Bodó Balázs: Orangerie, egzotikus növények történeti kertekben. by Balázs Bodó

Bodó Balázs

ORANGERIE, egzotikus növények történeti kertekben.

Készült Gecséné Tar Imola és Takács Katalin A kertépítészet elmélete és törtéénete c. kurzusához Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszék 2017. január 10.

gzotikus növények. Hosszú ideig a magyar főúri kertek és kolostorkertek növényállománya az adott területen természetes körülmények között is életképes növények közül került ki.

Az egyik első egzotikusnak tekintett növénycsoport a citrus nemzetség tagjai voltak. Ezeket a trópusi-szubtrópusi növényeket korábban délkelet-ázsiai eredetűnek feltételezték, bár egyes újabb kutatások01 már Ausztráliát, Új-Kaledóniát és Új-Guineát jelölik meg, mint eredeti termőhely. Természetes vad megjelenésük 5-15 m magasságig is megnövő cserje vagy fa, termése különleges bogyótermés: a többrétegű bőrszerű külső héjjal és a hártyás választófalakon lévő nedvvel telt szőrökből álló húsú citrustermés. Hosszú ideig Európában, így Magyarországon is magát a növényt nem termesztették, csupán gyümölcsüket, mint kereskedelmi terméket ismerték. A magyar megnevezések közül legkorábbi az olasz eredetű a narancs (vagy naranch, narancz, marancz), első említése 1481-ből származik.02 A citrom latin eredetű, első magyar említése 1538-ból03, míg a limónia – mely szintén latin eredetű – első hazai felbukkanása 1544-ből való.04 A nemzetség növényei könnyen nemesíthetőek, keresztezésre hajlamosak. Bár nem fagyérzékenyek, rövid időszakokra akár a -10°C-os hőmérsékletet is átvészelhetik,05 alapjában véve a -2°C-os minimumhőmérsékelt alatti tartás a növények gazdaságos termesztéséhez elkerülendő, jó minőségű gyümölcs termesztéséhez teleltetésükre fagyvédett, napfényben gazdag hely ajánlott. Dísz- és haszonnövényként a késő reneszánsz kertekben kezdtek elterjedni. Amennyiben az egzotikusnak tekinthető növények neveinek első hazai megjelenését tekintjük06, korai még a datolyapálma (vagy pálma, első említése 1416-ból), a füge (mely akár természetesen is képes megélni itthon, 1416 után) és a gránátalma (1604, de pomagránát néven már 1470 körül) méltó említésre, bár a citrusok reprezentatív jelentőségét messze nem közelítették meg. A citrusok különlegessége az 1800-as évek elején kezd halványulni, eddig a kertekről készült leltárakban a különböző (és az idő előrehaladtával egyre több fajt felsorakoztató) citrusok igen előkelő helyet foglaltak el, rendszerint az egyes kertekben fajtánként feljegyezték a darabszámot, a 19. század elejére – amennyiben a növényállományt nem adták el – már egyáltalán nem részletezik. A főurak botanikai szenvedélye és figyelme fokozatosan ez időben a citrusokról egyéb, melegházakban termesztett növényekre (mint a kávécserjék, levendula, olajfa, ciprusok, banán, gránátalma) tevődik át és egyben a növénygyűjtemény is egyre változatosabbá válik.

yűjtés. A növénygyűjtéssel kapcsolatban megjegyzendő, hogy amennyiben a források az orangerie-t említik, az a korban egyaránt utalhatott a növények téli szálláshelyére és magára a növénygyűjteményre is.07 A citrusok termesztésével kapcsolatos első hazai említés 1546-ból való, amikor Nádasdy Tamás báró ilyen növényeket rendelt udvarába.08 Mivel ez az említés az 1550-es években még többször is előkerül, vélhetően ekkor még nem magáról a növényről, hanem inkább annak gyümölcséről beszélhetnek a források. Az első megbízható forrás hazai növénytartásról 1560-ból való, ekkor egy csere keretében Batthyány

Liu-Heying-Tanumihardjo 2012. Fatsar 2014. 60. és Vörös 1996. 137. 03 Vörös 1996. 74. 04 Vörös 1996. 124. 05 Wiki-Citrus (Online dokumentum). 06 Vörös 1996. 24-28. 07 Fatsar 2014. 61. 08 Fatsar 2014. 61. 01 02

Kristóf birtokába került az első narancsfa.09 Ez időtájt (azaz a 16. század második felében és a 17. században) a citrusokat jellemzően olasz fákként, míg a gyűjteményt olaszkertnek nevezték, mivel a növények jellemzően Itáliából hozták Magyarországra.10 Az első jelentősebb gyűjtemény Lippay György pozsonyi érsek nevéhez fűződik, melyről unokatestvére fennmaradt rajzsorozata tanúskodik, illetve ehhez a kerthez tartozik az első értekezés is e növények neveléséről, tartásáról. A 17. század magyar gyűjteményeire jellemzi, hogy viszonyleg kevés növényfajtát tartalmaztak, de elvétve akadtak kivételek is, mint a pozsonyi Heindl Ferdinánd gyűjteménye, mely számos citrusfaj mellett agavét, mirtuszt és babérfát is tartalmazott. Ebben változást a barokk kertművészet előretörése és a 18. század hozott fordulatot és ebből az időből már a leltárak, útleírások közül is több maradt fenn, illetve azok jellemzően részletezőbbek is voltak. Az útleírások közül Gottfried Edlen von Rotenstein emelendő ki, az országot körbejárva számos udvarról készített hosszabb-rövidebb beszámolót. Jelentősebb növénygyűjtemények a korból Alsókorompán (Brunswick-család, a gyűjteményhez kávécserje, datolyapálma és banánfa is tartozott), Pozsonyban (az érseki kerthez ekkor már 400 körüli fa tartozott), Királyfán (Pálffy-család, Rotenstein szerint a legkiválóbb hazai gyűjtemény) és Fertődön voltak. A leírások a fajták számának növekedése mellett már sejtetik a citrus-kultusz végét is, egyre több és egyre különlegesebb növények jelennek meg a főúri kertekben, ami a század végére odáig vezet, hogy a citrusokat a leltárok már kisebb számban és elsősorban kisebb jelentőséggel említik. Az angolkertek hazai megjelenésével pedig a növények szerepe is teljesen megváltozik: míg korábban a kertbe való kitelepítés és a szerkesztett kertek elemeiként való használat volt az elsődleges szempont; ezután a kertek szerkesztettségének elvesztésével a növények díszítő szerepe csökken (ekkor ilyen célra már csak a palota közvetlen közelében alkalmazták korábbi funkciójukban), helyette a növénygyűjtés és botanika már hobbiként terjed, a növényeket ekkor már nem feltétlen telepítik ki az üvegházakból, amik ezáltal a kikapcsolódás színtereivé is válhatnak.

övénytartás, kiültetés. A citrusfélék tartásánál már a korai időszakban is figyeltek a növények teleltetésére. Ez eleinte kimerült abban, hogy a növényeket fagytól és széltől védett helyre, elsősorban valamilyen fűtött vagy fűtetlen pincehelyiségbe vitték,11 a ma ismert narancsházak csak később alakultak ki. Emiatt a mozgatás miatt a növényeket mindig is valamilyen edényben, cserépben nevelték. Mivel a növények a tulajdonos gazdagságát voltak hivatottak szolgálni, a korai időszakban ezek az edények is nagy gonddal megformáltak voltak, elősegítve ezzel a bennük gondozott növények értékének fokozását. Egyes edényekről értékük miatt részletes leírások is maradtak fenn. Ahogy a citrusfélék egyre szélesebb körben kezdtek elérhetővé válni a 18. század elején, úgy ezek a tárolóedények is veszítettek kidolgozottságukból. Szintén a növények értékéhez köthető, azok kerten belüli elhelyezésének rendje is. A legjellemzőbb megoldások szerint az edényekben nevelt fákat az épület közelében, jól megkülönböztetett helyen helyezték el a nyári időszakra. Az elhelyezés lehetett akár közvetlen az épület tövében (mint egy Fertődről készült korabeli festményen látható), de lehetett az épület közelében lévő parterek mellett (szintén Fertőd, Nagycenk, Keszthely) és az udvart körítő falak mentén (mint a keszthelyi Festetics-kastély korai barokk kerttervén) is. Nemzetközi minták szerint a citrusfák kiültetésére szolgáló ún. narancsos parterek gyepesítettek voltak (így a parter felülete nem vonta el a látogató figyelmét a növényekről), ahol a dézsákat vagy a gyepes felületen belül létrehozott kőlapokra, mint alapra állították ki,

Fatsar 2014. 61. Fatsar 2014. 62. 11 Fatsar 2014. 73. 09 10

vagy a parter szegélyét szabályos távolságban becsípve alakították ki a növények elhelyezésére szolgáló pontokat. Itthon gyakori, de a korabeli külföldi gyakorlatot tekintve különlegesnek számító módszer – amelyet talán a magyar kertek a nyugatiakhoz képest kisebb mérete indokolt – volt a narancsos és virágos parterek vegyítése. A fertődi kamarakert esetében a citrusok nyári elhelyezésére szolgáló területet virágágyással vették körbe, melyet az oldalak közepén megszakítva biztosították a bejárást, a parter belsejében a fák szabályos rendben, de a teljes belső területet megtöltve, egyfajta erdőként voltak kihelyezve. Másik jellemző megoldás, hogy a narancsos parterek gyepes felületeit növénykiültetéssel gazdagították, mint Nagycenk vagy Keszthely esetében.

vegház – narancsház – pálmaház. Míg a déli növények nyáron a kert díszei, a tulajdonos büszkeségei voltak, télen a hazai éghajlat viszontagságai miatt megfelelő védelmet igényeltek. Ugyan egyes növények (elsősorban a korán népszerűvé váló citrusfák) hosszabbrövidebb ideig kibírják a hidegebb időt is, rendesen növekedni, jó gyümölcsöt teremni csak megfelelő teleltetés mellett tudnak. A teleltetés jellemzően 8-10 °C-os hőmérsékleten történt, a növényeket október tájékán szállították át (jellemzően állati erőt is igénybe véve) az üvegházakhoz.12 Az üvegházból történő kiszállítás jellemzően májusban történt, amikor először a növényeket egy árnyékosabb helyen akklimatizáltatták.

Fig.1 Jászó, premontrei kolostor, háttérben a narancsházzal

A korai időszak tárolási módszereiről Lippay János ír traktátusában, mely szerint a korban jellemző volt a növények fűtött vagy fűtetlen pincébe történő behordása vagy a növény gyökerének körbepalánkolása, lótrágyával és földdel történő betakarása. Lippay már ekkor összeszedte a növények téli tárolásához kapcsolódó legfontosabb állapotjelzőket: jó hőszigetelés, megfelelően párás levegő, rendszeres öntözés biztosítása, szellőzés, a dézsában lévő föld minősége, megfelelő benapozottság, stb. Ebben az időszakban a már említett pozsonyi püspök több módszert is kipróbált a megfelelő tárolóhely kialakítására és az ekkor kialakuló épület a későbbi narancsházak alaptípusának is tekinthető.

Az épület megnevezésével többféle formában találkozhatunk. A leggyakrabban, általánosságban használt kifejezés az üvegház volt, mely zárt, részben átlátszó felületekkel határolt tárolóhelyiséget jelentett, melyben évszaktól függően biztosították a növények fejlődésének optimális feltételeit. Ezek az épületek az esetek többségében gazdasági jellegűek voltak, tudatosabb megformálásuk, díszesebb kialakításuk először inkább csak kivételnek számított. A narancsház (vagy ahogy a korban inkább használták: orangerie) délszaki növények számára épített 12

Orangerie (Online dokumentum).

üvegház, ezzel a megnevezéssel inkább már a kevésbé gazdasági jellegű épületeket illették, a kifejezésben szereplő narancs pedig nem jelentette, hogy kizárólag narancsok vagy citrusfák tárolására szolgált volna. A pálmaház kifejezés a narancsházhoz hasonló jelentést takar, de ez a kifejezés már inkább a 19. században volt használatos.

Fig.2 Gödöllő, narancsház egy archív képeslapról (1945 előtt)

Az üvegházak elhelyezése a teljes együttesen belül általában alantasabb, inkább a gazdasági udvarhoz tartozott. Kivételként a már díszesen megfogalmazott és esetenként télen is látogatott épületeket kell megemlíteni, mint a gödöllői Grassalkovich-kastély narancsházát – mely közvetlen kapcsolódik a kastély egyik szárnyához –, a jászói premontrei kolostort – ahol a narancsház az apáti szárnnyal szemközt került kialakításra – és a fertődi Eszterházy-kastélyt – mely narancsházának előkelőségét mutatja, hogy a marionette-színházzal épült egy épületbe – kell megemlíteni.

Az épületekről általánosságban elmondható, hogy hátsó és oldalsó falaik kőműves szerkezetek (melyek védelmet biztosítottak a szél és hideg ellen), fa szerkezetű üvegezés jellemzően az épület déli oldalára került a minél jobb benapozás érdekében. A tető szigetelése a belső klíma megteremtéséhez elengedhetetlen volt, így az is elképzelhető, hogy a korai ilyen jellegű épületek még szalmafedésűek lehettek. További szigetelési módszer volt kemény telek esetén a falak agyagos fa burkolata, a párkányok és falak hajdinahüvely-szigetelése is.13 Az ideális hőmérséklet eléréséhez a helyiségeket fűthették. Bár a fűtés a legkorábbi narancsházakból talán hiányozhatott is, korai megoldása (mely kisebb narancsházak esetén működött hatékonyan) a kívülről fűthető kályha volt. Későbbiekben létrejöttek az épület északi oldalán a fűtőfolyosók (melyek a lehűlésre leginkább hajlamos északi falat tovább szigetelték), majd a padló alatt futó fűtőcsatorna-hálózat, mely már alkalmas volt arra, hogy a növények legérzékenyebb részét, azok gyökerét fűthessék hatékonyan. Ezek a fűtőcsatornák jellemzően a lehűlésre legérzékenyebb déli oldalon futottak végig.

ellegzetes épületek. Pécel, Ráday-kastély narancsháza.14 A Ráday-család uradalmi központjához tartozó narancsház a kevés fennmaradt ilyen jellegű épület közül talán az egyik legkorábbi, a tervek 1755-ből származnak, az épület valamikor az 1760-as évek végére készülhetett el. Különlegessége az elhelyezkedéséből adódik: a kastély főhomlokzatához képest ugyan visszahúzva, de ugyanúgy a fő megközelítési irányba tekintve épült fel. Kialakítása viszonylag egyszerű, az egyetlen növénytárolás célját szolgáló helyiség öttengelyes volt, az

13 14

Orangerie (Online dokumentum). Fatsar 2014. 75-76.

üvegezett felületeket itt még falazott szerkezet választotta el egymástól. A főtérhez oldalról egy-egy kisebb tér is csatlakozott. Az épületet megépítése után képtárrá alakították, a korábbi nagyobb nyílásokat fülkékké szűkítették. A pozsonyi királyi udvar narancsház-terve.15 Bár a pozsonyi érsekség narancsházáról is maradtak fenn rajzok és leírások a 17. század második feléből, az első jelentősebb, említésre méltó terv egyszerű, de tipikus kialakítása okán a pozsonyi királyi udvar tervezett narancsháza 1778ból (mely végül soha nem valósult meg). Az egyetlen helyiségből álló épület három oldala kőműves szerkezet, az ajtó az épület keleti oldalán nyílt. Ugyanezen az oldalon volt az épület fűtését biztosító kályha külső tüzelőnyílása is. Az épület főhomlokzatának tekinthető déli oldal (később elég gyakori formálásmódjához hasonlóan) öttengelyes volt. Az üvegezést tartó faszerkezet alsó háromnegyede befelé dől (a jobb benapozás biztosítása végett), míg a felső negyed enyhén visszaugrik. A tető ácsszerkezete az üvegfal szerkezetére támaszkodik, azzal gyakorlatilag egy egységet képez. Érdekességként megemlítendő a belső térben elhelyezkedő többszintű polcrendszer a növények minél helytakarékosabb és egészségesebb tárolásához.

Fig.3 Keszthely, a narancsház homlokzattervei (1781)

Jászó, premontrei kolostor narancsháza.16 Különlegességét Pécelhez hasonlóan elhelyezkedése és ahhoz képest újszerű kialakítása egyben adja. A kolostoregyüttesben előkelő helyet foglal el, a kétudvaros kolostor hátsó udvarában, a kolostorral átellenben, azzal párhuzamosan épült fel. Kialakításának különlegessége, hogy az épület három rizalitként kiképzett tömbje az épületet már nem gazdasági jellegű, hanem egy elegánsan megformált klasszikus arányú házzá alakítja. Ezek között a kőműves szerkezetű, klasszikus formálású ablakokkal rendelkező épületrészek közé kerül be a Pozsony esetében már említett, teljes magasságú délre néző faszerkezetű üvegezéssel rendelkező alaptípus. A rizalitként kezelt tömbök közül a két szimmetrikusan elhelyezkedő szélső épületrész talán gazdasági funkciót tölthetett be, ellenben a középső, elegáns hármas félköríves nyílásokkal megnyitott tömbjével, mely akár reprezentációs, rekreációs célokat is szolgálhatott a téli időszakban.

Keszthely, Festetics-kastély narancsház-tervei. Az első terveket gróf Festetics Pál megbízásából készítette Hoffstedter Kristóf 1768-tól.17 Az első tervváltozatokon a narancsház a kastélytól északnyugatra, egy nagy belsőudvaros téglalap alaprajzú gazdasági jellegű épület részeként, melynek a barokk kert felé néző szárnyában kapott volta helyet az ekkor mégy „gyümölcsös házként” emlegetett orangerie. Az épületben ezen felül még többek között kertészlak és a lótenyésztést irányító uradalmi tisztek helyiségei kaptak volna helyet. A tervanyag 1770-es lapjai alapján az épület helyzete nem változott, de az ekkor már orangerie-nek nevezett déli szárny falának korábbi tömörsége feloldódik és ekkor már egy sűrűn áttört, sokablakos homlokzatkialakítást kapott. A szárny keleti végén három kisebb helyiséget (a kertészlakot) követte az első hosszabb és egy második rövidebb növénytárolás célját szolgáló helyiség, mely mögött egy hosszú folyosó futott. Erről a folyosóról a nagyobb helyiség Fatsar 2014. 73-74. Fatsar 2014. 78. 17 Virág 2015. 41-43. 15 16

irányába négy, a kisebb irányába kettő kályha volt fűthető. A tervek padlóban vezetett fűtőcsatornákat ekkor még nem jelölnek. Hosszabb szünetet követően a következő narancsházra vonatkozó tervek 1781-ből maradtak fenn.18 Ekkor a narancsház már külön épületben kapott helyet és egyszerre két homlokzati kialakítású, de azonos alaprajzi rendszerű terv is készült. A terv egy három egységből álló szimmetrikus együttest mutat, melynél a nagyobb középső teret mindkét oldalon egy-egy kisebb tér keretezi. Az épületrészek közötti folytonosságot nyaktagok biztosítják, melyek az épületek hőellátó központjai is voltak; ezzel párhozamosan az északi oldalról eltűnt a fűtőfolyosó is. A fűtést ekkor már a padló alatt vezetett nagyméretű légcsatornák oldották meg. A belső tereket ezek előtt a nyaktagok előtt nyíló ajtókon keresztül lehetett megközelíteni. A homlokzati variációkat tekintve az első változat barokk hatást tükröz. A nagy nyílások szegmensív záródásúak, falazott pillérek választják el egymástól, a belső tér ebben az esetben boltozott volt. Az egyes részek között ez a tervváltozat nem csak a méretekben, hanem a homlokzatformálásban is különbséget tesz: a két szélső egységről hiányzó a markáns főpárkány szerepét egy egyszerűbb tagozat tölti be. A másik tervváltozat a pozsonyi királyi kert narancsházához hasonló, döntött üveges kialakítású, de annál jelentően nagyobb méretű. A terek ezen a változaton nyitott fedélszékkel rendelkeztek. Az 1770-es tervváltozatokhoz hasonlóan ez az épület sem valósulhatott meg.

Fig.4 Gödöllő, a narancsház 1871-es átalakítási tervének alaprajza

Fertőd, Eszterházy-kastély narancsháza.19 A magyar Versailles narancsháza egy együttes részét képezte, melynek központját egy víztorony adja (mely már 1762-es rajzokon is szerepel), ennek egyik oldalán a Marionette-színház (amit 1773 előtt már befejezettnek tekintenek). A narancsház építési korára nincsenek ismert adatok, de valószínűsíthető, hogy csak a Marionette-színház elkészülte után épülhetett. Az épület hányattatott sorsa (magtárként történő hasznosítás és az ezzel járó jelentős átalakítások) miatt csak kutatások eredményei alapján készült elvi rekonstrukciók állnak rendelkezésre. Az orangerie növénytárolásra szolgáló tizenegy tengelyes tere mögött fűtőfolyosó húzódott, mellette mindkét oldalt egy egytengelyes melléktér kapott helyet. Az épület fűtését egy kályha láthatta el, a meleg levegő a padlókban futó légcsatornákon keresztül melegítette fel a teret. Homlokzati kialakítása barokk sítlusú: a félköríves záródású nagyméretű ablakokat falazott pillérek választják el egymástól.

Gödöllő, Grassalkovich-kastély narancsháza. A kastély szerves részét képező orangerie elődjét az 1750-es évek végén, 1760-as években építtethette I. Grassalkovich Antal.20 Az orangerie viszonylag kiemelt helyen épült, közvetlen kertkapcsolattal rendelkezett, a palotával egybeépítve, a templomhoz nyugati irányból csatlakozva állt. A teljes kastély 1869 és 1879 között nagyobb átalakításon ment át, ekkor épült a Felső kertben lévő pálmaház 1870-ben és az orangerie-t is ekkor, 1871Virág 2015. 44-45. Krähling-Haloms-Koppány 2013. 75-94. 20 Varga 2003. 17. 18 19

Fig.5 Dég, a narancsház archív képe egy 1944-es képeslapon

ben korszerűsítették.21 Az épületrész eleganciáját az orangerie mellett álló két kupolás tömb, azok háromnyílású kialakítása és a közéjük befeszülő nagyméretű üvegfelület adja. Az orangerie rendelkezett hátsó fűtőfolyosóval, a tér felmelegítését a korban már szokásossá váló padlóban vezetett csatornahálózat biztosította.

Dég, Festetics-kastély narancsháza.22 Az eredetileg klasszicista stílusú üvegház valószínűleg a kastéllyal nagyjából egyidős (azaz építése az 1810-es évekre tehető), tervezője pedig feltételezhetően Pollack Mihály volt. Az épület homlokzati megjelenését tekintve a jászói orangerievel állítható párhuzamba, de Jászóhoz képest itt a szélső és középső rizalittömbök már nem olyan erősen hangsúlyozottak, kiugrásuk is kisebb; valamint az egész épület már egyetlen nyeregtető alatt helyezkedik el. A középső tömb homlokzata esetében viszont Jászóhoz hasonlóan a három félköríves záródású, nagyméretű ablak kölcsönzi annak eleganciáját. Keszthely, Festetics-kastély pálmaháza. A korábbi narancsház 1883as elbontása után 1885-ben épült fel a ma is álló, H. Cels tervei alapján készülő pálmaház.23 Ez az épület már a citrus-kultusz után, a gazdagodó növényállomány számára biztosította a teleltetőhelyet. A két sarokés a középpavilon kétszintes, utóbbi párkányát öntöttvas oszlopok támasztják alá. A pálmaháztól keletre további három másik üvegház is létesült.

Varga 2003. 42. Sisa 2005. 73-74. 23 Virág 2015. 83. 21 22

Felhasznált irodalom Fatsar 2014. – Fatsar Kristóf: Hungarian Orangeries until the Turn of the 19th Century, In: Szerk.: Katja Pawlak Orangeriekultur in Österreich, Ungarn und Tschechien. Berlin, 2014. Fatsar 2008. – Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Budapest, 2008. Krähling-Halmos-Koppány 2013. – Krähling János-Halmos Balázs-Koppány András: the marionette opera and the orangerie of Eszterháza (Fertőd, Hungary). Building archaeology, methods and theoretical reconstruction. In: Materiali e Strutture. 2. (2013: 4.) Liu-Heying-Tanumihardjo 2012. – Liu, Y.; Heying, E.; Tanumihardjo, S.: History, Global Distribution, and Nutritional Importance of Citrus Fruits. In: Comprehensive Reviews in Food Science and Food Safety. 11. (2012: 6.) Sisa 2005. – Sisa József: A dégi Festetics-kastély. Budapest, 2005. Szikra 2011. – dr. Szikra Éva (szerk.) Kertörökségünk. Történeti kertek Magyarországon. Budapest 2011. Varga 2003. – Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai. Budapest 2003. Virág 2015. – Virág Zsolt (szerk.): Keszthelyi Festetics-kastély. Helikon Kastélymúzeum. Keszthely, 2015. Vörös 1996. – Vörös Éva: Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára. Debrecen, 1996. Orangerie – Az üvegház (Orangerie) története. Online dokumentum: https://www.bakker.com/hu-hu/c/azuveghaz-orangerie-tortenete (Hozzáférés dátuma: 2017. január 08.) Wiki-Citrus – Citrus. Online dokumentum: https://en.wikipedia.org/wiki/Citrus (Hozzáférés dátuma: 2017. január 3.) Képek jegyjéke Külső borító: a fertődi Eszterházy-kastély narancsházának felújított homlokzata. Online dokumentum: https://goo.gl/AKVPnH (Hozzáférés dátuma: 2017. január 11.) Belső borító: a szécsényi Forgách kastély üvegháza. Online dokumentum: https://goo.gl/fbhQWZ (Hozzáférés dátuma: 2017. január 11.) Fig.1: Jászó, premontrei kolostor, háttérben a narancsházzal. Online dokumentum: https://goo.gl/V58i4N (Hozzáférés dátuma: 2017. január 11.) Fig.2: Gödöllő, narancsház egy archív képeslapról (1945 előtt). Online dokumentum: https://goo.gl/qgUDQS (Hozzáférés dátuma: 2017. január 11.) Fig.3: Keszthely, a narancsház homlokzattervei (1781). In: Virág 2015. 44. Fig.4: Gödöllő, a narancsház 1871-es átalakítási tervének alaprajza. In: Varga 2003. 71. Fig.5: Dég, a narancsház archív képe egy 1944-es képeslapon. Online dokumentum: https://goo.gl/CHtNAV (Hozzáférés dátuma: 2017. január 11.)

Répceszentgyörgy. Az 1817-ből származó terv főhomlokzata és metszetei a haladóbb szellemiségű 1781-es keszthelyi tervekre hasonlít. Jelentős különbség, hogy itt a két oldasó szárny nem szimmetrikus, az egyes terek között közvetlen átjárás biztosított és a középső tér mögött megtalálható az egyetlen kályhát kiszolgáló fűtőfolyosó.