Bodó Balázs: Kővágóörs helytörténete és néprajza by Balázs Bodó

Bodó Balázs

KŐVÁGÓÖRS helytörténeti és néprajzi leírása

Készült Balassa M. Iván Magyar néprajz c. kurzusához Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszék 2016. május 8.

ővágóörs község a Balaton-felvidéken, Veszprém megye tapolcai járásában fekszik, a Tapolcát Révfülöppel összekötő mellékút mentén a Balatontól néhány kilométerre. A település közigazgatási területének nagyobbik része ma már az 1997-ben létrehozott Balatonfelvidéki Nemzeti Park természetvédelmi területén belül fekszik, egyedül a Balaton menti területek (Pálköve) és a helyiségtől délre fekvő pincesorok nem tartoznak ide. A települést a Káli-medence déli kapujaként is emlegetik.

A GSPublisherVersion 0.88.100.100

település nevének utótagja a honfoglavláskori Örs nemzetségtől származik, melynek szállásterületéhez tartozott a mai Kővágóörs is.01 A vármegye-szerveződések idejében Zala vármegye része lett, innen csak az 1950-es megyeátrendezéskor került Veszprém megyéhez. A település első okleveles említése a 13. század első feléről származik, bár különböző források eltérő okleveleket adnak meg első említésként (Rénold 116002, Miske Mester 121403, Sol comes 122104, Szent-LászlóÖrsként 126305). Ennek az ellentmondásnak az oka az, hogy a ma használt Kővágóörs név csak a reformkor után válik általánossá, addig a településre több néven is találhatunk hivatkozásokat (mint Ciberjénvagy Czibrián-Örs, mely családnévből eredeztethető06; BoldogasszonyÖrs és Nagyörs), illetve Kővágó-Örsként hivatkozhattak a mai Felsőörsre is.07 Valójában emiatt Felsőörsre utal a későbbi Batthyány-család eredeti Kővágóörsi vezetékneve. A török időkben a község két alkalommal is elnéptelenedik. Első alkalommal az 1548-as török hadjárat után, melyet egy 1553-as forrás puszta községként említ. Ezután az adóösszeírásokból lassú benépesedés feltételezhető, mielőtt 1564-ben ismét így hivatkoznak rá. Ezután a község nevével már csak az egytelkes nemesi összeírásokban lehet találkozni. A 18. század végétől a Káli-medence egyik legjelentősebb településévé és mezővárossá és rövid ideig alispáni székhellyé fejlődik. Saját börtöne, katolikus, evangélikus és zsidó iskolája, néhány évig lutheránus algimnáziuma is működött; teljes mértékben önellátó település volt. A község a lutheri evangélikus reformáció egyik korai fészke, 1264-ben épült templomát ekkor alakították át evangélikus templommá.08 Az 1763-1787 között készült első katonai felmérés alapján a falu utcahálózata a maihoz nagyon hasonló (a mai Jókai, Petőfi és Kossuth utca képezi a város központját), ugyan a településen túli úthálózat azóta több helyen átalakult. A központban már jelzi az 1773-ban Esterházy Károly egri érsek által emeltetett, de csak 1802-ben felszentelt katolikus „dactemplomot”09 is, illetve a Balaton-menti kiterjedt szőlőket. Vályi András 1796-1799 között megszülető helységnévtárának10 leírása szerint a négy korábbi faluból egyesült község savanyú vizéről és kevés, de jó boráról ismert. Az 1806-1869 között készült második katonai felmérési térképen látható, hogy a település elsősorban a mai Jókai utca keleti végétől délre, ugyanezen utca nyugati végén és a mai Kossuth utcában bővült. A falu központjában itt már tisztán látszik a szabálytalan, halmazos szerkezet, mely egyrészt a domborzati sajátosságot követi le, másrészt ezen területek elvesztették közvetlen földkapcsolatukat, kisebb, szorosabban épült telkek alakultak ki, vélhetően a kisebb földdel, szőlőműveléssel vagy egyéb mesterséggel foglalkozó parasztok számára. Ezzel ellentétben a Jókai utca északi oldalán a tehetősebb, nagyobb

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1983.3 Wodianer-Nemessuri Zoltán: Balatonfelvidék és környéke, Földrajz-korrajz-néprajz. Dorog-Bp. 2003. 41. 03 Wodianer-Nemessuri Z.: Balatonfelvidék és környéke i. m. 41. 04 Online dokumentum: http://kovagoors.hu/page01.php?menu_id=61 (Letöltés ideje: 2016. április 30.) 05 Online dokumentum: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kővágóörs (Letöltés ideje: 2016. április 30.) 06 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-V. Bp. 1985. III. 90. 07 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza i. m. 90. 08 Online dokumentum: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kővágóörs (Letöltés ideje: 2016. április 30.) 09 Krizsán András, Somogyi Győző: A Balaton-felvidek tájba simuló népi építészete. Bp. 2010. 14. 10 Vályi András: Magyar országnak leírása. I-III. Buda. 1796-99. [DVD-ROM] 01 02

földdel rendelkezők közvetlen földkapcsolatot élveztek, földjeik akár a folyópartig is elhúzódhattak.11 Ez a térkép a szőlőbirtokokat (Fülepi szöllö-hegy néven) már a rajtuk fekvő pincékkel együtt ábrázolja, kiterjedése a mainál jóval nagyobb volt és belefoglalta a mai Révfülöp település teljes területét is. Az úthálózat Kékkút és Révfülöp irányába már a ma is látható vonalon haladt, Köveskál irányába viszont még nem épült ki a ma ismert állapot. Fényes Elek 1851-ben kiadott leírása12 már pontosabb képet fest a településről. Lakossága ekkor 1900 fő körüli, melynek nagyobb részben fele-fele arányban evangélikus és katolikus, kis református és jelentős zsidó közösséggel, mely saját zsinagógával rendelkezett. Megjegyzi a területre jellemző kőépítkezést, földjeit Vályihoz hasonlóan közepes termékenységűként írja le, borát igen híresnek jellemezi. Mezővárossá fejlődésének egyik oka lehetett, hogy a középkor óta közigazgatásához tartozott a Balaton-parti Révfülöp kikötője is, mely segítségével a somogyi gabona és szarvasmarha jelentős vásártartó-helyévé fejlődött. Ezt bizonyítja Fényes szócikke is, miszerint:

“Van itt gabonában gyakran szükséget látó balatonmellékiek számára egy nagy magtár, melly Somogyból töltetik meg. Balaton révjén Boglárra járnak át.” Az 1869-1887 között készült harmadik katonai felmérés a településszerkezetben komolyabb változást már nem jeleznek. Ebben az időszakban jelenik meg először a Temető utcai és a már nem létező Révfülöp felé vezető út menti temetőkön túl a ma szintén nem használt Teleki úti temető is. További újdonság, hogy az 1:25 000-es térkép Révfülöpöt már külön településként jelzi. Mezővárosként lakói kollektív nemesi jogokkal bírtak, a település etüstoroszlánnal díszített kék állópajzsos, koronás sísakkal és karddal ábrázolt páncélkarral koronázott címere - mely legkorábbi megjelenése 1821-ből való - is ennek köszönhető.13 A község hanyatlásának kezdete is valahol itt kezdődött, először a 19. század végén vesztette el mezővárosi rangját, kisközséggé alakult. Ekkor a helyi feladatokat még a helyben székelő, de Szepezdre és Balatonrendesre (valamint 1943-ig Révfülöpre is) kiterjedő körjegyzőség látta el. A második világháború jelentős áldozatokat követelt, az egykor jelentős zsidó kisebbséget 1944-ben deportálták. A közösség zsinagógája a Dózsa György út közepén ekkor indult hanyatlásnak, mára egy nagyméretű, elhanyagolt romépület látható már csak belőle. A tanácsrendszer megalakulása után először önálló, majd Kékkúttal (és később még négy másik településsel) közös tanácsa volt, külön TSZ szerveződött. A Balaton-part idegenforgalmának fellendülésével a korábbi szőlőhegyből alakult Révfülöp tanácsával 1973-ban vonták össze, de ekkor már a közigazgatás Kővágóörs helyett Révfülöpön székelt, egyes feladatok elvégzése miatt viszont már Tapolcára, mint járási székhelyre kellett utazni a helyieknek.14 A parti forgalmas településekkel ellentétben a hegyek árnyékában fekvő medence községeinek jelentősége visszaesett, többek között ennek köszönhető az, hogy itt maradhatott meg érintetlenül a település. A rendszerváltás után önálló polgármesteri hivatala létesült, körjegyzőség székhelye, mely feladatát Balatonhenye, Balatonrendes, Kékkút, Köveskál, Mindszentkálla, Révfülöp, Salföld és Szentbékkálla települések vonatkozásában is ellátja.15 A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a település lakossága az elmúlt Az Ady Endre utca 12 tulajdonosainak helyszíni szóbeli közlése. Fényes Elek: Magyaroszág geográfiai szótára. I-IV. Pest. 1851. [DVD-ROM] 13 Online dokumentum: http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-kovagoors.shtml (Letöltés ideje: 2016. május. 08.) 14 Online dokumentum: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kővágóörs (Letöltés ideje: 2016. április 30.) 15 Online dokumentum: http://kovagoors.hu/page01.php?menu_id=119 (Letöltés ideje: 2016. május 07.) 11 12

években stagnált, kissé csökkent; 2015-ben a hivatalos lakónépesség 783 fő volt.16 A korábban jellemzően mezőgazdaságból és szőlőművelésből élő mezőváros ma nehezen találja helyét a part menti idegenforgalom, va hagyományosabb mesterségek és a falusi turizmus között. A népesség öregszik, a településen nincs sok munkalehetőség (két lovasfarm és egy borászat), a környezeti adottságokat és hagyományőrzést pedig több környékbeli település (mint Köveskál és Szentbékálla) már korábban felkarolta, így Kővágóörs ezen területeken is lépéshátrányba került.vv

A GSPublisherVersion 0.88.100.100

község csodálatos táji környezetben, a Káli-medence déli kapujában áll. Nyugatra szemmel láthatóak a 3-6 millió évvel ezelőtt kialakult vulkanikus működés nyomai, a Tapolcaimedence tanúhegyei, északra a medence sík termőterülete és a madárvilágban gazdag Kornyi-tó, valamint a katonai felmérések idejében Kornyitó-patakként említett Burnót-patak, keletre a szintén vulkanikus kialakulású, de emberi beavatkozás következtében még látványosabbá váló Hegyestű található. Déli irányban a Balaton nagyjából 3-4 km-re fekszik, de a tó a Fülöp-hegy és hozzá kapcsolódó alacsonyabb dombok takarása mögül a település magasabb pontjairól sem bukkan elő. A falu domborzata szintén változatos: a Jókai utcától északra megközelítően sík, enyhén a Burnót-patak irányába lejt, tőle délre kisebb-nagyobb dombokra épült. Ez a domborzati változatosság köszön vissza a kialakult faluszerkezetben: ennek köszönhető a faluközpont, a kelet-nyugat irányú hosszú egyenes utca és az ettől délre kialakult zegzugos utcahálózat is. A legjelentősebb és legmagasabb domb a központot kijelölő templomdomb, mely a két templommal együtt egy messziről látható, karakteres elemét képezi a falunak. Éghajlatára jellemző a hegyek szélárnyékoló hatása és az erőteljesen mediterrán hatású mezoklíma. Hamvas Béla kategorizálásban a környék, a Balatonfelvidék Dél géniuszának legészakibb tája. Erről így ír:

„E táj sok olasz vidéknél déliesebb… A fény az embert is átsugározza, a dolgokba is bevilágít és a gyümölcs íze is világosabb… Sehol semmi túlzás, izzasztó erökifejtés. Ez az oldottság a tájban, az emberekben, a közösségben, a mozgásban. Nem mintha az élet itt könnyebb lenne, mert Dél a szenvedésben nem szegényebb, de nagyobb távlata van… Nincsen ember, nincs madár, ló, kutya, egyetlen szem cseresznye, amelyben kicsiny lélekként a Dél géniusza ne parázslana.”

E GSPublisherVersion 0.88.100.100

bbe a tájba simul bele a jellegzetes Balaton-felvidéki népi építészet, az ezt tovább vivő kúria-szerű gazdag parasztházak, illetve a mezővárosi rang következtében ebből a hagyományból fejlődött szervesen tovább a belső terület egy polgárias településmaggá. A falusias részeken a már említett kettősség figyelhető meg: a Jókai utca szabályos hosszútelkes telepítésével ellentétben a déli területek halmazos jelleget mutatnak. Itt a telkek mérete is kisebb, kevesebb melléképület jellemzi, az utcahálózat zegzugos, az épületek telepítése nem mutat egységet. Több, az utcával párhozamosan épült – de még nem polgári – házzal és néhány nyeles telekkel is találkozhatunk. A mezőváros magja a Jókai utca Petőfi és Kossuth utca közötti szakaszára és az említett két

Online dokumentum: http://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/hnk_2015.xls (Letöltés ideje: 2016. május 7.)

keresztutca kezdeti szakaszára jellemzőek, súlypontja a templomdomb. Ezen a területen helyezkedtek és helyezkednek el a középületek, a gazdagabb lakóépületek pedig már L-alakúvá formálódtak. Utcai homlokzataik összeérve hosszan kígyóznak, gazdag díszítésük viszont a paraszti hagyományokat és a parasztházakról már ismerős motívumokat viszik tovább és egészítik ki városias főpárkánnyal és esetenként egyszerű, vakolt pilaszterrenddel. A külsőbb területek megtartották a nagyon erősen helyi jellegű paraszti hagyományt, de egyes gazdagabb ház már itt is L-alakúvá bővült vagy megjelenhetett egy-egy utólag hozzáépített, kisnemesi kúriákat utánzó portikusz. (Itt megjegyzendő, hogy ezek talán mindig utólagos toldások, esetenként pedig már mai hozzáépítések.) A településre – és általában a kőanyaggal építkező Kálimedencére – jellemző megállapítás, hogy a történeti mag karaktere a házak tartóssága és a turizmustól hosszú ideig védett medence miatt többé-kevésbé ép maradhatott, de néhol – a településközponttól távolodva egyre sűrűbben – belebontottak a kialakult utcaképbe és oda nem illő, a korra jellemző divatnak megfelelő házat építettek a helyére. Ez az új telepítésű területek kivételével jellemzően a ’70-es, ’80as és ’90-es években épült közel négyzet alaprajzú, magasföldszintes, tetőteres, nyeregtetős házakat jelent. Új telepítésű területeket a Bem utca nyugati végén, a Zöldfa utca és környezetében, illetve a Teleki utcában találhatunk. Jelen dolgozaton belül elsősorban a paraszti hagyományok építészetével kívánok foglalkozni, kis kitekintéssel ennek a kultúrának az utóéleteként tekinthető polgárias városmag épületeire.

A GSPublisherVersion 0.88.100.100

hagyományos falusi lakóépületállományt tekintve egy egységes, jól felismerhető típus különböző alváltozataival találkozhatunk, melyeket erősen meghatározott a rendelkezésre álló építőanyag. Az első és legszembetűnőbb ezek közül a közelben bányászott kő. Ugyan a házak falai is ebből épülnek, de ezeket jellemzően vakolták; ezen túl a kerítések, vermek oromfalai és egyes melléképületek nyers kőfelülettel épültek. Futó János tanulmányában17 megemlíti, hogy a falusi kőépítkezés kialakulásához hozzájárulhatott a környék szőlőművelő hagyománya. A termőtalaj laza üledéke mindig tartalmaz több-kevesebb üledéket, melyet a föld művelésbe fogásakor a felszíni vagy kezdeti földmegmunkálás során a felszínre kerülő kisebb-nagyobb köveket a gazdák először kis kupacokba kihordták a mezsgyére, később ennek rendezettebb formájaként kőfalakat, kőkerítéseket építettek a föld szélén. Kővágóörsön két eltérő kialakulású kőanyag jellemző: a perm időszakban keletkezett vörös homokkő18 és a pliocén-kori üledékes kőzet.19 Előbbi vöröses színét a vas tartalmú hematit ásványtól kapja és jellemzően partközeli vagy a parttól néhány kilométerre fekvő lelőhelyeken bányászták, könnyebb megmunkálhatósága miatt ezt használták jellemzően építőkőként. Utóbbi nehéz kézi megmunkálhatósága miatt építőkőként ritkán fordul elő, viszont előszeretettel alkalmazták malomkőnek és kaszakőnek. Ennek a helybéli foglalkozásnak (kővágásnak, malomkővágásnak) köszönheti a település mai nevének utótagját.20 21 A házak alapozása és falai túlnyomó többségében kőfalazatúak, ez egyaránt igaz a melléképületekre is. A helybéliek a kő szabályos tömbökre faragásával (a malomkövekkel ellentétben) nem foglalkoztak, a falak minden látható esetben ciklopfalazatok. H. Csukás Györgyi tanulmánya alapján a közfalakat túlnyomó többségében utólag építették, bekötésükre lyukakat hagytak ki a főfalakban.22 A falakat jellemzően

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. Szentendre-Veszprém. 1997. 28. 18 Futó J.: Építőkövek a Balaton-felvidéken. i. m. 35. 19 Futó J.: Építőkövek a Balaton-felvidéken. i. m. 43. 20 Online dokumentum: http://kovagoors.hu/page01.php?menu_id=61 (Letöltés ideje: 2016. április 30.) 21 Kiss L.: Földrajzi nevek i. m. 22 H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. Szentendre-Veszprém. 1997. 60. 17

képzett kőművesek (vagy iparigazolvánnyal nem rendelkező kontárvagy vicekőművesek) építették, bár az alapgödröt a megrendelő ásta ki. Alapozáshoz gyengébb minőségű köveket szórtak az alapgödörbe. Nyílások áthidalását két módszerrel oldották meg: igényesebb esetben lapos kőboltívet építettek, egyszerűbb esetben fagerendával váltották ki a nyílást. Az épületeken kívül előszeretettel alkalmaztak követ kútalapokhoz, a vermek oromfalának és a településre igenis jellemző kőkerítésekhez (vagy ahogy a környéken nevezték, kűbástyák23). Ezek a kerítések nagyjából 1,5 m magasságúak, az épületek falához hasonlóan ciklopfalazásúak. Magasságuk és tömegük folytán az utcakép zárt, az udvarok zárkózottak, védettek a kíváncsi tekintetek elől. Annak ellenére, hogy az építőanyagként használt homokkő könnyen faragható, nyíláskeretezésre vagy díszítésre sehol nem alkalmazták, a lakóépület eredetileg minden esetben vakolt, fehérre meszelt, csak néhány melléképület esetén képzelhető el, hogy a felületet nyersen hagyták. A parasztházak falait vagy sárral tapasztották, vagy meszes habarccsal vakolták, majd fehérre meszelték.24 A falusi lakóépületek homlokzatain gyakran megjelenik a falitükrös homlokzatformálás, ahol a széleken simított vakolatú – ritkább esetben vakolt kváderes – keretezésen belül simított, ritkábban felületi minőségében díszített tükör található. Az ilyen jellegű homlokzatok esetén a nyílások mindig vakolatkerettel ellátottak. Az utcai oromzaton ezen túl elég gyakran találhatunk különféle vakolathímeket. Ezek jellemzően az oromfal felső háromszögében és az utcára néző ablakok feletti sávjában vagy ablakkeretezésként találhatóak. Az oromfalon lévő díszítések elsősorban vagy az épület építtetőjét, annak monogramját és az építés, újabban a felújítás évét tartalmazzák, vagy növényi (pl. szőlőmotívum a Jókai Mór utca 81. ház oromzatán) esetleg címeres mintákkal díszítettek. A feliratok minden esetben díszesebb keretben, soha nem önállóan szerepelnek. Az ablakkeretek vagy ablak feletti motívumok szintén egy keretben helyezkednek el. Két gyakrabban előforduló fajtája egy a keretben kör alakú szemekben lévő virágmotívumot sorol, míg a másik ennek újragondolt változata: a széleken és/vagy a tengelyben/negyedpontokon a korábbi (fél) körös motívummal induló, innen félkörös ívek sorolásával folytatódó tengelyesen szimmetrikus motívumegyüttes. Amennyiben ez a minta csak az áthidaló magasságában található, a széleken növényi motívum fut le az ablak mentén. A felhasznált minták kisebb változásokkal több házon is megjelennek. Igényesebb és kései házak esetén akár húzott párkánnyal is találkozhatunk. A házakkal ellentétben a kerítések és vermek oromzati kőfalai jellemzően nyers felületűek. A Balaton-felvidéki tornáctípusokról (ahogy a Káli-medencében nevezik: gádorok, gangok) Lukács László tanulmányában25 találhatunk bővebb tájékoztatást, itt csak a Kővágóörsre jellemző példákat emelném ki. A gádorok jellegzetes tömegformáló elemei a paraszti házaknak, de példákat inkább a tehetősebb, nagyobb házakon látni. Alaprajzi értelemben mindhárom típusra (oldal-, tört- és lopott tornác) találhatunk a községben példát, leggyakoribb az oldal- vagy törttornác. Előbbi esetében a tornác végigfut a teljes lakóház hossza mentén, a településen leggyakoribb tört gádornál az oldaltornácot jellemzően a gazdasági udvar felőli részt beépítették. Homlokzatformálás tekintetében a mellvédes tornác (vagy pódiumos gádor) kizárólagos, ennek viszont több alváltozatával találkozhatunk. Szakirodalmakban fellelhető mellvéd nélküli tornácos ház is: Ásós József 1962-ben még dokumentálhatta a mára elbontott Kossuth utca 27 számú házat. A tornác építőanyaga értelemszerűen itt is a kő volt, a tornác lefedése mindig faszerkezetű, de előfordulhat, hogy a kőpilléreket boltövvel H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja i.m. 60. Lukács László: A lakóház külső megjelenése a Káli-medencében. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. Szentendre-Veszprém. 1997. 143. 25 Lukács László: A lakóház külső megjelenése. i. m. 149-172. 23 24

kapcsolták a házhoz (harántboltöves tornác). A megmaradt példák közül a legegyszerűbb esetén a tornác mellvédjére vaskos kőpillérek épülnek, melyek támasztják alá a tetőszerkezetet. Ennél elterjedtebb a barokk stílus befolyását tükröző, a 19. század első harmadától a nemesi, egyházi és uradalmi épületeken elterjedő árkádos tornác. Lukács László ennek két jelentős altípusát különbözteti meg: az oszlopos - kosáríves - mellvédes és az oszlop nélküli - kosáríves - mellvédes típust. Előbbi ritkább, ennek ékes példája a Petőfi Sándor utca 8-10, mely esetében a törpepillérek egyszerű lábazattal és fejezettel is rendelkeznek. Az oszlop nélküli típus gyakoribb, egy példája a Petőfi Sándor utca 38 szám alatt látható. Ennél a résznél említeném meg részletesebben a tornác nélküli házak elé épített, a klasszicista kúriaépítészet hatását tükröző kiugró tornácokat és portikuszokat. Előbbi egyszerűbb változat, két kő, esetleg fapillérre támasztott tető mellvéddel vagy a nélkül. A legegyszerűbb fellelhető példa a Temető utca 3-5 szám alatt épült utcával párhozamos ház (vagy melléképület), mely esetén egy két oldalt futó vakolt kő mellvédre támasztottak 1-1 vakolt fa oszlopot, amit egy talpszelemennel összekötve ráfuttatták a tető nád héjalását a tetősík megtörése nélkül. Jellemzőbb példa az ugyanezen telken lévő, utcára merőleges ház, ahol két kőpillérre a főtetőtől különálló, arra merőleges kisebb nyeregtetőt építettek. A későbbiekben ezeket az előtetőként is felfogható kiugró tornácokat több helyen beépítették és zárt előtérré alakították. Kisnemesi kúriákhoz hasonlító négyoszlopos, mellvédes portikusszal találkozhatunk a Jókai és Rákóczi utca sarkán álló, kitüntetett helyzetű és finoman díszített ház esetében, melynél a vakolat repedéseiből látható, hogy későbbi hozzáépítés, födémszerkezete nemrégi felújítás eredménye. Érdekes lenne megvizsgálni ezen portikusz építési idejét, mivel a faluban ehhez hasonló autentikus megoldással máshol nem lehetett találkozni, az összes többi portikusz esetén feltételezhető, hogy már 20. századi átépítés következményeként épült hozzá a gazdagabb ház hatását keltő toldalék. A paraszti épületek tetőformája túlnyomó többségében nyeregtetős, néhány csonkakontyos és a 20. század közepén kontyolttá átépített tetővel. A kövön túl egy másik jellemző karakterformáló anyag a tetők nád héjalása, melyet a vélhetően a mai Révfülöp környéki Balatonpartól vagy a Kornyi-tó mellől arathatták. A nádfedés lezárására alkalmazott balatoni (kettős) fonat a tájegység sajátja, ilyen látható az Ady Endre utca 12 házon. A nyeregtetős változat esetében találhatunk tetőfedésig és tetőfedés felett falazott oromzati kialakításokat is. A tetőfedésig falazott kialakítás eredetileg kevésbé volt elterjedt a környéken, de szerkezeti előnyei miatt több ház felújításakor visszabonthatták a felfalazást (mint az említett Ady Endre utca 12 esetében). Mind cserépfedés, mind nádfedés esetén a héjalás lezárását oromdeszkával oldották meg. A tetőfedés fölé falazott oromzat esetén három különböző típust figyelhetünk meg. Legegyszerűbb eset, amikor a felfalazást a tető lejtésével párhuzamosan kőlapokkal zárják le. Legjellemzőbb az oromfal csipkés befejezése, ahol a falat lépcsőzetesen rakott téglával fejezik be. A csipkefal nélkül épült házak oromfalát később is megmagasíthatták téglacsipkés macskalépcső kialakításával. A kettő közötti különbség a vakolatok leverése után érzékelhető, több helyen látható a macskalépcsős magasítás nyoma egy-egy rosszabb állapotú ház esetében: a kő oromfalat kis mértékben visszabontották, majd erre több sorban készítették el a macskalépcsőt. A csipkefal túlnyomó többségében vakolt, meszelt, míg a későbbi macskalépcsős kialakítás esetén találkozhatunk nyers téglakoronázással is. A legdíszítettebb fajta a barokkhatású íves oromfal, melyből több példát is találhatunk a településen. Ezen típus esetében az oromfal

minden esetben gondosan megmunkált vakolathímekkel készült, több helyen feltüntetve az építés évét és a padlás egy, két vagy három ablaka körül növényi motívumos keretezést alkalmazva. A nagyobb karbantartási igénye és tűzveszélyessége miatt a tetők nádfedését több helyen a 20. század folyamán cserépfedésre cserélték. A parasztházakat tekintve a tető és a ház koronája egyaránt a kémény volt. Ezek téglából készültek, minden esetben vakolták és meszelték őket, a téglarakás módjával pedig változatos díszítéssel tudták ellátni őket. A kémények minden esetben felülről fedettek, néhány esetben íves lezárással is találkozhatunk. A kémények minden esetben a gerinc közelében találhatóak, kissé a gerinc fölé nyúlnak. A tüzelőberendezésekkel és a füstelvezetés módozataival jelen dolgozat a rövid terepmunka és kis mintavételi lehetőség miatt nem tud foglalkozni, de mindenképp megemlítendő, hogy található még a településen füstöskonyha (Rákóczi utca) és épen megmaradt szabadkéményes konyha is (Ady Endre utca 10, ahol ugyan a kemence a ’90-es években sajnálatos módon leomlott).26 A födémszerkezetek tekintetében egyetlen érdekesség említendő meg a településen: a parasztházak jellemző födémszerkezete valamilyen fafödém volt, a településen viszont egyes helyiségeket akár boltozhattak is. Erre példa az Ady Endre 10 számú ház kamrája, mely dongaboltozattal fedett. A tulajdonos szóbeli tájékoztatása alapján valószínűsíthető, hogy a boltozott helyiségek építésének elterjedése a 18. század második felében az új katolikus templom építésekor idetelepített olasz mesterembereknek köszönhető, akik a templom építése közben vagy után helyi gazdáknál is vállalhattak munkát.

B GSPublisherVersion 0.88.100.100

ár a község legszembetűnőbb népi eredetű emlékei maga a házállomány és az ehhez kapcsolódó településszerkezet, nem lehet szó nélkül elmenni a település kistárgyi kultúrája mellett. Sok portán látható, hogy tulajdonosaik fontosnak tartják az eredeti berendezések megóvását, szükség szerint az elöregedő tárgyak autentikus cseréjét. A helyszíni bejárás során bővebben az Ady Endre utca 10 számú házba nyertem bebocsátást. Az itt megtalálható tárgyak közül a konyha falán lévő falióra volt kiemelkedő, melyet anno Kővágóörsön készítettek. Ez a tény, hogy egy ilyen tudást igénylő szakmát helyben kielégítettek, önmagában jelzi azt a magas fokú önellátást, amit a településen megvalósítottak. Ezen túl megemlítendő a régi boltozott kamrában (mely ma hálószobaként funkcionál, de szintén korabeli fa ággyal berendezve) található 1902-ből származó varrógép. A ház közművesítése is ehhez a kistárgyhoz kapcsolódik: ebbe a szobába vezették be először az áramot és hosszú ideig ez volt az egyetlen külső függése is a háznak. Ezen túlmenően nagy értéket képviselnek még a faragott bútorok és eredeti konyhai eszközök is.

T GSPublisherVersion 0.88.100.100

elken belül a gazdasági melléképületeken túl két jellemző építménnyel találkozhatunk: a vermek és kutak. A verem félig földbe mélyített, főhomlokzatán nyers kőfelülettel határolt, jellemzően élelmiszer vagy bor tárolására szolgáló építmény. Több épen megmaradt és még ma is használt példáját láthatjuk az Ady Endre utcában. A vastag határoló kőfalak és a kőboltozatokon lévő földfeltöltés egész évben jó klímát biztosít e helyiségeknek. A kertben álló kerekes kút szintén több helyen megtalálható, mint például a Jókai utca több háza esetében. A talajban lévő ásványvizet a szomszédos Kékkút településen ipari mennyiségben palackozzák, ami miatt e kutak mára már nem biztos, hogy működőképesek. Ez látszik a faluban több helyen helyreállított utcai kerekes kutak esetén, melyek ma már csak a hagyományos falukép megőrzése miatt fontosak. Településen kívüli, közösségi használatú

Az Ady Endre utca 12 tulajdonosainak helyszíni szóbeli közlése.

épületként mindenképp megemlítendő a Kékkút irányába vezető út mentén épült (mára újra helyreállított) mosóház és a mellette álló vágóhíd, mely a Burnót-patakba torkolló kis forrás vizét gyűjtötte össze a ház falai között. A vágóhidat szombatonként használták egyészen 1949-ig, ezeken a napokon ugyanis nem volt mosás. A mosóház előtti tájékoztató tábla alapján már az 1700-as évek elejétől működött, a falusi asszonyok hetente kétszer mostak itt; legtöbben kedden és szerdán:

„…3-6 órát töltöttek ott és közben „pletykáltak”. Az otthon szétválogatott ruhát elöször beáztatták, majd a szennyesebb részeket alaposan beszappanozták és kézzel, gyökérkefével jól megdörgölték. Újabb szappanozás után a ruhát „pufókba” rakták egymásra és ezután következett a pufálás (sulykolás). A kiöblített, kifacsart ruhát össszehajtogatva medencében, lavórban vitték haza. A fehérnemüt és ágynemüt otthon még szappandarabokkal kifözték és öblíteni visszavitték a mosóba.”

A GSPublisherVersion 0.88.100.100

z épített kultúra kapcsán megemlítendő, hogy a korán várossá fejlődött településen a paraszti építészet további fejlődésének két jellemző irányát figyelhetjük meg. Részben a már elemeiben említett gazdagabb, igényesebb falusi házak – melyek a kisnemesi kúriák formakincsével kezdte el bővíteni az egyszerűbb falusi formanyelvet –, másrészt megemlítendő a városiasodásnak indult településmag. Utóbbi a településtörténeti részben említett mezővárosi időszak idején alakulhatott ki. A házak bővülése ebben az esetben a hagyományos hosszanti bővüléssel ellentétben az utcafronton alakított ki egy újabb szobát, az alaprajzot ez által L-alakúvá formálva. Ennek oka a városmag kisebb telkeivel, a gazdagabb családok építkezési lehetőségeivel, a környező városokban tapasztalt utcaképekből merített ihlettel és a településmagban épült nagyméretű közösségi épületekhez történő alkalmazkodással lehet magyarázni. Ezen házak falusi jellegüket (az utcafronton legalábbis mindenképpen) elvesztették, de részletképzéseiben (mint a vakolatdíszek alkalmazása, azok formavilága) sok esetben a falusi hagyományokat vitte tovább.

A GSPublisherVersion 0.88.100.100

település és kultúrája még a Káli-medencén belül is egyedülállónak mondható, az utóbbi években látható törekvés arra, hogy az épített – és az ahhoz kapcsolódó tárgyi – örökséget megőrizzék. A falunak jelenleg 21 nyilvántartott műemléke (melynek egyike a falu tájháza) és 1 védetté nyilvánítási eljárás alatt lévő épülete van,27 ez a keret pedig akár helyi akár országos védelem esetén jelentősen bővíthető. Mindezen adottságok ellenére a kívülálló szemnek az az érzése, hogy ezen törekvések elsősorban egyéniek, a település egésze néhány környező településsel ellentétben nem tudott ezidáig megfelelő választ adni a 20. században bekövetkezett társadalmi változásokra és a Balaton-parton túl is meginduló falusi turizmusra. Véleményem szerint egy jó érzékű vezetés a hagyományok felélesztése, ehhez kapcsolódó programok szervezése, minőségi vendéglátás segítségével a kiváló adottságokat és jelenleg lappangó értékeket könnyen felhasználhatná Kővágóörs újboli felvirágoztatásához.

Online dokumentum: http://muemlekem.hu/muemlek?egylapon=50&any=K%F5v%E1g%F3%F6rs (Letöltés ideje: 2016. május 02.)

BIBLIOGRÁFIA Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-V. Bp. 1985. Fényes Elek: Magyaroszág geográfiai szótára. I-IV. Pest. 1851. [DVD-ROM] Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. Szentendre-Veszprém. 1997. 28. H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. Szentendre-Veszprém. 1997. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1983.3 Krizsán András, Somogyi Győző: A Balaton-felvidek tájba simuló népi építészete. Bp. 2010. Lukács László: A lakóház külső megjelenése a Káli-medencében. In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szerk. Cseri Miklós – S. Laczkovits Emőke. Szentendre-Veszprém. 1997. Vályi András: Magyar országnak leírása. I-III. Buda. 1796-99. [DVD-ROM] Wodianer-Nemessuri Zoltán: Balatonfelvidék és környéke, Földrajz-korrajz-néprajz. Dorog-Bp. 2003.

Online dokumentumok: Kővágóörs honlapja, http://kovagoors.hu/ Kővágóörs szócikk a Wikipedián, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kővágóörs/ Magyar Nemzeti és Történelmi Jelképek, http://www.nemzetijelkepek.hu/ Központi Statisztikai Hivatal, http://www.ksh.hu/ Műemlékem.hu örökségvédelmi portál, http://muemlekem.hu/ A Habsburg Birodalom történeti térképei, http://mapire.eu/hu/

FÉNYKÉPEK A mellékletként szereplő mellékletek a szerző saját fotói, felhasználásuk Creative Commons CC BY-NCND 4.0 license feltételei mellett engedélyezett.