoz a nemek feltűnő aránytalansága miatt. Szemben a fiúkkal, a lányok születését sokan rossz hírnek, csapásnak vélik, ezért a lányok nem részesülnek megfelelő táplálékban és oktatásban sem. Mindez nemcsak a szegény

családok, hanem a gazdagok között is meg­ figyelhető, azaz nem egy gazdasági, hanem egy öröklött kulturális jelenségről van szó. (Erről részletesebben lásd kiadványunk Wilhelm Zoltán által írt cikkét a 147. oldalon – a szerk.)

A modern India joga tehát egy nagyon összetett jelenség, mivel magában foglalja a vallási közösségek saját, személyes, az alapvető családi jogviszonyokat szabályozó jogrendjét (házasság, válás, gyermekek, öröklés) és a föderális állam központi jogalkotását a helyi államok lokális jogalkotásának normáival kiegészítő állami jogrendet is. Ezekhez társul még a szokás­ jogok rendszere, amely tapadhat foglalkozásokhoz (kereskedők, iparosok stb.) vagy elkülönült etnikumokhoz, azok törzsi szokásjogaiként. Ez utóbbi egyáltalán nem lebecsülendő, mivel a mai India lakosságának kb. 8-9%-a tartozik valamely törzs és annak szokásjoga alá, ami több száz törzset és összességében kb. 100 millió fős lakosságot jelent (főként az ország keleti álla­ maiban, például Mizóram, Asszam stb.).

Az indiai állam és jogrendszer működőképességét az garantálta, hogy sikerült fenntartani a kényes egyensúlyt a különböző hagyományok és jogi kultúrák között a vallásszabadság és a jogi pluralizmus jegyében. Az elmúlt években azonban ebben változás kezdődött a politikai folyamatok eredményeképpen, mivel az angolszász jogi mintához ragaszkodó Indiai Nemzeti Kongresszus párt folyamatosan kiszorult a hatalomból és helyette a hindutva ideológián nyugvó pártok kerültek többségbe. E politikai mozgalom célja a tradicionális hindú felfogás ideológiává és pártprogrammá alakítása, és ez várhatóan kihat majd a kényes vallási-jogi egyen­súlyra is.

TÁRSADALOM

157

6

KULTÚRA

HAGYOMÁNY ÉS MODERNITÁS AZ INDIAI KULTÚRÁBAN Lázár Imre

A HAGYOMÁNYOS INDIAI KULTÚRA Az indiai a világ egyik legősibb kultúrája. A világtörténelemben számos civilizáció született, virágzott és hanyatlott le, de csak nagyon kevés olyan van, mint az indiai, amely megszakítás nélkül fennmaradt mind a mai napig. Ebben a tekintetben egyedül Kína mérhető hozzá. Az indiai kultúra ma is él, és az indiaiak teljes mértékben tudatában vannak kultúrájuk régiségének. Ezt az ősiséget el is túlozzák, amikor azt állítják, hogy a kultúrájuk alapvetően semmit sem változott évezredek óta. Bár az indiai kul­ túra alapelvei lényegében tényleg ugyanazok, mint az ősi időkben, maga a kultúra valójában rengeteget változott, különösen azóta, hogy intenzívebb kapcsolatba lépett a külvilággal.

A felgyorsult időben, napjaink globalizált világában Indiát is olyan intenzív külső hatások érik,

Fiatal bráhmin régi kéziratot olvas 160

KULTÚRA

amelyek soha nem látott mértékben hatnak az emberek gondolkodására, értékrendjére, a művészetre és a mindennapi életre.

Ennek a rövid írásnak a keretében csak nagyon leegyszerűsítve tudunk szólni a rendkívül összetett indiai kultúra főbb sajátosságairól és azokról az először rendkívül lassú, majd egyre gyorsuló változásokról, amelyek a történelem során az indiai kultúrát jellemezték. Valójában nem is kultúráról, hanem kultúrákról kellene beszélnünk, hiszen az indiai kultúra regionális tekintetben is rendkívül nagy változatosságot mutat, nem is beszélve a vallási és nyelvi kü­lönbségekről.

Az indiai kultúrával kapcsolatban rengeteg tévhit és leegyszerűsítő klisé él a világban.

Ezért leginkább a 18–19. századi misszioná­ riusok a felelősek, akik elszörnyedve számol-

Bharatanátjam-táncosok a tandzsávúri Brihadísvara-templomban

tak be az indiai bálványimádásról, a sötét babonákról, a kasztrendszer gonoszságairól, a gyermekházasságokról vagy az olyan szörnyű szokásokról, mint a szatí, az özvegyek elégetése férjük halotti máglyáján. Még ha voltak is súlyos részigaz­s ágok ezekben a beszá­ molókban, egyoldalúan sugallták azt a képet, hogy India az éhínségek, a betegségek, az elmaradottság, a butaság, a megszállottság és a letargikus homály földje.

Vannak azonban olyan jóindulatú klisék is, amelyek az indiai kultúrában csupán a világtól való elfordulást, az anyagiság megvetését, az életet megtagadó aszkézis dicsőítését látják.

Valójában az indiai karakter se nem letargikus, se nem boldogtalan, és korántsem csupán az anyagi világ és a földi örömök tagadása jellemzi.

Az indiai kultúra az anyagi és a szellemi kiegyensúlyozására és szintetizálására törekszik. Az indiaiak élvezték és élvezik az életet, szenvedélyes örömmel tölti el őket mind az érzékek, mind a szellem világa. Erre számos bizonyítékot találunk, ha közelebbről is megismerkedünk India kulturális hagyományaival.

AZ INDIAI KULTÚRA JELLEMZŐI Az indiai kultúra legfontosabb jellemzője a folya­ matosság és a stabilitás. Nagyon mélyen gyökerezik a társadalomban, alapelveit nem egy hierarchikus hatalom határozza meg felülről, hanem az ősi hagyományon alapuló közmegegyezés.

Ezért hatalmi szóval vagy akár jogi eszközökkel nagyon nehéz befolyásolni. Az indiai kultúra a folytonosságra helyezi a hangsúlyt, nem kedveli a hirtelen változást, hanem a fokozatos elmozdulást vagy reformot támogatja. Az alapvető értékeiben gyakorlatilag nagyon kevés változás következett be az évszázadok során.

A viselkedés kérdéseiben szintén a régi és az új szintézisét részesíti előnyben, a régi újjal való felcserélése helyett.

A hagyományos indiai kultúra másik fontos jellemzője a tolerancia. Az indiai kultúra elfo­ gadja a valóság sokrétűségét, és asszimilálja a nézetek, viselkedések, szokások és intézmények sokféleségét. A különböző vallások India történelme során békésen éltek egymás mellett, és kölcsönösen hatottak egymásra. Az indiai kultúra mottója egyrészt az egység a sok­ KULTÚRA

161

közben önmaga maradt, nem veszítette el az identitását. Mahátmá Gándhí ezt mondta erről: „Nem akarom, hogy a házam minden oldalról be legyen falazva, és hogy az ablakaim el legyenek zárva. Azt akarom, hogy minden ország kultúrája olyan szabadon lengje át a házamat, amen�nyire csak lehet. De elutasítom azt, hogy bárki ledöntsön a lábamról. Elutasítom azt, hogy más emberek házában megtűrtként, koldusként vagy szolgaként éljek.”1 Említettük, hogy az indiai kultúrát földrajzi, nyelvi, vallási, társadalmi és politikai szempontból rendkívüli sokféleség jellemzi. De még a sokféleség ellenére sem tagadható az indiai kultúra belső egysége. A hagyományos indiai kultúra azon elemei, amelyek ezt a számos kasztot, törzset, etnikai és vallási csoportot, valamint szektát összekapcsolják egy összefüggő eszmei, etikai, hagyomány- és intézményrendszert képeznek, és ezt a társadalom minden szintje és egysége a magáénak vallja.

Hagyomány és modernitás: Indiai asszony száriban, okostelefonnal

féleségben, másrészt a sokféleség az egységben. Meg kell ugyanakkor említenünk, hogy ezt a hagyományt súlyosan érintette Brit India 1947-es felosztása a hindú többségű Indiára és a muszlim többségű Pakisztánra. A vallási alapú szétválás felszította a vallási nacionalizmust, eluralkodott az intolerancia, és a politika a vallási érzéseket a mai napig manipulációs eszközként használja.

Az indiai kultúra alkalmazkodóképessége nagyban hozzájárul folyamatosságához. Első­ sorban ugyanis ennek köszönhető, hogy az indiai kultúra a mai napig fennmaradt. A hódí­ tások, az új szellemi áramlatok, a hazai és a nemzetközi gazdasági, politikai, tudományostechnológia változások az indiai kultúrát is sok kihívás elé állították. E kihívásokra válaszolva az indiai kultúra sokat változott, és ennek köszönheti, hogy talpon maradt.

A nyitottság szintén fontos jellemzője az indiai kultúrának. Az indiai kultúra mindig befogadta azt, ami más kultúrákban érték volt. India azonban mindig úgy asszimilálta ezeket az idegen hatásokat, úgy igazodott más kultúrákhoz, hogy 162

KULTÚRA

AZ INDIAI KULTÚRA FILOZÓFIAI ALAPJAI Az indiai kultúra kozmológiája az emberiséget az univerzum mint isteni teremtés koncepciójába helyezi. Nemcsak az embert, de a teremtés minden elemét, mind az élőt, mind az élettelent az isteni erő megnyilvánulásának tekinti. Ez a gondolat az embereket, a természetet és Istent egy egységes egésznek fogja fel. Ez a filozófiai alapja az ahimszá (nem bántás) elvének, amely azon alapul, hogy minden élőlényben ott van az isteni spirituális energia szikrája, ezért ha bárkit bántunk, az olyan, mintha magunkat bántanánk. Az indiai filozófia szerint a természetben isteni eredetű harmónia és kozmikus rend uralkodik. Ez a gondolatrendszer feltételezi, hogy ez a természetben rejlő kozmikus rend egyben a társadalmi és erkölcsi rendnek is az alapja. Az indiai ember célja, hogy megpróbálja elérni ezt a veleszületett harmóniát és rendet.

Az indiai üdvtan legfontosabb kategóriája a dharma, vagyis a minden hatás mélyén ott rejlő egyetemes törvény. Ennek a törvénynek a betartása minden indiai erkölcsi kötelessége. Az indiai kultúra a jogokkal szemben a kötelességeket hangsúlyozza. Az indiaiak úgy vélik, hogy az egyén feladatának végrehajtása fontosabb, mint

az egyén jogainak érvényesítése. Így a közösségi vagy családi kötelezettségek hangsúlyozása révén az indiai kultúra inkább a kölcsönös függőséget, nem pedig az egyén függetlenségét és autonómiáját állítja előtérbe.

A karma (cselekedet) fogalma szintén különösen fontos az indiai kultúrában. Az indiai tanítások szerint az ember a jó cselekedet által erényre tesz szert, halála után magasabb rendűnek születik újjá, és jobb élete lesz. A rossz cselekedet által a következő életében alacsonyabb rendűnek születik, szenvedni fog, és nyomorúságos élete lesz. Így az embernek számolnia kell tettei következményeivel. Ahhoz, hogy a következő életét jobbá tegye, meg kell változtatnia a cselekedeteit. Ha minden újjászületése során jó cselekedeteket visz végbe, üdvözül, vagyis megszabadul a születés és halál körforgásából.

Az indiai hagyományok szerint az embernek az élete során négy célt kell követnie. Az első a dharma, amely az erkölcsi kötelességek teljesítését írja elő. A második az artha (anyagi gazdagság), amely által lehetővé válik a különféle szükségletek kielégítése. A harmadik a káma (vágy), ez az élet érzéki örömeihez kapcsolódik.

Végül a negyedik a móksa (megszabadulás),

vagyis az élet végső célját jelentő üdvösség.

Láthatjuk, hogy az indiai szemlélet az életcélok között egyaránt fontosnak tartja az anyagi és a szellemi vágyak elérését, a kettő között egyensúlyra törekszik. Az élet végső célja azonban nem az anyagi jólét, nem a testi örömök, hanem a lelki tökéletesség, az üdvösség elérése.

A NYUGAT HATÁSA AZ INDIAI KULTÚRÁRA Már az ősi Indiának is kiterjedt kapcsolatai voltak az akkori világgal. Kereskedtek a sumé­ rokkal, az egyiptomiakkal, a görögökkel, a rómaiakkal és az arabokkal. A Malabár-parton muszlim kereskedőtelepek jöttek létre, de ezek nem befolyásolták érdemben az indiai kultúrát.

India számára az igazi kihívás a muszlim hódítók megérkezésével jött el. Mahmúd, Ghazní fejedelme már a 11. század elejétől folyamatosan be-betört Indiába, majd újabb és újabb muszlim hódítók jöttek Közép-Ázsiából, és uralmuk alá hajtották India jelentős részét. Nem volt alaptalan a félelem, hogy ez a muszlim terjeszkedés kiszorítja, vagy legalábbis kisebbségbe kényszeríti az indiai kultúrát, ahogyan az a keresztény Egyiptommal vagy a zoroasztriánus Perzsiával

Tádzs Mahal KULTÚRA

163

Istenszobrok a madurai templom kaputornyán

történt. India ősi kultúrája azonban nem pusztult el a muszlim támadások következtében. A delhi szultánok uralkodása alatt nem volt kivételes eset, hogy üldözték a hindúkat, földig rombolták a templomokat, és bráhminokat öltek meg, mert nyilvánosan gyakorolták a hitüket. A muszlimok azonban általában viszonylag türelmesek voltak, és India távoli sarkaiban továbbra is uralkodhattak hindú vezetők, ha tiszteletben tartották a muszlim feljebbvalóikat. Indiának csak néhány régiójában tért át a lakosság többsége az idegen hitre. A hindúk és a muszlimok többnyire békésen éltek egymás mellett, és természetes, hogy kölcsönösen hatottak egymásra. A hindúk kezdték megtanulni a perzsát, az uralkodóik hivatalos nyelvét, perzsa szavak jelentek meg a helyi nyelvekben. A jómódú családok gyakran átvették a muszlim szokásokat, és a nyilvánosság előtt lefátyolozták az asszonyaikat. A hódítást túlélő hindú királyok új katonai technikákat vettek át a muszlimoktól.

Mindazonáltal a muszlim hódítások és az új eszmékkel való kényszerkapcsolat nem gyakorolt annyira lényeges megtermékenyítő hatást a hindú kultúrára, mint amennyire az várható lett volna. A hinduizmus akkorra már nagyon konzervatív volt, és az ortodox bráhminok az ősi hit, 164

KULTÚRA

az árja dharma védelmezőinek tekintették magukat a betolakodókkal szemben. A hindú életmód komplex szabályait minden eddiginél szigorúbban és merevebben alkalmazták.

A 16. és a 17. században a mogul uralkodók sok szép épületet hagytak maguk után Indiában, mint például az ágrái Tádzs Mahalt, ahol az iszlám és a hindú motívumok tökéletes harmóniában vegyültek. Néhány muszlim uralkodó, elsősorban Akbar, rájött, hogy a birodalom csak a teljes tolerancia alapjain képes megmaradni.

Ez a politika meghozta gyümölcsét, az ország viszonylagos békében és jólétben élt, etnikai és vallási zavargások nélkül. Aurangzéb, Akbar dédunokája azonban felrúgta a tolerancia politikáját. Újból korlátozásokat vezettek be a hindú szertartások szabad gyakorlásában. A közel egy évszázados háborítatlanságot követően a hindúk ezt nagy felháborodással fogadták, különösen a helyi uralkodók, akik közül sokan lojálisan szolgálták a korábbi mogulokat. Amikor az idős Aurangzéb meghalt, a mogul birodalomnak gyakorlatilag vége lett.

Európa befolyása újabb kihívás elé állította az indiai kultúrát. Először a portugálok jöttek, majd a hollandok, a britek, a dánok és a franciák.

A Brit Kelet-indiai Társaság a 19. század elejére

A Brihadísvara-templom Tandzsávurban KULTÚRA

165

azonban már gyakorlatilag kiszorította a versenytársait, és a szubkontinens nagy részét uralma alá hajtotta.

A britek indiai kultúrára gyakorolt hatása sokkal nagyobb volt, mint bármelyik más korábbi hódítóé India történelme során. A hindú társadalom először úgy reagált a britekre, ahogyan korábban a muszlimokra, és arra törekedett, hogy még inkább az ősi hagyományai zárt körébe húzódjon vissza. Mindazonáltal az európaiak jelenléte nem múlhatott el hatás nélkül. A 19. század elején missziók és misszionáriusi iskolák nyíltak minden nagyobb városban. Időközben

a Társaságnak egyre nagyobb szüksége volt angol nyelven képzett hivatalnokokra. A közép­ osztálybeli hindú apák elkezdték európai iskolákba küldeni a fiaikat, és a nyugati eszmék hatni kezdtek a jómódú, művelt indiaiakra. A nyugati gondolatok még az indiai vallási elképzeléseket is befolyásolták. Új vallási mozgalmak keletkeztek, mint például a Bráhma Szamádzs, amely sok tekintetben közelebb állt a kereszténységhez, mint a hinduizmushoz.

A britek maradandóan rajta hagyták a nyomukat az indiai kultúrán. Mondhatni, hogy a közreműködésük nélkül ma nem létezne modern India.

AZ INDIAI MŰVÉSZET A klasszikus indiai művészetnek többnyire vallási ihletésű, szakrális témák állnak a középpontjában. Az építészet és szobrászat már az Indus-völgyi civilizáció időszakában is igen fejlett volt. A szobrászat a Guptakorszak remekműveiben (szárnáthi Buddhaábrázolások) és a dél-indiai csóla bronz­ plasztikákban (Siva Natarádzsa) érte el a legmagasabb színvonalat, míg az építészet nagyobb alkotásait a 10–12. századi hindú temp­ l omok (Khadzsuráhó, Bhubanésvar, Tandzsá­­vúr), a 16–17. századi mogul síremlékek (Humá­jún sírja, Tádzs Mahal) jelentik.

A zenére népszerű kifejezésként egész Indiá­b an a szangítot használják, amelybe a tánc, az énekes és a hangszeres zene is beletartozik. A Rigvéda és a Számavéda versei a legkorábbi példák a megzenésített szövegekre. Az indiai zeneelmélet legrégebbi részletes bemutatása a Nátjasásztrában található, amelyet a Kr. u. első századokban élt Bhárata nevű bölcsnek tulajdonítanak.

Az indiai klasszikus zene két fő formája az észak-indiai hindusztáni és a dél-indiai karnátak stílus. A klasszikus zene még sajátosabb iskolái az egyes gharánákhoz kapcsolódnak. A zene az indiai kultúra egyik olyan eleme, amely világszerte sikert ért el. Ravi Sankar, Allá Rakhá, Zákir Huszain, Haripraszád Csauraszjá vagy Siv Kumár Sarma nyugaton is jól ismert zeneművé­-

szek. Újabban az indiai filmzene is nagyon népszerű.

A tánc az élet minden területén jelen van Indiában. Az egyik osztályozás az indiai táncot három típusra osztja: nátja, nritja és nritta.

A nátja a drámának felel meg. A nritja inter­ pretációs tánc, amelyet a zenei dallamra énekelt szavakra adnak elő. A nritta ugyanakkor tiszta táncot jelent, ahol a testmozdulatok nem fejeznek ki semmilyen hangulatot (bháva), és semmilyen jelentést sem hordoznak. India legjelentősebb táncformái a kúcsipúdi (Ándhra Pradés), az odisszi (Orissza), a kathákali (Kerala), a móhiníáttam (Kerala), a bharata­ nátjam (Tamil Nádu), a manipuri (Manipur), a kathak (Uttar Pradés) és a cshau (Orissza, Nyugat-Bengál és Dzsárkhand). Emellett India gazdag hagyományokkal rendelkezik a folklór, a legendák és a mítoszok terén, és ezek dalokkal, illetve táncokkal kombinálva összetett művészeti formákat képeznek.

A színház szintén ősi műfaj Indiában, már Bhárata Nátjasásztrája is részletesen tárgyalja.

Ma Indiában a színháznak alapvetően két típusát különböztethetjük meg, a tradicionális és a modern színházat. A tradicionális indiai színház szinte mindig vallási vagy mitológiai témát dolgoz fel. Az egyik formáját kifinomult, gondosan kimunkált stílus jellemzi, a templomokban és a királyi, főúri udvarokban adták elő. A másik, ma is élő, népszerű színházi forma gyakran a közönség számára már ismert mítoszokat dol-

166

KULTÚRA

Ők szervezték meg a közigazgatást, a bíróságokat, az iskolarendszert, egyetemeket nyitottak, tudományos intézményeket alapítottak. A legmaradandóbb változás azonban, amit maguk után hagytak, az angol nyelv széleskörű elterjedése volt. Fiatal indiaiak – kezdetben nagyon kevesen, de hamarosan már nagyobb számban – kezdtek Angliába menni, hogy ott tanuljanak.

A nyugati oktatásban részesült hindúk, először Bengálban, majd India más részein is, egyre jobban kezdték elutasítani a saját kultúrájukat.

A 19. század végére azonban megváltozott a helyzet. Egy új nemzedék felismerte, hogy

a hindú kultúra sok maradandó értékkel bír, és hogy a Nyugat szolgai utánzása nem tudja megoldani India problémáit. Nemcsak a hindú kul­ túra rehabilitálódott az indiai értelmiségiek szemében, hanem egyenesen ellenpropagandát indítottak. A Teozófiai Társulat és a Rámakrisna Misszió révén a hinduizmus tanításait nyugaton is elkezdték terjeszteni. Szvámi Vivékánanda, a nagy spirituális erővel és személyes vonzerővel rendelkező kiváló szónok széles körben hirdette a hinduizmust Európában és Amerikában.

Mahátmá Gándhí sokak számára a hindú hagyomány megtestesítője. Annak ellenére,

Rámlíla-előadás

goz fel; ezt tánccal, zenével, utánzó gesztusokkal és stilizált koreográfiával játsszák el. A legnépszerűbb ilyen típusú előadás a Rámlíla, amely a Rámájana eposzból vett történeteket ad elő. A modern indiai színház a nagyvárosokban született meg, és erős hatást gyakoroltak rá az európai színház konvenciói és trendjei. Nyugati, indiai klasszikusokat és modern darabokat egyaránt műsorra tűznek.

Az irodalomnak nagy hagyományai vannak Indiában. A klasszikus indiai műveltség alapvető műveit, köztük a Mahábhárata és a Rámájana eposzokat szanszkrit nyelven írták, ezen a nyel-

ven alkotott Kálidásza és Dzsajadéva is.

A szansz­k riton kívül azonban számos más regionális nyelven is születtek nagy hagyományokra visszatekintő irodalmak. A 19. század végi bengáli reneszánsz magas színvonalú irodalmat teremtett. A számos kiváló bengáli író közül Rabind­ranáth Tagór Indián kívül is nagy sikert aratott, 1913-ban a Gítándzsali című versciklusáért Nobel-díjban részesült.

A kortárs indiai írók közül Vikram Seth, Amitav Ghós, R. K. Nárájan, Kirán Dészai, V. S. Naipaul és Salman Rushdie szerzett nemzetközi elismerést.

KULTÚRA

167

hogy mélyen hitt az ősi indiai kultúrában, tulajdonképpen rendkívül unortodox volt, és tüntető módon merített nemcsak a hindú, de az összes nagy vallás eszméiből. Sőt, hatottak rá a nyugati világi eszmék is, mint a felvilágosodás, a liberalizmus, a nőmozgalmak. Ilyen szempontból tehát inkább újító volt, mint konzervatív. A hierarchikus hindú eszme helyett egyenlőségen alapuló társadalmi rendet hirdetett, elvetve az osztály- és a kasztkülönbségeket. Gándhí lázadása az ortodox hagyományok egy része ellen bizonyos szempontból érthető volt. Az indiai kultúra olyan vonásokkal is rendelkezett, amelyek – legalábbis az európai ember számára – visszatetszőek voltak. Ma már ezek nagy része be van tiltva, legalábbis a törvény betűje szerint. Tilos a szatí, az özvegyek megégetése a férjük halotti máglyáján.

Korábban az özvegyeknek nem volt szabad újra férjhez menni, ma már ezt megtehetik. A törvény szerint tilos a hajdan széles körben elterjedt gyermekházasság. Tiltja a törvény azt is, hogy a társadalom tagjai között különbséget tegyenek a kasztok szerint. Az érinthetetlenek minden társadalmi tevékenységben részt vehetnek, sőt a templomokat is megnyitották előttük. A régi családi rendszer is alkalmazkodik a mai körülményekhez. Gándhí és követői évszázados stag­ nálás után új irányt szabtak, és új életet leheltek a hindú kultúrába.

A mai India kultúráját a modernizáció folyamatai befolyásolják. A gazdasági fellendülés következtében megerősödött a városi közép­ osztály, teljesen új életmóddal és fogyasztói szokásokkal. A tömegkommunikációs forradalom, a televíziós csatornák százai, az internet, az okos­ t elefonok könnyen lehetővé teszik a nyugati filmek, a szórakoztató tömegkultúra fogyasztását, és ezzel együtt a nyugati visel­ kedésminták, szokások és gondolkodásmód átvételét. A városi középosztály világnézete és szemléletmódja ma már lényegesen különbözik az ortodox és hagyományokhoz ragaszkodó vidék értékrendjétől. A városi tömeges életmód felrobbantotta a kisközösségeket, amelyek a hagyományos spiri­tuális és morális értékrendet hordozták, és azt a tagjaiktól számon kérték. A mai városi fiatalság értékválságban van, ingadozik a klasszikus közösség- és köteles168

KULTÚRA

ségcentrikus hagyomány és a nyugati egoista invidualizmus között. A nyelvileg kevert városi lakosság körében az angol vált domináns közvetítőnyelvvé (a hindí közvetítő nyelvvé tételére irányuló központi kormányzati törekvés a nem hindí nyelvűek ellenállásába ütközik). Az angol segíti a modern tömeg­kommunikációs eszközök használatát, az információhoz való hozzáférést, a nemzetközi kapcsolatokat, a felsőfokú tanulmányokban pedig már egyenesen nélkülözhetetlenné vált.

A nyugatiasodás, az iparosodás, az urbanizáció, a globalizáció és a demokratizálódás folyamata ma alapjaiban befolyásolja az indiai kultúra különféle aspektusait. Nehéz előre megjósolni India jövőjét. A konzervatív indiaiak attól tartanak, hogy előbb-utóbb a hazai kultúra minden eleme és áramlata modernizálódni és nyugatiasodni fog a fenti tendenciák következtében.

A mérsékeltebb, kompromisszumkész hangok szerint azonban nem kell tartani attól, hogy a modernizáló és szekularizáló erők elvágják a kortárs indiai kultúrát hagyományos gyökereiről. Ha India egész arculata meg is változik, a kulturális hagyomány attól még folytatódik, és remélhetőleg nem fog elveszni. Kevés olyan indiai van, aki ne tekintene vissza ma is büszkeséggel ősi kultúrájára, függetlenül attól, hogy hogyan viszonyul a modernitáshoz. Látva ezt az elkötelezettséget, bízhatunk abban, hogy az eljövendő India nem lesz valami hamis nyugatklón, hanem megmarad egy olyan vonzó országnak, amely a saját hagyományaiban gyökerezik, és tudatában van kultúrája folytonosságának. Az indiai kultúra nemcsak hogy életben marad, de megújul, megemészti és beépíti a modern hatások bizonyos aspektusait egy újfajta, felemel­ kedő, népszerű klasszikus kultúrába.

HIVATKOZÁSOK 1 The Collected Works of Mahatma Gandhi, XX. kötet. The Publications Division, Ministr y of Information and Broad­c asting, New Delhi, 1966. 159.

AZ INDIAI SOFT POWER Lázár Imre

Mi jut eszünkbe először, ha Indiára gondolunk?

Végeláthatatlan, sűrű embertömeg? Sovány, rongyos emberek? Zavargások? Árvizek, természeti katasztrófák? Járványok? Rendezetlen városok, forgalmi dugók, légszennyezés? Vagy inkább a derűs, nyugodt, bölcs arcok? Az ősi ind filozófia mélysége? A spiritualizmus, létezésünk legnagyobb titkainak keresése? A jóga?

Ravi Sankar és az indiai zene? A Tádzs Mahal és Khadzsuráhó? Gándhí, Néhrú, akik hittek abban, hogy erkölcs nélkül nincs politika? Vagy a minden nehézsége ellenére is működő demokrácia, a világ legnagyobb demokráciája? A különböző vallású, nyelvű, kultúrájú emberek békés együttélésének sokszor elbukó, de mindig újraéledő lehetősége? A világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága? Az atomenergia, az űrhajózás, az információs technológia, a szoftveripar? Egy film, amelyben a szerelmespár szirupos dalt énekelve, hosszan kergeti egymást egy fa körül, vagy éppen a dobok vérpezsdítő ritmusára táncol egy elképesztően giccses, mégis magával ragadó, színes kavalkádban?

Vajon mindegy-e Indiának, ennek a regionális nagyhatalomnak és globális hatalomra törő országnak, hogy mit gondolnak róla az emberek világszerte? Segít-e neki céljai elérésében, ha erősnek látják? Mégis miben rejlik India ereje?

Az utóbbi időben általában olyan anyagi mutatók alapján próbálták leírni India megjelenését a globális színtér egyik főszereplőjeként, mint a gazdasági növekedés, a katonai terjeszkedés vagy a demográfiai mutatók. Ezek azonban több­ nyire figyelmen kívül hagyták, hogy India esetében a hard power-mutatók nem adnak reális képet az ország valós erőpotenciáljáról, mivel nem számolnak India különösen nagy lehetőségeivel a soft power nyújtotta előnyök, mindenek­ előtt az indiai kultúra vonzerejének kihasz­ ­n álására.

Dzsaváharlál Néhrú és Mahátmá Gándhí

Az erőnek ezt a harmadik, gazdasági és katonai erőn túli dimenzióját Joseph S. Nye, a Har­vard Egyetem professzora nevezte el soft power­n ek, – vagyis magyarul „lágy (vagy puha) erőnek” – ellentétben a két előbbi, hard powernek is nevezett dimenzióval. Nye szerint a soft power egy nemzet azon képességét jelenti, amely által el tudja érni, hogy más nemzetek úgy alakítsák a preferenciáikat, vagy határozzák meg az érdekeiket, hogy az megfeleljen a soft powert alkalmazó nemzet preferenciáinak és édekeinek.

A lágy erő tehát a diplomácia, a meggyőzés, a kulturális befolyás vagy a vonzerő erőszakmentes használatát jelenti mások preferen­ ciáinak formálása és politikai célok elérése érdekében.1 KULTÚRA

169

Vannak, akik az indiai lágy erőt szembeállítják a kemény erővel, és sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki. A lágy erő egyik leghíresebb támogatója, Sási Tharúr korábbi külügyi államminiszter azonban azzal érvelt, hogy a nagy­ hatalmi státusz múltbeli osztályozása idejét­múlt, és India immár nagyhatalommá vált, főképp a „hatalom példája”, vagy más szavakkal a lágy ereje miatt. Tharúr állítása szerint ma nem a hadsereg vagy a gazdaság mérete fontos (ez két olyan dimenzió, amelyben India nem tud versenyezni más nagyhatalmakkal, például Kínával vagy az USA-val), hanem inkább az az ország minősül globális szereplőnek, amely „jobb történetet” képes elmondani.2 Nos, Indiának minden esélye megvan arra, hogy képes legyen elmesélni a világnak egy ilyen „jobb történetet”. India a világ egyik leg­régebbi civilizációja, rendkívül nagy földrajzi, éghajlati, kulturális, vallási, nyelvi változatosságot mutat.

Ez az egyedülálló örökség, a lágy erőforrásoknak ez az elképesztő változatossága és gazdagsága már régóta világméretű hatást vált ki. Nyil­ván­ való, hogy egy ilyen ősi civilizáció hatékonyan képes hozzájárulni a lágy erő diskurzusához, és erre támaszkodva vonzóvá tudja tenni magát.

Az indiai soft power számos összetevője alkalmas az ilyenfajta „jobb történetek” elmesélésére.

Az indiai lágy erő olyan nyilvánvaló aspektusai, mint a spiritualitás, a vallási sokszínűség, az indiai filozófia, a jóga, az indiai hagyományos orvoslás, az ájurvéda, a klasszikus indiai zene és táncok vagy a kézművesség már régóta népszerűek világszerte. Hogy az indiai lágy erő modernebb megnyilvánulásairól is szóljunk, nem feledkezhetünk meg az indiai moziról, mindenek­ előtt Bollywoodról, a televíziós szappan­o pe­­rák­ról, a többnyire ezekhez kapcsolható populáris táncokról és szórakoztató zenéről, az indiai kony­h áról, a krikettről vagy az indiai irodalom olyan világhírű alkotóiról, mint Rabind­ranáth Tagór, Salman Rushdie vagy Vikram Seth. Az indiai magas, illetve populáris kultúra fenti szerzői és megnyilvánulásai az egész világon divatossá váltak. Ezeknek a kulturális termékeknek a sikeres exportja segítette az indiai kultúra tuda­tosí­tását és a meglévő sztereotípiák megváltoztatását.

170

KULTÚRA

Az indiai lágy erőnek ezek a klasszikus és modern kulturális aspektusai, bár alapvető fontosságúak, mégsem merítik ki teljes mértékben az indiai soft power arzenálját. Patryck Kugiel szerint „India esetében a kulturális dimenzió mellett a lágy erőforrásoknak magukban kell foglalniuk a politikai értékeket, a külpolitikát, a diaszpórát és a növekvő gazdasági potenciált.”3 A lágy erőnek ezek az elemei szintén hatottak a külföldi társadalmakra. A világ nagy része semleges, erőszakmentes, toleráns és pluralista demokráciaként tekint Indiára. Ezek a képzetek egyrészt az ősi indiai hagyományokból, másrészt a függetlenségi mozgalom idejéből erednek, ekkor ugyanis Mahátmá Gándhí Indiát az erőszakmentesség szinonimájává, Dzsaváharlál Néhrú pedig az erkölcsöt a külkapcsolatok alapjává tette. Ez a viszonylag semleges, másokat nem fenyegető kép teszi Indiát vonzó nagyhatalmi partnerré azon országok számára, amelyek ellensúlyt látnak benne Kína terjeszkedésével szemben, illetve el akarják kerülni, hogy állást kelljen foglalniuk egy esetleges jövőbeli konfliktusban, és nem akarnak egyik szuperhatalommal sem ellentétbe kerülni.

Szintén soft powernek tekinthető, hogy India rendelkezik a világ második legnagyobb dia­s z­ pórájával.4 Az indiaiak ma már a világ szinte minden részén jelen vannak a közel-keleti olajmunkások tól az észak-amerikai, kanadai, ausztráliai és európai magasan képzett professzionális elitig, fontos lobbitevékenységet végeznek a kapcsolatok erősítése érdekében, és Indiáról pozitív képet közvetítenek a befogadó ország közvéleménye számára. (Az indiai diaszpórákról részletesebben lásd kiadványunk Somogyi Cs. Annamária által írt cikkét a 112. oldalon – a szerk.)

Bár a gazdasági hatalom általában kemény és materiális előnynek tekinthető, az ország gazdasági fejlődési modelljét lágy erőforrásként is értelmezhetjük, amennyiben eredményei mások számára vonzónak bizonyulnak. India gazdasági ereje, a liberális és piacorientált reformok egyértelműen hozzájárultak ahhoz a képhez, amely szerint India „modern, életerős és technológiai jellegű ország”.5 Az indiai információs technológia, az indiai eredetű multinacionális cégek

eredményei, az indiai menedzsmentintézetek (Indian Institutes of Management, IIM) és az indiai műszaki intézetek (Indian Institutes of Techno­ logy, IIT) globális hírneve szintén hozzájárult egy új India-kép kialakulásához. Az elmaradott, elszegényedett Indiáról alkotott sztereotip képet mostanra felülírta a világ más részeinek befektetéseit és munkvállalóit is az országba vonzó modern és dinamikus gazdaság keltette imp­resszió.

India hosszú múltra visszatekintő civilizációs és kulturális kapcsolatokkal rendelkezik KözépÁzsiával, Délkelet-Ázsiával és a Közel-Kelet országaival. Gazdagsága több ezer éve vonzza a kereskedőket és az utazókat. A buddhizmus Indiából jutott el Kínába és még azon is túlra. Az elmúlt évtizedben az indiai diplomácia egyre inkább kezdi felidézni a gyarmatosítás előtti kereskedelmi útvonalakat, valamint az évszázados kulturális-vallási kapcsolatokat. Erre a közös múltra hivatkozva javasolta nemrégiben India, hogy Kínával, Japánnal, Dél-Koreával és Szin­ gapúrral együttműködve építsék újjá az egykor nemzetközileg elismert Nálanda Buddhista Egye­temet.

Az indiai soft power legfontosabb intézménye az Indiai Kulturális Kapcsolatok Tanácsa (Indian Council for Cultural Relations, ICCR), amelyet 1950-ben alapított Mauláná Abul Kalám Ázád, a független India első oktatási minisztere. Célja, hogy erősítse a kulturális kapcsolatokat és a kölcsönös megértést India és más országok között, előmozdítsa a más országokkal és emberekkel folytatott kulturális cseréket. Az ICCR hetvennégy külföldi egyetemen alapított indiai tanulmányok tanszéket. Ezeket azzal a céllal hozták létre, hogy segítsék a magas színvonalú Indiatanulmányokat és India-kutatást a külföldi felső­ oktatási intézményekben. A tanszékek erősítik a kapcsolatokat az adott ország tudósaival, és segítséget nyújtanak az Indiáról szóló információk terjesztésében és az Indiával kapcsolatos különböző kérdések jobb megértésében.6 A civilizá­ ciók közötti párbeszéd megerősítése érdekében az ICCR nemzetközi konferenciákat szervez az indiai kultúrával, filozófiával és társadalommal kapcsolatos témákban. Ezek közül kiemelkednek a nemzetközi indológus konferenciák, ame-

lyeken a legkiválóbb indológusok vesznek részt a világ minden részéből.

Az ICCR fontos feladatának tekinti a beutazó kulturális delegációk fogadását, külföldi kulturális együttesek előadásainak megszervezését, valamint indiai kulturális csoportok külföldre küldését. India kortárs és hagyományos művészetét bemutató kiállításokat is rendszeresen küld külföldre, illetve külföldi kiállításokat fogad indiai bemutatásra. Ezeket a tevékenységeket több­ nyire a különböző országokkal aláírt kulturális csereprogramok alapján végzi. Az ICCR fennállása alatt több ezer kulturális eseményt szervezett, köztük számos országnak, régiónak vagy akár kontinensnek szentelt kulturális hetet és fesztivált.

Az ICCR 36 indiai kulturális központot tart fenn a világ különböző részein.7 A központok sokféle igényt szolgálnak ki. Azokban az országokban, ahol jelentős indiai népesség található, a központok a helyi lakosság részvételével zajló programokra, a különböző táncformák, az ének, a hangszeres zene, a jóga stb. oktatására koncentrálnak. Más helyeken, elsősorban a nyugati nagyvárosokban nagyobb hangsúlyt fektetnek az intellektuális aktivitásra, például előadások, panelbeszélgetések és szemináriumok rende­ zésére. Minden központban könyvtárak és olvasótermek, valamint az indiai filmek és egyéb multimédiás anyagok állnak az érdeklődők rendel­kezésére.

Vajon mennyire sikerült Indának kihasználni a soft power nyújtotta előnyöket? Tanulságos áttekinteni az éves The Soft Power 30 Index negyedik kiadását, amelyet 2018-ban tett közzé a Portland stratégiai kommunikációs tanácsadó cég és a Dél-Kaliforniai Egyetem Nyilvános Diplomácia Központja.8 A harminc országból álló listán az Egyesült Királyság foglalja el az első helyet, őt követi Franciaország, Németország és az USA. (Magyarország a huszonötödik helyet szerezte meg). Érdekes megfigyelni, hogy azok az ázsiai országok, amelyek középtávon a gazdasági fejlődés eredményeit a lágy erő megerősí­ tésére fordították, jelentősen előretörtek a listán: 2015-től 2018-ig javult az összesített rangsor Kína, Japán, Dél-Korea és Szingapúr esetében.

India ugyanakkor nem szerepel a 30-as meKULTÚRA

171

zőnyben. A szubkontinens soft powerről szőtt álmainak megvalósításáig úgy látszik, hogy sok nehézséget kell még legyőznie.

Hogy mi ennek az oka? Az elemzők általában két tényezőt emelnek ki. Az első az, hogy az indiai soft power menedzselésére sokáig hiányzott a tudatos stratégia és a megfelelő szervezeti háttér, a második, hogy a hard power elégtelensége (elsősorban a megfelelő infrasruktúra hiánya) a soft power lehetőségeit is korlátozza.9 Az indiai diplomácia sokáig nem aknázta ki kellőképpen a lágy erőt, és csak a közelmúltban értette meg a kulturális diplomácia jelentőségét.

Bár az Indiáról kialakult külföldi kép már eddig is többnyire kedvező volt, ez nagyrészt nem tervezett módon, hanem spontánul alakult így. Az utóbbi időben az indiai kormány összehangolt erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy kihasználja hírnevét, és Indiát vonzó befektetési, illetve utazási célponttá tegye. 2006-ban az indiai külügyminisztériumon belül egy nyilvános diplomáciai részleget állítottak fel. Ennek az új szervezeti egységnek a fő célja az, hogy otthon és külföldön is intenzívebbé tegye a külpolitika kérdéseiről folyó dialógust a társadalom minden szegmensével. Az ICCR mellett megerősödött az Incredible India (’káprázatos India’)-kampány mögött álló Turisztikai Minisz­térium, valamint a Tengerentúli Indiaiak Minisz­tériuma is, amely az indiai diaszpórával ápolt kapcsolatokért felelős.

Második nehézségként azt szokták megjegyezni, hogy a soft power csak korlátozottan tudja kifejteni a hatását, ha egy ország nem rendelkezik bizonyos mértékű kemény erővel. Egy ország csak akkor képes reálisan elmondani egy „jobb történetet”, ha elegendő anyagi ereje van ahhoz, hogy a lágy erejét fel tudja építeni. India mindig is népszerű utazási cél volt, így az ország­ nak figyelemre méltó lehetősége van kultúrája terjesztésére az idegenforgalom révén. Az elmúlt években a kormány sok erőfeszítést tett, hogy India turisztikai potenciálját hangsúlyozza.

Az állami infrastruktúra és a közszolgáltatások hosszú ideig történő elhanyagolása és az ebből fakadó rendezetlen körülmények miatt az indiai városok azonban nem mindig mutatnak vonzó arcot a turistáknak. Ráadásul sok régészeti és 172

KULTÚRA

történelmileg jelentős műemlék környezete is elhanyagolt, hiányoznak a látogatóközpontok, a megfelelő kényelmi és higiéniai körülmények, a turisták ki vannak téve a mozgóárusok és a kéretlen, felkészületlen idegenvezetők rohamának. Az indiai lágyerő-potenciál szempontjából az infrastuktúra és a megfelelő szolgáltatások hiánya mellett komoly akadályt jelentenek még a megoldatlan társadalmi és szociális problémák, a szegénység, a túlzsúfoltság, az egészségügyi ellátás és az oktatás krónikus alulfinanszírozása is. Mindez nagyon megnehezíti, hogy az országot a világ számára vonzó célpontként promo­tálják.

India hatalmas soft power tartalékkal, a világ egyik legcsodálatosabb, legvonzóbb kultúrájával és hatalmas nemzetközi presztízzsel rendelkezik, ez pedig feljogosítja arra, hogy a multipoláris világ egyik vezető hatalmává váljék. Ha azonban nem fordít kellő figyelmet soft power-stratégiájának tudatos átgondolására, ha nem korszerűsíti a mögötte álló szervezeti hátteret, ha nem áldoz jelentős pénzeket népe életkörülményeinek javításába, félő, hogy gazdag lágy erőforrásainak hatékony kihasználása továbbra is csorbát szenved.

BOLLYWOOD India egyik legismertebb globális márkája Bollywood, amely a Mumbaí-központú hindí nyelvű filmgyártás népszerű elnevezése. A név Mumbaí régi nevének, Bombaynek és Hollywood nevének összeillesztéséből keletkezett, és utal az indiai mozi amerikai filmgyártással vetekedő népszerűségére. Napjainkban Indiában működik a világ legnagyobb, méreteiben még Holly­ woodot is túlszárnyaló filmipara: az ország 2017ben 1986 filmet gyártott, többet, mint bármely más ország. Bár a legtöbb külföldi néző számára Bollywood az indiai mozi szinonimája, tudni kell, hogy a hindí nyelvű mozi az indiai filmgyártásnak csak egy részét jelenti. 2017-ben 364 új híndí nyelvű film került a mozikba, ebből 306-ot gyártottak Mumbaíban. Az indiai filmkészítés ennél nyelvileg sokszínűbb, hiszen más indiai nyelveken is nagyon sok film készül. Míg Bollywood az összes eladott nettó jegybevételből való részesedése 2017-ben 36%-ot tett ki, addig a más indiai nyelveken készített filmeké összesen 64% volt.

Bollywood nemzetközi sikere azonban nem az utóbbi években kezdődött. Ötven évvel ezelőtt az indiai mozi rendkívül népszerű volt Afrikában, a Közel-Keleten, Kelet-Európában és DélkeletÁzsiában. A Mother India című filmet 1958-ban Oscar-díjra is jelölték. Rádzs Kapúrnak, Dilip Ku­ márnak és Dév Ánandnak több milliós rajongótábora volt a különböző országokban. Az 1970es és 1980-as években Amitabh Baccshan volt a világon a legismertebb bollywoodi szupersztár. Újabban Ámir Khán Kínában, Shah Rúkh Khán Németországban aratott nagy sikereket.

A bollywoodi filmek számos műfajt képviselnek, vannak köztük családi melodrámák, roman­ tikus szerelmi történetek, vígjátékok, thrillerek, gengsztertörténtek és hazafias szellemű alkotások. Bollywood emblematikus termékei az ún. maszálafilmek, amelyek a maszála nevű indiai fűszerkeverékről kapták a nevüket. Ezekben a filmekben sajátos elegyet alkotnak a fentiekben felsorolt különféle filmtípusok. A sokszor több mint háromórás filmek szinte mindegyike tartalmaz zenés-táncos betéteket többnyire

Bollywoodi táncjelenet

negédes dallamokkal és rendkívül látványos showelemekkel átszőtt táncjelenetekkel.

Nagyon sok film egy olyan varázslatos, színes, ideális álomvilágban játszódik, amelynek vajmi kevés köze van a valósághoz, de három­ órányi boldogságot kínál a nehéz sorban élőknek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a bollywoodi mozi ízig-vérig az indiai kultúrából fakad, a nézők megerősítve látják benne saját értékrendjüket. Az utóbbi időben több film cselekményében, látványvilágában és professzionalitásán is érezhető a nyugati hatás. Ezek a filmek ugyanakkor nyugat­ orientált értékrendet is közvetítenek nézőik felé, ennek fogadtatása pedig homlok­e gye­ nest eltérő a kozmopolita városi elit, illetve a konzervatív nézőközönség körében. Már több film váltott ki komoly zavargásokat vallási vagy etnikai érzékenységet sértő tartalma miatt. Mindemellett Bollywood alapvető hatás­ sal van a társadalomra, viselkedésmintákat nyújt, és sokszor a divatot is befolyásolja.

A bollywoodi filmeket előszeretettel forgatják külföldi helyszíneken, mint például Svájc­ ban, Londonban, Párizsban, New Yorkban, Brazíliá­b an vagy Szingapúrban. Magyar­o r­ szágon is forgattak bollywoodi filmeket, mint például 1999-ben a Ham dil dé csuké sza­ namot, 2015-ben a Force 2-t, 2016-ban a Dzsab Harry mét Szédzsalt, a Rábtát és a Szultánt.

KULTÚRA

173

JÓGA A jóga a hat ortodox indiai filozófiai rendszerbe tartozó ma is élő bölcseleti irányzat, az ősi indiai fizikai, mentális és spirituális gyakorlatok és alapelvek összessége. Az elnevezés jelentése leigázni, kontroll alá vonni.

A jóga tanításait a Kr. e. 2. században élt szanszkrit grammatikusnak, Patandzsali­n ak tulajdonított Jóga-szútra foglalja össze. A mű a tudat átalakítását, illetve a karma és az újjászületés (szamszára) körforgásából való megszabadulás (móksa) elérését szol­g áló, az upanisadokban gyökerező indiai vallási módszereket és technikákat tárgyalja.

A Jóga-szútra nyolc stádiumot különböztet meg a jóga technikájában. Az első az önuralom vagy önkorlátozás (jama) elsajátítására és az öt erkölcsi alapelv, a nem bántás (ahim­s zá), az igazságosság, nem lopás, a tisztaság és a nem szerzés betartására irányul. A második stádiumban (nijama) a személyes magatartás öt szabályát kell elsajátítani, a harmadik az ülésmódok (ásza­ na), a negyedik a légzésmódok (pránájáma) megtanulását tűzi ki célul, az ötödik az érzékek visszavonásának (pratjáhára), a hatodik a gondolatok rögzítésének (dháraná) szakasza. A hetedik stá­dium a meditációé (dhjána), és végül a nyolcadik az elme megtisztulásáé, amelyben bekövetkezik a megvilágosodás, az extázis, a transz (szamádhi) állapota.

Ebben az állapotban az egyén lelke (átman) egyesül legbensőbb lényegével az univerzális lélekkel (brahman).

A jógának sok változata ismert, például a rádzsajóga (Patandzsáli Jóga-szútráját szi­g orúan követő jóga), a hathajóga (az erő jó­g ája), a bhaktijóga (az önfeladó szeretet jógája), a mantrajóga (a varázsigék jógája), a karmajóga (az önzetlen cselekedet jógája) amelyeket a különböző személyiségtípu­ sokhoz fejlesztettek ki. Indián kívül először a hathajóga vált népszerűvé a 20. századi nyugati világban, ma már azonban más ágai is megismerhetők a különféle jógaköz­p on­­tokban.

174

KULTÚRA

Szvámi Vivékánanda 1893-ban kezdődő nyugati utazásai indították el a jógaalapú tanítások és gyakorlatok elterjedését, és ezzel India kul­ turális befolyásának jelentős újraéledését szerte a világon. A jóga a huszadik század folyamán egyre népszerűbb lett. Különösen a 1960-as években mutatkozott Nyugaton nagy érdeklődés a jóga és a meditáció iránt, és ez az érdeklődés azóta is folyamatos növekedést mutat. Számos jógát és meditációt tanító indiai guru utazta már be az egész világot, ma pedig állítólag több mint százmillió olyan ember él a földön, aki a jóga valamilyen formáját gyakorolja. Magyar­ o rszágon a jógát először Szelvarádzsan Jeszu­d ián indiai származású jógatanító és Baktay Ervin indológus kezdték népszerűsíteni.

Naréndra Módí miniszterelnök a Jóga Nemzetközi Napján Delhiben 2015-ben

A naponta jógázó, vegetáriánus Naréndra Módí vezette jelenlegi BJP-kormány politikája fontos részének tekinti a jógát, és határozott célja, hogy azt az indiai lágy erő részévé tegye.

Módí 2014 szeptemberében terjesztette az ENSZ Közgyűlése elé a javaslatot, hogy a nyári napfordulót, június 21-ét jelöljék ki a Jóga Nem­ zetközi Napjává. Az ENSZ Közgyűlése el­s öprő többséggel fogadta el az erre tett javaslatot, Indiát 177 tagállam támogatta.

A Jóga Nemzetközi Napját 2015. június 21-én ünnepelték meg először az egész világon. Újdelhi reprezentatív felvonulási útján, a Rádzs­p athon 35 985 ember, köztük Naréndra Módí és nyolcvannégy nemzet számos méltósága jógázott, összesen huszonegyféle ászanát végzett harmincöt percen keresztül. Az

esemény két Guinness-rekordot is elnyert, a legtöbb résztvevővel és a legtöbb nemzet részvételével zajló jógafoglalkozásét. A jóganapot milliók ünne­p elték világszerte. San Franciscóban 5000 résztvevő gyűlt össze jógázni a Marina Green parkban, Londonban pedig a Temze partján tartottak tömeges jógagyakorlatokat. Az Indiai Nagykövetség és az Amritá Sér-Gíl Kulturális Központ szervezésében 2015 óta Budapesten és számos más magyarországi városban is minden évben megtartják a Jóga Nemzetközi Nap­ ját, amelyhez sok száz helyi jógaszervezet csatlakozik.

KULTÚRA

175

A HAGYOMÁNYOS INDIAI ORVOSLÁS Indiában a hagyományos gyógyászat hazai és nemzetközi promotálása kormányzati prioritás. 2014-ben alakították meg az AYUSH Miniszté­riumot, amelynek neve a klasszikus indiai gyógyászati ágak kezdőbetűiből álló mozaikszó (ájurvéda, jóga és a naturopátia, júnání, sziddha és homeopátia). Az minisztérium fő feladata a hagyományos gyógymódokat alkalmazó egész­ségügyi ellátórendszerek optimális fejlesztésének biztosítása, ezeknek a kezelési módoknak a promotálása, okta­ tása, a velük kapcsolatos kutatások előmozdítása.

Az ájurvéda szanszkrit szó, jelentése „a hosszú élet tudománya”, és egy több ezer éves életszemléletet és gyógyítási módszert takar. Az egyik legkorábbi védikus szöveg, az Atharvavéda már tartalmaz olyan orvoslással kapcsolatos fejezeteket, amelyeken az ájurvédikus orvosi gyakorlat is alapul. A részle­ tesen kidolgozott eljárásokat a Szusruta Szamhitában és a Csaraka Szamhitában jegyezték le szanszkrit nyelven. Mindkét mű keletkezése ősi időkre nyúlik vissza, valószínűleg több forrásból szerkesztették egybe őket. Az ájurvéda a megbetegedések megelőzésének és kezelésének egyfajta integrált megközelítését nyújtja, elsősorban az életmód megváltoztatásával és természetes gyógymódok kialakításával. Filozófiája azon alapul, hogy a szellem és a test megbonthatatlan egységet alkot. Az egyetemes tudat egy olyan intelligens energiaóceán, amely lehetőséget ad arra, hogy a fizikai világot az öt érzéken keresztül észleljük. Az ájurvéda az univerzumot alkotó öt alapvető elemből (prithví – föld, áp – víz, tédzs – tűz, váju – levegő és akas – éter) indul ki, amelyek a világegyetemet, és egyben az emberi testet is alkotják. Napjainkban az ájurvéda mintegy 2 milliárd ember elsődleges gyógyító módszere. Terápiás eszköztára igen széles, egyaránt megtalálható benne az életmód, az étkezés szabályozása, a mozgásterápia, a pszichoterápia, a tisztító kezelések és

176

KULTÚRA

a gyógyszeres kezelések – mindezeket komplex módon alkalmazzák.

A júnání hagyományos perzsa–arab gyógyászati mód, amely a mogul Indiában is meghonosodott, és jelenleg is a hagyományos indiai orvoslás részének tekintik.

A sziddha India egyik legrégebbi gyógyászati rendszere, a név tamilul „nagy eredményt”, „bölcsességet” jelent. A kifejezést széles körben használták már a klasszikus indiai kultúrában is, a Svétásvatara-upanisad is említi a „sziddhatestet”. A sziddha irodalom tamil nyelven keletkezett, a gyógymódot nagyrészt az indiai és a külföldi tamilok körében használják. A sziddha­ rendszer alapelvei és gyakorlata sok hasonló­ ságot mutat az ájurvédával.

A világszerte ismert, de orvosi szakmai körökben vitatott hatású homeopátiát Indiában mindössze másfél évszázada alkalmazzák, azonban az ország hagyományaihoz olyan jól illeszkedett, hogy hivatalos orvosi rendszernek ismerték el.

Ma ez a második legnépszerűbb gyógymód Indiában.

Az ájurvédikus kezelés növényi alapanyagai

A hagyományos or voslás terén zajló együttműködés fontos része a magyar– indiai kapcsolatoknak. 2013-ban Újdelhi­b en, a magyar–indiai hagyományos orvoslási rend­s zerek területén történő együttműködésről szóló megállapodást ír tak alá.

A z ájur véda Ma­ g yarországon hivatalos gyógymódnak számít. A Debreceni Egyetem Gyógyszer­t u­d o­m ányi Karán 2014-ben jött létre az első európai Ájurvéda Tanszék.

Hazánkban civil kezdeményezésre hozták létre az Indiai Ősi Gyógy­ m ódok a Ma­ gyarországi Egész­s égügyért Alapítványt, amely sokat tesz az indiai hagyományos gyógymódok magyarországi és európai elterjesztéséért. Az alapítvány konferen­ ciákat szer vez a hagyományos indiai gyógyászat kérdéseiről, könyveket ad ki az ájurvédáról. Az indiai nagykövetségen 2014-ben megnyílt az AYUSH Információs Központ, amely ingyenes tanácsadást nyújt a z ájur véda módszerei iránt érdeklő­d őknek.

HIVATKOZÁSOK 1 Joseph S. Nye: Bound to Lead. The Changing Nature of American Power. Basic Books, New York, 1990.

2 Shashi Tharoor: The Land of the Better Story: India and Soft Power. Global Asia. 2007/március. 70–76.

3 Patryk Kugiel: India’s Soft Power. A New Foreign Policy Strategy. Routledge, London – New York, 2017. 31.

4 Uo. 83.

5 Uo. 87.

6 Indian Council for Cultural Relations: Annual Report. 2016/ április–2017/március. 10.

7 Uo. 8.

8 Jonathan McClory: The Soft Power 30. A Global Ranking of Soft Power 2018. USC Center of Public Diplomacy, Portland PR Ltd., 2018.

9 Daya Thussu: Communicating India’s Soft Power. Buddha to Bollywood. Palgrave, London, 2013, illetve Deepak Jain: India’s Soft Power: Prospects and Limitations. Synergy, The Journal of Contemporary Asian Studies. 2018. március 3. <ht tp://u tsy n e rg y j o u r n a l.o rg /2018/0 3/0 3/ i n d i a s-s of tpower-prospects-and-limitations/ > Hozzáférés: 2018. szeptember 9.

KULTÚRA

177

7

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

Nagyenyed Szófia

Ródosz

Lárnaka

Aleppo

Latakia Szaida Alexandria

Moszul Bagdad

teherán Teherán

Kermánsáh

Buhara Merv Meshed

Balh Kabul

Srínagar Pésávar Lahór

Simlá

Léh Zangla Phuktal Kanam

Delhi

Dárdzsiling

Ágrá

Kalkutta

MAGYAR–INDIAI POLITIKAI KAPCSOLATOK Jári Ferenc

Az első magyar alighanem 1538 táján lépett India földjére. Huszti György nem felfedezőként, hanem a portugálok gyarmati erődjét, Diut ostromló török szultán hajóhadával jutott el India nyugati partjaira. Huszti írástudó ember volt, aki papírra vetette tapasztalatait; ezek a feljegyzések máig fennmaradtak.

Közel háromszáz év telt el a következő magyar megérkezéséig. Kőrösi Csoma Sándort a reform­ korban nemzeti öntudatra ébredő magyarok küldötteként a dicsőséges ősök, az ázsiai rokonok megtalálásának vágya hajtotta. Aszkétikus, ön­ fel­áldozó munkájához saját nemzetének szolgálatába vetett hite adott erőt, eközben pedig az ázsiai népekben rokont, barátot keresett. Talán ez különböztette meg legélesebben a korabeli európai orientalistáktól. Öröksége joggal tekinthető a magyar orientalisztika kiindulópontjának, és személyében jelképezi a magyar köztudat­ban folyamatosan jelen lévő Ázsia-nosztalgiát.

Kőrösi Csoma Sándor példájából merített a következő évtizedek számtalan magyar India-kutatója, a szub­kontinens szellemi és spirituális vonz­ erejének hatása alá került magyar tudósok és művészek sora.

Az India iránti hazai érdeklődés igazi katalizátora volt a Nobel-díjas bengáli költő, Rabindranáth Tagór 1926-os magyarországi látogatása.

Addigra a magyar szellemi életben erős rokonszenvvel kísért, kellően részletes és árnyalt kép alakult ki Indiáról. Tagór Nobel-díjára is frissen reagált a magyar irodalom: Babits fordításában 1913-ban a Nyugatban már napvilágot láttak a Gitándzsali (magyarul: Áldozati énekek) egyes részletei. A teljes magyar értelmiség nagy lelkesedéssel üdvözölte Tagórt, nyilvános megjelenéseit rendkívüli érdeklődés kísérte.

A balatonfüredi szívkórházban töltött másfél hetes kezelést és pihenést követően Tagórt fogadta Horthy Miklós. Ezzel India formálisan is megjelent a magyar politika színpadán. A kor­ 180

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

Kőrösi Csoma Sándor portréja, Rohn Alajos kőmetszete Schöfft Ágost litográfiája alapján, 1846

mány­ zat Tagórban a brit imperializmus ellen­ z­ ő­jét, ennélfogva a „magyar ügy” természetes szö­ vetségesét üdvözölte. Tagór látogatásával kez­detét vette tehát az indiai függetlenségi, gyar­ matosítás-, majd újgyarmatosítás-ellenes nemzeti mozgalmak és hagyományok magyaror­ szági aktuálpolitikai értelmezése, amely aztán a 20. szá­ zad későbbi időszakaiban is vissza­ térően meg­jelent a hivatalos politikai megnyilatkozásokban.

Aligha kétséges, hogy a magyar–indiai kapcso­ latok érzelmi, intellektuális alapjait a két kiemelkedő személyiség, Kőrösi Csoma Sándor és Rabindranáth Tagór vetette meg. Nem véletlen tehát, hogy Kőrösi Csoma dárdzsilingi sírja, illetve Tagór balatonfüredi mellszobra, valamint a nevét viselő sétány vált az Indiába látogató magyarok,

illetve a Magyarországra érkező indiaiak zarándokhelyévé.

A rendkívül gazdag, sokrétű és tartalmas kulturális-civilizációs kontaktusok nyomán nem meglepő, hogy a függetlenné vált Indiával – az akkoriban egyébként a hazai hatalmi kérdésekkel elfoglalt, szovjet érdekszférához tartozó és ennek következtében a külföld felé korlátozott nyitottsággal viszonyuló – Magyarország már 1948-ban diplomáciai kapcsolatokat létesített.

1951-ben követség nyílt Újdelhiben, majd a diplomáciai kapcsolatok 1959-ben nagyköveti szintre emelkedtek.

A hidegháborús megosztottság időszakában a magyar kormány mindvégig szívesen szemezgetett az indiai külpolitikai doktrína sarkalatos elemei között. A korra jellemző frazeológiával mél­tatta India békeszerető, antiimperialista, anti­ kolonialista, a békés egymás mellett élés öt elvére épülő nemzetközi tevékenységét. Eközben viszont nem esett szó a nyilvánosság előtt arról, hogy India ugyanúgy kiáll a demokrácia, a polgári és politikai szabadságjogok, a népek külső befolyástól mentes önrendelkezési joga, a lelkiismereti és vallásszabadság, a magántulajdon számára fontos szerepet biztosító vegyesgazdaság modellje mellett is.

A korabeli magyar közvélemény ugyancsak nem értesült arról, hogy Néhrú miniszterelnök 1956 novemberében az indiai parlamentben el­mondott beszédében az idegen csapatok kivo­ nása és a magyar nép önrendelkezési jogának helyreállítása mellett foglalt állást. Ugyancsak kevéssé ismert, hogy a forradalom leverését követően Néhrú és India akkori moszkvai nagykövete, K. P. S. Menon intervenciója mentette meg Bibó István és Göncz Árpád életét. Az indiai miniszterelnök és a nagykövet az akkori budapesti indiai ügyvivő, M. A. Rahmán javaslatai alapján sikerrel jártak a szovjet vezetésnél a készülő halálos ítéletek enyhítése érdekében. A ki­ emelkedő indiai diplomata, M. A. Rahmán tevékenysége általában is jelentősen hozzájárult az 1956-os forradalom és szabadságharc hiteles indiai és nemzetközi értékeléséhez.

Az 1960-as évektől kezdve az el nem kötele­ zettek mozgalmában (Non-Aligned Movement, NAM) vezető szerepet játszó és a volt gyarmat-

Kőrösi Csoma Sándor dárdzsilingi síremlékéről Széchenyi István által megrendelt kép

tartó nyugati hatalmak szándékaival szemben számos fenntartást tápláló India fokozódó mértékben támaszkodott a Szovjetunióval folytatott politikai, gazdasági és katonai együttműködésre.

Ez a hidegháború logikájából következően komoly politikai felhajtóerőt kölcsön­zött a magyar– indiai kapcsolatok számára is. Rendszeresek voltak a legfelső szintű politikai kontaktusok, 1961 és 1975 között három alkalommal járt indiai államfő Magyarországon: Zákir Huszain (1968), V. V. Giri (1970), F. A. Ahmed (1975), valamint Indirá Gándhí (1972) és Rádzsív Gándhí (1988) személyében két alkalommal indiai kormányfő is Budapestre látogatott. Magyar oldalról három miniszterelnöki (Münnich Ferenc 1961, Kállai Gyula 1966, Fock Jenő 1974) és két államfői (Losonczi Pál, 1969, 1976) kiutazásra ke­ rült sor. Állami források támogatták a kulturális, a gazdasági és a műszaki-tudományos együtt­ működést, szoros katonai és katonagazdasági kapcsolatok épültek ki. A gazdasági-kereskedelmi együttműködés fejlődésének ugyanakkor erős korlátok állták útját: egyik oldalon az állami tulajdonra épülő szocialista tervgazdasági rendszer rugalmatlansága, másik oldalon pedig az önerőre támaszkodást előtérbe helyező India gazdaságpolitika protekcionizmusa. Emiatt a két­ oldalú forgalom a magyarországi rendszerváltás előtt jellemzően a 100 millió dolláros tartományban mozgott.

1990-től a magyar–indiai kétoldalú kapcsolatok szempontjából is gyökeresen új feltételrendMAGYARORSZÁG ÉS INDIA

181

Rabindranáth Tagór 1909-ben

szer jött létre. A magyarországi rendszerváltoztatás a politikai és gazdasági intézményrendszer tekintetében jelentősen közelítette a két országot, miközben India szakított az önellátásra törekvő gazdaságpolitikával, és a gazdaság modernizációjának érdekében a fokozatos reformok és a lépésről lépésre történő világgazdasági nyitás útjára lépett. Az ekkor lezajlott, mélyreható változások nyomán a politikai érintkezés még inten­ zívebbé vált a két ország között. Rendszeresek lettek az állami és parlamenti vezetők kölcsönös látogatásai, a külügyminiszteri és szakminiszteri érintkezések. A rendszerváltás óta egy állam­ fői (Göncz Árpád 1991), három miniszterelnöki (Med­gyessy Péter 2003, Gyurcsány Ferenc 2008, Orbán Viktor 2013) és három parlamenti elnöki (Gál Zoltán 1994, Áder János 1999, Kövér László 2012) látogatásra került sor Indiában, miközben Budapesten üdvözölhettük S. D. Sarma indiai államfőt (1993), M. H. Anszárí alelnököt 182

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

(2016) és három alkalommal a parlament alsó házának elnökét. A külügyminiszterek szinte éves rendszerességgel találkoznak, és a két ország külügyminisztériumait államtitkári szinten jól működő konzultációs kapcsolat köti össze.

A magyar nagykövetek éves értekezletének díszvendége 2013-ban Szalmán Khursíd indiai külügyminiszter volt.

Magyarország Indiát a politikai, a gazdasági és a humán kapcsolatok terén egyaránt szoros, stratégiai partnernek tekinti. Ennek megfelelően elismeri India megkerülhetetlen szerepét a regionális és globális politikai, gazdasági és biztonságpolitikai struktúrák működtetésében, a glo­bá­ ­lis kihívások kezelésében, és üdvözli az ország növekvő aktivitását a nemzetközi kapcsolatokban.

A zavartalan politikai kapcsolatrendszer ellenére a két ország gazdasági-kereskedelmi együtt­ ­működésében a magyarországi rendszerváltoztatást követően megtorpanás volt tapasztalható.

A két­oldalú forgalomban domináns magyar állami vállalatok megszűnését, illetve háttérbe szorulását hosszú éveken keresztül nem sikerült ellensúlyozni. A gazdasági-kereskedelmi együttműködés élénkítése a politikai szintű érintkezések során is a kétoldalú kapcsolatok legfőbb meg­oldandó kérdéseként szerepelt. A privatizációs folyamat lezárultával, illetve a magyarországi gyár­tási kapacitásokat létrehozó nemzetközi nagyvállalatok megjelenésével – erőteljes poli­ tikai ösztönzés mellett – a kétoldalú forgalom új erőre kapott, ezt pedig az indiai piacra jutási lehető­ ségek fokozatos javulása és különösen óÚa vég­rehajtott reformoknak köszönhetően az indiai nagy­vállalatok nemzetközi versenyképességének erősödése is támogatta. A kereskedelmi forgalom közel hétszeresére nőtt, és ma már a 700 millió dolláros határt ostromolja. Ez azonban az általános vélemények szerint még mindig elmarad a tényleges lehetőségektől.

A magyar gazdaság szempontjából talán még ennél is fontosabb az indiai befektetők erőteljes megjelenése Magyarországon. Az indiai vállalatok sora hajtott végre befektetéseket a magyarországi termelő és szolgáltatási szektorokban.

Az indiai forrásból származó beruházásokra a tulajdonosi átfedések és a külföldön regisztrált leányvállalatokon keresztüli tranzakciók követ-

Indirá Gándhí 1977-ben, öt évvel budapesti látogatását követően

kötött stratégiai partnerségi megállapodást.

2015-ben az év legnagyobb zöldmezős beruházása címet az SMR Automotive Mirror Techno­ logy Hungary nyerte el, és 2017-ben avatták fel a Magyarországon eddig megvalósított legnagyobb indiai termelő beruházást, az Apollo Tyres gyöngyöshalászi gyárát. Ezzel India az utóbbi néhány esztendőben a magyar piacon a legfontosabb tőkebefektető országok sorába lépett.

Indiai vállalatok ma már több ezer magyar család megélhetését biztosítják. Mindez elképzel­he­tet­ len lenne kiegyensúlyozott politikai kapcsolatok nélkül, és egyben Magyarország stabilitásának és a befektetőbarát gazdaságpolitikának elisme­ rését jelenti. (A magyar–indiai gazdasági kap­ cso­ latokról részletesebben lásd kiadvá­ nyunk Pákozdy Zsolt által írt cikkét a 184. oldalon – a szerk.)

A magyar–indiai kapcsolatok Huszti Györgytől az Apollo Tyres legmodernebb technológiákat alkalmazó magyarországi üzemének létesítéséig nagy utat tettek meg. Ezt az utat mindvégig elkísérte a Kőrösi Csoma Sándor és Rabindranáth Tagór örökségében gyökerező kölcsönös megértés, érdeklődés, rokonszenv, a kapcsolattartás és az együttműködés igénye. Tudósok, művészek, politikusok, gazdasági, oktatási és államigazgatási szakemberek generációi dolgoztak azon, hogy a két ország megtalálja az utat egymáshoz, és kölcsönösen gazdagítsák egymást szellemi, anyagi és spirituális értelemben egyaránt. Az eredmények önmagukért beszélnek.

A később Magyarországra is ellátogató Rádzsív és Indirá Gándhí (balra és középen), valamint Szandzsáj Gándhí (jobbra) az 1960-as években

keztében nem áll rendelkezésre pontos adat, de a legóvatosabb becslések szerint is a tényle­ gesen Indiában bejegyzett vállalatok irányítása alatt álló magyarországi befektetések állománya meghaladja a 2,2 milliárd eurót. A magyar kormány három indiai tulajdonú vállalattal (Tata Consultancy Services, CG Electric Systems Hungary, Samvardhana Motherson Reflectec) MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

183

MAGYAR–INDIAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK Pákozdy Zsolt

India és Magyarország között hagyományosan jók a kereskedelmi kapcsolatok. Hazánk nemcsak hogy az elsők között ismerte el a független Indiát, de a két ország között nagyon hamar elindult a gazdasági együttműködés is, és az hasonló gazdasági berendezkedésünknek köszönhetően gyümölcsözőnek bizonyult. Mivel India is a szocialista tervgazdaság alapjaira építette gazdaságirányítását, a szovjet blokk országaival annak ellenére is hajlandó volt kereskedni, hogy 1991-ig a világ többi részével csak rendkívül korlátozott és irányított külpiaci kapcsolatokat tartott fent. Talán sokan emlékeznek még a két ország közötti jó kapcsolatok utolsó mohikánjaira, a Maruti miniautókra, amelyek 1988-tól egészen 1996-ig barterkereskedelmi megállapodás keretében érkeztek a Suzuki indiai üzeméből Magyarországra. Az el nem kötelezettek

mozgalmának (Non-Aligned Movement, NAM) és a szocialista blokknak az összefonódása azt is jelentette, hogy hazánk a világgazdasági súlyánál nagyobb szerepet kapott az indiai importban, és számos magyar cégnek voltak nagyszabású üzletei az indiai nehéz-, illetve védelemiparban. Az 1970-es években volt időszak, amikor száznál is több magyart számlált a magyar kereskedelmi kirendeltség Újdelhiben.

A magyar rendszerváltoztatással azonban egy csapásra megszűnt hazánk kivételezett helyzete, így hiába történt szinte ezzel egy időben az indiai gazdaságpolitikai fordulat is (1991-ben szüntették meg ugyanis a mindenre kiterjedő központi gazdaságirányítást és nyitottak a külföld felé), a magyar–indiai kereskedelem volumene azonnal csökkeni kezdett, így 1999-ben már csak 77,5 millió dollár volt, és ezen belül expor-

900 800 700 600 500 400 300 200 100 0

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Import Magyar–indiai bilaterális forgalom 184

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Export

2013

2014

2015

2016

2017

tunk mindössze 17 millió dollárt tett ki. A mélypont után lassú növekedésbe fordult mind importunk, mind exportunk, és a kétoldalú kereskedelmi forgalom az utóbbi években 600 millió dollár körül stabilizálódott.

India Magyarország ázsiai relációi között a 2017-es áruforgalmat tekintve – az előző évhez képest egy helyet előrelépve – a hatodik helyen áll. A teljes forgalom 2017-ben 17,28%-kal növe­ ­kedett. Ezen belül az export 22,5%-kal, az import 14,1%-kal volt több, mint 2016-ban.1 Az export szerkezetét tekintve kivitelünk legnagyobb tétele az antibiotikumok értékesítése, ami némileg meglepő, hiszen India a gyógyszergyártás egyik központja a világban. Ezek kivitele 2016 és 2017 között a duplájára nőtt, és ezzel jelentősen megnőtt a súlya az exportunkban (17,5% a 2016-os 10,7%-hoz képest). Gépexportunk ugyanazon a szinten maradt, a dízel­ motorexport csökkenését ellensúlyozta a szikra­ gyúj­tású motorok kivitele. Kivitelünk második és harmadik leg­nagyobb tétele egyaránt az elektronikai iparhoz köthető (automatikus adatfeldol­ gozó gépek és ezek részegységei; mágneses és optikai leolvasók, kódolt adatot átíró gépek 15 millió dollár értékben, illetve vezetékes táv­ beszélő és távíró készülék; videótelefonok és mindezek alkatrészei 12 millió dollár értékben).

Továbbra is örvendetesen diverzifikált az export, és nincs olyan tétel, amely kiugróan magas arányt képviselne.

Behozatalunk 55 millió dollárral nőtt, de az export növekedésének köszönhetően külkeres­ kedelmi hiányunk csak 11 millió dollárral lett nagyobb, mint 2016-ban. Importunkban továbbra is domináns, bár minimálisan csökkenő szerepet játszanak a vegyipari termékek (szerves vegyi anyagok 20,8%, illetve gyógyszeripari termékek 16,6% megoszlásban – az egész importra vetítve). Hasonló súlyú (40,2%) a gépek, illetve villamossági cikkek behozatala is. Örvendetesen alakulnak az indiai–magyar kap­­ csolatok a befektetések terén is. Az indiai cégek nagyon aktívak hazánkban, és a budapesti indiai nagykövetség becslése szerint a hazánkba érke­­ zett indiai működőtőke mennyisége már megközelíti az 2 milliárd dollárt. Ezt statisztikai adatokkal alátámasztani rendkívül nehéz, mert az indiai

Thaiföld Dél-Korea Kína Malajzia Gudzsarát Magyarország Németország Indonézia Lengyelország Japán India Máhárástra Tamil Nádu Argentína Ándhra Pradés

Az ipar százalékos részesedése a GDP-ben 2014-ben

cégek jellemzően más országokban bejegyzett leányvállalataikon keresztül fektetnek be minden harmadik országban, így Magyarországon is.

Emiatt pedig ezek a befektetések a hivatalos statisztikákban nem indiai eredetű befektetésként jelennek meg. Az viszont bizonyos, hogy az indiai cégek kifejezetten elégedettek a magyar gazdasági környezettel, és ezt az is bizonyítja, hogy 2015-ben és 2016-ban is indiai cégek hajtották végre a legnagyobb zöldmezős külföldi beruházást hazánkban.

2015-ben jelentették be az Apollo Tyres ma­ gyarországi beruházását. Az 1972-ben ala­pított Apollo Tyres Ltd. gépjárműabroncsok gyár­tá­sá­ val és értékesítésével foglalkozik, és Ázsiában, valamint Európában is több gyárral rendelkezik.

Dinamikus növekedésének ered­ményeként mára a világ szinte minden táján megvetette a lábát.

A vállalat saját termékeit az Apollo és a Vredes­ tein globális márkanevek alatt hozza forgalomba.

Termékek széles portfólióját kínálja mindenfajta személygépjárműre, kisteherautóra, teherautóra, autóbuszra, mezőgazdasági és ipari gépekre, MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

185

Az Samavardhana Motherson Group Mosonmagyaróvári egysége, az SMR Hungary

ke­rék­­p árokra és off-road járművekre. A cég 2013-ban elnyerte az Év Gumiab­roncsgyártója és az Év Munkáltatója díjat, 2014-ben pedig a Globális Fenntarthatósági Díjat (Global Sustain­ ability Award). Ugyanebben az évben a legjobb munkahelynek választották az Apollót az ázsiai autóalkatrész-gyártó szektorban. A Gyön­gyös­ halász mellett 500 millió euró befektetéssel felépített, ultramodern gyárban közel 900 em­ber dolgozik. A gyár évente 5,5 millió személy­autóés kisteherjármű-, valamint 675 000 darab buszés tehergépjármű-abroncsot állít elő az európai piacra.

2016-ban vált ismertté, hogy a Samvardhana Motherson-csoport negyedik üzemét is meg kívánja nyitni Magyarországon. A Samvardhana Motherson Group (SMG) globálisan működő, az autóipar számára teljes körű – a tervezéstől, a szimulációtól és prototípuskészítéstől a szer­ 186

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

szám­ készítésig, fröccsöntésig, lakkozásig és a nagymértékben integrált modulok összeszereléséig terjedő – rendszermegoldásokat kínáló beszállító. 1975-ös alapítása óta mára a világ egyik legdinamikusabban fejlődő autóipari alkatrészgyártójává vált. Üzleti portfóliója világszerte kiváló minőségű és esztétikus termékek széles körét öleli fel minden nagy autógyártó számára: veze­tő­fülkék, lökhárítóborítások, visszapillantó tük­rök, kamerarendszerek, világító rendszerek, külső és belső kárpitozás, kábelrendszerek, légkondicionáló rendszerek és terepjáró-veze­­ tő­ fülkék. Az SMG emellett hűtőrendszereket, meg­­ mun­ kált és zsugorított fém alkatrészeket, elasztomer össze­ tevőket, vágószerszámokat, fémbevonatokat és fröccsöntőszerszámokat is gyárt, valamint teljes körű informatikai szolgáltatásokat (IT) és tervező­mérnöki szolgáltatásokat is nyújt különféle ipari szegmensek részére. Az

SMG a világ ötven legnagyobb autóipari beszállítójának egyike: több mint 75 000 embert foglalkoztat öt kontinens huszonöt országában található 180-nál is több gyárában. A 2014/15-ös üzleti évben a cégcsoport 6,9 milliárd dollár értékesítési árbevételt generált. A 100 milliós eurós beruházással létrehozott, 2017 novemberé­ ben átadott új kecskeméti gyárban lökhárítókat és ajtópaneleket gyártanak a regionális autóipari partnerek számára. A 44 000 négyzetméteres üzem létesítésével 2016-ban az anyavállalat nyerte el „Az év legnagyobb zöldmezős beruházója” címet hazánkban. A beruházással ötszáz új munkahely jöhetett létre Kecskeméten. Az, hogy a cég­csoport már negyedik üzemét adta át Magyar­-or­szágon, a legjobb bizonyítéka annak, hogy hosszú távon is bíznak a magyar gazdaság teljesítőképességében.

Hasonlóan fontos indiai befektető hazánkban a Tata Consultancy Services (TCS). A TCS a Tata­ csoport egyik legfontosabb leányvállalata, és India második legértékesebb tőzsdei cége. Piac­­ vezető az üzleti szolgáltatások területén, információtechnológiai tanácsadást és szolgáltatást, üzleti folyamatkihelyezési és tervezési szolgáltatásokat, vállalati biztonság- és kockázatelemzéseket, felhőalapú IT-platform-szolgáltatást, big data-analízist végez partnereinek. Hazánkban 2001 februárja óta működik a cég leányvállalata, amely a cég első globális szolgáltató központja volt. Jelenleg közel kétezer 30 különböző nemzetiségből származó és az ügyfeleiket 36 különböző nyelven segítő alkalmazottal dolgoznak.

Glo­bális nagyvállalatokat szolgálnak ki Budapest­ ről, nagy pénzügyi szolgáltatókat az Egyesült Királyságban, európai és amerikai multina­cio­ná­ lis vállalatokat az egészségügy és higiénia vagy a nyomtatási megoldások területein.

A fenti három zászlóshajón kívül számos más indiai cég is jelen van hazánkban. A Ganz transzformátor-üzletágát az indiai Avantha-csoport tu­laj­ ­­donában levő Crompton Greaves nevű belgiumi cég vette át. Az Avantha-csoport egy másik vállalata (Global Green) a tulajdonosa a dunaki­liti és balmazújvárosi konzervgyáraknak.

Indiában – értelemszerűen – lényegesen kevesebb magyar befektetés van. A Richter Gedeon Nyrt. és a Themis Medicare közös vállalataként

üzemelő, gyógyszeripari alapanyagokat és hatóanyagokat előállító gyáregysége az egyetlen szá­mottevő magyar beruházás. A tulajdoni hányad 51% a Richter Gedeon, 49% a Themis Medicare oldaláról. 2004. november 1-jei dátum­ mal történt a cégbejegyzés, és 2004. december 15-én kezdődtek a telephely építési munkálatai a Gudzsarát állambéli Vápíban. Az első fázis – intermedier-gyártás – 2006. március 31-én, a második – gyógyszerhatóanyag-gyártás – 2008. január 1-jén vette kezdetét. A háromszáz főt foglalkoztató üzem nagy sikerrel működik, immár tizenkét éve.

HIVATKOZÁSOK 1 Központi Statisztikai Hivatal: Tájékoztatási adatbázis.

Külkereskedelmi termékforgalom. <http://statinfo.ksh.hu/ Statinfo/themeSelector.jsp?page=2&szst=QKT> Hozzáférés: 2018. szeptember 12.

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

187

AZ INDIAI TUDOMÁNYOS FEJLŐDÉS ÉS TUDOMÁNY­ POLITIKA, VALAMINT A MAGYAR–INDIAI TUDOMÁNYOS ÉS TECHNOLÓGIAI KAPCSOLATOK Farkas Hilda

INDIA TUDOMÁNYOS ÉRDEMEI Indiában a tudomány művelése és a technoló­ giai találmányok fejlesztése a történelem előtti időkre nyúlik vissza, mivel ezek már az Indus völgyének civilizációi és a korai szervezett birodalmi struktúrák alatt útjukra indultak. Hajtómotoruk eleinte az öntözéses agrárkultúra mintegy 4500 évvel ezelőtti megteremtése volt. Az Indus-völgy civilizációja kifinomult öntöző- és víztároló rendszereket fejlesztett ki, mesterséges tározókat épített, és csatornás öntözőrendszereket hozott létre. A terményekkel való kereskedés szükségessé tette a különböző tömeg- és térfogatmérő eszközök kifejlesztését, valamint ezek szabványosítását, illetve a mérési egységek létrehozását. Ennek a kultúrának köszön­heti az emberiség az első mérleget, a kalibrálást, de még a skálázott – és elefántcsontból elkészített – vonalzót is.

Az öntözés hatására felvirágzó mezőgazdaság a termelési eszközöket gyártó kézművesség gyors fejlődését is maga után vonta, a népesség növekedése pedig új építészeti megoldásokat igényelt. A lépcsőház és az első toalett is ennek a civilizációnak volt a terméke. Ami azonban sok­ kal nagyobb jelentőséggel bír, hogy a különböző olvasztókemencék megépítésével az Indus-völgy lakói egyedülálló acélgyártási technológiákat fejlesztettek ki: a világhírű „damaszkuszi acél” is innen ered. Ma is tudományos vizsgálatok tárgya az a Delhiben felállított 1600 éves vasoszlop, amely teljes mértékben ellenáll a korróziónak.

Az ókori indus népeknek még sok más találmányt is köszönhetünk: ezek sorából nem hiá­ nyoz­nak a festékek, a gomb, a gyémántbányászat, a mai társasjátékok elődei, a plasztikai sebészet, de a cukorfinomítási technológia sem.

India legrégibb irodalmi emlékei a hagyomány 188

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

alapján az univerzum ezoterikus bölcsességét összefoglaló Védák – ezek kimeríthetetlen tárházai voltak a korabeli tudásnak és ismereteknek.

Beszámolnak például az ősi navigáció kialakulásáról a Szindhu (Indus) folyó mentén.

Az ókori indus tudomány eredményei is megkérdőjelezhetetlenek. Indiának köszönhetjük a nulla számjegy használatát, miközben indiai tudósok számtalan geometriai és algebrai tételt is megalkottak, sokszor párhuzamosan a többi ókori kultúrával. A ma használatos tízes számrendszer őse is innen származik. A technológiai és tudományos fejlődés mellett az emberi test és lélek harmóniáját biztosító jógát és a hagyo-

A rozsdának is ellenálló 1600 éves vasoszlop

A Make in India-program logójául szolgáló oroszlán

mányos elemekre építő ájurvéda és sziddhagyógyászatot is India érdemeihez kell sorolni.

A középkorban is számos felfedezésre és tudósra lehet büszke India. Asztronómiai megfigyeléseik, mint pl. a Föld orbitális pályájának leírása vagy a ma Fibonacci-számsorként ismert összefüggés meghatározása is itt történt meg először, sőt, az előregyártott ház ötlete is innen ered, még a 16. századból.

A KUTATÁS-FEJLESZTÉS HELYZETE A MAI INDIÁBAN A fentiekből látható, hogy a modern India kiváló tudományos és technológiai hagyományokra építhet ma is. A kormány India felemelkedé­ sének elősegítése érdekében egyik kulcstényezőnek a kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) előrehaladást tekinti. A számos meghirdetett központi program közül több kifejezetten ezt a célt szolgálja, pl. a Skill India, a Startup India és a Digital India. Ezek elsősorban a hazai ipar és termelés fellendítését kívánják elérni. Fölöttük átfogó programként pedig a Make in Indiakezdeményezés áll, amelynek befektetési poli­ tikája sok tekintetben a KFI-teljesítmény javítá­sát szolgálja. Jelenleg a GDP 0,9%-át fordítják a KFI-szektorra, és bár ez elmarad a fejlett világ

2-3%-os szintjétől, figyelembe véve a kontinensnyi ország hatalmas költségvetését, ez abszolút értelemben igen nagy összeg, 77 milliárd dollár.

Ezzel India a világ 6. legnagyobb kutatás-fejlesztési költségvetésével rendelkezik, a célkitűzés pedig, hogy 2034-re 2,4%-os szintet is elérje az ország. 2018-ban a 128 országot vizsgáló Glo­ bal Innovation Index alapján India a 2015. évi 81. helyről az 56. helyre ugrott előre. Az országot alapkutatások tekintetében a világon az első tíz ország közé sorolják, a kutatásban dolgozók szá­ ma szerint pedig a harmadik helyen áll. India erőteljesen fejlődik a szabadalmi ügyek terén is.

2015-ben a szabadalmi kérelmek száma alapján a világ országai között a hetedik helyen állt, 6,5%-kal növelve előző évi teljesítményét.

A kutatás-fejlesztés főleg az állami intézményrendszerhez kapcsolható. 2017-ben a költségvetés összesen 336 kutatóhelyet támogatott. Az országnak ugyanebben az évben 903 egyeteme volt, ebből 46 központi állami egyetem, 370 szövetségi állami, 263 magán és 123 ún. egyetemi státuszú intézmény. A college-ok száma közel 40 ezer. (Az indiai felsőoktatásról részletesebben lásd kiadványunk Lázár Imre által írt cikkét a 200. oldalon – a szerk.) India sorban létesíti az ún. nagy kutatási infrastruktúrákat, de MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

189

Az indiai űrprogram egyik sikeres kilövése 2018 szeptemberében 190

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

igen aktív abban is, hogy a fejlett világ hasonló struktúráit igénybe vegye. Társult tagja az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnek, a CERN-nek és az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek, az EMBO- nak is.

Mindezekből talán érzékelhető, hogy India ma a világ egyik legdinamikusabban fejlődő országa a tudományos és technológiai (TéT) területen, és ez is alátámasztja, hogy Magyarországnak érdemes és szükséges Indiával intenzív KFI-együttműködést fenntartania. Fontos tényező ebben az is, hogy Indiában a magyar kutatási eredményeket kiválóan ismerik, és arról nagyon jó véleménnyel vannak.

A MAGYAR–INDIAI TUDOMÁNYOS ÉS TECHNOLÓGIAI EGYÜTTMŰKÖDÉS ALAPJAI ÉS EREDMÉNYEI A kétoldalú TéT-együttműködés alapja a Magyar Köztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között 1992-ben megkötött megállapodás, amelynek végrehajtásáért jelenleg a Nem­ ­zeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint indiai partnere, a Tudományos és Technológiai Osztály (Department of Science and Technology, DST) felel. A felek 2008. január 18-án írták alá a Közös Stratégiai Kutatási Alap felállításáról szóló szándéknyilatkozatot. Ebben a két fél vállalta, hogy az Alaphoz 1-1 millió euró összeggel járul hozzá. Az Alapot magyar és in­diai partnerek által benyújtott közös kutatási és technológiai pályázatok finanszírozására hasz­ nálják fel. A pályázatokat a kétévente meghirdetett felhívásokra lehet benyújtani, ezekben pedig olyan magyar–indiai együttműködésben meg­ valósuló ígéretes KFI-projekteket támogatnak, ame­lyek eredményeként új vagy továbbfejlesztett, piacorientált termékek és szolgáltatások jönnek létre. A pályázatokat a következő fókuszterületeken lehet benyújtani:  információs és kommunikációs technológiák,  energia,  vízkezelés és -tisztítás,  mezőgazdaság és élelmiszeripar, ideértve a bio­­­­ technológiát is.

A megállapodás végrehajtásáért felelős két intézmény TéT Vegyes Bizottságot (VB) hívott életre, amely kétévente váltakozva Magyarországon és

Indiában ülésezik. A TéT VB ülések rendeltetése a következő kétéves munkaterv összeállítása, valamint a közös pályázat keretében benyújtott magyar–indiai kutatási projektjavaslatok értékelése alapján közös döntés a támogatandó projektekről.

A legutóbbi TéT VB ülésre 2018 márciusá­ ban Újdelhiben került sor. Ezen aláírták a Közös Stra­tégiai Kutatási Alap további öt évvel történő meg­hosszabbításáról szóló dokumentumot, és egyben döntöttek a legutóbbi közös kutatási pályázat nyerteseiről.

A felhívások igen népszerűek a kutatói társadalom körében, egyes meghirdetett pályázatra 40-50 konzorcium is jelentkezik. A konstrukció kifejezett előnye, hogy a kutatási kapcsolatok rendre akkor is fennmaradnak, ha a pályázatuk nem nyer támogatást a közös kutatási alapból, mivel ebben az esetben a kutatók igyekeznek más forrásokat keresni projektjeik megvalósításához. Ehhez kiváló lehetőséget nyújt számukra, hogy sok olyan EU-s forrás is rendelkezésre áll, amely a közös kutatási pályázatokat, vagy a kutatói mobilitást támogatja. Jelenleg tizenhét aktív írásbeli megállapodással nem támogatott kutatóintézeti és további harmincnyolc egyetemközi kutatási együttműködést tartunk nyilván. Az írás­ beli felsőoktatási és kutatóintézeti együttműködési megállapodások száma pedig huszonöt.

Tekintetbe véve, hogy Magyarországon hatvanhat felsőoktatási intézmény és körülbelül harminc kutatóintézet van, ezek a számok elég meggyőzően mutatják, hogy a magyar–indiai tudományos és kutatási kapcsolatok kifejezetten intenzívnek tekinthetők.

Ugyan kétségtelen, hogy a TéT-megállapodás nyújtja a legtágabb együttműködési lehetőséget, de további megállapodások is segítik a tudományos és technológiai együttműködés fejlődését.

Egyik legfontosabb ezek közül a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Indiai Nemzeti Tudományos Akadémia (Indian National Science Academy, INSA) közötti egyezményes megállapodás, amely a kutatói mobilitáshoz ad támogatást. Ennek keretében a kutatók 1–12 hónapos utazása finanszírozható. A program külön támogatja a fiatal kutatók mobilitását. Az MTA–INSA együttműködésnek köszönhetően az MTA tíz MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

191

kutatóintézetének van indiai kutatási kapcsolata, főleg a nukleáris fizika, az informatika, az orvostudomány, a biotechnológia és a természettudományok terén. Örvendetes, hogy szinte valamennyi nagyobb egyetemünknek vannak indiai kapcsolatai. Kiemelkedően széleskörű együttműködést alakított ki az országgal a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Szegedi Egyetem, a Szent István Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Semmel­w eis Egyetem. A Debreceni Egyetemen Európában egyedülállóan Ájurvéda Központ működik.

Indiában az egyik legnagyobb gond a megfelelő ivóvíz és öntözővíz biztosítása. Ez a szen�nyezett folyók és a talajvíz-túlhasználat miatt két­ségtelenül az elkövetkező évtizedek egyik leg­n agyobb megoldandó problémája lesz. Magyarország nagy tapasztalatokkal és tudással rendel­ k ezik a vízgazdálkodás területén, erre a tudásra pedig Indiának feltétlenül szüksége van. Ennek felismerésével jött létre a Belügy­ minisztérium és az indiai Vízforrásügyi, Folyófejlesztési és Gan­g esz­- megújítási Minisztérium (Ministry of Water Resource, River Develop­ ment and Ganga Rejuvenation) közötti vízgazdálkodási együttműködési szándéknyilatkozat, amelynek célja a magyar vízügyi tudás megosztása Indiával. A magyar szakembereknek ezen túl lehetőségük van az India–EU vízügyi partnerségi (India–EU Water Partnership, IEWP) kezdeményezés keretén belül is részt venni a vízügyi problémák megoldásában, ezért a kö­ zeljövőben négy magyar szakember kezdi meg tanácsadói tevékenységét az EU által szervezett munkacsoportokban.

A gazdasági szereplők közötti együttmű­ ködések is folyamatosan fejlődnek. Az Indiai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége (Federation of Indian Chambers of Commerce & Industry, FICCI) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara között létrejött együttműködési megállapodás már több közös szakmai programot és kölcsönös szakember látogatást eredményezett. Legutóbb 2017 őszén járt magyar üzleti delegáció Újdelhiben és Mumbaíban.

192

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

A MAGYAR–INDIAI TÉT-EGYÜTTMŰKÖDÉS JÖVŐBENI IRÁNYAI Mint látható, a magyar–indiai tudományos és kutatási együttműködések igen aktívnak mondhatók, de vannak még kiaknázatlan területek, ahol tovább lehet javítani a kapcsolatokat. Egyik ilyen széleskörű együttműködést lehetővé tevő terület az informatika és távközlés. India nagy léptekkel halad a felhőalapú big data-rendszerek fejlesztésében, a mesterséges intelligencia kutatásában, az M2M – vagyis a gépek közötti adat­ áramlást elősegítő – kommunikációs rendszerek kialakításában (ehhez már folyamatban van az 5G-hálózat tesztelése). Cél a társadalom digi­ tális műveltségének kialakítása is, amelyeknek megvalósulása érdekében komoly képzési programok is indulnak.

Szintén dinamikus fejlődés tapasztalható az űrtechnológiában. Indiának lenyűgöző, a telekom­ munikációs rendszerek és a műholdas navigáció fejlesztését célzó szatellitprogramja van. Ehhez kiválóan csatlakozhatnának a magyar űrtechnológiai cégek, amelyek több nemzetközi figye­ lemre érdemes fejlesztéssel mutatkoztak már be. Ugyanakkor érdemes lenne bekapcsolódni India űrkutatási programjába is. Ennek középpontjában a Hold- és a Mars-misszió, valamint Vénusz-kutatások állnak, illetve dolgoznak a hosz­ szú távú űrutazásokhoz tervezett nanoszatellitprogramon is.

A fentieken kívül India elkötelezett a klímaváltozás hatásainak csökkentése mellett is, ezért nagy horderejű klímakutatási potenciállal is rendelkezik. A technológiatranszfer területén jó lehe­ tőségek vannak az okosváros-programokban, valamint a környezetvédelem, különösen a hulladékgazdálkodás és a levegőminőség-védelem terén.

Tekintetbe véve a két ország gazdasági méretéből adódó óriási különbséget, Magyarország elsősorban a tudást tudja hozni Indiába – ebben pedig óriási perspektívák nyílnak a jövőben.

MAGYAR–INDIAI KULTURÁLIS KAPCSOLATOK Lázár Imre

A kultúra mindig is a magyar–indiai kapcsolatok egyik legfontosabb és legsikeresebb aspektu­ sának számított. A két kultúra találkozási pontjai sokkal hosszabb múltra tekintenek vissza, mint a politikai, a diplomáciai és a gazdasági kapcsolatok. A kulturális kapcsolatok kezdete a 16–17. századra vezethető vissza. Ekkor jelennek meg az indiai irodalomból készült első magyar fordítások, majd az elkövetkező századokban számos magyar tudós és művész érdeklődése fordult India felé. A magyarországi orientalista tanul­ mányok gyors fejlődésével India vált a magyar tudósok egyik legfontosabb kutatási területévé, a magyar indológusok pedig gyakran a nemzetközi tudományos kutatások élmezőnyében foglaltak helyet.1 Erre a legelső példa éppen Kőrösi Csoma Sándor úttörő munkássága volt. Csoma a magyarok eredetét kereste Ázsiában és bár ezt a törekvését végül nem koronázta siker, megalkotta az első tudományos igényű tibeti– angol szótárt és nyelvtant, ezzel pedig kulcsot adott az európai kutatók kezébe a buddhizmus tanulmányozásához.

A 19. században tapasztalt egyéni erőfeszítések: Schöfft Ágoston festő, Honigberger János Márton orvos, Leitner Vilmos filológus, Duka Tivadar Csoma-kutató Indiában kifejtett tevékenysége után a 20. század első felében jelentősen megerősödtek a magyar–indiai kapcsolatok. Ekkorra tehető az India iránti robbanásszerű érdeklődés Magyarországon; ennek elsődleges oka a vesztes világháború utáni értelmiségi útkeresés, az európai értékrendben való csalódás volt. Rabindranáth Tagór, a Nobel-díjas indiai köl­ tő különösen népszerűvé vált, kultuszát pedig csak tovább erősítette az ikonikus irodalmi sze­ mé­ lyiség 1926-os magyarországi látogatása.

Szá­mos magyar tudós, kutató és felfedező, köztük a régész Stein Aurél, a műkritikus Fábri Károly, az indológus Baktay Ervin és az arabista Germanus Gyula utazott Indiába. Az India-hatás

Baktay Ervin

tetten érhető nemcsak a magyar irodalomban, de a képzőművészetben, az iparművészetben és az építészetben is. Ennek a folyamatnak kiváló példája a magyar, az európai és az indiai hagyományok Amritá Sér-Gíl művészetében megnyilvánuló egyedi szintézise, de ennek a korszaknak a légköre, India szellemisége vonzotta mágnesként a szubkontinensre Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet festőművészeket is, hogy ott leljenek művészetük ihlető forrására.

A magyar tudósok és művészek Indiához való viszonya markánsan megkülönböztethető más, elsősorban a nyugati országokból származó tudósok és művészek Indiához való viszonyától.

A különbség lényege az, hogy a legtöbb Indiával kapcsolatba került magyar tudós és művész nem szolgált semmilyen gyarmatosító érdeket. Ez az oka annak, hogy a magyar tudósok általában nem illenek bele az orientalizmus Edward W. Said által használt fogalmi keretébe. A palesztin származású amerikai tudós az orientalizmust MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

193

Amritá Sér-Gíl

a Nyugat Keletről alkotott hamis fogalmainak eszmei-intézményi rendszereként, a gyarmatosítás kiszolgálójaként határozta meg.2 Az Indiába látogató magyarokat azonban egészen más célok vezérelték. Őket a hazafias lelkesedés mellett a tudományos, művészi érdeklődés inspi­ rálta.

Az indiai kultúra iránti viszonyukat a nyitottság, az indiai nép iránti tisztelet és mélységes szimpátia jellemezte. Az indiaiak mindig is tudatában voltak a kapcsolatok sajátos jellegének, és kifejezték kölcsönös rokonszenvüket, ahogyan Rabindranáth Tagór is tette a fentiekben már említett legendás magyarországi látogatása során, amelyre mindig hálás szívvel emlékezett vissza.3 Ez a pszichológiai aspektus egyáltalán nem elhanyagolható, máig ható tényező a magyar–indiai kulturális kapcsolatokban.

A magyar–indiai kulturális kapcsolatok intézményesülése az 1950-es években kezdődött meg, és az ekkor megindult folyamat vezetett a két ország közötti kulturális egyezmény4 aláírásához 1962-ben. A kulturális kapcsolatokat az 1950-es évektől az 1970-es évekig a politika direkt hatása és az erős ideológiai meghatározottság jellemezte. Az 1980-as évek közepétől azonban már a közvetlen ideológiai kontroll fokozatos leolvadását és a szakmaiság megerősödését figyelhetjük meg a kapcsolatokban.

A magyarországi politikai demokratizálódás és a piacgazdaság bevezetése egybeesett az indiai 194

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

gazdaság liberalizálásával. Ezek a változások az új lehetőségek egész sorát nyitották meg mindkét ország számára az egymással való együttműködésben. A magyarországi politikai és gazdasági változásokkal együtt a magyar– indiai kulturális diplomáciában is új időszak köszöntött be, új koncepció érvényesült. Az új koncepció a direkt politikai propaganda helyett a minőséget és a tartalmas, érdemi együttműködést hangsúlyozta. Fontos kiemelni, hogy ettől az időszaktól kezdve a kultúra nemcsak a politika eszköze volt, de a maga sajátossága és logikája szerint kezdett fejlődni. Megszabadulva az ideológiai terhektől, az együttműködés a szakmai érdekekre koncentrált. A kapcsolatok intézményesülése (kulturális egyezmény, valamint további kulturális, oktatási és tudományos megállapodások, csereprogramok egész sora mind kormányzati, mind nem kormányzati szinten, a kapcsolatok előmozdítására létrehozott intézmények, egyetemi tanszékek, illetve az intézmények és magánszemélyek közötti kapcsolatok egész hálózata) szilárd alapot biztosított a magyar–indiai kulturális diplomácia számára.

Az 1978-ban alapított, immár negyven éve működő Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturá­ lis Központ (DMTKK) 2013-ig, a Pekingi Magyar Kulturális Intézet megnyitásáig az egyetlen magyar kulturális intézet volt Ázsiában. A DMTKK székháza 1978 és 2018 között a főváros leg­ elegánsabb környékén, a Dzsanpath nevű su­ gár­úton található Baikunth-villa volt. Az Újdelhi nagy középületeivel azonos időben és stílusban készült ház a főváros egyik legszebb épülete, ma már védett műemlék. A nagy presztízsű fizikai tér – amelyet a közönség Magyarországgal kapcsolt össze – a megalapítás pillanatától kiemelt figyelmet és rangot biztosított az intézetnek. A DMTKK fennállásának négy évtizede alatt nagy tekintélyre tett szert, a Delhiben működő legjobb és legismertebb kulturális központok között tartották számon. Az intézet az indiai vezető értelmiség kedvelt találkozó­ helyévé vált.

A Központ fontos kulturális diplomáciai felada­ tokat lát el. Legfontosabb célkitűzése az, hogy bemutassa a magyar kultúra és tudomány legkiválóbb teljesítményeit az indiai közönségnek,

megerősítse a két ország közötti kulturális, tudo­ mányos és oktatási kapcsolatok hídjait, segítse az egyetemek, kutatóintézetek, kulturális intézmények, tudósok, művészek egymásra találását, támogassa az ösztöndíjas programok lebonyolítását. Számos indiai hallgató éppen az intézet közvetítésével jutott el magyar egyetemre, vagy tanulta meg a magyar nyelvet, és vált elismert műfordítóvá.

Az intézet a fővárosban és szerte Indiában szervez rendezvényeket. Kiemelt programsorozatokkal emlékezett meg például a magyar kultúra jelentősebb alkotóinak évfordulóiról. Rendez­ vénykínálatában tudományos előadások is szerepelnek, amelyekben a magyar tudomány jeles képviselői számoltak be új kutatásaikról. A Központ hangsúlyt helyez arra, hogy az egykor Indiá­ ban élő és alkotó magyarok emlékét felidézze, és munkásságuk kutatását szorgalmazza.

Az intézet felügyeletét 2010-ig közvetlenül a kultúráért és oktatásért felelős minisztérium látta el, 2001-től háttérintézményei, a Magyar Intézetek Igazgatósága, illetve 2007-től a Balassi Intézet útján. 2010-ben a Balassi Intézet és vele együtt a külföldi magyar intézetek felügyelete a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz (KIM), 2014-ben a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz (KKM) került. 2016-ban a Balassi Intézet megszűnt, feladatait a KKM Kulturális Diplomáciáért Felelős Helyettes Államtitkársága

látja el. A DMTKK 2017-től beolvadt a delhi Ma­ gyar Nagykövetségbe. 2018-ban a bérleti szerződés meghosszabbítása nehézségekbe üt­között, ezért a Központ kiköltözött a Baikunthvillából, így jelenleg külön székház nélkül, a nagy­ követség hivatalából szervezi a külső helyszí­ neken bonyolított programokat.

A rendszerváltoztatás után az India és az indiai kultúra iránti széleskörű érdeklődés új hulláma indult el Magyarországon. Bár 2010-ig India nem nyitott formálisan kulturális központot Budapesten, az indiai nagykövetség tevékenysége gyakor­ latilag sok tekintetben pótolta egy ilyen intézmény meglétének hiányát. Az Indiai Nagykövetség és az ELTE Indoeurópai Nyelvtudo­mányi Tanszéke 1992 januárjában elindította az Indiai Kultúra Orientációs Kurzusát; ez gyakorlatilag egy indiai kulturális központ csírájaként működött, ingyenes hindí nyelvi órákat és Indiáról szóló előadásokat, kulturális programokat szervezett.

Az Indiai Kulturális Központ elhelyezése érdekében az Indiai Nagykövetség a saját telkén épített új székházat. Alapkövét 2008-ban ünnepélyes keretek között helyezték el, és két évvel később az intézmény már meg is nyitotta kapuit a nagyközönség számára. 2014-ben vette fel az Amritá Sér-Gíl Indiai Kulturális Központ (Amrita Sher-Gil Indian Cultural Centre) nevet.

Az intézet rövid idő alatt rendkívül népszerű lett, és fontos helyet foglal el a budapesti kultu-

A Baikunth-villa volt a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ székháza 2018-ig MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

195

Az Amritá Sér-Gíl Kulturális Központ Budapesten

rális életben. Különösen az utóbbi években pezs­ dült fel a központ tevékenysége. A klasszikus indiai táncok nagy választékát tanítják: kathak, bharatanátjam, kúcsipúdí és odisszi tánckurzus szerepel a kínálatban. Klasszikus indiai hangsze­ res zenét is lehet tanulni a tabla-, harmónium- és szitárórákon. Különböző szintű jóga­kurzusok is várják az egészséges életmódra vágyókat. Az ELTE Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszékével közösen minden kedden és csütörtökön hindí órákat és minden csütörtökön ismeretterjesztő előadásokat szerveznek. Ezen kívül kiállítások, előadások, filmvetítések is várják a magyar közönséget. A programok megszervezésében számos önkormányzattal és kulturális intézménnyel működnek együtt szerte Magyarországon.

A MAGYAR–INDIAI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS TERÜ­LETEI A több hétig vagy hónapig tartó kulturális feszti­ válok a magyar kultúra bemutatásának koncentrált formái. Ezeket a komplex eseményeket kiemelten magas fokú láthatóság jellemzi, amelyet magas szintű politikai jelenlét és médiafigyelem tesz lehetővé. Komplex rendezvények koráb­ban is voltak a magyar–indiai kulturális diplomáciában, az utóbbi évtizedben azonban határozottan növekedett az ilyen jellegű programsorozatok száma. A két ország kulturális kapcsolatainak történetében a legnagyobb szabású fesztiválok 196

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

a 2000-es évek második felében és a 2010-es évek elején zajlottak, köztük a Magyar Maszála 2007-ben, a DMTKK 30 éve 2008-ban vagy a Magyar Rapszódia 2011-ben. A Központ rend­ szeresen juttat el magyar programokat a Delhi Nemzetközi Művészeti Fesztiválra is. Az intézet 2018-ban egész éves rendezvénysorozatot szen­ tel fennállása 40. évfordulójának.

A budapesti Indiai Nagykövetség 2016-tól minden év júniusában megrendezi a Gangesz– Duna Indiai Kulturális Fesztivált. 2018-ban az érintett magyar minisztériumok mellett huszonegy város önkormányzatával működtek együtt a fesztivál megszervezésén, és ennek keretében országszerte táncprogramokat, nyilvános jóga­ órákat, illetve filmvetítéseket tartottak. Az indiai művészeteket magas szinten művelő magyar ze­ nészek és táncosok is bekapcsolódtak a programsorozatba.

A kultúra különböző területei időről időre eltérő hangsúlyokat kaptak a magyar–indiai kulturális diplomáciában. A magyar kultúrából a film, a zene, az irodalom és a képzőművészet a legnépszerűbb Indiában. Ami India magyarországi kulturális jelenlétét illeti, a vezető művészeti ágakat az irodalom, a zene és a tánc jelentik, de újab­ ban már az indiai filmek is népszerűvé váltak.

A magyar filmeket az 1970-es évek elejétől kezdték rendszeresen vetíteni Indiában, hatalmas sikerrel. Az 1980-as években már évente

kb. négyszáz vetítést tartottak magyar filmekből.

Ez a szám később jelentősen lecsökkent, de mind a mai napig a film maradt a legsikeresebb magyar művészeti ág Indiában. A legtöbb film bemutatására nagy figyelmet keltő fesztiválok és komplex kulturális események részeként került sor. A kereskedelmi mozihálózatban és a televízióban való megjelenés marginális maradt, bár több magyar film indiai terjesztési jogát is megvásárolták.

Hasonlóképpen az indiai film is egyre nép­sze­ rűbbé kezd válni Magyarországon. Ma már rend­ szeresen szerveznek indiai filmfesztiválokat, és vetítenek indiai filmeket az Amritá Sér-Gíl Kulturális Központ Indiai Filmklubjában. Néhány indiai film a magyarországi kereskedelmi mozikba is eljut, és a magyar tv-k képernyőjén is megjelenik.

Az Indiában bemutatott magyar kulturális prog­ ramok közül népszerűségben a második helyet a zenei programok, a legváltozatosabb műfajú (komolyzenei, népzenei és jazz) koncertek foglalják el. A magyar zeneművészek legkiválóbbjai, zongoristák és más hangszeresek sora, zenekarok, kamarazenei, népzenei együttesek utaznak Indiába koncertezni. Teljes felsorolásuk e cikk keretei között lehetetlen. Csak néhány nevet kiemelve, nagy sikert aratott Indiában Vásáry Tamás, Jandó Jenő, Fellegi Ádám, Mocsári Károly, Hauser Adrienne, Bogányi Gergely, Hegedűs Endre zongoraművész, Szenthelyi Miklós és Szabadi Vilmos hegedűművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Magyar Virtuózok Kamara­ zenekar, az Auer Vonósnégyes, a Kodály Vonósnégyes, a Haydn Barytontrió, a Magyar Állami Népi Együttes, Pál István Szalonna népzenész, Herczku Ágnes népdalénekes, a Bihari János Táncegyüttes, a Csillagszeműek, a Matyó Néptánc Együttes, a Muzsikás, a Rajkó Együttes, a Sebő Együttes, a Parno Graszt Együttes, a Makám, a Kaláka Együttes, Szakcsi Lakatos Béla, Vukán György, a Dresch Quartet, valamint Harcsa Veronika jazzegyüttese. Különleges csemegének számított a Csárdáskirálynő c. operettből a Budapesti Operettszínház művészei által adott ízelítő. A magyar művészek turnéi többnyire a kulturális csereprogram keretében, az ICCR-ral együttműködésben, vagy számos helyi együttműködő partnerrel közösen valósulnak meg.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma rend­ szeresen fogad indiai művészcsoportokat és szólistákat a magyar–indiai kulturális csereprogram keretében. Így például 2014-ben egy tízfős rádzsasztáni néptánccsoportot, 2015-ben egy nyolctagú bhangra- és gidda néptánccsoportot, 2016-ban a háromfős Daithankar Szantúr Együttest és a hétfős Sztrí Sakti Együttest, 2017-ben pedig a Padma Srí-díjjal kitüntetett Pratibhá Prah­lad bharatanátjam-táncost és tizennégy fős együttesét látták vendégül. Ezek az együttesek Budapesten kívül számos más magyar városban is felléptek. A budapesti Amritá Sér-Gíl Indiai Kulturális Központ kínálatában is többnyire klasz­ szikus indiai zenei és táncelőadások szerepelnek. Számos indiai zenét játszó magyar zenész és együttes vált rendkívül népszerűvé Magyar­ országon. Ezeknek a zenészeknek a többsége éveket töltött Indiában az ICCR ösztöndíjával a kulturális csereprogram révén.

A magyar képzőművészeti kiállítások szintén nagyon gyakoriak. Sok Indiába látogató magyar művész ajánlja fel a műveit indiai bemutatásra.

Külön említést érdemelnek azok a kiállítások, amelyeket Amritá Sér-Gíl születésének századik évfordulója alkalmából rendeztek Indiában és Magyarországon, vagy az a kiállítássorozat, amely az Indiában élt két magyar festő, Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet munkáit mutatta be. Az utóbbi években számos kiváló – köztük több Kossuth- és Munkácsy-díjas magyar képzőművész munkásságát ismerhette meg India művészetrajongó közönsége az intézetnek köszönhetően. Megcsodálhatták többek között Konok Tamás, El Kazovszkij, Kubinyi Anna, Bara­ bás Márton, Márkus Péter, Swierkiewicz Róbert, Würtz Ádám, Szűcs Édua, Nagy Mari és Vidák István műveit. Különösen nagy sikert aratott 2013 novemberében a Magyar Művészeti Akadémia által kezdeményezett az Organikus formáktól a fényművészetig c. kiállítás. Több jeles magyar művész indiai alkotótáborokban is részt vett.

A magyar irodalom indiai megjelenése hullámzó tendenciát mutat, és intenzitása elsősorban a rátermett fordítók meglététől és megfelelő támogatásától függ. Az első fordítások közvetítő nyelvekből, főleg angolból készültek, és fordítók között ott volt India néhány legkiválóbb írója és MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

197

Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet

költője is. A magyar nyelvtanfolyamok nyilván­ való eredménye, hogy felnőtt a fordítók új, már közvetlenül magyarból fordító generációja. Az el­múlt évtized során a fordítások száma jelentősen megnőtt, leginkább néhány kiváló fordító aktivitásának köszönhetően. Megjelentek hindí nyelven többek között Madách Imre és Németh László drámái, Petőfi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Nagy László, Pilinszky János, Juhász Ferenc és Kányádi Sándor versei, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Márai Sándor, Kertész Imre és Háy János regényei, elbeszélései, valamint számos vers-, próza-, dráma- és népmese-antológia. Az Indiában rendezett irodalmi, költészeti fesztiválok vendége volt, vagy a DMTKK meghívására Indiában tartott irodalmi felolvasást többek között Juhász Ferenc, Esterházy Péter, Kőrösi Zoltán, Tóth Krisztina, Háy János, Tóth Éva és Szabó T. Anna.

Az indiai irodalom kiemelkedően népszerű volt Magyarországon. A két világháború között – elsősorban az 1920-as években – mindenekelőtt Rabindranáth Tagór munkássága iránt mutatkozott nagy érdeklődés. Az 1950-es és az 1960-as években elsősorban a klasszikus indiai irodalom fordítását ösztönözték, a modern szerzőket ideo­ lógiai kritériumok alapján válogatták ki (majd általában orosz vagy más harmadik nyelvből fordították le őket). Az 1970-es, illetve az 1980-as években újra a figyelem középpontjába került az indiai irodalom, és Magyarország legnagyobb költői, valamint írói is ott voltak az indiai irodalom fordítói között. A rendszerváltoztatás után, az 198

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

1990-es évektől az indiai szerzőktől megjelent szépirodalmi könyvek száma jelentősen lecsökkent, ugyanakkor megnőtt az igény a klasszikus indiai vallási és filozófiai irodalmakra. A legfontosabb művek magyar fordításai elérhetővé váltak az interneten is.

Az 1990-es években nagy és lelkes érdek­lő­dés mutatkozott az indiai bölcselet és vallások iránt Magyarországon; ezt csak az első világháború után tapasztalt hasonló érdeklődés­ hullám­ hoz lehet hasonlítani. Az ok nyilvánvalóan a kom­mu­ nizmus bukása, illetve az addig szilárdnak lát­szó értékrend válsága és hirtelen össze­om­lása volt.

A materializmus kötelező doktrínája után sokan vágytak lelki és vallási élményekre, és ezt többen a keleti vallásokban találtak meg. A budd­hista és a hindú vallási közösségek gyorsan terjedtek, hamarosan kialakítva saját pub­liká­ciós lehetőségeiket vallási irodalmuk magyar nyelvre történő lefordítására és megjelentetésére.

Kertész Imre Sorstalanság c. regényének hindí nyelvű kiadása

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a kulturális struktúrák és a mentalitás jelentős különbségei ellenére a Magyarország és India közötti kultúraközi kommunikációnak nagy múltra visszatekintő hagyománya és intenzív gyakorlata alakult ki. A kulturális kapcsolatok gazdag és tartalmas története folyamatosan példa és hivatkozási alap maradt. A két ország közötti kulturális kapcsolatok fejlődése organikus, folyamatos volt, az intézményesülés magas fokát érték el, és nem érintették a két ország prioritásaiban bekövetkezett politikai és gazdasági változások.

Mindez megteremtette az alapot ahhoz, hogy a kulturális diplomácia a két ország kapcso­ latainak fontos dimenziójaként jelenjen meg.

A rendszerváltoztatás után új típusú kulturális diplo­mácia vált meghatározóvá, a kapcsolatok megsza­badultak az ideológiai terhektől, és az együtt­működés meghatározó tényezőivé a szakmai érdekek váltak. Az intenzív kulturális diplomácia segítette a bilaterális kapcsolatok más területeinek a fejlődését is.

Az utóbbi évtizedekben India nemzetközi politikai és gazdasági színtéren regionális hatalmi tényezővé vált és célja, hogy globális tényezővé váljék. Ezek a változások új kihívásokat jelentenek, és egyben új lehetőségeket is nyitnak a magyar–indiai kulturális diplomácia előtt. India hatá­ rozott soft power-offenzívába kezdett a világban, amelyben a kulturális diplomáciának is kiemelt szerepet szán. A magyar-indiai kulturális kap­ cso­ latok nagy hagyományaira alapozva India Magyarországon is folyamatosan erősíti kulturális jelenlétét, egyre nagyobb szabású programokkal hívja fel magára a figyelmet. A világ is egyre jobban figyel Indiára, és egyre több ország szándéka, hogy kultúrája propagálásával erősítse a pozícióit a szubkontinensen. A magyar kultúra indiai promotálásában is egyre nagyobb konkurenciával kell megküzdeni, a figyelem felkeltése érdekében egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Ebben a kiélezett kulturális diplomáciai ver­ senyben hazánknak csak akkor van esélye fenn­ tartani azt a kedvező pozíciót, amelyet a magyar kultúra indiai recepciójában évtizedek folyamatos építkezésének köszönhetően élvez, ha továbbra is prioritásként kezeli ezt a területet, és az eddigi­ nél is több figyelmet, anyagi és emberi erőforrást,

Rabindranáth Tagór Balatonfüreden

valamint megfelelő infrastrukturális feltételeket biztosít a magyar kultúra indiai megismertetése, a magyar–indiai szellemi, művészeti együttműkö­ dés további kibontakoztatása számára.

HIVATKOZÁSOK 1 A magyar–indiai kulturális kapcsolatok korai történetének részletesebb tanulmányozásához lásd a következő forrásokat: Bethlenfalvy Géza: India in Hungarian Learning and Literature, Munshiram Manoharlal. Munshiram Manoharlal Publishers, Újdelhi, 1980.; Lázár Imre (szerk.): Hungarian Explorers and Travellers in India. Hungarian Information and Cultural Centre – Magyar Földrajzi Múzeum – Himalayan Research and Cultural Foundation, New Delhi, 2007.

Második, átdolgozott kiadás: 2008.

2 Edward W. Said: Orientalism. Routledge & Kegal Paul Ltd., London, 1978.

3 Wojtilla Gyula: Rabindranath Tagore in Hungary. Hungarian Information and Cultural Centre, Újdelhi, 1983.

4 Az egyezmény szövegével kapcsolatban lásd 109/2008.

(IV. 30.) Korm. rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között New Delhiben, az 1962. évi március hó 30. napján kötött kulturális együttműködési egyezmény kihirdetéséről. Magyar Közlöny. Budapest, 2008. április 30. 3992.

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

199

INDIA FELSŐOKTATÁSI RENDSZERE, MAGYAR–INDIAI FELSŐOKTATÁSI KAPCSOLATOK Lázár Imre

A világon ma már India büszkélkedhet az egyik legnagyobb felsőoktatási rendszerrel: nemzetközi összehasonlításban a harmadik helyen áll Kína és az Egyesült Államok mögött. Az egye­ temek és más felsőoktatási intézmények száma a függetlenség kivívása óta rendkívül gyors növe­kedést mutat. Az egyetemek száma 1950 és 2017 között több mint 45-szörösére nőtt: 1950-ben 20, 2017-ben 903 volt a számuk.

A felsőoktatás a központ és a tagállamok közös felelőssége, így az intézmények rendszere a kívülálló számára első látásra meglehetősen össze­ tettnek tűnhet. Az ágazat 46 központi egyetem­ mel rendelkezik, míg a tagállamok által felügyelt egyetemek száma 370, a magánegyetemeké pedig 263. Ezeken kívül 123 ún. egyetemi stá­ tuszú intézmény (ezeket magas színvonalú tevékenységük alapján a központi kormányzat nyilvánította egyetemmé) és 101, törvény által alapí-

Indiai egyetemi hallgatók 200

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

tott, az Emberi Erőforrás-fejlesztési Minisztérium (Ministry of Human Resource Development, MHRD) felügyelete alatt álló nemzeti fontosságú intézmény is létezik.1 Az ún. college-ok, azaz egyetemek alá rendelt felsőoktatási intézmények száma ugyanebben az időszakban több mint 78-szorosára emelkedett: míg 1950-ben 500 college volt, 2017-re ezek száma 39 050-re nőtt.

Ezek a college-ok összesen 285 egyetemhez tartoznak, 78%-uk magán­intézmény.2 Az egyetemek között 500 általános (multi­ diszciplináris), 126 műszaki, 70 mezőgazdasági és ahhoz kapcsolódó, 58 orvosi, 22 jogi, 13 szansz­ krit, 10 művészeti és 10 nyelvi profilú intézmény található, 73 egyetem pedig egyéb kategóriákba sorolható.3 Az egyetemekre és a college-okra érvényes követelmények meghatározása, valamint a felső­ oktatásnak a központ és a tagállamok közötti

Indiai menedzsmentintézet (IIM), Kolkata, Nyugat-Bengál

összehangolása céljából 1953-ban létrehozták az Egyetemi Finanszírozási Bizottság (University Grants Commission, UGC) nevű autonóm intézményt. A UGC a kormány tanácsadója felsőoktatási kérdésekben, tevékenységét 16 autonóm testület segítségével végzi.

A 2017/18-as tanévben a felsőoktatási intézmé­ nyekbe beiratkozottak becsült száma 36,6 millió: 19,2 millió férfi és 17,4 millió nő.

A nők az összes beiratkozott számának 47,6%-át teszik ki. A bruttó beiratkozási arány (GER) a 18–23 éves korcsoportra számítva 25,8%. A férfiak esetében a GER 26,3%, a nők esetében 25,4%.4 A legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint az indiaiak 8,15%-a (68 millió fő) szerzett diplomát. 5 2017-ben 34 400 hallgató szerzett PhD-fokozatot, köztük 20 179 férfi és 14 221 nő.)

India számos kiváló felsőoktatási intézményét ma már szerte a világon is elismerik az ott folyó munka magas színvonala miatt. Ezek közül az intézmények közül mindenekelőtt a Dzsaváharlál Néhrú miniszterelnök kezdeményezésére létrehozott, Indian Institute of Technology (IIT) elnevezésű műszaki egyetemek említendők.

Közülük az elsőt 1950-ben alapították, ma már

huszonhárom ilyen intézmény létezik, összesen 8000 hallgatóval. A tíz legjobb indiai műszaki felsőoktatási intézményből hét ezek közül kerül ki. Ide sorolhatjuk még az Indiai Gépészmérnök-tudományi és Műszaki Intézetet (Indian Institute of Engineering Science and Techno­ logy, IIEST), a Nemzeti Műszaki Intézetet (National Institute of Technology, NIT), az Indiai Tudományos Intézetet (Indian Institute of Science, IIS), az Indiai Tudományoktatási és Kutatási Intézetet (Indian Institute of Science Education and Research, IISER) és az Indiai Informatikai Intézeteket (Indian Institutes of Information Technology, IIIT).

Ugyancsak nemzetközi hírűek az indiai menedzs­m entintézetek (Indian Institute of Management, IIM), amelyek csak posztgraduális képzést folytatnak. Jelenleg húsz ilyen, kiváló színvonalú intézmény működik Indiában.

Az IIT-ken és az IIM-eken kívül számos más indiai felsőoktatási intézmény is előkelő helyen szerepel a világ egyetemeinek különböző kiválósági listáin. Ilyen többek között a Dzsavá­ harlál Néhrú Egyetem (pontosabban annak posztgraduális képzése), a Mumbaí Egyetem, a Delhi Egyetem, illetve a központi orvos­ MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

201

A Mumbaí Egyetem neogótikus épülete

tudományi egye­t em, az Összindiai Orvostudományi Intézet (All India Institute of Medical Sciences, AIIMS) – hogy csak néhányat említsünk közülük.

Bár India hagyományosan olyan országnak tekinthető, amely inkább saját hallgatóit küldi külföldre, minthogy külföldi hallgatókat fogadna, ma már a világ minden tájáról egyre több diák érkezik Indiába. Az indiai felsőoktatási intézménybe beiratkozott külföldi hallgatók száma a 2017/18-as tanévben 46 144 fő volt. A külföldi diákok 166 különböző országból érkeztek. A leg­ több külföldi hallgató az Indiával szomszédos országokból jött, főleg Nepálból (24,9%), Afganisztánból (9,5%), Szudánból (4,8%), Bhutánból (4,3%) és Nigériából (4,0%). Ugyanakkor ennél távolabbról is érkeznek hallgatók Indiába; külön érdemes megjegyezni, hogy az ország még az amerikai hallgatók érdeklődését is fel­ kelti. A Nemzetközi Oktatási Intézet (Institute of Interna­ tional Education, IIE) 2017-es Nyitott ajtók (Open Doors) című jelentése szerint India a 15. legnépszerűbb ország a külföldön tanuló amerikai diákok között.6 A 2017/18-as tanévben az USA a 9. volt az Indiában felsőfokon tanuló külföldiek listáján, 1418 hallgatóval. A legnépszerűbb tanul202

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

mányi területeknek a műszaki tudomá­nyok, az üzleti képzés, a természettudományok, a számítógépes alkalmazások, a bölcsészettudományok, a gyógyszerészet, a gépészmérnöki, a kereskedelmi és az orvosi képzés számítanak. A külföldi hallgatók számára nyilvánvaló előny, hogy a kurzusokon angolul tanulhatnak.7 Az indiai kormány minden évben számos ösztöndíjat hirdet meg külföldi hallgatók részére, hogy indiai felsőoktatási intézményekben tudjanak tanulmányokat folytatni. Ezek egy részét kifejezetten a külföldön élő indiaiaknak szánják.

A „Külföldön élő hallgatók közvetlen felvétele”program (Direct Admission of Students Abroad, DASA) keretében az Emberi Erőforrás-fejlesztési Minisztérium (MHRD) minden évben ösztöndíjpályázatot ír ki az indiai származású külföldi (PIO), nem rezidens indiai (NRI), valamint a tengerentúli indiai állampolgár (OCI) hallgatók számára a Nemzeti Műszaki Intézetek, az Indiai Informatikai Intézetek, a Tervezési és Építészeti Iskolák (SPA) és más, vezető indiai műszaki intézmények mérnöki, építészeti és tervezési alapképzési programjaira. A DASA-programban részt vevő műszaki intézmények az oktatásban és a kutatásban az ország legmagasabb rangú

intézményei közé számítanak, és garantálják az ott diplomát szerzők biztos szakmai előmenetelét. A NIT-eket és az IIIT-ket az indiai parlament „nemzeti jelentőségű intézményeknek” nyilvánította, a többi intézmény pedig az „egyetemi státuszú intézmény” kategóriába tartozik. A felso­ rol­tak közül valamennyi autonóm intézmény, és ezek bármelyikében szerzett diploma a leg­ver­ seny­ ké­ pesebbek közé tartozik az építészet, a műszaki tervezés és a technika területén.

Magyar hallgatók számára is számos indiai ösztöndíj érhető el a magyar–indiai kormányközi oktatási kapcsolatok keretében. India és Magyar­o rszág 1962. március 30-án kulturális és oktatási kormányközi egyezményt írt alá. 8 Az egyezmény végrehajtásáról rendszeresen megújított oktatási csereprogramok gondoskodnak. A jelenleg érvé­n yes csereprogramban az indiai fél évente harmincöt ösztöndíjat ajánl fel magyar hallgatók és kutatók számára hindí nyelvi képzésre, illetve más, érdeklődésre számot tartó tudományterületeken folytatandó tanulmányokra vagy kutatásra. A csereprogram keretében zajló ösztöndíjas csere meg­ valósításában a Tempus Közalapítvány vesz részt, indiai partnere a UGC.

Az oktatási csereprogram alapján az indiai fél lektort küld az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Az ELTE és az Indiai Kulturális Kapcsolatok Tanácsa (Indian Council for Cultural Relations, ICCR) megállapodást írt alá, amely szerint India Tagór Kutatói Ösztöndíjat (Tagore Research Fellowship) alapít magyar indológus szakem­ berek képzésére Delhiben, illetve az ösztöndíj keretében az ELTE-n egy indológus szakember munkáját finanszírozzák az Indoeurópai Nyelv­ tudományi Tanszéken.9 Az Emberi Erőforrás-fejlesztési Minisztérium Központi Hindí Igazgatóságának finanszírozásában Magyarországról évente két fő vehet részt az Ágrában működő Központi Hindí Intézet (Kéndríja Hindí Szanszthán) hindí nyelvi kurzu­ sain. Az ICCR ösztöndíjakat ajánl fel magyar állampolgároknak indológiai PhD-tanulmányok folytatására indiai egyetemeken.

Magyarország kormánya is biztosít ösztöndíjat indiai hallgatók részére a Stipendium Hungaricum Ösztöndíjprogram keretében. A jelenleg érvényes magyar–indiai oktatási csereprogramban a magyar fél kétszáz ösztöndíjat biztosít indiai hall­ gatók és kutatók részére magyar felsőoktatási intézményekben, elsősorban a természet- és élet­­

A Madrász Egyetem koloniális stílusú épülete, Csennai MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

203

Elphinstone College, Mumbaí

tudományok, az információ-technológia, a gazda­ ságtudományok, az üzleti, a menedzsment- és a mérnökképzés területén. Jelentős azoknak az önköltséges diákoknak a száma is, akik indiai állampolgárok vagy indiai származásúak. Ők főleg az orvosi képzést részesítik előnyben, és csak néhányan folytatnak mérnöki, illetve közgaz­ dasági tanulmányokat. A 2017/18-as tanévben összesen 506 indiai hallgató tanult magyar egye­ temeken, közülük 252 fő volt Stipendium Hungaricum-ösztöndíjas.10 A magyar nyelv és irodalom oktatása 1969-ben kezdődött a Delhi Egyetemen. A csereprogram alapján a magyar fél is küld magyar nyelv és irodalom vendégoktatót Indiába.11 A Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központban (DMTKK) szintén tanítanak magyar nyelvet magyar vendégtanár közreműködésével. A magyar nyelvtan­ folyamok igen népszerűek, a tanulók lelkesen látogatják a központ programjait, különösen az irodalmi esteket és drámaelőadásokat, amelyek­ nek maguk is aktív résztvevői.

A Balassi Intézet 2006-ban megalapította a Kő­ rösi Csoma Sándor hungarológiai díjat. A pénzjutalommal is járó elismerést a Delhi Egyetem 204

MAGYARORSZÁG ÉS INDIA

magyar nyelvet tanuló hallgatói számára meghirdetett esszépályázat nyertesei kapják. Ugyancsak ösztönzően hatott, hogy a Balassi Intézet a legjobb hallgatóknak egyéves magyarországi ösztöndíjat ajánlott fel.

A magyar–indiai felsőoktatási együttműködés az ösztöndíjak kölcsönös adományozásán kívül más területekre is kiterjed: a felek például elő­ segítik felsőoktatási intézményeik részvételét az egymás országaiban rendezett oktatási vásárokon. 2018 áprilisában a Tempus Közalapítvány szervezésében kilenc magyar vezető egyetem és a Magyar Rektori Konferencia képviselői látogattak Indiába, hogy részt vegyenek az FPPEDU Media által Csennaiban, Bengalúruban (Bangalór), Újdelhiben és Mumbaíban megrendezett nemzetközi felsőoktatási vásáron. A küldöttség előadások keretében mutatta be a magyarországi felsőoktatási intézményeket, az ottani kép­ zési lehetőségeket, továbbá vezető indiai felső­ oktatási intézményekbe is ellátogattak.12 A magyar–indiai felsőoktatási kapcsolatokról szólván megemlítendő még, hogy sok magyar és indiai egyetem ápol közvetlen kapcsolatokat együttműködési megállapodás alapján. Közülük

különösen intenzív indiai kapcsolatokkal rendelkezik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Szegedi Egyetem és a Szent István Egyetem.

A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sport­ tudományi Karának az indiai sportminiszté­ riumhoz tartozó Indiai Sporthatósággal (Sport Authority of India) kötött megállapodása alapján általában 25-30 főt fogadnak Indiából a Magyarországon évente két alkalommal megszerve­ zésre kerülő Nemzetközi Edzőképző Tanfolyamra (NET), valamint minden nyáron 30 fő gyakorló indiai edző érkezik Budapestre és vesz részt továbbképzésen.

A felsőoktatási kapcsolatok további fontos fejleménye, hogy a Debreceni Egyetem Gyógyszertudományi Karán 2014-ben létrejött az első európai Ájurvéda Tanszék. Dr. Rádzsés Koté­ c sa, az indiai AYUSH (Ájurvéda, Jóga, Júnání, Sziddha és Homeopátia) Minisztérium államtitkára 2017-ben ellátogatott a Debreceni Egyetemre, részt vett az Ájurvéda Tudomá­ nyok Európai Intézetének alapkőletételi ünnepségén, és aláírta a Debreceni Egyetem és az AYUSH Minisztérium közötti szándéknyilat­ kozatot. 13

hindu.com/news/national/only-815-of-indians-are-graduates-census-data-show/article7496655.ece > Hozzáférés: 2018. szeptember 10.

6 https://www.iie.org/Research-and-Insights/Open-Doors/ Data /US-Study-Abroad/Destinations Letöltés: 2018. október 8.

7

All India Sur vey on Higher Education 2017–18.

Government of India, Ministr y of Human Resource Development, Department of Higher Education, New Delhi, 2018, 15–16.

8 Az egyezmény szövegével kapcsolatban lásd 109/2008.

(IV. 30.) Korm. rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között New Delhiben, az 1962. évi március hó 30. napján kötött kulturális együttműködési egyezmény kihirdetéséről. Magyar Közlöny. Budapest, 2008. április 30. 3992.

9 Részletesebben lásd: Négyesi Mária: Teaching of Indian Languages in Eötvös Loránd University, Budapest. A tanulmány az a 2008. november 21–22. között a Hungarian Information and Cultural Centre által Újdelhiben szervezett Indo – Hungarian Cultural Relations c. rendez vényre készült.

10 Forrás: Tempus Közalapítvány.

11

Részletesebben lásd: Köves Margit: Hungarológia

Indiában: Magyar nyelv és kultúra a Delhi Egyetemen. THL2.

HIVATKOZÁSOK

2010/1–2. 24–35.

12 Nagy siker az indiai felsőoktatási vásárokon. Ma­g yar­ ország Nagykövetsége, Újdelhi. 2018. április 7.<https://delhi.

1 All India Survey on Higher Education 2017–18. Government

mfa.gov.hu/news/nagy-magyar-siker-az-indiai-felsookta­t asi-

of India, Ministr y of Human Resource Development,

vasarokon > Hozzáférés: 2018. augusztus 16.

Department of Higher Education, New Delhi, 2018, 5.

13 2 Uo., 6.

Bizonyíték alapú ájur véda. Debreceni Egyetem,

Immunológiai Intézet. 2027. október 3. <https://immunology. med.unideb.hu/hu/hir/kulso/3359 > Hozzáférés: 2018.

3 Uo., 5. A maradék huszonegy egyetem esetében a forrás

augusztus 17.

nem adott meg adatot.

4 Uo., 10–14.

5 S. Rukmini: Only 8.15% of Indians are graduates, Census data show. The Hindu. 2015. augusztus 4.<https://www.theMAGYARORSZÁG ÉS INDIA

205

8

AZ ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

Az Antall József Tudásközpont kilencéves fenn­ állása alatt számos rendezvénysorozatot és konferenciát hívott életre, amelyek egyaránt szólnak a felsőoktatásban tanulóknak, valamint a hazai és nemzetközi szakmai közönségnek.

A tehetséggondozás mint antalli gondolat és a különböző tudományterületeken megvalósuló hiánypótlás a Tudásközpont szakmai tevékeny­ ségének alapvetései. A budapesti székhelyű AJTK egy think tank szervezet, amely olyan nemzeti, regionális és nemzetközi viszonylatban releváns témákban végez kutatási tevékeny­ séget, mint a Visegrádi Együttműködés, az USA, Kína és Oroszország jövőbeni szerepe, a KözelKelet, a biztonságpolitika, a fenntartható fej­ lődés, valamint a technológiai és társadalmi innováció.

A három nemzetközi irodára (EU-V4, Transz­ atlanti kapcsolatok, Ázsiai és afrikai kapcsolatok), három tematikus irodára (Biztonságpolitikai iroda, Fenntartható fejlődés iroda, Tehetség­ gondozás iroda), a két hazai egyetemi városban, Pécsett és Győrött létrehozott, valamint a 2015-ben megalapított brüsszeli irodára épülő munka legfőbb célja az országon belüli

és országok közötti intézményi kapcsolatok bővítése, valamint a szakmai együttműködések elmélyítése nemzetközi konferenciák, workshopok, közös kutatások és előadás-sorozatok révén.

Az AJTK Könyvműhely gondozásában megjelenő kötetek a politika- és társadalomtudo­ mány iránt érdeklődőknek teszik magyarul is elérhetővé a közelmúlt és napjaink legnagyobb hatású gondolkodóinak és közéleti személyi­sé­ geinek üzenetét. Az AJTK könyvkiadási tevé­ kenysége magában foglalja szakmai publikációk megjelentetését, tudományos igényű, elsősor­ ban a biztonságpolitika és a nemzetközi kap­ csolatok területén hiánypótló politika- és társa­ dalomtudományi művek közreadását, valamint egyetemi szakkönyvek közzétételét.

Az önéletrajzi sorozatban a hidegháború idő­ s zakának emblematikus alakjai (Ronald Reagan, George Bush, Margaret Thatcher és Helmut Kohl) vallanak azokról a sorsfordító évekről és döntésekről, amelyek máig meg­ határozzák az életünket. Szakkönyv­s orozatunk a 21. századi politikai, társadalmi és gazdasági élet megha­t á­rozó jelenségeire reagálva a nem­

zetközi kap­c solatok és a geopolitika, a politikatörténet, a közgazdaságtan és a pszichológia legújabb eredményeit felhasználó írásoknak ad teret.

Az AJTK szakmai tevékenységének legna­ gyobb szabású rendezvénye a think.BDPST konferencia. A think.BDPST célja, hogy Ma­ gyar­o rszág is felkerüljön a nagy regionális konferenciák (GLOBSEC, krynycai gazdasági fórum, Prague European Summit) térképére azáltal, hogy hazánk rendezi meg a régió legnagyobb, átfogó innovációs fórumát, elő­m oz­ dítva ezzel a gazdasági, a kormányzati és a tudományos élet képviselői közötti szorosabb párbeszédet. Az esemény a Külgazdasági és Külügy­m i­n isz­t érium társszer vezésében és a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával valósul meg.

A Tudásközpont 2018-ban hatodik alkalommal rendezte meg a névadójáról elnevezett Antall József Nyári Egyetemet, amelynek elsődleges célja a Visegrádi Együttműködés erősítése és láthatóvá tétele az oktatás területén. A kéthetes programra minden évben 30-35 mesterképzésben, illetve PhD-képzésben tanuló diák nyer

részvételi lehetőséget. A közép-európai tanulmányok iránt érdeklődő hallgatók számára az esemény lehetőséget biztosít tudásuk elmé­lyí­ tésére, a V4-es régió és Magyarország közel­ múltbeli történelmének megértésére. A nyári egyetem ideje alatt a résztvevők a sokszínű szakmai programok mellett számos kulturális eseményre is ellátogathatnak, aminek fő célja az interkulturális párbeszéd elmélyítése.

Az Antall József Tudásközpont fontos kül­d e­ tésének tekinti a tehetséggondozást és a felső­ oktatási intézmények közötti kapcsolati háló kialakítását. Ennek jegyében rendezi meg évről évre a Dunai Regattát, amelyen egyre több hazai egyetem vesz részt, 2018-ban 18 magyar és a V4-ek egyetemeinek csapatai mérkőztek meg egymással nyolcas evezős és sárkányhajós futamokban. A Dunai Regatta célja a tehetséggondozás mellett a Duna sok­s zínű használata és Magyarország imázsának építése.

ORGANISED BY

ANTALL JÃ&#x201C;ZSEF SUMMER SCHOOL

1-12 JULY 2019, BUDAPEST

APPLICATION PERIOD

1-31 MARCH 2019

#V4

#SECURITY POLICY

#INTERNATIONAL RELATIONS

facebook.com/AJSummerSchool

#POLITICAL TRENDS

#CEE

ÚJ KÖTETEINK

Daniel Yergin: A zsákmány

Li Kuan Ju: A világ, ahogy én látom

A kőolaj történetének Daniel Yergin által írt mesterműve olyan nagy események krónikája, amelyek mindegyikünk életére hatással vannak. Ez a kötet a kísérleti fúróktól, a mézesmázos reklámozóktól és a zsarnoki vállalkozóktól kezdve a magasan képzett tudósokon és mérnökökön keresztül a vállalati bürokráciáig és az állami tulajdonban levő cégekig mutatja be azt a fejlődési ívet, amely az üzleti világot, a vállalati tervezést, a technológiát és a piacot jellemzi.

A szerző reméli, hogy a világunk olajra utaltságának gazdasági, társadalmi, politikai és stratégiai következményeit feltárva megvilágíthatja a múltat, miáltal jobban megérthetjük a jelent, és beleláthatunk a jövőbe is.

Yergin vezető szaktekintély az energia, a nem­ zetközi politika és a közgazdaság területén.

Jelen művéért Pulitzer-díjat kapott. A zsákmány vezette a bestsellerlistákat, és nyolcórás PBS/ BBC-sorozat is készült belőle, amelyet több mint húszmillióan láttak az Egyesült Államok­ ban. Tizenhét nyelvre fordították le, és Ecclesdíjjal jutalmazták mint a legjobb gazdasági témájú könyvet, amely a nagyközönség számára készült.

Li Kuan Jut nem véletlenül nevezik Szingapúr atyjának: harminc évig volt a globális kereske­ delmi és pénzügyi központtá váló metropolisz miniszterelnöke. Mindama életismeret, vezetői tapasztalat, amelyre kilencven éve alatt szert tett, itt sűrűsödik ebben a könyvben. A kötet nem száraz geopolitikai értekezés, nem tematikus be­számoló a globális ügyek gyakori változásairól, inkább érdemi látlelete a különböző térségek folyamatainak. Következtetések tárháza, amelyben túlélési esélyeiket, társadalmuk változásait vizsgálja, és azt, vajon milyen erőegyensúly jellemezheti az egyes országokat a holnap hierar­chiájában.

Li saját tanulságait, vízióit osztja meg a kötet lapjain, gyakran megdöbbentő nézeteit, amelyeket minden egyes fejezet végén egy párbeszédbe szedett rész zár. A kötet szerkesztői által feltett kérdések és a rájuk adott válaszok tovább árnyalják Li Kuan Ju álláspontját, lehetőséget adva az olvasónak, hogy megismerhesse egy olyan ember gondolkodásmódját, aki hazáját vaskézzel irányítva, a tudást és a világhoz való kapcsolódást tartotta a legfontosabb értékeknek.

210

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

ÚJ KÖTETEINK

Ezra F. Vogel: Teng Hsziao-ping és Kína megreformálása Vogel könyve fejezetről fejezetre mutatja be, hogy a Teng-féle korszakváltást egy zseniális államférfi rendíthetetlen akarata, a magasrendű konfuciánus hagyomány, az ország földrajzi-társadalmi méretei, az adott kor intézményei, a globális faluvá zsugorodó világ nyitottsága, a Kínai Kommunista Párt császárkort idéző „mandarinjai” és egy kreatív, büszke, szorgalmas nép nagyarányú erőfeszítései együtt tették lehetővé.

A kötet lenyűgöző elemzés és izgalmas korrajz, amely megmutatja, hogy amikor Teng 1992-ben háttérbe húzódott, már elérte, amit hazája újabb kori politikusainak másfél évszázadon át nem sikerült.

Célkitűzéseinek konok és szenvedélyes követése által gyökeresen megreformálta Kínát, ideértve külvilághoz való kapcsolatát, kormányzati rendszerét és társadalmi szerkezetét. Leköszönése után az ország gazdasági szárnyalása folytatódott, az általa levezényelt strukturális átalakítás pedig – a Tienanmen téri vérfürdő ellenére – bő két évtizedig kitartott, s könnyen lehet, hogy több-kevesebb módosítással a távoli jövőben is hatni fog.

Jeff Kingston: A modern Japán kihívásai A kilencvenes évek elején a japán gazdasági csoda megtorpant. A katasztrofális piaci ös�szeomlások és az azt követő elhúzódó reces�szió a sokak által „Elveszett Évtized”-nek hívott időszakba torkollott, amely alapjaiban rengette meg a japán társadalmat, gazdaságot és politikát. A modern Japán kihívásai az ezt kiváltó, a második világháború óta bekövetkezett és az 1980-as években kiteljesedett gyökeres változásokat hivatott bemutatni. A szerző célja a globális, regionális és belpolitikai átrendeződések Japánra gyakorolt hatásainak ismertetése, amelyek a jelenkorban olyan vitagerjesztő kihívásokat idéztek elő, mint a bevándorlási politika, a munkakultúra hatásai, az alkotmány békezáradékának sorsa, az idősödő társadalom, az atomenergia és a fukushimai hármas katasztrófa utáni újjáépítés, valamint a császári család és a jakuza átalakuló szerepe. A kötet a Hirohito császár 1989-ben bekövetkezett halála után kialakult zűrzavaros időszaktól egészen Shinzo Abe miniszterelnök 2012-es választási győzelméig tartó időszakot öleli fel, s magyarázattal szolgál a napjainkban sorra megjelenő, Japán fokozódó gondjairól szóló híradásokra.

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

211

E R ZŐI N

Ő

RZ

SZERZ

ŐINK

K

SZ

IN K

SZ

E

Interjú Őexcellenciája Ráhul Cshábrá volt budapesti nagykövettel Baranyi Tamás Péter Történész doktor Főszerkesztő, kutatásvezető

Interjú őexcellenciája Pethő Gyula újdelhi nagykövettel Interjú Balogh András professzorral Brit–indiai kapcsolatok a brexit után (társszerző: Benkovics Petra)

Csepregi Zsolt Nemzetközi kapcsolatok szakértő, MA

Az izraeli tényező India külkapcsolataiban

Nemzetközi koordinátor

Voller-Szenci Ildikó Jogász

Az indiai harci elefánt ereje

Brüsszeli irodavezető

Pál Zsombor Szabolcs Történész, doktorjelölt

A BRICS-együttműködés perspektívái

Kutató

Éva Ádám Arabista, doktorjelölt Nemzetközi kapcsolatok referens

Az India–Pakisztán–Afganisztán háromszög: altruizmus és hegemonisztikus törekvések egy törékeny államban

Herédi Elina Közgazdász, BA Projektmenedzser

212

ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

(Együtt)működés: India és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai a brexit fényében

KÉPEK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE A külső és belső borítók, ill. a fejezetválasztók forrása:

Dzsammú és Kasmír tartomány egyik falujában egy technikus a helyi-

Shutterstock (2–6) és AJTK-grafika (7)

eket képzi a napelemek használatára. Forrás: Shutterstock.

2: Tádzs Mahal, Ágrá. 3: Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar, Mumbaí.

4: Indiai rúpia. 5. Kolkatai forgalom. 6. A Pársvanátha-templom szobordíszei, Khadzsuráhó. 7. Kőrösi Csoma Sándor útja.

2

A BRICS-országok vezetőinek találkozója 2016-ban Hangcsouban.

Forrás: http://en.kremlin.ru/events/president/news/52819, Licenc: http://en.kremlin.ru/about/copyrights.

Módí és Hszi Csin-ping a 2016-os SCO-csúcstalálkozón. Forrás: http://en.kremlin.ru/events/president/news/52257, licenc: http://en. kremlin.ru/about/copyrights.

FÓKUSZBAN India tagállamai. Forrás: Indiai Nagykövetség (Government of India), szerző: Mérész Adrienn.

A 2016-ban Magyarországra is ellátogató indiai alelnök, Hámid Anszárí. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hamid_ ansari.jpg, szerző: vishal dutta photo’s, licenc: CC BY 2.0.

India természetföldrajza

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) vezetőinek 2017-es

Az Indiát körülölelő hatalmas hegységek. Forrás: Shutterstock.

találkozója Asztanában. Forrás: http://en.kremlin.ru/events/president/

1. ábra: A nyári monszun érkezésének várható időpontja Indiában az 1901–1984 között mért adatok alapján. Forrás: S. K. Pal 1998, szerző: Wilhelm Zoltán.

2. ábra: A június–szeptemberi csapadék Indiában (mm). Forrás: India

news/54736, licenc: http://en.kremlin.ru/about/copyrights.

Interjú őexcellenciája Pethő Gyula újdelhi nagykövettel Módí bejelenti a Make in India-programot 2014-ben. Forrás: Shutterstock.

Nemzeti Atlasza (Plate 5.), szerző: Wilhelm Zoltán.

3. ábra: A nyári monszun távozásának várható időpontja Indiában, az 1901–1984 között mért adatok alapján. Forrás: S. K. Pal 1998, szerző: Wilhelm Zoltán.

Monszun utáni áradás 2018 augusztusában. Forrás: Shutterstock.

Interjú Balogh András professzorral Indiaiak menekülnek Pakisztánból az 1947-es partition során. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Par tition_of_Punjab,_ India_1947.jpg, jogállás: közkincs.

Humájún síremléke Delhiben. Forrás: Shutterstock.

Indiai mozaik

A Simlá Intézet, azaz az egykori alkirályi nyári rezidencia épülete.

A harappai romváros egyik ásatási területe. Forrás: Shutterstock.

Forrás: Shutterstock.

1. ábra: A vallási többség aránya körzetenként Indiában az ezredfordu-

Bhópál, a tavak városa. Forrás: Shutterstock.

lót követően, Forrás: 2001-es népszámlálás. Szerző: Wilhelm Zoltán.

Az egyik lehíresebb párszi család, a Tátá-dinasztia megalapítója, az

2. ábra: Indiában több mint százötven olyan nyelv van, amelyet lega-

indiai ipar atyja, Dzsamszéddzsí Tátá és családja 1897-ben. Forrás:

lább tízezer ember beszél. Forrás: 2001-es népszámlálás, https://com-

https://www.flickr.com/photos/nat507/36657954532, szerző: Nathan

mons.wikimedia.org/wiki/File:Indian-languages-map.jpg, szerző: Jure

Hughes Hamilton, licenc: CC BY 2.0.

Snoj, licenc: CC BY-SA 3.0.

A Módí-kormány négy éve

3

A Indiai Nemzeti Kongresszus Párt szimbóluma egy ház falán. Forrás: https://www.flickr.com/photos/karmadude/4621352578/, szerző: Liji Jinaraj, licenc: CC BY-SA 2.0.

KÖRKÉP Rövid áttekintés India külpolitikájáról

Gudzsarát szövetségi állam, ahol Módí első komoly sikereit elérte.

India területi vitái szomszédos államaival. Forrás: https://commons.

Forrás: Shutterstock.

wikimedia.org/wiki/File:India_disputed_areas_map.svg, szerző:

India miniszterelnöke, Naréndra Módí. Forrás: Shutterstock.

Lobogó a Bháratíja Dzsanatá Párt (BJP) szimbólumával. Forrás: Shutterstock.

Planemad, licenc: CC BY-SA 3.0.

A vitatott kasmíri területek és az azokat ellenőrző országok. Forrás: https://www.loc.gov/resource/g7653j.ct000803/, szerző: CIA. Az egyik hagyományos stratégiai partnert a hidegháború óta

Interjú őexcellenciája Ráhul Cshábrá volt budapesti

Oroszország jelenti. Forrás: en.kremlin.ru, licenc: http://en.kremlin.ru/

nagykövettel

about/copyrights.

Metróalagút-fúrógép az indiai Bengalúruban. Forrás: Shutterstock

213

Az indiai „Act East”-politika részét képező East Coast Economic Corridor

1.1. ábra: A BRICS-országok és a magas jövedelmű országok elmúlt

(ECEC). Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/File: East_Coast_

években mutatott és várható gazdasági teljesítménye. Forrás: Islamic

Economic_Corridor_and_its_connectivity_to_South,_East,_and_East_

Development Bank, http://data.isdb.org/boqmnyg/imf-world-econo-

Asia.jpg, szerző: Ázsiai Fejlesztési Bank, licenc: CC BY 3.0.

mic-outlook-idb-aggregates-2017?tsId=1006070Real GDP Growth

India és a vele szomszédos Pakisztán sem vesz részt a nonproliferációs folyamatokban. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File: Nuclear_weapons.png, szerző: TheGreenEditor, jogállás: közkincs.

A térkép rávilágít, miért fontos téma India számára a terrorizmus elleni fellépés az ENSZ-en belül. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/ File:Global_Terrorism_Index_2016_by_country.svg, szerző: Canuckguy, jogállás: közkincs.

Change, jogállás: https://icieciims.isdb.org/ Wfrm_Terms_and_ Conditions.aspx.

2. ábra: A 2015-ös orosz elnökség idejére készült, a BRICS-országokat számokban bemutató infografika. Forrás: http://en.brics2015.ru/for_ media/20150707/261875.html, Official website of Russia’s Presidency in BRICS/Media Guidebook/ReferenceMaterial.

3. ábra: A BRICS-országok makrogazdasági mutatói. Források: IMF DataMapper, The Observatory of Economic Complexity, szerző: Mérész

India és az új selyemút A kínai–pakisztáni gazdasági folyosó fő iránya (KPGF/CP-EC). Szerző: Róma Ádám.

Adrienn.

4. ábra: Egyesek szerint a BRICS-csoport nagy része már az 1990-es években a közepes jövedelműek csapdájába esett. Forrás: AkioEgawa:

Kína „Egy övezet, egy út”-kezdeményezése (OBORI/BRI). Forrás: HUG

Decoded: BRICS. Bruegel Blog. 2014. február 17. <http://bruegel.

(Hungarian Geopolitics). 2016/október.

org/2014/02/decoded-brics/>

Bangládés–Kína–India–Mianmar gazdasági folyosó fő iránya (BKIMGF/

5. ábra: A BRICS+-elképzelés körébe tartozó országok. Szerző: Pál

BCIM-EC). Szerző: Róma Ádám.

Zsombor Szabolcs/Mérész Adrienn.

A „gyöngysor” (String of Pearls). Szerző: Róma Ádám.

Az észak–déli közlekedési folyosó fő iránya (NSTC). Szerző: Róma Ádám.

Az Ázsia–Afrika növekedési folyosó (AAGC). Szerző: Róma Ádám.

Az izraeli tényező India külkapcsolataiban Az Izrael és India közötti távolság hasonló a Spanyolország és Izrael közötti távhoz. Forrás: Shutterstock, szerző: AJTK-grafika.

Reuvén Rivlin izrael államfő bemutatja Gadi Eizenkot izraeli vezérkari

Az India–Pakisztán–Afganisztán háromszög: altruizmus és he-

főnököt Naréndra Módí indiai miniszterelnöknek. Forrás: https://en.wiki-

gemonisztikus törekvések egy törékeny államban

pedia.org/wiki/India%E2%80%93Israel_relations#/media/File:Narendra_

Dzsaváharlál Néhru, India első miniszterelnöke. Forrás: https://hu.wiki-

Modi_visit_to_Israel,_July_2017_(8563).jpg, szerző: Mark Neyman/GPO,

pedia.org/wiki/Dzsav%C3%A1harl%C3%A1l_Nehru/Bundesarchiv, Bild

licenc: CC BY-SA 3.0.

183-61849-0001, licenc: CC BY-SA 3.0 DE.

Izraeli katona a Spike (Tüske) elnevezésű tankelhárító-rakétarendszerrel,

A Mogul Birodalom határai a mai Afganisztán, Pakisztán és India

amelyből India több ezer egységet rendelt. Forrás: https://en.wikipedia.

területén. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl: Mogul_

org/wiki/Spike_(missile)#/media/File:Spike_LR_3.jpg, szerző: Natan

Birodalom.jpg, szerző: Ogodej, licenc: CC BY-SA 3.0.

Flayer, licenc: CC BY-SA 3.0.

Az Afganisztán és India határát kijelölő ún. Durand-vonal. Forrás:

Kocsíni zsidó család a 20. század elején. Forrás: https://en.wikipedia.

ht tps://commons.wikimedia.org/wiki/File:Durand _ Line_ Border_

org/wiki/Cochin_Jews#/media/File:Cochin_Jews.jpg, Jewish Encyc­lo­

Between_Afghanistan_And_Pakistan.jpg, szerző: CIA.

pedia (1901–1906), jogállás: közkincs.

Módí indiai miniszterelnök és Gáni Afganisztán államfője az Afgán–Indiai Barátság Gát 2016-os felavatásakor. Forrás: https://www.flickr.com/ photos/narendramodiofficial/27589406111, szerző: Narendra Modi, licenc: CC BY-SA 2.0.

Brit–indiai kapcsolatok a brexit után Theresa May és Naréndra Módí 2016-os találkozójuk során. Forrás: https://www.flickr.com/photos/narendramodiofficial/29392835371, szerző: Narendra Modi, licenc: CC BY-SA 2.0.

A BRICS-együttműködés perspektívái

India kereskedelme az EU-val, illetve Nagy-Britanniával. Az összeállítás

1. ábra: A BRICS-országok és a magas jövedelmű országok elmúlt

forrása: Maria Demertizis – Alexander Roth: India’s trade ties with the

évtizedekben mutatott és várható gazdasági teljesítménye. Forrás:

UK and EU. Bruegel Blog. 2017. október 6. <http://bruegel.org/2017/10/

Islamic Development Bank, http://data.isdb.org/boqmnyg/imf-wor-

indias-trade-ties-with-the-uk-and-eu/ > Az adtok forrása: Eurostat.

ld-economic-outlook-idb-aggregates-2017?tsId=1006070, jogállás: https://icieciims.isdb.org/Wfrm_Terms_and_Conditions.aspx.

214

(Együtt)működés: India és az Európai Unió kereskedelmi kapcso-

A húsz legnagyobb fegyverimportáló ország, 2012–2016. Forrás: SIPRI,

latai a brexit fényében

https://sipri.org/sites/default/files/20_largest_importers_map_1.jpg.

Az indiai kormányfő, Naréndra Módí, illetve az Európai Tanács elnöke,

Kate Blanchfield – Pieter D. Wezeman – Siemon T. Wezeman: The state

Donald Tusk és az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Junker

of major arms transfers in 8 graphics. SIPRI, Commentary. 2017. február

a 2016-os brüsszeli találkozójukon. Forrás: http://pibphoto.nic.in/

22. <https://sipri.org/commentary/blog/2017/state-major-arms-trans-

photo//2016/Mar/l2016033078795.jpg, szerző: India Kormányának

fers-8-graphics >.

Miniszterelnöki Hivatala, Iicenc: Government Open Data License – India

Kína, India és Pakisztán fegyverimportja. Forrás: SIPRI, https://sipri.org/ sites/default/files/chi-ind-pak-map.jpg. Kate Blanchfield—Pieter D.

Az EU-s kereskedelmi megállapodások világszerte. Forrás: European

Wezeman—Siemon T. Wezeman: The state of major arms transfers in

Council, 2018. augusztus 30.

8 graphics. SIPRI, Commentary. 2017. február 22. <https://sipri.org/ commentary/blog/2017/state-major-arms-transfers-8-graphics >.

Terrorizmus Indiában Muhammad Ziaul Hakk tábornok. Forrás: https://commons.wikimedia.

4

org/wiki/File:Muhammad-Zia-ul-Haq-01.jpg, jogállás: közkincs.

A Harakát-ul-Mudzsáhidín-al-Iszlámí militáns szervezet zászlója. Forrás:

GAZDASÁG

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Flag_of_Harkat-ul-Mujahideen.

India gazdasági helyzete – rövid áttekintés

svg, szerző: ArnoldPlaton, licenc: CC BY-SA 3.0

India GDP szerinti helye a világ országainak rangsorában. Szerző:

A Tiszták Seregének (Laskar-e-Taibá) zászlója. Forrás: https://en.wiki-

Pákozdy Zsolt/Mérész Adrienn.

pedia.org/wiki/Lashkar-e-Taiba#/media/File:Flag_of_Lashkar-e-Taiba.

A 2017/18-ban Indiába érkezett FDI annak eredete szerint. Az adatok

svg, szerző: ArnoldPlaton, licenc: CC BY-SA 3.0

forrása: Department of Industrial Policy and Promotion, http://dipp.nic.

Oszáma bin Láden és Ajmán az-Zavahiri. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hamid_Mir_interviewing_Osama_bin_Laden_and_ Ayman_al-Zawahiri_2001.jpg, szerző: Hamid Mir, licenc: CC BY-SA 3.0.

A Tamil Tigrisek demonstrációja. Forrás: https://www.flickr.com/photos/ igoussev/3457772864, szerző: Iouri Goussev, licenc: CC BY-SA 2.0.

A terrorizmus áldozatainak változása 1994 és 2014 között Indiában.

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:20_year_data_on_ Terrorism_in_India_Terror_deaths_per_year_1994_to_2013.png, szerző: AmyNorth, licenc: CC BY-SA 3.0.

India a terrortámadásoktól leginkább sújtott államok közé tartozik.

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Terrorism#/media/File:The_number_of_terrorist_attacks_2000-2014_(Top_10_Countries).png, szerző: NightShadow23, licenc: CC BY-SA 4.0.

in/sites/default/files/FDI_FactSheet_29June2018.pdf, szerző: Pákozdy Zsolt/Mérész Adrienn.

A 2000 óta Indiába érkezett FDI szektoronként. Az adatok forrása: Department of Industrial Policy and Promotion, http://dipp.nic.in/sites/ default/files/FDI_FactSheet_29June2018.pdf, szerző: Pákozdy Zsolt/ Mérész Adrienn.

Az USA, Kína és India várható GDP-növekedése 2009 és 2050 között.

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:US,_China_and_India_ projected_GDP_growth_2009-2050_Pwc.png, szerző: Srikar Kashyap, licenc: CC BY-SA 3.0.

Az egyes szektorokban foglalkoztatottak százalékos aránya 2009/10ben. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:2010_Percent_ labor_employment_in_India_by_its_economic_sectors.png, szerző: Mérész Adrienn.

Az indiai diaszpóra szerepe és jelentősége

Az egyes szektorok hozzájárulása a GDP-hez 1951 és 2013 között (%).

A külföldön élő indiaiak számának változása néhány jelentősebb célor-

Forrás: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:1951_to_2013_

szágban (millió fő). Forrás: ENSZ népesedési főosztály, Shutterstock,

Trend_Chart_of_Sector_Share_of_Total_GDP_for_each_year,_India.png,

szerző: Mérész Adrienn.

szerző: M Tracy Hunter, licenc: CC BY-SA 4.0.

Szusmá Szvarádzs indiai külügyminiszter asszony egy londoni diasz­ póraeseményen, 2014-ben. Forrás: https://www.flickr.com/photos/foreignoffice/14937796423, szerző: Foreign and Commonwealth Office, licenc: CC BY 2.0.

A „hindú növekedési ütem” GDP-növekedési ütem Indiában. Az adatok forrása: Világbank, szerző: Pákozdy Zsolt/Mérész Adrienn.

A dél-ázsiai államok, illetve Dél-Korea egy főre jutó GDP-jének növeke-

Az indiai harci elefánt ereje

dése 1950 és 1995 között. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/

Az indiai határőrség tagjai készülnek a köztársaság napján rendezett

Hindu_rate_of_growth#/media/File:Per_capita_GDP_of_South_Asian_

éves felvonulásukra. Forrás: Shutterstock.

economies_ %26_SKorea_(1950-1995).svg, szerző: Mérész Adrienn.

215

5

2. ábra: A nemi arányok változása Indiában (1961–2015). Forrás: A 2011-es indiai népszámlás adatai, illetve Government of India, Ministry

TÁRSADALOM

of Statistics and Programme Implementation, CentralStatistics Office, Social StatisticsDivision: Youth in India, 2017. és Government of India,

A hindú hit világa, hindúk a világban

National Insitution for Transforming India, Sex Ratio (Females/1000

A Trimúrti három isteni alakja a Mumbaí közelében található Elephanta-

Males), <http://niti.gov.in/content/sex-ratio-females-1000-males>.

sziget barlangjában lévő ábrázoláson. Forrás: https://hu.m.wikipedia.

Szerző: Wilhelm Zoltán/AJTK-grafika.

org/wiki/F%C3%A1jl:Shiva_Trimurti_@_Elephanta_Caves.jpg, szerző: Ricardo Martins, licenc: CC BY 2.0.

3. ábra: A gyermekkori (0–6 év) feminitási index India körzeteiben a 2011-es népszámlálás adatai alapján. Szerző: Wilhelm Zoltán – Zagyi

Dévák ábrázolása az indiai Karnátaka állam Halébíd településén

Nándor – Ronczyk Levente.

a Hójszálésvara nevű, Sivának szentelt templomból. Forrás: https:// commons.wikimedia.org/wiki/File:12th-century_Devas_and_Devis_

A jog a modern indiai társadalomban

statue_carved_in_stone_at_Shaivism_Hindu_temple_Hoysaleswara_

Manu törvényeinek magyar fordítása. Forrás: Dr. Büchler Pál: Manu

arts_Halebidu_Karnataka_India.jpg, szerző: Ms Sarah Welch, licenc: CC

törvényei. Az Erdélyi Múzeum-egyesület Jog- és Társadalomtudományi

BY-SA 4.0.

Szakosztálya, Budapest, 1915.

A diválí fesztivál. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/

Sir Henry James Sumner Maine. Forrás: https://commons.wikimedia.

File:Diwali_Festival.jpg, szerző: Khokarahman, licenc: CC BY-SA 4.0

org/wiki/File:Maine_by_Dickinson.jpg, festő: Lowes Cato Dickinson

A Ganésa csatúrthí ünnepség istenszobra. Forrás: https://www.flickr.

(1888).

com/photos/thejasp/3862853500, szerző: Thejas Panarkandy, licenc:

Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar 1950-ben. Forrás. https://hu.wikipedia.org/

CC BY 2.0.

w i k i / B h % C 3 % A D m r % C 3 % A1o _ R % C 3 % A1m d z s % C 3 % A D _

A Durgá púdzsá ünnepen imádott istennő kegyszobra. Forrás: https:// commons.wikimedia.org/wiki/File:Durga_Puja_2015.JPG, szerző:

%C3%81mb%C3%A9dkar#/media/File:B.R._Ambedkar_in_1950.jpg, jogállás: közkincs.

AKS.9955, licenc: CC BY-SA 4.0.

Az indiai piac és üzletkötés sajátosságai Doing Business 2018, India. Forrás: http://www.doingbusiness.org/~/ media/WBG/DoingBusiness/Documents/Profiles/Country/IND.pdf, 4. oldal.

A korrupcióérzékelési index változása India egyes államaiban 2005-ben.

6 KULTÚRA Hagyomány és modernitás a mai indiai kultúrában Fiatal bráhmin régi kéziratot olvas. Forrás: Shutterstock.

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Corruption_percep-

Bharatanátjam-táncosok a tandzsávúri Brihadísvara-templomban.

tions_distribution_in_Indian_states_2005_map.svg, szerző: M Tracy

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Bharatanatyam#/media/File:

Hunter, licenc: CC BY-SA 3.0.

T h a n j av u r,_ B r i h a d i s hwa r a _Te m p l e,_ d a n c e _(6 8 5170 6 0 8 0).j p g,

Üzleti környezet Indiában. Forrás: http://www.doingbusiness.org/~/

szerző: Arian Zwegers, licenc: CC BY 2.0.

media/WBG/DoingBusiness/Documents/Profiles/Country/IND.pdf,

Hagyomány és modernitás: Indiai asszony száriban, okostelefonnal.

4. oldal.

Forrás: Shutterstock.

India főbb autóútjai – a helyi piacon való terjeszkedés egyik gátja a rossz

Tádzs Mahal. Forrás: Shutterstock.

infrastruktúra. Forrás: Shutterstock.

Istenszobrok a madurai templom kaputornyán. Forrás: Shutterstock.

Magyarázni a megmagyarázhatatlant: a nők elleni erőszak

A Brihadísvara-templom Tandzsávurban. Forrás: Shutterstock.

társadalmi-gazdasági vonatkozásai Indiában

Rámlíla-előadás. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Ramlila#/media/

1. ábra: A nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetek Indiában 2012-

File: Ramlila_Dasratha.jpg, szerző: Ankit Gupta, licenc: CC BY-SA 3.0.

ben. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:2012_Crime_ Rate_against_Women_per_100000_in_India_by_its_States_and_

Az indiai soft power

Union_Territories,_VAW_Map.svg, szerző: M Tracy Hunter, licenc:

Dzsaváharlál Néhrú és Mahátmá Gándhí. Forrás: https://commons.

CC-BY-SA-3.0.

wikimedia.org/wiki/Mohandas_K._Gandhi#/media/File:Gandhi_and_ Nehru_1942.jpg, szerző: Dave Davis, jogállás: közkincs.

Bollywoodi táncjelenet. Forrás: Shutterstock.

216

Naréndra Módí miniszterelnök a Jóga Nemzetközi Napján Delhiben

Az indiai tudományos fejlődés és tudománypolitika, valamint

2015-ben. Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/com-

a magyar–indiai tudományos és technológiai kapcsolatok

mons/8/82/The_Prime_Minister%2C_Shri_Narendra_Modi_parti-

A rozsdának is ellenálló 1600 éves vasoszlop. Forrás: https://com-

cipates_in_the_mass_yoga_demonstration_at_Rajpath_on_the_oc-

mons.wikimedia.org/wiki/File:QtubIronPillar.JPG, szerző: Mark. A.

c a s i o n _ of _ I n te r n a t i o n a l _Yo g a _ D ay %2C _ i n _ N e w_ D e l h i _ o n _

Wilson, jogállás: közkincs.

June_21%2C_2015.jpg. Press Information Bureau on behalf of Prime Minister’s Office, Government of India, ID: 66789, CNR 69490.

Az ájurvédikus kezelés növényi alapanyagai. Forrás: Shutterstock.

A Make in India-program logójául szolgáló oroszlán. Forrás: Shutterstock.

Az indiai űrprogram egyik sikeres kilövése 2018 szeptemberében.

Forrás: https://www.isro.gov.in/sites/default/files/galleries/PSLV-

7 MAGYARORSZÁG ÉS INDIA Magyar–indiai politikai kapcsolatok Kőrösi Csoma Sándor portréja, Rohn Alajos kőmetszete Schöfft Ágost litográfiája alapján, 1846. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/

C42%20Mission%20Gallery/bjs2139.jpg.

Magyar–indiai kulturális kapcsolatok Baktay Ervin. Forrás: Magyar Földrajzi Múzeum, Érd.

Amritá Sér-Gíl. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File: Amrita_Sher-Gil_2.jpg, jogállás: közkincs.

K%C 5%91r %C 3%B 6 s i _C s o m a _ S%C 3%A1n d o r #/m e d i a / F i l e:

A Baikunth-villa volt a Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ

K%C5%91r%C3%B6si_Csoma_S%C3%A1ndor_a_sz%C3%A9kely-

székháza 2018-ig. Forrás: Lázár Imre magángyűjteménye.

magyar_Erd%C3%A9lyb%C5%91l_-_litogr%C3%A1fia_Rohn_Alajos. jpg, jogállás: közkincs.

Kőrösi Csoma Sándor dárdzsilingi síremlékéről Széchenyi István által megrendelt kép. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl: K%C5%91r%C3%B6siCsomaS%C3%A1ndor-Sz%C3%A9chenyi.jpg, jogállás: közkincs.

Rabindranáth Tagór 1909-ben. Forrás: https://commons.wikimedia. org/wiki/File:Rabindranath_Tagore_in_1909.jpg, jogállás: közkincs.

Indirá Gándhí 1977-ben, öt évvel budapesti látogatását követően.

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Indira_Gandhi_1977. jpg, Holland Nemzeti Archívum, licenc: CC BY-SA 3.0 NL.

Az Amritá Sér-Gíl Kulturális Központ Budapesten. Forrás: Indiai Nagykövetség.

Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet. Forrás: Lázár Imre magángyűjteménye.

Kertész Imre Sorstalanság c. regényének hindí nyelvű kiadása.

Forrás: Lázár Imre magángyűjteménye.

Rabindranáth Tagór Balatonfüreden. Forrás: Magyar Nemzeti Film­ archívum, Budapest, <https://mandadb.hu/tetel/46108/Magyar_ Hirado_142_1926_november >. Licenc: CC BY-NC-ND 4.0.

India felsőoktatási rendszere, magyar–indiai felsőoktatási

A később Magyarországra is ellátogató Rádzsív és Indirá Gándhí (balra

kapcsolatok

és középen), valamint Szandzsáj Gándhí (jobbra) az 1960-as években.

Indiai egyetemi hallgatók. Forrás: Shutterstock.

Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Rajiv,_Indira_and_ Sanjay_Gandhi.jpg, jogállás: közkincs.

Magyar–indiai gazdasági kapcsolatok Magyar–indiai bilaterális forgalom. Szerző: Pákozdy Zsolt/

Indiai menedzsmentintézet (IIM), Kolkata, Nyugat-Bengál. Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1f/IIM_Calcutta_ Auditorium_1.jpg, szerző: Lakeside Lens Lovers, licenc: CC BY-SA 2.0.

Mérész Adrienn.

A Mumbaí Egyetem neogótikus épülete. Forrás: Shutterstock.

Az ipar százalékos részesedése a GDP-ben 2014-ben. Forrás:

A Madrász Egyetem koloniális stílusú épülete, Csennai. Forrás:

Sabyasachi Mitra [et al.]: Scaling New Heights. Vizag–Chennai

Shutterstock.

Industrial Corridor. India’s First Coastal Corridor. Asian Development Bank, Manila, 2016. 36. Licenc: CC BY 3.0 IGO.

Elphinstone College, Mumbaí. Forrás: Shutterstock.

Az Samavardhana Motherson Group Mosonmagyaróvári egysége, az SMR Hungary. Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File: SMR_Hungary,_2017_Mosonmagyar%C3%B3v%C3%A1r.jpg, szerző: Globetrotter19, licenc: CC-BY-SA-3.0.

217

9

KÖVETKEZŐ SZÁM

IN FOCUS: SMART HOMES|CITIES|NATIONS A Fókuszban magazin 2019. évi első, angol nyelvű számának címe Smart Homes|Cities|Nations. Az elmúlt évtizedben a smart kifejezés az életünket kényelmesebbé, költség- és környezetkímélőbbé tevő technológiai megoldások gyűjtőfogalmává vált.

A smart home az otthonunkba beszerelt kényel­ mi funkcióknál kezdődik, és az összetett, racionalizált működést lehetővé tévő rendszereknél végződik. Mindennek persze árnyoldalai is vannak, hiszen ki akar egy minden lépését szemmel tartó számítógépben élni?

A smart cities esetében a racionalizálás nagyobb léptékben, a városok működésének big data-modellek révén történő szabályozásával valósulna meg. Az átállás ugyanakkor költséges, megtérülése és a városlakók támogatása pedig kétséges.

Itt is felmerül a kérdés: vajon ki akar egy racionálisan működő, steril „gép” belsejében élni?

Még egy szinttel feljebb ott találjuk a smart nation előbbieknél kevésbé definiált fogalmát. Ez inkább egy olyan brand, amely azt fejezi ki: egyegy kormányzat teljes mértékben az új technológiák alkalmazását, illetve az innováción alapuló gazdasági növekedést tűzi zászlajára – ez azonban sokszor ugyancsak a társadalom ellenállásába ütközik. E koncepciónak része a smart defense is: itt az emberi erőt és a konvencionális hadviselést okos, adaptív rendszerek, robotok és a kibertérben zajló stratégiai lépések váltanák fel.

A Fókuszban számai elérhetőek a Tudásközpont honlapján: www.ajtk.hu/fokuszban.

A magazin ingyenesen letölthető a honlapon történő regisztrációt követően.

KAPCSOLAT

IMPRESSZUM

Antall József Tudásközpont Cím: 1093 Budapest, Czuczor utca 2.

Web: www.ajtk.hu Telefon: +36 20 310 8776 E-mail: ajtk@ajtk.hu

Kiadó: Antall Péter igazgató Főszerkesztő: Dr. Baranyi Tamás Péter Szerkesztő: Dr. Lázár Imre Szerkesztőségi koordinátor: Pál Zsombor Szabolcs Fordító: Ledó Anna Korrektor: Mihály Zita Layout: Kiss Gergely Borító: Perlaky Ivett Grafikai tervezés és nyomdai előkészítés: Mérész Adrienn Nyomta és kötötte: Prime Rate Kft. Felelős vezető: Dr. Tomcsányi Péter

218

KÖVETKEZŐ SZÁM

India – Az ébredő nagyhatalom FÓKUSZBAN ANTALL JÓZSEF TUDÁSKÖZPONT

FÓ KUSZ BAN India – Az ébredő nagyhatalom

2018. 4. szám ingyenes kiadvány