Egyházközségi
Csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia hetilapja 18/16.
A feltámadt Jézus Krisztusnak egyik legszebb megnevezése „Húsvéti Bárány”. A zsidó nép húsvétjában is nagy szerepet játszott a bárány. A lakásuk ajtajára kent bárány vére mentette meg elsőszülötteiket attól a csapástól, amely büntetésképp a fáraót és az egyiptomiakat érte. Egyiptomból való kiszabadulásuk emlékére tartott ünnep eledelévé vált a bárány, amelynek elfogyasztását pontos előírás szerint kellett megülni. A prófétai jövendölés szerint az eljövendő Megváltó olyan lesz, mint a leölésre szánt juh, és mint a bárány, amely elnémul nyírója előtt, ő sem nyitja ki száját, panasz szó nélkül szenved. (Iz 53,7) A mi húsvétunkban is Jézus úgy áll előttünk, mint a mi Bárányunk, akit Keresztelő Szent János így mutatott be: „Nézzétek, Ő az Isten Báránya, Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,30), és Ő valóban magára vette a világ bűneit, testében felvitte a keresztfára és kiomló vérével mosta le adóslevelünket (Kol 2,14). Ezért hangzik a megdicsőült lelkek kórusa a Jelenések könyvének leírásában a trónon ülő Bárány előtt:
Húsvéti Bárányunk, Jézus Krisztus „Méltó a Bárány akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás” (Jel 5,12). Ez az ünnep ezt a kérdést veti fel számunkra: vajon a földön élő emberek kórusa mit zeng? A hála énektől a gúnyolódásig és kétkedésig minden belefér ebbe. Mert ma is vannak, akik a megdicsőült lelkek seregéhez csatlakozva zen-
2019. HÚSVÉT
gik: méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a tisztelet. És vannak, akik gúnyt űznek a legszentebbnek tartott dolgokból is, mert ahogy Mereskovszkij orosz író (+1941) írja: „a tolvajnak az lenne jó, ha nem lenne világosság, a bűnös világnak pedig az, hogy nem lenne Krisztus”. És vannak, akik megkérdőjelezik, a feltámadás titkát, mint ahogy Bertold Brecht német író (+1956) írja: „Ne hagyjátok magatokat félrevezettetni, meghaltok, mint az állatok, és nem következik utána semmi.” Húsvét nagy üzenete az, hogy Jézus nemcsak szeretett bennünket, de szeret most is. Ő ami húsvéti Bárányunk ma is. Aki pedig ebben a húsvéti hitben él, az nem téved el, amint ezt a következő kis történet is tanítja: Egy őszi napon egy holló szóba elegyedik a fiatal fecskével. A holló így szól: látom hosszú útra készülsz. Hová indulsz? A fecske ezt válaszolta: itt mindig hidegebb lesz és megfagyhatok, melegebb vidékre megyek. A holló nagy bölcsen gúnyolódásba kezd: emlékezzél a születésedre. Alig két hónapja jöttél a világra, és honnan tudod, hogy egyáltalán létezik egy melegebb vidék, amely a közeledő tél idejére befogad? A kis fecske erre azt felelte: Az, aki a szívembe oltotta a vágyat a melegebb tájak után, nem tévedhet. Én hiszek neki és indulok. Én is hiszek a feltámadt Úrnak és ezzel a hittel indulok életem további útjára az örök haza felé. Áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves testvéremnek. Tamás József püspök
„A mi húsvéti bárányunk már feláldozta magát” 1Kor 5,7