Kortárs magángyűjtők

Észbontóan tükrös, észbontóan trükkös.

Motorola KRZR K1 Két megapixeles kamera videofelvétellel, beépített zenelejátszó, bôvíthetô memória.

kortárs magángyűjt�k

Antal Péter Balázs Csaba Barabás Lajos Bélai György Doszpod József Einspach Gábor Fehér László Harasztÿ István Hernádi Miklós Horváth Béla Hunya Gábor Karvalits Ferenc Keresztesi Péter Kieselbach Tamás Körmendi Anna – Csák Máté Kovács Gábor Kozák Gábor Kozma Péter Ledényi Attila Ludman Lajos Matzon Ákos Márkus István Merics Imre Nagy Miklós Nemes Judith – Szöllősi-Nagy András Németh István Orbán Csaba Pados Gábor Pogány Zsolt Rechnitzer János Simó György Szabó Károly Szalóky Károly Szentirmay István Vass László Völgyi Miklós Vörösváry Ákos Motorola KRZR K1 Minden kézhez illô karcsú testbe ágyazva, melynek tükre sosem hazudik.

válogatás a legjelentŐsebb hazai művészeti gyűjteményekbŐl

Az érzelmek legfejlettebb formája.

Kiemelkedô teljesítmény alacsony fogyasztás mellett.

Az új 5-ös BMW EfficientDynamics technológiával.

Az új BMW 5-ös Limousine a legmodernebb BMW EfficientDynamics fejlesztésekkel – mint például a nagy precizitású befecskendezés vagy a Fékenergia-regeneráció – ismét kijelölte a követendô utat kategóriájában.

Megújult külsô dizájnja és prémium felszereltsége pedig garantálja, hogy az új 5-ös BMW-ben elmosódnak az értelem és az érzelem határai.

BMW 520d – 550i CO2-kibocsátás: 158 – 260 g/km. Átlagfogyasztás: 5,9 – 10,9 l/100 km

Új BMW 5-ös sorozat

www.bmw.hu

A vezetés élménye.

KORTÁRS MAGÁNGYŰJTŐK Válogatás a legjelentősebb hazai művészeti gyűjteményekből

EDGE Communications 1137 Budapest, PANTON 2757 Szent István krt. 22.

Telefon: (1) 239 0007, 239 3700 Fax: (1) 239 3772 E-mail: info@edge.hu Web: www.edge.hu Főszerkesztő: LEDÉNYI ATTILA Szerkesztő: NAGY VIKTÓRIA Lapigazgató: ÖTVÖS KINGA Művészeti tanácsadó: TOPOR TÜNDE Szerzők: DANKÓ DALMA, NAGY VIKTÓRIA, OLTAI KATA, RÁCZ JOHANNA, TOPOR TÜNDE Fotók: SULYOK MIKLÓS Design: ZIMMERMANN ZSOLT Kommunikációs vezető: POHL HELGA Produkciós vezető: Wunderlich Péter Az EDGE Communications megbízásából kiadta a PrintXBudavár Zrt. 2007-ben.

Felelős kiadó: WISZKIDENSZKY ANDRÁS ISBN 978-963-87524-1-3 A Kortárs magángyűjtők kiadvány bemutatását támogatja az Axel-Springer Magyarország Kft. és a Műcsarnok.

Médiatanácsadó: LENGYEL ANDRÁS

1036 Budapest, Pacsirtamezô u. 41-43.

(Bejárat a Perc utcából) Tel.: 430-0842, 430-1671, 214-8600 Fax: 430-1517.

E-mail: dasbad@agimuller.hu

www.agimuller.hu

K fotó: Szépművészeti Múzeum

evesen gondolnak arra valamely múzeumban egy-egy remekmű előtt állva, hogy mennyire hosszú és kanyargós lehetett a műtárgy útja, amíg a műteremből a múzeum falai közé került. És bizony nem feltétlenül jut eszünkbe az sem, hogy ezen az úton gyakran egy vagy több jó szemű vagy éppen szerencsés, akár jelentős áldozathozatalra is hajlandó magángyűjtő segítette végig az adott művet.

Arra is kevesen gondolnak a világ jelentős múzeumait és galériáit járva, hogy vajon kik

és akiknek a gyűjteményei hiányában például Közép-Európa egyik leggazdagabb műtárgyvagyonát felvonultató Szépművészeti Múzeum sem lehetne az a csoda, amivé a magánkollekciókból ránk testált mesterművek tették és teszik.

Az 1830-as évek pesti gyűjtője, Jankovich Miklós, az egykori egri érsek, Pyrker János László és elsősorban természetesen az Esterházyak vagy épp a múlt század elejének utolsó nagy főúri adományozói, a Pálffyak (hogy csak néhányukat említsem) művészetek iránti szent megszállotsága és a nemzet iránti nagyvonalúsága ma már felbecsülhetetlen érBAán László: tékű kincsekkel gazdagíTISZTELET A MAGÁNGYŰJTŐNEK totta múzeumunkat.

A ma tiszteletet és elismerést érdemlő gyűjtői bizony hasonló módon, közvetve-közvetlenül a jövendő nagy múzeumait építik.

Amíg viszont a régi szép idők régi szép gyűjteményeit, az azokat alapító gyűjtőket jól ismerték és ünnepelték a kortársak, vajon ön például hány mai gyűjtő nevét és személyét ismeri?

Pedig higgye el, sokan közülük megérdemelnék az ismertséget és megbecsülést! azok, akik megvásárolták, összeválogatták, Ezért is örülök, hogy ennek a kiadványnak hosszú időn, akár évszázadokon keresztül a létrehozói úgy döntöttek, hogy anyagi és féltve őrizték, restauráltatták, barátaiknak és szellemi kockázatot vállalva megörökítik vendégeiknek szeretettel mutogatták, néha azoknak a gyűjtőknek a személyét és nevét, kicsit félve kiállításokra adták kölcsön, és akiknek majd a jövő közgyűjteményei minaztán végül a nagyközönségre hagyták azo- den bizonnyal gyűjteményük gyarapodását, kat a remekműveket, amelyek látványa ma a múzeumlátogatói pedig a műtárgyak feletti szemünket és lelkünket gyönyörködteti. Va- örömüket köszönhetik majd. jon kinek jut eszébe az, hogy hány művész Köszönet és gratuláció jár ezért az ötlet­ lett volna kénytelen más kenyérkereset után gazdának, a szerkesztőknek és tanácsadóknézni, ha néhány megszállott nem költötte nak, az újságíróknak és mindenek előtt volna vagyonának jelentős részét a saját ko- azoknak a gyűjtőknek, akik vállalták a szerában még ismeretlen vagy nem túl sokra ér- replést. tékelt művek megvásárlására?

Kérem, forgassák a következő oldalakat azMagyarország egyik legjelentősebb művé- zal az érdeklődéssel, figyelemmel és tiszteszeti múzeumának vezetőjeként megtanulja lettel, amelyet a műgyűjtés, rövid és hosszú az ember végtelenül nagyra értékelni azok- távon egyaránt kifejtett hatása alapján, megnak a gyűjtőknek az elkötelezettségét és a érdemel! művészetek iránti odaadását, akik nélkül (A szerző a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.)

A

művészet szeretetének több- Mindezek között a műgyűjtés a művészet foféle fokozata és módja lehet- lyamatos alakulásának egyik kiemelt mozgaséges. Ilyen a szemlélése, a tója. Nemcsak ítélet, ízlés és támogatás nyilművelése, a feldolgozása, il- vánul meg benne, hanem az a tény is, hogy letve a gyűjtése. Mind a négy az alkotások vásárlói a maguk választásával a viszony az alkotásról a legna- kortárs művészet formálóivá válnak, amen�gyobb tisztelettel vélekedik: azt állítja, hogy a nyiben egzisztenciális biztonságot nyújtanak műtárgy egy olyan „dolog”, ami hozzátartozik az általuk kedvelt alkotóknak. életünkhöz, mert szebbé, tartalmasabbá teszi A gyűjtő tehát nagyon izgalmas tevékenységet azt, miközben problémákról és viszonyokról űz: kialakítja a maga álláspontját a művészetmond örök érvényű tanulságokat. ről, műértővé válik, személyes kapcsolatokat A művészet szemlélése azért fontos, mert az alakít ki és ápol a művészvilággal, és végezetül alkotás nézője az, aki megteszi a legfonto- saját kollekciót hoz létre. Ebben formát adhat sabb lépést a kultúra felé, kíváncsiságával elismeri Petrányi zsolt: fontosságát és létét. Ez a kortárs művészet terüleA MŰVÉSZET SZERETETE tén – amelyen én is dolgozom – nem is olyan könnyű, mert sokan idegenkednek azoktól a megnyilvánulásoktól, amelyeknek nincs más céljuk, mint hogy kifejezzék a mai idők összetettségét és kérdéseit, illetve a benne élő emberek egyéni útkeresését és érzéseit.

A művész a legaktívabb szereplője ennek a folyamatnak. Ő az, akinek a műveket köszönhetjük és aki meghatározza azokat a kifejezési formákat, amelyek jellegzetessé válnak egy adott kor számára. Az alkotók megközelítésének sokoldalúsága és útkeresése a tehetségről, az egyéni gondolatformálásról és a szavakban megfogalmazható álláspontok és érzelmek képpé és formává alakításának képességéről szól. A kortárs művészet mindannak, amit a műalkotásokról gondol. megjelenését és irányait alapvetően ők hatá- A tárgyakon keresztül önmagáról beszél. Azt rozzák meg. mondja el, hogy ki is ő tulajdonképpen.

A látottak feldolgozása és értelmezése a mű- A Kortárs magángyűjtők kiadvány célja, vészettörténészek feladata. Közvetítő szere- hogy olyan gyűjtő személyiségeket és hozzápük segíti a nézőt abban, hogy eligazodjon a juk kapcsolódó gyűjteményeket mutasson be, jelenségek között, megértse, hogy mi az, ami amelyek már a műgyűjtés terén maradandó az útkeresésben lényeges, és mi az, ami ér- értéket hoztak létre. A lap példát mutat egy ték. A kultúráról szóló tanulmányok, cikkek, magatartásformára, ami a művészet szeretetét könyvek hozzájárulnak ahhoz, hogy a művé- és támogatását szolgálja. Látható, hogy már szet élvezői ne csak a saját ítéletükre, de álta- sokan vannak, akik a gyűjtés passziójának hólánosabb véleményekre is hagyatkozhassanak dolnak, de én azt remélem, hogy e könyvecsakkor, amikor kialakítják a maguk vélemé- ke láttán még többen lesznek. nyét, tetszését vagy nem tetszését.

(A szerző a Műcsarnok főigazgatója.)

Baán László: Tisztelet a magángyűjtőnek Petrányi Zsolt: A művészet szeretete Ledényi Attila: Azért, mert jó Topor Tünde: A megkezdett kiértékelés Antal Péter Balázs Csaba Barabás Lajos Bélai György Doszpod József Einspach Gábor Fehér László Harasztÿ István Hernádi Miklós Horváth Béla Hunya Gábor Karvalits Ferenc Keresztesi Péter Kieselbach Tamás Körmendi Anna – Csák Máté Kovács Gábor Kozák Gábor Kozma Péter Ledényi Attila Ludman Lajos Matzon Ákos Márkus István Merics Imre Nagy Miklós Nemes Judith – Szöllősi-Nagy András Németh István Orbán Csaba Pados Gábor Pogány Zsolt Rechnitzer János Simó György Szabó Károly Szalóky Károly Szentirmay István Vass László Völgyi Miklós Vörösváry Ákos

címlap: részlet Bernát ANdrás Objektum 449 című festményéből.

A

ligha tudnék újdonsággal szol­gálni arról, hogy mi a mű­ gyűj­tés jelentősége Ma­gyar­ országon és bárhol a világon.

Ez többé-kevésbé egyébként is tudható, ráadásul ezt a témában nálam lényegesen jártasabb főigazgató urak az előző oldalakon már elmondták.

Talán csak az nem volt eléggé hangsúlyos a szakmai alaposságú leírásokban, ahogy gyakorta kimarad a műgyűjtésről a „nem gyűjtők” által kialakított elképzelésekből is, hogy műtárgyakat azért gyűjt az ember, mert az borzasztóan jó érzés. Na most ha mindez ennyire Ledényi élvezetes, ráadásul hasznos és tiszteletre méltó, akkor miért nem csinálják többen? Rengeteget törtük a fejünket, és arra jutottunk, hogy nyilván azért, mert még nem próbálták soha. Sokan azt gondolják ugyanis, hogy műtárgyak birtoklásához illik szakértőnek, milliárdosnak, de legalább őrültnek lenni. Márpedig ez nem igaz.

Mi viszont azt gondoltuk, ha bemutatunk néhány tucatot Magyarország legjelentősebb kortárs gyűjtői közül, kiderül, hogy a gyűjtők alapjában véve hús-vér emberek, és még csak nem is mind bolond. És kiderül az is, hogy magunkat műtárgyakkal körülvenni, azokat birtokunkban tudni végtelenül kellemes.

Az elmúlt évek alatt munkatársaimmal arra törekedtünk, hogy felkeltsük a képzőművészet megismerése és élvezete, a múzeumba és kiállításra járás iránti tömeges érdeklődést.

Ez a törekvés egyebek mellett a Műcsarnok „Mesterművek – 400 év francia festészete”, a MEO – Kortárs Művészeti Gyűjtemény és a Szépművészeti Múzeum egyes kiállításai vagy a még ma is utazó „(M)érték – Világhírű magyar fotográfusok” tárlat kapcsán sok százezer embert mozgatott meg, és további milliókban keltette fel az érdeklődést.

Tehát hasonló törekvésként ezúttal azt vettük a fejünkbe, talán sikerül meghoznunk néhányak kedvét, hogy kipróbálják, milyen, ha az embernek eredeti grafikája, festménye,

szobra, fotója vagy más műtárgya van. Ezért jött létre ez a kiadvány.

Azoknak, akik hittek abban, hogy ennek a munkának értelme és hatása lesz, köztük közvetlen munkatársaimnak, szerkesztőnknek, tanácsadóinknak, szerzőinknek, grafikusunknak, fotósunknak, a hirdetőknek és támogatóknak, nem utolsósorban pedig a rendelkezésünkre állt gyűjtőknek, nagyon köszönöm a tömérdek munkát, bizalmat, támogatást és szeretetet.

Akik pedig eddig nem hittek benne, reméljük, most azok hitét is sikerül meghoznunk.

attila: AZÉRT, MERT JÓ

fotó: Burger Barna

TARTALOM

Annak, aki gyűjtőként ezúttal kimaradt, egyrészről köszönöm a megértését és annak belátását, hogy hiába a legjobb szándék, nem mérhető fel, számszerűsíthető vagy rangsorolható pontosan, kinek milyen jelentőségű kortársgyűjtemény van a birtokában. Másrészről arra kérem, lépjen velünk kapcsolatba, hiszen a munka folytatódik.

Szívesen vesszük az építő megjegyzéseket is, mert bár a tökéletest elérni talán csak álom, felfogásom szerint a tökéletesre törekedni viszont kötelesség.

A következő oldalakhoz jó szórakozást és kellemes műélvezetet kívánok sok szeretettel.

(A szerző az EDGE Communications igazgatója.)

Á D Á M Z O LT Á N · B AT Y K Ó R Ó B E R T · B R A U N A N D R Á S C S Á K I L Á S Z L Ó · C S Ö R G Ô AT T I L A · E L Ô D Á G N E S HIDEKI IINUMA (JAPÁN) · MÁTRAI ERIK JURRIAAN MOLENAAR (HOLLANDIA) · SOÓS NÓRA S Z A R K A P É T E R · S Z Û C S AT T I L A VÁRNAI GYULA · EMO VERKERK (HOLLANDIA)

otp

Az acb kortárs képzômûvészeti alkotásokkal kereskedô galéria, amely 2003 februárjában kezdte el mûködését Budapesten. Az acb magyar mûvészeket mutat be külföldön és külföldi mûvészeket a hazai piacon, célja a mûfaji sokszínûség és az új technológiákkal készült mûtípusok, a fiatal alkotók képviselete, valamint korszerû gyûjtemények kialakításában való aktív közremûködés.

H - 1 0 6 8 B u d a p e s t , K i r á l y u t c a 7 6 . · Te l e f o n : ( + 3 6 1 ) 4 1 3 7 6 0 8 , 4 1 3 7 6 0 9 · w w w. a c b g a l e r i a . h u

Galériaajánló a Pannontól,

10

az acb Kortárs Mûvészeti Galéria fôtámogatójától.

11

B

árki megmondhatja, aki töltött már ki kérdőívet (pláne tesztet!), hogy ha addig nem élt is benne élénk érdeklődés a feltett kérdések iránt, maga a feladat és a kitöltésre szánt energia végül csak-csak kíváncsivá teszi, mi sül ki az egészből.

Milyen vagyok? Milyen helyzetben vagyok a többiekhez képest? Vagy esetünkben: milyen vagyok a gyűjteményem tükrében? Benne vagyok-e a fősodorban, esetleg éppen hogy tudom-e járni a magam által választott külön utat? Megerősíti-e választásaimat a többiek véleménye, vagy éppen annak örülhetek, hogy különbözöm tőlük? Noha a kérdőívek összesítése során körvonalazódott egyfajta kép a hazai gyűjtőtársadalomról, preferenciáikról, indíttatásukról, azért a nehézségek felsorolásától sem lehet eltekinteni, annál is inkább, mert meg kell indokolnom, miért maradt vázlatszerű ez a tabló.

A fő ok természetesen az, hogy a kérdőívek kiküldésekor fel sem merülhetett a teljesség igénye. Szempont volt ugyan a minél mélyebb merítés, de nyilván maradtak ki olyan jelentős gyűjtők, akikkel nem sikerült felvenni a kapcsolatot, és olyanok is, akik nem akartak gyűjteményükről még ilyen áttételes formában sem nyilatkozni.

Más csatornák és eszközök (interjúk, A válaszolók pedig sok esetben aggáirodalom, szaklapok, beszélgetések stb.) lyosnak éreztek bizonyos kérdéseket, mellett az itt szereplőknél tágabb főleg a „Kit tart ön az elmúlt egy, illetve gyűjtői körben kérdőívek segítségével öt év legjelentősebb kortárs művészéis igyekeztünk információt szerezni arról, nek?” kérdésnél nem tartották etikusmik jellemzik a mai magyarországi gyűjtői nak vagy „illendőnek” többen a válaszközeget. A kérdőíveket feldolgoztuk... adást, és a művészeiknek elkötelezett gyűjtők, főleg galériás gyűjtők szempontjai teljességgel érthetők ebben az esetben – viszont lehetetlenné teszik a végeredmény „kihirdetését”. Úgyhogy sajnos egyelőre nincs győztes a leginkább szeretett és a leginkább vásárolt művészek versenyében!

Vannak viszont kategóriák – amelyeket hangsúlyozottan nem érték szerint, hanem gyűjtői mentalitás szerint lehetett kialakítani.

Ha ugyanis több száz műtárgy szerepel egy gyűjteményben, és a legértékesebb műtárgyak kategóriájában szinte már múzeumba való (vagy némely esetben letétként ott elhelyezett) alkotásokat sorol fel a válaszadó, akkor már a közjót is figyelembe vevő, szabályosan „szerzeményezési” szempontok szerint vásárló gyűjtővel van dolgunk, aki igyekszik korszakos jelentőségű műveket megszerezni, amiket akár a nyilvánosság elé tárt saját „múzeumába”, akár közgyűjteménybe szán hosszabb távon.

Ennek ellenpontja a teljesen személyes élmények alapján válogató gyűjtő, aki minden egyes műtárgyát szinte saját, különbejáratú szentképként tiszteli és szereti, nála az érzelmi viszonyulás minden másnál meghatározóbb. Vannak olyan névsorok a kér12

dőíveken, amelyek szinte biztossá teszik egy ilyen gyűjtői kör létét – ezekben a névsorokban szerepel általában Kárpáti Tamás, majd a fiatalabbak közül Gaál József neve – többek között. Gaál József, illetve Bukta Imre és feLugossy Laca művészete egyébként egyfajta átjárást biztosít az egymást is át-átfedő kategóriák között, nevük elég sok válaszadónál szerepel. Csoportokat lehet alkotni egyébként az alapján is, hogy a gyűjtők mely hányada vásárol galérián keresztül, és természetesen az is többnyire meghatározható, hogy melyik gyűjtő melyik galéria érdekkörébe tartozik, vagy éppen melyik galériával való kapcsolat volt meghatározó a gyűjtés indulásakor.

Visszatérve a kategóriákhoz, feltűnik egy olyan csoport is, amelyet korosztályi alapon lehet meghatározni – vannak névsorok, amelyekben 40-45 év feletti művész nem vagy csak elvétve szerepel – itt nyilvánvalóan a saját nemzedékük problémáira fogékony fiatalabb gyűjtőgeneráció megjelenését értük tetten.

Ki kell térnünk egy nagyon fontos kérdésre, amely egyre intenzívebben foglalkoztatja a műértő közvéleményt: és ez a kortárs művészeti kánon hiánya. Mert hiába maradt sok kérdőív esetében kitöltetlen a már említett „Kit tart ön az elmúlt egyTopor Tünde: öt év legmeghatározóbb A megkezdett kortárs művészének?” rubrika, a válaszként megadott nevek között olyan nagy a szórás, hogy felelőtlenség lenne bárkit kiemelni. Egyébként a felsorolt nevek között csak néha, mutatóba akad egy-egy olyan, ami mondjuk az elméleti művészetszeretet (vagyis a művészettörténészek) által fel ugyan nem állított, de talán sejthető kánonnal átfedésben van: ilyen például Birkás Ákos, Hencze Tamás, Nádler István és Szentjóby Tamás. Ennek oka nyilván a gyűjtő és a történész szemlélete közötti különbségben keresendő, és a gyűjtés magyarországi hagyományaiban: a magyar gyűjteményekben túlnyomórészt még mindig a hagyományos műfajok uralkodnak, bár érzékelhető egyfajta lassú elmozdulás a „technikai sokszorosíthatóság korának művészete” felé.

Meglepő tény – prekoncepciónknak teljességgel ellentmondó – ugyanakkor, hogy a gyűjtemények nagy részében szerepelnek külföldi alkotások is, és nem csak külföldön élő magyar származású művészeké, de valóságos nagyágyúké is (Tony Cragg, Aurélie Nemours), vagy olyan, a nemzetközi színtéren már megjelent fiatal alkotóké, mint például a román Dumitru Gorzo. Mindenesetre a nagy gyűjteményszakértő, Mravik László szavaival „a modern időkben mindig a műgyűjtő ismerte fel elsőként a géniuszt” – kívánunk további lelkesedést és energiát a műgyűjtőknek éppúgy, mint az egyszerű kiállítás- vagy műterem-látogatóknak, hátha nekik is megadatik ez a „felismerés”…

(A szerző művészettörténész, szerkesztő.)

KIÉRTÉKELÉS

13

roomba

14

1051 Budapest, Arany János utca 29. mobile: 06 30 689 2072; tel: 06 1 374 0570 www.roombahome.hu

Kapható a LANCÔME márkát forgalmazó üzletekben és a LANCÔME Szépségszigeten: WestEnd City Center: 1065 Budapest, Váci út 3., Millennium udvar I. emelet.

The Art of Leather Luxury

ADJA ÁT MAGÁT A NYUGALOM ÉRZÉSÉNEK! BÔRNYUGTATÓ TECHNOLÓGIA 24 ÓRÁS HIDRATÁLÁS

HYDRA ZEN NEUROCALM

TM

BÔRNYUGTATÓ, STRESSZOLDÓ HIDRATÁLÓ ARCÁPOLÓ

>NEURO-KOZMETIKAI ÁTTÖRÉS: EGY ÉRTÉKES NÖVÉNYI HATÓANYAG-EGYÜTTES, MELY HARCOL A STRESSZ JELEI ELLEN, ÉS MÉG A LEGÉRZÉKENYEBB BÔRT IS MEGNYUGTATJA >INTENZÍV, AZONNALI, 24 ÓRÁS HIDRATÁLÁS >PUHA ÉS SUGÁRZÓ BÔR, TERMÉSZETESEN Lancome.com

15

Antal Péter (52 éves)

A debreceni ügyvéd nagyapja nyomdokain haladva kezdte a gyűjtést, de hamar megtalálta saját irányvonalát. Közel 3500 darabos gyűjteményét több részletben a debreceni MODEMben mutatják be.

kapcsolat mindig is nagyon fontos eleme volt Antal Péter gyűjtői tevékenységének.

A szeretett művész halála megrázta az akkor 23 éves Antalt, így egy ideig a gyűjtemény sem fejlődött. A kortárs művészet felfedezése jelentette az új utat a fiatal gyűjtőnek.

A kortárs kollekció a teljes Antal–Lusztiggyűjtemény 15 százalékát adja jelenleg, de gyorsabban bővül, mint a klasszikus anyag.

A teljes gyűjtemény íve Csontvárytól, Ferenczy Károlytól kezdődik, majd az Európai Iskolán át Kicsiny Balázsig és Köves Éváig tart.

Antal igyekszik a művészek teljes életművét lefedni. Az utóbbi időben El-Hassan Róza, Komoróczky Tamás és Radák Eszter munkásságát fedezte fel. A kollekció 20. századi anyagából a pécsi Városi Képtárban látható állandó kiállítás, a fennmaradó műalkotások sokaságából a 2006 szeptemberében nyílt – és azóta 15 ezer látogatót vonzó – MODEM mutat be időről időre válogatásokat. A teljes anyag feldolgozásával Nagy T. Katalin művészettörténészt bízták meg. „A ő feladata a gyűjtemény feldolgozása, bemutatása, összefüggéseinek elemzése, illetve egy többkötetes

Új úton

H

a az emberrel évtizedeken keresztül ott vannak a műalkotások, elég nehezen tudja elképzelni, hogy egyszer csak nincsenek ott. „A lakásomban levettünk a falról olyan fődarabokat, amelyekre azt mondtam, hogy soha meg nem válnék tőlük. De ez egy ideiglenes elválás, és működik” – mondja Antal Péter a debreceni MODEM kortárs mú16

Keserü Ilona: Enigma (1999) Gémes Péter: Alaki gyakorlatok II. (1989) Tóth Menyhért: Kontinensek / Mind együtt (1970)

katalógus összeállítása. Évente több részkiállítást rendezünk önálló kötetekkel, ezekből jön létre a teljes gyűjteményt bemutató nagy könyv.”

zeum soron következő kiállításáról szólva.

A jelenleg 3300-3500 darabos gyűjteményt Antal nagyapja, Lusztig Sámuel kezdte el építeni – 1945 után, mivel a húszas években elindított, korábbi magángyűjteménye a második világháborúban elveszett. Maga Antal 1968-ban, 13 évesen vette meg az első műalkotást, gyűjtésének íve azóta is csak egyetlen alkalommal tört meg, amikor Ország Lili meghalt. A művészekkel való személyes 17

Balázs Csaba (43 éves)

Az ELTE-n szerzett jogi diplomát, majd tőkepiaci tranzakciókkal foglalkozott. Jelenleg az econet.hu Informatikai Nyrt. elnöke.

Zoltán Sándor: A repülő malac szobája (2006) Bada Dada: Frász, fodrász, furulya (é.n.)

Kortársak és magyarok

J

óllehet Balázs Csabához mindig közel állt a képzőművészet, valójában felesége indította el a műgyűjtés útján, amikor 30. születésnapjára egy Dienes Gábor-, a következő évben pedig egy Nagy Gábor-grafikát kapott tőle ajándékba.

Kezdetben Takács Lajos, a Gallery Christoff tulajdonosa segített a kollekció alakításában.

Az alapokat részben a szentendrei Vajda Lajos Stúdió művészeinek – efZámbó István, feLugossy László, Wahorn András – alkotásai jelentették, részben pedig egykori katonatársaitól és akkoriban megismert barátaitól kapott műveket Balázs Csaba. Később többek között Ujházi Péter, Birkás István, Föl18

di Péter, Balla Attila, Tölg-Molnár Zoltán, Palotás József, Csíkszentmihályi Róbert, majd Konkoly Gyula, Bukta Imre, Méhes Lóránt, Kelemen Károly és Koncz András alkotásaival bővült a kollekció. „Tavaly két lényeges változás történt a gyűjteményben – mondja Balázs Csaba. – Az egyik, hogy nagy részét értékesítettem, az eladott műtárgyakból befolyt haszon egy kis részét újak vásárlására fordítottam, a megmaradt kollekciónak pedig kurátoraként tevékenykedem tovább. A másik, hogy 2000 körül leálltam a gyűjtéssel, az elmúlt hat évben – nevezzük ezt egyfajta feltöltődési időszaknak – átnéztem, rendszereztem az anyagot. Aztán tavaly újra elkezdtem vá-

sárolni. Az ízlésem és az irány nem változott, továbbra is csak kortárs és csak magyar művészek munkái érdekelnek.”

Balázs Csaba befolyásolható gyűjtőnek tartja magát, ám azt a képet, ami azonnal megtetszik neki, nem veszi meg, mert úgy érzi, nem tud „hozzá fejlődni”. „Először majdhogynem utálnom kell a képet ahhoz, hogy később be tudjam fogadni” – magyarázza. Balázs szinte kizárólag műteremből válogat, fontos számára a személyes élmény, a művészekkel való kapcsolat – valójában ez az (egyik) oka annak, hogy csak kortárs magyarok érdeklik.

A kollekció azon darabjai, melyek nem szerepelnek letétként különféle közgyűjteményekben, Balázs otthonában, raktárakban és az irodában találhatók. „Amit tudunk, kiteszünk, mert egyrészt egy gyűjtemény akkor él igazán, ha látható, másrészt tetszik az a folyamat, ahogy egy festményt vagy tárgyat befogad egy nem gyűjtői közeg. Érdekel, hogy a kollégák mit szólnak egy-egy új darabhoz, hogyan alakul a véleményük, kinek melyik kép lesz a kedvence, hogyan tanulnak meg együtt élni velük.”

19

Haász István: Objekt, kék (2003) Hetey Katalin: Ferde ék (1983–2005)

Barabás Lajos (49 éves)

Közgazdász, pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban kezdte, majd a bankrendszer átalakulását követve több bankban dolgozott, különböző beosztásokban. Jelenleg pénzügyi, befektetési tanácsadó. Közel 30 éve foglalkozik műgyűjtéssel.

Összhangban a gondolattal

20

B

arabás Lajos tudatosan építette fel gazdag és rendkívül kvalitásos műveket magába foglaló gyűjteményét, a gyarapodó kollekció darabjai kijelölték az irányt a geometrikus absztrakt felé. Gyűjteménye ma az egyik legletisztultabb ars poeticát tükröző válogatás. „Felvettem kavicsokat a földről, némelyikük lenyűgöző geometriai szabályosságokat produkált. Mai napig keresem ezt az ősi, természetes megnyilatkozást” – mondja. Barabást az érdekli a műtárgyakban, ami adott esetben megvan egy kristályban is: a formai szabadság, a szerkezeti egyszerűség és a konstruálás bravúrja. Gyűjteményének legizgalmasabb darabjai a konstruktivizmust képviselő Kassák Lajos egy-egy alkotása; az iparterves generációból Bak Imre és Nádler István munkái; Korniss Dezső 70-es évekbeli geometrikus művei; valamint a gyűjtemény legtöbb darabját adó Fajó János sík- és térplasztikái.

Hencze Tamás, Konok Tamás, Haász Ist-

ván, Maurer Dóra, Saxon-Szász János képei a gyűjtemény konstruktivista hosszmetszetéhez illeszkednek. A nemzetközi nyitás jegyében a kelet-európai régió jeles absztrakt alkotói és a MADI csoporthoz tartozó művészek is bekerültek a kollekcióba.

Barabás Lajos nem festői életművekben, inkább egyes munkákban gondolkodik.

A válogatás kritériuma kétféle lehet: jegyzett alkotóknál fontos, hogy legyen szerepe az életműben; ismeretlen vagy kis életművel rendelkezőknél pedig, hogy megálljon magában a munka. „Ha valakit kiválasztok, annak legyen meg az »apja«, legyenek meg a »gyerekei« és a »rokonai«.” Gyűjteménye számára ezen elv alapján ismeri fel a szellemi és fizikai örökségeket, például az olajfesték használatát, mely – az akrillal szemben – a színek ütköztetésére alkalmas anyag. Gondolat és technikai kivitelezés

egysége így valósult meg Kassáknál, Fajónál vagy az egészen fiatal nemzedékhez tartozó Marafkó Bencénél. Barabás saját megérzései és intenciói alapján kezdte figyelni, keresni a műveket. Úgy véli, egy alkotásnak alapvetően a maga korát kell kifejeznie.

A pénzügyi tanácsadóként tevékenykedő szakember óv a művészet árközpontú megközelítésétől. Műfaji hierarchiában nem hisz, csak az számít, hogy technika és méret összhangban legyen a gondolattal.

Barabás Lajost szoros kapcsolat fűzi képeihez, szobraihoz, tárgyaihoz és gyakran magukhoz a művészekhez is. Szerinte a gyűjtő hatással lehet egy mű létrejöttére, annak utóéletére. Ezt példázza a tulajdonában levő Hetey Katalin-szobrok esete, melyek személyes közreműködése eredményeként születtek meg, illetve került egyikük letétbe a budapesti Ludwig-gyűjteménybe.

21

Bélai György (57 éves)

Huszonévesen zenészként bejárta a világot. A 70-es évek végén Amerikában telepedett le, ahol közgazdaságot, jogot, rendszerszervezést, programozást tanult. Később gazdasági tanácsadóként, majd egy kereskedelmi óriáscég alelnökeként dolgozott. Magyarországon az Artchivum Művészeti Adatbázis megteremtője.

Az Artchivum alapítója

22

Marosán Gyula: Cím nélkül (12 darabos Mikrokozmosz-sorozat része) (1998) Bálint Endre: Csend világa (1959)

A

gyűjtés a második alkotás megvásárlásától válik szenvedéllyé, állítja Bélai György, aki a 70-es évek végén Amerikában letelepedve tette le kollekciója alapjait. Figyelme eleinte a 20. századi francia és amerikai alkotások felé fordult, mígnem egy magyarországi látogatásakor Bernáth Aurél- és Czóbel Béla-képekkel tért vissza választott hazájába. „Sokféle gyűjtési koncepció létezik – mondja Bélai. – Vannak, akik gyűjteményük gyarapításával 15-20, a kiválasztott alkotók oeuvre­-jében kimagasló kép megvásárlása után felhagynak. Mások műtárgyak további

Magyarországon kifejlesztett program mára a legnagyobb magyar művészeti adatbázissá nőtte ki magát.

Bélai György a hazai kortárs művészet ügyét rendkívül fontosnak tartja, a kortársgyűjtést pedig a mecenatúra egy modern formájának.

Reméli, a közeljövőben hazánkban is kialakulhat a kizárólagos szerződéseken alapuló, a kölcsönös tisztesség elvén működő galériás-művész viszony, mely jogi és gazdasági újraszabályozottságával óriási előrelépés lehet a kortárs képzőművészet valamennyi szereplője számára. Ezen törvényileg szabályozott folyamatok nélkül ugyanis elképzelhetetlen egy-egy hazai művésznek a kortárs nemzetközi piacra való bevezetése.

vásárlásával bővítik, és a már meglévő darabok állandó cseréjével egyre több kiemelkedő művet szereznek meg kollekciójuk számára.” Bélai magát a nehezen definiálható gyűjtői kategóriába sorolja. Kortárs kollekciója – ma már az Artchivum gyűjteményének része – a művészekkel való személyes kapcsolattartás révén bővül. A 2000-ben létrehozott Artchivum Művészettörténeti Kutatóintézet és Adatbázis kitalálójának, Bélai Györgynek és munkatársainak az adatbázis folyamatos bővítéséhez is szükséges a művészekkel való napi kontaktus.

Az Artchivum ma a világ egyetlen dinamikus, interaktív művészeti számítógépes rendszere: adatbázisa 170 000 személy, több mint 20 000 intézet, 4300 fogalmi szócikk és rövidítés adatait tárolja. A kizárólagosan

Bélai György szerint a kortárs művészeti alkotások vásárlásában mint befektetési lehetőségben kétféle út követhető: vagy a nagyobb befektetési összeget igénylő és biztosabb hasznot ígérő, már klasszikusnak számító mesterek alkotásait vásárolja, vagy a feltörekvő fiatal nemzedék darabjait választja. A vérbeli játékos számára ez utóbbi az igazi terep, hiszen jóval kisebb befektetett összegért juthat olyan művekhez, amelyek a jövőben jóval nagyobb relatív hasznot eredményezhetnek, mint a már élő klasszikusnak tartott művészek alkotásai.

23

Doszpod József (69 éves)

A pécsi orvostudományi egyetemen szerzett szülész-nőgyógyász diplomát. Pályája során több klinikán dolgozott, 1987-től egyetemi tanár, számos tudományos cikk, több kötet szerzője. Jelenleg az Országos Gyógyintézeti Központ szülészeti és nőgyógyászati osztályán dolgozik.

gyógyíthatatlan gyűjtő

24

D

oszpod József 1976-ban kezd­te építeni gyűjteményét, amikor Pécsről Budapestre költözött. „Pesten akkoriban újsághirdetések alapján szinte fillérekért lehetett festményeket vásárolni – emlékezik vissza –, így azt vettem meg, amit lehetett, bár volt bennem tudatosság is: 20. századi magyar képzőművészetet akartam gyűjteni.”

Lépésről lépésre haladva képezte magát szakértő gyűjtővé. Először Czóbelt tanulmányozta, majd a Nyolcak festészetét, ahonnan az út Szőnyihez és Aba-Novákhoz vezetett. Még egyetemi órákra is bejárt. Mindemellett nem tartja magát „filozofikus gyűjtőnek”, szerinte a képeket elsősorban nézni kell. „Amikor hazajövök, leülök, úgy húsz percen át gyönyörködöm a képekben, és érzem, ahogy teljesen kikapcsolok. Ez, a festmények lélekgyógyító

Kárpáti Tamás: Elvágólag (é. n.)

Ujházi Péter: Bárka (2005)

hatásán alapuló több évtizedes rituálé a gyűjtemény fő funkciója” – vallja az orvos-gyűjtő, aki vásárláskor nem mindig tudja eldönteni: együtt tud-e majd élni az adott képpel vagy sem. „Egyszer beleszerettem egy Aba-Novákba, megvettem, de egy hónap után rájöttem, hogy nem az én világom, ezért elcseréltem.

Ugyanígy jártam egy csodálatos Ámos Imreképpel is. Túl zaklató volt számomra.”

A hangulati tényező figyelembevétele mellett a választáskor elsődleges szempont számára az alkotás színvonala. Egy öreg képügynöktől hallotta, hogy „a kvalitásos kép elmarja maga mellől a nem kvalitásosat” – ezt az elvet követve csak remekművekkel gyarapítja gyűjteményét, a művek az őket elválasztó néhány centiméteres távolság ellenére is jól megférnek egymás mellett a falakon. A kollekcióban, amely a nagybányaiak festészetétől kezdve napjainkig ível, egy-egy

kortárs művésznek több alkotása is jelen van.

A listavezető Kárpáti Tamás, akinek 40 műve szerepel a gyűjteményben, ami nem is olyan rendkívüli, ha tudjuk, hogy a gyűjtő kedvencei legalább 10 festménnyel képviseltetik magukat.

Doszpod József általában közvetlenül a művészektől vásárol, akik közül sokakkal baráti viszonyt ápol. Húsz évvel ezelőtt alakult egy műgyűjtőkből és művészekből álló baráti kör a Vén Budában, ahová sok festő járt, többek között Kokas Ignác, Deim Pál. A társaság ma is havonta találkozik, igaz, más helyszínen. Tanárok is járnak ide a Képzőművészeti Egyetemről, magukkal hozva a jövő ígéretes tehetségeit, akiknek nem lehet ellenállni: „Azt hittem, már befejeztem a gyűjtést, amikor megismertem Kovács Lehelt, László Danit és Barakonyi Zsombort, akiknek a képeit nagyon megszerettem.”

25

Einspach Gábor (39 éves)

Igazságügyi festmény- és műtárgyszakértő, a Raiffeisen Bank, az Allianz Hungária Biztosító, az OTP-Garancia Biztosító, valamint a QBE Atlasz Biztosító tanácsadója, az Artmagazin alapítója és kiadója, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem előadója. Ezek mellett 2007-től Kieselbach Tamással is dolgozik több területet is felölelő, közös vállalkozásukban.

Várnai Gyula: Sorozat Révész László László: Árnyékfigura (2002) Roskó Gábor: Karamell – punch (2004)

Aktív jelenlét

E

inspach Gábor közel két évtizedes szakmai múltja minden esetben művészet közeli tevékenységet jelentett. A klasszikus és a modern művészet területén szerzett jártassága magabiztosan vezetett a kortárs értékek felismeréséhez; nyomon követésük nem csupán munkájának része, de folyamatosan be is emelte személyes környezetébe a kortársak alkotásait.

Einspach körülbelül öt éve kezdett vásárolni magyar alkotóktól. Első választásai Roskó Gábor, feLugossy László, Révész László László, Bernát András, Wahorn András voltak, és a náluk valamivel fiatalabb Szűcs Attila. Nem életműszerűen ragaszkodik egy-egy

alkotóhoz, közös tematikus szál sem keresendő szempontjai között. Azokat a művészeket szereti, akik saját, erős világot teremtettek.

A Kis Varsó csoport vagy Bukta Imre művei szintén kedvencei között vannak. A nemzetközi kitekintés elengedhetetlen a magyar kortárs művészet helyi értékének meghatározásában. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi blockbuster-kiállítások nyomon követése mellett minden évben több rangos európai vásárra igyekszik eljutni. A párizsi FIAC, a kölni Art Cologne, az Art Basel vagy a Madridi ARCO segít szilárd értékek alapján válogatni a magyar művészek között is.

Műfaji hierarchia számára nem létezik.

A számítógépes nyomatok és manipulált

printek ugyanannyira a kor lenyomatai, mint az olaj-vászon képek. Várnai Gyula vagy Szarka Péter printjei a kedvencei közé tartoznak, de következetesen figyeli a legfiatalabb generáció, a főiskolás növendékek munkáit, valamint olyan fiatal alkotókét, akik neve már ismerősen cseng, így tulajdonában van Moizer Zsuzsa több munkája.

A kortárs magyar művészet piaci árát nemcsak a kínálat és kereslet dinamizmusa határozza meg, hanem a műalkotás vásárlóinak és közönségének a hozzáértése, tájékozottsága, értékrendje. Az Artmagazin társalapítójaként Einspach Gábor hisz abban, hogy a kortárs művészet aktív jelenléte át fogja törni az ellenállást, és a széles társadalmi érdeklődés megteremtése mellett megnyitja az állami és magán szponzorálás különféle csatornáit is.

26

27

Tót Endre: Futók (1969) Méhes László: Zuzu és Marietta (2004)

Fehér László (54 éves)

1976-ban diplomázott a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Budapesten és Tácon él. Főbb díjai: Fiatal Képzőművészek Stúdiójának díja (1982), Munkácsy Mihály-díj (1993), Kossuthdíj (2000), Magyar Zsidó Kultúráért-díj (2003), Prima-díj (2006), Magyar Kultúra Követe (2007).

Piacot a kortársaknak!

F

ehér László festőművészt részben egy misztikusnak mondható esemény vezette a gyűjtéshez. A Kossuth Lajos utcában sétálva betévedt egy bizományiba, ahol rábukkant mesterének, Szentiványi Lajosnak a képére, amely szinte világított a helyiség hátsó, sötét zugában. A festményt hazavitte, és a kép „fényt árasztott ki magából”, olyan volt, mintha mestere sugározta volna szét a szeretetét. „Ezután kezdtem máshogy látni a világot, és az életemben is változás történt: elkezdték venni a képeimet” – mondja Fehér. Korábban soha nem gyűjtött semmit, nem is cserélt, az eset után azonban úgy gondolta, ha ez ilyen jól működik, vesz egy képet másik mesterétől, Kokas Ignáctól is.

Kezdetben a 20. század elejének-közepének alkotásait gyűjtötte. A művekhez jobbára cserével jutott, ugyanis sok gyűjtő szeretett volna tőle képet venni, de akkor már nagyon magas árai voltak. „Munkásságomat alapvetően meghatározó művek kerültek így hozzám: Rippl-Rónaik, európai iskolás alkotók, sőt egy jelentős Korniss Dezsőkollekció is.” Később Fehér áttért a kortárs műalkotásokra, ma is leginkább azokat gyűjti. Jelentős munkákat birtokol az iparterves mesterek mindegyikétől, vannak képei saját nemzedéktársaitól – például Mulasicstól, Méhestől, El Kazovszkijtól –, és a következő generáció is képviselteti magát a gyűjteményben.

A pályakezdőktől azonban óvatosabban vásárol, bár tehetségesnek tartja őket. Úgy véli, velük újra egy „jó generáció” kezd kibontakozni, amelyre úgy 10-15 évente van példa a magyar művészetben. Ám míg Fehér gyűjteményében jól megférnek egymás

28

mellett a különböző nemzedékek, addig a valóságban ez szerinte nem így van: „Óriá­ si feszültség van a generációk között, amit meg kellene oldani, mert csak így tud továbblépni a kortárs magyar művészet”. Kollekciójának gyarapításakor elsősorban főművekre koncentrál és arra, hogy véletlenül se kerüljenek hozzá hamis képek. Javarészt ma is csere útján szerzi be az új darabokat, de az is előfordul, hogy vásárol.

Fehér László a hazai kortárs művészek és műgyűjtők közös érdekének tartja, hogy az alkotások értéke és megbecsültsége nemzetközi színvonalú legyen: „A jelenkori művészet gyűjtői között vannak, akik szinte múzeumi színvonalon gyűjtenek, és vannak, akik a másod-, illetve a harmadvonalbeli alkotókat gyűjtik. A lényeg azonban ugyanaz: legyen a kortárs művészetnek hazai piaca!”

29

Harasztÿ István (73 éves)

A kinetikus szobrászat, a mobil műfaj magyarországi megteremtője 1969-től több száz hazai és külföldi kiállításon vett részt.

Díjai: Kassák-díj (1975), Munkácsy-díj (1988), érdemes művész (1996), koszorús szobrász (1998), a pécsi kisplasztikai biennále első díja (1999), Pro urbe Budapest (1999), Kossuth-díj (2000).

Bikácsi Daniela: Kettő (2002) Csutoros Sándor: Függesztett fa (1960-as évek)

A művész, a felesége és a barátaik

K

evés olyan gyűjtő van, aki egyben aktív művész is. Édeske, azaz Harasztÿ István szobrászművész közéjük tartozik. Feleségével, Évával olyan gyűjteményt mondhatnak magukénak, amely nemcsak azért különleges, mert képet ad az elmúlt 40 év hazai művészetéről, hanem azért is, mert az 500 körüli műalkotás mind barátoktól származik. Számukra ugyanis mindennél fontosabb, hogy szeressék azt, akinek a művével együtt élnek. Nem ragaszkodnak főművekhez vagy a legnagyobb nevekhez – bár 22 Kossuth-díjas alkotójuk van –, gyűjteményükben olyan amatőr művész munkája is szerepel, akit nagyon megkedveltek.

Az 1969-es Szürenon kiállítás mérföldkő volt Édeske művészi és gyűjtői munkásságában. A tárlat alkotói közül kerültek ki 30

azok, akiknek munkáival megalapozódott a gyűjtemény: Csiky Tibor, Nádler István, Maurer Dóra művei voltak többek közt az első szerzemények. Az alapvetően konstruktív, geometrikus profilú kollekció csupán néhány figurális darabot tartalmaz, köztük Édeske mesterének, Laborcz Ferencnek korai szobrait vagy Nikmond Beáta gránitjait.

A gyűjteménybe kerülő művészek legalább két alkotással képviseltetik magukat: egy korábbi, 70-80-as évekből való munkával és egy újabbal.

A kollekció többféleképpen gyarapodik.

A vásárlás mellett Harasztÿ művészként abban a szerencsés helyzetben van, hogy cserélni is tud, emellett ajándékba is szokott kapni műalkotásokat pályatársaitól. A gyűjteményt felesége gondozza. „Szenvedélyemmé vált a gyűjtemény – mondja a művész. – Van, hogy elindulunk egy árverésre, megfogadva,

hogy nem veszünk semmit, aztán mire észbe kapunk, már meg is vettünk valamit. Azzal próbáljuk féken tartani egymást, hogy megkérdezzük: mit veszünk le helyette?” Mert a kollekció bővítésének legnagyobb ellensége a helyhiány.

A szombati bolhapiacra járás szintén hagyománynak számít, és nagy felfedezések örömét sejteti. Volt, hogy keretáron jutottak hozzá

kortárs képekhez, de az is megtörtént, hogy rábukkantak egy Jakovits József-szoborra, ami láboskékre festve hevert a fazekak és szűrők között. Később kiderült: védett mű, külföldre eladni nem lehet. De ennek a lehetősége (veszélye) különben sem merül fel, mivel Harasztÿék soha nem adnak el egyetlen alkotást sem. Inkább a ház további bővítését tervezgetik.

31

Hernádi Miklós (63 éves)

Szociológus, író, műfordító, a műgyűjtés mellett olykor szakíróként, kritikusként, kiállítások megnyitójaként is részt vesz a kortárs képzőművészetben. Feleségével Budakeszin él, mindkét fia bölcsészhallgató.

A közönség 2005 márciusától három hónapon át láthatta a gyűjtemény 74 darabos „kivonatát” a Kassák Múzeumban, ahol három teremben három tematikus egységben jelent meg a kollekció: a festői munkák (Csernus Tibortól Méhes Lászlóig), az „írásos” művek (Frey, Lakner, Tót, Misch Ádám, Barabás Márton) és a konstruktív törekvések (Hencze, Maurer Dóra, Matzon Ákos, Swierkiewicz Róbert, Vásárhelyi Antal).

Hernádi elsősorban a művészektől vásárol, gyűjteményét az elmúlt egy-két évben főleg szobrokkal, kisplasztikákkal egészítette ki.

Rendszerkritika

H

ernádi Miklós „jó időben”, a 80-as években kezdett műtárgyakat vásárolni, amikor még a gyűjtők zömét az „értelmiségiek”, orvosok, ügyvédek, tanárok tették ki, és inkább a szenvedélyről, a művészet szeretetéről, és kevésbé az üzletről szólt a műgyűjtés.

Szociológusként foglalkoztatta a kádári konszolidáció hatása a művészetre, és meglátta, hogy a 60-as években már létrejöhettek olyan művészeti produktumok, melyek bizonyos kereteken belül (vagy kívül) tágíthatták az aktuális esztétikai és kultúrpolitikai kritériumrendszert. Modern, izgalmas, nyugati mércével is mérhető alkotások születtek az Iparterv-csoport és a Zuglói-kör alkotóitól.

Kezdettől fogva arra törekedett, hogy minél több olyan művet szerezzen, mely a művészi kvalitás mellett egyszersmind dokumentáris értékkel is rendelkezik: reprezentálja a 60-as évek rendszerkritikai töltetű progres�32

Maurer Dóra: Szférikus makett (2000) Lakner László: Gyuri (é. n.)

Hencze Tamás: Jel és gesztus (1970-es évek)

szív művészetét. Az avantgárd óta nem volt ilyen közel a hazai képzőművészet az európai színvonalhoz, Nádler István, Konok Tamás, Hencze Tamás, Bak Imre, Keserü Ilona a megszüntetett Európai Iskola újító törekvéseit igyekeztek folytatni.

Bár a gyűjtemény az elmúlt két évtizedben jött létre, Hernádi érdeklődése elsősorban a ma is alkotó (vagy a közelmúltban elhunyt) művészek korábbi művei felé fordult, még akkor is, ha ezeket mások elavultnak, túlhaladottnak tekintették. Mivel az említett művészek munkája akkoriban anyagi nehézségekbe ütközött, képeik már csak ritkaságuknál fogva is kiemelten értékesek a mai műgyűjteményekben. Mennyiségét tekintve is jelentős Hencze Tamás és a korán elhunyt Frey Krisztián anyaga, a következő generáció­ ból pedig Fehér László teljes eddigi életműve követhető nyomon a kollekcióban, a korai fotórealizmustól (Részletek a brigádnaplóból, Kirándulók) a közelmúltig.

33

Horváth Béla (53 éves)

Másfél évtizedes biztosítós múlttal a háta mögött 1991-ben a Nationale-Nederlanden Biztosító Rt. alelnök-vezérigazgatója lesz. Öt évvel később átül a MÉBIT Rt. vezérigazgatói székébe, amit először az ABN AMBRO, majd 2001-ben a brit CGNU Csoport vásárolt meg.

Hazafiúi kötelesség

34

H

orváth Béla a 90-es évek elején Kenessei András művészettörténész tanácsára kezdett gyűjteni, főleg európai iskolás és 50-es évek előtti magyar műalkotásokat. Emellett hatással volt rá Amerikában élő nővére is, aki felhívta figyelmét a társadalmi felelősségvállalás szükségességére, arra, hogy jót, értékeset kell tenni – például támogatni a hazai kortárs művészetet. Így Horváth Béla a 90-es évek második felétől kortárs műalkotásokat is vásárol. Elhatározásában erősítette, hogy amikor az ABN AMRO biztosítóját megvásárolta az Aviva Életbiztosító, a projektet menedzselő angol üzletember biztatta: a vállalat nevében vegyen kortárs műveket.

De a kortárs művészet támogatásának fontosságát jelezte Horváth Bélának Kéri Imre festőművész is, mondván: a kortárs művészet gyűjtése hazafiúi kötelesség.

Nem sokkal később Bellák Gábor művészettörténész összeismertette Szűcs Attila festőművésszel, az ismeretségből barátság lett, és Horváth tudomása szerint azóta ő a művész legnagyobb gyűjtője: „Sok művés�-

Chelushkin Kirill: Moszkva (2006) Szűcs Attila: Cím nélkül (1997) Braun András: Fehérnép (2006)

szel baráti a viszonyom, de Attila kiemelkedik közülük abban is, hogy képes mások munkáit is önzetlenül ajánlani. Ő hívta fel a figyelmemet 2003-ban a Kis Varsó művészcsoportra, akik pénzforrást kerestek egyik tervük megvalósításához. Néhány hónappal később megnyerték a velencei biennáléra kiírt nemzetközi pályázatot. Ekkor ismét segítettem, hogy időben elkészülhessen a Nefertiti teste, ami azóta a gyűjteményem része.” Szűcs Attila és a Kis Varsó alkotásain kívül a Horváth-kollekcióban többek között Bullás József, Szépfalvi Ágnes, Bak Imre, Nagy Kriszta, Mulasics László képviselteti magát, sőt 2003-ban először külföldi anyag is került a gyűjteménybe, a szlovén IRWIN csoporttól. A gyűjtő rendszeresen jár kiállításokra, szoros kapcsolatban van a Deák Erika, az acb, a Knoll, a Várfok, a Vintage Galériával és a Műcsarnokkal.

A két éve bejegyzett Horváth Művészeti Alapítvány 20 millió forintos alaptőkéjének kamataiból évente 2 millió forint értékben

vásárol kortárs alkotásokat. „Az üzleti életben a legjobb szakértőkkel veszem körül magam, hallgatok rájuk – mondja Horváth Béla. – Így van ez kortárs művek vásárlásakor is. Az alapítványnál száz év múlva Szoboszlai János (acb Galéria) és Petrányi Zsolt (Műcsarnok) főkurátorok tevékenységét értékeli a művészettörténet, engem pedig mecénásként említenek majd.”

35

Hunya Gábor (54 éves)

1991 óta Bécsben él, egy nemzetközi gazdasági kutatóintézet munkatársa. A közgazdász fő szakterülete a volt szocialista országok gazdasága. Gyűjtőként és kutatóként ugyanaz a korszak izgatja a fantáziáját.

Dumitru Gorzo: 3 asszony (2004) El Kazovszkij: Állat a színházban (2000) Ujházi Péter: L. részlet (1990)

Politikum és expresszivitás

H

unya Gábor későn kezdte el a rendszerváltás idejéből származó műveket gyűjteni: 1993-ban, amikor megvette az első műalkotást, már sok főmű gazdára talált a korszakból. Erős koncepcióra, szívósságra volt szükség, hogy a bécsi magyar gyűjtő – visszafele is építkezve – feldolgozhassa a gyűjteményben a számára fontos alkotók életművét.

A jelenleg 144 darabos, gondosan számon tartott kollekció fő művészei El Kazovszkij és Ujházi Péter, de több korszakával szerepel Birkás Ákos, Bukta Imre, Nádler István, Szirtes János, Szotyory László, Var-

ga Patrícia Minerva és Záborszky Gábor is.

A legifjabb generációt Győrffy László és Nemes Csaba képviseli – az utóbbi művésznél Hunya Gábor a politikusabb művek felé lát elmozdulást, ami fontos szempont a műalkotásokban társadalmi érzékenységet is kereső gyűjtő számára. A rendszerváltás korszaka lezárult, a politikum a mai magyar művészetet kevésbé járja át, Hunya Gábor inkább a román kortárs művészek munkáiban találja meg a közéletiséget. A teljes gyűjtemény egyharmadát teszi ki a román anyag, benne Dumitru Gorzo, Teodor Graur és Marilena Preda-Sanc munkáival. A politikum nem az egyetlen irány, amelyet Hunya a gyűjtésben követ: a kollekcióban legtöbb művel képviselt művész, El Kazovszkij munkáiban például az expresszivitás fogta meg.

A Hunya-gyűjteményt Budapest–Bukarest híd címmel 2007 májusában a Bartók 32 Galériában és a Karinthy Szalonban állítják ki.

Az év elején főként ez kötötte le Hunya Gábor gyűjtésre szánt idejét és energiáit. A kollekció ezért kevesebb tárggyal bővült, igaz, ezek között voltak olyan főművek, mint Ujházi Péter Gyula és Gyuláné című kerámiái, amelyre tíz évet várt a gyűjtő. A kiállítás anyagi ráfordítást igényel, de Hunya Gábor olyan partnereket talált a két kiállítási helyszínen, akikkel jól tud együtt dolgozni. „Úgy tervezem, hogy mindkét helyen lesz egy fal, amelyet a politikus művek foglalnak el. Az egyik oldalán a tárgyak – dobozok, kerámiák, objektek –, a másik oldalon pedig a festmények” – mondta a gyűjtő, aki hangsúlyozottan nem személyes, hanem román–magyar kiállítást szeretne létrehozni, amiben Kürti Emese művészettörténész van segítségére.

36

37

Karvalits Ferenc (43 éves)

A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott, majd Amerikában tanult. Pályája kezdetétől a pénzügyi szférában dolgozik, öt éven át a Magyar Nemzeti Bank igazgatósági tagja, ügyvezető igazgatója; 2002-től 2005-ig a CIB Bank vezérigazgatója. 2005 májusától az FHB igazgatótanácsának tagja, majd elnöke. 2007 áprilisától a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.

Az élménygyűjtő

S

zámomra valójában nem a ké­pek, hanem az élmények gyűjtése fontos. A kortárs mű­vészet sajátossága, hogy az alkotók el­ér­hetők, lehet beszélgetni ve­­lük, és így közelebb kerülhetünk a műveikhez is. A kortárs művészet arra a világra reflektál, amiben élünk, az alkotókat ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint minket, ezért könnyű sajátunknak érezni azt” – mondja Karvalits Ferenc, akit mintegy tíz éve Szalóky Károly, a Várfok Galéria tulajdonosa vezetett be a kortárs művészet és műgyűjtés világába.

Karvalits gyűjteményének első olajképe El Kazovszkij Emlékműve volt, amit újabbak követtek, többek között Nádler Istvántól, Fehér Lászlótól, Mulasics Lászlótól, Bak Imrétől, Szotyori Lászlótól. A befutottak mellett a gyűjtő fokozatosan saját generációja – így Eperjesi Ágnes, Hajdú Kinga, Szűcs Attila – felé fordult, és a művészi körrel párhuzamosan tágult a médiumok sora: az olaj-vászon képeken kívül helyet kaptak fotók, printek, installációk és videomunkák is. „Nincs kijelölt, meghatározott iránya a gyűjteménynek, jellemző viszont az egymásra reflektáló,

Bak Imre: Bilbao (1999) Szűcs Attila: Önarckép felborult bevásárlókocsival (2000) Desiree Dolron: Xteriors IV. – Brigitte (2004)

generációkat összekötő művek sora. A műtárgyválasztásnál lényeges, hogy szívesen éljünk együtt velük.” Karvalits Ferenc gyakran látogat műtermekbe, ám hangsúlyozza, hogy a galériákon keresztül, de legalábbis a galériások tudtával történő vásárlást tekinti követendőnek. A galériák ugyanis művészt és gyűjtőt egyaránt segítenek: az előbbinek megfelelő hátteret biztosítanak az alkotáshoz, a rendszeres bemutatkozáshoz itthon és külföldön egyaránt, az utóbbit próbálják eligazítani az irányzatok, stílusok, műfajok között. A hazai kiállításokon kívül a gyűjtő feleségével, Szelényi Zsuzsával együtt rendszeresen jár külföldi művészeti vásárokra, kollekciójában öt-hat külföldi művész munkája szerepel.

A kortárs műgyűjtés és műtárgypiac jövőjét illetően Karvalits optimista: „Úgy látom, a klasszikus-modern kínálat szűkülésével egyre 38

többen fordulnak a kortársak felé. A növekvő kereslet hatására a feszültségek eltűnnek, és a jó művészek megélnek majd az alkotásból.

Nyugaton már most látszik, milyen elképesztően nagy erő és mekkora lehetőség van a kortárs műtárgypiacban.”

39

Keresztesi Péter (44 éves)

Zircen született, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán diplomázott. Többéves hazai és külföldi diplomáciai szolgálat után a pénzügyi szférában helyezkedett el, majd egy német kiadóvállalat marketingigazgatójaként dolgozott. Jelenleg egy marketing- és üzletviteli tanácsadással foglalkozó céget vezet.

Barabás Zsófi: Doroti (2003) Birkás Ákos: Fej (157/1Bt6) (1996)

Végigjárni az utat

A

„tyúk vagy tojás“ klasszikus esetét veti fel Keresztesi Péter világosan, rafináltan szerkesztett lakása és gyűjteménye: vajon melyik illeszkedett a másikhoz? A valamikori bérpalota felső emeletén kialakított otthon sokkal inkább kelti tágas családi ház érzetét, mint belvárosi lakásét, ahol a falakon és a térben látható kortárs anyagot úgy válogatták össze az itt lakók, hogy azokkal együtt tudjanak élni. „Bécsben találkoztam először Bak Imre kiállításával a Collegium Hungaricumban, amikor diplomataként ott éltem a 90-es évek elején. Az ő művészete volt az első erősebb kortárs hatás, ami ért, és beindította az érdeklődésemet. Most a falon lóg több kisebb munkája mellett a Morandi-sorozat egy darabja és a Carpaccio-sorozatból is egy nagyméretű kép” – mondja Keresztesi Péter, aki Bécsben került kapcsolatba Hans Knollal is.

Az ő galériájában fedezte fel Birkás Ákos vi40

lágát, a korábbi Fej-sorozatot. De az osztrák fővárosban kezdte tudatosan figyelni azt is, kik azok a festők, akiket feltétlenül meg szeretne ismerni személyesen. „A kortárs művészetben vonzó, hogy meg tud teremtődni a személyes kapcsolat az alkotóval. Soha nem vettem úgy képet, hogy ne ismerkedtem volna meg a festővel. Nagyon fontos, hogy le tudunk ülni beszélgetni, kérdezni tudok tőlük, adott esetben jobban megértem, mi történik a vásznon” – vélekedik a gyűjtő. Budapesten sokat segített neki a Vadnai Galéria, az ő művészkörükkel ismerkedett meg elsőként. Később eljutott Konok Tamáshoz, Bullás Józsefhez, Gál Andráshoz, Bernát Andráshoz, Harasztÿ Istvánhoz, Wolsky Andráshoz, Barabás Zsófihoz. A galériásokkal, művészekkel kialakított kapcsolatainak köszönhetően folyamatosan nyomon követi a kiállításokat, a bemutatókat és a katalógusok megjelenését.

A tér szerves részeként tárulnak fel Keresz­tesi korábbi szenvedélyének emlékei, a 19. szá-

zadból való használati és dísztárgyak: bajuszsütő vas, melltű, kelyhek, apró babák, tárcák – mind különleges, ecseri piaci kincs. „Ahogy egy festőnek, egy műkedvelőnek is vannak korszakai. Gyerekkoromban a középkori fes-

tészetért, majd a barokk motívumvilágáért rajongtam, és most eljutottam a kortársakig.

A kortárs művészet nagy kihívást jelent, végig kell járni az utat, mely elvezet hozzá.”

41

Molnár Sándor: Maconka (1974) Gyenis Tibor: Eszköz (2005 5/1) Kieselbach Tamás (42 éves)

1990-ben diplomázott az ELTE művészettörténész szakán, 1989–1991-ig az Iparművészeti Főiskola design manager szakát is elvégezte. 1982-től a Szépművészeti Múzeum, majd a Nemzeti Galéria bírálati osztályán dolgozott. Első galériája 1995ben nyílt meg a Falk Miksa utcában, míg a mai Kieselbach Galéria és Aukciósház 1998-ban kezdte meg működését a Szent István körúton.

Nem gyűjtemény

42

K

ortárs képeit nem nevezné valódi gyűjteménynek, mert, „szemben a klasszikusokkal, a kortársakat sosem gyűjtöttem tudatosan – mondja Kieselbach Tamás, a Kieselbach Galéria és Aukciósház tulajdonosa, aki klasszikus modern gyűjteményének legreprezentatívabb darabjait az elmúlt évek során látványos kötetekben is bemutatta. – Nem mentem utánuk szenvedélyesen, inkább csak megvettem, ami a szemem elé kerülve megtetszett. Mindig figyelemmel követtem a kortárs művészetet, világos értékítéletem is van róla, de ma már nem hiányzik még egy olyan intenzív gyűjtési periódus, amit a húszas éveimben éltem meg.”

Mivel a magyar festészetet egységes folyamatként kezeli, Kieselbach számára a „kortárs” tágabb fogalom, nemcsak a még élő művészeket számítja ide, de olyan alkotókat is, akik talán már jó ideje nincsenek köztünk, szellemiségüket mégis a mai világhoz tartozónak érzi. Tóth Menyhért, Frey Krisztián, Veszelszky Béla, Ország Lili, Czimra Gyula, Lossonczy Tamás, Gyarmathy Tihamér, Samu Géza, Román György különösen közel állnak hozzá, legtöbbjüktől főműveket is birtokol. Az elmúlt évek során számos alkotást vásárolt a mai művészek derékhadától is, Lakner Lászlótól, Mulasics Lászlótól, Nádler Istvántól, feLugossy Lászlótól, Fehér Lászlótól, El Kazovszkijtól, Klimó Károlytól, Wahorn Andrástól, Roskó Gábortól, Swierkiewicz Róberttől, Almásy Aladártól, Kárpáti Tamástól, a fiatalok közül Szűcs Attilától, Gyenis Tibortól, Káldi Katától, Nádor Tibortól, Radák Esztertől és másoktól, de igazán erőteljesnek Molnár Sándor és Bukta Imre művészetét tartja.

„Az elmúlt 50 év magyar művészeti életéből hiányzott az a sűrű inspirációs közeg, ami a századfordulón és az utána következő évtizedekben megvolt, és annyi kiváló műalkotás létrejöttét segítette – magyarázza. – Sok tehetséges festőnk van ma is, de a megkérdőjelezhetetlen eredetiség sokukból hiányzik. Kevés alkotót ismerek, aki mellé bátran oda lehet állni azzal, hogy ez az a művészet, amelyen keresztül megmutathatjuk magunkat a világnak. Ha egyvalakit kell választanom, akkor az Molnár Sándor volna. Már hetvenéves, és itthon nincsenek tisztában a valódi jelentőségével. Művészete önálló világ, nem sorolható be egyetlen irányzatba sem. Egyedülálló kvalitást képvisel a kortárs magyar festészetben, gyűjtése részemről tudatos választás. Konfliktusokat, belső küzdelmeket megjelenítő alkotásaiban erő, sőt erőszakosság van. Magyarországon csakis a dráma körül találhatók igazi értékek. Molnár művei is ezt igazolják számomra.”

43

Kerényi Jenő: Tízparancsolat (1973) Gyarmathy Tihamér: Metamorfózis (1960) Körmendi anna és Csák máté

fotó: Glódi Balázs

Körmendi Anna ügyvéd és férje, Csák Máté építész ingatlanüzletből és műkereskedelemből szerezték tekintélyes vagyonukat. Huszonhét éve gyűjtik a kortárs művészek alkotásait, tízezer darabos gyűjteményük részeit többször külföldön múzeumokban is kiállították.

Képviselet, gyűjtés, könyvkiadás

44

A

Körmendi Anna–Csák Máté házaspár 1980-ban kezdett el műalkotásokat vásárolni.

A képzőművészet iránti érdeklődésük egyrészt alapbeállítottságukból és értelmiségi-művészi baráti körükből eredt, másrészt abból, hogy Csák Máté maga is alkotott: építészakvarelleket készített. A rendszerváltás hozta meg a lehetőséget, hogy hobbijukat jövedelmezővé tegyék, és művészbarátaikat is hathatósabban támogathassák, képviselhessék. Sokaknál előbb felismerték ugyanis, hogy Magyarországon nagy szükség van képviseleti galériákra, miután az állam 1989 után felhagyott a művészek tá-

mogatásával. 1991-ben megnyitották tehát a Körmendi Galériát, amelynek ma további három „fiókintézménye” működik: a Falk Miksa utcában a Csák Máté Építészgaléria és a Múzsa Galéria, valamint a Rózsadomb kiállítóterem a Nagybányai utcában.

A Körmendi–Csák-gyűjtemény egyes részei Sopronban, a Csák Máté tervei szerint felújított, barokk Artner-házban láthatók.

Körmendi Anna és férje fontosnak tartja megosztani gyűjteményét a nyilvánossággal, a kollekció az évek során 326 alkalommal szerepelt itthoni és külföldi kiállításokon. A gyűjtemény mára hatalmasra duzzadt, kétszáz művész tízezer alkotásából áll: a fő művészek közé tartozik Kerényi Jenő, Gyarmathy Tihamér, Orosz Gellért, Schéner Mihály, Sváby Lajos, Szabó Zoltán és sokan mások. A gyűjtés mellett Körmendiék foglalkoznak könyvkiadással is, számos album és monográfia jelent meg a galéria égisze alatt, honlapjukon művészekről készült portréfilmek tölthetők le. Művészetpártoló tevékenységüket Göncz Árpád Köztársasági Elnöki Aranyéremmel honorálta, 2006-ban Körmendi Annát Pro Europa-díjjal is kitüntették.

Amellett, hogy a gyűjtés és a művészekkel való foglalkozás örömet ad, Körmendi Anna szerint a kortárs képzőművészet napjaink legjobb befektetése is: a kilencvenes évek elején vásárolt kortárs műalkotások között számos olyan darab akad, amely ma a sokszorosát – Gyarmathy Tihamér, Orosz Gellért, Schéner Mihály művei esetében akár százszorosát is – éri egykori árának.

45

Kovács Gábor (50 éves)

Orosházán született, Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult. Dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál, onnan a Citibank Budapesthez igazolt, később Londonban, a Citibank N. A. alelnöke lett. 1991-től a Bankár Kft. ügyvezető igazgatója, majd a Bankár Holding elnök-vezérigazgatója, 2001-től a Sasad Rt. vezérigazgatója. 2005-ben a kortárs művészet támogatásáért Summa Artium Díjat kapott.

Egy 21. századi mecénás

A

mikor 1991-ben újonnan alapított cégének irodáját készült berendezni, a frissen festett hófehér falakat nézve hiányérzete támadt Kovács Gábornak, amit nyolc festmény megvásárlásával enyhített. A képek kiválasztása annyira jól sikerült, hogy az odalátogatók elsőként nem az üzleti tervei iránt kezdtek érdeklődni, hanem a képeket csodálták. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy érdemes lenne komolyabban foglalkoznia a festményekkel.

Kovács Gábor élete első aukciójáról egy Paál László-képpel és azzal a tapasztalattal tért 46

haza, hogy mivel védett alkotásokat senki sem akar venni, csúcsminőségű képekhez juthat hozzá elérhető áron. A gyűjtemény gyarapodni kezdett, főként 19. századi tájképekkel, a 18. század elejének klasszikusaival, valamint a nagybányaiak és a magyar portréfestészet alkotásaival. Később Londonban megvásárolt egy 40 darabos gyűjteményt, melynek köszönhetően kollekciója kibővült a 20. század első évtizedeiből származó magyar csúcsművekkel. „Gondolatban és ízlésvilágban eljutottam oda, hogy érteni és értékelni kezdtem az Európai Iskolát, a Gresh­ am-kör művészetét. Saját gyűjteményem

Csernus Tibor: Műteremudvar (1990) Péreli Zsuzsa: Aequilibrium (1990) Tóth Ágnes: Tea a Buckinghamnél (2007) időbeni utolsó darabjai Csernus Tibor képei és Péreli Zsuzsa Angyal gobelinje. A történet a KOGART-tal folytatódik.”

A KOGART, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány 2004 óta működik. Hogy ne legyen érdekkonfliktus a már meglévő magángyűjtemény és az alapítványi kollekció között, az alapító okiratban rögzítették, hogy a 2000 után született alkotások az alapítványi, míg a korábbiak Kovács magángyűjteményébe kerülnek. A KOGART prioritása tehát a 21. századi művészet, a gyűjtemény gyarapításáról szakértői gárda dönt. Az alapítvány Andrássy úti galériájában folyamatosak a kiállítások – külföldi és magyar alkotókkal –, és nagy hangsúlyt kap a legfiatalabbak támogatása. Az évente megrendezett Friss Európa tárlaton az újonnan végzettek mutatkozhatnak be, és a legjobbnak ítélt alkotó megkapja a KOGART-díjat. A budapesti tárlat után az anyag külföldre – például Berlinbe és Brüs�szelbe – utazik. „A kortárs művészetnek mi magunk határozzuk meg az értékét, és azzal, hogy ismertté tesszük, csak növeljük azt – mondja Kovács Gábor. – Fontos, hogy minél több ismerője, barátja, vevője legyen. Az ár is nagyban azon múlik, hogy egy adott országban mennyire megbecsült a nemzeti kortárs művészet.”

47

Gaál József: Samsára (2006) Ujházi Péter: Augusztus huszadikai tűzijáték (1987)

Kozák Gábor (31 éves) Végzettsége: művelődésszervező

Galériás és gyűjtő

48

T

íz éve, 1997 elején nyitotta meg Kozák Gábor galériáját Illárium néven a Köztársaság téren, és ezzel egy időben kezdte gyűjteni kortárs alkotók műveit is. „Az első, amit megvettem, Kósa János Häckerek című képe volt – emlékszik vissza. – Úgy éreztem, nem lehet kihagyni, fontos kép, érdekes művészettörténeti pillanatban született.” S hogy bátorsága nem volt hiábavaló, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a képet azóta többször kiállították, tíznél is több kiadványban reprodukálták. Az Illárium működése alatt

Kozák csak pár darabot vásárolt, 2000-ben körülbelül tíz műből állt a gyűjteménye.

A 2000-es év váltást hozott az életében: a Godot Galériához igazolt, melynek azóta is ő a művészeti vezetője. A galéria évek óta kínál bemutatkozási lehetőséget a gyűjtőknek, hogy kortárs magánkollekcióikat a nagyközönséggel is megismertethessék.

Kozák Gábor gyűjteményének erőssége az, hogy a legtöbb mű azoktól a művészektől való, akiket a legjobbnak tart: Bukta Imrétől, Gaál Józseftől, Palkó Tibortól, Ujházi Pétertől, feLugossy Lászlótól. „Ők többé-kevésbé egy generáció, 46 és 66 év közöttiek, nem túl vidám, kritikus, ironikus életszemlélettel. A másik fő irányt viszont a fiatalabb és figuratív alkotók képviselik, többek között Erdélyi Gábor, Nagy Gábor György, Nagy Kriszta, Wächter Dénes, Bogdándy Szultán, A. Nagy Gábor, Kósa János és Hajdu Kinga.”

Kozák szerint fontos, hogy a gyűjtőt több benyomás érje egy művésszel kapcsolatban: „A gyűjtés időigényes foglalatosság. Az elmúlt tíz évben többször láttam olyat, hogy valakinek a munkái iszonyú ütősek voltak

az első pillanatban, aztán három év múlva megszűnt a varázs. Egyebek mellett ezért van szükség sok időre és alapos utánajárásra: ha valakit egyszer meglátsz, nézd meg újra és újra, hogy biztos legyél benne, tényleg szükséged van a munkáira.”

S hogy a galériás és a gyűjtő hogy fér meg egy személyben? Nos, Kozák Gábor állítja: galériás énje még sohasem kerekedett a gyűjtői fölé, így kollekciójából eddig kizárólag anyagi szükséglet miatt vált meg képektől.

Ugyanakkor éppen galériásként nem teheti meg, hogy a legjobb művekre azonnal lecsapjon, ahelyett hogy eladná őket.

Kozák Gábor dédelgetett vágya, hogy egyszer teljességében láthassa gyűjteményét, melynek jelenleg csak egy részével él együtt, mivel az 50 négyzetméteres lakásban nem jut hely „mindenkinek”. A lakásból kiszorult művek édesanyjánál, barátoknál kaptak helyet, leszámítva azokat, melyek letétként a Magyar Nemzeti Galéria anyagát gazdagítják.

49

Kozma Péter (48 éves)

A 70-es évek óta készít reklám- és animációs filmeket, can­nes-i, velencei szakmai díjakkal büszkélkedhet. Üzletemberként több reklámügynökség tulajdonosa, a Kurír című lap alapítója, a kArton Galéria tulajdonosa.

A mŰfajépítŐ

K

evesen mondhatják el, amit Kozma Péter, hogy 18 éves korában, New Yorkban volt az első képzőművészeti kiállítása, amit újabbak követtek, többek között Párizsban, Bécsben. Kozmát gyerekkorától fogva érdekli a rajz, a grafika, és bár foglalkozott is velük, a műegyetemre felvételizett. Alkalmazott grafikusként lemezborítókat, plakátokat tervezett, az egyetem után rajzfilmes lett.

Noha a képzőművészettel idővel felhagyott, alkotóként és üzletemberként máig meghatározó szereplője a hazai reklámpiacnak.

Kozma Péter olyan családban nőtt föl, ahol valaki mindig gyűjtött valamit. Ő a képregények és a karikatúrák mellett döntött, ami szinte magától értetődő volt, hiszen ezeket – újság formájában – már gyerekként is gyűjtötte. Tizenöt évvel ezelőtt aztán elkezdte felkutatni azokat a művészeket, akiknek addig csak kiadványokban látta a munkáit.

A magyar karikatúra első nagy virágzásának idejéből – az 1830-as, 40-es évekből – éppúgy találhatók művek a kollekcióban, mint kortárs alkotóktól. A magyar képregénynek

Sajdik Ferenc: Sakk (2001) Hacker Péter: A jószívű rendőr kölcsönadja pisztolyát a síró kisfiúnak (2000)

a gyűjtő szerint eddig igazából egy nagy korszaka volt, ami a 60-as évektől a 80-as évek közepéig tartott. Bár a gyűjtemény mindkét műfaj esetében a „virágkorokra” koncentrál, Kozma a köztes időszakokra is figyeli, mondván, hátha feltűnnek eddig ismeretlen csúcsok. A karikatúrakollekcióban Homicskó Atanáz, Gáspár Antal és „az öt nagy” – Kaján Tibor, Várnai György, Brenner György, Hegedűs István (Hihi) és Sajdik Ferenc – a húzónevek, míg a képregénygyűjtemény első számú alkotója Zórád Ernő.

Miután magángyűjteménye kinőtte otthonát, Kozma arra gondolt, miért ne lehet50

ne ezt publikussá tenni, s megalapította a kArton Galériát, a Magyar Karikatúra és Képregény Múzeumot. A múzeum kiállításai egyrészt segítik a gyűjtemény bővítését, másrészt elengedhetetlen eszközei a Kozma Péter által kitűzött célnak: „Mindent megteszek azért, hogy ezt a két műfajt Magyarországon is a helyükön kezeljék, úgy értékeljék őket, ahogy külföldön. A hazai klasszikus műtárgypiacot sokan alakították, formálták olyanná, amilyennek ma ismerjük, a karikatúra- és képregénypiacot azonban kevesen képviselték, nem volt formálható. Mi formáljuk, építjük, most, és ez hatalmas felelősség.”

51

MÛVÉSZET & BEFEKTETÉS A hagyományos tôkepiaci befektetési eszközök mellett az utóbbi idôben egyre nagyobb teret nyernek az alternatív befektetési módozatok. Népszerûségüket a magas hozamok mellett portfolió-stabilizáló és -diverzifikáló hatásuknak köszönhetik. Az elmúlt években a részvény-kötvény árfolyammozgásoktól független tendenciákat mutató mûvészeti piac is a befektetôk célpontjává vált. A kiemelkedô hozamok eléréséhez azonban körültekintô szakértelemre és a piac alapos ismeretére van szükség. Ebben kíván Önnek segítséget nyújtani az Equilor Fine Art!

Piaci elemzések, információk • Gyûjtemények (mûtárgy portfolió) tervezése Mûalkotások beszerzése, értékesítése • Mûtárgyvagyon értékének felmérése / megôrzése Mûtárgy adatbázis

EQUILOR FINE ART H-1037 Budapest, Montevideo u. 2/C • Telefon: 430 3980 Fax: 430 3981 info@equilorfineart.hu • www.equilorfineart.hu 52

Showroom 1061 Budapest, Andrássy út 12. I. emelet Telefon: +36 1 472 7450 • Shop 1061 Budapest, Andrássy út 15. Telefon: +36 1 411 1615 • www.pelote.com

equilor

pelote

53

www.bang-olufsen.com

A BeoVision 9 bármilyen képből a lehető legjobbat hozza ki.

kieselbach

bang

MOLNÁR SÁNDOR (1936 - ) Metamorfózis VI., 1977, 220 x 240 cm, olaj, vászon, fa, j.b.l.: MS, j.j.l.: 1977

KIESELBACH & EINSPACH

Az új BeoVision 9 időt fordít arra, hogy elemezze a megtekinteni kívánt jelforrást és annak a szobának a fényviszonyait, ahol elhelyezték. Amikor elkészült, az elektronikus függöny egy kristálytiszta képet tár elénk az 50”-os HD plazmaképernyőn . A beépített BeoSystem 3, a világ legmodernebb képvezérlője, folyamatosan dolgozik a kép optimalizálásán, hogy a néző az eredetihez a lehető leghűségesebb felbontást, színeket és kontrasztot élvezhesse.

KIESELBACH GALÉRIA, H-1055 Budapest, Szent István krt. 5.

Próbálja ki a világ legmodernebb szórakoztató eszközét!

Tel./Phone: (36-1) 269 3148, 269 3149 • Fax: (36-1) 269 2219 54

www.kieselbach.hu • E-mail: gallery@kieselbach.hu

55

Bemutatóterem: Budapest V. ker. Deák Ferenc u. 10., Tel: 06 1 266 2640, e-mail: shop@bo-pb.hu

Godot Galéria

godot

baraka

Kortárs magángyûjteményeket bemutató sorozatunk eddigi kiállításai:

Somlói-Spengler Gyûjtemény 2001. december 5 - 2002. január 11.

Zrubka Pál Gyûjteménye 2005. június 16 - július 10.

Ledényi Attila Gyûjteménye 2002. december 4 - 21.

Kozák Gábor Gyûjteménye 2005. szeptember 7 - október 1.

Antal-Lusztig Gyûjtemény 2003. december 3 - 23.

Szép-Molnár Gyûjtemény 2006. április 20 - május 16.

Feuer András Gyûjteménye 2004. szeptember 15 - október 9.

Völgyi Miklós és Tóth M. Krisztina Gyûjteménye 2006. október 4 - 28.

Balázs Csaba Gyûjteménye 2004. december 8 - 2005. január 7.

Bélai György Gyûjteménye 2007. január 31 - február 24.

Az alkotó szabadsága - a gyûjtõ szenvedélye 56

www.godot.hu

57

Ledényi Attila (41 éves)

Az EDGE Communications, az egyik legrégebb óta működő hazai kommunikációs ügynökség tulajdonosa és vezetője. A kereskedelmi és PR-diplomával rendelkező kommunikációs szakember az elmúlt nyolc évben cégvezetőként és magánemberként is a művészet legkülönbözőbb területeinek támogatója.

Művészet a hétköznapokban is

T

íz évvel ezelőtt, amikor valaki hálája jeléül egy festményt ajándékozott Ledényi Attilának, a későbbi gyűjtő még nem gondolta, hogy az ügynek komoly folytatása lesz. Bár nagyon izgatott volt, hogy hova kerüljön a kép, melyik falon lenne a legméltóbb helyen: „Éreztem, hogy a birtokomba került műalkotás más, mint a többi tárgy, ami körülvesz.” A gyűjtési kedv akkor támadt fel benne igazán, amikor a cégével kiállításokat és vernisszázsokat kezdett szervezni, és ezek során egyre több kortárs művésszel és munkáikkal ismerkedett meg. Rájött, hogy a műalkotások birtoklása olyan számára, mint a zenehallgatás: lehetőség, hogy bevigye otthonába a szépséget.

58

Szűcs Attila: Cím nélkül (Vakfoltba ugró ember) (1997) Szurcsik József: Csapda II. (1993) Bernát András: Objektum 238 (2001–2003)

szépsége éppen az, hogy nem egzakt. Érdeklődése elsősorban a 19. század vége és a 20. század képzőművészetére, gyűjtői figyelme pedig az elmúlt két évtizedben született alkotásokra koncentrálódik. Nem tartja különlegesnek, hogy gyűjt, szerinte a hétköznapi létnek is része kell legyen a művészet: „New Yorkban egy vasútállomáson Mozart szólt éjszaka a hangszóróból. Vajon mi akadálya annak, hogy a Nyugatiban is az szóljon?”

Ledényi úgy véli, a művészet közvetítéséért és a kulturális nevelésért felelős intézményrendszer katasztrofális állapotban van Magyarországon, amiért pusztán az előző – amúgy valóban romboló hatású – rendszert okolni ma már lustaságra, alkalmatlanságra, a felelősség hárítására utal. Kevés kivétellel minősíthetetlenül működik azon intézmények legtöbbje, amelyeknek a publikumot kellene összehozniuk a művészettel. „Az indokuk gyakran az, hogy a popularizálódás devalválja a művészetet. Szerintem viszont éppen az a társadalom működik normálisan, ahol a művészet vagy valamely művész populárissá tud válni.”

Ledényi kortárs magyar alkotók műveit gyűjti. Kifejezett koncepciója nincs, azt leszámítva, hogy érzelmi viszonya harmonikus és stabil legyen a képeivel. „Azokat a festményeket gyűjtöm, amelyekről amikor először találkoztam velük, úgy éreztem, én magam is szívesen megfestettem volna őket” – mondja. A kollekciójában szereplő mintegy félszáz művész közül manapság Bernát András, efZámbó István, Fehér László, Hencze Tamás, Szurcsik József, Szűcs Attila munkái állnak hozzá a legközelebb. Az amúgy a klasszikus antik kultúrához, annak stílus- és ízlésvilágához is vonzódó gyűjtő a képzőművészetben kevésbé lelkesedik a régebbi korokért, a túlzott szabályozottság nem vonzza. Véleménye szerint a művészi alkotás egyik legnagyobb 59

Csernus Tibor: Látomás (1962) Kolozsvári Zsigmond: Terre brulée (1960)

Ludman Lajos (47 éves)

Menedzser, végzettsége gépészmérnök.

Jelenleg a CARDNET Zrt. elnöke.

A független gyűjtő

L

udman Lajos tíz éve feleségével együtt kezdett gyűjteni, eleinte szecessziós és art-deco tárgyakat, elsősorban otthonuk szépítése céljából. Később gyűjtői szenvedélyük kiterjedt a festészetre és a szobrászatra is. Először klasszikus modern műveket gyűjtöttek, újabban viszont a kortárs művészet iránt is érdeklődnek. „Ha sok művet lát az ember, kialakulnak benne különböző vonzódások, és felépül egy erős értékítélet – mondja. – Mártával, a feleségemmel a szabadidőnket ezzel töltjük. Galériákat és kiállításokat látogatunk itthon és külföldön.

A gyűjtés mára életformánkká vált.”

Ludman Lajos úgy véli, a műgyűjtés demokratikus folyamat, nem kell gazdagnak lenni hoz60

zá, hiszen minden árkategóriában lehet igazi értékeket találni. Fontos gyűjtői tulajdonság viszont az esztétikai és kulturális nyitottság, amely véleménye szerint a magyar társadalomtól általában idegen. „A gyűjtés eredeti célja irreleváns. Lehet dekoráció, sznobizmus, befektetés vagy szórakozás – mindegy, miért lesz valaki gyűjtő, mi módon kerül bele ebbe a világba, a lényeg, hogy a művészet támogatása közben értéket is mentsen.”

Ludman önmagát nem kortárs gyűjtőként definiálja, hanem olyasvalakinek, aki egyszerűen azt veszi meg – de csak azt –, ami tetszik neki. „Ám amikor valamit megvásárolunk, szeretem hinni, hogy az egyben jó befektetés is. A saját értékítéletem fontos megmérettetése, hogy mit mond a piac a választásaimról.

Ha az ember egy művet az adott pillanatban túlfizet, akkor is jó érzés tudni, hogy azt nem drágán vette, hanem csak korán” – teszi hozzá ironikusan.

Interneten évek óta követi a nagyvilágban az aukciósházak, galériák kínálatát, így tájékozódva a művészeti és piaci trendekről. A magyar művészetet is nemzetközi kontextusban szemléli, a kortársak közül Csernus Tibort tartja világszínvonalúnak, akitől számos kép van a gyűjteményben. Véleménye szerint a kortárs művészetet és piacot jelentősen befolyásolhatja a napi marketing. Úgy véli, Ma-

gyarországon is megvannak már azok a piaci szereplők, akik képesek valakiből sztárt csinálni, a kérdés azonban az, hogy kiből és mikor lesz világhírű kortárs művész? Számtalan művész van ugyanis, aki egy adott kultúrában rendkívül elismert, viszont közülük csak nagyon kevesen válnak univerzálissá.

Ludman Lajos nem szereti, ha bármi is befolyásolja választásaiban. Egyelőre nem keresi intenzíven a személyes kapcsolatot a művészekkel. Azt akarja, hogy elsősorban a művek hassanak rá és ne a művészek sorsa vagy személyisége.

61

Matzon Ákos (62 éves)

A Budapesti Műszaki Egyetemen és a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán diplomázott építész, műszaki tanári szakon. Solymáron él, több hazai és nemzetközi művésztársaság tagja.

Az arisztokratikus gyűjtő

62

M

atzon Ákos építész-festőművész konstruktív, geometrikus, reduktív, már-már minimalista stílust gyűjt, amelyről úgy tartja, hogy bár elismert, mégis kevesek által kedvelt ága a festészetnek.

Gyűjteményének első darabjai még édesapja (Matzon Frigyes szobrászművész) festő kollégáitól rámaradt realista alkotások voltak, de ezeket nem különösebben szerette. Saját építésű világot akart teremteni, aminek kialakításához szinte tudományos alapossággal kezdett hozzá.

Kollekciójának alapja Kassák Lajos és az Európai Iskola művészei voltak. „Öt évet késtem, hogy fillérekért szerezzek ilyen alkotásokat, de még így is olcsón jutottam hozzájuk. Ebből azt szűrtem le, hogy a gyűjtő ne sokat tétovázzon.” Ugyanakkor arra is rájött, hogy nem szabad görcsösen ragaszkodni egy képhez: „Ne izomból gyűjts, a gyűjtésben legyél arisztokrata!” Fontosnak tartja azt is, hogy olyat gyűjtsön, ami ritka. „Ha ugyanazt gyűjtjük, amit mások, az csupán replika” – mondja.

Konok Tamás: Syntese (1981) Korniss Dezső: Metamorfózis (1960) Matzon Frigyes: Torzó (1960)

Matzon Ákos festőművészként a vásárlás mellett főleg csere útján gyarapítja gyűjteményét. Szereti a művésztársak képeit a falakon, mindegyikhez személyes élmények, emlékek kötik: „Ő, ő nehéz természetű festő, kevesen gyűjtik – magyarázza. – Ez a műszakirajzszerű, architekturális kép pedig a NyugatEurópában is jelen lévő Kovács Attiláé. Vagy itt van a Párizsban élő Vera Molnár, akit viszonylag kevesen ismernek.” Az itthoniak közül Deim Pált, Konok Tamást és Harasztÿ Istvánt világszínvonalúnak tartja. Egészen fiatalokat azonban nem gyűjt. „Meg kell várni, hogy a karakterük egyértelművé váljon – mondja. – A fiatalokban még nincs meg a bátorság, hogy ne a trend szerint haladjanak, ehhez meg kell élni bizonyos kort. Nekem is eltartott egy ideig, amíg gyűjtőként mert önálló ízlésem lenni.” A gyűjtésben Matzon számára az esztétikai szempontok az uralkodók.

Elítéli a műgyűjtés mennyiségi és pénzérték szerinti megítélését, a „ki a legjobb” típusú kérdés-felelet kategóriákat, és a versenyszem-

léletet is. A műgyűjtést mással nem összevethető, intim és szuverén műfajnak tartja.

A kollekcióval kapcsolatos kérdések közül leginkább az foglalkoztatja, mi lesz vele a halála után. „Mert nem a gyűjtés a nagy szám – idézi László Károly svájci gyűjtőt –, hanem annak egyben tartása és megóvása.” „Ez a gyűjtemény ma bizonyos értéket képvisel, de 20 év múlva lesz igazán komoly értéke a magyar közönség számára – mondja. – Ezt kell kivárni, és az azt követő kétszázat.”

63

T

Márkus István

fotó: Glódi Balázs

A Hamilton Tőzsdeügynökség Zrt. tulajdonosa, elnöke és ügyvezető igazgatója. Cége belvárosi központjának földszintjén 1999 óta működik az Aulich Art Galéria.

Minőség és szabadság

64

örténetének 50. kiállítását rendezi 2007 decemberében az Aulich Art Galéria. A tágas kiállítóhely egy időben kezdett el működni a neki teret adó céggel. Bár a cég és a galéria összetartozik, a galériát szándékosan nem a Hamiltonról nevezték el, mivel elsődleges célja nem a tőzsdeügynökség népszerűsítése; Márkus Istvánék a maguk örömére hozták létre, hogy lehetőséget kapjanak azok a művészek, akiket támogatásra érdemesnek találnak. A galériában zajló munka összefonódik Márkus gyűjtésével is, hiszen leginkább azoktól a művészektől vásárol, akik műveikkel szerepeltek az Aulich Artban.

A Márkus-gyűjtemény fő művészei többek között Gaál József, Kovács Péter, Kárpáti Tamás, Szabó Tamás, Gruber Béla, Földi Péter, Ujházi Péter és Szikora Tamás. A cég és a galéria körül az évek során művészekből, gyűjtőkből, művészettörténészekből álló baráti kör jött létre, sokszor baráti „kuratórium” dönt a soron következő kiállításról is. Évente többször szobrász-gyűjtő és festő-gyűjtő köröket rendeznek, ahol lehetőség van művek megvételére. A mecenatúra része évi 1-2 könyv, album megjelentetése is.

Márkus István a 90-es évek közepén kezdett el műalkotásokat vásárolni, gyűjteménye ma mintegy 300 darabból – festményekből, akvarellekből, szobrokból, grafikákból és metszetekből – áll. A 20. századi kortárs és napjainkban készült műalkotásokból álló kollekciót néhány klasszikusabb darab egészíti ki, például Benczúr Gyula alkotásai. Bár a gyűjtemény építésének fő motivációja Márkusnál a művek és a művészek iránti szeretet, néhány, a birtokában lévő műalkotás szép karriert futott be a 90-es évek óta, igazolva, hogy a kortárs képzőművészet igen jó befektetés is lehet. A galéria által képviselt irány meghatározásában és Márkus István képzőművészethez való viszonyulásában jelentős szerepe volt a 2005-ben elhunyt Supka Magdolna művészettörténésznek, aki életének utolsó éveiben csatlakozott az Aulichhoz. A legfontosabb, amit Márkus tőle tanult, hogy a művek megítélésében csak­

Kovács Péter: Lény (Roncs) (1993) Gruber Béla: Tavaszi szanatóriumkert (1963) Kárpáti Tamás: Diana (2002)

is a minőség számít. Így az Aulich Art szervezésénél, csak úgy, mint a magángyűjtemény építésénél, figyelmen kívül marad „a kedvenc művészettörténészek és a vezető irányza-

tok finanszírozóinak véleménye – fogalmaz Márkus István. – Jól megvagyunk, és nagyon szabadok vagyunk. Ennek a szabadságnak a diktátora, haszonélvezője én vagyok.”

65

Merics Imre (66 éves)

Bazsin született, az Állatorvos-tudományi Egyetemet Budapesten végezte. Negyven éve él Tormáson, a mai napig a falu és a környező települések állatorvosa.

Berki Viola: Titokzatos éj (1988) Mulasics László: A szűzföld kincsei (1990)

A népművészettől a kortársig

A

z a típusú gyűjtő, akinek kevés pénze van. „És mégis gyűjtök” – mondja Merics Imre, a Budapesttől 210 kilométerre lévő, háromszáz lelkes zselici faluban élő állatorvos. Merics doktor feleségével együtt 1966-ban került Tormásra, a gyűjtést 1970-ben népművészeti tárgyakkal kezdte.

Az Árpád-dédunokáról elnevezett faluban Merics Imrének nem volt nehéz felismernie, hogy az itt (is) megtalálható népművészeti tárgyak nemcsak a magyarok számára hordozhatnak értéket, de vannak köztük egye66

temes jelentőségű alkotások is. Gyűjteménye szépen gyarapodott, mígnem egyre többen kezdtek érdeklődni a népművészet iránt, divattá vált falura menni, tárgyakat vásárolni.

A nyüzsgést Merics Imre nehezen viselte, az árak is elszabadultak, így alábbhagyott az érdeklődése. De a rátalálás élménye, a felfedezés öröme hiányzott neki. „1973-ban ismertem meg Berki Violát és Kátay Mihályt, akik – azon kívül, hogy művészetük közel állt hozzám – tudták, hogy az akkori kortársak közül kire kell odafigyelni” – meséli a gyűjtő. Rajtuk keresztül vezetett az út Somogyi Győzőhöz, Kovács Tamáshoz,

Szabó Vladimirhez, Pekáry Istvánhoz és másokhoz. Merics Imre életének meghatározó élménye még barátsága Martyn Ferenccel és Korniss Dezsővel: „Egyetemi kurzusnak érzem, hogy hallgathattam Kornisst. Neki köszönhetően kerültem kapcsolatba Keserü Ilonával, Nádler Istvánnal, Hencze Tamással, Bak Imrével.” Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy a Merics-gyűjteményben a kortárs nonfiguratív és figuratív művészet egyenlő súllyal van jelen. Utóbbi meghatározó alakja a már említetteken kívül Kárpáti Tamás és Almásy Aladár, míg a középgenerációt mások mellett Földi Péter, Ujházi Péter, Bukta Imre és Gaál József képviseli.

Merics doktor úgy véli, a művészekkel való barátság miatt sem teheti meg, hogy megválik

munkáiktól. A nagy távolág ellenére rendszeres látogatója a műtermeknek, fontos számára a kapcsolatok ápolása. Közben pedig jellemző rá bizonyos, a mai napig tartó elégedetlenség: úgy érzi, sok minden hiányzik még a kollekcióból. Behatárolt anyagi lehetőségei miatt egyedi megoldást választott: a falu egyik kiüresedett parasztházát alkotóházzá alakította, ahová rendszeresen meghív (visszahív) művészeket, akik a teljes ellátásért cserébe munkáikkal gyarapítják a gyűjteményt.

A kortárs műalkotások gyűjtése persze nem jelenti a népművészeti tárgyakkal való szakítást, sőt az évtizedekkel ezelőtt összegyűjtött tárgyak és hutaüvegek mellett Mericséknél ott sorakoznak a modern üvegművészet kiemelkedő darabjai is.

67

Nagy Miklós (56 éves)

Nagyatádon született, az orvostudományi egyetemet Pécsett végezte el. A győri megyei kórház szülész-nőgyógyász főorvosa. Életéről, gyűjteményérôl, szakmán kívüli tevékenységeiről bővebb információk a www.nagymiklos.hu oldalon olvashatók.

matosan bővült, többek között Nádler István, Szotyori László, Szurcsik József, Konok Tamás, Kárpáti Tamás, Deim Pál remekeivel, Zoltán Sándor dobozaival és egy Harasztÿmobillal. Kizárólag műteremből vásárol, és sokszor úgy érzi, a kiválasztott alkotás nem véletlenül került az útjába: kifejezetten neki készült – még ha erről korábban nem is tudott sem ő, sem pedig a művész. „Egy jó kép olyan, mint egy katalizátor: a puszta látványától elindul bennem egy érzés, egy gondolatsor, megfogalmazódik egy kérdés.”

Nagy Miklós rendszeres tárlatlátogató, miközben fotóművészként maga is gyakran kiállít. „A gyűjtő látásmódja és a fotós látásmódja állandóan hat egymásra – mondja.

– Ezt a kölcsönhatást érdemes lenne egyszer egy olyan kiállításon bemutatni, ahol a gyűjteményem egyes darabjai és bizonyos fotog­ ráfiáim együtt szerepelnének.”

Kiválasztottak

A

vizualitás korán magával ragadta, első festészeti élményei gyerekkorából valók. „Édesanyámat többször láttam festeni, lélegzetemet visszafojtva figyeltem, ahogy a vászon megtelik tartalommal. Egykor magam is próbálkoztam a festéssel, később a fotog­ráfia vált szenvedélyemmé” – meséli a családjával Győrszentivánon élő Nagy Miklós nőgyógyász doktor, aki tíz éve, egy tihanyi kortárs festménykiállításon figyelt fel Váli Dezső egyik alkotására. „Váli képe kimagaslott a többi közül, úgy éreztem, máskor is látni szeretném... Ez volt az első mű, ami nem dekorációs céllal került a lakásba.” Nem sokkal később a doktor felkereste a festőt, és további 68

Szüts Miklós: Budaörs, vihar (2003/10) El Kazovszkij: Purgatórium V. (1990) Vojnich Erzsébet: Mogador II. (2000/9)

munkákat vásárolt tőle. Váli révén aztán más alkotókkal is megismerkedett, majd elkezdett egyre önállóbban és biztosabban válogatni a művészek és a műtárgyak között. „Mindig olyan képeket vásároltam, amiket én szerettem volna megfesteni, ha tudnék festeni – mondja a doktor. – Minden ember lelki világa végletek között mozog. Nekem az egyik véglet a biztonságra, a szépségre, a harmóniára való törekvés, amit leginkább a Váli Dezső – Vojnich Erzsébet – Szüts Miklós hármas fejez ki. A másik végletet Gaál József és El Kazovszkij művészete jellemzi. Ők az első pillanatban egyszerre taszítottak és vonzottak, míg végül a vonzás lett erősebb.” Nagy Miklós fokozatosan ásta bele magát a kortárs festészetbe, kollekciója folya69

Pán Márta: Cylindre 5 (1968) Molnár Vera: Á la recherche de Paul Klee (1970)

Nemes Judith és Szöllősi-Nagy andrás

fotó: Szöllősi-Nagy András

Nemes Judith képzőművész és Szöllősi-Nagy András hidrológus Magyarországon szerettek bele a művészetbe, de Párizsban teljesítették ki szenvedélyüket.

fotó: Sarkantyu Illés

A Mű és ami mögötte van

70

N

emes Judith és Szöllősi-Nagy András élete még Budapesten, a hatvanas években kapcsolódott össze a képzőművészettel. A későbbi gyűjtők kamaszként olyan meghatározó és intellektuálisan erős személyiségekkel ismerkedhettek meg, mint Sárközi Márta, Barta Lajos vagy Bálint Endre, az első – és máig is náluk lévő – munkákat Barta Lajostól kapták. „Belezuhantunk a modern művészetbe, ami aztán nagyon intenzív tanuláshoz vezetett – meséli Szöllősi-Nagy András. – Lassan elindult a gyűjtögetés, bár be kell töredelmesen vallanunk, hogy minket nem elsősorban a gyűjtés mint olyan érdekelt, hanem a Mű és ami benne, mögötte van.” Műgyűjtésüket soha nem motiválták befektetési szempontok.

Egy kortárs műalkotásnak lehet szép ára,

de a kiemelkedő színvonalú műveket nem befektetésnek kell vásárolni, hanem azért, hogy a gyűjtemény kvalitását erősítsék – mondja Nemes Judith. „Befektetés célú gyűjtésnél nem feltétlenül kell a műveknek egymást szeretniük, egységes kollekcióvá összeállniuk” – teszi hozzá.

A házaspár gyűjteménye ma körülbelül 1200 darabot számlál, ha a római fibulákból álló gyűjteményt, az antik görög, római kerámia- és olajmécses-gyűjteményt, az (afrikai) etnikai ezüstékszer-gyűjteményt és a korábban gyűjtött mail art, illetve elektrografikai anyagot is a részének tekintjük.

A képzőművészeti kollekcióban még „hegynyi mű vár pontos feldolgozásra”, a már dokumentált anyag 791 műalkotást tartalmaz.

Ennek három része a Franciaországban alkotó, 20. századi magyaroktól származó anyag, egy javarészt magyar művekből álló

kortársfotó-gyűjtemény, illetve a nemzetközi geometrikus kollekció. Az utóbbi tíz évben a házaspár elsősorban a nemzetközi anyag gyűjtésére, valamint a konkrét és geometrikus művészetre koncentrált. Ezt az irányvonalat a gyűjteményben külföldről Aurélie Nemours, Peter Staechelin, Torsten Ridell, Yves Popet, Arden Quin, Bolivar, Morellett, Henri Prosi, Carlos Cruz-Diez, Manfred Mohr Sigurd Rompza és a külföldön élő magyar Pán Márta, Vera Molnar, Anna Mark művei képviselik.

A magyar alkotók közül mások mellett Bak Imre, Harasztÿ István, Haász István, Pócsi Ferenc, Konok Tamás, Maurer Dóra és Gáyor Tibor műveit gyűjtik – e művészek munkásságát szigorú nemzetközi mércével mérhetőnek tartják.

71

Németh István (45 éves)

Külkereskedelmi végzettséggel több vállalkozást vezetett már, jelenleg óra- és ékszerkereskedelemmel foglalkozik. Feleségével és három gyermekével Budapesten él. (Gyűjteményéről bővebben lásd: www.nemethcollection.hu.)

Jelet hagyni

N

émeth István tizenöt éve gyűjt, és miután túladott a kezdeti kollekció klasszikus darabjain, fokozatosan alakult ki jelenlegi, kizárólag kortárs művészek munkáiból álló, egyedi gyűjteménye.

A gyűjtemény alapjának Kárpáti Tamás biblikus témájú művei tekinthetők, de erőteljesen képviselteti magát Gaál József is, aki sokféle műfajban, változatos technikával alkot: fest, rajzol, sárral bekent, szegekkel kivert bőr- és fafejeket készít, miközben műveivel – Kárpátihoz hasonlóan – súlyos létkérdéseket boncolgat. Részben ugyancsak emiatt hangsúlyos elemei a kollekciónak Kovács Péter és Földi Péter alkotásai, de fontos szerepük van Molnár Péter akvarelljeinek is, melyek – a gyűjtő szerint – „összekötik a Kárpáti–Kovács–Földi triót a transzcendens tereket festő Vojnich Erzsébettel és Váli Dezsővel”. Rajtuk kívül a kollekció részét képezik Bukta Imre, Nádor Tibor, Almásy Aladár, Drabik István, Kotormán László, Oláh Mátyás, Ujházi Péter és Várhelyi Tímea művei.

Kovács Péter: Test-helyzet (1999) Földi Péter: Tökmagszedők (1992)

„Azt keresem a képzőművészetben, amit számomra az irodalomban Dosztojevszkij, a zenében Bach fejezett ki”– mondja a gyűjtő, aki nyitott szemmel jár és több fiatal művész tevékenységét is folyamatosan figyeli. – Nem tartok olyan művet, aminek nincs kellő morális tartalma, amiről azt érzem, hogy felszínes. Legyen bármilyen virtuóz a technika, látványos a téma, ha a kép »üres«, nincs helye a gyűjteményben.” Németh Istvánt nem vonzza az aktualitás, a gyűjteményében nem kíván reflektálni a hétköznapok során előbukkanó, néha túldimenzionált problémákra. „Nem kívánok mindenről szólni, csak a számomra legfontosabb dolgokról. Mivel rendszeresen olvasok újságot és nézek híradót, képes vagyok kiszűrni, ami számomra 72

fontos. Minden embernek kellene, hogy legyen legalább egy olyan terület, ahol nem kell naprakésznek lennie. Egyébként pedig, ami ma aktuális, az holnap már nem az.”

A gyűjtés Németh István számára mostanában leginkább az arányokról szól, szeretné vele pontosabban kifejezni önmagát.

Négy-öt év múlva kiállítás keretében szeretné bemutatni a világnak – és önmagának –, hogy hová vezet(ett) az általa választott gyűjtői út. Tervei szerint kollekciójának darabjait nemzetközi, befutott művészek – Bacon, Morandi, Giacometti, Dubuffet, Chillida, Tapies – munkáival együtt állítaná ki: „Látni szeretném, hová jutottam el, hogy aztán aszerint fejlődhessen a gyűjtemény. Szeretnék jelet hagyni magam után.”

73

Orbán Csaba (41 éves) A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola után a Külkereskedelemi Főiskola nemzetközi marketing szakán tanult, majd reklámdiplomát szerzett Londonban. A McCann-Erickson Budapest Reklámügynökségnél médiatervezőként, a Shellnél reklám- és Pr-vezetőként dolgozott. 1998 óta saját cége, az M. C. Direct Kft. ügyvezető igazgatója.

Korlenyomat

N

em tartja hitelesnek, ha valaki a 21. század elején 19. századi mesterek alkotásait gyűjti. „Úgy vélem, ma a 20. század végi, 21. század eleji műveket kell gyűjteni. Ebben a korban nőttem fel, a gyűjteményem is ennek a lenyomata” – mondja Orbán Csaba, aki még főiskolára járt, amikor a 80-as évek közepén megvette kollekciójának első darabjait, Würtz Ádám néhány rézkarcát. Később, a 90-es évek közepén Szécsi Andrástól is vásárolt egy munkát, s igazából ettől fogva nevezhető gyűjtőnek. Orbán Csaba számára egy mű kiválasztásánál a legfontosabb, hogy kialakuljon egyfajta személyes érdeklődés, vonzalom a gyűjtő részéről a műalkotás irányába.

Kollekciójában megtalálhatók többek között efZámbó István, feLugossy László, Ujházi Péter, Kelemen Károly, Szirtes János munkái, a Kis Varsó Tulajdonságok című művének makettje, Szűcs Attila hatalmas diptichonja, valamint Vetlényi Zsolt több alkotása, míg a külföldi művészeket az örmény szobrászművész, Ashot képviseli, akit Szécsi Andráson keresztül ismert meg. Bár több művésszel van

Ujházi Péter: Kútásók a futballpályán (1988–1990) efZámbó István: Ikon (1969)

személyes kapcsolata, ezt Orbán nem tartja elengedhetetlenül fontosnak.

Ami a gyűjtemény bővítését illeti, nincs egyértelmű recept: vagy azért kerül be valaki, mert hirtelen megtetszik egy adott munkája, vagy már régóta figyeli a gyűjtő a művész tevékenységét, mígnem elérkezik az idő, hogy utóbbi képviseltesse is magát a kollekcióban.

Lényeges viszont, hogy a gyűjtés Orbán számára nem befektetés. Soha nem üzleti megfontolásból választ műtárgyat, sokkal inkább érzelmi alapon: „Szeretem, ha egy műalkotás megfog, magával ragad. Fontos, hogy 74

egy kép, egy szobor akkor is adjon valami pluszt, ha reggel épp csak egy pillantást vetek rá. Ami iránt közömbös vagyok, azt nem veszem meg, legyen bármilyen jó munka.”

Orbán Csaba nyitott szemmel jár, gyakran látogat kiállításokra: „Egy jó tárlat feltölt, szórakoztat, tágítja a látókörömet. Természetesen vannak művészek, akik jobban érdekelnek, akikre odafigyelek, de alapvetően mindenre nyitott vagyok. A fiatalok közül is van, akinek tudatosan követem a fejlődését, sőt akad, akire már jóval korábban felfigyeltem, mi­előtt befutott művésszé vált volna.”

75

Pados Gábor (41 éves)

A szombathelyi üzletember az Írókéz nevű papír-, írószer- és irodaszer-forgalmazó kft. tulajdonosa. Cégtársával, Pajor Zsolttal közös tulajdonuk az Irokéz gyűjtemény.

Karácsonyi László: Trófea (2006) Karácsonyi László: Cím nélkül (2006)

Nem magánügy

P

ados Gábor és Pajor Zsolt gyűjtése a 80-as évek végén baráti alapon kezdődött, és hamar szenvedéllyé vált. Barátjuk, Szarka Péter képzőművész ismertette össze őket a szokatlan kiállítási helyszíneiről és a kortárs fő sodrával szembehelyezkedő látásmódjáról ismert Újlak csoport tagjaival. Eleinte baráti kölcsönök fejében kerültek képek a fiatal vállalkozókhoz, később vásárolni kezdtek.

Nem riadtak vissza akkor még merőben új médiumok gyűjtésétől sem, amiben az is segítette őket, hogy ösztönükre hallgattak 76

a művek kiválasztásánál. A ma 320 darabos gyűjteményben sikerült ezt a progresszivitást megőrizni, az elmúlt években a fiatal művészektől való vásárlás volt a fő irány.

Pados most váltásra készül, amiről egyelőre nem árult el részleteket, csak annyit, hogy a változás nem a fiatal művészek rovására történik. „Rájöttem, hogy kiket kell gyűjtenem, kikkel kell foglalkoznom” – mondja Pados, aki az általa igen nagyra tartott Varga Ferenc szobrász művészetének hatására jutott erre a döntésre. Varga Ferenc Mátrai Erik, Karácsonyi László és Batykó Róbert mellett azok közé a fiatal alkotók közé tartozik, akikkel

2006-ban ismerkedett meg a gyűjtő. Fővárosi lakásában Pados esteket szokott tartani, ahol egy-egy művész mutatkozik be gyűjtők és más barátok körében.

A magánügynek indult gyűjtés az évek során művészeti menedzsmenttel is kiegé­szült.

2001-ben az Írókéz egyik szombathelyi üzlete felső szintjén mutatott be válogatást a gyűjteményből, és a nonprofit művészeti helyszín Irokéz Galéria néven azóta is évente négyszer kinyit. Pados Szoboszlai János és Szőke Katalin művészettörténésszel, valamint Pajor Zsolttal együtt tulajdonosa lett a 2003-ban alapított acb Galériának. Szombathelyen egy volt huszárlaktanyában Pados

Gáborék állandó helyet is találtak az Irokéz gyűjteménynek. A tervek szerint: „lesz egy állandó kiállítás, amit évente cserélünk, követve a gyűjtemény változását, emellett időszakos kiállításokat rendeznénk, sőt egy műteremprogramot is elindítanánk, ahová szlovén, osztrák, szlovák, horvát és magyar művészeket hívnánk meg.” Az új kiállítóhely 2007 végén nyílik meg a tervek szerint. Viszonzásul azért, hogy a város épületet adott és pénzzel is hozzájárul a 800 négyzetméteres kiállítóhely működéséhez, Pados most Szombathelynek szeretne elindítani egy kortársgyűjteményt.

77

Pogány Zsolt (67 éves) A budapesti orvostudományi egyetemen szerzett ideggyógyász-diplomát. A műgyűjtés és a képzőművészet mellett szenvedélye a komolyzene, a szépirodalom és az utazás.

Deim Pál: Kompozíció (1974) Hencze Tamás: Mozgás (1970)

Lezárt gyűjtemény

N

oha Pogány Zsolt gyűjteményében Ország Lili és Deim Pál munkássága jelenti a középpontot és a mércét, a gyűjtőnek a képzőművészethez való kötődése sokkal régebbi. Egészen fiatalon – családi ismeretség révén – került közeli kapcsolatba a magyarországi műgyűjtés két meghatározó alakjával: Tompa Kálmán belgyógyásszal és uno-

katestvérével, az ugyancsak orvosprofesszor Gegesi Kiss Pállal, akiknél a magyar festészet kiválóságainak – többek között Rippl-Rónainak, Kassáknak, Csontvárynak és az Európai Iskola művészeinek – munkáiban gyönyörködhetett. „A gyűjtést tulajdonképpen negyven éve kezdtem, Ország Lili, Keserü Ilona, Deim Pál, Nádler István, Hencze Tamás és Fajó János műveivel. Mindegyiküket igyekeztem

személyesen is megismerni, volt, akivel ez könnyebben, volt, akivel nehezebben ment, de végül sikerült, sőt a legtöbbjükkel meghitt barátság is kialakult. Szabadon válogathattam a műtermeikben” – mondja Pogány Zsolt, majd hozzáteszi, hogy részben éppen e baráti kötődések miatt nem vált meg egyetlen, valaha megvásárolt alkotástól sem.

No és persze azért sem, mert azokat az alkotásokat, amiket jónak talált korábban, jónak találja ma is: „Valamiféle nemes konzervativizmus alakult ki bennem, az egyetemes értékek érdekelnek, vonzanak, és nemcsak a képzőművészetben, hanem a zenében és az irodalomban is. A mai fiatal művészekkel 78

kapcsolatban azonban elveszítettem a belső iránytűt – legalábbis ami a kvalitást illeti –, ezért az újak közül nem is gyűjtök senkit.

A kollekció bővítése El Kazovszkij, Halász Károly, Bukta Imre és Fehér László számomra lényegesnek tartott alkotásainak megszerzésével véglegesen lezárult.” Pogány Zsolt gyűjtésének rendezőelve mindvégig az volt, hogy együtt láttassa az informel spontaneitását és a geometrikus absztrakció rendjét.

S hogy mi lesz a gyűjtemény további sorsa?

Bár ebben a kérdésben Pogány Zsolt még nem döntött véglegesen, úgy véli, a kollekció a Deim családnál lenne a legjobb helyen.

79

Rechnitzer János (55 éves)

Közgazdász, az MTA Regionális Kutatások Központjának győri igazgatója 20 éve vásárol műalkotásokat. A tudós (Mű)gyűjteni, de hogyan? címmel könyvet is írt a gyűjtésről.

Nők és geometrikusok

A

gyűjtés szerinte önmagunk ke­ reséséről szól, folyamatos önmegvalósítást jelent. „A gyűjtemény olyan, mint egy kaleidoszkóp, az ember megrázza, újrarendezi. Megun bizonyos dolgokat, míg mások még inkább felkeltik az érdeklődését” – mondja Rechnitzer János, akinek 250-300 darabos magángyűjteménye 2007 májusában fog először szerepelni a nyilvánosság előtt, jóllehet, egyes darabjai már sokat turnéztak kiállításokon.

Rechnitzer először a Női Nyolcak csoporthoz tartozó művészek – a húszas-harmincas évek Vaszary-tanítványainak – munkáit kezdte vásárolni, egyik fő művésze Barta Mária volt ebben az időszakban. Később a nagybányaiak közül is a nőművészeket, például Járitz Józsát kezdte keresni – a gyűjtőt azért foglalkoztatta ez a korszak, mert a nőművészek ekkor mutatták meg magukat először teljes valójukban. A női alkotók munkáiból 30-40 darabos, klasszikus elemeket tartalmazó anyag állt össze.

A gyűjtő a kilencvenes évek második felében megismerkedett Mattis Teutsch János élet-

Pasqualetti Zsófia: Kompozíció (2005) Gianfranco Nicolato: Mobil kompozíció (2002)

művével, és egy hagyatékon keresztül a művész utolsó, 1927-tel kezdődő korszakából származó művekhez jutott. Ez új irányba vitte a gyűjtést, de a 2000-es évek elején újabb fordulat következett. Rechnitzer akkoriban Párizsban járt, ahol gyűjtőkön keresztül megismerkedett a kint élő magyar alkotók munkásságával, és vásárolni kezdett többek közt Nemes Judit, Molnár Vera, Hetey Katalin és Pierre Székely műveiből.

Azóta vallja, hogy nemzetközi szinten értékelt magyar alkotóktól érdemes gyűjteni, már csak azért is, mert vásárláskor hosszú távú befektetésben is gondolkodik. Ez vezetett el gyűjtésének utolsó korszakához, 80

a geometrikusokhoz, közelebbről a SaxonSzász János és Dárdai Zsuzsa nevéhez fűződő nemzetközi hálózat, a MADI csoport művészeihez. A Rechnitzer vezette győri intézet nyolcszögletű folyosóján évente 6-7 kiállítást szerveznek a csoport művészeinek.

A gyűjtő a nőművészeket mostanában kezdi „kimozgatni” a kollekcióból, és helyettük a geometrikus irányvonalra, illetve néhány emblematikus párizsi magyar művész munkáira koncentrál. Izgatja fantáziáját a szobor, különösen a geometrikus térplasztika, és szívesen foglalkozna videóval is, de egyelőre keresi a lehetőséget az installációk megfelelő bemutatására.

81

Simó György (40 éves)

Az ELTE szociológia szakán végzett. Közel 10 évig dolgozott a média különböző területein. 1999-től a MATÁVnet programigazgatója, 2000 áprilisától a MATÁVnet Kft. vezérigazgató-helyettese, ügyvezetője. 2003 novemberétől az Axelero Internet (később T-Online Magyarország Zrt.) vezérigazgatója.

2006 szeptemberétől a Magyar Telekom vezérigazgató-helyettese, a Vezetékes Szolgáltatások Üzletág vezetője, emellett a T-Online Magyarország Zrt. vezérigazgatói teendőit is ellátja. A Magyar Mozgókép Közalapítvány Kuratóriumának tagja.

Fogékonyság a jelenre

Szűcs Attila: Kádár (2002) Hecker Péter: Apa kézen áll (2005)

G

yűjteménye építése véletlenen múlik: „akkor gyarapodik amikor oda kerülök hogy nézelődhetek, válogathatok” – mondja Simó György.

Simó nem járta be a hagyományos utat, azaz nem klasszikus modern alapok után fordult a kortárshoz, sőt azt állítja, ha van ilyen út, akkor ő azt fordítva fogja megtenni. Hogy a kortárs művészet felé fordult, természetes számára, mert ez az ami körülveszi az embert. Kívülről sokaknak avantgárd vagy dekadens dolognak tűnik, azonban akiben van fogékonység a jelenre, annak ez magától értetődő.

„Kifejezetten populista, felhasználói attitűdű gyűjtő vagyok” – szögezi le. Öt-hat évvel ezelőtt úgy indult a képvásárlás, hogy minden, amit megvesz, lehetőleg ki is kerüljön az otthoni térben. Mostanra már irodájában is körülveszik az alkotások, s számos mű várja, hogy megfelelő helyre kerülhessen.

Simó számára a galerista személye meghatározó, gyűjtési szokásainak kialakításában Deák Erika (az egyik vezető budapesti galéria tulajdonosa) szakértelme és emberi hozzáállása segíti. Kollekciójának leg­emblematikusabb művészei Hecker Péter és Szűcs Attila, akiktől több alkotói korszakból, számos képet vásárolt. Ezenkívül megtalálható Szabó Dezső, Böröcz András, Cseke Szilárd, Nagy Kriszta, Szüts Mik82

lós, iski Kocsis Tibor, Köves Éva és Gyenis Tibor egy vagy több munkája.

Simó szerint a kortárs piacot több dolog befolyásolja, hajtja, például a sznobizmus, a divat, a marketing, valamint a művészi tehetség periodicitása. Hangsúlyozza: a magyar művészet értékét az adja meg, ha olyan emberek ítélik meg, akik ismerik és figyelik a nemzetközi trendeket. A nemzetközi vásárok és kiállítások izgalmas közege egyrészt összehasonlítási pontként szolgálhat a magyar művészet megítéléséhez, másrészt nyitást jelenthet új távlatok felé.

A Simó-gyűjtemény legutóbbi szerzeményei Bullás József és Szacsva(y) Pál képei, valamint a kArton Galéria által felkarolt graffitiművészek.

83

Jokesz Antal: Parti hölgy (1979-2003) Csontó Lajos: Cím nélkül (1999) Szabó Dezső: Terepgyakorlat IV/II. (Concorde) (1998)

Szabó Károly (37 éves)

Könyvkereskedő, hobbija a konyhaművészet és az utazás.

Túl a művészeten

A

ntikvárius lévén Szabó Károly egykor könyveket gyűjtött, de hamar rájött: nem szerencsés, ha valaki ugyanazt gyűjti, amivel kereskedik. Ezért „szabad területet” keresett, s talált is: a kortárs fotóművészetet… „Gyerekként fotóztam, és volt egy pillanat – valahol az űrhajós és a mérnök mint lehetséges szakmák között –, amikor eljátszottam a gondolattal, hogy fotográfus leszek. Hathét éve vettem egy remek gépet, amit fél évre rá elloptak. Ezt jelnek tekintettem, és azóta igyekszem magam megóvni attól a becsapástól, hogy azt gondoljam, tudok fotózni” – mondja Szabó Károly, aki 2000 körül kortárs fotográfiai gyűjtemény kialakításába fogott.

Kezdetben szorosan kötődött a Vintage Galériához, annak művészei köréhez, profiljához, az utóbbi háromnegyed évben azonban 84

riákkal is. Fotókollekciójára nem jellemzők a klasszikus alkotások, az idősebb művészek közül Kerekes Gábor munkái szerepelnek a gyűjteményében. A gyűjtés tekintetében nincsenek különösebb preferenciái, ám annál lényegesebb, hogy az alkotásoknak mindig legyen valamiféle mögöttes tartalmuk, újabb és újabb mondanivalójuk. Technikai értelemben a kollekció heterogén, azaz a legmodernebb, 21. századi eljárásokkal készült művek éppúgy megtalálhatók benne, mint a hagyományosnak mondott papíralapúak.

Szabó Károly szerint a fotó több, mint művészet: kiváló eszköz például ahhoz, hogy túl tudjunk lépni az elzártságunkon – hiszen egy jó kép mindenki számára üzen valamit, különösebb nyelvi magyarázat nélkül is. inkább ösztönösen vásárol. Érdeklődésének középpontjába egyre gyakrabban kerülnek fiatal magyar művészek, köztük olyanok is, akik nem itthon tanulnak, dolgoznak. „Szeretem, ha vibrálnak körülöttem a dolgok, szeretem az új felfedezéseket” – mondja a gyűjtő. Szabó Károly szerint a fotó nemcsak művészet, hanem jó és gyors visszacsatolás is. Úgy tartja, a mostani fiatal fotográfusokat támogatni, segíteni kell, hogy könyveket, albumokat készíthessenek, változatos, egyéni koncepciókat dolgozhassanak ki és meg is valósíthassák azokat. Bár gyűjteményének bővítésekor Szabó elsősorban magyar alkotók munkáira koncentrál – már csak a személyes kapcsolatok miatt is –, egyre nyitottabb a nemzetközi művészek irányába is.

Szabó Károly rendszeresen jár kiállításokra, vásárokra, és amellett, hogy szereti megismerni a művészeket, szívesen dolgozik galé85

Szalóky Károly (54 éves)

1976–1982-ig a táborfalvi Művelődési Központ, 1982–1984-ig a Lágymányosi Közösségi Ház, 1984–2000-ig a Kamaraerdei Ifjúsági Park igazgatója. 1990-ben, a rendszerváltással lehetségessé vált első galériaalapítási hullámban nyitotta meg a Várfok Galériát, mely 1998 óta rendszeres szereplője a nemzetközi kortárs művészeti vásároknak is. 1996-ban létrehozta a Spiritusz, 1997ben az XO, 2000-ben pedig a Portál Galériát.

A Magyar Művészeti Galériák Egyesülete és a Budapest Art Expo kuratóriumának tagja. 2007-ben megkapta a MÚOSZ műgyűjtő szakosztálya által alapított Ezüst Mókus-díjat.

A gyűjteményem én vagyok

El Kazovszkij: Arany egyensúly II. (é. n.)

Győrffy László: Grimasz (2003)

K

onzervatív, vagyis klasszikus elvek szerint működő galéria vezetőjének tartja magát. „Azt gondolom, galériának és művészének – ideális esetben – egy életen át együtt kell dolgoznia – véli Szalóky Károly, a 17 éve alapított Várfok Galéria tulajdonosa. – A galériának építenie kell a művész karrierjét, folyamatos bemutatkozási lehetőséget kell biztosítania számára itthon és külföldön egyaránt. A világ nagy galériái mind stabil művészkörrel működnek. Persze van, hogy egy művész – bárhogy szeretném is – nem fér be hozzám, ám ha fontosnak tartom, hogy a munkássága nyilvánosságot kapjon, szívesen ajánlom másoknak.” Az eredetileg népművelés–pedagó-

gia szakon végzett Szalóky Károly – a vizuális kultúra fontosságát hangsúlyozandó – a táborfalvi és a lágymányosi művelődési házak igazgatójaként is létrehozott egy-egy galériát, mígnem 1990-ben megalapította a sajátját, Várfok 14 Műhelygaléria néven.

Ami a műgyűjtést illeti, Szalóky kezdetben Nagy Vilmostól, Margittay Tihamértól, Szobotka Imrétől birtokolt képeket. „Ültem ezek között a munkák között, és egyszer csak nem értettem, mit keresek közöttük – emlékszik vissza. – Noha a 70-es években már vásároltam sokszorosított grafikai eljárással készült kortársakat – Reichet, Würzöt, Kasst –, valójában galériásként kezdtem el gyűjteni, elsősorban azoktól a művészektől, akikkel foglalkoztam.”

86

Aztán jöttek mások is. Szalóky Károly gyűjteményében jól megférnek egymás mellett Nádler István, Szotyory László, Ujházi Péter, Bukta Imre, Mulasics László, feLugossy László, Győrffy László, Rozsda Endre, Françoise Gilot, El Kazovszkij, Szirtes János, Csiszér Zsuzsi, Dobribán Fatime, aatoth franyó, Regős István és Sebastian Weissenbacher alkotásai – egytől egyig olyanok, melyektől nem szívesen válna meg. „Volt, hogy azért nem adtam el képet – bár szükségem lett volna pénzre –, mert úgy éreztem, nem került volna jó helyre. Egy képpel, egy műtárggyal azért élek együtt, mert számomra fontos, benne van a mindennapjaimban, naponta szól hozzám. Úgy is mondhatnám: a gyűjteményem én magam vagyok.”

87

Szentirmay István A MÁV Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa.

Sokszoros magyar bajnok, Európa-bajnokságok, olimpiák sikeres szereplője az úszósportban.

25 éve lótenyésztéssel és lovassporttal foglalkozik, szintén nemzetközi szinten.

Szenvedély és alkotás

A

műgyűjtés Szentirmay István szerint olyan szenvedély, amiből nem lehet kigyógyulni. „Ha az ember egy idő után eljut oda, hogy a gyűjtést nem pusztán anyagi értelemben vett értékhalmozásnak, sokkal inkább valamiféle alkotó tevékenységnek tekinti, óhatatlanul a kortárs művészet felé mozdul el. Mert ezen a területen lehet »forró nyomon« gyűjteni, vagyis friss alkotásokat, adott esetben főműveket találni.” Lényeges számára, hogy határozott karaktere legyen a gyűjteményének. Úgy véli, a kiválasztott művészek esetében érdemes a teljességre törekedni, ám ez nem zárja ki, hogy rajtuk kívül, egy-egy jelzésértékű munkával, mások is bekerülhessenek a kollekcióba.

Szentirmay István fontosnak tartja az alkotó és a gyűjtő közötti személyes kapcsolatot, valamint, hogy a gyűjtő folyamatosan figyelje, hogyan fejlődnek „művészei”. „Bár a képzőművészethez való vonzódásom sokkal régebbi, húszéves lehettem, amikor gyűjteni kezd-

Bukta Imre: Baromfiudvar (2005) Deim Pál: Golgota vörös háttérrel (1990)

tem. Az első két kép, amit megvettem, Bálint Endre és Anna Margit egy-egy munkája volt.

A legtöbben hagyományos festészettel kezdik a gyűjtést, de én addigra azon a szakaszon elméletben már túl voltam, az Ország Lilivel és Gyarmathy Tihamérral való személyes ismeretség pedig egyértelműen kijelölte számomra az irányt.”

Szentirmay Istvánnak nem mérvadó, hogy az adott művészről mit ír a kritika, hová helyezi el a művészettörténet, benne van-e a köztudatban, a kánonban. Egyedül az számít, hogy a művészben és műveiben olyan értéket fedezzen fel, ami miatt méltónak tartja, hogy a gyűjtemény részévé váljék. Fontos számára az emberi lélek mélységeinek feltárása. Kol88

lekciójában – az említetteken kívül – jelentős alkotások találhatók a korábbi mesterek közül, Tóth Menyhérttől, Román Györgytől, Korniss Dezsőtől, Deim Páltól, illetve Lossonczy Tamástól, a középgenerációból többek között Palkó Tibortól, feLugossy Lászlótól, Gaál Józseftől, Bukta Imrétől, El Kazovszkijtól, Földi Pétertől, Ujházi Pétertől és Jovián Györgytől, a fiatalok közül pedig Csáky Donát Márktól, Szabó Mártontól, Horváth Rolandtól, Wächter Dénestől és Szabó Ákostól. „Szeretném úgy építeni a gyűjteményemet, mint egy múzeumot” – mondja a gyűjtő, akit egyébként egyre jobban foglalkoztat a kollekció bemutatásának lehetősége is.

89

Vass László (61 éves)

1964–1979-ig a Magyar Divatintézetben dolgozott. 1970-ben mestervizsgázott, ekkortól foglalkozik műgyűjtéssel is. 1988 óta készít klasszikus stílusú férficipőket. 2000-ben a kézműves cipőkészítés felvirágoztatásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki. 2006-ban mecénási munkájáért Summa Artium Díjat kapott, idén a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át. (A veszprémi képtárról és a gyűjteményről bővebben: www.vasscollection.hu)

Nem csak magyarok

J

elentős év volt Veszprém történetében és Vass László életében is a 2003-as, amikor megnyílt a városban a Modern Képtár – Vass László-gyűjtemény. Bár a népszerű múzeum tárlatának koncepciója kétévente változik, a Vass-gyűjtemény legjellemzőbb darabjai állandóan láthatók. A nemzetközi hírű cipészmester 30 éve vásárolta az első képet, azóta a geometrikus absztrakt, a nonfiguratív művészet avatott gyűjtőjévé vált. A kezdeti válogatásban Barcsay Jenő segítette: a mester és a gyűjtő között szoros barátság alakult ki, és Barcsay művészete máig a kollekció egyik mércéje.

Az idősebb nonfiguratívok közül Korniss Dezső, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás képeit gyűjtötte Vass László, majd többek között Hajdú László, Deim Pál, Bak 90

Barcsay Jenő: Vízszintes, ferde (1982) Marcia Hafif: Irgazine Ruby (2000)

nyílhatnak a lehetőségek a mieink előtt is.”

Vass Lászlót jelenleg a monokróm festészet foglalkoztatja: „Gál András szerettette meg velem a műfajt, én pedig leginkább azzal tudom őt segíteni, hogy a munkáit neves külföldi művészek alkotásaival együtt állítom ki.” Vass mindig jól megfontolja, kivel, hogyan bővítse kollekcióját. Aukciókat nem, galériákat, kiállításokat, művészeti vásárokat

annál inkább látogat, itthon és külföldön egyaránt.

S hogy merre tovább a monokróm után? „Érdekel például a Sarah Morris által képviselt irány, biztosan felfrissítené a kollekciót.

A magyarok közül Wolsky Andrást figyelem egy ideje, esélye van rá, hogy bekerüljön a gyűjteménybe.”

Imre, Hencze Tamás, Nádler István, Haász István, Fajó János, Konok Tamás műveivel gyarapodott a kollekció. „Konok Tamásnak köszönhetően kezdett foglalkoztatni a külföldi kortárs művészet – mondja Vass László. – 1992-ben kaptam tőle egy dedikált Aurélie Nemours-albumot. Később képem is lett Nemours-tól, s rajta kívül más európai, sőt tengerentúli művésztől is. Úgy vélem, egy kortárs gyűjteményben lennie kell külföldi anyagnak, nem elég pusztán magyarokat gyűjteni. Hiszek benne, hogy csak úgy lehet kapcsolatot teremteni külföldi gyűjteményekkel, múzeumokkal, ha mi befogadjuk a külföldi művészeket, ők pedig – mintegy cserébe – a magyarokat. Ha a külföldi gyűjtők, múzeumigazgatók ellátogatnak ide, és látják, hogy a nemzetközi vonal mellett a magyarok is ugyanolyan jók, meg91

Völgyi Miklós (58 éves)

Közlekedésmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a gazdaságmérnöki diplomát is megszerezte. Kezdettől fogva a Magyar Államvasutaknál dolgozik, jelenleg a MÁV Cargó Rt. kereskedelmi igazgatója.

Meglátni és megkeresni

A

gyűjtés Völgyi Miklós esetében – ambivalens módon – egyszerre jelent halmozást és szelektálást. Halmozást abban az értelemben, hogy kihasználva a lakás minden szegletét, megszámlálhatatlan mennyiségű alkotással élnek együtt, míg a szelektálás 5-6 szempont alapján határolható be a gyűjteményben.

Szőnyi István és köre elsősorban erős gyerekkori emlékek révén maradt meghatározó irány. Váci születésűként Völgyi máig hű lokálpatriotizmussal őrzi és gyűjti egy korszak meghatározó relikviáit, alkotásait, köztük metszeteket, képeslapokat. A legmarkánsabban képviselt réteg a mai 50-60 évesek, azaz Völgyi Miklós korosztálya: „Na, őket megértem! Egy a gondolkodásunk, egy mindenünk.” Földi Péter, Szema­dám György, Somogyi Győző, Bukta Imre, Lóránt János Demeter olyan heterogén csoportot alkotnak, mely a személyes relációk és a közös életszakasz önkényesnek tűnő szelekciója

Soós Nóra: Cím nélkül (2005) Moizer Zsuzsa: Ketten (2006)

mentén formálódott. A kollekciót gazdagítja a középgenerációhoz tartozó Fehér László, Szűcs Attila, Gaál József vagy Móder Rezső számos munkája, akik mára klas�szikusoknak számítanak. Nem így annak a bővülő fókusznak a tagjai, akik a Strabagvagy Derkovits-ösztöndíj kiemeltjei. Végül egy kifejezetten karakán és merész vállalás, mely a fiatal nő művészek szisztematikus megkeresésére irányul: „A fiatal festőnők markánsabbak, mint férfi kortársaik. A harmincon aluliakkal főleg, de határozottan a negyven év alattiakkal foglalkozom. Férfiak közül nem került a látókörömbe hasonló attitűd.” Jelentős helyet kapott így Radák Eszter, Nagy Kriszta, Moizer Zsuzsa vagy Verebics Katalin.

92

„Vannak olyan polihisztorok, akiknek bár világszemléletük szerteágazó, bármelyik irányba utánuk lehet menni” – mondja Völgyi.

Ilyen érvényű művésznek tartja Bukta Imrét vagy Szemadám Györgyöt, akiknek egész életművéből szisztematikusan gyűjt. Völgyi Miklós komolyan számon és becsben tartja a kiválasztott, birtokába került műtárgyakat.

Ami gyűjtési ars poeticáját illeti, így összegez: „A szerelem valahol középen kezdődik, aztán indulok előre és hátra az időben.”

Völgyi Miklós gyűjteményének része még egy olyan sajátos műteremfotó-kollekció is, ami egyrészt dokumentarista indíttatását bizonyítja, másrészt bizonyítékát adja a személyes és mély viszonynak, melyet a vele kapcsolatban álló művészekkel ápol.

93

Vörösváry Ákos (54 éves)

Az egykori könyvügynök ma „hivatásos gyűjtőnek” tekinthető. Ebben partnerre lelt felesége, Gyökér Kinga személyében, akivel együtt működtetik az Első Magyar Látványtár Alapítványt és a diszeli régi Stankovics-malomból kialakított kiállítóhelyet.

Látványtár

94

V

örösváry Ákost az első hatás Kolozsváry Ernő győri műgyűjtő lakásába lépve érte, és ettől kezdve a régiségek gyűjtögetését fokozatosan felváltotta a modern és kortárs művészet – akkor elsősorban Korniss Dezső, Ország Lili, Anna Margit – iránti lelkesedés. Korai (70-es évek eleji) gyűjtői ambíciói mentesek voltak mindenféle koncepciótól, majd szépen lassan rájött, hogy nemcsak falra akasztható képeket akar gyűjteni, hanem olyan műtárgyakat, amelyekkel dolgozhat, amelyek foglalkoztatják, és kiállításokká állnak össze. Ez a törekvés 1990-ben az Első Magyar Látványtár Alapítvány létrehozásával intézményesült, és valóban kézzelfoghatóvá a diszeli magánmúzeum 1997-es megnyitásával lett.

Vörösváry gyűjteményében a kortárs kategória viszonylagossá válik: a korok és műfajok szimbiózisa megfiatalítja a régiségeket, ahogy klasszikussá érleli a ma is alkotó művészek munkáit. Esetünkben, a kortárs-

Kungl György: Az amerikai követség Rómában (1991) Altorjay Sándor: Hypokinézis (Salome demontázs 22) (1979) gyűjtemény bemutatásával némiképp megbontjuk a kollekció egységét, a mára bizonyossá vált gyűjtői koncepciót. De megtehetjük, mert így is olyan gazdag névsor áll össze, ami önállóan is megállja a helyét.

ván, Roskó Gábor, Berhidi Mária, Barabás Márton, Karácsonyi László, Szabó Károly, Tröszter Vera nevével.

Míg korábban évente akár 50-60 műtárgy is gyarapította a kollekciót, mára jó, ha 5-10 mű

Az aktív gyűjtői attitűdhöz hozzátartozik a művészekkel való kapcsolattartás, ezért a gyűjteményben szereplő alkotók általában több művel is jelen vannak, a gyűjtő és művész kapcsolata állandó és személyes. Ilyen volt az 1979-ben elhunyt Altorjai Sándor és a már ugyancsak nem élő Hortobágyi Endre. Számos alkotással képviselteti magát Szemadám György, Prutkay Péter, Lakner László, Swierkiewicz Róbert, Ganczaugh Miklós, Gondos István, O. Papp Gábor, Kicsiny Balázs, Gerhes Gábor. De több ilyen „például” névsort összeállíthatunk, mondjuk feLugossy László, Wahorn András, Kováts Albert, Böröcz András, Gellért B. Ist-

kerül a gyűjteménybe, mely „önmagából táplálkozik”: egyes darabok a továbblépés forrását szolgálják, és csere útján egy másik gyűjteményben élnek tovább. A lendület nem a lelkesedés elapadása okán, hanem anyagi okokból, a Látványtár fenntartása érdekében hagyott alább. A Vörösváry-gyűjteményben nincs kortárs és klasszikus, csak izgalmas, tartalmas és ihlető művészet, amit az egykori Stankovits-malomban vagy a „Passe-p Art” keretekben tálalva időről időre új értelmezésben tár a közönség elé a gyűjtő.

95

„A hirdetések 99%-a nem éri el célját.”

David Ogilvy

„Vállalati magazinjaink 99%-a elér i célját.”

PxB

Vállalati- és márkamagazinok, hírlevelek, InfoTV www.pxb.hu 96

97

vago rĂŠka

+36 30 34 990 34 H-1092 Budapest, RĂĄday utca 49. notelsewherespecified@gmail.com www.notelsewherespecified.com 98

ÝAA> Ò?Èî>î > >î i jLi î >ÈÈê ÝÈîjÈî>î `iÅ î£Òã£êiÒiµ

jÒÅi ê î ÝAAãjÈêiÒ] æÝAA Òi îÈêi ãi`j æ] w æ>ÈêÒ> îj iÒÈÒ Ýȵ

.ESPRESSOæäZLET 6) æ"UDAPESTæ!NDR×SSYæ¢Tæ (ænæ0 æ 3ZOMBAT æ 4EL æ æ æ WWW NESPRESSO COM

a|l j[ijX[d" b b[aX[d