Kortárs magángyűjtők 2010 by ArtMarketBudapest

KORTÁRS MAGÁNGYÛJTÔK 2010 APRÓ FERENC BODNÁR ZOLTÁN BORDA BEA - SIMON ISTVÁN GANTNER JÓZSEF GULYÁS ISTVÁN HAVASI JÓZSEF HIDVÉGHY MELINDA - TOLVALY FERENC

$ YLOÃJEDQ DQQ\L V]ËSVËJ YDQg g DPHO\ ËOHWUH V]ÕOÕ ËUWËNHW WHUHPW

KERESZTY GÁBOR KISHONTHY ZSOLT RESZEGI JUDIT RIMÁR PÉTER

$] ( 21 D NXOWÜUD ËV D PÝYËV]HWHN PHFËQÃVD

TAKÁCS LAJOS TÓTH ANDRÁS ZOLTÁN VETSEY SZILVIA - SZÉNÁSSY ALEX WÁGNER JUDIT - ANTAL LÁSZLÓ

ZZZ HRQ KX

VÁLOGATÁS JELENTÔS MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEKBÔL

A z ig a zi ĂŠr tĂŠk et fel is m e r ni sok k al n eh ezeb b, m in t m egs ze re z ni .

P R I VAT E B A N K I N G

BUDAPEST Andrássy út 5. 1061 Tel +3612661794

AN ENDURING PASSION FOR FABRIC, INNOVATION AND QUALITY SINCE 1910

www.zegna.com

KORTÁRS MÛGYÛJTÔK 2010 VÁLOGATÁS JELENTÔS MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEKBÔL

EDGE COMMUNICATIONS (1) 239 0007 INFO@EDGE.HU WWW.EDGE.HU WWW.EDGE-ART.HU

FÔSZERKESZTÔ: LEDÉNYI ATTILA LAPIGAZGATÓ: VARGA ZSUZSANNA SZERKESZTÔ: SOMHEGYI ZOLTÁN LAYOUT: ZIMMERMANN ZSOLT TERVEZÉS, TÖRDELÉS: KEREKES ORSOLYA, BUBLIK ZITA KÉPFELDOLGOZÁS: FEKETE JÁNOS FOTÓK: KEREKES ZOLTÁN, SULYOK MIKLÓS

KIADTA AZ EDGE COMMUNICATIONS. FELELÔS KIADÓ: LEDÉNYI ATTILA NYOMDA: PAUKER NYOMDA KFT. ISBN 978-963-06-7320-4

A CÍMLAPON: RÉSZLET BERNÁT ANDRÁS OBJEKTUM NO. 485 CÍMÛ FESTMÉNYÉBÔL.

CHATEAU VISZ, UXUS ÉS ELEGANCIA

MAGYARORSZÁG LEGJOBB ÉTTERME* – HOTEL – SPA *Népszabadság, „A 100 legjobb magyar étterem” c. kiadványának értékelése H-8681 Visz, Berencsepuszta * Telefon: +36 85/710-003 * Telefon/fax: +36 85/710-194 * E-mail: info@chateauvisz.com www.chateauvisz.hu Megközelíthetô: M7, 135-ös kijárat, 67-es út Kaposvár irányába

vájci diplomáciai szolgálatom egyik emlékezetes pillanata volt, amikor egy bázeli hivatalos utam során ottani tiszteletbeli konzulunk egy felénk biciklizô idôs ôsz emberre mutatott. Ô Ernst Beyeler, mondta azzal a természetességgel, ahogy idôs biciklizô emberek általában hozzátartoznak egy magyar falu megszokott képéhez. Ez azonban az elegáns bázeli belvárosban történt, a nyeregben pedig Európa egyik legjelentôsebb magángyûjteményének tulajdonosa ült. A kormányon egy klasszikus nejlonzsák lógott, öltözete minden volt, csak nem hivalkodó. Bázeli emberünk — mint afféle helyi notabilitás — ismerte Beyelert, aki le is szállt kerékpárjáról és a tavaszi napsütésben — magyar mivoltomról értesülve — mondott néhány tartózkodó, de kedves szót. Persze Moholy-Nagy neve hangzott el, akinek egy képe épp ki is volt állítva a tulajdonosról elnevezett alapítvány fantasztikus, Renzo Piano tervezte épületében. Mondtam, hogy jártam ott, dicsértem a kollekciót — mirôl is beszéljen az ember járta-keltében az útkeresztezôdésben elcsípett élô legendával? Beyeler akkor már több mint hatvan éve foglalkozott mûgyûjtéssel, kis galériáját, ahol

PRÖHLE GERGELY: FÔ A KÍVÁNCSISÁG! antikvárius segédként kezdte pályafutását, élete végéig fenntartotta. Személyes barátságot ápolt Giacomettivel, Bacon-nel és Picassoval, akinek mûtermében maga válogathatta ki a bemutatásra, eladásra, vagy épp magángyûjteményébe

szánt mûveket. Egész beszélgetésünk alig tartott öt percig, éreztem, hogy nem is akarja túlzásba vinni az udvariaskodást, igyekeztem hát valahogy elôzékenyen lezárni ezt a látomásszerû jelenetet. Megköszöntem a beszélgetést, és talán ez a mondat a puritán svájci embernek, aki egyébként épphogy szûkszavúságáról volt híres, túl alázatosnak tûnt. Rám nézett és csak annyit mondott: „Egy beszélgetésért ne legyen hálás — ki tudja, milyen folytatása lesz? Én a mûvészekkel is sokat beszélgettem, és amikor elfogytak a szavak, adtak egy képet ...” — egy rövid, határozott kézfogás, és már pedálozott is tovább úti célja felé. A lényeg tehát, hogy legyen mirôl beszélni, legyen miért egymással érintkezni — ennek pedig alapfeltétele a kíváncsiság. Beyeler életrajzírói szerint nem tudott ellenállni végtelen kíváncsiságának. Bevallása szerint a kortárs alkotók esetében a személyiség ragadta meg elôször, aztán nézte meg a mûvet. Egy-egy magángyûjtô nyilván más és más rendezôelv, ízlés, tematikus és mûfaji preferencia alapján választja ki legújabb mûtárgyát, alakítja gyûjteményét. És ha jobban megismerjük a gyûjtô személyiségét, akkor a felébresztett kíváncsiság újabb kapcsolatokat eredményezhet. Tágulnak, összeérnek ismeretségi, baráti körök, kiegészülnek egy-egy újabb mûvésszel, gyûjtôvel. Ledényi Attila, ennek a mûgyûjtôkrôl szóló magazinsorozatnak a megálmodója valaha külkapcsolatokkal foglalkozott — én magam is ebbôl a korszakából ismerem. Ahhoz is kíváncsiság kellett, megérteni más országok logikáját, politikusainak álláspontját. Amikor pedig most segít bepillantani a magángyûjtemények olykor titokzatos, elzárt világába, nyilván ôt magát is az a kíváncsiság hajtja, ami egyébként minden kreatívan végzett munkához kell. Ernst Beyeler élete végéig megôrizte emberek és mûvek iránti kíváncsiságát. Ezt kívánom mindnyájunknak — lehetôleg minél hosszabb ideig! Azt pedig ôszintén remélem, hogy 30-40 év múlva Attila is leszáll majd a biciklijérôl, ha a róla elnevezett alapítvány székházába menet a belvárosban találkozik az általam kísért svájci diplomatával ...

(A szerzô a Roland Berger Strategic Consultants senior tanácsadója, volt nagykövet és kulturális államtitkár.)

osszú évekkel ezelôtt egy interjúban lettem figyelmes arra a gondolatra, amit a nyolcvanas évek végének egyik ifjú ellenzéki politikusa fejtett ki válaszul arra a kérdésre, vajon honnan jött az ötlet, hogy diktatórikus politikai viszonyok között alternatív ifjúsági szervezetet hozzanak létre Magyarországon. A figyelemreméltó válasz valahogy úgy hangzott, hogy „egyszerû: egy szép nap reggelén elhatároztuk, mától kezdve úgy csinálunk, mintha szabad országban élnénk”. Frappáns ötlet, és úgy tûnik, vezet is valahova: az illetô ma az Európai Parlamentben egy szabad ország nagy tiszteletû képviselôje. Figyelemmel és szeretettel végigolvasva ennek a kortárs magángyûjtôkrôl szóló magazinnak a cikkeit, megismerve az írásokban bemutatkozó tiszteletre méltó polgárokat jutott eszembe ez a réges-régi emlék. Olyan emberekrôl szól ugyanis ez a füzet, akik mindennap úgy kelnek fel, mintha egy kultúrájára széles e vidéken büszke, esztétikai körülményeire kényes, társadalmi felelôsségével tisztában levô, a szépségre és harmóniára rendezôelvként tekintô országban élnének. Úgy csinálnak, mintha mi sem lenne ezen a környéken természetesebb, mint „együtt élni” a mûvészettel, mûtárgyakat „rendezgetni”, a „mûvészet világában csatangolni”, „rácsodálkozni egy-egy mû rejtett titkaira”. Miért ne gondolhatnánk azt, hogy ezeknek a mûgyûjtôknek a gondolkodásmódja is vezet majd „valahova”? Miért ne lehetnénk optimisták, és képzelhetnénk el, hogy néhány év, na jó, évtized múlva ezeket a mûtárgy-rendezgetôket, mûvészeti csatangolókat, rejtett titkokra rácsodálkozókat már nem fogják fura csodabogárként szemlélni a honfitársak. És akkor talán múzeumaink mind akarni és szeretni fogják a közönséget, szimpatikus és bölcs városatyák talán köztéri szobrokkal teszik mindenki számára közelivé a mûvészetet és szerethetôvé a köztereket, és a büszke ország büszke polgárai talán büszkén gondolnak mûvészei és mindenféle tehetségei sikerére.

Különösen megkapó és egyben reményt keltô az, ahogy a fiatal gyûjtô-házaspár a gyermeke vizuális kultúrájának fejlôdésére gondol egy olyan otthont építve, ahol a közös mûgyûjtésbôl fakadó kollektív élvezet festi barátságosra a falakat. Ahol már a gyermekek is úgy csinálhatnak, mintha a kultúra élvezet lenne, a szépség pedig a hétköznapok részévé vált volna. A változások óráit éljük! Lassan a sokakat megnyomorító gazdasági válság is fel kell élje utolsó tartalékait, a történelmi morális mély-

LEDÉNYI ATTILA: ÚGY CSINÁLNI … pontról is el kell rugaszkodjon végre az ország, hogy visszajusson oda, ahol a hazug embert talán majd megint hamarabb érik utol, mint a sánta kutyát, és a lebukásért újra börtön jár majd, nem piedesztál. Hiszem, hogy ahol most vagyunk, onnan csak felfelé vezethet az út. Útközben viszont egyáltalán nem mindegy, kitôl kérünk iránymutatást, kinek a lábnyomait követjük, és kinek az értékítéletére figyelve hozzuk meg döntéseinket. Példaként állnak itt ezek a magángyûjtôk, de talán nem is csak és elsôsorban a magas mûvészetért hozott áldozataik miatt, hanem azért, mert segítenek újradefiniálni olyan fogalmakat, mint az életminôség, a kollektív élvezet, mint az öröm és örömszerzés, a boldogság keresése. Amikor pedig már elég sokan csinálunk „úgy”, mintha normális viszonyok között élnénk, akkor bizony normálisak lesznek végre a viszonyok.

(A szerzô kommunikációs és mûvészeti tanácsadó, az EDGE Communications igazgatója.)

A sikeres üzlet velünk kezdődik A Mercedes-Benz a Vodafone-t választotta mobilkommunikációs partneréül

APRÓ FERENC (1941) A szegedi egyetem jogi karán végzett, majd ezután szülôvárosában ügyvédként tevékenykedett Apró Ferenc nemcsak gyûjti a képzômûvészetet, szívesen ír és olvas is róla.

GYÛJTENI, ÍRNI, OLVASNI

Perlrott Csaba Vilmos: Nagybányai putrisor (1905-10)

pró Ferenc elmondása szerint „huszonhat éves koráig nem látott képzômûvészeti alkotást”: lakásuk falait édesanyja gobelinjei díszítették. 1967ben egyik barátja nevetve megkérdezte tôle, hogy nem akar-e festményt vásárolni. Nevetve, hiszen olyannak ismerte, akitôl az ilyesmi távol áll. Erre azonban Apró Ferenc dacból igent mondott, és megvette a szegedi Dinnyés Ferenc erôs színekkel készített, szaggatott faktúrájú utcarészletét. Ez volt a késôbbi gyûjtô 14

voltaképpeni elsô közvetlen találkozása egy igazi mûalkotással. Máig szívesen emlékszik vissza, hogy „valamiféle jólesô érzés fogta el: van egy képe, ami ott fog lógni a falon, és megmutathatja, ha vendég jön a házhoz”. Nem sokkal ezután Zoltánfy István barátjánál tett látogatásakor látta elôször a Mûvészet címû folyóiratot. Ennek hatására elkezdte a képzômûvészet terén is képezni magát: ha egy festô nevét hallotta, azt egy füzetben jegyezte fel. Érezte, valami széppel találkozott, amely rabul ejtette, és amelyet alaposabban meg kell ismer-

Bakacsi Lajos: Csendélet vörösben III. (2010) Gadányi Jenô: Csendélet II. (1950-es évek)

nie. Antikváriumból vásárolt mûvészeti kiadványokat, és bimbózó ízlését festészeti albumainak tanulmányozásával fejlesztette. Az ezt követô évben eladásra került Nagyiván Sándor gyûjteménye. Apró Ferenc késôn érkezett ugyan, de így is meg tudta venni Márffy Ödön és Csók

István egy-egy képét. Megismerkedett a helyi képkereskedôkkel (a „hónaljasokkal”), mosolyogva idézi fel, hogy „tôlük tanulta a legtöbbet”. Lassanként kapcsolatba került Szeged gyûjtôivel, és figyelemmel kísérte, hol bukkan fel eladó alkotás. Késôbb vidékre is elutazott azért, hogy aztán Endre Béla egy, illetve Kohán György és Kajári Gyula két-két munkájával térjen vissza. Bernáth Aurél védett alkotását csak a mûvész nevének ismertsége miatt vette meg, a mû valódi befogadásához azonban hosszú hónapok kellettek. Mûértô barátja tanácsát — „országosan ismert neveket vásárolj!” — követve rendszeresen megtette, hogy mûvészeti portyára a reggeli gyorssal Budapestre utazott, az estivel pedig vissza. Szívesen emlékszik, „mennyire sok kép volt a 60-as, 70-es évek fordulóján a bizományikban, a fôvárosi látogatások alkalmával legtöbbször akadt valami zsákmány”: Perlrott Csaba Vilmostól kettô is, továbbá Czigány Dezsô, Frank Frigyes, Anna Margit és Brodszky

Anna Margit: Önarckép (1935)

Sándor munkái kerültek a gyûjteménybe ebben az idôszakban. Ma már látja, hogy „rendszertelenül vásárolt, de hát ezzel jár az elsô láz”. A Csörsz utcai aukcióra is ellátogatott, „hiszen más még nem volt akkoriban”, és ott szerezte meg Márffy Ödön Fehér lovas címû képét, amely büszkeségére Rockenbauer Zoltán Márffy-könyvében is megjelent. 1973-ban megnôsült. Felesége, dr. Laczó Katalin a városi tanács mûvelôdésügyi osztályán dolgozott Szeged képzômûvészeti életének egyik irányítójaként és intézôjeként. Ezután Budapestre is együtt jártak, és már nemcsak galériákba, hanem mûtermekbe is, többek között Czóbel Bélához, Vén Emilhez, Pap Gyulához és Gadányi Jenô özvegyéhez is eljutottak. Ma már „nehéz elhinni, hogy akkoriban milyen 16

olcsó volt egy-egy festmény, és mennyi ideig lógott az üzlet falán, mire elkelt”. Anna Margit pompás Önarcképét egyik nyári szabadságán két hétig nézegette a pesti Szép utcában, mielôtt megvette. Megtehette, mert akkortájt még egy ilyen fontos mû is sokáig nem talált gazdára. Érdeklôdése idôközben tudássá mélyült, az 1970-es évek elsô felében már cikkeket írt a Mûvészetbe olyan mûvészekrôl, mint Gulácsy Lajos, Moholy-Nagy László, Nyilasy Sándor, Dorogi Imre vagy Zoltánfy István, Gergely Sándor aktivista szobrászról pedig külön füzete jelent meg. A gyûjtemény tudatos építése lényegében a 70-es évek végére lezárult, érdeklôdése ekkor inkább az irodalom- és várostörténet felé fordult, 1983-ban megjelent „Babits Szegeden” címû kötete ma is elismerésnek örvend. Bár a korábbiaknál ritkábban, de mûtárgyvásárlások ezután is elôfordultak, így kerültek hozzá például Rippl-Rónai József, Uitz Béla, Miháltz Pál, Bartha László, Szentiványi Lajos, Tornyai János és Vadász Endre mûvei. Négy évtizednyi gyûjtômunka után könyvtárának képzômûvészeti része az egyik legjelentôsebb az országban. Számos könyvritkaság mellett dedikált kiadványokat ôriz többek között Amerigo Tottól, Pátzay Páltól és Bernáth Auréltól. Rendszeresen hívják, hogy nyisson meg — fôleg szegedi — kiállításokat, a megnyitóbeszédekbôl mára már könyv is kerekedett („A kiállítást megnyitom”, 1999). A mûgyûjtésrôl nem gyárt elméleteket, nem tartja magát gyûjtônek, csak „a szépet szeretô embernek”, akinek életét színesebbé teszik a „meghitt barátként” vele élô mûalkotások.

Appelshoffer Péter: Szavanna-gyítás (2006)

odnár Zoltán a kilencvenes évek elejétôl gyûjt, de — ahogy számos más gyûjtôtársa — kollekciója építésének kezdeti szakaszán ô is a 20. század elsô felének magyar mesterei iránt érdeklôdött. Ekkor jutott birtokába többek között Mattis Teutsch János, Kádár Béla, Vaszary János, Márffy Ödön és Czigány Dezsô több alkotása. Az ezredforduló idején azonban, legfôképpen felesége felvetésére kezdett el kortársakat vásárolni. Gyûjteményének elsô ilyen darabja Varga Leon Gábor egy mûve volt, amelyet a MEO – Kortárs Mûvészeti Gyûjteményben szervezett vásáron látott meg. Amikor észrevette, rögtön tudta, hogy a képet otthonában akarja tudni. Azóta is ösztönösen és kizárólag az azonnali megtetszés alapján választ. A tekintélyes, mára a 260 tételt is meghaladó gyûjtemény építésében eleinte kevésbé a tudatos megfontolások vezették, inkább érzelmi motivációk befolyásolták. Csak olyan képet emel be a kollekcióba, ami megragadja, amivel elsôre szoros rokonságot érez. Megfogadta Román József esztéta tanácsát, aki szerint „ha szól hozzád a kép, akkor rendben van, ha nem, akkor viszont nincs vele semmi dolgod”. Ebbôl következôen nem felhalmozási és befektetési céllal gyûjt, nem érdekli a mûvész divatossága vagy ismertsége, kizárólag a mûvel kialakuló személyes viszony foglalkoztatja. Ha ez hiányzik, akkor nem számít semmilyen egyéb információ, semmilyen egyéb hatás nem teszi számára a képet vonzóbbá.

BODNÁR ZOLTÁN (1958) A jogász végzettségû dr. Bodnár Zoltán a kilencvenes évektôl különbözô bankok felsô vezetésében dolgozott többek között a Magyar Nemzeti Bank alelnökeként és a CIB Bank vezérigazgatójaként. Jelenleg a Magyar Export-Import Bank Zrt. vezérigazgatója.

CSAK NÉZNI A KÉPET, MERT AZ JÓ…

Gáll Ádám: Rögök (2005)

Volt kollégája és gyûjtôtársa, Karvalits Ferenc révén ismerte meg a Várfok Galéria vezetôjét, Szalóky Károlyt, akivel

évek óta tartó együttmûködése annak köszönhetô, hogy a galériás jól ismeri a gyûjtô hozzáállását, és így sosem akart

Barabás Zsófi: Kéz a vállon (2009)

ráerôltetni, hanem inkább a figyelmébe ajánlani egyes alkotásokat, hiszen tudja, hogy itt csak a mûvel való kapcsolat számít. Ez az, amit Bodnár Zoltán minden bonyolultabb áttétel nélkül úgy fogalmaz meg, hogy nem akar mást, mint „egyszerûen csak nézni a képet, mert az jó”. Ezt az örömet mindennap tapasztalja, amikor az otthonában vagy irodájában lévô mûalkotások elôtt elhalad. Azok ilyenkor szó szerint megállítják, és ha csak egy pillanatra idôzik is elôttük, mindig újabb részleteket fedez fel rajtuk, újabb gondolatokkal, energiával gazdagodik a mûvek hatása által. Bár továbbra is az érzelmi motiváció a legfontosabb tényezô, Bodnár Zoltán saját gyûjtôi hozzáállásában az utóbbi években érdekes átmenetet figyelt meg: egy bizonyos mûtárgymennyiség felett ugyanis szükségszerûen megjelennek bizonyos hangsúlyok, ebbôl következôen pedig feltûnnek azok a területek, amelyek — a többihez képest – korábban alulreprezentáltak voltak. Ezért úgy érzi, hogy egyes irányzatokból, legfôképpen a konkrét és strukturalista alkotásokból továbbiakat kell keresnie. Nyomon követi a kollekcióban már jelen lévô alkotók munkásságát, ahogy a pótolandó mûvészeket is figyeli, és ha az adott alkotó számára fontos korszakából talál újabb mûvet, örömmel emeli be a gyûjteménybe. Tapasztalata szerint legfôképpen a nagynevû és az idôsebb generációba tartozó mesterek korábbi munkáit a legnehezebb megszerezni, ezért ezeket kitüntetett figyelemmel kíséri. Ilyen például Konok Tamás 1982-es, Hommage a Zoltán Kodály címû négy részes monumentális sorozata, amely a gyûjtemény egyik kiemelkedô tagja, ahogy büszke arra is, hogy Nádler István ezredforduló környéki és utáni mûveibôl kvalitásban

és mennyiségben is az egyik legátfogóbb válogatással rendelkezik. Érdekli a távol-keleti mûvészeti színtér is, munkájából kifolyólag rendszeresen utazik a régióba, ahonnan gyakran tér haza új szerzeményekkel. A már befutott és nagyra becsült hazai kortárs mesterek mellett nagy hangsúlyt fektet a fiatalok gyûjtésére is. Ez a tevékenység valódi intellektuális izgalmat jelent számára, ahogy azt egy szemléletes példával is alátámasztja. Elmondása szerint „különféle izgalmak léteznek, van, aki például rulettezik, ami néhány másodpercig tart, amíg a golyó fordul néhányat; ehhez képest a fiatal kortársak gyûjtése 30-50 éves izgalmat generál, hiszen gyakran ennyi idôbe telik megállapítani, hogy a gyûjtô egy-egy választása mennyire volt megalapozott”. Márpedig ez a fél évszázados izgalom tovább gazdagítja a gyûjtés élményét.

Szabó Tamás: Mária (1989-1999)

BORDA BEA (1969) ÉS SIMON ISTVÁN (1966) A gyûjtôházaspár mindkét tagja a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett. István értékpapír-kereskedô, a Concorde Értékpapír Zrt-nél dolgozik. Bea a pénzügy szak elvégzése után változatos utat járt be a pénzügy, a marketing, a design és a lakberendezés érintésével. Gyûjteményük két gyermekük vizuális kultúrájára is jótékony hatással van.

EGYEDI ATMOSZFÉRA

orda Bea és Simon István számára nem hirtelen elhatározás eredménye, hogy otthonukban megjelentek az elsô mûalkotások. Eleinte ugyan csak kívülrôl tekintettek be a képzômûvészet világába, de az ismerkedésben komoly segítséget jelentett számukra Takács Lajos mûgyûjtô ismeretsége és barátsága. Az általa szervezett szentendrei gyûjtôkör és szoborklub tagjaként már rendszeresen jutottak hozzá egy-egy neves alkotó munkájához, köztük például Szabó Tamás alacsony példányszámban készült kisplasztikájához, illetve megismerkedtek azokkal a festôkkel, többek között Konkoly Gyulával, Dienes Gáborral, Ujházi Péterrel és ef Zámbó Istvánnal, akiktôl elsô képeik származnak. Konkoly Gyulának több jelentôs alkotása is kiemelt helyet kapott otthonuk falain. De a meghatározó hatású mûvész más kvalitásait is alkalmuk adódott személyesen megismerni: kellemes emlékeik vannak Gyula ínyencfogásokból mûvészien összeállított vacsoráiról. Elsô közös lakhelyük kialakítása óta fontos a mûgyûjtô páros számára, hogy hangulatos, egyedi atmoszférájú térben éljenek. Ennek elengedhetetlen összetevôi az Ecseri piacról válogatott „kincsek” és az utazásokról összegyûjtött emlékek mellett a fôleg hazai forrásokból beszerzett képzômûvészeti alkotások. Mindezek néhol high-tech elemekkel ötvözve egyedi, sajátosan eklektikus enteriôrt alkotnak. Az évek múlásával egyre növekvô számú alkotással díszítették otthonukat, az épülô gyûjteményben képek és szobrok is helyet találtak maguknak. A gyûjtôházaspárt jellemzôen a figuratív alkotások ragadják

Moizer Zsuzsa: Két test egy lélek V. (2006) Szûcs Attila: Girl with three stripes of light at night (2008)

magukkal. Meglátásuk szerint a mûvek különleges kisugárzásukkal egyrészt folyamatosan hatnak rájuk, befolyásolják a család mindennapjait, másrészt pedig demonstrálják is saját képzômûvészeti preferenciájukat az otthonukba látogatók számára. Egy ideje kissé megtorpant a mûgyûjtési lendület, aminek legfôbb oka, hogy nincs már szabad falfelület a lakásukban. Ennek ellenére ha egy képbe nagyon beleszeretnek, akkor természetesen nem mondanak le az örömrôl, amit a vele való mindennapos találkozás jelenthet. Inkább vállalják az átrendezést és a mûvek további összesûrítését, hogy a régiek ezáltal helyet biztosíthassanak az új alkotásnak. A szobrokon és festményeken kívül a fotómûvészet iránt is éreznek magukban nyitottságot. Két gyermekük vizuális kultúrájára is jótékony hatással vannak az ôket körülvevô mûalkotások, az pedig tovább

növeli a gyûjtésbôl fakadó kollektív élvezetet, hogy a házaspár mindig közösen választja ki a kollekció új darabjait. Mindennek ellenére nem kívánnak „profi” mûgyûjtônek tûnni, a mûvészet terén kíváncsi és nyitott érdeklôdôként határozzák meg magukat. A mûtárgyvásárlás során nem koncepciózusan keresik az újabb, hiánypótló darabokat, sokkal inkább azt a közös nevezôt, azaz a mindkettôjük számára fontos és megkapó alkotást kutatják, ami aztán hosszú távon is örömet okoz számukra. Természetesen szeretnék, ha a jelenlegi átmeneti kihagyás után már a közeljövôben új lendületet vehetne a gyûjtemény gyarapodása. Jó néhány mûvész neve szerepel a kívánságlistán, akiknek a mûveit szívesen tudnák a kollekcióban, tovább gazdagítva a már ma is izgalmas és egyedi atmoszférájú otthont. Ami a mûtárgyvásárlást illeti, habár korábban 21

Ujházi Péter: Találkozás (1996) Wahorn András: Table in the desert (1997)

közvetlenül mûtermi vásárlást is folytattak, az utóbbi idôben inkább jellemzô a galériákon keresztül történô beszerzés. A folyamatban nagyon fontos a galériás szerepe annál is inkább, mert általa újabb, számukra ma még ismeretlen mûvészekhez juthatnak. Számos alkotót ismertek meg például a Deák Erika Galéria jóvoltából, és remélik, hogy a jövôben nem csupán további mûvek, hanem újabb mûvészek barátsága is gazdagítja majd a mûvészet által számukra nyújtott élményeket.

Mayer Hella: Csendes süllyedés (2008)

antner József nem tartja magát klasszikus értelemben vett mûgyûjtônek, inkább egy folyamatos tanulási folyamat állomásaiként határozza meg azt, amikor egy-egy újabb mû kerül a birtokába. A kollekció kialakításával nem családi hagyományokat követ, sôt, maga is viszonylag késôn kezdett komolyabban foglalkozni klasszikus és kortárs képzômûvészettel. Egy Vincent van Gogh életét bemutató könyv terelte érdeklôdését ebbe az irányba, az olvasmányélmény hatására kezdte tanulmányozni a 19. század második felének mûvészeti életét, emellett pedig gyakran keresett fel jelentôs hazai és külföldi közgyûjteményeket. Ebben az idôszakban lakása díszítésekor még inkább csak reprodukciókra szorítkozott. A mûvészettörténet megismerése során érdeklôdése is haladt elôre az idôben, az impresszionisták után az expresszionizmus alkotói nyûgözték le, és ez a hatás mindmáig tart: a kortársak gyûjtésénél is jobban megfogja az élénk színvilág, a vastag festékrétegek és az expresszív hangvétel.

GANTNER JÓZSEF (1962) A közgazdász végzettségû Gantner József hosszú ideig a szállodaiparban dolgozott, jelenleg az ingatlanszakmában tevékenykedik. A gyûjtést folyamatos tanulási folyamatnak tekinti, gyûjteményének fejlôdése is errôl a szemléletrôl árulkodik.

FOLYAMATOS TANULÁS

Soós Nóra: Zsuzsa (2008)

Megítélése szerint a kortársmûvészet megértése és értékelése fejlôdési folyamat eredménye, ezért idôbe telt, amíg a klasszikus mûvészet megismerése után „tanulmányai” során ösztönösen eljutott a kortársakhoz. Eleinte csak szemlélôként fordult meg kortárs kiállításokon, majd hosszabb idô után érlelôdött meg benne a gondolat, hogy ezek a

Tamási Claudia: Önarckép Frida Kahlonak (2008) 24

mûvek elérhetôk, akár meg is vásárolhatók. Végül a Budapest Art Fair keretében, a MissionArt Galéria standján annyira megragadta Verebics Katalin egyik mûve, hogy az lett az elsô egyedi mûalkotás, amely otthonába került. Igaz, még ekkor sem gondolta, hogy a mû egy komolyabb gyûjteményt alapoz majd meg. Az elsô vásárlást követôen mintegy féléves szünet után indult el az ekkor már tudatos gyûjtôi tevékenység. Gantner József nem kimondottan befektetési szándékkal gyûjt, és bár folyamatosan figyelemmel kíséri, melyik alkotó hol állít ki, és hol jelenik meg róla publikáció, számára a legfontosabb, hogy a mû megérintse, megszólítsa. Ebbôl a szempontból tehát emocionálisan közelít a mûtárgyakhoz, így például egy kiállításon is azonnal érzi, hogy melyik mû áll hozzá a legközelebb. Megérzéseit, döntéseit még sosem bánta meg. Másrészt viszont élvezi a kutatás, tanulás és felfedezés örömeit is, így amikor egy új alkotó munkáival találkozik, kíváncsi pályájának addigi állomásaira, tanulmányaira, kiállításaira. Az általa fontosnak tartott mûvészek életmûvének alakulását folyamatosan figyelemmel kíséri, a kiszemelt mûvészek pedig „húzónevekké” válnak számára. Az ismeretek szerzésének egyik legmegfelelôbb módja számára az, amikor például csoportos kiállítások alkalmával a kedvencei mellett az általa kevésbé ismert mûvészek munkáit is felfedezi. A kollekció nem szigorú és kizárólagos szabályok mentén szervezôdik, mégis megfigyelhetô, hogy a fiatal generációra és a nôi alkotókra erôsebb hangsúly esik. Erre utal Verebics Ágnes és Katalin mellett Tamási Claudia, Soós Nóra, Mayer Hella, Csiszér Zsuzsi, Énzsöly Kinga, Trieb Zsuzsa, Gábriel Ajna, Bács

Verebics Katalin: Harry élni fog (2008)

Emese és Töttös Kata mûveinek jelenléte a kollekcióban. Gantner József véleménye szerint különösen érdekes a kortárs nômûvészek alkotói világképe, mûvészetüket felszabadultabbnak érzi sok férfi kollégájukénál, és élvezi a fiatal mûvészek kreativitását, érzékenységét és az impulzusok gyûjtésére irányuló törekvését. Nagy öröm és megtiszteltetés számára, ha személyesen megismerheti az alkotót, a beszélgetések során szívesen tud meg többet a mûvész felfogásáról, mûvészetrôl vallott gondolatairól. Eddig kizárólag és tudatosan magyar mûvészek alkotásai kerültek a gyûjteménybe, a maga módján így igyekszik támogatni és bátorítani a fiatal hazai

alkotókat. Szinte kivétel nélkül galériákban (Várfok, Spiritusz, Godot) vásárol, és örömmel látja, hogy az utóbbi idôben több kortárs fiatal mûvésszel foglalkozó galéria is bontogatja szárnyait. Ami a különbözô mûfajokat és technikákat illeti, itt is úgy érzi, hogy folyamatos tanulási folyamat részese. Eleinte kizárólag a hagyományos festészet érdekelte, ez azonban mára már a „bármilyen falra akasztható” mûvek irányába tágult: a festmények mellett így kisebb assemblage-ok, digitális printek és fotók is megjelennek a kollekcióban, és nem tartja kizártnak, hogy elôbb-utóbb újabb mûtípusokat és technikákat is bevon majd gyûjtôi tevékenységébe.

GULYÁS ISTVÁN (1962) A bölcsész végzettségû Gulyás István a kilencvenes évektôl televíziózik, korábban az MTV Híradó fôszerkesztôje, a Hír Tv egyik alapítója és hírigazgatója, majd az Echo Tv alapítója és vezérigazgatója volt, 2008-tól pedig saját filmprodukciós vállalkozását fejleszti, amely elsôsorban koncertfilmek készítésére specializálódik.

KORTÁRS ZENE ÉS KÉPZÔMÛVÉSZET tók, például Petô János, Máger Ágnes, Würtz Ádám László és Szalay Lajos mûvei teszik ki. A mûvészek közül többel, például a ma Indiában restaurátor iskolát szervezô Seres Lászlóval mindmáig közeli a viszonya. Miskolci évei során baráti kapcsolatba került a MissionArt Galéria két vezetôjével, Jurecskó Lászlóval és Kishonthy Zsolttal, akik azóta is tanácsaikkal segítik gyûjtôi döntéseit. Rövid „nagybányai korszak”, azaz a magyar klasszikus avantgárd mûvek után jutott el a kortárs képzômûvészethez, az utóbbi évtizedben pedig kizárólag ez köti le érdeklôdését. Felismerte a kortárs magyar mûvé-

ulyás István gyûjtôvé válását nagyban meghatározta, hogy élete elsô évtizedeiben Miskolcon élt, ahol többek között a helyi mûvésztelepnek és a grafikai biennálénak köszönhetôen a nyolcvanas-kilencvenes években élénk képzômûvészeti élet vette körül. 1988 és 1990 között a miskolci Holnap címû folyóirat szerkesztôjeként rendszeresen találkozott azokkal a mûvészekkel, akik alkotásai az újságban is megjelenési lehetôséget kaptak. Gyûjteményének elsô darabjait így jórészt a helyi alko26

feLugossy László: Arc (1997) Swierkiewicz Róbert: A teremtés örömei (1993) Szemethy Imre: Színek (1991)

Fukui Yusuke: Intim (2009)

szet gazdagságát, azt, hogy habár a nemzetközi színtéren nagy számmal még nincsenek jelen kortárs alkotóink, ennek ellenére korántsem gyengébb kvalitásúak külföldi kollégáiknál. Ugyanezt tapasztalja egyébként másik szenvedélye és munkája, a kortárs magyar underground zene területén is, amelyben megítélése szerint szintén kreativitás és magas fokú szakmai képzettség jellemzi a hazai alkotókat, ezért jobb promóció esetén a hazai mezôny nyugodtan felvehetné a versenyt a külföldiekkel. Mind saját produkciós cégének koncertfilmjeivel, mind pedig mûgyûjteményével arra törekszik tehát, hogy a hazai kulturális életnek további lendületet adjon, és áttételesen ezzel segítse elô a nemzetközi megmérettetésre való felkészülést is. Ezért döntött a magyar, illetve a hosszabb ideje Magyarországon alkotó mûvészek munkáinak gyûjtése mellett. Így került be a kollekcióba például Fukui Yusuke Intim címû mûve is. Fukui alkotásaiban a gyûjtôt éppen az ragadja meg, hogy hosszú évek óta tartó magyarországi tartózkodása ellenére mennyire megôrizte a japán kalligrafikus érzékenység és keleti filozófia hagyományait, amelyektôl mûvei légiesek és poétikusak lesznek. A kortárs mûvészek kiválasztásánál viszont nem a „név” vezérli, nem befolyásolják ítéletét és döntéseit a divatos trendek, sôt, szeret szembe menni az árral, és a híres alkotóktól is keresi az atipikus, az életmûbôl kilógó alkotásokat. Stiláris korlátozást nem állít fel, a kollekcióban mind figuratív (köztük Borgó, Balogh Csaba, Gábriel Ajna, feLugossy László, Prutkay Péter, Szemethy Imre), mind absztrakt (például Swierkiewicz Róbert, Fukui Yusuke) mûvek megtalálhatók, bár a nonfiguratív mûalkotásokban rejlô lehetôségek, a színek kifejezô ereje 28

különösen magával ragadja. Talán ezért is kedveli Bánki Ákos energiától duzzadó képeit, ahol az expresszív foltok és a felületek égô vörösei számára „egészen megkapóak”. Gulyás István a kollekciót egyelôre még mind a mûvek mennyisége, mind a szigorú rendezôelv hiánya miatt

„bébi-gyûjteménynek” vagy gyûjtemény-kezdeménynek tartja, de a „gyermek” szépen növekszik. Az anyagot egyelôre fôleg a kétdimenziós mûvek jellemzik, a gyûjtô megfogalmazása szerint „tetszenek az üres terek, de nagyon nem szereti az üres falakat”. Amíg tehát még van hely otthonában és irodájában, várhatóan továbbra is festményekkel és grafikákkal bôvül a kollekció, amelynek a falakon való elrendezése is mindig változik, hiszen a gyûjtés nem csupán a mûvek megvásárlását jelenti, hanem a tárgyakkal való rendszeres foglalkozást, rendezgetésüket, vagyis élvezetüket is.

Horváth Dániel: Parkban (2008)

avasi József szerényen „pre-gyûjtôként” határozza meg magát, azaz megítélése szerint mûgyûjtôként még a kezdeti szakaszban jár, még nem vált „valódi gyûjtôvé”. A mûtárgyak iránti szenvedély ugyanis már megvan benne, a rendszeres kollekcióbôvítés is adott, ugyanakkor még keresi azt a koncepciót, fô vonalat, amely olyan egyénibb karaktert, különleges irányt adna tevékenységének, ami majd a mûtárgyak együttesét klasszikus gyûjteménnyé varázsolja. A tudatos és rendszeres gyûjtés nem túl régóta jellemzi, bár Havasi József korábban is átlagon felüli kultúrafogyasztónak tartotta magát, akit a megszokott kulturális termékek — könyv, koncert, színház, opera — mellett olyan, a szûkebb rétegeket érdeklô és kísérletezô irá-

HAVASI JÓZSEF (1968) A jogász végzettségû dr. Havasi József egy elsôsorban gazdasági joggal foglalkozó ügyvédi iroda vezetôje. Hivatásához méltóan gyûjtôi tevékenységére is a nagyfokú tudatosság jellemzô.

RÉSZVÉNYPAKETT HELYETT

Verebics Katalin: Kettôs önarckép fekete festékkel (2009)

nyok is foglalkoztatnak, mint például a kortárs tánc és zene. A képzômûvészeti érdeklôdés eleinte múzeumok és kiállítások látogatásában merült ki, és elsô mûveinek megvásárlása mögött sem állt más szándék, mint otthonának díszítése. A gyûjtemény története akkor érkezett következô állomásához, amikor barátja ajánlására Havasi megvette Sváby Lajos egyik képét. Tulajdonképpen ekkor maga sem tudta még, hogy egyszeri alkalomról van-e szó, vagy egy hosszú és izgalmas gyûjtôtevékenység vette kezdetét. Hosszas töprengés után szerencsére az utóbbi mellett döntött. Elhatározását több megfontolás is motiválta: egyrészt természetesen a kultúra és a képzômûvészet szeretete, az esztétikai értéket hordozó mûtárgyak mindennapos közelségének jólesô tudata. Másrészt pedig a mûvek gyûjtését spe-

ciális befektetési formának tartja: azaz például egy újabb bankbetéttel vagy részvénypakettel ellentétben feltétlenül izgalmas, jövôbe tekintô, maradandó és minden szempontból értékes invesztícióként határozza meg a mûgyûjtôi tevékenységet. Különösen az „izgalmas” kategóriát hangsúlyozza, hiszen megítélése szerint ez a kortárs képzômûvészet legfôbb vonzereje. A klasszikus mûalkotásokkal és lezárt életmûvekkel szemben a nyitott kimenetelû kortárs alkotói pályák minden bizonnyal kockázatosabb befektetési- és gyûjtôterepet jelentenek, de aki beleveti magát ebbe a felettébb érdekes világba, és érdeklôdéssel figyeli a szcénát, mindenképpen nyer vele. Hiába azonban az izgalmak vonzása, Havasi József nem akarta pusztán a véletlenre bízni döntéseinek idôtál-

Szabó Dorottya: Címer (2009)

lóságát. Addig is, amíg továbbfejleszti ismereteit a kortárs képzômûvészet terén, tanácsadója, Sárvári Zita esztéta, kurátor segítségét kéri. Az együttmûködés azonban nem alkalmi ajánlásokon alapul, „a konzultáns ugyanis nem csupán arra való, hogy megspórolja a gyûjtô részére a keresésbe befektetett idôt és munkát”. Havasi József számos mûvész munkásságát követi nyomon, ahogy tanácsadója is, és amikor néhány havonta találkoznak, alaposan áttekintik a híreket, és feldolgozzák a legújabb érdekes felfedezéseket, és teszik mindezt nemcsak a mûvészek szintjén, hanem akár egy-egy mûalkotásra is lebontva. Amikor pedig a két halmaz, a gyûjtô és a tanácsadó által felhalmozott ismeret és megalkotott ítélet egymással fedésbe kerül, akkor nagy eséllyel újabb mûvel gyarapodik a kollekció. A gyûjtemény hangsúlyai még kialakulófélben vannak, az azonban máris látszik, hogy karakteresen jelen van benne az expresszív, lendületes, szabad

gesztusokkal, festôi megoldásokkal jellemezhetô figuratív irányzat képviselôinek munkássága, többek között Korodi Luca, Radák Eszter, Szabó Dorottya, Csató József, Horváth Dániel, Hatházi László, Podmaniczky Ágnes és Kovács Lehel munkái. A kollekció eddig szinte kizárólag magyar alkotókból áll, a gyûjtô elôször erôs magyar anyagot kíván összeállítani, mielôtt a nemzetközi mezônybôl kezdene válogatni. Külön érdekessége a gyûjteménynek a mûvek elhelyezése: mivel Havasi József a gyûjteményt saját ügyvédi irodáján keresztül bôvíti, jogos, hogy az ott dolgozók is „részesülnek belôle”, azaz az újonnan megszerzett alkotást elôször mindig megmutatja a kollégáknak, akik aztán eldönthetik, hogy az kinek az irodájában kapjon helyet. Így a kollekció nem csupán az alapító-gyûjtô, hanem a munkatársak mindennapjait is színesebbé, izgalmasabbá teszi. 31

Tóth Menyhért: Csendélet (1960 körül)

HIDVÉGHY MELINDA (1962) ÉS TOLVALY FERENC (1957) A közgazdász és iparmûvészeti menedzser Hidvéghy Melinda jelenleg érdekképviseleti munkát végez, a filmtudományi egyetemet végzett Tolvaly Ferenc számos könyv és film szerzôjeként ismert „lélekutazó”.

Anna Margit: Balerinák (1940)

KLASSZIKUS ÉS KORTÁRS

idvéghy Melinda és Tolvaly Ferenc gyûjteménye nem konkrét mûvészettörténeti korszakra koncentrál, klasszikus avantgárd és két világháború közti mûvek ugyanúgy megtalálhatók benne, mint a kilencvenes évek és az ezredforduló után született alkotások. Ez is jól mutatja a kollekció mögött meghúzódó legfontosabb szempontot: a cél, hogy olyan mûvek kerüljenek be az anyagba, amelyek közel állnak a tulajdonosokhoz, szellemiségükkel megszólítják a nézôt, közelségük gazdagítja a mindennapokat. 32

Berény Róbert: Utcán (1906)

A gyûjtemény alakulása során két szál fonódott össze. Hidvéghy Melinda már tizenévesen lelkesedett a századforduló magyar mûvészetéért. Elmondása szerint „amikor barátainak a falán különbözô együttesek plakátjai jelentek meg, akkor ô Csontváry festményeinek reprodukcióit rakta ki, méghozzá olyan sûrûn egymás mellé, hogy beterítették az egész falfelületet”. A reprodukciók után az elsô igazi mûvek sokszorosított grafikák voltak: egyetemista korában rézkarcokat vásárolt. Mivel a Közgazdaságtudományi Egyetem mellett az Iparmûvészeti Fôiskola iparmûvészeti szakmenedzser szakát is elvégezte, az ezekben az években gyûjtött mûvek — mind a rézkarcok, mind pedig fiatal mûvészek egyéb alkotásai — révén sikerült közvetlen kapcsolatban maradnia a mûtárgyakkal, elméleti tanulmányait a gyûjtés gyakorlatával egészítette ki. A gyûjtemény kialakulásának újabb jelentôs állomását az elsô komoly festmény megvásárlása jelentette: az 1980-as évek elsô felében Tóth Menyhért egyik virág-

csendélete nyûgözte le a gyûjtôt, amely mû azóta is a kollekció egyik legféltettebb darabja. Hidvéghy Melinda érdeklôdése ezt követôen elsôsorban a klasszikus modern alkotók és a két világháború közötti magyar festészet felé fordult. Legfôképpen aukciókon talált számára kedves alkotásokat, köztük Egry József, Berény Róbert, Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Aba-Novák Vilmos, Ámos Imre és Anna Margit mûveit. A gyûjtemény másik pólusának kialakítása Tolvaly Ferenc tevékenységének gyümölcse. Az 1974-tôl Németországban élô filmes szakember a kezdetektôl fogva inkább a kortársmûvészet felé mutatott érdeklôdést. Megfogalmazásának megfelelôen „Németországban sokkal nagyobb hagyománya és fontossága van a tárgykultúrának, egyfajta polgári erény a szép környezet kialakítása, amihez hozzátartozik a kortárs mûvek ismerete és gyûjtése is”. Ezért Budapestre költözése után az 1990-es évektôl kezdve figyelemmel kísérte és gyûjtötte a kortárs magyar alkotók munkáit, köztük jó

Csepregi Balázs: Radiátorló (1998)

néhány olyan mûvészét is, akik akkoriban kevéssé voltak ismertek. Döntései jónak bizonyultak, hiszen a kiválasztott alkotók azóta a legjelentôsebb hazai mûvészek közé tartoznak: a gyûjteménybe ekkor többek között El Kazovszkij, Fehér László, Molnár Sándor és Vojnich Erzsébet mûvei kerültek. A gyûjtôházaspár számára fontos a mûvészek ismerete és barátsága, ennek ellenére a leggyakrabban galériából és aukción vásárolnak, mert alapvetôen fontosnak tartják, hogy tisztuljon és jól mûködjön a hazai mûkereskedelem, és megítélésük szerint ehhez a mûvészek mellett a galériások tevékenységének elismerése és támogatása is szükséges. Azt, hogy a mûtárgyak világában tájékozottak, részben galériás barátaiknak, Virág Juditnak és Törô Istvánnak, illet-

ve tanácsadójuknak, Sáránszky Péternek is köszönhetik. A kortárs mûvészet ismeretének és szeretetének terjesztését pedig különleges módszerrel is elôsegítik: a Balatonhoz közeli kastélyszállójukban, a Chateau Viszben a falakat magyar festôk mûvei díszítik, a kastélyhoz tartozó parkban pedig többek között Csepregi Balázs kortárs szobrai között sétálhatunk. A gyûjtemény tehát nem korlátozódik csupán festményekre, azt kisplasztikák és monumentális szobrok, valamint grafikák is gazdagítják. A kollekcióba újabb mûvek „megtetszési” alapon kerülnek, nem feltétlenül szisztematikusan, egyfajta hiánypótlás céljából. Ezért aztán az alapító-gyûjtôk még sosem bánták meg döntésüket, és a gyûjtemény egyetlen darabjától sem váltak meg.

Soós Nóra: Döntetlen (2006) Hajdú Kinga: Van élet (1998)

KERESZTY GÁBOR (1966) A közgazdászként végzett Kereszty Gábor a kilencvenes évek elején a Magyar Rádió párizsi tudósítójaként került a média világába, 1997-ben lett a TV2 munkatársa, majd 2002 és 2008 között annak vezetôje.

ereszty Gábor számára a mûtárgyak tisztelete családi hagyományból is táplálkozik, hiszen nagyszülei komoly gyûjteményt halmoztak fel a két világháború közötti magyar mûvészek munkáiból. A családi kollekcióból azonban mára csupán néhány kép maradt, és a saját gyûjtemény létrehozására illetve a kortárs mûvészet behatóbb ismeretének megszerzésére is csak késôbb került sor. A kilencvenes években párizsi tudósítóként még anélkül kísért kitüntetô figyelemmel néhány kedvenc alkotót, hogy mûgyûjtôi ambíciókat táplált volna. Az elsô mûtárgyak megszerzése lényegében egy kellemes estének és egy véletlen elszólásnak köszönhetô: Kereszty Gábor akkoriban a Várfok utcában lakott, és rendszeresen ellátogatott a

FELELÔSSÉG-LENYOMAT

Bikácsi Daniela: „Ettô” (2006) aatoth Franyó: L’Apparition de Marcel Duchamp en Kosovo (1999)

közeli Várfok és Octogonart galériák megnyitóira. Az egyik hosszú megnyitó este után meghívta a két galéria vezetôit otthonába vacsorázni, akik kissé meglepetten látták, hogy a rendszeres kiállítás-látogató lakásának falait semmilyen kortárs mû sem díszíti. Mindkét galériavezetônek, Szalóky Károlynak és Bojár Iván Andrásnak is egyöntetû véleménye volt, hogy ez a helyzet tarthatatlan, hiszen „mecénások nélkül hogyan is élhetnének meg a mûvészek”. A késôbbi gyûjtô ennek az estének és beszélgetésnek köszönhetôen ismerte fel saját felelôsségét, vagyis azt, hogy a kortársmûvészet támogatása rá is feladatot ró. Eldôlt tehát, hogy a jövôben lehetôségeihez mérten mûtárgyvásárlásokkal segíti a kortárs alkotókat. Ez a vezérmotívum az, aminek következtében gyûjteménye nem következetes szakmai koncepció mentén szervezôdik, hanem azt elsôsorban „felelôsség-lenyomatnak” tartja, olyan mûtárgy-együttesnek, amelyben a mûvek saját ízlését, választásait tükrözik, amely a gyûjtô által kora fontosnak tartott mûvészeinek alkotásait fogadja magába. 36

A gyûjteménybe kerülô mûvek alkotóinak legnagyobb részével személyesen is kapcsolatban áll, a kollekció leginkább mégis galériák közremûködésével bôvül. A fentebb említett „ötletgazdák” inspiráló hatásával magyarázható, hogy legfôképpen a Várfok és az Octogonart mûvészkörének munkássága köszön vissza a gyûjteményben, közülük is leginkább a figuratív alkotóké. Kereszty

Wächter Dénes: Nincs megállás (2002) Csiszér Zsuzsi: Budapest-Japán (2006)

Gábor a részben Franciaországban élô aatóth Franyó mûveivel már párizsi éveiben megismerkedett, ezért is örült, amikor néhány alkotása késôbb a Várfok Galéria közvetítésével otthonába került. Csiszér Zsuzsi, Wächter Dénes, Szotyory László, Bikácsi Daniela és

Gyôrffy László mûvei képviselik a figuratív irányzatokat a ma is épülô gyûjteményben, míg az absztrakt mûvészet mesterei közül elsôsorban Nádler István és Bak Imre jelenléte emelhetô ki. A kultúra támogatása Kereszty Gábor számára ugyanakkor nem merül ki csupán a képzômûvészet mecenatúrájában és a mûgyûjtésben, hanem kiterjed a gasztronómiai kultúra fejlesztésére is. Ilyen irányú elkötelezettsége is külföldi élményeivel függ össze, hiszen párizsi tartózkodása idején oly mértékben hozzászokott a francia konyha remekeihez, hogy azok fájó hiányát hazatérése után is erôsen megérezte. Ekkor érlelôdött meg benne az elhatározás, hogy a

hiányzó gasztro-kulturális élményeket saját erôbôl pótolja. Ez vezetett az elsô vendéglô, a pesti Mérleg utcában nyílt Lafontaine születéséhez. Ennek az étteremnek a vezetésébôl késôbb ugyan kilépett, de feleségével továbbra is elkötelezetten foglalkoznak a hazai gasztronómiai kultúra finomításával és fejlesztésével, ami számukra egyszerre hobbi és vállalkozás: jelenleg a Két Szerecsen kávéház illetve az Aranyszarvas vendéglô tartozik a portfolióba. Ez utóbbiban ráadásul Kereszty Gábor egyesíteni is tudja két szenvedélyét, a képzômûvészetet és a gasztronómiát, méghozzá oly módon, hogy az étteremben mini-kiállításokat szervez, ahol a megnyitóesemények során a mûtárgyak élvezetéhez a konyhai ínyencségek és a körültekintôen összeállított borválaszték is hozzájá-

rul. Az Aranyszarvas természetesen nem végez galériás tevékenységet, a képkereskedés távol áll a gyûjtôtôl, az viszont fontos számára, hogy a két „kultúrkincs” híveit a gasztronómiai kontextusban szervezett mûvészeti rendezvények kapcsán közelebb hozza egymáshoz. 37

11. aukció 2010. június 1. 18 óra 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30. www.missionart.hu

S Z Í N, F É N Y, R A G Y O G Á S

Márffy Ödön (1 8 7 8 – 1 9 5 9)

2010. április 2 – augusztus 1. KOGART Ház

. 1062 Budapest Andrássy út 112. . www.kogart.hu Fõtámogató

Kiemelt médiatámogató

Médiatámogatók

Seres László: Mozgás II. (1972) Gaál József: Onán sellô (1986)

KISHONTHY ZSOLT (1956) A Miskolcon élô mûvészettörténész 1980 és 1990 között a Herman Ottó Múzeum képzômûvészeti gyûjteményét kezelte, 1990-ben Jurecskó Lászlóval közösen megalapította a Budapesten és Miskolcon mû ködô MissionArt Galériát, amelyet azóta együtt vezetnek.

IDÔTLEN ÉRTÉKEK

ishonthy Zsolt felfogása szerint „az ember az ôsidôktôl kezdve gyûjtöget, kezdetben csak hasznos, késôbb aztán már haszontalan dolgokat is”. Ebbôl következôen az nevezhetô gyûjtônek, aki szükségletein túl szerez be és tárol bizonyos tárgyakat, amely tárgyak adott esetben lehetnek mûtárgyak is. Ugyanakkor, ha egyáltalán létezik még a „professzionális magángyûjtô” fogalma, Kishonthy Zsolt sajátmagát nem tartja annak. Gyûjtôi tevékenysége során nem kizárólag szisztematikus, átfogó és hiánypótló módon gyûjt, de nem is csak érzelmi alapon, hanem a kettô vegyítésével tölti meg a gyûjteményt számára fontos mûvekkel. Számára a mûgyûjtés nem különleges szenvedély vagy „extra tevékenység”, hanem a hétköznapi élet normális része, egészséges, jólesô, normális cselekvés- illetve létforma. Ezt a szemléletet nemcsak maga, hanem többi családtagja is magáévá tette, így aztán nekik is természetes környezetükké vált a mûvészeti alkotások által létrehozott közeg, olyan környezetté, amely nem is mindig tudatosul, éppen ezért okoz örömteli meglepetéseket, hiszen

Földi Péter: Fiatal fenyves (1975) „sokszor jól esik hirtelen rácsodálkozni egy-egy mû rejtett titkaira”. A kollekció születése mögött nem állt közvetlen mûgyûjtôi tradíció, hiszen a családban nem voltak komolyabb mûtárgygyûjtôk, mûvészek azonban igen: a nagybáty, Kishonthy Jenô festômûvész, következésképpen a késôbbi galériás-gyûjtô mégiscsak egyfajta mûvészeti közegben, a festômûvész rokon alkotásai között nôtt fel. Ezekre a mûvekre aztán késôbb sem tudott elfo-

reprodukciók aztán sokáig maradtak a fiatalember falán. Ez természetesen még nem tekinthetô valódi gyûjtésnek, ugyanakkor sokat jelentett számára, mint leendô mûvészettörténésznek és mûkereskedônek, oly annyira, hogy amikor három évtizeddel késôbb egy váratlan telefonhívás során egy nôi hang Kaufmann Ágotaként, Kondor elsô feleségeként jelentkezett be, rögtön felelevenedtek a régi emlékek, és „bizony megdobbant a szíve”.

gulatlanul, pusztán a mûvészettörténész szemével tekinteni. A Kishonthy Zsolt által vásárolt elsô alkotás valójában nem is volt szokványos értelemben vett mûtárgy, hanem egy mûvészeti mappa, amely egy gimnazistaként Tihanyban, 1973-ban látott jelentôs Kondor Béla kiállításhoz kapcsolódott. A mappában talált Kondor-

A gyûjteményben a kortárs és a régebbi korok klasszikus alkotóinak munkái jól megférnek egymás mellett. A gyûjtô nem tesz köztük különbséget, hiszen megítélése szerint „a mûtárgy megszületése pillanatától egyik lényegi összetevôjeként magában hordoz egy olyan idôtlenséget — ami természetesen nem keverendô össze a kor43

Gaál József: Macabre I. (1993) feLugossy László: Baba (1985)

jelentôsége van. Az ugyan magától értetôdik, hogy egy-egy történelmi kornak, idôszaknak vagy szituációnak megvannak a legautentikusabb mûvészeti ágai vagy mûfajai, amelyek leginkább kifejezhetik az adott korszak lényegét, de a legfontosabb, hogy maga a mû témájában, technikájában és megformálásában koherens és aktuális legyen.

talansággal —, amely dimenzió miatt azonnal mellékessé is válik, hogy két napja vagy kétszáz éve született-e meg, létüket tekintve tehát egy kondori és egy giottoi mû között inkább csak térbeli, semmint idôbeli távolság létezik”. A kollekcióban képviselt kortárs alkotók legnagyobb részét személyesen ismeri, és baráti viszonyban áll velük, ami természetesen korábbi és jelenlegi munkájából is következik, ugyanakkor pusztán gyûjtôként nem feltétlenül fektetne erre nagy hangsúlyt. Egészségtelennek tartja ugyanis azt a túlságosan familiáris légkört, amely szinte megfojtja a kortárs galériákat, akik „joggal érzik úgy, hogy rájuk csak a felfedezéskor és a költséges kiállítások megrendezésekor van szükség, az eladás-vásárlás már nélkülük is igen jól mûködik”. Kishonthy Zsolt gyûjtôként a mûfaji hierarchiával sem sokat törôdik, annak szerinte inkább csak mûkereskedelmi 44

Kopasz Tamás: J.S.Bach, BWV 1052-3 (2007)

RESZEGI JUDIT (1979) A közgazdász és közgazdász tanár végzettségû mecénás és gyûjtô, Reszegi Judit jelenleg egy ipari termelô vállalat, a Granit Csiszolószerszám-gyártó Kft. ügyvezetô igazgatója.

A MÛVÉSZTELEPALAPÍTÓ

eszegi Judit közgazdaságtudományi tanulmányai idején, a hazai mûtárgypiac felfutásával egy idôben kezdte el az aukciók világát figyelni, a folyamatokat nemcsak mûélvezôként, hanem szakmai, gazdasági szemmel is nyomon követte. Az egyetemi évek alatt festménybecsüs képesítést is szerzett. Míg az ezredforduló éveiben még jórészt csak klasszikus avantgárd és két világháború közti mûvek kerültek Magyarországon kalapács alá, Reszegi Judit számára a kortárs képzô-

mûvészet irányába való elmozdulást a Kaliforniában töltött két szemeszter tanulmányai ösztönözték. Az amerikai egyetemen módjában állt mûvészeti órákat is látogatni mûvészeti marketing, galéria menedzsment és múzeumpedagógia tárgykörben, sôt, még „gyakorlati” képzést is kapott, hiszen festeni is tanult. Ez az év jelentôs szerepet játszott számára a kortársmûvészet felé való nyitásban. A külföldi gyakorlatot látva diplomamunkájában a múzeumi marketing és pedagógia összefüggéseit vizsgálta, azt a kérdést feszegetve, milyen feladatuk van a múzeumoknak a 45

Romvári Márton: Játék 2 (2006)

vizuális nevelésben, mi a felelôsségük a közönség ez irányú képzésében. Hazatérése után is folytatta mûvészeti tanulmányait, Romvári Mártonhoz járt festeni. Az aktív és a mûvészet mûvelése mellett annak menedzselésében is krea-

a mûvészeknek a csoportja, akik tíz napra a Várgesztesi Villapark területén lévô házakban kaptak alkotási lehetôséget. Igény szerint a mûvész családjával érkezhetett, ami érthetô módon még szorosabbá tette a kapcsolatot a

tív Romvári Mártonnal való beszélgetésekben fogalmazódott meg elôször egy mûvésztelep létrehozásának gondolata. Az elôkészítési fázis után a Várgesztesi Mûvésztelep 2005 és 2008 között hat alkalommal került megrendezésre, amelynek létrejöttét édesapja, Reszegi László valamint a szintén mûgyûjtô Antal László támogatta. Minden évben meghívásos alapon állt össze azoknak

gyûjtô és a mûvészek között, fôként mivel számos visszatérô, akár minden évben meghívott tagja is volt a mûvésztelepnek. A nyitott és közvetlen szemléletet jellemzi, hogy egyik évben sem volt meghatározott koncepció, szigorú és kötött tematika, ahogy stiláris vagy technikai korlátozás sem. A mûvészek saját tempójukban folytathatták munkájukat vagy pihenhettek, és nem volt

Halmi-Horváth István: Színstruktúra (2010)

„teljesítési kötelezettség” vagy határidô. A mûvésztelepen való részvételért az alapító szervezôk egy-egy munkát választhattak a mûvészek mûtermeibôl — nem feltétlenül a mûvésztelep idején készült mûvekbôl —, amely csere vásárlással is párosulhatott. Mindez pedig megalapozta azt a szépen gyarapodó kortárs magángyûjteményt, amely többek között Bullás József, Bernát András, Kopasz Tamás, Szurcsik József, HalmiHorváth István, Somody Péter, Haász Katalin, Nagy Gábor György, Csurka Eszter, Cseke Szilárd, Nemere Réka és Iski Kocsis Tibor, mint a mûvésztelep oszlopos tagjainak mûveit tartalmazza. A mûvésztelep ugyan 2008-ban fogadott utoljára vendégeket, de Reszegi Judit azóta sem hagyta abba a kortársak gyûjtését. Ráadásul továbbra is partnereket és támogatókat keres a mûvésztelep mûködésének újraindítására. Mindenesetre a telep mûködése során eltelt évek alatt eléggé „megfertôzôdött” ahhoz, hogy ne tudjon felhagyni a gyûjtéssel. A mûvészek — akiket Várgesztes révén megismert, és legtöbbjükkel jó, sôt, szoros baráti viszonyba került — pályáját azóta is figyelemmel kíséri, és a

számára fontos újabb mûveikbôl igyekszik vásárolni is. Ahogy a mûvésztelep, úgy saját gyûjteménye sem kötött koncepció mentén bôvül. Figuratív mûvek mellett absztrakt geometrikus alkotások is megjelennek, ami pedig a technikákat illeti, a festmény ugyan egyelôre domináns, de grafikák és C-printek is megtalálhatók az anyagban. A gyûjtô a szobrászat felé is nyit, és ugyan a mûvésztelepre nehezebben sikerült szobrászokat elcsábítani, ezt most igyekszik gyûjtôként pótolni. Ennek köszönhetô, hogy — ha a festményeknél ugyan ritkábban is, de mégis rendszeresen — érkeznek plasztikák a kollekcióba.

Iski Kocsis Tibor: Megadás (2009) 47

feLugossy László: Cím nélkül (1992) Oláh Mátyás: Cím nélkül (1990)

TAKÁCS LAJOS (1947) A képességeit számtalan hivatásban kipróbált Takács Lajos pályája kezdetén vasgyári segédmunkás és ablaktisztító volt, majd különbözô vállalkozásokat vezetett. Jelenleg a Csákberény Golf Resort beruházás projektmenedzsere.

ois Viktor, Móder Re zsô, Oláh Mátyás, Csíkszentmihályi Róbert és feLugossy László alkotásaival benépesített szoborpark vezet Takács Lajos otthonába, ahol a késôbbiekben gyermekeinek szánt, ezért — vezetéknevük alapján — Skoglund-gyûjteménynek keresztelt kollekció is található. Takács Lajos 1970-ben hagyta el Ma gyar országot, utána néhány évig Olaszországban, majd pedig hosszabban Svédországban élt. A képzômûvészet iránti érdeklôdése elôször a klasszikus mûvészet megismerésére motiválta, huszonöt évig járt egyetemre „a legjobb tanárokhoz”, ami azt jelenti, rendszeresen felkerekedett, hogy eredetiben nézze meg a számára fontos mûemlékeket, régi- és kortársmûvészeti múzeumokat és gyûjteményeket.

A SKOGLUND GYÛJTEMÉNY

efZámbó István: Vidám-szomorú (1992)

A mûgyûjtés az 1980-as években kezdôdött, méghozzá efZámbó István egy korai mûvével, amely mind a mai napig a kollekció egyik fontos darabja maradt. Takács Lajos Svédországból segítette a hazai mûvészeket, nem csupán rendszeres vásárlásokkal, hanem kiváló alkotási helyszínnel is: Stockholmban építtetett mûteremházába sorra érkeztek magyar mûvészek, sokukat nem csupán alkotási-

is készített sokszorosított grafikai alkotásokat. Takács Lajos az 1980-as évek második felétôl egyre gyakrabban tért vissza Magyarországra, ekkortól rendszeresebben volt jelen közvetlenül is Szentendre mûvészeti- és közéletében. A rendszerváltás politikai bölcsôje, a Dalmát-pince létrehozója, tulajdonosa és mûködtetôje volt, illetve egy galéria, a Gallery

és szálláslehetôséggel, hanem rendszeres jövedelemmel is támogatta. A mûteremházban az évtizedek során száznál is több mûvész fordult meg, köztük például efZámbó István, Wahorn András, feLugossy László, Ujházi Péter és Konkoly Gyula is. Az ott készült alkotásokból a mûvészek mindig felajánlottak néhányat a gyûjtô számára. Az egyedi mûvek mellett azonban gyakran született együttmûködés szitanyomatok, metszetek és litográfiák elôállítására is, például efZámbó István és Ujházi Péter

Christoff megalapítása és vezetése is nevéhez köthetô. Természetesen a mûvészekkel és más gyûjtôkkel való együttmûködés is tovább folytatódott, például Hencze Tamás egy grafikai mappáját Vasilescu Jánossal és Erdész Lászlóval közösen adták ki, illetve összeállította és nagyban támogatta a szentendrei Vajda Lajos Stúdióról szóló, közel félezer oldalas hiánypótló antológia megjelenését. Ezek alatt a szentendrei évek alatt több új helyi mûvész munkájával bôvült a kollekció, például

Ujházi Péter: Purgatórium-kályha (2000)

Bartl József és Matyófalvi Gábor alkotásaival. Ezzel a sokrétû tevékenységgel próbálja Takács Lajos mind a mai napig segíteni a kortárs magyar mûvészet hazai és nemzetközi értékelését és felemelkedését, amit egyébként rendkívül nehéz feladatnak tart. Megítélése szerint kevés olyan mûvészt találni, aki megalkuvás és befolyásolás nélkül követi saját mûvészi útját, és aki izgalmasan dolgozná fel a helyi hagyományokat. Pozitív példaként említi Bereznai Pétert, Birkás Istvánt és Zsemlye Ildikót, más esetekben azonban szerinte inkább a nyugati minták másolása folyik, így a gyûjtô szerint ezzel magyarázható, hogy olyan ritkán kerül be kortárs magyar alkotó a nemzetközi vérkeringésbe. Annak ellenére viszont, hogy általánosságban lesújtó a véleménye az általa provinciálisnak nevezett hazai mûvészeti helyzetrôl, mindig talál

olyan csodákat, számára fontos alkotásokat, amelyek révén felismeri a magyar mûvészetben mindmáig rejlô lehetôségeket és reményeket. Saját mûvészeti érdeklôdését és gyûjtôtevékenységét ezért úgy határozza meg, mint egy felfedezôét, aki a nehéz körülmények ellenére idônként mégis talál kincset. Ezt a kincset pedig nem csupán önmagában ôrzi, hanem háttéranyagokkal, gazdag fényképadatbázissal, filmfelvételekkel és katalógusgyûjteménnyel is kiegészíti az anyagot. A mûvészettel való kapcsolatára vonatkozó hitvallása szerint „mindig arra törekedett, hogy a mûvészet világában tett csatangolásai által jobb kvalitású emberré legyen”.

Csíkszentmihályi Róbert: Kettôs ember (1982 körül) 53

RIMÁR PÉTER (1968) A történelem-mûvelôdésszervezés szakon Egerben végzett Rimár Péter 1996 óta pénzügyi befektetésekkel foglalkozik, 1999-tôl a Concorde Értékpapír Zrt. intézményi brókere.

BARÁTI JÁTÉK

imár Péter valójá ban véletlenül került a mûgyûjtôk világába, sem családi hagyományokat nem folytat vele, sem pedig célirányos felkészülés nem elôzte meg elsô képvásárlását, amely mögött teljesen személyes és spontán motívum húzódik meg: feleségének szeretett volna karácsonyi ajándékként egy mûtárggyal kedveskedni. Grafikus barátja, Ipacs Géza vitte el ekkor Szûcs Attila mûtermébe, akinél sikerült is megtalálnia a megfelelô ajándékot, de nemcsak a meglepetésnek szánt festményekkel lett gazdagabb, hanem a mûvésszel való kezdôdô barátsággal és a kortárs mûvészet megismerésének vágyával is.

Ezek után rendszeresen kezdte látogatni a Deák Erika Galéria, a NextArt és az acb Galéria kiállításait, és fokozatosan megismerte a galériákhoz kapcsolódó mûvészköröket is. A galériások, különösen az acb akkori vezetôi, Szoboszlai János és Pados Gábor további tanácsokkal is ellátták, és hosszas beszélgetések keretében ismertették meg a kezdô gyûjtôt a kortárs képzômûvészet sajátos közegével, illetve magukkal az alkotókkal. Rimár Péter mindig kizárólag galérián keresztül vásárol, ezzel is elismeri a kortárs mûkereskedelmi szakemberek munkáját és erôfeszítését, ennek ellenére számára különösen fontos a mûvészekkel való személyes és gyakran baráti kapcsolat kialakítása is. Ez a törekvés egyébként munkájával és életvitelével is

Bernát András: Csövek (1998) Horváth Dániel: Üres (2008) Szarka Péter: Kültéri világítás (2007)

összefügg: az eredetileg humán végzettségû részvénykereskedelmi szakember mindennapjaiban rendkívül racionálisan kell, hogy gondolkozzon, mérlegeléseit szigorú piaci tényezôk befolyásolják. Munkájához képest a mûvészetben való megmerítkezés, a képek élvezete és a mûtermek látogatása jóval „oldottabb”, számára pihentetô tevékenység. A gyûjtô — aki egyébként kiváló szakértôje és hódolója a borkultúrának is — fiatal és középgenerációs mûvészbarátainak (Bernát András, Bullás József, Braun András, Ádám Zoltán) mûtermében tett, olykor borkóstolóval egybekötött látogatásai során olyan világba kerül, ahol az átbeszélgetett éjszakák nem csupán fôiskolai éveit idézik fel, hanem olyan idôtöltés lehetôségét is megteremtik számára, ahol hideg matematika helyett pusztán saját megérzéseire hallgathat. A gyûjteményébe kerülô mûvek kiválasztásánál ugyanis teljes mértékben elôtérbe helyezi saját

személyes preferenciáit. A mûgyûjtés számára egyik legvonzóbb perspektívája, hogy reményei szerint az évek során olyan mûtárgy-együttest alakíthat így ki, amely perszonális ízlésvilágát tükrözi, és saját koráról is lenyomatot ad. A kor kérdése pedig különösen fontos Rimár Péter számára. A gyakori „gyûjtô-fejlôdési” úttal ellentétben ugyanis neki nem volt klasszikus korszaka, hanem azonnal a kortársakkal került közvetlen kontaktusba. Feltett szándéka, hogy bizonyos alkotókat kitüntetett figyelemmel kísér, és reméli, hogy néhány éven belül legalább két-három mûvész munkásságát méltóképpen, széles körûen reprezentálhatja majd gyûjteménye. Jelenleg Szûcs Attila az, akitôl a legteljesebb anyaggal rendelkezik, nagy örömére a nehezebben megszerezhetô korai munkákat is beleértve. Rimár Péter saját gyûjtôtevékenységét nem csupán személyes hobbinak,

hanem társadalmi felelôsségvállalásnak is tekinti, különösen azért, mert nem elégedett a kortárs magyar mûvészet jelenlegi helyzetével. Megítélése szerint 49

Batykó Róbert: Kések (2006)

nagy probléma, hogy kevés az igazán tôkeerôs galéria, amelyik a kiváló hazai mûvészeket külföldön is méltóképpen reprezentálhatná. Megfogalmazása szerint „mivel a mûtárgy esztétikai értékén kívül egyben kereskedelmi áru is, el kellene érni, hogy a közvetítôk igényes és meggyôzô módon lépjenek fel”. Ebbôl a szempontból egy jó galéria olyan, „mint egy ideális autószalon, ahol jó megjelenés, elegáns fogadtatás, felkészült és

nyelveket beszélô galériás és munkatársak” vannak, illetve kellene, hogy legyenek. További nehézségnek tartja, hogy nincs „bevezetô ár” a hazai mûkereskedelemben, márpedig ha a kezdô kortársmûvészek nem hasonló árszínvonalon kínálnák mûveiket, mint a befutott mesterek, könnyen lehet, hogy további lappangó vásárlókat lehetne bevonni a mûgyûjtésbe, ebbe az általa baráti játéknak tekintett tevékenységbe.

TÓTH ANDRÁS ZOLTÁN (1970) A tanár végzettségû Tóth András Zoltán a Külkereskedelmi Fôiskolán szerzett másoddiplomát. Je lenleg egy multinacionális gumigyártó cég magyarországi leányvállalatának igazgatója.

SZEMÉLYES HANGULATOK

óth András számára a mûalkotások nem csupán önértékük miatt fontosak, hanem mert megítélése szerint egyben „alkotójuk jelenlétét is hordozzák, azaz kiállításuk, nézésük során felidézik a mûvész szellemiségét, ami különösen akkor válik érdekessé, ha a gyûjtô személyesen is ismeri az alkotót”. Ezzel magyarázható Tóth András gyûjtôtevékenységének kezdete is. Számára ugyanis az elsô impulzus egy baráti beszélgetés volt, ahol Alföldi Róbert került szóba, azonban nem csupán színmûvészként és rendezôként, hanem festômûvészként is. Tóth András 54

érdeklôdését nagyon felkeltette Alföldi Róbert festészete, és nem sokkal késôbb sikerült személyesen is megismerkednie a mûvésszel. Az ismeretségbôl nem csak egy alkalmi festményvásárlás, hanem jó kapcsolat született, melynek során a mûvész további tanácsokkal látta el a képzômûvészet felé nyitni kívánó kezdô gyûjtôt. Tóth András gyûjtôi pályája indulását követôen elsôsorban nôi alkotók mûvei iránt kezdett érdeklôdni. Elsôként Csurka Eszter, Moizer Zsuzsa és Nagy Kriszta munkáit tanulmányozta. A három kortárs mûvésznô jó néhány alkotása bekerült Alföldi festménye mellé, hogy együttesen teremtsék meg

Szépfalvi Ágnes: Galambok (2005) feLugossy László: Pamlagon (2007) Csurka Eszter: Portré (2007) a gyûjtemény alapját. A kezdeti szakaszt ezután folyamatos érdeklôdés, a mûvészekkel és galériásokkal való ismerkedés követte. Fôképpen a Godot Galéria és az azt vezetô Kozák Gábor tanácsai segítették a gyûjtôt abban, hogy kollekciójába olyan alkotók kerüljenek, akiknek munkái érdeklôdésének és ízlésének a leginkább megfelelnek. Így Tóth András falain több, a Godot Galériához kötôdô mûvész alkotását is láthatjuk, többek között Baksai József, Bukta Imre, Palkó Tibor, Tamási Claudia, Ujházi Péter és Wächter Dénes munkáit. A gyûjteménybe került mûalkotások között a legtöbb festmény, de már papír alapú és vegyes technikájú mûvek is megjelentek. Az utóbbi idôben Tóth András figyelme a fotó felé fordult, és a Godot Galéria egyik új mûvészének, Sziládi Mónikának, a New Yorkban élô

fotómûvésznek egy képe valószínûleg nem az utolsó, amely ebbôl a mûfajból helyet kap a festmények mellett.

El Kazovszkij: Szarvassá változott 9 farkas (2006)

A kollekció nem befektetési céllal született, a gyûjtô sokkal inkább arra törekszik, hogy az ôt körülvevô mûvek egy sajátos érzelemvilágot teremtsenek. Ezért minden választása, minden képe mögött egy személyes ok, sajátos történet és hangulat áll, amely egyedivé teszi azt. El Kazovszkij képe például, amely szarvasbôrbe bújt farkasokat jelenít meg, állandó felszólításként tûnik fel számára, utalván arra, hogy az ember a két lehetôség és két élet közül melyik felé haladjon. Ugyanígy személyes hangulatot, gyerekkori emlékeket ébreszt a gyûjtôben Szépfalvi Ágnes mûve, egy kamaszfiú és az ôt kísérô ló kettôse, amely az önálló, felnôtt élet megkezdését, a félelemmel vegyes kíváncsiság összetett érzelmeit eleveníti fel. Tóth András 56

szá mára a legszemélyesebb tartalmat hordozó festmény viszont feltétlenül Csurka Eszter portréja. A gyûjtô szeretett volna a kezdeti néhány mû után további munkákat vásárolni a mûvésznôtôl, de sokáig nem talált témájában saját elképzelésének megfelelôt, és így született meg egy különleges gondolat: a mûvésznô portrét készít Tóth András kisfiáról. A gyûjtônek a megörökített „téma” mellett a mûfaji különlegesség miatt is fontos a kép, és kiváncsi arra, hogy gyermeke felnövekedve a késôbbiekben hogyan viszonyul majd ehhez a speciális portréhoz. Az biztos, hogy a kortárs mûalkotások ismerete és szeretete nem áll majd távol tôle: valószínûleg nem sok olyan gyerekszoba létezik, ahol Hegedûs2 László, Nagy Kriszta és Bada Dada Tibor alkotásai kerültek a falakra.

Wächter Dénes: Rózsaszín (2005)

VETSEY SZILVIA (1975) ÉS SZÉNÁSSY ALEX (1969) Az akusztikus mérnöki diploma megszerzését követôen Szénássy Alex formatervezést tanult, jelenleg a Laboratory Group reklámügynökség és filmprodukciós iroda tulajdonosa, valamint a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem megbízott elôadója. Felesége, dr. Vetsey Szilvia osztozik vele a kortárs mûvészet iránti lelkesedésben, gyûjteményüket is közösen építik.

zénássy Alex régóta érdeklôdik a képzômûvészet iránt, de mûgyûjtôi karrierjének kezdete másokkal ellentétben nem köthetô egyetlen konkrét mozzanathoz. A kilencvenes évek közepén fôleg a magyar és nemzetközi absztrakt mûvészet ragadta magával, akkor számos geometrikus alkotó, köztük Barcsay Jenô és Max Bill által készített nyomat került a birtokába. A késôbbiekben ezekhez további világhírû, ám nem kizárólag geometrikus mûvész sok szorosított alkotása kapcsolódott, töb bek között Arnulf Rainer, Antoni Tapies, Christo, Joseph Beuys, Hiroshi Sugimoto illetve Gilbert&George munkái. A kollekcióba került elsô festmény, Konok Tamás egy munkája még szintén a kezdeti geometrikus érdeklôdést tükrözi, ám a továbbiakban hamarosan tovább bôvült a gyûjteménybe került alkotók köre. Szénássy Alex és felesé-

HAZAI FELLENDÜLÉS

Roskó Gábor: Pajtásom, pajtásom (2009)

ge, a képzômûvészet iránt a férjéhez hasonló lelkesedéssel érdeklôdô Vetsey Szilvia úgy érezték, hogy új területeket is érdemes feltérképezni, és túllépve a konstruktív-geometrikus stíluson más megközelítéseket is befogadó kollekció

tôi szemléletmód helyett fontosabbnak tartják, hogy kialakuljon egy olyan szélesebb közeg, amely ösztönzôleg hat a kortárs alkotókra, és amely közegnek maguk is tevékeny részesei kívánnak lenni.

építése mellett döntöttek. Ugyanakkor valamennyire mindmáig bizonytalanok abban, hogy tevékenységüket hívhatják-e módszeres gyûjteményépítésnek. A gyûjtôházaspárhoz nem a befektetôi, hanem sokkal inkább az érdeklôdô és támogató gyûjtôi felfogás áll közelebb. A hagyományos, szûken vett mûgyûj-

A jelenkor hazai képzômûvészetének megismeréséhez szinte szisztematikusan térképezik fel a magyarországi kortárs galériákat, és ahol számukra fontos alkotókat találnak, oda rendszeresen visszatérnek. A legtöbb segítséget kollekciójuk építésében az acb Galériától és elsôsorban annak tulajdonos-vezetô-

Gerhes Gábor: Öröklét fogságában (2009)

jétôl, Pados Gábortól kapták, akivel a szakmai ismeretségnél mélyebb, baráti viszonyt ápolnak. Egyfajta tanácsadói szerepben Pados a galéria saját mûvészein kívül más mûvészekre és tendenciákra is felhívja figyelmüket. Az acb mellett a Nextart, a Godot, az Inda és a Vintage Galériával tartanak fenn szorosabb kapcsolatot. A külföldi mûvészeti színtér alakulását is igyekeznek figyelemmel kísérni, utazásaik alkalmával végigjárják egy-egy város jelentôsebb galériáit és kiállításait, mégis, a korai gyûjtôi évek nemzetközi kitekintése után jelenleg fôleg a kortárs magyar alkotókra, azon belül is a fiatalabb generációra koncentrálnak, a gyûjtemény elsôsorban hazai mûvészek munkáival gyarapodik. Szénássy Alex megítélése szerint ezen a téren komoly fellendülést lehet tapasztalni Magyarországon, „a képzômûvészek sikeresen ragadják meg a kor és a

régió jellegzetes problémáit, hangulatait és világképét”. Élvezi, hogy a kortársmûvészet nyitott kimenetelû történet, és kíváncsi arra, hogy milyen irányban folytatódik azoknak a fiatal és középgenerációs mûvészeknek a pályája, akiket már a gyûjteményben tudhat. A kollekcióból tulajdonosai elsôsorban Várnai

Gyula, Batykó Róbert, Asztalos Zsolt, Bernát András, Gerhes Gábor, Nagy Kriszta, Szarka Péter, Wächter Dénes, Bukta Imre, Roskó Gábor, Szûcs Attila, Tamási Claudia, Szabó Ábel, Kis Róka Csaba, Horváth Dániel nevét tartja fon-

tosnak kiemelni. Szénássy alapvetô fontosságúnak tartja, hogy ezek a tehetségek ne menjenek veszendôbe, ezért az alkotók mellett a galériások tevékenységét — leginkább az újabb tehetségek felfedezésének elismeréseként – azzal is támogatja, hogy kizárólag galériából vásárol. Lehetôségeihez mérten más módon is igyekszik egy-egy mûvész pályáját segíteni, például ügynöksége révén kommunikációs szolgáltatások biztosításával és kreatív ötletek kidolgozásával nyújt támogatást.

Asztalos Zsolt: Bárány glóriával (2008) 59

WÁGNER JUDIT (1966) ÉS ANTAL LÁSZLÓ (1966) Antal László közgazdász, befektetôként termelô, szolgáltató tevékenységet folytató magyar középvállalatok menedzselésével és vagyonkezelésével foglalkozik. Felesége, Wágner Judit fôállású édesanya, három fiúgyermeket nevel.

TÁMOGATÁS ÉS FELELÔSSÉGVÁLLALÁS

házaspár számára a gyûjtôi tevékenységnek voltak ugyan családi elôzményei, maguk azonban korábban „csupán” mint az átlagosnál valamivel komolyabb érdeklôdôk kerültek közel a képzômûvészethez. Eleinte kevésbé a kortárs, mint inkább a 20. század elsô felének alkotóit tanulmányozták. Számukra az egyik legfontosabb magyar mûvész Moldován István, akinek alföldi tájai, vidékábrázolása és hangulatai mindmáig meghatározó élményt jelentenek számukra. Az ezredforduló körül kezdtek rendszeresebben aukciókra járni, elsôsorban érdeklôdôként, késôbb már vásárlóként is. Egy másik mûvészetbaráttal, Reszegi Judittal együtt figyelték a dominánsan

Cseke Szilárd: Déli szél (2004) Nagy Gábor György: Magasabbra – Kilengés (2006)

klasszikus aukciók világát, de ahogy Judit, úgy ôk is nyitni szerettek volna a kortárs irányába. Ezért a legjobb, „legfogékonyabb” pillanatban született meg a gondolat, hogy bekapcsolódjanak a Judit által életre hívott mûvésztelep mûködtetésébe. Antal László Reszegi Lászlóval – Reszegi Judit édesapjával – társtulajdonosa és mûködtetôje volt a Várgesztesi Villaparknak, ezért magától értetôdô volt, hogy a mûvésztelepet is oda szervezik. A csodálatos helyszínen, természetvédelmi területen álló komplexumban évente megrendezett tíznapos eseményre gondosan kiválasztott mûvészek érkeztek. Az alkotókkal kialakuló személyes és baráti viszony következtében sokan családjukkal együtt utaztak Várgesztesre, ezért amikor az alkotó együttlét után Antal László a résztvevô mûvész által felajánlott mûvek közül választhatott, gyakran ô is családjával érkezett a mûterembe, hiszen fontos volt számára, hogy otthonukba olyan mûveket fogadjanak be, amelyekben mindenki örömét leli. Ezt is figyelembe véve tudatosan választja ki, hogy mely alkotás kerüljön otthonába, és melyik az, amelyik inkább az irodában kap helyet. Ahogy a mûvésztelepen sem volt kötött tematika vagy stiláris korlátozás, úgy a gyûjteménybe kerülô mûvek sem árulkodnak szorosan vett koncepcióról. A házaspár nem tartja magát szak-

értô gyûjtônek, inkább laikus mûélvezôként, mint koncepciózus gyûjteményépítôként határozzák meg magukat. Számukra a legfôbb szempont, hogy a mû hangulatában megragadó legyen, annak technikájától és témájától függetlenül. Antal László alapvetôen érzelmi módon közelít a mûvészethez, ez különösen akkor tudatosult benne, amikor észrevette, hogy kedvenc képei legtöbbször valamilyen megélt, általában kellemes gyermek- és fiatalkori élményeire emlékeztetik. Moldován István alkotá-

Moldován István: Téli utca (1939)

sai például az Alföldön töltött iskolai szüneteket, Cseke Szilárd munkái az ifjúkori természeti élményeket juttatják eszébe. Meggyôzôdése, hogy fontos a mûvekkel folyamatosan együtt élni, hiszen „az alkotások megszépítik a mindennapokat”. A kollekció kiemelten Zhenia Bozukova, Sándor Krisztián, Nagy Gábor György, Bullás József, Szurcsik József, Csurka Eszter, Haász Katalin munkáit sorakoztatja fel. Antal Lászlóhoz alapvetôen a figurális festmények állnak közelebb, de a házaspárnak grafikái és C-printjei is vannak. Ez utóbbi mûfaj, a digitális mûvésznyomat az utóbbi idôben különösen felkeltette érdeklôdésüket, és szeretnék jobban megismerni az új – a festménynél feltétlenül fiatalabb – technika kortárs mûvelôit.

Habár a mûvésztelep 2009-ben megszûnt, illetve — optimistább szemlélettel fogalmazva — szünetel, Antal László továbbra is nyomon követi számos alkotó munkásságát, és felelôsséget érez azért, hogy támogassa az általa fontosnak tartott mûvészeket. Meglátása szerint az elmúlt idôszak gazdasági válsága különösen nehéz helyzetbe hozta a mûvészeket, mert „a mûtárgy az elsô, amirôl a korábbi vásárlók válságos idôben lemondanak, és a krízis elmúlásával ez az utolsó, amire ismét költeni kezdenek majd”. Ô ennek dacára tovább akarja folytatni a megkezdett gyûjtést, és nem tartja kizártnak, hogy egyfajta iránymódosításként a jövôben kissé csökken a festmény és grafika dominanciája a gyûjteményben.

Tavasz van.

MÛVÉSZET & MINÔSÉG MAGAZINSOROZATUNK A PAUKER NYOMDÁBAN KÉSZÜL.

PAUKER NYOMDAIPARI KFT. 1047 BUDAPEST, BAROSS U. 11-15., TEL.: 272-2290 NYOMDA@PAUKER.HU, WWW.PAUKER.HU

A KORTÁRS MAGÁNGYÛJTÔK 2010 MAGAZIN LÉTREHOZÁSÁBAN, BEMUTATÁSÁBAN ÉS TERJESZTÉSÉBEN TÁMOGATÁST ÉS PARTNERI SEGÍTSÉGET NYÚJTOTT:

KÖSZÖNETET MONDUNK A KIADVÁNY, A MÛGYÛJTÉS ÉS A MÛVÉSZETEK TÁMOGATÓINAK.

A 2010 májusában megjelent Kortárs magángyûjtôk 2010 kiadvány ingyenesen került terjesztésre Magyarországon részben országos gazdasági napi és hetilapok, mûvészeti magazinok mellékleteként, részben pedig a kiadványban szereplô magángyûjtôk, a kiadvány támogatói és partnerei, valamint a kiadó saját kapcsolatain keresztül. Az EDGE Communications az érdeklôdôk számára a kiadványból korlátozott számban kész további példányokat biztosítani.