Tarcsay Zoltán

Hullám

Szeretett néha árral szemben úszni, időnként elmerülni sisteregve, meghalni, aztán újra feltámadni, hiába űzni hullámlányokat. Megfordult túl az óperencián is, és járt elektromágneses mezőkön. A világ semmijében áramolva megállni nem mert még eddig sosem. Egy ideje már kezdett öregedni, kételkedett a térben és időben, de nem lassított, hanem csak legyintett, hogy ez foglalkozási ártalom. És tudta, most még egyszer fent, egyszer lent, de egy irányba lehet csak haladni, az ő dolga, hogy némán szétterüljön – nincsen messze az ekvilibrium.

24