Magyar művészet külföldi magángyűjteményekben by ArtMarketBudapest

MAGYAR MÛVÉSZET

KÜLFÖLDI MAGÁNGYÛJTEMÉNYEKBEN Manfred BALLMANN Viviane BAUTERS Nancy G. BRINKER Dianne C. BROWN Johan van DAM Keith JACOMINE Viktor MENSHIKOFF Ulrike REIN Roland RIZ Axel ROHLFS Arturo SCHWARZ John SEILERN Anna SIKOS & Paolo TALSO Jill A. WILTSE & H. Kirk BROWN III

VÁLOGATÁS JELENTÔS MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEKBÔL

MAGYAR MÛVÉSZET KÜLFÖLDI MAGÁNGYÛJTEMÉNYEKBEN VÁLOGATÁS JELENTÔS MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEKBÔL

WWW.MUGYUJTOK.HU

EDGE COMMUNICATIONS 1061 BUDAPEST, KIRÁLY U. 26. TELEFON & FAX: (1) 239 0007 E-MAIL: INFO@EDGE.HU WWW.EDGE.HU FÔSZERKESZTÔ: LEDÉNYI ATTILA LAPIGAZGATÓ: VARGA ZSUZSANNA MUNKATÁRS: ÖTVÖS KINGA SZERZÔK: GÁL-SZENDE GABRIELLA, OLTAI KATA, SOMHEGYI ZOLTÁN LAYOUT: ZIMMERMANN ZSOLT TERVEZÉS, TÖRDELÉS: KEREKES ORSOLYA KÉPFELDOLGOZÁS: FEKETE JÁNOS FOTÓK: MAGYAR LÁSZLÓ, ISABELLE RIZ, SULYOK MIKLÓS KIADTA AZ EDGE COMMUNICATIONS. FELELÔS KIADÓ: LEDÉNYI ATTILA NYOMDA: PAUKER NYOMDA KFT. ISBN 978-963-06-6335-9

A 2008 decemberében megjelent „Magyar mûvészet külföldi magángyûjteményekben” kiadvány ingyenesen került terjesztésre Magyarországon részben országos gazdasági napi és hetilapok, design magazinok mellékleteként, részben pedig a kiadványban szereplô gyûjtôk, a kiadvány támogatói és a hirdetôk saját partneri hálózatain keresztül. Az EDGE Communications az érdeklôdôk számára a kiadványból korlátozott számban kész további példányokat biztosítani. A kiadvány bôvített anyaga www.mugyujtok.hu címen az interneten is megtalálható.

ilágéletemben nagyrabecsültem a gyûjtôket. Azokat, akik képesek lemondani földi hívságokról, az élet mások számára élvezetet nyújtó apróbb örömeirôl csak azért, hogy megszerezzenek valamit. Valamit, egy tárgyat, egy szobrot vagy egy festményt, hogy nap mint nap csodálhassák, ha munkájukból hazatérve találkoznak vele. Egy vérbeli gyûjtô nemrég egy társaságban azt mondta nekem, hogy a gyûjtés nem más, mint egyfajta soha véget nem érô

CHRISTOPHER MATTHEISEN: GYÛJTENI, GYÛJTENI, GYÛJTENI

vadászszenvedély. A felfedezés, a megszerzés, majd késôbb az eladás vagy a csere öröme. Bizonyára így lehet, mert máskülönben nehezen lenne magyarázható, mi indítja a gyûjtôket arra, hogy – esetleg óriási anyagi áldozatok árán – megszerezzenek maguknak olyasmit, amiért mások vagy egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben érdeklôdnek. Az igazi gyûjtô mindig arra gondol, hogy amit nagy fáradsággal és áldozatok árán összegyûjtött, az soha többé szét ne szóródjék. Generációk vigyék tovább a családban, és majd egyszer, valamikor a kollekció egy nyilvános gyûjtemény része legyen. Hogy csak egy példát említsek, a washingtoni National Gallery of Art akármelyik termében is sétálunk, szinte mindegyik kép alatt olvasható egy kis réztáblán, hogy a festmény kinek az adománya, mely gyûjteménybôl is származik. 6

Amikor sok-sok évszázaddal ezelôtt a fejedelmi udvarok a mûvészetek iránt kezdtek érdeklôdni, a legnagyobb és leghíresebb nevekre vetették rá magukat. Ezeknek a gazdag embereknek a képtáraiban csak úgy hemzsegtek a Leonardók, Raffaellók vagy Rembrandtok. A jól hangzó neveket keresték, ismeretlenebbek kvalitásaival nem sokat törôdtek. Pedig az igazi gyûjtés értelme a ráérzés a minôségre. A kvalitás pedig nemcsak a régebbi korokat jellemzi, hanem a kortárs mûvészetet is. Gyönyörû példák és csodás sikerek igazolják azokat az úttörôknek is mondható embereket, akik elsôként kezdték saját koruk alkotásait gyûjteni. Hirtelenjében csak a Van Gogh által is megfestett Tanguy papa jut az eszembe, aki festéket adott el az impresszionista mûvészeknek, és „hagyta”, hogy azok képeikkel fizessenek a tubusokért, ha nem volt pénzük. Az impresszionisták korai gyûjtôi egyébként néhány évtized alatt nemcsak megsokszorozták befektetésük értékét, de a mûvekért adott pénzzel azt is lehetôvé tették, hogy ezek a tehetséges mûvészek tovább dolgozhassanak, és újabb remekmûveket hozzanak létre. A kortársak gyûjtésének ez is az értelme, a mecenatúra lényege éppen ez. A Magyar Telekom csoport tíz évvel ezelôtt írt ki pályázatot kortárs képzômûvészek számára, s akkor 63 mûalkotást vásárolt meg, ez lett a cégcsoport formálódó gyûjteményének magja. Mára ugyan a gyûjteményépítés háttérbe szorult vállalatunknál, de továbbra is igen aktívan támogatjuk a magyar kortárs képzômûvészetet. Elég, ha csak a „JövôKép” címû kiállítássorozatot említem, 144 kortárs festmény szerepelt a tárlaton, ezek egy részét cégünk megvásárolta. A tárlatot kilenc vidéki városban mutattuk be, s a kiállítás kapcsán érintett városok is gazdagodtak egy-egy festménnyel. Azt gondolom, hogy a kortárs magyar képzômûvészet támogatása mindenkinek kötelessége, aki kicsit is fogékony a kultúra iránt. Ezért is tölt el örömmel, hogy a magyar mûvészeket olyan külföldi gyûjtôk is felfedezik, akik korábban csak érintôlegesen vagy egyáltalán nem kötôdtek Magyarországhoz. Kívánom, hogy folytassák gyûjtôi tevékenységüket, ezzel is példát mutatva a hazai közönségnek, hogy vásárlásaikkal érdemes támogatni saját koruk képzômûvészeit.

(A szerzô a Magyar Telekom Nyrt. elnök-vezérigazgatója.)

letem elsô Moholy-Nagy fotóját nem Budapesten láttam, hanem a Metropolitan Múzeumban. Magyarországon egyébként aligha láthattam volna. Egy külföldi gyûjtemény jóvoltából azonban mégiscsak hozzájutottam az élményhez. Ráadásul rajtam kívül a világ minden tájáról odasereglett több százezer érdeklôdô is. Régi emlék ez, talán már épp el is felejtettem volna az üzenetét, amikor aztán néhány hónappal ezelôtt, amikor az „Aba-Novák, a barbár zseni” szervezésekor azon tanakodtunk, ki nyissa meg a kiállítást, egy bizonyos Nancy Brinker neve is felmerült. Egy amerikaié, aki gyûjteménye jelentôs magyar anyagának elsô darabját Aba-Novák Vilmos munkásságából merítette. Majd aztán ugyanennek a kiállításnak a megnyitásakor egy úriember a sziklás Colorado államból, bizonyos Kirk Brown bukkant fel a tömegben, hogy megnézze, méltó helyre került-e a gyûjteményébôl Aba-Novák egyik korai remekmûve. És aztán elôjöttek a Magyarországon élô külföldi gyûjtôismerôsök is, akik közül némelyik talán már néhány hónapon belül máshova költözik, viszi magával gyûjteményét és a magyar mûvészet darabkáit, mások pedig itt ragadnak, például Szentendrén telepednek le, és ott veszik körbe magukat azzal a mûvészettel, ami miatt elôször Magyarországra érkeztek. Mindegyikük külön story. Olyan tanulságokat hordoznak ezek a történetek, amelyeket más alapanyagból építkezve aligha tudnánk ennyire érdekesen megfogalmazni a hazai mûvészet és kultúra iránt akár valamelyest is érdeklôdôk számára. A történeteket olvasva eszünkbe juthat, hogy a távolról ideutazókhoz hasonlóan talán nekünk is illene több figyelmet fordítanunk azokra az értékekre, amelyek közvetlen környezetünkben létrejönnek. De a történetek kapcsán felvetôdik annak fontossága is, hogy a magyar mûvészetet nem izolált jelenségként kellene kezelni, hanem végre a mindenséghez kellene mérjük magunkat. No ehhez kellenek nekünk azok a gyûjtôk, akik számára a Falk Miksa utca ellenpontja nem a Várfok utca, hanem a Madison Avenue, akik a debreceni Modemet nem a Mûcsarnokkal, hanem a Tate Modernnel vetik

össze. Erre a normális szemléletre van ugyanis szükség ahhoz, hogy a magyar mûvészet, és egyáltalán Magyarország kiszakadjon az eufemisztikusan „feltörekvônek” nevezett harmadik világból, és helyet kapjon egyszer ott, ahova feltörekedni érdemes, ahol az értékeket igazi mércével mérik, nem az itthonról hozott kis arasszal. Mindezeken túl pedig már csak azért is szívesen ajánlom figyelmükbe ezeket a történeteket, mert önmagukban, minden üzenettôl függetlenül is érdekesek és szeretetreméltók. Mint egy mesevilágban, felbukkannak bennük mindenféle színes figurák, a 20. század egyik legjelentôsebb nemzetközi gyûjtôdinasztiájának grófi sarja, a legnagyobb világhatalom egyik legbefolyásosabb társadalmi személyisége, a Francis Picabia és Marcel Duchamp alkotások mellé magyar festményeket választó nemzetközi hírû történészíró, André Breton levelezôpartnere és a múzeumalapító olasz szenátor éppúgy, mint a kisvárosi patikus vagy a Kozma Lajosról elkeresztelt kutya. Szeretettel kívánok hozzájuk jó szórakozást, jó gondolkodást.

LEDÉNYI ATTILA: FALK MIKSA UTCA ÉS MADISON AVENUE

(A szerzô az EDGE Communications igazgatója.)

TARTALOM CHRISTOPHER MATTHEISEN: GYÛJTENI, GYÛJTENI, GYÛJTENI LEDÉNYI ATTILA: FALK MIKSA UTCA ÉS MADISON AVENUE

Manfred BALLMANN Viviane BAUTERS Nancy G. BRINKER Dianne C. BROWN Johan van DAM Keith JACOMINE Viktor MENSHIKOFF Ulrike REIN Roland RIZ Axel ROHLFS Arturo SCHWARZ John SEILERN Anna SIKOS & Paolo TALSO Jill A. WILTSE & H. Kirk BROWN III

CÍMLAP: RÉSZLET BERNÁT ANDRÁS OBJEKTUM 487 CÍMÛ FESTMÉNYÉBÔL

Tót Endre: Zero Painting (1991) Milan Knizak: Kill yourself + fly (1983) anfred Ballmann családjában a képzômûvészet és a mûgyûjtés nem játszott fontos szerepet, de más tekintetben is szakított a szülôi hagyományokkal, hiszen nem folytatta mészáros édesapja hivatását sem, hanem a heidelbergi egyetemen végzett gyógyszerészként. A gyûjtôtevékenység csak függetlenedésével kapott jelentôséget, és vált azóta is tartós, állandó szenvedélyévé. Még jól emlékszik az elsô vásárlására, amely Christo három grafikai lapja volt „Ten Million Oil Drums” címmel. Ezt aztán hamarosan követték Joseph Beuys, Andy Warhol és HAP Grieshaber (eredetileg Helmut Andreas Paul Grieshaber) munkái, mígnem aztán eljött az a pillanat, amikor már nem maradt egy aprócska szabad falfelülete sem a lakásában. A gyûjtemény alapításakor és a kollekció építésének kezdeti korszakában nem

M MANFRED BALLMANN 1950-ben Gundelsheim am Neckarban született. A heidelbergi egyetemen végzett gyógyszerész 1977-ben nyitotta meg saját patikáját Seckachban, ahol ma is aktívan dolgozik.

A NEMZETI MÛVÉSZET MÁSOK GAZDAGÍTÁSÁT SZOLGÁLJA

HAP Grieshaber: Tavasz (1949)

volt mentes a befektetési megfontolásoktól sem. Ezirányú érdeklôdésének kielégítésére szakmai háttér-információkat a Capital címû szakfolyóiratból szerzett, míg a mûvészekrôl múzeumok és galériások segítségével tájékozódott. Késôbb aztán, ahogy egyre intenzívebben képezte magát szakkönyvek és katalógusok segítségével, világossá vált számára, mennyire fontos magának a mûnek és a mûvész gondolkodásmódjának megismerése. Elmondása szerint „így aztán évek során szellemi párbeszéd alakult ki bennem a mûalkotásokkal, ami egy intenzív alkotó-befogadó dialógushoz vezetett. Ekkor értettem meg, hogy a lényeges elemet nem az anyagiban, hanem sokkal inkább a szellemiben kell keresnem”. A mind a mai napig bôvülô kollekció – amelynek gyarapodását természetesen a gyûjtô pillanatnyi anyagi lehetôségei is befolyásolják –

kiépítését tehát jól felfogott szempontok vezérelték. Különösen, miután felismerte, hogy a mûkereskedelem nem mindig pontos tanácsadó, és az alkotások piaci érteke nem mindig áll párhuzamban mûvészi értékükkel. Eközben gyûjtési érdeklôdése is tovább szélesedett. HAP Grieshaber, Dieter Krieg, Johannes Hüppi és Jürgen Brodwolf figurális mûveitôl eljutott a fluxus olyan jelentôs képviselôiig, mint Joseph Beuys, Dick Higgins, Arthur Köpcke, Robert Filliou és Milan Knizak, illetve a mail-art és a koncept fontos alakjaiig, köztük például Daniel Buren, Georg Winter és Tót Endre munkái kerültek a gyûjteménybe. Manfred Ballmann számára a mûvészet a hétköznapi élet részévé vált, így családja sem maradt érintetlen a szenvedélyétôl egyrészt a mûvek okozta öröm, másrészt olykor természetesen bizonyos anyagi áldozathozatalok miatt is.

Joseph Beuys: Letter From London (1977)

Fehér László: Ajtóban (2006)

A múzeumokkal és galériák vezetôivel való kapcsolatára úgy tekint, mint ami mindennapjait nemesíti, és tudását, világképét folyamatosan gazdagítja. Ennek intenzitását leginkább azonban a mûvészekkel való személyes kapcsolatteremtéskor érzékeli, amit addicionális értéknek, különleges kincsnek tekint, hiszen a beszélgetések, közvetlen gondolatcserék a mûvek újabb rétegeit nyitják meg számára. A gyûjtô régi vágyát teljesíti be azzal, hogy hamarosan – életében elôször – Budapestre érkezik, hogy a magyar mûvészetet szó szerint közelebbrôl is tanulmányozhassa. Tót Endrével, Georg Winterrel és Kovács Tündével folytatott beszélgetései különösen felkeltették érdeklôdését a budapesti múzeumok és galériák világa iránt. Emellett azonban nagyon fontosnak tartja a mûvészet globális szemléletét.

Megítélése szerint ez a mûvek tekintetében a gondolatok áramlásához, és ezáltal a társadalmi szemlélet finomodásához vezet. Ezért nem törôdik a mûfajok merev hierarchiájával, számára lényegesebb, hogy a mûvésznek lehetôsége legyen kreatív erôit a lehetô legjobb módon kibontakoztatni, és ezzel a globális mûvészeti közkincshez hozzájárulni. Az egyes országok, területek, nemzetek jellegzetességei, például a magyar mûvészet karakterisztikuma is arra szolgál, hogy másokat gazdagítson, új ötleteket generáljon. A mûvészettel való foglalkozás és a mûgyûjtés tehát Manfred Ballmann számára több, mint puszta hobbi. „Alapvetôen fontos tevékenység ez számomra, amely nemcsak anyagi értékek felhalmozását, hanem – és ez legalább olyan fontos – szellemi gazdagságot is jelent.”

VIVIANE BAUTERS 1963-ban született Belgiumban, Gentben tanult és dolgozott. Tizenegy éve él Budapesten a Louis Delhaize cégcsoporthoz tartozó Profi és Match üzletláncok vállalati marketing-, ingatlan- és hálózatfejlesztési igazgatójaként. A szép tárgyak iránti vonzódását a szülôi házból hozta. Lakásában szinte minden egyes mûtárgy hétköznapi funkciót is betölt.

genti egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett, majd ugyanott vállalati menedzsmentet tanult. Agrármérnökként néhány évet Kenyában töltött, majd visszatért Belgiumba. Üzleti úton gyakran járt Budapesten is, ám a repülôtéri várótermeken és a szállodához vezetô úton kívül alig látott valamit a városból. Egyszer egy fárasztó, megbeszélésekkel teli nap után sétára indult a Duna-parton a Parlament felé, és végül a Falk Miksa utcába tévedt, ahol aztán meglepetésére szebbnél szebb kincseket fedezett fel, igaz, a késô esti idôpont miatt csak a kirakatokon keresztül. Ám az élmény hatására úgy döntött, visszatér ide.

LÉLEKKEL GYÛJTENI

Kezdetben antik bútorokat vásárolt, amelyeket rendszerint a galéria ôrzött számára mindaddig, amíg végül Budapestre nem költözött. Gyûjteményét késôbb használati tárgyakkal, dísztárgyakkal és kisplasztikákkal egészítette ki. Belvárosi lakásának berendezésében több korszak stílusa keveredik, így az enteriôr igen izgalmas, ugyanakkor harmonikus és ízléses. Minden egyes bútordarabját jó szemmel, remek érzékkel válogatta ki. Az összegyûjtött tárgyak láthatóan életének integráns részévé 17

Szunyoghy Viktória: Maszáj tánc (2006)

Mulasics László: Holdfény formák II. (1992)

válnak. „Én nem csupán nézegetem ezeket a tárgyakat, hanem családommal együtt használom is mindet.” Lakása ezért az ott található bútorok és tárgyak értéke és jelentôsége ellenére valóban nem hasonlít múzeumhoz, itt az art deco bonboniernek éppúgy, mint a szájjal fújt egyedi vázának hétköznapi funkciója is van. Ebbôl természetesen bizonyos hátrányok is fakadnak, hiszen

a mindennapi használat, a sok költözés miatt a tárgyak egy része megsérül, eltörik. „Sajnos erre a sorsra jutott nemrég román üvegmûvészek néhány értékes munkája is.” Festményei közül mindegyik kortárs mûvészek alkotása. A magyar kortárs festôk közül Fehér Lászlót kedveli leginkább, de gyûjteményében Mulasics László, Bereznay Pál, aatoth Franyo és 18

Szunyoghy Viktória képei is megtalálhatóak. A „hazai” mûvészek közül leginkább a CoBrA csoport egyik alapító tagja, a belga Pierre Alechinsky munkáit találja vonzónak. Szereti személyesen is megismerni azokat az alkotókat, akiknek mûvészete közel áll ízlésvilágához. Igaz ugyan, hogy magyar kedvencével, Fehér Lászlóval eddig még nem volt alkalma megismerkedni, de reméli, hogy

hamarosan sor kerül a vele való beszélgetésre is. Amikor ideje engedi – leginkább egyegy nyaralása alkalmával –, ô maga is rajzol, fest. Kis méretû színes képein egy-egy vidékre, tárgyra vonatkozó benyomásait rögzíti. Ezek között afrikai tájak vagy akár tevenyergek is felbukkannak. Budapesten leginkább a Mucius Galéri-

Ismeretlen mûvész: Semne secrete (é.n.)

át és a Várfok Galériát látogatja, külföldön azonban spontánabb a választás, ott és olyan mûvészek alkotásait vásárolja meg, ahol éppen dolgozik, amerre utazik, és akikkel mindeközben kapcsolatba kerül. Viviane Bauters úgy látja, hogy kortárs magyar alkotások egyáltalán nem, vagy csak alig vannak jelen a belga mûvészeti piacon. Ennek oka talán az, hogy a magyar mûvészeknek senki nem teremt alkalmat bemutatkozni, nevet szerezni Belgiumban. Európa egészében is jellemzônek látja, hogy elsôsorban a nemzetközileg is jól csengô neveket keresik és vásárolják a gyûjtôk. Szeret Magyarországon élni, és reméli, hogy munkája jó néhány évre ide köti majd, és ez idô alatt még sok magyar mûvész munkásságát ismerheti meg. Bár egy multinacionális vállalatnál betöltött vezetô pozíció rengeteg munkával és utazással jár, amikor teheti, idôt szakít arra, hogy kiállítások megnyitóira is ellátogasson.

Pontosan tudja, hogy manapság a mûtárgyba invesztált tôke az egyik legjobb befektetés, ennek ellenére kizárólag gazdasági megfontolásból nem vásárolna. A szó klasszikus értelmében nem is igazán tartja magát gyûjtônek, így például aukciókra sem jár. Szeret azonban fiatal, illetve általa még nem ismert mûvészek alkotásaival megismerkedni, számára nem az számít, hogy az adott alkotónak van-e neve a mûvészeti életben. Az, hogy végül hazaviszi-e a kiszemelt alkotást, azon múlik, hogy az személyesen mennyire érinti meg. „Tisztában vagyok azzal, hogy melyik ér sokat, vagy melyik fog késôbb sokat érni a mûtárgypiacon és melyik nem, de a döntésem nem ezen múlik. Számomra egyedül az a fontos, hogy megragadjon a festmény, és hogy minden egyes pillanatban, amikor rápillantok, valami egészen újat lássak meg benne. Azok a tárgyak érdekelnek igazán, amelyek a lelkemben legbelül képesek megmozgatni valamit.”

Vaszary János: Batthyány Ilona grófnô portréja (1905) Uitz Béla: Ülô nô (1918)

NANCY G. BRINKER A Susan G. Komen Mellrák Alapítvány létrehozója, az Egyesült Államok volt magyarországi nagykövete jelenleg protokollfônökként dolgozik, Magyarországon talán elsôsorban a magyar képzômûvészet elkötelezettjeként, önkéntes zászlóvivôjeként ismert. 2007-ben tevékenysége elismeréseként Pro Cultura Hungarica díjjal tüntették ki.

rinker asszony 2003-ig tartózkodott Budapesten az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagyköveteként. Itt végzett munkája és aktív jelenléte miatt budapesti hivatali ideje jóval hosszabbnak tûnik a valós szûk két esztendônél. Az általa alapított

Aba-Novák Vilmos: New York (1935)

terrorfenyegetettség miatt megakadt az úgynevezett „Art in Embassies” program, amely arra volt hivatott, hogy meghatározott koncepció szerint valamennyi USA nagyköveti rezidenciát amerikai képzômûvészeti alkotásokkal lásson el. Brinker új budapesti barátai közül ekkor Rozsics István mûkereskedô ajánlotta fel neki, hogy kortárs magyar festôktôl összeállít számára egy kollekciót, amely – az amerikai nômûvészek munkái helyére – végül bekerült az egykori Hubay-villába. Ekkor ismerkedett meg Szûcs Attila, Klimó Károly, Nádler István és Fehér László mûvészetével. Leírása szerint „Rozsics István

tanult és szórakoztató ember volt, és teljes mértékben megértette, hogy mit akarok itt csinálni”. Nancy Brinker meggyôzôdése, hogy „igazán csak a mûvészetén és a kultúráján keresztül érthetô meg egy ország”. A nyelvet azonban nem beszélte, ráadásul szakirodalom is igen kevés állt angol nyelven rendelkezésre, így maradtak a személyes benyomások, a hétvégi galéria- és múzeumlátogatások, mûtermi vizitek. Korábban is gyûjtött, egy koherens amerikai kollekció volt már ekkor a birtokában. Nem gondolta volna, hogy e mellé valaha is építeni fog egy másikat,

EGY ORSZÁG IGAZÁN A MÛVÉSZETÉN KERESZTÜL ÉRTHETÔ MEG

Susan G. Komen Alapítvány az USA egyik legnagyobb civil szervezete, amelyet egyetlen nôvére halálakor a mellrák elleni küzdelem támogatására hozott létre. Egész életét meghatározza az a hivatástudat, amely az egészségügyben végzett munkáját jellemzi. Budapesti tartózkodása alatt egyre komolyabb szerepet töltött be életében a magyar kultúra pártolása és tengerentúli népszerûsítése. A hazai képzômûvészet felé tett elsô lépését tulajdonképpen egy szomorú kényszer szülte. Beiktatása éppen 2001. szeptember 11-re, a World Trade Center elleni terrortámadások idejére esett. A kaotikus helyzetben, a 21

Nemes-Lampérth József: Kolozsvár (1920) azonban olyan elemi erôvel ragadta meg a magyar festôk alkotásainak érzelmi gazdagsága és technikai erôteljessége, hogy vásárolni kezdett. Figyelmét elôször a klasszikus modernista festôk keltették fel, elsô – számára különös jelentôsséggel bíró – szerzeménye AbaNovák Vilmos akvarellje 1935-bôl, amely New Yorkot ábrázolja. Fontos alkotások kerültek birtokába olyan mûvészektôl, mint Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Czóbel Béla, Molnár Farkas, Tihanyi Lajos, Uitz Béla vagy az az 1905-ben készült Vaszary-kép, amely Batthyány Ilona grófnôt ábrázolja. Brinker igyekezett igazi szakértôjévé válni szenvedélyének, azonban mindvé-

gig fontosnak tartotta, hogy szakemberek vegyék körül, akikkel minden esetben a személyes szimpátia is összeköti. A már említett, és sajnos nemrégiben elhunyt Rozsics István mellett dr Forgács Éva és Steven Mansbach véleménye meghatározó számára, a magyarországi mûvészettel való kapcsolattartásban dr Baán László, a Szépmûvészeti Múzeum igazgatója és Dán Károly volt kultúrattasé is döntô szerephez jut. A gyûjteményébe kerülô alkotások kiválasztásakor „az ár nem volt soha elsôdleges szempont, bár az sem igaz, hogy ne játszott volna szerepet, de az adott képbe bele kell szeretnem ahhoz, hogy megvegyem”. Így történt ez akkor 22

is, amikor több Anna Margit, Ország Lili és Bálint Endre képhez jutott a Vasilescu-gyûjteménybôl. „Az elsô idôben jellemzôen Budapesten vásároltam, ma azonban az az igazság, hogy sokkal inkább külföldön jutok hozzá az igazán jó munkákhoz”, így az európai nagyvárosok aukciósházaiban, vagy személyes felajánlás útján a tengerentúlon illetve Európa más országaiban. Ennek elsôszámú oka a magyar mûkereskedelemrôl vallott kritikus álláspontja, amely szerint a hazai galériások „általában nem törekszenek arra, hogy tevékenységük eléggé átlátható legyen, és ez bizony elriaszt nagyon sok külföldi potenciális vevôt”. Úgy véli, hogy „az alkotások Budapesten túl vannak árazva, bár az euro bevezetése nemcsak a nemzetközi nyitást, elismertséget hozhatja meg, hanem a józanodást is”. Kollekciójának egyik legnagyobb erénye, hogy nem kizárólag reprezentatív, klasszikus képeket foglal magába, hanem nyit a kortárs felé, még ha ezt kifejezetten „óvatosan” teszi is. Gyûjteménye folyamatosan nô, de annak méretérôl nem tudna, bár nem is szeretne pontos számot mondani. Annyi azonban megbecsülhetô, hogy több, mint százötven alkotást tartalmaz a Brinkergyûjtemény magyar része 1866-tól egészen 2007-ig. A kortárs anyag olyan neveket sorakoztat fel, mint Keserü Ilona, Lakner László, Szûcs Attila, Kelemen Károly, Soós Tamás vagy a több képpel is szereplô Fehér László. Ami pedig újabban foglalkoztatja, az a kortárs fotó, amelyben rengeteg potenciált lát. Az idén a Time magazin által a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé sorolt Nancy G. Brinker nemcsak washingtoni és floridai otthonában él együtt magyar mûalkotásokkal, hanem gyûjteménye darabjait folyamatosan kölcsönzi kiállításokra is.

DIANNE C. BROWN 1993-ban költözött Budapestre férje új állásának köszönhetôen. Akkor még mindketten ideiglenes állomásként kezelték a magyar fôvárost, ahonnan néhány év után úgyis továbbállnak majd. De nem így történt. Dianne ma nagy intenzitással foglalkozik a magyar képzômûvészettel, saját mûvészeti tanácsadó céget alapított, és galériát mûködtet a Falk Miksa utca közelében.

KORTÁRS MAGYAROK A NEMZETKÖZI ELFOGADTATÁS ÚTJÁN

Verebics Ágnes: Önarckép (2006)

ár röviddel Magyarországra érkezése után a mûvészet közelében helyezkedett el, a kilencvenes évek derekán a Szépmûvészeti Múzeum Ba-

ráti Körét segített létrehozni, és sokat tett a privát fundraising fejlôdéséért is. Mindez egy New York-i számára természetes, abban az idôben Magyarországon viszont még kimondottan szokatlan volt: Dianne Brown tehát „az elsô 23

Bodoni Zsolt: Ülj mellém, Britney Spears! (é.n.)

fecskék“ egyike. Már közel hét éve tevékenykedett a Baráti Körben, amikor világossá vált, hogy hosszabb idôre maradnak, Magyarország tehát második otthonuk lesz. „Amikor elfogadtam, hogy tartósan telepedünk le, elhatároztam, hogy többet, mélyebben fogok megtudni a magyar képzômûvészetrôl.” New Yorkban, a Skidmore University-n szerzett diplomát mûvészeti menedzsmentbôl, és ma – annak ellenére, hogy magyarul keveset beszél – jól mûködô mûvészeti tanácsadó cége van, illetve fiatal kortárs alkotókat menedzselô galériát vezet Budapesten. „Rendkívül szórakoztató és izgalmas fiatalokkal dolgozni, imádom az energiájukat, ami hamar átragad rám, és élvezem a világszemléletüket, ami bátor és nyitott.” Mintegy négy éve kezdett el fiatal mûvészekkel foglalkozni, bár a kezdet kezdetén bizony még klasszikus auk24

ciókra járt, és a korai huszadik század igazán nagy neveiért lelkesedett. „Nem vagyok tipikus gyûjtô abban az értelemben, hogy legnagyobb részt azoknak a mûvészeknek a munkái vannak a birtokomban, akikkel együtt dolgoztam vagy még mindig dolgozom.” A legelsô mûtárgyakat 1994-ben vásárolta. Az „A. Némethy” szignóval ellátott két finom akvarell népviseletbe öltözött, gyümölcsöt szedô lányokat ábrázol. Ugyan ma is megvannak még elsô, ma már esetlegesnek tûnô szerzeményei, idôközben sokat változott mûvészeti érdeklôdésének iránya. Jelenleg közel húsz mûvésztôl vannak alkotásai, köztük olyanoktól, mint Bodoni Zsolt, Nádler István, Mamikon Yengibarian, Juhász Dóra, Kucsora Márta, Szász Sándor, Verebics Ágnes, Csáki Róbert, Herman Levente, Korodi Luca vagy Horváth Roland. A felsoroltak nagyobb

Juhász Dóra: Cím nélkül (2003) Nádler István: Cím nélkül (2008)

része az általa vezetett Art Factory galéria mûvésze. Legutóbb Somogyi Laurától vásárolt, illetve az 1000% elnevezésû mûvészcsoport egyes alkotóival is tárgyalásban van. Dianne Brown a gyûjtôk között a „meglátni és megszeretni” típusba sorolja magát, ami a mûtárgyak kiválasztását és a vásárlást illeti. Igaz, elismeri, hogy a mûvészet egyben kiváló befektetési forma is lehet. Tanácsadóként nyilvánvalóan elvárják tôle, hogy szenvedéllyel képviselje azokat, akiket ajánl, azonban a legtöbb esetben természetesen a pénz, az értéknövekedés, a befektetési jelleg témaköre is felmerül. Mindez tapasztalatai szerint a magángyûjtôkre kevésbé jellemzô, esetükben meghatározó szerepet a személyes kötôdés és az érzelmi tényezô játszik. Ezzel ellentétben a vállalati ügyfelek szeretnék elôre biztosítottnak látni, hogy amit vásárolnak, annak értéke növekedni fog. „A gyûjtés legelsô szabálya, hogy csakis olyan mûtárgyat vásárolj, amelyet szeretsz, ami igazán tetszik. Nincsenek garanciák arra,

hogy egy mûvész befut, képeinek értéke megsokszorozódik, épp ezért biztosnak kell lennünk abban, hogy az adott mûvet ennek ellenére is szívesen a falon hagyjuk majd.” Dianne Brown munkájából fakadóan lépést tart a nemzetközi mûvészeti piaccal is, rendszeresen látogatja a nagyvilág mûvészeti vásárait. Fiatal, magyar alkotókat képviselô galériája idén elsô ízben vett részt a Budapest Art Fair-en, a tengeren túlon azonban több úgynevezett szatelit vásárra kap rendszeresen meghívást. Ennek eredményeképp az elmúlt tavasszal többek között Bodoni Zsolt, Juhász Dóra és Verebics Ágnes több munkáját is szerepeltette New Yorkban az Art Now vásáron, illetve mûvészeivel idén decemberben a Bridge Wynwood Fair-en is részt vesz, amely a nagy jelentôségû Art Basel Miami Beach rendezvényeihez kapcsolódó nemzetközi kortársmûvészeti vásár.

JOHAN VAN DAM Az 1960-ban Hollandiában született Johan van Dam húsz éve él Magyarországon, magyar mûvészekkel azonban már mintegy huszonöt évvel ezelôtt kapcsolatba került. Családjában nem volt hagyománya a gyûjtésnek, sôt, katonatiszt édesapja sokkal inkább megszabadulni igyekezett a tárgyaktól, mintsem maga köré gyûjteni azokat.

GYÛJTENI OLYAN JÁTÉK, AMIT KOMOLYAN IS LEHET JÁTSZANI

ohan van Dam számára „képeket venni és velük élni olyan játék, amit komolyan is lehet játszani”, és ami addig fog tartani, ameddig szeretettel és boldogsággal tud foglalkozni vele. Számára a gyûjtés „nem élet-halál kérdése”, bár igaz, hogy életét a mûvészet tartalmasabbá teszi. Szülôhazájában, Hollandiában fiatal kultúrantropológusként még inkább szociológiai aspektusból közelített a mûvészethez és a mûvészekhez, így többek között szobrászmûvészek megélhetési- és karrierlehetôségeirôl írt tanulmányt. A nyolcvanas évek második

felében azonban szakított a szigorúan vett elméleti pályával, és a magyar képzômûvész-barát, Wahorn András határozott unszolására a vasfüggöny mögé költözött, hogy Szentendrén átvegye egy fiatal galéria, az Artéria szakmai irányítását. Az egykor méltán nagymúltú mûvészváros az Aczél-korszakban is kiváltságos helyzetet élvezett: valamennyi külügyi delegáció szinte „kötelezô” állomása volt, megfordultak itt diplomaták, államfôk, turisták és nem utolsó sorban alkotók. Szentendre ôrizte a régi mûvésztelep örökségét, ugyanakkor a nyolcvanas évek egyik legaktívabb underground helyszínének számított

Vincze Ottó: Szerb sírkövek (1984) Ernszt András: Üde formák (2006) Korniss Dezsô: Lovacska (1953 körül)

köszönhetôen a Vajda Lajos Stúdió mûvészeinek és a köréjük épülô alternatív csoportosulásnak. Van Dam 1988-ban lett alkalmazottja annak a mindössze harmincnégy négyzetméteres Artéria Galériának, amely az egyik elsô magán mûkereskedelmi vállalkozásként huszonkét, közös alkotói csoportba tömörült képzômûvészt képviselt. Aknay János, Hajdú László, Nádler István vagy Deim Pál mellett jelen volt itt Bukta Imre, Lois Viktor, feLugossy László, ef Zámbó István és természetesen Wahorn András is. Van Dam jól emlékszik arra, amikor „a rendszerváltás elôtt és annak környékén a mainál sokkal erôsebb volt a közösségi szellem: együtt dolgoztak, együtt gondolkodtak olyanok is, akik az élet más területeit illetôen nem feltétlenül voltak azonos véleményen, de aztán lassan mindenki elkezdett kizárólag a saját útjára koncentrálni”. A kilencvenes évek elején komoly kihívás volt egy kis galériának kereskedelmi tevékenységet folytatnia, a Képcsarnok üzletei mellett nemigen voltak hasonló

törekvések, mûvészeti piac pedig gyakorlatilag nem létezett. Van Dam galériavezetôként a fenntartáshoz, mûködéshez szükséges feltételeket igyekezett megteremteni. Késôbb – néhány év kihagyás után – 1997-tôl az akkor már kulturális egyesületként mûködô formáció galériájának menedzsereként közel tíz évig tevékenykedett. Johan van Dam neve ez idô alatt annyira összeforrt a szentendrei galériák és újonnan kiépülô mûkereskedelmi élet színtereivel, hogy a mai napig meghatározó, véleményformáló szereplô maradt. Nem meglepô tehát, hogy gyûjteményében az úgynevezett „szentendrei vonal” a legerôsebb elsôsorban a galériához tartozó mûvészek (Deim Pál, Gy. Molnár István, Haász István, Keserü Ilona, Lehoczky Krisztina, Nádler István) és azok személyében, akikkel 27

Barabás Zsófi: Könnyed álmatlanság (2003)

KEITH JACOMINE Keith Jacomine és felesége, Catherine A. McGrath mindketten a banki szférában csináltak karriert, befektetési tanácsadóként illetve a private banking területén dolgoztak, így nem idegen számukra a mûtárgybefektetések világa. Gyûjtôként döntéseiket mégis érzelmi alapon hozzák. A magyarországi mûvészeti közegben töltött néhány év jelentôs változást hozott életükben.

GYÛJTÉSKOR NEM SZEMPONT A BEFEKTETÉS

befektetések világában is otthonosan mozgó gyûjtôk, a Jacomine-McGrath házaspár végülis mindig azt választja, ami érzelmileg megfogja ôket, amibe beleszeretnek, amit hétköznapi környezetük részeként el tudnak képzelni, „mûalkotásokat soha nem úgy vásárolunk, hogy közben az fordulna meg a

mûkereskedôként együttmûködött (Kocsis Imre, Mulasics László, Nyári Zsolt, Soós Nóra). A kollekcióban szerepelnek a klasszikus szentendrei iskola képviselôi is (elsôsorban Korniss Dezsô, valamint Vajda Lajos és Vajda Júlia). A gyûjtemény harmadik pillérét pedig a legfiatalabb mûvészek, elsôsorban Keserü Ilona tanítványai alkotják (Raffay Réka, Varga Rita, Gyécsek József vagy Barabás Zsófi). Mindezek ellenére úgy véli, hogy „vannak ugyan tárgyai, de nem gyûjtô”, a felesége szerint pedig egyszerûen csak „ínyenc”. A mûkereskedelemben szerzett tapasztalatok alapján természetesen tisztában van vele, hogy egy-egy mûtárgy megszerzésénél a pénz mindig tényezô, azonban az otthonába szánt, személyes ízlése szerint válogatott alkotások megvásárlásánál inkább az a többlettartalom kerül elôtérbe, amelyet személyes emlékek, események határoztak meg. Van 28

Dam szerint „ez a szubjektív elem a legfontosabb”, elsô képeit például Aknay Jánostól vette, akinél akkoriban lakott, és lényegében a lakbért kiváltva vásárolt tôle. A ma több, mint száz alkotásból álló kollekció nemcsak otthonukban része a személyes térnek, hanem részben egy helyi iskolába került tartós letétbe, és emellett folyamatosan kölcsönöz kiállítások számára is. Gyûjteménye tovább épül, az utóbbi idôben például egyre több plasztika került a birtokába. Johan van Dam mûkereskedôként és gyûjtôként is kifejezetten örül annak, hogy „az utóbbi idôben robbant a piac, és lehet végre kortársat venni”. Úgy véli, hogy „most van igazán lehetôség arra, hogy fiatal mûvészeket válaszszon ki és támogasson az ember, a gyûjtôk személye pedig pontosan azért fontos, hogy egyfajta biztonságot nyújtsanak olyan alkotóknak, akik a pályájuk elején járnak”.

fejünkben, mi lenne, ha esetleg a közeljövôben továbbadnánk. Természetesen ha növekszik egy mûtárgy értéke, az remek, de ez csupán kellemes adalék, egyfajta bónusz”. Mindösszesen három évet töltöttek Budapesten, amíg Keith Jacomine a Bank of Montreal vezetôségi testületében dolgozott hazánkban. Ellenpontozva a gazdasági élet sokszor merev világát

Bodoni Zsolt: Felhôk (2004) 29

Kovács Budha Tamás: Csupán csak erôszak (2008)

Kranitz Margit: Lakodalom (é.n.) egyre gyakrabban keresték mûvészek, galériások, mûkereskedôk társaságát. Budapesti bázisukat is a Szent István park mellett alakították ki, ahonnan bármikor könnyedén átsétálhattak a Falk Miksa utca kis üzleteibe és galériáiba körülnézni. Eleinte „amatôrként”, mint mûkedvelôk jártak el mûvészeti eseményekre, megnyitókra, majd egyre inkább magával ragadta mindkettôjüket a magyar képzômûvészet és design szelleme. Olyannyira, hogy New Yorkba visszatérve nemcsak kutyájukat nevezték el Kozma Lajosról, a 20. század elsô felének jelentôs építész-iparmûvészérôl, hanem Jacomine a bankár karrierrel is felhagyott, és saját, a közép-európai iparmûvészetre és designra specializálódott üzletet nyitott. „A gyûjtés, vagyis az, hogy tárgyakat vásárolunk, számunkra azért fontos, hogy szépséggel és mindenekelôtt emlékekkel vehessük körbe magunkat.” A legkoráb-

ban megvásárolt tárgyaik egy-egy utazás memorandumai. Kifejezetten régi, patinás darabok után kutattak, vásároltak vallásos relikviákat éppúgy, mint kereskedelmi forgalomba került ásatási leleteket, de mindezek mellett folyamatosan nyitott szemmel keresték a fiatal kortárs alkotók munkáit is szerte a világon. „Amikor Magyarországra költöztünk, tulajdonképpen ugyanezt az elvet követtük. A hihetetlenül gazdag magyar történelem tárgyi emlékeit vadásztuk, majd felfedeztük magunk számára a helyi népmûvészetet, illetve a kortárs képzômûvészetet is.” Rendszeres látogatói lettek a kecskeméti Magyar Naiv Mûvészek Múzeumának, itt találtak rá például Kranitz Margit munkáira is, akitôl immár három alkotás van birtokukban. Baráti körükben egyre több fiatal magyar alkotó tûnt fel, akikkel folyamatos kapcsolatot alakítottak ki, rendszeresen felkeresték ôket mûtermeikben, és nem

Bodoni Zsolt: Cím nélkül (é.n.) Bodoni Zsolt: Sárga ház (é.n.)

utolsó sorban vásárolni kezdtek tôlük. „Az elsô birtokunkba került kortárs festmény Bodoni Zsolt egyik cím nélküli képe volt, amely egy jellegzetesen magyar falusi utat ábrázol, mellette útszéli feszülettel és egy kis paddal. Rendkívül nagy hatással volt ránk ez az alkotás, ismerôs volt számunkra a látvány, hiszen amikor beutaztuk Magyarországot és Erdélyt, számos alkalommal találkoztunk ehhez hasonlóval.” Így került az elsô szerzemény budapesti otthonukba, amelyet az élesdi mûvésztelepen tett látogatás nyomán további nagyméretû Bodoni-képek követtek. Rendszeresen kezdtek vásárolni Kucsora Mártától, Juhász Dórától, Herman Leventétôl, azaz elsôsorban a budapesti Art Factory galéria mûvészkörébôl. Egy alkalommal – a Stereo Galériába betérve – szinte véletlenül fedezték fel több fiatal graffiti mûvész munkáját: Kovács Budha Tamástól és Bálint Ferenctôl azóta több alkotás is bekerült a gyûjteménybe. Keith Jacomine és felesége a mai napig rendszeresen, évente kétszer jár vissza Budapestre. Igyekeznek lépést tartani

nemcsak a nemzetközi, de tôlük telhetô módon a magyar mûvészeti élet eseményeivel is. Az általuk is bevallottan „eklektikus” gyûjtemény folyamatosan és stabilan bôvül. A kollekció két fô súlypontja változatlan, érdeklôdésük továbbra is egyszerre irányul a fiatal magyar képzômûvészek illetve vallásos témájú, a kereszténységet, buddhizmust vagy az iszlámot reprezentáló tárgyak felé.

Fehér László: Villamos (é.n.) Fehér László: Vonat (1991) VIKTOR MENSHIKOFF A szentpétervári születésû Viktor Menshikoff immár közel huszonöt éve él Magyarországon, a mûkereskedelmi szcénában jól ismert, karakteres jelenség, aki ugyan nem olvas magyarul, de ha szükséges, tökéletesen megérteti magát. Igaz, néha egy kicsit jobban oda kell figyelni, de érdemes is, hiszen tapasztalatai és kapcsolatai nemcsak belföldön, de a nemzetközi közegben is széleskörûek.

SOKKAL TÖBB MAGYAR MÛVÉSZETET KELL KÜLFÖLDRE VINNI

hogy Menshikoff meséli, „van kislányom másfél éves”, ezzel egyetlen olyan családi kötelékére utalva, aki közvetlenül Budapesthez kapcsolja. Sem ôsei, sem távoli hozzátartozói nem éltek itt, így tulajdonképpen homály fedi, hogy miért is választotta annak idején a szocializmus végóráiban éppen Magyarországot élete következô szakaszának helyszínéül. Szentpétervárott született, és ott is nôtt fel, értelmiségi családban, ahol azonban

a képzômûvészet semmilyen szerepet nem játszott. Nem díszítették lakásukat festmények, régi órák vagy porcelánnal teli vitrinek, és felmenôi között sem található egyetlen mûvész vagy mûgyûjtô sem. Édesapja pszichológus volt saját praxissal. Az atyai példát követve a fiú is pszichológiára iratkozott be az egyetemen, azonban igen hamar a reklámiparban találta meg a helyét, és gyorsan egyértelmûvé vált, hogy elhagyja az országot. Elmondása szerint egész életében képekkel foglalkozott. Így nem is meglepô, hogy amikor a nyolcvanas években a Szovjetúnióból Magyarországon keresztül egy huszárvágással Nyugat-Berlinbe került, izgalmasnak találta a közeget. „Ott jártam és láttam, hogy milyen nyüzsgés van, és mekkora az igény, kereslet, érdeklôdés a keleti avantgárdra például. Akkor az ott még egzotikus és szinte ismeretlen volt.” Galériát nyitott, amelynek profilját a nyugati, elsôsorban a német piacnak megfelelôen alakította ki. Tulajdonképpen 1985-tôl Magyarországon – is – élt, és tendenciózusan elkezdett az orosz avantgárd mellett már magyar moderneket is gyûjteni, vásárolni, amelyen belül figyelme leginkább az aktivizmus képviselôire koncentrálódott a harmincas évek elejéig

bezárólag. A Bortnyik-hagyaték egy részének megvásárlásával a nyolcvanas évek végén számos komoly munka került a birtokába, de Kassák Lajos, Berény Róbert, Uitz Béla alkotásai közül is vásárolt, és beszerezte a magyar aktivista kör számos résztvevôjének munkáit, könyveit, reklámkollázsait. Mintegy tíz évig rendszeresen állított ki az Art Cologne mûvészeti vásáron Kölnben, ahova elsôsorban magyar alkotókat vitt. „Vannak olyan kortárs festôk, akik már nagyon jól ismertek, és jelen vannak a nemzetközi színtéren. Sôt, esetenként aukciókra is kerültek. A titok az, hogy sokkal többet kell ôket külföldre vinni, meg kell mutatni ôket a közönségnek, és ez aztán meghozza gyümölcsét.” 1988-tól kezdte gyûjteni Fehér László munkáit, akivel a mai napig folyamatos üzleti és személyes kapcsolatot tart fenn. Fehér munkásságából több, mint

száz festmény van a birtokában az egészen korai munkáktól a legfrissebbekig. Mindemellett többször segítette hozzá külföldi kiállítási lehetôségekhez az általa preferált mûvészt, vásárokon való bemutatkozási lehetôségeket is biztosított számára, ami az itthoni elfogadtatásban szintén fontos szerepet játszott. Viktor Menshikoff vérbeli mûkereskedô, szinte mindig vesz és elad: „én tudok eladni, ha nincs pénzem, megválok valamitôl”. Sokáig dolgozott együtt Erdész Lászlóval, az ismert szentendrei galériással, az Erdész-Menshikoff Aukciósház több árverést is rendezett, illetve – elsôsorban a kilencvenes években – számos külföldi vásáron is kiállítottak együtt. „Nem nagyon gyûjtöm a kortársakat, bár a mostani ötvenes–hatvanas mûvészgenerációhoz tartozókkal többször is foglalkoztam. Kiállítottam például Kelemen Károlyt és Fajó Jánost is. Jellemzô, hogy az ô korai képeiket a 33

Bortnyik Sándor: Kabaré (1929-1936) kvalitásaikhoz képest például még mindig nagyon olcsón lehet megvenni, már legalábbis a nemzetközi árakhoz viszonyítva.” Menshikoff kimondottan üdvözlendônek tartja, hogy ma már egyre több gyûjtô nyíltan vállalja vásárlásait, sôt, nem fél kimondani, hogy a képzômûvészetbe szívesen fektet be vagyonából. „A tendencia most már nem olyan lassú, vannak komoly galériák, ahová a vásárlók bizalommal fordulhatnak, ahol komoly szakemberekkel találkozhatnak, és most még elég normális áron juthatnak jó képekhez.” Fontos gesztus-

nak tekinti, hogy komoly magángyûjtemények köré privát múzeumok épülnek, mint ahogy Vass László gyûjteménye Veszprémben vagy ugyanitt a Dubniczay-palotában látható László Károly gyûjtemény. Viktor Menshikoff jelenleg az 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált szobrász, Bíró Iván Magyarországon maradt munkáinak összegyûjtésén és feldolgozásán munkálkodik, hogy egy kiállításon mutathassa majd be az alkotó elfeledett mûvészetét.

ULRIKE REIN

Izsák Sipos Szilárd:

1962-ben született Ausztriában. A bécsi egyetem jogi fakultásának elvégzése után egy nemzetközi jogi tanácsadó cégnél dolgozott. A budapesti Oppenheim Ügyvédi Irodában 2007 óta ügyvezetô partner.

Heilige Pionius (2007)

TULAJDONKÉPPEN FESTÔNEK SZÜLETETT

lrike Rein tulajdonképpen festônek született, és nem gyûjtônek. Mindig is rajzolt, festett, és ma is ez a kedvenc idôtöltése. Miután megnéz egy kiállítást, hazamegy, és otthon kipróbálja az ott látott technikát. Festményeit a falra akasztja, élvezi, de kritikusan kutatja azok hibáit is. Már gyermekkorában is a festô szemszögébôl nézte a mû-

vészek képeit, figyelte, hogy az öreg mesterek milyen technikát alkalmaznak, élvezte az árnyék mélységét, szerette a hó kékjét, „ami olyan intenzív, hogy a látvány hatására az embert szinte megérinti a kemény szél hidege”. Soha nem másolt, csupán ötleteket merített. Ma is tudja, és el is mondja magáról, hogy vannak olyan képek, amelyeket soha nem tudott volna megfesteni. Csodálja ezeket a mûveket, és voltaképp ez adja az indítékot arra, hogy más mûvészek képeit vásárolja. Nagyra becsüli a jó technikát, az új ötletet, a színeket. A formák és színek varázsa indította arra, hogy képekkel vegye magát körül. „Gyûjtôi” múltjának ez a kiindulópontja. Hogy mi volt az elsô kép a gyûjteményben? Az elsô képek „utazó festôk” képei 35

Szabó Gábor: Mennek a dolgok (2006) voltak, amelyeket a piacon szerzett be, így például Szentendrén is, közvetlenül maguktól a mûvészektôl. Késôbb kezdett vásárolni galériákban, régiségboltokban és aukciókon. Így, „organikus” módon állt össze a gyûjtemény. A nagyszüleitôl is örökölt néhány képet, ezek tekinthetôk a gyûjtemény „nemzetközi” részének. Soha nem izgatta az, hogy a festmény jó befektetetést jelenthet-e, hogy annak ára növekszik vagy csökken. No de mit is gyûjt Ulrike Rein? Nagyra értékeli Ernst Wastl segítségét, akit a magyar mûvészet komoly ismerôjének tekint. Ernst, a nevét viselô galéria tulajdonosa tanácsokat ad: neki köszönheti a gyûjtô a magyar mûvészetrôl szerzett gazdag ismereteit. Jól emlékszik arra a nagyon fontos szabályra, amit szintén a galériatulajdonostól hallott, nevezetesen, hogy soha nem szabad olyan képet vásárolni, amit az ember nem akasztana ki szívesen otthon a saját falára. Ez a megközelítés teljes mértékben össze-

cseng Ulrike Rein elképzelésével. Bár korábban nem érdeklôdött a csendéletek iránt, mégis megvette Czóbel Béla egyik ilyen témájú munkáját, mert a kép teljesen lenyûgözte. „Czóbel korai korszakában annyira modern, vad és fesztelen csendéleteket hozott létre, amelyek a nyugodt téma ellenére szinte teljesen nyugtalanok.” Perlrott Csaba Vilmos korcsolyázókat ábrázoló képén például külön figyelemre méltónak találja, hogy a képre esô fény milyen erôsen befolyásolja a kép látványát. Ziffer Sándort erôteljes színekkel megformált egyszerû témáiért, míg Járitz Józsát a képeibôl sugárzó erô és merészség miatt kedveli. A fiatalok közül elsôsorban Szabó Gábor figurái, Izsák Sipos Szilárd szentjei ragadták meg érdeklôdését, míg Konkoly Gyula munkásságát motívumválasztása és nagy mesterségbeli tudása miatt követi figyelemmel. Gyûjteményét azonban nem szigorú koncepció mentén alakította ki, és állandó bôvítési kényszere sincs. Vélemé-

Járitz Józsa: Legelôn (é.n.)

nye szerint az igazi gyûjtô egy meghatározott korszakra vagy néhány, általa fontosnak tartott mûvészre koncentrál. Az ô választásai viszont ennél személyesebbek. A magyar mûvészet gyûjtésébe eredetileg alapvetôen magyarországi tartózkodása miatt vágott bele. „Habár a mûvészetet nemzetközinek tartják, kétségtelen, hogy végül is mindig erôsen befolyásolja az a környezet, ahol megszületett. Azt gondolom, ha már sokat mozgolódom egy bizonyos kultúrkörben, érdemes nemcsak az ott élô embereket, hanem mûvészetüket is megismernem. A mûvészet koncentrációt igényel, fókuszált figyelmet. Csak így kerülhetô el a felületes szemlélés. Én egyszerûen arra összpontosítok, ami körülöttem történik. Ezáltal a tárgy környezetét nem kapcsolom ki, csak az a figyelem szempontjából homályos marad.“ Ami az utóbbi években a magyar mûvészeti piacon megfigyelhetô boomot illeti, megítélése szerint ez fôleg bizonyos korszakok, például a nagyon keresett korai 20. századi festményeket érintette, ahol a mára már érzékelhetô hiányt más korabeli mûtárggyal igyekeznek pótolni, például kerámiával, fotóval vagy grafikával, ami feltétlenül jót

tesz ez utóbbi mûtárgyak piacának. A kortársak gyûjtésénél viszont úgy látja, megjelentek a kifejezetten befektetési szándékkal vásárlók, ezért különösen fontos lesz megfigyelni, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet és a pénzügyi rendszer megrázkódtatása miként befolyásolja majd a mûvészetet és annak piacát. Természetesen egyelôre semmi biztosat nem lehet tudni, csak spekulálni lehet. Ulrike Rein szerint annyi azért talán már látható, hogy a pénzpiacok megingása a mûvészet és a mûvészek társadalmi helyzetére akár még pozitív hatással is lehet, a mûvészeti piacot mint biztos értékek piacát mutathatja meg.

Perlott Csaba Vilmos: Korcsolyázók (1934)

Matteo

bauhaus étterem

www.matteo.hu Budapest II., Pasaréti tér Asztalfoglalás: (1) 392-7531 matteo@chello.hu

1126 Budapest, Kiss János altábornagy u. 38. asztalfoglalás: 1/225-1969 fax: 1/225-1968 arcadebistro@arcadebistro.hu www.arcadebistro.hu nyitva tartás: H-Szo 12–23 h, V 12-16 h

Fehér László: Kikötô (1988)

ROLAND RIZ A német anyanyelvû Roland Riz 1927-ben született az olaszországi Bolzanóban. A milánói jogi egyetemen 1948-ban fejezte be tanulmányait. Számos olasz és osztrák egyetem professzora, emellett 1958 és 1987 között az olasz képviselôház tagja, majd pedig 1987 és 1996 között szenátor volt. Nôs, hét gyermeke és tizenöt unokája van. Ma is Bolzanóban él.

Kassák Lajos: Le Journal II. (1912) Wahorn András: Ôsz (é.n.)

AZ ÁBRÁNDOZÓ MAGYAR LÉLEK VONZÁSA

oland Riz számára a mûgyûjtés elsôsorban azt jelenti, hogy „meglátja és megszereti” a kiválasztott mûalkotást, és annak megszerzésével a saját vizuális-kulturális éhségét elégíti ki. Ez a hozzáállás alapvetôen határozza meg több évtizedes gyûjtôtevékenységét és a kollekció épülését. Véleménye szerint a valódi gyûjtô nem az anyagi befektetés miatt vásárol. Ahogy fogalmaz, „akinek

a fejében csak a pénz és a komoly haszon jár, az nem is igazi gyûjtô, hanem spekuláns”. A szenátor gyûjtôvé válásában meghatározó szerepe van annak, hogy már szülei is a képek szerelmesei voltak, legfôképpen a helyi mûvészet iránt érdeklôdtek, lokális alkotók munkáit gyûjtötték. Roland Riz elsô vásárolt mûve Zoran Music egy munkája volt. „Ezen a képen két lovagló nôt látunk, akik a háború elôl menekülnek. A mû rendkívül poéti-

kusan mutatja be azt a reménytelenséget, kényszerhelyzetet, rettenetet és menekülést, amit a háború kényszerített ki.” A késôbbiekben aztán egyre kiterjedtebbé vált gyûjtôi figyelme, bár az alapvetô megközelítés nem változott: csak olyan mûveket vásárolt, amelyek elnyerték a tetszését, minden egyéb preferencia vagy koncepció háttérben maradt. Sôt, az évtizedek során tovább erôsödött meggyôzôdése, hogy csak saját ízlése mentén haladhat, és nem vette figyelembe, hogy a piaci folyamatok egyébként mit diktálnak. Ezért aztán gyûjteményének jellegét aligha lehetne pontosan meghatározni, hiszen a széleskörû kitekintés hatására a legkülönfélébb stílusok és mûvészeti megközelítések keverednek benne. Ami a mûfajokat illeti, a gyûjteményben festményeket, egyedi grafikákat és

szobrokat egyaránt találunk. Az újabb mûfajokat azonban nem gyûjti, elmondása szerint „túl öreg vagyok már ahhoz, hogy beleszeressek egy videomûvészeti alkotásba, és nem tudok lelkesedni egy olyan látványért, amelyik nem álló és nem állandóan látható”. Roland Riz örömmel tapasztalja, hogy népes családja is lelkesedéssel közelít a mûvészethez és a mûgyûjtôi tevékenységhez. Más gyûjtôkkel azonban nemigen tart kapcsolatot, bevallása szerint elsôsorban az zavarja, hogy túl gyakran kell árakról beszélgetnie a mûvek valódi, belsô értéke helyett. Másrészrôl azonban magukkal a mûvészekkel mindig igyekszik megismerkedni, és kontaktusban is maradni velük, ha teheti. A legtöbb általa gyûjtött mûvészt személyesen ismeri, illetve ismerte. A magyar mûvészet megismerésében Magyarországon élô holland barátja, Johan van Dam segítette, akiben – elmondása szerint – különleges mûvészi érzékenységgel rendelkezô embert ismert meg. Roland Riz gyûjteményének magyar vonatkozású részében erôs

AXEL ROHLFS 1971-ben született Brémában. Építészetet, ingatlangazdaságot, germanisztikát és mûvészetpedagógiát tanult. Eredeti végzettsége mellett konkrét mûvészeti alkotások és vizuális költemények szerzôjeként is széles körben szerzett magának elismertséget.

A MÛVÉSZETBEN Keserü Ilona: Mind (1989)

szentendrei hatás érzôdik, de abban a szentendreiek mellett a kortárs magyar mûvészet számos más kiváló alakja is megjelenik. Többek között Aknay János, Bak Imre, Barcsay Jenô, Bálint Endre, Birkás Ákos, Bukta Imre, Deim Pál, Fehér László, Halász Károly, Hencze Tamás, Kassák Lajos, El Kazovszkij, Kelemen Károly, Keserü Ilona, Korniss Dezsô, feLugossy László, Mulasics László, Nádler István, Orbán Attila, Pinczehelyi Sándor és Wahorn András mûveit is beemelte a gyûjteménybe. A gyûjtésen túl is igyekszik folyamatosan figyelemmel kísérni az aktuális magyarországi mûvészeti híreket, és üdvözli a mûgyûjtés erôsödését. Biztos benne, hogy a magyar mûvészet az eddiginél és jelenleginél sokkal több figyelmet érdemelne a nemzetközi, de a magyar érdeklôdôk és gyûjtôk körében is. Roland Riz ennek érdekében tevékenyen fel is lépett, hiszen a magyar mûvészetre két általa szervezett kiállítással (Bolzano és Róma) is megkísérelte felhívni az olasz közönség figyelmét. Ugyanakkor elengedhetetlennek tartja, hogy a magánkezdeményezéseken kívül az állam is segítse a kortárs mûvészet nemzetközi elismertetését. Leginkább olyan kiállítások szervezését tartaná fontosnak, amelyek a második világháború utáni magyar mûvészetet annak nemzetközi kontextusában mutatják be. 46

PROBLEMATIKUS A „NEMZETI” KATEGÓRIA

xel Rohlfs számára a gyûjtés két szempontból fontos. Egyrészt azt vallja, hogy a mûvészet teljes megértése hosszas folyamat, amelyet kiválóan szolgál a mûvekkel való közvetlen kapcsolat. Másrészt pedig a gyûjtés során

A Riz-gyûjtemény magyar részében ugyan sokféle irányzat képviselôit megtaláljuk, a gyûjtô meglátása szerint azonban ezek a különbözô munkák nagyon jól megférnek egymás mellett, hiszen egyfajta hasonlóság fedezhetô fel bennük. „Ez a közös vezérfonal eredhet abból a nehéz helyzetbôl, ami a 20. századi magyar mûvészeknek kijutott, de egyben abból a jellegzetes, ábrándozó magyar lélekbôl is, ami a képeken jól tetten érhetô.” Az olasz mûvészek tekintetében viszont legfôképpen az a lehetôség vonzotta, hogy egy-egy mûvész fejlôdésében egyúttal végigkövethette az adott alkotó által képviselt vagy épp általa alapított irányzat történetét, alakulását is. Figyelmét ezen belül elsôsorban Alberto Burri, Giorgio de Chirico, Lucio Fontana és Emilio Vedova munkásságára irányította.

egyfajta mozaikot építhet a múltból, amely aztán másoknak, ráadásul nemcsak a kortársaknak, hanem a jövônek is hasznos és érdekes lehet. A gyûjtés és befektetés kapcsolata véleménye szerint azon a paradoxonon alapul, hogy „a mûgyûjtés akkor jó befektetés, ha az ember nem befektetésként vásárol”. Talán

Márffy Ödön: Olasz táj (1911-12) 47

Vajda Lajos: Sas-kéz figurák (1938) Korniss Dezsô: lllumináció (1947)

Kovács Attila: Quadrate 1 (é.n.) a szociológiai, a mûvész saját életétôl ihletett (autobiografikus) vagy szimplán dekoratív alkotások. Fontosnak tartja a mûvész személyes ismeretét, sok mûvészbarátjával gyakori eszmecseréjük során olykor közös projekteket is létrehoz. Ami a magyar mûvészet külföldi elismertségét illeti, úgy látja, hogy annak csak egyes szegmensei, a „nyugatias” mûfajok vagy irányzatok, például a fotó

részben ebbôl a szemléletbôl is fakad komoly érdeklôdése a magyar mûvészet iránt: eddigi gyûjteményében mostanában éppen ebbôl a szempontból akarja átszervezni a hangsúlyokat. A magyar mûvészet iránti érdeklôdésében a családi háttér is szerepet játszott, hiszen édesanyja magyar születésû. Ami a mûkereskedelemmel való viszonyát illeti, aukciókra ritkán jár, mert túl „elrettentônek” érzi a hangulatot. A kiállításokat viszont annál gyakrabban lá-

togatja, bár leginkább katalógusokból szeret meríteni, hiszen véleménye szerint „a mûvészet befogadásához nyugalom és fôleg idô kell”. A gyûjtôi hajlamot szüleitôl örökölte, akiknek szintén saját kollekciójuk van. Elsô képét tizenegy évesen vásárolta mûvész nagynénjétôl, tizenhat évesen pedig már egy Czóbel-rajz büszke tulajdonosa volt. Ekkoriban számára a legfontosabb Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, Márffy Ödön mûvészete volt, majd késôbb Vajda Lajos, Korniss Dezsô és Bálint Endre váltak meghatározóvá. Egy korábbi gyûjtôi álmát – a 20. századi magyar mûvészet áttekintô, reprezenta-

Vera Molnar: Spirale (é.n.)

tív bemutatását – a „feladat lehetetlensége” miatt fel kellett adnia, de így is jelentôs kollekciót hozott létre például a Nyolcak csoportjához tartozó mûvészekbôl, rajtuk kívül pedig Vajda és Bálint néhány képét és Korniss számos mûvét szerezte meg. Gyûjtôi koncepciója jelenleg közvetlenül magukhoz a gyûjteményében szereplô alkotásokhoz kapcsolódik, amelyben többek között Raimer Jochims, Hans-Jörg Glattfelder, Kovács Attila, Vera Molnar, Maurer Dóra, Gáyor Tibor és Saxon-Szász János munkáit találjuk. A koncepció itt a legjobb, egyéni hangvételû és külföldön is elismertséget élvezô mûvészek kiválasztására irányul. A gyûjtemény ma is folyamatosan bôvül, évente néhány tucat újabb munkával, amelyek között számos grafika is található. Az új mûvek kiválasztásakor nem hisz a mûfajok hierarchiájában, sokkal inkább az ideákéban – számára fontosabbak az észlelést, érzékelést tematizáló mûvek, mint

vagy a bauhaus-mûvészek tekinthetôek ismertnek, de olyan kiváló alkotók például nem, mint Tihanyi, Vajda vagy Korniss. Miközben itthon pedig nem ismerik a külföldre szakadt magyar alkotókat, köztük például olyan jelentôségû mûvészeket sem, mint Vera Molnar. Ezért is tartja a „nemzeti” kategóriát problematikusnak a mûvészet értékelésében. Nemzetközi rálátással igyekszik szemlélni és értelmezni az utóbbi idôk magyarországi aukciós boomját is. Szerinte a magyar klasszikus avantgárd mûvészeinek feltornázott árai nem mindig tükrözik pontosan a mûvész valódi helyét akár a magyar, akár a nemzetközi kontextusban. Az árak tehát inkább a mûvek vagy mûvészek státus-

szimbólum jellege miatt emelkedtek. Az évente kétszer Magyarországra látogató gyûjtô szerint a magyar mûvészet jobban integrálható lenne a nemzetközibe, ha az 1950 és 1990 közötti periódusban nem követték volna el azt a hibát, hogy túl sok középszerû és epigonmûvészt futtattak, így az igazi értékek elsikkadtak. Ezért tartaná fontosnak, hogy a kortárs és közelmúlt magyar mûvészetével foglalkozó mûvészettörténészek – amelyek között egyébként sokakat kiváló szakembernek tart – az igazán kiemelkedô mûvészi teljesítményekre, nemzetközi színvonalú alkotókra koncentráljanak, amikor a külföld figyelmét akarják felkelteni. Megítélése szerint a legfontosabb az egyes mûvek értéke, hiszen „amikor barátaimnak megmutatok egy-egy magyar alkotást, mindig csak arra az egy mûre, és nem másra koncentrálnak, márpedig ez így is helyes”. Véleménye szerint a magyar kultúra és mûvészet számtalan történelmi és szellemi törést szenvedett el, és éppen ezek a törések azok, ahol az értékek láthatóvá válhatnak. Ez pedig számára gyûjtôként is külön érdekes.

Marcel Duchamp: House in a Wood (1907) Francis Picabia: Paysage de Cassis (1910) zinte szimbolikus is lehetne az, hogy Arturo Schwarz Alexandriában született, a zsidó-keresztény kultúra egyik fellegvárában. A Holokauszt gyötrelmei után telepedett le választott új hazájában, Olaszországban, egészen pontosan Milánóban. André Bretonnal folytatott levelezése indította el pályáján, és erôsítette meg abban, hogy elmélyítse ismereteit az európai filozófia, irodalom és mûvészeti gondolkodás írott forrásaiban. Filoszként aktívan fordított és publikált, ugyanakkor a hatvanas évek elején ô mutatta be elôször a dadaizmus és a szürrealizmus legnevesebb alkotóinak munkáit Itáliában. Az általa szervezett tárlaton egyebek mellett Hans Arp, Marcel Duchamp, Max Ernst, René Magritte, Man Ray, Matta, Francis Picabia munkái is szerepeltek. Életrajzát szinte lehetetlen végigkövetni. Legyen elég annyi, hogy egész életmûve a modernizmus fent említett két irányzata körül forog, számos mûvészettörténeti alapmunka került ki a keze alól életmû-katalógusok és tanulmánykötetek formájában. Mintegy huszonöt éven keresztül vezette saját galériáját, amely ugyancsak a történeti avantgárdra fókuszált, elsôsorban a dada és a szürrealista mozgalom szereplôire. 1975-tôl kezdve aztán egyre fontosabb szerepet játszott életében az írás és ezzel szoros összefüggésben a tanítás. Ma is folyamatosan utazik, és elôadásokat tart a világ számos pontján, de elsôsorban az Egyesült Államokban. Bár gyûjteményébe a 20. század mûvészetének világhírû „sztárjai” számosan bekerültek, a gyûjtéshez sajátos viszony fûzi. „Ugyan vásárolok mûvészeti alkotásokat, de nem vagyok gyûjtô. Az én nézôpontom speciális, hiszen ezeket az

ARTURO SCHWARZ Mûvészettörténész, író, filozófus, költô, és a sort lehetne még folytatni, hiszen az 1924-ben Egyiptomban született, ám olasz anyanyelvû gondolkodó számos történelmi és mûvészettörténeti eseménynek volt szemtanúja, aktív részese és dokumentátora. Túl azon, hogy világszínvonalú gyûjteményében magyar alkotások is vannak, évente legalább egyszer személyesen is Magyarországra utazik.

AZ IGAZI MÛVÉSZET CSODA ÉS TITOK, NEM TÔZSDEI SPEKULÁCIÓ

embereket személyesen ismerem, volt szerencsém együtt dolgozni velük, írok róluk, számtalanszor átgyúrom magamban, amit csinálnak. Ha mégis nevet kell adni neki, leginkább talán mûvészetimádó vagyok. Azért veszem meg, ami tetszik, hogy együttéljek vele.” A hetvenes évek közepéig, amíg aktívan foglalkozott mûkereskedelemmel, jelentôs és kiemelkedô fômûveket tartalmazó gyûjteményt hozott létre. A közel hétszáz darabos kollekciót akkor több intézmény között osztotta szét, legnagyobb részük a jeruzsálemi Israel Museumba került, de sok munkát adományozott a római Nemzeti Galéria számára is. Ez a gesztusa tulajdonképpen látványos magyarázata annak, hogy miért is tiltakozik olyan hevesen azok ellen, akik a mûvészetben elsôsorban be-

fektetést látnak. „A mûvészet csoda és titok, amit nem lehet a tôzsdei mozgásokhoz hasonlítani.” Éppen ebbôl a megfontolásból következôen egyáltalán nem figyeli a mûvészeti piacot, az aukciókat vagy az árak ingadozását. „Azt gondolom, hogy a legkisebb összefüggés sincs az árveréseken most magas áron leütött nevek és alkotások, és az amúgy mûvészettörténetileg fontossá váló személyek és tárgyak között. Általában spekuláció van a háttérben.” Ezek alapján nem meglepô, hogy Schwarz a mûvészet „eliparosodása” ellen is szót emel, utalva például a kortárs aukciós sztár Damien Hirst több tucat embert foglalkoztató vállalkozására. A most kibontakozó világgazdasági krízis hatására Schwarz szerint egyes mûvészek szappanbuborékokként fognak kipuk51

Sam Havadtoy: Love (é.n.) Sam Havadtoy: The Game (é.n.)

JOHN SEILERN Ausztriában született, brit állampolgárként vállalkozásai miatt jelenleg Svájcban, Genfben él, azaz igazi világpolgárként sem nyelvi, sem földrajzi határok nem korlátozzák. Eredetileg politológiából diplomázott, majd mégis inkább gazdasági pályát választott, és ma befektetési tanácsadó cégét vezeti. A mûvészethez való viszonya is meglehetôsen széles és sokrétû.

A KOZMOPOLITA GRÓF NYITOTTSÁGA

gyûjtôi ars poetica meglehetôsen egyértelmû, John Seilern szerint ugyanis „ha gyûjteni anynyit tesz, hogy valaki mindent megvesz, amit csak tud, még akkor is, ha már nincs hova tennie, abban az esetben nem vagyok gyûjtô; azonban ha úgy értelmez-

kadni. „Az évszázad mûvészettörténetének ismerete nélkül semmiképp nem szabad belevágni mûalkotások vásárlásába.“ Személyes tulajdonában ma kizárólag olyan munkák vannak, amelyeket nemcsak történetileg tart jelentôsnek vagy technikailag izgalmasnak, de – megfogalmazása szerint – megvan bennük a tabula rasa romantikus gesztusa, a világmegváltás szándéka. „És ezek között számos, egyébként sajnos nemzetközileg alulértékelt magyar alkotó is van,

köztük például Moholy-Nagy László vagy Kassák Lajos.” Évente legalább egyszer megfordul Magyarországon, hogy lépést tartson az új szereplôkkel, végiglátogassa régi ismerôseit, ápolja szakmai kapcsolatait. Azt tervezi, hogy jövô év elején hosszabb idôre Budapestre látogat, hogy olyan fiatal alkotókat fedezzen fel, akiket Milánóban majd bemutathat, komoly lépést téve ezzel a nemzetközi színtérhez való integrálásuk irányába.

zük ezt a tevékenységet, hogy kimondott elôvigyázatossággal és körültekintéssel megválasztott tárgyakkal veszi körül magát az ember, na, abban az esetben viszont gyûjtônek tekintem magam”. Ami a mûvészetekhez fûzôdô viszonyát, illetve annak kialakulását illeti, Seilern a hetvenes évektôl rendszeresen járt össze nemcsak az európai, de a ten-

Anne Ryan: Cím nélkül (é.n.) 52

George Condo: John Lennon (é.n.)

gerentúli new wave vezetô alakjaival, köztük képzômûvészekkel, akcionistákkal, zenészekkel, gondolkodókkal, esetenként önjelölt messiásokkal. „Képzômûvészetet vásárolni abszolút személyes indíttatásból kezdtem, azonban az is lehet, hogy mindez a génjeimbôl fakad, hiszen nagybátyám a század egyik legismertebb klasszikus gyûjtôje volt.” Valóban, Antoine Seilern gróf a huszadik század egyik ikonikus mûvészettörténész-gyûjtôje. A Seilern familia az osztrák és brit gyökereket oly módon egyesítette és használta ki, hogy a két világháborút „kikerülve” hol az egyik, hol a másik országban töltöttek hoszszabb idôt. A közeli rokon és „gyûjtô54

elôd” Seilern a harmincas években olyan jeles mûvészettörténész szakemberekkel végezte együtt iskoláit, mint Hans Sedlmayr, Ludwig Burchard vagy Julius Schlosser. Ebben a közegben egyáltalán nem volt ritka, hogy aki megtehette, az nemcsak tanulmányozta, hanem gyûjtötte is a mûvészetet, ráadásul nemcsak a kortársaktól, hanem régi mesterektôl is. Antoine Seilern komoly gyûjteményt hozott létre, rendszeresen vásárolt olyan kaliberû mûvészektôl, mint Picasso, Cézanne vagy Pissarro. Oskar Kokoschka például személyesen neki festette az ismert „Prométheusz” triptichont, amelyet a gyûjtô otthona elôcsarnokába szánt. Mind-

Sam Havadtoy: Love is Hell (é.n.) emellett számos Rubens festmény, Tiepolo modello is birtokába került, csakúgy, mint Giovanni Bellini, Dürer, Breughel, Rembrandt vagy Michelangelo rajzai és vázlatai. Igazi szakterülete azonban az olasz és flamand kismesterek voltak. A nácik elôl Londonba menekített kollekciót aztán az elképesztô gyûjteménnyel rendelkezô angliai Courtauld Intézetre hagyta, ahol azt ma is ôrzik. Az unokaöccs John azonban – ahogy ô fogalmaz – „a semmibôl” kezdett el gyûjteni. Elsôként egy svájci festô, Martin Disler papíralapú munkáit vásárolta meg, akit barátja, a sokak által ismert David Bowie ajánlott figyelmébe. Seilern a nyolcvanas évek végétôl kezdve aktívan követte a képzômûvészeti élet eseményeit, számos galériával van ma is élô, rendszeres kapcsolata. „Kimondottan fontosnak tartom az olyan professzionális közvetítôket, mint a galerista vagy mûvészeti tanácsadó személye. Nagyon könnyû elcsábulni idôszakosan felkapott alkotók, trendek irányába. Ilyenkor aztán a szakember visszahoz a földre.” Seilern ma olyan világszerte ismert szakemberekkel és galériákkal mûködik együtt, mint – többek között – a londoni Green Grassi vagy az egyik legnevesebbnek számító Gagosian Gallery, a New York-i székhelyû Paula Cooper Gallery vagy Phillips de Pury, illetve a párizsi Emmanuel Perrotin. Elsôsorban európai és amerikai kortársat gyûjt. A válogatás olyan mûvészeket tartalmaz, mint George Condo, Elisabeth Scharfig, Giuseppe Gabellone, Colter Jacobsen, Tristano di Robilant vagy Anne Ryan. Több alkotása is van olyan amerikai nagyságoktól, mint Andy Warhol vagy Richard Prince. „Alapvetôen nem hiszek a mûfajok hierarchiájában.

Nincs olyan technika, amire egybôl nemet mondanék, azonban az is igaz, hogy jobbára festményeket veszek. Igaz, van például egy mobil struktúrám Lionel Estevetôl és egy videómunkám Richard Princetôl.” A magyar mûvészeti múlt elsôsorban olyan világhírû mûvészeken keresztül ismert számára, mint Moholy-Nagy László vagy André Kertész, akik bár magyar származásúak, nem szülôhazájukban váltak világhírûvé. Azonban a kortárs magyar mûvészeti élettel is van kapcsolata, igaz, egyetlen konkrét mûvészen keresztül. Sam Havadtoy több mûve is a birtokában van, akit itthon azonban Havadtôy Sámuelként ismerünk. Sam, vagyis Samu régóta személyes barátja a nemzetközileg is ismert és jegyzett gyûjtônek. Kettejük kapcsolata nem meglepô, hiszen az erdélyi származású, Londonban született, majd New Yorkban illetve jelenleg újra Magyarországon élô Havadtôy ugyanolyan kozmopolita, mint Seilern. Elsôsorban ennek a lelki azonosságnak köszönhetô a gyûjtô és mûvész közötti viszony. Igaz, ennek következtében találkozni sajnos nem elsôsorban Budapesten szoktak.

ANNA SIKOS & PAOLO TALSO

Scheiber Hugó: Cím nélkül (1932)

A Talso-Sikos házaspár Milánóban él, a Tel Aviv-i Mûvészeti Múzeum baráti körét szervezi, és magyar képzômûvészetet gyûjt, az országhatárok számukra spirituálisak csupán. Bár mûvészeti szerepvállalásuk motorja Anna, az ô származása adta az ihletet a magyar mûvészet iránti figyelemhez is, a feladatokból azért Paolo is kiveszi a részét.

Kassák Lajos: Stable (1962)

BUDAPEST – MILÁNÓ – TEL AVIV – BUDAPEST

nna Sikos Olaszországban telepedett le, és több évtizede már, hogy „többlaki” életének bázisát férje, Paolo Talso oldalán, Milánóban alakította ki. Paolo közismert építész, Anna a Milánói Egyetem Magyar Tanszékén oktat nyelvészetet, és természetesen publikál is, sajátos módon azonban elsôsorban nem nyelvészeti témában, hanem írásaiban sokkal inkább a szépirodalom, a kultúrtörténet dominál. Tizenkét esztendôvel ezelôtt fordulópont következett be életükben, „amikor megismertem Arturo Schwarzot, egy teljesen új spektrum nyílt meg elôttem, elôttünk”. A kezdet kezdetén ugyanis Schwarz, a nemzetközileg ismert mûvészettörténész-író tette ôt fogékonnyá a 20. századi képzômûvészet iránt. „Azt mondta, üljek le és tanuljak, mert a modern mûvészethez nem lehet úgy közelíteni, mint egy csésze kávéhoz”. Épp Bostonba készültek egy Marcel Duchamp kongresszusra, bár bevallja, „azelôtt azt sem tudtam, ki ez a Duchamp”. Ma már férjével mindketten aktívan foglalkoznak képzômûvészettel, így például fontos szerepet játszanak a Tel Aviv-i Mûvészeti Múzeum Baráti Körének olasz tagozata mûködésében, Anna alelnökként, Paolo az igazgatóság tagjaként. Ritkán adódik példa arra, hogy az elsô mûtárgy, amit a kezdô, bizonytalan gyûj-

tô megvásáról, az azonnal valamely jelentôs mûvész kiemelkedô munkája legyen. A gyûjtô-házaspár esetében egy torinói gyûjtônél tett látogatás alkalmával felfedezett 1930-as Kassák kép volt az a definitív pillanat, amikor elindult a folyamat. Anna Sikos elmondása szerint „ekkor éreztem elôször azt, hogy megszólít a mûtárgy, és én birtokolni akarom.”

Beöthy István: Hamlet (1931) 56

Abban az idôben már jó ideje egy Kassák könyvön dolgozott, amely a mûvésznek nemcsak irodalmi tevékenységét mutatta be, hanem azzal szoros öszszefüggésben képzômûvészeti szerepvállalásait is. Egy mûvészeti alkotás megismerésekor az ember, aki mögötte van, szinte ugyanannyira fontos, mint maga a produkció. „Többször is találkoztam Kassákkal, nehéz figura volt. És talán mert mégis akkorra már annyira közel állt hozzám, levetettem vele a falról egy képet, és megalkudtam érte.” Mintegy tíz éve vásárolnak tendenciózusan huszadik század eleji magyar festôktôl, ez kiegészíti Anna rokoni örökségét, amely több Scheiber Hugó képet is tartalmaz. Réth Alfrédtól számos, el-

sôsorban párizsi témájú alkotás illetve Beöthy István egy munkája is ide tartozik. Kádár Béla képeket is akkor kezdtek vásárolni, amikor „még nem volt ekkora felhajtás körülötte”. Ma több, mint tizenöt Kádár festmény tartozik a kollekcióba. Számukra a gyûjtemény építésekor az az elsôdleges szempont, hogy a megismert alkotás „lelkileg megragadja” ôket. Tekintve, hogy Anna Sikos annak idején maga is új hazában kezdett új életet, a múlt század elsô évtizedeire jellemzô identitásválság, a magyarságtudat keresése, a rengeteg emigráció és hazatérés bizonyosan párhuzamba állítható saját életével. A Tel Aviv-i múzeum egyik szerzeményezésért felelôs munkatársaként is határozottan kiemelte, nagyon súlyos problémának látja, hogy rengeteg hamis magyar kép forog a mûtárgypiacon. „Tragédiának tartom, hogy ilyen számban legitimizálódnak hamisítványok. Azt kell mondjam, hogy ezért sajnos leginkább Magyarországon felelôsek, pedig a legsúlyosabb kárt ezzel a magyar képzômûvészet reputációja szenve-

Kádár Béla: Fürdôzôk (1910)

JILL A. WILTSE & KIRK H. BROWN III Kirk Brown a Stanfordi Egyetemen diplomázott angol irodalomból, de hamar átigazolt az olaj-energetikai iparba. Felesége, Jill Wiltse Michiganben szerzett képzômûvész diplomát. A házaspár történetébôl kiderül, mi kell ahhoz, hogy két amerikai annyira beleszeressen a magyar képzômûvészetbe, hogy rendszeresen átkeljen az óceánon azt módszeresen feltérképezni és abból koherens gyûjteményt építeni.

di el. Ugyanúgy, mint külföldön sok helyen, ha egy galéria hamis képet forgalmaz, azt azonnal be kellene záratni.“ Mióta édesanyja néhány éve meghalt, lakását felújíttatta, és azóta rendszeresen járnak Budapestre. „Most felnôttkori barátaim lettek Magyarországon, a mûvészet területérôl is számosan. Amikor Budapesten vagyok, igyekszem eljárni a lehetô legtöbb mûvészeti eseményre, megnyitókra, úgyhogy lépést

tartok az ottani mûvészeti élettel, és nem csak hivatali kötelességbôl.” Az utóbbi években Anna Sikos egyre többet foglakozik fiatal kortárs alkotókkal. Jelenleg egy tematikus, fiatal magyar mûvészeket felsorakoztató kiállítást készít elô, amelynek kapcsán szisztematikusan sok mûterembe, galériába látogat el. „A kortársnak igazán most kezd értéke lenni Magyarországon, ami nagyon üdvözlendô. Kimondottan remélem és kívánom, hogy a nagy lendület és friss világlátás ne törjön meg, és hogy hamarosan ne csak Bak Imre vagy Fehér László nevét ismerjék a kortárs magyar mûvészek közül. És ôszintén bízom benne, hogy ezért személyesen mi is tehetünk majd.”

Réth Alfréd: Tájkép lóval (1925) 58

A MAGYAR MÛVÉSZET OTTHONRA TALÁLT DENVERBEN

ogosan gondolná az ember, hogy a magyar képzômûvészethez és tárgykultúrához való ilyen fokú kötôdéshez legalábbis magyar felmenôkkel vagy ötvenhatos szülökkel kell rendelkezni. Vagy bizonyára éveket kell eltölteni ebben a közép-európai kis országban valamilyen multinacionális vállalat alkalmazásában, hogy aztán majd egyfajta nosztalgia hajtsa az embert. Nem, a Wiltse-Brown házaspár esetében egyik szokásos forgatókönyv sem állja meg a helyét. Minden azzal kezdôdött, hogy a kilencvenes évek legelején kezükbe került Steven Mansbach, a Marylandi Egyetem mûvészettörténet professzora könyve a magyar avantgárdról. A vasfüggöny leomlásával egyébként is megnôtt az érdeklôdés a középkelet-európai régió iránt, az adott olvasmány ráadásul olyannyira magával ragadta mindkettôjüket, hogy a kilencvenes évektôl rendszeresen kezdtek Budapestre látogatni. A denveri házaspár tehát a könyv hatására került Magyarországra, és 1997 óta huszonkétszer látogattak el ide, elsôsorban Budapestre. „Mikor elôször megér-

keztünk, kicsit nehéz volt továbblépni. Mi nem beszéltünk magyarul, angolul pedig szinte semmi sem volt publikálva. Így hát maradt a nézelôdés: mindent igyekeztünk bejárni. Lassan rájöttünk arra, hogy bár nem tudjuk elolvasni a szö-

Rippl-Rónai József: Anella virágokkal (1912)

Gábor Jenô: Párizsi utcai fesztivál (1926)

veget, mégis érdemes megvenni a kiállítási katalógusokat, mert ott vannak a képek, amelyek önmagukban is beszédesek.” Valóban, mára mintegy négyszáz könyv és katalógus van birtokukban, amelyekbôl az idôk folyamán a magyarországi történésekrôl tájékozódtak. 1997-ben találkoztak Rozsics István mûkereskedôvel, aki személyes jóbarátjuk és egészen 2001-ig tanácsadójuk is lett. Évente két-három alkalommal látogattak Magyarországra, aukciókra, kiállításokra jártak, és Rozsics irányítása mellett elkezdtek vásárolni is. A Kieselbach Galéria és Virág Judit árveréseit látogatták elsôsorban, így sikerült az elsô Berény Róbert képet is megszerezniük. A késô impresszionistáktól az avantgárdig ma közel kétszáz mûtárgyat számlál gyûjteményük magyar része, amelyben nem kizárólag festmények szerepelnek. A kollekcióban külön egységet alkotnak Gádor István kerámiái, több bútoruk és rajzuk van például Kozma Lajostól, de gyûjtenek régi textileket, népmûvészetet, valamint nemrégiben elkezdtek fotót is vásárolni. A gyûjtemény idôben 1932-vel lényegében lezárul, bár egy Ország Lili festmény is a birtokukban 60

Perlrott xxxxxx Csaba Vilmos: Park (1908)

van az ötvenes évekbôl, illetve az egyetlen kortárs darabnak számító nagyméretû Fehér László vászon a hetvenes évekbôl. „Felfedezett kincsek: Magyarország mûvészete 1890-1956” címmel 2006 októberében nagyszabású kiállítást rendeztek az 56-os forradalom emlékére Denverben. A kiállításra saját, illetve gyûjtôbarátjuk, Nancy G. Brinker kollekciójából érkeztek a képek, kerámiák, bútorok, amelyek válogatásakor a hangsúly a huszadik század elejére jellemzô tendenciák bemutatásán volt. A kiállításon felvonultatott mûvészek között olyan nevek szerepeltek, mint Czóbel Béla, Vaszary János, Rippl-Rónai József, Kassák Lajos vagy Ország Lili, de a tengerentúlon sokkal kevésbé ismert alkotók is felbukkantak, köztük Egry József,

Rippl-Rónai József: Rózsa és liliom (1899)

Iványi-Grünwald Béla vagy Schönberger Armand. A 2007-ben Pro Cultura Hungarica díjjal kitûntetett házaspár továbbra is aktívan részt vesz a magyar képzômûvészet népszerûsítésében, megismertetésében. Számos múzeumnak és kiállításnak kölcsönöznek, így többek között a Los Angeles-i LACMA múzeum számára egy Kádár Béla képet. Az utóbbi idôben Magyarországon is láthatóak voltak kollekciójuk egyes darabjai, így a Magyar Nemzeti Galéria fauve kiállításán szerepelt öt birtokukban lévô festmény, ugyanitt nemrégiben a Moholy-Nagy tárlatot 2 alkotással gazdagították, és a Debrecenben szervezett nagysikerû Aba-Novák életmû-kiállításhoz is kölcsönöztek munkát. Remélhetôleg megalapozott Kirk Brown derûlátása, amikor azt állítja, hogy „teljesen optimisták lehetünk a magyar mûvészetet illetôen: a tisztulási folyamat elindult a mûkereskedelem-

ben, a magas árak általában magas minôséggel párosulnak, és magyar neveket gyûjtenek már a világ számos pontján, nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is”.

Bornemissza Géza: Falusi utca (1911)

A „Magyar mûvészet külföldi magángyûjteményekben” kiadványt szeretettel és tisztelettel a magyar képzômûvészet nemzetközi bemutatásában és elismertetésében meghatározó szerepet játszott NÉRAY KATALIN és ROZSICS ISTVÁN emlékének ajánljuk.

A kiadvány létrehozásában, bemutatásában és terjesztésében támogatást és partneri segítséget nyújtott: Axel Springer Budapest Kiadó Kft. Bellák és Társa Fundamenta-Lakáskassza Zrt. HVG Kiadó Zrt. Mûcsarnok

A gyûjtôkkel való kapcsolatok létrehozásában és a kiadvány tartalmának kialakításában a kiadó segítségére volt: Dianne C. Brown Johan van Dam Ernst Galéria Galéria White Sam Havadtoy Mucius Galéria Wahorn András

Köszönetet mondunk a kiadvány, a mûgyûjtés és a mûvészetek támogatóinak.