Képzőművészet magyarországi közgyűjteményekben

KÉPZÔMÛVÉSZET MAGYARORSZÁGI KÖZGYÛJTEMÉNYEKBEN EGRI KÉPTÁR FERENCZY MÚZEUM GYÔR VÁROSI MÛVÉSZETI MÚZEUM HERMAN OTTÓ MÚZEUM KISCELLI MÚZEUM LUDWIG MÚZEUM MAGYAR NEMZETI GALÉRIA

$ YLOÃJEDQ DQQ\L V]ËSVËJ YDQg g DPHO\ ËOHWUH V]ÕOÕ ËUWËNHW WHUHPW

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM MODEM MODERN ÉS KORTÁRS MÛVÉSZETI KÖZPONT MODERN MAGYAR KÉPTÁR MÓRA FERENC MÚZEUM

$] ( 21 D NXOWÜUD ËV D PÝYËV]HWHN PHFËQÃVD

SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM SZÉPMÛVÉSZETI MÚZEUM SZOMBATHELYI KÉPTÁR TRAGOR IGNÁC MÚZEUM

ZZZ HRQ KX

VÁLOGATÁS JELENTÔS MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEKBÔL

A z ig a zi ĂŠr tĂŠk et fel is m e r ni sok k al n eh ezeb b, m in t m egs ze re z ni .

P R I VAT E B A N K I N G

KÉPZÔMÛVÉSZET MAGYARORSZÁGI KÖZGYÛJTEMÉNYEKBEN VÁLOGATÁS JELENTÔS MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEKBÔL

EDGE COMMUNICATIONS (1) 239 0007 INFO@EDGE.HU WWW.EDGE.HU WWW.EDGE-ART.HU

FÔSZERKESZTÔ: LEDÉNYI ATTILA LAPIGAZGATÓ: OLÁH ZSUZSA SZERKESZTÔ: SOMHEGYI ZOLTÁN LAYOUT: ZIMMERMANN ZSOLT TERVEZÉS, TÖRDELÉS: KEREKES ORSOLYA, BUBLIK ZITA KÉPFELDOLGOZÁS: FEKETE JÁNOS

KIADTA AZ EDGE COMMUNICATIONS. FELELÔS KIADÓ: LEDÉNYI ATTILA NYOMDA: PAUKER NYOMDA KFT. ISBN 978-963-06-7320-4

A CÍMLAPON: RÉSZLET BERNÁT ANDRÁS OBJEKTUM NO. 554 CÍMÛ FESTMÉNYÉBÔL.

TALÁLKOZNI MŰVÉSZET...

2010. november 11-14.

Nyitva: mindennap 10 és 19 óra között Krisztina Palace, XII. Budapest, Nagyenyed u. 8-14.

A látogatóknak ingyenes belépés.

A hazai kortárs képzőművészetnek 3.000 négyzetméter kiállítóhely.

Gyermekeinknek művészeti foglalkoztató.

A gyalogosoknak könnyű megközelítés (3 perc a Déli Pályaudvartól).

Az autósoknak díjmentes őrzött parkolóhely. ...

www.artmarketbudapest.hu

A hirdetés megjelenését támogatta:

A

mûgyûjtô szó mint fônév és melléknév nyelvünkben némileg félrevezetô, ugyanúgy, mint a mûélvezet, mûgond, mûalkotás és még rengeteg társuk, a Mûcsarnokig bezárólag. Azért van ez így, mert a mû névszó egyaránt jelenti (és nem véletlenül) a mûvet is, az opust, és jelenti a mesterségest is, eredetileg: valamit, ami kézmûipari, amit mívességgel hoztak létre, mint egyféle utánzatát valami igazinak. E logika mentén jutunk el a mûvészet, a mûvészi és a mûtárgy (mint mûalkotás, mûvészettel létrehozott, mívességgel megalkotott dolog) fogalmához. A mi fülünket ez aligha bántja, de aki felnôttként tanulna magyarul, és már megtanulta a mûanyag és mûbalhé szavak jelentését, talán zavarba jön, ha elôször hallja azt, hogy Mûcsarnok - hogyhogy? nem igazi csarnok? - meg hogy mûgyûjtô. Szóval mû, vagyis nem valódi.

Ez a kis szemantikai felvezetô talán annyiban nem fölösleges, hogy rávilágít valamelyest a mûgyûjtéssel és mûgyûjtôkkel kapcsolatos bizonytalanság-érzetre. Arra, hogy általában nem tudjuk: aki gyûjt, miért gyûjt? Mert harácsol? Mert nyerészkedni akar, olcsón venni és drágán eladni? Vagy a miatt

SZÔCS GÉZA: A MÛ, AZ IGAZI ÉS A VALÓDI

gyûjt, mert szereti a szép tárgyakat, köztük érzi jól magát és teljesnek az életét.

Ha már itt tartunk, az áhított tárgy által nyújtott elégedettség, netán elfogódottság vagy éppenséggel áhítat kérdésénél, megkerülhetetlenek az eredetiséggel kapcsolatos bizonyos aggályok. Édesapám egyszer meglátta egy kiállításon Dési Incze János egy festményét: egy révészt ábrázolt, éppen a zöldes vizû Szamoson kelt át a kompján. Meg akarta venni a festményt, Incze mondta, hogy nem eladó.

Aztán nagy sokára, talán fél-másfél év elteltével mégis eladta neki a képet, jól emlékszem rá ma is, egész gyerekkoromban ott lógott az ágyam fölött.

Csakhogy apám egyszer, néhány év múlva, valakinél megpillantotta a falon az eredetit. Azt, amelyik azon a tárlaton volt kiállítva, és amelyrôl azonnal felismerte, hogy az az eredeti. A két kép nyilván nagyon hasonló volt, ugyanaz a kéz festette mindkettôt, még az is megkockáztatható, hogy a második esetleg jobban is sikerült az elsônél, amelyet akár tanulmánynak is fel lehetne fognunk. Apám nem így fogta fel, megdühödött és visszaküldte a festményt Inczének. Aki rögtön megértette az üzenetet, és szó nélkül postán átutalta a vételárat, a mellesleg akkor nem kevésnek számító összeget.

Akkor most mit mondjunk errôl az esetrôl, mit példáz? Ami engem illet: számomra az a kép volt „az eredeti”, és ma szívesen megszerezném, ha módomban állna. Csöppet sem zavar a tudat, hogy Incze elôzôleg már megfestette a témát. Apám sem bánná már talán, hogy megôrizte a festményt, de ami a legfôbb - és nem is nagyon komplikált tanulság: az érték roppant összetett, bonyolultan strukturált, olykor megmagyarázhatatlan érvényességgel mûködô fogalom. (Már ha hiszünk az érték „mûködésében”.) Ez az egyik tanulság. A másik: hogy a gyûjtô rendkívül bonyolult, kiszámíthatatlan lelkületû ember. Ezért érzem magam jól a társaságukban, és ezért kezdtem el én is újra meg újra tárgyakat, olykor mûtárgyakat gyûjteni, holott újra meg újra megesküdtem - olyankor, mikor kedves tárgyaim megsemmisültek, vagy elveszítettem ôket vagy megfosztottak tôlük, és sajnos nem kevés ilyen pillanat volt az életemben - hogy soha többé nem fogok tárgyakhoz ragaszkodni, nem fogom gyûjteni és ôrizgetni ôket. Ideológiát is gyártottam (vagy kölcsönöztem) ehhez: ami igazán fontos, azt az ember az emlékezetében, a tudatában, a pszichéjében hordozza magával. Ami ott nem ôrzôdött meg, az nem is volt fontos. Nem lehet múzeumban élnünk.

Tényleg nem lehet - fûzném ehhez hozzá - bár jó volna, jó lehetne, jó lenne, az lenne az igazi. És addig is, jó érzés hazavinni egy tárgyat, olykor mûtárgyat, otthon elhelyezni és heteken-hónapokon át odafigyelni az üzeneteire.

(A szerzô a Nemzeti Erôforrás Minisztérium kultúráért felelôs államtitkára.)

6

A

mikor régen, a 21. század elején a MEO – Kortárs Mû vészeti Gyûjtemény nyitókampányán dolgoztunk, a bevezetô szlogen nagyjából így hangzott: „összegyûjtöttük a kortárs mûtárgyakat, hogy ne heverjenek szanaszét”.

Valahogy így kezdôdik, gondoltuk gyerekkorunkban: jön valaki, leginkább egy nemes lelkû, tanult, világot látott gróf vagy herceg, szépen, okosan összegyûjtögeti az általa kedvelt alkotásokat, kirakosgatja ôket a falakra, majd amikor már elfogynak a folyóméterek, rokonokat beszél rá, hogy tegyék ki ôk is, aztán raktározni kezd, persze vigyáz közben minden egyes darabra, és ôrizgeti ôket mindörökre. Szeretettel gondol rájuk, és hogy el ne felejtse, mi minden gyûlt már össze a kastély zegzugaiban meg a család többi tagjánál, mi került a raktárba vagy máshova, listát vezet, vagy felfogad valakit, hogy katalógusba rendezze a gyûjteményt. Végül könyv lesz az egészbôl, meg kiállítás valami gyönyörû helyen, és aztán amikor meghalunk, múzeumot építenek fölé. A lényeg, hogy ne heverjenek szanaszét…

Aztán felnôttünk, múzeumokba kezdtünk járni mindenfelé a világban, és rendre rá kellett döbbennünk, hogy amit gyerekkorunkban képzeltünk, az bizony gyakran tényleg úgy is van. A ma tiszteletet és elismerést érdemlô gyûjtôi – ahogy azt Baán László, a Szépmûvészeti Múzeum igazgatója ennek a mûgyûjtésrôl szóló magazinsorozatnak az elsô számához írt köszöntôjében megfogalmazta – bizony közvetve-közvetlenül a jövendô nagy múzeumait építik. És ugyan nem mindegyik kollekcióból lesz múzeum, hiszen a MEO is régen bezárt már, magánszemélyek vagy kis helyi csoportok gyûjteményeinek egy része szerencsére mégis arra van ítélve, hogy a közgyûjtés részévé, közkincscsé váljék. A gondos gyûjtô figyelme az, ami a jelennek megmutatja, a jövônek pedig megôrzi azokat az értékeket, amelyeket egy-egy adott korszakban a társadalom és annak érzékenyebb, tehetséggel vagy zsenialitással megáldott része, vagyis a mûvészek társasága létrehozott. Ez a

felelôssége és öröme a gyûjtônek akkor is, ha magának, és akkor is, ha a közösségnek gyûjti össze és óvja meg az alkotásokat.

Mert persze ha nem is minden gyûjtemény vagy múzeum él évszázadokig, azért némelyik mégiscsak átvészeli a háborúkat, megússza a válságokat, kiheveri az alkalmatlan vezetôk kártevéseit, túléli a gyerekkor veszélyeit, felnô, megerôsödik, és aztán szép és vonzó marad évszázadokon keresztül.

Nem lehet nem szeretettel olvasni azokat a történeteket, amelyek úgy kezdôdnek, hogy „1802-ben gróf Széchényi Ferenc engedélyért fordult I. Ferenc császárhoz, hogy gazdag gyûj-

LEDÉNYI ATTILA: HOGY NE HEVERJENEK SZANASZÉT… teményét a nemzetnek ajándékozhassa”, vagy „Somogyi Károly esztergomi kanonok az 1879es árvízkatasztrófa után ajándékozta oda könyvtárát”. Esetleg úgy, hogy „1873-ban a megye polgárainak privát gyûjteményeibôl és anyagi hozzájárulásuknak köszönhetôen alakult meg a Történelmi és Régészeti Egylet”, de szerencsére manapság is elôfordul, hogy például „a kollekció magját a Ludwig házaspár 1989-es adománya képezi”. És amint megismerjük a történeteket, talán könnyebben és gyakrabban támad kedvünk ellátogatni ezekre a helyekre, nagyobb lesz bennünk a tisztelet az alapítók és a gyûjteményeket ma is odaadással ôrzôk iránt, sôt, esetleg egy kis mûgyûjtéshez is megjön az ihlet.

Mi legalábbis ennek reményében gyûjtögettük össze ebben a füzetben Magyarország jelentôsebb közgyûjteményeit. Meg persze azért, hogy azok se heverjenek csak úgy ismeretlenül szanaszét…

(A szerzô kommunikációs és mûvészeti tanácsadó, az EDGE Communications igazgatója.)

7

CHATEAU VISZ, UXUS ÉS ELEGANCIA MAGYARORSZÁG LEGJOBB ÉTTERME* – HOTEL – SPA *A Népszabadság „100 legjobb magyar étterem”, a „Dining Guide” 2009. évi, valamint az Alexandra „Étterem-kalauz” c. 2010. évi kiadványok értékelése alapján H-8681 Visz, Berencsepuszta * Telefon: +36 85/710-003 Telefon/fax: +36 85/710-194 * E-mail: info@chateauvisz.com * www.chateauvisz.hu Megközelíthetô: M7, 135-ös kijárat, 67-es út Kaposvár irányába.

...érzékeny, életre szóló, kortárs mûvészet.

H-1054 Budapest, V. Széchenyi u. 3. / www.viltin.hu / hello@viltin.hu / +36 1 787 5866

FAUR ZSÓFI RÁDAY GALÉRIA 1114 Budapest Bartók Béla út 25.

0620 9344727 info@raday-galeria.hu www.raday-galeria.hu Galériavezetô: Faur Zsófia

A galéria és kiadó új, impozáns helyszínén a mûvészet legújabb igényeinek szem elôtt tartásával, nemzetközi szintû technikai és építészeti igényeknek megfelelôen kapnak helyet a kortárs festészet, szobrászat és fotómûvészet képviselôi.

Célja a hazai kortárs mûvészet propagálása és integrálása a nemzetközi szcénába, amit a külföldi vásárokon való (Paris Photo, Viennafair, Kinetik Art Fair London) mind aktívabb jelenlétével, külföldi galériákkal való partnerkapcsolatok kiépítésével, valamint a kortárs mûvészettörténet- írás legújabb eredményeit összegzô, többnyelvû monográfiák kiadásával kíván elérni.

KÉPVISELT MÛVÉSZEK: Festô: Barsuglia, Alfredo (A), Bota, Adam (A), Duliskovich Bazil, Galambos Tamás, Lajta Gábor, Regl, Bianca (A), Roskó Gábor, Kováts Albert, Konkoly Gyula Szobrász: Bolygó Bálint (UK), Boldi, Drabik István, Haraszty István ’Édeske’, Pócsi Ferenc, Sallai Géza, Yengibarian Mamikon Fotómûvész: Csoszó Gabriella, Fabricius Anna, Magyar Ádám, Molnár Ágnes Éva, Németh Hajnal, Szatmári Gergely, Bölcskey Miklós

EGRI KÉPTÁR (VÁRMÚZEUM) EGER 3300, VÁR KÖZ 1.

(36) 312 744

Cesare Fracanzano: Avilai Szt. Teréz az angyallal (17. sz. elsô fele)

E

gerben egyházi méltóságok, Eszterházy Károly és Pyrker János László kezdeményezései nyomán a Líceumi Képtárat Bartakovics Béla érsek 1872-ben alapította. Az elsô három évtizedben kerültek a képtár gyûjteményébe a legértékesebb festmények, amelyek közül kiemelkednek a Pánthy Endre címzetes püspök, nagyprépost hagyatékából származó, Bécsben vásárolt Dosso Dossi, Felice Brusasorci és Hendrick Ter Brugghen alkotások.

Az Egri Érseki Líceumi Gyûjtemény 1950-ben a Dobó István Vármúzeum kezelésébe került, ahol nyolc évvel késôbb ismét megtekinthetôvé váltak legszebb darabjai. A kollekció jogi helyzete 1992-ben tisztázódott, amelynek alapján az érsekség tulajdonlása mellett a szakmai kezelés továbbra is a múzeum feladata maradt.

Az Egri Képtár gyûjteménye az európai festészetet illetôen a magyarországi közgyûjtemények sorrendjében a Szépmûvészeti Múzeum és az Esztergo mi Keresztény Múzeum után a harmadik leggazdagabb anyaggal rendelkezik. Ezért is tartja Szilasi Ágota, az intézmény mûvészettörténésze az intézmény feladatai között különösen lényegesnek a restaurálást, vagyis azt, hogy „a beteg mûvek legalább jobban érezhessék magukat, és hogy bôvülhessen a képtárban bemutatásra kerülhetô mûvek száma.” Kiemelkedô az itáliai és 12

a németalföldi 16-18. századi valamint a közép-európai barokk anyag. 1996-ban a képtár megújulva és kibôvítve nyitotta meg kapuit a nagyközönség elôtt.

Az itáliai gyûjteményt bemutató termekben olyan nagy nevekkel egészült ki a kiállítás, mint Battistello, Antiveduto Gram ma tica, Pietro Bellotti, Giulio Carpioni vagy Chesare Fracanzano.

A németalföldi festôk között is sok új név, például Frederick van Valkenborch, id. Frans Francken, Hendrik Ter Brugghen, Theodor van Thulden, Pieter van Lint jelent meg.

A képtár magyar anyaga korántsem olyan gazdag, mint a régi külföldi mesterek festményeinek gyûjteménye.

Mégis találunk köztük több igazán értékes mûvet is, hiszen Barabás Miklós, Kovács Mihály, Ligeti Antal, Mészöly

Theodor van Thulden: Loyolai Szt. Ignác lelki gyakorlata (17. sz. közepe) Mednyánszky László: Vízparti táj hóolvadáskor (1896-1899) Géza és Mednyánszky László nemzeti festészetünk kialakulását és a 19. század második felében és a századfordulón annak európai szintre való emelkedését reprezentálják.

Az Egri Képtár a Vármúzeum „régi kép tári anyagát” mutatja be, emellett azonban kortárs alkotások is megtalálhatóak az intézmény kollekciójában.

A kortárs mûvekkel való bôvítés ráadásul valamivel könnyebb, hiszen az ilyen jellegû akvizíciókra több a pályázati le hetôség, és olcsóbbak az alkotások. Ennek köszönhetôen került a múzeumba többek között Földi Péter, Bukta Imre, Kovács László, Dargay Lajos és Bikácsi Daniela mûve. A múzeum 1968 óta rendezôje az Országos

13

Kovács Mihály: Olasz táj fiúval és szamárral (1834) Hendrik Ter Brugghen: Pipára gyújtó fiú (1623)

Akvarell Biennálénak (2009-tôl Akvarell Triennálé), így remek, közel kétszáz da rabos gyûjtemény állt össze a magyar akvarellisták legjobbjai (többek között Altorjai Sándor, Csurka Eszter, El Kazovszkij, Kalmár István, Kônig Frigyes, Lóránt János Demeter, Roskó Gábor, Szabados Árpád, Szemethy Imre, Szikora Tamás, Szily Géza, Szirtes János, Szurcsik József, Szüts Miklós, Ujházi Péter és Vojnich Erzsébet) munkáiból. A múzeum nyitott további kortárs kiállítások illetve különleges témákat feldolgozó tárlatok befogadására is.

Kiváló példa erre az elmúlt évekbôl a hamisított és másolt mûveket átlényegítô kiállítás, a roma festôk alkotásainak vagy Kárpáti Tamás szubjekt-gyûjteményének bemutatása.

A Képtár jó kapcsolatot tart fenn más intézményekkel, rendszeresen kölcsönöz mûveket külföldi és hazai államiés magángyûjtemények kiállításaira.

Az Eszterházy Károly Fôiskola Vizuális Mûvészeti Tanszéke illetve a Kulturális Örökségvédelem Szak hallgatói is alap vetô szakmai bázisnak tekintik a mú zeum képgyûjteményét. A vállalati közeggel is jó kapcsolatokat ápol az intézmény, kiváló az együttmûködés például az MKB Bankkal, amely évek 14

óta támogatja az intézményt, és évente egy festmény restaurálási költségeit is vállalja. A Képtár és a bank együttmûködésének leglátványosabb példája a 2007-ben közösen rendezett Ziffer Sándor kiállítás volt.

Az intézmény munkatársai különösen fontosnak tartják az európai jelentôségû gyûjtemény méltó bemutatását, ezért néhány éve megjelentették azt a reprezentatív, közel négyszáz oldalas és színes fotókkal gazdagon illusztrált katalógust, amely mind a szakmai, mind a mûkedvelô közönség érdeklôdésére is joggal számíthat.

Ferenczy Károly: Gesztenyefák (1900) Ferenczy Béni: Szerelmes pár (1948) lett 1978-ban megnyílt a Szentendrei Képtár, amelyben a kortárs szentendrei és Pest megyei képzô- és iparmûvészeti tárlatok mellett egyes muzeológiai tudományszakok kiállításainak megszervezésére is lehetôség nyílt, hiszen a múzeum igen jelentôs régészeti, néprajzi és helytörténeti gyûjteménnyel is rendelkezik.

A

z 1951-ben alapított, Ferenczy Károlyról elnevezett városi múzeumot megalakulásakor a volt szerb tanítóképzô épülete fogadta be. 1972ben ugyanebbe az épületbe költözött az 1962-ben alapított Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, és itt nyílt meg a Ferenczy-család minden tagjának mûveit bemutató állandó kiállítás.

A múzeum neve ekkortól hivatalosan Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Ferenczy Múzeum lett.

Ugyanebben az idôszakban kezdôdött meg az expanzív múzeumfejlesztés Szen tendrén részben élô mûvészeknek megnyitott állandó kiállításokkal (Kovács Margit Kerámiagyûjtemény - 1973; Czóbel Gyûjtemény - 1975; Barcsay Gyûjtemény - 1978; Ámos Imre - Anna Margit Gyûjtemény - 1984), másrészt egyben tartott hagyatékok átadásával (Kerényi Jenô Emlékmúzeum - 1978; Kmetty Múzeum - 1981; Vajda Lajos Emlékmúzeum - 1986). A képzômûvészeti állandó gyûjtemények mel-

FERENCZY MÚZEUM SZENTENDRE 2000 FÔ TÉR 6.

(26) 310 244, 310 790

15

Czóbel Béla: Szentendrei Vénusz (1968)

2010 ôszén a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Ferenczy Múzeum új helyre költözik, ugyanis eddig használt épületét a szentendrei Szerb Ortodox Egyházközség kárpótlás keretében viszszaigényelte. A Ferenczy-család állandó kiállítása – további új állandó tárlatokkal együtt – a jeles mûemléképületbe, a Kossuth Lajos utcai Pajor-házba kerül át annak felújítását és bôvítését követôen. Ebben az épületben látható majd a Ferenczy-család kiállítása, egy új, Szentendre képzômûvészetének történetét bemutató állandó kiállítás, egy római- és egy középkori kôtár, valamint az újonnan épülô szárnyban egy képzômûvészeti kiállítóterem.

A Ferenczy Múzeum gazdag, hozzávetôlegesen tízezer darabos képzômûvé szeti gyûjteménnyel rendelkezik.

A koncepciózus gyûjtés a múzeumi igaz gatóság Szentendrére költözésével egyidôben kezdôdött. A múzeum 16

– amellett, hogy az 1926-tól mûködô Szentendrei Régi Mûvésztelep alkotói, illetve a városban a mûvésztelepeken függetlenül alkotó képzômûvészek mûveit gyûjtötte – figyelmet fordított az élô szentendrei mûvészet gyûjteményezésére is részben saját (fenntartói) forrásból, részben minisztériumi támogatással. 1972-tôl a 80-as évek közepéig mindazon képzômûvészektôl vásárolt a gyûjtemény egy-egy mûvet, akiknek idôszakos kiállítása volt a Szentendrei Képtárban vagy az akkor még az igazgatóság által mûködtetett Mûvésztelepi Galériában. A gyûjtemény másik része a képzômûvészeti állandó kiállítások (Ferenczy-család, Czóbel Béla, Barcsay Jenô, Kmetty János, Ámos Imre - Anna Margit, Vajda Lajos) mûtárgyainak, illetve más hagyatéki anyagoknak az átvételével gyarapodott. A gyûjtemény túlnyomó része grafika, de jelentôs számú festménnyel is rendelkezik.

Vajda Lajos: Csendélet patkó alakú asztalon (1934) Ámos Imre: Muzsika (1941) Barcsay Jenô: Mozaikrészlet (1968) Ferenczy Béni mûvei mellett a városban élô szobrászmûvészek plasztikai anyaga is folyamatosan bôvül. Az új média, az installáció, video-installáció, C-print gyûjtése is megkezdôdött – ám a mûvek elhelyezése olykor komoly gondot okoz a kollekció kezelôinek.

Krizbainé Szabó Éva, a múzeum közönségkapcsolati csoportvezetôje megí-

pedig a „Lombard reneszánsz – A bergamói Accademia Carrara festményei” címû kiállításon félszáznál is több itáliai reneszánsz festmény szerepelt.

té lése szerint „a szentendrei múzeumok úttörô szerepet vállaltak abban a törekvésben, hogy az eddig kizárólag a fôvárosra koncentrálódó, nagy közönséget vonzó, nemzetközi muzeális gyûj temények anyagát is bemutató kiállítási programot vidéki múzeumokban is meghonosítsák”. Ezért 2007-ben a „Barbizon francia és magyar ecsettel” címû tárlaton a plein air festészet legnagyobbjainak képeit kölcsönözhették francia közgyûjteményekbôl, 2009-ben 17

GYÔR VÁROSI MÛVÉSZETI MÚZEUM GYÔR 9021 KIRÁLY U. 17.

(96) 322 695

A

Városi Mûvészeti Mú zeum intézményei Gyôr különbözô pontjain várják a képzômûvészet iránt érdeklôdôket. Az intézményt 1994-ben Kolozsváry Ernô polgármester kezdeményezésére alapította a Városi Önkormányzat. A múzeum elsô állandó kiállítása Váczy Péter neves történészprofesszor mûgyûjteményébôl nyílt meg a Magyar Ispita belvárosi mûemléképületében. Váczy Péter az 1930-as évektôl foglalkozott képzô- és iparmûvészeti tárgyak gyûjtésével. A kollekció legjelentôsebb darabjai reneszánsz és barokk bútorok, képzô- és iparmûvésze-

18

Szônyi István: Zsuzsa olvas (1938) ti tárgyak, de ezeken kívül számos más történelmi korból is találhatunk itt szórványos emlékeket, többek között görög és római, továbbá középkori magyar régészeti leleteket.

A Városi Mûvészeti Múzeum fôépülete az egykori Esterházy-palota.

A négyszintes múzeumépületben látható a közel 1000 képzômûvészeti alkotást magába foglaló Radnai-gyûjtemény (modern magyar mûvészet, 1900-1950) állandó kiállítása, amely a két világháború közötti magyar mûvészet számos kiemelkedô jelentôségû mûvét foglalja magában. A kollekció rendkívül gazdag anyagában Rippl-Rónai József, Bornemisza Géza, Egry József, Szônyi

Borsos Miklós: Pannónia (1955)

István, Derkovits Gyula, Bernáth Aurél, Nagy István, Barcsay Jenô festészeti, valamint Medgyessy Ferenc, Borsos Miklós, Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Vilt Tibor szobrászati alkotásai, valamint e mûvészek mellett Mednyánszky László, Kernstok Károly, Uitz Béla, Gulácsy Lajos, Hincz Gyula, Elekffy Jenô akvarelljei és rajzai is megtalálhatóak.

A palota földszintjén és az állandó kiállítással párhuzamos emeleti termekben, valamint a pincében a Radnaigyûjteményhez kapcsolódó vagy azt kiegészítô idôszaki tárlatok váltakoznak.

Az egykori püspöki udvarbíró ház épülete 1979 óta ad otthont Borsos Miklós életmû-kiállításának. A földszinten és emeleten látható állandó válogatás átfogó képet ad Borsos Miklós mûvészeti tevékenységérôl, így rajzmûvészetérôl, szobrászatáról és éremmûvészetérôl egyaránt. Az emeleten került elhelyezésre a mûvész felesége, a gyôri születésû Kéry Ilona emlékszobája, amely eredeti

berendezésével a házaspár magánéletébe enged bepillantást.

Gyôr egyik figyelemre méltó mûemléképületében, a klasszicista stílusban helyreállított Kreszta-házban talált otthonra 1974-ben a Kovács Margit gyôri születésû keramikus alkotásaiból rendezett tárlat. Az épület emeletén és a tetôtérben elhelyezett állandó kiállítás egy része a mûvész ajándékaként került a város tulajdonába, más része a szentendrei Kovács Margit Gyûjtemény letéti anyaga.

A gyôri zsinagóga központi terében és karzatain 2006 augusztusától id.

Vasilescu János mûgyûjteménye állandó kiállításon tekinthetô meg. A kollekció legfôbb értékét Ország Lili fômûvei jelentik, ezek mellett azonban számos kiemelkedô magyar festô és szobrász munkáival, így Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Moholy Nagy László, MattisTeutsch János, Victor Vasarely, Anna Margit, Korniss Dezsô, Gyarmathy Tihamér, Kondor Béla, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Hencze Tamás, Deim

Kovács Margit: Anyám (1951) 19

Ország Lili: Kislány fal elôtt (1955)

Pál, Nádler István, Bullás József festményeivel és Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Székely Péter valamint Asszonyi Tamás szobraival találkozhatunk még.

A város központjában, a Király utcában Napóleon gyôri tartózkodásáról (1809) elnevezett mûemléképület ad helyet a múzeum idôszaki kiállításainak. Az intézmény hagyományosan nagy hangsúlyt fektet az állandó és idôszaki kiállítások kulturális élménnyé alakítására.

A tárlatok értô közvetítésénél fontosak a változatos, kreatív múzeumpedagógiai foglalkozások. Az évente megrendezett Nemzetközi Mûvésztelep és a kétévente lebonyolított Grafikai Biennálé kiállításaihoz kapcsolódó mûvész-közönség találkozókra és kortárs mûvészeti elôadásokra is sokan kíváncsiak. Grászli Bernadett, a múzeum igazgatónôje fontos célként határozza meg a kortárs mûvészet népszerûsítését, hiszen „mottójuk, a ’Kreatív mûvészet mindenkinek’ is arra utal, hogy a közönséget igenis meg lehet és meg is kell szólítani mind a régi, mind a kortárs mûvészettel”.

20

Sienai mester: Madonna gyermek Jézussal és szentekkel (15. sz.)

Kmetty János: Kassai fahíd (1912 körül)

A

miskolci Herman Ottó Múzeum a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat által fenntartott megyei múzeumi szervezet központja. A múzeum 1899-ben alakult meg BorsodMiskolczi Múzeum néven, majd 1953ban vette fel a sokoldalú tudós, Herman Ottó nevét. Az intézmény 1963-ban vált múzeumi központtá, és ettôl az idôtôl terjedt ki gyûjtôterülete Borsod-AbaújZemplén megyére.

A múzeum – más megyei múzeumokhoz hasonlóan – régészeti, geológiai, történeti, népmûvészeti, numizmatikai, iparmûvészeti gyûjteménnyel is rendelkezik. Mindezek mellett pedig a képzômûvészeti gyûjtemény a miskolci intézmény egyik legfôbb nevezetessége.

HERMAN OTTÓ MÚZEUM MISKOLC 3529 GÖRGEY ARTÚR U. 28.

(46) 560 170

A mára közel tizenhétezer mûtárgyat ma gába foglaló kollekció együtt formálódott a város lassan kibontakozó, majd egyre pezsgôbb mûvészeti életével. Vásárlások, ajándékozások és letétek révén egyaránt gazdagodott, és míg a 20. század elsô felében elsôsorban a helytörténeti szempont dominált, az

21

Csontváry Kosztka Tivadar: Öreg halász (1902 körül)

50-es évektôl kezdôdôen országos gyûjtôkörû gyûjteménnyé vált. Az ebbe beágyazódó hagyatékok, összetartozó mûtárgycsoportok közül a híres Petrógyûjtemény képviseli a legkiemelkedôbb értéket, amely egyben a múzeum állandó kiállításának is gerincét alkotja.

A tárlat a magyar képzômûvészet mintegy kétszáz éves történetét rangos alkotásokon keresztül mutatja be az 1700-as évektôl kezdve a 20. század nyitányáig.

A látogatók Bogdány Jakab, Barabás Mik lós, Borsos József, Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Fényes Adolf, Szinyei Merse Pál, Réti István, Ferenczy

22

Károly, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos és számos további magyar nagymester alkotásaival találkozhatnak.

A tárlaton ugyan a festészeté a fôszerep, de a magyar szobrászat jeles képviselôi éppúgy helyet kapnak itt, mint a korjelzô igénnyel bemutatott iparmûvészeti tárgyak.

A képzômûvészeti gyûjtemény több körülhatárolható egysége is teljességgel megérdemelné az állandó jellegû bemutatást. A mûtárgyak nagyobb hányadát kitevô grafikai kollekció éppúgy kiemelkedô jelentôséggel bír, mint Mokry Mészáros Dezsô, Kmetty János, Kondor

Aba Novák Vilmos: Laura (1930 körül)

Béla, Sassy Attila vagy Szalay Lajos alkotásainak csoportjai. A sort hosszan folytathatnánk a miskolci mûvésztelep egykori és kortárs mestereinek alkotásaiból összeálló egységekkel. A folyamatos és rugalmas kutatószolgálat során az intézmény minden módon támogatja, hogy mûtárgyai kutathatóak, reprodukálhatóak és kiállításokra kölcsönözhetôek legyenek. A gyûjtemény folyamatos jelenléttel bír a neves hazai tárlatokon, ugyanakkor a külföldi kiállításokra történô kölcsönzések sem ritkák.

A Herman Ottó Múzeumhoz több más gyûjtemény is csatlakozik, egyrészt Szász Endre alkotásai és egzotikus etnográfiai gyûjteménye, másrészt Dömötör Zoltán fotográfiatörténeti állandó kiállítása is.

A Papszer utcai Folyosó Galériában fiatal kortárs fotósok mutatkozhatnak be.

A múzeum névadója elôtti tisztelgésként 2007-ben megújult a Herman Ottó Emlékház épülete, ahol a nemrégiben

felfedezett miocén kori mocsárciprusok is helyet kapnak.

A Herman Ottó Múzeum képtára 2005 óta az úgynevezett Alfa-program keretében megújulva, látogatóbarát funkciókkal bôvítve fogadja a látogatókat.

Törvényi kötelezettségének is eleget téve a múzeum egyik fô törekvése, hogy a kiállításain látható, gyûjteményeiben ôrzött kulturális kincseket a fizikai és szellemi akadálymentesítést megvalósítva, múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai módszerekkel egyaránt elérhetôvé és értelmezhetôvé tegye. Ennek érdekében az intézmény szakemberei folyamatosan szerveznek olyan programokat, rendezvényeket, amelyek az intézményben fellelhetô tárgyi és szellemi javakat a tudományos háttérre alapozva, élményszerûen közvetítik az egyének, családok, közösségek felé. Ezt a munkát igazolják és segítik a célközönségnek megfelelô formával és tartalommal kialakított és szerkesztett múzeumi kiadványok is, amelyek között kiállítási leporellók, katalógusok, foglalkoztató füzetek széles és változatos köre egyaránt megtalálható.

Tihanyi Lajos: Kanyargós út (1911 körül)

23

KISCELLI MÚZEUM (FÔVÁROSI KÉPTÁR) BUDAPEST 1037 KISCELLI U. 108.

(1) 388 7817

A

Birkás Ákos: Fej 51 (1990) 24

voltaképpeni Fôvárosi Képtár, mint a Budapest Történeti Múzeumhoz tartozó gyûjtemény valójában Budapest város képzômûvészeti kollekciója, amely 1878 óta létezik. A gyûjtemény eredeti otthona az ismert városligeti épület, a mai Olof Palme Ház volt.

A múzeum eleinte olyan alkotásokat gyûjtött, amelyek közvetlen összefüggésben álltak a város történetével: városábrázolásokat és Budapest életében jelentôs szerepet játszó személyek képmásait. A 20. század elején azonban Bárczy István polgármester a törté neti-dokumentatív munkák mellett további, legfôképpen mûvészi-kvalitatív szempontokat is figyelembe vett a fiatal kollekció bôvítésekor. Ahogy fogalmazott, „a képek tárgya helyett tiszta esztétikai szempontok, egy jövendôbeli fôvárosi galéria szempontjai az irányadóak”.

A Fôváros a Ferenc József Jubileumi-díj létrehozásával fiatal mûvészek, azaz a kortársmûvészet támogatása mellett döntött, a Fôvárosi Képtárat vásárlásai-

Rippl-Rónai József: Vajda János arcképe (é. n.)

Lossonczy Tamás: Szabad hajózás (1998)

val gyarapította. 1948-ra így ez a múzeum lett a magyar mûvészet legnagyobb gyûjteménye.

A kollekció megalapítása óta többször is költözött, 1933-ban például a Károlyi-palotába került. 1948-52 között a várostörténeti vonatkozású mûtárgyak kivételével a gyûjteményt az Országos

fogva az épület számos funkciót töltött be, szolgált kaszárnyaként, katonai kórházként és raktárként is. Az államtól Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros 1911-ben vette meg, majd 1935-ös végrendeletében azzal a feltétellel hagyta a Fôvárosra, hogy az épület múzeumnak adjon helyet.

Képtárba, majd 1957-ben az akkor létrejött Nemzeti Galériába olvasztották be.

A megmaradt mûvek pedig 1963-ban kerültek jelenlegi helyükre, a Kiscelli Múzeumba.

A múzeum épülete azóta is a képzômûvészet iránt érdeklôdôk különleges úti célja. A ház eredetileg a trinitáriusok kolostora volt, építése 1745-en kezdôdött meg. Az évente ötvenezer zarándokot fogadó templom 1783-ban, miután II. József rendelete megszüntette a trinitárius rendet, a rendházzal együtt állami tulajdonba került. Innentôl

Ami a Kiscelli Múzeum fô gyûjtési profilját illeti, az 1960-as évek elején megfogalmazódott koncepció szerint a helytörténeti vonatkozások mellett a képzômûvészet legalább ugyanolyan fontos szerepet kap, sôt, más lokális intézményekkel szemben kifejezetten országos kitekintéssel dolgozik. A gyûjtemény életében a hatvanas évektôl kezdve fontos szerepet játszott egy-egy jól sikerült kiállítás, a hetvenes években pedig már megfigyelhetô, hogy a kiállított mûvek egy része új szemlélet megjelenésérôl árulkodik. A gyûjteményben már koráb25

Gyarmathy Tihamér: Kompozíció (1947)

ban szereplô mûvészek mellett megjelentek az Európai Iskola képviselôi, és árnyaltabb volt a 60-as évek bemutatása is, hiszen Kokas Ignác és Kondor Béla képei szomszédságában ott függtek Bálint Endre, Ország Lili, Deim Pál, Csernus Tibor, Lakner László mûvei is.

Ezek után a gyûjtés leginkább a közelmúlt és a kortárs anyag, azaz a második világháború után készült mûvek megszerzésére irányult. A folyamatosan továbbalakuló gyûjteménybe így került Konkoly Gyula, Lakner László, Pauer Gyula, Tót Endre, Maurer Dóra és El Kazovszkij több munkája.

A Fôvárosi Képtár állandó kiállítása 1992-ben nyílt meg a Kiscelli Múzeum fôépületének elsô emeletén, ahol a nagybányai mesterektôl és más, a 19. század végének mûvészetét jelentôsen befolyásoló alkotók mûveitôl a 21. század mûvészetéig követhetôek nyomon a huszadik század legfontosabb tendenciái és alkotói. Néhány „hézagpótló” vásárlás eredményeként sikerült a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek anyagát jelentôs mûvekkel, esetenként 26

fômûvekkel gazdagítani, köztük például Bak Imre, Frey Krisztián, Jovánovics György, Nádler István, Birkás Ákos és Bukta Imre munkáival.

Az épületkomplexumhoz tartozó lenyûgözô hatású templomtér pedig az eredeti elképzeléseknek megfelelôen a Fôvárosi Képtár idôszakos kiállításainak színhelye lett. Itt olyan kortárs tárlatok kerülnek megrendezésre, amelyek anyagából gyûjteménygyarapításra is mód nyílik. Fitz Péter, a múzeum igazgatója ezt tartja az egyik legizgalmasabb feladatnak. Elmondása szerint a rendezô elv az, hogy „olyan mûvésznek vagy csoportnak kell kiállítást rendezni, akiktôl a gyûjtemény számára vásárolni kívánunk. Vásárolni pedig azon mûvészektôl kell, akik beilleszthetôek a sok évtizede épülô gyûjteményi ívbe. Ez rettenetesen nagy felelôség, hiszen a múzeumi gyûjteménybe kerülés jószerivel az ’örökkévalóságról’ szól, az a mûalkotás, ami egyszer múzeumi leltárba kerül, az nagy valószínûséggel ott is marad, tehát csak olyan tárgynak szabad ide bejutnia, amelyrôl tudható, hogy idôtálló értéket képvisel”.

Nádler István: Vörösben (1977)

Malcolm Morley: Lóversenypálya (1970)

LUDWIG MÚZEUM – KORTÁRS MÛVÉSZETI MÚZEUM BUDAPEST 1095 KOMOR MARCELL U. 1.

(1) 555 3444

A

Ludwig Múzeum – Kortárs Mûvészeti Múzeum két évtizedes múltra viszszatekintô intézmény, amely értékes és dinamikusan fejlôdô gyûjteménynyel rendelkezik. A kollekció magját a Ludwig házaspár 1989-es adománya

Richard Estes: Rappaport patika (1976)

27

Hajas Tibor: Húsfestmény III. (1978)

képezi. A jelenlegi intézmény 1996-os megalapításával létrejött a magyarországi kortárs képzômûvészeti intézményrendszerben az a szakmailag és gazdaságilag önálló, közpénzbôl fenntartott

egyre komolyabb anyagi terhet ró az intézményre, hiszen ma már a hazai és külföldi mûtárgypiac is fokozottabban érdeklôdik e korszak iránt. A múzeum ugyanakkor jelentôs külföldi mûveket is

állami gyûjtemény, amely a hatvanas évektôl napjainkig keletkezett mûalkotásokat gyûjti, ôrzi, tudományos igénynyel feldolgozza és bemutatja.

A Ludwig Múzeum gyûjteményének különlegessége közép-kelet-európai karaktere, az, hogy falain belül hangsúlyosan jelenik meg egy sajátos történelmi, kulturális kontextussal rendelkezô térség mûvészi teljesítménye az elmúlt fél évszázadból. A hatvanas-nyolcvanas évek progresszív magyar mûvészete elsôsorban a nemzetközi tendenciákkal párhuzamosan, válogatott mûveken keresztül van jelen. Az új mûvek megvásárlása

meg tud szerezni az alapító rendszeres támogatásának köszönhetôen: a nemzetközi vásárlásoknál az aacheni Ludwig Alapítvány segítsége évente 5-10 fontos mû megvételét teszi lehetôvé. A múzeum gyûjteményében 2009 végén csaknem 500 mûtárgyat tartottak nyilván.

A kollekció évente átlagosan 20-25 mûalkotással gyarapodik.

A Ludwig Múzeum az egyetlen hazai közgyûjtemény, amely a nemzetközi és a hazai mûvészetet közös platformon mutatja be. A Bencsik Barnabás igazgató által kitûzött cél nem kevesebb, mint hogy „a múzeum geopolitikai elhelyez-

28

Nemes Csaba: Remake I-X. (részlet) (2007)

kedése, mérete, gyûjteményének anyaga és gyûjtési tradíciója okán a kortárs nemzetközi mûvészeti élet meghatározó, közép-európai regionális központjának szerepét töltse be”. A muzeológiai

szempontok mellett az intézmény kiállításaival is nagymértékben hozzájárul a közép-európai kollektív emlékezet formálásához, ennek következetes folytatásaként a gyûjtemény gyarapításával a korszak vizuális kultúráját regionális környezetbe ágyazva tudja bemutatni a közönségnek.

A Ludwig Múzeum szerzeményezési stratégiájának egyik legfontosabb eleme, hogy a fokozatosan épülô gyûjtemény magas szakmai színvonalon reprezentálja a térség mûvészetének legjelentôsebb történeti és jelenkori tendenciáit, nemzetközi mûvészeit, és ennek révén integrálja a hazai mûvészeti színteret a globális mûvészeti szcénába, aktív szerepet töltve be az elmúlt évtizedek mûvészetének kanonizálásában. A vásárlások során különösen nagy hangsúlyt fektet a régió fiatal, feltörekvô mûvészeinek még elérhetô áron beszerezhetô alkotásainak, valamint a középgeneráció hazai és külföldi alkotóitól származó mûveknek a megszerzésére is. Hasonlóan fontos küldetés a „leletmentés”: a hatvanas,

hetvenes évek progresszív tendenciáihoz sorolható és még hozzáférhetô mûvek felkutatása és gyûjteményi elhelyezése.

A Ludwig gyûjteményes kiállítása azokat a mûveket állítja fókuszba, amelyek a mûvészet és a politikum sokszor ellentmondásos, konfliktusokkal teli és komplex kapcsolatára reflektálnak.

Olyan témákra gondolhatunk itt, mint a társadalmi és mûvészeti utópiák sorsa, a kulturális emlékezet mûködésének kérdése, a kreativitás határai, a városi terek különféle célú használata, a mûvész szerepe és a politikumhoz való

Birkás Ákos: Férfiak 1. (64) (2006)

viszonya. Ennek a cikknek a megjelenésekor jellemzô módon nagy számban szerepelnek a kiállításon olyan mûvek is, amelyeket az elmúlt idôszakban vásárolt a múzeum, és így, múzeumi kontextusban az új akvizíciók elôször ezen a kiállításon láthatók. A bemutató részben magyar mûvészek (például Csákány István, Kaszás Tamás, Kokesch Ádám, Nemes Csaba) alkotásaiból válogat, részben a nemzetközi mûvészeti szcénában jól ismert alkotók (Harun Farocki, Zbigniew Libera, Simon Starling, Mladen Stilinovic, Szombathy Bálint, Goran Trbuljak) munkáit mutatja be.

29

MAGYAR NEMZETI GALÉRIA BUDAVÁRI PALOTA BUDAPEST 1014 SZENT GYÖRGY TÉR 2.

(20) 439 7325, (20) 439 7331

A

Magyar Nemzeti Galéria a Budavári Palota A-B-C illetve D szárnyaiban helyez kedik el. A Galéria, mint a magyar képzômûvészet önálló, országos múzeuma 1957-ben nyílt meg az egykori Kúria Kossuth Lajos téri épületében Budapesten. Ekkor a magyar mûvészet legjelentôsebb alkotásait mutatta be a 19. századtól 1945-ig. 1975-ben, 30

a Budavári Palotába történt költözés idején a gyûjtemények kibôvültek a Szépmûvészeti Múzeum Régi Magyar Osztályán ôrzött alkotásokkal, és így mód nyílt a magyarországi képzômûvészet kialakulásának és fejlôdésének teljesebb körû felvázolására.

A múzeumban ôrzött mûvek száma megközelíti a százezret. Ebbôl a magyar mûvészet kialakulásától a 19. század elejéig tartó korszakot mintegy 1300

Szinyei Merse Pál: Majális (1873) Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban (1907)

mû képviseli. A Festészeti Gyûjtemény közel 11000, a Szobor Gyûjtemény több mint 4000, a Jelenkori Gyûjtemény 6300 mûvet ôriz. 4000-nél magasabb a mûvészek tervezte érmek száma, a grafikai mûvek mértéke pedig meghaladja a 63000-et.

Az intézmény gyûjtési köre az államalapítástól napjainkig, a legkorábbi magyarországi emlékektôl a kortárs mûvészetig terjed. A Magyar Nemzeti Galéria kollekciójának legrégebbi darabjai a 11. században, legújabb mûtárgyai pedig 2008-ban készültek. A magyar mûvé-

szet történetérôl átfogó képet adnak a Galéria állandó kiállításai. A középkori és reneszánsz lapidárium szobortöredékeket, szobrászi értékû épület-faragványokat valamint sírkôtöredékeket tartalmaz a 11–16. századból. A késô középkori faszobrok és táblaképek két kiállítási egység között oszlanak meg: amíg az elsô emeleti termekben nagyobbrészt teljes szárnyasoltárok láthatók, addig a földszinten az önálló mûtárgyak és egykori szárnyasoltárok mára önállóvá vált töredékei vannak túlsúlyban. A késô reneszánsz és barokk mûvészet állandó 31

Székely Bertalan: Egri nôk (1867)

kiállítása 250 év (1550–1800) mûvészetét tekinti át. A 19. századi mûvészetet bemutató anyagban a nemzeti romantika korának csaknem minden jelentôs alkotásával találkozhatunk. A történeti festészet olyan emblematikus fômûvei mellett, mint az „Egri nôk”, a „Hunyadi László siratása” vagy a „Vajk megkeresztelése”, Madarász Viktor, Székely Bertalan és Benczúr Gyula legjelentôsebb történeti festményei foglalják el az elsô emelet két reprezentatív termét.

Külön terem mutatja be Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály és Paál László munkásságát. A palota régi Báltermében Mednyánszky László, Mészöly Géza, Deák-Ébner Lajos és Csók István alkotásai képezik a kiállítási egység gerincét. A „20. századi mûvészet 1945 elôtt” címû kiállítási rész az 1890-es évektôl, a nagybányai mûvésztelepet alapító nemzedék – Hollósy Simon, Ferenczy Károly – mûvészetétôl tekinti át az 1940-es évek közepéig a magyar képzômûvészeti élet legfontosabb irányzatait. A „20. századi mûvészet 1945 után” címmel berende32

zett válogatás gazdagon mutatja be az elmúlt évtizedek különbözô mûvészeti törekvéseit és eredményeit. Az „AKALI – Kortárs mûvek” címû kiállítás esetében a meghúzott idôhatár szûkebb, az 1960-as évek második felétôl napjainkig terjed, és a válogatás is szubjektívebb. Érdekesség, hogy ez a kiállítási egység egy mûalkotás címérôl („AKALI”) kapta a nevét.

Szûcs György, a Galéria fôigazgató-helyettese elmondása szerint „a Magyar Nemzeti Galéria kötelezô múzeumi feladatain túl arra törekszik, hogy a változó világban továbbra is megôrizze szakmai hitelességét, ezt a magyar mûvészet korszakainak, alkotóinak magas színvonalú, tudományos szintû feldolgozásával, kiállításokkal és katalógusokkal szeretné bizonyítani”. Emellett a fôigazgató-helyettes tisztában van a korszerû, nyitott múzeum elvével is, ami „megkívánja az intézménytôl, hogy életkortól függetlenül minél több társadalmi csoportot szólítson meg”. Éppen ezért a jövôben a digitalizációnak, a múzeumpedagógiai munkának, a különféle kulturális rendezvényeknek a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb szerepet szán a Galéria.

Azt szeretnék lépésrôl-lépésre megvalósítani, hogy aki bejön az épületbe, otthon érezze magát, és késôbb is örömmel térjen vissza.

Bak Imre: Kék keret (1968)

Ismeretlen mester: Mária Terézia (1840-es évek) Barabás Miklós: Széchenyi István (1848)

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM BUDAPEST 1088 MÚZEUM KRT. 14-16.

(1) 338 2122, 327 7749

G

róf Széchényi Ferenc 1802-ben engedélyért fordult I. Ferenc császárhoz, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag gyûjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. A kollekció ekkor 11884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 aranyérmét, továbbá régiségeket, valamint né hány képmást tartalmazott. Ezek a tárgyak képezték a Nemzeti Múzeum elsô gyûjteményét, amely méretét tekintve Európa harmadik ilyen jellegû

nemzeti intézménye lett. Az 1807-es országgyûlés a nemzet tulajdonába vette az új múzeumot, és közadakozásra szólította fel az ország lakosait. Az adományok közül az egyik legjelentôsebb az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásványgyûjteménye volt, amellyel megvetette a késôbbi Természettudományi Múzeum alapjait.

Az ajándékozások mellett a gyarapodás másik forrása a vásárlás volt, a múzeum így jutott hozzá például Jankovich Miklós tudós és mûgyûjtô gazdag gyûjteményéhez.

A múzeum új, önálló épületének felállítására az 1832-36-os Országgyûlés ajánlotta meg a szükséges összeget.

33

Derkovits Gyula: Lovasok az erdôben (1922)

Ter vezésével a magyarországi klasszicista építészet jelentôs alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette. Az épület fôlépcsôházának falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.

A nemzetközi muzeológia fejlôdése ebben a történelmi idôszakban a szakosodás, a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló in tézménnyé – a nemzeti múzeumi gyûjtemény egy részének leválásával – 1872-ben az Iparmûvészeti Múzeum, 1896-ban pedig a képtár egy részébôl a Szépmûvészeti Múzeum. Az 1949-es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását és a Széchenyi Könyvtár önállósodását. Az 1960-as években néhány olyan kiemelkedô történelmi épületegyüttes is a Nemzeti Múzeum szakmai irányítása alá került, mint az intézmény vidéki filiáléja, a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a sárospataki Rákóczi 34

Múzeum és a monoki Kossuth Lajos Emlékmúzeum, 1985-tôl pedig az esztergomi Vármúzeum, sôt a vértesszôlôsi elôember régészeti bemutatóhelye is.

A Nemzeti Múzeum alapításakor az ország egyetlen múzeumaként mindent gyûjtött, mára az intézmény fô feladata, hogy gyûjtse, megôrizze, kutassa és bemutassa a Kárpát-medence és Magyarország történetére vonatkozó emlékeket az ôskortól napjainkig.

Ennek egyedülálló mozzanata volt, amikor 1978 februárjától 2000-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. A régészeti és történeti múzeum hangsúlyt fektet a jelenkor dokumentumainak gyûjtésére és bemutatására is.

2008-ban került a gyûjteménybe Robert Capa 48 press print fotográfiája (vagyis a felvétellel nagyjából egy idôben a

Robert Capa: Pablo Picasso és Francoise Gilot (1948)

Bortnyik Sándor: Vörös mozdony (1918)

sajtó számára készült fotó pozitív) és a 937 darabból álló Mester Sorozat, amelyet a fényképész hagyatékát gondozó International Center of Photography állított össze.

A múzeum az elsôk között vállalta fel, hogy magángyûjteményekbôl rendezzen reprezentatív kiállítást. 2007-ben a Kovács Gábor Mûvészeti Alapítvánnyal közösen állított ki válogatást a hazai festészet ritkaságaiból a „Múzeum körút” címû tárlaton, 2008-ban pedig Saphier Dezsô gyûjteményébôl rendezte meg a „Hölgyek palettával” címû kiállítást.

Mindez azon alapul, hogy az intézmény már 1802-es alapításától fogva rendelkezett képzômûvészeti anyaggal. A kezdetben lassan gyarapodó képtár 1836-ban Pyrker János László egri érsek 192 darabos gyûjteményével gazdagodott. Nagy

változást hozott az Esterházy-képtár 1871-es megvásárlása is, amelynek révén létrejött a múzeumtól némileg független Országos Képtár. A képgyûjtemény egy része a 20. század elején átkerült az 1906-ban felépült Szépmûvészeti Múzeumba, amelybôl 1957-ben a magyar mesterek mûveinek leválasztásával létrejött a Magyar Nemzeti Galéria.

Ide kapcsolható az is, hogy 1884-ben megalakult a Történelmi Képcsarnok, amely a magyar és egyetemes történelem képes forrásainak gyûjtésére és feldolgozására hivatott. Az anyaghoz tartoznak például a magyar történelem szereplôinek képmásai, történelmi eseményeiket megörökítô alkotások és azok helyszíneinek látképei. Ezek között közel 3000 festményt és 60000 grafikai lapot tartanak nyilván a 16-21. századból.

35

Roomba Home Culture H-1051 Budapest, Arany Jรกnos utca 29. | tel: 06 1 374 0570

www.roombahome.hu

7yWK $QJHOLND 6]DQ\L %RUEiOD 7DNiFV 6]LOYLD 5DEyF]N\ -XGLW 5LWD 6LSRV (V]WHU -DNDWLFV 6]DEy 9HURQLND 'XURQHOO\ %DOi]V %DNRV $QGUiV 3DSDJHRUJLX $QGUHD ) O|S *iERU 6]DEy )UDQFLVND 5ROLN »GiP

$P$ $ ] $ P D G H X V 0 Y p V ] H W L $ O D S t W Y i Q \ $ O N R W y K i ] D % X G D S H V W 9 H G H U X Q Z Z Z D P D G H X V D O D S L W Y D Q \ K X

MODEM MODERN ÉS KORTÁRS MÛVÉSZETI KÖZPONT DEBRECEN 4026, BALTAZÁR DEZSÔ TÉR 1.

(52) 525 018

A

MODEM 2006 ôszi meg nyitása közvetlenül összekapcsolódik azzal a ténnyel, hogy az országos hírû Antal–Lusztig magángyûjtemény egy része letétbe került az újonnan nyíló in tézményhez. A mûvészeti központ „Kilencvenkilenc év” címû elsô kiállításán ugyanis ezt a páratlanul gazdag anyagot mutatta be. Az alapítás óta eltelt években megrendezett mintegy hatvan idôszaki tárlat csaknem ötöde kapcsolódott valamilyen közvetlen formában ehhez a meghatározó kollekcióhoz. Az ennél közvetettebb kapcsolódásra is számos példa adódik, hiszen a MODEM néhány modern és kortárs kiállítása esetében is kifejezetten szem40

pont volt, hogy az ott bemutatott külföldi mûvek dialógusképesek legyenek az Antal-Lusztig Gyûjteményben reprezentált, 20. századi hazai életmûvekkel. A MODEM egyik meghatározó am bíciója, hogy kiállításai révén új, izgalmas kontextusokban mutassa fel mindazt, amivel az egységes, teleologikus narratívában elmesélhetô mûvészetet követôen, azaz a 20. század derekától szembesülhetünk a képzômûvészet világában. Gulyás Gábor, a múzeum igazgatója egyértelmûen érvel az elképzelés mellett, számára „a modernitással megjelenô mûvészet olyan történetek és kalandok sora, amelyek egészen másképp kapcsolódnak egymáshoz, mint az, amit klasszikusan mûvészettörténetnek szokás nevezni”. Megítélése szerint

Csurka Eszter: Cím nélkül (2009) Eperjesi Ágnes: Esterházy-káposzta (2009)

„a kanonizálódott mûvészettörténetben rend van és fejlôdés – ezzel szemben azt, ami az elmúlt nyolcvan évben történt a mûvészetben, teleologikusan nem, vagy csak erôltetetten lehet értelmezni, trendek ugyan most is vannak, de azok a kauzális értelmezési stratégiák, amelyek so káig oly biztosan mûködtek, a kortárs mûalkotások interpretációiban aligha használhatók”. Tény, hogy a kortárs kiállítások befogadhatósága sokak számára gondot jelent, amirôl Gulyás megítélése szerint „természetesen leggyakrabban nem a mûvészet tehet, hanem például a magyar közoktatás, amely nem képes az elvárható szinten integrálni a vizuális kultúrára való nevelést”.

Hosszú töprengés elôzte meg azt a döntést, amely végül oda vezetett, hogy a MODEM saját gyûjtemény alapításába fogott. A 2008 óta gyarapodó kortárs kollekció jelenleg még csak másfélszáz alkotást tartalmaz, így ezek összértéke

még együttesen sem éri el az Antal– Lusztig Gyûjtemény néhány kimagasló darabjának biztosítási értékét. A saját kollekció jellemzôen ajándékozás révén bôvül, ami járható útnak bizonyul, hiszen rengeteg a felajánlás, bár igaz, az intézménynek szánt alkotások túlnyomó többségét kénytelenek visszautasítani. Olyan mûvet, amelynek a jövôbeni kiállítására a MODEM-ben nincs reális esély, nem fogadnak el. A tervek szerint legkésôbb 2012-re a gyûjteményépítés eljuthat abba a fázisba, hogy az intézmény kiállítást rendezzen az anyagból, amelyet a MODEM esetében jellemzônek tekinthetô módon egy komoly katalógus megjelenése kísér majd.

Gulyás Gábor gyûjteményépítési terveit befolyásolja, hogy megítélése szerint „a hazai közgyûjtemények esetében a legnagyobb hiányosság a tudományos feldolgozottság csekély foka, ami elsôsorban a múzeumok felelôssége”. Ez

41

Berszán Zsolt: Cím nélkül (2009)

az a terület, ahol az igazgató szerint a mûvészettörténetnek mint szakmának jóval nagyobb szerepet kellene kapnia, hiszen megfogalmazása szerint „bölcselkedô, pszichologizáló, sztorizgató kommentárokból sok van, alapos kutató-

42

munkára támaszkodó, szigorú módszertant alkalmazó, megbízható leírásokból viszont kevés”. Ennek figyelembevételével a MODEM saját gyûjteményének építéséhez kapcsolódóan ezen a helyzeten is szeretne javítani.

Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában (1902)

P

écs valódi múzeumváros, szinte kiigazodni is nehéz a különbözô múzeumok és gyûjtemények egymáshoz való viszonyában.

De ez nem is baj, ha ez az ára a Magyarországon kevés más településen tapasztalható mûvészeti gazdagságnak. Pécsett múzeumalapításra

1904-ben került sor Városi Múzeum néven az Országút (ma Rákóczi út) 11. szám alatti épületben a már korábban is létezett múzeumi egyesület – elsôsorban ügyvéd – tagjainak köszönhetôen.

Munkájukat természetesen számos más pécsi polgár is támogatta, köztük pél-

MODERN MAGYAR KÉPTÁR (JANUS PANNONIUS MÚZEUM) PÉCS 7621 KÁPTALAN UTCA ÉS PAPNÖVELDE UTCA (72) 514 040

dául Zsolnay Vilmos, „az elsô magyar fazekas” is. Az 1891-ben alakult Mecsek Egyesület programjába is felvette, hogy tagjai fényképeket, képeslapokat, újságokat és régészeti tárgyakat gyûjtsenek.

A múzeum anyaga már kezdettôl fogva struk turálódott, 5 osztályra tagozó43

Bortnyik Sándor: Sárga-zöld tájkép (1919)

dott: a könyvtár- és okirat, a régészeti, numizmatikai és történeti, a szépmûvészeti és iparmûvészeti, a néprajzi illetve a természettudományi gyûjteményre.

A múzeum anyagát 1936-ban nyilvánítottak közgyûjteménnyé.

A Városi Múzeumot az 1938-ban alapított Baranya Vármegye Múzeumával 1958-ban egyesítették, és hozzácsatolták a mohácsi Kanizsai Dorottya illetve a szigetvári Zrínyi Miklós múzeumokat is a Komlói Múzeummal együtt. Megyei múzeumi szervezetként az intézménycsoportnak és munkatársainak a megyei

Dunaszekcsô-Lugio, stb.) mellett számos új kôkori (pl. Zengôvárkony), rézés bronzkori (Zók) illetve vaskori (pl.

Jakab-hegy) lelet együttes feltárására került sor, amelyek mindegyike országos jelentôségûnek tekinthetô. Mûvészeti téren 1955-ben nyílt meg a Káptalan u. 2. mûemléki épületében a gyûj te ménynek mindmáig otthonául szolgáló Zsolnay kerámia kiállítás, majd 1957-tôl a jelentôs magángyûjteményekbôl származó adományokra is épülô Modern Magyar Képtár. A fejlesztések révén a Káptalan utca kanonoki házaiban foko-

szintû elvárásokat kellett elsôsorban a lehetô legkörültekintôbben szolgálniuk, ugyanakkor Pécs regionális kulturális és tudományos központ szerepe rendszeresen felülírta ezt a szintet.

A pécsi múzeumok történetéhez ki emelkedô régészeti feltárások is kapcsolódnak, a római kor (Pécs-Sopianae,

zatosan egyfajta „Múzeum utca” jött létre. Az 1960-as és 1970-es években még könnyebben lehetett a múzeum gyûjteményébe integrálni komoly életmûveket, ennek köszönhetô az Uitz Mú zeum, a késôbbi Modern Magyar Kép tár I. (1890-1950) és a Vasarely Múzeum a magyar származású mûvész

44

Molnár Farkas: Chiostro San Francesco (1921)

szülôvárosának tett donációjára alapozva. 1973-ban nyílt meg a Csontváry Múzeum Gerlóczy Gedeon nagylelkûségének köszönhetôen, majd a pécsváradi születésû mûvész, Nemes Endre Múzeuma. Halála elôtt 10 évvel Martyn Ferenc is a számára mûtermet és otthont biztosító Káptalan utca egyik 200 éves mûemléképületébe költözött. A „választékot” tovább növelte, amikor Amerigo Tot szobrainak elhelyezésére a Zsolnay Múzeum földszintjén került sor.

A gyûjteménynek kortárs képzômûvészeti alkotásokkal való bôvítését a Pécsett megrendezésre kerülô Országos Kisplasztikai illetve Kerámia Biennálék

sorozata is segíti, amely a kétévenkénti seregszemlék mellett idôszaki megjelenéseket is biztosít a kiemelkedô teljesítményt felmutató kortárs képzômûvészeknek.

A pécsi intézmény legfôbb vonzerejét nemzetközi jelentôségû kiállításai és gyûjteményei biztosítják: látogatottság

szempontjából a legsikeresebb a Zsolnay Múzeum, a Csontváry Múzeum és a Vasarely Múzeum, ugyanakkor szakmai szempontból igen figyelemre méltó a 20. századot átívelô képzômûvészeti kollekció is, amelynek anyaga a nagybányai festôktôl a kortárs mûalkotásokig terjed. A régészeti gyûjtemény római leletanyaga, amelynek jó része a Világörökség részét képezô pécsi kora keresztény temetô épületeibôl és sírjaiból került felszínre, szintén sok érdeklôdôt tesz kíváncsivá. Érdekes helyzetben van a pécsi és Bara nya megyei múzeumokat összefogó intézmény, hiszen Tillai Attila, a múzeum vezetô történésze megfogalmazása szerint „Pécs esetében a hiány egyúttal érték is, ugyanis más városoktól eltérôen itt nincsen egy központi múzeumépület, a látogatóknak válogatniuk kell, hogy melyik kiállításra kíváncsiak, a múzeumlátogatást viszont egyedülállóan hangulatos mûemléki környezetben tehetik meg”.

Victor Vasarely: VEGA-ARL (1968) 45

Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet (1570-1571)

MÓRA FERENC MÚZEUM SZEGED 6720 ROOSEVELT TÉR 1-3.

(62) 549 040

A

Johann Lucas Kracker: Vázlat (1773 körül) 46

szegedi múzeum létrejötte elválaszthatatlan a Somogyi-könyvtár történetétôl. Somogyi Károly esztergomi kanonok az 1879-es árvízkatasztrófa után ajándékozta könyvtárát Szegednek.

A gyûjtômunka 1888-ban az éremtár gyarapításával vette kezdetét, illetve a régészeti kutatómunka és a történelmi emlékanyag tervszerû gyarapítása is elindult. A millenniumi ünnepségeknek köszönhetôen felépült a Közmûvelôdési Palota, amely a képtár kialakításához is lehetôséget nyújtott, így 1899-tôl megnyílhattak az elsô kiállítások.

Móra Ferenc 1904-ben került az intézményhez, részt vett a néprajzi gyûjtésben is, de mint múzeumi szakember inkább ásatásai révén vált közismertté.

1950-ben a múzeumot különválasztották a Somogyi-könyvtártól, ekkor vette fel Móra Ferenc nevét. Az 1990-ben befejezôdött felújítások az épületben új állandó kiállítások megnyitására is megteremtették a lehetôséget. A Közmûvelôdési Palotán kívül a múzeumhoz tartozik

Aba-Novák Vilmos: Fellépés elôtt (1936)

a Fekete-ház, a Kass-Galéria és a Varga Mátyás Színháztörténeti Kiállítóház is.

A múzeum fô profilja Csongrád megye elmúlt évezredekben keletkezett tárgyi-történeti múltjának, régészeti, néprajzi és képzômûvészeti emlékeinek feltárása, gyûjtése és bemutatása. Emellett kiemelten kezeli a természeti adottságokból (növény-, és állatvilág) fakadó múzeumi tartalmat is.

A képzômûvészeti gyûjtemény a többi múzeumhoz hasonlóan adományok, elsôsorban ajándékozások útján gazdagodott, bár emellett a város is jelentôs vásárlásokkal bôvítette a kezdeti kollekciót. Az 1896-ban felépített múzeum a 19. század végén mintegy félszáz alkotást birtokolt, ez a szám napjainkra közel tízezerre emelkedett. Az igazi „sztármûvek”: Munkácsy Mihály „Honfoglalás” címû – az Országházba

szánt – festményének színvázlata saját vásárlás, majd a mûvész halála után, az özvegy jóvoltából ugyanennek a mûnek a szénrajza is a gyûjteménybe került.

Az utóbbi évek legnagyobb szenzációját az Enyedi-gyûjteménybôl 1925-ben ajándékként ide került, bizonytalan szerzôségû, reneszánsz „Angyali üdvözlet” szolgáltatta, amelyrôl bebizonyosodott, hogy Giorgio Vasari alkotása.

Kétségkívül ez a fatáblára festett tondó a Móra Ferenc Múzeum legértékesebb alkotása.

A grafikai anyagban található egy mintegy negyven darabból álló barokk rajzgyûjtemény, benne Johann Lucas Kracker vázlataival, továbbá Kass János mûvei, amelyekbôl állandó tárlat is látható Szegeden. Valójában Kass személye és szegedi kötôdése valamint helyi mûvészetszervezô szerepe inspirálta a

47

Mednyánszky László: Virágzó mandulafa (1900 körül) Nyilasy Sándor: Napsütés (1911)

kortárs grafikai gyûjtemény koncentráltabb fejlesztését. Ezen a területen a gyûjtemény az utóbbi idôszakban új mûfajok felé, a karikatúra és az animáció irányába is orientálódott. Egyébként Kass maga is készített animációs filmet John Halasszal. Bár a múzeum képzômûvészeti gyûjteményfejlesztése fôleg a helyi mûvészeti múlt és jelen felé tájékozódik, a Kass-féle anyag révén, továbbá a díszlettervezô Varga Mátyás hagyatékának köszönhetôen a szakmai érdeklôdés a képzômûvészet határterületei felé is kinyitott.

Zombori István, az intézmény igazgatója pozitív példaként említi a múzeum együttmûködését magán- illetve más közgyûjteményekkel, hiszen „ez az, ami lehetôvé teszi, hogy a monografikus bemutatóknál a múzeum sokszor izgalmasabb tárlatokat rendezzen az unalomig ismert mûvek helyett addig 48

alig látott, jelentôs alkotások felvonultatásával, amely megoldás mûködô stratégiának is bizonyul a vidéki múzeumok szûkösebb anyagi lehetôségei között”.

Ez a gyakorlat valamennyi fél számára elônyös, nemcsak a szakmai-kollegiális eszmecsere és együttmûködés lehetôsége okán, de az egyébként raktárban pihenô kollekciók felfrissülése és nem kevésbé azok új szempontú értelmezhetôsége miatt is.

Lakner László: Engedelmesen (1966)

1

873-ban a megye polgárainak privát gyûjteményeibôl és anyagi hozzájárulásuknak köszönhetôen alakult meg a Szent István Király Múzeum jogelôdje, a Fejér Megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet, majd a gyûjtemény gyarapodásának és a mûvészetpártoló, múzeumbarát civileknek köszönhetôen 1910-ben a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület. Az 1962-ben létrehozott Fejér Megyei Múzeumok Igazga tósága az elôdöknek és az elmúlt évtizedeknek köszönhetôen ma már jelentôs régészeti, néprajzi, újkortörténeti és páratlan 20. századi képzômûvészeti anyaggal rendelkezik, ma már több százezer tárgyat gondoznak a szakemberek. A mintegy 6500 darab-

SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM SZÉKESFEHÉRVÁR 8000 FÔ UTCA 6.

(22) 315 583

ból (2000 festmény, 2300 grafika, 700 szobor, 1500 mûvészkönyv) álló képzômûvészeti gyûjteményrész nemzetközi jelentôségû, a 20-21. századi kortárs képzômûvészet legjelentôsebb irányainak, törekvéseinek és alkotóinak reprezentálására jól alkalmas.

Ybl Ervin hagyatéka révén jutott 1961ben a múzeum a századfordulótól az 1940-es évekig terjedô idôszak jelentôs képviselôinek (Vaszary János, RipplRónai József, Mednyánszky László,

49

Tót Endre: Talpra magyar avantgarde! (1973-86)

Patkó Károly, Bernáth Aurél, Szônyi István, Aba-Novák Vilmos, Koszta József, Rudnay Gyula, Ferenczy Béni, Vedres Márk, Beck Ö. Fülöp, Medgyessy Ferenc) alkotásaihoz. Ezt jól kiegészíti az a nagyszabású, progresszív kortárs képzômûvészeti anyag, amelynek tudatos gyarapítása, építése a hatvanas évek elején kezdôdött el.

Az 1963-ban rendezett Csontváry kiállítás országos sikere hosszú idôn át a

keret hiánya sarkallta a múzeum akkori mûvészettörténészeit arra, hogy több mint száz képzômûvésznek levelet küldjenek ezzel a megszólítással, azt kérve tôlük, ajándékozzanak egy-egy mûvet a gyûjtemény számára. A mûvészek ajándékozó kedvének köszönhetô, hogy az összegyûlt anyag a hatvanas évekrôl viszonylag teljes képet ad. Ebben az idôszakban kerültek ide Anna Margit, Kondor Béla, Korniss Dezsô, Ország

magyar képzômûvészeti élet egyik történelmi fontosságú bemutatóhelyévé tette az intézményt. Az akkor hivatalos irányzattól eltérô mûvészek egész sora kapott itt kiállítóteret és számos kezdô, késôbb elismert mûvész bemutatkozási lehetôséget.

Az igazán szisztematikus kortárs gyûjtés az 1960-as évek közepén indult az azóta „Tisztelt Mester!” címen emlegetett híres akcióval. Fôként a vásárlási

Lili, Borsos Miklós munkái. A kollekció késôbb elsôsorban a Székesfehérváron kiállított mûvészek alkotásaival gyarapodott, de alkalmi vásárlások, ajándékozás és a Kulturális Minisztérium által megvásárolt hagyatékok (Barta Lajos, Bokros Birman Dezsô, Schaár Erzsébet) is gazdagították a gyûjteményt. A kortárs képzômûvészeti választék a hetvenes és fôleg a nyolcvanas években többek között Bukta Imre, Deim Pál,

50

Schaár Erzsébet: Fal elôtt és fal mögött (1968)

El Kazovszkij, Haraszty István, Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Méhes Lóránt, Révész László, Roskó Gábor, Soós Tamás, Ujházi Péter mûveivel szélesedett tovább.

A gyûjteményépítés jelenleg kizárólag állami forrásból történik. A szakminisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kerültek a múzeumba egyebek mellett olyan, a kortárs magángyûjtôk körében is népszerû mûvészek alkotásai, mint Baranyai Levente, Fehér László, Herskó Judit, Kicsiny Balázs, Kósa János, Köves Éva, Kônig Frigyes, Szotyory László, Szikora Tamás, Szüts Miklós, Szûcs Attila, Türk Péter, Vojnich Erzsébet.

A jelenlegi gyûjteménygyarapítási koncepciót összefoglalva Izinger Katalin, az intézmény kiállítási osztályának vezetôje a fiatal korosztály és a középgeneráció képviselôinek alkotásai, különösen pedig az új médiumok felé irányuló figyelmet emeli ki, „ennek köszönhetôen került sor többek között Baglyas

Erika, Benczúr Emese, Eperjesi Ágnes, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, KissPál Szabolcs, Kotormán Norbert, Moizer Zsuzsa és Szabó Dezsô munkáinak megszerzésére”.

Kósa János: Jó idôben jó helyen (2006)

51

SZÉPMÛVÉSZETI MÚZEUM BUDAPEST 1146 DÓZSA GYÖRGY ÚT 41.

(HÔSÖK TERE) (1) 469 7100

A

Francisco José de Goya y Lucientes: Vízhordó leány (1810) 52

Szépmûvészeti Múzeumot Európa legjelentôsebb múzeumai között tartják számon.

Anyagának sokrétûsége, történeti folyamatossága és a gyûjteményben található mestermûvek sokasága méltán biztosít számára elôkelô helyet a kiemelkedô intézmények sorában. A Szépmûvészeti Múzeum - amely 1906-ban nyitotta meg kapuit - az egyetemes mûvészet emlékeinek ad otthont az ókortól napjainkig, gyûjteményei olyan, szerte a világon híres mûalkotások sorát tárják a látogatók elé, mint például Raffaello „Esterházy Madonnája”, Tiziano, El Greco, Velázquez és Goya képei, Dürer „Ifjú képmása”, Leonardo lovasa vagy a legismertebb impresszionista mesterek alkotásai. A múzeum különleges idôszaki kiállításai százezreket csábítanak az intézmény falai közé. Az elmúlt évek nagyszabású bemutatóinak és az intézmény modernizációjának köszönhetôen

El Greco: Krisztus az Olajfák hegyén (1610) Paul Gauguin: Fekete sertések (1891)

2007-ben a Szépmûvészeti a világ 50 leglátogatottabb múzeuma közé került, a nemrégiben szervezett Van Gogh kiállítás pedig kategóriájában a világ negyedik legnézettebb kiállítása volt. Baán László fôigazgató szerint az intézmény

fejlesztése új lendületet vehet az elkövetkezendô években, hiszen „a több mint 100 éves gyûjtemény történetének egyik legfontosabb állomásaként 2012-re elkészülhet a múzeum új, térszint alatti szárnya, és így - az Európai Unió által 53

Édouard Manet: Hölgy legyezôvel (1862) Leonardo da Vinci: Harcosfej (1503-1505)

finanszírozott beruházásnak köszönhetôen - a 8000 négyzetméterrel kibôvült Szépmûvészeti minden, egy 21. századi múzeummal szemben támasztott igénynek megfelel majd”.

A Szépmûvészeti Múzeum évszázadok során felhalmozott, majd egyesített anyagának alapját a Nemzeti Mú zeum kép zômûvészeti gyûjtemé-

nye, az Esterházy-gyûjteményt magába foglaló Országos Képtár kollekciója és többek között a Jankovich-, Pyrker- és Ipolyi-gyûjtemények mûkincsállománya képezi. Ez az erôs alap rendszeres vásárlások, alapítványi támogatások, ajándékok révén tovább gazdagodott, és a hazai és külföldi kutatások, tudományos rendszerezések nyomán a nemzetközi érdeklôdés és a mûvészettörténet közkincsévé vált. A Szépmûvészeti Múzeumban ôrzött mûtárgyakat hat gyûjteményrészleg ôrzi: kezelôjük az Egyiptomi Osztály, az Antik Osztály, a Régi Képtár, a Régi Szoborosztály, a Modern Osztály, illetve a Grafikai Osztály. Az anyag legjavát a közönség történeti és idôrendi elrendezésben az állandó kiállításokon ismerheti meg.

A Szépmûvészeti Múzeum több mint százezer darabos gyûjteménye folyamatosan gyarapszik. Az utóbbi évek 54

vásárlásai mellett – többek között az egyiptomi gyûjtemény és a régi képtár is gazdagodott fontos mûvekkel ily módon – jellemzôen az ajándékozásoknak és a hosszú távú letéteknek köszönhetôen gyarapodik a múzeum.

Ajándékként került például 2008-ban a Szépmûvészeti Múzeum anyagába egy nagy értékû antik márvány relief, egy hosszú távú letétnek köszönhetôen pedig ma már Tiziano „Mária gyermekével és Szent Pállal” címû festményével is találkozhatnak a látogatók a Hôsök terén.

Az elmúlt évek nemzetközi sikereket is hoztak a Szépmûvészeti Múzeumnak.

Az utóbbi években az intézmény

anyaga önálló kiállításon mutatkozott be a párizsi Louvre-ban, a hamburgi Bucerius Kunst Forumban és a bécsi Kunsthistorisches Museummal közösen Tokióban és Kyotóban. Legutóbb, 2010 nyarán a Puskin Múzeumban találkozhatott a moszkvai nagyközönség a Szépmûvészeti Múzeum remekmûveivel, 2010-ben pedig a világ egyik legrangosabb kiállítóhelye, a londoni Royal Academy of Arts adott otthont a múzeum anyagából válogatott kiállításnak.

Péreli Zsuzsa: Motolla (1987) Lakner László: Rózsa (Cikcakk) (1969)

SZOMBATHELYI KÉPTÁR SZOMBATHELY 9700 RÁKÓCZI FERENC U. 12.

(94) 508 800

A

Szombathelyi Képtár 1985. február 20-án nyílt meg a nagyközönség elôtt. A maga idejében a legkorszerûbb 20. századi illetve kortárs múzeumépületnek számított Magyarországon, 2000 négyzetméteres kiállító területével idehaza és külföldön is felhívta magára a figyelmet. Gyarapodó gyûjteménye, amely kezdetben több százas nagyságrendû volt, napjainkban közel tízezer tételt tartalmaz, amelynek nagyobbik része képzômûvészeti alkotásokat, de ugyancsak számottevô mennyiségben modern textilmûvészeti mûveket is magában foglal.

A gyûjteménynek ez utóbbi része 1990-ben került egy akkori raktár- és irodabôvítéssel együtt az intézménybe.

A gyûjteménnyel együtt átvételre került a Szombathelyhez kötôdô Nemzetközi Textil Biennálé rendezése, amely fokozatosan bôvítette a meghirdetett témák és technikák körét. A biennálé 2003-tól mint triennálé folytatja mûködését.

1999. december 18-án Szántó Piroska festômûvész végakaratának megfelelôen a Szombathelyi Képtár intézményéhez csatlakozott a budapesti Szántó PiroskaVas István Emléklakás, amely állandó kiállításnak, kisebb kamara-bemutatóknak és kulturális programoknak biztosít helyszínt.

55

Kassák Lajos: MA-képeskönyv (1922)

A Szombathelyi Képtár fô profilja a 20-21. századi mûvészet bemutatása.

A bemutatók hangsúlyai, jellege, koncepciója az idôk során változáson ment keresztül, nem függetlenül a politikatörténettôl sem. Az állandó kiállítás magja a Derkovits-, Dési Huber-gyûjtemény, valamint a Szocialista Képzômûvészek Csoportja bemutatójából állt, ehhez csatlakoztak a baloldalhoz még köthetô aktivista mûvészek illetve a második világháború utáni Európai Iskola alkotói és közeli mûvészeti forrásuk, a Szentendrei Iskola. Késôbb nagyobb volumenû adományoknak és vásárlásoknak köszönhetôen került a gyûjteménybe Orbán Dezsô, Kassák Lajos, Hincz Gyula, Bartha László, Szôllôsi Endre, Bán Béla számos alkotása.

56

Derkovits Gyula: Halas csendélet III. (1930)

Nyári István: Csirkeragu ’81 végén (1981)

Az állandó gyûjtemény bemutatása mellett a Képtár alaptevékenységei közé tartozik idôszaki kiállítások rendezése is, amelyen belül hangsúlyt kap a kortársmûvészet, de tekintettel az intézmény regionális helyzetére és a felmerülô kulturális igényekre, történeti kiállítások is bemutatásra kerülnek. Bár a Képtár rendszeresen kiállít a kevésbé hagyományos technikák, köztük a médiamûvészetek különbözô reprezentánsaitól, adottságai révén gyûjteményként jobban tudja tárolni, kiállítóhelyként pedig bemutatni a hagyományos technikákkal készült alkotásokat.

A Képtár munkatársai elengedhetetlennek tartják a partnerkapcsolatot az állami és önkormányzati intézmények mellett a magángalériákkal és magángyûjtôkkel. Az intézmény eddigi fennállása alatt számos alkalommal és formában valósította meg ezt a koncepciót. Rendeztek magángyûjteményeket bemutató kiállításokat, illetve tematikus kiállítások számára magángyûjtôk, magángalériák rendszeresen adnak kölcsön mûtárgyakat. Mindez a látogatóközpontú szemlélet eredménye is,

Gálig Zoltán igazgató megfogalmazása szerint ugyanis „a Szombathelyi Képtár érdeklôdésének fókuszában a látogató van, nyitottságot feltételez a látogatóról, próbál az ô szemével látni. Ebben a munkatársak segítségére van az, amikor máshol ôk kerülnek a látogató helyzetébe. Tudják, hogy a közönség új tapasztalatokat, információkat vár, és az intézmény lehetôsége és egyben felelôssége abban áll, hogy mit nyújt számára”.

Mindennek ellenére az igazgató szerint nem épült még meg teljesen az a híd, amely a potenciális látogató és a létezô, kimagasló értékeket képviselô közgyûjtemények között elengedhetetlen lenne.

A probléma szerinte részben az oktatásban rejlik, amely kevés idôt, óraszámot biztosít a vizuális kultúrának. Ezért is fontos az a szoros kapcsolat, mely a Képtár és a Nyugat-magyarországi Egyetem között fennáll, amelynek keretében egyetemi elôadások, szemináriumok és szakmai gyakorlatok szervezésére a Szombathelyi Képtárban éppúgy lehetôség van, mint a Képtár reprezentatív kiállítótermeinek hallgatói-oktatói kiállításokra való igénybevételére.

57

TRAGOR IGNÁC MÚZEUM VÁC 2600 ZRÍNYI U. 41/A. (27) 500 750

A

Tragor Ignác Múzeum a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága keretei között mûködô területi mú zeum. Története a 19. század végén kezdôdik, elôdje az 1896-ban alapított Váci Múzeum Egyesület volt, amelynek Tragor Ignác 1906-tól volt elnöke. A múzeum 1952-tôl Vak Bottyán nevét 58

Fehér László: Egy kép 1958-ból (1980)

viselte. 1963-ban tagozódott be - immár tájmúzeumként - a megalakult Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságába, és ekkortól vette kezdetét az intézmény keretei között a szakági muzeológia, azaz a gyûjteményi egységek különválasztása. Jelenleg a múzeum jelentôs régészeti, néprajzi és történeti, valamint kortárs képzômûvészeti gyûjteményt ôriz, ezek közül mennyiségét tekintve

Gémes Péter: Pásztor (1988) Kelemen Károly: Beuys fojtogatása, ego tetoválás (1978)

a régészeti gyûjtemény a legjelentôsebb.

Az intézmény 1990-ben vette fel Tragor Ignác nevét. Az eredeti, Papnevelde (ma Múzeum) utcai épületet hamar „kinôtte” a gyûjtemény, így az intézmény 2003-ban átköltözött mai épületébe, ahol a raktárak, mûhelyek és irodák nyertek elhelyezést - az épületben kiállítás nincs.

A múzeum külsô helyszíneken bemutatott állandó kiállításai között említést érdemel a váci Március 15. téren talál-

a Középkori pincében azokat a régészeti leleteket mutatják be, amelyek a jelenleg itt álló épület alapozása kapcsán végzett ásatás során kerültek elô. Az egymás feletti rétegekbôl származó kerámia-, fém- és üvegtárgyak a város ezen részének több évszázadon átívelô történetét reprezentálják, az 1200-as évektôl a 19. századig. A szintén a Máricus 15. téren található, 1792-ben épített Görög Templom Kiállítóterem a hatvanas évek óta rendez idôszaki kiállításokat.

A múzeum gyûjteménye négy egységet foglal magába. A régészeti gyûjteménybe az egykori váci, szobi és gödöllôi járások területérôl kerülnek be leletek.

A néprajzi gyûjtemény is alapvetôen a Vác-környéki népi tárgykultúrát mutatja be. A történeti gyûjtemény vásárlás mellett alapvetôen ajándékozás révén

ható „Memento Mori – Kriptaleletek a váci Fehérek templomából” címû tárlat, ahol az 1994-ben a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során talált leletek - mumifikálódott tetemek, festett barokk koporsók, viseletek, szakrális tárgyak – megtekintésével a látogatók betekintést nyerhetnek a 18. század végi, 19. század eleji temetkezési, ravatalozási szokásokba. A Széchenyi utcában,

gyarapodik. A gyûjteményen belül kiemelkedô a céhes, a szakrális, a polgári használati- és dísztárgyak aránya, a 18. század végi és 19. század eleji váci nyomdák termékei, képeslapok.

Jelentôsnek mondható az ide tartozó fotógyûjtemény, amelyben üvegdia, üvegnegatív és ferrotypia is található.

A képzômûvészeti gyûjteményben a Váci Múzeumi Egyesület 19. század végi 59

Konkoly Gyula: Ugarragu (1965)

lokális kollekciója ugyanúgy megtalálható, mint az 1920-30-as években Tragor Ignác által gyûjtött egység. Jelentôsek még az elmúlt négy évtized alkotóitól a múzeumhoz került mûtárgyak, ahol Konkoly Gyula, Méhes László, Szentjóby Tamás, Birkás Ákos, Kéri Ádám, Kocsis Imre, Kelemen Károly, Tolvaly Ernô, Fehér László, Barabás Márton, Orvos András, Várady Róbert munkáit találjuk. A képzômûvészeti gyûjtemény legnagyobb része festmény, nagyobb értékû mûtárgyakkal pályázati úton tudják bôvíteni a múzeum kollekcióját.

Bárdosi József, a múzeum mûvészettörténészének meggyôzôdése, hogy „gyûjteményt csak hosszú távú elképzelések alapján érdemes építeni”. A Tragor Ignác Múzeum kortárs képzômûvészeti 60

kollekciója fô profiljának kialakításakor a figurális festészetre esett a választás.

Ez alapján a hetvenes-nyolcvanas évekbôl származó anyagot napjaink alkotói közül Gémes Péter, König Frigyes, Lengyel András, Schmal Károly, Lajta Gábor, Károlyi Zsigmond, Wächter Ákos, Adorján Attila, László Dániel, Kondor Attila, Szabó Ábel, Orosz István és Lôrincz Tamás mûvei egészítik ki. Ebbôl a mûtárgybázisból gyakran szerveznek bemutatókat más városi galériákkal és könyvtárakkal együttmûködve.

Bárdosi József külön kiemelt megítélése szerint azonban a jelenleginél jelentôsebb állami segítséget igényelne a közgyûjtemények mozgatása, „megforgatása” épp úgy, mint igényes katalógus-sorozatban való bemutatása.

MÛVÉSZET & MINÔSÉG MAGAZINSOROZATUNK A PAUKER NYOMDÁBAN KÉSZÜL.

PAUKER NYOMDAIPARI KFT. 1047 BUDAPEST, BAROSS U. 11-15., TEL.: 272-2290 NYOMDA@PAUKER.HU, WWW.PAUKER.HU

A KÉPZÔMÛVÉSZET MAGYARORSZÁGI KÖZGYÛJTEMÉNYEKBEN MAGAZIN LÉTREHOZÁSÁBAN, BEMUTATÁSÁBAN ÉS TERJESZTÉSÉBEN TÁMOGATÁST ÉS PARTNERI SEGÍTSÉGET NYÚJTOTT:

KÖSZÖNETET MONDUNK A KIADVÁNY, A MÛGYÛJTÉS ÉS A MÛVÉSZETEK TÁMOGATÓINAK.

A 2010 novemberében megjelent Képzômûvészet magyarországi közgyûjteményekben címû magazin ingyenesen került terjesztésre Magyarországon részben országos gazdasági napi és hetilapok, mûvészeti magazinok mellékleteként, részben pedig a kiadványban szereplô gyûjtemények, a kiadvány támogatói és partnerei, valamint a kiadó saját kapcsolatain keresztül.

Az EDGE Communications az érdeklôdôk számára a magazinból korlátozott számban kész további példányokat biztosítani.