Bodó Balázs: Kővágóörs településkép- és értékvizsgálata by Balázs Bodó

Bodó Balázs

KŐVÁGÓÖRS településkép- és értékvizsgálata

GSPublisherVersion 0.0.100.100

Készült Istvánfi Gyula A magyar falu 1. c. kurzusához Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszék 2016. május 27.

LHELYEZKEDÉS, DOMBORZATI VISZONYOK ÉS TÁJI KÖRNYEZET. Kővágóörs község a Balaton-felvidéken, Veszprém megye tapolcai járásában fekszik, a Tapolcát Révfülöppel összekötő mellékút mentén a Balatontól néhány kilométerre. A település közigazgatási területének nagyobbik része ma már az 1997-ben létrehozott Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi területén belül fekszik, egyedül a Balaton menti területek (Pálköve) és a helyiségtől délre fekvő pincesorok nem tartoznak ide. A települést a Káli-medence déli kapujaként is emlegetik. Ezt a jelzőt fekvésének köszönheti, mivel a Káli-medencét a Balatonparttól elválasztó dombvonulat a község előtt alacsonyabbá válik, egyfajta természetes bejáratot biztosítva a medence irányába a Tepecs és Fülöp-hegyek között. A települést innen közelítve, azt majdnem elérve kitárulkozik a Káli, vagy régies elnevezés szerint Kállai-medencét körülölelő dombság. A Kővágóörsről is látható a Tapolcai-medence és Hegyestű 3-6 millió évvel ezelőtt kialakult impozáns tanúhegyeink bazaltkoronáján túl érdemes megemlíteni a környező hegyeket alkotó vörös homokkövet01 – mely színét a vas tartalmú hematit ásványtól kapta és jellemzően a medence partközeli részein bányászták nagy mennyiségben – illetve a terület másik jellegzetes táji képződményeit alkotó pliocén-kori üledékes kőzetet.02 E képződmények a kőtengerek, melyeket a szél évmilliók alatti munkavégzésének eredményei, leghíresebb példája a széntbékkállai, de közvetlen a vizsgált település határában is található egy jelentős kiterjedéssel bíró példa, mely kedvelt kirándulócélpont. A közvetlen táji környezethez tartozik a medencét kelet-nyugat irányban átszelő, a katonai felmérések idejében még Kornyitó-patakként ismert Burnót-patak, a hozzá kapcsolódó termékeny síkság és a községhez tartozó, a medence közepén fekvő Kornyi-tó is. A medence többi településéhez hasonlóan Kővágóörs is a termékeny síkság szélén helyezkedik el, nagyjából 150 m-rel a tengerszint felett. A község általánosságban enyhén a Burnót-patak irányába lejt, ezt összesen két jellegzetes kitüremkedés töri meg: az egyik a település központjában fekvő templomdomb, mely már a korai időkben is a település szakrális központja volt a 13. század közepén épült templommal, míg a másik a kővágóörsi kőtenger kiemelkedése a belterület északkeleti határában, részletesebben ezzel a későbbiekben kívánok foglalkozni. Kisebb erdőkkel jellemzően a településtől délre és nyugatra találkozhatunk, a külterület nagyobb része mezőgazdasági művelés alatt van, Révfülöp irányában pedig a történeti területénél ugyan már jóval kisebb kiterjedésű szőlőművelő területek találhatóak.

ÖVID TELEPÜLÉSTÖRTÉNET. A település nevének utótagja a honfoglaláskori Örs nemzetségtől származik, melynek szállásterületéhez tartozott a mai Kővágóörs is.03 A vármegyeszerveződések idejében Zala vármegye része lett, innen csak az 1950es megyeátrendezéskor került Veszprém megyéhez. A település első okleveles említése a 13. század első feléről származik, bár különböző források eltérő okleveleket adnak meg első említésként (Rénold 116004,

Futó 1997. 35. Futó 1997. 44. 03 Kiss 1978. 04 Wodianer-Nemessuri 2003. 41. 01 02

Miske Mester 121405, Sol comes 122106, Szent-László-Örsként 126307). Ennek az ellentmondásnak az oka az, hogy a ma használt Kővágóörs név csak a reformkor után válik általánossá, addig a településre több néven is találhatunk hivatkozásokat (mint Ciberjén- vagy Czibrián-Örs, mely családnévből eredeztethető08; Boldogasszony-Örs és Nagyörs), illetve Kővágó-Örsként hivatkozhattak a mai Felsőörsre is.09 Valójában emiatt Felsőörsre utal a későbbi Batthyány-család eredeti Kővágóörsi vezetékneve. A török időkben a község két alkalommal is elnéptelenedik. Első alkalommal az 1548-as török hadjárat után, melyet egy 1553as forrás puszta községként említ. Ezután az adóösszeírásokból lassú benépesedés feltételezhető, mielőtt 1564-ben ismét így hivatkoznak rá. Ezután a község nevével már csak az egytelkes nemesi összeírásokban lehet találkozni. A 18. század végétől a Káli-medence egyik legjelentősebb településévé és mezővárossá és rövid ideig alispáni székhellyé fejlődik. Saját börtöne, katolikus, evangélikus és zsidó iskolája, néhány évig lutheránus algimnáziuma is működött; teljes mértékben önellátó település volt. A község a lutheri evangélikus reformáció egyik korai fészke, 1264ben épült templomát ekkor alakították át evangélikus templommá.10 Az 1763-1787 között készült első katonai felmérés alapján a falu utcahálózata a maihoz nagyon hasonló (a mai Jókai, Petőfi és Kossuth utca képezi a város központját), ugyan a településen túli úthálózat azóta több helyen átalakult. A központban már jelzi az 1773-ban Esterházy Károly egri érsek által emeltetett, de csak 1802-ben felszentelt katolikus „dactemplomot”11 is, illetve a Balaton-menti kiterjedt szőlőket. Vályi András 1796-1799 között megszülető helységnévtárának12 leírása szerint a négy korábbi faluból egyesült község savanyú vizéről és kevés, de jó boráról ismert. Az 1806-1869 között készült második katonai felmérési térképen látható, hogy a település elsősorban a mai Jókai utca keleti végétől délre, ugyanezen utca nyugati végén és a mai Kossuth utcában bővült. A falu központjában itt már tisztán látszik a szabálytalan, halmazos szerkezet, mely egyrészt a domborzati sajátosságot követi le, másrészt ezen területek elvesztették közvetlen földkapcsolatukat, kisebb, szorosabban épült telkek alakultak ki, vélhetően a kisebb földdel, szőlőműveléssel vagy egyéb mesterséggel (mint a falu előnevét adó kővágással, azaz malomkő-készítéssel)13 foglalkozó parasztok számára. Ezzel ellentétben a Jókai utca északi oldalán a tehetősebb, nagyobb földdel rendelkezők közvetlen földkapcsolatot élveztek, földjeik akár a folyópartig is elhúzódhattak.14 Ez a térkép a szőlőbirtokokat (Fülepi szöllö-hegy néven) már a rajtuk fekvő pincékkel együtt ábrázolja, kiterjedése a mainál jóval nagyobb volt és belefoglalta a mai Révfülöp település teljes területét is. Az úthálózat Kékkút és Révfülöp irányába már a ma is látható vonalon haladt, Köveskál irányába viszont még nem épült ki a ma ismert állapot. Fényes Elek 1851-ben kiadott leírása15 már pontosabb képet fest a településről. Lakossága ekkor 1900 fő körüli, melynek nagyobb részben fele-fele arányban evangélikus és katolikus, kis református és jelentős zsidó közösséggel, mely saját zsinagógával Wodianer-Nemessuri 2003. 41. Kővágóörs – Honlap [Online dokumentum] 07 Kővágóörs – Wikipedia [Online dokumentum] 08 Csánki 1985. 90. 09 Csánki 1985. 90. 10 Kővágóörs – Wikipedia [Online dokumentum] 11 Krizsán – Somogyi 2010. 14. 12 Vályi 1796-99. [DVD-ROM] 13 Kővágóörs – Honlap [Online dokumentum] 14 Az Ady Endre utca 12 tulajdonosainak helyszíni szóbeli közlése. 15 Fényes 1851. [DVD-ROM] 05 06

rendelkezett. Megjegyzi a területre jellemző kőépítkezést, földjeit Vályihoz hasonlóan közepes termékenységűként írja le, borát igen híresnek jellemezi. Mezővárossá fejlődésének egyik oka lehetett, hogy a középkor óta közigazgatásához tartozott a Balaton-parti Révfülöp kikötője is, mely segítségével a somogyi gabona és szarvasmarha jelentős vásártartó-helyévé fejlődött. Ezt bizonyítja Fényes szócikke is, miszerint:

“Van itt gabonában gyakran szükséget látó balatonmellékiek számára egy nagy magtár, melly Somogyból töltetik meg. Balaton révjén Boglárra járnak át.” Az 1869-1887 között készült harmadik katonai felmérés a településszerkezetben komolyabb változást már nem jeleznek. Ebben az időszakban jelenik meg először a Temető utcai és a már nem létező Révfülöp felé vezető út menti temetőkön túl a ma szintén nem használt Teleki úti temető is. További újdonság, hogy az 1:25 000-es térkép Révfülöpöt már külön településként jelzi. Mezővárosként teljes mértékben önellátó volt, az Ady Endre utca 12 házban található még egy, a településen készített óra is. Lakói kollektív nemesi jogokkal bírtak, a település ezüstoroszlánnal díszített kék állópajzsos, koronás sísakkal és karddal ábrázolt páncélkarral koronázott címere - mely legkorábbi megjelenése 1821-ből való - is ennek köszönhető.16 A község hanyatlásának kezdete is valahol itt kezdődött, először a 19. század végén vesztette el mezővárosi rangját, kisközséggé alakult. Ekkor a helyi feladatokat még a helyben székelő, de Szepezdre és Balatonrendesre (valamint 1943-ig Révfülöpre is) kiterjedő körjegyzőség látta el. A második világháború jelentős áldozatokat követelt, az egykor jelentős zsidó kisebbséget 1944-ben deportálták. A közösség zsinagógája a Dózsa György út közepén ekkor indult hanyatlásnak, mára egy nagyméretű, elhanyagolt romépület látható már csak belőle. A tanácsrendszer megalakulása után először önálló, majd Kékkúttal (és később még négy másik településsel) közös tanácsa volt, külön TSZ szerveződött. A Balaton-part idegenforgalmának fellendülésével a korábbi szőlőhegyből alakult Révfülöp tanácsával 1973-ban vonták össze, de ekkor már a közigazgatás Kővágóörs helyett Révfülöpön székelt, egyes feladatok elvégzése miatt viszont már Tapolcára, mint járási székhelyre kellett utazni a helyieknek.17 A parti forgalmas településekkel ellentétben a hegyek árnyékában fekvő medence községeinek jelentősége visszaesett, többek között ennek köszönhető az, ennyire érintetlenül maradhatott meg a település. A rendszerváltás után önálló polgármesteri hivatala létesült, körjegyzőség székhelye, mely feladatát Balatonhenye, Balatonrendes, Kékkút, Köveskál, Mindszentkálla, Révfülöp, Salföld és Szentbékkálla települések vonatkozásában is ellátja.18 A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a település lakossága az elmúlt években stagnált, kissé csökkent; 2015-ben a hivatalos lakónépesség 783 fő volt.19 A korábban jellemzően mezőgazdaságból és szőlőművelésből Nemzeti Jelképek [Online dokumentum] Kővágóörs – Wikipedia [Online dokumentum] 18 Kővágóörs – Honlap [Online dokumentum] 19 Központi Statisztikai Hivatal [Online dokumentum] Balra fent: az első katonai felmérés Kővágóörsöt ábrázoló térképszelvénye (Katonai I.) Balra középen: a második katonai felmérés Kővágóörsöt ábrázoló térképszelvénye (Katonai II.) Balra lent: a harmadik katonai felmérés Kővágóörsöt ábrázoló térképszelvénye (Katonai III.) 16 17

élő mezőváros ma nehezen találja helyét a part menti idegenforgalom, a hagyományosabb mesterségek és a falusi turizmus között. A népesség öregszik, a településen nincs sok munkalehetőség (két lovasfarm és egy borászat), a környezeti adottságokat és hagyományőrzést pedig több környékbeli település (mint Köveskál és Szentbékkálla) már korábban felkarolta, így Kővágóörs ezen területeken is lépéshátrányba került.

ELEPÜLÉSSZERKEZET ÉS ÉPÜLETTIPOLÓGIA. A település két fő utca mentén épült ki: a Jókai Mór és a Petőfi Sándor utca találkozása ráadásul majdnem egybeesik a község központjával, a templomdombbal is. A Jókai utca északi házsora néhány rövid utcával bővült útifaluhoz hasonlít, melynek – a településtörténetnél röviden megemlített – oka az volt, hogy ezen házak rendelkeztek közvetlen kapcsolattal a nagy méretű, jó minőségű földekkel, melyek egészen a Burnót-patakig futottak ki. A Jókai utcától délre érzékelhető változást tapasztalunk a településszerkezetben: az északi oldal szabályosságával ellentétben itt két, nagyjából kettéválasztható halmazos szerkezetet találunk. Ezek közül a nyugati, nagyobb kiterjedésű szövet főutcájaként a Kossuth utca fogható fel, ehhez kapcsolódik a két jelentősebb és több apró utca vagy köz. A telkek itt még viszonylag nagyok, a házon túl még több melléképület is elhelyezkedhet a portán. A keleti halmaz ugyan kisebb kiterjedésű, de még szövevényesebb, a telkek is jellemzően kisebbek, kevesebb melléképülettel találkozhatunk. Mindkét terület esetén néhány esetet kivéve már nem beszélhetünk közvetlen földkapcsolatról. Ennek több oka lehet és a házállományból következtetve a két területen kis mértékben el is tér. Vélhetően ezeken a területeken laktak a nagyobb földdel nem rendelkező mesteremberek, a Révfülöp környéki szőlőművesek, valamint a keleti halmaz legkisebb telkei a saját földdel nem rendelkező zsellérek tulajdonában lehettek.

.100.100

Első közelítésben Kővágóörs két jól elkülöníthető részre választható szét: a mezőváros központja és az azt határoló falusias peremterületek. A viszonylag kicsiny, de annál jellegzetesebb városiasodott központ elsősorban a Jókai Mór utca középső szakaszát takarja az Ady Endre utca és Petőfi Sándor utca között, illetve ide tartozik még a Kossuth Lajos utca legeleje is. Ezen terület központjában áll a templomdomb a jellegzetes két, egymást takaró templommal, illetve itt található a legtöbb középület is (mint a rendelő, könyvtár, posta, élelmiszerüzlet és polgármesteri hivatal). E városmagon túl fekvő belterület nagy része falusias jellegű, kivételt ez alól összesen két, a 20. század végén kiépült terület képez: a Révfülöp felé határt képező Zöldfa utca és a település keleti végében lévő Teleki utca és Vörösmarty utca déli vége. A balatoni üdülőterületek közvetlen közelsége ellenére a település és általánosságban a Káli-medence és a parttól elszakadt Balaton-felvidék nem vált az üdülőterületek peremvidékévé. Ennek köszönhető, hogy a település 20. század eleji épületállományának nagyobb része ha nem is érintetlenül, de a település karakterét őrizve fennmaradhatott. H. Csukás Györgyi által áttekintett 1974-es kiadású Magyarország tervezési és gazdasági körzetei című kiadvány 5. részében található adatsorok értelmében az Észak-Dunántúlon a Bakony mellett ezen a területen maradtak fenn legnagyobb számban a századforduló előtt épült házak, és ugyanitt a területeken találták arányaiban a legkevesebb 1945 után épült lakóépületet is.20 A vizsgált települést tekintve a H. Csukás 1997. 53.

helyszíni szemle alapján elmondható az 1974 utáni időszakról, hogy nagyjából a rendszerváltozásig viszonylag kevés új ház épült, de ezek többnyire meglévő telkeken, korábbi épületek elbontásával; míg a rendszerváltás után – a Káli-medence idegenforgalmának fellendülésével párhuzamosan – épült házak szinte kizárólag újonnan szabályozott, vagy a településközponttól távol eső területeken épültek fel. A mezővárosi településmag épületeire jellemző, hogy több esetben régi parasztház átépítéséről, utcafronti bővítéséről beszélhetünk, néhány esetben épülhetett újonnan is városias ház. A parasztházak városias átépítése esetén általános, hogy az utcai oldalon található szobát megkettőzve az alaprajz L-alakúvá fejlődött, a korábbi fésűs beépítés fokozatosan zártsorúvá alakult. Kővágóörsön ez a fejlődés egy viszonylag korai fázisában rekedt meg, amire a kapualjak majdnem teljes hiánya utal: a legtöbb ház esetében megtörtént az L-alaprajz kialakítása, de a telekre történő bejárás még nem zárt kapualjon (mint az orvosi rendelővé alakított Jókai utca 69), hanem nyitott kocsibehajtókon történt, így az utca nem tudott teljesen zártsorúvá alakulni. Az épületek utcai homlokzatain már a városokból megismert formakincs köszön vissza: gyakori a húzott főpárkány, díszített ablakkeretezés és egyes esetekben vakolt kváderes sarokarmírozásra is találhatunk példát. Lakóépület korai kétszintessé alakulására nincsen példa, de egyes középületek, mint a plébánia vagy az evangélikus kollégium épülete a terepviszonyokat kihasználva már többszintes homlokzattal rendelkeztek. Előbbi a terepbe mélyített pinceszint csak egy magasföldszinttel emelkedik ki, a kollégium épületénél a pinceszintre két szint is épül, és itt már mindkét hosszhomlokzaton megjelenik a húzott osztópárkány is. A központban a városiassá alakult épületeken túl zárványként néhány erősen átalakított parasztház maradt fenn, továbbá itt helyezték el a különböző középületeket is. A rendelő a már említett kapualjas házba került, az óvoda egy szép földszintes városi homlokzattal rendelkező átalakított falusi lakóházban kapott helyet, a polgármesteri hivatal pedig egy jellegtelenül átalakított régebbi épület. A könyvtár és művelődési ház épülete feltehetően szintén a mezőváros virágkorában átépített épület lehet, de homlokzatát vélhetően a szocializmus idejében a kor ízlésének megfelelően átalakíthatták. Utcaképileg idegen az élelmiszerüzlet átalakított épülete és a posta lapostetős, négyzetes alaprajzú kis tömbje. A falusias területek épületei már nagyobb változatosságot mutatnak. A házak túlnyomó többsége ugyan legkésőbb a 20. század legelején épülhetett, de nagy számban a kor igényeihez történő átalakítás nem korlátozódott csupán a belső tereket érintő átalakításokra és közművesítésre, sok esetben az épület utcai és udvari homlokzatába is belenyúltak. Jobb esetben csak a nádfedést cserélték cserépfedésre, esetleg a nyílászárók nagyobb méretűvé történő cseréjét hajtották végre (az utcai homlokzaton szokásos két ablak helyett ritkábban kettő, több esetben már csak egyetlen nagyobb méretű ablak került), nagyobb átalakítás esetén az oromfalat lebontották, helyette kontyolt tetőt építettek. Korunkban a megmaradt parasztházak egyfajta reneszánszukat élik a környéken, de a felújítások esetében is előfordulhatnak bővítések. Ennek egyik jellegzetes példája a bejárat előtti portikusz építése, mellyel a parasztházat kicsit a kisnemesi kúriák formakincsével gazdagítják. Ez a beavatkozás egyébként egyes gazdagabb paraszti ház esetén már akár a 19. század végén is megfigyelhető, de a vizsgált községben stílusukból ítélve ezek jellemzően modern beavatkozások. Ennek ellenére autentikusnak hat a nagy telekkel rendelkező, kitüntetett helyzetben

ÉPÜLETFUNKCIÓ M 1:100 középület lakóépület lakóépülethez tartozó melléképület ipari/üzemi épület

VÉDELMI KATEGÓRIÁK M 1:100

ÉPÜLETTIPOLÓGIA M 1:100 városias épület eredeti falusi lakóépület új falusi jellegű lakóépület átalakított falusi lakóépület jellegtelen épület utcaképidegen ház értékes melléképület egyéb melléképület

ÉPÜLETFUNKCIÓ M 1:100

lévő Jókai utca 72 négyoszlopos portikusza, mely esetében is biztos az utólagos hozzáépítés (a vakolat repedéseiből ítélve), de a kitüntetett helyzete és gazdag díszítése miatt ezen ház esetében érdemes lenne megkutatni a portikusz keletkezésének idejét. A többnyire érintetlen parasztházak megjelenése esetében a jellegzetes Balaton-felvidéki háztípus különböző változataival találkozhatunk. Általánosságban ezekről az épületekről elmondható, hogy falazataik a közelben bányászható vörös homokkőből épültek, de a köveket nem faragták, díszítésre nem alkalmazták, csak ciklopfalazatként használták. A lakóépület minden esetben vakolt, fehérre meszelt, csak néhány melléképület és kerítések esetén képzelhető el, hogy a felületet nyersen hagyták. A parasztházak falait vagy sárral tapasztották, vagy meszes habarccsal vakolták, majd fehérre meszelték,21 sok esetben nagyon gazdagon díszítették. A díszítés egyszerűbb esetekben falitükrös homlokzatformálás, gazdagabb esetben nyíláskeretezésekhez vagy oromfaldíszként alkalmazott növényi vagy geometrikus vakolathímek, ritkább esetben az építtető monogramjának és az építés – vagy újabban a felújítás – évének díszes keretben történő megjelölésével. Tornáccal (vagy ahogy a környéken hívják: gádorral, ganggal) csak gazdagabb házak esetében találkozhatunk. Alaprajzi értelemben mind oldal-, tört- és lopott tornácra is találhatunk példát, ugyan utóbbi ritka. Homlokzatformálás tekintetében szinte kivétel nélkül mellvédes tornáccal (azaz pódiumos gádorral) találkozunk. Leggyakoribbak az egyszerűbb mellvédes-kőpilléres és a barokk hatást tükröző, oszlop nélküli kosáríves árkádos tornácok. Utóbbi összetettebb változata, az oszlopos árkádíves tornác már ritkább, de találhatunk erre példát az oszlop egyszerű lábazati és fejezeti kialakításával is. A jellemző tetőforma egyszerű nyeregtető, oromzati kialakítása a legjellemzőbb esetben téglacsipkés vagy macskalépcsős oromfal, de későbbi átalakítás vagy újkori felújítás esetén szerkezeti okokból több helyen az oromszegélyes változatot használták. Az oromfal kialakításának ritkább példája a szintén barokk hatást tükröző íves oromfal, mely már minden esetben gondosan megmunkált vakolathímekkel díszítve készült. A tetőfedés történetileg a nád volt, a gerinc fonása a tájegység sajátja. Felújítás, átépítés esetén gyakori a tető cserépfedése is, de ez az épület karakterét nagyban még nem befolyásolja. A tetőszerkezeteket tárgyalva röviden a kémények is megemlítendőek: téglából készültek, minden esetben vakolták és meszelték őket, a téglarakás módjával pedig változatos díszítéssel tudták ellátni őket. A kémények minden esetben felülről fedettek, néhány esetben íves lezárással is találkozhatunk. A kémények minden esetben a gerinc közelében találhatóak, kissé a gerinc fölé nyúlnak. A nyílászárók minden esetben fából készültek, az utcai homlokzatra általában két szem nézett, az ablakok jellemzően hatosztásúak, a zsalugáter alkalmazása elterjedt. A helyszíni bejárás során nem volt mód több ház bejárására, így a belső terek leírására sincs lehetőség, ennek ellenére két dolog mindenképpen megemlítendő: a településen még mindig található füstöskonyhás és szabadkéményes konyhával rendelkező ház is, illetve egyes esetekben egyes helyiségek fafödém helyett épültek egyszerűbb boltozattal is (mely valószínűsíthető, hogy a katolikus templom építésekor a 18. század végén a faluba költöző olasz mesteremberek munkája vagy hatása lehet).22 A házon túl megemlítendő még a telkeken belül még jelentős számban megtalálható Lukács 1997. Az Ady Endre utca 12 tulajdonosainak helyszíni szóbeli közlése. Balra: falusi épületek részletképzése (felületek, képmények, oromzatok, vakolathímek) 21 22

ublisherVersion 0.88.100.100

kistárgyak megléte, mint a vermek és kutak, valamint a Káli-medencére oly jellemző, zárkózottságot biztosító, túlnyomó többségében vakolatlan kőkerítés, azaz a „kűbástya”. A parasztházakon túl kis számban találhatunk még néhány városias jellegű házat is a mezőváros magjától távolabb, de itt ezek már egyedi esetek, épületcsoportot sehol nem alkotnak. A településen a második világháborútól a rendszerváltásig új településrész nem jött létre, az új házakat jellemzően a régiek lecserélésével építettek. A kockaház, mint az egész országban elterjedt típus, Kővágóörsön ritkaság, ezek nagyobb többségénél is látható, hogy a korábbi ház átalakításával keletkezett, nem újonnan épült. Ennél elterjedtebb az 1970-es és ’80-as években épült nagy épülettömegű, négyzetes alaprajzú ház, de ezek jellemzően csak tetőtérbeépítéses változatok, emeletráépítés nincs, tetőformájuk jellemzően nyeregtető. A rendszerváltás után a falu történeti szövetében kevés ház épült, de a megfelelő szabályozásnak köszönhetően ezek a kialakult utcaképből legalább tömegformálásukban nem ugranak ki, építészeti minőségüket tekintve viszont elég nagy szórást tapasztalhatunk, melyből sajnos a jó minőségű új épület a kevesebb. A kialakult utcaképbe be nem illeszthető megépült házak pedig szerencsére a Zöldfa és Teleki utcában kialakított parcellákon épültek fel.

TCAKÉPI ELEMZÉSEK. Jókai utca és hozzá északról csatlakozó mellékutcák. Az utca szerkezete a településszerkezeti részben már elemezve lett, emiatt ezen részben egyes dolgokat már csak említésszerűen elemzek. Az utca a település nyugat-keleti főútvonala, a mellékút egyik irányban Kékkút-Tapolca, másik irányban Köveskál irányába visz. Az utcával párhuzamosan elemezném a csupán néhány házból álló északi mellékutcákat is: a község központjában lévő József Attila és Kinizsi Pál, valamint a település keleti végén szinte egymás mellett leágazó, párhuzamos Szondy és Fényeskút utcákat. A központon a templomdomb kikerülésével halad át, Kékkút felől enyhén emelkedik a központig, a mellékutcák kis mértékben a patak felé lejtenek. A beépítés oldalhatáron álló, előkert nem mindenhol van. A városias magban az épületek jellemzően az utcával párhuzamosak (vagy van utcával párhuzamos szárnyuk), ezen kívül jellemzően az utcára merőleges. A Jókai utcában a posta és élelmiszerüzleten kívül négy lakóház utcakép idegen, ezen túl a Kinizsi utca később beépített telkein találunk három nem a település és táj karakterét képviselő házat. A házak túlnyomó többsége a központban városiasodott, a központon kívül, illetve a csatlakozó összes mellékutcában átalakított vagy többnyire eredeti állapotban megmaradt parasztházat találhatunk. Műemléki védelemmel rendelkezik a 18 és 88 számú ház, a két templom és az evangélikus kollégium, valamint a Kinizsi utca 1 számú ház. Védelemre javasolható továbbá a 11, 16, 18, 72 és 89 számú lakóházak, illetve a Kinizsi utca 4-6-8 házai érdemelnek még említést. Utóbbi csoportból a 4 számú ház szépen felújított, az eredeti állapotot őrző parasztház, mely melléképületei szintén értékesek. A 6 és 8 számú telkeken egy-egy nagyméretű (vélhetően kéttraktusos) falusias jellegű ház közepes-jó állapotú romjai találhatóak. Utóbbiak helyreállítása központi fekvésük, kifinomult homlokzati kialakításuk miatt javasolható, akár közfunkció vagy vendéglátás céljára történő átalakítás lehetősége mellett is. A Jókai

Balra fent: a Jókai utca a falu Köveskál felőli határából nézve Balra középen: a Jókai utca mezővároi településközpontja Balra lent: utcakép a Rákóczi utca közepén

utca 11, 16 és 18 számú, „kűbástya” mögött elhelyezkedő nádazott házak egymás mellett találhatóak, többnyire őrzik a hagyományos falusi építkezésmódot. A legjobb állapotú, de enyhén átalakított épület a 11 szám alatt található: a tornác nélküli, falitükrös homlokzatokkal rendelkező ház tetejét vélhetően a legutolsó felújítás alatt cserélhették, a nádfedése oromszegélyes, ökörszemes tetőtérablakokkal, a tetőtérráépítés mindenképpen kései módosulás. A 16 számú ház oromfalas, de főhomlokzatának egyszerűsége azt feltételezi, hogy a csipke nélküli oromfalat átalakíthatták, a tornácot pedig vélhetően beépíthették az ökörszemes tetőtérkialakítással egy időben. A ház állapota kissé elhanyagolt, de kis befektetéssel megóvásra érdemes, az eredeti állapot visszafejtése és helyreállítása kívánatos. A legértékesebb 18 számú ház oromzata egyszerű falitükrös kialakítású, közepesen rossz állapotú téglacsipkével koronázva, az udvar irányába néző árkádos törttornáca érintetlen, átalakítással csak a hozzá csatlakozó melléképületrész ökörszemes teteje érintett. A 72 számú ház különlegességét annak kitüntetett helyzete, nagy telke, jó állapotú melléképületei és a már említett portikusz mellett homlokzatainak igen gazdag vakolatdíszítése adja. Macskalépcsős utcai homlokzatán a gazdagon keretezett padlásablak felett egy szőlőágakkal keretezett koronás Kossuth-címer, tőle balra Jézusra utaló IHS, balra pedig Mária neve szerepel két-két babérág alkotta koszorú által közrefogva. A négyoszlopos-kosáríves mellvédes, macskalépcsővel koronázott portikuszon a rövidhomlokzattal azonos keretezésű padlásablak mellett két irányban egy-egy szőlővessző, felette egy üres szövegkeretezés található. Az épület fedése cserép, a nyílászárókat a Google térképszolgáltatásán fennmaradt archív utcakép alapján 2011 második felében cserélhették ki vagy újíthatták fel.23 Az telek ma jól láthatóan elhagyatott, de az épületek még mindig közepes-jó állapotban állnak. Amennyiben a portikusz legkésőbb a 20. század első évtizedeiben keletkezhetett, javasolt az országos műemléki védettség, hasznosítására közcélú funkció is elképzelhető! A többnyire jó állapotú 1917-ben épült 89 számú ház elsősorban macskalépcsős, szőlőmotívumos, vakolathímes utcai homlokzatával hívja fel magára a figyelmet és a tető cserépfedését leszámítva kívülről eredeti állapotban fennmaradt lakóépületről beszélhetünk, udvarában egy fennmaradt kerekes kúttal. Érdekesség, hogy az oldalhomlokzat városi hatást kelteni kívánó vakolt pilaszterkváderei nem futnak le a csatlakozó terepszintig, pusztán csak divatos díszítésként alkalmazták. A településközpont területi védelme annak különlegessége és többnyire egységes utcaképe okán elengedhetetlen, ezen felül mindenképpen javasolható a középületeket méltóbb állapotúvá alakítása, mely az egész központ fejlesztését is beindíthatná (gondolok itt többek között az egyes nem lakóépület rendeltetésű ház, mint a Káli Vendéglő és Káli Ház rendbetételére), egyedi épület védelme véleményem szerint nem indokolt. Ezen túl a Rákóczi utca csatlakozásának környezete szintén egységes falusias képet mutat több jó állapotban megmaradt parasztházzal, így ennek védelme szintén megfontolandó. Kistárgyak közül a Rákóczi utca kereszteződésénél található kereszt, a Jókai utca 72 szám kerítésén található szoborfülkék mellett a templomdomb előtti Hősök kútja elnevezésű világháborús emlékmű említendő meg. A kereszt védelme mérlegelendő, a kerítés szoborfülkéinek védelmére a ház telekkel együtt történő védetté nyilvánítása megoldás, a Hősök kútja megítélésem szerint védelmet nem igényel. A falusi részek utcaképének jellemző eleme a „kűbástya”, ugyan itt egybefüggő területeket már nem Google Street View [Online dokumentum]

találunk, a megmaradt példányok megtartása mindenképpen kívánatos. A településre érkezve az utca mindkét oldalán a templomdomb egymással rivalizáló egyháza és a Burnót-patak irányába futó házak hátsókertjei fogadják az ide betérőt. Ez a kép összességében kedvező, egy-egy üdvözlőtáblával, esetleg igényes vendéglátó kerthelyiséggel még kellemesebbé lehet tenni a megérkezést a településre gyalog vagy kerékpárral érkezők számára is. Itt említendő meg a község Kékkúti határában álló, a szomszédos ásványvízüzem által helyreállítatott mosóház és vágóhíd nyers kő együttese, mely különlegessége ellenére elveszik az út kanyarulata melletti mélyebb, fákkal övezett területen. Tájékoztató táblák leírása alapján az érdeklődő elolvashatja a mosóház működési elvét, de bizonyosan több látogató keresné fel a mára ritka épülettípus példáját, amennyiben a bemutatás valamivel kézzelfoghatóbb, interaktívabb lenne, esetleg az épület mellett annak turistaszezon közbeni eredeti használatát is időszakosan visszaállítanák. Rákóczi utca. A Jókai utca második (első valódi) mellékutcája Kékkút irányából, mely utca egy földútban folytatódva átvezet Balatonrendesre, és az utcához tartozik egy rövid leágazás a faluhatár felőli harmadnál leágazva. A domborzat az utca teljes hosszán sík. A beépítés általában oldalhatáros, de nem egységes oldalhoz húzva, az előkert néhol hiányzik, az épületek itt eredetileg minden esetben az utcára merőlegesen állhattak. Az épületek nagyobb része vagy az eredeti parasztház, vagy annak átalakított maradványa. Összesen két ház nem illik az utcaképbe, az utca végén egy elemeiben is a klasszikus parasztházakat idéző 1998-as építésű ház, az utca közepén pedig egy szintén későbbi, félnyeregtetős, melléképületszerű ház is található, de utóbbi – főleg méretei és anyaghasználatának következtében – nem lóg zavaróan ki a kialakult utcaképből. Az utcakép főleg az utca kétharmadáig kimondottan egységes, az utca déli oldalán hosszan fut a „kűbástya”, az épületek mellett ezen a szakaszon a porták is rendezettek, néhol a melléképületek is eredeti állapotban maradtak fenn. Az utcában két műemlék található (10 és 15 szám), védelemre javasolható a 8 számú telek, a 2 számú telken lévő, felújított, tetőtérbeépített parasztporta helyi védelme esetlegesen megfontolható. A 8 számú ház lakóépülete a védett 10-eshez kapcsolódva, mögötte helyezkedik el. Az épület tornác nélküli, macskalépcsős, cserépfedésű parasztház, állapota jó, hagyományos értékeit továbbra is őrzi. Megemlítendő az udvar másik oldalán, majdnem utcavonalon felépített jó állapotú melléképülete, mely hullámlemezfedésének cseréje esetén önmagában is értéket képviselhet. A 12 számú ház téglacsipkés oromzata az utcától jelentősen visszahúzva található, bejárata nem is innen, hanem egy kisebb közről nyílik. A ház önmagában nem képvisel jelentős értéket, de szomszédjaival együtt összefüggő együttest alkotnak. Utcaképileg védelemre érdemes a 15 számú házig terjedő terület. Ady Endre utca. A mezővárosi mag nyugati kezdőpontjánál ágazik le a Jókai utcáról, majd halad keleti irányba egészen a Petőfi utcáig, keresztezve a forgalmas Kossuth utcát, melyhez több nyeles telek vagy köz csatlakozik. A Jókai és Kossuth utcák között a házak a környezethez képest kicsit magasabban épültek, a Kossuth utcához képest itt nagyobb szintkülönbség is kialakult a belső helyzetű telkek két vége között, a Kossuth utcán átérve az utca sík területen épült ki. A beépítés oldalhatáron álló, az előkert – főleg az utca kanyarulatai következtében – változó szélességűek, a házak néhol az utcával párhuzamosan épültek ki (mint az 5, 7 és 8 szám, melyek beépítését egyértelműen a már

említett domborzati sajátosság indokolta). Utcaképileg egyedül egyetlen ház lóg ki erőteljesen. Újabb építésű, de az utcaképtől nem elütő házat a Jókai utca felőli oldalon kettő darabot találunk, míg a Petőfi utca felőli végen két ház már városiasodott utcai homlokzattal áll, melyek közül a 32 számú L-alaprajzú ház helyi védettsége különlegessége okán megfontolandó. A közepes állapotú ház eredetileg vélhetően egy hagyományos macskalépcsős lakóépület lehetett, melyet az utcai oldalon egy szobával bővítettek. Az oromfal alatt húzott párkány fut végig, mely a bővített szoba esetén már egyszerű vakolatsávként fut tovább. Az épület fedése elképzelhető, hogy már az épület városiassá formálódása óta cserépfedés, nyílászárói szintén a településmag ablakaival mutatnak közelebbi rokonságot, bár a jelenlegi ablakok vélhetően későbbi, a tetőtérkialakítással egykori átalakítás eredményei. A fennmaradó házak nagyobb hányada többé-kevésbé már átalakított, de főleg a Kossuth utca kereszteződése előtt találunk még eredeti vagy ahhoz közeli állapotban lévő autentikus paraszti épületet is. Az utcában egy országosan védett ház található a Petőfi utcai torkolat előtt. Ezen felül a 7, 10, 12 és 26 számú házak védelemre javasolhatóak, melyek közül a harmadik ház esetében az országos védelem is megfontolandó. Az Ady utca kanyarulatának épületcsoportja épületenként és egységben is figyelemre méltó, bár komolyabb díszítés egyiken sem található, mindhárom viszonylag egyszerű, hagyományos falusi lakóház. A 7 számú árkádos lopott tornácos és a 10 számú oromfalas cserépfedésű háza szépen tartott, jó állapotú. A 12 számú ház képviseli az együttes legnagyobb értékét annak ellenére is, hogy az eredetileg oromfalas nádfedésű épületet a rendszerváltás után műszaki okokból oromszegélyesre alakították át. A házban a mai napig megtalálható a szabadkémény, első szobájának fafödéme és mestergerendája eredeti, hátsó kis helyisége pedig boltozott. A lakóépülethez a kis telken hátul egy félig földbemélyített dongaboltozatú verem is épült, a tulajdonos ismeretei szerint ez lehet a ház legrégebbi része. Az említett együttes épületei előtt általános a „kűbástya”. A 26 szám alatti nádfedésű épület esetén a melléképület is értékes, mely máig őrzi eredeti nádfedését. Ezeken túl helyi védelemmel védhető lehet a 9 számú ház is a közel eredeti állapotában megmaradt utcaszakasz védelme miatt. Utcaképi, területi védelem az 5 és 14 számú házak között elengedhetetlen (mely kis terület szinte kizárólag jó állapotban fennmaradt falusi lakóépületet tartalmaz), azon túl a Petőfi utca irányába megfontolandó. Kistárgyként megemlítendő a 12 számú ház előtti teresedésen álló felújított kút, az említett területi védelem alá történő bevonásra érdemes. Petőfi utca. A Jókai utca városias végének keleti végpontján lévő kiteresedésből induló utca déli irányba haladva a Temető utcánál éri el a Kossuth utcát. Széles, de kis forgalmú, közel sík terepre épült utca, mely melletti telkek beépítése változó. Az utca nagyjából két részre bontható: az Ady utcáig meglehetősen vegyes az eredeti, átalakított falusias, városias és újonnan épített épületek aránya, a beépítés hol utcával párhuzamos, hol arra merőleges. E szakaszon két műemléki védett épület található a 14 és 18 szám alatt, valamint a település beépített területén kívül, de még a belterületen található kisépítmény, a Kerkápoly-kripta. Ezeken felül szép állapotú épületet még lehet látni, de védelemre igényt tartó ezen a területen nem található. Az egységes utcakép hiányában területi Balra fent: az Ady Endre utca középső része a Kossuth utca irányából nézve Balra középen: jellemző utcakép a Vörösmarty utca, Zrínyi utca és Dózsa utca találkozása környékén Balra lent: a 20. század második felében kialakított Zöldfa utca utcaképe

védelemre sincs feltétlen szükség. Az Ady utca torkolatánál található kiteresedést követően az utca már jóval határozottabb karaktert mutat. A kis mellékutcát és a település déli határához közeli nyúlványt leszámítva két utcaképileg idegen ház található, a többi esetében az eredeti ház legalább tömegformájában felismerhető, több esetében kimondottan érintetlenül maradhatott fenn a régi épület. A két műemlék épületen túl (házszámok szerepeltetésétől azok ellentmondásaiból fakadóan itt eltekintek) további két épület mindenképpen, kettő ezen felül esetlegesen helyi védelem alá helyezhető. A 34-es számú védett épület mellett, vele egy egységet alkotó macskalépcsős épület az oromfal vakolathímjeiből ítélve 1823-ban épült, utolsó felújítására 1990-ben került sor. A keretes homlokzatformáláson túl megjegyzendő a vakolt, a településen elterjedt mintával díszített ablakkeret, valamint a tető nádfedése és a telek kőkerítése is. A másik helyi védelemre javasolt ház a 38 szám alatt található. Az újonnan rakott kőkerítés mögé bújó lakóépület homlokzata és lopott árkádos tornáca az egyszerűbbek közé tartozik, felújítása ízléses. A tetőteret itt is ökörszemablakokkal építették be. Utcaképi védelem a kialakult egységes állapot megőrzése miatt elengedhetetlen. Kistárgyként megemlítendő az Ady utca torkolatában kiállított malomkő, mellette fekvő kút, illetve a szomszédos telken található jó állapotú verem is. A tér a környező épületek mellett a már említett területi védelem alá vonható. A „kűbástya” elsősorban a 34 számú ház környékén meghatározó utcaképi jelentőséggel bír. Zrínyi, Dózsa és Vörösmarty utcák. A Jókai utca keleti végétől délre elterülő kisebb dombra felkúszó (nevében) három utca valójában egyetlen szövevényes aprótelkes egységet ad, mely karakterében a település széle felé haladva egyre inkább veszít karakteréből. A telekrendszer és annak beépítése teljesen szabálytalan, halmazos szerkezetű, ez adja a terület varázsát is. Újabb építésű házak elsősorban a terület legnyugatabbi részén lévő Vörösmarty utcában találhatóak, eredeti állapotú épületek jobbára a tömb közepén találhatóak. Három országosan védett épülete a Dózsa utcai, ma romos zsinagóga, a Zrínyi utcai Kúriának nevezett portikuszos parasztház és a Vörösmarty utca 12 szám alatti lakóépület. Védelemre javasolható a szomszédos Vörösmarty 2, 4 és 6 számú, a Zrínyi utcában található 5 és 7 számú és a Vörösmarty utca 21 és 23 számú, a helyi épülettípust jó állapotban megőrző parasztporták. A már részletezett alaptípusoktól eltérő a Vörösmarty 23 számú „községi biró háza” a megszokott beépítéssel ellentétben az utcával párhuzamos és előtte a telekre merőlegesen áll az egyetlen megmaradt melléképület. A házak állapota jó, az L-formájú egység oromszegélyes, nádfedésű, nyílászárói eredetiek. Területi védelem az ezt körülvevő telkekre javasolható, a három utcának ez a felső szakasza őriz egy nagyjából egységes karaktert, mely sűrű, dombra történő építkezés hangulatában eltér a Petőfi és Kossuth utcák környezetében található jóval ritkább, sík beépítéstől. A terület keleti felének népies épületei a Vörösmarty 21 és 23 házakon túl már oly mértékben átépültek, hogy a terület védelme nem indokolható. A területen védelemre érdemes kistárgy nem található, de megjegyzendő, hogy a területi védelemre javasolt dombtető környéki területen a „kűbástyák” a településen talán legmarkánsabban itt jelennek meg. Teleki utca. A Teleki utca egyik oldalról a Petőfi utcáról ágazik le az Ady Endre utca torkolata közelében, másik oldalán a Vörösmarty, Zrínyi és Dózsa utcák közös végpontjánál ér véget, közben egyszer

kettéválik. Az utcához tartozik még a Vörösmarty utca déli végén lévő telkek hátsókertje mögött kialakult néhány parcella is. A parcellákat a rendszerváltás után létesíthették, a beépítés mindenhol 21. századi, egyes telkeken még zajlik az építkezés, valamint még mindig vannak beépítetlen telkek. Az utca a Kőtenger dombjára dél felől kúszik fel, páratlan kilátást nyújtva a központra és a templomdombra. A telkek beépítése oldalhatáron álló, előkertes, de az előkert mérete változó, az utca keleti végében a házak jellemzően a telek végében helyezkednek el. A házak védelemre nem érdemesek, túlnyomó többségük tájidegen, nagyméretű, jellemzően beépített tetőtérrel. Ritkán, de találkozhatunk olyan házzal, ami a falusi tömegformát ugyan kicsit megnövelve, de arányait továbbra is tartva igyekszik illeszkedni a falusi környezethez, egy ház részletképzéseiben is merít a paraszti formanyelvből, ennek ellenére is az épületek építészeti minősége még hagy kívánnivalót maga után. A többi ház vagy a kor divatját igyekszik követni, vagy a 20. század második felének nyeregtetős tetőtérbeépített típusát eleveníti fel, építészeti minőségről ezen házak esetében nem beszélhetünk. Kossuth utca és a hozzá kapcsolódó rövidebb utcák (Zöldfa, Temető, Bem és Árpád). A Jókai utcán túl a település másik ütőere a Kossuth utca, mely a települést Révfülöppel köti össze. A faluközpont felé eső része kimondottan szűk, az Ady utca torkolata környékén egy kisebb dombra kúszik fel, ezután kissé lejtve fut ki a községből. A Kossuth utca kezdeti szakasza egészen a Temető utca torkolatáig alkot egységet. Ezen a részen az épületállomány többsége már falusias jellegű, néhány városiasodott épülettel együtt, utcaképből kieső elem kevés, zavaró elsősorban csak a Jókai utcától néhány méterre található hátsóudvar, mely a Káli Vendéglőhöz tartozik, ennek átalakítása a teljes közösség érdeke lenne. Talán elsősorban a telekosztás sajátosságainak, részben pedig az Ady utca melletti dombnak köszönhető, hogy több épület a megszokottal ellentétben az utcával párhuzamosan épült fel. Épületei között műemléket jelenleg nem találunk, védelemre javasolható a középrizalitos nádfedésű parasztház a 3 szám alatt, a szépen helyreállított 13 számú porta, valamint megfontolandó a temető utca sarkán álló épület is. A Kossuth utca városias szakaszán egyfajta zárványként leírható 3 számú ház kitüntetett épület lehetett, a nádfedeles parasztház-jellegű épület bejárata közvetlen az utcára nyílik, ezt a tengelyt ráadásul egy íves oromzatú rizalittal ki is emelték. Az épület közepes állapotú, amennyiben eredeti funkciója megismerhető, annak az épülettel együtt történő helyreállításával akár még országos műemlékké nyilvánítása is megfontolható. A 13 számú ház a környéken ritkaságszámba menő mellvéd nélküli lopott tornáccal rendelkezik, mely feletti tetőszerkezetet egyetlen közbenső falazott pillér tartja. A „kűbástya” mögött rejtőzködő épület egyébként nádfedésű, oromfalas, oromzatán visszafogott vakolatdíszítéssel. A 28 szám alatti Kővirág Panzió épülete kívülről szép, homlokzata szépen helyreállított, védelme a belső térkialakításának függvénye, homlokzati védelme ennek ellenére is javasolható. A Temető utcán túl az utcakép már kevésbé egységes, az utca kiszélesedésével pedig már kevésbé látványos is. Az épületek többsége átalakított falusi, melyből kettő városias főhomlokzatot kapott, két ház esetén ízlésesen újították fel a régi házat, és főleg a község határa felé haladva egyre több tájidegen elemet is találhatunk. Utcaképi, területi védelem ennek megfelelően egyedül a Temető utcáig fontolandó meg. A csatlakozó mellékutcák közül az Árpád utca az Ady utcával együtt torkollik a Kossuth utcába, viszonylag rövid, sík terepen fekszik, utcaképi

melléképület

VÉDELMI KATEGÓRIÁK M 1:100 műemléki védettséggel rendelkező telek védelemre javasolt telek védelemre javasolható telek telekhatár javasolt területi védelem határa

sajátosságait elvesztette, több épület később épült az eredeti karaktert figyelmen kívül hagyva, védelemre egyetlen ház javasolható az Ady utcai tömbhöz kapcsolódóan. Tőle délre található Bem utca első felének kanyargása és az északi utcavonal terepből történő enyhe kiemelkedése ad érdekességet, de épületállományának nagyobb része már jelentősen átépült, több idegen elem is bekerült az utcaképbe. Az utca hátsó része vagy teljesen átépült, esetleg a ’70-es évek után parcellázhatták fel, az utca végén ennek ellenére mégis egy szépen felújított (esetleg a helyi hagyományokból inspirálódott újépítésű) parasztház áll. A Temető utca egyedüliként emelhető ki a Kossuth utca mellékutcái közül, a gyönyörű vakolatdíszes oromzattal rendelkező 1826-ban épült 1 számú ház műemléki védettséget élvez, szomszédja szintén törődést érdemel, míg az utca túloldalán egy helyi hagyományokhoz alkalmazkodó kortárs családi házat is találhatunk. Ugyan 3-5 számú telek közepesjó állapotú cserépfedésű lakóépülete műemlék szomszédjához képest jóval egyszerűbb, arányaiban a megszokottól kicsit eltér, de az udvarán található jó állapotú nádfedeles melléképülettel együtt mégis értékes elemét képezi az utcaképnek, emiatt helyi védelme mindenképp ajánlott. Utcaképi, területi védelem itt mindenképpen javasolt. Az utca végén található a település ma már egyetlen temetője egy szépen helyreállított kápolnával és egy újabb építésű ravatalozóval. A sírok és sírkert állapota összességében elfogadható, néhány sír esetén alapsüllyedéssel találkozhatunk, illetve a temető úthálózatának rendbetételével és kisebb növényirtással lehetne a temető állapotát javítani. Az utolsó két keresztutca közül az első gyéren, rossz minőségű házakkal beépített (az utolsó átalakított falusi házat kivéve a temető mellett) a Kossuth utcához tartozik, míg a Zöldfa utca az épületállományból ítélve a rendszerváltás után épülhetett ki. Épületei tájidegenek, de utcaképe egységes. A (legtöbb látogatót szállító) Kossuth utcán a településre érkezve távolról a dombról legurulva messziről látható a két templommal beépített templomdomb, közelebb érve ezek látványa eltűnik, közvetlen a faluba érkezés előtt egy oldalt lovarda, másik oldalt ipari jellegű borászat fogadja a vendéget a Zöldfa utca épületeinek aláfestésével, mely kép nem feltétlen előnyös arcával mutatja be Kővágóörsöt a Balatont elhagyó, kalandvágyó vendégeknek.

ELENLEGI ÉS JAVASOLT VÉDELEM. Kővágóörs területén jelenleg 22 db országosan védett műemlék áll.24 A település szabályozási terve ezeken felül 62 épületet nevez meg, melyből 6 db országos védettségre, míg a többit helyi védettségre terjesztették elő, ennek hatályba lépéséről nem tudni.25 Jelen dolgozaton belüli válogatás a helyszíni bejárás benyomásai alapján, a szabályozási tervtől függetlenül történt, mely a település szabályozási tervéhez képest jóval szűkebb épületállományt nevez meg, ezek védelmére véleményem szerint mindenképp szükség van, a kijelölt épületek többnyire vagy érintetlen állapotban maradt fenn, vagy pedig valami olyan szerkezeti-beépítési-részletképzési sajátossággal rendelkezik, esetleg együtteshez való tartozása indokolja a helyi védetté nyilvánítást. Mivel ezen felüli épületállomány nagyobb része szintén értékes, de nem ennyire egyedi, a lista részletezett emlékek feletti bővítése természetesen elképzelhető, támogatható. A mellékletben szereplő térképen vastag sraffal jelölt, részletezett telkeken túl a vékony sraffal kiemelt házhelyek szintén jó állapotú, de már véleményem szerint kevésbé különleges épületeket tartalmaznak. Helyi védett

.100.100

Örökségvédelem Kővágóörs – Szabályozás [Online dokumentum]

24 25

ublisherVersion 0.88.100.100

terület kijelölése tekintetében a rendelkezésre álló szabályozási terv a település majdnem teljes egészét – néhány, a korábban már említett újabb telepítésű tömböket és a Kossuth utca településhatár felőli végét kivéve – befedi. Az utcaképi elemzéseknél említett védendő területek határai többé-kevésbé összeérnek, vagy a kimaradó területek értéke is megfelelő ahhoz, hogy a szabályozási tervben rögzített területhatár – néhány apró módosítással – elfogadható. A temető védelmét a helyszíni bejárás alapján nem láttam megalapozottnak, de erre végleges választ csak a teljes sírkert részletes bejárása után lehetne adni. Az újjáépített mosóház épülete újjáépített, így mint épített örökség, nem kiemelkedő, táji környezete pedig természetvédelmi terület.

ŐVÁGÓÖRS JÖVŐJE. A fentiekből kitűnhet, hogy a település épített környezete még a Káli-medencén belül is egyedülálló, ilyen kettősséget rendkívül kevés település tudott ennyire jó állapotban megőrizni. Ami az 1950-es évek után a település szerencséjét jelentette, a turizmus vérkeringéséből történő kiesés az 1990-es és 2000-es években a község elalvásához vezetett, melynek következtében a kiszélesedő turisztikai lehetőségek, falusi turizmus hullámait Kővágóörs nem lovagolta meg, így a település jelenleg kevésbé ismert. Szentbékkálla a hagyományos építészetével és a kőtenger adta lehetőségével élve ma a Balaton-felvidék településeinek egyik ikonja, holott adottságai Kővágóörsön ugyanúgy adottak voltak. A későbbiekben Köveskál a gasztro- és borturizmus előtérbe helyezésével tette fel magát ismételten a térképre, manapság pedig Mindszentkállán láthatóak nagyon pozitív előrelépések. De távolabb haladva is találhatunk településeket, melyek – mint Kapolcs – a kultúra és népművészetek felkarolásával vált vonzó célponttá. Mivel a meglévő értékes épületállomány csak abban az esetben őrizhető meg hatékonyan az utókor számára, ha az használva van, a település karakterének megőrzéséhez a helyi és országosan védett épületek listájának bővítése, helyi védelmi területek kijelölése csak részleges megoldást nyújthat. Véleményem szerint a településnek meg kell találnia a lehetőségeiben rejlő vonzerőt, amivel ismételten megteremthetné majd lakosai számára az önellátás lehetőségét. Nem feltétlen jó irány az, ha a település a Balaton-part kiterjesztéseként gondol magára és ezáltal ingatlanjai elsősorban üdülőkké alakulnak át, mivel ezzel a helyi élet erősen szezonálissá válna, vonzerejét egy szinten túl nem tudná növelni. Adottságai révén elsősorban egynapos idegenforgalmi célpontként történő fejlesztése nyújthatna hosszabb távon megnyugtató választ a település örökségének megóvására. A gyönyörű táji környezet kiváló terepet biztosíthat hosszabb-rövidebb sétákhoz, kerékpártúrákhoz, így amennyiben a település az ilyen irányú infrastruktúrafejlesztéssel (kerékpárútvonalak kialakítása, bekötése a balatoni kerékpárhálózatba, a helyi túraútvonalak karbantartása, megújítása, tanösvények létesítése és fejlesztése) be tudná vonzani az aktívabb pihenést kedvelő látogatókat, munkahelyeket és lehetőséget teremthet a településen fiatalok számára is, mint például hagyományápoló programok és foglalkozások szervezése (akár tematikus fesztivál formájában is), vendéglátás vagy éppen túravezetés. Egy ilyen településfejlesztési stratégia kialakítása ugyan nem a dolgozat tárgya, de egy jó érzékű településvezetés véleményem szerint segítségével képes lenne a még mindig meglévő és lappangó értékeket felhasználni Kővágóörs újbóli felvirágoztatásához.

Következő oldalpár: védelemre javasolt épületpéldák Balra fent: Kossuth utca 3, balra középen: Jókai utca 89, balra lent: Vörösmarty utca 23 Jobbra fent: Jókai utca 72, jobbra középen: Petőfi utca 26, Jobbra lent: Jókai utca 16 és 18

Csánki 1985.

Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp. 1985.

Fényes 1851.

Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. I-IV. Pest. 1851. [DVD-ROM]

Futó 1997.

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. Szentendre-Veszprém. 1997.

H. Csukás 1997.

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. SzentendreVeszprém. 1997.

Krizsán – Somogyi 2010. Krizsán András – Somogyi Győző: A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete. Bp. 2010. Kiss 1978.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1978.

Lukács 1997.

Lukács László: A lakóház külső megjelenése a Káli-medencében. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. Szentendre-Veszprém. 1997.

Vályi 1796-99.

Vályi András: Magyar országnak leírása. I-III. Buda. 1796-99. [DVD-ROM]

Wodianer-Nemessuri 2003. Wodianer-Nemessuri Zoltán: Balatonfelvidék és környéke. Földrajz-KorrajzNéprajz. Dorog-Budapest. 2003. Katonai I.

Az Első Katonai Felmérés (1763-1787). http://mapire.eu/hu/map/firstsurvey/ (Letöltés ideje: 2016. május 02.)

Katonai II. A Második Katonai Felmérés (1806-1869). http://mapire.eu/hu/map/secondsurvey/ (Letöltés ideje: 2016. május 02.) Katonai III.

A Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887). http://mapire.eu/hu/map/hkf_75e/ (Letöltés ideje: 2016. május 02.)

Google Street View

Google Street View utcaképe 2011. decemberéből. https://www.google.hu/maps/ (Letöltés ideje: 2016. 05. 21.)

KŐVÁGÓÖRS – HONLAP Kővágóörs holnapja. http://www.kovagoors.hu/ (Letöltés ideje: 2016. április 30.) KŐVÁGÓÖRS – WIKIPEDIA Kővágóörs szócikk a Wikipedián. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kővágóörs/ (Letöltés ideje: 2016. május 08.) NEMZETI JELKÉPEK

Magyar Állami Jelképek – Kővágóörs. http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzatkovagoors.shtml/ (Letöltés ideje: 2016. május 07.)

ÖRÖKSÉGVÉDELEM

Műemlékem.hu örökségvédelmi portál. http://muemlekem.hu/ (Letöltés ideje: 2016. május 22.)

SZABÁLYOZÁS

Kővágóörs Szabályozási terve. http://www.kovagoors.hu/uploads/files/kovagoors_07_0706. pdf/ (Letöltés ideje: 2016. május 25.)

A dolgozatban szereplő fotók a szerző saját fotói, felhasználásuk Creative Commons CC BY-NC-ND 4.0 license feltételei mellett engedélyezett. A dolgozat a szerző 2016. április 16 és 17-i helyszíni bejárásai alapján készült.