KLASSZIKUS MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK MAGYARORSZÁGON by ArtMarketBudapest

KLASSZIKUS MAGÁNGYÛJTEMÉNYEK MAGYARORSZÁGON ANDRÁSSY GYULA ANTAL PÉTER DÉVÉNYI IVÁN FRUCHTER LAJOS HATVANY FERENC HERZOG MÓR LIPÓT KIESELBACH TAMÁS KOHNER ADOLF KOLOZSVÁRY ERNÔ KOVÁCS GÁBOR NEMES MARCELL NUDELMAN LÁSZLÓ OLTVÁNYI-ÁRTINGER IMRE RÁCZ ISTVÁN RADNAI BÉLA

VÁLOGATÁS JELENTÔS MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEKBÔL

DR.ROSE MAGÁNKÓRHÁZ A BELVÁROS SZÍVÉBEN

RENDELŐ, KÓRHÁZ, SZÜLÉSZET 28 SZAKTERÜLET PROFESSZIONÁLIS FELSZERELTSÉG VÁRAKOZÁSMENTES ELLÁTÁSI RENDSZER

Dr.Rose Magánkórház - Budapest V. Széchenyi tér (Roosevelt tér) 7/8. Telefon: +36 (1) 377 6737 - www.drrose.hu

KLASSZIKUS MAGÁNGYûJTEMÉNYEK MAGYARORSZÁGON Válogatás jelentÔs mÛvészeti gyÛjteményekbÔl

FÔSZERKESZTÔ: LEDÉNYI ATTILA LAPIGAZGATÓ: oláh ZSUZSA SZERKESZTÔ: SOMHEGYI ZOLTÁN (MOLNOS PÉTER TANULMÁNYAI FELHASZNÁLÁSÁVAL) LAYOUT: ZIMMERMANN ZSOLT TERVEZÉS, TÖRDELÉS: KEREKES ORSOLYA KÉPFELDOLGOZÁS: FEKETE JÁNOS

EDGE COMMUNICATIONS 1061 BUDAPEST, HEGEDû U. 9. (1) 239 0007 info@edge.hu AZ EDGE COMMUNICATIONS SZAKMAI KÖZREMûKÖDÉSÉVEL KIADTA AZ ART TODAY KFT. FELELôS KIADÓ: LEDÉNYI ATTILA NYOMDA: PÁTRIA NYOMDA ZRT. ISBN 978-963-06-7320-4

A címlapon: részlet Bernát András Tér tanulmány No. 25 címû festményébôl.

zok a gyûjtôk, akik ebben a magazinban szerepelnek, kétségtelenül a 20. századi magyar mûgyûjtés legnagyobb alakjai közé tartoznak. Ugyanakkor mûgyûjtésünk gazdagságát mutatja, hogy történetének számos más, impozáns és érvényes ívét lehet meghúzni Mátyás királytól Migazzi Kristófig, Kazinczy Ferenctôl Bedô Rudolfig, Jankovich Miklóstól Csetényi Józsefig, vagy Szécheny Ferenctôl Köves Oszkárig. Teljesen eltérô társadalmi és anyagi háttérrel, más-más gyûjtôi attitûddel felépített legendás kollekciók, számos történelmi, szociológiai és mûvészettörténeti tanulsággal. A magyar mûgyûjtés története mindig együtt mozgott a történelemmel. Különö sen igaz ez a 20. századra, amikor a nagy sorsfordító események alapvetôen határozták meg a magyarországi mûtárgyállomány sorsát. A trianoni békeszerzôdést,

Einspach Gábor: Kulturális örökségünk

a Tanácsköztársaság kikiáltását, a zsidótörvények kihirdetését, a német megs zállást vagy a szovjet hadsereg bevonulását követô események szétdarabolták, vagy alapjaiban változtatták meg az ország kulturális örökségéhez tartozó magángyûjtemények összetételét, státuszát. Nem beszélve a vas-

függöny leeresztését követô idôszak teljes értékvesztésérôl, a mûtárgyak ezerszámra történt pusztulásáról, az ezüsttárgyak és bronzszobrok beolvasztásáról, teljes berendezések tûzre kerülésérôl. A közelmúlt egyik legizgalmasabb kiállítása a Szépmûvészeti Múzeum Nemes Marcell gyûjteményét bemutató tárlata volt. Számos indoka van annak, hogy miért nem volt látható a külföldre került, egykor Nemes tulajdonában álló remekmûvek túlnyomó többsége, de a kiállítás nagy tanulsága, hogy többé nem rekonstruálhatóak eredeti ragyogásukban a Kiegyezést követô évtizedek, a magyar mûgyûjtés aranykorának világszínvonalú kollekciói, az egykor Magyarországon volt mûtárgyak nagyon fontos része végérvényesen kikerült kulturális örökségünkbôl. A jelenlegi mûtárgypiacra is nagy hatást gyakoroló, komoly politikai felhanggal kísért restituciós folyamatok következtében pedig további mozgások várhatóak. A napokban gyûjtôkkel ebédelve a magyar és a nemzetközi gazdaság elôtt álló kihívásokról, lehetôségekrôl, a válság során teljesen átalakult magyar mûtárgypiacról és gyûjtôi stratégiákról beszélgettünk. Arról, hogy érdemes-e, lehet-e hosszabb távon gondolkodni egy olyan országban, amelynek történelme során ötven évente nullázódott le minden, rendezôdtek át az erôviszonyok, cserélôdött ki teljes egészében az uralkodó elit. Egy igazi gyûjtemény felépítése hosszú folyamat, az ebben a kötetben bemutatott kollekciók több évtizedes folyamatos és szenvedélyes kutatómunka, áldozatvállalás és persze érzék, tehetség és tudás eredményei. A kiemelkedô színvonalú mûtárgyakon kívül egy dolog közös mindegyikben: létrehozóiknak nem volt kérdés, hogy érdemes energiát és pénzt nem kímélve, hosszú távra gondolkodva, felelôsen birtokolni, megôrizni, bemutatni és tovább örökíteni Magyarország kulturális javainak rájuk bízott részét.

(A szerzô igazságügyi festményszakértô, a Magyar Mûkereskedôk és Galériák Országos Szövetségének elnöke, az Artmagazin alapító-kiadója.)

sak kevesen érzik annak szükségét, hogy magukat mûalkotásokkal környezzék, hogy otthonukat szebbé, ízlésesebbé tegyék. A kényelemszeretet nem hiányzik nálunk. A túlságos takarékosság nem tartozik hibáink közé. Vagyonosaink házában márványra, aranyra, drága kelmékre eleget találunk, de ritkán valódi egyéni ízlésre valló mûtárgyakra. A mûvészettel a laikusok közül csak kevesek foglalkoznak. Kevesen értenek hozzá. Mûbarát alig van, mûértô annál is kevesebb… Szándékosan nem kerültek idézôjelek közé a fenti gondolatok, hiszen akár ma is íródhattak volna. Szinte csak a nyelvezet az, ami változott idôközben, pedig pontosan száz esztendô telt el azóta, hogy Andrássy Gyula gróf, az ismert politikus és mûgyûjtô 1912ben panaszosan papírra vetette a hazai kulturális közállapotokra vonatkozó kritikáját. De természetesen nem a puszta ténymegállapítás és kritikus fellépés az, ami Andrássyt korának egyik figyelemreméltó, ma is nagyra becsült mûvészeti tényezôjévé tette. És talán még csak nem is az, hogy mindeközben az egyik legjelentôsebb, nemzetközileg is számottevô magángyûjteményt építette fel. Ami még ennél is lényegesebb, hogy nem érte be a puszta kritikával, hanem a Nemzeti Szalon elnökeként, arisztokrataként és politikusként, befolyásos társadalmi személyiségként kötelezô felelôsségének érezte, hogy példamutatásával, mecénási és szervezôi tevékenységével is hozzájáruljon egy olyan világ megalkotásához, amelyben – hite szerint – élni jó. Neki, és a következô oldalakon bemutatkozó kortársainak, illetve a példájukból inspirációt merítô utódoknak, aztán az utódokat követô újabb mecénásoknak és gyûjtôknek köszönhetô az a folyamatosság, ami generációkon keresztül segített megôrizni a mûgyûjtés magyarországi hagyományait gazdasági összeomlásokon, háborún, diktatúrán és megannyi más csapáson keresztül mind a mai napig.

Ledényi Attila: A folyamatos jelen

A kulturális állapotokat ma is joggal érheti az Andrássyéhoz hasonló kritika, de a helyzetet felismerô kritikusok közül ma is kiemelkedik néhány olyan személyiség, aki többre is hajlandó, képes és elszánt, mint a panasz, a fanyalgás és a passzív semmittevés. Ahogy száz évvel ezelôtt, úgy ma is sokan vannak viszont, akiket az irigység, féltékenység vagy a puszta butaság és alkalmatlanság, sôt, az önzés és rosszindulat visszatart attól, hogy osztozzanak és közremûködjenek a múzeumépítôk, ösztöndíj-alapítók, mecénások, alapítványtevôk, adományozók munkájában, örömében és sikerében. Igaz, hogy mindez nehezíti és lassítja azt a folyamatot, amelynek eredményeként majd „vagyonosaink házában valódi egyéni ízlésre valló mûtárgyak” lesznek, amikor majd sokan „érzik szükségét, hogy magukat mûalkotásokkal környezzék”. Addig viszont, amíg van kirôl írni és olvasni ennek az immár tizedik lapszámát megért magazinnak az oldalain, amíg akad olyan, akit példaként állíthatunk magunk és honfitársaink elé, addig nem múlik a remény arra, hogy Magyarországon is sok lesz majd a mûbarát, és sokan foglalkoznak majd a laikusok közül a mûvészettel. De legrosszabb esetben is jön majd valaki száz év múlva, és megállapítja, hogy amint sajnos a kulturális közállapotokban, úgy szerencsére a mûgyûjtés hagyományainak továbbvitelében is van folytonosság e hazában. Gyûjteményt építeni ugyanis – Rácz István szavaival élve – „mégsem múló tett, hanem mûvészettörténeti tény”.

(A szerzô kommunikációs és mûvészeti tanácsadó, az EDGE Communications és az Art Market Budapest igazgatója.)

Lounge Chair & Ottoman Design: Charles & Ray Eames Eames Lounge Chair, a stílus és a kényelem klasszikus ikonja.

Kizárólag meghatalmazott Vitra kereskedőknél: Do work Kft. H-1025 Budapest, Szépvölgyi út 146, T. +36 1 489 3860, Fax +36 1 212 8339, www.dowork.hu IBC Orbán Kft. H-1053 Budapest, Veres Pálné u. 14, T. +36 1 266 7470, Fax +36 1 337 0830, www.ibcorban.hu Pointzero H-1025 Budapest, Szépvölgyi út 92/G, T. +36 1 202 4248, Fax +36 1 202 42 51, www.pointzero.hu www.vitra.com A Vitra az Eames termékek egyetlen, kizárólagos gyártója Európában és Közel-Keleten. ® Lounge Chair & Ottoman: © Vitra

Vass Cipő

¦ 1052 Budapest Haris köz 6. ¦ telefon: (+36) 780 7418 www.vass-cipo.hu ¦ info@vass-cipo.hu

Kortárs Konyha ázsiai érintéssel

Nyitva minden nap 12.00–23.00 Asztalfoglalás: +36 1 483 1355 Budapest VI, Andrássy út 111. www.barakarestaurant.hu

A Baldaszti’s Grand nyüzsgő, fiatal étterem Budapest belvárosában. Modern konyhánkban készített ételeinkhez tekintélyes bor és champagne választékot ajánlunk. A Grand esti köntösbe öltözve szórakozni vágyók népszerű találkozóhelye, akik koncertek és könnyűzene mellett kortyolják fantáziával kevert koktéljainkat. Mindenkit szeretettel várunk hétköznap akár egy ebédmenüre is, illetve teraszunkon, amíg a jó idő csak engedi.

nyitva H-SZE 12.00-24.00 · CS-SZO 12.00-02.00 · V 9.00-13.00 BRUNCH / 13.00-24.00 1061 Budapest, Andrássy út 8. · +36 30 982 1643 · grand@baldasztis.com · www.baldasztis.com

Szobarészlet a Fô utcai Andrássy palotából (1911)

Ifj. Andrássy Gyula gróf (1860-1929)

Jogász, politikus, belügyminiszter, nemesi családból származott. Már édesapja, id. Andrássy Gyula is komolyan gyûjtött, így fia ezeken az alapokon építhette tovább saját kollekcióját.

Példamutatás a kortársaknak

ndrássy Gyula az el sôk között épített Ma gyarországon igen jelentôs modern mûgyûjteményt. A kollekció fô hangsúlyát a 19. századi francia festészet jelentette, ám annak kevésbé a progresszívabb irányzatai (például a századfordulót megelôzô évtizedek impresszionista és posztimpresszionista mesterei), jóval inkább a század közepén virágzó barbizoni iskola képviselôi álltak a középpontban. Ebbôl a szempontból talán elsôre nem tûnik fel a gyûjtemény jelentôsége, ám egy másik, igen lényeges vonatkozása miatt mégis a 20. század elsô évtizedeinek legfontosabbjai között tartható számon. Andrássy Gyula, mint nagy tiszteletben álló és szerteágazó kapcso-

Rippl-Rónai József: Gróf Andrássy Gyula portréja (1896 körül)

lati hálóval rendelkezô közszereplô személyében igen fontos az a példa, amit kortársainak mutatott. A gyûjtést, mint szokást, mint a mecenatúra egyik fontos formáját így aztán a hozzá látogatók, a kifinomult ízlése mentén kialakult gyûjteményét csodálók sokszor át is vették. Személyes példájának nagy szerepe volt abban is, hogy a gyûjtés – benne is testet öltött – arisztokratikus szokását a feltörekvô fiatal polgárság képviselôi számára is vonzóvá tette. A gyûjtemény eredetéhez hozzátartozik, hogy Andrássy Gyula édesapja, a szin-

Minden bizonnyal ez a családi szellemi – és nem utolsósorban anyagi – örökség is segítette ifj. Andrássy Gyulát abban, hogy saját preferenciái szerint továbbépítse a már meglévô gyûjteményt. Andrássy a modern mûvészetben egyértelmûen a 19. századi francia festészet elsôbbségét hirdette. Itt fôleg az impres�szionizmust közvetlenül megelôzô, már említett barbizoni iskola volt a kedvence, fôleg Jules Dupré, Jean-François Millet, Gustave Courbet, Narcisse-Virgile Diaz de la Pena, Théodore Rousseau és Camille Corot. Az ezektôl az alkotóktól

tén jelentôs politikai karriert befutott id. Andrássy Gyula is hódolt a gyûjtés szenvedélyének, és fontos mûveket szerzett a családi kollekció számára, a klasszikus mûvészek, például Rembrandt mellett a 19. századi friss irányzatokat elôkészítô alkotóktól, például Turnertôl is.

származó mûveket fôvárosi palotájában helyezte el, míg a klasszikusabb festményeket tiszadobi kastélyában. Elméleti szinten, mûvészeti preferenciáiban, illetve a gyakorlatban, a tényleges vásárlásokban is két francia orientációval és jelentôs párizsi „helyismeret13

Gustave Courbet: Hauteville-i cédrus (1868)

tel” rendelkezô festômûvész, Kunnfy Lajos és Rippl-Rónai József segítették Andrássyt tanácsaikkal és kiváló kapcsolataikkal. A gyûjtô pontosan tudta, hogy mely mûvészeket kívánja személyesen is megismerni, és ezeknek a mûterem-látogatásoknak a megszervezésében Kunffy Lajos örömmel segítette. Andrássy felelôsségének érezte a kultu rális közállapotok javítását, és ebben igen fontos szerepet tulajdonított a magángyûjteményeknek is. A jobbítás szándéka érzôdik 1912-ben papírra vetett soraiból is: „Csak kevesen érzik annak szükségét, hogy magukat mûalkotásokkal környezzék, hogy otthonukat szebbé, ízlésesebbé tegyék. A luxus és a kényelemszeretet nem hiányzik nálunk. A túlságos takarékosság nem tartozik hibáink közé. (…) Vagyonosaink házá-

ban márványra, aranyra, drága kelmékre eleget találunk, de ritkán valódi egyéni ízlésre valló mûtárgyakra. A szabó üzlete virágzik, a kárpitos megél, de a mûvész sanyarog. A mûvészettel a laikusok közül csak kevesek foglalkoznak. Kevesen értenek hozzá. Mûbarát alig van, mûértô annál is kevesebb.” Mindazonáltal nem csupán a javítandó helyzet képének felvázolása kötötte le figyelmét, hanem a mûgyûjtésen kívül konkrét mûvészet- és kiállítás-szervezô tevékenysége révén fejleszteni is kívánta a mûvészet elismertségét. A Nemzeti Szalon elnökeként több izgalmas nemzetközi tárlat szervezésében is közremûködött, amelyek aztán nemcsak bemutatták a közelmúlt mûvészeti irányzatait, hanem az új gyûjtôk számára fontos vásárlási lehetôséget is biztosítottak.

Vörös alakos amfora (é.n.) Fogarasi Madonna (18. sz.)

ntal Péter megvalósult álomként tekint gyûjteményére. Gyerekkorában azt tervezte, hogy egyszer saját kollekciójában nézheti majd a mûvészet történetét, amihez akkoriban egyébként a „gyakorlat oldaláról” is igyekezett hozzátenni: már tizenévesen festett, igaz, otthon a falakon láthatta az inspiráló példát. A gyûjtés tehát egyrészt a jó példának köszönhetô, másrészt egyfajta pótcselekvés saját mûvészeti tevékenységének félbemaradásáért.

A jelenleg több, mint 3500 darabot számláló gyûjtemény kezdetei még a két világháború közti idôszakra vezethetôk vissza. Az 1920-30-as években alapítot-

Antal Péter (1955)

Ügyvéd. Nagyapja, Lusztig Sámuel nyomán haladva már a szegedi egyetemen végzett tanulmányai elôtt elkezdett gyûjteni. Évezredeket átfogó kollekciójának bôvülése napjainkban is folyamatos.

Megvalósult álom

Ország Lili: Kis fal (é.n.)

ta Lusztig Sámuel, a gyûjtô nagyapja saját kollekcióját, amely a klasszikusabb felfogásmódban dolgozó kortársak, fôleg az úgynevezett Gresham-kör alkotóira épült. A holokauszt során családját elvesztô Lusztig Sámuel a második világháború után újraalapította kollekcióját,

találkozások lehetôsége sorsdöntô, ezek alapvetôen befolyásolták a fiatal gyûjtô ízlését, ugyanúgy, mint az otthon látott képek nagyapja gyûjteményében, illetve a naponta forgatott képzômûvészeti albumok és kiadványok, amelyekbôl a történeti ismereteket sajátította el, és a

és ebben tizenhárom éves korától kezdve unokája, Antal Péter is követte: 1968-ban együtt látogatták meg Veres Géza debreceni festôt, akitôl gyûjteményének elsô képét kapta ajándékba. Az elkövetkezô években Antal Péter más mûvészeket is felkeresett, például Kmetty Jánost, Bernáth Aurélt, Frank Frigyest és Kokas Ignácot, akiktôl gyakran grafikákkal és kisebb mûvekkel tért haza. A személyes

Mûgyûjtô címû folyóirat, ahol más kollekciókat és az azokat alapító gyûjtôk ideáljait ismerhette meg. Nagyapja mindig ösztönözte gyûjteményének építésében, anyagi támogatása mellett tanácsaival is, és sosem beszélte le egy-egy kiválasztott mûrôl, hanem hagyta, hogy minden megszerzett alkotás formálja ízlését, és újabb tapasztalatot adjon. Ez rendkívül fontosnak bizonyult, ahogy a mûvészek-

Csontváry Kosztka Tivadar: A Gách-i Forgách kastély parkja (1890 körül)

kel való személyes kapcsolatok is. Anna Margittal való barátságából ered, hogy a mûvésznô munkássága mellett férje, Ámos Imre remekmûvei is a gyûjtemény fontos kincseivé váltak. Ugyanilyen meghatározó volt az Ország Lilivel való megismerkedés, annyira, hogy a mûvésznô halála után évekre megállt Antal Péter gyûjteményének fejlôdése. Soha nem az aktuális trendek mentén gyûjt, nem érdekli a mûvész (el)ismertsége vagy a mûvek piaci értéke, csakis a bennük kifejezôdô mûvészi alapállás. Ez magyarázza, hogy nemcsak mûveket, hanem életmûveket igyekszik gyûjteni: a számára fontos mûvészektôl lehetôség szerint minden korszakból igyekszik a gyûjteménybe emelni. A korszakok divatja sem befolyásolja, a gyûjtemény több, mint kétharmada klasszikus anyag (amely a kollekció alapítása idején még kortársnak minôsült), de az utóbbi években dinamikusabban fejlôdik a kortárs rész, így az arányok folyamatosan változnak. Az idôbeli spektrum az ókortól a 21. századig terjed: antik görög kerámiák, egyiptomi és római szobrocskák, üvegedények, reneszánsz bútorok együtt jelennek meg a 19-21.

század kiváló magyar alkotóival. A századforduló mûvészetét Mednyánszky László, Gulácsy Lajos és Csontváry Kosztka Tivadar képei mutatják be, a klasszikus avantgárdból a Nyolcak és az aktivisták emelkednek ki, illetve megemlítendô egy bôséges, Moholy-Nagy László mûveit tartalmazó részleg is. A két világháború közti alkotókat és az Európai Iskolát többek között Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre és Korniss Dezsô képviselik. A gyûjtô megfogalmazása szerint „a gyûjtemény mûködik”. Ezzel nem csupán arra utal, hogy folyamatosan épül, formálódik, arányaiban és hangsúlyaiban változik, és nem is csak arra, hogy újabb mûvek rendre „megtalálják”, hanem legfôképpen arra a nemes gesztussorozatra, amelynek során a gyûjtemény egyes szegmenseibôl tartós letétként különbözô kiállítóhelyeknek, például a debreceni MODEM-nek ajánl fel, illetve itthon és külföldön is rendszeresen szervez tárlatokat. Így a kollekcióból válogatott anyag többek között Szlovéniában, Ausztriában, Belgiumban, az Egyesült Államokban és Japánban is látható volt. 17

Anna Margit: Fonaljáték (1946) Dévényi Iván (1929-1977)

A bölcsész végzettségû Dévényit sokszor „tudós mûgyûjtôként” határozzák meg, olyan szakemberként, aki nemcsak kollekciót épített, hanem aktívan kutatta is a magyar mûvészet összefüggésrendszereit, és tanulmányokban népszerûsítette a számára legfontosabb alkotók munkásságát.

tartja legfontosabbnak ahhoz, hogy a választott korszak mûvészetét bemutassa. Ennél ritkább az a kollekció, amely a gyûjtôi személyiséget háttérbe szorítva objektívebb szempontok alapján rendszerez. Dévényi Iván mindenre kíváncsi,

A tudós mûgyûjtô

évényi Iván kollekciója sajátosnak tekinthetô abból a szempontból, hogy milyen módon tükrözôdik benne a gyûjtô egyénisége. Egy „klasszikus” gyûjtemény sok esetben határozottan és közvetlenül illusztrálja a gyûjtô preferenciáit, az alapító számára fontosnak tûnô vagy megkerülhetetlennek látszó mûvészek szerepeltetése során egyértelmûen kitûnik, mely alkotókat 18

Barcsay Jenô: Festôállvány modellel (1961)

Csontváry Kosztka Tivadar: Zárda (1899) Czóbel Béla: Dévényi Iván arcképe (1964)

mindent megismerni akaró szenvedélyes kutató érdeklôdésébôl következôen nem határozott meg magának a gyûjtésben kizárólagosan követendô irányt. Kollekciója, amely mind mennyiségét, mind pedig kvalitását illetôen igen tekintélyesnek mondható a Második Világháború utáni magángyûjtemények közül, egy efféle, már-már tudományosan pártatlan szemléletmód alapján született. Olyan kollekcióról van tehát szó, amely elsôsorban a mûvekre koncentrál, és nem feltétlenül akar magából a gyûjteménybôl is egy újabb külön mûalkotást, mûgyûjtôi önarcképet alkotni. Ugyanez a tudásvágy, a naprakész ismeretek megszerzése motiválta folyamatos önképzésében, kiterjedt levelezésében (köztük a legfontosabb európai mûvészekkel, például Picassoval, Chagallal és Sartre-ral), illetve abban is, hogy kedvelt alkotóinak bemutatásával is foglalkozott: kismonográfiát írt például Kernstok Károlyról, Tihanyi Lajosról és Thorma Jánosról, mûkritikusként máig érvényes tanulmányokat és cikkeket többek között a Vigília, a Jelenkor és a Mûvészet folyóiratok számára.

Dévényi Iván gyûjtôi pályafutása családi hagyomány folytatásának tekinthetô. Édesapja is aktívan érdeklôdött a mûvészet iránt, legfôképpen az Alföldi Iskola alkotóit kereste. Fia is megörökölte a gyûjtés szenvedélyét, de eleinte nem tudta magát kivonni a már meglévô alkotások hatása alól, ezért nagyjából hasonló irányba bôvítette tovább a

Ország Lili: Nemzedékek (1955)

kollekciót. Koszta József, Fényes Adolf, Tornyai János és Vaszary János alkotásai a kezdeti vásárlások során kerültek a gyûjtô tulajdonába. A századforduló kivételes mesterei közül nem csupán Ferenczy Károly és Gulácsy Lajos, hanem még Csontváry Kosztka Tivadar egy mûve is szerepelt a gyûjteményben. Az újabb mûvészek és irányzatok megismerésével viszont hamarosan határozott irányváltás történt: Dévényi Iván

jelentôs gyûjteményszegmens alakult ki, amely átfogóan tükrözte Czóbel egész pályáját, igaz, a korai mûvek nagyobb arányban voltak jelen, mint az 1960-as évek munkái. Dévényi Iván ugyanakkor nem hanyagolta el a magyar avantgárd egyik legfontosabb csoportosulása, a Nyolcak többi alkotóit sem. Ez a szintén jelentôs egységnek tekinthetô gyûjteményrész fôleg Berény Róbert, Czigány Dezsô, Tihanyi Lajos és

érdeklôdése a Gresham-kör mûvészei, például Szônyi István és Bernáth Aurél felé fordult. Ebben a váltásban nem kis szerepe volt Fruchter Lajosnak, annak a gyûjtônek, aki maga is végigvitt egy határozott irányváltást saját gyûjteményének kialakítása során. Az említett alkotókon kívül az egyik legfontosabb szerepet Czóbel Béla mûvei kapták, aki egyébként Dévényi Iván közeli jó barátjává vált. Ennek is köszönhetô, hogy kivételesen nagy és kvalitásban is

Márffy Ödön mûveit foglalta magában. Az Európai Iskola és a szentendrei mûvészek közül Korniss Dezsô, Bálint Endre, Kondor Béla és Barcsay Jenô volt Dévényi számára a legfontosabb alkotói kör. A gyûjteménybôl válogatott anyagot több helyen is láthatta a közönség: 1977-ben Gyôrben, 1983-ban Esztergomban, 1993-ban Budapesten és 2006-ban pedig ismét Budapesten, a Virág Judit Galériában került bemutatásra az izgalmas kollekció egy része.

Fruchter Lajos (1882-1953)

Az eredetileg mérnök végzettségû gyûjtô egy biztosítótársaság budapesti igazgatójaként dolgozott. Elôször jelentôs klasszikus 19. századi gyûjteményt épített, majd a fiatalabb generáció és a kortárs alkotók megismerése után saját korát tükrözô új kollekció kialakításába fogott.

Változó hangsúly

Derkovits Gyula: Végzés (1930)

ruchter Lajos hagyományosnak tekinthetô gyûjtôi pályát járt be: még a 20. század végén alapított magángyûjteményeknél is megfigyelhetô, hogy a gyûjtô elôször klasszikusabb anyaggal alapozza meg a kollekcióját, majd pedig érdeklôdése egyre inkább saját kora felé fordul.

A gyûjtemény kezdeti éveiben, komolyabb szakismeretek hiányában Fruchter Lajos még kisebb értékû képeket vett leginkább „dekorációs” céllal. A klasszikus magyar mûvészet értékeinek megismerésével párhuzamosan született meg az elhatározása, hogy egy komolyabb gyûjteményt hoz létre. Ebben eleinte fôleg 19. század végi magyar alkotók szerepeltek, többek között Munkácsy 21

Rippl-Rónai József: Öreg hölgy ibolyával (1895)

Mihály, Paál László, Markó Károly, Mészöly Géza és Mednyánszky László, illetve a századforduló környéki generációból pedig Csók István, Vaszary János, Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József számos kiváló alkotással. Egy ilyen mûvészekbôl álló kollekciót cserélt aztán le saját közvetlen kortársainak egy a klasszikusokhoz képest korántsem biztosnak tekinthetô együttesével.

Egy ehhez hasonló váltás oka többféle lehet. Egyrészt természetesen a mûvészettörténet korábbi korszakaival való foglalkozás során élesedik a gyûjtô szeme, sokat tanul, olvas, kiállításokra jár, rendszeresen új képekkel találkozik, és így ízlése és gyûjtôi preferenciája is változik. Másrészt gyakori a pillanatnyi, nagy erejû lenyûgözöttség, ami egy tárlaton, mûteremben vagy akár gyûjtôtársnál érheti a gyûjtôt. Fruchter Lajosnál egyértelmûen ez utóbbiról beszélhetünk: az 1941-ben írt visszaemlékezéseiben fenn is maradt annak az elementáris élménynek a leírása, ami gyûjtôtársánál, OltványiÁrtinger Imrénél érte még az 1920-as évek végén: „Meglátogattam Oltványiékat. Lakásuk nagyon szép volt, de ennél jobban érdekelt, sôt egyenesen lebilincselt a benne lévô festmények soha nem látott újszerûsége. A falon olyan mûvészek alkotásai, akiknek nevét ez ideig sohasem hallottam, vagy ha hallottam is, nem maradtak meg emlékezetemben. Egry, Bernáth, Berény, Szônyi, Szobotka, Derkovits. A gyûjtemény legjelentékenyebb részét Egry József gyönyörû képeinek sorozata alkotta. Bernáth

Bernáth Aurél: Önarckép sárga kabátban (1930)

Aurélnak egy nagyon szép tájképe, Berény Róbertnek elragadó interieur-je lógott a falon, Szobotka Imre poetikus kerti jelenetet ábrázoló képe is nagyon tetszett, de ami valósággal lázba hozott, mégis a gazdagon képviselt Egry mûvészete volt. Hatása megrendített. Teljesen megfeledkeztem mindenrôl. Úgy el voltam merülve a képek nézésében, mintha más nem is lett volna a világon.” Ezek után eltünedeztek a régebbi mesterek, elôször csak Fruchter Lajos naphegyi villájának azon emeleti szobáiba, amelyek kevésbé voltak a társasági élet középpontjai, majd pedig késôbb végleg meg is vált tôlük, hogy teljes erejével az új mûvekre, többek között Berény Róbert, Bernáth Aurél, Czóbel Béla, Derkovits Gyula, Egry József és Szônyi István alkotásaira koncentráljon. A Greshamkör középpontba állításával tehát mondhatjuk, hogy merész döntés alapján váltott a bevált, klasszikus, patinás mûvek gyûjtésérôl saját kortársaira. Fruchter Lajos szalonját és heti társasági összejöveteleit rengetegen látogatták, szakembereken, mûvészettörténészeken és kritikusokon kívül olyanok

is, akik késôbb éppen ezen találkozók nyomán kaptak kedvet saját kollekció alapítására. Ez pedig magát a gyûjtôt is arra késztette, hogy megfontolt koncepció mentén izgalmas összefüggéseket mutasson be az otthonában rendezett „állandó kiállításon”, és folyamatosan cserélje a mûveket, gyakran akár végleg továbbadva ôket. Egyes daraboktól pedig önzetlenül vált meg, amikor azok a gyûjtô nagyvonalú adományaképpen a budapesti Szépmûvészeti Múzeum illetve a bajai Városi Képtár gyûjteményébe kerültek.

Fényes Adolf: Vasárnap csendje a földeken (1902)

Hatvany Ferenc báró (1881-1958)

A Hatvany család tekintélyes vagyonát elsôsorban malom- és cukoripari, illetve pénz- és hitelügyi érdekeltségek alapozták meg. Báró Hatvany Ferenc, a festô-mûgyûjtô mellett testvére, az író Hatvany Lajos is a mûvészet bôkezû pártfogója volt.

Világhírû festmények a budai Várhegyrôl

atvany Ferenc egyszerre mûvelte és gyûjtötte a mûvészetet: saját maga is festett, ráadásul erre a kor egyik legjobb iskolájában, a párizsi Julien Akadémián képezte magát. Saját mûveinek stílusán egyértelmûen érzôdnek a számára gyûjtôként is fontos irányzatok hatásai. Legfôképpen a 19. század francia mesterei érdekelték, ugyanakkor nem kizárólag a „legkortársabb”, legprogresszívebb irányzatok, hanem azok az alapok is, amelyekre ezek épültek. Így a francia késôromantika vagy realizmus mesterei, például Jean-August Dominique Ingres, Camille Corot, Gustave Courbet, Théodore Géricault vagy Eugène Delacroix ugyanúgy közel álltak hozzá, mint a frissebb törekvések képviselôi: így például 1905-ben már festôtanulóként megvette Camille Pissarro egy mûvét. Hatvany Ferenc sok korabeli gyûjtôtár sához, például Kohner Adolfhoz vagy Herzog Mór Lipóthoz hasonlóan egyszerre építette a kollekció magyar és nemzetközi anyagát, amire a kor gazdasági fellendülése miatt anyagi lehetôségei bôven megvoltak. A Hatvany család gazdagsága az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági környezetének terméke, legfôképpen malom- és cukoripari üzletekkel, illetve ehhez kapcsolódóan egyéb pénz- és hitelügyletekkel foglalkozva biztos anyagi bázis épült ki, amely mindkét fiú, a festô Hatvany Ferenc és az író Hatvany Lajos számára is lehetôvé tette, hogy a kultúra támogatóivá váljanak, miközben annak formálásából alkotóként is kivették részüket. A budai Várhegyen, az egykori Lónyai-villában elhelyezett Hatvany-

Pablo Picasso: Anya gyermekével (1905)

gyûjteményben párhuzamosan fejlôdött tehát a magyar és nemzetközi anyag, a kettô közül egyértelmûen a külföldi volt az erôsebb egység. A 19. század második felének francia irányzataiból fôleg

az impresszionizmus klasszikus képviselôi domináltak: Pierre-Auguste Renoir és Éduard Manet például több fômûvel is szerepelt a kollekcióban, ez utóbbitól például a ma a londoni Courtauld

Paul Cézanne: A tálaló (1877)

Institute-ban található méltán világhírû alkotás, A Folies-Bergère bárja címû kép is Hatvany tulajdona volt. Hasonló hangsúlyt fektetett a gyûjtô a progresszív irányzatokat megalapozó 19. századi francia alkotókra is. A gyûjtemény mind darabszámra, mind pedig kvalitásában is egyik legtekintélyesebb mûcsoportja Gustave Courbet képeibôl állt: köztük a késôbb a Szépmûvészeti Múzeumnak adományozott, és ma is itt látható Birkózókon kívül például a korában botrányosnak tartott, ismert akt, a ma már a párizsi Musée d’Orsay egyik hírességeként ismert L’origine du monde, a Világ eredete. A kollekció szobrászati egysége a festményekhez képest kisebb jelentôségû, mindenesetre a kor talán legjelentôsebb alkotója így is hangsúlyos szerepet kapott a gyûjteményben, hiszen Hatvany Ferenc személyesen ismerte Auguste Rodint. Mindezek alapján kön�nyû elképzelni, milyen lenyûgözô hatással lehetett a kollekció az akkori láto26

gatókra. Errôl nem kisebb híresség, mint a Hatvany Ferenchez 1937-ben ellátogató Thomas Mann is hírt ad naplójában: „Látogatás Hatvany fivérénél, a festônél; nagy luxussal berendezett ház, értékes képek. Franciák.” Hatvany Ferenc sokszor adományozott értékes mûveket a Szépmûvészeti Múzeumnak, különösen azokban a há borús években, amikor nem sok más lehetôség adódott a mûtárgy-állomány frissítésére. Így került a Szépmûvészeti Múzeum gyûjteményébe például a fent említett Birkózók, Paul Cézanne egy csendélete illetve Pissarro egy tájképe is. A külföldi alkotásokat (többek között a híres berlini Paul Cassirer segítségével) a legtöbbször mûkereskedôktôl, de gyakran gyûjtôtársaktól szerezte be. Cézanne egy csendéletét Nemes Marcell gyûjteményébôl Hatvany például egy párizsi aukción vette meg, hogy aztán nem sokkal késôbb ezt az alkotást is a Szépmûvészeti Múzeumnak ajándékozza.

Herzog Mór Lipót báró (18691934)

A Herzog család eleinte gyapjú- és dohánykereskedelemmel foglalkozott, és a jól prosperáló vállalkozás öröksége teremtette meg a lehetôséget báró Herzog Mór Lipót számára, hogy elôször tisztán üzleti alapon, majd egyre inkább a szenvedélytôl vezérelve gyûjtsön.

a véletlen gyûjtemény Pierre-Auguste Renoir: Leány mellképe (1892 körül)

erzog Mór Lipót nem gyûjtônek készült, mondhatjuk, egy szerencsés vél etlen folytán került kapcsolatba az egyik legnagyobb formátumú és nemzetközileg is nagy elismertségnek örvendô magyarországi gyûjtemény létrehozójával, Nemes Marcellel, aki aztán egyre jobban „megfertôzte” ôt is.

A család vagyonát még Herzog Mór Lipót nagyapja alapozta meg, majd a késôbb legendássá vált mûgyûjtô édesapja gazdagította tovább. A fôleg gyapjú- és dohányügyletekkel foglalkozó családi vállalat sikerrel használta ki az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági fellendülését, annyira, hogy a folyamatosan és erôteljesen gyarapodó vagyon elhelyezése, illetve az újabb 27

és újabb befektetések váltak már-már megoldandó problémává. Ez alapozta meg Herzog üzleti kapcsolatát és társulását Nemes Marcellel is: az egyre nagyobb szabású magángyûjteményt építô Nemes Marcell nem tudta mindig biztosítani folyton bôvülô akvizíciós terveihez a megfelelô mennyiségû forrást, és mivel a végsôkig próbálta elkerülni, hogy egy-egy kedves mûalkotástól meg kelljen válnia, likviditási nehézségeit – a kollekcióban lévô képeket letétként felajánlva – Herzog Mór Lipót segítségével próbálta megoldani. Ez az együttmûködés gyakorlatilag korlátlan anyagi lehetôséget biztosított Nemes Marcell számára az újabb mûvek vásárlására, de a szenvedélye még így is sokszor túlnôtte a kiapadhatatlannak tûnô hitelforrást, és Nemes újból túlköltekezte magát. Ennek következtében maga próbált megválni egyes mûvektôl (például a kevés sikerrel járó 1913-as párizsi árverés keretén belül), majd pedig, miután ez nem hozta meg a kívánt anyagi sikert, kénytelen volt egyes mûveket Herzog Mór Lipótnak átengedni. Így került Herzoghoz például Paul Cézanne két remekmûve is Nemes Marcell gyûjteményébôl. Herzog Mór Lipót elôször tehát pusztán üzleti alapon vált jelentôs remekmûvek birtokosává, de – ahogy az gyakran megfigyelhetô a ma élô kortárs gyûjtôknél is – nem tudta kivonni magát a mûvek hatása alól, és maga is szenvedélyes gyûjtôvé vált. Az indulás speciális körülményei miatt természetesnek tûnik, hogy elsôsorban a Nemes Marcell által is preferált korszakok, stílusok és alkotók álltak a „véletlenül” gyûjtôvé váló Herzog 28

érdeklôdésének középpontjában is. Így például Veronese, El Greco, Rembrandt, Rubens és Goya mûvei, vagy a 19. századi francia mesterek közül Gustave Courbet, Édouard Manet, Claude Monet, Edgar Degas, Alfred Sisley, Pierre-Auguste Renoir, Paul Gauguin vagy Paul Cézanne alkotásai különösen fontos szerepet játszottak a gyûjteményben. A kollekció fénykorában közel két és fél ezer darabot számlált, amelynek nagy részét az Andrássy úton álló palotában helyezték el. Ennek belsejében ízlésesen berendezett szobák sorában tûntek fel a különféle nehezen felbecsülhetô értékû mûtárgyak. A Herzog-gyûjtemény – sok más szenvedélyes gyûjtô kollekciójához hasonlóan – nemcsak festményeket tartalmazott, hanem például középkori iparmûvészeti alkotásokat, reneszánsz miseruhákat, középkori és modern szobrokat, klasszikus alkotók festményeit és természetesen a 19-20. század fordulójának magyar és nemzetközi festôinek legjobbjait. Az egyre jelentôsebbé és híresebbé váló gyûjtemény a Nemes Marcellel való együttmûködés legaktívabb évei után is folyamatosan bôvült egészen Herzog Mór Lipót 1934-ben bekövetkezô haláláig. A tekintélyes kollekció nem tudott érintetlenül és teljes egészében megmaradni. A legfájóbb veszteséget a Második Világháború okozta, a gyûjtemény felaprózódott és szétszóródott, kis része ma magyarországi közgyûjteményekben található. Számtalan mû azonban – olykor máig sem teljesen tisztázott jogi úton – külföldre került, vagy ma is lappang.

El Greco: Krisztus az Olajfák hegyén (1610-1614 körül)

NEMZETKÖZI KORTÁRS KÉPZÔMÛVÉSZETI VÁSÁR Idôpont: 2012. november 8-11. Helyszín: Budapest, Millenáris „Az Art Market Budapest nem csupán mûvészeti vásár, hanem olyan találkozóhely is egyben, ahol a szakma és a látogatók megtekinthetik és megvitathatják Közép- és Kelet-Európa mûvészetét, amely fejlett és szoﬁsztikált, de sokak számára még felfedezésre vár.” Nicola Trezzi, a Flash Art Magazine szerkesztôje, a Prágai Biennálé kurátora, az Art Market Budapest kuratóriumának tagja

MÉG.TÖBB.KORTÁRS www.artmarketbudapest.hu ¦ www.facebook.com/ArtMarketBudapest info@artmarketbudapest.hu

Az ART MARKET BUDAPEST kortárs képzőművészeti vásár kiemelt céljai között szerepel a jövő művészetkedvelő közönségének nevelése és szórakoztatása, a legﬁatalabb generációk érdeklődésének a kultúrára és művészetre irányítása. Ingyenes gyermek- és múzeumpedagógiai programunkat már az elmúlt évben is a

támogatásának köszönhetően hozhattuk létre. A vásárra látogató mintegy félezer iskolás szavazatai alapján az ART MARKET BUDAPEST 2011 kiállítói közül a ﬁatal generáció kedvence a

A MŰVÉSZET (KOR)HATÁROK nélkül program a vásár idején 2012. november 8-11 között is folytatódik. Szakembereink várják pedagógusok és iskolai csoportok előzetes érdeklődését.

info@artmarketbudapest.hu Múzeumpedagógiai programunkat a jóvoltából az ART MARKET BUDAPEST 2012 keretében is ingyenesen bocsátjuk vendégeink rendelkezésére.

Ferenczy MeGhosszaBBรญt va 2012. jรบNius 17-iG

MaGyar NeMzeti Galรฉria Budavรกri Palota, a รฉPรผlet

www.mng.hu

A Kiรกllรญtรกs fรดtรกMogAtรณjA:

KieMelt tรกMogAtรณ:

A Kiรกllรญtรกs tรกMogAtรณi:

Ferenczy Kรกroly: Madรกrdal, 1893 (MNG, rรฉszlet)

Ferenczy Kรกroly (1862โ 1917) gyรปjtemรฉnyes Kiรกllรญtรกsa

A MAgyAr NeMzeti gAlรฉriA feNNtArtรณjA:

MรฉdiAtรกMogAtรณK: mozi tv szรญnhรกz

-!'9!2/23:ย ' ,%'.!'9/"" (%4),!0*! WWW HELYITEMA HU

WWW.KIESELBACH.HU

művészet itt és most Budapest szívében, a Hősök terén található Magyarország legfontosabb kortárs művészeti kiállítóhelye, a Műcsarnok. A bazilikás alaprajzú, gyönyörű épület a honfoglalás millenniumi évfordulójának ünnepségeire épült 1896-ban, neoreneszánsz stílusban. A kortárs hazai és nemzetközi képzőművészet kiemelkedő alkotóinak kiállításai egész évben exkluzív környezetben várják a látogatókat. 1146 Budapest, Hősök tere • www.mucsarnok.hu • mucsarnok@mucsarnok.hu

„Lassan két évtizede, amikor huszonévesen átvettem az éttermet, voltak elképzeléseim, terveim és álmaim. A kezdetekben talán még nem is tudtam volna pontosan meghatározni azokat a célokat és a hozzájuk vezetô utat, amelyeket azóta tudatosan és következetesen építettem fel, a gasztronómiai kultúra és közeg is egészen más volt még. Aztán elkezdôdött valami. Egy világlátott vendégemnek köszönhetôen, akivel azóta is szoros barátságot ápolok, egyre intenzívebben kezdett el érdekelni, hogy mi történik a külföld éttermeiben. Kitárult a világ, az élményeknek, tapasztalatoknak és nemzetközi példáknak köszönhetôen pedig lassan pontosan kialakult bennem, hogy milyen vendéglôt vizionálok. A jelszó a regionalitás, és a szezonalitás, egyszerû, közérthetô formában, ízletes ételekkel. Ennek megvalósításában vitathatatlanul nagy szerepe van Jahni László konyhafônöknek és az étterem egész csapatának, nélkülük nem tartanánk ott, ahol ma vagyunk.”

Csapody Balázs Balatonszemes, Bajcsy Zs. u. 25. Telefon: +36 84 360 133 kistucsoketterem@t-online.hu, www.kistucsok.hu

G E R B E AU D A J Á N D É K O K ÉDES MEGLEPETÉS MINDEN NAP! Minőség, elegancia, rugalmasság, az Ön igényei szerint! Gerbeaud Cukrászda 1051 Budapest Vörösmarty tér 7-8. +36-1-429-9000 gerbeaud@gerbeaud.hu www.gerbeaud.hu

G E R B E AU D B U DA P E S T ANNO 1858

Aba-Novák Vilmos: A fény (1925)

Kieselbach Tamás (1966)

Az 1990-ben mûvészettörténészként, 1991ben pedig design managerként végzett Kieselbach Tamás a nyolcvanas években a Szépmûvészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria bírálati osztályán dolgozott. Elsô galériáját a budapesti Falk Miksa utcában nyitotta, a jelenleg is mûködô Kieselbach Galéria és Aukciósház 1996-ban nyílt meg a Szent István körúton.

Fômûvek vonzásában

zinte hihetetlen gyorsaság jellemzi Kieselbach Tamás gyûjtôi teljesítményét, amelynek során alig másfél évtized alatt, a kilencvenes évek közepére létrehozta a ma már a modern magyar festészet egészét átfogó alapvetésnek tekintett magángyûjteményét. Kamaszként kezdte a nyolcvanas évek elején, sem családi minta, sem pénzbeli segítség nem állt mögötte: elszánt önképzés és a régiségekkel való egyre intenzívebb kereskedés teremtette meg a szellemi és anyagi alapot a kollekció fejlesztéséhez. Szisztematikusan járta a pesti és vidéki múzeumokat, ahol nemcsak a kiállítások anyagát, de a raktárak

Csontváry Kosztka Tivadar: Kairói pályaudvar (1904)

mélyét is áttanulmányozta, és amint lehetett, heti rendszerességgel utazott külföldre, hogy az ottani múzeumokban és mûkereskedésekben idôzve elmélyült jártasságot szerezzen a régi mesterek és a nemzetközi modernizmus világában is. Itthon szorgalmasan építette kapcsolatait a jeles magángyûjtôkkel, árgus szemmel figyelte, mely képeket kell megszereznie egyre gazdagodó válogatásába. Elszánt volt: amit akart, attól nem tágított. Kieselbach Tamás számára a gyûjtés el sôsorban véleménymondás: a magyar festészet történetének sajátos újraírása a kollekcióban testet öltô, független értékítélettel, a válogatás és a belsô hangsúlyok segítségével. Határozott véleménye szerint egy jó gyûjtemény erejét a nagy életmûvekbôl megszerzett kiemelkedô darabok adják. A bélyeggyûjtôkre jellemzô, a rések szisztematikus kitöltését megcélzó mentalitás helyett ô inkább a „térdremegtetô” nagyvadakra, a korszakokat, mûvészi pályákat magukba sûrítô, megrendítô erejû ikonokra koncentrál, hisz úgy tartja, hogy a mûvészi

teljesítményeket is a legnagyobb dobások jellemzik igazán. Saját kollekciója e gyûjtôi attitûd mintapéldája: a modern magyar festészet legnagyobbjait múzeumi rangú fômûvek reprezentálják olyan sûrûségben, amelyre nem találunk példát korszakunkban. Kollekcióját - amelyet egyben soha, senki sem látott még - élesen elválasztja attól a hatalmas, de szükségszerûen heterogén mûtárgyanyagtól, amelynek megszerzése mûkereskedôi tevékenységének következménye. Az utóbbiban a megengedô szabadság érvényesül, az elôbbiben szigorú elvek és kiérlelt értékítélet ölt testet. Mindez a színek erejét felfokozó, fauve attitûd hangsúlyozásában éppen úgy megnyilvánul, mint abban a döntésben, hogy a klasszikus „nagyok” mellé kiket és milyen mûvekkel emelt be az elfeledett és felfedezésre váró, vagy egyenesen lenézett életmûvek közül: Szabó Vladimir monumentális, verista kompozícióit, Scheiber Hugó korai olajképeit, Batthyány Gyula túlfûtött, art deco festményeit, vagy Bohacsek Ede a nemzetközi neoprimitivizmussal vagy Duray 39

Vajda Lajos: Barátok (1937) Rippl-Rónai József: Narancsos csendélet (1910 körül)

Tibor a német Neue Sachlichkeittel rokon alkotásait. „Igazi” gyûjteményében minden kép mögött tudatos, alaposan átgondolt döntés áll: Rippl-Rónai Józseftôl nem véletlenül egy kukoricás fômû, Ferenczy Károlytól egy nagy-

bányai, figurális plein air, Aba-Novák Vilmostól pedig egy 20-as évekbeli, felsôbányai olajkép került be, mint ahogy Vaszary János „minimalista” csendélete, Rudnay Gyula üres tája, Kádár Béla sturmos kompozíciója vagy Gulácsy Lajos légies grafikái is élesen jelzik az egyes életmûveken belüli hangsúlyokat. A gyûjtés irracionális energiákat és szinte felmérhetetlen idôt felemésztô „sprintjét” a 90-es évek közepén tudatosan lassította, majd zárta le, amikor válogatását két reprezentatív, mintaadó kötetben tárta a közönség elé. A magyar festészettörténet újraírásának ambíciója azóta sem csillapodott benne, csupán ma már más eszközökhöz nyúl. Könyveket ad ki, adatbázist épít, tudatosan fejleszti a magyar festészet internetes jelenlétét, és mindezt azért, hogy végre a nemzetközi figyelem a kvalitásai okán megérdemelt erôvel forduljon a magyar képzômûvészet felé.

Pierre Bonnard: Ebéd Grand-Lemps-ban (1899)

ohner Adolf kollekciója az egyik legtekintélyesebb magyar magángyûjtemény volt, fénykora az 1910-es és 1920-as évekre tehetô. A szenvedélyes gyûjtôi tevékenység eredményeképpen a 19-20. század fordulója európai és magyar mûvészeinek legjava került egymás mellé, ráadásul a korabeli interieur-fotók tanúsága szerint a félezer mû elrendezése is rendhagyónak tekinthetô: szigorú rendszer helyett bátor vegyítés érvényesült, régi és új, magyar és nemzetközi egyszerre kápráztatta el a szemlélôt. A festményekbôl és szobrokból, azon belül fôleg bronz kisplasztikákból álló magángyûjteményt még további értékes mûtárgyak, legfôképpen antik szônyegek tették teljesebbé. Különösen érdekes Kohner Adolf gyûjtôi ízlésének alakulása. Ugyan családi indíttatásból foglalkozott mûtárgyak vásárlásával, de preferenciái eltértek gyûjtô édesapja értékeitôl, aki elsôsorban klasszikusabb mûveket, például a holland „arany évszázad”, azaz a 17. század festôit, illetve 19. századi magyar tájképeket valamint szônyegeket gyûjtött. Apja halála után azonban Kohner Adolf gyors ütemben változtatta meg a gyûjtemény jellegét: a legtöbb régi mûvet eladva legfôképpen az akkori kortársra és annak közvetlen elôzményeire koncentrált. Számára egyértelmû centrumot jelentett a francia impres�szionista mûvészet, de az azt elôkészítô illetve továbbfejlesztô alkotók mûveire is nagy figyelmet fordított. Így kerültek be a gyûjteménybe Claude Monet, Pierre-August Renoir és Edgar Degas mint klasszikus impresszionista alkotók, Théodore Rousseau, Eugène Delacroix

Kohner Adolf báró (1866-1937)

A Kohner-család vagyonát az Osztrák-Magyar Monarchia prosperáló gazdasági viszonyai alapozták meg. A zsidó nagypolgári família kereskedelmi, ipari és banki vállalkozásainak biztos anyagi bázisán Kohner Adolf rendkívüli gyûjteményt épített.

Remekmûvek bátor vegyítésben

Ferenczy Károly: Október (1903) Szinyei Merse Pál: Pacsirta (1882)

mint „elôzmény”, illetve Paul Cézanne, Paul Gauguin, Maurice Denis, Pierre Puvis de Chavanne, Henri de ToulouseLautrec vagy Vincent van Gogh mint „következmény”. Ugyanakkor igen jelentôs volt a gyûjtemény magyar anyaga is, sôt, valójában a kortárs gyûjtemény kezdô lökését is egy hazai alkotás, Szinyei Merse Pál Pacsirtája adta meg, amelyet 1917-ben a Szépmûvészeti Múzeumnak ajánlott fel. Ahogy a külföldieknél, úgy a magyar alkotók esetében is a folyamat bemutatására törekedett, így Munkácsy Mihály és Paál László festményei mellett Rippl-Rónai József mûvei is megjelentek. Valójában a látványos nemzetközi anyag a magyar törekvések nemzetközi elôzményeit és párhuzamait volt hivatott bemutatni. A Múlt és jövô címû folyóirat korabeli beszámolója találóan írja le a kollekció jelentôségét: „Ezt a gyûjteményt bátran nevezhetjük a magyar fôváros Szépmûvészeti Múzeumának magánkézben lévô külsô osztályának, mert aki a francia impresszionizmust tanulmá-

nyozni akarja, az teljesebb és értékesebb anyagot nem talál – Párizsig.” Kohner Adolf a mûtárgyak vásárlásán kívül egyéb társadalmi feladatokat és kulturális mecenatúrát is gyakorolt, ilyen volt például a szolnoki mûvésztelep alapításában való anyagi közremûködés vagy a fiatal festôk számára alapított ösztöndíj. Széleskörû érdeklôdésével magyarázható sokoldalú személyisége is: a fizikai-kémiai tudományok doktora és remek zenész is volt. Érdemeiért 1912-ben Ferenc József bár ói rangot, majd udvari fôtanácsosi címet adományozott neki. Nem volt rejtôzködô gyûjtô, mûveit a kollekció építésének kezdeti szakaszától kezdve gyakran kölcsönözte kiállításokra, és az 1910-es években rendszeresen jelentek meg fotókkal is illusztrált cikkek, beszámolók gyûjteményérôl. Külön figyelemre méltó, és a késôbbi kutatások számára óriási értékkel bír, hogy az 1930-as évek elejétôl sajnálatosan széthulló gyûjteménynek legalább a

Pierre Puvis de Chavannes: Mária Magdolna (1897)

dokumentációs bázisa majdnem teljes egészében fennmaradt. A feljegyzések között gondosan vezetett adatokat találni, többek között mûtárgyleírásokat, a vásárlások helyét és idejét, illetve gyak-

ran még a mûvek „utóéletét” is: tudható, mit, mikor és hol állítottak ki vagy publikáltak. Ez a pontos dokumentációs szándék sok mai gyûjtemény számára is példamutató lehet. 43

Kolozsváry Ernô (1934-1999)

A tanárként dolgozó, az 1990-es években Gyôr polgármesteri tisztét is betöltô Kolozsváry Ernô a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású mûgyûjtôje volt. Kollekciója legfôképpen az abban szereplô tárgyak izgalmas párosítása és bemutatása miatt vált meghatározó és sokak számára inspiráló példává.

Korszakokat titkon összekötô szálak

olozsváry Ernô a kezde tektôl fogva olyan gyûjtemény építésén fáradozott, amely tökéletesen kifejezi saját korát, ugyanakkor határozottan felmutatja az alapokat, még akkor is, ha azok elsôre nem is tûnnek annyira egyértelmûnek. Ezért a kortárs mûveket bátran elegyítette olyan alkotásokkal, amelyeknél szellemi, tartalmi vagy stiláris összefüggést érzett. Ez pedig nem csupán saját maga számára szolgált a gyûjtôi hitvallás egyfajta illusztrációjának, hanem a hozzá látogatók számára is feltárta az alkotások közti kapcsolatokat, és ez az izgalmas prezentáció ösztönzôleg hatott sok leendô gyûjtemény alapításakor és megformálásakor is.

Korniss Dezsô: Fuvolázó (1950) Vajda Lajos: Gyökérvilág (1940)

Talán nem is véletlen, hogy Kolozsváry Ernô gyûjtôtársaknak szóló útmutatása és irányadása ennyire meghatározóvá vált, hiszen maga is ismerte az „elôdök” példáinak jótékony hatását. Miután az egyetemet elvégezte, és tanárként kezdett dolgozni, anyagi lehetôségei nem voltak korlátlanok, így megfontoltan kezdett bele a gyûjtésbe. A tudatos szemléletmódnak fontos eleme volt más

Elsôre úgy tûnik, hogy igen széles merítést ölel fel a gyûjtemény, és inkább szerteágazó, széttartó jellege dominál. Valójában azonban egy magasabb rendû egység kialakulását lehet megfigyelni: Kolozsváry Ernô teljes összefüggésében gondolkodott mind a mûvészet történetérôl, annak különbözô korszakairól és irányzatairól, mind pedig arról a térrôl, amelyben az alkotásokat elhelyezte.

magángyûjtemények, fôleg a két világháború között vagy 1945 után alapított kollekciók megismerése: Fruchter Lajos, Rácz István és Radnai Béla gyûjteménye egyaránt formálta ízlését és érdeklôdését, számos alkotót ezeken keresztül ismert meg. A klasszikus gyûjtôk iránti tisztelete abban is megnyilvánul, hogy az 1990-es években Gyôr polgármestereként ô kezdeményezte, hogy Radnai Béla gyûjteményét Gyôrben helyezzék el.

Otthonában így szerves egységet alkottak élvonalbeli kortárs magyar alkotások, klasszikus, kanonizált mûvészek mûvei és a naiv mûvészet kategóriájába sorolható tárgyak, valamint barokk szobrok, népmûvészeti- és lakberendezési eszközök. A klasszikus mestereket a mûvészeti gyûjteményben Gulácsy Lajos, Farkas Isván és Egry József képviseli, erre épül a Korniss Dezsô, Bálint Endre, Ország Lili, Anna Margit, Kondor Béla és 45

Kondor Béla: Rajz I. (1969)

Román György mûveibôl álló válogatás. Az újabb tendenciákat Nádler István, Deim Pál, Keserü Ilona és El Kazovszkij alkotásai reprezentálják. Több más gyûjtôhöz hasonlóan Kolozsváry Ernô is határozott koncepció és kiérlelt ízlés mentén építkezett, úgy, hogy ez a szemléletmód és értékpreferencia a kollekció szemlélôje számára is világossá váljon. Tisztában volt vele, hogy gyûjtôként szinte a mûvészek társmûvészévé válik, és hogy ebben az

sításokban, merész ütköztetésekben ér hetô tetten. Kolozsváry Ernô célja ezzel az volt, hogy felmutassa a mûveket titkon összekötô, akár évszázadokon is átívelô szálakat. Így kerülhetett egymás mellé például egy kortárs magyar alkotó spirituális-filozofikus mûve és egy szakrális barokk szobor, vagy egy absztrakt mû és egy, a formavilágában arra reflektáló népmûvészeti tárgy. A rendhagyó, és mind a szakemberek, mind a gyûjtôtársak és a szélesebb

értelemben neki is megadatott a komponálás lehetôsége: a rendelkezésére álló mûtárgy-együttesbôl olyan bemutatót hozhatott létre, amely tulajdonképpen egy új mûnek, már-már összmûvészeti alkotásnak tekinthetô. Ennek legfôbb megvalósulási formája az izgalmas páro-

közönség számára is rengeteg fontos tanulsággal és felismeréssel szolgáló gyûjtemény a gyûjtô halála után is egyben maradt, az örökösök megbonthatatlan egységként ôrzik, kiállításokon és gondos publikációkban teszik közkinccsé.

Ligeti Antal: A Balaton Szigligetnél (1887)

Kovács Gábor (1957)

ovács Gábor mûvészet iránti elkötelezettsége és gyûjtôszenvedélye két külön gyûjtemény megalapításában öltött testet. Magángyûjteménye, amely immáron a 350 darabot is meghaladja, elsôsorban a klasszikus magyar mûvészet kincseit tartalmazza, a 18. század elejétôl a 20. század közepéig terjed. Emellett azonban az általa életre hívott Kovács Gábor Mûvészeti Alapítvány mára igen tekintélyes, háromezer tételes kortárs gyûjteményt kezel. Nem kön�nyû idôben szétválasztani a két gyûjtési profilt: a magángyûjtemény nagyjából a Második Világháború környéke, valamint az Európai Iskola alkotóival zárul – néhány olyan kivétellel, mint például Tóth Menyhért munkássága. Az alapít ványi gyûjtemény pedig lényegében inn en indul: Vajda Lajos Felmutató ikonos önarckép (1936) címû mûve határozza meg azt a szellemi kiindulópontot, amelyhez a kortársak válogatásánál a kollekció kurátorai kapcsolódni igyekeznek.

A moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében elvégzett tanulmányait követôen Kovács Gábor a bankszakmában kezdett dolgozni. A budapesti Citibank ügyvezetô igazgatója, majd a londoni Citibank alelnöke lett. 1991-ben megalapította a Bankár Holdingot, amelynek ma is elnök-vezérigazgatója.

Gyûjtô és alapító

id. Markó Károly: Vénusz és Ámor (1831)

A magángyûjtemény története az 1990-es évek legelején kezdôdött. Ekkoriban Kovács Gábor még komoly és tudatos gyûjtôi szándék nélkül, inkább „lakás- és irodadekorációs céllal” vásárolt alkotásokat. Ám néhány év múlva feltûnt neki, hogy látogatóba érkezô barátai egyre gyakrabban hívják „gyûjteménynek” az addig csak vélet-

jei, a meleg, világos, élénk, örömteli színhatások keltették fel legfôképpen az érdeklôdését. A romantikus tájképek után idôben elôször visszafelé, majd pedig elôre is haladva hódított meg újabb területeket, így például a realizmus és biedermeier mestereit, mûfaji tekintetben pedig egyre gyakrabban portrékat is.

lenszerûen összeálló mûtárgy-együttest. Sôt, érezhetôvé vált, hogy bár a mûvek kiválasztása az elsô években esetlegesnek tûnt, azok mégis olyan hasonlóságokat mutatnak, amelyek majd a késôbbi, „valódi” gyûjtemény fô irányvonalait és jellegzetességeit is meghatározták. A gyûjteményt elnézve Kovács Gábor is csak évekkel késôbb tudta pontosan megfogalmazni, hogy a mûvekben mit talál leginkább vonzónak: a 19. századi festményeken a nap és fény erôs tömb-

A kollekcióba így a kezdeti 19. századi gyûjteményegység után a 18. század legfontosabb magyar alkotói, Bogdány Jakab és Mányoki Ádám mellett a nagybányai iskola és a 20. század elsô felének mesterei is bekerültek. Kovács Gábor azonban nem törekszik az általa kedvelt két évszázadnyi magyar mûvészet történetének tudományos bemutatására, vállalja a válogatás szubjektivitását: a 19. századi nemzeti romantikus mûveket például nem keresi, ugyanakkor a

Ferenczy Károly: A nagybányai Kereszthegy (1900)

legkedveltebb korszakokból szinte nincs hiányzó mûvész. A 20. század elsô felének egyes irányzatain még „dolgozni” szeretne, hogy hangsúlyosabban legyenek reprezentálva a magyar fauvizmus és a Nyolcak festôcsoport alkotóinak munkái, míg Vaszary János, Rippl-Rónai

tése Kovács Gábor szerint folyamatos út, amelynek megtétele során rengeteg élmény és tapasztalat éri a gyûjtôt. Saját perspektívájának és érdeklôdésének szélesedésével ma már sok olyan életmûvet is nagyra értékel, ami a kezdetekkor még elkerülte a figyelmét. Ugyanakkor nagy

József és Kádár Béla alkotásai önálló kis kollekciókként is jelentôs elemei a gyûjteménynek. Ez a törekvés egyben sûrítést is jelent: a kvalitás elsôdlegesen fontos a mûvek kiválasztásánál, és ha – nagyon ritkán – kikerül egy mû a kollekcióból, akkor annak legfôképpen az az oka, hogy a gyûjtô megítélése szerint minôségében már kikopott. A kollekció épí-

hangsúlyt fektet rá, hogy az érdeklôdôk megismerhessék a magyar festészet értékeit, így gyûjteményébôl mindig szívesen rendez kiállításokat, és kölcsönöz intézményeknek. A kollekció tudományos feldolgozása teljes, ami nemcsak a róla megjelent kiadványok és CD-k formájában, hanem a gyûjtemény internetes oldalán (www.kovacsgaborgyujtemeny.hu) is elérhetô. 49

Nemes Marcell (1866-1930)

Az eredetileg szénkereskedô, majd a nemességet is elnyerô Nemes Marcell legfôképpen látványos vásárlásai, aukciói és adományai révén vált a 20. század egyik legfontosabb, nemzetközileg is jól ismert magyar gyûjtôjévé.

A kalandor gyûjtô

emes Marcell nem a megfontolt, gondosan építkezô gyûjtôk csoportjába tartozott, sokkal inkább – talán személyiségébôl fakadóan is – ösztönös, szinte impulzív módon építette gyûjteményét. Érdeklôdésének középpontját nehéz egyértelmûen kijelölni, mert 50

számtalan korszak különféle mûtárgytípusa kapott egyszerre helyet gyûjteményében: görög vázák, római üvegek, középkori szobrok, régi bútorok, az úgynevezett „flamand primitívek” festményei, a manierizmus mesterei (ezen belül is a legjelentôsebb Tintoretto és El Greco mûvei iránti vonzalma), barokk ötvöstárgyak, a 18. századból Tiepolo és

Fényes Adolf: Mákoskalács (1910) El Greco: Bûnbánó Magdolna (1576-1577)

Goya festészete, valamint a 19-20. század alkotói közül az impresszionizmus és posztimpresszionizmus külföldi és hazai alkotói, köztük például Paul Gauguin, Paul Cézanne, Vincent van Gogh illetve Rippl-Rónai József. Megfigyelhetô az erôteljes, expresszív stílus iránti vonzódása: azon kevesek közé tartozott, akik már igen korán felismerték Vincent van Gogh értékét. Sôt, tulajdonképpen El Greco iránti szenvedélye is ide köthetô, hiszen a mûvész vibráló színekkel megfestett nyúlánk alakjait többek között éppen a posztimpresszionizmus és a korai expresszionizmus alkotóinak tevékenysége nyomán kezdték újra értékelni a 20. század elején. Gyûjtôi pályájának csúcsán Nemes Marcell folyamatos utazásai révén szerezte meg az újabb és újabb mûalkotásokat. Egész Európában otthon érezhette magát: lakása volt a pesti Andrássy úton és Párizsban, Münchenben palotája, valamint több vidéki kastélya Ném etországban és Magyarországon. A birtokában egykor volt épületek kö zül ma talán a leghíresebb az a velencei félbemaradt palota a Canal Grande partján, amely jelenleg a Guggenheim Múzeumnak ad otthont. Mindez lehetôvé tette számára azt is, hogy személyesen tarthassa a kapcsolatot a kor legfontosabb mûvészeti szakembereivel, amelyek közül csak egy a Szépmûvészeti Múzeum legendás igazgatója, Petrovics Elek. Nemes Marcell tehát nem volt magába zárkózó gyûjtô, sôt, minden lehetôséget megragadott, amikor magángyûjteményét bemutathatta, így például 1910-ben a Szépmûvészeti Múzeumban, ahol kiváló régi európai mesterek mellett 24 modern francia alkotó mûve is szere-

pelt. 1911-ben Münchenben, 1912-ben pedig Düsseldorfban volt látható válogatás a Nemes-kollekcióból. A régi mestereken kívül leginkább a posztimpresszionista mûvek gyûjtése miatt vált méltán elismertté, amelyek akkoriban lettek egyre népszerûbbek. Nemes Marcell éppen jó pillanatban, még elérhetô áron tudott egy-egy fontos alkotást megszerezni. Ugyanakkor nem

csupán gyûjtött, hanem aktívan kereskedett is az alkotásokkal, így próbálta több-kevesebb sikerrel finanszírozni újabb és egyre ambiciózusabb, sokszor már anyagi lehetôségeit is meghaladó gyûjteménybôvítési elképzeléseit. A finanszírozásban egyébként gyûjtôtársa, Herzog Mór Lipót volt segítségére, igaz, többször elôfordult, hogy a hitel alapjául szolgáló alkotások végül Herzognál maradtak. Számos kortársához hasonlóan Nemes Marcell is kötelességének érezte, hogy adományaival támogassa a 51

Szinyei Merse Pál: Mûterem (1873)

Szépmûvészeti Múzeumot. Még ha ebben a tevékenységében közrejátszhatott az is, hogy ezáltal is látványosan erôsíteni tudta saját mûgyûjtôi pozíci óját. Mindenesetre tény, hogy ezek a nagylelkû, több, mint félszáz tekintélyes mûben megtestesülô gesztusok kitörölhetetlenül a múzeum legfôbb mecénásai közé emelik, amit az is igazol, hogy az intézmény 2011-2012-ben nagysza52

bású kiállítással tisztelgett az egykori adományozó emléke elôtt. Ha ehhez még hozzávesszük a többi, általa alapított díjat és a fiatal mûvészeket támogató tevékenységét, vagy például egy közel nyolcvan darabból álló 1911-es felajánlását a Kecskeméti Képtár számára, akkor valóban kirajzolódik a 20. század egyik legfontosabb magyar mûgyûjtôjének portréja.

Korniss Dezsô: Laokoón II. (1949)

udelman László elmondása szerint már akkor is gyûjtött, amikor még nem is gyûjtött. Gyer mekkorában a „szokásos” bélyeggyûjtés mellett érdeklôdése a képzômûvészeti albumokra és kiadványokra is kiterjedt, és ezek alapján sorra fedezte fel magának a festészet mestermûveit. Tízes éveinek elején az impresszionisták ragadták magukkal, a magyar alkotók közül pedig egyértelmûen Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos és Rippl-Rónai József. Már ekkor arról álmodozott, hogy egyszer magángyûjteménye lesz, amelyben ez a három alkotó feltétlenül szerepel majd. Módszeresen ismerkedett meg a mûvészet történetével, ami gyûj-

Nudelman László (1954)

Az eredetileg közgazdász végzettségû Nudelman László évtizedek óta éremkereskedéssel foglalkozik. A kilencvenes években tartott elsô aukciójával szinte berobbant a numizmatikai piacra, 2007 óta évente tart árveréseket.

Kettôs ívre épülô kollekció

Vajda Lajos: Petróleumlámpa vásári síppal (1937)

teményének alakulásában is nyomon követhetô. A kollekció egyik jellemzôje ugyanis éppen az, hogy fejlôdése párhuzamos a gyûjtô érdeklôdésének kronológiájával. Nincs benne visszatekintés, a korábbi korszakokat a továbblépések során nagyjából teljesen lezárta. A folyamatos elôrehaladás jegyében az újabb

irányzatok, felfogásmódok, stílusok és generációk sorra követik egymást a századforduló mûvészeitôl a mai kortárs középgenerációig. A gyûjtemény azon54

ban nem marad puszta „magánügy”, hanem teljessége és igényes összeállítása révén egyetemes értékeket vonultat fel. Az 1970-es években már sikerült megszereznie az egyik korán megkedvelt mûvész, Rippl-Rónai József egy csendéletet, majd az évtized vége felé a másik gyermekkori álom is teljesült: Gulácsy Lajos Dal a rózsatôrôl címû mûve is bekerült a formálódó kollekcióba. A magyar avantgárd klas�szikus mesterei, például Bortnyik Sándor mûvei mellett a kor legjelentôsebb mûvészei, többek között Barcsay Jenô, Anna Margit és Korniss Dezsô munkássága keltette fel az érdeklôdését, ez utóbbi alkotót gyûjtôtársa, az említett Gulácsy-kép egykori tulajdonosa, Rácz István révén ismerte meg. A következô évtizedben egyértelmûen Korniss Dezsô mûvészete került a középpontba, a kollekcióba emelt harminc Kornissalkotás az egész életmûvet reprezentálja. A nyolcvanas évektôl Bálint Endre, Kondor Béla, Ország Lili és Vajda Lajos részérôl is fômûvekkel erôsödött a gyûjtemény. Újabb irányváltás következett be a nyolcvanas évek második felében: ekkor az Ipartervgeneráció mûvészei, Keserü Ilona, Nádler István, Tóth Endre, Lakner László, Fajó János és Csernus Tibor következtek.

Nagy Balogh János: Földmunkás (1910-es évek)

Nudelman László gyûjtôi hitvallása szerint egyfajta kettôs ívre épül a kollekció: egyrészt a 20. századi magyar mûvészetet igyekszik átfogni, másrészt az egyes életmûveken belül is arra törekszik, hogy az adott mûvész minden jelentôs korszakából legyenek alkotások. Ezért viszonylag ritka, hogy egy-egy mû kikerüljön a gyûjteménybôl, inkább a hiányzó alkotások további felkutatása

fôleg azon klasszikus alkotók esetében, akiknek az életmûve nagyobbrészt már múzeumokban van. Nudelman László felelôsségének tartja, hogy a kollekció ne maradjon láthatatlan, hanem az általa fontosnak tartott értékek minden érdeklôdô számára megismerhetôvé váljanak. Ezért a gyûjtemény többször is bemutatkozott: Veszprémben a Korniss-munkák, Pécsett

jellemzô. A kortárs mûvészekkel való személyes ismeretség és barátság mellett fontosnak tartja a gyûjtôtársakkal való kapcsolatokat is: különösen jelentôs számára Kolozsváry Ernôvel, Rácz Istvánnal és Vörösváry Ákossal való kapcsolata. Nem ritka, hogy egy-egy mû más magángyûjteménybôl került hozzá,

Bálint Endre, Korniss Dezsô és Vajda Lajos mûvei kerültek kiállításra, majd egy tárlatsorozaton Bécsben, Pozsonyban és Kassán lehetett látni Vajda Lajos és Vajda Júlia, Korniss Dezsô, Barcsay Jenô és Bálint Endre munkáit, illetve 2011-ben a Kieselbach Galéria szervezett átfogó gyûjteményi kiállítást. 55

Oltványi-Ártinger Imre (1893-1963)

A jogász végzettségû Oltványi-Ártinger Imre elsôsorban gazdasági szakemberként, többek között a Magyar Jelzálog Hitelbank és a Magyar Nemzeti Bank igazgatójaként dolgozott, de a képzômûvészeti élet szervezésében és a modern magyar mûvészet, elsôsorban a KUT mûvésztársaság és a Gresham-kör alkotóinak elismertetésében is jelentôs érdemeket szerzett.

Példamutató, szervezô, gyûjtô

ltványi-Ártinger Imre megk erülhetetlen alakja az 1930-as évek magyarországi mûgyûjtés-történetének, de nem pusztán a mûtárgy-vásárlások révén, hanem tevékenységének példamutató és másokat is ösztönzô hatása miatt is. Kollekciója építését nem privát passziónak tartotta, nem volt rejtôzködô gyûjtô, hanem igyekezett a mûvészet és a mûgyûjtés kultúráját és szokását a lehetô legszélesebb körben terjeszteni. Sokan

az ô hatására fordultak a gyûjtés irányába, vagy egy általa ajánlott mûvészkörbôl és irányzat képviselôitôl az ô tanácsai és írásai miatt kezdtek gyûjteményükbe emelni darabokat. Népszerûsítô tevékenységét szakfolyóiratok és kiadványok szerkesztôjeként végezte: a Magyar Mûvészet címû folyóiratnak 1935 és 1938 között volt szerkesztôje, illetve 1932 és 1940 között az Ars Hungarica címû monográfia-sorozat megjelenését irányította. Emellett monográfiát jelentetett meg Egry Józsefrôl és Derkovits

Egry József: Vihar a Balatonon (1921 körül) Gulácsy Lajos: Nakonxypanban hull a hó (1910)

Gyuláról is. Szakmai felkészültségét többek között a Nagybányai mûvésztelep történetét is feldolgozó Réti István festômûvész és Petrovics Elek, a Szépmûvészeti Múzeum igazgatója is segítette. Ezt a szellemi útmutatást adta tovább a hozzá látogató érdeklôdôknek, barátoknak, akik közül sokan, mint például Fruchter Lajos, maguk is jelentôs gyûjtôvé váltak. Oltványi-Ártinger Imre azon szerencsések közé tartozott, akik mind eredeti hivatásukban, mind pedig szenvedélyükben, a mûvészettel való foglalkozásban gyûjtôként és mûvészetszervezôként is igen komoly eredményeket érhettek el. Gazdasági szakemberként fontos tisztségeket töltött be, több mint két évtizeden át a Magyar Jelzálog Hitelbankban dolgozott, 1925-tôl igazgatóként, majd 1945-ben a Magyar Nemzeti Bank vezetôje, illetve rövid ideig pénzügyminiszter lett. Mindezen tevékenysége mellett azonban a képzômûvészeti életben való aktív szerepe is tekintélyes: 1949ben a Magyar Nemzeti Múzeum vezetôje, 1950 és 1952 között pedig a Szépmûvészeti Múzeum igazgatója volt.

A mûvészekkel és a mûvészeti közélettel való közvetlen kapcsolatában közrejátszott, hogy Rózsa Miklós mûvészeti író, a Mûvészház alapítója lányát vette

Berény Róbert: Nô zöld szobában (1928)

feleségül. Talán ennél is nagyobb jelentôségük volt a Gresham-körben tett rendszeres látogatásainak. Ez a kávéházi asztaltársaság nem pusztán baráti körként mûködött, hanem a két világháború közti modern magyar mûvészeti élet egyik legfôbb centrumává vált, amelynek legfontosabb mûvésztagja Bernáth Aurél, Pátzay Pál, Szônyi István és Egry József volt, mellettük pedig kritikusok, gyûjtôk és érdeklôdôk is rendszeresen

Új Társasága) folyóiratának megjelenését, többek között úgy, hogy a KUT-hoz tartozó mûvészek támogatást és megjelenést kaptak képekért cserébe. Oltványi-Ártinger Imrének jelentôs szerepe volt a bajai Türr István Múzeum megalapításában is. A Baja melletti Bácsalmáson született gyûjtô fontosnak érezte, hogy a város mûvészeti életét támogassa, ezért az 1930-as években bekapcsolódott a múzeum alapításának

csatlakoztak a társasághoz. OltványiÁrtinger Imre lelkesen üdvözölt minden olyan kezdeményezést, amellyel a számára fontos mûvészek nagyobb nyilvánosságot és figyelmet kaphattak: támogatta például a KUT (Képzômûvészek

elôkészületeibe. Közremûködése nyomán közel félszáz mû került az 1936-ban alapított képtár birtokába, elsôsorban a Gresham-kör és a KUT alkotóitól, több mûvész is az ô felkérését elfogadva ajánlotta fel mûvét a közgyûjteménynek.

Vajda Lajos: Északi táj (1938)

Rácz István (1922-2006)

A jogászként végzett Rácz István a hazai mûgyûjtés-történet egyik legletisztultabb, legkiérleltebb gyûjteményét hozta létre, amelynek nem pusztán a mûvek darabszáma, hanem annak belsô koherenciája és kifinomultsága is különleges jelentôséget biztosított.

ácz István gyûjtôi pályafutásának kezdete az 1940-es évekre datálódik, igaz, ekkor még legfôképpen csak a vágy fogalmazódott meg benne, hogy kvalitásos mûvekkel vegye körül magát. Az inspirációt - amint az oly gyakran elôfordul - egy másik gyûjtônél, Halász Mihálynál tett látogatása adta. Ahogy egy jóval késôbbi visszaemlékezésében, a pécsi Modern Magyar Képtárban 1970-ben az akkor már a Rácz-gyûjteménybôl megrendezett kiállítás katalógusában olvashatjuk: „Ez volt az elsô gyûjtemény, amelyet életemben láttam, és … oly sokszor megcsodáltam. Számomra elérhetetlen álomnak tûnt ilyen harmóniák közt élni, elképzelni sem tudtam, hogy hasonló képeket én is szerezhetnék.”

A gyûjtemény magasabb színvonalon már alkotás

Gulácsy Lajos: Dal a Rózsatôrôl (1904)

Az élmény tehát meghatározóvá vált, és néhány évvel késôbb, 1953-tól Rácz István saját gyûjtemény építésébe kezdhetett. A gyûjtemény kialakításának legfontosabb alapelve a folyamatos tisztítás, a kollekció sûrítése, erôsítése lett. Rácz István érdeklôdése több irányzatot és alkotói csoportot is befogadott,

de mindezt oly módon, hogy a modern magyar mûvészet történeti bemutatása mellett az irányzatok egymással való kapcsolata, a kölcsönös hatások is érzékelhetôvé váljanak. Ezzel is magyarázható arra irányuló törekvése, hogy egy-egy alkotó több korszakából is válasszon mûveket annak érdekében, hogy minél teljesebb, kifinomultabb összképet al 60

kothasson. Megfogalmazása szerint „a Halász-gyûjtemény tanulsága tehát az volt, hogy vannak mûvek, amelyek elemi erôvel hatnak, egy pillanat alatt megfognak, élményük hatása szinte korlátlan, de megtanultam azt is, hogy egy festôtôl több mûvet kell megszerezni, mert csak több kép tárja fel igazán – egymást kiegészítve és támogatva – a mûvész egész világát”. A klasszikus mesterek közül Gulácsy Lajost, Egry Józsefet és Nagy Istvánt tek intette a legfontosabbnak, és erre az alapra épült a gyûjtemény késôbbi korszakot felölelô része: Vajda Lajos, Bálint Endre, Ország Lili, Anna Margit, Barcsay Jenô, Korniss Dezsô és Kondor Béla mûvei. A gyûjtô plasztikai érdeklôdését Medgyessy Ferenc és Borsos Miklós munkái bizonyítják, de figyelme a naiv mûvészet felé is kiterjedt, amit például Orbán István alkotásainak kiválasztása mutat. Az új élmény iránti vágy arra ösztönözte, hogy fiatalabb kortársai munkásságát is figyelemmel kísérje, így került a kollekcióba Kárpáti Tamás, Dienes Gábor és Nagy Gábor. A gyûjtemény 1953-as alapításától a gyûjtô haláláig, 2006-ig eltelt több mint fél évszázad alatt a kollekció folyamatosan formálódott, minôségében egyre erôsebbé, letisztultabbá vált. Rácz István a gyûjtôi tevékenység lényegét így foglalta össze: „Minden gyûjteményben a gyûjtô akarva-akaratlanul önmagáról vall. Gyûjteményem se kivétel ez alól. A gyûjtemény magasabb színvonalon már alkotás, a gyûjtô indirekt módon fejezi ki magát benne, mintegy önarcképpé formálja. Izgalmas szellemi erôfeszítésben fejlôdik, s bár elôbb-utóbb rendszerint szétesik, mégsem múló tett, hanem mûvészettörténeti tény.”

Barcsay Jenô: Szentendrei táj (1934 körül) Mednyánszky László: Hadifoglyok karácsonya (1916 körül)

Rácz István tehát a formálódó kollekciót is alkotásnak tekintette, ahol a mûvek és mûcsoportok között ugyanolyan finom és gondos összefüggésrendszernek kell lennie, mint egy-egy kompozícióban a színek és formák között. A gyûjtemény „önarcképpé formálásának” fontos módszere volt, hogy rendszeresen lecserélte azokat a mûveket, amelyek a kollekció alakulása során a fô iránytól stílusukban vagy kvalitásukban már eltértek. Az egyre sûrûbb és töményebb, fômûvekkel teli gyûjtemény ezen cserék során egyre pontosabban fejezte ki „megalkotójának” koncep-

cióját, mûvészetrôl formált szemléletmódját. Mindebbôl több kiállításon is ízelítôt kaphatott a közönség: 1970-ben Pécsett, 1978-ban Veszprémben, 1979ben pedig Kaposváron.

Derkovits Gyula: Dunai homokszállítók (1933)

Radnai Béla (1891-1962)

Tanárként dolgozott, sikeres vállalkozásának, egy gyorsíró-iskolának és a hozzá kapcsolódó tankönyv megírásának köszönhetôen nyílt Radnai Bélának lehetôsége arra, hogy tekintélyes magyar gyûjteményt hozzon létre, amely ma a gyôri Esterházy-palotában látható.

Az egyben maradt gyûjtemény

Radnai-gyûjtemény történetének egyik legfontosabb és egyben legörömtelibb jellemzôje, hogy nem esett szét, hanem a mai napig is a gyôri Városi Mûvészeti Múzeum gyûjteményét megalapozva az Esterházypalotában él tovább. Sajnos ritka az ehhez hasonló szerencse a 20. századi magyar mûgyûjtemények történetében, a vesztes világháborúk, gazdasági válságok és politikai üldözések ritkán tették lehetôvé, hogy generációkon átöröklôdô kollekciók maradjanak egyben. Különösen fontos az „utólagos nyilvánosság” lehetôsége Radnai Béla esetében, hiszen olyan „rejtôzködô” gyûjtôrôl van szó, aki vásárlásait soha nem a nyilvánosság elôtt intézte, és ha kiállításokra kölcsönzött is mûveket, nem kérte, hogy feltüntessék a nevét. Olykor kapcsolódott ugyan mûvész- és gyûjtôtársaságokhoz, például a Greshamkörhöz, felkészültségét mégis inkább egyedül, könyvekbôl, folyóiratokból vagy egyéni mûterem-látogatások alkalmával fejlesztette. A munkáját tanárként végzô Radnai Béla nem rendelkezett ugyan akkora kezdôvagyonnal, mint az OsztrákMagyar Monarchia gyûjtômágnásai, a mûgyûjtéshez szükséges forrásokat azonban egy sikeres vállalkozása mégis biztosította számára. Még az 1920-as évek elején gyors- és gépíró iskolát alapított, amelyhez ô maga írta a tankönyvet. Késôbb ez lett a gyorsírás hivatalos tankönyve, amelynek szerzôi honoráriuma fedezni tudta szenvedélyét. Kortársai és az akkori fiatal festôk iránt galériák kiállításain és más gyûjtemények megtekintése során ébredt fel

Rippl-Rónai József: Maszkos csendélet (1910 körül)

az érdeklôdése. Nem elhanyagolható Medgyessy Ferenc szobrászmûvész közvetlen hatása sem, aki közös kiállítás- és galérialátogatások alkalmával személyes tanácsaival látta el, így például ô hívta

fel figyelmét Egry József mûvészetére is. Radnai Béla hamarosan mindkettôjük rendszeres gyûjtôjévé vált. Az általa legfontosabbnak tekintett mûvészek munkáival gyakran találkozott a Tamás 63

Bernáth Aurél: Ôsz (1927) Pátzay Pál: Fésülködô (1919)

Henrik által 1927-ben alapított Tamás Galéria kiállításain, ahol a Greshamkörhöz tartozó alkotók közül többen is lehetôséget kaptak a bemutatkozásra. Más mûkereskedôktôl azonban kevésbé vásárolt, inkább közvetlenül a mûvészektôl, esetenként egy-egy kiállításról. A mûgyûjtés „technikájának” elsajátítására vonatkozóan 1951-es, kéziratban maradt visszaemlékezéseiben ezt olvashatjuk: „Csak magyar anyagot gyûjtöttem, mivel külföldi hiteles anyag kevés volt. Hamisítványokkal árasztották el a mûpiacot. Az én mûgyûjtôi tevékenységem megrajzolása egyszerû. Elôször egy-két képet vettem, kizárólag lakásdíszítés céljából, és csak késôbb kerestem a képet, a mûértéket. Ehhez sok jó képet kellett látnom, és így megszerettem a mûtárgyat. ... Rájöttem a gyûjtés technikájára is. Általában két kör volt, egy tágabb, amelybe beletartozott a sok többi mellett Egry, Derkovits, Szônyi, Bernáth Aurél, Czóbel; a másik egy kisebb és szûkebb, Barcsay, Hintz és társai. A mûgyûjtôk érdeklôdése megoszlott e két kör iránt. Én a magam részérôl párhuzamosan érdeklôdtem és egyaránt értékeltem mind a kettôt.” 64

A gyûjtemény Radnai Cim balom utcai villájában került elhelyezésre. Borsos Miklós megjegyzése szerint „az épületen belül szinte a képek tartották a falakat, nem a falak a képeket”. Kevésbé a megfontolt, egyéni koncepció mentén elrendezett és mûvek közti tematikus vagy stiláris összefüggések felmutatása dominált az ott látható anyagban, hanem inkább a termékeny és izgalmasan vegyes vizualitás. Erôs hangsúlyt kapott a gyûjteményben a plasztika is, legfôképpen a festészeti válogatásnál is mentorként közremûködô Medgyessy Ferenc szobrai. A Radnai-gyûjtemény fejlôdése a Második Világháború után megtorpant, majd az 1950-es években egyre több mûalkotástól is meg kellett válnia a gyûjtônek.

Hétfô–péntek: 6:30—22:00 Szombat–vasárnap: 8:00—20:00

1066 Budapest, Ó u. 43—49. Telefon: 06 1 354 0540 Mobil: 06 70 555 7225 E-mail: broadwayﬁtness@gmail.com Web: www.broadwayﬁtness.hu

A Klasszikus magángyûjtemények Magyarországon magazin létrehozásában és terjesztésében támogatást és partneri segítséget nyújtott:

HVG Kiadó Zrt. Kieselbach Galéria és Aukciósház Kolozsváry Marianna Magyar Nemzeti Galéria Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Fényképtár Molnos Péter Napi Gazdaság Szépmûvészeti Múzeum Városi Mûvészeti Múzeum, Gyôr Virág Judit Galéria és Aukciósház

Köszönetet mondunk a magazin, a mûgyûjtés és a mûvészet támogatóinak.

A 2012 júniusában megjelent „Klasszikus magángyûjtemények Magyarországon” címû magazin ingyenesen került terjesztésre Magyarországon részben országos gazdasági napi- és hetilapok, mûvészeti magazinok mellékleteként, részben pedig a magazinban szereplô gyûjtôk, a kiadvány támogatói és partnerei, valamint a kiadó saját kapcsolatain keresztül. Az Art Today Kft. és az EDGE Communications Kft. az érdeklôdôk számára a magazinból korlátozott számban kész további példányokat biztosítani.

www.ersteprivatebanking.hu

Tel.: 06 1 428 4090

A mai világban is vannak idôtálló értékek. Mi a pénzügyekben alkotunk maradandót.

„Magyarország legjobb privát banki szolgáltatója”

$ YLOÃJEDQ DQQ\L V]ËSVËJ YDQg g DPHO\ ËOHWUH V]ÕOÕ ËUWËNHW WHUHPW

$] ( 21 D NXOWÜUD ËV D PÝYËV]HWHN PHFËQÃVD

ZZZ HRQ KX