Bodó Balázs
KAPOSSZENTJAKAB oktogonális kápolna
építéstörténeti tudományos dokumentáció
Készült dr. Feld István Magyar építészettörténet 2. c. kurzusához Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszék 2017. január 23.
Építéstörténeti tudományos dokumentáció a kaposszentjakabi bencés apátság oktogonális kápolnájához (a 496/2016. (XII. 28) Korm. rendelet 9. melléklet D. pontja alapján) 1. A vonatkozó szakirodalom jegyzetekkel kiegészített ismertetése
A
z 1960 és 1966 között zajló régészeti kutatások előtt a szakirodalom érdemben nem foglalkozik a kolostoregyüttes romjaival. Eddig az együttes nagy része föld alatt volt, ez alól egyedül az oktogonális kápolna magasabban megmaradó falszakaszai látszottak ki a földből. Az ásatásokat követően egyre több említés található az apátság épületeiről, de ezek elsősorban az apátsági templommal, másodsorban az attól délre kiépült kolostorral foglalkoznak, a centrális épület említése ritka, kevés adatot tartalmaz.
Érdekes módon az eredmények első nyilvános összegzését nem az ásató régész, hanem a helyreállítási terveket készítő Zádor Mihály adta ki 1964-ben.01 Munkájában a kolostortemplomról és hozzá kapcsolódó szárnyakról ír részletesen, a kápolnát késő középkorinak gondolja. Nagy Emese első rövid beszámolója csak 1973-ban jelenik meg. Ebben említést tesz egy 1529-es forrásról, melyben szereplő adatok véleménye szerint egy kolostor melletti plébániára utalnak.02 Ezt a forrást a régész az oktogonális kápolnával azonosítja, és állítását azzal indokolja, hogy a kolostorok templomai a fennálló szabályok értelmében nem láthattak el plébániai funkciókat (keresztelést, temetkezést, stb).03 Az épületet ekkor már a 13. század végére vagy a 14. század elejére datálja. A feltáró régész újabb megjelent munkája04 1978-as, melyben a korábbi összefoglaláshoz képest a templomról bővebben beszél, de az oktogonális kápolnáról új információval már nem szolgál. A következő jelentősebb munka Magyar Kálmán nevéhez fűződik 1981-ből.05 Ebben hivatkozás nélkül említést tesz arról, hogy 1951-ben a kápolna „csekélynek” nevezett maradványait egy nyolcszögű torony részének vélték. Datálásban Nagy Emesével egyezően a 13. és 14. század fordulójának környezetére teszi, a temetkezésekről a következő adatokkal szolgál (hivatkozás nélkül, vélhetően feltételezéssel): „… belsejében, valamint körülötte a falu lakosságának több soros, egymásba ásott síros temetője húzódott.” Nagy Emese utolsó összefoglaló munkája a templom feltárásáról 1994-ben jelent meg06, de az 1978-as írását jelentősen csak az apátsági templommal kapcsolatban bővíti, az oktogonális kápolnával kapcsolatban új információval itt sem szolgál. Tóth Sándor 2001-ben megjelent tanulmányában a centrális kápolnát 13. századi építésűnek tartja.07 Molnár István régész a területen újabb régészeti kutatásokat végzett 2013-2014 között, de e kutatás célja csak az apátsági templom periodizációjának tisztázása és az 1061-es alapítás előtt fennálló templom alapfalainak megkeresése volt. A kutatásról írt 2015-ös összefoglalójában az oktogonális épületet csak a történeti összefoglalás részeként, a korábbi irodalmakat felhasználva említi meg.08
01 02 03 04 05 06 07 08
Zádor 1964. 28-37, 45-48. Nagy 1973. 335. Nagy 1973. 338. Nagy 1978. Magyar 1981. Nagy 1994. Tóth 2001. 242-246. Molnár 2015. 179.
2. Forráskutatás (releváns írott források, térképek, tervek, fényképek, ábrázolások, szóbeli visszaemlékezések)
A
legjelentősebb középkori forrás az apátság 1061-es alapítólevele, mely egy 1432-es oklevélben insertumként maradt fenn. Eszerint a kolostort egy korábbi Szent Benedeknek szentelt, már romokban álló templom helyén alapította a Győr nembeli Atha (Ottó) nádor és somogyi ispán.09 (Megjegyzés: ennek a korai templomnak az alapfalait tárta fel Molnár István 2013-2014 között, ekkor bizonyosodott be, hogy nem csak létezett korábbi templomrom, hanem az új templomot a régi maradványainak felhasználásával építették.)
Az ezt követő középkori oklevelek jellemzően az apátság tulajdonjogát vagy egyes személyek apáttá választását, esetleg gazdasági adatokat írnak le, az épületekről jellemzően nem szolgálnak információval. Az oktogonális templom feltételezett alapításának idején 1258-ból, 1329ből, 1377-ből, 1386-ból, 1392-ből maradtak fenn oklevelek. Az 1258as oklevél a kegyúr megnevezését tartalmazza, 1329-ből megtudjuk, hogy az apátság jövedelmének kétharmada a kegyurakat illeti. Az 1377-es oklevélsorozat egy, a birtokharccal kapcsolatos persorozat írásos bizonytéka, a perek során az apátság visszanyerte a kegyurak által elkobozott birtokokat. 1386-ban apátválasztásról történik tájékoztatás, míg 1392-ben a kolostor búcsúengedélyt kap.10 Ez utóbbihoz kötik többen az apátság együttesének átépítését.11 A korábban már említett 1529-es irat (mely már az erődítések időszakát takarja) arról tudósít, hogy Hagymási Máté apát Martonfalvy László somogyvári perjellel „az apátság mögött álló plébánián” köt utódlási szerződést. Ez az a forrás, mely alapján sokan a centrális épület funkcióját plébániatemplomként értékelik. Ezen kívül az erődítés korából más forrás nem áll rendelkezésre az oktogonális kápolnával kapcsolatban. Az apátság 1555-ben kerül török kézre, de az apáti tisztséget képletesen még több évtizeden keresztül adományozzák. Ezután Szentjakab falu a 17. század közepétől már pusztaként kerül említésre. Újkori források közül kiemelendő a nyolcszögkápolna egyik legrészletesebb említése, a feltáró régész, Nagy Emese ásatási jegyzőkönyvei.12 Ennek az ásatás megkezdése előtti összefoglalójában a régész megemlíti, hogy az együttesből egyedül a kis kápolna áll ki a földből, ennek négy északi hajófala nagyjából 3 m-re emelkedik ki a korabeli terepszintből, míg a lábazat magassága 30-40 cm. Az épületet a 13. század második felére datálja. Az ásatási jegyzőkönyv 1960. július 26-tól (azaz az első munkanaptól) kezdődően foglalkozik az oktogonális kápolnával: a kutatások az 1. árok első szakasza és a 2. árok foglalkozott az épület környezetével. Az első árokban az épület környezetében 1960. szeptember 2-ig kutattak, téglatörmelékes, majd laza földréteg mellett edények és temetkezési nyomok kerültek elő, a legutolsó maradvány már a falak alapozási síkja alatt található. A 2. árok az előzőre merőleges, az épület hossztengelyével nagyjából párhuzamos. Ebben az árokban az előzőhöz hasonló rétegeket tártak fel. A padlószerkezet nyomairól a régész nem tett említést. Az 1961-től folytatott kutatások már blokkok kutatásával folytatták, de ezek a kutatások már nem érintik a kolostortemplomtól északra található kápolnát. A munka mellett közli a kolostoregyüttes teljes alaprajzát is.
09 10 11 12
Kumarovitz 1964. Magyar 1981. Molnár-Mezős 2014. Rippl-Rónai Múzeum 662-666.
Az irodalomban és forrásokkal kapcsolatban felmerülő fontosabb kérdések, észrevételek
A
z ásatási jegyzőkönyvek 1960-as füzetének elején Nagy Emese által leírt állapot szerint a még álló falak nagyjából 3 m magasságúak, melyből a lábazat magassága áltagosan 30-40 cm, míg a ma fennálló állapotban a falak magassága egyes pontokon eléri az 5,70 m-t, melyből a lábazat magassága nem éri el a 80 cm-t. Ebből következne, hogy vélhetően Zádor Mihály helyreállítása során egyes szakaszokon akár bő 2,00 m-t is ráfalazhattak a meglévő falkoronára (mely a laza korona bontása miatt akár még több is lehet). Ez a ráfalazás műemléki értékkel nem bír, történeti információt nem hordoz (bár a téglaanyag lehet a helyszíni omladékból visszaépítve is). Ennek némileg ellentmondanak az ásatási jegyzőkönyv mellékletét képező fotók, melyeken szereplő sérülések javításának nyomai egyértelműen azonosíthatóak a mai falfelületen, eszerint pedig a fal már a ’60-as években is a jelenlegivel közel azonos magasságban állhatott. Kérdéseket vet fel Magyar Kálmán nem hivatkozott forrása is, mely szerint „a felszíni csekély falmaradványokat 1951-ben egy nyolcszögű torony részletének vélték”. A csekély szó értelmezése három értelmezést takarhat: Magyar forrása tekinthette a romok értékét csekélynek, de elképzelhető, hogy azok látszó vagy valós magassága nem egyezett meg az 1960-as állapotokkal. Előbbit támasztja alá, hogy Nagy Emese idejében az ásatási jegyzőkönyvek szerint mintha már a felszínen látszott volna az apszis falkoronája, ezzel együtt pedig az alaprajzot igen nehezen lehet nyolcszögű toronyként megnevezni. Mindenesetre érdekes, hogy Nagy Emese nem említ a helyszínen előzetes feltárásokat (melyek felszínre hozták az apszis koronáját) vagy esetleges rekonstruktív jellegű felfalazásokat mindössze egy évtizedes távlatból. Az irodalom az épület funkciójára egyaránt említ plébániatemplomot, temetőkápolnát, de Magyar Kálmán művében megjelenik a centrális kápolna csontházként (osszárium) történő említése is. Bár utóbbi említése a legritkább, a rendelkezésre álló információk alapján mégis ennek a valószínűségét tartom legnagyobbnak. Nagy Emese 1960-as jegyzőkönyvének első oldalán a következőt írja: „A romterület körül lévő beültetett területeken sok kerámia töredék, ill. a kis kápolna körül sok embercsont töredék található.” Kegyeleti okokból elképzelhetetlen, hogy a középkori szinten, vagy inkább még afelett (azaz az 1960-as évek talajszintjének közvetlen közelében!) korábban eltemetett csontok kerüljenek elő; kivéve azt az esetet, ha eredetileg a csontok nem a föld alatt lettek volna elhelyezve vagy az előző bekezdés alapján esetleg mégis lett volna egy szervezetlen, régészetinek nem nevezhető feltárás az 1950es évek környékén (melyről Nagy Emese nem tesz említést). Szintén kérdéses, hogy a megmaradt (nagyjából 3 m magasságig eredeti) falszakaszokon miért nem látható ablakpárkány nyoma. Plébániatemplom vagy temetőkápolna esetén az ezek alapján feltételezhető gyér megvilágítást nem lehet általánosnak nevezni, ellenben az ossariumok csekély számú és kis ablakaival. Emellett kérdéses továbbá az ülőpadkának feltételezett belső kiugrás is. Köztudott, hogy a középkorban a szertartásokat a hívek jellemzően állva hallgatták, ha voltak ülőfelületek, azok inkább ládapadok lehettek. Ennek ellenére nem zárható ki a feltételezett funkció sem. Nagy Emese 1973-as jegyzőkönyve két okból feltételezi a plébániatemplom-funkciót: egyrészt az 1529-es forrás utal ilyen funkcióra, másrészt Bogyay Tamás művészettörténész jáki együttesről írt könyvére13 hivatkozva állítja, hogy fennálló szabályok értelmében a kolostortemplomok nem funkcionáltak plébániatemplomként. Az 13
Bogyay 1943. 82.
1529-es fogalmazás szerint „az apátság mögött”14 állt a plébániatemplom, mely fogalmazás kétértelmű is lehet: jelentheti a nyolcszögkápolnát, mint az együttestől északra fekvő épületet vagy az apátsági templomot, mint a szerzetesi szállásépületektől északra fekvő, azokkal egybeépített templomot. Megjegyzendő, hogy a forrás már abban az időszakban keletkezett, amikor az együttes már védelmi funkciót is ellátott, így kérdéses, hogy ennek a védelmi egységnek hol húzódtak a határai. Bogyay idézésével kapcsolatban kiemelendő, hogy a benedekrendi életvitel alapját biztosító Szent Benedek regulája nem rendelkezik a templom plébániaként való használatáról. Ennek az állításnak az alapját az 53. rész 23-24. verse képezhette, mely szerint „A vendégekhez pedig, aki arra parancsot nem kap, semmiképpen ne csatlakozzék, és velük beszédbe ne elegyedjék, hanem ha találkozik velük vagy meglátja őket, alázatosan köszönjön, amint mondottuk, és áldáskérés után menjen tovább azzal a megjegyzéssel, hogy nem szabad a vendéggel beszélgetnie.”15 De ez önmagában nem jelenthette azt, hogy új plébániaépületet kelljen felépíteni a falu számára, illetve ha erre valami miatt mégis szükség lett volna, mi indokolta, hogy a 13. század előtt a falunak nem volt önálló plébániája, miközben volt bencés rendi apátság (akik általánosságban bárhol elláthattak plébánia-funkciót is). Ezen felül megjegyzendő, hogy a bencés rend nem egybefüggő, hanem több független ház laza összessége; ráadásul a reformáció után már nem csak katolikus, hanem protestáns bencések is léteznek. Így érthető a nagyfokú autonómia, az egyes apátságok között egységes szabályozás – melyet Nagy Emese állítása sugall – valószínűleg nem létezhetett (bár elképzelhetőek kisebb apátsági társulások közös szabályrendszerekkel).16 3. Részletes külső és belső építészeti leírás
T
égla falazatú, egyetlen helyiségből álló romépület. Alaprajzi értelemben egy nyolcszögű hajó és ahhoz keleti oldalról csatlakozó, a nyolcszög öt oldalával záródó szentéllyel bővített épület, mely hajójának északnyugati-északi-északkeleti falai, valamint szentélyének északi fala viszonylag magasan maradt fenn, bár a magasság egy jelentős része már újkori felfalazás. Többi oldala nagyjából a lábazat magasságáig ép (eredeti vagy az újkorban kiegészített). Homlokzatait tekintve támpillér nélküli, sarkokon lizénákkal tagolt, a lizénák azokkal egyező mélységű lábazatról indulnak. Az épület bejárata a hajó délnyugati oldalán található, ablakpárkány nyoma falkutatás elvégzése nélkül nem látható. A falakon külső vakolatnyom már nem kivehető. A belső térben padlóburkolat nyomai a mai napig nem kerültek elő, oltáralapozás a szentélytérben nincsen. A falfelületek belső síkján boltozásra vagy fafödém meglétére utaló nyom nem maradt (a falazat állapota az 1960-as évekre nagyon leromlott, az épület e magasságban talán már elpusztult az újkori források keletkezésének időpontjára). A falak belső síkján ülőpadka (vagy osszárium funkció esetén a csontok földből kiemelt elhelyezését biztosító padka) maradt fenn. A romfalakba eredeti faragványok nincsenek beépítve. 4. Értékleltár – mellékletként csatolva. (1. melléklet) 5. Építéstörténet és telektörténet összefoglalása a korábbi állapotok változásainak leírásával
T
ekintettel arra, hogy a szakirodalom és a források ismertetésénél az épület történetével kapcsolatban már szerepelt minden ismert adat az épület történetéről, így az itt csak röviden kerül összefoglalásra.
A kápolna építését a legtöbb forrás a 13. századra, esetleg a 14. század 14 15 16
Magyar 1981. Regula (Online) OSB (Online)
első felére teszik, korábbi előzmények nem ismertek. Az épület átalakítás nélkül állt fenn a török korig (legalábbis erre sem az épület, sem egyéb írásos forrás nem említ erre utaló adatot). Az együttest a 15. és 16. század fordulóján kezdték el erődíteni (ez jelen ismereteink szerint a centrális épületet nem érintette) az egyre gyakoribbá váló török portyázások ellen. Rövid ideig Kaposvár előváraként funkcionált, az 1550-ben „már egészen elhagyatott, lakatlan” volt, 1555—ben pedig török kézre került. A hozzá tartozó Szentjakab falu a 17. században pusztaként van említve. 1951-ben a földből kiálló romokat egyesek nyolcszögű torony maradványainak tekintették, a terület régészeti ásatása 1960-ban kezdődött meg. A nyolcszögkápolnát érintő kutatás csak 1960-ban zajlott, ekkor az épültet tengelyével 10-15°-os szöget bezáró, két egymásra merőleges kutatóárkot tártak fel. A következő évek felületi kutatásaiban az épület már nem szerepelt. Azóta acélszerkezetű színpad épült a romokra (azokra nem támaszkodva, de nem szétszerelhető módon), mely nyaranta szabadtéri színpadként funkcionál. Újabb kutatásokat 2013-2014 között folytattak, de ennek tárgya nem érintette a vizsgált épületet. 6. Felhasznált irodalom és források jegyzéke Bogyay 1943. – Bogyay Tamás: a jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. Szombathely. 1943. Kumorovitz 1964 – Kumorovitz L. Bernát: A Zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XVI. Budapest. 1964. 43-83. Magyar 1981 – Magyar Kálmán: Kaposszentjakab. Bencés apátság romjai. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára, 68. Bp. 1981. Molnár-Mezős 2014. – Molnár István-Mezős Tamás: A kaposszentjakabi bencés apátság építéstörténeti kutatási dokumentációja. KaposvárBudapest. 2014. Molnár 2015. – Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi bencés apátság templomának területén. In: Archeológiai értesítő, 140. Budapest. 2015. Nagy 1973 – Nagy Emese Előzetes Jelentés a kaposszentjakabi ásatásról. In. Somogyi Múzeumok Közleményei. 1. (1973.) 335-339. Nagy 1978 – Nagy Emese 1978: Nagy Emese: Kaposszentjakab. In.: Tóth Melinda – Marosi Ernő: Árpád-kori kőfaragványok. Székesfehérvár. In: A Székesfehérvári István király Múzeum Közleményei D sorozat 121. sz. Székesfehérvár. 1978. 91-92. Nagy 1994 – Nagy Emese Zselicszentjakab. In Mikó Árpád – Takács Imre (Szerk.): Pannonia regia. Művészet a Dunántúlon. Budapest. 1994. 71-72. Rippl-Rónai Múzeum 662-666. – Rippl-Rónai Múzeum adattára 662666. szám. Kaposvár. Tóth 2001. Tóth Sándor – Zselincszentjakab. In. Paradisum Plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon. Kiállítási katalógus. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma, Bencés Főapátság. 2001. 342-346 Zádor 1964 – Zádor Mihány: Kaposvár. Budapest. 1964. OSB (Online) – The Order of Saint Benedict (Online dokumentum: http://www.osb.org/gen/benedictines.html Letöltés dátuma: 2017. január 20.) Regula (Online) – Szent Benedek Regulája (Online dokumentum: http://bences.hu/data/files/regula_magyar.pdf Letöltés dátuma: 2017. január 20.)
7. Javaslat a további tudományos vagy roncsolásos kutatásra, kutatói megfigyelésre – kutatási terv mellékletként csatolva. (2. melléklet) 8. Összefoglaló értékelés
A
z épületegyüttes egészét tekintve a vizsgált centrális épület alulkutatott. Manapság még funkcióját sem ismerjük biztosan, ásatások csak 1960-ban zajlottak ezen a kis területen. A jelen dokumentumban felvetett kérdésekre a korabeli írásos források, a későbbi szakirodalom és maga az épület helyenként ellentmondónak tűnő válaszokat ad, így célszerűnek tartanám az épület alapos kutatását, kapcsolatának vizsgálatát az együttes többi részével (elsősorban a keleti kolostorszárny északi irányba elnyúló szárnyával). A kutatások megkezdéséhez (és a minőségi bemutatáshoz) szükség lenne a 20. század végén épített szabadtéri színpad elbontásához. 9. A védett műemléki érték megőrzésére és fenntartására vonatkozó szakértői javaslat
S
zükségesnek tartom a kései színpad elbontását és amennyiben annak valós igénye van, új tervek szerinti oly módon történő újjáépítését, hogy az az előadások közötti időtartamban ne játszon bele a romterület látványába (könnyen szétszerelhető és a közelben raktározható kivitelben). Az épület bemutatásával kapcsolatos javaslat csak az épület funkciójának minden kétséget kizáró azonosítása után tehető.
Bodó Balázs
okl. építészmérnök
1. melléklet: Értékleltár a kaposszentjakabi bencés apátság oktogonális kápolnájához (a 496/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet 10. melléklete alapján) A. AZONOSÍTÓ ADATOK: A1. Helyszín megnevezése (építmény együttes esetén az építmények felsorolása): Szent Jakab bencés apátság (oktogonális kápolna) A2. Település-településrész; megye: Kaposvár-Kaposszentjakab; Somogy megye A3. Cím: 7400 Kaposvár-Kaposszentjakab, Várdomb 1. A4. Helyrajzi szám: 17099 A5. WGS84 földrajzi koordináták: N46°21’27.515” E17°50’42.643” A6. Nyilvántartás azonosítója; műemléki törzsszám: 7937; 4339 A7. Adatfelvevő neve, elérhetősége; aláírás: A8. Adatfelvétel dátuma: 2017. január 20. B. ÉPÜLET/ÉPÍTMÉNY B1. ÉPÜLET/ÉPÍTMÉNY ALAPADATAI B1.1. Épület/építmény megnevezése: Szent Jakab nencés apátság oktogonális kápolnája B1.2. Építményfajta: plébániatemplom/temetőkápolna B1.3. Típus: rom B1.4. Jellemző stílus: késő romanika B1.5. Jellemző datálás: 13-14. század fordulója B1.6. Eszmei értékek: korai románkori plébániatemplom és temetőkápolna romjának kora, mely az egyik legjelentősebb hazai kolostoregyüttes mellett épült fel (együtteshez tartozása). Kapcsolódása a romegyüttes többi (főleg annak északkeleti nyúlványaihoz) részéhez kérdéses, tisztázása indokolt lenne. A feltárt temetkezések leletanyagán túl a templom belsejében megmaradtak az eredeti fal menti ülőpadka is. B1.7. Jelentősége: együtteshez tartozásának következtében (azzal együtt) a korai bencés építészet és a bencés szerzetesrendek plébániafunkciójának, a korai hazai centrális templomok kutatásában. B1.8. További védelem (országos, helyi védelem): régészeti védelem B2. A HOMLOKZATKÉPZÉS ÉS A DÍSZÍTMÉNYEK ANYAGAI, SZERKEZETEI B2.1. Előépítmények: nem volt. B2.2. Homlokzatok: vakolat nélküli égetett tégla, az eredeti vakolat nyomaira utaló jelek mára nem maradtak fenn. A homlokzatok eredeti magassága nem ismert, legmagasabban a templom hajójának északi, északnyugati, valamint északkeleti falának egy kis része maradt fenn. Ezeken a falszakaszokon túl viszonylag magas a hajó nyugati és a szentély északi falszakasza, a többi falmaradvány csak nagyjából a lábazat magasságáig maradt fenn. A homlokzatok a falsíkok csatlakozásánál falsávokkal elválasztottak, melyek a falsíkból történő kiugrása átlagosan 10 cm. A megmaradt faltesteken ablakok nyomai nem láthatóak, az ajtó küszöbszintje a hajó délnyugati falában még felfedezhető. B2.3. Tető és tetőfelépítmények: Eredeti állapotában elpusztult, nyomai az 1960-as évek feltárásai során nem kerültek elő. B3. VÉDETT MŰEMLÉKI ÉRTÉKEK HELYISÉG ADATLAPJA B3.1. A 01. számú helyiség B3.1.1. helye (épületszint, épületrész): az oktogonális kápolna földszintje (karzat nyomai nem láthatóak a megmaradt faltesteken).
B3.1.2. száma: 01. B3.1.3. megnevezése: templomtér/csontház. B3.1.4. aktuális funkciója: templomhajó és szentély. B3.1.5. történeti rendeltetése: plébániatemplom és/vagy temetőkápolna vagy osszárium hajója és szentélytere. B3.1.6. mérete, alapterülete, belmagassága: a megközelítően szabályos nyolcszög alaprajzú templomhajó nyolcszögének belső oldaléle átlagosan körülbelül 2.70 m, míg a nyolcszög öt oldalával záródó szentélytér nyolcszögének belső éle körülbelül 1.30 m hosszúak (a szentély kelet-nyugati falszakaszai ennél valamivel hosszabbak, megközelítően 2.00 m hosszúak). A belső tér alapterülete 41.38 m2, eredeti belmagassága ismeretlen, mivel a tér lefedésével kapcsolatban nem maradtak fenn sem boltozásnyomok, sem gerendafészkek. B3.2. Térelhatárolás történeti értéket képviselő anyagai, szerkezetei, díszítményei: A belső falak fennmaradt szakaszain a belső falsík (egyes sérülésektől eltekintve) síkok, boltozás-gerendafészkek nyomai nem láthatóak. Belső vakolás nyomai nem kerültek elő. B3.3. Beépített történeti berendezések: Az ásatások során előkerült a hajófalat szegélyező, eredeti ülőpadka. Oltárasztal, épített oltár vagy ezek alapozása a szentélytérben nem került elő. B3.4. Történeti épületgépészeti berendezések szerkezetei és fragmentumai: nincs, valószínűleg nem is volt. B3.5. Történeti épületvillamossági berendezések szerkezetei és fragmentumai: nincs, nem is létezett. B3.6. Egyéb belső történeti épületszerkezetek, felszerelések, fragmentumok: a fal belső vonalán ülőpadka/csontház tároló padkájának maradványai láthatóak. D. TEMETŐ D1. TEMETŐ ALAPADATAI D1.1. Temető, temetőrész kiterjedése: Temetkezés nyomai az apátság területén több helyen fellelhetőek. Ezek közül az oktogonális kápolna belseje, közvetlen környezete és az apátsági templom belseje a legjelentősebbek, leletanyagban leggazdagabbak. D1.2. Típus: földbe ásott, jellemzően nyugat-kelet tájolású sírok; fejfák, sírkövek nem maradtak fenn. D1.3. Stílus: D1.4. Jellemző datálás: késő középkor (de sírok már az apátság alapításának időszakából is kerültek elő). D1.5. Eszmei értékek: korai temetkezési kultúra/szokások megjelenítődése D1.6. Jelentőség: gazdag leletanyaga és a középkori temetkezési szokások megjelenítődése D1.7. További védelem (országos, helyi védelem): régészeti védelem D2. A TEMETŐ ÉPÍTETT SZERKEZETEI, ELEMEI, FRAGMENTUMAI: felszíni szerkezetek/fragmentumok nem maradtak fenn. Földbe ásott sírokat a régészet részben feltárt, de a bolygatatlan területeken további földbe ásott sírok valószínűsíthetőek. D3. A TEMETŐ JELENTŐS TÖRTÉNETI NÖVÉNYÁLLOMÁNYA: nem maradt fenn. F. MELLÉKLETEK F1. Arányos alaprajzi vázlatok szintenként, nézetrajzok: 13-15. oldal F2. Térkép-kivágat, helyszínrajz (kivágat azonosítási adatai: térképlap száma, térkép vetülete és méretaránya) 12. oldal F3. Fotódokumentáció: 6. melléklet
Helyszínrajz az oktogonális kápolna kiemelésével M1:500 északra tájolt rajz
984
926
662
1231
1138
651
2157
2158
2156
2155
2139
2138
2329
2326
2331
2332
2135
+1
78.40
3
2122
2119
2117
2116
2115
2114
2113
2112
2111
2110
2109
2108
2219
2218
3
2128
2118
0 77.77
2253
+1
2250
2106
2224
2221
2216
2214
2213
2222 2210
2107
2223
2104
2103 2102
2101
2205
2100
2215 2208
2207
2203
2204
2199
2200
2206
2202
2209
M&M Architektész
2121
77.77
2226
+1
2225
1111 Budapest, Budafoki út 10C
2124
2230
2228 2229
2227
1
77.79
2220
2271
2232
2231
A FELMÉRÉSEKET KÉSZÍTETTE:
2123
2264
2234
2233
+1
77.88
+1
+1
76.52
0
2129
2126
2125
3
2133
2127
2308
0
2132
2314
77.93
2131
2143
2315
2306
77.89
2137
2136
2134
2333
2334
2307
2304
2302 2237
2236
+1
2151 2140
2150
2149
2327
2323
2305
2303
2301
2300
2235
+1
2141
2153
2152
2330
2325
2328
2324
2321
2319
3 1
2322
2320
2318
80.26 +1
1137
919
+1 80.50 9 5
7 9 3 5
80.73 7 80.97 81.21
80.72 80.84 1 80.97 81.09 81.21
+1 +1 +1
+1 +1 +1 +1 +1
0
2.11
Az oktogonális kápolna alaprajza M1:50 9
1.9
cca 0.81
0.12
7
0.0
7 2.1
0.07
2.01
2.00
2.0
4
az óramutató járásával ellentétesen 90°-kal elforgatva
.81 a0 c c
4
2.4
0
7 3.4
3.5
2
3.55
3.76
0.3
3.24
A FELMÉRÉSEKET KÉSZÍTETTE:
M&M Architektész 1111 Budapest, Budafoki út 10C
Az oktogonális kápolna kiterített külső nézete M1:50
1137 (vágás)
1231 (vágás) +182.720 mBf +182.619 mBf +182.544 mBf
0984 (vágás) +182.602 mBf +182.459 mBf
+182.120 mBf
+181.136 mBf +180.891 mBf
+180.891 mBf
+180.648 mBf
+180.648 mBf
+180.411 mBf +180.169 mBf +179.696 mBf
+178.237 mBf +178.161 mBf
+177.749 mBf
+177.891 mBf +177.710 mBf
+177.128 mBf
+177.127 mBf
SZENTÉLY - északi falszakasz
+177.899 mBf
HAJÓ - északkeleti falszakasz
HAJÓ - északi falszakasz
0926 (vágás)
0919 (vágás)
+182.902 (1st Reference Level)
0651 (vágás) +182.902 mBf
+182.515 mBf +182.389 mBf
+181.125 mBf
+180.340 mBf +180.215 mBf
+178.025 mBf +177.847 mBf
+177.840 mBf +177.643 mBf
+177.240 mBf
HAJÓ - északnyugati falszakasz
HAJÓ - nyugati falszakasz
A FELMÉRÉSEKET KÉSZÍTETTE:
M&M Architektész 1111 Budapest, Budafoki út 10C
3. fotó: akápolna bejárata kívülről és a színpad
2. fotó: a kápolna bejárata belülről és az ülőpadka
1. fotó: az ún. ülőpadka
6. fotó: a szentély délkelet felől
5. fotó: a falmaradványok belülről
4. fotó: a déli falmaradvány és a színpad szerkezete
9. fotó: az északi fal maradványai
8. fotó: a szentély északi és a hajó északkeleti fala
7. fotó: aszentély kelet felől
10. fotó: a nyugati fal maradványai
10. fotó: az északnyugati fal maradványai
2. melléklet: Kutatási terv a kaposszentjakabi bencés apátság oktogonális kápolnájához (a 496/2016. (XII. 28) Korm. rendelet 9. melléklet F. pontja alapján)
J
elen kutatási terv készült 2017. január 20-án a kaposszentjakabi bencés apátság oktogonális kápolnájának építéstörténeti tudományos dokumentációjához. Az épület a 13. században (legkésőbb a 14. század első felében) épült, jelen ismereteink szerint egyetlen periódusban és a 16. század közepéig láthatta el funkcióját. Ekkor került az apátság Kaposvárral együtt török kézre, innentől állapota fokozatosan pusztult. Régészeti kutatás 1960-ban kezdődött Nagy Emese vezetésével, de a kápolnát érintő kutatások ebben az évben le is zárultak, a későbbi kutatások pedig már elsődlegesen a centrális épülettől néhány méterre délre található apátsági templomra (és az ehhez csatlakozó apátsági épületegyüttesre) koncentráltak. Az épületet a források egyaránt említik plébániatemplomként, temetőkápolnaként és osszáriumként is. Az említett tudományos dokumentáció több kérdést fogalmaz meg, elsődlegesen az épület funkciójával, részben pedig eredeti kialakításával és a megmaradt állapotok periodizációjával kapcsolatban. Jelen kutatási tervben megfogalmazott kutatások e feltett kérdésekre kívánnak választ adni.
M
ivel a régészeti kutatás az épülettel kapcsolatban csak két, egymásra merőleges árokkal történt, az épület teljes együtteshez történő kapcsolatáról nincs információnk. Szükséges lenne a kápolna falának külső síkján, minimum 1 m széles sávban régészeti kutatásra, melynek célja kapcsolódó épületek vagy egyéb épített elemek (pl. kerítések) alapozásának kutatása. Emellett vizsgálandó a hajó és szentély alapozásának csatlakozása az egyetlen periódus igazolására vagy cáfolására. A feltárást oldalanként kell elvégezni (majd dokumentálás után tömörített földdel mihamarabb visszatemetni), a csatolt vázlaton feltüntetett sorrendben, az épület alapsíkjáig. A magasan megmaradt faltestek esetében (a hajó keleti falától óramutató járásával megegyezően a szentély északi falával bezáróan) az alaptestek bármilyen megmozdulása vagy a faltesten megjelenő repedés esetén statikus tervező azonnal értesítendő, a további földkitermelést azonnal be kell fejezni! További régészeti kutatást igényel az épület belső tere is. Első ütemben rekonstruálni kell az 1960-as árkok helyét, ezeket eredeti magasságukig meg kell nyitni. A fennmaradó bolygatatlan területen vizsgálandó a falak mentén bármilyen anyagú padló lenyomata, az épület eredeti padlósíkjára utaló bárminemű nyom, emellett a szentélyrészben vizsgálandó, volt-e (eredeti funkciót bizonyítandóan) oltáralapozás a korábban fel nem tárt részeken. Megállapítandó továbbá az ülőpadkáknak nevezett szoknya alapozási síkja (melyből megállapítható lehetne, hogy lehetett-e teherviselő funkciója osszárium funkció esetén). Lásd melléklet vázlat
E
lkerülhetetlen habarcsvizsgálat a Zádor Mihály féle helyreállítás felfalazása pontos kontúrjának megállapításához. Ehhez a magasan megmaradt faltestek esetében a vázlatokon jelölt tengelyekben kívül-belül 3-3 függőleges tengelyen 5 téglasoronként vizsgálandó 4-4 minta úgy, hogy az első mintát közvetlen a felső sor alatti első ép fugából kell kivenni. Az alacsonyabb faltestek esetében ez 3-3 függőleges tengelyt kell vizsgálni, tengelyenként 3-3 ponttal az előzőekkel megegyező módon. Az épület eredeti állapotának vizsgálata érdekében roncsolásmentes kutatásokkal (szondázás, elektromos ellenálláson alapuló és ultrahangos vizsgálatokkal) kutatandó a magasabb faltestek falszövete.
Keresendőek utólagos (elsősorban nem látható) visszafalazások nyomai, különös tekintettel az ablakok helyzetére és falak felső harmadában boltozatindításra utaló nyomok (fugák vízszintestől történő elhajlása, falszövet strukturális megváltozása) vagy befalazott gerendafészkek nyomai.
A
z épület belső terében továbbá vizsgálandó a falazat nedvesség-, só- és szervesanyag tartalma. A vizsgálatokhoz kiveendő mintákat elsősorban az ülőpadka vízszintes és függőleges felületeiről, illetve a felmenő falak alsó harmadából kell beszerezni. Referenciamintákat a szentély északi és keleti falának eredeti falszövetéből (ahol padka hiányában nem helyezhettek el csontokat osszárium funkció esetén) és a hajó északi falának külső (nem lábazati) felületéről kell venni. A vizsgálat célja, hogy kiderüljön, van-e jelentős többlet szervesanyag azokon a felületeken, ahol csontházként történő működtetés esetén a csontokat elhelyezték volna. A vizsgálatok eredményei a funkció bizonyításában másodlagosak (elsődleges információként a fentebb részletezett falszövet-vizsgálatot kell tekinteni), mivel ezen eredményeket kritikával kell kezelni, mivel a folyamatos temetkezés miatt egyrészt az átlagosnál várhatóan mindenhol magasabb a falak szervesanyag-tartalma, másrészt pedig az épület funkcióját legkésőbb az 1550-es években felhagyta, az épület belső terei pedig már többszáz éve külső térként működnek.
Bodó Balázs
okl. építészmérnök